Bíró József a Szabir-Magyarok a „Sumirok”
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
BíRÓ JÓZSEF A SZABIR-MAGYAROK A „SUMIROK” TANÍTÓMESTEREI A SZERZŐ KIADÁSA BUDAPEST 2002. © BíRÓ JÓZSEF A szerző minden jogot fenntart. Nyomdai Munka: OFFSET Nyomdaipari kft. Felelős vezető: Zakar Tibor Köszönöm honfitársaim, kutatótársaim és a külföldi szakértők forrásanyagait, akik segítő szándékkal megkerestek, ezzel elősegítették kutatásaimat, és a szabir-onogur származás-elméletem megalapozását. Köszönöm feleségem, munkatársam, Szilágyi Mária munkáját. A SZERZŐ 1 A SZERZŐ ELŐSZAVA Az elmúlt évtiztedek, elsősorban a Közel-Kelet régészeti leletei szükségessé, elengedhetetlenné teszik, sőt követelik a világtörténelem ősmúltjának átértékelését. A nyugati történetírók, régészek észrevették e tényt, és tekintetüket ma ismét Közel- Kelet, elsősorban Mezopotámia felé irányítják, mert őstörténelmüknek új alapot kell keresniük. Az angol gyarmatosítás során, még a XVIII. században, Indiában felfedezett szanszkrit nyelvre alapozott indo-germán, ma indo-európainak nevezett faj- és nyelvelmélet alatt megingott a talaj. De megingott a finnugorizmus hipotézise alatt is, mely az előbbiből fejlődött ki. Tevékenységüket két tény bizonyítja. Először: a törökországi Catal Hüyük régész-lelőhelyen hatalmas, huszonöt évre szóló feltárásba kezdtek, a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelve; másodszor: a tévesen „hurritának” elnevezett szabir eredetű népetnikum egy csoportját mindenáron árja, indo-európai őseiknek akarják elismertetni. Mindkét szándékuk közvetlenül érinti a szabir-magyarok ősmúltját is. Ezért e könyvemben főleg a „hurriták” szabir-magyar mivoltát igyekszem bizonyítani, de annak előtte a szabirok mezopotámiai ősiségét mutatom be a XIX. és a XX. század legnagyobb keletkutató nyelvészeinek munkáit idézve, valamint a szabir-magyarok és a „sumir”-nak tévesen elnevezett népcsoport kapcsolataira szándékozom rávilágítani. Részletesen bemutatom a „sumirok” történelmét, mely a szabir-magyar őstörténelem kétezer éves epizódja. Utalok Mezopotámia népeinek korabeli történelmére is. E. A. Speiser, a Pennsylvaniai Egyetem nyelvész professzora írja: ha egy nép történelmében a régészet igazolja a nyelvészetet, annak a népetnikumnak a múltja bizonyítottnak mondható. E megállapítás jegyében foglalom össze a szabir- magyarok ősmúltjára vonatkozó nyelvészeti kutatásaim eredményét. A szabir-magyarok őstörténete, 2000-ben megjelent könyvemben főleg régészeti leletekre alapoztam a szabir–magyarok őstörténetét, szemelőtt tartva az új – főleg angol – régészeti irányzatot, mely szerint egy nép őstörténetét ma már régészeti leletekre alapozva is meg lehet írni, még akkor is, ha nincs előzőleg ismert története. E könyvemben azt is bemutattam, hogy ezek a szabirok, a mezopotámiai agyagtáblák su, subar ősnépetnikuma hatalmas civilizációt fejlesztett ki, már évezredekkel a „sumirnak”elnevezett népcsoport előtt, tehát tanítómesterei voltak úgy a „sumiroknak”, mint minden utánuk következő népnek. A „sumir” szót azért teszem idézőjelbe, mert ilyen nevű nép nem volt, csak időszámítás után, 1869-től kezdték így nevezni a történészek, ennek okát a könyvemben részleteztem. Azt is bemutattam, hogy régészeti, nyelvészeti és egyéb tudományos alapon is bizonyított, hogy az ős-szabirok Árpád nagyfejedelmünk honvisszafoglaló szabirjainak az ősei (miközben nem feledkezhetünk meg a honvisszafoglalókhoz vérszerződéssel csatlakozó rokon onogur törzsekről sem). 2 A szabir-magyarok őstörténelmének megírása után éreztem, hogy még mindig hiányzik egy láncszem, hogyan kapcsolódik a kétezer éves „sumir” epizód a magyar őstörténelembe. Bár sok tudós számára egyértelmű a szabirok mezopotámiai ősiségének folyamatossága, tudomásom szerint ezidáig a bizonyítékokat tételesen nem gyűjtötték össze. Most módomban áll a legnagyobb nyelvészek munkáival bizonyítani, akik az eredeti agyagtáblák ékírásos szövegeit fordították. Bár nagyon nehezen boldogultak, mert ragozó, sőt fonetikus nyelvet kellett flexibilisre fordítaniuk, és a fogalomkészletük is teljesen különböző, nem találtak kifejezéseket az agyagtáblák növényneveire, állataira, szakmai fogásaira, eszközeire sem .... Mégis hatalmas jelentőségű feladatot teljesítettek, mert az emberiség valódi történelmét bizonyítják. Ők még szabir népről, ős-szabir nyelvről- és kultúráról beszélnek, a „hurrita” elnevezést csak jóval 1887. után kezdik használni, az Amarna-tábla megtalálása után. Ebben a munkámban igyekszem pótolni a történelmi ismereteink hiányát, és elsősorban megvilágítani és kifejteni a tényállást, hogy a szabir-„sumir” fúzió hogyan illeszkedik őstörténelmünkbe. Ezért bemutatom a mezopotámiai szabir-„sumirokkal” rokon népek történelmét. „Sumirokról” csaknem mindenki hallott már Magyarországon is. Arról is egyre többen tudnak, hogy a kutatók nagy hányada a „sumir” nyelvet a magyarral rokonítja. A Tihanyi Apátság alapító levelében még ma is látható, kézzelfogható a „sumir” – magyar nyelvrokonság. Számos magyar keletkutató a „sumir” és a magyar népet is rokonságba hozza. Kutatásaim azt is igazolják, hogy a „sumir” nép és nyelve nem tűnt el nyomtalanul, mint ahogyan azt az indo-európaista történészek állítják. A szabir-magyarok őstörténete megírása után még azért is szükségesnek láttam a „sumirok” történelmének bemutatását, mert Magyarországon a tananyag keveset foglalkozik a „sumirokkal” és általában ’ az emberiség bölcsője’, Mezopotámia őstörténetével. Annak ellenére, hogy a tudományos bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy a szakemberek átértékeljék, és kibővítsék történelmi ismereteiket. Indokolt, hogy a magyar nép is megismerje a valódi történetét. A szabir-magyar őseinket közvetlenül érintő „szabir-„hurrita” vita a mai napig tart. Az indo-germán, ma indo-európainak nevezett történelmi és nyelv-elmélet megingott, és ezért a mai történészeik újabb területkörökben és történelmi időmélységekben igyekszenek megtalálni ősmúltjuk gyökereit. Nos egy idő óta a saját őseiknek szeretnék kisajátítani a szabirok egy „hurrita” gúnynéven emlegetett csoportját. Ennek legújabb bizonyítékait szintén bemutatom e könyvemben. A szerző 3 I. BEVEZETÉS A magyar őstörténet kifürkészése terén végzett kutatásaim ahhoz a konklúzióhoz, megállapításhoz vezettek, hogy az ős subar nép - magyaros kiejtéssel a szabir nép - volt az az ősi népcsoport, amelyik régészeti leletekkel igazolhatóan a magyarság legrégibb ősének mondható, és már a „sumir”-nak elnevezett nép megjelenése előtt megalapozta a mai ismert világ civilizációját, így tehát minden más, utánuk következő nép, így a „sumirok” tanítómesterei. Míg a bizonyítékok súlya alatt mind többen ismerik el az ősi „sumir” népcsoport rokonságát, főleg a nyelvi rokonságát a magyarral, addig a másik, és még régebbi népetnikum, a subar-szabirok és a „sumirok” kapcsolatairól már annál kevesebben tudnak. Hogy miért hallgatja el a nyilvánvaló, de bizonyított tényeket korunk vezető, indo-európainak nevezett történetírása, és az abból fattyú-hajtásként kinőtt finnugor származás-elmélet Magyarországon 150 esztendő óta, annak könnyen megmagyarázható oka van. A szabir-magyarok őstörténete c. könyvemben részletesen foglalkoztam ennek az oknak a magyarázatával, ezért most csak röviden szólok arról. Ismeretes, hogy a „sumirok” történelmének könyvtárakat megtöltő, hatalmas irodalma van. Több könyvet írtak a szabirok történelméről is, habár a szabirokról szóló irodalom inkább csak azzal foglalkozik, hogy a ’hurrita’ népcsoport szabir volt-e. Céljuk, hogy a hurrita gúnynéven elnevezett szabirokat saját őseiknek elismertessék. E munkám célja elsősorban a szabir-„sumir” kapcsolatok élesebb megvilágítása és annak bemutatása, miért is voltak a szabirok a „sumirok” tanítómesterei, és miért kellett volna a nagy „sumir” agyagtábla-fordító S. N. Kramer professzor „A történelem Sumerban kezdődik” c. könyvének inkább A történelem a szabirokkal kezdődik címet adni. Ide kívánkozik Badiny Jós Ferenc professzor egyik újságcikkének a címe: A Történelem a Kárpát-medencében kezdődik (éppen S. N. Kramer és Gordon Childe professzor azon megállapítása nyomán, miszerint a történelem az írással kezdődik. Badiny professzor itt a Tatárlaka-i táblácskákra alapozta a véleményét - a szerző megj.), de a kiváló sumirológusunknak is csak azt mondhatom, hogy ’A történelem a szabirokkal kezdődik’, hiszen a Kárpát- medencében kb. i. e. 5000-ben készített Tatárlaka-i korongocskák felirata a Mezopotámiából kéterez-ötszáz évvel korábban oda költözött szabirok munkája. Amint erről is írtam, a „sumirnak” elnevezett népcsoport csak a vízözön után, úgy i. e. négyezer táján jelenik meg a történelem színpadán Mezopotámiában. Itt mindjárt előrebocsátom, hogy kutatásaim alapján a „sumir”-nak elnevezett civilizáció csak mintegy kétezer évnyi epizódnak tekinthető a szabir-magyar őstörténelemben, de hangsúlyoznom kell, hogy igen értékes és felbecsülhetetlenül fontos kétezer évnyi epizód, különösen a magyar nyelv ősiségének kutatása szempontjából. A szabir- 4 magyarok őstörténete című könyvemben főleg az ős-szabirokkal foglalkoztam. (A szabirok őstörténete I., Buenos Aires 1986., A szabirok őstörténete II., Denver, 1990., A szabirok őstörténete III., Colorado Springs, 1995., majd a három kötet második, átdolgozott kiadása: A szabir-magyarok őstörténete címen, egy kötetben, Budapest 2000.). Bemutattam, hogy régészeti leletekkel igazolhatóan a szabir-magyar őstörténelem a Közel-Keleten, Mezopotámiában kezdődik, a Nagy Zab folyó felső szakaszánál, Shanidar Zawi Cheminél. A szabir népcsoport nemesít először növényeket, háziasít vadállatokat. Kezdetleges földművelő életmódjukat a pattintott és csiszolt kőszerszámaik, őrlőedényeik is bizonyítják. Ez a neolitikus, vagy agrárforradalomnak