KINCSES NAGY ÉVA A csagatáj irodalmi nyelv mongol elemei PhD értekezés Témavezet ı DR. BERTA ÁRPÁD Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Altajisztikai Tanszék Szeged, 2009 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék 1. Történeti és módszertani bevezetés 1.1. A téma ismertetése 1.2. A török – mongol érintkezések történeti háttere 1.3. A csagatáj elnevezés és a csagatáj nyelv viszonya a török nyelvekhez 1.4. Kutatástörténeti áttekintés 1.5. A felhasznált források áttekintése: szövegek és szótárak 1.5.1. A csagatáj források 1.5.1.1. Szövegkiadások 1.5.1.2. Szótárak 1.5.2. Középmongol források 1.5.2.1. Keleti középmongol emlékek 1.5.2.2. Nyugati középmongol emlékek 1.5.2.3. Irodalmi mongol 1.6. Az átírás kérdései 2. Etimológiai tanulmányok 2.1. A nyelvi érintkezések általános nyelvészeti megközelítése 2.2. Az átvétel kritériumai 2.3. A szócikkek felépítésér ıl 2.4. Szócikkek 3. Török – mongol nyelvtörténeti tanulságok 3.1. A másolt elemek fonológiai asszimilációja és a másolatok hatása a fonológiára 3.2. A szemantikai átvétel 3.3. A morfológiai adaptáció 3.3.1. Igei átvételek 3.3.2. Morfémák átvétele 3.3.3. Vegyes másolatok 3.3.4. Hendiadioinok 3.4. A másolatok modelljei: a középmongol nyelvi sajátosságok 2 Tartalomjegyzék 3.5. A szavak jelentéstani csoportosítása 4. Függelék 4.1. A mongol jövevényszavak listája etimológiai vázlattal 4.2. A mongol képz ık listája 4.3. Bibliográfia és rövidítések 3 1.1. A téma ismertetése 1. Történeti és módszertani bevezetés 1.1. A téma ismertetése A mongol – török nyelvi kapcsolatok kutatása mindig központi részét alkotta az altajisztikának, a diszciplína születését ıl kezdıdıen végigvonult történetén. A kezdetekben a mongol – török kapcsolatokra a nyelvrokonság gondolata irányította a figyelmet. A 20. század közepét ıl azonban megrendült az összehasonlító nyelvtörténet egyik alaptézise, mely szerint a nyelvtani hasonlóság kialakulásában csak az „ ısi örökség” játszhat szerepet, és ekkor a történeti érintkezés következtében létrejött kölcsönzések kutatása került a középpontba. A mongol világbirodalom létrejötte a 13. században a török – mongol nyelvi érintkezés tekintetében is fordulópontot jelentett. A mongol-kor el ıtt a török volt a domináns nyelv, a hódítást követ ıen pedig a mongol: több száz szó került a középtörök nyelvekbe. Ezek közül a csagatáj, vagyis keleti középtörök irodalmi nyelvet ért mongol hatás a legjelent ısebb, melynek átfogó elemzésére azonban mindezidáig nem került sor. Munkámban tehát erre vállalkozom mintegy 350 mongol eredet ő szó alapján, amelyet a 15-19. századi keleti török 1 irodalmi nyelv emlékeib ıl (szótárakból és szövegekb ıl) gy őjtöttem a CLAUSON és RÓNA - 2 TAS által leírt kölcsönzési kritériumrendszerre építve. Noha mind a 350 szót feldolgoztam (l. 4. Függelék), a dolgozatban részben terjedelmi okokból csak mintegy felét tárgyalom részletesen, de eredményeim a teljes anyagra épülnek. Minden nyelvi átvétel valamilyen fokú kétnyelv őséget feltételez, így elengedhetetlenül szükséges annak a történeti háttérnek a felvázolása, amely keretét adta a nyelvek érintkezésének. Évezredes, folyamatos diglossziát látunk, amelyben a dominanciaviszonyok id ırıl id ıre változhattak. A történeti kapcsolatok alapos elemzését nem tekintettem feladatomnak, de mindvégig szem el ıtt tartottam. A török – mongol kétnyelv őségre vonatkozó els ı írásos információnk a 11. században élt és a török nyelvet bemutató KASGÁRI tól származik. A mongol hódítást követ ıen is 1 CLAUSON 1975. 2 RÓNA -TAS 1978: 261-265. 4 1.1. A téma ismertetése területenként és id ıszakonként eltér ı mérték ő kétnyelv őséget kell feltételeznünk azokon a vidékeken, ahol a keleti török irodalmi nyelv létrejött, illetve használatban volt, A török és a mongol nyelvek tipológiailag közel állnak egymáshoz, ez nyilvánvalóan megkönnyíti a nyelvi kölcsönzést. Másrészt a steppe történetét figyelembe véve a nyelvi kapcsolatok mindkét alaptípusával, a kölcsönzéssel és a szubsztrátumhatással egyaránt számolnunk kell. Az 15. században létrejött csagatáj irodalmi nyelv világosan tükrözi a különböz ı nyelvek, nyelvjárások keveredését és egybeolvadását. Minden esetben igyekszem feltárni a szavak történetét a török és a mongol nyelvekben, ami lehet ıvé teszi egy szélesebb és általánosabb mongol-kori és mongol-kor utáni török – mongol nyelvviszony vizsgálatát. Az egyik kérdés tehát, hogy ezek a szavak milyen jelleg ő nyelvi érintkezés lenyomatai. Az általam használt vizsgálati módszer elméleti hátterét a kétnyelv őségi kutatások, els ısorban a 3 4 THOMASON és KAUFMAN által megfogalmazott új eredmények, illetve a JOHANSON által kidolgozott modell adják. Ily módon a disszertáció nem csak az altajisztika, az összehasonlító történeti turkológia és mongolisztika, hanem az általános nyelvészet számára is hasznos információkat és eredményeket ígér a kétnyelv őség, a nyelvi interferencia, a kölcsönzés és egy sor más kérdésben. A nyelvi érintkezések els ısorban a szókincset érintik, és eddig a kutatás jóformán csak a jövevényszavakkal foglalkozott, és a többi nyelvi részrendszert ért hatások vizsgálata nem került az érdekl ıdés középpontjába. Dolgozatomban én is els ısorban a lexikont, de a többi nyelvtani rendszert ért hatásokat is vizsgálom. A szakirodalomban szinte fel sem merült az a kérdés, hogy a mongol nyelveknek lehetett-e szerepe bizonyos török hangváltozásokban. Ugyanígy mindezidáig mell ızött kutatási szempont volt a szavak szemantikájában a másolás következtében megfigyelhet ı mongol hatás, azon jelentések, jelentéstani mozzanatok megjelenése, amelyek korábban ismeretlenek voltak a törökben. Térben és id ıben egyaránt vizsgálom a mongol jövevényszavak felbukkanását a török nyelvekben. Egyes szavak nagyon korán, már a 13. századtól adatoltak, mások kés ıbb, a 15., sıt a 17. századtól. Vannak szavak, amelyek alkalmi átvételek, esetleg könyvnyelvi szavak, és vannak olyanok, amelyek meggyökeresedtek, széles körben elterjedtek, beágyazottságuk meger ısödött. Mások rövid élet őnek bizonyultak és kihulltak a nyelvhasználatból, vagy esetleg csak egy bizonyos nyelvi rétegben váltak használatossá. Az areális vizsgálattal a szavak átvételének kronológiájára is következtethetünk, figyelembe véve természetesen a nyelvi érintkezések intenzitása és dinamizmusa miatt a gyors elterjedés és a 3 THOMASON – KAUFMAN 1988. 4 JOHANSON 2002. 5 1.1. A téma ismertetése konvencionalizáció lehet ıségét. Az adatbázisba felvettem azokat a mongol glosszákat is, amelyek a szövegekben el ıfordulnak, de nem váltak a csagatáj lexikon részévé, tudniillik a mongol nyelvtörténet számára ezek is tanulsággal szolgálnak. Önálló fejezetben vizsgálom a sajátos mongol igei átvételeket. A szakirodalomban egészen az utóbbi id ıkig univerzálisnak tekintették azt a jelenséget, hogy a nyelvi érintkezés 5 során az igéket formailag névszóként veszik át (lásd például MORAVCSIK ), majd igei beillesztésüket, adaptációjukat az átvev ı nyelv denominális verbumképz ıvel vagy segédigével tudja csak megoldani. A csagatáj nyelv mongol eredet ő igéi viszont minden esetben honosító morféma nélkül, t ıalakban, tehát valódi igeként kerültek át. Kitérek az igék adaptációjának egyéb eseteire is, az igék „aktivitására”, továbbképzésére stb. Általánosságban elmondható, hogy a kötött morfémák nem attraktívak a kölcsönzésekben, átvételük csak intenzív nyelvi érintkezés esetén szokott megtörténni. Dolgozatomban megvizsgálom, hogy a mongol kor utáni török – mongol érintkezés során milyen képz ıt vettek át a török nyelvek, illetve a képz ık funkciójában történt-e változás mongol hatására. A szókincs és a többi nyelvi részrendszert ért hatások vizsgálatánál természetesen elengedhetetlen a rekonstrukció, hiszen nem a mai, hanem az érintkezés korának nyelvi állapotából kell kiindulnunk. Feladatomnak tekintem tehát az átadó mongol szó hangtani és morfológia rekonstrukcióját, illetve történeti (etimológiai) elemzését. A csagatáj irodalmi nyelv kialakulása id ıben részben egybeesik a középmongol korral, illetve a mai mongol nyelvek formálódásának id ıszakával, ezért logikusan merül fel a kérdés: mennyiben tekinthet ı a csagatáj nyelv a mongol nyelvtörténet forrásának, mongol elemeinek tanulmányozása milyen tanulságokkal szolgálhat a mongol nyelvtörténet számára. 5 MORAVCSIK 1978: 110. 6 1.2. A török – mongol érintkezések történeti háttere 1.2. A török – mongol érintkezések történeti háttere Különféle török és mongol népek éltek évezredeken keresztül egymás mellett és egymással keveredve, s több nagy birodalomnak voltak együtt alkotó törzsei, nemzetségei. Az írott forrásokban – el ıbb f ıként a kínai és a muszlim, kés ıbb pedig a mongol és a török nyelv őekben – nyomon követhet ı a közös múlt, amely jelen van a török – mongol népek történeti hagyományaiban is. A mongol kor el ıtti érintkezéseknek ogur és köztörök nyelvet beszél ık egyaránt részesei voltak. A történeti források szerint az els ı jelent ısebb nomád birodalom Kr.e. 300 körül jött létre Bels ı-Ázsia keleti részén, ahol feltételezhet ıen török és mongol nyelv ő népek is éltek. Noha a hiungnuk vezetésével létrejött hatalmi struktúra uralkodó törzsének nyelvi hovatartozásáról a vita még nem zárult le,6 a kés ıbbiekhez hasonlóan nyilván ez a nomád birodalom is soknyelv ő volt, és politikai keretét adhatta az egyik legkorábbi török – mongol nyelvi érintkezésnek is. Ez a kontaktus a kés ıbbiekben, így a szienpi vezetéssel Kelet-Bels ı- Ázsiában létrejött birodalomban is folytatódhatott. Maguk a szienpik a keleti barbár tunghuk közül váltak ki, akikben a kutatók jelent ıs része mongolul beszél ı népek el ıdeit véli felismerni. A szienpikb ıl váltak