Plamen Pavlov–Jordan Janev

A bolgárok rövid története Plamen Pavlov–Jordan Janev

A bolgárok rövid története (A kezdetektõl napjainkig)

Csíkhelyi Lenke fordítása

Napkút Kiadó Budapest, 2005 A kötet megjelentetését támogatták: Tartalom Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Bolgár Országos Önkormányzat Bolgár Kulturális Fórum Elõszó ...... 7 Buzov Pencso – Balkancar CBA Bulgária. Ókor és középkor

Az õsök – trákok, protobolgárok, szlávok ...... 11 A dunai Bulgária születése ...... 20 Pogány „nagyhatalom” a középkori Európában ...... 25 Bulgária a kereszténység útján ...... 28 Szent Cirill és Szent Metód, a szlávok apostolai ...... 30 Nagy Simeon fényes évszázada ...... 34 Péter és II. Borisz uralkodása (927–971) ...... 36 Nagy Sámuel és a „bolgár eposz” (971–1018) ...... 38 Bulgária bizánci uralom alatt (1018–1186) ...... 41 Felszabadulás és a bolgár cárság megszilárdítása (1186–1207) ...... 43 II. Ivan Aszen cár: bolgár hegemónia a Balkánon (1218–1241) ...... 46 Bulgária a politikai válság és a tatár hegemónia idején (1241–1300) ...... 49 Stabilizációs kísérletek a XIV. században ...... 51 Önálló uralkodók bolgár földön a XIV. században ...... 54 A bolgárok és az oszmán hódítás ...... 56 Bulgária, a bolgárok és a középkor világa ...... 58

Oszmán uralom a bolgár területeken (XV–XVII. század)

A bolgár ellenállás – hajdutok és felkelések a XV–XVII. században ...... 68 Bolgár kultúra a rabság sötét évszázadaiban ...... 71

Bolgár nemzeti újjászületés (XVIII. század–1878)

Az újjászületés hajnala – Paiszij atya és történetírása ...... 73 Harc az újbolgár felvilágosodásért és kultúráért a XIX. században ...... 76 Harc a független egyházért – a „bolgár húsvét” ...... 80 © Plamen Pavlov, 2005 „Kelj föl, kelj föl, balkáni hõs…” ...... 83 © Jordan Janev, 2005 A forradalmi szervezet és nagyjai ...... 89 © Csíkhelyi Lenke (magyar fordítás), 2005 Az „áprilisi eposz” (1876) ...... 92 © Napkút Kiadó, 2005 Az orosz–török felszabadító háború (1877–1878) ...... 94 A Harmadik Bolgár Cárság: fellendülés és tragédia Elõszó Az elsõ megpróbáltatások ...... 97 Az alkotmány ...... 98 A demokrácia csapdái ...... 100 „Az emlékezés szükségképpen válogatás” Egységben az erõ ...... 103 (Tzvetan Todorov: Az emlékezet hasznáról és káráról) Sztefan Sztambolov kora ...... 108 Függetlenség és egyenjogúság ...... 111 A bolgárok rövid története a szó szoros értelmében hiánypótló mû. Utoljára 1971- Mámor és összeomlás ...... 114 ben a Gondolat Kiadó jelentetett meg a Balkán közepén elterülõ ország történel- Viharos esztendõk ...... 120 mével foglalkozó monográfi át Bulgária története címmel, amelyet a bolgár mar- Sorsformáló döntések ...... 125 xista történettudomány neves szakemberei, Dimitar Koszev, Hriszto Hrisztov és Dimitar Angelov jegyeztek. Ezt megelõzõen, 1959-ben szintén a Gondolat adott ki Niederhauser Emil, a kiváló történész, Kelet-Európa múltjának avatott ismerõje tollából ugyanilyen címmel a korábbi és a kortárs tudományos eredmé- Hatalmon a kommunizmus: illúziók és kísérletek nyeket a nagyközönség számára olvasmányosan feldolgozó kötetet. Ma már könyvritkaságnak számít a bolgár történelem elsõ, tudományos Demokrácia vagy diktatúra ...... 129 színvonalú, eredeti kutatásokon alapuló és részletes magyar nyelvû feldolgo- Zsivkov szocializmusa ...... 134 zása, Konstantin Jiricek A bolgárok története címû (Nagybecskerek, 1889) mun- Európai távlatú kultúra ...... 138 kája, amely az 1876-ban megjelent eredeti mû fordítása. Tudománytörténeti és Újrakezdés ...... 140 szociológiai-politológiai érdekességgel bír az a tény, hogy több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar nagyközönség ismét polgári szemléletû leírásban ismerkedhessék meg e nagy múltú ország történelmével. Tzvetan Todorov, a jeles, bolgár származású, de már franciának számító Mellékletek tudós gondolkodó Az emlékezet hasznáról és káráról címû mélyenszántó tanulmá- nyában a Szovjetunió, illetve a kommunista Kína történetérõl írja a következõ- ket: „Annak nyomait, ami létezett, vagy eltörlik, vagy álcázzák és átalakítják; Bolgár uralkodók ...... 141 hazugságok és koholmányok lépnek a valóság helyére, az igazság kutatását és A bolgár ortodox egyház érsekei és pátriárkái ...... 145 terjesztését tiltják: a cél elérésére minden módszer megfelel. Kiássák a kon- Bolgár szentek, akiket más keresztény népek is tisztelnek ...... 147 centrációs táborok halottait, hogy elégessék õket és hamvaikat szétszórják; a fényképeket, amelyek az igazságot kell mutassák, tudatosan manipulálják, hogy eltávolítsák a kínos emlékeket; minden új vezetés idején átírják a történelmet, és a lexikonok olvasóit arra kérik, maguk tépjék ki a nemkívánatossá vált lapokat.” ...... 151 Függelék És még az alábbiak kívánkoznak ide: „A válogatás nélküli megõrzés még nem emlékezeti munka. A hitleri és sztálini hóhéroknak sem azt hányjuk a szemükre, hogy a múlt elemei közül csak egyeseket és nem valamennyit õrizték meg – mi magunk sem járnánk el másképp –, hanem azt, hogy jogot formáltak a válo- gatás fölötti ellenõrzésre. Az államban egyetlen felsõ instanciának sem állhat szabadságában annak kijelentése: nincs jogotok arra, hogy magatok keressétek a tények igazságát, és büntetés vár azokra, akik nem fogadják el a múlt hivata- los verzióját. Magából a demokratikus élet meghatározásából következik, hogy mind az egyéneknek, mind a csoportoknak joguk van tudni, tehát ismerni és megismertetni saját történelmüket; nem dolga a központi hatalomnak, hogy ezt számukra tiltsa vagy engedélyezze.” A kelet-európai kommunista hatalomgyakorlás lényege és módja nem külön- bözött a szovjet, avagy a kínai modelltõl, csupán az arányokban volt különbség. 7 Koszev–Hrisztov–Angelov összefoglaló történelemértelmezése a zsivkovi szoci- Másfél évtizeddel a rendszerváltozás után, amelynek kezdetérõl, jellegérõl, alizmus fénykorában született. A II. világháborút követõ éveket értelemszerûen eredményeirõl, eredményességérõl a politikusok, a politológusok és immár a a szocializmus mint társadalmi rendszer diadalmeneteként mutatták be, egyet- történészek is vitatkoznak, a politikai és szellemi pluralizmus történelmi lép- len negatívumként a mindent átfogó zsivkovi rezsim idején Valko Cservenkov tékkel mérve még viszonylag új jelenség. Ezért Bulgáriában és Magyarországon, személyi kultuszát kárhoztatták. valamint a fél évszázados kommunista diktatúra alól felszabadult többi kelet- Zseljo Zselev, Bulgária késõbbi köztársasági elnöke (1991–1996) még isme- európai országban a jelen kérdései még gyakran történelmi mezben jelennek retlen fi lozófus kutatóként 1967-ben Fasizmus (A totalitárius állam) címmel a meg. Másrészt a demokrácia és a jogállamiság sarokköveiként most már elis- harmincas évek nyugat-európai politikai mozgalmairól írt könyvet, amely csak mert világnézeti sokszínûséget a társadalomtudományokban, következésképp 1982-ben jelent meg, és rögvest széles körû érdeklõdést váltott ki azzal, hogy a a történetírásban is lehet érvényesíteni. A marxizmus örököseinek is hozzá kell leírtak nagyban hasonlítottak a szocialista állam jellemzõire. A hivatalos cen- szokniuk a vitákhoz, az érvek ütközéséhez és ahhoz, hogy nem õk az Igazság zúra megértette a célzást és betiltotta a mûvet, a meglévõ példányokat begyûj- földi megtestesítõi. Természetes, hogy a szakmai kívánalmak keretei között tötték a boltokból és a könyvtárakból, a szerzõt és a könyv szerkesztõit pedig különbözõ értelmezések versengenek egymással, más szóval: egyféle igazság elbocsátották állásukból. van, az Igazság, és a történelemtudomány célja, hogy ennek minél több szeletét, A zsivkovi rezsim bukása után Zselev a könyv 1990-es új kiadásához készí- minél több részletét birtokolja. tett elõszavában már nevén nevezi a dolgokat: a totalitárius rendszer két fajtá- „A perspektíva a valóság egyik alkotóeleme – írja Ortega y Gasset. – Egyál- jának abszolút egybeesésérõl ír, sõt ha feltétlenül különbséget kell tenni, az csak talán nem torzítja, hanem elrendezi a valóságot.” Majd így folytatja: „Minden a fasizmus javára szól: „A fasiszta rendszerek nemcsak hamarabb semmisültek élet a világegyetemre tekintõ nézõpont. Szigorúan véve, amit az egyik lát, nem meg, de késõbb is jöttek létre, ami azt bizonyítja, hogy csak halvány utánzatai, láthatja más. Minden egyén – személy, nép, kor – pótolhatatlan szerv az igazság plágiumai a valódi, autentikus, tökéletes, beteljesedett totalitárius rezsimnek.” meghódításához. (…) Másképp fogalmazva: az utópia, a helyhez nem kötött, a Ugyanõ ugyanitt egyetértõen idézi barátja, Nikolaj Gencsev történészprofesszor sehonnan nem látott igazság a hamis.” szarkasztikus defi nícióját a fasizmusról „mint a kommunizmus korai, rendsze- Mindennek ellenére Lukianosz Kr.u. 165- vagy 166-ban írt módszertani rezetlen bonviván variánsáról”. mûvének, Hogyan kell történelmet írni? ajánlásai ma is zsinórmértékként szolgál- Plamen Pavlov és Jordan Janev közös munkája számos erénnyel rendelkezik: hatnak. „Legyen hát a történetíró bátor, megvesztegethetetlen, független, a szó- tömörsége ellenére árnyalt és objektív képet fest Bulgária évezredes történetérõl. lásszabadság és az igazság barátja. A fügét hívja fügének, a tálat tálnak, amint a Nemcsak az utolsó fejezet, Hatalmon a kommunizmus: illúziók és kísérletek kínál vígjátékban mondják. Ne adjon se haragra, se barátságra, ne sajnáljon, ne kímél- új szempontokat, midõn a korábban megszokott marxista–leninista ideológia jen, ne szégyelljen semmit, ne alázkodjék meg senki elõtt. Legyen igazságos bíró, talaján álló, a párt aktuális irányvonalának megfelelõ hamis magasztalás helyett jóindulatú mindenkihez, de egyik félt se részesítse méltánytalan elõnyben. Mint tárgyszerû kritikával ismerteti a tényeket, a kommunista rendszer antidemok- hazátlan idegennek kell írnia könyvét, aki nincs alávetve sem törvényeknek, sem ratikus ténykedését, bûneit és modernizációs eredményeit, hanem a szerzõk az uralkodónak. Ne azzal törõdjék, mit gondolt ez vagy az, hanem azt kell meg- – ideológiai elfogulatlanságukra jellemzõ módon – a korábbi idõszakokat: az mondania, hogy mi történt.” újabb és a legújabb kort, de a közép és kora középkort, az államalapítás esemé- Ma már tudatában vagyunk annak, hogy a történettudomány és segédtudo- nyeit is új megvilágításba helyezik. A szocialista rendszerben uralkodó pártok, a mányai egyre közelebb visznek a múlt mind pontosabb rekonstruálásához, de Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár Népi Földmûves Szövetség és elõdpártjaik, mivel az emberek alkotják a történelmet, akiknek motivációi olyan sokrétûek valamint a polgári pártok történelmi szerepét is tényleges súlyuknak megfelelõen és összetettek, hogy a társadalom mozgásai sohasem tárhatók fel a természet kezelik. A munkásmozgalom és a parasztság forradalmi megmozdulásait is helyi törvényeihez hasonló egzaktsággal, ezért csak kutatói eljárásunkban törekedhe- értékük szerint mutatják be, a törökellenes küzdelmeket is megszabadítják az tünk tökéletességre, ám az eredmény sohasem végleges. A következõ tudósnem- anakronisztikus szocialista máztól. Hangsúlyozottan a tényszerûségre töreksze- zedékek számára tág terep nyílik az újabb adatok és összefüggések feltárására és nek, ha történészi módszertanukat kívánnánk meghatározni, akkor pozitivista, az ismert tények újszerû interpretálására. avagy neopozitivista történetírásról kellene beszélnünk élénkebb nemzeti színe- zettel, amely részben a korábbi internacionalista történetírás ellensúlyaként is Doncsev Toso magyarázható, kiváltképp Bulgária és a szomszédos balkáni országok érdekel- lentéteinek bemutatásakor. Ebbõl a történetírásból hiányzik az a leegyszerûsítõ szemlélet, amely az emberiség történelmét csupán osztályharcok történeteként ábrázolja, és minden történés és törekvés végsõ magyarázatát a termelõeszközök fejlõdésében és a termelési viszonyokban bekövetkezõ konfl iktusokban láttatja. 8 9 Ókor és középkor

Az õsök – trákok, protobolgárok, szlávok

A mai Bulgária földje egyike az emberi civilizáció legõsibb tûzhelyeinek az európai kontinensen. Az elsõ biztos adatok az emberi tevékenységrõl Krisztus elõtt mintegy száz-kétszázezer évre, vagyis az õskõkorszakra (paleolitikum) tehetõk. Éppen bolgár földön tárták fel három évtizeddel ezelõtt egy olyan civilizáció nyomait, amely régebbi a mezopotámiainál és az egyiptominál: a várnai chalkolit nekropolisz az idõszámításunk elõtti ötödik évezredre tehetõ. A bronzkorban (Kr. e. 3100–1200) zajlik le a fém tömeges elterjedése, ami az itt élõk egész életét megváltoztatja. Ezek a törzsek az ókori trákok, azok az indo- európaiak, akik népet alkotnak a vaskorban is, ide értve a Kr. elõtti I. évezred elsõ felét. A trákok nem csupán vidékünk legrégebbi, történelmileg bizonyítható lakói, korunk tudománya egyre több érvet talál annak a felfogásnak alátámasz- tására, hogy éppen az ókori Trákia volt az ókori indoeurópaiak és kultúrájuk konszolidációjának egyik tûzhelye. A korai trák államiságról szóló adatok nagyon szûkösek, és bizonyos fokig legendaszerûek. Homérosz említi a hatalmas trák „király”, Rheszosz részvé- telét a trójai háborúban (Kr. e. 1200 körül). A trák királyt a nagy ógörög költõ úgy ábrázolja, mint hatalmas és dicsõ uralkodót, aki Trója szövetségese. Ez nem meglepõ, abban a korban kapcsolódott be Kis-Ázsia északnyugati része a trák etnikai-nyelvi közösségbe. Egy bizonyos ideig a trákok érvényesítették thalasszokráciájukat (tengeri uralmukat) a Fekete-, a Márvány- és az Égei-ten- ger között, azonban hamarosan felváltották õket az ókori görögök. Több trák törzs (például a frígek) Kis-Ázsiába települt át, ahol létrehozták saját „király- ság”-aikat. A Kr. e. VIII–VII. században a Thesszaloniki-öböltõl a Duna-deltáig terjedõ trák területek a „nagy görög gyarmatosítás” hatókörébe kerültek: meg- alapították Bizantiont (330-tól Konstantinápoly, ma Isztambul), Apollóniát (Szozopol), Anchialót (Pomorie), Messzembriát (Neszebar), Odesszoszt (Vár- na), Dionüsziopoliszt (Balcsik), Tomit (Constanza) és más, metropoliáikhoz kapcsolódó városokat. Nem sokkal ezután a görögök és a trákok között békés kapcsolatok szövõdtek, kulturális kölcsönhatások széles zónáját hozva létre. A görögök játszották bennük a vezetõ szerepet, de maguk is nyitottan fogadták a trák szomszédaik által õket érõ hatásokat. Politikai és katonai téren fölényre tettek szert a görög kolóniákkal szomszédos trák királyságok, amelyek közül kétségtelenül az odriszok állama volt a legerõsebb. Az odriszok a Tundzsa és a Marica folyó mentén éltek, egészen a Rodopéig, a Fekete- és az Égei-tenger partjáig. Az Odrisz Királyság alapítójaként az ókori szerzõk Tereszt említik († Kr. e. 464), aki energikus hadi tetteivel a Dunáig ter- 1100 1111 jeszkedett. Utódai, Szparadok (Kr. e. 464–444), Szitalk (Kr. e. 444–424) és Szevt felkelése vetett neki véget. Az idegen hódító alóli felszabadulás azonban megle- (Kr. e. 424–407/5) alatt az Odrisz Királyság volt a Balkán-félsziget leghatalma- hetõsen rövid ideig tartott, komoly történelmi perspektíva nélkül, mert egybe- sabb állama, amely rákényszerítette Athént, hogy átadja neki az Athéni Tengeri esett a Balkán-félszigeti római hódítások kezdetével. A római légiók leigázták Szövetség jövedelmeinek felét. Az odriszi beavatkozás a görög városállamok az illíreket és Epiruszt, három háborúban megsemmisítették a hajdani macedón ügyeibe a bátor és gátlástalan Kotisz (Kr. e. 383–359) alatt érte el csúcspontját, államot, és végezetül eljutottak a trák határokra (Kr. e. II. sz.). aki Macedóniai Fülöp és fi a, Nagy Sándor egyfajta elõdjének tekinthetõ, ami a Az ókori Trákia kulturális öröksége csak az utóbbi évtizedekben kezd élénk hellén világ globális egyesítésének eszméjét illeti. Kotisz erõs befolyást gyako- érdeklõdést kelteni. Egyre több bizonyíték van rá, hogy írott nyelv és saját írás- rolt a görögökre, de athéni bérgyilkosok megölték, ezzel elgondolásai zátonyra beliség híján is magas kultúrájú nép volt a trákoké. Hiedelmei számtalan em- futottak. Kotisznak sikerült ellenõrzése alá vonnia az Égei-tenger északi part- lékben materializálódtak, különösen fi gyelemre méltók a „trák lovas” (herosz) vidékét, de alábecsülte Athén erõtartalékait. Mint már szóltunk róla, bizonyos fogadalmi táblácskák és egy sor kincslelet arany- és ezüstedényei. Trák isteneket fokig talán intuitív módon érzett rá a szétaprózott antik világ egyesítésének út- (Árész, azaz a latin Mars, Artemisz, Dionüszosz) átvettek az ókori görögök, tõ- jára. A történelem azonban úgy hozta, hogy ezt ne az odriszok, hanem az ókori lük pedig a rómaiak, és elterjesztették õket az egész antik világban. Ma az egész macedónok tegyék meg. emberiség elõtt ismertek, nevük mély jelképiséget nyert, bár kevesen tudják és A macedónok a trákokhoz meglehetõsen közel álló nép, mi több, egyes fogadják el, hogy nem tõsgyökeres görög, hanem a trákoktól átvett mitológiai tudósok szerint az õ törzsi struktúrájukat képviselték, amely azonos volt az személyek. Ugyanez érvényes az ókori Trákia olyan nagy fi aira is, mint Orphe- odriszokéval, besszekével, dákokéval. A Kr. e. V. században Macedónia fontos usz és a fellázadó Spartacus. szerepet játszott a peloponnészoszi háborúban, a következõ évszázadban pedig A trák mûvészet leginkább a sírboltok és nekropoliszok révén ismert, amelyek egyeduralkodó lett a Balkánon. Társadalmi modellje a klasszikus antik (rabszol- egyes körzetekben (Kazanlak környéke, Trákia, Szborjanovo a Ludogorjéban és gatartó) államokéval azonos volt, de jóval primitívebb formában. Az ókori mace- másutt) sûrûn elõfordulnak. E mûvészet virágzásának csúcspontja a Kr. e. IV. dónok hellenizációja a trákokénál erõsebben kifejezésre jutott, bár ezek is, azok századtól a III. század elejéig terjedõ idõszakra tehetõ. E korszakból maradt fenn is „barbárok” maradtak az ókori görögök szemében – elég, ha Nagy Sándornak az a híres kazanlaki sírbolt. Pompás falfestményei nemcsak a halottak kultuszát olimpiai játékokon való részvételre tett kísérletét említjük. Macedónia fellendü- lése II. Fülöp (Kr. e. 359–336) alatt kezdõdött, aki Kotisznak majdnem kortársa volt, és aki Kr. e. 342–339-ben meghódította az Odrisz Királyságot. A macedón király átépítette Pulpudevát, amely ettõl fogva az õ nevét viselte: Philippopolisz lett. A macedón uralom azonban Trákiában majdnem jelképes maradt, néhány helyõrség jelenlétében jutott kifejezésre. Akárhogyan is, az odriszok megõriztek bizonyos autonómiát. A III. Nagy Sándor (Kr. e. 336–323) által elért világhege- mónia azonban a legkevésbé sem az ókori macedónok vagy a trák „világ” egészé- nek érdekeivel állt összhangban, hanem mindenekelõtt a görög poliszokéval és a kialakuló katonai-közigazgatási oligarchiáéival. Nagy Sándor birodalmának széthullása után az odrisz államiság továbbra is megmaradt, de gyenge központi hatalommal és erõs helyi arosztokráciával. Az odriszok mellett saját államot hozott létre a többi nagyobb trák közösség is: a géták (a Duna két oldalán), a dákok (a mai Románia területén), a triballok (a mai Északnyugat-Bulgária és Szerbia területén). Délkelet-Európa történetében a dá- kok hagyják a legmaradandóbb nyomokat uralkodóik, Burebista (Kr. e. 62–44) és Decebal (87–106) révén. A dákok fölött aratott római gyõzelem emlékét a híres Traianus-oszlop õrzi Rómában. A Kr. e. III. század elején törtek be a Balkán-félszigetre a harcias kelták, akik Kis-Ázsia egy részét is elfoglalták, saját királyságot hoztak létre a mai bolgár területeken, Tile fõvárossal, amelynek helyét még nem sikerült azonosítani. Egyes kutatók szerint ennek az emlékét õrzi a Sztara Zagora megyei Tulovo városka neve, de valószínûbb, hogy valahol a Balkán-hegység keleti részén lehe- Trák dolmen Amazonfejû aranyriton tett. A kelta „királyság” ugyane század húszas éveiig állt fenn, amikor a trákok a panagjuristei trák kincsbõl, Kr. e. III. sz. 1122 1133 az új területeken, de türelmet tanúsítottak a trák nemesség („znat”) és falusi lakosság iránt. A provincia római hatóságai egészen a Kr. utáni II. századig sok helyütt megtartották az autonóm trák közigazgatási rendszert. Traianus császár 101–102-ben leverte Decebal dákjait, ezzel a birodalom határa a Kárpátokig toló- dott ki. Megkezdõdött az Antoniusok és Severusok korszaka, akik alatt Alsó- és Felsõ-Moesia, valamint Trákia a legvirágzóbb római provinciák közé emelkedett. Trák települések egész sora vált virágzó, gazdag és fejlett várossá, a fellendülés- nek különösen Philippopolis (Plovdiv), Augusta Traiana (Sztara Zagora), Serdica (Szófi a), Naissus (Nis), Pautalia (Kjusztendil), Durostorum (Szilisztra) és más városok adták tanújelét. Új városok születnek, mint Marcianopolis (ma Devnja), Nicopolis ad Istrum (Tirnovo közelében), Nove (Szvistov mellett), Bononia (Vidin) és még sok más. A trák földek vonzották a betelepülõket Kis-Ázsiából, Szíriából, Judeából, de jöttek római veteránok is. Kiváló római utak épültek fo- gatváltó állomásokkal, pihenõkkel, megfelelõ védelemmel, jól mûködõ kommu- Trák sírkamra részlete Trák szentély, Tatul nikációs rendszerrel (amelyet errefelé a modern korban, a XIX–XX. században is Szvestari, Kr. e. III. sz. (Orpheusz feltételezett sírja) irigyelni lehet), s ez a mai Bulgária földjét intenzív gazdasági és kulturális köz- tárják elénk, hanem a trák társadalom életmódját és szokásait is. Klasszikus pél- ponttá tette. Különösen fontos e terület katonai-stratégiai szerepe, a kiépített dája a trák mûvészet színvonalának a panagjuristei kincslelet is. Ezek a tárgyak úthálózat pedig lehetõvé tette a római légiók gyors haladását Itáliából és Közép- a helyi ízléshez igazodva készültek, amely azonban szoros kapcsolatot tart a leg- Európából Kis-Ázsia vagy a dunai határ felé. A méreteiben addig soha nem látott jobb görög mintákkal, és keleti hatásokat is mutat. A trák kultúrának az utóbbi építkezés és a gyors ütemû urbanizáció egy szintre emelte az életszínvonalat az két évtizedben Nyugat-Európában és Amerikában rendezett kiállításai messze itáliaival, a trákok földjét voltaképpen az elsõ egyesült európai civilizáció pros- Bulgária határain túl is növelték a trák mûvészet presztízsét. peráló területévé változtatta. A római államiság megszilárdulása, a demográfi ai Az erõs hellenisztikus hatás, mégpedig annak változatos és érett formáiban, a trákok kultúráját valamiféle szintetizáló kultúrának láttatja. Ugyanakkor a trákok is hatottak a magasan fejlett antik görög civilizációra. A trák Dionüszosz kultusza fontos helyet foglal el a görög tragédia és komédia keletkezésében. A neves trák dalnok, Orpheusz mítoszai és kultusza (az orfi zmus) helyet kap az antik civilizáció szellemi életében, egyes orfi kus elemek pedig az új világval- lásban, a kereszténységben is elõfordulnak. A trák kulturális örökség tartósan rányomja bélyegét a bolgár népi hagyományra is. A gazdag bolgár zenei kultúra, amely lényegesen különbözik más szláv népekétõl, motívumait, hangsorait és vokális technikáit a messzi ókorból meríti. A helyben talált trák hiedelmeket, folklórt, ünnepi szertartásrendet kisebb-nagyobb mértékben magukévá tették a szlávok és protobolgárok, így formálódott a mai bolgár népi kultúra. A Fekete-tenger medencéjének elfoglalására törõ Róma ellenállásba ütközött, amelyet VI. Mithridatész pontoszi király szervezett. Oldalán trák csapatok is harcoltak, egyik parancsnokuk, Spartacus odrisz arisztokrata volt, az ókori Róma legnagyobb rabszolgafelkelésének (Kr. e. 74–71) szervezõje. Közel fél évszázadra volt szükségük a rómaiaknak ahhoz, hogy a Dunáig nyomuljanak. Kr. e. 29–28-ban a Duna menti síkságot elfoglalták a rómaiak, nem sokkal ez- után pedig megalakult Moesia provincia. Róma ügyes politikája testvérgyilkos ellenségeskedésekbe hajszolta a trák uralkodókat. Így a hódítók útját szüntelen zavargások kísérték. Claudius császár alatt (41–54) ölték meg III. Remetalkot, az utolsó római vazallus odrisz királyt (45-ben). Trákia csak ekkor vált római provinciává. A rómaiak nyomban hozzáfogtak saját modelljük bevezetéséhez Római színház, Philippopolis (Plovdiv) 1144 1155 és etnikai kontaktusok a latin nyelv dominanciájához vezettek (különösen a Balkán-hegységtõl északra), elindult a lakosság romanizációja. Ugyanakkor a Haemustól délre fekvõ területeken, valamint a Fekete-tenger partján a görög nyelv és a hellenisztikus kultúra volt túlsúlyban. A trák nyelv és eredeti kultúra Moesia egyes falvaiban és kisvárosaiban maradt fenn, fõleg a hegyvidékeken. A III. század közepétõl a Római Birodalom súlyos háborúkat kezdett a ger- mán népfajhoz tartozó gótokkal. A Dunától délre fekvõ területeket burgundok, karpok, herulok, basztarnok és más barbárnak tartott törzsek is támadták. Róma 270–272-ben kénytelen volt kiüríteni Dáciát, és ezzel a csapás súlya a mai bolgár területekre összpontosult. I. (Nagy) Constantinus császár 330-ban áthelyezte hatalmas birodalmának fõvárosát a „régi” Rómából a trák-görög Bizantionba (a bizánci Konstantiná- poly, a török Isztambul), amelyet a bolgárok Carigradnak („császárváros”-nak) neveznek majd el. Így a leendõ bolgár területek a megújult római államiság hátországává váltak. A barbárok betörései folytatódtak. Valentus császárt 395- ben legyõzték a nyugati gótok, s õ maga Drinápolynál meghalt. A gótok nem maradtak itt sokáig, folytatták vándorlásukat Hispánia felé. Ugyanez érvényes törzsi rokonaikra, a keleti gótokra is, akik az V. század elején indulnak Itália Az ún. régi püspöki templom felé. A Római Birodalom 395-ben bekövetkezett felosztása után Bulgária leendõ Neszebar, Kr. u. V. sz. területei a keleti birodalom (Bizánc) határai közé kerültek, és jelentõs szerepet játszottak annak gazdasági, politikai és szellemi életében. Itt születtek sokan a szebarban, a Vörös bazilika Perustica mellett, Tirnovo kora bizánci archeoló- keleti császárok közül is, némelyikük a helyi trákság körébõl származik. Maga giai rétegének templomai (a Carevec és Momina a Kreposzt-dombon). Nagy I. Nagy Constantinus (304–337), az új fõváros, Konstantinápoly megalapítója, Jusztinianosz idejében a Dunától az Égei-tengerig erõdítmények százait építet- Krisztus hitének és egyházának oltalmazója Naissusban (Nis – ma: Szerbia, 1878- ték vagy állították helyre, amelyek jelentõs mértékben meghatározták a városi ig bolgár város volt) született. Marcianus (450–457), aki a keresztény egyház tör- fejlõdés irányait a következõ évszázadok alatt. Különösen érvényes ez a Máso- ténetében a IV. (chalcedoniai) zsinattal tette emlékezetessé a nevét, Philippopolis dik Bolgár Cárság erõdítményrendszerére és városhálózatára. (Plovdiv) környékérõl származó trák. Az õt követõ I. Leó (Leon) (457–474) pedig Moesia, Trákia és Macedónia lakossága a kereszténység legkorábbi követõi a „Besz” melléknevet kapta, ami abban az idõben nemcsak a beszek törzsére, de közé tartozik Európában. A IV–VII. században szilárd egyházszervezet épült itt általában a trákokra utalt. I. (Nagy) Jusztinianosz (527–565), valamint rokonai, ki. A „barbár betörések”-tõl függetlenül a helyi püspökök aktívan részt vettek a I. Justin (518–527) és II. Justin (565–578) romanizálódott trákok, megint csak IV–V. századi drámai egyházi zsinatokon. Néhány helyi egyházi gyûlés, mint Naissus környékérõl. Jusztinianosz szülõhelyét, Tauresiumot várossá fejlesztette a serdicai (343) maradandó nyomokat hagyott az egész keresztény világ vallási Justiniana Prima néven. A nagy reformátor egy autonóm érsekség központjává életében. tette a várost, amelynek az volt a feladata, hogy ütközõként szolgáljon a Balkán A leendõ bolgár nép etnikai alapját a protobolgárok (vagyis régi, illetve óbol- nyugati része fölötti (Illyricum dioecesis) egyházi jogaikért vitázó római pápa gárok, akiket olykor, pontatlanul, „hun-bolgárok”-nak, „bolgár-türkök”-nek is és a konstantinápolyi pátriárka között. Justiniana Primát több bolgár várossal neveznek) és a szlávok képezik, akik fokozatosan olvadtak össze a trákokkal és próbálják azonosítani (Ohrid, Szkopje, Kjusztendil), a legvalószínûbb azonban, Moesia, Trákia és Macedónia más, kisebb lélekszámú népcsoportjaival. Valójá- hogy a mai „Caricsin grad” (császárváros) archeológiai objektum helyén állt, Nis ban lehetetlen megállapítani a jelzett etnikai elemek bármilyen hozzávetõleges közelében. Ugyancsak trák származású volt Tiberius Constantinus (578–582) és arányát, a számbavételükre tett kísérletek hipotetikusak. A középkori bolgár Phokasz (602–610) császár is, I. Anastasius (491–518) pedig illír. nemzet kialakulása évszázadokig tart. E folyamat idõbeli távolsága a modern A római korhoz hasonlóan, a kora bizánci kultúra is fejlett formáiban épül ki. kortól, a közvetlen források csekély száma, az archeológiai és antropológiai Olyan városok, mint például Serdica, Philippopolis, Messembria, Dorostorum/ anyag szûkössége a következtetéseket egyik vagy másik irányban meglehetõsen Dorostol, Marcianopolis, Beroe (ma Sztara Zagora), Heracleia (ma: Bitolja, vitathatóvá, olykor önkényessé teszi. Macedónia) a tipikus antik városok gazdasági és szociális jellemzõit mutatták. A protobolgárok eredete és korai története vitákat vált ki és változatos fel- Olyan templomokkal dicsekedhettek, mint a Szent Szófi a, amely a régi Serdica tételezésekhez vezet. A hajdani elméleteknek, amelyek szerint a hunokkal és (a bolgár Szredec/Szófi a) mai nevét adta, az úgynevezett Régi metropolia Ne- részben a fi nnugorokkal azonosak, ma jóformán egyáltalán nincsenek híveik. 1166 1177 Kételyek merülnek föl altaji (türk) eredetük tézisé- népekre. Kubrat haláláig (valószínûleg a VII. század hatvanas éveiben hunyt el) vel kapcsolatban is. A bonyolult szimbiózis, amely Nagy-Bulgária épségben maradt, mivel az egyes törzseket és területeket Kubrat a protobolgárok megjelenéséhez vezetett, bizonyára fi ai irányították. Halála elõtt a kán meghagyta nekik, hogy õrizzék meg az ál- altaji és iráni nyelvû elemeket (a szarmata indoeu- lam egységét, de a kazárok csapásai alatt (a bolgárokkal rokon nép, amelynek rópai lakosság leszármazottait) foglal magában, de Asina dinasztiája újjá akarta szervezni a nyugati türk kaganátust) nehéz napok általános arculatukat tekintve már a Balkán-félszi- következtek „Nagy-Bulgáriá”-ra. Kubrat legidõsebb fi a és örököse, Bat-Bajan getre való bejövetelük elõtt europid nép volt az övék. nem tudta feltartóztatni a kazár terjeszkedést, és behódolt a gyõztesnek. Fivérei A protobolgárok õshazájaként Közép-Ázsiát jelölik ezt megtagadták, de nem voltak képesek megszervezni a közös ellenállást. Az meg. Biztos adatok vannak róluk az Észak-Kaukázus elõrenyomuló kazárok elõl más-más irányba húzódtak el, arra törekedve, hogy térségébõl, a Kaszpi- és az Azovi-tenger mellékérõl. folytassák a bolgár államiságot. A régi Nagy-Bulgária erejét és Kubrat nagy te- A protobolgárok változatos gazdálkodást folytattak, kintélyét nemcsak a kortársak feljegyzései tanúsítják, hanem egy felmérhetetlen amelyben jelentõs szerepet játszott a nomád állatte- értékû régészeti lelet is: a Malaja Perescsepina-i kincs, amelyet a mai ukrajnai nyésztés. Ismertek egy sor kézmûvesmesterséget is, Poltava várostól nem messze találtak (jelenleg az orosz Ermitázsban õrzik). voltak építészeti hagyományaik (beleértve erõdítési A szlávok, akik a VI., de még inkább a VII. században telepedtek le a Dunától rendszerek és erõdítmények építését is), ismertek délre, annak a nagy szláv világnak részét képezték, amelyet már a római szerzõk többféle földmûveskultúrát. A protobolgárok egyik is ismertek. A délkeleti törzsek azon csoportja, amelyet feltételesen „dáciai” vagy vívmánya a naptáruk, amely az õsi kínaihoz hasonló, „bolgár szlávok”-nak neveznek, világosan kirajzolódó etnokulturális jellemzõk- és amelyet Bulgária egyes részein még a X. században kel, nyelvi sajátságokkal rendelkezett. Ezek megkülönböztették a „szlavinok”-at is használtak. (így nevezik a bizánci források a bolgár szlávokat) a hozzájuk legközelebb álló Állampolitikai életrõl, még ha csak feltétele- szerb és horvát törzsektõl, valamint minden más szláv néptõl. Történészek, ré- sen is, körülbelül a II. századtól lehet beszélni a gészek és nyelvészek kutatásai világosan mutatják, hogy nincs külön „macedón protobolgároknál. Az elsõ biztos adat 354-bõl szárma- szláv” csoport (ez a szerb és jugoszláv propaganda egyik legnagyobb történelem- Protobolgár öröknaptár zik, amikor a bolgárság már kialakult, a Keletrómai hamisítása). Azok a törzsek, amelyek a mai Macedónia területére, Thesszáliába, Birodalomban (Bizáncban) is ismert nép. Egy részüket Görögországba, mi több, a Peloponnészoszra és Kis-Ázsiába települtek be, elvá- nyugatra tartó mozgásuk során magukkal sodorták a hunok. Attila halála (453) laszthatatlan részét képezik annak a dáciai (bolgár) csoportnak, amely betelepü- és a hun sztyeppei birodalom széthullása után a bolgárok mind kivehetõbb sze- lésével elárasztotta a Balkán-félszigetet. repet kezdtek játszani mint Bizánc szövetségesei vagy ellenfelei. Valószínûleg A bolgár szlávok közvetlen szomszédai lettek Bizáncnak az V. században. õk képezték annak a lakosságnak legnagyobb tömegét, amelyen Ernak/Irnik, Velük együtt veszélyt jelentettek Bizánc számára az antok is, a keleti szlávok Attila legkisebb és legkedvesebb fi a uralkodott. A VI. században vezetõ szerepet egy része, amely a Fekete-tenger északi partvidékén az iráni nyelvû õslakosság- játszott a protobolgár kutrigur és utigur törzs. Zabergan kutrigur kán Bizánc gal közösségben alakult ki. I. Anastasius 512-ben „hosszú fal”-at emeltetett (a ellenfele volt, ez utóbbi Szandilh utigur uralkodót használta fel ellene. Ugyanak- Fekete- és a Márvány-tenger között), amely elállta a „barbárok” útját a fõváros kor vannak esetek a protobolgárok bizánci földre telepítésére. A birodalom által felé. A szláv betörések Nagy Jusztinianosz (527–565) uralkodása alatt váltak szított villongások a kutrigurok és utigurok között megrendítették erejüket, rendszeressé és tömegessé, abban az idõben, amikor a birodalom katonai erõit ezután az avarok uralma alá kerültek, egy részük pedig a nyugati türkök fenn- súlyos háborúk kötötték le a Földközi-tengeren, különösen Itáliában. Erre az hatósága alá. A VII. század elején a bolgárok, akik között vezetõ szerepet kapott idõre tehetõk a szláv csoportok elsõ, még korlátozott betelepülései a Dunától az onogundur törzs, Organa (Bat-Organ) irányítása alatt álltak. Ez az erõs és te- délre. Erõdítmények tucatjainak építése a Duna, a fontosabb hágók és utak men- kintélyes bolgár uralkodó 619-ben Konstantinápolyba látogatott, és szövetséget tén lassította a szláv kolonizációt. Folytatódtak a vakmerõ betörések mélyen a kötött Bizánccal. Organa, unokaöccse, Kubrat és más bolgár elõkelõk felvették a birodalom belsejébe. A hatalmas Avar Kaganátus megjelenése Pannóniával (ma kereszténységet – ezt a tényt kortársaik feljegyezték, körülményei és oka tisztá- Magyarország) a szívében sajátságos katalizátori szerepet játszott a délre irányu- zatlanok. A néptömeg azonban pogány maradt (Tangra fõistenben hittek). ló szláv nyomásban a VI. század második felében. Mauricius császár kísérlete, A bolgárok 631–632 táján a Dulo dinasztikus nemzetséghez tartozó Kubrat hogy revánsot vegyen a szlávokon és avarokon 592 és 601 között, már elkésett. vezetésével lerázták az avar függõséget. A bolgár uralkodó 635-ben újabb A dunai sereg lázadása élén a trónbitorló Phokasszal (602–610) a határvédelem szövetséget kötött Hérakleiosz bizánci császárral, és elnyerte a magas római teljes összeomlásához vezetett. Hérakleiosz (610–641) uralkodása alatt, amikor patríciusi címet. A Kubrat által kiépített régi Nagy-Bulgária, ahogyan a bizánci a birodalom élethalálharcát vívta Perzsiával és az arabokkal, a szláv kolonizáció krónikások nevezik, erõs állam volt, amely nagy hatást gyakorolt a környezõ visszafordíthatatlan folyamattá vált. Dobrudzsában, Moesiában, Trákiában és 1188 1199 Macedóniában, de jelentõs mértékben Albániában és Görögországban is (bele- értve a Peloponnészoszt és az Égei-tengeri szigeteket) bolgár szlavinok közös- ségei telepedtek le. Egy részüknek ismerjük a nevét: timocsánok, branicsevcik, szeverek, a „hét törzs”, sztrimoncik (a Sztruma folyó két partján élõk), tonzvitek (a Tundzsa folyónál), velegezitek, rinhinek, dragovitek, berzitek (az Ohridi-tó mentén), szmolenek (a Rodopéban), ideértve az ezeriteket és milingeket is a Tajgetosz hegység körül a Peloponnészoszon. A legtöbb adat a dél-macedóni- ai és thesszáliai törzsekrõl maradt fenn (a Thesszaloniki elleni cselekményeik miatt), míg az észak-trákiai, kelet-rodopei törzsek neve nem ismert. A törzsek egy részét idõvel Bizánc meghódoltatta, másokat (például a „hét törzs”-et) szö- vetségesként kezelt. A szlávok azonban csak ekkor kezdték kialakítani politikai hagyományaikat, és jóformán semmiféle tapasztalatuk nem volt az államiságról. Az egyes törzsek közötti koalíciók gyorsan széthullottak, kenézeik inkább kato- nai vezetõk voltak, semmint monarchák. A szlávok pogányok voltak, és közép- és északkelet-európai testvéreikhez hasonlóan sokistenhívõk (isteneik Perun, Dazsdbog, Horsz, Szvarog, Lada).

A dunai Bulgária születése

A kazár betörések arra kényszerítették Bat-Bajant, hogy fogadja el az új hódítók fennhatóságát, s õ maga érje be a régi Nagy-Bulgária területeinek egy részével. Ez a közösség, „Fekete-Bulgária” néven, még a X. század közepén is politikai sze- repet játszott, ezt követõen azonban a besenyõk meggyengítették és megsem- misítették. A legendás Kotrag által vezetett törzsek észak felé húzódtak, a Volga és a Káma középsõ folyásához, ahol létrehozták a Volgai Bulgáriát, a másik nagy bolgár államot a középkor századaiban, amely a X. században felvette az iszlám hitet, és a XIII. századi tatár hegemóniáig fontos politikai és kulturális erõ volt a messze északon. A XVI. században a volgai „bolgárok” orosz fennhatóság alá kerültek. Utódaik a mai kazanyi tatárok (Tatarisztán Autonóm Köztársaság az Orosz Föderáción belül) és a csuvasok. Jelenleg Tatarisztánban él egy mozgalom a bolgár identitás erõsítésére és újjáélesztésére. Kubrat fi a, Alcek népével az Avar Kaganátusba húzódott, ahonnan Bizánc itáliai területeire menekült, végül az ország északi részét elfoglaló longobárdok szolgálatába állt. A legfontosabb következményekkel azonban az Aszparuh, Kubrat harmadik fi a által vezetett bolgárok migrációja járt, akik északra húzódtak, a Dnyeper, Dnyeszter és a Duna alsó folyásának környékére. Ez a bolgár kán valósította meg a legnagyobb mértékben Kubrat végakaratát az államépítés hagyományait illetõen. Aszparuh nem törekedett elvándorlásra, hanem folytonos csaták köze- pette vonult vissza, és éveken keresztül igyekezett megtartani „Nagy-Bulgária” legnyugatibb területeit. Éppen itt, a mai Ukrajnában volt, mint már említettük, apja sírja is. A nyugati irányú mozgás, amely súlyos harcokkal járt, törvénysze- rûen vezette el Aszparuhot a Dnyeszter és a Duna felé. Ezeken a helyeken nyil- vánvalóan kapcsolatba került egyik vagy másik szláv törzzsel. Lényeges szerepet 2200 2211 játszott a bolgár történelemben Kuber is, Kubrat ötödik fi a. Egy olyan bolgár közösség élén, amely egy idõben feltehetõleg elvesztette a kapcsolatot Aszparuh embereivel, Pannóniában települt le. Az avar kavhan Kuber bolgárjait Sirmium (bolgárul Szrem, magyarul Szerémség, ma: Sremska Mitrovica, Szerbia) terüle- tén, vagyis a Bizánccal határos régióban helyezte el. Aszparuh az Ongal területén – a Duna-delta, valamint a Prut és Dnyeszter torkolatvidékén (ma: Moldova és Ukrajna) – erõdítette népét. A bolgárok erõ- dítményeket építettek, és megkezdték a benyomulást a Dunától délre fekvõ területekre. Bizánc nem volt képes reagálni, különösen 674–678 között, ami- kor Konstantinápolyt bekerítették az arabok. A veszedelem elmúltával IV. Konsztantinosz Pogonatosz császár (668–685) a Balkánon korábban soha nem látott méretû hadjáratot indított az új hódítók ellen. Minden rendelkezésre álló európai és ázsiai sereget és fl ottát mozgósított, a had élén maga a császár állt. Aszparuh Meg kell jegyeznünk, hogy a császári hadsereg utoljára a meglehetõsen távoli ezüst sasmadara, 601-es esztendõben harcolt a dunai határon. Mindez azt mutatja, hogy Aszparuh Voznyeszenka megjelenése a birodalom északi határán igen veszélyesnek minõsült. A deltavidéken azonban nem a bizánci várakozásoknak megfelelõen alakul- Aszparuh 700–701 körül elesett az északkeleti határon – talán valahol a tak a hadi események. A bolgárok visszavonultak erõdítményeikbe, az ostromok Dnyeszter vagy a Dnyeper mentén –, a kazárokkal vívott csatában. Egyes tu- a siker reménye nélkül elhúzódtak. Teophanosz krónikás szerint a köszvény- dósok úgy vélik, hogy a mai Ukrajnában, Voznyeszenka falu közelében van ben szenvedõ IV. Konsztantinosz a császári hajóval Messzembriába ment eltemetve, a Dnyeper környékén. „Iszpor cár” emléke még a XI–XII. században gyógykezeltetni magát, megparancsolva tisztjeinek, hogy folytassák a harcot. is elevenen élt a bolgárok emlékezetében. A népi hagyomány a Dunai Bulgária A bátorságát vesztett sereg az uralkodó elutazását menekülésnek fogta fel, s megteremtõjét epikus hõssé változtatta, aki „hatalmas városokat” teremtett pánikszerû gyorsasággal visszavonult délre. A bolgárok villámgyorsan reagáltak, (Pliszka és Drasztar/Szilisztra) meg védmûveket „a Duna és a tenger között”, bátran megtámadták és szétverték a bizánciakat. Aszparuh elfoglalta a Várnáig hogy megvédje népét. Az állam központját 680 után nem sokkal Ongalból és a Keleti-Balkán-hegységig terjedõ területeket. Meghódoltatta a moesiai szláv Pliszkába helyezték át. törzseket is, amelyeket eddig Bizánc határõrzési kötelezettségükkel szövetsége- Kuber létrehozott még egy „Bulgáriá”-t a Balkánon, szintén 680 körül. Ekkor seinek tekintett. Mindez 680 nyarán történt, a bolgár támadások pedig még a fellázadt az avarok ellen, bolgárjaival és a „szermiszian”-okkal (az avarok által következõ évben is folytatódtak Trákiában. A Dunánál elszenvedett súlyos ve- elhurcolt bizánci lakosság leszármazottai) a mai Macedóniában, az úgynevezett reség után IV. Konsztantinosz, akit a birodalom vallási vitái is elfoglaltak (éppen Keramisziumi-mezõn (Bitolja és Prilep körzete). Kuber erõi csekélyebbek voltak, 680-ban ülésezett Konstantinápolyban a VI. zsinat), békét keresett. A 681-ben emiatt az elsõ idõben elismerte Bizánc fennhatóságát. Szoros kapcsolatokat kötött békemegállapodással Bizánc kötelezte magát, hogy évi adót fi zet a bolgá- alakított ki a környezõ szlávokkal is, leginkább a dragovitekkel. Mór nevû bizal- roknak. Bár hivatalos szempontból a bolgárokat valószínûleg szintén határõrzõ masa révén 695 körül megpróbálta elfoglalni Szalonikit, és késõbb is többször tá- szövetségeseknek tekintették, Bizánc valójában elismerte az új állami status madt konfl iktusa a bizánci hatóságokkal. Ezeknek a protobolgároknak egy része quót a Balkánon. Bizáncból máshová, a Sztruma folyó mentére és a Rodope hegységbe telepedett Így kezdõdött az elsõ bolgár állam története (681–1018). Aszparuh egy szét. A IX. században Kuber bolgárjai a környezõ szlávokkal együtt végsõ soron olyan államszervezet alapjait rakta le, amely egyesítette magában a (hunoktól, a Pliszka fõvárosú Elsõ Bolgár Cárság határai közé kerültek. türköktõl és avaroktól örökölt) „sztyeppei birodalom”, a „barbár királyság” és Aszparuhot fi a, Tervel követte, apja ügyének méltó folytatója, az egész bol- a bolgárok saját régi állami hagyományait. Az „adóteher alatt” meghódolt „hét gár történelem legjelentõsebb fi gurája. Az állam megszilárdult, 705-ben pedig (szláv) törzs” és a szeverek elkülönült törzse megõrzött bizonyos autonómiát és megvalósult az elsõ komoly és rendkívül sikeres beavatkozása Bizánc belügye- magtartotta saját kenézeit, de elfogadták a bolgár uralkodó legfelsõbb hatalmát. ibe. Tervel befogadta a Krím félszigeti számûzetésébõl megszökött törvényes A szeverek a Balkán-hegység keleti részére („Verigava”) települtek át, a bizánci császárt, II. Jusztinianosz Rhinotmetost. Konstantinápoly ellen irányuló kato- határra, a többi törzs a birodalmi határ többi részére és az Avar Kaganátus hatá- nai akciójukkal a bolgárok juttatták vissza Jusztinianoszt a trónra. Hálája jeléül rára (talán a Timok folyó mentén és a Dunától északra, beleértve a Kárpátokat a császár a „keszar” („caesar”) címet adta Tervelnek, a római-bizánci hierarchia is). Északon Bulgária eredeti területe magában foglalta a mai Románia, Moldova második legmagasabb rangját – egyedi eset ez a kora középkori Európában. Ezt és Ukrajna egy részét is. a címet alattvalói a császárival csaknem egyenrangúnak tekintették. A bolgár 2222 2233 uralkodó keresztény volt, bár vitatott, hogy csak 705-ben vagy ennél korábban A VIII. század közepe elõtti bolgár államról igen kevés emlék maradt fenn. vette-e fel a vallást. Ezen az alapon keletkezett évszázadokkal késõbb Szent Bizánccal a viszonyok békések, az uralkodók neveit pedig kizárólag a bolgár Trivelij király legendája, amely a nyugat-európai irodalomban is megjelenik. kánok jegyzéke õrzi. A 754–767 közötti idõszakban az ország súlyos válságba Bizánc kétszer tett területi engedményeket Bulgáriának a Balkán-hegység és került, a helyzetet bonyolították az erélyes bizánci császár, V. Konsztantinosz a Sztrandzsa között, évi adót fi zetett, drága ajándékokat küldött (selymet, Kopronimosz hadjáratai. 754 körül Kormiszos megdöntötte az õsi Dulo-dinasz- pompás díszruhákat). A két állam 716-ban új szerzõdést kötött, amely fontos tiát, ezzel azonban nem csillapodott az elõkelõ nemzetségek hatalmi harca. politikai és kereskedelmi megállapodásokat tartalmazott. Tervel 717–718-ban Bulgária súlyos vereségeket szenvedett 763-ban és 766–767-ben. Négy uralko- támogatta Bizáncot, megsemmisítõ csapást mérve az arabokra, akik szoros dót (Telec, Pagan, Toktu, Umar) meggyilkoltak, kettõt (Szabin és Telerig) arra ostromgyûrûbe fogták Konstantinápolyt. A középkori krónikák szerint a bolgár kényszerítettek, hogy Bizáncban keressenek menedéket. A belsõ ellentmondás- kán és „keszar” seregei 22 000 arabot vágtak le, ami a bizánci tengeri sikerekkel ok jutottak kifejezésre a Vokil, Ukil és Ugain dinasztikus nemzetségek harcai- együtt megpecsételte az arab offenzíva sorsát. A bolgárok és bizánciak diadala ban. Az ország Telerig idejében (768–777) kezdett kilábalni a válságból, de még az akkor legyõzhetetlennek hitt arabok fölött az egész akkori keresztény világ- inkább Kardam (777–803) alatt. Telerignek 775-ben sikerült hatástalanítania a ban nagy visszhangot keltett. Kétségtelen, hogy messze sorsdöntõbb volt Euró- bizánci befolyást Pliszkában, és felélesztette a birodalom elleni katonai tevé- pára és a keresztény világra nézve, mint a frankok nevezetes poitiers-i gyõzelme kenységet. Kardam alatt helyreállt a katonai egyensúly, Bulgária fokozatosan (732). És valóban, a frankok ellen jelentéktelenebb hispániai arab erõk harcoltak, ellentámadásba ment át, és kétszer is (791-ben és 796-ban) döntõ gyõzelmet míg Konstantinápoly – „a világ fõvárosa” – ellen a nagy kiterjedésû, három vi- aratott a bizánci seregek fölött. lágrészen diadalmas Arab Kalifátus központi seregei szálltak hadba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy éppen innen hódítsák meg a világot… Tervel döntõ beavatkozása tehát világtörténelmi jelentõségû volt, bármilyen hangzatosnak tûnik is ez a megállapítás elsõ látásra. Pogány „nagyhatalom” a középkori Európában Tervel szoros kapcsolatokat tartott fenn Kuber bolgárjaival a mai Macedónia területén, amint ezt maga adja tudtunkra a Madarai lovas feliratában. Ez a gran- Krum nagykán (803–814) egy új dinasztia alapítója, amely 1018-ig vezette az diózus szikladombormû az õ parancsára készült, és talán õt ábrázolja mint gyõ- államot. A tehetséges hadvezér és államférfi ideje alatt Bulgária messze észak- zedelmes uralkodót. Fennmaradt „Tervel keszar” egy pecsétje is. Nincs kizárva, nyugatra kiterjesztette határait a frankok csapásai alatt romlásnak indult Avar hogy az õ idejében kezdõdött Pliszka átalakítása katonai táborból pompázatos Kaganátus rovására. Bizáncot nyugtalanította a területi terjeszkedés és északi uralkodói székhellyé. szomszédjának megerõsödése, de I. Niképhorosz Gennikosz császár fenyegetései közben is Krum szabad kezet kapott a délnyugati irányú harci cselekményekre. A bolgárok 809-ben elfoglalták Szerdika (óbolgárul Szredec, ma: Szófi a) fontos erõdjét, és a Sztruma folyó mentén elõrenyomultak a macedóniai részek és az Égei-tenger felé. Bizánc vissza akart vágni, Niképhorosz hadjáratot indított Pliszka ellen (811). A császár hatalmas seregével elfoglalta és felperzselte a bolgár fõvárost, elutasítva Krum békejavaslatait. A központi bolgár erõk azonban meg- maradtak. A hadtörténészek a nagy orosz hadvezér, Kutuzov Napóleon Bonapar- te elleni, ezer évvel késõbbi Moszkva melletti elmés manõveréhez hasonlítják az egész hadmûveletet. A drámai összecsapás I. Niképhorosz vereségével és halálával végzõdött a Varbicai-szorosban (811. július 26-án), amikor megpróbált a Balkán- hegységtõl délre húzódni. A protobolgárok hiedelmeinek megfelelõen a megölt ellenség koponyájából ezüstveretû rituális kehely készült, Krum ezzel mondott pohárköszöntõt a szláv kenézekkel rendezett lakomákon. A bolgár csapás meg- rendítette Bizáncot, Valentus (378) óta, több mint négy évszázada, Niképhorosz volt az elsõ császár, aki a harcmezõn esett el. A fejvesztettséget kihasználva 811– 813-ban Krum súlyos csapásokat mért a birodalomra, és Konstantinápoly falai alá jutott el. A bolgár uralkodó számos bizánci várost és erõdítményt elfoglalt és A madarai lovas dombormû és felirata lerombolt Kelet-Trákiában, lakosságukat a Dunán túli területeire költöztette át. (Fehér Géza megfejtõ kiegészítésével) Tehetetlenségükben a bizánciak ármányosan megszegték a diplomáciai elveket, 2244 2255 merényletet szerveztek Krum ellen, kevéssel V. (Örmény) Leó császárral kitûzött bukat a Balkánon, kivédte a dunai fl otta, hivatalos tárgyalásai elõtt. Az aljas támadásban Krum megsebesült, de sikerült amely a Közép-Duna-vidéken és a Dráva elmenekülnie. Dühében a kán kegyetlenül végigpusztította a bizánci fõváros mentén felégette a frank településeket. környékét, és elfoglalta Drinápolyt (bolgárul Odrin, ma: Edirne, Törökország). Omurtag elûzte egyes szláv törzsek (a A bizánci krónikások egyszerre mutatják be Krumot könyörtelen, ugyanakkor timocsanok, abodriták, branicsevcik) ke- kulturált „barbár”-nak. A bolgárok szobrokat, oszlopokat és más mûkincseket nézeit, akik együttmûködtek a frankok- vittek haza hadizsákmányként az elfoglalt bizánci városokból. kal, és Pliszkából kinevezett vezetõkkel Krum adta ki az elsõ írott állami törvényeket, amelyek az állam egész lakos- váltotta fel õket. Háború folyt a súlyos ságára érvényesek voltak. Megtette az elsõ lépéseket a globális közigazgatási válságban lévõ Kazár Kaganátussal, a bol- reform felé is, amely a hatalom központosítását célozta. Krum a soron követke- gár seregek betörtek a Dnyeper folyótól zõ, a bizánci fõváros ellen tervezett hadjárata elõestéjén halt meg (814. április keletre esõ területekre. Ez azt mutatja, 13-án). Egyes források szerint talán szakrális királygyilkosság folytán, amelyet a hogy a bolgárok nem felejtették el ko- protobolgárok pogány vallásának szokásjoga szerint hajtottak végre. rábbi lakóhelyeiket, és továbbra is igényt Krum fi a, Omurtag (815–831) szilárd békét kötött Bizánccal, ami lehetõvé tartottak rá. tette a terjeszkedést más irányban. A IX. század húszas éveiben a bolgárok Omurtag-aranyérem, IX. sz. Omurtag uralkodása a reformok és a végleg meghódították a volt avar területeket a Tisza vonaláig, beleértve a mai kulturális fellendülés ideje volt. Helyre- magyar fõváros, Budapest vidékét is. A frankok kísérleteit, hogy megvessék lá- állították a felperzselt fõvárost, Pliszkát, amely ekkor nyerte el monumentális arculatát. Erõdítmények és erõdített paloták (aulok) épültek kõbõl Han Krum falunál (Sumen környéke), Preszlavban, Pãcuiul lui Soare dunai szigeten (ma: Románia – a bolgár Szilisztra közelében), megépült Szlon vára (szintén Romá- nia) a Kárpátokban, Kalfa (ma: Moldova). Omurtag nagyobb teret engedett a hagyománynak, hogy nevezetes eseményeket és érdemdús személyeket monu- mentális kõoszlopokba vésett feliratokon örökítenek meg. Készült egy sorozat Omurtag-féle aranyérem, amelyet sok szakértõ az elsõ bolgár pénznek tekint. Omurtag elmélyítette a belsõ reformokat: az országot egy terjedelmes „belsõ terület”-re és kilenc provinciára („comitatus”) osztotta, és ezzel a hajdani törzsi autonómiát átadta a múltnak. A központi hatalomban nagy szerepet játszott a kavhan (egyfajta „második uralkodó”, uralkodótárs), az icsirgu-boil (belsõ boil), a kanartikin (trónörökös) és a nagyboilok tanácsa. Az állam Malamir (831–836) és Preszjan (836–852) alatt tovább erõsödött. A bolgárok néhány helyi összetûzésben felülkerekedtek Bizáncon, kísérleteket tettek a szerbek és horvátok leigázására, megerõsítették pozícióikat a Közép- Duna mentén. Az állam határai közé került Philippopolisz (Plovdiv) és Észak- Trákia, a bolgár seregek benyomultak a Rodopéba és az Égei-tenger partvidékére. Preszjan alatt a mai Macedónia és Albánia nagy része tartósan Bulgária részévé vált a helyi szlávok és Kuber bolgárjai segítségének köszönhetõen. A legújabb archeológiai összegzésekbõl kiderül, a mai Vardari-Macedónia gyéren lakott terü- Egymásba helyezett leteire a bolgár hatalom a korábbi állam területeirõl saját alattvalóit telepítette. három kereszt (arany, fa), Malamir kiskorú volt, halála esetén pedig unokaöccse, az ugyancsak kiskorú Pliszka Preszjan léphetett volna a helyébe, az állam kormányrúdjánál ennek folytán éveken keresztül a régens, Iszbul kavhan állt. Ebben az idõszakban teljesedett ki a bolgár pogány kultúra, amelynek felépítésén a keresztény Bizánc hatása is érzõdik. Krum, Omurtag, Iszbul kavhan és Preszjan sikeres politikájának kö- szönhetõen Bulgária az akkori Európa három nagyhatalmának egyikévé vált a Pliszkai oszlop Simeon-aranytemplom Bizánci és a Frank Birodalom mellett. 2266 2277 Bulgária a kereszténység útján Krum és Omurtag idejében fõleg politikai, nem pedig vallási alapon üldözték. A bolgár káni dinasztia adta Bulgáriának az elsõ „saját” vértanút is Krisztus hi- Az állam központosítását és népének megerõsítését, az ország nemzetközi téért: Omurtag elsõszülött fi át, Enravota-Bojant, akit öccse, Malamir parancsára tekintélyének és katonai erejének növekedését megkoronázta a kereszténység végeztek ki. A kereszténység felvétele bizonyos fokig a bolgár társadalom és a felvétele (864). E messzeható történelmi jelentõségû tettet I. Preszjan fi a, Borisz vezetõ szociális erõk – akiknek élén az uralkodó állt – belsõ fejlõdésének ered- (Mihály) kán (fejedelem, 852–889) hajtotta végre. Bár a hadi szerencse gyakran ménye, másrészt a Krisztus tanításához való csatlakozást a IX. századi nagy- elpártolt Borisz mellõl, a kudarcokat vagy a bonyolult helyzeteket ügyes dip- szabású társadalmi változások és állami reformok törvényszerûen érlelték ki. lomáciai húzásokkal hidalta át, és ragyogó politikai eredményeket ért el. Ez a Az új hit végleg egy néppé ötvözte a bolgárokat, szlávokat és az ókori népesség széles látókörû és tehetséges államférfi testesíti meg a bolgárok civilizációs vá- leszármazottait (többnyire trákokat). Nemzetközi téren a kereszténység felvé- lasztását, a kereszténységet, amely ettõl fogva meghatározza a bolgár nép egész tele megszilárdította és törvényesítette a kiépülõ Bolgár Birodalom határozott etnokulturális arculatát, és átsegíti a nagy történelmi fordulópontokon, a súlyos jelenlétét Délkelet- és részben Közép-Európában. megpróbáltatásokon. A kereszténység felvétele nyomán gyarapodó létszámú bizánci papság ala- Borisz már az emlékezetes 864. évnél sokkal korábban eljutott a keresztény- kult ki Bulgáriában. Bár a papok egy része szláv (tehát etnikailag és nyelvileg ség felvételének eszméjéhez. Kezdetben a Német-római Birodalom együttmûkö- bolgár) származású, a legnyilvánvalóbb ellenfél alattvalóinak jelenléte az or- dését kereste, azaz a római pápa felé tájékozódott, 863-ban Bulgária és a Német- szágban gyanút, bizalmatlanságot és elégedetlenséget keltett lojalitásuk tekin- római Birodalom szövetségben háborút viselt Bizánccal és Nagy-Morvaországgal. tetében. Maga Bizánc is sokszor úgy fogta fel a bolgárok megkeresztelkedését, A politikai körülmények mégis más útra kényszerítették. A bolgárok meglepe- mint önkéntes behódolásukat a birodalomnak. Bulgáriának, az európai IX. tésszerû vereséget szenvedtek a bizánciaktól, amit földrengés és más „intõ jelek” század három nagyhatalma egyikének betöltött helye és önérzete azt diktálta, kísértek. A megváltozott helyzetben a kán azt kívánta, hogy a keresztelést a hogy saját egyházra és saját egyházi nyelvre tartson igényt. Borisz úgy ítélte konstantinápolyi patriarchátus hajtsa végre. Elsõként az uralkodó és hozzátarto- meg, a Konstantinápoly és Róma közötti hagyományos vetélkedés kihasználá- zói keresztelkedtek meg, ezután kezdõdött a nép tömeges megtérítése (864–866). sával egyengetheti a bonyolult ügy megoldásának útját. Bizánc megkötötte ma- Az arisztokrácia legkonzervatívabb rétegei felemelték szavukat a „rossz törvény” gát, és ez a kapcsolatok csaknem teljes megszakításához vezetett, ugyanakkor ellen (865). Borisz hû csapataival elfojtotta a zendülést, és ötvenkét boil családot élénk párbeszédet indított el a pápasággal (866–869), amelyet az I. Miklós pápa írmagostul kiirtott. Borisz hajthatatlansága, amellyel az új hit megszilárdítására feleletei a bolgárok kérdéseire címû feljegyzés tükröz a legteljesebben. Róma szin- törekedett, nagy visszhangot keltett az egész keresztény Európában. tén halogatta a Borisz által várt megoldást, ami a Bizánccal való párbeszéd fel- A kereszténység felvétele azt a nehéz kérdést veti fel, mi volt a szerepe en- újításához vezetett, minthogy Bizánc most már kész volt a kompromisszumra. nek a vezetõ világvallásnak a bolgár társadalom életében a IX. században és azt Végül a fejedelem megszerezte az egyházi önállóságot autokefál bolgár érsek, megelõzõen. A kereszténység már az felsõ klérus kinevezésével, saját dioecesus kijelölésével, ügyesen használva ki a I–II. századtól kezdve megszilárdult a zsinati elvet az akkor még egységes keresztény egyházban. A konstantinápolyi bolgár területeken. A szlávok és a bol- VIII. zsinat rendkívüli záró ülésén (870. március 4-én) Borisz diplomatái elõ- gárok bejövetele azonban szétzilálta a adták a „bolgár kérdés”-t, amely kedvezõ elbírálást nyert. Bulgária megkapta régi egyházi szervezetet, és az új bete- elsõ érsekét, Szent Józsefet (Sztefan) és saját egyházi dioecesusát az „új Róma” lepülõk pogány vallása kerekedett felül. (Konstantinápoly) csupán elvi fennhatósága alatt. A következõ zsinat (879) Ennek ellenére, mint már említettük, véglegesítette ezt a helyzetet, és 886–893 után, összekapcsolva a keresztény- Krisztus hitének megvolt a maga helye ség felvételét Szent Cirill és Szent Metód tanítványaival és ügyével, Bulgária a protobolgároknál is, bár csak egy szû- kiharcolta saját óbolgár szertartási nyelvét. Lehet vitatkozni rajta, hogy a ke- kebb körben. Mint már szó esett róla, reszténység felvétele során mennyiben vezette Borisz-Mihályt önnön politikai Kubrat és Tervel keresztények voltak, pragmatizmusa. Mindenesetre az uralkodó kétségtelenül magáévá tette az új és talán a Dulo-dinasztia más képvise- hitet, hiszen 889-ben, az addigi bolgár történelemben elsõként, önként lemon- lõi is. A bolgár udvarban még az olyan dott trónjáról, és kolostorba vonult. megátalkodott pogányok idejében is, Vladimir-Raszate (889–893), Borisz-Mihály legidõsebb fi a megpróbálta meg- mint Krum, Omurtag és Malamir, él- változtatni az ország politikai kurzusát. Belpolitikai intézkedései aláásták az tek keresztények (Konsztantin, Krum A bolgárok megkeresztelése, miniatúra egyház és az új hit pozícióit. Borisz ekkor elhagyta a kolostort, hívei segítségével veje, Kinnamon és mások). A kereszté- (Manassziesz krónikája, elûzte Vladimirt a trónról, és büntetésül megvakíttatta. A koronát Simeonnak nyeket (bizánci foglyok Bulgáriában) XIV. sz., Vatikán) adta, a fõvárost pedig Pliszkából Veliki Preszlavba helyezte át. Ez a végleges 2288 2299 szakítás a pogány múlttal egy „népi zsinat” határozata értelmében ment vég- Metód, aki idõsebb volt Konsztantinnál, katonai pályát futott be, mi több, be, amelyet 893-ban tartottak az új fõvárosban. Az idõs uralkodó ezután újból egy ideig egy Bizáncnak meghódolt „szlaviniát” (kenézséget) irányított, talán a visszatért a kolostorba, és haláláig (907. május 2.) ott maradt. Borisz-Mihailt a szmolenek törzséét a Nyugati-Rodopéban. Végsõ soron azonban Metód szer- bolgár pravoszláv egyház kanonizálta, a „szent cár” emlékét pedig (ez a késõbbi zetes lett, és az abban az idõben híres Polichronosz kolostor apátja a kisázsiai titulus tartósan helyet kapott az egyházi hagyományban) minden középkori Olimposz-hegység lábánál. Konsztantin már gyermekkorában kiváló képessé- bolgár uralkodó tisztelte. gekrõl tett tanúságot, és Konstantinápolyba küldték, a híres Magnaur iskolába, ahol a nagy gondolkodó és jövendõ pátriárka, Phótiosz legközelebbi tanítványai közé tartozott. Késõbb chartofi laxként („a szent könyvek õrzõje”) szolgált a Szent Szófi a patriarchátusi katedrálisban, és fi lozófi át oktatott a Magnaur Szent Cirill és Szent Metód, a szlávok apostolai iskolában. Bizánc több diplomáciai misszióban használta ki a jeles teológus, fi lozófus és fi lológus képességeit: járt az araboknál, a kazároknál és az alánoknál A bolgár keresztény kultúra kialakulása megteremtette a pravoszláv szláv-bi- (a mai oszétok elõdei a Kaukázusban). Konsztantin 851 után szintén belépett a zánci világ alapjait. A IX–XI. században e közösségbe tartozott Bulgária (bele- Polichronosz kolostorba, ahol a szláv ábécé és irodalmi nyelv megteremtésének értve a mai Macedóniát is), Szerbia, Ó-Oroszország (a mai Oroszország, Ukraj- szentelte magát. Szent Cirill életírása szerint a feladatot magától a császártól na és Belorusszia), a XIII–XIV. században pedig a Litván Nagyfejedelemség is. kapta, mivel a birodalom már régóta törekedett „saját” szlávjai csatlakoztatásá- A XIV. században csatlakozott hozzá a Havasalföldi és Moldvai Fejedelemség, ra, valamint arra, hogy olyan kulturális „fegyverrel” rendelkezzék, amellyel befo- amelyek a XVII–XVIII. századig hivatalos és egyházi nyelvként az óbolgárt lyást gyakorolhat a hatalmas szláv világra. Konsztantin-Cirill Filozófus, Metód használták. Az óbolgár nyelv évszázadokon át a harmadik „klasszikus nyelv” segítségével, 855-ben létrehozta az elsõ szláv grafi kai rendszert, a glagolicát. Az volt a középkori Európában a latin és a görög mellett. ábécé igazodott a szláv fonetikához, alapjául pedig az óbolgár nyelv szaloniki Az óbolgár civilizáció alapjait Szent dialektusa szolgált. Tanítványok szûk Konsztantin-Cirill Filozófus (827–869) körének segítségével kezdték meg a és Szent Metód (815–885) bizánci szer- fi vérek azt a széles körû fordítói te- zetes, tudós, misszionárius fektették vékenységet, amelynek Isten igéjét a le. A szent fi vérek származása hosszú szlávok számára hozzáférhetõvé kel- éveken át tartó, olykor indokolatlanul lett tennie. Természetesen mind a fi vé- elkeseredett viták tárgya volt, amelyek rek, mind a bizánci állam leginkább a során a legkülönbözõbb hipotézisek bolgár-szlávokra, a birodalom alattva- kaptak hangot. A Szalonikibõl származó lóira, távolabbi perspektívában pedig a fi vérek Leó/Leon (magas rangú tiszt) és bolgárokra összpontosította fi gyelmét. Maria gyermekei voltak, aki valószínû- A legenda adatai szerint Cirill még arra leg a helyi szláv arisztokrácia tagja volt. is tett kísérletet, hogy a Bregalnica fo- Aligha kételkedhetünk benne, hogy a lyó mentét (a mai Macedóniában) be- szláv (óbolgár) nyelv anyanyelve volt népesítõ szlávokat, akik már Bulgária a két nevezetes szaloniki fi vérnek. Más területén éltek, megkeresztelje. szóval a testvérek származása – a bi- Váratlan politikai fordulattal 863- zánci végekre meglehetõsen jellemzõen ban Bizánc nem a saját területén élõ – vegyes volt. Cirill és Metód természe- szlávok közé küldte Cirillt és Metó- tesen romeus (bizánci, nem pedig görög dot (Bulgáriában még nem vették fel a szó mai értelmében) öntudatú volt, de a keresztséget, bár – a sors iróniája anyai ágon szlávok/bolgárok voltak. Ha- folytán – ezt már a következõ évben sonló származású személyek Bizáncban, megtették!), hanem a messzi Nagy- különösen a IX–XI. században, nemrit- Moráviába. Rosztiszláv fejedelem, e kán kerültek be az irányító elit soraiba középkori állam (a mai Csehország, (Toma Szlavjanina felkelõ, a neves Szent Cirill és Szent Metód Óbolgár glagolita evangélium-oldal Szlovákia és részben Magyarország Radin, Glava, Vrana és más családok). (ikon, Varbicai templom) (XI. sz., Vatikáni könyvtár) területe) uralkodója a hatalmaskodó 3300 3311 német papság befolyása alól akart kibontakozni. Amint a misszió megérkezett Velehradba, megkezdte a szláv papság oktatását és a szláv (óbolgár) nyelvû igehirdetést. A bizánci egyházpolitikai befolyást Közép-Európában a nyugati egyház fenntartásokkal, a német papság nyílt ellenkezéssel fogadta. A nagy- moráviai misszió negyedik esztendejében Konsztantin-Cirill és Metód Konstan- tinápolyba utazott, útba ejtve Rómát, hogy kifejezzék II. Hadrián pápa iránti lojalitásukat. Cirill diadalmaskodott egy Velencében rendezett hitvitában. A he- lyi papság a „háromnyelvûség dogmáját” védelmezte, amely szerint csak három szent nyelv van: a latin, a görög és a héber. A keleti gyakorlatból kiindulva (a szíriaiaknak, örményeknek, grúzoknak, koptoknak és másoknak saját ábécéjük van, és évszázadok óta saját nyelvükön dicsérik az Istent), Konsztantin legyõzte ellenfeleit. A pápa, fõleg politikai meggondolásból, megáldotta a missziót, és megszentelte a szláv könyveket. A fi vérek római tartózkodása több mint egy évig tartott, ez idõ alatt szláv igehirdetés zengett a templomokban, Konsztantin és Metód sok tanítványa egyházi tisztségeket kapott a pápától. Konsztantin súlyosan megbetegedett, és a Cirill nevet felvéve szerzetessé lett, s 869. február 14-én meghalt. A Szent Kelemen (San Clemente)-templomban temették el, sírja a bolgárok zarándokhelye. Immár évtizedek óta a bolgár (és 1992 óta a macedón) állami vezetõk minden évben ellátogatnak a minden bolgár számára szent hely- re, és leróják kegyeletüket az óbolgár ige nagy apostola elõtt. Konsztantin-Cirill halála után egy pápai bulla Metódot a Közép-Duna-vidék Szent Naum kolostor és Pannónia érsekévé nevezte ki. Ennél még nagyobb területnek lett pápai le- (Ohridi-tó, X. sz., átépítve XIV. sz.) gátusa, amelybe hagyományosan beletartozott Szerém akkor bolgár városa is. Nincsenek adataink Metód és a bolgár állam kapcsolataira, de amint a 886. évi váltotta ki õket. Kelement, Naumot és Angelarijt, az apostolok legkiválóbb köve- eseményekbõl kitûnik, minden bizonnyal voltak ilyen kapcsolatok. A kinyilvá- tõit kitoloncolták, õk Bulgáriába mentek, „ahová már régóta vágyódtak”, amint nított pápai jóindulattól függetlenül a kor nyugati egyházi „szabványai” tovább- azt Ohridai Szent Kelemen életírásában olvashatjuk. Belgrád bolgár parancsnoka ra is megkérdõjelezték a saját nyelven – jelen esetben szláv nyelven – való ige- fogadta és azonnal továbbküldte õket Borisz-Mihail fejedelemhez. A fejedelem hirdetés jogát, Metód kénytelen volt az Evangéliumot és az Apostolok Könyvét nemcsak ünnepélyesen fogadta a tanítókat, hanem a legkedvezõbb feltételeket elõbb latinul, és csak azután szláv nyelven felolvasni. teremtette meg számukra a felvilágosító és alkotó tevékenységhez. Azt kívánta A nagy hatalmú német papság továbbra is vitatta Metód jogait, 1870-ben a Konstantinápolytól, hogy más tanítványokat is küldjön neki. Így a szent fi vérek helyi zsinat Regensburgban igazságtalanul elítélte, és a svábföldi Elwangenben egykori tanítványainak csoportja csaknem az utolsó szálig Bulgáriába ment, bebörtönözték. Az érseket csak 873-ban szabadította ki VIII. János pápa, ezzel hogy szerzetesi misszióból az óbolgár civilizáció gerincévé váljék. a misszió tevékenysége rendezõdött. Metód, valószínûleg a bolgár példát követ- A szláv felvilágosulás és írásbeliség igazi honává vált 886-ban a bolgár állam. ve, megszervezte az autokefál nagymorva egyházat, 879-ben azonban a pápa A szent fi vérek nyelve és ábécéje visszatért szülõföldjére, természetes környeze- tovább korlátozta a szláv nyelvû igehirdetést. Metódnak bíróság elé kellett áll- tébe. Emellett, Nagy-Morvaországtól eltérõen, itt az ügy erõs és feltétel nélküli nia Rómában, ám ott felmentették az ellene felhozott vádak alól. A nagymorva állami támogatásnak örvendett. A kulturális-vallási reform az állami ideológia és államhatalom nem látta be teljes mértékben Cirill és Metód ügyének fontossá- politika homlokterébe került. Borisz-Mihály határozott támogatásával két nagy gát, az új fejedelem, Szvetopolk (Szvatopluk) a német papságnak tett túlzott irodalmi-felvilágosító központ jött létre: Pliszka fõvárosban (893 után Veliki engedményekre is hajlandó volt. Ennek ellenére Metód folytatta a bibliai köny- Preszlavban) és Ohridban. Emellett egész sor kolostor is épült, köztük a Szent vek fordítását, eredeti prédikációkat, imádságokat és énekeket írt haláláig (885. Pantelejmon Preszlav mellett, a ravnai (Provadija mellett), a murfatlar/baszarabi április 6.). Észak-Dobrudzsában (ma: Románia), a Drasztar/Szilisztra melletti, a devoli (a Metód halála a morva misszió tragikus végkicsengése. Gorazdot, az új érse- mai Korcsa város mellett, Albánia), az Ohridi-tó melletti. Bulgária – a három ket, Cirill és Metód közeli tanítványát leváltotta a német papság (talán el is tet- katonai és politikai „nagyhatalom” egyike a kora középkori Európában – gyors te láb alól). A többi tanítványt szégyenletes módon elkergették, a fi atalabbakat ütemben haladt afelé, hogy betölthesse az európai keresztény kultúra harmadik rabszolgának adták el zsidó kereskedõknek, akiktõl I. Baszileiosz bizánci császár nagyhatalmának szerepét is. 3322 3333 Nagy Simeon fényes évszázada kötendõ dinasztikus házassága tárgyában. A fejedelemnek meg kellett kapnia a „baszileiopator” („a császár atyja”) különleges címet, amely lehetõvé teszi számá- I. Simeon (893–927) uralkodása volt az Elsõ Bolgár Cárság csúcspontja. Bulgá- ra, hogy közvetlenül beavatkozzék a birodalom politikai életébe. Rövid életû volt ria katonapolitikai hegemóniára és nagyarányú területnövekedésre tett szert a diadal: 914-ben Konstantinápolyban államcsínyt hajtottak végre, az új régensek a Balkánon, ami soha nem látott iramú kulturális fellendüléssel járt együtt. pedig azonnal érvénytelenítették a Simeonnal kötött megállapodásokat. A két fél A középkor legjelentõsebb bolgár uralkodója olyan személyiség, aki nehezen jel- között konfl iktus robbant ki, amely egészen 927-ig tartott. A bolgár hegemónia a lemezhetõ röviden. Borisz-Mihály harmadik fi a, „a béke gyermeke” (864-ben szü- Balkánon akkor lett teljes, miután Simeon 917. augusztus 20-án az Aheloj folyó- letett) ragyogó képzésben részesült a konstantinápolyi híres Magnaur iskolában, nál (Neszebartól nem messze) szétverte a rátámadó bizánci sereget. A bolgárok az akkori Európa egyetlen egyetemén. Még évtizedekkel halála után is úgy em- nemegyszer ostromolták Konstantinápolyt, mélyen benyomultak Thesszáliába legették Simeont Bizáncban, mint Démoszthenész retorikájának, Arisztotelész és Attikára, Bizánc megalázkodva könyörgött békéért. A megálmodott cél, az „új fi lozófi ájának és „a régiek történetének” kiváló ismerõjét. Luitprand cremonai Róma” elfoglalása igézetében a bolgár uralkodó még attól sem riadt vissza, hogy püspök, I. Ottó német császár bizánci követe (968) Simeon cárt „félig görög”-nek közös hadmûveleteket beszéljen meg az arabokkal szárazon és vízen (923-ban), a nevezte („semigrecus”, ami az akkori felfogás szerint annyit tesz, mint „felényi- birodalom a Fatimidáknak adott drága ajándékokkal tartotta távol õket. Simeon re megközelíti az ókori nagy görögöket” – akiknek örökségét tanulmányozta). kikiáltotta önmagát „a bolgárok és romeusok császárá”-vá, leveleit olyan pecsét- Borisz-Mihail talán bolgár egyházfõnek szánta a fi át. Simeon valóban szerzetes tel zárta le, amelyen „a romeusok baszileusza” és „béketeremtõ baszileusz” felirat lett, 886 után hazatért Pliszkába, és bekapcsolódott az irodalmi és felvilágosító volt olvasható. A bolgár állami ideológiában meggyökeredzett a „caesar/cár” cím, tevékenységbe Naummal, Ohridai Szent Kelemennel, Joan Ekzarhhal és a fi atal amely egyenrangú volt a római „imperator”-ral és a görög-bizánci „baszileusz”- keresztény kultúra és egyház más vezetõ személyiségeivel együtt. szal. Bulgáriából került át a cím az oroszok politikai szótárába is. A konfl iktus A 893. év eseményei éles fordulatot hoztak a fi atal Simeon sorsában, és 919 után még inkább személyessé vált, mivel az államcsínnyel hatalomra került – túlzás nélkül – Bulgáriáéban is. Nagy mûveltségû, ambiciózus uralkodó került I. Romanosz Lakapénosz szó szerint „lemásolta” Simeonnak VII. Konstantin a trónra, aki kiválóan ismerte a bizánci „oikumeniszmosz” bekebelezõ ideológi- ellen tett lépéseit. Éles hangú leveleket váltottak, Simeon „zsarnok”-nak nevez- áját. 894-ben VI. Leó császár önkényesen áthelyezte a bolgár árucikkek piacát te Romanoszt, és továbbra is hangoztatta jogait a birodalom fölött. Idõközben Konstantinápolyból Szalonikibe, megkárosítva ezzel mind a kereskedõket, mind Simeon szándéka a terjeszkedésre a Szerbia belügyeibe való sokszoros beavatko- a preszlavi vezetés politikai ázsióját. A birodalom számára meglepetésszerûen záshoz, majd az ország elfoglalásához (924-ben), valamint a horvátokkal vívott Simeon villámháborúval válaszolt, amely a bizánci szövetségben bekapcsolódó – eredménytelen – háborúhoz vezetett. magyarok révén kiszélesedett. Bár Trákiában fölényben volt a bizánciakkal A cár elgondolásai, bármilyen végletesnek tûnnek (felderítésük már maga is szemben, a fejedelem két súlyos vereséget szenvedett az északi „barbárok”-tól. vitákat gerjeszt), nem csupán a személyes becsvágyból fakadnak, és nem is a bi- A „bizánci iskola” ragyogó tanítványa nyomban más „barbárok”-at vetett be a zánci univerzalizmus megfelelõi. A bolgár társadalom és arisztokrácia megnõtt magyarok ellen: a besenyõket. A bolgár–besenyõ csapás következtében voltak önbizalmát tükrözik, és ez a régi bolgárok több évszázados birodalmi gondol- kénytelenek a magyarok elhagyni településeiket a Fekete-tenger északi partvidé- kodásának volt a gyümölcse. A Balkán fölötti katonai-politikai hegemónia és a kén, és betelepülni Pannóniába, az tehát, hogy Magyarország a mai helyét meg- találhatta Közép-Európában, nagymértékben Nagy Simeon cártól fakad. Bulgá- ria legyõzte Bizáncot, és ez még két helyi konfl iktusban megismétlõdött 899-ben és 904-ben. A birodalom délen újabb területeket vesztett, a bolgár határ (a narasi határfelirat szerint, amelyet Simeon parancsára helyeztek el) Szalonikitõl húsz kilométerre egészen az Adriai-tengerig húzódott. A bolgár–bizánci kapcsolatok új szakaszukba értek 913-ban, amikor Simeon fejedelem erélyesen beavatkozott a bizánci császári koronáért folyó dinasztikus küzdelembe. Így született meg a „bolgár–bizánci birodalom” gondolata, vagyis a bolgárok jogaié a „pax byzantina” fölött. A bizánci elvek szerint Simeon „szellemi gyermeke” a császárnak, akinek valódi fi át (VII. Bíborbanszületett Konstantint) törvényellenes és erkölcstelen kapcsolat szülöttének tekintették. A kiskorú Konstantin régenseit megosztotta a marakodás, és nem tudtak szembeszállni Si- meonnal, aki Konstantinápoly falai alá érkezett seregével. Nikolaiosz Misztikosz Simeon szétkergeti a bizánci sereget Ahelojnál pátriárka tárgyalásokat folytatott, és engedett Konstantinnak Simeon leányával (miniatúra, XII–XIII. sz., Madridi Nemzeti Könyvtár) 3344 3355 gyors ütemû kulturális fejlõdés a gon- „barbár” uralkodóhoz. Péternek elismerték „a bolgárok baszileusza” (cárja) címét dolkodó-cár ideje alatt törvényszerûen és a bolgár egyházfõ pátriárkai méltóságát. A béke mindkét fél részére elõnyös vezetett a bizánci birodalmi igények volt, tekintettel a hosszú háborúk okozta kimerültségre és a 927-ben és az azt határozott vitatásához. Így Simeon a követõ években sorjázó természeti csapásokra. Péternek azonban olyan belsõ római-bizánci törekvést az egyedura- ellenzéke volt, amely Bizánc új politikájára spekulált. Egy-egy államcsínykísérlet lomra megfordította, elvetve egyetlen pattant ki 928-ban és 930-ban a cár fi véreinek, Ivannak és Mihailnak vezetésével, állam kizárólagosságának jogát az ural- a második kis híján véres polgárháborúba torkollott. Bizánc titkos támogatásá- kodásra a többi keresztény nép fölött. val 931-ben a szerbek lerázták a bolgár fennhatóságot. A magyarok kalandozásai Nem véletlen, hogy Simeont Nagy Kár- (934, 948, 958, 962), amelyektõl a X. században csaknem egész Európa rettegett, olyhoz hasonlítják a tudósok. ugyancsak háborították Pétert. Bizánc nem nyújtott segítséget Bulgáriának, ami Simeon országlása a korai keresz- arra kényszerítette a cárt, hogy szövetségi szerzõdést kössön a magyar vezérek- tény kultúrának is fényes évszázada. kel, megengedve nekik, hogy bolgár területeken keresztül nyomuljanak elõre Hasonló összhang egy felvilágosult Bizánc felé. Péter részben helyreállította a bolgár politikai befolyást Szerbiában, uralkodó, a kultúra mûvelõje és mecé- adófi zetésre kötelezte a szerbeket. Az ország 944-ben egy besenyõ pusztítást is nása, valamint az egyház és a kulturá- megélt, amelyet Igor orosz fejedelem ösztönzött. A bolgár–bizánci kapcsolatok- lis elit erõfeszítései között soha többé ban 966-ban törés következett be. II. Niképhorosz Phokasz császár megtagadta nem adódott a bolgár történelemben. az évi adó megfi zetését (amelyet Bulgária 927 óta kapott), és tüntetõleg hadjára- A könyvbarát hírében álló cárt már tot indított Bulgária ellen, amely azonban nem járt különösebb eredményekkel. kortársai olyan ókori uralkodókhoz és A népszerû nézet, miszerint Péter uralkodása a „hanyatlás” korszaka volt, nem kultúraépítõkhöz hasonlították, mint állja meg a helyét, a nehézségektõl függetlenül Bulgária mindvégig megõrizte a bibliai Dávid király és Ptolemaiosz területi egységét, erõs hadseregét. Bizánc, mivel tartott egy súlyos háború koc- egyiptomi király. Simeon intellektu- Miniatúra a Simeon-gyûjteménybõl kázatától, az oroszokat és Szvjatoszlav Igorevics kijevi fejedelem varégjeit (nor- ális „körében” megtaláljuk Ohridai mannjait) vetette be Péter ellen. Szvjatoszlav 968-ban meglepetésszerûen partra Szent Kelement, Szent Naumot, Csernorizec Hrabart (egyes tudósok szerint ez szállt a Duna deltájában, és szétverte a bolgár sereget. A vereség hírére Péter magának Simeonnak az álneve), Konsztantin Preszlavszki püspököt, Prezviter szélütést kapott, kolostorba vonult vissza, és nem sokkal késõbb (969. január Grigorijt, Joan Ekzarhot, Tudor Dokszovot és más ismeretlen nevû alkotókat, 30-án) meghalt. Péter cárt a bolgár egyház szentté avatta, Borisz-Mihály mellett akiknek munkássága hamarosan túllépte Bulgária határait, s a többi ortodox egyedül õ részesült ilyen magas elismerésben az uralkodók közül. szláv írott kincsévé is vált. Ohridai Kelemen nagyszabású tevékenysége, Joan A legújabb régészeti felfedezések arról tanúskodnak, hogy Nagy Simeon Ekzarh Hat napja és Egekje, a két Simeon-gyûjtemény (amelyek 1073-ból, illetve hagyományai Péter cár alatt is folytatódtak. Érvényes ez a preszlavi mûvészi ke- 1076-ból származó orosz átiratokban ismertek) és egész sor más mû tanúskodik rámia gyártására, az építészetre, a mûvészetekre. Gazdagodott az írásbeliség is, róla, hogy a bolgár írók alkotó módon értelmezték át a gazdag késõ antik és olyan szerzõk jelentek meg, mint Prezviter Kozma és Csernorizec Hrabar (egyes bizánci örökséget. Mûveiket évszázadokon keresztül másolták Oroszországban, tudósok szerint Péter cárral azonos). Péter idejében a nehézségek, valamint Szerbiában és más országokban, az óbolgár kultúra hatása mély nyomokat ha- az elmélyülõ szociális ellentmondások táptalajául szolgáltak a bogumilizmus gyott a nevezett országok nemzeti kultúrájában. megjelenésének. A cár gondot fordított a vallási életre, de az a vélemény, hogy végletesen elvakult lett volna az egyház iránt, minden komoly alapot nélkülöz. Ellenkezõleg, a kortárs bizánci császárokhoz hasonlóan Péter is fenntartások- kal viseltetett a felsõ papság és a kolostorok mértéktelen vagyonszerzése iránt. Péter és II. Borisz uralkodása (927–971) A kritikának a cárhoz közel álló Prezviter Kozma adott hangot, bár alapvetõ cél- ja a bogumilizmus elleni harc volt. Péter különös fi gyelmet tanúsított Rilai Szent Simeon második feleségétõl való fi át, Petart tette meg örökösévé, míg elsõszü- Iván személyének is, ami ismét csak a szerény, küldetésének élõ papság eszmé- lött fi át, Mihailt kolostorba küldte. A fi atal cár régense nagybátyja, a tapasztalt nyei iránti elkötelezettségét bizonyítja. Mint már említettük, Péter cár olyan ér- Georgi Szurszuvul kavhan volt. Egy Bizánc elleni tüntetõleges fenyegetés után zelmi és az esetek többségében elfogult értékelések céltáblája lett, amelyek nem tárgyalások kezdõdtek, és megkötötték a „mélységes”-nek mondott békét. fedik a történelmi igazságot. A katasztrófa, amely a bolgár államot 969–971-ben A bolgárok rákényszerítették az évszázados birodalmat, hogy megszegje az „ál- érte, nem annyira a hanyatlásnak, a hadsereg és a társadalom meggyengülésének dott tartózkodás” elvét, és egy romeus hercegnõ elsõ ízben ment feleségül egy a következménye, mint inkább a konkrét, végletesen kedvezõtlen katonapoliti- 3366 3377 kai helyzeté. A XI–XII. században a szentséges Péter cár neve a bolgár államiság szimbólumává vált, ezt a nevet vették fel a legjelentõsebb felkelõvezérek (Petar Deljan, Konsztantin-Petar Bodin és Teodor-Petar). Péter cár idejében jelent meg a nevezetes „bolgár eretnekség”, a bogumilizmus. E nagy hatású eretnek tanítás létrejötte egyrészt régi dualisztikus (manicheus) doktrínák hatásának, másrészt annak volt folyománya, hogy az evangéliumot anyanyelven tudták olvasni és értelmezni a társadalom szélesebb rétegei. Az eret- nekség atyjának Bogumil pópát tartják, aki a legnagyobb valószínûség szerint közrendû pap vagy szegény szerzetes volt. Vita folyik arról, hogy hol mûködött Bogumil: Veliki Preszlav környékén, a mai Macedóniában vagy valahol másutt az állam tágas területén. Minden jel arra mutat, hogy az eretnekség Plovdiv vidékén, Trákiában fogant meg. Philippopolisz/Plovdiv környékére a VIII–X. században Bi- zánc eretnekek több „hullámát” telepítette át. Való igaz, hogy a bogumilizmusra erõs hatást gyakoroltak a régebbi dualisztikus eretnekségek (mindenekelõtt az örmény–bizánci paulikiánus eretnekség), de számos eredeti vonása is volt. Elsõ helyen kell említenünk mérsékelt dualizmusát és hangsúlyozott aszketizmusát. Sámuel vára A bogumil tanítások, amelyek az igazságtalanságokkal teljes földi világot a sátán (Ohrid, X. sz. vége– mûvének tartották (Isten „égi királyságá”-val szemben), túlnõtték Bulgária ha- XI. sz. eleje) tárait. Erõs hatást fejtettek ki a keresztény világban, különösen Nyugat-Európá- illuzórikusnak bizonyultak. Kelet-Trákiában az oroszok vereséget szenvedtek ban, a francia katharok és albigensek, az olasz patarénusok, a bosnyák eretnekek (970), 971 áprilisában pedig Ioannosz Tzimiszkesz császár (969–976) megle- szellemi tanítóiknak tartották a bogumilokat. A francia vallási „másként gon- petésszerûen átkelt a Balkán-hegységen, és kétnapos ostrommal bevette Veliki dolkodók” odáig jutottak, hogy „bugri”-ként (hitük szerint „bolgárok” gyanánt) Preszlavot. A bolgárok szövetségesének és „barátjának” álcájában Tzimiszkesz a mutatkoztak be, büszkén hangoztatva kapcsolatukat „idõsebb” bulgáriai testvé- maga oldalára állította a bolgár bojárság egy részét, amire Szvjatoszlav kegyetlen reikkel. Ezek az eszmék, amelyeket a katolikus egyház tûzzel-vassal üldözött, megtorlásokkal reagált. tükrözõdnek a reformációban és a nyugati protestáns tanokban. Szvjatoszlavot a Duna menti Drasztar ban ostromgyûrûbe fogták, és három hónapos ostrom után kénytelen volt megadni magát. Az ország keleti felét vé- gül megszállták a bizánci erõk, II. Boriszt foglyul ejtették, a bizánci fõvárosba vitték, és megfosztották trónjától. A birodalom azonban nem volt képes elfog- Nagy Sámuel és a „bolgár eposz” (971–1018) lalni az egész bolgár területet. A nyugati vidékek egy részén megmaradt a bolgár uralom, helytartóság alakult, amely Nikola comes fi aiból, a Komitopulikból állt Bulgária 968–971 között igen súlyos helyzetbe került, mivel ki volt téve (úgy tûnik, õk voltak a pliszkai-preszlavi dinasztia legközelebbi rokonai), nevük: Szvjatoszlav kijevi fejedelem támadásainak és a nagyszabású bizánci beavatko- Dávid, Mózes, Áron és Sámuel (Szamuil). A Komitopulik 973-ban saját missziót zásnak. Elsõ hadjárata során az orosz fejedelem, kihasználva seregei számbeli küldtek I. Ottó német császár udvarába, amivel demonstrálni akarták, hogy a fölényét, meglepetésszerûen szétverte a bolgárokat Kis-Preszlavnál (Preszlavec) bolgár cárság továbbra is fennáll. a Duna-deltában, és megszállta a térségben magasodó bolgár erõdítmények A bolgárok 976-ban teljesen lerázták a bizánci uralmat, és határozott ellen- egy részét. A bolgár diplomácia a besenyõket vetette be Kijev ellen, ami arra támadásba mentek át. Meghozták az elsõ áldozatokat is: Dávid és Mózes még kényszerítette Szvjatoszlavot, hogy visszatérjen országába. A Szvjatoszlav által ugyanabban az évben elesett. II. Borisznak és fi vérének, Romannak 978-ban sike- tiszteletben tartott Bizánc megengedte a fi atal II. Borisz cárnak (969–971), aki rült megszöknie Konstantinápolyból. Boriszt azonban a határõr tévedése miatt addig Konstantinápolyban volt, hogy visszatérjen Preszlavba. Az új bolgár–bi- megölték. Ekkor Romant, bár eunuch volt, Áron, Sámuel és az egész bolgár ne- zánci szövetség azonban nem volt elõnyös. Szvjatoszlav újabb erõkkel támadott messég törvényes cárnak ismerte el. II. Baszileiosz kísérlete, hogy Szredecet (ma: Bulgáriára, és ezúttal annak fõvárosát, Veliki Preszlavot is sikerült elfoglalnia. Szófi a) elfoglalva mélyen benyomuljon az állam belsejébe, 986-ban a Traianus II. Boriszra álságos „szövetséget” kényszerített, amelyet a cár és a legelõkelõbb kapuja-hágón, a mai Ihtiman város mellett lefolyt csata elvesztése folytán bojárok túszként tartása szavatolt. Preszlavban orosz helyõrséget helyeztek kudarcba fulladt. A birodalomban kitört belvillongásokat kihasználva Samuel el, amelynek parancsnoka a varég Szveneld volt. Szvjatoszlav és a hozzá közel felszabadította az északkeleti bolgár területeket (Preszlav, Pliszka, Drasztar, a álló bizánci patrícius, a császári koronára pályázó Kalokirosz ambíciói azonban Dunától északra esõ területek egy része, talán egészen a Dnyeszterig). Miután 3388 3399 Bulgária bizánci uralom alatt (1018–1186)

A bolgár területek Bizánc általi meghódítása komoly közigazgatási, gazdasági és etnikai problémákhoz vezetett. A három fõ provinciában, amelyre a leigázott cárságot felosztották (Bulgária, Parisztrion/Duna mente és Szirmion/Szerémség) bizánci adminisztrációt vezettek be, a bolgár nemesség háttérbe szorult. A legna- gyobb és leggazdagabb provincia, Bulgária Szkopje központtal Sámuel Bulgáriájá- nak legfontosabb területeit foglalta magába. Parisztrion székvárosa Dorosztolon/ Durostorum (Drasztar) volt, és ez a terület hamarosan kegyetlen csaták színte- révé vált a benyomuló nomádokkal: a besenyõkkel, úzokkal és kunokkal (oroszul polovecek). A nyugati határterület központja Szirmion(Sirmium)/Szerém volt, Magyarország támadó törekvései útjában. A bolgár területeken a bizánci gazda- sági és pénzügyi rendszer fejlett formái honosodtak meg, ami nemritkán a bolgár köznép életfeltételeinek súlyos romlásához vezetett. A bizánci adórendszer beve- zetését önkényeskedések, korrupció és a visszaélések minden lehetséges válfaja kísérte, ezek gyakran idéztek elõ lázadásokat és ellenállást a bolgárok körében. Az elsõ nagy felkelés, amelynek célja az elpusztult bolgár cárság visszaállítása Ivan Vladiszlav bitoljai felirata (1015–1016) volt, 1040 õszén tört ki Nándorfehérvár (a mai Belgrád) térségében és a Morava folyó mentén (túlnyomórészt a mai Kelet-Szerbia, Macedónia és Észak-Görögor- Roman cárt foglyul ejtették (991), és nemsokára meghalt egy bizánci börtönben szág területén). Vezetõje Petar Deljan volt, akit Sámuel cár unokájának vélnek, (997), Sámuel egyedül lépett a bolgár trónra. Idõsebb fi vérét, Áront még 987-ben de a legvalószínûbb, hogy önjelölt trónkövetelõ volt. Határozott tetteivel Deljan kivégezték, mert összeesküvésen érték a bizánciakkal. A Bizánccal folytatott elnyerte a bolgárok tömeges támogatását a Duna és az Égei-tenger között, és drámai harcban, amelyet „bolgár eposz”-nak is neveznek, Bulgária fokozato- a birodalom szempontjából veszélyesen közel jutott Szalonikihez. A bolgár san meghátrált a mind gazdasági, mind demográfi ai, mind katonai hatalom gyõzelmek azonban nem tudták megakadályozni a belsõ szakadást, amikor a tekintetében túlerõben lévõ Bizánc elõtt, amelynek dolgát ebben az esetben a felkelõk táborában megjelent Aluszian, Ivan Vladiszlav másodszülött fi a, II. nemzetközi helyzet is megkönnyítette. VII. Baszileiosz 1000 után módszeresen Preszjan öccse. Sajátos kettõs hatalom jött létre, de a mérleg nyelve Aluszian kezdte meghódítani a bolgár területeket. A végkifejlet a Kljucs melletti csatában felé billent. Szaloniki 1041-es vakmerõ megtámadása után, amelynek során a fel- következett be 1014. július 29-én, szétverte Sámuel seregét, tizenötezer harcosát kelõk vereséget szenvedtek, Aluszian csellel megvakította Deljant. Alusziannak foglyul ejtette és megvakíttatta. Minden száz katonára hagyott egy félszemût, a romeusokhoz menekülése nem annyira a katonai erõre, mint inkább a bolgár vezetõnek, majd a megcsúfolt és megnyomorított sereget hazaküldte a cárhoz felkelõk lelki állhatatosságára volt pusztító hatással, bár egy részük újból cárjuk, – ez a gonosztett szerezte meg II. Baszileiosznak a baljós Bolgárölõ melléknevet. Petar Deljan köré tömörült. A felkelõket a romeusok verték szét, Deljant foglyul Katonái láttán Sámuel cár szívrohamot kapott, és 1014. október 6-án preszpai ejtették és Konstantinápolyba hurcolták (1041). rezidenciájában (a Preszpai-tó Szent Akhilleusz szigetén, a mai Görögország területén) meghalt. Az általa emelt Szent Akhilleusz-katedrálisban temették el, sírját három évtizeddel ezelõtt görög régészek találták meg. Gavril Radomir (1014–1015) és Ivan Vladiszlav (1015–1018) uralkodása alatt Bulgária egyre nehezebben tudott ellenállni a bizánci nyomásnak, amiben része volt a belsõ harcoknak, a felgyülemlett fáradtságnak, elkeseredésnek és csügge- désnek, ez felmorzsolta a további ellenállást. Ivan Vladiszlav 1018. februári hir- telen halála után az arisztokrácia nagyobb része, beleértve Mária cárnét és David pátriárkát is, kapitulált II. Baszileiosz elõtt, aki gyõzedelmesen bevonult Ohrid fõvárosba. A trónörökös (II.) Preszjan a hadsereg egy részével a mai Albánia hegyeiben és messze északnyugaton, Szerém várában védekezett. Elkeseredett ellenállás után a bolgár cárság bizánci uralom alá került, amelyet csak 1186-ban Petar Deljan és tábora Osztrovóban Aluszian érkezését várja sikerült leráznia Petar (Teodor-Petar) és Aszen tirnovói bojárok felkelésének. Miniatúra Joan Szkilica krónikájából, XII–XIII. sz., Madridi Nemzeti Könyvtár 4400 4411 A cárság visszaállítására tett második nagyszabású kísérlet 1072–1073-ban nõvére, Ekaterina lesz, ezt bizonyos fokig dinasztikus házasságnak fogják fel. következett el. Kezdeményezõje a hajdani szkopjei kavhanok leszármazott- Évtizedekkel késõbb a bolgár Borilt megint a bizánci korona követelésével vá- ja, Georgi Vojteh volt. A bolgárok Sámuel dédunokáját, Konsztantin Bodint, dolják (1081). A bizánci uralommal való szembenállás a lehetõ legváltozatosabb Duklja (ma: Crna Gora) szerb fejedelmének legkisebb fi át választották cárrá. formákban mutatkozik meg, amelyek közül sokat ösztönösség és politikai át- Bodint Péter néven koronázták cárrá, a prizreni gyûlésen (ma Koszovó terüle- gondolatlanság jellemez. Lényegesebb azonban, hogy a bolgár társadalomban tén, a XI. században jelentõs bolgár lakossággal). Rövid idõ alatt felszabadult fennmarad és megszilárdul az idegen hatalommal szembeni kérlelhetetlenség. Szkopje, Nis, Szredec (Szófi a), Ohrid és más õsi bolgár városok, de Konsztantin- Az egyszerû bolgár ember hajlamos idealizálni a sajátját, a Bolgár Cárságot és Péter Bodint nem fogadta el a teljes arisztokrácia. A bojárok közül sokan szerb annak uralkodóit. Vagy, amint a Bolgár apokrif krónikában áll: „Szent Péter, a kreatúrának tartották a cárt, mások pozíciójukat és kiváltságaikat féltették. bolgárok cárja napjaiban bõség volt mindenben, (…) kor és Isten mindenféle Egyes bolgár arisztokraták bizánci oldalra álltak át, még maga a kezdeményezõ, adományai sokasodtak…” Georgi Vojteh is habozott. A felkelést így leverték, Georgi Vojteh maga belehalt Miután Bizánc a Komnénosz-dinasztia alatt megszilárdult, ez a fegyveres az ütlegelésekbe és kínzásokba. ellenállás meggyengüléséhez és passzív formáinak erõsödéséhez vezetett. Az E két nagyszabású, az elpusztult államiság visszaállítására irányuló kísér- adószedõi önkény (Bolgár Teofi laktosz szerint az adószedõk a szántófölde- let mellett kirobbant még jó néhány olyan zavargás, amelyek regionális vagy ket „bolhaugrások”-ban mérték), a korrupció, a nomádok, a keresztesek és kezdetleges antifeudális szinten maradtak. A thesszáliai bolgárok, vlachok és mások betörései elleni lagymatag védekezés kedvezõ feltételeket teremtett a romeusok (görögök) helyi felkelése 1066-ban tört ki. Ennél is jelentõsebb volt bogumilizmus, paulikianizmus és más nem ortodox tanítások és elképzelések Nesztor lázadása, egy macedóniai vagy albániai származású bolgáré, akit övéi terjedéséhez. A bogumil eretnekség Trákiából átterjedt Kis-Ázsiába és magába lecsendesítésére küldtek Drasztarba (1074). Bolgárokból és besenyõkbõl álló a fõvárosba, Konstantinápolyba is, a Szent Szófi a-székesegyházat „Szatanail” seregével Nesztor még a bizánci fõvárost is megostromolta. A bizánciak aranya székhelyeként emlegették – olyan motívum ez, amely tükrözi egyrészt a „földi megingatta a besenyõ vezérek hûségét, Nesztor kénytelen volt visszavonulni hatalmak” tagadását, másrészt a Bulgáriában élõ egyszerû embereknek az idegen Parisztrionba. Nesztor további sorsa ismeretlen, de 1091-ig Drasztar, Vicsina és uralom elleni általános gyûlöletét. A leghíresebb bogumil eretnek prédikátor eb- más Duna menti városok elszakadtak a bizánci hatalomtól. Besenyõ vagy bolgár ben az idõben Vaszilij Vracs (a „Gyógyító”), akit 1111-ben Komnénosz Alexiosz elõkelõk parancsnokoltak bennük, de a „barbárok” dezintegráló szerepe, vala- parancsára máglyán megégettek. mint egy kiemelkedõ, karizmatikus vezetõ hiánya nem tette lehetõvé, hogy a A bizánci uralom nem talált tartós és szilárd szociális támaszra Bulgáriá- bolgár államiság magva alakuljon ki itt. Szövetségben a besenyõkkel 1078–1097- ban. A bolgárokhoz, bár nem tették ki õket módszeres megkülönböztetésnek, ben a plovdivi paulikiánus Leka fellázította a Szredec és Nis vidékén élõ bolgá- leigázott idegen népként viszonyultak. A kizsákmányolás változatos formáit az rokat, a bolgár Dobromir pedig a Messzembria (Neszebar) környékieket. Mére- idegen államhatalom a hagyományos bizánci tartományokbelihez képest éleseb- teit és erejét tekintve sokkal komolyabb volt ezeknél a plovdivi paulikiánusok ben alkalmazta. Ugyanakkor a bolgár alattvalók védelmére ugyanez a hatalom felkelése Travallal az élen. A XI–XII. században a paulikiánusok túlnyomó része kevesebb gondot fordított, viszonylag szerény katonai és pénzügyi tartalékokat már bolgár etnikumú, de az eretnek közösségben vannak örmények, görögök és szánt nekik. A bolgár bojárság, amely részint megõrzött, részint idõvel felhal- mások is. A besenyõk segítségével Traval szabad területet hoz létre a beljatovói mozott bizonyos gazdasági ütõerõt, hatalmi pozíciókat, önérzetet és tekintélyt, (Karlovo város környékén) erõd körül, de a mozgalom fokozatosan elveszti len- nehezen törõdött bele másodrangú helyzetébe saját országában. Így azok az dületét. A felkelõk a Balkán-hegységtõl északra húzódnak vissza, és ott nyomuk etnopolitikai és etnokulturális tényezõk, amelyeket Bizánc nem volt képes le- vész. A felkelés kudarcában számos tényezõ játszott közre, ezek közül kétség- küzdeni, felvázolták a független bolgár állam visszaállításának perspektíváját. kívül a paulikiánus eretnekek és az ortodoxiához hû, túlnyomó többségû bolgár lakosság közötti vallási és lelki ellentét a legfontosabb. A Bizánci Birodalomban élõ bolgárok politikai aktivitásának kevéssé ismert eleme az arisztokrácia képviselõinek részvétele a bizánci trónért folyó harcok- Felszabadulás és a bolgár cárság megszilárdítása (1186–1207) ban. A legélesebben (II.) Preszjan alakja rajzolódik ki, aki kétszer (1026-ban és 1029-ben) követelte magának a császári koronát. A bolgár fejedelem tettei Azok a válságjelenségek, amelyek a XII. század végén mutatkoztak Bizáncban, tanúsítják, hogy a legradikálisabb politikai eszmék fennmaradtak a bolgár elit felerõsítették a Bizánc-ellenes tendenciákat, amelyeket ügyesen irányított a köreiben még az idegen hatalom uralma alatt is. Ilyen értelemben Preszjan szél- régi bolgár arisztokráciával rokoni kapcsolatban álló két tirnovói bojár testvér, sõséges megoldást keres a Nagy Simeon által felvetett kérdésre, a „bolgárok joga- Teodor (Petar) és Joan Aszen. A bizánci hadseregnek a magyaroktól és itáliai inak” érvényesítésére „a romeus (keresztény) birodalom” uralma fölött. Amikor normannoktól elszenvedett veresége 1183–1185-ben, valamint a soron követ- 1057-ben I. Komnénosz Izsák kerül a bizánci trónra, a császárné pedig Preszjan kezõ erõszakos adóbeszedések gyorsan mozgósították az ország Bizánc-ellenes 4422 4433 erõit. 1186 tavaszán, az Aszenidák ál- kálisabb erõinek élére állt. Szakítás tal építtetett tirnovói Szent Demeter- nem következett be, de az öcs került templom felszentelésén az idõsebbik elõtérbe, akit támogatott a harmadik fi vért, Teodort Péter néven bolgár cárrá fi vér, Joanica/Kalojan is. Aszen eltö- kiáltották ki. kélt hadmozdulatokkal felszabadította Péter és Aszen hitvallásuknak te- Szredecet (1193), elõrenyomult az kintették minden bolgár föld felsza- Égei-tengerig, szétzúzta az európai badításának ügyét, kinyilvánítva az erõket Kelet-Trákiában (1194). Péter új államhatalom jogutódlását és jog- és Aszen megbízásából Macedóniában folytonosságát az 1018-ban elveszett Dobromir Hriz bojár tevékenykedett, Bolgár Cársággal. Elsõ nagy vállalko- akinek sikerült saját „fejedelemséget” zásuk az õsi fõváros, Veliki Preszlav létrehoznia Sztrumica és Proszek felszabadítására irányult. Péter és Aszen körzetében, a Vardar torkolatvidékén. vereséget szenvedtek II. Angelosz Izsák 1195-ben Aszen Tirnovóba vitte át a császár seregeitõl a Balkán-hegység bolgár nemzeti szent, Rilai Szent Iván keleti részén, és a Fekete-tenger északi ereklyéit, ami nem csupán vallási, ha- partvidékére menekültek. Itt stratégiai nem diadalmas politikai eseménnyé szövetséget kötöttek a kunokkal. Az is vált. A bojárság körében azonban õ segítségükkel szabadították fel 1186 elégedetlenség támadt Aszen kemény- õszén Észak-Bulgáriát és Trákia egy sége miatt, amelyet Bizánc intrikái is részét, nyíltan meghirdetve, hogy egy szítottak. Egy látszólag családi viszály- államban akarják egyesíteni Moesiát, Szent Demeter-templom Rilai Szent Iván ikonja kodásban unokatestvére, Ivanko meg- Trákiát és „Bulgáriá”-t (az azonos nevû, (Veliko Tirnovo) (rilai kolostor) ölte a cárt (1195 vagy 1196), és híveivel Szkopje központú bizánci provinciát, vagyis leginkább a mai Macedóniát), „amint elfoglalta Tirnovót. A bolgár társadalom azonban nem fogadta el a trónbitorlót, az valaha volt”. Az állam hivatalos fõvárosának eleinte Veliki Preszlavot tekintet- hanem Péter seregeivel megostromolta a várost. Bizánc beavatkozási kísérletei ték, itt volt az uralkodó, Péter székhelye, míg Aszen Tirnovóban rendezkedett be. végképp kompromittálták Ivankót, aki III. Angelosz Alexiosz császárhoz me- A bolgárok a bizánci katonai túlerõt bátor és energikus harci cselekményekkel nekült. Így Péter ismét teljes mértékben kezébe vette az államhatalmat. Ámde ellensúlyozták, elsõsorban a tehetséges Aszen vezetése alatt, akit bátyja már a hamarosan õ is a bojárok összeesküvésének esett áldozatául (1197). felszabadító háború elején társuralkodóként vett maga mellé. 1188-ban, Lovecs A cári hatalmat a legifjabb fi vér, Kalojan (1197–1207) vette át, aki leszerelte a erõdítményének sikertelen ostroma után Bizánc fegyverszünetet kötött, de a bojári ellenzéket, a maga oldalára állította Hrizt és Ivankót, és súlyos csapásokat kapcsolatok ismét rosszabbra fordultak, mivel a harmadik keresztes hadjáraton mért a birodalomra. 1202-ben békét kötöttek, ezt követõen a cár felszabadította (1189–1190) I. Barbarossa Frigyes német császár bolgár segédlettel vonult át bol- Belgrádot és Barancs-Branicsevót a magyar uralom alól. A növekvõ bolgár hata- gár földön. A német császárral folytatott tárgyalásokon a bolgárok azt kívánták lom magára vonta III. Ince pápa fi gyelmét, aki iparkodott visszatéríteni a bolgá- tõle, hogy adja Péternek „a Görög Cárság koronáját” (vagyis Bizáncét!), ami azt rokat Róma vonzáskörébe. A párbeszéd akkor élénkült meg, amikor a negyedik jelenti, hogy Nagy Simeon eszméi nem merültek feledésbe. A keresztesek elvonu- keresztes hadjárat résztvevõi elfoglalták Bizáncot. Bulgária és a Szentszék 1204. lása után II. Angelosz Izsák megtorló hadjáratot indított szárazon és vízen, és si- november 7-én egyházi uniót kötött, Kalojan elnyerte a „rex” (király) címet, került ostromgyûrûbe fognia Tirnovót. A bolgárok elkeseredett ellenállása, élükön Vaszilij érsek pedig „prímás” lett. A pápai fennhatóság elismerése az ortodox Aszennel, arra késztette, hogy felhagyjon az ostrommal. A Trjavnai-szorosban a dogmák megõrzésével történt. A pápával folytatott levelezésében Kalojan ki- romeusok a bolgárok csapdájába estek, és iszonyatos, a 811. és a 986. évihez ha- tartóan „császár”-ként írta alá nevét, Vaszilij prímást pedig „pátriárka”-ként sonló vereséget szenvedtek. Zsákmányul estek a birodalom legértékesebb kegytár- emlegette, a bolgár felfogásnak megfelelõen. A Rómával kialakult jó kapcsolatok gyai, beleértve Nagy Szent Konstantin keresztjét is, amely közel egy évszázadon azonban nem tudták feloldani a keresztesek Latin Birodalma és a bolgárok kö- át Tirnovo fõvárosban maradt a birodalom fölötti bolgár diadal tanújeleként. zötti ellentmondásokat. I. Flandriai Balduin császár elvetette a jószomszédságra Az energikus Aszen fokozatosan elõtérbe került Péter rovására, különösen tett javaslatokat, de 1205. április 14-én Adrianopolisz (Drinápoly) mellett a nyu- az 1193 körüli, kettõjük közötti taktikai nézetkülönbségeket követõen. Míg gati lovagok megsemmisítõ vereséget szenvedtek a bolgároktól és azok kun szö- Péter hajlott a kompromisszumos békére Bizánccal, Aszen az ország legradi- vetségeseitõl. Balduint fogolyként Tirnovóba vitték, késõbb tisztázatlan körül- 4444 4455 mények között kivégezték. Nyugaton riai-tengerig, Belgrádig, a mai Albániáig. Thesszalonikiben és Szerbiában olyan a lovagregények szellemében fogant uralkodók kormányoztak (Komnénosz Manuel és Sztefan Vladiszlav), akik a legendák terjedtek sorsáról. A bizánci tirnovói cár leányait vették feleségül. Ivan Aszen erõfölényét a nyugati bárók városok, amelyek kezdetben uralkodó- is elismerték Konstantinápolyban, és házasságot terveztek a kiskorú II. Balduin juknak ismerték el Kalojant, sorra el- és Elena bolgár hercegnõ között. A bolgár hegemónia így megközelítette a Nagy pártoltak tõle. A cár erre megtorlások- Simeon idejében érvényes status quót. Ivan Aszen a hagyományokhoz híven kal válaszolt, felvette a „romeusölõ” úgy írta alá nevét, mint „minden bolgárok és görögök cárja és egyeduralkodója” titulust arra hivatkozva, hogy II. Bol- (a bolgárok és bizánciak császára és autokrátora). A bizánci örökségre tekintõ gárölõ Baszileiosz rémtetteiért áll bosz- bolgár igények késztették rá a nyugati arisztokráciát Konstantinápolyban, hogy szút. Kalojan fölszabadította a bolgár vesse el a dinasztikus szövetség eszméjét, és a császárság régensének a volt jeru- területeket Macedóniában, behatolt zsálemi királyt, Jean de Brienne-t hívja meg (1231). a mai Albánia és Koszovó területére, A bolgár–latin kapcsolatok feszültebbé válása a Rómával kötött unió fel- beavatkozott Szerbia belügyeibe. Így mondásához és a Niceai Császársághoz való közeledéshez vezetett. A lampszaki Bulgária vált a Balkán legerõsebb ha- (Kis-Ázsia) egyházi zsinat 1235-ben elismerte a tirnovói patriarchátust, az ok- talmává, ámde Thesszaloniki ostroma mányt valamennyi – a konstantinápolyi (akkor „számûzetésben” Nikeában), az idején (1207 õsze) fi véreihez, Aszenhez alexandriai, az antiochiai és a jeruzsálemi – ortodox pátriárka aláírta. A tirnovói és Péterhez hasonlóan a cár a bojárok Balduin-torony patriarchátus elsõ feje egy II. Ivan Aszenhez közel álló szerzetes, I. Szent Jo- összeesküvésének áldozatául esett. Caravec, Veliko Tirnovo akim lett. Ettõl kezdve Tirnovo egyházi trónja a második legjelentõsebb volt A viszálykodásokat követõen Kalojan unokaöccse, Boril foglalta el a tirnovói az ortodox közösségben, mi több, egyes esetekben (például a lyoni unió idején, trónt (1207–1218), miközben I. Aszen fi a, II. Ivan Aszen (akit a korona legitim 1274-ben) még Konstantinápoly elsõségét is vitatta. A bolgár példa más ortodox örökösének tartottak) az orosz Kijevi Fejedelemségbe menekült. Boril uralmát országok egyházi életében – különösen Szerbiáéban és a Moszkvai Fejedelemség- unokatestvérei, a rodopei Alekszij Szlav és a vardari-macedóniai Sztrez is vitat- ben – is visszhangra talált. ták. A szeparatizmus meggyengítette a cárság katonai erejét, bár Boril igyekezett Bulgária és Nicea szövetsége a Latin Birodalom elszigetelõdéséhez vezetett, folytatni Kalojan expanzív politikáját. 1208-ban szétverte a latinokat Boruj (ma Rómában pedig „skizmatikus”-nak bélyegezték a bolgár cárt. II. Ivan Aszen azon- Sztara Zagora) mellett, de Plovdivnál vereséget szenvedett tõlük. A trónbitorló ban kiegyensúlyozott politikát folytatott, és arra törekedett, hogy fenntartsa a a radikálisabb ortodox körökben keresett támogatást, de nem szánta rá magát a Bulgária szempontjából kedvezõ status Rómával kötött unió megszakítására. Boril katonai kudarcai lehetõvé tették II. quót. Iréne Komnénosszal kötött há- Ivan Aszen és fi vére, Alekszandar számára, hogy orosz zsoldos csapatokkal visz- zassága kísérlet volt arra, hogy felélesz- szatérjenek az országba, és rövid polgárháború után letaszítsák õt a trónról. sze a Thesszaloniki Császárságot mint az egyre erõsödõ Nicea „ellenpontját”. A cár fi gyelemmel kísérte a keleti hely- zetet, egyre aggasztóbb hírek érkeztek: II. Ivan Aszen cár: bolgár hegemónia a Balkánon (1218–1241) 1236-ban Kelet-Európát megtámad- ták a félelmetes mongolok (tatárok), II. Ivan Aszen (1218–1241) elismerten „a legnagyobb valamennyi bolgár cár élükön Batu kánnal, a világhódító között”, ezt már kortársai is így tartották. Ügyes diplomáciával és jól megfon- Dzsingisz kán unokájával. A tatárok tolt katonai csapásokkal visszaszerezte a Boril idejében elvesztett területek egy legázolták a kun sztyeppei birodalmat, részét. A bolgár katonai és politikai hatalom a klokotnicai csata (1230. március leigázták az orosz fejedelemségeket 9.) után érte el csúcspontját, amikor II. Ivan Aszen tönkreverte az országot – ekkor (1240 végén) égették fel Ki- megtámadó thesszaloniki császár, Theodor Komnénosz hadait, és õt magát is jevet –, betörtek Magyarországra és foglyul ejtette. A cárnak a bizánci foglyokkal szembeni emberséges viselkedése, Németországba. Nyugat-Európában valamint Kelet-Trákia, az égei-tengerpart és Macedónia bolgár lakosságának tá- 1241-ben örömteli hír kelt arról, hogy mogatása lehetõvé tette, hogy vérontás nélkül kiterjessze a határokat (egy kor- „a bolgárok cárja” szétverte az ázsiai társ szavait idézve) „tengertõl tengerig”. Nagy területek kerültek Bulgáriához A Negyven Szent Vértanú templomában hódítókat – és valóban, Ivan Aszen a Kárpátoktól (ma Románia) az Égei-tengerig, a Marica alsó folyásától az Ad- õrzött Ivan Aszen-oszlop csapatai minden bizonnyal legyõztek 4466 4477 egyes, a Kárpátokon átkelõ tatár egységeket. A félelmetes fenyegetés elhárítása Bulgária a politikai válság és a tatár hegemónia idején (1241–1300) azonban meghaladta Bulgária erejét, akárcsak Kelet- és Közép-Európa többi álla- máét. Ezen események kellõs közepén, még ötvenedik évét sem betöltve (1241. Bulgáriát 1242–1243-ban lerohanták Batu kán tatárjai, Kelet-Európa új „szuper- június 22. körül) meghalt II. Ivan Aszen cár. hatalma”, az Arany Horda a mai Dél-Oroszország és Ukrajna földjén. Bulgária A Balkán politikai hegemóniája, amelyben egyesült minden õsi bolgár föld kénytelen volt évi adót fi zetni a tatároknak és elviselni betöréseiket, amelyek meg- (Moesia a Duna-deltától Belgrádig, Trákia a Marica torkolatától Thesszalonikiig, ingatták hatalmát a Dunától északra. Szerbia kiszakadt a bolgár befolyás körébõl egész Macedónia), valamint a tirnovói patriarchátus legitimálása kedvezõ fel- (1243), a hatalmát egyre növelõ bizánci Niceai Császárság pedig az alkalmas pilla- tételeket teremtett a gazdasági és kulturális felemelkedéshez. II. Ivan Aszen natot várta, hogy elégtételt vegyen a bolgárokon. Bonyolult volt a belsõ helyzet is arany- és rézpénzt veretett, fejlesztette a kereskedelmi kapcsolatokat az adriai Tirnovo fõvárosban. A vezetõ elitet ellentétek osztották meg, és mivel hiányzott Raguzai Köztársasággal (ma: Dubrovnik, Horvátország). A fõváros – Tirnovo a „kemény kéz” a központi irányításban, elharapózott a vidéki arisztokrácia hatal- császárváros – monumentális építészettel és komoly erõdrendszerrel büszkél- maskodása. A kiskorú I. Aszen Kálmán/Kaliman (1241–1246) összeesküvés áldo- kedhetett. Ivan Aszen építtette a bolgár hagyomány jelképét, a Negyven Szent zata lett, mostohaanyja, Irene Komnénosz mérgezte meg. A trónra az õ ugyancsak Vértanú templomát. Ebben a templomban került elhelyezésre Omurtag kán kiskorú fi a, II. Mihály Aszen került (1246–1256), amit azonnal kihasznált III. oszlopa a „tirnovói felirat”-tal, és egy másik, Krum kán idejébõl, amelyeket ta- Jóannész Dukasz Vatatzesz niceai császár. A magyarok újra elfoglalták Belgrádot lán az õsi fõvárosból, Pliszkából hoztak ide. Így hangsúlyozta az uralkodó a sok és Barancs-Branicsevót. Nicea különösebb nehézségek nélkül, néhány vidéki bojár évszázados államfejlõdés folytonosságát. Tirnovo gazdag szakrális panteonnal lefi zetése árán megszerezte a bolgár földek egy részét Trákiában, az Égei-tenger is rendelkezett, Péter, Aszen Kalojan és II. Ivan Aszen sok szent ereklyéjét mentén és Dél-Macedóniában. 1253–1254-ben Mihály Aszen rövid és eredményte- szállíttatta ide, Rilai Szent Iván és Elivati Szent Petka volt a legnépszerûbb, len háborút vívott Szerbiával, katonai és kereskedelmi szerzõdést kötve az Adrián a az utóbbi „Tirnovói”-ként maradt fenn az ortodox hagyományban. A sok ko- Raguzai Köztársasággal. Tirnovo terveiben fontos helyet kapott Rosztiszlav orosz lostor közül különös fi gyelmet érdemel a Ruszenszki Lom folyó partján fekvõ exfejedelem, magyar vazallus Szlavóniában és a korábban elfoglalt északnyugati sziklakolostor-együttes, innen hívták meg az elsõ tirnovói pátriárkát, Joakimot bolgár területeken. Mihály Aszen feleségül vette Rosztiszlav lányát, és 1254–1256- is. Az idõ az elsõ Aszenidák kora írásbeliségének csak elenyészõen csekély ré- ban a fejedelem és a kunok segítségével megpróbált visszavágni Nikeának. A Rodo- szét kímélte meg. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül Boril Szinodikonját, pe-vidék és Macedónia lakossága – egy kortárs szavait idézve – támogatta „övéinek amely a bolgár uralkodók és pátriárkák sajátos emlékkönyvévé fejlõdött. cselekményeit a más törzsbéliek igája ellen”. Néhány ütközet után megkezdõd- tek a béketárgyalások, amelyeket a cár hebehurgya módon Rosztiszlavra bízott. A fejedelmet azonban megvesztegették a bizánciak, és Bulgária számára végtelenül elõnytelen békét kötött, amelynek értelmében valamennyi felszabadított területet vissza kellett adni. A cár apósának árulása a fi atal II. Mihály Aszen trónjába és életébe került: unokatestvére, II. Kálmán Aszen megölette (1256). Ám neki sem sikerült megszilárdítania helyét a trónon, hamarosan õt is megölték. Rosztiszlav megpróbálta megkaparintani a bolgár koronát, de a bolgárok kemény ellenállásába ütközött, és kénytelen volt elhagyni az országot. Magyar dokumentumokban az orosz kalandor „a bolgárok császára”-ként kezdte aláírni a nevét. Az ország így súlyos belviszályok viharába került, a válságot erõteljes külsõ beavatkozás mélyítette. A trónt a nagyon népszerûtlen Mico Aszen, a néhai II. Ivan Aszen veje foglalta el (1256–1257), hamarosan el is ûzték Tirnovóból. A bojárok jelentõs része, akiket megdöbbentett a katasztrofális helyzet, a szkopjei Konsztantin Tih köré tömörült. Hamarosan megoldották a dinasztikus problémát is: az új cár feleségül vette Irinát, II. Ivan Aszen unokáját, és nevéhez hozzácsa- tolta az „Aszen” nevet. Konsztantin Tih-Aszen azonban nem tudott könnyû gyõ- zelmet aratni Mico fölött, aki megkísérelte újjáéleszteni Veliki Preszlav fõvárosi rangját, mi több, saját pénzt is veretett. Preszlavból kiszorítva a trónkövetelõ Messzembriában sáncolta el magát. A polgárháború, amelyben Nicea (1261-tõl a Elivati Szent Petka visszaállított Bizánc) a két vetélytársat felváltva támogatta, mindig az adott érde- Ikon, Ipeki patriarkátus temploma, 1228 keinek megfelelõen, csak 1263-ban ért véget. Mico ekkor engedte át Bizáncnak a 4488 4499 Fekete-tenger déli partvidékét, cserébe a „despota” címért és kiterjedt birtokokért Derman és Kudelin bolgár-kun bojárok Branicsevo (ma: Szerbia) térségében le- az õsi Trója körül, Kis-Ázsiában. Konsztantin cár sanyarú sorsra jutott, a bolgár rázták a magyar uralmat. A nagy erejû tatár beavatkozást azonban nem tudták hatalom megújítására irányuló törekvései összeütközésbe kerültek a hatalmas kivédeni – sem a cár fi ának, Teodor Szvetoszlavnak túszul ejtésével, sem a cár szomszédok (Bizánc, a tatár Arany Horda, Magyarország) érdekeivel, valamint a egyik leányának Csakával, Nogaj örökösével kötött dinasztikus házassága révén. belsõ ellenzékkel. Az általa bevezetett pénzreform, amely az állami pénzügyeket 1292-ben György Terter lemondott a trónról, és Bizáncban keresett menedéket. volt hivatva megszilárdítani, népszerûtlenné tette a köznép körében. Diplomá- A koronát Nogaj segítségével Szmilec Szredna Gora-i bojár (1292–1298) ragad- ciai aktivitása, amelynek során kapcsolatokat létesített a Nápolyi Királysággal ta magához. A trónbitorlót nyilvánvalóan nem ismerte el Sisman vidini bojár és Egyiptommal (ahol akkor a mamelukok, a Fekete-tenger északi partvidékérõl (Terter közeli rokona?), akit Boril Szinodikonja cárként emleget Szmilec helyett. származó kunok uralkodtak) ugyancsak kétes eredményeket hozott. Tetézte ezt Éppen Sisman próbálta meg visszaverni a Derman és Kudelin földjei ellen irá- súlyos megrokkanása és új feleségének, a becsvágyó, a bojárok által gyûlölt bizánci nyuló szerb agressziót, de legyõzték, és Nogajhoz menekült. A tatár beavatkozás Mária hercegnõnek számos fondorlata. A legnagyobb kárt azonban Bizánc és az arra kényszerítette István Milutin szerb királyt, hogy visszaadja Sisman birto- önhatalmú tatár Nogaj kán szövetsége okozta Bulgáriának. Mivel képtelen volt kait. 1298-ban Szmilec meghalt, õt kiskorú fi a, Ivan „Szmilec” követte a trónon. feltartóztatni a fokozódó tatár betöréseket, ez végképp lejáratta Konsztantint, az A régensségben vezetõ szerepet játszott „Szmilcena” anyacárnõ, III. Joakim ország pedig soha nem látott méretû parasztfelkelés színtere lett. A dinasztikus pátriárka és Aldimir (Eltimir) despota. A despota I. Georgi Terter fi vére volt, arisztokratával a nincstelen paraszt-disznópásztor, az európai történelemben aki azonban házassága és Szredna Gora-i birtokai révén Szmilec rokonságához egyedülálló „falusi cár”, Ivajlo került szembe (1277–1280). húzott. Minden fölött, ami Tirnovóban és az országban történt, Nogaj súlyos Alantas származása ellenére Ivajlo ügyes politikusnak és tehetséges hadvezér- szava döntött. A tatár hegemónia elérte csúcspontját. 1300-ban azonban a tatár nek bizonyult. Meglehetõsen gyorsan feltalálta magát a politikai játszmákban szeparatistát legyõzte az Arany Horda legitim kánja, Toktu (Toktaj). Csaka is, különösen a populista szólamokkal és a kulisszák mögötti udvari intrikákkal Teodor Szvetoszlavval együtt közmeglepetésre Bulgáriába menekült. A cár fi a élt jól. A felkelés a Balkán-hegység keleti részén (Várna, Provadija és Preszlav feleségül vette Efroszinát, egy krími gazdag görög kereskedõ leányát, aki nagy környékén) tört ki. Ivajlo hívei élén szétvert néhány tatár csapatot, azután sorra befolyással bírt Nogaj udvarában – ez a házasság egészen egyedülálló a középkori foglalta el a városokat és vidékeket. Konsztantin cárra vereséget mért, a cár már európai dinasztiák körében. Tirnovo megtagadta a hívatlan „vendégek” bebocsá- a felkelõkkel vívott elsõ ütközetben elesett. A felkelõk eljutottak a fõvárosig, és tását, Teodor Szvetoszlav azonban lepénzelt néhány elõkelõ polgárt, és bevonult megszállták. VIII. Palaiologosz Mihály bizánci császár, aki fi gyelemmel kísér- a fõvárosba. A bolgár herceg kalandorsága jó számításnak bizonyult: hamarosan te az eseményeket, felajánlotta Ivajlónak leánya kezét, hogy ily módon tegye kivégeztette Csakát, és fejét elküldte halálos ellenségének, Toktunak. saját bábjává Bulgáriában. A volt disznópásztor kategorikus elutasítása után a császár Mico fi át küldte hadak élén Bulgáriába, aki a III. Ivan Aszen nevet kapta. A bizánci agresszió kompromisszumot eredményezett a parasztvezér és Mária cárné között. Tirnovo megnyitotta kapuit Ivajlo elõtt, aki feleségül vette Stabilizációs kísérletek a XIV. században a cárnét, és örökösének ismerte el annak fi át, Mihailt. A két fronton – a tatárok és Bizánc ellen – vívott háborúban Ivajlo tehetséges hadvezérnek bizonyult. Az Teodor Szvetoszlav (1300–1321) trónra kerülésével véget ért a tatár hegemó- ellenfél túlereje azonban nyilvánvaló volt. Ivajlo cár, akit ostromgyûrûbe fogtak nia, megkezdõdött a belsõ stabilizáció és az elvesztett külpolitikai pozíciók Drasztarban, tárgyalásokat kezdett Nogaj kánnal, és annak rendje-módja szerint visszaállítása. Az Arany Horda kánja, Toktu visszaadta Bulgáriának a Dnyesz- tatár vazallussá vált. Idõközben azonban a disznópásztor-cár haláláról rosszhi- terig húzódó területek fölötti ellenõrzést Blegrad/Mavrokasztro (ma: Belgorod szemûen terjesztett hír megnyitotta Tirnovo kapuit a bizánci báb III. Ivan Aszen Dnyesztrovszkij, Ukrajna) fontos kikötõvárossal együtt. Teodor Szvetoszlav elõtt (1279–1280). III. Ivan Aszen, aki híján volt az államférfi úi erényeknek – a ügyes hadmozdulatokkal erõsítette meg pozícióit a Balkán-hegységtõl délre. bolgárok gyûlölték és Ivajlo rendszeresen támadta –, szégyenszemre megfuta- Miután 1302-ben a Szkafi da folyónál (a mai Burgasz körzetében) döntõ gyõzel- modott Tirnovóból, magával hurcolva a legértékesebb relikviákat, köztük az met aratott a bizánciak fölött, és eltávolította nagybátyját, Aldimir despotát (a 1190-ben zsákmányolt trófeák egy részét. A trónt I. Georgi Terter „nagyvajda” XIV. század eleji szeparatista próbálkozások egyik vezéralakját), a cár elfoglalta (a hadsereg fõparancsnoka) foglalta el (1280–1292). Bár származását tekintve a Fekete-tenger déli partvidékét egészen a Sztrandzsáig. 1307–1308 telén a bol- kun volt, az új cárt éveken keresztül vezetõjének ismerte el a bojárság, Ivajlo gár búza volt „az éhség orvossága” Konstantinápolyban, a birodalom kénytelen pedig nem volt képes szembeszállni vele. A paraszt-cár Nogaj táborába ment volt békét kérni. Mihály Aszen Sisman vidini despota is Tirnovo felé húzott, bár segítséget kérni, és ott bizánci sugallatra egy lakoma során megölték. megõrizte autonómiáját. I. Georgi Terter több kísérletet tett a központi hatalom megszilárdítására, de A fi atal II. Georgi Terter (1321–1322), Teodor Szvetoszlav fi a fokozta a nyo- erõfeszítései a nagy hatalmú vidéki bojárság ellenállásába ütköztek. Ugyanakkor mást Trákiában a Bizáncban folyó polgárháború kapcsán, visszaszerezve Bulgá- 5500 5511 riának a plovdivi területet. Az ifjú cár azonban tisztázatlan körülmények között trónörökös, hanem Vidinbe küldték. A tirnovói trónt „fenntartották” Ivan elesett, és ez ismét felszította a tirnovói trónért folyó harcot. Georgi Terternek Sismannak, a zsidó II. Teodóra fi ának. Ivan Alekszandar uralkodásának végén nem maradt közvetlen örököse, a belviszályokat Mihail despota (1323–1330) Bulgária belebonyolódott a törököknek a Balkánon való elõrenyomulása körü- bolgár cárrá választásával küzdötték le. A vidini uralkodó az Aszenidák leszár- li eseményekbe. A cár, akit Bizánc is és Magyarország is megtámadott, az új mazottja volt, emellett apai (kun) ágon Teodor Szvetoszlav unokatestvére. „barbárok”-nál keresett segítséget, ennek eredményeképpen nemzetközileg el- Mihail tapasztalt államférfi volt, aki régi kapcsolatokat ápolt számos állammal: szigetelõdött. VI. Amadeus savoyai gróf ahelyett, hogy folytatta volna keresztes az Arany Hordával, Szerbiával, Magyarországgal, Velencével. Így Vidin egyér- hadjáratát a törökök ellen, a fekete-tengeri bolgár kikötõket támadta meg. telmûen csatlakozott a cárság területéhez, a szerbeknek az északnyugati bolgár Ivan Alekszandar uralkodása korábban soha nem látott fellendülést hozott területekkel fûzõdõ tervei meghiúsultak. III. Mihály Aszen Sisman tevõlegesen a bolgár kultúrában. Az iszichazmus vallási doktrínája, amely az Athosz-he- beavatkozott a velencei polgárháborúba. Bizáncban hivatalosan III. Andronikosz gyi kolostorokból indult ki, bõkezû támogatást kapott a bolgár cártól. Az trónkövetelõt támogatta nagyapjával, II. Palaiologosz Andronikosszal szemben, iszichazmus atyja, Szent Grigorij Szinait szerzeteseivel együtt Paroriában 1328-ban azonban titokban összejátszott az idõs császárral, hogy rajtaütéssel (Sztrandzsa) nyert menedéket, bolgár tanítványai, Szent Teodoszij Tirnovszki elfoglalják Konstantinápolyt. A tervet a bizánci kémszolgálat felfedte, de ez a és Szent Romil Vidinszki erõsen hatottak Tirnovo és az egész ország vallási tény így is hathatósan tanúskodik a tirnovói politikusok megnövekedett önér- életére. Szent Evtimij pátriárka, Teodoszij tanítványa teremtette meg a tirnovói zetérõl, Nagy Simeon, Kalojan és II. Ivan Aszen nagy eszméinek folytonosságá- irodalmi iskolát, amelynek hatása túlnõtt az ország határain. Evtimij nyelvi- ról. Mihály cár alatt elmélyült a bizalmatlanság Bulgária és Szerbia között. Az helyesírási reformja és „fennebb stíl”-je az irodalmi élet mintájává vált Szerbi- erélyes uralkodó arra törekedett, hogy visszaszorítsa a szerb terjeszkedést a mai ában, Havasalföldön, Moldvában és orosz földön, „egészen az Északi-óceánig”. Macedóniában. Így következett be a Velbadzs (ma: Kjusztendil) melletti „csata”, Az építészet és a képzõmûvészet fellendülése még abból a kevés emlékbõl is ki- ahol a szerbek alattomosan megsértették a frissen megkötött fegyverszünetet, tûnik, amelyeket megkímélt a pusztulás. Kiemelkedik közülük az írásbeliség és és meglepetésszerû támadást intéztek a szervezetlen bolgár erõk ellen (július a mûvészi miniatúra olyan emléke, mint a híres Londoni Evangélium (amelyet a 28.). Mihály cár, miközben seregét megpróbálta csatarendbe állítani, súlyosan British Museumban õriznek), a Manasszesz-krónika bolgár fordítása és mások. megsebesült, és nem sokkal késõbb meghalt. Alkonya éveiben a középkori Bulgária ismét kiterjesztette szellemi befolyását Sztefan Decsanszki szerb király, a velbadzsi gyõztes nem mert mélyebben az egész ortodox szláv és román világra. benyomulni Bulgáriába, beérte a tárgyalásokkal, Tirnovóban pedig unokaöccse, Ivan Sztefan (1330–1331) került a trónra. Az ország hazafi as erõi azonban nem fogadták el a szerb befolyást, és nem egészen egy évvel késõbb elûzték az ifjú cárt anyjával, a régensnõvel, a szerb Anna-Nedával együtt. Ivan Alekszandar, III. Mihály Sisman unokaöccse lépett a trónra, õ lett a középkori Bulgária „arany alkonyá”-nak megtestesítõje. Ivan Alekszandar megtörte a vidini és Morava menti (Nis környéki) sza- kadárok ellenállását, akiknek élén Belaur állt, döntõ gyõzelmet aratott III. Andronikosz bizánci császár fölött Ruszokasztrónál (ma: Burgasz) 1332-ben, és egy idõre megszilárdította a központi hatalmat. A bizánci polgárháborúba való beavatkozása révén visszaszerezte Plovdivot és a Rodope egy részét (1345). A balkáni társadalmakra különösen a XIV. században jellemzõ széttartó tenden- ciákat a cár azzal próbálta leküzdeni, hogy saját fi ait nevezte ki a legfontosabb területek (Vidin, Preszlav, Szredec/Szófi a) vezetõivé. Ivan Alekszandar az elsõ európai uralkodó, aki nemcsak hogy a „harmadik rend”-bõl választott feleséget, ennél is többet tett: második felesége, a zsidó II. Teodóra a bolgár hagyomány- ban Sára-Teodóra néven is ismert. Teodóra ugyan kikeresztelkedett, mi több, bõkezû mecénása volt a templomoknak és kolostoroknak, de a nagy cári csa- ládon belül feszültté vált miatta a viszony. Ivan Alekszandar jobban kedvelte ugyanis II. Teodóra fi ait, mint elsõ felesége, I. Teodóra gyermekeit. Jóllehet az elsõ házasságból való fi úk közül Mihály Aszen és (IV.) Ivan Aszen az oszmán Ivan Alekszandar ábrázolásai törökökkel vívott elsõ harcokban (1354 körül) elestek, Ivan Szracimir nem lett a Londoni Evangéliumban (1356) 5522 5533 Önálló uralkodók bolgár földön a XIV. században szevasztokrátor a Vardar folyása mentén (Macedónia), Ivanko és A gazdasági és politikai széttagolódásnak a középkorra jellemzõ folyamatai Bul- Alekszij Szlav a Rodopéban or- gáriát sem kerülték el. Itt persze, akárcsak Bizáncban és Szerbiában, Nyugat-Eu- szágoltak. A XIII. század végétõl rópához képest megkésve jelentek meg, ráadásul sajátos, szélsõséges formában. és a XIV. század elsõ évtizedeiben A súlyos külsõ fenyegetések (kunok, tatárok, oszmán törökök, keresztesek), a alakultak ki a tartósabb „álla- balkáni államok közötti szakadatlan viszályok, a szociális és politikai tényezõ- mocskák”: a Sismanoké Vidinben, ként még erõtlen városok, a tekintélyelvû monarchia hangsúlyosabb modellje Szmilecé és rokonaié a Szredna miatt alakult így. Az állam csak részben, Kalojan és II. Ivan Aszen idejében volt Gorában, Baliké és családjáé képes egyesíteni minden, bolgárok lakta földet. A tatár hegemónia, amely a Bal- (valószínûleg a Terter-dinasztia kánon Bulgáriában nyilvánult meg a legerõsebben, valamint a belsõ válságok egyik ága) Dobrudzsában. Maga lehetõvé tették a szomszédok (Bizánc, Magyarország, Szerbia) számára, hogy a terület neve a leghíresebb dob- évtizedeken át egész bolgár körzeteken és vidékeken uralkodjanak. A belsõ el- rudzsai uralkodóéból származik lentmondások nemritkán oda vezettek, hogy a nagy hatalmú, a tirnovói trónra – ez Dobrotica despota volt, Balik igényt tartó vagy pedig saját kiskirályságaik kialakításán fáradozó bojárok elsza- fi vére. Az õ örököse Ivanko Terter, kadtak területeikkel. Egy német lovag írja a XIV. század végén, hogy „egymás akinek idejében ez a terület török után három Bulgáriába” látogatott el, vagyis azokra a területekre, amelyeknek uralom alá került. „Rodope–Égei fõvárosa Tirnovo, Vidin és Kaliakra volt. Valójában a „helyi Bulgáriák” több- Bulgária” megalapításával próbál- nyire a konkrét politikai valóságot tükrözték. Mindig Tirnovo maradt azonban kozott, Kszanti fõvárossal (ma: ez idõ tájt a „Nagy-Bulgária” metropolisa, akárcsak Párizs Franciaországé, Kijev Xanthi, Görögország), a híres láza- Oroszországé, Konstantinápoly Bizáncé. dó és kalandor, Momcsil is a XIV. Nagy hatalmú bojárok kiskirályságainak kialakítására tett kísérletek már század közepén. A folyamat azokat a bolgár a XII. század végén, a XIII. század elején voltak: Dobromir Hriz és Sztrez Tirnovo területeket is érintette, amelyek a XIV. század közepén nem tartoztak a bolgár állam keretei közé. Bulgáriának a Dunán túli területein, ahol a XIII–XIV. században megsokasodott a vlah (román) lakosság, létrejött Vlahia vajdaság. Ennek uralkodója (akirõl 1321-ben tesznek említést) Ivanko Baszaraba, aki a kor más bolgár bojárjaihoz hasonlóan (beleért- ve a Tertereket és Sismanokat is) kun eredetû. Más szóval a román államiság az Aszenidák idejébõl származó helyi bolgár hatalomból sarjadt ki. A bolgár hatás érezhetõ volt Moldvában is, amely Teodor Szvetoszlav idejében, de részben ta- lán Ivan Alekszandar alatt is, bolgár uralom alatt állt. A mai Macedónia területét a bolgár cárok a XIII. század második felében veszítették el. Részben Bizánc lépett a helyükbe, amely azonban fokozatosan kiszorult ezekrõl a területekrõl az egyre erõsödõ Szerbia nyomására. Sztefan Dusan cár halála után (1355) a nagy szerb cárság széthullott. Macedóniában a bolgár népességû területeken helyi államocskák alakultak, amelyek közül a legjelentõsebbek Valkasiné és fi áé, Markóé (a bolgár folklór Krali Markója) Prilep fõvárossal, valamint Konsztantin Dejanov-Dragasé Velbazsd (ma: Kjusztendil) székhellyel. A kortársak szerint, beleértve az akkori szerb, bizánci, albán és török szerzõket is, ezek az államfor- mációk „bolgár uralkodók” vezetése alatt álltak. Az oszmán hódítás nem tette lehetõvé, hogy ezek a folyamatok bejárják természetes kibontakozásuk útján. Az a körülmény azonban, hogy a középkori nemzet már a IX–X. században kialakult, megõrizte Moesia, Trákia és Macedó- Kaliakra nia bolgár etnokulturális arculatát a következõ évszázadokban is. 5544 5555 A bolgárok és az oszmán hódítás fõerõket lefegyverezték, megszakadt a területi kapcsolat a dobrudzsai Ivanko despotával. Sisman letörése lehetõvé tette Muradnak, hogy nagyszabású had- A Bizánc területe felé irányuló török elõrenyomulás kezdetei a XI. századra tehe- járatot szervezzen Lázár szerb fejedelem ellen, amely az emlékezetes rigómezei tõk. Az egyik legelsõ bizánci hadvezér, aki sikerrel harcolt a szeldzsuk-törökök csatával ért véget (1389. június 15.). Ivan Sisman igyekezett megszilárdítani ellen, Aron, Ivan Vladiszlav cár fi a. Részt vettek bolgár csapatok a Manzikert helyzetét, Magyarországon keresett segítséget. Tirnovót 1393 nyarán I. Bajazid (Manazkert) melletti sorsdöntõ ütközetben is (1071), amelyben Romanosz Di- szultán rajtaütésszerûen ostromgyûrûbe fogta, és július 17-én a kiéhezett fõvá- ogenész császár (a Szkopje központú „Bulgária” provincia volt kormányzója) ros a hódítók kezére került. A fõváros lakossága szörnyû megtorlások áldozatául vereséget szenvedett. Így a Bizánci Birodalom elvesztette a startégiai kezde- esett: 110 elõkelõséget kivégeztek, a bolgárok szellemi vezérét, Evtimij pátriár- ményezést Anatóliában, és létrejött az úgynevezett ikoniai (szeldzsuk) török kát számûzték, a polgárok egy részét távoli vidékekre telepítették át. szultánság. Bizánc keleti határain késõbb is szolgáltak bolgár katonai alakulatok Ivan Sisman megõrizte területeinek egy részét, Nikápoly központtal. Az (a Bulgar-dag török hegység neve a mai napig az ekkori kisázsiai bolgár jelen- utolsó tirnovói uralkodót 1395. június 3-án azzal a váddal, hogy az oszmánok létre emlékeztet). Az újabb török „emirátus”-ok vagy „beglik”-ek megjelenése a ellenségeivel (magyarokkal és havasalföldiekkel) mûködött együtt, csellel foglyul XIII. században, beleértve Oszmanét is, szintén ismeretes. A bizánci seregekkel ejtették, és Bajazid parancsára lefejezték. A várt segítség – Zsigmond magyar együtt harcoltak a török terjeszkedés ellen bolgár önkéntes vagy reguláris egysé- király (a késõbbi német-római császár) keresztes hadjárata – késve érkezett. El- gek is vezetõikkel: az önjelölt „ál-Ivajló”-val még 1294-ben, Ivan Szvinepaszával jutott ugyan Nikápolyig, de ott megsemmisítõ vereséget szenvedett (nikápolyi (1304), Hraniszlavval (1305), „Szevasztopulosz”-szal (egy ismeretlen nevû, való- csata, 1396. szeptember). A keresztények vereségével Ivan Szracimir cár sorsa is színûleg az Égei-tenger mellékérõl származó bolgár szevasztosz – bojár – fi ával) megpecsételõdött: 1397 végén (általában 1396-ra teszik az idõpontot) Bajazid el- 1327–1329-ben. fogatta, és az akkori török fõváros, Bursa börtönében halt meg. Vidin sorsa azon- A XIV. századi török betörések a Balkánra érintettek bolgárlakta területeket ban nem egészen világos, indokolt az a feltevés, hogy Konsztantin cár (Szracimir – nem csupán Ivan Alekszandar cár államában, hanem ott is, bizánci vagy szerb fi a) lépett apja örökébe mint az oszmán szultán vazallusa, és a XV. században, felségterületen is (az Égei-tenger melléke, a Rodope, Dél-Macedónia). Az egész amikor Tamerlan legyõzte Bajazidot Ankaránál (1402), s az oszmán államban etnikai területrõl hajtottak rabságba bolgárokat az izmiri (Ajdan emirátus) belvillongások törtek ki, Konsztantin cár tevõlegesen részt vett az eseményekben Umur pasa, Szaruhan beglik törökjei, valamint az oszmán-törökök. A bolgár folklór szomorú motívuma, a „három lánc rab” ebben a távoli korban gyöke- redzik. Betörések elleni harcban estek el Ivan Alekszandar, (IV) Ivan Aszen és Mihály Aszen cár fi ai (1254–1255 körül). Mint említettük, e korai, a betolakodók elleni harcokban vesztette életét a hõs Momcsil is 1345-ben. Bulgária (mint államterület) elfoglalása 1370–1371-ben kezdõdött, amikor megtámadták Plovdiv és Boruj (ma: Sztara Zagora) területi központokat. Ivan Sisman cár (1371–1395) kénytelen volt elfogadni I. Murad elõnytelen feltételeit, és feleségül adta hozzá húgát, Kera-Tamarát. A Csernomen melletti csatában (1371. szeptember) a törökök szétzúzták Ivan Ugles despota és Valkasin király csapatait, amelyekben sok macedóniai és égei-trákiai bolgár harcolt. Az oszmán terjeszkedés visszafordíthatatlanná vált. 1377-ben Tirnovói-Bulgária újabb ag- resszió áldozatává vált, Ivan Sisman pedig kénytelen volt egyfajta vazallusként alárendelni magát az oszmán-törököknek. Ugyanezt tették a bolgár területek más uralkodói, Ivan Szracimir, Marko király, Konsztantin Dejanov is. Az osz- mánok a szófi ai területre is szemet vetettek, de itt kemény ellenállásba ütköz- tek. Az elkeseredett védekezés legendákat termett Ivan Sismanról, akinek sorsát a néphagyomány a „Krisztus nevéért a szófi ai síkon” vívott csatákkal kapcsolta össze. A törökök csellel vették be Szófi át (1385), majd elesett Pirot és Nis is (1386), a Tirnovói Cárság legnyugatibb erõdítményei. I. Murad 1388-ban azért mért súlyos csapást Ivan Sisman területeire, hogy megakadályozza a szervezõ- dõ koalíciót Szerbiával. A tirnovói cár, szomszédai támogatásától megfosztva, kénytelen volt békét kérni. Elvesztette Sument, Provadiját, Drasztart. A bolgár A vidini Baba Vida vár 5566 5577 unokafi vére, Fruzsin (Ivan Sisman fi a, emigráns Magyarországon) támogatását Péter cárként való elismerésének (927) háborítatlan békéje idején sem adta fel is élvezve. Konsztantin 1413-ban más balkáni keresztény uralkodókkal együtt Bizánc a bolgár területek mint saját régi, õsi területei iránti igényeit. Számos békét kötött I. Mehmed szultánnal. Úgy tûnik, a Vidini Cárság valamilyen for- dokumentum tanúsítja ezt, többek között Romanosz Lakapenosznak Simeon mában egészen 1421–1422-ig létezett. Ekkor II. Murad szultán felszámolta. cárhoz írott éles hangú levele, Jóannész Tzimiszkesz és II. Baszileiosz cseleke- A középkori Bulgária oszmán uralom alá kerülésében számos külpolitikai és detei. A bolgárokat nem hagyta hidegen, hogy a bolgár állam elõbb vagy utóbb belsõ tényezõ játszott közre. A bolgár államiság pusztulása egyrészt a XIV–XV. bekövetkezõ megsemmisítésére pályázott akkor is, miközben a bizánci császá- századi konkrét politikai helyzet következménye, másrészt a viszonylagos ki- rok hízelkedve „kedvenc lelki fi uk”-nak, mi több, „lelki testvérük”-nek nevezték merülésé az évszázados „folytatólagos háború” után, amelyet a bolgárok (hason- a bolgár uralkodót. Nem véletlen, hogy éppen Bulgária saját képére alakította lóan Bizánchoz, részben Oroszországhoz és Kelet-Európa más államaihoz) az át a bizánci oikumenét, s ennek ideológusa és legharcosabb szószólója, Nagy Ázsia belsejébõl beözönlõ nomádok ellen vívtak. Ne feledjük, hogy az oszmán Simeon az akkori birodalom megsemmisítésének és egy saját, bolgár vagy terjeszkedés kevéssel a súlyos tatár hegemónia korszaka után következett el. bulgarizált Keletrómai Birodalom megvalósításának útjait kereste. Bár nem Bulgária elfoglalása része volt annak a folyamatnak, amely egész Délkelet-Euró- olyan következetesen, mint Simeon idejében, ez az eszme jelen volt a Második pát és a Közel-Keletet érintette (Bizáncot, Szerbiát, Albániát, részben Magyar- Bolgár Cárság politikai ideológiájában is, amit példák sokasága mutat (Péter, országot, Havasalföldet, Moldvát és Ukrajnát, valamint Szíriát, Egyiptomot, Kalojan, II. Ivan Aszen, III. Mihály Sisman Aszen). A bizánci uralom idején a Kaukázust), és amely irányt szabott az európai és a világtörténelemnek. voltak kísérletek arra, hogy a bizánci trónt bolgár foglalja el: 1026-ban és 1029- A bolgárok több évszázados államának, az ortodox civilizáció egyik legfonto- ben Ivan Vladiszlav fi a, II. Preszjan összeesküvéseket szõtt az akkori császárok sabb támaszának összeomlása súlyos csapás volt nemcsak a bolgárokra, hanem megbuktatására, 1081-ben pedig ilyen törekvésekkel vádolták a bolgár Borilt, az európai kultúra egészére is. Niképhorosz Votaniatosz császár bizalmasát. A Második Bolgár Cárság a makacs bizánci hatalommal folytatott harcban született. A latin csapás, az Epirusz és Nicea közötti harc, az 1261-ben helyre- állított Bizánc gyengesége idejétmúlttá teszik a fentebbi egyetemleges igényt. Bulgária, a bolgárok és a középkor világa Senki nem táplált többé olyan illúziókat, hogy Bulgáriát meg tudná semmisíteni, azon ügyködtek, hogy a bizánciak bábját tegyék a bolgár trónra (III. Ivan Aszen, Sok évszázados fennállása során a középkori Bulgária élénk politikai, gazdasági Teodor Szvetoszlav ellenfelei és mások). Végsõ soron a hagyományos ellensé- és kulturális kapcsolatban állt közeli és távoli államokkal és népekkel. A kö- geskedés és a másik fél belügyeibe való kölcsönös beavatkozás végigvonul a XIV. zépkor jellegzetességei és annak „sötét” oldalai ellenére (lassú ütemû fejlõdés, századon is. Még az oszmán terjeszkedés idején sem találja meg a két állam a dúlások és háborúk, primitív kommunikáció, beszûkült eszmei és szellemi ke- közös nyelvet és az alapot a szövetségre a pusztító veszedelem ellen. retek) a bolgár államiság éppen a középkorban született meg. Világjelentõségét Saját állama területén kívül, Bizáncban, különösen a XIII–XIV. században, az önazonosítás módja és a saját civilizáció felépítése adja. Ugyanakkor Bulgária mindig élt bolgár népesség. A VII.-tõl a XV. századig folyvást éltek Bizáncban politikai és szellemi tapasztalatokat merített más, régebbi civilizációkból (el- bolgár-szláv származású neves személyiségek, egész családok: Nikita konstan- sõsorban Bizánctól), és átadta saját „kulturális kisugárzását” más népeknek: a tinápolyi pátriárka (VIII. század), Toma Szlavjanina, a híres felkelõ, Cirill és szerbeknek, az oroszoknak, a havasalföldieknek, az albánoknak. Metód, a szentté avatott fi vérek (anyai ágon szlávok), a nevezetes Vrana, Glava, A bolgároknak más balkáni népekhez való viszonya kétségtelenül elsõren- Radin és más nemzetségek. Késõbb olyan, bolgár foglyoktól vagy politikai dû fontosságú. Bár az Elsõ Bolgár Cárság nem csupán balkáni állam a szó mai menekültektõl eredõ családok telepedtek meg, akik közül kiemelkednek Ivan értelmében (minthogy voltak területei Közép-Európában, például Erdélyben és Vladiszlav utódai (a Vladiszlavovok vagy Aronovok) és a bizánci Aszenidák, Magyarországon, valamint a Dnyesztertõl keletre, Omurtag idejében egészen a tirnovói cári dinasztia leszármazottai a balsorsú III. Ivan Aszen cár ágán. a Dnyeperig), lakosságának nagy része és legfontosabb politikai, gazdasági és A szorosan vett „saját” bizánci kultúrában sok bolgár származású jelességgel ta- kulturális központjai Moesiában, Trákiában és Macedóniában helyezkedtek lálkozunk, különösen kiemelkedik közülük a bolgár Joan Kukuzel (Dracs/Durrës el. A Bizánci Birodalomhoz, a bolgár Balkán-politika legjelentõsebb államához szülötte, ma: Albánia), az ortodox zenemûvészet nagy reformátora. való viszonyát vissza-visszatérõ békés idõszakok, gazdasági és kulturális köl- A bizánci bolgárok nem voltak közömbösek anyaországuk iránt. Amint csönhatások jellemzik. De politikai viszonyaik általában véve a szembenállás Akropolita írja: „a bolgárok átálltak saját törzsbélijeik oldalára és lerázták a más és a háborúk jegyében alakultak. Arnold Joseph Toynbee brit történész sze- törzsbéliek jármát”. A XIV. században, teljes száz évvel II. Ivan Aszen után, a rint a VII–XII. században folyó hosszas viszálykodás nagymértékben ártott bolgár Neofi t-Momcsil athoszi szerzetes és fi lozófus még mindig azzal bosszan- mindkét államnak, és befolyásolta Kelet-Európa történelmét. Az Elsõ Bolgár totta görög testvéreit, hogy nagy vereségük színhelyét emlegette: „Klokotnica, Cárság egész fennállása alatt, még a kereszténység felvétele (864) után vagy Klokotnica...” 5588 5599 A bolgár–szerb politikai viszonyokat más jellemzi. Szerb viszonylatban az hódítás éveiben, ebbõl Kiprijan és Grigorij Camblak neve emelkedik ki. Mi lenne Elsõ Bolgár Cárság (részben a második is) igen hasonló szerepet játszik, mint az orosz egyház, az orosz írásbeliség, az orosz ortodox zene a bolgár örökség Bizánc Bulgáriával kapcsolatban. A XIII–XIV. században Szerbia komoly ver- nélkül, e nélkül az oszmánok által el nem pusztítható „szellemi ország” nélkül, senytárssá és fenyegetéssé nõ bolgár szomszédai elõtt. Sztefan Dusan fõképp ahogyan a neves orosz tudós, D. Lihacsov megfogalmazta? az etnikailag bolgár macedóniai területek rovására nagyobbítja meg államát, és A korlátozott kapcsolatok dacára a bolgárok és államuk jól ismertek voltak a büszkén tünteti fel dokumentumaiban, hogy „részben uralja a Bolgár Cárságot”. Frank Birodalom és örökösei – Franciaország, Németország és Itália – számára. A bolgár befolyás azonban változatlanul erõs marad Szerbiában. Olyan szemé- A Krum által fenyegetõ veszély késztette arra Bizáncot, hogy – bár kelletlenül lyiségek mellett, mint Elena, Dusan felesége, meg kell említenünk Efrem szerb – elismerje Nagy Károly császári címét. A nyugati krónikák megörökítették pátriárkát, Grigorij Camblakot, Konsztantin Kosztenecskit és másokat. A bolgár Omurtag seregeinek a frankok elleni hadjáratait, a bolgár küldöttségek látoga- kulturális és etnikai jellemzõk, ha az idõ rövidsége miatt nem is teljesen, gyorsan tását I. (Jámbor) Lajos, Arnulf, I. Ottó és mások udvarában. A francia Roland- „bulgarizálják” a Dusan cárságának széthullása után keletkezõ fejedelemsége- ének is említi a bolgárokat és nagy királyukat, Sámuelt. A Bulgárián áthaladó ket. Mind Marko király, mind Konsztantin Dejanov számos forrásban nevezi keresztes hadak és különösen Kalojan és II. Ivan Aszen gyõzelmei visszhangot magát „bolgár cár”-nak. keltettek nyugaton. Havasalföld és Moldva a XIV. században emelkedett fel a régi helyi bolgár Bulgária és a római egyház (pápaság) szellemi kapcsolatai ugyancsak mély provinciális hatalomból, mindkét államot összefüggõ bolgár népesség lakja. nyomokat hagytak, de ennél sokkal komolyabb a „bolgár eretnekség” hatása Nemcsak a hivatalos és az egyházi nyelv bolgár, hanem a tömegek beszélt nyel- Itáliában, Franciaországban és másutt nyugaton – olyannyira, hogy a helyi eret- ve is, legalábbis a XVII. századig. A román szerzetesség és egyház megalapítója nekek bolgár testvéreiket tartották a legelsõknek a szellemi hierarchiában. Õket a bolgár Nikodim Tiszmanszki; Moldvában Grigorij Camblak és a tirnovói iro- magukat igen gyakran „bugri”-nak nevezték. dalmi iskola sok más tanítványa dolgozott. A IX.-tõl a XI. századig az albánok Gazdasági és politikai tekintetben Velence és Genova itáliai köztársaságok- Bulgária területén éltek, mai leszármazottaik ereiben szláv, bolgár vér is folyik. kal ápolták a legélénkebb kapcsolatokat. Velük, valamint Raguzával, Velence Az „orbonások földje” II. Ivan Aszen idejében is a bolgár határokon belül van, a balkáni „társbolygójá”-val Ivan Alekszandar és Dobrotica despota kötött szerzõ- XIV. században pedig a mai Albánia egy részének kormányzója Ivan Alekszandar déseket és kereskedelmi megállapodásokat. Ismeretesek a politikai kapcsolatok fi vére. A középkorban bolgár néptömbök élnek Thesszáliában, Koszovón és más a Nápolyi Királysággal is. balkáni területeken. A magyar állam eredetileg részben bolgár területen létesült, és Magyaroszág A bolgárok és oroszok politikai kapcsolatai, mindent összevetve, ha Szve- évszázadokon át veszedelmes vetélytárs volt északnyugaton. A magyarok tosz lav agresszióját nem számítjuk, epizodikusak. A XI. századig a bolgár és etnogenezisében protobolgár csoportok is szerepelnek, mi több, a honalapító óorosz népesség közös etnikai határa a Dnyeszter folyó, csak késõbb szakítják Árpád nemzetsége is protobolgár. A X–XI. században a magyarok bolgár-szláv szét õket a besenyõk és a kunok. Az orosz folyami-tengeri kereskedelem útja „a népességû és fennhatóságú területeket hódítanak meg. Még Budapest neve is varégektõl (Skandinávia) a görögök felé” áthalad a bolgár dunai és fekete-tengeri (felerészben) a hajdani bolgár jelenlét emlékét õrzi ezen a helyen. A XII–XIV. kikötõkön, Malak Preszlavecen, Messzembrián. A XII–XIV. században vannak században a Magyar Királyság terjeszkedni törekszik, egyre mélyebbre hatol részleges kapcsolatok, ilyen II. Ivan Aszen emigrációja orosz vagy Rosztyiszlav Mihajlovicsé, Jakov Szvetoszlavé, Ivan Rusziné bolgár földre. Úgynevezett brodnyik-oroszokat, az ukrajnai kozákság elõdeit fogadja szolgálatába Péter, Aszen, Kalojan és II. Ivan Aszen. Sokkal lényegesebb, valóban történelmi szerepet játszott az óorosz nép és utódai (oroszok, ukránok, beloruszok) életében a középkori Bulgária kulturális hatása. Egy krónika szerint már az elsõ kijevi metropolita, Mihail (a X. század vége) bolgarin volt, Szent Vlagyimir egyik felesége, az oroszok nemzeti szent- jeinek, Borisznak és Glebnek az édesanyja pedig bolgarinja. Az elsõ keresztény orosz fejedelemnõt, Olgát (a X. század közepe) késõbb, a XVI. században ugyan- csak bolgárnak vélték, hogy hangsúlyozzák: az orosz kereszténységnek mély történelmi gyökerei vannak. Az oroszokat Bizánc keresztelte meg, de akik ezt a grandiózus tettet véghezvitték, többnyire bolgárok voltak. Az óbolgár nyelv és kultúra volt az a termékeny talaj, amely nélkül az orosz civilizáció elképzelhe- Kiprijan kijevi metropolita tetlen. A bolgár kulturális hatás újabb „hullámát” fi gyelhetjük meg az oszmán G. Bogdanov festménye 6600 6611 a bolgár határokon belül (Belgrád, Barancs, Havasalföld, Vidin), s ez Bulgáriát nehéz helyzetbe hozza, mivel nincs komoly szövetségese a hódító hátában. Az oszmán elõretörés korában Magyarország erõfeszítéseket tesz az ellenállásra, de anélkül, hogy teljes jogú együttmûködést kínálna a bolgároknak. Bár a ka- tolicizmus útját állja a bolgár befolyásnak a Tisza felé, az mégis létezik, amit a bogumil eszmék felbukkanása és más megnyilvánulások tanúsítanak. A bolgár nyelv mindenesetre ismert Magyarországon: a kapcsolattartás eszköze nemcsak Bulgáriával, hanem Erdéllyel, Moldvával és Havasalfölddel is. Nem véletlen, hogy Hunyadi János például tudott bolgárul. Lehetetlen a középkori Bulgária kapcsolatait röviden bemutatni. Epizodiku- sak, de idõközönként fellendülnek a kapcsolatok az arabokkal. Tervel idejében a bolgárok segítenek Bizáncnak elhárítani a fenyegetõ veszélyt, de Simeon alatt (talán Sámuel alatt is) szövetséget keresnek náluk ellene. Konsztantin-Aszen és Mária is küld bolgár missziót Egyiptomba. Különösen fontos és nem eléggé ismert eleme a külpolitikának a sztyeppei népekkel tartott kapcsolat. Volt ilyen kapcsolat a kazárokkal (Aszparuh idejétõl legalább Omurtag ellenük vezetett akciójáig), az avarokkal, a magyarokkal, a be- senyõkkel (akikre Simeon, Péter, sõt még Ivan Vladiszlav idejében is különleges fi gyelmet fordítottak) és a kunokkal. Az utóbbiak voltak a bolgárok legkomo- lyabb szövetségesei a XII–XIII. században, s egy részük beolvadt a bolgár népes- ségbe. A tatár Arany Hordával egészen más a helyzet. Általában a nomád népek károkat okoztak még akkor is, ha szövetségesek voltak, de a tatár hegemónia Aszparuh és Tervel idején (VII. sz. vége–VIII. sz. eleje) súlyos évtizedeinek kártételét ez meg sem közelíti. Egészében véve Bulgária jelenléte a középkori Európa nemzetközi életében jelentõs, annál is inkább, mert egyike kontinensünk legrégebbi, ma is fennálló nemzetállamainak (ha ugyan nem a legrégebbi). Nemzetközi jelentõsége a IX–X. században a legnagyobb, amikor az Elsõ Bolgár Cárság – Bizánc és a Frank Bi- rodalom mellett – a három európai nagyhatalom egyike. A bizánci uralom és a nemzetközi helyzet bonyodalmai, a szakadatlan „barbár” támadások, a tatár he- gemónia, az oszmán hódítás rányomták bélyegüket a bolgárság viharos XII–XIV. századi történelmének alakulására. Bár a gazdaság és részint a kultúra fejlõdése bizonyos mértékben lelassult, a Második Bolgár Cárság a keresztény civilizáció élvonalában maradt a Balkán-félsziget zilált körülményei közt, Európa és Ázsia határán, a nomád sztyeppék és Közép-Európa választóvonalán. Az európai ha- gyományoktól merõben idegen hódító általi megsemmisítése súlyos csapás volt nemcsak a bolgár népre, hanem nagy vesztesége az ortodox kereszténységnek és az európai civilizációnak.

Térképek a Berlinben 1917-ben kiadott Bulgária-atlaszból Krum és Omurtag idején (IX. sz. eleje) 6622 6633 Presijan és Borisz idején (IX. sz. közepe) Sámuel cár idején (996 körül)

Simeon cár idején (927) I. Aszen és Kalojan idején (XII. sz. vége–XIII. sz. eleje) 6644 6655 Oszmán uralom a bolgár területeken (XV–XVII. század)

Bulgária oszmán fennhatóság alá kerülésével megszakadt a bolgárok természe- tes politikai, gazdasági és kulturális fejlõdése. A hódítás elszigetelte Bulgáriát az európai tudományos, technológiai, földrajzi és kulturális felfedezésektõl, elmaradott országgá süllyedt egy zsarnoki és megcsontosodott birodalom ke- reteiben. A bolgár társadalom igen súlyos veszteségeket szenvedett, vezetõ erõi – az arisztokrácia, az értelmiség, a születõ „harmadik rend” – a megsemmisülés, asszimilálódás vagy lealacsonyodás sorsára jutottak. A bolgár föld teljes egé- szében a mélységesen idegen oszmán bürokrácia és törvénykezési rendszer alá rendelõdött. A lakosság jogfosztott „rajah” (emberi „nyáj”) lett, amelyet idegen eredetû hivatalok, vallás, mentalitás és kulturális szemléletmód béklyózott meg. Gazdasági vonatkozásban megjelentek a földbirtoklás konzervatív iszlám for- mái (timárok, hászok és zijametek), az idegen vallás intézményei privilegizált státust kaptak (vakufok). A bolgárokat az állam és a hatalmaskodók kettõs ki- zsákmányolási rendszerének vetették alá, amely gyakran öltött torz, önkénnyel és erõszakkal kísért formákat. A keresztények, köztük a bolgárok tömegei (a II. Ivan Aszen idején (1230 után) görögökkel, szerbekkel és más népekkel együtt) külön adót fi zettek azért a „leg- felsõbb kegy”-ért, hogy egy muzulmán államban élhetnek. A megkülönböztetés a mindennapi élet területén is megnyilvánult: a keresztényeknek nem volt joguk drága ruhát viselni, templomaikat nem építhették nagyobbra és magasabbra a dzsámiknál, így hát valósággal a földbe süllyesztették, beásták õket, s csak ala- csony föld feletti épületrészt hagytak. Bírósági tárgyalásokon egyetlen muzul- mán tanú állítása megdönthette bolgárok tucatjaiét. Az oszmán állam politikájába beletartoztak olyan borzalmas intézmények, mint a véradó: néhány évenként bolgár fi úk (általában 10–18 év közöttiek) ezreit szakították el erõszakkal szüleitõl, kényszerítették az iszlám felvételére és nevelték janicsárrá (az „új hadsereg” katonájává). Ez a gyakorlat már a XIV. században elkezdõdött, és a XVII. századig tartott. Az idegen hatalom erõ- szakossága az iszlamizáció egyéni, csoportos és tömeges formáihoz vezetett. A térítés eleve erõszakos volt, még akkor is, ha az „önkéntes” vallásváltással a keresztény „rajah” gazdasági és szociális elnyomatásából kívántak általa szaba- dulni. E folyamatnak esett áldozatul a hódoltság megmenekült bolgár bojárságá- nak nagy része. A keresztény „szpáhik” (kisnemesek) fokozatosan beolvadtak, leggyakrabban felvették az iszlámot. Nemegyszer az oszmán hadsereg egységei, különösen a janicsárok, a muzulmán lakosság félkatonai csoportjai (például a „juruk”-ok), az iszlám szerzetesrendek tömeges iszlamizációnak vetettek alá egész keresztény népességû területeket. Ezt az eljárás a bolgár területeken kí- vül leginkább Boszniában alkalmazták, ahol a mai muzulmánok a középkori (a bogumilokhoz közel álló) eretnekek leszármazottai. Valószínûleg Bulgáriában Bolgár területek 1355 után is a bogumilok adták meg magukat legkönnyebben az iszlamizálásnak. A bol- 6666 6677 gár mohamedánok leginkább „pomák”-ok néven ismeretesek. Kezdetben csak biát, Boszniát, Albániát, Magyarország és Ausztria egy részét. A török seregek az észak-bulgáriai (Lovecs környéki) mohamedán bolgárokat illették e névvel, benyomultak Észak-Afrikába, a Fekete-tenger északi partvidékére, Közép-Euró- majd a XIX–XX. századi sajtó és irodalom közvetítésével rajta ragadt az összes pába, s eljutottak egészen a Volgáig. A keresztény világot rettegésben tartotta a többin. Bolgár mohamedánok ma is élnek, elsõsorban a Rodope bizonyos vidéke- török veszedelem, egész Európa veszélyben forgott. Az adott helyzetben a bolgá- in (Szmoljan, Velingrad, Csecs, Kszanti környékén) és Macedóniában. Nevezik roknak nem volt erejük számottevõ felszabadító akciók végrehajtására. Az idegen még õket „ahrjan”-oknak, „torbes”-eknek is. Az oszmán uralom évszázadaiban elnyomással szembeni ellenállás fõ formája eredeti balkáni fejlemény: különbözõ azok a bolgárok, akik felvették az iszlámot és számottevõ török népességû vidé- formákat öltve lángolt fel, hol gyengébben, hol erõsebben, a hajdut mozgalom. keken (például Északkelet-Bulgáriában, Dobrudzsában, a sík vidékeken és város- A hajdutélet a gyûlölt oszmán uralom elleni tiltakozás legelterjedtebb és okban) éltek, erõs etnokulturális, vallási és lélektani befolyásnak voltak kitéve. legtevékenyebb formája a rabság hosszú évszázadai alatt. Állandóan toborzott Ez a bolgár nyelv elfelejtéséhez és fokozatos eltörökösödésükhöz vezetett. Nem magának követõket a bolgárlakta területeken a XIX. század közepéig, sõt – bár véletlen, hogy a néphagyományban az iszlám felvételének szinonimájaként korlátozottabb és jelentõsen módosult formában – egészen a felszabadulásig olyan fogalmak rögzültek, mint „eltörökösítés”, a „török hit” felvétele. (1878). A bolgár mozgalomnak rokon változatai keletkeztek a többi rabságban élõ keresztény nép (görögök, szerbek) között is. Kezdete az oszmán hódítás hajnalába nyúlik, az elsõ hajdutokat valószínûleg a középkori bolgár hadak ma- radékai adták. A hajdutok fõ feladata a vojvoda és emberei szülõföldjén egy-egy A bolgár ellenállás – hajdutok és felkelések a XV–XVII. században település, vidék, nagyobb terület bolgár népességének védelme volt. Leggyakrab- ban az elszenvedett igazságtalanságért, eltiport becsületért, rablásért a gyûlölt ál- A csaknem öt évszázados folyamatos török uralmat a bolgárok sohasem fogadták lam, a helyi hatalmasságok, a török rablóbandák ellen fogadott személyes bosszú el törvényesnek, a „bolgár cárság” feltámadásának reménye eleven maradt, bár a késztette arra az önérzetesebbeket, hogy fölmenjenek a hegyekbe. A hajdutok középkori állam emléke megfakult. Az idegen uralom elleni harc már a hódítás természetesen élvezték az egyszerû bolgár emberek támogatását. Sokszor elõfor- idején megkezdõdött, és soha nem is maradt abba, jóllehet hol erõteljesebb, hol dult, hogy nemcsak a török hatalom képviselõit büntették meg, hanem a velük szerényebb formákat öltött. Célja részint a hit, a család és a nemzetiség megõr- együttmûködõ bolgár elõkelõket (a „csorbadzsik”-at) is. Kis csapatokba szerve- zése, a gazdasági kizsákmányolás és diszkrimináció rákényszerített modelljével zõdtek, élükön a vojvodával, akit a „bajraktar” (zászlótartó) segített. Fõleg ta- való szembeszegülés volt, részint a politikai felszabadítás. vasszal, nyáron és õsszel tevékenykedtek, telente hozzátartozóiknál bújtak meg. A XV. század közepéig az oszmán hatalom még nem épült ki maradéktala- A hajdutok ténykedését már a XV–XVI. században sokan emlegetik, e korszak nul, a Balkán keresztény államiságának maradványai (Bizáncban, Szerbiában) híres vojvodái Radics, Csavdar és Sztrahil, Bajo, Karpos és sokan mások. ébren tartották a reményt a bolgárokban, Mint az oszmán birodalom ellen harcoló európai erõk potenciális szövetsége- hogy fenntarthatják adott vagy visszaállíthat- seit, a bolgárokat különféle politikai elgondolásokkal már a XV. század elejétõl ják korábbi helyzetüket. Mint már említettük, fogva megkörnyékezik. Az osztrák Habsburgok terveivel és tevékenységével a Vidini Cárság körülbelül 1422-ig megõrizte kapcsolatban tör ki még 1564–1565-ben a mariovo-prilepi felkelés a délnyuga- valamiféle autonómiáját. Konsztantin és Fru- ti vidéken (a mai Macedóniában). A törökök elsõ komoly kudarcai (például a zsin felkelésének (1408–1413) az volt a célja, tengeri vereség Lepantónál 1571-ben), a fokozódó kizsákmányolás és a kereszté- hogy visszaállítsa apáik, Ivan Szracimir és Ivan nyekkel szembeni önkény kiváltja a bolgárok mozgolódását. Gavril és Atanaszij, Sisman korának status quóját. 1443–1444-ben ohridi érsekek a XVI. század nyolcvanas, kilencvenes éveiben Európát bejárva a bolgárok tömegesen támogatták I. (Jagelló) hangsúlyozták a bolgár nép készségét, hogy a keresztet támogassa a félhold elle- Ulászló lengyel–magyar király és Hunyadi nében. Ilyen körülmények vezettek el az elsõ tirnovói felkelés kitöréséhez (1598), János keresztes hadjáratait. Felfegyverzett amelyet Teodor Balina nikápolyi bojár, Dionisius Ralli tirnovói metropolita és bolgár csapatok csatlakoztak hozzájuk, a ke- Pavel Dzsordzsics raguzai kereskedõ készített elõ. Az összeesküvésbe bevonták resztény seregeket átsegítették az ország vá- Preszlav, Lovecs, Cserven és Plovdiv püspökeit is, valamint Varlaam ohridi ér- rosain és falvain. A várnai csatavesztés (1444. seket. Az összeesküvõk kapcsolatba léptek Vitéz Mihály havasalföldi vajdával, november 10.) véget vetett a reménynek, hogy aki harcolt a törökök ellen. A felkelés az õsi fõvárosban, Tirnovóban tört ki, ahol lerázhatják az idegen uralmat. III. Sismant, Ivan Sisman távoli vagy vélt leszármazottját cárrá kiáltották ki. Konstantinápoly/Bizánc elfoglalása (1453) A felkelés elbukott, bolgárok ezrei emigráltak Havasalföldre. A vezetõk külföld- Hunyadi János után az oszmán állam az iszlám világbirodal- re menekültek, mások elestek, köztük Szent Varlaam Ohridszki, akit a törökök szobra Várnában mává vált. Egymás után hajtotta igába Szer- mészároltak le. 6688 6699 A bolgárok újabb tömeges megmozdulása a XVII. század végén ért be, ami- A XV–XVI. században egész sor helyi mozgalom is támadt bolgár földön, a kor a törökök Bécs alatt vereséget szenvedtek. Az oszmán birodalommal vívott török dokumentumok bõvelkednek hajdutcsapatokról, adószedõi önkény elleni háború életre hívta a Szent Ligát (Ausztria, Lengyelország, Velence és Oroszor- tiltakozásról szóló közlésekben. Bár jogfosztott helyzetben, keresztény hitükre, szág), és ez új reményekkel töltötte el a rabságban élõ keresztényeket. 1686-ban családjukra, a faluközösségre, a városi céhre támaszkodva a bolgárok nemcsak kitört a második tirnovói felkelés Rosztiszlav Sztratimirovics vezetésével, aki népként õrizték meg önmagukat, továbbra is a politikai szabadság kivívására Ivan Szracimir cár leszármazottjának állította magát. Tirnovóban cárnak kiál- törekedtek, még azokban az évszázadokban is, amikor az Oszmán Birodalom tották ki, de a török túlerõ arra kényszerítette, hogy visszavonuljon a Balkán- területi terjeszkedésének és katonai erejének fénykorát élte. hegységbe. A felkelés Szófi a környékére is átterjedt, innen a sebesült Rosztiszlav a rilai kolostorba menekült. Késõbb Moszkvába emigrált, és ott a Rosztyiszlavics arisztokrata nemzetség feje lett. Ugyanebben az idõben a törökök elkobozták a Tirnovo tõszomszédságában fekvõ Arbanaszi lakosságának fegyvereit. Adataink Bolgár kultúra a rabság sötét évszázadaiban vannak rá, hogy Nikápoly, Rusze, Tutrakan, Szilisztra környékén is szervezked- tek a bolgárok. Az oszmán hódítás a középkori bolgár kultúra fontos pilléreit rombolta le, meg- A Csiprovci környéki bolgárok 1688-ban keltek fel, magukkal vonva a Vidin fosztva azt az állam hathatós támogatásától. Olyan rangos értelmiségiek, mint és Lom környéki településeket. A felkelést az erdélyi és szerbiai osztrák had- Grigorij Camblak, Konsztantin Kosztenecski és még sokan mások, elhagyták az mûveletek is gerjesztették. A felkelés magvát Pejacsevich György és Bogdan országot. A tirnovói patriarkátus felszámolása megfosztotta a bolgárokat felsõ Marinov csapatai képezték, melyek katolikus és ortodox bolgárokból álltak. papságuktól (pátriárka, metropoliták, püspökök), az igehirdetés, a fi lozófi a önál- A felkelést Thököly Imre verte le a törökkel szövetségben. Bolgárok ezrei emig- ló útjától. A bolgár területeken három egyházmegye (dioecesis) osztozkodott: ráltak ekkor a Bánságba és Erdélybe. Trákia és Moesia a konstantinápolyi (ökumenikus) patriarkátushoz tartozott, A következõ évben Észak-Macedónia bolgárjai szerveztek felkelést, Karpos Macedónia nagyobb része az ohridi érsekség (elméletben „egész Bulgária”) hajdutvojvoda vezetésével, aki korábban a nyugat-rodopei Doszpatban, szülõhe- egyházi hatalma alatt állt, Észak-Macedóniát és Kjusztendilt az ipeki (szerb) lyén tevékenykedett. A felkelõk Kjusztendil és Kumanovo térségében harcoltak, patriarkátus területéhez csatolták. A metropoliták és püspökök nagyobb része és több településsel együtt elfoglalták Kriva Palankát. Karpos kapcsolatba lépett I. görög volt, ez érvényes az ohridi dioecesisre is, bár egyik-másik felsõ papi sze- Lipót osztrák császárral, emberei „király”-nak titulálták. A felkelést a krími tatár mély (például a neves ohridi Prohor érsek, Mihail Kolaszijszki kjusztendili met- kán, Szelim Giraj, a szultán vazallusa fojtotta vérbe, Karpost különösen kegyetlen ropolita, Kalinik ipeki pátriárka és mások) bolgár származású. Noha a XV–XVII. módon végezték ki: karóba húzták. Szkopjéban egy régi kõhidat a mai napig úgy században ezek az egyházak semmiféle nemzetiségi megkülönböztetést nem ismernek, mint a híres bolgár vojvoda, Karpos vesztõhelyét. Ugyanekkor egy má- tettek, a bolgár nemzeti egyház hiánya akadályozta a szellemi élet fejlõdését. Mi sik hajdutvojvoda, Sztrahil a Pazardzsik és Nis környéki bolgárokat lázította fel. több, amikor 1767-ben a görög fanarióta vezetõ réteg megsemmisítette az ohridi és ipeki autokefál egyházat, a patriarkátus mind nyilvánvalóbban a pánhellén „megalí idea” érvényesülését szolgálta. A kultúra fejlõdése nem rekedt meg, de elvesztette átfogó jellegét, és sze- repkörét a család, a patriarchális nemzetség, a faluközösség, a helyi templom vagy kolostor vette át. Az iszlamizáció a városokban volt a legerõsebb, s a városi kultúra fejlõdése így megtorpant. Az iszlamizált bolgárok, a pomákok jobbára a kis falvas hegyi körzetekben õrizték meg bolgár etnokulturális arcu- latukat, de túlnyomórészt csak nyelvükben és folklórjukban. Egészében véve kiiktatódtak az ortodox bolgárok körében kibontakozó folyamatokból. Azok a bolgárok, akik felvették a katolikus vallást, megteremtették saját kulturális modelljüket, amely ugyancsak eltávolította õket a többséget alkotó bolgár tömegek szellemi életétõl. A bolgár területeken a nehéz körülmények ellenére is folytatódott az írás- beliség ápolása, ami egyrészt a régi kéziratok másolásában, másrészt eredeti mûvek alkotásában nyilvánult meg. Az írásbeliség legfontosabb központjai az A csiprovci kolostor tornya, Cserven ország kolostorai, valamint az Athosz-hegyi maradtak. Az 1460-ban helyreállí- ahol a felkelõket eltemették tott rilai kolostorban mûködött Vladiszlav Gramatik és Dimitar Kantakuzin, a 7700 7711 Bolgár nemzeti újjászületés (XVIII. század–1878)

Az újjászületés hajnala – Paiszij atya és történetírása

A rozseni kolostor A bacskovói kolostor refektóriuma Korábban a bolgár nemzeti újjászületést mindig XVII. századi freskókkal egyetlen szerzeteshez és egyetlen könyvhöz: Paiszij XV. század két nagy bolgár és összbalkáni alkotója, a Szófi a körüli kolostorokban Hilendarszki atyához és az általa írt Szláv-bolgár tör- irodalmi iskola bontakozott ki. Matej Gramatik és Pejo pópa magasztalta az „új ténelemhez (1762) kapcsolták. Bármennyire csábító is vértanúk”, Nikola és Georgi Szofi jszki hõstettét. A kultúrának és írásbeliségnek a bolgár társadalomnak a középkorból a modern kor- ilyen tûzhelyei voltak még Kratovóban (Macedónia), Etropoléban, Trákia egyes ba való átmenetét egyetlen intellektuális aktushoz kolostoraiban és másutt. Közöttük azonban csak elvétve volt kapcsolat, inkább az kötni, Paiszij mégis korának megtestesítõje. Ezt a Athosz-hegyi kolostorokkal, mindenekelõtt a Zograf és Hilendar kolostorral (eb- kort azonban nem tekinthetjük a középkor részének, ben az idõben hangsúlyos volt bennük a bolgár jelenlét) fenntartott kapcsolat fog- még ha a szerzetes egy olyan kétségkívül elmaradott ta össze õket. Új jelenség volt a XVII–XVIII. század irodalmában a damaszkinok államban élt is, amilyen az Oszmán Birodalom volt. felbukkanása. Változatos tartalmú szöveggyûjtemények voltak ezek, amelyekben A bolgár szerzetes annak a lappangva jelen levõ tár- mind több világi elem kap helyet és tetten érhetõ az újbolgár nyelv kibontakozá- sadalmi energiának kifejezõjévé vált, amely évtizedek során halmozódott fel legkésõbb a XVIII. század kez- sa. A nyomtatott könyv, amely egyre Vaszil Aprilov-litográfi a inkább elterjedt a bolgár területeken, új detétõl fogva. eszméket hozott a kultúrába Oroszor- A bolgár újjászületés kezdetének meghatározásán már annak tevékeny szágból, Nyugat-Európából, a görög, a részesei (Vaszil Aprilov, Georgi Sztojkov Rakovszki) is vitatkoztak, nemkü- szerb, a horvát és más irodalmakból. lönben a mai tudósok. Kétségtelen, hogy a modern bolgár nemzet kialakulása Fontos részét képezték a XVII. hosszú és bonyolult folyamat volt, amelyet tovább nehezített egy idegen ha- századi bolgár kultúrának a katolikus talom és egy idegen egyház szellemi hegemóniája. Több szakaszban zajlott szerzõk munkái. Kiemelkedik közü- le, a leghosszabb és a legnehezebb az elsõ (a XVIII. század elejétõl a XIX. lük Petar Bogdan, akinek egy érdekes század húszas éveiig). Mégis ezalatt a bolgár nép folytonosan elõbbre lépett, országleírást köszönhetünk, és õ tette és benne új szociális erõk születtek. A török állammodell válsága, az európai az elsõ kísérletet a bolgárok történe- államokhoz képest elmélyülõ gazdasági elmaradottság a birodalom katonai és tének megírására. Filip Sztaniszlavov politikai erejének érezhetõ meggyengüléséhez vezetett. Az Oszmán Birodalom Rómában adta ki az elsõ nyomtatott már nem számíthatott újabb hódításokra, katonai jóvátételekre, zsákmányra, bolgár könyvet (1651). Érdeklõdésre védekezésre kényszerült. Európai állásaira súlyos fenyegetés volt az erõsödõ tarthat számot Petar Parcsevics tevé- Orosz Birodalom. A háborúzás már nem jövedelmezett, a hagyományos (kez- kenysége és munkássága. Mindhárom detleges feudális típusú) földbirtokrendszer összeomlott, a régi szociális me- említett alkotó a katolikus felsõ papság chanizmusok széthullottak, nagy erõvel áramlott be az európai áru és tõke (a képviselõje, akik elit képzést kaptak visszakozások kora). Az új körülmények között a keresztény lakosság nemcsak Rómában. A katolikus irodalomra nagy általában a muzulmánoknál, hanem a kiváltságos török vezetõ rétegnél is sok- hatással voltak a korabeli európai min- kalta jobban boldogult. Megjelentek a fi atal bolgár burzsoázia elsõ képviselõi, ták, ugyanakkor erõs hazafi as töltéssel megszületett egy új típusú értelmiség, számottevõ változások következtek be rendelkeznek. A rilai kolostor a közéletben. A felvilágosodás évszázada a Balkánt is elérte, megszülettek a 7722 7733 görögök, szerbek, bolgárok nemzeti ideológiái. A bolgár területeken uralkodó Paiszij könyve nem csupán történeti elbeszélés cárokról és szentekrõl, ha- körülmények között a változó közvélemény legkiemelkedõbb és legsajátosabb nem szenvedélyes hangú kiáltvány is a bolgár nemzethez. A szerzetes felidézi kifejezõje Paiszij atya volt. a bolgár cárság elfelejtett nagyságát, ugyanakkor egy új nemzeti ideológiát is Paiszij 1722-ben, tehetõs kereskedõcsaládban született, minden valószí- megfogalmaz. Paiszij éles hangon tiltakozik a görög szellemi uralom ellen, és nûség szerint Banszko városkában (Pirini-Macedónia). 1745-ben szerzetes a független bolgár egyházra apellál. Elkeseredetten elítéli azokat a bolgárokat, lett a Hilendar kolostorban, amely abban az idõben csaknem teljesen bolgár akik szégyellik a bolgár nemzethez tartozásukat, és megadják magukat az ide- arculatú volt. Az Athosz-hegyet, bár „világon kívüli” szerzetesi közösségével gen, leggyakrabban görög asszimiláló törekvéseknek. Paiszij szavai („Ó, oktalan, különleges státust élvezett, nem hagyták érintetlenül a változások. A bolgár elfajzott ember, miért szégyenled bolgárnak nevezni magadat?!”) máig megráz- Paiszijt bosszantotta a görögök, szerbek, oroszok egyelõre még romantikus nak minden igazi bolgár szívet. A szent fi vérek, Cirill és Metód ténykedése, a sovinizmusa, amely a múltból merítve szándékozott megalapozni a nagy- középkori Bulgária gazdag keresztény kultúrája szenvedélyes védelem tárgya és állami eszmék érvrendszerét, igen gyakran a bolgár történelem rovására, a új eszmék forrása nála. A történetírás egész menetén búvópatakként végigvo- tények manipulálása és durva támadások útján. Ilyen körülmények között nul a szabad bolgár állam kivívásának határozott eszméje. Paiszij mélyen hívõ határozta el a szerzetes, hogy megírja saját népe „kis történetét”, hogy ember, de korántsem rabja a formális vallásosságnak és konzervativizmusnak megvédje annak becsületét és lelket öntsön belé. A feladat nehéz volt, de – épp ellenkezõleg, könyvét a demokratikus nézetek és a mély hazafi ság hatják Paiszij megbirkózott vele: nagy gonddal kutatott fel bolgár cári okleveleket, át. Õ veti meg az új bolgár irodalom és az újjászületés politikai gondolkodásának krónikákat, kéziratos könyvekben megbúvó széljegyzeteket. Abbéli törek- alapjait, a XVIII. század végének és a XIX. század elejének felvilágosult bolgárai vésében, hogy eljusson az igazsághoz, a Szerém megyei Karlócára utazott. valósággal bálványozták. Ott gyûjtött anyagot könyvéhez. Munkáját 1762-ben, a Zograf kolostorban Paiszij munkásságának legkiemelkedõbb folytatója Sztojko Vladiszlavov fejezte be, az Athosz-hegy legbolgárabb kolostorában, amelyet egykor a pópa (1739–1813), késõbb Szofronij néven vracai püspök. Önéletrajzában bolgár cárok támogatása tartott fenn. Még három hasonló könyv készült (A bûnös Szofronij élete és szenvedései) megrázóan meséli el drámai életútját a török ekkortájt, kettõ közülük ugyancsak Athosz-hegyi szerzetesek tollából (a hatóságok erõszakos cselekedeteitõl a fosztogató kardzsalik és a bulgáriai görög névtelen szerzõségû Zografi történelem és Szpiridon szerzetes történetírása), felsõ papság önkényéig. Még szülõvárosában, Kotelben készítette el Paiszij tör- a harmadik pedig Blasius Kleiner katolikus pap munkája. Sok tekintetben ténelmének egyik legelsõ másolatát. Szofronij 1794-ben Vraca püspöke lett – a vetekednek Paiszijéval (Kleineré tisztán tudományos szempontból felül is kevés kivétel egyike abban a korban, amikor magas egyházi méltóságot bolgár múlja), de a bolgárokhoz szóló kulturális-politikai üzenete révén Paiszij tör- nem kaphatott. Számtalan megpróbáltatás után 1803-ban Szofronij kénytelen ténelme páratlan. volt Havasalföldre menekülni, ott is maradt élete végéig. Sokoldalú tevékenysé- get folytatott (szerzõként és fordítóként), foglalkoztatták az oktatás, a vallás, a tudomány kérdései. Éppen Havasalföldön vált Szofronij püspök természetes úton a bolgárok szellemi vezetõjévé, akiket sorsukat illetõen reménnyel töltött el az orosz–török háború (1806–1812). Két vracai bolgár elõkelõ már 1804-ben átnyújtotta Szentpéterváron Szofronij püspök üzenetét, amelyben a bolgárok kinyilvánítják óhajukat, hogy egyesüljenek az ortodox Oroszországgal. Az orosz fõhatóságokhoz intézett ké- sõbbi folyamodványból kiviláglanak a püspök nézetei: bolgár autonóm terület a Dunától északra (sajátos kulturális-közigazgatási autonómia) és a folyótól délre fekvõ bolgár területek felszabadítása a közeli jövõben. Az egyház, az iskolák és a bíróságok bolgárok legyenek, ezekben a bolgár nyelvet kell használni. Az orosz protektorátusnak gyakorlatilag a leendõ bolgár hatalmat kell elõkészítenie. Egy fordításához fûzött szerzõi megjegyzésében Szofronij kifejti álláspontját az eljövendõ szabad Bulgária kormányzásának formájáról: felvilágosult európai monarchiát vár. A püspök 1812-ben felhívással fordult a bolgárokhoz, hogy ne szolgálják a török hatalmat, és csatlakozzanak az orosz felszabadítókhoz. Szofronij és a havasalföldi bolgár emigráció így állította össze a politikai és szel- A Szláv-bolgár történelem A kézirat elsõ nyomtatott Blasius Kleiner lemi felszabadulás tervét, a legreményteljesebb külsõ szövetségesként Oroszor- egy kézírásos oldala változata (Budai nyomda) Tripartituma szágot jelölve meg. 7744 7755 Harc az újbolgár felvilágosodásért és kultúráért a XIX. században Beron munkája, amely Brassóban jelent meg 1824-ben. A bolgár oktatásügynek ez a sajátos bibliája a nagyvilág tudományos ismereteit tárta a tudni vágyó Azok a változások, amelyek a XVIII. században és különösen a XIX. század elsõ bolgárok elé. Ez a könyv vezette be a „kölcsönös tanítás módszeré”-t is, amely felében következtek be a bolgár társadalomban, a felvilágosodást és a kultúrát bizonyos fokig pótolta a tanítóhiányt. Így készült fel Bulgáriában azoknak a sajátságos kultusszá emelték a bolgárok körében – olyan jelenség ez, amely tanítóknak és értelmiségieknek az elsõ hulláma, akik az oktatást széles, demok- bámulatra késztette a kor európai megfi gyelõit. A tudásszomj és a fejlett or- ratikus alapokra helyezték. szágokhoz képest évszázados elmaradottság gyors bepótlása vált a gazdasági és A következõ évtizedekben fejlõdésnek indultak a „kölcsönösen tanító iskolák” kulturális fellendülés legfõbb ösztönzõjévé egyéni, társadalmi és nemzeti szin- (az elsõ Gabrovóban létesült 1835. január 2-án) Vaszil Aprilov és más, odesszai ten egyaránt. és bukaresti emigrációban élõ tehetõs bolgárok bõkezû adományai jóvoltából. A XIX. század elejéig Bulgáriában csak szerzetesi iskolák léteztek, amelyek Gabrovo példáját országszerte sok város követte (Szvistov, Koprivstica, Szopot, egyházi tartalommal átitatott elemi írás-olvasás ismereteket adtak, megcson- Plovdiv, Velesz, Karlovo és mások). A következõ lépcsõfok: az „osztályos is- tosodott középkorias, idejétmúlt formában. Ez a kezdetleges típusú oktatás kolák”, amelyek rendszeresebb képzést nyújtottak (Plovdiv, Karlovo, Szkopje, azonban már nem elégítette ki azokat az ébredõ szellemû bolgárokat, akik a Rusze, Tirnovo, Sumen és még sok más hely). Ez oda vezetett, hogy a bolgár fi - fi atal nemzeti polgárság képviselõi, kereskedõk, vállalkozók voltak. Az európai atalok tömegesen jelentkeztek Oroszország, Franciaország, az Osztrák–Magyar világtól való évszázados elszakítottság, a gyakorlati szükségletek (különösen a Monarchia (különösen Csehország), Anglia és más országok gimnáziumaiba, kol- kereskedelemben és a termelésben), a bolgárokra jellemzõ tudásvágy megtették légiumaiba és egyetemeire. Sok bolgár diák tanult a krími háború után létesülõ a magukét. Az évszázados elmaradottság leküzdése a „hellén-bolgár iskolák”-kal katolikus és protestáns iskolákban is, Isztambulban (például a nevezetes Robert kezdõdött, amelyek közül az elsõt 1815-ben nyitotta meg Szvistovban Emanuil College-ban) és több bolgár városban (Plovdiv, Rusze, Bitolja, Thesszaloniki). Vaszkidovics. A század húszas, harmincas éveiben törvényszerûen felváltották Késõbb bolgár elit gimnáziumok is megnyíltak, Bolgradban (akkor Oroszország, õket az általános városi bolgár iskolák (Rusze, Vidin, Tirnovo, Plovdiv), ame- ma Ukrajna), Plovdivban és Gabrovóban, tanítóképzõ Stipben (1868), keres- lyekben kiforrottak a világi oktatás normái. E folyamat szempontjából döntõ kedelmi iskola Szvistovban (1873), papi szeminárium Ljaszkovecben (Tirnovo jelentõségû volt egy, a maga korában nagyszerû könyv, a Halas ábécé, dr. Petar mellett) és Szamokovban. A XIX. század hetvenes éveiben az emigrációban élõ

Iskola a trojani kolostorban Kánitz Félix Fülöp rajza

A Halas ábécé címlapja „Botjo Daszkal iskola”, Kalofer és egy rajz a könyvbõl Az 1848-ban épült iskola felújítva 7766 7777 bolgár értelmiségi és pénzügyi körök arra a meggyõzõdésre jutottak, hogy létre sen hatottak Dobri Csintulov szerzõi kell hozni egy bolgár egyetemet, ez az elképzelés azonban a Magas Porta és a „dalai”. Petko Racsev Szlavejkov sze- török fõvárosban lévõ ökumenikus patriarkátus ellenállása miatt nem valósul- mélyében megszületett az elsõ „igazi” hatott meg. költõ. Az évszázad hetvenes éveiben a Jellegzetesen bolgár jelenség a népi olvasókör – ez nem csupán klub vagy köz- nemzeti költõ, Hriszto Botev zsenije könyvtár volt, hanem valódi nemzeti-kulturális mûhely. Ilyenekben ötvözõdött került elõtérbe, és elsõ lépéseit tette az új világi mûveltség meg a nemzeti identitásért és politikai függetlenségért az irodalomban a bolgár szó másik folytatott harc. Amellett, hogy itt olvasták az elsõ bolgár újságokat és folyóira- óriása, Ivan Vazov is. A széppróza elsõ tokat, nemritkán itt alakultak ki a forradalmi bizottságok magjai is. Hasonló sikerei egy másik nagy névhez – Ljuben szerepet töltöttek be az iskolaszékek, az elsõ kulturális egyesületek és a még Karavelovéhoz – kötõdnek, a forradal- hódoltságban élõ Bulgária születõ polgári társadalmának egyéb formái. mi publicisztika pedig Rakovszki, A nemzeti fellendülés, amely az oktatásügyben és a politikai felszabadulásért Karavelov és Botev, majd a felszaba- vívott harcban tükrözõdött, erõs befolyást gyakorolt a bolgár kultúrára. Megerõ- dulás után az örökükbe lépõ Zahari södtek a kapcsolatok a vezetõ európai országokkal és Oroszországgal, hatalmas Sztojanov munkásságában éri el csúcs- mértékben nõtt a nemzeti értelmiség (többnyire világi alapon), és ez a kulturális pontját. A bolgár drámaírás különleges élet gyors korszerûsödéséhez vezetett. A világi oktatás hozzájárult az újbolgár helyet foglalt el a társadalom életében, (mai) irodalmi nyelv kialakulásához. A szomszédos Görögországtól eltérõen Bul- messze meghaladva a „közönséges” gáriában a demokratikus elv kerekedett fölül: a beszélt, nem pedig a klasszikus színház jelentõségét. Dobri Vojnikov (óbolgár) nyelvet vették alapul. Minthogy nemcsak az államhatalom hiányzott, és Vaszil Drumev színmûveinek imp- de még a legalapvetõbb kulturális-közigazgatási autonómia is, a nyelvi normát rovizált elõadásai sok városban (leg- maguk a körülmények kényszerítették ki. Észak-Bulgária, a Balkán-hegység és gyakrabban az olvasókörökben) mind Trákia keleti nyelvjárása diadalmaskodott (Tirnovo, Gabrovo, a Balkán-hegység az országon belül, mind külföldön városkái, Plovdiv nyelvjárásai). Mivel e városok és vidékek gazdasági, politikai (mindenekelõtt a romániai – brailai és Szofronij Vracsanszki önarcképe és kulturális fejlõdése a XIX. században megelõzte a többi bolgár vidékekét, ez bukaresti – emigránsok között) valódi a kézírásos Nedelnikbõl határozta meg a bolgár irodalmi nyelv kialakulásának irányát. A nyelvi kérdés a népünnepélyekké váltak. Egyes hazafi - pedagógiai szakirodalomban, a szépirodalomban, a publicisztikában is tükrözõ- as-romantikus darabok (például az Ivanko, I. Aszen gyilkosa címû) hatalmas moz- dött. A könyvkiadásban évtizedeken át megkülönböztetett helyet foglaltak el a gósító hatást gyakoroltak az akkori bolgár társadalomra. Sumenben (a század tankönyvek, amelyek között a bolgár szerzõktõl (dr. Petar Beron, Neofi l Bozveli, közepén ott tartózkodott magyar politikai emigráció hatására) alakult meg az Emanuil Vaszkidovics és mások) származók mellett sok fordítás is megjelent, elsõ hivatásos színtársulat és zenekar. javarészt orosz és francia szerzõktõl. Felvilágosító cél- lal íródtak Vaszil Aprilov, Konsztantin Fotinov, Ivan Szeliminszki, Neofi t Bozveli és mások könyvei is. Ebben az idõben született meg az új bolgár szép- irodalom. Olyan neves alkotók indították útjára, mint Paiszij Hilendarszki és Szofronij Vracsanszki, akiknek mûvei az ország minden sarkában visszhangot keltet- tek. A saját kulturális-történelmi örökség értelmezése évtizedeken át igen fontos helyet foglalt el az alkotók szemléletében. Jellemzõ példája ennek a sztrugai (ma: Macedónia) Miladinov fi vérek Bolgár népdalok címû gyûjteménye. A költészet Grigor Parlicsev, Konsztantin Miladinov, Georgi Sztojkov Rakovszki (nevezetes elbeszélõ költeménye az Erdei utazó) és A Miladinov-fi vérek az „iskolamesteri költészet” szerzõinek tolla nyomán Sáfrány Mihály gyûjtésének címlapja tette meg elsõ lépéseit. A fi atal értelmiségre igen erõ- sumeni zenekara 7788 7799 Kolju Ficseto által épített szvistovi templom és bjalai híd A korabeli, fából készült Szent István bolgár templom és helyén a mai vastemplom Isztambulban

Az újjászületés korában gyorsan korszerûsödött A papok és szerzetesek többsége bolgár volt, akik az építészet és a képzõmûvészet. A nemzeti hagyo- az egyházi szláv szertartási nyelvet használták (az mányokra támaszkodva a bolgár mesterek (akik közül óbolgár nyelv késõi variánsa, amely Oroszország- kiemelkedik a híres drjanovói Kolju Ficseto mester) ban alakult ki, és egy sor orosz nyelvi jellemzõt templomokat, pompás lakóépületeket, iskolákat, tartalmazott). A „modern XIX. század” politikai hidakat építettek. A század elsõ felének bolgár festõ- sajátosságai, különösen pedig a balkáni nacionaliz- mûvészei közül kiemelkedik Zaharij Zograf tehetsége, musok felbukkanása gyökeresen megváltoztatta a aki ikonok, falfestmények, szalonportrék, akvarellek helyzetet. A patriarkátus mindinkább a pánhellén százaival gazdagította a bolgár mûvészetet. Világi té- „megalí idea” szolgálatába szegõdött, amelynek bol- mák és modern európai tendenciák kerültek elõtérbe gárellenes tendenciái egyre jobban elõtérbe kerül- Szta nisz lav Doszpevszki, Georgi Dancsov és Nikolaj tek. Másrészt a saját bolgár egyház eszméjét vallók Pav lo vics festészetében. törvényszerûen kötelezték el magukat a kulturális Zaharij Zograf Megszületett a bolgár tudomány, és már 1869-ben felvilágosodás fellendülése és a politikai felszabadu- megalakult Brailában (Románia) a Bolgár Könyvésze- lási törekvések mellett. ti Társaság, amely 1911-ben a Bolgár Tudományos Akadémia nevet vette fel. A bolgár egyház (a tirnovói ortodox patriarkátus) újjáélesztésének eszmé- Egyes tudományágak, például a történelem területén megjelentek az elsõ euró- jét már Paiszij Hilendarszki felvetette, Szofronij püspököt pedig általában úgy pai színvonalú bolgár tudósok (Szpiridon Palauzov, Marin Drinov). Így alig né- tekintették hívei, mint a nemzet szellemi vezetõjét. A saját „vladika” (püspök) hány évtized alatt, az idegen politikai és szellemi hatalom fékezõ hatása dacára, kiharcolására még 1824-ben tették az elsõ kísérletet Vracában, ahol Dimitraki leginkább saját erejére hagyatkozva, a bolgár társadalom mélyérõl kiemelkedett Hadzsitosev kereskedõ szervezte egységbe a jómódú polgárokat. Bár a vracai egy értelmiségi réteg, amellyel Bulgária átléphette a modern kor küszöbét. elõkelõknek megtorlásokat kellett elszenvedniük, példájukat hamarosan követ- ték Szkopje, Szamokov, Sztara Zagora és más városok lakosai is. A jogos bolgár követelések mindenütt a patriarkátus és az azt fenntartó török hatalom kemény ellenállásába ütköztek. Ez a kettõs (politikai és szellemi) rabság már tûrhetet- Harc a független egyházért – a „bolgár húsvét” lenné vált, a Fener (isztambuli görög negyed, a patriarkátus megtestesítõje) és a Magas Porta (a török kormány) ellenállása pedig a bolgár társadalom vezetõ A török uralom évszázadai alatt a bolgárok nemcsak az államiságot, hanem a erõit az elsõrendû nemzeti feladat végrehajtására mozgósította. saját egyházat is nélkülözték. A XIX. századig az „univerzális” típusú kons- A birodalomban 1839 után feléledõ reformtendenciák érvényesülése, a bol- tantinápolyi patriarkátus és az ohridi bolgár érsekség (1767-ig) elvben nem gár burzsoázia és értelmiség fokozatos gazdasági és kulturális megizmosodása tette ki a bolgárokat nemzeti és nyelvi megkülönböztetésnek. Túlsúlyban meghozta gyümölcsét. Országos tiltakozási hullámot indított el, amikor a mû- volt a görög felsõ papság, de nem volt ritka a bolgár származású püspök sem. veletlen, a bolgárokhoz gorombán viszonyuló Panaret metropolitát nevezték ki 8800 8811 Tirnovóba, a legnagyobb és legtekintélyesebb püspökségbe. A tiltakozás hama- (Dobrudzsa, Moesia, Trákia, Macedónia), a görög püspököket mindenütt boj- rosan 16 körzetre (kaazára) terjedt ki Észak-Bulgáriában és Trákiában (Rusze, kottálták és elkergették posztjukról. A nemzeti mozgalom általánosan elismert Pleven, Szvistov, Sztara Zagora, Csirpan). A lakosság egyhangúlag követelte, vezetõje Ilarion Makariopolszki volt, de az állam és a patriarkátus megtagadta, hogy a metropolitai posztot a neves bolgár szerzetesnek és irodalmárnak, Neofi t hogy hivatalos státussal ruházza fel. Ugyanakkor Dragan Cankov csoportja fel- Bozvelinek adják, a patriarkátus azonban megtagadta ezt. A tiltakozások a XIX. vetette a Rómával való unió tervét, Kalojan cár példájára hivatkozva a messzi század negyvenes és ötvenes éveiben is folytatódtak, még titkos társaságok is XIII. századból. Feleszméltek a nagyhatalmak is, megpróbálták saját érdekeik létrejöttek a görög püspökök elûzésére. A harcba az odesszai, athéni, isztambuli érvényesítésére felhasználni az orosz álláspont merevségét. Oroszország foko- emigráció is bekapcsolódott. A mozgalom központja a török fõváros lett (ahol zatosan felismerte a befolyásvesztés sorsfordító veszélyét, és olyan kompro- ekkor több mint harmincezer bolgár élt a haza minden tájáról, Dobrudzsából, misszumot keresett, amely a bolgárok számára is elfogadható. E fontos változás Moesiából, Trákiából és Macedóniából). Bozveli hatására bolgár közösség alakult. megtestesítõje Ignatyev gróf lett, aki kivívta magának a bolgárok tiszteletét. A Neofi t Bozveli és Ilarion Mihajlov (a leendõ makariopolszki püspök) felhatalma- bolgár táborban különbözõ csoportosulások alakultak ki, akik saját változatai- zást kaptak arra, hogy a bolgárokat a Porta és a patriarkátus elõtt képviseljék. kat ajánlották az egyházi kérdés megoldására. Sokat nyomtak a latban a forra- A török kormány engedélyt adott bolgár könyvek, újság kiadására, a hatalom dalmi mozgalommal kapcsolatos események is (különösen Hadzsi Dimitar és elõtti bolgár képviseletre (1845). A bolgárok külföldi diplomáciai misszióknál Sztefan Karadzsa szabadcsapatainak hõstette 1868-ban, valamint a forradalmi kerestek támogatást. A patriarkátus rosszallása ellenére Sztefan Bogoridi bolgár bizottságok megjelenése). Így 1870. február 28-án a török kormány fermánt kenéznek 1849-ben sikerült felépítenie Isztambulban az elsõ, a Szent Sztefan (utasítást) adott ki a patriarkátustól független bolgár exarchátus létrehozásáról. bolgár kápolnát, amelynek utódja a mai „Vastemplom” a Boszporusznál. Ez 15 püspökséget foglalt magába, amelyek azonban nem öleltek fel minden A bolgár egyházi kérdés körüli polémiába a nagyhatalmak is beavatkoztak. bolgár várost és területet. Macedónia egy részén népszavazást tartottak, amely Különösen fontos Oroszország tevékenysége, amely a drinápolyi béke (1830) 1874-ben egyértelmû eredményt hozott az exarchátus javára, ezzel Ohrid és után az Oszmán Birodalomban élõ keresztények gyámolítójának szerepét Szkopje is bolgár püspököket kapott. Az elsõ egyházfõvé 1871-ben I. Antimot játszotta. Az orosz diplomácia azonban éveken át a patriarkátust támogatta, (1815–1888) választották. és gyanakvással fogadta a bolgár követeléseket. A bolgár vezetõk kapcsolatai Az exarchátus létrehozásával nagy vonalakban kirajzolódtak a bolgár nem- a katolikus missziókkal (leginkább Franciaországgal és a Törökországban élõ zet természetes etnikai határai – a Dunai-Bulgária (egész Dobrudzsa és Moesia, lengyel emigránsokkal), a protestáns propaganda terjedése Bulgáriában foko- beleértve Nist és a Morava mentét is), Trákia és Macedónia (beleértve azokat a zatos változásokat idéztek elõ az orosz politikában. A párizsi békeszerzõdés területeket is, amelyek ma Görögországhoz tartoznak). Mindez demokratikus (1856) után a bolgárok a birodalomban újonnan kihirdetett reformokra is módon történt, minthogy a bolgárok maguk döntöttek nemzeti hovatartozá- hivatkozhattak. A török fõvárosban már sukról szavazás, tömeges megmozdulások útján. A Magas Porta kénytelen volt 1857-ben sajátos „nemzetgyûlés”-t tartottak elhagyni az évszázados „rummillet” („görög-ortodox nép”) fogalmat a bolgá- húsz bolgár város és az isztambuli közösség rokkal kapcsolatban, és önálló nemzetként elismerni õket. A bolgárok szellemi képviselõi, kérvényt nyújtottak be a Portához egyesülése létrehozta az elsõ elismert nemzeti intézményt, a bolgár exarchátust, a bolgár „vladikák”-ra (püspökökre) vonatko- ami törvényszerûen felvetette a bolgár államiság kérdését is, belátható történel- zóan. Tiltakozások kezdõdtek Bulgária-szerte: mi perspektíván belül. Tirnovóban, Sztara Zagorában, Plovdivban, Szilisztrában, Vidinben, Pirotban, Vranjában, Stipben, Szkopjéban, Prilepben. A húsvéti ünnepi liturgia alkalmával 1860. április 3-án „Kelj föl, kelj föl, balkáni hõs…” az isztambuli Szent Sztefan-templomban Ilarion Makariopolszki püspök nem említette A XVIII. században, amikor a gazdasági és szociális modernizáció még a kezdeti meg a pátriárka nevét, s a templomot meg- szakaszában járt, a felszabadító harcok továbbra is a korábbi idõszak modelljét töltõ sokaság viharos örömmel üdvözölte a követték. A szabadság reménye még mindig a Habsburg Birodalommal és a mind patriarkátussal való szakítás aktusát. Ez az gyorsabban elõretörõ új nagyhatalommal, az Orosz Birodalommal függött össze. éles demonstráció „bolgár húsvét” néven vo- I. Nagy Péter cárnak a balkáni keresztényekhez intézett felhívásai a török hábo- nult be a történelembe. rú idején (1710) sok bolgárt is fellelkesítettek. Bolgár akciókat hajtottak végre A húsvéti akció híre „békés forradalom”- az 1716–1718-as és 1735–1739-es osztrák–török háborúk idején is (az utóbbi- hoz vezetett az egész bolgár etnikai területen Ilarion Makariopolszki ban Oroszország is részt vett), Nyugat-Bulgáriában (Kriva Palankától, Nistõl 8822 8833 és Dupnicától Vidin környékéig) felkelés tört ki. Ugyanebben az idõben nagy és politikai követeléssel, minthogy a török kormány által meghirdetett reformok számban jelentkeztek bolgár önkéntesek az orosz hadseregbe. itt semmiféle fejlõdést nem hoztak. A parasztok középkorias kizsákmányolás- A XVIII. század végén, a XIX. század elején az Oszmán Birodalom a nak, visszaéléseknek és önkényeskedésnek voltak kitéve. Szerbia iparkodott kardzsalik garázdálkodásával kapcsolatos anarchia súlyos idõszakát élte át. manipulálni a bolgárokat, hogy megkaparinthassa ezt a területet. Nis, Pirot, Az „aján”-ok (vidéki elöljárók, helyi „földesurak”) szeparatizmusa és a hadse- Berkovica és Belogradcsik körzetének népe Mancso Punin, Varban Panov és má- reg belsõ bomlása megteremtették a feltételeket a soha nem látott méretû és sok vezetésével 1835–1836-ban lázadozott. A felkelést vérbe fojtották. A török kegyetlenségû rablóbandák garázdálkodásához. Fosztogatók egész hadseregei kegyetlenkedések különösen elrettentõek voltak az 1841. évi felkelésre válaszul támadtak városokra és falvakra, a központi hatalom képtelen volt megfékezni Nis, Leszkovec (ma: Leszkovac, Szerbia) és Vidin térségében (vezetõi Miloje õket. A helyi hatalmasságok némelyike (kiemelkedik közülük a vidini Oszman Ivanov, Nikola Szrandak és mások). Sztanko Bojadzsi, Pujo, Krasztju kapitány Pazvantoglu) még önálló külpolitikát is folytatott. Ilyen körülmények között és Ivan Kulin felkelõi 1850-ben megtámadták Vidint, Lomot és Belogradcsikot, az oszmán hatalom megengedte a „rajá”-nak, hogy felfegyverkezzék, erõdöket de a szervezetlenség és a fegyverek hiánya újabb vérveszteségekhez vezetett. építsen. Jóllehet ritkábban, bolgárok is bekapcsolódtak a kardzsalibandákba. Végsõ soron a nemzetközi tiltakozások kényszerítették Törökországot arra, Évszázadok óta elõször szereztek a bolgárok tényleges harci tapasztalatot, és hogy az agrárreformokat ezen a bolgár vidéken is megkezdje. Érdekes lap a érezhették magukat szabad embernek. bolgár felszabadító mozgalom történetében a brailai lázadásoké (1841–1843), A bolgár részvétel az orosz–török háborúkban a XVIII. század végén és a amelyeket Vaszil Hadzsivalkov szervezett. A második felkelést (1842) a fi atal XIX. század elején még aktívabb. A legtömegesebb az 1806–1812 közötti és az Rakovszki tervelte ki. Ezeket a kísérleteket, amelyek nagy fegyveres alakulatok 1828–1829. évi háborúkban, valamint a szerbiai (1804) és görög (1821) felsza- (szabadcsapatok) Havasalföldrõl Bulgáriába való átdobására irányultak, a helyi badító mozgalmakban. Megjelenik az elsõ önálló „bolgár szárazföldi hadsereg” hatóságok meghiúsították. az orosz hadsereg kebelén belül, élén a bolgár Georgi Mamarcsov kapitánnyal. A krími háború (1853–1856) nagy reményeket és hatalmas csalódást hoz a A szerb felkelésben bolgár önkéntesek ezrei vesznek részt, a békét a bolgár Petar bolgároknak. Lázasan várták az oroszok megjelenését a Dunától délre, Rakovszki Icsko köti meg a Magas Portával. Még komolyabb a bolgár részvétel a görög megszervezte a Titkos Társaságot, mi több, egy kis szabadcsapat élén bevette szabadság kivívásában: itt Hadzsi Hriszto, Angel Gaci, Petar Moralija, Ivan magát a Balkán-hegységbe. Bolgár kereskedõk és vállalkozók szervezett körei Szeliminszki és még sokan mások tüntették ki magukat. Mivel a görög felkelést Bukarestben (a leendõ Jótékonysági Társulat) és Odesszában (Odesszai Bolgár az egész balkáni keresztény népesség mozgalmának fogták fel, a török hatósá- Közösség) önkénteseket toboroztak. Felkeléseket készítenek elõ Tirnovóban, gok megtorlási hulláma a bolgár városokon is végigsöpört. Gabrovóban (Nikola „Apó” kapitány) és Vidinben (Dimitar Petrovics). Minden Dibics „Zabalkanszki” tábornok hadjárata (1828–1829) mélyen behatolt terv meghiúsult, mivel a háború kimenetele Oroszország kudarcát hozta, a török a bolgár földre, a bolgárok tömeges megmozdulásaitól kísérve. Felmerült egy hatalom pedig gyors ellenintézkedéseket tett. bolgár fejedelemség létrehozásának terve (kezdetben Dobrudzsában), autonóm A szervezett felszabadító harc kezde- státussal, amely a frissen megalakult Szerbiáéhoz és Görögországéhoz lett volna te a nagy bolgár hazafi , Georgi Sztojkov hasonló. A háború azonban nem hozta meg a várt szabadságot. Bolgárok ezrei Rakovszki (1821–1867) nevéhez fûzõdik. léptek a számûzetés útjára, vetõdtek dél-orosz vidékekre (Besszarábiába, ma: Kotelben, egy eleven szellemû kisvárosban Moldva és Ukrajna része). Ahhoz a bolgár közösséghez csatlakoztak, amely már született, a körülményekhez képest alapos az elõzõ háborúk idején kialakult. Utódaik (mintegy nyolcszázezer fõ) ma is e mûveltséget szerzett. Rakovszki az értelmi- földeken élnek, „besszarábiai bolgárok” néven. Velük együtt (fõleg a mai Mold- ségi, a népvezér, az ügyes politikus és a való- vában) a gagauzok (türk nyelvet beszélõ ortodox bolgárok), akik a többi bolgár- di nemzeti ideológus legjobb tulajdonságait ral együtt keltek útra a tömeges kitelepülésnek ugyanebben a hullámában. ötvözte önmagában. Újságokat adott ki (ki- A krími háborúig (1853–1856), bár szervezetlenül, a bolgárok újra meg újra emelkedik közülük a Dunai Hattyú), kutatta megpróbálkoztak az idegen hatalom lerázásával. Próbálkozásaik sajnos nem a bolgár történelmet és folklórt, forradalmi találtak nagyhatalmi támogatásra, ellenkezõleg, mind erõsebb ellenállásba üt- költeményeket írt. A forradalmi romantikát köztek. Komoly felkelés körvonalait öltötte, akár orosz beavatkozást is kikény- felváltották a világos politikai motivációjú, szeríthetett volna (Georgi Mamarcsov segítségével) Velcso összeesküvése az eltökélt lépések. Minthogy már korán gaz- õsi fõvárosban, Tirnovóban (1835). Árulás következtében a kiépített szervezet dag forradalmi tapasztalatra tett szert, 1862- összeomlott, az összeesküvés vezetõit, élükön Velcso Atanaszovval, felakasztot- ben Rakovszki Belgrádban közel száz bolgár ták. Parasztlázadások sora robbant ki 1835–1850 között Bulgária északnyugati fi atalból megszervezte az elsõ bolgár légiót. vidékein (egy részük ma Szerbiához tartozik). Összefonódtak egy sor szociális Georgi Sztojkov Rakovszki A légió a nem sokkal megalakulása után 8844 8855 kirobbanó szerb–török konfl iktusban esett át a tûzkeresztségen. Azonban ha- radalmi Bizottságot, amelynek élén Ivan Kaszabov állt. A TKFB kezdetben a marosan feloszlatták, s ezzel meghiúsult Rakovszki terve, hogy átmenjen vele Románia által sugallt közös hadmozdulatok és a leendõ „román–bolgár állam” Bulgáriába. A légió, bár nem vált a megálmodott felszabadító hadsereg magvá- eszméjét tûzte zászlajára, amelyet Rakovszki elvetett. Az eszme valóban ké- vá (a tervek szerint el kellett volna jutnia a történelmi fõvárosba, Tirnovóba, részéletû, miután a bizottság közzé teszi híres Emlékiratát – a frissiben létrejött hogy ott kihirdesse a bolgár szabadságot), seregnyi forradalmárt készített Osztrák–Magyar Monarchia hatása alatt azt javasolják a szultánnak, hogy ki- fel, köztük Vaszil Levszkit, Sztefan Karadzsát, Ivan Kaszabovot, Hriszto kiáltják „Bulgária cárjá”-nak is. A bolgároknak széles körû autonómiát kell kap- Makedonszkit, Hriszto Patrevet és másokat. Kiábrándulva az önzõ szerb niuk, saját parlamenttel, hadsereggel, bolgár kormányzóval. Ez a terv (késõbb politikából, a Görögországgal létesített kapcsolatok eredménytelenségébõl, hasonlót ajánlanak az „öregek” is) természetesen nem kelt visszhangot a török Rakovszki Bukarestben telepedett le (1863). Továbbfejlesztette szabadcsapat- kormány köreiben. Ugyanakkor nagymértékben kompromittálja a TKFB-t a taktikáját, amely szerint a szabadcsapatok- forradalmi emigráció körében, és a szervezet nak egységes hadsereggé kellett volna fejlõd- széthullásához vezet. niük, bolgár kormánnyal és fõparancsnokkal A Jótékonysági Társulat fi nanszírozásával („legfõbb vojvoda”) az élen. Rakovszki körül lép bolgár földre 1867-ben Panajot Hitov és olyan politikai és forradalmi kör alakult Filip Totju szabadcsapata. Nem céljuk felkelés ki, amely a legradikálisabb „párt” volt az kirobbantása, inkább benyomásokat akarnak egész emigrációban. A bolgár vezérek közül szerezni az országban uralkodó közhangu- Rakovszki utasította el legelõször az elva- latról. Csak Filip Totju csapata bocsátkozik kult ragaszkodást Oroszországhoz és más harcba, de ez nagy hatást tesz a bolgárokra. külsõ erõkhöz, õ mérte fel elõször világosan Megjelenik a bûvös komita szó, a lázadó és a felparázsló balkáni sovinizmust. A nemzeti forradalmár szinonimája, aki a „Szabadság forradalom pátriárkájának nem adatott meg, vagy halál!” jelszót hirdeti. Megalakul a hogy továbbfejlessze eszméit, ereje teljében második bolgár légió is Belgrádban, ezúttal ragadta el a tüdõvész, a halál. azonban még nagyobb a szerb rosszindulat. A XIX. század hatvanas éveiben az emigrá- A légiót feloszlatják, az önkéntesek Romániá- ciós körökben más politikai csoportosulások ba távoznak. A TFKB-hoz közeli aktivisták se- is szervezõdtek. A konzervatív és oroszbarát gítségével alakul meg a légionistákból Hadzsi tendenciát a Jótékonysági Társulat testesí- Panajot Hitov Hadzsi Dimitar Dimitar és Sztefan Karadzsa szabadcsapata. tette meg, élén Hriszto és Evlogi Georgiev Megjelenésük Bulgáriában még mélyebb nagykereskedõkkel. Orosz befolyásra 1866- benyomást kelt, mint az 1867-es szabadcsa- ban az „öregek” szorgalmazták a szerb–bol- patoké. Ez a kis, 127 fõs félkatonai egység, az gár (délszláv) állam létrehozásának eszmé- akkori forradalmi emigráció színe-java, súlyos jét. Elképzelésükkel szembeni valamennyi harcokat vív a sokszoros túlerõben lévõ török fenntartásunk mellett hangsúlyoznunk kell, erõkkel, egész útja során a Dunától a Balkán- hogy az „öregek” nem tettek semmiféle hegységig. Csak néhányan menekülnek meg, engedményeket a nemzeti érdek rovására csodával határos módon, a foglyokat (köztük – szerintük Bulgáriának magában kell fog- a sebeiben haldokló Sztefan Karadzsát) kivég- lalnia (Dunai-)Bulgária, Trákia és Macedónia zik vagy életfogytig számûzik. A bolgár köz- területét. A bolgár kérdés megoldásának ter- vélemény, különösen a fi atalságé, piedesztálra vét (ezúttal a Törökországgal való dualizmus emeli a hõsies önfeláldozást, és nem véletlen, alapján) 1867-ben az õ nevükben nyújtották hogy Hriszto Botev éppen Hadzsi Dimitarnak be a párizsi békekonferencián. A Jótékonysá- szenteli egyik legszebb költeményét. A ta- gi Társulat kibékíthetetlen ellentétben volt pasztalt forradalmárok körében azonban a a forradalmi erõkkel („fi atalok”), és ebben szabadcsapat hõstette más, fontosabb követ- mindkét fél hibás. A mérsékeltebb „fi atalok” kezményekkel is jár: kezdetét veszi a felszaba- 1866-ban létrehozták a Titkos Központi For- Filip Totju Sztefan Karadzsa dítási stratégia átértékelése. 8866 8877 A forradalmi szervezet és nagyjai

A balszerencsésen alakult 1868. év után a forradalmi elméletben és gyakorlatban minõségi átalakulás következik be Vaszil Levszki és Ljuben Karavelov tevékeny- sége nyomán. Maguk köré gyûjtik az emigráció és – ami még fontosabb – Bulgá- ria radikális erõit. Vaszil Ivanov Kuncsev (1837–1873), akit harcostársai „Diakónus”-nak és „Levszki”-nek neveznek, a bolgár nép „Apostol”-ként emleget, a Balkán-hegység lejtõjén elterülõ Karlovóban született. Árva gyermekként kolostorba került szerzetes lett Ignatij diakónus néven. Mélyen hívõ keresztény, ugyanakkor eltökélt híve népének. 1862-ben levetette a csuhát, és beállt Rakovszki légiójába. Sok hányattatás után – be- leértve bebörtönöztetését is Plovdivban – 1867- ben Bukarestbe ment, és Rakovszki javaslatára zászlótartó lett Panajot Hitov szabadcsapatá- ban. Belépett a második légióba 1868-ban. Sú- lyos betegségébõl kilábalva ismét Romániába ment. Hitovhoz írt levelében arra céloz, hogy új utat keres a szabadság felé, amelynek kilátá- sait így ítéli meg: „Ha nyerek, az egész népnek nyerek, ha vesztek, csak önmagamat vesztem.” Bukarestben Levszki támogatást kap a „fi ata- Vaszil Levszki lok”-tól, és hozzálát tervei megvalósításához. Az emigráció aktivistáinak képzeletét még mindig uralja egy olyan felkelés gyõzelmének romantikus ábrándja, amely kis létszámú szabadcsapatokkal megvívható. Levszkinek, aki jobbára eleven kapcsolatban áll az ország népével, meggyõzõdése, hogy sikeres felkelés csak hosszú, módszeres belsõ elõkészítés után indítható. Nevezetes több hónapos „körútjait” 1868-tól 1872-ben bekövetkezett elfogatásáig folytatja, s ezek jóvoltából sok városban és faluban alakulnak „magánkezdeményezésû” (helyi) forradalmi bizottságok. A legsûrûbb hálózat a Balkán-hegység két oldalán jön létre, de az Apostol tervezi ilyen katonai-politikai struktúrák kialakítását mindenütt Moesiában, Trákiában és Macedóniában. Aligha véletlen, hogy Levszki két segítõtársa (õ maga trákiai) Angel Kancsev (Észak-Bulgáriából) és Dimitar A bolgár nép nemzeti felszabadító mozgalma Obsti (Macedóniából). Ljuben Karavelov 8888 8899 Az új forradalmi eszmék lelke a kortársak állítása szerint, Ljuben Karavelov („a fõ apostol”) helyét, Atanasz Uzunov és Sztefan Sztambolov képtelennek (1834–1879) tehetõs koprivsticai család sarja, aki Moszkvában szerzett széles bizonyultak arra, hogy aktivizálják az országon belüli bizottságokat, vagy hogy körû mûveltséget. Született értelmiségi, újságíró és író, az orosz forradalmi a romániai emigráció erõit egyesítsék. Az elõbbit elfogták Haszkovóban (ez a demokraták eszmei hatása alatt áll, de kapcsolatot tart európai radikális szerve- lebukás sok további letartóztatással járt, és újabb csapást mért a szervezetre), zetekkel is. Valahogy „oldalról” kerül be a „fi atalok” közé, de tekintélyt paran- az utóbbi a török rendõrség elõl kénytelen volt újból Romániába menekülni. Az csolóan, ellentmondást nem tûrõen. Karavelov 1867-ben megszervezi a maga emigráció köreiben Botev vezetõ pozíciója erõsödött meg. Bolgár Bizottságát Belgrádban, szabadcsapatokat készít fel arra, hogy átmenje- A lánglelkû nemzeti költõ és forradalmár, nek Bulgáriába. Drámai megpróbáltatások után (többek között bebörtönöztetés Hriszto Botev (1847. december 25/1848. ja- Pesten) 1869-ben Bukarestben állapodik meg. Odesszai bolgárok segítségével nuár 6–1876. június 2.) Botjo Petkov Daszkal szervezi meg a Szabadság címû lap kiadását, amely az emigráció forradalmi néptanító családjában született, Kaloferben. szárnyának elsõ igazi szócsöve. A Szabadság körül aktivisták olyan köre alakul Odesszában tanult, egy ideig Zadunajevka ki, amely Levszkivel együttmûködve létrehozza a Bolgár Központi Forradalmi besszarábiai bolgár faluban tanítóskodott. Rö- Bizottságot (BKFB). A BFKB szervezõ munkája 1872-ig szerénynek mondható, vid idõre visszatért hazájába, de 1867-ben már inkább elméleti kérdésekkel foglalkozik, miközben Levszki és eszmetársai Bul- Bukarestben volt. A pénzhiány meghiúsította gárián belül kiépítik a Belsõ Forradalmi Szervezet alapjait. Irányítónak a lovecsi apja terveit, hogy tovább taníttassa. A fi atal bizottságot jelölik ki, minthogy a nagyobb városokban (Tirnovóban, Ruszéban, Botevet magával ragadta a szegény emigráció Plovdivban) sokkal jobban kell tartani a török rendõrség éberségétõl. A lovecsi (a „földönfutók”) lázadó hangulata, 1868-ban bizottságnak olyképpen kellett felépülnie, mint „a BKFB elsõ osztálya” („ideigle- Zseljo vojvoda titkára lett, akinek szabadcsa- nes kormány”), a bukaresti BKFB pedig az emigráció vezetõje volt. pata azonban a román hatóságok intézkedései Bukarestben 1872 április–májusában összehívták a BKFB közgyûlését, amely miatt nem kelhetett át Bulgáriába. Tanító volt elfogadta a forradalmi szervezet programját és alapszabályát. A forradalmárok Alekszandriában és Izmailban, megírta gyújtó egyértelmûen hangsúlyozzák, hogy a leendõ állam az önálló harc útján alakítandó hangú költeményeit, közel került az orosz ki. Elvben nem utasítják el a szövetséget más balkáni keresztényekkel, de határo- forradalmárokhoz (a nihilistákhoz). Botevet zottan elítélik a bolgár területekre ácsingózó szerbek és görögök sanda szándékait. vonzották Proudhon és Bakunyin eszméi, A szabadságot „erkölcsi és fegyveres forradalom” eredményeképpen fogják kivívni, Hriszto Botev üdvözölte a párizsi kommünt, de hû maradt a szabad Bulgária demokratikus, parlamentáris felépítésû állam lesz. Levszki meg- mélységes bolgár hazafi ságához. gyõzõdése szerint „tiszta és szent köztársaság”-nak kell lennie, ahol az emberek Rakovszkihoz és Karavelovhoz hasonlóan Botev is adott ki forradalmi újsá- egyenlõ jogokat élveznek, vallásra és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül, got Bolgár Emigránsok Szava címmel (1871). Bukarestben Karavelov legköze- a törvény fennhatósága alatt. A közgyûlésnek nem sikerült teljesen elsimítania lebbi munkatársa lett, sajnos Levszkivel való kapcsolata csak epizodikus volt. az aktivisták közötti nézetkülönbségeket, beleértve Levszkit és Karavelovot is, de Karavelov visszavonulása után, akivel súlyos konfl iktusba került, Botev lett az magas szintû egyetértésre jut a forradalom útját illetõen. Egészében véve túlsúly- emigráció legifjabb és radikális erõinek legtekintélyesebb vezetõje, 1875-ben a ra jut Levszki stratégiája, aki bizottságok tömeges szervezését, a belsõ szervezet BKFB tagjává választották, és a szervezet ideológusa lett. Botev Zászló címû prioritását, az össznépi ügy érdekében erõs fegyelmet sürget. újságja a bolgár forradalom orgánuma lett, költeményei pedig a lázadó bolgár A bolgár forradalmi szervezetnek igen súlyos csapást kellett elviselnie már ifjúság „dalai”-vá váltak. létének hajnalán: Levszki elfogatását és felakasztását, amelyet közvetve segítõ- A boszniai felkelés (1875 nyarán) motiválta a BKFB döntését, hogy az or- társának, Dimitar Obstinak a kalandorsága idézett elõ. Kakrina falunál, Lovecs szágot forradalmi körzetekre osztva meghirdeti a felkelést Bulgáriában. Az közelében 1872. december 26-án az Apostolt elfogta a rendõrség, Szófi ában emigráns aktivisták túlbecsülték a bizottságok lehetõségeit, a felkészülésre elítélték, és 1873. február 6/19-én felakasztották. Halála vízválasztónak bizo- szánt idõ pedig végképp kevésnek bizonyult. Az országba küldött „apostolok” nyult, a többi forradalmár nem nõtt fel hozzá. Már a nagy Apostol életében sok tevékenysége komoly akadályokba ütközött. Levszki legközelebbi harcostársai olyan aktivista volt, aki nem tudta teljesen átlátni az õ felszabadító stratégiáját. joggal bírálták a BKFB kapkodását. Ellenkezõ irányban hatott az orosz diplomá- A szervezeten zavarodottság lett úrrá, felütötték fejüket a régi ellentmondás- cia is. Szeptember 16/28-án számottevõ felkelési kísérlet csak Sztara Zagorában ok és tétovaságok. Maga Karavelov sem állt a helyzet magaslatán, a kirobbant volt, ahol Sztefan Sztambolov „apostolkodott”. Az elgondolás kudarcba fulladt, személyes ellenségeskedések arra késztették, hogy visszavonuljon a BKFB-tõl. ugyanez történt más központokban (Sumenben és Ruszéban) is. Az ambiciózus Leállította újabb forradalmi újságját, a Függetlenséget, és Tudás címmel mû- felkelési terv kudarca szétzilálta az emigráns köröket, Botev beadta lemondását, velõdési folyóiratot indított (1875). Akiknek el kellett volna foglalniuk Levszki és a BKFB széthullott. 9900 9911 Az „áprilisi eposz” (1876) török hatóságok tudomást szereztek a készü- lõ akcióról, és a szervezõk elfogásával megpró- Az áprilisi felkelés az egyik legváratlanabb esemény a sok évszázados bolgár tör- bálták megelõzni. Az árulás lebukással fenye- ténelemben, az újjászületés történetének legfennköltebb és legtragikusabb lapja. gette a gondosan kiépített szervezetet, ami Az „elkeseredett forradalom”-ról szóló határozatot a legifjabb, legradikálisabb arra indította Todor Kableskov segédapostolt, forradalmárokból álló „gyurgyevói bizottság” hozta meg. Az országot négy for- hogy idõ elõtt meghirdesse a felkelés kezdetét radalmi körzetre osztották: I. tirnovói (élén Sztefan Sztambolovval), II. szliveni Koprivsticában (1876. április 20/május 1.). (itt a fõ apostol Ilarion Dragosztinov A példát Panagjuriste és a IV. körzet tucatnyi volt), III. vracai (Sztojan Zaimov ve- más kisvárosa és falva is követte, Benkovszki zetésével), IV. plovdivi (ennek vezetõje megalakította legendás „szárnyaló szabadcsa- Panajot Volov volt). Mindegyik veze- pat”-át. Április 22-én Panagjuristéban kikiál- tõnek volt néhány segítõje, és sürgõsen tották a szabadságot, felszentelték a zászlót kerestek katonai instruktorokat is. Úgy (Rajna „Hercegnõ” tanítónõ készítette), meg- tervezték, hogy gyorsan aktivizálják a alakult az „ideiglenes kormány”. A bolgárok népfelkelõket, megszervezik és felfegy- megerõdítették településeiket vagy erõdített verzik a lakosságot, nagy katonai akci- táborokat létesítettek a hegyekben, de nem ókat visznek végbe 1876 májusában. tudtak ellenállni a túlerõben lévõ, korszerûen A pontos dátumot késõbb kellett volna felfegyverzett ellenségnek. A felkelés leverésé- Felkelõk faágyúval Rajna Popgeorgieva ben nemcsak reguláris csapatok vettek részt, kijelölni, ez azonban elmaradt. (Rajna „Hercegnõ”) Az elõkészítés a IV. körzetben volt a leglelkesebb és a legsikeresebb, amely- hanem a basibozukok fosztogató bandái is. nek központja Panagjuriste lett, a legerélyesebb segédapostol pedig Georgi Vérbe borult Panagjuriste, az Eledzsik tábor, tucatnyi falu a Közép-hegységben, Benkovszki (a koprivsticai születésû Gavril Hlatev álneve). Volov, felismerve Trákiában és a Rodopéban. A legnagyobb öldöklést Batakban hajtották végre, Benkovszki képességeit, valójában átengedte neki a vezetõ helyet. A többi ezt Januarius Aloysius MacGahan amerikai újságíró írta le, tudósítása megrázta körzetben az elõkészítés sok akadályba a világ közvéleményét. ütközött a fegyverhiány és a hatóságok A tirnovói körzetben a felkelés ébersége miatt. A vracai körzetben ment nem vett ekkora lendületet a ha- a leggyengébben a munka. A tervezett V. tóságok gyors intézkedései miatt: körzet (Szófi a környéke és Észak-Macedónia elfogtak néhány apostolt és a legjobb egy része) létre sem jött N. Szlavkov apos- helyi aktivistákat. Egyes települések tol letartóztatása miatt, ami arra késztette (Kravenik, Novo Szelo és mások) Nikola Obretenovot (akit e körzet fõ-apos- felkeltek, Canko Djusztabanov, Hari- tolának szántak), hogy Romániába mene- ton pópa, Hriszto Patrev és mások küljön. A ebukástól való félelem és az 1875. vezetésével néhány szabadcsapat is év tanulságai a másik véglethez vezettek: alakult. Hariton pópa csapatának A bataki templom Bulgárián kívül nem tartottak fenn „külsõ” hõsies ellenállása kapott legnagyobb bizottságot vagy központot, amely az emig- visszhangot, a drjanovói kolostorban kerítették be a török csapatok. Kira- ráció erõit szervezte volna Romániában, katperek követték egymást Tirnovóban, a vezéregyéniségeket kivégezték Oroszországban és Szerbiában. Legfõképp vagy Diarbekirbe, illetve Szíriába számûzték. A szliveni körzetben Sztoil ezen fordult meg a felkelés sorsa, beleértve a szabadcsapata tüntette ki magát, amelyet Jambol környékén vertek szét. Botev-féle és más szabadcsapatokat is. A vracai körzetben a hatóságok megelõzõ intézkedései megbénították a Benkovszki és Volov 1876. április 14-ére gyenge forradalmi erõket. Itt Hriszto Botev szabadcsapatának hõsies hadjá- népgyûlést hívott össze Oboristére, itt sors- rata volt a legjelentõsebb megmozdulás, a csapat a Radetzky gõzhajón kelt döntõ határozatokat hoztak, többek között át Romániából. A lánglelkû költõ és forradalmár maga állt kétszáz népfel- a kirobbantás elõrehozásáról, ha a lebukás kelõje élére, és a Vola-hegy közelében (Okolcsicánál) lelte halálát a Balkán- veszélye fenyeget. A plovdivi és pazardzsiki Georgi Benkovszki hegységben, nem messze Vracától (1876. június 2-án). Botev halálának nap- 9922 9933 ját hagyományosan úgy ünnepelik a bolgárok, mint a Bulgária szabadságáért lagymatag harci cselekményei közepet- elesett hõsök napját. te Gurko lendületesen nyomult elõre Más szabadcsapatok is behatoltak Bulgáriába 1876-ban a felkelés támoga- ellenséges területen, és már július 7-én tására (T. Sztojanov, Sz. Grancsarov, T. Velkov csapatai). Azok az emigráns felszabadítottaTirnovót, a fõvárost. forradalmárok, akiknek nem sikerült bekapcsolódniuk az áprilisi felkelésbe, Nyomban átkelt a Balkán-hegységen, Szerbiába indultak, és derekasan helytálltak az 1876 júniusában kirobbant villámgyorsan elfoglalta Kazanlakot, szerb–török konfl iktusban. Ott született meg harci indulóként a „Zúg a Sztara és Nova Zagorát. Elõrenyo- Marica” kezdetû dal – a késõbbi bolgár népfelkelés és a Harmadik Bolgár Cár- mulását azonban az orosz hadvezetés ság indulója. nem biztosította, Gurko csekély erõi pedig képtelenek voltak feltartóztatni a török ellentámadást. A Sztara Zagora körüli súlyos harcokban estek át a tûz- Az orosz–török felszabadító háború (1877–1878) keresztségen a bolgár népfelkelõk, cso- dálatos bátorságról téve bizonyságot. Az áprilisi felkelés véres leverése vetette fel elõször a bolgárkérdést a világ Visszavonulásuk során az orosz–bolgár demokratikus közvéleménye elõtt. Tiltakozások, nagygyûlések, segélygyûjtõ egységeknek mindenáron meg kellett akciók sora támogatta a sokat szenvedett bolgárságot szerte Európában a tartaniuk a Sipka-szorost – itt követke- szláv Oroszországtól egészen a messzi Írországig. A „bolgárokkal elkövetett zett be 1877. augusztus 9/21. és 13/25. szörnyûségek” foglalták el az európai sajtó címoldalait. „Véget kell vetni a között az egész háború legdrámaibb gyilkos birodalmaknak!” – írta a nagy francia író, Victor Hugo. A bolgárok ütközete. Maroknyi orosz és bolgár védelmében emelték fel szavukat az akkori Európa legkiválóbb elméi: Darwin, harcos, jóformán teljesen muníció Mengyelejev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Turgenyev, Garibaldi és még sokan Orosz katonák Tirnovóban nélkül, visszaverte Szulejman pasa mások. Kánitz Félix Fülöp rajza negyvenezer fõs seregének rohamait, A nagyhatalmak ezúttal nem hagyhatták fi gyelmen kívül az évtizedeken át és javarészt ezen múlott az egész há- tudatosan mellõzött bolgár ügyet. Az 1876 végére a török fõvárosba összehí- ború kimenetele. Az orosz hadvezetés súlyos hibái vezettek egy másik nagy drá- vott nagyköveti konferencia viszonylag elfogadható megoldást talált. Azokat a mához is ebben a háborúban: Pleven ostromához. Miközben az oroszok a közeli területeket, ahol tõsgyökeres és többségben lévõ bolgár lakosság élt, két, széles Nikápolynál késlekedtek, Oszmán pasa erõltetett menetben megérkezett a jóval körû autonómiával rendelkezõ területben egyesítették: Keleti Terület (Tirnovó távolabbi Vidinbõl. Pleven bevehetetlen erõddé vált. Az oroszok és a szövetsé- székhellyel) és Nyugati Terület (Szófi a központtal). Nem számítva a bolgár nép ges románok által vezetett három ostrom nem járt eredménnyel, és több ezer mesterséges szétválasztását két adminisztratív struktúrára, lényegében ez a áldozatot követelt. Csak a tapasztalt Totleben tábornok kinevezése után esett el terület egybeesett a bolgár exarchátuséval. Felismerve a nagyhatalmak közötti az ostromgyûrûbe zárt Pleven (1877. november 28-án, új idõszámítás szerint). ellentmondásokat, a Mithad pasa vezette új török rezsim elvetette a tervet. A Ettõl kezdve a kezdeményezés túlnyomórészt orosz kézbe került. Az újjáalakult háború maradt az egyetlen út, és ez az adott pillanatban egybeesett Oroszország nyugati hadseregcsoport Gurkóval az élén a zord tél ellenére átkelt a Balkán- érdekeivel. hegységen, és elfoglalta Szófi át (1878. január 4.). Ugyanakkor Sipka-Sejnovónál A háború 1877. április 12/24-én tört ki, II. Sándor cár Kisinyovban kibocsá- Vejszal pasa serege vereséget szenvedett, január 16-án elesett Plovdiv, január tott kiáltványával. Az orosz hadseregen belül harcolt a „bolgár népfelkelés” is, 26-án pedig Drinápoly is. Az orosz seregek már Isztambult fenyegették, s ez arra amelyre a háború kezdetén lekezelõen tekintettek, és kisegítõ feladatokat bíztak kényszerítette a török kormányt, hogy békét kérjen. A fegyverszüneti egyez- rá. Június 10/22-én Zimmermann tábornok erõi az észak-dobrudzsai Macsin ményt január 19/31-én írták alá, február 19-én/március 3-án pedig megkötötték városnál (ma: Macin, Románia) léptek bolgár földre. A fõ csapás azonban a történelmi San Stefanó-i békeszerzõdést. Bulgária évszázadok óta áhított sza- Szvistovnál valósult meg június 15/27-én, ahol harccal keltek át a Dunán, és badságának küszöbére érkezett. biztosították az elõrenyomulás fõ hídfõállását. Az orosz erõk három csoport- A háborúban nemcsak oroszok és bolgárok vettek részt, hanem más népek ban küzdöttek: a keleti (III.) Sándor trónörökös fõparancsnoksága alatt állt, a képviselõi is. Az orosz sereg kötelékében a birodalomhoz tartozó Lengyelország, nyugati élén Kredener tábornok, az ékben Gurko tábornok állt. Gurko hadsereg- Ukrajna, Finnország katonái és tisztjei is harcoltak. Román csapatok javarészt csoportja, amelyhez a bolgár népfelkelõk is tartoztak, volt a legkisebb létszámú Plevennél küzdöttek. Amikor a háború kimenetele világossá vált, Szerbia is be- (12 000 fõ), de õk kapták a legnagyobb szabású feladatokat. A másik két csoport avatkozott, szándékai azonban cseppet sem voltak önzetlenek: a szerbek bolgár 9944 9955 A Harmadik Bolgár Cárság: fellendülés és tragédia

Az elsõ megpróbáltatások

Nehezen és sok vér árán kivívott szabadsága elsõ mámorát élte még a bolgár nép, amikor újkori történelme az elsõ kihívással szembesítette. A távoli 1815-ben, az úgynevezett „íratlan európai alkotmány”-ban megalapozott hagyomány szerint a nagyhatalmak kisajátították a politikai jóváhagyás vagy el nem ismerés jogát minden újonnan alakult állammal kapcsolatban az öreg kontinensen. A San Stefanó-i Bulgária megjelenése – egy közel 170 000 négyzetkilométeren fekvõ, jelentõs gazdasági, demográfi ai és szellemi potenciállal rendelkezõ államé – lehe- A Sipka-szorosi csata (rajzok Ágyúkat szállító oroszok tõvé tette, hogy az ország önálló szerepet játsszék a Balkán-félsziget szívében. Ez a Vasárnapi Újság egy 1877-es számából) a Sipka-szorosban arra késztette London, Bécs és Párizs diplomatáit, hogy a vaskancellár, Bismarck támogatásával átszabják a bolgár nép etnikai, területi és kulturális térképét abban városokat és területeket foglaltak el (Bela Palanka, Nis, Pirot), mohó pillantáso- a reményben, hogy ezt a veszélyt, amely az „európai koncert”-et veszélyezteti, a kat vetve még Vidinre és Szófi ára is. minimumra faragják le. Az elszigetelt és következetlen politikát folytató Szent- Ajándék volt-e a bolgár szabadság? – ez a kérdés, ilyen vagy olyan árnyalattal, pétervár támogatta egy új kompromisszumos szerzõdés eszméjét. Az 1878. július több mint egy évszázada foglalkoztatja nemcsak a bolgárokat, hanem barátai- 3-án Berlinben aláírt dokumentum öt részre szakította Bulgáriát: a vazallus Bol- kat és rosszakaróikat is. Tagadhatatlan az orosz nép és hadsereg szerepe, de a gár Fejedelemségre (Moesia); Kelet-Rumélia autonóm területre (Észak-Trákia); reformátor-monarcha, a felszabadító II. Sándor cár személyes érdeme is a bolgár Macedónia és Drinápolyi-Trákia a török szultán uralma alatt maradt; Románia felszabadulás kivívásában. Senki sem tagadhatja azonban a bolgár nép önfeláldo- elszakította Észak-Dobrudzsát, Szerbia pedig a bolgár Morava mentét. zását (beleértve Oroszországban és Romániában élõ közösségeit és emigrációját A nagyhatalmak által kikényszerített is), amely vérét ontotta az évszázadok óta szomjazott szabadságért. A különbözõ szerzõdés képtelenségétõl függetlenül, öt bolgár körök (különösen a forradalmi aktivisták) kísérletei, hogy tevõlegesen részt évszázados rabság után, Bulgária visszatért vegyenek a háború elõkészítésében és menetében, a konzervatív orosz politikusok természetes közegébe, a keresztény civilizáci- és katonák ellenállásába ütköztek. És mégis, a bolgár népfelkelõk a gyakorlatban óba. A berlini diktátum mélységes igazságta- bizonyították be, hogy a bolgárok méltók a szabad életre. A harci cselekmények- lansága megszilárdította a nemzeti erõket, és ben ilyen vagy olyan formában a lakosság is részt vett, amely minden lehetséges azokat az állami-intézményi építkezés útjára segítséget megadott a katonáknak. Az ellenség hátában felderítõ és bomlasztó te- terelte. Éveken keresztül közbeszéd tárgya vékenységet folytattak rögtönzött szabadcsapatok, „öreg vojvodák” vezetésével volt a „bolgár csoda”, a gazdasági, szociális, (Panajot Hitov, Petko Kirjakov „kapitány” és mások). A történelmi folyamatok kulturális, katonai, politikai fellendülés. elfogulatlan elemzése világosan mutatja, hogy a bolgárok nem különböznek más Az új bolgár államiság építésének elsõ balkáni keresztényektõl – a szerbek és görögök szabadsága, bár népfelkelésekkel lépéseit azon szolgálat tevékenysége jelentet- kezdõdött (amelyek az áprilisi felkeléshez képest összehasonlíthatatlanul kedve- te, amely még az orosz–török háború idején zõbb körülmények között zajlottak), végsõ soron szintén Oroszország katonai alakult meg, élén Vlagyimir Cserkasszkij her- aktivitásának és más „nagyhatalmak” beavatkozásának köszönhetõ, akik termé- ceggel, ezt váltotta fel a Bolgár Fejedelemség szetesen saját érdekeiket követték. Így léptek át a bolgárok 1877–1878-ban egy új Polgári Vezetésének Kancelláriája Dondukov- korszakba, a szabad bolgár állam korszakába. Dondukov-Korszakov herceg Korszakov herceg vezetésével. Mivel a berlini 9966 9977 békeszerzõdés csak kilenc hónapra engedélyezte az orosz csapatoknak és ad- lyek kívül maradtak a Bolgár Fejedelemség területén, kihívás volt Európával minisztrációnak, hogy az országban maradjanak, Oroszország meggyorsította szemben, és jelzése annak a kemény eltökéltségnek, hogy kiállnak a bolgár a Bolgár Fejedelemség állami-közigazgatási rendszerének kiépítését. Mindkét nemzet egysége mellett. A nemzet és a jövendõ nemzedékek iránti felelõsség- szolgálat alkalmazta egyrészt az orosz tapasztalatokat a közigazgatásban és érzettõl áthatva az alapítók legelõször az elszakított bolgár területek kérdését az állami intézmények felosztásában, másrészt a nyugat-európai közigazgatási bocsátották vitára, még az alkotmánytervezet elõtt. Egyhangúlag szövegezték rendszerek felépítésére jellemzõ elveket. Az eredmény bámulatos volt: 1879 meg a nagyhatalmaknak címzett memorandumot, amelyben követelték, a „mû- elején a Bolgár Fejedelemségnek már állami rendszere volt a közigazgatási fel- velt Európa” adjon lehetõséget a bolgár népnek arra, hogy „egész lehessen (egye- osztás, az adóügy, az igazságügy, a nemzetgazdaság, a védelem és határõrség, a sülhessen – a szerzõ megj.) olyan körülmények között, amelyek módot adnak rá, rendõrség, az oktatás, a postaügy, a bankügy és a könyvtárügy területén. Ebben hogy békében élhet és háborítatlanul fejlõdhet”. a néhány hónapos idõszakban feltöltötték az állami-közigazgatási struktúrák Az alkotmánytervezetet a bulgáriai igazságügy megteremtõje, Szergej létszámát, kizárólag bolgárokkal. Lukijanov dolgozta ki még 1878 õszén. Miután megkapta a jóváhagyást a cári Élénk vitákat váltott ki a fejedelemség új fõvárosának kérdése. A Szófi a és kancelláriától, csekély javításokkal, liberálisabb változatban juttatta el Bulgá- Veliko Tirnovo közötti választásban stratégiai szempont volt a Moesiában, riába. A dokumentum, amelyet cári ajándékként mutattak be a bolgároknak, Trákiában és Macedóniában élõ bolgár nép leendõ egyesítése. Szófi a javára dön- mérsékelten konzervatív szellemben készült, a belga alkotmány mintájára, a tötte el a kérdést, hogy a szabad és még fel nem szabadult területek szempont- bolgár értelmiség szabadságszeretete, az újjászületés kulturális és mûvelõdési jából központi fekvésû, valamint hogy fontos kommunikációs és közlekedési hagyományai hatották át. csomópont. Ezt a várost választották az új állam fõvárosául. A tervezetrõl felforrósodott légkörben zajló viták az országban a XIX. század A Bolgár Fejedelemség állami-közigazgatási berendezkedésével párhuzamo- hetvenes éveiben formálódó pártrendszer szempontjait juttatták kifejezésre. san, nyomban a felszabadulás után, két alapvetõ politikai irányzat alakult ki a A képviselõk két irányzat, a konzervatív meg a liberális köré tömörültek. Az elõb- kor bolgár társadalmában: az oroszbarát és az oroszellenes. A felosztás viszony- biek az oszmán iga alól frissen felszabadult bolgár társadalom politikai éretlen- lagos, hiszen még a leglelkesebb oroszbarátok sem fogadták el az abszolutizmust ségét hangsúlyozták, vagyoni és oktatási cenzus bevezetése, kétfordulós válasz- mint lehetséges változatot Bulgária számára. A választóvonal Bulgária külsõ szö- tások, kétkamarás parlament mellett kardoskodtak. Elképzeléseik a liberálisok vetségesének megválasztása volt, ami meghatározta az irányzatok eszmei-poli- elkeseredett ellenállásába ütköztek, õk a javasolt korlátozások ellen érveltek. tikai arculatát is. Bulgária már az újjászületés idején világosan és egyértelmûen A konzervatívok és a liberálisok közé a vita eszmei választóvonalat vont és kinyilvánította európai orientációját. Politikai és eszmei példákat és sugallatokat idõnként éles összeütközéssé fajult. Az ellentétes nézõpontok a szabad Bulgária keresett a nyugat-európai iskolákban és irányítási modellekben. A magántulaj- jövõbeni fejlõdését illetõen hosszú távon rányomják bélyegüket a nemzet poli- don, a vállalkozás, a modern infrastruktúra, a politikai élet demokratikus rendje tikai életére és az állampolitikára, a sorsdöntõ fordulópontokon Bulgária mindig és az alapvetõ emberi jogok és szabadságok szavatolása – ezek voltak az akkori meghasonlik önmagával. nyugat-európai demokratikus gyakorlat legfontosabb posztulátumai, amelyeket A fejedelemség alaptörvényének vitája során a liberálisoknak sikerült meg- átvett a bolgár társadalom. Ezek határozták meg az elsõ bolgár alkotmány fi lo- gyõzniük a képviselõk többségét olyan alkotmányszövegek megszavazásáról, zófi ai és ideológiai kereteit. amelyek a népet szuverénnek, a fejedelmet a nép felhatalmazottjának nyilvá- nítják, egyenlõ jogokat biztosítanak mindenkinek a törvény elõtt, általános választójogot, a születési privilégiumok tilalmát, gondolat-, vallás-, szólás- és sajtószabadságot, a személyiség, munka és tulajdon sérthetetlenségét, a gyüle- Az alkotmány kezéshez és tanuláshoz való jogot garantálják. Az államhatalom legfõbb szerve az egykamarás nemzetgyûlés lett, amelyet a nép közvetlenül választ, a végrehaj- Veliko Tirnovo, 1879. február 10. A hajdani bolgár fõvárosban 229 nemzet- tó hatalom pedig a minisztertanács kezében összpontosult. A nemzet szellemi gyûlési képviselõ gyûlt össze Moesiából, Trákiából és Macedóniából az alapító egységét az exarchátus valósította meg. Az alkotmány korlátozta a fejedelem nemzetgyûlésre, amelynek egyetlen feladata az új államrendszer alapelveinek elõjogait, rendeletei csak akkor emelkedtek törvényerõre, ha azokat a miniszter- kidolgozása és elfogadása. A küldöttek egy része az országban élõ török, görög tanács és a nemzetgyûlés is jóváhagyta. és zsidó kisebbség képviselõje volt, bizonyítva a bolgárok sok évszázados törté- Az alapító nemzetgyûlés 1879. április 16-án szavazta meg a tirnovói alkot- nelme során kifejlõdött vallási és etnikai toleranciát. mányt, amely kora egyik legdemokratikusabb alaptörvényének számított. Az A nemzetgyûlés újabb alkalom volt arra, hogy Bulgária hangot adjon a nagy- alkotmány az újjászületés kori hagyományokat és a bolgár nép lelkületét fi gye- hatalmak által rákényszerített igazságtalan berlini békeszerzõdéssel szembeni lembe véve arra törekedett, hogy mind az európai, mind a regionális, balkáni tiltakozásának. Az, hogy olyan területekrõl is választottak képviselõket, ame- alkotmányos elméletbõl és gyakorlatból a lehetõ legjobbat vegye át. 9988 9999 A tirnovói alkotmány 1947 végéig volt hatályban. kezdõdött, most elmélyült, megoldást találtak az ország egyik-másik körzetében Rövid megszakításokkal és módosításokkal, de csak- mutatkozó termõföldhiányra. A nemzetgyûlés elfogadta a választási törvényt nem eredeti formájában, több mint hatvan esztendõn – az egyik legliberálisabbat a korabeli Európában –, amely korlátlan választó- és át alkalmazták. Bulgária egész szociálpolitikai élete választhatósági jogot adott a férfi lakosságnak. Lefektették az ország diplomáciai ez idõ alatt a nevezett alkotmány jegyében folyt. Ez szolgálatának alapjait, bevezették a gyermekek és fi atalok szakaszokra bontott az alkotmány lett Bulgária demokratikus jogállammá oktatását, kiépítették a hadkötelezettség rendszerét. Az Európában és a világon fejlõdésének, a pluralisztikus polgári társadalom ki- elfogadott gyakorlatnak megfelelõen kezdte az állam ösztönözni a helyi kereske- alakulásának jogi alapja. Vannak az alaptörvényben delmet és termelést. A törvényhozás egyes területeit korszerûsítették, új jogsza- elnagyolt megfogalmazások és megállapítások is, bályokat fogadtak el az állami tisztviselõk jogállásáról, a nyugdíjbiztosításról, az amelyek ártottak az ország politikai gyakorlatának, erdõmûvelésrõl. megteremtették az alkotmánysértés lehetõségét. Az Az intézmény- és politikaépítés kezdeti lépéseit rendkívüli gyorsasággal tette elsõ alkotmányozó nemzetgyûlés, amelyet alig né- meg az ország, s ez nemcsak a Balkán-félsziget országai számára volt ismeretlen hány nappal a tirnovói alkotmány elfogadása után addig. Bulgária határozottan elindult a maga korában modernnek számító euró- hívtak össze, Alexander Battenberg hesseni német pai államberendezés kialakítása felé. herceget választotta fejedelemmé. Battenberg a nyu- Magabiztosan haladva a tirnovói alkot- A tirnovói alkotmány gat-európai nagyhatalmak és Oroszország között lét- mány által kijelölt úton, a fi atal és törékeny rejött kompromisszummal került a trónra. A herceg az orosz cárné unokaöccse, bolgár demokrácia szemben találta magát egy lengyel arisztokrata hölgy leszármazottja volt, és részt vett az orosz–török az elsõ nehézségekkel is. Válságosra fordult háborúban. a viszony a fejedelem és a kormány között, Az alkotmány legitimálta a Harmadik Bolgár Cárságot a világ elõtt. Lendü- mindenekelõtt azért, mert nem rögzítették letesen vágott neki az útnak, és hamarosan elsõrendû politikai, gazdasági és pontosan az egyes intézmények és államha- katonai tényezõvé vált Délkelet-Európában. talmi szervek közti viszony szabályozását. Ebbõl fakadóan mind a fejedelem, mind a minisztertanács igyekezett kiterjeszteni saját hatalmát a másik rovására. Petko Karavelov A demokrácia csapdái liberális kormánya saját parlamenti többsé- gére támaszkodva sikeresen keresztülvitt a Alexander Battenberg 1879. június 5-én kine- parlamentben egy olyan döntést, amelynek vezte az elsõ bolgár kormányt, élén a konzer- értelmében a kabinet „törvényhozó felhatal- vatív Todor Burmovval. A parlamenti támoga- mazással” rendelkezik. A kormány megkapta tás hiánya oda vezetett, hogy ezt hamarosan rá a jogot, hogy a nemzetgyûlés két ülésszaka liberális kabinetek váltották fel, elõbb Dragan közötti idõben törvényeket dolgozzon ki, fo- Petko Karavelov Cankov, majd Petko Karavelov vezetésével. gadjon el és léptessen hatályba. Mindhárom kormány olyan politikát folyta- Függetlenül attól, hogy a megszavazott felhatalmazás nem lépett érvénybe, tott, amely az új bolgár állam intézményrend- Alexander Battenberg a saját céljaira használta fel a tirnovói alkotmány megsér- szerének és közigazgatási-jogi rendszerének tését. Mivel kezdettõl fogva nem volt túl jó véleménnyel az alaptörvényrõl, és megszilárdulásához és fejlõdéséhez vezetett. azt csak „félig-meddig köztársasági”-nak tartotta, úgy vélte, hogy az alkotmányt, A parlament elfogadta az ország közigaz- amely feljogosította õt a nemzetgyûlés összehívására és feloszlatására, a fejedel- gatási felosztásáról, a községek, járások és mi jogok maximális kiterjesztése céljából revideálni kell. Miután nyílt konfl ik- megyék kialakításáról szóló törvényt. A helyi tusba került a liberálisokkal, a fejedelem feloszlatta a nemzetgyûlést, ügyvezetõ önkormányzatok széles körû felhatalmazást kormányt nevezett ki, élén Kazimir Ernrot orosz tábornokkal, és megszervezte kaptak. Az adórendszer korszerûsítése és a az alkotmányozó nemzetgyûlési választásokat. Ennek konstituálása után a kép- pénzügyi tevékenység javítása megszilárdí- viselõk felfüggesztették a tirnovói alkotmányt, megszavazták hét évre a fejede- totta az állami költségvetést. Az agrárreform, lem felhatalmazási követeléseit, új állami intézmények kialakítását, s a határidõ Todor Burmov amely már az orosz–török háború alatt meg- leteltével az ország alaptörvényének újratárgyalását. 110000 110101 A „felhatalmazásos rezsim” több mint két évig tartott. Ez idõ alatt új intéz- korszerû európai demokratikus normákat. A „felhatalmazásos rezsim” idején ményes szervként létrejött az államtanács. Alexander Battenberg egy személy- jött létre a Középületek, Földmûvelés és Kereskedelem Minisztériuma, amely ben vette kezébe a végrehajtó hatalmat: miniszterelnök nem került kinevezésre, nemcsak fi gyelemmel kísérte, de ösztönözte is az akkori bolgár gazdaság fejlõ- funkcióit a fejedelemre ruházták át. A liberálisok elkeseredetten szembesze- dését. Európai mintára alakították ki a pénzügyi és adórendszert, kiépültek a gültek, és tömeges tiltakozó mozgalmat szerveztek a rezsim ellen. Válaszul a könyvelési és cenzusszolgálatok. fejedelem Szentpétervárhoz fordult támogatásért, s ez közvetlenül belevonta A válság befolyásolta a bolgár fejedelem helyzetét a nemzetközi kapcsola- Oroszországot a bolgár politikai életbe. A konzervatívok támogatásával Leonyid tokban. Oroszország kezdetben támogatta és bátorította, késõbb kegyvesztetté Szoboljev orosz tábornokot nevezték ki miniszterelnökké. vált, azzal vádolták, hogy aláásta Oroszország tekintélyét Bulgáriában. Mi több: Közelítette egymáshoz a politikai erõk álláspontját a tirnovói alkotmány meg- Oroszország egyre inkább úgy tekintett Alexandar Battenbergre, mint birodalmi sértésének visszhangja a bolgár társadalomban, valamint a durva orosz beavatko- ambícióinak fõ kerékkötõjére nemcsak Bulgária, hanem az egész balkáni régió zás. Liberálisok és konzervatívok megállapodásra jutottak abban, hogy az orosz vonatkozásában. tábornokokat el kell távolítani Bulgária államvezetésébõl. Oroszország ugyanakkor felhagyott az uralkodó támogatásával, mert személyével indokolta fokozatos nép- szerûségvesztését Bulgáriában. Hogy megingott tekintélyét mentse, és hogy visz- szaszerezze az orosz támogatást, Alexander fejedelem 1883. szeptember 6-án kelt Egységben az erõ kiáltványával lemondott meghatalmazásáról, és visszaállította az alkotmányt. Mér- sékelt liberálisokból és konzervatívokból alakult kormány, élén Dragan Cankovval. A rövidlátó európai diplomácia által becsapott és megalázott bolgár nép nem A kormány kötelezettséget vállalt, hogy hároméves határidõn belül törvényt fogad törõdött bele a berlini békeszerzõdésbe. Nyomban a kongresszus után meg- el a tirnovói alkotmány módosításáról. A „felhatalmazásos rezsim” idején választott kezdõdött a felkészülés a szerzõdés egyes pontjainak megváltoztatására és az nemzetgyûlés megszavazta a követelt módosítást. Ezt követõen a konzervatívok ország szétszabdalt részeinek egyesítésére. A Bolgár Fejedelemségben és Kelet- visszahívták minisztereiket a kormányból, s ezzel kormányválságot idéztek elõ. Ruméliában létrejöttek az egységbizottságok, amelyeknek neve egyértelmûen Hosszabb távon a parlamentáris-alkotmányos mechanizmusok korlátozása jelzi programjuk végsõ célját. Az új kezdeményezés élére az újjászületés és az súlyos következményekkel járt az ország egész politikai életére. Olyan prece- áprilisi felkelés forradalmárai álltak. A bizottságok tevékenységét a bolgár kor- dens keletkezett, amely más formában és más feltételek között többször megis- mányok támogatták, állandó diplomáciai agitációt folytattak Európa hivatalos métlõdött a következõ évtizedekben. Rövid távon az alkotmányos válság nyo- köreiben a bolgár nép nemzeti törekvéseinek érvényesítésére. mán a konzervatívok kivonultak a hatalomból, és fokozatosan eltûntek Bulgária Macedóniában, amely a szerzõdés értelmében az oszmán birodalom határain politikai színpadáról, a Liberális Párt pedig több részre szakadt. A XIX. század belül maradt, forradalmi hálózat épült ki az említett bizottságok révén. Kreszna végéig fõbb vonalakban ezek alakították az ország pártpolitikai rendszerét. és Razlog körzetében 1878–1879 õszén felkelés tört ki, amely kudarcba fulladt. Alexander Battenberg kormányzásának ellentmondásosságától függetlenül A bukás ellenére a fegyveres harc Macedónia különféle részein tovább folytató- a fejedelem minden tõle telhetõt megtett azért, hogy – a bonyolult és számára dott az 1879-es év második felében. szokatlan helyi politikai viszonyok közepette – Bulgáriában meghonosítsa a Az ideológia és a politikai programok különbségeitõl függetlenül a pártalak- zatok egyformán síkra szálltak a szétszakított haza egyesítéséért. Az általuk alakított kormányok, látván, milyen kevéssé kedvez a nemzetközi helyzet egy ilyen akció sikerre vitelének, kezdetben inkább a fejedelemség állami intézmé- nyeinek kiépítésén munkálkodtak, hogy megteremtõdjenek az egyesítés megfe- lelõ elõfeltételei. A legígéretesebbnek a Kelet-Ruméliával való egyesülés látszott, ezért elõször ezt szorgalmazták. A vazallus állam bolgárjaiban nem hunyt ki a Balkán-hegység túloldalán élõ testvéreikkel való egyesülés gondolata. A terület egész politikai és társadalmi életét mindvégig ez az eszme határozta meg. Az állam vezetõi – Aleko pasa, majd Gavril Krasztevics – sajátos módon ösztönözték és támogatták ezt a törekvést. Teljes ku- darcba fulladt a kísérlet, hogy az európai bizottság által elõírt három hivatalos nyelv – a bolgár, a görög és a török – kötelezõvé tételével elbolgártalanítsák az országot. Dragan Cankov A bolgár etnikai elem túlsúlyát vitathatatlan módon bizonyították az elsõ területi kormánya gyûlési választások: az 56 tagú helyi parlamentbe 46 bolgár képviselõt választottak. 110202 110303 Kelet-Rumélia egész politikai, közigazgatási és gazdasági berendezkedé- Hamarosan világossá vált, hogy se csaknem teljesen azonos volt a fejedelemségével. A végrehajtó hatalom a Macedónia és Trákia felszabadítása pil- direktorátus kezében összpontosult. A törvényhozó szerv tíztagú állandó bi- lanatnyilag lehetetlen a nagyhatalmak zottságot választott, amely felhatalmazást kapott rá, hogy képviselje a területi álláspontja és az akkori bolgár kormány gyûlést annak két ülésszaka között. A megyékre és kantonokra való közigaz- állásfoglalása miatt. A bizottságok gatási felosztás megfelelt a bolgár megyéknek és járásoknak. A Néppárt és a ezért teljes egészében Kelet-Rumélia Liberális Párt kétpárti politikai rendszert alakított ki a provinciában. A korszerû és a Bolgár Fejedelemség egyesítésének nyugat-európai liberális eszmék és megfogalmazások szellemében dolgozták ki elõkészítésére fordították fi gyelmüket. Kelet-Rumélia alaptörvényét (az organikus alapszabályt), amely ilyen tekintet- Kelet-Rumélia különbözõ részein ben nem maradt el a tirnovói alkotmány mögött. A fejedelemség és a provincia 1885. szeptember elején fegyveres fel- A Goljamo Konare-i csapat zászlaja fejlõdésének azonos módja annak is köszönhetõ, hogy az alapszabály a területet kelés tört ki, a felkelõk elutasították a teljesen önálló közigazgatási egységként különítette el, bár jogilag az Oszmán szultán fennhatóságát, és bejelentették a provincia egyesülését a fejedelemséggel. Birodalom keretein belül maradt. Szeptember 6-án Alexander Battenberg kiáltványt intézett a bolgár néphez, amely- A kedvezõtlen nemzetközi helyzet ellenére a nyolcvanas évek közepén új ben kihirdette az egyesülést, és minden bolgárok fejedelmének nyilvánította magát. erõvel lángolt fel az egyesítési mozgalom. Kelet-Rumélia küldöttei bejárták a Népünk történelmének tragikus lapjai után, amikor õsi bolgár területek nyugat-európai államokat, és megpróbálták jóindulatukat megnyerni az egyesí- bolgártalanítása ment végbe, a Bolgár Fejedelemség és Kelet-Rumélia egyesü- tés ügyéhez. Párizs, Bécs és London egységes álláspontot képviselt a tekintetben, lésével a bolgárok nagyobb része nemzetállammá forrt össze. Végsõ soron ez hogy nem szabad megváltoztatni a kikényszerített status quót, ezért az akció volt a legfontosabb elõfeltétele a bolgár nemzet további kulturális, gazdasági és nem járt sikerrel. politikai fejlõdésének. A bolgár állam olyan jelentõs erõvé vált, amellyel ekkortól Európa kérlelhetetlensége arra késztette az egyesítési eszme harcosait, minden balkáni szomszédjának számolnia kellett. hogy a felszabadulás elõtti forradalmi mozgalomban szerzett tapasztalataikra A berlini kongresszus döntéseinek nyílt elvetése érintette azoknak a balkáni támaszkodjanak. Plovdivban megalakult a Bolgár Titkos Központi Forradalmi országoknak az érdekeit, amelyeket Bulgária területe és lakossága egyes részei- Bizottság (BTKFB), élén az áprilisi felkelés apostolával, Zahari Sztojanovval. vel jutalmaztak. Különösen élesen reagált Szerbia: hadat üzent keleti szomszéd- Társszervezetek alakultak a fejedelemségben is, szoros kapcsolat és koordiná- jának, és csapatai átlépték Bulgária államhatárait. Milan Obrenovics király tö- ció létesült közöttük. Az egységbizottságok is megújították tevékenységüket. rekvései azonban, hogy további bolgár területeket szakítson el, egészen az Iszkar A BTKFB célul tûzte ki Macedónia és Trákia felszabadítását a fegyveres harc folyóig, meghiúsultak. Bár korábbi kiképzõik, az orosz tábornokok magukra eszközeivel, valamint Kelet-Rumélia egyesítését a Bolgár Fejedelemséggel. hagyták õket, a bolgár katonák és népfelkelõk ragyogó gyõzelmet arattak a szerb A szervezet Alexander fejedelem és az egész bolgár közvélemény teljes támo- reguláris hadsereg fölött. Csak az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország és gatását élvezte. Oroszország ultimátuma akadályozta meg a benyomulók teljes összeomlását.

A BTKFB tagjai: Konsztantin Panica, I. Sztojanovics, Az önkéntesek Zahari Sztojanov, elsõ csapata Ivan Andonov a szerb–bolgár és Dimitar Rizov háborúban 110404 110505 Az egyesülés különbözõ reakciókat váltott ki a nagyhatalmaknál. Pillanatnyi érdekeinek megfelelõen Anglia, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia támogatta és elismerte az aktust. Oroszország egyértelmûen tiltakozott ellene, mivel beleegyezése nélkül került rá sor. Alexander fejedelem újból az orosz támadások célpontjává vált, immár nyíltan követelték a fi atal bolgár uralkodó trónfosztását. Szentpétervár táviratot küldött Petko Karavelov miniszterel- nöknek, amelyben hangsúlyozta a Bulgária iránti orosz jóindulat és Battenberg trónon maradása közti összeférhetetlenséget. Az események ezután szédítõ gyorsasággal követték egymást: 1885. augusztus 9-én Oroszországhoz hû tisztek egy csoportja puccsot követett el, és a bolgár monarcha kénytelen volt aláírni a lemondásáról szóló kiált- ványt. A puccsot ellenpuccs követte. Ennek élén Sztefan Sztambolov állt, aki eszmetársaival együtt visszaadta a koronát a fejedelemnek. Megkésett re- akció volt ez, mivel Oroszország újból hangot adott megmásíthatatlan állás- pontjának. A nyugat-európai nagyha- talmak, miután nem kívánták kiélezni viszonyukat Oroszországgal, hallgató- lagosan Szentpétervárt támogatták. Nemzetközi támogatás nélkül, az ország politikai erõitõl is elhagyatva, 1886. augusztus 25-én Alexander Battenberg önként aláírta lemondását a trónról, és elhagyta addigi fejedelem- A fejedelmi palota Szófi ában ségét. Bulgáriában háromtagú régens- 1887-ben és a XX. sz. végén tanács maradt, amelynek fõ feladata az volt, hogy elõkészítse a III. alkotmányozó nemzetgyûlés választásait. A lemondás nem vetett véget a válságnak. Még inkább elmélyült, mivel Oroszország nemcsak hogy elutasította a régensség, a parlament és az általa kijelölt kormány törvényességének elismerését, hanem közel egy évtizedre meg is szakította diplomáciai kapcsolatait Bulgáriával. Az oroszbarát érzületû tisz- tek egymás után robbantottak ki fegyveres lázadásokat, amelyeket a hatalom könyörtelenül szétzúzott. Az a bizalom és elismerés, amelyet Oroszország fel- szabadítóként élvezett, soha többé nem állt helyre egészen. A válságból kivezetõ egyetlen út az volt, hogy fejedelmet kellett választani, a nagyhatalmak akarata ellenére. A III. alkotmányozó nemzetgyûlés 1887. június 25-én Sachs-Koburg-Gotha Ferdinánd német herceget választotta a megürese- dett bolgár trónra. Oroszország nem ismerte el a választást, a nyugati államok nem siették el nyíltan demonstrálni viszonyukat az új monarchához. De a „bol- Bulgária a XIX. században gár válság” végre mégiscsak lezárult mind Bulgária, mind Európa számára. 110606 110707 Sztefan Sztambolov kora tettek a fejlesztés fellendítésére. Tör- vények születtek a bányákról és kõ- Ferdinánd teljesen ismeretlen volt a széles néptömegek elõtt, és õ sem ismerte fejtõkrõl, az ércbányákról, az ásványi a bolgár politikai élet kiszámíthatatlan fordulatait. Semmiféle illúziója nem kincsekrõl, 1892-tõl megkezdõdött a volt arról, hogy az adott helyzetben vezetni is képes lenne, nemcsak uralkod- hazai ipar támogatásáról szóló törvény ni, ezért az állam kormányrúdját annak az embernek a kezébe adta – Sztefan kidolgozása. Ekkoriban kezdõdött meg Sztambolovéba –, aki trónra ültette. a kamatmentes és alacsony kamatozá- Az új miniszterelnök ténykedése egybe- sú kölcsönök folyósítása az ipar számá- esett Bulgária külpolitikai orientációjának ra. A textil-, cement-, kohó-, bánya-, nagy fordulatával. Ezt részben az indokolta, élelmiszer- és üvegiparban viszonylag hogy megváltozott az orosz viszonyulás az nagy vállalatok létesültek. Plovdivban 1892-ben megrendezték az I. bolgár ország iránt, de más tényezõk is. Ide tartoztak A magyar pavilon az elsõ plovdivi vásáron a mély és minõségi változások az ország intéz- mezõgazdasági-ipari kiállítást. Mindez ményi és gazdasági szerkezetében, valamint kedvezõen hatott a bolgár gazdaság- Bulgária vágya, hogy felzárkózzék a korszerû ra, nemcsak a korábbiakhoz képest, európai államokhoz. hanem európai léptékkel is ekkoriban A hónapokon át elhúzódó válság után az páratlan tempóban fejlõdött. ország stabilizálása és nemzetközi elismerte- A nemzetközi kereskedelmi szerzõ- tése – e két fõ feladat teljesítését tûzte ki célul dések megkötésérõl szóló törvények és Sztefan Sztambolov. A feladatok megvalósí- különféle protekcionista intézkedések tásával párhuzamosan iparkodtak megszilár- felélénkítették és ösztönözték a hazai dítani a bolgár pozíciókat Macedóniában és kereskedelmet. Hozzájárultak ehhez Drinápolyi-Trákiában, tekintettel a nemzeti az Angliával, Németországgal, Bel- kérdés megoldására. giummal, Svájccal, Franciaországgal Az önálló politikai és állami lét elsõ né- és az Osztrák–Magyar Monarchiával Sztefan Sztambolov hány, a tirnovói alkotmány elfogadását köve- kötött szerzõdések is. A kereskedelmi Kereskedelmi szerzõdések tõ évét a liberálisok és konzervatívok párharca megállapodások nemcsak gazdasági az Osztrák–Magyar Monarchiával jellemezte. Álláspontjukat az határozta meg, sikert hoztak Bulgária számára, hanem (1896, 1912) hogy eltérõen vélekedtek az ország vezetésé- nemzetközi téren fontos gyõzelmet is, rõl, és ez végsõ soron választás elé állította a mivel a berlini békeszerzõdés rendelkezéseinek megsértésével és a Magas Porta bolgár közvéleményt az országos jelentõségû tiltakozása ellenére kötötték meg õket. Újabb lendületet kapott Bulgária külke- kérdésben, Bulgária modernizációjának útját- reskedelme is, amikor megkezdõdött a várnai és a burgaszi kikötõ építése. módját illetõen. A bolgár termelés ösztönzése együtt járt a külföldi tõkebefektetõk becsábítá- Sztefan Sztambolovnak semmiféle kétsé- sával. Ebben az idõben vette kezdetét az állami hitelpolitika. Az elsõ kölcsönö- gei nem voltak nemcsak e cél elérésének útjait, ket londoni és bécsi bankoktól vették fel, s az e pénzügyi mûveletek során szer- hanem megvalósításának irányát illetõen sem. zett pénzen megkezdõdött a modern infrastruktúra, a vasúti és közúti hálózat A modernizációt európaizálódásként fogta kiépítése Bulgáriában. fel, amelybe beletartozik a nyugat-európai Bulgária európai állammá való átalakulása olyan folyamat, amely Sztefan demokratikus berendezkedésre jellemzõ egész Sztambolov ténykedésének idején kapott lendületet, mélyült el. A kormány politikai, gazdasági és kulturális gyakorlat. gondoskodása kiterjedt az oktatás és kultúra területére is. Megszavazták a Az állami támogatás jóvoltából a gyáripar felsõoktatási törvényt, ennek köszönhetõen nyitotta meg kapuit 1888. október jelentõs fejlõdésnek indult. A minisztertanács 1-jén a Szófi ai Felsõiskola, a majdani egyetem. Ebben az idõben alakultak meg a ipari különbizottságot állított fel, amely gon- bolgár alkotók elsõ szakmai szervezetei, a mérnököké és építészeké, valamint a dosan tanulmányozta a bolgár ipar helyzetét, képzõmûvészeké. Különösen jelentõs volt a népmûvelésrõl szóló törvény, amely Ferdinánd herceg szükségleteit és kilátásait, számos intézkedést a bolgár oktatásügy jelentõs sikereinek, a hazai értelmiség felkészítésének és ne- 110808 110909 velésének alapját képezte. Az értelmiség 1900-ban az ország aktív lakosságának Sztoilovot, a Néppárt vezetõjét bízta meg az új kormány megalakításával. Véget hat százalékát képezte, és ez a mutatószám komoly európai távlatokat nyitott. ért Sztefan Sztambolov hétéves kormányzása. A következõ nyáron õt magát Sztefan Sztambolov külpolitikáját Bulgária nemzeti érdekei diktálták. Elõ- kegyetlen módon meggyilkolták Szófi ában. térbe került a függetlenség megszilárdítása, amihez az egyesülés védelmén és az Sztambolov személyisége újkori történelmünk fontos idõszakának arculatát új fejedelem legitimitásának elismertetésén keresztül vezetett az út. A minisz- határozta meg. Építõ tevékenységének hatása a következõ években mutatkozott terelnök, aki súlyos konfl iktusba került az orosz diplomáciával, nem öncélúan meg igazán, amikor Bulgária egyre inkább korszerû országgá alakult. A függet- fordította tekintetét London, Párizs, Berlin és Bécs felé. Világosan tudomására len nemzet- és gazdaságpolitika Sztefan Sztambolov által képviselt felfogásának hozta az európai fõvárosoknak, hogy a politikai és gazdasági szféra valamennyi késõbb is voltak hívei és követõi. A század végére Bulgária a Balkán-félsziget és tevékenysége kizárólag bolgár belügy, és nem rendelhetõ alá az õ érdekeiknek. Európa olyan tényezõjévé vált, amellyel mindenkinek számolnia kellett. Bulgária külpolitikai elszigeteltsége fokozatosan enyhült. A bolgár fejedelmet, magánemberként ugyan, de fogadta I. Ferenc József császár és Viktória király- nõ, Sztambolov pedig példa nélküli látogatást tett Isztambulban, ahol fogadta a szultán. Függetlenség és egyenjogúság A nemzeti kérdést illetõen Sztefan Sztambolov politikája realisztikus volt. Ebben az idõszakban lehetetlen volt Macedónia és Drinápolyi-Trákia Bulgári- Külpolitikai téren Konsztantin Sztoilov kormányzását a bolgár–orosz kapcso- ához csatolása. Ezért az állam a kultúra és a mûvelõdés területére összpontosí- latok normalizálása jellemzi. Szentpétervár 1896-ban törvényes fejedelemnek totta erõfeszítéseit azzal a céllal, hogy megõrizze a bolgárok szellemi és etnikai ismerte el Ferdinándot. Ennek ára az volt, hogy Borisz trónörököst a görögkeleti egységét. A Magas Porta iránti lojalitás rugalmas vonalát követve, összehangol- vallás medrébe terelték, s ennek érdekében megváltoztatták a tirnovói alkot- va azt a nemzettársak jogainak egyértelmû és megalkuvás nélküli védelmével, mány 38. paragrafusát. E sikertõl függetlenül Bulgária és Oroszország között a Sztambolovnak sikerült kijárnia metropoliták kinevezését Szkopjéba, Bitoljába kölcsönös bizalom és szívélyesség már soha nem lett olyan, mint a felszabadulás és Ohridba, püspökökét Veleszbe és Nevrokopba. Hivatalosan elismerték a bol- utáni években. gár iskolákat és egyházközségeket, II. Abdul Hamid szultán pedig három olyan Konsztantin Sztoilov kormányának gazdaságpolitikája folytatta a helyi ipar iradét (engedélyt) adott ki, amelyekkel garantálta az iskolák autonómiáját. és a beruházások, a kereskedelem és a mezõgazdaság ösztönzésének irányvona- A bolgár diplomaták jövendõ nemzedékeihez szóló üzenet Sztambolov állás- lát. Az elõzõ kormány politikájának folytatása újabb lökést adott a nemzetgaz- pontja a bolgár etnikai terület oszthatatlanságáról Macedóniában és Drinápolyi- daság szilárd és korszerû fejlõdésének. Az ösztönzõ politika abban is kifejezésre Trákiában. Görögországnak és Szerbiának Bulgáriához intézett azon javaslatai, jutott, hogy elfogadták a helyi ipar támogatásáról szóló törvényt, kereskedelmi hogy kössenek szövetséget Törökország ellen a két terület elõzetes felosztása megállapodások születtek Németországgal, Angliával, Oroszországgal, az Oszt- alapján, a bolgár miniszterelnök kategorikus visszautasításába ütköztek. rák–Magyar Monarchiával, Franciaországgal. A protekcionizmus megszokott A Sztambolov-kormány külpolitikai és gazdasági sikere a miniszterelnök sze- gyakorlattá vált s a hazai gazdaság pozícióinak megerõsödéséhez vezetett. mélyes érdeme, és azok a nagy feladatok adtak hozzá erõt, amelyeknek megol- dására Bulgária vállakozott. Szükségessé vált olyan, népszerûtlen intézkedések meghozatala, amelyek a belpolitikában egyes demokratikus elvek korlátozásá- ban és mindenfajta ellenzéki megnyilvánulás elfojtásában jutottak kifejezésre. Sztefan Sztambolovnak csaknem egész kormányzására jellemzõ a viszálykodás opponenseivel, amely feszültséget teremtett az ország közéletében. Ilyen körülmények között Bulgáriában fokozódott a Sztambolov-rezsim iránti elégedetlenség. Maga a fejedelem is mind észrevehetõbben kezdett hajlani az egységbe tömörülõ ellenzékhez, õ – bár Sztambolov maximális erõfeszítése- ket tett ezért – még mindig nem kapta meg az európai országok áhított hivatalos elismerését. A fejedelmi hatalom megszilárdítása egyre sürgetõbbé tette a bol- gár–orosz kapcsolatok rendezését, amelynek legfõbb akadálya a miniszterelnök álláspontja volt. Hatalmi válság támadt, amikor a miniszterelnök egy ízben ismét lemondott Konsztantin arra számítva, hogy lemondását ezúttal sem fogadja el Ferdinánd. Azonban a Sztoilov fejedelem váratlanul 1894. május 18-án elfogadta lemondását, és Konsztantin kormánya 111010 111111 A nemzeti kérdés tekintetében a politika ugyancsak Sztambolov taktikai legsúlyosabban. Egyes falvakban lázadások robbantak ki, amelyeket fegyveres vonalát követte. Sztoilov beratokat (kinevezéseket) hagyatott jóvá a szultánnál erõvel vertek le. Az ország újkori történelme során elõször vette igénybe egy újabb három bolgár metropolita számára Bitoljába, Veleszbe és Sztrumicába, ez- kormány a bolgár hadsereget belpolitikai feladatok megoldásának eszközeként. zel párhuzamosan kereskedelmi kirendeltségeket nyitott Szkopjéban, Bitoljában Az 1901–1903 közötti demokrata és haladó-liberális vezetés igyekezett kiutat és Szalonikiben. A kormány keményen képviselte a Macedónia egységérõl elfo- találni a válságból, lecsillapítani az országban kialakult társadalmi feszültséget. gadott elvet az újból kirobbanó keleti válság és az azt követõ görög–török há- Ebben az idõben alakult ki végleg a bolgár oktatási rendszer szerkezete. ború során. Görögország és Szerbia felosztási javaslataira – a Magas Porta elleni A második sztambolovista rezsim egymás után négy miniszterelnököt adott, közös fellépés ígérete ellenére – kategorikus elutasítással válaszolt. akik 1903 májusától 1908 januárjáig álltak a végrehajtó hatalom élén. Ez az A kormány belpolitikája a társadalmi élet demokratikus rendjének helyreál- idõszak jelentõs gazdasági fellendülést hozott Bulgáriában. Érintette az ipari lítására irányult Sztefan Sztambolov kormányának korlátozásai után. Megsza- termelést, a kereskedelmet, a mezõgazdaságot, az oktatást, a közlekedést, az vazta a politikai elítéltek amnesztiáját, a politikai pártok normalizálták tevé- építõipart. Közel nyolcszorosára növekedett az iparba befektetett tõke, nõtt a kenységüket, megszûnt a sajtó, a szólás, a gyülekezés és tömörülés cenzúrája. vállalati és feldolgozóipari profi t, bõvült és javult az ország infrastruktúrája. Ennek nyomán a XIX. század végére nagy vonalakban kialakult a közélet politi- Kialakult a kereskedelmi-ipari kamarák és más gazdasági struktúrák hálózata. kai szerkezete Bulgáriában. A nagykereskedõk, iparosok és bankárok képezték a A nemzetgyûlés törvényhozó tevékenysége a gazdasági szférában sokoldalú és Néppárt gerincét, Konsztantin Sztoilovval az élen. Sztoilov európai típusú poli- hatékony volt. Európai mintára vezették be a közvetett adók rendszerét, elfo- tikus volt, a Robert College-ben és a Heidelbergi Egyetemen végzett. A Liberális gadták a községi földek mûvelésérõl szóló törvényt, megkezdõdött az állami Pártból három pártalakzat jött létre, amelyek között nem volt nagy elvi eltérés, monopólium alkalmazása az importárukra. A kormányok protekcionista politi- inkább vezetõik személye különböztette meg õket. A Dimitar Grekov vezette kája kedvezett a gazdáknak, új kereskedelmi megállapodások születtek számos Népi Liberális Párt, Vaszil Radoszlavov Liberális Pártja és a Dimitar Toncsev európai országgal. Ez oda vezetett, hogy a bolgár árucikkek kijutottak az európai vezette Ifjú Liberális Párt között az összekötõ kapocs az a gyanakvás volt, piacra, és nõtt a külkereskedelmi mérleg. amellyel Oroszország Bulgáriával kapcsolatos szándékait fi gyelték, valamint az, Ebben az idõben vált Bulgária korszerû közigazgatási rendszerû állammá. hogy helyeselték a „kemény kéz” politikáját a vezetésben. A politikai középen Megreformálták a rendõrséget, a jogorvoslást, a helyi adminisztrációt. A köz- a Demokratikus Párt helyezkedett el, vezetõje, Petko Karavelov a mérsékelt egészségügyrõl és a nõi és gyermekmunka védelmérõl szóló törvény a fejlett politika híve volt. Az értelmiség Najcso Canov Radikáldemokratikus Pártjának egészség- és szociális biztosítással rendelkezõ országok sorába emelte Bulgáriát. vonzáskörében mozgott, a szélsõséges oroszbarátok pedig megalakították a A fegyveres erõk korszerû alapokon nyugvó kialakítása állandó gondja volt Haladó Liberális Pártot. Ennek ideológusai, Dragan Cankov és Sztojan Danev minden kormánynak a felszabadulás után. A második sztambolovista vezetés teljes egészében Oroszországra és az orosz cárra hagyatkoztak. A Bolgár Föld- is szem elõtt tartotta, hogy a nemzeti feladatok megoldása elképzelhetetlen mûves Népi Szövetség mint a bolgár parasztság érdekeinek kifejezõje 1899-ben modern, jól felfegyverzett és kiképzett bolgár hadsereg nélkül. Az erre fordí- alakult meg. Ezt a tarka politikai palettát tette még színesebbé a Bolgár Munkás tott pénzösszegek ebben az idõben az állami költségvetés közel egyharmadát Szociáldemokrata Párt, amely 1903-ban „tágabb” és „szûkebb” értelemben vett tették ki. A legperspektivikusabb, legtehetségesebb bolgár tiszteket Oroszor- szocialistákra szakadt szét. szág, Németország, Franciaország, Olaszország katonaiskoláiba és akadémiáira A politikai formációk sokfélesége egy fejlett pluralisztikus társadalom kere- küldték. A bolgár hadsereg komoly katonai erõvé vált, amellyel nem csupán teit vázolja fel, s a demokratikus elvek és rend megszilárdulásának kifejezõje szomszédainak kellett számolniuk. Bulgáriában. Másrészt azonban ilyen sok párt jelenléte ránehezedett a politikai A XX. század elsõ évtizedének vége életre, és gyakori változásokhoz vezetett a hatalom csúcsain. Alig több mint egy felé Bulgária viszonylag jól fejlett gaz- évtized alatt – 1899-tõl 1911-ig – tizenkét kormány váltotta egymást, kilenc mi- daságú, demokratikus berendezkedésû niszterelnök vezetésével. A miniszterelnöki poszton idõrendben Dimitar Grekov, ország volt. A felszabadulás óta meg- Todor Ivancsov (két kabinettel egymás után), Racso Petrov, Petko Karavelov, tett történelmi útján végre határozott Sztojan Danev, ismét Racso Petrov, Dimitar Petkov, Dimitar Sztancsov, Petar lépéseket tett abba az irányba, hogy Gudev, Alekszandar Malinov (ugyancsak két egymást követõ kormánnyal) állt. belépjen a szabad és független európai A végrehajtó hatalmat a legkülönbözõbb – olykor egymást kölcsönösen kizáró államok családjába. Erõfeszítései sike- – ideológiákat és programokat képviselõ pártkoalíciók gyakorolták. Ez rányomta res megvalósításának fõ akadálya az bélyegét a kormányok stabilitására. Oszmán Birodalomtól való vazallusi Az új, a XX. század az egész világon végigsöprõ agrárválsággal köszöntött be. függõsége volt. A bolgár függetlenség Ferdinánd herceg megszemléli a róla elne- Ez tükrözõdött Bulgária pénzügyi stabilitásán, és a mezõgazdaságot érintette a kinyilvánításának eszméi az 1885-ös vezett huszárezredet Szombathelyen 111212 111313 egyesüléstõl kezdve áthatották az egész társadalmat. A bolgár felvilágosodásért és egyházért A bolgár politikusok ismételten megkísérelték az folytatott hosszú küzdelem kedvezõ eredmé- európai államfõk fi gyelmébe ajánlani ezt a fájdalmas nyeket hozott. Az évszázad végéig komoly problémát, mindhiába. fejlõdésen mentek át az exarchátus intéz- A kedvezõ politikai pillanat 1908-ban érkezett el, ményei, hét metropolitát neveztek ki, kilenc amikor gyõzött az ifjútörök forradalom az Oszmán egyházkerületet pedig exarchátusi helynökök Birodalomban. Alekszandar Malinov miniszterelnök vezettek. A görög és szerb propaganda elleni és a bolgár politikusok nagyon pontosan felmérték harcban döntõ jelentõségû volt a bolgár iskolák a nemzetközi helyzet változásait és Bulgária lehetõ- megnyitása Macedónia és Drinápolyi-Trákia ségeit. A régi fõvárosban, Veliko Tirnovóban 1908. bolgár szellemiségének és kulturális jellegének szeptember 22-én független állammá nyilvánították megõrzése szempontjából. A bolgár egyház- Bulgáriát, Ferdinándot pedig minden bolgárok cárjá- községek vezetésével fi ú- és leánygimnáziu- vá kiáltották ki. Több hónapos drámai tárgyalások mok nyitották meg kapuikat Szalonikiben, és után a Magas Porta elismerte a bolgár függetlenséget. tanítóképzõ Edirnében, amely a törökországi A bolgár külügyminisztériumhoz intézett diplomáciai iskolák számára nevelt tanítókat. A XX. század jegyzékeikkel a nagyhatalmak egymás után elfogadták elején a bolgár iskolák száma Macedóniában a végbement aktust. Bulgária szuverén állammá vált az A bolgár függetlenség Joszif exarcha és Drinápolyi-Trákiában elérte az impozáns európai kontinensen. A bolgárok nagy politikai, gazda- kikiáltásának manifesztuma 942-es számot. Több mint harmincezer diákot sági és kulturális elszántsággal néztek szembe az utolsó oktatott bennük közel másfél ezer pedagógus. és legnagyobb kihívással: a nemzet egyesítésével. A bolgár iskola- és egyházügy fejlõdése során világossá vált, hogy csak a forradalmi harccal összehangolva vezethetõ el az egyesítés eszméje a sikeres végkifejletig. A felszabadulás elõtti nemzeti felszabadító harc példája nyomán 1893 októberében Szalonikiben megalakult a Bolgár Macedón-Drinápolyi Forra- Mámor és összeomlás dalmi Bizottság, élén dr. Hriszto Tatarcsevvel. Néhány évvel késõbb a bizottság felvette a Belsõ Macedón-Drinápolyi Forradalmi Szervezet (BMDFSZ) nevet, a Harminc év szabad politikai, gazdasági és kulturális fejlõdése során Bulgária bolgár történetírás e néven tartja számon. Tartva a nagyhatalmak és Törökor- jelentõs sikereket ért el, amelyek az ókontinens leghaladóbb országai közé szág ellenintézkedéseitõl, a BMDFSZ felvetette Macedónia és Drinápolyi-Trákia emelték. A nemzet és az állam természetes fejlõdésére azonban súlyos teherként autonómiájának mint a Bulgáriához való csatlakozása megelõzõ szakaszának nehezedett a berlini kongresszus, amely részekre szabdalta a bolgár nemzetet és eszméjét. Falusi, városi, járási és megyei bizottságok széles körû hálózata épült a bolgárlakta területet. A felszabadulástól kezdve az egyesítés volt a bolgár kül- ki, fegyveres szabadcsapatok és helyi rendõrségek szervezõdtek, létrejött a tit- politika mozgatórugója. Mindegyik politikai párt programjában, akár hatalmon, kosrendõrség és a helyi bíróságok. Megkezdõdött a leendõ felszabadító forrada- akár ellenzékben volt, központi helyet foglalt el a nemzeti kérdés. lom céltudatos elõkészítése. Bulgária sajátos történelmi fejlõdése, valamint a nemzetközi helyzet változá- A BMDFSZ aktivistái jól tudták, hogy a bolgár állam támogatása nél- sai fokozatosan a Macedóniában élõ bolgárokra apasztották a nemzeti kérdést. kül lehetetlen elérni a kitûzött célokat. Az országon belül élõ bolgárok A terület bolgár jellegét történelmi és demográfi ai kutatások bizonyítják, a együttéreztek idegen uralom alatt maradt testvéreikkel. Az egységbizott- bolgárság részarányát Macedónia népességének 62 százalékában állapítják meg. ságokra és a macedón szervezetek sokaságára alapozva alakult meg Sztefan Drinápolyi-Trákiában a bolgárok a lakosság 42 százalékát teszik ki. Elfogulatlan Sztambolov kormányának bukása után, 1895-ben, Szófi ában a Legfelsõbb Ma- európai megfi gyelõk és kutatók is osztják ezeket a megállapításokat. cedón Bizottság (LMB) Trajko Kitancsev vezetésével. A két szervezet kapcso- A bolgár kormányoknak az oktatás- és egyházügy terén kifejtett tevékeny- latban állt egymással és koordinálta tevékenységét, de nézeteltérések is voltak sége az exarchátus teljes megértésével és támogatásával találkozott Macedóni- köztük taktikai és gyakorlati kérdésekben. Az LMB kapkodásának következ- ában és Drinápolyi-Trákiában. Ez volt a bolgárok egyetlen legitimnek elismert ménye volt a Gorna Dzsumaja-i felkelés megszervezése és végrehajtása 1902 intézménye a birodalom határain belül. Joszif exarcha vezetésével évtizedeken õszén. Figyelmen kívül hagyták a kedvezõtlen nemzetközi helyzetet és azt, át kitartó harcot folytatott a Magas Porta és a görög patriarchátus ellen, védte hogy a lakosság körében nincs készség határozott fegyveres cselekmények azoknak a bolgároknak a jogait, akik a nagyhatalmak akaratából idegen kulturá- végrehajtására, így a felkelés elbukott. Földönfutók ezrei kerestek menekvést lis és politikai uralom alatt maradtak. és hajlékot Bulgáriában. 111414 111515 A felkelés kudarcától függetlenül gyorsan változott a helyzet Macedóniában. Ahtopolt és Vaszilikót. Szeptember 14-én (Krasztju-napon) kitört a felkelés A BMDFSZ szabadcsapatai és a török egységek közötti fegyveres összetûzések Szeresz forradalmi körzetben is. állandóan napirenden voltak. Nagyon kiélezõdött a feszültség, amikor rendõri és A nemzetközi helyzet cseppet sem kedvezett a forradalmi akcióknak. katonai egységek tömeges jogtiprásokat követtek el a védtelen, békés bolgár la- A nagyhatalmak az Oszmán Birodalom egységének megtartása mellett tették kossággal szemben. Ebben a helyzetben Szentpétervár és Bécs tervet nyújtott be le voksukat. Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia fi gyelmeztette a rendõrség és a csendõrség megreformálására. Mindenki világosan látta, hogy Bulgáriát, hogy ne avatkozzon be a konfl iktusba. Bulgária ebben a helyzetben ezek csak látszatintézkedések, amelyek nem vezetnek a lakosság életkörülmé- nem nyújthatott sem közvetlen katonai segítséget, sem diplomáciai támogatást nyeinek gyökeres javulásához. a felkelõknek. Törökország nagy gazdasági és katonai ereje megpecsételte a harc A kiélezõdõ helyzet nem hagyta hidegen a BMDFSZ vezetõségét, 1903. kimenetelét. január elején a szervezet kongresszusa határozatot hozott az általános felke- Közel három hónapon át tartott a harc a felkelõk és a reguláris török csapatok lés megindításáról ugyanez év nyarán. Ám a BMDFSZ vezetõ aktivistái nem között. Végül a felkelést kegyetlenül vérbe fojtották. Több mint 4600 ember jutottak egységre ebben a kérdésben. Goce Delcsev, aki nem vett részt a kong- esett el, több mint kétszáz bolgár falu megsemmisült. Mintegy harmincezer resszuson, ellenezte az elhamarkodott cselekedeteket. Nem volt ott a küldöttek menekült keresett búvóhelyet és menedéket Bulgáriában. között Damjan Gruev sem, mivel korábban számûzték. Gjorcse Petrov és Mihail A felkelés kudarcba fulladásának hatására a BMDFSZ-ben fokozatosan há- Gerdzsikov a permanens forradalom hívei vol- rom irányzat alakult ki, három felfogás kristályosodott ki a szervezet jövõjérõl tak, dr. Hriszto Tatarcsev és Hriszto Sziljanov és mûködésének mikéntjérõl. Az ellentétek fokról fokra elvi különbségekké mé- pedig a felkelés hagyományos változatát tá- lyültek, és ez megingatta az egész nemzeti felszabadító mozgalmat. mogatták. Idõvel Szófi a elõtt mind világosabbá vált, hogy a nemzeti kérdés megoldása Néhány drámai hónap után, amelyek a fegyveres felkelés vagy diplomáciai tárgyalások útján nem lehetséges. Driná- felkészüléssel teltek, 1903. augusztus 2-án polyi-Trákiában és különösen Macedóniában a török csapatok irtóhadjáratot (Illés-napon) kitört a felkelés, és kiterjedt az folytattak a bolgár nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Fennállt a két terület egész bitoljai forradalmi körzetre. A felkelés fokozatos bolgártalanításának veszélye. Az Oszmán Birodalom megreformálásá- kezdetben sikeres volt: Bitolja, Kosztur, Lerin, ra tett kísérletek 1903 után rendre kudarcot vallottak. Ohrid és Kicsevo kaaza (terület) csaknem Bulgária kezdett úgy tekinteni a Törökország elleni háborúra, mint a nem- valamennyi hegyi körzete felszabadult. A fel- zetegyesítés egyetlen lehetséges módjára. A balkáni államoknak az Oszmán Bi- kelõk elfoglalták Krusevo várost, itt ideiglenes rodalom elleni szövetkezése garantálhatta volna egy leendõ háborús vállalkozás forradalmi vezetés alakult. kedvezõ kimenetelét. Éppen ezért a bolgár kormányok erõfeszítései olyan koalí- Augusztus 19-én – az Úr színeváltozásá- ció kialakítására összpontosultak, amelybe beletartozna Szerbia és Görögország nak napján – Drinápolyi-Trákiában is meghir- is. A balkáni szövetség kialakítását támogatták a nagyhatalmak, mindegyikük dették a felkelést. A Sztrandzsa-hegység sok a maga hátsó szándéka szerint. Ebben az idõben alakult meg az antant (Orosz- falujából elûzték a török helyõrséget, felsza- ország, Anglia és Franciaország) és a központi hatalmak (Németország, Oszt- badítottak két fekete-tenger-parti kisvárost, Goce Delcsev rák–Magyar Monarchia és Olaszország) két nagy politikai és katonai blokkja. Mindkettõ minden esetleges új és jelentõs erõt igyekezett a maga oldalára állí- tani a felsejlõ, a befolyási övezetek átrendezésére irányuló világméretû katonai konfl iktus küszöbén. A Balkán Szövetség 1912 elsõ felében már tény volt. A Szerbiával és Görög- országgal folytatott tárgyalásokon a bolgár kormány engedett hosszú éveken át folytatott politikájából, Macedónia oszthatatlanságának elvébõl. Az e két állammal kötött szerzõdésekhez társult egy hallgatólagos megállapodás is Mon- tenegróval. A bolgár hadseregnek jutott a háború legnagyobb terhe, mivel a fõ csapásirányban – Isztambul, a fõváros felé – kellett elõrenyomulnia. Katonai erõi továbbá, teljesen ésszerûtlenül, a trákiai hadszíntér felé vonultak fel, holott az oszmán uralom alatt maradt bolgárok háromnegyed része Macedóniában élt. A szövetségesek az utolsó percig igyekeztek elkerülni a háborút, felszólítva Az ohridi felkelõk zászlaja Hriszto Tatarcsev felkelõcsapata a Magas Portát, vigyen véghez olyan, mély, visszafordíthatatlan reformokat, 111616 111717 Az országban politikai válság robbant ki, Sztojan Danev kormányát dr. Vaszil Radoszlavové váltotta föl. A harcok váltakozó sikerrel folytak, majd a bolgár had- sereg újabb gyõzelmes elõrenyomulásba kezdett. A görög hadsereg a teljes katonai összeomlás küszöbén állt, ezért Konstantin király békét kért. Ekkor bolgár területre benyomulva váratlanul beavatkozott a román hadsereg. Háborítatlanul jutott el a cárság fõvárosáig, Szófi áig. A hátbatámadás arra kényszerítette a bolgár kormányt, hogy fegyverszünetet kössön, amelyet a bukaresti béketárgyalások követtek. A nemzetegyesítési kísérlet Bulgária számára kudarccal végzõdött. A buka- resti békeszerzõdés õsi bolgár területeket juttatott Szerbiának, Törökország- nak, Görögországnak és Romániának. Dél-Dobrudzsa északi szomszédunké lett; Szaloniki és Szeresz környéke Görögországé; Macedónián (a Pirin-vidék kivételével) a szövetségesek osztoztak; Törökország hadüzenet nélkül átlépte a Midia–Enosz (ma: Enez, Törökország) vonalat, és bolgár területeket foglalt visz- sza. A bolgár nép újabb kori történelmének elsõ nemzeti katasztrófáját élte át. Bár a háborút elvesztette, Bulgária a Balkán elsõ számú gazdasági és katonai ereje maradt. Az ország geostratégiai helyzete a nagyhatalmak között érlelõdõ világméretû konfl iktus fontos tényezõjévé vált. Az antant államai és a központi hatalmak folyamatosan nyomást gyakoroltak Bulgáriára, hogy a maguk oldalá- ra állítsák. Vaszil Radoszlavov kormánya nem siette el a leendõ szövetséges ki- választását, az 1914. július 15-én kirobbant elsõ világháborúban kinyilvánította az ország semlegességét. A bolgár külpolitika mérlegelte mindkét szövetség ér- dekeltségét, és elõzetes feltételként szabta meg a bolgár követelések – a bolgár terület és nemzet egyesítése – teljesítését. A bolgár nemzeti kérdés megoldása a világháború kimenetelétõl és a leendõ gyõztesek akaratától függött. Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia gyõzelmei a háború kezdetén a központi hatalmak felé billentették a mérleg nyelvét. Közrejátszottak ebben a területjuttatásról szóló egyértelmû ígéretek is a konfl iktus befejezõdése utánra: A Balkán-háborúk (1212–1213) Macedónia vitatott és nem vitatott zónáinak, a bolgár Morava- és Timok-vidék meg Dél-Dobrudzsa Bulgáriához csatolása. Bulgária 1915. augusztus 24-én aláír- amelyeket már a berlini békeszerzõdés is tartalmazott. Válasz helyett Isztambul ta a szövetségi szerzõdést Németországgal, és belépett a háborúba. elrendelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Szófi ával, Athénnel és Belg- A központi hatalmak melletti politikai és katonai elkötelezettség az ország ráddal, és 1912. október 5-én kitört a háború. szempontjából végzetes következményekkel járt. Bulgária egy sorba került a A bolgár hadsereg néhány hónap alatt katonai vereséget mért a török had- történelem színpadáról letûnõ Osztrák–Magyar Monarchiával és az Oszmán Bi- seregre. A bevehetetlennek hitt lozengradi és edirnei erõd bolgár kézre került. rodalommal, amelyeknek végleges széthullása már csak idõ kérdése volt. Német- A szövetségesek Macedóniában, Epiruszban és Thesszáliában is nagy sikereket ország, bár gazdaságilag stabil volt, nem rendelkezett a szükséges tartalékokkal értek el. A teljes összeomlás határán álló Törökország békét kért, amelyet 1913. egy hosszú háború megvívásához. Bulgária megint csak szemben találta magát május 17-én kötöttek meg Londonban. Isztambul átengedte a balkáni népeknek szerb, görög és román szomszédaival. Azok pedig semmiféle hajlandóságot nem a Midia–Enosz vonaltól nyugatra fekvõ területeket és az égei-tengeri szigeteket. mutattak arra, hogy megváljanak megszerzett területeiktõl, amelyekhez a bolgár A békeszerzõdés nem rendelkezett a harci cselekmények során megszerzett te- nép rovására jutottak. Bulgária, Törökország és a központi hatalmak koalíciója rületek sorsa felõl. Két nappal a béke aláírása után Görögország és Szerbia szö- szembekerült az egész világgal. Az antantnak tetemes tartalékai voltak erõben vetségre lépett Bulgária ellen. Románia és Montenegró a saját, bolgár területek és lehetõségekben: Franciaország pénzügyi ereje, Oroszország kimeríthetetlen iránti igényével csatlakozott az új koalícióhoz. emberi tartalékai, a brit gyarmatbirodalom hatalmas fl ottája, s mindez kiegé- Alig fejezõdött be az egyik háború, máris kitört az újabb, ezúttal a korábbi szült az Egyesült Államok óriási gazdasági potenciáljával. szövetségesek között. A bolgár hadsereg 1913. június 16-án kezdte meg hadmoz- A bolgár csapatok kezdetben sikereket értek el Románia, Görögország és dulatait a szerb és görög állások ellen a Vardar folyó völgyében és Szalonikinél. Szerbia hadseregei ellen, késõbb azonban a harci cselekmények megrekedtek. Az 111818 111919 ország, amely nem volt felkészülve a hosszú háborúra, súlyos válságba sodródott, hatalmat, és hozzáfogtak a „proletárdiktatúra” nagy kísérletéhez. Olaszország- és ez rányomta bélyegét a bolgár hadsereg harcképességére is. Ilyen körülmények ban Mussolini fasisztái megkezdték a „korporatív állam” építését. Münchenben között a politikusok Szófi ában kiutat kerestek a kialakult helyzetbõl, hogy ki- elsõ lépéseit tette a nemzetiszocializmus és Hitler. Mély társadalmi, politikai és vezessék Bulgáriát a konfl iktusból. A Demokrata Párt vezetõje, az antantbarát gazdasági megrázkódtatások érték Bulgáriát is. Alekszandar Malinov alakított új kormányt. A manõverek azonban meglehetõsen A nemzeti eszmények csõdje oda vezetett, hogy a liberális pártok letûntek a elkéstek. A helyzet tarthatatlanná vált, amikor 1918. szeptember 15-én az antant politika színpadáról. A Bolgár Földmûves Népi Szövetség és a Kommunista Párt erõi Dobro Polénál áttörték a bolgár védelmi vonalat. szociális töltetû programja, valamint az, hogy A 3. balkáni és a 2. trákiai hadosztály katonái elhagyták egyik formáció sem volt a katonai katasztró- a frontot, és Szófi a felé indultak, hogy a vezetõ politi- fákhoz kapcsolható, mind több hívet szerzett kusokon kérjék számon a vereséget. A katonai lázadást nekik a bolgár társadalomban. Az elszegénye- leverték, de ezzel vége szakadt a nép, a hadsereg és az dõ, nincstelen bolgár parasztság, amely az or- államirányítás közel negyvenesztendõs egységének szág lakosságának közel nyolcvan százalékát Bulgáriában. Az egység, amelyet a nemzetegyesítés tette ki, az 1920. május 21-i nemzetgyûlési problémájának megoldása követelt ki, a történelmi választásokon Alekszandar Sztambolijszkit, múlté lett. Több mint harminc évvel azután, hogy a az agrárpárt egyik vezetõ személyiségét jut- bolgár trónra lépett, Ferdinánd lemondott elsõszülött tatta a miniszterelnöki székbe. fi a, III. Borisz javára. Az önálló agrárkormányzás három évig A párizsi békekonferencián a gyõztesek 1919 no- tartott a „rétegelv”, vagyis egy olyan fi lozó- vemberében olyan szerzõdést kényszerítettek rá a fi a jegyében, amelynek megfogalmazását a legyõzöttekre, amely ellen fellebbezni sem lehetett. szövetség legkiemelkedõbb vezetõi hosszú Szerbia újabb bolgár területeket rabolt el; Görögország éveken át tökéletesítették. Lényege az az megkapta Nyugat-Trákiát, megfosztva ezzel Bulgáriát elképzelés volt, hogy a földmûves gazda a az égei-tengeri kijárattól; az országra teljesíthetetlenül társadalom és az állam gazdasági alapegysége magas jóvátételt róttak ki, a bolgár hadsereget pedig és a társadalmi haladás motorja. A kormány valójában felszámolták, mivel önkéntessé alakították. egész törvényhozó tevékenysége a szövetség Bulgária második nemzeti katasztrófáját élte át. programjának és a szociális fejlõdésrõl vallott Alekszandar Sztambolijszki A szétdarabolt haza és nép egyesítésére tett újabb nézeteinek megfelelõen az ország és a gaz- erõfeszítéseket most sem koronázta siker. A hagyo- daság megreformálására irányult. Bevezették a proporcionális jövedelemadót, mányos politikai pártok, amelyek ezért felelõsséggel létrejött a gabonakereskedelmi konzorcium, végrehajtottak egy agrárreformot, tartoztak, mindinkább elvesztették tekintélyüket. népmûvelési törvényeket fogadtak el. A megosztott bolgár társadalomban különbözõ radi- Az agrárkormány gazdaságpolitikája nem lendítette fel a nemzetgazdaságot, kális ideológiák és politikai programok leltek tápta- lejáratta a kormányozó Bolgár Földmûves Népi Szövetséget. Az agrárreform lajra, és mind erõsebb hatást gyakoroltak az ország nyolcvanezer gazda földhöz juttatását tervezte, a gyakorlatban azonban csupán A neuilly-i békeszerzõdés fejlõdésének irányvonalára. tizennyolcezren jutottak termõföldhöz. Az új adórendszer súlyos csapást mért a közép- és nagypolgárságra. Korlátozták a magánkezdeményezést a gabona- külkereskedelem terén, valamint a földtulajdonlást is, ami csorbította a normális piacgazdaságot. Ellentmondásosak voltak az oktatás és a kultúra területén kez- Viharos esztendõk deményezett törvények is. A tulajdon sérthetetlenségének szent joga sérült. Az állam kisajátította a városi ingatlantulajdon elidegenítésének jogát, még jobban Az elsõ világháború nemcsak Bulgária számára végzõdött tragikusan. Összeom- megkárosítva ezzel a nagytõke érdekeit az országban. lott a Romanovok, a Habsburgok, a Hohenzollernek birodalma. Az igazságtalan Alekszandar Sztambolijszki külpolitikája arra irányult, hogy jó kapcsolatokat béke és a gazdasági válság miatti elégedetlenség a demokrácia és a liberalizmus tartson fenn Angliával, az Egyesült Államokkal, Franciaországgal és Olaszország- hanyatlásához vezetett, ugyanakkor szélsõbaloldali és szélsõjobboldali indula- gal. Célja az volt, hogy megnyerje jóindulatukat Bulgária nemzeti függetlenségé- tokat szított. Oroszország, Németország és Magyarország véres forradalmakat nek megõrzéséhez, amely az elsõ világháborút követõen meglehetõsen sebezhetõ- és ellenforradalmakat élt át. Szentpéterváron 1917-ben a bolsevikok átvették a vé vált. A kapcsolatok normalizálása a szomszéd országokkal szintén nagy kihívás 112020 112121 volt. Kétségtelen sikerként könyvelhetõ el a Jugoszláviában hadifogságba esett A legelkeseredettebb harcok Északnyugat-Bulgáriában folytak, itt Ferdinand, Lom, bolgár katonák kiszabadítása. A kormány eredeti megoldása a munkaszázadok Bjala Szlatina és Orjahovo városát elfoglalták a kommunisták és szövetségeseik, a létrehozása. Ily módon sikerült megkerülni a neuilly-i békeszerzõdés katonai ki- BFNSZ balszárnyának hívei. Végül a felkelést nagy véráldozatok árán leverték. kötéseit, amelyek korlátozták a reguláris hadsereg fenntartását Bulgáriában. Az 1923. szeptember 9-i erõszakos hatalomváltás és az azt követõ fegyveres A kormánynak az égei-tengeri gazdasági kijárat megõrzésére tett erõfeszíté- felkelés mély nyomot hagyott Bulgária egész társadalmi életén. Az ország évek sei kudarcot vallottak. Nyugat-Trákia végleg Görögországé lett, s ezzel füstbe hosszú során át felépített és fejlesztett parlamentáris-demokratikus rendszere ösz- mentek a bolgár nemzeti kérdés akár részleges megoldásának reményei is. szeomlott. A hatalom mind gyakrabban folyamodott alkotmányon kívüli eszkö- Az agrárkormány politikája feszültséget teremtett az ország társadalmi zökhöz, hogy leszámoljon politikai ellenfeleivel. A Kommunista Párt letett a nyílt viszonyaiban. Az agrártermelõk és az ipari munkásság, az értelmiség, a hiva- politikai harcról. Tevékenysége fokozatosan konspiratív és terrorisztikus jelleget talnokréteg és a nemzeti tõke közötti mesterséges antagonizmus provokálása öltött. A kommunista rezsim hatalomra jutásától való félelem egységbe tömörí- szembeállította egymással a bolgár társadalom különbözõ részeit és szociális tette a demokratikus pártokat, ugyanakkor a jobboldali mozgalmak erõsödésének csoportjait. Az agrárszövetséggel szembeni elégedetlenség a hagyományos de- is további tápot adott. A radikális eszmék tartósan áthatották a társadalmi viszo- mokrata pártoktól a monarchikus intézeten át a kommunista pártig az egész nyokat és már-már polgárháborús feszültséget gerjesztettek Bulgáriában. politikai palettán eluralkodott. Az irányváltás a nemzeti kérdés megoldásában A Demokratikus Egyetértés kormányának sikerült leküzdenie a háború utáni azáltal, hogy a „halálos ellenség”, Jugoszlávia megnyeréséért hátat fordít a mace- országos gazdasági válságot. Meggyorsult a mezõgazdaság és az ipar fejlõdé- dónkérdésnek, Sztambolijszkit a BMDFSZ forradalmáraival is szembeállította. sének üteme, Bulgária e tekintetben megelõzte néhány szomszédját. A belsõ További fõfájást okozott a kormánynak az 1920 után Bulgáriában kikötött fe- stabilizáció olyan intézkedésekkel járt, amelyek mély nyomot hagytak Bulgária hérgárdista csapatokhoz való viszony bonyolultsága is. demokratikus fejlõdésében. A tirnovói alkotmány szellemével szöges ellentét- A BFNSZ-kormány módszereivel való elégedetlenség a katonatiszti körök- ben 1924-ben elfogadták az államvédelmi törvényt, amely két évtizeden át, ben is elharapózott, az elégedetlenek az 1919-ben létrejött Katonai Szövetségbe 1944. szeptember 9-éig volt hatályban. Kezdetét vette a megtorló törvénykezés tömörültek. Az agrárhatalom és a „falusi diktatúra” erõltetésével az erõs állam- a nemzet társadalmi életében, mivel a törvény politikai okokból korlátozta az hatalom felfogását állították szembe, amely szilárd társadalmi viszonyokat állampolgári és politikai szabadságjogokat. szavatolhat. Ugyanilyen nézeteket vallott az értelmiségieket, közszereplõket, Az elsõ csapásokat a Kommunista Pártra mérték: törvényen kívül helyezték. volt katonatiszteket tömörítõ, újonnan alakult politikai párt, a Népi Egyetér- Késõbb feloszlatták e párt valamennyi legális politikai és szakszervezeti cso- tés. A Katonai Szövetség 1923. június 9-én államcsínyt követett el, amelyben a portosulását. Válaszul a párt újabb fegyveres felkelést készített elõ, valamint BMDFSZ szabadcsapatai is részt vettek. Sztambolijszki kormányát megdöntöt- merényletet a Szent Úrnapja-templomban. A terrorcselekményben több mint ték, magát a miniszterelnököt megölték. A Népi Egyetértés képviselõibõl alakult százhatvanan vesztették életüket. A kormány közel tizenháromezer kommu- új kormány, élén Alekszandar Cankov professzorral. Az új hatalom legfõbb fel- nista, baloldali agrárpárti és pártonkívüli letartóztatásával válaszolt. Tárgyalás adatául az ország politikai és gazdasági életének normalizálását tûzte ki. A szé- és ítélet nélkül végeztek ki kommunistákat, baloldali agrárpártiakat, demokra- les körû társadalmi támogatottság volt a végrehajtás garanciája. E célból alakult tákat. E véres idõszakban oltották ki több nagy bolgár költõ, Geo Milev, Hriszto meg a Demokratikus Egyetértés, amelybe beolvadt a régi hagyományos pártok Jaszenov, Szergej Rumjancev és az újságíró Joszif Herbszt életét. némelyike, a Népi Egyetértés és a Katonai Szövetség. Kívül maradtak a liberális pártok, amelyek ragaszkodtak önállóságukhoz. Az új koalíció olyan pillanatban vette át az ország kormányzását, amikor az agrárszövetség hívei kísérletet tettek a bukott kormány megvédelmezésére. A pa- rasztok fegyveres harcát Pleven, Sumen és Tirnovo megye egyes területein azon- ban gyorsan leverte a reguláris hadsereg. Elõsegítette ezt a Kommunista Párt állás- pontja is, amely teljes semlegességet hirdetett az eseményekkel kapcsolatban. Nem sokkal az államcsíny után a kommunisták feladták a be nem avatkozás álláspontját. Magukévá tették a politikai hatalom fegyveres harccal való meg- szerzésének és a „proletárdiktatúra” bevezetésének bolsevista eszméit. Moszkva és a Kommunista Internacionálé útmutatásai alapján a párt vezetõi, Georgi Di- mitrov és Vaszil Kolarov megkezdték a fegyveres felkelés szervezését a fennálló A Szent hatalom ellen. A felkelés 1923 szeptemberének elsõ felében tört ki, és fokoza- Úrnapja-templom tosan kiterjedt Sztara Zagora, Nova Zagora és a csirpani járás egyes területeire. a merénylet után 112222 112323 A Demokratikus Egyetértés második kenységükkel. A kezdet az 1934. május 19-i puccs, amelyet a Katonai Szövetség kormánya (1926–1931) Andrej Ljapcsev mi- és a Zveno hajtott végre. Kimon Georgiev vezetésével a kormány olyan politikai niszterelnökkel az élén és a Népi Blokk két és gazdasági rendszert épített ki, amely Olaszország és Szovjet-Oroszország kormánya (1931–1934) Alekszandar Malinov totalitárius gyakorlatát idézte. A megfelelõ társadalmi és gazdasági feltételek hi- és Nikola Musanov vezetésével bizonyos meg- ánya nem tette lehetõvé, hogy a totalitárius ideológiák átvett elemei állampoliti- nyugvást hozott az ország életébe. Kihirdették kává váljanak. A vezetõ körök a republikánus eszmék útját kezdték egyengetni, a politikai foglyok amnesztiáját, az energikus amelyek mind élesebb konfl iktusba kerültek a monarchia intézményével. törvényhozás pedig még jobban felélénkítette A korona fenyegetettsége politikai cselekvésre késztette III. Boriszt. Egyed- a gazdaságot és az agráriumot. A neuilly-i bé- uralkodóként jelentõs tapasztalatot halmozott fel, és vezetni kívánt, nem csupán keszerzõdés békés revíziója e korszak bolgár uralkodni. Másfél év elteltével sikerült eltávolítania a katonákat a hatalomból. külpolitikájának magva. A bolgár diplomácia Ettõl kezdve a cár nevezte ki a kormányokat a puccsisták társadalmi és politikai a Népszövetség dokumentumaiban lefekte- tekintetben elért vívmányaira támaszkodva, és egyszemélyi uralmat vezetett tett elvekben keres hozzá jogalapot. Levonva be az országban. A tekintélyelvû katonai hatalom tekintélyelvû monarchista a tanulságot a két nemzeti katasztrófából, a uralommá fejlõdött. bolgár politikusok a katonapolitikai blokko- Georgi Kjoszeivanov frissen kinevezett miniszterelnök 1940 elejéig irányítot- kon kívül maradás felfogását vallják. A társa- ta Bulgáriát. A kormányváltásoktól függetlenül az elõzõ kormányok intézkedé- dalmi élet normalizálódása a liberális pártok sei – az alkotmány felfüggesztése, a nemzetgyûlés feloszlatása, a pártok tevé- Andrej Ljapcsev miniszterelnök aktivizálódásában, a Kommunista Párt legális kenységének betiltása, amelyeket már csupán vezetõik és nevezetesebb tagjaik (1926–1931) politikai és szakszervezeti sejtjeinek szervezõ- képviseltek, a független szakszervezeti tevékenység felszámolása –, amelyek az désében is kifejezésre jut. Az Agrárszövetség alkotmányos-parlamentáris rezsim megsemmisüléséhez vezettek az országban, több részre szakad, amelyek mindegyike bekapcsolódik a hatalomért vívott érvényben maradtak. Ezekben az években Bulgária külpolitikája a Jugoszláviához politikai harcba. való közeledés, valamint a nagyhatalmak és katonai csoportosulások iránti el nem A húszas évek végén bekövetkezõ gazdasági világválság súlyos következ- kötelezettség irányában haladt. Nagyon udvarias volt a viszony Németországgal, ményekkel jár Bulgária gazdasági és politikai életére. A gazdasági pangás még amely világos jeleit adta annak, hogy új háborúra készül. Bulgária élénk kereske- inkább polarizálta a bolgár társadalmat. A Kommunista Párt ellensúlyaként delmi tevékenységet épített ki a Harmadik Birodalommal. A nyersanyagkivitel megjelent a színtéren a szélsõjobboldali Népi Szociális Mozgalom Alekszandar a nagy német piacra kedvezõen hatott a bolgár ipar és mezõgazdaság általános Cankov professzorral az élen és a Zveno Politikai Kör. Programjaikban helyet állapotára. Bulgária Berlin érdeklõdésének és politikájának látóterébe került. kap az olasz fasizmus és a német nácizmus néhány eszméje is. Bár nem rendelkeznek mély szociális gyökerekkel és befolyással, a radikális változások hívei a tekintélyelvû vezetés kikényszerítését célozzák meg tevé- Sorsformáló döntések

A második világháború kitörésének elõestéjén Bulgária sorsdöntõ választás elõtt állt. Az ország a két nemzeti katasztrófa következményeinek felszámolása je- gyében, valamint az ország várt jövõjéhez igazodva próbált stratégiai partnert választani. A választást elõre eldöntötte a nagy európai államok viszonya a versailles-i békerendszerhez. Bár Bulgária katonailag nem kötelezte el magát, Németország felé hajlott. Vele kapcsolatos politikáját a kikényszerített status quo revíziója diktálta, az 1919-ben megkárosított két ország határainak meg- változtatása iránti kölcsönös érdeklõdés szabta meg. A Harmadik Birodalom Nikola Musanov segítségével a kormány nagy diplomáciai sikert ért el. Keserves tárgyalások után és Gömbös Gyula Bulgáriának sikerült visszaszereznie a színtiszta bolgár Dél-Dobrudzsát, ame- találkozása lyet a bukaresti és a neuilly-i békeszerzõdés még Romániának ítélt. Budapesten A háború elején Szófi a kinyilvánította a szembenálló tömbök iránti teljes el 1934. április 26-án nem kötelezettségét. Az új bolgár kormány, amelynek élén Bogdan Filov profesz- 112424 112525 szor, egyetemi oktató állt, éppúgy, mint Borisz cár, nyomásnak volt kitéve mind A Harmadik Birodalom számára ez az intézkedés túlságosan enyhe volt, Berlin, mind Moszkva felõl. A kettõs nyomás Németországnak a nyugati fron- Vardari-Macedóniából és az égei vidékrõl húszezer zsidó deportálását követelte, ton aratott gyõzelmét követõen, 1940 õszén rendkívüli módon megerõsödött. akiket nem ismert el bolgár állampolgároknak. Bár e két terület bolgár admi- Bulgária diplomatikusan, de eltökélten tartotta magát a katonai tömbök iránt nisztratív ellenõrzés alatt állt, valóságosan megszállták a német csapatok. Ez kinyilvánított semlegességhez. döntötte el annak a 11 363 fõnek a sorsát, akiket haláltáborokba küldtek. A következõ év tavaszán gyökeresen megváltozott a helyzet. A Németország Az egész bolgár nép felemelte szavát a cárság határain belül élõ zsidók védelmé- iránti „rokonszenvezõ semlegesség” fenntartásának törékeny reménye semmivé ben, amikor napvilágra kerültek Berlin tervei a megsemmisítésükre. Az ország min- vált, amikor a Balkán-félsziget hadszíntérré vált, és Bulgáriára rávetette árnyékát den politikai pártjának közszereplõi, a bolgár a náci megszállás veszélye. A meggyõzõdéses németbarát miniszterelnök 1941. egyház, parlamenti képviselõk, értelmiségiek március elsején aláírta az ország csatlakozási jegyzõkönyvét a Róma–Berlin–To- szálltak szembe a fi zikai leszámolás iszonyatos kió tengelyhez. Ugyanezen a napon a Harmadik Birodalom csapatai átkeltek elgondolásával. Ebben a harcban fontos szerep- a Dunán Görögország irányába. A kicsikart megállapodásoknak megfelelõen a hez jutott Borisz cár. A monarcho-autoritárius bolgár hadsereg nem vett részt a balkáni harci cselekményekben. Csak miután rezsimben elfoglalt központi helyének erejénél Görögország és Jugoszlávia eltûnt az ókontinens politikai térképérõl, vezették fogva a cár részvétele a tiltakozásban különö- be a bolgár közigazgatást a nyugat-bolgár vidéken, Vardari-Macedóniában és az sen fontosnak bizonyult. Az eredmény közel égei vidéken. III. Boriszt az egyesítõ címmel ruházták fel. A bolgár csapatokat ötvenezer bolgár zsidó megmentése volt, akik felszabadítóként fogadta a hálás lakosság. közül sokan évek múlva kitelepültek az „ígéret Bulgária a háromhatalmi paktum nem harcoló szövetségese volt, a háború földjé”-re, Izraelbe. realitásai és a benne részt vevõ nagyhatalmak közötti viszonyok diktálták a bel- Az 1941–1944 közötti idõszakban az politikai eseményeket. Õk határozták meg jövendõ történelmi sorsát. Amikor ország belsõ helyzete ingatag volt. A kom- 1941-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, megmozdult a Bolgár Kom- munista párt fegyveres harca a kormány munista Párt, fegyveres harcot indított az államhatalom ellen. Amerika belépése ellen különösen a sztálingrádi csata után ka- a Hitler-ellenes koalíció oldalán arra indította Berlint, hogy nyers és ellentmon- pott lendületet, amikor világossá vált, hogy dást nem tûrõ hangon felszólítsa Bulgáriát: vállaljon aktívabb szövetségesi köte- Németország el fogja veszíteni a háborút. lezettségeket. Szófi a 1949. december 12-én meghátrált a német ultimátum elõtt, Taktikai lépésként elfogadják egy szélesebb és „jelképesen” hadat üzent az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. III. Borisz cár a II. világháború alatt koalíció kiépítését, amely valamennyi ellenzé- Az objektív és szubjektív körülmények és tényezõk szorításában vergõdõ ki politikai erõt egyesíti. Létrejön a Hazafi as kormány politikája kockára tette a bolgár állami szuverenitást, mivel függõvé Front, amelyben részt vesz a BFNSZ, a Pladne, tette a háromhatalmi paktum és a Hitler-ellenes koalíció párharcának kimenete- a Zveno és a baloldali szociáldemokraták. Ez létõl. Az elsõ világháborús helyzethez hasonlóan Bulgária ismét szembehelyez- a politikai vonal érvényesül a Hazafi as Front kedett egy világméretû koalícióval. Abban ezúttal a vezetõ demokráciák együtt programjában, amely általános demokratikus szerepeltek a sztálini Oroszországgal, ez azonban nem változtatta meg közös követeléseket fogalmaz meg, fõleg Bulgári- akaratukat és céljukat, hogy Németország, Olaszország és Japán teljes szétzú- ának a háromhatalmi paktumból való kilé- zásáig együtt harcoljanak. A Harmadik Birodalom szövetségesei közül egyedül pésére és a Hitler-ellenes koalícióhoz való Bulgária nem szakította meg diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval, és nem csatlakozására vonatkozókat. Kívül marad a küldött csapatokat a keleti frontra. Ettõl függetlenül harcoló államnak minõsült, Hazafi as Fronton minden olyan demokrata s ez súlyos következményekkel járt jövõjére. párt, amely nem fogadja el a harc fegyveres Bulgáriában e korszak társadalmi életét egy olyan esemény jellemezte, amely formáit, és legális politikai tevékenységben páratlan a második világháború évei alatt. Világuralmi és „ezeréves birodalmi” keresi a kiutat az ország számára. terveiben Hitler síkraszállt „a zsidókérdés végleges megoldásáért Európában”. Borisz cár halála 1943. augusztus 28-án Zsidók milliói lelték halálukat az egész kontinensen elszórt koncentrációs tá- tovább mélyíti az ország politikai válságát. borokban. Berlin nyomásának engedve a bolgár nemzetgyûlés elfogadta a nem- A megválasztott régenstanács nem képes fel- zetvédelmi törvényt, amely nagymértékben másolta a náci zsidóellenes törvé- tartóztatni az események menetét és megnyug- nyeket. A jogszabály értelmében a bulgáriai zsidók közigazgatási, jogi, adóügyi, tatni a kedélyeket. A háború elõrehaladtával oktatási és vagyoni korlátozásoknak voltak kitéve. Halála napján a Zora címû lapban mind elkeseredettebbé válik a szembenállás a 112626 112727 kommunista partizáncsapatok és az államhatalom fegyveres különleges egységei között. Bulgária kegyetlen polgárháború viharába kerül. A „vörös” és a „fehér” ter- Hatalmon a kommunizmus: ror eseményei váltják egymást. A polgárháború osztály- és pártantagonizmussá és türelmetlenséggé fajul, a végletekig polarizálódik a bolgár társadalom. illúziók és kísérletek A Vörös Hadsereg és a nyugati front szövetségeseinek sikerei 1944 nyarán arra kényszerítik Bulgáriát, hogy átértékelje addigi együttmûködési politikáját Németországgal. Isztambulban és Kairóban a nyugatbarát politikai erõk sikerte- len kísérletet tesznek a béketárgyalásokra Angliával és az Egyesült Államokkal. Kudarcba fulladnak Ivan Bagrjanov kormányának kiegyensúlyozó erõfeszítései is. A nemzeti megbékélés és a polgári higgadtság eszméje hitelét veszti. Júliusban Demokrácia vagy diktatúra és augusztusban lép a polgárháború a legkegyetlenebb, legvéresebb szakaszába, mindkét fél nagy véráldozatot hoz. Szeptember 9. az ország sorsát és jövõjét meghatározó külpolitikai tényezõk Az utolsó kísérlet arra, hogy megállítsák a Bulgáriát fenyegetõ harmadik nem- eredménye. Bulgária bekerül a Szovjetunió szûk vonzáskörébe. A London és zeti katasztrófa bekövetkeztét: 1944. szeptember 2-án a legális ellenzék alakít Moszkva közötti megállapodás a háború utáni Európa befolyási övezetekre osz- kormányt, élén Konsztantin Muraviev miniszterelnökkel. Kormányzásának hét tásáról még a harci cselekmények folyamán megszületett, Sztálin és Churchill napja alatt az új hatalom arra összpontosítja erõfeszítéseit, hogy megszüntesse 1944. októberi találkozója szentesítette véglegesen. A következõ évtizedekben a hadiállapotot Angliával és az Egyesült Államokkal, és helyreállítsa az ország Bulgária fejlõdése kívülrõl rákényszerített politikai keretek között és olyan demokratikus rendjét. Elõzetesen összeállított és következetesen képviselt prog- folyamatok részeként zajlik, amelyeknek alapja az ókontinens megállapodás ramja alapján meghirdeti a többpártrendszer visszaállítását és a politikai pártok szerinti felosztásának betartása. szabad megnyilvánulását, amnesztiát hirdet a politikai foglyoknak, feloszlatja A negyvenes évek közepétõl a nyolcvanas évek végéig Bulgária egész társa- a partizán ellenállás letörésének katonai struktúráit, a fasiszta szervezeteket, dalmi, gazdasági, szociális és kulturális élete a totalitárius kommunista rendszer hatályon kívül helyezi a szégyenletes nemzetvédelmi törvényt. feltételei között folyik. Két szakaszát különböztethetjük meg, amelyeknek Szeptember 6-án Szófi a megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a Harmadik eszmei határvonala 1948. A bolsevik Oroszországtól eltérõen a szeptember 9-ét Birodalommal, és megkezdi az országban tartózkodó német csapatok lefegyver- követõ elsõ években Bulgáriában kísérletet tesznek a „népi demokrácia” eszmei zését. Elkésett lépés ez, mivel a Szovjetunió már az elõzõ napon hadat üzent megalapozására és gyakorlati kialakítására, amelyeknek alapja a Hazafi as Front Bulgáriának. Az okok nem katonaiak, tisztán politikaiak. A bolgár hadsereg kereteibe szorított formális többpártrendszer. A proletárdiktatúra e sajátos for- parancsot kap, hogy ne tanúsítson ellenállást a bevonuló szovjet csapatokkal mája a fõ eltérés a Szovjetunióban megszilárdult kommunista irányítástól. szemben. Amikor a Vörös Hadsereg elsõ egységei átkelnek a Dunán és bolgár Nagy várakozás fogadja a szeptember 9-i politikai változásokat, amely a de- földre lépnek, a kommunisták és a Hazafi as Frontba tömörülõ híveik átveszik a mokrácia nevével köszönt be: a háborúból való megalázkodás nélküli kilépést, hatalmat. Szeptember 9-én hivatalba lép az új kormány, amelynek élén Kimon az alkotmányos-parlamentáris rend teljes helyreállítását, a politikai pártok tevé- Georgiev, az 1923. június 9-i és az 1934. május 19-i puccs aktív résztvevõje áll. kenységének felújítását és a polgári társadalom kialakítását ígérik. A Hazafi as Front kormánya azonban, ellentmondásban saját programjával, korlátozza a társadalmi és politikai szabadságjogokat Bulgáriában. Betilt min- dennemû politikai tevékenységet a koalíció keretein kívül, amelynek kormánya saját kezében összpontosítja a törvényhozó hatalmat is. A régi hivatalnoki gár- dát új tisztviselõkkel váltják fel, akiket kizárólag pártállásuk szerint válogattak ki, s ez elõrevetíti az állam jövendõ átalakulásának irányát. Bulgária szeptember 9-én nehéz nemzetközi helyzetben volt. Bekapcsolódva Kimin Georgiev a Németország elleni háború befejezõ szakaszába több mint 38 000 hõsi halottat beszédet mond a ad, de ez nem javít a Hitler-ellenes koalíció államaival való viszonyán, továbbra is Nemzetgyûlésben a Harmadik Birodalom csatlósának és háborús vesztesnek tekintik. Megoldatlan Bulgária marad a hadiállapot megszüntetésének kérdése az USA-val és Nagy-Britanniával. népköztársasággá A gyenge nemzetközi pozíciók határozzák meg, hogy a fegyverszünet való kikiáltása alkalmából (1946. megkötése 1944 októberében Moszkvában a szövetséges erõkkel nem elõnyös szeptember 15.) Bulgária számára. Sérti az ország állami szuverenitását, mivel a társadalmi, 112828 112929 minden egyes pártjának társadalmi viselkedését, és azok bonyolult eszmei-poli- tikai fejlõdésen mennek át. Az agrárpárt és a szociáldemokrata párt balszárnya alkalmazkodik a meglevõ konjunktúrához, és megmarad a Hazafi as Frontban. A kommunisták hegemóniára törését és a társadalom marxista–leninista elvek szerinti felépítését kategorikusan elvetve a Bolgár Földmûves Népi Szövetség, azaz a BZNSZ (Nikola Petkov) és a Bolgár Munkás Szociáldemokrata Párt (egye- sült), azaz a BRSZDP(o) önálló párttá alakul, amelyek az újjáalakult Demokrata Párttal együtt politikai ellenzéket képeznek az országban. A Hazafi as Front po- litikai rendszere többpártrendszerré válik. A következõ két évben az ország politikai életét a Kommunista Párt és az el- lenzéki erõk közötti éles összecsapások jellemzik. A szabad megnyilatkozás fel- tételeinek hiánya miatt az ellenzék bojkottálja a nemzetgyûlési választást, csak A bolgár delegáció a Kommunista Párt és annak Hazafi as Front-beli csatlósai vesznek részt rajta. 1949 októberében Moszkvában A megválasztott parlament olyan törvényeket fogad el, amelyek megszilárdítják az új hatalom pozícióit, korlátozzák a magánkezdeményezést a gazdasági élet- politikai, gazdasági és kulturális élet egésze, valamennyi állami intézmény és ben és a mezõgazdaságban. hivatal a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság (SZKK) amerikai, angol és szovjet Bulgáriában 1946 elejétõl megkezdõdik a politikai ellenzékkel való leszámo- képviselõinek ellenõrzése alá kerül. A bizottság Szófi ában kezdi meg mûködését, lás. Az egy évvel korábban elfogadott törvény a néphatalom védelmérõl újabb és az 1947. februári párizsi békeszerzõdés megkötéséig mûködik. A bizottságot cikkelyekkel bõvül, amelyek még inkább megkönnyítik a bírósági leszámolást a Birjuzov szovjet tábornok vezeti, ezzel Moszkva további jelentõs lehetõséget Hazafi as Front ellenfeleivel. Az ellenzék vezetõinek, Nikola Petkovnak, Georgi kap befolyása érvényesítésére Bulgáriában. Mihajlov Dimitrovnak, Krasztju Pasztuhovnak és Koszta Lulcsevnek a társadal- Az ország szeptember 9. elõtti társadalmi, politikai és kulturális életének mi lejáratása együtt jár pártjaik sajtóorgánumainak betiltásával. A megtorló tör- tényleges állapotával és fejlõdésével teljes ellentmondásban a fegyverszüneti vénykezés csapásainak vannak kitéve neves politikusok, írók, újságírók, többen megállapodás a fasizmus és a tekintélyelvû ideológia kiirtását veszi tervbe. Ily közülük életükkel fi zetnek eszmei és politikai meggyõzõdésükért. módon a letartóztatások, önkényes leszámolások és nem ritka gyilkosságok, A marxista–leninista típusú politikai rendszer kiépítése Bulgáriában szük- amelyek közvetlenül a politikai változás után következnek be, sajátos nemzet- ségessé teszi az állami irányítás formájának megváltoztatását. A monarchia közi jóváhagyást nyernek. Különösen súlyos következményekkel járnak az 1944 ellen folytatott hatalmas kampány feltételei között, 1946. szeptember 8-án novemberében létrejövõ Népbíróság határozatai „azok elítélésérõl, akik vétkesek népszavazást tartanak, amelyen a választók nagyobb része a köztársaságra Bulgária bevonásában a második világháború- szavaz. Függetlenül attól, hogy ezen az ba a szövetségesek ellen és az ezzel kapcsola- ellenzék is részt vesz, és a köztársaság tos rémtettekben”. A bíróság megalakítása a mellett teszi le voksát, nem oszlik el fegyverszüneti megállapodás ide vonatkozó a gyanú a népszavazás tisztaságával pontjaiból és a náci Németország háborús kapcsolatban. bûnösei felelõsségre vonásáról szóló, a szö- Az alkotmányozó nagy nemzet- vetségesek közötti egyezményból következik. gyûlés választásai adnak alkalmat az A gonosztettek elkövetésében valóban bûnös utolsó politikai összecsapásra a Kom- személyek elnyerik méltó büntetésüket, de bí- munista Párt és az ellenzéki pártok róság elé kerül csaknem minden neves bolgár között, amelyek 99 helyet nyernek politikus is, beleértve Konsztantin Muraviev a parlamentben a Hazafi as Front kormányának tagjait. 366 mandátumával szemben. Georgi Bulgária részvétele a Németország elle- Dimitrov miniszterelnök alakít kor- ni háború befejezõ szakaszában megõrzi a mányt, az új kabinetben a kommu- Hazafi as Front egységét. Központi kérdéssé nisták foglalják el a miniszteri székek Bogdan Filov válik az a politikai rendszer, amelyben az or- felét. A politikai erõk megoszlása a Georgi Dimitrov és Tito találkozása a Népbíróság elõtt szág fejlõdni fog, ez határozza meg a koalíció parlamentben elõre meghatározza az Belgrádban 1947 augusztusában 113030 113131 új bolgár alkotmány megszavazását. Ez 1947 decemberében kerül elfogadásra, döntéseivel a nemzet egész szellemi életét a marxizmus–leninizmus ideológiai és törvényesíti az állam monopóliumát az élet valamennyi területén. Megma- elveinek rendeli alá. rad a magántulajdon lehetõsége, amelyet azonban erõsen korlátoz a termelési A kongresszus után megkezdõdik a nehéz- és könnyûipar sok ágazatának eszközök társadalmi tulajdona. Az alkotmány elveti a hatalom megosztásának erõltetett ütemû fejlesztése, és ez a következõ évtizedekben is folytatódik. elvét, de megõrzi a demokratikus politikai berendezkedés néhány általános A gépgyártás, a vegyipar, az ércbányászat, az energetika, a fémfeldolgozó ipar, alapelvét. az elektronika, a cipõ- és textilipar jelentõs ütemben fejlõdik. Az ötvenes évek A Hitler-ellenes koalíció országaival 1947. február 10-én Párizsban aláírt elején az ipari össztermelés az 1939. évinek közel két és félszeresére nõ. Ugyan- békeszerzõdés nagymértékben rendezi az ország nemzetközi helyzetét. Az ame- akkor a mezõgazdasági árutermelés még mindig elmarad a háború elõtti idõszak rikai szenátus ratifi kálja a szerzõdést, Nagy-Britannia pedig elismeri a Hazafi as mutatóitól. Csekély nyersanyag- és technológiai bázisa miatt az ország a gaz- Front kormányát, ezt követõen már csak idõ daság átalakításának elsõ éveiben Moszkvától kér segítséget, ami fokozatosan kérdése az ellenzék megsemmisítése. Politikai oda vezet, hogy a nemzetgazdaság teljes függõségbe kerül a Szovjetunióétól. Az perek sorozata jelzi a többpártrendszer végét iparosítás mélyreható változásokat hoz a társadalom szociális szerkezetében, és Bulgáriában 1944. szeptember 9. után. Nikola felerõsíti a faluból a városba áramlás folyamatát. Petkovot, a demokratikus ellenzék kétségte- Miután 1948-ban aláírják a barátsági, együttmûködési és kölcsönös segítség- len vezéralakját kivégzik, sok pártvezetõt és nyújtási szerzõdést a Szovjetunióval, amelyet kétoldalú szerzõdések követnek az ellenzéki pártok számos tagját különbözõ Európa más kommunista államaival, a negyvenes évek végén és az ötvenes idõtartamú börtönbüntetésre ítélik. Mások évek elején Bulgária a „szocialista tábor” részévé válik. A Kölcsönös Gazdasági inkább a politikai emigrációt választják, kül- Segítség Tanácsának (KGST) és a Varsói Szerzõdésnek a létrejötte politikailag, földre távoznak. gazdaságilag és katonailag is összeköti ezeket az országokat. A Kommunista Párt programcéljait ma- Georgi Dimitrov és Vaszil Kolarov halála után, 1950 februárjában Valko gukévá téve a Hazafi as Front politikai erõi Cservenkov lesz a miniszterelnök és a Kommunista Párt vezetõje. A meggyõzõ- beszüntetik mûködésüket vagy beolvadnak a déses sztálinista, aki hosszú évekig élt a Szovjetunióban, totális szovjetesítésnek kommunisták pártjába. Egyedül a Bolgár Föld- veti alá Bulgáriát. „Az osztályharc kiélezõdése” és „a szocializmusba való átme- mûves Népi Szövetség (BZNSZ) marad meg a Nikola Petkov net” bolsevik jelszavai Bulgáriában is megjelennek, és erõszakot provokálnak a politika színpadán, kommunista programot volt politikai ellenzék sok képviselõjével szemben. Több mint kétezren közülük fogad el, és annak fõ végrehajtójává válik a bolgár falu és mezõgazdaság vonat- átnevelõ munkakollégiumba (koncentrációs táborokba) kerülnek. A bolgár pra- kozásában. A Hazafi as Front társadalmi-politikai tömegszervezetté alakul át, a voszláv egyházra mért csapások és az egyházfõ, Sztefan exarcha számûzése után Kommunista Párt vezetése alatt, és annak döntéseit hajtja végre a társadalom megsemmisítik a katolikus és a protestáns egyházat is. legszélesebb rétegei között. A párizsi békeszerzõdés véget vet a második világháborúból gyõztesen ki- került államok egységének. Churchill fultoni beszéde, a Truman-doktrína és a Marshall-terv nemcsak a „hidegháború” kezdetét jelzik, hanem a világ két szem- ben álló tömbre való szétválását is. Ezek az események, valamint Moszkva egyre erõsödõ nyomása meggyorsítják a szocializmus sztálini modelljének rákénysze- rítését Kelet-Európa országaira. A demokratikus ellenzék szétzúzása Bulgáriában együtt jár a gazdasági magánkezdeményezés szabadsága elleni támadással. Állami monopóliumok, a városi nagytulajdon elkobzása, állami gazdasági tervek elfogadása, vállalatok és bankok államosítása, a földtulajdon mezõgazdasági termelõszövetkezetekké (tkzsz) kollektivizálása korlátozza, egyes esetekben pedig fel is számolja Bulgá- ria piacgazdaságának egész ágazatait. A Kommunista Párt V. kongresszusa 1948 decemberében fõ feladattá teszi Valko Cservenkov meg a szocializmus építését Bulgáriában. Az elfogadott ötéves terv az a mecha- a Varsói szerzõdés nizmus, amelynek segítségével végbemegy a gyors ütemû iparosítás és szövet- aláírásakor kezetesítés, Bulgária agrárállamból ipari országgá válik. A legfelsõbb pártfórum (1955. május) 113232 113333 A szovjetesítés érinti a párt- és állami adminisztrációt, hivatalnokait a nó- Az áprilisi plénum felkeltette a menklatúrához tartozó káderekkel kezdik lecserélni, akik képzettségüket egytõl kommunista rezsim liberalizációjának egyig a Szovjetunió iskoláiban, egyetemein szerezték. Sztálini mintára a váltás reményét. Az értelmiség a társadalmi párton belüli tisztogatásokkal jár együtt. A Kommunista Pártnak közel négy- közérzetnek hangot adva az „ember- száz vezetõ funkcionáriusát tartóztatják le és ítélik el. Halálra ítélik a párt egyik arcú” szocializmus felé tájékozódik. A vezetõjét, Trajcso Kosztovot, mások a kínvallatások során vesztik életüket. hatalom, kerülve a Valko Cservenkov Valko Cservenkov kormányának gazdaságpolitikájában fontos helyet foglal vezetésének éveire jellemzõ túlkapáso- el az egyéni gazdálkodók tömeges bekényszerítése a szövetkezetekbe. Ez a tö- kat, adminisztratív és szervezeti szank- rekvés, amely nyílt erõszakkal párosul azokkal szemben, akik nem kívánnak ön- ciókra szorítkozva gyorsan meghiúsít ként belépni a termelõszövetkezetbe, az ország több körzetében zavargásokat és minden próbálkozást a bírálatra. A len- lázadásokat idéz elõ a parasztság körében. A magántermelõkkel szemben gazda- gyelországi mozgolódás és mindenek- sági nyomást alkalmaznak: fokozzák a kötelezõ gabonabeszolgáltatás mértékét, elõtt a magyarországi kommunistael- csökkentik a mezõgazdasági termékek felvásárlási árát. lenes forradalom 1956 második felében Szovjet szokás szerint kezdik kozmetikázni az ötéves tervek eredményeit, Todor Zsivkov kiélezi a társadalmi helyzetet Bulgáriá- teljesítésüket egy évre elõre bejelentik. Az ipari termelés volumene közel kétsze- ban is. Demonstrálni akarván, hogy ura resére nõ az 1948. évihez viszonyítva, és új termelési ágazatokat alapoznak meg. a helyzetnek, a belügyminisztérium ismét internálja a politikai ellenfeleit, a volt A kormány, az ország korlátozott lehetõségeit belátva, mérsékeli az iparosítás ellenzéki pártok képviselõit az újra megnyitott átnevelõ munkakollégiumokba. ütemét a könnyûipar, a kereskedelem és az idegenforgalom fejlesztése javára. Todor Zsivkov hatalmának megszilárdulásával fokozatosan bezárják az ország Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála és a Moszkvában elfogadott valamennyi táborát, 1964-ben pedig a politikai foglyok amnesztiát kapnak. desztalinizációs irányvonal kiigazításokat tesz szükségessé Bulgária kommunis- Kollektív vezetés áll fenn a kommunista pártban 1962 elejéig abból adódó- ta pártjának politikájában is. Elkezdõdik egy folyamat, amelyet a kommunisták an, hogy a politikai és a központi bizottságban egymással vetélkedõ csoportok úgy tüntetnek fel, mint a „személyi kultusz” megszüntetését és a társadalom, és frakciók kölcsönösen semlegesítik egymást. A desztalinizáció új szakasza, állam és párt „kollektív vezetésé”-nek helyreállítását. Valódi lépéseket tesznek amely a hatvanas évek elején kezdõdött a Szovjetunióban, kapóra jött Todor az ipari munkások és állami tisztviselõk szociális helyzetének javítására, fi zeté- Zsivkovnak, hogy végleg megszabaduljon legnagyobb vetélytársaitól, Valko sük 1958 végéig mintegy háromnegyedével növekszik. Amnesztiát kapnak a po- Cservenkovtól és Anton Jugovtól. Zsivkov 1962 novemberében a miniszterel- litikai foglyok, beszüntetik a városokból való kitelepítést, döntés születik arról, nökséget is megszerzi, és saját kezében összpontosítja a hatalmat mind a párt- hogy 1954. január 1-jével bezárják az átnevelõ munkakollégiumokat. ban, mind az államban. Az új irányvonal következetes végrehajtása elképzelhetetlen a régi pártvezetés- Irányításának jellemzõ vonása a rugalmas reagálás a nemzetközi helyzet vál- sel. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai ösztönzik a váltást, ezt használja tozásaira. A sztálinizmus lerázásának második hulláma a mûvészet és kultúra ki a Kommunista Párt elsõ titkára, Todor Zsivkov. Moszkva támogatását meg- fölötti pártellenõrzés enyhülésében jut kifejezésre, amivel Zsivkov igyekszik szerezve az 1956-os áprilisi plénumon sikerül eltávolítania Valko Cservenkovot a megnyerni magának az értelmiséget. Bár ezt hivatalosan nem nyilvánítják ki, miniszterelnöki posztról. A kormány élére Anton Jugovot teszik meg. írók, képzõmûvészek, fi lmmûvészek, rendezõk és színészek lépnek túl a marxis- ta–leninista esztétika dogmatikus keretein. A hatvanas évek közepétõl a bolgár kultúra fokról fokra kezdi visszanyerni nemzeti arculatát. A mezõgazdaság területén a politika a föld kollektivizálását célozza. Az ötve- Zsivkov szocializmusa nes évek végén a föld magántulajdona mint gazdasági erõ végképp megszûnik. Ez együtt jár a szövetkezeti tagok egynémely szociális gondjának megoldásával. Zsivkov ráerõltette egyszemélyi hatalmát a Kommunista Pártra és az államra, Megalakul számukra a Központi Nyugdíjalap, napi bérük gyorsabban nõ, mint s 1989 novemberéig, Európa kommunista rendszereinek összeomlásáig fenn is az iparban foglalkoztatottaké. Az állami és a szabadpiaci gabonafelvásárlási tartotta. Harminchárom év alatt megszilárdult a totalitárius rendszer. Zsivkov árak emelésével ösztönzik a legfontosabb mezõgazdasági termékek elõállítását. új elemeket honosított meg a párt- és állami vezetésben, amelyek beépültek Bul- A mezõgazdaság teljes szövetkezetesítése ad alapot arra, hogy a kommunista gária társadalmi, gazdasági és kulturális életébe. A rendszer változásai minde- párt VII. kongresszusa 1958-ban úgy jellemezze Bulgáriát, mint olyan országot, nekelõtt az SZKP politikai irányvonalának alakulását és a nemzetközi viszonyok amely a szocializmus viszonyai között él. módosulásait követték, ugyanakkor Zsivkov személyes nézetei és felfogása is A kollektivizálással párhuzamosan mezõgazdasági reformokat hajtanak tükrözõdtek rajtuk. végre. Ez a folyamat közvetlenül a kongresszus után indul el, az összesen 3457 113434 113535 termelõszövetkezet több mint kilencszáz gazdasági egységgé olvad össze. A ter- A hetvenes évek elején az új szociális kísérletek kapcsán minõségi változások melés eredményei elmaradnak a várttól, nem háromszorozódnak meg, az állatte- következtek be az ország politikai életében és gazdaságában. A kommunista nyésztés és dohánytermesztés területén jelentõs veszteségeket mutatnak ki. párt X. kongresszusa 1971-ben feladatul tûzi ki a „fejlett szocialista társadalom” A politika az ipar területén is éles kanyarokat vesz Valko Cservenkov ural- felépítését mint a végsõ cél – a kommunizmus felépítése – felé vezetõ lépést. Az mának éveihez képest. Bár nem állítják le a könnyûipar fejlesztésére irányuló ugyanebben az évben elfogadott új alkotmányban az eszme törvényi szentesítést beruházásokat, jelentõsen nõ a tõkebefektetés a nehézgépgyártásba, színesfém- nyer. Az alaptörvény fõ jellegzetessége a társadalmi, politikai és szellemi élet to- kohászatba, vegyiparba, villamosenergia-termelésbe. A hatvanas évek közepétõl tális ideologizálása, valamint a kommunista párt monopóliumának garantálása. olyanfajta gazdasági reformmal kezdenek kísérletekbe, amely egyben-másban a A fi atal nemzedék kommunista szellemû oktatása és nevelése kötelezõ jogi nor- szabad piacgazdaságra emlékeztet. Az évtized végén a reform abbamarad, mivel mává válik. Lényegesen megváltozik az ország államberendezkedése. A hatalom az 1968-as csehszlovákiai események aggodalmat keltenek, hogy a vezetõi dön- legfõbb szerveként létrejön az Államtanács, amely végrehajtó és törvényhozó tések decentralizálásának és a munkabér nyereséghez kötésének elvei kommu- funkciókat lát el. Todor Zsivkov lesz az államfõ, és még inkább megszilárdítja nistaellenes mozgalmakhoz vezethetnek Bulgáriában is. pozícióit, miniszterelnökké Sztanko Todorovot nevezik ki. Az ország gyorsított ütemû iparosítása és a nagyarányú építkezések a volt Bulgária gazdasági fejlõdése ezekben az években egyfajta csúcspontot ér el. mezõgazdasági magántermelõk nagy részét felszippantják. Bár nem rendelkez- Új elveket alkalmaztak a gazdaság irányítására, amelyeknek homlokterében a nek megfelelõ szakképzettséggel, belõlük tevõdik össze az ipari proletariátus, termelés fellendítése állt és amelyeknek alapjául a tudományos-technikai haladás miután tömegesen vándorolnak el a városokba. A négyszázezer új munkahely vívmányainak felhasználása szolgált. Kedvezõ hatást vált ki az ipari termelés nö- létesítésével megszûnik a rejtett munkanélküliség, amely a szeptember 9-e utáni vekvõ szakosodása, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szorgalmaz. elsõ tizenöt-húsz évben létezett Bulgáriában. Bulgária a korábbinál önállóbb külgazdasági politikát folytat, ami lehetõvé teszi, Az SZKP XX. kongresszusának az eltérõ politikai és gazdasági berendezkedé- hogy szilárd gazdasági kapcsolatokat alakítson ki a nem szocialista világ országa- sû államok békés egymás mellett élésérõl hozott határozatai jótékonyan hatnak ival. A nyugati államokkal és cégekkel kötött tízéves gazdasági együttmûködési Bulgária külpolitikájára. Bár az ország erõsen függ a Szovjetuniótól, és az szabja szerzõdések közül különösen jelentõsek azok, amelyek az NSZK-val, a konszernek meg politikáját a kommunista blokk keretein belül, a kongresszusok rendezése közül a Volvóval, a Shell-lel, az Occidental Petroleummal, a Douwe Chemicalsszel élénkíti kapcsolatait Nyugat-Európa államaival. A nemzetközi feszültség enyhü- köttettek. Ezek a munka termelékenységének növeléséhez nélkülözhetetlen tech- lése ösztönzi Bulgária gazdasági kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársaság- nológiai tapasztalatokat biztosítottak az országnak. Jelentõs nyugati bankhitelek gal. Az ötvenes évek végén az NSZK jelentõs kereskedelmi partnerévé válik, az felvételével emelkedett az életszínvonal. Az évtized végére az adósságállomány ország behozatalának több mint nyolc százaléka onnan származik. Az NSZK- elérte a 3,7 milliárd dollárt, és felemésztette az állam valutabevételeinek 38 szá- val való kapcsolatok bõvülése nyomán 1973-ban a két ország között diplomáciai zalékát. A bolgár gazdaság fölött tornyosuló veszélyt átmenetileg úgy hárították kapcsolat létesül. De Gaulle NATO-ellenes politikája kedvezõ alapot szolgáltat el, hogy újabb piacokat szereztek a skandináv államokban, Észak-Amerikában és ahhoz, hogy 1966-ban megvalósuljon Todor Zsivkov franciaországi látogatása. Japánban. Ennek eredményeképpen a nem szocialista országokba irányuló export VI. Pál pápánál tett, példa nélküli látogatása után, a hetvenes évek közepén, több mint 75 százalékkal nõtt, és 1982-re a külsõ adósság felére csökkent. visszaállítják a katolikus egyházat Bulgáriában. Az életszínvonal átmeneti emelkedése nem fedhette el a bolgár gazdaság nö- Bulgária balkáni politikája fejlõdést mutat, különösen miután 1964-ben vekvõ romlását. Olyan reformok rendszerét hagyják jóvá, amelyeknek segíteni- Hruscsovot eltávolították a hatalomból, és lanyhult Moszkva érdeklõdést a ré- ük kell a világgazdaság változásaihoz való alkalmazkodást, amely a technológiák gió iránt. A fennálló status quo mellett Európában és a világban elképzelhetetlen fejlõdésébõl következik. Az ekkor elfogadott új gazdasági mechanizmus célja az bármilyen területi követelés, ezért a bolgár diplomácia önálló kezdeményezé- volt, hogy növelje a termelékenység színvonalát és a termékek minõségét, ver- sei a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok javítására irányultak. senyképessé téve õket a nemzetközi piacon, miáltal leküzdhetõ a kereskedelmi A Görögországgal kötött megállapodás rendezett néhány vitás kérdést, a Török- defi cit és kezelhetõk a banki adósságok. Mindazonáltal a nemzeti jövedelem országgal kötött egyezmény pedig rendezte több mint ötvenezer bulgáriai török elért növekedése mind az ipari és a mezõgazdasági termelés, mind a lakosság kitelepülésének kérdését. Bár Ceausescu bonyolult viszonyban volt Moszkvával, reáljövedelmei vonatkozásában messze elmarad a tervezettõl. a Bulgária és Románia közötti együttmûködés, fontos közös gazdasági tervek A bolgár gazdaság romlása különösen a nyolcvanas évek közepén erõ- szakadatlan halogatásától függetlenül, sikeresen fejlõdött. Macedónia kényes södött fel, és ez egybeesik a világ és a nemzetközi kapcsolatok ekkori mély témája miatt Jugoszláviával volt a legnehezebb és a legbonyolultabb a párbe- változásaival. Az egész kommunista világrendszerben nehézségek támadnak, széd. A macedónkérdés feszegetése hosszú ideig tabu téma volt. A hatvanas amelyek abból erednek, hogy képtelen megoldani gazdasági problémáit. Azok évek közepén Bulgária újból fellebbentette róla a hallgatás fátylát, s a történelmi szociális és politikai problémákká dagadnak, és ez ellenzéki csoportok és moz- igazságról szóló polémiát a tudományos szaksajtó oldalaira terelte. galmak kialakulását idézték elõ. A Bulgáriai Független Emberi Jogi Társaság, az 113636 113737 Ekoglasznoszt Egyesület és a Podkrepa független szakszervezet jelezte a polgári Hriszto Szmirnenszki és Geo Milev munkássága adja, ennek a költészetnek a társadalom fokozatos kialakulásának kezdetét. legfontosabb jellemzõje a szociális-forradalmi elkötelezettség. Csúfosan megbukik Zsivkovnak a bulgáriai törökökkel kapcsolatos politikája. A két világháború közötti évek prózája az egyes ember fontosságának és Embertelen intézkedéssel nevük megváltoztatására kötelezik õket, ami kiváltja a sorsának témájával ötvözi annak a nemzedéknek a tragikumát, amely a nemzeti muzulmán körök elégedetlenségét, és az ország nemzetközi elszigetelõdéséhez katasztrófák terhét viseli. Georgi Rajcsev, Konsztantin Konsztantinov, Angel vezet. A Kommunista Párt vezetõségének tetteit nemcsak a világ demokratikus Karalijcsev, Georgi Karaszlavov, Csavdar Mutafov, Szvetoszlav Minkov és má- közössége bírálja, hanem Moszkva és az SZKP is. A kiúttalanság 1989 nyarán sok a harmincas évek legfrissebb mûvészeti tendenciáit fejezik ki. Ennek az évti- mélyül el, ekkor közel 350 000 bulgáriai török hagyja el szülõhelyét és vándorol zednek a második felében születik meg Nikola Vapcarov költészete is. Egyetlen ki a szomszédos Törökországba. vékonyka verseskötetet ad ki Motor-dalok címmel, amely azonban világviszony- A gazdasági válság és az etnikai feszültség nemcsak a társadalomban fokozza a latban is jelentõs alkotóvá emeli a költõt. Zsivkov-rezsim iránti elégedetlenséget, hanem a Kommunista Párt vezetõségében Jelentékeny az európai mûvészeti iskoláknak a bolgár képzõmûvészetre is. Zsivkov 1989. november 10-én kénytelen lemondani pártja fõtitkári posztjáról. gyakorolt hatása. A felszabadulás utáni elsõ évtized legnépszerûbb mûfaja az életkép. Ivan Markvicska, Jaroszlav Vesin, Anton Mitov a zsánerképfestészet legjelentõsebb képviselõi. A nyugat-európai mûvészet közvetlen hatása alatt fejlõdik ki a század végére a szobrászat. Azért különösen fontos itt a külföldi Európai távlatú kultúra tapasztalat, mert ezen a területen hiányzik a nemzeti hagyomány. A XX. század elsõ két évtizedében elsõsorban az Állami Rajziskolából kikerülõ A felszabadulás, 1878 után az irodalom és a mûvészet, fokozatosan kibonta- mûvészek jelentkeznek a képzõmûvészetben. Együtt szerepelnek olyan alkotók- kozva az újjászületés kori hagyományok keretei közül, lendületes fejlõdésnek kal, akik Párizsban, Münchenben és Torinóban szereztek akadémiai végzettséget. indult. Olyan értékek keletkeztek, amelyek a bolgár nemzeti kultúra klasszikus Így hódít tért az európai tapasztalat és világszemlélet Bulgáriában a sajátos nem- hagyományaivá nemesedtek. A század végéig meghatározó az írott szó nagy zeti körülményekhez idomulva. Ceno Todorov, Eliszaveta Konszulova-Vazova, mestereinek jelenléte, élükön Ivan Vazovval. A bolgár nép múltja iránti érdeklõ- Alekszandar Bozsinov, Nikola Marinov, Nikola Tanev, Elena Karamihajlova, Bo- dés elevenen él olyan alkotók regényeiben, elbeszélõ költeményeiben, elbeszélé- risz Georgiev, Alekszandar Mutafov azok az alkotók, akik a legmagasabb szintre seiben, mint Zahari Sztojanov és Petko Racsov Szlavejkov. Az irodalmi mûvek emelik a bolgár portréfestészet hagyományait, illetve megteremtik a tájképfesté- természetszerû alaphangja a nemzeti felszabadulás és az új bolgár államiság haj- szetet. Andrej Nikolov és Kiril Sivarov elsajátítja a klasszikus európai hagyomá- nala fölötti lelkesedés. A pátosz idõvel a kritikai realizmusnak adja át a helyét. nyokat a szobrászat területén, és mûvészetében széles körben alkalmazza õket. A szociális valóságból való kiábrándulás termeli ki egy olyan társadalomban, A nemzetegyesítésért vívott háborúk drámai eseményei erõsen hatottak a mû- amely a szabad fejlõdés elsõ nehézségeivel szembesül. vészek alkotói világára. Bár nem fordítottak hátat a portré- és tájképfestészetnek, A XIX. század végén és a XX. század elején utat törõ eszmék megújítják a e viharos esztendõk történelmi és csatatematikája helyet kapott Jaroszlav Vesin, bolgár kultúrát. A Miszal (Gondolat) címû folyóirat köré tömörülõ alkotók az Borisz Denev festészetében, Ivan Lazarov szobraiban. európai esztétikai irányzatokat ültetik át bolgár talajba. Pencso Szlavejkov, Pejo A húszas és harmincas évekre tevõdik az egyik Javorov, Aleko Konsztantinov, Elin Pelin csak néhány név a mûvészeknek abból legnagyobb bolgár festõmûvész, Vladimir Dimit- a népes csoportjából, amely meghatározza a bolgár irodalom arculatát. Ebben az rov-Majsztora érett korszaka. A mûvésznek sikerült idõben bontakozik ki erõteljesen a költészetben az európai szimbolizmus, Pejo szerves egységbe ötvöznie az évszázados nemzeti ha- Javorov, Kiril Hrisztov, Teodor Trajanov, Nikolaj Liliev, Dimcso Debeljanov ezt gyományokat a posztimpresszionista nyugat-európai nemzeti vonásokkal gazdagítja. festészet mûvészi leleményeivel. Canko Lavrenov, Az 1912–1913 és 1914–1918 közötti háborúk, valamint az 1923–1925 kö- Zlatju Bojadzsiev, Decsko Uzunov is tartós nyomot zötti megrázkódtatások újfajta mûvészi érzékenységet hívnak életre. Egyfelõl hagyott a bolgár festészetben. a karnyújásnyi közelségbe került nemzetegyesítés fölötti lelkesedés és mámor, Gyökeres változásokat hozott szeptember 9. a kul- másfelõl a bekövetkezett nemzeti katasztrófák okozta kétségbeesés talál ki- túra jellegében és fejlõdési irányaiban. A Kommunista fejezésre Jordan Jovkov, Anton Sztrasimirov, Ljudmil Sztojanov prózájában. Párt a szellemi szférát saját politikai programja és A szimbolizmust újfajta realizmus váltja fel, amelynek két alapvetõ irányzata ideológiája propagandaeszközének tekintette. Míg a bontakozik ki. Az elsõt áthatja a humanizmus üzenete, amely leginkább a „szep- fordulat utáni elsõ években az irodalom és a mûvészet temberi költõk”, Aszen Razcvetnikov és Nikola Furnadzsiev, valamint Atanasz Vladimir Dimitrov-Majsztora: az új élet illúzióinak pátoszát igyekezett visszaadni, Dalcsev és Eliszaveta Bagrjana költészetét hatja át. A másik irányzat arculatát Bolgár Madonna a sztálini szocializmus modelljének bulgáriai beveze- 113838 113939 tése után a mûvészi alkotások az adminisztratív eszközökkel rájuk kényszerített marxista–leninista Mellékletek esztétika béklyójában találták magukat. A szocia- lista realizmus kategóriái tehetséges írók, költõk és képzõmûvészek alkotásait silányították plakát- szerû propagandaklisévé, amely a naturalisztikus valósághûség jegyeit viselte magán. A kultúrát a Bolgár uralkodók hatalom a szociális területen folytatott kísérletek „mûvészi” interpretálására használta fel, s az így elvesztette igazi mivoltát. Bolgár uralkodók 680 elõtt A hatvanas évek közepétõl az irodalom és a mû- vészet lassacskán visszanyerte nemzeti vonásait. Szvetlin Ruszev festménye „„Avitohol”Avitohol” legendás személy a Kr. u. II. század- Jordan Radicskovról Erre az egyik magyarázat: Zsivkov e taktikai húzá- ban (vagy Attila hun uralkodóval sával iparkodott a maga oldalára állítani az értelmiséget, azonos, megh. 454.) hogy meghiúsítsa a kommunistaellenes nézetek meghono- IIrnikrnik ((Ernak)Ernak) 454 után sodását a társadalomban. A másik ok: a Kommunista Párt OOrganargana ((régens)régens) VII. század eleje kudarcot vallott, amikor az ideológiai tevékenységet a kul- KKubratubrat kkánán 631/632–VII. század hatvanas évei turális alkotó munkával kívánta ötvözni. Az államhatalom BBat-Bajanat-Bajan kkánán VII. század hatvanas, hetvenes évei erejével szabta meg a kulturális intézmények és szerveze- tek funkcióit, feladatait és fejlõdési irányait, de nem volt képes megváltoztatni a kulturális jelenségek természetét. Az utóbbi évtizedekben a képzõmûvész Sztojan Venev, Elsõ Bolgár Cárság Ilija Petrov, Alekszandar Poplilov, Georgi Pavlov, Ivan Nenov, Borisz Ivanov, Najden Petkov, Szvetlin Ruszev, AAszparuhszparuh kánkán 680–700/701 az író és költõ Jordan Radicskov, Valeri Petrov, Sztefan TTervelervel kkánán ((„keszar”)„keszar”) 700/701–718 (721) Gecsev, Ivajlo Petrov, Nikolaj Hajtov, Damjan Damjanov IIsmeretlensmeretlen uuralkodóralkodó 718 (721)–738 és mások ismét olyan országgá tették Bulgáriát, amely je- SSzevarzevar kkánán 738–754 lentõs mûvekkel gazdagítja az európai kultúrát. KKormiszosormiszos kánkán 754–756 VVinehineh kkánán 756–760 TTelecelec kkánán 760–763 SSzabinzabin kkánán 763–766 Újrakezdés UUmarmar kkánán 766 TToktuoktu kkánán 766–767 A párton belüli puccs nem csupán Todor Zsivkov uralmának, hanem a kommu- PPaganagan kánkán 767 nista hatalomnak is a végét hozta el Bulgáriában. Rövid idõ alatt életre keltek a TTelerigelerig kkánán 767–777 régi és megalakultak az új politikai pártok. Néhány közülük a Demokratikus Erõk KKardamardam kkánán 777–803 Szövetségében egyesült, amely az ország fõ ellenzéki erejévé vált. A történelmi KKrumrum kkánán 803–814 hitelét vesztett Kommunista Párt Bolgár Szocialista Pártra változtatta a nevét. DDokumokum ((?)?) kkánán 814 A politikai többpártrendszer kialakulása együtt járt a demokratikus intéz- OOmurtagmurtag kkánán ((„kan„kan jjuvigi”)uvigi”) 814–831 mények kiépítésével. Az elsõ lépés az 1990-es alkotmányozó nemzetgyûlési vá- MMalamiralamir kkánán 831–836 lasztás volt, amelyeken a szocialista párt 211, a Demokratikus Erõk Szövetsége ((I.)I.) PPreszjanreszjan kkánán 836–852 144 mandátumot szerzett. A nemzetgyûlés elfogadta az új alkotmányt, amely ((I.)I.) BBorisz-Mihályorisz-Mihály kkánán ((fejedelem)fejedelem) 852–889 (megh. 907. május 2.) garantálja a törvényességet, a hatalmi ágak szétválasztását, a vallásszabadságot VVladimirladimir RRaszateaszate ffejedelemejedelem 889–893 és a magántulajdon sérthetetlenségét. Bulgária újból elindult a demokrácia és a NNagyagy SSimeonimeon ((Szimeon)Szimeon) ffejedelem/cárejedelem/cár 893–927 piacgazdaság útján. II.. PPéteréter ccárár 927–969 114040 114141 III.I. BBoriszorisz ccárár 969–971 Harmadik Bolgár Cárság A KKomitopulikomitopulik kollektívkollektív hhelytartóságaelytartósága RRomanoman ((RomanRoman SSzimeon)zimeon) ccárár 978–991 (megh. 997) II.. BattenbergBattenberg AAlexanderlexander ffejedelemejedelem 1879–1886 SSámuelámuel ((Szamuil)Szamuil) ccárár 997–1014 II.. Sachs-Koburg-GothaiSachs-Koburg-Gothai FFerdinánderdinánd GGavrilavril RRadomiradomir ccárár 1014–1015 ffejedelem/cárejedelem/cár 1887–1918 IIvanvan VVladiszlavladiszlav ccárár IIII.II. BBoriszorisz ccárár 1918–1943 ((„bolgár„bolgár eegyeduralkodó”)gyeduralkodó”) 1015–1018 III.I. SSzimeonzimeon ccárár 1943–1946 III.I. PPreszjanreszjan ffejedelemejedelem 1018 PPetaretar DDeljaneljan ccárár 1040–1041 AAluszianluszian ccárár 1041 Régenstanácsok KKonsztantin-Péteronsztantin-Péter BBodinodin ccárár 1072–1073 SSztefanztefan SSztambolov,ztambolov, PPetkoetko KKaravelovaravelov ééss SSzavazava MMutkurovutkurov 1886–1886 SSztefanztefan SSztambolov,ztambolov, SSzavazava MMutkurovutkurov ééss GGeorgieorgi ZZsivkovsivkov 1886–1887 BBogdanogdan Filov,Filov, NikolaNikola MMihovihov ééss KKiriliril PPreszlavszkireszlavszki hhercegerceg 1943–1944 Második Bolgár Cárság TTodorodor Pavlov,Pavlov, VVenelinenelin GGanevanev ééss CCvjatkovjatko BBobosevszkiobosevszki 1944–1946

PPéteréter ((Teodor-Péter)Teodor-Péter) ccárár 1186–1197 (Veliki Preszlavban és Tirnovóban) A Bolgár Köztársaság államfõi AAszenszen ((I.I. IvanIvan AAszenszen BBelgun)elgun) ccárár 1186–1196 (Tirnovóban) IIvankovanko ccárár ((bitorló)bitorló) 1196 VVaszilaszil KolarovKolarov KKalojanalojan ccárár 1196/1197–1207 – a Bolgár Népköztársaság ideiglenes elnöke 1946–1947 BBoriloril ccárár 1207–1218 MMincsoincso NejcsevNejcsev III.I. IIvanvan AAszenszen ccárár 1218–1241 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnöke 1947–1950 II.. KKálmánálmán ((Kaliman)Kaliman) AAszenszen ccárár 1241–1246 MMincsoincso NejcsevNejcsev és GGeorgieorgi DDamjanovamjanov III.I. MMihályihály (Mihail)(Mihail) AAszenszen ccárár 1246–1256 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnökei 1950–1954 III.I. KálmánKálmán ((Kaliman)Kaliman) AAszenszen ccárár 1256 GGeorgieorgi DamjanovDamjanov MMicoico AAszenszen ccárár 1256–1257 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnöke 1954–1958 ((I.)I.) KKonsztantinonsztantin AAszen-Tihszen-Tih ccárár 1257–1277 GGeorgieorgi DamjanovDamjanov és DDimitarimitar GGanevanev IIvajlovajlo ccárár 1277–1279 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnökei 1958–1962 IIII.II. IIvanvan AAszenszen ccárár 1279–1280 DDimitarimitar GGanevanev és GGeorgieorgi TTrajkovrajkov II.. GGyörgyyörgy ((Georgi)Georgi) TTertererter ccárár 1280–1292 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnökei 1962–1966 SSzmileczmilec ccárár 1292–1298 GGeorgieorgi TrajkovTrajkov IIvanvan „„Szmilec”Szmilec” ccárár 1298–1300 – a Nemzetgyûlés elnökségének elnöke 1966–1971 CCsakasaka ((?)?) 1300 (Teodor Szvetoszlavval együtt TTodorodor ZsivkovZsivkov elfoglalta Tirnovót, de valószínûleg – a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke 1971–1989 hivatalosan nem kiáltották ki bolgár PPetaretar MMladenovladenov cárnak) – a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke 1989–1990 TTeodoreodor SSzvetoszlavzvetoszlav ((Terter)Terter) ccárár 1300–1321 PPetaretar MMladenovladenov III.I. GyörgyGyörgy ((Georgi)Georgi) TTertererter ccárár 1321–1322 – a Bolgár Népköztársaság elnöke 1990 IIII.II. MMihályihály ((Mihail)Mihail) SSismanisman AAszenszen ccárár 1323–1330 ZZseljuselju ZZselevselev IIvan-Istvánvan-István ((Sztefan)Sztefan) ccárár 1330–1331 – a Bolgár Köztársaság elnöke 1990–1992 és 1992–1997 IIvan-Sándorvan-Sándor ((Alekszandar)Alekszandar) ccárár 1331–1371 PPetaretar SSztojanovztojanov IIvanvan SSismanisman ccár/„úr”ár/„úr” 1371–1395 (Tirnovóban, 1393. július – a Bolgár Köztársaság elnöke 1997–2002 17. után Nikápolyban) GGeorgieorgi ParvanovParvanov KKonsztantinonsztantin ((II.II. AAszen)szen) ccárár 1396/1397–1422 (?) (Vidinben) – a Bolgár Köztársaság elnöke 2002– 114242 114343 Bulgária miniszterelnökei VVaszilaszil KKolarovolarov 1949–1950 VValkoalko CCservenkovservenkov 1950–1956 TTodorodor BBurmovurmov 1879–1879 AAntonnton JugovJugov 1956–1962 KKlimentliment mmetropolitaetropolita 1879–1880 TTodorodor ZsivkovZsivkov 1962–1971 DDraganragan CCankovankov 1880–1880 SSztankoztanko TTodorovodorov 1971–1981 PPetkoetko KKaravelovaravelov 1880–1881 GGrisarisa FFilipovilipov 1981–1986 KKazimirazimir EErnrotrnrot 1881–1881 GGeorgieorgi AAtanaszovtanaszov 1986–1990 MMiniszterelnökiniszterelnök nnélküliélküli kkormányormány 1881–1882 AAndrejndrej LLukanovukanov 1990–1990 LLeonyideonyid SSzoboljevzoboljev 1882–1883 DDimitarimitar PPopovopov 1990–1991 DDraganragan CCankovankov 1883–1884 FFilipilip DDimitrovimitrov 1991–1992 PPetkoetko KKaravelovaravelov 1884–1886 LLjubenjuben BBeroverov 1992–1944 VVaszilaszil RRadoszlavovadoszlavov 1886–1887 RRenetaeneta IIndzsovandzsova 1994–1995 KKonsztantinonsztantin SSztoilovztoilov 1887–1887 ZZsansan VidenovVidenov 1995–1997 SSztefanztefan SSztambolovztambolov 1887–1894 SSztefanztefan SSzofizofi jjanszkianszki 1997–1997 KKonsztantinonsztantin SSztoilovztoilov 1894–1899 IIvanvan KosztovKosztov 1997–2001 DDimitarimitar GGrekovrekov 1899–1899 SSzimeonzimeon SSzakszkoburggotszkizakszkoburggotszki 2001– TTodorodor IvancsovIvancsov 1899–1901 RRacsoacso PPetrovetrov 1901–1901 PPetkoetko KKaravelovaravelov 1901–1901 SSztojanztojan DDanevanev 1902–1903 A bolgár ortodox egyház érsekei és pátriárkái RRacsoacso PPetrovetrov 1903–1906 DDimitarimitar PPetkovetkov 1906–1907 DDimitarimitar SSztancsovztancsov 1907–1907 Érsekek Pliszkában és Veliki Preszlavban PPetaretar GGudevudev 1907–1908 AAlekszandarlekszandar MMalinovalinov 1908–1911 SSzentzent JJoszifoszif ((Sztefan)Sztefan) 870–878 elõtt IIvanvan GGesovesov 1911–1913 GGeorgieorgi a IX. század hetvenes-nyolcvanas évei SSztojanztojan DDanevanev 1913–1913 VVaszilaszil RRadoszlavovadoszlavov 1913–1918 AAlekszandarlekszandar MMalinovalinov 1918–1918 TTeodoreodor TTeodoroveodorov 1918–1919 Veliko-preszlavi (Drasztari) pátriárkák AAlekszandarlekszandar SSztambolijszkiztambolijszki 1919–1923 AAlekszandarlekszandar CCankovankov 1923–1926 LLeontijeontij 927– ismeretlen AAndrejndrej LLjapcsevjapcsev 1926–1931 DDimitrijimitrij a X. század közepe táján AAlekszandarlekszandar MMalinovalinov 1931–1931 SSzergijzergij a X. század közepe táján NNikolaikola MMusanovusanov 1931–1934 GGrigorijrigorij a X. század közepe táján KKimonimon GGeorgieveorgiev 1934–1935 DDamjanamjan a X. század hatvanas-hetvenes éveiben PPencsoencso ZZlatevlatev 1935–1935 (971-ben Drasztarból Szredecbe mene- AAndrejndrej TosevTosev 1935–1935 kült) GGeorgieorgi KKjoszeivanovjoszeivanov 1935–1940 German a X. század végén (Maglenben, BBogdanogdan FFilovilov 1940–1943 Vodenben majd Preszpában) DDobriobri BBozsilovozsilov 1943–1944 Nikolaj a X. század végén (Preszpában) IIvanvan BBagrjanovagrjanov 1944–1944 KKonsztantinonsztantin MMuravievuraviev 1944–1944 KKimonimon GGeorgieveorgiev 1944–1946 GGeorgieorgi DDimitrovimitrov 1946–1949 114444 114545 Ohridi pátriárkák Bolgár szentek, FFilipilip 1000–1015 körül akiket más keresztény népek is tisztelnek DDavidavid 1015–1019 körül (1019-ben JJoanoan DebarszkiDebarszki érsek kinevezésével a patriarchátus Ohridi Bol- gár Érsekséggé alakult át, amely 1767-ig állt fenn) SSzent.zent. Konsztantin-KirilKonsztantin-Kiril ((†869)†869) ééss SSzentzent MMetodijetodij ((†885)†885) aapostolpostol ((CirillCirill ééss MMetód)etód) Bulgárián kívül a „Szent Fivérek”-et ilyen vagy olyan mértékben Tirnovói érsekek és pátriárkák tisztelik valamennyi szláv országban és az egész ortodox világban. Az ortodox egyházak mint apostolokat, a bolgárok és szlávok tanítóit tisztelik õket, a Va- VVaszilijaszilij 1186–1232 körül (1186-tól érsek, 1204. tikán pedig Szent Cirillt és Szent Metódot „Európa pártfogói”-vá nyilvánította. november 7-étõl „prímás”, akit a bolgá- Szent Klimenttel, Szent Naummal, Szent Gorazddal, Szent Szávával és Szent rok uniatus pátriárkának fogadnak el) Angelarijjal együtt alkotják a „Szent Hetek” csoportját. A XIX. század köze- II.. JJoakimoakim 1232 (1235-ig érsek)–1246. január 18. pétõl Bulgáriában, jóval késõbb, a XX. században pedig más szláv országokban VViszarioniszarion valószínûleg néhány hónapig 1246-ban (Oroszország, Ukrajna, Belarusz, Szerbia) is a Szent Fivérek kulturális ünne- II.. VVaszilijaszilij 1246–a XIII. század ötvenes évei peként ünneplik május 11/24-ét. Bulgáriában ez a nap a mûvelõdés és kultúra III.I. VVaszilijaszilij a XIII. század ötvenes évei hivatalos ünnepnapja, a legmagasabb társadalmi presztízsû minden történel- III.I. JJoakimoakim a XIII. század hatvanas évei mi emléknaphoz képest. Szent Konsztantin-Kiril Filozófus sírja a római San IIgnatijgnatij a XIII. század hetvenes évei Clemente-bazilikában a bolgárok szent zarándokhelye. Minden évben hivatalos MMakarijakarij 1277 körül–1284 küldöttségek látogatnak el oda Bulgáriából (1991 óta a Macedón Köztársaságból IIII.II. JJoakimoakim 1284 körül–1300 is). Szent Metodij sírja a morva fõvárosban, Velehradban volt, helye ma már DDorotejorotej a XIV. század elején ismeretlen. RRomanoman a XIV. század elején SSzentzent GorazdGorazd (†886)(†886) Szent Cirill és Szent Metód tanítványa és közeli munka- II.. TeodoszijTeodoszij a XIV. század húszas-harmincasas évei társa, Nagy-Morávia érseke Szent Metodij halála után, Bulgáriában (beleértve körül Macedóniát is) és Albániában szentként tisztelik. Berat (bolgárul: Belgrad) albán II.. JJoanikijoanikij XIV. század harmincas évei város helyi hagyományai szerint ereklyéje (akárcsak Szent Száváé) az egyik he- SSimeonimeon a XIV. század negyvenes évei lyi templomban található. III.I. TTeodoszijeodoszij a XIV. század negyvenes-hatvanas évei SSzentzent KelemenKelemen ((†916.†916. jjúliusúlius 227.)7.) A Szent Fivérek legbuzgóbb tanítványa, III.I. JJoanikijoanikij a XIV. század hatvanas évei–1375 neves óbolgár író és „az elsõ bolgár nyelvû püspök” köztiszteletnek örvend Bul- körül gáriában (beleértve a mai Macedóniát is), a középkorban pedig Bizáncban, és a EEvtimijvtimij 1375 körül–1394 mai Görögországban is. Ereklyéjét az ohridi Szentséges Szûzanya Perivleptosz- templomban õrzik, amelyet Szent Kelemen-templomnak is neveznek. Bulgária exarchái (Isztambulban és Szófiában) PPliszkailiszkai SSzentzent NNaumaum ééss OOhridaihridai KKelemenelemen ((†910†910 ddecemberecember 223.)3.) A Szent Fivérek e neves tanítványának, Ohridai Kelemen munkatársának, a kiemelkedõ bolgár írónak a kultusza Bulgáriában (beleértve Macedóniát) és részben a mai Albániá- II.. AAntimntim 1871–1877 ban örvend tiszteletnek. Ereklyéjét a nevét viselõ híres kolostorban õrzik, amely JJoszifoszif 1877–1915 Szent Borisz-Mihály fejedelem támogatásával épült az Ohridi-tó partján. SSztefanztefan 1945–1948 SSzentzent Borisz-MihályBorisz-Mihály ffejedelem,ejedelem, a KKeresztelõeresztelõ ((905.905. mmájusájus 22.).) Adataink vannak róla, hogy a középkori Bulgária nagy területén kívül tisztelték a nagy bolgár Szófiai pátriárkák uralkodó emlékét Bizáncban és Kijevi-Oroszországban is. A bolgárok megkeresz- telõjének (akit hagyományosan „Szent Borisz Cár”-nak neveznek) tiszteletérõl a KKiriliril 1953–1971 mai Macedóniában maradt fenn a legtöbb emlék: arcképei az Ohridi-tónál levõ MMakszimakszim 1971– Szent Naum és a Prilep melletti Treszkavec kolostorban. 114646 114747 RRilaiilai SzentSzent IvánIván (†946.(†946. augusztusaugusztus 118.)8.) A bolgár nemzeti szent kultusza a kö- SSzentzent MihailMihail VoinVoin otot PotukaPotuka (XI.(XI. század)század) Bolgár katona-szent, élete és tevé- zépkori Bulgária egész tágas területén (beleértve Macedóniát, a mai Görögország kenysége kevéssé ismert. Tisztelték Bulgáriában és valószínûleg a szomszédos és Szerbia egyes területeit is), Oroszországban, sõt a katolikus Magyarországon országokban is. Ereklyéje Tirnovóban volt. is népszerû volt. Szent Ivan ereklyéjét elõbb a rilai kolostorban, a XII. század- SSzentzent PPetkaetka ((Paraszkeva),Paraszkeva), TTirnovszkairnovszka ((X.X. sszázad)zázad) A híres, valószínûleg örmény ban Szófi ában, 1183-tól 1186-ig pedig Esztergomban õrizték. 1195-tõl 1469-ig származású szent a legjobb példa arra, hogyan bolgarizálódott a szentkultusz a Tirnovo fõvárosban volt (a róla elnevezett templomban, a Trapezica-dombon), középkorban. Tisztelete különösen azt követõen erõsödött föl, hogy ereklyéjét ezután visszakerült a rilai kolostorba. szülõhelyérõl, Epivatból (Kelet-Trákia) Tirnovo fõvárosba vitték a nagy II. Ivan SSzentzent IIvanvan VladimirVladimir ffejedelemejedelem ((†1016)†1016) Ennek a dukljai (ma: Montenegro) Aszen cár idejében. Szent Petka Tirnovszka kultusza széles körben elterjedt szerb fejedelemnek, Sámuel cár vejének a kultusza már a középkorban elterjedt egész Bulgáriában (beleértve Macedóniát, Nis környékét is), Bizáncban, Szerbiá- Bulgáriában. Mint a nagy Sámuel cár közeli rokonát, a bolgár egyház és nép ban, Havasalföldön, Moldvában, Ukrajnában és Oroszországban. Legértékesebb bolgár nemzeti szentnek is tekintette. Tisztelték Bulgáriában, Szerbiában, Mon- életrajzát Szent Evtimij tirnovói pátriárka írta. Ereklyéje 1394 után Tirnovóból tenegróban, Albániában. Vi din be (1397–1398-ig), Szerbiába, Konstantinápolyba, majd a középkori mold- vai fõvárosba, Iasiba került (1641), ma is ott õrzik. SSzentzent BoriszBorisz ésés SzentSzent GGlebleb ((†1015)†1015) A középkorban legnagyobb tiszteletnek örvendõ orosz nemzeti szentek Keresztelõ Szent Vlagyimir fejedelem és egy is- SSzentzent FiloteaFilotea TemniskaTemniska (X.(X. század)század) Bolgár szent, nagyon kevés adatunk van meretlen nevû bolgár nõ (Bolgarinja) fi ai. Nehéz megmondani, hogy az asszony róla. Tisztelik Bulgáriában (ereklyéje Tirnovóban, 1394 után Vidinben volt) és a a dunai, a volgai, vagy az azovi („fekete-”, Bat-Bajan-féle) bolgárok közül való szomszédos országokban. volt-e, de a Második Bolgár Cárság idején Szent Boriszt és Szent Glebet úgy fog- SSzentzent HHuszonhatuszonhat ZZografiografi VértanúVértanú (†1275)(†1275) Az Athosz-hegyi bolgár Szent ták fel, mint sajátos élõ kapcsolatot a bolgár és az orosz keresztény kultúra kö- Georgi Zograf kolostor szerzetesei a bizánci zsoldban álló nyugati kereszte- zött. A Kijevi-Oroszországon kívül tisztelték még õket a középkori Bulgáriában sek támadásának estek áldozatul, mivel visszautasították (nyilván a tirnovói és részben Bizáncban is. Fennmaradt XV. századi freskóábrázolásuk a középkori patriarkátussal összhangban) a Bizánc és a katolikus egyház közötti lyoni unió fõváros, Tirnovo nevezetes Szent Péter és Pál-templomában. Enkolpion-kereszt- (1274) elismerését. Tisztelik õket Bulgáriában, az Athosz-hegyen és részben más jeiket (relikváriumaikat), amelyeken ábrázolásuk látható, és amelyek a legna- ortodox országokban is. gyobb valószínûség szerint a XIII. századból valók, Veliki Preszlav és Tirnovo (Carevec-halom) régészeti ásatásai tárták fel. Május 2-án ünneplik õket, ugyan- SSzentzent JJoanoan KKukuzelukuzel (XIV.(XIV. századszázad elsõelsõ fele)fele) Az ortodox zene nagy megújítója, azon a napon, amikor Szent Borisz-Mihail halálának emléknapját. származását tekintve bolgár, aki a mai Albánia területérõl (akkor Bizánchoz tartozott) származik, tisztelik az egész ortodox világban. Különösen népszerû SSzentzent PProhorrohor PPscsinszkiscsinszki ((XI.XI. sszázad)zázad) A maga korában nevezetes remete, kolos- a Bolgár nõ fohásza címû kompozíciója, amely alapját képezi a „bolgarszkij toralapító a mai Macedóniában, Szent Ivan Rilszki követõje. Tisztelik Bulgáriá- roszpev”-nek az ortodox zenében. ban (különösen Macedóniában), Szerbiában, az Athosz-hegyen. SSzentzent KKozmaozma ZZografszkiografszki ((†1322)†1322) Bolgár remete az Athosz-hegyen, tisztelik SSzentzent GGavrilavril LLesznovszkiesznovszki ((XI–XII.XI–XII. sszázad)zázad) Híres remete, Rilai Szent Iván köve- Bulgáriában és Görögországban. tõje, tisztelik Bulgáriában (leginkább Macedóniában és Kjusztendil környékén), részben Szerbiában. Kolostoralapító a mai Macedóniában. A XIII–XIV. század- TTirnovóiirnovói SzentSzent TeodoszijTeodoszij (†1363)(†1363) Nevezetes iszichaszta szerzetes, bizonyos ban ereklyéje Tirnovo bolgár fõvárosban volt. értelemben Ivan Alekszandar cár (1331–1371) elsõ számú lelki tanácsadója, nagy szellemi tanító, az eretnek tanok elleni harc kiemelkedõ egyénisége. Tisztelik SSzentzent JoakimJoakim OszogovszkiOszogovszki (XII.(XII. század)század) A maga korában nevezetes követõje Bulgáriában, valamint Bizáncban, Havasalföldön, Moldvában, Szerbiában. Erek- Szent Ivan Rilszkinek, a róla elnevezett kolostor alapítója a mai Macedóniában. lyéje Konstantinápolyban volt, mai sorsát nem ismerjük. Életrajzát Kalisztosz Tisztelik Bulgáriában (különösen Macedóniában) és Szerbiában. A bizánci ura- konstantinápolyi pátriárka írta meg. lom alatt Szent Prohor Pscsinszki, Szent Gavril Lesznovszki és Szent Joakim Oszogovszki kolostorai a bolgárság támaszai voltak a Szkopje székhelyû Bulgá- VVidiniidini SzentSzent RRomilomil ((†1385†1385 kkörül)örül) Neves iszichaszta szerzetes, Szent Teodoszij ria tema-katepanátusban. Tirnovszki szellemi harcostársa. Tisztelik Bulgáriában, Bizáncban és Szerbiá- ban. Ereklyéje valószínûleg a szerbiai Ravanicában volt. SSzentzent IlarionIlarion MaglenszkiMaglenszki (XII.(XII. század)század) Maglen püspöke Dél-Macedóniában (a mai Görögországban) harcolt az eretnek tanok ellen. Tisztelik Bulgáriában, SSzentzent SSzáztízzáztíz TTirnovóiirnovói VVértanúértanú ((†1394/1395)†1394/1395) A bolgár arisztokrácia és fõváro- részben Bizáncban és Szerbiában is. Ereklyéje a XIII–XIV. században Tirnovo si polgárság színe-virágának vértanúhalála (mivel elutasították az iszlám felvé- fõvárosban volt. telét) nagy visszhangot keltett nemcsak Bulgáriában, hanem Moszkvai-Orosz- 114848 114949 országban és Litvániában is. A bolgár egyház nyilvánvalóan még Szent Evtimij Tirnovszki pátriárka idejében kanonizálta õket, közvetlenül haláluk után, amint Függelék az Grigorij Camblak Evtimij dicsérete címû munkájából kiderül. SSzentzent EvtimijEvtimij tirnovóitirnovói pátriárkapátriárka ((†1402†1402 kkörül)örül) Az utolsó tirnovói pátriárka, A XX. század végi, XXI. század eleji régészeti feltárások újabb meggyõzõ bizonyí- híres író, szónok és szellemi vezetõ, tisztelik Bulgáriában, a XV. században pedig Szerbiában, Havasalföldön, Moldvában és Oroszországban is. Ereklyéje valószí- tékokkal szolgálnak arra, hogy Bulgária területe, a bolgár föld az európai civilizá- nûleg a bacskovói kolostorban volt, sorsa ma ismeretlen. ció egyik legõsibb bölcsõje. 1999-ben, majd a következõ években egy francia–bolgár kutatócsoport az õsember eddigi legrégebbi – több mint 1 200 000-1 400 000 éves SSzentzent KKiprianiprian MMoszkovszkioszkovszki ((†1406)†1406) Szent Evtimij pátriárka szellemi testvére, – nyomait tárta fel a kontinensen elõször a Kozarnika barlangban (Belogradcsik Tirnovo fõvárosban született. Kijev, Moszkva és egész Oroszország metropoli- szomszédságában). 2004-ben bolgár régészek találtak rá Todorkára, „az eu- tája a XIV. század végén. Tisztelik Oroszországban és Bulgáriában. Ereklyéje a moszkvai Kreml Uszpenszkij-székesegyházában van. rópai õsasszonyra” – a legrégebbi épen megmaradt nõi csontvázra Európában –, ugyanitt a kontinens legõsibb gabonájára a Vracához közeli Ohoden faluban. SSzentzent EEfremfrem pecskipecski (ipeki)(ipeki) pátriárkapátriárka (†1406.(†1406. júniusjúnius 15.)15.) Neves bolgár szerze- (A Todorka nevet tréfásan a Betegen feküdt Todora kezdetû népszerû bolgár tes, a „tirnovói ország” szülötte. Két ízben Szerbia pátriárkája a XIV. század népdalból kapta a „hölgy”.) Nem sokkal késõbb a Veliko Tirnovo megyében lévõ végén. Tisztelik Koszovóban és Szerbiában. Ereklyéje az ipeki (Pec, Koszovó) Dzsuljunica faluban még régebbi emberi csontvázat találtak a régészek, itt egy Szent Demeter-templomban van. helyi vezér kõjogara is elõkerült. Ezek a leletek a Kr. e. 6000. évre datálhatóak. Az SSzentzent IIszajszaj SSzerszkizerszki ((†a†a XXIV.IV. sszázadzázad vvégén)égén) Szerb szerzetes, a bolgár kulturális õsi trákok kultúrájával kapcsolatos friss felfedezések is kiemelkedõen jelentõsek hagyomány (többek között a tirnovói irodalmi iskola) követõje, ezáltal bolgár az utóbbi években. Nikolaj Ovcsarov a Kardzsalihoz közel található monumentá- egyházi író is. Tisztelik Szerbiában, Bulgáriában és a mai Macedóniában. lis „szent várost”, Perperikont, valamint a Momcsilgrad melletti Tatul szentélyét, SSzentzent NikodimNikodim TiszmanszkiTiszmanszki (†1406)(†1406) Macedóniai bolgár szerzetes, a havasal- Orpheusz feltételezett sírját tárja fel rétegrõl rétegre. Georgi Titovnak a Kazanlak földi szerzetesség vezetõje, Szent Evtimij pátriárka bizalmasa. A románok nem- melletti „trák uralkodók völgyében” végzett kutatómunkája 2004-ben igazi régé- zeti szentje, tisztelik Bulgáriában és Szerbiában is. szeti szenzációkat szolgáltatott: Teresz király aranymaszkja és III. Seutus gyö- SSzentzent DDimitarimitar BBaszarbovszkiaszarbovszki ((†1685)†1685) Bolgár remete, a Rusze melletti Baszar bo- nyörû bronzfeje került elõ. Észak-Bulgáriában, ahol a trák állam központja volt, vo falu sziklakolostorának alapítója. Tisztelik Bulgáriában, az Athosz-hegyen és a Razgrad megyei Szborjanovo régészeti rezervátumának trák emlékei különös Havasalföldön (Romániában). Ereklyéjét a román patriarkátus székesegyházá- értékegyüttest jelentenek. ban, Bukarestben õrzik, általános tisztelet övezi. Plamen Pavlov

Teresz aranymaszkja III. Seutus bronzfeje 115050 115151 Napkút Kiadó Kft. 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. III./14. Telefon/fax: (1) 225-3474 E-mail: [email protected] Honlap: www.napkut.hu

Felelõs szerkesztõ és a képek válogatója: Szondi György

Szerkesztõ: Bognár Antal

Szöveggondozó: Kovács Ildikó

Tördelõszerkesztõ: Szondi Bence

A címlapon: Miniatúra, X–XI. század (a Sándor-regény óbolgár fordításának egy lapjáról), Szent Cirill és Szent Metód Nemzeti Könyvtár, Szófi a

A hátsó borítón: Tavaszköszöntõ márciusi martenica Tavaszi nap – faragott mennyezet részlete a trjavnai Daszkalov házból Nap-kõrelief – Iszperihi múzeum Életkerék – külsõ falfestmény az Úr színeváltozása (Preobrazsenszki) kolostorban Karácsonyi ünnepi kenyér Sztaro szelóból

ISBN 963 8478 00 4