ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETI GYÖKNYELVÉSZET (Gy) a Jelelegi

ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETI GYÖKNYELVÉSZET (Gy)

@ Krizsa Katalin, 2018. A két-mássalhangzós Y13XYsor – Y14XYsor – Y15XYsor gyökök,

ahol Y13 = J – Y14 = L – Y15 = R a szókezdő mássalhangzók. Bevezetés: Az egy-mássalhangzós gyökök (1MGy) fejezetéből már tudjuk, hogy az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet (Gy) a magyar gyökszavak eredetét keresi. 1. először számbavesszük a finnugor nyelvészet (FN) által a Tótfalusi etimológiai szótárban (TE) megadott rokonszavakat és megítélésüket a származtatására. Ezzel vagy egyetértünk, vagy kiegészítjük, vagy nem értünk vele egyet. 2. A kutatást azért folytatjuk a héber rokonszavak keresésével, mert a világ legjobban adatolt, már 3000 éve bőséges írásbeliséggel rendelkező gyöknyelve – a héber. 3. A rokonszónak nem kell a pontos szótári fordításnak lennie, de az alaki megfeleltetés szabályai kötöttek. Ami a jelentést illeti, a rokonszónál elég, ha az összehasonlítandó két szó beletartozik egymás fogalomkörébe. Példa: a magyar kopog héber fordítása dofek – még alakra is hasonló, mégsem rokonszó. Az alaki követelmény ugyanis csak részben teljesül: a P/F és a H/G hangváltozás minden nyelvpárosnál lehetséges. De a K-ból nem lesz D. A kopog valódi rokonszava a héber kofeh = üt, ver. 4. A J-L/Ly csoportba felvettem (ahol megvoltak) a magyar gyökszavak finn és héber szótári megfelelőit is. Ezek persze legtöbbször nem rokonszavak, de ezúttal a fogalmi összefüggések minél szélesebb körét is látni és láttatni akartam. 5. A gyöknyelvész nem folytat kutatást olyan nyelvekből, amiknek nincsenek szótáraik – nem tudjuk ellenőrizni az adatokat. 6. Nem foglalkozunk ragozott és összetett szavakkal. 7. A mondattan nem tartozik a gyöknyelvészet tárgykörébe. A zöngétlen és zöngés mássalhangzók https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ng%C3%A9s_%C3%A9s_z%C3%B6ng%C3%A9tlen_p%C3%A1rok A mássalhangzók lehetnek zöngések és zöngétlenek. A mássalhangzó valamilyen akadály leküzdésével (súrlódva, pattanva stb.) keletkezik. Ha ilyenkor a levegő a gégéből a hangszalagok közül áramlik felfelé, akkor zöngés, ha a hangszalagok nem rezegnek: zöngétlen mássalhangzó jön létre. A magyar nyelvben a b, d, dz, dzs, g, gy, j, l, ly, m, n, ny, r, v, z, zs mássalhangzók zöngések, a c, cs, f, h, k, p, s, sz, t, ty zöngétlenek. Zöngés-zöngétlen párok: b/p, d/t, g/k, v/f, z/sz, zs/s, gy/ty, dz/c, dzs/cs. Két ajak közt zöngés az m és a b, zöngétlen a p. A nyelvhegy és fogtő között zöngés az n és a d, zöngétlen a t. A nyelvközép és szájpadlás közt zöngés a g és zöngétlen a k. Az ajak és fog között zöngés a v, zöngétlen az f. Peregve zöngés az r – és bár a hangszálak közül jön, zöngétlen marad a h.

A jelelegi finn és héber nyelv hang és betűállománya 1. A finnben (a pár évtizede beérkező vándorszavak kivételével, de kiejteni azokban sem tudják), nincs B, C, F, G, Z hang és betű. Az S/Sz sem vált szét a mai napig – S-sel írják, de inkább Sz-nek hallatszik. Ezen kívül még a D – az megvan ugyan nekik, de nem lehet szókezdő a finnben. Ez azt jelenti, hogy sok (10-20) ezer évvel ezelőtt, a gyökszavak képződésének idején, még nem volt jelen a finn nyelvben. 2. A héber betűk és a kiejtett hangok (ez tájékoztató a héber nyelv iránt jobban érdeklődők számára): Nincs külön betű az I-re és a J-re, csak egy közös i/J betű (ami logikus). Nincs Ly betűjük, csak L vagy J. Nincs Ny betű, ami Ni/J. Nincs Ty betű, ami Ti/J. Van „régi” K betűjük is, meg egy újabb, a K/Ch. Ebből a Ch nem hangzik fel szókezdőnek. Van lágy (alig hallható) H-juk és van normál H is – ami két külön betű. Nincs Gy betűjük, de a hangot, a beszédben, előállíthatja a DJ torlódása. A közös P/F betűjük F hangja (a legújabbkori vándorszavakat kivéve pl. fizika) nem szókezdő. A héberben a B/V-nek közös betűje van, de a V nem hangzik fel szókezdőnek. Szókezdő W (ez egy másik betű) ugyan lehet, de csak 6 jövevényszavuk kezdődik vele. A héberben csak C van, Cs betű nincs. A kiejtésben azért Cs is hallható, mint a TS (néha TSz) torlódása. (Habár a héber nyelv igyekszik elkerülni a torlódásokat).

Van egy régi T betűjük, de „kultúrszavakban” (akár 2000 évesekben is) inkább az újabb (kissé keményebben ejtett) T hang betűje van. Nincs külön S betű, mert az közös a régebbi szavak Sz betűjével. De a „kultúrszavakban” (akár a 2000 évesekben is) jellemzően az újabb Sz betűt találjuk. Nincs két külön betű az O és U hangra, sőt – egy közös O/U/W triászuk (annak a betűje) van. A héberben nincs Ö és Ü betű, bár egy rövid, elkapott ö gyakran kihallatszik a beszédből. Az A-Á és E-É magánhangzóknak sincs külön betűjük. De mégis (még a köznapi, ma ismét pontozatlan írásból is) simán kiolvashatók. Mégpedig külön az ősi torokmagánhangzók és külön a lágyak. Ez azonban már tényleg bonyolult – legalábbis első hallásra. Majd annak magyarázom el, aki rákérdez... 3. A „hangutánzó, hang(ulat)festő, gyermeknyelvi szó” kategóriákat, ami úgymond szükségtelenné teszi a szavak eredetének kutatását, tudománytalannak tartom. A gyermeki gügyögés, amíg nem értelmes szavakat hallat, még nem beszéd. Az értelmetlen gügyögést nem kell, és nem is lehet etimológizálni. Az viszont, hogy a gügyögés a populáció értelmes szavainak képzésére ugyanúgy hatással volt, mint bármely külső hanghatás, magától értetődő dolog. A szavak megalkotásának forrása az összes környezeti hanghatás utánzása. A szélfúvás, égdörgés, vízcsobogás, csiripelés – az állatok és a saját kicsinyeink „hangoskodása”, mind-mind befolyásolta. Pontosan így jött létre, hangutánzásokból, az emberi beszéd. Az értelmes tőszavakat akkor is igyekeznünk kell visszavezetni a forrásukhoz, ha 10 nyelv közül 9-ben hasonlóak. Ami tudománytalan, az a nyelvek szókincs alapján való beskatulyázása – vagyis az „alapnyelvekre” való felosztás volt. 4. A héber nyelv, különösen az írás, kiválóan hagyományőrző. Nyelvfejlődésének igen régi eseményeit is „látni lehet” benne. Például azt, hogy az S/Sz hang (nemcsak a héberben) eleinte nem vált szét. Ezt a héber egy közös S/Sz betűvel őrzi. Majd amikor a kiejtésben már szétváltak, azt az egy S/Sz betűt, ha akarták, pontozni is lehetett. (Anyanyelvi beszélőknek ugyan felesleges...) Később, amikor a betűírásban is igény mutatkozott az elkülönítésre, bevezettek egy újabb Sz betűt. Azóta a közös S/Sz, ami most is megvan, már csak a később képződött / beérkezett S hangú szavakat „veszi fel”. Hasonló okokból van régi K és újabb K/Ch-juk, régi T és újabb T, a közös P/F, a közös B/V és külön egy O/U/W betűjük. Tehát az írásuk már önmagában egy nyelvtörténeti szeminárium! Mondanom se kell, hogy a héber írás (nem kell hallani) a fennmaradt ősi torokmagánhangzókat és a lelágyult társaikat is elkülönítve „láttatja”. Mindez más nyelvek szavainak eredetkutatásában is segíthet? Természetesen. 5. Fontos tudni, hogy a latin soha nem volt természetes nyelv. Szavait már 2000 éve – de arról szinte senki sem tud, hogy mind a mai napig – folyamatosan „termelik”. A latin már a római korban sem volt anyanyelve senkinek – sem a helybelieknek, sem az odavándorló népek egyikének sem. Szavait vagy a környező nyelvekből (az etruszkból, az ógörög nyelvváltozatokból, ősszláv, héber, arám, s az akkoriban kialakuló arab nyelv szavai közül is) vették át / vették át módosítva / vagy egyszerűen műszavakként alkották meg. Ezért a gyöknyelvészetben, a magyar szavak származtatásánál nem veszünk figyelembe latin „előzményeket”. Pedig vannak? Igen, de akkor az eredeti nyelvet próbáljuk felkutatni.

A két-mássalhangzós Y13XYsor – Y14XYsor – Y15XYsor gyökök,

ahol Y13 = J – Y14 = L – Y15 = R a konkrét kezdő mássalhangzók, az X bármelyik magánhangzó lehet, az Ysor pedig bármely vég-mássalhangzó. Megjelenési sorrend: a J őshang, az L nagyon régi, hármójuk közül az R a legújabb beszédhang. A két-mássalhangzósok „vezérgyökei” az egy-mássalhangzós gyökök: JX, LX, RX. Az JX gyökszavai: jó, jő + értelem nélküli indulatszavak: ja, jé! + utórag az -xj igeképző Az LX gyökszavai: le, lé, li-li (ikerszó), ló, lő + előrag a le- igekötő + utórag az -xl igeképző. Az RX gyökszavai: rá, re, rí, ró(vés), ró(ír) + előrag a ra- igekötő + utórag: -ra, -re + -xr igeképző. Az elő-, és utóragok (köztük az igeképzők) nem részei a gyökszónak – de az előragok azzá válhatnak. Ha végleg felragadnak, a szó részévé lesznek. Ha ez történik, az a rag – már képző.

A JXYsor vázak mind álgyökök, mert csak egy-egy tőszavuk van JXW JXV JXB JXC/Cs JXD JXT JXTy JXP/F JXG JXGy JXH JXJ JXK JXL JXLy JXM JXN JXNy JXR JXS JXSz JXZ/Zs

A JXYsor vázainak nincsenek magyar gyökszavai Azért nincsenek, mert a JXG kivételével, ahol kettő (de nincs közös értelmük), a többinek csak egyetlen tőszava van. Ez azt jelenti, hogy a JXYsor kialakulásakor még nem indult be az értelem differenciáló flektálás. Nem jöttek létre, a magánhangzók cserélgetése által, közös értelmű gyökszavak. Ez az egyetlen olyan két-mássalhangzós váz a finnben és magyarban, ami el se kezdett flektálni. A zöld színű vázak álgyökök. Az áthúzott vázak a magyarban nem léteznek. A halvány betűsek pedig, bár úgy néznek ki, nem felelnek meg a gyökszavak definiciójának. LXW: láwa (lő) lewe (lé) löwő (lő) L’XW: l’ewő (felragadt előrag) JXV JXB: jobb JXC/Cs JXT: (oda)jut - jut(neki) – jatt jotta JXTy JXD: jód JXP/F JXG: jég jog – jóga JXGy: jegy JXH: juh JXJ: jaj! (indulatszó) JXK JXL: jel (a jó-l bővített szó) JXLy JXM JXN: jön – Jenő (a születő) JXNy: jány JXR: jár - jár (neki) JXS: jós juss JXSz: jász JXZ JXZs

Az LXYsor gyökvázai 13 valódi gyököt képeznek LXW L’XW LXV LXB KXC LXCs LXT LXTy LXD LXP LXF LXG LXGy LXH LXJ L/LyXK LXL LyXLy LXM LXN LXNy LXR LXS LXSz LXZ LXZs A két-mássalhangzós (2MGy) gyökszavaknak, a belső X magánhangzón kívül utó-magánhangzójuk is lehet, például: liba, léha, lila, lőre.

Az L/Ly-XYsor magyar gyökszavai: 13 valódi gyök LXW: láwa (lő) lewe (lé) löwő (lő) LXV: levő (felragadt előraggal) LXV: lóvé – leva LXB: láb liba lob LXC: léc lóca (pad) luc(fenyő) LXCs: lecsó lőcs LXT: lat(-ba vet) lát lét – lót(-fut) LXTy: lotyó lötty LXD: láda lúd – Lídia LXP: lap lapu(levél) láp (be-, meg-)lep lép lép (csapda) lép (testben) lop-lopó LXF LXG: lég → a leg- l-óg lúg – légió légó liga (műszavak) LXGy: lágy légy (rovar) – légy (ledj! ragozott szó) LXH: léha LXJ L/LyXK: lak-lakó (be)lak(ik) – lék lök luk-lyuk lüke – lakk LXL: lel lila lile (madár) LXM: lám lom LXN: lenn len (növény) – Luna (Hold) LXNy: lány lény LXR: l-őre – líra líra LXS: les lassú LXSz: l’esz lösz LXZ: láz laza LXZs Az RXYsor gyökvázai: 10 valódi gyök RXW RXV RXB RXC RXCs RXT RXTy RXD RXP RXF RXG RXGy RXH RXJ RXK RXL RXM RXN RXR RXS RXSz RXZ RXZs A két-mássalhangzós (2MGy) gyökszavaknak, a belső X magánhangzón kívül utó-magánhangzójuk is lehet, például: réce, rigó, róka, ráma.

Az R-XYsor magyar gyökszavai: 10 valódi gyök RXW RXV: rév, reve – revü RXB: rab Rába – rabbi RXC: rác réce ruca rece – ráció RXCs: rács RXT: rét rőt rút ruta – ráta RXTy: retye(-rutya) RXD: redő riad rúd – rádió RXP: röp- rop – répa RXF: ráf rőf – rafia RXG: rag rög rág ragu – rég rege – rigó rúg-rugó – régió RXGy: ragya rogy rügy RXH: rüh ruha RXJ: raj rája (halfaj) RXK: rak rák róka RXL: róla – reál relé roló RXM: ráma rím roma rum – rém rima rom RXN: rian róna – rén (szarvas) rúna RXR: ráró (halászsas) RXS: rés RXSz: rész rossz – rassz RXZ: ráz réz – razzia RXZs: rizs rozs – rózsa rezsó rőzse rúzs – rézs-ut rezsi

A JXYsor gyökszavai részletesen (A J őshang) JXW (álgyök): jawa (jó) jöwö (jő) Java Gy: A Tótfausi etimológiai szótárban (TE): nincs adat. Gyöknyelvészet (Gy): A jó, ami eredetileg (pl. a Vas megyei tájszólásban) jao volt – jó-ra egyszerűsödött. De ha bővítjük, „visszaemelékszik” a diftongusos jao tövére. A kettőshangzó pedig, a birtokos -a felvételekor, w-re változik. A finn hyvä (kiejtés: hüve) = jó, java. A héber jae = illő (alkalmas, megfelelő) – ez a jawa rokonszava. Jövő: ezutáni idő. A TE szerint a jövő a jön folyamatos melléknévi igeneve, amely a jövő idő, jövő kor szókapcsolatokból önállósulva lett főnév. Más nyelvekben is van példa a jön ige ilyen használatára: francia avenir – venir = jön, német Zukunft – zukommen = eljön. (Gy): A jövő nem a jön folyamatos melléknévi igeneve, hanem a jő szóé. A különbséget lásd a jön bekezdésemnél. A finn tuleva = jövő, jövőbeli. A héber j’vú = behozatal – ez a jövő rokonszava. A java és a jövő már nem gyökszavak, hanem bővített alakjai az egymássalhangzós jó, jő szavaknak. JXB (álgyök): jobb – a ballal ellentétes. Főnévként jobb oldal, jobb kéz. A jó melléknév középfoka. A tőmagánhangzó a középfokjel megkettőződése után rövidült meg: jób → jóbb → jobb. A ballal ellentétes irányra más nyelvek is többnyire a jó, mint helyes értelmű szavakat használjak: francia droit, német recht, angol right, orosz právij. Gy: A finn parempi = jobb (mint...), oikea = jó, igazi, helyes, jobb (oldal, kéz). A héber jamin = jobbkéz, jobb oldal, déli irány – jotér tov = jobb (jobban jó). JXT (álgyök): (oda)jut jut (neki) – jatt jotta (A halványabbak itt nem magyar szavak). Jut: el-, odaérkezik / egyezségre jutottak / elér, megkap: hozzájut. Származékok: juttat, jutalom, jutalmaz, jutányos. TE: Ugor örökségünk: vogul joht-, osztják jogat = jön. Gy: A héber magíja = el-, odajut, maszig = (hozzá)jut – jitur = maradék (jut még). A finn joutua = el-, odajut – ez a rokonszó. Jatt, jattol: kézfogás, borravaló. TE: A szleng és a bizalmas nyelv jiddis eredetű szava. → Gy: A jiddis egy német-héber szókincsű keveréknyelv, amiben a héber szavak kiejtése az ófelnémet hangváltozások nyomait viseli. A finn käsi (keszi) = kéz. A héber jảd = kéz – ez a jatt eredete. Jotta: csak a „jottányit sem” szókapcsolatban él: semennyit sem. TE: A jotta a latin iota = a görög i betű magyarosult formája. A ióta betű, mint egyszerű vonal, amelyet gyakran csak más betű alá írtak apró mellékjelként, kicsiség, elhanyagolhatóság jelképe lett. Valódi eredete a sémi jod: az i/J betű, ami szintén kicsike a többi betű között. A jotta nem magyar szó. A JXT váz, mivel csak egyetlen tőszava van, a magyarban nem számít gyöknek. JXD (álgyök) Jód: ibolyaszínnel kristályosodó halogén elem. TE: Nemzetközi szó a francia iode nyomán, amit Gay-Lussac francia kémikus alkotott a görög iódész = ibolyaszerű szóból, az ion = ibolya nyomán. A magyarba a francia szó német Jod származéka került. Gy: A finn jodi = jód újkori vándorszó. A héber jảd = kéz, jode = dob, hajít (a jód a heves, lila „gőzt” dobáló kémiai reakcióiról lett elnevezve). JXG: jég jog – jóga A két magyar tőszó azért nem gyökszó, mert nincs közös jelentésük. Jég: megfagyott víz, folyó, tó jégkérge. TE: Finnugor örökségünk: finn, észt jää (jee), vogul jang, osztják jonk, votják jö, lapp jiegna = jég. Gy: A héber keerah = jég sem rokonszó, csak a jéga = fáradozás, kimerültség. Jog állami szinten szabályozott magatartási normák rendszere: büntető-, polgári jog / elismert igény / örökösödési, gyülekezési jog. Származékok: jogos, jogtalan, feljogosít, jogosítvány, jogász. TE: A jó melléknév származéka a denominális (névszóból másik névszót) -g főnévképzővel – mint pl. az ideg, felleg, kéreg. Az ó megrövidülése a jobb analógiás hatásának tulajdonítható, mivel a jog sokáig maga is jobbot jelentett. Mai értelmét a nyelvújítók emelték a köznyelvbe, hogy a latin jus szót (lásd juss) magyarítsák. Tehették ezt annál is inkább, mert a jobb és jog jelentése más nyelvekben is azonos szó: francia droit, angol right, német recht-Recht, orosz prảvij-právo stb. Gy: A finn oikeus (ojkeus) = jog és a héber zhut = jog(-a van) nem rokonszavak – csak a héber jodéa = tud, ismer – bár távoli értelmű. Jóga indiai eredetű, légzési és testtartási technikákból álló rendszer. A lélek felszabadítását célozza a test feletti uralom és a nagy összpontosítás révén. TE: Nemzetközi szó az angol yoga nyomán. Forrása az óind yugám = járom, amelynek rokonai a latin iugum, az angol yoke, és a szláv igo révén a magyar iga is. → Gy: A magyar iga rokonszava a héber agalả = szekér. De a magyar szó eredetileg kissé mást

4 jelentett: a szövés-fonás kézműiparban, a feltekert fonál egy adagját. Tehát az iga korai jelentése egybefogás, egybekötés volt. JXGy Jegy: felismerést lehetővé tévő jel, ábra / anyajegy, írás-, szám-, hangjegy / mozi-, villamosjegy, eljegyzés: jegyet váltottak. Származékok: jegyesség, jegyez, jegyző, jegyzet. TE: A jel szó elkülönült alakváltozata a szóvégi l → ly → gy hangváltozás útján, ennek párhuzamát látjuk a val(ó) és vagy igealakok között. A jegy és a jel jelentése még ma is sok átfedést mutat. Gy: Az L/Gy csak „szükséghez igazított” feltételezés – nincs ilyen hangváltozás. A finn lippu = jegy, cédula, lap, merkki = jel, és a héber kartisz = jegy (belépő), szimán = jegy (jel) – egyik sem rokonszava a magyar jegy szónak, csak a héber jied = kijelölte, arra szánta. JXH: Juh gyapjat adó párosujjú, kérődző emlősállat. TE: Ismeretlen eredetű. Gy: A finn lammas = juh. A héber jihem = üzekedett, ez a juh – juhảsz = neki tulajdonított – ez a magyar juhász rokonszava. JXJ: Jaj! juj! fájdalom, panasz, más érzelem kiáltása / fenyegetés: jaj neked! / baj, keserűség. TE: Önkéntelen hangkitörés, indulatszó, ami főnevesült, majd igék is képződtek belőle. Gy: A finn voi! ai! = jaj! és a héber oi! = jaj! csak indulatszavak – j’já = Isten / istenem! jaj! ez rokonszó. JXL: Jel mozdulat, magatartás, amivel közlünk, vagy utasítunk / tiszteletük jeléül / az összeadás, a többes szám jele, a fáradság jelei. Származékok: jeles, jelzés, jelző, jeleskedik, jelöl, jelölt, jelvény. TE: Finnugor örökség: finn jälki (jelki), észt jälg = lábnyom, osztják jagel = díszítmény. Lásd még jelen, jelent, jelkép, jelleg, jellem, jelmez. Gy: A finn merkki, és a héber szimán = jel egyik sem – de a héber jilel = jajgatott, nyávogott, vonyított (jelel) – az ősi, igazi rokonszó. JXN: Jön a beszélőhöz közeledik / közeljövőben bekövetkezik / felismer, kitalál. Származékok: jövetel, a jötte, jövevény, jövő, jövendő, jövedelem, jövedék. TE: Az ugor korból: vogul juv, osztják joda = jön. A finnugor előzményeknek a jöv- tő felel meg, a régi jő (jőnek, jőve) ennek a másik változata. A jön viszont jőnek → jönnek → jön-nek (mint néz-nek) fejlődéssel alakult ki. → Gy: Feltételezni, hogy előbb használta az ősember a ragozott alakokat, mint az egyszerű tőszavakat... Persze a hivatalos történeti nyelvészet nem is a 10-20.000 éves emberekre gondol, akik már laktak, öltözködtek, vadakat háziasítottak, stb. (tehát használtak azért már egy jókora fogalomrendszert). Ők a különböző alapnyelveket a 3-4000 évvel ezelőtt kialakító (tegnapi) emberekre gondoltak, akik a tőszavakhoz mindjárt feltalálták a személyes névmásokat, az igeragozás, a tárgy-, és eszközhatározói eset, stb. ragjait is. A finn tulla = jön, születik, megérkezik, lesz, válik, fog (csinálni a jövőben). A héber jonek = szopós, új hajtás. Ez a jön + a nagyon régi -xk rag. (Az -xk a folyamatosság és a többesszám közös toldaléka még sokáig nem különült el – ahogy az Ö hang sem vált el az O-tól.) Jenő Gy: A héber janik = kisgyerek, jonek = szopós, csecsemő, új hajtás. JXNy: Jány TE: nincs adat. Gy: Pedig a magyarban a szó ma is él. A finn, héber szótárban sincs meg. JXR: jár - jár (neki) Jár: lábával változtat helyet, jön-megy / rendszeresen, pl. iskolába jár / jár az órája. Jogosult: jár neki, pl. napilap / táncot jár / tagadással: mégsem járja. Származékok: járat, járatos, járatlan, járkál, járható, megjártat, jártányi, járulék, járadék, járda. TE: Vitatott eredetű szó. Talán a finnugor eredetű gyalog gyal- tövének változata – a gy/j kettősség példája a gyere-jön, és az l/r -re: világ-virág. Habár más finnugor előzménye is lehet: lapp jorgat = fordít, jorges = ide-oda járó. A járkálásra nálunk is van forgó értelmű szóa: csavarog, tekereg. Végül a harmadik finnugor szál is a lapphoz vezet: jorrat = körbe megy, jorrot = gurul. A két utóbbi gyengéje, hogy csak egyetlen, távoli rokonnyelv példái támogatják. Lásd még járvány, mindjárt, nyargal. Gy: A finn käyde (keüde → kejde, kujtorog) = jár, megy, halad –a héber holech = jár – de ezek nem a jár rokonszavai. A héber jaár = erdő – j’or = folyó, ami szintén ’jár’. Hát ez volna az? A héber jaarán = erdész, jores = birtokba veszi, örökli (jár neki). Igen, ez eredet. JXS: jós juss A két magyar tőszónak nincs közös értelme. Jós: jövendőmondó / jósol, jóslat. TE: A jó melléknév származéka denominális (névszóból →) -s névszóképzővel. A javas elkülönült változata. Régebben tényleg értettek rajta varázslót, kuruzslót is. Gy: Finn ennustaja = jós (előre lát). A héber jes = van, ami van, kell → j’suá = segítség – ez az eredet. Juss: jog, jogosultság, örökrész / jussol. TE: A latin ius = jog, jogosultság átvétele, a magyarban megszokott s-ező ejtéssel (mint a sekrestye). A s kettőződése minden bizonnyal intervokális helyzetben,

5 a jusom, jusa-féle birtokos személyjeles alakokban következett be. Lásd még jurátus, juszt (is), zsüri. Gy: A finn szótárban nincs. A héber zhut = juss (joga van) nem rokonszó, inkább a jasis = aggastyán. JXSz: Jász egy magyarországi néprajzi csoport. TE: Az óorosz jảsz → alán származéka. A jászok a13- 14. században telepedtek be hazánkba. A szó iráni eredetű, azonos az oszét tövével. Gy: A finn azonos szót ad meg. A héberben nincs meg, de a jaasze = csinálni fogja, csinálja már! – jaszád = alapította.

Az L/Ly-XYsor gyökszavai részletesen LXW (álgyök): láwa (lő) lewe (lé) Ezek nem gyökszavak, hanem már bővítettek. Láva: olvadt kőzet, amely a tűzhányó oldalán aláömlik. TE: Nemzetközi szó. Az olasz lava, a latin labes = esés, csúszás folytatója a labi = esik, süllyed igéből. Lásd még lavina. Gy: A héber lảba = láva. Leve: TE: nincs adat. Gy: A finn liemi = lé, neste = folyadék, nedv, lé, mehu = gyümölcslé, keitto = főzés, leves. A héber mic = zöldség, gyümölcs lé – a laá = lenyelte. L’XW: Lewő → Gyöknyelvészet: l’ewő, l’ét, l’esz. Az ősi l’- előrag felragadásával keletkezett szavak. Levő, létező A finn olo = lét, létezés, tartózkodás, állapot, körülmények. Az olo személyragozása: olen, olet, on, olemme, olette, ovat. Olla = van, létezik, bír (van neki), tartózkodik, származik, alkalmas. Tulla = megjön, megjelenik, érkezik, születik, illet, kell, fog (csinálni). A héber nimcá, kajảm = levő, létező / kijúm = lét / jih’je, tih’je (hn, nn) = lesz / li-h’jot = lenni (lesz-ni). Megállapítás: A finn az élő, élet = oleva, elo fogalomból állította elő a létezés szóbokrát. Hasonlóan a héber: a háj, hájim = élő, élet jelentésből. A magyar észjárás tűnik a legeredetibbnek, az ősi l’ előrag segítségével az ’evő=élő’ fogalmából. Lásd még a légy-legyél szónál. LXV: lóvé (meghonosodott szó) – leva (idegen szó). Lóvé: pénz. TE: A cigány lóve = pénz átvétele, ami a lovo = pénzdarab, érme többesszáma. A tolvajnyelv és a bizalmas nyelv szava. Gy: A cigány lóvé-nek vagy a bolgár pénzhez, vagy az oroszlán nevéhez van köze. Leva: bolgár pénznem. TE: A lev = oroszlán származéka, ami eredetileg a pénz hátoldalán levő címerállatra utalt, akárcsak a román lej. A héber lávi, levi(j)a = oroszlán. LXB: láb liba lob Az LXB magyar gyökszavai meleget és összetartozást jelentenek. Láb ember, állat helyváltoztatásra szolgáló végtagja / lábfej / tárgyak: asztal, zongora lába, hegyláb. Régi hosszmérték kb. 30 cm / gabona szára: lábon adja el a termést / időmértékes vers ritmikai egysége: versláb. Származékok: lábas, lábatlan, átlábol. TE: Bizonytalan eredetű, talán az uráli korból: szamojéd laamb, lamb = csizma eleje, talp. Az egyetlen, távoli nyelvrokontól való példából való egyeztetés kétséges. Lásd még lábadozik, lábatlankodik, lábbeli, lábos. Gy: A finn jalka és a héber regel = láb, rigel = kikémlelt (na, végre világos van) – de ezek nem rokonszavai a lábnak. Talán... a héber lảbả = láva (amikor a lávafolyás kezd kihűlni, elkanyarodik és megvastagszik – láb formájú lesz). Liba lúd / buta nő: ostoba liba. A lúd hívogatására és terelgetésére használt li, lib, libu szavakból keletkezett állatnév. Gy: A finn hanhi = liba, lintu = madár. A héber liwá = elkísérte (a sok kisliba), libá = a szív, lángra lobbantotta – szóval melegség. Lob gyulladás: pl. tüdőlob. TE: Nyelvújítási elvonás a lobog, lobban tövéből. A lob így a korábbi lobb = láng főnév alakpárja lett – ez utóbbi csak a lobbot vet kifejezésben volt használatos. Gy: A finn liehua = lobban. A héber lảbả = láva, láng – ez az eredet. LXC: léc lóca (pad) luc(fenyő) A három magyar gyökszó közös értelme: jó hosszú fa. Léc vékonyra fűrészelt deszka. TE: Eredetére a két magyarázat: 1. Lehet az irodalmi német Latte = léc hazai szász lots alakjának fejleménye 2. lehet jövevényszó is: szerb-horvát, szlovén letvice. Ez esetben a letvice → lecce → lécce → léc úton alakult ki. Hangtanilag mindkét magyarázattal gondok vannak. Gy: A finn lista = lista, szegőléc. A héber keres = deszka – l’- = -nak, -ra ec = fa, hulác = kihúzott. Lóca támla nélküli pad / priccs, dikó. A szlovák lavica = pad átvétele, a két nyílt szótagos tendencia jegyében lavica → lavca → lauca → lóca hangfejlődéssel. Gy: A héber l’- = -nak, -ra, ecá = faanyag. Az L tehát, ez az általánosan használt előrag – fel is szokott ragadni a szavakra? Főleg más nyelvekben, ahol már nem értették az előrag jelentését, nagyon gyakran.

Luc (fenyő): rövid tűs, kúpos növésű fa. TE: A luc előtagról: a szerb-horvát, szlovák luč = fáklya, erdei fenyő. Az ősszláv luč a latin lux, lucis indoeurópai szintű (?) rokona. A magyar szó mai c-je a régi cz- jének hibás olvasata. Lásd még lucerna, lucidus, lux. Gy: A finn kuusi = lucfenyő és 6 (számnév) – a héber asúah, asuhit = jegenyefenyő, lucfenyő – nem rokonszavak, de a hulảc = kihúzott, hosszú. LXCs: lecsó lőcs A két szó között nincs értelmi kapcsolat, ezért nem gyökszavak. Lecsó zöldpaprikából paradicsommal készült étel. TE: A locsog családjába tartozó hangutánzó szó, a tájnyelvi lecseg változatból keletkezett leccs = szétfőtt főzelék képzett formája. Gy: A finn tomaitti- paprika-sipulimuhennos – tomaiiti = paradicsom, sipuli = hagyma, muhennos = pörkölt, főzelék. A héber lecso = lecsó (magyar étel) – nemzetközivé vált szó. (Sem a finnben, sem a héberben nincs Cs.) Lőcs a szekéroldalakat a tengelyhez kapcsoló vasalt, görbe rudak egyike. Német eredetű, valamelyik tájnyelvi alakból (pl. bajor-osztrák loisch, leische) lett – az s hang affrikálódásával (s-ből ts=cs-vé alakulásával). Gy: A finn és a héber szótárban nincs meg. A héber hiluc = kihúzás, erősítés – a lőcs távoli értelmű rokonszavai. LXT: lat lát lét – lót(-fut) Lat: régi súlymérték, a font 32-ed része, közel. 1 dkg. Származékai: latol, latolgat. TE: A német Lot = ólom, mérőón, súlymérték átvétele, valószínűleg bajor-osztrák lat alakjából. Gy: A finn punnita = latolgat. A héber litrá = font (súly). A lat magyar-magyar rokonszava a latolgatja. Lát: szemlél, felfog, megtapasztal: világot lát / vendégül lát / szívesen látja / ellát, gondoskodik róla / nekilát a munkának. Származékok: látás, látomás, látszik, látszat, látvány, látnok, láttamoz, láthatás. TE: Talán az uráli korból: szamojéd lettampá = őriz, litobiz = figyel. A nagyon távoli rokonnyelvekből vett példák miatt az egyeztetés bizonytalan. Lásd még lát- (előtag), látogat. Gy: A finn nähdä (nehde) = lát, katsoa = megnéz, tekint. A héber lat = beborít, betakar (most a tekintetével). Hogy jött létre a szó? L’- = -ra, -hoz, ảt = ráveti magát. Lét létezés, fennmaradás: harc a létért / az élet / összetételek: létkérdés, létszükséglet, stb. Származékok: létezik, létesül, létesít. TE: A lesz ige le- tövének származéka deverbális (igéből...) -t névszóképzővel (mint az ét, hit, tét). → Gy: A lesz, meglevő, lenni, lett, lét szavaknak nincs le tövük! Hanem? L’-, la-, le- előragjuk van, ami még az őseurópai nyelvállapotban ragadt fel. A piros színnel felsoroltakat, a héberből magánhangzóval kezdődő – a magyarból pedig t-vel kezdődő szavak bevonásával tudjuk származtatni. A finn olemassolo = létezés, meglét (élő állapot), olo = élő, (ott) tartózkodó. A héber lo = nem, nincs, leét = nincs, nélkül – milét = ami betöltés. Lót-fut, rohangál. TE: ú.n. forradásos ikerszó: azonos jelentésű, rokon hangzású, önállóan is használatos elemekből (mint ázik-fázik, sír-rí, perdül-fordul). Első eleme az ismeretlen eredetű, elavult lót = fut. → Gy: Talán a bibliai Lót nevéből. A finn liesuta = rohangál, lót-fut – hosua = csapkod, sürgölődik, lót-fut. A héber letaả = gyík, pet’ả = hirtelen – ảc-rảc = lót-fut (lefordíva: siet-fut). Az LXT három magyar gyökszavának közös jelentése: jelen van, szemlélődik, résztvesz. LXTy: lotyó, lötty A két gyökszó közös értelme: ide-oda lötyög. Lotyó: szajha. TE: A lotyog szócsaládjához tartozik, tkp. lotyogó, tocsogó, ami a sáros, rendetlen ruházatra utalhat, mint a hasonló jelentésű cafat, cafka, ringyó. Gy: A finn lutka = szajha. A héber lot = lepel, fátyol, lótusz, zoná = örömlány, zun = táplál, ellát. Lötty, lötyög: folyadék locsogva ide-oda / ruha lazán csüng, fityeg / ténfereg. Származékok: lötyögtet, löttyent, löttyed. TE: Hangutánzó szó, a lotyog magas hangrendű párja. Gy: A finn sotku = gubanc, kotyvalék, lötty, huljua, hölskyä = lötyög (foly.) / roikkua = lóg, függ, csüng (ruha). A héber daláhat = lötty, mistaksek = lötyög, sich-such = lóbálás (zsip-zsup) – loet = nyeldes (löttyöt), lot = lepel (lötyög). LXD: láda lúd – Lídia Láda deszkadoboz áruk szállítására / felnyitható fedelű régi rekeszes bútor: tulipántos láda, ládafia. TE: Német eredetű: Lade = láda, szekrény, fiók. A szóvég a hangrendi illeszkedés alapján változott. Gy: A finn laatikko = láda, doboz – a héber lidot = dob-ni, hajíta-ni. Mindekettő rokonszava a ládának. Lúd liba. TE: A finnugor korból: finn lintu = madár vogul, osztják lont = lúd. Ha a finn szó nem ide, hanem más származási összefüggésbe tartozik, akkor a lúd ugor eredetű, és őrzi ősi jelentését. Gy: A

7 finn hanhi = lúd, liba, synnytys (kiejtés: szünnütüsz) = szülés. A héber awảz = lúd – lidot = dobni, hajítani → léda = születés (sok a kislibája). Lídia: női név. Gy: A héber léda = szülés, születés. Az LXD két magyar gyökszavának eredeti (nem magyar) közös jelentése: doboz, hajigál (szül). LXP: lap láp lapu(levél) lép lép (testben) lép (csapda) lép (méh) lop lopó – lapp Lap: síma, sík felületű: asztal-, papír, könyvlap, napilap. TE: A lap-os tövével azonos, feltehetőleg belőle keletkezett. Lásd még lapály, lapít, lappang, lappantyú. Gy: A finn levy (levü) = lap (ez a levél!), laatta = (fém, kő) lap. A héber dảf = lap – nem rokonszó, lafut = hozzáerősített – ez inkább. Láp vízinövényekkel sűrűn benőtt mocsár / víz színén lebegő növényzete / úszóláp. TE: Lehet a finnugor korból: vogul lope, lupi = széldöntötte fa, zürjén lep = uszadékfa. Gy: A finn suo = mocsár, láp. A héber soá = katasztrófa, boc = sár, bicá = láp – lopet = körülfog, lup = hurok (ezek rokonszavak). Lapu nagylevelű bojtorján. TE: Szerb-horvát lopuh, szlovén lapuh, szlovák lopuch = bojtorján, útilapu. Gy: A finn szótárban nincs meg. A héber lafut = ráerősített. Lép, a járás egy mozdulatát végzi. Származékok: lépdel, lépked, léptet, lépeget. TE: Bizonytalan eredetű, talán ugor kori: vogul láp = elfér, osztják levtá = bemegy. Lásd még lépcső, lépték. Gy: A finn astua = lép (a láb). A héber coed = lép, poszéa = lépked, lafut = ráerősített. Lép: a hasüregben lévő, vérképzésben részt vevő szerv. Finnugor: zürjén lop, votják lup, cseremisz lepe. Gy: A finn perna = lép. A héber thol = lép – lipi = rostos (a lép is). Lép: fagyöngy bogyójából főzött, madárfogására való enyvszerű anyag: lépvessző, lépre megy. TE: Szláv eredetű: szlovén, szlovák lep = csiriz, enyv. Gy: A finn ansa = hurok, kelepce, tőr. A héber devek moksim = lép (ragasztó-csapdák). A héber lopet = körülfog. Lép: méhek viasz építménye, amibe a mézet gyűjtik: lépes méz. TE: Alighanem a lep igével kapcsolatos. Ennek régi névszói lep, lép változata, ami befedő, betakaró valami → réteg, lemez, tábla → a méhek lépe jelentésfejlődést járta be. Gy: A finn kenno = lép, méhsejt. A héber lopet = körülfog, lepet = (étel) körítés. Lop: engedély nélkül eltulajdonít / a napot lopja. Származékok: lopás, lopós, lopkod, lopva, lopakodik. TE: Ismeretlen eredetű szócsalád. Gy: A finn varastaa = ellop. A héber gonev = lop, lafut = körülfogott, rákapcsolt. Lopó: borszívó. TE: A lopótök önállósult eleje, de a borlopó összetételből is kiválhatott – a lop ige folyamatos melléknévi igeneve. Gy: A héber djofi = szívócső, lopó (üvegből) – lopet = hozzáerősít. Lapp Észak-Skandinávia négy országában szétszórva élő, nomád finnugor nép / a nép tagja. TE: Tisztázatlan eredetű, talán finn elnevezés (lappalainen). A lappok önelnevezése: szame. Az LXP magyar gyökszavainak közös jelentése: körülfog, hozzáerősít. LXG: lég → a leg- l-óg lúg – légió légó liga (mesterséges szavak) Lég, levegő. Összetételek előtagjaként: légkör, -gömb, -nemű, -üres, légmentes, stb. TE: Nyelvújítási alkotás a levegő ég (tkp. lebegő ég) csonkításával. A lég egyszótagosként szerencsésnek bizonyult mint költői szó, de méginkább, mint előtag. Mai nyelvünkben csak az összetételek éltetik, maga a lég irodalmi szó maradt. Gy: A héber awir = lég, levegő – l’- = -ig, og = köröz. A leg-, a felsőfok szó elé illesztett előragjaként így értendő: mindennél magasabb fokon. A legesleg-: túlzó fok. Gy: A ’leg-’ felsőfokot a héber a-magas, a-szép, értsd: ami a legmagasabb, ami a legszebb – megoldással képezi. Lóg súlypontja fölött felfüggesztve / súlyától: lóg rajta a ruha / hiányzik iskolából: lóg / tartozik: lóg nekem ötszázzal / lézeng, csavarog: egész nap az utcán lóg. Származékok: lógás, lógós, lógat, lódul, lódít. Lásd még lóbál, lődörög. TE: A szócsalád ló- alapszava finnugor: finn luoda = ledob, cseremisz longam = szór, lapp lagnit = leemel. A lóg-lódul szópár a cseng-csendül, forog-fordul mintáját követi. → Gy: A ló- nem tőszava a finnugor ledob, szór, leemel szavaknak, mint ahogy a magyar lóg-nak sem. A finn riippua, rikkua = lóg, függ, csüng, a héber taluj = lóg – egyik sem rokonszó. A héber l’- = -nek, -re előrag, ahol az og = köröz, kört ír le (a magyar ég(bolt). A magyar szó így keletkezett: l’og. Lúg: bázis vizes oldata / a savval ellentétes kémhatás. Származékok: lúgos, (ki)lúgoz. Szerb-horvát, szlovén lug, szlovák lúh, lengyel lug = fahamu. TE: Az ősszlávba az ófelnémet louga, a mai német

Lauge révén került. Gy: A finn liukas = síkos, lipeä = lúg, lipoa = nyal (a lúg síkos). A héber alkáli csak vegyészeti szakszó. Távoli értelmű héber rokonszó a lehá = nedvesség, nyál. Az LXG gyökszavainak közös jelentése: a lég, ami lóg, és ami síkos közegben van – szabadon köröz. Mesterséges szavak: Légió: a legnagyobb római katonai egység / külföldi önkéntesekből alakult sereg: idegenlégió / nagy tömeg, sokaság. TE: Nemzetközi szócsalád a latin legio, legionis = sereg, légió nyomán, amelyek a legere = összegyűjt, olvas ige származékai. Lásd még legenda, lektor. Gy: A héber legion is a vándorszó. Légó polgári légoltalom / légópince. TE: A légó a légoltalom: légitámadások elleni polgári védekezés csonkult alakja. Gy: A héber haganá ezrahit (röviden: hảgá) = polgári légoltalom – hảgá = kör, látóhatár. Liga: szövetség pártok, államok között / társadalmi egylet, pl. állatvédő liga. TE: Nemzetközi szó a középkori latin liga nyomán, amely a spanyol liga és az olasz lega = szövetkezés szavak: a ligar, illetve legare = köt származékainak mintájára alakult ki. Végső forrásuk a latin ligare = köt. Lásd még lián, liezon, ligatúra. Gy: A héber liga is csak a vándorszó. LXGy: lágy légy (rovar) – légy (ragozott szó) Légy: fertőzést terjesztő, kétszárnyú apró rovar (milyen fertőzést? általában semmilyet). Legyes, legyeskedik. TE: A finnugor korból: zürjén ledzs, votják luzs = bögöly. Lásd még legyez, legyint. Gy: A finn kärpänen (kerpenen) = légy (kerepel), a héber zvúv = légy – l’- = -rá, og = köröz. Lágy, puha, könnyen alakítható / enyhe, langyos: lágy szellő / lágy szívű. TE: A finnugor korból: vogul landzsan = meleg, osztják lonyzsi = langyos, lapp loazzse = folyékony. Az átvett alak londzsi lehetett, ebből az egyik szabályos fejlemény lágy, a másik a langy. Lásd még lágyék, lagymatag. Gy: A finn pehmeä = lágy. A héber rảch = lágy – lah = nedves. A légy (l’edj!), legyél ragozott szó. TE: nincs adat. A finn ole hyvä! = légy szíves. A héber heje, tih’je! = légy, legyél. A l-evő, l-ét, l-esz, l-égy! eredetét az evő-élő egy – ősi felfogásban látom. Az LXGy két magyar gyökszavának (lágy, légy) közös értelme: lágy. LXH: Léha könnyelmű, komolytalan, üresfejű. TE: Vitatott eredetű szó. Lehet, hogy a lehel, liheg, távolabbról a lebeg hangutánzó, hangfestő családjába tartozik, és a könnyedség, lengeség képzetén át jelzi a jellembeli súlytalanságot. Mások szerint a forrás a szlovák lichy = hamis, üres – nőnemű licha. Elképzelhető, hogy a léha a két külön, de hasonló hangzású szóból olvadt egybe. Gy: A finn kevyt- mielinen = léha – kevyt = könnyed, mieli = lelkület, ész, értelem és a héber pohez = könnyelmű – nem rokonszavak. Inkább csak a héber lehe = fáradt, lehá = nedvesség, nyál, köpet. L/Ly-XK: lak lakó (be)lakik – lék lök lüke – lakk Lak-lakik A lak kis ház, lakóház, villa. Lakik: huzamosan, mint az otthonában tartózkodik. Származékok: lakás, lakos, lakott, lakatlan, lakályos. TE: Alighanem a finnugor korból: finn lakka = födém, eresz, tető, észt lakk, laka = tető, menedék. A régi magyarban a lak és lak(ik) egy igenévszó két alakja volt. Gy: A finn asuintalo = lakó-ház, talo = ház, loukko = rossz lakás, asukas = lakó. A héber bá(j)it = ház – melaked = összetart, egyesít (a me- csak igei előrag), dajár = lakó, sachen = lakó és szomszéd. Rokonszavak a héber lachád = elfoglalta, lukad = egyesült, tömörült. (Jól be-)lak(ik): étellel, itallal: jóllakik. Származékai: laktat, laktató. TE: Feltehetően a lakik igével azonos eredetű szó. A valahol kiadós étkezés céljára megtelepszik, vendégként ott lakik jelentésárnyalat révén utólag különülhetett el a lakik szótól. Lásd még lagzi, lakmározik, lakodalom. Gy: A héber melaked = összetart, egyesít (a me- igei előrag) – l’kiká = nyalás, nyalakodás. Lék, lékel: jégen, hajó víz alatti részén / dinnyén / koponyán vágott nyílás. TE: Vitatott eredetű szó. Talán uráli örökség: finn leikata = vág, arat, szamojéd lékká = hasad, reped. Az ősi igenévszó lehetett vág, vagy vágás, hasadék jelentésű. Mások szerint a lék, ami a régiségben és nyelvjárásokban vék alakú is volt, ótörök eredetű: a csuvas vegü = lék. Az utóbbi esetben felteszik, hogy a vék az eredeti – és akkor a lék csak a hasonló értelmű lyuk, lik hatására alakult ki. Gy: A finn vouto = folyás, szivárgás, lék, lyuk, avanto = lék (a jégen), avata = megnyit. A héber hor = lyuk, lék – az arám leká = nincs, itt nincs. Lök taszít, eldob: szemétre lök. Származékok: lökés, löket, lökdös. A finnugor korból: a finn lykätä (lükete), vogul lak = felrak, osztják lokkantam, észt lükkama = lök. Lásd még lüktet. Gy: A héber dohef = lök, l’kijá = megverés, sérülés, fogyatkozás.

Lüke együgyű, ütődött. TE: Ismeretlen eredetű szó. Gy: A finn hölmö = buta, bamba, mafla. A héber likuj = hiányosság, fogyatékosság. Luk, lyuk kerek nyílás vagy folytonossági hiány, üreg / tréfásan szűk helyiség, lakás. Származékok: lyukas, lyukad, lyukasztó. TE: Alighanem finnugor: finn loukka = búvóhely, cseremisz luk = gomblyuk. A szónak luk és lik alakja is van, a köznyelvi lyuk szókezdője palatalizálódott (jé- sedett). Gy: A finn loukko = rossz lakás. A héber hor = lyuk, likuj = fogyatkozás. Lakk oldószerrel felhordott, fényes, vízhatlan bevonat / (festék)réteg. Sok nyelvben vándorszó. TE: Az arab lakk révén terjedt el, végső forrása a perzsa lák és a középindiai lakkhá. Ezek közvetítésével a szanszkrit láksá, amely a skarlát-tölgyfa gyantás nedvét jelentette. Eredetileg pedig azt a pajzstetűfélét, amely szúrásával piros nedvet fakasztott a fából. A magyarban a német Lack átvétele. Gy: A finn lakka = lakk csak vándorszó. A héber luká = lakkozott, l’kiká = lenyalás (simára). Az L/Ly-XK magyar gyökszavak közös értelme: 1. lak, lakó, belakik: egy fedél alatt élnek, étkeznek 2. lyuk, lék, lök, lüke: hiba, hiány, fogyatkozás. LXL: lel lila lile Az LXL gyökszavai az éjszakát idézik. Lel talál / éri: téged mi lelt? Származékok: lelet, lelemény, leledzik, lelenc. TE: Finnugor örökség: a finn löytää (kiejtés: löjté) = lel, észt leidma = talál. A lelenc nyelvújítási szó a kedvenc, fegyenc. mintájára. Lásd még hideglelés, leltár. Gy: A héber lél = éjszaka, léli = éji, éjszakai. Lila kék és vörös keveredésének szine. TE: A német lila átvétele. Leszármazási sora: óind nílí = indigó → perzsa nílak = kékes → arab lílak = orgona → spanyol lilac → francia lilas = orgona, lila szín → német lila. Gy: A finn liila (kiejtés: líla) = lila. A héber szagol = lila → lilach = orgonavirág. Lile kisebb gázlómadár: pl. széki lile. TE: A madár li-li-li kiáltását imitáló hangutánzó szó. Lásd még lilik (lúdféle). Gy: A finn szótárban nincs lile. A héber léli = éjszakai, lilit = fülesbagoly. A lile és a lilit éjszaka is hallatják a hangjukat. LXM: lám lom A két magyar tőszó között nincs kapcsolat. Lám: íme, lássam: hadd lám. TE: A lát ige látom, lássam alakjai összevontva. Így alakult ki: látom, hogy… → lám. Gy: A finn kas! = ni, nini, katso! = nézd! A héber hine = íme! láma? = minek, miért? Lom: haszontalan, értéktelen holmi. TE: Szerb-horvát, szlovén lom = törés, törmelék, szlovák lom = törés, kőfejtő, limlom. A lim-lom ikerszó a lom-ból keletkezett (mint a gizgaz, ringy-rongy). Az átadó nyelv a szlovák lehetett. → Gy: Szerintem nem a szlovák. L/R hangváltással a finn romu = limlom, ócskaság, roncs (rom!). A héber grutaot = lim-lom, l’- = -nak, -ra, om = nemzet. A lom magyar-magyar rokonszavai a még előrag nélküli: omol, ömlik. LXN: len lenn – lénia lián A len és lenn szónak a magyarban nincs közös jelentése. Lenn, alul, alsó helyen. A le határozószóból alakult ki -n locativusi raggal, amely a benn, fenn, kinn mintájára kettőződött. A lent változat a rövidebb len alak egy újabb locativusi raggal (-t). Gy: A finn alla = alatt, alhaalla = lent, alacsony, alempa = lejjebbről. A héber l’máta = lenn, lản = hált (elfeküdt). Len: kék virágú, rostjáért és olajos magváért termesztett növény: lenvászon, lenolaj. TE: Szerb-horvát lan, szlovén len, szlovák ľan = len. Gy: A finn pellava = len, lenvászon, gyolcs. A héber pistán = len, lenmag, -fonál, -vászon – a pastán (az újabb t-vel) = egyszerű. A héber lun = hál (kinyúlik). https://hu.wikipedia.org/wiki/Len Idézek: „Az emberiség ősi kultúrnövénye, már az ősember is felhasználta a vadlen rostját és magját. Kutatókból álló csoport több mint 34 000 éves lenszálakat fedezett fel a mai Grúzia területén... megállapították, hogy a vadon növő lenből zsineget, kötelet készíthettek. Az egyiptomi múmiákat lenvászonba göngyölték. Egyiptomból a len Indiába is elkerült.” Lénia: vonalzó. A latin linea = zsineg, mérőzsinór, vonal szó magyaros változata. A latin szó tkp. lenfonál, a lineus = lenből való – főnevesült nőnemű alakja, s a linum = len. Lásd még lineáris. Gy: A finn viivain = vonalzó. A héber szargel (az újabb sz) = vonalzó. Lián: trópusi kúszónövény. TE: Nemzetközi szó a francia liane nyomán, amely a latin ligamen = kötelék folytatója volt és az a normann-franciában a ligare = köt igéből. Lásd még liga. Gy: A finn szótárban nincs. A héber ceemah metapesz = növény kúszó (tapaszkodó), tofesz = megragad, -fog. Luna Gy: Hold (eredetileg az Újhold neve: mikor nem látszik). A héber lun = hál (alszik), lản = hált.

LXNy: lány lény Az LXNy két magyar gyökszava a kifejlett élőlényekről szól. Lány, leány: nőnemű gyermek / fiatal férjezetlen nő / szűzlány / régebben cselédlány. TE: Valószínűleg ősi összetett szó. Előtagja ugor kori lehet: vogul lai = kicsiny, osztják lojam- = gyenge – utótagja az anya any eleme. Az ősmagyar forma *lajanja lehetett, ebből levezethető a lány, és magánhangzó elhasonulásával, a leány. → Gy: Fantáziálás. A finn tyttö (tüttö) = lány, hölgy, kedves / neito = lány, hajadon, szűz / a szleng: pimu = csaj, pipi. A héber bahurá = lány, c’irá = fiatal (nő), bat = lány(a). Héber rokonszó a lản = hál → helin = szállást adott éjszakára (a he- csak előrag). Ennek eredete a Luna = Hold (az Újhold, ami nem látszik, mert „alszik”). Csakhogy az LXN gyök ki se fejlődött ki a héberben, összesen két szava van). A lány eredete minden bizonnyal a jány volt és az is magyar szó. Értelmileg a jánynak a „jön-i” felel meg: jön a felnőtt korba / a lány meg az, aki még „alvó”: lản-i. Lény létező, egyed, ember / élő teremtmény / egész lényéből árad. TE: Nyelvújítási alkotás a lesz ige le- tövéből, a tény, erény szavak mintájára, a hiányból elvont -ny képzővel. A lény a latin ens = létező szót volt hivatva felváltani. Lásd még lényeg. Gy: A finn olento, olio = lény, teremtés. A héber jicur, brí(j)á = lény, teremtmény – az l’- = -nak, ani = én → l’-éni (mint egy ’én’). Önmagát a külvilágtól megkülönböztetni képes – az emberen kívül (mondjuk a madaraktól felfelé) – sokféle állat is van. LXR: lőre – líra (hangszer) líra (pénz) Egyetlen szónak nincs (magyar) gyöke: értelemhordó váza. Lőre silány, rosszul kezelt bor. A kpfelnémet liure, régi német lüren, lür alakok egyikének átvétele. Forrása a késő latin lora, lorea = vizezett bor, a lavare = mos származéka. Lásd még levendula.(?) Gy: A finn szótárban nincs, a héber „egyszerű bor” kifejezés sem segít – a szó eredetét nem találom. Líra: 1. ókori pengetős hangszer 2. érzelmeket és gondolatokat kifejező költészet. TE: Nemzetközi szócsalád a latin lyra, és előzménye, a görög lüra = lant nyomán. Gy: A finnben csak vándorszó. A héber piut szintén vándoszó: poetika, a sirá = vers, ének, költemény – de a héber l’rá = véghangsúly. Líra olasz pénznem. Az olasz lira átvétele, ez a latin libra = mérleg, font, mint súly folytatója, akárcsak a francia livre (pénznem 1795 előtt). Más pénznemek is jelentenek súlyt: font, márka. Gy: Finnben csak a vándorszó. A héber líra = font – itt mindkettő az. LXS: les lassú A két magyar szó közös értelme: lassan (beszélj!): halkan kivár. Les: titokban vagy rejtekhelyről / figyel, vár valamire: azt lesheted! Főnévként: lesből támad, lesállás. TE: Az ugor korból: vogul lets- = leselkedik, osztják lási = lesben áll. A les egyike a fennmaradt igenévszónknak (lásd még fagy, lak, nyom, vész). Gy: A finn vaania (ige) = les valakit / tähystää (tehüsté) = megfigyel, kémlel / väijytys (vejjütüs) = lesben álló, leshely. A héber orev = les, mecape = figyeli – s a rokonszó, ami a biztos eredet is: lis = oroszlán. Lassú: kis sebességű / hosszú idő alatt megy végbe / nehézkes. Származékok: lassan, lassít, lassul. TE: Bizonytalan eredetű szó. Valószínű lass- alapszava lehet ugor kori: vogul lásel, osztják lasinen = lassan. Az egyeztetés, hangtörténeti nehézségek miatt, nem megalapozott. A lassú -ú eleme talán melléknévképző. Gy: A finn hidas = lassú, verkainen = késedelmes. A héber iti = lassú, l’-, le- = -nak – ảt = lassan → tehát a le’át = lassan (lassíts!). A lassú szó eredete (is) a héber: lis = oroszlán. LXSz: lesz lösz A két magyar gyökszónak nincs közös értelme. Lesz (tájnyelven lössz): valamivé válik / bekövetkezik: baj lesz / a van helyettesítője jövő időben, felszólító módban, stb.: lesznek, légy, lennék, lenni, lehet. Származékok: lehet, lehetséges. Lásd még jóllehet, légyott, lény, lényeg, lét, meglehetős, meglett. TE: A finnugor korból: zürjén loni, votják lu = lesz, cseremisz liem, észt leema = van, lesz. A magyar ige az sz-szel bővülő v tövű igék csoportjába került (hisz, visz, eszik, iszik, alszik). Gy: A finn tulla = megjön, születik, käjdä = jön / megy és a héber jih’je = lesz – ezek nem rokonszavak. De ez igen: a héber l’- = -nak, -nek + osze = l’osze: tesző-nek → a lét(ező), aki tenni képes, a jövőben is lesz. A zürjén (komi), osztják (hanti), cseremisz (mari), észt szavakat pedig csak akkor tudná bárki ellenőrizni, ha legalább akkora szótáraik lennének, mint 30.000 szavas finn diákszótáram. Az észten kívül melyiknek van – és mi a fordítási nyelv? Mert a valódi, a beszélt kiejtés ismerete nélkül szótárakkal sem megyünk semmire. Lösz: finom szemcséjű laza, sárga üledékes kőzet / talaj. TE: Földtani szakszó a német Löss nyomán, forrása a svájci német lösch = laza talaj. Gy: A finn szótárban nincs. A héber lé(j)sz = lösz, lausz = megrágott (szétmorzsolt).

LXZ: Láz: betegség miatt túl magas testhőmérséklet / lámpaláz, lelkesedés / bevásárlási láz. TE: Ismeretlen eredetű szó. Vagy a lázad, lázít, lázong igék alapja / vagy elvonás belőlük (bár ez utóbbi nem valószínű). Gy: A héber hom = láz, hitragsut = izgalom (a hit- csak a visszaható előrag). A finn kuume = láz, kuuma = forró → ennek rokonszava, K/H hangváltással, a héber hom = meleg, -ség, láz. A magyar szó eredete: a héber l’- = -ni (fn igenév), áz = erősödik, menedéket keres – láz = eltér, letér.

Az RXYsor gyökszavai részletesen Az R igeképző az L utódja. Egyik sem őshang, de az R sokkal fiatalabb.

RXV: rév reve – revü A két magyar tőszóhoz nem találtam közös értelmet. Rév folyami átkelő, komp, kikötő: révkalauz / elért cél. A Tótfalusi etimológiai szótár szerint (TE): Az olasz riva = rakodó-, part, vagy észak-olasz többes rive átvétele nyíltabbá válással és a véghangzó elmaradásával. Gyöknyelvészet (Gy): A finn lossi- = komp, rév, lautta = rév, komp, tutaj, valkama, satama = rév, kikötő. A héber maabará = rév (átkelő), maagản = kikötő. Reve, reves: korhadt, pudvás, málló. Reve az acél felületén meleg állapotban képződő oxidréteg is. TE: Ismeretlen eredetű szó. Redves: korhadó, puhuló, szennyes. A reve a reves változata lehet, amely a rokon jelentésű odvas, pudvás analógiás hatására keletkezett. A jelentését talán a hasonló hangzású retkes ihlette. Gy: Finn szótárban sem reve, sem redves nincs. A héber rakúv = redves, rothadó – r’vidá = leterítés. Revü látványos énekes, táncos műsorszámok / régebben folyóirat. TE: A francia revue átvétele, talán német közvetítéssel. A revoir = átnéz, megszemlél bef. melléknévi igeneve, latin forrása van. Gy: A finn revy, varietee = revü, a héberben is vándorszó. Nem magyar szó. RXB: rab Rába (folyó) – rabbi A rab és a Rába folyónévnek azért van közös értelme: nagy, sok. Rab fogoly, fegyenc, kiszolgáltatott, szabadulni képtelen, pl. az alkohol rabja. TE: Szerb- horvát, szlovén rob = rabszolga. A magyar szóban nyíltabbá válás következett be. Lásd még rabol, robot. Gy: A finn vanki = rab, fegyenc, fogoly. A héber aszír = rab, savuj = fogoly – rabá = sok, sokasodó, raev = éhes nem rokonszavak. Helyénvaló a szláv származtatás. Rába: nagyobb magyar folyó. TE: folyó, személy, stb. neveket nem etimológizál. A héber- arám rảba = nagy, sok – ez az eredet. Rabbi izraelita lelkész, zsidó vallási tanító. TE: Nemzetközi szó. A héber rabbi = mesterem, tanítóm nyomán, amely a bibliai görög, majd latin szövegek révén terjedt el. A héber szó a rab = nagy megszólító formája. → Gy: Nem pontos. A héber rabbi = rảv, rảbi – az arám-héber: rảbá = nagy, sok (tudása van). A finn rabbi(ini) = rabbi. Nem magyar szó. RXC: rác réce ruca rece – ráció Rác: szerbek. TE: A dél-szerbiai Novi Pazar város régi Rasz nevéből alakult, e város vidéke lett a 12. században a később önálló Szerbia magja. A magyar szóban affrikálódás történt (a rasz sz hangja elé t került: tsz = c). A rác szó pedig a korábbi Rácország: Szerbia névből önállósult. Gy: A finn serbialainen = rác a héberben: szerbi – A héber rảc = fut, szalad (a rácok menekültek, majd átvándorlók voltak). Réce vad-, kacsa. A szó az állat hangját utánozza, a ruca változata. TE: Egyes szláv és más nyelvekben is vannak ilyen hangalakú szavak, amik a magyartól és valószínűleg egymástól is függetlenül keletkeztek: szlovén raca, román raţă, német tájnyelvi rätsche = kacsa. Gy: A finn és héber szótárban nincs. A héber rảc = szalad – ez a réce és a ruca eredete is. Ruca kacsa. TE: Hangutánzó állathívogató szó, a réce mély hangrendű párja. Gy: A finn szótárban nincs. A héber barwảz = kacsa – a ruc! = szaladj, rucá = elégedett(-en hápog). Rece finom rovátkák sora. TE: Valószínűleg a régi olasz rezza = hálószerű ruhaanyag, többesben rezze átvétele, ami a latin rete = háló, késő latin retia-ból való. Lásd még retikül.

Gy: A finn szótárban nincs. A héber reset = rece, háló. Az RXC három gyökszavának: rác, réce, ruca (de a átvitt értelemben a rece is ideillik) a közös jelentése: fut, szalad. Ráció ész, értelem, okosság. Racionális: ésszerű. Racionalizmus: az ész korlátlan megismerő képességét valló irányzat. TE: Nemzetközi szócsalád a latin ratio, rationis = számítás, értelem, nézet nyomán, a reri, ratus = számít, vél, gondol igéből. A ráció származékai ált. a franciában alakultak ki, hozzánk német közvetítéssel kerültek. Lásd még ráta, ratifikál. Gy: A finn järki = ráció, a héber higajon = ésszerűség – egyik sem rokonszó. A ráció nem magyar szó. RXCs: Rács: lécek, rudak, huzalok alkotta térelzáró / átlátszó anyagba karcolt párhuzamos vonalak: optikai rács. Finnugor eredetű lehet: zürjén radzs = léces halfogó rekeszték folyóban. Egyetlen rokonnyelv az egyeztetést bizonytalanná teszi. Gy: A finn ristikko = rács. A héber szóreg = rács, szórag = fonott, rácsos – r’ciá = átfúrás, racif = összefüggő – rokonszavak. RXT: rét rút rőt ruta – ráta A négy tőszónak a magyarban nincs közös eredete. Rét: füves mező, kaszáló, legelő. TE: Ismeretlen eredetű szó. Második jelentése réteg: pl. az összehajtogatott kelmét négy rétbe hajtja. A rét-nek régebben síkság, sík felület jelentése is volt. Lásd még rétes. Gy: Finn = heinä-niitty = kaszáló, rét / heinä = széna, fű / niitti = kaszálás / nurmi = gyep, pázsit. A héber szade = rét / sichvá = réteg / r’ot = kilátás, ratúv = nedves. Rút csúnya, aljas, felháborító. TE: Bizonytalan eredetű szó. Talán a finnugor korból való hangfestő szó: osztják ratak = törékeny, cseremisz rot lijes = korhad, rohad. A magyar szó jelentése a rothadás undokságától alakulhatott ki. Gy: A finn ruma = rút. A héber pégam = ruta – r’ut = látás, réta = meghátrálás. Rőt TE: nincs adat. Gy: A finn (ruskean) punainen = piros, vörös. A héber rotéah = forró. Ruta zöldessárga virágú, erős szagú félcserje. Sok nyelvben elterjedt vándorszó a görög rüté nyomán, a magyarba az olasz vagy a (botanikai)(?) latin ruta közvetíthette. Gy: Magyar népdal: Magos a rutafa / Ága elágazik A finn szótárban nincs ilyen szó. A héber réta = meghátrálás → A ruta csak meleg éghajlaton fa (citrusféle), a hidegebb helyeken félcserje lesz. Ráta: rész, hányad / arány, mérték: értéktöbblet ráta. TE: A latin rata pars = kiszámított rész első eleme, a reri, ratum = számít, vél, hisz befejezett mell. igeneve. Lásd még ráció, ratifikál. Gy: A finn, héber szótárban nincs. A héber rotel = (régi) súlymérték (3 kiló). Idegen szó. RXTy: Retye(-rutya) TE: nincs adat. Gy: A héber reut = barátság.

RXD: redő riad rúd – rádió Az RXD gyökszavainak közös jelentése: remegés. Redő, ránc (’ráncba szedi’) / a kelmén hullámszerű betüremkedés. TE: Alapja a redős melléknév, ami bizonytalan eredetű régi, nyelvjárási red = ránc, kéreg -s képzős származéka: előbb redes, majd redös. Ennek ö-je talán analógiásan nyúlt meg, az esős, erős, stb. szavak mintájára, majd vonódott el a redő főnév. Gy: A finn kaihdin = redőny, roló, függöny. A héber kefel = redő (kettőzött), kiwuc = összezsugorodás – r’idá = remegés, rided = lelapította. Riad (riadó): üvölt, harsan / megijed, álmából fölrezzen. Származékok: riadó, riadalom, riasztás, riogat. A riad és a többi szó a rí származéka: kezdő, műveltető, illetve gyakorító képzővel. A jelentések közül a hangadással kapcsolatosak az eredetiek. Az ijedség, a mai jelentéskör is a hirtelen hangadás keltette érzelmi állapotra utal. Gy: A finn hälystys (helüstüs) = riadó. A héber neherád = megrémül, nivhál = megijed – r’idá = reszketés, remegés. Rúd: fából, fémből készült hosszú, hengeres / vagy szögletes tárgy: kocsi-, aranyrúd, rúdugrás. Ismeretlen eredetű szó. Gy: A finn tanko = rúd, bot / riuku = rúd / harko, kanki = (fém)rúd, dorong. A héber mot = rúd – rode = megfenyít (rájár a rúd). Rádió elektromágneses hullámokkal dolgozó hírközlési rendszer / vételére alkalmas készülék / a sugárzó intézmény. TE: Nemzetközi szó az angolból, amely a latin radius = sugár, -zás

13 származéka. Lásd még radar, radiátor, rádium, rádiusz, radon. Gy: A finn, héber radió = rádio, vándorszó. A héber r’idá = remegés (rádióhullámok) – ez a rokonszava. A rádió idegen szó. RXP: rop röp- – répa A röp és rop közös jelentése: roppan, röpdös. Répa: húsos gyökerükért termesztett haszonnövény fajok. TE: Szerb-horvát, szlovén, szlovák repa. Lásd még karalábé, repce. Gy: A finn juurikas = répa (gyökérféle). A héber gezer = sárgarépa, gozer = vág – rupá = meglazított, rafus = sáros. Röp TE: nincs adat. Gy: A finn läntää (lenteé) = repül. A héber rafraf = pillangó. Rop: gyors táncot jár tüzesen, szenvedélyesen: ropja a csárdást. TE: Hangutánzó, a ropog közeli rokona. Gy: A finn szótárban nincs. A héber roked = táncol, rifref = röpdös. RXF: ráf rőf – raffia Az RXF gyökszavak közös jelentése: laza összetartás. Ráf: kerékabroncs. TE: Német Reif = karika, abroncs – bajor-osztrák raif, raf átvétele. Nyelvjárási szó. Gy: Finn, héber szótárban nincs ráf szó. Héber rafe = laza (amikor a ráfot még forrón felteszik), rafus = sáros. Rőf TE: nincs adat. Gy: A finn szótárban nincs. A héber ripek = könyökölt (a rőf 2 könyök) – marpek = könyök (amitől lazán mozoghat az alkar). Rafia: pálmarost kötözésre. TE: Nemzetközi szó a madagaszkári malgas rafia = egy pálmafajta nevéből. Gy: A finn szótárban nincs. A héber leches = rafia, faháncs – rofef = lágy, puha. RXG: rag rög rág ragu – rég rege – rigó rúg-rugó – régió Rag: mondatbeli viszonyokat kifejező toldalék: ige-, névszórag. TE: Nyelvújítási szó, a korábban javasolt ragaszték csonkítása, mint a ragad ige kikövetkeztetett alapszava. Gy: A finn taivutus = ragozás, pääte (peete) = vég, rag. A héber szijómet, szofit = rag – a regev = rög. Rög TE: nincs adat. Gy: A finn turve = rög, hant / kokkare = csomó, göröngy, rög / paakku = rög, csomó. A héber regev = rög, göröngy. Rág foggal aprít, morzsol / átvitt értelemben: kínoz, emészt. Származékok: rágós, rágódik, rágcsáló. TE: Bizonytalan eredetű szó. Talán uráli, a vogul rogn- = rág, szamojéd runkípós = rágcsál folytatója. Az egyszeri feljegyzésből ismert vogul szó, illetve a távoli rokonságú szamojéd ingataggá teszi az egyeztetést. Lásd még rágalom. Gy: A finn purra = megharap, megmar (kígyó), pureskella = rágcsál, harapdál, csócsál. A héber loesz = rág, mekarszem = rágcsál – nem rokonszavak. De innentől teljes a „látlelet”, a közös fogalomtár a magyarral: ragus = felindult (düh, vagy érzékenység), ragil = szokásos (az evés), reges = moraj (a morgás vagy a rágás zaja), rach = lágy. Ragu apróra vágott húsból és zöldségből készült fűszeres étel. TE: A francia ragoűter (a franciában nincs ű, hanem ȗ) átvétele német közvetítéssel. A ragoűter = étvágyat kelt származéka a latin eredetű re- = újra, ŕ = hozzá és goűt = gusztus, étvágy elemekből, utóbbi forrása a latin gustus = ízlelés, ízlés a gustare = megízlel igéből. Gy: A finn liha-muhennos = ragu, muhennos = pörkölt, főzelék / lihasoppa = húsleves. A héber tarbich = ragu – rach = lágy, puha, roch = puhaság, finomság. Rég, régen, hosszú idő óta. Származékok: réges-rég, régies, régiség, régész. Lásd még rögtön. TE: A rég alapszó a reggel reg tövének alakváltozata, amely korán elkülönült jelentésében, majd az e is megnyúlt. A jelentésváltozás alkalmasint a reggel → korán → korábban, előbb → régen vonalon zajlott. → Gy: Ez csak fantáziálás. A finn vanha = régi, entinen = korábbi, egykori nem rokonszavak, ahogy a héber mizmán, mikvár = régen sem, de: – H/G hangváltozással (H az őshang) a héber rahók = távoli, ragil = a szokásos (régóta ugyanúgy). Rege, regél: szájhagyományban élő mítikus történet vagy mese. TE: Lásd még regény. Vitatott eredetű szó. Lehet, hogy a regél az elsődleges, a regöl változattal (lásd regös) – és a rege elvonással keletkezett. Lehet az is, hogy egy reg- igetőből való folyamatos melléknévi igenév

(mint a penge, inga) – a tő pedig a régi tájnyelvi rekeg = rekedten beszél összevonva. → Gy: Ez is csak fantázia. Kitérő: Ezt írja a Tótfalusi szótár a reggel címszavában: „Az elavult reg eszközhatározó ragos alakja, elsődlegesen időhatározó volt, mint az éjjel, nappal, s utóbb lett a reggel főnévvé is. A reg alapszó... eredetileg igenévszó lehetett hő, hevül jelentéssel, innen a reggel értelme is, mert ekkor lesz a nappali meleg az éj hidege után.” → Gy: Ez ismét a „lehetett”. A héber l’- = -ra, -re – l’regel = folytán, miatt, alkalmából. Például: l’regel hảg = az ünnep alkalmából... A ragil = szokásos, mindennapos, általános / regel = láb, -szor, -szer, - ször (folyton lépeget). Tovább: a héber rigel = kikémlelt, kikukucskált – ahá, megint világosodik! Innen a magyar (reglel?) → reggel. Vissza a regé-hez: A finn taru = mese, rege, monda, legenda. A héber agadá = rege – ragál = petykált (vagyis regélt) → ez a magyar rege eredete. Rigó többféle énekes madár, pl. fekete-, sárgarigó. TE: Valószínűleg hangutánzó szó a rikkant, rikolt családjából. A k → g hangváltozásra kevés a példa. (hogyhogy kevés? kör-gör!) Gy: A finn rastas = rigó, a héber zahaván = sárga (arany)rigó / kichli = fekete (sötét)rigó – rigus = izgalom, rigsá = lárma (rikácsol). Az emberi beszéd fogalomrendszere nem kivételesen, hanem teljességében a külső zajok jelentőségének megértéséből, majd az utánzás mind jobban sikerülő igyekezetéből alakult ki. Rúg lendített lábbal ütést, lökést ad / fegyver elsütéskor hátrafelé vágódik / bizonyos összegre rúg. Származékok: rúgós, rúgtat, rugdos, rugdal, rugódozik, rugaszkodik, rugdalódzik, rugó, rugós, rugózik, ruganyos, rugalmas. TE: Bizonytalan eredetű szó. Talán az ugor korból: osztják ronk- = vízben gázol – ez is, mint a rúgás, a lábak lendítésével jár. Lásd még berúg, ruggyanta. Gy: A finn potkaista = meg-, rúg. A héber boet = rúg – regel = láb. Rugó TE: nincs adat. Gy: A finn potkaista = rúg, jousi = rugó. A héber regel = láb, rig’i = pillanatnyi. Régió vidék, táj, -egység. Regionális: területi, körzeti, tájegységre vonatkozó. TE: Nemzetközi szócsalád a latin regio, regionis = irány, határvonal nyomán, a regere = irányít igéből. Eredetileg a régió az égen húzott képzelt vonal volt, ami madárjósláshoz jobb és bal félre osztotta a vidéket, s innen a vidék, táj jelentés. Lásd még dirigál, direkt, reál, régens, regiment, reglama, regnál, regula, rektor. Gy: A finn alue = terület, térség, övezet, vyöhyke (vüjöhüke)= övezet, zóna, égöv. A héber ézor, szvivá = régió – rigel = kikémlelte. Az RXG gyökszavainak közös jelentése: 1. rag, rög, rág, ragu: feldarabolás, morzsolódás. 2. rég, rege: a múlt eméke 3. rigó, rúg: pillanatnyi izgalom. RXGy: ragya rogy rügy A három magyar tőszónak nincs közös értelme. Ragya, ragyás: himlőhely / gombák okozta foltosodás levélen. TE: Déli szláv: szerb-horvát rda, szlovén rja = rozsda, növényi ragya. A magyar szó a szóeleji torlódás járulékhangos feloldásával és a rada, raja alakok keveredésével (radja → ragya) alakult ki. Lásd még rozsda. Gy: Finn rokonarpinen = ragyás (arc). A héber hảtảt = ragya (arcon) – regev = rög, göröngy. Rogy összeroskadva esik, dől: térdre, földre rogy. Származékok: rogyadozik, rogyásig, roggyant. TE: Bizonytalan, talán hangutánzó, hangfestő eredetű szó. Gy: A finn vaipua = el-, lemerül, elsűllyed, lerogy, lehanyatlik, langeta = el-, esik, lerogy. A héber mitmotet = összerogy (a mit- csak visszaható előrag), motet = megöl – rogem = megkövez (ókori halálbüntetés). Rügy, rügyezik: növényen dudor, amiből levél, hajtás fejlődik. Ismeretlen eredetű. Gy: A finn silmu = rügy, bimbó, umpu = bimbó. A héber nicá = rügy, joce = kijön – rig’i = futólagos. RXH: ruha rüh A két magyar tőszónak nincs közös jelentése. Ruha testünkön viselt textil / felsőruházati darab / szlengben verés. Származékok: ruház, ruházat. TE: A verés jelentés a szleng megruház = megver igéből való elvonás. Szerb-horvát ruho, szlovén ruha, szlovák rúcho = ruha. Gy: A finn puku, vaatetus = ruha, öltözet, asu = viselet, ruha. A héber beged = ruha – raháv = bő, ruchász = bekapcsolt, begombolt.

Rüh atka okozott viszkető bőrbetegség. Származékok: rühes, rühell. TE: Ismeretlen eredetű szó. Gy: A finn syyhy (sűhü) = rüh. A rüh régi magyar neve: sű, süh volt. A héber sehi = hónalj, garedet, gared = rüh / girud = vakarás – rihus = nyüzsgés – ez utóbbi a rüh rokonszava. RXJ: raj rája (halfaj) A két tőszónak a magyarban nincs közös jelentése. Raj méhek, rovarok, madarak tömege / katonaságnál a legkisebb harci egység / harci repülők raja / cserkész-, úttörőraj. TE: Szerb-horvát, szlovén, szlovák roj = méhraj. Magyarban a szó nyíltabbá vált. Lásd még rajkó, rajong. Gy: A finn parvi = raj, csoport, sereg / ryhmä = (kat.) raj / laivue = hajóraj / lentue = repülők raja. A héber lahaká = raj, n’hil = méhraj, kitá = (katonai) raj – r’ijá = látás, megnézés – r’ijá (torokhangú i) = pásztor. Rája vízszintesen lapított testű halfajok. TE: Az ismeretlen eredetű latin raia átvétele. Gy: A finn rausku = rája. A héber triszanit = rája (védőpajzsos – de van elektromos rája is). A héber r’ijá = látás, megnézés / rảá = rossz, róa = gonoszság. RXK: rak rák róka A rak, rák közös jelentése: lapít (ugyan a róka is...). Rák: ízelt lábú, páncélos, ollós vízi állat / sejtek kóros szaporodása miatt rosszindulatú daganat. Származékok: rákász, rákos, rákosodik. TE: Szerb-horvát, szlovén, szlovák rak. Betegségek állatnévvel való jelölése nem ritka, lásd torokgyík, ínpók, bőrfarkas, idegzsába (a zsaba szláv nyelveken békát jelent). Gy: A finn krapu, rapu = rák, hummeri = (tengeri) rák. A héber szảrtán = rák – rakivá = puhány, ruká = lelapított. Rak tesz, helyez valahova, valamibe / rakteret megtölt / fészket rak. Származékok: rakás, rakott, rakodik, rakódik, rakomány. TE: Valószínűleg finnugor: finn rakkenta = készít, épít, észt rake = keret, szegély. E származtatást nehezíti, hogy csak távoli rokonnyelvekre alapozhat. Gy: A finn panna = tesz, helyez, rak / asettaa = helyez, állít, illeszt / sijoittaa = elhelyez, rak. A héber szảm = tesz, rak / maníảh = ráhelyez – réka = alap, ruká = lelapított. Róka kutyaféle, bozontos farkú, nyúlánk ragadozó / ravasz ember. A ravasz szó finnugor eredetű rav- vagy rov- tövéből származik kicsinyítő -ka képzővel: ravka → rauka → róka / vagy rovka → rouka → róka. Lásd még rókázik (Megnéztem, de a kihány értelemre ebben a szócikkben sem látok magyarázatot). Gy: A finn kettu = róka, ketterä = fürge, gyors. A héber suảl = róka, merahreh = szaglászik, rokek = köpköd. Talán ez utóbbi a rókázik szó eredete. RXL: róla (nem gyökszó) – reál relé roló (nem magyar szavak) A róla bővített szó: az említettről. TE: Ragos névmási alakulat, -l ablativusi (határozói) forma a rá alapszavából, birtokos személyjellel. → Gy: Így is van! A róla csak bővítménye az egy- mássalhangzós RÁ gyökszónak. A RXL-nek a magyarban egyáltalán nincs gyökszava, finnben csak a rulla = görgő (vándorszó). Héberben csak torokmagánhangzóval van – és az más... A finn hänen päältä és / hänen yltä = az-ő felől, -ról, -ről / siitä = innen, onnan, ez-, azután / tuosta = onnan, aztán. A héber mimeno = róla (aki-től, aki-ről). Reál: régi spanyol, portugál és brazil pénznem. Gy: A spanyol, portugál real = királyi megfelelője. A szó a latin regalis folytatója. Gy: A finn todellinen = tényleges, reális. A héber m’ciuti = valóságos, maảszi = tényszerű – és itt sem lehet héber rokonszót találni az RXL vázra, mert ez a gyök, a két: R,L igeképzővel, ki se fejlődött. De a reál úgyis csak műszó. Relé: elektronikus jelfogó, átjátszó adó. TE: Nemzetközi szó a francia relais = lóváltó-, postakocsi-állomás nyomán. Ennek latin előzménye a relaxare = pihen valamely származéka, mivel az ilyen állomások pihent lovakat kínáltak cserébe a fáradtakért. Lásd még relaxál. Gy: A finn és héber szótárban nincs meg. Dehát a relé úgyis csak műszó. Roló: gördülő vászonfüggöny / redőny. A német Rouleau, ausztriai német Rollo formájának átvétele. Forrása, a francia rouleau = henger, tekercs a rouler igéből, előzményeiről a rolád-nál. Megnéztem a rolád-nál, idézek: „A francia szó a rouler = gördül, gördít) származéka, ennek előzménye a késői latin rotulare = forog, a latin rotula = kerekecske nyomán, amely a rota =

16 kerék kicsinyített formája.” Lásd még rodeó, roletta, roller, rolni, rondella, rondó, rotáció, rotunda, rulett. Gy: A finn kierre = csavar + kaihdin = redőny, függöny. A héber trisz = redőny, védőpajzs, védelem. Vendégszónak persze mindenhol ismerik a rolót, de eredete, még távoli értelmű rokonszava sincs – a természetes nyelvekben. Miért? Mert azok nem fejlesztették ki az LXR gyököt. Szóval nem volt honnan átvenni a műlatinba. RXM: ráma rím roma rum – rém rom Ráma: kép-, tükörkeret / lábbeli felső részét a talpával összekötő bőrcsík: rámás csizma / hímzőráma. TE: A német Rahmen = keret, bajor-osztrák rame átvétele (a szóvég mint a cérna, láda, kanna szavakban). Gy: A finn kehys, puitteet = ráma, keret. A héber miszgeeret = kép-, keret, ráma – ramá = fennsík, színvonal. Rím verssor végi összecsengés. TE: A francia rime átvétele, ami az ófrancia rithme révén a latin rhytmus-ra megy vissza. A jelentésváltozás alapja, hogy a rím is azonos mozzanatok szabályos visszatérése, mint a ritmusnál. Gy: A finn loppu-sointu = vég-összhangzat / vég- harmónia / riimi = rím (vándorszó). A héber harúz = rím – rảm = felemelt, magasztos. Roma: cigány. TE: Ez a saját elnevezésük: romani, romanoi. Gy: A finn mustalainen = cigány, romani = roma. A héber coani = cigány (vándorló) – rom = büszkeség. Rum cukornád melaszából főzött pálinka. TE: Nemzetközi szó az angol rum nyomán. Eredetéről több elmélet van. Talán rövidült alak egy rumbullion = felfordulás, rumli szóból, amely a rumble = zúg, dörömböl tréfás származéka Barbados szigetéről. Lásd még rumli. Gy: A finn rommi = rum. A héberben is vándorszó – de eredeti jelentése is van: rum = dicsőített. Rém, rémül: nagyon megijed. Származékok: rémület, rémít, rémlik, rémes. TE: A szócsalád rém- töve alighanem hangfestő eredetű, a reng, remeg családjából – és távolabbról a rebeg, repes igékkel is rokonságban lehet. Gy: A finn peikko = szellem, rém, kísértet / hirviö = szörny, szörnyeteg / hirmu = szörny, rém. A héber é(j)mát ha... = réme a... – és a raám = égdörgés. Rom: elpusztult építmény maradványa / a pusztulásból megmaradt részek. A rom elvonás a romlik igéből. Gy: Finn raunio = rom. Héber harabá, hariszot = rom – ramusz = széttaposott. Rima: szajha. Bizonytalan eredetű. Egy feltevés: az orvosi latin rima pudendi = szeméremrés első eleme, de ennek több szempont mond ellent. Gy: A finn lumppu = rongy, rigyó / lutka = ringyó, szajha / narttu = szuka, szajha / portto, huora = prosti, kurva. A héber zoná = kurva sem rokonszó – de a rimả = féreg, csalt, becsapta. Az RXM gyökszavak közös jelentése: 1. ráma, rím, roma, rum: kiemelt, magasztos, dicsőített 2. rém, rom, rima: pusztítás, károkozás. RXN: rian róna – rén(szarvas) rúna A két gyökszónak a magyarban nincs közös jelentése. Rian harsan, rivall / tó jege zajosan megreped. Származék: rianó, rianás. A hangutánzó rí mozzanatos származéka. Lásd még riad. Gy: A finn pelästynyt = ijedt, säikähtänyt = riadt, megrettent. A héber hit-bak’ut ha-kérah = ön-hasadás a-jég (a hit a visszaható igei előrag) – és a r’imá = durranás, mennydörgés. Róna, rónaság: síkság, alföld. TE: A szlovák rovný = egyenes nőnemű rovná alakjának, esetleg a rovina = síkság-nak az átvétele. Az utóbbinál a két nyílt szótagos tendencia alapján állt elő egy magyar rovna alak, majd a v vokalizációjával rovna → rouna → róna hangfejlődés. Gy: A finn szótárban nincs. A héber aravá = puszta, sivatag, fűzfa – ron = dalol (a róna). Rén(szarvas): TE: nincs adat. Gy: A finn szótárban csak ez van: hirvi = jávorszarvas. Továbbiak: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai- szotar-F14D3/r-F3964/renszarvas-F3A31/ A héberben N→ M hangváltás: r’ém= rénszarvas. Rúna: ógermán rovásírás / egy-egy betűjele. TE: Ősi germán szó, tkp. titkos ismeret: a rúnaírást eredetileg kultikus feljegyzésekre használták. Gy: A finn, héber szótárban nincs meg.

RXR: Ráró: kerecsensólyom. Szlovák raroh, ukrán rarih, amik a madár hangját utánozzák. Elavult szó. → Gy: A halászsas és a gyorsjárású ló neve is ráró volt. A finn szótárban nincs. A héber rar = nyáladzik, folyik (a zsákmánnyal felszállva víz csurog le róla). RXS: Rés: nyílás, hézag. A finnugor korból: zürjén rozs, cseremisz razs = lyuk. A magyarban magas hangrendű lett, s a magánhangzó megnyúlt. Gy: A finn rako = rés, repedés, távolság / aukko = nyílás, rés, hézag, hiányosság. A héber pircá = rés, porec = betör – résa = az első szakasz / ros = fej, a kezdet, az eleje. RXSz: rész rossz – rassz A két magyar gyökszó közös értelme: feldarabolt, összetört. Rész: az egész egy darabja / felosztáskor a megillető, ráeső arányos mennyiség. Származékok: részesedik, részesít, részeltet, részint, részlet, részletez, részleg, részleges, részvény. TE: Finnugor: zürjén retjs = falat, darab, cseremisz rezik = rész. Lásd még részvét. Gy: A finn osa = rész, sors, osasto = részleg, tagozat, osztag, rovat, lohko = szektor, ág, körszelet, cikk. A héber risz = hosszmérték (volt): 150 méter, raszisz = szilánk, törmelék, reszelék, darabka. Rossz: kellemetlen / nem megfelelő / működésképtelen / erkölcsileg helytelen / engedetlen. Főnévként hátrányos, gonosz. Származék: rosszalkodik, rosszabbodik, rosszall. Valószínűleg finnugor: zürjén rudzs = fáradt, lankadt. Ha az egyetlen rokonnyelvi példa perdöntő, a magyarban fáradt, gyenge, sovány → hitvány → silány lehetett a jelentés fejlődés. → Gy: Nem perdöntő! A finn huono = rossz, hitvány, paha = rossz, baj, romlott. A héber raá = rossz, róa = gonoszság, riszesz = összetörte, raszisz = törmelék – rokonszavak. A rassz bővített szó: embertani fajta, pl. nordikus rassz. Rasszizmus: fajgyűlölet, kirekesztés faji alapon. TE: Nemzetközi szócsalád a tisztázatlan eredetű olasz razza nyomán. Magyarba a francia race került a német Rasse közvetítésével – a szóvéget elhagyva. Származékai újkoriak, görögös képzőkkel: az angolban jöttek létre (racism, racist). Gy: A finn rotu = rassz (T/Sz) → rokonszó. A héber gé(j)za (Géza) = faj / giz’anut = rasszizmus – raszisz = darab – ez az eredet. RXZ: ráz réz – razzia A két magyar szó közös eredete: megrázza. Ráz: gyorsan ide-oda mozgat / áramütés hatása / megráz: lelkileg megrendít. Származékok: rázós, rázogat, rázkódik, (meg)rázkódtatás. A ráz a rezeg ige alapszavának mély hangrendű változata. Gy: A finn ravistaa = fel-, le-, meg-, ráz / pudistaa = leráz, lever, fejet-kezet ráz. A héber m’naánéa = mozgat, rázogat / metaltel = ide-oda dobál – D → Z hangváltás: roed = remeg, reszket / ráz = titok (megrázza: mi lehet a dobozban?) Réz vöröses, jól munkálható fém. Bizonytalan eredetű szó. A kaukázusi avar nyelv rez = sárgaréz szavával való egyezése alighanem puszta véletlen. A középperzsa ród = sárgaréz, mint előzmény hihetőbb... a d-z hangváltás a büdös-bűz tő kétalakúságával rokonítható, de a hangrendi ellentétet nehéz magyarázni. Gy: A finn kupari = réz – de régen vaski volt / messinki = sárgaréz. A héber nahóset = réz – raze = sovány, r’idá = reszketés (termésréz úgy néz ki, mintha összerázták volna). A razzia nem gyökszó: rendőri rajtaütéses ellenőrzés. A német Razzia átvétele, forrása a francia razzia = rablóportya, fegyveres rajtaütés, fosztogatás – az ilyen értelmű algériai arab rhazijat szóból. Gy: A finn ratsia = razzia – a vándorszó. A héber macod = razzia, nacud = csapdába esett. A razzia nem gyökszó, hanem bővített. RXZs: rizs rozs rőzse – rózsa rezsó rúzs – rézs-ut rezsi Rizs: elárasztott talajon termő gabona / annak hántoltan fehér termése / belőle készült étel. TE: Az olasz riso tájnyelvi ris alakjának átvétele zöngésüléssel. Az olaszba a bizánci görög rizi vagy az arab ruzz révén került, ezek valószínű indiai forrása tisztázatlan. Gy: A finn riisi = rizs a vándorszó. A héber órez = rizs, csomagol (csomagolva jött Kínából), raze = sovány. Rozs: búzánál igénytelenebb növény. Szerb-horvát, szlovák raž. TE: Indoeurópai rokonsága a német Roggen is. Gy: Finn ruis = rozs. A héber sifón = rozs – raze = sovány (a magja, az étel).

Rőzse TE: nincs adat. Gy: A finn risu (riszu) = rőzse. A héber zradim = rőzse (tüzelő), ruszảk = összetört (ágak). Rózsa: tüskés szárú, illatos virágú cserje és a virágja. TE: A latin rosa átvétele, a z → zs hangmegfelelésre példa a bazsalikom, muzsika, petrezselyem. A latin szó a görög rodon folytatója. Gy: A zöngétlen S/Sz→ zöngés Zs/Z átmenet a világ összes nyelvére érvényes, nem kell hozzá „bazsalikom”. A finn ruusu (kiejtés: rúszu) = rózsa. A héber weered = rózsa – rosef = parázslik (vörös). Rezsó: kisebb gáz-, villanyfőző. TE: A francia réchaud = melegítő, forraló átvétele német közvetítéssel. A köznyelvi változata rezsó lett. A francia szó a réchauffer = felmelegít-ből, ez a nyomósító szerepű ré- előtag + a chauffer = fűt igéből való, amely a latin calefacere folytatója. Gy: A finn keitto-levy = főzés-lap. A héber kiráim = rezsó – ami rosef = parázslik. Rúzs: többnyire vörös festékrudacska, ajak-, vagy arcfestéshez. A francia rouge = vörös forrása a latin rubeus, rubere = vörös, vöröslik. Lásd még rubeola, rubin, rubrika. Gy: A finn huuli-puna = ajak-piros / puikko = rúzs (rudacska). A héber szfaton = rúzs – rosef = parázslik. Rézs-út: ferdén, srégen. TE: A rézs- vagy rézsü alapszava ismeretlen eredetű. A rézsút alighanem rézsüt, rézsűt volt eredetileg, locativusi (helyhat.) -t raggal, csak az út szó téves beleértése alakította így. Gy: Szerintem meg rézsut, rövid u-val, hiszen nem út, hanem ferde irány. A finn viisto, vinosti = ferde, ferdén, rézsutos, -an. A héber alakszonit = rézsut – risz = szemöldök. A rézsut nem összetett ugyan, de akkor se gyökszó, hanem bővített (ragozott). Rezsi: fenntartási-, önköltség. A francia régie = jószág-igazgatás, színpadi-, filmrendezés átvétele német közvetítéssel. Forrása a régir = irányít, ami a latin regere folytatója. A magyar jelentés a német Regiekosten = irányítási költségek magyar félfordítása – helyesen rezsiköltség lenne. Lásd még dirigál, direkt, reál, régens, regiment, régió, regnál, rektor, rezsim, rigolya. Gy: A finn yleiskulut (ülejsz-kulut) = rezsi (általános költség). A héber hocaot klaliot = kiadások általánosak. A rezsi idegen: közgazdasági szakszó. Az RXZs gyökszavainak közös jelentései: 1. rizs, rozs: sovány magjuk van 2. rózsa, rőzse, rezsó, rúzs: vöröslenek.

@ Krizsa Katalin 2018. 10. 5.