ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETI GYÖKNYELVÉSZET (Gy) @ Krizsa Katalin, 2018. A két-mássalhangzós Y13XYsor – Y14XYsor – Y15XYsor gyökök, ahol Y13 = J – Y14 = L – Y15 = R a szókezdő mássalhangzók. Bevezetés: Az egy-mássalhangzós gyökök (1MGy) fejezetéből már tudjuk, hogy az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet (Gy) a magyar gyökszavak eredetét keresi. 1. először számbavesszük a finnugor nyelvészet (FN) által a Tótfalusi etimológiai szótárban (TE) megadott rokonszavakat és megítélésüket a származtatására. Ezzel vagy egyetértünk, vagy kiegészítjük, vagy nem értünk vele egyet. 2. A kutatást azért folytatjuk a héber rokonszavak keresésével, mert a világ legjobban adatolt, már 3000 éve bőséges írásbeliséggel rendelkező gyöknyelve – a héber. 3. A rokonszónak nem kell a pontos szótári fordításnak lennie, de az alaki megfeleltetés szabályai kötöttek. Ami a jelentést illeti, a rokonszónál elég, ha az összehasonlítandó két szó beletartozik egymás fogalomkörébe. Példa: a magyar kopog héber fordítása dofek – még alakra is hasonló, mégsem rokonszó. Az alaki követelmény ugyanis csak részben teljesül: a P/F és a H/G hangváltozás minden nyelvpárosnál lehetséges. De a K-ból nem lesz D. A kopog valódi rokonszava a héber kofeh = üt, ver. 4. A J-L/Ly csoportba felvettem (ahol megvoltak) a magyar gyökszavak finn és héber szótári megfelelőit is. Ezek persze legtöbbször nem rokonszavak, de ezúttal a fogalmi összefüggések minél szélesebb körét is látni és láttatni akartam. 5. A gyöknyelvész nem folytat kutatást olyan nyelvekből, amiknek nincsenek szótáraik – nem tudjuk ellenőrizni az adatokat. 6. Nem foglalkozunk ragozott és összetett szavakkal. 7. A mondattan nem tartozik a gyöknyelvészet tárgykörébe. A zöngétlen és zöngés mássalhangzók https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ng%C3%A9s_%C3%A9s_z%C3%B6ng%C3%A9tlen_p%C3%A1rok A mássalhangzók lehetnek zöngések és zöngétlenek. A mássalhangzó valamilyen akadály leküzdésével (súrlódva, pattanva stb.) keletkezik. Ha ilyenkor a levegő a gégéből a hangszalagok közül áramlik felfelé, akkor zöngés, ha a hangszalagok nem rezegnek: zöngétlen mássalhangzó jön létre. A magyar nyelvben a b, d, dz, dzs, g, gy, j, l, ly, m, n, ny, r, v, z, zs mássalhangzók zöngések, a c, cs, f, h, k, p, s, sz, t, ty zöngétlenek. Zöngés-zöngétlen párok: b/p, d/t, g/k, v/f, z/sz, zs/s, gy/ty, dz/c, dzs/cs. Két ajak közt zöngés az m és a b, zöngétlen a p. A nyelvhegy és fogtő között zöngés az n és a d, zöngétlen a t. A nyelvközép és szájpadlás közt zöngés a g és zöngétlen a k. Az ajak és fog között zöngés a v, zöngétlen az f. Peregve zöngés az r – és bár a hangszálak közül jön, zöngétlen marad a h. A jelelegi finn és héber nyelv hang és betűállománya 1. A finnben (a pár évtizede beérkező vándorszavak kivételével, de kiejteni azokban sem tudják), nincs B, C, F, G, Z hang és betű. Az S/Sz sem vált szét a mai napig – S-sel írják, de inkább Sz-nek hallatszik. Ezen kívül még a D – az megvan ugyan nekik, de nem lehet szókezdő a finnben. Ez azt jelenti, hogy sok (10-20) ezer évvel ezelőtt, a gyökszavak képződésének idején, még nem volt jelen a finn nyelvben. 2. A héber betűk és a kiejtett hangok (ez tájékoztató a héber nyelv iránt jobban érdeklődők számára): Nincs külön betű az I-re és a J-re, csak egy közös i/J betű (ami logikus). Nincs Ly betűjük, csak L vagy J. Nincs Ny betű, ami Ni/J. Nincs Ty betű, ami Ti/J. Van „régi” K betűjük is, meg egy újabb, a K/Ch. Ebből a Ch nem hangzik fel szókezdőnek. Van lágy (alig hallható) H-juk és van normál H is – ami két külön betű. Nincs Gy betűjük, de a hangot, a beszédben, előállíthatja a DJ torlódása. A közös P/F betűjük F hangja (a legújabbkori vándorszavakat kivéve pl. fizika) nem szókezdő. A héberben a B/V-nek közös betűje van, de a V nem hangzik fel szókezdőnek. Szókezdő W (ez egy másik betű) ugyan lehet, de csak 6 jövevényszavuk kezdődik vele. A héberben csak C van, Cs betű nincs. A kiejtésben azért Cs is hallható, mint a TS (néha TSz) torlódása. (Habár a héber nyelv igyekszik elkerülni a torlódásokat). 1 Van egy régi T betűjük, de „kultúrszavakban” (akár 2000 évesekben is) inkább az újabb (kissé keményebben ejtett) T hang betűje van. Nincs külön S betű, mert az közös a régebbi szavak Sz betűjével. De a „kultúrszavakban” (akár a 2000 évesekben is) jellemzően az újabb Sz betűt találjuk. Nincs két külön betű az O és U hangra, sőt – egy közös O/U/W triászuk (annak a betűje) van. A héberben nincs Ö és Ü betű, bár egy rövid, elkapott ö gyakran kihallatszik a beszédből. Az A-Á és E-É magánhangzóknak sincs külön betűjük. De mégis (még a köznapi, ma ismét pontozatlan írásból is) simán kiolvashatók. Mégpedig külön az ősi torokmagánhangzók és külön a lágyak. Ez azonban már tényleg bonyolult – legalábbis első hallásra. Majd annak magyarázom el, aki rákérdez... 3. A „hangutánzó, hang(ulat)festő, gyermeknyelvi szó” kategóriákat, ami úgymond szükségtelenné teszi a szavak eredetének kutatását, tudománytalannak tartom. A gyermeki gügyögés, amíg nem értelmes szavakat hallat, még nem beszéd. Az értelmetlen gügyögést nem kell, és nem is lehet etimológizálni. Az viszont, hogy a gügyögés a populáció értelmes szavainak képzésére ugyanúgy hatással volt, mint bármely külső hanghatás, magától értetődő dolog. A szavak megalkotásának forrása az összes környezeti hanghatás utánzása. A szélfúvás, égdörgés, vízcsobogás, csiripelés – az állatok és a saját kicsinyeink „hangoskodása”, mind-mind befolyásolta. Pontosan így jött létre, hangutánzásokból, az emberi beszéd. Az értelmes tőszavakat akkor is igyekeznünk kell visszavezetni a forrásukhoz, ha 10 nyelv közül 9-ben hasonlóak. Ami tudománytalan, az a nyelvek szókincs alapján való beskatulyázása – vagyis az „alapnyelvekre” való felosztás volt. 4. A héber nyelv, különösen az írás, kiválóan hagyományőrző. Nyelvfejlődésének igen régi eseményeit is „látni lehet” benne. Például azt, hogy az S/Sz hang (nemcsak a héberben) eleinte nem vált szét. Ezt a héber egy közös S/Sz betűvel őrzi. Majd amikor a kiejtésben már szétváltak, azt az egy S/Sz betűt, ha akarták, pontozni is lehetett. (Anyanyelvi beszélőknek ugyan felesleges...) Később, amikor a betűírásban is igény mutatkozott az elkülönítésre, bevezettek egy újabb Sz betűt. Azóta a közös S/Sz, ami most is megvan, már csak a később képződött / beérkezett S hangú szavakat „veszi fel”. Hasonló okokból van régi K és újabb K/Ch-juk, régi T és újabb T, a közös P/F, a közös B/V és külön egy O/U/W betűjük. Tehát az írásuk már önmagában egy nyelvtörténeti szeminárium! Mondanom se kell, hogy a héber írás (nem kell hallani) a fennmaradt ősi torokmagánhangzókat és a lelágyult társaikat is elkülönítve „láttatja”. Mindez más nyelvek szavainak eredetkutatásában is segíthet? Természetesen. 5. Fontos tudni, hogy a latin soha nem volt természetes nyelv. Szavait már 2000 éve – de arról szinte senki sem tud, hogy mind a mai napig – folyamatosan „termelik”. A latin már a római korban sem volt anyanyelve senkinek – sem a helybelieknek, sem az odavándorló népek egyikének sem. Szavait vagy a környező nyelvekből (az etruszkból, az ógörög nyelvváltozatokból, ősszláv, héber, arám, s az akkoriban kialakuló arab nyelv szavai közül is) vették át / vették át módosítva / vagy egyszerűen műszavakként alkották meg. Ezért a gyöknyelvészetben, a magyar szavak származtatásánál nem veszünk figyelembe latin „előzményeket”. Pedig vannak? Igen, de akkor az eredeti nyelvet próbáljuk felkutatni. A két-mássalhangzós Y13XYsor – Y14XYsor – Y15XYsor gyökök, ahol Y13 = J – Y14 = L – Y15 = R a konkrét kezdő mássalhangzók, az X bármelyik magánhangzó lehet, az Ysor pedig bármely vég-mássalhangzó. Megjelenési sorrend: a J őshang, az L nagyon régi, hármójuk közül az R a legújabb beszédhang. A két-mássalhangzósok „vezérgyökei” az egy-mássalhangzós gyökök: JX, LX, RX. Az JX gyökszavai: jó, jő + értelem nélküli indulatszavak: ja, jé! + utórag az -xj igeképző Az LX gyökszavai: le, lé, li-li (ikerszó), ló, lő + előrag a le- igekötő + utórag az -xl igeképző. Az RX gyökszavai: rá, re, rí, ró(vés), ró(ír) + előrag a ra- igekötő + utórag: -ra, -re + -xr igeképző. Az elő-, és utóragok (köztük az igeképzők) nem részei a gyökszónak – de az előragok azzá válhatnak. Ha végleg felragadnak, a szó részévé lesznek. Ha ez történik, az a rag – már képző. A JXYsor vázak mind álgyökök, mert csak egy-egy tőszavuk van JXW JXV JXB JXC/Cs JXD JXT JXTy JXP/F JXG JXGy JXH JXJ JXK JXL JXLy JXM JXN JXNy JXR JXS JXSz JXZ/Zs 2 A JXYsor vázainak nincsenek magyar gyökszavai Azért nincsenek, mert a JXG kivételével, ahol kettő (de nincs közös értelmük), a többinek csak egyetlen tőszava van. Ez azt jelenti, hogy a JXYsor kialakulásakor még nem indult be az értelem differenciáló flektálás. Nem jöttek létre, a magánhangzók cserélgetése által, közös értelmű gyökszavak. Ez az egyetlen olyan két-mássalhangzós váz a finnben és magyarban, ami el se kezdett flektálni. A zöld színű vázak álgyökök. Az áthúzott vázak a magyarban nem léteznek. A halvány betűsek pedig, bár úgy néznek ki, nem felelnek meg a gyökszavak definiciójának. LXW: láwa (lő) lewe (lé) löwő (lő) L’XW: l’ewő (felragadt előrag) JXV JXB: jobb JXC/Cs JXT: (oda)jut - jut(neki) – jatt jotta JXTy JXD: jód JXP/F JXG: jég jog – jóga JXGy: jegy JXH: juh JXJ: jaj! (indulatszó) JXK JXL: jel (a jó-l bővített szó) JXLy JXM JXN: jön – Jenő (a születő) JXNy: jány JXR: jár - jár (neki) JXS: jós juss JXSz: jász JXZ JXZs Az LXYsor gyökvázai 13 valódi gyököt képeznek LXW L’XW LXV LXB KXC LXCs LXT LXTy LXD LXP LXF LXG LXGy LXH LXJ L/LyXK LXL LyXLy LXM LXN LXNy LXR LXS LXSz LXZ LXZs A két-mássalhangzós (2MGy) gyökszavaknak, a belső X magánhangzón kívül utó-magánhangzójuk is lehet, például: