Várak nyomáBan Tanulmányok a 60 éves Feld István 60tiszteletére

Castrum Bene Egyesület Civertan Grafikai Stúdió Budapest 2011 Várak nyomáBan Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére on The TraIl oF CaSTleS Studies in honour of István Feld on his 60th birthday

Szerkesztette: Terei György – kovács Gyöngyi Domokos György – Miklós Zsuzsa – Mordovin Maxim

Technikai szerkesztő: Domokos György angol nyelvi lektor: Schmidt Péter

ISBn 978-963-08-2485-9

© Civertan Grafikai Stúdió (1064 Budapest, Izabella u. 69.) © Castrum Bene egyesület (2025 Visegrád, Fő u. 23.) © Szerzők, szerkesztők 2011 Minden jog fenntartva. a kötet a Civertan anyagi támogatásával jelent meg.

Címlapon: Salgó vára hátlapon: Sárospatak, Solymár, Gyula, ozora légi fotók: Civertan Grafikai Stúdió (www.legifoto.com)

Tipográfia és nyomdai előkészítés: Civertan Grafikai Stúdió (www.civertan.hu) nyomda: So-Ta Print Kft. Készült 1000 példányban Tartalom

Köszöntő 7 Feld István publikációi 1976 – 2011 9 Baráz Csaba: „…faluk határait magok ügyével s hatalmával igazgatván…” 17 Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára: Középkori várkápolna Kőszegen 27 Dénes József: Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum) 43 Domokos György: az emlékéremtől a kapufeliratig. lipótvár építésének kezdete és befejezése 49 Fülöp András: a gyöngyösi kálvária „erődítése” 55 Gál-Mlakár Viktor: Szögliget-Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai 63 Héczey-Markó Ágnes – Koppány András: Falkutatás és régészeti feltárás a sümegi várban (2009 –2010) 73 Horváth Richárd: Várépítés engedélyezése az Árpád-kori Magyarországon 79 Leszek Kajzer: Some problems of private castles in medieval Poland 95 Koppány Tibor: a kastélyépíttető ládonyi Demeter és rokonsága. 101 egy középbirtokos nemesi család pályafutása a 15 –16. században Kovács Gyöngyi – Sümegi Pál: Palánkvárak, fák, erdők. 113 régészeti és környezettörténeti adatok a török kori palánkvárak faanyag-felhasználásához Martin Krenn – Ute Scholz (unter Mitarbeit von Brigitte Fettinger und Doris Schön): 121 Untersuchungen in der Kartause aggsbach, niederösterreich Magyar Károly: Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 127 Mészáros Orsolya: Két bécsi kancsó egy váci polgár asztaláról 141 Mordovin Maxim: Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 149 (a szécsényi Pintér-háznál feltárt maradványok alapján) Nagy Szabolcs Balázs: a Kompoltiak udvarháza a kisnánai várban 161 Nováki Gyula: négy középkori vár Komárom-esztergom megyében 169 Pálffy Géza:egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről. 177 az 1526 és 1556 között török kézbe került magyarországi városok, várak és kastélyok összeírása a német-római Birodalom rendjei számára Polgár Balázs: „…castro nostro de Wysegrad…” Károly róbert 1323. évi 195 rezidenciaválasztásának kérdésköre Prajda Katalin: Manetto di Jacopo ammanatini, ozorai Pipó építésze és a firenzei asztalosság 201 Katarina Predovnik: Die Burg Waldenberg in oberkrain und sein archäologisches Fundgut 207 Adrian Andrei Rusu: Várad vára a 16. századig 217 Simon Zoltán: adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez 231 Sófalvi András: a székelység középkori várai. Kísérlet egy székelyföldi vártipológia kidolgozására 241 Szörényi Gábor András: egy huszita vár romjai a Sajó völgyében. 251 (Beszámoló a vadnai erősség kutatásáról) Terei György: Váralaprajzi felmérések hagyományos módszerei a kezdetektől a 20. század végéig 261 Tolnai Gergely: a várkutatás helyzete Komárom-esztergom megyében 269 Tomka Gábor: 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 277 erények, hősök, emberevők Végh András: a budai királyi palota Michael von Saurau útleírásában (1567) 297 Vizi Márta: Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 307 Wolf Mária: adatok az ispáni várak szerepéhez az Árpád-kori Magyarországon 323 Szerzők 329 Contents

Salutation 7 István Feld’s publications 1976– 2011 9 Csaba Baráz: “…they themselves are entitled to decide in the matter of their village’s boundaries…” 17 new data and hypotheses regarding stone ramparts in hungary’s Mátra hills Lilla B. Benkhard – Klára Mentényi: a medieval castle chapel in Kőszeg 27 József Dénes: Gór, an excavated timber castle (castrum ligneum) 43 György Domokos: From commemorative medal to gateway inscription. The building of lipótvár 49 (leopoldstadt) from the beginnings to the completion András Fülöp: The “fortification” at the Calvary in Gyöngyös 55 Viktor Gál-Mlakár: Methods used, and experiences gained, during fabric protection work 63 at Szögliget-Szádvár Ágnes Héczey-Markó – András Koppány: Wall research and archaeological excavation 73 at Sümeg Castle (2009–2010) Richárd Horváth: The authorising of castle construction in arpadian-era hungary 79 Leszek Kajzer: Some problems of private castles in medieval Poland 95 Tibor Koppány: Demeter ládonyi, castle builder, and his kindred. 101 The story of a middle-ranking noble family in the fifteenth‒sixteenth century Gyöngyi Kovács – Pál Sümegi: Palisade castles, trees, and forests. 113 archaeological and environment history data on the timber used for Turkish-era palisade castles Martin Krenn – Ute Scholz (unter Mitarbeit von Brigitte Fettinger und Doris Schön): 121 Untersuchungen in der Kartause aggsbach, niederösterreich Károly Magyar: Some data on the appearance of a special kind of gun-loop in medieval hungary 127 Orsolya Mészáros: Two Viennese jugs from the table of a Vác townsman 141 Maxim Mordovin: The post-medieval palisade fortifications of Szécsény 149 (according to the remains excavated beside the Pintér house) Szabolcs Balázs Nagy: The Kompolti family’s mansion in Kisnána Castle 161 Gyula Nováki: Four medieval castles in Komárom-esztergom county 169 Géza Pálffy:a unique source on the geographical knowledge of the political elite 177 of the Kingdom of hungary in the sixteenth century: a register compiled for the estates of the holy roman empire of the towns, fortresses, and castles in hungary and Slavonia occupied by the ottomans between 1526 and 1556 Balázs Polgár: “…castro nostro de Wysegrad…” Issues surrounding Caroberto’s choice 195 of official seat in 1323 Katalin Prajda: Manetto di Jacopo ammanatini, architect to Pippo Scolari 201 and the woodcarvers of Florence Katarina Predovnik: Die Burg Waldenberg in oberkrain und sein archäologisches Fundgut 207 Adrian Andrei Rusu: Várad Castle up to the sixteenth century 217 Zoltán Simon: Contributions to the history of the medieval and early modern age 231 fortifications at Tállya András Sófalvi: The medieval castles of the Szeklers. an attempt to develop a typology 241 of castles in the Szekler region of Transylvania Gábor András Szörényi: The ruins of a hussite castle in the Sajó valley. 251 (an account of research at the stronghold of Vadna) György Terei: Traditional methods of surveying the ground plans of castles, 261 from the beginnings to the late twentieth century Gergely Tolnai: The situation regarding castle research in Komárom-esztergom county 269 Gábor Tomka: Sixteenth-century stove tiles from the excavations at Ónod Castle III. 277 Virtues, heroes, cannibals András Végh: The royal palace of Buda in Michael von Saurau’s travelogue (1567) 297 Márta Vizi: Pieces of a modern age stove from an archaeological excavation at ozora Castle 307 Mária Wolf: Data on the role of ispáns’ castles (county castles) in arpadian-era hungary 323 authors 329 7

Köszöntő

Feld Istvánt 60. születésnapján köszönti a Castrum Bene egyesület. Bár az egyesület csak egy kis szelete István sokrétű, szerteágazó életének, mégis meghatározó részét alkotja a mai napig is. 1951. december 17-én született Kaposváron. Középfokú tanulmá- nyait Pécsett a leövey Klára Gimnáziumban végezte, majd 1971– 1976 között az eötvös loránd Tudományegyetem Bölcsészettudo- mányi Ka rán történelem ‒ régészet szakon tanult. Diplomamunkája a solymári vár volt, előrevetítve a várak iránti érdeklődését. 1975-től 1987-ig az országos Műemléki Felügyelőség munkatársa volt, számos vár és kastély (Füzér, Gyula, ozora, Salgó, Solymár, illetve Golop, Kékes, Monok, Pácin) feltárása és publikálása fűző- dik a nevéhez. 1987-től 1995-ig a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, a Középkori osztály vezetője volt. ez idő alatt a budavári Szent György téri régészeti kutatásokat irányította, valamint a Szent Zsig- mond-káp talan templomának és a nyéki királyi villának az ásatását vezette. Feladatai közé tartozott a „Budapest im Mittelalter”né met or- szági időszakos kiállítás koncepciójának kidolgozása és rende zése. 1996-ban szerezte meg régészeti kandidátusi címét a „16. századi kastélyok régészeti kutatása Északkelet-Magyarországon” című munkájával, mely néhány év múlva könyv alakban is megjelent. 1995-től 2004-ig a Miskolci egyetem Bölcsésztudományi Karának Művelődéstörténeti és Muzeológiai tan székének vezetője. ebben az időszakban vendégoktató a bécsi egyetemen (Institut für Ur- und Frühge- sch i chte), ahol épületrégészeti kurzuson és a kolozsvári Babes-Bólyai egyetemen, ahol posztgraduális mű- emléki szakmérnöki kurzuson tanított. Ugyancsak ebben az időszakban, a Magyar nemzeti Múzeum Sárospataki rákóczi Múzeumának munkatársaként épületrégészeti kutatásokat végzett Sáros patakon, Borsiban és Gyöngyösön. 2004-től tanszékvezető egyetemi docens az eötvös loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Ka- rának régészettudományi Intézetében a Magyar Középkori és Kora Újkori régészeti Tanszéken. az egye- temen a középkori és kora újkori régészeti oktatást végzi, a doktori iskola tagja, tanásatást vezet a solymári és a várgesztesi várban. Tagja itthon a Magyar régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Pulszky Társaságnak, a Magyar ré- gész Szövetségnek, külföldön a Deutsche Burgenvereiningung-nak, a Wissenschaftlicher Beirat-nak, a Schwei- zerischer Burgenverein-nek, az Internationaler arbeitskreis für hausforschung-nak, a Wartburg-Gesell- schaft-nak és a Společnost přátel starožitností-nak. Már az első Castrum Bene konferenciának előadója és az 1990-ben megalakuló nemzetközi egyesületnek a titkára, majd a szervezeti átalakulások után az elnökség tagja. Mivel a konferenciasorozat nagyon hamar nemzetközivé vált, hathatós tevékenységével létrejött a hazai Castrum Bene egyesület, melynek 1995-től el- nöke. Mint az egyesület tagjai, és a köszöntő írói erről az oldalról ismerjük talán Feld Istvánt a legjobban. 16 éve szíve-lelke, mozgatórugója az egyesületnek. Évente tevékenyen részt vállal a két konferencia megszer- vezésében, szerkeszti a hírlevelet, intézi a kisebb-nagyobb, a tagok számára sokszor nem látható ügyeket. Munkájával, lelkesedésével elérte, hogy a Castrum Bene egyesület azon kevés magyarországi szakmai cso- portosulás közé tartozzon, melyek lassan „felnőtt korba lépnek” és nagyszámú kiadványukkal be tudják mu- tatni tevékenységüket, eredményeiket. a teljes egyesület nevében kívánunk születésnapod alkalmával jó egészséget, a további szakmai munkához erőt, valamint, hogy még hosszú ideig élvezhessük a Castrum Bene egyesület által nyújtott szakmai és baráti eseményeket, és továbbra is Veled lehessünk a Várak nyomában…

a Castrum Bene Egyesület 9

Feld István publikációi 1976–2011

1976 Kantavár rejtélye. Dunántúli Napló, Március 20.

1978 a csővári vár. – The fortress of Csővár. – la fortresse de Csővár. Műemlékvédelem, 22. (1978) 226‒232.

1979 (– Jakus lajos – lászló Csaba): Csővár. – Die Burg Csővár. Studia Comitatensia, 7. (1979) 7‒62.

1980 románkori templom nagylózson. – romanische Kirche in nagylózs (losing). Műemlékvédelem, 24. (1980) 65‒75. (– Juan Cabello): a füzéri vár. – Die Burg Füzér. Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980. (– Juan Cabello): Jelentés a füzéri vár 1977. évi kutatásáról. – Bericht über die erforschung der Burg Füzér im Jahre 1977. Archaeologiai Értesítő, 107. (1980) 214‒225. (– endrődi anna): régészeti kutatás a solymári Mátyás-dombon, 1929‒1934. – archäologische Forschungen auf dem Mátyás-hügel in Solymár. Studia Comitatensia, 9. (1980) 267‒313.

1981 a nagylózsi temetőkápolna építéstörténete. – Baugeschichte der Friedhofskapelle von nagylózs (losing). Soproni Szemle, 35. (1981) 289‒320. (– lászló Csaba): Gótikus és reneszánsz épületfaragványok a csővári és solymári várból. Művészettörténeti Értesítő, 30. (1981) 81‒94. Kutatások a füzéri várban. – The Füzér Castle. Műemlékvédelem, 25. (1981) 71‒ 82.

1982 a zubogyi református templom kutatása. – Die erforschung der reformierten Kirche Zubogy. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 21. (1982) 31‒58.

1983 a mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott hengeralakú tornyok. – Die Kanázs-Burg von Mátraderecske und die zylindrischen Türme mit Kanten. Agria, 19. (1983) 111‒134.

1984 Jelentés a salgói vár 1981‒83. évi régészeti kutatásáról. – Bericht über die ausgrabungen in der Burg Salgó in den Jahren 1981‒83. A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 10. (1984) 213‒264. (– Koppány Tibor): az ozorai várkastély. Dunatáj, 7. (1984/2) 5‒14. 10

1985 Újabb kutatások a solymári középkori várban. – neuere Forschungen in der mittelalterlichen Burg von Solymár. Studia Comitatensia, 17. (1985) 451‒477. egy gömöri falusi templom. – eine Dorfkirche in Gömör. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 23. (1985) 15‒23. (– Gerelyes Ibolya): Késő-középkori leletegyüttes az ozorai várkastélyból. – Spätmittelalterlicher Fundkomplex aus dem Burgschloss von ozora. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 1985. 163‒184. a gönci amadé-vár. – Die amadé-Burg in Gönc. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve,22‒23. (1985) 59‒73. Késő-középkori várkutatásunk újabb eredményei. – Die neuesten ergebnisse Burgenforschung des Spätmittelalters in Ungarn. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk.: Fodor István – Selmeczi lászló. Budapest, 1985. 175‒202.

1986 (– Gerelyes Ibolya): hódoltságkori leletegyüttesek az ozorai várkastélyból. – Fundkomplexe des Burgschlosses von ozora aus der Zeit der Türkenherrschaft.Communicationes Archaeologicae Hungariae 1986. 161‒182.

1987 (– Koppány Tibor): az ozorai vár. – Das Schloss von ozora. In: Művészet Zsigmond király udvarában 1387‒1437. Katalógus. Szerk.: Beke lászló – Marosi ernő – Wehli Tünde. Budapest, 1987. I. 332‒346., II. 527‒528. (– Koppány Tibor): az ozorai vár. – Die Burg von ozora. In: ozorai Pipo emlékezete. Szerk.: Vadas Ferenc. Szekszárd, 1987. 89‒95. neuere ergebnisse bei der Untersuchung mittelalterlicher ungarischer Burgen. In: Arx. Burgen und Schlösser in Bayern, Österreich und Südtirol 9 (1987), 196‒202. (– Gy. Cséfalvay): Das renaissanceschloss in Pácin und seine Wiederherstellung. In: Arx. Burgen und Schlösser in Bayern, Österreich und Südtirol 9 (1987), 215‒218. Megjegyzések az Árpád-kori ún. kisvárak kérdéséhez. – Comments on the problems of the so called fortlets of the arpadian age. Műemlékvédelem, 31. (1987) 1‒8. Keramika. – Keramik. In: a művészet története Magyarországon, 1300‒1470. Szerk.: Marosi ernő. Budapest, 1987, 261‒283.

1988 (– Kisfaludi Júlia – Vörös István – Koppány Tibor – Gerelyes Ibolya – Miklós Zsuzsa): Jelentés az ozorai várkastélyban és környékén 1981‒85-ben végzett régészeti kutatásokról. – Bericht über die Untersuchungen des Burgschlosses von ozora und seiner Umgebung in den Jahren 1981‒85. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, 14. (1988) 261‒337.

1989 a Dunántúl várépítészetének korszakai. – Die epochen des Burgenbaus in Westungarn. In: a Dunántúl településtörténete VII. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém, 1989. 9‒36. (– Siklósi Gyula): Székesfehérvár, Kossuth l. u. 9‒11. sz. épület kutatása. – Die erforschung der häuser Kossuth Str., 9‒11. in Székesfehérvár. Műemlékvédelem, 33. (1989) 207‒214. (– Gerelyes Ibolya – Gere lászló – h. Gyürky Katalin – Tamási Judit): Újabb késő-középkori leletegyüttes az ozorai várkastélyból. – a newly found 15‒16th century find-unit from the castle of ozora. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 1989. 177‒208. 11

1990 a 13. századi várak az eddigi kutatásokban. – Die ungarischen Burgen des l3. Jahrhunderts in den bisherigen Forschungen. In: Castrum Bene 1 (1989). Várak a 13. században. Szerk.: horváth lászló. Gyöngyös, 1990. 8‒21. Megjegyzések a tudományos várkutatás módszertanához. – Bemerkungen zur Methodologie der wissenschaftlichen Burgenforschung.Műemlékvédelem, 34. (1990) 129‒138.

1991 Középkori váraink kutatásáról. – Über die erforschung der mittelalterlichen Burgen in Ungarn. Műemlékvédelem, 35. (1991) 197‒219. (– Szekér György): Újabb adalékok a budai királyi vár Zsigmond-palotájának és északi főbejáratának rekonstrukciójához. – neuere angaben zur rekonstruktion des Sigismund-Palastes und des nördlichen haupttores der Budaer Burg.Műemlékvédelem, 35. (1991) 248‒257. „Budapest a középkorban”. a Budapesti Történeti Múzeum és a Braunschweigisches landesmuseum közös kiállítása németországban. Műemlékvédelmi Szemle, 1991/2. 63‒71.

1992 a 15. századi castrum mint kutatási probléma. – Das Castrum des 15. Jahrhunderts als Forschungsproblem. In: Castrum Bene 2 (1990). Várak a késő középkorban Szerk.: Juan Cabello. Budapest, 1992. 13‒39. Spätmittelalterliche residenzen in Ungarn. Chateau Gaillard, 15. (1992) 171‒187. Filippo Scolari’s castle at ozora. Niedzica Seminars, 7. (1992) 59‒64. Megjegyzések az ún. második budai vitához. – Bemerkungen zur sog. 2. Budaer Diskussion. Műemlékvédelem, 36. (1992) 223‒230.

1993 Die anfänge der mittelalterlichen Steinburgen im Karpaten-Becken. In: actes du XIIe Congres International des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques. Vol. 4. ed.: Juraj Pavúk. Bratislava, 1993. Újabb régészeti kutatás a gyulai várban. – Gyula Castle. Műemlékvédelem, 37. (1993) 146‒156. régészeti adatok a nyéki királyi villák építéstörténetéhez. – archäologische angaben zur Geschichte der königlichen Villen in nyék. In: horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: lővei Pál. Budapest, 1993. 259‒268. Középkori városi ház kutatása Gyöngyösön. – Die erforschung eines mittelalterlichen städtischen hauses in Gyöngyös. Műemlékvédelem, 37. (1993) 199‒203. Castles and Mansions in hungary in the late Middle ages. IBI Bulletin, 49. (1993) 9‒16.

1994 ausgrabung und Bauuntersuchung. Die archaeologische erforschung der Burgen des Mittelalters in Ungarn. In: Die Burgenforschung und ihre Probleme. Fundberichte aus Österreich. Materialheft A.2. Wien, 1994, 43‒54. Der Beginn der adelsburg im mittelalterlichen Königreich Ungarn.Chateau Gaillard, 16. (1994) 188‒205. residenzen der aristokratie der Sigismund-Zeit in Ungarn. ein archäologischer Forschungsbericht. In: Josef Macek – ernő Marosi – Ferdinand Seibt (hgg.): Sigismund von luxemburg, Kaiser und König in Mitteleuropa 1387‒1437. Beiträge zur herrschaft Kaiser Sigismunds und der europäischen Geschichte um 1400 (Studien zu den luxemburgern und ihrer Zeit 5). Warendorf, 1994. 235‒253. (– Szekér György): a sárospataki Vörös-torony építéstörténetének vázlata. – Zur Baugeschichte des roten Turmes der Burg von Sárospatak. In: Gerő lászló nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Pamer nóra. Budapest, 1994. 169‒196. a nyéki királyi villák. – Die königlichen Villen in nyék. In: Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon 1000‒1541. – Kunst und architektur in Pannonien 1000‒1541. Katalógus. Szerk.: Takács Imre – Mikó Árpád. Budapest 1994. 348‒350. 12

leletek az ozorai várból. In: Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon 1000‒1541. Kunst und architektur in Pannonien 1000‒1541. Katalógus. Szerk.: Takács Imre – Mikó Árpád. Budapest, 1994. 263., 389‒390. Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994: lánzsér, lenti, nógrád, okics, Sempte, Sztrigó, Baglyaskő, Bajót, Bene, Boldogkő, egervár, Éleskő 1., Füzér, Gönc, oroszlánkő 2., regéc, Salgó 2., Simontornya, Somoskő, Szendrő, Szepesvár, Zólyom (almási Tibor – – engel Pál): Komárom (– engel Pál): adorján, ajnácskő, appony, aranyos, Bajmóc, Balog, Bálványos, Barkó, Bazin, Berencs, Beszterce, Blatnica, Bolondóc, Borostyánkő, Csábrág, Csejte, Csicsó, Csicsva, Detrekő, Dévény, Divény, Dobra, Drégely, Éleskő 2., Érsomlyó, Fejérkő, Felsőlendva, Fraknó, Fülek, Gede, Gimes, Greben, har- sány, holics, hölgykő, hricsó, hrussó, Jeszenő, Jókő, Kabold, Kapi, Kasza, Kecskés, Kékkő, Kemend, Keselőkő, Korlátkő, Kórógy, Kosztel, Kőkapronca, Kőszeg 2‒3., Kővár, Kövesd, Krapina, Krasznahorka, lednic, léka, léva, likava, lipcse, lipóc, lipovec, litva, lobor, lubló, Makovica, Medve, Miháld, Monyorókerék, nagymihály, nagyvár, németújvár, nevna, nyevicke, orbolc, orjava, oroszlánkő 1., [Mosonmagyar]Óvár, Óvár 2., ozalj, Palocsa, Pankota, Privigye, raholca, rákos, rohonc, Sáros, Saskő, Sebes 1‒2, 4., Solymos, Sólyomkő, Somló, Somlyó, Sóvár, Szalánc, Szalónak, Sazmobor, Szaplonca, Szarvkő, Szekcső, Szentgyörgy 1‒2., Szentvid, Szklabinya, Sztenicsnyák, Sztrecsény, Szúcsa, Tapolcsány, Tarkő, Terebes, Tiba, Torna, Torockó, Trencsén, Ugróc, Újlak, Újvár 1‒3., Valkó 3., Végles, Világos, Vöröskő, Zdenc, Zrin, Zsidóvár. (engel Pál – – Takács Miklós): Becse, Munkács, (– Koppány Tibor): Kanizsa, Szentgrót, Szigliget, Ugod, (– Koszta lászló): Dédes, Diósgyőr, Pozsega (– Sebők Ferenc): alsólendva, Csáktornya, Galgóc, Garics, hédervár, nógrád. Műemlékek. TKM Kiskönyvtár 498. Budapest, 1994.

1996 a gótikától a habánokig. Kályhacsempék abaúj, Sáros és Zemplén vármegyékből. – od gotiky po habánov. Kachlice z bývalej abovskej, Šarišskej a Zemplínskej župy. Kiállítási katalógus. Összeállította: Chovanec, Ján – J. Dankó Katalin – Feld István – Tamás edit. Sárospatak, 1996. (– Buzás Gergely): a budavári Szent Zsigmond templom és gótikus szobrai. Kiállítási katalógus. Budapest, 1996. (– Dankó Katalin): Sárospatak, Vörös-torony. TKM Kiskönyvtár 536. Budapest, 1996. Sárospatak, Der rote Turm. TKM Kiskönyvtár 536a. Budapest, 1996. (– Szekér György): Die neueren ergebnisse der archäologischen erforschung der Klöster der Bettelorden in Ungarn. Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich, 12. (1996) 239‒250. a magyarországi várak fejlődéstörténetének vázlata. In: a 25. egri nyári egyetem előadásai, 1995. július 3–11. Várak és kastélyok. Budapest ‒ eger, 1996. 15‒21.

1997 Kúriák, kastélyok és várkastélyok a 16‒17. századi Magyarországon. In: régi magyarországi várkastélyok. rajzok, grafikák és fényképek az országos Műemlékvédelmi hivatal gyűjteményeiből. Katalógus. Összeállította és írta: Feld István. Sárospatak, 1997. 3‒10., 3‒8, 16‒25.

1998 (– Szekér György): a golopi késő-reneszánsz kastély. – Das Spätrenaissance-Schloss in Golop. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Bardoly István – lászló Csaba. Budapest, 1998. 235‒248.

1999 a monoki reneszánsz kastély. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve,37. (1999) 403‒ 416. (Dankó Katalin – – Szekér György): a régészeti kutatások jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve,37. (1999) 375‒393. 13

Bodrogolaszi, plébániatemplom. TKM Kiskönyvtár 611. Budapest, 1999. Felsőregmec, református templom, TKM Kiskönyvtár 610. Budapest, 1999. Kutatás – dokumentáció – rekonstrukció. Műemlékvédelmi Szemle, 1999/1‒2. 27‒56. Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéke feltárásáról. Budapest Régiségei, 33. (1999) 35‒50. ecilburg und ofen – zur Problematik der Stadtburgen in Ungarn. In: Burg und Stadt. Castrum Bene 6. hrsg.: Tomáš Durdík. Praha, 1999. 73‒88.

2000 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. Sárospatak, 2000. ozora, várkastély, TKM Kiskönyvtár 660. Budapest, 2000. a munkácsi vár a 17. század közepén. In: erdély és Patak fejedelemasszonya, lorántffy Zsuzsanna II. kötet. Szerk.: Tamás edit. Sárospatak, 2000. 23‒ 41. a gyulai vár a középkorban. In: a középkori Dél-alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 2000. 257‒280. (– Kárpáti, Zoltán): häuser und Parzellen der mittelalterlichen Stadt Buda in der Umgebung der hl. Sigismund-Kirche. In: Mittelalterliche häuser, Parzellen und Strassen in Mitteleuropa. hrsg.: Márta Font – Mária Sándor. Varia archaeologica hungarica IX. Budapest, 2000. 57‒66.

2001 a „felsőmagyarországi reneszánsz” kérdéséhez. In: „Felső-Magyarországtól Észak-Magyarországig.” Szerk.: Bessenyei József. Miskolc, 2001. 67‒71.

2002 Késő reneszánsz és kora barokk. Magyar építészet 3. Budapest, 2002. Die Bauten des Königs Wladislaw II. und die Verbreitung der renaissance-architketur in Ungarn. In: Suckale, robert – Popp, Dietmar (hg).: Die Jagiellonen. Kunst und Kultur einer europäischen Dynastie an der Wende zur neuzeit. Wissenschaftliche Beibände zum anzeiger der Germanischen nationalmuseums 21. nürnberg, 2002. 307‒316. II. Ulászló építkezései és a reneszánsz építészet elterjedése Magyarországon. In: Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Bardoly István – haris andrea. Budapest, 2002. 161‒180. Várkultusz és műemlékvédelem egerben. Agria, 38. (2002) 255‒273. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról. In: Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az alföldről és peremvidékéről. Gyulai Katalógusok 11. Szerk.: havassy Péter. Gyula, 2002. 31‒49. a salgói vár történetének és építésének korszakai. In: Salgótarjáni Új Almanach, 2. (2002) 217‒237.

2003 az ozorai várkastély története. Műemlékvédelem, 47. (2003) 1‒13. a „nagyságos fejedelem“ szülőhelye: Borsi reneszánsz kastélya. Műemlékvédelem, 47. (2003) 307‒310. régészeti adatok a miskolc-avasi templom és egykori kápolnái történetéhez, In: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmánykötet Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapján. Szerk.: Viga Gyula – holló Szilvia andrea – Cs. Schwalm edit. Budapest, 2003. 385‒399. ozora. Várkastély. TKM Kiskönyvtár 660. Budapest, 2003. (2., javított kiadás)

2004 adelsburgen und residenzen in Ungarn am ende des Mittelalters. In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi andrás hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest, 2004. 151‒158. a magyarországi építészet Szapolyai János korában. In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori erdélyről. Szerk.: Bessenyei József – horváth Zita – Gyulai Éva – Tóth Péter. Studia Miskolcinensia 5. Miskolc, 2004, 71‒90. 14

Korai kastélyok és kúriák Északkelet-Magyarországon. In: Vagabundus. Gulyás Gyula tiszteletére. Szerk.: Biczó Gábor. Miskolc, 2004. 77‒ 82. Bodrogolaszi román kori temploma. In: etűdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. Szerk.: Bardoly István. Budapest, 2004. 87‒98. Buda (ofen) und Sopron (Ödenburg), die Meilensteine der ungarischen städtischen hausforschung. In: Großmann, Georg Ulrich (hrsg.): Bauforschung und hausforschung in Ungarn. Jahrbuch für Hausforschung. Band 47. Marburg, 2004. 9 ‒ 38. herrschaft, Burg und residenz im spätmittelalterlichen Königreich Ungarn. In: Castrum Bene 7. Burgen und Siedlungsstruktur. hrsg.: ruttkay, alexander – ruttkay, Michal – Bednár, Peter. nitra, 2004. 1‒32.

2005 az (újra)helyreállított gyulai vár. Műemlékvédelem, 49. (2005) 189‒196. a gesztesi vár kutatástörténete. Castrum, 2. (2005) 9‒30.

2006 Uralkodói és főúri reprezentációs épületek az anjou- és Zsigmond-kori Magyarországról. Castrum, 3. (2006) 27‒45. Pál engel und die Burgenforschung in Ungarn. Mediaevalia Transilvancia, 7. (2003) 63‒72. a középkori előretolt védőművek és elővárak kérdéséhez. In: „Gondolják, látják az várnak nagy voltát”. Tanulmányok a 80 éves nováki Gyula tiszteletére. Szerk.: Kovács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa. Budapest, 2006. 101‒118. Árpád-kori „lakótorony” az egri püspökvárban? Az egri vár híradója, 38. (2006) 8‒20. Zur Frage der Beheizung auf mittelalterlichen Burgen. (Schwerpunkt Ungarn). In: alltag auf Burgen im Mittelalter. hrsg.: Joachim Zeune. Braubach, 2006. 100‒107. a várkutatás mint történeti diszciplína. Bevezetés egy konferenciakötethez. Arrabona, 44. (2006/2) 9‒20.

2007 (– orosz, Krisztina): Burgküchen des Mittelalters und der frühen neuzeit im Königreich Ungarn. Mittelungsblatt der deutschen Gesellschaft für die Archäologie des Mittelalters und der frühen Neuzeit, 19. (2007) 57‒68. (– nováki Gyula – Sárközi Sebestyén): Borsod-abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. Budapest – Miskolc, 2007. Középkori várak a Karancs, a Medves és a Cseres-hegység vidékén. In: a Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Szerk.: Kiss Gábor. eger, 2007, 185‒192. engel Pál és a magyarországi várkutatás. Castrum, 6. (2007) 19‒26. Megjegyzések a nyírbátori várkastély kutatásához és kiépítésének tudományos megalapozottságához. Castrum, 6. (2007) 91‒103. (– nováki Gyula – Sárközy Sebestyén): Várak, várkastélyok. In: Zempléni hegység Tájvédelmi Körzet. Szerk.: Kiss Gábor. eger, 2007. 181‒204. Die Frage der Motten in Ungarn. In: Motte-Turmhügelburg-hausberg. Zum europäischen Forschungsstand eines mittelalterlichen Burgentypus.Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich, 23. (2007) 289‒305. a motték kérdése Magyarországon. Savaria, 31. (2007) 217‒245.

2008 a nyéki királyi épületek. In: Kastélyok évszázadai – évszázadok kastélyai. Tanulmányok a 80 éves Koppány Tibor tiszteletére. Szerk.: Feld István – Somorjay Selysette. Budapest, 2008, 21‒42. Ágyúvédművek a 16. század első felének erődítményépítészetében. Studia Agriensia, 27. (2008) 7‒28. Importtárgyak mint a középkori Magyarország gazdaságtörténeti forrásai. In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon: gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk.: Kubinyi andrás – laszlovszky József ‒ Szabó Péter. Budapest, 2008. 297‒316. 15

2009 Wandel bei den lebensräumen des adels des Königreiches Ungarn im 15. und 16. Jh. In: Barbara Scholkmann – Christina Vossler – Markus Wolf (hg.): Zwischen Tradition und Wandel. ergebnisse und Fragen einer archäologie des 15. und 16. Jahrhunderts. Tübinger Forschungen zur historischen archäologie 3. Büchenbach, 2009. 371‒379. Visegrád und Buda – die Königsresidenzen Ungarns im Spätmittelalter. In: Von der Burg zur residenz. hrsg.: Joachim Zeune. Braubach, 2009. 85‒94. Mohácstól a tizenötéves háborúig. Új centrumok, főúri központok, nemesi rezidenciák. In: reneszánsz látványtár. Virtuális utazás a múltba. Kiállítási katalógus és tanulmánykötet. Szerk.: Buzás Gergely – orosz Krisztina – Vasáros Zsolt. Budapest, 2009. 119‒129. Késő reneszánsz kastélyok Északkelet-Magyarországról. In: reneszánsz látványtár. Virtuális utazás a múltba. Kiállítási katalógus és tanulmánykötet. Szerk.: Buzás Gergely – orosz Krisztina – Vasáros Zsolt. Budapest, 2009. 537‒547. a Bátoriak kegyúri temploma. Megjegyzések az újabb nyírbátori épületrégészeti kutatások értékeléséhez. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 43. (2009) 155‒158. Die Burg hollókő. – Das Forgách-Schloss in Szécsény. Castrum, 10. (2009) 82‒91. (– nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Sárközy Sebestyén): heves megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 2. Budapest – eger, 2009. Gerő lászló és a magyar várkutatás. Műemlékvédelem, 53. (2009) 354‒358.

2010 Középkori várak és rezidenciák régészeti kutatása. In: a középkor és a kora újkor régészete Magyarországon II. Szerk.: Benkő elek – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010. 495‒520. a középkori várak kutatása nógrád megyében. In: „régről kell kezdenünk”. Studia archaeologica in honorem Pauli Patay. régészeti tanulmányok nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. Szerk.: Guba Szilvia – Tankó Károly. Szécsény, 2010. 217‒236.

2011 Die regelmäßigen „Burgschlösser“ des Königreiches Ungarn im Spätmittelalter. In: Die Burg im 15. Jahrhundert. hrsg.: Joachim Zeune. Braubach, 2011. 138‒147. Buda és Sopron – a magyar középkori városi lakóházak kutatásának mérföldkövei. In: Tanulmányok Dávid Ferenc 70. születésnapjára. Budapest, 2010 [sajtó alatt]. Várkutatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In: Tanulmányok németh Péter 70. születésnapjára. Szerk.: Juan Cabello. Budapest, 2011. 187‒207. 17

Baráz Csaba „…FAlUK HATáRAiT MAGoK üGyÉvEl S HATAlMávAl iGAZGATváN…” Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban

Előzmények a Zempléni-hegység és a Gömör‒Szepesi-érchegy - ség (Mátraerdő) területét a Kyjatice-kultúra népesítet- A Mátra déli hegytetőin, a gyöngyössolymosi Kis-hegy te be, mely a magasan fekvő hegytetőkön nagy és az abasári Hajnács-kő között több impozáns kő- szám ban létesített nagy területű erődített telepet. sáncot ismerünk.¹ A Benevár-bérc (Gyöngyös – Mát- Ezek sáncainak megjelenése, anyaga, felépítése rafüred), az Eremény-tető (Gyöngyössolymos), a Haj- azonban különbözik a mátrai kősáncok megjelené- nács-kő (Abasár), a Kis-hegy (Gyöngyössolymos) és sétől. a Rónya-bérc (Abasár) „sáncvárait” jobbára a rejté- Kősánccal kerített helyek az Északi-középhegység- lyes jelzővel illetjük. Nem ismert az Eremény-tető és ben máshol is találhatók: a Börzsönyben (Kemence- a Kis-hegy között húzódó ún. „hosszú sánc” rendel- Magosfa, Kemence-Pléska-szikla, Nagybörzsöny-Rus- tetése sem. Az egymáshoz közel fekvő (összetarto- tok-hegy, Perőcsény-Jancsi-hegy) és a Zempléni-hegy- zó?) nagyméretű, kősáncokkal kerített területek (te- ségben (Boldogkőváralja-Tó-hegy, Fony-Süllyedt-Bán- lepek?) korát az őskoron belül – feltételesen – a késő hegy, Telkibánya-Cser-hegy). Míg a Zempléni-hegység bronzkorba helyezi a kutatás.² Régészeti lelet ugyan- kősánccal erődített helyei esetében jellegtelen őskori is egyik említett kősánc környezetéből sem ismert. cserepek ismertek, addig a Börzsöny esetében árnyal- Kivétel a gyöngyössolymosi Kis-hegy őskori telepe, tabb kormeghatározást tesznek lehetővé a régészeti melyet a többitől eltérő jellegű kősánc vesz körbe, adatok. Az itteni kősáncos „várak” kora a késő bronz- viszont a belsejét az a hosszú kőtöltés osztja ketté, korba helyezhetők; néhány esetben a Kyjatice-kul- amelynek északkeleti vége az Eremény-tetővel mu- túra leletei kerültek elő (pl. a nagybörzsönyi Rustok- tat kapcsolatot. A Kis-hegyről és környékéről (Kis- hegyen a sáncátvágások során és a kutatóár kok ból).⁵ hegyi szőlők) Pásztor József kerámiatöredékeket, kő- De vajon a közvetett régészeti adatok, valamint az vel boltozott urnatemetőt említ.³ Ugyaninnen Ke- erődített telepek magas fekvése és a sáncokkal befog- men czei Tibor négy bronzleletet ismertet, amelyek lalt területek nagy kiterjedése alapján a mátrai kő- a kőbányászat folyamán kerültek elő 1945 és 1975 sánc ok eredetét valóban a késő bronzkor idején ke- között.⁴ A Kis-hegyről napvilágra került bronztárgyak reshetjük? A kialakult – feltételes – vélekedést tovább (balta, lándzsa, kés, sarló, karperec, tű stb.) az erődít- árnyalhatja a fentebb felsorolt helyszínektől ke letre, ményt a késő bronzkori Kyjatice-kultúrához kötik. Domoszló és Kisnána határában újonnan felfedezett A késő bronzkor idején – a Kr. e. 12–10. században – két kősánc-csoport vizsgálata. A Gyöngyös kör nyéki a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk, a Csere hát, sáncokhoz nagyon hasonló – néhány szakasz esetében

1 A mai állapotukban szétomlottnak látszó, gömbölyded kőtöm- 3 Pásztor József: A Mátra. Budapest, 1929. 205–212. Pásztor József bökből, kötőanyag nélkül felhalmozott kősáncok talpszélessége a boltozott sírüregeket tévesen avar temetőnek tartotta, a hosz- 2-6 m között változik (a Benevár-bércen egy szakaszon 10-12 m szú kőtöltést pedig avar sáncnak. szélességben szóródtak szét a kövek), magasságuk leginkább 4 Kemenczei Tibor: Die Spätbronzezeit Nordostungarns. Archaeo- 0,5, de helyenként elérheti az 1,5-2 m-t is. logica Hungarica li. 1984. 2 A két utóbbi összefoglalás ebben a témában: Nováki Gyula – 5 A Bakonyból a „Podmaniczkyak útja” hasonló a mátrai kősán- Baráz Csaba – Dénes József – Feld istván – Sárközy Sebestyén: cokhoz, Sopron környékén pedig Fertőrákos-Kecske-hegy, Har- Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország ka-isten széke, lánzsér-Heidenriegel. (Dénes József szíves tájé- várainak topográfiája 2. Budapest – Eger, 2009. (a ovábbiakbant koztatása.) Nováki – Baráz – Dénes – Feld – Sárközy 2009); Dénes József – Nováki Gyula: A Mátra őskori és középkori várai. in: A Mátrai Tájvédelmi Körzet. Szerk.: Baráz Csaba. Eger, 2010. 239–250. 18 Baráz Csaba

cikke keltette fel: a Magyarországi Kárpát Egyesü let Mátra osztálya 1890. augusztus 15-i közgyűlésén tartott előadása nyomán azEger című lapban „A hun- avar gátak, csörszárkok és gyűrűvárak vidékünkön” címmel jelent meg írása. A hosszanti védelmi vona- lakra vonatkozó tanulmányait Hampel József is segí- tette, akivel sűrű levelezést foly tatott. Munkáját a val- lás és Közoktatásügyi Minisztérium 1898. augusz- tus 5-én kelt, s 1902-ig érvényes jóváhagyásával és anyagi támogatásával végezte. Rész eredményei alap- ján megjelent monográfiájában azt a végkövetkezte- tést fogalmazza meg, hogy a különböző népek által kiásott sáncárokszakaszokat az avarok építették ki 1. kép A 18. század második felében a vizsgált terü leteken egységes rendszerré (ezek lennének a Karoling-kori szőlőültetvényeket ábrázol a korabeli térkép. Részlet Ma- forrásokban, Annalesekben említett avar hringek), gyarország i. katonai felmérése (1782–1785) Coll. Xviii. melyek később, az árpád-korban gyepűként funkcio- Sectio Xvi. jelzésű térképlapjáról (Domoszló környéke). Do- náltak és néhány hadi eseménynél fontos szerepet is A B C moszlótól nyugatra: – Tarjánka, – Nagy-járás, – vál- be töltöttek.⁹ A B alatti-dűlő. Do moszlótól keletre: – Szkajina, – Kalicska A hosszanti sánc-árkok (Csörsz-árkok), illetve a job- bára természetes földtani képződmények nek bi zo- azonban azoktól különböző – megjelenésű kőépít- nyu ló hegyvidéki „ördöggátak”, „kőgará dok” mellett mények (sáncok, falak, csatornák) mindezidáig nem fi gyel mét nem kerülték el a„győr várak”, „gyűrűvárak”, kerültek a kutatás homlokterébe. A szakirodalmak „körsáncok”, „halmok” sem, melyeket ma „földvárak- annak ellenére nem említik, hogy már 18–19. száza- di térképeken is szerepelnek. Először az i. katonai felmérés (1782–1785) „Coll: Xviii. Sectio Xvi.” jelzé- sű térképszelvényén mint szőlőterület jelenik meg, jól elhatároltan a környezetétől (1. kép). A Magyaror- szág iii. katonai felmérése alapján készült 1:75 000 méret arányú levezetett térkép (Az osztrák-Magyar Monarc hia részletes térképe, 1883) Gyöngyös és ver- pelét c. lapja (4864 sz. térképszelvény) szembeötlően ábrázolja a kőkerítéseket is (2. kép). A jelzett terület- egységeket a Mátra első, 1:50 000 méretarányú turis- tatérképe is feltünteti.⁶ Sőt az 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép is jelzi a kősáncok nyomvonalát.⁷ A mátrai „kőgarádokról”, „hosszúsáncokról” (hosz- szanti védművekről, sáncvonalakról), egyébként Bar- 2. kép Az 1883-ban készült térkép kerítés, garád jelzéssel talos Gyula több munkájában is említést tesz.⁸ Barta los tünteti fel a kősáncokat. Részlet Magyarország iii. katonai Gyula ‒ tudós pap, a múlt század neves egri régész- felmérése alapján készült 1:75 000 méretarányú levezetett történésze, a szépasszony-völgyi 10. századi te mető térkép (Az osztrák-Magyar Monarchia részletes tér képe, feltárója ‒ a Mátra és Bükk vidék (tágabb érte lemben 1883) Gyöngyös és verpelét c. lapjáról (4864 sz. térkép- A B a Dél-Felföld) várkutatásának kiemelkedő alakja, aki szelvény). Domoszlótól nyugatra: – Tarjánka, – Nagy- járás, C – vál-alatti-dűlő. Domoszlótól keletre:A – Szkajina, leginkább a „védelmi vonalak”, a „gyepük” nyomait ku- B – Kalicska tatta. Hampel József figyelmét is egy e témában írt

6 A Mátra 1:50000 méretarányú turistatérképe. Dr. vigyázó János – 8 Addigi kutatásainak összefoglalását adja: Bartalos Gyula: Törté- Horn K. lajos. Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térkép- neti kincsek a Mátrában. Gyöngyösi Kalendárium. 1910. 114–125. kiadó Rt. Kiadása. Budapest, 1929. (a továbbiakban: Bartalos 1910). 7 Az 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép 77–132. szelvé- 9 Bartalos Gyula: Magyarország önállóságának és függetlenségé- nyén feltüntetett Domoszló környéki kősáncokra Holló Sándor nek kivívása 1074 és 1075-ben a Csörszárkok mint haditényezők (a Bükki Nemzeti Park igazgatóság munkatársa) figyelt fel, aki felhasználása által. Eger, 1910.; Baráz Csaba: Bartalos Gyula a forráskataszterezési munkálatok során a nagyrészt nehezen (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai. Az egri Dobó István járható, bozótos helyszínen (becserjésedő hajdani legelőkön, el- Vármúzeum Évkönyve, 33. (1997) 177–249., vonatkozó rész: 179. vadult, felhagyott kertek helyén, erdős terepen) be is azonosí- totta a kősáncok egy részét. Ezt követően, 2011 tavaszán kerítet- tünk sort a kősáncok felmérésére, feltérképezésére. Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban 19

3. kép A Hegyes-hegy alatti kősáncok térképe: Domoszló-Tarjánka A( ), Nagy-járás (B), vál-alatti-dűlő C( ). (Felmérte: Baráz Csaba, 2011. Alaptérkép: Google Earth) nak” (sáncváraknak, földhalomvá raknak vagy kővár Helyszínek felé hajló átmeneti formáknak: kisváraknak, „törté- nelemnélküli váraknak”) nevez a szakirodalom. A két sánccsoportot a Domoszló határában lévő Tar- Bartalos kőgarádjai ugyan jobbára természetes szik- jánka-patak és a Kisnánától északra húzódó Ördög- lavonulatok, szerkezeti törések mentén kiemelkedett vályú-völgy között találjuk, a Mátra déli lejtőinekal ján, kőzetpadok, tereplépcsők, hegygerincek, néhol várral a mai települések zónája fölött. megerősített terepalakulatok, nem pedig mesterséges alkotások, ennek ellenére az általa feltételezett kőből A Domoszló településtől (Závoz-völgytől) nyugatra, emelt hosszanti „védvonalak”, az ún. hosszúsáncok a Hegyes-hegy alatt (nyugati csoport) három egymás- nem tekinthetők pusztán elmeszülemény nek. A Gyön- hoz közeli, de jól elkülönülő területet kerítenek a kő- gyössolymos határában lévő Ördögtornya-dűléséről sáncok (3. kép): így ír: „Elámultam e kővonal látásán, mely csakugyan A – Tarjánka (továbbiakban: Ny/A), olyannak látszott, mintha egy ledőlt torony törmeléke B – Nagy-járás (Ny/B), lenne. A kövek nem voltak nagyméretűek. A súlyo- C – Vál-alatti-dűlő(Ny/C). sabbak mélyen a földbe süllyedtek. Több kövön a tűz forrasztó hatása is látszott.”¹⁰ A Hegyes-hegy alatti építmények közel 130 ha terü- Az alábbiakban a gyöngyössolymosi Kis-hegyen letet fednek le a hegység dél felé lejtő alján, a Mátra és és az Eremény-tetőn található két késő bronzkori vá- a Mátraalja határterületén. A kősáncok kelet‒nyu gati rat (?) összekötő, több száz méteren át követhető, kő- irányban 1,5 km hosszan követhetők (4. kép). A Tar ján- ből készült sánchoz hasonló, újabban ismertté vált kő- ka¹¹ (Ny/A) kősánccal körbevett területe 4,7 ha. Nyu- kerítésekre, kőfalakra, kőgátakra hívom fel a figyelmet. gatról a Tarjánka-szurdok, keletről egy mély víz mo sás

10 Bartalos 1910. 117–119. szamarak és szarvasmarhák legelője volt. innen a Delelő-kút- 11 A Tarjánka másik neve Nagy-járási-legelő. A Pipis-hegy alatt, hoz jártak itatni. Heves megye földrajzi nevei. iv. A gyöngyösi a Kopasz-hegy fölött, attól északnyugatra található: „muflon, járás, Hatvan és környéke. Közzétette Pelle Béláné. Eger–Bu- fácán, róka jár rá.” Északi részének Szamár-legelő a neve, amely dapest, 1988. 58. (a továbbiakban: Pelle 1988). 20 Baráz Csaba

mos kővel kirakott falú kút található, melyek egy része feltöltődött, száraz, másik része viszont vizet tartal- mazott (átmérőjük 120-150 cm, jelenlegi mélységük 0-150 cm). Meg kell említeni, hogy a Tarjánka (Ny/A) kerített területén kívül, a délre lejtő hegyoldalon, számos kő- ből épített csatorna, terasz, gát, kút, kövezett szélű út (?) található (5‒6. kép), melyek tengelyét, a fő csa- torna futását térképünkön szaggatott vonallal (y) je löltük (3. kép). Ehhez hasonló jelenségcsoportot a Hosszú-hegy alatti részen is megfigyeltünk: a Ka lics- ka (K/B) déli részén hasonló csatornarendszer képe bontakozik ki. Ezeken a helyeken számos kővel ki- 4. kép A Tarjánka nevű terület (Ny/A) északi sáncszakasza rakott falú kutat is találunk. közel azonos méretű természetes kőtömbökből áll A Závoz-völgytől keletre, a Hosszú-hegy alatt (ke- határolja, észak felé azonban egyre meredekeb ben leti csoport), két, egymással érintkező sáncrendszer emelkedik a térszín. Északon és délen a terepala- rajzolódik ki (7. kép): kulatok nem nyújtanak természetes védelmet. (A vé- A – Szkajina/Szkalina (továbbiakban: K/A), delem szempontjából kedvezőtlen helyzet egyébként B – Kalicska/Szkalicska (K/B). az összes sánccal határolt területre érvényes.) A vál-alatti-dűlő (Ny/B) – mely a fent említett, 1883- A Hosszú-hegy alatti építmények és az általuk köz- as térképen teljesen körbekerített helyszínként jele- rezárt területek közel 70 ha kiterjedésűek. A Szkajina nik meg – kiterjedése 7,8 ha lehetett. Jelenleg csak az (K/A) – melynek belsejében jelenleg szőlőültetvény északi oldalon futó fal látható, valamint néhány he- található, egyéb kőfalak, sáncok nem tagolják – kő- lyen az észak–déli irányú falszakasz maradt fenn. sánccal-fallal körbevett területe 15,5 ha. A kőfal belső oldalán néhol épületre utaló kőfal nyo- A Kalicska (K/B) jóval tagoltabb rendszer képét mai láthatók. mutatja: egyenes futású kőfalak elkülönülő terekre A Nagy-járás¹² (Ny/C) nevű határrésznek csak az (karámokra, kőkalitkákra) szabdalják (8. kép). A dél- északi oldalán kelet–nyugati irányban húzódó sán- keleti részét alkotó völgykatlan aljában a tarjánkai cát tudtuk beazonosítani, több mint egy kilométer résznél (Ny/A) említettekhez hasonló csatorna- és te- hosszan. Ezt a szakaszt kapuszerű építmények, csa- raszrendszer található, amely egy nagyméretű forrás- tornák (kővel kirakott vályúk, vízelvezető létesítmé- kráterbe vezet (ahol jelenleg vízmű épült a hajdani nyek), belső kerítésszakaszok tagolják. A felső sáncfal bővizű forrásra). külső (északi) oldala mentén árok (amely hosszabb A Domoszló környéki kősáncok karaktere kettős. szakaszokon teljesen feltöltődött), belső oldalán szá- A hegy felőli (magasabb térszínen futó) sáncok a he-

5. kép A hajdani kikövezett falú csatorna mellett vízmosás 6. kép Kővel kirakott vályú Domoszló-Tarjánka (Ny/A) te- képződött. Domoszló-Tarjánka (Ny/A) körülkerített terü- rületén letétől délkeletre

12 Nagy-járás, Nagy-járási-szőlők. Pelle 1988. 58. A járásokra osz- tott földek közt ez volt a legnagyobb. Keleti része „vál alatti” (uo.), azaz Új-szőlők (uo.; Topo 77–132) néven szerepel. Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban 21

7. kép A Hosszú-hegy alatti kősáncok térképe: Kisnána-Macskavár. Szkajina A( ), Kalicska (B). (Felmérte: Baráz Csaba, 2011. Alaptérkép: Google Earth) venyészetten összedobált kőtöltés és (vagy) szétom- lottság képét mutató szárazon rakott kőkerítés képét mutatják (9. kép). Az alacsonyabb térszín felőli sán- cok viszont erős, várszerű fal meglétére utalnak. A kősáncok-falak (töltések) anyaga természetes úton legömbölyödött, különböző méretű kőgörgeteg, he- lyenként szögletesebb terméskő tömb. A köveket kö- tőanyag nélkül rakták a töltésbe, amelyben sok helyen többmázsás kőtömbök is láthatók. Nagyobb részt szét- omlottság képét mutatják a sáncok, de néhány helyen a precíz mérnöki munka nyomát is felfedezhetjük. A tarjánkai nyugati kőfalszakasz és a Szkajina–Ka- licska keleti kőfalainak falsíkjai falszerkezet meglé- tére utalnak. A tarjánkai kiklopszfalazat mögött tö- 8. kép A Kalicska nevű terület (K/B) keleti kősáncának je - mör falszerkezet sejthető. A kötőanyag apró méretű len legi falkoronája 2 m széles. (A mérés helyszíne: 890. pont. kövek ből, kőporból (agyagból?) áll. A fal eredeti E730722, N278925; tszf.: 251 m) széles sége 200 cm. (A mérés helyszíne: 1266. pont. E727487, N277645;¹³ tszf.: 262 m.) derékszögű törésekkel, párhuzamos falmaradványok- A vál-alatti-dűlő (K/C) északi kősáncán is néhol kal. Helyenként helyiségek nyomai is kivehetők. A fa- fal sík meglétére, falköpenyes szerkezetre utaló, rakott lazott, de kötőanyag nélküli fal jelenlegi falkoronája kőtömböket láthatunk. itt a fal szélessége: 160 cm. 200 cm széles. (A mérés helyszíne: 890. pont. E730722, (A mé rés helyszíne: 1181 pont. E728857, N278105; N278925; tszf.: 251 m – 8. kép.) tszf.: 277 m.) A Szkajina nevű terület (K/A) keleti sánca szintén A Kalicska keleti fala (falrendszere) egyenesen fut, szárazon rakott (falazott) kőfal képét mutatja. A je-

13 Eov (Egységes országos vetületi) rendszerben megadott ko- ordináták. Felmérés: Garmin GPSmap 62s készülékkel. 22 Baráz Csaba

9. kép A Kalicska nyugati kősáncának egy szakasza, melyet 10. kép A Szkajina nevű terület (K/A) keleti sánca szárazon a természeti folyamatok által legömbölyített kövekből emel- rakott (falazott) kőfal képét mutatja. A jelenleg 120-150 cm tek. A kőkerítés nagyon hasonlít a Hajnács-kő nyugati kő- magasan álló kőfal jelenlegi falkoronája 2,5 méter széles. (A sáncához mérés helyszíne: 956. pont. E730799, N279253; tszf.: 271 m)

lenleg 120-150 cm magasan álló kőfal jelenlegi falko- megfigyelések és a közvetett történeti-néprajzi adatok ronája 250 cm széles. (A mérés helyszíne: 956. pont. alapján a következő irányokban tájékozódhatunk. E730799, N279253; tszf.: 271 m – 10. kép.) Ugyanitt nagyméretű kapuépítmény nyoma dokumentálható (a térképeken X jelöli a kapunyílásokat, kapuszerű Az őskor építményeket). A közeli és távolabbi (Börzsöny, Zempléni-hegység) analógiák alapján az őskori eredettel kapcsolatos felvetéseket már érintettük. A sáncok nagy részének Felvetések habitusa (megjelenés, sáncszerkezet) ugyan támo- gatja a bronzkori – késő bronzkori lehetőséget, a A kőépítmények kettős karaktere (kötőanyag nélkül geomor fológiai helyzet azonban ennek ellentmond. fa lazott fal/hevenyészetten összehalmozott kősánc; A Kyja tice-kultúra erődített telepei az említett hegy- egyenes en futó, szögletesen megtörő/ívesen hajló, ségekben leginkább nagy tengerszint feletti és rela- görbe vonalvezetés; karám- és helységszerű tagolt te- tív magasságú hegytetőkön helyezkednek el, míg rek/üres, építmény nélküli térségek), valamint a köz- a Do mosz ló környékiek a hegyoldalak alsó, ellan ká- vetlen régészeti adatok és írá sos források hiánya miatt so dó részén, az ún. hegylábfelszínen találhatók – nehéz meghatározni a vizsgált objektumok eredetét, 240-330 m tszf. magasságban. (A gyöngyössolymosi rendeltetését, kiépítésük korát. Kis-hegy erődített őskori telepe 350-380 m maga- A Mátra déli, lealacsonyodó lejtőin található objek- san, a Rónya-bérc 480-550 m magasan, Hajnács-kő tumaink esetében az észak‒déli irányú patakvöl- 560-630 m magasan, Benevár-bérc 600-800 m magas- gyek, vízmosások jelentenek ugyan természetes vé- ság között helyezkedik el.) A kerített területen ta- delmet, de a hegység, illetve a déli irányban lévő pasztalható lelethiány sem támogatja az őskori ere- sík- és dombvidék felől semmilyen természetes te- deztetést, aminek a helyen ként tapasztalt tagolt fal- repalakulat nem segíti azt. Ezeken a részeken csu- struktúra is ellentmond. pán a kőfalak és a kő sáncok (helyenként árokkal kí- sérve) jelentik a védel met. A védművek topográfiai helyzete alapján kijelent- A középkor hetjük, hogy azok nem katonai, hadászati ren delte tés- Fontos nyom lehet Domoszló középkori történeti sel készültek, hanem javak (település, állatállomány, földrajzhoz való viszonya. Domoszló település nevét termény stb.) védelmét látták el – egy stratégiai szem- a 11. század dereka tájt, Szent istván és Szent lászló pontból kedvezőtlen területen. A mindennapi élet, kora közt élt, nagy valószínűséggel az nemzet- a megtelepedés, gazdálkodás szempontjait erősítik séghez tartozó Domoszló hercegről kapta, aki az írá- a kő sáncok-kőfalak környezetében fellelhető kövezett sos források tanúsága szerint Markazt – melynek ke- csatornák, utak, kutak, gátak, teraszok is. leti határterületén később Domoszló falu létesült – és Kérdés, hogy mikor készültek ezek a kőépítmények Fegyverneket a pécsváradi apátságnak adta. Az ár- és milyen céllal? véleményem szerint a topográfiai pád-korban Domoszlót darócok – vadbőrrel adózó Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban 23 szolgálónépek – lakták.¹⁴ A darócok („custodes silva- a Hegyes-hegy környékén faragták. A neolitikum rum”) feladata a királyi erdők őrzése, gondozása mel- idején a periglaciális eredetű „kőtengerek” adták az lett a vadászat (mai terminológiával: vadgazdálkodás) alapanyagot, a későbbi korok során pedig a szálban és a hegyi patakokban a halászat volt.¹⁵ Erdőóvóknak álló kőzetet (andezit, tufásodott andezit) bányászták is nevezték őket, akik a védelmükre, gondozásukra is. A helyben készült malomkövek, őrlőkövek szintén bízott erdőbirtokon a vadállomány mellett az erdő- a környékbeli erdők, hegyek jelentős „haszonvételei”, höz kötődő állatállományt (kondát, gulyát) is őrizték. „exportcikkei” közé tartoztak. A kőépítmények északra nyíló kapuzatai (Tarján- Az árpád-kor idején a Mátra nagy részét birtokló ka – Ny/A, Nagy-járás – Ny/B, Kalicska – K/B „X”- Aba nemzetség jelentette azt a szervezőerőt, amely jelű objektumrészletei), karámszerű képletei esetlege- képes lehetett egy ilyen, több száz hektáros területre sen kapcsolatba hozhatók a vadgazdálkodással (va- (sőt a Mátra teljes déli oldalára) kiterjedő kőépítmény- das park), állattenyésztéssel (karám). A vízvezetést, rendszert létrehozni. vízvé telt szolgáló csatornák, kutak, gátak (vízduzzasz- tó-művek? kőmedencék?) pedig a vadbőr cserzésével kapcsolatos munkálatok nélkülözhetetlen kellékei A török hódoltság kora is lehettek. véleményem szerint a török hódoltság ideje az utolsó Az árpád-korban, a Mátrát őrző erdőóvók tevé- időszak a magyar történelemben, amikor több – kü- keny ségi területét éppen kőépítményeink és a kör- lönböző birtoktesteken átívelő –, egymással szomszé- nyező várak jelölik ki. A bemutatott objektumcso- dos település határát rendszerbe foglaló, védelmi ren- port a következő középkori várakkal kijelölt trapéz deltetésű műtárgy megépítésére mód, lehetőség nyílt, alakú négyszög belsejében rejtőzött ez idáig: délnyu- valamint szükség volt. gaton a markazi vár, délkeleten a kisnánai vár, észa- Ezt az időszakot nevezte a népi emlékezet „szaladó kon a parádi Marhádvár i., ii.; a Mátra gerincén a do- világ”-nak (Bartalos Gyula). A török idők emlékét moszlói oroszlánvár és a recski Szederjes-tető erős- idézve „szaladó világ”-ról beszélt a 84 éves Szecskó sége jelöli ki a sarokpontokat. A Domoszló környéki Bálint egerbocsi gazda is Bakó Ferenc néprajzkutató- építmények leginkább a Mátra főgerincén található nak 1948-ban.¹⁸ A néphagyományokban, a földrajzi oroszlánvárral lehettek kapcsolatban. A Závoz-völgy népregékben elterjedt motívum a tatárok jelenléte, völgyfő-medencéjét köralakban kerítő hegyvonulat a tatárok elől történő menekülés. Számos földrajzi név északi peremén található oroszlánvár már minden őrzi emlékét a török hódoltság politikai viszonyainak. bizonnyal a tatárjárás előtt erősített hely volt (mene- A vizsgált területre vonatkozóan fontos adalék a dékhely, őrhely, szakrális építmény), de kővárrá a ta- mentshelyek, menedékek meglétére a kisnánai Macs- tárjárást követően építtette ki az Aba nembéli Kom- kavár (Köves-hegy, Szkajina – K/A) nevű földrajzi polthy család (menedékhely, birtokközpont).¹⁶ hely hez fűződő néphagyomány, amely szerint „apró A Mátra ipartörténetének is fontos helyszíne a Do- kővárak voltak a hegyvonulaton és a tatárok elől ide moszló fölötti hegycsoport. Az első okleveles említés húzódtak a népek”.¹⁹ a középkori mátrai ércbányászatról erre a területre Tekintsük át röviden a Mátraalja török hódoltság utal. Miután Compolth fia Péter vasérc-lelő helyet ta- alatti történelmét (1544–1687). 1544-ben, Hatvan el- lált a földjén („ferryfodina inventa esse dicitur”), 1296- foglalása után a törökök megkezdték Heves megye ban iii. Endre oklevelet bocsátott ki, melyben a do- hódoltatását. 1596 őszén elesett Eger vára, vele együtt moszlói vasércbánya művelésére betelepedett külhoni Szarvaskő és Sirok erőssége is. A hódoltság Heves bányászoknak (hospeseknek) előjogokat biztosított.¹⁷ és Külső-Szolnok megyék területén 1687. december A csa tornák, kutak, gátak, egyéb kőépítmények ese- 17-én ért véget, amikor felszabadult Eger vára, illetve tében akár érczúzó, ércmosó, érctároló rendeltetést Sirok és Szarvaskő is.²⁰ Eközben a török elpusztítot- is feltételezhetünk. ta – a többségében birtokigazgatási központként funk- Ugyanakkor a Domoszló környéki hegyekben, kő- cionáló – Debrő, oroszlánkő, Kisnána és Markaz vá- építményeink közvetlen közelében nagy mennyiség- rát. Ekkorra megszűnt a Heves megyei közigazgatás, ben találunk ma is törött malomköveket, őrlőköveket, a váruradalmak szervezete. A nagy- és középbirto- melyeket az őskortól a középkor végéig, újkor elejéig kosok birtokaik szervezetei központját a törökmentes

14 Györffy György: Az árpád-kori Magyarország történeti föld- annak jele, hogy e hosszanti kősáncok összehordása, építése rajza. iii. Budapest, 1987. 79. (a továbbiakban: Györffy 1987). legkésőbb a török hódoltság idején, vagy inkább előtte történt. 15 Hóman Bálint: Magyar középkor. Budapest, 1938.; Korai Magyar Ugyanis amennyiben az 1600-as évek eseményei során (1683 Történeti lexikon, Főszerk.: Kristó Gyula, Budapest, 1994. 162. ta vaszán történt tatárdúláskor) elnéptelenedett mátraaljai fal - 16 Nováki – Baráz – Dénes – Feld – Sárközy 2009. 19–20. vak 1700-as években történt újratelepedése, benépesülése után 17 Györffy 1987. 79. készült volna ez a sáncrendszer, a munkálatokról és a haszná- 18 Czenthe Huba: Erdőkövesd. Erdőkövesd, 2010. 89. latukról tudósító feljegyzések minden bizonnyal készül tek volna. 19 Pelle 1988. 35. A tatárokra utaló néphagyomány mindenesetre 20 Nováki – Baráz – Dénes – Feld – Sárközy 2009. 23., 57., 60. 24 Baráz Csaba

Felvidékre telepítették át. A nemesi vármegye szerve- A job bágyok 15-20 községre terjedő illetékességgel zete 1613-tól Fülek várába tette át székhelyét. A job- hadna gyokat, egy-egy település vezetésére tizedese- bágyság, mondhatni, magára maradt a hódoltságban. ket vá lasztottak maguk közül, akik megszervezték Pontosabban fogalmazva, a Nógrádba, Gö mörbe és ma guk védelmét: „nem más okért rendeltettek volt elein Borsod északi területeire áttelepült jobbágyos földes- az paraszt hadnagyok és tizedesek, hanem tulajdon csak urak tiszttartók és falubírák által igazgatták hódolt- az végre, ha nyúzók, fosztók, úton útfélen álló latrok, a csa- sági területen hagyott birtokaikat.²¹ vargók talál koznak nemes vármegyénkbeli faluk határaiban, A Mátra (és a Bükk) déli előterében ekkor egyfajta kik vagy marhájokban károsítanák meg az szegény embe- határövezet alakult ki: Fülek lett a megyeszékhely reket, vagy testekben háborgatnák meg kínzással, sarczol ta- olyan magyar végvárakkal körülvéve, mint Somoskő, tással, vagy egyéb háborgattatással.”²³ Ajnácskő, Kékkő, Szécsény, Gyarmat, Nógrád, illetve Tehát a hódoltság területén magára maradt job- a gömöri Putnok és a borsodi Diósgyőr, Ónod, Szend- bágy ság, több szomszédos falu, maga hozta létre ön- rő. A török tudomásul vette, hogy uralma a magya- védelmi rendszerét, a „parasztvármegyét”. 1595-től rok beütéseitől kitett övezeteiben nem lesz kizáróla- kezdve törvényes lehetőség volt a parasztok fegyve- gos, s a magyar közhatalmi szervek a továbbiakban res fellépésére a fosztogató hajdúk ellenében. 1607-ből is képesek lesznek érdekeik érvényesítésére (állami írásos adatunk van arra, hogy létezett egy „egész He- adót szedni, peres ügyekben ítélkezni). Mivel a ma- ves vármegyei parasztközség” nevű szervezet, amely gyar közhatalom – mintegy „árnyékhatalom” – a hó- a Mátra mögötti Bodonyban (és a borsodi várkony doltsági területek Heves megyei részén továbbra is nevű településen) gyakran tanácskozott.²⁴ fennmaradt, egyfajta megosztott közhatalom, kettős Felvetésem szerint a nemesi vármegyétől függet- birtoklás, kétfelé történő adózás sújtotta a vidéket, lenül működő, vagyontárgyaikat, állatállományukat különösen a Mátravidéket és a Bükkalját.²² tolvajokkal, rablókkal szemben védelmező önszerve- Ez a határövezet különösen ki volt téve a tizen öt- ződés, a „parasztközség” lakói – a szomszédos fal- éves háború vérengzéseinek – 1596 után is. 1599-ben vakkal összefogva – védmű jellegű építményeket is ibrahim nagyvezír és a tatár kán – a törökök magyar- kellett, hogy készítsenek. országi hadjáratainak segédcsapatait alkotó krími Egyfajta késő középkori gyepű típusú védelem tatárok – seregei dúlták a Tisza és Fülek közti terü- elemei (rendszere) rajzolódnak ki, melyet a szaladó letet, melyen a zsitvatoroki békéig, 1606-ig ide-oda vi lághoz alkalmazkodó életmódot folytató helyi la- vonuló hadak iszonyú pusztításokat tettek. A hódol- kos ság a természetes felszínalakzatok (hegygerincek, tatás, zaklatás persze ez után is folytatódott: hol a víz folyások, erdők, ún. periglaciális kőtörmelék-me- magyar végvárak hajdúi, hol a portyázó törökök zők) és mesterséges létesítmények (hajdani földvá- sarcolták e falvak lakosságát. Az 1657-ben kezdődő rak, sáncok, őrhelyek) kombinációjából alkotott meg. újabb háborús korszakban mind a török, mind a né- A Mát ra aljai falvak (leginkább Markaz, Domoszló, met és magyar katonaság egyaránt sanyargatta a job- Kisnána) fölött a hegység főgerince – és annak oldalge- bágyságot. Ehhez hozzájárultak a bujdosók, kurucok rincei – természetes védelmi vonalat alkotnak. A Do- csapatai és a velük szemben álló császáriak szervezett mosz lótól északra lévő, Závoz(a)-völgyön át megkö- katonasága, a rosszul fizetett vagy szélnek eresztett, zelíthető, a Halom-hegy – Kis-Szár-hegy – Nagy-Szár- martalócokká züllött hajdúk, rablók, tolvajok serege. hegy – Cse re pes-tető – oroszlánvár – Nagy-Zúgó- 1683-ban kétszer pusztították végig Heves megyét hegy – Bükkös-tető vonulata által körített völgykatlan és a Felvidék déli peremét a török-tatár hadak: tavasz- (a ge ológusok, vulkanológusok által Nagy-Szár-hegyi szal Bécs ellen vonulva, majd a vereségük után visz- vulkánnak nevezett terület) kiváló menedékhely. En- szavonulva. Ezt követően a császáriak (Caraffa és Ra- nek előterében, a Keleti-Mátra déli lejtőinek tövében batta vezetésével) téli szállásra táboroztak le a megyé- találjuk a fentebb ismertetett kősáncokat, melyek hoz- ben, felszabadítva Hatvan várát, majd féléves blokád zászervesülnek e természetes védelmi formákhoz. után Egert (1687. december 17.).

Őrhegyek, megerősített menedékhelyek A parasztvármegye „Minthogy a magyar földesúr és egyház részére járó Erre az áldatlan helyzetre adott válaszként született szolgáltatások beszedéséért a falubíró is felelős volt, meg a „Heves megyei parasztközösség”, a nemesi vár- őt és rajta keresztül az egész falut a távol élő földes- me gyétől függetlenül működő „parasztvármegye”. úr vagy püspökfőispán az ónodi, szendrői, füleki vár-

21 Soós imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975. 15–16. 23 Közgyül ir. 1653.: 1. sz., idézi: Soós 1975. 24–25. (a továbbiakban: Soós 1975). 24 Szakály Ferenc: Parasztvármegyék a Xvii. és Xviii. század- 22 Soós 1975. 17–32. ban. Budapest, 1969. 9–27. Újabb adatok és felvetések a mátrai kősáncokkal kapcsolatban 25 ból küldött fegyveres nyargalók útján bármikor meg- sek őrhellyé alakítása a vidéken kóborló nyúzók, fosz- szoríthatta, ezért a két pogány közt őrlődő jobbágy tók, latrok, csavargók, az adók beszedésére érkező fizetett nemcsak a töröknek, hanem a magyar állam- kar ha talom (török pribékek, magyar nyargalók), vagy nak, magyar földesúrnak és az egyháznak; alá vetve a külön böző katonai egységek, hadak figyelem mel magát nemcsak a török kádi bírságos parancsainak, tartá sát szolgálta. hanem a Füleken gyűlésező, ítélkező vármegyei urak Területünkön ilyen őrhely volt a Köves-Öreg-hegy ítéleteinek is, mert saját bőrén érezte, hogy bár a meg- sziklás orma²⁸ (7. kép háromszöggel jelzett pontja), szálló török fegyveres erő mögött a vármegyei urak ahonnan a macskavári sáncok indulnak, valamint a hatalma csak árnyékhatalom, ez a vármegye a fegyve- domoszlói Kis-kő. res nyargalók útján mégis nagyot tud ütni rajta, karja Az őrhegyen strázsát tartó jobbágyságról szóló fenti messzire ér, Fülektől Me zőtúrig, Csépáig. Magától ér- idézet így folytatódik: „ha lovast látott, mingyárt vagy tetődően fizetett azért is, mert csakis a magyar állam- süvöltött, vagy nyikkantott, s úgy szaladtak széjjel az mar- nak, földesuraknak fegyveres erejétől remélhette vár- hával…”²⁹ veszély esetén az elrejtendő marhákat bú- va várt megszabadítását […] a török igája alól. Ez az vóhelyekre, a hegyekben kialakított ments he lyekre, állami és vármegyei hatalom esetleg duplán be haj totta mentsvárakba hajtották. Ezek meglétére utal egy az tőle az adóhátralékot, meg a törvénykezési bírságot, 1683 tavaszán történt tatárdúlás elől Gyöngyösre me- de a vármegyei tisztikar nem hódolt tagjai fiatalabb nekülő Domoszlói Csőke János paraszthadnagy jelen- éveikben a végvárak körül, a törökkel vívott csatákban tése az alispánnak: „vettük a kegyelmes Fejedelem Thököly gyakorta véreztek is. Jobbágyaikban a sza badulás re- kemény parancsolatját, melyben tudtunkra adja az paraszt- ményét ébren tud ták tartani, de a mind gyakrabban vármegyékre rendelt adókivetéseket. Melyet semmi úttal felbukkanó tolvajokkal, rablókkal, go nosz tevőkkel végbe nem vihetünk. Mert most a tatár elől kellett utnunk.f szemben oltalmat, élet- és vagyonbiz tonságot nyúj- Aki otthon maradhatott, helyéből sem mer kimozdulni.Sok tani nem tudtak. A nép tehát maga kény szerült meg- szegény embernek egy ökre, egy tehene sem maradt. Sok még szervezni oltalmát a parasztvárme gyében.”²⁵ faluját sem akarja megszállani. Hadnagyságom alatt levő A parasztközség, a falu életének irányítója tehát falusi uraimékra sehol reá jok nem találok. Nem tudom ki a falu bírája volt, aki egyúttal a közhatalom és a föl- hova szaladt, s mint marad hatott. Mi domoszlaiak, sáriak desúr végrehajtó szerve is. Felelőse és közreműködője és visontaiak Gyöngyösön maradtunk meg, sok kimondha- az adóösszeírásnak, az adók beszedésének. Szer vezte tatlan kárunk után. Ha szol gabíró uram nyargalókat küld a „rendőri hírszolgálatot”, saját falujának védelmét is, sok falunak csak megégett helyét találja.”³⁰ E tanulsá- a rablók ellen. „Miközben a lakók gyakran napról napra gos irat számos lényeges, földrajzi vonatkozású ele- sorba vigyázták a búvóhelyeket, a bíró a török rekvirálások- mét tartalmazza (érthetően konkrét helymegjelölések ról, portyákról azonnal hírt adott a magyar végvári kapitá- nélkül) a „szaladó világban” élő paraszti társada- nyoknak. Az elfogott gonosztevőket a parasztvár megyével lom túlélési stratégiájának. „Az otthonmaradtak ki sem együttműködve a füleki vármegyére, a kóborló végváriakat mernek mozdulni” kitétel annak fényében, hogy a fal- saját kapitányukhoz kísértette.”²⁶ vaknak csak „megégett helye” maradt egyértelműen A fenti megállapítások közül a hírszolgálatra és a bú vóhelyekre, a hegyek, erdők menedékébe húzó- a bú vóhelyek őrzésére (vigyázására) vonatkozó uta- dó lakosságra utal. A menedékhelyek meglétét erő- lások lé nyegesek a mi szempontunkból. Erre a vé- sítik azok a megjegyzések is, miszerint a paraszthad- delmi jellegű parasztközösségi szervezeti feladatra nagy embereire „sehol nem talál rá”, „nem tudni, ki hová (őrszolgálat) más korabeli híradást is ismerünk. A két- szaladt” – értsd: ki hová rejtőzött el. felé történő adózás nehézségeiről, az adóztatás és Erre vonatkozóan a helyi hagyomány ad felvilágo- bírságolás eldurvulásáról ad hírt a Nemzetes Balog sítást. Az Abasár és Markaz közötti Tatár-mező nevű Mihály igyekezetéről szóló irat. Ebben olvashatjuk hely Pesty Frigyes szerint „legelő, hol hajdan a tatá- a következő kitételt: „az szegénység strását tartván az rok táboroztak”.³¹ A néphagyomány szerint azonban eőr hegy en”.²⁷ Az akkori viszonyok között fontos fel- a környező falvak lakossága ide menekült a tatárok adat volt a terménykészletek és az állatállomány – sőt elől „és itt várat építettek, amit a tatárok felgyújtottak, ma gának az emberi életnek, a faluközösség létének – és benne égtek az emberek, sőt az erdő is kipusztult.”³² őrzése. A stra tégiai fekvésű hegyormok, kiemelkedé- Ez a mondat a Tatár-mező (helyenként áthatolhatat-

25 Soós 1975. 24. 29 Közgyül. ir. 1688.: 25. sz., idézi: Soós 1975. 22. 26 Közgyül. ir. 1679.: 69. sz. idézi: Soós 1975. 27. 30 Közgyül. ir. 1683.: 29. sz., idézi: Soós 1975. 146. 27 Közgyül. ir. 1688.: 25. sz., idézi: Soós 1975. 22. 31 Pesty Frigyes: Heves megye helynévtára. Sajtó alá rendez te, a 28 A földrajzi hely feltüntetve a Magyarország iii. katonai felmé- be vezető tanulmányt írta, a jegyzeteket és a helység név azo no- rése alapján készült 1:75 000 méretarányú levezetett térkép sítást készítette: Csiffáry Gergely. Eger, 2005. 191. Gyöngyös és verpelét c. (4864 sz.) térképszelvényén Az oszt- 32 Pelle 1988. 107. rák-Magyar Monarchia részletes térképe, 1883. 26 Baráz Csaba lan, de legalább is nehezen járható periglaciális kő- min den éjjel, kiváltképpen a derekas gazdák szöktön-szök- törmelék-mező, „kőtenger”) és a Tekeres-völgy által nek…”³⁶ A zavaros idők ezen történé seiről – szerve- közre zárt Hajnács-kő kősáncaira utalhat. itt Sáncok zett, csopor tos menekülésről – szóló híradások nyo- hely névvel is találko zunk,³³ ami a hegygerincen lát- mán joggal feltételezhetjük, hogy az erdős hegyvi- ható kősáncok megne vezése. Hajnács-kő várát – mint dék belsejében ré gebben kialakított, eset leg a török arról fentebb szó volt – őskori (késő bronzkori) alko- hódoltság idején ki épített menedékhelyeket vettek tásnak tartja a kutatás. igénybe a bujdosás idején. Ez utóbbival és a Benevár fölötti hegygerincen, a A kérdés csupán az, hogy a már őskortól meglévő Be nevár-bércen, illetve a Széles-parlagon látható kő- föld- és kőépítményeket használták fel céljaikra némi sáncokkal kapcsolatban szintén felvetődik a hódolt- átalakítással, vagy a hódoltság idején, sebtében (és ti- ság kori használat ténye. Kandra Kabos a vár-bércen tokban, a két ellensé ges közhatalom, valamint a távol lévő kétrészes sáncvárral kapcsolatban, a Vaskapu em- élő földesurak tudta és beleegyezése nélkül) építették lítésekor („a Vaskapu nyitván ajtót a várba”), előtte (nem meg azokat? egyértelmű, hogy északi vagy déli irányban) több Az 1696 tavaszán újratelepült Domoszló³⁷ telepü- néven is nevezett tér nevét ismertette: „vár-piac”, lésmagjától keletre és északnyugatra – a hagyomány vidék-vár” és „Törökök piaca”.³⁴ Nem elképzelhetet- szerint – szérűskertek („holovnyica”) voltak, amelyek- len, hogy e kősánccal kerített hely vásáros helyként, be több „pelyvást” és néhány istállót építettek.³⁸ Mi- piac térként – esetleg titkos termény- és állatőrzési közben a 18. századtól a szántók tulajdonviszonyai helyként – funkcionált a megosztott közhatalom ide- folyamatosan individualizálódtak, addig a Mátraalja jén, akkor, ami kor Gyöngyös várost a török hatalom területileg érintkező falvainak legelői és erdői osz- szultáni khász-várossá jelölte ki.³⁵ Mivel a török föl- tatlan közbirtokossági birtokot alkottak – egészen des úr is szedte a piacok, vásárok, utak (valamint hi- a 20. szá zad első harmadának végéig. A tradicionális dak, révek) monopo lisztikus vámjövedelmét, annak állattar tás és a népi erdőhasználat (erdőkiélés, kü- kikerülése – a kétfelé adózás időszakában – a paraszt- lönböző haszon vételek) egy sajátos lokális tulaj don- községek életében jelentős (és szükségszerű!) teher- jogi-gazdasági-védelmi közösség keretei közt zajlot- csökkentést szol gáló lépés volt. tak az új korban.³⁹ Az osztatlan közföldek használatá- Ezen társadalomszervezési praktikák (túlélési tech- nak rendje a különféle mesterséges tájelemek (utak, nikák) megkövetelték tehát az ilyen és ehhez hasonló kerítések, garádok, töltések, védőgátak, árkok, csator- építészeti megoldásokat. Szükség lehetett a falvak- nák, sáncok, kutak) kiépítésében, de a régiek újbóli tól még elérhető távolságban lévő, de a hegyek közt, használatba vételében is megnyilvánulhatott, tovább- az erdőkben kialakított menedékhelyekre, ahová ve- élést biztosítva a pa rasztvármegye hadnagyi funkció- szély esetén ingóságaikkal elmenekülhettek a job- jának – a több falura kiterjedő közbirtokosság (szom- bágy ok. A termények és az állatállomány őrzésére, el- szédjogú faluközösség) keretei közepette is. rejtésére szintén kőgaráddal övezett, legeltetésre is végezetül – a mátrai kősáncok, kőfalak és egyéb alkalmas karámokat (kutakat, földbe ásott, kőzetbe kőépítmény-rendszerek eredetének kérdését nem le- faragott gabonásvermeket stb.) építhettek. zárva – a Mátrát alaposan bejáró Bartalos Gyulát Azonban a török hódoltság utáni évtizedekben, az idézem: „Ezen kirándulásaimnak is szép eredményei adóbehajtásokkal kapcsolatos „villongások” nyomán vol tak ugyan, de nem világosítottak fel azon töpren- is fel-feléledt a hegyekben kialakított menedékhelyek, géseimre nézve, ha vajjon e kősáncok csak egyes kü- rejtekhelyek használata. Gyöngyöspata hely történe- lönálló részleteit zárják-e be a Mátrának, vagy az egé- té nek emlékezetes eseménye, amikor a császári sereg szet összefoglaló nagy védőműnek képezik-e darab- 1687-ben Pest felől érkezve 900 katonával „felettébb jait? Ez utóbbit elfogadni mégis inkább hajlandó vol- nagy excessust” okozott, minek következtében„Patáról tam azok után, amiket eddig láttam és a Mátra-bér- nagyobb részben kiment a közösség.” „Igen nagy ínségben cen, Solymoson és Benén tapasztaltam.”⁴⁰ és nyomorúságban vagyunk – írták a település lakói –

33 Pelle 1988. 106. a sarcoló katonaság elől a lakosság elmenekült, elbujdosott, s 34 Kandra Kabos: Bene vára a Mátrában. Eger, 1890. 9. a falu egy évtizedig lakatlanná vált. Soós 1975. 146‒147.; Sugár 35 Soós 1975. 19.; Gyöngyösről, mint hódoltsági mezővárosról: istván: Heves megye és Eger visszafoglalása a töröktől. Eger, Szakály Ferenc: Gyöngyös gazdasági és társadalmi változá- 1987. 137 –155. sai a török korban. in: Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk.: 38 Dercsényi Dezső – voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei. Havassy Péter – Kecskés Péter. Gyöngyös, 1984. 147–178. i. Budapest, 1969. 611. 36 Sugár istván: Gyöngyöspata helynevei. Eger, 1966. 21. 39 Petercsák Tivadar: A közbirtokosság. Debrecen, 2008. 37 Az 1686–1687-ben Eger visszavételéért folytatott harcok során, 40 Bartalos 1910. 121. 27

B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára KÖZÉPKORI VÁRKÁPOLNA KŐSZEGEN

Jó állapotban fennmaradt váraink közül csak kevés­ A torony ről mondható el, hogy a benne működő kápolna he­ lye a 13. század végétől a 20. század derekáig nem A várról szóló munkákban – kerülve a pontos meg­ változott. Megszüntetése, ugyanakkor középkori épí­ nevezést – leginkább ún. ötödik­, illetve belső torony­ tészeti, szobrászati részleteinek feltárása és eredeti nak nevezett kaputorony, befoglalva egy későbbi ba­ kialakításának bemutatása a Sedlmayr János építész rokk épületszárnyba, az 1532. évi török ostromban el­ irányításával 1958–1963 között végzett műemléki pusztult északi palotaszárny egyedül megmaradt ud­ hely reállítás eredménye.¹ A szakirodalomban már vari homlokzati falának középtengelyében áll.⁴ A közel korábban említett, később Holl Imre által egyértel­ négyzetes alaprajzú (6,5×6,7 m), 3,45×3,74 m bel mé­ műen a 13. század végi palota kaputornyának felső retű, kétszintes torony 4,83 m szélességben ugrik az szintjére lokalizált, középkori kápolna² mindennek egykor emeletes épület külső falsíkja elé (1. kép). Fal­ ellenére a vártörténeti kutatás egy méltatlanul elfe­ vastagsága 1,5­1,65 m. Eredeti magassága nem ismert, ledett fejezete. Reményeink szerint a hamarosan meg­ mivel azonban homlokzati díszítése egészen a mai újuló kőszegi várban folyó további munkálatok révén modern síkfödém vonaláig követhető, bizonyos, hogy itt közölt ismereteink még kiegészíthetők és pontosít­ záradéka még följebb húzódott. A helyreállítást meg­ hatók lesznek.³ előzően padlástérbe nyúló, omladozó falkoronája sza­ bálytalan végződést mutatott.⁵

1 A műemlékvédelem történetében fontos helyreállítás egyelőre Ennek előzményeként 2009­ben Rácz Miklós régész (Kulturális még feldolgozatlan, hatalmas dokumentációs és rajz­ és fénykép­ Örökségvédelmi Szakszolgálat [KÖSZ]) – többek között – az anyaga a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Tervtárában északi palotaszárnyban szondázó feltárásokat végzett, az ásatás és Fotótárában található. A róla készült publikációk vázlatosak. konzulense B. Benkhard Lilla volt. Azon túl, hogy ily módon fo­ Riedelmayer Gyula – Péczely Béla: A kőszegi Jurisics­vár felmé­ lyamatosan tájékozódtunk a régészeti eredményekről (köszöne­ rése és felhasználási javaslata. Budapest, 1956. Kézirat, KÖH, tet szeretnénk mondani Rácz Miklósnak az itt közölt, tőle szár­ Terv tár; Sedlmayr János: A kőszegi Jurisich­vár helyreállítása. mazó információkért), 2009–2010 folyamán – a restaurátori ku­ Műemlékvédelem, 2. (1958) 143–148.; Sedlmayr János: A kőszegi Ju­ tatáshoz kapcsolódva, egy­egy rövid időszakban – lehetőségünk risich­vár helyreállítása. Vasi Szemle, 13. (1959) 77–83.; Sedl mayr nyílt a kápolnát rejtő, az északi palota külső homlokzatából ki­ János: A vár helyreállítása. Vasi Szemle, 17. (1963) 17–21.; Sedl­ ugró belső torony külső nyugati homlokzatán és belső terében mayr János: A helyreállított kőszegi vár.Műemlékvédelem, 8. (1965) kisebb helyszíni épületkutatásokat végezni. Mivel kérdéseink 56–77.; Gergelyffy András – Sedlmayr János: A kőszegi Jurisich­ egy részére még nem kaptunk választ, megfigyeléseinket a ki­ vár. Műemlékeink. Budapest, 1964. A helyreállítási tervrajzokon, vitelezés közben tovább szeretnénk folytatni. A restaurátori ku­ de különösen a dokumentációkban, építési naplókban, sőt még tatást Heitler András végezte, akinek szintén nagyon köszönjük, a ko rai publikációkban is gyakran keveredik a kaputoronyba hogy eredményeit és megfigyeléseit megosztotta velünk. lokalizált, illetve a később egyértelműen faburkolatos nagyterem­ 4 Azt a tényt, hogy az északi palotaszárny nem az 1777­es tűzvész­ ként azonosított, a palota emeletének nyugati szakaszán lévő, ben, hanem jóval korábban, már az 1532. évi török ostrom idején díszes ablakcsoporttal kiképzett nagyobb helyiség. Holl Imre: elpusztult, 1960–1962 között végzett régészeti feltárásaival Holl Kőszeg vára a 13. században. Archaeologiai Értesítő, 113. (1986) Imre egyértelműen tisztázta. Ezt követően földszintjét feltöltöt­ 57–62. (a továbbiakban: Holl 1986); Holl Imre: Kőszeg vára a kö­ ték, és sokáig ágyúpadként használták. Holl 1992. 82. Arra vo­ zépkor ban. Az 1960–1962. évi ásatások eredménye. Fontes Ar­ natkozóan, hogy a 18. század közepén valamilyen módon mégis cha e o lo gici Hungariae. Budapest, 1992. 75–76. (a továbbiakban: használhatták, az 1746. évi fogadalmi kegyképen (Kőszeg, Városi Holl 1992). Múzeum, ltsz. K. 55.58) ábrázolt emeleti nyeregtető utal. Ger­ 2 Chernel Kálmán: Kőszeg szabad királyi város jelene és múltja gelyffy András: A kőszegi Jurisics­vár építési korszakai. Vasi I–II. Szombathely, 1877‒1878. I. 1877. 113. (a továbbiakban: Szemle, 17. (1963) 13. (a továbbiakban: Gergelyffy 1963). Chernel 1877–1878. I–II.); Lelkes István: Kőszeg. Magyar mű­ 5 Sedlmayr János: Műleírás a Kőszeg, Jurisich­vár 1961. évi kivi­ emlékek. Budapest, 1960. 42.; Holl 1986. 62., 32. jegyzet; Holl teli munkáihoz, 1961. március 1. In: Kőszeg, Jurisich­vár. 1961. évi 1992. 72. munkák. II. Dokumentáció, KÖH Tervtár, ltsz. 4426.; Sedlmayr 3 A kőszegi vár elsősorban idegenforgalmi, turisztikai célokat szol­ János: Kőszeg Jurisich belső vár. Feltárt északi szárny. Földszinti gáló felújítása a küszöbön áll. A munkák 2011­ben elkezdődtek. alaprajz. Helyreállítási terv. 1962. X. KÖH Tervtár, ltsz. 12705. 28 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára

1. kép Kőszeg, vár. Az elpusztult északi palotaszárny helyén kialakított udvar és a kaputorony földszinti alaprajza. Helyreállítási tervrajz. Sedlmayr János, 1962. (KÖH Tervtár)

A délre néző torony főhomlokzatának (2. kép) ke­ kialakítású szórvány kőelem. Ezek alapján a helyszí­ leti sarkán gúla alakú saroktámpillér figyelhető meg, n en rekonstruálni lehetett a nyílást.⁷ kőből faragott, széles horonnyal tagolt lábazati pár­ A bejárat körüli vakolatok lepusztultak ugyan – he­ kányának egy darabja levésett formában ugyan, de lyükre mindenhol, ahol hiányoztak, 1962–1963­ban látható.⁶ Párja már hiányzik. A földszint közepén 2 m a meglévő rétegekhez igazodó, szürke színű meszes széles, 2,10 m magas, lapos csúcsívvel záródó, homor­ vakolatok kerültek –, feljebb azonban szerencsére elég latos élszedésű, kőkeretes kapu nyílik a belső térbe, nagy mennyiségben megőrződtek. Ez a megállapítás amelyen át egykor a palota földszinti helyiségeibe leginkább a durvább összetételű, de simított, ma már lehetett jutni. Helyén ma üres udvar található. A ké­ erőteljesen elpiszkolódott, középkori nyers felületre sőbbi átalakítások miatt a feltárás idején a kapu kő­ készült, fehér mezőket vörössel keretező kváderfes­ keretből in situ csupán a lábazat, s fölötte egy rövid tésre vonatkozik, amely végtelen mustraként borította nyugati alsó szakasz, az ív indítása, valamint a keleti a főhomlokzatot, átfordulva a szabadon álló nyugati kerékvető került elő. Hozzájuk járult még egy hasonló (s egykor bizonyára a keleti) oldalra is.⁸ A kapu fö­

6 Holl Imre külön kiemelte a gúla alakú támpillért és ritka lába­ 8 1961­es jelentésében (lásd az 5. jegyzetet) Sedlmayr azt írja, hogy zati profilját, amelynek kiegészítését javasolta. Jelentés a kőszegi a vörös kváderosztásos festést a felület 50%­án megtalálták. Jurisich­vár ásatásáról, 1962.VI. 4.–VII. 28. 3. In: Kőszeg, Ju ri­ Holl Imre – annak ellenére, hogy a két vörössel húzott kváder­ sich belső vár. Dokumentáció, 1962. KÖH Tervtár, ltsz 4413.; minta egyes elemei között méretkülönbségek figyelhetők meg – A torony (és a palota) teljes déli főhomlokzati nézetét lásd: Sedl­ a torony festését a Garaiak által emelt nyugati szárny 14. szá­ mayr János: Kőszeg, Jurisich belső vár. Udvar felőli belső homlok­ zad végi – 15. század eleji külső falán helyenként fennmaradt, zat felmérése. Felmérési rajz, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12718. hasonló jellegű, még az első periódusú vakolatra készített de­ 7 A középkori bejárat kőkeretének nyugati szakaszát Holl Imre korációjával tartja egy idősnek. Véleménye szerint ilyen jellegű találta meg 1960. május első felében. Egyben javasolta a torony vakolat borította az északi palotaszárny 13. századi kapcsolt előtt lévő barokk lépcső és pihenő elbontását, valamint a közép­ ablakcsoportját már eltakaró, új, kőkeretes ablakokat tartalmazó kori homlokzat bemutatását. Jelentés a kőszegi Jurisich várban homlokzatát is, ahonnan a kváderes festés átfordult a toronyra. 1960. V. 2–14. között végzett ásatásról. In: Kőszeg, Jurisich­vár. Holl 1986. 62.; Holl 1992. 80. A torony teljes nyugati homlokza­ Dokumentáció, KÖH Tervtár, ltsz. 25093. A kőkeretes kapu fel­ tának felmérését a 13. század végi, elpusztult palota, valamint mérési rajza: Sedlmayr, felmérési rajz i.m. 1962. KÖH Tervtár, a 18. századi északi szárny metszetével együtt lásd: Sedlmayr ltsz. 12718. A kőkeretes kapu rekonstrukciós rajza a kiegészítések­ János: Kőszeg, Jurisich belső vár. Metszet az északi szárnyon át. kel: Sedlmayr János: Kőszeg, Jurisich belső vár. Feltárt északi Felmérési rajz, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12717. szárny „ötödik” belső torony nyílásai. Helyreállítási tervrajz, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12713.; Holl 1986. 57.; Holl 1992. 73–74. 36.1. kép. Középkori várkápolna Kőszegen 29

2. kép Kőszeg, vár. A palota és kaputorony déli főhomlokzata a kutatás után. Felmérési rajz. Sedlmayr János, 1962. (KÖH Tervtár) lötti felületeken, mind a két oldalon fekete kormozó­ sarokarmírozás, amely egyedül a délnyugati felső sa­ dás figyelhető meg, amely egészen biztosan egy az rokban maradt meg.¹⁰ ablaknyíláson át, belülről érkező füst, égés követ kez­ A torony nyugati oldalhomlokzatán, mint ahogyan ménye.⁹ az előbb említettük, szintén megtalálták a korai vörös A bejárati kapu tengelyében, a felső szinten lévő kváderfestést. A helyreállítást megelőző helyszíni épü­ ablakot több ízben átformálták. Az inkább négyze­ letkutatáskor a felső szinten a fal középtengelyénél tes alakú, külső szegélyén keskeny, kiugró szalagta­ beljebb, északra egy háromkaréjban végződő, gótikus got körbefuttató 18. századi vakolatkereten kívül egy mérműves ablak töredéke került elő. A homorlatos vele azonos szélességű nyíláshoz tartozó, de nála ko­ élszedéssel faragott kőkeret hiányzó alsó része köny­ rábbi, ún. futókutya­motívumos sgraffitoval díszí tett nyen kiegészíthető volt, mert megmaradtak a kétosz­ nyíláskeretet is bemutattak, ennek könyöklő szakaszát tatú ablak ugyancsak háromkaréjos záradékainak a helyére kerülő hosszabb, barokk asztalosszerkezet indításai.¹¹ behelyezésekor rongálták meg. A késő reneszánsz Az egykori palota hiányzó belső tere felé, az alsó sgraffito sárgás árnyalatú maradványánál feltehetően szinten az udvarba vezető átjáró megújított északi újabb az a hasonló technikával készült, de meszeléssel nyílását modern fa kapuszárnyakkal zárták le. Közé­ kombinált, gyakran előforduló és sokáig élő, lépcsős pen gerendafészkek utalnak arra a vízszintes fa fö­

9 Ezeken a felületeken a későbbi vakolatokat nem tartották meg, 10 Sedlmayr, felmérési rajz i.m. 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12718. tehát pontosan nem állapítható meg, hogy az égés a fölötte lévő Az ún. futókutyás motívum a kőszegi várban jól datálható, rétegeket is érintette­e, tehát, hogy melyik korszakból szárma­ ugyanis a nyugati szárny egykor szabadon álló, emeleti udvari zik. Mivel azonban úgy tűnik, hogy a megfeketedés közvetlenül homlokzatának hasonló dekorációval körülvett kapuszemöldö­ a kváderezett vakolaton figyelhető meg, gyanítani lehet, hogy kébe az 1616­os évszámot vésték, amely a Széchy család kőszegi még a középkorban bekövetkezett valamelyik égésről ehetl szó. birtoklásának kezdetét jelzi. Az ezt követő években komolyabb Amennyiben a kváderfestés a tornyon valóban a második réteg­ építkezésekre került sor, amely a homlokzati vakolatok megújí­ nek tekinthető (ezt a soron következő további restaurátori ku­ tását is jelentette. Gergelyffy 1963. 12. A sarokarmírozás valószí­ tatás tudja majd igazolni), három nagyobb tűzvész jöhet szóba. nűleg a 17. század végén itt birtokossá váló Esterházyak vala­ 1440­ben Garai László a tűz miatt elnéptelenedett városba az melyik átépítéséhez kapcsolódó, újabb felületen maradhatott újonnan betelepülőknek nyolc évi adómentességet ajánlott fel. meg. Dokumentáció önállóan nem említi, összefüggését a többi Lásd: Chernel 1878. II. 19. Legközelebb akkor sérült meg, ami­ vakolattal a jövőbeni restaurátori vizsgálat tisztázhatja. kor 1482­ben Mátyás király elfoglalta Kőszeget, majd 1532 nya­ 11 Sedlmayr, felmérési rajz i.m. 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12717. rán, a három hétig tartó, súlyos károkat okozó török ostromban. Rekonstrukciós rajzát lásd 1:5 méretben: Sedlmayr János: Kő­ Lásd: Chernel 1878. II. 23.; Kőszeg ostromának emlékezete. Vá­ szeg, Jurisich belső vár. Feltárt északi szárny „ötödik” belső logatta, szerkesztette és a jegyzeteket írta: Bariska István. Buda­ torony nyílásai. Helyreállítási tervrajz, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. pest, 1982. 12713.; Holl 1992. 77–78., 159. 108–109. kép. 30 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára démre, ahonnan a torony felső szintje megközelíthető volt.¹² Ide ugyanis a palota emeletéről önálló bejárat nyílt. 1961­ben a régészeti feltáráshoz kapcsolódó falkutatás során előkerült a 140 cm belméretű ajtó két függőleges keretköve a szélső ívindításokkal. Segítsé­ gükkel ki lehetett egészíteni a záradékot.¹³ A homor­ latos élszedéssel induló, s egy derékszögű kis tago­ zatot követően megismételt széles horonnyal faragott belső kávától kifelé mindkét oldalon három­három függőleges hengertag fut fölfelé. A béllet fejezetzóna nélkül csatlakozik a csúcsíves záradékhoz. Egymástól mély horonnyal elválasztott tagozatai a lábazati da­ rabokon ferde megállításúak. Sajnos a szabadba került, esővíztől nem védett, ho­ mokkőből faragott kőkeretes kapu (3. kép) eredeti da­ rabjainak felületei ma már olyan rossz állapotban van­ nak, hogy nehezen megállapítható; vajon a csúcsív kiegészítésekor indokoltan alkalmazták­e hengertag helyett a késő gótikus, összetett körtetagot. A bal ol­ dali lábazat belső hornyában megfigyelhető, keretelt vízszintes megállítás mindenesetre valóban olyan jel­ legzetesség, ami inkább a térbe állított, körtetagos bél­ letű gótikus kapuknál fordult elő. Ennek ellenére a 16. század elejére történő keltezése és ilyen formán való kiegészítése tévedésnek tűnik.¹⁴ A toronyaljon át a palota belsejébe vezető, keskeny kapubejárat, amely az akkori járószintnél több lép­ cső fokkal magasabbról nyílt,¹⁵ csak a földszinti sze­ mély forgalmat szolgálta. A palotának ez az alsó 3. kép Kőszeg, vár. A kaputorony emeleti kápolnájának egy­ szintje a hátsó északkeleti kis udvar felől szintén meg­ kor a palota emeletéről nyíló, kőkeretes bejárata. közelíthető volt, de innen indult, s a belső fal mellett Fotó: Hack Róbert, 2011. (KÖH Fotótár)

12 Az egyik 1962­ben készült fényképen – lásd Holl 1992. 153., végi – 15. század eleji keltezését. Ebben az esetben az épületnek 99. kép – megfigyelhető, hogy a ma látható gerendalyukak he­ ugyanezen a pontján egy korábbi, 13. század végi kőkeretes lyett eredetileg a falazatba bemélyített, folyamatos sávot tár­ bejáratot kell feltételeznünk. Itt jegyezzük meg, hogy azok a gó­ tak fel, ez szolgált a földszinti, vízszintes födém felfekvésére. tikus kapubélletből származó, általunk a kőszegi elővár utcai A fényképről azonban nehéz megítélni, vajon ez a megoldás falában, illetve kapualjában talált, másodlagos felhasználású tényleg a középkori födémhez, vagy már egy későbbi, kicserélt faragványok, amelyek öt, mélyen ülő horonnyal elválasztott füg­ változatához tartozott­e. Ha mindig itt volt az emeleti járószint, gőleges körtetaggal rendelkeznek, stílusukat tekintve talán innen a torony felső szintjére vezető, kissé magasabb küszöb­ ugyancsak a Garaiak építkezéseivel lehetnek összefüggésben, szinttel rendelkező bejárathoz ugyancsak néhány lépcső segít­ nagyobb méreteik miatt azonban semmiképpen sem tartozhat­ ségével lehetett feljutni. tak a kápolnához vagy a kaputorony alsó szintjéhez. B. Benkhard 13 A gótikus kőkeretes emeleti kapu záradékát egy a későbbiek­ Lilla – Mentényi Klára: Kutatások a kőszegi elővárban. Savaria, ben fölötte nyitott, kisebb méretű, négyzetes formájú, keret nél­ 31. (2007) 70–74., 15–19. ábra. (a továbbiakban B. Benkhard – küli ablakkal rongálták meg. A szóban forgó fényképen (lásd Men tényi 2007). az előző jegyzetet) a kapu mellett mutatkozó, hasonlóképpen 15 Mivel a gótikus kapu fennmaradt kerékvetői egy vonalban kis, szegmensíves záródású ablak jelenleg a belsőben nem lát­ he lyezkednek el a délkeleti saroktámpillér lábazatát lezáró kő­ ható, funkciójáról és koráról nem tudunk semmit. pár kánnyal, tehát maga a lábazat a jelenlegi burkolat alá került, 14 Szöveges említéséről nem tudunk. Sedlmayr János egyik hely­ nyil vánvaló, hogy a középkori udvar járószintjének valamivel reállítási tervdokumentációjában fennmaradt azonban egy szí­ alacsonyabban kellett lennie. Ezt mutatja a felmérés is: Sedl mayr, nes akvarellsorozat (6 db 1:50 méretű, vízfestékkel kiszínezett felmérési rajz i.m. 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 12718. Holl Imre fénymásolat), amely az alaprajzok és a homlokzatok periodi­ könyvében ugyan nem említi ezt a részletet, arra azonban, hogy zációja érdekében készült. Közülük az egykori északi palota vizsgálta a torony előtti területet, az általa feltárt délnyugati felőli nézeten a szóban forgó emeleti kapu és az északi palota­ támpillérről készült, már idézett fénykép tanúskodik. Holl 1992. szárny nyugati oldalán jelölt belső ülőfülkés, nagyobb ablakok 73., 160. 114. kép. Ugyanitt közli Sedlmayr rekonstrukciós rajzát, keltezéseként a 16. század eleje szerepel. Amennyiben egy kö­ amelyen a bejárat előtt értelemszerűen lépcsők jelennek meg. zelebbi szemrevétel esetén kiderül, hogy a falszövetben másod­ Rácz Miklós 2009­ben tett újabb megfigyelései megerősítik ezt lagosan elhelyezett, s mégis körtetagos bélletű kapuról van szó, a feltételezést. valószínűbbnek tartjuk a Garai­korszakra történő, 14. század Középkori várkápolna Kőszegen 31

4. kép Kőszeg, vár. Az emeleti kápolna bordás keresztbol­ 5. kép Kőszeg, vár. Az emeleti kápolna faragott boltozati tozata és kö zép kori festésmaradványai. záróköve. Fotó: Hack Róbert, 2011. (KÖH Fotótár) Fotó: Hack Róbert, 2011. (KÖH Fotótár) ve ze tett fölfelé az a lépcső is, amelynek segítségével Jelenleg a torony magas, szűk belső terét a felső az eme leti lakóterekbe lehetett jutni.¹⁶ Egy 1962­ből szinten egyszer hornyolt kőbordás keresztboltozat fenn maradt kutatási fénykép¹⁷ tanúbizonysága sze­ fedi (4. kép). A sarkokba lefutó bordák konzolos meg­ rint a kapualjként működő helyiség falai mentén, a állításúak. A gazdag faragású, centrális kompozíciójú, nyugati oldalon a belső átjáró nyílás mellé befordí­ kerek zárókő (5. kép) szegélyét sugárirányban elhelye­ tott, felül két utólagos téglasorral megemelt, termés­ zett, félkörívben záródó, virágsziromszerű karé jok al­ kő padkák húzódtak. A ma is meglévő padkákhoz kotják, amelyek befoglaló formaként szolgálnak a bel­ tartozó, Holl Imre által megtalált téglapadló¹⁸ szint­ sejükben ábrázolt levélmotívumokhoz. A díszítőrend­ je viszont egy lépcsőfokkal mélyebben volt, mint az szer annak ellenére, hogy a mélyített hátterű karéjok udvari bejárat küszöbszintje. Ehhez igazodott a bel­ széleit alkotó indák kereszt alakban, középről ágaznak ső nyílás, amely a felmérési rajz és fénykép szerint¹⁹ el, nem teljesen szimmetrikus. A kissé hajlí tott, ívelt nem lehetett szé lesebb 180 cm­nél, kőkerete, s bizo­ oldalú, kidomborodó felületű, helyenként egymásból nyára nyílászáró szerkezete sem volt. kinövő leveleket hangsúlyos középér tagolja. A levelek

16 A 29 méter hosszú, 11 méter széles palota és az északkeleti kori téglapadlót tárt fel. Jelentés a kőszegi Jurisich­vár ásatásá­ torony között kialakult, várfalak által övezett kis udvarba, il­ ról, 1962.VI. 4.–VII. 28. 3. In: Kőszeg, Jurisich belső vár. Doku­ letve onnan a palotába egy további, keskeny földszinti bejárat mentáció, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 4413. Bemutatását, felhasz­ nyílt. Holl Imre szerint az emelet egyik feljárója (egyelőre nem nálását javasolta ugyan, sajnos mégsem került rá sor. A kivite­ tudni volt­e és hol lehetett a feltételezett másik) szintén ebből lezés folyamán valószínűleg elpusztult, s helyére a jelenlegi új a kis udvarból indult és az udvart dél felől bezáró, valójában téglapadló került. A téglapadló alatt régészeti feltárás nem volt. egy eléépített, a palotával egykorú helyiség kelet‒nyugati irá­ 19 A rajz és fénykép arról tanúskodik, hogy a feltáráskor a föld­ nyú hátfalának tetején húzódott, majd fordult át a eletik végfal szinti nyílás bal oldali, függőleges kávája a fölötte lévő emele­ felső szintjén nyíló bejárathoz. Holl 1992. 12. 4. kép, 16. 6. kép, ti ajtó kőkeretének külső síkjával egy vonalban húzódott. Mi­ 19., 21. 8. kép, 22. 9. kép, 71–73. vel feltételezhető, hogy a jobb oldali kávát ugyanígy alakítot­ 17 Kőszeg, Jurisich belső vár. Dokumentáció, 1962. Kartonra ra­ ták ki, a körülbelüli belső méret kiszámítható. A megmaradt gasztott, 18 ×24 cm­es, 9 db­ból álló fekete­fehér fényképsoro­ kávát szabályosan, nagyobb kövekből falazták ki az egykori zat, 4. tábla: „Ötödik” torony belső tere (toronyalj). KÖH Terv­ belső oldalon, ahol kőkeret nem csatlakozott hozzá. Holl Imre tár, ltsz. 4413. kutatásaihoz kapcsolódó felmérési rajz. Északi szárny. Közép­ 18 A publikációkban nem szerepel, csupán egy ásatási jelentésből kori fal, külső homlokzat. Kajor Béláné, 1961. KÖH Tervár, ltsz. tudjuk, hogy Holl Imre 1962­ben a torony belsejében közép­ 17825. Fénykép: Holl 1992. 153. 99. 32 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára

között feltűnik egy ugyancsak átlós irányú, alul­felül kiszélesedő tagoló elem, közvetítésével a középső ke­ resztforma átlói mentén elhelyezkedő kerek gumó sze­ rű formák az íves szegélyhez kap csolódnak. A zá ró kő alapvetően dekoratív stílusában a stilizált, de még fel­ is merhető eredetű növényi formák együtt jelennek meg tisztán ornamentális részletekkel. Az egyik íves kis mezőben hosszú szárú, kereszt alakú levél fedez­ hető fel. A felső szint déli homlokzati falának belső oldalán igen széles, rézsűs kávájú s ugyanilyen könyöklőjű, belső síkján 2,25 m magas és 2,5 m széles, szegmens­ íves záródású fülke található, benne nagyon értékes – a vár területén egyedüliként megőrzött! – egyrétegű barokk ablakszerkezettel. Nyilvánvaló, hogy a barokk kápolna oratóriumablakáról van szó.²⁰ A kétszárnyú nyílászáró görögkereszt osztású, három­három egy­ más fölötti üvegtáblából áll, amelyeket további kes­ keny, vízszintes ólompántokkal tagoltak. Ez utóbbi­ ak már csupán két helyen maradtak meg. A ková­ csoltvasból készült rászögező pántos, virágdíszes végződésű sarokvasalatokkal, áthajtókkal, riglikkel és fogógombokkal együtt fennmaradt ablakban még eredeti üvegtáblák is vannak. A torony főhomlokza­ tán feltárt, még egy előző korszakból származó késő reneszánsz ablakkeret bemutatása kedvéért, amely négyzetes formájú nyíláshoz tartozott, s ezért maga­ 6. kép Kőszeg, vár. A palotaszárny és a kaputorony homlok­ sabban záródott, mint a megtartott barokk szerkezet, zati falainak csatlakozása az emelet északnyugati sarkában. kívülről a két alsó ablakosztást befalazták, belülről Fotó: Hack Róbert, 2011. (KÖH Fotótár) azonban, bár az erős alulnézet miatt ez lentről nem érvényesül, teljes méretében látható. szintje eredetileg barna agyagot is tartalmazó, kemény, A nyugati belső falon merőleges kávájú, keskeny, meszes, durva szemcséjű, helyenként 2­3 cm­es, nagy belső síkján 1,45 m magas és 1,58 cm széles, tehát a kavicsokkal kevert habarcsba rakott palás termés­ délinél jóval kisebb fülke tartozik a kiegészített góti­ kőből épült. Alapozását tekintve,²¹ valamint az alsó kus mérműves ablakhoz. A keleti oldalfal jelenleg szakaszokon szoros kötésben van ugyan az azonos teljesen zárt, északon, a mai másodlagos kijárat fölött anyagú északi palotaszárnnyal, a festett emeleti ab­ egészen magasra helyezett, hátsó síkján befalazott, lakcsoport magasságában egymáshoz való kapcso­ tehát fülkeként jelentkező, enyhén rézsűs, kisméretű lódásuk ellenben szabálytalannak látszik. A palota ablaknyílás mutatkozik. téglafala végig az emeleten 12­15 cm szélességben át­ fordul a toronyfalra, miközben a függőleges tégla be­ kötés mellett a terméskő falszövet rongáltnak tűnik Kutatás, építéstörténet (6. kép). A vörösre égetett téglák vastagsága: 5­5,3 cm, a közöttük lévő kötőanyag hasonló a torony imént le­ A torony nyugati külső oldalhomlokzatát kisebb sza­ írt kötőanyagához, kissé azonban tömöttebb és sárgá­ kaszokon vizsgálva megállapítottuk, hogy mindkét sabb színű. Felül a sarokban, mind a terméskő, mind

20 Az Esterházyak által 1931­ben a magyar katonaságnak átadott belső vár. Doku men tá ció, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 4412. Északi várban honvédlaktanyát alakítottak ki, az 1950­es években pe­ fala előtt ugyanis ott állt az oltár, amelyet a középkori kaputo­ dig terményraktárként szolgált. Gergelyffy 1963. 14.; Bariska rony újbóli megnyitása érdekében a helyreállítás folyamán István – Németh Adél: Kőszeg. Panoráma. Magyar városok. költöztettek át későbbi helyére, a torony külső keleti fala elé. Budapest, é.n. [1984] 115. Elképzelhető, hogy eleinte még hasz­ Nagy kár, hogy a ku tatási munkák idején még szintén meglévő, nálták a ká pol nát. A kőszegi vár felújításának kezdetekor az s az oratóriumablakkal feltehetően egykorú, késő barokk be­ egységes belső tér kápolna funkciója teljesen egyértelmű volt járati ajtót pusztu lásra ítélték, annak ellenére, hogy lehetőség annak ellenére, hogy a II. világháború vége óta már biztosan lett volna a nagy épü let egy másik pontján való elhelyezésére. nem miséztek ben ne. Több építész rajzon egyértelműen így Fényképét lásd: Holl 1992. 159. 110. kép. sze repel. Írásos említését lásd: Sedlmayr János: Műleírás a Kő­ 21 Rácz Miklós 2009. évi szondázó régészeti feltárása alapján. szeg, Jurisics vár 1962. évi munkáihoz. 1962. január. In: Kőszeg, Középkori várkápolna Kőszegen 33 a tégla falazatban égésnyomok fi gyel­ he tők meg. Gyanítható persze, hogy itt már egy újkori tűzvész nyomairól lehet szó, ugyanis ezen a helyen javí­ tásként erősen meszes, fehér, apró sö­ tét színű kavicsok kal kevert, porózu­ sabb habarcsba rakott tégladarabokat alkalmaztak. Ugyanitt, valamivel alacsonyabban, az északi palota második periódusú gótikus ablaktöredékének könyöklő­ vonalától 68 cm­rel lejjebb – lefelé mint egy 75 cm magasságban – a lapos palakövek helyett jóval nagyobb mé­ retű (40­50 cm hosszú, 20­30 cm széles) terméskövekből készült, vízszintes fal­ szakasz figyelhető meg, amely alatt, a földszinten azonban már ismét ki­ sebb, vékonyabb kövekből építkez tek. 7. kép Kőszeg, vár. A palota díszes ablakcsoporttal kialakított, festett homlok­ A váltás okát egyelőre nem ismer jük. zata a kaputorony nyugati falának részletével. Fotó: B. Benkhard Lilla, 2007 Rendkívül furcsa, hogy az északi palota homlokzatán (7. kép), a mai járószint fölött kb. telmezéséhez, miután tudjuk, hogy egy 20. századi 4,1 m magasan az emeleti falsík a földszintihez ké­ mű emléki hely reállítás következtében alakult ilyenné, pest rézsűsen eltolódik, ami azt jelenti, hogy a két bizonyára szük ség lesz a palota homlokzati falának szint között, köz vetlenül a torony mellett egy 45 cm újabb vizsgálatára. Nem kétséges azonban, hogy a fel­ széles padka alakul ki, amely nyugat felé folyamato­ ső szint díszes, festett homlokzata elég szabálytalan san elkeskenyedik, majd az északnyugati sarokban, módon és elég nagy mértékben ugrik hátra az alsó a későbbi palotaszárny csatlakozásánál teljesen el­ szinthez képest. Kérdés, lehetséges­e ez egy össze­ fogy. Köpenyezés ről nem lehet szó, hiszen középtá­ függő homlokzat esetében. jon a falszövettel egyidős, földszinti résablak külső Az itt leírt jelenségek alapján, amelyeket a későb­ síkja és terméskő kávája szabályos kialakítású.²² A je­ biekben természetesen számos további megfigyelés­ lenség a Kasper Sándor, majd Nagypál Judit által ké­ sel kell még kiegészíteni, talán mégis érdemes újból szített, később pedig Holl Imre kutatásaihoz kapcso­ felvetni a palota szintjei, illetve a palota és a torony lódó felmérési, illetve periodizációs rajzokon valószí­ közötti kronológiai összefüggések kérdését. nűleg azért nem látszik egyértelműen, mert a későbbi A belső tér jó állapotban fennmaradt bordás ke­ eléépítések tégla köpenyfalait akkor még nem bon­ reszt boltozata egykorú magával a toronnyal. Nagy tották el. Sedlmayr János rajzán szerepel ugyan, ma­ kár, hogy a kőelemek felületét az 1960­as évek elején gyarázatát mégsem olvashatjuk sehol.²³ Ebből a szem­ drótkefével „letisztították”,²⁴ aminek következtében pontból lényeges, hogy a homlokzaton jelentkező víz­ elpusztultak a rajta lévő évszázados (talán festett) szintes falsíkváltás éppen a palota és a torony észak­ vakolat­ és meszelésrétegek. A falak belső oldaláról nyugati csatlakozásánál a legnagyobb (42 cm), ahol az 1960­as évek elején sajnos teljesen leverték a vako­ a középkori termés kő fal egészen biztosan kötésben latokat, egyedül a boltmezőkön talált, kanálháttal hú­ épült a palota alsó szintjével. A különös megoldás ér­ zott, középkori festett maradványokat tartották meg.

22 Lásd a következő fényképeket: Holl 1992. 155. 101/1. kép, 112. Kajor Béláné: Kőszeg, Jurisich­vár. Északi szárny középkori kép. fal déli emeleti homlokzat és alaprajz, 1961. II. periódus. KÖH 23 Kasper Sándor kőszegi építész volt az, aki 1955–1956­ban Tervtár, ltsz. 17824.; Sedlmayr János: Emeleti alaprajz, 1959. szinte elsőként foglalkozott a vár építéstörténetével. Számos augusztus 17. Módosítva: 1961. január 10. In: 1961. évi munkák, alap­ és részletrajza maradt fenn. A festett középkori ablakcso­ rajzsorozat. KÖH Tervtár, ltsz. 9476.; Sedlmayr János: Festett port megtalálása ugyan Riedelmayer Gyula (VÁROSTERV), ívsoros fal felmérési rajz, 1961. február 20. In: 1961. évi munkák, első felmérése azonban az ő nevéhez fűződik. Kasper Sándor: rajzsorozat. KÖH Tervtár, ltsz. 9476. Kőszeg, Jurisich­vár. Nyugati szárny padlástér a mai kápolna 24 „Az ötödik torony belsejében… a felső helyiség keresztbolto­ mellett. 1955. augusztus. KÖH Tervtár, ltsz. 16111.; Nagypál zatának bordáiról és süvegeiről az újabb vakolat illetve festés Judit: Kápolna melletti helyiség hosszmetszete és alaprajza. eltávolítandó, ha sonlóképpen az oldalfalakról is…” Sedlmayr 1960. szeptember 20–21. KÖH Tervtár, ltsz. 16108.; Kajor Bélá né: János: Műleírás a Ju risich­vár feltárt északi szárnyának helyre­ Kőszeg, Jurisich­vár. Északi szárny déli emeleti homlokzat és állításához. 1962. ok tóber 30. In: Kőszeg, Jurisich belső vár. Do­ alaprajz. I. periódus, 1961. augusztus 7. KÖH Tervtár, ltsz. 17822.; kumentáció, 1962. KÖH Tervtár, ltsz. 4413. 34 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára

A kőbordás boltozat már együtt élt az itt megfi­ még a középkori ablakfülkék éltek. Megállapítottuk, gyelhető, első periódusú vakolattal. Közvetlenül rajta hogy ezt a torony felső szintjéhez tartozó nyílást a dé­ egy fehér meszes alapozás, majd egy halványszürke livel azonos hosszúságban a második periódusban festett réteg mutatkozik, már ezekre került rá egy lefelé meghosszabbították, ugyanis vízszintes alsó vo­ olyannyira elkormozódott felület, amely nem csupán na lát – benne a tejfelszerű beforduló réteggel – a bal alulról, de közelről nézve is teljesen feketének tűnik. oldali sarokban, kb. 80 cm­rel a jelenlegi alatt meg­ A két egymás fölötti réteg illeszkedik a bordás kereszt­ találtuk. boltozathoz, s néhány véletlenül megőrződött kis A délnyugati sarokban a falszövet kisebb mértékű foltban ráfordul a kőfelületek oldalára.²⁵ vizsgálata révén egyértelművé vált, hogy a rézsűs kö­ A déli fal széles oratóriumablaka mellett, a fülke nyöklőjű, széles déli ablakfülke alsó vonalától 50 cm­ hátfalának nyugati oldalán, a belső sík szélétől 13 cm­ rel lejjebb, egy határozott vízszintes vonal alatt a ter­ rel beljebb megmaradt a középkori terméskő falszö­ méskő falszövet felületét mintegy 135 cm hosszúság­ vet szabályos függőleges szegélye, amely mellől egy ban megvésték, illetve utólagos téglaköpenyezéssel, valamikori kőkeretet kivehettek. A keleti oldalon ez kifalazással részben javították, eltakarták. Ugyanitt a távolság 11 cm, itt azonban síkja rongált. Ugyaneb­ meg figyelhetők az egykori földszinti keresztboltozat­ ben a sarokban, fölül erősen elkormozódott, fekete hoz tartozó, ferdén a falba helyezett terméskövekből vakolatot találtunk, amely jelentős mértékben külön­ kirakott ív megrongált felületű maradványai is. bözik egy későbbi, szűkebb nyíláshoz tartozó hófehér, Annak ellenére, hogy a kápolna külső homlokzatán leginkább tejfölre emlékeztető, a késő barokk nyílás­ és belső terében tett megfigyeléseink eredményei még záró mellett mindössze 7 cm­rel a homlokzatra függő­ korántsem tekinthetők véglegesnek –, hiszen rész ben legesen kifutó meszeléstől. A belső síkon szerkezet a restaurátori munka (nem beszélve a földszintről, nem tartozott hozzá. A fönt leírt, 18. századi ablak ahol a berendezett kőtár miatt eddig nem volt módunk már egy újabb, a többitől jól elkülöníthető periódus­ kutatni), részben pedig a keleti és az északi emeleti ban került a nála csupán alig valamivel szélesebb, de fal vizsgálata még hátra van – a helyreállítás kori már korábban meglévő nyílásba. állapotból kiindulva, összefoglalóan még is elmond­ Kiderült az is, hogy a középkori ablakfülke szeg­ hatjuk a következőket. mensíves áthidalója, felső kávájában a homloksíkról Eddigi megfigyeléseink szerint a valószínűleg há­ merőlegesen beforduló vakolat­és festésrétegekkel romszintesnek épült, a palota tömegéből kimagasló, a jelenlegi barokk záradék fölött 20 cm­rel ma is meg­ négyzetes torony alsó szintjét, amely átjárást biztosí­ található. Szegélyén a toronyalj kapu keretkövén lát­ tott a palota előtti nagy udvarból az épület belsejébe, hatóhoz hasonló élszedés húzódik végig. Az áthidaló – a fölötte lévőhöz hasonlóan – keresztboltozattal fed­ mindössze kb. 180 cm széles volt, amiből az követke­ ték. Az ismert két alsó szint között belső lépcső nem zik, hogy a középkori ablakfülke – hasonlóan a nyu­ volt. A kőbordákkal és zárókővel díszített első eme­ gati oldalon lévőhöz – a jelenleginél jóval kevésbé volt leti kápolnát a mögötte álló palotából, egy csúcsíves a belső tér felé rézsűsen kiszélesedő. Ezért lehet sé ges, béllettel faragott kőkeretes ajtón át lehetett megköze­ hogy a homlokzat belső falán megtaláltuk ugyan a líteni. A nyugati oldalhomlokzaton fennmaradt és megégett, kormos középkori vakolatot, magukat a ká­ kiegészített, háromkaréjos mérműves ablakon kívül vákat viszont fehér, meszes, kavicsos kötőanyagba ra­ a déli főhomlokzatra is nyílt egy hasonló ablak, amely­ kott, nagyméretű téglákból falazták ki. nek töredékei alapján rajzi rekonstrukció készült.²⁶ Közvetlenül a nyugati ablakfülke fölött, az északi Kérdés, milyen volt a keleti homlokzat, amelynek egy sarokban szintén előkerült a középkori záradék, ben­ még közöletlen helyreállítás kori fényképén nagymé­ ne az első periódusú vakolattal, rajta többek között retű, másodlagos ablaknyílást látunk. Az 1960­as évek a megfeketedett meszeléssel. Közvetlenül fölöttük elején végzett feltárásból előkerült, kisebb mér mű tö ­ meg figyelhető a tejfölszerű meszelésréteg is, ami zta redékek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ezen jelenti, hogy a hozzá tartozó, közbülső periódusban az oldalon is volt ablak.²⁷ A torony homlokzatát ta­

25 A festésekkel kapcsolatos, a miénknél alaposabb, laboratóriumi 27 A nagyméretű, másodlagos ablak fényképét lásd: Kőszeg, vizsgálatokkal is kiegészített megfigyelések a Heitler András Ju risich belső vár. Dokumentáció, 1962. Kartonra ragasztott, falkép restaurátor által készítendő restaurátori kutatási doku­ 18×24 cm­es, 9 db­ból álló fekete­fehér fényképsorozat, 5. tábla: mentációban szerepelnek majd. „Ötödik” torony keleti oldala a feltárás után. KÖH Tervtár, ltsz 26 Holl 1992. 72., 77. 41. kép, 3. rajz; Sedlmayr János: Kőszeg, bel­ 4413. Mivel az előkerült töredékek alapján a kőszegi várban leg­ sővár („Jurisics­vár”). A töredékek katalógusa (Sedlmayr János, alább hat különböző típusú, 13. század végi, csúcsíves záródású, Ivicsics Péter, Lővei Pál). Szerkezeti és formai összefüggések ti­ mérműves ablak volt, könnyen elképzelhető, hogy egyikük pológiai katalógusa. Összeállította: Sedlmayr János és Lővei Pál. a to rony keleti oldalán nyílt. LAHU 5. 527. Kat. 68.14–68.21. In: Lapidarium Hungaricum (LAHU) 5. Vas megye I. Szerk.: darabok. 533–535. Lővei Pál. Budapest, 2002. (a továbbiakban LAHU 5). Kat: 68.9. és 68.10. faragvány. 532. Szerk. kat.: 68/2. 550., 558. 436. kép. Középkori várkápolna Kőszegen 35 lán mindkét középkori építési periódusban közvet­ fognak hozzá, leginkább a külső falak és az erődíté­ lenül a vakolatra készített, vörös kváderosztás borí­ sek helyreállításához. totta. Arra a kérdésre, hogy milyen lehetett és milyen Nagyobb arányú építkezés a Széchyek 1616­tól kez­ funkcióval bírt a feltételezett harmadik szint, amelyet dődő birtoklása alatt folyik a kőszegi várban.³¹ Ők később egészen biztosan haranggal is elláttak, sem­ egészen biztosan újból használatba veszik a kápolnát, milyen támponttal nem rendelkezünk.²⁸ amelynek – a többi épületszárnnyal együtt – hom­ A későbbiekben a kápolnát több ízben is átalakítot­ lokzatait újra vakolják, az elpusztult boltozat helyett ták. Elsőként talán egyedül a déli főhomlokzat abla­ két alsó szintjét pedig síkfödémmel osztják ketté. El­ kát. A jelenlegi széles ablakfülke hátsó síkján, a jobb képzelhető, hogy megközelítése ekkor azonban már oldalon ugyanis egy olyan utólag függőlegessé ala­ az elpusztult északi palotaszárny helyett egy köz­ kított káva mutatkozik, amely bizonyára egy későbbi vetlenül a torony nyugati oldala mellé épített helyi­ kőkerethez tartozott. Ez alapján nem lehetetlen, hogy ségen keresztül történik.³² Ablakait a jellegzetes ún. a 13. század végi korai gótikus ablak helyett még a futókutyás motívummal keretelt, négyzetes nyílások­ 15. század végén erre a kiemelt helyre új nyílászáró ra cserélik, amelyekhez a belső térben padlószintig készült.²⁹ futó fülkéket hoznak létre. A kápolna felületét jelleg­ Talán nem tévedünk nagyot, ha azt a hatalmas ere jű zetes tejfölszerű, hófehér meszeléssel látják el. tüzet, amely bekormozta az ablak alatti homlokzatot, Esterházy Pál herceg ugyan hivatalosan csak egy a belső fülke és a boltozat vakolatát, viszont a bizo­ évvel később lesz a kőszegi vár és uradalom birto­ nyára a mögötte lévő, fából készült emelet és a tető­ kosa, már 1674­ben felújíttatja a kápolnát, amelyben zet égésével együtt járó, 1532­es török ostrommal hoz­ elhelyezi a valamelyik eredetiről általa másoltatott zuk összefüggésbe.³⁰ Írott források tanúskodnak arról, Nikopoia (Győzedelmes) Szűz Mária csodatévő ké­ hogy ezt követően a vár hosszabb ideig romos álla­ pét. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt követően a család potban volt. Majd csak a 16. század második felében még mindig csupán a felső szintet használja kápolna­

28 Egy írott forrás szerint 1777. december 31­én, a nagy tűzvészt und Nachfolger. „Schlaininger Gespräche 1989”. Wissenschaft­ követően vissza kell bontani „a harangtorony egy részét” is, „amely­ liche Arbeiten aus dem Burgenland. Heft 88. Szerk.: Ulrike nek magassága most még más tornyokkal azonos” („dem glocken Döcker, Rudolf Kropf. Eisenstadt, 1992. 369–386., 385. 8. kép. Thurm auch einen Theill abzubrechen, derzeit sollcher mit dem an de­ (a továbbiakban Mentényi 2002); Uő: Kőszeg, Szent Jakab­ ren Thurm gleiche Höhe hat”). In: A kőszegi uradalom (Kőszeg templom. LAHU 5. 467–472.; Uo. Ivicsics Péter: A töredékek vára) számadási hivatalának iratai (Fürstlich Esterházysche katalógusa 482. 62.19.(5) 512–513. 406–407., 409. kép. Ivicsics Familienarchiv Forchtenstein Burgenland, Rentamt Güns) Péter: Szerkezeti és formai összefüggések tipológiai katalógusa 1777–1780. „Rechnungs Corpus Über die Rent Ambst Gelder 489–490. 62/3. Kérdés, vajon a Holl Imre által „horonytagos der Hochfürstlichen Nicolay Eszterházyschen Herrschaft Güns, párkány”­ként azonosított (LAHU 5. 538. Kat. 68.36. Holl 1992. so durch mich der zeit bestellten Verwalter Frantz Hegedüs 81. 43/1. kép) égetett agyag nyíláskeret – a vakmérműves töre­ geführtet worden Anno 1777 – Superrevidiert 15. Oktober 1779” dékkel együtt – nem tartozhatott­e a kápolna valamely beren­ „Ausgaab – Vber die Rentamts Gelder bey der Hochfürstlichen dezéséhez. Ebben az esetben talán nem lehetetlen, hogy a má­ Herrschafft Günß von 1. Jenner bis letzten Xbris 1777” Nr. 133. sik darab (LAHU 5. 537. Kat. 68.35.) egy ablak középső függő­ Bariska István levéltári gyűjtése a kőszegi műemléki topog rá­ leges osztásának lábazati része lehetett. Annyi mindenesetre fához a fraknói herceg Esterházy családi levéltár anyaga alap­ valószínűnek látszik, hogy 1492–1503 között a Prüschenk test­ ján. Kézirat, 2005. 39. KÖH MKDK (Műemléki Kutatási és Do­ vérek (Siegmund és Heinrich) a birtokukban lévő kőszegi vár­ kumentációs Központ), Topográfiai Osztály. (a továbbiakban ban is építkeztek. Mentényi 2002. 470–471. Úgy tűnik, éppen Bariska 2005). a terrakotta töredékek kis száma és a vakmérműves darabnak 29 LAHU 5. 537–538. A vár ásatásának szórvány leletei között a Szent Jakab­templom karzatmellvéd elemével való hasonló­ fennmaradt négy 15. századi égetett agyag töredék (két eltérő sága miatt valószínű, hogy a várban talált maradványok egy­ nyíláskeret [Kat: 68. 36. 448. kép, Holl 1992. 81. 43/1. kép, vala­ aránt a 15. század végére keltezhetők, és valami módon a ká­ mint 68.37. 449. kép], egy vakmérmű töredék [Kat: 68. 38. Holl polnával tartozhattak egy összefüggésbe. 1992. 81. 43/2. kép] és egy bizonytalan funkciójú, hasáb alakú, 30 Holl 1992. 13–22., 82–83. alsó elem, amely kétoldalt egy­egy homorlattal közrefogott, la­ 31 Az ő nevükhöz fűződik a palotaszárnyak külső­belső megújí­ pos orrtagot mutat [Kat: 68.35. 447. kép]). Kis számuk és elérő tása. Lásd a 10. jegyzetet. jellegük miatt szerkezethez kötésük nem lehetséges, mégis el­ 32 Terméskő falú földszintje talán nem sokkal a török ostrom képzelhető, hogy a kápolnához tartoztak. Nem csupán azért, után megépült. Holl Imre ezt a műemléki helyreállítás során mert az utóbb említett darab a kápolna környékéről került elő, elbontott helyiséget a 16. századra keltezi. Holl 1992. 12. 4. kép, inkább a vakmérműves töredék miatt, amely szoros formai és 82. Esetleges emeleti teréről – a későbbi 18. századi átalakítá­ stíluskapcsolatban áll a kőszegi Szent Jakab­templom hason­ sok miatt – egyelőre nem sokat tudunk. Az újkori részletek te­ lóképpen terrakottából készült karzatmellvédjével. Mentényi, kintetében az 1950­es évek végi – 1960­as évek eleji műemléki Klára: Die Empore der St. Jakobskirche von Kőszeg und die dokumentációk – mai igényeink szerint – sajnos nem tűnnek Westtransdanubische Burgenländische Terrakotta­Baukunst am elegendőnek. Ende des 15. Jahrhunderts. In: Andreas Baumkircher – Erben 36 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára ként. Adataink szerint – nyilván még a 17. századi A középkori kápolna ablakfülkékbe –, legalább két oldalon új emeleti ab­ lakok készülnek.³³ A közelmúltban tett újabb megfigyeléseink tehát új­ Egy évszázaddal később az Esterházyak új, na­ ból alátámasztották azt a Holl Imre által egyértelmű­ gyobb méretű oltárral gazdagítják az ősi kápolnát, en rögzített tényt, hogy a belső kaputorony emeletén amelybe befoglalják a korábbi kegyképet is. A kétol­ a 13. század végén már kápolna működött. dalt Szent Péter és Pál szobrával, felül az Atyaistent Ellentétben Sedlmayr János egy a helyreállítás me­ ábrázoló festménnyel, sugárkoszorúval és családi cí­ nete alatt tett megfigyelésével,³⁶ a torony alsó szintjét merrel díszített magas oltárépítmény³⁴ kedvéért el­ később már ő is boltozottnak tartotta. Ő volt az, aki bontva a torony két szintje közötti födémet, egységes Lővei Pállal együtt felhívta a figyelmet arra a hat egy­ belső terű, magas kápolnát hoznak létre. szer hornyolt bordatöredékre, amelyek az elbontott Mivel az oltár készítésének időpontja 1771, bizo­ északi palota 16. századi feltöltéséből kerültek elő nyára a felállításával összefüggő építkezések is erre 1960–1962 között. A belőlük kiszerkeszthető kereszt­ az időpontra tehetők. Befalazva a palota felőli góti­ boltozatnak a rendelkezésre álló térrel való összefüg­ kus felső bejáratot, az oltár fölé, az északi oldalra kis­ gése alapján feltételezték, hogy a földszinti kapualj­ méretű bevilágító ablakot helyeznek. Vele szemközt hoz tartozhatott.³⁷ A felső szint meglévő bordái nem megújítják a déli nagy oratóriumablakot, amit 1777­ csupán hasonló formával, de azonos méretekkel is ben már korábban elkészültként említenek. Ez csak rendelkeznek, teljes szélességük 20,5 cm, sima orrtag­ úgy lehetséges, ha időben előbbre hozzuk a tornyot juk szélessége pedig egyaránt 6 cm. magában foglaló, jelenlegi északi szárny megépítését, A munkálatok végeztével 1963­ban, a toronyaljban együtt a nyugati szárny elé átforduló folyosóval. Fel­ berendezett kőtár északnyugati sarkában be is mu­ tételezésünket támogatja az a több ízben publikált, tattak egy ilyen bordaindítást, méghozzá egy rend­ pon tosan azonban nem datált, színezett rajzsorozatis, kívül érdekes, s ugyancsak szórványleletként előke­ amely elsősorban a nyugati szárny emeleti tereinek rült fejezettel³⁸ együtt. Az egykor sarokoszlophoz magtárrá történő átalakítását szolgálta. Ezen viszont tartozó fejezet (8. kép) kehelyszerűen kihajló három a szóban forgó épületrészeket már ábrázolták. Mind­ oldala átmenetet képez a borda kialakításának meg­ ez azt jelenti, hogy az 1777. évi nagy tűzvészt köve­ felelő, kétoldalt hornyolt, magas fejlemezhez. Az íves tően erőteljesen megváltoztak a várral kapcsolatos homlokoldalakat hosszú, meghajlított száron ülő öt­ elképzelések, hiszen a lakószárnyak alig néhány év­ karéjos levelek (virágok?) díszítik. A tagolatlan felüle­ vel korábbi kiépítésével szemben most a gazdasági tű levelekre jellemző, hogy ujjaik vége inkább csúcsos, funkció kap hangsúlyt.³⁵ mint legömbölyített, s ezért csillagformára emlékez­

33 Granasztóiné Györffy Katalin: A kőszegi Szent Jakab­temp­ lára készített korabeli felirat adja meg. Granasztóiné 2010. 586. lom mecénásai a jezsuiták idején (1674–1749). In: „Ez világ, 76. jegyzet. Az 1777. évi tűzvészt követően Simon Teffler ­kő mint egy kert…”. Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. szegi üveges csupán javítja azt az oratóriumablakot, amely­ Szerk.: Bubryák Orsolya. Budapest, 2010. 586. (a továbbiak­ hez nem sokkal korábban Simon Rogelmeister lakatos mester ban: Granasztóiné 2010). Elszámolás Hans Paur lakatosmes­ készített vasalatokat. Fürstlich Esterházysche Familienarchiv terrel, kőszegi polgárral a vár kulcsainak és a várkápolna két Forchtenstein. A kőszegi uradalom (Kőszeg vára) számadási ablakához tartozó tartozékok elkészítéséért. Ezekért a számtartó hivatalának iratai i.m. 1777–1780. „Rechnung Corpus” i.m. 13 forint 75 dénárt fizetett. 1694. december 31. In: A kőszegi 1777. Nr. 144., 147. Bariska 2005. 40–41.; Bariska, István: Wie­ uradalom (Kőszeg vára) számadási hivatalának iratai (Fürstlich deraufbau des Schlosses Esterházy in Kőszeg/Güns zwischen Esterházysche Familienarchiv Forchtenstein Burgenland, Ren­ 1777–1780. In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahr­ tamt Güns) 1693–1699. „Mein Frantz Grubatschevitz Verwalter hundert. Szerk.: Gürtler, Wolfgang – Kropf, Rudolf. Wissen­ der Herrschafft Günß Geld Empfanng vnd Außgaab Raittung schaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Band 128. Eisen­ von dem Ersten Januar bis Lezten Decembris in dem 1694­zigs­ stadt, 2009. 380, 385–386., Magyar Országos Levéltár (MOL) ten Jahre”. Nr. 52. Bariska 2005. 12–13. Esterházy Levéltár Tervtára, T2. No. 1470–1471, 1473. A nyu­ 34 Granasztóiné 2010. 586–587.; A késő barokk oltár renoválását gati szárnyba tervezett magtárt ábrázoló tervlap legutóbbi 1963­ban az OMF központi műhelyében dolgozó Csombó Jó­ közlése: B. Benkhard – Mentényi 2007. 60. 8. ábra. zsef végezte. Sedlmayr: Műleírás i.m. 1961. március 1. Doku­ 36 Egyik munkaközi összefoglalásában a két szint között fafödé­ mentáció, 1961. KÖH Tervtár, ltsz. 4426. A jelenleg tervezett met feltételezett. Sedlmayr: Műleírás i.m. 1961. március 1. Do­ külső­belső felújítást megelőző régészeti szondázó feltárás kumentáció, 1961. KÖH Tervtár, ltsz. 4426. miatt Heitler András restaurátor (Biró László faszobrász res­ 37 LAHU 5. A bordatöredékekről és a feltételezett földszinti ke­ taurátorral történő konzultáció alapján) 2009 őszén szétszed­ resztboltozatról Sedlmayr i.m. 527–528., Kat. 68.1–6. számú te. Mielőbbi restaurálását és méltó elhelyezését kiemelkedően faragványok, 531–532., Szerk. kat. 68.1. számú szerkezet, 550. fontos feladatnak tartjuk. 38 LAHU 5. Kat. 68.7. számú faragvány: 532., Szerk. kat. 68.1. 35 Az oltár készítésének időpontját a régebbi kegykép hátolda­ számú szerkezet: 550.; Holl 1992. 78., 161. 116. kép. Középkori várkápolna Kőszegen 37

félgömböknek látszó, központi elemek, amelyeknek talán a feltételezett alsó zárókő virágjainak megfara­ gott kö zépmotívumai szolgálhattak mintaként. Fontos megemlíteni, hogy a bordák, a fejezet és a virágtöredék számára a vár építéstörténetének ko­ rai korszakában, vagyis az északi palotaszárnyban nincs máshol hely. A régészeti feltárás eredményei szerint ugyanis egy dongaboltozatos északnyugati sarokhelyiség kivételével, amelynek kőalapozása elő is került, az egész épületben csak fa tartószerkezetek voltak. A körítőfalak nyíláskereteinek nagy részét kő­ ből faragták, de a földszinti és az emeleti helyiségeket gerendás síkmennyezettel fedték le.⁴⁰ Felmerül tehát a kérdés, miért díszítettek növényi díszes kehelyfejezetekkel egy pusztán átjárásra szol­ gáló kapualjat gazdagabb módon, mint a felső szint nyilvánvalóan kápolnaként működő terében. Ráadá­ sul a tornyon át csupán a földszinti, bizonyára aláren­ delt funkciójú helyiségekbe lehetett jutni, az építtető által lakott emeleti szobák megközelítése egészen más honnan, az északkeleti kis udvarból történt.⁴¹ Az esetleges feltételezés, miszerint a toronynak elő­ ször csupán a földszintje épült meg, ahol berendezték a kápolnát, több szempontból sem állja meg a helyét. Mindenekelőtt azért, mert a tornyot mind a két kiugró 8. kép Kőszeg, vár. Másodlagos elhelyezésű, levéldíszes homlokzati sarkán – a falszövettel egyidős – tám­ osz lopfejezet a ka putorony földszintjéről. pillér⁴² erősítette meg, ami arra utal, hogy már kez­ Fotó: Hach Róbert, 2011. (KÖH Fotótár) detben több szintesre tervezték. Ráadásul az alulra lokalizált, illetve a felső szint meglévő boltozatának tetnek. Mai kopottságukra utalhat az a tény, hogy elő­ bordaprofiljai megegyeznek, és a faragott díszítések került egy velük azonos kialakítású, de ma is jól lát­ stílusa sem áll messze egymástól. ható részletformákkal megfaragott, további kis töre­ Az 1960­as évek elején készült kutatási fotókon jól dék.³⁹ Esetében egyértelműen virágról van szó, amely­ látszik a valamikori földszinti belső térbe néző, a fal ­ nek öt (vagy hat) szirma a hangsúlyos kerek közép­ szövettel egykorúnak tűnő, kőkeret nélküli nyílás motívumból kiinduló, széles erek által tagolt. Mérete sza bályosan falazott, keleti kávája.⁴³ Befalazására, s alapján a 10×11,5 cm nagyságú, stilizált virág ugyan ezzel együtt nyugati kávájának megrongálására csu­ nem törhetett le egy másik – a meglévő fejezetet ala­ pán az 1532. évi török ostrom után került sor, ami­ pul véve –, mindössze 22 cm magas, hiányzó sarok­ kor a faszerkezetes északi palotaszárny leégett, és oszlopfőről, elképzelhető azonban, hogy egy ugyan­ helyét rész ben feltöltötték. Mivel azonban a borda­ ebbe az összefüggésbe tartozó zárókő része volt. A kis darabok és a hozzájuk tartozó fejezet, valamint a kis töredék stílusát és részletformáit tekintve nem áll virágtöredék ugyancsak ebből a 16. századi feltöltés­ mes sze a felső szint in situ zárókövétől. Ugyan a le­ ből került elő, elmondható, hogy a földszinten a belső vél­, illetve virágformák különböznek, mégis mind­ ajtó együtt élt a boltozattal. Ami a déli kőkeretes be­ kett őre jellemzőek az erőteljes középerek és figye­ járatot illeti, le het séges, hogy már 1777 előtt, a 17. szá­ lemre méltóak a fölül kopottságuk miatt inkább kis zadi átépítés kor⁴⁴ elbontották, mindenesetre abban

39 LAHU 5. Kat. 68.8. számú faragvány: 532.; Holl 1992. 78, 161. toronnyal összefüggő palota homlokzatát ábrázoló rekonst­ 117. kép. rukciós rajzán két különböző formájú támpillért. Lásd: Holl 40 Holl 1992. 18–22., 72. 1992. 73. 35. kép. 41 Lásd a 16. jegyzetet. Holl Imre persze nem zárja ki annak lehe­ 43 Holl 1992. 153. 99. kép. tőségét, hogy máshol is lehetett feljárat. Holl 1992. 72–73. 44 Figyelembe véve a futókutya­motívummal díszített emeleti 42 Holl Imre 1960–1962 között a délnyugati támpillért is megásta, ablak vakolt keretét, feltételezhető, hogy – amennyiben egyál­ de mélyebbre nem mehetett. A róla készített fényképet közölte. ta lán sor került új bejárat kialakítására – ez is hasonló megol­ Holl 1992. 160. 114. kép; Rácz Miklós 2009­ben ugyancsak fel­ dású lehetett. Nyílásába később éppoly könnyen behelyezhet­ tárta és felmérte a nem látható támpillérnek a délkeletivel meg­ ték a késő barokk ajtót, mint ahogyan ez az ablak szerkezete egyező méretű alapozását. Arra viszont egyelőre nem találtunk esetében történt. Lásd a 20. jegyzetet. magyarázatot, miért ábrázolt Sedlmayr János a legkorábbi, 38 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára sincs okunk ké telkedni, hogy a középkor folyamán mindvégig használták. Ez tehát azt jelenti, hogy egy olyan díszes belső tér­ rel van dolgunk, amely egyaránt megközelíthető az egyébként külső várfallal és magas tornyokkal kö­ rülvett, tehát védett belső udvar, továbbá a palota alárendelt földszinti helyiségei felől. Ha így nézzük, és nem csupán átjárót látunk benne, értelmet nyer az a kérdés is, homlokzati főbejárata miért került az udvar szintjénél több lépcsővel magasabbra.⁴⁵ Bonyo­ lítják a helyzetet az oldalfalak mentén végighúzódó padkák, amelyeket a kutatás során középkoriaknak véltek.⁴⁶ A széles padkák bizonyára arra szolgáltak, hogy leüljenek rájuk (9. kép). Először persze a polgári lakóházak jutnak eszünkbe, a poharazgatók vagy még inkább az őrök ülőhelyei, esetleg a győri püspökvár kapualjának 14. századi díszes ülőfülkéi,⁴⁷ elképzel­ hető azonban, hogy a kőszegi kaputorony esetében a hagyományos funkción túl másról is szó lehetett. A fraknói várban (Forchtenstein, Burgenland) a Nagy martoni (Mattersdorfer) grófok által az 1291. vié hainburgi békekötés után emelt vár öregtornyának alsó szintjén, amely alatt a hosszan a talajba lenyúló alapfalak 8 méter mély üreget rejtenek, három egymás melletti helyiség található. Egy valamikori lépcső ér­ kező előtere, alacsony csúcsíves, kőkeretes bejáratt al, egy keresztboltozattal fedett négyzetes tér, mellette 9. kép Kőszeg, vár. Középkori ülőpadka a kaputorony pedig még egy keskenyebb másik, amely fölött donga­ föld szinti belső terében. Fotó: Hack Róbert, 2010. boltozat van. Az egyszer hornyolt bordák kerek záró­ (KÖH Fotótár) kőben futnak össze, rajta valószínűleg az építtető csa­ lád címerállataként megjelenő sas látható. A bordák lyet vág a jelenlegi dongaboltozat, északi falában pe­ gazdagon faragott, felül sokszögű, alul kis fejecskék­ dig egy háromkaréjjal záródó falfülke figyelhető meg. ben végződő, szív alakú és hullámzó felületű, erőtel­ A kőszegi torony felső szintjén jelen lévő, továbbá jesen megmozgatott szegélyű, nagyobb levelekkel dí ­ ugyanitt a földszintre lokalizált faragványok stílusa szített konzolokra érkeznek. Stílusuk alapján a kuta­ ugyan teljesen eltér a bizonyára valamivel későbbi, tás a boltozattal együtt a térkialakítást is a 14. század a 14. század első felére datált fraknói boltozat részlet­ első harmadára keltezi. A tér nyugati és északi falában megoldásaitól, inkább a funkció az, ami hasonló lehet. téglalap formájú, kisebb kőkeretes nyílások vannak, Az osztrák topográfia ugyan nem említi, hogy a be­ ezek valószínűleg szekrényként szolgáltak. Szá munk­ mutatott négyzetes tér családi kápolnaként működött ra különösen érdekes a melléktérnek nevezett keske­ volna, a reprezentatív kialakítás mégis ezt sugallja. nyebb helyiség. Itt ugyanis a falak mentén velük együtt Nem lehetetlen, hogy a mellé épített, de tőle fallal el­ készült terméskő padkák húzódnak végig. Keleti irány­ zárt, kisebb ülőpadkás helyiségben pedig a vár többi ba egy magasra helyezett, befalazott ablak néz, ame­ lakója hallgatott misét.⁴⁸

45 Lásd a 15. jegyzetet. A győri püspökvár építéstörténetének vázlata. Arrabona, 38. 46 „A középkori padozat megmaradt részei okvetlenül megha­ (2000) 97–130., 98–99. gyandók, a hiányzó felület hasonló jellegű kialakítással, de szín­ 48 Schöbel, Judith: Die mittelalterliche Burganlage der Bergfried. ben elválasztva egészítendő ki.” Sedlmayr: Műleírás i.m. 1961. Burg Forchtenstein. In: Österreichische Kunsttopographie. Band március 1. Dokumentáció, 1961. KÖH Tervtár, ltsz. 4426. A hely­ XLIX. Die Kunstdenkmäler des politischen Bezirkes Matters­ reállítás idejéből fennmaradt fénykép nem mond ellent ennek burg. Szerk.: Adelheid Schmeller­Kitt, Evelyn Benesch, Renate a datálásnak, amit az itt berendezett kőtár miatt egyelőre nem Holzschuh­Hofer, Katharina Packpfeifer. Wien, 1993. 230–238. volt módunk ellenőrizni. Az általunk kápolnaként feltételezett nagyobb térben nincsenek 47 Dávid Ferenc – Lővei Pál: Győr, Püspökvár. In: Művészet I. Lajos ablakok. A magas középkori toronyban följebb ugyan még több király korában 1342–1382. Kiállítási katalógus. Szerk.: Marosi szint is volt résablakokkal, ennek ellenére a szerző nem tartja Ernő, Tóth Melinda, Varga Lívia. Székesfehérvár, István király lakótoronynak. Múzeum, 1982–1983. Budapest, 1982. 218–219.; László Csaba: Középkori várkápolna Kőszegen 39

Kőszegen sem nagyon tudunk más megoldást el­ épült emeletén volt, a 16. században leégett, mai he­ képzelni, mint hogy mindkét egymás fölötti tér ká­ lyén, a palotaszárnyban azonban csupán a 18. század­ polnaként működött oly módon, hogy a pap a Kő­ ban építtette újjá a Batthyány család.⁵¹ szegi család számára a felső szinten misézett, ott ltvo Az 1270 óta feltehetően ugyancsak a Kőszegi famí­ az oltár, az udvarról és a palota földszintjéről egyaránt lia birtokaként nyilvántartott lékai (Lockenhaus) várat megközelíthető alsó tér pedig a várban élő közneme­ 1279­ben Iván testvére, Miklós kapta, leszármazottai sek, katonák és egyéb várnépek misehallgatására szol­ egészen 1340­ig birtokolták. Az egykori kapu közelé­ gált. Nyilvánvaló, hogy emellett a klasszikus kaputo­ ben a 13. század végére keltezett, önálló torony ká pol­ rony funkciót is betöltötte. na található. Négyzetes alaprajzával nem áll mes sze A vár bejáratának közelében, illetve a kaputorony a kőszegi megoldástól, annak ellenére, hogy az alatta emeletén elhelyezett kápolna egyébként nem volt lévő szinten nem bejárat, hanem kő keresztboltozatos egyedülálló a korban, s különösen nem a környéken. családi kripta található. Félköríves záródású ikerab­ Leghíresebb korai példája az I. Barbarossa Frigyes lakában másodlagosan felhasznált, régebbi faragott által alapított 12. századi gelnhauseni császári palota fejezetek, ablakbélleteiben egykorú figurális freskók Torkapelléje. A 12. század utolsó negyedében emelték maradtak fenn.⁵² a trifelsi, 1200 körül a rheinecki tornyokat. A bajor­ 1288–1327 között a Kőszegi grófok által birtokolt országi Wildenburgban és Kronbergben a 13. század sárvári várkastély falkutatása során, a várfalon belül elejéről származó egyszerű négyzetes kaputornyok egy a legkorábbi, 13. századi építési periódushoz emeletén hasonló alaprajzú, de félköríves keleti ap­ tar tozó, négyszögletes tornyot tártak fel. A 8×8,5 m szisukkal a falsíkból kiugró kápolnák maradtak fenn. alapterületű kőépület három egymás fölötti szintjét Rheinbachban éppoly egyszerű keresztboltozattal – erőteljesen átépítve – befoglalták a későbbi palota­ fedett, mint Kőszegen, az alatta lévő tér kialakítása szárnyba. Azon a kis kőkeretes ajtón át, amely köz­ azonban bonyolultabb. Az alsó­ausztriai Gutenstein vetlen közelében került elő, valószínűleg nem csu­ várában VI. Lipót herceg által a 13. század elején épít­ pán a vár külső körítőfala, hanem a torony felső tetett, lépcsők segítségével megközelíthető torony át­ szintje(i) is megközelíthetők voltak. Belső kialakítá­ járója fölé 1320 körül emelték a három keresztbolto­ sának vizs gálatára sajnos akkor és azóta sem volt zattal fedett Szent Katalin­kápolnát.⁴⁹ lehetőség.⁵³ Fraknón kívül azonban a ma Burgenland területén Még mindig kissé homályos a szalónaki (Stadt­ is több, némiképp hasonló megoldást találunk. Pél­ schlaining) vár hatalmas öregtornyának építéstörté­ dául Borostyánkő (Bernstein) várában, amelynek sor­ nete. A belső udvarból megközelíthető földszintjén sa nem csupán a kőszegi felső váréval fonódott össze borda nélküli keresztboltozat található, emeletére ma olyan szorosan, hogy IV. Béla király egyszerre adta éppúgy, mint a középkorban, külső falépcső vezet át őket a Héder nembéli (Kőszegi) Henriknek. Halála fel. A jelenleginél korábbi, 15. századi kápolnát a ku­ után a Kőszegi fiak közötti, 1279. évi osztozkodás so­ tatás a belső vár jelenlegi bejáratától jobbra, de már rán az ekkor már létező kőszegi alsó várral együtt az árokba eső, két hatalmas támpillér által megerő­ Borostyánkő is Iván gróf kezére került, mindkettő el­ sített toronyszerű palotaszárnyba helyezte. Vizsgá­ szenvedte Habsburg Albert 1289­es ostromát, ráadá­ lat tárgya lehetne az is, vajon a 13. század második sul ugyanabban az évben, 1327­ben vette el utódaitól felében, amikor Szalónak egy ideig a Kőszegiek kezén I. Anjou Károly király.⁵⁰ Írott források erősítik meg, volt, nem lehetett­e a kápolna közvetlenül az öregto­ hogy a középkori kápolna a belső kaputorony fából rony mellett, a kapu fölött.⁵⁴

49 Stevens, Ulrich: Burgkapellen. Andacht, Repräsentation und 52 Zsoldos 2010. 653.; Prickler 1972. 58–64., 90–92.; Tóth Melinda: Wehrhaftigkeit im Mittelalter. Darmstadt, 2003. 125–156. Die Wandmalerei der Árpadenzeit in Ungarn. Budapest, 1974. 50 Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király vi­ 76–77., 186–187.; Theuer, Franz: Burg Lockenhaus in der Ge­ szálya az 1260­as években. Budapest, 2007. 123.; Zsoldos Attila: schichte des burgenländischen Grenzraumes im Mittelalter. A Henrik­fiak. A Héder nembéli Kőszegiek „családi története”. Eisen stadt, 1985.; Meyer 1989. 258., 312., 34. kép; Feld, István: Vasi Szemle, 64. (2010) 654. (a továbbiakban: Zsoldos 2010). Der Beginn der Adelsburg im mittelalterlichen Königreich. In: 51 Burg Bernstein. In: Österreichische Kunsttopographie (ÖKT). Châ teau Gaillard, XVI. 1994. Actes du colloque international Band XL. Die Kunstdenkmäler des politischen Bezirkes Ober­ tenu à Luxembourg. Luxembourg, 1992. 192., 194. wart. Wien, 1974. 100., 108., 128.; Prickler, Harald: Burgen und 53 Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete. Savaria, 4. (1966– Schlösser im Burgenland. Wien, 1972. 14–19. (a továbbiakban: 1970) 195., 199–200. Prickler 1972); Meyer, Wolfgang: Der Burgenbau zur Zeit der 54 1270 májusában biztosan az idősebb Henrik kezén volt. Zsol­ Herren von (Güssing)­Güns im heutigen Burgenland. In: Die dos 2010. 653.; ÖKT Band XL. i.m. Burg Schlaining, 489–491.; Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güs­ Seebach, Gerhard: Andreas Baumkircher als Bauherr: In: And­ sing und ihrer Zeit (13/14. Jahrhundert). „Schläininger Ge­ reas Baumkircher und seine Zeit. „Schlaininger Gespräche 1988”. spräche, 1986/87”. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem ­ Bur Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Heft 67. genland. Heft 79. Szerk. Heide Dienst, Rudolf Kropf, Irmtraut Eisenstadt, 1983. 216–217., 226. Lindeck­Pozza, Wolfgang Meyer. Eisenstadt, 1989. 256–257., 310. 32. kép. (a továbbiakban: Meyer 1989). 40 B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára

Németújváron (Güssing), a família korábbi birtok­ kor az 1280­as években Habsburg I. Albert herceg fo­ központjában, a gótikus várkápolna tornyaként fenn­ lyamatosan magánháborúban állt („Güssinger Fehde”) maradt, s a vár legrégebbi részének számító, hasonló velük. Nem véletlen tehát, hogy a döntő ütközetet ép­ formájú 13. századi toronyról egyelőre sajnos még pen a legerősebb vár, Kőszeg ellen vívták 1289 őszén.⁵⁸ ke ve sebbet tudunk. Ugyanúgy lehetett csupán a kora­ Kőszegi Iván lakhelye az ostrom alatt bizonyára beli védműrendszer része, mint ahogyan korábbi megsérült, hiszen palotájának feltételezhetően faszer­ lakó­, esetleg kaputorony, amely kápolnát is rejtett kezetes falai valószínűleg éppúgy elégtek, mint aho­ magában.⁵⁵ gy an 250 évvel később, a török hadjárat alkalmával. Néhány távolabbi és környékbeli analógia említé­ Valószínűleg csak ezt, illetve az 1291. évi hainburgi bé­ sével csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy két követően kezd hozzá annak a kőből emelt, rep­ a 13. század folyamán a németországi, stájer, alsó­ rezentatív palotának a kiépítéséhez, amelynek belső ausztriai, nyugat­magyarországi területeken elter­ kaputornya – emeletén a kápolnával – védelmi sze­ jedt a várkápolnáknak a toronyban, gyakran a kapu­ repén túl egyszerre szakrális és hatalmi jelképként toronyban, mindenesetre valamely kifelé néző, veszé­ magasodott a tető fölé. A keresztboltozat záróköve lyes ponton történő elhelyezése. Építtetői ily módon és a földszinti fejezet stílusuk alapján inkább a század – Szűz Mária és a szentek közbejárása által – kértek legvégére keltezhetők. A munkálatok természetesen isteni segítséget az ellenség távol tartásához, a vár több ízben is megszakadhattak, sőt 1296­ban, amikor megvédéséhez. A várak legtöbbje rendelkezett olyan III. András és Habsburg Albert ismét elfoglalták a vá­ szakrális térrel, amely a mindennapi misehallgatásra rat, egy része akár újból leéghetett. Hivatkozva az épü­ alkalmas volt, még akkor is, ha nem tartozott hozzá lettel kapcsolatos fenti megfigyeléseinkre, elképzelhe­ állandó berendezés, hiszen az utazások, a hadviselés tőnek tartjuk, hogy a palota nyugati nagytermét egy idején hordozható házi oltárok előtt imádkoztak, mi­ korábban itt létező belső tér helyén valamivel később, séztek.⁵⁶ Itt jegyezzük meg, hogy amikor a 17. század csupán a 13. század legvégén vagy a 14. század első végén Esterházy Pál Szűz Máriának ajánlotta meg­ éveiben hozták létre. Igen előkelőnek és újszerűnek újult kápolnáját, nem csupán személyes elhivatottsá­ számító, kapcsolt ablakos, festett emeleti homlokzatát gára hallgatott, hanem megőrizte, és tovább éltette a II. Ottokár cseh királytól kapott grófi címére büszke, a középkori eredetű titulust.⁵⁷ nagy hatalmú Kőszegi Iván („GRAVE IWA”) nyil­ Mivel 1274­ben Kőszegi Henrik horvát‒szlavón ván saját hírneve öregbítése céljából látta el festett bán a Kun László királlyal vívott fövenyi ütközetben feliratokkal.⁵⁹ meghalt, az ún. Alsóvár és Kőszeg városának alapítá­ Az a sajátosság pedig, hogy magyarországi emlék­ sára még ez előtt kerülhetett sor. Nem kétséges, hogy anyagban a kőszegi várkápolna építészeti kialakítása itt volt a nagy hatalmú család központja, ahol még ma csaknem társtalannak tűnik, csupán abból adódik, azokban a zűrzavaros időkben is építkezhettek, ami­ hogy ez az inkább általánosnak mondható megoldás

55 Prickler 1972. 58–64.; Meyer 1989. 256–258., 311., 33. kép; Meyer, raiakhoz kötődő, 14. század végi – 15. század eleji datálását Wolfgang: Burgenland Burgenbau vom 13. bis zum 15. Jahr­ Gergelyffytől saját korábbi sejtéseinkkel ellentétben ma már hundert. In: Die Ritter. Burgenländische Landesausstellung 1990. mi sem tartjuk helyesnek. Gergelyffy 1963. 6–7.; B. Benkhard Burg Güssing 4. Mai–28. Oktober 1990. Burgenländische For­ Lilla – Mentényi Klára: Kőszeg városfalai és városi vára. Castrum, schungen. Sonderband VIII. Oberwart, 1990. 112–125. 5. (2007/1) 145. A felirat gótikus majuszkulás betűtípusa alap­ 56 Meyer, Werner: Burgen. München/Zürich, 1982. 74. ján ugyancsak a Holl Imre által 1282–1308 közé keltezett épít­ 57 Egy 1420. évi adat a Beate Mariae Virginae titulusról talán a vá­ kezést fogadja el Lővei Pál. Holl 1992. 73.; LAHU 5. 530. 4. jegy­ rosi templom oltárára vonatkozhat. Mindenképpen érdemes zet. Feld István – a régészeti feltárás korlátozottvolta miatt – ma azonban megjegyezni, hogy a Kőszegiek korábbi birtokközpont­ éppúgy hipotézisként tartja számon a 13. század végi építés­ jában, Németújváron (Güssing) kialakított várkápolna ugyan­ történetet, mint ahogyan korábban sem látta bizonyítottnak. csak Szűz Máriának volt szentelve. Mező András: Patrocí niu­ Feld István: Középkori várak és rezidenciák régészeti kutatása. mok a középkori Magyarországon. METEM Könyvek 40. Buda­ In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. pest, 2003. 434., 526. I‒II. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010. II. 58 Holl Imre régészeti bizonyítékai szerint a vár körítőfalai a négy 504–505.; Feld István: A 13. századi várak az eddigi kutatá­ saroktoronnyal már 1261–1276 között álltak. Holl 1992. 71. A la­ sokban. In: Cast rum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: kóhely kiépítése már ebben az időben, de legkésőbb 1279 után, Horváth László. Gyöngyös, 1990. 18. 43. jegyzet. A festett fel­ Kőszegi Iván birtoklása kezdetén megindulhatott. Bariska Ist­ iratos hom lokzatot Bariska István már korábban az 1300 kö­ ván: A kőszegi városmodell és Közép­Európa XIII. századi rüli időre da tálta és Iván gróf reprezentatív törekvéseivel hozta újra felosztása. Savaria, 31. (2007) 31–47. (a továbbiakban: Ba­ összefüggésbe. Ba riska, István: Die Burgen der Güssinger im riska 2007). heutigen Komitat Vas. In: Die Güssinger i.m. 1989. 435. 59 Bariska 2007. 43–44. A szóban forgó palotahomlokzatnak a Ga­ Középkori várkápolna Kőszegen 41 a tőlünk nyugatabbra és északabbra eső területekre lád birtokain álló épületek, hasonló alaprajzi típuso­ volt jellemző.⁶⁰ Ebben az összefüggésben azonban ér­ kat is közvetíthettek egymás felé. Távolabbra vezető demes volna részletes vizsgálat alá vetni nem csupán kérdésnek tűnik, hogy azok a késő középkori castel­ az itt most felvillantott nyugat­magyarországi, burgen­ lumok, amelyekben ugyan legtöbbször kápolnát már landi, de tágabb körben azokat a dunántúli várainkat nem érdemes keresni, főhomlokzat elé ugró torony­ is, amelyek korai elrendezését, alaprajzát a későbbi át­ nyal kialakított, emeletes tömegükkel vajon az itt vá­ építések miatt még nem, vagy nem eléggé ismerjük. zolt 13. századi formának egy később széles körben Az imént felsorolt erősségek mindenesetre a 13. szá­ elterjedt változatát képviselik­e.⁶¹ zad 60­as éveitől, mint a nagy hatalmú Kőszegi csa­

60 Itt jegyezzük meg, hogy annak a Bakay Kornél által felvázolt, maguk a létező analógiák is, miszerint a tornyokban elhelye­ zavaros elméleti konstrukciónak, miszerint az általunk elem­ zett kápolnák a 13–14. században gyakori megoldásnak szá­ zett kaputorony csupán az írott forrásokból ismert, 1289­ben mítottak. elpusztult ferences kolostor templomához tartozott, semmi 61 A témát részletesen elemzi Koppány Tibor: A középkori Ma­ alapja nincs. Bakay Kornél: Árpád­kori vár, lakótorony és véd­ gyarország kastélyai. Művészettörténeti Füzetek, 26. Budapest, mű Kőszegen. Savaria, 19. (1990) 69–70. Későbbi könyvében 1999. A Nyugat­Duntántúlon ilyen például Devecser, Jánoshá­ ugyanez mint az elővár területére helyezett, korai város plé­ za, Zsennye kastélya, vagy az 1450­es évektől ismert körmendi bániatemplomához tartozó épületrész szerepel. Bakay Kornél: várkastély, ahol a kapu fölött többemeletes torony emelkedett. A középkori Kőszeg. Kőszeg évezredei. I. Kőszeg, 2001. 152–156. Egyértelműen kápolna volt a Valkó megyei Atya várának kapu­ Ezeknek a fantazmagóriáknak ellentmondanak mind a régé­ tornyán, a romos emeleten, ahol még látszódnak a bordaindí­ szeti tények, mind a műemléki felújítás dokumentációiban ol­ tások. Uo. 79.; A várak és a castellumok közötti kapcsolatokat vasható jelentések, építési naplók, felmérési rajzok, de cáfolják említi legújabban Feld 2010. 512. 43

Dénes József GóR, EGy FEltÁRt FAVÁR (cAStRum liGNEum)

Az alábbiakban egy 23 évvel ezelőtt megkezdett, 1993- tá ro zó⁴ beruházásának elindulása lehetővé tette, ogyh ban befejezett magyarországi várfeltárás Árpád-kori teljességre törekvően ismerjük meg a várat. A 100% -ot favárat érintő részének eredményeit mutatjuk be.¹ csak azért nem sikerült feltárnunk, mert – mint ki- Elsőként a magyar régészet atyja, Rómer Flóris fi- de rült – a vár északnyugati szélét egy korábbi föld- gyelt fel Guar (ma Gór, Vas megye) Kápolnadombjá- munka során elhordták. nak erődített magaslati telep mivoltára (1. kép).² No- váki Gyulával és Sándorfi Györggyel együtt 1985-ben ismertük fel, majd 1987-ben fel is mértük a korábbi Az ásatás eredményei szakirodalomból csak egyszerű településként³ ismert, 2,5 hektár területű késő bronzkori és vaskori erődí- Az ásatás első évében, 1988 májusában hosszú kutató- tett magaslati település északi szélén a kisméretű árokkal vágtuk át a vár belső területét és a várárok dél- vár nyomait (2–3. kép). Az ásatások megkezdése előtt nyugati szakaszát. Az itt szerzett tapasztalatok fel- – már a felszínen is – látható volt az erősen feltöltődött hasz nálásával, a következő évek nyári feltárási mun- állapotában is 2 m mély várárok. Noha ekkor a sűrű kái során teljes egészében kiástuk, ásónyomról ásó- akácosban egy darab edénytöredéket sem találtunk, nyomra haladva szinte felszeleteltük a kisméretű a kb. 20 m átmérőjű védett terület és a jelleg ze tes elhe- erő dítmény teljes területét. A belső területről és a vár- lyezkedés (a Répce folyó és a falu fölé emelke dő árokról egyaránt három helyen készítettünk kutató- domb északi fokán) már ekkor is azt sejttette, hogy árokkal keresztmetszetet. Ezek tapasztalait figyelem- egy Árpád-kori „kisvár”-ral van dolgunk (4. kép). be véve bontottuk el rétegenként a teljes felületet. A Gór ‒Bük térségében tervezett árvízi szük ség- Azért volt lehetőségünk ilyen alapos feltárásra, mert

1. kép Gór, a Kápolnadomb helyszíne a iii. katonai felmérés 2. kép Gór, a Kápolnadomb helyszíne 1987-ben (l-33-22-D-c) 1880-ban készült térképén (5057/4)

1 itt szeretnék köszönetet mondani ásatásvezető társamnak, ilon 3 Károlyi mária: Őskori településtörténet. in: Sárvár monográfiája. Gábornak és a munkában közreműködő asszisztenseimnek, mol- Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 47–63. (a továbbiak- nár Gyöngyinek és Nagy Katalinnak, valamint Hideg Attilának, ban Károlyi 1987); Fekete mária: Früheisenzeitliche For schun- a geodéziai dokumentáció készítőjének. gen im Komitat Vas. in: Hallstatt Kolloquium. Veszprém, 1984. 2 Romer, Florian: Résultats Généraux du mouvement Archéolo- 56–67. gique en Hongrie. Budapest, 1878. 42–43. magyarország őstör- 4 Gór–Bük térségi árvízi szükségtározó. H.n., é.n. [Szombathely ténelmi térképe. 1996.] 44 Dénes József

1991-ben az m-6 szelvény kemencéje alatti szinten, kissé oldalvást mutatko- zott az „építési áldozat”-fazék, szájával lefelé fordítva, belsejében csirkecsontok- kal (8. kép). Az l-6 szelvényben előkerült a torony 40×40 cm-es tartóoszlopai nak első – sajnos dendrokronológiai vizsgá- latra alkalmatlan állagú – darabja. Nem sokkal később találtuk meg a második, harmadik és negyedik hasonló oszlopot is, egymástól 240-250 cm-re. A szezon végén a 2. kutatóárokban előkerült a ké- sőbb 7.-nek számozott cölöp is (ezt az l-4 „a” gödör vágta). Az l-4 „a” gödör- ben Árpád-kori fedőperem és csigavo- na las oldaltöredék került elő, a kita- pasz tott falú gödör aljában nagytestű kutya, majd lejjebb egymás hegyén há- tán szarvasmarhák csontvázaira buk- 3. kép Gór-Kápolnadomb északi részének szintvonalas felmérése a feltárá- kan tunk. Alattuk is Árpád-kori fedő- sok előtt. (Sándorfi György, 1987) darabot találtunk, lejjebb még további kisebb állatok csontjai voltak (9. kép). az eredeti helyzet visszaállítására nem kellett gondot A 2. kutatóárok északnyugati végén jelentkezett a for dítanunk (a domb földjéből később a víztározó Répce felőli paliszád alapárka legalsó részének a ma- gátja épült) (5. kép). radványa is. Ott is, valamint az l-7 szelvénybe eső A várbelsőben, az l-6 szelvényben már az első év- paliszád szakaszon is cölöpdarabokat emeltünk ki. ben megtaláltuk a középső torony elszíneződését, va- A domb vártól távolabbi részén, az E-5 szelvényben, lamint annak egyik – csak később azonosított – tartó- egy árok szerű beásásból, 2,8 m mély ségből előkerült oszlop-helyét. megfigyeltük a körítőfal függőleges egy liliomos aranyozott bronzgyűrű. falú cölöpárkának metszetét a kutatóárok déli falának 1992-ben újabb kutatóárokkal (3. számú) készítet- K-6 szelvénybe eső szakaszán. Előkerült egy kemence tünk egy további metszetet a várbelsőről. Készítettünk felülete az m-6 szelvény nyugati szélén. Erről csak egy újabb átvágást a várárok J-5 szelvénybe eső sza- a következő évben derült ki, hogy a keleti sarok véd mű kaszán is (4. kutatóárok). A metszet itt is az 1988. évi- belsejében volt. legfontosabb eredmény a teljes árok- vel teljesen megegyező eredményt hozott (10. kép). metszet kialakítása volt. A V alakú várárok eredeti A 2. kutatóárok keleti szakaszát hosszabbítva elértük szélessége 14-15 m, mélysége 5 m-esnek bizonyult. a délkeleti árokszakasz fenekét, a V alakú árok legalját 1989-ben a K-l-m 6 –7 szelvények összevont felü- letén dolgoztunk a várban. Ekkor tisztázódott a déli és a keleti, belülről nyitott saroktorony alaprajza. A pa- lánkárok megállapítható szélessége általában 50 cm volt. Középkori nyílcsúcsot találtunk az l-6 szelvény- ben, egy másikat pedig a váron kívül, a H 8–9 szel- vé nyek határán. utóbbi helyen vaspánt és nyéltüskés, görbehátú kés is előkerült (6. kép). 1990-ben a K-l-m 4–5 szelvényekkel folytattuk a vár kutatását. megtaláltuk a délnyugati és az észak- keleti palánkszakasz árkát. Előkerült július 12-én egy tarajos-forgós lovagi sarkantyú az l-4 szelvényben (7. kép). Az l-5 szelvényben három kutya⁵ is el volt temetve. ugyanitt ajtóvasalás-töredék és vasszögek is előkerültek. 4. kép Gór. A Kápolnadomb légi felvétele az ásatás előtt. (Hideg Attila, 1988)

5 Fajtájukat tekintve mopszok. A meghatározásukat Vörös ist- szaemlékezése szerint az 1931-ig a kastélyban lakó Guary Ella vánnak köszönöm. Ezek 20. századiak lehetnek, a helyiek visz- nevű hölgyé voltak. Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum) 45

5. kép Gór-Kápolnadomb. A vár alaprajza. (Szekér György, 2011) még éppen meg tudtuk fogni. Az 1. és a 3. kutató- demi felszíni jelenségeket. A dombperemet követő árkot meghosszabbítottuk az északkeleti lejtőn is. sánc esetében is csak annak legalsó szintjei jelent- A 3. kutatóárokban előkerült a középső torony 8. osz- keztek. A földbe mélyedő objektumok, főképp göd- lopa, majd az 5. és 6. oszlop is. Ezzel teljessé vált a rök betöl téséből, sokszor másodlagos helyzetből, az nyolcszögletű fő torony alaprajza. A várban újabb kö- újkőkor tól a 20. századig terjedő korszakok gyakran zépkori ezüst, négypántos sötétvörös kővel ellátott csak szór ványként értékelhető leletanyaga került elő. fejesgyűrűt találtunk.⁶ mintát vettünk az l-5 „a” gö- Így Árpád-kori és késő középkori kerámia és fém- dörből c-14 kormeghatározásra.⁷ tárgyak is. mennyiségük alapján nehéz eldönteni, va- 1993-ban a 8. oszlop helyének felszedésére és a nyu- jon milyen intenzitású településrészlettel számolha- gati saroktorony indításának vizsgálatára került sor. tunk a dombtető várárkon kívüli részén az Árpád- itt jól megfigyelhető volt a négyszögletes oszlop föld- kor ban? Véleményem szerint külső várról nem be- del való körüldöngölése. Az l-5 szelvény „a” gödré- szélhetünk.¹⁰ ben, mely hasonlónak látszik az l-4 „a” gödréhez, új- A góri vár, noha belső területét a várárokból kiter- kori bélyeges téglák is előkerültek.⁸ tehát ez a földbe melt földdel mesterségesen megemelték, semmikép- mélyedő objektum újkori beásás eredményének bi- pen sem nevezhető motténak, legfeljebb mottesze rű- zonyult. nek. A preklasszikus várak¹¹ közé tartozik. Ezek az A Kápolnadomb északi felének egész területét érin- ország váranyagának számban egyik legjelentősebb tő feltárásaink során több száz – különböző korú – részét teszik ki. Sajnos csak kevés, jelentősebb felület- földbe mélyített objektumot (gödröt, árkot, cölöplyu- tel megkutatott van köztük, így alaprajzi elrendezé- kat) találtunk. A középkori vártól és a domb nyugati süket alig ismerjük. és északnyugati pereméhez közeli sánc szaka szaitól⁹ mint kiderült, a góri vár teljesen fából készült, tehát el tekintve azonban sehol sem tudtunk megfogni ér- az okleveles anyagban feltűnő „castrum ligneum”-ok

6 Ez a tárgy jelenleg lappang a Savaria múzeumban. 10 Kivételt képez az egy ideig külső vár paliszádárkaként értel- 7 Az ásatási naplóban tévesen l-5 „b” gödör néven szerepel, ugyan- mezett E-5 „a” gödör, melyből a feliratos, liliomos aranyozott is a két szelvény határán lévő gödröt először l-4 „b” néven sze- bronzgyűrű került elő. A teljes felületre kiterjedő feltárás ta- repeltettük. pasz talatait összegezve azonban ez a munkahipotézis nem tart- 8 Ez a két szelvény találkozásánál lévő objektum, az ásatási nap- ható, hisz nem rajzolódik ki egy folyamatos paliszádárok. El- lóban, mint az l-5 „b” gödör is előfordul. tűnését a későbbi földmunkákkal sem magyarázhatjuk, hisz 9 Az A-6, illetve c-1-2 és E-2-3 szelvényekben feltárt fa-föld szer- a meg talált jelenség 2,8 m mély volt. Külső várárokra sem utal kezetű sáncot ilon Gábor kelta korinak határozta meg. Ez az semmi. E-1 szelvényben a sánc előtt talált cölöpsorra – mely azonban 11 Dénes József: Az Árpád-kori kisvárak kérdései – moson, Sop- nem feltétlenül egyidős a sánccal – igaz is lehet, az egyik cölöp ron és Vas megye várai. Vasi Szemle, 54 (2000) 55–64., különö- c 14-es kormeghatározása alapján. A megtalált sánc egyértel- sen 63–64. műen szuperpozícióban van a kelta objektumhoz képest, a kora azonban fiatalabb is lehet. 46 Dénes József

A vár, a templom és a település kapcsolata

Gór jellegzetes útifaluként keletkezett a Bőt csepreggel és Acsáddal összekötő út mentén. Az utóbbi éppen a Kápolnadomb előtt vált el az előbbitől. A két dombrészt elválasztó árok (népi nevén Dombköz) régiségét jelzi, hogy a régi Abláncon keresztül csepregre vezető út már áthalad rajta. A góri dombot ismeretlen időpontban, egy kétrészes sáncvár építésekor választották mes- terségesen két részre. Az északi fél leg észa kibb, Répce folyó fölötti részén épült az Árpád-kori vár. A déli dombrészen pedig a szin tén Árpád- kori eredetű¹² Szent Kereszt-temp lom áll. Je- len leg csak filiális templomként funkcionál a bői plébánia területén. A kö zép korban azon- ban ön álló plébánia lehetett. A temp lom és vár 150 mé terre helyezkedik el egymástól. A kettő között azonban 7 m mély, eredeti állapotában 20-25 m széles mesterséges, a régi nagy terüle- tű sáncvárat kettéosztó árok húzódik. Az Ár- pád-kori vár építésével a korábbi sáncvár egy részét megsemisíthették, de ennek nyomai a fel- tárt részen nem kerültek elő. Ennek magyará- zata az lehet, hogy a domb északi részéből is jelentős földmennyiséget hordhattak el 1970 táján.¹³ Ennek kö vetkeztében a favár északi és nyugati sarok tor nyainak csak az indítását fi- gyelhetjük meg. 6. kép Gór-Kápolnadomb. Kerámia- és vasleletek a várárok fel- tölté séből és a várbelsőből. (Kiss Ernő csaba, 1991) Hasonló favárak (favárak) egyikének maradványait tudtuk megismer- ni. Építésekor a Kápolnadomb Répce folyó fölé ma- Nyugodtan állíthatjuk, bizonyos értelemben egész Eu- gasodó északi csúcsán egy nagyjából 20 m átmérőjű rópában úttörők vagyunk a favárak részleteinek meg- kerek részt különítettek el a 14-15 m széles és 5 m ismerését illetően. mély „V” keresztmetszetű szárazárok ásásával. Az A góri vár nyolcszögletű tornyát, a nyolcszög öt ol- árok ásása során kikerült kb. 600 m³ földet részben dalával határolt, belülről nyitott saroktornyokkal el lá- a vár belső területén halmozták föl, annak szintjét tott négyszögletes védőpalánk övezi. Ez egy meg le pő- kb. 1-1,5 m-rel megemelve. A mesterségesen megma- en fejlett, az íjászok számára oldalazást lehetővétevő gasított dombon egy nyolcszög alaprajzú – vélhetően megoldás. Az anyag időtállósága miatt csak kőből is- 3-4 emeletes fa lakótornyot építettek (függőleges tar- merünk hasonló, nyolcszögletes lakótornyokat, példá- tóoszlopai 7 m át mérőjű szabályos nyolcszög sarkain ul Gräfenstein várát Pfalzban, merzalben hatá rá ban.¹⁴ kerültek elő). Ezt a tornyot négyszögletes, trapezoid Pontos építési idejét nem ismerjük, leginkább 12. szá- alaprajzú, 13×15,5 m-es alapterületet övező, sűrűn zadi lehet. még ennyi ismeretünk sincs a történelmi egymás mellé állított fatörzsekből épített paliszád Horvátországban (a mai Bosznia területén), Drvartól (palánk) vette körül, mind a négy sarkán egy-egy – a nem messze található, szintén nyolcszögletes öregto- nyolcszög öt oldalának megfelelő alaprajzú – védő- ronnyal rendelkező Viszucs (népi nevén crna Kar ljica, toronnyal. A bejárati kapu maradványai a déli sarok- azaz Fekete Királynő) várának¹⁵ építési koráról. torony keleti oldalán kerültek elő. Ezek a kőből épült nyolcszögű tornyok azon ban nem

12 A szerző helyszíni megfigyelése 2009. április 4-én (Nemes 14 http://de.wikipedia.org/wiki/Burg_Gräfenstein. And rás kutatása) 15 Redžić, Husref: Srednjovjekovni gradovi u Bosni i Hercegovini. 13 Károlyi 1978. 58. Sarajevo, 2009. 87. Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum) 47

7. kép Gór-Kápolnadomb. Sarkantyú a várbelsőből. 8. kép Gór-Kápolnadomb. Építési áldozatot tartalmazó fazék (móricz Péter, 2011) a keleti toronyban feltárt kemence alól. (móricz Péter, 2011) je len tenek közvetlen párhuzamot. Fából kétségte le- nül könnyebb sokszögletes, mint kerek építménye- ket létrehozni. Ez lehet a magyarázata, hogy kőbe átépítve viszont viszonylag kevés nyolcszögletes alaprajzú tornyot ismerünk. ugyanis könnyebb kő- ből ke rek tornyot felfalazni, mint a hozzá közeli nyolcszög gel bajlódni. A hasonló korú és építési technológiájú faerődít- mények közül az angliai Abingerben (Surrey grófság) ástak ki és próbáltak meg elvben rekonstruálni egyet. Földbe mélyedő tartószerkezetét 1949-ben tárta fel Brian Hope-taylor.¹⁶ mind a középső torony, mind a vé dőpalánk szerkezetét tekintve megfelel a górinak, alaprajza azonban attól eltérő, egy szerűbb (négyszög- letes központi tornyot egyszerű paliszád határol). Elsősorban a szlovákiai Szentmária, ma liptovská mara (liptó megye) Havranek (Havránok) dombján feltárt¹⁷ várat, illetve a Vas megyei Sorkifalud egykori Szentléránt-taródházához tartozó határrészében fel- tárt várakat¹⁸ említhetjük. Ezek azonban konstrukció- jukat illetően eltérnek a góritól. mindkét helyen tal- pas boronaépítmények – sejthetően tornyok – álltak egykor. csak kerítő paliszádjuk tekinthető a górihoz hasonlónak, de szintén egyszerűbb megoldásúak.

A vár keltezése 9. kép Gór-Kápolnadomb. Kerámialeletek a várárok feltöl- téséből és a várbelsőből. (Kiss Ernő csaba, 1991) A középső lakótorony faanyagának radiocarbon c14-vizsgálata 1105–1131 közti legvalószínűbb ki- várak között fedezhetők fel. mesterségesen emelt vágási dátumot eredményezett.¹⁹ Az alaprajzból re- dombon épült, függőleges tartóoszlopos szerkezetű konstruálható vár meglepően pontos analógiái az lakótornyok ezek. Fából készült saroktornyos védőfal- 11. század végén készült bayeux-i kárpiton ábrázolt lal övezték őket. A várárkon fahíddal biztosítottákaz

16 http://en.wikipedia.org/wiki/Abinger_castle. 19 Hertelendy Ede mérése: deb-1692. (Korábbi közleményeinkben 17 Pieta, Karol – Hanuliak, Václav: Výskum a pamiatková úprava a mérés eredményét helytelenül értelmeztük valamivel korábbi hradiska liptovská mara. Avans v Roku. 1987. 110–111. időpontra!) 18 Kiss Gábor: A 13. századi zalaki vár fatornya. in: A Nyugat-Du- nántúl népi építészete. Szerk.: cseri miklós. Szentendre–Szom- bathely, 1995. 211–218. 48 Dénes József

a Köny v es Kálmán korára keltezhető B/1 redakció so- rán kerülhetett be a szövegbe.²¹ Ha egyszer a törvény- be bekerült a torony szó, akkor a valóságban is szá- molhatunk velük. Egy 1238-ra keltezető oklevél castrum Guor formá- ban – egy szomszédos birtok határjárásának pontja- ként – említi a várat. Nem egyértelmű az adat kapcsán, hogy egy még funkcionáló várról van-e szó? Ebből a forrásból az sem derül ki, az adott időpontban ki volt a vár tulajdonosa (a falu – valószínűleg csak egy része – 1279-ben az ország legjelentősebb arisztok- rata családjának, a Kőszegieknek a birtokaként tűnik föl).²² A helység Árpád-kori jelentőségét sejteti, hogy a Kőszegiek – az akkoriban legnagyobb hatalmú fő- 10. kép Gór-Kápolnadomb. A várárok délnyugati szakaszá- úri klán – 1279. évi birtokosztályánál kiemelten ke- nak metszete. (Dénes József, 1988) zelik – a két idősebb Kőszegi fivér, iván és miklós osztja fel egymás között Gór és Ablánc birtokot. átkelést. A kormeghatározások eredménye és a ba- Ki – illetve melyik család – építtethette a góri várat? y eux-i kárpiton ábrázolt várakkal való pontos építé- A Górral azonosítható Gar prédiumot 1259-ben a Ják szeti megfelelés nem lehet a véletlen műve. A góri vár nembeli márton fia márton comes, a jáki monostor- a 12. század elején épülhetett. alapító fia birtokában találjuk.²³ A legvalószínűbb történelmileg is alátámasztja ezt Szent istvánnak meg oldás szerint tehát a falut később is birtokló Guary a vitézek (miles) udvarházait vagy tornyait meg tá- család középkori ősei, a Ják nemzetség tagjai lehettek ma dók büntetéséről szóló rendelkezése (i. törvény- a vár 12–13. századi tulajdonosai. könyv 35. §). A „vagy” tornyait (vel turrim)²⁰ fordulat

20 corpus Juris Hungarici. magyar törvénytár. 1000–1526. évi tör- i–iV. Bearb.: Wagner, Hans – lindeck-Pozza, irmtraut. Wien – vénycikkek. Budapest, 1899. 36–37. Köln – Graz 1955–1985. ii. 193. sz. (1279). 21 Jánosi monika: törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szeged, 23 Rácz György: A Ják nemzetség és monostoralapításai. Vasi 1996. 93. Szemle, 54 (2000) 7–26., 159–180., 8.: 2.j. 22 Karácsony János: A magyar nemzetségek a XiV. század közepéig. ii. köt. Budapest, 1901. 150.; urkundenbuch des Burgenlandes 49

Domokos György AZ EMLÉKÉREMTŐL A KAPUFELIRATIG Lipótvár építésének kezdete és befejezése

Lipótvár erődítménye a törökök által 1663­ban el fog­ ügyek mellett erre vonatkozó javaslatait megtette lalt Érsekújvár ellenében és annak pótlására épült Lipót császárnak. Jelentette, hogy az erőd kápolnája fel. A bécsi hadvezetés nem sokkal a vasvári békekö­ készen áll, eljött az ideje az alapkőletételnek. Kérte tés után, 1664 decemberében kezdett az új erősség az uralkodót, hogy a felszentelésre az esztergomi terveivel foglakozni. A korban szokatlanul gyors dön­ érseket, azaz Lippay Györgyöt (1600–1666) jelölje ki, tés eredményeként már 1665 legelején hozzáfogtak az alapkőletételre pedig valaki mást, aki a császár a mun kálatok előkészítéséhez, tavasszal pedig el is nevében e feladatot elláthatja.³ Az irat min den bi­ kezdődött az építkezés.¹ zonnyal valamikor augusztus elején érkezett a Ha­ A tényleges és a hivatalos kezdet azonban nem esett ditanácshoz,⁴ mivel az ennek alapján az uralkodó­ egybe, jónéhány hónapnyi eltérést tapasztalhatunk. nak készült felterjesztés hátuljára augusztus 8­i dá­ Tulajdonképpen három dolog jelezte Lipótvár hiva­ tummal vezették rá, és még ugyanezen a napon ik­ talos megalapítását: az erőd kápolnájának felszente­ tatták az uralkodói döntést.⁵ Eszerint az új erődöt lése, az alapkő letétele és emlékérmek készítése. Az Leopoldopolisnak vagy Leopold stadtnak kell nevezni,⁶ iratokból valamelyes képet kapunk arról, hogyan zaj­ az alapkövet de Souches komáromi főkapitány fogja lott az erőd „alapítása”. letenni, az erődben felépített kápolnát pedig az esz­ Arról jelenleg nincs tudomásom, hogy efféle cere­ tergomi érsek fogja felszen telni.⁷ Ugyanezen határo­ móniáról más erődítmények esetében forrásanyag zat említi először az emlékérmeket is.⁸ Ennek nyo­ maradt volna fenn, így különösen érdekes a törté­ mán azután a Haditanács augusztus 14­én átírt az net. Minden bizonnyal létezett valamiféle „forgató­ Udvari Kamarának, emlékeztetve erre a császári pa­ könyv”, amelynek alapján az uralkodónak benyúj­ rancsra. Noha az eredeti uralkodói rendelkezésben tott ák el bí rá lásra a résztvevők nevét, az időpontot még nem esett szó róla, ebben az átiratban már sze­ stb., noha az is igaz, hogy hasonló méretű és jelentő­ repel, hogy a jeles eseményt augusztus 22­re tűzték ségű erődítmény építésébe (épp az elveszett Érsek­ ki. Már csak az emlékérmek hiányoztak, amelye ket újvár ese té ben) utoljára az 1580­as évek elején fogtak szükségesnek nyilvánítottak az alapkő leté tel hez,⁹ és bele. Mégis valószínű, hogy az építkezést felügyelő amelyeket ezért sürgősen el kellett készíttetni. Ezért Feldmarschall Ludwig Radwig Graf de Souches a Haditanács kérte a Kama rát, hogy vagy maga in­ (1608–1683)² e „forgatókönyvnek” megfelelően csele­ téz kedjék, vagy utalják át a szükséges összeget kedett, midőn más egyéb – később még tárgyalandó – Souches­nak.¹⁰

1 Lipótvár építésének kezdetére l.: Domokos György: Adatok biakban: HKR Akt.), l. még: ÖStA KA HKR Prot. Bd. 329. 1665 Li pótvár erődítményének építéstörténetéhez. Hadtörténelmi Köz­ Exp. fol. 387r. s.d. (a továbbiakban: HKR Prot.). le mények, 123. (2010) 4. 839–861. (a továbbiakban: Domokos 4 Az iktatókönyvi sorrend alapján aug. 5–8. között. 2010). 5 HKR Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. s.d., ill. HKR Prot. Bd. 2 Franciául Louis Raduit de Souches, komáromi főkapitány 330. 1665 Reg. fol. 195r. (1664–1668) és a bányavidéki hadügyek irányítója, miután a bá­ 6 Tehát 1665. aug. 8­tól lett hivatalosan Lipótvár,az addigi „Neue nyavidéki főkapitányi szék 1663­tól, midőn az előző főkapitány, Festung an der Waag” elnevezés helyett. gróf Forgách Ádám feladta Érsekújvárat, 1668­ig üresedésben 7 A Lippay számára kiadott parancsra l.: HKR Prot. d.B 330. 1665 volt. Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapi­ Reg. fol. 195v. aug. 8. tány­helyettesek Magyarországon a 16–17. században. (Minta 8 Sajnos, az erre vonatkozó szövegrészt olvasati nehézségek miatt egy ké szülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) egyelőre nem tudjuk értelmezni. Tö r ténelmi Szemle, 39. (1997/2) 257–288. Életére lásd: Broucek, 9 Sajnos, az nem derült ki, hogy milyen formában lett volna szük­ Peter: Louis Raduit de Souches, kaiserlicher Feldmarschall. In: ség rájuk. Jahrbuch der Heraldisch­Genealogischen Gesellschaft „Adler”, 10 ÖStA FHKA HKA HFU r.N. 220. 1665. Konv. Sept. fol. 26–27. 3. Serie, Bd. 8. 1971–73. 123–136. (a továbbiakban: HFU). L. még: HKR Prot. Bd. 330. 1665 Reg. 3 ÖStA KA HKR Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. s.d. (a továb­ fol. 200. aug. 14. 50 Domokos György

Az avatásra kitűzött időpontot, augusztus 22­ét 1. érme felirata, A oldal: azonban Lippay betegsége miatt módosítani kellett.¹¹ DIVO LEOPOLDO AVSTR[IAE] CAES[ARE] Ezzel magyarázható, hogy a Kamara csak szeptember AUG[USTO] PRAESIDIVM LEOPOLDOPOLIS 2­án adott utasítást egy bizonyos Andre Zetto öt vös­ SCYTHICAE LVNAE OPPONEBATVR¹⁶ mesternek Bécsben, hogy készítsen két érmét („Zway középen: Jhrer May[es]t[ä]t Bildnus Pfennig”), egyet aranyból 15­20 dukát (52,4­69,8 g)¹² B oldal: súlyban, egyet pedig ezüstből, a méretnek megfelelő COM[ITE] LVDOVICO DESOVCHES súlyban. Az érméknek a kápolnaszentelésre kitűzött CAMPIMARESCHALLO PRIMA újabb nap, szeptember 16­a előtt hibátlanul el kellett FVNDAM[ENTA] IACENTE Ao 1665. 15. készülniük, majd pedig el kellett azokat juttatni Li­ 7MBR[IS] pótvárra. Nyomatékosan felszólították tehát a mes­ középen: Jhrer May[es]t[ä]t Wapen tert, hogy igyekezzék a munkával.¹³ A mester pedig valószínűleg határidőre átadta az érmeket, miként az 2. érme felirata, A oldal: alapkőletétel is megtörtént az új időpontban, ami ről IMPERANTE LEOPOLDO AVSTR[IAE] azután Souches annak rendje s módja szerint szep­ CAES[ARE] AUG[USTO] PRAESID[IVM] HOC tem ber 20­án jelentést tett Lipót császárnak.¹⁴ LEOPOLDOPOLIS CONTRA TVRCAS Az Udvari Kamara utasításához a szöveg szerint INSTAVRATVM mellékelték a két érme rajzát, amely szerint a mester­ középen: Jhro Khay: M[ajes]t[ä]t Bildnuß nek dolgoznia kellett. Szerencsés módon ezek fenn­ B oldal: maradtak – ellentétben magukkal az érmékkel, ha COM[ITE] LVDOVICO DESOVCHES egyáltalán megvalósultak¹⁵ –, így képet alkothatunk, CAMPIMARESCHALLO PRIMA hogyan nézhettek ki a kész művek (1. kép). FVNDAM[ENTA] IACENTE Ao CHRI[STI] 1665. 16. 7MBR[IS] középen köriratban: CONSILIO ATQVE INDVSTRIA középen: Jhro M[ajes]t[ä]t Symbolum

Sajnos, az iratokból nem derül ki egyértelműen, hogy a két megadott tervezet külön­külön az arany­, illetve az ezüstérmék mintájául szolgál, avagy a két különböző alapanyagú érme azonos lesz, és nyilván az uralkodó majd eldönti, melyik a megvalósítandó terv. A feliratok eltérő szövege és dátuma (??) az utóbbi feltételezést erősíti. Mindenesetre a rajzokon szereplő megjegyzések alapján akár egy rekonstruk­ ció is elvégezhető. A korszakból ugyanis számos, ha­ dieseményekhez köthető emlékérem maradt fenn, amelyek részben a szentgotthárdi csatáról, részben a visszafoglaló háborúk győzelmeiről (Érsekújvár, Buda stb.) szólnak.¹⁷ Ezekről Lipót császár számos portréja ismert, miként címere is ott szerepel néme­ 1. kép A Lipótvár alapkőletételének ünnepségére szánt érme lyik érmén.¹⁸ Nagyobb kérdés, hogy mit érthettek két tervezete, 1665 „szimbólum” alatt. Erre esetleg megfelelhet egy né­

11 HKR Prot. Bd. 329. 1665 Exp. fol. 424. szept. 5. Souches a Ha­ 13 HFU r.N. 220. 1665 Konv. Sept. fol. 20–21. szept. 2. ditanácsnak. Feltehetően ehhez kapcsolódnak a következő, dá­ 14 HKR Prot. Bd. 329. 1665 Exp. fol. 441r. szept. 20., ill. HKR Prot. tum és, sajnos, érdemi tartalom nélküli iktatókönyvi bejegy­ Bd. 330. 1665 Reg. fol. 311. szept. 26. zések, ugyancsacsak valószínűleg szeptember elejéről: uo. fol. 15 Dr. Sallay Gergely, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Numiz­ 430. Lippai érsek a Haditanácsnak; uo. fol. 435. Souches a Ha­ matikai Gyűjteményének vezetője szerint – legalábbis jelen­ ditanácsnak. leg – nincs tudomásunk fennmaradt példányról. Dr. Sallay 12 1 dukát = 0,006233 bécsi font. Litrow, J. von: Handbuch der Gergely nek a dolgozathoz nyújtott önzetlen segítségéért ezúton vorzüglichen Münzen, Maße und Gewichte zur Vergleichung mondok köszönetet. mit denen des österreichischen Kaiserstaates. Wien, 1865. 68. 16 A „Scythiae Lunae” a kelet felől a félhold alatt támadó oszmá­ Mivel 1 bécsi font = 0,56006 kilogrammal, így pontosan kiszá­ nok allegóriája. mítható, hogy 1 dukát = 34,91 grammal. Bogdán István: Magyar­ 17 G. Héri Vera: A törökellenes háborúk emlékérmei. Budapest, országi hossz­ és földmértékek. 1601–1874. Budapest, 1990. 2009. 61. passim (a továbbiakban: G. Héri 2009). 442–444. 18 A címer lehetett a Habsburg család ősi jelképe, za arany alapon Az emlékéremtől a kapufeliratig 51

hány alkalommal felbukkanó motívum, a koszorús tatást kért a tervekről. Hogy a dokumentumok elju­ „L” betű, olajágak között.¹⁹ tottak­e a pápához, és a támogatásból megvalósult­e Mint már említettem, Souches ominózus jelenté­ valami, azt még további kutatásokkal kell tisztázni. sében a kápolnafelszentelés és az alapkőletétel Az viszont biztos, hogy Lipót nem döntött a véd mű­ ügyével párhuzamosan más témák is szerepeltek, vek elnevezéseiről, ezt későbbre halasztotta, csupán amelyek viszont érdekesen vezetnek át az erőd épí­ annyit határozott, hogy az egyik kapu a „Chisiana” tésének lezárultához. Jelesül arról van szó, hogy nevet viselje.²² Souches ekkor, 1665 augusztusában beküldte a vár Az uralkodói halasztás pedig meglehetősen hosz­ alaprajzát és leírását is, bennük a bástyák és a kapuk szúra nyúlt. A téma ugyanis legközelebb csak akkor neveivel,²⁰ hogy az uralkodó hagyja jóvá. A kapuk­ került elő, midőn Ryth ezredes, Lipótvár parancsno­ nak a Porta Alessandrina és Porta Gonzaga, a hat ka²³ 1673 júniusában jelentette, hogy mindkét kapu bástyának a Ghigi, Ungeria, Boemia, Moravia, Silesia a terveknek megfelelően elkészült, csak a föléjük és Austria nevet javasolta.²¹ A névadásból kettő bi­ szánt betűket kell még kiönteni. Ehhez mellékelte zonyosan nem tekinthető véletlennek, mivel az alap­ a betűk magyarázatát, vagyis azt a szöveget, amely rajzra és a leírásra épp azért volt szükség, mert Lipót szöveg sza vainak kezdőbetűit a kapuk fölé elhelyez ni a pápától, a híres Chigi bankárfamíliából származó javasolta. Egyben jelezte, hogy a bástyák is elérték VII. Sándortól (1655–1667) remélt anyagi támogatást a vég ső magasságot és védhető állapotba kerültek, az erőd felépítéséhez. Az egyházfő azonban előzőleg így ezeknek is ideje nevet adni. Mindkét ügyben pa­ meg akarta ismerni, mire is ad pénzt, ezért tájékoz­ rancsot várt.²⁴

vörös oroszlán koronával (http://hu.wikibooks.org/wiki/C%­ miért az egyik kapu kapta ezt a nevet a bástya helyett, mely C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Habsburg _c%­ utóbbi mégiscsak tekintélyesebb, és főként fontosabb része az C3%ADmer), a Lipót által használt középcímerre l.: http://hu. erődnek, mint a kapu. A döntésre l. a Haditanács által az ural­ wikibooks.org/wiki/C%C3% ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/ kodónak készített feljegyzésre rávezetett határozatot. HKR Ausztria_c%C3%ADmere, ill. http://hu.wikibooks.org/wiki/ Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. aug. 8. L. még: HKR Prot. Bd. F% C3%A1jl:Habsburg_I._Lip%C3%B3t.png (a letöltések ideje: 330. 1665 Reg. fol. 195r. aug. 8. 2010. márc. 31.). 23 Lipótvár építésének kezdetén a Souches­ezred őrnagya (Obrist 19 G. Héri 2009. 75. 139. érme, 76. 140. érme. Wachtmeister). HKR Prot. Bd. 329. 1665 Exp. fol. 75., uo. Bd. 20 HKR Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. s.d. A nevek ugyan nem 331. 1666 Reg. fol. 29. febr. 16. Lipótvári kinevezési okmánya a Souches által írott levélben szerepelnek, hanem két, e levél eddig nem ismert. Ugyanakkor 1666. febr. 22­én David Schil­ mellett, ugyanezen jelzet alatt megőrződött iratban. Az egyik ling morvaországi élelmezési biztos (Proviantkommissar) pa­ német nyelvű, és számozott felsorolásban tartalmazza a li pót­ naszt emelt „Obrist wachtmeister Johann Michel Ryth, So in vári erőd építményeit, így erősen valószínű, hogy egy, az ira­ LeopoldtStatt ligt” ellen a Lipótvár, Nyitra és Sempte élelmi­ tok mellől ma már hiányzó terv vagy alaprajz magyarázó szö­ szerkészleteiben tapasztalt fogyatkozások miatt. HFU r.N. vege lehetett. A másik irat olasz nyelvű, és nemcsak Lipótvár, 221. 1666. Konv. Febr. fol. 187., 191. Ezt a megnevezést ponto­ hanem Sempte és Gutta erődítményeinek az előzőhöz hason­ sítja Georg Kielman építési írnok 1666. márc. 25­én kelt pana­ ló jellegű leírását tartalmazza. Talán ez lehetett a pápának ké­ sza, mely szerint Johan Michael Ryth „zu Leopoldstadt kom­ szített anyag alapja. Megjegyzendő azonban, hogy a bécsi Ha­ mandierende Obrist Wachtmeister des Löb[lichen] Graf de dile véltár Térképgyűjteményében található egy, az iratokkal Souchischen Regiment” elvett az építési pénzből. HFU r.N. 221. azonos jelzetű lipótvári alaprajz, amelynek feliratai, jelzései 1666. Konv. März fol. 113., 116. Tehát mindenképp az előbbi azon ban egyik irathoz sem passzolnak. ÖStA KA Kartensamm­ időpont előtt vagy körül lett várparancsnok. Ezzel egybevág, lung K VII k 209­900 (a továbbiakban: Kartensammlung). Itt hogy Ryth ugyancsak 1666 márciusában a Haditanácshoz for­ persze belekapaszkodhatunk a Souches­levél szövegébe, mely dult a lipótvári parancsnoki állás ügyében. HKR Prot. Bd. 329. szerint úgy adta be az iratokat, hogy azon az uralkodó tudjon 1666 Exp. fol. 125. Ezredesi kinevezésére l.: HKR Prot. Bd. 334. változtatni (l. a köv. jegyzetet), s elképzelhető, hogy a rajzról 1668 Reg. fol. 279. nov. 16. és fol. 281. nov. 20. ezért hiányoznak épp a bástyák és kapuk nevei. L. még: HKR 24 HKR Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. Nem tévedés, az 1673. Prot. Bd. 329. 1665 Exp. fol. 386v. jún. 13­án Lipótvárott kelt irat egy 1665­ös jelzet alatt maradt 21 Souches szó szerint ezt írta: „Ewer Kay[serliche] May[es]t[ä]t fenn. L. még: HKR Prot. Bd. 343. 1673 Exp. fol. 576. júl. Ryth lege allerunterthänigst Hierbey einen entwurf der Neüen Ves­ hamarosan újra írt az ügyben a Haditanácsnak, de a rövid ikta­ tung bey Freystattel vndt Gutta mit ordentlicher Beschreibung tókönyvi bejegyzésből a tényen kívül semmit sem tudunk meg. wie solche von Jhro Päpstl[ichen] Heyligkeit verlanget worden, Uo. fol. 595. júl. 21. Megjegyzem, Ryth 1673. ápr. 12­én kelt vmb wann Ewer Kay[serlichen] May[es]t[ä]t diese Ordnung építési jelentésében és az ahhoz mellékelt, fennmaradt térké­ vnd Nahmen Allergnädigist placidiren, alßdann die rechte pen is csak betűk jelölik a védműveket. HKR Akt. 1673 April Abriß sauber notiren vndt überreichen könne.” HKR Akt. 1665 No. 89. Exp., ill. Kartensammlung G I h 393­900. Ugyanakkor August No. 21. Exp. s.f. s.d. A Souches­nak a pápa kérése nyo­ ezen 1673 júniusából származó jelentés mellett is megtaláljuk mán címzett uralkodói parancsra l.: HKR Prot. Bd. 330. 1665 a Souches­éval azonos neveket tartalmazó, számozott listát, Reg. fol. 170r. júl. 9. feltehetően egy újabb hiányzó térkép mellékletét. 22 Valószínű, hogy a „Chisiana” a „Chigi” név torzulása. Olvasata azonban mindkét esetben egyértelmű. Nem világos továbbá, 52 Domokos György

2. kép Lipótvár kapujának terve a felirattal, 1673

A mellékletben szereplő felirattervezet a kö vet­ tanács még aznap továbbította Ryth ezredesnek az kező:²⁵ azonos értelmű parancsot.²⁷ Megint csak azt gondolhatnánk, minden rendben, LEOPOLDVS PRIMVS DEI GRATIA a kapufelirat hamarosan el készül, a helyére kerül, ROMANORVM IMPERATOR SEMPER és ezzel véget ér – legaláb bis hivatalosan – az erőd AVGVSTVS építése. Termé sze tesen nem így történt. HVNGARIAE BOEMIAEq[ue] REX ARCHIDVX Az építkezés történetében immár soka dik hasonló AVSTRIAE HOC FORTALITIVM EXSTRVI jellegű vita bizonyos, a li pót vári katonai és gazdasági CVRAVIT ANNO M.DC.LXV. vezetés között régóta fennálló hatásköri ellentétekre vezethető vissza. Az előbbi ugyanis a Ha ditanács, az A javaslat, benne a kapu tervével (2. kép), csaknem utóbbi az Udvari Kamara irányítása alá tartozott. Ef ­ pontosan egy hónap múltán, július 12­én került Lipót féle problémák ter mészetesen min den ma gyaror szá gi császár elé.²⁶ A felterjesztésből kiderül, hogy a Hadi­ erő dítményben előfordul tak, de a helyzet épp Lipót­ tanács felkérte a kancelláriát, nézzen utána, mi tör­ váron még inkább feszült lehetett, mivel itt az építke­ tént korábban ebben az ügyben, és ott meg is találták zés irányítása döntő mértékben a Kamara kezében Souches fentebb említett, 1665 augusztusának elején ös sz pontosult, még annak katonai vonatko zásaiban iktatott levelét. Abból pedig megállapították, hogy Li­ is. A lipótvári császári építési hivatal élén is a Ka ­ pót akkor csak az erőd nevéről és az egyik kapu le­ ma ra kinevezettje, Otto Fer di nand Gottlieb Graf von hetséges nevéről (Porta Chisiana) döntött. Az újabb Volckra ka marai tanácsos állt, aki épp egy ilyen ha­ császári határozat szerint „ami a betűket illeti, marad­ tásköri vitát követő vizsgálat után vette át az emlí­ hat ennyiben, a bástyák nevei ügyében azonban a Ha­ tett posz tot.²⁸ Volckra a csá szár tól kapott instrukció ja ditanácsnak még tovább kell gondolkod nia”. A Ha di­ értelmé ben teljha talommal rendelkezett az építési

25 HKR Akt. 1665 August No. 21. Exp. s.f. Grenzfestungen in Ungarn im 16. und 17. Jahrhundert. Ka ta log 26 HKR Akt. 1673 Juni No. 129. Exp. s.f. s.d. A júl. 12­i dátum a rá­ der Ausstellung im Österreichischen Staatsarchiv 14. März – 31. vezetett császári határozaté. Az irathoz eredetileg mellékelték Mai 2001. Budapest – Wien, 2001. 25. Az e helyütt megadott a kapu rajzát, amit azonban sajnálatos módon kiemeltek ere­ jelzeten azután sikerült meglelni e rajzot, amiért Dr. Balla Tibor­ deti helyéről és a Térképgyűjtemény G VII szekciójába helyez­ nak és Dr. Pollmann Ferencnek külön is köszönetet mondok. tek át, ahol azonban a megadott számon nem található. Ugyan­ 27 Érdekes módon ennek egy másolata őrződött meg az Udvari akkor a rajz szerepelt egy 2001­ben megrendezett kiállításon, Kamara iratai közt: HFU r.N. 244. 1673 Konv. Aug. fol. 141. júl. melynek katalógusában megtaláljuk a rajzon látható kapu fel­ 12. L. még: HKR Prot. Bd. 344. 1673 Reg. fol. 292. júl. 12. iratot, ami értelemszerűen egyezik az iméntivel. Pálffy Géza: 28 Arra nézve, hogy miként lett Volckra Lipótvár építésének irá­ Gemeinsam gegen die Osmanen. Ausbau und Funktionen der nyítója, l.: Domokos 2010. 847–850. Az emlékéremtől a kapufeliratig 53

a saját tervezete alapján készíttesse el. Volckra gon­ dosan mellékelte a Ryth­féle felirat mintáját is: L. I. D. G. R. I. S. A. H. B. R. A. A. H. F. E. C. A. M.DC. LXV.³⁶ Mint ezen irat címzéséből egyébként kiderül, ezt maga Ryth adta át a lipótvári építési hivatalnak,³⁷ és valóban megegyezik a Haditanácsnak küldött szö veg­ gel (l. fentebb). Volckra ezen újfent felháborodott, mi­ vel Ryth ismét arra vetemedett, hogy a Volckrának alá­ rendelt lipótvári építési hivatalnak az Udvari Ka ma­ rától kapottal ellenkező parancsot adjon. Ezt ő mél tat­ lannak találta, mert mint írta, eszerint Ryth nemcsak őt, hanem a Kamarát sem respektálja. Felhívta továb­ bá figyelmet, hogy a császári parancs, vagy is a szá­ 3. kép A bécsi Kärtnertor 1858­ban mára kiadott instrukció világos, vagyis Ryth a li pót­ vári építési tiszteknek nem parancsolhat, csak a Ka­ ügyek terén.²⁹ Feltehető, hogy ezért vette külö nö sen mara, illetve ebből következőleg Volckra. Ezért Ryth rossz né ven, hogy Ryth a kapufelirat felterjesztésével parancsát nem hajtják végre. beleavat kozott a dolgába. Volckra részletesen sorra vette, milyen hibákat vé­ Ehhez képest Volckra jelentését újabb hónap múl­ tett Ryth a szövegjavaslatában. Először is hiányzik tán, augusztus 11­én iktatták a Kamaránál.³⁰ Ebben a „G” betű, amely a „Germaniae”­t jelenti, amely a felirat mellett más kérdésekkel is foglalkozott. Leg ­ pedig része a császári titulusnak és a Kärtnertor felett fontosabb megállapítása az, hogy az erőd még abban is látható. Továbbá Ryth, midőn meghatározta a fel­ az évben befejezhető, ha a Kamara elegendő pénzt irat méretét,³⁸ vagyis hogy az első két betűt 2 collal tud szerezni a munkálatokra. A felirattal kapcsolat­ nagyobbra kell méretezni, mint az utána jövőket, meg­ ban tudatta a Kamarával, hogy szerinte csak a szoká­ feledkezett arról, hogy a harmadik betű, a „D”, amely sos betűket helyezzék fel, amelyek a császári titulust az Istent jelenti, márpedig ezt a császár a vele szüle­ jelölik, azonos nagyságban és méretben, hasonlóan tett vallásos buzgalma folytán nem tűrné el, és efféle a bécsi új Kärtnertorhoz (3. kép),³¹ és ugyanazon mes­ máshol sincs gyakorlatban. tertől, aki a Kärtnertor feliratát készítette. Ennek min­ táját mellékelte: L. D. G. R. I. S. A. G. H. B. R. A. A. M.D C. LXV., azaz: Leopoldus Dei Gratia Romanorum Imperator Semper Augustus Germaniae Hungariae Bohemiae Rex Archidux Austriae.³² Az évszámot azonban 1673­ra változtatná, mert a kaput ebben az évben állították fel. Jelezte, hogy az erőd építésének kezdetét és végét jelentő évszámokat külön emlék­ kövön fogják megörökíteni. Ezek után következett a panasz. Volckra leírta, hogy amikor mindezt Ryth ezredes várparancsnok meg­ tudta,³³ beleszólt az ügybe, amihez pedig álláspontja szerint a katonáknak semmi közük sincs. Utal a Ryth által felterjesztett felirattervezetre,³⁴ amire a Ha di ta­ nácstól azt a parancsot kapta,³⁵ hogy a kapufeliratot 4. kép Lipótvár kapuja napjainkban

29 Instrukciója 1669. márc. 6­án készült, és nem csak az építési, 32 Uo. fol. 139. hanem a gazdasági ügyekben is felhatalmazást adott Volck rá­ 33 Ebből a fordulatból kiderül, hogy Volckra már Ryth előtt foglal­ nak. HFU r.N. 227. 1669 Konv. März fol. 28–38. Hogy a helyzet kozott a kérdéssel, de ennek az iratnak eddig nem találtam nyo­ mennyire bonyolult volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mát. Talán a kamarai iktatókönyvek átvizsgálása segít majd. az eredeti instrukcióhoz a Haditanács és Udvari Kamara közös 34 L. a 24. jegyzetet. ülésének határozatai szerint további kiegészítéseket fűztek. 35 L. a 27. jegyzetet. Uo. fol. 39–67. 36 HFU r.N. 244. 1673 Konv. Aug. fol. 140. 30 HFU r.N. 244. 1673 Konv. Aug. fol. 142–145. (az irat eredeti sor­ 37 „Buechstaben, wie solche herr obrist Rith einem Hochlöb­ rendje: fol. 142., 144., 143., 145!). [lichen] Kay[serlichen] Hof Kriegs Rath vberraicht vnd dem 31 http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons /8/83/ Leopoltstatt[ischen] Pauambt intimirt hat.” Uo. K%C3%A4rntertor_alt_innen_1858.jpg (letöltés dátuma: 2011. 38 „Diese Erste Zwey Buechstaben seint 9 Zohl hoch, die andern febr. 20.). A felirat betűi, ha nehezen is, de kisilabizálhatóak, és alle nebens der JahrZahl 7 Zohl hoch, darzue 21 Puncten Zu­ megegyeznek a Volckra alábbi javaslatában szereplőkkel. machen seint.” Uo. 54 Domokos György

A következőkben Volckra kifogásolta a H. F. S. C. a következő felirat látható: L. I. D. G. R. I. S. A. H. B. R. betűket, mondván, hogy ez bizonyosan a „Habspurg Kétoldalt, az oszlopfőkön: Anno 1669 (4. kép).⁴⁰ Bár Flandriae Electus Comes” rövidítése. Példának hozta a felirat eredetiségét egyelőre nehéz lenne eldönteni, fel, hogy ezek nem szerepeltek a Kärtnertor feliratán, ám így az az érdekes, de nem meglepő helyzet állt elő, ráadásul feleslegesek is. Magyarázólag hozzáfűzte, hogy végül sem Ryth, sem Volckra elképzelése nem hogy nem kell a teljes császári titulust felírni, mert valósult meg, és a címer sem került (?) a betűk közé. akkor felirat betűi túl közel kerülnek egymáshoz, rá­ Még érdekesebb az évszám, mivel jelen ismereteim adásul eszerint Ryth elfelejtette, hogy a betűk közé, szerint 1669­ben még nem foglalkoztak a fenti kérdé­ középre kerül a császári címerpajzs a sassal. Volckra sekkel, és a kapuk építésére is 1670­ben kötöttek szer­ ezen kifogása annál is érdekesebb, mivel Ryth ere­ ződést a kőfaragóval.⁴¹ deti szövegében a négy betű feloldása egészen más: A bástyák és kapuk elnevezése is furcsán alakult. „Hoc Fortalitivm Exstrvi Cvravit”. Bár számos későbbi alaprajz és forrás áll rendelke­ Végül, szerintem már csak a kötözködés kedvéért, zésünkre, ezeken nem találjuk a bástyák neveit, csu­ fel hívta a figyelmet, hogy a „L. I.”­ből [Leopoldus pán betűkkel vagy számokkal jelölték e védműveket. Pri mus] az „I.” felesleges, ami nyilván azért nincs ott A kapuk is más névvel fordulnak elő: a 18. századi a Kärtnertoron sem, mert mindenki tudja, hogy eddig felméréseken rendre Freistadtler Tor [Galgóci kapu], csak egy Lipót császár volt és van, és majd a többieket illetve Neustadtler Tor [Újvárosi kapu] szerepel. kell számozással az elsőtől megkülönböztetni.³⁹ Lipótvár erődítménye ma is áll, és a modern tech­ Legnagyobb sajnálatomra, itt véget ért a történet. nika segítségével űrfelvételről tanulmányozható. Sorsa Az idézetteken kívül mindeddig sem korábbi, sem ké­ azonban nem valami fényesen alakult. Az 1848–1849. sőbbi dokumentumot nem találtam az ügyre vonat­ évi forradalom és szabadságharc leverése után bör­ kozóan. Pedig érdekes lenne megtudni, mi lett a vég ső tönné alakították, és eme funkciója tudtommal csak határozat a felirat ügyében. Nos, ha ez esetleg nem egy­két éve szűnt meg. Most hasznosításra vár. Csak is derülne ki, az internet segítségével megtalálhatjuk remélhetjük, hogy Lipótvárnak nemcsak múltja, de a kapu jelenlegi állapotáról készült képet, amelyen jövője is van.

RÖVIDíTÉSEK

ÖStA Österreichisches Staatsarchiv FHKA HKA HFU Finanz­ und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn r.N. rote Nummer Konv. Konvolutum HKR Akt. Akten des Wiener Hofkriegsrates KA Kriegsarchiv HKR Prot. Protokollen des Wiener Hofkriegsrates Exp. Expedit Reg. Registratur fol. folio s.f. sine folio s.d. sine dato

39 Ehhez képest pl. számos emlékérmen szerepel a számozás. 41 HFU r.N. 229. 1670 Konv. Mai fol. 25–26. 1670. ápr. 23. Megálla­ G. Héri 2009. 61. passim. podás Graf Volckra és Bernhard Jullini Steinmetzmeister közt 40 http://en.wikipedia.org/wiki/File:Leopoldov_prison_­_ a várkapu építéséről. entrance_gate.JPG (a letöltés ideje: 2010. április 7.). 55

Fülöp András A­GYÖNGYÖSI­KÁLVÁRIA­„ERŐDÍTÉSE”

Gyöngyös nyugati határában, a gyöngyöspatai or­ szág­út­mellett­emelkedő­dombon­található­a­város­ műemléki­védelem­alatt­álló­kálváriája.­Az­északnyu­ gat–délkeleti­irányban­húzódó­dombháton­egy­nagy­ jából­trapéz­alaprajzú­telken­helyezkedik­el­az­épü­ letegyüttes,­melynek­magját,­egy­–­a­mai­formájában­ a­19.­század­második­felében­emelt­–­kereszt­alap­ rajzú­kálváriatemplom­alkotja (1. kép).­A­telket­rész­ ben­téglafal,­részben­drótkerítés­határolja,­délkeleti­ irányból­pedig­a­19.­század­első­évtizedeiben­épített­ remetelakás­zárja­le,­melynek­középrésze­fölött­a­kö­ zelmúltig­egy­torony­emelkedett.­Ebből­az­irányból­ egy­sávozott­díszítésű,­kosáríves,­kőkeretes­kapu­ve­ zetett­a­boltozott­toronyaljba,­onnan­az­udvarba,­míg­ egy­másik­kapu­ma­az­északkeleti­kerítésfalon­is­nyí­ lik.­Az­udvar­két­oldalán­részben­a­kerítésfalban,­rész­ ben­pedig­a­templom­mögé­kanyarodva,­szabadon­ álló­helyzetben­sorakoznak­a­téglából­falazott,­kan­ nelúrázott­pilaszterek­által­keretezett,­szegmensíves­ oromzattal­lezárt­stációk. A­ kálvária­ érdekessége,­ hogy­ az­ udvarán­ két­ ol­ dalt­ egy­egy­ szabadon­ álló,­ manzardtetővel­ fedett­ kis­„kör­kápolna”­található­(2–3. kép).­Annak­ellenére,­ hogy­e­két­külön­álló­építmény­meglehetősen­szer­ vetlenül­helyezkedik­el­az­épületegyüttesben­–­sőt­ ilyen­hely­zetben­álló­körkápolnákra­nincs­is­példa­ hazai­ kál­vá­riáinknál¹­–,­ nemigen­ keltettek­ különö­ sebb­ feltűnést.­A­ szakirodalom­ megjegyzés­ nélkül­ hagyta­azt­a­régóta­ismert,­19.­század­eleji­leírást­is,­ 1. kép­A­ gyöngyösi­ kálvária­ helyszínrajza.­ 1.­ 1730­ körül;­ mely­ezeket­az­építmé­nyeket­rundella­(rondella)­né­ 2–5.­18.­század­második­fele–1879;­5.­1878–1879. ven­emlegeti.­Igaz,­a­dél­re­eső,­bal­oldalon­állóban­ Rajz:­Arnóti­Zsuzsa ekkor­oltárt­írnak­le,²­és­egy­kőből­faragott­szószék­ kel­is­ bővítették­ –­ a­ rávésett­ évszám­ tanúsága­­ sze Az­épületegyüttes­műemléki­kutatására­2007­szep­ rint­–­1810.­május­25­én.­Az­egyik­építmény­esetében­ temberétől­ került­ sor,­ mégpedig­ egy­ szomorú­ ese­ tehát­(legalábbis­ekkor)­indokolt­nak­is­tarthatjuk­ mény­apropóján.­2001­októberében­villámcsapás­kö­ a­kör­kápolna­elnevezést.­Ám­a­rondella­szónak³­e­he­ vetkeztében­ledőlt­a­remetelak­fölötti­torony,­és­rázu­ lyütt­való­használata­mindenképpen­furcsán­hat,­és­ hant­az­alatta­álló­épületre,­mely­életveszélyessé­vált.­ további­magyará­zatra­szorul. Ahhoz,­hogy­az­összedőlt­épületrészek­újjáépít­hetők­

1 Máig­az­egyetlen,­összefoglaló­igényű­szakirodalom­a­témára­ 3 A­rondelláknak,­mint­védműveknek­az­erődítésben­betöltött­sze­ vonatkozóan:­Szilágyi­István:­Kálváriák.­Budapest,­1980.­(a­to­ repéről,­formai­jellegzetességeiről­legújabban,­további­gazdag­ vábbiakban:­Szilágyi­1980). szakirodalommal:­Feld­István:­Ágyúvédművek­a­16.­század­első­ 2 Baranyai­Béláné:­Gyöngyös,­Damjanich­u.­15.­Kálvária.­In:­He­ felének­erődítményépítészetében.­Tévhitek,­kérdések,­kutatási­ ves­Megye­Műemlékei.­III.­Szerk.:­Dercsényi­Dezső­–­Voit­Pál.­ feladatok. Studia Agriensia, 27.­(2008)­175–196.­182–186.­(a­továb­ Budapest,­1978.­36–39.­(a­továbbiakban:­Baranyai­1978). biakban:­Feld­2008). 56 Fülöp­András

legyenek,­a­falakat­előbb­részben­vissza­kellett­bon­ ­váltó­haldoklásának­méltó­felidézését,­a­rendsze­res­ tani,­mely­dokumentálás­mellett,­kutatói­felügye­let­ imád­­kozást,­tagjai­lelki­támaszt­nyújtottak­a­betegek­ tel­zajlott;­ennek­során­a­remetelakás­és­környezeté­ és­haldoklók­számára.⁶­Ismeretes­a­társulat­lel­ki­gya­ nek­építési­periodizációja­rögzíthető­volt.­Vizs­gá­ló­ korlatos­könyvecskéje,­mely­alapításuk­után­nem­sok­ dá­sunkat­ugyanakkor­kiterjesztettük­az­említett­két­ ­kal,­1672­ben­Lőcsén­jelent­meg­nyomtatásban,­„Lel­ki­ kis­kör­alakú­építményre­is,­így­ma­már­többet­tu­ virágos­kert”­címmel.⁷­A­társulat,­akárcsak­másutt­az­ dunk­egykori­szerepükről,­az­alábbiakban­ezt­fogjuk­ országban,­Gyöngyösön­is­a­jezsuiták­oltal­ma­alatt­ körüljárni.⁴ jött­létre,­ugyanakkor­a­rendhez­fűződő­kez­deti­viszo­ nyukról­csupán­annyit­tudunk,­hogy­nem­lehetett­ hosszú­életű.­1679­ben­ugyanis­Thököly­csapatai­el­ Történeti adatok kergették­az­akkor­már­közel­fél­évszázada­itt­élő­je­ zsuitákat­a­városból,⁸­ami­vélhetően­a­társulat­életére­ A­kálváriát­a­gyöngyösi­„Úr­Dombján”­1721­ben­ál­lí­­ is­kihatással­volt.­ totta­fel­az­Agonia­társulat­(Congregatio Agoniae Chris­ A­Rákóczi­szabadságharc­végén,­ahogy­a­jezsuiták­ ti).⁵­Egy­sokszor­idézett­forrás­szerint­a­társulat­még­ visszatérhettek­a­városba,­rögtön­életre­kelt­az­Ago­ a­török­időben,­1670­ben­alakult.­Célul­tűzte­ki­a­Meg­ nia­társulat­is.­Almásy­Ág­nes­megújításában­1712­ben­ ismét­ki­ad­­ták­a­congregatio­korábbi­ lel­ki­gya­­kor­la­tos­könyvecskéjét,­mely­ tar­tal­­maz­­za­a­társulat­kalendáriumát,­ regu­láit,­imád­ságait.⁹­Kiderül­ belőle,­ hogy­a­ta­gok­nak­a­különféle­körmene­ teken­való­részvételt­kifejezetten­köte­ lezővé­tették,­a­hos­­szú­böjt­idején­pe­ dig­Gyön­gyös­soly­mos­ra­kellett­ellá­to­ gat­ni­uk.­Vá­rosi­kálváriáról­egyáltalán­ nem­esik­szó,¹⁰­ami­arra­utal,­hogy­a­ mai­kálváriának­nem­volt­előzménye.­ A­ társulat­ kapcsolata­ hamarosan­ meg­­­­romlott­a­felettük­atyáskodó­je­zsu­ ­i­­­ták­kal.­A­vita­köztük­éppen­a­gyön­ gyö­si­ kálvária­ felépítése­ körül­ rob­ bant­ki,­vé­gül­a­megye­főpásztora­az­ Ago­nia­tár­su­lat­nak­engedélyezte­ az­ építést.­Mind­­azonáltal­a­társulat­hiva­ talos­ egy­házi­megítélését­ jól­ tükrözi­ egy­ ké­sőb­bi­forrásunk,­ mely­ szerint­ 2. kép­Gyöngyös.­A­kálváriatemplom­és­a­keleti­kör­alakú­építmény­dél­­ bár­a­püs­pök­nem­hagyta­jóvá,­de­„az­ nyu­gatról.­Fotó:­Fülöp­András zal,­ hogy­ nem­ vesz­ ró­luk­tu­do­mást,­

4 Ezúton­mondok­köszönetet­Héczey­Markó­Ágnesnek­a­hely­ pest,­1879.­1139.;­a­gyöngyösi­konfraternitást­és­lelkigyakorla­ színi­munkákban­és­Jankovics­Norbertnek­az­illusztrációk­ösz­ tos­nyom­tatványát­idézi:­Gyulai­Éva:­A­jezsuiták­sárospataki­ szeállításában­nyújtott­segítségéért. Ago­nia­kongregációja­a­17.­században­I.­Egyháztörténeti Szemle, 5 Magyar­Országos­Levéltár­(továbbiakban:­MOL)­Mikrofilmtár­ 10.­(2009/1)­3–31.,­19–20.,­47.­jegyzet. 1787.­d.­Canonica­Visitatio­1746.­f.­11.;­1788.­d.­Canonica­Vi­si­ 8 Szakály­Ferenc:­Gyöngyös­gazdasági­és­társadalmi­változásai­ tatio­f.­437.;­219050.­d.­Canonica­Visitatio­1810.­p.­47.­ a­török­korban.­In:­Tanulmányok­Gyöngyösről.­Szerk.:­Havassy­ 6 A­nevezett­irat­a­társulat­latin­nyelvű­„jegyzőkönyve”,­melyre­ Péter­–­Kecskés­Péter.­Gyöngyös,­1984.­147–178.,­175. többen­hivatkoznak,­ám­sajnos­a­forráshely­megjelölése­nélkül.­ 9 Az­újra­kiadott­könyvecske­Ordódy­János­nevén­vonult­be­a­ L.­pl.­Ethei­Sebők­László:­Gyöngyös­és­vidéke­története.­Gyön­ hazai­könyvészetbe:­Lelki­virágos­kert­az­Mennyei­Udvar­Tisz­ gyös,­1880.­176.­(a­továbbiakban:­Ethei­Sebők­1880).­A­társulat­ teleteiről,­ mellyet­ A’­ Kertben­ Halálra­vált,­ és­ a’­ Kereszt­fán­ ról­ megemlékezik:­ Lénárt­ Andor:­ Vallásos­ konfraternitások­ meg­hólt­Jesus­Titulussa­alatt­virágzó­Gyöngyösi­Congregatio,­ Gyön­gyösön­a­XVI–XVII.­században.­Archívum,­2.­(1974)­33–46.,­ az­üdvösséges­Halált­szomjúhozó­Hiveknek­ki­nyittatott,­és­ 38.;­Kecskés­Péter:­Vallásos­társulatok­Gyöngyösön. Ház és Em­ ujonnan­Nemes­és­Nemzetes­Almasi­Agnes­megujíttatott.­Nagy­ ber, 10.­(1995)­145–163;­az­Agonia­társulatok­kialakulásáról­ál­ szombat,­1712.­6–7.­(a­továbbiakban:­Ordódy­1712). talában:­Juhász­Miklós­Sch.­P.:­Magyarországi­konfrater­ni­tás­­ok­ 10 Annak­ ellenére­ sem­ állt­ itt­ korábban­ kálvária,­ hogy­ az­ „Úr­ a­barokk­korban.­Katholikus Szemle,­1944.­június.­161–169.,­165. dombja”­földrajzi­név­már­ezt­megelőzően­is­létezett.­Így­pl.­ 7 Szabó­Károly:­Régi­magyar­könyvtár­I.­Az­1531–1711.­meg­je­ 1654­ben­említik­–­különösebb­megjegyzés­nélkül­–­az­oda­ve­ lent­ magyar­ nyomtatványok­ könyvészeti­ kézikönyve.­ Buda­ zető­utat.­MOL­E­152­Acta­Jesuitica­24.­d.­Fasc.­1.­Nr.­3.­f.­1. A­gyöngyösi­kálvária­„erődítései” 57

3. kép­Gyöngyös,­kálvária.­A­déli­kör­alakú­építmény,­oldalá­ 4. kép­Részlet­Gyöngyös­város­térképéről.­MOL­Orczy­cs.­lt.­ ban­az­utólagos­szószékkel.­Fotó:­Fülöp­András­ S­21.­Nr.­31.­Reprodukció:­Czikkelyné­Nagy­Erika megtűri”­őket.¹¹­Az­épít­kezések­anyagi­hátterét­alig­ ták­(duobus sacellis… ex parte im perfectis for ni cati operis ha­nem­a­kiterjedt­tag­ság­teremtette­meg,­köz­tük­olyan­ auctus).¹⁴­1727­ben­beszámolnak­arról,­hogy­két­tor­ nagy­tekintélyű­nemesek,­mint­Almásy­János,­Ágnes,­ nyot (turres binas)­emeltek­a­kálváriadombon,¹⁵­ám­ Ferenc­vagy­Koháry­István.­Az­alapkőletételre­1721.­ hogy­ezek­pontosan­mihez­tartoztak,­nem­tudjuk.­ április­4­én­került­sor,­a­kálváriát­még­az­év­szeptem­ A­kö­vetkező­években­minden­esetre­nekiálltak­egy­kő­ ber­14­én­Gyetvay­Mihály­egri­kanonok­és­gyöngyösi­ kerítés­építésének,­1730­ban­a­terület­már­félig­fal­­lal­ plébános­szentelte­fel.¹² volt­bekerítve­(muro semi cinctus).¹⁶­A­további­épít­­ke­ Ezt­követően­a­forrásokból­az­épületegyüttes­állan­ zé­­sekről­nincsen­adatunk,­csupán­a­kálváriahegy­fa­ dó­bővítése,­átépítése­következtethető­ki.­Ezen­épü­ lainak­javításáról­tesznek­említést­1741­ben.¹⁷­A­kő­­ke­ letek­egy­része­ma­már­nincs­meg,­és­egyelőre­ne­he­ ­rítés­a­18.­század­közepére­azonban­valószínűleg­tel­ zen­rekonstruálható­a­stációk­eredeti­helye,­prog­ram­ jesen­elkészült.­Az­épületek­elhelyezkedéséről­ugyan­ ja­is;­annyi­bizonyosnak­látszik,­hogy­ez­utóbbi­is­ ­­­­is­rendelkezésünkre­áll­egy­térképes­forrás,­neveze­ több­ször­módosult­ az­ idők­ során.­ 1722­ben­ fakerí­ tesen­Gyöngyös­város­18.­század­közepe­táján­készült­ téssel (cancellis)­vették­körül­a­kálváriát,­majd­1723­ban­ térképe.¹⁸­Ennek­minket­érdeklő­része­ugyan­sérült,­ egy­bizonyos­boltozatos­mű­vagy­építmény­(for nicati de­jól­látható,­hogy­ekkoriban­a­kálvária­helyén­egy­ operis)­két­kápolnájának­(sacella)­építéséről­tu­dósí­ta­ furcsa,­téglalap­alakú,­a­sarkokon­valamiféle­kiszögel­ nak.¹³­Két­újabb­kápolna­építéséről­1725­ből­értesü­ léssel­ellátott­kerítés,­és­azon­belül­egy­téglalap­alap­ lünk:­mint­írják,­a­kálváriadombot­a­befejezetlen,­bol­ rajzú­épü­let­állt­(a­térképen­a­bal­alsó­sarok­irányá­ tozatos­építmény­részéről­két­kápolnával­gya­ra­pí­tot­ ban­van­észak­–­4. kép).­

11 MOL­Mikrofilmtár­1788.­d.­Canonica­Visitatio­1766.­f.­443.­A­je­ Ethei­Sebők­1880.­215.,­Dezséri­Bachó­László:­A­gyöngyösi­temp­ zsuiták­a­kálvária­építése­fölött­a­helyi­ferencesekkel­is­peres­ lomok­története.­Gyöngyös,­1944.­136–137.­(a­továbbiakban:­ kedésbe­keveredtek,­vö.­Tariczky­Endre:­A­gyöngyösi­jezsuiták­ Dezséri­Bachó­1944). 1706­tól­1750­ig.­I–II.­Religio­1862.­249–251.,­257–259.,­250.­(a­to­ 14 Historia­Residentiae­42–43.;­Tariczky­1862.­258. ­vábbiakban:­Tariczky­1862). 15 Historia­Residentiae­56. 12 Ethei­Sebők­1880.­214. 16 Historia­Residentiae­74–75.;­Tariczky­1862.­258.;­Dezséri­Bachó­ 13 Historia­Residentiae­Gyöngyösiensis­Soc.­Iesu­ab­anno­1711­ 1944.­137.­ ad­1773.­Országos­Széchenyi­Könyvtár­Kézirattára,­Quart.­Lat.­ 17 Historia­Residentiae­105. 2824.­28.,­30.­(a­továbbiakban:­Historia­Residentiae);­e­kápolnák­ 18 MOL­Orczy­cs.­lt.­S­21.­Nr.­31. ról­ tudni­ vélik,­ hogy­ három­három­ öl­ hosszúak­ voltak,­ vö.­ 58 Fülöp­András

A­ kálvária­ történetében­ meghatározó­ lehetett­ az­ vénykerítés­húzódott­–,­a­belső (interior)­területre­két­ Agonia­társulat­megszüntetése,­melynek­nyitányát­ kapun­át­lehetett­bejutni.­Az­egyik­kapu­egy­bizo­ előbb­a­jezsuita­rend­feloszlatása­jelentette.­A­városi­ nyos­remetelak­végénél,­a­másik­a­hosszabb­oldalon­ tanácstagok­„Keresztinyi­szomoruságukra”­értesül­ nyílt.²⁴­Úgy­tűnik,­hogy­ez­a­terület­nagyjából­a­mai­ tek­ arról,­ hogy­ a­ pápai­ döntés­ nyomán­ a­ jezsuita­ udvarral­egyezett­meg.­Erre­utal­az­is,­hogy­itt­írják­ rendet­feloszlatták.­Mint­írják,­bánatukat­csak­fokozta,­ le­ a­ minket­ különösen­ érdeklő,­ két­ kör­ alakú­ épít­ hogy­a­rend­minden­vagyona­a­kincstárra­há­ram­lott.¹⁹­ ményt.­Az­egyiket,­amelyik­jobbra­állt,­az­őr­(vagyis­ 1784­ben­II.­József­a­különféle­vallásos­társulatokat­ a­remete)­tárolásra­használta­(rundella Conser va to rium –­így­a­haldokló­Krisztus­congregatiókat­is­–­felosz­ prefati custodis).­A­másikról,­amelyik­balra­helyezke­ latta,­1787–1788­ban­kelt­újabb­rendeletében­pedig­ dett­el,­annyit­tudunk,­hogy­benne­kápolna­volt­ol­ a­vagyonukat­is­elkobozta.­Ugyan­később­elméleti­ tár ral (in alia sacellum est cum ara),­amelynek­ké­pén­ leg­e­társulatok­működését­újra­engedélyezték,­azok­ a­Meg­váltó­volt­látható,­amint­megkötözve­állt­a­zsi­ ko­rábbi­formájukban­már­sehol­nem­álltak­vissza.²⁰­ dók­között,­az­oltár­antependiumán­pedig­Jézus­Szíve­ Gyön­gyösön­a­kálvária­ezután­a­városi­tanács­fenn­ és­Mária­ábrázolása­szerepelt.­Ez­utóbbi­oltárról­utóbb­ hatósága­alá­került.­ még­egyszer­megjegyzik,­hogy­a­délre­elhelyezkedő­ A­kálváriaegyüttes­építészeti­képén­időközben­bi­ rondellában­kapott­helyet.²⁵­ zonyára­változások­álltak­be.­Az­első­katonai­felmé­ Az­eddigiekből­kitűnik,­hogy­a­18.­század­második­ rés­1783–1784.­évi­térképlapján­újdonság,­hogy­a­ká­ felében­jelentősen­átalakult­a­kálvária­eredeti­el­ren­ polna­helyén­immár­egy­délkelet­felé­nyitott,­U­alap­ dezése.­A­folyamat­ezután­is­folytatódott,­míg­a­kál­ rajzú­épületet­ábrázol,­délkelet­felé­talán­kerítés­sel,­ vária­a­manapság­látható­állapotig­eljutott.­Ennek­ér­ tehát­már­nyoma­sincs­a­18.­század­közepéről­is­mert­ zékeltetésére­a­továbbiakban­csupán­a­kálvária­építés­ alaprajznak.²¹­ A­ szakirodalom­ szerint­ ugyanakkor­ történetének­lényegesebb­mozzanatait­emeljük­ki.­ csak­1790­re­tehető,­hogy­a­kálváriakápolna­he­lyére­ 1825­ben­újabb­kőművesmunkák­indultak­a­kálvá­ egy­új­templom­készült­volna,­melynek­északi­és­déli­ ria­területén.­Az­építőmesternek,­Rabl­Károlynak­1827­ végén­egy­egy­fatornyocska­állott,­amint­azt­egy­há­ és­1830­között­minden­évben­fizettek­a­munkájáért.²⁶­ rom­évvel­később­készült­leírás­is­megadja.­Az­1790­ Véglegesen­csak­1832­ben­kapta­meg­a­fizetsége­teljes­ től­induló­építkezések­mestereként­id.­Rabl­Károlyt­ összegét­ egyrészt­ „a­ prédikáló­ széknek­ a­ mostani­ nevezik­meg.²²­A­munkák­több­lépcsőben­zajlottak,­ hely­­re­való­álitásáért­és­a­mellette­lévő­Kápolna­re­pa­ így­pl.­1802­ben­a­kálvária­számára­új­kőkaput­ren­ ratiojáért.”­Elképzelhető,­hogy­a­déli­kör­alakú­épít­ deltek­egy­gyöngyösi­kővágónál.²³ ményről­van­szó,­így­viszont­a­belefaragott­1810­es­ Az­ így­ kialakult­ elrendezésről­ az­ 1810.­ évi­ egy­ évszám­nem­keltezi­a­szószék­jelenlegi­helyére­való­ házlátogatási­ jegyzőkönyv­ számol­ be.­ Eszerint­ ek­ beépítését,­azt­korábban­vésték­rá.­Ugyanekkor­kapta­ kor­már­tizenhárom­éve­elhagyatott­volt­a­kápolna,­ meg­a­neki­járó­összeget­„a­Torony­és­az­oldalos­Épű­ mint­megjegyezték,­feltehetően­statikai­okokból­na­ let­építéséért”­is.²⁷­A­leírás­illik­a­területet­délkeleti­ gyon­ leromlott­ az­ állapota.­ A­ kálvária­ előterében­ irányból­ma­is­lezáró­remetelakra­és­a­fölötte­állt­to­ négy­stációt­írnak­le.­Maga­a­kálvária­ekkor­két­rész­ ronyra,­mely­az­építkezések­végleges,­1833­ra­tehető­ re­oszlott:­az­első­terület (prima area) tíz­további­stá­ befejezése²⁸­után­már­rendszeresen­szerepel­a­kálvá­ ció­oszloppal­(columnis)­volt­körített­–­úgy,­hogy­az­ ria­vagyonáról­évenként­elkészített­összeírásokban­is.­ egyes­stációk­között­falazott­lábazaton­festetlen­sö­ Ugyanígy­láthatjuk­az­1852­ben­felvett­második­ka­

19 Gyöngyös­város­becsületes­tanácsa­elhatározta…­1659–1848.­ 23 HML­V­101/b/68.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­4.;­Dezséri­Bachó­1944.­137.­ Válogatás­két­évszázad­városi­határozataiból.­Szerk.:­Kovács­ 24 MOL­Mikrofilmtár­21950.­d.­Canonica­Visitatio­1810.­p.­48. Béla.­Eger,­1984.­361.­sz. 25 MOL­Mikrofilmtár­21950.­d.­Canonica­Visitatio­1810.­p.­48.,­50.­ 20 A­vallásos­társulatokról,­bőséges­külföldi­szakirodalommal,­ A­19.­század­első­évtizedeitől­a­kálváriáról­készült­összeírások­ a­Gyöngyösre­vonatkozó­résszel­és­a­megszüntetés­körülmé­ számos­oltárt,­kápolnát­fölsorolnak,­de­ezekről­ma­még­nem­ nyeivel:­Tüskés­Gábor­–­Knapp­Éva:­Vallásos­társulatok­Magyar­ tudjuk­eldönteni,­melyikük­tartozott­a­kálváriatemplomhoz,­s­ országon­a­17–18.­században.­Néprajzi Látóhatár,­1.­(1992/3–4)­ melyek­ vonatkozhatnak­ valamely­ külön­ álló­ kápolnára.­ Vö.­ 8–36.,­30.,­33. HML­V­101/b/70.­LXXV.­Fasc.­Nr.­37.­és­Fasc.­LXXVIII.­Nr.­13. 21 Az­első­katonai­felmérés.­Arcanum­Adatbázis­DVD­ROM.­Bu­ 26 HML­V­101/b/68.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­27–31.;­Dezséri­Bachó­1944.­ dapest,­2004.­Col.­XVII.­Sec.­17–18.­1783–1784. 139.­ 22 Dezséri­Bachó­1944.­137.;­Baranyai­1978.­36.­Ezzel­összecseng­ 27 HML­V­101/b/68.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­33.­ az­1810.­évi­egyházlátogatási­jegyzőkönyv­megjegyzése,­mely­ 28 HML­V­101/b/68.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­34–35.­Az­elszámolásokban­ északra­és­délre­egy­egy­tornyot­ír­le.­MOL­Mikrofilmtár­21950.­ feltűnik­Császka­János­kőművesmester­neve­is,­aki­a­pallér­le­ d.­Canonica­Visitatio­1810.­p.­48–49.;­vö.­még­Heves­Megyei­Le­ hetett. véltár­(továbbiakban:­HML)­V­101/b/68.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­1–5. A­gyöngyösi­kálvária­„erődítései” 59 tonai­felmérés­vonatkozó­térképlapján­is.²⁹­A­szakiro­ A­déli­kör­alakú­építményhez,­mint­említettük,­utó­ dalom­szerint­építőmesterként­itt­már­az­ifjabbik­Rabl­ lag­egy­kőből­készült­szószéket­építettek­hozzá,­ehhez­ Károlyról­lehet­szó,­akinek­más­épületein­is­lát­hatjuk­ bele­kellett­vágniuk­a­falszövetbe,­hogy­a­bentről­fel­ a­neki­tulajdonított,­a­remetelak­kapuján­is­fel­tűnő­for­ vezető­kőlépcső­felől­ki­lehessen­menni­a­szószékre.­ mai­jellegzetességet,­nevezetesen­hogy­a­fal­mezőkön­ Érdekesebb­viszont­az­a­furcsa­falcsonk,­mely­észak­ végigfutó­sávozást­a­„faragott­kapu­kövein­is­to­vább­ nyugat­felé­lép­ki­(3. kép).­A­falkutatás­során­kiderült,­ vezeti”.³⁰ hogy­ez­a­falcsonk­eredetileg­kb.­50­cm­széles­volt,­ A­kálváriatemplom­statikai­problémái­viszont­nem­ helyét­később­részben­téglával­foltozták­ki.­Ugyanez­ oldódtak­meg:­a­templom­boltozata­megrepedt,­és­ áll­a­keleti­körépítményre­is­(2. kép),­ahol­északnyu­ életveszélyessé­vált.­1876­ban­Bachó­János­mérnök­ gat­és­délnyugat­felé­50­52­cm­széles­falcsorbázatok­ és­Staud­János­építőmester­szakvéleményt­készített­ jelentkeztek,­ melyeket­ utóbb­ szintén­ kitömködtek,­ róla.­Megállapították,­hogy­az­épületet­le­kell­bontani,­ illetve­átfalaztak.­Úgy­látszik­tehát,­hogy­a­két­kör­ és­újat­építeni­helyette.­Ekkor­elkészítették­a­régi­temp­ alaprajzú­ építményt­ egy­ fal­ kötötte­ össze,­ melyet­ ­lom­alaprajzi­felmérését,­mely­immáron­egy­E­alap­ ké­sőbb­visszabontottak,­akárcsak­az­építményekből­ rajzú­épületet­ábrázol,­két­lépcsővel­és­egy­kis­szen­ észak­nyugat­felé­kilépő­további­falakat,­melyek­–­a­ téllyel.³¹­1878–1879­ben­Szvoboda­Antal­tervei­alapján­ két­falcsorbázat­távolságából­kiindulva­–­egymástól­ a­korábbi­templom­helyén­megépült­a­mai­kálvária­ 28,72­m­re­húzódhattak.­ kápolna.³²­Ez­eredetileg­kupolával­fedett­volt,­melyet­ A­kör­alakú­építmények­funkciójára­vonatkozóan­ 1892­ben­le­kellett­bontani.³³­Ilyen­állapotban­érte­meg­ a­falkutatás­során­további­bizonyíték­nem­került­elő.­ az­épületegyüttes­a­20.­századot,­ám­miután­haszná­ Ugyan­a­déliben­a­19.­század­eleji­forrás­oltárt­ír­le,­ laton­kívül­került,­értékes­kegytárgyait,­beren dezését­ ennek­azonban­az­íves­belső­falsíkon­semmi­nyoma­ a­Szt.­Bertalan­plébániára­menekítették.³⁴ nincsen.³⁵­Mivel­az­eredeti­meszelés­­vagy­festésré­ tegeket­ismeretlen­időpontban­teljesen­eltávolították,­ ezek­ma­már­vizsgálhatatlanok.­A­keleti­kör­alaprajzú­ A kutatás eredményei építményben­viszont­megmaradtak­az­eredeti­réte­ gek.­Az­ első­ réteg­ egy­ höbörcsös,­ jellegzetesen­ ba­ A­műemléki­kutatás­eredményeképpen­megállapít­ rokk­kori­vakolat,­melyet­egy­látszó,­fehér­meszelés­ hattuk,­hogy­a­kálvária­ma­fennálló­épületei­közül­ réteg­borított.­Ez­az­építmény­nyitott­részét­beszűkí­ a­legkorábbinak­a­két­kör­alakú­építményt­kell­tarta­ tő­téglapillérre­már­nem­fordul­át.­A­második­réteg­ nunk.­Ezek­alaprajza­háromnegyed­körív,­a­déli­épít­ egy­rózsaszínes­vöröses­márványozást­imitáló­festés,­ mény­északkelet­felé,­a­keleti­építmény­nyugat­felé­ melyet­fent­egy­vízszintes­vöröses­csík­zár­le.­A­har­ nyitott.­E­nyílásokat­utóbb­két­oldalról­szürke­habarcs­ madik­festésréteg­egy­szürke­szín,­az­ezzel­megegye­ ba­rakott­téglafallal­beszűkítették,­felül­félköríves­át­ ző­réteg­kék­színezése­ráfed­a­stukatúros­mennyezet­ hidalással.­Az­építmények­belső­átmérője­2,4­m,­fal­ alatti­holkeren­húzódó­vöröses­csíkra,­átfordul­a­nyi­ vastagságuk­57­cm.­Amint­a­falkutatásból­kiderült,­ tott­részt­beszűkítő­téglapillérekre­is.­Bármilyen­be­ fe­hér­meszes­habarcsba­rakott­törtkőből­épültek,­ve­ rendezésre,­pl.­oltárra­utaló­nyom­itt­sem­látható,­igaz,­ gyesen­kevés­téglával,­ugyanakkor­semmilyen­nyílás­ az­írott­források­alapján­ilyet­még­az­1810.­évi­leírás­ nem­került­elő­az­íves­falfelületeken.­Feltűnő,­hogy­ alapján­sem­kell­itt­várnunk.­ az­egykori­főpárkányok,­melyek­eredetileg­kiugratott­ Azt­mindenesetre­kizárjuk,­hogy­az­1720­as­évek­ téglából­és­vakolatból­készültek,­szintén­csak­három­ ben­emlegetett­kápolnák­valamelyike­e­két­kör­alakú­ negyed­körívben­koronázzák­a­falszövetet,­a­nyitott­ építménnyel­egyezett­volna­meg.­A­fentebb­már­idé­ rész­fölött­fából­kialakított,­láthatóan­utólagos­párkány­ zett,­egykorú­leírások­ugyanis­egyértelműen­ahhoz­ húzódik.­A­jelenlegi­manzardtető­kötőgerendái­mind­ a­bizonyos­„boltozatos­építményhez”­–­talán­egy,­a­ két­esetben­ezekkel­a­fapárkányokkal­épültek­egybe,­ feszületek­alatt­elhelyezkedő,­boltozott­alépít­mény­ így­jó­okunk­van­feltételezni,­hogy­e­tetőforma­sem­ hez³⁶­ –­ csatlakozva­ adják­ meg­ e­ kápolnák­ helyét.­ az­eredeti,­viszont­valószínűleg­még­18.­századi. Figyelembe­véve­a­falkutatási­eredményeket,­továbbá­

29 Második­ katonai­ felmérés.­ Arcanum­ Adatbázis­ DVD­ROM.­ 31 HML­V­101/b/70­Fasc.­LXXV.­Nr.­39. Budapest,­2005.­Col.­XXXVI.­Sec.­47.­1852.­Hasonló­állapotot­ 32 HML­V­101/b/69.­Fasc.­LXXVI.­Nr.­21–23. mutat­néhány­évvel­későbbről­a­városról­készült­kataszteri­fel­ 33 Dezséri­Bachó­1944.­142–143. mérés.­Közli:­Soós­Imre:­Gyöngyös­város­története.­In:­Heves­ 34 A­berendezés­részletes­leírását­adja:­Baranyai­1978.­36–39.­ Megye­Műemlékei.­III.­Szerk.:­Dercsényi­Dezső­–­Voit­Pál.­Buda­ 35 Nem­is­kellett­lennie,­hiszen­egy­esetleges­oltártömböt­nem­ok­ pest,­1978.­13–25.,­21.­A­kálvária­megkapó,­inkább­szépirodal­ ­vetlenül­kellett­bekötniük­a­hátfalba,­különösen,­ha­utólagos­volt. mi­ ízű­ leírását­ ismerjük­ ebből­ az­ időszakból,­ ami­ azonban­ 36 Egy­ilyen­elrendezés­nem­lenne­ismeretlen­Magyarországon.­ számunkra­kevés­fogódzót­ad.­Tariczky­1862.­257.,­1.­jegyzet. Közel­hasonló­időszakban­épült­Vác­egyik­kálváriája,­ahol­a­kál­ 30 Baranyai­1978.­37. váriajelenet­egy­boltozott­kápolna­fölötti­teraszon­található,­igaz,­ 60 Fülöp­András a­18.­század­közepére­datált­gyöngyösi­térképen­lát­ elég­lett­volna­egy­egyszerű­kőfal­emelése,­ők­mégis­ ható­ábrázolást,­jó­okunk­van­inkább­azt­feltételezni,­ megépítették­a­saroktornyokat.­Az­építtetőt­talán­az­ hogy­a­kálvária­területét­eredetileg­egy­kis­saroktor­ sarkallta­az­erődítést­idéző,­ám­valódi­védelemre­al­ nyokkal­ ellátott,­ téglalap­ alaprajzú­ kerítés­ övezte,­ kalmatlan­építészeti­megoldásra,­hogy­a­kálvária­fél­ mely­nek­déli­saroktornyai­megegyeznek­a­két­kör­ reeső­helyen­emelkedett,­és­a­kor­közbiztonsági­viszo­ alakú­építménnyel­(1. kép).­A­téglalap­alaprajzú­te­ nyai­közt­szükség­volt­az­„elrettentés”­eme­módjára.­ rület­északkeleti­és­északnyugati­sarkát­nem­ismer­ A­falak­és­saroktornyok­szimbolikus­jelentőségére­ jük,­csupán­a­térkép­alapján­vélelmezhetjük,­hogy­itt­ az­Agonia­társulat­vallásos­nézetei­adhatnak­további­ is­álltak­saroktornyok.­Úgy­látszik,­hogy­az­1810.­évi­ magyarázatot.­A­már­említett,­1712­ben­(újra)­kiadott­ vizitáció­idején­még­sejthettek­valamit­az­építmények­ lelkigyakorlatos­könyvecskéjük­egy­különös­beveze­ eredeti­rendeltetéséről,­ezért­használták­esetükben­ tőt­tartalmaz,­melyben­a­társulat­mintegy­indokolja,­ a­rondella­elnevezést.­(Ha­a­jegyzőkönyvet­készítő­ miért­is­adták­a­könyvüknek­a­„Lelki­virágos­kert”­ klerikus­ ma­ élne,­ a­ rondella­ kifejezést­ természete­ címet.­Eszmefuttatásuk­szerint­a­Biblia­legfontosabb­ sen­csak­nagyméretű,­kerek­alaprajzú,­nyaktag­nél­ történései­–­kezdve­a­Paradicsomból­való­kiűzetéstől,­ küli,­többnyire­ágyúlőrésekkel­ellátott­védművekre­ egészen­Jézus­kereszthaláláig­–­mindig­valamilyen­ alkalmazná.³⁷)­Kérdés,­hogy­mikor­épülhettek­ezek­ kertben­zajlottak.­Szóhasználatukban­a­kert­egyszer­ a­saroktornyok­és­az­őket­összekötő­falak.­Kő­ke­rí­tés­ re­jelent­növényekkel­beültetett­és­körülkerített­terü­ ről­1730­tól­vannak­adataink,­és­jóllehet,­ekkor­még­ letet.­„Jobban­mondhatnánk­mi,­az­Israël­istenének­ nem­készült­el­a­teljes­kerítés,­alighanem­ez­az­adat­ egyetlen­egy­Sz.­Fiát­az­Ur­Jesus­Kristust,­KERTEK­ támpontot­ad­a­saroktornyok­építéséhez­is,­amelye­ istenének…­Az­Istennek­áldott­Sz.­Annyát­Corn.­à­ ken­a­feltárt­falcsorbázatok­kapcsolódó­kőfalról­árul­ Lap,­c­2.­in.­Gen.­ELET­fájának­nevezi:­mert­tőle­szü­ kodnak.­ Amennyiben­ az­ 1727­ben­ emlegetett,­ tor­ letett­ a’­ JESUS,­ ki­ ELET,­ Joa.­ 14­ és­ ELETET­ ád­e’­ nyokra­vonatkozó­adat­is­a­kör­alakú­építmények­ villágnak­Joan­6.­Ugyan­ezen­Szűz­Anyát­(Hortulus­ hez­vonható,­végképp­megállja­a­helyét­az­1730­kö­ Mariânus)­KERTnek,­a’­szent­Irás­pedig,­Cant­4.v.12.­­ rüli­keltezés. Bérekesztett­KERT­nek­mondgya­….”­Az­utóbbi­hi­ Ez­az­alaprajzi­típus­alighanem­teljesen­új­a­hazai­ vatkozás­az­Énekek­énekének­azon­verse,­amely­év­ kálváriáink­körében.­A­maga­korában­viszont­kevés­bé­ századokon­át­forrásául­szolgált­a­kert,­elsősorban­a­ számított­újdonságnak,­sőt­kifejezetten­régies­megol­ Paradicsomkert­képzőművészeti­megjelenítésének.⁴⁰­ dást­alkalmaztak.­Amint­azt­a­kutatás­ugyanis­a­kö­ A­társulat­felfogása­szerint­a­szenvedéstörténet­kü­ zelmúltban­kimutatta,­egyelőre­ugyan­egy­szűkebb­ lönböző­állomásai,­így­maga­a­Kálvária­hegy­is,­egy­ területen,­a­Hajdúságban­körvonalazható­egy­olyan­ egy­kertként­értelmezendők:­„Végre­a’­mint­Kertben­ 17.­századi­erődítési­forma,­ahol­a­templomokat­tég­ esék,­a’­KERTEK­Istenének­fogsága;­ugy­pállya­fú­tá­ lalap­alaprajzú­területen­négy­saroktoronnyal­ellátott,­ sát­is­KERTben­akará­el­végezni:­mert­noha­Kálvária­ téglából­rakott­körítőfalak­övezték.­Ezeknél­a­sarok­ Hegye,­ kertelés­ nélkül­ (mint­ ollyan­ gonosz­tévők­ tornyokat­is­ellátták­lőrésekkel,­így­kétség­nem­fér­ palotája)­tettetes­helyen­vólt,­mindazonáltal­Urunk­ het­hozzá,­hogy­bizonyos­fokú­erődítésnek­szánták­ szenvedésének­csudájára­Jerusalemből­sok­ezer­em­ őket.³⁸­Ugyanakkor­a­gyöngyösi­saroktornyokon­lő­ ber­ki­todúlván,­mint­valami­erőss­kő­falakkal,­eleven­ réseket­vagy­bármilyen­nyílást­nem­találtunk,­így­azt­ testekkel­békeriték.­Ebben­a’­KERTben­a’­magas­Ke­ gondoljuk,­hogy­bár­formájuk­erődítést­idéz,­tényle­ resztfán,­a­KERTEK­Istene,­lehajtván­fejét­ki­adá­lel­ ges­védekezésre­a­kálváriaegyüttest­nem­tették­alkal­ két­Joan,­19.”⁴¹­A­fentiek­alapján­talán­jobban­érthető,­ massá.­A­kálváriát­gondozó­remete­dolgát­ugyan­bi­ hogy­ a­ gyöngyösi­ Agonia­társulat­ nem­ hagyhatta­ zonyára­megkönnyítette­az,­hogy­a­területet­bekerí­ az­általuk­emelt­kálváriát­bekerítetlenül,­úgy,­mint­ tették,­ezáltal­áttekinthetővé­tették.­Itt­élő­remetére­ ahogy­későbbi­kálváriáinknál­oly­sokszor­előfordul.­ viszont­csak­a­18.­század­második­felétől­van­ada­ A­kerítésfalak­jelentőségét­pedig­építészeti­eszközök­ tunk,³⁹­miközben­láttuk,­hogy­a­kálvária­bekerítésé­re­ kel­nemigen­lehetett­mással­hangsúlyozni,­mint­az­ már­kezdettől­fogva­törekedtek.­Ráadásul,­ha­csak­ erődített­templomoknál­vagy­városfalaknál­korábban­ ilyen­gyakorlatias­célok­vezették­volna­az­építőket,­ olyannyira­elterjedt,­egyszerűen­megépíthető,­kerek­

ott­a­kápolna­kör­alaprajzú.­Pest­megye­műemlékei­II.­Szerk.:­ 39 Az­1766.­évi­egyházlátogatási­jegyzőkönyv­leírása­szerint­a­kál­ Dercsényi­Dezső.­Budapest,­1958.­314.;­Szilágyi­1980.­141.­Saj­ várián­ekkor­egy­remete­lakott.­MOL­Mikrofilmtár­1788.­d.­Ca­ nos­a­gyöngyösi­építményre­vonatkozó­szűkszavú­megállapí­ nonica­Visitatio­1766.­f.­443.­1770­ből­és­1790­ből­két­remete­ tások­nem­engedik­meg,­hogy­e­felvetés­egyértelműen­igazol­ temetkezését­jegyezték­fel.­Dezséri­Bachó­1944.­137. ható­legyen. 40 Összefoglalóan:­A­keresztény­művészet­lexikona.­Szerk.:­Jutta­ 37 Vö.­Feld­2008.­182–186. Seibert.­Budapest,­2004.­258. 38 Tolnai­Gergely:­Templomvárak,­erődtemplomok­Magyarorszá­ 41 Ordódy­1712.­A1­A3.­A­sír,­ahová­Jézust­letették,­az­Evangélium­ g­on.­Esztergom,­2001.­32.,­51–53.­ szerint­szintén­egy­kertben­volt­(Jn­20,41). A­gyöngyösi­kálvária­„erődítései” 61

­ilyen­anyagból­készült,­tehát­ehhez­a­kor­ szakhoz­köt­hető.­Ez­a­falazat­alkotja­a­ka­ puzat­kává­ját­is,­ami­arra­utal,­hogy­eb­ ben­az­időszak­ban­is­már­volt­itt­egy­ka­pu.­ A­tér­­képes­adatok­alapján­úgy­véljük,­hogy­ a­négy­sa­rok­tor­nyos­elrendezés­megszűn­ tét­kö­ve­tően,­a­18.­század­második­felében­ ki­ala­kított­tra­pezoid­alakú­udvar­délkele­ ti­kerítéséről,­és­az­azon­nyíló­ka­puról­le­ het­szó. A­ falkutatás­ során­ kiderült,­ hogy­ egy­ következő­pe­riódusban­készült­a­kőkere­ tes­kapu,­felületén­a­már­említett,­belefa­ra­ gott­sávozással­(3.­periódus).­Ennek­kör­ nye­zetét­világosszürke­meszes­ha­barcs­ba­ rakták,­és­a­korábbi­falazatba­való­belevá­ gása­jól­látható­volt.­A­kapu­kőkeretén­a­ké­ sőbbi­(vöröses­és­a­mai­sárga)­festések­alatt­ helyenként­fehér­meszelésnyomok­mutat­ koztak,­ugyanígy­a­kapu­behelyezésével­ egy­idős­ falazat­ sávozásának­ nút­jaiban.­ Úgy­látszik­tehát,­hogy­noha­a­homlokzat­ sávozását­a­kőkeretre­is­átve­zették,­valójá­ ban­az­egységes­meszelés­miatt­a­durván­ faragott­kövekből­rakott­falazat­és­a­fara­ gott­kőkeret­közti­különb­ség­nem­volt­lát­ ható.­A­ kosáríves­ kőkeret­ fölötti­ falazat­ szintén­ehhez­a­periódushoz­köthető,­sőt­ 5. kép­Gyöngyös,­kálvária.­A­remetelak­délkeleti­homlokzata­és­kutatási­ úgy­látszik,­hogy­az­egykori­kerítésfal­ko­ alaprajza.­2.­18.­szá­zad­második­fele;­3.­1802­körül;­4/a-b.­1825 – 33;­ ronájánál­magasabb­ra­emelkedett,­és­a­dél­ 5.­1878–1879.­Rajz:­Arnóti­Zsuzsa nyugati,­illetve­az­északkeleti­végét­pár­ kánnyal­zárták­le.­ alaprajzú­védművekkel,­tornyokkal.­Az­összekötő­fa­ E­periódus­datálásáról­annyit­tudunk,­hogy­–­el­ lak­esetleges­további­díszítettségét­(pl.­pár­tázat),­mi­ térően­az­eddig­gondoltaktól­–­megelőzi­a­későbbi,­ vel­lebontották­őket,­nem­ismerjük. 1820­as­évekre­tehető­munkákat.­Valószínűleg­ehhez­ Az­„erődített”­elrendezés­felbomlása­és­az­épület­ köt­hető­az­ 1802­es,­ kőkapu­ létesítésére­ vonatkozó­ együttes­átalakulása­nemcsak­a­térképes­adatok,­ha­ adat,­így­felül­kell­vizsgálnunk­azt­a­nézetet,­misze­ nem­a­falkutatási­eredmények­alapján­is­nyomon­kö­ rint­ a­ homlokzati­ sávozás­ átfuttatása­ a­ kőkeretes­ vethető.⁴²­A­területet­délkeletről­lezáró­remetelak­épü­ kapura­ifj.­Rabl­Károly­jellegzetes­formai­megoldá­ letében­azonosítottunk­egy­még­a­18.­századra­keltez­ sa­ lenne.­A­ szakirodalom­ ugyanis­ újabban­rámuta­ hető­falszakaszt­(5. kép).­A­délkeletre­nyíló­kőke­re­tes­ tott,­hogy­az­ifjabbik­Rabl­épí­tészi­tevékenységét­csak­ kapu­ délnyugati­ és­ északkeleti­ oldalán­ egy­ sárga­ 1810­táján­kezdte­el,⁴³­így­a­gyöngyösi­kőkeretes­ka­ agyagba­durván­faragott­kövekből­rakott­falazat­mu­ put­inkább­még­apjának,­id.­Rabl­Károlynak­kell­tu­ tatkozott,­melynek­folytatását­mindkét­irányban­ké­ lajdonítanunk. sőbb­elbontották­(2.­periódus).­Ugyanakkor­a­kapu­ Ezt­követően,­a­már­elkészült­kapuhoz­és­környeze­ zat­délnyugati­oldalán­mutatkozó­két­pilaszter­közül­ téhez,­annak­vakolt­falfelületeihez­utólag­hozzáépül­ a­ka­puhoz­közelebbiről­kimutatható­volt,­hogy­ugyan­ ve­épült­meg­a­kapu­két­oldalán­kialakított­remetelak­

42 A­kálvária­területén­remeték­felirattal­ellátott­sírkövei,­továbbá­ még­nem­áll­rendelkezésre.­Reméljük,­hogy­kálvária­helyreál­ szanaszét­heverő­faragott­kövek­látszanak.­Ezek­rajzi­felméré­ lítása­során­a­növényzet­rendezésekor­további­elemek­is­elő­ sét­elvégeztük.­Némelyik­faragott­kőről­feltételezhetjük,­hogy­ kerülnek­majd. esetleg­a­barokk­kori­stációkhoz­tartoznak,­amelyeket,­mint­ 43 Bibó­István:­Rabl­Károly­építőmester­munkássága.­Ars Hun­ láttuk,­a­19.­század­elején­„oszlopszerűeknek”­írtak­le.­Esetleges­ garica,­22.­(1994)­87–94.,­87. rajzi­rekonstrukciójukhoz­azonban­megfelelő­számú­elem­ma­ 62 Fülöp­András

(4/a­periódus),­illetve­egy­második­fázisban­maga­ Az­épületegyüttes­legkésőbbi­eleme­maga­a­kálvá­ a­kapualj­és­a­faragott­kövekből­kialakított­gúlával­ riakápolna,­mely,­mint­arról­már­szóltunk,­1877–1879­ lefedett­torony­(4/b­periódus).⁴⁴­A­délnyugati­reme­ ben­készült.­A­kő­tégla­vegyesfalazatú­épület­falai­ telak­délkeleti,­belső­falán­egy­konyha­és­egy­kapcso­ ban­a­korábbi,­barokk­eredetű­kápolnából­már­sem­ lódó­tüzelőberendezés­nyomai­mutatkoztak,­az­épü­let­ mit­nem­találunk,­azt­a­terveknek­megfelelően­teljesen­ alatt­pedig­egy­pince­került­elő.⁴⁵­A­reme­te­la­kás­(ok)­ lebontották.­A­mára­teljesen­kifosztott,­romos­állapo­ megépítésével­ a­ korábbi­ kapuhoz­ csatlako­zó­ke­rí­ tú­kápolna­egykori­Szent­Sír­oltára­mögött­ismeret­ tés­szakaszokat­teljesen­elbontották,­és­újra­­épí­tették.­ lenek­még­a­burkolatot­is­fölszedték,­ahol­egy­téglá­ A­hom­­lokzati­architektúrát­ugyanakkor­rész­ben­meg­ ból­falazott­kb.­3,6­m­hosszú,­1,23­m­széles­sírhelyet­ ismételték,­ami­a­sávozást­illeti,­a­kapu­két­olda­lán­ találtak­és­raboltak­ki­úgy,­hogy­annak­egykori­tég­ kialakították­a­kettős­pilaszteres­elrendezést,­sőt­egy­ laboltozatát­beszakították.­Jól­látható­volt,­hogy­a­sír­ egy­lunetta­ablakot­is­létesítettek­a­két­remetelak­ki­ oldalfalainak­tetején­egy­vékony­humuszos­földréteg­ felé­ néző­ falán.­ Főleg­ az­ északkeleti­ remetelaknál­ húzódott,­arra­fedett­rá­a­mai­kápolna­kőlap­burko­ lát­szott­jól­a­sávosan­rakott­tégla­kőfalazat,­ugyanez­ lata.­Mindezek­alapján­úgy­gondoljuk,­hogy­a­sírhely­ a­to­rony­magasabb­falszöveteinél­is­megfigyelhető­volt.­ még­ a­ korábbi,­ 18.­ századi­ kápolna­ tartozéka­ volt,­ Mivel­a­történeti­adatokból­egyértelmű,­hogy­1825– és­egy­ideig­falai­szabadon­álltak,­mire­a­mai­épület­ 1833­között­épültek­ezek­az­épületek,­itt­már­inkább­ elkészült.­A­mai­kálváriakápolna­belsejében­a­falak­ az­ifjabbik­Rabl­lehetett­az­építőmester,­hiszen­a­mun­ ról­jól­leolvashatók­az­1892­es,­a­kupola­lebontásával­ kák­végeztével­apja­már­nem­élt.⁴⁶­A­falkutatás­ada­ összefüggő­átépítés­különféle­nyomai­is.⁴⁸ taiból­kitűnik,­hogy­a­remetelakások­megépí­tésével­ A­gyöngyösi­kálvária­kálváriája­még­napjainkban­ együtt­létesült­a­terület­délkeleti­sarkát­lezáró,­változó­ sem­ért­véget.­Jóllehet,­a­remetelak­és­fölötte­a­torony­ arányban­kőből­és­téglából­rakott­kerítésfal,­egészen­ a­közelmúltban­Albert­Tamás­építész­tervei­szerint,­ az­onnan­nyíló­másik,­különösebb­keretelés­nélkül­ pályázati­pénzből­és­egy­vállalkozó­által­biztosított­ megépített­kapuig,­illetve­azon­túl,­tőle­észak­nyugat­ önerőből­újjáépült,­ám­funkciója­–­akárcsak­az­egész­ ra.­A­falban­álló­stációk­helye­is­ekkor­alakult­ki,­igaz,­ épületegyüttes­jövője­–­bizonytalan.­Maga­a­kálvá­ több­stációt­19.­század­végi–20.­század­eleji­téglák­ riakápolna­műszaki­szempontból­teljesen­leromlott,­ ból­felújítottak,­s­a­mai­vakolat­architektúra­alatt­ez­ szin­te­önmaga­állapotával­idézi­fel­az­agóniát,­amely­ látható.­A­stációk­fülkéiben­még­láthatók­az­egykori­ ­nek­emlékére­a­vallásos­társulat­egykor­a­kálváriát­ számok­kis­koszorúval­övezett­helyei.­Le­írá­sokból­ létrehozta. és­archív­fotókról­tudjuk,­hogy­a­közelmúltig­négy­ ugyanilyen­stáció­állt­a­kálvária­bejárata­előtt­is.⁴⁷­

44 A­két­lakóépítmény­kapualj­felőli­fala­készült­el­először,­majd­ zad­első­felében­közepén­hosszú­időn­keresztül­használtak.­Saját­ anélkül,­hogy­bevakolták­volna,­a­kapualj­felől­köpenyezték­ praxisunkból­az­Eger,­Bajcsy­Zsilinszky­u.­17.­sz.­házat­emlí­ őket.­A­köpenyezésben­egymással­szemben­egy­egy­–­később­ tenénk,­amelynek­falkutatásakor­egy­1840­körüli­periódus­hoz­ elfalazott­–­fülkét­hoztak­létre,­az­egyik­hátfalában­egy­staf­ köthető­falazatból­emeltünk­ki­hasonlót­(30×15×5,6­cm). niba­vert,­L­alakú­vasat­találtunk.­Nem­kizárt,­hogy­valamilyen­ 47 Mint­láttuk,­hasonló­elrendezés­volt­1810­ben­is. (stációkhoz­tartozó?)­kép,­ismeretlen­anyagú­lap­rögzítéséhez­ 48 A­kápolna­mai,­20.­századi­festése­alatt­helyenként­megfigyel­ használták.­Vö.­még­HML­V­101/b­70.­Fasc.­LXXVIII.­Nr.­13.­ hető­egy­korábbi­kékes­árnyalatú­mennyezetfestés,­mely­az­ 1839.­A­kapualj­boltozata­már­a­köpenyezésre­támaszkodott.­ oldalfalakra­is­átfordult.­Hasonlóképp­egy­korábbi,­márványo­ 45 A­pince­délnyugati­végfala­nem­egyezik­meg­a­helyiségével,­to­ zást­imitáló­festés­is­látható­a­falpillérek­törzsein.­A­kápolna­ ­vábbá­agyagba­rakott­törtkő­falazattal­rendelkezik,­így­elképzel­ lefedését­ megerősítő­ acél­ I­tartók­ láthatóan­ már­ az­ említett­ hető,­hogy­a­remetelakást­megelőző­időszakban­készült.­Ta­­lán­ átalakításhoz­tartoznak,­belevágták­kőket­a­falpillérek­fejeze­ e­fölött­állt­az­1810­ben­emlegetett­korábbi­remetelak,­melynek­ teibe.­A­mai­festés­tehát­már­az­átépítés­után­készült.­Még­ké­ végénél­kapu­nyílt.­A­pince­habarcsba­rakott­téglákból­kialakí­ sőbbi­átalakításnak­tekinthetők­a­kápolna­délkeleti­falába­utó­ tott­boltozata­viszont­mindenképpen­a­19.­századi­építkezések­ lag­vágott,­minden­teherhárító­nélkül­kialakított­fülkék.­Úgy­ kel­egy­idős.­A­pince­lejárata­északnyugatról­nyílt,­a­délnyu­ gondoljuk,­hogy­a­kálvária­előtt­álló­négy­stáció­megszünteté­ gati­végfalban­a­lépcsőfokok­bekötését­is­dokumentálhattuk. sével­hozták­létre­ezeket.­E­fülkékből­hiányoznak­a­többi­stá­ 46 Az­ épület­ keltezése­ szempontjából­ irányadó­ még­ a­ kapualj­ ciót­jellemző­kis­koszorúkkal­körbevett­számok,­ugyanakkor­ falazatából­előjött­AEA­bélyeges­tégla­(28×14×6,5­cm)­is,­mely­ már­megvannak­bennük­a­legutóbbi,­20.­század­második­felé­ a­délnyugati­remetelak­alatti­pince­boltozásából­is­ismeretes­ ben­kerámiából­készített­stációképek­számai.­Ez­utóbbi­képe­ (29,5×15×7­cm).­Feloldása­véleményünk­szerint­Archiepis­co­pa­ ket­ma­a­Szt.­Bertalan­plébánián­őrzik,­a­számok­viszont­rész­ tus­Agriensis,­ily­módon­1804­nél,­az­egri­érsekség­kialakítá­sá­ ben­ott­maradtak­az­egyes­stációkban. nál­nem­lehet­korábbi.­Ilyen­bélyeggel­ellátott­téglákat­a­19.­szá­ 63

Gál-Mlakár Viktor SZöGLIGET­SZáDVáRON VéGZETT áLLAGVéDELMI MuNKáK MÓDSZEREI éS TAPASZTALATAI

Hazánkban az utóbbi időkben egy szinte egyedülálló Szádvár első említése egy 1268­ra keltezett oklevél­ kezdeményezésnek az első, olykor bizonytalan, néha ben található, mely irat alapján építése 1264 elé megbicsakló lépéseiről, Szádvár várában végzett mű­ helyezhető.² Egyes vélemények szerint ez a 13. szá­ emlékes munkáinkról számolok be dolgozatomban. zadi erősség nem a mai vár helyén, hanem az attól Hogy miért egyedülálló kezdeményezés egy közel délnyugatra lévő közeli Óvár tetőn állhatott. Ennek egy hektár alapterületű vár kutatásának, megvédé­ egyik bizonyítéka lehet, hogy az Óvár­tetőn ma is sének, hasznosításának felvállalása? A magyar régé­ láthatóak sáncok és árkok elpusztult maradványai.³ szet és műemlékvédelem mai helyzetét valamelyest Szád vár építtetője az uralkodó volt, ugyanis IV. László is ismerőknek ezt – véleményem szerint – nem szük­ vagy III. András királyunk pontosabban meg nem séges fejtegetnem. határozható időben, 1282–1295 között a Nógrád me­ Felkaptatva a Szögliget felett emelkedő várhegyre gyei Jenő váráért cserébe a Tekus nemzetségnek adta hirtelen a szemünk elé tornyosul a következő évti­ az erősséget. A 14. század elején a vár, hasonlóan zedek munkája, izgalmas kutatásai, baráti beszélge­ sok más erődítményhez, az ország északkeleti ré­ tései, szakmai vitái, verítéke, örömei, bánatai és fé­ szén bir tokos Aba Amadé kezére kerülhetett. Ok le­ lelmei. Talán hasonló érzések keríthették hatalmuk­ ve leink sze rint már 1312­ben újra királyi birtok lett, ba Feld Istvánt is, az utolsó éves egyetemi hallgatót majd a 14. század folyamán honorként Drugeth Fülöp a soly mári várdombon állva, de még inkább 1981­ben, és Drugeth Vilmos ispánok kezelésébe került. 1360­ig az ifjú műemlékes­régész szakembert, felpillantva öt várnagyát ismerjük név szerint. a salgói vár Kacsicsok által épített, tető nélkül árvál­ A 14. század végén Zsigmond király, politikai támo­ kodó, romladozó tornyára. E kötettel köszöntött kol­ gatásáért cserébe, a Bebek családnak (Györgynek és légánk, többek közt előbb említett várain, jó érzéssel fiainak) engedte át a várat és a hozzá tartozó uradal­ zárhatja be maga mögött a munkássága alatt eddig mat. A korábbiaktól eltérően 1414–1415­ben egy­ „elkészült” várkapukat. Reméljük, számunkra is meg­ szer re három várnagyát (Kis Jakab, Olcsvári András adatik egyszer, hogy Szád várának kapuján „megcsör­ és Csányi András) is említik.⁴ 1451­ben az ország renjenek” a felvonóhíd láncai… északi részén keresztül érkező, és a cseh huszitákkal A Borsod­Abaúj­Zemplén megye északi részén, szövetségben álló lengyel Komorowski Péter foglalta a történeti Torna vármegye területén fekszik hazánk el az uradalmat. A három évig tartó megszállásnak legnagyobb alapterületű erőssége. Szádvár a mai egy szerződés vetett véget, melynek értelmében a vár Szögliget településétől északra 2 km­re, a Ménes­ visszakerült Bebek Péter birtokába. A Bebek család völgy fölött egy 460 m tengerszint feletti magasság­ birtoklása 1470­ig, Bebek Imre leányának, Orso lyá nak ban elterülő kelet‒nyugat irányú, nyugati irányba Szapolyai Imrével történő házasságkötéséig tartott. emelkedő platón helyezkedik el. Az Aggteleki Nem­ A mohácsi csatavesztést követően megkoronázott zeti Park területén elhelyezkedő vár relatív magas­ Szapolyai János 1526­ban Werbőczy Istvánnak ado­ sága a környező völgyektől mérve átlag 150­200 m.¹ mányozta a szádvári és tornai váruradalmakat. Az

1 A várra vonatkozó adatok legutóbbi összefoglalását lásd: No­ me dence 700 éves története. (Borsodi Kismonográfiák 16.) Mis­ váki Gyula – Sárközi Sebestyén – Feld István: Borsod­Abaúj­ kolc, 1983. (a továbbiakban: Dénes 1983) alapján állítottam össze. Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Miskolc, 2007. 3 Halász ágoston: Szögliget – Szádvár. Castrum Bene Egyesület 118–120. Hírlevele. Túravezető. (Miskolc, 2004. május 7–9.) 23–24. 2 A rövid, csupán a legfontosabb adatok közlésére szorítkozó tör­ 4 Mályusz Elemér – Borsa Iván: Zsigmond­kori oklevéltár. V. téneti áttekintést Détshy Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forrás­ Szádvár. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 8. (1969) 143–186. (a to­ kiadványok, 27.) Budapest, 1997. 246. 809. okl. vábbiakban: Détshy 1969) és Dénes György: A Bódvaszilasi­ 64 Gál­Mlakár Viktor

ugyancsak 1526­ban királlyá választott Habsburg tébe benyúló, és közel a főkapuhoz elhelyezkedő I. Ferdinánd híve, Bebek Ferenc már a következő év­ nagyméretű Lisztes­bástya falain sem. ben megszerezte az erősséget, aminek következtében A felvezető út felett emelkedő két ötszögletű ágyú­ Werbőczy le is mondott az uradalomról. A Habs bur­ bástya ugyancsak nem robbantás következtében gokat támogató, majd török fogságba került, de ugyan­ pusztulhatott el. Feltűnő, hogy mindkét bástya csú­ akkor a törökkel is szövetkező Bebek György szádvá­ csa „hiányzik”, azaz omlott ki, mely azonban egyben ri várát Schwendi Lázár császári kapitány ost rom mal a véd mű legsérülékenyebb része is. Másrészt már a foglalta el. 1567 januárjában négynapos ágyú zást kö­ 17. század végén, de még a vár életében források ve tően az erősséget, melynek védelmét Bebek György szólnak arról, hogy ezen ötszögű bástyák egyike olyan felesége, Patócsy Zsófia irányította, védői fel adták. A rossz állapotban volt, hogy ráomlott az alatta elterülő he ves ágyúzás miatt a vár északi fala egy közel 20 m káposztáskertre. hosszú szakaszon leomlott. A sérült falszakaszon A középső vár udvarán nagyméretű, faragott tufa­ csak 1612–1615 között végeztek jelentős javításo kat.⁵ köveket azonosítottunk be. A köveket Kovács István Az ostromot követően a szepesi kamara kezelésébe kőrestaurátor vizsgálta meg. Az udvar különböző került erődítést 1580–1593 között Johann von Reu­ pontjain heverő torzók két felvonóhidas kapuhoz tar­ ber nek adták zálogba. Az 1604­ben ostrom nélkül tozhattak. Hogy ezek az elemek honnan és miként Bocskai István kezére jutott várat az 1606­os bécsi kerültek a középső vár területére, nem célunk e dol­ béke értelmében rövid ideig Csáky István erdélyi gozatban vizsgálni. érdekesebb azonban az a tény, főkapitány, Pethe László kamarai tanácsos, majd is­ hogy a köveken nem fedezhető fel robbantásból szár­ mét a Csáky család bírta zálogban. A két család kö­ mazó sérülés, viszont megállapítást nyert, hogy az zött kialakult pereskedésbe eredménytelenül pró­ aránylag laza szerkezetű tufakövek mélyen (akár bált bekapcsolódni a Rákóczi család is. A 17. század 10­12 cm­es mélységig) átégtek, színük vörösessé, szer­ zavaros évtizedeinek néhány fontos forrását, azaz kezetük porózussá vált. Ez a vár területén hosszan öt udvarbírói utasítást Sós István publikált.⁶ és nagy hővel tomboló tűzvészre utal, mely 1688­ban A Wesselényi­féle összeesküvés után, 1674­ben az Szádvár végleges pusztulását okozhatta.⁹ uradalom és a vár az Esterházyak kezébe került. 1682–1685 között Thököly Imre vezetésével kuruc csapatok tartották megszállva a várat és környékét, Előzmények majd 1685. november 5­én a Caprara császári kapitány vezette csapatoknak a kurucok átadták Szádvárat. A Szádváron megkezdett vártisztítási és tájkép­át­ A török elleni visszafoglaló háború elején, 1686. áp­ alakítási, valamint aktív műemlékvédelmi munkák rilis 25­én döntött a bécsi Haditanács a vár lerombo­ előzménye több évtizedre vezethető vissza. Borsod­ lásáról. Erre valamikor 1688­ban kerülhetett sor. Abaúj­Zemplén megye északi részén sokáig szinte Az általánosan elterjedt nézetet, miszerint Szád­ rejtetten álló várromra első ízben Joó Tibor hívta fel várat hasonlóan más várainkhoz, a török kiűzését kö­ a figyelmet 1964­ben, a Borsodi Szemlében megjelent vetően a császári udvar utasítására felrobbantották, kis népszerűsítő írásával.¹⁰ Ennek előzményei azok több tény is cáfolja. Végigtekintve a vár pusztulását az 1962–63­ban elkezdődött erdészeti tisztítási mun­ követő inventáriumokon, egyrészt egymásnak ellent­ kák voltak, melyek nyomán a középkori erősség te­ mondó adatok szólnak a robbantás tényéről.⁷ Más­ rülete átláthatóvá, egyáltalán megközelíthetővé vált. részt szembetűnik egy 1731­es összeírás, mely az Ekkor készültek az első olyan ismert fotók is a vár Esterházy család megbízásából készült, és leírta az te rületén, melyeket eredménnyel használtunk fel uradalomhoz egykor tartozó várat is. Ez az össze­ a rom konzerválási munkáink során.¹¹ írás még említi a középső és a belső vár két udvara A fent említett erdőirtás tette lehetővé, hogy arány­ között emelkedő közel 20 m hosszúságú „máig is lag alapos alaprajzi és szintvonalas felmérés készül­ boltozatos”⁸ kaput is. Nem feltételezhetjük, hogy rob­ jön a vár területéről. A felmérést Szente Józsefnek és bantásos pusztításkor, éppen egy ilyen jelentősnek Ferenchalmy Zoltánnak köszönhetjük.¹² A magyar tu­ tekinthető védművet hagynának épségben. Szintén dományos várkutatás ezt az 1965­ben készült felmé­ nem látszanak robbantás nyomai a külső vár terüle­ rést használta szinte napjainkig. Az elkészült alaprajzi

5 Ennek nyomai (utólagos köpenyezés) még napjainkban is jól 9 Kovács István kőrestaurátor szakjelentése. Kézirat. láthatóak a belső vár északi falán. 10 Joó Tibor: Az alig ismert Szádvárról. Borsodi Szemle, 1964. 6 Sós István: öt szádvári utasítás a XVII. század elejéről. Fons, 8. 1. szám. (2001) 109–134. 11 Joó Tibor egy 8 oldalas dolgozata szintén megtalálható a Her man 7 Détshy 1969. 150. Ottó Múzeum, Régészeti Adattár, 174. doboz 68/411. szám alatt. 8 Détshy 1969. 151. 12 Első ízben közli: Détshy, 1969. 149. Szögliget­Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai 65 felmérés és a vár alig ismert története késztethette elpusztult falvonalakat, és a terepjelenségek adta egy­ kiváló történészünket, Détshy Mihályt, hogy az általa kori falvonulatok elhelyezkedését (1. kép). folyamatosan gyűjtött, és a vizsgált objektumra vo­ A Szádvárért Baráti Kör létrejöttének elsődleges natkozó írott forrásokból felvázolja Szádvár máig célja egyrészt, hogy az erősség tisztítása által újra lát­ legalaposabban megírt történetét. hatóvá vált falak pusztulását késleltessék, másrészt A hatvanas évek fellendülését követően a Szádvár a vár újrafelfedezése, folyamatosan növekvő látoga­ iránti érdeklődés újra csökkeni kezdett és a vár ismét tottsága tette indokolttá és szükségessé, hogy meg­ mély álomba szenderült. Területét újra birtokba vette kezdjük hazánk legnagyobb alapterületű erősségé­ az erdő, falain sűrű növényzet telepedett meg. Tör té­ nek ideiglenes állagvédelmi munkáit, romkonzervá­ netére vonatkozó új adatokat Dénes György közölt, lását, hosszabb távú hasznosításnak megtervezését. a bódvaszilasi medence évszázadait bemutató kis­ monográfiájában.¹³ Szádvár 2005­ben került ismét a figyelem közép­ Az első műemléki munka: pontjába. Egy interneten szerveződő, civilekből álló a Lisztes-bástya védelme közösség határozta el, hogy gondozásába veszi az ismeretlen, pusztulásnak indult erősséget. A 2006­ban Az írott forrásokban első alakalommal 1674­ben em­ hivatalosan is egyesületté vált Szádvárért Baráti Kör lített Lisztes­bástya az erősség keleti részében, akülső tagsága ugyanazon év októberében kezdte meg a vár vár és a középső vár határán helyezkedik el, mélyen és közvetlen környezetének növényzettől való meg­ „benyúlva” előbbi területébe.¹⁶ Az inventáriumok által tisztítását, rendbetételét, hosszabb távon a vár folya­ bástyának titulált védművet jellegzetességei miatt matos karbantartását, megóvását és megismertetését azonban a rondellák csoportjához kell sorolnunk. Ez a hazai civil érdeklődőkkel és szakemberekkel.¹⁴ a tény már önmagában befolyásolhatja a Lisztes­bás­ 2007 novemberében és decemberében a vár meg­ tya egykori megjelenéséről alkotott képünket is. tisztított területén sor került az erősség teljes geodé­ A forrásokban kétszintes építményként leírt ron­ ziai felmérésre. A mérést Takács Bence a Budapesti della nagy alapterülete és nyugati oldalának nyitott­ Műszaki Egyetem munkatársa irányításával Halász sága folytán nem lehetett teljes egészében fedett, rtzá ágoston és Szörényi Gábor András régészek, vala­ építmény. A jelenleg álló falmaradványok méretei, de mint az egyesület önkénteseinek bevonásával végez­ még az archív fotókon látható építészeti részletek sem ték el. A vár és a várhegy teljes geodéziai felmérése teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a ma lát­ során a falak esetében külön a belső és külön a külső ható romok a kétszintes védmű mely fertályához tar­ oldalukon meghatározták az épen maradt falfelület tozhatnak. Erre természetesen csak a Lisztes­bástya tetejének és oldalának burkológörbéjét, a fal és a terep későbbiekben tervezett régészeti kutatása nyújthat metszésvonalát, a falban található építészeti és régé­ kielégítő választ. szeti szempontból fontos elemek (falegyenek, geren­ Mi a teendője ebben a helyzetben a műemlékvé­ dafészek, állványlyuk, ablak, lőrés, kiromlás stb.) tér­ delemnek? Elsősorban a még felszínen lévő, folyama­ beli helyzetét, jellemző méreteit. A felmérés eredmé­ tosan pusztuló romfalak megerősítése, állapotának nyeként rögzített több mint 8000 pont háromdimen­ stabilizálása. Ezzel a szándékkal kezdődött meg 2008 ziós koordinátái alapján lehetőség nyílt a várhegy tö­ őszén a Lisztes­bástya ideiglenes konzerválásának megének térbeli ábrázolására is.¹⁵ előkészítése és kivitelezése. A felmérés kiértékelését követően a mikro dombor­ Az állagvédelmi munkák első szakaszában, figye­ zati jellegzetességek megfigyelése révén lehetőségünk lembe véve szűkös anyagi és időbeni korlátainkat, egy nyílt nagy pontossággal megállapítani a ma már nem olyan részét kerestük az erősségnek, mely aránylag látható egykori vár­ vagy épületfalak elhelyezkedését, könnyen megközelíthető, a falazáshoz használt nyers­ az általuk lehatárolt terek kiterjedését. Ezek az infor­ anyagot és követ könnyen a helyszín közelében lehet mációk a következő évekre, évtizedekre tervezett ré­ deponálni, a kijelölt feladatot kevés számú ember be­ gészeti feltárásoknál nyújthatnak alapadatokat, szol­ vonásával is el tudjuk végezni. Emellett figyelmet for­ gálhatnak igen hasznos segítséggel. A felmérés egyik dítottunk arra is, hogy a várba érkező turisták szinte első látványos eredménye az adatok alapján generált azonnal tudomást szerezzenek az itt folyó munkála­ új alaprajz, mely már részletesen mutatja be a vár még tokról. Ezek alapján döntöttünk a főkapu közelében álló falsíkjait, illetve az ezekből kiszerkeszthető, mára elhelyezkedő Lisztes­bástya konzerválása mellett.

13 Dénes 1983. 15 Herman Ottó Múzeum, Régészeti Adattár, 118. doboz2008/4324 14 Az egyesület tevékenységéről és céljairól bővebben: www. szám alatt. szadvar.hu 16 Détshy 1969. 155. 66 Gál­Mlakár Viktor

1. kép Szádvár alaprajza a 2008. évi felmérés alapján

A kutatás előtt a Lisztes­bástya még látható falai­ mődtek földdel, illetve nagyobb méretű kövekkel. Mi­ nak tetejét növényzet, belső síkját köves omlásréteg közben a déli falszakaszon talált 1. számú lőrés (belső takarta. A fal belső oldala mentén és a fal koronájára szélessége 120 cm, külső szélessége 33 cm) nyílásával több, karvastagságú fa és fás bokor is nőtt. A védmű a vár kapuja felé fordult, addig a dél keleti falszaka­ belső területét törmelék fedte, mely réteg egyenletesen szon feltárt 2. számú lőrés (belső szélessége 140 cm, emelkedve halmozódott fel a rondella falának belső külső széles sé ge 35 cm) a vár kapujától a külső vár oldala mentén. A külső falsíkok átlag 2­3 m ma gas­ belsejébe vezető utat vigyázta. Mindkét felderített lő­ ságban szabadon álltak. A falszövetben 120­140 cm­ rés falai meredeken kifelé pusztultak le, megmaradt ként építési szinteket, falegyeneket figyeltünk meg, magasságuk csupán 40­70 cm volt (3. kép). melyek vonalában helyezkednek el azok az átlag 15 cm átmérőjű kerek, vagy négyszögletes metszetű gerendák fész­ kei, melyek a falazás során használt áll­ ványt tartották. A kutatás alatt a Lisztes­bástya déli és keleti falszakaszának koronáját, illet­ ve falának belső síkját tisztítottuk meg a növényzettől és a 15­20 cm vastag hu­ muszos földrétegtől. A védmű fala an­ nak külső síkja felé meredeken, rézsű­ sen pusztult le. A humuszos és a köves omlásréteg eltávolítása során a bástya falkoronájában három trapéz alaprajzú, kifelé szűkülő szájú lőrés maradványait fedeztük fel (2. kép). 2. kép Szádvár. A Lisztes­bástyán végzett konzerválás eredménye. A kis A lőrések a fal pusztulás során eltö­ képen a rész legesen helyreállított 3. lőrés Szögliget­Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai 67

a nyí lások teljes magasságát, szerkezetét. Ezzel szemben a 3. lőrésnél az előkerült építészeti részletek, valamint egy archív fotó segítségével részben rekonstruál ha­ tónak ítéltük meg a szerkezetet (4. kép). Az elért eredmények ellenére a tapasz­ talatok mégis azt mutatták, hogy nem sze­ rencsés, ha a régészeti kutatást, fal tisz tí­ tást közvetlenül, nagyon rövid időn belül követik az állagvédelmi munkák. A szük­ séges dokumentáció elkészítésén túl nincs lehetősége a szak em be rek nek alaposan kiértékelni, feldolgozni az új információ­ kat, hirtelen kell döntéseket hozni, me­ lyek nem mindig a kívánt irányba terelik 3. kép Szádvár. A külső vár alaprajza a megtalált és felmért lőrések a mun ka menetét. Esetünkben ez szeren­ jelölésével csére „maradandó” károsodást nem oko­ zott az ideiglenes állagvédelemben, azon­ Szerencsésebb helyzetben voltunk a keleti várud­ ban mindenképpen szükségesnek láttuk átér tékelni var felé néző 3. számú lőrés esetében. A nyílás belse­ a munkamódszereinket a következő évek feladatainál. jéből igen nagyméretű köveket távolítottunk el a tisz títás során. Hasonlóan a többi nyíláshoz, ennek is meg találtuk vízszintesen kiala kított, habarcsozott A külső vár déli falának konzerválása „padlóját”. A lőrés déli falán meszelés nyomait fe­ dez tük fel. A mintegy 45 cm hosszúságban és átlag Az ideiglenes állagvédelmi munkák folytatásaként 70­90 cm magasságban megmaradt vakolt felület fel­ 2009 nyarán módunkban állt a fent nevezett falon tisz­ ső széle a lőrés külső nyílása felé enyhén ereszkedett. títási, illetve – elsősorban a falsíkok belső oldalán – A meszelt felület felső szélén egy, a lőrés hosszten­ szintsüllyesztési munkákat elvégezni. A falkutatási gelyével párhuzamos deszka lenyomatának marad­ munkákat ebben az idényben már két szakaszra bon­ ványa is megmaradt. Ennek futása követi a vakolt fe­ tottuk. Az első sza kaszban a déli várfal nyugati és kö­ lület enyhén ereszkedő felső szélének irányát. E desz­ zépső részére koncentráltuk az erőinket. Ezen a mint­ ka vagy kis gerenda felett a falban, a lőrés hosszten­ egy 25­30 m hosszúságú falsza ka sz on megtisztítot­ gelyére merőleges irányú keresztgerendák habarcsos tuk a romfalak koronáját a rátelepedett növényzettől fészkeit azonosítottuk. Az átlag 10 cm magas és 20 mc és földtől. A szintsüllyesztéssel célunk a fal eddig még széles, egymástól átlag 2­3 cm­re elhelyezkedő, félkör föld alatt lévő olyan falsíkjainak felkutatása volt, mely­ metszetű gerendák fészkeinek vonala követi a vakolt re a következő kutatási­falazási időszakban érkező felület felső szélének rézsűsen ereszkedő vonalát. kőművesek már biztonsággal falazni tudnak. Ennek A lőrés nyílásának áthidalására tehát hosszában ér dekében a kutatott falszakasz belső oldalán mé lyí­ kett évágott fatörzseket alkalmaztak, me­ lyeket alulról, a lőrés két oldala mentén egy­egy deszkával, vagy kisseb gerendá­ val támasztottak alá. A keresztgerendák felett elhelyezkedő falat igen nagymé­ retű kövek ből építették. Ezeket a kö ve­ ket találtuk meg bezu han va a lőrés bel­ sejében. A szűkös időbeni és anyagi korlátok miatt, a régészeti megfigyelés keretében folytatott faltisztítási mun kákkal szinte párhuzamosan folyt a megtisztított te rü­ letek állagvédelme, konzerválása. A fa­ lak koronájára egy átlag 50­80 cm magas védőfalazat került. Az előkerült 1. és 2. lőréseknél célunk csupán annak jelképes bemutatás lehetett, mivel nem ismertük 4. kép Szádvár. A Lisztes­bástyáról készült archív fotó 1963­ból 68 Gál­Mlakár Viktor

sík igen mélyen és kis magasságban maradt épségben. Az ezen a szaka­ sz on je lent kező két nagyobb kiomlás betöltésé nek eltávolítása után, mint a fenti példák is mutatták, már szá­ mítani lehetett újabb lőrések elő ke­ rülésére (5. és 6. lőrés). Ezek nek – a 2‒4. lőréshez hasonló szerkezetű és méretű nyílásoknak – azonban már csak erősen elpusztult maradványai ke rültek elő. Mindkét nyílás külső szája és 20­50 cm magasságban álló falai szin tén kifelé omlottak. A faltisztítás befejeztével megálla­ píthatjuk, hogy az egykori főkapu­ tól a Né met­bástyáig húzódó várfal egy építési periódus eredményeként 5. kép Szádvár. A külső vár déli fala a konzerválást követően. A kis képen jött létre. A vár fal átlagos vastagsága a 3. lőrés a fa ragott kő és a keresztgerenda kitisztított fészkeivel 120­130 cm. A fal ban biztosan 5, de nagy valószínűséggel inkább 6, egy­ tett ünk, mely során csakis a fal pusztulása során ke­ mástól átlag 4,5 m távolságra elhelyezkedő lőrést letkezett nagyköves, gyökerekkel szabdalt omlásré­ ala kítottak ki, melyek külső oldalát a fal síkjába mé­ teget távolítottuk el.¹⁷ lyítve, tufakőbe faragott kulcslyuk alakú lőrésekkel Kibontottuk a déli fal középső szakaszán jelentkező zárták le. két nagyobb omlás betöltését is. Ezek egy­egy kifelé A faragott kő és a keresztgerenda helyét jól azo no­ szűkülő nyílású, a várfal építésével egy időben kiépí­ síthattuk a 3. és 4. lőrésnél is (5. kép). Mivel célunk je­ tett lőrések maradványait rejtették (3. és 4. lőrés). A ki­ len esetben a falazat stabilitásának megőrzése és kon­ bontott lőrések alakjukban, méretükben hasonlóak zer válásának megoldása volt, úgy döntöttünk, hogy voltak a Lisztes­bástya kutatásánál megtalált lőrések­ a lő rések külső oldalán nem hagyjuk meg a fa ragott hez. Egykor, pusztulása előtt hasonló lőrés lehetett kö vek fészkeit, hanem a nyílások falainak kiszerkesz­ a déli fal jelenleg legmagasabb (átlag 5,5­6 m magas) tett egyenesével zárjuk le a sarkokat. Ezek a sarkok szakaszán látható falszakadás is (feltételezett 1. őrés).l a végleges műemléki­építészeti tervek ki dol gozásakor Ennek alaposabb kitisztítására a fokozott om lás ve­ vis szabont hatóak és esetleg behelyez he tőek lesznek szély miatt nem tudtunk sort keríteni (3. kép). újonnan faragott (záró)kövek. Szintén a nyugati falszakaszon egy kisebb, de – A keleti szakaszon talált 5. és 6. lőrések állagvédel­ furcsa mód – befelé történt omlás vizsgálatánál, egy ménél egyéb építészeti rész leteket vettünk figyelem­ részleteiben szinte teljesen megmaradt lőrést talál­ be. A 2‒4. lőrések alja a külső falsíkon megfigyelhe­ tunk (2. lőrés). Ennek a lőrésnek a várfal külső síkjá­ tő egyik falegyen felett átlag 50 cm­rel húzódik. Ezen ban még látható a külső lezárása, azaz egy sárga színű megfigyelés alapján vált lehetővé az erősen lepusz­ tufakő, melybe egy kulcslyuk alakú lőrést faragtak. tult 5. és 6. lőrések aljának és külső szélének ki szer­ A nyílás alja egyenes, közvetlenül a faragott kő előtt kesztése és kiegészítése. egy igen jó állapotban megmaradt tölgy(?)fa gerenda A második kutatási szakaszban, a régészeti mun­ húzódik keresztben, melyre egykor a szakállas pus­ kákkal párhuzamosan a már megkutatott területen kát támasztották.¹⁸ megkezdődhettek a kőművesmunkák is. Ennek során A második kutatási szakaszban a déli fal keleti sza­ felfalazásra került egy átlag 60­80 cm magas korona kaszának kibontására koncentráltunk. Ennek a várfal­ a középkori falmag tetején, valamint hely re állítottuk szakasznak mindkét oldalán szükséges volt a szint­ a 2. lőrést is. Itt ugyan egyértelmű nyomait nem talál­ süllyesztés, hogy a még érintetlen külső­belső falsí­ tuk a Lisztes­bástyán megfigyelt gerenda át hi da lók­ kok napvilágra kerüljenek. általánosan megfigyelhető nak, de a biztonságos falazás érdekében ebben az volt, hogy a fal kifelé történő pusztulása miatt a ülsők eset ben is ezt a módszert alkalmaztuk.

17 A kutatás eredményeire vonatkozóan l.: Gál­Mlakár Viktor – 18 A várfalba beépített gerenda dendrokronológiai vizsgálatára Sárközi Sebestyén – Szörényi Gábor András: Füzér, Szádvár, 2011 nyarán kívánunk sort keríteni. Cserépvár, Dédes. Régészeti kutatások Borsod­Abaúj­Zemplén me gye váraiban, 2009. Castrum, 11. (2010) 64–75. Szögliget­Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai 69

A Porkoláb-fal védelme A fal keleti síkján 6, egymástól átlag 130­140 cm­re elhelyezkedő építési­állványozási falegyent figyel­ A 2010. évi célkitűzéseink Szádvár középső és belső tünk meg. Ezekhez a falegyenekhez kapcsolhatóak várát elválasztó, észak‒déli irányú, igen rossz állapot­ azok az átlag 10­15 cm átmérőjű, egymástól mintegy ban lévő falszakaszának állagvédelmi munkáihoz 2 m­es közökre elhelyezkedő, kerek nyílások, me­ kapcsolódtak.¹⁹ A műemléki beavatkozás elsődleges lyeket az állványzatot tartó merevítők fészkeivel azo­ célja a közvetlen életveszély elhárítása lett. A fal te­ nosíthatunk.²⁰ tején jól láthatóan meglazult, kötőanyag nélküli kö­ A vár 17. századi inventáriumai (1674, 1684) által vek sorakoztak, valamint folyamatosan pusztult a fal említett ún. porkoláb­ház a középső vár nyugati ol­ külső síkja, illetve a déli oldalon maga a falmag is. dalán, az ún. porkoláb­fal keleti előterében helyezked­ utóbbi helyen a jelentősen elvékonyodó, és tűszerű­ hetett el.²¹ Erre utalhatnak azok a nagyméretű (átlag en a magasba emelkedő falszakasz 2009 decembere 20×20 és 25×25 cm­es) gerendafészkek is, melyek és 2010 márciusa között leomlott. A falon látható két jól láthatóan egymás felett két sorban helyezkednek nagyobb méretű szakadás a fentiekben leírt problé­ el. A fal déli és középső részén az alsó sor a mai talaj­ mákkal közösen könnyen az egész várfal összeom­ szinttől mintegy 3 m­re, míg a második sor az első ors lását okozhatta volna (6. kép). felett további mintegy 3,3 m­re helyezkedik el. Mind A fal hossza mintegy 22 m, magassága a keleti ol­ a két sorban 5­5, egymástól átlag 3,5 m­re elhelyez­ dalon meghaladja a 9 m­t, míg a nyugati oldalon, az kedő gerendafészek azonosítható. itt magasabban húzódó várudvar szintje fölé átlag Ezek közül az alsó sor északi, legutolsó tagja, köz­ 5­6 m­rel emelkedik. Egyaránt megfigyelhetünk a fal vetlenül a jelenlegi talajszint felett látható. A felszín keleti és nyugati síkján jelentékeny számban az épí­ itteni emelkedését egyértelműen egy egykori fal om­ téséhez kapcsolható falegyeneket, illetve állvány rend­ ladékával, esetleg még részben föld alatt lévő falmag­ szerhez köthető kerek nyílásokat, gerendafészkeket, jával azonosíthatjuk. Azaz a még magasan álló fal déli kulcslyuk alakú lőrés maradványát, valamint mára és középső része előtt egy, a porkoláb­ház alatt húzó­ már nehezen értelmezhető, erősen kiromlott nyí lá so­ dó, félpince vagy pince jellegű épületrésszel számol­ kat és egyéb sérüléseket. hatunk, melynek födémszerkezetéhez kapcsolhatóak

6. kép Szádvár. A Porkoláb­falról készített georeferált fotó az építészeti részletek jelölésével

19 Részletes kutatási jelentést l.: Herman Ottó Múzeum, Régészeti rajz ot nem állt módunkban készíteni. A falról alapos fotódoku­ Adattár, 262. doboz 2010/4827. mentáció készült és annak méretarányos torzításain lépték he­ 20 A Porkoláb­fal fentebb leírt állapota miatt a falszövetről a rom­ lyesen jelölni tudtuk a megfigyelt építészeti részeteket. konzerválást megelőzően balesetvédelmi okokból falszö vet­ 21 Détshy 1969. 155–156. 70 Gál­Mlakár Viktor

az alsó sor gerendafészkei. A második sor gerenda­ szetén áthaladnak, ezért feltételezhetjük, hogy a fal fészkei a porkoláb­ház emeleti részének födémszer­ mindkét oldalán elhelyezkedő egykorú épület (fö­ kezetéhez tartozhattak. dém) szerkezeti, nagy valószínűséggel konzol jellegű, Kérdéses magának a porkoláb­ház épületének szer­ elemét alkothatták. A többi gerendafészek funkciója, kezete. ugyanis a magasan álló falban nem láthatóak illetve kronológiai, szerkezeti viszonya a falon áthala­ kereszt irányú falak bekötésének, csorbázatának nyo­ dó gerendafészkekhez jelenleg még nem tisztázható. mai. Ez alapján csak az valószínűsíthető, hogy az egy­ Régészeti kutatás hiányában nem tisztázott, hogy kori masszív gerendák nemcsak a födémet tartották, ezek az épületek hogyan csatlakoztak a vizsgált fal­ hanem keretét képezhették azoknak a talán gerenda hoz, mivel falbekötések nyomai ezen az oldalon sem vagy borona falaknak is, melyekből a porkoláb­ház láthatóak. Szintén nem lehet egyértelműen eldönteni, felső szintje(i) épülhetett. hogy a fal középső részén látható nagyméretű (közel érdekes kérdéseket vet fel a fal déli felében látható 1 m széles és ugyanolyan magas) roncsolt szélű nyí­ kulcslyuk alakú lőrés elhelyezkedése és a porkoláb­ lások milyen célt szolgáltak. házhoz kapcsolódó kronológiai viszonya. A falszö­ A Porkoláb­fal állagvédelménél nem követhettük vetben megfigyelhető falegyenek egyenletes elhe lyez­ a klasszikusnak számító módszert, miszerint egy álló ke dése azt feltételezi, hogy a fal egy építési perió dus építészeti emlék konzerválását, védelmét régészeti eredményeként jöhetett létre. Régészeti kutatás hí­ kutatásnak kell megelőznie. ugyanis maga a fal olyan ján korát a kulcslyuk alakú lőrés keltezi, legkorábban szinten életveszélyes állapotban volt, hogy alatta agyv ta lán a 15. század közepére, második felére. Ekkor közvetlen közelében semmilyen földmunkát végezni ez még a belső vár külső falaként funkcionálhatott. nem volt lehetséges. Fotogrammetriai felmérését kö­ A por koláb­ház írott forrásokban csak a 17. század vetően célunk a fal megmentése, állapotának stabili­ vé gén jelenik meg, nem szerepel a várat összeíró zálása lett. Mivel a terep egyenetlensége miatt komoly 1605­ös és 1608­as első inventáriumokban, valamint állványzat kiépítésére nem volt lehetőségünk, így nincs feltüntetve a 16. század végén készített felmé­ a kőművesek egyszerű kecskelábakból rögtönzött réseken sem. Azaz a falban látható gerendafészkeket „áll ványokról” végezték a munkát. utólagosan alakíthatták ki. Másodsorban a porkoláb­ Első ízben a falsík kiromlásait pótoltuk, majd a fal ház utólagos kialakítására utalhat az a tény is, misze­ alsó részein található nagyméretű szakadások befa­ rint a lőrés a két gerendafészek sor közé, azaz feltéte­ lazására került sor. Ennek egyértelműen statikai okai lez hetően az épület emeleti szintjének vonalába esett. voltak: ezek erősítik a fal szerkezetét. A pótlás során Ebben az esetben – értelemszerűen – védelmi funk­ viszont ügyeltünk arra, hogy jól érzékelhetően meg­ ciót már nem tölthetett be. különböztessük az új falat az eredeti falazattól. Ennek A fal nyugati oldalán jól megfigyelhető a kulcslyuk érdekében a visszafalazott tömb síkja az eredeti fal­ alakú lőrés utólagos, téglával történt részbeni befa­ síkhoz képest 10­15 cm­rel mélyeb ben húzódik. lazása, javítása, mellyel azonban nem semmisítették A harmadik fázisban méretre vágott gerendák visz­ meg a teljes nyílást. A lőrés belső oldalán ez a tégla­ szahelyezésével és körülfalazásával jelöltük az egy­ falazás a lőrés külső oldala felé rézsűsen tart. A nyí­ kori gerendafészkek, állványlyukak helyét. Ezzel a lásban, de a falszövet más részein is, még több helyen módszerrel megakadályozzuk, hogy megkezdődjön megfigyelhető habarcsba rakott téglából készült ja­ vagy az eddiginél nagyobb mértékben folytatódjon vítás, pótlás. a nyílások és környezetük pusztulása. Az egykori fa­ A fal nyugati síkja előtt megfigyelhető terepi álla­ elemek pótlása nemcsak műemlékvédelmi szempont­ potok, az inventáriumok szövegei, a fal szövetében ból hasznos, hanem a laikus turisták számára is ér­ látható gerendafészkek egyértelművé teszik, hogy telmezhetővé válnak bizonyos építészeti részletek. a fal nyugati oldalán is egy vagy több épület emel­ kedett egykor. A falon itt is láthatóak építési falegye­ nek és állványzati lyukak. Ezek elhelyezkedése, mé­ A külső vár északi falán végzett rete, egymástól való távolsága megjegyezik a fal ke­ tisztítási munkák leti oldalán tapasztaltakkal. A 3. falegyen magassá­ gában, azaz a jelenlegi szinttől mért kb. 3,5 m­re egy 2010. évben sor került Szádvár területén az első régé­ sorban 14 gerendafészek nyoma azonosítható. Ezek szeti kutatásra is. A külső vár déli fala mentén nyi­ közül északról számozva az 1., 4., 7., 10. és 13. nyílá­ tott 10 m² kiterjedésű szelvényben megfigyelt jelen­ sok azonosak a fal keleti oldalán látható nagyméretű ségekről, objektumokról és az előkerült leletanyagról gerendafészkekkel. A fészkek a fal teljes keresztmet­ röviden már beszámoltam.²² A régészeti kutatással

22 Gál­Mlakár Viktor: Komlóska­Pusztavár, Szádvár, Füzér. Ré­ gészeti kutatásaim Borsod­Abaúj­Zemplén megye váraiban, 2010. Castrum, 13. (2011) 74–76. Szögliget­Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai 71 párhuzamosan ugyanakkor meg kezdtük az elő ké szü leteket a követ ke ző év re terve­ zett állagvédelmi mun kák hoz is. En nek cél­ pontja a külső vár északi várfa lá nak nyu­ gati szakasza volt. A megóvni kívánt falszakasz belső síkja mentén jól láthatóan egy nagyobb mennyi­ ségű omladék terült el. Itt a már korábbi évek gyakorlatának megfelelően régészeti megfigye lés mellett egy 100­130 cm mély sé­ gű szint süllyesztést hajtottunk végre, mely során kiszabadítottuk a várfal belső síkját, szintén csak a nagyköves omlási, pusztu­ lási réteget távolítva el a fal mellől. Erre a mun kára a külső oldalon nem volt szükség 7. kép Szádvár. A külső vár északi fala a tisztítás első szakaszát követően mivel itt a fal síkja mintegy 2,5­3 m­es ma­ gas ság ban még áll. Az északi oldalon így csak egy az azokat takaró földréteget, mert az a tél és a tavasz kisebb léptékű tereprendezést haj tottunk végre, elő­ viszontagságai ellen még elégséges védelmet adhat készítve és segítve a falazás során a kőművesek a várfalnak, a 2011. év nyarán megvalósuló falkorona munkáját. védelemig (7. kép). Az északi fal tisztítása során megtaláltuk annak nyu gati sarkát is. Itt a fal déli irányba fordult, azon­ ban azt, hogy beköt­e a kö zépső vár északi falába, Az ideiglenes állagvédelem nem sikerült megállapítani. Ennek oka, hogy célunk általános tapasztalatai nem a visszakanyarodó és még föld alatt lévő fal tel­ jes hosszának kibon tása volt. Ezt majd a következő A műemléki romkonzerválás céljait a bevezető gon­ évek régészeti kutatása során kell megtennünk, mi­ dolatok között már részben ismertetettem. Szádvár kor is rendelkezésre áll majd a megfelelő anyagi fe­ pusztuló falainak megmentésén túl szükségesnek lát­ dezet a kibontott fal rövid időn belüli megvédésre. szott egy olyan módszer kidolgozása, melyet a vár A várfal nyugati sarkától mérve mintegy 23 m hosz­ megvédését, hasznosítását felvállaló civil egyesület szan készítettük elő a falazatot az állagvédelemre. maga is meg tud szervezni és részben lebonyolítani. Az ennek folytatásában lévő vizsgált falszakasz olyan Ehhez szolgáltatott – szó szerint – alapanyagot egy erősen lepusztult, hogy azt csak egy nagyobb volume­ könnyen alkalmazható, műemléki munkákhoz kifej­ nű régészeti feltárással egybekapcsolva tudtuk volna lesztett zsákos trassz falazóhabarcs.²³ kiszabadítani a föld alól. A letisztított nyugati falsa­ Munkánk során arra törekedtünk, hogy az életve­ roktól 1,5 m­re keleti irányba egy kb. 100­110 cm szély elhárításán túl (Porkoláb­fal példája) elsősor­ szé les, jól láthatóan kifelé szűkülő, egyenes aljú nyí­ ban még föld felett lévő, vagy könnyen kibontható lást (lőrést?) fedeztünk fel. A sa roktól keletre mint egy falszakaszokat válasszunk ki konzerválásra. Az el­ 15 m­re egy másik, szintén 100­110 cm szélességű nyí­ múlt években elsősorban a külső vár falait, állapotát lást is felderítettünk. Ennek oldalai egy mással pár hu­ kívántuk stabilizálni, környezetét rendbe tenni. Ennek zamosak, azonban alját még a fal belső oldalán meg­ részben örökségturisztikai okai, részben szakmai in­ hagyott omlásréteg takarja. Ennek a nyí lásnak a funk­ dokai voltak. Addig nem akartunk a vár egyéb terü­ ciója egyelőre szintén ismeretlen (7. kép). leteivel foglalkozni, amíg egy részegységét az elér­ A faltisztítás alatt azonosított és dokumentált nyí­ hető eszközök segítségével rendbe nem tesszünk. lások pontos méreteit és funkcióját a tisztítási és ál­ Nem volt, és nem is lehetett célunk műemléki re­ lagvédelmi munkák összehangolása miatt nem sike­ konstrukció. Csak olyan munkát végeztünk, melyhez rült meghatároznunk ebben a kutatási szakaszban. nem kellett előzetes tervezés. Ezért nevezem mun­ Ennek oka, hogy az előkészítést követő állagvédelmi kánkat ideiglenes védelemnek, hiszen a feltárt fa lak ra munkákra csak a követező évadban nyílik lehetősé­ csak egy védő réteget (koronát) helyeztünk el a hely­ günk, így célunk a megtisztított falszakasz további szín és az eredeti állapot dokumentálása után. A vég­ védelme volt. Ennek során a falkorona tetejéről, és leges állagvédelem csak műemléki tervezés után, épí­ a megtalált nyílások belsejéből nem távolítottuk el tészeti tervek alapján készíthető el.

23 Lassesberger Knauf MM3 típusú trassz falazóhabarcsa. 72 Gál­Mlakár Viktor

A falazás a helyben, a falak mellől régészeti felügye­ hogy a sűrűséget a kőműves kérésének megfelelően lettel összegyűjtött omladékokból származó kőanyag­ változtassuk. A kéreg falazásánál sűrűbb anyagot, a fal gal történt. Ezt a munkafázist a konzerválás előtt a belső részein kicsit hígabb anyagot alkalmaztunk. Szádvárért Baráti Kör tagjai végezték, nagy mennyi­ A ráfalazás tetejét egyenetlen felülettel alakítottuk ségű követ termelve ki a falak mellől. A kőanyagot ki, habarccsal lezártuk a kövek hézagait. Arra töre­ válogatva halmokba rakták. Ez az előkészítő munka kedtünk, hogy a felületen vízzsákok ne alakulhassa­ felgyorsította az egész folyamatot, mivel nagyon meg­ nak ki és a felület kifelé lejtsen, elvezetve ezzel a fal könnyítette a kőművesek munkáját, hiszen a falak tetejére hulló esővizet. A meglévő fal esetében átvizs­ szövetének struktúráját csak válogatott kövekből le­ gáltuk a falsíkokat és megállapítottuk, hogy a falszö­ hetett biztonságosan és esztétikusan kialakítani. vetből az apróbb köveket a növényzet kimozdította, A falazás metodikája a következő volt. Az első lé­ ettől a nagyobb kövek is kimozdultak a helyükről. pés a régészeti beavatkozás után a felület megvizs­ Ilyenkor teljes mértékben eltávolítottuk a növényzet gálása. A tapasztalataink alapján a megtisztított falra gyökereit, kitisztítottuk ezeket az üregeket, és apró nem lehetett azonnal ráfalazni. A növényzet hatására kövekkel kitömtük a lyukakat. Ezzel a fal állékony­ a fal mész alapú habarcsa elporladt, a mész a gyökerek ságát növeltük. hatására lassan földdé alakult át. Ezért a fal legfelső összességében egy olyan könnyen, aránylag egy­ részéből a dokumentálás után átlag két sor követ szerűen használható építési technikát próbáltunk ki­ vissza kellett bontani, és habarcsba rakva újra visz­ fejleszteni, mely modern anyagok felhasználása mel­ szafalazni. lett követi a középkorban alkalmazott falazási mód­ Több helyen azt tapasztaltuk, hogy a fal tetején, és szereket. Az új falazat, falszövet kialakítása során közvetlenül a fal mellett akár karvastagságú gyöke­ a még meglévő falszövet jellegzetességeit vettük fi­ rekkel rendelkező cserjék, kisebb­nagyobb fák tele­ gyelembe. Megtartottuk és bemutattuk az egykori pedtek meg. Ezek a gyökerek a fal szövetébe mélyen épí tési technikák nyomait, és törekedtünk egy egy­ behatoltak, köveit kimozdították a helyükről. Ezek ne séges, esztétikus összkép megalkotására.²⁴ a helyeken a középkori falat vissza kellett bontanunk, majd a teljes gyökérzet eltávolítását követően a hiá­ tust szintén vissza kellett falazni. Összegzés A falat a kéreg felrakásával kezdtük. A falazás so­ rán mindig figyelembe vettük a látható falegyeneket. A 2008 őszén Szádvár Lisztes­bástyáján megkezdett A külső kéregbe görgeteg követ nem tettünk. A ké­ állagmegóvási munkák bemutatásával, reményeim reg falazásához a legalább két oldalán lapos kő volt szerint, több megfontolásra érdemes tapasztalattal a megfelelő. A követ úgy helyeztük el a falban, hogy gazdagítottuk az örökségvédelem területén tevékeny­ egyik lapos oldala kifelé, a másikat felfelé nézzen. Ha kedő szakemberek, és civil szervezetek ismereteit. a felső oldalra került a kő lapos oldala, könnyebb volt A munkák előkészítésében és lebonyolításában pél­ a következő sort rakni és esztétikus falrajzolat ala­ dás együttműködés alakult ki az egykori KöH észak­ kult ki. Mivel a kövek alsó része egyenetlen volt, az magyarországi Irodájának munkatársai, a Szádvárért alatta lévő hézagokat kisebb méretű kövekkel ékel­ Baráti Kör aktivistái, valamint az Aggteleki Nemzeti tük ki a stabil felfekvés érdekében. A kövek közti fú­ Park és a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatár­ gákat nem töltöttük ki, hogy az új falazat minél ke­ sai között. vésbé váljon el az eredeti falszövettől. Műemlékvédelmi, építészeti szempontból sikerült A fal belsejébe már válogatás nélkül raktuk a kö­ az eddig kitűzött céljainkat megvalósítani, azaz olyan veket. Közéjük igen sok habarcsot öntöttünk. Olyan anyagokat és módszereket a gyakorlatban kipróbálni, falazóhabarccsal dolgoztunk, amit nem képzett szak­ melyet civilek bevonásával, de szakmai szervezetek ember is alkalmazni tud. Előkészítése, bekeverése felügyelete alatt könnyen elsajátíthatók és alkalmaz­ egyszerű, külön szakértelmet nem igényel. Műem lé­ hatók, ugyanakkor, ahogy az eltelt évek is mutatják, kes és/vagy régész szakember folyamatos helyszíni megfelelő védelmet jelentenek a romfalakon. szemléje mellett a falazás akár civilek bevonásával is Bízunk benne, hogy a Szádváron megkezdett mun­ elvégezhető. A habarcs mennyiségét úgy lehet arány­ kánkat folytatni tudjuk, és hozzájárulhatunk hazánk lag pontosan meghatározni, ha az építendő fal térfo­ egyik jelentős műemlékének megismertetéséhez, gatának megfelelő habarccsal számolunk. A habarcs meg védéséhez és nem utolsó sorban örökségturisz­ előkészítése, bekeverése során arra kellett figyelnünk, tikai fejlesztéséhez, méltó bemutatásához.

24 Külön szeretném megköszönni Jenei Anita régészeti, Kosdi tagságának a munkák megszervezésében és lebonyolításában Attila műemléki felügyelők szakmai segítségét, valamint Tomatás nyújtott segítségüket. Tímeának a Szádvárért Baráti Kör elnökének és az egyesület 73

Héczey-Markó Ágnes – Koppány András FALKUTATÁS ÉS RÉGÉSZETI FELTÁRÁS A SÜMEGI VÁRBAN (2009–2010)

A sümegi vár régészeti feltárását 1957–1963 között ban nem történt a várban, hiszen az az 1960­as évek Kozák Károly végezte, a régészeti feltárással párhuza­ legelején, mint kutatási módszer, ismeretlen volt. mosan meginduló helyreállítási munkákat Kop pány Az 1963­as helyreállítást követően az elmúlt évtized­ Tibor építészmérnök tervezte, mindketten az Or szá­ ben több helyen történt építészeti beavatkozás a vár­ gos Műemlékvédelmi Felügyelőség (OMF) munka­ ban, melyek egyrészt az adott falszakaszok állag meg­ társaiként (1. kép). A régészeti feltárást és a tervezést óvását szolgálták, másrészt funkcionális kiegészíté­ 1963­ban az OMF akkori vezetése leállíttatta, így aár v sekként a hasznosítható teret bővítették. Ezzel pár hu­ területének egyes részein sem a teljes feltárás, sem a zamosan azonban a vár egyes részeinek állapota to­ helyreállítás nem történhetett meg. A Kozák Károly vább romlott, a látogatók előtt korábban nyitott teket re által készített kutatási dokumentációk összefoglalják zártak el, és egyes, az 1960­as években helyreállított a leglényegesebb régészeti megfigyeléseket és néhány részletek teljesen elpusztultak. mondatban kitérnek a falakon is feltárt jelenségekre. 2009­ben pályázati pénzből lehetőség nyílt az épü­ A kutatási dokumentációnál sokkal részletesebben letegyüttes jelentős részén – a további állagmegóvó rög zítik a falakon megfigyelhető jelensége ket Koppány munkákon túl – új kiegészítésekre, rekonstrukciókra. Tibor felmérései és manuáléi. Részletes falkutatás azon­ A meginduló tervezési munkákhoz szükséges régé­

1. kép Sümeg, vár. Összesítő alaprajz, a helyiségszámozással. (Koppány Tibor – Kozák Károly nyomán) 74 Héczey­Markó Ágnes – Koppány András Falkutatás és régészeti feltárás a sümegi várban (2009‒2010)

2. kép Sümeg, vár. A keleti falszoros összesítő alaprajza, a 2009. évi ásatási árkok jelölésével. (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) Sümeg, vár. A belsővár előtti árok keleti metszetrajza. (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) szeti­ és falkutatásokat Sümeg Város Önkor mányza­ rólag a 2009. évben végzett régészeti feltárásunkatés azonnal megkezdte a vár erődítését, átépítését, amely­ letévé vált, amely szegleten át vezetett a nagyméretű tának megbízásából az Magyar Nemzeti Múzeum az ahhoz kapcsolódó épületek falkutatását tekinti át.¹ ről egy 1554­es feliratos kőtábla is tanúskodik. Kövessy kaputornyon keresztül haladó út a várudvarba. Nemzeti Örökségvédelmi Központ (Kulturális Örök­ A sümegi vár történetét legutóbb Koppány Tibor építtette az utóbb róla elnevezett, nagyméretű észak A keleti falszorosban végzett ásatás megfigyelései ségvédelmi Szakszolgálat) Épületkutatási Osztályá­ foglalta össze:² „Sümeg legkorábbi ismert említése keleti ágyútornyot is. Giulio Turco 1572­ben felmérte szorosan összefüggtek a falszorost a várudvar felől nak munkatársai végezték el 2009 és 2010 folyamán. 1280­ból származik, az azt tartalmazó oklevél azon­ a várat, az általa készített alaprajz és távlati kép az A helyszíni falkutatást jelentősen korlátozta, hogy ban sajnálatos módon nem árulja el, hogy az a tele­ egyetlen hitelesnek tekinthető képi áb rázolás a közép­ közelítésében hasonló, gyakorlatában azonban eltérő a helyreállítások 1964­ig tartó szakaszában rá­ és elé pülésre, vagy az afelett esetleg már abban az időben kori várról. 1648­ban, az addigra leromló állapotú vá­ módszerű kutatás alapvetően kiegészítette egymást falaztak a maradványokra, az 1964 után történt to­ emelkedő várra vonat kozik.³ A vár az ismert forrá­ rat Széchényi György püspök újíttatta fel és építette és csak az így előkerült részleteket összefüggéseikben vábbi helyreállítások során pedig ráfedtek az előző sokban 1318­ban szerepel elő ször, ekkor és az ezt kö­ részleteiben tovább. Utóda, Sennyey István püspök is rögzítő dokumentálás tette lehetővé az épületegyüt­ koncepció szerint bemutatott történeti jelenségekre, vető két esztendőben volt várnagya Beder comes fia a külső kaputornyot erősítette meg a később róla el tes ezen szakaszának szakmailag precíz értelmezését.⁷ eltakarva azokat. Egyes esetekben az 1960­as évek­ Péter mester, Kéki István veszprémi püspök testvére. nevezett ágyútoronnyal. ben helyreállított – fotókon és rajzokon még lát ható – Ettől kezdve a legújabb korig a veszprémi püspökség A vár életének és építéstörténetének utolsó jelentős falazatok és épített részletek későbbin situ ré szeikkel birtokában volt, az alatta fekvő mezővárossal és az korszaka a Rákóczi­szabadságharchoz fűződik. Előbb együtt elbontásra kerültek. ahhoz tartozó, nyugati irányban elterülő, több falura a kuruc hadsereg használta, utóbb 1709­től német őr­ Problémát jelentett, hogy a pályázat elkészítésekor kiterjedő uradalommal együtt. A vár építésének ide­ ség állomásozott benne egészen 1722­ig. Ekkor a – fel­ semmiféle egyeztetés nem történt falkutatási, ásatási jére vonatkozó írásos adat hiányában csupán feltéte­ tehetően erősen lelakott – várat felhagyták, megma gyakorlattal rendelkező szakemberekkel, így a projekt lezhető, hogy a 13. század utolsó évtizedeiben, vagy radt felszerelését elszállították. költségvetésében jelentősen alábecsülték a helyreál­ a következő évszázad elején épülhetett. A vár déli ré­ A 2009 nyarán megkezdett régészeti feltárás során lításhoz szükséges és a Kulturális Örökségvé delmi szét alkotó korai, későbbi el nevezése szerint belső vár átvágtuk a belsővár északi fala előtt húzódó egykori Hivatal Határozataiban előírt ku tatásokra szánt fi­ befalazva talált kapuja előtt ke rült elő Vetési Albert . Az árok szerves része a hegytető nanszírozási keretet. Továbbá nem volt egyértelmű püspök (1458–1486)⁴ kőből faragott, több darabra tört déli felét lerekesztő természetes mélyedésnek, mely az sem, hogy mely épületrészeknél, milyen jellegű címere, amely egykor a kapu felett volt. A címernek beavatkozást terveznek és an nak milyen kutatási a kapu fölé történt elhelyezése azt jelzi, hogy Vetési ban érzékelni lehet. Ehhez a természetes eredetű vo ­ vonzata van. püspök azt megelőzően építkezett a várban.” nalhoz való alkalmazkodás során alakították ki a vár Az általunk végzett régészeti feltá rás a keleti fal­ Mint azt Koppány Tibor összefoglalásaiból tudjuk, korai periódusához tartozó épületegyüttes északi falát. szorosra és a belsővár előtti területre terjedt ki, a fal­ a 15. század utolsó vagy a 16. század első évtizedei­ Az árok alján mintegy hatvan centiméter vastag Sümeg, vár. A várudvart keletről övező épületsor. kutatás a keleti falszorost, az udvart keletről övező ben került sor a korai vár bővítésére.⁵ A Balatonig ságban többrétegű, az árok vonalát követő betöltés (Fotó: Koppány András) épületsort, a nyugati palota helyiségeit és a kápolnát elhatoló török hódoltság alapvetően megváltoztatta található, melyből 13–14. századi kerámia került elő. érintette(2. kép). Annak ellenére, hogy az eddig vég­ a vár szerepét: végvárrá vált és katonai szerepe meg­ E rétegsorok felett már egy tudatos planírozás rétegei zett ásatások a vár jelentős részére kiterjedtek, még erősödött. Amikor 1552­ben Veszprémet is elfoglalta indul, északon a Kövessy­féle ágyútoronyig tart. Nyu­ mindig maradtak fontos feltáratlan épületrészek, ha­ a török,⁶ a káptalan Zalaegerszegre menekült, amelyet árok betöltéséből 16. századi és annál későbbi kerá gat felől a várudvart keletről záró épületsor keleti son lóképpen a falkutatást is folytatni kellene a vár ettől kezdve építettek ki végvárrá. 1553­ban Kö vessy mia nem került elő. Ez bizonyítja, hogy a teljes vár fala, keletről pedig maga a várfal határolja. A végső további részein. Az alábbi rövid összefoglalás kizá­ András veszprémi kanonok lett a püspök és szinte állapotában köpenyezésekkel megerősített várfal leg­ kori árok helye a vár újabb belső udvarának egy szeg­ korábbi rétege megszakítás nélkül húzódik a kápol

1 A vár egyes részeinek (öregtorony és környezete, kápolna) fal­ 3 Zsigmond­kori Oklevéltár V. (1415–1416). A Magyar Országos kutatása még jelen cikk írása közben is tart és csak befejezésük, Levéltár Kiadványai 2. Szerk.: Mályusz Elemér – Borsa Iván. 7 A jelentős felmenő falakkal rendelkező romok, illetve az álló részletes dokumentálása is. Mindezek közhelynek tűnnének, ha illetve a rendelkezésre álló inventáriumok feldolgozása után le­ Budapest, 1997. 239. regeszta. – több nyire műemlék – épületek környezetében végzett régészeti a műemléki építéstörténeti kutatások során nem azt tapasztal hetséges az eredmények publikálása. 4 Fügedi Erik: A XV. századi magyar püspökök. Történelmi Szemle, 8. feltárásoknak szervesen kapcsolódniuk kell az adott épület épí ­ nánk, hogy a nem a falkutató régész által, műemlékek környe ze­ 2 Koppány Tibor: A sümegi vár régészeti feltárása és romvédelme (1965) 477–498. téstörténeti kutatásához. Az ilyen jellegű régészeti feltárások do­ tében végzett ásatás eredményeinek rögzítése, dokumentálása 1957 és 1965 között. Castrum, 9. (2009) 69–86.; Koppány Tibor: 5 A 16. század első felére tehető építkezésekről lásd: LAHU 7. gyakran nincs tekintettel az adott újkori (18–19. századi) épület­ A sümegi vár és a devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai. 6 Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Du­ hez való viszonyának precíz – szintezett – rögzítése. Szakmai re, épületegyüttesre és így építés­ építészettörténeti információk Lapidarium Hungaricum. 7. Budapest, 2009. (a továbbiakban nántúlon 1552­ben. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 9. vesznek el, újkori objektumok, épített részletek semmisülnek meg. LAHU 7); Koppány Tibor: A sümegi vár rövid története. Buda­ (1970) 49–52. az 1711. év utánra keltezhető objektumok és jelenségek pontos és pest, 2008. (Kézirat) Héczey­Markó Ágnes – Koppány András Falkutatás és régészeti feltárás a sümegi várban (2009‒2010) 75

Sümeg, vár. A keleti falszoros összesítő alaprajza, a 2009. évi ásatási árkok jelölésével. (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) 3. kép Sümeg, vár. A belsővár előtti árok keleti metszetrajza. (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) szeti­ és falkutatásokat Sümeg Város Önkor mányza­ rólag a 2009. évben végzett régészeti feltárásunkatés azonnal megkezdte a vár erődítését, átépítését, amely­ letévé vált, amely szegleten át vezetett a nagyméretű tának megbízásából az Magyar Nemzeti Múzeum az ahhoz kapcsolódó épületek falkutatását tekinti át.¹ ről egy 1554­es feliratos kőtábla is tanúskodik. Kövessy kaputornyon keresztül haladó út a várudvarba. Nemzeti Örökségvédelmi Központ (Kulturális Örök­ építtette az utóbb róla elnevezett, nagyméretű észak­ A keleti falszorosban végzett ásatás megfigyelései ségvédelmi Szakszolgálat) Épületkutatási Osztályá­ foglalta össze:² „Sümeg legkorábbi ismert említése keleti ágyútornyot is. Giulio Turco 1572­ben felmérte szorosan összefüggtek a falszorost a várudvar felől a várat, az általa készített alaprajz és távlati kép az határoló épületsor falkutatásával (4. kép). A két, meg­ A helyszíni falkutatást jelentősen korlátozta, hogy egyetlen hitelesnek tekinthető képi áb rázolás a közép­ közelítésében hasonló, gyakorlatában azonban eltérő pülésre, vagy az afelett esetleg már abban az időben kori várról. 1648­ban, az addigra leromló állapotú vá­ módszerű kutatás alapvetően kiegészítette egymást emelkedő várra vonat kozik.³ A vár az ismert forrá rat Széchényi György püspök újíttatta fel és építette és csak az így előkerült részleteket összefüggéseikben vábbi helyreállítások során pedig ráfedtek az előző sokban 1318­ban szerepel elő ször, ekkor és az ezt kö­ részleteiben tovább. Utóda, Sennyey István püspök is rögzítő dokumentálás tette lehetővé az épületegyüt­ koncepció szerint bemutatott történeti jelenségekre, vető két esztendőben volt várnagya Beder comes fia a külső kaputornyot erősítette meg a később róla el­ tes ezen szakaszának szakmailag precíz értelmezését.⁷ eltakarva azokat. Egyes esetekben az 1960­as évek Péter mester, Kéki István veszprémi püspök testvére. nevezett ágyútoronnyal. ben helyreállított – fotókon és rajzokon még lát ható – Ettől kezdve a legújabb korig a veszprémi püspökség A vár életének és építéstörténetének utolsó jelentős falazatok és épített részletek később birtokában volt, az alatta fekvő mezővárossal és az korszaka a Rákóczi­szabadságharchoz fűződik. Előbb együtt elbontásra kerültek. ahhoz tartozó, nyugati irányban elterülő, több falura a kuruc hadsereg használta, utóbb 1709­től német őr­ Problémát jelentett, hogy a pályázat elkészítésekor kiterjedő uradalommal együtt. A vár építésének ide ség állomásozott benne egészen 1722­ig. Ekkor a – fel­ jére vonatkozó írásos adat hiányában csupán feltéte­ tehetően erősen lelakott – várat felhagyták, megma­ gyakorlattal rendelkező szakemberekkel, így a projekt lezhető, hogy a 13. század utolsó évtizedeiben, vagy radt felszerelését elszállították. költségvetésében jelentősen alábecsülték a helyreál a következő évszázad elején épülhetett. A vár déli ré­ A 2009 nyarán megkezdett régészeti feltárás során lításhoz szükséges és a Kulturális Örökségvé del mi szét alkotó korai, későbbi el nevezése szerint belső vár átvágtuk a belsővár északi fala előtt húzódó egykori Hivatal Határozataiban előírt ku tatásokra szánt fi befalazva talált kapuja előtt ke rült elő Vetési Albert szárazárkot (3. kép). Az árok szerves része a hegytető nanszírozási keretet. Továbbá nem volt egyértelmű püspök (1458–1486)⁴ kőből faragott, több darabra tört déli felét lerekesztő természetes mélyedésnek, mely­ az sem, hogy mely épületrészeknél, milyen jellegű címere, amely egykor a kapu felett volt. A címernek nek vonalát mind a nyugati, mind a keleti hegyoldal­ a kapu fölé történt elhelyezése azt jelzi, hogy Vetési ban érzékelni lehet. Ehhez a természetes eredetű vo ­ püspök azt megelőzően építkezett a várban.” nalhoz való alkalmazkodás során alakították ki a vár Az általunk végzett régészeti feltá rás a keleti fal­ korai periódusához tartozó épületegyüttes északi falát. szorosra és a belsővár előtti területre terjedt ki, a fal a 15. század utolsó vagy a 16. század első évtizedei Az árok alján mintegy hatvan centiméter vastag­ 4. kép Sümeg, vár. A várudvart keletről övező épületsor. kutatás a keleti falszorost, az udvart keletről övező ben került sor a korai vár bővítésére.⁵ A Balatonig ságban többrétegű, az árok vonalát követő betöltés (Fotó: Koppány András) elhatoló török hódoltság alapvetően megváltoztatta található, melyből 13–14. századi kerámia került elő. érintette E rétegsorok felett már egy tudatos planírozás rétegei A keleti falszoros délen a kápolna északi falától zett ásatások a vár jelentős részére kiterjedtek, még erősödött. Amikor 1552­ben Veszprémet is elfoglalta fekszenek, amelyet 15. századi kerámia keltez. Az indul, északon a Kövessy­féle ágyútoronyig tart. Nyu­ a török,⁶ a káptalan Zalaegerszegre menekült, amelyet árok betöltéséből 16. századi és annál későbbi kerá­ gat felől a várudvart keletről záró épületsor keleti ettől kezdve építettek ki végvárrá. 1553­ban Kö vessy mia nem került elő. Ez bizonyítja, hogy a teljes vár­ fala, keletről pedig maga a várfal határolja. A végső András veszprémi kanonok lett a püspök és szinte hegy 15. században történt fallal övezése után az egy­ állapotában köpenyezésekkel megerősített várfal leg­ kori árok helye a vár újabb belső udvarának egy szeg­ korábbi rétege megszakítás nélkül húzódik a kápol­

1 A vár egyes részeinek (öregtorony és környezete, kápolna) fal 3 Zsigmond­kori Oklevéltár V. (1415–1416). A Magyar Országos kutatása még jelen cikk írása közben is tart és csak befejezésük, Levéltár Kiadványai 2. Szerk.: Mályusz Elemér – Borsa Iván. 7 A jelentős felmenő falakkal rendelkező romok, illetve az álló részletes dokumentálása is. Mindezek közhelynek tűnnének, ha Budapest, 1997. 239. regeszta. – több nyire műemlék – épületek környezetében végzett régészeti a műemléki építéstörténeti kutatások során nem azt tapasztal­ 4 Fügedi Erik: A XV. századi magyar püspökök. feltárásoknak szervesen kapcsolódniuk kell az adott épület épí ­ nánk, hogy a nem a falkutató régész által, műemlékek környe ze­ 2 Koppány Tibor: A sümegi vár régészeti feltárása és romvédelme (1965) 477–498. téstörténeti kutatásához. Az ilyen jellegű régészeti feltárások do­ tében végzett ásatás eredményeinek rögzítése, dokumentálása 1957 és 1965 között. 9. (2009) 69–86.; Koppány Tibor: 5 A 16. század első felére tehető építkezésekről lásd: LAHU 7. kumentálása során pedig kiemelten fontos a jelenségek épület­ gyakran nincs tekintettel az adott újkori (18–19. századi) épület­ A sümegi vár és a devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai. 6 Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Du­ hez való viszonyának precíz – szintezett – rögzítése. Szakmai re, épületegyüttesre és így építés­ építészettörténeti információk Lapidarium Hungaricum. 7. Budapest, 2009. (a továbbiakban nántúlon 1552­ben. szem pontból hasonlóan lényeges az álló épületek feltárása során vesznek el, újkori objektumok, épített részletek semmisülnek meg. LAHU 7); Koppány Tibor: A sümegi vár rövid története. Buda (1970) 49–52. az 1711. év utánra keltezhető objektumok és jelenségek pontos és pest, 2008. (Kézirat) 76 Héczey­Markó Ágnes – Koppány András Falkutatás és régészeti feltárás a sümegi várban (2009‒2010) nától a Kövessy­féle toronyig. Külső síkja helyenként rétegeiből 15–16. századi kerámia ke rült elő. Mindez Az ágyúállás dongaboltozatos tér, igen leromlott állapotban volt, ezért az 1960­as évek megerősíti azt a felvetést, hogy a föld del töltött vár­ lőrése elé má sod lagosan támpillért helyreállítása során egyes szakaszokon jelentős fel­ falszakasz létesítésére a 16. század során került sor. építettek úgy, hogy az a lőrést rész ­ falazást végeztek. Különösen igaz ez a Kövessy­féle Az ágyúállás északi fala és a várnagyi ház közé eső ben takarja. Egykori udvari nyílása toronyhoz csatlakozó falszakasz esetében. A külső területen többszörös átépítés nyomai láthatók. Az itt sík helyreállítása nemcsak a kiomlott falakat emelte feltárt, magába a feltöltésbe alapozott fal talán a vár­ vissza, hanem pótolta a leomlott falsíkokat is, elfedve nagyi ház emeletére vezető lépcsőépítmény hez tar­ méretű ablakot alakítottak ki. a várfal magját. tozhatott. A várnagyi ház és a konyha fala a földszint Az észak felé következő helyiség, A fent bemutatott sziklaárok vonalát metsző keleti vonalában egybeépült. Ez egyaránt utalhat az épület a kovácsműhely alapfalai és tüzelő várfal másodlagosan épült fel a belsővárat határoló átépítésére, de lehet csupán építési fázis is. A szakaszt várfalhoz képest, északi szakasza pedig elválik a ké­ a konyha hátsó falához és a várfalhoz is másodlago­ őrződtek. Egykori tetőszerkezete fel­ sőbb felépített Kövessy­féle torony falától. A 15. szá­ san illesztett kürtő két fala zárja, melyeket a konyha tehetően ráfedett az ágyúállás észak­ zad végén felépített várfal mentén a 16–17. század­ legutolsó, 17. századi átalakítása során építettek. ban épült ki a keleti falszoros, azaz a keleti épületsor A kéménykürtő északi falától a Csabi­toronyig tartó csatlakozó jelenség lenyomata, amely­ és a mögötte elhelyezkedő földtöltés. A földtöltést ke­ szakasz járószintje közel azonos volt a jelenlegivel nek pontos funkciója nem tisztázott. letről támasztó fal elválik a belső várat határoló korai és jóval alacsonyabb az előző – várkápolna felé eső – várfaltól és az ahhoz tartozó sziklaárokra is ráfed. szakasz járószintjénél. A torony déli faláig fut a gyi lok­ nyugati sarkán jól látható a kovács A keleti falszorost három elkülönülő részre oszthat­ járónak a várfalhoz képest másodlagos, kiugró kőfa­ műhely udvari homlokzati falának juk: a kápolna falától a konyha falazott kürtőjéig eső lazata, melynek a koronaszintjén megfigyelt ge ren da­ emeletmagas csor bázata. Mindezek szakaszra, a kürtő északi fala és a Csabi­torony közötti fészkek, valamint a kürtő falához közeli, alacsonyabb szakaszra, valamint a torony és a Kövessy­féle ágyú­ szinten elhelyezkedő gerendafészek, továbbá a falszo­ kori kovácsműhely az udvar felé föld­ torony közötti szakaszra. ros keleti falszakaszának déli felén megfigyelhető Sümeg, vár. A keleti falszorosban nyitott 4. árok déli metszetrajza. szintes, a töltésnek félnye regtető vel Az első, a kápolna falától a falszorost keresztirány­ függőleges gerendalenyomat részben egy faszer ke­ (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) ban záró konyhakürtőig elhelyezkedő szakaszon vi­ ze tes gyilokjáróra, részben egy alatta elhelyezkedő Az ún. várnagyi ház nagyméretű, szonylag magas feltöltés található, melynek eredeti faszerke zetes helyiségre utalnak. Erre a szakaszra zadi jelentős magasságú várfal gyi lok járóját tartották. járószintje a jelenlegi alatt mintegy 30­50 cm­re fek­ esik a kony ha és a kaszárnyaépület találkozása is. Kialakításuk alapján az épí tők szilárd és erős szerke képest másodlagos ki alakítású kétosztatú tér helyez­ szik. A várfallal párhuzamosan másodlagosan épült A ku tatás so rán jól kivehető volt, hogy a konyha zet felépítésére törekedtek, így feltehetően viszony­ kedett el. Az északi helyiségben egy igen nagyméretű fel a gyilokjáró falazott része, amely egészen a Csabi­ meg levő északkeleti sarkához másodlagosan épült lag széles, esetleg függőleges ge ren da sor ral is meg kemence került nap vi lágra az 1960­as évek feltárásai toronyig fut. A falszorost nyugatról határoló, földtö­ hozzá a ka szárnya keleti fala, ráfedve egy rövid sza­ támasztott gyilokjá ró fut hatott vé gig a várfal mentén során. Ennek előteréből nyílt a déli helyiség kályhájá­ ltést tartó fal és a ma bognárműhelynek nevezett déli kaszon a konyha falára. a Kö vessy­féle ágyútorony és a Csabi­torony között. ágyúállás a földtöltés kialakításakor épült, mivel a fa­ A Csabi­torony másodlagosan épült a keleti vár­ A falazaton több helyen a fal első periódusához tar lakat járószint alatt nem síkra falazták, hanem egye­ fal hoz, a falszoros jelenlegi járószintje fölé emelke­ tozó pártázat függőleges elválásai is láthatók. netlenül, alapozás jelleggel. A területen mint egy dő falait a műemléki helyreállítás során alakították 230 cm mélységig kiásott kutatóárkok kevert feltöltés ki. Délről, a falszoros felől a torony első emeletére nyíló ajtó eredeti helyén maradt fenn. he lyez kedtek el: az alsó szint 120­130 cm, a felette Az emelet födémszintjét az archív fo­ levő 80 cm mélységben. Mind tókon még látha tó gerendafészkek és a toronytól dél re el helyezke dő falszo­ feletti födémének vonalához. A la kott felső szint vár­ ros­szakasz gyilok já rójának gerenda­ fal felőli homlokzati fala így szabadon állt és az épü­ fész kei jelzik. Ezek alapján úgy tűnik, letnek csak az istállóként használt földszinti része hogy a torony második emeletét gyilok­ mögött húzó dott föld töltés. Mindkét járószintet fa­ járóról is meg lehetett közelíteni. A harmadik szakaszban (5. kép), a Csa bi­toronytól a Kövessy­féle ágyú­ A felső járószint síkjában, a külső várfallal párhuza­ toronyig tartó várfalon két perió dus­ mosan egy cölöplyuksort tártunk fel . A cölö hoz tartozó lőréseket láthatunk, vala­ pök az egykori gyilokjáró faszerkezetét tartották. mint a lőrésekhez tartozó egykori gyi­ lokjáró gerendafészkeit. Ezek a geren­ a 17. század vé gén – 18. század elején történhetett. dafészkek kereszt alakúak, a lenyomat A keleti falszorost nyugatról, a vár udvar felől hatá­ alapján a falra merőleges fagerendákat felülről rájuk helyezett, ún. feles lapo­ zadban. Az épületsor első eleme a már említett déli lással illesztett rövid keresztgerendák­ ágyúállás. Ez a földfeltöltésbe ékelten, közvetlenül kal rögzítették a falmagban. Ezt csak kapcsolódik a kovács műhely épületéhez, melynek 5. kép Sümeg, vár. A keleti falszoros, háttérben az Öregtoronnyal. a fal építésével egy időben lehetett ki­ ke leti fala mögött is a ke leti falszoros földfeltöltése Sümeg, vár. A keleti falszorosban kialakított 4. árok (Fotó: Héczey­Markó Ágnes) alakítani. A ge renda fészkek a 15. szá­ nyugat felől. (Fotó: Héczey­Markó Ágnes) Héczey­Markó Ágnes – Koppány András Falkutatás és régészeti feltárás a sümegi várban (2009‒2010) 77 nától a Kövessy­féle toronyig. Külső síkja helyenként rétegeiből 15–16. századi kerámia ke rült elő. Mindez Az ágyúállás dongaboltozatos tér, igen leromlott állapotban volt, ezért az 1960­as évek megerősíti azt a felvetést, hogy a föld del töltött vár lőrése elé má sod lagosan támpillért helyreállítása során egyes szakaszokon jelentős fel építettek úgy, hogy az a lőrést rész ­ Az ágyúállás északi fala és a várnagyi ház közé eső ben takarja. Egykori udvari nyílása toronyhoz csatlakozó falszakasz esetében. A külső területen többszörös átépítés nyomai láthatók. Az itt nagyobb volt, mely nek kiomlása he­ sík helyreállítása nemcsak a kiomlott falakat emelte feltárt, magába a feltöltésbe alapozott fal talán a vár lyén a helyreállítás során ajtót és kis­ vissza, hanem pótolta a leomlott falsíkokat is, elfedve nagyi ház emeletére vezető lépcsőépítmény hez tar méretű ablakot alakítottak ki. tozhatott. A várnagyi ház és a konyha fala a földszint Az észak felé következő helyiség, A fent bemutatott sziklaárok vonalát metsző keleti vonalában egybeépült. Ez egyaránt utalhat az épület a kovácsműhely alapfalai és tüzelő­ várfal másodlagosan épült fel a belsővárat határoló átépítésére, de lehet csupán építési fázis is. A szakaszt berendezésének maradványai meg ­ őrződtek. Egykori tetőszerkezete fel­ sőbb felépített Kövessy­féle torony falától. A 15. szá san illesztett kürtő két fala zárja, melyeket a konyha tehetően ráfedett az ágyúállás észak­ zad végén felépített várfal mentén a 16–17. század legutolsó, 17. századi átalakítása során építettek. nyugati sarkára, ahol jól látható egy A kéménykürtő északi falától a Csabi­toronyig tartó csatlakozó jelenség lenyomata, amely­ és a mögötte elhelyezkedő földtöltés. A földtöltést ke­ nek pontos funkciója nem tisztázott. letről támasztó fal elválik a belső várat határoló korai és jóval alacsonyabb az előző – várkápolna felé eső – A várnagyi ház déli homlokzatá nak nyugati sarkán jól látható a kovács­ A keleti falszorost három elkülönülő részre oszthat­ járónak a várfalhoz képest másodlagos, kiugró kőfa­ műhely udvari homlokzati falának juk: a kápolna falától a konyha falazott kürtőjéig eső lazata, melynek a koronaszintjén megfigyelt ge ren da­ emeletmagas csor bázata. Mindezek szakaszra, a kürtő északi fala és a Csabi­torony közötti fészkek, valamint a kürtő falához közeli, alacsonyabb alapján feltéte lezhetjük, hogy az egy­ szakaszra, valamint a torony és a Kövessy­féle ágyú szinten elhelyezkedő gerendafészek, továbbá a falszo­ kori kovácsműhely az udvar felé föld­ torony közötti szakaszra. ros keleti falszakaszának déli felén megfigyelhető 6. kép Sümeg, vár. A keleti falszorosban nyitott 4. árok déli metszetrajza. szintes, a töltésnek félnye regte tő vel Az első, a kápolna falától a falszorost keresztirány­ függőleges gerendalenyomat részben egy faszer ke­ (Rajz: Héczey­Markó Ágnes) támaszkodó épület volt. ban záró konyhakürtőig elhelyezkedő szakaszon vi­ ze tes gyilokjáróra, részben egy alatta elhelyezkedő Az ún. várnagyi ház nagyméretű, faszerke zetes helyiségre utalnak. Erre a szakaszra zadi jelentős magasságú várfal gyi lok járóját tartották. emeletes épület volt, földszintjén az oldalfalakhoz járószintje a jelenlegi alatt mintegy 30­50 cm­re fek Kialakításuk alapján az épí tők szilárd és erős szerke­ képest másodlagos ki alakítású kétosztatú tér helyez­ A ku tatás so rán jól kivehető volt, hogy a konyha zet felépítésére tö rekedtek, így feltehetően viszony­ kedett el. Az északi helyiségben egy igen nagyméretű fel a gyilokjáró falazott része, amely egészen a Csabi­ meg levő északkeleti sarkához másodlagosan épült lag széles, esetleg függőleges geren dasor ral is meg­ kemence került nap vi lágra az 1960­as évek feltárásai támasztott gyilokjá ró fut hatott vé gig a várfal mentén során. Ennek előteréből nyílt a déli helyiség kályhájá­ ltést tartó fal és a ma bognárműhelynek nevezett déli a Kövessy­féle ágyútorony és a Csabi­to rony között. ágyúállás a földtöltés kialakításakor épült, mivel a fa­ A Csabi­torony másodlagosan épült a keleti vár­ A falazaton több helyen a fal első periódusához tar­ lakat járószint alatt nem síkra falazták, hanem egye tozó pártázat függőleges elválásai is láthatók. dő falait a műemléki helyreállítás során alakították A régészeti feltárásból ismert, hogy a török kori 230 cm mélységig kiásott kutatóárkok kevert feltöltés ki. Délről, a falszoros felől a torony első emeletére járószintek a jelenlegihez képest viszonylag mélyen he lyez kedtek el: az alsó szint 120­130 cm, a felette Az emelet födémszintjét az archív fo levő 80 cm mélységben. Mindkét járószint igazodik a falszorost nyugatról határoló kaszárnya földszint a toronytól dél re el helyezke dő falszo feletti födémének vonalához. A la kott felső szint vár­ fal felőli homlokzati fala így szabadon állt és az épü­ fész kei jelzik. Ezek alapján úgy tűnik, letnek csak az istállóként használt földszinti része mögött húzó dott föld töltés. Mindkét járószintet fa­ járóról is meg lehetett közelíteni. pallóval burkolták, melyet a vas tag kor hadt famarad­ ványból álló réteg jelez (6. kép). Csa bi­toronytól a Kövessy­féle ágyú A felső járószint síkjában, a külső várfallal párhuza­ mosan egy cölöplyuksort tártunk fel (7. kép). A cölö­ hoz tartozó lőréseket láthatunk, vala pök az egykori gyilokjáró faszerkezetét tartották. mint a lőrésekhez tartozó egykori gyi Kiala kí tása a vár történetének leg utolsó korszakában, lokjáró gerendafészkeit. Ezek a geren a 17. század vé gén – 18. század elején történhetett. dafészkek kereszt alakúak, a lenyomat A keleti falszorost nyugatról, a vár udvar felől hatá­ alapján a falra merőleges fagerendákat roló épületsor is fokozatosan épült ki a 16–17. szá­ felülről rájuk helyezett, ún. feles lapo zadban. Az épületsor első eleme a már említett déli lással illesztett rövid keresztgerendák­ ágyúállás. Ez a földfeltöltésbe ékelten, közvetlenül kal rögzítették a falmagban. Ezt csak kapcsolódik a kovács műhely épületéhez, melynek Sümeg, vár. A keleti falszoros, háttérben az Öregtoronnyal. a fal építésével egy időben lehetett ki ke leti fala mögött is a ke leti falszoros földfeltöltése 7. kép Sümeg, vár. A keleti falszorosban kialakított 4. árok (Fotó: Héczey­Markó Ágnes) helyezkedik el. nyugat felől. (Fotó: Héczey­Markó Ágnes) 78 Héczey­Markó Ágnes – Koppány András

nak befűtő nyílása. Az épület a feltárások idejére je­ kori használatát nyilván alapvetően meg határoz ta lentősen le pusz tult, mai állapotában eredeti a föld­ a várban az adott időben tartózkodó őrség létszáma. szinten a ke leti és déli fal, az északi és nyugati fal A keleti épületszárny földszintjének utolsó eleme alsó szakasza, utóbbiban az ajtó­ és ablak nyílás, va­ egy nagy, észak–déli tengelyű, téglány alaprajzú he­ lamint az emeleti ablaknyí lások alsó része. Az épü­ lyiség, amelyből a keleti falszoros földfeltöltése alatt let északi fala jelentős mértékben, boltozata teljes elhelyezkedő két ágyúállás és a Csabi­torony föld­ egészében helyreállítás. szinti tere nyílik. Az osztatlan terű helyiséget istál­ A várnagyi házhoz északról csatlakozó konyha lóként használták, felette a vár katonáinak – a föld­ több periódusban épült fel. Az első periódus során szinten kialakított hevederív­sor alapján több helyi­ egy 70 cm vastag falú helyiség épült, melyet a je­ ségre osztott – szállása helyezkedett el. lenlegi konyha kialakításakor belülről megköpenyez­ A 15–16. század fordulóján megkezdődött a belső tek a boltozat és konyhakürtő érdekében. A keleti vártól északra elhelyezkedő, attól részben természe­ falszorosban megfigyelt falelválás alapján felvethető, tes, részben mesterségesen a sziklába vágott árokkal hogy az első periódusú épület egykorú a vár nagyi elválasztott nagyméretű, enyhe lejtésű, sziklás felszí­ házzal – erre utal a keleti fal szo rosban a földszint nű plató beépítése. Ennek legelső fázisaként maga vonalában kialakított árokban meg figyelt egybe­ a várfal épült meg, majd – kizárólag a jelenleg tárgyalt épült falazat. A téglapadlós konyha közepén elhe­ keleti falszorost és épületszárnyat tekintve – az úgy­ lyezkedő, a szoba belseje felé benyúló nagy méretű nevezett várnagyi ház és a konyha helyisége. A vár­ tüzelőpadkától délre az épület falai mentén sütő­ falhoz utólag épült hozzá a Csabi­torony majd ezt padkák álltak. Az L alakú padkasort az épület déli fa­ követően a hozzá illeszkedő belső várfalköpenyezés lának középvonalában egy kiugró pillér szakítja meg. a torony és a kápolna északi fala között. A következő A nagyméretű tüzelőpadka északi falsíkjának vona­ építési fázisban készült el a várfalszakasz déli felén lában, az egykori téglapadlótól mintegy 160 cm ma­ az ágyúállás és a földtöltés, illetve az istálló­ és ka­ gasságban téglából rakott hevederív válla került elő, szárnyaépület a földtöltéssel együtt a várfal északi melyet az 1960­as évek kutatása nem dokumentált. sza kasza mentén. Végül a konyha és környezetének Erre a he vederívre és a megvastagított oldal fa lakra sütő­főző berendezései épültek meg. támaszko dott a konyha tüzelőfelületek kel bő sé ge sen Ezt a relatív kronológiát a Kozák Károly által vég­ ellátott terét fedő kéménykürtő, mely a füs töt a keleti zett kutatás leletanyagának rendezése, leltározása sé várfal földtöltésében kialakított ké mény be vezette. feldolgozása, illetve az inventáriumok és az írott for­ A konyha épületéhez csatlakozó, észak–dél irány­ rások elemzése teheti pontosabbá. Míg az utóbbi, írott ban elnyúló kaszárnyaépület első helyisége a kony­ forrásanyag kutatását és a publikálásra való elő készí­ hából nyílt. Ebből a kis alapterületű helyiségből fű­ tését megkezdtük, az 1959–1963 közötti évek ása tá­ tötték a várudvar felé eső lakószoba kályháját, vala­ sának és leletanyagának ismételt, hitelesítő feldolgo­ mint az észak felé következő helyiség cserépkály háját zása még várat magára. A 2010­ben megváltozott tör­ és kemencé jét. A várnagyi ház földszintjén elhelyez­ vényi háttér alapján a további régészeti feltárásokat kedő nagyméretű kemencétől e kis kemencéig tart a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága végzi. az a térsor, amely a vár konyhájaként szolgált. Egy ­ 79

Horváth Richárd VÁRÉPÍTÉS ENGEDÉLYEZÉSE AZ ÁRPÁD­KORI MAGYARORSZÁGON*

Ha van a magyar várkutatásnak régóta magától ér- országi történetének alakulásáról, és az erről való tetődő eleme, akkor a királyi engedélyeztetés lété- gondolkodás időbeli változásairól. Ennélfogva az aláb­ nek feltételezése biztosan ezek közé tartozik. Meg­ biakban – a készülőfélben lévő magyarországi vár­ lepő lehet, de a feltételezés szó használata feltétlenül épí tési engedély­korpusz egyfajta előzményeként – indokolt. Habár már Könyöki József nagyszabású a középkori magyar történelem legkorábbi időszaká­ és a várakról való gondolkodást bizonyos területe- nak, az Árpád­kor idevágó forrásainak áttekintésére ken szinte máig meghatározó monográfiája óta tu- érdemes sort keríteni. domásunk van arról, hogy az Árpádok Magyaror­ Azért is hasznos ennek megtétele, mert akármeny- szágán a király és a várépítések között kapcsolat volt, nyire is azt gondolnánk, hogy az 1301 előtti három a részletekről az érdeklődő aligha olvashatott eleddig évszázad a magyar múlt legjobban feltárt korszakai számottevő írást. Könyöki határozott véleménye sze­ közé tartozik, a várépítés problémakörét valahogyan rint ugyanis a tatárjárás előtt „csak a király emelhetett mindig elkerülte az érdeklődés. Noha vitathatatlan várakat; ezek királyi, nem országos várak voltak.”¹ tény, hogy a legtöbb összefoglalóban megtalálható Ugyanezen oldalakon utalt arra is, hogy az építési jog a kérdés érintőleges tárgyalása, a korszak idevágó korántsem az érett középkor találmánya, hanem meg­ forrásainak rendszerezett összegyűjtésére és az ördög győző példákkal támasztotta alá: mindez a frankok számára oly kedves búvóhelyül szolgáló részletek óta ismert gyakorlat Európában. feltárására ez idáig nem került sor. Előzetesen persze Ám ezután a magyar és a külhoni kutatás – leg- fel lehet tenni a kérdést, indokolt­e egyáltalán önálló alábbis a várak vizsgálatának területén – határozott kutatási egységként kezelni a várépítések engedélye­ ritmuskülönbségbe került. Részben ebből fakadóan zésének vizsgálata terén az Árpádok korát? Vá la szunk közel három esztendővel ezelőtt jelen sorok írója köz­ igenlő, mégpedig nem csekély okból. Alább látni fog­ readott egy dolgozatot, amelyben, a középkori vár- juk, a várépítési engedélyezés gyakorlati alkalmazása építési engedélyek kérdését is tárgyalta néhány ol- nagyban az aktuális király hatalmának milyenségé- dalon. Ezzel a közleménnyel legfőbb szándéka az volt, től függött. Ebből eredően témánk vizsgálata közve- hogy felhívja a figyelmet a magyarországi várak ku- tett módon az Árpád­kor (de bármely más korszakra tatásában az európai történetkutatói vonulatokhoz is igaz ez) uralkodói hatalmának működéséhez, ér- képest megmutatkozó hiányosságokra, és ettől nem telmezéséhez és főleg változásaihoz biztosít értékes függetlenül a két régió forrásadottságaiból eredő ku­ információkat. tatási lehetőségek eltéréseire.² Minekutána ebben az Előrebocsátandó, hogy a királyok, királynék által írásban, remélhetőleg, elégséges szó esett a magánvár kezdett és lebonyolított várépítésekről nem kívánok építési jog egészen korai eredetéről és európai elter- szót ejteni. A királyi várépítészet művészettörténeti, jedéséről, továbbá a későbbi évszázadokban megfog­ jogi és reprezentációs vonatkozásainak könyvtárnyi ható szabályozásáról, az alábbiakban erről nem kívá­ irodalma van az európai várkutatásban, s Magyaror­ nok a feltétlenül szükségesnél hosszabban értekezni. szágon sem áll rosszul a kutatás e téren, köszönhe- Az idézett dolgozatban azonban, annak tematikájából tően jelentős részben kötetünk ünnepeltjének.³ Minket fakadóan, nem eshetett szó részleteiben e jog magyar­ most a magánvárak (értve ez alatt lényegében az ösz­

* A dolgozat elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/ Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk.: Neumann Tibor és 00263/09/2. sz.) támogatta. Rácz György. (Társadalom­ és művelődéstörténeti tanulmányok 1 Könyöki József: A középkori várak különös tekintettel Magyar- 40. – Analecta Mediaevalia III.) Budapest, 2009. 63–103., a vár- országra. Budapest, 1906. 38. építés kérdésére: 89–103. (a továbbiakban: Horváth R. 2009). 2 Horváth Richárd: Várak és uraik a késő középkori Magyaror- 3 Legfrissebben a témáról összefoglaló jelleggel: Ulrich Großmann: szágon. Vázlat a kutatás néhány lehetőségéről. In: Honoris causa. Burgen und Pfalzen des Reiches. In: Heiliges Römisches Reich 80 Horváth Richárd

szes nem királyi erőséget) építésének engedélyezési már ha sikerül bizonyítanunk korai magánbirtokon gyakorlata érdekel. S habár a források mennyisége álló várak létét.⁷ Más kérdés, hogy minderről mikor- és minősége okán meghökkentő újdonsággal aligha tól tudósítanak bennünket a források, amelyek – szo­ rukkolhatunk elő, az egyes részletek finomhangolása kásos módon – nem kényeztetik a kései kutatót. Min­ és áttekintő tárgyalása azonban kétségkívül a kuta- denesetre jóval a tatárjárás előtti esztendőkből érde- tás további szolgálatára lehet. mes odafigyelnünk egy oklevélpárra. Minden kétsé- Legfőbb megoldandó probléma annak meghatáro­ get kizáróan ugyanis a legkorábbi ismert, Magyar­ zása, hogy mikortól létezik a várak fölötti királyi en­ országon íródott, vár építését is engedélyező oklevél gedélyeztetés monopóliuma és nagyjából mikortól 1211­ben kelt, s a királyságba települő Német Lo vag­ lehet ennek írott nyomára bukkanni. Amíg ugyanis rendnek biztosította általa II. András királyunk, fából egyes szakirodalmi vélemények szerint a tatárjárás készült erősségek emelésének lehetőségét. Ebbéli hoz­ előtt – másutt 1247 előtt – a várépítés nem volt királyi zájárulását 1222­ben kővárak építésére is kiterjesztette, engedélyhez kötve, addig a kutatás másik vonulata minden bizonnyal az 1211. évi oklevél szövegének ennek létét elfogadta a korai századokra nézve is.⁴ ismételt, s kissé módosított felhasználásával.⁸ Érde­ A korábban idézett Könyöki József pedig, láthattuk, kes módon az eddigi kutatás mintha megfeledkezett egészen odáig ment, hogy a tatárjárás előtti korszak- volna ezek létéről, lényegében alig foglalkozott velük. ban kizárólag királyi várak létét feltételezte. Ebbéli Épp emiatt érdemes a kérdéses szövegek vizsgálata. véleménye azután széles körben elfogadottá vált, a Eszerint a király az addig lakatlan brassói kerületet fontosabb összefoglalókban is rendre visszaköszön.⁵ biztosítja a lovagrend letelepedéséhez, nem pedig Mindebből tehát arra gyanakodnánk, hogy körülbe- meg lévő birtokos számára gyakorolja az építés kegyét, lül 1241 előtt aligha lehetett szükség a királyi enge- így e források a hazai várépítési engedélyeztetés tör té­ délyezés létére vagy a királyi hatalomnak a várak netében csupán részleges jelentőséggel bírnak, hiszen fölötti bármiféle fennhatóságára, mert hát akkor az a lovagrendnek átadott terület lakatlansága foly tán ki­ ország teljes területe a király tulajdonát kellett volna, rályi birtoknak számított. Tehát II. András nem tett hogy képezze, ami így nem volt igaz. A kezdetektől, mást, mint saját területén adott engedélyt az épít ke­ azaz a 11. századtól számolnunk kell a magánbir­ zésekre, azaz lényegében saját (birtoklásából eredő) toklással.⁶ A kérdésben perdöntőnek érdemes tekin- jogát ruházta át a lovagok közösségére. A későbbi ese­ tenünk Kubinyi András véleményét, aki szerint az tek ettől merőben eltérnek: a király magánbirtokosnak osztrák ún. Landrecht kiadása előtt Magyarországon adott engedélyt magánterületen való magánvár épí- ba josan lehet elképzelni a várépítési jog kifinomult, téséhez. Van azonban a két lovagrendi diploma közül királyi engedélyköteles és ­mentes épületeket meg­ a másodikban egy rövidke részlet, amely to vább vezeti különböztető ismeretét, ami persze az uralkodói fel- vizsgálatunkat, és a királyi hatalom, no meg a várak ügyelet valamiféle kevésbé pontosított, vagy csak a kapcsolatának egy hazánkban alig vizsgált (gyors an szokásjogon alapuló létét még korántsem zárja ki, mondjuk ki: alig­alig vizsgálható) elemére világít rá.

Deutscher Nation 962–1806. Von Otto dem Großen bis zum Aus­ Árpádok. (Millenniumi Magyar Történelem. Historikusok) Bu- gang des Mittelalters. Katalog­ und Essayband zur 29. Aus stel­ dapest, 2002. 48. (a továbbiak ban: Szűcs 2002). lung des Europarates. Hrsg.: Matthias Puhle – Claus­Peter Hasse. 5 „Béla (IV. – H. R.) végleg feladta az Árpádoknak azt a sokáig kö­ Dresden 2006. 223–235., különösen: 225–226. – Pl.: Feld István: vetett alapelvét, hogy várakat egyedül az ország ura építtethet és Uralkodói és főúri reprezentációs épületek az Anjou­ és Zsig- birtokolhat.” Engel Pál: Szent István birodalma. (História könyv­ mond­kori Magyarországon. Castrum, 3. (2006) 27– 46.; Magyar tár. Monográfiák 17.) Budapest, 2001. 90. (a továbbiakban: Engel Károly: Gondolatok a Mátyás kori rezidenciák kérdésköréhez. 2001). In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi 6 Pl.: Mályusz Elemér: A karizmatikus királyság. In: Uő.: Klió udvarban 1458–1490. Kiállítási katalógus. Szerk.: Farbaky Péter – szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok. Szerk.: Soós Spekner Enikő – Szende Katalin – Végh András. Budapest, 2008. István. (Társadalom­ és művelődéstörténeti tanulmányok 30.) 89–100. Bu dapest, 2003. 28–29. Ehelyütt is megköszönöm Zsoldos Attilá­ 4 Az engedélyezés hiányára: Sándorfi György: A magyar várépí- nak, hogy e dolgozatra felhívta a figyelmemet. tészet korai szakaszáról, irodalmi adatok és terepbejárások alap­ 7 Kubinyi András: Árpád­kori váraink kérdése (Kísérlet egy köz­ ján. Archaeologiai Értesítő, 106. (1979) 247–248.; Nováki Gyula – bülső kutatási mérleg felállítására). In: Castrum Bene 1989. Várak Sándorfi György: Az Árpád­kori várak kutatásának legújabb a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 297. ered ményei. Műemlékvédelem, 28. (1984) 178. Létére, jóllehet igen 8 Pósán László: A Német Lovagrend története a 13. században. röviden: Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13–14. századi Magyar­ Debrecen, 1996. 22., 30.; Urkundenbuch zur Geschichte der Deut­ országon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új so- schen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann und Carl Werner. rozat 82.) Budapest, 1977. 10. (a továbbiakban: Fügedi 1977). Erster Band. 1191–1342. Hermannstadt, 1892. 8 –10., 17–19. (a to­ Ugyancsak az engedélyezés létét sugallja Szűcs Jenő megfogal- vábbiakban: UBB I.). Oklevélkritikai vonatkozásaikra: Szent pé­ mazása: „IV. Béla életében azért megvolt még a medret többé­ tery Imre – Borsa Iván: Az Árpád­házi királyok okleveleinek kevésbé szabályozó gátrendszer. Ez nem szorítkozottarra, hogy kritikai jegyzéke I–II. Budapest, 1923–1987. 261., 380. sz. (a to- a várépítés eleve királyi engedélyhez volt kötve, s a király gyak­ vábbiakban: RA). ran maga jelölte ki a helyet, főleg eleinte.” Szűcs Jenő: Az utolsó Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 81

Nevezetesen arról van szó, hogy az 1222. évi okle- mertető, majd azokat lezáró dokumentum (Conven tum vél nem egyszerűen csak kővárak építésének lehető- inter Guillelmum Aquitanorum comitem et Hugonem ségét adta meg, hanem azt is meghagyta a lovagok Chiliarchum).¹² Ebben több másik mellett szerepel az számára, hogy erősségeiket a király és törvényes utó­ a pont is, amelyikben Hugó engedélyt kér a herceg- dai előtt megnyitni kötelesek.⁹ Első pillantásra akár től egy korábban felégetett vár újjáépítésére, valamint arra is gondolhatnánk, hogy az 1211. évi iratban em ­ tudomásul veszi, hogy ura e vár átadását kérheti lített faépítkezéshez képest akkora „minőségi ugrást” tőle a későbbiekben. Sőt, még az erősség birtoklása jelenthetett a kővárak léte, hogy ez megkövetelte az körüli anyagi természetű kérdések pontos szabályo- esetleges királyi fennhatóság­bejárás előírását. A kül­ zására is sort kerítettek.¹³ De nem ez az egyedüli ef- honi párhuzamok és további hazai források bevonása féle híradásunk. Az 1091 körül keletkezett „Consue­ azonban ezt a gondolatot hamar elhessegeti. A meg- tudines et Iustitie” néven ismert (a magyar kutatás- oldást másfelé érdemes keresnünk. A nyugat­európai ban Caeni Edictumként is előforduló), Hódító I. Vil­ kutatás ugyanis már régen leírta a fejedelem/király en­ moshoz (1066–1087) és II. Vilmoshoz (1087–1100) gedélyének szükségességét várak építésekor. Az épí­ kapcsolható normann joggyűjtemény szerint Ang­ tés engedélyhez kötése – abból a korábban már idé zett liában vár csak az uralkodó engedélyével épülhetett, jogelvből eredően, hogy az ország birtokosa maga a azon ban szükség esetén e felépült várat az engedé- király – jól láthatóan a 9. századra kristályosodott ki, lyező saját kezelésébe vehette.¹⁴ A 13. század utolsó első lejegyzett felbukkanását is ebből a századból is­ harmadára pedig a várakkal és azok hűbérbirtoklá- merjük, ami a Kopasz Károly (840–877) 864­ben ki­ sával kapcsolatosan egészen kifinomult a joggyakor­ adott ún. Pistes­i Edictumához kötődik. E do ku men­ lat. Egészen odáig, hogy jogszerűen lerombolt vár tum nem csupán az erősségek emelésének engedély­ újjáépítéséhez is királyi engedélyre volt szükség.¹⁵ hez kötöttségét, hanem az anélkül épültek lerombo- Mindebből pedig két fontos momentum adódik: 1. az lási kötelezettségét is tartalmazza, illetőleg bizonyos uralkodói „figyelem” meglehetősen aprólékos ele­ előjogokat is biztosít az uralkodók számá ra.¹⁰ mek re is kiterjedt, mint például várak újjáépítésére; Tőlünk nyugatra ezt a reddibilitas (angol területen), 2. várak rombolásához is bírósági határozat volt szük­ illetve az Öffnungsrecht (német, osztrák vidékeken) séges. E három forrás fényében tehát jó eséllyel nyu- mű szóval írja le a történettudomány, s voltaképpen godhatunk meg abban, hogy a jogszokás kisebb­na- a váraknak az uralkodó vagy a területileg illetékes gyobb eltérésekkel széleskörűen elterjedt a kontinen­ földbirtokos, hűbérúr előtti megnyitását jelenti.¹¹ E sen, így a közép­kelet európai térségben is, habár joggyakorlatnak a szerző által ismert legkorábbi egy fontos különbségre tekintettel kell lennünk. Míg írott feltűnése (ami korántsem azonos e szemléletmód nyugaton a várak sokaságának birtokosváltozásakor kialakulásának idejével) 1030 tájáról, Aquitániából a klasszikus hűbéri viszony és birtokrendszer volt a származik. Fönnmaradt ugyanis e vidékről Aquitá nia meghatározó, addig Magyarországon az örökbirtok­ hercege (Poitiers­i Vilmos) és egyik helyi várnagya lás kizárólagos volt. Ez persze a várbirtokosi létet is (Lusignan­i Hugó) közti vitás kérdések eredetét is­ befolyásolta.

9 „…et ad munimen regni contra Cumanos castra et urbes lapideas Coulson 2003). Ugyanitt a korábbi meghatározó angolszász construere eos permisimus, ut et inimicis Christi resistere valeant, et irodalom áttekintésével. persone nostre et heredibus nostris legitime nobis succedentibus ad 12 Beech T., George: A hűbérúr­dependens viszony: esettanulmány coronam ad honorem pateant et munimen.” UBB I. 17–18. Aquitániából, 1030 körül. Aetas, 2000. 36–61., a várakhoz: 49–50. 10 Brown, R. Allen: English Castles. Woodbridge, 2004. 8. A teljes 13 „Domine, da mihi licentiam ut faciam castrum quem succensum habeo. szöveg, amely az engedélyezést királyi szóhoz (verbo nostro) [...] Fac castrum per tale conventum ut si ego valeo acaptare cum köti, ellenőrzését pedig a grófságok vezetőinek (comitibus) hagy- comite Fulconi de pretio meo et de tuo, una pars sit mea et alia tua.” ta meg: Capitularia Regum Francorum. Denuo ediderunt Al­ Martindale, Jane: Conventum inter Guillelmum Aquita norum fredus Boetius et Victor Krause. Tomus secundus. (Monumenta comes et Hugonem Chiliarchum. The English Historical Review, Germaniae Historica. Legum Sectio II. Capitularia Regum Fran­ 84. (1969) 546. corum. Tomus II.) Hannover, 1897. 328. Ugyancsak itt kell meg­ 14 Holt, James C.: Politics and Property in Early Medieval Eng­ emlékeznünk arról, hogy a német kutatásban voltak/vannak land. Past and Present, 57. (1972/November) 25. –„Nulli licuit in olyan kutatók, akik a várépítés feletti joghatóság eredetét nem Normannia fossatum facere in planam terram nisi tale quod de fundo feltétlenül a királyi hatalom teljességéből eredeztették, hanem potuisset terram iactare superius sine scabello. Et ibi non licuit facere egyfajta „ősi” nemesi jogként értelmezték. Minderre legutóbb: palacium, nisi in una regula et illud sine propugnaculis et alatoriis. Werner Hechberger: Nemesség és hatalom. (A német történet- Et in rupe vel in insula nulli licuit facere fortitudinem, et nulli licuit in tudomány vitái a középkori nemesi hatalom alapjairól). Aetas, Normannia castellum facere, et nulli licuit in Nor mannia forti tu di nem 22. (2007) 14–15. castelli sui vetare domino Normannie si ipse eam in manu sua voluit 11 Az Öffnungsrechtre: Lexikon des Mitterlaters. CD­ROM Aus­ habere.” Haskins, Charles Homer: Norman Institutions. Camb- gabe. Verlag L. B. Metzler, 2000. (könyv formátumban: VI. kötet ridge, 1918. 282. 1371–1372.). Angliára lásd: Coulson, Charles: Castles in Medie­ 15 A Sváb tükör. Közreadja: Blazovich László, Schmidt József. val Society. Fortresses in England, France, and Ireland in the (A Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára 25.) Szeged, 2011. Cent ral Middle Ages. Oxford, 2003. 66–67. (a továbbiakban: 459– 462. 82 Horváth Richárd

Aligha lehet tehát kétséges, hogy a várak fölötti majd szorult vissza, hogy alkalmazása eseteinkben uralkodói fennhatóság megszakítás nélkül létezett már aligha elképzelhető.¹⁸ Ebbéli megfontolásunkat korszakunkban. Ebből persze jó okkal gondolnánk, erősíti, hogy az 1198. évi oklevél kitétele arról szól, hogy a Magyar Királyságban is ehhez hasonló jogi miszerint a befogadás csak tempore necessitatis köte- megoldásokra vagy legalább forráshelyekre bukkan­ lező az érseknek, miközben a descensus bármikor hatunk. Már, ha tudomásul vesszük a források ará- megillette az uralkodót, nem csak veszély­ vagy szük­ nyából eredő kényszerítő különbséget. Ebbéli elkép­ séghelyzet idején. zelésünkben eleinte nem is kell csalatkoznunk, amit Német lovagok, esztergomi érsek, erdélyi püspök. idézett 1222. évi példánk igazol. Ám vannak forrá- A figyelmes olvasó az eddigiek után jogosan vetheti saink, amelyek azt is alátámasztják, hogy ez a gya- a szerző szemére, hogy a felsoroltak nem egészen korlat a teljes Árpád­koron átívelően létezett. Időben „igazi” és a dolgozat címében ígért magánbirtokosok. a legkorábbi oklevelünk 1198­ból származik. Ebben A lovagok királyi földön telepedtek meg, míg az az esztendőben Imre király számos, elsősorban gaz- egyházi birtok, dacára a királyitól jogilag elkülöní- dasági kedvezménnyel látta el az esztergomi érseket tett voltának, valamelyest függelmi viszonyban volt (pl. a királyi jövedelmek vagy a szepesi és pozsonyi a magyar uralkodóval. Nem szeretnék itt hosszabban vámok tizedjoga), s ezek sorában helyet kapott az a utalni a mindenkori magyar király püspök­kineve- döntés is, ami szerint az esztergomi várban lévő, még zési joga körüli évszázados vitákra, mint ahogyan be sem fejezett királyi ház is az érseket illesse, ám az a rex et sacerdos fogalom értelmezésére sem, mindezek­ szükség esetén a királyt befogadni tartozik.¹⁶ Másik nek bőséges irodalmuk van. Azt azonban kimond- példánk már az Anjou­korból való, tehát a szemlélet hatjuk, hogy a magyarországi egyházi várak feletti folyamatos létének igazolására kiváltképp alkalmas. uralkodói – alkalomszerűen és politikai megfonto- Eszerint Nagy Lajos király 1349 őszén utasította ara- lások alapján érvényesülő – fennhatóság léte aligha nyosi várnagyait, hogy Szécsi András erdélyi püspö­ lehet vitás. Erre minden kétséget kizáró konkrét pél- köt fogják el. A parancslevél alapján Szécsi bűne az dáink is akadnak.¹⁹ Legyen elég csupán legismertebb­ volt, hogy előre megfontoltan, vakmerően nem nyi- ként Medvevár 1262­es IV. Béla általi elvételére utal- totta meg az uralkodó kísérete előtt Gyulafehérvár nunk, ahol a királyi kincseket kívánta biztonságba kapuit, noha az kötelessége lett volna, ennélfogva helyezni.²⁰ A vár csak IV. László idejében, 1273­ban felségsértést követett el.¹⁷ Eleinte persze a királyt szá­ lett újra a püspökségé. mos helyen, alkalmasint az egyházi központokban Alighanem itt az ideje annak, hogy a magánbir- is megillető descensusra gyanakodhatnánk példáink- tokokon álló vagy építendő várak feletti királyi jog- nál, ám az a 13. századra már oly mértékben szűkült, hatóságról is szó essen. Fentebb láttuk, miként ala-

16 „…donavimus in perpetuum domum regalem in castro Strigoniensi, is megtalálták módját, hogy a stratégiai ponton lévő egyházi que nondum fuit opere consummata, eidem archiepiscopatui Stri go­ várakat hosszabb­rövidebb időre kezelésükbe vegyék. Lásd niensi, tamen tempore necessitatis nostre ipse dominus archiepi sco pus erre az Árpád­korból Szigliget később még idézendő esetét, nos in eadem recipere teneatur.” Georgius Fejér: Codex diplo ma ti­ illetőleg az Anjou­kor elejéről I. Károly gyakorlatát a nyugat­ cus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Budae, 1829–1844. magyarországi egyháznagyokkal és váraikkal kapcsolatosan. II. 324–325. (a továbbiakban: CD); RA 177. Horváth Richárd: A győri püspökök mint örökös ispánok a kö­ 17 „…quia episcopus ecclesie Transsilvanie contra nostram maiestatem zépkorban. In: Uő.: Győr megye hatóságának oklevelei (1328– in notam infidelitatis incidit manifestam, in eo, ut nos … castrum 1525). (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, ecclesie predicte, quam videlicet ecclesiam predecessores nostri olim feldolgozások 1.) Győr, 2005. 18–20. illustres reges Hungarie beatorum recordacionum suis piis donis do­ 20 „…avus noster dominus Bela rex…castrum quoddam iuxta Zag ra­ taverunt, intromittere et intromitti facere presumcione temeraria re­ biam, quod Medwewar nuncupatur, tempore translacionis domini cusavit, quod in nostri regii honoris et dignitatis non modicum detri­ Philippi tunc episcopi Zagrabiensis in ecclesiam seu archiepiscopatum mentum videtur redundare…” Eszterházy János: Levelestár. Strigoniensem pro conservando thesauro regio ad tempus ab ecclesia Ma gyar Sion, 5. (1867) 363. Vö.: Engel Pál: Vár és hatalom. Az Zagrabiensi recepisset et licet postmodum ipsum castrum taliter a iam uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon. In: Uő.: dicta ecclesia alienatum extitisset et per banos ducatus Sclavonie suc­ Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. (Millenniumi cessivo pro tempore constitutos, eo quod dictum castrum in confinio Magyar Történetlem. Historikusok) Válogatta, szerkesztette, regni Sclavonie est constructum, guerra inter dominum Stephanum a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Budapest, 2003. 171. regem…patrem nostrum…et regem boemorum perdirante ad con ser­ 18 Solymosi László: A földesúri járadékok új rendszere a 13. szá- vacionem illius provincie retentum fuisset et conservatum…” Zsol- zadi Magyarországon. Budapest, 1998. 55–61. dos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya 19 Közismert tény, hogy széküresedés esetén a királyi kegyuraság az 1260­as években. (História könyvtár. Monográfiák 24.) Bu- alá tartozó egyházakat az uralkodó vagy az általa kinevezett dapest, 2007. 129. (a továbbiakban: Zsoldos 2007). Fülöp zágrábi világi kormányzó volt jogosult igazgatni, jövedelmeiket beszed­ püspök Esztergomba kerülésének idejéhez, ami várunk lefog- ni és kezelni, valamint váraikat lefoglalni. Ezzel az eljárással lalásának is időpontjául szolgál, l.: Zsoldos Attila: Magyaror- királyaink gyakran éltek is. Vö.: Rácz György: Az Anjou­ház és szág világi archontológiája 1000–1301. (História könyvtár. Kro­ a Szentszék (1301–1382). In: Magyarország és a Szentszék kap­ nológiák, adattárak 11.) Budapest, 2011. 81., 103. (a továb bi ak­ csolatának 1000 éve. Szerk.: Zombori István. Budapest, 1996. ban: Zsoldos 2011). 61–63. Sőt, ha az üresedés nem állt elő, királyaink még akkor Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 83 kult ez a jogi gondolkodásmód Európában. Igaz, azt Ezek után nem okozhat meglepetést a kijelentés, is itt kell elmondani, hogy az angol, a francia vagy hogy a magyarországi helyzet sem sokban különbö- épp a német történészek a legtöbb esetben a jogelv zött ettől. Aligha jelent az olvasónak újdonságot, ha kodifikált megjelenéséből indultak ki. S az minden kimondjuk: a hazai kutatás az 1980­as évektől kez- kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a 11. századtól dődően, és kronológiai szórtságát tekintve a 12. szá- léteztek írott szabályok a várak emelését illetően, zad végétől keltezhetően a következő század elejéig abban mégsem lehetünk teljesen bizonyosak, hogy bezárólag szép számban tud megfogni kisebb­na- e szabályok a valóságban hiánytalanul „működtek.” gyobb erősségeket, ám néhány kivételtől eltekintve Remek példának kínálkozik a korábban már idézett ezekre vonatkozóan nemhogy engedéllyel, egyálta­ 1091. évi eset. Dacára a szigorú előírásnak „nincs bizo­ lában semmilyen írott forrással sem rendelkezünk.²⁴ nyítékunk arra, hogy Vilmos és utódai valaha formá­ Ha arra a kérdésre keressük ugyanis a választ, hogy lis és teljes fennhatóságot gyakoroltak volna a bárók mikortól ismert a magyar uralkodók várak építése várépítése felett.”²¹ A kor szak kutatói ugyanis – törté­ feletti joghatósága, mindenképpen az 1200–1241 kö­ nészektől teljesen megszokott eljárással – a meglévő zötti időszakra kell összpontosítanunk a források kor­ normatív és okleveles források alapján alkottak véle­ látai miatt. Ám ezek csak a források. Maga a jogi el- ményt a témáról. Azaz, ha bizonyos esztendőben ki­ képzelés bizonyosan kezdettől fogva, az állam meg- bocsátottak egy törvényt a várakról, onnantól azt te­ szervezése óta létezett. Azt talán magyarázni sem kell, kintették mérvadónak. Amint azonban a modern kor­ hogy a magánbirtokok létével párhuzamosan az ban, úgy a középkorban sem gondolta mindenki azt, 1240­es éveket megelőzően is álltak nemesi lakóhe- hogy a törvényeket épp rá vonatkoztatva alkották. lyek (szándékosan nem használva a vár kifejezést) Ha a valós várépítésekre tekintünk, a kép pontosan a Magyar Királyság területén,²⁵ hiszen például korai ezt igazolja. Még a középkori forrásokkal bőségesen nemzetségeink vezetőinek és családjaiknak is lakniuk ellátott Angliában is lényegesen több vár létéről van kellett valahol.²⁶ Bizonyára a maguk korában maga- tudomásunk, mint ahány engedély birtokában van az sabb nívójú, az átlagosnál komfortosabb épületekről angol kutatás. Azaz a királyok és fejedelmek elvben lehet szó, amelyek valamilyen formában erődítettek vindikálták maguknak a jogot, hogy a várak építését is lehettek, csak mi már nem találjuk vagy rosszul ér­ engedélyükhöz kössék, ám az esetek legnagyobb szá­ telmezzük nyomaikat. Abban azonban már bizony- zalékában belenyugodtak a hozzájuk hű bá rók, ne- talanságok lehetnek, hogy ezeket az objektumokat mesek építkezéseibe. Olyankor azonban, ami kor ez milyen kapcsolat fűzte az uralkodóhoz. Nem tudjuk, a hűség megingott, az engedélyeztetés hiánya azon hogy a korai magánbirtokosoknak juttatott adomá- nyomban vagy a későbbiekben remek hivatkozási nyok már eleve feltételezték az azon építendő/épít- alappá válhatott az illető elleni eljárás, had mozdulat hető erődített nemesi lakhely létét vagy ha tényleg elindításakor.²² Erre korszakunkból Ma gyar ország ról falakkal, árokkal akarta valaki ellátni lakóhelyét, ak- is akad forráshely: a királyi engedély nélkül emelt kor a királyhoz kellett fordulnia. A bizonytalanság erősségek lerombolását elrendelő cikkelyt a magyar­ onnan ered, hogy a legcsekélyebb fogalmunk sincs országi törvénykezés történetében viszonylag kora- arról, a 11. század embere mit tekintett várnak. Csu­ inak számító időpontból, 1298­ból ismerjük.²³ pán a falazott királyi várakat­városokat és az ispán-

21 Pounds, Normann J. G.: The medieval Castle in England and újkor régészete Magyarországon. II. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Wales. Cambridge, 1990. 27. (a továbbiakban: Pounds 1990), va­ Gyöngyi. Budapest, 2010. 500–503. lamint vö. némileg más hangsúlyokkal: Coulson, Charles: The 25 Fügedi 1977. 21–23. Talán nem egészen felesleges megjegyezni, Castles of the Anarchy. In: The Anarchy of King Stephen’s hogy Anonymus történeti munkájában (amiről még lesz szó Reign. Ed.: King, Edmund. Oxford, 1994. 66–67. (a továbbiak- az alábbiakban) teljes természetességgel írt magánkézen bírt ban: Coulson 1994). várakról. Vö.: Engel Pál: Töprengések az Árpád­kori sáncvárak 22 Pounds 1990. 28–31., valamint Coulson 1994. 67–92. problémájáról. Műemlékvédelem, 31. (1987) 11. (a továbbiakban: 23 „Item munitiones et castella de novo absque licentia domini regis, Engel 1987). vel que fuerint tales, de quibus detrimenta inferuntur vel inposterum 26 Ezt a teljesen természetes tényt a 14. századi krónikakompo- inferri presumerentur, aut etiam quibus proprie possessiones non zíció 119. fejezetének egy kitétele is megerősíti. Amikor 1076­ sufficiunt, minores etiam super ecclesias et monasteria facte sine ban Salamon király csapatai legyőzték Géza herceg hadát Ke­ dilatione omni deleantur...” The Laws of the Medieval Kingdom mejnél, a harcokat követően az uralkodó átkelt a befagyott of Hungary I. 1000–1301. (Decreta regni mediaevalis Hun­ Ti szán, majd Géza egyik vitézének, Péter fiának udvarházá- gariae I. 1000–1301.) Translated and edited by János M. Bak – ban szállt meg („...descendit in curie filii Petri...”), tehát a nemesi György Bónis – James Ross Sweeney. Idyllwild, 1999. 47–48. lak­udvarház léte folyamatos volt a korszakban. Scriptores 24 Az egyik legkorábbi idevágó alapvető dolgozat: Miklós Zsuzsa: rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpa ­ Árpád­kori (XIII–XIV. századi) kisvárak Magyarországon. In: dianae gestarum. I–II. Edendo operi praefuit Emericus Szent­ Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. pétery, az utószót és a bibliográfiát összeállította, valamint a Füg­ Szerk.: Fodor István – Selmeczi László. Budapest, 1985. 149–152. gelékben közölt írásokat az első kiadás anyagához illesztette Legutóbb a kérdés összetett voltára: Feld István: Középkori és gondozta Szovák Kornél és Veszprémy László. Budapest, várak és rezidenciák régészeti kutatása. In: A középkor és a kora 1999. I. 386. (a továbbiakban SHR I.). 84 Horváth Richárd

sági székhelyeket vagy talán a nembéli Be­ hol néven nevezett várak építésére adnak engedélyt, reck felmenőinek birtokán álló épületet is? Ki kell netalán azok emelésére szólítanak fel, 1244­től veszik mondanunk: a 11–12. század nemesi lakóhelyeinek kezdetüket. Jelenleg ismert legkorábbi oklevelünk, építése terén finoman szólva is a sötétben tapogató- amely vár építésének ügyében keletkezett és királyi zunk. Ami a lejegyzett szabályozás létére utaló jeleket kiadású, ebben az esztendőben kelt.²⁹ illeti, viszonylag korai forrásunk akad, bár némileg Annak sokadszori megállapítása, hogy a tatárjárás bizonytalanul értelmezhető. Ez pedig nem más, mint után IV. Béla határozott és az utókor számára jól ada­ Anonymus Gestája. A szakmai közvélemény zömének t olható várépítési és egyben engedélyezési program­ megnyugtatónak tűnő meghatározása szerint 1200 ba kezdett, nem e sorok feladata. Fügedi Erik és Szűcs körülinek²⁷ tekinthető műben várak építéséről és ado­ Jenő munkái ezt már kellő alapossággal megtették, mányozásáról többször esik szó. Ám, ha olyan szö- eredményeik minden fontosabb összefoglaló munká­ veghelyeket keresünk, amikor Árpád vagy utódainak ban helyet kaptak.³⁰ A kutatásnak legfeljebb még ott várépítést elrendelő és/vagy engedélyező jogát keres­ maradtak feladatai, hogy a korábbinál pontosabb ké­ sük, bizony csak egyetlen részlettel lehet dolgunk. pet alkosson a tatárdúlás előtti, magánkézen lévő kő­ Ez a „neves” történetíró írásának tizenhetedik szaka­ várak számáról, illetőleg arról, hogy a királyi akarat sza, amely Szerencsről (De Zerensze) szól. Ebben töb­ és a magánföldesúri szándék milyen mértékben egé­ bek közt a mai Tokaj­hegy környékének megtelepü- szí tették ki egymást megszületésükkor. 1247­ből léséről is szó esik, aminek során arról olvashatunk, ugyan is arról hallhatunk, hogy IV. Béla király egyik hogy „a fent említett Tarcal Árpád vezér kegyéből fakadóan hívének, Zagoriai Farkasnak adott engedélyt, hogy ugyanazon hegy lábánál, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik, korábban megkezdett várépítését befejezze.³¹ Esze­ nagy földet szerzett és ott földvárat épített, amelyet most rint tehát a királyi akaratot olykor­olykor a magán- Hímesudvarnak neveznek.”²⁸ Legyünk akármilyen ak- szándék – legalább időben – megelőzhette? Adódik kurátusak is az idézett szöveghely értelmezésében, tehát a kérdés, hogy a tatárjárást megelőzően és azt annak lehetőségét, hogy a fejedelmi adomány és az követően egy létező magánvárépítési szándék, jelen­ engedély összetartozó, mégsem zárhatjuk ki. Lett lé­ ség élére állt a király és adott annak új lendületet vagy gyen tehát e szöveghelyünk bármily önnön hajánál a várak megjelenése az ország számos pontján kizá- fogva előcitált hivatkozás is, aligha hessegethetjük rólag IV. Béla szándékától és engedélyétől függött? el magunktól azt a gondolatot, hogy a magyar királyi Minekutána az eddigi szakirodalom általános véle- hatalomnak a magánvárak építése fölötti joghatósá- ménye szerint Béla elszigetelt jelenségekből alkotott gának írott nyomát legalább is 1200 tájától bizonyosan rendszert, legalábbis a várépítések terén, különösképp létezőnek tekinthetjük, s eztán már nem kell egyéb- is fontosnak látszik a fenti kérdés meg vá laszolása.³² ként logikusnak tűnő (hisz a magáét mindenki annak Feladatunk tehát annak meghatározása, hogy akadhat­ tekinti) feltételezéseinkre hagyatkozni. tak­e olyan várak korszakunkban, ame lyeket a király Ami viszont a folytatást illeti, a korábban tárgyalt akarata, tudta nélkül emeltek, s létüket csak utóla- 1211­es és 1222­es lovagrendi okleveleken túl más for­ gosan hagyta jóvá az uralkodó? rásunk nem akad. Akárhogyan is igyekszünk kerülni Az iméntin kívül egyetlen idézhető példánk a Mo­ annak látszatát, hogy az 1241/1242. évi tatárjárás és son megyei Óvárhoz kapcsolódik. Az esetről két ok- a hazai magánvárépítések üteme változása vagy vál­ levél is tájékoztat: V. István király egyik 1270‒72 tozatlansága között ok­okozati kapcsolatot mutas- közöttre datálható, illetőleg ugyanezen tárgyban sunk ki, az időrend ellenünk dolgozik. Forrásaink IV. László király 1282­ben kelt megerősítő adomány- sora, amelyek egészen pontosan meghatározott, né- levele Óvári Konrád mester részére. A jól ismert, Győr­

27 Kordé Zoltán: Anonymus. In: Korai magyar történeti lexikon. 30 A jelenségre már halványan Pauler is utalt: Pauler Gyula: A ma­ (9–14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994. 50–51. gyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II. Buda- 28 „Predictus vero Turzol per gratiam Arpad ducis ad radicem eiusdem pest, 1899. 196–197.; Fügedi 1977. 18–32.; Szűcs 2002. 44–50.; montis, ubi Budrug descendit in Tysciam, aquisivit magnam terram Engel 2001. 90–91. et in eodem loco castrum construxit terreum, quod nunc in presenti 31 „…castrum, quod in terra sua edificare inceperat, edificet ipsum, et Hymusuduor nuncupatur.” P. Magister: Gesta Hungarorum. Edi­ tam ipse, quam sui successores possint et valeant in perpetuum dit Ladislaus Juhász. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recen tis­ possidere…” Urkundenbuch des Burgenlandes und der angren­ que Aevorum. Saec. XII–XIII.) Budapest, MCMXXXII. 14.; SRH zenden Gebeite der Komitate Wieselburg, Ödenburg, und Eisen­ I. 57–58. A kőrévi, hímesudvari, azaz a korai tokaji vár idevágó burg. I–V. Hrsg. von Imtraut Lindeck­Pozza – Erich Reiter – történetéhez a fenti Anonymus idézet elemzésével együtt l.: Hans Wagner. Graz – Köln, 1955–1999. II. 160. (a továbbiakban: Németh Péter: Kőrév – Hímesudvar – Tokaj. A Miskolci Herman UB); RA 851. Ottó Múzeum Közleményei, 14. (1975) 3–7. 32 IV. Béla „rendszeralkotó” személyiségére: Fügedi 1977. 30.; Szűcs 29 Árpádkori Új Okmánytár. I–XII. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. 2002. 44. Pest, Budapest, 1860–1874. VII. 161–162. (a továbbiakban: ÁÚO). Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 85 nemzetségből származó személy³³ ebben az évben Hogy az időrendet legalább hozzávetőlegesen meg­ jutott hozzá a mosoni királyi (kétharmadnyi) vám- őrizzük, a továbbiakra nézvést ránk vár annak átte- hoz, melyet hétköznapi néven királykettejének nevez­ kintése, vajon a tatárjárás előttről ismert engedélye- tek. Most azonban a kétségkívül érdekes gazdaság- zett várak milyen módon és milyen fokú uralkodói történeti vonatkozásokon túl az uralkodó adományá­ ellenőrzés mellett épültek fel. A feladat csak első pil- nak hivatkozási alapja, oklevelünk narrációja fontos. lantásra látszik egyszerűnek, azonban látnunk kell, Esze rint Konrád a maga öröklött földjén – azaz óvá- hogy a hazai, 1241 előtt épült és az írott forrásokból ri birtokán –, a határ közelében erős várat emeltetett, megismerhető erősségek adattár­szerű összegyűjté- amely által az ország védelme is könnyebbé vált.³⁴ sére ezidáig nem került sor. Az irodalomban ugyan Első látásra arra az egyszerű megoldásra gondolhat­ találkozhatunk várlistákkal, ám a királyi építés (vagy nánk, hogy a király utasítására Konrád az egykori annak valószínűsége), illetőleg a magánépítés (vagy óvári és a 11. században már felhagyott vagy nem is annak valószínűsége) csak egyedi kutatással derít- létező³⁵ ispánsági vár romjainak helyén emelte várát, hető ki. Lássuk először tehát a számba jöhető várak s ennek mintegy ellentételezéseként kapta a mosoni névsorát. vámot. Ám megfontolandó, hogy a korai ispánsági Máig legteljesebb gyűjteményüket Fügedi Eriknek vár 11. századbeli létének és máig nem bizonyított köszönhetjük, aki a tatárjárás idején (1242. február felhagyá sá nak elképzelésén túl viszont tény, hogy 2­án) kelt és a Fehérvárra menekült egyháznagyok oklevelünk fontosnak tartotta azt is megemlíteni, által megfogalmazott levélben felsorolt tizenhét vá- hogy az építkezésre magánbirtokon került sor. Arról rat tekintette kutatása alappillérének. Maga is meg- viszont hallgat, hogy mindez királyi engedéllyel, állapította, hogy a közel másfél tucat várból a korai netalán utasítás ra történt­e. Végezetül pedig azt sem eredetű, ún. ispánsági várakat, erődített monostoro- hagyhatjuk fi gyel men kívül, hogy a nemzetség tör- kat és királyi falazott városokat leszámítva csupán ténetének legutóbbi feldolgozása is a fenti, név nél- három marad, amely klasszikus értelemben vett kül említett vár és Óvár azonosítását és 1250 előtti újabb típusú várnak tekinthető: Németújvár, Léka felépültét tartotta reá lis nak.³⁶ és Fü lek.³⁹ Ezeken kívül Borostyán, Kabold, Óvár, Nos meglehet, a Zagoriai Farkas és Óvári Konrád Jolsva, Füzér, Toboly és Vécs várait sorolta a tatárjá- várépítéséről tanúskodó oklevelekre e sorok írója túl­ rás előtt állt és létüket írott forrással is igazolható ságosan nagy terhet kíván róni, ám talán mégsem el­ objektumok közé.⁴⁰ Így tehát első pillantásra tíz ko- képzelhetetlen, hogy – és ez is hangsúlyozandó – sza­ rai kővárral kellene számolnunk. Ha viszont vizsgá- bályt erősítő kivételként II. András és IV. Béla kirá- latunkat kicsit kiterjesztjük, két további kérdésre lyok nem minden, a Kárpát­medencében felépült kell választ keresnünk. Egyrészt tényként kell ke- vár létéhez járultak hozzá, vagy ha igen, akkor csak zelnünk azt, hogy az 1241 előtti időszak várairól ér- némileg megkésve.³⁷ Könnyen lehet, hogy azt a régi tesülést fenntartó oklevelek fennmaradása teljesség- és bevált eljárást alkalmazták, hogy ha egy folyama- gel esetleges, tehát érde mes odafigyelnünk arra, hogy tot nem tudtak megakadályozni, akkor annak érde- a fenti tízes számot va lamelyest korrigáljuk. Másfelől mes az élére állni, hogy az irányítás ne csússzon ki szerte a Kárpát­me den cében ismertek a ku tatás (leg- a kezeik közül. Láttunk erre példát Andrástól 1220 alább egy része) által ún. kisváraknak nevezett ob- táján, amikor az 1218. évi belpolitikai nehézségek jektumok. Ezek terepen való megjelenésükben sok- után új tisztségeket kreálva igyekezett ellenfeleinek ban (néha mindenben) ha sonlítanak a későbbi korai legalább egy részét az udvarhoz kötni, ezáltal vala- magán­kővárakhoz, ám írott forrásaink nem marad- melyes közvetett uralkodói felügyelet alá vonni.³⁸ tak róluk. Adódik tehát a kérdés: ezt a nagyszámú

33 A nemzetség genealógiai és birtokviszonyaihoz: C. Tóth Norbert: régészeti kutatások ezidáig a 11. századra (tehát az ún. „első” A Győr­nemzetség az Árpád­korban. In: Analecta Mediaevalia. ispánsági várra) utaló nyomokat nem találtak. Ad absurdum I. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi még az sem zárható ki tehát, hogy Óváron a középkorban elő- Kar Medievisztika Tanszékének Kiadványsorozata) Tanulmá- ször valóban Konrád emelt várat a 13. században, s az „ó”vár nyok a középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. [Piliscsaba], 2001. elnevezés a középkori váron kívüli egykori római táborra utal. 61–62. (a továbbiakban: C. Tóth 2001). Vö.: Aszt Ágnes: Mosonmagyaróvár castrumai. Arrabona, 44. 34 1270/72: ÁÚO VIII. 420.; 1282: „...quia idem magister Corraldus (2006) 32–33. in ipso confinio in possessione sua hereditaria forte fecit castrum 36 C. Tóth 2001. 61–62. preparari, per quod conservacio dicti confinii potissime gubernatur…” 37 Részben ide sorolandó Sóvár később tárgyalandó esete is. ÁÚO XII. 355–356. 38 Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus.” II. 35 Györffy György: Az Árpád­kori Magyarország történeti föld- András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Századok, 129. rajza. I–IV. Budapest, 1963–1998. IV. 167., 173. (a továbbiak- (1995) 179–181. ban: ÁMTF). Ezzel együtt fontos leszögezni, hogy az óvári vár 39 Fügedi 1977. 21–22. helyén és környékén – amely a korábbi irodalmakkal ellentét- 40 Fügedi 1977. 22. ben nem a római korból eredő Ad Flexum erőddel azonos – a 86 Horváth Richárd

objektumot végeredmény ben minek is tekintsük? For­ hogy zömük település közelében helyezkedik el.⁴⁵ mai­területi alapon alkalmanként némely kutató ko­ Mindez pedig hallatlanul fontos lenne annak megha­ rai magánföldbirtokosok által emelt várakként hatá­ tározásában, hogy a 13. században feltűnő, az iroda- rozza meg őket.⁴¹ Feltéve, de nem megengedve, hogy lomban „új típusú” vagy „klasszikus” névvel illetett ezek vagy egy részük egy álta lá ban várak voltak. korai kőváraktól miben is különböztek. Mert bizony Akad ugyanis egy másik értelmezési lehetőség is. az építőanyag és a méret aligha lehet elégséges alap Abban az esetben, ha ezen épületeinket egyszerű ne­ az elválasztás megtételekor. Jelen sorok írójának is mesi lakóhelynek (domus, curia néven egészen korai (aki, tisztázzuk gyorsan, aféle terepen sohasem forgo­ időktől ismertek)⁴² tekintjük – aminek emeléséhez lódott történész) erősen afelé hajlik a véleménye, mita semmiféle engedélyre nem volt szükséges –, máris 1987­ben már Engel Pál világosan megfogalmazott: kihúztuk a bizonytalanságot jelentő méregfogat. Óva minőségi, jogi és terminológiai változást e „várak” intenék mindenkit, s ez a szerzőre is igaz, a késő kö- számára az jelentette, amikor a korai időszaktól fog- zépkori állapotok korai századokba való visszavetí- va létező – csak másképp megnevezett – uradalmak tésétől, ám nem hallgatható el, hogy a 15. századból egyszerű alkotórészéből azok központjává, fejévé ismerünk pereket, amikor egyes nemesek, sőt néha (caput dominii) váltak.⁴⁶ egész megyék nemesi közösségei arra panaszkodtak, Ha ez az okfejtés megállja a helyét, akkor hirtelen- hogy közülük valaki udvarházát, nemesi lakhelyét jében tényleg csak a néhány bekezdéssel feljebb em- a szokásos és elfogadható mértéknél jobban erődí- lített tíz 1241 előtt épült várunk marad, amelyeket tette, így az már engedélykötelesnek számított.⁴³ Te­ az engedélyeztetési gyakorlat vizsgálatakor számba hát a középkor második felében mindenki számára kell vennünk. Az Engel­féle definíció ezekre nagyjá- elfogadott volt, hogy egy nemesi udvarházat bizo- ból­egészében igaz, uradalom élén álltak vagy leg- nyos mértékig kerítés, palánk és árok vehet körül alább is komoly – sokszor királyi – birtokegyüttesek anélkül, hogy az várnak minősülne és emeléséhez területén épültek föl, s lettek azok legfontosabb ele- uralkodói hozzájárulás kellene. Azt sem kell hosz- mei. Természetesen 1241 előtt ez a folyamat még igen­ szabban magyarázni, hogy egy ilyen épület pusztu- csak kezdeti állapotában volt. Ám az a puszta tény, lása után a kései korok kíváncsi kutatója legtöbbször hogy legalább tíz nem ispáni, városi, egyházi erede- csupán alapfalakat és árokra utaló terepalakulatokat tű várral számolhatunk 1241 előtt, még semmi érdem­ talál. Ezek pedig kísértetiesen tudnak hasonlítani a ko­ legeset nem mond a korszak királyi engedélyezési rai századokból (főleg a 12–13. századra keltezik eze- gyakorlatáról, már ha létezett ilyen. Nem maradhat ket az objektumokat) megismert kisvárak feltárt for­ el tehát annak meghatározása, hogy az elősorolt erős­ máihoz. Ezután talán már nem ördögtől való annak ségek közül vajon hány volt bizonyosan magánbir- fölvetése, hogy ezen épületeink mögött sokszor „egy­ tokos által emelt vár. szerű” nemesi lakóhelyet lássunk csupán és várat ne, függetlenül a terepi megjelenéstől.⁴⁴ Persze máig nem Németújvár⁴⁷ esetében viszonylag könnyű helyzetben tisztázott, és sokszor kellő számú forrás hiányában vagyunk, mert van legalább néhány forrásunk. 1235 előtti nem is tisztázható ezen kisvárak és uraik birtokainak léte megkérdőjelezhetetlen, hiszen a várat és uradalmát elhelyezkedése, nagysága, csupán annyit sejthetünk, II. András király vette el a pannonhalmi monostortól. Sze­

41 Legutóbb a kérdésről: Dénes József: Öt Árpád­kori vár a Nyu- tisztségét követően 1289­ben rövid ideig a királyság nádora is gat­Dunántúlon. In: „Gondolják, látják az várnak nagy voltát...” volt. Jelen sorok írója nehezen tud szabadulni attól a gyanútól, Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk.: Ko- hogy ehelyütt inkább a nemzetség egy falu melletti raktárként vács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa. Budapest, 2006. 88–89. is funkcionáló, esetleg a falubeli elhelyezkedésnél tűzbiztosabb 42 Pl.: Szent László harmadik törvénykönyvének XII. pontja: „Si „udvarháza,” netalán falunagyi lakhelye, mintsem Rénold ná- quis in curia nobilium furtum fecerit…” Závodszky Levente: A dor rezidenciája lehetett. Az sem zárható ki, hogy a nemzetség Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és egyik­másik, a politikai életben súlytalan, elszegényedett tag- zsinati határozatok forrásai. Függelék: a törvények szövege. ja valóban lakhatott efféle épületben, ám ezért még nehézkes Budapest, 1904. 176. várrá „előléptetnünk.” Terei György: XII–XIV. századi várak 43 Horváth R. 2009. 66–67. Fejér megyében. In: „Quasi liber et pictura…” Tanulmányok 44 Kiváló példának kínálkozik a Fejér megyei Csabdi határában Ku binyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Kovács állt és mára részlegesen régészetileg is vizsgált vasztélypusztai Gyöngyi. Budapest, 2004. 536–537.; Zsoldos 2011. 348. „vár.” A régészeti kutatás napvilágra hozott egy kb. 15 ×15 mé- 45 Miklós Zsuzsa – Terei György: A várak és települések kapcso- ter alapterületű, domboldalban elhelyezkedő, 4­5 méter magas lata a 13. századi Magyarországon. In: „Gondolják, látják az halmot, melyen egykoron tapasztott boronafalú épület (a plató­ várnak nagy voltát…” Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula nál bizonyosan kisebb alapterületű) állt. Leletanyaga döntően tiszteletére. Szerk.: Kovács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa. Budapest, 13–14. századi, amit egy korai Anjou­kori bécsi dénár is erősít, 2006. 219–220. noha gyümölcs­ és gabonamagvak is nagy mennyiségben je- 46 Engel 1987. passim. lentkeztek. Erődítettségre pusztán egy árok utal. Birtokosa a 47 Fügedi 1977. 170. Bász tély nemzetség egyik ága volt, közülük Rénold számos Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 87 rencsénkre az erről beszámoló és a várat a bencéseknek ményt a kutatás hagyományosan 1235/36­ra helyezi) vár visszajuttató 1263. évi királyi oklevél azt is tudtunkra adja, visszavételében is jeleskedett.⁵⁶ Noha forrásunk a birtokos hogy a szerzetesek megadományozásuk idején már várat kilétéről mit sem mond, határvár volta miatt jó okkal gya- kaptak, azaz nem ők építették azt.⁴⁸ Ami az építtető szemé­ níthatjuk, hogy királyi építésű és 1241 előtt folyamatosan lyét illeti, a kutatás már régen „gyanúba keverte” a Héder királyi birtoklású lehetett. nemzetséget. Egyik ősük, bizonyos Wolfer ispán lehetett Kabold⁵⁷ viszont ismét a magánvárak kurta sorát gyara- az, aki Küszin erődítésre alkalmas hegyén (ahogyan még pítja. Minekutána Szák nembéli Botos fia Szeri Pósaa királyi 1263­ban is nevezték a várat és a neki helyet adó magasla- birtokvisszavételi hullám közepette 1229­ben meg erősí tést tot) egyházat emelt.⁴⁹ Tőle még III. Béla idején került királyi nyert II. Andrástól számos birtoka mellet egy bi zonyos vár/ kézre a hegy és a rajta álló épületek, ám, hogy ez már vá- kastély melletti falura is, a kutatás régtől fog va gyanítja, hogy rat jelentene, sajnos nem tudjuk.⁵⁰ Pannonhalma eztán ke­ itt Kabold korai említésével lehet dol gunk.⁵⁸ Mindezt rá- rülhetett a terület birtokába, ám már várral együtt, ennél- adásul a későbbi birtoklástörténeti ada tok is megerősítik. fogva csupán azt tételezhetjük föl, hogy Németújvár építője Ennél bizonytalanabb a helyzet a Vas megyei Óvár⁵⁹ ese­ a Héderek valamely tagja(i), esetleg III. Béla király lehet­ tében. Igaz ugyan, hogy 1244­ből arról értesülünk, hogy tek. Azaz a magánbirtoklás és főleg a magánépítés legfel- IV. Béla király a Csém nemzetségből való nemeseknek en- jebb feltételezhető, de nem bizonyítható. gedélyezi, hogy azon a helyen, ahol korábban egy régi vár Léka⁵¹ esetében a királyi építés a németújvárinál valószí­ állott, most újat emelhetnek, ám mindez esetünkben evésk nűbb. Ráadásul létére vonatkozóan is elsőrendű dokumen­ információ.⁶⁰ Arról ugyanis nem szól oklevelünk, hogy az tummal rendelkezünk. A jól ismert, 1242. február 2­án kelt, elpusztult vár mikor épült és főleg, hogy ki építtette. Jobb s a Fehérváron összegyűlt egyháziak által a pápához írt le­ megoldás nem lévén, ráadásul a határ közelsége miatt tel- vélben a vár neve is feltűnik.⁵² Ugyanide tartozik annak rög­ jes a bizonytalanság, így éppúgy gondolhatunk királyi zítése is, hogy Fülekkel⁵³ hasonló a helyzet, ámbátor itt a ma­ határvárra, vagy akár erődített nemesi birtokra, netalán az gánbirtoklás meglehetősen jól adatolható. Minek utá na a ta­ egykor volt gyepűrendszer egy erődített pontjára mind- tárjárást követően közvetlenül már magánbirtokként tű nik addig, amíg régészeti vagy más történeti adatok ebbéli ál­ fel, aligha lehetett ez másként 1241/42­őt megelőzően sem, lás pontunkat nem pontosítják.⁶¹ habár ez még nem döntő bizonyíték a magánépí tésre.⁵⁴ Jolsva⁶² történetében a korai, azaz tatárjárás előtti létet Királyi építésűnek tekinthetjük a Vas megyei Borostyánt⁵⁵ szinte biztosan kizártnak tekinthetjük. Habár Fügedi Erik, is. Szerencsénkre azért kerülhetett neve korai (1249­es) ok­ valamint őt megelőzően Ila Bálint is úgy vélték, hogy léte levélbe, mert Geregye nembéli Pál országbíró megadomá- 1243­tól igazolható, ez mégsem tűnik tarthatónak.⁶³ Ennek nyozásakor IV. Béla oklevelének narrációja tudtunkra adja, magyarázatát Györffy György Árpád­kori Magyarország hogy Pál többek közt az ellenségtől megszállt (amely ese- történeti földrajzát feldolgozó kötetének Gömör megyei

48 „Proinde ad universorum notitiam volumus pervenire, quod cum scilicet et Landigh occupata tenerent, tanquam strenuus persecutor castrum Kwssen, quod nunc Viuar nuncupatur, cum pertinentiis suis iniuriarum nostrarum et regni de mandato nostro exercitu congre­ donatum monasterio Sancti Martini de sacro monte Pannonie per gato dicta castra obsedit, et ipsa de manibus inimicorum eripuit vi­ predecessores nostros, prout in privilegio eiusdem monasterii conti ne­ riliter et potenter.” ÁÚO VII. 282–284., regesztája: UB I. 224. tur, paulo post carissimus pater noster, illustris rex Andreas, clarae me­ 57 Fügedi 1977. 147. morie, ab ipso monasterio recepisset, et nos postmodum tenuis se mus...” 58 „…villa, que est aput castellum…” UB I. 117. CD IV/3. 116., regesztája: UB I. 285. 59 Fügedi 1977. 174. 49 „quondam Wolfer comes constructa quadam ecclesia in monte Quizin 60 „…locum illum, qui dicitur Ovwar, ubi antiquitus castrum fuisse munitioni apto, set loco inhabitabili et deserto de assensu tandem...G. dicebatur,…” UB I. 209–210. Vö.: Kiss Gábor – Tóth Endre – Zá­ regis Ungarie...” Augustinus Theiner: Vetera monumenta histo­ gorhidi Czigány Balázs: Savaria – Szombathely története a vá- rica Hungariam sacram illustrantia I. Roma, 1859. 53–54. ros alapításától 1526­ig. (Szombathely története. 1.) Szombat- 50 ÁÚO VI. 353–354. hely, 1998. 102. 51 Fügedi 1977. 161. 61 A magánerődítés elképzelhetőségét az a tény támogatja, hogy 52 Legutolsó és legjobb kiadását lásd: Györffy György: Újabb ada­ 1225­ben, amikor VI. Lipót osztrák és stájer herceg (1198–1230), tok a tatárjárás történetéhez. Történelmi Szemle, 33. (1991) 86–87. illetve II. András magyar király békét kötöttek, ennek egyik A vár neve de Leuka formában olvasható. A levélnek magyar pontja kimondta, hogy „…ha a magyar harcosok földjeiket erődít­ fordítása is közkézen forog: A tatárjárás emlékezete. Válogatta, ményekkel ellátni akarnák, azt se a herceg, se az ő tudtával övéi ne aka­ szerkesztette és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Budapest, dályozzák, se nyíltan, se titokban.” Köblös József – Süttő Szilárd – 1987. 397–400. Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000–1526. Pápa, 53 Fügedi 1977. 134. 2000. 60. („Item si milites Hungarie terras suas firmare voluerint, 54 Pálmány Béla: A Kacsics­nemzetség várépítő és uradalomszer­ nec clam nec palam offendentur per ducem vel per suos de ducis con­ vező törekvései Nógrádban a 13–14. század fordulóján. In: Cast­ sciencia.” UB I. 102.) E szöveghely ismeretéért Zsoldos Attilának rum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. tartozom köszönettel. Gyöngyös, 1990. 23. (a továbbiakban: Pálmány B.: Kacsicsok); 62 Fügedi 1977. 146. CD IV/1. 406–407. 63 Ila Bálint: Gömör megye. II. (Magyarság és nemzetiség. Tanul­ 55 Fügedi 1977. 112. mányok a magyar népiségtörténet köréből 1/3.) Budapest, 1944. 56 „Item ab omni latere ad elevacionem titulorum regni et corone fide­ 456.; Fügedi 1977. 146. liter elaborans, cum quodam tempore Teuthonici duo castra, Perist han 88 Horváth Richárd szakaszában meg is találhatjuk.⁶⁴ Ehelyütt sincs más dol- így itteni birtoklásuk aligha lehet megkérdőjelezhető, csu- gunk, minthogy az ő nyomán tisztázzuk: az Ákos nem bé­ pán megszerzésének körülményei és pontos ideje ismeret­ liek hatalmas terra­adományában – ami valóban 1243­ban len. Ez azonban a 13. század második fele. Ami az előzmé­ kelt – szereplő meta castri de Ilswa kifejezés, bármily csábító nyeket illeti, fontos adalékkal szolgálhat, hogy honnan ke­ lenne, mégsem jelenti a vár korai meglétét. Áttekintve a tel­ rültek a birtokok a Tomajokhoz. Az 1228­as diploma ezt is jes oklevelet ugyanis hamar világossá válik, hogy megszer­ elárulja: II. András a Gertrúd királyné megölésében vétkes kesztője minduntalan tulajdonnév nélkül, pusztán várként Kacsics nembéli Simon bántól vette el. Ebből a kutatás külö­ említve utal a birtokkal számos helyen szomszédos gö möri nösebb kétkedés nélkül vonta le azt a következtetést, hogy várföldekre.⁶⁵ Eszerint tehát a castrum szó esetünkben rend­ a későbbiekben a Tomajok kezén feltűnő Vécs 1228­ban szeresen Gömörre vonatkoztatandó és nem valamilyen Si mon báné volt, s azt ő és családja építtette, holott az idé- másik, a birtokhatár mentén álló objektumra. zett határjárás ehhez kevés bizonyíték. Ám akár Simon bán, Ha igazi korai magánvárat keresünk, Füzérnél⁶⁶ jobbat akár a Tomajok voltak is birtokosai 1228­ban, gondunk aligha találhatunk. Remek, egyértelmű információval bí- azért így is van. A helyzet ugyanis kísértetiesen hasonlít runk ugyanis arról, hogy a várat még biztosan 1235 előtt a füzérihez. Azért, mert 1228­ban Vécs magánvár, még ko- szerezte meg II. András király bizonyos (Aba nembéli?) rántsem egyértelmű, hogy magánbirtokos az építője. Mind­ vak Andronicustól.⁶⁷ Aligha kell magyarázni ezen értesü- ezt tetézi, hogy ez lenne a 15. századtól ismert vár egyetlen lésünk értékes voltát. Ráadásul Füzér esetében szinte tel- korai említése. Oklevelünk legutóbbi kiadója, Jakó Zsig­ jes régészeti feltárással is számolhatunk, ami írott adatun- mond az átíró oklevél szabálytalanságai miatt halovány kat nem csupán kiegészíti, hanem remekül meg is erősíti: gya núval élt iratunk hitelességét illetően.⁷³ Ad absurdum az egyik gazdasági épület alsó járószintjén II. Eberhard tehát az sem zárható ki, hogy Vécs vára a 13. században salzburgi érsek (1200–1246) által veretett dénár került elő.⁶⁸ nem is létezett. Mindazonáltal abból a tényből, hogy Füzér 1235 előtt ma- Nos ennyit röviden az irodalom által eleddig számon gánvár volt, egyelőre csak feltételezhetjük, hogy magánsze­ tartott, 1241 előtti és írott forrásokban megfoghatóárakról. v mély is emelte. Láttuk, Jolsvát kénytelen­kelletlen el kell felednünk, ám Ugyancsak korai, de nem magánkézben lévő, hanem a szakirodalom további vizsgálatával helyét pótolhatjuk igazolhatóan királyi vár volt Toboly (Maglóc, majd Kapi né­ idáig figyelembe nem vagy csak alig vett erősségekkel. ven is ismeretes).⁶⁹ Váráról 1249­ben jegyezték föl, hogy Közülük is a legfontosabb talán – melynek figyelmen bizonyos Pop faluba való Écs a tatárjárás idején megvédte kívül maradása igencsak meglepő –, a korai Kőszeg, másik az uralkodó számára az erősséget, így megelőző léte és nevén Óház⁷⁴ lehet. Igaz, első írott feltűnése 1248­ból szár- birtokosának volta nem lehet vita tárgya.⁷⁰ mazik, nembéli Herbord ispán érdemeire való tekin- Magánvárnak tűnik eleinte Vécs.⁷¹ A kevés bizonytalan- tettel ekkor nyert adományul Zala megyei birtokot, ám az ságot az jelenti, hogy első feltűnésekor, 1228­ban, amikor itt említett és Kőszeggel kapcsolatos hőstettét a kutatás Tomaj nembéli Dénes fia Dénes tárnokmester nyert ado- épp a tatárjárás idejére keltezi.⁷⁵ Szerencsénkre idézett ok- mányul a vidéken számos birtokot, a vár neve csak a határ­ levelünk nem hallgatja el, hogy Herbord a nevezett várat járásban fordul elő, méghozzá olyan szövegezésben, ami a király számára szerezte vissza, így uralkodói várnak kell a birtoklás tisztázását nehezíti.⁷² Minthogy Vécs birtok – Kőszeget is tekintenünk az 1241­et megelőző időszakban. érdekes, a vár a 15. századig nem szerepel, alighanem el- Ugyancsak irodalmi utalás nyomán lelhetünk Hosszú szeg pusztul – később folyamatosan a Tomaj nemzetség birtoka, nyomára.⁷⁶ Oklevélben ilyetén formában azonban hiába

64 ÁMTF II. 513. in terra...” Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczy Bánffy 65 CD IV/1. 287–294. A fentebbi eljárásra remek példa: „Item in család történetéhez. I–II. Szerk.: Varjú Elemér – Iványi Béla. capite Sarus est meta Detrici, ita quod Keortvelespatak tota pertinet Budapest, 1908–1928. I. 3–6. Detrico, caput Lumnichae a sinistris est castri, a dextris vero est Det­ 73 Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek rici. Caput Verniae est Detrici, caput vero Nagypatak est castri,…” Erdély történetéhez. I. 1023–1300. Bevezető tanulmánnyal és 66 Fügedi 1977. 134. jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. Budapest, 67 „…quod castrum cum villis memoratis rex Andreas clare memorie 1997. 152. avus noster ab Andronico ceco de genere Cumpolth, cui iure he re di­ 74 Fügedi 1977. 156., itt még 1246 előttinek datálva. tario pertinebat, precio conpararat,…” ÁÚO VIII. 255–259. 75 „Demum uero sub castro Kwszug, ubi cum suis tam caris quam fa­ 68 Simon Zoltán: A füzéri vár a 16–17. században. (Borsod­Aba- milia commendabilibus actis extitit triumphator, decem numero de suo új­Zemplén Megye régészeti emlékei. 1.) Miskolc, 2000. 10. consorcio sunt letaliter vulnerati, per quorum victoriosum conflic tum 69 Fügedi 1977. 205. nobis idem castrum reddidit vis celestis.” ÁÚO VII. 262–265.; re­ 70 Hazai Okmánytár. I–VIII. Kiadják: Nagy Imre – Páur Iván – gesztája: UB I. 219. – Engel Pál: Kőszeg középkori várai. Hozzá­ Ráth Károly – Ipolyi Arnold – Véghely Dezső. Győr – Budapest, szólás egy vitához. Vasi Szemle, 45. (1991) 604. 1865–1891. VIII. 54–55. (a továbbiakban: HO). 76 Dénes József: Az Árpád­kori kisvárak kérdései. Vas, Sopron 71 Fügedi 1977. 210. és Moson megye várai. Vasi Szemle, 54. (2000) 63. (a továbbiak- 72 „...deinde adhuc in cursu eiusdem Morus itur ad castrum Wecheu ban: Dénes 2000). et sub castro Wecheu flectitur ad dextram manum et bii sunt due mete Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 89 keressük a nevét. Más alakban azonban nagyon is határo- kívül olyan magánvárunk, aminek építé sével kapcso- zottan ott találjuk korai váraink között. Geregye Pál ország­ latosan egyértelműek forrásaink, egészen egyszerűen bíró korábban már idézett 1249. évi adománylevelében nincsen, még akkor sem, ha logikai alapon ezt jog- ugyanis Borostyán mellett még egy királyi vár neve ordulf gal várhatnánk el (pl. Füzér vagy Lánzsér). Miről ad elő Landigh alakban.⁷⁷ Az első látásra furcsa névalakkal azon­ számot mindez? Nos, arról, hogy dacára annak a tény­ ban sok gondunk nem akad, a hazai és az osztrák kutatás nek, hogy a tatárjárás után terepen is megfogható egyöntetűen Langeck im Burgenlanddal azonosítja.⁷⁸ módon és forrásokkal is igazolhatóan nőtt a várépí- Van azonban fordított példánk is. Szintén irodalmi ada- tési hajlandóság a Kárpát­medencében, az engedélyez­ tok alapján gondolhatnánk, hogy Lánzséron is feltételezhe­ tetés mikéntjéről még így is alig tudunk valamit ezek­ tünk egy korai királyi várat.⁷⁹ Eleinte nem is kell csalatkoz­ ből évtizedekből. Figyelembe kell vennünk a koráb- nunk: 1158­ból valóban akad említés a településről. Eszerint ban említett szempontok közül Ano nymus 1200 kö­ Petinai Ekkelbert, amikor Frigyes császárral hadjáratba in­ rüli értesülését az engedélyezés lehetőségéről, illető­ dult némely birtokát egyik miniszteriálisának, Szigfridnek leg a magánvárak létezésének termé szetes voltáról. adta át. Az erről kibocsátott oklevél huszonegy tanújának Ide kapcsolódik azután a német Öff nungsrechtshez egyike volt Gotscalco de Landeshere.⁸⁰ Ez a névalak – leg- hasonlatos királyi fennhatóság a vá rak egy köre fölött, alább is a vonatkozó német kutatási eredmények nyomán – így ezen ismeretek birtokában a korábbiaknál némi- lehetővé teszi annak feltételezését, hogy Lánzséron akár leg határozottabb kijelentést tehe tünk. A fentebbiek már 1158­ban állhatott valamiféle nemesi lak, alkalmasint alapján biztosak lehetünk abban, hogy az 1241­et erődített objektum. Számunkra a nehézséget nem is ez je- megelőző időben, nagyjából­egészében 1200 tájától lenti. Sokkal inkább az, hogy idézett oklevelünk keltezésé­ már haloványan forrásokkal is bizonyíthatóan a min­ nek idején a település és környéke még osztrák­stájer fenn­ denkori magyar király teljes fennhatósággal bírt or- hatóság alá tartozott, ennélfogva a magyarországi várépí- szága várai felett: amiket tehát nem maga vagy az ál­ tési gyakorlat számára érdemi információval nem szolgál. tala utasított személyek építettek, azok emeléséhez A magyarországi magánbirtoklás csak később jöhet szóba, engedélyére volt szükség. valamikor az 1210–1220­as években. Abból az adomány- Ezek után már végképp nem felesleges áttekinteni, levélből ugyanis, amely által Aba nembéli Lőrinc 1263­ban mit is tudunk az 1241 utáni engedélyekről. Mint ed- megkapja a locsmándi várispánságot és Lánzsér várát, el- dig annyiszor, most is Fügedi Erikre való hivatko- mondja a király, hogy azok korábban Szák nembéli Barc zással kell kezdeni mondandónkat. Ő volt ugyanis fia Miklósé voltak, s csak annak fiúörökös hiányában való az, aki röviden áttekintette és meghatározta a késő halálát követően lettek ismét királyi jószágok.⁸¹ Noha ta­ középkori várépítési engedélyek főbb ismérveit.⁸² gad ha tatlan: elképzelhető, hogy amikor ismeretlen időben Minthogy azonban csupán harminchárom engedély­ Miklós megkapta a locsmándi ispánságot, a várat ő építtet- szöveg ismert (ennek ma több mint háromszorosa te, s tán ennek lehet bizonyítéka, hogy 1263­ban az ispán- áll rendelkezésre), valamint forrásai közül szinte az ság és a vár együtt szerepel, mégis, e logikus okfejtés da- összes a Zsigmond korból vagy az utánról származott, cára azt vagyunk kénytelenek kijelenteni, hogy a vár nem lesz haszontalan áttekinteni az Árpád­kor ide- építtetőjé nek léte csak sejthetően magánszemély. vágó kútfőinek tartalmi és formai jellegzetességeit. Ami a formát illeti, határozott kettősséget figyel- Akárhogyan próbáljuk csűrni­csavarni forrásaink hetünk meg. Ha klasszikus értelemben vett, „célzott” adatait, bele kell nyugodnunk, hogy az 1241 előtti és várépítési engedélyeket keresünk, amik nagyban ha­ írott forrással is megfogható, az új típusú kővárak sonlítanak késő középkori vagy a kortárs nyugati tár­ közé sorolható váraink száma megdöbbentően ala- saikhoz, 1244­től kezdődően bukkanhatunk ilyenek re, csony. Ha pedig ebből megpróbáljuk kihámozni a biz­ jóllehet nem sokra. A legmegengedőbb számítás sze­ tosan magánvárnak tekinthető objektumokat, döb- rint is csupán öt ilyesféle engedélyt gyűjthetünk össze benetünk csak növekszik. A kettő, kaboldi és füleki 1301­ig bezárólag. A sorban első 1244­ből a Csém (némi jóindulattal és még ennél is több bizonytalan- nem béliek engedélye, melyről a vasi Óvár tárgyalása­ sággal talán még Lánzsért vehetnénk ide), építkezésen kor már esett szó.⁸³ Hosszú szünet után 1270­ből

77 A szöveghelyet lásd a 50. jegyzetnél. prediis ac terris illorum, qui in numerum iobagionum castri de novo 78 Vö.: UB I. 224. sunt computati et castrum Lanser, que antea Nicolao filio Baroch 79 Dénes 2000. 63. concessione regia collata fuerant, sed eo demum decedente sine 80 Fontes Rerum Austriacarum. Zweite Abtheilung. Band VIII. liberis, ad manus regias sunt redacta…” ÁÚO VIII. 51–52. Miklós Diplomataria et acta. Codex traditionum monasterii Gottwi­ azonosításához és korábbi locsmándi ispánságához: Zsoldos censis cum diplomatario miscello. Hrsg.: Wilhelm Karlin. Wien, 2011. 167., 333–334. 1855. 70.; regesztája: UB I. 23. 82 Fügedi 1977. 10–12. 81 „Comitatum de Luchman cum omnibus possessionibus pertinentibus, 83 Lásd az 54. jegyzetnél írottakat. 90 Horváth Richárd származik a következő oklevelünk, pontosabban an- hanem az oklevélnyerő megadományozása, ekként nak hiánya miatt a róla készült regesztával tudunk a király váremelési szándékát inkább kifejezi, mint csupán dolgozni, ám ez azt sugallja, hogy kizáróla- az előbb idézettek, ahol a magánbirtokos birtokszer- gosan építési engedéllyel lehet dolgunk.⁸⁴ 1283­ban zés nélküli pőre akarata lehetett inkább az „eljárás” IV. Kun László engedte meg a nyíri nemeseknek, hogy hátterében. Anélkül, hogy teljességre törekvő felso- védel mükre a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, Tarcal rolásukra törekednénk, ezen kútfőnknek is érdemes hegyén emelhessenek várat.⁸⁵ Egy esztendővel később néhány mondatot szentelni. Miklós fia Miklósnak a márkusfalvi Máriásiak egyik Közismertek és a kutatásban sokszor idézettek azok ősének biztosít lehetőséget, hogy egyik birtokán vá- a dokumentumok, amelyek igazolják IV. Bélának a rat emelhessen.⁸⁶ S végül az utolsó idevágó Árpád­ tatárjárást követően megszülető abbéli szándékát, kori dokumentumunk datálása nehézségekbe ütkö- hogy az országban a korábbinál több kővár épüljön.⁹⁰ zik ugyan, ám kiadója, IV. Kun László király uralko- Közülük talán a legismertebb a király 1260. évi okle- dása (1272–1290) biztosan a század végére he lyezi. vele, amelyben Béla a pannonhalmi bencés monos- Szövege szerint a király utasítja Szabolcs és Szatmár tornak adományozott egy szigetet a Balatonnál, hogy megyék nemesi közösségét, hogy a Balogsemjén nem­ ott az egyház erősséget emeljen, merthogy ahhoz ele­ béli Ubul fia Mihály által saját birtokán a király ke- gendő anyagi erővel rendelkezik.⁹¹ Ma már jól tud- gyéből elkezdett várépítéshez szükség ese tén nyújt- juk, hogy ez lett Szigliget vára.⁹² Minekutána a vár sanak segítséget.⁸⁷ Annak magyarázatát, hogy mit is elkészült, az uralkodó alig két évvel később már egy keresett Mihály várépítésének ügyében a két megye ügyes cserével, három királyi várföld ellenében, visz­ hatósága, talán az jelentheti, hogy Ubul fia az 1280­as sza is szerezte,⁹³ noha azt is rögzítenünk érdemes, évek közepén mindkét megyében szolgabíróként te­ hogy Szigliget esete inkább a szabályt erősítő kivé- vékenykedett, amely tény ráadásul haloványan utal­ tel volt, mintsem gyakori eset. A várak zömmel új hat arra is, hogy az oklevél keltét Kun László király birtokosuknál maradtak, a királyi hatalom nem töre­ uralmának utolsó évtizedére szűkít sük.⁸⁸ Ráadásul kedett elvételükre. Legalábbis nem rendszerszerűen. módunkban áll az építés helyét is meghatározni, to- Ilyen birtokosánál maradó volt például a Baranya vábbá azt is tudhatjuk, meddig „élt” egyáltalán a vár, megyei Szársomló is. A király 1249­ben, amikor hét ha valaha egyáltalán teljesen felépült. Mindezeket ekényi földet adott Balog Miklós dubicai ispánnak a fenti Mihály 1292­ben, az esztergomi káptalan megtudhatjuk, hogy a tatárjárást követően báróival előtt tett tiltakozásából deríthetjük ki. Itt ugyanis elő­ közösen úgy döntött, hogy az ország védelme céljá- adta, hogy a László király meggyilkolását követően ból erődítésre alkalmas helyeket adományoz hívei- folyt harcokban a maga Kér(semjén) és Pa nyola birto­ nek. Ennek során Miklósunk is megkapta a baranyai kait is támadás érte, ahol most is megtalálható a ma- hegyet, s ott várat emelt (eszerint Szársomló építését guk lerontott vára.⁸⁹ 1242–1249 közé tehetjük). Béla pedig, hogy várát fenn Van azonban az engedélyeknek egy, az előzőeknél is tudja tartani, a fent említett hét ekényi várnépi föl- nagyobb számú forrással igazolható, attól markán- det, ami épp a várhegy alatt terül el, adományozta san megkülönböztethető vonulata is. Legfőbb jellem­ Miklósnak.⁹⁴ Világos tehát a király szándéka: amit zője, hogy célja nem vagy nemcsak egy vár emelése, maga nem tudott saját erejéből létrehozni, azt mintegy

84 „István király az Osl nembeli Herbordus comesnek megengedi, hogy loco diruti castri eorum,…” CD VI/1. 220.; valamint: Mező And- Balanus vize melletti malmai tájékán várat építhessen. (Eredeti. Po­ rás – Németh Péter: Szabolcs­Szatmár megye történeti­etimo- gány cs. iratai)” Csánki Dezső: Bizottsági jelentések. A városi lógiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 100. bizottság jelentése (Máramaros megye). Századok, 23. (1889) 90 Szűcs 2002. 45–47. 92.; RA 2057. (itt is a Csánki által kiadott regesztára való hivat- 91 „...ut in ipsa eadem castrum edificaret, que ad id faciendum potens kozással). est et abundans…” ÁÚO II. 320–322. 85 CD V/3. 179–180. Magyar fordítása is napvilágot látott: Kun 92 Mészáros Orsolya: Szigliget várának története a középkorban. László emlékezete. A bevezetőt írta, a forrásszövegeket válo- Fons, 12. (2005) 303–315. (a továbbiakban: Mészáros 2005). gatta és a jegyzeteket összeállította: Kristó Gyula. (Szegedi 93 Mészáros 2005. 314. Noha itt a várföldeken álló két vár léte az Középkortörténeti Könyvtár 5.) Szeged, 1994. 208–209. (a to- idézett forrás alapján nem igazolható. Vö.: ÁÚO III. 18–19. vábbiakban: Kristó 1994). 94 „…loca quedam munitionibus apta, communi baronum nostrorum 86 CD V/3. 240.; HO VI. 350. Ezen oklevelünknek ugyancsak lé- consilio, fidelibus nostris nosse et posse edificandi habentibus, regia tezik magyar szövege: Kristó 1994. 209. auctoritate duximus conferenda, de quibus quendam montem, pro 87 „comes Mychael filius Ubul fidelis noster in terra sua propria pro castro satis utilem, Saarsumlu nuncupatum, in comitatu de Barana tuicione vestra et sua castrum edificare intendat de nostra gracia situm, dilecto nobis et fideli Nicolao, magistro tavarnicorum speciali, fidelitati vestre precipiendo mandamus, quatenus ad dictum charissimi filii nostri Stephani regis, et comiti Dobicha, ac per eum opus eidem comitc Michaeli, si necesse fuerit, vestrum auxilium suis heredibus, heredumque successoribus, vbi idem pro defensione inpendatis et iuvamen.” ÁÚO IX. 562.; CD V/3. 319. persone sue, et utilitate regni, de nostro beneplacito, suis sumtibus 88 Zsoldos 2011. 332. et expensis, castrum sibi instruxit, duximus conferendum…” CD 89 „…villam, seu possessionem Keer vocatam cum alia Panyala ap pel­ IV/2. 50. lata, in comitatu de Zathmar iuxta Zomos fluvium existentes, cum Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 91

„kihelyezi” híveihez, hogy azok várbirtoklása útján persze IV. Béla) azért tettek, hogy már meglévő vagy az ország katonai ellenálló ereje növekedjen. épülőfélben lévő várak befejezéséhez, fenntartásához Sokszor azonban nem a nemességre, az ekkoriban járuljanak hozzá, hiszen a királyi akarat a vár létét ille­ kialakuló várbirtokos arisztokráciára való „feladat­ tően itt sem kérdőjelezhető meg. Minekutána ilyetén kihelyezés” motiválhatta a királyt, hanem az adomá­ oklevélből is akad szép számmal, ehelyütt meg kell nyos­kérelmező és az uralkodónak a szándéka talál- elégednünk néhány – az egész eljárás módját és kor­ kozhatott. 1288 őszén például, amikor számos szol- látait remekül illusztráló, de nem épp közismertnek gálatára való tekintettel Baksa nembéli Simon fia számító – eset ideemelésével, hisz felsorolásuk nem György mester nyerte adományul Sóvár királyi bir- lehet e sorok feladata.⁹⁸ tokot Sóvár és Sárpataka falvakkal, gyaníthatóan ez Első példánk Körmend esete. 1255­ben IV. Béla ki­ történt. György érdemeinek hosszas elősorolása után rály Hermán nembéli Dési ispánnak adományozott há­ olvashatjuk a korban megszokott módon a birtok romekényi földet. Adományának azonban feltétele is határainak leírását, míg az utolsó sorokban – szinte volt, mégpedig az, hogy az ispán által Körmenden ko­ eldugva – kapott helyet az a kicsiny mondat, ami rábban épített tornyot fenntartsa, amivel az ország vé­ által az új birtokos a területen várat is emelhetett.⁹⁵ delméhez járul hozzá.⁹⁹ Minekutána az oklevél a más­ Ez lett a későbbi Sóvár, melynek felépültéről és annak kor oly fontos jogi elemet, miszerint az erősség építése körülményeiről György mester egy 1298­as oklevele a király akaratából vagy legalább jóváhagyásával tör­ tájékoztatja az utókort. Ráadásul azt is megtudhatjuk tént, nem tartalmazza, alighanem jó eséllyel gyaníthat­ belőle, hogy a tatárok 1285. évi második betörésekor juk, hogy Dés körmendi tornyát korábban kezdte épí­ a vár már (lévén a birtokot még Kun László adomá- teni. Szerencsénkre erre utaló kiváló forrással rendel­ nyozta Györgynek, legalábbis az oklevél előadása kezünk is néhány hónappal korábbról. Ugyanezen sze rint) állt, így az 1288­as adománylevélben említett esztendő januárjában ugyanis, a fentebbiek mintegy engedélyezés bizony kissé megkésettnek tűnik.⁹⁶ előzményeként, a király Zalak földet adta Désnek, aki Nem ez az egyetlen ilyetén értesülésünk. Lénye­ ekkor már igazolhatóan rendelkezett a király akaratá­ gesen korábban, már 1248­ban feltűnik ez az eljárás, ból (de nostra voluntate) emelt kör mendi toronnyal.¹⁰⁰ mármint az adományba illesztett várépítési jog rövid Négy évvel korábban, 1251­ben Béla Bregana föl- említése. Ebben az esztendőben cserélte el az uralko­ det adta Irizlaus fia Iván ispánnak. A nevezett terület dó Lampert egri püspökkel Sáros, Eperjes, illetőleg a király által korábban az Ivánnak vár építése céljá- további települések tizedéért Cserép és Csege birto- ból átadott Lipóc­hegy alatt terült el, ahol az adomá- kokat. A csereképpen felajánlott birtokok határainak nyos azóta fel is építette várát, amint azt az adomány­ megjelölését követően a királyi oklevélben szerepel levél elbeszéli.¹⁰¹ Az uralkodói szándék és a Szigli ge­ továbbá, hogy felhatalmazza a püspököt arra is, hogy téhez kísértetiesen hasonló „kihelyezés” tehát ismét az egyháza joghatósága alá eső Füzérkőn vagy Ke­ remekül megragadható. rek kőn várat emelhessen.⁹⁷ Ugyancsak Béla király egyik 1247 késő őszén kelt Ebbe a csoportba kell és érdemes sorolnunk azokat okleveléből tudhatjuk meg, hogy az utódok nélkül az adományokat, amelyeket királyaink (elsődlegesen meghalt Bata ispán testvérének adományozott két

95 „Concessimus eciam eidem magistro Georgio castrum construere in Agriensis, castrum edificandi,…” Árpád­kori oklevelek a Heves predicta terra Sowar, pro defensione sua et suorum.” CD IV/3. 396–397. Megyei Levéltárban. válogatta, fordította, bevezetéssel, jegyze­ 96 „…Sowar, Sowpotok, et Delna, per dictum regem Ladislaum nobis tekkel ellátta és a mutatót készítette Kondorné Látkóczki Erzsé­ date fuissent, et ad huc castrum non habuissemus, predictum bet. Eger, 1997. 15. Ugyanott a szöveg magyar fordításával. comitem Thomam misimus ad montem, Tarkeu vulgariter 98 A módszerről további, ismertebb példákkal: Szűcs 2002. 45–46. nuncupatums, ut eum custodiret, ne aliquis super eumdem montem 99 „…ad utilitatem et conservationem turris sue, quam iuxta fluvium castrum edificaret, et nos de hereditate nostra depelleret, quem Curmend in ipsa villa Curmend construxit, terram quandam Torwoy montem idem Thomas vigilanter et fideliter custodivit, quoad usque nuncupatam vacuam et habitatoribus carentem, que ad ius Castri castrum construximus super eundem, et etiam per eius protectionem Ferrei pertinebat, sufficientem usui trium aratrorum, cum suis uti­ tempore Tartarorum, in eodem monte multi Christiani a captivitate litatibus exemptam a castro prenotato contulimus sibi et per eum Tartarica fuerunt liberati, et saluati.” CD VI/2. 150–152.; részle- suis here di bus unacum ipsa turri ab1 ipso constructa iure perpetuo ges magyar fordítását: Fügedi 1977. 40. A Sóvári Sósok uradal- possidendam. Hoc adiecto, ut turrim suam in Curmend ad comple­ mának létrejöttéhez és korai okleveleinek kritikájához lásd: tionem bonam perducere et eam conservare fideliter et firmiter te­ Nógrády Árpád: A Sóvári Sósok 1285. évi hamis adományle- neatur.” RA 1041. velei. In: Erősségénél fogva várépítésre való. Tanulmányok a 100 C. Tóth Norbert: Kiadatlan Árpád­kori királyi oklevelek a Zsig­ 70 éves Németh Péter tiszteletére. Szerk.: Juan Cabello – C. Tóth mondkori oklevéltárban. Századok, 140. (2006) 470. Norbert. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 101 „…montem quendam Lipouch nomine contulerimus pro castro con­ 68.) Nyíregyháza, 2011. 279–288. st ru endo et idem suis propriis sumptibus et expensis ad honorem et 97 „Dedimus etiam auctoritatem ipsi Lamperto episcopo nomine sue confortacionem regni fidelitate previa castrum extruxit in eadem,…” ecclesie in Fyuzerku vel in Kerekku, qui sunt in territorio ecclesie HO VI. 59–60. 92 Horváth Richárd birtokot, valamint egy vár építésére alkalmas hegyet. ségét látták ezt kimondani, mi bátran gyanakodha- Emiatt persze Márknak a környező várnépbeli birto­ tunk arra, hogy efféle erőszakos építkezésekre sor is kosokkal jogvitái támadtak, s hogy ennek elejét ve- került. Ami a magánosokat illeti, uralkodóik kény- gye a király az új birtokos javait a várnépekétől elha- szerű, ám „bátorító” példáját a jelek szerint híven kö­ tároltatta. Ám később Márk előadván, hogy a hegyet vették. Erre utalhat a korábban már idézett, s rombo­ fallal övezni nem képes, királyi engedélyt kért, hogy lást előíró 1298. évi törvénycikk is, hiszen törvényte- azt eladhassa. Végül a király mindezt megtudva a lenül emelt várak hiánya esetén aligha lehetett ilye- hegyet Márktól ötven ezüst márkáért visszavette, s tén szabályozásra szükség. Ugyancsak ezt támasztja a Balassák egyik ősének, Detre fia Mikó ispánnak alá azon 1290–1301 közé datálható oklevél, amely adományozta.¹⁰² A fentiek szinte magukért beszél- III. András abbéli erőfeszítéséről tanúskodik, hogy nek: a király számára láthatóan a vár felépülte volt a IV. Béla kora óta bizonytalan jogi helyzetben emelt a fontos (méghozzá az is látszik, hogy az általa kivá- várak legalább egy részét, lerontassa, s ennek lebo- lasztott hegyen), ezért még anyagi áldozatot sem saj­ nyolítására „bizottságokat” is létrehozott.¹⁰⁴ Rá adá­ nált visszaszerzéséért. Példáink sora szépen gyara- sul ez az oklevél különleges figyelemre tarthat szá- pítható lenne, de egy fontos kiegészítéssel. Lénye gé­ mot, hisz a IV. Béla korától kezdődő (jogtalan?) vár- ben az összes idevágó forrás IV. Béla uralkodásának építések elterjedésének kevés írott bizonyítékaként idejére koncentrálódik, ami az utókor számára kettős megerősíti azt a sokszor csak tétován vagy logikai következménnyel járhat. Egyrészt vitathatatlanul iga­ úton elfogadott kijelentést, hogy 1270 után a várak zolja a király régtől fogva ismert várépítési szándé- számának gyors növekedésével kell számolnunk. kát és mutatja annak módozatait. Van azonban a je- Az egyre kevésbé ellenőrizhető/ellenőrzött vár- lenségnek egy másik olvasata is, eszerint ugyanis az építési folyamatnak vadhajtásai is akadtak. 1278 tá- 1260­as évektől – nem függetlenül persze az ország ján például Gutkeled nembéli Péter a kegyuraságuk közismert politikai helyzetének alakulásától – mind alá tartozó Bihar megyei egyedi monostorra törve kevésbé tudta a királyi hatalom a várépítések feletti annak épületeit lerombolta, hogy a kövekből másik kizárólagos jogát érvényesíteni. Sőt, olykor maga ve­ birtokukon, Diószegen egy tornyot emeljenek.¹⁰⁵ Ter­ temedett jogtalanságokra, hogy erősségeit mihama- mészetesen nemzetségük további ágai azonnal tilta- rabb felépíthesse. Minderre meglepően beszédes for­ koztak is a várépítés ellen, ám ennek nem sok foga- ráshelyet bírunk. 1266 márciusában, amikor ugyan- natja volt. Szerencsénkre azonban ránk maradt tilta- is a IV. Béla és István ifjabb király közti háborúságot kozásuk egyik becses emléke a váradhegyfoki kon- lezáró békekötések egyik újabb margitszigeti (nyúl- vent kiadásában, mégha némileg csonka szöveggel is. szigeti) fázisára került sor, a megállapodás egy té- Az azért tisztán kivehető az oklevélből, hogy a kon- mánkat érintő pontot is tartalmazott. Eszerint Béla venti kiküldöttnek a király emberével közösen kel- ígéretet tett, hogy István híveit többek közt várak épí­ lett kiszállnia a helyszínre, s az építkezőket el kellett tésére erőszakkal nem kényszeríti.¹⁰³ S hát, ha szük- tiltani, majd a király bírósága elé meg kellett idézni.

102 „…Mark fratri suo...duas, Tencus videlicet et Tyka de nostra gracia tis nos iuxta preceptum excellencie vestre diximus comiti Nycolao contulissemus cum monte quodam municioni apto in terra Tyka exi­ filio N(icolai) nepoti Mouka comitis in congregacione generali seu s tente...” – „Postmodum autem idem Mark ad nostram accedens pre­ provinciali per nos proclamata, ut castrum suum destruere, qui senciam a nobis humiliter et instantissime postulavit, quod cum mole dixit, ut nulli aliquod de ipso castro intulisset nocumentum, cuius oppressus egestatis tantum in suis favultatibus non haberet, unde verbis universi comprovincionales suis adhibuerunt testimonium montem supradictum muro posset circumdare et vallare vel etiam veritati, et nos etiam scimus ipsum comitem Nicolaum absque scru­ detinere, ut libere possit exponere vendicioni cuicumque nostrum pulo infidelitatis se conservasse, quod castrum antequam fuisset consensum prebere dignaremus et favorem.” ÁÚO II. 194–195. constructum in ipso monte innumera multitudo christianorum 103 „Ordinavimus etiam, quod super populos baronum servientum regis crudelem mortem evaserunt Tartarorum, et eciam novissime paucis Stephani, carissimi filii nostri, nullam collectam acioner lucri ca mere, annis retrolapsis multa christianorum turba insultum ipsorum vel aliquo alio pretextu faciemus, aut fieri permittemus, nec vic tu­ nefandissimorum Tartarorum evaserunt, unde quicquid de premisso alia aut aliquid nomine victualium exigemus aut exigi patiemur. negocio facere vultis excellentia vestra dominacio deliberet et de­ Ad opus etiam castri vel castrorum edificandi vel edifi can dorum eos cidat.” Ép hártyán, hátoldalán rányomott pecsét töredékeivel non compellemus, nec eis huiusmodi operis seu edificii nomine collec­ és a címzéssel: „Excellentissimo domino regi Andree, Dei gracia tam aliquam indicemus.” ÁÚO III. 128–131. regi Hungarie.” 104 Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár 75 163. (a to­ 105 „…edificia, que in claustro fuerunt obruta, lapides eorundem et vábbiakban: DL). A máig kiadatlan oklevél, melynek létére lapides, quos de monasterio deposuerant, et lapides excisos, qui in figyelmemet Zsoldos Attila hívta fel, szövege az alábbi: „Ex­ columnis fuerunt in eodem claustro deferri fecisset Petrus filius cellentissimo domino eorum Andree, Dei gracia illustri regi Un garie Drug et in Gyozyk turrim sibi ex eis fecisset edificari, qui prius de magister Dominicus, Iohannes flius Chubanka, Leustachius comites eisdem corruerant edificiis.” HO VII. 170., vö. továbbá: Zsoldos fidelitatem perpetuam. Cum nos ad destruenda seu desertanda castra Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története a tempore regis Bele constructa vestra auctoritate mediante misisse­ 1301­ig. Debrecen, 1997. 140. Várépítés engedélyezése az Árpád­kori Magyarországon 93

Sajnos egy momentum nem világos a szöveg alapján: ban, amelynek emelésekor ne lett volna szükség ki- a parancs a Gutkeledek tiltakozása miatt vagy az en­ rályi konszenzusra vagy akár egyenesen parancsra, gedély nélkül emelt vár okán a király saját akaratá- ennek hiányában pedig szinte bizonyosan megakadt ból indult Váradhegyfokra? Alighanem az első lehe- várunkon a hatalom tekintete. 5. Ugyanakkor azt is tőség a valószínűbb, így utóbbi oklevelünk is az ural­ tényként kell kezelnünk, hogy a 13. század utolsó év­ kodótól egyre függetlenedő várépítésre bizonyíték, tizedeiben, annak dacára, hogy a király formálisan mintsem a királyi hatalom ennek visszaszorítására mindvégig fenntartotta a várépítés feletti kizárólagos történő kísérleteire.¹⁰⁶ engedélyeztetési jogát, gombamód jelentek meg olyan Végére jutván az 1301 előtti, s a várépítés királyi erősségek, amikhez sem V. István, sem IV. László, engedélyeztetéséről számot adó forrásaink rövid át- sem pedig III. András nem járult hozzá, legfeljebb tekintésének, nem marad más hátra, mint hogy ösz- léte fölött szemet hunyt.¹⁰⁷ Sőt, a tévedés nagyobb szegezzük az elmondottakat. Érdemes hangsúlyozni, kockázata nélkül azt is leszögezhetjük, hogy utóbbi- hogy e jog eddigi ismeretében az írott források alap- ból lehetett több. Honnan tudható mindez? Nos, a kö­ ján forradalmi átalakulást nem volt lehetséges meg- vetkező korszak, az Anjou­kor első két évtizede I. Ká­ ragadni a kutatás korábbi álláspontjához képest, ám rolynak az ország feletti hatalom visszaszerzéséért néhány részlet és kiegészítés összességében színeseb­ folytatott harcaival telt, ez közismert. E harcok során bé, ugyanakkor talán egyértelműbbé tette ezt a képet. számtalan erősség lép először a történelem színpadá­ 1. A várépítések feletti fejedelmi­uralkodói jog a kö- ra, már ami az írott forrásokat illeti. E váraink zöme, zépkor korai századaitól fogva létezik Európa király­ birtoktörténeti és régészeti kutatások nyomán egy- ságaiban, így az 1000 táján létrejövő Magyar Király­ értelmű, nem a háborús évtizedben emelkedett, ha- ságban is kizárólag az uralkodó emelhetett várakat. nem az azt megelőző kettő­háromban, az oligarchák Mindez kimondatlanul is azt jelenti, hogy rajta kívül „erőgyűjtésének” korszakában. S hogy ha bizonyított­ és engedélye nélkül ezt más nem tehette meg. Tehát nak véljük, hogy a királyság soha nem adta föl azt az a várépítés feletti királyi engedélyezés bizonyosan elvet, hogy a jogtalan várakat le kell rombolni, akkor egyidős a magyar államisággal, legfeljebb alkalma- arra is választ kell adni, hogyan maradhattak meg e zására a korai időszakban még elvétve kellett csak várak mégis akár a török hódoltság koráig? Miért nem sort keríteni. 2. Az ettől kezdve folyamatos társadal- rontották le őket, ahogyan a Blois­i István (1135–1154) mi változások eredményeképpen létrejövő magán- uralkodása alatti polgárháborúban emelt nagy számú birtokos réteg tagjai kezdettől fogva ugyancsak épí- magánvárral tette például II. Henrik (1154–1189)?¹⁰⁸ tettek maguknak valamiféle „úri” lakhelyet, amit A felelet egyszerű és voltaképpen ismert is. 1321 után talán a 12. század második felétől a korábbinál gyak- az ország várállományának elsöprő többsége (tehát rabban erődítettek is, ámbátor lehet az írott források az addig magánkézen lévőket is ide kell értenünk) a tétova utalásainak téves sugallata is. Ezek az objek- király kezébe került, ennélfogva a királyi hatalom új tumok azonban a jelek szerint az udvar vezetői és bástyái lettek. A nehézkes várharcokból okulva Ká­ a király előtt sokszor nem számíthattak váraknak, roly arra is rájött, hogy nagy mennyiségű magánvár még akkor sem, ha terepi megjelenésük (alkalma- számos területen korlátozza a király cselekvési sza- sint körítőfalazással, esetleg árokkal rendelkezhettek) badságát. Károly nem kért vérrel és karddal meg­ – a 20–21. század régészeti feltárásai alapján – hason­ szer zett hatalmának csorbításából az bizonyos, s ezt latos lehetett az ún. „klasszikus”, kizárólag kőből az elvet alkalmazta a várbirtoklás és persze a vár- emelt várakéhoz. 3. Utóbbiak megjelenését valamikor építési engedélyezés területén is. A 14. század jó ré- 1200 tájára tehetjük úgy a király, mint jóval cseké- szében a magánvárépítések a korábbi évszázadhoz lyebb mértékben a magánbirtokosok kezén, ám ekkor képest ritkaságszámba mentek, még ha megszűnésük­ a királyi engedélyeztetés gyakorlata maradéktalanul ről egy általán nem beszélhetünk. Ennek bemutatása érvényesült. 4. Feltehető továbbá, hogy körülbelül azonban már nem e sorok feladata. 1260 előtt aligha lehetett olyan magánvár az ország-

106 DL 47748. Vö.: ÁMTF I. 614 – 615. „törvénytelen”, „jogtörő” melléknévvel illeti. Vö.: Coulson 1994. 107 A „várépítési láz” terjedéséhez, részben a királyi dinasztián passim. A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy belüli harcokat is okként megnevezve legutóbb: Zsoldos a 14. századi hazai okleveles anyag számos várhely (locus 2007. 136–137. castri) emlékét őrizte meg. Ám, hogy királyi határozattal vá- 108 Az angol szakirodalom ezeket a polgárháborúban engedély rak sokaságát rontották volna le, ezek sem bizonyítják. nélkül emelt várakat következetesen „adulterine castles”, azaz 95

Leszek Kajzer Some problemS of private caStleS in medieval poland

In articles written together with Jan Salm and pub- resulted from this, but these changes took place lished in successive volumes of the periodical “Cas- with different speed and intensity. Among the trans- trum Bene”, we hitherto devoted most of our atten- formations that are of greatest interest to us, the le- tion to problems of Polish church and royal/state gal and ownership situation of monuments of archi- castles. Some information about private castles ap- tecture should be mentioned, where essential chang es peared only in articles included in the 8th and 9th vol- had taken place. Hitherto castles, manor houses and umes of “Castrum Bene”.¹ Because Dr. István Feld, palaces belonged to the “working classes of towns the addressee of the present volume, is an eminent and villages”, so in theory, they were national prop- expert in private castles, it is not an accident that erty. Yet in reality, these were no­one’s monuments: this text is devoted just to them. they depended on the possibilities and needs of na- My paper will consist of several parts. In the first tional conservators’ structures, local administration one, I will try to shed some light on the general situ- and directors of big state agricultural farms. How- ation of the conservators and the ownership of Po l­ ever, they were not always interested in monuments, ish castles and castle ruins after the systemic changes and preserved them in state of disrepair. The build- since the end of the 1980s. In the second, I will con- ings most often harmoniously decayed. In some rare centrate on problems highlighted in the title of the cases, they were renovated at various levels of in- text. Therefore, I will try to outline possibilities of tensity, but these actions were financed as a rule typological classification of private castles from the from central and not local funds. Castles that did not area of the Polish Lowland. In the third part, I will lose their residential values, were in a decidedly bet- reflect on the reliability of views that exist so far con­ ter position: they were seats of offices, cultural insti- cerning plans, forms, and spatial transformations of tutions, and especially properly functioning educa- individual objects. Therefore, in this paper, I will tional or historical interiors of museums, used for generally omit problems of private castles from the purposes of exhibition. However, there are consid- South of Poland, which may be defined as upland or erably more Polish castles preserved as ruins, in an mountain castles. As it is a group decidedly different either good or bad state. Not uncommonly, they are from objects existing in the Polish Lowland and de- no longer preserved on the surface and may only be mands different treatment. The issue of the fortresses objects of archaeologists’ interest. in Southern Poland will be dealt with in the part of The system defined as capitalism that prevails no w­ this text devoted to conservators and ownership adays in states belonging to the united Europe, has problems. The article ends with a short summary. a deep respect for the right of ownership. It is a I. The year 1989 brought crucial transformation, foundation of many legal­systemic regulations and that is the decline of real socialism to Europe de- a basis of practical actions. So consequently, also the fined as “central­eastern”, “central” or “younger Eu­ castles in Poland ceased to be “nobody’s property”, rope” (in contrast to “older”, that is post­Carolingian). and were taken over by local administration units, At the end of the 1980s, in countries belonging to our that is communes, as well as authorities of cities and part of Europe, first of all Czechoslovakia, Hungary towns. Only a small number of castles, such as royal and Poland, not only the system changed. Also others abodes, like the Wawel in Cracow and the Warsaw

1 L. Kajzer – J. Salm: Die Burgen der Provinz Grosspolen als Mili­ und ihre topographische Situation. Castrum Bene 9. Burg und tär­ und Wohnbauwerke. Castrum Bene 8. Burg und Funktion. ihr Bauplatz. Praha, 2006. 167–179. Wien, 2006. 69–79.; Ibidem: Die Burgen der polnischen Ebene 96 Leszek Kajzer Some problems of private castles in medieval Poland

castle still belong to the state. They serve as muse- already invested, must now “earn for itself”. This above is only my private opinion. However, I think are represented by the castles in Koźmin and Rydzyna ums and reception interiors. model is quite often found and it is difficult to be that it would be better if castles became rather sub in Great Poland. Castles in Besiekiery near Łęczyca Castles preserved in state of disrepair or poorly univocally evaluated. Besides, the adaptations are jects of scientific research, not conflicts of not always and Radziki Duże in the Dobrzyń Land are other readable relics, quickly became unwanted ballast for not always conducted in a way that defies conserva- reasonable nature. A conservator of monuments, variants of this group. They are characterized by a communes and towns. Therefore, there was a ten- tor’s requirements.³ Nowadays, two castles are prob- help ed by researchers, should decide about their strongly protruding gate tower located in the middle dency by the new owners to put them up for sale. ably most well known in Poland for functioning as further lot: that is a historian, an architect and a his of the curtain, and a big house filling all the curtain, Such transactions may have provided some income hotels and restaurant centres: Kliczków in Lower Si- torian of art. At the same time, it shouldn’t disturb situated vis­à­vis the axis of the entrance. Generally, for poor self­governments and local communities, lesia and Ryn in the area of the former Teutonic Order the saintly right of ownership, an almost systemic these objects, often devoid of a tower, and of not argel which was very important for them. At the same time, state. In numerous rebuilt fortresses, the above de- foundation. Harmony between scientific research and building scale, may be defined as “regular castles”. a different tendency appeared, more readable in the scribed elementary functions are tried to be connect- conservator’s requirements, and rights of castle own In many, inconsiderably different creations, they may case of palaces and manor houses, but it also concern­ ed with an adaptation of the castle area to a widely ers needs a wise compromise. But under the circum be recognized as being typical of the whole area of ed certain castles. Despite a lack of a state reprivati- understood recreation in the open air. Therefore, new stances of a so­called young democracy, it is too early the Polish Lowland both in the 14th and 15th century. zation act, a part of old landlords and aristocracy parks, zoological gardens and stables appear. yet to make such compromises. Until such an attitude The second group is defined as “two­house” castles. representatives tried to redeem their old ancestral The second solution is a wish to rebuild a castle is developed, unfortunately more than one castle It is typical of Great Poland, and objects in Bory sła­ abodes. It was defined as “returns to the nests”. These for own needs. One of the worst examples of such will be transformed or – strongly worded – “spoilt”. wice Zamkowe near Koło, in Gosławice near Konin actions, as a rule, resulted from emotional needs and actions is a castle in Little Poland: Tropsztyn in Wyt­ It is a comforting fact that the tendency of building and in Sieraków may serve as examples. The first attachment to the place and tradition of the ancestors. r zyszczka near Tarnów. Until recently, it presented “castles from Disneyland” is not only a Polish feature. two are sometimes included into the group of church Unfortunately, the financial means of such families itself as poorly readable remains of circumferential The typology of private castles, sometimes called castles, because their founders were bishops. This is, rarely made it possible to carry through the renova- walls and internal buildings. At present, it is a com- “knight’s” castles, has been an interesting subject for however, not a proper classification. As both castles tion and adaptation of these buildings. More fre- pletely rebuilt object, above which a high quadrilat- researchers for a long time. In the beginning, it should were built in centres of family properties, from which quently, castles, palaces and manor houses redee med eral tower dominates. Its height astonishes, because be mentioned that the term “knight’s castle” is not the bishops descended and do not have anything in from the state by old owners were still falling into in the Middle Ages in our part of Europe such tow- justified under Polish conditions. As castles were common with the domains of the Polish church. All ruin or were quickly sold. However, land had been ers were never built. Having excluded connections of built only by magnates and not knights, the latter castles were built on a plan similar to a square, to more a subject of speculation than the buildings the discussed castle with towers of Tuscan town of were just too poor for this. Knights were satisfied which two houses were inscribed, that filled the themselves, for which such quick changes of owners San Gimignano, it is worth to add that an important with wooden manor houses, sometimes with a tower whole length of the opposite curtains. The frontages were, as a rule, harmful. As positive examples, two element of the rebuilt castle is… a landing field for on a mound, that is seats of the “motte” type. There of both houses, from among which one served as a castles from so­called Little Poland, Korzkiew and helicopters! As a result, a building as ugly as untrue fore, I will use the term “private castle”. In the “Le palace, and the other as an auxiliary building, were Kurozwęki may be mentioned. The former was bought was created. Harm was caused not only to the castle, ksykon…” volume, published in 2001, new terrain open to an elongated, but not too big courtyard. and renovated by Jerzy Donimirski from Cracow, but also to a surrounding cultural landscape. research results and several newer articles⁶ ap In Gosławice and Sieraków, the houses within the great­great­grandson of the Wodzicki family, own- Putting aside this unfortunate example of medieval peared that serve as a good basis for investigating castles were originally cellared. They all were built ers of Korzkiew in the 19th century. The latter, the castle “spoiling”, we should come to more general this problem. Owing to studies by J. Pietrzak, J. Sku in the 1 half of the 15th century. Realizations of two­ former abode of the mighty Kurozwęcki family, was opinions. Today in Poland, we witness a group of ratowicz and the author of the present paper, pri house castles should be recognized as typical not redeemed by Jean­Martin Popiel, the last owner’s people emerging, who were called “Schlossherren” vate castles from the Polish Lowland may be deter only of Great Poland, but also of the first quarter of nephew. He brought it to splendor, together with its in the Late Middle Ages.⁴ The group is small and mined as differentiated with respect to form. Despite the 15th century. I will come back to this issue because pavilions, park, zoological garden, where American differentiated in cultural terms, more than economi- the fact that the state of their recognition is not the later they were extended. bison, etc. are raised.² cally. Yet it has considerable financial possibilities. best, it may now be signalized that they present plans The third group of castles may be defined as tower However, negative examples are more numerous. Often owing to co­operation with local politicians, it aspiring to regularity (in quadrilateral version) and castles, precisely donjon ones. Their essential ele The purchase of a castle by a person with more mo­ has a great power of implementing its own initiatives. symmetry. ments were dwelling and defensive towers. These ney than mind, and historical and artistic sensitivity, Also, present­day “Schlossherren” are in a con stant As the first group, castles built on the plan of a quad­ huge edifices have a square or rectangular plan. Such causes as a rule transformations that conservator’s conflict with representatives of conservator’s services. rangle should be discussed. They are often similar ot donjons later became cores of extended castle struc services are not able to restrict. Therefore, contrary The former are thought to be people exclusively harm­ a square, most frequently with one dwelling house tures. Good examples of such castles are the fortress to conservator’s instructions, works of twofold char- ful to monuments, the latter exclusively blocking resting against a curtain and with the main tower (of es of Gołańcz in Pałuki, Szubin and Bąkowa Góra acter are conducted. The first solution is an adapta- right initiatives. This mutual conflict was most aptly “bergfried” function) located as a rule in the corner of near Piotrków Trybunalski. The two former were tion of the old castle to new needs, most often they formulated by a journalist as follows: “a lord of the the peripheral walls. Wenecja near Żnin may be an built at the end of the 14th century and were erected are transformed into hotels and restaurants. This re- castle hates bureaucracy and conservators of monu- example for a castle of this kind. Towerless variants of by undoubtedly eminent people. First of them was solves itself into a conviction about some kind of ments. Bureaucracy hates lords of the castles.”⁵ this patt ern, but with two houses arranged in L­shape Tomisław from Danabórz and Gołańcz (†1377/1381), “profitability”: an object, in which some money was A conclusion resulting from the remarks quoted

6 I only chose the following source from the extensive recent lit 111–132.; Idem: Z nowych badań nad zamkami prywatnymi z 2 M. Rydel: Powroty do dawnych włości. Dwory i pałace, które zowsza. Ochrona Zabytków, 2004. no. 1/2. 128–142.; R. Rouba: erature: L. Kajzer – S. Kołodziejski – J. Salm: Leksykon zamków Niżu Polskiego. In: Ecclesia. Cultura. Potestas, Studia z dziejów wróciły do przedwojennych właścicieli po 1989 roku (wyniki Hotele w obiektach zabytkowych. Ibidem, 143–164. w Polsce. Ed.: L. Kajzer. Warszawa, 2001.; Idem: Budownictwo kultury i społeczeństwa. Ed.: P. Kras et al. Kraków, 2006. 569–581.; badań nad sytuacją dworów polskich do 2003 roku). In: Dwór 4 T. Jurek: Elita śląska w późniejszym średniowieczu. In: Kolory obronne na Niżu Polskim. Stan i potrzeby badań. Archaeologia J. Pietrzak: „Dwudomowe” nizinne zamki średniowieczne i ich polski. Zjawisko historyczne i kulturowe. Materiały VII Semi- i struktury średniowiecza. Ed.: W. Fałkowski. Warszawa, 2004. Historica Polona (further: AHP), vol. X. (2000) 63–81.; Idem: dziedzińce w Prowincji Wielkopolskiej. AHP, vol. XV. (2005) narium zorganizowanego przez Odział Kielecki Stowarzysze- 416. Wieże zamków Prowincji Wielkopolskiej. AHP, vol. XII. (2002) 111–132.; J. Skuratowicz: Piętnastowieczne zamki prywatne w nia Historyków Sztuki i Dom Środowisk Twórczych w Kiel- 5 L. K. Talko: Zamek dla konia. Wysokie obcasy, no. 46. (344) War­ 47–71.; Idem: Małe czy duże, czyli o tzw. zamkach rycerskich Wielkopolsce. In: Wielkopolska – Polska – Europa. Studia dedy­ cach. Warszawa, 2004. 513–527. szawa, 2005. 49. na Niżu Polskim. In: Zamki i przestrzeń społeczna w Europie kowane pamięci Alicji Karłowskiej­Kamzowej. Ed.: J. Wie sio­ 3 A. Pawlikowska­Piechotka: Funkcje turystyczne zamków Ma- Środkowej i Wschodniej. Ed.: Antoniewicz, M. Warszawa, 2002. łow ski – J. Kowalski. Poznań, 2006. 153–162. Leszek Kajzer Some problems of private castles in medieval Poland 97 castle still belong to the state. They serve as muse already invested, must now “earn for itself”. This above is only my private opinion. However, I think are represented by the castles in Koźmin and Rydzyna ums and reception interiors. model is quite often found and it is difficult to be that it would be better if castles became rather sub- in Great Poland. Castles in Besiekiery near Łęczyca Castles preserved in state of disrepair or poorly univocally evaluated. Besides, the adaptations are jects of scientific research, not conflicts of not always and Radziki Duże in the Dobrzyń Land are other readable relics, quickly became unwanted ballast for not always conducted in a way that defies conserva reasonable nature. A conservator of monuments, variants of this group. They are characterized by a communes and towns. Therefore, there was a ten tor’s requirements.³ Nowadays, two castles are prob help ed by researchers, should decide about their strongly protruding gate tower located in the middle dency by the new owners to put them up for sale. ably most well known in Poland for functioning as further lot: that is a historian, an architect and a his- of the curtain, and a big house filling all the curtain, Such transactions may have provided some income hotels and restaurant centres: Kliczków in Lower Si torian of art. At the same time, it shouldn’t disturb situated vis­à­vis the axis of the entrance. Generally, for poor self­governments and local communities, lesia and Ryn in the area of the former Teutonic Order the saintly right of ownership, an almost systemic these objects, often devoid of a tower, and of not argel which was very important for them. At the same time, state. In numerous rebuilt fortresses, the above de foundation. Harmony between scientific research and building scale, may be defined as “regular castles”. a different tendency appeared, more readable in the scribed elementary functions are tried to be connect conservator’s requirements, and rights of castle own- In many, inconsiderably different creations, they may case of palaces and manor houses, but it also concern­ ed with an adaptation of the castle area to a widely ers needs a wise compromise. But under the circum- be recognized as being typical of the whole area of ed certain castles. Despite a lack of a state reprivati understood recreation in the open air. Therefore, new stances of a so­called young democracy, it is too early the Polish Lowland both in the 14th and 15th century. zation act, a part of old landlords and aristocracy parks, zoological gardens and stables appear. yet to make such compromises. Until such an attitude The second group is defined as “two­house” castles. representatives tried to redeem their old ancestral The second solution is a wish to rebuild a castle is developed, unfortunately more than one castle It is typical of Great Poland, and objects in Bory sła­ abodes. It was defined as “returns to the nests”. These for own needs. One of the worst examples of such will be transformed or – strongly worded – “spoilt”. wice Zamkowe near Koło, in Gosławice near Konin actions, as a rule, resulted from emotional needs and actions is a castle in Little Poland: Tropsztyn in Wyt­ It is a comforting fact that the tendency of building and in Sieraków may serve as examples. The first attachment to the place and tradition of the ancestors. r zyszczka near Tarnów. Until recently, it presented “castles from Disneyland” is not only a Polish feature. two are sometimes included into the group of church Unfortunately, the financial means of such families itself as poorly readable remains of circumferential II. The typology of private castles, sometimes called castles, because their founders were bishops. This is, rarely made it possible to carry through the renova walls and internal buildings. At present, it is a com “knight’s” castles, has been an interesting subject for however, not a proper classification. As both castles tion and adaptation of these buildings. More fre pletely rebuilt object, above which a high quadrilat researchers for a long time. In the beginning, it should were built in centres of family properties, from which quently, castles, palaces and manor houses redee med eral tower dominates. Its height astonishes, because be mentioned that the term “knight’s castle” is not the bishops descended and do not have anything in from the state by old owners were still falling into in the Middle Ages in our part of Europe such tow justified under Polish conditions. As castles were common with the domains of the Polish church. All ruin or were quickly sold. However, land had been ers were never built. Having excluded connections of built only by magnates and not knights, the latter castles were built on a plan similar to a square, to more a subject of speculation than the buildings the discussed castle with towers of Tuscan town of were just too poor for this. Knights were satisfied which two houses were inscribed, that filled the themselves, for which such quick changes of owners San Gimignano, it is worth to add that an important with wooden manor houses, sometimes with a tower whole length of the opposite curtains. The frontages were, as a rule, harmful. As positive examples, two element of the rebuilt castle is… a landing field for on a mound, that is seats of the “motte” type. There- of both houses, from among which one served as a castles from so­called Little Poland, Korzkiew and helicopters! As a result, a building as ugly as untrue fore, I will use the term “private castle”. In the “Le- palace, and the other as an auxiliary building, were Kurozwęki may be mentioned. The former was bought was created. Harm was caused not only to the castle, ksykon…” volume, published in 2001, new terrain open to an elongated, but not too big courtyard. and renovated by Jerzy Donimirski from Cracow, but also to a surrounding cultural landscape. research results and several newer articles⁶ ap- In Gosławice and Sieraków, the houses within the great­great­grandson of the Wodzicki family, own Putting aside this unfortunate example of medieval peared that serve as a good basis for investigating castles were originally cellared. They all were built ers of Korzkiew in the 19th century. The latter, the castle “spoiling”, we should come to more general this problem. Owing to studies by J. Pietrzak, J. Sku- in the 1st half of the 15th century. Realizations of two­ former abode of the mighty Kurozwęcki family, was opinions. Today in Poland, we witness a group of ratowicz and the author of the present paper, pri- house castles should be recognized as typical not redeemed by Jean­Martin Popiel, the last owner’s people emerging, who were called “Schlossherren” vate castles from the Polish Lowland may be deter- only of Great Poland, but also of the first quarter of nephew. He brought it to splendor, together with its in the Late Middle Ages.⁴ The group is small and mined as differentiated with respect to form. Despite the 15th century. I will come back to this issue because pavilions, park, zoological garden, where American differentiated in cultural terms, more than economi the fact that the state of their recognition is not the later they were extended. bison, etc. are raised.² cally. Yet it has considerable financial possibilities. best, it may now be signalized that they present plans The third group of castles may be defined as tower However, negative examples are more numerous. Often owing to co­operation with local politicians, it aspiring to regularity (in quadrilateral version) and castles, precisely donjon ones. Their essential ele- The purchase of a castle by a person with more mo­ has a great power of implementing its own initiatives. symmetry. ments were dwelling and defensive towers. These ney than mind, and historical and artistic sensitivity, Also, present­day “Schlossherren” are in a con stant As the first group, castles built on the plan of a quad­ huge edifices have a square or rectangular plan. Such causes as a rule transformations that conservator’s conflict with representatives of conservator’s services. rangle should be discussed. They are often similar ot donjons later became cores of extended castle struc- services are not able to restrict. Therefore, contrary The former are thought to be people exclusively harm­ a square, most frequently with one dwelling house tures. Good examples of such castles are the fortress- to conservator’s instructions, works of twofold char ful to monuments, the latter exclusively blocking resting against a curtain and with the main tower (of es of Gołańcz in Pałuki, Szubin and Bąkowa Góra acter are conducted. The first solution is an adapta right initiatives. This mutual conflict was most aptly “bergfried” function) located as a rule in the corner of near Piotrków Trybunalski. The two former were tion of the old castle to new needs, most often they formulated by a journalist as follows: “a lord of the the peripheral walls. Wenecja near Żnin may be an built at the end of the 14th century and were erected are transformed into hotels and restaurants. This re castle hates bureaucracy and conservators of monu example for a castle of this kind. Towerless variants of by undoubtedly eminent people. First of them was solves itself into a conviction about some kind of ments. Bureaucracy hates lords of the castles.”⁵ this patt ern, but with two houses arranged in L­shape Tomisław from Danabórz and Gołańcz (†1377/1381), “profitability”: an object, in which some money was A conclusion resulting from the remarks quoted

6 I only chose the following source from the extensive recent lit- 111–132.; Idem: Z nowych badań nad zamkami prywatnymi z 2 M. Rydel: Powroty do dawnych włości. Dwory i pałace, które zowsza. 2004. no. 1/2. 128–142.; R. Rouba: erature: L. Kajzer – S. Kołodziejski – J. Salm: Leksykon zamków Niżu Polskiego. In: Ecclesia. Cultura. Potestas, Studia z dziejów wróciły do przedwojennych właścicieli po 1989 roku (wyniki Hotele w obiektach zabytkowych. Ibidem, 143–164. w Polsce. Ed.: L. Kajzer. Warszawa, 2001.; Idem: Budownictwo kultury i społeczeństwa. Ed.: P. Kras et al. Kraków, 2006. 569–581.; badań nad sytuacją dworów polskich do 2003 roku). In: Dwór 4 T. Jurek: Elita śląska w późniejszym średniowieczu. In: Kolory obronne na Niżu Polskim. Stan i potrzeby badań. Archaeologia J. Pietrzak: „Dwudomowe” nizinne zamki średniowieczne i ich polski. Zjawisko historyczne i kulturowe. Materiały VII Semi i struktury średniowiecza. Ed.: W. Fałkowski. Warszawa, 2004. Historica Polona (further: AHP), vol. X. (2000) 63–81.; Idem: dziedzińce w Prowincji Wielkopolskiej. AHP, vol. XV. (2005) narium zorganizowanego przez Odział Kielecki Stowarzysze 416. Wieże zamków Prowincji Wielkopolskiej. AHP, vol. XII. (2002) 111–132.; J. Skuratowicz: Piętnastowieczne zamki prywatne w nia Historyków Sztuki i Dom Środowisk Twórczych w Kiel 5 L. K. Talko: Zamek dla konia. no. 46. (344) War­ 47–71.; Idem: Małe czy duże, czyli o tzw. zamkach rycerskich Wielkopolsce. In: Wielkopolska – Polska – Europa. Studia dedy­ cach. Warszawa, 2004. 513–527. szawa, 2005. 49. na Niżu Polskim. In: Zamki i przestrzeń społeczna w Europie kowane pamięci Alicji Karłowskiej­Kamzowej. Ed.: J. Wie sio­ 3 A. Pawlikowska­Piechotka: Funkcje turystyczne zamków Ma Środkowej i Wschodniej. Ed.: Antoniewicz, M. Warszawa, 2002. łow ski – J. Kowalski. Poznań, 2006. 153–162. 98 Leszek Kajzer Some problems of private castles in medieval Poland

a cousin of four bishops, who were at the same time surrounded by walls, they had a courtyard and had Before 1453, the castle was shaped as a quadrilateral comments on lots of two­house castles founded in also diplomats, standing in connection with the pa- a dwelling building that was not very large, consist- building, including the above­described dwelling: it family centres of bishop estates (that is Borysławice pal court in Avignon. The other – Sędziwój from Szu­ ing merely of one or two chambers. The state of rec- consisted of a defensive tower, a house and a chapel Zamkowe and Gosławice), which reached their bin (†1406), a close associate of the Anjou family, and ognition of these safe houses is the worst of all above tower. The castle covered an area of c. 750 m² within considerable sizes as late as after the middle of the later of king Władysław Jagiełło. Donjon castles in discussed groups. It also results from the fact that the external outline of its walls. 15th century, when they were extended. Castles in Poland, likewise in the whole of Europe, were a kind these are objects not preserved in cubature creation, In my paper from 2002, I extensively devoted my Sadło wo and Ujazd, each covering an area of over of sign and at the same time, a social statement in- and mostly only filling earthen layers of so­called attention to sizes of Polish private castles.¹⁰ As far as 1600 m², turned out to be two­phase realizations in forming about the highest scale of abilities and am- manor islands. the area occupied by the external outlines of their the light of terrain research. This suggestion is not bitions of their founders. They may be defined as The five above discussed groups generally com- walls is concerned, four groups can be differentiated: fully documented, because both castles ceased to exist, fortresses of a narrowly understood feudal elite. The plete the list of private castles from the Polish Low- 1. very small (with an area generally not exceeding but such a possibility is taken into account due to the castle in Bąkowa Góra, built as late as the 15th cen- land. These are not “types” in a stylistic­architectonic 500 m²) results of archaeological­architectonic terrain research. tury, needs a slightly different interpretation. It was sense, either. Also the standard of the discussed re- 2. small (with an area of 600– 800 m²) The castle in Sadłowo was built by Piotr from a multi­storied building with an elongated rectan- alizations varies significantly. It is placed among out­ 3. medium or medium large (900–1200 m²), Sadłowo (descending from the Świnka family) in the gular plan, which as a matter of fact was “pars pro standing works of architecture, which undoubtedly 4. large (with an area even exceeding 1500 m²) last quarter of the 14th century. As early as the begin toto” of a real castle. Such fortresses, defined in lite­ include donjon or two­house castles, and realizations ning of the 15th century, it became the possession of ra ture as “feste Haus”, were typical of the whole of on the borderland between architecture and build- Therefore, the latter corresponded in size to the the castellan of Słońsk, Wojciech from Plecka Dąb­ Northern Europe, as well as of Scandinavia, to ing, that is castles/castellated manor houses/defen- smallest royal castles. I only included the castle in Sad­ rowa. In 1431, it was destroyed, and in the years where heirs of Bąkowa Góra travelled on diplomatic sive manor houses. Generally, two elements can be łowo to the last group, covering an area of c. 1630 m². 1463–1464 it remained in the hands of the Teutonic missions. viewed as the most typical features of castle archi- In the meantime, the castle in Ujazd near Łódź was Knights. Although the castle ceased to exist and only The fourth group of private fortresses in the Polish tecture in the Polish Lowland. The first is the simi- excavated, the area of which was also c. 1680 m². remains of its foundation walls are preserved, archae­ Lowland is constituted by castles of irregular plans. larity with other structures from lowland areas of Therefore, Sadłowo and Ujazd would be the biggest ological­architectonic research did not exclude, as it A good example of such a realisation is an object in Central and Northern Europe, that is with the entire private castles known to me.¹¹ was earlier mentioned, the possibility of a two­phase Sadłowo in the Dobrzyń Land, which ceased to exist big family of regular castles. The second feature is The above mentioned first group, that is very shaping of the fortress. This eventuality was not rec as a landscape fact, and was recognized owing to se­ diversity. Only two castles, that is two­house realiza­ small castles, should include objects, which were ognized as valid in the already­mentioned study of veral years of archaeological­architectonic re search.⁷ tions in Borysławice Zamkowe and Gosławice are defined earlier – in attempt at typological division – 2004. Basing on such a possibility, the southern quad The view of the building consists of two not very very similar to each other. The others are objects, as being on the borderland between castle, castellat­ rangle of the castle, with the main house (having an regular quadrangles, adjacent to each other and, at which suggest that having conformed to more gen- ed manor house and defensive manor house. The area of c. 356 m²), surrounded by intermural space the same time, clearly shifted. In the southern quad- eral rules, the builders working in this area came second group may contain not only Oporów men (c. 303 m²) and peripheral walls, should be included rangle there was the main dwelling house sur- from different circles of building traditions and tioned above, but also two­house castles in Borys­ into phase I. from the end of the 14th century. The rounded by intermural space. Whereas in the north- probably reacted to so­called objective factors in a ławice Zamkowe and Gosławice. Their areas origi area occupied by the castle built by Piotr Świnka at ern quadrangle, strengthened by three corner but- different way. The latter cover the specificity of the nally did not exceed 600 m². Soon afterwards, both the end of the 14th century would be approximately tresses, an L­shaped half­timbered auxiliary build- terrain situation, financial requirements of a founda- castles were extended by external walls, thus their slightly over 800 m². This would allow us to include ing was located that opened to a big courtyard. An tion process as well as investors’ wishes. I also think areas reached 1610 m² (Gosławice) and 1550 m² (Bory­ it among the typical “small” private castles. The element linking both quadrangles was a smaller that easy and simple typologizations, taking only sławice Zamkowe). Both objects, extended in the northern quadrangle was added as late as the middle building with a gate passage leading towards the views of castles into account are not reliable divisions. middle of the 15th century, thus joined Sadłowo and of the 15th century, in which an economic building, a above­mentio n ed courtyard. The reason for the irre­ In the best case, they are connected with untrue sim- Ujazd, can be defined as “large castles”. This classifi big yard, and a well were contained, and the gate gularity of this castle arrangement was recognized by plifications. cation will need some comments. Whereas, most wing was probably also erected at that time. The total a geomorphologist. It proved that both quadrangles III. One more issue remains to be signalized. It con­ castles typologically determi ned as quadrilateral ones area covered by the second segment of the castle must used the form of a natural sandy hill surrounded by cerns the dynamics of transformations of castle buil­ may be included into medium and medium large be estimated at c. 825 m². If the above hypothesis is a wet area.⁸ Therefore, the terrain situation forced to dings, as well as extension processes of individual objects. As we remember, they were characteristic of accepted, the development of the castle in Sadłowo such planning of the castle’s view. objects. This problem will be discussed by taking one house (or two, L­shaped), main tower in the cor would have followed a rather typical pattern. In the At the end of the outlined draft typology, objects Oporów, Sadłowo and Ujazd castles as examples. ner (but more often towerless) or building – tower early 14th century, they did not build a large castle situated on the border of the terms: castle, castellated Oporów, earlier treated in literature as a two­house gate (Wenecja, Koźmin, etc.). yet: its size corresponded to the typical private reali manor house, fortalicium or defensive manor house castle, turned out to have a complex and interesting Castles defined as large, with sizes corresponding zations of that time, defined as “small” (600–800 m²) should be contained. These objects are very small and development history after the investigations. It may to small royal castles, need a separate paragraph. or “medium” and “medium large” (900–1200 m²). Its characteristic of a small score of spatial elements. be defined as a private bishop’s castle, because itwas May the presented division really be treated as reli extension to a size of a small royal castle took place in The 15th century castle (or castellated manor house?) erected on the family property of Władysław Opo­ able and did they really differ in scale from other the second phase, after the middle of the 15th century. in Niepart in Great Poland, and the 16th century one row ski.⁹ It developed successively: the first element private castles? These doubts lead to suggest that Therefore, the original view that it is one of the big in Wojsławice near Łódź may serve as examples. They was a quadrilateral brick tower – a donjon with two the size of the area occupied by a given castle does gest private castles needs considerable verification. shared some common elementary features: they were buttresses – determined in 1428 as a fortalicium. not have to be an appropriate criterion of their esti The fortress in Ujazd was raised by another Piotr, mation. I think that there is a need of some specific writing himself from Stryków and Ujazd, who was

7 Zamek w Sadłowie na ziemi dobrzyńskiej. Ed.: L. Kajzer. Rypin, 9 J. Pietrzak: Prywatne zamki biskupów polskich w pierwszej - 2004. połowie XV wieku. In: Oporów. Stan badań. Ed.: G. Kin­Rzym 10 L. Kajzer: Małe czy duże…, 131. 8 P. Kittel: Geomorfologiczna charakterystyka lokalizacji zamku kowska. Oporów, 2000. 107–134. 11 Z dziejów Ujazdu koło Tomaszowa Mazowieckiego. Rezy dencje.

w Sadłowie. In: Zamek w Sadłowie…, 273 –285. Kościół. Miasteczko. Ed.: L. Kajzer. Łódź – Ujazd, 2005. Leszek Kajzer Some problems of private castles in medieval Poland 99 a cousin of four bishops, who were at the same time surrounded by walls, they had a courtyard and had Before 1453, the castle was shaped as a quadrilateral comments on lots of two­house castles founded in also diplomats, standing in connection with the pa a dwelling building that was not very large, consist building, including the above­described dwelling: it family centres of bishop estates (that is Borysławice pal court in Avignon. The other – Sędziwój from Szu­ ing merely of one or two chambers. The state of rec consisted of a defensive tower, a house and a chapel Zamkowe and Gosławice), which reached their bin (†1406), a close associate of the Anjou family, and ognition of these safe houses is the worst of all above tower. The castle covered an area of c. 750 m² within considerable sizes as late as after the middle of the later of king Władysław Jagiełło. Donjon castles in discussed groups. It also results from the fact that the external outline of its walls. 15th century, when they were extended. Castles in Poland, likewise in the whole of Europe, were a kind these are objects not preserved in cubature creation, In my paper from 2002, I extensively devoted my Sad łowo and Ujazd, each covering an area of over of sign and at the same time, a social statement in and mostly only filling earthen layers of so­called attention to sizes of Polish private castles.¹⁰ As far as 1600 m², turned out to be two­phase realizations in forming about the highest scale of abilities and am manor islands. the area occupied by the external outlines of their the light of terrain research. This suggestion is not bitions of their founders. They may be defined as The five above discussed groups generally com walls is concerned, four groups can be differentiated: fully documented, because both castles ceased to exist, fortresses of a narrowly understood feudal elite. The plete the list of private castles from the Polish Low 1. very small (with an area generally not exceeding but such a possibility is taken into account due to the castle in Bąkowa Góra, built as late as the 15th land. These are not “types” in a stylistic­architectonic 500 m²) results of archaeological­architectonic terrain research. tury, needs a slightly different interpretation. It was sense, either. Also the standard of the discussed re 2. small (with an area of 600– 800 m²) The castle in Sadłowo was built by Piotr from a multi­storied building with an elongated rectan alizations varies significantly. It is placed among out­ 3. medium or medium large (900–1200 m²), Sadłowo (descending from the Świnka family) in the gular plan, which as a matter of fact was “pars pro standing works of architecture, which undoubtedly 4. large (with an area even exceeding 1500 m²) last quarter of the 14th century. As early as the begin- toto” of a real castle. Such fortresses, defined in lite­ include donjon or two­house castles, and realizations ning of the 15th century, it became the possession of ra ture as “feste Haus”, were typical of the whole of on the borderland between architecture and build Therefore, the latter corresponded in size to the the castellan of Słońsk, Wojciech from Plecka Dąb­ Northern Europe, as well as of Scandinavia, to ing, that is castles/castellated manor houses/defen smallest royal castles. I only included the castle in Sad­ rowa. In 1431, it was destroyed, and in the years where heirs of Bąkowa Góra travelled on diplomatic sive manor houses. Generally, two elements can be łowo to the last group, covering an area of c. 1630 m². 1463–1464 it remained in the hands of the Teutonic missions. viewed as the most typical features of castle archi In the meantime, the castle in Ujazd near Łódź was Knights. Although the castle ceased to exist and only The fourth group of private fortresses in the Polish tecture in the Polish Lowland. The first is the simi excavated, the area of which was also c. 1680 m². remains of its foundation walls are preserved, archae­ Lowland is constituted by castles of irregular plans. larity with other structures from lowland areas of Therefore, Sadłowo and Ujazd would be the biggest ological­architectonic research did not exclude, as it A good example of such a realisation is an object in Central and Northern Europe, that is with the entire private castles known to me.¹¹ was earlier mentioned, the possibility of a two­phase Sadłowo in the Dobrzyń Land, which ceased to exist big family of regular castles. The second feature is The above mentioned first group, that is very shaping of the fortress. This eventuality was not rec- as a landscape fact, and was recognized owing to se­ diversity. Only two castles, that is two­house realiza­ small castles, should include objects, which were ognized as valid in the already­mentioned study of veral years of archaeological­architectonic re search.⁷ tions in Borysławice Zamkowe and Gosławice are defined earlier – in attempt at typological division – 2004. Basing on such a possibility, the southern quad- The view of the building consists of two not very very similar to each other. The others are objects, as being on the borderland between castle, castellat­ rangle of the castle, with the main house (having an regular quadrangles, adjacent to each other and, at which suggest that having conformed to more gen ed manor house and defensive manor house. The area of c. 356 m²), surrounded by intermural space the same time, clearly shifted. In the southern quad eral rules, the builders working in this area came second group may contain not only Oporów men- (c. 303 m²) and peripheral walls, should be included rangle there was the main dwelling house sur from different circles of building traditions and tioned above, but also two­house castles in Borys­ into phase I. from the end of the 14th century. The rounded by intermural space. Whereas in the north probably reacted to so­called objective factors in a ławice Zamkowe and Gosławice. Their areas origi- area occupied by the castle built by Piotr Świnka at ern quadrangle, strengthened by three corner but different way. The latter cover the specificity of the nally did not exceed 600 m². Soon afterwards, both the end of the 14th century would be approximately tresses, an L­shaped half­timbered auxiliary build terrain situation, financial requirements of a founda castles were extended by external walls, thus their slightly over 800 m². This would allow us to include ing was located that opened to a big courtyard. An tion process as well as investors’ wishes. I also think areas reached 1610 m² (Gosławice) and 1550 m² (Bory­ it among the typical “small” private castles. The element linking both quadrangles was a smaller that easy and simple typologizations, taking only sławice Zamkowe). Both objects, extended in the northern quadrangle was added as late as the middle building with a gate passage leading towards the views of castles into account are not reliable divisions. middle of the 15th century, thus joined Sadłowo and of the 15th century, in which an economic building, a above­mentio n ed courtyard. The reason for the irre­ In the best case, they are connected with untrue sim Ujazd, can be defined as “large castles”. This classifi- big yard, and a well were contained, and the gate gularity of this castle arrangement was recognized by plifications. cation will need some comments. Whereas, most wing was probably also erected at that time. The total a geomorphologist. It proved that both quadrangles One more issue remains to be signalized. It con­ castles typologically determi ned as quadrilateral ones area covered by the second segment of the castle must used the form of a natural sandy hill surrounded by cerns the dynamics of transformations of castle buil­ may be included into medium and medium large be estimated at c. 825 m². If the above hypothesis is a wet area.⁸ Therefore, the terrain situation forced to dings, as well as extension processes of individual objects. As we remember, they were characteristic of accepted, the development of the castle in Sadłowo such planning of the castle’s view. objects. This problem will be discussed by taking one house (or two, L­shaped), main tower in the cor- would have followed a rather typical pattern. In the At the end of the outlined draft typology, objects Oporów, Sadłowo and Ujazd castles as examples. ner (but more often towerless) or building – tower early 14th century, they did not build a large castle situated on the border of the terms: castle, castellated Oporów, earlier treated in literature as a two­house gate (Wenecja, Koźmin, etc.). yet: its size corresponded to the typical private reali- manor house, fortalicium or defensive manor house castle, turned out to have a complex and interesting Castles defined as large, with sizes corresponding zations of that time, defined as “small” (600–800 m²) should be contained. These objects are very small and development history after the investigations. It may to small royal castles, need a separate paragraph. or “medium” and “medium large” (900–1200 m²). Its characteristic of a small score of spatial elements. be defined as a private bishop’s castle, because itwas May the presented division really be treated as reli- extension to a size of a small royal castle took place in The 15th century castle (or castellated manor house?) erected on the family property of Władysław Opo­ able and did they really differ in scale from other the second phase, after the middle of the 15th century. in Niepart in Great Poland, and the 16th century one row ski.⁹ It developed successively: the first element private castles? These doubts lead to suggest that Therefore, the original view that it is one of the big- in Wojsławice near Łódź may serve as examples. They was a quadrilateral brick tower – a donjon with two the size of the area occupied by a given castle does gest private castles needs considerable verification. shared some common elementary features: they were buttresses – determined in 1428 as a fortalicium. not have to be an appropriate criterion of their esti- The fortress in Ujazd was raised by another Piotr, mation. I think that there is a need of some specific writing himself from Stryków and Ujazd, who was

7 Zamek w Sadłowie na ziemi dobrzyńskiej. Ed.: L. Kajzer. Rypin, 9 J. Pietrzak: Prywatne zamki biskupów polskich w pierwszej 2004. połowie XV wieku. In: Oporów. Stan badań. Ed.: G. Kin­Rzym 10 L. Kajzer: Małe czy duże…, 131. 8 P. Kittel: Geomorfologiczna charakterystyka lokalizacji zamku kowska. Oporów, 2000. 107–134. 11 Z dziejów Ujazdu koło Tomaszowa Mazowieckiego. Rezy dencje. w Sadłowie. In: Zamek w Sadłowie…, 273 –285. Kościół. Miasteczko. Ed.: L. Kajzer. Łódź – Ujazd, 2005. 100 Leszek Kajzer the castellan of Inowłódz between 1438 and 1468. De- IV. Our considerations are nearing the end. The spite the fact that this castle does not exist either, in contents of the present paper may be summarized the course of the research, they managed to identify in four points: the original realization, raised in the years 1434/38– 1. The conservator’s situation with regard to castles 1468. It consisted of a quadrilateral outline of periph- and castle ruins is probably generally quite simi- eral walls, a dwelling house and a gate tower with a lar in the whole of Central Europe, although in cylindrical staircase. In total, it covered an area of different countries the reprivatization processes c. 900 m². The next owner of the castle was Piotr ran differently. Dunin (†1484), a meritorious officer. Having fought 2. The attempt to arrange private castles into five ba- against the Teutonic Knights, he knew their castles sic typological groups results from the intensifica- and probably adapted Ujazd to the needs of artillery tion of new terrain research, first of all of archae­ defense in a similar manner. The old castle was sur- ological­architectonic character. It cannot be treat- rounded with new walls, a new gate building and ed as complete yet. other objects were raised, and the castle area was 3. The problems presented in the last part of the text increased to c. 1680 m². So the transformations of Ujazd show how cautious we should be about problems resemble those of Sadłowo. The first castle in both of classification of castles divided solely accord- localities was not a large realization, and the exten- ing to their sizes. sion took place later. Hitherto views that castles in 4. The topic of private castles in the Polish Lowland Sadłowo and Ujazd are exceptionally large and dif- and in the (upland and mountainous) southern fer from the “standards” of private castles of the Polish areas is a fascinating, but weakly recognized re- late Middle Ages, should be therefore corrected. It search problem. should also be noted that in some cases, the consider- I wish to continue these researches. able extension of the castle area was caused by sur- rounding the old fortress with new peripheral walls. 101

Koppány Tibor A KAStÉLyÉPíttEtő LáDONyi DEMEtER ÉS ROKONSáGA Egy középbirtokos nemesi család pályafutása a 15 –16. században

A dunántúli középbirtokos nemesség sorába tartozó való csütörtökön szerződtem meg az adósság felől, Ládonyi Demeter kastélyáról az a szerződés tudósít az kivel énnekem az meg holt Ládonyi Demeter tar­ elsőként, amelyet „Datum in Castello Mihaly Anno Do­ tozott, Ládonyiné asszonyommal. Engemet minden­ mini 1567” kötött Damonyai Gáspár deákkal, egy esz­ ről meg elégített. tendőre, minden marhája – tehát javai – vezetésére, Én is adom az én levelemet teljes bizonyságul pe­ vagyis birtokainak tiszttartóságára. A kastély az egy­ csétem alatt. Anno 1574.). kori Sopron megye délkeleti részén levő Mihályiban, Az elismervény alján ott található az abban említett, a Kis­Rába partján, sokszor átépített formában ma is ovális és papírral fedett gyűrűs pecsét, abban pedig áll. 1971 és 1975 között állíttatta helyre Győr­Moson­ sárkányfigurával körülvett, reneszánsz pajzsban kö­ Sopron megye vezetése és a műemlékvédelem akkori zépen álló, függőleges gerenda és azon átlósan kereszt­ szervezete, az Országos Műemléki Felügyelőség, me­ be fektetett kőműveskalapács és vakolókanál látható.² gyei továbbképző intézet céljára. A helyreállítást hely­ A kastélyt tehát az elismervényt adó, ismeretlen ke­ színi falkutatás, valamint bibliográfiai és levéltári resztnevű Antaly kőművesmester építette Ládonyi kutatás előzte meg – amely e sorok írójának feladata Demeter megbízása alapján. Az érte járó összeget, volt –, és amely nagy vonalakban sikerrel tisztázta a vagy annak egy részét – amellyel tartoztak neki – azon­ kastély történetét.¹ ban csak a megbízó halála után, 1574­ben fizette ki Építésére, annak esetleges indítékaira, módjára és neki özvegye. Ládonyi két évvel korábban halt meg.³ idejére vonatkozó adat nem került elő, ennek ellenére Az Antaly mester által épített kastély a bevezetésben sokféle felvilágosítással szolgál az a gyűrűs pecséttel idézett dátum alapján az 1560­as évek közepe táján ellátott elismervény, amelyet 1574. július 29­én Lá do­ készült. nyi Demeter özvegyének adott a magát Antaly mes­ Magáról a mesterről ennél többet nem árul el sem­ ternek megnevező kőműves, és amelynek a követke ző mi, nem tudható, hogy hova való volt és honnét jött. a szövege: „En Antaly Mester Adom Myndeneknek tut­ Mester címe azonban annak jele, hogy céhes iparos tara Az kyknek Illik, hog En Zent Anna Asion Nap Utan volt, és csupán feltételezés lehet, hogy esetleg Sopron waly cyotortokon zersyottem meg Az Adossag felyoly Az vagy Ládonyi egyéb kapcsolatai alapján Pozsony kő­ kywel Ennekem Az meg hot Ladony domotor tartosot lAdony­ művesmesterei közé tartozott. ne Azsonyommal. Engemet Myndenrul Meg Elye getet. A kastélyépíttető Ládonyi Demeter a Vas megyei Enys Adom Az En lyewelyemet tellyes byzonsagul pet­ Felső­ vagy Nemesládonyból származó, Mihályiban setem Alyat. Anno 1574.” birtokos családjának harmadik nemzedékéből szár­ (Én Antaly mester adom mindeneknek tudtára, az mazott,⁴ mihályi birtokuk azonban jóval korábban, kiknek illik, hogy én Szent Anna asszony nap után a 15. század közepén házasság útján került a kezükbe.

1 A helyreállítás tervező építésze, az előzetes falkutatás és a biblio­ Magyar Országos Levéltár (MOL), P 430. Kisfaludy család le­ gráfiai­levéltári kutatás végzője e sorok írója volt. Az errő szóló, véltára (Kisfaludy cs. lt.), 3. csomó (1561–1570), 1567. fol. 1. rövid beszámolók között lásd: Koppány tibor: A mihályi kas­ 2 Kisfaludy cs. lt. 4. cs. (1571–1592), 1574. fol. 1. tély helyreállítása. Műemlékvédelem, 1977/3. 162–169.; uő: Egy 3 Végrendelete 1572. március 9­én kelt „in Mihaly domo Mea”. Uo., XVi. századi Sopron vármegyei kastély és építtetője. Soproni 1572. Szemle, 1980/1. 46–58.; uő: A mihályi kastély kutatása és helyre­ 4 A Vas megyei Ládonyra lásd: Csánki Dezső: Magyarország tör­ állítása. Magyar Műemlékvédelem. Az Országos Műemléki Felügye­ téneti földrajza a Hunyadiak korában. iii. Budapest, 1897. 617.; lőség Évkönyve, 9. (1986) 255–278.; uő: A mihályi (Győr­Sopron a Ládonyi családra: uo., 653. Azonosítása alapján az 1362­ben em­ me gye) volt Dőry­kastély helyreállítása. Magyar Építőipar, 1987/ lített Felsőládon volt azonos a későbbi Nemesládonnyal. 9–10. 469–471. A dátumot tartalmazó szerződés levéltári jelzete: 102 Koppány Tibor

A Ládonyi család Mihályiban említett, 1470­ben megvásárolt házakat egy évvel ko­ rábban újonnan készült épületként vette meg néhai A falu birtokosai közé 1470­ben került a kastély épít­ Ugrin János özvegye és második férje Ládonyiné nő­ tető Ládonyi Demeter dédapja, istván birtokába. Lá­ vérétől, Zsuzsannától és annak férjétől, Varbóki Nagy donyi istván azt megelőzően vette feleségül a néhai Györgytől, s az erről szóló szerződésben megengedték, Mihályi Ugrin Jánosnak, Hunyadi János kormányzó hogy azokat mostani helyükről elvigyék.⁹ Az akkor „specialis familiaris”­ának 1455­ben, V. László király említett nemesi házak eszerint fából épültek. 1473­ által fiúsított Zsófia leányát.⁵ A jelzett évben, 1470­ben, ban Ládonyi istván és felesége ezzel a Mihályiban Ládonyi istván és neje 20 aranyforintért vásárolta levő nemesi kúriával együtt megkapta néhai Ugrin meg Zsófia anyjától, Veronikától és annak második János valamennyi részbirtokát, amelyekről a csornai férjétől, tardi Bálinttól mihályi házaikat, az azokhoz konvent előtt Zsófia asszony nővérei, Borbála, Kis­ tartozó birtokokkal együtt.⁶ faludi Benedek és Krisztina, Pinnyei istván felesége A Mihályiban birtokos Ugrin család egyike volt az ő javukra lemondott. Ugyanakkor anyjuk is lemon­ annak a Csák nemzetségből származó rokoni körnek, dott az őt illető nászajándékról és hitbéréről. Az kkore amelybe a szomszédos Kisfaludból származó Kis fa­ megkapott birtokokba az Ugrin családot illető birtok­ ludiak, az ugyancsak szomszédos Linkóhátiak és a részek mellett az 1462­ben férfiágon kihalt, rokon Lin­ szintén Mihályiban élő Csákiak tartoztak. A Kisfa lu­ kóháti család javai is beletartoztak.¹⁰ A birtokokban di, az újkorban már Kisfaludy néven ismert család 1478­ban kötöttek egyezséget Mihályi másik birtokos a Mihályit a Csák nemzetség számára megszerző Ug­ családjával, a Csákiakkal.¹¹ Mindezekhez még 1478­ rin esztergomi érsek (1185–1204) Miklós nevű öccsé­ ban zálogba vették a négy fiúsított Ugrin leány anyjá­ nek Lőrinc fiától származott, János nevű fiától pedig nak második férjétől, tardi Bálinttól annak birtokait, a Mihályiak. Jánosnak a 14. század második felében 1479­ben a Vas megyei Gencsen az ottani Boda imréét, élt utódai közül Domonkos volt az őse a Mihályi Ug­ 1480­ban pedig Petőházán Asztalnok Gergely negy­ rin, Pál pedig a Mihályival szomszédos birtokról el­ vennégy hold szántóföldjét.¹² Ládonyi istván az Ug­ nevezett Linkóháti családnak. Linkóháti Pál két idő­ rin Zsófiával kötött házasságba maga is hozott családi sebb fiával, Péterrel és Jakabbal családjának egyenes örökségként Vas megyei birtokokat. Közülük 1480­ ága a 15. század közepén kihalt, 1381 és 1397 között ban a Ládonyiak kezén Bodaháza, Felgencs, Egy há­ szereplő Ferenc nevű legkisebb fiával – akit az okle­ zasgencs, Kagymat és Ládony falvakat sorolták fel, velek a „Csák” melléknévvel említenek – a rokoni kör a század végén a Szombathely melletti Csömötén is új családja, a Csáki, az újkorban már Csáky vagy Mi­ birtokosok voltak.¹³ hályi Csáky névvel illetett família származott.⁷ A felsorolt tetemes vagyonnal az 1470­es években A Csák nemzetségből származó rokonságból az Mihályi központtal kialakított új uradalom új birto­ 1455­ben fiúörökös nélkül elhunyt Ugrin Jánossal az kosát, Ládonyi László fia istvánt az őt említő okleve­ ő családja is kihalt. Négy leányát, Zsuzsannát, Borbá­ lek általában literátusnak nevezik.¹⁴ Eszerint iskolá­ lát, Zsófiát és Krisztinát apjuk érdemei fejében és Hu­ zott, tanult ember volt, 1466 és 1499 között említett, nyadi közbenjárására fiúsította a király Mihályi vagy János nevű testvérével együtt. Mindketten Kanizsai Mihályfalva, Gyóró, Agyagos, Linkóhát Sopron me­ familiárisok,¹⁵ miként Ládonyi György fia János is,aki gyei, Csánig és Lak vasi falvak részeiben, és Közép­ unokatestvére lehetett, és aki 1445­ben Guti Országh falu, Szentandrás, valamint Székás pusztákban.⁸ Az Mihály familiárisaként vasi alispán, 1452­ben Roz go­

5 Soós imre: Adatok a sopronmegyei középbirtokok 16. századi 10 1473: MOL DL 45.519, 61.801., 61.803., 68.428. történetéhez. Soproni Szemle, 1937. 264.; uő: ősi Sopronvárme­ 11 A Csákiakkal kötött birtokegyezségre lásd: MOL DL 61.818. gyei nemzetségek. Sopron, 1943. 208. 12 1478: MOL DL 61.828. Az Osl nemzetségből származó tardi csa­ 6 1470: MOL DL 61.781. Mihályi Ugron János, Hunyadi lád birtokai közé a Sopron megyei Beled, Farád, Német és Sár­ „specialis familiaris”­ára lásd: MOL DL 61.662. A fiúsításra, kány részei tartoztak: Csánki iii. 663–664. 1479. MOL DL 61.824. 1455: MOL DL 61.665. A Kisfaludy család középkori okleveleit 1480: Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának oklevél­ a MOL középkori okleveleiről készült, magyar nyelvű regeszta gyűjteménye. i. Sopron, 1928. 135. gyűjtemé nyében kutattam. 13 1480: MOL DL 61.828. Csömötei birtokára lásd: Chernel Kál­ 7 A Csák nemzetségből származó rokon családok leszármazá­ mán: Kőszeg szabad királyi város jelene és múltja: ii. Szombat­ sára lásd: Nagy imre: A Kisfaludyak nemzedékrendje. Turul, hely, 1878. 26. 1896. 60–61. 14 Sümeghy Dezső 12. jegyzetben és Chernel Kálmán 13. jegyzet­ 8 A birtokok felsorolása a fiúsítással együtt kiadott királyi ren­ ben i.h. deletben: MOL DL 61.667. és Nagy imre: Sopron vármegye tör­ 15 1466: MOL DL 45.215., 61.727. 1499: özvegye, Apolina asszony, ténete. Oklevéltár. ii. Sopron, 1891. 385–386. (a továbbiakban: MOL DL 61.924. Kanizsai familiárius voltukra: 1466­ban hű­ Sop ron vm. oklt.). séges szolgálataikért Kanizsai imrétől és Miklóstól örök jogon 9 1469: MOL DL 61.772. és Sopron vm. oklt. 463. kapták Egyházasgencs részeit. MOL DL 61.727. A kastélyépíttető Ládonyi Demeter és rokonsága 103 nyi familiáris, 1455–1456­ban Sopron megye alispánja, ségével, Gyalókai Benedek leánya Dorottyával 1535­ s végül 1465­ben a Kanizsaiak sárvári várnagya volt.¹⁶ ben történt haláláig. Ez a ház a fallal övezett belső vá­ A Mihályiban és az ahhoz tartozó falvakban birto­ ros 2. számú épülete volt, az Előkapu utáni Há rom­ kos Ládonyi istván 1499­ben már néhaiként jelenik ház utca déli oldalán levő második ház, a jelenlegi meg. Akkor négy fiát, Jánost, imrét, Lászlót és Mik­ városháza helyén.²⁸ A házban az özvegy 1539­ig ma­ lóst említik.¹⁷ Közülük János 1502 és 1505 között Ka­ radt, akkor adta el Graf Mihály soproni polgárnak és nizsai János Sopron megyei alispánja. ő 1507­ben még feleségének, Katalinnak.²⁹ Özvegyi illetőségében só­ tanúként szerepelt Varbóki Nagy György fiai és a Mi­ gora, Ládonyi Miklós még abban az évben kifi zett e.³⁰ hályi Csákiak közötti birtokegyezségben.¹⁸ Ezt köve­ A felsorolt adatok alapján Ládonyi istván literatus tően a fennmaradt oklevelekben neve nem szerepel, mind a négy fia írástudó ember volt. Az ország vezető feltételezhetően korán elhunyt. főurainak magas beosztású familiárisaiként másként A második testvér, Ládonyi imre 1507­ben szerepel nem is szerepelhettek. 1535­től a négy fivér közül már először a fenti birtokegyezséggel kapcsolatban. 1518­ csak az a Miklós élt, akinek életpályája a legmagasabb­ ben Szapolyai istván nádor özvegyének, Hedvig te­ ra ért, és aki a mihályi kastély építéséhez szükséges scheni hercegnőnek cseszneki várnagya volt és abban szellemi és vagyoni alapot megteremtette. az évben osztozott meg a csornai konvent előtt csa­ ládi birtokain öccsével, Lászlóval.¹⁹ 1523­ban a pan­ nonhalmi konvent előtt vette zálogba a Balaton menti Mihályi Ládonyi Miklós edericsi birtokot,²⁰ a következő évben pedig László és Miklós öccsével együtt szerepel a Mihályi Ugrin A testvéreivel együtt először 1499­ben szereplő Lá­ örökös Gétyeiekkel viselt perben.²¹ 1525­ben már be­ donyi Miklós, azoktól eltérően, nem Kanizsai fami­ tegen végrendelkezett a csornai prépost előtt, s min­ liáris volt, hanem a 16. század elejétől Újlaki Lőrinc den vagyonát és birtokát feleségére, Katalinra hagy­ herceg bizalmi emberei közé tartozott. Újlaki 1524­ ta.²² A birtokok jogát – a Vas megyei Gencs és Szer­ ben azért adományozott neki Galgócon házat, mert gény részei felettit – ugyanabban az évben ii. Lajos Ládonyi az ő gyermekkorától szolgálatában állt.³¹ király a legifjabb Ládonyi testvérnek, Miklósnak ado­ Apjától örökölt birtokai mellé 1507­ben három test­ mányozta, azzal a feltétellel, hogy azok élete végéig vérével együtt vette zálogba rokonságától, a Kisfalu­ az özvegy kezén maradnak.²³ Az özvegy 1526­ban fe­ diaktól, a Csákiaktól és az Ugrin örökös Varbókiaktól, leségül ment Mathusnay Jánoshoz, a kezén maradt Mihályi azok kezén levő részeit és egyéb birtokait,³² birtokok ügyében ezért a csornai konvent előtt kötött amelyek később, 1535 után, az értük viselt perek elle­ egyezséget elhunyt férje öccseivel, Lászlóval és Mik­ nére, egyedül az ő kezében maradtak. lóssal, átadva nekik a Gencsen levő kúriát 186 forint 1518­ig nem maradt fenn személyére vonatkozó to­ készpénz ellenében.²⁴ vábbi adat, abban az évben azonban már nős ember Az ugyancsak 1499­től említett harmadik testvér, volt. Felesége, tőrösdi Kónya Potenciana, Sülyi Ethelei a fentebb már szereplő László, János nevű bátyja utó­ Mihály özvegyeként akkor kötött egyezséget a Pest daként, 1518­ban szintén Kanizsai familiárisként volt megyei Kartal és a Nógrád megyei Bodon falvakról soproni alispán.²⁵ 1523­ban osztozott meg akkor már néhai férjének sógorával, Ethelei Ferenccel, aki koráb­ egyetlen testvérével, Miklóssal a családi birtokokon bi királyi megerősítésre hivatkozva teljes egészében és azt a királlyal is jóváhagyatta.²⁶ Ezt az egyezséget átadta azokat neki és első férjétől, Bodó Miklóstól szár­ 1527­ben megismételték.²⁷ Soproni alispánként 1532­ mazó Anna leányának.³³ Bodont és Kartalt ugyanis ben a megyeszékhelyen házat vásárolt és ott élt fele­ még 1516­ban adományozta Werbőczy istván famili­

16 Ládonyi György fia János személyére lásd: Nagy imre: Sopron 23 MOL DL 62.100–62.101. vm: oklt. ii. 338–339.; Sümeghy Dezső i.m. 143.; Házi Jenő: Sár­ 24 MOL DL 62.113–62.114. várra és vidékére vonatkozó középkori oklevelek. Vasi Szemle, 25 MOL DL 62.044. 1968. 126–127.; uő: Vas megyei középkori oklevelek: Vasi Szemle, 26 MOL DL 62.088. 1976. 297.; Érszegi Géza: Középkor. Sárvár monográfiája. Szom­ 27 Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1527. bathely, 1978. 119–120.; Engel Pál: Magyarország világi archo n­ 28 Győr­Sopron megye Levéltára, L. 2., Soproni Levéltár. Oe. Lad. tológiája 1301–1457. Budapest, 1996. i. 182., ii. 140. XLii. et RR. fasc. 1. Adójegyzékek, 1532–1538. Az adatot Dávid 17 A négy fivér Pápán, Szapolyai istván nádor előtt nyugtatta néhai Ferenc művészettörténésznek köszönöm. nagybátyjuk, Ládonyi János özvegyét elhunyt férje javairól. 29 Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok. Budapest, 1982. ii. 618. 18 1502: MOL DL 61.939–61.941.; 1505: Sopron vm. oklt. ii. 598.; 30 Kisfaludy cs. lt. 1. cs. 1535. 1507: MOL DL 61.957–61.958. 31 MOL DL 60.085. 19 MOL DL 62.044. 32 MOL DL 61.958. 20 MOL DL 47.515. 33 MOL DL 62.042., valamint Bártfai Szabó László: Pest megye tör­ 21 MOL DL 62.092. ténetének okleveles emlékei. Budapest, 1938. no. 1405. 1414. 22 MOL DL 24.654. és 62.099. 104 Koppány Tibor

árisának, Etheley Mihálynak és feleségének.³⁴ Az ado­ zamosabb ideig tartózkodhatott Szávaszentdemeter mányt 1519­ben ii. Lajos király is megerősítette, ebben várában, ugyanis 1520­ban ott született második, Mag­ azonban Potenciana asszony már Ládonyi Miklóssal, dolna nevű leánya.⁴² Valószínűleg Szávaszentdeme­ harmadik férjével együtt szerepel.³⁵ Ugyanebben az ter várnagyi tisztségét töltötte be. Ottani szereplésére esztendőben Potenciana asszony apja, tőrösdi Kónya utal ii. Lajos királynak a kői káptalan részére küldött Lukács a budai káptalan előtt összes Csanád megyei parancsa is, amelyben Ládonyi részére kiadandó bi­ családi birtokát átadta leányának és vejének.³⁶ A Du­ zonyságlevélről intézkedett.⁴³ nántúlon fekvő Sopron és Vas megyei birtokok mellé Az 1520­as évek első felében, közelebbről nem is­ így kerültek Ládonyi Miklós kezére házassága révén mert időpontban vette át Ládonyi a szintén az Újla­ további, az ország más tájain fekvő birtokok. kiak birtokában levő, felvidéki Galgóc várának vár­ Potenciana asszony azonban nemcsak Bodont és nagyságát. 1522­ben még pesti házában született har­ Kartalt juttatta ilyen módon Ládonyi Miklós kezére, madik leánya, Krisztina, negyedik gyermeke, György hanem egy Pesten levő kőházat is. A ház a Búzapia­ azonban már Galgócon.⁴⁴ 1524­ben ott adományo­ con állt, 1486­ban Pesti Nagy János polgáré volt, tőle zott számára házat és szőlőt Újlaki Lőrinc országbíró. került 1503­ban vásárlás útján temesvári Bodó Mik­ Azt feleségével és utódaival együtt kapta, örökösödési lós és felesége, Zsófia asszony, valamint Bodó öccse, joggal és ebben az adománylevélben olvasható, hogy Péter birtokába.³⁷ A ház tulajdonjoga felett 1511­ben Újlakit annak gyermekkora óta szolgálta hűségesen. már az elhunyt Bodó Miklós második felesége, a fent Az adományt a király is megerősítette.⁴⁵ említett Kónya Potenciana kötött egyezséget Bodó Az Újlaki Lőrinc herceg szolgálatában töltött évek Péterrel, amelynek során a házat Potenciana asszony során otthoni, Mihályi környéki, részben apai örök­ kapta meg, s ő vitte azt Ládonyi Miklóssal kötött új ségű, részben vásárolt vagy zálogjogon szerzett birto­ házasságába.³⁸ kait is tovább növelte. A már korábban is kezén levő, Potenciana asszony Ládonyi Miklóssal és előző há­ Vas megyei Bodaháza, Cövekháza, Felgencs, Gencs és zasságából született Anna leányával 1518 körül a pesti Kagymat birtokokat 1521­ben ii. Lajos király azért házban élt. itt született ebben az esztendőben Ládo­ kötötte le Ládonyi Miklósnak és feleségének, mert ők nyi Miklóstól első gyermeke, Erzsébet, ahogyan azt a török elleni háború költségeire 500 forintot adtak át egy latin nyelvű, a gyermekeit felsoroló feljegyzés neki.⁴⁶ 1524–1525­ben a rokonsággal, leginkább a Kis­ megörökítette.³⁹ Ebben a pesti házban, Ládonyi kezei­ faludiakkal pereskedett Mihályi és Linkóhát puszta nél hagyta 1520. június 15­én tomory Pál, a későbbi részeiért.⁴⁷ imre bátyja halála után, 1525­ben annak érsek, tételesen felsorolt vagyontárgyait, négyezer birtokrészeit is ő kapta meg.⁴⁸ Ugyancsak 1525­ben aranyforintot, ezer forintot aprópénzben, aranyozott kapta meg ii. Lajostól a Vas megyei Szergény királyi és ezüst kupákat, tálakat, tányérokat, mosdókorsót jogait,⁴⁹ a családjának nevet adó Ládony további ré­ medencéjével, tizenegy szőnyeget, bársony és nyest szeit pedig zálogba vette rokonságától.⁵⁰ subát és két barna ökörszarv kürtöt.⁴⁰ A felsorolt ér­ 1524­ben örökös nélkül elhunyt Újlaki Lőrinc her­ tékeket 1521. február 25­én juttatta vissza Ládonyi ceg. Ezt követően Ládonyi Miklós, miután 1525. év a pesti házban tomory Pál megbízottjainak, tomory elején a király sürgősen magához hivatta, Szapolyai Lajosnak, Velezdi Kövér Jánosnak és Balith istván­ János erdélyi vajda szolgálatába lépett és 1526 feb­ nak.⁴¹ Erre az utóbbi alkalomra azonban már akkori ruárjától a koronaőr Szapolyai visegrádi várnagya, s szolgálati helyéről, az Újlakiak birtokában levő Szá­ egyúttal a koronaőrségben helyettese lett.⁵¹ Várnagy­ vaszentdemeter várából térhetett vissza Pestre. Ottani ságában a másik koronaőrnek, Perényi Péternek fa­ tisztsége ismeretlen, azonban családjával együtt hu­ miliárisával, Szentiványi istvánnal osztozott, később

34 HO ii. 402. és Bártfai Szabó i. m. no. 1383., 1386. 43 MOL DL 62.081. 35 MOL DL 62.049. és Bártfai Szabó i. m. no. 1414. 44 A 37. jegyzetben i. h. 36 Borovszky Samu: Csanád vármegye története. ii. Budapest, 1897. 45 Újlaki Lőrinc adománylevele: MOL DL 60.085. és 62.089., a ki­ 56., 609. rályi megerősítés: MOL DL 60.087., 60.099. és 62.089. 37 MOL DL 61.856. 46 MOL DL 62.080. 38 MOL DL 61.895. 47 MOL DL62.092., 62.096–62.097. 39 A Kisfaludy cs. lt., 1. cs. (1527–1545), 1528. évi iratai között sze­ 48 Ládonyi imre örököse a már idézett végrendelete alapján öz­ repel az a latin nyelvű feljegyzés, amely tőrösdi Kónya Po ten­ vegye lett, birtokait azonban az özvegy élete végéig való haszon­ ciana gyermekeit sorolja fel, születési és adott esetben halálo­ élvezetével Miklós kapta meg. 22. jegyzetben i. h. és MOL DL zási adataikkal. Ebben szerepel a Pesten, négy nappal Szt. Er­ 24.654. zsé bet napja előtt, Ládonyi Miklóstól született Erzsébet nevű 49 MOL DL 62.100. és 62.101. leánya. 50 MOL DL 62.102. 40 Báró Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVi. 51 ii. Lajos király magához hívó parancslevele: MOL DL 68.547. és XVii. században. ii. Budapest, 1879. 3. Visegrádi várnagysága és helyettes koronaőri tisztségére lásd: 41 MOL DL 62.073. Nagy imre: Koronaőreink 1526­ban. Győri történeti és régészeti 42 A 37. jegyzetben i. h. füzetek, 4. Győr, 1869. 298–305. A kastélyépíttető Ládonyi Demeter és rokonsága 105 pedig harmadikként Kövér Pállal, majd őt követően 1540­ből ugyanakkor fennmaradt i. János királynak Doroszlói Jánossal.⁵² Ezzel a tisztségével Ládonyi Mik­ az az oklevele, amelyben Ládonyi Miklóst összes jó­ lós a köznemesi pályafutása legmagasabb beosztá­ szágával együtt különös pártfogásába vette.⁶³ Ebben sát érte el. Visegrádi várnagysága idején családja is­ az esztendőben már a győri vár püspöki prefektusa mét Pesten, ottani házában élhetett, 1526. május 25­én volt, s e tisztségében valószínűleg 1545­ben bekövet­ ugyan is ott született a keresztségben Demeter nevet kezett haláláig megmaradt, 1543­ban is így szerepel.⁶⁴ kapott ötödik gyermekük.⁵³ Ez a tisztsége azonban csak névleges volt, mert a kö­ A mohácsi csatavesztés és ii. Lajos király halálának, zépkori püspökvárban 1527­től az akkor i. Ferdinánd a török közeledtének hírére, Szapolyai János utasí­ által hátrahagyott királyi őrség kapitánya székelt, s tását követve, Ládonyi a koronát és a koronázási ék­ Ládonyi gyakorlatilag a püspöki javak kezelője volt.⁶⁵ szereket, valamint felszerelést trencsén várába mene­ Közéleti szereplésének különböző tisztségei és be­ kítette, amiért Szapolyai János már királyként meg­ osztásai mellett mindvégig részt vett Sopron megye erősítette őt valamennyi birtokában.⁵⁴ 1527­ben még életében is. 1538­ban többek között és másokkal együtt János király embereként szerepelt,⁵⁵ de annak katonai tanúként szerepelt az Ostffy családnak a csornai kon­ vereségét követően, 1528. év elején thurzó Elek or­ vent előtt kötött birtokosztozásában.⁶⁶ szág bíró kíséretében a Győrbe érkező i. Ferdinánd Élete utolsó két évtizedének őt említő iratai nagyobb­ királyhoz csatlakozott.⁵⁶ 1528 és 1531 között Sopron részt birtokjogiak. 1529­ben feleségével együtt az 1518­ megye alispánjaként említik.⁵⁷ Ezekben a zavaros, pol­ ban megkapott nógrádi Bodon és a Pest megyei Kar­ gárháborús időkben a rendelkezésre álló adatok sze­ tal birtokjogáért pereskedett Potenciana asszony má­ rint családjával együtt Mihályiba vonult vissza, 1528­ sodik férjének, Sülyi Etheley Mihálynak az unokaöcs­ ban ugyanis ott született Anna, majd feltételezhetően csével, Etheley Miklós fia Ferenccel.⁶⁷ A per lefolyása 1530­ban Sára nevű leánya.⁵⁸ A két időpont között, nem ismert, a két falu azonban később is a Ládonyi 1529­ben bizonyította Sopron vármegye, hogy alispán­ család birtokában maradt. 1533­ban Cziráky Cirják ja, Ládonyi Miklós a Rába ismételt kiáradásai miatt adta zálogba neki, feleségének, valamint György, De­ a Mihályiban birtokolt belsősége, tehát lakóhelye he­ meter, Krisztina és Sára nevű gyermekeinek ciráki lyett a falu északi részében foglalt magának új re zi­ és dénesfai részbirtokát, amelybe Ferdinánd király denciahelyet.⁵⁹ parancsára a családot be is iktatták.⁶⁸ A következő esz­ Az 1541­ig tartó kettős királyság idején, a minden­ tendőben a Vas megyei Székföld­puszta birtoka ügyé­ kori katonai és politikai helyzetnek megfelelően ben támadt ellentéte a Bejczy család tagjaival,⁶⁹ 1539­ mindkét királytól kapott pártfogó okleveleket. 1528­ ben pedig Bérlő Gergellyel egyezett meg a felesége ban a Ferdinánd­párti Báthory istván nádor támogat­ birtokában levő és annak apjától örökölt Csanád me­ ta gal góci háza és szőlője ügyében.⁶⁰ 1531­ben maga gyei birtokok használatában.⁷⁰ i. Fer dinánd adott ki részére pártfogó oklevelet.⁶¹ Gazdasági jellegű tevékenységének emléke az a 1534­ben Ferdinánd király adománylevele értelmében Ná dasdy tamáshoz 1538­ban írott latin nyelvű levele, meg kap ta Szentandrási Monthor tamás halálával amelyben arról értesítette, hogy a jelzett gabona szál ­ annak a királyra szállt Zala megyei birtokait, amelybe lítással kapcsolatban nem találkozhatott Farkas Lő­ a ka pornaki konvent a következő évben be is iktatta.⁶² rinc cel, mert az Söjtörön saját házát építi.⁷¹ Ugyancsak

52 Nagy imre előző jegyzetben i.m., valamint Ernyei József: Viseg­ 59 Kisfaludy cs. lt. 1. cs. 1529. rád története. Kézirat. KÖH Könyvtár, 289. lsz. 15. oldal. Do­ 60 Uo. 1. cs. 1528/1. roszlói János visegrádi várnagyra lásd: MOL DL 62.116. 61 Uo. 1. cs. 1531. 53 A 37. és 40. jegyzetben i. h. 62 Uo. 1. cs. 1534–1535. 54 Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1527., valamint Benda Kálmán – Fügedi 63 Az 52. jegyzetben idézett HO ii. 445–446. Erik: A magyar korona regénye. Budapest, 1979. 109–110. 64 1540: Villányi Szaniszló: Győr­vár és város helyrajza a XVi. és 55 Az 1526. év végén még János király intézkedett a visegrádi vár XVii. században. Győrött, 1882. 12., 2. jegyzet. 1543: Kisfaludy megtartása, a Mathusnay Jánossal folytatott birtokperében, va­ cs. lt., 1. cs. 1543. Halálának éve: uo. 1545. fol. 7. lamint a Péter báni plébánosnak kölcsönadott összeg visszafi­ 65 Gecsényi Lajos: Győr városa 1526 után. Arrabona, 18. (1976) 197. zetése érdekében. Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1526. december 4.; Ha­ 66 Ostffy cs. lt., 1. cs. Fasc. V. fol. 372. zai Okmánytár. Kiadják Nagy imre – Paur iván – Ráth Károly – 67 Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1529. Véghely Dezső. iii. Budapest, 1865–1891. 443. (a továbbiakban 68 MOL P 57. A Bezerédj család kámi levéltára (Bezerédj cs. kámi HO); Kisfaludy cs. lt. 1. cs. december 7. Az utóbbira lásd még: lt.), 8. cs. Fasc. iii. f. 19. Ferdinánd király parancsa és a csornai Lukinich imre: A Podmaniczky­család oklevéltára. ii. Bu dapest, konvent beiktató levele: Kisfaludy cs. lt. 1. cs. 1533. 1939. 385. 69 Győri történeti és régészeti füzetek, 4. 190. 56 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. 289. 70 HO V. 439–440. 57 1528: Dőry cs. lt., 1. cs. Évrendezett iratok, 1528. dec. 24.; 1529– 71 MOL, A Magyar Kamara Archivuma, E 185. Archivum Fa mi­ 1530: Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1529–1530. liae Nádasdy (Nádasdy cs. lt.), B. 1525. pall. 3. fol. 1. Jankovich 58 A 37., 40. és 51. jegyzetben i. h. Miklós gyűjtése. 106 Koppány Tibor

1538­ból származik az a „palatith ianus kewzes le uele A Cziráky Cirjákkal kötött zálogos birtokszerződés ezwsth marharol” című irat, amelyben Palatics János név szerint sorolja fel Ládonyi Miklós 1533­ban élő kö telezte magát, hogy Ládonyi Miklósnak a nála levő gyermekeit. Abból és a már többször idézett, 1528­ból ezüstneműit visszaszolgáltatja, és egy évvel későbbről származó családi feljegyzésből megtudható, hogy Kó­ az ezüstnemű regisztuma, vagyis felso ro lá sa.⁷² A két nya Potenciana asszony nyolc gyermekéből akkor forrás arról nem nyújt felvilágosítást, hogy a fel so rolt már csak négy volt életben. Sülyi Etheley Mihálytól kupák, tálak, tányérok és egyéb ezüstből készült tár­ született Anna leánya 1526­ban, tíz éves korában gyak hogyan és miért kerültek Palaticshoz és mi tette hunyt el Pesten és az ottani plébániatemplomba te­ azt szükségessé. Elképzelhető, hogy Ládo nyi éppúgy mették. Ládonyi Erzsébet, a következő gyermek még a török elől menekítve kényszerült értékeit bizton sá­ őt megelőzően, 1523­ban halt meg Galgóc várában, gosabb helyre küldeni, mint ahogyan azt a mohácsi ahol az ottani ferences kolostor templomában temet­ csata évében Félegyházi Miklós tette, aki négy ezer ma­ ték el. Ugyanott temették el a harmadikat, Magdolnát gyar aranyforintot adott át Lá donyi nak megőrzésre, is és ugyanakkor, 1523­ban, három éves korában, Er­ amelyet viszont 1543­ban Félegy há zi özvegye már zsébettel egy napon. A két kislány azonos időben tör­ Révay Mihály nádori helytartó előtt viselt perben tént halálának járvány lehetett az oka. A negyedik igyekezett Ládonyitól visszasze rez ni, miután azt is­ elhunyt kislány, az 1528­ban Mihályiban született mételt kérésre és sürgetésre sem adta vissza neki.⁷³ Anna, még abban az évben halt meg és a mihályi Buda 1541­ben történt török megszállását követően templom körüli temetőbe temették. dunántúli birtokainak kivételével a feleségével szer­ Ládonyi Miklós 1545­ben bekövetkezett halála ide­ zett pesti ház, az alföldi, tiszántúli és nógrádi birto­ jén feleségét és négy gyermeket, Györgyöt, Demetert, kok kevés kivétellel elvesztek. Későbbi adat szerint Krisztinát és Sárát hagyta hátra. A családra vonatko­ viszont Pozsonyban is volt háza.⁷⁴ zó forrásokban György 1543­ban szerepel utoljára, az A személyére vonatkozó források hosszú sora vég­ ezt követő adatokban csupán Demeterrel találkozunk. rendeletével zárul, amelyet Mihályiban tett 1545­ben, Krisztina leánya később Rávoni Mihály királyi ítélő­ a helybeli plébános előtt. Abban minden ingó és in­ mester, annak halála után Szele Boldizsár, Sára pedig gatlan vagyonát feleségére és gyermekeire hagyta.⁷⁵ először razinai Bocskay Ferenc, később Egerváry Mi­ A magyarországi késői középkor és kora újkor for­ hály felesége lett.⁷⁷ dulóján, az 1499 és 1545 között szereplő Ládonyi Miklós élete és pályafutása a köznemesi felemelke­ dés jelleg zetes példája volt. Három bátyjához hason­ A kastélyépíttető Ládonyi Demeter lóan is ko lá zott, tanult apjuk nyomait követve, maguk is ta nult emberként a főúri familiáritásból jutottak fel Az 1526­ban szülei pesti házában született Deme­ szü lő föld jük, Sopron vármegye vezetői közé, Miklós, ter tizenhét éves korában, 1543­ban György bátyjával a legkisebb pedig visegrádi várnagyként a királyi ud­ együtt szerepel a bécsi egyetem azévi anyakönyvé­ var hoz közelálló helyettes koronaőrségig. tisztségei­ ben, ahol jogot tanult.⁷⁸ Onnét feltételezhetően apja vel, valamint házassága révén tekintélyes vagyon bir­ 1545­ben történt halála alkalmával tért haza bátyjával to kosa lett; soproni alispánságával és győri pere fek­ együtt, aki azonban 1547­ben már nem volt az élők tus ságával élete végéig közéleti szereplő maradt. sorában. Demeter a törvények és a szokásjog alapján A fenn maradt és hozzá írott levelek tanúsága szerint a század közepére érte el felnőtt, azaz huszonnégy latinul is tudhatott. éves korát. Javait addig gyámjaként anyja kezelte. Felesége, a szintén tekintélyes vagyonú Kónya Po­ 1547­ben Potenciana asszony iratta át a pozsonyi tenciana asszony férjéhez hasonlóan írástudó és mű­ káptalannal Zsigmond király 1409. évi és Mátyás ki­ velt ember volt, s így szinte természetes, hogy gyerme­ rály 1485. évi okleveleit, amelyek a Mihályi és az Ug­ keiket is taníttatták, fiaikat pedig a bécsi egyetemre rin családtól örökölt Sopron és a Vas megyei Csánig, küldték.⁷⁶ Középfalufölde, Lak, Mihályi, Szentandrás és Székás

72 Kisfaludy cs. lt., 1. cs. 1538–1539. mekeinek tanultságára a róluk szóló, következő fejezetben ta­ 73 Kisfaludy cs. idősebb ágának lt., 1. cs. no. 1. lálhatók adatok. 74 Kisfaludy cs. lt., 2. cs. 1548. 77 A rájuk vonatkozó források további említésük alkalmával sze­ 75 A 62. jegyzetben jelölt Kisfaludy cs. lt. 1. cs. 1546. fol. 7. repelnek. 76 tőrösdi Kónya Potenciana első férje, temesvári Bodó Mihály 78 Bunyitay Vince – Rapaics Rajmund – Karácsonyi János: Egyház­ maga is írástudó ember: MOL DL 61.944.; második férje, sülyi történeti emlékek a magyar hitújítás korából. iV. Budapest, Etheley Mihály pedig 1500­ban a bécsi egyetem hallgatója volt: 1909. 260. 580. Bécsből anyjához írott levele: Kisfaludy cs. lt., 1. cs. Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVi. században. 1543. fol. 2.; HO i. 297. Budapest, 1873. 217. Ládonyi Miklós és Kónya Potenciana gyer­ A kastélyépíttető Ládonyi Demeter és rokonsága 107 birtokokban erősítették meg.⁷⁹ 1548­ban ugyancsak ra utal anyjának az az 1549­ben Nádasdy feleségéhez, Pozsonyban kötött egyezséget a férjétől rámaradt, Pa­ Kanizsai Orsolyához írott levele, amelyben gyermeke ladyn Márk özvegyével viselt perben. Az utóbbiról után érdeklődött. Ez a gyermek azonban nem az ak­ szó ló iratban említik néhai Ládonyi Miklós pozsonyi kor már majdnem felnőtt, 23 éves Demeter lehetett, ha­ házát.⁸⁰ A két utóbbi adat egyébként azt látszik bizo­ nem talán legkisebb leánya, Sára.⁸⁶ A Nádasdy­udvar­ nyítani, hogy az özvegy ebben az időben – valószínű­ ral való szorosabb kapcsolatra utal az a tény is, hogy leg gyermekeivel együtt – Mihályi mellett többször Demeter 1555­ben annak a Palatics Jánosnak Anna tartózkodott Pozsonyban is. nevű leányát vette feleségül, aki az akkor már a nádori Otthoni birtokaikat, amint a későbbi adatokból már tisztségbe emelkedett Nádasdy tamás egyik belső nyilvánvaló, alacsonyabb nemesi rétegekből szárma­ embere, szervitora volt. Az esküvőt Palatics peleske­ zó tiszttartóik vezették. Ez a birtok, noha a temesi és szentmihályi kúriájában tartották Szent Márton ün­ csongrádi részek a török hódoltság áldozataivá vál­ nepe előtt való napon, november 11­én, ahogyan az tak, még mindig tetemes volt. Vele a Ládonyi család az örömapa Nádasdy nádorhoz küldött meghívó le­ változatlanul a vagyonos középbirtokos nemesi társa­ velében olvasható.⁸⁷ dalom tagjaként szerepelt. Egy évszám nélküli, 1540 A családi vagyon a házasságkötést megelőző évek­ és 1550 között készült összeírás szerint a Vas megyei ben már Ládonyi Demeter kezében volt. 1553­ból két Csánigon, Gencsen és Lakon 73 jobbágyporta alkotta oklevél szól arról, hogy az akkor éppen romos gal­ a család birtokát, a Sopron megyei Mihályiban, Agya­ góci házat és birtokot a felépítés kötelezettségével az goson, Gyóróban és Kisfaludon pedig 59, összesen 152 esztergomi káptalan előtt zálogba adta, s azt először porta. Ehhez járult a Ládonyi László özvegyétől 8,5 Révay Ferenc nádori helytartóval, 1554­ben pedig ma­ és Pásztory Lászlótól zálogolt 11,5 porta, teljességében gával Nádasdy nádorral erősíttette meg.⁸⁸ A házat 172 jobbágyporta.⁸¹ A század közepén Lá donyi Miklós később saját kezelésbe vette, 1561­ben újjáépíttette bátyjainak, imrének és Lászlónak a birtokai is Poten­ és maga is többször járt ott. 1570–1571­ből olyan sa­ ciana asszony gyermekeire szálltak, köztük többek kö­ játkezű elszámolása maradt fenn, amely Galgócon zött a Vas megyei Szergény.⁸² Valamivel későbbi ada­ és környékén vásárolt több száz akó bornak a ház­ tok bizonyítják, hogy a család kezén volt ak a néhai apa ban történt kiméréséről és eladásáról szól.⁸⁹ Ugyan­ által zálogba vett, Sopron megyei Czi ráky birtokok ebben az évben perben is állt a várossal, mert az aka­ is,⁸³ valamint a galgóci ház és az ahhoz tartozó szőlő, dályoz ta a borkimérésben.⁹⁰ Mindez jelentékenyen és a török megszállás ellenére a Pest megyei Kartal bir­ járult hozzá jövedelméhez. tokával is rendelkeztek.⁸⁴ A 16. századi hadiadó­ösz­ A bécsi egyetemi évek idején szerzett ottani ismeret­ szeírások ismert adatai alapján Sopron és Vas megyé­ sége – amelyről nem maradtak adatok – lehetett az ben ennél nagyobb portaszámmal csak az ott birtokos oka annak, hogy már házasságkötése előtt ismételten győri püspökség és a főnemesi családok rendelkeztek, megfordult a császárvárosban. Nádasdy nádor 1554­ bár az összehasonlítás azért nem ad he lyes képet, ben írta feleségének, hogy Ládonyi Demeter felke­ mert a hadiadó alól többféle mentesség létezhetett.⁸⁵ reste őt Bécsben és megkérte, engedje át neki neve­ Ládonyi Demeternek a felnőtt kor eléréséig tartó, lésre és tartásra Krisztina nővérének, Rávoni Mihály­ s bécsi egyetemen történt tanulmányairól nem szól­ nénak Sárváron, a Nádasdy­udvarban nevelkedő két nak a források. A kor dunántúli eseményei, közne­ árva leánya közül az egyiket.⁹¹ mesi családjainak kapcsolatai alapján feltételezhető, Palatics Annával kötött házassága egyébként nem hogy alapműveltségét akár a nagyhírű soproni vá­ lehetett hosszú életű. 1560 körül már Pókatelki Szo­ rosi iskolában, akár Nádasdy tamás sárvári udvará­ mor János királyi jogügyigazgató Katalin nevű leá­ ban, illetve az ottani iskolában szerezhette. Az utóbbi­ nya volt a felsége. Szomor János egyébként Ládonyi

79 MOL R 319. Kisebb családi fondtöredékek. 34. cs. Ládonyi csa­ a mohácsi vész után. Értekezések a történeti tudomány köréből lád foliózatlan iratai. XiV. Budapest, 1890. 44., 60–63. Ládonyi Demetert a század kö­ 80 Lásd a 70. jegyzetet. zepén a tíz portán aluli nemesek között sorolja felMaksay Endre: 81 Kisfaludy cs. lt., 5. cs. 1550 k. Sopron vármegye birtokos társadalma a XVi. század közepén. 82 1550: uo. 1. cs. 1. Soproni Szemle, 1979/2. 162. 83 1555 körül. Soós imre: ősi sopronvármegyei nemzetségek. Sop­ 86 Mályusz Elemér: A Nádasdy­levéltár magyar levelei. Levéltári ron, 1943. 125. Közlemények, 1929. 277. 84 A galgóci házra és szőlőre: 1553–1554. Kisfaludy cs. lt., 2. cs. 87 Nádasdy cs. lt., 1539. Palatith János miss. fol. 9.; KÖH Adattár, 1553, 1554., és a Kisfaludy cs. id. ága lt. 1. cs. 1. Kartal birtokára: Jankovich Miklós kutatása. 1572­ben az egri káptalan előtt tiltakozott Kapucsyál P szarvkői 88 Kisfaludy cs. id. ág lt., 1. cs. 1.; Kisfaludy cs. lt., 2. cs.1553, 1554. várnagy, hogy a falut, amely Ládonyi Demeter birtoka, bárki 89 1561–1572: Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1561–1570. el foglalja: Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1572. 90 Uo. 4. cs. 1571. 85 Az 1543 és 1553 között beszedett hadiadó­összeírások, a dicalis 91 Károlyi árpád – Szalay József: Nádasdy tamás nádor családi conscriptiók adatait közli: Acsády ignác: A magyar nemesség levelezése. Budapest, 1882. 10. 108 Koppány Tibor

Demeter sógorát, Ravoni Mihályt, Krisztina nővére leszesz nyomós az kastélyban”. Ezért végrendeletében férjét követte a királyi ügyészi tisztségben.⁹² A Szo­ meghagyta feleségének, építtessen új templomot és mor Katalinnal kötött második házassága feltételez­ amellé paplakot, amit az meg is tett. Az új templom hetően úgy adódott, hogy az 1560­as évektől Szomor a kastéllyal szemben, a falu közepén épült meg, ahol János hivatali beosztottja, később helyettese volt. a jelenlegi katolikus templom áll.⁹⁷ 1562­ben Ládonyi apósával együtt Prágában járt az Az 1560­as évektől mihályi kastélyában élő Ládo­ ott tartózkodó királyi udvarnál.⁹³ Ettől kezdve több nyi Demeternek Szomor Katalinnal kötött házassá­ adat szól arról, hogy apósa mellett Pozsonyban – ahol gából öt gyermeke született: 1562­ben Miklós, 1563­ feltételezhetően még birtokában lehetett apjának ban Anna, 1565 körül Zsuzsanna, az évtized második háza –, va lamint Bécsben és Prágában tartózkodott. felében pedig György és Margit.⁹⁸ Új hivatali tisztségét a családi kapcsolat mellett bi­ Az évtized közepén, 1565­ben Ládonyi egyéb tiszt­ zonyára jogi tanultságának köszönhette. ségei mellett Gregoriáncz Pál győri püspök (1554– Az új hivatallal járó többletbevétel anyagi helyzetét 1565) keszői várának várnagya volt. Apósa 1562­ben tovább javította, az és birtokai jövedelme – benne a gal­ bekövetkezett halálával a pozsonyi kamaránál viselt góci házban folyó borkimérés – adott lehetőséget szá­ tisztsége ugyanis megszűnt, ez lehetett annak az oka, mára, hogy Mihályiban kastélyépítésbe kezdjen. Ma­ hogy azt követően vállalta a keszői várnagyságot. gára az építkezésre vonatkozó forrás nem maradt. Az 1565­ben, a püspök halála után a pozsonyi Magyar 1560­as évekből Ládonyi Demeternek számtalan, apó­ Kamara által kiküldött Zermeg János és Förstetter sához írott levelét őrzik a családi iratok, a legtöbb Mi­ János megbízottak a király nevében leltárt készítettek hályiban kelt, de sem a dátumban, sem a levelek szö ve­ a várról és az ott találtakat „vitézlő Ladony Demeter” gében nem esik szó a kastélyról vagy annak épí tésé ről. kezénél hagyták.⁹⁹ Arra vonatkozóan, hogy később A Szomor Jánosnak szóló meghívásokat tartalmazó megmaradt­e ebben a tisztségében, a családi iratok levelekben Ládonyi Demeter házáról esik szó csupán.⁹⁴ nem nyújtanak felvilágosítást, azonban valószínű, A kastélyt első ízben 1567­ben említi az a szerződés, ugyanis befolyásos pártfogóval kellett rendelkeznie amelyet „in Castello Mihaly” kötött Ládonyi Demeter ahhoz, hogy 1569­ben ii. Miksa királytól vásártartási több tanú előtt Damonyai Gáspár deákkal, javainak engedélyt kapjon a birtokában levő, Vas megyei Egy­ vezetésére. A szerződés szövegében szerepel, hogy házasgencs falura.¹⁰⁰ Damonyai azt megelőzően is az ő szolgálatában állt 1570­ből fennmaradt vagyonának és értékeinek sa­ és többek között marhát hajtott neki Bécsbe.⁹⁵ A kas­ játkezű összeírása, amelyben 1070 aranyforint kész­ télyépítéshez szükséges jövedelmet az utóbbi tovább pénz, aranyozott öv, ezüst kardhüvely, ládákban ezüst növelte, és feltételezhető, hogy a marhahajtás nem kupák, tálak, tányérok, valamint a családi oklevelek csak egyetlen alkalommal történt. 1564 és 1566 között sze repelnek.¹⁰¹ Ekkor már beteg lehetett, ez lehetett Ládonyi a megyei közéletben is tevékeny részt vett, az oka az összeírás készítésének, ugyanis 1572. már­ a hadiadó beszedésével megbízott dicator volt.⁹⁶ cius 9­én „In Mihaly domo Mea” hat nemes tanú előtt Egy évszázaddal későbbről, 1654­ből maradt fenn végrendelkezett. A tanúk között szerepel az általa fel­ az a jegyzőkönyv, amelyben a kihallgatott tanúk egy­ nevelt unokahúga, Ravoni Orsolya, akkor már Ostffy ségesen azt vallották, hogy Ládonyi lebontatta a falu Mihály felesége is. Négy megmaradt, de akkor még akkor már az evangélikusok által használt, valószínű­ kiskorú gyermeke, Miklós, Anna, Zsuzsanna és Mar­ leg középkori templomát és annak anyagát használta git gyámjaiként a győri kanonok és valószínűleg régi fel a kastély építéséhez. A helybeli evangélikus lelkész ismerős Fejérkövi istván tinini püspököt, Nádasdy ezért kérdőre vonta és megjósolta neki, hogy „nem Kristóf dunántúli főkapitányt, a rokon Pókatelki Szo­

92 Ravoni Mihály 1536 és 1538 között viselte a pozsonyi Magyar 98 Uo. 9. cs. XVii. századi iratok, kéziratos genealógia, valamint Kamarához tartozó királyi jogügyigazgató hivatalát. A hivatalra Dőry cs. lt., 20. csomó, 1763. évszámú genealógia. Apósához lásd: Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Anna leánya születéséről írott levele: HO i. 410–413. Budapest, 1946. 147. 99 Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1565., valamint Ráth Károly: A keszői 93 Második felesége személyére lásd: HO i. 410–411. Pókatelki püs pöki vár. Magyar Sion, 1868. 35. Szomor János királyi jogügyigazgató személyére lásd: Ember 100 Uo. 1569. A pártfogó ebben az esetben az 1565 és 1571 között Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Budapest, a győri püspöki címet, illetve annak jövedelmét élvező Za ca­ 1946. 147. A prágai útra: Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1562. rias Delfini bíboros, bécsi pápai nuncius, akinek nevében a püs­ 94 Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1561–1565. pökséget Bornemisza Pál száműzött erdélyi püspök vezette 95 Uo. 3. cs. 1567. adminisztrátorként: Győregyházmegyei Almanach. Schematis­ 96 Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó mus Dioecesisi Jaurinensis. Győr, 1968. 45. levelek és okiratok. ii. Budapest, 1899. 536., 539–540. 101 Kisfaludy cs. lt., 3. cs. 1570. 97 Zsinka Ferenc: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, iii. 16. és Vi. 186.; Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyház­ kerület története. i. Sopron, 1924. 91–92. A kastélyépíttető Ládonyi Demeter és rokonsága 109 mor Pált és Mihályt, az apósát a királyi jogügyigaz­ Az utódok gatói tisztségben követő Kaszaházi Joó Balázst, a ba­ ráti és rokoni körbe tartozó Ostffy Jakabot, sógorait, Az özvegy nem maradt sokáig Mihályiban. 1572 és Szászy Andrást, Soky Andrást és Bucsányi Miklóst, 1574 között több birtokperben még együtt szerepelt valamint Poky Lázárt kérte fel.¹⁰² április 18­án már Miklós és György nevű, kiskorú fiával, 1578­ban azon­ nem volt az élők sorában, „Catherina Zomor Az Nehay ban már Szelestey Ferenc felesége volt.¹⁰³ Apjuk ko­ Vitezlo Ladony demeternek megh hagioth ozvegh felesege” rai halála és anyjuk újabb házassága következtében akkor emlékezett meg néhai„az en oregh beteg segeny a kiskorú árvák magasabb szintű iskoláztatása már uram” személyéről. A szegény öreg és beteg Ládonyi valószínűleg elmaradt. A két fiú közül Györgyöt és Demeter halála idején negyvenhat éves volt. a legkisebb leányt, Margitot 1574­ben említik utoljá­ Családja – apjához hasonlóan – személyében jutott ra,¹⁰⁴ ők még felnőtt koruk elérése előtt meghalhattak. a köznemesi pályafutás elérhető legmagasabb fokára. Az ezt követő családi iratokban már csak Miklós és Apja közéleti szereplése nyomán, annak ismertségével két húga szerepel. Anna 1582­ben ment férjhez Viczay juthatott be a sárvári Nádasdy­udvarba. Feltételezett istvánhoz, Zsuzsanna pedig valamivel később Kis­ ottani neveltetése és a bécsi egyetemen szerzett jogi faludy Balázshoz.¹⁰⁵ tudása alapján került Pozsonyba – ahol, amint arról Az ifjú Ládonyi Miklós nevét ismét csak birtokpe­ már szó esett, egyébként apjának háza és ennélfogva rek iratai őrizték meg. 1575 és 1591 között hosszú ertp ismeretsége is lehetett – későbbi apósa, Szomor János folytatott Devecseri Choron Jánossal és annak halála királyi jogügyigazgató, királyi ügyész mellé. Annak után leányaival, Nádasdy Kristóf felesége Margittal helyetteseként jutott több alkalommal Bécsbe és Prá­ és Balassa istván neje Annával, az általuk elfoglalt gába. Udvari, pozsonyi kamarai és Sopron megyei Vas megyei Szergény falu miatt.¹⁰⁶ Pert viselt Sopron közéleti szereplésével szerzett összeköttetései alapján megyével is nevelőapja, Szelestey Ferenc által az ő vehetett részt, apja példáját követve, a nyugatra irá­ számára Mihályiban, a Rábán építtetett malom miatt, nyuló gabona­ és marhakereskedelemben. Az utóbbi­ amelyet lebontásra ítéltek, mert a szomszéd birtoko­ val, tisztségeivel, valamint a Galgócon folytatott bor­ sok korábbi malmai alól elvitte a vizet.¹⁰⁷ A rokon mi­ kereskedelemmel tett szert olyan többletjövedelemre, hályi Csákyakkal kölcsönösen pereskedtek egymás amelyből birtokai vezetésére Damonyai Gáspár deák birtokháborításai ügyeiben is.¹⁰⁸ személyében tiszttartót fogadhatott és nem utolsó sor­ A születésről, házasságról, végrendeletről és teme­ ban kastélyt építtethetett állandó lakóhelyén. Szám­ tésről, az azok között eltelt időben folytatott birtok­ talan példa bizonyítja ugyanis, hogy nagyobbszabású szerzésekről, perekről szóló családi iratok alig említik építkezéshez még a köznemesi birtok sem nyújtott az 1540­es évek második felétől egyre veszélyesebb, ele gendő anyagi alapot, ahhoz valamilyen többletjö­ a Rábaközt is pusztító török portyákat. Az 1591­ben vedelem volt szükséges. megindult tizenötéves háború eseményei elsősorban Szerteágazó ismeretsége és rokonsága segítségével a Ládonyi család, rövidesen pedig Mihályi számára kerülhetett kapcsolatba az egyébként ismeretlen An­ is végzetes következményekkel jártak. A háború első taly kőművesmesterrel, aki jártas volt a hasonló fel­ évében ifjabb Ládonyi Miklós török fogságba esett. adatok végzésében. Vázolt anyagi helyzete ennek elle­ Annak körülményei nem teljesen tisztázottak, csupán nére nem tette lehetővé Ládonyi Demeter számára, azt lehet tudni, hogy Győr alatt történt. Ennek nyo­ hogy a mestert munkája végeztével kifizesse, azt egy mán feltételezhető, hogy az akkor huszonkilenc éves évtizeddel később már csak özvegye fizette ki. Kas­ Ládonyi katona lehetett és valamilyen, a törökkel ví­ télyának megépíttetésével mindenesetre sikerült be­ vott összeütközés során kerülhetett fogságba és Budán kerülnie a „kastélyos urak” körébe, amely pedig a kö­ őrizték. Kiváltására két húga, rokonsága és Sopron zépbirtokos nemesség számára sem volt minden eset­ megye egyaránt megmozdult, sőt még Vas várme gye ben elérhető. is meghirdette a kiváltására szervezett gyűjtést.¹⁰⁹

102 Uo. 4. cs. 1572. 106 Kisfaludy cs. id. ág lt., 1. cs. 1. 1575 és 1591. 103 Szomor Katalin, Ládonyi Demeter özvegye, Miklós és György 107 Soós imre 80. jegyzetben i. m. 208. fiaival 1572­ben és 1574­ben: Kisfaludy cs. lt., 4. cs. 1572, 1574– 108 Kisfaludy cs. lt., 4. cs. 1592. 1578. Szelestey Ferenc feleségeként: Bártfai Szabó László: A ghi­ 109 tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek re gesz­ mesi Forgách család története. Budapest, 1910. 175. tái. i. 1595–1600. Vas megyei levéltári füzetek, 2. (1989) 8–9. 104 1574: az előző jegyzetben i. h. 105 Anna 1582­ből maradt hozományjegyzéke: Kisfaludy cs. lt., 4. cs. 1582. A két nővért asszonyként 1593­ban említik: uo. 5. cs. 1593. 110 Koppány Tibor

A rabtartó török hatalommal megindult kapcsolat­ istvánffy előtt követelte sógornőjétől, Ládonyi Anná­ ról nem maradtak adatok és azt sem lehet tudni, mek­ tól, akkor már Viczay istván özvegyétől, a teljes Lá­ kora volt a kiváltás összege. Ládonyi Anna 500 fo­ donyi­örökséget. Kisfaludy lépései ellen ekkor néhai rintot adott bátyja kiváltására,¹¹⁰ ezt követően pedig Ládonyi Sára és Bocskay Ferenc leánya, Zsuzsanna Zsuzsanna húgával Pozsonyban, Visi Székely Mátyás nyújtott be tiltakozást. A családi pereskedést végül királyi személynöki ítélőmester előtt 1500 forintért 1598­ban zárta le ii. Rudolf király parancsa, amely sze­ zálogosította el Gyóró és Csánig birtokát Pécsi Bor­ rint nem Ládonyi Demeter hagyatékát, hanem a nagy­ nemissza Jánosnak.¹¹¹ A szergényi birtokot 800 fo­ apai, Ládonyi Miklósról maradt vagyont kellett fel­ rintért Káldy Péter felesége, Bejczy Dorottya vette osztani örökösei között.¹¹⁸ A felosztás még abban az zálogba, magától Káldytól pedig 200 forintot vettek évben a királyi személynök előtt megtörtént. Asze­ fel bátyjuk nevében.¹¹² további ezer forintot Ládonyi rint a két Ládonyi nővér kezén maradtak a a soproni Demeter özvegyének testvérétől, Szomor Margittól, és a vasi birtokok, a Nyitra megyeieket, valamint a Kissitkei Sitkey György feleségétől kaptak a család Szomor Katalin után maradt, Pozsony megyében répcelaki birtokának zálogáért.¹¹³ Az ilyen módon ösz­ fekvő Mathed és Pagy nevű falvakat pedig néhai Lá­ szeszedett négyezer forintot a vármegye gyűjtéséből donyi Sára leánya, Bocskay Zsuzsanna, akkor már egészítették ki a rabtartói által követelt, egyébként is­ Dobos György felesége kapta meg. Az osztozkodás meretlen nagyságú összegre, s azt 1593­ban sógora, nyertese az annak bonyolításában ismeretlen szerepet Kisfaludy Balázs, mostohatestvére, Szelestey János játszott Kisfaludy Balázs lett, ő kapta meg ugyanis és nagybátyja, Sitkey György kellő kísérettel szemé­ felesége nyomán a mihályi kastélyt az ahhoz tartozó lyesen vitte Budára.¹¹⁴ birtokok felével, s ezzel családját bejuttatta a vagyono­ A közel két évi rabság, amint az a hasonló esetekben sabb köznemesség rétegébe.¹¹⁹ Az osztozással a csa­ is történt, aláásta Ládonyi Miklós egészségét. 1594– ládi béke azonban még nem állt helyre, bár Bocskay 1595­ben még több irat szól arról, hogy a húgai által Zsuzsanna a Pozsony megyei birtokok mellé 1599­ben zálogba adott birtokrészeket igyekezett visszaszerez­ megkapta a galgóci házat és szőlőt is.¹²⁰ ni, sőt 1594­ben még maga is zálogba vette a szintén A Ládonyi­örökség bonyodalmait váratlan politikai török fogságba esett Palásthy György veszprémi ka­ esemény szakította meg: 1597­ben a török elfoglalta pitány feleségétől annak Vas megyei birtokait, 1595­ a végvárrá kiépített, nagylétszámú őrséggel ellátott ben pedig folytatta régebbi perét a Mihályiban levő Pápát. Győr 1594­ben történt elestét követően a hódolt­ jobbágytelkek ügyében a rokon Csákyakkal.¹¹⁵ Köz­ ság határa ezzel a Rába vonaláig tolódott ki. A bécsi ben 1594­ben, Győr bevétele után a Sopron és Vas me­ központi hadvezetés elfogadta a dunántúli főkapitány, gyék területére behatoló török portyák olyannyira Nádasdy Ferenc tervét, amelynek értelmében a folyó fel égették Mihályit és távolabbi környékét, hogy még mentén fekvő Sárvártól északra minden magánbirtok­ egy évtizeddel később, 1604­ben is csak egyetlen lakott ban levő kastélyt őrséggel láttak el. így került Mihá­ jobbágyházat írtak össze a faluban.¹¹⁶ Az általános lyiba és a közeli Gyóróhoz 100­100 megyei, puskával pusztulás közepette az is feltételezhető, hogy a kas­ ellátott gyalogos. Egy esztendőn át állomásoztak ott, télyt is felégették. valamint Kapuvárott és csak 1598 tavaszán – Győr A mihályi kastély feltételezhető pusztulása lehetett visszafoglalását követően – helyezték át őket a bodon­ az oka annak, hogy Ládonyi Miklós 1596 decemberé­ helyi és a mórichidai kisebb határőrző erődítmé nyek­ ben Sopronban végrendelkezett. Minden ingó és in­ be.¹²¹ Mindez azt jelzi, hogy a kastélyt újjáépítették, gatlan vagyonát húgaira hagyta, a Sopron megyeiek­ oly módon, hogy abban száz főnyi őrséget lehetett ből pedig mostohatestvérének, Szelestey istvánnak elhelyezni és feltételezhetően tovább erődítették kül­ is juttatott. A végrendelet nagyobb része egyébként ső palánkjait. azokról az adósságairól szól, amelyek a török fogság­ A század végén a közvetlen örökösök közül Lá do­ ból történt kiváltása miatt keletkeztek.¹¹⁷ Az év utolsó nyi Anna – aki a nagy osztozás idején, 1598­ban Viczay napján Sárváron, istvánffy Miklós nádori ítélőmester istvánnak már özvegye volt és 1599­ben a katona­ előtt tiltakozott a végrendelet ellen sógora, Kisfaludy költő Wathay Ferenc felesége lett – 1601­ben pes tis­ Balázs, aki a következő év elején a Lóson tartózkodó ben elhunyt.¹²² Halálával a mihályi kastély és annak

110 Benda Kálmán: Wathay Ferenc és felesége, Ládonyi Anna vég­ 116 Soós imre i. m. 208. rendelete. Irodalomtörténeti Közlemények, 1970/3. 373. 117 Kisfaludy cs. lt., 5. cs. 1596. 111 Kisfaludy cs. lt., 5. cs. 1593. 118 Uo. 1598. 112 Soós imre i. m. 94., 165. és Benda Kálmán i. m. 373. 119 Kisfaludy cs. id. ág lt., 1.cs. 1. 1598. 113 Kisfaludy cs. lt., 1593. 120 Uo. 1599. 114 Uo. 121 turbuly Éva: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek 115 Kisfaludy cs. lt., 5. cs. 1594. és Benda Kálmán i. m. 374. Pa lásthy regesztái. ii. 1595–1608. Sopron, 2002. 65. és 85. regeszta. veszprémi kapitányságára: MOL R 284. Véghely Dezső ok le­ 122 Wathay Ferenc Énekes Könyve. Sajtó alá rendezte és a jegy­ vél gyűjteménye, 6. cs. Palásthy cs. fol. 1. zeteket írta Nagy Lajos. Budapest, 1976. 149. A kastélyépíttető Ládonyi Demeter és rokonsága 111 teljes birtokállománya Kisfaludy Balázs kezére ke­ Az ősi javak kezelésére Csáky Gábor és nagybátyja, rült.¹²³ 1601­ban ezért már Kisfaludyt perelte egyszer­ az erdélyi kancellár Csáky Mihály a dunántúli Ná­ re Vas és Sopron megye előtt Ládonyi Demeter nővé­ dasdy­uradalmakat vezető provisornak, Sennyey Fe­ rének, Krisztinának unokája, Ostffy Katalin, te veli rencnek a vezetésével megnevezett bizottságot kért Péter felesége az őt illető örökségért. A két megye az fel, amely azt 1609­ig, Csáky Gábor fia istván haláláig ügyet a királyi perszonálishoz, istvánffy Miklóshoz látta el.¹³⁰ Ennek a változatlanul Erdélyben élő, legif­ terjesztette fel, aki azt a királyhoz, ii. Rudolfhozküld te jabb Csáky istvánnak Enyingi török Katalinnal kö­ tovább.¹²⁴ A per még 1611­ben is folyt, bár 1603­ban tött házasságából utódja nem maradt, ezért Mihályi már született benne ítélet Ostffy Katalin ja vára,¹²⁵ s és annak környékén elterülő birtoka visszaszállt a ki­ végül 1612­ben thurzó György nádor előtt fejeződött rályra. így kapta meg azt az örökösödési jogait perrel be, békés egyezséggel. Eszerint Kisfaludy 1600 magyar bizonyító Kisfaludy Balázs a királytól, amelybe Vas forint összegben tartozott kielégíteni Ostffy Katalint, vármegye 1611­ben vezette be.¹³¹ s abban 1 lovat, 2 tehenet és 2 ökröt, Németládonyban A kastélyépíttető Ládonyi Demeter Sopron és Vas pedig 12 hold szántóföldet tartozott átadni te veli megyék életében jelentős szerepet betöltő, középbir­ Péter feleségének. A kifizetésre 1613 év elején Szom­ tokos nemesi családjának az előbbiekben vázolt, más­ bathelyen került sor, ahol tevely Péter elismer vényt fél évszázados történetében a felemelkedés istván li­ írt alá a Kisfaludy Balázstól készpénzben felvett 1200 teratus személyével indult. őt magát és négy fiát rész­ forintról.¹²⁶ A Ládonyi rokonság követelései az ösz­ ben tanultsága, részben sikeres házassága juttatt a va­ szeg kifizetésével megszűntek, a családi birtokok ezt gyonhoz. A legmagasabbra a második nemzedékbe követően a Kisfaludy család vagyonát gyarapították. tartozó Miklós jutott, aki Újlaki­, később Szapolyai­fa ­ Kisfaludy Balázs a Ládonyi­örökség mellett a 17. miliárisként visegrádi várnagyi és azzal helyettes ko­ szá zad elején megszerezte a Mihályi déli részét bir­ ronaőri tisztségbe, több megyére kiterjedő birtokaival, tokló Csáky család javait is. Azokat még 1562­ben az galgóci, pesti és pozsonyi házaival a középbirtokos­ akkor elhunyt Csáky istván özvegyének megbízásá­ ság legfelső szintjére emelkedett. Pályafutását, mint ból vette át kezelésre Ládonyi Demeter. Az özvegy, annyi más kortársáét, a török hódítás törte meg. Fiait Sibrik Borbála, Csáky második felesége volt, aki férje még a bécsi egyetemre küldte, Demeter kezén azon­ halála után húgához, Rajky Gábornéhoz költözött és ban már csak a mihályi és a galgóci birtok maradt magával vitte kiskorú fiát, a rövidesen elhunyt Bol­ meg. A nyugatra irányuló marha­ és borkereskede­ dizsárt is.¹²⁷ Csáky istván első feleségétől, Wathay lemből, valamint az apósa mellett vállalt hivatalból Zsófiától született fiai, János, Mihály és Gábor ebben származó többletjövedelme így is lehetővé tette szá­ az időben bátyjának, az erdélyi kancellár Csáky Mi­ mára, hogy családi lakóhelyén, Mihályiban kastélyt hálynak a költségén Kolozsváron, illetve Krakkóban építtessen. Halálát követően a 16. század végének tanultak.¹²⁸ Közülük csak János tért vissza 1592­ben politikai eseményei, abban a Győr eleste alkalmával Mihályiba feleségével, Czegei Wass Borbálával, vala­ török fogságba került Miklós fia kiváltása, azt köve­ mint Mihály és Miklós nevű fiaival, azok azonban tően pedig halála juttatta leányági örökösök, vagyis még apjuk 1594 körüli halála előtt elhunytak.¹²⁹ A csa­ idegen kezekre a másfél évszázad alatt összegyűlt ládi birtokok egyedüli örököse ekkor néhai Csáky családi vagyont. istván Erdélyben élő legkisebb fia, Gábor maradt.

123 Soós imre i. m. 199., 208. Kisfaludy Balázs felesége révén 1597­ varából. in: tündérkert útvesztői. Budapest, 2002. 12–17., és től perrel követelte magának a Ládonyi­javakat: Kisfaludy uő: A hatalom pillérei. A Báthory­kori politikusi elit kezdetei. cs. lt., 5. cs. 1593–1635. in: „idővel paloták…” Magyar udvari kultúra a 16–17. század­ 124 Ostffy cs. lt., 2. cs. Fasc. 1. no. 92. ban. Szerk.: G. Etényi Nóra – Horn ildikó. Budapest, 2005. 261., 125 Kisfaludy cs lt., 5. cs. 1603. 273., 7–8. jegyzet. 126 Uo. 1613. január 23. 129 ii. Mátyás király 1609­ben Mihályi Csáky János magtalan ha­ 127 Uo. 3. cs. 1562. Csáky istván bátyja, az 1491­ben született Mi­ lálával az uralkodóra szállt birtokot tekenyey Márknak adomá­ hály papi pályára lépett, ahol előbb győri kanonok lett. 1525­ nyozta (Kisfaludy cs. lt., 5. cs. 1593–1635), aki azt eladta Kis­ ben püspökével, a humanista műveltségű, Párizsban tanult faludy Balázsnak. Minderre Soós imre: Adatok a sopron me­ Felsőszelestei Gosztonyi Jánossal került Erdélybe, s ott kapott gyei középbirtokok 16. századi történetéhez. Soproni Szemle, kanonoki stallumot. Egyházi tisztségében Gosztonyi utódja, 1937. 263., és uő: ősi sopronmegyei nemzetségek. Sopron, Statileo János püspök (1527–1542) is megerősítette.1541 után 1940. 207–208. az Erdélybe költözött izabella királyné tanácsosa, később tit­ 130 Csáky Gábor és Mihály 1562. november 6­án Gyulafehérváron, kára, végül a század közepe után kancellárja, az erdélyi poli­ ii. János választott magyar király előtt kérte fel Sennyeyt és tikai élet legbefolyásosabb alakja, az ottani protestantizmus társait a birtokok védelmére: Kisfaludy cs. lt., 3. cs., valamint egyik legfőbb támogatója. 1572­ben hunyt el. Kisfaludy cs. id. ág lt., 1. cs. 1. 128 Csáky Mihály személyére lásd Veress Endre: izabella királyné. 131 Kisfaludy cs. lt. 5. cs. 1593–1635., valamint Nagy imre: A Kis­ Magyar történelmi Életrajzok. Budapest, 1901. 381., valamint faludyak nemzedékrendje. Turul, 1896. 60. legutóbb Horn ildikó: Politikusportrék János Zsigmond ud­ 113

Kovács Gyöngyi – Sümegi Pál Palánkvárak, fák, erdők régészeti és környezettörténeti adatok a török kori palánkvárak faanyag-felhasználásához

Magyarországon, a török hódoltság idején (1541–1686) számításokkal? az írott források elemzése jelen írá- a védelmi rendszer legmeghatározóbb részét alkotó sunkban nem cél, a kérdés vizsgálatához csupán né- végvári hálózat jellegzetes elemei voltak a palánkvá- hány, régészeti eredményekre is támaszkodó adattal rak. Mind a magyar, mind pedig a török katonai veze- szeretnénk hozzájárulni. tés emelt ilyen erősségeket, hiszen ezeket gyorsan és egy-egy vár falaihoz felhasznált facölöpök számá- olcsón lehetett megépíteni. nemcsak kisebb, hanem nak pontosabb kiszámításánál az alaprajz az egyik ki- nagyobb várak is készültek palánkból, mégpedig rész- induló pont, a török kori palánkvárakról azonban sok ben teljesen újonnan, azaz csupán fa-föld konstruk- esetben nem maradtak fenn hiteles alaprajzok, vagy ciót képezve, részben pedig valamely szilárd kőépít- ha ismertek is vázlatok, felmérések, azok pontossága mény, többnyire középkori eredetű vár, kastély, temp- vizsgálandó. az írott és képi források mellé rendel- lom, kolostor köré. Takáts Sándor a 20. század elején hető régészeti adatok is általában szűkösek. az írott források alapján háromféle palánképítési régészeti adatok nélkül, 18. századi felméréseket módot határozott meg: latorkert, töltött vagy bélelt felhasználva károlyi Zsigmond és nemes Gerzson palánk, és rótt palánk.¹ Javításoknál prak tikus okok az 1970-es évek közepén számításokat végeztek a szol- miatt a kőből épült erősségekben, várakban is alkal- noki vár építéséhez szükséges faanyag mennyiségére maztak palánkerődítést. vonatkozóan, majd a kapott eredményeket összeve- az írott források nem egy esetben utalnak arra, tették egy korabeli leírás adataival. Behram dimiški hogy mennyi és milyen típusú faanyagot használtak 17. századi török tudós földrajzi munkájában többek fel az erődítési munkákhoz. egy 1665. évi szultáni ren- között azt írta a várról, hogy Szolnoknak „3600 oszlo- delet például az 1663-ban oszmán kézbe került Szé- p on álló erődítménye van”,³ ami értelmezésük szerint csény várának újjáépítéséhez szükséges faanyagokat azt jelentette volna, hogy a vár palánkfalaiba 3600db és típusaikat sorolja fel: „…a felgyújtott Szécsény várát tölgyfa oszlopot építettek bele. Miután a török kéz- újból fel kellene építeni; …a vár belső tornyához… 10 000 ben lévő Szolnokról korabeli hiteles váralaprajz nem palánkkaró…, négy oldalához 5000 sorompókaró…, alap­ maradt fenn, az egykori várfalak hosszának rekonst- zatához belülről 4000 őrálló-deszka…, a vár belsejében rukciójához a két szerző litzner János 1787. évi és elégett híd… újjáépítéséhez 1000 bálványfa… és 4000 híd- Markmüller József 1819. évi térképeit használta fel, deszka…, a négy oldalon kiásandó várárokba… nyárs cél- a várfal kerülete a litzner-térképen 1223 m, a Mark- jára elegendő karó, továbbá a tornyokban levő ágyuk alá müller-féle térképen 1110 m. (egy 1882-ből származó 500 balvan-fa és ezer deszka…volna szükséges…”.² Tanul- helyszínrajzon a várfalak kerülete 1165 m.) az 1223 m- mányunk arra keresi a választ, vajon az ilyen és ehhez es várkerülettel számolva, és 40 cm átmérőjű oszlo- hasonló írott források összevethetők-e régészeti ada- po kat feltételezve a vár külső cölöpsorához mintegy tokkal, illetve a felméréseken, alaprajzokon alapuló 3000 db oszlopra volt szükség, a belső cölöpsorhoz és

1 Takáts Sándor: a magyar erősségek. In: Takáts Sándor: rajzok két sorban szorosan egymás mellé állították, a két sort kötések- a török világból. II. Budapest, 1915. 31., 43., 44. latorkert: sűrűn kel egymáshoz erősítették, a közöket pedig földdel töltötték ki. egymás mellé állított hegyes karókból álló kerítés; töltött vagy 2 fekete lajos: a berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári bélelt palánk: két sorban felállítva erős boronafákat ástak a föld- anyaga I. Levéltári Közlemények, 7. (1929) 90., 252. sz. be, az oszlopokat kötéssel egymáshoz erősítették és vesszővel 3 fekete lajos: a hódoltság-kori törökség Magyarországra vo- megfonták, a közüket agyaggal töltötték ki, majd a fonást mind- nat kozó ismeretei. 1. közlemény. Hadtörténelmi Közlemények, 31. két oldalon megtapasztották agyaggal; rótt palánk: az oszlopokat (1930) 16. 114 kovács Gyöngyi – Sümegi Pál

azok összekapcsolásához pedig – elgondolásuk sze- anyaga, valamint a bécsi Udvari Haditanács iratai rint – elegendő lehetett e mennyiség egyötöde része, alap ján meglehetősen sok információval rendelke- tehát mintegy 600 db. a kapott szám így egyeztethe- zünk – miként erről még később szólunk. tővé vált az egykorú tudósítás adatával. a felhasznált fa mennyiségét a cölöpméretek alapján 10 000 m³-re, a várfalba beépített földmennyiséget pedig minimá- Barcs török vára lisan 100 000 m³-re becsülték.⁴ a régészeti kutatások adatai, mint említettük, a pa- a barcsi török palánkvár a dráva menti oszmán vég- lánkvárfal- és belső faépület-maradványok tekinteté- várrendszer egyik erőssége volt Szigetvár közelében. ben országszerte igen szerények, az ásatások egy-két 1567-ben épült, kétszer leégett, először 1595-ben, a ti- kivételtől eltekintve ugyanis általában csupán részle- zenöt éves háború idején, másodszor 1664-ben, ami- teket tártak, tárhattak fel belőlük. Igaz, számos eset- kor is az erősséget végleg elhagyták. ekkor, Zrínyi ben ezek is fontos információkat közvetítettek. véle- Miklós téli hadjárata során készült az az ismert váz- ményünk szerint a várfalakba beépített faanyag, pon- latos váralaprajz, amely Gróf esterházy Pál Mars Hun- tosabban a cölöpök mennyisége olykor csupán ré- garicusában maradt fenn.⁶ a rajz a terepbejárások, gészeti adatok birtokában is vizsgálható és bizonyos a felszíni leletek és a régészeti kutatások alapján a kor- mértékben rekonstruálható, becsülhető lehet, különö- szak többé-kevésbé hiteles ábrázolásai közé tartozik, sen ha más – önmagában kevés – forrás is hasznosít- de számos részlete vitatható, így például az olasz bás- ható a számításoknál. tyák léte is megkérdőjelezhető. a továbbiakban két dunántúli palánkvár esetében a régészeti kutatások szerint⁷ a vár teljesen újon- – mintegy szerencsés mintapéldákon – próbáljuk meg- nan épült, középkori előzménye nem volt. a várfal határozni a vár építésekor, pontosabban egy statikus megtalált szakaszai alapján a vár északnyugat–dél- állapotban a várfalakhoz felhasznált famennyiséget. keleti irányban helyezkedett el, az egykori dráva- a barcsi török várnál egy méretarány nélküli 17. szá- parthoz illeszkedve. a 16. században tömött palánk- zadi sematikus alaprajz és egy részleges régészeti várfal védte a várat, a két cölöpsor távolsága a külön- kutatás eredményei állnak rendelkezésünkre, míg a böző szakaszokon mérve változó volt, a fal szélessége bajcsai stájer építésű végvárhoz korabeli váralapraj- így egyenetlen, átlagosan 130-150 cm körüli lehetett zunk ugyan nincs, de a szisztematikus régészeti fel- (a javításokat, megújításokat nem számítva). a 17. szá- tárások nyomán kiszerkeszthető volt a meglehetősen zadi várfal, legalábbis egyes részeken, már csak egy pontos alaprajz, amely alapján a számításokat el lehe- cölöpsoros palánk volt. a vár északi sarkán a feltárt tett végezni.⁵ a régészeti kutatások során egyik várnál maradványok alapján rondellaszerű védmű állhatott. sem figyeltünk, figyelhettünk meg fából készült fal- a réti Zsolt számítógépes grafikus segítségével re- alapozásokat, felmenő részeket, kötéseket, így számí- konstruált várrajz alapjául egy nagyjából szabályos tásaink – az alaprajzi rekonstrukciókra és a régészeti négyszög formát vettünk, amit a feltárt részletek és az megfigyelésekre építve – csupán a várfalakhoz felhasz- 1664. évi alaprajz összevetésével szerkesztettünk ki. nált cölöpök (korabeli szóhasználattal „karók”, „pa- a sarkokra az északi védmű feltárt részlete és a török lánkkarók”, „oszlopok”, „gerendák” stb.) mennyisé- palánkokra inkább jellemző formai jegyek alapján gének vizsgálatára korlátozódhattak. – az olasz bástyák helyett – félkör alakú védműveket a várépítés körülményeivel nem foglalkozunk. gondoltunk, ám megjegyzendő, hogy a bástyák ere- a barcsi vár építőmunkásai feltételezhetően a környe- deti formája sajnos jelenleg nem ismert. a délkeleti ző települések lakói közül kerültek ki, talán a dráván saroknál előkerült csekély régészeti jelenségek – ha túlról is érkeztek, a bajcsavári építkezésekről és épí- hihetünk a rajznak a védművek számát illetően – ta- tőkről azonban a stájer rendek grazi gazdag levéltári lán a folyó felé nyúló védmű helyére utalnak, de nem

4 károlyi Zsigmond – nemes Gerzson: az ősi ártéri gazdálkodás végvárak 1663–1684. Szerk.: Bodó Sándor – Szabó Jolán. Studia és a vízi munkálatok kezdetei (895–1846). Szolnok és a közép- agriensia 5. eger, 1985. 185–197. Tiszavidék vízügyi múltja I. vízügyi Történeti füzetek 8. Buda- 6 esterházy Pál Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte és fordította: pest, 1975. 43–45. (a szolnoki vár alaprajzának és méreteinek Iványi emma. Bevezette és szerkesztette: Hausner Gábor. Zrí- „rekonstrukciója”.) litzner 1878. évi térképe még a viszonylag nyi-könyvtár III. Budapest 1989. 140. ép várfalakat, Markmüller 1819. évi felvétele már a pusztuló 7 kovács Gyöngyi – rózsás Márton: a barcsi török palánkvár. romok körvonalait tünteti fel. Somogyi Múzeumok Közleményei, 12. (1996) 163–182; Uők.: a 5 a téma valószínűleg vizsgálható lenne például a Szekszárd mel- barcsi török vár és környéke. Újabb kutatások (1999–2009). In: letti újpalánki török erősség esetében is, ugyanis a vár ma rad- a középkor és a kora újkor régészete Magyarországon/ar- ványait szinte teljes mértékben feltárták, de az alaprajz sajnos chaeology of the Middle ages and early Modern Period in Hun- még nem közölt. az ásatásról l. Gaál attila: Török palánkvárak gary. I–II. Szerk.: Benkő elek – kovács Gyöngyi. Budapest, 2010. a Buda–eszéki út Tolna megyei szakaszán. In: Magyar és török II: 621–642. Palánkvárak, fák, erdők 115

és belső kerület között i különbség elenyé sző, mind- össze 1% körüli. a feltárt várfalszakaszok hos sza (a két cölöpsor között mérve) összesen 30-31 m, azaz a palánk építmény nek kb. 7-8%-a. a megfigyelt cö löp- helyek alapján a cölöpök átmérő je 20-25 cm volt, egy- más tól való tá volsá guk rendszertelenséget mutatott, álta lában 40-50 cm között moz gott, olykor 40-60 cm között válto zott. a feltárt részeken a külső és belső cölöpárokban a cölöpök távolsága között nem volt különbség, de a belső és kül ső kerület közti különb- ségből adódó an a belső cölöpsorhoz valami vel ke - vesebb fára volt szükség. a be já rat talán 4-5 m széles lehetett, a hi ány zó rész a cölöpök számított men nyi- sé gét alapvetően érthetően nem befolyásolja. 20-25 cm-es átmérőjű palánkkarókkal (cölöpökkel) és azok között 40-50 cm-es távolság gal számolva, a re konstrukcióra alapozva és az adatokat átlagolva⁸ a barcsi vár tömött várfalának megépítéséhez – a véd- mű vek számától függetlenül – mintegy 1100-1200 db palánkkaróra lehetett szükség. Még egyszer hang- 1. kép Barcs török vára. a vár alaprajzának lehetséges re- súlyoz zuk, hogy ez rekonstrukcióra épülő számított, konstrukciói a régészeti megfigyelések alapján, és az 1664. nagyságrendileg értékelhető adat. évi várrajzból kiemelve a várfal. kék: rekonstrukció, sárga: a várépítés során az egyenes végű cölöpöket mé- feltárt cölöpsorszakaszok, barna: 17. századi rajz részlete. lyen kiásott alapárkokba helyezték, majd agyaggal Számítógépes grafika: réti Zsolt kevert földdel körbedöngölték. a cölöpárkok mélysé- ge a korabeli járószinttől számítva eléggé változó, át- zárható ki, hogy csak egy negyedik bástya maradvá- lagosan 120-140 cm volt. a cölöpök felszín feletti ré- nyai (1. kép), ez a magyarázata a kétféle alaprajzi re- sze körülbelül kétsze rese lehetett a föld alatti résznek, konstrukciónak. azaz 3-3,5 m magas falat képzelhetünk el. 1200 db a régészeti maradványok és a felszíni leletek szó- cölöp – 4-5 méteres, 20-25 cm átmérőjű példányokkal ródása alapján a méretarány nélküli esterházy-féle számolva⁹ – 216 m³ körüli famennyiséget jelentett. barcsi várrajz méreteket nyert. a régészeti adatok sze- a cölöplyukak formája kerek vagy kissé ovális volt, rint a vár kiterjedése északnyugat–délkeleti irányban valószínű, hogy olyan átmérőjű fákat vágtak ki, ame- 90 m volt, délnyugat–északkeleti irányban pedig a lyeken nem kellett sokat dolgozni, azaz a fa törzse terepbejárási megfigyelések és a korabeli rajz összeve- a kivágást követően – gallyazás és rönkölés után – rög- tése nyomán kb. 70 m lehetett. a régészeti jelenségek- tön beépítésre kerülhetett. Miután a tölgy akár 30-40 m ből az tűnt ki, hogy a vár kiterjedése fennállása során magasra is megnőhetett, egy fát több palánkkaróhoz alapvetően nem változott, így alábbi számításaink, a is használhattak. a 20-25 cm átmérőjű tölgyfák hosz- kapott értékek a 16. és a 17. századi vár ra egyaránt sza azonban csak 9-13 m (a tölgyfák ekkor 50-60 éve- vonatkoztathatóak. sek), amelyből 6-9 m hasznosítható, így egy fát csupán a rekonstrukciós rajzon a várfal fel tételezhető ke- egy vagy két cölöpnek dolgozhattak fel. Ha 1200 cö- rülete nyilván nem lehet pontos, de megközelítheti löppel és egy fára két cölöpöt számolunk, akkor a a va lósá got. a vár külső kerülete négy rondellával barcsi palánk felépítéséhez mintegy 600 fát vághattak 379 m, öt védművel 397 m (az ismert részletekre rá- ki, a kivágott fák száma azonban nagyobb is lehetett, szer kesztett korabeli rajz on a vár külső kerülete ha arra gondolunk, hogy nem minden fából lehetett 441 m). Miután a várfal nem volt túl széles, a külső két palánkkarót kinyerni.

8 négy védművel rekonstruált alaprajzon a külső és belső kerü- 20 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 1318 db; leten (379+373 =752 m) összesen: 20 cm-es átmérővel és 50 cm-es távolsággal számolva 1130 db; 20 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 1253 db; 25 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 1217 db; 20 cm-es átmérővel és 50 cm-es távolsággal számolva 1074 db; 25 cm-es átmérővel és 50 cm-es távolsággal számolva 1055 db 25 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 1157 db; = átlag 1180 db. 25 cm-es átmérővel és 50 cm-es távolsággal számolva 1003 db 9 4 m-es, 20 cm átmérőjű palánkkaró 0,12 m³; = átlag 1122 db. 5 m-es, 20 cm átmérőjű palánkkaró 0,16 m³; Öt védművel rekonstruált alaprajzon a külső és belső kerüle- 4 m-es, 25 cm átmérőjű palánkkaró 0,19 m³; ten (397+394 = 791 m) összesen: 5 m-es, 25 cm átmérőjű palánkkaró 0,24 m³ = átlag 0,18 m³. 116 kovács Gyöngyi – Sümegi Pál

építési mennyiségnek. a palánkkarók mellett nagy mennyisé gű fára volt szük ség a kötésekhez, a várárok alján, szélén kialakított karó- és cölöp sor- hoz, a korabeli rajz alapján valószínű- síthető hídhoz és a kapu előtt i véd mű- höz, a belső épületekhez, és a külön- féle, egyéb felhasználásokhoz is. a palánkvár építőanyag szempont- 2 jából a környező dráva vidéki erdősé- gekre támaszkodhatott.¹⁰ az 1782. évi I. osztrák katonai felmérésen (2. kép) Barcsról északra nagy területen hi ány- zik az erdő, a település közvetlen ha- tárában mintegy 430 hektárnyi három- szög alakú irtványterület mutatkozik egy erdővel sűrűn borított sávba be- ékelődve. a közeli Babócsától délre ha- son ló, de nagyobb, 840 hektáros erdő- mentes folt figyelhető meg. a két te- lepülés közötti közlekedési útvonalat 1 ugyancsak széles irtványterület kíséri. az erdőhiány magyarázata történeti- leg összetett, ugyanis a térség erdősé- ge nemcsak a török kori igényeket, ha- nem a korábbi és későbbi korszakok településeit is ki szolgálta, a térkép egy hosszú humán aktivitás 18. szá zad végi eredményét mutatja. az irtvány- területek kialakulása a 16. századtól 2. kép Barcs és környéke az I. katonai felmérésen, 1782. 1. Barcs; 2. Babócsa. fokozott méreteket öltött, az erdőpusz- HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár tulásban a várépítés és karbantartás, a kü lönféle hadászati igények, a jelen- az ásatási megfigyelések szerint a vár déli részén tős tűzifaszükséglet mellett az ipar fellendülése is (áI/1991) a 17. századi várfalat csak egy cölöpsor al- közrejátszott, továb bá sajátos tényezőként a nagy- kotta, az északi védműnél (kÜ/2002) a korábbi tól arányú marhatartás is, amely legelők kialakítását, bő- eltérő helyzetű késői erődí tés nyoma is mutatkozott vítését kívánta meg.¹¹ nem mellékes, hogy a 16. szá- sok kisebb (15 cm átmérőjű) karó helyével, míg a zadban a Stájerország és Itália felé irányuló szarvas- dél keleti átvágásnál (áI/1994) a palánk többszörös marha-kereskedelem éppen a szóban forgó térség- javításának nyomai kerültek elő. az újjáépítéseket ben zajlott, a marhákat a dél-dunántúli dráva menti és a ja vításokat is te kintve nyilvánvaló, hogy a vár útvonalakon terelték.¹² a dráva mellett a folyami fenn állásának közel 100 éve alatt a várfalhoz fel- hajózás, hajóépítés, malmok, átkelőhelyek szükség- használt fa a többszöröse volt a fentebb számított letei sem elhanyagolhatóak.

10 a dráva vidéki kiterjedt erdőségekre l. többek között evlia írta, a jegyzeteket átdolgozta: fodor Pál. Budapest 1985. [2. ki- Cselebi leírását: „Szigetvárról nyugoti irányban majd hegyeken, adás.] 552, 554, 571, 577. majd homokos talajú erdőkben hat óráig mentünk s Babocsa 11 rácz lajos: Magyarország környezettörténete az újkorig. Ter- (Popofcsa) várához érkeztünk. […] ezután déli irányban, az mészettörténelem 1. Budapest, 2008. 151–154. (a továbbiakban: erdőkben hét óráig menve, Berzence várához érkeztünk. […] rácz 2008). kanizsától déli irányba, hegyekben és erdőkben három óráig 12 Szakály ferenc: a dél-dunántúl külkereskedelmi útvonalai menve, a nagyvezir táborába és Ibrahim ketkhuda környezetébe a XvI. század derekán. Somogy megye múltjából. Levéltári Év- érkeztünk. […] a vár [kanizsa] alól elindulván, nyugati irányba könyv, 4. (1973) 55–62; Pálffy Géza: Magyarország két világbi- egy napig mentünk s csupa erdőségeken haladván át, a Mura rodalom határán (1526–1711). 4.1.7. a magyar gazdaság útjai folyó egyik alkalmas gázlóján könnyűséggel keresztülmentünk.” európába. In: Magyarország története. főszerk.: romsics Ignác. evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660– Budapest, 2007. 356–358. 1664. fordította: karácson Imre, az előszót és a szómagyarázatot Palánkvárak, fák, erdők 117

Környezettörténeti kutatások Barcs környékén ellátását is biztosították. a barcsi palánkvártól észak- a 2007-ben indult OTka pályázatunk¹³ keretében ra lévő magasparton, a holocén allúviumból kiemel- környezettörténeti vizsgálatokat is végeztünk Barcs kedő térszínen megfigyelhető és a 18. századi I. oszt- térségében (Sümegi Pál és munkatársai, Szegedi Tu- rák katonai térképen (M 1: 28.800) világosan felismer- dományegyetem, Természettudományi és Informati- hető, északnyugat–délkelet irányú irtványterület kai kar, földtani és őslénytani Tanszék), így felmerült már a Zsámboky János (humanista nevén Johannes a kérdés, hogy a pollenadatok alapján rekonstruál- Sambucus) által 1578-ban megjelentetett és 1571. évi ható-e a 16–17. századból a barcsi vár környezeté- adatfelvételeken nyugvó Magyarország-térképén is ben az erdőirtás, ha igen, az milyen mértékű lehetett, látható. Barcs és Babócsa között ez a terület megkö- mekkora területre terjedhetett ki, és megköze lítőleg zelítőleg 53 km² (5300 hektár) kiterjedésű, ez az irt- mekkora mennyiségű fát termelhettek ki. ványterület a két várhoz és több környékbeli telepü- a kérdéskör megválaszolható, de rendkívül ösz- léshez tartozott, de kiszolgálta a dráva menti keres- szetett. kedelem igényeit (pl. szarvasmarha-terelés) is. Babó- a pollen felhalmozódás, beágyazódás (tafonómia) csa fontos végvár, piachely, kereskedelmi központ a recens vizsgálatok alapján meghatározott törvény- volt a török korban, fokozott szükségletekkel. szerűséget követ, és ahhoz, hogy ezt a kérdéskört a pollenanalízis alapján annyi állapítható meg, korrekt természettudományi adatokkal alá tudjuk tá- hogy a barcsi török palánkvár térségében a 16–17. szá- masz tani, kisebb átmérőjű, a beáramló vizektől elszi- zadban mindössze 30%-os erdei növényzeti borítás- getelt üledékgyűjtő medence szükséges. Mivel ilyen sal, és 4% körüli tölgyfaborítással, mozaikos környe- üledékgyűjtő Barcs környékén, a dráva allúviumán zettel számolhatunk, míg a megtelepedési és terme- nem található, ezért egy a térségben található elszige- lési szempontból háttérnek tekintendő területeken telt üledékgyűjtő (Baláta-tó, a Somogy megyei Szenta (Baláta-tó és környéke) az erdei növényzeti borítás mellett)¹⁴ és a drávai morotvatavak és alluviális ré- 60% körüli és a tölgyborítás meghaladta a 40%-ot tegsorainak pollenanyagát hasonlítottuk össze. ugyanezekben a századokban. ez a kétféle adatban a kitermelt faanyag mennyiségére alapuló és a fa jelentkező eltérés egyértelműen az emberi tevékeny- kitermeléséhez, szállításához kiszámított, középkori ségnek, az erdőirtásnak, irtványkialakításnak és a sze- technikai szinten lévő társadalmi energia (emberi és lektív fakitermelésnek a hatásával magya ráz ható.¹⁶ haszonállat élőerő) figyelembe vételével elkészítet- ennek értelmében a szóban forgó térségben mutat- tünk egy modellt. ennek az alapja egyrészt egy álta- kozó, összesen mintegy 6500-6600 hektáros¹⁷ irtvány lunk korábban, régészeti modellnél felhasznált elem- területén a két vár és a környékbeli települések kiala- zés, az ún. Thünnen-kör¹⁵ modell, másrészt az SCa kulása előtt 3900-4000 hektáros erdőborítással, illetve (site – catchment) analízis. ennek nyomán lehatárol- 2600-2700 hektáros tölgyerdővel, míg az irtványki- hatjuk az egynapi, befektetési haszonnal megjárható alakítás után már csak 1900-2000 hektáros erdőborí- területet, az ún. „az egynapi járóföld”-et. a barcsi pa- tással, és ezen belül összesen 190-200 hektáros tölgy- lánkvár körül így 5 km sugarú körrel, azaz a vár kö- erdővel számolhatunk. a 6500 hektáros területről hi- rül 75-76 km²-es területen kell számolnunk a fák ki- ányzó 4000 hektárnyi erdő (ebből 2400-2500 hektár termelésével, és a palánkhoz történő szállításával. tölgyes) török korban kitermelt része bő faanyagot Modellünk érvényességét gyengíti a dráva völgye, szolgáltatott a két végvár és a várellátó falvak, tele- az uszadékfa jelenléte, illetve a távolabbról úsztatott pülések építkezéseihez, még a középkori szálalásos fák felhasználásának lehetősége. Így modellünk csak technikával is, sőt elégséges élőfa maradt még az ir- akkor érvényes, ha úsztatással, illetve uszadékfák fel- tásterületek kialakítását követően is. használásával nem számolunk. a faanyagtömeg az erdőgazdálkodásban standard- a faanyag kiemelésével járó irtványok egyébként ként használt, hektáronként 8 m³/év nettó térfogatú több célt is szolgálhattak: a fák kivágása nyomán ki- éves növekmény esetében, igen óvatos becsléssel alakuló legelők, szántók, rétek a falvak, települések 800 m³, – ha a tölgyfák kora meghaladja az 50-100

13 „Településrégészeti és környezettörténeti kutatások a dél-du- archeológiai és környezettörténeti feldolgozása nyomán. Ti si­ nántúlon, 14–17. század” című, k 72231 számú OTka pályázat. cum, 19. (2009) 457–480. 14 l. Sümegi, Pál: description of the sampling location at Baláta-tó 16 vö. Sümegi Pál: az Északi középhegység negyedidőszak végi és Juhász, Imola: The pollen sequence from Baláta-tó c. mun- őstörténete. ember és környezet kapcsolata a szubkárpáti (fel- káit a Somogy Hills. Palaeoenvironmental studies at Baláta-tó c. földi) régióban. In: „régről kell kezdenünk”… Studia archa e- fejezetben. In: environmental archaeology in Transdanubia. ologica in honorem Pauli Patay. régészeti tanulmányok nóg- eds.: Zatykó, Csilla – Juhász, Imola – Sümegi, Pál. varia ar chae- rád megyéből Patay Pál tiszteletére. Szerk.: Guba Szilvia – ologica Hungarica 20. Budapest, 2007. 239–241, 243–247. Tankó károly. Szécsény, 2010. 295–326. 15 Sümegi Pál: ember és környezet kapcsolata a középső-bronz- 17 Barcs mellett 430 hektár + Babócsától délre 840 hektár + a két korban: az őskori gazdasági tér fejlődése egy bronzkori tell geo- település közötti terület 5300 hektár, összesen 6570 hektár. 118 kovács Gyöngyi – Sümegi Pál

évet. ekkora mennyiségű nyers faanyagból az ágak zet teljesen újonnan épült fő erőssége volt, rövid fenn- eltávolítása, illetve rönkölés után, hasításos vagy fű- állást követően 1600-ban, kanizsa elfoglalása előtt részeléses technikával körülbelül 360 m³ felhasznál- ürítették ki. ható faanyag keletkezik. Mint említettük, a vár építésére vonatkozóan első- a erdészeti növesztési kísérletek és terepi felmé- sorban a grazi levéltári források viszonylag sok ada- rések alapján a 20-25 cm átmérőjű, 9-13 m-es, 50-60 tot megőriztek. a Milánóból származó horvát–szla- éves tölgyfákból megközelítőleg 50-100 példány vón végvidéki főépítész (Superintendent an der Kroati- biztosan lehetett hektáronként a természetközeli schen und Windischen Grenze), Geronimo arcanato (né- tölgyes erdőkben. 1000 palánkkaróhoz való fa tehát metesen Hieronym[us] arkhanat) várépítő mester ve- 5-10 hektárról bőven kitermelhető volt. emlékeztetőül, zetésével kezdődtek meg 1578 szeptemberében a vár- a barcsi palánk nál a várfalakba beépített cölöpök szá- építési munkák, amelyet stájer favágók, magyar ácsok, mát 1100-1200-re, a faanyag mennyiséget pedig 220 m³ kovácsok és kőművesek végeztek. egy 1584. évi adat körülire becsültük. arról szól, hogy a javításokat a környék helybéli lakos- az említett irtványterületekről, szűkebben a Barcs ságával kell elvégeztetni, egy másik forrás pedig arról melletti 430 hektáros területről kitermelt fák ésa tudósít, hogy 1588. október 4-én a törökök megtámad- megmaradt erdők a fenti számítások alapján egyér- ták azokat a favágókat, akik a Bajcsavár környéki erdők- telműen elegendő faanyagot adtak a török kori vár- ben palánknak való fatörzseket akartak kivágni. 1588 szep- építkezésekhez, a várfenntartással összefüggő kü- tembere és novembere között franz Marbl építőmes- lönféle tevékenységekhez, továbbá még a környező ter tevékenységéről hallunk. Marbl többek között1500 települések igényeinek fedezésére is. a jelentős fa- új palánkkarót veretett le, és elmarasztalta Malakóczy mennyiség és faproduktum biztosította a várak, épü- Miklós várkapitányt, aki nem volt hajlandó megbízni letek faelemeinek gyors cseréjét, amire szükség is volt, a magyar – horvát katonaságot, hogy ők vágják ki az miután a cölöpök gyorsan romlottak gombatámadás erődítéshez szükséges palánkfát. 1591-ben ismét a né- és a belső részek szíjács korhadása, illetve esetleges met gyalogosok vertek le újabb palánkkarókat.¹⁸ égés következtében. a folyóparton lévő barcsi vár ese- az ásatások nyomán¹⁹ fontos metrikus adatokat tében ugyanakkor az építkezésekhez az uszadékfa kaptunk a várról. a vár erődítési rendszerét alapve- és az úsztatott fa felhasználását sem zárhatjuk ki. tően palánkfal alkotta, de az északi oldalon a homok- dombba vágott várárok déli felét az omlás elkerülése végett tégla támfallal erősítették meg. a palánkvárfal Bajcsavár nyomait a vár északi oldalán bizonytalanul, a ke leti és déli részeken viszont hosszú szakaszon sikerült do- egy írott forrás szerint 1567-ben, megépítését köve- kumentálni, a két cölöpsort a déli kurtinánál és a dél- tően a barcsi török vár alá vonták az addig eszéken nyugati bástyánál különösen jól lehetett követ ni, e ré- állomásozó drávai török flottillát. részben ennek szeken még a javításokat is megfigyelhettük. a fenn- eredményeként az 1568. évi drinápolyi békeszerző- maradt részletek alapján réti Zsolt segítségével re- dést megelőző tárgyalásokon Habsburg részről fel- konstruáltuk az alaprajzot: a közel 1 hektár nagyságú merült (Babócsa és Berzence mellett) ennek a várnak palánkvár viszonylag szabályos ötszög alaprajzú volt, a leromboltatása is. Miután oszmán részről a várrom- sarkain ó-olasz rendszerű bástyákkal (3. kép). a várat bolásokra nem került sor, a bécsi és grazi Habsburg- az északi, nyugati és déli oldalon árok övezte (4. kép),²⁰ hadvezetés újjászervezte a dráva–Mura-vidék védel- amely a szintvonalas felmérés és az árokátvágás alap- mét, amelynek egyik központja az 1578-ban, stájer ján a délnyugati bástyánál 20 m széles és 4-5 m mély ren dek támogatásával épült Bajcsavár lett. Bajcsavár volt. Ha a 20 m-es szélességet és a 4 m-es mélysé- a kanizsától a Muráig terjedő és a szlavón (vend) fő- get általánosítjuk, akkor a várárok kiásása körül- kapitánysághoz tartozó ún. bajcsavári kapitányi kör- belül 20 000 m³ föld mozgatását követelte meg. (az

18 Toifl, leopold: Bajcsavár története a stájer levéltári források (1578–1600). Archaeologiai Értesítő, 125. (1998/2000) [2002] 85–119. alapján. In: Weitschawar/Bajcsa-vár. egy stájer erődítmény Ma- l. még: vándor lászló – kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti gyarországon a 16. század második felében. Szerk.: kovács kutatása. In: Weitschawar/Bajcsa-vár. egy stájer erődítmény Gyöngyi. Zalaegerszeg, 2002. 28–34. Magyarországon a 16. század második felében. Szerk.: kovács 19 vándor lászló – kovács Gyöngyi – Pálffy Géza: a régészeti Gyöngyi. Zalaegerszeg, 2002. 47–62. (a továbbiakban vándor – és az írott források összevetésének lehetőségeiről: a bajcsai kovács 2002). vár (1578–1600) kutatásának újabb eredményei – archäo lo- 20 Próbaként számítógépen összevetettük a II. katonai felmérésen gische und Schriftliche Quellen im vergleich: neuere er geb- látható és a terepmunkák alapján rekonstruálható várárok sáv- nisse der erforschung der Grenzburg Weitschawar (Bajcsavár) ját, a kettőt elég pontosan lehetett egyeztetni. Palánkvárak, fák, erdők 119

3. kép nagykanizsa-Bajcsa. a vár rekonstruált alaprajza. kék: rekonstrukció, piros: téglafal, sárga: feltárt cölöpsor- sza kaszok. Számítógépes grafika: réti Zsolt

általánosítással persze csupán be csült értéket nyerhet- 4. kép Bajcsavár erődítési árka az II. katonai felmérésen, tünk a kitermelt föld mennyiségére, amely azonban 1857–1858. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtör- tükrözheti a nagyságrendet.²¹) téneti Térképtár a palánkfal két cölöpsora egymástól átlagosan 4 m távolságra húzódott (a rekonstrukciónál 3,7 m szé - néhány üres (karómentes) szakasz a várfalhoz egy- les átlagtávolságot vettünk fel). a számítások szerint kor felhasznált palánkkarók számát alapvetően nem a palánképítmény külső kerülete 514 m, míg a belső befolyásolja. kerület mintegy 5-6%-kal kevesebb, azaz 485 m volt. 20-25 cm-es átmérőjű palánkkarókkal és azok kö- a feltételezhető palánkfal-konstrukciónak mintegy zött a külső kerületen 30-40 cm-es távolsággal, a belső 44%-át fedik le a régészetileg kutatott várfalsza ka- kerületen 40-60 cm-es távolsággal számolva – az ada- szok.²² a feltárt cölöphelyek alapján a 20-25 cm tokat itt is átlagoltuk²³ – a vár falát alkotó két karó- átmé rőjű cölöpök a külső sorban 30-40 cm távolság- sorhoz körülbelül 1500-1600 db palánkkaróra lehetett ban álltak egymástól, míg a belső sorban lazábban szük ség.²⁴ a szám, amely nagyságrendileg értékelhe- 40-60 cm -enként voltak elhelyezve. a különbség (és tő, egy következtetésre nyújt lehetőséget: az alapján a szabályosság, ami talán az eredeti elképzelést tük- ugyan is úgy tűnik, hogy 1588-ban franz Marbl épí- rözi) legjobban a déli kurtinánál volt megfigyelhető. tőmester, az általa leveretett „1500 új palánkkaró”-val,

21 a megmozgatott földmennyiséghez összehasonlításul egy mo- 25 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 746 db; dern kori adat: a Budapest, v. kerület, roosevelt téri Grasham 20 cm-es átmérővel és 60 cm-es távolsággal számolva 606 db; Palota mélygarázsához 30 000 m³ földet emeltek ki (kÉv-MeT- 25 cm-es átmérővel és 60 cm-es távolsággal számolva 570 db rÓ rt.). http://webcache.googleusercontent.com/search? q= cache:- = átlag 682 db. lnP71d0z2t0J:www.kres-bau.hu/refer.htm+m%C3%a9lygar a külső és belső kerületen (999 m) összesen: 1584 db. %C3%a1zs+alapoz%C3%a1s+k%C3%B6bm%C3%a9ter&cd 24 ellenőrzésképpen a délnyugati palánkbástyánál az átlagada- =20&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (letöltés 2011. szeptember 30.) tokkal történő számítás eredményét összevetettük a feltárt cö- 22 a rekonstrukción középtengelynél mért átlagos kerület 501 m, löphelyek számával (vándor – kovács 2002. 52. 3. kép). a bás- a kutatott várfalszakaszok hossza összesen 220 m. tya külső kerülete 48 m. 20-25 cm-es átmérőjű palánkkarókkal 23 a külső kerületen (514 m): és a karók között 40 cm-es távolsággal az átlagolt számítás sze- 20 cm-es átmérővel és 30 cm-es távolsággal számolva 1028 db; rint a karók száma 77, a régészetileg feltárt és leszámolt karók 25 cm-es átmérővel és 30 cm-es távolsággal számolva 934 db; száma 72. a különbség abból adódik, hogy némely ponton a 20 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 857 db; cölöp helye nem mutatkozott. Ha azonban az üres helyekre is 25 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 791 db számolunk cölöpöket, úgy a kétféle eredmény között gyakor- = átlag 902 db. latilag nincs eltérés. a belső kerületen (485 m): 20 cm-es átmérővel és 40 cm-es távolsággal számolva 808 db; 120 kovács Gyöngyi – Sümegi Pál gyakorlatilag az ekkor mindössze tíz esztendős erő- dít mény szinte teljes várfalát megújította! (egyébként, ha a külső kerületen csupán a gyakoribb 40 cm-es cölöptávolsággal számolunk, úgy a külső és belső kerületre számított átlagolt cölöpszám 1506 db, ami szinte pontosan egyezik az 1588. évi adattal.) a cölöpök felállításához e várban is alapárkokat ás- tak, ezek mélysége a korabeli járószinttől mérve átla- gosan 120-150 cm volt. 1500 db cölöp – 4-5 m hosszú és 20-25 cm-es átmérőjű példányokkal számolva – 270 m³ famennyiséget jelentett. Miután Bajcsa várban 1 is minden belső épület fából készült, a palánkvárfal elemein²⁵ túlmenően ebben a várban is további ko- moly mennyiségű faanyagra volt szükség. az emlí- tett ada tok figyelembevételével és egy fára két palánk- karót számítva, a várfalak felállításához kb. 800 db fát vághatt ak ki. Természetesen ez is csak nagyság- rendileg be csülhető szám, minden bizonnyal több fát kellett ki vágni, hiszen nyilván nem minden fa volt alkalmas két palánkkaró kialakítására. környezettörténeti szempontból, az erdőket, irt- ványfelszíneket tekintve a barcsihoz hasonló jellegű megállapításokat tehetünk Bajcsa esetében is. Csupán az 1784. évi I. katonai térképet (5. kép) vizsgálva, ka- 5. kép Bajcsa környéke az I. katonai felmérésen, 1784. nizsától délre, a kanizsa-patak nyugati oldalán és 1. az egykori Bajcsavár helye. HM Hadtörténeti Intézet és a Mura völgyében kiterjedt irtványterületek láthatók, Múzeum, Hadtörténeti Térképtár amelyek kialakulása részben minden bizonnyal a tö- rök kori várépítések és erődítések (Bajcsavár, fitye- a nagyfokú fakitermelést tekintve óhatatlanul fel- háza, Murakeresztúr), a határ menti hadászati te vé- vetődik, vajon védték-e, illetve miként védték az er- kenységek, így a térségben az 1570-es évek végén, dőket? Hiszen már a középkorban is tisztában vol- 80-as években zajló, határvédelemmel összefüggő tak azzal, hogy az erdő véges mennyiségű erőforrást nagy arányú munkák következménye is. a határvé- jelent, és kihasználhatóságának korlátai vannak, így delem kihasználta egy-egy terület természetföldrajzi vé deni kell.²⁸ arról, hogy a 16–17. századi vég vár- adottságait és védelmi előnyeit (vizek, mocsarak, he- rend szer erdőit hogyan kezelték és védték, jelenleg gyek, erdők),²⁶ sőt a környezet formálásával azokra még nem sokat tudunk, de a forrásokból kielemez- még rá is erősített. a kanizsa környéki török elleni hető. az erdő a vár, az ország védelmi céljait szol- védelem megszervezését az 1577. évi bécsi haditanács- gálta, így sok forrásban található utalás arra, hogy a kozás a kanizsa-patak erdős, mocsaras völgyére úgy végvárrendszer legkülönbözőbb tájain igen komoly alapozta, hogy azt duzzasztott tavakkal, terepakadá- gondot fordítottak az erdők megóvására,²⁹ az erdő- lyokkal (így pl. utakra döntött fákkal, közlekedést használatot országgyűlési törvényekkel is sza bályoz- akadályozó cölöpsorokkal), eltorlaszolt gátakkal és ták.³⁰ a védő szándék még török oldalon is megnyil- gázlókkal, illetve az újonnan épített bajcsavári palánk- vánult. a rendeletek, intézkedések az erdők pusztu- erősség mellett őrházakkal tettek átjárha tat lanná.²⁷ lását azonban megakadályozni nem tudták.

25 említhetők pl. a palánkfal tetejét védő, illetve a várfalon húzó- kubinyi andrás – laszlovszky József – Szabó Péter. Budapest, dó folyosó vagy gyilokjáró elemei is. 2008. 336. 26 vö.: Pálffy Géza: európa védelmében. Haditérképészet a Habs- 29 az udvarbírói utasítások például külön pontokba foglalva szab- burg Birodalom magyarországi határvidékén a 16–17. század- ták meg az erdővédelem kívánalmait: például tüzelésre csak ban. Budapest, 1999. 14–20. értéktelen fákat vághattak ki, a sarjerdőket védték, az udvar- 27 kelenik József: a kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi bírót vagy várkapitányt felelősségre vonhatták, ha egyéni érde- adottságai a XvI. század 70-es éveinek végén. In: végvár és kör- keket érvényesített stb. r. várkonyi ágnes: a párbeszéd esélyei. nyezet. Szerk.: Petercsák Tivadar – Pető ernő. Studia agriensia (a végvárrendszer-kutatások humánökológiai megkö ze líté sé- 15. eger, 1995. 163–174. ről). In: végvár és környezet. Szerk.: Petercsák Tivadar – Pető 28 Szabó Péter: erdők és erdőgazdálkodás a középkori Magyar- ernő. Studia agriensia 15. eger, 1995. 15. országon. In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyar- 30 Meghatározták, hogy az egyes végvárak az erődítési munká- országon: gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk.: latokhoz mely erdőket vehetik igénybe. rácz 2008. 152. 121

Martin Krenn ‒ Ute Scholz (unter Mitarbeit von Brigitte Fettinger und Doris Schön) UNTERSUCHUNGEN IN DER KARTAUSE AGGSBACH, NIEDERöSTERREICH¹

Die jüngste der drei niederösterreichischen Kar tau­ stellt. Einzelne Bereiche wurden als Referenzflächen sen, neben Mauerbach 1314/1316 und Gaming 1330, vollständig untersucht, sämtlicher Mauerbestand so­ wurde 1373 von Heidenreich von Maissau und seiner wie die Fliesenböden bzw. die Estriche unverändert Frau Anna von Kuenring gegründet und als Grab­ im Boden belassen und nach einer Sicherung mittels lege ausgewählt. Im Jahr 1380 wurde die Kartause Folienüberdeckung wieder zugeschüttet. Basierend Aggsbach mit 12 Mönchen aus Mauerbach unter dem auf den gewonnenen Erkenntnissen wurde ein land­ neuen Prior P. Johannes Fleischesser besiedelt. Um schaftspflegerisches Konzept erarbeitet, dass den die Jahre 1590 und 1673 kam es zu Umbauten bzw. Grundriss des Zellentraktes aufnimmt und die Bau­ Neuausstattungen der Räume. Die Aufhebung des körper in Form von Rankgittern und Hecken für zu­ Klosters durch Kaiser Josef II. führte 1782 zum Ver­ künftige Besucher erfahrbar machen soll. kauf und zum teilweisen Abbruch der Kloster räum­ In den drei Grabungskampagnen 2008 bis 2010 lichkeiten. Vor allem der Bereich des großen Kreuz­ konnten der gesamte Kreuzgang, neun Kartäuser zel­ ganges und der anschließenden Zellenbauten wurde len sowie die Totenkapelle im großen Kreuzhof ar­ dabei komplett geschleift. Das Abbruchmaterial fand chäologisch und bauhistorisch untersucht werden. unter anderem 1795 im Turmneubau zur Kirche wie­ der Verwendung. Die geplante Errichtung eines Meditationsgartens Die Kartause durch den Verein der Freunde der Kartause Aggs bach führte im Oktober/November 2008 zu ersten Fest stel­ Die Kartause Aggsbach (Cartusia Portae Beatae Ma­ lungsgrabungen im Bereich des großen Kreuzganges riae Virginis) liegt am Rande des Dunkelsteiner Wal­ sowie der daran anschließenden Mönchszellen der d es, in einem schmalen Seitental am Ortsende von Kartause Aggsbach (Parzelle 236). Aggsbach­Dorf, am linken Ufer des Wolfsteinbaches. Schon die ersten archäologischen Frei legung sar bei ­ Sie ist von der Donau rund 1,2 km landeinwärts zu­ ten zeigten, dass knapp unter der Grasnarbe die Ober­ rück versetzt und von dieser durch den Höhenzug kanten der Kreuzgangmauern sowie der Zel len bau­ des sog. Geißrückens getrennt. Das Wolfsbachtal bild­ ten noch vorhanden waren, wobei die Bauteile bis zu et an dieser Stelle eine geschützte, allerdings relativ einem Meter über dem Fußbodenniveau im Aufge­ schmale Siedlungsfläche aus. Bedingt durch diese hen den erhalten geblieben waren. Bis in diese Höhe topographische Disposition erstreckt sich die Anlage zeigten alle Mauern noch Verputz und Farb fas sun­ der Kartause über eine Länge von 270 m bei einer gen. Auch die Ziegelfußböden haben sich zu großen Breite von 40 m (Abb. 1.). Teilen erhalten, während sämtliche Werk stei ne vor Das Zentrum der Kartause wird durch das innere der Schleifung systematisch ausgerissen wurden. Coenobium gebildet, das die Klosterkirche, das Cla­ Ziel der archäologischen Untersuchungen war die us trum minor, sowie die gemeinschaftlichen Raum­ lagemäßige Definition der Zellen sowie des Kreuz­ bereiche wie den Kapitelsaal und das Refektorium gan ges und der Totenkapelle. Hierzu wurden der umfasst. Heute sind hiervon noch die NNO ausge­ Humus und das Abbruchmaterial aus der Zeit nach richtete Kirche und die nördlich und südlich liegen­ 1782 maschinell abgetragen und ein Dokumen ta ti ons­ den Gebäudeteile erhalten. Der größte Teil des klei­ niveau auf dem ersten fassbaren Laufniveau herge­ nen Kreuzgangs, sowie die östlichen Gebäudeteile

1 Hierbei handelt es sich um eine gekürzte Fassung des Artikel Portae Beatae Mariae Virginis in Aggsbach.Archäologie Österreichs Archäologie Alfred Benesch, Martin Krenn und Ute Scholz unter 21/2. (2010) 4ff. Mitarbeit von Brigitte Fettinger und Doris Schön: Die Cartusia 122 Martin Krenn ‒ Ute Scholz

wurden nach der Klosteraufhebung unter Kaiser umfasste. 1784 wurde die Pfarre Aggsbach­Dorf ein­ Joseph II. nach 1782 abgebrochen. Südlich des inne­ gerichtet und in diesem Zuge die Klosterkirche in eine ren Coenobiums liegt der ehemals öffentliche Be reich Pfarrkirche um gewandelt. In die ser Zeit entstand ucha der Klosteranlage, bestehend aus dem Repräsen ta ti­ der östlich an den Chor der Kirche angebaute Kirch­ onstrakt, dem Wirtschaftshof, den Granarien, sowie turm. Im 19. Jahrhundert wurde der Bereich des abge­ einer großzügigen Gartenanlage. Über einen Vorhof brochenen Zellen trak tes in einen Spargel­ und Obst­ neben der Kapelle St. Anna erfolgte ehemals der Zu­ garten umgewandelt. gang in die Kartause. Der gesamte, einst öffentliche Umgeben war die gesamte Klos ter an lage durch Bereich ist heute in Privatbesitz. eine mit Türmen bewehr te Mau er, die den Höhenzug Mit dem Claustrum minor durch einen Gang ver­ des Geiß rück ens topographisch nutzte. Die zu ge hö­ bunden lag nördlich davon das im 18. Jahrhundert ren den Wirtschaftsbereiche (Sch mi ede, Fischteiche, ab gebrochene Eremitorium, das den großen Kreuz­ etc.) lagen nördlich der Kart ause am Zusammenfluss gang mit den anliegenden Kart äus er zel len sowie die zwischen Wolf steinbach und Aggsbach.² Totenkapelle St Crucis und den umlie genden Friedhof Seit dem 17. Jahrhundert sind mehrere histori­ sche Ansichten und Pläne der Kartause vorhanden. Die älteste dieser Darstel­ lungen stammt von Georg M. Vischer aus dem Jahr 1672, der, wie die meis­ ten der danach folgenden An sich ten, die Kartause von Osten abbildet. Für den Bereich des Eremitoriums zeigt Visch er 8 Mönchszellen, sowie die To­ ten kapelle. Der Kreuzgang wird bei Vischer, ähnlich wie der große Kre uz­ gang der Kartause Mauerbach, mit Fen­ ster öff nun gen in den Kreuzhof darge­ stellt. Die Klos terneu bur ger Vedute aus der Zeit um 1700, sowie die Aggsbacher Vedute aus der zweiten Hälfte des 18. Jahr hun derts zeigen insgesamt 9 Zel­ len, parallel zum Kreuzgang liegende Verbindungsgänge zwischen den Zel­ len (ähnlich zum barocken Bau be stand in Mauerbach) sowie einen Querbau innerhalb des Kreuzhofes, das sog. Par­ latorium (Abb. 2.). Beide Ge mälde er­ möglichen durch ihren vogelschauar ti­ gen Charakter einen hervorragenden Einblick in die gesamte Klosteranlage. Der Zustand nach dem Abbruch des Eremitoriums wird durch ein Aquarell eines anonymen Künstlers aus der Zeit um 1850 wiedergegeben. Einzig die Totenkapelle ist innerhalb eines re gel­ mäßig angelegten Obstgartens noch er­ Abb. 1. Gesamtplander Klosteranlage der Kartause Aggsbach, nach Rein ­ halten. Dies ist umso überraschen der, berger, C.: Auszug aus den neuen Forschungsergebnissen zur Architek­ weil die Kapelle selbst auf dem Fran­ tur er aufgehobenen Kartause Portae Beatae Mariae Virginis zu Aggsbach zis zeischen Kataster von 1821 nicht in Austria Inferiorem, Analecta Cartusiana, 243. Salzburg, 2006, 2. verzeichnet ist. (Grafik M. Krenn)

2 Zur Geschichte der Kartause Aggsbach vgl.: Rossmann, H.: Die Inferiorem. AC 243. Salzburg, 2006.; Hogg, James (Hrsg.) u. a.: Geschichte der Kartause Aggsbach. Analecta Cartusiana (AC) Die Kartause Aggsbach.AC 83/4. Salzburg, 1995. Weiterführende 169. Salzburg, 2000. 57–360.; Reinberger, C.: Auszug aus den Literatur in: Hogg, James (Hrsg.) u. a.: Kartäuser in österreich. neuen Forschungsergebnissen zur Architektur er aufgehobenen AC 83/1‒3. Salzburg, 1981. Kartause Portae Beatae Mariae Virginis zu Aggsbach in Austria Untersuchungen in der Kartause Aggsbach, Niederösterreich 123

Abb. 2. Klosterneuburger Vedute, um 1700, Stift Klosterneuburg G 454

Der große Kreuzgang war. Da beim Abbruch der Kartause alle Werksteine sorgfältig entfernt wurden, kann über den Aufbau Der ergrabene Befund zeigt, dass es sich bei dem des aufgehenden Mauerwerks nur die Aussage ge­ großen Kreuzgang der Kartause Aggsbach um eine troffen werden, dass Tür­ und Fensterlaibungen, so­ unregelmäßige Vierflügelanlage handelte, wobei wie etliche Türschwellen aus gesondert bearbeiteten v.a. der Süd­ und Nordflügel mehrfach leicht abge­ Steinen gefertigt waren. knickt verlief. Insgesamt passte sich der Grundriss Der Kreuzgang wies schon in der ersten Bauphase des Kreuzgangs der Geländestruktur an. In Ver län­ einen Fliesenboden mit quadratischen, unverzierten gerung des südlichen Kreuzgangarmes fand sich Ziegelfliesen (20×20 cm) auf. Erhalten blieben hier­ eine gangartige Verbindung parallel zum Kapitelsaal, von nur wenige in situ liegende Fliesenfragmente, in die eine Erschließung zum kleinen Kreuzgang dar­ größeren Bereichen war lediglich der Estrich des Fuß­ stellte. Die Interpretation eines südöstlich davon ab­ bodenunterbaues mit den zugehörigen Fliesenab­ laufenden Ganges ist bisher ungeklärt (Abb. 3.). drücken vorhanden. Nach einer Niveauanhebung um Es zeigte sich, dass die gesamte Anlage des Ere­ 0,20 m wurden die mittelalterlichen Fliesen im Kre­ mitoriums in der Gründungsphase ab 1373 in einem uz gang in der Barockzeit neu verlegt. In diesem Ni­ Zug errichtet wurde, d.h. der umlaufende Kreuzgang veau konnten neben unverzierten Fliesen insgesamt mitsamt den davon abgehenden Zellenhäusern mit vier Stücke mit Dekor beobachtet werden. Hierbei den Gärten der Kartäusermönche der gotischen Bau­ handelte es sich um ein in einen Kreis eingeschriebe­ phase zuzuordnen ist. Kennzeichnend dafür war ein nes Wappenschild, sowie eine Fliese mit vier gleichen, Schalenmauerwerk aus Bruchstein, das stellenweise ornamentalen Stempelmotiven. Nicht zu klären war, bis zu einer Höhe von knapp 1 m aufgehend erhal­ ob diese Fliesen ursprünglich zur Ausstattung des ten blieb und vor allem an den Ecken, Türen oder Kreuzganges oder eines anderen Bauteils gehörten. sonstigen öffnungen mit gotischen Ziegeln verstärkt Auffällig waren die wenigen Belichtungs möglich­ 124 Martin Krenn ‒ Ute Scholz

Abb. 3. Kartause Aggsbach, Grabungsplan der Kampagnen 2008–2010

keiten im Kreuzgang, wobei zu bedenken ist, dass Gebäude bis zur Fundamentoberkante gesch leift und Fenster ohne bis zum Boden reichende Laibung nicht noch im Spätmittelalter überbaut, wobei der neue mehr erkennbar waren. Tatsächlich fanden sich an Bau sich ebenfalls nach Norden orientierte. Brand spu­ der Kreuzgangsinnenseite lediglich im nördlichen ren auf dieser Mauer deuten auf ein Abkom men des Seitenarm drei primäre Fensterlaibungen, die bis zum Gebäudes durch Brand hin. Funktion und Inter pre­ Boden reichten, während drei weitere vermutete tation dieses Gebäudes sind derzeit unbekannt. Fensterlaibungen lediglich als Nischen mit Sohl bänk­ en zu dokumentieren waren. Bezugnehmend auf die bildlichen Darstellungen ist jedoch mit einer durch­ Die Friedhofskapelle St. Crucis gehenden Fensterlösung zu rechnen. Vom Kreuzgang aus war jede Zelle durch ein dua­ Inmitten des großen Kreuzhofes lag der Mön chs fried­ les öffnungssystem erschlossen. Eine Tür führte je­ hof mit der Friedhofskapelle St. Crucis (Hl. Kreuz). weils mittig in den Innenraum der Zelle, eine weitere Nach historischen Belegen wurde der kleine einjoch­ jeweils in den zugehörigen Gartenbereich. Der große ige Bau mit 3/8 Schluss unter Prior Bendedikt (1491– Kreuzhof war zumindest durch zwei öff nung en im 1505) errichtet. Der Zugang in die Kapelle erfolgte nördlichen Flügel sowie durch eine im südlichen durch eine leicht getrichterte Türe an der Westseite. Flügel zu betreten. Zwei dieser Türen wurden in der Der Zugang war links und rechts der Türlaibung Barockzeit durch das Parlatorium („Collo co torium“/ mit zwei 22 cm breiten, stark geglätteten Faschen Sprechzimmer) miteinander verbunden. betont. Von der Innenausstattung fanden sich letzte Eine Sondersituation fand sich im nordöstlichen Reste eines Ziegelfußbodens, der mit Aufgabe der Kreuzgangteil. Hier besaß der südliche Flügel des Kartause jedoch planmäßig entfernt wurde, sowie Kre uzganges eine gangartige Verlängerung Rich tung das direkt an die östliche Chormauer angebaute Al­ Osten, die einerseits zur Erschließung einer Zelle, an­ tarfundament, dem eine kleine Treppenanlage vor­ dererseits zur Erschließung eines Gebäudes nördlich gelegt war. Kapelle, Altar und Fliesenboden sowie des Kreuzgangarmes diente. Dieses relativ isoliert ste­ die äußere und innere Putz­Farbausstattung schei­ hende Gebäude, dessen erste Phase in Form der Nord­ nen bauzeitlich zu datieren. Der Zugang zur Kapelle westecke erhalten geblieben ist, war an den Kreuz­ wurde bei der Aufgabe der Kartause mit einer Zie­ gang angebaut. Aus unbekanntem Grund wurde das gelmauer verschlossen. Untersuchungen in der Kartause Aggsbach, Niederösterreich 125

Die Mönchszellen

Vom umlaufenden Kreuzgang waren die annähernd quadratischen Zellen, die eine Größe von etwa 7×8 m aufwiesen, mittig durch eine Tür zu betreten(Abb. 4.). Eine weitere öffnung an der Schmalseite der Zellen führte in den zu den Häusern gehörenden Garten, der durch eine Mauer vom Garten der benachbarten Zelle abgetrennt war. Durch eine weitere Tür an der Rückseite der Zellen konnte ebenfalls der Garten betreten werden. In jeder Einheit bestand aber auch die Möglichkeit, direkt neben der Zelle vom Kreuz­ gang in den jeweiligen Garten zu gehen. Aufgrund diverser Umbauten in Renaissance und Barock konnte die Innenausstattung der mittelalter­ lichen Zellen nur in Teilen bestimmt werden. Es blie­ ben jedoch einzelne Putzreste, stellenweise mit dun­ kelgrauer Bemalung, sowie zwei annähernd quad­ ratische Ofenfundamente aus gotischen Ziegeln er­ halten, die sich jeweils mittig an der Zellenwand be­ fanden. Feuerspuren auf den Fundamentmauern wie sen auf ein offenes Feuer hin, das entweder durch einen offenen Kamin oder einem Kammerofen gebändigt wurde. Neben der mittelalterlichen Er rich­ Abb. 4. Kartause Aggsbach, Übersicht des Kreuzgangs mit tungsphase des Zellentraktes konnten noch zwei Zellen 4 und 5. (Foto U. Scholz) weitere Umbauphasen nachgewiesen werden, die jeweils planmäßig in großem Stil und in den Details Die nachhaltigsten Veränderungen erfuhr der Zel ­ identisch durchgeführt wurden. lentrakt dann in der Barockzeit, wo massive Um bau ­ Im späten 16. Jh. erneuerte man die innere Struk­ ten stattgefunden haben. Durch den allgemeinen Ni­ tur der Zellen, so dass durch die Errichtung von In­ edergang nach der Reformation war das Kloster in nen wänden im Erdgeschoss eine Dreiteilung ent­ finanzielle Bedrängnis geraten, so dass die Bele gungs­ stand (vgl. Abb. 5. und 6.). Man betrat also durch die zahl der Mönche von mittelalterlichen zwölf auf ba­ Eingangstür einen quer liegenden, Ost–West gerich­ rockzeitliche fünf Mönche schrumpfte. In diesem Zu­ teten, langrechteckigen, 7×2,5 m messenden Vor raum, sammenhang ist wohl auch zu sehen, dass im 17. Jh. der in seiner Nordost­Ecke eine Tür zu einem weite­ mehrere bestehende Zellen im Nord­ und Osttrakt rem, 2,8×3,8 m großen Arbeits­ bzw. Wohnraum be­ samt ihrer Gartenmauer abgerissen wurden und die saß. Dort wiederum lag mittig in der Westmauer eine verbleibenden Zellen dadurch eine Ver größ erung ihr­ Tür, die in einen weiteren Raum von ca. 3,4×3,8 m es Gartenareals erfuhren. Damit kann auch die aus führte. In dieser Ausbauphase wurde ein Estrich ge­ dem beginnenden 18. Jh. stammende Abbil dung auf legt, der in einer Zelle Spuren roter Bemalung aufwies. der Klosterneuburger Vedute mit den archä olo gi schen Über den Aufbau des aufgehenden Mauer werks ist Fakten harmonisiert werden, da auf dem Gemälde auch für diese Ausbauphase keine Aussage zu treffen. der Zustand nach Abriss der Zellen festgehalten wur­ de, und nur noch sie ben Zellen anstatt der für das Mittelalter schriftlich überlieferten zwölf Zel len zu sehen sind. In allen untersuchten Be rei­ chen wurden diese barockzeit­ lichen Umbauten sowohl im In ­ neren der Zel len als auch in den Gärten der Häuschen nach ge­ wie sen. Das Fußboden niveau wurde um ca. 20 cm erhöht und im Vorraum der Zellen ein Zie­ Abb. 5. Kartause Aggsbach, Zelle 3, Übersicht von Osten. (Foto J. Haring) gelfuß bo den aus quadratischen 126 Martin Krenn ‒ Ute Scholz

Abb. 6. Kartause Aggsbach, Zelle 12, Übersicht von Süden. Abb. 7. Kartause Aggsbach, Zelle 1, Eiskasten der barock­ (Foto B. Fettinger) zeitlichen Umbauphase. (Foto U. Scholz)

Fliesen verlegt. Die in der Renaissance angelegte Ra­ noch bestehenden Zelle nachgewiesen werden, par­ umaufteilung blieb erhalten, es wurde jedoch auf den tiell war sogar noch der Ziegelfußboden des Ganges beste henden Estrich ein Holz fuß bo den aufgebracht, erhalten. der recht wink lig auf ein gelassene Holz balken ver­ In Zelle 2 lang am Ende des Ganges eine barock­ legt wurde. Neben dem Anbringen von neuen Put­ zeitliche, gemauerte Latrine, in der neben einer gro­ zen und Farbfassungen stach besonders der Einbau ßen Menge teilweise sehr qualitätvollen Glases und eines Kachelofens an derselben Stelle, an der vorher Keramik auch viele Reste von Muscheln, Donau fisch­ der mitt elalterliche Ofen stand, heraus. Dieser wur­ en und sieben Schildkrötenpanzer geborgen werden de vom Vorraum aus beheizt, der Ofen selbst stand konnten. Als weitere Besonderheit kam noch ein im östlichen Wohn­ oder Arbeit sraum. In der südwest­ klappbares Toilettegerät aus Bein hervor, das eine lichen Ecke des Vorraums wurde jeweils der vormals Zahnbürste, ein Löffelchen und einen Spatel beinhal­ wohl hölzerne Trep pen aufgang in den ersten Stock tete und mit einer Löwendarstellung verziert war. durch einen aus Ziegel gemauerten, mit Holz stufen Eine weitere barockzeitliche Latrine wurde direkt versehenen Aufgang ausgetauscht. Dieser Auf gang auf eine abgerissene mittelalterliche Zelle gebaut. führte in das Dach ge schoß, das auf beiden Ve duten Zwi schen der nördlichen Zellereihe und der dahin­ mit Fensteröffnungen im Giebelbereich darge stellt ter aufragenden Felswand war ein Abwasserkanal ist. Der Vergleich mit den noch in der Kartause Ga­ situiert, der aus wannenförmigen Kalksteinrinnen ming bestehenden Zel len zeigt, dass es sich hierbei mit einer Abdeckung aus Steinplatten bestand und wohl um Sitznischen gehandelt hat.³ Im Zuge der bis in die Barockzeit benutzt wurde. Errichtung der einzelnen Stiegenanlagen wurden die Nach dem flächendeckenden Abriss im Jahr 1782 sich dort befindliche Türe, die in den Zellengarten blieben die Grundmauern der Kartause unter dem führ te, zugemauert und in den dort entstanden Raum Abrisshorizont des Klosters gut versiegelt. In diesem unter der Treppe eine gemauerte Vertiefung gebaut, Horizont wurden Sammelstellen von ausgebroche­ die mit einem Holzdeckel abgedeckt war und als Vor­ nem Steinmaterial sowie eine Konzentration von ratskammer diente. In Zelle 1 war dieser „Eiskas ten“ Dach ziegelschutt zur Vorbereitung für die Wieder­ zu einem kleinen Keller ausgeweitet, in den so gar verwendung des Baumaterials beobachtet. Aus dem einige Stufen hinunter führten (Abb. 7.). Abbruchhorizont stammt ein Tonmodel, das die Ab­ In der gleichen Umbauphase wurde außerdem auf bildung eines Mönches zeigt. der gegenüberliegenden Seite des Vorraumes ein Aus­ Die bis zu 70 cm starke Abbruchschicht bildete ei­ gang in den Garten neu geöffnet. Dieser führte direkt nen guten Schutz des erhaltenen Befundes, lediglich in einen gleichzeitig errichteten, parallel zum Kre uz­ einige Baumpflanzgruben des seit dem 19. Jh. einge­ gang laufenden Begleitgang. richteten Obstgartens haben Gruben in die Mauern Dieser Gang konnte bisher bei jeder barockzeitlich gerissen.

3 Zur Kartause Gaming vgl.: Hildebrand, Walter: Kartause Gaming. Jubiläumsausstellung 900 Jahre Kartäuserorden 1084–1984. Gaming, 1984. 127

Magyar Károly TöBBágú lőRésEk A köZépkoR végi és koRA újkoRi MAgyAR váRépíTésZETBEn

Az alábbi rövid dolgozat a középkor végi, kora újkori Az említett lőréstípus Budán a vár, illetve a királyi magyar vár-, illetve erődépítészetnek egyik részleté- palota déli, késői védelmi rendszerénél, a Rondella vel, egy speciális, többágú lőréstípussal foglalkozik. (vagy Déli nagy rondella) környékén, egyszerre több Ezen apró műrészlet megjelenése mellékesnek tűnhet helyen és többféle változatban tűnik fel (1–2. kép). az új, nagy védelmi létesítmények, az ágyútorony- és Három példányban fordul elő a kerek bástyához² bástyatípusok kialakulásának viszonyla tában.¹ Mind- északnyugatról befutó fal felső szintjén. E fal alapjai- amellett az effajta lőrések és az ágyútornyok/bástyák ban jóval korábbi, minden bizonnyal Zsigmond kori kifejlődése több formában is kötődik egymáshoz, hi- eredetű, felmenő része azonban, amelynek gyilokjáró- szen egyrészt mindkettő a tűzfegyverek jelentős tér­ jához a három lőrés tartozik, már egybeépült a bástya nyerésének köszönheti létrejöttét, másrészt a szóban északnyugati, utolsó ágyúlőrését magában foglaló forgó lőrések – mint látni fogjuk – gyakran a tornyok/ fal szakaszával. A Rondella és a fal csatlakozásának ez bástyák környezetében, vagy éppen azokon jelennek a szeglete a két védmű legépebben megmaradt része, meg először. amely egyben az előbbi eredeti formáját őrizte meg.

1 A bástyák megjelenésére l.: Domokos györgy: A várépítészet és hogy kettőnk témája egybe esik, előzékenyen lemondott erről a várharcászat Európában a Xvi–Xvii. században. Buda 1686. a lehetőségről. kol le giális hozzáállását ezúton is köszönöm. évi ostromának technikai elemzéséhez. Hadtörténelmi Közlemé­ 2 A „kerek bástya” terminus technicus használata a témával fogla­ nyek, (új folyam) 33. (1986) 47–110.; Domokos györgy: ottavio kozó legújabb szakirodalom alapján értelmetlennek, sőt hibás­ Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. A Had- nak tűnhet, vö. pl.: „A bástya a várfalak síkjából előreugró, öt­ történeti intézet és Múzeum Millenniumi könyvtára, 2. Buda­ szögű, négy falsík (…) által határolt, oldalazó tüzérségi védmű.” pest, 2000. (a továbbiakban: Domokos 2000); Domokos györgy: Domokos 2000. 16. Ez azonban az akkori kortársak számára késő reneszánsz erődépítészet itáliában és Magyarországon. in: egyáltalán nem így volt, Antonio Mazza pl. „un bastione tondo fatto Reneszánsz látványtár. virtuális utazás a múltba. szerk.: Buzás alla Italiana con honesto disegno”-t emleget [kiem.: Mk], valószí­ gergely – orosz krisztina – vasáros Zsolt. Budapest, 2009. 131– nűleg épp a rondelláról szólván. (Mazza szövegének – a Magyar 157. Magyarországi elterjedésükre l.: Feld istván: késő reneszánsz Történelmi Tár 1875-ös, XX. kötetében megjelent alapközlése és kora barokk. Magyar építészet. 3. Budapest, 2002., elsősorban után – Budára vonatkozó részét többen is hosszan idézik, pl.: 21–28. (a továbbiakban: Feld 2002). Az ezeknél némileg korábban, Balogh jolán: A művészet Mátyás király udvarában. i. (szöveg­ illetve részben párhuzamosan feltűnő egyéb ágyúvédművekre, kötet) Bu dapest, 1966. 82–83. és hogy ezt a rondellát bizonyosan ágyútornyokra, rondellákra l.: Feld 2002. 28 – 37.; Feld istván: bástyá nak tekintették, jó példa erre a Münster-féle, 1550 körül A magyarországi építészet szapolyai jános korában. in: Tanul­ készült metszet, amelyen e védmű felett a„pastei” felirat szerepel. mányok szapolyai jánosról és a kora újkori Erdélyről. studia A szak irodalom ezzel kapcsolatos mai szóhasználata egyébként Mis kolcinensia 5. Miskolc, 2004. 97–123. (a továbbiakban: Feld koránt sem egységes. A bizonytalanság még az egyes szerzők 2004); Feld istván: ágyúvédőművek a 16. század első felének saját mun káiban is tetten érhető. gerő két kapcsolódó, 1975-ös erődítményépítészetében. Tévhitek, kérdések, kutatási feladatok. munkája közül az elsőben pl. a rondellákat egyértelműen a bás- studia Agriensia 27. (2008) 175–196. (a továbbiakban: Feld 2008). tyák közé sorolja. gerő lászló: A magyar várépítés kialakulása A most tárgyalt lőréstípussal tudomásom szerint eddig senki a Honfoglalás korától. jellegzetes építési korszakok és ezek tör­ nem foglalkozott részletesebben, viszont Esztergom kapcsán em- téneti előz ményei az európai várfejlődés keretében. in: várépí­ líti Tolnai gergely: Az esztergomi vár erődítéseinek története. tészetünk. Főszerk.: gerő lászló. Budapest, 1975. 9–44., 36. (a to- in: Az Esztergomi vármúzeum kőtárának katalógusa. szerk.: vábbiakban: gerő 1975). Ugyanakkor másik tanulmányában a Buzás gergely – Tolnai gergely. Az Esztergomi vármúzeum 327. oldalon még kerek bástyát vagy rondellát emleget (242. ábra), Füzetei, 2. Esztergom, 2004. (a továbbiakban: Tolnai 2004); Tolnai a követke ző, 328. oldalon már enyhébben fogalmaz: „A rondella gergely: Rene szánsz erődítések Esztergomban (1476–1543). in: eredetét még nem sikerült tisztáznunk. nagy területű, alacsony Reneszánsz lát ványtár. virtuális utazás a múltba. szerk.: Buzás teste miatt a bás tyák első megjelenéseként is felfogható.” (kieme­ gergely – orosz krisztina – vasáros Zsolt. Budapest, 2009. 251– lés tőlem – Mk). gerő lászló: A török elleni harcokban átépített, 259. (a továbbiak ban: Tolnai 2009). Tolnai néhány olyan példát vagy újonnan épített bástyás várak kialakulása. in: várépítésze- is felsorol, amelyekre egyébként én is kitérek. itt kell megjegyez- tünk. Főszerk.: gerő lászló. Budapest, 1975. 325–344. A rondel- nem, hogy utóbbi szerző a jelen kötetbe szánt írásában eredeti­ lára l. még: Feld 2008. 182. A terminológia bizonytalanságára leg maga is ezt a té mát akarta feldolgozni, megtudván azonban, l. még Feld 2002.; Feld 2004. 98. (6. j.), 100.; és Feld 2008. 175. 128 Magyar károly

kőkerettel, kifelé tölcséresen bővülve.⁴ A hármas lőréseket itt nyilvánvalóan kézi lőfegyverekhez használták, míg az alacsonyabban lévő, jóval nagyobb egy­ ágút a nagyobb kaliberű szakállas pus­ kákhoz, vagy kisebb kaliberű ágyúhoz. A különböző – „egyszerű” és többágú – lőrések variációi figyelhetők meg a Rondella túlsó, északkeleti oldalán, köz- vetlenül egymás mellett, részben ­egy mást váltva. A bástya keleti oldalán el­ helyezkedő, északra néző kaputorony farkasver me mellől, azzal kis ajtóval összeköt ve itt egy kazamatafolyosó in­ dul észak felé. (A boltozatos folyosó nyugati oldala a hegybe van belevágva, míg keleti hosszfala és a déli vége a hegy lejtőjére néz. Felette vezet el a pa­ lotába keletről felvezető jelenlegi, mo­ dern kialakítású út.) Ennek északi végé­ hez egy másik fo lyo só, jellegére és funk­ ciójára nézve maga is kazamata, csatlako- zik tompa szögben, ke letről. (Az utóbbi 1. kép Buda, vár. A Rondella alaprajza a feltárás után. folyosó, mely a keleti falszoros déli zá- (gerevich 1966, 240. 361. kép) rófalának külső oldala mentén épült ki, egykor levezetett a Du na-partig, azon- (úgy tűnik ugyanis, hogy ezt leszámítva a bástya kör- ban itteni lezáródásának eredeti formája ismeretlen. falának azon többi, nagyobbik részét, amely az egy­ Utóbb az itt – minden valószínűség szerint csak ké­ kori belső – nagyjából a mainak megfelelő – terepszint sőbb, a török kor elején – kiépült, ún. vízi-rondellába vonala fölé esett, már egyszer újjáépítették. A feltárás- futott be.)⁵ kor előbukkant, erősen lepusztult falazatok, további Az észak felé induló kazamata déli végén, közvet­ öt, illetve hat ágyúlőrés maradványaival, már ebből lenül a farkasverem melletti rövid szakaszon a fo­ az újjáépítésből származnak, s ezeket egészítették ki lyosó kissé tágasabb teret, mintegy önálló kis helyi­ a modern helyreállítás során.)³ séget formáz. (Ennek oka, hogy itt a fal valamely A három, nyugatra, délnyugatra néző lőrés a fal okból mind déli, mind keleti irányban vékonyabb, mellvédjének koronájához közel, egy sorban helyez­ mint a további, hosszú szakaszon.)⁶ A helyiség déli kedett el, közü lük kettő meglepően jó állapotban ma- végén, egymás mellett két lapos formájú, kifelé és radt fenn, ezeket helyreállították. szerkezetük, formá- befelé tölcséresen szélesedő „X alakú” (gerevich nyo- juk teljesen egységes. Egy, belülről kifelé tölcsére sen mán) lőrés helyezkedik el. A keleti oldalon viszont szűkülő, sekély, laposan kiképzett, kőlappal áthi dalt kettő, háromágú lőrés nyílik. Ezek első látásra hason- fülkéből három keskeny, egyenes lőcsatorna in dul: lónak látszanak a nyugati oldalon megismertekhez, két szélen egy-egy, egymás tól kb. 90-95 fokban szét­ valójában azonban egy fontos tekintetben eltérnek nyíló ág, közöttük – pont kö zépen – egy, a falsíkra azoktól: kifelé a középső lőcsatorna erőteljesen, a két merőleges harmadikkal. köz vetlenül ezektől északra, szélső enyhébben kiszélesedik. Ez a megoldás nyu­ de alacsonyabb „padlószintt el” egy jóval na gyobb, el- gati oldali lőréseknél valamivel nagyobb sáv pásztá­ térő lőrés nyílik: belül, a fal síkban elhelyezett gyenese zására adott lehetőséget.

3 gerevich lászló: A budai vár feltárása. Budapest, 1966. 239–240. amely a három hármas lőrést és az azok mellett/alattlévő egyágút (a továbbiakban: gerevich 1966). Az északnyugati köríves fal­ ábrázolja, egymáshoz viszonyítva nem pontos, ugyanis utóbbi szakasz a hozzá csatlakozó gyilokjárós fallal az utóbbi oldal itt „becsúszni” látszik az előbbiek északabbi példánya alá. való- 361. képén „o” betűvel jelezve szerepel. jában ez a nagyobb lőrés kissé távolabb, északabbra esik, vö. a 361. 4 gerevich 1966. 241., 362. képén, amely a Rondella nyugati ol­ kép valóságnak megfelelő alaprajzával. (A tévesen ábrázolt elren- dala belülről, észak–déli hosszmetszetben, illetve nézetben lát- dezésnek egyébként semmi értelme nem lett volna, hiszen a há- szik, a védmű 7., északnyugati ágyúlőrése („a” jellel), valamint romágú lőréshez felálló fegyveresnek a lábzónája gyakorlatilag a három, háromágú lőrés közül a középső, és a mellettük, kissé nyitott, védtelen lett volna az ellenség felé.) északra lévő nagyobb, egyágú kiemelten, részletrajzként is sze­ 5 Alaprajzi kapcsolatukat l.: gerevich 1966. 238., 360. kép. repel („b” és „c” jellel). Megjegyzendő, hogy a rajznak az a része, 6 l. gerevich 1966. 240., 361. kép. Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 129

2. kép Buda, vár. A Rondella és a keleti oldal védművei a kazamatákkal. (gerevich 1966, 238. 360. kép)

A kazamata keleti fala közvetlenül e két lőrést kö­ cadik, „X alakút” viszont teljesen befalazták. A ka­ vetően jóval vastagabb formában fut tovább. Ezen zamata déli részén lévő négy különböző, illetve az az északabbi, jóval hosszabb falszakaszon további északabbra lévő hét (eredetileg) háromágú lőrés ma nyolc lőrés nyílik, egymástól egyenletes távolságban. közvetlenül a külső terepszint felett helyezkedik el. Ez Ezek közül délről északra előbb hét, eredeti állapotát azonban meglehetősen csalóka kép. A török kor végé- tekintve háromágú, majd észak felé, utolsóként egy től rendelkezésünkre álló, meglehetősen pontos hely­ egyágú, „X alakú” lőrés sorakozott. A háromágúak színrajzok szerint itt ugyanis végig a fal előtt árok hú- azonban eltérnek az eddig megismertektől, mintegy zódott, amelynek fenékszintjét sajnos nem ismerjük. azok ellentétét formázzák: belülről indul három lő- nagyjából az eddigiekhez hasonló lőréseket talá­ csa torna, amelyek egy nagyobb, kifelé szélesedő „fő- lunk a Dunához levezető, lejtős, egykor kétszintes ág”-ban egyesülnek. A lőrések három, belülről in­ kazamatafolyosó esetében is. Ennek délre néző hom- duló lőcsatornája közül a két szélső egyszerű, egye­ lokfala két szakaszra oszlik.⁷ Az előbbi kazamatá­ nes, keskeny kiképzésű, a középső viszont belülről hoz csat lakozó nyugati, felső része viszonylag véko­ kifelé szűkülő. Ez a megoldás, azon kívül, hogy már nyabb fa lazat, amelynek egykori alsó szintjén össze­ a középső lőcsatorna esetében is jóval nagyobb pász- sen négy „X alakú” lőrést nyitottak, hármat nagyjá­ tázásra adott lehetőséget, még egy előnyt jelenthetett ból egy szint en, a keletebbi negyediket a folyosó az előbbiekkel szemben: ezeket elvileg egyszerre há- lejtésének megfe lelően lejjebb. Az ettől lefelé eső, be- rom lövész is használhatta, mégpedig viszonylag felé majd dupla ilyen vastag falazatban⁸ három há­ szé les belőtt területre. Ezért is meglepő, hogy amikor romágú lőrést lehetett azonosítani, az előbbiekben a kazamata eredeti keleti falát keletről még egy, ha­ említett fajtából. Ezek egyenletes lejtés és kiosztás sonló vastagságú fallal köpenyezték meg, a hét lőrés mentén helyezked nek el. (Megjegyzendő, hogy a fo­ közül hatot az új külső falban csak két, ráadásul ki­ lyosó felső szintjén további, legalább öt „egyszerű” felé enyhén szűkülő ággal vezettek ki. Csak a közép- lőrés sorakozott a hely szín felmérési, nézeti rajza sőt alakították háromágúra, de a belőhető felület így szerint. Ezek többségét azonban később befalazták, is jelentősen csökkent. Ugyanekkor az északi, nyol­ és ma már csak kettő látható.)

7 l. gerevich 1966. 238., 360. kép, illetve uo. 234., 350. kép, „p” és 8 A két, eltérő vastagságú falazat találkozásától kissé, mintegy 1 m - „s” jellel. gerevich ezt az objektumot a szöveges részben követ­ re lejjebb, keletebbre a gerevich-féle rajzok készítésekor még egy kezetesen csak folyosóként emlegeti, az említett képen viszont kapu törte át a déli kazamatát, illetve a mögötte lévő déli zá ró- – meggyőződésem szerint joggal – kazamataként szerepel. én falat, melyet a helyreállítások során befalaztak. Bár a kapu a rög- a továbbiakban: az egyszerűség kedvéért – a palota védelmi zített állapotában kétség kívül újkori volt, gerevichék ennek rend szerében elfoglalt helyzete alapján – „déli kazamata”-ként környékén olyan részletet figyeltek meg, amely nem zárja ki, fogom emlegetni, megkülönböztetendő a másik, „keleti kaza­ hogy itt korábban is valamilyen kapu lehetett a kazamata mö­ matá”-tól. götti zárófalban (gerevich 1966. 233). 130 Magyar károly

A fentiekben bemutatott többágú lőrések, bár hasz- valóban az a Domenico da Bologna volt-e, akit egy nálati elvüket tekintve nyilván egy tőről fakadnak, kortárs, Antonio Mazza leírása alapján ekként szok­ mégis többé-kevésbé más-más formát mutatnak. Míg tak értelmezni.⁹ (Da Bolognát ugyanis Mazza kifeje­ az északnyugati oldal három lőréséhez képest a keleti zetten nevesíti a budai munkák kapcsán.) kazamatafolyosó déli végén lévő kettő csak alvál to- Ennél valamivel problematikusabb a relatív krono- zat nak látszik, addig az ugyanott, északabbra lévő lógia kérdése. gerevich fő művéből ugyan rendelke- másik hét, valamint a déli folyosón nyíló három már zésünkre állnak azok az idézett, periodizált rajzok, egészen más változatot képvisel. Ráadásul számomra amelyek a különböző falazatok egymáshoz viszonyí- úgy tűnik, mintha az „alapváltozat”-hoz képest az al- tott valószínű sorrendjét mutatják, azonban ezek egy- változat és a második, eltérő változat bizonyos, „fej­ részt nem mindenre terjednek ki, másrészt nem min- lettebb” szintet jelentene – legalábbis a kilövés által denben fedik egymást a szöveggel. A bástyát és a he­ pásztázható célmező nagysága tekintetében. kérdés, lyén állt korábbi elővédművet ábrázoló alaprajzon hogy a formai eltérés nem jelent-e valamilyen – ha például az említett, legépebben megmaradt északnyu- mégoly csekély – időrendi eltérést is. gati rész („o”) maradt fehéren, periodizáció nélkül, Ami az eddig tárgyalt lőrések keltezését illeti, lát­ pedig, ha jól értjük, gerevich épp ezt tartotta a Ron- szólag kedvező helyzetben vagyunk, mind az abszo- dellából fennmaradt egyik legkorábbi maradványnak. lút, mind a relatív kronológia szempontjából. Előbbi A túlsó, keleti oldalon a keleti kazamata későbbi tekintetben nyilvánvalóan meghatározó szerepe van építésként van ábrázolva a Rondella – ebben a formá- a Rondellának, amelyhez – és ez már relatív krono­ já ban gerevich által már átépítettnek vélt – kaputor­ lógiai kérdés is – láthatólag mindazon falak csatlakoz- nya mellett. A kazamata másodlagos volta a kaputo- nak/igazodnak, amelyeken a vizsgált lőréstípus/ok ronyhoz képest teljesen logikusnak látszik. Utóbbi megtalálhatók. belső aknájából ugyanis kifolyó és egy „X alakú” lőrés A szakirodalom a Rondella építését – néhány kivé- nyílik annak külső farkasvermébe, mely utóbbiból teltől eltekintve – általában szapolyai jános korára, viszont maga a kazamata nyílik.¹⁰ gerevichnek min­ az 1530–1540/41 közötti időszakra helyezi. vita in­ den bizonnyal igaza van abban, hogy a kettő – a nyitott kább csak arról van újabban, hogy a védmű építője farkasverem, a ráadásul belévezetett kifolyóval, és

9 A korábbi keltezésre l. pl.: gerő lászló: Magyarországi várépíté- l.: Banfi, Florio: Buda és pest erődítései 1686-ban.Tanulmányok szet. (vázlat a magyar várépítészet fejezeteiről) Budapest, 1955. Budapest Múltjából, 5 (1937) 102–131.; Magyar, károly: Der kö- 270. (a továbbiakban: gerő 1955): „A Déli nagy-rondella a vár­ nigs palast in Buda. in: Budapest in Mittelalter. Hg. von gerd építés fejlődésének vizsgálatából megállapíthatóan Zsigmond Biegel. schriften des Braunschweigischen landesmuseums, 62. uralkodása végén, legkésőbb Mátyás idejében keletkezhetett.” Braunschweig, 1991. 201–235., 229–231.; végh András: A kö zép- gerevich valamivel összetettebb, de önellentmondástól sem men- kori várostól a török erődig. A budai vár erődítéseinek válto zásai tes keltezést ad: „A nagy rondella átépített, jelenlegi kapuval az alapítástól a tizenötéves háborúig. Budapest Régiségei, 31. (1997) működő formája is a török hódoltság előtt készült, hiszen góti­ 295–312. (a továbbiakban: végh 1997), majd az ő nyomán Feld kus részleteinek legkésőbbi határideje szapolyai jános kora. Do- 2004. 97–100. végh András Balogh jolán egy 1943-as munkájá- menico da Bolognával inkább a nagy rondella alakítását, kijaví­ nak adatai alapján kételyének ad hangot da Bologna nagyarányú tását, kevésbé az építését lehet kapcsolatba hozni. Tekintve, hogy budai tervezői és kivitelezői tevékenysége, s így a tkp. a Ron­ a nagy rondella a jelenlegi kapu felépülése előtt más megoldású della kapcsán is. végh 1997. 304., 75. j.; Balogh jolán: Az erdé­ kapuval már állott, első alakjában a Mátyás-kori erődítési mun­ lyi reneszánsz. i. 1460–1541. kolozsvár, 1943. (a továbbiakban: kálatok és az 1530. évi ostrom pusztításai között készülhetett.” Balogh 1943). kételyét egyébként osztja Feld istván is. Feld 2004. gerevich 1966. 258–259. kicsivel odébb viszont megállapítja, 99. A kérdéses munkában (Balogh 1943. 102–103.) sajnos pont hogy a korábbi déli védmű kaputornyát (az ő értelmezése sze­ a da Bolognára vonatkozó rész nincs megjegyzetelve, így nem rint a 13. századi eredetű, ún. kelenföldi kaput) „az 1529. évi ost- derül ki, hogy ez az építész, aki 1531 és 1533 között biztosan rom következtében rombolták le, a Rondella csak ez után készül- Fer dinánd király szolgálatában állt, s akit Ferdinánd „később hetett régészetileg kimutatott első formájában.” Hogy az általa is igen magasztalt”, pontosan mikor állt át szapolyai jános feltételezett első rondella hogyan létezhetett együttaz abban még király szolgálatába. 1540-ben mindenesetre Erdélyben tartóz­ álló, korábbi kaputoronnyal, arra nem ad választ. A korábbi ka- kodott. Bár Budán szapolyai építkezései kétség kívül már az putoronyra, illetve arra, hogy annak egyes elemeit hogyan hasz- 1530-as évek elején megindultak, nem tudjuk pontosabban, nálták fel a rondella újabb kaputornyához l.: végh András: Ada­ hogy a Ron della megépítésére mikor került sor. így, ha ez az tok a budai palota Zsigmond-kori kapuihoz. in: várak a késő kö- évtized második felében, végén történt, da Bologna közreműkö- zépkorban. Die Burgen in spätmittelalter. szerk.: Cabello, juan. dése véleményem szerint egyáltalán nem zárható ki. Azt, hogy Castrum Bene 2/1990. Budapest, 1992. 124–131. (a továbbiakban: a bástya 1541-ben, a török foglalás előtt már bizonyosan állt, végh 1992). – Az a két, rövid időszak, amikor szapolyai Budát nemcsak kapu tor nyá nak gótikus részletei bizonyítják (amelyek először birtokolta (1526–1527), majd amikor másodjára vissza­ itt már másod lagos pozícióban szerepelnek! – l. végh 1992), kapta, s röviddel ezután már meg is ostromolták (1529–1530), hanem a jól ismert schön-féle metszet is, amely Buda 1541-es jelentősebb építkezés szempontjából nem jöhet szóba. szapolyai német ostromát ábrázolja, s amelyen mind a kerek bástya, mind korához számíthatjuk viszont még azt az időszakot, amely ha­ annak kaputornya jól kivehető. lálától (1540) hívei, Fráter györgy és Török Bálint budai tény­ 10 gerevich 1966. 242–244. kedésének végéig tartott. A budai szapolyai kori építkezésekre Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 131 a kazamata – együtt nem működhetett. szerinte a bel­ nyabb falában ugyancsak háromágú lőrések vannak. ső és a külső akna falai még a kaputorony és a Ron- Erre azt lehet felhozni, hogy épp a délre néző két „X della korábbi, átépítés előtti állapotához tartozhattak, alakú” lőrés keleti példánya miatt kellett az itteni, rö- így végül is a kazamata csak egy harmadik periódus vid keleti falszakaszt elvékonyítani. Ez azonban egy eredménye.¹¹ vitathatóbb azonban az az ál lítása, mely dolgot nem magyaráz meg: az itteni két lőrés miért szerint a keleti kazamata homlokfalának („T”) a vas­ a kívülről háromágú fajtára, annak alváltozata formá- tagabb és hosszabb szakaszán nyíló hét, be lülről há­ jára lett kialakítva? romágú lőrés ebben a formájában csak má sodlagos További kérdésként merülhet fel, hogy az eleve kialakítású lenne. szerinte ugyanis erede tileg ezek is vé konyabbra épített falszakaszok nem jelentettek-e ugyanolyan „X alakúak” lehettek, mint a legészakabbi ost rom idején nagyobb kockázatot? Elvileg igen, de nyolcadik, s csak utólag faragták volna melléjük a két in kább csak véletlenszerűen, hiszen a falszakaszok szélső lőcsatornát, amikor 1644 táján az eredeti hom- gyen geségéről csak az tudhatott, aki belülről ismerte lok fal elé kívülről köpenyfalat („U”) emeltek. (A kö­ a helyszínt, hiszen kifelé mindezt semmi nem jelezte. penyfalban a hét lőrés közül hat esetében csak két, egy- (E tekintetben teljesen meg kell különböztetni a ke­ mást X alakban keresztező lőcsa tor nát nyitottak, míg leti kazamata homlokfalának jóval későbbi, 1644-es a hetedik, középsőnél hármat.) lé nyegében hasonló külső megvastagítását.) átépítést feltételez a déli kazamata homlokfalának ke- összességében azt gondolom, a budai palota déli leti szakaszán nyíló három három ágú lőrés esetében részén megjelenő háromágú lőrések valamilyen for­ is, azzal a különbséggel, hogy itt – különösebb magya- mában kétség kívül a Rondellához kapcsolódnak, jól- rázat nélkül – a lőrések eredeti formáját „v alakú­ lehet minden valószínűség szerint két periódusban. nak” tartja. Egyben úgy véli, hogy a keleti kazamata Az „alapváltozat” azzal egy időben, a bástyát az észa- külső falvastagítása („U”) és a déli kaza mata keleti kabbi védművekhez kapcsoló nyugati fal tetején. falszakaszán mutatkozó, belső falvastagítása („s”) A megmaradt példányok helyzete alapján akár az is egy építési periódushoz tartozik.¹² A kér dés ben biz­ elképzelhető, hogy hasonlók sorakoztak a Rondella tosabbat persze csak alaposabb falkuta tás alapján le- felső, mára elpusztult szintjén. Elképzelhető, sőt logi- hetett volna, illetve lehetne mondani, de erre tudomá- kus lenne az is, hogy hasonló lőrések voltak a nyu gati som szerint sem akkor, sem azóta nem volt mód. kötőfalunk keleti, Duna felé néző párján is, de erre itt A magam részéről azonban más lehetőséget is el­ a pusztulás mértéke miatt semmi bizonyíték nincs. képzelhetőnek, sőt valószínűnek látok. A két kazama­ Mindezekhez képest valamivel később, de egyértel- tafolyosó szélessége, illetve ami ezzel közvetlenül műen a Rondella már meglévő védelmi rendszerét összefügg, falvastagsága változó, de bizonyos hason­ figyelembe véve, azt kiegészítve épült ki a délkeleti lóságot látszik mutatni az egyes falszakaszaik, illetve lejtőt védő kazamatarendszer, a rajta megjelenő, né­ a rajtuk nyitott lőrések formája tekintetében. Belülről mileg már változtatott lőréstípussal. háromágú lőrés csak a vastagabb falszakaszokon nyí- A két periódus között minimális, mindössze néhány lik, míg „X alakú” csak a vékonyabbakon. Ez eddig év különbség lehetett. Abszolút időrendre lefordítva nem mond ellent a gerevich által mondottaknak, mint mindennek az 1531–1540/41 közötti bő évtizedben ahogy az sem, hogy a két kazamata itt egy egységes kellett megtörténnie, s ha elfogadjuk, hogy a Rondel- rendszert képezett, amellyel kereszttűz alatt lehetett lát da Bologna építette, akkor valamikor az időszak tartani a teljes délkeleti várlejtőt. én viszont feltéte­ második felében. lezhetőnek gondolom, hogy a folyosók szélességét, A következőkben, hangsúlyozottan a teljesség igé­ és ennek megfelelően a falvastagságokat, illetve a lő- nye nélkül, a lőréstípus néhány további előfordu lását réseket eleve a bennük felállítani szándékozott tűz­ igyekszünk számba venni. fegyverek mérete, s talán visszarúgása szerint alakí­ tották ki. Ennek ellentmondani látszhat a keleti kaza- matafal északi végén elhelyezkedő, nyolcadik lőrés, A lőréstípus előfordulásai amely a vastagabb fal ellenére „X alakú”. Csakhogy a történeti Magyarország területén éppen e mögött a lőrés mögött a folyosóban kisebb helyiség van kiképezve a folyosó nyugati oldalán. A térbeli – és valószínűleg időrendi – közelség foly tán A teória másik gyenge pontjának tűnhet, hogy az e mindenekelőtt Esztergomot kell említenem. (Buda folyosó déli végében lévő kis helyiség keleti, véko­ mel lett ez pillanatnyilag a típus egyetlen, a Dunán-

11 gerevich 1966. 246–247. falsza kasz („p”) keleti folytatásának valahol meg kellene je­ 12 gerevich némi következetlensége, hogy miközben falvasta- lennie. ge re vich 1966. 236–237. A teljes keleti falszakasz má­ gításról beszél, ezt a falszakaszt („s”) teljes vastagságában sodlagos hozzáépítését pedig el kell vetnünk, mert a külső fal- egy periódusúnak ábrázolja, holott ez esetben a nyugatabbi felületben semmiféle erre utaló falelválás nem látszik. 132 Magyar károly

túlról általam ismert előfordulási helye.) itt két hely­ tájt Esztergomban dolgozó két olasz hadmérnök, vi- színen is találkozunk többágú lőrésekkel. telli és Tornielli közreműködését.¹⁸ Az egyik a vár délkeleti oldalán álló ún. Budai-to- időrendben a budai lőrésekhez legközelebb eső, jól rony, amely a mellette nyíló kaput és a hozzá vezető meghatározható példányokat sárospatakon találjuk hidat volt hivatva oltalmazni. itt a torony alsó szint­ meg, méghozzá nagy számban. Az itteni vörös-to rony jének az árok felé néző homlokzatán található/k ilyen 1534–37 közötti építési korát mára, jobbára meg- lőrés/ek. sajnos az ezt említő publikációk sem a szö­ nyugtatóan tisztázta mind a történeti,¹⁹ mind a ré gé- veges részben nem adnak részletesebb leírást, sem szeti²⁰ kutatás. A torony alsó pinceszintjén szűk folyo- az alaprajzról nem olvasható le egyértelműen a pon­ só, mond hatjuk kazamata, fut körbe, amelyből végig tos forma.¹³ Utóbbi alapján mindenesetre úgy tűnik, lőrések nyílnak a négy világtáj felé.²¹ Ezek között né- hogy itt a belső fülke belülről kifelé szűkült, míg a ki- hány egyágú, kettőstölcséres, „X alakú” mellett túl- felé szétágazó lőcsatornák tölcséresen bővültek. A té- nyo mó számban vannak a többágúak, azonban a Bu- mával újabban foglalkozó szerző korábbi munkája dán kizárólagos háromágúak mellett itt két-, sőt négy- szerint még a torony „valamikor a Xvi. század ele­ ágúak is előfordulnak – láthatólag különösebb rend­ jén készült el”,¹⁴ frissebb munkájában már viszont szer nélkül.²² valamennyi a budai „alapváltozatot” mind ezt, mind a következőkben említendő védmű- (belül kifelé szűkülő fülke, amelyből kifelé – a budai- vet a 16. század húszas–harmincas éveire keltezi.¹⁵ val ellentétben – itt különböző számú, keskeny lő csa- A másik helyszín a víziváros erődítményeit észak­ torna indul) képviseli, azzal a nem elhanyagolható ról lezáró védmű, a Malom-bástya.¹⁶ itt a bástya dél­ különbséggel, hogy ezek a lőcsatornák metszetben nyugati „sarkán”, valójában lekerekített záródásán kifelé szélesednek, azaz függőleges irányban bizo­ maradt fenn egy háromágú lőrés, valamint mellette nyos szélesebb (pontosabban magasabb, illetve ala­ délre és északra két-két „X alakú” lőrés.¹⁷ Ez a lőrés csonyabb) pásztázásra adnak lehetőséget.²³ Már ön­ a budai „alaptípusnak” felel meg: a belső fülkéből ki- magukban a körbefutó folyosó eltérő lőrései bizo­ ágazó három lőcsatorna igen keskeny. A bástya épí­ nyítják a különböző típusok (értsd itt egy- vagy több- tését a kutatás várdai pál érsekségéhez (1527–1549), ágú) teljesen egyidejű használatát. Mindezt erősíti, konkrétan az 1543-as évhez köti, s feltételezi az akkor- hogy a torony harmadik és negyedik szintje között

13 Tolnai 2004. 52.; Tolnai 2009. 256–257. kérdés, hogy a húszas években ilyen építkezés sem vár dai, sem 14 Tolnai 2004. A következő bekezdésben azonban a várat körül­ közvetlen elődei alatt nem igazán valószínűsíthető. Az épí tés vevő falrendszer, illetve árok kapcsán viszont már a várdai pál ideje így itt is – akárcsak Budánál – a meglehetősen tág, 1530– érseksége (1530–1543) alatti építkezéseket emlegeti, és a tornyot 1543-as időhatár közé helyezhető el. is ezek sorába veszi. (várdai ténylegesen 1527–1549 között volt 19 Détshy Mihály: Megjegyzések a pataki várak dolgában. A Her­ esztergomi érsek, de a neki tulajdonított építkezések valóban man Ottó Múzeum Évkönyve, 37. (1999) 395–401.; Détshy Mihály: nagyjából a Tolnai által megadott időben történhettek meg. Ez sárospatak vára. sárospatak, 2002. (a továbbiakban: Détshy – figyelembe véve a Mohács után lezajlott sűrű eseménysort – 2002). talán még tovább is szűkíthető az 1532–1543 közöttiidőszakra.) 20 Feld istván – szekér györgy: A sárospataki vörös-torony épí­ vele szemben Horváth istván (Zolnay egy korábbi munkájával téstörténetének vázlata. in: gerő lászló nyolcvanötödik szü­ egyetértve) a tornyot Telegdy Csanád érseksége idejére (1330– letésnapjára. Tanulmányok. szerk.: pámer nóra. Művészettörté- 1349) teszi. l.: Horváth istván – H. kelemen Márta – Torma net – Műemlékvédelem, vi. (1994) 169–196. (a továbbiakban: istván: komárom megye régészeti topográfiája. Esztergomi és Feld – szekér 1994). Dorogi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája. 5. szerk.: 21 A lőrések mellett érdemes felhívni a figyelmet a kazamatafolyo­ Torma istván. Budapest, 1979. 119. 88. 8/1b. (a továbbiakban: só egy sajátosságára, amely – ismeretem szerint – hazai viszony- MRT 5. 1979). Az mindenesetre biztos, hogy maguk a lőrések latban egyedülálló. A boltozaton végig szellőzőnyílások futnak semmiképp nem származhatnak ebből az időszakból, s kiala­ körbe, amelyek a lőporfüstöt egy szinttel magasabbra, részben kításukra leginkább a várdai-korszak tűnik valószínűnek. az ott kialakított ágyúlőrések külső tölcsérébe, részben a torony 15 Tolnai 2009. 256–257. külső falfelületére vezették ki. Ez a megoldás további vizsgá­ 16 leírását – Horváth istván tollából – l.: MRT 5. 1979. 119., 8/2m. latot érdemelne. 17 valamennyi lőrés a mellvéden nyílik, de míg a déliek közül 22 Alaprajzra vetítve l. pl.: Feld – szekér 1994. 170., 1. kép; Feld ist- mind kettő a háromágú lőréssel egy szinten helyezkedik el, ad- ván: 16. századi kastélyok északkelet-Magyarországon. sáros- dig az északiak közül csak az attól távolabbi; az ahhoz közelebb patak, 2000. 145. kép (a továbbiakban: Feld 2000), vagy Détshy eső valamivel alacsonyabban lett kialakítva. 2002. 52. oldal ábrája. összesen 24 lőrésről van szó. északnyu­ 18 Horváth istván véleménye lepold egy 1936-os munkája alap­ gatra néz 6, ebből 1 négyágú, 3 háromágú, 1 kétágú, 1 egyágú, ján: MRT 5. 1979. 119. Egyetértve Tolnaival kevéssé látszik azon- kettős tölcséres; északkeletre 5, ebből 4 háromágú,1 (a középső) ban valószínűnek, hogy e tekintélyes méretű bástya építését, négyágú; délkeletre 5, ebből 3 háromágú, 1 (a legdélebbi) négy- akárcsak a vár keleti-rondellájáét, amely a Budai kapu mellett ágú; délnyugatra 8, ebből 3 háromágú, 3 kétágú, 2 egyágú. Az áll (l. Horváth istván leírásában: MRT 5. 1979. 88. 8/1c), csupán egyetlen „rendszer” a rendszertelenségben, hogy az egyágú, az 1543-as év alatt végre lehetett volna hajtani. Annál is inkább, kett őstölcséres lőréseket csak a külső vár-, illetve városfal külső mert ez gyakorlatilag csak fél évet jelentett volna, hiszen Eszter- oldalán, azokat oldalazva pásztázandó alakították ki. gom török ostroma az év július 23-án kezdődődött ésaugusztus 23 Ez jól megfigyelhető a torony metszetein, l. pl.: Feld – szekér 10-ig tartott, utána pedig egészen 1595-ig török kézen volt. Más 1994. 177–188., 7–11. kép; Feld 2000. 151–154., 160. kép. Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 133 kialakított, az előbbihez nagyon hasonló, de valami­ visszatérve azonban da vedanohoz, az ő személye vel tágasabb körfolyosóból csupa egyágú, kettős töl­ továbbvezet minket egy másik helyszínre, Egerbe, cséres lőrés nyílik kifelé. Mivel a két folyosó egykorú, amely témánk szempontjából is fontos. így nyilvánvaló, hogy a lőrések eltérő formáját az el- A hosszabb ideig szapolyai felségterületéhez tarto- térő funkció, és nem az eltérő időrend befolyásolta. zó Egert perényi péter (aki korábban egy ideig maga Hasonló lőrések találhatók a vörös-tornyot délről, is jános-párti volt) 1542 tavaszán szerezte meg for­ mintegy háromnegyed részben körbefogó külső öt­ mailag Ferdinánd király, a gyakorlatban saját maga szögű védőműnél, az ún. olasz-bástyánál is – érde­ számára.²⁷ Bár perényit, aki akkor a kancellári és az kes módon azonban csak az északkeleti és keleti ol­ országos főkapitányi címet is betöltötte, 1542 októbe- dalon. Ennek pontos építési kora ugyan bizonytalan, rében Ferdinánd letartóztatta, és egészen 1548 elejéig de elvileg valamivel később kellett követnie a vörös- fogva tartotta, a vár ez idő alatt a gyakorlatban még­ torony építését.²⁴ valószínűleg még perényi péter sem került az uralkodó kezébe. perényi fogsága ide­ (†1548), de legkésőbb fia, gábor alatt történhetett. jén ugyanis várnagya, varkocs Tamás a várat semmi- A sárospataki építkezések azért is fontosak szá- lyen nógatásra nem volt hajlandó átadni, sőt a ren­ munkra, mert a kutatás ismertnek véli az építő sze­ delkezésére álló püspöki jövedelmekből elkezdte mélyét, aki itt is egy itáliai mester, a Milánó környéki annak jelentős megerősítését.²⁸ Ebben a munkában Alexander vedanit (Alessandro/Alexandro da veda- kapott fontos szerepet Alessandro da vedano, akinek no).²⁵ Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a nevét a helyszínen, a belső vár északkeleti sarkán 1537-ben feltűnik egy másik építész, bizonyos Bo ni- álló, általa épített sándor-bástya is megőrizte. facius Wolgemuth neve is. őt azonosítják azzal a Bo- érdekesebb azonban számunkra ugyanitt a déli deni-tó mellett, Überlingenben született építőmester- vár fal, és az az elé, délre kiugró varkocs-„kapubás- rel, aki előbb, az 1520-as években a bécsi szent ist- tya”.²⁹ Az utóbbi már neve alapján is egyértelműen ván-templom (stephanskirche) építkezéseinél dolgo- perényihez, illetve várnagyához köthető építkezés, zott, majd az 1530-as évek elején, Domenico Allio de e munka kezdetét az egykor a külső kapu felett mellett erődítéseken. Feltételezik, hogy 1535-től egy elhelyezett, kőtáblába vésett építési felirat egész pon- ideig perényi szolgálatában állt, hogy azután, vissza- tosan meghatározza 1542. szent györgy napja kör- térve Ferdinánd királyhoz, 1555-től 1570-ig a prágai nyé kére.³⁰ A bástya tervező és építőmesterének a ku- vár építkezésein dolgozzon.²⁶ Elvileg tehát őt sem tatás egybehangzóan da vedanot tartja. zárhat nánk ki a perényi-féle várépítkezésekből, kü­ A 8-10 m magas déli várfal, amelyhez a fenti „kapu- lönösen, mivel, mint láttuk, egy olasz mester mellett bástya” tartozik, többrétegű. Az eredeti, késő közép- a hadi épí tészetben való tapasztalatot is szerzett. úgy kori(?) falazat 1,40 m körüli vastagságú volt, amely­ tűnik azon ban, ő legfeljebb késéssel kapcsolódhatott hez utóbb, belülről, teljes magasságban egy 2,50 m a munkákba. körüli vastagítást adtak, majd még később, kívülről

24 logikusnak látszik az az érvelés, mely szerint a teknőszerű a vár elvileg már ekkor a Habsburg-párt kezére került. A tör­ mé lyedésben felépült torony alsó, szóban forgó lőréseiből csak téneti kontextust l. pl.: sugár istván: Miként jutott az egri püs­ az azokkal szemközt, 10-15 m-re húzódó, a teknő peremét pökségi vár Habsburg Ferdinánd kezébe? Agria, 27–28. (1991– képe ző földrézsűkig lehetett tüzelni, éppen ezért eredetileg 1992) 181–207. Eger várára a legújabb, részletes iroda lom- a teljes kör nyező terep lemélyítését tervezték volna. Erre végül jegyzéket is tartalmazó összefoglalást l.: nováki gyula – Baráz is azért nem került sor, mert közben megépült az olasz-bástya, Csaba – Dénes józsef – Feld istván – sárközy sebestyén: Heves amely szükségtelenné tehette a már meglévő lőréseket. Dankó megye várai az őskortól a kuruc korig. szerk.: sárközy sebestyén. katalin – Feld istván – szekér györgy: A régészeti kutatások Budapest – Eger, 2009. 20–23. jelentősége a sárospataki vár építéstörténetének felderítésében. 28 varkocs pályafutására l.: Csiffáry gergely: varkocs Tamás egri A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 37. (1999) 375–393.; Feld – sze­ várkapitány emléke. Agria, 40. (2004) 189–260. kér 1994. 178–179. Megjegyzem azonban, eredetileg nagyon 29 A várfalszakasz, a rajta lévő korábbi kaputorony (a Hippolit hasonló szituáció lehetett Budán, a keleti oldal lőréseinél, ame- ka pu) és a későbbi kapubástya feltárását l.: Détshy Mihály – lyek – úgy tűnik – eleve egy árokra nyíltak. kozák károly: Az egri vár feltárása (1957–1966). iv. Agria, 5. 25 Détshy Mihály: Adalékok perényi péter sárospataki várépítke- (1967) 87–116. (a továbbiakban Détshy – kozák 1967), részle­ zéseinek és mestereinek kérdéséhez. Ars Hungarica, 15. (1987) tes leírását l.: Détshy Mihály – kozák károly: Eger vára. in: 126–127. (a továbbiakban: Détshy 1987). vedano „szerzőségét” Heves megye műemlékei. ii. Magyarország Műemléki Topog- némi kétellyel veszi Feld 2008. 176. ráfiája. viii. szerk.: Dercsényi Dezső – voit pál. udapest,B 1972. 26 Détshy 1987. 127–128. 77–159., 83–92. (a továbbiakban: Détshy – kozák 1972); újab­ 27 A Mohács utáni években Eger többször is gazdát cserélt, végül ban: giber Mihály: Adatok az egri püspökvár középkori épí­ 1530-tól huzamosabb időre szapolyai jános király tartotta kéz- téstörténetéhez ii. Agria, 45. (2009) 5–54. 11–15. (a továbbiak­ ben. (közben, 1530 és 1539 között, Egernek névleg két püspöke ban: giber 2009) (a varkocs kapu kivételével). volt: a szapolyai-párti Frangepán Ferenc és a Habsburg-párti 30 „Haec nova constructio huius arcis Agrensis coepta per spectabilem szalaházi Tamás.) Mivel azonban jános halála (1540. július) után ac magnificum Dominum Petrum de Peren …circa festumS. Georgii mind perényi, mind Frangepán átállt Ferdinánd oldalára, így A.D. 1542” idézi: Détshy – kozák 1972. 90. 134 Magyar károly

egy rézsűs falköpenyt. A belső falköpeny építését dett el.) A belső kapu ma is áll, a külső csak romjai­ 1542 utánra teszik, jelezve, hogy ebbe már a székes- ban. A déli várfalon nyíló kapu mellett, annak keleti, egyház késő gótikus szentélyének bontásából szár­ belső oldalán egy korábbi, a fennállónál valamivel mazó köveket is belefoglaltak.³¹ A belülről megvasta- mélyebb szinten lévő kapu keleti kávája bukkant elő, gított várfalon két szinten sorba rendezett lőrések nyíl- amely azonban nem lehet korábbi, mint a belső fal­ nak: alul 2 kettőstölcséres, kifelé erősen szélesedő, vastagítás, hiszen éppen azt vágja át.³⁴ felül összesen 4 kétágú. Utóbbiak, amelyek egy hozzá- Fentiek alapján Egerben a kétágú lőrések kora – bár juk tartozó védőfolyosóról voltak elérhetők, azt a tí- az 1542–1548 közötti évek, azaz a varkocs–da ve- pust képviselik, amelynek belső fülkéjéből kifelé in- da no-időszak valószínűnek látszik – nem határoz- dulnak a lőcsatornák. Ezek a kőgerendával áthidalt ható meg biztosan. lőcsatornák azonban az eddigiektől eltérően kifelé Eger kapcsán azonban meg kell említenünk, hogy erősen szélesednek.³² A fentiek alapján a „kapubástyá- az északkeleti sarkon álló Tömlöc-bástya³⁵ északi hoz” hasonlóan a falvastagítást és a lőréseket egy­ traktusában a többágú lőrésekhez hasonló célt szol­ aránt da vedanohoz kellene sorolnunk. itt azonban gáló, de mégis más formájú megoldással is találko­ némi probléma van, amely megér egy kitérőt. zunk. A bástyarész északi homlokfalának emeleti A négy kétágú lőrés közül ugyanis a legnyugatabbi szintjén, a keleti szakaszon ugyanis két nagyméretű, nyugati lőcsatornájának iránya már áthúz a varkocs- kettőstölcséres ágyúlőrés részletei maradtak fenn „kapubástya” keleti falának vonalán. Ez ugyan a mai, közvetlenül egymás mellett, egy harmadiké pedig rekonstruált falmaradvány falkoronája fölé esik, de kissé keletebbre.³⁶ (A fal nyugati végében lévő negye- egykor a „bástya” fölött még tető is volt, mint arról dik szempontunkból most érdektelen.) Az előbbi kettő írásos adatok is szólnak.³³ Ez elvileg két dolgot jelent- belső és külső torkolata egyaránt csaknem összeér, hetne: vagy a „bástyát” eredetileg alacsonyabbra ter- míg a harmadiknak csak a külső torkolata esik na­ vezték, és csak építés közben, esetleg később változott gyon közel a többiéhez. A három kapcsolódó lőrés meg a terv, vagy a lőrés (és egyben a falvastagítás) va- közül a két közelebbi végül is meglehetősen széles lamivel korábbi. Az utóbbi lehetőség azonban már célfelület pásztázását tette lehetővé akár egyetlen tűz- nehezen illeszthető be a perényi-kor építkezéseibe, és fegyver váltott alkalmazásával is. vagyis közel ugyan- így da vedano munkájának kronológiai sorrendjébe, azt a szerepet töltötték be, mint az egyetlen kamrá­ ugyanis 1542 áprilisa előtt ezeknek bármely részére ból kiágazó többágú lőrések. A Tömlöc-bástyának aligha kerülhetett sor. ez az északi része egyébként lehet da vedano műve, van azonban még egy részlet, amely az előbbiek­ hiszen ez a védmű ellenpárját képezte a túlsó, észak­ nél biztosabban azt látszik sugallni, hogy belső fal­ keleti sarkon álló sándor-bástyának, viszont az is le- köpeny nem épülhetett a varkocs-„kapubástyával” hetséges, hogy magukat az északi fal lőréseit csak egy együtt. A „kapubástya” egy kettőzött kapuból álló fázissal később alakították ki.³⁷ rendszer elhelyezését/védelmét szolgálta. Az egyik, Eger után – a földrajzi közelség okán – Diósgyőrt a belső kapu magán a déli várfalon nyílott, észak–déli kell említenünk. itt a középkori négysaroktornyos irányban, a másik, a külső erre merőlegesen, a „bás­ vár északkeleti saroktornya elé/mellé épült ágyútor­ tya” ke leti falában, kelet–nyugati irányban. Mindkettő nyon, a „rondellán”, annak két, alsó szintjén fordul­ lovas kapu volt. (A külső kapunak azonban volt egy nak elő két-, illetve háromágú lőrések.³⁸ Ezek is az egy, gyalog kapu párja is, amely nem a lovaskapu mellett, belülről kifelé szűkülő fülkéből szétágazó típushoz hanem azzal átellenben, a nyugati falon helyezke­ tartoznak. A rondella építési korát viszonylag korán ra,

31 Détshy – kozák 1972. 84. 36 Elrendezésüket l.: Détshy – kozák 1972. 97., 41. ábrán közölt 32 leírásukat l.: Détshy – kozák 1972. 84–85, alaprajzi elrende­ alaprajzon. zésük (mindkét szintre) uo. 88. 37 vedani munkájának tartja: Détshy – kozák 1967. 94–95., 97.; 33 Détshy – kozák 1967. 111. igaz, az itteni zsindelyfedésről csak kozák – sedlmayr 1972. 247. viszont ezzel szemben az északi 1594-ből van adat, a 16. századi metszeteken inkább nyitott bástyarész hozzáépítését csak 1552 utánra teszi – tény, hogy alakban látszik, viszont a belső fallal egy magasságban. ez a rész hitelt érdemlően először csak az 1568-as Ferabosco- 34 Détshy – kozák 1967. 98–99.; Détshy – kozák 1972. 85. féle alaprajzon tűnik fel. 35 A bástya feltárására l.: kozák károly – sedlmayr jános: Az egri 38 A védmű feltárására l. komáromy józsef: A diósgyőri vár ron­ vár Tömlöc- és Földbástyájának helyreállítása. in: Magyar dellájában 1958–59-ben végzett régészeti kutatás. A Herman Mű emlékvédelem 1969–1970. Az országos Műemléki Felügye- Ottó Múzeum Évkönyve, 3. (1963) 168–174. (a továbbiakban: ko- lőség kiadványai. vi. Budapest, 1972. 245–267., különösen máromy 1963); Czeglédy ilona: A diósgyőri vár. Budapest, 1988. 245–254. (a továbbiakban: kozák – sedlmayr 1972); részletes 51–52. (utóbbi oldalon a 33. ábra a rondella alap- és metszet­ leírása a történeti háttérrel: Détshy – kozák 1972. 94–99.; leg­ rajzával) (a továbbiakban: Czeglédy 1988). újabban a bástya középkori előzményeiről, a Tömlöc-toronyról: giber 2009. 16–25. Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 135

1536–1538 közé helyezik, pemflinger sebestyén és intermezzótól eltekintve – csak 1541-ben szerez ték kall nitzer lénárt várkapitányokhoz, illetve a Ba lassa meg az erősséget, s addig (1464-től) a szapolyaiak ke- családhoz kötik.³⁹ zében volt.⁴² (A szerző a serédi-birtoklást a többi, idé- Maradva (a jelenlegi) az észak–északkeleti ország- zett munkájában egyébként maga is 1541-től keltezi.) résznél, a következő helyszín a mai Mogyoróska köz- Ugyancsak északkelet-Magyarországon, legújab­ ség közigazgatási határához tartozó Regéc. A több­ ban Tokaj várának kutatása közben bukkantak elő ágú lőrések itt szintén egy kerek ágyú(?)tornyon, a többágú lőrések. Először – úgy tűnik – a külső vár 17. században „kerekded bástya”-ként emlegetett délnyugati, ún. Merítő-bástyájának falainál találtak építményen jelennek meg, amelyet az együttes öreg­ két kétágú lőrést,⁴³ majd a keleti oldal elővédműsze­ tornyának északkeleti sarkánál emeltek.⁴⁰ A három rűen kiképzett ágyútornyához, az ötszögletű, ún. va- háromágú lőrés, amelyek a háromszintes védmű alsó saló-bástyához vezető „hídnál”, annak mindkét ol- szintjén helyezkedtek el, s amelyekből egy viszonylag dalfalában.⁴⁴ Mindkét helyen a belülről kifelé, közös épen megmaradt, az előbbi típusnak felelnek meg, torokból szétágazó típusokról van szó. azaz a közös belső fülkéből szétágazó lőcsatornás Félretéve most a délnyugati bástya kap csán emlí­ fajtát képviselik. Amennyire a rajzokból megállapít­ tett két bizonytalan lőrést, a „híd” és a rajta nyíló lő- ható, a lő csatornák itt ugyancsak keskenyek, párhuza- rések keltezése érdekesnek tűnik, különösen a fentebb mos falú ak voltak. (A feljebb elhelyezkedő, többi lő rés leírt regéci példa összefüggésében. A feltáró ugyanis pontos formája ismeretlen, ezek azonban valószínű­ a vasaló-bástyát – amelynek nyugati, belső falába a leg szélesebb kiképzésűek lehettek, amint az az egyik híd beköt – az 1530-as évekre teszi, s serédi gáspár fennmaradt kávamaradványa alapján követ kez tet- személyéhez köti.⁴⁵ Márpedig, mint láttuk, serédi he tő.) A torony és így a lőrések kialakítását a feltáró Regécet is birtokolta. serédi 1530 nyarán foglalta el régész az 1530-as évekre teszi, amikor a várat a se- a várat – elvileg Ferdinánd számára – s saját várka­ rédi (se rédy) család lakhelyként használta volna.⁴¹ itt pitányát, Horváth Andrást ültette bele, majd folya­ nyilván elírásról van szó, mert a serédiek – egy rövid matosan saját kézen tartotta. Halála, 1550 után egy

39 Czeglédy 1988. 51. és 98–99. a jelzett, némileg sommás, össze­ likus Egyetem Bölcsészettudományi kar Medievisztika Tan szé- mosó keltezéssel. Az építési idejét komáromy valamivel széle- kének kiadványsorozata) Tanulmányok a középkorról. szerk.: sebb határok, a pemflinger család várnagyságának vagy Ba lassa neumann Tibor. [H.n.], 2001. 99–112. (a továbbiakban: Horváth Zsigmond zálogbérletének időszakára valószínűsíti, vagyis 2001). Az 1526–1541 közötti időszakot viszonylag részleteseb­ nagyjából az 1523/26 és 1540/59 közötti időszakra. komáromy ben tárgyalja: joó Tibor: A regéci vár. A Herman Ottó Múzeum 1963. 174–176. Ebből a Mohács előtti, illetve az azt közvetlenül Közleményei, 16. Miskolc, 1977. 29. Ezek szerint Ferdinánd ve­ követő időszak nyilvánvalóan kiesik, hiszen ekkor még Budán zére, salm gróf a várat már 1527-ben elfoglalja, s Ferdinánd ezt sem állt hasonló objektum, illetve idő sem lett volna ekkora véd- követően azt valóban serédi gáspár felső-magyarországi főka- mű kialakítására. A várat egyébként „1536 táján” foglalta el pitánynak adományozta. serédi azonban csak rövid ideig birto- szapolyai a Habsburg-(Mária-)párti pemflinger sebestyéntől, kolhatta az erősséget, mert szapolyai hamarosan visszafoglalta, s azt hívének, gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta, sőt várnagya, Horvát Ferenc vitézül meg is védte azt, amikor akit egyben kinevezett Borsod megye főispánjává. szapolyai 1536-ban Ferdinánd hadai hosszabban ostrom alá vonták. halála (1540) után Balassa is átállt Ferdinánd pártjára, aki ezért 43 Makoldi Miklós: Tokaj vára a 2007. évi feltárások tükrében. Diósgyőrt még az évben neki és feleségének, Fánchy Borbálá­ Castrum, 7. (2008/1) 168–196. (a továbbiakban: Makoldi 2008). nak adományozta. szendrei jános: A diósgyőri vár története. A kétszintes bástya feltárása (a 602. sz. telken) kapcsán (176– Budapest, 1927. 43–47. 177.) kétágú lőrést nem említ a szerző, csak két, nagyméretűt 40 A feltárások eredményeit l.: simon Zoltán: Elfeledett emlékhe- (alsó szinten) és három kisméretűt (felső szinten), a 192. oldal lyünk: Regéc vára. Várak, kastélyok, templomok, 1. (2005/2) 4–6.; 29. képén szereplő összesítő alaprajzon azonban két, kétágú­ simon Zoltán: A regéci vár régészeti kutatása. Műemlékvédelem, nak látszó lőrés foltja látszik azonosíthatónak. 51. (2007/1) 17–19.; simon Zoltán: A regéci vár kutatásának 44 Makoldi 2008. 89–90. A szerző maga is elbizonytalanodik azon, eredményei. Castrum, 5. (2007/1) 121–126. (a továbbiakban: si- hogy vajon a 14 m hosszú, 7,5 m széles, 1,1 m vastag kőfalak­ mon 2007); legújabban összefoglalva: nováki gyula – sárközy kal emelt építmény híd volt-e, avagy egy „többszintes össze­ sebestyén – Feld istván: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai kötő épületszárny lőrésekkel a várárok védelmére”. Az eddig az őskortól a kuruc korig. szerk.: sárközy sebestyén. Budapest – ismert részletek alapján inkább az utóbbiról lehet szó, amelyet Miskolc, 2007. 81–82., valamint alaprajza uo. 252., 57. ábrán. az építészetben nyaktagnak szoktak nevezni, s amely itt gyakor- Az építmény műfajának meghatározása meglehetősen problé­ latilag a kazamata szerepét is betöltötte. igaz, az árok alsó szint- más, mert kérdés, hogy felső szintjén, ahol valószínűleg jóval jét, amelyen át az építmény az ágyútoronyhoz vezetett, a feltá- nagyobb lőrések voltak (l. alább), ágyút/ágyúkat fel lehetett-e rás során nem lehetett elérni, így egyelőre a „híd” funkció sem állítani? Mindenesetre ez nem gátolta a 17. századi kortársa­ zárható ki. kat abban, hogy „bástyának” nevezzék, l.: simon 2007. 124., 45 Makoldi 2008. 172., Makoldi Miklós: jelentés a tokaji Rákóczi valamint vö. még a 2. jegyzetben foglaltakkal. vár alaprajz hitelesítő feltárásának 2009. évadáról. Castrum, 11. 41 i.m. i.h. (2010/1) 86–93., 86. valószínűleg ezt az elővédművet említi már 42 A szapolyaiak itteni és környékbeli birtoklására l.: Horváth egy 1536-os forrás is. Détshy Mihály: A tokaji vár története. Richárd: Adalékok a szapolyaiak északkelet-magyarországi fel- Tokaj, 1995. 14. (a továbbiakban Détshy 1995). emelkedéséhez. Analecta Mediaevalia i. (A pázmány péter ka to- 136 Magyar károly darabig még a család tulajdonában volt. Ez alapján itáliai építészek, mint Franceso de pozzo és Mario serédi személye akár össze is kötheti a két építkezést, speciacasa.⁵¹ Ugyanekkor történt meg a szabályos erre azonban konkrét bizonyíték nincs. A serédiek alaprajzú vármag késő reneszánsz átépítése, melynek előtt, 1459-től 1527/28-ig a szapolyaiak kezén volt során az épülettömb első emeleti, külső homlokzati a vár,⁴⁶ míg utánuk (1556–1565) huzamosabban falai fölé magas, pártázatos attika falat, s mögé pad­ némethi Ferencén.⁴⁷ A szóban forgó falak épí tése lást emeltek. A fal belső oldalán, két szinten védőfo­ kapcsán szapolyai jános neve igen kevéssé merül­ lyosót vezettek körbe, amelyekből lőréseket nyitot­ het fel, de némethié talán nem zárható ki egészen. tak kifelé. A felső folyosóról egyszerű, téglalap alakú közben, még serédi gáspár idején, 1537-ben, majd lőrések nyílnak. érdekesebb számunkra az alsó fo- némethi uralma végén, 1565-ben egy-egy kemény, lyosó, amely mentén különböző méretű és formájú – pusztító erejű ostrom érte a várat, melyek után nyil­ köztük a minket érdeklő fajtájú – lőrések sorakoznak ván igen erős újjáépítésre lehetett szükség.⁴⁸ egyesével vagy kettesével. Ezeknek nem mindegyike északi irányban átlépve a jelenlegi országhatárt, is mer hető fel kívülről, de Menclová leírása vilá go- Bozók (Bzovík, szlovákia) erődített kolostoránál fe­ san utal az ún. „nadráglőrésekre”.⁵² sajnos a le írás dezhetjük fel a lőréstípust. A kolostor tömbjét itt meg- nem egészen egyértelmű, s az épület második eme­ közelítőleg szabályos négyszög alakban veszik körül leti alaprajza, amely a lőrések formáját, elhelyezke­ falak, a sarkokon átellenesen elhelyezve két-két na­ dését, kiosztását, illetve számát mutatná – ismeretem gyobb és kisebb ágyútoronnyal. A tornyok közötti fal- szerint – mindmáig nem került publikálásra. létezik szakaszokon, középmagasságban találjuk meg a ket- viszont három ilyen alaprajz a kulturális örökség- tős lőréses változatot. sajnos a lőrések belső oldalának védelmi Hivatal (köH) Tervtárában (3–4. kép, vala­ kiképzését nem volt módom vizsgálni, s a szakiroda- mint egy további, amely a helyszínen, vár kiállításán lomban sem találtam leírásukat, így csak feltételezem, látható).⁵³ Ezek együttesen mégis segítenek valame­ hogy a különböző fotókon feltűnő, nagyméretű fül­ lyest az eliga zodásban. kék tartozhatnak hozzájuk. A külső kép alapján való- Menclová leírásának az alaprajzok szerint csak színűleg a szűk lőcsatornás változatról van szó. Az kétfajta kettős lőrés felelhet meg. Az egyik csoportba eredetileg bencés, majd premontrei kolostor körüli két lőrés tartozhat: egy a keleti falnak a kápolnától erődítéseket – a szerzetesek elűzése után – Balassa délre eső szakaszán, középtájt, a másik a déli fal kö­ Zsigmond építette ki az 1530–1541 közötti idő szak- zepe táján. jól lehet, e két-két, kifelé tölcséresen szé­ ban.⁴⁹ (láttuk, az ő személye már Diósgyőr kapcsán lesedő lőrés tengelye a falsíkon belül valóban metszi is felmerült.) egymást, azonban ezek nem egy, közös fülkéből in­ Továbbhaladva észak felé, Zólyom (Zvolen, szlo- dulnak, hanem közvetlenül egymás mellett, de külön- vákia) várát hozhatjuk fel.⁵⁰ itt a szabályos alaprajzú, külön. (Hasonlóan az egri Tömlöc-bástya északi olda- 14. századi eredetű, belső vármag második emeletén lán látottakhoz.) lehet viszont, sőt valószínűbb, hogy fedezhetünk fel az általunk tárgyalt típushoz tartozó Menclová egy másik típusra értette a leírását. itt be­ lőréseket. lül valóban széles fülke helyezkedik el, amelyből ki- A török veszély miatt a 16. század közepén a várat felé két, keskeny és viszonylag rövid lőcsatorna in­ megerősítették. A munkában közreműködtek olyan dul. Ezekből az alaprajzokon kettő,⁵⁴ illetve négy⁵⁵

46 Détshy 1995. 8–9., valamint Horváth 2001. tengelye befelé összefutott. Mivelhogy alaprajzban gyú néznek 47 Détshy 1995. 21–25. ki, mint a nadrág, ezért ezeket nadráglőréseknek mondjuk.” 48 Détshy 1995. 15–16., 23–25. plaček – Bóna 2007. 338. 49 A helyszín legújabb összefoglalását l. lászlóová, Henrietta: stre- 53 A köH Tervtárában sztehlo ottó rajzai: egy 1895-ből, színe­ dovekỳ stavebnỳ vỳoj bzovíckeho kláštora. Pamiatki a Múzea, zett pausz, k8442 jelzettel (3. kép), az előbbi ugyancsak színe­ 2004/3. 32–36. zett másolata, jelzet nélkül, valamint egy papír-tus alaprajz 50 legújabb összefoglalása: plaček, Miroslav – Bóna, Martin: En- 1899-ből, k8459 jegyzettel(4. kép). A három, épp a lőrések tekin- cy klopédia slonenskỳ hradov. Bratislava, 2007. (a továbbiakban: tetében, nem tökéletesen egyezik. itt szeretném megköszönni plaček – Bóna 2007), további irodalommal. a köH engedélyét, hogy a két variáció közlését engedélyezte 51 Menclová, Dobroslava: Hrad Zvolen. Bratislava, 1954. 51. (a to- számomra. A negyedik, egy a helyszíni kiállításon szereplő rajz, vábbiakban: Menclová 1954); a személyekre l. még: gerő 1955. amelynek eredetije, vagy publikációja ismeretlen. (valószínűleg 334–335.; speciacasa, másként speziecasa ténykedésére külön ugyanakkor készült, amikor az ugyanott bemutatott másik két, l.: Banfi, Florio: Mario speziacasa nápolyi hadiépítész és hajós- a földszintet és az első emeletet ábrázoló rajz. Utóbbiak viszont kapitány Magyarországon. Hadtörténeti Közlemények, 33. (1932) mintha azonosak lennének a Menclová 1954-es munkájában kö- 236–238. zöltekkel.) Mivel sajnos ennek a másolata nem áll a rendelke­ 52 Menclová 1954. 48–49. „v spodnom poschodí to boli väčšinou zésemre, nem áll módomban összevetni az előbbi hárommal, široké komory v tvare vỳklenkov s dvoma strielňami, ktorỳch de emlékezetem szerint valamelyest ugyancsak eltér azoktól. osi sa zbiehali do vnútra. keďže vyzerajú v pôdoryse ako no- valószínűleg már az újabb falkutatások eredményeit is tükrözi. havice, hovorí sa im nohavicové stierlne.” vagyis (saját, hevenyé- 54 Az 1899-es alaprajzon. szett fordításban): „Az alsó emeleten (szinten) többnyire széles 55 A két, 1895-ös alaprajzon. kamrák voltak fülkék formájában kettős lőrésekkel, amelyek Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 137

3. kép A zólyomi vár sztehlo ottó 1895-ös felmérése után. (köH Tervtár k8442)

4. kép A zólyomi vár sztehlo ottó 1899-es felmérése után. (köH Tervtár k8459) 138 Magyar károly

azonosítható: a déli oldal nyugati szakaszán és a nyu- zamosra sikeredtek. A keleti szakaszon mindössze gati oldal déli részén, illetve a nyugati oldal északi, egy ilyen maradt fenn, az északin viszont kettő, más, és az északi oldal nyugati szakaszán. közülük azon­ hagyományos lőrésekkel szabályosnak tűnő ritmus­ ban csak a korábban említett kettő az, amelyeknél ban váltva.⁵⁷ a lőcsatornák kifelé valóban szétágaznak, a másik kétágú, azonban egészen másfajta lőrések találha- kettőnél ezeket párhuzamosnak ábrázolják. tók a nyugati két saroktornyon. Az északnyugati, tel- végül egy további, de az előbbiektől eltérő lőréstí­ jes kör alaprajzú tornyon a két emeleti szinten nyílik pust sejtek azonosíthatónak a nyugati homlokzaton. egy-egy kétágú, „nadráglőrés” északkeleti irányba.⁵⁸ A lőrés kisméretű, hármas torkolata itt középtájon, Belül mindkettőnél nagyobb méretű fülke van, s egy nagyobb, ajtószerű(?) nyílás fölött helyezkedikel, mindkettőnél hasonló a kialakítása a kifelé induló szinte elvész a két oldalán lévő, különböző, de jóval lőcsatornáknak, pontosabban azok külső lezárásának. nagyobb lőrések között. Távolról szemlélve gerenda- A két ág közül a keletebbi kisebb, egyszerű négyzet fészkek csoportjának tűnhet, s csupán a két szélső nyí- alakú rés, míg a nyugatabbi jóval nagyobb, álló tég­ lás – valószínűleg lőcsatorna – eltérő szöge kelti fel lalap alakú, amelybe azonban kulcslyuk alakú kőke- a gyanút. Bizonyosat azonban sajnos megfelelő do­ retet helyeztek el. valószínűleg hasonló lehetett a dél- kumentáció híján nem állíthatunk, ebben a vár kiál­ nyugati, háromnegyed körív alakú torony egyik, délre lításán szereplő, a második emeleti védőfolyosót is néző lőrése is, ennek kettős külső szája azonban már ábrázoló alaprajz segíthetne. annyira kiromlott, hogy ez biztosan nem állítható.⁵⁹ Az általam ismert felvidéki példák közül utolsóként A többágú lőrések elterjedését vizsgálva térben a selmecbányai (Banská Štiavnica, szlovákia) Óvárat legtávolabbiként és – eddigi ismeretünk szerint – idő- kell említenem. A szabálytalan hatszögletes formájú ben valószínűleg legkésőbbiként a székely ud var helyi „várat” a 12–13. századi eredetű városi szűz Mária- (odorhein secuiesc, Románia) székelytámad várát, plébániatemplom körül emelt, négy kerek és két szög- későbbi nevén Csonkavárat kell említeni. Az 1562-es letes toronnyal tagolt védőfallal alakították ki. (Utóbb székely felkelés után retorzióként, a fékentartás cél­ magát a templomot is erődítéssé építették át.)⁵⁶ jával felépített, szabálytalan négyszög alaprajzú vár kétágú lőrések itt több helyen, például a kerítőfal mára jó részt elenyészett. Az egykori négy sarok véd- egyes szakaszain, a falkoronán végigfutó védőfolyo- mű közül a keleti ágyútorony, az ún. Hajdú-bástya sók mellvédjén tűnnek fel. Ezek azonban az eddig viszonylagos épségben maradt fenn. A vár építés- megismertek többségéhez képest eltérő típust kép­ történetéről újabban jelent meg publikáció, amely viselnek. Ehelyütt ugyanis egyes mellvédszakaszo­ külö nösen jól dokumentált magára a toronyra vo- kon belül meglehetősen széles és viszonylag mély nat kozóan.⁶⁰ fülkék vannak, s ezekből nyílnak a kettős lőcsatornák. Ezek szerint a vár erődítései közül ez a szabályta­ (Ennyiben hasonlítanak a zólyomi példákhoz.) Mivel lan nyolcszögletű, háromszintes védmű viszonylag a fülkéknél a mellvéd elvékonyodott, így maguk az korainak számít, amely – úgy tűnik – egyes részletei- ezekből kifelé induló „lőcsatornák” a korábban látot- ben még megőrizte a korábban itt állt, 1492 körül Bá- takhoz képest igen rövidre, és gyakorlatilag párhu­ t hori istván vajda által építtetett (a korbancastrum nak

56 Az Óvárra l.: lux kálmán: A selmecbányai óvár. építészettör­ keltezésében némi eltérés van a két újabb összefoglalás között. téneti tanulmány. különlenyomat a „Magyarország műemlékei” Šimkovic szerint a kerekded tornyok még a 15. század közepi negyedik kötetéből. Budapest, 1914. (a továbbiakban: lux 1914); erődítésekhez tartoznak, a két hasáb alakú pedig az 1500 kö­ újabban: Šimkovic, M.: Banská Štiavnica – Mestskỳ hrad. in: go- rüli munkákhoz. plaček – Bóna 2007 szerint viszont épp a ke­ tika. Dejiny slovenského vỳtvarného umenia. (D. Buran a kol- rek tornyok épültek volna ekkor. lektiv) Bratislava, 2003. 598–600. (a továbbiakban: Šimkovic 57 A lőrések többségének ma látható formája – talán csak a két­ 2003); újabb, periodizált alaprajzzal; legújabb összefoglalását, ágúakat leszámítva – azonban kétséges, mivel már lux meg­ irodalommal l.: plaček – Bóna 2007. 54–55. sajnos a védőfal jegyezte, hogy mindkét falszakasz „változatos alakítású lőrései- kiépítésére kevés kézzelfogható történeti adat van. A templo- nek és szuroköntőnyílásainak kövei nagyobbrészt kihullottak”. m ot állítólag már a 14. században, valószínűbb azonban, hogy lux 1914. 32. Az persze külön kérdést jelent, hogy vajon mikor csak a 15. század közepe táján erődítették meg. Ez utóbbit tük- készültek a védőfolyosó lőrései „eredeti” formájukban: együtt rözi az egyik újabb szakmai összefoglalás (Šimkovic 2003), és a védőfal kiépítésével, vagy a későbbi erődítési munkák során? az abban lévő, a legújabbnak számító periodizált alaprajz is, 58 lux 1914. 31. legalábbis az erődítések nagyobb részére vonatkozóan. 1486- 59 Az Óvár lőrések tekintetében leghasználhatóbb alaprajzait l.: ban mindenesetre már feltűnik említve „Mattheus castri schem­ lux 1914. 11., 4. kép (első emelet) és 12., 5. kép (második emelet); niciensis capitaneus”, majd 1514-ben a „Schlosskirche” elnevezés. előbbi – sajnos, kis méretben – közölve még: varjú Elemér: lux 1914. 7. későbbre vonatkozóan magának a késő gótikus Magyar várak. é.n. 144. templomnak az 1541-ben kezdődő, védelmi célú átépítését em- 60 sófalvi András: A székelyudvarhelyi Csonkavár. Castrum, 6. legetik, majd – pontosabb helymegjelölés nélkül – további, tö­ (2007) 63–70. rök ellenes erődítési munkákat 1549 és 1559 között. A tornyok Többágú lőrések a középkor végi és kora újkori magyar várépítészetben 139

és castellumnak egyaránt nevezett) erődítés marad- zést adni értelmetlen lenne. Az mindenesetre az ed­ ványait.⁶¹ Az – ettől eltekintve – egységes kiépítésű, digiek alapján is kirajzolódni látszik, hogy az effajta több mint 17 m átmérőjű, 3,40-3,90 m falvastagságú lőrések nagyjából a 16. század középső harmadá- torony azért különösen érdekes számunkra, mert ban terjedtek el. (Ez alól kivételt talán csak sel mec- mind a pinceszintjén, mind földszintjén többágú lő­ bánya két kerek tornyának kettős lőrései jelentenek, rések maradtak fenn többé-kevésbé épségben. A pin- ahol fel merült a 15–16. század fordulójára, esetleg ceszinten három: középen (kelet felé) egy háromágú, a 15. szá zad közepére történő keltezés. Ugyanitt a két szélen (észak és dél felé) egy-egy kétágú lőrés. gyilok já róhoz tartozó, rövid lőcsatornás, kettős lőré­ Ezekhez belül nagy méretű fülkék, „ágyúállások” tar- sek kel te zése ezeknél is bizonytalanabb.) A lőréstí­ toztak, s ezekből (te hát itt belülről!) összetartó irány­ pus különböző változatait használták mind a gyilok- ban indulnak a lőcsa tornák, amelyek kifelé egyetlen járók mellvédjén, mind a tornyokon/bástyákon, sőt nagyméretű, tölcséresen szélesedő lőrésben futnak a kaza ma táknál is. A példák többsége – legalábbis össze. A földszinten az előbbihez hasonló két három- eddig – észak-, illetve északkelet-Magyarországon ágú lőrés maradt fenn, azzal a különbséggel, hogy cso portosul. (kivéve: Buda, Esztergom, székelyud- itt belül nem volt szükség a pincénél említett fülkékre. varhely.) Buda után/ mellett alkalmazásukban – már (A szint többi lőrése az egyszerű, kettőstölcséres, „X amennyi re ez egyáltalán elkülöníthető – mind a sza- alakú” fajtához tartozik. Az emeleti lőrések azonosí­ polyai-, mind a Ferdinánd-párt exponensei szerepet tására, bemérésére nem volt lehetőség). A leírás sze­ játszottak. külön vizsgálatot érdemelne az egyes csa- rint itt ágyúlőrésekről van szó, de a közzétett felmé­ ládok, pl. a Balassák, serédiek stb. ebbéli esetleges rés szerint a háromágú lőréseknél a két szélső lő- szerepe. Több, a lőrésekkel is kapcsolatos erődítési csatorna (a kétágúaknál az egyik) olyan szűknek lát- munka esetében felmerült olasz hadmérnökök jelen- szik, hogy az inkább szakállas vagy kézi puskához léte, csá bító lenne tehát itáliai gyökerekkel számolni. tartozhatott. A most leírt lőrések alapformá jukat te­ Annál is inkább, mert az egyik változat kétség kívül kintve egyébként a Budán a keleti és déli kazama­ megtalálható például Aquila 1534-től kiépített várá­ táknál látott típushoz tartoznak. nak sarokbástyáinál, amelynek tervezője – az egyéb­ ként spanyol származású – luigi scriva volt.⁶² Ezzel szem ben már piper is számos németföldi példát ho­ zott fel a legkülönbözőbb változatokra.⁶³ A fentiekben majd egy tucatnyi példáját láttuk a összességében e téma mind a magyarországi elter- több ágú lőréseknek, azok különféle változatának. jedés, mind az eredet tekintetében további kutatáso­ A lista nyilván korántsem teljes, s így végleges összeg- kat igényel.

61 i.m. 70–72. chen, 1912. 348–350., itt rajzokkal illusztrált példák szerepelnek 62 l. pl.: gerő 1955. 76–78., összesítő alap- és részletrajzokkal, az általa „Hosenscharten”-nek nevezett lőrésekre. Ezt a termi­ amelyekről kiderül, hogy itt a belülről külön-külön induló lő- nust – amelyet egyébként furcsa módon a háromágúakra is csatornák kifelé egy, nagyméretű, közös szájba torkolnak. (Em- használ – „nadráglőrés”-ként átvette (valószínűleg könyökin lítve még gerő 1975. 37., azonban itt a téma szempontjából lé- keresztül) a magyar (pl.: gerevich 1966. 233.), sőt „nohavicova nyeges részletrajzok hiányoznak.) strielňa” formában a szlo vák szakirodalom is. vö.: Menclová 63 piper, otto: Burgenkunde. Bauwesen und geschichte der Bur- 1954. 48. gen zunächts innerhalb des deutschen sprachgebietes. Mün­ 141

Mészáros Orsolya KéT bécsI KAncsó Egy VácI polgár AszTAláról

Újfajta leletek előkerülése mindig szívderítő, akkor is, kezes edényt eredményez mindkét kancsó esetében. ha azok inkább színesítik, mintsem alapjaiban vál- A kiöntőcső könnyű aszimmetriája – jobb kézben tart­ toztatják meg a kor tárgykultúrájának ismeretanya- va az edényt – megkönnyíti a folyadék kiöntését. Az gát. Ilyen leletnek tekinthető az a kancsópár, amely edény vállát, amely a kancsó legszélesebb pontja, se­ Vácott került elő 2009 januárjában a középkori német kély, körbefutó, hármas vonalköteg díszíti. Teljes fe­ város területén egy zárt leletegyüttest tartalmazó gö­ lületét kívül és belül sötétbarna máz vonja be. A tech­ dörből. A két, majdnem tökéletesen egyforma kancsó nikailag jól kialakított edényt gyorskorongon készí- a helyi anyagban egyedülálló, de ritkaságnak számít tették – belső oldalán a korongolás bordái is jól lát- a középkori magyarországi leletek között is.¹ hatók –, majd a kész tárgyat leemelték a korongról. A kancsók, letört kiöntőcsövüket leszámítva kifo- Ezt az edény talpának enyhén rücskös felülete bizo- gástalanul ép állapotban kerültek elő.² Kisméretű, ha­ nyítja, amelyet szintén máz von be. Mindkét kancsó sas, tömzsi edények, egyik oldalukon kis füllel, másik egyik oldalának külső felülete másodlagosan romlott: oldalon kiöntőcsővel ellátva. Fülük a kancsó pereme a máz felhólyagosodott, fényességét elveszítette, matt alatt körben futó erős bordához illesztett kétujjnyi lett. A máz romlását valószínűleg tűz eredményezhet­ méretű szalagfül, amely az edény vállához csatlako- te: a kiégetés vagy másodlagos égés (akár tűzvész) zik vissza. Míg a fület a kancsó testére merőlegesen során keletkezhetett. Az edények űrtartalma 1 liter, helyezték, a kiöntőcső – legalábbis annak megmaradt ami a 14–15. századi bécsi űrmértékkel számítva meg­ indítása – egészen enyhén balra tart, amely így jobb- közelítőleg 1 bécsi icce, illetőleg fél bécsi pint³ (1. kép).

1 2 3

1. kép Vác­piac utca. A mázas kancsók rajza és fotója: 1–2. nyilv. szám: MnM–nÖK 1.34791.395.144; 3. MnM – nÖK 1.34791.395.150. (rajz: Kazsóki ágnes, fotó: bicskei József)

1 A fenti tanulmányt szeretettel ajánlom Feld István figyelmébe. ségvédelmi Központ (MnM–nÖK), 1.34791.395.144; és 1.34791. 2011. év elején többször beszélgettünk a két kancsóról, bécsi pár­ 395.150. Metrikus adatok: 1.34791.395.144: magasság: 16,5 cm, leg­ huzamaikról. Ő örömmel osztotta meg velem ismereteit az oszt­ nagyobb szélesség: 15,5 cm, falvastagság: 0,5 cm, perem átmérő: rák kerámiákról. Ezúton köszönöm neki segítségét. A kézirat lek­ 8,2 cm, alj átmérő: 9,7 cm. 1.34791.395.150: magasság: 17 cm, leg­ torálását Miklós zsuzsa végezte, amelyért köszönettel tartozom. nagyobb szélesség: 16,5 cm, falvastagság: 0,5 cm, perem átmérő: A tanulmány kapcsolódik az oTKA K­81568 számú prog ram­ 8 cm, alj átmérő: 9,8 cm. jához, egyúttal részét képezi a Vác­piac utcai ásatás mono gra fi kus 3 bogdán István: Magyarországi űr­, térfogat­, súly­ és darabmér­ jellegű feldolgozásának, amelynek elkészítése folya matban van. ték. budapest 1991. 190–191., 245–246. általában a bécsi űrmér­ 2 nyilvántartási szám: Magyar nemzeti Múzeum – nemzeti Örök­ tékekről: uo. 28–30. 142 Mészáros orsolya

1

2

2. kép Vác­piac utca. 1. A lelőhely a városon belül; 2. A lelőhely vonatkozó részlete. (MrT 9. 384–385.; Mészáros 2010. 191. és a geoservice Kft. ásatási felmérése alapján szerkesztette zoltán sándor péter és Tolnai Katalin) Két bécsi kancsó egy váci polgár asztaláról 143

A két kancsó zárt leletegyüttes tagja, a Vác­piac utca átmérőjű volt mind között, alsó 60­70 cm­es szakasza lelőhely 192. obj.–395. snr. számú gödréből került elő. pedig a leggazdagabb leletekben: számos egymásra A piac utcai lelőhely (KÖH azonosító: 34791) a mai halmozott kerámia­ és üvegtárgyat rejtett. Március 15. tértől mintegy 200 méterrel keletre helyez­ A gödör szűk környezetében megfigyelt több más kedik el, a zichy Hippolyt utca, a Káptalan utca és objektum talán együvé tartozott. A gödör szájától a széchenyi utca által bezárt negyedben. A mintegy sekély, mintegy 1 méter szélességű árok indult észak 3600 m² nagyságú teresedés az elmúlt évtizedekben felé, amely fokozatosan távolodva 50­60 cm szélessé­ piac, majd parkoló volt, jelenleg pedig mélygarázs gűre keskenyedett (180. obj.–335. snr.), s a feltárási te­ húzódik felszíne alatt. A mélygarázs kialakítása tette rületen kívül is tovább folytatódott. Teljesen leletmen­ szükségessé 2008–2009­ben a megelőző régészeti ku­ tes volt, helyzete alapján csak gyanítható, hogy a gö­ tatás elvégzését.⁴ A lelőhely a késő árpád­kortól kezd­ dör megközelítését, vagy víz odavezetését szolgálta. ve lakott volt, régészeti korszakai a 13–18. század Egy méterrel délkeletre hat kisebb, igen sekély gödör között mindvégig megfigyelhetők. Jellegét tekintve helyezkedett el (398., 399., 400., 401., 423., 425. snr.), a középkorban a német városnegyed központja – azaz amelyek leletmentesnek bizonyultak. Közülük négy a mai Március 15. tér – és a városfal között elterülő, (398., 399., 400., 423. snr.) egymás mellett volt, za első a városközpont mögött húzódó gazdasági egység le­ három mintegy 18­20 cm mélységű, s egységesen hetett, a központi tér körül álló polgárházak telkeinek mintegy fél méter átmérőjű, a negyedik nagyobb, hátsó traktusa az itt szükséges kutakkal, pincékkel, 75 cm átmérőjű, enyhén ovális formájú volt. Kettő melléképítményekkel, tárolóvermekkel és hulladék- (401., 425. snr.) az előző négyre ferdén helyezkedett el. gödrökkel együtt. rétegzettségében is jól reprezen- Ezek szintén oválisak (60×40 cm) és sekélyek (15 cm) tálta a központtól a városfalig elnyúló terület válto- voltak. Mindegyik gödör betöltése azonos volt: ke- zékonyságát: a központ felé eső nyugati – délnyugati, vert, sötétbarna, agyagfoltos humusszal teli. Együtt es azaz a Káptalan utca szomszédságában lévő részte- használatukat egymáshoz való viszonyuk, illetve azo­ rület meglehetősen rétegzett, objektum­ és lelet gaz­ nos időben történt feltöltődésük bizonyítja. betölté­ dag voltát, szemben a keleti–északkeleti, a városfal sük némileg eltért a leletgazdag gödörétől. felé eső, igen leletszegény területtel (2. kép). A 192. obj.–395. snr. számú gödör külső megjele- Az érintett 192. obj.–395. snr. számú gödör a feltá- nése a következő volt: átmérője 90 cm, fala függőleges rási terület nyugati részére esett, mindössze 6­8 mé- (egészen enyhén szűkült csak befelé, alján 80 cm­es terre az ásatási terület szélétől. Több más gödör vette átmérőjűre); a középkori járószinttől 210 cm mély- körül, amelyek között bizonyos szabályosságot lehe­ ségbe nyúlt le, de önmagában vett aknájának mély- tett felfedezni. Az ásatási terület nyugati szélének sége 160 cm volt. E fölött eltérő formájúvá szélesedett. mintegy 20×15 méteres sávjában nyolc­tíz nagyobb A gödör, illetve az a fölött kiszélesedő objektum foltját gödör helyezkedett el, egymástól 1,5­3 méteres távol­ a korabeli járószinttől 30­40 cm­rel mélyebben ész- ság ban, közöttük mintegy két tucat kisebb gödörrel leltük, ahol egy 180×120 cm kiterjedésű téglalap ala- és cölöplyukkal, valamint egy kemencével. Mind egyi­ kú objektum rajzolódott ki. Kibontása után, továb bi kük foltja a török és újkori rétegek alatt, a középkori 40 cm mélységben, annak közepén indult a gödör járószinten jelentkezett. (A középkori járószint abszo­ tényleges szája, a 90 cm átmérőjű akna. Ezt egységes lút magassága 109.80–110.60 mbf között változott.) sötétbarna, humuszos réteg jellemezte, amely alsó A nagyobb gödrök átmérője 1,5­2 méter volt, mélysé­ részén magas víztartalmú sötétbarna homokos, kissé gük változóan 60­100 cm között, szélüktől a közép­ agyagos réteggé vált. A felső, téglalap alakú objektum pontjuk felé szűkültek. Mindegyik gödörből a 14–15. betöltése hasonló volt az aknáéhoz, noha több agyag­ szá zadra keltezhető leletanyag került elő: többnyire pettyet tartalmazott. Innen önálló leletanyag nem volt az ország központi területére jellemző fehér, szürke elkülöníthető. Az akna és a felette kialakított kiszé- és vörös asztali kerámia, valamint osztrák import áru. lesedés tehát egybetartozhatott (3. kép). A gödör ak- A gödrök leletmennyiségének intenzitása változó nájának alja 108.44 mbf mélységben volt. szűk kör- volt – feltehetően hulladékgödrök lehettek. A gödrök nyezetét és a közeli gödröket tekintve a legmélyebb között mindenképpen kivételnek tekinthető a két kan­ tehát, azonban a teljes feltárási területet, s elsősorban csópárt rejtő objektum: a legmélyebb és a legkisebb a kutakat tekintve nem az. Két egykorú építmény

4 Mészáros orsolya: Vác­piac utca (Mélygarázs építését megelőző szerk.: Torma István. pest Megye régészeti Topográfiája. XIII/2. régészeti feltárás). In: évkönyv és jelentés a Kulturális Örökség­ A szobi és a váci járás. Írta: Dinnyés István, Kővári Klára, Kvas­ védelmi szakszolgálat 2008. évi feltárásairól. szerk.: Kvassay Judit. say Judit, Miklós zsuzsa, Tettamanti sarolta, Torma István. buda­ budapest, 2010. 67–70.; Mészáros orsolya: Vác, piac utca. In: Ré­ pest, 1993. 440–444. (31/3i. lelőhely); 45. (31/3q. lelőhely) (a to­ gészeti kutatások Magyarországon 2009. szerk.: Kisfaludi Júlia. buda­ vábbiak ban: MrT 9.). pest, 2010. 381–383.; Magyarország régészeti Topográfiája 9. 144 Mészáros orsolya

1

3

3. kép Vác­piac utca. A gödör és környezete bontás közben: 1. Az akna foltja a téglalap alakú objektumon belül, körü- lötte cölöplyukak;2. Ugyanaz bontás után; 3. Az akna alja. 2 (Fotó: Kisjuhász Viktória, Mészáros orsolya) padlószintjével összehasonlítva mélysége eltérő ered­ járószintek tovább emelkedtek, a korábbi évszáza­ ményt mutat. A 22 méterrel keletre elhelyezkedő, dok hoz képest tehát nagy volt a különbség a járószint 13–14. századra keltezhető 91. obj. – 181. snr. számú és a talajvízszint között. A gödörakna abszolút mély- föld­faszerkezetű építmény padlószintje másfél mé- ségét a két egykorú építmény padlószintjei mellett terrel magasabban húzódott (110.00 mbf); a 28 méter­ a kutakéval is érdemes összevetni. A feltárt területtől rel északkeletre elhelyezkedő, 14. századra keltezhető északnyugatra eső telkeken egy 14–15. századra kel­ 163. obj.–314. snr. számú fapince padlója fél méter- tezett kút feneke mintegy két méterrel húzódott mé- rel volt mélyebben (107.98 mbf). A gödörakna tehát lyebben (106.54 mbf) a gödörakna fenekénél,⁶ terü- a 14–15. századi járó­ és padlószintekhez képest más­ letünkön egy 16. század közepére keltezett kút, amely fél, két méterrel nyúlt mélyebbre, csak a valamivel 16 méterrel esett délkeletre a gödöraknától (114. obj. – korábbi pincét alakították ki mélyebben. Ezt azonban 195. snr.) cca. 20 cm­rel volt csak mélyebb (108.27 mbf); a 15. századra már feltöltötték. A 15. század második a 17. századi kutak feneke 75­135 cm­rel volt mé- felétől az általános szintadatok, valamint az egyes lyebben az érintett gödörnél (160. obj.–375. snr. kút: objektumok – elsősorban a kutak – szintadatainak 107.70 mbf; 97. obj. – 187. snr. kút: 107.32 mbf; 21. változása jól tükrözi a környék talajvízszint­emelke- obj.–37. snr. kút: 107.09 mbf). A gödörakna jóval mé­ dését, amely az emberi tevékenységen túl az éghajlati lyebb volt tehát korszakának járószintjeinél, de a ku­ változással is szorosan összefügg. Mindez röviden tak mélységét nem érte el, csupán a 16. századinak annyit jelent, hogy a mai belvárosi terepszinthez ké- szintjét közelítette meg. pest a középkori (13–15. századi) járószintek 5­5,5 szintadatai, akna jellege, a körülötte lévő objektu- méterrel mélyebben voltak, majd a 16–18. században mok, valamint leletkoncentrációja miatt joggal merül lassú emelkedés következett be, amellyel párhuza- fel a kérdés: milyen szerepet tölthetett be a gödör? mosan, sőt inkább kiváltó okként a talajvíztükör is A benne talált leletcsoport arra mutat, hogy közvet- emelkedett. Ennek hátterében a kis jégkorszak, illetve lenül betemetése előtt hulladékgödörként használták, a Duna (ár)vízszintjének emelkedése állhat.⁵ A 19. szá­ de eredetileg valószínűleg nem abból a célból alakí­ zadban a talajvízszint jelentősen visszaesett, míg a tott ák ki. Hulladék tárolására nem célszerű létrehoz ni

5 Mészáros, orsolya – serlegi, gábor: The Impact of Environmen- 1991.); Mészáros orsolya: Fapince a váci német hospes­telepü­ tal change on Medieval settlement structure in Transdanubia. lés területén. In: évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédel­ Acta Archaelogica, 62. (2011) 199–219. mi szakszolgálat 2008. évi feltárásairól. szerk.: Kvassay Judit. 6 Miklós zsuzsa: leletmentés a középkori Vác területén (széchenyi budapest, 2010. 186. (a továbbiakban, valamint a 2. képaláírásban: u. 3–7). Váci Könyvek 5. Vác, 1991. 15. (a továbbiakban: Miklós Mészáros 2010). Két bécsi kancsó egy váci polgár asztaláról 145

szűk szájú, mély aknájú gödröt, szemben például tossága szempontjából az akna alsó 60­70 cm­es sza- azokkal a valóban hulladékgödröknek tekinthető kö­ kasza izgalmas, ez tartalmazta az ép edényeket, illet­ zeli objektumokkal, amelyek praktikusan nem túl ve az összeilleszthető darabokat, mind között a cím- nagy mélységű, könnyen megásható, rézsűs alakúak adó két mázas kancsót is. voltak. Tárolóveremnek túl szűk; kútnak nem elég Az akna leletei a következőképp oszlanak meg. mély, sőt falát és fenekét semmilyen béllettel nem erő­ A leg első csoportba, a szűk aknaindítás fölötti terü- sítették meg, pedig a környékre jellemző talajvíz­ér- let leletei közé hét kerámiatöredék tartozik: két ki- zékeny és könnyű szerkezetű, homokos talajon ilyen sebb bordás fehér fazék, négy kisebb ausztriai szürke kis átmérőjű akna esetében ez elkerülhetetlen lett vol­ fazék. Ezek mindegyike a 14. századra keltezhető; ka­ na. A területen feltárt többi kút mind fával vagy kővel kukktojásként még egy 15. századi vörös fazék alja volt bélelve. Feltűnő azonban, hogy elsősorban az sorolható ide. A második csoportba 55 kerámiadarab akna alján talált leletek erősen vízkövesek voltak, itt tartozik, kizárólag töredékek. Kétharmaduk fehér ke­ tehát bizonyos időben víz állt. legva ló szí nűbbnek az rámia, egyharmaduk szürke. A fehér edények egy tűnik, hogy az objektumot vízgyűjtő akna, ciszterna része még lassú korongon készült, csigavonalas dí- céljára alakították ki, amely így összefüggésbe hoz- szítésű, de ugyanolyan arányban van közöttük jobb ható az északkeletről oda vezető sekély és keskeny mi nőségű, vékonyabb falú, bordás díszítésű fazék- árokkal is. Feltehetően mégsem működött hosszú töredék is. néhány fehér kancsótöredék is előfor- ideig. Az aknában felhalmozott leletek, azonos koruk dult, amelyeken vörös földfestés részletei látszanak. és jellegük miatt, valószínűleg egyszerre, nem pedig A szürke anyag nagyobb része redukált égetésű, jel- fokozatosan kerültek oda. Az oda dobott edények legtelen fazéktöredék, de magasabb technikai szín- így fel is töltött ék az akna jelentős részét. A vízgyűjtő vonalat kép visel, mint a fehéreké. Az egyszerű faze- akna felett ki alakított téglalap alakú indítás túlságo- kasáruk közül kitűnik két különböző típusú fedő: san sza bá lyos nak tűnt ahhoz, hogy ne szándékos egy lapos, füllel ellátott, valamint egy harang alakú kialakításúnak sejtsük, szerepére mégsem találunk darab. né hány barna fazék töredéke is megtalálható ma gyarázatot. sem milyen nyom nem mutatott arra közöttük. A cso port leletei a 14. századra tehetők. – például karó­ vagy cölöplyukak –, hogy az akna Az akna alsó harmadából származó ép edények, fölött valamilyen he venyészett építmény állt volna, illetve nagyobb töredékek többségét ismét a fehér bár ezt a könnyű szerkezetű homokos talaj nem fel- kerámia uralja. 17 darab majdnem egyforma bordás tétlenül őrizhette meg. fazék került elő innen: formailag mindegyik edény A ciszternából előkerült leletek az akna mélysége a középtáján a legszélesebb, széles hasuk után a tal- szerint, szakaszosan négy csoportra bonthatók. Ösz­ puk és válluk felé összeszűkülnek. peremük egyszerű, sze sen 201 darab lelet tartozik ide, amelyek 80%­a kissé kihajló duzzadt vagy hornyolt perem. Az edé- kerámia, 10%­a üveg, a maradék 10% néhány fém- nyeknek majdnem egész testét sűrű bordázat fedi. tárgyat, kő­, tégla­ és paticsdarabot foglal magában. Korongon készültek, a korongról leemelték őket. Ma­ A gödörakna kerámialeleteit tekintve legnagyobb gasságuk 10­23 cm között változik. A fehér fazekak arányban a fehér kerámia, azok között is elsősorban mellett ugyanerre a korszakra jellemző fehér poha- a többféle méretű, de azonos formájú, bordás edények rak töredékei is előkerültek, testükön bordás felület­ jellemzőek. A fehér kerámia után legnagyobb szám- kialakítással. A fehér edények mellett talált kilenc ban a szürke kerámia következik, de ezek száma jó val szürke kerámia közé öt jelentős, ép darab tartozik: alacsonyabb a fehérnél. Típusuk szerint nagyobb vál­ a két vizsgált mázas kancsó mellett két gömbölyded tozatosságot mutatnak: a fazekak mellett néhány formájú, füllel ellátott, háromlábú fazék, egy dupla kan csó, kályhacsempe, fedő is előfordult. A fehér és „T” betűs perembélyeggel ellátott, grafittal soványított szürke kerámia mellett másféle típus jelentéktelen fazék, valamint két egyszerű fazék. Ezek a termékek számban került elő: néhány barna és vörös kerámia jellegzetes osztrák kerámiatípusok. A fehér fazekak tartozik ide. és poharak biztonsággal a 14. századra keltezhetők. A legfelső csoport a gödör és az északról belefutó A szürke edények a 14. századra, illetve a 14–15. szá­ 180. obj.–335. snr. árok találkozásánál, a középkori zad fordulójára tehetők. Ugyanebbe a csoportba tar- járószinttől cca. 75 cm mélységig tartó szakaszról tozik még egy gyorskorongon készített vörös kerá- ke rült elő. A második a 75­145 cm közötti részről, mia is, amely azonban legalább egy fél évszázaddal a har madik, legtöbb ép edényt tartalmazó egység a későbbre keltezhető, mint a fehér és szürke kerámia: 145­200 cm közötti szakasz. A negyedik csoport az a 15. század derekára. akna legaljáról, a 190/200­210 cm közötti szakaszról legvégül az akna alján talált darabok következnek. előkerült töredékeké, amely részben kis töredékeket, Ide tartozik a lelőhely egyetlen megmaradt nagymé­ rész ben nagyobb darabokra tört, összeállítható edé­ retű (36 cm magas), balluszteres formájú tárolóedénye. nye ket tartalmazott. A leletek gazdagsága és változa­ Egész felületét díszítő csigavonalas és felette hullám­ 146 Mészáros orsolya

vonal­díszítése archaikusabb, a 13. századra mutató hető. A kerámiatárgyak többsége az ország központi motívumra vall, kettős peremkialakítása azonban területein gyakran fellelt, valamint Vácról is jól ismert ennél későbbi, a 14. század második felében gyakori fehér és szürke kerámiacsoporthoz tartozik.⁹ A fehér kettősperem. A többi lelet bordás díszítésű, kisebb­na­ kerámia zöme bordás és kisebb számban csigavona- gyobb fehér fazék töredéke, amely az első, második las fazekakat, valamint néhány vörös festésű kancsó­ és harmadik csoportot is egyaránt jellemezte, továbbá darabot ölel fel, míg a szürke, redukált égetésű faze- előkerült néhány vörös festésű, fehér kancsódarab kak és kan csók mellett nagyobb számban vannak je­ töredéke is. A negyedik csoportba tartozik még né- len az osztrák import jellegzetes, nagyméretű fazekai, hány szürke kerámia, amelyek között a jellegtelen lábasai. A néhány gyorskorongon készült vörös kerá­ darabok vannak többségben, mindamellett nagymé­ mia meg léte már a 15. századra mutat, valamint arra, retű osztrák fazekak duzzadt peremtöredékei is elő- hogy az újabb vörös házi kerámiát még egyszerre fordulnak. A többségében 14. századra keltezhető edé­ használ ták a korábbi idők rosszabb minőségű fehér nyek között ismét előkerült egy gyorskorongon ké- bordás fazekaival. Az edények asztali­ és főzőedé- szített 15. századi vörös fazék darabja is. A harmadik nyek voltak, meglehet, hogy mégis valamilyen együt­ és negyedik csoportba, az akna alsó részéhez tartozó tes sérülés következtében kerültek szemétre. A cisz- két 15. századi vörös kerámia jelenléte jelzésértékű: terna – azonos korú leletei és egységes töltése miatt – az edények a 15. század derekánál korábban nem ke­ egyszerre került feltöltésre, valamikor a 15. század rülhettek a víztároló aknába. A két vörös továbbá azt közepén. A 17–18. századig folyamatosan emelkedő is jelzi, hogy a 14. századi bordás fazekakat és szürke talajvíz nedvesen tartotta az egyébként is részben víz­ kerámiákat még a 15. században is használták. Ugyan­ zel telt aknát. Az aknában talált leletek nagy része csak a harmadik és negyedik csoportra jellemző, hogy kormos volt, mégis feltűnő, hogy épp a tárgyalt má- a töredékek felületét sok esetben vízkő borította, agyv zas kancsók egyik oldala igen erősen át volt égve. barnásra színeződtek. A hatás az edények aknába ke­ A felhólyagosodott, meghibásodott máz másodlagos rülése és összetörése után érhette őket, ugyanis a fol­ égés, sérülés követ kezménye, ami után a kancsókat t ok az összeillesztés után a törésvonal másik oldalán feltehetően már nem használták tovább. A nagymé- nem folytatódtak. Ez arra vall, hogy az akna alján va­ retű, balluszteres formájú edény oldalán szintén ko- lóban hosszabb ideig állt víz. romfoltokat figyelhetünk meg, ami utalhat ugyan A gödör leletei közé tartozó üvegek szám szerint konyhai használatra, de az edény, nagy mérete miatt, 23 darabot jelentenek, amelyek mind a harmadik le- mindennapi főzésre kevésbé alkalmas. Egy másik letcsoporthoz köthetők, a 145­210 cm­es szakaszhoz. edény, egy kisméretű bordás fazék a készítéskor nyo­ Az üvegtárgyak finom kidolgozású portéka darabjai, módhatott össze és re pedt meg, főzésre tehát nem előfordul közöttük cseppes pohár összeillesztett da- lehetett alkalmas. Ennek ellenére külső felülete igen rabja, vagy csepptöredékei; két pohár csipkés talpgyű­ erősen megégett. nem tartható kizártnak, hogy az rűje; egy gömbölyű testű, kannelúrázott oldalfalú csé­ edényeken megfigyelhető koromfolt nem csupán sze, amelyhez két perem alatti kobaltkék email fes- konyhai használat, hanem valamilyen tűzvész követ­ tésű peremtöredék tartozik; egy serleg vagy pohár kezménye, és miután az edé nyek használhatatlanná egyszerű kihajló pereme; illetve egy optikai díszes váltak, szemétre kerültek. kisméretű pohár töredékei. A töredékek mindegyike A víztároló gödörben talált leletegyüttes gazdag fújt üvegtárgy darabja. A cseppes poharak cseppfor- gyűjtemény része volt. A 14. század edénytípusai, mája hosszan kihúzott, hegyes csúcsocska, amelyet a királyi központokban is gyakori fehér kerámia, az általában a 14. századra szoktak keltezni.⁷ A tárgyak osztrák és bécsi fazekak, a velencei poharak vagyonos vékonysága és finomsága velencei importárura enged tulajdonost sejtetnek. A címszereplő mázas kancsók, következtetni. Az üvegtárgyakat a kerámiaedények- amennyire gyakori leletnek minősülnek bécsi városi kel egy időben dobták félre. Erre vall az, hogy több ásatásokon, annyira ritkák magyar területen. A kan- üvegdarab kifejezetten a kerámiatárgyakba volt bele­ csókkal teljesen megegyező darabokat ismereteim szorulva. Egy pici csepp egy kisebb fehér bordás fa­ szerint Magyarországon egyelőre nem publikáltak, zékban volt, több töredék pedig egy­egy fehér bordás csak hasonló darabokkal számolhatunk. fazék aljtöredékében.⁸ budán, a Dísz tér 10. szám alatti pincekútban tár- Összefoglalva tehát, a gödörben talált kerámia­ és tak fel 13–14. századi ausztriai leletek közt állatfejes üvegleletek jelentős hányada a 14. századra keltez- kiöntőkkel díszített ólommázas kannát.¹⁰ Az ökörfe-

7 H. gyürky Katalin: Az üveg. Katalógus. budapest, 1989. 57. 9 MrT 9. 51–53. tábla; Miklós 1991. 20–45. tábla. 8 Az északnyugatról szomszédos telekcsoport, a széchenyi u. 10 Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon (XIII–XVI. szá- 3–7. telkeken feltárt üvegleletekről: H. gyürky Katalin: A váci zad). Budapest Régiségei, 16. (1955) 147–197. 175. (42. j.); 173. 49. széchenyi utca középkori üvegleletei. Váci Könyvek 5. Vác, kép. (a továbbiakban: Holl 1955). 1991. 109–129. Két bécsi kancsó egy váci polgár asztaláról 147

kiöntőcső nélküli korsók között kell keresnünk. Kiön­ tő csöve feltehetően nem imitált állatfejet, csőindítása alapján inkább a fokozatosan szűkülő, egyszerű kúp­ formát képviselte¹⁴ (4. kép). A középkori váci német város területén feltárt víz- tározó akna gazdag edénycsoportja jelentős együttest takar. A 14. század második felének edényei: a bécsi kancsók, az osztrák fazekak és lábosok, a velencei üvegpoharak és a kor mindennapi használatában gya kori fehér edények nagy mennyisége arra vall, 1 2 hogy a víztározó, s a környezetében talált hulladék- 4. kép osztrák kerámia: 1. kancsó; 2. állatfejes kiöntőcsöves gödrök olyan jómódú polgár telkén húzódhattak, aki kanna. (1. Keramishe bodenfunde 96. 128. kép; 2. Uott. 90. aktív, Ausztria és Itália felé mutató kereskedelmi, és 116. kép) talán rokoni kapcsolattal rendelkezett.¹⁵ A német vá- ros gazdag polgárházait a plébániatemplom körüli jekkel díszített, sárga cserépanyagú és sárga mázas térre lokalizálják, de az eddig feltárt pincék alapján kannát a közeli gödörben talált analóg darabok, vala­ a plébániatemplom terét és a Hatvani kaput össze- mint egy árpád­kor végi bécsi érem a 13. század vé­ kötő egykori sáros utcában is vagyonos patríciusok gére keltezték. Az állatfejes kancsóhoz hasonló da ra­ lakhattak.¹⁶ A 18. századi Althann­féle telekkönyvi bot említ a közlő Holl Imre bécsből, szintén a 13. szá­ térkép sze rint¹⁷ a sáros utca és a mai Káptalan utca zad végéről.¹¹ A Vácott talált kancsók anyagukban egymásra merőleges telkeinek hátsó része körülbelül és formájukban hasonlóak az állatfejes edényekhez. ezen a pon ton érintkezett egymással; de a ciszterna ólommázas, bár eltérő színű darabokról van szó, for­ és kör nye zete már inkább a Káptalan utcára néző, mai azonosságuk a vállban való legnagyobb széles- északke let–délnyugati irányú telkek középtájára te­ ség, valamint a vállat díszítő hornyolás. Ugyanennek hető. Amennyiben a telket a középkorban is a város- a bécsi ólommázas típusnak továbbfejlődött válto- falig húzódónak feltételezzük, akkor a ciszterna előtt, zatai a 14–15. század fordulójára, valamint a 15. szá­ a feltételezett lakóház felé folytonosan megújított zadra keltezett sárgásbarna­ és zöldmázas korsók, járószintek, gödrök mutatkoznak, mögötte fokozato­ amelyek igen gyakoriak a bécsi kerámiatípusok kö- san ritkuló gödröket és építményeket találunk. Mö­ zött. A bécsi edények 1980­as évek elején megjelent götte északkeleti irányban több konyhai hulladék- katalógusa többféle típust hoz a vállban kiszélesedő, kal feltöltött gödör volt, azután, mintegy 25 méterrel ott általában egyszerű hornyolással díszített, pereme távolabb egy faépítmény. A faépítmény 6,5 m² nagy- alatt erős bordával kialakított, egy füllel ellátott -kor ságú, feltárt pincéje a 15. század elejéig volt haszná- sóra. Ezek átlagos magassága 18­34 cm közötti, leggya­ latban, körülbelül akkor, amikor az akna még való- koribb a 20­24 cm közötti magasság. Egyszerű, díszí­ ban vízgyűjtés célját szolgálhatta.¹⁸ A pince mögött, tetlen, mázas, kiöntőcső nélküli korsók.¹² A váci kan­ a városfalig tartó, mintegy 30 méteres szakaszon kert csó ugyanehhez a típushoz tartozik, formáját, díszí- hú zód hatott, amelynek régészeti nyoma nem maradt. tését, perem­ és fülkiképzését tekintve megegyezik A te lek frontján feltételezett lakóház (és pince) a köz­ a bécsi darabokkal, színe valamivel sötétebb. Formai­ pont ban álló szent Mihály­templom szentélyétől dél­ lag és méretét tekintve leginkább a plankengasse 4. keletre esett. A ház tulajdonosa jó kereskedelmi kap­ szám alatt talált zöldmázas korsóval mutat rokon­ cso la tokkal rendelkező váci német polgár lehetett, ságot.¹³ lényegi különbség, hogy a bécsiekkel szem- akinek asz talát a 14. században – egy esetleges kisebb ben a váci kancsóknak kiöntőcsövük is van. Helyét tűzvész előtt – bécsből hozatott drága mázas kancsók a 13. század végi állatfej­alakú kiöntőcsöves kannák és itáliai poharak díszíthették. (ezek magasságával egyezik meg) és a 14–15. századi,

11 Holl 1955. 174. 51. kép. 15 A váci polgárságról és a város középkori történetéről: Kubinyi 12 Keramische bodenfunde aus Wien. Mittelalter – neuzeit. Ka ­ András: A középkori Vác 1526­ig. Studia Comitatensia, 13. szent­ talogredaktion: Harl, o., Kataloggestaltung: Erben, T. Im Eigen­ endre, 1983. 49–76. verlag der Museen der stadt Wien. (1983.) 94–96., 125–129. kép. 16 Miklós 1991. 43–47. (a továbbiakban: Keramische bodenfunde). 17 Miklós 1991. 108. 56. tábla. 2. kép.; MrT 9. 68. tábla. 13 Keramische bodenfunden 96. 128. kép. 18 Mészáros 2010. 177–196. 14 Ilyen kúpos kiöntőcsövet láthatunk a bécsi karikás füllel ellá- tott kis fazék esetében. Keramische bodenfunde 93. 22.1 kép. 149

Mordovin Maxim SZÉCSÉNY VÁROSÁNAK KORA ÚJKORI PALÁNKERŐDÍTÉSE (A szécsényi Pintér-háznál feltárt maradványok alapján)

A kora újkori föld-fa erődítések kérdésével a magyar- Ezzel párhuzamosan az elmúlt fél évszázadban or- országi várkutatás már a 20. század elejétől kezdve szágszerte számos kora újkori erődítés területén foly- behatóan foglalkozott. Szegő Pál, Takáts Sándor és tak kisebb-nagyobb régészeti ásatások. A szóban forgó Soós Elemér történeti jellegű összefoglalásai után,¹ erődítések helyenként csak föld-fa szerkezetűek vol- elsőként Pataki Vidor elemezte kiemelve a 16. századi tak, általánosan használt elnevezéssel – palánkok. Ku- magyarországi várépítészetet.² A háború után Gerő tatottságuk mértéke változó. Csak egy esetben, Baj csa- László építészeti szempontból közelítve tért vissza várnál ismerhettünk meg egy teljes várat, cölöpös és a témához, és foglalta rendszerbe – részben elődeire téglaerődítéseivel együtt.⁵ Viszonylag jól ismert a bar- támaszkodva – az addigi ismereteket.³ Akkor azon­ csi török vár és környezete is.⁶ Békés városában, a Kas- ban még egyik kutatónak sem álltak rendelkezésére télyzug területén tárták fel a török palánkvár részle- régészeti adatok, így a „magyar módra” épített kora új- teit.⁷ Egy másik török palánkerődítés (Jeni-palánka) kori erődítések vizsgálata csak történeti és elméleti jelentős maradványai Szekszárd határában kerültek síkon mozoghatott. A történeti munkák éppen az el- elő.⁸ Nagy felületen kutatták meg a zalaegerszegi múlt pár évtizedben nyitották meg a kora újkori erő- palánkvárat, melynek egyik rondelláját is feltárták.⁹ dítések komplex vizsgálatainak lehetőségét, nagyszá- A balassagyarmati palánkról csak rövid jelentések szü- mú levéltári anyag (tervek, építészek levelezései, fel- lettek,¹⁰ és szintén nem sok információ látott napvi­ mérések stb.) közlésével és feldolgozásával.⁴ lágot a pápai palánk feltárásáról.¹¹

1 Takáts Sándor: A magyar vár. Századok, 41. (1907) 726–741., In: Bajcsa-vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. szá- 815–837.; Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedés- zad második felében. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Zalaegerszeg, től a 15 éves háború kezdetéig. 1543–1593. Budapest, 1911.; Soós 2002. 47–62.; Kovács Gyöngyi – Vándor László: Megjegy zések Elemér: A magyarországi várak történeti fejlődése. Budapest, 1912.; a török kori kisebb palánkvárak régészeti kutatásához. In: A hó- Takáts Sándor: Rajzok a török világból. II. kötet. Budapest, 1915. doltság régészeti kutatása. Szerk.: Gerelyes Ibolya – Kovács 2 Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. A Bécsi Gyöngyi. Budapest, 2002. 103–106. Magyar Történeti Intézet Évkönyve, 1. (1931) 98–133. (a továbbiak- 6 Kovács Gyöngyi – Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár. ban Pataki 1931). Pataki Vidor kora újkori erődítésekre vonat­ Somogyi Múzeumok Közleményei, 12. (1996) 163–182. (a további- kozó munkásságáról lásd: Domokos György: Ottavio Baldigara. ak ban Kovács – Rózsás 1996); Kovács Gyöngyi – Rózsás Márton: Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Budapest, 2000. A barcsi török vár és környéke. Újabb kutatások (1999–2009). 20–29. (a továbbiakban Domokos 2000). In: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. I‒II. 3 Gerő László: Magyarországi várépítészet. (Vázlat a magyar vár- Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010. II. 621– építés fejezeteiről). Budapest, 1955. 341–344., 356–361.; Gerő 642. (a továb biakban Kovács – Rózsás 2010). László: Magyar várak. Budapest, 1968. 29–30., 222–226. 7 Gerelyes Ibolya: Előzetes jelentés a Békés-kastélyzugi török­ 4 A helyszűke és a téma eltérő jellege miatt csak az alapvetőek: kori palánkvár ásatásáról 1975–1978. Archaeologiai Értesítő, 107. Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyaror­ (1980) 102–111. (a továbbiakban: Gerelyes 1980). szági katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejé­ 8 Gaál Attila: Török palánkvárak a Buda-eszéki út Tolna megyei be 1600–1700. Budapest, 2004.; Domokos 2000.; Pálffy Géza: Ka­ szakaszán. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk.: Gerelyes tonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI–XVII. Ibolya – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002. 99–102. (a további- században. Győr, 1995.; Pálffy Géza: A török elleni védelmi rend­ ak ban Gaál 2002). szer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. 9 Vándor László: Zalaegerszeg, Vár. Régészeti kutatások Magyar ­ Történelmi Szemle, 38. (1996) 163–217.; Pálffy Géza: A császárváros or szágon 2001. (2003) 239.; Havasi Bálint: Zalaegerszeg, Vár, védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. Győr, Batthyány utca 9. Régészeti kutatások Magyarországon 2002. 1999.; Pálffy Géza: Európa védelmében. Haditérképészet a Habs­ (2004) 295–296. burg Birodalom magyarországi határvidékén a 16–17. század­ 10 Majcher Tamás: Balassagyarmat. Régészeti kutatások Magyar or­ ban. Pápa, 2000.; Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várka­ szágon 1998. (2001) 126.; Füredi Ágnes: Balassagyarmat, Bástya tonasága. I–III. Budapest, 2007. (a továbbiakban Hegyi 2007). utca 12. Régészeti kutatások Magyarországon 2003. (2004) 155–156. 5 Vándor László – Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása. 11 Ilon Gábor: Pápa. Régészeti Füzetek, Ser. I. 49. (1997) 114. 150 Mordovin Maxim

Más esetben, például Gyulán, egy középkori vár eddig semmit nem publikált sem szécsényi, sem más kora újkorban kiépített külső palánkjának néhány Nógrád megyei ásatási eredményeiből.²⁰ rész letét hozták napvilágra.¹² Egy föld-fa szerkezetű török ágyúállás maradványait dokumentálták a pesti késő középkori városfal mellett.¹³ Várgesztesen pedig A palánk feltárása a kidőlt középkori külső kőfalat pótló és azt ágyúál­ lással kiegészítő, föld-fa szerkezetű erődítést figyel­ A kora újkori palánkerődítésekkel kapcsolatos néze­ tek meg.¹⁴ A somogyvári apátság 16. századi védelmi teket sokáig meghatározta Pataki Vidor 1931-ben fel- rendszeréből viszonylag kis részlet vált csak ismertté, állított elmélete, aki a palánkerődítéseket egyrészt de azt sem közölték.¹⁵ Viszonylag részletes leírások csak egy bizonyos időszakhoz kötötte, másrészt láttak napvilágot a dunaföldvári torony körüli palánk- mintegy alacsonyabb szintű erődítésnek minősítette, maradványok régészeti kutatásáról.¹⁶ azáltal, hogy az 1541–1556 közötti időszak„hevenyé­ A felsorolt ásatások feldolgozottsága változó mér­ szett” építkezések korszakához sorolta azokat.²¹ Sze- tékű, és számos esetre a szakirodalomban még uta­ rencsére a 16–17. századi hadiépítészet forrásainak lást sem találunk. Általánosságban véve elmondható, az elmúlt évtizedekben folyó feldolgozása egyértel- hogy a kora újkori erődítések mint téma igen elhanya- mű en kimutatta, hogy a föld-fa építkezések legalább golt a régészeti feldolgozásokban. A rendelkezésre olyan magas szintű szakértelmet, gondos előkészüle- álló ásatási eredményeket legutóbb Tomka Gábor fog- teket és kivitelezést igényeltek, mint a tégla- vagy kő- lalta össze,¹⁷ illetve kisebb régióra vonatkozóan Ko- építkezések.²² Éppen ezt figyelhettük meg Szécsény- vács Gyöngyi.¹⁸ Emellett egy tömör áttekintés jelent ben, a város kora újkori erődítéseinek régészeti kuta- meg nagyobb közönség számára a magyar régészet tásai során. legújabb eredményeit bemutató kötetben.¹⁹ Ennek el- 2005 nyarán és 2010 folyamán lehetőségünk nyílt lenére a palánkok részletes elemzéséhez még számos egy többé-kevésbé összefüggő területen, több szaka- anyag publikálására van szükség. Éppen ezt a hiányt sz on is megvizsgálni a szécsényi palánkot.²³ Az ása- szeretném csökkenteni lehetőségeimhez képest jelen tások mindkét esetben a szécsényi belváros rekon- tanulmányommal, amelyben Szécsény városá nak strukciójához kapcsolódtak, így csak megelőző feltá- kora újkori palánkerődítéseit mutatom be. rás történhetett, s nem volt módunk lejutni az altala­ A szécsényi kora újkori erődítéseket már több sza­ jig. 2005-ben a közműfektetés vonalában, a beruhá­ kaszon kutatták az 1990-es évektől kezdve. Az ása­ zás ál tal érintett mélységig végezhettünk kutatást. tások többségét Majcher Tamás, a szécsényi Kubinyi 2010-ben lehetőségeink még ennél is szűkösebbek Ferenc Múzeum középkoros régésze, egykori igazga- voltak, csak a palánk jelentkezési szintjéig mélyíthet- tója vezette, aki azonban rövid beszámolókon kívül tünk, hogy információt szolgáltathassunk a kertépí­

12 Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán. In: Szatmári Imre – Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010. II. 757– Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma törté­ 781. netéhez. Gyulai Füzetek 8. (1996) 111–120. (a továbbiakban: 19 Buzás Gergely – Kovács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa: Várak, erő­ Gerelyes 1996); Gerelyes Ibolya – Feld István: Gyula, Vár. Régé­ dök, palánkok – középkori és török kori hadiépítészet. In: Ma­ szeti kutatások Ma gyarországon 2004. (2005) 224–225.; Gerelyes gyar régészet az ezredfordulón. Főszerkesztő: Visy Zsolt. Buda- Ibolya – Feld István: A gyulai külső vár 2004. évi ásatása. Cast­ pest, 2003. 380–383. rum, 1. (2005) 100–101. (a továbbiakban Gerelyes – Feld 2005). 20 Szécsényre vonatkozóan: Majcher Tamás: Szécsény középkori 13 Irásné Melis Katalin: Pest a török hódoltság idején. In: A hódolt- erődítései. Szécsényi Honismereti Híradó, 13. (1990) 96–99. (továb- ság régészeti kutatása. Szerk.: Gerelyes Ibolya – Kovács Gyöngyi. biakban Majcher 1990); Majcher Tamás: A középkori Szécsény. Budapest, 2002. 151–162. In: Város és társadalom a XVI–XVIII. században. Studia Mis- 14 Feld István: Várgesztes, Gesztes vára. Régészeti kutatások Magyar­ kolc inensia 1. Szerk.: Bessenyei József – Fazekas Csaba. Mis­ országon 2003. (2004) 313. kolc, 1994. 19–25.; Majcher Tamás: Szécsény, Városfal. Régészeti 15 Bakay Kornél: Elégett palánk nyomai a somogyvári várfalak ku tatások Magyarországon 2000. (2003) 211.; Feld, István: Das mentén. Soproni Szemle, 42. (1988) 128–135. Forgách-Schloss in Szécsény. Castrum, 10. (2009) 87–91. A Nóg- 16 Kozák Éva: Régészeti és műemléki kutatások a dunaföldvári rád megyei várkutatásokról legutóbb: Feld István: A középkori öregtoronynál. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, várak kutatása Nógrád megyében. In: „Régről kell kez de nünk…” 1. (1970) 181–208. (a továbbiakban: Kozák 1970); Kozák Éva: Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Régészeti ta- A dunaföldvári (Tolna m.) öregtorony régészeti feltárása. Mű­ nul mányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. Szerk.: emlékvédelem, 17. (1973) 193–198. (a továbbiakban: Kozák 1973). Guba Szilvia – Tankó Ká roly. Szécsény, 2010. 217–236. 17 Tomka Gábor: Kora újkori erődítések régészeti kutatása 1996– 21 Pataki 1931. 98–133. 2006 között. In: A középkor és a kora újkor régészete Magyar­ 22 Domokos 2000. 21. országon. I‒II. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Budapest, 23 Az első esetben Tomka Gábor koordinációja alatt dolgoztam. 2010. II. 596–620. Lásd: Mordovin Maxim – Tomka Gábor: Szécsény, belváros. Ré­ 18 Kovács Gyöngyi: A magyarországi oszmán-török régészet új gészeti kutatások Magyarországon 2005. (2005) 319–320.; míg eredményei: áttekintés a Dráva menti kutatások kapcsán. In: 2010-ben F. Romhányi Beatrix ásatásvezető munkatársaként A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. I‒II. végeztem kutatásokat a Pintér-ház környezetében. Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 151

1. kép Szécsény. Gerhadt Graaß 1666-os alaprajza a modern várostérképre vetítve tészeknek az egykori palánk nyomvonaláról. Mind- nek jelölt erődítés futott kelet–északkelet–nyugat– ezek miatt a do kumentált stratigráfia jó esetben is dél nyugati irányban, amely a kúria telkének határán csak a kora újkori rétegeket foglalja magában. enyhe töréssel nyugatra fordult, majd a mai Rákóczi Az ásatási helyszínek a 2010-re megszüntetett bel­ út 101. szám alatt egy félkör alakú bástyához csatla­ városi óvodához kapcsolódtak. Az óvoda az egykori kozott. Innen az erődítés vonala 45°-ot fordulva észak- Pintér Sándor-kúriában működött. 2005-ben az épü­ nyugatra a ferences kolostorhoz tartott, ahol egy kő- let kerítése mentén, az Ady Endre utca nyugati ol­ fallal kapcsolódott össze. Az említett térkép világosan dalán, 2010-ben pedig már az óvoda telkén, a Pintér- megkülönbözteti a városerődítés falazott és palánk­ kúria (más néven Pintér-ház) belsejében és két olda­ részeit. A palánk és a kőfal csatlakozásánál egy kapu lán dolgozhattunk és figyelhettük meg a kora újkori helyezkedett el, amely ugyan nem szerepel az említett palánkot.²⁴ A szécsényi városi erődítések maradvá­ metszeten, de amelynek erősen bolygatott ma rad vá- nyai más helyszíneken is több alkalommal előbukkan- nyait 2005-ben kis felületen megfigyelhettük (2005/10. tak már, azonban feldolgozásukra mindeddig nem szelvény, lásd 1. kép). A nyugati (másképpen „Gyar- került sor. mati”) kapu maradványainak falazási technikája és A kora újkori Szécsény topográfiáját tekintve az építőanyaga hasonlít a déli kapuéhoz („Gya log kapu”). ál talunk vizsgált terület a várost körbevevő erődítés Sajnos a helyszűke miatt ez utóbbiak rész letes kifej­ déli, kelet–nyugati irányú szakaszát érintette, az tésére jelen tanulmányban nincs lehetőségünk. egyet len ismert hiteles alaprajzon szereplő, kőből épült, négyzetes alaprajzú toronytól (az ún. „Gyalog- kaputól”) nyugatra.²⁵ Az 1650 körüli állapotokat mu- A palánk leírása tató, Gerhardt Graaß-féle térképet ráillesztve a mo­ dern városalaprajzra (1. kép), látható, hogy a mai Pin- A palánkot a következő szelvények területén tudtuk tér-kúria déli homlokzatánál egy cölöpös szerkezetű- megvizsgálni: 2005/3., 2005/4., illetve 2010/I., 2010/II.,

24 Az ásatások idején 2005-ben a lelőhely Szécsény-Óvoda, 2010- András Péter. Salgótarján, 2010. 58. (a továbbiakban: Szabó A. ben pedig Szécsény-Pintér-ház néven szerepelt. P. 2010). 25 A szécsényi seregszék jegyzőkönyve (1656–1661). Szerk.: Szabó 152 Mordovin Maxim

Mivel sehol nem értük el az altalajt, az érintett terü let késő középkori to pog rá fi á- jához nem tudunk új adatokat szolgál tat- ni. A palánkot az első periódusban azon- ban nem üres helyre építették. A 2010 / II. szelvényben egyértelműen egy tűzvész által elpusztult, süllyesztett pad lójú épü­ let nyomai kerültek elő (5. kép, 2010/II. szelvény, nyu gati metszet: SNR -146). Eze- ket boly gatt ák a palánk cö lö pei.²⁶ Az erődítés legkorábbi periódusának csak a külső (déli) szélét sikerült részlete- sebben megfigyelni. Ezt egy kett ős cölöp- sor alkotta, melynél a 25-30 cm átmérő­ jű, lapos aljú cölöpöket egy sza bálytalan – 30 és 60 cm között váltakozó – szélessé­ gű és irányú árokba helyezték. Az árok alja vízszintes volt, oldalai függőlegesek. A leg mélyebb pontja -230 cm-re volt a mai járószinttől mérve. A cölöpöket kihúzhat- ták, mert a többi cölöphelytől eltérően ezek ürege be tömődött, s csak földelszí­ neződésként je lentkeztek. A két cölöpsor relatív kronológiája bizonytalan a későb- bi bolygatás miatt (5. kép, nyugati metszet), de nem zárható ki, hogy egymást váltot­ ták, legalábbis a későbbi periódus egy- soros külső cölöpfala erre utalhat. A ko- rábbi palánk magja minden bizonnyal 2. kép Szécsény, a Pintér-ház (Óvoda) környezetében nyitott kutatási szel - ugyanolyan szerkezetű volt, mint a ké- vé nyek 2005-ben és 2010-ben. Készítette: Nagy István és Érdi Benedek sőbbi (hipotetikus re konstrukció: 6. kép). rajzai nak felhasz nálásával Mordovin Maxim A 2010/XIV. szelvény ben meg fi gyelhet- tük, hogy az első periódus cölöpei pon- 2010/V. és 2010/XIV. (2– 4. kép). Mivel a 2005/3., 2005/4., tosan a második periódusú cölöpfal alatt helyez ked- illetve a 2010/I. és a 2010/II. szelvények egymást kiegé- tek el (7. kép, nyugati metszet). (Természetesen ugyan- szítő felületek, ezért az egyszerűség kedvéért a to váb- akkora valószínűséggel feltételezhetjük azt is, hogy biakban a számozásuk összevonva szerepel: 2005/ 3–4. ez a második periódus a forrásokban emlegetett ja­ és 2010/I–II. A 2005/3–4., 2010/I–II. és a 2010/XIV. vításainak egyike.) A palánk belső oldalának korai számú szelvények a sánc teljes szélességét érintették. szerkezetéből egyelő re semmilyen részlet nem került A 2010/V. szelvényben csak a sánc belső, város felőli elő az ismertetett te rületről. Valószínűleg a marad­ (északi) oldalát határoló cölöpsort figyelhettük meg. ványai mélyebben ke resendők az elért szinteknél. A palánk szerkezete legjobban és a leg nagyobb Az erődítés második periódusát már sok kal pon­ mélységben a 2005/3–4. és 2010/I–II. szelvények­ tosabban tudjuk rekonstruálni, legalábbis az alsó ré- ben rajzolódott ki, ezek ben részben az erődítés el­ szen (lásd 6. kép). Úgy tűnik, hogy az átépítés előtt égett felépítményének nyomai is elő kerültek. Az erő- nem történt planírozás vagy tereprendezés, hanem díté sek nek két építési periódusa vált el határozott an az új szerkezetet egyszerűen a régi maradványaiba a vizs gált területen, azonban ezek nyomvo nala egy­ építették. A palánk magját egy 25-40 cm átmérőjű cö- beesik. Éppen ez utób bi miatt az első periódusnak löpökből álló kett ős cölöpsor alkotta. A cölöpök lefe­ na gyon kevés nyo ma maradt meg. A következőkben lé enyhén keskenyedtek, de az aljukat vízszintesre ezek leírása a 2005/ 3–4. és 2010/I–II. szel vényekben vagy enyhén domborúra alakították ki. A lényegé­ tett meg fi gye lésekre ala pul, külön kiemelve a máshol ben meg munkálat lan fatörzseket függőlegesen állí­ meg is mert részleteket. tották egy, a korabeli járó szinthez képest 150-170 cm

26 A felszín- és metszetrajzokat a szerző mellett 2005-ben Nagy Bogáta és Nagy László Attila készítették. Munkájukat és segít­ István és Nagy Éva; 2010-ben pedig Guba Szilvia, Vargha Mária, ségüket ezúton is köszönöm. Varga Emese, Szalai Emese, Bognár Katalin Boglárka, Bárdi Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 153 mély, legalább 2,5 m széles, függőleges falú, vízszintes aljú árokba. A cölöpök közeit ve- gyes, erősen kevert agya gos földdel dön­ gölték körbe, egészen a járószintig. A pa­ lánk megszilárdítását bizonyos távonként keresztirányban álló, függőle ges cölöpök- kel oldották meg. Ezzel sa játos „kazetták” jöttek létre. Mivel egyik szelvény területén sem sikerült ilyen „ka zett ának” mindkét szélét meg fi gyel ni, a keresztirányú cölöp- sorok egy más tól való tá volsága nem ismert, de legalább 2 m lehetett (8. kép). A korabeli építési szint fölé emelkedő részen már egy ös szetettebb szerkezet nyomait figyeltük meg. A külső cölöpsort kívülről, a belsőt pedig belülről, a palánk irányával meg egye- ző en, vízszintesen egymás fölé helyezett kisebb méretű ge rendákkal vagy desz kák- kal borították (4. kép). Viszony lag ritkán for dultak elő – főleg a 2005/3 – 4. szel vé- nyek ha tárán – a két cölöpsort kereszt- irányban, víz szintesen ös sze kötő geren dák. Úgy tűnik, hogy ezek csak a korabeli já ró- szintt ől indultak felfelé. Ed dig egyik vizs­ gált helyen sem került elő nyoma sövény­ fonatnak, de vasszögeket sem találtunk (ami lye nek például Duna földvárról, Szek- szárd-Újpalánkról vagy Gyu láról ismertek a külső palánkerő dítésből).²⁷ A palánk fel­ menő részét az alapozási árok betöltéséhez hasonló kevert agyagos földdel töl tötték ki. A föld feltehetően a város árkából szárma­ zott, a benne lévő nagyobb mennyiségű, 15–17. századi leletanyag alap ján. Ugyan- akkor a 2010/II. szelvény területén a betöl- tésből szórvány gyerekcsontok kerültek elő (koponya és néhány hosszúcsont). Ez már 3. kép Szécsény-Óvoda (később Pintér-ház). A 2005/3–4. szelvények met- arra mutat, hogy a földet akár nagyobb szetrajzai. Rajz: Mordovin Maxim távolságból is szállíthatták, minden jel sze­ rint egy korábbi temetőt bolygatva meg. Kizárólag nyára merőlegesen lefektetett deszkaburkolat(4. kép). a palánk középső szakaszának kitöl té sé re jellemző A deszkák többsége vörösre égett sárga agyagos felü- a nagy mennyiségű, változó méretű törtkő. Ez az leten feküdt. Ezt a felületet a palánk mellvéden belüli erődítés több pontján is hasonlóképpen jelentkezett felszínével azonosíthatjuk, az elszenesedett famarad- (2010/II. és 2010/XIV. szelvények: 7–8. kép). ványokban pedig vagy a betöltés belső olda lának bur- A középső betöltés felső rétegeiből egy ritkább sű­ kolatát, vagy a mellvéd leszakadt gyilokjáróját lát­ rűségű cölöpsor emelkedett ki. Ez épphogy a kora­ hatjuk. A palánk belső, város felőli oldalát bizonyos beli járószint alá mélyült, így feltehetően a mellvéd közönként 10-15 cm átmérőjű, vízszintes fekvésű, ke- alapját képezte. A feltételezést megerősíti az a tény is, resztirányú gerendákkal kapcsolták össze a mellvéd hogy általában ezen a területen került elő a legtöbb cölöpjeivel (5. kép, 2010/I. szelvény, déli metszet). Ez- el szenesedett gerenda- és deszkamaradvány. Ezek zel valószínűleg a nem túl mélyre leásott cölöpök meg- legjobban a 2005/3–4. szelvények területén őrződtek támasztását segítették elő, amelyek még ennek elle­ meg, ahol egyértelműen kivehető volt egy, a sánc irá- nére is, a külső töltés nyomására helyenként a város

27 Kozák 1970. 203.; Kozák 1973. 195.; Gaál 2002. 101.; Gerelyes – Feld 2005. 101. 154 Mordovin Maxim

4. kép Szécsény. A palánk maradványainak felszínrajza a Pintér-ház keleti oldalán (2005/3–4. és 2010/II. szelvények). Rajz: Mordovin Maxim irányába megdőltek (5. kép, 2010/II. szelvény, nyugati sőb bi bolygatások éppen azt a részt pusztították el metszet). Az eddigi eredmények alapján a mellvéd leginkább, ahol az erődítések és a városi épületek ta- és a palánk város felőli cölöpsora közötti padka szé­ lálkoz tak. Így igazából még az sem zárható ki, hogy lessége 80-90 cm-re jön ki. Való szí nűleg ez a széles­ a lakóépületeket nekiépítették a palánknak. ség nem vonatkoztatható a teljes palánkra. Kérdéses, Maga a mellvéd szerkezete leginkább a képi ábrá- hogy mennyire lehet támaszkodni a Gerhardt Graaß- zo lások alapján rekonstruálható, ugyanis a palánk féle alaprajzra kisebb részletek mé reteinek kiszámí­ belső részein megfigyelt három cölöpsor eredeti ma - tásakor. Ha a felmérést ebből a szem pontból is hite­ gassága nem határozható meg. Legjobban a tokaji vár lesnek fogadjuk el, beleértve az arányok helyességét, 1660. évi állapotát ábrázoló, Jacob von Holst metsze­ akkor azt látjuk, hogy a palánk mellvéden belüli ré­ tén lévő palánkábrázolás hasonlít Szécsényre. Ez alap- sze azonos szélességű, vagy minimálisan szé lesebb, ján valószínű, hogy a feltárt erődítés belső részénél mint a városfal (lásd pl. a délkeleti rondella vagy a déli a két külső cölöpsor azonos magasságú lehetett. Az gyalogkapu és a palánk csatlakozását: 1. kép). A je­ alsóbb szinteken megfigyelt keresztirányú átkötések lentős részében máig álló városfalról pedig tudjuk, a palánk tetejéig emelkedhettek, „kazettás” rend szert hogy 90 cm széles. Ennek alapján, véleményem sze­ ala kítva ki.²⁸ rint, a 2005/3–4., illetve 2010/I–II. szelvények terüle- A második periódusban a palánk rézsűs töltésének tén mért szélesség reálisnak tekinthető. Ezt az elkép­ külső cölöpsorát megújították. Ekkor a korábbi kettős zelést erősíti az a tény is, hogy bizonyos határokon cölöpsor helyére egy szimplát raktak, egy előzetesen túl a palánk belső része nem terjeszkedhetett az ott kiásott függőleges oldalú, enyhén ívelő aljú, 20-30cm álló lakóépületek miatt. Eddig az összes kutatott fe­ széles árok aljára. A cölöpök átmérője a legtöbb eset­ lületen hasonló helyzetet figyelhett ünk meg: a belső ben igazodott az alapo zási árok szélességéhez. Mind- cölöpsortól 1,8-2,4 m-re már házak álltak (pl. 7. kép, ezekkel együtt esen a palánk teljes szélessége 6- 6,5 m nyugati és keleti metszet). Az épületek és a palánk széles lehetett, bár a helyszín től füg gően kisebb-na­ között pedig – elvileg – még vé del mi útnak is lenni gyobb mértékben változhatott. kel lett. Sajnos mindhárom kuta tott szakaszon a ké- A feltárások során eddig sehol nem értük el a város­

28 Détshy Mihály: A tokaji vár története. Tokaj, 1995. 86. (a továb- biakban: Détshy 1995). Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 155

árok város felőli szélét. Emiatt az árok szé- les ségéről, formájáról és jellegéről (vizes vagy száraz) egyelőre nem tudunk nyilat- kozni. A korabeli felmérés alapján (1. kép), ez legalább 4-5 m-re kezdő dött a palánk központi cölöpsorától. Az ásatási eredmé- nyek ezt annyiban igazolták, hogy a fel­ tárt részeken 4,5 m-es sávban még nem értük el a városárok szé lét. A 2010-ben, Sümegi Pál által végzett ta laj fúrások sze­ rint a Pintér-ház vonalában és a délkeleti rondellánál az árokban víz is volt.²⁹ Az erődítés ismertetett, ún. „töltött pa­ lánk” típusa a korszakban széles körben elterjedt volt, amire az ásatási beszá mo- lókból és a korabeli forrásokból következ- tethetünk. A belső mag kettős cölöpsor szer kezete je lentette a legtöbb ilyen, föld- favázas erődítés alapját. Az egyik legköze­ lebbi analógia, a már említett tokaji 1660- as évekbeli föld-fa erődítés.³⁰ Ugyanakkor a szé csényi erődítés több részletében is erősen emlékeztet a teljesen el pusz tult és csak a tervrajzokról és felmé rések ről is­ mert szatmári várra. Az 1660. évi jelentés szerint Szatmáron az elhanyagolt ság kö­ vetkeztében kidőlt kötőgátakat „magyar módra készített” palánkkal pótolták. A Lu- cas Ssichának tulajdonítható 1666. évi fel- mérés egy olyan palánkot mutat, amely- nél mind a belső, mind a külső megtá- masz tás rokonítható a szé csényi ma rad- vá nyok kal.³¹ A szécsényinél valamivel kes ke nyebb (4 m) volt a bajcsai vár erő­ dítése a 16. szá zad utolsó negyedéből. Ez utóbbi helyen téglaerődítést is alkalmaz­ 5. kép Szécsény-Pintér-ház. A 2010/I–II. szelvények metszetrajzai. tak, a tégla támfallal a várárok belső falát, Rajz: Mordovin Maxim a homokdomb oldalát erősítették meg.³² A szé csényi első periódus törökök általi felépítését nyilvánul meg, hogy Szécsény ben a palánk két kö­ megerősítik a hódoltság területén megfigyel hető ana- zépső cölöpsorát egyazon széles árok két széléhez lógiák. Így például a barcsi vár palánkjának feltárt rakták, szemben a békési és barcsi két-két önálló részletei hasonló megol dá so kat mutatnak,³³ de ilyes- árokkal. mi szerke zetű a békési, 16. szá zad második felére Az ásatási megfigyelések alapján készült rekonst­ keltezhető palánk is.³⁴ Nagyon hasonló szerkezetű, rukciós kísérlet, természetesen, igen hipotetikusan „duplán” meg épített palánkja volt az 1695. évi leírás jelzi a felmenő részeket, elsősorban a cölöpsorok ki­ szerint Gyulának,³⁵ és a Szek szárd melletti Új pa lánk- osztására fekteti a hangsúlyt. Szintén nincsenek ada- nak is.³⁶ Egyedüli – bár nem elhanyagolható – kü­ taink a palánk külső töltéseinek lejtésszögére. Abból lönbségük a szécsényi erődítéshez viszonyítva ab ban indulhattunk ki, hogy az erődítés gerendáit az építke-

29 Sümegi Pál szíves szóbeli közlése. Információját ezúton is kö­ 32 Vándor – Kovács 2002. 50–52. szönöm. 33 Kovács – Rózsás 1996. 168. 30 Détshy 1995. 34 Gerelyes 1980. 108–109. 31 Domokos György: Újabb adatok a szatmári erődítmény épí­ 35 Gerelyes 1996. 117. téstörténetéhez az 1660‒1670-es években. Castrum, 4. (2006/2) 36 Gaál 2002. 101. 53‒56. (a továbbiakban: Domokos 2006). 156 Mordovin Maxim

környé ki végv árrendszer egyik megha- tározó erős sé geként szerepelt, egyen- rangúként Nógrád és Fülek várai val.⁴⁰ A Pálffy Miklós vezette téli hadjárat során a Buda kö rül gondosan kiépített török rendszer összeomlott, Szécsény számos más nógrádi várral együtt visz- szake rült a Magyar Királysághoz. Je- lentősége egé szen az 1663. évi újabb elestéig csak még inkább növekedett. A Magyar Királyság váraként 1593 és 1663 között Szécsény az ún. Bá nya vi- dé ki Főkapitányság egyik legnagyobb őrségét magában foglaló vára lett. Az 500 főnyi magyar katonasággal rendel- kező várnál a főkapitányságon belül csak Komárom, Érsek újvár és Fülek volt nagyobb, még Lévát is megelőz ve. Szécsény jelentősége ebben a korszak- ban három jellemzőjéből adódott. Leg- in kább meghatározó a geopolitikai fek- vése volt: Nógrád és Fülek között majd- nem félúton, az Ipoly egyik fontos átkelőjénél helyez kedett el, ráadásul egyszerre volt szemben a török kézen lévő Egerrel, Hatvannal és Váccal. Ez kiegészült a város topográfiai adottsá- 6. kép A szécsényi palánk keresztmetszetének rekonstrukciós kísérlete a Pin- gaival: a jelentős területű, megerődített tér-ház nál feltárt maradványok alapján. Készítette: Mordovin Maxim mezőváros nagyobb lét számú őrség be fogadását tette lehetővé. Mind eh hez zés során igyekezték minél teljesebben lefedni, hogy – részben a már felsorolt tulajdonságokkal összefüg­ egy támadás során ne gyulladjanak ki, vagy ne törje- gésben – hozzájárult az is, hogy a két török foglalás nek el. A korabeli hadiépítészeti elképzelések szerint között, de leginkább a 17. század közepén itt tartotta a rézsűnek 45°-osnak kellett lennie.³⁷ Az ásatások so- székhelyét Nógrád vármegye. A kutatások alapján rán rézsűs feltöltést mutattak ki a dunaföldvári torony egyértelműen állítha tó – Pálffy Gézát idézve –, hogy körüli palánknál.³⁸ Valamiféle, talán éppen ehhez ha- „az 1596-ban elesett Eger katonai és hódoltsági pozí­ sonló tapasztásról szól a gyulai vár 1566. évi ostro­ cióját Fülek mellett elsősorban Szécsény vette át.”⁴¹ mát leíró forrás.³⁹ A második török megszállás során fontossága nem csökkent, an nál is inkább, mert egyedül állt szemben Fülekkel. Az őrsége ekkor legalább 800 fős lehetett.⁴² Keltezés és rövid építéstörténet A vár felvázolt jelentősége indította arra a bécsi és párkányi csaták után hazafelé tartó Jan Sobieski len­ Szécsény vára és városa a török háborúk két évszáza- gyel királyt, hogy 1683 novemberében csapataival dában folyamatosan vég vár volt, ebből kétszer török megostromolja és elfoglalja Szécsényt.⁴³ oldalon (1552–1593 és 1663–1683). Kez dett ől fogva, A szécsényi vár és városfal építéstörténetével már vagyis az első török megszál lással indítva, a Buda többen is foglalkoztak. A téma eddigi legrészletesebb

37 Domokos 2006. 59. gomtól Krakkóig. In: Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János 38 Kozák 1973. 195. lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett 39 Gerelyes 1996. 117. konferencia anyaga (Esztergom, 1996. X. 28.). Esztergom, 1999. 40 Hegyi 2007. 106., 153.; Tóth Sándor László: Hódoltsági török 50. (a továbbiakban: Pálmány 1999); Pálmány Béla: Végvárak várak őrsége egy 1576–1590. évi német összeírásban. Aetas, 23. Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés kor­ (2008) 113. szakában (1663–1703). Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 12. 41 Szabó A. P. 2010. 29., 33–34., 35., 43–44. (1986) 11–12. (a továbbiakban Pálmány 1986). 42 Pálmány Béla: A mór megtette kötelességét – a mór mehet. Egy 43 Pálmány 1986. 12–16.; Pálmány 1999. 56. dicsőséges hadjárat elfelejtett befejezése – Sobieski útja Eszter­ Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 157

7. kép Szécsény-Pintér-ház. A 2010/XIV. szelvény felszín- és metszetrajzai. Rajz: Mordovin Maxim történeti összefoglalását Jakus Lajos és Pálmány Béla den drokronológiai adatok ebben az esetben nem áll- tanulmányai jelentik,⁴⁴ amit legutóbb a szécsényi se- nak rendelkezésünkre.⁴⁶ regszék jegyzőkönyvéhez kapcsolódóan Szabó And- Az eddig megismert írott források szintén nem so- rás Péter összegzett és egészített ki.⁴⁵ kat segítenek a palánk pontos keltezésében. A törté­ A bemutatott palánk építését kétféle módon tud­ neti feldolgozásokból kiderül, hogy az 1596-ban ké- nánk keltezni: régészeti leletanyag és írott források szült nógrádi várak vizitációján Szécsény városa már alapján. A régészeti leletanyag teljes feldolgozásáig palánkkal volt körülvéve, miközben a várat kőfal ke- a keltezés csak erősen becsült marad, ráadásul csak rítette.⁴⁷ Ez az első egyértelmű adat a várost védő erő- századon belül lehetséges. A palánk mindkét elkülö- dítésről. Az ekkor említett palánk építésének ideje nített periódusának betöltése majdnem azonos jellegű nem ismert, és nem találkozunk a vele egyértelműen leletanyagot tartalmazott. Mindegyikből nagyszá mú azonosítható maradványokkal az eddigi régészeti ólommázas és vörös sávos festésű kerámia került publikációkban. A szécsényi Erzsébet téren, a Zand ler elő, leginkább 17. századi jellegzetességeket mutatva. Krisztián által 2010-ben folytatott ásatások során, töb- A néhány török talpastál töredék arra utal, hogy a pa- bek között, egy késő középkori mezővárosi erődítés lánk legkorábban a török hódoltság idején épülhe­ nyomait figyelték meg.⁴⁸ Talán éppen ez az a „kerí­ tett. Sajnos faanyag egy esetben sem maradt meg, így tés”, amelynek építése az 1440-es években indult el,

44 Jakus Lajos: Fejezetek Szécsény XVI–XVII. századi történetéből. vallum aggeres, fossas circumivimus, nihil ipsis invalidius, ifirmis, fossa Tanulmányok Szécsény múltjából, 7. (1985) 101–165. (a továbbiak- humilis est et perangusta, sepimentum ligneum a quo totum cingitur ban: Jakus 1985); Pálmány 1986.; Pálmány Béla: Adatok a szé- confinium multis in partibus ruinosum est. Propognacula lacera, por- csényi Forgách kastély történetéhez. 1335–1765. In: Nógrádi taque isa ruinam minari videtur. Affirmat Dominus Capi taneus me- Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére. Salgó- tuensem esse, ne haec ubi machinae quas gestant, fortius commotae tarján, 1989. 59–84. (a továbbiakban Pálmány 1989). impulsaeque fuerint sponte collabuntur. Arx vetus lapidea adeo deformis, 45 Szabó A. P. 2010. 139–140. ut rudera potiusqum (!) arcis formam repraesentet. Ve terum aedificiorum 46 Majcher Tamás 2000. évi ásatásából származó és a dendrokro- vix vel vestigia apparent. Restauranda igitur haec omnia viderentur, nológiai vizsgálatok céljából félretett cölöpre vonatkozó adatok maxime vero procumbentes partes et ipsa propu g nacula, portaque nem ismertek. Lásd: Majcher Tamás: Szécsény, Városfal. Régé­ reficienda, simili interim materia, donec lapidibus extrui possint.” szeti kutatások Magyarországon 2000. (2003) 211. 48 Zandler Krisztián: Szécsény, Erzsébet tér. Régészeti kutatások 47 Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi ura­ Magyarországon 2010. (2011) (nyomdában). (a továbbiakban: dalmának 1596. évi összeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Év­ Zandler 2011). könyve, 26. (1980) 305.; Pálmány 1989., 65.: „Porro munitiones arcis, 158 Mordovin Maxim

forrás igen rossz állapotúnak írja le, így inkább az előbbi feltevés tűnik valószínű- nek. Emellett szól az is, hogy Szé csény- ben 200-300 fős török őrség állomá so- zott,⁵² s mellettük még legalább 60 ház­ nyi keresztény lakos is maradt. A utób­ biak kiegészültek a környékbeli vagy helyi keresztény lako sokból verbuváló­ dó paraszti katona ság gal, akik zsoldért vagy paraszti men tes ségekért szolgáltak. A szécsényi martaló cok főnökét például már 1557-ben em lítik a forrá sok.⁵³ Nem valószínű, hogy egy ekkora őrség elfért volna a vár területén, így szükségszerű volt a város megerődítése. A visszafog­ lalás utáni években rendszeresen találko- zunk újabb uralkodói rendeletekkel a vár közmunkával történő megerődítésére vo- natkozóan (1604, 1608, 1612, 1618, 1622, 1625, 1635, 1647, 1655).⁵⁴ A palánképítés- 8. kép Szécsény-Pintér-ház. A palánk szerkezetének két vízszintes síkja ről egy 1612-es adat árulkodik egyértel­ a 2010/II. szelvényben. Rajz: Mordovin Maxim műen. Ebben „száz szál pa lánkfát rendelnek egy fából rótt bás tyá hoz.”⁵⁵ Érdekes adato­ Szécsényi László idejében, s amelynek el készítését kat szolgáltat Radvá nyi Ferenc, aki szerint „1601. év Hunyadi János is szorgalmaz ta.⁴⁹ Nem tűnik valószí- körül Mátyás hadvezér szigorú parancsot adott ki nűnek, hogy az erő dítések építését vissza lehetne a végvárak felújítására a megyé ben, különös tekintet- ve zet ni 1334-ig, összekapcsolva azokat a városi jogok tel Szécsényre és Ba las sa gyarmatra úgy, hogy a kö­ adományozásával. Ugyanígy nem látszik a város meg- vetkező időben II. Ferdinánd uralkodása alatt felújí­ erődítettségére vonat kozó bizonyítéknak a Szécsényt tották Szécsény város falait, és kapuit fel állították, civitasként említő, 1405. évi oklevél sem.⁵⁰ méghoz zá a várárkokkal együtt.”⁵⁶ Minden jel szerint az Erzsébet téren megfigyelt erő - A Koháry István által 1663-ban felgyújtatott várat dítések jelentették a város teljes védelmét még 1550- a megszálló török csapatok „töltésekkel, bástyákkal, he­ ben is, amikor egy török portya során a mezőváros gyes karókkal meg erősítették.” Ezt alátámasztja Evlija területéről hurcoltak el lakosokat. Kérdéses, meny­ Csele bi Szécsényről készült tömör leírása, mely nem nyire sikerült megvalósítani I. Ferdi nánd 1552. évi sokkal a település elfoglalása után készült. Eszerint rendeletét, amelyben Szé csény várának megerősíté­ „négyszögalakú, téglaépí tésű vár, melynek egyik oldala séről ren del ke zett, ugyanis ugyanazon év júliusában pa lánka lévén, újraépíteni akarják.”⁵⁷ Itt már valójában a vár már török kézen volt. Ugyan akkor az adat fel­ azt az állapotot látjuk, amely – a mai ismereteink használásánál bizonytalan, hogy azt a várra vagy a szerint – a város erődítéseit fennállásuk végéig jelle­ városra vonatkoztassuk? Mivel az 1552-es ostrom­ mezte. Éppen Evlija Cselebi nyújt segítséget a feltárt nál a város védelmére nem is tettek kísérletet, felté­ palánkszakasz keltezésénél. Ugyanis a leírásából egy- telezhető, hogy a palánk még ekkor sem állt.⁵¹ Így értelműen következtethetünk arra, hogy az „egyik ol­ az 1596-ban leírt erődítés vagy a török megszállás dala” csak a déli gyalog kapu és a ferences kolostor kö- idején, vagy 1593 után épülhetett. Mivel az 1596. évi zötti területre vonatkoztatható, ugyanis a többi helyen

49 Jakus 1985. 133.; Pálmány 1989. 63. 55 Jakus 1985. 134. 50 Lásd: Majcher 1990. 96. 56 Radványi Ferenc: Gyűjtemények Nógrád megye történetéhez. 51 Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai geog- XVII. rész Tanulmányok Szécsény múltjából, 4. (1981) 90. (a továb- raphiai és statisztikai esmertetése. I–III. Pest, 1826. Tanulmányok biakban: Radványi 1981). Szécsény Múltjából, 2. (1979) 40. (a továbbiakban: Mocsáry 1826). 57 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664– 52 Hegyi 2007. 106. 126. 1666. II. kötet. Fordította és jegyzetekkel kísérte Karácson Imre. 53 Hegyi 2007. 135. Budapest, 1908. 125. 54 Mocsáry 1826. 40.; Jakus 1985. 103–104., 134.; Pálmány 1989. 65. Egy török portya utáni pusztítások helyreállítására 1652-ben kért pénzről lásd: Szabó A. P. 2010. 23. Szécsény városának kora újkori palánkerődítése 159 már állt a ma is teljesen vagy alapozásaiban meg- lévő városfal. Minde mel lett azt is láthatjuk, hogy a tö- rököknek ezt a palánkot már csak ki kellett javítani. Ezt megerősíti az ismeretlen forrásokra támaszkodó Rad vá nyi Ferenc: „a törökök azonban… a várat elfog- lalták, és az odahelyezett várkatonák csapata föld­ sánccal és kihegyezett karókkal felújította…”⁵⁸ Erről az erődítésről írja Mocsáry Antal egy köze­ lebbről meg nem nevezett német forrás (valószínű­ leg a Theatrum Europae) alapján, az 1683-as vissza­ foglalás ismertetésénél, hogy a kozákok a törökök által felgyújtott, így a„már tűzben lévő palánkfákat, ka­ rókat (Palli sa den), mellyek kétszeresen voltak rakva, széljel hányták.”⁵⁹ Hasonlóképpen jellemzi az erődítéseket 1683. nov. 11-i levelében Sobieski is, „kettős palánkot” említve.⁶⁰ A részletek alapján biztos, hogy az esemé­ nyek a város nyugati kapuja környékénél zajlottak, így az erődítés leírása összevethető az Erzsébet té­ ren feltárt palánkmaradványokkal.⁶¹ A korábbi erődítést felváltandó kőfal építésére vo­ natkozó legkorábbi adat 1641-ből ismert, az építke­ zés egészen az 1650-es évekig nyomon követhető, sőt, még 1660-ban is találkozunk a folyamatban lévő mun- kára utaló adattal. A munkálatokat besztercebányai kőművesekkel végeztették, napszámosok és robot­ munka igénybevételével. Régészeti szempontból bi- 9. kép Szécsény-Pintérház. A 2010/II. szelvényben feltárt cö- zonytalan a források „kőfalának” értelmezése. Ugyan- löphelyek dél felől. Fotó: Mordovin Maxim is a megmaradt erődítéseknek csak az északnyugati, vagyis a vár és a kolostor közötti szakasza épült kő­ dik felére tehetnénk. Természetesen ezek a keltezések ből. A keleti és a délkeleti rész kőalapozással ugyan, mindaddig csak feltételezések vagy következtetések de már téglából készült.⁶² Érdekes az erődítés kora­ maradnak, amíg a betöltésükből előkerült leletanyag beli (1660-ban) elnevezése: „kőpalánk”.⁶³ A szécsényi teljes feldolgozása nem történik meg. városi erődítések utolsó felújításaira vonatkozó ada­ tok 1692-ből és 1703-ból származnak.⁶⁴ A történeti és a régészeti adatok összevetése alap­ Összefoglalás ján arra a következtetésre juthatunk, hogy a feltárt palánkrészletek még mindenképpen a második török Az egykori szécsényi belvárosi óvodánál, vagyis a megszállás előtt épültek. A második periódus bizto­ Pintér-háznál 2005-ben és 2010-ben feltárt erődítés san már a 17. század folyamán készült el, minden egy háromrészes palánkként rekonstruálható. A pa­ bizonnyal még a városfal építésének kezdete előtt. lánk szerkezetét a belső kettős cölöpsor, a külső töl­ Erősen feltételezhető, hogy talán a század második tés és az azt megtartó külső szimpla vagy dupla cö­ évtizedében, a tizenöt éves háborút lezáró békék után, löpsor, és a város felőli szélétől 80-90 cm-re emelkedő így összekapcsolható az 1612-es adattal. Ezzel az mellvéd határozta meg. Az összességében 6-6,5 m építkezés ideje cca. 1610 és cca. 1640 közé szűkíthető. széles erődítés nagyon kis távolságra helyezkedett Az első periódus keltezésénél az egyik támpont ép­ el a városi házaktól. A lakóházak közvetlenül hozzá- pen az, hogy nem találtunk korábbi erődítésre utaló kapcsolódtak vagy 1,5-2,5 m-re álltak tőle. A feltárt maradványokat. Ez alapján ez az 1596. évi forráshoz palánk két periódusának építési ideje a 16. század köthető, vagyis a palánk építését a 16. század máso­ második, illetve a 17. század első felére tehető.

58 Radványi 1981. István vicekapitány. Szécsényi Honismereti Híradó, 10. (1987) 31.; 59 Mocsáry 1826. 44–48.; lásd még: Pálmány 1986. 18. Pálmány 1989. 65.; Szabó A. P. 2010. 139–140. 60 Pálmány 1986. 16.; Pálmány 1999. 51. 63 Szabó A. P. 2010. 139. 61 Lásd: Zandler 2011. 64 Pálmány 1989. 67.; Pálmány 1986. 79–81. 62 Jakus 1985. 134.; Jakus Lajos: Szécsény városfalát építő Lipthay 161

Nagy Szabolcs Balázs A KOMPOLTIAK UDVARHÁZA A KISNÁNAI VÁRBAN

A kisnánai vár építéstörténetében számos kérdés meg­ totta meg; így a 14. századtól a nánai ág a de Nana oldatlan, illetve bizonytalanul megválaszolt maradt predicatumot használta.⁵ az 1962–1966. évi ásatások után. Ezek egyike a Kom­ Írott források alapján a Kompoltiak birtokszerzései poltiak első kisnánai udvarházának kérdése. Az ud­ már a 13. században Kisnána körül csoportosultak. varház azonosításáról és keltezéséről 1966 óta ellent­ Az első történeti adat, mely a települést közelebbről mondásos vélemények, felvetések fogalmazódtak meg. érinti, 1325­ből származik. Ekkor osztotta fel az örök­ A 2010. évi ásatások jó lehetőséget teremtettek a ko­ séget egymás között Kompolti Péter három fia, s a fel­ rábbi elképzelések felülvizsgálatára.¹ Jelen dolgoza­ sorolt birtokok között találjukLowaznana (Lovásznána) tunk arra tesz kísérletet, hogy lehetőség szerint meg­ és Eghazasnana (Egyházasnána) birtokokat is.⁶ Utób­ világítsa, illetve egyértelműen elválassza, mit tudunk bit Kompolti István választotta, s ez a helynév már és mit feltételezhetünk a vár legkorábbi világi kőépü­ nagy valószínűséggel a középkori Kisnánával azono­ letére vonatkozóan. sítható. A település neve 1415­ben Kysnana possessio deserta formában jelent meg.⁷ A Kompoltiak nánai birtokközpontjáról az első köz­ Történeti adatok² vetlen írott adatunk csak 1445­ből származik, amikor a rákosi országgyűlés Kompolti János újonnan épített Kisnána község Eger és Gyöngyös között helyezke­ nánai várának fenntartásáról határozott.⁸ A nánai dik el félúton, a Mátra déli lábainál. A község közepén Kompoltiak fiági kihalásával, 1521­ben a család min­ található várdomb alig húsz méterrel emelkedik ki den birtoka – s benne Kisnána – a guti Országh csa­ környezetéből.³ ládra szállt. 1543­ban a vár ostrom útján török kézre A helyi földesurak, a Kompoltiak az Anjou­dinasz­ került. A vár rendbehozatalát 1567­ben és 1569­ben tia magyarországi hatalomra kerülésével emelkedtek még törvényben rendelték el, a helyreállítás azonban ki az Aba nemzetség számos családja közül. Kom polti valószínűleg elmaradt. A török kiűzése után a vár Péter a trónharcokban Károly Róbert mellé állt, s ezzel meg maradt rom állapotában, s folytatódott a marad­ családjának mintegy két évszázados jólétét és befo­ ványok fokozatos, évszázadokig tartó pusztulása.⁹ lyását alapozta meg. Péter már az 1310­es években sebesi ispán és királynéi tárnokmester lett, leszárma­ zottai pedig szintén magas udvari és kormányzati Hol állt az első udvarház? tisztségeket töltöttek be, előkelő arisztokrata családok­ Kutatástörténeti áttekintés ból házasodtak a család fiági kihalásáig.⁴ A Kompolti család nánai ágát Kompolti Péter fia, Kompolti István A törmelékkel és bozóttal borított romok alapján az – hevesi, majd gömöri ispán, füleki várnagy – alapí­ 1962–1966 közötti feltárások előtt nem lehetett érdem­

1 A 2010. évi tavaszi–nyári ásatásokat Feld István, az őszi ásatá­ the Sixteenth Century. (Archaeolingua Central European Series sokat Buzás Gergely vezette. Az ő engedélyüket az ásatási ered­ 3.) 2006. 43–47. (a továbbiakban: Virágos 2006). mények felhasználásához és közzétételéhez, valamint meglátá­ 3 Pámer 1970. 295.; Virágos 2006. 43. saikat és tanácsaikat ezúton is köszönöm. Feld Istvánnak külön 4 A Kompoltiak társadalmi helyzetére vonatkozóan l.: Engel Pál: is hálával tartozom a kisnánai várral foglalkozó szakdolgozati Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. Budapest, vizsgálódásaimban nyújtott sok segítségéért. Az ásatási eredmé­ 1996.; Virágos 2006. 43–47. nyek értelmezésében és jelen dolgozat egyes kérdéseiben nyúj­ 5 Pámer 1970. 298–300.; Virágos 2006. 44–45. tott segítségéért Mordovin Maximnak is köszönettel tartozom. 6 Pámer 1970. 298.; Anjou­kori oklevéltár. IX. Szerk.: Géczi Lajos. 2 A dolgozat terjedelmi korlátai miatt a történeti adatokról csak Budapest – Szeged, 1997. 578. sz. (DL 2334). vázlatos összefoglalást adunk. Részletesebb leírásért l.: Pámer 7 Pámer 1970. 299–300.; Zsigmond­kori oklevéltár. V. Mályusz Ele­ Nóra: A kisnánai vár feltárása. Magyar Műemlékvédelem, 1967–1968. mér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: Borsa Iván. Buda­ (1970) 295–313. (a továbbiakban: Pámer 1970); Virágos, Gábor: pest, 1997. 932. sz. (DL 10372). The Social Archaeology of Residential Sites. Hungarian Noble 8 Pámer 1970. 300., 306., 310. Residences and their Social Context in the Thirteenth through to 9 Pámer 1970. 310–311. 162 Nagy Szabolcs Balázs

1. kép A kisnánai vár alaprajza a 2010. évi ásatások szelvényeivel. Az ásatások első (tavaszi­nyári) ütemét Feld István, második (őszi) ütemét Buzás Gergely vezette. (Vajda József alapján) ben állást foglalni a vár esetleges előzményeinek kér­ „bizonyossá tette, hogy az épület helyén valaha más désében.¹⁰ Az 1940­es évek első régészeti jellegű ku­ épület állott.” Ezek alapján helyezte Pámer Nóra a ko­ tatásai sem érintettek kérdésünk szempontjából lé­ rai udvarházat a várdomb északi oldalára. Ezzel az nye ges területeket.¹¹ A vár szakszerű régészeti kutatá­ elpusztult udvarházzal hozzávetőleg egyidősnek ha­ sa csak 1962­ben indult meg Pámer Nóra vezetésével. tározta meg a várdomb délnyugati lábánál elhelyez­ 1966 novemberére, Pámer Nóra ásatásainak végére lé­ kedő épületet. Az épület gazdasági szerepére a pin­ nyegében kirajzolódott a vár teljes alaprajza (1. kép), ceszint osztatlan nagy tere alapján következtetett. s fel lehetett vázolni az első érdemi építéstör téneti Az udvarház, gazdasági épület és templom együttesét elképzeléseket. Pámer elképzelése sze rint kő kaputorony, valamint A várdomb legkorábbi épületeként egy patkóíves palánkerődítés védte.¹² Az így rekonstruált birtokköz­ szentélyű rotundát lehetett azonosítani. Az első ud­ pont keltezése lényegé ben egyetlen régészeti jellegű varházra Pámer Nóra csupán másodlagos jelek alap­ megfigyelésen nyugodott: a kaputorony ún. púpos­ ján következtetett. A vár Zsigmond kori északi palo­ kváderes sarok armíro zásán. A púposkváderek (Bu­ tájának feltárása során megfigyelte, hogy a palota pin­ ckel quader) egyes párhu zamai alapján Pámer Nóra céjének falai „nagyköves építési törmelékre épültek, a 13. század második felére keltezte nemcsak a kapu­ melyben tégla és kő egyaránt előfordult”. Ez pedig tornyot, hanem az egész erődített épületegyüttest.¹³

10 Erdey Fülöp: Nánavár. Vasárnapi Ujság, VII/40. (1860). 482.; Ge­ Szerk.: Gerő László. Budapest, 1975. 182–188. (a továbbiakban: recze Péter: Jelentés Kis­(előbb Felső­)Nána heves megyei köz­ Pámer 1975); Pámer Nóra: Kisnána, várrom. Tájak Korok Múzeu­ ségben levő várromok fentartásáról. Kézirat. KÖH Mikrofilmtár, mok Kiskönyvtára 581. H.n., é.n. [Budapest, 1998] 1–4. (a továb­ 1902/537. biakban: Pámer 1998). 11 Erre következtethetünk a későbbi feltárások eredményeiből, va­ 13 Pámer 1970. 305. Az udvarház, a gazdasági épület és a palánk­ lamint e korai ásatásokról készült rövid beszámoló alapján: erődítés keltezése is lényegében a kaputorony 13. századi kel­ Csányi Károly – Lux Géza: Nána vár romjai. (A m. kir. József tezésén, valamint az egyes épületek elhelyezkedésén nyugodott. Nádor Műegyetem Középkori Építészeti tanszékének közle­ A kaputorony eleve feltételez valamiféle körülkerítettséget, s ményei 11) Technika, 22. (1941) 81– 85. mivel a várdomb aljában épült, nyilván a várdombon álló épü­ 12 Pámer 1970. 299–306.; Pámer Nóra: Kisnána. In: Várépítészetünk. letek védelmét szolgálta. A Kompoltiak udvarháza a kisnánai várban 163

Érdemes megjegyeznünk, hogy az ásatások ideje Nóra 13. századi gazdasági épületként határozott alatt Pámer Nóra a korai udvarházat még nem észa­ meg – keltezését illetően nem foglalt állást egyértel­ k on, hanem a délnyugati épületben vélte felismerni. műen, de megjegyezte, hogy akár korai, 1300 körüli A kutatási dokumentációban a délnyugati (később kialakítása is lehetségesnek látszik.²⁰ Elfogadta az gazdaságiként meghatározott) épület következetesen épü let feltételezett gazdasági szerepét, bár felvetette, „régi palotaként” szerepel.¹⁴ hogy méretei és alaprajza alapján akár egy korai pa­ Pámer Nóra első és egyben legrészletesebb kuta­ lota, udvarház is lehetne.²¹ tási beszámolója¹⁵ után érdemben már nem változ­ Az 1960­as évek után következő kisebb ásatások²² tatott építéstörténeti elképzelésein.¹⁶ 2000­ben Feld eredményei a korai udvarház kérdéséhez nem vittek István fogalmazta meg tömören néhány észrevételét közelebb. 2009­ben a Magyarország várainak topográ­ az 1970­es tanulmány egyes megállapításait illetően. fiája című sorozat második kötetében Feld István fog­ Leszögezte, hogy a púposkváderek alkalmazása lalta össze a vár történetét és régészeti kutatásait. Az „éppúgy kedvelt volt a 15. században is”, sőt „a né­ első, kőből épített udvarház kapcsán új véleményt hány kisná nai kváder sokkal inkább ez utóbbi kor­ nem fogalmazott meg.²³ szak jellegzetességeit mutatja.”¹⁷ Ezzel nem csupán 2010­ben a vár felújítási munkáihoz kapcsolódóan a kaputorony és a pa lán k erődítés feltételezett építési újabb kutatások indultak (1. kép). A feltárások alapján ideje változott, hanem a korai udvarház és a délnyu­ úgy tűnik, érvényét vesztette Pámer Nóra elképzelése, gati épület keltezése is bizonytalanná vált. mely szerint a legkorábbi udvarház a Zsigmond kori A kisnánai maradványok és a kutatási dokumentá­ északi palota helyén állt. A palota keletibb pincehe lyi­ ció új értelmezésére tett kísérletet 2006­ban Virágos ségében nyitott szelvény mélyítése során Buzás Ger­ Gábor. A kaputorony megváltozott keltezési keretei gely megfigyelte, hogy a Pámer által hangsúlyozott ismeretében időszerűvé vált a legkorábbi udvarház építési törmelék nem egy korábbi épület marad vá nya, építési idejének újragondolása is. Mivel régészeti ala­ hanem a leletanyag alapján egy kései, a 16. szá zad pú keltezésre továbbra sem nyílt mód, feltevéseket első feléből való átépítés emléke, mely során a nagy­ csak a történeti adatokból kiindulva lehetett megfo­ részt mállott vakolatból, kisebb részt kő­ és téglatör­ galmazni. Virágos Gábor véleménye szerint a Kom­ melékből álló betöltéssel megemelték a pince járó­ po ltiak 13. századi birtokszerzéseinek csoportosulása szintjét.²⁴ Az ásatások nyári szakaszában sor került és a de Nana predicatum 14. századtól kezdődő hasz­ a délnyugati nagy épület közel teljes felületű feltá­ nálata egy 1300 körüli udvarházépítést tesznek való­ rására is. Az épület 15. század végi, 16. század eleji színűvé. Ezzel összecseng, hogy éppen ekkorra, Kom­ feltöltési rétegéből egyéb kőfaragványok mellett elő­ polti Péter idejére tehető a Kompolti család felbukka­ került egy légfűtő­berendezés félkörös nyílásokkal nása is az írott forrásokban. Az udvarházépítés ugyan­ áttört fedköve. A fedkő nem volt teljességgel váratlan akkor a család egy önálló ágának megalapítását is lelet: már Pámer Nóra ásatásai során előkerült egy jelezheti – tette hozzá Virágos. Ebben az esetben a re­ azonos faragású kő 1966­ban.²⁵ Az ásatások további zidencia Péter fia István idején, a 14. század középső megfigyeléseit és eredményeit a későbbiekben ismer­ harmadában készülhetett.¹⁸ A legkorábbi udvarház tetjük részletesebben. helyét illetően Virágos Gábor átvette Pámer Nóra ér­ A 2010. évi munkák keretében a vár egyes korsza­ telmezését, s maga is a várdomb északi oldalára he­ kait bemutató virtuális rekonstrukciók elkészítésével lyezte azt.¹⁹ A délnyugati nagy épület – melyet Pámer Buzás Gergelyt bízták meg, aki munkájának előzetes

14 L. pl. Ásatási napló 1965, Ásatási napló 1966, Ásatás fényképek a 15. század második felére helyezett) valószínűtlenül hosszú 1965 és Ásatási fényképek 1966. idő telt volna el átépítések nélkül. Virágos 2006. 54. 15 Pámer 1970. 21 Virágos 2006. 54. 16 Pámer 1975.; Pámer Nóra: Kisnána. Vár. In: Heves megye műem­ 22 Virágos Gábor ásatására l.: Virágos 2006. 53. Fodor László 2008­ lékei. III. Szerk.: Dercsényi Dezső – Voit Pál. Magyarország as ásatásaira l.: Pláner Lajos: Régészeti Feltárás a Kisnánai Vár­ Műemléki Topográfiája. IX. Budapest, 1978.; Pámer 1998. rom Területén. http://www.egritortenesz.hu/?q=content/kisna­ 17 Feld István: Megjegyzések Pámer Nóra „A kisnánai vár feltá­ nai­var­2008­evi­asatas (Letöltés ideje: 2011. jún. 13.). rása” című cikkéhez. Castrum Bene Egyesület VI. Vándorgyű­ 23 Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sár­ lése, 2000. V. 12–14., Túravezető. 42. A szerző a legkorábbi ud­ közy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. varház formáját, építési idejét és továbbépítésének perió dusait Szerk.: Sárközy Sebestyén. Budapest – Eger, 2009. 8., 42– 43. (a to­ illetően is utalt a bizonytalanságokra. vábbiakban: Nováki – Baráz – Dénes – Feld – Sárközy 2009). 18 Virágos 2006. 53., 59–60. 24 A mélyítés során elérték a falak alapozásának alját, mely meg­ 19 Virágos 2006. 42., 50. Mindemellett a Pámer­féle megfigyelés egyezett a pince eredeti padlószintjével. Buzás Gergely szóbeli és az abból való következtetés bizonytalanságát is érzékeltette közlése, az ásatási napló és a szelvény keleti metszetfalának Virágos Gábor. rajza alapján. 20 Ugyanakkor az 1300 körüli keltezés ellen szól Virágos szerint, 25 Ásatási Napló 1966. 8. (május 12­i bejegyzés); Ásatási fényké­ hogy az épület többszakaszos átépítésének kezdetéig (melyet pek 1966. 13. 164 Nagy Szabolcs Balázs

eredményeiről 2010. november végén egy konferencián számolt be. Buzás vélemé­ nye szerint az udvarház a délnyugati nagy épülettel azonosítható, építése pe­ dig Kompolti István hoz köthető. Az épü­ let feltehetőleg favázas szerkezetű emeleti nagytermét az alagsorban kialakított lég­ fűtő­berendezés sel fűtötték. Buzás Ger ­ gely utalt az így rekonstruált kisnánai udvarház és a korabeli visegrádi nemesi kúriák közötti hasonlóságra.²⁶

A korai udvarház

Mint láttuk, az 1962–1966. évi feltárások óta két elképzelés fogalmazódott meg 2. kép Kisnána, vár. A korai udvarházzal azonosított délnyugati épület első az első kisnánai udvarház helyét illetően. periódu sának rekonstrukciós alaprajza és átmetszeti rajza (Pámer Nóra Az újabb régészeti megfigyelések e két és Vajda József alapján). A pinceszint belmagassága kb. 2,5 m lehetett. el képzelés egyikét elvetették. Jelenleg a fenn maradó második lehetőség ‒ miszerint a korai feltételesen elfogadhatjuk – tekintve, hogy megfigye­ udvarház a vár délnyugati épületével azonosítható ‒ lését ellenőrizni utólag már nem is igen lehet.²⁹ A nyu­ látszik a legvalószínűbb feltevésnek. A vár területén gati ajtónyílás nem a pincébe történő lejutást szolgál ta, (a rotundát nem számítva) nem ismerünk más olyan ezért arról csak a későbbiekben szólunk. Éssze rű nek kőépítkezésre utaló nyomot, mely az 1430­as éveket tűnik, hogy a keleti ajtónyílást az északi és déli meg­ megelőzhette volna.²⁷ Az alábbiakban bemutat juk, mit szüntetése után alakították ki – így foglalt állást tudunk és mit feltételezhetünk a dél nyugati épület Pámer Nóra is.³⁰ A 2010. évi ásatások alapján azon­ első, a későbbi átépítéseket megelőző korszakáról. ban úgy látszik, az ajtónyílás helyét eredetileg is ki­ Az építkezések kezdetekor az alacsony domb dél­ hagyták a falban, s nem egy utólagos áttörésről van keleti szélén már állt a falu patkóíves szentélyű ro tun­ szó. Így tehát – bármennyire is furcsa – az épület első dája.²⁸ Az udvarház helyét a templomtól nyugatra korszakában három pincebejárattal számolhatunk. jelölték ki. A domboldalba vágott agyagos szinten épí­ A keleti ajtónyílás volt a legtovább használatban, s tették föl a 9,5×24,5 m alapterületű, nyújtott téglalap ennek megfelelően ez maradt a legépebb állapotban. alaprajzú épületet (2. kép). 1965­ben in situ találták meg egyszerű faragott szár­ köveit és küszöbkövét, valamint a félköríves záródást biztosító négy szemöldökkövét.³¹ Az ajtónyíláshoz A pinceszint ve zető lejárat gádorfala az épület keleti falával nem épült egybe, s valószínűbbnek látszik, hogy csak a ké­ Az épület pinceszintjének közel 1 m vastag falát kőből sőbbi átalakítások idején készült. Biztos adatunk építették. A pinceszintnek négy ajtónyílása ismert. azon ban erre vonatkozóan nincs, mivel az ásatások Ezek közül az északi és déli ajtónyílást Pámer Nóra eredményei alapján sem a gádorfal, sem az épület­ az épülettel egyidősnek határozta meg. Véleményét falak alapozási szintjét nem sikerült egyértelműen

26 Buzás Gergely: A kisnánai vár építéstörténete. Előadás a Fiatal 28 Pámer 1970. 300.; Nagy Szabolcs Balázs: A Kompoltiak templo­ Középkoros Régészek II. Konferenciáján, Miskolc, 2010. novem­ ma Kisnánán. Castrum, 12. (2010) 15–21. (a továbbiakban: Nagy ber 25. (a továbbiakban: Buzás 2010). Az előadások szöveges 2010). összefoglalója a szervező Herman Ottó Múzeum honlapjáról 29 Pámer 1970. 302–303. Az 1962–1966. évi ásatások során jellem­ érhető el: http://www.hermuz.hu/regeszet/files/rezumek_ ii_ fi­ zően a falakat „követő”, azok mellett párhuzamosan haladó atal_ kozepkoros_regeszek_konferenciaj.pdf. kutatóárkokkal dolgoztak, így a falakhoz, nyílásokhoz futó ré­ 27 A vár északi palotájának első periódusát Zsigmond­quartingok tegek gyakran elpusztultak. Az ajtónyílások mindenesetre a fa l­ keltezik. L.: Pámer 1970. 303. A belső várfallal egybeépí tett kapu­ elválások alapján jól azonosíthatóak voltak, l.: Ásatási fényké­ torony és a várfalak az 1445­ös országgyűlési határozat alap­ pek 1964. 50–52.; Ásatási fényképek 1965. 1–3.; Ásatási fény­ ján nem épülhettek Zsigmond király halála (1439) előtt. A vár­ képek 1966. 9. udvar további épületei és helyiségei a már álló belső várfalhoz 30 Pámer 1970. 302. épültek hozzá. A külső kaputorony keltezése vitatott, a Kom­ 31 Ásatási jelentés 1965. („Régi palota”); Ásatási fényképek 1965. poltiak első udvarházaként azonban nyilvánvalóan nem jöhet 4–7. számításba. A Kompoltiak udvarháza a kisnánai várban 165 meghatározni. Ugyanakkor a déli falszorosban fel­ általa feltételezett összetett szerkezetét: „A vastag fa­ tárt cölöplyukak sora és a gádorfal között megmara­ padló három rétegből állott, illetve: két vastag faré­ dó meglehetősen szűk sáv (mintegy 80 cm) inkább teget ha ránt fektetett gerendák tartottak össze, s az arra mutat, hogy a gádorfalat csak e cölöpsor meg­ alsó faréteget még facsapokkal a talajhoz is rög zí­ szüntetése után építették. A cölöpsor ugyanis min­ tették.”³⁵ Az újabb ásatások alapján úgy látjuk, hogy den bizonnyal nem korábbi a délnyugati épületnél, az épület pinceszintje eredetileg fapadozat nélkül az amúgy mintegy 2 m széles pincelejárat ilyen le­ készülhetett(3. kép). Erre utaltak az egykori fapadló szűkítését pedig semmi nem látszik indokolni. alatt jelentkező átégett paticsos felszínfoltok, külön­ Az épület déli falának közepén egy fali fülke helyez­ böző cölöp­ és karólyukak, valamint egy viszonylag kedett el, mely szélessége és helyzete alapján elfala­ vékony (feltöltési?) réteg. A később kialakított fapad­ zott ajtónyílás is lehetne, azonban Pámer Nóra kutatá­ lót az egész épületben viszony lag egységesen meg­ sai alapján csak az ettől keletre lévő tényleges ajtónyí­ jelenő vörösesbarna, laza, néhol famaradványokat is lás esetében jelentkezett egyértelmű falelválás a déli tartalmazó rétegben lehetett fel ismerni. A réteg válto­ fal külső oldalán is.³² zó vastagságban jelentkezett, dél felé elkeskenyedve. Az épület legnagyobb magasságban megőrződött A fapadló azonosítását megnehe zítette, hogy a felette keleti falán az ásatások feltárták a pince két ablaknyí­ húzódó vastag, agyagos feltöl tési rétegben szintén lását. A kisméretű, fekvő téglalap alakú kőkeretes pin­ megjelentek hasonló vöröses barna csíkok és felületek, ceablakok kiosztása alapján elképzelhető, hogy ere­ sőt haránt irányú (az épület hossztengelyére merőle­ detileg két további ablak is nyílt a keleti épületfal déli ges), 20­25 cm átmérőjű gerenda ma radványok is. Véle­ szakaszán.³³ Pámer Nóra a pinceablakokat az épület ményünk szerint ezek nem tekinthetők sem ugyan­ későbbi átalakításainak idejére keltezte, amikor ezek azon fapadló maradványainak, sem a fapadló meg­ magassága éppen a falszoros egykorú szintjéhez iga­ újí tása emlékének, hi szen nem köz vetlenül az egy­ zodott volna.³⁴ Véleményünk szerint a pinceablakok séges vörösesbarna réteg fölött, hanem már az agya­ az épület első korszakából is származhatnak – annak gos feltöltési rétegen be lül jelentkeztek, ráadásul rend­ ellenére, hogy ebben az esetben mintegy 55­60 cm­rel szertelenül. Inkább lehet szó valamilyen elbontott a feltételezhető egykorú külső járószint felett helyez­ vagy leomlott fa szer ke zet ma radványai ról, talán ép­ kedtek el. pen a pince födéméből vagy az épület emelt föld szint­ A pince feltárása során Pámer Nóra felfigyelt egy jéről. (Emellett szólhat nak olyan át nem égett tenyér­ fapadló maradványaira, s közleményében leírta annak nyi és nagyobb (kb. 50×30 cm) agyagrögök, melyek sima felületén igen vékony fehér meszes réteg [vakolás?] jelentke­ zett. Ugyan akkor sem a vö rö ses­ barna fa korha dékos csíkok, sem a gerendama rad ványok nem mu­ a fal teteje tatták égés nyomát, s így furcsá­ a jelzett szinttől: 280 cm nak tűnik, miért nem hasznosítot­ ták másképpen a faanyagot.) Való­ a délnyugati épület nyugati fala a metszetfal szélétől: 470 cm szí nűleg a fa padló kialakításával egy időben emelték meg a keleti ajtónyílás küszöbszintjét is. Erre mélyítés 2010. 07. 10. utalnak a keleti ajtónyílásra merő­ leges 2010. évi metszetfal ré teg­ tani viszonyai (3. kép). 3. kép Kisnána, vár. Metszetfal a keleti ajtónyílás előtt, déli nézet. A pince síkfödémmel rendelke­ (Rajzolta: Mordovin Maxim és Vargha Mária, 2010. július 9. Kiegészítve: Mordo­ zett. Ezt jelzik a pin ceablakok kő­ vin Maxim, 2010. július 10.) A rétegek lentről felfelé: SR­109 – leletmentes agyagos kereteivel egy magasságban meg­ réteg; SR­108 – nyugat felé elkeskenyedő (feltöltési?) réteg, az épület legkorábbi őrződött gerendafészkek az épület rétege; SR­104 – a fapadló maradványaival azonosított vörösesbarna réteg; keleti falán. Az épület hossztenge­ SR­083 – 15. század végi, 16. század eleji agyagos feltöltés rétege; SR­067 – a szel­ lyében faoszlopok támaszthatták vény legfelső, részben modern rétege. alá e síkfödémet. 1966­ban a fa­

32 Pámer Nóra ásatási dokumentációjában a falfülke/ajtónyílás eredménye lehet, Pámer Nóra ásatási felvételein és rajzain még jelölése még változó, bizonytalan, közleményei alaprajzain azon­ nem figyelhető meg. ban a fent leírt állapotot rögzíti. L. pl.: Pámer 1970. 297., 298., 34 Pámer 1970. 303. 301.; Pámer 1975. 183. 35 Pámer 1970. 312., 23. jegyzet. 33 A jelenlegi harmadik (legdélebbi) ablaknyílás a helyreállítások 166 Nagy Szabolcs Balázs

padló rétege alá süllyedve, az épület hossztengelyé­ és nyugatra feltárt jelenségek – egy közel négyzetes, ben in situ előkerült egy szabály talan kőtömb, melyen egy­két kősornyi magasságú, szárazon rakott kőala­ egy cca. 40×40 cm­es négyzetes sza bályos felszínt ké­ pozás, továbbá cölöplyukak – szintén ehhez a feltéte­ peztek ki. A kő feltehetőleg egy faoszlop talapzatául lezett külső feljárathoz tartoztak­e.⁴¹) Az említett kő­ szolgált.³⁶ 2010. július 16­án régé szeti felügyelet mel­ faragvány azonban más módon is magyarázható. Az lett egy újabb lapos felületű követ találtak az épület épület sarkán elhelyezve lehetséges, hogy a Fachwerk­ hossztengelyében, s a kő tetején a vö röses bar na réteg szerkezet egyik gerendáját rögzítette, bár az sem ki­ maradványát lehetett meg fi gyelni.³⁷ Hely zete alapján zárt, hogy csupán egy eredetileg ablakkeretnek ké­ ez egy újabb oszloptalapzat lehetne, bár kialakítása szült kőfaragvány másodlagos beépítéséről van szó. a fentebb leírt kőtől jelentősen eltért. Bár lényegében semmi nem maradt meg az emelt földszintből, mégis megalapozottnak látszik Buzás Gergely véleménye, miszerint a pince feletti térben Az emelt földszint egy légfűtő­berendezés biztosította a megfelelő hő­ mér sékletet. Lássuk, mi lyen tényezők szólnak az el­ A pince feletti emelt földszinttel kapcsolatban csak képzelés mellett! A légfűtő­berendezés egyértelmű feltételezéseket fogalmazhatunk meg, hiszen falait bizonyítékai a jellegzetes félköríves nyílásokkal áttört ké sőbb teljesen elbontották. Padlószintje viszonylag fedkövek. Az első fedkő még 1966­ban került elő,⁴² jól kikövetkeztethető a pincefödém gerendafészkei a második, azonos kiképzé sű darab 2010­ben, az alapján³⁸ – kb. 0,8­0,9 méterrel emelkedett a feltételez­ épület fapadlója feletti agyagos feltöltési réteg alján. hető egykorú külső járószint fölé az épület keleti ol­ A fedkövek kevés kétséget hagynak afelől, hogy a vár dalán. A pinceszint viszonylag vékony kőfalai alapján területén valóban működött egy légfűtő­berendezés, favázas szerkezetű (Fachwerk?) falakra következtet­ annak egykori pontos helyére pedig további jelensé­ hetünk.³⁹ gek mutatnak. Fentebb már említettük a pinceszint Az emelt földszint nyílásait nem ismerjük, mégis negyedik, nyugati ajtó nyí lását. Ez nem a pince belse­ néhány jelenség talán egy külső feljárat helyét jelöli ki. jébe, hanem egy cca. 2,7×2,7 m­es, kőből falazott négy­ Már Pámer Nóra ásatásai feltárták az épület keleti zetes kamrába veze tett (4. kép). A négyzetes kamra falának vonalában, az épülettől északra cca. 1,4 m­re 75­78 cm vastag falai alig három kősornyi magasság­ elhelyezkedő, kb. 70×60 cm keresztmetszetű, kőből ban maradtak meg, ke leti sarkait pedig kváderkövek­ falazott pillért. Az épület északkeleti sarkához igazí­ kel armírozták. A kamra belsejének feltárása során tott elhelyezkedése igen valószínűvé teszi, hogy egy­ Pámer Nóra „teljesen sima terrazzó­szerű” felületről kor valamilyen módon az udvarházzal állt kapcsolat­ számolt be.⁴³ A kamra nyugati ajtónyílását utóbb el­ ban. Amennyire az 1966. évi ásatási felvételen megál­ falazták, a küszöbkő helyén égett, agyagos­faszenes lapítható, a kőpillér hozzávetőleg addig a magasság ig be töltést lehetett megfigyelni. Az ajtó külső oldalán emelkedett, ahol az épület keleti falán a gerendafész­ az agyagos járószinten egy cca. 30 cm vastag hamus, kek és a pinceablakok kőkeretei találhatók. Ugyan­ faszenes, téglatörmelékes réteg jelentkezett. Pámer ezen a magasságon helyeztek el egy, a pinceablakok Nóra az egy síkban talált téglatörmelék alapján fel­ alsó keretkövével látszólag megegyező kőfaragványt tételezte, hogy valamilyen téglaburkolat lehetett az az épület északkeleti falsarkán.⁴⁰ Ez a kőfaragvány ajtónyílás előtt. A tégla a négyze tes kamra falainak ezen a helyen semmiképpen nem tartozhatott egy ab­ „textúrájában” is gyakori volt. Ezen kívül sok tégla és laknyíláshoz, helyzete alapján azonban kézenfekvő, kisebb­nagyobb görgetegkő került elő az épületben hogy esetleg a kőpillérrel állt összefüggésben. Együtt a fapadló maradványaként meghatározott vöröses­ talán egy, az emelt földszintre vezető lépcsős szerke­ barna rétegben, valamint a felette hú zódó agyagos zet maradványaként értelmezhetők. (Az elképzelés feltöltésben.⁴⁴ természetesen vitatható, hiszen a kőpillér keltezése A fenti megfigyeléseket a következőképpen értel­ eleve bizonytalan. Kérdéses, hogy a kőpillértől kelet re mezhetjük. A négyzetes kamra az emelt földszintet

36 Pámer 1970. 302.; Ásatási napló 1966. 7–8. (május 12­i bejegy­ (május 25­i bejegyzés); Ásatási rajzok 1966. 8.; Ásatási fényképek zés), Ásatási fényképek 1966. 10.; Ásatási rajzok 1966. 5., 9. 1966. 8. A kőalapozás nemigen lehet csupán esetleges kőkupac, 37 Giber Mihály jelentése a régészeti felügyelet ellátásáról 2010. ugyanis a különböző pusztulási rétegeket megelőző rétegen július 14–16. között. helyezkedik el. A kőpillértől nyugatra, kb. 70 cm­re a 2010. évi 38 A gerendafészkekről l.: Ásatási fényképek 1964. 44–45, 50–51. ásatás tárt fel egy további cölöplyukat, mely a pillérrel akár 39 Pámer 1970. 302.; Virágos 2006. 54.; Buzás 2010. egyidejű is lehet. 40 Ásatási fényképek 1966. 8. Egyszerre látható az épületsarkon 42 Ásatási napló 1966. 7–8. (május 12­i bejegyzés). elhelyezett kőfaragvány, valamint a gerendafészkek és ablak­ 43 Ásatási napló 1966. 6. (május 4­i bejegyzés). keretek: Ásatási fényképek 1964. 45., 50–51. 44 Pámer Nóra ásatási megfigyeléseire l.: Ásatási napló 1965. 24–25. 41 A kőalapozásra és cölöplyukakra l.: Ásatási napló 1966. 9–10. (szeptember 29­i bejegyzés); Ásatási napló 1966. 6. (május 4­i A Kompoltiak udvarháza a kisnánai várban 167

az ásatási dokumentáció félreérthetetlenül az épület keleti pincelejáratának (épületen kívüli) rézsűjét jelöli meg.⁴⁷ Ez az adat azt a látszatot kelti, mintha a fed kö­ veket egy eredeti leg máshol kialakított légfűtő­beren­ dezésből bontott ák volna ki és helyezték volna el a pince és pincelejárat egyidejű feltöltésében. A feltöl­ tésből ugyanis elő kerültek további kőfaragványok is, melyek egyértelműen más épületből származnak.⁴⁸ 2.) A négyzetes kamra belsejének feltárása során lát­ szólag semmilyen tüzelésre utaló nyom (hamuréteg, koromfoltok stb.) nem került elő. Igaz ugyanakkor, hogy az ásatási nap ló vonatkozó részlete nagyon tö­ 4. kép Kisnána, vár. A légfűtő­berendezés kemencéjével azo­ mören fogalmaz, s egyedül a „terrazzó­szerű leöntést” nosított négy zetes kamra falmaradványai, keleti nézet. rögzíti.⁴⁹ 3.) A kemence feltételezhető kő­ vagy tég­ (Pámer Nóra 1966. évi ásatási fényképe: KÖH Tervtár laboltozatából semmi nem maradt meg. A kemence 12022. sz.) felmenő szerkezeté vel és (kőpakolásos?) hőtároló­hő­ sugárzó közegével kapcsolatba hozható téglákon és kiszolgáló légfűtő­berendezés kemencéjével azono­ köveken az újabb ásatások során sem figyeltünk meg sítható. A kamra „terrazzó­szerű” belső felülete Pámer koromfoltokat vagy az átégettség egyértelmű jeleit. szóhasználata alapján akár az egykori téglaburkolat 4.) A kemence kívülről történő fűtése szokatlan meg­ fektető habarcsa is lehet.⁴⁵ A kemencét kívülről, az oldásnak látszik. utóbb elfalazott ajtónyíláson keresztül fűthették. A ke­ Az ellentmondó adatokat is figyelembe véve összes­ mence felmenő szerkezete ismeretlen, a leletek alap­ ségében úgy látjuk: a légfűtő­berendezés legvalószí­ ján részben téglából is készülhetett. Az ásatásokon nűbb helye a korai udvarházként meghatározott dél­ előkerült görgetegkövek közül a kisebb méretűek egy nyugati épület. A vár területén nem ismerünk egyéb kőpakolásos szerkezetre is utalhatnak. A két darab, olyan helyszínt, melyben ilyen fűtőberendezés re utaló légnyílásokkal ellátott fedkövet – negyedhomorlatos maradványok lennének, ráadásul a többi épület ben profiljuk alapján – nem az emelt földszint padlójába – éppen későbbi kialakításuk miatt – eleve nagyobb süllyesztették, hanem valamivel magasabban, padka­ valószínűséggel számolhatunk másfajta fűtőberende­ szerűen helyezték el. A légfűtő­berendezést – felté­ zésekkel. Természetesen a korai udvarházban szintén telesen – az épület első korszakához kapcsolhatjuk. működhetett a légfűtő­berendezéssel párhu zamo san Ezt erősítheti meg Pámer Nóra egy metszetrajza is, egyéb fűtési rendszer – ennek lehetőségét felveti az mely alapján úgy látszik, az építkezések során a nyu­ az egyetlen darab kályhaszemtöredék is, mely a felté­ gati ajtónyílás helyét a falban eredetileg is kihagyták, telezett fapadló alatti rétegből került elő 2010­ben.⁵⁰ ennek megfelelően az ajtónyílás alatt hiányzik a fa l­ alapozás.⁴⁶ A légfűtő­berendezést az épület későbbi átalakításai során megszüntették, a bontott kövek és Keltezés téglák nagyrészt az épület feltöltési rétegébe kerültek. A kemence tüzelőfelületét meglepően alaposan kitisz­ Az újabb ásatások ellenére az udvarház építési idejét tították, a feltételezhető téglaburkolatot maradéktala­ régészeti módszerekkel továbbra sem tudjuk megbíz­ nul elbontották. hatóan körülhatárolni. Az épület legelső korszakához Mindezek után fontosnak tartjuk bemutatni azokat köthető rétegből nem került elő olyan mennyiségű az adatokat is, melyek a fenti értelmezést gyengítik: leletanyag, melyre az első nánai udvarház keltezését 1.) Különös, hogy az első fedkő előkerülési helyeként alapozni lehetne. A keltezést és értékelést közvetve

bejegyzés); Ásatási rajzok 1965. 13.; Ásatási rajzok 1966. 4–5., 9.; (l.: Nagy 2010. 38–39.), egy csigalépcső lépcsőfokának eredeti Ásatási fényképek 1966. 11–13. Pámer Nóra a négyzetes kamrát helye pedig egyelőre ismeretlen. megfigyelőtoronyként, a hamus, faszenes, téglatörmelékes ré te­ 49 Ásatási napló 1966. 6. (május 4­i bejegyzés). Amennyiben az get egy hirtelen pusztulás jeleként értelmezte. L.: Pámer 1970. ásatásvezető jelen volt a kamra belsejének feltárásakor, nehe­ 302–303. zen elképzelhető, hogy nem ismert volna fel egy erősen átégett 45 Ásatási naplójában más esetben egy feltöltési rétegekre hordott réteget. Az ásatási napló bejegyzésének tömörsége természe­ vékony meszes­habarcsos réteget nevezett „terrazzósszintnek”. tesen sok mindent takarhat. L.: Ásatási napló 1965. 11. (július 15­i bejegyzés). 50 Mivel ebben a korszakban a várdomb területén nem számolunk 46 Ásatási rajzok 1965. 13. más lakóépülettel, a kályhaszem ugyanezen épület egy kályhá­ 47 Ásatási napló 1966. 7–8. (május 12­i bejegyzés); Ásatási fény­ jára utalhat. Egyetlen töredék azonban kevésnek tűnik határo­ képek 1966. 13. képaláírása. zott következtetés levonására. 48 Két kőfaragvány a templom boltozati rendszeréhez köthető 168 Nagy Szabolcs Balázs segíthetik a hasonló jellegű korabeli építkezések pél­ Összegzés dái. Jelen ismereteink szerint a legnagyobb hasonló­ ságot a visegrádi Károly Róbert kori városi épületek Az Anjou­korban jelentős udvari és kormányzati tiszt­ mutatják, melyek részben hasonló alaprajzukkal, mé­ ségeket elnyerő Kompoltiak a 14. század folyamán reteikkel és felmenő szerkezeteikkel, részben légfűtő­ kialakították nánai birtokközpontjukat. Az első udvar­ berendezéseikkel tűnnek ki. A királyi palota területén házat annak az alacsony dombnak az oldalában épí­ feltárt 14×28 m­es épület kőből falazott emeletét két tették fel, melyen a falu temploma és körülötte a te­ légfűtő­berendezés, valamint kandalló és kályha (vagy mető is elhelyezkedett. Az észak–déli irányítású, két­ kályhák) fűtötték. Az épület talán Károly Róbert vá­ szintes épületet a templomtól mindössze 20­25 mé­ rosi palotájával azonosítható. Szintén a palota terü­ terre alakították ki. A domboldalba vágott, egyterű letéről ismert egy 20×10 m­es épület, melynek alsó pinceszintet kőből falazták, s a későbbiek során egy szintjét kőből falazták, felső szintje valószínűleg telje­ fa padozattal is ellátták. Az emelt földszint valószínű­ sen faszerkezetű volt, s a kályha maradványai az eme­ leg favázas szerkezetű volt, egykori térosztására let lakófunkciójára utaltak. Egy másik, 20×7,5 m­es nincs adatunk. A maradványok és az ásatási megfi­ kőépület földszintjének fűtését egy padló alá süllyesz­ gyelések alapján fűtését (legalábbis részben) egy tett légfűtő­berendezés, valamint egy kandalló biz to­ légfűtő­be ren dezés láthatta el. A berendezés kemen­ sította.⁵¹ A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük céjét a pince szint nyugati falához építették hozzá, és még a Széchenyi utca 25. szám alatt 2008­ban feltárt az épületen kívülről fűtötték. Az udvarháznak az légfűtő­berendezést, mely egy 14. század első felére építkezések idején nem szánhattak komoly védelmi keltezhető, valószínűleg faszerkezetű épület nyugati szerepet – elhe lyez kedése az alacsony domb délnyu­ sarkában, esetleg azon kívül, közvetlenül az épület­ gati lábánál ezt eleve valószínűtlenné teszi. A védel­ hez illesztve állt.⁵² mi céloknak a Kompol tiak közös birtokában maradt Az udvarházépítés idejének meghatározásában to­ Oroszlánvár felelt meg.⁵⁴ vábbra is döntően a történeti adatokra kell hagyatkoz­ Az erődítetlen udvarházat később belefoglalták nunk. Véleményünk szerint Buzás Gergely elkép ze­ a 15–16. század során kiépülő vár együttesébe, s sze­ lé se látszik legvalószínűbbnek: az építtető az a Kom ­ repének módosulásával az épület jelentős átalakítá­ polti István lehetett, aki 1325­ben a birtokosztály so­ sokon ment át. Az átalakítások számos korai részletet rán Egyházasnánát választotta, s székhelyét idetéve elpusztítottak, egy töredékes kép mégis alakot ölt a család nánai ágát megalapította.⁵³ A 14. század kö­ a Kompoltiak első nánai udvarházáról. zépső harmadára meghatározott keltezésnek a cse­ kély régészeti adatok sem mondanak ellent.

RÖVIDÍTÉSEK

Ásatási fényképek 1964 A KÖH Tervtár 12021. sz. Ásatási napló 1966 A KÖH Tervtár 12022. sz. dokumentumának 1964. évi dokumentumának 1966. évi ásatási fényképei. ásatási naplója. Ásatási fényképek 1965 A KÖH Tervtár 12022. sz. Ásatási rajzok 1963 A KÖH Tervtár 12021. sz. dokumentumának 1965. évi dokumentumának 1963. évi ásatási fényképei. ásatási rajzai. Ásatási fényképek 1966 A KÖH Tervtár 12022. sz. Ásatási rajzok 1964 A KÖH Tervtár 12021. sz. dokumentumának 1966. évi dokumentumának 1964. évi ásatási fényképei. ásatási rajzai. Ásatási jelentés 1965 A KÖH Tervtár 12022. sz. Ásatási rajzok 1965 A KÖH Tervtár 12022. sz. dokumentumának 1965. évi dokumentumának 1965. évi ásatási jelentése. ásatási rajzai. Ásatási napló 1965 A KÖH Tervtár 12022. sz. Ásatási rajzok 1966 A KÖH Tervtár 12022. sz. dokumentumának 1965. évi dokumentumának 1966. évi ásatási naplója. ásatási rajzai.

51 Buzás Gergely – Deák Zoltán – Bodó Balázs: A visegrádi királyi 52 Kováts István ásatási jelentése. Kézirat. Magyar Nemzeti Mú­ palota Anjou­kori kőtára. (Visegrád Régészeti Monográfiái, 5.) zeum Mátyás király Múzeuma, Visegrád. Kováts István segít­ Visegrád, 2003. 12–17.; Buzás Gergely: A visegrádi királyi pa­ ségét ezúton is köszönöm. lota története. In: A visegrádi királyi palota. Szerk.: Buzás Ger­ 53 Buzás 2010. gely – Orosz Krisztina. Budapest, 2010. 14–18.; Buzás Gergely: 54 Nováki – Baráz – Dénes – Feld – Sárközy 2009. 19–20. A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása. Mű­ emlékvédelmi Szemle, 1992/2. 33–34. 169

Nováki Gyula NÉGY KÖZÉPKORI VÁR KOMÁROM­ESZTERGOM MEGYÉBEN

1986–1987­ben Sándorfi György, mun katársai közre­ derékszögben megtörik. Innen haladunk még 500 működésével, Ko márom­Esztergom megyében vég- mé tert, majd az útra merőlegesen északnyugat felé zett várkutatást és többek között négy középkori vá­ a szántóföldön 500 méter után elérjük az erdőt és rö­ rat is felmért a megye délnyugati felében. Várkutató videsen egy kinyúló gerinc végén megpillantjuk a Te­ útjai az ország különböző tájaira vezették, majd 1993­ kevár dombját. ban váratlanul elhunyt, mindez megakadályozta, hogy A kerek, természetes domb relatív magassága alig ezeket a vá rakat feldolgozza. Negyedszázad elmúltá­ 1­1,5 m, platója lapos, átmérője 19 m, széleit meredek­ val kötelességemnek érzem, hogy Sándorfinak ezeket re lefaragták. A dombnyúlvány folytatása felé, dél- az eddig nem közölt felméréseit, a várkutatás legújabb keleti irányból 28 m hosszú, 1­1,5 m mély, 11­12 m eredményeit is figyelembe véve, közreadjam.¹ széles árok védte félkörívben. Észak és nyugat felől meredek domboldal övezi, ezeken az oldalakon nincs nyoma erődítésnek (2. kép). Kocs-Tekevár Bél Mátyás Koccsal kapcsolatban a következőket írta: „Magunk is láttunk azon részen, ahol a kotsi me­ Kocs község déli végétől délkeletre 3,5 km­re, nehe- ző keletre néz, annak a dombnak a tövében, amelyet zen elérhető helyen van a Tekevár (1. kép). Kömlőd a lakosok Tőke tornyának neveznek, egy egészséges felől a legkönnyebb megközelíteni. Kömlődről észak vizű, ki nem apadó forrást, s csövek és csatornák rom­ felé kiindulva az országúton 2,5 km után érünk ahhoz jai itt­ott világosan mutatják, hogy ebből egykor Kócs­ a ponthoz, ahol az út Tata felé északkelet irányába ra vezették a vizet. Ugyanezen Tőketornya dombon

1. kép Kocs­Tekevár. Helyszínrajz

1 E sorok írója 2010 őszén és 2011 tavaszán e várakat ismét több- nyeit, és több irodalomra is felhívta a figyelmemet. Vértes ket­ ször felkereste. Ennek során köszönetet kell mondanom Kisné hely­Vár hellyel kapcsolatban Kolonics Tibornak, a 2005­ben lét­ Cseh Juliannának, a tatabányai múzeum régészének, aki a leg- re hozott vérteskethelyi Várhely park kezdeményezőjének a se gít­ messzemenőbb segítséget nyújtotta a munkához. Rendelkezé­ ségét kell kiemelnem. Vele együtt kerestük fel a Várhelyet több­ sem re bocsátotta a súri és kocsi 2004. évi, valamint Lencsés ször is és a község történetével kapcsolatban több adatot közölt. Zsuzsan nával végzett vérteskethelyi terepbejárásainak eredmé­ Mindkettő jüknek köszönöm a segítséget! 170 Nováki Gyula

sze rint az 1863. évi tagosításkor a Tekevár Tóth György gazdának jutott, aki 15­20 m hosszú árokkal átvágta a halmot, de semmit sem talált, még követ sem.⁶ Ké­ sőbb is többen említik.⁷ Sándorfi György 1987­ben mér te fel.⁸ A Tekevár dombjának oldalában néhány közelebbről meg nem határozható középkori csere- pet találtunk. 2010­ben Lencsés Zsuzsanna járt a Te­ ke vár ban.

Réde-Várhely

Réde község 1950­ig Veszprém megyéhez tarto­ zott, ekkor csatolták Komárom­Esztergom megyé- hez (3. kép). A vár Réde déli végén az utolsó házak felett 150 méterre, egy délnyugat felé kivezető úttól nyugatra 80 méterre kis, négyzet alakú erdőben van, mellette szántóföldek vannak. Az út vonalától észak­ nyugat irányában enyhén emelkedő dombhát vége hirtelen meredeken több métert lejt, ennek végén he­ 2. kép Kocs­Tekevár. Felmérés: Sándorfi György, 1987 lyezkedik el a vár. Központi része kissé ovális plató, átmérője 19×11 m. Dél–délkelet irányából, az enyhén vannak valami régi kastély romjai, falainak alapjai emelke dő dombhát felől volt a legtámadhatóbb, erről meg maradtak s úgy vannak vezetve, hogy arra val- az oldalról 3­4 m mély, 15­18 m széles árok fogja át lanak, az épület egykor nem volt ugyan terjedelmes, háromne gyed körívben. Észak felől, a domb meredek mégis kényelmes lakásnak épült, ma már azonban oldala alatt nincs nyoma ároknak. Valószínű, hogy fákkal van benőve. Nem igen tér el a valóságtól azok­ ez nem az itt kezdődő szántóföld következménye, nak a feltételezése, akik azt tartják, Hunyadi János kor­ mert az árok külső széle mindkét végén fokozatosan mányzó azt a nevezetes egyezséget ebben a kastély- egyre alacsonyabb, nincs jele annak, hogy bekanya- ban kötötte meg.”² rodott volna az északi oldal alá. A Tekevárat Fényes Elek említi.³ Pesty Frigyes hely­ A központi plató alig 1­2 méterrel van magasabban, ségnévtárában leírták, hogy a Berek egy nagy völgy, mint az errefelé emelkedő dombhát természetes vége melyben nyomai látszanak egy hajdani erdőnek, e fö­ lehetett. Ez azt jelenti, hogy az árokból kitermeltföld lött van az úgynevezett Tekevár, mely egy gömbölyű egy részével, nem nagy mértékben, magasították a vár földhányás alkalmasint még a török világból, gömbö­ platóját, a többi részét pedig elterítették az árokkülső lyű alakjától vehette elnevezését”.⁴ Említi Gyulai Ru­ szélén, sáncot nem alakítottak ki. A vár dombja tehát dolf, de hozzáfűzi, hogy ott Lipót korabeli ezüst pén ­ természetes emelkedés, amit kis mértékben magasí- z e ket és sarkantyúkat találtak.⁵ Nácz József leírása tottak (4. kép).

2 Bél Mátyás: Az újkori Magyarország földrajzi­történelmi ismer­ 6 Nácz József: A Vértes vidékének történelmi műemlékei. Archaeo- tetése. Komárom megye. Fordította Vilinszky László.Tatabánya, logiai Közlemények, 22. Új folyam 19. (1899) 162. (a továbbiakban: 1989. 99–100. A Hunyadival kapcsolatos feltevésnek nincs alapja. Nácz 1899). Hunyadi III. Frigyessel kötött egyezséget 1450. október 22­én. Hu­ 7 Vende Aladár: Komárom vármegye községei. In: Borovszky Samu nyadi szeptember 27. – október 9. között (Pozsony)Püspökiben, (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Komárom várme­ október 24. – november 7. között pedig Pozsonyban volt, tehát gye. Budapest, é.n. 76.; Gerecze Péter: A műemlékek helyrajzi nem lehetett Kocsban. Engel Pál: Hunyadi János kormányzó iti­ jegy zéke és irodalma. (Magyarország műemlékei. II.) Szerk.: neráriuma (1446–1452). Századok, 118. (1984) 984. Erre az adatra Forster Gyula. Budapest, 1906. 448. (a továbbiakban: Gerecze Dénes József hívta fel a figyelmemet. 1906); Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. I. Du­ 3 Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományok­ nántúl. Budapest, 1959. 166. Tévesen a távoli Gerecse­hegy te- nak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Má­ tején lévő őskori sáncvárral azonosítja.; Osváth Andor (szerk.): sodik, javított kiadás. I. Pest, 1841. 150–151; 1851, 230.; Fényes Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vár­ Elek: Magyarország geographiai szótára. I. Pest, 1851. 230. (a to­ megyék múltja és jelene. Budapest, 1938. 569. (a továbbiakban: vábbiakban: Fényes 1851). Osváth 1938); Kocs története. Kocs 1959. Kézirat. 4 Pastinszky Miklós – Tapolczainé Sáray Szabó Éva: Pesty Frigyes 8 A felmérésben közreműködött Dénes József, Skerletz Iván és 1864. évi helynévgyűjtése. Komárom megye. Tatabánya, 1977. 150. e sorok írója. (a továbbiakban: Pastinszky – Tapolczainé Sáray 1977). 5 Gyulai Rudolf: Komárom vármegye és város történetéhez. Ko- márom, 1890. 44–45. (a továbbiakban: Gyulai 1890). Négy középkori vár Komárom­Esztergom megyében 171

4. kép Réde­Várhely. Felmérés: Sándorfi György, 1987

A vár belső területe szabálytalan téglalap alakú, le­ gömbölyített sarkokkal. A perem körben jól megfi­ 3. kép Réde­Várhely. Helyszínrajz gyel hető. Délnyugati szélén nagy ívben kb. 103 m hosszan sánc húzódik, belső magassága 30­40 cm, de A Várhelyet Gerecze Péter⁹ és egy helytörténeti ki­ a dél keleti sarokban eléri az 1 métert. A védett terület advány említi.¹⁰ A várat 1986 szeptemberében Nováki északnyugat felé kissé lejt, hossza 65 m, szélessége Gyula, Sándorfi György és Skerletz Iván járta be, majd 43 m. Az egész terület bolygatatlan, délkeleti végében 1987 nyarán Sándorfi felmérte.¹¹ Mérés közben néhány van egy 10×4 m területű, kb. 1 m mély gödör. A felszí­ jellegtelen középkori cserepet találtunk a vár domb- nen, elsősorban a délkeleti részen, téglatöredékek jának északi aljában. 2010­ben Lencsés Zsuzsanna hevernek, ezekről csak annyi állapítható meg, hogy járta be a Várhelyet. nem a 18–19. századra jellemző nagyméretű téglák töredékei. Edénytöredéket nem találtunk. Az egész területet árok veszi körbe, szélessége Vérteskethely-Várhely 7­10 m, mélysége 1­1,5 m között váltakozik. Észak­ kelet felől, az árok külső széle alatt meredek oldal A település a 19. század végéig Kethely volt. Vértes­ fut le az említett időszakos vízfolyás medréig. A vé- kethely község keleti vége egyenes utcájának déli kert­ dett terület pe reme és az árok külső széle az észak- jei és az erdő között egy tó partján húzódik a helyi keleti oldalon egymással szemben megszakad, mint­ lakosok által 2005­ben létrehozott „Várhely­park”, egy bejáratot képezve a belső terület északnyugati amely kelet felé hosszú, füves rétben folytatódik az alsó végébe (6. kép). erdő szélén. A rét keleti végétől délkeleti irányban, Fényes Elek 1851­ben említi.¹² Rómer Flóris 1860­ túl egy időszakos vízfolyás mély medrén, kb. 180 m­ ban feljegyezte: „Kethely (Kéthely)…Várhely nevű re, egy enyhe lejtő kiugrásán van a vár maradványa, domb – alatta árok”, és a „Kedhelyi tó” is olvasható ez a Várhely (5. kép). a jegyzőkönyvében.¹³ Több említés után¹⁴ Vékony

9 Gerecze 1906. 1014. 12 Fényes 1851. 216. 10 Tóth Jenő: A három település földrajzi nevei. Bakonybánk, 13 Rómer Flóris jegyzőkönyvei. VIII. Kulturális Örökségvédelmi Ba konyszombathely, Réde. In: Históriás kalendárium 1989. Hivatal, Könyvtár. Kézirat. 1860. 59., 62. Ba kony bánk, Bakony­Szombathely, Réde, Szerk. Tóth Jenő. Ba­ 14 Pastinszky – Tapolczainé Sáray 1977. 140.; Gyulai 1890. 43–44.; kony szombathely 1989. 192, 193.; Szabó Józsefné: Réde rövid Reiszig Ede: Komárom vármegye története. In: Borovszky Samu története, múltja. In: u.o. 142. (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Komárom várme­ 11 A felmérésben közreműködött Dénes József és e sorok írója. gye. Budapest, é. n. 395.; Gerecze 1906. 447.; Osváth 1938. 620. 172 Nováki Gyula

mérte fel a Várhelyet.¹⁶ 2010­ben Kisné Cseh Julianna és Lencsés Zsu zsan na jár- ták be a várat és a közelében lévő két nagy sírhalmot.

Súr-Pogánysánc

Súr község 1950­ig Veszprém megyéhez tartozott, ekkor csatolták Komárom­Esz­ tergom megyéhez. Déli végén, az utolsó házak alatt 200 m széles völgyben vize- nyős rét indul délkelet irányában, közé- pen ásott mederben csatorna vize folyik. A rét kb. 1,5 km­re 250 méterre kiszéle- sedik. A völgy délnyugati szélén önálló, 5. kép Vérteskethely­Várhely. Helyszínrajz kb. 300 m hosszú domb emelkedik ki, ez a Pogánysánc. A domb platójának széles­ sége 20­30 m, kelet felé fokozatosan ella­ posodik. Egész területét az 1950­es évek­ ben még szántották, aminek következté­ ben a dombtető pereme elmosódott és egy befolyik az oldallal. Északnyugati vé gén 4­5 méterrel alacsonyabb, kisebb rész válik külön, amelyet a dombtető töb- bi részétől kb. 45 m felső szélességű mé- lyedés választ el. Ez az elkülönülő rész volt az egykori vár területe (7. kép). Az egykori szántás következtében azonban nincs ha tározott platója, kb. 15­16 m átmé­ rőjű le hetett. Az egész dombot magas fű borítja (8. kép). Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűj te­ ményében a következőket olvashat juk: „Pógáncs, a falu alól fekvő csekély emelke­ dési hegy, s szántóföld, melly szinte on- nan vette elnevezését, hogy ezen he lyen 6. kép Vérteskethely­Várhely. Felmérés: Sándorfi György, 1986 volt a törökök sáncza.”¹⁷ 1937­ben Kovrig Ilona egy római kori fibulát közölt, lelő- Gábor a megye őskori történetét áttekintve a Vár he­ helyként „Poga sánc” szerepel.¹⁸ 1956­ban Lázár Jenő lyet és a közelében lévő két nagy sírhalmot a kora vas­ a ko ra vaskori sáncvárak egyszerű felsorolásában korba valószínűsítette.¹⁵ Sándorfi György 1986 őszén Súr is sze repel,¹⁹ közelebbi adatok nélkül. 1985­ben,

15 Vékony Gábor: Őskori népek Komárom megyében a jégkorszak 19 Lázár Jenő: A magyarországi korai vaskor történetének kér- után. In: Komárom megye története. I. Szerk.: Bíró Endre, Szat- dései. Antik Tanulmányok, 3. (1956) 7. A veszprémi múzeum fel­ mári Sarolta. Komárom, é. n. 75. jegyzéseire hivatkozik. Kisné Cseh Julianna szíves közlése alap­ 16 A felmérésben közreműködött Skerletz Iván és e sorok írója. ján a Tatabányai Múzeum adattárában a következők vonatkoz­ 17 Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történel mi nak a Pogánysáncra: A veszprémi múzeum régészeti katasztere Veszprém vármegye. Pápa, 2000. 171. Feltehetően Súr 18. szá- (I. k. 238.) a régészeti lelőhelyek közé sorolja a Pogánysáncot. zadban betelepült szlovák nyelvű lakosságától származik a Po­ A lelőhelyről Brenner Ferenc ajándékaként egy római kori fibula gánysánc nevének elváltoztatása. került a Magyar Nemzeti Múzeumba (MNM 21/1921). A Ba- 18 Kovrig Ilona: A császárkori fibulák főformái Pannoniában. konyi Múzeum szerzeményi naplója szerint egy római pénz (Disser tationes Pannonicae II. 4.) Budapest, 1937. II. tábla 54., került itt elő (sz.: 4697). Innen gyűjtött Dornyay Béla 1918­ban VII. táb la 68. Községnevet nem említ, de a lelőhely elnevezése egy római kori bronz fibulát (Szerzeményi napló I. k. 5004.). min den bizonnyal a Súr melletti Pogánysáncra vonatkozik. A le­ Kisné Cseh Julianna feljegyzése Pesty Frigyes, Kovrig Ilona és lő kö rülmény ismeretlen. Lázár Jenő tanulmányára is utal. Négy középkori vár Komárom­Esztergom megyében 173

Összefoglalás

Az ismertetett négy várat oklevél nem említi, ásatás egyikben sem volt. Ezért az ország távolabbi terüle- teiről a teljesség igénye nélkül idézett példákkal kí- sérelem megközelíteni az egyes várak keletkezésének és fennállásának a korát. Kocs-Tekevár és Réde-Várhely. E két vár azonos típust képvisel. Amióta Patay Pál az 1950­es években Nógrád megyében elsőként ismerte fel az addig elhanyagolt, vagy félreismert kis középkori várakat,²² az ezekkel kapcsolatos kutatások és viták terjedelmes helyet foglalnak el a magyarországi várkutatásban. Ehhez a témához Sándorfi György is hozzájárult annak fel- ismerésével, hogy a valóságban sokkal több vár van a terepen, mint amennyit az oklevelekben találunk,²³ majd a nálunk addig nem tárgyalt új fogalommal, a motte típusú kis földhalomvárakkal gazdagította a magyarországi várkutatást.²⁴ Mivel az oklevelekben a várak elnevezése igen változatos és gyakran nem következetes, kezdetben a kis várak elnevezése körül is folyt vita.²⁵ A kis várakkal többször foglalkoztak régészek és történészek.²⁶ A közelmúltban Dénes József,²⁷ Feld 7. kép Súr­Pogánysánc. Helyszínrajz István²⁸ és Miklós Zsuzsa²⁹ foglalta össze a motte­, il­ letve ahhoz hasonló kisméretű várakkal kapcsolatos nyilván Pesty Frigyest követve, mint török erődöt em­ kutatásokat. Ma már sok ilyen várban is folyt régésze­ lítik.²⁰ A dombot a neve alapján kerestem fel 1957­ben ti kutatás. Néhány példa: Gór­Kápolna­domb (13. szá­ és vázlatosan felmértem. Akkor még szántották, de ré­ zad),³⁰ Sorkifalud­Zalak (13. század),³¹ Csabdi­Vász­ gé szeti leletet nem találtam. 1986­ban Sándorfi György­ télypuszta­Várdomb (13–14. század),³² Szada­Vár­ gyel és Skerletz Ivánnal jártuk be a dombot, majd a domb, Mende­Lányvár, Felsőnyék­Várhe gy (12–13. kö vetkező évben Sándorfi felmérte.²¹ 2004­ben Kisné század).³³ Tolna megyében 9 kis várban folyt ku tatás Cseh Julianna folytatott terepbejárást a környé ken, (12. század vége – 13. század, némelyik a 14. század ba többek között a Pogánysáncon is járt Mohai Rita geo­ is átmegy),³⁴ Zala megyéből 38­ról tudunk a 13. század­ lógussal. ból, háromban ásatás is folyt,³⁵ Szécsény­Strá zsapart

20 Balogh Lajos – Ördög Ferec: Komárom megye földrajzi nevei, 27 Dénes József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. Budapest, 1985. 333. In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András het­ 21 A felmérésben Dénes József és e sorok írója működött közre. venedik születésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest, 22 Nováki Gyula: Patay Pál várkutatásai. In: „Régről kell kezde- 2004. 123–129. nünk…” Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Régé- 28 Feld István: A motték kérdése Magyarországon. Savaria, 31. szeti tanulmányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. (2007/2) 217–145. (a továbbiakban: Feld 2007). Szerk.: Guba Szilvia – Tankó Károly. Szécsény, 2010. 237., 248. 29 Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologica Hun­ 23 Sándorfi György: A magyar várépítészet korai szakaszáról, iro­ ga ri ca XXII. Budapest, 2007. 431–435. (a to vábbiakban: Miklós dalmi adatok és terepbejárások alapján. Archaeologiai Értesítő, 2007). 106. (1979) 244–252. 30 Dénes József: A Mátra­hegység Árpád­kori várai. In: Catrum 24 Sándorfi György: Motte típusú várak a történeti Borsod vár- Bene 1989. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 42–50. (a to­ megyében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 19. (1980) 9–39.; vábbiakban: Dénes 1990). Sándorfi György: Három korai magyar motte. Műemlékvédelem, 31 Kiss Gábor: Sorkifalud­Zalak. Castrum, 5. (2007) 172–174. 30. (1986) 1–7. 32 Terei György: XII–XIV. századi várak Fejér megyében. In: „Quasi 25 Feld István: Későközépkori várkutatásunk újabb eredményei. liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik szü­ In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű fel- letésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest, 2004. 536–537. adatai. Szerk.: Fodor István – Selmeczi László. Budapest, 1985. 33 Miklós Zsuzsa: Árpád­kori (XII–XIII. század) kisvárak Magyar­ 181–182.; Benkő Lóránd: Név és történelem. Tanulmányok az országon. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és fe la­ Árpád­korból. Budapest, 1998. 127–131. datai. Szerk.: Fodor István – Selmeczi László. Budapest 1985. 146. 26 Pl. a Műemlékvédelem, 31. (1987) 1. számában Feld István, Miklós 34 Miklós 2007. 433–435. Zsuzsa, Sándorfi György, Engel Pál. A Castrum Bene 9891 című 35 Vándor László: A várépítészet kezdetei Zala megyében. In: kötetben Feld István, Sándorfi György, Dénes József, Kubinyi Castrum Bene 1989. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. András. 56–60. (a továbbiakban: Vándor 1990). 174 Nováki Gyula

8. kép Súr­Pogánysánc. Felmérés: Sándorfi György, 1987

(13. század, a 14. század elején hagyták el).³⁶ Az ása- András megjegyzése Sorkifalud­Zalak várával kap- tások meglepetéssel is szolgáltak, Zagyvaróna­Zagy­ csolatban: ezt a várat „motteszerűen” magasították vafő felső nagy vára oldalában egy kisméretű vár a kis mértékben.³⁹ korábbi feltételezéssel ellentétben nem Árpád­ko ri­ A 12–13. századi, hirtelen nagyobb tömegben való nak, hanem 15. századinak bizonyult.³⁷ megjelenésük híven tükrözi az 1200 kö rül kezdődő A kis várak egyik típusának, a motténak (föld ha­ nagyarányú birtok adomá nyo zásokat. A várakat azon­ lomvár) a meghatározása nem mindig egyértelmű. ban nem tudjuk közelebbi személyhez, birtokhoz A várak egy részénél a központ földből, mestersége- kötni, ezzel kapcsolatban csak feltétele zéseink lehet­ sen felhalmozott kis dombon van. Ennek azonban, nek, a korai századok birtokviszonyait alig is merjük.⁴⁰ a ma gasságtól függően, változatos variációi ismertek. Ez a vártípus a 13–14. században elavul, a várak a Gyakori, hogy a körülötte ásott árokból magasították, 15. szá zadot csak ritka esetben érik meg. de a feltöltés sokszor az egy métert is alig éri el.³⁸ Bi­ Visszatérve Kocs­Tekevárra és Réde­Várhelyre, zonytalan, mikor beszélhetünk mottéról és mikor mind két helyen ásatás nélkül is megállapítható, hogy nem. Ennek azonban túl nagy jelentősége nincs. A vár­ a központi résznek a dombja nem mesterségen felha l­ építőket, a 12–13. századi haditechnika alapján a sík mozott, hanem természetes emelke désből faragták területeken mesterségesen összehordott halmok eme ­ le az oldalát, illetve a kö rülöttük ásott árokból kiter- lé sére késztették, de ahol erre nem volt szükség, ott melt földdel csak kis mértékben magasíthatták. Erre megelégedtek a természetes magaslat lefaragásával, sok példát ismerünk, így a fentebb ismertetett várakat esetleg kisebb magasításával. Igen találó Kubinyi említhetjük Csabdi, Szada, Mende, Felsőnyék, Sorki­

36 Cabello Juan: Szécsény­Strázsapart. Castrum, 1. (2005) 118–119. 38 Feld 2007. 228–236. 37 Bodnár Katalin – Juan Cabello: A zagyvafői vár. In: Castrum 39 Kubinyi András: Árpád­kori váraink kérdése. In: Castrum Bene Bene 1989. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 180–183.; 1989. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 293. Feld István: A középkori várak kutatása Nógrád megyében. 40 Engel Pál: Töprengések az Árpád­kori sáncvárak problémájá- In: „Régről kell kezdenünk…” Studia Archaeologica in hono­ ról. Műemlékvédelem, 31. (1987) 9–14. rem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére. Szerk.: Guba Szilvia – Tankó Károly. Szé ­ csény, 2010. 222–223. Négy középkori vár Komárom­Esztergom megyében 175 falud, Szécsény határában. Leg utóbb Feld István álla­ nemesek, birtokosok lakóhelyüket árokkal, sánccal, pította meg, hogy a kismértékű magasítás még nem palánkkal és ritkábban kőfallal erődítették meg. Egy­ jelent mottetípust.⁴¹ Kocs és Réde kis vára az analó- más elleni háborúskodások, majd a török veszély giák alapján a 12–14. század közé valószínűsíthető. késztette őket erre. Az udvarházak, castellumok zöme Vérteskethely-Várhely. Ez a vár a téglalaphoz hason­ fából készült még a 17. században is.⁴⁵ Koppány Tibor ló alaprajzával és méretével élesen elválik a fent tár- részletesebben elemezve foglalta össze az oklevelek­ gyalt két kis vártól. Pusztán tipológia alapján mindig ben előforduló elnevezéseket, építési engedélyeket, kockázatos a kormeghatározás. Mivel azonban sem az erődítések kérdését.⁴⁶ A késő középkori castel­ ásatás, sem okleveles adat nincs segítségünkre ebben lumok egykorú adatai, elnevezései, értelmezése kö- a kérdésben, más lehetőség híján a tipológia segít sé­ rüli nehézségekre Horváth Richárd mutat rá.⁴⁷ gé vel kísérelem meg valószínűsíteni e vár korát. A késő középkori négyzetes, illetve téglalap alakú A szögletes, szabályos alaprajz alapján az őskort várak, castellumok sorát bizonyára tovább lehetne bő- kizárhatjuk és a 12–13. századot is valószínűtlennek víteni. De ennyi példa is valószínűvé teszi, hogy a tarthatjuk. Ez az alaprajzi forma a késő középkorra, vérteskethelyi Várhely a késő középkori castellumok elsősorban a 14–15. századra jellemző, és több eset- sorát bővíti. Korát kb. a 15–16. századra tehetjük, pon- ben továbbél a 16–17. században is. Ezekkel kapcso­ tosabb meghatározását, az erődítés szerkezetét és latban országszerte sok okleveles adatot ismerünk, a belső épületeket egy jövőbeli régészeti ásatás fogja bár az egykorú elnevezésük változatos és nem min- tisztázni. dig következetes (a leggyakoribb a castellum, továbbá Súr-Pogánysánc. A négy vár között ez maradt ránk castrum, fortalitium, curia, de magyarul is előfordul: a legrosszabb állapotban. Az egykori szántás teljesen kastel, kastély, udvarház). A lényeg az, hogy nemesi megváltoztatta alakját, régészeti leletet (egy bizony- udvarházat, kastélyt körülvevő árokról és sáncról van talan eredetű fibula kivételével) nem ismerünk a terü- szó. Alapterületük többnyire négyzet, de ennek kissé letéről. A domb északi végében elkülönülő kis domb megnyújtott formája is gyakori, ritkábban téglalap leginkább a korai középkor kisméretű váraira emlé- alaprajzúak. Néhány régészeti adatot veszünk sorra. keztet bennünket, ennél többet jelenleg nem mond- Zala megyében Pákán egy 12–14. századi falu he- hatunk erről a lelőhelyről. Az erős lepusztulás miatt lyén alakítottak ki hosszúkás, megközelítően tégla- kérdés, hogy régészeti ásatás eredményre vezetne­e, lap alaprajzú, sánccal védett területet, az oklevelek de a dombtetőtől elválasztó egykori árok metszete és szerint a 15. században, palánkkal védve, akárcsak a leletei bizonyára támpontot nyújtanának a vár meg- Miklósfa­Botszentgyörgy­Romlottvár és Hahót­Sár­ ismeréséhez. kánysziget esetében.⁴² Somogy megyében is ismerünk A négy vár építtetőjének, birtokosainak kérdése. A tár- több 15–16. századi várat négyzetes alaprajzzal, ezek gyalt négy vár közül Kocs­Tekevárat és Réde­Vár­ nagyrészt castellumok voltak. Kissé nyújtott alakúak helyet a 12–14. század közé, Vérteskethely­Várhe­ Öreglak­Vár, Nagybajom­Koroknya és talán Kasté­ lyet a 15–16. századba valószínűsítettük, Súr­Po gány­ lyos dombó.⁴³ Tolna megye is bővelkedik a négyzetes sánc ról pedig csak annyit mondhatunk, hogy közép­ alaprajzú, késő középkori várakban, némelyiket az kori. Amíg nem kerül sor régészeti ásatásokra, az egykorú oklevél castellumként említi. Hosszú, tégla­ egyes várak birtokosait ma még szinte lehetetlen laphoz közelítő alaprajzú Dombóvár­Gólyavár, Jágó­ meghatározni. Más vidékeken, ahol valamivel ked- nak­Dáróvár, Tamási­Várhegy, és külön kiemelem Sár­ vezőbbek a körülmények, már történtek kísérletek az szentlőrinc­Birkajárás várát, amelyik csak azért nem egyes várakat bizonyos birtokoshoz, illetve nemzet- pontosan a vérteskethelyi alaprajzot mutatja, mert az séghez köt ni, pl. a Mátrában,⁴⁸ vagy Zala megyében.⁴⁹ egyik oldala a domb alakjához igazodva meggör bül.⁴⁴ A most tárgyalt vidék a 16. század közepe táján török A késő középkori kastélyokkal, castellumokkal uralom alá került és bár időnként a magyarok rövi- H. Takács Mariann foglalkozott először. A főurak és debb idők re visszafoglaltak egyes területeket, ebben

41 Feld 2007. 236. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. 42 Vándor László: Zalai castellumok kutatásának eredményei. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest, 2004. 197–300.; Koppány In: Castrum Bene 2. 1990. Szerk.: Juan Cabello. Budapest, 1992. Tibor: A castellumtól a kastélyig. Tanulmányok a magyaror- 203–211. szági kastélyépítés történetéből. Budapest, 2006. 9–66. 43 Magyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy megye várai a közép- 47 Horváth Richárd: Rendszertelenség a rendszerben? A késő kö- kortól a kuruc korig. Kaposvár, 2005. 233., 255., 288. zépkori castellumok és az írott források. In: Feld István – So­ 44 Miklós 2007. 175, 237, 302, 327. morjay Selysette (szerk.): Kastélyok évszázadai, évszázadok 45 H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok kastélyai. Tanulmányok a 80 éves Koppány Tibor tiszteletére. (XVI–XVII. század). Budapest, 1970. 20., 23., 28., 33. Budapest, 2008. 9–20. 46 Koppány Tibor: Erődített nemesi udvarházak a késő - közép 48 Dénes 1990. kori – kora újkori Magyarországon. In: „Quasi liber et pictura.” 49 Vándor 1990. 176 Nováki Gyula a szá zad ban a vérteskethelyi Várhely castellumának Kocs faluról 1237­től vannak adataink, több bir­ a fenn állását is végleg lezárhatjuk. tokosról tudunk,⁵⁶ 1433­tól Hédervári­birtok.⁵⁷ Réde A Kocs község határában található Tekevár nevével a középkorban Kis­ és Nagy­Rédére oszlott, a Vár­ kapcsolatban több adatról olvashatunk, részben távo­ hely Nagy­Rédéhez (a mai Réde) tartozott. A falura labbi országrészekről, de ezek még felülvizsgálatra a 14. századtól ismerünk adatokat, a cseszneki vár szorulnak, így a 13. századból,⁵⁰ a 14. századból,⁵¹ uradal mának volt a része,⁵⁸ bár több más birtokosról a 15. századból.⁵² A Hédervári­birtokok felsorolása is tudunk.⁵⁹ Súrról a 15. századtól vannak adataink.⁶⁰ között Kocs, Kéthely, Császár környékén „­Theke” Kéthelyre 1250­től ismerünk adatokat, több birto- pré diumot is említenek 1491­ben⁵³ és 1500­ban.⁵⁴ kos váltotta egymást.⁶¹ 1394­ben már egy Hédervári 1500­ban és 1511­ben ezen kívül ugyanitt „Kerek­ leszármazotté Kethely,⁶² majd 1433­tól 1523­ig csak arok”­ról is olvashatunk, ez talán a Tekevárra vonat- a Hédervári családé, amikor hűtlenség vádja miatt kozik. Utoljára 1523­ban szerepel „Theke prédium”. a család birtokait elkobozta a király és másoknak E helyeket azonban nem jelölik meg közelebbről.⁵⁵ adományozta. A család később visszakapta birtokait.⁶³ Tekevár és Theke prédium kapcsolata kérdéses, és Az ismertetett négy vár jövőbeli ásatási eredmé- valószínű, hogy ezek az adatok már a kis föld ha lom­ nyei után lesz majd lehetőség a keletkezésük és pusz­ vár felhagyása utáni időket jelentik. tulásuk közelebbi korát, birtokosát meghatározni.

50 Jerney János: Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Pest, 56 Györffy III. 1987. 426. 1854. 158. 57 Radvánszky – Závodszky I. 1909. 175. 51 Györffy György: Az Árpád­kori Magyarország történeti föld- 58 Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexi­ rajza. III. Budapest, 1987. 376. (a továbbiakban: Györffy III. konja. I. Budapest, 1964. 338–340. (a továbbiakban: Ila – Ko va­ 1987). csics I. 1964.) 52 Nácz 1899. 162. 59 Csánki III. 1897. 248–249., 185. 53 Radvánszky Béla – Závodszky Levente: A Héderváry­család ok­ 60 Csánki III. 1897. 251., 532.; Ila – Kovacsics I. 1964. 356. levéltára. I–II. Budapest, 1909–1922., I. 466. (a továbbiakban: 61 Csánki III. 1897. 504.; Györffy III. 1987. 426. Radvánszky – Závodszky I–II. 1909, 1922.); Csánki Dezső: Ma­ 62 Radvánszky – Závodszky II. 1922. III.. gyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bu- 63 Csánki III. 1897. 504., 524–525.; Radvánszky – Zá vodszky II. dapest, 1897. 515. (a továbbiakban: Csánki III. 1897.). 1922. XXIV. 54 Radvánszky – Závodszky I. 1909. 492. 55 Wenzel Gusztáv: A Hédervári Ferenc jószágai fö1ötti per és ítélet 1523­ban. Magyar Történelmi Tár, 6. (1859) 23. 177

Pálffy Géza EGY RENDKÍVÜLI FORRÁS A MAGYAR POLITIKAI ELIT 16. SZÁZADI FÖLDRAJZI ISMERETEIRŐL Az 1526 és 1556 között török kézbe került magyarországi városok, várak és kastélyok összeírása a Német-római Birodalom rendjei számára¹

Születésnapi ajándék egy neves várkutatónak: dőbb képviselőjét, Feld Istvánt hatvanadik születés- egy különleges várlista 1556-ból nap ján egy több szempontból is rendkívüli várlistával szeretném köszönteni. Bár az eddigi kutatások erre Az 1990-es évek elején a 16–17. századi törökellenes alig figyeltek fel, a magyarországi viszonyokban több- határvédelmi rendszer történetét kutatva kezdtem el nyire járatlan német birodalmi és osztrák tartomá- gyűjteni az 1530-as évektől újonnan kiépített magyar- ny okbeli rendek számára – minél jelentősebb anyagi és horvátországi végvárrendszer várait, várőrségeit segítség megszavazása érdekében – nem csupán jegy- számba vevő és zsoldszükségletükről, fizetésükről zékek készültek az új magyar–horvát végvárrendszer- tájékoztató különféle várlistákat. Ezekből az 1576. és ről. Őket a bécsi hadvezetés az 1560–1570-es évektől 1582. évi német birodalmi gyűlésre készült, a rende- a birodalmi gyűléseken rendszeresen tájékoztatta a ket minél jelentősebb töröksegély (Türkenhilfe) meg- magyar és az osztrák területekre irányuló török betö- szavazására ösztökélő, két német nyelvű forrást 1995- résekről, sőt még külön térképeket is készítettek szá- ben tettem közzé.² Az Adriai-tengertől az erdélyi ha- mukra az újonnan kiépülő határvédelmi rendszerről. tárig több mint 160 kisebb-nagyobb végvárat felso- Ám a rendek meggyőzésére hatékonynak mutatkoz- ro ló jegyzékeket azóta nagy örömömre mind a hazai, hattak a Felső-Magyarországon szolgált híres német mind a közép-európai történeti, várkutatói és régé- hadvezér, Lazarus Freiherr von Schwendi és kapitány- sze ti feldolgozások gyakran hasznosították, sőt az társai levelei a magyar hadszíntérről vagy a kons- 1582. évi forrás kritikai kiadását az elmúlt években tantinápolyi Habsburg-követek jelentései.⁴ Az új vég- megjelent Deutsche Reichstagsakten-sorozat aktuális várrendszer megszületése, azaz az 1560-as évek kö- kötete elsősorban a magyarországi közlésre építve zepe előtt ugyanakkor a bécsi hadvezetés a birodalmi jelentette meg.³ A várlistáknak ugyanakkor számot- gyűléseken hasonló „szakanyagokat” még kevésbé tevő jelentőségük van az elmúlt években szép szám- nyújthatott be. Így ekkor a nagyobb török hadjáratok mal gyarapodó regionális és megyei vártopográfiák felsorolása⁵ mellett a töröksegély elnyeréséhez az összeállítása szempontjából is. egyik legfőbb érvet, a hadszíntérré vált Magyar- és Ezt a történészi, várkutatói és régészeti együttmű- Horvátországon az oszmánok által elfoglalt várak ködést szeretné erősíteni jelen közlemény is, amely- szám bavétele és ezáltal az egyre inkább közeledő, ben a magyarországi várkutatás egyik legkiemelke- ellenséges fenyegetés bemutatása jelentette.

1 A tanulmány elkészítése a forrást a Deutsche Reichstagsakten lom határvidékén. A Magyar Királyság és a Német-római Császár- 1556–1557. évi készülő kötete számára sajtó alá rendező Dr. Josef ság a 16–17. században. Történelmi Szemle, 49. (2007/3) 327–349., Leeb segítsége és adatközlése nélkül nem lett volna lehetséges, főként 332–334., ill. uő: A Magyar Királyság és a Habsburg Mo- így önzetlenségét és a vele való több hónapos együttműködést narchia a 16. században. Budapest, 2010. 136–144. ezúton is nagyon köszönöm. 5 Lásd például éppen 1556-ból, a most közölt forrás folytatásaként, 2 Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. az 1526 és 1556 közötti szultáni és kisebb török hadjáratok szám- és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények, 108. (1995/1) bavételét: „Bella et expeditiones Turcicae praesente imperatore Turca- 114–185. rum post mortem faelicissimae memoriae regis Ludovici.” és „Parti- 3 Deutsche Reichstagsakten. Reichsversammlungen 1556–1662. culares expeditiones factae per praefectos Turcicos.” Österreichisches Der Reichstag zu Augsburg 1582. I–II. Bearb. Josef Leeb. Mün- Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban ÖStA Wien); Haus-, Hof- und chen, 2007. II. 754–760.: Nr. 189. Staatsarchiv (HHStA), Reichshofkanzlei, Reichstagsakten (RK 4 Vö. Pálffy Géza: Szent István birodalma a Német-római Biroda- RTA) Fasc. 40., unfoliiert. 178 Pálffy Géza

Ilyen forrásokból a királyi végvárlistáknál ugyan összeállítani egy olyan terjedelmes várlistát, amely- jóval kevesebb született,⁶ ezek közül az 1556. évi re- nek elkészítése még a 21. század kutatói számára is gensburgi birodalmi gyűlésen benyújtott jegyzék ki- nehéz lenne alaposabb előmunkálatok nélkül. emelkedő jelentőséggel bír – így reményeim szerint értékes ajándékot jelenthet mind az ünnepelt, mind a közép-európai (elsősorban magyar, horvát, szerb és A forrás keletkezésének körülményei román) várkutatók számára. Egyrészt ilyen dokumen- tum ismereteim szerint a Kárpát-medence országai- A várlistát a regensburgi birodalmi gyűlésen 1556. ban még sohasem látott napvilágot, így kiadása indo- szeptember 3-án mutatták be az ún. alsó-ausztriai kolt (teljes terjedelemben lásd a Függelékben). Más- tartományok (Felső- és Alsó-Ausztria, Stájerország, részt a lista – miként címe mondja – kereken harminc Karintia és Krajna) küldöttei, nevezetesen az említett esztendőre tekint vissza, azaz a Magyarországon, Dal- tartományok sorrendjében Christoph Jörger, Georg máciában, Horvátországon és Szlavóniában II. Lajos von Perkheim, Moritz Freiherr von Racknitz, Hans király 1526. augusztus 29-én, Mohács mezején bekö- Jakob von Greiseneck és Anton Freiherr von Thurn vetkezett halálától elveszett azon városokat, vá rakat und zum Kreuz. Őket az esztendő január – márciusá- és kastélyokat veszi számba, amelyekre 1556-ban a ban Bécsben együtt tanácskozó⁹ öt alsó-ausztriai tar- forrás összeállítói emlékeztek. Harmadrészt a jegy- tomány és Görz küldöttei március 11-én közösen de- zék 262 várat és települést sorol fel, mely szám már legálták – a kor szokásainak megfelelően megbízó- önmagában is figyelmet érdemel, hiszen a fennma- levéllel (Kredenz) és utasítással (Instruktion) ellátva – radt legkorábbi nyomtatott Magyarország-tér ké pen, a birodalmi gyűlésre, többek között azzal a céllal,hogy Lázár secretarius nevezetes mappáján (1528) a tel jes minél jelentősebb anyagi segítséget szerezzenek a tar- Kárpát-medencében is „csupán” majd ötször ennyi, tományaikat egyre fenyegető török előrenyomulás 1270 településnév olvasható.⁷ Negyedrészt ezek között Magyar- és Horvátország területén történő feltartóz- nem egy olyan vár és várkastély akad, amelyet a gaz- tatására. A várjegyzék ezért képezte a követek meg- dag magyar és horvát vártörténeti irodalom, várto- bízólevelének és utasításának mellékletét, amelyet pográfiák és különféle helységnévtár-adatbázisok azután az egyes birodalmi rendek képviselői a követ- elle nére sem sikerült teljes biztonsággal azonosítani kező napokban, szeptember 4‒6-án maguk számára vagy lokalizálni.⁸ Így joggal merül fel a kérdés, 1556- többnyire le is másoltattak. Ezzel magyarázható, hogy ban kik, hogyan és milyen információk alapján tudtak – miként a Függelékben részleteztem – a forrás Bécs től

6 Egy néhány tucat véghelyet számba vevő lista az 1551 és 1566 ski Brod, 2001.; Feletar, Dragutin – Đurić, Tomislav: Stari gra do vi, között elesett várakról: Staatsarchiv (a továbbiakban StA) Nürn- dvorci i crkve Slavonije, Baranje i zapadnog Srijema. Zagreb – berg, Ansbacher Reichtagsakten (Rep. 136.) Bd. 40. Nr. 19. Samobor, 2002.; Marković, Mirko: Slavonija. Povijest naselja i 7 Lazarus Secretarius. The First Hungarian Mapmaker and His pod rijetlo stanovništva. Zagreb 2002.; Magyar Kálmán – Nováki Work. Ed.: Lajos Stegena. Budapest, 1982. és újabban Plihál Ka- Gyu la: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Ka- talin – Guszlev Antal: A Lázár térkép települései. http://lazarus. posvár, 2005.; Baráz Csaba et al.: Heves megye várai az őskortól elte.hu/~guszlev/lazar/ (a letöltés ideje: 2011. március 10.) a kuruc korig. Budapest–Eger, 2009.; Škiljan, Filip: Graditeljska 8 A listában szereplő helységek azonosításához a következő mun- baština zapadne Slavonije nestale u 19. i 20. stoljeću. Scrinia kákat használtam: Szabó, Gjuro: Sredovječni gradovi u Hrvat- Slavonica, 9. (2009) 183–220.; Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, s koj i Slavoniji. Zagreb, 1920. (magyar fordítása Szatanek József- Partium és a Bánság erődített helyei. Várak, várkastélyok, város- től. Pécs, 2003.); Enciklopedija Jugoslavije. 3. Dip-Hiđ. Zagreb, falak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődítmények 1958.; Adamček, Josip – Kampuš, Ivan: Popisi i obračuni poreza a honfoglalástól a 19. század végéig. Budapest, 2010.; Építészet u Hrvatskoj u XV i XVI stoljeću. Zagreb, 1976.; Csorba Csaba: a középkori Dél-Magyarországon. Tanulmányok. Szerk.: Kollár A magyarországi végvárak adattára. In: Magyarországi végvárak Tibor et al. Budapest, 2010.; Magyar helységnév-azonosító szó- a XVI–XVII. században. (Tanulmányok.) Szerk.: Bodó Sándor – tár. Szerk.: Lelkes György. 3. bőv., jav. kiad. Budapest, 2011., vala- Szabó Jolán. Eger, 1983. 39–47.; Magyarország birtokviszonyai mint www.varak.hu (a letöltés ideje: 2011. március 10.) Mind- a 16. század közepén. 1–2. köt. Szerk., bev.: Maksay Ferenc. Bu- ezek mellett a napjaikban Horvátország területén fekvő várak dapest, 1991.; Dénes József: Horvátország és Szlavónia várai a lokalizálásánál több helyütt eredménnyel hasznosítottam Branko 16–17. században. In: Végvárak és régiók a XVI–XVII. században. Nadilónak a Građevinar című folyóiratban megjelent és az inter- Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó Jolán. Eger, 1993. 211–234.; neten Szatanek József fordításaiban, sőt hasznos saját kiegészíté- Kruhek, Milan: Krajiške utvdre i obrana Hrvatskog kraljevstva seivel olvasható írásait. Külön köszönöm Horváth Richárd, Neu - tijekom 16. stoljeća. Zagreb, 1995.; Koppány Tibor: A középkori mann Tibor és Pálosfalvi Tamás történészeknek, valamint Dénes Magyarország kastélyai. Budapest, 1999.; Engel Pál: A török dú- József, Szabó Tibor és Szatanek József várkutatóknak az azono- lások hatása a népességre: Valkó megye példája. Századok, 134. sításokban és lokalizálásokban nyújtott önzetlen segítséget. (2000/2) 267–321.; Magyarország a középkor végén. Digitális tér- 9 Stülz, Jod(ok): Ausschustag der fünf niederösterreichischen Lande kép és adatbázis. CD-ROM. Szerk.: Engel Pál. Térinformatika: in Wien 1556. Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen, Kollányi László – Sallay Ágnes. Budapest, 2001.; Moačanin, Ne- 8. (1852) 155–173. nad: Slavonija i Srijem u razdoblju osmanske valadvine. Sla von- Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 179

Münchenen, Stuttgarton és Berlinen át Augs burg ig Minthogy ez idő tájt, nevezetesen 1556. január 1-jé- vagy Nürnbergig számos egykorú másolatban ma radt től 25-éig Pozsonyban a magyar rendek országgyű- fenn. Ezekben a magyarországi földrajzi viszonyok- lést tartottak¹⁵ – amelyen január 10-től a diéta végéig ban gyakran járatlan írnokok ismerethiánya miatt a maga I. Ferdinánd király személyesen is részt vett¹⁶ –, települések nevei persze sokszor jelentősen rom lot- logikusnak tűnik arra gondolnunk, hogy az uralkodó, tak, miközben egyes példányokban néhány vár neve hadvezetése vagy az éppen összegyűlt osztrák ren- a másolás során kimaradt, felcserélődött vagy kisebb- dek kérésére a terjedelmes várlistát a magyar politi- nagyobb mértékben más sorrendbe került. kai elitnek az ország új belpolitikai fővárosában ösz- Az osztrák követek törekvése Regensburgban ösz- szesereglett tagjai állították össze. (Ebből az esztendő- szességében sikerrel járt, hiszen a birodalmi rendek ből a diétán megjelentek névsorát azonban sajnos nem ún. gyors töröksegélyként (eilende Türkenhilfe) 1557– ismerjük.) E feltevést erősítheti, hogy a királyi előter- 1558-ra az addigi legjelentősebb anyagi támogatást, 16 jesztésre január közepén adott válaszukban a rendek ún. római hónapot, azaz összesen több mint 2 000 000 nemcsak Ferdinánd többi országának és tartományá- rajnai forintot szavaztak meg az oszmánok elleni fel- nak segítségével Magyarországon vezetendő, mielőb- lépés támogatására.¹⁰ Ez az összeg a megfogyatkozott bi nagyobb törökellenes hadjáratot sürgettek, de kü- területű Magyar Királyság ekkori éves uralkodói jö- lön utaltak a forrásunkban számba vett, elsősorban vedelmeinek bő két és félszeresére rúgott.¹¹ Ennek a megelőző években bekövetkezett jelentős várvesz- ismeretében a várveszteséglista – persze az osztrák teségekre. Mint fogalmaztak „post alias complures clades, követek és a bécsi hadvezetés hatékony regensburgi Maiestate Sua absente acceptas, [1552:] Vesprimium cum fellépésének is köszönhetően – jelentős hatást elérő aliis plaerisque arcibus, ac nonmulto post Themeswar, háttéranyaggá vált. A sikerben ugyanakkor a magyar Lyppa, Solymos, Zolnock multaeque aliae muni ti­ országgyűlés követeinek, a birodalmi gyűlésen élete ones cum inferiori regni parte, proximo quoque anno egyik legemlékezetesebb szónoklatát tartó¹² Forgách [1554:] Fylleck, novissime [1555:] vero Kaposwywar, Ferenc váradi püspöknek (1556–1567), Macedóniai Babolcha, Korothna cum illis aliis locis, nemine resis- Péter kamarásnak (1553–1560) és Hosszútóthy György tente, in potestatem hostium devenerunt.”¹⁷ Mivel a szö- kamarai tanácsosnak (1557–1589) is meghatározó sze- vegben kiemeltek részben egyeznek a jegyzékben sze- repe volt.¹³ replő „várakkal”, „megerődített településekkel” és A fentiek ismeretében a várösszeírás keletkezése „más helyekkel”, illetve mivel a rendek ezután érve- ante quem-dátumának 1556. március 11-ét tarthatjuk. lésüket rögtön a készülő birodalmi gyűlésre való uta- Mivel a forrás címében benne szerepel az éppen folyó lással folytatták(„licet autem spes sit Sacram Maiestatem év („usque ad annum praesentem 1556”), így a jegyzék Suam, uti benigne offert, tempestive ab Imperialibus Co mi tiis, készítésének idejét az esztendő bő első két hónapjára quo nunc iter parat, reversuram esse...”), kecsegtető lenne (jan. 1– márc. 11.) szűkíthetjük. Ezt megerősíti a lista arra gondolnunk, hogy forrásunk eredeti példányát tartalma is. Abban ugyanis az 1555 szeptemberében 1556 januárjának vége felé a pozsonyi országgyű lé- Tojgun budai pasa (1553–1556) csapatai által elfog- sen a magyar politikai elit képviselői szerkesztették. lalt dél-dunántúli kisebb-nagyobb várak (Kaposújvár, Noha nem zárható ki ennek lehetősége, azaz a for- Korotna, Babócsa stb.) és települések már szép szám- rás egyfajta alapváltozata vagy előzménypéldánya el- mal szerepeltek (lásd Függelék 170–177.). Ám a jegy- készülhetett már 1556. január végén, valószínűbbnek zék eredeti példánya megszületésének időtartamát tartjuk, hogy azt – legalábbis végső változatában – még tovább csökkenthetjük, ha tudjuk, hogy a már- mégsem a pozsonyi diéta idején állították össze. Egy- cius első felében azt követeiknek mellékelő alsó-auszt- részt, ha valóban így történt volna, akkor a rendek riai tartományi delegáltak közös gyűlésük (Ausschuß- rész letes válasza feltehetően utalt volna egy ilyen landtag) első ülését január 22-én tartották Bécsben.¹⁴ fontos, véleményüket szemléletesen alátámasztó do-

10 Rauscher, Peter: Kaiser und Reich. Die Reichstürkenhilfen von (1546–1556.) Szerk.: Fraknói Vilmos. Budapest, 1876. (a további- Ferdinand I. bis zum Beginn des „Langen Türkenkriegs” (1548– akban MOE III.) 492–493.; Isthvanfi, Nicolaus: Historiarum de 1593). In: Finanzen und Herrschaft. Materielle Grundlagen rebus Ungaricis libri XXXIV. Coloniae Agrippinae, 1622. 381. és für st licher Politik in den habsburgischen Ländern und im Humanista történetírók. Szerk.: Kulcsár Péter. Budapest, 1977. Hei li gen Römischen Reich im 16. Jahrhundert. Hrsg.: Friedrich 708–709. (Forgách Ferenc saját leírása.) Edelmayer – Maximilian Lanzinner – Peter Rauscher. München– 14 Stülz, 1882. 159. Wien, 2003. 45–83., itt: 62. 15 MOE III. 480–493. 11 Kenyeres István: I. Ferdinánd magyarországi pénzügyigazga- 16 Gévay, Anton von: Itinerar Kaiser Ferdinand’s I. 1521–1564. tási reformjai és bevételei. Történelmi Szemle, 45. (2003/1–2) Wien, 1843., oldalszámozás nélkül és MOE III. 482., 492. 61–92., itt: 84–91. 17 ÖStA Wien, HHStA Ungarische Akten (Hungarica) (a további- 12 Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz élete. Századok, 30. (1896) akban Hungarica), Comitialia Fasc. 378. Konv. B. 1542–1548. fol. 519–541., 634–648., itt: 523–524. 109–123., itt: fol. 112r. Kiadása: MOE III. 554.: Nr. XII. 13 Magyar Országgyűlési Emlékek történeti bevezetésekkel. III. 180 Pálffy Géza kumentumra. Másrészt a fenti felsorolásban csupán az uralkodó és az osztrák tartományi delegáltak meg- az 1552 és 1555 között elveszett várak szerepeltek, bízására nem csupán az éppen aktuális és a jövőben míg listánkban a törökök által az 1520–1540-es évek- őrséggel ellátandó végházak jegyzékének, hanem a ben megszállt települések is legalább ennyire fontos Ferdinánd király uralkodása kezdetétől, azaz a meg- helyet kaptak. Harmadrészt, ha a diéta idején nem előző harminc esztendőben elvesztett városok, várak maga Ferdinánd király, hanem utóbb az alsó-auszt- és kastélyok számbevétele is fontos feladat lehetett. riai tartományok Bécsben tanácskozó delegáltjai vol- tak a forrás megrendelői vagy címzettjei, akkor január 22-étől 25-éig – Bécs és Pozsony egymáshoz való kö- A magyar politikai-katonai elit 16. század zelsége dacára – sem tartjuk elképzelhetőnek egy ilyen közepi földrajzi ismereteiről részletes várjegyzék megrendelésének és összeállí- tásának teljes lebonyolítását. Végül, és ez a legfonto- Míg az aktuális és tervezett királyi végvárrendszer sabb, úgy véljük, az 1526 és 1556 között elvesztett vá- jegyzékei és őrséglétszám-kimutatásai német nyel- rak listája nem önmagában született. Röviden össze- ven készültek, addig a törökök elfoglalta várak listá- gezve: az osztrák rendek vagy Ferdinánd király ugyan ját latin nyelven vették számba. Ez egyértelműen iga- már 1556. január vége felé felkérhette a magyar ren- zolja, hogy az előbbiek kidolgozásával ellentétben dek legfőbb képviselőit a várjegyzék összeállítására, – ami ben a horvát–szlavón és magyar végeken szol- ennek az öt alsó-ausztriai tartomány számára meg- gált stájer, krajnai, karintiai és alsó-ausztriai főtisztek szerkesztett, végleges példánya március elején Bécs- is döntő részt vállaltak – forrásunk összeállítóinak ben készülhetett el. többségét a magyar politikai elit soraiban kell keres- Noha feltevésünket csak áttételesen tudjuk bizo- nünk, hiszen a Magyar Királyságban a hivatalos nyelv nyítani, túl sok az egybeesés ahhoz, hogy ne március egészen 1844-ig a latin volt, a politikától a közigaz- első napjaihoz kössük a forrás végleges – bizonyos gatáson át a bíráskodásig. A várjegyzék megszerkesz- feltételezhető előmunkálatok alapján megszer kesz- tői általánosságban tehát ugyanazon körből származ- tett – változatának elkészültét. Egyrészt 1556. március tak, akik korábban a pozsonyi diétán részt vettek, és 2‒3-án, Bécsben I. Ferdinánd osztrák, magyar és hor- már bizonyos előmunkálatokat végezhettek a lista elő- vát tanácsadói papírra vetették az Adriai-ten gertől készítéséhez. Ezek után persze rögtön adódik kérdés, nagy kifli alakban ekkor még egészen a gyulai vége- kik voltak jelen közülük 1556. március elején Bécsben. kig húzódó királyi végvárrendszer jegyzékét is.¹⁸ Más- Szerencsénkre a jövőben őrséggel ellátandó végvá- részt ugyanekkor az uralkodó parancsára a hatéko- rak rendszerét bemutató német nyelvű várlista név nyabb határvédelem érdekében részletesen összeál- szerint felsorolta az összeállítására Ferdinánd király lították az Adriától a Duna vonaláig a jövőben őrség- által Bécsbe hívott tanácsosokat, mind a magyarokat, gel ellátandó végvárak listáját is, miközben ala posan mind a magyar és horvát–szlavón határvédelem megvitatták, mily módon szükséges az egyes várakat idegen szakértőit.²¹ Eszerint március első napjaiban megerősíteni, hadfelszereléssel és hadianyag gal ellát- az említett várlisták összeállítása során az uralkodót ni, hogy eredményesebben állhassanak ellen az „örök és az osztrák tartományok rendjeit az alábbi szemé- ellenségnek”.¹⁹ Harmadrészt az alsó-ausztriai tarto- lyek látták el részletes tanácsokkal: mányok említett közös gyűlése éppen ekkor kö ze le- • a Magyar Királyság nádora (1554–1562), Ná das dy dett végéhez, ami elősegítette a jelen lévő oszt rák és Tamás (1498–1562), magyar–horvát hadügyi szakértők együttmű kö dé- • Zrínyi Miklós (1508–1566) horvát–szlavón bán sét. Végül ekkor történtek előkészületek a majd no- (1542–1556), vember közepén felállított Udvari Haditanács meg- • az öreg, ám befolyásos nagyúr, Batthyány I. Ferenc alapítására is.²⁰ Azaz 1556. március elején Bécsben (1497–1566), volt horvát–szlavón bán (1525–1533), egyszerre voltak jelen a Habsburg Monarchia magyar- • a szlavóniai Tahy Ferenc (1516–1573), volt dunán- és horvátországi határvédelmi rendszerének akkori túli kerületi főkapitány (1553–1554) és magyar királyi legtapasztaltabb magyar és idegen ismerői. Számuk ra lovászmester (1553–1573),

18 ÖStA Wien, HHStA Hungarica, Allgemeine Akten (a további- 19 ÖStA Wien, HHStA Hungarica AA Fasc. 76. Konv. A. fol. 40–63. akban AA) Fasc. 76. Konv. A. fol. 16–37., egy másik példány: és StLA Graz, Laa. A. Antiquum XIV. Sch. 936. (Militär rechnun- Ste iermärkisches Landesarchiv, Graz (StLA Graz); Land schaft- gen) 1556, unfoliiert. liches Archiv (Laa. A.) Antiquum XIV. Militaria, Sch. 936. (Mi li- 20 Stülz, 1882. 172–173. tärrechnungen) 1556.03.02., unfoliiert. Táblázatos összegzése: 21 ÖStA Wien, HHStA Hungarica AA Fasc. 76. Konv. A. fol. 40r. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének tör- és StLA Graz, Laa. A. Antiquum XIV. Sch. 936. (Militär rechnun- ténete a kezdetektől a 18. század elejéig. Történelmi Szemle, 38. gen) 1556, unfoliiert. (1996/2–3) 163–217., itt: 182–183. Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 181

• Székely Lukács (németesen Lukas Zäkl), szent- (1554–1566) és Perényi Gábor tárnokmester (1554– györgyvári, prodavizi és kaproncai kapitány, 1557) távollétével számolhatunk. • Ehrenreich von Königsberg, volt magyarországi fő- Mindezek után már csak az a kérdés szorul megvá- hadparancsnok-helyettes és az Udvari Haditanács le- laszolásra, hogy a magyar tanácsosok 1556. március endő első elnöke (1556–1560), elején Bécsben milyen információk alapján állították • Georg von Wildenstein, aki több ízben volt ideig le- össze jegyzékünket. Ez több szempontból is érdekfe- nesen megbízott főhadparancsnok (1543–1545, 1555) szítőnek tűnik. Egyrészt – mint már utaltam rá – a tel- és Feldmarschall (1555) a horvát–szlavón végeken, jes magyar–horvát vártörténeti irodalom alapján sem végül sikerült minden települést teljesen pontosan azono- • Hans Lenkowitsch (Lenković), a március 1-jén sítani vagy lokalizálni. Másrészt 1556 előtt Magyar- újon nan kinevezett²² horvát–szlavón végvidéki fő- országról vagy a Duna völgyéről csupán igen kevés és kapitány (1556–1567). egymás adatait gyakran jelentős mértékben ismét lő nyomtatott térkép jelent meg (Lázár secretarius, 1528; Rajtuk kívül a latin nyelvű várlista megszületésé- Giacomo Gastaldi, 1546; Andrea Vavassore, 1553; Gia- ben további magyar politikusok részvételét sem zár- como Gastaldi, 1553), ám ezeken a várlista települé- hatjuk ki. Ezekben a hetekben ugyanis a magyar egy- seinek nagyobb része nem szerepel.²⁴ Wolfgang La- házi és világi elitből az esztergomi érsek–főkancel- zius (1514–1565) bécsi udvari orvos és történész tíz lár (1553–1568), Oláh Miklós (1493–1568) és a ma- lapos Magyarország-térképe (REGNI HVNGARIAE gyar királyi titkár, Liszthy János (†1578), valamint DESCRIPTIO VERA) – legalábbis napjainkra fennma- az egyik említett majdani regensburgi követ, Ma ce- radt nyomtatott változatában – pedig éppen forrá- dóniai Péter bizonyíthatóan,²³ Draskovics György al- sunk keletkezésének esztendejében látott napvi lá got.²⁵ kancellár (1556–1560), a történetíróként is ismert Gre- Harmadrészt az ismertebb korabeli országleírások goriánczy Pál győri püspök (1554–1565), valamint (mindenekelőtt Oláh Miklós nevezetes munkája, az a Regensburgba delegált másik követ, az augusztus- 1536-ban készült Hungaria²⁶) is csak egy töredékét em- ban váradi püspökké kinevezett Forgách Ferenc szin- lítik a jegyzékben szereplő váraknak.²⁷ Végül e kérdés te biztosan Bécsben tartózkodtak. Így elképzelhető, alapvető jelentőséggel bír a 16. század közepi magyar hogy ők is segítséget nyújtottak a várjegyzék tökéle- politikai-katonai elit földrajzi ismeretei szempontjá- tesítésében. A nádor vezette Magyar Tanács(Consi lium ból is – különösen, hogy újabban Csukovits Enikő Hungaricum) meghatározóbb tagjai közül a forrás ke- arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország földrajzi és letkezése idején tehát Bécsben csupán a Felső-Ma- igazgatási viszonyainak ismerete már a késő közép- gyar országon tartózkodó Báthory András országbíró kori magyar királyi udvarban is sokkal alaposabb

22 ÖStA Wien, Kriegsarchiv, Sonderreihe des Wiener Hofkriegs- és Kartográfia, 30. (1978/6) 452–458.; Hrenkó Pál: Lazius magyar- ra tes, Bestallungen Nr. 35. és StLA Graz, Laa. A. Antiquum országi térképei. Uo. 31. (1979/4) 276–287. és (1979/5) 362–367., XIV. Mi litaria, Kronologische Reihe, Schuber 1556/1. 11.04.1556, különösen 277–284.; Plihál Katalin: Egy „ismeretlen” Wolf gang Wien. Lazius térkép. Uo. 41. (1989/3) 200–203.; Papp Júlia: „Vitézül 23 Oláh: Magyar Országos Levéltár, Budapest; Magyar Kamara véd jétek a nemzetet.“ Wolfgang Lazius nagy Magyarország-tér- Levéltára, Magyar Kamara regisztratúrája, Litterae da came ram képének Szűz Mária-, Szent István- és Szent László-ábrázolásá- exaratae 1556: Nr. 30. (márc. 14.), ill. Oláh és Liszthy: Archív ról. Ars Hungarica, 30. (2002/1) 25–48.; újabban Papp-Váry Árpád: Mesta Košíc, Košice; Collectio Schwartzenbachiana Nr. 1770. Magyarország története térképeken. 2. kiad. Budapest, 2005. (márc. 15.); Macedóniai: ÖStA Wien, Allgemeines Verwaltungs- 84–85.; Svatek, Petra: Wolfgang Lazius als Kartograph. Eine archiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv (a to- Analyse seiner Karten in Bezug auf die Werke anderer Kar ten- vábbiakban AVA FHKA HKA), Hofzalamtsbücher Bd. 12. fol. macher des 16. und 17. Jahrhunderts. I–II. Univ. Diss. Wien, 231r – v. (márc. 4.) 2005.; Uő: Wolfgang Lazius. Leben und Werke eines Wiener Ge- 24 A teljesség igénye nélkül: Descriptio Hungariae. Magyarország lehrten des 16. Jahrhunderts. Wiener Geschichtsblätter, 61. (2006) és Erdély nyomtatott térképei 1477–1600. Szerk.: Szathmáry Heft 1., 1–22. és Plihál Katalin: Magyarország legszebb térké- Tibor. Fusignano, 1987.; Descriptio Croatiae. Hrvatske zemlje pei 1528–1895. Budapest, 2009. 20–23. na geografskim kartama od najstarijih vremena do pojave prvih 26 Legújabb kiadása: Oláh Miklós: Hungária. Athila. Szerk.: Kul- topografskih karata. Tekst: Mirko Markovic. Zagreb, 1993. és csár Péter. Budapest, 2000. 9–51. Szántai Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott tér- 27 Vö. Hadrovics, László: Die „Hungária” von Nikolaus Oláh (1536) képei 1528–1850. I–II. köt. Budapest, 1996. passim, ill. Plihál und die Landesbeschreibungen über Ungarn im 16. und 17. Katalin: Magyarország Giacomo Gastaldi „La vera descrittione Jahrhundert. In: Landesbeschreibungen Mitteleuropas vom di tutta la Ungheria…” című térképén.Cartographica Hungarica, XV. bis XVII. Jahrhundert. Vorträge der 2. internationalen Ta- 6. (1998) 2–8. gung des „Slawenkomitees” im Herder-Institut Marburg a. d. 25 Oberhummer, Eugen – Wieser, Franz R. von: Wolfgang Lazius: Lahn, 10–13. November 1980. Hrsg.: Hans-Bernd Harder. Köln– Karten der österreichischen Lande und des Königreichs Ungarn Wien, 1983. 165–181. és Fodor István: Oláh Miklós Hun gariája. aus den Jahren 1545–1563. Innsbruck, 1906. 37–48. és Tafel Egy eddig ismeretlen kézirat és a magyar nyelvi adatok tanul- 14–19.; Tardy János: Néhány adalék a Lazius személyére és Ma- ságai. Budapest, 1990. gyarország-térképeire vonatkozó megállapításokhoz. Geodézia 182 Pálffy Géza volt annál, mint azt a korábbi történeti-földrajzi kuta- Körös megye [39–136.], 4.) a korabeli központi táj- tások feltételezték.²⁸ szem lélet elvének megfelelően Bécsből Citra Da nu- A várlista összeállításakor a Nádasdy Tamás nádor bium-nak nevezett Dunántúl törökök megszállta ré- vezette magyar és idegen tanácsosok többféle forrás- sze, főként Baranya, Tolna, Somogy, Fejér, Pilis és hoz nyúlhattak. A történészben elsőként az ez időből Esztergom megye [138–195.], 5.) a Duna –Tisza-köze már az utókorra is szép számmal fennmaradt külön- tág földrajzi értelemben, Bács, Bodrog és Csongrád féle adóösszeírások (elsősorban a megyei dikajegy- megyéktől északon egészen a Nógrád és Heves me- zé kek) használata merül fel,²⁹ annál is inkább, mert gyékben elfoglalt várakig [196–220.], végül 6.) a Ti- 1490-ben – az I. Ferdinándhoz hasonlóan Magyaror- szántúl az elveszett Temesközzel és a Maros vidéké- szágra kívülről tekintő – Miksa római király titkára vel, azaz Temes, Torontál, Arad, Csanád, Krassó és is úgy vélte, a pénzügyigazgatás forrásai alapján a ma- Za ránd megyei településekkel [221–262.]. gyar kincstartó ismeri legjobban az országot.³⁰ Bár Külön problémát jelent ugyanakkor, hogy Lazius csábító lenne feltételeznünk, nehezen tartjuk elképzel- térképe napjainkra fennmaradt formájában I. Ferdi- hetőnek, hogy 1556. március elején a nádor Bécsbe nánd engedélyéből biztosan csak 1556-ban jelent meg, a pozsonyi Magyar Kamara irattárából felhozatta, hiszen azon a kiadás dátuma két helyütt is olvasható. majd átnézette volna a vármegyei adóösszeírásokat. Mivel a térkép kinyomtatásának az esztendőn belüli Ráadásul jegyzékünk többségében olyan területeket pontos idejét nem ismerjük, ezért kérdéses, hogy a ma- fog át, melyekről a törökök előrenyomulása miatt az gyar szakértők a már megjelent művet vagy annak 1530–1540-es években már csak kisebb részben ké- egy kéziratos előzményváltozatát használták-e a lis- szül tek dikajegyzékek, ám ezek áttanulmányozása ta összeállításához. Több tényező az utóbbit erősíti. is biztosan hosszabb időt tett volna szükségessé. Egyrészt, mint erre részben már az eddigi kutatások Az ugyanakkor biztosan kijelenthető – s ez a ma- is felhívták a figyelmet,³¹ Lazius térképének alapvál- gyar, osztrák és horvát térképtörténet szempontjából tozata már 1552–1553-ban bizonyosan készen volt. valódi újdonságnak számít –, hogy a jegyzék összeállí- Ezt igazolja a mappa közepén olvasható, az 1552-es tói használták Lazius említett Magyarország-map pá- évszámot magába foglaló felirat éppúgy, mint a tér- ját vagy még inkább annak eddig ismeretlen kézira- kép összeállításában részt vevő huszonnégy, név sze- tos (esetleg nyomtatott) előzményváltozatát. Ezt egy- rint is felsorolt magyarországi segítő életrajzi adatai. felől szépen igazolja, hogy az 1556-ban már évtizedek Köztük ugyanis szerepel például a neves történetíró óta török kézen lévő Szerém, Bács és Valkó megyei, (Istvánffy Miklós) édesapja, az 1553. április elején el- a listában felsorolt várak szinte kivétel nélkül szere- hunyt Istvánffy Pál és a még veszprémi püspökként pelnek Lazius nyomtatott térképváltozatán – miként említett, de 1553. május végén már erdélyi püspökké ezt a Függelékben forrásunk és a Lazius-térkép név- kinevezett humanista főpap, Bornemisza (Abste mius) anyagának összevetése alapján nyomon követheti az Pál is. Ehhez a térképváltozathoz vagy akár annak olvasó. Másfelől, van olyan település, például a Ti tel lel valamiféle „helységnévlista-segédletéhez” Bécsben szemben a Tisza és a Béga összefolyásánál fekvő „Cus- Nádasdy nádor vagy a Lazius ismerősei között szá- tosfoka”, amelyet a Lazius-térkép mellett – ugyan„Kws- mon tartott említett magyar főpapok könnyen hoz- tos Laka” alakban (224.) – a 16. század közepéről je len- zájuthattak. leg kizárólag a várlistából ismerünk. Végül a jegyzék Másrészt feltűnő, hogy a várlistában Pozsega(vár) összeállítói a településeket meglehetősen jól követ- neve két alkalommal fordul elő (9: Posga és 14: Posga- hető csoportokban, ám nem váruradalmakként vagy war), Lazius térképén viszont csak egyetlen egyszer adózási körzetekként, hanem kisebb-nagyobb föld- szerepel. Ugyanez a különlegesség megfigyelhető rajzi régiókként vették számba, nevezetesen: 1.) Észak- viszont a milánói származású Niccolò Angielini 1570- Bosznia [1–8.], 2.) Pozsega megye [9–38.], 3.) a Dráva es években készült, kéziratos Magyarország-térké- és Száva köze, elsősorban Szerém, Valkó, Verőce és pén,³² pedig ő az újabb kutatások szerint bizonyít-

28 Csukovits Enikő: Ismerték-e a késő középkori magyar udvar- 30 Csukovits, 2010. 106. ban az összes megyét. In: Aktualitások a magyar középkorku- 31 Hrenkó 1979. 283–284.; Descriptio Hungariae 1987. 116.; Papp- tatásban. In memoriam Kristó Gyula (1939–2004). Szerk.: Font Váry Árpád 2005. 84. Márta – Fedeles Tamás – Kiss Gergely. Pécs, 2010. 93–120., vö. 32 Brichzin, Hans: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, sowie még a legkorábbi magyar határjárás-térkép kapcsán: Kiss, Grund- und Aufrisse ungarischer Festungen aus dem Jahr 1566 Andrea: Study on the historical geography of the first extent im Sächsischen Hauptstaatsarchiv zu Dresden. Teil I. Carto gra- perambulation sketch from the Carpathian Basin. Zbornik Od- p hica Hungarica, 2. (1992) 39–43. (maga a térkép a folyóirat kül- s jeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesne i društvene znanosti ső borítóján), Teil II. Uo. 4. (1994) 12–18., Teil III. Uo. 5. (1996) Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti, 19. (2002) 127–141. 8–11., ill. Török Zsolt: Angielini Magyarország-térképe: az 1570- 29 Adamček – Kampuš 1976. és Maksay 1991. es évekből. Uo. 8. (2004) 2–7. Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 183 hatóan sohasem járt a törökök által megszállt egykori ben ugyan akkor e kiemelkedő tájékozottságon nem Pozsega megyében.³³ E terület településeit tehát nyil- kell csodálkoznunk. vánvalóan más térképekről ültette át a sajátjára. Talán Egyrészt Nádasdy nádor, Batthyány Ferenc és Tahy éppen Lazius országtérképének a magyar tanácsosok Ferenc a késő középkori Magyarország egykor leg- által 1556 kora tavaszán használt kéziratos (vagy eset- nagyobb megyéjében, Körösben korábban olyan ki- leg napjainkra már elveszett nyomtatott) változatá- sebb-nagyobb váruradalmakkal rendelkeztek (példá- ról… Harmadrészt ugyanerre utal, hogy An gielini ul Nádasdy, 84: Velike; Batthyány, 94: Kristallóc, 105: mappáján, valamint ennek horvát–szlavón előzmény- Garignica, 72: Szvibovc vagy 133: Atyina; Tahy, 64: térképein³⁴ bár németes alakban (HERZOG TVRN) Gorbonok), amelyek névadó települései a jegyzék ben ugyancsak szerepel egy olyan vár, amelyet Lazius tér- is szerepeltek. Másrészt Batthyány közel egy év ti ze- képén nem, ám listánkban magyaros névalakkal (37: d ig (1525–1533), majd Nádasdy éveken át (1537–1539), Herczeg Fijtornija) megtalálunk. Mindezek az adatok végül Zrínyi Miklós csaknem másfél évtizedig (1542– azt valószínűsítik, hogy 1556. március elején Bécsben 1556), még a lista összeállítása idején is, hor vát–szla- a magyar tanácsosok a várjegyzék összeállításához vón bán volt. A Dráva–Száva közi Szlavónia földrajzi egy olyan kéziratos Magyarország-térképet (is) hasz- viszonyainak ismerete tehát szinte „kisuj juk ban volt”, náltak, amelyet bizonyosan ismert, sőt felhasznált miként erről mind pályáik, mind fennmaradt levele- Wolfgang Lazius hamarosan kinyom tatott mappájá- zésük is tanúskodik.³⁵ Mindeközben ugyanők további hoz, de amelynek névanyagát utóbb rész ben Niccolò forrásként természetesen építhettek említett humanis- Angielini országtérképe örökített ránk. ta egyházi főméltóságtársaik (Oláh Miklós, Gregori- Nádasdy nádor és munkatársai várjegyzéke az ánczy Pál stb.) országleírásaira és tör téneti munkáira, 1556-ban éppen aktuális török határ közelében fekvő, vagy akár az utóbbiak ilyen vonatkozású esetleges főként Pozsega, Körös és Somogy megyei várak ese- korábbi földrajzi jellegű adatgyűjtéseire is.³⁶ Ám azt tében ugyanakkor sokkal részletesebb, mint bárme- sem zárhatjuk ki, hogy akár valame lyik korábbi biro- lyik korabeli nyomtatott vagy kéziratos ország- és dalmi gyűlésre vagy más alkalomra összeállított határvégvidék-térkép névanyaga, hiszen majd két- várveszteség-listák is segítségükre szolgálhattak. szer több várat tartalmaz azokénál. Mindez egyér- Ugyanez az alapos helyismeret csaknem elmond- telműen azt mutatja, hogy a tanácsosok saját szemé- ható a szlavón végeken ez időben különféle tisztsé- lyes, méghozzá igen alapos földrajzi és helyismere- gekben már másfél évtizede szolgáló Székely Lukács- teikre is támaszkodtak a jegyzék megszerkesztésekor, ról, Georg von Wildensteinről és Hans Lenkowit sch- még ha természetesen az e megyékben a késő közép- ról is, akik ez idő tájt szinte hetente küldték részlete- korból a történeti-régészeti kutatások alapján ismert sebb jelentéseiket a török határvidékről Bécsbe vagy összes vár, várkastély és egyéb megerődített hely Grazba.³⁷ Körös és Pozsega megye várainak listáját nem is szerepel a listában. A Bécsben bizonyítottan tehát akkori legjobb magyar és idegen származású össze gyűlt katona-politikusok pályájának ismereté- katona-politikus ismerőik vették számba 1556. már-

33 Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monar- sége (1542–1556) – különös tekintettel a Dunántúlra. In: Zrínyi chiában. Az Angielini várépítész-família rendszeres térképé- Miklós élete és öröksége. A 2008. november 7–8-án Zrínyi Mik- szeti tevékenysége a horvát– szlavón és a magyarországi határ- lós születésének 500. évfordulója alkalmából Szigetváron ren- vidéken az 1560–1570-es években/Die Anfänge der Militär- dezett konferencia előadásainak szerkesztett szövege. Szerk.: kartographie in der Habsburgermonarchie. Die regelmäßige Varga Zoltán. Szigetvár, 2010. 56–63., vö. még Varga Szabolcs: kartographische Tätigkeit der Burgbaumeisterfamilie Angie lini A horvát bán katonai jogkörének változása a 16. század első fe- an den kroatisch-slawonischen und den ungarischen Grenzen lében. Történelmi Szemle, 45. (2003/1–2) 155–174. in den Jahren 1560–1570. Budapest, 2011. főként 22–25. 36 Gregoriánczyra frissen lásd Varga Szabolcs: Adalékok Gre gor- 34 Ezekre frissen lásd uo. 31–37. és Nr. II–III. térkép. jánci Pál pécsi püspök életrajzához. In: Pécs az egyháztörténet 35 További irodalommal újabban, Nádasdy: Varga Szabolcs: Ná- tükrében. Tanulmányok. Szerk.: Erdős Zoltán – Kindl Melinda. dasdy Tamás horvát –szlavón bánsága (1537–1539). Századok, Pécs, 2010. 125–135. 144. (2010/4) 793–822.; Batthyány: Pálffy Géza: A Batthyány csa- 37 Lásd például Zrínyi Miklós és Georg von Wildenstein közös lád a törökellenes határvédelemben a XVI–XVII. században. beszámolóját Körösről Bécsbe, Miksa főherceghez, a szlavóniai Hadtörténelmi Közlemények, 122. (2009/2) 321–356., itt: 322–325. határvidéki helyzetről, valamint a listában is szereplő Kapos- és édesapja, I. Boldizsár szlavóniai pályája kapcsán: Pálosfalvi újvár elestéről és Korotna felégetéséről 1555. szeptember 24-é- Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy tekintélyes szla- ről (azaz a várjegyzék keletkezését megelőzően csupán fél esz- vón köznemesi politikus pályaképe. I–II. Századok, 141. (2007/4) tendővel): ÖStA Wien, HHStA Hungarica AA Fasc. 75. Konv. 843–877. és 142. (2008/2) 267–313.; Zrínyi: Bessenyei József: A. fol. 96–97., ill. számos levél Tahytól, Székelytől és Wilden- Szigetvári Zrínyi Miklós. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát steintől 1555-ből: StLA Graz, Laa. A. Antiquum XIV. Militaria, históriában. Szerk.: Bene Sándor – Hausner Gábor. Budapest, Kronologische Reihe, Schuber 1555/1–3. passim. Székelyre újab- 2007. 67–86. és Pálffy Géza: Egy horvát –magyar főúri család ban lásd Hozjan, Andrej: Vojak na krajini. Prispevek k bio gra- a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájában. fije Luke Kövendi Székelyja/Zekela, barona ormoškega (1500– A Zrínyiek határokon átívelő kapcsolatai. Uo. 39–65., itt: 47–52., 1574). In: Ormož skozi stoletja. V. Ured. Marija Hernja Masten. ill. Petrić, Hrvoje: Zrínyi Miklós horvát–szlavón báni tevékeny- Ormož, 2005. 226–245. 184 Pálffy Géza

cius elején Bécsben. Ezzel magyarázható, hogy vár- 1553) vagy egy bizonyos Pechwara-ról való Fodor Pál, jegy zékük példátlanul gazdagra sikerült. Sőt, a né- akkor a várlista e régióra vonatkozó gazdagsága met birodalmi rendek iratanyagában fennmaradt és sem nevez hető már meglepetésnek. Ám az is sokat- emiatt névalakjaiban valamelyest már biztosan torzult mondó, hogy a szlavóniai adatközlők között ott sze- lista helységnévalakjai jóval közelebb állnak a kora- repelt a Körös megyei Szalatnokról (ma Podrav ska beli névalakokhoz, mint a Lazius-térképen olvas ható, Slatina) származó Szalatnoky Máté deák, Zrínyi egy németajkú térképész és metsző által részben Miklós báni embere (1543) és Zágráb városának elő- „elferdített” változataik. Ennek köszönhetően a vár- kelő polgára, majd jegyzője (1545–1549), végül bírája jegy zék a magyar és horvát földrajzi név-történetnek (1557–1560).³⁹ is kiemelkedő forrása, hiszen a korabeli okleveles Mindezek alapján összegezve megállapítható: a anyag mellett ebből összegezve tájékozódhatunk ar- meg fogyatkozott területű Magyar Királyság politi- ról, milyen névalakokkal illették a többségében már kai-katonai elitje a 16. század közepén a megelőző ekkor is horvátok lakta szlavóniai várakat. évtizedek háborús és zűrzavaros viszonyai ellenére Somogy megye vonatkozásában hasonló földrajzi – elsősorban személyes országismeretének és külön- és geopolitikai tájékozottság állapítható meg Tahy böző tisztségekben szerzett „helyszíni” tapasztalatai- Ferencről és Nádasdy Tamásról. Tahy 1550-től 1553-ig nak, valamint a korszakban jelentős fejlődésnek indult ugyanis Szigetvárott szolgált, azaz a Dél-Dunántúl térképészetnek és egykorú országleírásoknak köszön- egyik legjobb ismerője volt. Nádasdy nádor kiváló he tően – sokkal alaposabb földrajzi és geopolitikai földrajzi, sőt várismeretét pedig mi sem bizonyítja isme retekkel rendelkezett Magyarországról, mint azt jobban, mint az az általa 1555 márciusában ugyancsak a tör téneti kutatás korábban vélte vagy a 21. századból Bécsben, ráadásul saját kézzel papírra vetett dunán- visszatekintve feltételezhetnénk. Ám a fenti vizsgálat túli vár és megerődített hely-jegyzék, amely a 20. szá- a történetírás mellett tanulsággal szolgál a várku at tás zad eleje óta a magyar vártörténeti és terminológiai és a régészet, illetve a térkép- és földrajztudomány kutatások egyik megkerülhetetlen alapforrása.³⁸ (Ezzel számára is. Míg az előbbieknek jól jelzi, hogy a jövő- ellentétben 1556. évi településlistánk a megerődített ben a különféle országos, regionális és megyei vár- helyeket sajnos nem kategorizálta, ám a címében em- ka taszterek összeállításához a kartográfusokkal való lítetturbes, castra et castella között – mint ezt az eddigi szo ros együttműködésben nélkülözhetetlen feladat vár- és kastélykutatásokból is tudjuk – a „valódi” vá- lesz a 16–17. századi kéziratos és nyomtatott térképek rak mellett számos várkastély, megerődített kúria, (névanyagának) szisztematikus feldolgozása, addig kolostor és templom is található.) Ha mindehhez hoz- az utóbbiak számára kiválóan mutatja a hazai és kül- zátesszük, hogy Lazius Magyarország-térképének földi levéltárakban még lappangó különféle írott for- ere deti adatközlői közül is többen származtak a dél- rások jelentőségét a nyomtatott Magyarország-map- dunántúli régióból: nevezetesen a Baranyában szüle- pák his tóriájának megismeréséhez. E tanulmán nyal tett Istvánffy Pál mellett maga a mappa elsőként meg- – Feld István előtt tisztelegve – ezen együttműkö dés- nevezett adatszolgáltatója, a pécsi Bornemisza Pál hez sze rettem volna a történeti kutatások oldaláról püs pök vagy az irodalmi munkásságáról is ismert hozzájárulni. Pécsi Kis Péter, továbbá István somogyvári apát (1543–

38 Töredékes közlése: Takáts Sándor: Rajzok a török világból. II. Pál végrendelete 1577-ből. Adatok a nyitrai, az óbudai, a vesz- Budapest, 1915. 56.: 3. jegyz. és 57.: 1. jegyz., ill. újabb, teljes ki- prémi és a gyulafehérvári egyház középkori kincseinek a sor- adása: Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főka- sához. Művészettörténeti Értesítő,45. (1996) 203–221.; Pécsi Kis: pitányság története 1526–1598. Győr, 1999. 113–119. Pécsi Kis Péter: Exegeticon. Sajtó alá rend., bev., jegyz.: Bessenyei 39 A teljesség igénye nélkül, Istvánffy: Holub József: Istvánffy Pál. József. Budapest, 1993.; Szalatnoky: Povjesni spomenici slob. In: Békefi-Emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Remig egyetemi ta- kralj. grada Zagreba prijestolnice kraljevine dalmatinsko-hrva t - nári működésének emlékére. Írták: Tanítványai. Budapest, 1912. sko-slavonske. Svezak 12–14. Sabr. Emilij Laszowski. Zagreb, 222–237.; Bornemisza: Mikó Árpád: Bornemisza (Abstemius) 1929–1932. passim. Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 185

FüGGELÉK: FORRÁSKÖZLÉS

A kiadás alapjául szolgáló, véleményem szerint név- ettől eltérő írásváltozatait] kurziválva találja meg az alakjait tekintve legkevésbé romlott példány: ÖStA olvasó, a második oszlopban a települések azono sítá- Wien, HHStA RK RTA Fasc. 40., unfoliiert [az oldal- sát és lokalizálását végeztem el, nevezetesen az alábbi töréseket a recto/verso szó beírásával jelöltem]. sorrendben: A forrásnak a kiadáshoz felhasznált másolatai: • a várnak-településnek a forrásban szereplő név- A) Bayerisches Hauptstaatsarchiv [a továbbiakban alak alapján azonosítható (egykori) magyar neve, HStA] München, Kurbayern Äußeres Archiv 3177. • amennyiben létezett, egykorú másik magyar, hor- fol. 377–379v.; B) HStA Stuttgart, A 262. Büschel 47. vát, német stb. elnevezése, fol. 180–182v. • a Magyar Királyság határain belül található tele- A várlista további másolatai: C) Bayerisches HStA pü lés esetén az a megye, amelynek területén 1526– München, Kasten blau 107/2b., unfoliiert, Beilage B.; D) 1556-ban, illetve ezt megelőzően, a késő középkor- Sächsisches HStA Dresden, Geheimer Rat, Ge hei mes ban feküdt, Archiv, Locat 10192/4. fol. 277–281.; E) Geheimes Staats- • kerek zárójelben annak a településnek a napjaink- archiv Preußischer Kulturbesitz Berlin, I. HA Re per- ban használt elnevezése, amelynek területén vagy kö- torium 10. Nr. X. Fasz. F. fol. 50–53r.; F) Nord rhein- zelében a vár(os) található vagy romja fekszik, Westfälisches HStA Düsseldorf, Jülich-Berg II. Nr. 2297. • a zárójelen belül annak az államnak a betűjele, ahol fol. 47–51r.; G) Hessisches Staatsarchiv [a továbbiak- ma a település/várrom található. A Magyar Köz társa- ban StA] Marburg/Lahn, Best. 3. Nr. 1246. fol. 47–50r.; ság országhatárain kívül fekvő helységek azono sítá- H) StA Nürnberg, Nürnberger Reichs tagsak ten Nr. 24. sakor az alábbi országnév-rövidítéseket alkalmaz tam: Prod. 7.; I) StA Bamberg, Bamberger Reichstagsakten BIH: Bosznia-Hercegovina; HR: Horvátor szág; RO: Nr. 37. fol. 63–68.; J) StA Würzburg, Würz burger Románia; SK: Szlovákia; SRB: Szerbia. (Az azonosí tás- Reichstagsakten Nr. 37. fol. 67–71r.; K) Stadt archiv hoz és lokalizáláshoz a 8. jegyzetben felsorolt mun- Augsburg, Reichstagsakten Nr. 2., unfo liiert.⁴⁰ kákat használtam.) A forrás közlésére speciális, táblázatos módot válasz- • végül szögletes zárójelben Wolfgang Lazius 1556- tottam: a táblázat első oszlopában a váraknak a for- ban megjelent Magyarország-térképének névalakjait rásban olvasható eredeti névalakját [illetve szögletes szerepeltetem,⁴¹ amennyiben azon az adott település zárójelben a müncheni és stuttgarti másolatokban meg található.

[recto:] NOMINA URBIUM, CASTRORUM ET CASTELLORUM IN REGNIS HUNGARIAE, DALMATIAE, CROATIAE ET SCLAVONIAE A TURCIS POST OBITUM SERENISSIMI OLIM FOELICISSIMAE RECORDATIONIS LUDOVICI REGIS AMISSORUM, qUORUM NOS IN PRAESENTI MEMINISSE POTUIMUS USqUE AD ANNUM PRAESENTEM 1556.

1. Jaijcza [Jaiiza, Faijcza] Jajca (Jajce BIH) [Iaycza] 2. Banijaluka [Baniialuka, Bnijalucka] Bányaluka/Banja Luka (Banja Luka BIH) [Wanyaluka] 3. Orbaz Orbász (egykor Vrbas/Vrbaski grad, ma Gornji Podgradci BIH) [Orywaz]

4. Zwechaij [Zwechaii] Zvecsaj (Zvečaj BIH) [Zwezau] 5. Gredistae [Gradiskae, Gredisste] Gradiska, bosnyákul Gradiška (Bosanska Gradiška BIH) [Gradiskya Turcicum] 6. Dubijczte [Dubitzte, Dubijcte] Dubice, bosnyákul Dubica (Bosanska Dubica BIH) [Dobitza] 7. Cliscium reaedificatum denuo a Turcis tribus Biheg/Bihács, bosnyákul/horvátul Bihać (Bihać BIH) miliaribus a Bijheg [Biiheg] castrum feltehetően Bunić (HR) Bwnijffijagrad [Bronijttiagrad, BronijHijagrad]

40 Josef Leeb szíves közlése alapján. 41 A mai Magyarország területére eső helynevek jegyzékét kö- zölte: Hrenkó 1979. 362–367. 186 Pálffy Géza

8. Alterum quoque in Lijka [Liika], cuius nomen Lika megye (Županija Lika HR) nunc non memini. Klissza, németül Klis, horvátul Klis (Klis HR) Tota Possega, in qua haec castra et fortalitia [fortali] fuerunt 9. Posga Pozsega, Pozsega m. ([Slavonska] Požega HR) [Posega] 10. Brod Bród, Pozsega m. (Slavonski Brod HR) [Brod] 11. Kobas Kobás, Pozsega m. (Slavonski Kobaš HR) [Robas] 12. Pleternicze [Pleternize] Pleternice/Pleternica, Pozsega m. (Pleternica HR) [Pleternycze] 13. Viskowcz [Viscokewcz, Viskowcze] Viskovc/Viskovce/Viskovci/Magasvár, Pozsega m. (Viškovački grad Viškovci Požeški közelében HR) [Wyzechky]

14. Posgawar [Pascawar] Pozsegavár, Pozsega m. ([Slavonska] Požega HR) – valószínűleg véletlenül másodszor

15. Wijwar [Wiiwar] Újvár/ Pozsegaújvár, Pozsega m. (Vrhovački grad Gradski Vrhovci közelében HR)

16. Brezthowcz [Bretzthewcz] Bresztovc/Bresztolc/Éleskő, Pozsega m. (Brestovac Požeški, maga Éleskő vára ma a településtől D-re Turski grad néven ismert HR)

17. Orijawar [Orawar] Orjavár/Orjava, Pozsega m. (Orljavac HR) [Oriawa] 18. Rudisna [Rudissna] Rudina, Pozsega m. (Rudina, Podvrško-tól K-re HR) 19. Podversa [Paduerssa, Podourssa] Podversa/Podvarsa, Pozsega m. (Podvrško HR) 20. Sagowijna [Sagewiina, Sagwijna] Sagovina/Ság, Pozsega m. (Šagovina Mašička és Šagovina Cernička között HR) [Sagowyna] 21. Cernek [Cerneckh, Cerneck] Cernek/Csernek/Csernik, Pozsega m. (Cernik, Nova Gradiška mellett HR) [Czernik]

22. Gradacz Gradac/Gracsanica, Pozsega m. (Gračanica rom, Bačin Dol mellett HR)

23. Gredijstthe [Gradiisithe, Grediisethe] Gradistye/Gradistya, Pozsega m. (Gradište Bekteško HR) 24. Gotho [Gotthe] Gotó, Pozsega m. (Kutjevo HR) [Gotho] 25. Owar [Obar] Óvár, Pozsega m. (Lukač fölött a Gradac nevű hegyen, Kutjevo és Kaptol között HR) [Owar]

26. Posga Zenth Peter [Posga Zenh Petter, Pozsegaszentpéter, Pozsega m. (Kaptol, maga a vár: Posga Zent Petter] Kaptolski grad HR) [Z. Peter] 27. Vellijke [Veliike] Velike/Velika, Pozsega m. (Velika, [Slavonska] Požega-tól É-ra HR) [Welykawar]

28. Stresemliae [Stresemlie, Stressemlije] Sztrezsemlje/Sztrazsemlje/Sztrazsemán, Pozsega m. (Stražeman HR) [Strazzemlye]

29. Kewwar [Kewirar] Kővár, horvátul Kamengrad, Pozsega m. (ma Vučjak Kamenski, Bučje területén HR)

30. Gijletffij Castella [Gilaij Castella] Gilétffy kastélya, azaz a Gilétffy (Gilétfi) család kastélya, Pozsega m. (vagy egykor az Orljava folyó szávai torkolatánál, Slavonski Kobaš közelében, vagy a mai Šumetlica falu feletti Gradina HR)

31. Jzdenecz [Jedentz, Izdencz] Izdenc, Pozsega m. (Zdenci Brodski HR) Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 187

32. Gerenda [Geranda] Gerenda, Pozsega m. (Štari Slatinik felett Gradina HR) [Gerenda]

33. Vijnicij [Viinicij] Vinici/Vinica, Pozsega m. (Podvinje közelében HR) 34. Radijmlae [Radmule, Radijmle] Radimlje, Pozsega m. (talán a mai Radovanje falu melletti Stupnik nevű rom HR) [verso:] 35. Podbwchij Podbucsa (a Gilétffy/Gilétfi család egykori vára), Pozsega m. (feltehetően a mai Bučje feletti Gradina HR)

36. Zapolija [Zapolia] Szapolya, horvátul Zapolja/Zapolje, Pozsega m. (Staro Petrovo Selo közelében HR) [Zapotya]

37. Herczeg Fijtornija [Herczec Fiitornia] Hercegfitornya, feltehetően Pribinyei Hercegffy Jánosnak (Herceg István fiának), Pozsega vármegye jegyzőjének (1524) a megerődített kastélya az egykori Pribinyén, Pozsega m. (egykor Završje Požeško közelében HR)

38. Dijnijtrowcz [Diinijtrocz] Dimitrovc, Pozsega m. (Kutjevo közelében HR) Inter Drawwm et Zawwm fluvios 39. Kalpon [Kolpon] Kölpény/Kalpony, Szerém m. (Kupinovo SRB) [Kelpen] 40. Archij [Archii] Árki, Szerém m. (Jarak, Sremska Mitrovica mellett SRB) [Arky] 41. Szarwas Zent Demeter Szávaszentdemeter, Szerém m. (Sremska Mitrovica SRB) [Z. Demeter]

42. Noijghaij [Noiigbaii] Nagyolasz, Szerém m. (Manđelos SRB) [Naygallas] 43. Gerguewcz [Gergurewcz] Gergurevc/Szentgergely, Szerém m. (Grgurevci, Sremska Mitrovica mellett SRB) [Z. Georg]

44. Maroth Marót, Valkó m. (Morović SRB) [Maroth] 45. Rednek [Redneck] Rednek, Szerém m. (Vrdnik SRB) [Rednek] 46. Szeblije [Szebliie] Zseblye/Zsablya, Bács m. (Žabalj SRB) [Zeblye] 47. Erdewd [Erdeud] Erdőd, Valkó m. (Erdut HR) [Erdewdy] 48. Titel Titel, Bács m. (Titel SRB) [Titul] 49. Peter Waradija [Peter Waradia] Pétervárad/Péterváradja, Bács m. (Petrovaradin, ma Novi Sad része SRB) [Petri Varadinum]

50. Wijlak [Wilach] Újlak, Valkó m. (Ilok HR) [Vylak] 51. Beregzo Berekszó, Valkó m. (Berkasovo SRB) [Bereczlo] 52. Ata [Aia] Atya, Valkó m. (Šarengrad HR) [Athya] 53. Cherogh Cserög, Szerém m. (Čerević, ma Beočin része SRB) [Serlek] 54. Valkawar [Valkowar] Valkóvár, Valkó m. (Vukovar HR) [Valkowar] 55. Boroh Boró/Boroh/Borh, Valkó m. (Borovo HR) 56. Nemtij [Nenitij] Németi/Nempti, Valkó m. (Nijemci HR) 57. Jlcz Ilcs, Valkó m. (Ilača HR) 58. Ezek [Ezckh, Ezck] Eszék, Valkó m. (Osijek HR) [Ezekh/Essekh] 59. Kraaso [Koasso] Krassó/Karasó, horvátul Karaševo, Baranya m. (Petrijevci HR) [Crasso] 188 Pálffy Géza

60. Berzewcze [Berzewcze] Berzőce, Körös m. (ma a Brezovica melletti Gradina HR) [Berzweche]

61. Verewcze Verőce, Verőce m. (Virovitica HR) [Werewcze] 62. Bakwa [Backwa] Bakva, Verőce m. (Špišić-Bukovica HR) [Bakwa] 63. ZentIstwan [Zentiswan, Zent Istwan] Szentistván, valószínűleg Racsicaszentistván, Körös m. (Bedenička HR)

64. Gorbonok [Gorbonak, Gorbonock] Gorbonok, Körös m. (Kloštar Podravski HR) 65. Pastijncz [Pestiincz] Pascsinc/Pastyinc, Körös m. (Bačkovica közelében HR) 66. Prodawijz [Prodawiitz] Prodaviz, horvátul Prodavić, Körös m. (Virje HR) 67. Zent Dama Kos [Zent Damokos] Szentdomonkos, Körös m. (Domankuš HR) 68. Reche Récse/Rojcsa, Körös m. (Rovišće HR) 69. Zenth Peter [Zent Peter, Zentpeter] Szentpéter, Körös m. (Sveti Petar Čvrstec HR) 70. Gwdowcz [Gudewcz] Gudovc/Gedőc, Körös m. (Gudovac HR) 71. Nard Nard/Nart, Körös m. (Narta HR) 72. Zwijbowcz [Zwiibewcz] Szvibovc, horvátul Svibovec, Körös m. (ma Velko és Malo Korenovo közelében HR)

73. Zent Pal Szentpál, Körös m. (Pavlovac HR) 74. Chakowcz [Chakewcz] Csakovc, horvátul Čakovec, Körös m. (ma talán Pupelica közelében HR) [Czakocz]

75. Prasttocz [Prestocz] Prastóc/Prascsevc, Körös m. (Prašćevac HR) 76. Bwstijncz [Bustiincz] Bustinc/Businc, Körös m. (talán az előbbi Prašćevac vagy az utóbbi Pakrac közelében HR)

77. Pekrecz [Pokrecz] Pekrec, Körös m. (Pakrac HR) [Pekericz] 78. Feijerkew [Feuerkew] Fejérkő/Fehérkő, Körös m. (Bijela Stijena HR) [Bolestyna] 79. Rassa Rácsa, horvátul Rača, Körös m. (Bijela Stijena közelében HR) 80. Szoboczkij [Szoboczkii] Szobocki/Szombathely/Subocki grad, Körös m. (Subocka közelében HR) [Zoboczky]

81. Brijthwijchijna [Briithwiichiima] Britvicsina/Borotva, horvátul Britvićina/Britvić grad, Körös m. (Roždanik közelében HR) 82. Zempchewijwar [Zempchwiiwar] Szempcseújvár/Szencseújvár, horvátul Novigrad, Körös m. (Novska HR)

83. Jazenowcz Jaszenovc, Körös m. (Jasenovac HR) 84. Velijcke [Veliike] Velike/Velika, Körös m. (Kraljeva Velika HR) [Velica regalis] 85. Monozlo Monoszló, horvátul Moslavina, Körös m. (Popovača HR) 86. Plowdijn [Plowdin] Plovdin/Plodin, horvátul Plovdin grad, Körös m. (Kutina közelében HR)

87. Deznijcze [Desniicze, Denijcze] Desnice, Körös m. (Dišnik HR) [verso:] 88. Chakocz Csakovc/Csáktornya, horvátul Čaklovac, Körös m. (Pakractól K-re, Dragović falu felett HR)

89. Racha Racsa, Körös m. (Nova Rača HR) 90. Megerijche [Megeriiche] Megyericse, Körös m. (Medjurača HR) Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 189

91. Kontocz [Konthocz] Kontovc, Körös és Verőce m. határán (Grubišno Polje és Končanica közelében HR) [Candotz]

92. Szent Bertalam [Szent Bertalam] Szentbertalan, Verőce m. (Špišić-Bukovica közelében HR) 93. Szent Ersebeth [Szent Eresebeth] Szenterzsébet, Körös m. (Gornji Miholjac közelében HR) 94. Krijstalowcz [Kriista lawcz] Kristallóc, Körös m. (Kreštelovac, ma Sokolovac falu mellett HR) [Kestalocz]

95. Dijanwar [Diianwar] Dianvár/Dianvára, Körös m. (Sokolovac Daruvarski közelében HR) [Dianatz]

96. Wijawdwar [Wiiawdwar] Újudvar, Körös m. (Veliki Pasijan HR) 97. Sandroz Sandróc, másként Musina, Körös m. (ma Šandrovac falu Musina részén HR)

98. Dobra Kutta Dobrakutya/Dobrakucsa, Körös m. (Dobra kuća HR) [Dobrakutia] 99. Szurch [Sziirch, Szijrch] Szircs, Körös m. (Sirač HR) 100. Szelnak [Szelanackh, Szelnack] Szelnjak/Zselnjak/Szolnok, Körös m. (Želnjak, Sirač közelében HR) [Selnyakh]

101. Podgorije [Padagriie] Podgorje/Podborje/Hévízkővár, Daruvár, Körös m. (Daruvar HR) 102. Bela Béla, Körös m. (Bijela HR) [Bela] 103. Soproncza [Sopronza] Sopronca/Szaplonca, Körös m. (Veliki Bastaji közelében HR) [Sopronitza]

104. Garijth [a másik listákból pótolva] Garics, Körös m. (Garić-grad, Podgarić mellett HR) [Garukh] 105. Garnijcza [a másik listákból pótolva] Garnica/Garignica, Körös m. (ma Berek falutól D-re HR) [Garganiza]

106. Zwijnar [Zwiinar, Zwijnär] Szvinjár/Szvinjarec, Körös m. (Svinjarec HR) 107. Berstanowcz Berstyanóc, horvátul Breštanovc/Bršljanec/Brščanec, Körös m. (Bršljanovac grad, Podgarić-Novo Selo-tól D-re HR)

108. Magor [Mogor] Mogor, Körös m. (Kutjevo közelében HR) 109. Szenth Iwan [Szenthwan] Szentiván/Berivojszentiván, Körös m. (Garešnica, Dišniktől DK-re HR)

110. Zarwaskew [Zerwaskew] Szarvaskő, horvátul Jelengrad, Körös m. (Gornja Jelenska HR) 111. Chazma [Chosma] Csázma, Körös m. (Čazma HR) [Chasma] 112. Demborw [Domborw] Dombró, Körös m. (Dubrava HR) [Dombro] 113. Huztijlona [Huztiilama] Husztilónya/Usztilónya, Körös m. (Ustilonja HR) 114. Ghomlech Gomlek/Gomnec, Körös m. (valószínűleg Bosiljevo Čazmansko közelében HR)

115. Izdencz [Izdenecz, Ilzdencz] Izdenc, Körös m. (Veliki Zdenci HR) [Isdenitz] 116. Gordowa Gordova, Körös m. (Veliki Grđevac HR) [Gordonia] 117. Dwhowecz [Duchewecz] Duhovec/Szentlélek, Körös m. (Duhovi HR) 118. Peker Zerdahel Pekerszerdahely, Körös m. (Gornji Sredjani HR) 119. Zent Kewroczth [Zent Kewroztk] Szentkereszt/Szentköröszt/másként Bagyanovc, Körös m. (Badljevina HR)

120. Pethowina [Petrwijna, Petrowijna] Petrovina, Körös m. (Gornji Sredjani közelében HR) [Petrowyna] 190 Pálffy Géza

121. Sara azzon Castella Sára asszony kastélya, petrovinai Pekry Mihály özvegye, Sára kastélya, Körös m. (valószínűleg a fent említett Petrovina/Gornji Sredjani vidékén HR)

122. Marta azzon Castella Márta asszony kastélya, Gilétffy (Gilétfi) Miklós leányának, Mártának, Cirkvenai Mikcsec Péter özvegyének egyik kastélya (esetleg a birtokában lévő „castellum Lwka”) Körös m. (talán egykor az alább következő Szopje/ma Sopje vidékén HR)

123. Zopija [Zopiia] Szopja/Szopje, Körös m. (Sopje HR) [Zoppia/Soppianum] 124. Valpo Valpó, Baranya m. (Valpovo HR) [Walpo] 125. Zeglak Szeglak, Baranya m. (Harkanovci közelében HR) [Zeglak] 126. Diako Diakó/Diakóvár, Valkó m. (Đakovo HR) 127. Gara Gara, Valkó m. (Gorjani HR) [Garra] 128. Zombathel Szombathely, Valkó m. (Subotište/Subotica, Koška és Našice közelében HR) [Zombathel]

129. Nechke [Necke] Nekcse, Baranya m. (Našice HR) [Nekche] 130. Rabocza [Rabocza, Rahocza] Rahoca/Raholca, Körös m. (Orahovica HR) [Rahocza] 131. Zenthmijklos [Zenthmiiklos, Zenth mijklos] Szentmiklós, Körös m. (Mikleuš HR) [Z. Nicloss] 132. Darnocz [Dernocz, Därnocz] Darnóc, Körös m. (Slatinski Drenovac HR) [Darnocz] 133. Attijna [Attiina] Atyina/Athina, Körös m. (Voćin HR) [Athyna] 134. Iwanka [Iwanck] Ivánka/Ivánkaszentgyörgy, Valkó m. (Ivankovo HR) [Wanka] 135. Herman Herman/Hermán/Hermánvára, Valkó m. (Antin és Markušica közelében HR) [Herman]

136. Palijna [Paliina] Palina, Valkó m. (Paljevina HR) [Palyna] [verso:] Citra Danubium

137. Kolpen Kölpény/Kalpony, Szerém m. (Kupinovo SRB) – valószínűleg véletlenül másodszor [Kelpen]

138. Soklijos [Sokliios, Soklyos] Soklyós/Siklós, Baranya m. (Siklós) [Soklyos] 139. Baranawar [Baranawr, Barnawar] Baranyavár, Baranya m. (Branjin Vrh HR) [Baranywar] 140. Lasko [Lesko] Laskó, Baranya m. (Lug HR) 141. Kewszeg [Keuszeg] Kőszeg, Baranya m. (Batina területén HR) 142. Zekchijw [Zekchiiw, Zekchyw] Szekcső, Baranya m. (Dunaszekcső) [Zekew] 143. Pech, id est quinque ecclesiae Pécs, latinul quinqueecclesiae, németül Fünfkirchen, Baranya m. (Pécs) [qui. Eccl.]

144. Kewrews [Keureus] Körös, Baranya m. (Kisasszonyfa közelében) [Kewrez] 145. Kijs azzon Falwa [Kiis azzon falwa] Kisasszonyfalva, Baranya m. (Kisasszonyfa) [Kysazzomfalwa] 146. Kijzder [Kiisder] Kisdér/Kizdér, Baranya m. (Kisdér) 147. Zerdahel [Zerdahell] Szerdahely, Baranya m. (Drávaszerdahely) 148. Zaazwara [Zaastwara] Szászvár/Szászvára, Tolna m. (Szászvár) 149. Batha Báta, Tolna m. (Báta) [Batha] 150. Bathaszek [Bathaszeck] Bátaszék, Tolna m. (Bátaszék) [Bathesek] 151. Szekzaard Szekszárd, Tolna m. (Szerkszárd) [Zegzard] Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 191

152. Pech Waradija [Pech Waradia] Pécsváradja/Pécsvárad, Baranya m. (Pécsvárad) [Pechuarad] 153. Zent Lorijncz [Zenth Loriincz] Szentlőrinc, Baranya m. (Szentlőrinc) [Z. Lor.] 154. Selle Sellye, Baranya m. (Sellye) [Selye] 155. Szwlos [Szwles] Szőlős, Baranya m. (ma Kővágószőlős) 156. Bosok Bosok/Bozsok, Baranya m. (Palotabozsok) [Bosok] 157. Malewara [Male wara] Márévár, Tolna m. (Magyaregregy közelében) [Male] 158. Anawara [Ana wara] Anyavár, Tolna m. (Sióagárd közelében) [Anyauara] 159. Symon tornija [Symontorniia] Simontornya, Tolna m. (Simontornya) [Symonthorna] 160. Darno Dáró (Dáróvár), Tolna m. (Jágónak közelében) 161. Dewbergezth [Deubergezth, Dewbregezth] Döbrököz, Tolna m. (Döbrököz) [Debregest] 162. Dambo [Dombo] Dombó, Tolna m. (Dombóvár) [Dombo] 163. Ozora Ozora, Tolna m. (Ozora) [Ozora] 164. Enijng [Eniing] Enying, Veszprém m. (Enying) 165. Thamassij [Thamassii] Tamási, Tolna m. (Tamási) [Thamasy] 166. Faijz [Jaiiz, Janz] Fajsz, Somogy m. (Somogyfajsz) 167. Mere Mére/Mérő, Somogy m. (Kaposmérő) 168. Nijek [Niick, Nijck] Nyék, Tolna m. (Felsőnyék) 169. Daro Dáró, (Dáróvár), Tolna m. (Jágónak közelében) – valószínűleg véletlenül másodszor

170. Szenthiakab [Szen Jakob, Szen Jakab] Szentjakab, Somogy m. (Kaposszentjakab) [Z. Iacab] 171. Ewthwes [Ewthues] Ötvös, Somogy m. (Ötvöskónyi része) 172. Kapos Wijwar [Kaapos wiiwar, Kapos wijwar] Kaposújvár/Kaposvár, Somogy m. (Kaposvár) [KapozViwar] 173. Mezthegnijew [Mezthegniew] Mesztegnyő, Somogy m. (Mesztegnyő) [Meztegnew] 174. Baijom [Baiiom] Bajom, Somogy m. (Nagybajom) [Bayon] 175. Korothna [Korotna] Korotna/Korokna, Somogy m. (Nagybajom közelében) [Karothna]

176. Paczod [Paczad] Pácod/Pacod, Somogy m. (Kivadár és Háromfa közelében) [Pachet]

177. Babolcha Babolcsa/Babócsa, Somogy m. (Babócsa) [Babolcha] 178. Koppan Koppány, Tolna m. (Törökkoppány) [Koppan] 179. Endred Endréd, Somogy m. (Balatonendréd) [Enderew] 180. Karad Karád, Somogy m. (Karád) [Karad] 181. Orda Orda, Somogy m. (Ordacsehi) 182. Bezprem Veszprém/Beszprém, Veszprém m. (Veszprém) [Vesprimium] 183. Che kewth [Che keuth] Csékút, Veszprém m. (Padragkút része)⁴² 184. Gezthes [Getzthes] Gesztes, Komárom m. (Várgesztes) [Gesthes] 185. Chokakew Csókakő, Fejér m. (Csókakő) [Chakakw] 186. Gerencher [Gerencker] Gerencsér/Gerencsérvár, Komárom m. (Oroszlány közelében) [a név nélküli várjel a közelben Lazius térképén]

187. Vittan Vitány, Komárom m. (Vértessomló közelében) [Vithan]

42 Az Essegvári család kevéssé ismert kúriája/kastélya, amelyet 112–113., vö. Horváth Richárd: Castrum Teremhegy. Adalékok 1586-ban lerombolt castellumként említenek. ÖStA Wien, AVA az udvarház terminus magyarországi történetéhez. Castrum, FHKA HKA Hoffinanz Ungarn rote Nr. 49. 1586. März fol. 3. (2006/1) 59–71., itt: 65. 192 Pálffy Géza

188. Buda Buda, németül Ofen, Pilis m. (Budapest része) [Ofen/Buda] 189. Alba Regia Székesfehérvár, latinul Alba Regia, németül Stuhlweißenburg, Fejér m. (Székesfehérvár) [Stulweyssenburg/Alba Regali]

190. Strijgonium [Striigonium] Esztergom, latinul Strigonium, németül Gran, Esztergom m. (Esztergom) [Strigonium/Gran]

191. Sambok Zsámbok/Zsámbék, Pilis m. (Zsámbék) [Sombok] 192. Vaal Vál, Fejér m. (Vál) [Val] 193. Damas Damásd, Hont m. (Ipolydamásd) – helyesen a Dunától É-ra, az ún. dunáninneni országrészben [recto:] 194. Vijssegrad [Viisegrad] Visegrád, németül Plindenburg, Pilis m. (Visegrád) [Vizzegrad/Plindnburg]

195. Salmaar [Saalmaar] Salmár/Solymár, Pilis m. (Solymár) [Salmar] Ultra Danubium et intra Tibiscum [Libiscum] 196. Bach Bács, Bács m. (Bač SRB) [Bath] 197. Kalacha [Kalaka] Kalocsa, Solt m. (Kalocsa) [Colocza] 198. Zatha majdnem biztosan Szata, Valkó m. (Sotin HR) [Zatha, a Lazius-térképen helyesen a Duna jobb partján, Atyától É-ra]

199. Zabatka Szabadka, Csongrád m. (Subotica SRB) [Sabatka] 200. Fel eghaz [Feleghaz] Félegyház/Félegyháza, Bács m. (egykor Bač közelében SRB) 201. Czobor Zent mijhal [Gobor zent miihal, Czoborszentmihály, Bodrog m. (egykor a mai Zombor Czobor Zenth mijhal] területén SRB) [Z. Michal] 202. Gezth [Getzh] Geszt, Bodrog m. (egykor a mai Zombor területén SRB) 203. Bewlchke [Beulckhe] Bölcske, Tolna m. (Bölcske) – helyesen a Duna jobb partján 204. Szolnok Szolnok, Külső-Szolnok m. (Szolnok) [Zolnok] 205. Pest Pest, Pest m. (Budapest része) [Pesth] 206. Vacz Vác, németül Waitzen, Nógrád m. (Vác) [Woczen/Vacia] 207. Bwijak [Bwiiab, Bwijack] Buják, Nógrád m. (Buják) [Buak] 208. Hatwan [Hatman] Hatvan, Heves m. (Hatvan) [Hadwan] 209. Zonda [Zenda] Szanda, Nógrád m. (Szanda) [Zonda] 210. Salgo Salgó, Nógrád m. (Salgótarján része) 211. Nograd Nógrád, Nógrád m. (Nógrád) [Nouigrad] 212. Saagh Ság, Hont m. (Šahy SK) [Schag/Sag] 213. Dregel [Degrel] Drégely, Hont m. (Drégelypalánk mellett) [Dregel] 214. Garmath Gyarmat, Nógrád m. (Balassagyarmat) [Gyarmath] 215. Zechen Szécsény, Nógrád m. (Szécsény) 216. Chew Cső/Csővár, Nógrád m. (Csővár) 217. Nana Nána, Heves m. (Kisnána) [Nana] 218. Fijleck [Fiilek] Filek/Fülek, Nógrád m. (Fiľákovo SK) [Fillek] 219. Debrew Debrő, Heves m. (Feldebrő) [Dewbrew] 220. Hollokew Hollókő, Nógrád m. (Hollókő) Egy rendkívüli forrás a magyar politikai elit 16. századi földrajzi ismereteiről 193

[verso:] Ultra Tibiscum

221. Themeswar Temesvár, németül Temeschwar, Temes m. (Timişoara RO) [Temeswar]

222. Beche Becse, Torontál m. (Novi Bečej SRB) [Beche] 223. Bech Kereke [Bech Kerekew] Becskerek/Becskereke, Torontál m. (Zrenjanin SRB) [Beczkerek] 224. Kwstos Laka [Krestes Laka, Kustos laka] Kusztos laka, Temes m. (egykor Titellel átellenben, a Tisza bal partján, SRB) [Custosfoka]

225. Fellak Fellak/Fenlak/Fönlak, Arad m. (Feleac RO) [Fewlak] 226. Challa Csálya, Arad m. (Ciala, ma Arad része, a Maros partja közelében RO) [Chalys]

227. Chanad Csanád, Csanád m. (Cenad RO) [Chonad/Cenadium] 228. Lijppa [Liippa] Lippa, Arad m. (Lipova RO) [Lippa] 229. Solinos [Solmos] Solymos, Arad m. (Şoimoş, ma Lipova része RO) [Solmoz] 230. Zegwara Szegvár/Szegvára, Csongrád m. (Szegvár) 231. Eperijes [Eperiies] Eperjes/Kelmák, Arad m. (Chelmac területén, a Maros partja közelében RO)

232. Horogzeg [Horogogzeg] Horogszeg, Temes m. (Banatsko Veliko Selo/Soltur SRB) 233. Bewlch [Beulch] Bölcs/Bulcs, Arad m. (Bulci RO) 234. Musina feltehetően Marzsina, Temes m. (Margina RO) 235. Bala Zent mijklos [Balazent micklos] Balaszentmiklós, Külső-Szolnok m. (Törökszentmiklós) [Balya és Z. Niklos]

236. Szent gergh [Szent gregh] Szentgyörgy, a későbbi Tárnokszentgyörgy, Krassó m. (Sîngeorge RO)

237. Bessenijew [Besseniiew] Besenyő/Nagybesenyő, Csanád m. (Dudeştii Vechi RO) 238. Arad Arad, Arad m. (Arad RO) [Arad] 239. Pal elese [Pal elest] Pálélése/Pálülése (Ópálos), Arad m. (Păuliş RO) [Paly] 240. Lwgas [Lugas] Lugas/Lugos, Temes m. (Lugoj RO) [Lugaz] 241. Sepes [Sebes] Sebes/Karánsebes, Karánsebesi kerület (Caransebeş RO) [Karomsebes]

242. Karan Karán/Karánsebes, Karánsebesi kerület (Caransebeş RO) [Karomsebes]

243. Posa Castella Pósakastélya/Pósakastély, Temes m. (Coşteiu Mare RO) [Posa castel]

244. Mancha Laka [Mancha laka] Máncsalaka/Mácsalaka, Arad m. (Maşloc RO) 245. Zarand [Zarandt] Zaránd, Zaránd m. (Zărand RO) 246. Somlo Somlyó/Érsomlyó, Krassó m. (Vršac SRB) [Ersomlo] 247. Chak Csák, Temes m. (Ciacova RO) 248. Mako Makó, Csanád m. (Makó) [Mako] 249. Fel toth [Fel thoth] Feltót, Zaránd m. (Tauţ RO) 250. Fachad Facsád/Facset, Temes m. (Făget RO) 251. Sijdowar [Siidowar] Zsidóvár, Temes m. (Jdioara RO) [Sydowar] 194 Pálffy Géza

252. Galad Galád, Temes m. (Kikinda közelében SRB) [Gala] 253. Egres Egres, Krassó m. (Agriş RO) 254. Zewdij [Zeudji] Sződi, Arad m. (Frumuşeni mellett, a Maros partjától kissé D-re RO) [Segy]

255. Peremes Perjémes/Perjámos, Csanád m. (Periam RO) 256. Vasarhel [Vasarchel] Vásárhely/Cikóvásárhely, Temes m. (Tîrgovişte RO) 257. Zadorlaka Zádorlaka/Zádorlak, Arad m. (Zădăreni RO) 258. Faijdo [Faiido] talán Fajdas, Zaránd m. (Sintea Mică közelében RO) 259. Monostor Monostor/Vizesmonostor, a későbbi Bégamonostor, Temes m. (Mănăştiur RO)

260. Kekas [Rekas] Rékas/Rékás, Temes m. (Recaş RO) 261. Hodos [Hedes] Hódos, Temes m. (Hodoş RO), esetleg Hedes alak esetén Hegyes, Csanád m. (Királyhegyes)

262. Naglack [Naglak] Nagylak, Csanád m. (Nădlac RO) [Naghlak] 195

Polgár Balázs „…CASTRo noSTRo de WySegRAd…” Károly Róbert 1323. évi rezidenciaválasztásának kérdésköre

A történelemtudomány régóta foglalkozik azzal a kér­ törnie, hogy végleg befejezze az oligarchák ellen ví­ déssel, hogy Károly Róbert az uralmát el nem fogadó vott hosszadal mas háborút.⁵ Az új királyi rezidencia oligarchák hatalmának megtörése után miért Viseg­ kiválasztásánál több szempont is szerepet játszott. rádot választotta rezidenciájául amedium regni terüle­ Az uralkodó, Visegrád sajátosságai alapján, feltételez­ tén? Tringli István „Pest megye a késő középkorban” hetően a me dium regni területén, a királyi hatalmat című tanulmányában szakított azzal a korábbi elkép­ korlátozó tényezőkkel nem rendelkező településen zeléssel, miszerint I. Károly azért helyezte volna szék­ vagy település tér sé gében elhelyezkedő, jól védhető, he lyét 1323­ban Visegrádra Buda helyett, mert Budát, megfelelő repre zen tációs tereket magában foglaló amiért évekig ellenállt az uralmának, nem kedvelte rezidenciát szánt ud vartartása számára. volna. Tringli István rávilágított, hogy Budán is voltak hívei az Anjou­pártnak 1307 előtt, továbbá a Buda városának tett adományok tükrében semmiképpen Jelentős királyi rezidenciák a késő sem beszélhetünk a város felé irányuló ellenszenv­ Árpád-korban, a medium regni területén ről Károly Róbert részéről.¹ Érdemes tehát újra meg­ vizsgálni, hogy I. Károly milyen események követ kez­ Székesfehérvár tében, mely rezidenciák közül, milyen szempontok Székesfehérvár kulcsfontosságú szerepet játszott a ki­ alapján választotta Visegrádot a királyi udvartartás rályság szakrális életében (királykoronázások, királyi tartózkodási helyéül 1323­ban.² A temesvári rezi­ temetések) és joggyakorlatában.⁶ Székesfehérvárnak den cia³ felváltásának igényét minden bizonnyal az egy uralkodó legitim trónra kerülése szempontjából észak nyugati országrész tartományurának, tren cséni eleve fontos szerepe volt, így felvethető az a kérdés, Csák Máté 1321. március 18­i halála indokolhatta, hogy mennyiben volt alkalmas a település állandó ki­ minek következtében jelentősen módosult a belpoliti­ rályi központnak? Számos kutató az írott források és kai, illetve katonai helyzet az országban.⁴ 1321 után a 16–17. századi metszetek félreértelmezése miatt té­ Károly Róbertnek a délnyugati országrészben Šubić ve sen tett kísérletet a korai királyi várban elhelyez ke­ Mladen és Babonić János uralmát kellett csak meg­ dő uralkodói rezidencia pontos helyének a megha tá­

1 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye of János M. Bak. ed.: Balázs nagy, Marcell Sebők. Budapest, monográfiája. I. kötet. Szerk.: Zsoldos Attila. Budapest, 2001. 76. 1999. 529–530.; Petrovics István: A középkori Temesvár. Fejezetek 2 Visegrádot még 1306–1307­ben szerezhette meg I. Károly és a Be ga­parti város 1552 előtti történetéből. Capitulum IV. Sze­ 1310–1311 előtt engedte át használatra a látszólag hűséget foga­ ged, 2008. 32–33. dó Csák Máténak. Végül ostrom után sikerült visszafoglalni tőle 4 Csák Máté volt a Károly Róbert ellen lázadó legnagyobb ország­ 1317 őszén. Az 1323 márciusa előtt Károly Róbert által kiadott résszel rendelkező tartományúr, tartománya elérte a 45­50 ezer oklevelek tanúsága szerint az uralkodó nem tartózkodott Viseg­ négyzetkilométeres kiterjedést és 56 várat, illetve 500 falvat fog­ rádon, pontosabban nem maradt fent olyan hiteles oklevél, amit lalt magába. Tartományának határa északon és nyugaton az or­ Visegrádon adott volna ki. Iván László: A visegrádivár története szághatárral, délen a duna vonalával esett egybe. Kelet felől nóg­ a kezdetektől 1685­ig. Visegrád, 2004. 24., 28–29., 128–130. rád megye déli határa, Heves, Borsod, Torna, Szepes megye és 3 Károly Róbert 1315­ben helyezte Temesvárra udvartartását. noha a zólyomi erdőispánság liptói része határolta a fennhatósága alá az okleveles forrásokban nem maradt fenn emléke, minden bi­ vont területeit. Kristó gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. zonnyal jelentős építkezéseket folytatott az uralkodó a város­ Budapest, 1973. 107. (a továbbiakban: Kristó 1973); Kristó gyula: ban. Sajnálatos módon a kora újkori ostromok, illetve a török kor Csák Máté. Budapest, 1986. 70., 148. utáni erődítések következtében régészetileg is alig lehet követ­ 5 Kristó gyula: I. Károly harcai a tartományurak ellen (1310–1323). keztetéseket tenni a temesvári Anjour rezidenciára vonatkozó­ Századok, 137. (2003) 343–344. (a továbbiakban: Kristó 2003). an. Petrovics István: The Fading glory of a Former Royal Seat: 6 Kralovánszky, Alán: The Settlement History of Veszprém and The Case of Medieval Temesvár. In: “…The Man of Many de­ Szé kesfehérvár in the Middle Ages. In: Towns in Medieval Hun­ vices, Who Wandered Full Many Ways…” Festschrift in Honor gary. ed.: László gerevich. Budapest, 1990. 74. 196 Polgár Balázs

rozására. A régészeti feltárások során egyelőre nem ból nagy jelentőséggel bírt.¹³ Az első óbudai királyi került elő olyan épület, amely a székesfehérvári királyi rezidencia pontos helye kérdéses, a kutatás a Szent palotával azonosítható lenne. Kovács Péter 1972­ben Péter­templom környékén elhelyezkedő préposti és megjelent tanulmányában vetette fel először azt a fel­ kanonoki lakóházak térségében feltételezi azt,¹⁴ de ter­ tételezést, miszerint elképzelhető, hogy a településen mészetesen ebben az esetben sem zárható ki, hogy nem is volt tényleges királyi palotája az uralkodók­ az uralkodó a prépostság egy épületében szállt meg nak. Rávilágított, hogy a kutatás által a király lakó­ óbudai tartózkodása során. Az óbudai királyi vár helyével kapcsolatban gyakran emlegetett 1243. és építése a 13. század elején vehette kezdetét, az építő­ 1273. évi okleveles források, korántsem adnak egyér­ munkálatok befejezését keltezi a várkápolna patro­ telműen külön palotára vonatkozó megjelölést („in cíniuma, amely az 1235­ben szentté avatott Árpád­ curia”⁷ és „in …nostra maiestatis domum”⁸). Kovács házi Szent erzsébetnek nevét viseli.¹⁵ A város dél­ további érvként Szapolyai János és Habsburg Ferdi­ nyugati területén (ma a Kálvin köz 2‒4. számú telek) nánd 1526. és 1527. évi székesfehérvári tartózkodá­ elhelyezkedő királyi rezidencia régészeti kutatása sát hozta fel bizonyító példaként, miszerint mindkét 1908­ban kezdődött el. A 20. század első felében le­ uralkodó a prépostság épületében szállt meg.⁹ A ko­ zajló feltárások eredményei alapján a királyi reziden­ rai királyi vár területén zajló, a királyi palota lokali­ cia egy 100×100 m­es alapterületű, kettős várfallal zálására irányuló feltárások negatív eredményei és ellátott, középudvaros, szabályos építészeti struktú­ az írott források alapján feltételezhető, hogy a város­ rát mutató várként jellemezhető. A vár északi irány­ ban tartózkodó Árpád­házi uralkodók a prépostság ból egy 4­6 m széles szárazárkon átvezető hídon ke­ épületében szálltak meg: „a középkori királyi palota resztül volt megközelíthető. A 60×60 m­es alapterü­ és a prépostság tehát egyetlen objektum volt”.¹⁰ A ta­ letű belső várat egy központi udvar köré szerkesztett tárjárást követően, de még 1249 előtt sor került a szé­ négy palotaszárny alkotta.¹⁶ (Feltételezhető, hogy a vá­ kes fe hér vári latinoknak a korai királyi várba való be­ rosi vár sematikus ábrázolása látható Óbuda 14. szá­ költöztetésére, ezt követően új, a prépostságtól térben zadi városi pecsétjén.¹⁷) Az óbudai királyi, később mar kánsabban elkülönülő királyi lakóhely a város királynéi vár reprezentatív mivoltát a fennmaradt észak keleti sarkában, a budai kapu mellett jött létre.¹¹ 13. századi faragott kőanyag is bizonyítja: egyes kő­ A székesfehérvári királyi lakóhely azonban nem bi­ faragványokon az Île­de­France korai gótikus szob­ zonyulhatott alkalmasnak az uralkodó huzamosabb rászatának hatása is felfedezhető.¹⁸ ott tartózkodására, ellentétes esetben 1332­ben a Hor­ vátország felé utazó, köszvényben betegeskedő Ká­ roly Róbert minden bizonnyal nem kényszerült vol­ Buda na visszatérni Fehérvárról Visegrádra.¹² A tatárjárást követően IV. Béla a királyi udvar szá­ mára az óbudai vár helyett egy jobban védhető kirá­ lyi rezidencia helyszínéül, az ekkor már egy telepü­ Óbuda lésnek helyt adó budai várhegyet választotta.¹⁹ Buda Óbuda már a 12. század végén kedvelt tartózkodási városa a 13. század folyamán a betelepítések és ki­ helye volt az uralkodóknak, továbbá az óbudai pré­ váltságoknak köszönhetően dinamikus fejlődésnek postság a királyi kancellária működése szempontjá­ indult.²⁰ A késő Árpád­kori budai királyi rezidenciák

7 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus et civilis. Össze ál­ Óbu dán. In: Régészet és Várostörténeti Tudományos Konfe­ lí totta: Fejér györgy. Buda, 1829. IV.1. 301. (a továbbiakban: Cd) rencia. Pécs, 1989. március 16–18. dunántúli dolgozatok (C) 8 Cd V.2. 131. Történe lem tudományi Sorozat. Szerk.: Uherkovich Ákos. Pécs, 9 Kovács Péter: Megjegyzések Székesfehérvár középkori topográ­ 1991. 73. (a továbbiakban: Altmann 1991). fiájának kutatásához. Alba Regia, 12. (1972) 266. (a továbbiakban: 15 györffy 1997. 110. Kovács 1972); Zsoldos Attila: Korai vármegyéink az újabb tör té­ 16 Altmann Júlia: Újabb kutatások az óbudai királyi, illetve király­ neti kutatások fényében. Castrum, 11. (2010) 11–13. (a továb bi ak­ néi vár területén. Budapest Régiségei, 24. (1976) 249–251. (a továb­ ban: Zsoldos 2010). biakban: Altmann 1976); Altmann 1991. 73–74. 10 Kovács 1972. 266. 17 györffy 1997. 110. 11 györffy györgy: Az Árpád­kori Magyarország történeti föld­ 18 Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőem­ rajza II. Budapest, 1987. 379–380.; Siklósi gyula: A székesfe­ lékei. Budapest Régiségei, 40. (2006) 230., 233. hérvári korai és későbbi királyi vár, illetve palota. Castrum Bene 19 H. gyürky Katalin: A domonkos rend középkori kolostorai 1989. Szerk.: Horváth László. gyöngyös, 1990. 107. Budán. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. 12 Zsoldos 2010. 13. Tanulmányok. Szerk.: Haris Andrea. Veszprém, 1994. 123. 13 györffy györgy: Pest­Buda kialakulása. Budapest, 1997. 98. 20 györffy 1997. 138–140.; györffy györgy: Az Árpád­kori ­Ma (a továbbiakban: györffy 1997). gyarország történeti földrajza. IV. Budapest, 1998. 614–615. 14 Altmann Júlia: Újabb középkori várostörténeti kutatások (a továbbiakban: györffy 1998). „…castro nostro de Wysegrad…” 197 kérdésköre kapcsán jelentős vita bontakozott ki Zol­ Visegrád nay László és gerevich László között. A „budai vita” Visegrád korai Árpád­kori jelentőségét a Sibrik­dom­ lényegében a két rezidencia kronológiai rendjén és b on álló, késő császárkori csapattáborból kialakított funkcionális problematikáján alapul. Továbbá kér­ ispánsági székhely adta. Zsoldos Attila véleménye dé ses, hogy a két királyi lakóhely közül melyik fe­ szerint már 1018 és 1079 között sor került a visegrádi lelhe tett meg jobban kényelmi, illetve reprezentációs ispán esztergomba való átköltözésére, így már a tatár szem pontok alapján tényleges királyi rezidenciának invázió előtt megszűnt Visegrád ispánsági központ a 13–14. században. A várhegy déli részén el he lyez­ lenni.²⁵ Visegrád a tatárjárást követően tett szert na­ kedő épületegyüttes, melynek korai védművei vita­ gyobb jelentőségre ismét, amikor IV. Béla elkezdte tott ak, feltehetően nem nyújtott kellő reprezentációs kiépíttetni a visegrádi fellegvárat (az építőmunkála­ lehetőséget a várhegy északkeleti térségében elhelyez­ tok költségeit a királyné, Laskaris Mária ékszereinek kedő Kammerhoffal szemben. A Kammerhof 1381­ elzálogosításával finanszírozta). Az építkezések ere­ ben történő eladományozásának idejére ugyanakkor deti célja a nyulak­szigeti domonkos apácák védelmé­ már biztosan reprezentatív épületegyüttessé vált a nek biztosítása volt egy esetleges újabb tatár táma dás trapéz alakú udvart körülfogó, kápolnával is rendel­ esetén.²⁶ Az 1250­es években az okleveles anyag tük­ kező zárt palotamaggal bíró „Anjou­vár”.²¹ A Kam­ rében az építkezéseknek már előrehaladott állapotban merhof felépítésére az írott és a képi források alap­ lehettek. elsőként a háromszögletű védőfallal, öreg­, ján következtethetünk. A palota biztosan rendelke­ lakó­ és kaputoronnyal rendelkező fellegvár épült ki. zett külön kápolnával – 1349­ben erzsébet királyné A két őrtoronnyal ellátott völgyzáró falat, a kapu­ és búcsúengedélyt kért a Szent Mártonnak szentelt ki­ lakótoronnyal, illetve a kikötőt védelmező duna­parti rályi és királynéi kápolna számára. A Kammerhof toronnyal bíró alsóvárat a 13. század második felében struktúrájára vonatkozóan fontos további támpon­ építették fel.²⁷ Az alsóvár központi épít ménye a hat­ tot nyújt erhardt Schön 1541­ben készített, Budát szögletű alaprajzú, hatszintes, védőfolyosós és gyi­ bemu tató metszete, melyen toronnyal ellátott épít­ lokjárós, reprezen tatív Salamon­torony volt. A torony ményként jelenítette meg a városi királyi palotát.²² első öt szintje közül négy kandallóval rendelkezett, A budai királyi rezidenciák kérdésköre kapcsán nyugati oldalá hoz árnyékszéktornyot illesztettek. a várhegy déli részének városmorfológiai vizsgálata A Salamon­torony egyes reprezentatív kisépítészeti is fontos információkat szolgáltathat. A várhegy ezen megoldásai (oszlopos bélletű ikerabla kok, oszlopos része a 13. század végén alapvetően suburbium jelle­ díszű kandallók) a szepesi és a lékai várakéval hason­ gű területként jellemezhető, ezt támaszthatja alá az líthatóak össze.²⁸ evangélista Szent Jánosnak szentelt ferences kolos­ tor és a zsidónegyed topográfiai elhelyezkedése is.²³ A várhegy déli térségének arculata idővel jelentős Visegrád rezidenciavárossá válása mér tékben változott, a viszonylag kései (építészeti) átstrukturálódásának végső állomását jelentette a Az 1321. év tavasza, illetve nyara során Károly Róbert Zsigmond korban egy a királyi palota épületegyüt­ felszámolta Csák Máté tartományát. Csák Máté vár­ tese és a város közti átmeneti, szimbolikus tér létre­ nagyai azonban közel sem tértek hűségre egységesen hozása, a Szent Zsigmond exempt jogállású királyi ká­ küzdelem nélkül, az uralkodó seregei több vármegye polna megszervezése.²⁴ területén kényszerültek csatározásra. Az önként meg

21 A palotamaghoz északi oldalról előudvar csatlakozott, a palota 24 Laszlovszky, József: Crown, gown and Town: Zones of Royal, déli szárnyán helyezkedett el a palotával nem megegyező tá­ Ecclesiastical and Civic Interaction in Medieval Buda and Vi­ jolású öregtorony, az István­torony. Magyar Károly: A közép­ segrád. In: Segregation – Integration – Assimilation. Religious kori budai királyi palota fő építési korszakainak alaprajzi re­ and ethnic groups in the Medieval Towns of Central and eastern konstrukciója I. Budapest Régiségei, 31. (1997) 107–108.; Végh europe. ed.: derek Keene – Balázs nagy – Katalin Szende. Bur ­ András: Buda város középkori helyrajza. I. Monumenta His to­ lington, 2009. 183., 200. rica Budapestinensia XV. Budapest, 2006. 272. (a továbbiakban: 25 Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai. Történelmi Szemle, Végh 2006). 40. (1998) 16. 22 H. gyürky Katalin: A Szent Márton kápolna régészeti marad­ 26 györffy 1998. 710.; Iván 2004. 17. ványai Budán. Archaeologiai Értesítő, 111. (1984) 29., 39–40. 27 Buzás gergely – Szőke Mátyás: A visegrádi Alsóvár a XIII. szá­ 23 Jóllehet a koldulórendeknek a városias településeken való meg­ zadban. Castrum Bene 1989. Szerk. Horváth László. gyöngyös, telepedését a sajátos missziós tevékenységük irányozta elő, 1990. 121. (a továbbiakban: Buzás – Szőke 1990); Buzás gergely: az evangélista Szent János­kolostor esetében teljesen nem vet­ Visegrád vára a tatárjárás után. In: A tatárjárás. 1241–1242. Szerk.: hető el, hogy éppen a királyi rezidencia topográfiai elhelyez­ Ritoók Ágnes, garam Éva. Budapest, 2007. 113. kedése indikálta a ferenceseknek az adott városrészben való 28 Buzás – Szőke 1990. 123–125. megjelenését. 198 Polgár Balázs

jól védhető és a királyi reprezentációra is lehetőséget nyújtó rezidenciát akart választani leendő székhelyé ül. Szimbolikus, de talán nem elhanyagolható tényező le­ hetett, hogy az I. Károly ellen küzdő legnagyobb ha­ talmú kiskirály (nem feltétlenül önként) meghódoló tartományához is közel essen az udvartartás új hely­ színe, a ki rályi jelenlét tüntető kinyilvánítása miatt. Kérdéses, hogy az udvartartás újabb rezidenciájának kivá lasztásában mek kora szerepet ját szott, illetve je­ lentett­e egyáltalán kö vetendő normákat a király gyer­ mekkori tartózkodási helyei nek, a nápolyi Anjou­ várnak, a Castel Nuovónak (1. kép), illetve Nocera vá­ 1. kép A nápolyi Castel del nuovo. (nyerges Anita fotója) rának a mintája.³⁴ Anjou Károly, noha 1268­ra már meg szilárdította uralmát dél­Itáliában, csak 1279­ben nem hódoló területek közé tartoztak Csák Máté ta­ kezdett új rezidencia építtetésébe nápolyban, így va­ lán legnagyobb jelentőségű vármegyéi. Felső lend vai lószí nűleg sem a Castel di Ca pua sem a Castel d’oeuf Miklós „Máté várnagyainak hűtlensége” miatt ka to na­ nem felelt meg az uralkodó reprezentációs törekvései­ sággal vonult nyitra megyébe,²⁹ továbbá Csák Máté nek. Az 1284­ben befejeződő, Pierre de Chaules ve zette legnagyobb jelentőségű várát, Trencsént ostrom útján mun kálatok eredményeképpen született meg a fran­ sikerült csak elragadni az elhunyt oligarcha uno ka­ cia előképekkel rendelkező, négy saroktornyos, kö­ öccse, Csák István kezéből.³⁰ Feltételez hetően a ka­ zépudvaros, masszív tömegű városi vár, mely szimbo­ tonai helyzet is szerepet játszott abban, hogy I. Károly likusan, topográfiailag is elkülönült a vá ros terétől.³⁵ régi, kipróbált híveinek adta az újonnan pacifikált Mindezek nyomán érdemes áttekinteni, hogy ame- országrész ispáni és várnagyi tisztségeit, honorbir to­ dium regni területén szóba jöhető központok milyen kait. Elég, hogy ha csak arra gondolunk, hogy Tren­ előnyökkel és hátrányokkal rendelkeztek, illetve az csén megye ispáni méltóságát 1321 és 1342 között ottani rezidenciák és Visegrád összehasonlítása nyo­ nekcsei demeter és Szécsényi Tamás töltötte be.³¹ mán milyen szempontok rajzolódnak ki, amelyek sze­ Az 1321. március 18. és 1323. március 12. közt az repet játszhattak Károly Róbert döntésében. A városi uralkodó által kiadott oklevelek tükrében I. Károly várak csoportjába tartozó nápolyi „Anjou­vár” repre­ temesvári székhelyét kizárólag katonai okok – a még zentatív struktúrájának a medium regni területén in­ engedetlen területek pacifikálása, katonai szövetség kább az óbudai rezidencia felelhetett meg, ám a vi­ megújítása – miatt hagyta el.³² Feltételezhető, hogy segrádi alsó­ és fellegváréival szemben igencsak alul­ a király személyesen is jelen volt például az 1323. feb­ maradtak annak erődítései. Kérdéses továbbá, hogy ruár 20­án Péterváradon, a Frigyes német­római ki­ I. Károly uralkodásának elején milyen állapotban volt rállyal és Ausztria, illetve Stájerország hercegeivel ko­ az óbudai királyi vár? Okleveles forrásból ismert, hogy rábban kötött, cseh és bajor ellenes katonai szövetség 1301­ben (vagy az azt követő rövidebb időszakban) megerősítésénél.³³ Az új belpolitikai, illetve katonai folyhattak a váron építőmunkálatok,³⁶ később erzsé­ helyzet új, már a medium regni területén elhelyezkedő bet királyné a 14. század második felében jelentékeny rezidencia kiválasztását tette indokolttá. Az uralkodó építő tevékenységet folytatott. ekkor készült el a zentS feltehetőleg az ország közigazgatása szempontjából erzsébet­kápolnától délre elhelyezkedő 14 m hosz­ kulcsfontosságú területen, könnyen megközelíthető, szú, 5 m széles, pillérekkel tagolt csarnokfolyosó.³⁷

29 Anjou­kori oklevéltár. Szerk.: Kristó gyula. Budapest, 1991. együtt mozgó udvari hiteleshely. Kumorovitz Lajos Bernát: VI. 166. (a továbbiakban: Ao). A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest, 30 Kristó 2003. 341. 1993. 70–72. 31 Kristó 1973. 202.; engel Pál: Magyarország világi archonto ló­ 33 Ao VII. 45. giája. I. Budapest, 1996. 211. 34 dümmerth dezső: Az Anjou­ház nyomában. Budapest, 1982. 32 A vizsgált korszakra vonatkozóan a királyi udvar mozgásának 220–221. elemzésére a fennmaradt, ismert keltezési hellyel rendelkező, 35 dunbabin, Jean: Charles I of Anjou. Power, Kingship and State­ kettős, illetve egyszerű pecséttel, továbbá gyűrűspecséttel meg­ Making in Thirteenth­Century europe. London – new york, erősített oklevelek segítségével kínálkozik lehetőség. Az Anjou­ 1998. 210–211.; Filangieri, Angerio: Le Castel nuovo de naples. kor pecséthasználatában az Árpád­korra jellemző egyes nor­ In: L’ europe des Anjou. Aventure des princes angevins du XIIIe ma tívák mellett a francia­nápolyi, a pápai udvar,illetve a né met siècle. Éd.: Stéphanie Méséguer. Paris, 2001. 67. te rületek pecséthasználati metódusainak elemei is megnyilvá­ 36 1301. január 15­én Ágnes királyné soproni István mesterre bízta nultak: a királyi és az udvari bíróságok kancelláriáinak teher­ a palotával kapcsolatos szükséges építőmunkálatok elvégzését. me n tesítése céljából született meg a királyi kápolna ispánja Ao I. 7. ve zette és a középpecsétet használó, már nem az uralkodóval 37 Altmann 1976. 251. „…castro nostro de Wysegrad…” 199

Az erzsébet királynéhoz köthető markáns átalakítá­ kézművesipar mutatható ki a településen.⁴² A városi­ sok következtében valószínű, hogy az óbudai kirá­ asság mértékéke szem pontjából fontos tényező, hogy lyi vár a kora 14. századi állapotában, nem felelt meg a 14. század folyamán nem fejlődött ki a városi pol­ teljes mértékben a királyi lakóhelyre vonat kozó ural­ gárságból a távolsági ke reskedelemmel is foglalkozó, kodói igényeknek. Székesfehérvár Kovács Péter el­ tehetős patrícius ré teg.⁴³ Visegrád sajátos városfejlő­ mélete alapján nem rendelkezett külön uralkodói désére utalhat még a koldulórendek kései megtelepe­ rezidenciával.³⁸ esztergomra aligha eshetett I. Károly dése is: a bizonytalan lokali zációjú Szent László (?) választása, mivel az ottani királyi rezidenciát még Ágoston­rendi kolostor első említése 1414­ből szár­ IV. Béla adományozta el az esztergomi érseknek a mazik, a Szűz Mária (obszer váns) ferences kolostort tatárjárást követően. Továbbá az sem zárható ki, hogy Luxemburgi Zsigmond alapította 1424­ben. (Az Ágos­ az uralkodó eleve nem akarta udvartartását olyan ton­rendi kolostor esetében nem maradt fent az ala­ településre helyezni, amely településen az ország leg­ pító személye, ám valószínű, hogy erzsébet királyné jelentősebb egyházi főméltósága már meghatározó alapításáról van szó.)⁴⁴ Visegrád középkori jelentő­ rezidenciával bírt. A budai várhegy déli ré szén álló, sége egyedül a királyi udvar jelenlétével, a rezidencia­ a bizonytalan keltezésű István­torony tömege által városi mivoltával magyarázható, így, mikor a királyi meghatározott épületegyüttes³⁹ a királyi reprezentá­ udvar valamilyen oknál fog va, még ha rövidebb időre ció igényeinek nem felelt meg a korai Anjou­korban, is elköltözött Visegrádról, a település gyors hanyat­ a Magna Curia regis pedig – noha reprezentatív épü­ lásnak indult.⁴⁵ letegyüttesként írható le – nem rendelkezett külön Visegrádon az uralkodói jelenlétet jelezték a 14. szá­ erődítésekkel. zad első harmadában a fellegvárban és az alsóvárban Igen valószínű, hogy a rezidencia helyének megvá­ zajló építkezések.⁴⁶ Különösen nagy jelentőségűek vol­ lasztásánál városias település megléte nem volt szem­ tak a Salamon­torony reprezentatív építési mun kála­ pont. Visegrád a 13. század végén és a 14. század tai: a lakótorony legfelső szintjét két keresztboltozatos elején koránt sem rendelkezett városinak mondható teremre osztották. Vélhetően a déli helyiség szolgál­ arculattal.⁴⁰ A 14. századi Visegrád építészeti struk­ hatott az írott forrásokban először 1325­ben em lített túrájáról, anyagi kul túrájáról és kereskedelmi kapcso­ Keresztelő Szent János­egyház tereként.⁴⁷ Ká roly latairól alkotott képet jelentős mértékben árnyalták Ró bert a fellegvárban is markáns építkezést kez de­ az elmúlt évtizedek ásatási eredményei. A királyi pa­ mé nyezett, melynek eredményeképpen több rep re­ lota és a palotakert, a Szűz Mária ferences kolostor, zenta tív, nagyteremmel, légfűtéses berendezéssel ren­ és a Rév utca területén feltárt 13–14. századi épület­ del kező emeletes palotaszárny épült ki.⁴⁸ Az ural­ maradványok és a napvilágot látó leletek még a klasz­ kodó, a várban zajló munkálatok mellett hamarosan szikus városi létet megelőző, de már a várossá való a város ban is építkezésbe kezdett. Az Anjou­kori fejlődés útjára lépő tele pülés képéről árulkodnak.⁴¹ városi palotát a kutatás, a kiépítettségét véglegesen A régészeti emlékek és az írott források alapján vál­ a Zsig mond korban elnyerő királyi palota területére tozatos, ám sok tekintetben a királyi udvarhoz kötődő helyezi. A vá rosi palota építésének keltezési kérdésé­

38 Lásd a 9. jegyzetet. Mátyás: Bronzöntvények. In: Művészet I. Lajos király korában 39 Az István­torony kérdéskörével kapcsolatban lásd: Spekner 1342–1382. Szerk. Marosi ernő – Tóth Melinda – Varga Lívia. enikő: Adalékok a budavári István­torony névadójának kérdé­ Budapest, 1982. 317–324.; gróf Péter – gróh dániel: Visegrád­ séhez. Budapest Régiségei, 35. (2002) 403–425. Bene­telek. Régészeti Füzetek, I. Ser. 1. 38. (1985). 125.; gróf Péter – 40 esztergom, Óbuda és Buda európai mércével is mérhető, város­ gróh dániel: Játékkocka és rózsafüzér. A középkori csontmeg­ ként jellemezhető a kései Árpád­ és a korai Anjou­korban. Szűcs munkálás emlékei Visegrádon. In: Játszani jó! Történelmi ba­ Jenő: Utolsó Árpádok. Budapest, 1993. 255.; Végh 2006.; györffy rangolás a játékok birodalmában. Szerk.: d. Matuz edit – Ri do­ 1997. 162.; Bertalan Vilmosné: A középkori ásatások – ku ta tá sok vics Anna. Budapest, 2004. 83–93.; Mészáros orsolya: Késő története Óbudán (1850–1975). Budapest Régiségei, 24/1. (1976) 35. kö zépkori ház Visegrád polgárvárosban. Fő utca 32. (Birkl­te­ 41 Pálóczi Horváth András – Iván László: Visegrád, királyi palota. lek.) Archaeologiai Értesítő, 131. (2006) 145–168.; Sarkadi 2010. Régészeti Kutatások Magyarországon 1998. (2001) 173. (a to vábbi ak ­ 43 Mészáros orsolya: A késő középkori Visegrád város története és ban: Pálóczi Horváth – Iván 1998); Buzás gergely: A visegrádi helyrajza. Visegrád, 2009. 45. (a továbbiakban: Mészáros 2009). királyi palota története. In: A visegrádi királyi palota. Szerk.: Bu­ 44 Buzás gergely – Mészáros orsolya: A középkori Visegrád egy­ zás gergely – orosz Krisztina. Budapest, 2010. 12–18. (a to vábbi­ házainak régészeti kutatása. Magyar Sion, 44. (Új folyam 2.) (2008) ak ban: Buzás 2010); Polgár Balázs: A visegrádi ferences kolostor 89. (a továbbiakban: Buzás – Mészáros 2008); Mészáros 2009. területén feltárt 13–14. századi objektumok kutatása. A ke ren­ 48–49. gőudvar Anjou­kori épületrészleteinek és tárgyi lelet anyagának 45 Mészáros 2009. 11–13. bemutatása. Szakdolgozat. eLTe BTK, Budapest, 2010. (a továb­ 46 Bozóki Lajos: A fellegvár leírása és építéstörténete. In: A viseg­ bi akban: Polgár 2010); Sarkadi gergely: 13–14. századi tele pü­ rádi fellegvár. Visegrád régészeti monográfiái 6. Szerk.: Buzás lésrészlet Visegrád­Rév utca 4. lelőhelyen. Szakdolgozat. Sze gedi gergely. Visegrád, 2006. 11. (a továbbiakban: Bozóki 2006). Tudományegyetem, 2010. (a továbbiakban: Sarkadi 2010). 47 Buzás – Mészáros 2008. 80. 42 Visegrád 14. századi kézművességének kérdéséhez l.: Szőke 48 Bozóki 2006. 11. 200 Polgár Balázs

hez csupán a Képes Krónika, a Zach Felicián­fé le, 1330. évi merényletkísérletre vonatkozó adata szolgál fo­ gódzóul. A palota területén régészetileg megfigyelt kora Anjou­kori épületek egy északi és egy délkeleti épületcsoport részeiként különíthetőek el.⁴⁹ A repre­ zen tatív kőépületeket fa­, illetve paticsos szerkezetű városi lakóházak vették közre.⁵⁰ A királyi palota fel­ tételezhetően az északi épületcsoport részét képező, az alsó fogadóudvar területén feltárt észak‒déli tá­ jolású, 14×28 m­es alapterületű, reprezentatív, emele­ tes (csarnok)épület lehetett. Legközelebbi párhuzamá­ nak a Prága óvárosában elhe lyez kedő királyi házat és a Kutná Hora városi kamaraházat tartja a kuta tás.⁵¹ Az továbbra is kérdéses, hogy a délkeleti épület együt­ tes elemei hozzátar toztak­e a nem kötött építészeti 2. kép Karlštejn vára. (Csákó Judit fotója) struktúrájú királyi palotához.⁵² met­római császár hatalmát, diplomáciai tárgyalások reprezentatív helyszínéül szolgált, illetve szakrális Összegzés funkciót töltött be az itt elhelyezett ereklyéknek kö­ szönhetően.⁵⁵ Károly Róbert rezidenciaválasztásának szempont­ Károly Róbert 1323­ban, a Csák Máté halálát köve­ rend szere párhuzamba állítható Luxemburgi Károly tően kialakult új katonai helyzet következtében, az német, illetve cseh király 1348. évi rezidenciaválasz­ Árpádok gyakorlatának megfelelően, már nagyobb tását befolyásoló kritériumokkal. Miután Károlyt veszély nélkül helyezhette át Temesvárról udvartar­ 1346­ban német királlyá, 1347­ben cseh királlyá válasz­ tását a medium regni területére. I. Károly mindenek­ tották, joggal tarthatta magát a német­római császári előtt megfelelő erődítésekkel rendelkező és a királyi cím várományosának, ezért a császári hatalom egye­ reprezentációs igényeknek megfelelő rezidenciát szánt temes jellegének kinyilvánítására visszavezethető, udvartartásnak, továbbá – úgy tűnik – a rezidencia­ újfajta reprezentációs térigény kielégítésének érde­ választást nem befolyásolta városias település meg­ kében újabb rezidencia építésébe kezdett Prágától léte vagy hiánya. Károly Róbert választása egy olyan 30 km­re délre.⁵³ Az uralkodó 1333 után jelentős várra esett, amelyet még Árpád­házi uralkodó építte­ építkezéseket folytatott a prágai várban,⁵⁴ de propa­ tett, eleve kellő jelentőségű erődítésekkel bírt, illetve gandisztikus törekvéseinek a prágai rezidencia nem a királyi hatalom kinyilvánítására vonatkozó térigé­ felelt meg. Az uralkodó mind Prágától, mind Nürn­ nyeket is kielégítette.⁵⁶ Véleményünk szerint végső bergtől független, de a közigazgatás szempontjából soron ezen tényezőknek köszönhetően válhatott Vi­ kulcsfontosságú két városhoz közel kívánt kialakí­ segrád az Anjouk rezidenciavárosává. tani egy sajátos politikai és ideológiai tartalommal felruházott lakóhelyet a császári udvartartás számára. Köszönetnyilvánítás: ezúton szeretnék köszönetet mon- Az 1348­ban építtetett, három építészeti egységből,gy e dani Laszlovszky Józsefnek a jelen tanulmány megírásá- palotából, egy kisebb és egy nagyobb toronyépület­ hoz nyújtott segítségéért. ből álló Karlštejn vára (2. kép) egyszerre hirdette a né­

49 Buzás 2010. 12–13. 52 Buzás 2010. 17. 50 A királyi palota északi oldalán elhelyezkedő palotakert terüle­ 53 Rosario, Iva: Art and Propaganda: Charles IV of Bohemia, 1346– tén Pálóczi Horváth András és Iván László 1997–1998­ban egy, 1378. Woodbridge, 2000. 19–20. (a továbbiakban: Rosario 2000). a 14. század elejére keltezett kéthelyiséges, kemencével rendel­ 54 „…Castrum vero Pragense ita desolatum, destructum, ac comminu- ke ző, faszerkezetű épületet tárt fel. A Szűz Mária ferences ko­ tum fuit, quod a tempore Ottogari regis totum prostratum fuit usque lostor kerengőudvarán 1998­ben meginduló régészeti kutatások ad terram. Ubi de novo palacium magnum et pulchrum cum magnis során több, paticsos szerkezetű, több megújított kemencével sumptibus edificari procuravimus…”. IV. Károly császár önélet­ rendelkező épületrészlet került elő. Az épületrészletek 14. szá­ rajza. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta: nagy Balázs. zad elejére és közepére keltezhető pusztulási rétegsoraiból je­ Budapest, 2010. VIII/6. lentős mennyiségű velencei cseppes pohártöredék, illetve két 55 Rosario 2000. 21. zo máncfestéses pohár töredékei kerültek elő. Pálóczi Horváth – 56 emellett a kiválasztott település kedvező természetföldrajzi Iván 1998. 173.; Polgár 2010. adott sággal, a könnyű megközelítés lehetőségével is rendelke­ 51 Buzás gergely – Szőke Mátyás: A visegrádi vár és a királyi zett. Mészáros 2009. 19. pa lota a 14–15. században. Castrum Bene 2/1990. Szerk.: Juan Cabello. Budapest, 1992. 133.; Buzás 2010. 14. 201

Prajda Katalin MANETTO DI JACOPO AMMANATINI, OZORAI PIPÓ ÉPÍTÉSZE ÉS A FIRENZEI ASZTALOSSÁG

„A Grasso és társa Magyarországra érkeztek, munkát kap­ káját tanúsítja a már korábban közölt forrás, amely tak és jó soruk volt, mivel Ozorai Pipónak köszönhetően pár szerint Pipó örökösei ezer firenzei aranyforinttal tar­ év alatt gazdagok lettek a helyzetükhöz képest, aki a Gras sót toztak a mesternek „per lavoro del castel d'osola”.⁴ Ezer híres építésszé tette és Manetto mesternek hívta”¹ – írja firenzei aranyforint jóval meghaladta azokat az ösz­ Antonio di Tuccio Manetti híres történetében, La No­ szegeket, amelyeket egy komolyabb asztalosmunká­ vella del Grasso Legnaiuolóban, amely ha nem is lehet ért fizettek a korabeli Firenzében, s így emögött az teljesen mentes a túlzásoktól, mégis számos, forrá sok ­ adat mögött is joggal sejthetünk építészeti munkát.⁵ kal is alátámasztható oldalát világítja meg a firen zei Habár az írott források mind a mai napig nem teszik asztalos, Manetto di Jacopo Ammanatini (1384/ 87k. – lehetővé, hogy Manetto tervezési és/vagy kivitelezési 1451/52k.) élettörténetének. Az ismert elbeszélést ala­ munkáinak konkrét részleteit megismerhessük, még­ pul véve először Koppány Tibor vetette fel 1979­ben is a számos indirekt utalás azt támasztja alá, hogy az a kapcsolatot a firenzei asztalosmester, és Pipó, azaz ozorai birtokon az 1410–1420­as években folyó épít­ Filippo di Stefano Scolari ozorai várának építése kö­ kezésekben komoly szerepet kapott. Így Manetto mes­ zött.² Ezt a hipotézist látszik alátámasztani az 1426­ ter, akit Ozorai Pipó mérnökének/építészének, „Ma­ ban Ozorán járó firenzei követ, Rinaldo di Maso degli estro Ingegnieri”­nek nevez Antonio Manetti, tervez­ Albizzi levele is, aki a firenzei asztalost egyszerűen he tett és/vagy kivitelezhetett több épületet is Ozorán: csak „Manetto da Osora”­ként említette, aki azzal érde­ például az 1416­ban alapított várat, valamint az 1418­ melhette ki nevét, hogy hosszú ideig tartózkodott Pipó ban alapított obszerváns ferences kolostort, és reno­ ozorai birtokán, s ahol előnevéből kiindulva va ló szí­ válhatta továbbá a Szent Margit titulusú parókiális nűleg lakhatással is rendelkezett.³ Nyilvánvaló, hogy templomot is. Ezek közül az ozorai vár néhány ele­ a korban egy asztalos – építész mester nem más ért él mé ben egyértelműen köthető a korabeli firenzei épí­ egy báró birtokán huzamos ideig, minthogy megren­ tészeti divathoz, s így minden bizonnyal Manetto mes­ delést teljesítsen számára. Munka bőven akadhatott ter ozorai működéséhez is.⁶ nemcsak az ozorai birtokon, hanem Pipó számos más Chimenti Camicia személyében már ismer a kutatás építkezésén is, amelyek az 1410–1420­as években foly­ későbbről, Mátyás király uralkodása idejéről olyan tak. Manetto Ozorai Pipó szolgálatában végzett mun­ firenzei mestert, aki asztalosként építészeti megren­

1 „El Grasso, e l’compagno giunti in Ungheria si dettono da fare, et (1979/3) 192–203. Balogh Jolán Manetto mester tevékenységé­ eb bonvi buona ventura, imperocchè in pochi anni vi di ven tarono ricchi hez a budai Csonkatornyot kötötte. Balogh Jolán: Mátyás király secondo le loro condizioni, per favore del detto Spano, che lo fece Maestro és a művészet. Budapest, 1985. 142. Ingegnieri, e chiamasi Maestro Manetto da Firenze, e stettevi con buona 3 Commissioni di Rinaldo degli Albizzi per il Comune di Firenze. reputazione.” Manetti, Antonio: Vita di Filippo Brunelleschi, pre­ III. kötet, Firenze, 1867. 590. ceduta da la novella del Grasso (Testi e documenti). Edizione 4 Prajda Katalin: A Scolari család várai Ozorai Pipó idején: Pa la­ critica di: Domenico De Robertis. Milano, 1976. 42. (a továbbiak­ gio di Tizzano és Castello di Vicchiomaggio. Kutatási beszámoló. ban: Manetti 1976). Firenzében az épületek tervezésében és kivi­ Castrum, 4. (2006) 47–58. (a továbbiakban: Prajda 2006). telezésében járatos mestereket a korban ingegnerének nevezték, 5 A korabeli firenzei építkezéseken alkalmazott mesterek bérezé­ míg az Itáliai­félsziget más részein az architetto kifejezés volt hasz­ sével kapcsolatban lásd: Goldthwaite 1982. 287–350. nálatos, megkülönböztetve őket a kőművesmesterektől. Goldth­ 6 Prajda 2006. 47–58. Feld István a „számos olaszos jellegű részlet” waite, Richard: The Building of Renaissance Florence. An Eco­ ellenére az épület stílusát a Zsigmond kori helyi divatból gyö­ nomic and Social History. Baltimore, 1982. 365. (a továbbiakban: kerezteti. Feld István: Az ozorai várkastély története. Műemlék­ Goldthwaite 1982). védelem, 47. (2003/1) 8–9. 2 Koppány Tibor: Filippo Scolari ozorai vára. Műemlékvédelem, 23. 202 Prajda Katalin

1. táblázat Az Ammanatini család szelektív családfája

Ammanato

Jacopo Niccolὀ Michele Manetto ∞ Nera

Manetto Niccolὀ Giovanni Ammanato ∞ Lena ∞ Susanna ∞ Lionarda

Michele? Lány Lány Agnola Barbera Caterina Francesca Maria Nera Jacopo Manetto Antonio Agnola Michele Manetto Simone

deléseket is teljesített a Magyar Királyságban.⁷ Éppen legnaioli is dolgozott, akik nemcsak hálószobabútoro­ ezért különösen fontos lehet a kutatás számára, hogy kat és cassonékat (azaz díszes ládákat) készítettek, ha­ Manetto Ammanatini élete feltárásra kerüljön, hiszen nem olyanok is akadtak, akik rajzokat, tervrajzokat személyében az első, a Magyar Királyságban tevé­ adtak el, vagy éppen építészeti megrendeléseket tel­ keny kedő, név szerint ismert, építészettel is foglalko­ jesítettek a család számára. A Strozziknak dolgozó zó kül honi mestert tisztelhetjük. A jelen tanulmány asz talosmesterek között találjuk a híres Giuliano da tehát arra tesz kísérletet, hogy bemutassa és értel­ Maianót (1432–1490) is, aki elsősorban építészeti mun­ mezze a Manetto di Jacopo Ammanatini kapcsán káinak köszönhetően vált ismerté.¹⁰ Számos korabeli eddig előkerült új és már ismert levéltári forrásokat forrás szól arról is, hogy a legnaioli fa épületmakette­ és elhelyez ze alakját a korabeli firenzei asztalos tár­ ket is készítettek, így mutatva be megrendelőiknek sa da lomban. Példáján keresztül egyrészt betekintést az általuk szponzorált épületek látványtervét.¹¹ Több nyer he tünk egy firenzei kézműves­dinasztia történe­ asztalos olyan nagy tapasztalatra tett szert az épület­ tébe, másrészt pedig fogalmat alkothatunk arról is, makettek tervezésében és kivitelezésében, hogy tu­ hogy alakja miért érdekes nem csupán a hazai, ha­ dá sát képes volt életnagyságú épületek esetében is nem a nemzetközi kutatás számára is. kamatoztatni. Az építész Filippo di ser Brunellesco Mind Manetto di Jacopo Ammanatini, mind pedig (Brunelleschi) számára sokáig egy Antonio di Manet­ a Scolari családnak dolgozó többi mester személye to Ciaccheri nevű asztalos készített famodelleket, kia és általában a firenzei asztalosság 15. század eleji tör­ minden bizonnyal annyira beletanult a tervezés for­ ténete a keveset kutatott témák közé tartozik.⁸ A fá­ télyaiba, hogy 1436­ban az említett Antonio már mint val dolgozó, asztalosmunkákat készítő mestereket Brunelleschi riválisa szerepelt az épülő Santa Maria a korabeli források legnaioliként említik. Ők az öt ki­ del Fiore lanternájának tervezésében.¹² sebb városi céh közül az Arte dei Legnaioliban és né­ Attól függetlenül, hogy az asztalosok céhe az öt ki­ hányan az Arte dei Maestri di Pietra e Legnaméban tö­ sebb firenzei céh között általában a legkevesebb meg­ mörültek. Az Arte dei Legnaioli az asztalosokon túl becsülésnek örvendett, a lakosság számarányához ké­ ma gában foglalt más famegmunkálással foglalkozó pest magas volt a hat korábban felsorolt famunkát mestereket is. Így ide tartoztak jórészt a torniaio, tavo­ végző mesterek aránya az adóösszeírásokban. Míg lacciaio (bútorkészítők), cassettaio (fiókkészítő),cofinaio 1378­ban százöt főt, 1427­ben 152 városlakót regiszt­ vagy cofanaio (ládakészítő), segatore (fűrészáru készítő) ráltak mint a hat, az Arte dei Legnaioliba tartozó mester­ fogalmakkal illetett mesterségek űzői is.⁹ A legnaioli ség gyakorlóját, s 1458­ban ez a szám már csak majd­ munkaköre a hagyományos asztalosipari tevékeny­ nem fele volt mint korábban, összesen hetvenöt fő.¹³ ségek mellett nemritkán magában foglalt más faipari Ugyanezekben az adóösszeírásokban megnevezett, munkákat is. Az 1460–1470­es években az egyik tehe­ fá val dolgozó mesterek között 1378­ban valószínűleg tős firenzei kereskedő család, a Strozzik számára több négy, 1427­ben huszonnégy, 1458­ban pedig tizenhá­

7 Balogh Jolán: Néhány adat Firenze és Magyarország kulturális 9 Statuti dell'Arte dei legnaioli di Firenze, 1301–1346. A cura di kapcsolatainak történetéhez a renaissance­korban. Archaeologiai Francesca Morandini. Firenze, 1958. Értesítő, 40. (1923–1926) 189–209.; Farbaky, Péter: Chimenti Ca­ 10 Lillie, Amanda: Florentine Villas in the Fifteenth Century. An micia, a Florentine Woodworker – Architect, and the Early Re­ Architectural and Social History. Cambridge, 2005. 136., 289. naissance Reconstruction of the Royal Palace in Buda during 11 Staley, Edgcumbe: The Guilds of Florence. Chicago, 1967. 321– the Reign of Matthias Corvinus (ca. 1470–1490).Mitteilungen des 340. Kunsthistorisches Institutes in Florenz, 50. (2006) 215–251. 12 Haines, Margaret: I „maestri di prospettiva”. In: Nel segno di 8 A Scolari családnak dolgozó ötvösmesterekkel kapcsolatban l.: Masaccio: L'invenzione della prospettiva. Ed.: Filippo Came rota. Prajda Katalin: Kultúraközvetítő firenzeiek. A Scolarik meg ren ­ Firenze, 2001. 99. deléseit teljesítő ötvösműhelyek. In: Egyház és műveltség a régi 13 Az 1378­as Firenze városára vonatkozó adóösszeírásban 2 tor­ Magyarországon. Konferenciakötet. Szerk.: Jankovits László. (meg­ niaio, 7 tavolacciaio, 2 casettario, 2 cofanaio, 35 segatore és 57 legna­ jelenés alatt). i olo szerepel. Archivio di Stato di Firenze (továbbiakban: ASF) Manetto di Jacopo Ammanatini, Ozorai Pipó építészete és a firenzei asztalosság 203 rom személy tartozott azokhoz az ősibb családokhoz, beszélt történettel kapcso latban a közelmúltban sem akik már rendelkeztek önálló családnévvel, amelyet csökkent, köszönhetően annak, hogy nem csupán a korabeli kézműveseknél a társadalmi rang bizonyos egy firenzei asztalos életébe nyerhetünk általa bete­ fokmérőjének lehet tekinteni. Ugyanakkor csak egyet­ kintést, hanem az egész firenzei kézműves­társada­ len családnév, a Benzi fordul elő kétszer az említett lomba, s annak legfontosabb intézményeibe: a kéz­ három összeírásban, s így csak az ő esetükben bizo­ mű ves bottegák életébe és a pat rónus‒ mester kap­ nyítható, hogy a család férfitagjai több generáción ke­ cso latokba is. Ebből a gondolatmenetből kiindulva resztül famegmunkálással foglalkoztak.¹⁴ Lauro Martines 2004­ben megjelent tanulmányában Annak ellenére, hogy Manetto di Jacopo Am ma na­ arra keresi a választ, hogy mennyiben lehet hiteles­ tini céhtagságára vonatkozóan nem került elő adat, nek te kinteni Manetti elbeszélését.¹⁸ Antonio Manetti mégis bizonyos, hogy a mester a fentebb nevezett két (1423–1497) aki már huszas évei végén járhatott, ami­ céh közül az egyiknek tagja volt.¹⁵ Minden kétséget kor Manetto Ammanatini mester 1451/52 körül el ha­ kizáróan ő tett szert a legnagyobb hírnévre a firenzei lálozott, személyes kapcsolatban állt a történet egyik famegmunkálók között, köszönhetően Antonio di főszereplőjével, Filippo Brunel leschivel (1377–1446). Tuccio Manetti elbeszélésének. Életét kevesen tárgyal­ Nem lehetetlen feltételezni, hogy nemcsak Brunel­ ták és akkor is jobbára csak Manettire hivatkozva, leschit, hanem Manetto Am ma natini Firenzében élő konkrét levéltári források említése nélkül, főként ba­ fivérét, Niccolòt is ismerte, s így az 1480­as években rátjával, Brunelleschivel összefüggésben. A legtöbb keletkezett történet megírásában elsődleges forrá­ információt a mesterrel kapcsolatban a 18. század­ sokra támaszkodott.¹⁹ ban élt tudós, Domenico Maria Manni és a 19. szá­ Minden bizonnyal ennek a személyes ismeretség­ zadban élt Gaetano Milanesi munkái tartalmazzák. nek köszönhetően helyezte el Antonio Manetti a Ma­ Manni – igaz, hogy tévesen azonosította a firenzei netto Ammanatiniról szóló történetet Brunelleschi asztalos családját – mégis feltételezhetően számos le­ életrajzának kontextusába. A történetíró 1409­re da­ véltári forrást tanulmányozott műve megírásához.¹⁶ tálta az eseményeket, amelyeket elbeszélt a La Novel­ Milanesi ezzel szemben egy részletes és – az eddig lában, arra az időszakra amikor Filippo Brunelleschi napvilágra került levéltári források tanúsága sze­ római tartózkodása után visszatért Firenzébe.²⁰ Eb­ rint – pontos, de nem teljes családfát készített, sőt át­ ben az időben Filippo már túl volt a harmincon, míg iratának köszönhetően fennmaradt az azóta minden barátja Manetto, aki valamikor az 1380­as években bizonnyal elpusztult 1442­es adóösszeírás az Amma­ született (1384–1387 körül) a húszas évei második natini családra vonatkozó része is.¹⁷ Az érdeklődés felében járhatott.²¹ Ekkor – az elbeszélés szerint – Ma­ Manetto személyével és főképp a La Novellában el­ netto di Jacopo Ammanatini saját műhelyében dol­

Prestanze 366–369. Ezzel szemben 1458­ban 68 legnaiolo, 4 tor­ család nevüket, hanem apjuk nevét (Ammanato, Ammanatino) niaio, 2 tavolacciaio, 1 cassettaiót írtak össze. ASF Catasto 834–837. jelölte. Feltételezésemet megerősítik egyrészt az 1378­as adó­ Az 1427­es Catasto ide vonatkozó részeit a fond online feldolgo­ összeírás ide vonatkozó részei, amelyben mind az Ammanatini zásából nyertem. Itt a foglalkozásánál (trade) famegmunkáló­ (Ma nett o, Niccolò, Michele, Jacopo Ammanatini), mind pedig ként (40­es kód) jelölt személyeket vettem alapul. Online Ca­ a Tecchini család tagjait (Nicholaus Ammanati Tecchini) külön tasto of 1427. Version 1.3. Ed.: Herlihy, David – Klapisch­Zuber, felsorolják. (ASF Prestanze 369. 64v, Prestanze 368. 45v.); más­ Christiane – Litchfield, R. Burr – Molho, Anthony. [Machine részt pedig a Tecchini család tevékenysége már ismert a kuta­ readable data file based on D. Herlihy and C. Klapisch­Zuber, tás számára. Soldani, Maria Elisa: A Firenze mercanti, cavalieri Census and Property Survey of Florentine Domains in the Pro­ nella sig noria dei re d’Aragona. I Tecchini­Taquí tra XIV e XV vince of Tuscany, 1427–1480.] Florentine Renaissance Re sour­ secolo. Anuario de Estudios medievales, 29. (2009) 575–604. ces/STG: Brown University, Providence, R.I., 2002. 17 Milanesi, Gaetano: Operette istoriche edite ed inedite di An­ 14 Az 1378­as adóösszeírásra vonatkozó adatokat l.: ASF Pre stanze tonio Manetti matematico ed architetto fiorentino del secolo 367. 30v, Prestanze 368. 16v, Prestanze 369.37v. Az 1427­es XV. Firenze, 1887. XXV–XXXI. (a továbbiakban: Milanesi 1887). Catastóra vonatkozó adatokat l.: Online Catasto of 1427. Az 18 Martines, Lauro: An Italian Renaissance Sextet. Six Tales in His­ 1458­as Catastóra vonatkozó adatokat l.: ASF Catasto 834–837. torical Context. Toronto – Buffalo – London, 2004. (a továbbiak­ 15 ASF Arte dei maestri di pietra e legname 1. ban: Martines 2004). 16 Véleményem szerint családtörténet összeállításában Manni té­ 19 Martines 2004. 171. vesen azonosította be a családtagokat, s így számos, az Am ma ­ 20 Manetti 1976. 3. natini családra vonatkozó forrást összekevert a szintén firenzei 21 1427­ben anyja őt 40 évesnek mondja, így valamikor 1387 körül Tecchini családra vonatkozó iratokkal. Így az általa közölt csa­ születhetett. ASF Catasto 31. 846v. Ezzel szemben az 1433­as ládfa is csaknem teljes egészében tévesnek tekinthető. Manni, bevallásban anyja szerint 48 éves volt, amely 1385­re tenné szü­ Domenico Maria: Osservazioni istoriche sopra i sigilli antichi le tését. ASF 447. 358r. Martines az 1446­os összeírásra hivat­ de’ secoli bassi. Firenze, 1744. 49–77. Ez azzal magyarázható, kozva 1385­re datálja Manetto születését, ugyanakkor való szí­ hogy a Tecchini család egyes tagjai, akik szintén a 14. század nűleg nem ismerte a korábbi összeírások híradásait. Marti nes végén éltek – Niccolò és Manetto – számos latin nyelvű forrás­ 2004. 218. ban szintén Ammannatiniként szerepelnek, ez azonban nem 204 Prajda Katalin gozottlegnaioló ként, amely a Piazza di San Giovannin, Niccolò (1389–1390 körül–1458 után) elbeszélése sze ­ a mai dóm téren helyezkedett el, s amelyet abban az rint ő hét, míg Manetto pedig tizenegynéhány éves időben a legjobb firenzei mesterekbottegá i népesítet­ lehetett ekkor.³² A családfő halála után az anya, Mon na tek be.²² Manetto családja már 1378­ban is itt lakott Nera (1362–1363 körül – 1442 előtt) is vállalt kétkezi a téren, a Santa Reparata­székesegyház egyház kerü­ munkát egy ideig, míg a családfenntartás végül nagy­ letében.²³ Ekkor a források már említik apját, Jacopót részt Manettóra nem hárult.³³ Fivére, annak ellenére, és annak fivéreit, Niccolòt, Michelét és Manettót mint hogy csak pár évvel lehetett fiatalabb nála, ke veset ottani lakosokat.²⁴ A testvérek közül ketten, Manetto vagy egyáltalán nem keresett. Saját bevallásában 1442­ és Michele festőként az Arte dei Medici e Speziali tagjai ben Niccolò arról írt, hogy fiatalon kötél ké szítőként voltak, hasonlóan apjukhoz, Ammanatóhoz.²⁵ Ezzel dolgozott egyik unokatestvérük, Giovanni di Ma nett o szemben Jacopót cofanariusként, azaz ládakészítő ként műhelyében, amely munka fizikálisan meggyötörte.³⁴ említik a források.²⁶ A család többi tagja, Jacopo uno­ Ezzel szemben 1427­ben anyja adóbe vallásukban úgy katestvérei és nagybátyjai kötélkészítők és keres ke­ jellemezte, hogy keresettel nem ren delkezik, mi vel dők voltak a posztócéh, az Arte della Lana kere té ben.²⁷ „non è in suo sentimento”, azaz nem volt beszámítható.³⁵ Egyikük, Manetto di Ammanato 1368­ban gonfa lo ni ere, Manetto mint fiatal asztalosmester – a La Novella 1374­ben pedig a kereskedelmi bíróság, a hattagú Mer­ elbeszélése szerint – gyakran összejárt más korabeli canzia tagja is volt.²⁸ De a család más tagjai is töltöttek tehetséges firenzei mesterekkel, akik között Donato be egyszer­egyszer fontosabb városi hivatalokat, így di Niccolò Bardit, azaz Donatellót és Filippo Brunel­ Niccolò di Ammanatót 1380­ban a gon fa lo ni ere tiszt­ leschit is találjuk, s akik abban az időben a firenzei ségre is megválasztották, tesvérével Ja co pó val együtt.²⁹ kézműves­társadalom elitjét alkották.³⁶ Ehhez a kör­ Manetto mester nemcsak apai ágon, hanem – Gaetano höz tartoztak még az említett mesterek gazdag pat­ Minalesi szerint – anyja révén is asztalos csa ládból rónusai, Tommaso Pecori és Giovanni di messer Fran­ származott, s anyai nagyapja, Angelo de’ Cori műhe­ cesco Rucellai is. Egy alkalommal ivócimborái, élükön lyében tanulta ki a mesterséget.³⁰ a híres építésszel, tréfából az adósok börtönébe zá rat­ Figyelembevéve, hogy a család már Manettót meg­ ták Manettót, aki ily módon megszégyenült a társa­ előzően legalább két generáció óta rendelkezett csa­ ság előtt és ezért elhagyta szülővárosát.³⁷ A tréfa – az ládnévvel és azt, hogy tagjai időről időre töltöttek be elbeszélés tanúsága szerint – egyrészt Manetto lassú fontosabb városi hivatalokat is, egyetértek Lauro Mar­ észjárásán, másrészt pedig pénzhiányán alapult. Az tines megállapításával, amely szerint Manetto nem apa korai halálából, fivére szerény munkájából és az tartozott a kifejezetten alacsony származású kézmű­ elbeszélés egyes részleteiből tehát arra lehet követ­ vesek közé, hiszen akkor a város legmegbecsültebb keztetni, hogy a mester Magyar Királyságba való köl­ mes terei és azok patrónusai nem ültek volna vele egy tözésében az anyagi okok komoly szerepet ját szot­ vacsoraasztalhoz, mint ahogy azt a La Novellában ol­ tak.³⁸ Így jutott eszébe az is, hogy már korábban Ozo rai vashatjuk.³¹ Ugyankkor az is kétségtelen tény, hogy Pipó többször is hívta a Magyar Királyságba, s ifjú­ Manetto fiatal évei nem teltek teljes jólétben, amely kori mestere, egy bizonyos Pellegrino is mesélt neki minden bizonnyal apja korai halálával hozható ösz­ ottani kalandjairól, amelyek mind arra ösztönözték, szefüggésbe. A két testvér, az idősebb Manetto és fi ­ hogy elinduljon társával, egy Giovanni nevű másik vé re, Niccolò gyermekkorukban maradtak félárvák, asztalossal Magyarországra.³⁹ Manetto bizonyosan

22 Manetti 1976. 3. zott. Manetti 1976. 7. Az anyát – a La Novella elbeszélése alap­ 23 ASF Prestanze 369. 64v. ján – a kutatók tévesen monna Giovannaként említik. Martines 24 ASF Monte Comune o delle Graticole II. 1805. 16v. (a további­ 2004. 236. akban: Monte). 34 Milanesi 1887. XXIX. Giovanni di Manetto Ammanatini 1427­es 25 Milanesi 1887. XXXIII., XXII., Michele di Ammanato ASF Medici adóbevallása „una bottega dove facciamo l’arte delle funi posta in e speziali 7. 113r.; Giovanni di Manetto ASF Medici e spe ziali Chalimala nel popolo di Santo Andrea la quale bottegha e dell’Arte della 7. 83r; Manetto d’Ammanato ASF Medici e speziali 7. 117v. Lana.” ASF Catasto 61. 963r.; ASF Arte dei Medicie Speziali 7. 26 ASF Prestanze 369. 64v. 35 „Nicholo suo filgiuolo anni 38, senza ghuadagno”. ASF Catasto 31. 27 Unokatestvérei közül kettő, Ammanato di Manetto posztószö­ 846v.; Catasto 447. 358r. vettel kereskedett. ASF Arte della Lana 25. 2r, Catasto 61. 963r. 36 Manetti 1976. 8.; Martines 2004. 215. Emellett kötélkészítéssel foglalkozott saját műhelyében mint 37 Manetti 1976. 32. A történetben Manetto maga is ismerte,be hogy funaiolo. ASF Catasto 482. 597r–599v. volt egy kisebb tartozása, amelyet nem tudott kiegyenlíteni. 28 ASF Mercanzia 193. 38 A család ingóságaihoz csupán a firenzei ház és egy vidéki bir­ 29 Martines 2004. 219.; ASF Consulte 16. 86r. tok tartozott. ASF Catasto 31. 846r., Catasto 447. 358r. 30 Milanesi 1887. XXIII. 39 „El Perché è fece pensiero d’andarsene in Ungheria, ricordandosi pure 31 Martines 2004. 215–219. allora che n’era stato richiesto, e fe’ pensiero di trovare chi ne lo aveva 32 Milanesi 1887. XXIX. tentato.” Manetti 1976. 39. 33 Manetti szerint Manetto Ammanatini anyja mosott és húst só­ Manetto di Jacopo Ammanatini, Ozorai Pipó építészete és a firenzei asztalosság 205 nem bánta meg, hogy belevágott a kalandba, hiszen vánt helyet készíteni az épülő székesegyháznak. Ekkor ezzel a vállalkozással korábbi lehetőségeihez képest a család székhelye áttevődött a San Simone­pa ró ki á­ nagy vagyonra és elismerésre tett szert mint Ozorai hoz tartozó Via San Francescóra, amely az adminiszt­ Pipó építésze.⁴⁰ Nemcsak Pipóval, hanem Zsigmond ratív városközpont perifériájára esett. A ház mellett királlyal is szoros kapcsolatokat ápolt. A firenzei Si­ csupán egy szerény méretű, egy urasági és egy a mun­ g noria egyik levelében egyenesen arról számol be, kások számára kialakított épülettel ellátott birtok volt hogy a Grasso Zsigmond egyik bizalmasa lett, aki köz­ a család tulajdonában a firenzei vidéken, a Santo Ste­ vetíthet akár politikai kérdésekben is a király és a fi­ fano­parókiához tartozó Paternóban, pár kilométerre renzei városvezetés között.⁴¹ délkeleti irányban a firenzei város fa lak tól.⁴⁶ Mialatt Manetto a Magyar Királyságban tartózko­ Ingatlanvagyonuk nem is, de a család összetétele dott, addig a család többi tagja, Nera asszony és jelentősen megváltozott az évek folyamán. Manetto kiseb bik fia, Niccolò ketten maradtak a háztartásban. jó két évtizeddel szülővárosa elhagyása után, valami­ A hatalmas távolság ellenére azonban nem szakadt kor 1427 és 1433 között kötött házasságot egy Lena meg a kapcsolat Manetto és az otthonmaradottak kö­ nevezetű hajadonnal. Az asszony a firenzei divatnak zött. Sőt, Nera asszony lehetett az, aki fia távollété ben megfelelően körülbelül fele annyi idős lehetett, mint annak ügyeit intézte: találkozhatunk a nevével mint Manetto, aki ebben az időben már negyvenes évei fia megbízottja és mint a család adóbevallásának ké­ végén járhatott, amíg felesége csak húszas évei köze­ szítője.⁴² Erre azért is szükség volt, mert – ahogy azt pén. A házasságból legalább négy gyermek született, Antonio Manetti elbeszélése is sugallja – a firenzei ezek közül két leány és egy fiú.⁴⁷ Eközben a család asztalos jelentős anyagi haszonra tett szert a Magyar firenzei házában egy ideig csak fivére, Niccolò és any­ Királyságban. 1427­ben már 1790 firenzei aranyforint juk éltek ketten. 1433­ban Niccolò még nőtlen volt és volt az az összeg, amelyet a városi kölcsönalapban, az anyjával lakott, aki azonban 1442­ben már nem élt, vi­ úgynevezettMonte Comunéban helyezett el a család.⁴³ szont fia ekkor már házasnak mondja magát. Felesé­ Pár évvel később ez az összeg csak tovább növekedett, gétől, Susannától legalább hat gyermeke született.⁴⁸ így 1433­ban 3300 firenzei aranyforint volt letétbe A család firenzei házát tehát teljes mértékben Niccolò helyezve Manetto és anyja, Nera nevében, s 1442­re családja használta, annak ellenére is, hogy a La Novella ez már 3800 aranyforint volt.⁴⁴ A továbbiakban, az elbeszélése szerint Manetto többször hazalátogatott 1440­es évek végén – 1450­es évek elején ez még kie­ Firenzébe.⁴⁹ Bizonyos, hogy ezek a látogatások csak gészült Manetto leányainak hozományával is, ame­ rövid időszakra korlátozódtak, hiszen a korszakra vo­ lyet a firenzei hozománybankban (Monte delle doti) natkozó egyik adóösszeírás alkalmával (1427, 1431, helyeztek el.⁴⁵ Annak ellenére, hogy a család Monte­ 1433, 1442, 1446) sem tartózkodott a városban.⁵⁰ Ma­ részvényeinek összege időről időre növekedett, ingat­ netto annak ellenére vagy éppen amiatt sem tért haza lanvagyonukat nem gyarapították jelentős mértékben. 1437 után Firenzébe, hogy Zsigmond király halálával Valamikor 1427 és 1433 között adták el a Piazza di anS elveszítette legfontosabb patrónusát és így idős korára Giovannin lévő házukat a városnak, hiszen a város­ valószínűleg jelentős anyagi problámákkal is szem­ vezetés a téren található épületek lerombolásával kí­ be kellett néz nie.⁵¹ Tehát a továbbiakban is Budán élt,

40 Manetti 1976. 42. 8 hordó (8 barili) azaz kb. 267,44 liter bor és kb. 407,4 liter 41 Milanesi 1887. XXIV.; Commissioni di Rinaldo degli Albizzi per (6 orna) olaj volt. ASF Catasto 697.689r. A mértékegységeket il Comune di Firenze. III. kötet, Firenze, 1867. 536. l.: Edler, Florence: Glossary of Mediaeval Terms of Business. 42 Fia procurátoraként szerepel egy iratban. ASF Monte II. 665. Italian Se ries 1200–1600. Cambridge – Massachusetts, 1934. 102v.; ASF Catasto 31. 846v. 47 ASF Catasto 447. 358r. 43 „Danari in sul Monte di quegli sono del Monte Chomune chon ri te ni­ 48 ASF Catasto 661. 753r. mento del quarto fi. 1790 i quali denari sono ischriti in Manetto di 49 Manetti 1976. 42–43. Jachopo Amannatini figliuolo della sopradetta mona raNe nel quartiere 50 „In ppiù potrebbe esere perché Manetto mio figliuolo è nelle paesi di Sancta Croce. Agiunse dovea avere Manetto suo filgiuolo da Si mone d’Ungheria che gli arebe degli incarichi e del mobile che a me no’ sono di Pagolo Carnesechi e fratelli deono dare per la ragione d’Ungheria noti e più mesi fa gli feci iscrivere che mene avi sasi e per inchora fi. 120 di ungheri fi. 128 s. Francescho Daneli Ghuadringieri de’ dare ris posta non ò auta, chome l’arò vene farò avisati.” ASF Catasto 447. duchati dugiento cinquanta di viniziani i quali gli die Manetto in 358r. (1433) Ungheria che gli facessi d’avere in Firenze a volontà del detto Ma netto 51 „...Manetto di Jacopo Amanatini, el quale dimora nelle pro vi ncie fi .270 s.” ASF Catasto 31. 846r. d’Un g heria, egli, la sua donna Monna Lena, con dua sua figliuole, 44 Milanesi 1887. XXVII. 1440–1441­ben a Monte Comunéban ed è sanza ignun guadagno e assai ispesa... Manetto di Jacopo, detto 3821 aranyforint volt Manetto nevében letétbe helyezve. ASF il Grasso, se ne vorebbe venire di quà, è già piue tempo; e non puòe, Monte II. 534. 139r. Továbbá anyja, Nera nevében 164 firenzei perch’ à la donna e sua figliuoli e non ha un soldo da potere mettersi aranyforintot regisztráltak. ASF Monte II. 534. 159r. in viagio a fare le spese: e questo n’è la chagione la morte de’Re, ché, 45 ASF Monte II. 543. 161r. come fue morto, è perdè la provvidigione: sicché egli ha sempre poi 46 A földterület hozama 1451­ben kb. 704,78 liter (20 staia) búza, ispeso e non ha guadagnio.” Milanesi 1887. XXVI–XXVII. 206 Prajda Katalin mint ahogy azt az ott élő humanista, Pier Paolo Ver ge­ vannit.⁵⁵ A harmadik mestert egy Matteo Scolari (Ozo­ rio 1444. május 3­án kelt végrendelete is bizonyítja, rai Pipó testvére) halála után, 1426­ban készített el­ amelynek ő volt az egyik tanúja.⁵² Ezt követően, 1446­ számolás említ, amely szerint Matteo tartozott egy ban még élőnek mondja őt testvére az adóösszeírás­ Papi di Giovanni firenzei legnaiolónak.⁵⁶ A három mes­ ban és 1451. október 23­án még az ő nevére szól a le­ ter személyére és tevékenységére vonatkozóan eddig tét a Monte irataiban. Mivel a soron következő 1451– csupán néhány elszórt utalást találtam, amelyek azon­ 1452­es adó összeírásban már elhunytként szerepel, ban megerősítik azt a képet, amely szerint a Scolari ezért halálát nagy valószínűséggel valamikor 1451. ok­ családnak dolgozó firenzei asztalosmesterek sokrétű tóber 23. és 1452. március 25. közé tehetjük.⁵³ Mivel tevékenységet folytattak az intarzia­ és bútorkészítés­ sem 1451­ben, sem pedig később, az 1458­as összeírás től, a festészethez kapcsolódó famunkákon keresztül alkalmával nem említik Manetto özvegyét vagy árva egészen az épülettervezésig.⁵⁷ gyermekeit, ezért valószínűsíthető, hogy az idős mes­ Manetto di Jacopo Ammanatini járatos volt nem­ ter és családja soha nem tértek haza Firenzébe.⁵⁴ csak az intarzia­ és bútorkészítésben, hanem épületek Manetto élettörténete tipikusan példázza azon fi­ tervezésében és kivitelezésében is, s ennek köszönhe­ renzeiek történetét, akiket Ozorai Pipó hívott a Ma­ tően fontos szerepet kapott Ozorai Pipó és Zsigmond gyar Királyságba, s akik neki köszönhetően anyagi király építkezéseiben.⁵⁸ Arra azonban, hogy építészeti jólétet és megbecsülést szereztek Zsigmond király tevékenységére további források kerüljenek elő a fi­ udvarában. A két legnagyobb támasz és patrónus renzei vagy a magyarországi levéltárakból, egyre ke­ ha lálával azonban anyagi lehetőségeik is jelentősen vesebb esély mutatkozik. Sokkal valószínűbb, hogy meg csappantak. Egyik részük éppen ezért kénytelen barátjával, Filippo Brunelleschivel kapcsolatosan lás­ volt visszatérni Firenzébe, másik részük anyagiak és/ sanak napvilágot további olyan iratok, amelyek azt vagy firenzei rokonság hiányában a Magyar Király­ a hipotézist támasztják alá, amely szerint Bru nel le­ ságban maradt és jóval szerényebb körülmények kö­ schit a Scolari család választotta ki a híres firenzei zött folytatta életét. Scolari­oratórium tervezésére és kivitelezésére és nem A híres Manetto mesteren túl bizonyosan még szá­ pedig az Arte della Calimala konzuljai, ahogy a kutatás mos más asztalosmunkával foglalkozó firenzei is azt korábban feltételezte.⁵⁹ Ez pedig új megvilágí­ dolgozott a Scolari család megbízásából. Közülük még tásba helyezné egyrészt Manetto di Jacopo Amma­ további három mestert említenek név szerint a for­ natini és Filippo Brunelleschi kapcsolatát, másrészt rások. A La Novellában további két asztalost ismerhe­ pedig a két mester összeköttetéseit a Scolari család­ tünk meg, akik a Magyar Királyságban jártak: Ma netto dal, s így közvetve a Magyar Királysággal is.⁶⁰ korábbi mesterét, Pellegrinót és műhelytársát, Gio­

52 Ziliotto, Baccio: Nuove testimonianze per la vita di Pier Paolo ismert a kutatás számára. 1415­ben már a Via delle Termén lévő Vergerio Il Vecchio. Archeografo Triestino serie III. vol. II. egyik bottegában találjuk, ugyanabban az utcában, ahol a La 1906. 67. Novella szerint Manetto Ammanatini is tanult Pellegrino mes­ 53 ASF Monte II. 544. 115r., ASF Catasto 697.689r. ternél. Bernacchioni, Annamaria: La bottega di pittura di della 54 Niccolò 1458­as bevallását l.: ASF Catasto 801. 865r. Badia fiorentina: Da Tommaso del Mazza a Masaccio.Mittei lun­ 55 Az 1427­es Catasto egyetlen Giovanni fia Pellegrinót említ, ő gen des Kunsthistorischen Institutes in Florenz, 46. (2004) 263–264. azonban nem azonosítható az említett mesterrel. ASF Catasto 57 Antonio Manetti szerint Manetto mester intarziákat készített 80. 501r. firenzei műhelyében. Manetti 1976. 12. 56 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. 316r. Ezt a tartozást Matteo örö­ 58 L. 48. lábjegyzet, amely tanúsága szerint Manetto mester szol­ kösei is szerepeltették az 1427­es adóbevallásukban, mondván, gálataiért Zsigmond királytól járadékot kapott. hogy az Al Canto de Pazzi nevű utcában dolgozó mesternek fá­ 59 Battisti, Eugenio: Filippo Brunelleschi. L’operacompleta. Milano, ért és más dolgokért cserébe 20 firenzei aranyforinttal tartoz tak. 1976. 253–254. Ezt az elméletet támasztják alá a Saalman által ASF Catasto 59. 875r. Papi (1399. k.) 1427 körül saját asztalos mű­ közölt források: Saalman, Howard: Filippo Brunelleschi. The helyében dolgozott Firenzében. Két testvére, akikkel kö zös ház­ Buildings. London, 1993. 380–410. tartásban élt, Gherardo és Vettorio pedig Niccolò és Scolaio 60 A tanulmánnyal kapcsolatos észrevételeiért hálával tartozom (1369. k.) di Giovanni firenzei festőműhelyében dolgoztak. ASF Szatlóczki Gábornak. Catasto 67. 434r., Catasto 74. 204v. Scolaio di Giovanni (1369. k.) 207

Katarina Predovnik DIE BURG WALDENBERG IN OBERKRAIN UND SEIN ARCHÄOLOGISCHES FUNDGUT

Die Burg Waldenberg (auch Walden- burg, später sogar Wallenberg, heute Pusti grad genannt) wurde auf einer Anhöhe zwischen den Tälern von Save und Lipnica, unweit des Städtchens Radovljica/Radmanns dorf erbaut. Die Anlage entstand vor 1228, höchst wahr- scheinlich schon im späten 12. Jahr hun- dert, zur Sicherung der Herr schafts ge- biete der Grafen von Ortenburg in Ober- krain. Spätestens im frühen 17. Jahr hun- dert ist die Burg aufgelassen worden und ist heutzutage nur mehr eine zwar imposante, doch eher schlecht erhaltene Ruine (Abb. 1). Die ruinöse Burg hat seit jeher die Fantasie und Neugierde der Leute aus Abb. 1. Burg Waldenberg, Zustand der Ruine im März 1993. den naheliegenden Ortschaften angeregt. (Foto: M. Kambič, Dokumentation des Denkmalamtes Kranj) Manch einer hat in den Ruinen gegraben in der Hoffnung, wertvolle oder zumindest interes- schungs projektes ist in Vorbereitung; im Folgenden sante Funde zu machen. Dass diese Hoffnung vollkom- stellen wir einige der wichtigsten Erkenntnisse dar. men berechtigt gewesen ist, zeigt die „reiche Aus beute“ einer solchen Wildgrabung, welche angeblich 1992 stattgefunden hat und den unmittelbaren Anlass für Geschichte der Burg Waldenberg eine 1993 ausgeführte archäologische Ausgrabung gab. Insgesamt sind 1992 über 700 Objekte gefunden Das Gebiet um den oberen Lauf des Flusses Save in worden. Die gewöhnliche Küchenkeramik ist in die- der ehemaligen Grenzmark Kranjska/Krain gehörte sem Fundensemble eher unterrepräsentiert, es über- bis zum Anfang des 11. Jahrhunderts den deutschen wiegen die Eisen-, Buntmetall- und Glasfunde sowie Königen. Heinrich II. beschenkte im Jahr 1004 das das bemalte und glasierte Tafelgeschirr. Bistum Brixen reichlich mit dem Königsgut beiderseits In den Jahren 2003–2004 führte die Abteilung für von Save, was zur Gründung der Brixener Grund- Archäologie der Philosophischen Fakultät der Univer- herrschaft Bled/Veldes mit dem Sitz auf der gleich- sität Ljubljana in Zusammenarbeit mit dem Slowe- namigen Burg geführt hat. Zu dieser Zeit bestanden nischen Nationalmuseum und dem Museum von in der Gegend noch mehrere Zehnten von kleinen Ober krain (Gorenjski muzej Kranj) ein Forschungs- allodialen Besitzen, als Großbesitzer traten neben projekt¹ aus mit der Absicht, die bislang in den Mu- Brixen noch die Krainer Markgrafen von Semt-Ebers- seen aufbewahrten oder wenigstens dokumentierten berg und deren Erben, die Grafen von Weimar-Orla- Kleinfunde aus der Burg Waldenberg zu bearbeiten. münde auf. Im 12. Jahrhundert fielen große Teile des Eine Veröffentlichung der Ergebnisse dieses For- ehemaligen Markgrafenguts in die Hände der Kärnt-

1 Das Forschungsprojekt ist vom Slowenischen Ministerium für Unterricht, Forschung und Sport finanziert worden (J6-5413- 0581). 208 Katarina Predovnik

ner Linie der Grafen von Ortenburg.² Die Ortenbur- der Oberkrainer Besitzungen waren die reichen Eisen- ger bauten hier sehr bald, vermutlich schon vor 1200, vorkommen in den Gebirgen beiderseits der Save. Die zwei Herrschaftszentren auf: nördlich der Save die Ortenburger haben den Bergbau und Verhüttung des Burg Kamen/Stein und südlich davon die Burg Wal- Eisens in Planina oberhalb Jesenice im Savetal⁶ und d enberg. Stein lag an der Straße aus Ljubelj/Loiblpaß in Kolnica, Kamna gorica und Kropa im Lipnicatal und Tržič gegen Begunje und Bohinj, Waldenberg un terstützt und gesichert.⁷ aber an der Straße entlang des Lipnicatales Richtung Bis Ende des 14. Jahrhunderts hausten auf der Škofja Loka/Bischoflack und über dem Berg Jelovica Burg Waldenberg ortenburgische Ministerialen, die nach Železniki, oberhalb einer früh bezeugten Brücke Herren von Waldenberg.⁸ Dieses Geschlecht hatte das über der Save.³ Amt der Burggrafen zu Waldenberg inne und wurde, Die Grafen von Ortenburg haben im 13. und 14. wie üblich, nach dieser Burg benannt. 1228 tritt Fried- Jahrhundert ihre Besitzungen im oberen Savetal rich von Waldenberg in den Quellen zum ersten Mal durch Rodung und Urbarmachung der umfangrei- auf und mit ihm indirekt auch die Burg selbst.⁹ Die chen Wälder entwickelt. Die Abrundung der zwei erste unmittelbare Erwähnung der Burg Waldenberg beiderseits der Save liegenden Herrschaftsgebiete er- stammt aus dem Jahr 1263, als es zur Teilung des folgte mittels gezielter Kolonisation der dazwischen- ortenburgischen Besitzes zwischen den Brüdern Fried- liegenden Gebiete entlang des Flusses Save. Als neues rich und Heinrich von Ortenburg kam: Waldenburg Wirtschaftszentrum entstand so unter anderem die fiel mitsamt dem ganzen Besitz zwischen dem Kara- Siedlung Radovljica/Radmannsdorf, wohin schon wanken-Gebirge und dem Fluss Sora dem Friedrich vor 1296 der Sitz der ehemaligen Urpfarrei Rodine zu, bloß die Burg Kamen/Stein mit der naheliegenden übertragen wurde. In der Zeit um 1320/33 wurde Höhle und vier Kastellanen wurde dem Heinrich zu- eine neue Marktsiedlung direkt neben dem alten Sied- geteilt.¹⁰ Im frühen 14. Jahrhundert wurde der Besitz lung s kern⁴ planmäßig entworfen. Diese neue urbane wieder vereint, die Teilung blieb aber in den zwei Siedlung in geschützter Spornlage über dem steilab- Ämtern der Grundherrschaft erhalten.¹¹ laufenden Fluss bett der Save entwickelte sich dann In dieser Zeit wohnten mehrere Ministeriale aus allmählich in eine Handelsstadt von regional begrenz- einem oder vielleicht aus mehreren Geschlechtern zu- ter Be deu tung.⁵ sammen auf Waldenberg, so z.B. 1228, 1230 und 1239 Ebenso wichtig für die wirtschaftliche Erschließung Friedrich,¹² 1247 und 1263 Friedrich und Heinrich,

2 Die Angaben entstammen einem Traditionskodex des Brixener nach ortenburgische Zeit siehe auch Šmitek, Janez: Lipniška do- Bischofs Altwin (1049–1097). Die Ortenburger sind 1185 zum lina v 16. stoletju (Das Lipnicatal im 16. Jahrhundert). Kropar- ersten Mal als Besitzer der Ländereien im oberen Savetal be- ski zbornik. Ob 100-letnici Plamena (1894–1994). Kropa und Ra- zeugt. Hauptmann, Ljudmil: Razvoj družabnih razmer v Ra do- dovljica, 1995. 114–127. (im Folgenden: Šmitek 1995). v ljiškem kotu do krize petnajstega stoletja (Die Entwicklung der 8 Die Waldenberger werden in den erhaltenen Urkunden zu- gesellschaftlichen Verhältnisse im Radmannsdorfer Winkel bis meist als „dominus“ oder „miles“ tituliert, nur ausnahmsweise zur Krise des fünfzehnten Jahrhunderts). Zgodovinski časopis, 6–7. als „chnappo“, was als Zeugnis ihres Ansehens gedeutet wird. (1952–1953) 270–284. (im Folgenden: Hauptmann 1952–1953). Kos, Dušan: Med gradom in mestom. Odnos kranjskega, slo- Gestrin, Ferdo: Radovljica – vas, trg in mesto do 17. stoletja (Ra- venje-štajerskega in koroškega plemstva do gradov in meščans- dovljica – Dorf, Markt und Stadt bis zum 17. Jahrhundert). Zgo- kih naselij do začetka 15. stoletja. Ljubljana, 1994. 45–46. dovinski časopis, 45/4. (1991) 517–547. (im Folgenden: Gestrin (De utsche Fassung: In Burg und Stadt: spätmittelalterlicher 1991). Zur Geschichte der Kärntner Ortenburger siehe z.B.: Lack- Adel in Krain und Untersteiermark, Wien, 2006.) (im Folgenden: ner, Christian: Zur Geschichte der Grafen von Ortenburg in Kärn- Kos 1994). Kos, Dušan: Vitez in grad: vloga gradov v življenju ten und Krain. Carinthia I, 181. (1991) 181–200. (im Folgenden: plem stva na Kranjskem, slovenskem Štajerskem in slovenskem Lackner 1991). Koroškem do začetka 15. stoletja. Ljubljana, 2005. (im Folgen- 3 Gestrin 1991. 517–518. den: Kos 2005). 4 Heute Predtrg (dt. Vormarkt) genannt. 9 „Hermannus comes in Ortenburch et ministerialis suus Fridericus 5 Verleihung der Stadtrechte an Radovljica/Radmannsdorf erfolg- de Waldenberch“ treten als Zeugen in einer Urkunde des Gur- te vermutlich um 1470. Gestrin 1991. 523–527.; siehe auch Av- ker Bischofs Ulrich auf. Otorepec, Božo: Gradivo za zgodovi- guštin, Cene: Zgodovinsko-urbanistični značaj starega mestnega no Radovljice v srednjem veku (Materials for the history of jedra Radovljice (The character of the old town core of Radovljica Radovljica in the Middle Ages). Radovljiški zbornik 1995. Ra- in terms of historical town planning). Radovljiški zbornik 1995. Ra- dovljica, 1995. 10–37. (im Folgenden: Otorepec 1995). dovljica, 1995. 77–87. 10 Otorepec 1995. 13. Nr. 8.; Kos 2005. 245–246.; vergl.: Kos 1994. 6 Ein Privileg wurde vom Grafen Friedrich von Ortenburg 1381 45. erstellt und ordnete die Verhältnisse der dortigen Bergleute, 11 Siehe Urbare aus den Jahren 1498 und 1579, laut deren die sowie die Tätigkeit der Bergung und Verhüttung des Eisens. „Herrschaft Radmannstorf und Wallenburg“ in das sog. Obere Amt Mli nar, Janez: O nastanku Ortenburškega rudarskega reda. In: am linken Ufer der Save und ins Untere Amt rechts der Save Mlinar, Janez (Hrsg.): Ortenburški rudarski red. Planina pod geteilt wurde. Waldenberg stand im Unteren Amt. Gestrin Golico, 2001. 10–12. 1991. 518.; Šmitek 1995. 7 Hauptmann 1952–1953. 278–284.; Gestrin 1991. 544. Für die 12 Otorepec 1995. 12–13. Nr. 5–7. Die Burg Waldenberg in Oberkrain und sein archäologisches Fundgut 209

1265 und 1277 Reinhard, 1270 Ulrich I. und Konrad, anderen Burgen und Herrschaften in die Hände der 1274 Hermann, seit 1283 Ulrich II. (bis 1312?) und eins Grafen von Cilli. Diese verwalteten Waldenberg in Sohn Germanus (mindestens bis 1295), 1286 Bern- der gleichen Weise wie vorher schon die letzten hard¹³ und 1321 Hermann (II.?).¹⁴ Im 14. Jahrhundert Ortenburger, sie setzten also verschiedene austausch- wurde Waldenberg von verschiedenen Beamten ver- bare Kastellane (Burggrafen) ein. Vermutlich haben waltet.¹⁵ Cillier auch das Schloss in Radovljica/Radmannsdorf Nachdem 1374 Graf Otto VI. von Ortenburg gestor- erbaut, wo sie ihren Hof halten sollten und nicht auf ben ist, übernahm sein einziger Sohn Friedrich III. der Waldenburg selbst. Dem jungen Graf Hermann die Herrschaft zusammen mit Ottos Bruder Al brecht, III. von Cilli wurde von seinem Vater die Aufgabe der Bischof von Trient.¹⁶ Friedrich hat sich öfter auf der Verwaltung der Herrschaften Radovljica/Rad manns- Burg Waldenberg aufgehalten und hat dort auch ei- dorf und Spittal an der Drau anvertraut. Er hauste itm nige Urkunden ausgestellt, eine von diesen z.B. „in seiner zweiten Frau Beatrice von Wittelsbach in Ra- stubella consiliaria minori castri Waldenwerd de plebe dovljica/Radmannsdorf, jedoch nicht lange, denn Radmannsdorff Aquilegensis diocesis“.¹⁷ Seine erste Frau 1426 verunglückte er tödlich bei einem Fall vom Margarethe, Herzogin von Teck war die Schwester Pferd nahe der Burg Stein. Vom 1429 bis 1431 hat sich des damaligen Patriarchen von Aquileia, Ludwig II. sein Bruder Friedrich II. in Radovljica/Radmannsdorf von Teck. Die Ehe blieb kinderlos, also entschloss und Stein aufgehalten.²² Friedrich seinen jungen Enkel, den Gra fen Ludwig Nach dem Tode des letzten Cilliers, Ulrich II., 1456 von Cilli zu adoptieren. Schon am 23. No vember 1377 in Belgrad wurde die Burg Waldenberg landesfürst- hat aber Friedrich einen gegenseitigen Erbvertrag liches Kammergut der Habsburger. Im Dezember 1457 mit seinem Onkel, dem Grafen Hermann I. von Cilli hat Ulrichs Witwe, Gräfin Katharina von Cilli in die geschlossen. Sollte Friedrich kinderlos sterben, wür- Übergabe der ehemals Cillier Burgen und Schlösser den alle seine Güter und Besitzungen, unter anderem Waldenberg, Radmannsdorf und vieler anderen ein- auch Waldenberg und Radovljica/Rad mannsdorf, gewilligt. Noch im Januar 1458 war die Übergabe je- zuerst an seinen Onkel Albrecht, Bi schof von Trient, doch nicht vollendet. Zu dieser Zeit hielt ein gewisser nach dessen Tode aber an Graf Her mann I. von Cilli, Grezberger die Burg Waldenberg (gslos Bellemberg) dessen Sohn Hermann II. und dessen Enkel Wilhelm in Pfand, Kaiser Friedrich III. hat sie aber an Andreas vererbt werden.¹⁸ von Kreig verpfändet und dieser hat sie dann von Friedrich von Ortenburg starb in Radovljica/Rad- Grezberger im Juni 1458 schließlich abgekauft.²³ Von mannsdorf am 28. April 1418.¹⁹ Er hat ein unmündi- Kreig hat für den Kaiser als Pfleger auf der Burg Wal- ges Kind (seinen Adoptivsohn?) und eine schwangere denberg amtiert. Dieses Amt hatten 1465–1468 Ehefrau hinterlassen.²⁰ Trotzdem bestätigte König Cas par Hawnspekh, seit 1468 und ab 1476 wieder Sig mund schon am 26. Juni 1418 den vorläufigen Georg Kazianer und seit 1478 noch sein Bruder Besitz der ortenburgischen Reichslehen laut dem Erb- Lenart Kazianer inne.²⁴ 1473 hat Kaiser Friedrich III. vertrag dem Grafen Hermann II. von Cilli und schli- den Pfle gern der Burg Waldenberg die Aufgabe zu- eßlich erfolgte am 29. Februar 1420 auch die endgül- geteilt, der Stadt Radovljica/Radmannsdorf bei der tige Belehnung des Cilliers mit der Grafschaft Or- Durch set zung der Pflichtstraße und bei der Unter bin- ten burg. Offenbar sind beide Kinder Friedrichs bis dung des Verkehrs an den „ungewöhnlichen Straßen“ spä testens 1420 gestorben.²¹ nach Italien Hilfe zu leisten; als Folge Letzterer attenh Somit kam die Burg Waldenberg mitsamt vielen nämlich die Geschäfte der Stadt gelitten.²⁵

13 Kos 2005. 246., Anm. 904.; vergl.: Kos 1994. 45. und 59., Anm. žitve Ortenburških in knezov iz Celja (Radovljica at the time 709. of the Ortenburgs merging with the counts of Cilli). Radovljiški 14 Otorepec 1995. 14. Nr. 22. zbornik 1995. Radovljica, 1995. 112–131. (im Folgenden: Habjan 15 Von 1372 bis 1374 wurde Gyselher von Stein erwähnt, von 1995). 1379 bis 1398 Wilhelm Lamberger, von 1392 bis 1405 Nikolaus 20 Nach dem Tode Margarethes vermählte sich Friedrich mit Ag- von Stein und von 1406 bis mindestens 1413 Georg Lamberger. nes Markgräfin von Hachberg. Lackner 1991. 191., Anm. 53. Kos 2005. 247., Anm. 910.; vergl.: Kos 1994. 46. und 59., Anm. 21 Lackner 1991. 191., 195.; siehe auch Meyer, Therese: Die Grafen 715.; Otorepec 1995. 18–22. von Cilli als Erben der Grafen von Ortenburg. Zur Geschichte 16 Lackner 1991. 187. Kärntens 1377–1524. In: Fugger Germadnik, Rolanda (Hrsg.): 17 Am 12. November 1390. Otorepec 1995. 20. Nr. 71. Dies ist Mednarodni simpozij „Celjski grofje, stara tema – nova spoz- eine der zwei Räumlichkeiten der Burg, welche im Schriftgut nanja“, Celje, 27.–29. maj 1998. Celje, 1999. 85–94. direkt überliefert sind; die andere ist die Pankratiuskapelle. 22 Habjan 1995. 122. 18 Lackner 1991. 187. 23 Otorepec 1995. 29. 19 Lackner 1991. 191. Laut einer Legende ist er von seiner Frau 24 Otorepec 1995. 30–32. vergiftet worden. Vlado Habjan führt als Todestag Friedrichs 25 Otorepec 1995. 31. Nr. 139. den 29. März 1418 auf. Habjan, Vlado: Radovljica v času zdru- 210 Katarina Predovnik

Zur Zeit der Gründung des Bistums Ljubljana/Lai- rung des Grabens errichtet wurde, je denfalls sind bach (1461) wurde in der Radmannsdorfer Matrikel keine Baureste sichtbar. die Pankratiuskapelle auf der Burg Waldenberg er- Der Kern der Anlage misst ungefähr 35×10 m und wähnt.²⁶ Von anderen Räumlichkeiten und Ein rich- zeigt einen symmetrischen, länglich sechseckigen tung der Burg gibt es im erhaltenen Schriftgut keine Grund riss auf mit konisch abgeschlossenen Angriffs- Angaben, ausgenommen der kleinen „stubella consi- seiten. Er umfasste zwei einander gegenübergestellte liaria“, wo 1390 eine Urkunde ausgestellt wurde. fünfeckige Wohnbauten (Paläse?) und einen dazwi- Auch im 16. Jahrhundert vergaben die Habsburger schenliegenden ummauerten Hof (Abb. 2). Die etwa Radovljica/Radmannsdorf und die dazugehörenden 1,5 m dicke Außenmauer steht im Südosten noch Herrschaftsämter an verschiedene Pächter und Mi e- mindestens zwei Etagen hoch, anderswo aber nur ter. 1577 verpachtete Erzherzog Karl die Burg Wal- bis zur Decke des ehemaligen Erdgeschosses. Inner- denberg mitsamt der Stadt und Herrschaftsamt Ra- halb des Mauermantels ist das Gelände durch Auf- dovljica/Radmannsdorf an den Krainer Vicedominus schüttung mit dem Abbruchmaterial sehr uneben Georg Höfer. Schon 1589 war das verpachtete Gut in und teilweise bewachsen, der Verlauf der quer zum den Händen von Johann Ambrosius Graf von Thurn. Bering verlaufenden Fassaden der beiden Palasge bäu- Er kaufte sie 1616 ab und vereinigte die Herrschaften den ist jedoch klar auszumachen. Die Außen schale Waldenberg und Radovljica/Radmannsdorf.²⁷ Voraus- des Berings ist aus lagerhaft geschichteten mittelgroß- sichtlich spätestens zu dieser Zeit²⁸ wurde die Burg und kleinformatigen Bruchsteinen erbaut worden. aufgelassen. Johann Weichard Valvasor stellt in einer An der Außenseite ist der Bering bis zum vermuteten Graphik von Radovljica/Radmannsdorf in seinem Begehungsniveau im Erdgeschoss mit einer oben Monumentalwerk „Die Ehre des Herzogtums Krain“ schräg abgeschlossenen Sockelmauer sekundär ver- (1689) die Burg Waldenberg (Walenburg) als eine stärkt worden. Ruine dar. Der Eingang in die Kernburg ist wahrscheinlich an der südöstlichen Längsseite am Bodenniveau errich- tet worden, was eine Unterbrechung in der sockelarti- Baubestand und archäologischer Befund gen Verstärkung der Mauer bezeugt. Durch dieses Tor gelangte man in den Zentralhof und von dort Die Ruine Waldenberg steht oberhalb des Dorfes rechts und links in die Wohngebäude. Zgornja Lipnica auf einem vom Nordwesten nach Die Verdoppelung der Hauptgebäude deutet auf Südosten verlaufenden Hügelgrat, einer eiszeitlichen eine mögliche Interpretation, dass nämlich die An lage Moräne. Der steile Westhang fällt ins Lipnicatal, der als eine Ganerbenburg ausgebaut wurde. Be kannt- etwas sanftere Osthang zum Flussbett der Save hinab. lich hatten im 13. und 14. Jahrhundert mehrmals Der mittelalterliche Burgkern erstreckt sich auf der zwei Per sonen gleichzeitig das Burggrafenamt auf höchsten Stelle des Moränenrückens in unge fähr Walden berg inne. Die erhaltenen Mauerreste las sen 585 m Meereshöhe (Abb. 1).²⁹ Rundum umfasst ihn die Ver mutung zu, dass die symmetrische Dis po sition eine terrassenartig angelegte ummauerte Vor burg. Die der Burg von Anfang an so geplant wurde. Ob unter Größe der Anlage beträgt insgesamt etwa 90×45 m. dem sechseckigen Kern noch eine ältere Bau phase Gegen Nordwesten und Südosten war sie durch zwei zu erwarten ist, bleibt offen, obwohl das aufstehende mächtige, bis zu 10 m tiefe und an der Sohle etwa Mauer werk eine Datierung in die Zeit um 1200 zulässt 5 m breite, in den Felsen geschlagene Halsgräben von und sehr wohl mit der vermuteten Gründ ungszeit ihrem Hinterland abgetrennt. Bei der seits liegt vor der ortenburgischen Burg übereinstimmen könnte. dem Graben eine abgeflachte Kuppe, wo vielleicht ein Fünfeckige Bergfriede oder Palasbauten treten im Wehrturm oder andersartige Be fes tigung zur Siche- romanischen Burgenbau verein zelt auf, zumeist als

26 Šmitek, Janez: Lipniški grad. Radovljiški zbornik 1992. Radovl- fentlichte Abhandlung). Ljubljana, 2004.; siehe auch Komelj, jica, 1992. 23–29. (im Folgenden: Šmitek 1992). Ivan: Gradovi na Gorenjskem (Les châteaux de Gorenjska, Hte 27 Smole, Majda: Graščine na nekdanjem Kranjskem. Ljubljana, Carniole). Varstvo spomenikov, 1969, let. 12: 1967. 16–22.; Žontar, 1982. 406–408.; Gestrin 1991. 522.; Šmitek 1992. 25. Majda – Zupančič, Mirina: Terenske raziskave gradov na Go- 28 Ferdo Gestrin führt die Angabe auf, dass die Burg vor Novem- renjskem. Varstvo spomenikov, 1969, let. 12: 1967. 23–36.; Šmitek ber 1573 abbrannte und nie wieder aufgebaut wurde. Gestrin, 1992. 28–29.; Stopar, Ivan: Grajske stavbe v osrednji Sloveniji. Ferdo: Trgovina in obrt v Radovljici do 17. stoletja. Radovljiški Gorenjska, 1: Ob zgornjem toku Save. Ljubljana, 1996. 153–157. zbornik 1995. Radovljica, 1995. 59., 72., Anm. 6. Auch die Dokumentation der archäologischen Ausgrabung in 29 Die Beschreibung der Ruine, sowie die Auswertung der er- 1993 ist miteinbezogen worden. Ravnik Toman, Barbara: Pusti haltenen Mauerreste und Interpretation der Bauentwicklung grad nad Zgornjo Lipnico. Dnevnik arheoloških izkopavanj entnehmen wir vor allem Sapač, Igor: Grad Waldenberk – Pusti 1993 (Grabungstagebuch). Aufbewahrt im Gorenjski muzej grad nad Radovljico na Gorenjskem. Stavbni razvoj (unveröf- Kranj (Oberkrainer Museum in Kranj), 1993. Die Burg Waldenberg in Oberkrain und sein archäologisches Fundgut 211

0 15 m

1

0 15 m

2

0 15 m

3

Abb. 2. Burg Waldenberg, schematische Plan- und Rekonstruktionszeichnungen der Bauentwicklung der Burg Walden- berg. 1. Zweite Hälfte des 12. Jahrhunderts,2. 14. Jahrhundert, 3. Anfang des 16. Jahrhunderts. (Zeichnungen: I. Sapač, bearbeitet von K. Predovnik) 212 Katarina Predovnik

feldseitiger konischer Abschluss ei- ner fünfeckigen Gesamtdis po si tion der Burg.³⁰ Viel seltener sind sech s- eck ige, beiderseits spitz zu lau f ende Grundrisse belegt. Die bes te Ana lo- gie für Waldenberg stellt die eben- so ortenburg ische Burg Čušperk/ Zobel s berg in Unterkrain (Slowe- nien) dar. Das Sechseck ist bei Zo- belsberg nicht ganz symmetrisch ausgeführt word en, denn die Längs- seiten verlaufen nicht parallel zuein- ander. Vermutlich bestand diese An- lage aus einem größeren fünfeckigen Palas und einem ebenfalls fünf ecki- gen, aber kleineren und massiveren Ber gfried.³¹ Auf der Burg Waldenberg verläuft Abb. 3. Burg Waldenberg, die sog. Räume A und B während der archäologischen parallel zur Kernburg in einer Ent- Ausgrabung im Juli 1993. (Foto: M. Sagadin, Dokumentation des Denkmalam- fernung von etwa 2,5 m eine Mauer, tes Kranj) welche ein zwingerartiges Areal um- fasst. Diese Umfassungsma uer liegt an die Hänge verbindet. Im Raum A sind bei der Grabung zwei der Felskuppe heran und ist wahrscheinlich eher als Be ge hungsniveaus beobachtet worden, der jüngere eine niedrige Eskarpe und nicht als eine echte Zwin- Bo den bestand aus einem Mörtelestrich. germauer zu deuten. Das Mauerwerk entspricht Der sog. Raum B ist kürzer und breiter als Raum dem des Sockels am Bering der Kernburg und dürf- A; seine Innenausmaße betragen 4,70 und 2,05 m. te wohl ins 14. Jahrhundert datiert werden. Das Kellergeschoß des Raumes B ist komplett bis Der enge Zwinger war im Südosten unterbrochen zur Decke erhalten und war über 4 m hoch. Die durch einen aus mehreren Räumen bestehenden Deckenkonstruktion war sehr massiv. Längsseitig An bau, welcher sich unmittelbar südlich des Ein gangs verliefen parallel zueinander zwei in die Mauer ver- in die Kernburg an diese anlehnte. Der nördliche ankerte Balken, wie zwei in der Südostwand erhal- und östliche Teil des Zwingers war wahrscheinlich tene, 35×40 cm große hochrechteckige Balkenlöcher nur aus der Kernburg selbst zugänglich. Im Nord- bezeugen. Die Querbalken hatten eine Stärke von westen schloss er möglicherweise mit einem zweiten etwa 20×15 cm. Insgesamt sechzehn sind eng beiein- Anbau ab. ander verlegt worden und ruhten beiderseits auf Der südliche Anbau ist mit dem Sockel des Kern- einem breiten Mauerabsatz. berings mauerbündig und ist also gleichzeitig erbaut Der vermutliche Eingang bzw. Zugang zum Raum worden. Die 1993 ausgeführten archäologischen Aus- B ist in der Westecke der 1,60 m dicken Nordwest- grabungen haben zwei rechteckige Räume freigelegt wand errichtet worden. Seine Breite betrug 70 cm, die (Abb. 2: 2, A–B; Abb. 3). Der schmale nördliche Raum Höhe fast 2 m. Die Schwelle ist noch in situ erhalten A war 8,45 m lang und 1,88 m breit. Die Nordwest- und besteht aus einer 60×55 cm großen Stein platte. wand zeigt in der Westecke einen Durchbruch auf, Sie befindet sich ungefähr 2 m über dem Bo den- wobei es unklar bleibt, ob dies die Stelle des ursprüng- niveau im Raum B und somit reichte die Türöff nung lichen Eingangs war oder nicht. Im Südosten war bis zur Decke hinauf. Am Nordrand der Schwel le dieser Raum mit einer Mauer abgeschlossen, welche bleibt bis zur Türlaibung eine im Querschnitt rech t- an den Kernburgbering anliegt und diesen mit dem eckige Aussparung von etwa 10 cm Breite, als ob hier Abschluss des südlich davon liegenden Raumes B ein Holzbalken (oder vielleicht ein Wasser ab fluss?)

30 Mehrere Beispiele sind unter anderem aus Elsaß (Bernstein, 31 Vergl.: Sapač, Igor: Verbindungen zwischen Topographie und Landsberg, Ortenberg, Lichtenberg, Wangenburg), Rheinland- Typologie der Burgen in Slowenien. Einfluss der Terraingeomor- Pfalz (Beilstein, Lahneck, Pfalzgrafenstein, Schloßeck, Stolzen- phologie auf die Gestaltung und Entwicklung der mittelalter- fels), Hessen (Boyneburg) und Österreich (Finstergrün in Lun- lichen Burgen in Slowenien. In: Durdík, Tomáš (Hrsg.): Burg gau, Ruttenstein) bekannt. Böhme, Horst Wolfgang etal. (Hrsg.): und ihr Bauplatz, Castrum Bene 9, Praha, 2006. 409–424. (im Burgen in Mitteleuropa: ein Handbuch. 2 Bde. Stuttgart, 1999. Folgenden: Sapač 2006). Bd. I. 240., Abb. 44–45., Bd. II. Abb. 102–103., 105. Die Burg Waldenberg in Oberkrain und sein archäologisches Fundgut 213

verlegt wurde.³² Die Nordwestwand des Rau mes B die eher geringe Größe des Raumes und auf die le- ist sekundär an jene 1,80 cm starke Mauer angebaut diglich vermutete Oberetage nur schwer zu erklä- worden, welche den Raum B vom Raum A abtrennt. ren. Auch die Funktion der zwei schräg nach unten Die Wände im Raum B sind grob verputzt worden, der verlaufenden Schächte in der Mauer zwischen den steinsichtige Mörtelputz ist noch sehr gut erhalten. Räumen A und B bleibt unbekannt. In der Südwestwand des Raumes A öffnet sich am Rundum die Kernburg war eine 10 bis 17 m, im Bodenniveau ein schräg nach unten zum Raum B Süden bis zu 30 m breite Vorburg schneckenartig hin verlaufender Schacht. Im Raum B war bei der angelegt. Der äußere Bering beginnt beim Raum B, Ausgrabung die Ausmündung des Schachtes nicht läuft zuerst einige Meter weiter nach Südwesten und sichtbar. Die Ausgräber haben die Wand im Raum B biegt dann rechtwinklig gegen Nordwesten ab. An untersucht und eine bröcklige Stelle gefunden, wo diese abgerundete Ecke lehnen sich zwei Mauern an, ursprünglich die untere Schachtöffnung bestehen eine nach Osten gerichtete Eskarpe und eine gegen haben soll. Sie ist vermutlich erst nachträglich ver- Süden verlaufende Quermauer, welche die Vorburg mauert und verputzt worden. Etwas nördlich von abschließt. Hier wird der Haupteingang in die Vor- dieser Stelle öffnet sich in der Nordostwand des burg vermutet, obwohl keine Spuren einer Toranlage Raumes B ein 70 cm breiter Schacht, welcher ebenso oder Grabens erkennbar sind. Der Weg zur Kernburg schräg nach unten in die Richtung des RaumesA führte zuerst einige Meter Richtung Südosten, dann verläuft, schließt aber bald unter dem Bege hungs- kehrte er um 180 Grad um. Ein etwa 8 m hoher Ni- niveau des Raumes A und war aus diesem nicht zu- veauunterschied musste überwunden werden und zu gänglich. diesem Zweck ist an dieser Stelle eine von der schon Aus den erhaltenen Spuren der anliegenden Sü d- erwähnten Eskarpe gestützte Zugangsrampe errich- ostmauer des Raumes A an dem Kernburgbering ist tet worden. Der Zugang führte also dieser Ram pe hin- ersichtlich, dass der Raum A nur ein Erdgeschoß auf zum vermuteten Durchgang in der Um fass ungs- von ungefähr 3 m Höhe besaß, während der Raum B mauer an den Raum B vorbei, dann weiter Richtung – mitsamt dem Keller – wahrscheinlich zweigeschos- Osten durch den Zwingerbereich und das ursprüng- sig gewesen ist. liche Tor im inneren Bering in die Kernburg hinein. Die Funktion der beiden Räumlichkeiten bzw. Bau- Im Norden stand ein feldseitig aus dem Bering vor- ten bleibt unbekannt. Obwohl eine Rekonstruktion springender quadratischer Turm, ein zweiter befand im Sinne von einem einheitlichen Bau mit innerer sich in der südöstlichen Ecke der Anlage. Beide Türme Verteilung in drei Räume sehr sinnvoll erscheint,³³ waren an der Innenseite geschlossen. müssen wir die Angaben der Ausgräber in Betracht Die äußere Ringmauer ist im Südosten fast bis zur ziehen, welche ein viel komplexeres Bild entstehen Originalhöhe erhalten, es fehlt wahrscheinlich nur edi lassen. Der südöstliche Mauerzug ist nicht einheit- Mauerkrone. Einige Schießscharten sind noch sicht- lich, sondern aus zwei Teilen zusammengestellt. Der bar, sowie Balkenlöcher der bedeckten Hurde. Das Ostteil sollte an die Nordostwand des Raumes B an- Mauerwerk des äußeren Berings wurde aus Bruch- gelehnt sein und verbindet diesen somit mit der steinen erbaut und zeigt eine Schichtungstendenz Kernburg. Es scheint, als ob der Raum B zuerst als auf, was eine Datierung in das 14. Jahrhundert er- ein selbständiger Bau bestand und das dazwischen- laubt. Keine Baufugen oder Veränderungen der Bau- liegende Areal erst nachträglich ummauert worden art sind zu erkennen, also liegt der Schluss nahe, assd ist. Sollten die Räume A und B von Anfang an inner- der ganze Bering mitsamt den zwei Wehrtürmen auf halb eines einheitlichen turmartigen Baues bestehen, einmal erbaut worden ist. In dieser Phase sind auch ist es – obwohl das Gelände hier eher steil abfällt die zwei mächtigen Halsgräben angelegt worden. und eine Terrassierung nötig war – kaum verständ- Somit ist jede Möglichkeit, sich der Burganlage aus lich, wieso die Etagenhöhen der zwei Räume einan- einer beliebigen Richtung anzunähern, ausgeschlos- der nicht entsprechen: das Begehungsniveau im sen worden. Nur der Zugang vom Westen, der zu Raum A liegt zwar ungefähr auf der gleichen Höhe der Hauptpforte hinaufführte, war möglich. Dieser wie die Schwelle des Zugangs zum Kellerraum B, Eingangsbereich ist nachträglich noch zusätzlich be- was aber zugleich bedeutet, dass die Decke dieses festigt worden. Vermutlich erst zur Zeit der Türken- Kellers für den Raum A etwas zu tief lag. gefahr im frühen 16. Jahrhundert ist nämlich vor dem Eine weitere offene Frage stellt die massive Deck en- ehemaligen Haupteingang in die Vorburg ein trapez- konstruktion im Raum B auf. Sie ist in Hinsicht auf förmiger Zwingerraum angelegt worden.

32 Eine ähnliche Aussparung befindet sich auch in der Südost- 33 So rekonsturiert diesen Anbau der Architekturhistoriker Igor mauer des Raumes A direkt neben dem Verband mit der Trenn- Sapač. Vergl. Abb. 2: 2‒3. wand zum Raum B. 214 Katarina Predovnik

Es sind keine Reste der Bebauung im Vorburgareal obertägig erhalten. Möglicherweise wurde die Vor- burg im Osten durch eine zwischen Kernburg bzw. dem hier vermuteten Anbau und dem äußeren Be- ring eingestellte Mauer zweigeteilt, der Verlauf die- ser Mauer ist aber nicht sicher.

Kleinfunde

In den Jahren 1992 und 1993 sind im Bereich der sog. Räume A und B mehr als 2450 Gegenstände aufge- funden worden (Abb. 4). Ungefähr ein Drittel davon ist von einem Wildgräber ausgegraben worden, die anderen stammen aus der archäologischen Grabung. Leider sind die zwei Fundkomplexe in Gorenjski mu zej in Kranj, wo sie aufbewahrt werden, nur nach Fun dort bezeichnet worden und sind deswegen kaum mehr trennbar. Während einige Funde aufgrund der Dokumentation klar als Wildgräberfunde zu erken- nen sind, gilt das nicht für alle. Da aber auch die ar ch äologisch ausgegrabenen Objekte ohne Daten zum stratigraphischen Kontext und Lage inventari- siert wurden, ist eine stratigraphische Analyse der Kleinfunde im Bezug auf die Befunde sowieso nicht mehr möglich. Abb. 4. Burg Waldenberg, Hl. Katharina von Alexandrien, Ein Areal von etwa 45 m² Flächengröße bzw. 110 m³ Pfeifentonfigur. (Slowenisches Nationalmuseum, Inv.-Nr. Erdreich ist ausgegraben worden. Dabei wurden er- G11093; Foto: T. Lauko) staunlich viele Funde gemacht. Wie gesagt, es sind davon ungefähr zweieinhalb Tausend bekannt und drei um 1400 datierbare sog. spanisch-maurische Ma- befinden sich heute in Gorenjski Museum in Kranj, jolika-Schüssel aus dem Produktionsgebiet um Va- im Slowenischen Nationalmuseum in Ljubljana oder lencia in Spanien.³⁴ Unter den italienischen Importen im Privatbesitz. Dabei ist es klar, dass nur diagnos- sind die Majolika-Warenarten maiolica arcaica blu, tische bzw. „schöne“ Funde aufbewahrt worden sind, zaffera a rilievo, Krüge mit Verzierung a la scaletta, denn unverzierte Wandfragmente von Tongefäßen maiolica rinascimentale und blaue maiolica berettina fehlen vollkommen. vertreten. Eine deutliche Abnahme der Repräsen ta ti- Die meisten gut datierbaren Funde stammen aus onsbedürfnisse der Burgbewohner nach 1500 zeich- dem 14. bis 16. Jahrhundert. Einige Keramikfragmente net sich im importierten keramischen Fundgut deut- sind möglicherweise noch ins 13. Jahrhundert zu lich ab: Echte Fayencen fehlen vollkommen und von datieren. Das Kochgeschirr ist sicherlich ein Lokal- der sog. ceramica graffita ist nur eine einzige Graffita- produkt gewesen. Für die Randformen und Verzie- Schale unzweideutig italienischer Abstammung do- rung der Kochtöpfe aus dem 15. und 16. Jahrhundert kumentiert worden. Trotzdem ist glasiertes Tisch ge- finden sich vor allem im Gebiet von Gorenjsko/Ober- schirr mit Ritzdekor und Bemalung mit mindestens krain nördlich von Ljubljana gute Parallelen. Seit emd 74 Exemplaren reichlich vertreten, denn im 16. Jahr- späten 14. oder frühen 15. Jahrhundert ist auf Wal- hundert setzte im Land Krain eine heimische Pro- denberg auch importiertes Tafelgeschirr belegt. Die duktion nach italienischen Vorbildern ein.³⁵ Offenbar meisten Importe stammen aus Nordostitalien, nur mussten sich die Bewohner der Burg Waldenberg im

34 Gelichi, Sauro – Guštin, Mitja: Keramika španske proizvodnje Hälfte des 16. und im frühen 17. Jahrhundert mindestens noch v Sloveniji/Ceramiche di produzione spagnola dalla Slovenia. in Škofja Loka/Bischoflack und Ljubljana/Laibach vermutet. In: Guštin, Mitja (Hrsg.): Srednjeveško Celje/Medieval Celje. Predovnik, Katarina: Prunk bei Tisch: vom Beginn der Neu- Ljubljana, 2003. 125–138. Abb. 3–5. zeit in den slowenischen Ländern. In: Scholkmann, Barbara – 35 Bis heute sind nur die Reste einer Hafnerei in Kranj/Krain ar- Frommer, Sören – Vossler, Christina – Wolf, Markus (Hrsg.): chäologisch untersucht worden. Aufgrund der reichen Funde Zwischen Tradition und Wandel: Archäologie des 15. und wird eine Produktion des bemalten und glasierten Tischge- 16. Jahrhunderts. Tübinger Forschungen zur historischen Ar- schirrs mit oder auch ohne Ritzverzierung in der zweiten chäo logie, Bd. 3, Erlangen, 2009. 281–290. Die Burg Waldenberg in Oberkrain und sein archäologisches Fundgut 215

16. Jahrhundert mit billigerem heimischem Ge schirr tiuskapelle, sind mit Wandmalereien versehen wor- begnügen. den. Nur wenige dunkel und hell rot, gelb, grün und Ebenso als Import ist eine Figurine der Hl. Kat ha- weiß bemalte Fragmente von feinem Verputz haben rina von Alexandrien aus Pfeifenton anzusprechen.³⁶ sich in den Schutt- und Ruinenschichten erhalten. Die Produktion von Kleinplastik aus Pfeifenton war Ein oder vielleicht mehrere Wohnräume sind im von der zweiten Hälfte des 14. bis zum 16. Jahr hun- späten 15. und frühen 16. Jahrhundert mit Kachelöfen dert im süddeutschen Raum und im Rheinland ent- ausgestattet worden. Etwa 150 Stück Ofen kachel frag- wickelt und hat besonders nach 1500 eine Blütezeit mente sind bekannt, darunter Topfkacheln mit qua- erlebt.³⁷ dratischer Mündung, reliefverzierte Blattkacheln mit Sehr zahlreich sind auf der Burg Waldenberg auch aufgeschnittener Schüssel und eine im Oberkrainer verschiedene Metallfunde vertreten (586 bestimm- Gebiet³⁹ vertretene Sonderform von Schüsselkacheln bare Gegenstände), darunter mehr als 25 unbestimm- mit vorgesetzten vertikal am Rand angebrachten te Münzen.³⁸ Es überwiegen stark die Eisengegen- Säulchen. Alle waren unglasiert, nur die Schüssel- stände (etwa drei Viertel der Metallfunde) mit über kacheln mit Säulchen zeigen einige Spuren von 228 Eisennägeln, mindestens 17 Messern, 50 Ge sch oß - dunkelroter Bemalung auf. spitzen und 19 Geschosskugeln, der Munition für Trotz mangelnden Daten bezüglich der genauen frühe Handfeuerwaffen. Sogar ein Teil eines zer- Fundumstände können wir an Hand von erhaltenen sprängten achteckigen Hakenbüchsenlaufs ist aufge - Kleinfunden feststellen, dass die Räume A und B funden worden. höchstwahrscheinlich noch vor 1600 aufgegeben Von den insgesamt 124 bestimmbaren Gegen stän- und darauffolgend mit Abfallmaterial und Ruinen- den aus Kupferlegierungen sind 24 archäometrisch schutt aufgefüllt worden sind. Über die Frage, welche untersucht worden. Mit nur zwei Ausnahmen sind Funde mit der ehemaligen Nutzung dieser Räume – trotz sehr unterschiedlichem Aussehen – alle aus in Zu sammenhang stehen und welche nur nach- gewöhnlichem oder bleihaltigem Messing angefer- träglich als Schutt dorthin gelangt sind, lässt sich tigt worden. Darunter befinden sich vor allem ver- jedoch nicht einmal spekulieren. schiedene Trachtbestandteile und Zierbeschläge, aber auch ein Kerzenleuchter und das Nähzeug. Die meis- ten Funde sind anhand von Vergleichsobjekten ins Zusammenfassung 14. bis 16. Jahrhundert zu datieren, nur wenige ins 12. bis 13. Jahrhundert. Einige Artefakte zeigen Spu- Die Burg Waldenberg (auch Waldenburg, heute Pusti ren von einer absichtlichen Zerstückelung auf, was Grad genannt) wurde auf einem Hügelgrat zwischen auf mögliche Wiederverwertung der Rohstoffe oder den Flusstälern von Save und Lipnica in Oberkrain, gar Reparaturarbeiten schließen lässt. Nur drei Stücke unweit des Städtchens Radovljica/Radmannsdorf von Eisenschlacken und ein Stück eingeschmolzenen erbaut. Das Gebiet kam in der zweiten Hälfte des Buntmetalls (Blei?) befinden sich unter den erhaltenen 12. Jahrhunderts in die Hände der Kärntner Grafen Kleinfunden. Das ist selbstverständlich viel zu wenig von Ortenburg. Bis Ende des 14. Jahrhunderts hausten für eine Annahme, dass die Metall verarbeitung tat- dort ortenburgische Ministeriale, die Herren von sächlich auf der Burg Waldenberg selbst stattge- Waldenberg, später wurde die Burg von verschiede- funden hat. nen Beamten verwaltet. Nach dem Aussterben der Von der ehemaligen Einrichtung der Räumlich- Ortenburger in 1418 (1420) fiel die Anlage an deren keiten zeugen mehrere aus Eisen angefertigte Tür- Erben, die Grafen von Cilli. Nach dem Tode des beschläge, Schlösser, Schlüssel, Fenstergitter und ein- letzten Cillier Grafen, Ulrich II. in 1456 wurde Burg fache Kerzenhalter. Die repräsentativ ausgestatteten Waldenberg landesfürstliches Gut der Habsburger Räume, vielleicht die im Schriftgut belegte Pankra- und diese verkauften sie schließlich 1616 an Johann

36 Veröffentlicht von Vida Stare in Svoljšak, Drago et al.: Novo 37 Vergl.: Grönke, Eveline – Weinlich, Edgar: Mode aus Modeln. gradivo v Arheološkem oddelku Narodnega muzeja v Ljublja- Kruseler- und andere Tonfiguren des 14. bis 16. Jahrhunderts ni (pridobljeno v letih od 1987 do 1993). Varstvo spomenikov, 36. aus dem Germanischen Nationalmuseum und anderen Samm- (1994 –1995) 247–248., Kat. Nr. 33., Abb. 22. Ljubljana, Narodni lungen. Wissenschaftliche Beibände zum Anzeiger des Ger- muzej, 1995. 317., Kat. Nr. 2.2.3.1. Der Kopf fehlt, die erhaltene manischen Nationalmuseums, Bd. 14, Nürnberg, 1998. Höhe beträgt 6,72 cm. Ähnliche Tonfiguren der Hl. Katharina 38 Die Münzen sind uns bislang nicht zugänglich gewesen und sind z.B. aus Passau und Regensburg bekannt. Endres, Werner: wir konnten auch keine Angaben zur Bestimmung und Datie- Ritterburg und Fürstenschloss 2: Archäologische Funde. Begleit- rung auffinden. band zur Ausstellung von Stadt und Diözese Passau im Ober- 39 Ähnliche Funde sind z.B. aus den Burganlagen Čevc nahe hausmuseum Passau 1998. Regensburg, 1998. 74. und 76., Kat. Žablje bei Preddvor und Zgornji stolp na Kranclju oberhalb Nr. A 96. und Anm. 38. Škofja Loka/Bischoflack bekannt. 216 Katarina Predovnik

Ambrosius von Thurn. Die Burg ist vermutlich schon Die Anlage ist vor allem durch zahlreiche Klein- im späten 16. Jahrhundert aufgelassen worden. funde bekannt (ungefähr 2450 Gegenstände sind Die heute noch erhaltenen Ruinen zeigen einen bisher dokumentiert und ausgewertet worden), wel- mittelalterlichen Kern auf, welcher als eine symme- che von lokalen Enthusiasten und 1993 auch bei ar- trische Ganerbenburg zu deuten ist. Sie umfasst zwei chäologischen Revisionsgrabungen im Areal direkt fünfeckige Palasbauten, verbunden durch einen um- vor dem Eingang in die Kernburg ausgegraben wor- mauerten Hof. Die Kernburg hat also einen längli- den sind. Obwohl die archäologischen Befunde chen sechseckigen Grundriss. Im 14. Jahrhundert nicht aus reichend dokumentiert und geklärt werden be kam die Anlage eine konzentrisch angelegte, in konnten, lassen die Funde interessante Aussagen zur meh rere Areale segmentierte Vorburg mit zwei Ma- Aus statt ung der Burg, sowie zur materiellen Kultur, uertürmen und im 16. Jahrhundert noch einen Zwin- Wirt schafts- und Kriegstätigkeiten ihrer Bewohner ,zu ger vor dem Haupteingang an der Westseite. vor allem für die Zeit vom 14. bis 16. Jahrhundert. 217

Adrian Andrei Rusu VÁrAD VÁrA A 16. SzÁzADIg

A váradi várban folyó régészeti kutatások az erősség dőárkának aljához viszonyítunk – az árok valószínű- egykori területének, a hajdani püspöki palota mellett leg mélyebb lehetett, de mára valamennyire feltöltő­ fekvő (dél–délkeleti) meglehetősen csekély hányadát dött –, az eredeti talajszint, amelyre az első vár épült, érintették. Az 1990 és 2002 között viszonylag rend­ körülbelül 3-4 méterrel magasabban lehetett. szeresen folyó kutatások után 2007-ben, a helyreállí­ A tárgyalt körzetben három szintet különíthetünk tási munkálatokat megelőzően, újabb feltárás követ­ el, ezeken három erődítményrész figyelhető meg. kezett. Ebben az évben kis felületű és mély kutatóár­ Az első erődítményrész nyugat – keleti irányban meg- kokat nyitottunk, amelyekben sajnos nem lehetett ké- felel a püspöki palota új szárnya külső oldalának nyelmesen dolgozni és jelentős megfigyeléseket tenni. (S I/1992). Egyes lejtőrétegek sáncra utalhatnak, a je- Ezeknek azonban mégis megvolt az az előnye, hogy lenleg egy méternél nem magasabb és nagyjából nyolc a vár számos pontjáról nyújtottak információt, így fon- méter széles sánc egy valamikor magasabb földerő­ tos adatokkal szolgáltak például az eredeti, kőből dítés lekoptatott vagy, és ez a valószínűbb, kiegyen­ épült kötőgátak általános elhelyezkedését illetően. lítődött maradványa lehet. A vár területén nem volt olyan korábbi erődítmény, A püspöki palota régi szárnya mellett az S XI, S XIII/ amelyet a középkori építészek felhasználhattak volna. 1993, S XV, és S XIV/1994 szakaszokban szintén talál- A középkor folyamán a vár jelentős átalakuláson ment tak erődítményelemeket. Az S XI szakasz északi végé- keresztül a korai szakaszban, majd a 13. század kö­ nél, a 17. századi fejedelmi palota délkeleti sarok bás- zepén. tyájától nem egészen két méter távolságra megtalál­ ták a sánc egy szakaszát. Itt a szélessége majdnem ath méter. A sánc megmaradt magassága 1 és 1,10 m kö­ Az első vár zött változik a kutatóárokban mért mélységhez viszo- nyítva. Az eredeti járószintet itt nem le hetett megál­ A várra vonatkozóan a legteljesebb adatok a déli kör­ lapítani, ugyanis azt a 17. századi fejedelmi palota zetről állnak rendelkezésre, ahol a püspöki palota alapja szétrombolta. állt.¹ Az új palotánál az S I/1990 szakasz csak a fenn­ A sánc földje tiszta volt, úgy tűnik, olyan föld­ sík természetes határáig nyúlt, a nagyon enyhe lejtők munka nyomán került felszínre, amely már a sárgás, egy régi sáncot sejttettek, a faszén szemcsékkel kevert agyagos élőtalajt is érintette. A belső oldali lejtőn fa­ töltésben Árpád-korra jellemző kerámiadarabok ta­ szerkezet nyomait lehetett azonosítani. A faszerke­ lálhatók. zet, legaláb b is egy része, palánkot alkotott, a marad­ Az első jelentős eredmény a korai vár eredeti járó­ ványok rombolás jeleit nem mutatták. Az S XI sza­ szintjének a megállapítása volt. Ennek mélysége majd- kasz nyugati felén gerendák kerültek elő, amelyek nem mindenütt -3,50 m körül alakult.² A külső olda­ bonyolultabb szerkezetet alkottak. A töltés gerincén lon a helyszínt lejtők határolták. Délnyugat felé a lejtő egy vastagabb, függőlegesen beszúrt gerendát talál­ külső dőlésszöge körülbelül 35°, délkelet felé valami- tunk (Ø = 0,19 m), mögötte pedig, 1,27 m távolságra, vel kisebb, 10°. Nehéz lenne pontosan megállapítani egy másikat (Ø = 0,11 m). Az első gerendától balra a szintkülönbség mértékét az eredeti sánc halvány és észak felé kiinduló nyomokról feltételezhető, hogy nyomait mutató fennsík, valamint a természetes vé- azok vízszintes gerendáktól erednek (Ø = 0,18-0,20 m). del met nyújtó Pece pataka és a Körös mocsaras vizei A két függőlegesen beszúrt gerenda között az ásatá­ között. Ha a bástyákkal körülvett 16. századi vár vé­ sok során még egy famaradványt találtak – ez egy

1 Ennek a körzetnek a régészeti feltárásait illetően lásd: Cetatea összefoglaló a XXIV. tervrajzon. E kö tet adatainak nagy része itt Oradea. Monografie arheologică. I. zona palatului episcopal most magyar nyelven is megjelenik. (A váradi vár. régészeti monográfia. I. A püspöki palota környé- 2 Sajnos a feltárások kezdetén még létező járószintet a későbbi ke). Oradea, 2002. (a továbbiakban: Cetatea Oradea). grafikai feltárási munkák megváltoztatták, így jelentőségét vesztette. 218 Adrian Andrei rusu

1. kép Nagyvárad, vár. A püspöki palota körzetében található korai erődítmények helyzeti rekonstrukciója

0,30 m széles deszka lehetett –, amely kissé ferde irány- letekre vonatkozóan georg Houfnagel rajza (2. kép) ban és mélyebben helyezkedett el, mint a többi víz­ pontosabb mint Cesare Portáé (3. kép).³ Márpedig szintes gerenda (kb. 0,30 m-rel). A kutatások tehát füg- a szinteltolódásnak a püspöki palota területe felé gőlegesen, talán két sorban elhelyezett gerendákat sé eső vége nem szerepel a rajzon. Emiatt csak feltéte­ vízszintes gerendákat hoztak napvilágra. lezni tudjuk a földvár záró megoldását. Az egykori A palánk rekonstrukciója (1. kép) természetesen fel­ erődítmény élesen kanyarodó része mást is jelenthe­ tételezés, amely bizonyos mértékben abból indul ki, tett: talán valamilyen kapu lehetett ott, mégpedig egy hogy a most tárgyalt helyszín közelében bizonyítot­ clavicula formájú kapu. tan kettős palánk volt. A gerendanyomok esetleg egy Az S XIV szakasz délkeleti végén a régészeti ása­ körbefutó palánk, vagy pedig egy későbbi állvány tások két egymást követő erődítési fázist azonosítot­ maradványai lehetnek. A gerendák száma túl alacsony tak, amelyek minden bizonnyal két palánknak felel­ a feltárt területen, így a véletlenszerű csoportosulás nek meg. A legrégebbi fázis maradványainak legma- le hetőségét sem zárhatjuk ki. A beltér palánkjának gasabb részét (0,5 m) a későbbi püspöki palota régi formáját illető feltételezéseket azoknak a kutatások­ szárnyának kőfala mellett mérték. E pont előtt három nak az eredményeivel is össze kellene vetni, amelyek függőleges gerendát (Ø =0,10-0,20 m) dokumentáltak a megfigyelt hely közelében történtek. a szelvény mindkét metszetfalában és az alján is, ame­ Az ellenőrzés szükségessége annál is sürgetőbb, lyeket vízszintesen elhelyezett gerendák kötöttek ösz- mi vel az S XIII, S XIV, S XV, és S XVI szakaszban az sze. A gerendák viszonylagos törékenysége, illetve erődítmények, úgy tűnik, másképp néztek ki. Ezek az a tény, hogy a töltés gerince alatt helyezkedtek el, iránya majdnem hűen követi a püspöki palota régi együtt arra utal, hogy egy, az előzőhöz hasonló ket­ szárnyának a külső, délkeleti oldalát. A földerődít­ tős építmény létezhetett itt is, a várfennsík szélére mény nyomvonala jelentősen módosul, egy 12 m-nél építve, oly módon, hogy kettős palánkot képezzen. rövidebb szakaszon belül kanyart ír le. Nyilván a te- Viszont a feltételezett kettős építmény eltűnt a palota lek természeti adottságai kívánták meg a speciális alapjának ásása közben. Ezen első erődítményt a ge­ meg oldást. Ha a 16. század végi helyzetet tekintjük, rendák eltávolításával bontották szét, erőszakos pusz- akkor a püspöki palota keleti végén valóban két erő­ títás nyomai nem kerültek elő. Az újabb erődítés meg- dítményvonal találkozott, amelyek különböző szin- építése előtt az első palánk nyomait elplanírozták. te ken helyezkedtek el. A belső erődítményvonal egy A második palánkból néhány vízszintes gerenda­ lejtő szélére épült, amely mintha eltűnt volna ott, nyomot találtak, ezek a régi palánk maradványaihoz ahol a püspöki palotát és a székesegyházat összekö­ képest feljebb mutatkoztak. Nem állíthatjuk, hogy tő fo lyosóval találkozott. A másik egyenesen a palota- a palánk keskenyebb lehetett, mert az építőknek lehe- komplexum délkeleti végéhez vezetett. Ezekre a rész- tősége lett volna azt kifelé is tovább szélesíteni. Füg-

3 Mindkét ikonográfiai forrást kényelmi szempontok iattm Balogh Jolán munkája alapján idézzük. Balogh Jolán: Varadinum – Vá­ rad vára. I–II. Budapest, 1982. (a továbbiakban Balogh 1982). Várad vára a 16. századig 219

cölöpökből állt. Ezeket széltében szétvá­ gott és különböző szögűekre vágott to váb bi cölöpök egészítették ki. A szerkezet bel seje nehezebben érthető. A déli oldalon há rom egymáshoz közel álló, háromszögben elren­ dezett cölöpöt találtak. A belső, kö zép kori kőfal ívére majdnem merőlegesen, de az alatt, egy tölgyfa cölöpökből álló sor in dul el, a négy cölöp átmérője 0,30 és 0,40 méter között mozog. Ezt a sort kétoldalt széltében szétvágott cölöpök szegélyezik, egymástól 0,80-1 méter távolságra. Az északnyugati vége felé még egy függőlegesen elhelyezett, de dél felé irányított cö löp található. A rö­ vid gerendák ezen a he lyen nagyobb szám­ ban fordulnak elő. A függőle ges sortól bal­ ra az egyik gerenda egyfajta közbülső rög­ zítő csapként szolgál. Ugyanezen sor nyuga­ ti vége mellett egyenes ágak maradványait 2. kép A váradi vár georg Houfnagel kézzel színezett metszetén is megtalálták. E felfedezés nemcsak a palánk eredeti gőleges gerendák nyomai nem kerültek elő, bár ilye- nyom vonalát tárja elénk, hanem egy olyan funkcio­ nek nek létezniük kellett. Ez az erődítési forma meg­ nális elemet is, amely egy kapu vagy torony részlete lehetősen hasonlított az előzőre. Az építkezést meg­ lehet (esetleg kaputoronyé). Tisztán látható, hogy ez előző töltés, akárcsak a feltételezett kettős palánk észak felé húzódott, így kívül esett a vizsgált szaka­ bel sejében, körülbelül egy méter magasságot ért el. szunk területén. Az S XVI szakasz új adatokkal pontosította a két egy- Az S XVII szakasz területén belül a kutatások egy mást követő fázis történetét. Az első fázis sánca ezen egészen más jellegű helyzetet tártak fel, amely még a szakaszon szintén egy méteres magasságban került jobban megbonyolíthatja a korai erődítmény-együt­ felszínre. Az alapozása, amely alatt sárga agyagot tes megértését. A szakaszt egy masszív kőfal marad­ találtak, szabályos kazetta alakú, és fekete földet tar­ ványai szelték át ferdén, keletről nyugat felé. A leírás talmaz. Előbukkant egy pillér nyoma is (Ø = 0,21 m), amelynek a gödre (0,55 m) elhajlott az erődítmény belseje felé, valószínűleg a palánkkal megerősített földtöltés földjének nyomása alatt. A metszetfal belső oldalán itt is bizonyos barna színű nyomokat talál­ tak, ezek talán olyan körjárat nyomai, amelyet már az S XI szelvényben feltételeztek. A második erődít­ ményt sem tűz pusztította el, hanem egyszerűen szét- bontották. A régi gerendák gödrébe habarccsal erősen kevert földet töltöttek, amely valószínűleg a palota építéséből származott. A két elkülönülő fázis jól lát­ szik az S XIII szakasz rétegtani leírásából is, de nem állapítható meg biztos kapcsolat a lakófunkció és az erődítmények között. A palánk legjobban megépített részét a vár régi vár- falának egy másik részén találták meg (4– 5. kép), egy északnyugati íves szakaszon. Az S XXVII/2001 sza­ kasz vonalán rendkívül pontosan kidolgozott elren­ dezés nyomai kerültek elő. Ez kb. 2,60 m távolságra volt a belső kőfaltól. Nyomvonaluk nagyjából párhu- zamos. Néhány, az északi profil irányába elhelyez­ kedő gödör nyoma arra utalhat, hogy a palánk szé­ lessége kb. 3 m lehetett. Az építmény belseje felé ézőn oldal kb. 0,50 méterenként elhelyezett függőleges 3. kép A váradi vár részlete Cesare Porta vázlatán 220 Adrian Andrei rusu megfelelő, mert nyomát sem találtuk a külső burko­ latnak, csak habarcs közé kevert kavicselegyet. A „fa- lat” vagy elvágták, vagy föléje építették a püspöki pa- lota két szárnyát összekötő rész épületeit. Úgy tűnik, hogy a nyomok, amelyekre utaltunk, egy olyan kő- építményhez tartoznak, amelyre teljes bizonyosság­ gal ráépült a püspöki palota régi szárnyának a sarka. Ebből egy viszonylag pontos kronológiai következ­ tetést vonhatunk le: az építkezés a 13. század végén, 14. század eleje előtt történt. Ezt a kronológiát alátá­ masztotta az a töltésréteg is, amely a falat körülvette, és amely ugyanazt a kerámiatípust tartalmazta, amely alapján az egykori palotát is datálni lehetett. A feltárt erődítéselemek kronológiája csak viszo- nyítottan ellenőrizhető. Az S XVI szakaszban, pon to- sab ban a legalsó rétegből, amelyhez a váradi erődí­ tés, és ezzel együtt nyilván a település kezdetei is köthetőek, egy bizánci eredetű vagy onnan ihletett zománcozott kerámiadarab került elő. A történelmi adatokat, illetve e tárgy rétegtani kontextusát figye­ lembe véve, a bizánci kerámiaimport ideje tágan véve a 11. századra tehető. Bár a második palánk építésé­ nek pontos idejére semmi sem utal, viszonylag pon­ tosan meg lehet állapítani fennállásának idejét, leg­ alább a 12. század második feléig. Az S XIV szakasz területén, annak a sáncnak a lejtőjén, ahol a második 4. kép Nagyvárad, vár. Északnyugati palánk- és várfalrész­ palánk épült, egy enyhén süllyesztett, földfelszíni la- letek, és a T 5 torony kást találtak, amelynek feltöltése jól keltezhető lelet­ anyagot tartalmazott, többek között két darab, II. zagé Meglepő, hogy a Bihar (Biharia) várának nyugati (1141–1162) és III. András (1290–1301) királyok ko­ sáncánál folytatott, komolyabb kutatás eredménye rában vert pénzérmét is. Amikor a 13. század vé­ ugyanazt a talajrétegződést mutatta ki, amelyet Vá­ gén – 14. század elején az egykori erődítésrészek fölé rad esetében mi is megfigyeltünk.⁴ Ennek a rétegző­ tűzhelyet raktak, az erődítmény már nem funkcio­ désnek a kronológiai kapcsolata magával a sánccal nált. A tűzhely a püspöki palota építését közvetlenül azonban meglehetősen bizonytalan. A kérdést azon­ megelőző időszakból, vagy a palota építésének ide­ ban érdemes továbbgondolni, valamint a két vár kö­ jéből származhat. zötti funkcionális hasonlóságokat megvizsgálni.

5. kép Nagyvárad, vár. Az S XXVII szelvény képe

4 L.: Dumitraşcu, S. – Sfrengeu, F. – goman, M.: Săpăturile arhe- (Az 1998 nyarán a bihari földvárnál végzett régészeti ásatások). o logice din vara anului 1998 la Biharea „Cetatea de pământ” Crişana. Antiqua et mediaevalia, 1. (2000) 63–64. Várad vára a 16. századig 221

A régészeti eredmények bemutatása után néhány években.⁸ A kutatások mai állása szerint mindenkép- következtetést és hipotézist fogalmazhatnánk meg pen alaptalannak tűnik a vár kezdeteit a 10. század­ a váradi vár építésének első fázisairól. Ha elfogad­ ra tenni.⁹ Ezt a feltételezést egyetlen régészeti adat juk a 16. századból származó hagyományt, amely sem támasztja alá. Bár a vár külseje a régészeti kuta­ szerint a „Varad” név korábbi a Szent László király tások alapján nem nyújthatott különleges látványt, (1077–1095) által alapított, Boldogságos Szűznek ezt mindenekelőtt a nagyon kedvező mikroföldrajzi szentelt monostornál, értelemszerűen el kell fogad­ elhelyezkedése kontextusában kell megítélni, vala­ nunk egy szintén annál korábbi vár létezését is.⁵ Ne­ mint a korabeli várépítőmesterek feljegyzett teljesít­ héz lenne pontosan meghatározni ennek a korai vár­ ménye alapján. A kis váradi fennsíkot körülölelő erő- nak a politikai és katonai jelentőségét, tekintve, hogy dítményrendszer feltételezhetően csak részleges volt, Bihar várához nagyon közel helyezkedett el (12 km), és csak azokra a területrészekre korlátozódott, ame­ amelyről a különféle adatok alapján feltételezhető, lyek fokozottabb támadásveszélynek voltak kitéve. hogy története szorosan összekapcsolódott Bihar vár- Ugyanakkor szakaszonként építészetileg különbség megye korai berendezkedésével (11. század eleje?). volt az egyes részek között. Az első fázis kivitelezése Maga a Varad megnevezés is valószínűsíti a vár cse­ elég szerény volt, de azt a második fázis sem múlta kély jelentőségét. Csupán spekulatív módon arról is nagyon felül, legalábbis azokon a részeken, ahol a beszélhetünk, hogy milyen kapcsolat lehet az elneve- legtöbb régészeti felmérés történt. Az építészeti terv zés és a vár között, anélkül azonban, hogy ez meg­ azonban, úgy tűnik, egységes volt, a sánc megléte vi­ nyugtatóan megoldaná a problémát. A magyar törté- tathatatlan, ehhez társultak a faszerkezetek, ame lye­ netírás egy olyan forgatókönyvet is kidolgozott, amely ket részenként különbözőnek kell elképzelnünk. szerint Várad várát Bihar várának a kunok általi el- A 11–12. században a kettős, kazettás típusú, föld­ pusz títása után építették.⁶ Ennek a feltételezésnek del feltöltött palánk volt a környék leggyakoribb erő- azonban nincs régészeti alapja. dítési módja. Egy viszonylag új összefoglalás¹⁰ 25 ha- Amit viszont sohasem lehet tagadni az az a tény, sonló katonai objektumot sorol fel az Árpád-kori Ma- hogy a váradi vár stratégiai helyzete a katonai és ke­ gyar Királyság területén. Analóg építkezési módok is reskedelmi útvonalak közelében fontosabb volt, mint nagy számban léteznek. Ami románia mai területét a korábbi vármegyeközponté, amely minden kétsé­ illeti, vannak olyan referencia értékű kutatások, ame- get kizáróan Bihar vára volt.⁷ Ez lett az alapvető oka lyek, bár távolról sem kielégítőek, az összehasonlítás- annak, hogy egyedül Várad maradt fenn politikai- hoz hasznosak lehetnek: ilyenek a földrajzilag Várad- adminisztratív központként az érett és késő közép­ hoz legközelebb eső kolozsmonostori (Cluj-Mă năş- kor folyamán. tur)¹¹ és az arad-glogováci (Arad-Vladimirescu) vá­ A fentiekben tárgyalt viszonytól eltekintve, és attól rak kutatásai.¹² Sajnos a nagyon közeli Bihar várának függetlenül, tényként kell elfogadnunk, hogy Várad pontos építészeti részletei még nem eléggé ismertek vára a 11. század második felétől már használatban az összehasonlításhoz.¹³ Megjegyzendő, hogy bár a volt. A toponímiai kifejezést, ami erre utal, rendre nagyobb technikai megoldások a két vár esetében említik az 1068., 1071., 1077–1095., 1093/1094., 1095. meglepően hasonlóak, a kiépítés aránya azonban

5 györffy györgy: Az Árpád-kori Magyarország történeti ­ föld kori erődített településeiről).Acta Musei Napocensis, 17. (1980) rajza. I. Budapest, 1987. 682 – 685. (a továbbiakban: györffy 1987). 507–515.; Petrescu, M. – Dîmbovjţa, D. gh. Teodor: Sisteme de 6 Almási Tibor – Bóna István – Marosi Ernő: Nagyvárad. In: Korai fortificaţii medievale timpurii la est de Carpaţi. Aşezarea de la magyar történeti lexikon (9–14. század). Főszerk.: Kristó gyula. Fundu Herţii (jud. Botoşani) (Kora középkori erődítményrend- Budapest, 1994. 480. (a továbbiakban Almási – Bóna – Marosi szerek a Kárpátokról keletre. A Fundu Herţii-i (Botoşani megye) 1994). település). Iaşi, 1987. 22–25. 7 Nyíltan elhatárolódunk T. roşu spekulációitól, amelyek annak 11 Iambor, Şt. Matei: Cetatea feudală timpurie de la Cluj-Mă năş- az elképzelésnek igyekeznek hitelt adni, hogy Bihar vára és tur (A kolozsmonostori kora feudális vár). Anuarul Institutului Várad vára azonosak. (L.: roşu, T.: Oradea – cetatea Bihor (Vá­ de Istorie şi Arheologie. Cluj-Napoca, 18. (1975) 291–304; Uő.: In- rad – Bihar vára). Oradea, 1992. 90–92., 102–103. stb.) cinta fortificată de la Cluj-Mănăştur (A kolozsmonostori erő­ 8 györffy 1987. 681–682. dített vár). Acta Musei Napocensis, 16. (1979) 599–620. 9 Balogh Jolán véleménye. Balogh 1982. I. 9. 12 Barbu, M. – zdroba, M.: Şantierul arheologic de la Arad-Vladi- 10 Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995.; rusu, mirescu. Campania 1977. (Az Arad-glogováci régészeti ásatás. M.: Castrum, urbs, civitas (cetăţi şi „oraşe”) transilvănene din Az 1977-es kutatások.) Ziridava, 10. (1978) 101–121; Uők: Cer- secolele IX – XIII (Castrum, urbs, civitas. IX –XIII. századi erdé- cetările arheologice de la Arad-Vladimirescu. Campania 1978 lyi várak és „városok”). Acta Musei Napocensis, 8. (1971) 197–203.; (Az Arad-glogováci régészeti kutatások. Az 1978-as ásatások.). Uő: Cetăţile transilvănene din secolele IX –XI şi importanţa Ziridava, 11. (1979) 181–193. lor istorică (IX –XI. századi erdélyi várak és történelmi jelen- 13 Az egyetlen utalás itt található: rusu, M.: Contribuţii arhe o lo- tő ségük). Ziridava, 10. (1978) 159 –171.; Şt. Matei, Iambor: Ob- gice la istoricul cetăţii Biharea (régészeti adalékok Bihar várá­ ser vaţii privind aşezările fortificate din Transilvania în pe ri o- nak történetéhez). Anuarul Institutului de Istorie şi Arheologie. ada feudală timpurie (Megjegyzések Erdély kora feudalizmus Cluj-Napoca, 3. (1960) 7–25. 222 Adrian Andrei rusu

határozottan Várad hátrányára történt. De, amint lát- kal egy sorban említhető, amelyek a 13. század kö­ tuk, már a kortársak is észrevették ezt a körülményt, zepét megelőző, kőből épített erődítményrészeket és ennek alapján nevezték el Váradot. A későbbi ku­ tar talmaztak.¹⁶ tatásoknak valószínűleg szerepük lesz a további rész- Azonban egy másik lehetséges értelmezés is fel­ letek kidolgozásában. vethető, amelyet a román történettudományban Liviu 1241-ben, amely a tatárjárás szörnyű pusztításának Borcea képviselt, Bunyitay Vincze nyomán. E nézet éve volt, Váradot is rettenetesen feldúlták. rogerius szerint a püspökség előtt épült „monostor” (helyeseb- mesternek köszönhetően Várad erődítményrendsze- ben társaskáptalan!) erődített lehetett.¹⁷ Így először réről többet tudunk,¹⁴ mint a legtöbb más korabeli azt kellene bizonyítani, hogy a Szent László király ál- erődítményről. A krónikák adatai viszont nem min­ tal alapított káptalan mellett egy monostor is létrejött. dig egyeznek a régészeti információkkal. Emlékez­ A Magyar Királyság bencés építészete viszont nem tetünk rá, hogy rogerius mester arról tudósít, hogy ismeri az erődítések fejlettebb formáit. Kolozs mo nos- a váradiak, amint megtudták a tatárok jövetelét, amplo toron, akárcsak Váradon, a bencések mindig egy már muro illud fecit reparari, és hogy az murus novus volt. korábban létező királyi erődítménybe telepedtek be. Itt máris ellentmondás van a „javítás” meg az „új fal” Igaz, hogy egyre meggyőzőbb adatok támasztják alá, között. Az építést az motiválja, hogy a várnak éppen hogy a bencés monostorok erődítésére is egyre na­ az az oldala lesz kitéve az ostromlók támadásának. gyobb igény mutatkozott (ákosi [Acâş],¹⁸ bulcsi A tatárok hét, minden bizonnyal kínai típusú harci [Bulci],¹⁹ bégamonostori [Mănăştiur pe Bega],²⁰ pan- kocsit vetnek be az ostrom alatt. A vár általános be­ kotai [Pâncota]²¹ bencés apátságok). A kolostori cla- nyomását a következők határozták meg: magnum mu- ustrum csupán a ciszterci megújulás hatására kezdett nitium és fossatis et turris ligneis super muros.¹⁵ Bár ki- a katonai építészethez hasonló formákban körvona­ mondottan kőfalról nem esik szó, a krónika olvasói lazódni. Ami a püspöki komplexumot illeti, amely ennek létezésére következtettek. Valóban, bár a mu- Váradon valamikor 1095 környékén felváltotta a fel­ nitio elég homályos szó, és akár földdel feltöltött fa­ tételezett monostort, a helyzet egészen más. A püs­ palánkokra is vonatkozhat, a murusról azonban már pököknek ha talmukban állt székhelyüket és székes­ ugyanez nem mondható el. Ennek az értelméhez sem- egyházukat egy kolostori claustrumhoz hasonló mó- milyen kétség sem fér, hiszen az olasz szerzetes na­ don elszigetelni a vár belterületén belül, amelyet gyon jól ismerte a szülőföldjén található faltípusokat. eset leg már készen is találtak. De a kronológiai vi­ Akkor viszont ez vajon azt jelenti, hogy Váradnak szony az erődítmény és a püspöki claustrum között egyetlen „új [kő]fala” volt, amelyet ott emeltek, ahol egyik irányban sem bizonyított. Nincs egyetlen olyan gyors javításokra volt szükség a tatárok elleni véde­ analógia sem, amely segítene megállapítani, hogy lem miatt? Ha az S XV–S XII szakaszokba tartozó fal- lett-e volna lehetőség a püspöki claustrum megépí­ maradványok nem keltezhetők fenntartások nélkül tésére a tatárjárás előtt, vagy csak utána. Annyit jegy- a 13. század ötödik évtizedének elejére, akkor a mi zünk csupán meg, hogy Váradon a 14. századtól kez- régészeti kutatásaink eredményei ezt az értelmezést dődően a püspöki claustrum világosan elkülönült támasztanák alá. Mindenesetre, a fentiekben megál­ a püspöki vár belterében, pontosabban annak délnyu­ lapított és leírt jelenségek alapján elmondható, hogy gati részén. az általunk ásott szakasz nem volt ostromnak kitéve. Balogh Jolán azt is feltételezte, hogy a tatárjárás Így feltételezhető, hogy az a falszakasz, amelyről ro- előtt épült erődítményrészeknél téglát is használhat- gerius mester beszélt, a várnak egy másik fontos pont­ tak. Ma már közhelyszámba megy az a megállapítás, ján helyezkedett el, épp azon, ahol a tatárok könnyeb- hogy téglát már a 13. század közepe előtt is használ­ ben megközelíthették ostromgépeikkel. tak építőanyagként, de nem tudjuk biztosan, hogy Ha figyelembe vesszük a Bóna István által végzett erő dítményelemekhez is használták volna. adatösszegzést, akkor Várad az esztergomi, székesfe- Igaznak tartva egy 1598-as adatot, amely egy capella hérvári és veszprémi (Magyarország) püspöki várak- una instar turris per Sanctum Ladislaum facta­ról szólt,

14 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque 19 rusu, Adrian A. – Hurezan, g.: Cetăţi medievale din judeţul stirpis Arpadianae gestarum. II. Budapest, 1938. 568. Arad. (Arad megye középkori várai). Arad, 1999. 38. (a továb­ 15 györffy 1987. 685. biakban rusu – Hurezan 1999). 16 Bunyitay Vincze: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998. 20 rădulescu, Al.: Mănăşturul pe Bega (jud. Timiş) date pre li mi- 49–51. nare (sec. XIV –XVII) (Bégamonostor [Temes megye]. Előzetes 17 Istoriografia privitoare la atestarea începuturilor oraşului Ora- adatok [XIV– XVII. század]). Studii de istorie a Banatului, 19–20. dea (Várad városa történelmi kezdeteinek historiográfiája). Cri- (1995–1996) 73–75. sia, 4. (1974) 115. 21 rusu – Hurezan 1999. 65. 18 Szőcs L.-nek, a régészeti ásatás vezetőjének szíves közlése. Várad vára a 16. századig 223

vége).²⁵ Általános megítélés szerint az iko­ nográfiai áb rázolások ideáltípusokat kép­ viselnek, és nincs sok közül a valósághoz. Ugyanakkor azt sem le het teljesen figyel­ men kívül hagy ni, hogy már ebben a korai időpontban, néhány száz kilométernyi tá­ volságra Váradtól, a falfestményt készítő művész nemigen tudta másképp elképzelni Várad várát, mint jól kiépített várfalakkal és védőtornyokkal felszerelve. A püspöki palota is beépült az új erődít­ ményrendszerbe. A palota újjáépítési mun­ kálatai idején a váradi püspökök úgy gon­ dolták, hogy az új építkezés méretei pótol­ ják a külső védelmi elemek hiányát (6. kép). Más szóval, a palota két szárnya átvette a kö- tőgát szerepét. Ezt a problémát viszont a palota mellett másként kellett kezelni. Az S XI szakasz arra utal, hogy a régi szárny északkeleti sarká­ 6. kép Várad várának összefoglaló alaprajza a 11‒ 16. században hoz egy várfalat is hozzáragasztottak. Ennek az alapját a megváltozott szerepű sánc he­ Balogh Jolán valamilyen tekintélyes méretű lakóto­ lyén ásták ki, a gerincétől a külső széléig. A fal 1,30 m ronyra gondolt, amely később válhatott kápolnává.²² széles volt, és az alap legalsó kövei -3,50 méter mély­ Elképzelhető, hogy Váradon állhatott egy lakótorony, ségben jelentkeztek a mai szinthez képest. A fal 1,95 m de ez a feltételezett lakótorony, amely kápolnává vált, magasságig maradt meg. Ezen a magasságon nem az egykori püspöki palotával átellenes oldalon helyez­ azonosítottak olyan elemeket, amelyek ta lapzatnak kedhetett el. A püspöki palota területéről származó tekinthetők. Ez a fal az S XIX szakaszon is megtalál­ adatok szerint egy valószínűleg lakóhelyként szol­ ható, ugyanazok a jellemzői. Ott viszont újabb eleme- gáló torony létezhetett a püspöki palota két szár nyá - ket is felfedeztek, amelyek egy régi kapu létezé sére nak találkozásánál. Ennek datálása viszont sehogy utalnak. A palota és a T 3 torony közötti kötőgátsza- sem egyezik meg a szent király századával. kasz, amelyről most szó van, kb. 7,20 m hosszú. Ennek a kötőgátnak a datálása a palotához való csa- tolása alapján történhet, eszerint építése a 13. szá zad Az érett középkori vár végére, 14. század elejére tehető. A két építmény egy- mást követően készülhetett el, de a időbeni távol ság A legkorábbi és legszűkszavúbb adat a püspöki pa­ akár nagyon kicsi is lehetett. A palota reneszánsz orik lota és az erődítmény viszonyáról az 1374 –1375-ös újjáépítése ennek a korábban épült várfalnak egy ré­ évekből származik, és arról tanúskodik, hogy az épü- szét is érintette azáltal, hogy azt a vár külső része let szomszédságában egy árok létezett.²³ Ám korábbi felé, keleti irányba meghosszabbították. A 16. századi bizonyítékok is vannak arra nézve, hogy Váradon fon- ábrázolás egyébként azon a szakaszon nem tüntet fel tos központ működött, gondolok itt a Szent László várfalakat (2. kép). Tömböt formáló különböző épüle- kultuszával kapcsolatos ikonográfiai ábrázolásokra. tek jelennek meg rajta, a palotától addig a folyosóig, Legtöbb megfestett jelenetnek a kiindulópontja „a amely a székesegyház déli homlokzatához vezetett. szent elhagyja Várad várát” képsor. A legrégebbi Csupán sejteni lehet továbbá, hogy a T 3 torony kapu- ilyen ábrázolás a Hargita megyei Bögöz (Mugeni) ján túl az a fal, amelyről beszéltünk, kelet felé húzódott falu templomában található, melynek falfestményét a konvencionálisan T 2-nek nevezett kötőgáttoronyig. a 13. század végére – 14. század elejére datálták.²⁴ Ha- A püspöki palota fő épületeinek felépítése után egy sonló ábrázolás látható a bántornyai (Turnišče, a mai számunkra ismeretlen körülmény arra késztette a vá- Szlovénia területén) templom freskóján is (14. század radi püspököket, hogy az új szárny védelmi rendsze-

22 Balogh 1982. I. 9. Ezt az elképzelést átvették a következő kiad­ 24 László gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Bu­ ványban is: Istoria oraşului Oradea (Várad városának története). dapest, 1993. 58–59. Oradea, 1995. 121. 25 Szabó László: Az Árpádkori magyar építőművészet. Budapest, 23 Documenta romaniae Historica C. XIV. vol. XIV. 2002. 748. 1913. 32. 15. ábra. 224 Adrian Andrei rusu

rét is kijavítsák. Okként felmerülhet esetleg az ost­ Az S XX/1996 szakaszban történő kutatások, ahe­ romló tüzérség teljesítőképessége. Ahhoz azonban, lyett, hogy alátámasztanák a palota új szárnyától hogy bármilyen új építkezésnek nekifogjanak, szük­ délre fekvő védelmi építmények fejlődéséről alkotott ség volt a meglévő épület melletti telek kibővítésére. hipotéziseket, egészen összebonyolítják azokat. Itt Az új szárnyat pontosan a természetes fennsík szélére nem egyetlen új falat fedeztek fel a palota szárnyá­ építették, esetleg az Árpád-kori vár padkájára. Ennél- val párhuzamosan, mint az S I szelvényben, hanem fogva először egy újabb teraszt alakítottak ki, amelyet három párhuzamos falat. A középső fal csak techni­ déli irányban, azaz a halom lejtője felé támfal szere­ kájában (téglával burkolt kőfal, talapzattal és ereszek- pet betöltő faszerkezet tartott. Ez egy méter széles, kel) hasonlít a palota S I szakaszban megfigyelt külső kettős kerítés volt, amely cikcakkban elhelyezett ge­ falához. Ezenkívül még délebbre létezik egy további, rendákból készült. A 0,15-0,30 m átmérőjű, kör ke- nagyon gondos munkával készült kőfal, amely a mai reszt metszetű gerendákat nagyon hegyesre faragták. várfaltól kb. 11 m-re húzódik, ill. kb. 8 m-re a püspöki Az S I szakaszban négy ilyen gerendát találtak. Ezek palota új szárnyának déli oldalától. Ezt a falat 1,40 m valószínűleg vesszőfonatot tartottak. A kerítés mögé hosszan és 4 m mélységig tanulmányozták. A föld­ több, különböző állagú földréteget töltöttek. A mes­ rétegek, amelyekre ráépítették, ugyanúgy tartalmaz- terséges töltést 2 m magasságig emelték, így részben nak régészeti anyagot, érméket, mint a palotához a püspöki palota falait is betemették. A terasz kb. közelebb eső falak környéke. Ez a gondosan meg­ 9,80 m-re növelte meg a telek szélességét. épített kőfal azonban eltűnik a két kutatási szakasz Ennek az új terasznak a külső szélére egy falat épí- (S I és S XX) közötti nagyon szűk térben, így nagyon tettek, ez a palota falától 7 m távolságra húzódott. nehéz pontosan felmérni eredeti szerepét a püspöki Előtte még kényelmesen egy széles padkának is ma­ palota előtt kiépült védelmi rendszerben. radt hely. A fal a vastagságát (1,35 m) és az alap mély- A 16. századi ábrázolás a palota két szárnya kö­ ségét tekintve (-3,60 m) nagyon emlékeztet az S XI zötti területen egy téglalap alakú épületet tüntet fel, szakaszban felfedezett várfalra, ám az építési tech­ amely emeletes, középen egy kapuval, amely a Ki rály- nikában nincs hasonlóság. Az új fal speciális módon fia-bástyához vezet. Ma már biztosan tudjuk azon­ készült, talapzattal és eresszel, kő és tégla felhaszná­ ban, hogy ennek a területnek a beépítettsége jóval lásával: egy valószínűleg későbbi fázisban kívülről nagyobb volt, mint ahogy azt a korabeli rajzok feltün­ kővel burkolták a mai járószinttől számított -2,50 m tetik. A rajzon ábrázolt kapunak a valóságban nem mélységtől. Az építők -1,65 m-es mélységnél hagy- volt semmilyen kijárata a régi püspöki palota udvara tak még egy talapzatot. Belül szintén találtunk két felé. Mivel a bástya építésének idején a palota még ta lapzatot, az egyiket -2,80 m mélyen, a másikat pedig használatban volt, nem lehet kizárni, hogy olyan át­ -1,10 m-en. A párkánynál a fal 0,95 m széles maradt. építéseket is végeztek, amellyel a két épület között Ennek az építménynek az építési szintjén (-2,60 m) valamilyen kapcsolatot biztosítottak. A kapu minden- találtak egy hamis pénzérmét I. Lajos király pénz­ képpen keletebbre eshetett az S XX szakasz irányától. verdéjéből. Sajnos az érme magát a falat nem datálja, A 16. század végi ábrázolást tekintve (Houfnagel) mivel a fal alapjánál levő töltésszinteken későbbi pénz- egy dolog egészen biztos: a püspöki palota új szár­ érmék is előkerültek, egészen a 15. század második nyán kívül két különálló fal húzódott, mindkettő lő- feléig terjedően. résekkel tagolt. A belső fal egy (arra merőleges?) fal lal Annak a felfedezése, hogy ez a fal a Királyfia-bás­ csatlakozik egy kapuhoz, amelynek viszont nincs ré- tyához kapcsolódik, lehetővé tette a várfal pontos gészetileg dokumentálható kapcsolata a lőréses kül­ azonosítását Houfnagel metszetén (2. kép). Ezen a fal ső fallal. lőrésekkel ellátott falként jelenik meg, amely két bás - A 2007-ben vizsgált kötőgátszakaszok külön elne­ tyát kötött össze: a Királyfiát és azt az akkor mégem n vezést kaptak, a ma is álló épületek folytatásában. létező, kőből és téglából készült bástyát, amely ma A püspöki palotától nyugatra a H tömb (a vár 18–19. Bethlen-bástyaként ismert. Ugyancsak ennek az ábrá- századi egykori péksége) nyugati oldalán (H 1) egy zolásnak az alapján a most tárgyalt fal a külső várfal belső kötőgát ívelt szegmensét találták meg, az ere­ része volt, amely nyugat felé egy másik várfalat dup­ deti falból csak kis részlet maradt meg. lázott meg, legalább a nyugati kapu és a T 1 torony Nyugati irányban a következő, g nevű épület g 1, szakaszáig. Miután a Bethlen-bástyát és az azt a Ki­ g 2 és g 3 részeinél az ásatások a kettős kötőgát ele­ rályfia-bástyával összekötő új kötőgátat megépítet­ meit tárták fel. Északnyugat felé haladva, a fal csak ték, a kö zép kori részhez kapcsolódó falat lebontották a kutatott szakasz északkeleti sarkában mutatkozott, a mai járószinttől számított -2,80 m mélységig, és majd továbbhaladt az épület alatt. A H tömb felől a földdel betemették. A belső kötőgátnak valamilyen g 1 épületrész felé tartó falszakasz a belső falhoz tar­ módon összeköttetésben kellett lennie a püspöki pa­ tozott, míg kb. 12 m távolságra, a g 2 és g 3 részek lota új szárnyának nyugati végével. a külső fal maradványait tartalmazták. A g 1 épület Várad vára a 16. századig 225 alapja ezt a külső falat majdnem teljesen megsemmi- sítette, csupán a belső burkolatnak egy része maradt meg. A g 3 épületrésznél a maradványok a kutató­ árok tel jes délnyugati sarkát kitöltötték, de a fal teljes széles ségét nem lehetett megfigyelni. Folytatása a g 2 rész nél, pontosabban az épület délkeleti sarkánál mutatkozott, ahol egy 0,30 m-es falcsonkot találtak. Az I tömbnél a belső kötőgátat az épület délkeleti sarkánál találták meg. A belső kötőgát további részle- teit ugyanazon épület alatt is látták, de ott a régészeti kutatást nem engedélyezték. A fal az épület délkeleti sarkától 0,25 m-re tért ki (I 2 – 7. kép). A kutatási sza­ kasz határain belül megfigyelhető volt a fal teljes szé- lessége (kb. 1,60 m széles). E kötőgát belső vonalán egy 0,25 m széles talapzat található. A nyomvonal a régi S/2002 szakasz területén foly- tatódik, majd a vár nyugati kapujához csatlakozik. A külső kötőgát egy ma meghatározhatatlan ponton találkozott a vár mai külső kötőgátjával. Itt egymásra építették és megvastagították a falakat. Nem tudjuk, ho gyan oldották meg a kapu melletti összeilleszté­ seket. A J tömb belsejében (a mai nyugati kaputól északra) is találtak egy fontos rézsútos szakaszt, amely arra utal, hogy itt is, legalább részben megmaradtak a kö- 7. kép Nagyvárad, vár. Várfalrészlet az I tömb mellett zépkori falszakaszok. A szelvény feltételezett kiegé­ szítése néhány kettős vonalnak felel meg, amelyeknek volt. A fenti szint után a fal egy kb. 0,15 m széles ta­ a kiindulópontját a nyugati kapu mellett nem nagyon lapzattal rendelkezett. Az alját továbbra is -1,40 enm- lehet beazonosítani. A J és K épületek között a kőfal mérték, de a teljes mélység nem volt regisztrálható (a belső?) kikerülte az egykori Árpád-kori palánk a talajvíz miatt. A K 5-ben a fal áthalad a nyugati ol­ nyomait, amelyek a falon kívül maradtak. Az is fel­ dal déli felén levő kutatóárkon, és a délnyugati sarok vetődött, hogy a palánk és a fal egy ideig párhuzamo- közelében ér be az alapok alá. san működött volna. Távolabb ugyanaz a nyomvonal Az első kötőgátrészlet a keleti szakaszon, amelyről foly tatódott a K épület délnyugati sarka alatt. Ez a leg- azt feltételezték, hogy az egykori, a 16. század vége vastagabb fal az összes közül (1,90 m), ezt a talapza­ után lebontott vár része lehetett, a PE 2 és M 2 kutató­ táig lerombolták. árkokban került napvilágra. Az első szakaszban a fal­ Északon a fal egy részét a K épület délnyugati nak széltében csak a fele látszott, teljes, 1,60 m-es vas­ sarkánál, illetve a K 2 kutatóárokban találták meg. A tagságát a külső, keleti burkolattal második szakasz­ fal a sarok középtengelyéhez esik közel, vastagsága ban lehetett mérni. Teljes egészében enyhén faragott, 1,60 m volt. Az épület nyugati pincéjében a közép­ fejtett kőből épült. A felfedezésekor regisztrált mély­ kori fal délnyugatról északkelet felé halad, és a K 7, sége több mint 4 m. A környezetében megfigyelt ré­ K 8, és K 9 pontokon található meg. Kívül, a K 1 árok- tegek alapján építésekor kívül-belül földtöltéssel tá­ ban széltében csak egyik felét figyelték meg, a másik masztották meg. felére a K épület nyugati alapja épült rá. A fal folyta­ Nincs komoly érvünk rá, hogy elfogadjuk azt a tását az L 4-ben a szakasz déli vége felé találták meg. feltételezést, miszerint a várnak a korai fázisban ová­ Úgy tűnik, iránya a második vár természetes fennsík- lis alakú, 160 m átmérőjű, és 600 m kerületű alaprajza jának széle felé vezet, és megegyezik az általános dél­ lett volna.²⁶ Az alaprajz szabálytalan kör alakú(6. kép). nyugat – északkelet iránnyal. Mivel csak a délkeleti A főtengelyek mentén mért átmérők becsült hossza sarkát találták meg, a szélességét nem lehetett meg­ 90 és 100 m között alakul. Legkevesebb információnk állapítani. A megtalált szakasz mindössze 0,95 m-es. a kapukról van, az árkokról pedig szinte semmit A falat steril kavicsrétegbe alapozták, -1,20 m magas- nem tudunk. ságig téglasorokkal burkolt kőanyagból állt. Vetőfala A helyenkénti eltérésektől eltekintve, a kötőgátak

26 Az adatokat lásd: Almási – Bóna – Marosi 1994. 480. 226 Adrian Andrei rusu

figyelemreméltóan egységesek. Nagyrészt jó minő­ ségű kőből épültek. Egyenetlenségek csak a részletek- ben vannak. Egyetlen helyen találtak téglával kipótolt burkolatot, amely lehet későbbi javítás eredmé nye is. A mélyre ásott alapok és a szomszédos szakaszok ré- tegei arra engednek következtetni, hogy legtöbb he­ lyen a falak lejtőn épültek, vagy szükségessé tették a belső szintek megváltoztatását további földrétegek feltöltésével. A fal vastagsága 1,30 és 1,90 m között változott, talapzattal vagy külső vetőfallal rendelkez- tek. A 2007-es ásatások összegzéséből azt a következ- tetést lehet levonni, hogy legalábbis a délnyugati és részben az északi oldalon, a vár kettős fallal rendelke- zett. A regisztrált adatok szerint a két kötőgát közötti 8. kép Nagyvárad, vár. A T 1 torony egyik részlete a kapu- távolság, legalábbis a délnyugati szakaszon, 10-12 m keret nyo maival volt. A két fal közötti terület elrendezéséről semmi­ lyen részletet sem tudunk. A rendelkezésre álló ada­ A 16. században újraépített, középkori eredetű ka­ tok megegyeznek abban, hogy a falaknak pontos ka­ putornyot 1638 és 1641 között javították, ekkor sze­ tonai rendeltetésük volt, funkciójuk megközelítette relték fel órával és haranggal is.²⁸ Nem sokkal 1750 egy zwinger szerepét. Az adatok azt bizonyítják, hogy után bontották le (9. kép). A későbbi vár főkapujával nem volt egyetlen egységes építési terv. Következés­ Scholtz Béla foglalkozott.²⁹ képpen feltételezhető, hogy Várad falainak a felhú­ A T 2 tornyot az S IX/1993 és S XVIII/1995 szaka­ zása a 13 –14. század folyamán néhány év, vagy akár szokban fedezték fel, majdnem közvetlenül a székes­ néhány évtized leforgása alatt történt. egyház mellett, attól déli irányban(10. kép). Átmérője A várfalakat már ágyúk számára tervezték, amire becslések alapján kb. 8,40 m. Az adat viszonylagos­ a régészeti feltárások alapján lehetett következtetni. sága abból ered, hogy a fő szakasz, amelyben rábuk­ A T 1 torony alapjait még 1991-ben találták meg kantak (S IX), nem érte el a középpontját, és a szélei- (S II és S III). A nyugati kapu mellett állt, a belső, nél adatolt ívek nem zárnak be egy tökéletes kört. északi tartóoszlop mellett, a mai kapukeret-lábazat Sárga kavicsos, fekete Árpád-kori élőtalajba (0,60 m) védőrácsainak déli szélénél (J tömbtől délre) (6. kép). alapozták, pontosan az eredeti halom szélén. Az alap- Átmérője kb. 5,80 m volt, falainak vastagsága 1,40 m. jából kiásott földet a környéken halmozták fel (0,25 m). A nem megfelelő ásatási körülmények miatt nem Az építkezés szintjét ezeken a rétegeken regisztrálták. lett teljesen feltárva: -2,10 m mélységig ástak le, anél­ A torony romjának legmagasabb pontját -2,55 m- en kül, hogy a belső járószintet elérték volna. A külső járószintet sem találták meg. Külső burkolata közepes méretű, kívülről durván faragott kőtömbökből áll, amelyeket hanyagul he­ lyeztek el a nagyon jó minőségű habarcsban. A belső kváderburkolat rosszabb minőségű volt. A fal belse­ jét beöntött anyaggal töltötték ki. A megásott szakaszban azonban nem csak ­ ator nyot találták meg. Egy kőtömbről például, amelyen faragásnyomok láthatók, feltételezhető, hogy a kö- zép kori kapukeret része volt (8. kép). Ezt támasztja alá az a tény is, hogy mellette, a toronyfal vastagságá- ban megtalálták a kapuzáró gerenda helyét is. A nyu- gati kapu elrendezése meglepő analógiákat mutat a koro nini várral (Coronini-Pescari, Krassó-Szörény 9. kép A váradi vár részlete (T 1 torony) egy 18. századi me gye).²⁷ alap rajzon

27 Ennek a terve, részletes rajzok nélkül: Şt. Matei, Iambor: As- 28 Balogh 1982. II. 325. pecte ale evoluţiei arhitecturii de fortificaţii în Banat în pe rio- 29 Scholtz Béla: Nagy-Várad várának története. Nagyvárad, 1907. ada feudalismului timpuriu (A korai feudalizmus kori bánsági 94. várépítészet fejlődésének irányai). In: Studii de istoria artei (Mű- vészettörténeti tanulmányok). Cluj-Napoca, 1982. 107. Várad vára a 16. századig 227

10. kép Nagyvárad, vár. A T 2 torony alapja adatolták. Sajnos nem ismerünk összekötő elemet maradt fenn, így nyílását csak viszonylagosan lehetett e torony és a kötőgátak között. A székesegyház te me- megmérni. Ha figyelembe vesszük a székesegyház tője éppen eddig a területig terjedt ki (délkeleten M 14 folyosójának szélességét, ami csak 1,40 m volt, akkor és nyugaton M 15). konkrétabb képet nyerünk a kapuról is. Ez -2,10 m- es A toronynak alig faragott kőtömbökből álló kvá der- szintmagasságról indult, kőalapja volt, amely egyben burkolata volt, a belseje pedig aprókavics és habarcs néhány lépcsőfoknak is helyet adott. A lépcsők meg­ keverékével volt feltöltve („beöntve”). Nyugat felé, léte a fenti részben (a vár belseje felőli oldalon) nyil­ a külső szélétől 2,50 m-re, vagyis nem az épület köze- vánvaló, ott kb. 1,60 m-es szélességben elég jól meg­ pén, egy ciszternát találtak, amelynek átmérője 1,20 m. őrződtek. A további részeit vagy szétszedték, vagy Semmilyen sajátos építészeti szerepe nem volt, inkább pedig gödrök bolygatják. A lépcsőfokok eredeti ma­ úgy tűnik, hogy a torony felépítése után vájhatták ki. gassága 0,18 m lehetett. A helyzet alapján az is felté­ Minden jel szerint a toronynak csak az alapja készült telezhető, hogy a lépcsőfok-csoportok között ferde tömör téglából. Ezen alap valószínűleg egy vagy két sík felületek is létezhettek. A régi várfal mellett a lép- szintet tartott. A magasabb részeken a torony valószí- cső lejtése kb. 25° volt. nűleg henger alakban folyatódott, falainak vastagsá- A T 4 torony feltételezések szerint ahhoz az épület- gát nem tudjuk megállapítani. Hasonló megoldást ta- együtteshez tartozott, amelyet keletről ragasztottak lálunk Kaltenštejn várában, cseh Sziléziában, a 18. szá- hozzá a püspöki palota régi szárnyához (12. kép). zadból.³⁰ Mindössze keleti oldalának egy kb. 3,20 m hosszú A tornyot a 17. század közepét megelőzően teljesen részét, és egy sarokszöget tártak fel belőle. A 2,50 m elbontották. Ha azt vesszük figyelembe, hogy Houf- vastag fal töltéses technikával készült. Faragott kvá- nagel metszetén egyáltalán nem szerepel, az is elkép­ derburkolat és töltés alkotta, és 0,20 m átmérőjű fa zelhető, hogy még a 16. század vége előtt eltűnt. kötőgerendák tartották össze. Egy szellőzőablakot A T 3 torony biztosította a bejárati folyosón át a Ve- (0,20×0,20 m) téglákkal rakták ki. Téglát a keretek­ lence-negyedi hívők bejutását a püspöki székesegyház hez és sarkokhoz is felhasználtak. A toronytól délre déli kapujához (6. kép). A torony képe szerepel a Houf- levő épületben kapu is működött. nagel­féle metszeten (11. kép). Trapéz alapú volt, és Minden jel szerint ez volt az a torony, ahol a váradi magasabb, mint a palota épületei (talán három szintje püspökök magánkápolnája helyet kapott (1598-ban lehetett), teteje piramis alakú. Azon a területen, ahol említik, védőszentje Szent András). Feltételezhetően felfedezték, a palota régi szárnyához kapcsolódó vár­ történetében Báthory András püspök (1329 –1345) falat lebontották, hogy a torony felépítését lehetővé is szerepet játszott.³¹ tegyék. Így tehát a torony ráépült a régi beltér mind­ A T 5 torony az északi oldalra vezet, az S XXVII/2001 két oldalának útvonalára. Meg lehetett mérni a kül­ szakaszba (4 – 6. kép). A kutatóárok mélysége csak ső, baloldali rizalitot (kb. 1,30×1,30 m), míg a vár bel­ annyit engedett meg, hogy megállapíthassuk, hogy seje felé szélesebb volt (több, mint 3,20 m). A kapu egy tömör alapú, egyenes oldalú épülettel van dol­ tengelye nem volt merőleges a várfalra, hanem 78°-os gunk, mérhető méretek nélkül, amely belülről vala­ szöget zárt be azzal, így rézsútosan biztosította a be­ miképpen az egyik kötőgáthoz kapcsolódott. A meg- járást a székesegyház északnyugati irányban fekvő talált oldal hossza 3,40 m. Az alap élőtalajra épült, déli kapuja felé. Magának a kapunak a burkolata rész- homokkal kevert kavicsra, és a mai járószinthez vi­ ben kőből, nagyobbrészt pedig vakolt téglából állt. szonyítva -4,20 m mélyen jelentkezett. Alulra egy sor A kizárólag téglából készült boltív rossz állapotban szabálytalan kőtömb került, amelyet egy 0,10 m szé­

30 Kouřil, D. – Prix, M. Wihoda: Hrady českého Slezska. Brno – 31 Cetatea Oradea, 47. Opava, 2000. 215. 134–135. ábra. 228 Adrian Andrei rusu

11‒13. kép A váradi vár részletei Houfnagel metszetén. (11. T 3 torony; 12. T 4 torony; 13. T 5 torony)

les talapzat magasságában kiegyenlítettek. Az alap szolgáló épület már elkészült, de gyakorlatilag sem­ mindössze 0,50 m magas. A talapzat mellett, az észa­ milyen bizonyítékunk sincs arra, hogy ez így is tör­ ki profilon egy másik építészeti szint nyomai látsza­ tént. Említsük itt meg csupán a gyulafehérvári püs- nak. Az alapot három sor téglával egyenlítették ki. pökség esetét, amelyre egyébként Bunyitay is hivat­ Az alap fölötti részből, úgy tűnik, két nagy kőtöm­ kozik. Ott az erődítmény helyzete még 1277-ben sem bökből alkotott sor maradt meg, talán azopus mixtum tisztázott, amikor a szászok megtámadják a püspöki technika korai alkalmazásáról tanúskodik ez a meg­ rezidenciát és a székesegyházat.³⁴ Bár püspöki vár­ oldás. A falat, amelynek vastagsága több mint 1,40 m ról gyulafehérváron csak a 14. század közepe után és sok jó minőségű habarcsot tartalmaz, később nagy- (1349) beszélhetünk, a püspökség korábban felépít­ részt elbontották. A kivonógödör nagyon magasról tette már Szászfenes (Floreşti, Kolozs megye), és ta­ indult, és tölcsér alakú volt. lán Tótfalud (Tăuţi, Fehér megye) várát.³⁵ A metszetek két tornyot ábrázolnak az északnyu­ Világos, hogy a megmaradt tornyok száma nem gati szakaszon, egy négyszög alakút, meg egy sokszö- egyezik meg az összes, valamikor létező toronyéval. gűt (13. kép). Lehetetlen megállapítani, a kettő közül Ha csak azokról beszélünk, amelyekről biztos ada­ melyiknek a romjait találták meg az ásatás során. Le- taink vagy legalább utalásaink vannak (ez öt-hat tor- het, épp ezt a tornyot írták le 1691-ben egy kétpincés, nyot jelent), a váradi vár nagyszámú tornyával lenyű- „nagy” épületként. Szinte biztos, hogy e két torony göző lehetett. A sok torony más várakkal való össze­ egyikében őrizték Szent László ereklyéjét. hasonlításban határozottan előnyére válhatott a vá- Bunyitay Vince úgy tartotta, írott forrásokra támasz- radi várnak. Az összehasonlítás révén emlékeztet he - kodva, hogy az új kővárat Vincentio püspök (1244– tünk arra a szimbolikus értékre, amelyet a kapuk és 1258) építtette.³² Azóta az írásos forrásanyag nem bő- tornyok hordoztak a keresztények számára, Jeruzsá­ vült. Annyit tudunk csupán biztosan, hogy 1291 és lem vagy róma princeps modelljei alapján. Ameny­ 1294 között már állt a várasfenesi püspökség vára.³³ nyire lehetett, a püspöki várak valamelyest igyekez­ Bár Várasfenes első írásos említése nem esik egybe tek csökkenteni szembeötlő katonai megjelenésüket, építésével, nem látjuk be, miért ne lehetne feltételezni, és hangsúlyozni vallásos jellegüket.³⁶ Az észak-mor­ hogy más építtette a várat, mégpedig azon öt püs­ vaországi Úsov (Ansee) vára kb. hat, egymástól nagy- pök egyike, akik Vincentiót követték a 13. század jából egyforma távolságra elhelyezett, kör alakú to­ végi váradi püspöki székben. A dolgok logikája sze­ ronnyal rendelkezett. Egy másik, a többi közé beékelt rint a fent nevezett erődítménynek csak akkor kellett hetedik torony alapja négyszög alakú. 13. századi, volna megépülnie, amikor a püspöki rezidenciaként és francia hatást mutat. A csehországi Týřov várát is

32 Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története. I. 105. fenesi vár (Kolozs megye). [1990 és 1991 közötti régészeti ku­ 33 Documente privind istoria româniei. C. Transilvania. Sec. XIII. tatások]). Ephem. Nap., 3. (1993) 282.; Anghel, gh. – Berciu, I.: II. Bucureşti, 1960. nr. 381., 346. Cetatea feudală de la Tăuţi (judeţul Alba) (A tótfaludi feuda­ 34 rusu, Adrian A.: Cetatea Alba Iulia în secolele XI–XV. Cer- lizmus kori vár [Fehér megye]). In: vol. Sesiunea de comunicări cetări vechi şi noi (gyulafehérvár vára a XI–XV. században. a muzeelor de istorie (Történelmi múzeumok ülésszaka). II. régi és új kutatások.). Ephem. Nap., 4. (1994) 334. Bucureşti, 1970. 196–208. 35 rusu, Adrian A.: Cetatea medievală de la Floreşti (jud. Cluj) 36 L.: rusu, Adrian A.: Castelarea carpatică (A Kárpát-medencei (Cercetări arheologice din anii 1990–1991) (A középkori szász- várépítészet). Cluj-Napoca, 2005. 173. Várad vára a 16. századig 229 analógiának lehet tekinteni.³⁷ Egyszerű kapukkal ha- szeti úton szerzett datálási információknak. Az ada­ tárolt, henger alakú tornyok Németországra voltak tok összevetése megfelelő alapot biztosít arra, hogy jellemzőek 1300 körül.³⁸ a 16. század végi Várad váráról befejezett, és a köz­ Feltűnő a kör alapú tornyok gyakorisága. Várad tudatban jól rögzült építményként beszélhessünk. környékén kerek tornyok álltak a váradfenesi (Fi niş)³⁹ A 15. századból létezik néhány írásos említése a és sólyomi (Şoimi)⁴⁰ várban. Távolabb, Kolozs várme- várnak (1400, 1454, 1458, 1474).⁴⁶ Tudjuk biztosan, gye határán fekszik Sebesvár (Bologa), gyönyörű, hogy Vitéz János püspöknek nemcsak a vár épületeit megmaradt lakótornyával. Ebben a térségben törvény- kellett javíttatnia, hanem az erődítményeket is. A fel- szerű a Várad várával való rokonság. Ugyanilyen fedezett épületek közül semmi sem köthető a Filipecz tornyok épültek a mehádiai (Mehadia), koronini (Co- János püspök által 1476 és 1490 között megrendelt ronini-Pescari, Bánság), és a Schitu Topolniţei-i (Ha­ építkezésekhez;⁴⁷ még kevésbé most, a régészeti ku­ vasalföld) várakban. Az utóbbiakat úgy tartják szá­ tatások után, amikor világossá vált, hogy nem lehet mon, hogy a 15. század első felében épültek, és a vaj- kapcsolatot teremteni a püspöki palota új szárnyától dahunyadi vár második, belső területének tornyaival délre húzódó, lőrésekkel kiképzett fal és a fent neve­ mutatnak hasonlóságot.⁴¹ zett püspök által rendelt építkezések között.⁴⁸ Ami A 12. század közepe és 14. század között épült mor- a feltételezések szerint egy alacsonyabb és régebbi vaországi várakban gyakran találni kerek tornyokat, fal lehetett, és amely a 16. század végi illusztráción egyesekben ciszternával (Neiperg, Hukvaldy, Nový szerepel, megint csak nehezen köthető a 15. század Cimburk, Olomouc).⁴² Csehországban a 13. századi elején működő Andrea Scolari püspök nevéhez.⁴⁹ Ezt Česká Lípa egy újabb példa.⁴³ Sajnos, ezek a példák az erődítési fázist semmilyen írásos forrás sem tá­ csak irányadó jellegűek. masztja komolyan alá. A váradi püspöki vár 14 –15. századi történetére A 16. század folyamán Várad teljes katonai örök­ vonatkozó írott források nagyon gyérek.⁴⁴ Megálla- ségét újragondolták. Az akkori átépítési folyamatok píthatjuk, hogy puszta említése a káptalani Sta tutu- radikálisan megváltoztatták az egykori arculatot, és mokban – 1375 körül⁴⁵ – pontosan megfelel a régé- örökre föld alá száműzték azt.

37 Vl. goš. Archaeologia Historica, 10. (1985) 306. 44 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak 38 Trost, H.: Norddeutsche Stadttore zwischen Elbe und Oder. korában, I. Budapest, 1890. 596.; Balog Jolán, Varadinum. II. 305.; Berlin, 1959. 13. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301–1457. I. 39 Avram, Al.: Arhitectura romanică în Crişana (A Körösvidék Budapest, 1996. 374. románkori építészete). Oradea, 1969. 6–7. 45 Documenta romaniae Historica. C. Transilvania. Sec. XIV. XIV. 40 Marta, D.: O cetate mai puţin cunoscută din judeţul Bihor: Şoimi Bucureşti, 2002. 738. (Egy Bihar megyei, kevéssé ismert vár: Sólyom). Buletinul 46 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak Muzeului Militar Naţional. S. N., 1. (2003) 77–79. korában. I. Budapest, 1890. 596. 41 Şt. Matei, i.m. 122. 47 Balog Jolán, Varadinum. II. 305. 42 Arhaeologia Historica, 6. (1981) 83., 87– 88., 169., 173., illetve 219. 48 Ahogy Sebestyén gh. elképzelte. Sebestyén gh.: O pagină din 43 gabriel, Fr. –Panáček, J.: Hrady okresu Česká Lípa. h.n. 2000. istoria arhitecturii româniei. renaşterea. Bucureşti, 1987. 134. 44 – 45. 49 Sebestyén gh. i.m. 231

Simon Zoltán ADALéKoK A TáLLyAI KöZéPKoRI éS KoRA újKoRI ERőDíTMéNyEK TöRTéNETéhEZ

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tállyán több kü- kában mégis olyan vélekedés is napvilágot látott, mely lönböző korú erődítmény található. A megye várto­ szerint a vár már a 13. század első felében állt volna, pográfiája¹ nem kevesebb, mint öt ilyen jellegű épít- s 1241­ben a tatárok is megostromolták.⁶ Ezek az ada­ ményt sorol fel. Közülük kettő, a Mekecsvár és az tok természetesen tévesek, 20. század eleji, kellően Óvár őskori objektumok,² a Várhegyen levő csekély meg nem alapozott történeti tanulmányokból szár- épületmaradványok³ középkoriak, míg az elpusztult, maznak. Ugyanebben a helytörténeti munkában egy illetve nem azonosítható erődítmények között két to­ másik szerző már elismeri, hogy „a XV. század elejéig vábbi, kora újkoriként meghatározott, azonban mára értékelhető feljegyzés alig maradt fenn Tállya várá­ már nyomtalanul eltűnt tállyai építményt találunk: ról”.⁷ Az „alig” szó helyett helyesebb az „egyáltalán a Pusztavárat⁴ és Tállya településerődítését.⁵ A topo- nem” kifejezést használni. Az első ismert adat szerint gráfia szakszerűen leírja az objektumok elhelyezke- 1404. október 16­án Zsigmond király utasítja a min­ dését, jellemzőit, s – az eddigi irodalom alapján – rövi­ den kori tállyai várnagyokat, hogy egy bizonyos Sé­ den ismerteti történetüket is. Régészeti kutatás mind­ nyői György fia Gergelyt és anyját mindenkivel szem­ eddig egyik objektum területén sem folyt, így pon- ben védelmezzék meg.⁸ Az ezt követő adatokból – tosabb korhatározásuk még várat magára – a teljesen melyekre alább bővebben is kitérünk – kiderül, hogy elpusztult építmények esetében még közelebbi jelle- Tállya vára a 15. század elején Debrői István birtoká- gük sem ismert. Az alábbi tanulmány a középkori és ban volt, aki a Zsigmonddal szemben a magyar trón­ kora újkori erődítések történetéhez kíván néhány ra ültetni kívánt Nápolyi (Durazzói) László pártjára adalékot hozzátenni. állt, sőt, a párt egyik vezére lett.⁹ Tállyát 1404­ben ostrommal vették be a Zsigmond­párti seregek. Deb­ rői István az Aba nemzetség úgynevezett Debrői ágá­ A középkori vár ból származott,¹⁰ így érdemes megnézni közelebbről Tállya és az Aba nemzetség kapcsolatát. A három objektum közül kétségtelenül a középkori Tállya korai története mindeddig nincs kellőkép- vár a legismertebb. Tállya vára azonban csak igen ké­ pen feltárva. A helytörténeti irodalomban megjelent sőn, a 15. század első éveiben bukkan fel az írott for- adatok sajnos meglehetősen pontatlanok és hiányo- rásokban, így története is csak ez időponttól volna sak, forrásaik sokszor bizonytalanok.¹¹ Az alábbiak- tárgyalható. Egy korántsem régi helytörténeti mun- ban összefoglaljuk a település középkori történetét,

1 Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod­Aba- II. 3438. (a továbbiakban: Zso). Németh Péter véleménye sze- új­Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyaror- rint az ugyanebben a parancsban ugyanerre felszólított sze- szág várainak topográfiája 1. Borsod­Abaúj­Zemplén megye ré­ mélyek (Bátori Péter fia jános és Kállói Lőkös fia Miklós) Tállya gészeti emlékei 5. Budapest – Miskolc, 2007. (a továbbiakban: várában lettek volna (nyilván, mint várnagyok), de ez az okle- BAZ megyei várak 2007). vél szövegé ből nem derül ki egyértelműen. MoL DL 53220., 2 BAZ megyei várak 2007. 122–123. Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása. Századok, 139. 3 BAZ megyei várak 2007. 124–125. (2005) 429–448. 432. (a továbbiakban: Németh 2005). 4 BAZ megyei várak 2007. 156. 9 Debrői szerepére l.: Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma 5 BAZ megyei várak 2007. 156–157. Magyarországon. Budapest, 1984. 53–54. 6 B. Dr. hellebrandt Magdolna: Tállya története a régészeti leletek 10 Engel Pál: Magyar középkori adattár. CD­RoM Genealógia. megvilágításában. In: Tállya. Szerk.: Frisnyák Sándor. Tállya, 1994. Aba nem V. Debrői­Tarjáni ág. I. tábla, Debrői. 51–82., 79. (a továbbiakban: hellebrandt 1994). 11 Igen fontos viszont ebből a szempontból Németh Péternek a to­ 7 Dr. Takács Péter: Tállya története. In: Tállya. Szerk.: Frisnyák kaji uradalom kialakulásáról írt tanulmánya, mely Tállya tel- Sándor. Tállya, 1994. 85–173., 90. jes középkori történetére nézve is haszonnal forgatható. Né- 8 Zsigmondkori oklevéltár. I–XI. Szerk.: Mályusz Elemér – Borsa meth 2005. Iván – Neumann Tibor – C. Tóth Norbert. Budapest, 1951–2010. 232 Simon Zoltán

azonban ezúttal figyelmen kívül hagyjuk a birtoklás­ nek és Becsének) földjét is érintik.¹⁸ 1288­ban Bökény történettel, illetve a várral nem kapcsolatos (pl. egy- fiai, Makján (az ágban e néven második) nádor és háztörténeti) adatokat. Fülöp mester a közeli Pere és Tuzsa (elpusztult tele- Tállya neve az ófrancia (vallon) taille „irtvány” szó­ pülés Abaújkértől északra) birtokok ügyében ta nús­ ból ered.¹² A név magáért beszél: irtványtelepülésről kodnak.¹⁹ 1296­ban Bökény fia Fülöp mester eladja van szó, melyet azon a területen hoztak létre, mely vásárolt Golop és a vele közös határú Szenteskuta eredetileg a Zempléni­hegység hatalmas erdőségeit birtokát.²⁰ felölelő királyi vadászterület része lehetett. Névadói 1335­ben már a következő generációval találkozunk. nyilván ugyanazok voltak, akik létrehozták: vallon te­ Tállyai Fülöp fia Fülöp mester megvádolta Mikus fia lepesek. Vallon hospesek a 12. század elején jelentek Dénest, hogy 1328­ban jogtalanul halásztatott az ő meg a környéken,¹³ erről több földrajzi név (olasz lisz­ demecseri (Szabolcs m.) birtokán levő halastóban.²¹ ka, Bodrogolaszi) is tanúskodik. A telepítés – nyilván A dologból bajvívásig menő per kerekedett, melyből Tállyáé is – uralkodói birtokon, uralkodói kezdemé- Fülöp került ki győztesen. nyezésre történhetett. Amikor azonban először buk- 1352­ben, pereskedést követően, Debrői Makján fia kan fel Tállya neve, akkor a település már magánkéz­ Demeter fia Miklós osztályt eszközölt ki Keresztúri ben van: 1255­ben Meszes (azóta elpusztult falu Sze­ „Pozsár” István fia jánossal, illetve „Pozsár” László gilongtól északnyugatra) szomszédjai között szere- fiaival: Fülöppel és Istvánnal. A Miklósnak jutott bir­ pel egy bizonyos Thalia­i Buguen nevű személy.¹⁴ tokok között szerepelnek a Keresztúriak „harum Tal” Az 1255 és 1258 között adatolható Tállyai (Makján fia) birtokokon levő részei is. A név mögött alighanem Buguen (Bökény) az Aba nemzetség Debrői ágához a heves megyei Kis­ és Nagytálya (ma: Andornak­ tartozó személy volt.¹⁵ Az Aba nemzetség már igen tálya) és a zempléni Tállya rejtőzik.²² korán (a 11. században) birtokokat szerzett Dél­Zemp­ A 14. században, 1371­ig²³ számos alkalommal ta­ lénben, ahol éppen a Debrői és a Bodrogkeresztúri lál kozunk még az ifjabbik Tállyai Fülöppel. 1339­ben (egymással nyilván a többi ágnál közelebbi rokonság­ horváti (ma: Erdőhorváti), újfalusi (ma: Vámosújfalu) ban álló) ágaknak voltak jelentős részei. Mindezek és sárai (ma: Sárazsadány) részeket vesz zálogba a ellenére – éppen a vallon telepesek miatt – Tállya alig­ Tolcs vaiaktól,²⁴ ugyanezen évben kiegyezik a Gégé­ ha tartozott az első szerzemények közé. 1255­ben még nyi ekkel (a fent említett Mikus fia Dénessel és ro ko­ egy alkalommal felbukkan Tállya, illetve az említett naival).²⁵ 1348­ban Szatmár megyében,²⁶ 1351­ben Bor­ Bökény neve. Ekkor Bökény fivére Becse (Beche)¹⁶ sod megyében,²⁷ 1352 körül egy hernádnémeti ügy­ átengedi Rátka és Suita (elpusztult település, nem té­ ben²⁸ tanúskodik. 1370­ben az újfalusiak tiltakoznak vesztendő össze az Abaújvárral szomszédos, ma is az ellen, hogy rokonaik, a Tolcsvaiak a Tállyai Fülöp meglevő Zsujta községgel!) birtokok háromnegyed és fia, jakab kezén zálogban levő újfalusi, tolcsvai és részét Nagyolaszi Tamás fia Egyednek. A határjárás- sárai birtokrészeket a maguk számára váltsák ki.²⁹ ban szerepel Tállya neve is.¹⁷ 1258­ban (Felső­)Golop Ugyanebben az évben, amikor be akarták iktatni Tor­ határjárásakor Makján fiainak (tehát nyilván Bö kény­ nai jános özvegyét bizonyos szegi és kisfaludi (ma:

12 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I–II. Budapest, 21 Anjou­kori oklevéltár Documenta res hungaricas tempore 1988. II. 611. regum Andegavensium illustrantia I–XV., XVII., XIX–XX., 13 Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Főszerk.: Kristó XXIII–XXVII., XXXI. Szerk.: Kristó Gyula et al. Budapest – Sze­ Gyula. Budapest, 1994. 709–710. ged, 1990–2010. XIX. 533. sz. (a továbbiakban: Aokl.). 14 Codex diplomaticus hungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio 22 MoL DF 210409., v.ö. Németh, 2005. 432., 14. jegyzet. Az okle- et opera Georgius Fejér. I–XI. Budae, 1829–1844., VII/4. 112– vél szerint egyébként „ab antiquo” birtokolták. 117. (a továbbiakban: CDh). 23 Tehát korántsem halt ki a család már 1324­ben, ahogy Németh 15 Karácsonyi jános: A magyar nemzetségek a XIV. század köze- Péter véli. Németh 2005. 432. péig. Budapest, 1900. (Reprint: Budapest, 1995.), 22. (a további­ 24 Aokl. XXIII. 272. sz. akban: Karácsonyi 1900). 25 Aokl. XXIII. 383. sz. 16 Becse a Debrői család közvetlen őse. Az ő unokája Debrői Mik­ 26 Anjoukori okmánytár. Codex Diplomaticus Andegavensis. lós, Debrői István atyja. Karácsonyi 1900. 22. I–VII. Szerk.: Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 17 árpád­kori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus 1878–1920. V. 204. continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest – Buda- 27 A zichi és vásonkeői gróf Zichy­család idősb ágának okmány- pest, 1860–1874. VII. 408–409. (a továbbiakban: áUo). tára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy se 18 áUo VII. 480–481. Az említett föld alatt alighanem Tállyát Zich et Vásonkeő. I–XII. Szerk.: Nagy Imre – Nagy Iván – Vég- kell értenünk. hely Dezső – Kammerer Ernő – Lukcsics Pál. Pest – Budapest, 19 áUo IX. 481– 482. 1871–1931. III. 4. 20 Györffy György: Az árpád­kori Magyarország történeti föld- 28 MoL DL 1108. rajza. I. Budapest, 1987. 87–88. 29 CDh IX/4. 264–265. Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez 233

Bodrogkisfalud) jobbágytelkek birtokába, Tállyai Fü­ nekik Debrőn volt saját váruk³⁸ (igaz, ennek léte is csak löp fia jakab és Debrői Miklós ellentmondtak.³⁰ 1371­ 1403­tól igazolható, de alighanem ez is korábbi időkre ben Tállyai Fülöp még pereskedik a Tolcsvaiakkal megy vissza). A tállyai vár valódi korának kérdését horváti felett,³¹ azonban ezt követően már sem vele, természetesen csak régészeti kutatás dönthetné el. sem fiával, jakabbal nem találkozunk többé, bizonyá­ 1404­től már valóban rendelkezésre állnak konk- ra utód nélkül haltak el. Találkozunk viszont Debrői rét, a tállyai várra vonatkozó írott források. Mindezek Miklós fia Istvánnal, aki 1391­ben panaszt tesz, misze­ ellenére a várral foglalkozó helytörténeti irodalom rint a Nagymihályiak még 1390­ben az ő újfalu birto­ továbbra is rengeteg hibát tartalmaz. Kivételt csupán kára törtek, egy ottani jobbágyának házát összetörték, Csánki Dezső történeti földrajza,³⁹ valamint Engel Pál lovát elvitték, leányát megbecstelenítették, egy tállyai tanulmányai⁴⁰ jelentenek, ám ezek országos jelentő- jobbágyát pedig elhurcolták.³² Ezt követően Debrői ségű témákat dolgoznak fel, Tállyát csupán érintik. István számos Tállyához közel eső birtokot, vagy bir­ Csánki csupán néhány birtoktörténeti adatot közöl,⁴¹ tokrészt szerzett meg. 1396­ban Tolcsva, hor váti, új­ Engel pedig műveiben igen röviden összefoglalja a falu, Kutpataka (elpusztult falu Tolcsva köze lében), fontos, 15. századi birtoktörténeti adatokat, valamint Komlós (a mai Komlóska), Belcsenke, Kül csen ke (el- felsorolja az ismert várnagyokat⁴² anélkül, hogy az pusztult falvak Zalkod határában), Sára és Csörgő eseményeket, melyekről az adatok szólnak, bővebben (ma: Čerhov, Szlovákia) részeit szerzi meg.³³ 1398­ban ismertetné. Ezt természetesen egyik szerzőnek sem ugyan ezen birtokok további részeit kaparintotta meg,³⁴ vethetjük a szemére, hiszen műveik célja nem egyes ezen felül Tokaj, Tarcal, Pácin, Karcsa (és Liszka) ré- várak részletes történetének megírása volt. A vár tör­ szeinek birtokába is iktatják, de mivel a király Lisz kát ténetének szempontjából a fentieken kívül fontos meg­ még nem tudta megszerezni a szepesi préposttól és említenünk horváth Richárd egyik kitűnő tanulmá­ káptalantól, helyette Vizsolyt adja Debrőinek.³⁵ Tudo­ nyát,⁴³ annak ellenére, hogy ő a vár életének csak egy másunk van arról is, hogy közelebb ről ismeretlen idő­ igen rövidke szakaszát veszi górcső alá, s ő sem fog- pontban Zomboron (ma: Mezőzom bor) is vásárolt lalkozik a vár teljes történetével. Az alábbiakban ezt egy birtokrészt Zombori Farkas örö köseitől.³⁶ a hiányt szeretnénk kipótolni, reményeink szerint A fentiekből nyilvánvaló, hogy Tállya már jóval kiigazítva a helytörténeti irodalomban előforduló 1404 előtt az Aba nemzetség Debrői és Keresztúri hibákat is. ágából származó családok kezében volt. Bár a várról Fentebb már utaltunk rá, hogy Tállya vára úgy ke- a fenti időpont előtt nem szól oklevél, könnyen le- rült Zsigmond király kezébe, hogy az ellene lázadó hetséges, hogy az akár jóval 1404 előtt felépült.³⁷ Az Debrői István híveitől ostrommal kellett bevennie. ugyan valószínű, hogy a Tállyai család nem a várról, Nem lehet feladatunk, hogy a Debrői­lázadást – akár hanem a településről vette nevét, ez azonban nem zár- csak nagy vonalakban is – e helyütt ismertessük.⁴⁴ Elé­ ja ki, hogy váruk is állt ott. Az is elképzelhető, hogy gedjünk most meg annyival, hogy 1403­ra Debrői a várat az 1371 után egyedül (a Keresztúri család 1370­ István, Zsigmond egykori főkincstartója a király egyik ben halt ki) birtokban maradó Debrőiek emelték, bár legfőbb ellenfelévé vált. Számos abaúji és zempléni

30 MoL DL 5850. közy Sebestyén: heves megye várai az őskortól a kuruc korig. 31 MoL DL 38745. Magyarország várainak topográfiája 2. Budapest – Eger, 2009. 32 C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő 71–72. Acta anni sorozat oklevelei. I. közlemény, 1387–1399. (Pótlás 39 Csánki Dezső – Fekete Nagy Antal: Magyarország történelmi a Zsigmondkori oklevéltár I. kötetéhez). A Nyíregyházi Jósa földrajza a hunyadiak korában. I–V. Budapest, 1890. (a továb- András Múzeum Évkönyve, 47. (2005) 269., 100. sz. biakban: Csánki 1890). 33 Zso I. 4296. 40 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsig- 34 A Perényi család levéltára 1222–1526. Közzéteszi: Tringli István. mond­korban (1387–1437). Budapest, 1977. (a továbbiakban: Magyar országos Levéltár, MTA Történettudományi Intézet. Engel 1977); Engel Pál: Magyarország világi archontológiája Budapest, 2008. 191. (a továbbiakban: Tringli 2008). 1301–1457. I–II. Budapest, 1996. (a továbbiakban: Engel 1996). 35 C. Tóth Norbert: A leleszi konvent statutoriae sorozatának 41 Csánki 1890. I. 335–336., 339. 1387–1410 közötti oklevelei. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár 42 Engel 1977. 160.; Engel 1996. 432. I–II. köteteihez). A Szabolcs­Szatmár­Bereg Megyei Levéltár 43 horváth Richárd: Adalékok a Szapolyaiak északkelet­magyar­ kiadványai, II. Közlemények, 36. Nyíregyháza, 2006. 81., 82. országi felemelkedéséhez. In: Analecta medievalia. I. Tanulmá­ (a továbbiakban: C. Tóth 2006). nyok a középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. h.n. 2001. 99–112. 36 Zso IV. 853. (a továbbiakban: horváth 2001). 37 A környék várainak túlnyomó többsége (Gönc, Füzér, Regéc, 44 Legújabb és legteljesebb összefoglalása: C. Tóth Norbert: Luxem­ Boldogkő, újhely) a 13. században épült. Ugyanez valószínűsít­ burgi Zsigmond uralkodása 1387–1437. (Magyarország törté- hető a Komlóska feletti Solymosról is. nete 6.) Budapest, 2009. 45–50. 38 Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes józsef – Feld István – Sár­ 234 Simon Zoltán nemest maga mellé állítva elfoglalta Boldogkő várát, jánosnak és nejének, Mazóviai hedvignek adja házas­ majd Sárospatak mellett csatát veszítve Erdélybe me­ ságkötésük alkalmával, hozomány gyanánt.⁵⁵ Ezek nekült, ahol hamarosan meghalt. híveinek egy része szerint Garai Miklós korábban csak honorként bírta és családjának néhány tagja Tállya várába szorulva Tállyát. 1412­ben a szepesi káptalan eltiltja a mazó­ ellenállt egy ideig. Boldogkő visszavívásában,⁴⁵ a pa­ viai herceget és tállyai várnagyait és officiálisait, ne- taki ütközetben⁴⁶ és Tállya ostromában⁴⁷ döntő szere­ vezetesen Dobai Lászlót és Tolcsvai Lángos Pált at- pet játszott Perényi Péter volt székely ispán, aki eze­ tól, hogy a káptalan liszkai birtokának határai között kért és számos más hű tettéért igen jelentős bir tok­ fekvő halastavakat, szántóföldeket, makkos erdőket, adományokban részesült. Egy jóval későbbi adat ta­ különféle legelőket és kaszálókat Tállya várához és núsága szerint a védők készültek az ostromra, talán annak falvaihoz csatolják.⁵⁶ bizonyos erődítési munkák is folytak. 1428­ban Csebi A helytörténeti irodalom szerint 1413­ban Zsig­ orosz László és orosz jakab fia László azzal vádolta mond zálogba adta a várat Kapi Andrásnak.⁵⁷ Való­ meg Bőcsi „Kiscudar” Péter özvegyét, Csaholyi Klárát, já ban erről szó sem volt. Ekkor Zsigmond király Kapi hogy birtokainak hasznát Debrői István tállyai várá- Lite ratus Andrásnak ígérte a néhai Debrői Mihály fia nak védelmére fordította. A szóban forgó birtokok Miklós Tállya várhoz tartozó minden birtokát, ha Klára asszony leánynegyedét jelentették. Klára fivé- ka rácsonyig nem adná vissza neki az általa átadott rei elismerték, hogy az asszony valóban csatlakozott 8000 Ft értékű sót.⁵⁸ Tehát nem adta, hanem csak Debrőihez, de csak személyének és javainak védel mé­ ígérte, s nem is a várat, hanem csak a hozzá tartozó re⁴⁸ ment Tállya várába, s amikor atyjuk és nagybáty­ birtokokat (azoknak is csak egy részét, melyek egy- juk rájött, hogy Klára ezzel hűtlenségbe esett, a bir- kor nem Debrői István, hanem unokafivére, Miklós tokokat visszavették tőle.⁴⁹ részei voltak). A dologból végül nem is lett semmi. Klára azok között volt, akik végül fogságba estek 1418­ban Petrach tállyai várnagy – másokkal együtt – Tállya ostrománál. Vele együtt estek fogságba Debrői ellentmondott egy Külcsenke és Belcsenke pré di­ István felesége és gyermekei, Debrői Péter özvegye umokba való iktatáskor.⁵⁹ 1421­ben a – meg nem ne- és fiai, Debrői Mihály fia Miklós,⁵⁰ valamint Káz mér­ vezett – tállyai várnagyok ismét a szepesi préposttal dobszai László fia jános özvegye és leányai.⁵¹ Bár a és káptalannal húztak ujjat: a prépost és a káptalan tállyai ostrom pontos ideje nem ismert, mint fentebb panasza szerint elfoglalták a káptalan liszkai birto- láttuk, a vár 1404 októberében már a király birtoká- kához tartozó, újfalu felé eső halastavakat és szántó­ ban volt. Minden alapot nélkülöz tehát az a vélemény, földeket, s a Liszkához tartozó szőlőhegyet is el akar­ miszerint a vár a „Zudar” család birtokában lett vol- ják foglalni.⁶⁰ na, még kevésbé, hogy még 1409­ben is a Debrőieké A Garai­birtoklás 1422­ben ért véget. Ebben az év- volt.⁵² Valójában a vár már 1404 decemberében Garai ben Zsigmond Tállya vár, Tokaj (castellummal), Tar­ Miklós nádor kezén volt. Ekkor ugyanis a király uta­ cal és tartozékaik fejében délvidéki birtokokat ad cse­ sítja a leleszi konventet, hogy új adomány címén ik- rébe Garai jánosnak és feleségének.⁶¹ A tulajdonos- tassa be Kéri Pál fia Miklóst és jános fia Lászlót Tolcs­ váltás ellenére tovább folytatódott a szepesi káptalan va, újfalu és horváti birtokába, melyek Debrői István liszkai birtokának zaklatása, melyről ezúttal az is hűtlensége miatt kerültek királyi kézre. Az iktatás- kiderült, hogy az újfalusi és más jobbágyok sugalma­ kor György tállyai várnagy ura, Garai Miklós nádor zására történt, s részt vettek benne a regéci és a okajit nevében ellentmondott.⁵³ 1406­ban Sisári Benedek várnagyok is. 1423­ban ugyanis a király megparan- tállyai alvárnagy egy bekecsi birtokrészt vesz zálog- csolja e három erősség – sajnos meg nem nevezett – ba Monaki Mihálytól.⁵⁴ 1410­ben Zsigmond Garai várnagyainak, hogy hagyjanak fel a zaklatással.⁶²

45 Tringli 2008. 329. sz. 54 MoL DL 9195. 46 Tringli 2008. 331. sz. A csatában súlyos sebeket kapott. 55 Ez csak később, 1422­ben derül ki, amikor Zsigmond visszacse­ 47 Uo. réli a várat a délvidéki Szrebernikért. Engel 1977. 160. 48 Ennél azért valamivel több oka is lehetett, ugyanis Klára asz- 56 Zso III. 2878. szony Debrői tágabban vett rokonságához tartozott, hiszen 57 hellebrandt 1994. 80., 90. Debrői István felesége „Kiscudar” István leánya, Ilona volt. 58 Draskóczy István: Kapy András – egy budai polgár pályája L. a 10. jegyzetet! a XV. század elején. Levéltári Közlemények, 54. (1983) 149–189., 49 Zso X. 1168. 162. 50 Tringli 2008. 331. 59 Zso VI. 2310. 51 Tringli 2008. 312. 60 Zso VIII. 884. 52 hellebrandt 1994. 80., 90. 61 Zso IX. 734. 53 C. Tóth 2006. 127. 62 Zso X. 1092. Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez 235

1426­ban (de legalábbis 1427. június 17­e előtt) és Tokaj várnagyaként alvárnagyaival, Nagy Péterrel Zsigmond király – délvidéki várak átadása fejében – és Bertalannal Szerdahelyi Miklós Becsked (ma pusz- (Lazarevics) István szerb despotának⁶³ adományoz ta ta Karcsa mellett) birtokára tört és az ottani jobbágyok Tállya várát. Az adományról ugyan konkrét adat nem ingóságait a várakba hurcolta. Az üggyel kapcsolatos áll rendelkezésre, ám 1427 októberében a király arra kihallgatás során Pácint Geszti birtokának mondják.⁶⁹ utasítja a leleszi konventet, hogy István rác vajda (Karcsa és Pácin ebben az időben Tokaj tartozéka volt.) nyomán iktassa be (Brankovics) György szerb des- 1436­ban újra eltiltják Geszti László tállyai várnagyot, potát (István unokaöccsét) Tállya, Munkács és Tokaj valamint a rátkai és tokaji vámszedőket a bártfaiak váraiba és tartozékaikba. Tállya felsorolt tartozékai megvámolásától.⁷⁰ Ugyanebben az évben Geszti és ekkor ároktő, Keszi (a mai Tiszakeszi), Szentmiklós alvárnagyai, Bajai György, Szőlősi Simon és Miklós (elpusztult Szabolcs megyei helység Tiszacsege mel- a Monakiak és Dobiak golopi birtokán a tállyai né- lett), Szántó (Abaújszántó), Mád, Keresztúr (Bod rog ­ pekkel lekaszáltatták a szénát és azt Tállya várába vi­ keresztúr), Kisfalud, horváti, Ladány (Tiszaladány), tették.⁷¹ 1437­ben Geszti László – akit ezúttal nem ne­ Szegi birtok fele, Csörgő birtok fele, Rátka részei veznek várnagynak – bizonyos prügyi mezőket, egy vámmal, részek Koldó (elpusztult település Rátka fűzfaerdőt és a Tisza folyó felét jogtalanul a despota ha tárában, nevét ma is őrzi egy tállyai utca), Vámos­ dadai (ma: Tiszadada) birtokához csatolt.⁷² Az évtized új falu (vám részével) és Tolcsva birtokokon, valamint végén már nem Geszti volt a várnagy. Egy dátum Zombor elzálogosított részei voltak.⁶⁴ nélküli, 1440 körül Tokajban írt levélben bizonyos Ezt követően jó ideig csak a despota tállyai várna- Apagh (Engel Pál olvasatában Apagyi jános⁷³) tállyai gyainak többnyire törvénytelen ténykedéseiről hal- várnagy egy jogtalanul fogva tartott familiárisának lunk. 1429­ben maga, a király utasítja Brankovics szabadon engedésére utasítja a tállyaiakat (?).⁷⁴ ha tál lyai várnagyát arra, hogy adasson vissza öt hordó Apagyi a despota várnagya volt – ami joggal feltéte- bort Monaki Mihálynak és jakabnak.⁶⁵ Ugyanebben lezhető –, úgy a levél keltét kissé későbbre kell he- az évben, majd 1433­ban ismételten arra kellett fel- lyeznünk, ugyanis 1440­ban Brankovics hűtlenségbe szólítani a despota tállyai, tokaji, boldogkői és regéci esett.⁷⁵ I. Ulászló 1440­ben Munkácsot, 1441­ben Vi­ várnagyait, hogy ne merészeljenek a bárfaiaktól vá- lágost vette el tőle, s adományozta tovább.⁷⁶ Arról mot szedni.⁶⁶ Míg a két első esetben nincsenek meg- nincs konkrét adatunk, hogy zempléni és abaúji vá- nevezve a várnagyok, egy másik, 1433­ból való adat rait is elvesztette volna, ám valami mégiscsak történ­ szerint a várnagy Geszti Mihály fia László⁶⁷ volt. Ko­ hetett ezen a vidéken is, hiszen Ulászló 1440­ben moly szerepére utal, hogy Debrecen városának cenzu­ Bran kovics karcsai és pácini birtokait (melyek addig sát az ő kezébe kellett letenni.⁶⁸ Geszti nevével a to- – mint láttuk – a despota tokaji várának tartozékai vábbiakban többször is találkozunk. 1435­ben Tállya voltak) elkobozta és Szerdahelyi Miklósnak adomá­

63 A szerb despota magyarországi birtokszerzésének körülmé- Gábor: Debreczen szab. kir. város levéltára diplomagyűjtemé- nyeiről és a tatai szerződésről bővebben Pesty Frigyes: Bran­ nyének regesztái. Debrecen, 1916., 98. sz. A szóban forgó – új- kovics György rácz despota birtokviszonyai Magyarországban kori átiratból származó – adatot már Pesty Frigyes is kételked- és a rácz despota czím. Budapest, 1877. 3–6. (a továb bi akban: ve fogadta, megjegyezve, hogy véleménye szerint az eredeti Pesty 1877). oklevélben nem a „capellanus”, hanem a „castellanus” szó sze­ 64 MoL DL 8337. repelt. Magunk a szövegnek csak a herpay által kiadott válto- 65 MoL DL 12057. zatát ismerjük, de egyet kell értenünk Pesty kételyeivel, kiegé- 66 Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319–1526. szítve azzal, hogy a név sem Sexthy, hanem Gezthy lehetett. Budapest, 1910. 36., 46. (a továbbiakban: Iványi 1910). 69 MoL DL 57649. 67 Geszti Mihály fia László 1429­ben Bodrog megyei birtokos, 70 Iványi 1910. 56. 1439­ben böszörményi officiális, 1440­ben Körös megyében bir­ 71 MoL DL 12955. tokos. MoL DL 88013., 64338., 106971. 1444­ben még él – MoL 72 Pesty 1877. 30. DL 61567. –, később csak fiát emlegetik, ugyancsak Körös megyé­ 73 Engel 1996. 432. Megjegyzendő, hogy a despota 1443­ban Pá­ ben. Megjegyzendő, hogy 1449­ben, amikor az országnagyok cint és Karcsát hunyadi jános kérésére Apagyi (Apag­i) Bálint felsorolják az Albert király halála után készült hamis okleve- fia jánosnak és fivéreinek, valamint Kistárkányi Miklós fia Dé- leket, említenek köztük egy Becse várának elzálogosításáról nesnek és fivéreinek adományozza a hunyadi szolgálatában szóló bevallást is, melyet a despota tett volna Geszti Mihály szerzett érdemeikért. MoL DL 13719. fia László számára. MoL DL 14210. 74 MoL DL 47926. Itt szeretném elmondani, hogy a kézirat átné- 68 Thallóczy Lajos – áldásy Antal: Magyarország és Szerbia köz- zéséért, kritikai észrevételeiért és számos más, igen hasznos se­ ti összeköttetések oklevéltára 1198–1526. Magyarország mel- gítségéért – többek között e roppant nehezen olvasható oklevél léktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium értelmezéséért is – horváth Richárdnak tartozom köszönettel. regno hungariae adnexarum. 2. Budapest, 1907. 96. (a továb- 75 Brankovics Ulászlóval szemben Erzsébet királyné pártján állt, biakban: Thallóczy – áldásy 1907). Itt kell megjegyeznünk, s Ulászló szavai szerint „et homines sui de suis castris in hoc regno hogy egy másik, de ugyanebből az évből származó és ugyan- habitis fidelium nostrorum regnicolarum bona vastant”. MoL DL ilyen tartalmú adat szerint a debreceni cenzust a despota 13588. tállyai káplánjának, Sexthy Mihálynak kell befizetni. herpay 76 Thallóczy – áldásy 1907. 23. 236 Simon Zoltán nyozta.⁷⁷ A két birtok 1443­ban mindenesetre már is­ Fülöp, és alvárnagya, Vas Antal uruk parancsára el- mét a despota birtokában volt. foglalt egy részt Liszka birtokból és onnan disznó- 1448­ban új várnagyokkal, de régi üggyel találko- kat hajtottak el. 1456­ban Pataki László tállyai várnagy zunk: a szepesi káptalan panasza szerint Brankovics és fia, valamint Patai Pál és Parlagi György tokaji vár­ tállyai várnagyai, Tornai Szilveszter, helembai Sand­ nagyok, hunyadi jános familiárisai elfoglalták Lisz ka rin⁷⁸ és Pataki László Liszka birtok egy részét a des- újfalu, Sára és Viss felőli részét és azokat újfaluhoz pota Bénye (a mai Erdőbénye, ez valójában nem a des­ csatolták, végül Tornai Szilveszter és fia, István Sze­ pota, hanem Tornai Szilveszter birtoka volt) és Szegi gihez foglalt egy liszkai részt, s elfoglalták az Elő hegy birtokához csatolták.⁷⁹ Az év folyamán a vád még nevű szőlő egy részét is.⁸⁵ 1457­ben Pataki Lászlót egyszer felmerül azzal a különbséggel, hogy helem­ még a despota tállyai várnagyaként említik,⁸⁶ azonban bai és Pataki csatoltak egy liszkai részt Brankovics Brankovics György 1456. december 24­én meghalt. újfalu birtokához.⁸⁰ Az év nyarán a törökökkel való 1459 júniusában Mátyás király elzálogosítja,⁸⁷ majd együttműködés miatt hunyadi jános elkoboztatta alig egy hónap múltán adományba is adja⁸⁸ a Sza­ Brankovics minden magyarországi birtokát, de mivel polyai fivéreknek: Imrének, Miklósnak és Istvánnak hunyadi a vesztes rigómezei csata után a despota Tokaj várát és tartozékait. A dolog érdekessége, hogy fogságába esett, kiszabadulása fejében a birtokokat a felsorolt tartozékok között – Keszi, horváti és Tolcs­ vissza kellett adni.⁸¹ 1450­ben az országgyűlés ismét va kivételével – szerepelnek azok a birtokok is, Tály­ elkobozta Brankovics összes birtokát, s hadiköltség lya településsel együtt, amelyek 1427­ben Tállya várá­ címén hunyadi közülük többet – köztük Tokajt is – le nak tartozékaként lettek felsorolva. Tállya vára azon ­ is foglalt.⁸² A nagy nehezen létrehozott megbékélés ban egyelőre királyi birtokban maradt, sőt, várnagya- után hunyadi bizonyos Brankovics­birtokokat meg- ként továbbra is Pataki László szolgált.⁸⁹ Feladatát jól tarthatott, de Tállya – ha el is foglalta valaha – nem végezhette, hiszen a király 1461­ben neki adományoz­ tartozott ezek közé, hanem ismét a despota fennha- ta a Tállya várához tartozó Vámosújfalu egy részét tósága alá került, az ott ani vám és malom fele részével együtt.⁹⁰ Még Az 1450­es években hosszú ideig Pataki László ugyan ebben az évben a király – a tállyai vár vissza­ töltötte be a tállyai várnagyságot. 1452­ben ő és fia, foglalására⁹¹ és egyéb kiadásokra fordított 15 000 Ft Mihály tett panaszt Brankovics nevében, mert Dobi fejében – elzálogosította Tállya várát és tartozékait László és familiárisai fegyveresen a despota tállyai a há rom Szapolyai fivérnek.⁹² A tartozékokat ezúttal várára és házára törtek, majd Mád birtokra mentek Tarcal, Rátka (fél vámmal), Koldó, Tállya, Keresztúr, és onnan 200 aranyforintot elvittek.⁸³ 1454­ben ugyan­ Kisfalud, Szegi, Vámosújfalu (fél vámmal), Ladány, ők vádolták meg Szakolyi Pétert és Mihályt azzal, Mád, őszöd (elpusztult falu Mád határában), Csörgő, hogy Brankovics Keresztúr birtokán familiárisaikkal Karcsa, Pácin, Fejő (elpusztult település Mezőzombor megtámadták a despota két familiárisának házát és és Tarcal között) és Bűd (ma: hernádbűd) Zemplén onnan pénzt vittek el.⁸⁴ 1455­ben és 1456­ban ismét megyei, Szentmiklós⁹³ Szabolcs megyei, ároktő Bor­ a szepesi káptalan liszkai birtoka látta kárát a rossz sod megyei birtokok és egy zombor-i birtokrész jelen- szomszédságnak, ezúttal összehangolt támadás in- tette. Mivel feltűnő az egyezés a tokaji tartozékok kal, dult ellene, több oldalról is. A panasz szerint 1455­ben fel kell tennünk, hogy a két vár uradalma közös volt. György despota és fia, Lázár regéci várnagya, Kátai A Szapolyaiak 1464­ben már a környék mindhárom

77 MoL DL 88165. kapitány, Pataki László és Mihály, Upori László és jános Tállya, 78 helembai Tamás fia Sandrin már 1439­ben Brankovics familiá­ Boldogkő és Regéc kapitányai között bizonyos járandóságok risa volt. MoL DL 13404. 1443­ban és 1444­ben regéci és boldog­ ügyében. MoL DL 64379. Egy másik alkalommal ugyanezen kői várnagy. MoL DL 13704. és 88187. 1451­ben még él, ekkor évben, amikor jósvafői Tekes jános rábízza anyja hitbérének, Geralkenyse (a mai Taktakenéz) birtokot vásárolja meg. MoL leánynegyedének és jegyajándékának behajtását, Patakit csak DL 75441. boldogkői várnagynak nevezik. MoL DL 64377. 79 Thallóczy – áldásy 1907. 147–149. 90 MoL DL 8337. 80 Thallóczy – áldásy 1907. 154. 91 horváth Richárd véleménye szerint – Tokajhoz hasonlóan – a 81 Pesty 1877. 33. hu szitáktól kellett visszaszerezni. horváth 2001. 102. 82 Pesty 1877. 35. 92 Fekete­Nagy – Borsa 1990. 363. 83 Thallóczy – áldásy 1907. 166–169. 93 A település szerepeltetésének ellentmond, hogy 1460­ban Szi­ 84 Thallóczy – áldásy 1907. 180. lágyi Mihály arról értesíti a csegeszentmiklósiakat, hogy a falut, 85 Thallóczy – áldásy 1907. 197–198. mely István (!) rác despota idején Tállya vár tartozéka volt, de 86 MoL DF 222672. tőle a király hűtlenség miatt elvette és a vártól elcsatolta, Ba joni 87 Fekete­Nagy Antal – Borsa Iván: A Balassa család levéltára Istvánnak és Gecsei Györgynek adományozta, így a továb biak­ 1193–1526. Budapest, 1990. 354. (a továbbiakban: Fekete­Nagy – ban nekik engedelmeskedjenek. Géresi Kálmán: A nagy­kár- Borsa 1990). olyi gróf Károlyi­család oklevéltára. I–V. Budapest, 1882–1897. 88 MoL DF 244061. Az adatot horváth Richárdnak köszönöm. II. 330. Szentmiklós eladományozására pontosan 1458. március 89 1459­ben háborúság és viszály támadt Magyar Balázs jászói 2­án került sor. Németh 2005. 434. Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez 237 legjelentősebb várának, Regécnek, Tokajnak és Tállyá­ sonyi Margit vesz zálogba bizonyos szentjánoskini­ nak birtokában voltak. Szapolyai Imre kincstartó eb­ zsi (valószínűleg a mai Nagykinizs) részeket.¹⁰⁸ 1478­ ben az évben arra kéri Kállai jánost, hogy a bizonyos, ban, amikor Szapolyai Imre meghagyja a tokaji, tállyai, neki még vissza nem adott pénzösszeget e három boldogkői és regéci várnagyoknak, hogy a bártfai ak ­ vár várnagyainak, Pohárnok Istvánnak⁹⁴ és Lasztóci tól ne szedjenek magasabb vámot, mint a kassaiak- Simonnak adja át.⁹⁵ Ugyanezen évben Pohárnok Ist­ tól, még mindig Pohárnok István a tállyai várnagy.¹⁰⁹ ván tállyai és regéci várnagy veszi át Szapolyai Imre 1485­ben viszont, amikor eladja alsógolopi birtokának nevében Boldogkő várát Kassa városától.⁹⁶ Itt kell felét a regéci Szent Fülöp és jakab pálos kolostornak, közbevetnünk, hogy 1465. november 29­én maga, már csak volt tállyai várnagynak nevezik.¹¹⁰ Az ikta- Sza polyai Imre is megfordult a család frissen szer- tásnál a szomszédos birtokos Szapolyai Imre nevé- zett várában, ugyanis e napon itt keltezte egy le ve­ ben már az új tállyai várnagy, Dicházi Albert jelent lét.⁹⁷ 1467­ben ismét Pohárnok Istvánt mondják Sza­ meg.¹¹¹ 1487­ben ismét más személy állt a vár élén. polyai Imre tállyai várnagyának, akinek familiárisa, Kálnai Frigyes várnagy nevét egy Bártfa városához Nagy Tamás a Szapolyaiak szikszói, lúci (Tiszalúc), írt leveléből ismerjük.¹¹² rudabányai, szentpéteri (Sajószentpéter), putnoki, ri­ 1497­ben hangácsi Mihály alnádor volt a Szapo­ maszécsi és rimaszombati al­sókamarása.⁹⁸ Bár 1469­ lyaiak tállyai várnagya. Ebben az évben Szapolyai ben állítólag Roskoványi Tamás volt a tállyai kapi­ István őt, alvárnagyait és Szántó mezőváros elöljáróit tány,⁹⁹ mégis számos adat mutat arra, hogy valójában arra szólítja fel, hogy védelmezzék meg Szatmári még évekig Pohárnok István töltötte be ezt a tisztsé- György szántói javait.¹¹³ Ugyanezen hangácsi Mi­ get. 1470­ben a Torna megyei újfalu felét veszi zálog­ hály volt alnádor, egyúttal a Szapolyaiak tállyai vár- ba,¹⁰⁰ 1473­ban Zomborban, Golopon és Kércsen (her­ nagya 1500­ban kelt végrendeletében a Tállya várában nádkércs) szerez birtokot.¹⁰¹ így nyilván Pohárnok levő juhai közül ötvenet a (sajó­)vámosi ferences ko- István volt a tállyai várnagy akkor is, amikor (1471­ lostorra hagy.¹¹⁴ 1506­ban a tállyai Nyerges nevű sző- ben) Mátyás király arra utasította Tokaj, Tállya, Re géc lőhegyen Zyma jános tállyai várnagy szőlőjét említik és Boldogkő – meg nem nevezett – királyi¹⁰² várna- meg, mint egy frissen vásárolt szőlő egyik szomszéd­ gyait, hogy a gönci Szűz Mária pálos kolostor szer- ját.¹¹⁵ 1509­ben arról hallunk, hogy a – meg nem neve­ zeteseitől ne szedjenek hegyvámot, borkilencedet, zett – tállyai, tokaji, boldogkői, regéci és tornai vár- vagy collectát.¹⁰³ Ezt követően igen sűrűn találkozunk nagyok (ezek a várak mind Szapolyai­birtokok vol- Pohárnok nevével, elsősorban Tállya környéki birtok­ tak!) lehalászták a kövesdi vár halastavát.¹¹⁶ 1511­ részek megszerzésével kapcsolatban 1473­ban Alsó­ ben Szemercsényi Kristóf,¹¹⁷ Szepes, Regéc, Tokaj és golopon,¹⁰⁴ azután Felsőgolopon,¹⁰⁵ majd Zomboron Tállya várak prefektusa tanúskodik Szapolyai Imre és Kércsen¹⁰⁶ jut birtokrészekhez. 1474­ben újabb go­ özvegyének, hedvignek végrendelkezésénél.¹¹⁸ Alig lopi porciókat szerez,¹⁰⁷ 1475­ben pedig felesége, Rá­ egy hónap múlva Monaki Mihály tiltja el Monaki

94 Pohárnok István 1462 és 1466 között Abaúj megye alispánja 108 MoL DL 107329. volt. horváth 2001. 110. 109 Iványi 1910. 309. 95 MoL DL 55769. 110 MoL DL 46018. 96 horváth 2001. 112. 111 MoL DL 35808. 97 MoL DF 234385. július 30­án egyébként szintén Tállyáról írt 112 Iványi 1910. 380. levelet Bártfa városához, ám a keltezésben nem írja, hogy az 113 MoL DF 270039. Az adatra vonatkozó cédula Détshy Mihály a várban történt volna. Iványi 1910. 244. hagyatékában található. Kulturális örökségvédelmi hivatal, 98 Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai tör- Tudományos Irattár, Détshy Mihály hagyatéka, ltsz. 1916. ténete. Budapest, 1880. 88. (a továbbiakban Détshy). Az ő céduláira visszavezethető ada­ 99 Pesty Frigyes említi, de közelebbit nem tud róla. Pesty 1877. tokat az alábbiakban külön jelzem, az általa megadott levél- 46. Roskoványi Tamás egyébként 1465–66­ban abaúji alispán tári jelzeteket aktualizáltam. volt Pohárnok Istvánnal együtt. horváth 2001. 110. 114 MoL DL 72087. 100 MoL DL 17018. és 17019. 115 MoL DF 269936. 101 MoL DL 58163. 116 MoL DF 253823. (Détshy). 102 Tehát a Szapolyaiak ekkor még mindig csak zálogjogon bírták 117 Szemercsényi 1491 óta adatolhatóan állt a Szapolyaiak szol- Tállyát. gálatában, valamikor 1518 előtt hunyt el, mint a szepesi káp- 103 Bándi Zsuzsanna: északkelet­magyarországi pálos kolostorok talan olvasókanonokja. Vö.: Kubinyi András: A Szapolyaiak oklevelei (regeszták). A Borsod Megyei Levéltár Évkönyve, 5. és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai (1985) 594. jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk.: Balogh judit – Bes- 104 MoL DF 250575. Ekkor egyébként Golopi Pohárnok néven senyei józsef – horváth Zoltán – Tóth Péter. Studia Miskol­ szerepel. ciensia 5. Miskolc, 2004. 169–194., 184. 105 MoL DF 254435. 118 Carolus Wagner: Analecta Scepusii sacrii et profani. I–IV. 106 MoL DL 58163. Viennae, Posonii et Cassoviae, 1774–1778., I. 364. (a további- 107 MoL DF 254437. akban: Wagner 1774–1778). 238 Simon Zoltán

Tiborc özvegyét, aki most Kércsi Babis Miklós tállyai időközben törvénytelenül Tállyához (és Regéchez) várnagy felesége, Monaki Tiborc birtokaitól.¹¹⁹ 1516­ csatolt Bényét, Encset, Ináncsot és Mérát.¹²⁷ Vingárti ban, egy Bártfa városához intézett levélből kiderül, – Serédy Gáspárral együtt – 1535­ben ígéretet kapott hogy ekkor Vécsei Balázs volt a várnagy Tállyán.¹²⁰ arra is, hogy a vár is az övék lesz.¹²⁸ Még 1534 szep- 1517­ben Szapolyai Imre özvegye, hedvig utasítja temberében történt, hogy Ferdinánd király megke­ – sajnos meg nem nevezett – tokaji és tállyai -várna gyelmezett az 1526­ból már ismert Béri¹²⁹ Nagy Lász­ gyait, hogy legyenek segítségére kinevezett tized­ lónak, aki addig az időpontig Szepesi (azaz Szapo­ besze dőjének.¹²¹ 1518 decemberében mindenesetre lyai) jános és a törökök pártján állt. A kegyelemlevél­ Vécsei Ba lázs és Duka Ferenc mint tállyai várnagyok ben Ferdinánd azt is megengedte, hogy Béri Nagy intéztek levelet Kassa városához,¹²² így alighanem László visszaváltásig továbbra is birtokolja a nála az előző adatban is róluk lehetett szó. zálogban levő Tállya várát és tartozékait.¹³⁰ Béri Nagy Az 1517–1519 közötti évekből – ha töredékesen László tehát egészen eddig Tállya Szapolyai­párti vár­ is – fennmaradt a Szapolyaiak számadáskönyve. Ebből nagya volt, akit – zsold helyett – a tállyai zálogbirtok­ kiderül, hogy a vár tartozékait ekkor Szántó, Tállya, kal fizettek ki. Béri Nagy László átpártolásával megint Rátka, Mád, őszöd, Csörgő, Karcsa és Pácin alkották, a Ferdinánd­párt lett Tállya ura. közülük Csörgő, Karcsa és Pácin egyúttal Regéc tar- 1536­ban – állítólag csellel, Béri Nagy Lászlót ki- tozékának is számított.¹²³ csalva és Regéc várába zárva – Szapolyai­kézre került 1526 márciusában – egy Bártfa városának küldött Tállya,¹³¹ de nem sokáig maradt ott: 1537­ben Leon­ levél tanúsága szerint – Béri Nagy László volt a vár­ hard Fels ismét Ferdinánd számára foglalja el Regéc­ nagy.¹²⁴ cel és Boldogkővel együtt.¹³² Az ostrom a tállyai vár A mohácsi csata után vége szakadt a békés eszten- számára végzetes volt. oly súlyos károkat szenvedett dőknek. A kettős királyválasztás nyomán I. Ferdi nánd el az ostrom vagy az azt követő tudatos rombolás so­ Szapolyai jánost hűtlennek nyilvánította, birtokait rán, hogy helyreállítására nem maradt remény. Sza­ (többnyire papíron) el is adományozta. Tállyát 1527. polyai 1540­ben ugyan feleségének, Izabellának adja november 3­án Báthory István, felesége, Zsófia és fi­ jegyajándék gyanánt Tokaj és Regéc várakat, de hoz- vérei, György és András kapták adományba.¹²⁵ A va­ zájuk már csak a lerombolt tállyai vár javait tehette.¹³³ lóságban azonban aligha vették birtokba, Ferdinánd Ezeket, az egyébként is csupán papíron átadott java- seregei 1528­ban foglalták el először Tállya várát, de kat Izabella már sohasem tudta élvezni. Tállya vára az év végére a keleti országrész ismét jános király nem épült fel többé.¹³⁴ pártjára állt, így alighanem Tállyára is Szapolyai­párti őrség került.¹²⁶ Annyi bizonyos, hogy az 1530­as évek elején jános király rokonai: homonnai Drugeth A településerődítés jános és fivérei tartották kezükben (alighanem zálog­ ban) a tállyai és a regéci várat. 1533­ban ugyanis Fer­ A megyei vártopográfia korrekt módon összefoglal- dinád Vingárti horváth Gáspárnak adományozta ja azt a keveset, melyet a tállyai településerődítésről Karcsát, Pácint és a hűtlen homonnai fivérek által tudni lehet. Az ott leírtakhoz¹³⁵ valóban csak néhány

119 MoL DL 75982. 129 A kegyelemlevélben neve „Ladislaus Nagy de Beer”, tehát 120 MoL DF 217406. (Détshy). nem Boér, ahogyan néhány helytörténeti munkában írják. 121 MoL DL 26678. 130 MoL A 57 Királyi könyvek, 1. kötet, 220–221. Itt ismét hor- 122 MoL DF 271664. (Détshy). váth Richárdnak tartozom köszönettel a szöveg értelmezésé- 123 MoL DL 26161. Az adatra Nógrády árpád hívta fel a figyel- ért. memet. Ezt ezúton is szeretném megköszönni. 131 A regényes történetet szinte minden Tállya történetével fog- 124 MoL DF 218438. (Détshy). lalkozó mű megemlíti. Ennek végső forrása Wagner Károly: 125 MoL A 57 Királyi könyvek, 1. kötet, 9. Kiadása: Documenta ad Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod ex tabularis et historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia. I. Diplomata codicibus manuscriptis eruit Carolus Wagner. Posonii – 1393–1540. Az ecsedi Bátori család oklevéltára. I. oklevelek Cassoviae, 1780. 81. 1393–1540. Közzéteszi: horváth Richárd – Neumann Tibor – 132 Wagner 1774–1778. II. 53. C. Tóth Norbert. Nyíregyháza, 2011. 285. 133 Wagner 1774–1778. I. 166. 126 Szeptemberben legalábbis már ostromolták. Csorba Csaba: Vá­ 134 A végső pusztulás 1650–51­ben következett be. 1650 decem- rak a hegyalján. Budapest, 1980. 40. berében fogtak hozzá a még részben tető alatt álló vár „ron- 127 MoL A 57 Királyi könyvek, 1. kötet, 157. tásához”, mely igen nehezen ment, így aligha fejezték be 128 MoL A 57 Királyi könyvek, 1. kötet, 254. Végül a király 1537 még abban az évben. A bontott anyagból borházat emeltek. januárjában Serédy Gáspárnak és Györgynek adja a várat és Détshy Mihály cédulája – sajnos a pontos forrás megjelölése tartozékait – egyelőre csak zálogban – 12 000 Ft­ért (Détshy), nélkül. majd 1541. januárjában 95 000 Ft­ért már adományba, de a vár 135 BAZ megyei várak 2007. 156–157. ekkor már le van rombolva. MoL A 57 Királyi könyvek, 2. kö­ tet, 53–54. Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erődítmények történetéhez 239

1. kép Tállya 1780 körül készített településtérképe apró kiegészítést lehet hozzáfűzni. A település város- Talán inkább állt már, hiszen valószínűbbnek tűnik, jogainak kezdeteiről Csánki Dezső 1890­ben megje- hogy a középkori forrásanyagnál sokkal bőségesebb lent történeti földrajza óta az a vélemény, hogy leg- kora újkori írott forrásokban nyoma maradt volna korábban 1498 óta mutatható ki Tállya mezővárosi erődítés építésének. ok a 16. századtól kezdve bősé- rangja.¹³⁶ Valójában azóta csaknem húsz évvel koráb- gesen volt rá, s a felfutó borkereskedelem az anyagi bi adatok is ismertté váltak. Ezek közül a legkorábbi hátteret is biztosíthatta. 1481­ből származik: bártfaiaknak már ekkor volt sző- A város körüli erődítést 1646­ban¹³⁹ említik először. lőjük Tállya oppidum szőlőhegyén.¹³⁷ A kelet­felvidé­ Közelebbit egy 1688. évi összeírásból¹⁴⁰ tudhatunk ki városok iratanyagának alaposabb megismerésé vel meg róla. Ennek tanúsága szerint a várost a szőlőhe- alighanem még több, talán ennél is korábbi adat fog gyek felől – azaz a keleti, északkeleti oldalon – árok, felbukkanni. Kétségtelen, hogy a 17. század 30‒40­es míg a többi oldalon fal övezte.¹⁴¹ Az övezőfal nem éveinek zavaros viszonyai indokolhatták Tállya vá- lehetett valami komoly építmény, 1646­ban és 1773­ rosának megerősítését, de az nem feltétlenül függ ban¹⁴² egyszerűen kerítésnek nevezik. össze II. Ferdinánd 1631. évi pri vilé gi umával,¹³⁸ mely­ Az erődítés nyomvonala a tállyai „körutak” men- ben megerősíti Tállya mezővárosi és vásártartási jo- tén húzódhatott. Talán a fal romjainak egy szakaszát gait, hiszen abban erődítés építésének engedélyezé- mutatja Franciscus Römisch 1780 körül készült (1783­ séről nem esik szó. Tehát abban az időpontban a vá­ ban hitelesített) településtérképe,¹⁴³ ahol a mai Esze ros erődítés vagy már állt, vagy még nem volt meg. Tamás utca nagy részén sáncszerű ábrázolás látható

136 Csánki 1890. I. 339. 141 „oppidum hoc e regione campi muro, e regione vinearum 137 MoL DF 215141. fossi tae finis...” 138 MoL A 57 Királyi könyvek, 7. kötet, 981–982. 142 Ebben az évben egy tállyai özvegyasszony telkének helyét 139 MoL MKA E 156 Urbaria et Conscriptiones (a továbbiakban: „ad cingturam oppidi situs”­ ként jellemzik. MoL MKA E 156 U et C) 66. No. 31. U et C Fasc. 153. No. 65. 140 MoL MKA E 156 U et C Fasc. 82. No. 58. 143 MoL Térképtár, S 11. No. 0159:2. 240 Simon Zoltán

A „Pusztavár”

A megyei vártopográfia röviden megemlékezik a te- lepülés északnyugati szélén volt, de mára már nyom­ talanul eltűnt, úgynevezett Pusztavárról is,¹⁴⁸ hi­ vatkozik első említésére és valószínűsíti, hogy csak a 17. század folyamán létesülhetett. Az objektumot egy 1646. évi inventárium¹⁴⁹ említi első ízben,¹⁵⁰ rá- adásul a szöveget tovább olvasva egyértelműen ki- derül közelebbi építési ideje is: „Vagyon egy puszta vár is, melyet Alaghi Menyhárt kezdett volt építeni…” Alaghy Menyhért 1612­től kezdve volt a regéci vár – és az annak tartozékát jelentő Tállya mezőváros – birto- kosa. 1631­ben hunyt el, a szóban forgó erődít mény tehát e két időpont között épült. Mindenesetre fur- 2. kép Tállya. A „Pusztavár” ábrázolása az 1780 körüli tér­ csa, hogy az épületet meg sem említik 1635­ben, ami­ képen kor összeírták Alaghy özvegyének, Erdődy Anná nak tállyai javait.¹⁵¹ Talán soha nem készült el egészen. (1. kép). A város 1689.,¹⁴⁴ 1693.,¹⁴⁵ 1697.¹⁴⁶ és 1744.¹⁴⁷ Pontos helyét az említett Römisch­féle térkép mutatja, évi összeírásaiban utcánként veszik sorra a telkeket. a várostól északra, egy salétromfőző és egy karám Bár városfalról és az árokról csak egyszer (1744­ben) közelében L alaprajzú épület látható, „Arx ve tusta” esik szó, két kaput és egy kis ajtót rendszeresen meg­ (és nem „Pusztavár”, mint ahogy a megyei vár topo­ említenek. Az összeírók útvonalát követve a „Felső” gráfia írja) felirattal (2. kép). helyzete kizárja, hogy kapu a mai Rákóczi utca északnyugati végén állhatott, közvetlen kapcsolatban állt volna a városerődítéssel. míg az „Alsó” kapu helye ugyanennek az utcának Egyet kell értenünk viszont a vártopográfia szerzői- a déli végére lokalizálható. A „Kis ajtó” az északkeleti vel abban, hogy az egy, 1789­ben szintén Römisch ál­ oldalon, a mai Palota utca északi végénél nyílhatott. tal készített, azonban az országos Széchényi Könyv­ Lehet, hogy nyílt kapu vagy ajtó délnyugat felé is, tár őrizetében levő, térkép sarkában látható vár áb rá­ de erről sosem hallunk. Mivel a falat 1773­ban még zolás¹⁵² nem a középkori várat, hanem a „Pusztavár” mindig megemlítik, de az 1780 körüli térkép szerint romjait ábrázolja. a felmérés készítésekor már nem állt, az erődítés pusz­ tulásának ideje jól meghatározható.

144 MoL MKA E 156 U et C Fasc. 61. No. 12. 149 MoL MKA E 156 U et C Fasc. 66. No. 31. 145 MoL MKA E 156 U et C 66. No. 52. 150 Említik még 1704­ben is: MoL MKA E 156 U et C Fasc. 110. 146 MoL MKA E 156 U et C Fasc. 11. No. 11. No. 37. 147 MoL MKA E 156 U et C (Irregestrata) Fasc. 9. No. 1. 151 MoL MKA E 156 U et C Fasc. 96. No. 13. 148 BAZ megyei várak 2007. 156. 152 Képe: hellebrandt 1994. 71., 17. kép. 241

Sófalvi András A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI VÁRAI Kísérlet egy székelyföldi vártipológia kidolgozására

A várak a székelység középkori történelmének meg- adatok, amelyek a székelység és a várak viszonyát jel- határozó, viszont ellentmondásoktól nem mentes ösz- lemzik. Az erdélyi székelyek és a vár kapcsolatának szetevőjét képezik. Míg a kutatók egy része az elmúlt legkorábbi okleveles említése 1291-ből való:¹ az Ara- években a székely várak funkciójának körülhatáro- nyos földjén királyi adományt szerzett kézdi széke- lására tett kísérletet, addig még napjainkban is, úgy lyek személyük és javaik védelmére Ehelleus comes- a tudományos kutatásban, mint a köztudatban, visz- től megkapják Torockó várát,² melyet a későbbiekben sza-visszatérő motívum a középkori székely várak Székely-várnak is neveznek.³ 1415-ben a sepsi széke- létének tagadása. A mostoha helyzetet elsősorban az lyek az Olt mellett egy darab földet 50 aranyforin- írott források hiányossága okozta, hiszen ezek a kér- tért eladtak a botfalusi szászoknak, hogy saját föld- déskört egyáltalán nem, vagy alig érintik. Az elmúlt jükön várat építsenek („Nobiles viri, Siculi videlicet… fél évszázadban folyt régészeti kutatások szerény, de qu od dam castrum sew fortalicium In terra ipsorum contra mégis jelentős eredményeinek interpretálása viszont notabiles domini nostri Regis Emulos edificare incepe runt”).⁴ lehetővé teszi a probléma valós feltárását és a kérdés Nem tudjuk pontosan, hogy a szóban forgó vár fel- új megközelítését. A székelyföldi várak forrásbázisai- épült-e, viszont Benkő Elek arra hívta fel a figyelmet, nak áttanulmányozása alapján e dolgozatban kísér le- hogy az illető vár valószínűleg a Szék földjén talál- tet teszek a „középkori székely vár” fogalmának meg- ható erősdi Csókás várával azonosítható.⁵ A rendha- határozására az írott források és a régészet tanúvallo- gyónak tűnő esemény magyarázata az oklevél sze- mása alapján, kiemelve és bemutatva a probléma sar- rint: a Barótról, Gidófalváról, Borosnyóról, Uzonból, kalatos pontjait. Szentgyörgyről, Bölönből és Árapatakról megneve- zett „nemes székelyek” a király pártütő ellenségei el- len akartak várat építeni.⁶ A 14. század közepén a Hid- A székelyek és a várak kapcsolata végi Mikók az Olt menti Sólyomkő vára birtokosai.⁷ az írott forrásokban Középkori székelyföldi magánföldesúri várakkal egy- re gyakrabban számol a kutatás,⁸ noha építőik kiléte Az írott források szűkössége és szűkszavúsága elle- és a várak területének birtokjogi hovatartozása írott nére néhány középkori oklevélben fellelhetők olyan források hiányában kellően nem volt tisztázható.

1 Székely Oklevéltár. I–VIII. Szerk.: Szabó Károly – Szádeczky de la „Csókás” în satul Ariuşd (Jud. Covasna). Aluta, 12–13. Kardoss Lajos – Barabás Samu. Budapest–Kolozsvár, 1872–1934., (1980–1981) 42–49. Erősd Árapatak határában a késő középkor- I. 18–19., III. 1–2. (a továbbiakban: SzO I–VIII.). Itt 1257–1272 ban alakult ki. L.: Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a kö- kö zötti keltezéssel szerepel. Az Erdélyi Okmánytár 1291-re da- zépkorban. Budapest, 1939. 82. tálja az oklevelet. L.: Erdélyi Okmánytár. I. (1023–1301). Beve- 6 A nemesek közt olyan kiemelkedő személyek tűnnek fel, mint zető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi a bölöni és szentgyörgyi Forrók és szintén szentgyörgyi Daczók. Jakó Zsigmond. Budapest, 1997. 291. 7 Erdélyi Okmánytár. III. (1340–1359). Regesztákban jegyzetekkel 2 Vö. Rusu, Adrian Andrei: Castelarea carpatică. Fortificaţii şi cetăţi közzéteszi Hegyi Géza és W. Kovács András közreműködésével din Transilvania şi teritoriile învecinate (sec. XIII–XIV.). Cluj- Jakó Zsigmond. Budapest, 2008. 97., 212. regeszta. (a továbbiak- Napoca, 2005. 415.; Benkő Elek: A középkori székelyek. In: A kö- ban: EO III.). Vö.: Benkő Elek: Kelet-Erdély „korai” kővárai. In: zépkor és a kora újkor régészete Magyarországon. I–II. Szerk.: Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Castrum Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. Bu dapest, 2010. 239. (a további- Bene 1989. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 71. (a to váb- akban: Benkő 2010). biakban: Benkő 1990). 3 1666: SzO VI. 307. 8 L. Benkő 2010. 239. A szerző e várak csoportjába sorolja a mál- 4 SzO I. 109–112., III. 33–36. nási Herec várát, a sepsibükszádi Alsósólyomkő és Vápa várakat, 5 Benkő Elek: A székelyek és a Székelyföld régészeti kutatásának a kézdialmási Álmos várát, a felsőcsernátoni Ika várát és a bik- eredményei és feladatai. Aetas, 1993/3. 11–12. (a továbbiak ban: falvi Csigavárat. L. még: Benkő Elek: Nemesség és nemesi rep- Benkő 1993). A vár kutatására l.: Székely Zoltán: Sistemul de rezentáció a középkori Székelyföldön. A Csíki Székely Múzeum fortificare la aşezarea neolitică de la „Tyiszk” şi cetatea feu dală Évkönyve, I. (2009), 230–231. (a továbbiakban: Benkő 2009). 242 Sófalvi András

1539-ben a kézdiszentléleki kőfallal övezett várat vára, Törcsvár, Höl tövény vára) mellett az ispán ha- elég világosan Székelyföldön fekvőnek írják („castel­ talmát közvetlenül erősítette volna a székelység lum Zenthlelek appellatum, muro lapideo cinctum, in terra fölött.¹⁴ E várbirtok kialakításának elindítását jól jel- sedeque nostra Siculicali Kyzdy nominata situm”),⁹ mely zik a székelyek pa nasz levelének részletei, pl., hogy 1517-től egy ideig Szapolyai János erdélyi vajda és szé- a vajda székely fal vakat foglaltatott le malmokkal, kely ispán kezén volt.¹⁰ 1554-ben a medgyesi ország- kaszálókkal és más székely örökségekkel.¹⁵ Ezek fé- gyűlés hadfölkelésre vonatkozó határozata kiemelte, nyében érthető az au tonóm Székelyföld területén hogy „a székelyek ugyanezen földjén lévő váraikban várat építő külső hatalom, a vaj da fellépésével szem- azoknak megóvására és őrzésére, amint a helyzet beni egységes tiltakozás. Ugyan ez a bizalmatlanság követeli, tizenhat vagy húsz személyt hagyhatnak”.¹¹ nyilvánult meg fél évszázaddal később az Erdélybe A határozat nem fedi fel pontosabban, hogy a székely érkező császári biz tosok 1551–1552. évi tevékenysé- várfogalom („castellis in eadem terra Siculorum”) ez eset- gével szemben, amely az ojtozi és bodzai szorosok ben mit takar, feltehetően az egyre gyarapodó temp- megerősítésére irányult. Mint a forrásokból kiderül, lomerődítményeket, másrészt a még használat ban a székelyek ellenezték az erődítmények építését, és lévő középkori várakat. igyekeztek azokat elodázni, illetve megvalósulásuk A középkori székely várak tagadásának teóriája – esetén ezek őrzését saját ha tás körük alá akarták és pedig, hogy a székelység nem volt várépítő – a 20. rendelni.¹⁶ század második felében született, az Erdély keleti szé- A fejedelemség kori forrásokban szintén ez a ket- lén életre hívott 11–12. századi határvédelmi rendszer tősség ragadható meg. A 16. század második felében, mellékhajtásaként, melynek keretében minden, írott majd a 17. században egyre több adat utal székelyek forrásokban nem szereplő középkori székelyföldi által épített templomerődítményre és várra, utóbbiak várat a kora Árpád-korra kelteztek a Ferenczi test vé- legjellegzetesebb példája az udvarhelyszéki bágyi vár. rek.¹² Az elmélet egyik sarokpontját egy oklevél félre- Az 1661. évi török bosszúhadjárat tapasztalatai nyo- értelmezett részlete képezte. Báthori István erdélyi mán a Homoród mente hat települése: Bágy, Dálya, vajda 1492. évi udvarhelyi várépítése ellen tiltakozó Ége, Lókod, Patakfalva és Recsenyéd közösen épített székelység azon kijelentéséből, miszerint„quod peius menedékvárat a bágyi Várhegyen.¹⁷ Mindezek mellett, est, et nunquam auditum, in medio nostri Castellum erexit, 1603-ban a székelység hevesen tiltakozik a dési ország- de quo nos semper tuto opprimere ac spoliare pos sit”,¹³ a gyűlésen a vásárhelyiek várépítő tevékenysége ellen, ne vezett kutatók egyenesen arra a következte tésre ugyanis „azt tartja az ő törvények: hogy a székelysé- ju tottak, hogy a székelységnek nem voltak várai a gen vár ne legyen”, azzal fenyegetőzve, ha tovább középkorban. Az oklevél egészének olvasata viszont építik, ők lerombolják azt. „Mivelhogy közte vagyon rá világít arra, hogy elsősorban a várépítés kapcsán a város a Székelyföldnek”, a székelységben kísért a elkö vetett jogsértéseket nehezményezte a székely- múlt emléke; az idézett példák mellett elég az 1562 ség (különféle javak beszolgáltatása, munkaszolgá- után épült udvarhelyi és lécfalvi fejedelmi várak épí- lat és más erőszakos cselekedetek). Az udvarhelyi tésére és azok következményeire gondolni. A vásár- várépítke zés ténye mögött egy olyan székelyföldi helyiek kérdésére: „lám Háromszéken sok kastély várurada lom létrehozásának terve körvonalazódik, van, és azt miért nem hánnyátok el?” a válasz: „Mol- amely a szé kely ispán vármegyei területeken fekvő du vá ból gyakran félelmek van azoknak s azért – de honor-birtokai (radnai vár, Görgény vára, Királykő azok csak apró kerítések”.¹⁸

9 SzO V. 56. közöttünk várat építetett, melyből minket bátran elnyomhasson 10 „Castrum Zenthlelek vocatum in partibus nostri Transsyluanis és rabolhasson”. L.: Szabó Károly: Báthori István erdélyi vajda et in Sede Siculicali kyzdij appellata habitum”. SzO III. 192–193. és székely ispán bukása 1493-ban. Századok, 23. (1889) 703. 11 Erdélyi országgyűlési emlékek. I–XXI. Szerk.: Szilágyi Sándor. 14 Vö.: Benkő Elek – Demeter István – Székely Attila: Középkori Budapest, 1875–1898., I. 465., 526–527. me zőváros a Székelyföldön. Erdélyi Tudományos Füzetek, 223. 12 A többkötetnyi irodalmat szülő elmélet összegzése: Ferenczi (1997) 16. István: Sóvidéki várainkról. Korond, 1994.; Laár Tibor: Kelet- 15 SzO I. 277. ma gyarországi és erdélyi kora Árpád-kori védelmi rendszer- 16 SzO II. 103.; Történelmi Tár, 1892. 143–148. Az ojtozi vár később ről készült térkép. Az 1999. szept. 20-án tartott tudományos ta- épült fel, feltehetően a 16. század második felében. Egy 1538- nácskozás előadásaiból összeállította Laár Tibor. Budapest, 2000. ban kelt oklevél („Cum gentes iste, ad custodiam Oijthoz in Követője: Dénes József: Vita a székelyföldi várakról. Hazanéző, castris constitute sunt”. SzO II. 51.) helytelen olvasata lett az 7. (1996/1) 14–15. Első cáfolata: Benkő 1990. A komoly szakmai oj tozi vár 15–16. századi építésének egyik alapköve. Vö.: Bordi vitát szült nézet bemutatása és problematikája: Sófalvi András: Zsigmond Loránd: Az Ojtozi-szorosi Rákóczi-vár 2004. évi ré- Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori tör- gészeti kutatása. Acta Siculica, 2007. 306. ténelméből. Székelyudvarhely, 2005. 129–161. (a továbbiakban: 17 Kelemen Lajos: A bágyi vár. Székelység, 10. (1940) 33–36. Sófalvi 2005); Sófalvi András: Székelyföld középkori várai és 18 Nagy Szabó Ferencz memorialéja. Erdélyi történelmi adatok. a keleti határvédelem. Castrum, 3. (2006) 5–26. I–III. Szerk.: Mikó Imre. Kolozsvár 1855–1858., I. 87–89. 13 SzO I. 273–274. Magyar fordítása: „a mit soha nem hallottunk, A székelység középkori várai 243

Változó határok: kié a vár? jektumot felvettem a listára, amely adatoltan a zárt Székelyföldön belül vagy annak peremterületén talál- Továbblépve a székely várak kérdésének elemzésé- ható és felmerül annak gyanúja, hogy kapcsolata le- ben, az írott és főként a régészeti adatok alapján hetett a székelységgel (1. kép, 1. táblázat). Biztosan megpróbálhatjuk összeállítani a Székelyföld közép- mindössze a torjai Bálványosvárát törölhettem a sor- kori várai nak listáját. Sajnos azonnal egy másik prob- ból, ugyanis jól tudjuk, hogy vármegyei területen lémába ütközünk, ugyanis Székelyföld pontos hatá- épült, melyet királyi adományként szereztek meg rait mindössze az újkorban, az I. katonai felmérés a székely eredetű Aporok.²¹ A területi hovatartozást idejétől (1769–1773) ismerjük, korábban az esetek illetően az Olt melletti Sólyomkő vára ügyében már több ségében mindössze az adott település egyház- nem ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis itt a Hid vé- igazgatási vagy joghatósági hovatartozását tüntetik giek nemesi birtokait a székelyek nem hajlandók el- fel a források, és csak ritkán tudjuk meg annak tér- ismerni.²² Az I. katonai felmérés ábrázolása szerint beli határait. A kisszámú és szűkszavú középkori ok- Székelyföld határán kívül eső Vityal váráról gyanítha- leveles anyagban viszont jól nyomon követhető, hogy tó, hogy ez az állapot visszavezethető a középkorra, a Székelyföld határai a középkor évszázadai alatt viszont a kétféle joghatóságú terület érintkezési pont- jelentős mértékben megváltoztak, általában kitágul- ján épült vár birtokosa székely nemes is lehetett. tak a vármegyék rovására. A középkori Székelyföld határváltozásainak megrajzolására e tanulmány ke- retén belül nem vállalkozhatom, ahhoz a teljes közép- A székely várak régészeti vetületben kori okleveles anyag és a régészeti lelőhelyek szám- bavételére, valamint a helynevek és térképészeti for- Az írott források hiánya megfoszt annak lehetőségé- rások együttes elemzésére lenne szükség. től, hogy valaha is név szerint megismerhessük a szé- Az aranyosszéki királyi adománnyal ellentétben, kelyföldi várak birtokosait. Kilétükről, társadalmi ho- melyet az évszázadok során írásban újra és újra meg- vatartozásukról, a várak keletkezésének idejéről és erősítettek,¹⁹ úgy tűnik, hogy a keleti, zárt tömbben funkciójáról a régészeti kutatások alapján viszont élő székelység földbirtoklásának alapját valamiféle megrajzolható egy hozzávetőleges kép. A székelyföl- sajátos, szóbeli – az „ökörsütés” által szentesített – di középkori várak régészeti kutatása egyelőre még meg állapodás képezte a királyi hatalommal, amelyre gyerekcipőben jár, és noha előfordulnak köztük olyan a szé kelyek a későbbiekben mindig ősfoglalásként objektumok, melyek területén több évados kutatás hivatkoznak. A székelység természetesnek tartotta ha- folyt (Firtos vára, Kustaly vára, ill. Vargyas-nyugati tárainak bővítését, amennyiben ez nem ütközött más torony), ezek, ritka kivételtől eltekintve, szakszerűt- joghatóság ellenállásába. Így pl. Udvarhelyszék dél- len módszerekkel folytak, és dokumentálásuk is meg- nyugati részén az ún. székely Partium egy fokozatos lehetősen hiányos maradt. Az ásatások felderítő jelle- terjeszkedés során válik székely joghatóságú területté géből kifolyólag alaprajzuk (falak által övezett felület a 15–16. századra; déli irányban ugyancsak folya ma- kiterjedésére, belső kőépületek stb.) elég bizonytalan tos az udvarhelyszéki székelység térhódítása. For dí- és néha pontatlan. Az általam táblázatba foglalt para- tott irányú folyamatra is van példa, amikor szé kely méterek és elemzett szempontok nagy része a kutatási terület vált királyi jóváhagyással vagy adomány során helyzet függvénye, mely a jövőben jelentős mérték- vármegyei birtokká. Bár a történetírásban köz hely, ben változhat. hogy a Székelyföld területére a középkorban a ius A székelyföldi várak keltezését régészeti paramé- regium nem terjedt ki, vannak példák rá, hogy uralko- te rek, elsősorban a rendelkezésre álló leletanyag dóink vármegyei birtokosnak adományoznak kisebb- (vö. 2. kép), illetve formai jegyek alapján határozhatjuk nagyobb birtoktesteket (Kászonban az Apo rok nak, az meg, szemben azzal a korábbi, paradox módon ré- Olt mellett pedig a Hidvégieknek).²⁰ gészek által kidolgozott módszertani tévedéssel, amely, A fent vázoltak ismeretében már jóval nehezebb el vet ve a székelység középkori várépítését, minden, a várnévsor összeállítása területi vonatkozásban. Kí- az írott forrásokban nem említett várat a kora Árpád- sérleti munkamódszerem alapján minden olyan ob- korra, a székelység Kelet-Erdélyben való megtelepe-

19 1270–1272/1289: SzO I. 21–23.; 1291: SzO I. 26–28.; 1313: SzO 47–48. Az más kérdés, hogy a székelyek gyakran meg hiúsítják I. 35–36.; 1394: SzO I. 85–88.; 1436: SzO I. 130–133., SzO VIII. az adományozott birtokba iktatását. 120–121.; 1469: SzO I. 213–214.; SzO VIII. 122.; 1484: SzO I. 21 SzO III. 6–7. 240–242. 22 1342: SzO VIII. 18–19.; 1349: SzO I. 53–54.; SzO I. 55–57.; 20 L. Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV–XVI. szá- 1359: SzO VIII. 21–23. Itt mondok köszönetet Rácz Tibor Ákos- zadban. In: Székely felkelés 1595–1596. Szerk.: Benkő Samu – nak, hogy a témában folytatott kutatási eredményeit megosz- Demény Lajos – Vekov Károly. Bukarest, 1979. 20.; Só falvi 2005. totta velem. 244 Sófalvi András

1. kép Az elemzésbe bevont székelyföldi várak térbeli elhelyezkedése. (Készítette: Kosza Antal) dése előtti időszakra keltezett. Táblázatomban több tatni, viszont területéről ismerünk egy 13–14. századi olyan objektumot is feltüntettem, ahonnan egyelőre kardot. E várcsoport leletanyaga a 12/13–14. század- nem áll rendelkezésünkre régészeti hagyaték, viszont ból származik. Az objektumok általában a középkori formai jellemzőik alapján valószínű középkori be so- településektől és főbb útvonalaktól távol épültek, ki- rolásuk (1. táblázat). választva a jó természetes védettségű magaslatokat.²⁴ A vizsgálatba bevont várak alapvetően két típusra A belső épület nélküli, egyszerű gyűrűfalas várakra oszthatók: egyszerű gyűrűfalas példákra, belső kő- a vékony középkori kultúrréteg és a leletanyag meny- épü let nélkül, illetve központi toronyépületből és nyiségi és minőségi szegénysége jellemző, mely e vá- ese tenként külső védelmi vonalból álló tornyokra, rak ritka, alkalmi használatára utal. A minél kevesebb torony várakra. A kettő kombinációja egy harmadik munkabefektetéssel épített, néhány ezer négyzetmé- cso portot képez. A tipológiai felosztásban a várak teres, az egy hektár alapterületet ritkán meghaladó alapterülete is fontos szempont volt, illetve más pa- várak²⁵ – melyek kerítőfalain feltehetően gyilokjárók- raméterek (településektől való távolság, elhelyezke- kal kell számolnunk – létesítésük idején, ismereteink dés) vizsgálatával is kísérleteztem. A felvett paramé- szerint, székely területen álltak, kivételt Csókás vára, terek között el tekintettem a kőanyag és a falazási tech- feltehetően Vityal vára, valamint Sólyomkő vára ké- nika elemzésétől, szempontunkból ezek jelentősége pez, ez utóbbit 1344-ben a Küküllő vármegyei Zsom- másodlagos.²³ bor falu határában említik.²⁶ Építésük hátterében a ta- 1. Az egyszerű gyűrűfalas várak csoportjába sorol- tár járás sokkszerű hatása sejthető, amelynek súlyos tam leletanyaga, illetve méretei alapján a kőfal nél- következményei voltak a Székelyföldre nézve is, egy küli galambfalvi várat és Kincsás várát is, az utóbbi- várépítési hullámot idézve elő a székely közösség nál ásatás híján kőfalazatot még nem sikerült kimu- te rületén.²⁷ 1285 után a tatár hadakat már Moldvában

23 A kutatás már korábban felfigyelt az ún. korai várak kőanyagá- 25 A tusnádi Vártető közel 5 hektáros területe páratlan a székely- ban és falazási technikájában lévő különbségekre. Vö. Benkő földi várak sorában, elképzelhető, hogy egy királyi várral állunk 1990. 72. Jómagam az udvarhelyszéki várak kutatása során szin- szem ben az Olt-szoros csíki bejáratánál, mint ahogyan a kuta- tén észleltem falazási különbségeket, illetve periódusváltásokat tás korábban is utalt rá. (Firtos vára, Rapsóné vára). 26 EO III. 97., 212. regeszta. 24 A középkori településektől való távolság igen nagy szóródást 27 A korábbi, 12. századi leletekkel rendelkező egyszerű gyűrűfa- mutat (1,5-15 km), a helykiválasztásban a természetes védett- las várak létrehozásában, mint pl. a Budvár vagy Rapsóné vára, ségen kívül valószínűleg más – általunk egyelőre nem ismert az újabb kutatás szerint szerepe lehetett az udvarhelyi kora – szempontokat is figyelembe vettek. Ár pád-kori királyi magánuradalomnak is. Vö.: Benkő 2010. A székelység középkori várai 245

mai jellemzőit fel mérésünk illusztrálja (3. kép). A csoportba tartozó várak mai székely településekkel való összekapcso- lása önkényes és általában a modern köz- 1 2 igazgatási állapotokat tükrözi (Tartód vára, Rapsóné vára), viszont építésük ide- jén a még osztatlan széki, vagy több falu- csoport által közösen birtokolt ha vas hoz tartoztak. Annak ellenére, hogy a fenti érvelés alap ja (Tizenhétfalusi Ha vas, Ős- Marosszéki Havasok, Hatod) a késő kö - zépkori – fejedelemség kori állapotok le- ké pezése, fel tehető, hogy ez az állapot többé-ke vésbé visszavetíthető egészen az

3 4 Árpád-korig. A székely közösségi várak építése széki szer vezés, vagy falucsopor- 5 tok közös mun kája alapján jött létre és működött. Az egyszerű gyűrűfalas vártípus er- délyi elterjedését tekintve elég könnyű észreven ni, hogy ezek Székelyföldön kí- 6 7 vül nagyobb számban Szászföldön fordul- nak elő, mely mögött mindkét esetben a szabad jogállású székely és szász társa- dalmi csoportok tevékenysége körvona- lazódik. A vártípus székelyföldi és szász- 9 földi előfordulása nem kizárólagos, talá- lunk ilyen jellegű várakat a vármegyékben is, viszont sűrűsödésük mindkét terü le- 8 10 ten jól kirajzolja a székely, illetve szász középkori településhatárt. Szászföldi ana- 2. kép Középkori fémtárgyak Udvarhelyszék váraiból: lógiák: Felek/Freck-Burg, (Cód) / Nagy- 1. Budvár; 2‒5., 9. nagygalambfalvi vár; 6. Firtosvár; 7. Kustaly vára; disznód/ Heltau-Hönge burg, Orlát/Ri e- 8., 10. Rapsóné vára. (Rajz: Demeter István) sen berg- Winsberg, Resinár/Städt er dorf- Reu tel burg, Szászorbó/Ur wegen-Burg, sikerült megfékezni, 1345-ben, majd a rákövetkező Vurpód/ Burgberg-Burg.²⁹ E várakról a kutatás egy év ben a székelyeknek nagy szerepük volt a tatárok időben szintén azt tartotta, hogy Dél-Erdély határ vá- el leni hadjáratok sikerében.²⁸ Ezzel összhangban, rai voltak az Árpád-korban.³⁰ ahogy a mongol veszély megszűnt, a távoli menedék- A várak méreteit tekintve, a csoportról leválasztot- várak többségét fennhagyták (pl. Rapsóné vára, Tar- tam az 1000 m²-nél kisebb alapterületű objektumokat tód vára). (Makfalva-Várhegyese, Szacsva-Várhegy), ugyanis túl A közösségi székely vártípus klasszikus példája kis felületűek ahhoz, hogy közösségi céloknak meg- lehet Udvarhelyszéken Rap sóné vára, melynek for- feleljenek.

235. Rapsóné vára kőfalainak építését a 2009-ben végzett hite- 29 Pontos helyleírással, térképpel, alaprajzzal és fényképekkel il- lesítő régészeti feltárásunk a 13. század második felére keltez- lusztrált bemutatásukat találjuk Erdély várainak legújabb, kivá- te, nem zárva ki egy korábbi természetes menedékhely meg- ló szintézisében: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium létét, Bud vár esetében pedig számolnunk kell egy kora Ár- és a Bánság erődített helyei. Várak, várkastélyok, városfalak, pád-kori földvár periódussal, mely a vár stratégiai helyzetével temp lomvárak, barlangvárak, sáncok, erődítmények a honfog- magyarázható (5. kép). lalástól a 19. század végéig. Budapest, 2010. 28 Kordé Zoltán: A középkori székelység. Krónikák és oklevelek 30 Horedt, Kurt: Südsiebenbürgische Grenzbürgen. Siebenbürg i­ a középkori székelyekről. A szövegeket válogatta, a kísérő ta- sche Vierteljahrsschrift, 64. (1941) 16–27.; Horedt, Kurt: Zur sie- nulmányokat és a jegyzeteket írta Kordé Zoltán. Csíkszereda, ben bürgischen Burgenforschung. Südost­Forschungen, 6. (1941) 2001. 48–50. 576–614. 246 Sófalvi András

1. táblázat AZ ELEMZÉSBE BEVONT SZÉKELyFöLDI VÁRAK FŐBB PARAMÉTEREI (b.á.=belső átmérő; b.m. = belső méret)

Belső Írott Kerítő- Terület Falvast. Sánc, Más Régészeti Megnevezés kőépület Előzmény forrás fal (m²) (m) árok építmény lelet (m)

Bikfalva – – kb. 276 – kör alakú Csigavár torony (b.á.: 3,5)

Csíkcsicsó – + 1.161 1,3-1,5 – vaskor Csicsóvár

Csíkrákos – + 2.594 1,9 – négyszögű lakóházak 12–13/14. vaskor Pogányvár torony (?) század (b.m.: 3,5×3) Csíkszent- – + 961 ? – domokos Vársarka

(Csík)Zsögöd – + 2.705 ? – Árpád-kor vaskor Várhegy

Erősd – + 3.812 ? Á feltételezett 14–15. vaskor Csókás vár torony század

Felsőcsernáton – + kb. 150×10 2 Á kör alakú másik 13–14. Ika vára torony torony (?) század (b.á.: 4) Felsőköhér – + 1.633 1,55-1,7 S, Á négyszögű Vityal vára torony (9×8)

Firtosváralja – + 5.661 1,3/2,1 S, Á négyszögű félköríves 14–18. bronzkor/ Firtosvár kőépület kápolna század vaskor (b.m.: 4,5×3,3)

Gyergyó- – + kb. 341 1,8-2,1 Á négyszögű 13. század őskor szentmiklós torony Both vára

Kézdialmás – + 871 2 Á négyszögű bronzkor/ Álmos vára torony (7×7) vaskor Kézdiszentlélek 1517 + 25×30 lépés ? – kőépület Tarnóczy vár

Lisznyó – ? kb. 1.295 S, Á Törökvár

Makfalva – + 636 1,6 S, Á vaskor Várhegyese

Málnás – + 10.895 1,6 S, Á kaputorony II. András őskor Herec vára (6,45×7,25) denár Nagygalambfalva – – 8.470 S, Á 13–15. vaskor Vár század

Oklánd – – 970 Á négyszögű 12–13. Kustaly vára torony század (15×12)

Parajd – + 3.571 1,8-1,9 Á – faépületek 12/13–14. vaskor Rapsóné vára század A székelység középkori várai 247

Belső Írott Kerítő- Terület Falvast. Sánc, Más Régészeti Megnevezés kőépület Előzmény forrás fal (m²) (m) árok építmény lelet (m)

Sepsibodok – ? 16.025 S, Á feltételezett bronzkor/ Kincsás vára torony vaskor

Sepsibükszád 1344 + 1.739 1,3 – Alsósólyomkő

Sepsibükszád – + 2.491 1,6 Á négyszögű 14–15. őskor Vápa vára torony század (b.m.: 3×3)

Szacsva – + 988 1,7 – vaskor (?) Várhegy

Székelyudvarhely – + 10.840 2,7 S, Á veremház 12–16. őskor – Budvár század népván- dorláskor

Székelyvarság – + 2.117 1,6-2 – 13. század Tartód vára

Tusnád(fürdő) – + 48.990 1,9 – 12–15. vaskor Vártető század

Vargyas – – S, Á négyszögű 12–14. nyugati torony torony század (16×10)

Vargyas – – S, Á négyszögű 13. század keleti torony torony (8,5×8,5-10)

2. A központi toronyépületből és általában külső ról a kézdiszentléleki vár példája győzött meg, mely védelmi vonalból álló várak (toronyvárak) típusát a 16. században oklevelekben többször említett szé- a kis alapterület jellemzi. kely nemesi vár volt. A sepsi székelyek 1415. évi vár- A téma elemzésének kezdetén két példa – a 12–13. építési terve, illetve a Mikók bonyolult birtokügyei századi Kustaly vára és a vargyasi toronyvárak (ri- az Olt mentén arra hívják fel a figyelmet, hogy a szé- kai várak) – alapján, melyek működésük idején vár- kely, ill. vármegyei területek birtokviszonyaiban jóval megyei területen álltak és később váltak Székelyföld nagyobb volt az átjárhatóság, mint azt korábban gon- részeivé,³¹ kézenfekvőnek, sőt csábítónak tűnt a típus doltuk. A kutatás jelen állapotában a típus kis méretű, székelyföldi előfordulásait vármegyei enklávén álló a vármegyei nemesi várakhoz képest szerényebb kő- földesúri várnak tekintetni. További példák kiszűrése várait sokkal inkább a székelyföldi főemberek és/vagy (Csigavár, Both vára,³² Álmos vára) – melyek várme- tehetősebb lófők magánvárainak tekinthetjük. Mint gyei joghatóságára egyelőre nincsen adatunk – viszont tudjuk, e rétegből kerültek ki a tisztségviselői rend tag- arra int, hogy nem ilyen egyértelmű a csoport birtok- jai, a székelység katonai és igazságszolgáltatási fel- jogi elkülönítése. E várak székelyföldi hovatartozásá- adatait szabályos ciklus alapján betöltő vezetői.³³ Az

31 Sófalvi András: Kustaly vára. Castrum, 9. (2009) 23. A Ri ka-pa- övező védőfalat tárt fel, mind azt a korábbi kutatás ábrázolta. tak völgye, illetve a rikai toronyvárak környezete az I. katonai Vö.: Székely Zoltán: Săpăturile executate de Muzeul din Sf. felmérés idején Kőhalomszékhez tartozott, és csak a 19. szá- Gheorghe (1959–1966). Materiale şi Cercetări Arheologice, 9. (1970), zadban lett vargyasi terület. Vö.: I. katonai felmérés 1769–1773. 302. Demjén Andreának ezúton is köszönöm, hogy megosztotta Erdély. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. Budapest. velem kutatási eredményeit. Jelzet: B IXa 1123. 210. szelvény. Lépték: 1:28.800. A je lenségre 33 Az ún. székely nemzetségi szervezet kérdésére l.: Sándor Imre: Kosza Antal hívta fel a figyelmemet. Nemek és ágak a Székelyföldön. Geneológiai Füzetek, 1. (1903/1) 32 A Gyergyószentmiklós határában található vár területén 2009– 1–4., 17–20.; Bodor György: Az 1562 előtti székely nemzetségi 2010-ben folyt ásatás a várat hordozó magaslat legkiemelke- szervezetről. Történelmi Szemle, 26. (1983) 281–305.; Sófalvi 2005. dőbb pontján kőtorony alapjait és egy jóval kisebb területet 58–60. 248 Sófalvi András

várfal kivehető kontúrja látható falsík út várfal feltételezett vonala ásatási felület (1974) ásatási felület (2009) kincskereső gödör tereplépcső

barlang

hegynyakat átvágó árok

0 25 50 m

3. kép Rapsóné várának geodéziai felmérése. (Sófalvi András, Bagi István, Serfőző Antal alapján a grafikát készítette Civertan Bt.)

1.

2. várfal síkja terepen követhető várfal kontúrja ásatási felület (1976, 1978) kincskereső gödör várárok és sánc nyomvonala

1. Várbeli kápolna helye 2. Belső épület 3. Keresztelő Szent János-kápolna 3. földút

0 50 100 m

4. kép Firtos várának geodéziai felmérése. (Sófalvi András, Bagi István, Serfőző Antal alapján a grafikát készítette Civertan Bt.) A székelység középkori várai 249

5. kép Budvár sáncai a magasból. (Fotó: Sófalvi András) 6. kép Firtos-Vártető légi felvételen. (Fotó: Sófalvi András) elmúlt évek, évtizedek régészeti kutatásai nyomán vá ra). Meglátásom szerint e várak eredendően szin- egyre világosabban körvonalazódik az a felismerés, tén székely közösségi létesítmények voltak, ugyanis hogy a jogilag egységes székelység vagyoni és társa- a kerítő falak felépítése viszonylag nagy emberi és gaz- dalmi rétegződése már a mai Székelyföldön való meg- dasági potenciált igényelt. Később feltehetően székely telepedésük első évszázadaiban igen előreha ladt.³⁴ főemberek és/vagy lófők birtokába kerültek, akik tor- Az erős közszékely réteg kontrollja viszont nem tette nyot emeltek területükön. E típusra szintén találunk lehetővé olyan klasszikus nemesi vár kiépülését, mint analógiákat a szászok által lakott vidékeken: Szász- a Székelyföld közé ékelődő torjai enklávén álló Bál- csór/Sassenberg-Burg, Ósebeshely/Sebeschel-Burg. ványosvár (lakótorony, kettős kerítőfal, kápolna?). A kisméretű makfalvi, valamint a lisznyói vár köz- ponti, „motte”-szerű, továbbá a galambfalvi vár dél- Összegzés nyugati, részben szintén mesterséges kiemelkedésén olyan fatornyokkal számolhatunk, melyek régészeti A tanulmány, régészeti paraméterek alapján, a közép- kimutatása esetén e példák tovább gyarapíthatnák kori székelyföldi várak tipológiai felosztására vállal- a vártípus egyik variánsát. Közvetett adatok alapján kozott kísérleti jelleggel, az egyes várcsoportok mö- egyes várak birtokosai kitapinthatók az írott források- gött funkcionális, hadászati, illetve társadalomtörté- ban, pl. a 15. században címeres levelet szerző Ga- neti tényezőket határozva meg. A módszer következ- lambfalviak.³⁵ Feltűnő, hogy több objektum a Székely- tetései megerősítették azt az álláspontot, miszerint föld határainál helyezkedik el. a közösségi székely menedékvárak mellett a közép- A vártípusra szintén találunk példákat Szászföldön kori Székelyföld területén számolnunk kell nemesi és Fehér megyében, melyeket a szász gerébek épí- (főemberi, lófői) várakkal is, mely várfogalom ponto- tettek: Fehéregyháza/Weisskirch, Szászdálya/Denn- sabb kidolgozása a jövő feladata. dorf, Szászváros/Broos. A fő különbség, amely a szé- A várak további kutatásában nagy szerep hárul kely és szász fejlődést megkülönbözteti, hogy a ge- a ré gészetre, valamint a helytörténeti kutatásokra ré bek gyakran a településeken belül építették fel la- (helynevek, birtoklástörténeti adatok). Az írott forrá- kótornyaikat (Kelnek/Kelling, Péterfalva/Petersdorf, sok szinte teljes hiánya és a szerény információbázisú Szász orbó/Urwegen). régészeti adatok miatt természetesen úgy a tipológiai 3. A két előző típus kombinációját képezik azok csoportok egyes elemeinek besorolása, mint azok hát- az egyszerű gyűrűfalas, kőtoronnyal rendelkező vá- terének interpretálása jelentős mértékben változhat rak, melyek területi kiterjedésük alapján az első cso- a jövőben. Megtörténhet, hogy a bikfalvi vagy a lisz- porthoz állnak közel. Figyelemreméltó, hogy e típus nyói várat a fejedelemség korára keltezik a még föld váraiban (ide sorolható bizonyos szempontból Firtos alatt lappangó leletek, illetve kiderülhet némely, az vára is – 4. kép; 6. kép)³⁶ az esetekben többségében késő írott források hallgatásába burkolódzó várról (Ál mos közép kori leletanyag is előkerült (Pogányvár, Vápa vára, Ika vára), hogy vármegyei területen létesült.

34 A kérdésre írott és régészeti források alapján l. Benkő Elek – 36 Sófalvi András: Firtos történetei. In: Emlékkönyv Egyed Ákos Szé kely Attila: Középkori udvarház és nemesség a Székelyföl- születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Pál Judit ‒ dön. Budapest, 2008.; Benkő 2009. Sipos Gábor. Kolozsvár, 2010. 307‒314. 35 SzO I. 170–171. Vö. Benkő 2009. 232. 251

Szörényi Gábor András EGY HUSZITA VÁR ROMJAI A SAJÓ VÖLGYÉBEN (Beszámoló a vadnai erősség kutatásáról)

„Komoróczi és Walgatha voltak akkor időben a leg­ ve szedel mesb kényurak. Történetünk előtt néhány évvel gazdag bir tokaik kebléből rohantak ki, előb tit­ kon, később nyíltan. Akit útjokban találtak, kinél kin­ cset, pénzt gyanítottak, azt kímé letlenül kirabolták. A kifosztott nyomorult életét is ritkán menthette meg, főleg, ha a dühös Komoróczival személyesen vitte bal­ sorsa szemközt. Mintegy három évvel Mátyás válasz­ tása előtt a két rabló, kik nagy egyetértésben éltek, jónak látta magának a hegyek keblében várakat épí­ teni. Így emelkedhetett megfoghatatlan sietséggel Galgóc és Vadna, a Sajó két partján. Ide gyűjtöttékők a rablott kincseket, innen ka lóztak az ország minden részei felé.”¹ Mint romantikus rablóvár tűnik fel Vadna erődítése Jósika Miklós 1839­ben született regényében. Az írói túlzások ellenére a kicsiny erősség rövid ideig tényleg a huszita, bratri zsoldosok „főfészke” volt a 15. század közepén. A magaslat a Bükk hegység északkeleti, 360 m (tszf) 1. kép Vadna­Vártető elhelyezkedése magasságú sarokpontján található, a Sajó folyó és a Bán­patak völgyének elágazása fölött. A 220­230 m pagonyo zott erdő jó karban tartatik, itt nevezetes a’ relatív szintkülönbségű, kúpszerű hegy három olda­ valódi várhegy hol a’ Cseh rabló vezér Komoróczinak lán meredeken lejt az alatta elnyúló völgyek irányába, vára állott, kiemelke dett hegy, tetején a’ Sánczolatok míg negyedik oldala lankásabb fekvésű (1. kép). nyomai most is látszanak, szép kilátás a’ távoli vidé­ A vár a térképi forrásaink közül az I. katonai fel­ kekre.”² mérésen (1784­ben készített XX­11. számú szelvény) Újkori állapotára és szűkebb környezetére, növény­ semmilyen formában sem jelenik meg. A beerdősült zeti fedettségére vonatkozóan a közelmúltban buk­ tájban azonban az erődítés helyét és a tőle keletre hú­ kan tunk rá egy igen értékes forrásra. A Herman Ottó zódó éles gerincet nyílt rét/legelőként tüntették fel Múzeum Fotónegatív Tára őrzi a Borsod­Miskolczi a korabeli térképészek. A precízebb kidolgozású II. ka­ Múzeum fotóit, a megye „nevezetesebb műemlékei­ tonai felmérésen (1856–1860 között készített XXXVIII­ ről”, melyeket a múzeum külsős, iparos fényképészek­ 43. számú szelvény) már helynévként látható a „Vár kel örökíttetett meg. Ennek keretében készített üveg­ hegy”, ugyanakkor teljesen beerdősült, növényzettel negatívokat Ábrahám István, miskolci mester Vadna fedettnek ábrázolták az egész környezetét. várhegyéről, közelebbről meg nem határozott időpont­ Pesty Frigyes 1864­es helynévtára a térképi for­ ban, 1920 és 1926 között. Az archív dokumentumokon ráso kat remekül alátámasztja: Alsóvadna erdei között a réten álló védművek terepi elemei még kiválóan olvasható „az úgy nevezett várhegy [mely] szépen azonosíthatóak.³ Ma már a hegy erdővel borított, a déli

1 Jósika Miklós: A csehek Magyarországon. Korrajz első Mátyás 3 Herman Ottó Múzeum, Fotónegatív Tár, Ltsz. 8768. Ezúton sze­ király idejéből. Első kötet. Budapest. é.n. [1839] 119. (a további­ retném megköszönni Szentesi Edinának, hogy a Fotónegatív Tár­ akban: Jósika é.n.). ban végzett kutatásokban segédkezett. 2 Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864­ben. Szerk.: Tóth Péter. Documentatio Borsodiensis. V. Miskolc, 1988. 296. 252 Szörényi Gábor András oldalába a 20. század folyamán szőlőket telepítettek, amiket azonban mára jórészt fel is hagytak. A vár történetéről sajnos igen szűkös írott forrásanyaggal rendelkezünk, az ok­ levelek sze rint Koma rowszky és Valgatha huszita kapitányok „főfészke” volt „forta­ li tio Wadna”, amelyet Rozgonyi Sebestyén foglalt vissza Mátyás király számára 1458­ban.⁴ Ugyanerről tudósít Antonio Bonfini történetírása is: „…[Rozgonyi Sebestyén] gyorsan iparkodott Egerhez, hogy azt a két erődöt, melyet a csehek a hegyek kö zött most építettek, lerombolja, mint ahogy munícióval és katonasággal megrakják; ezek most adták az egyiknek a Galgóc, a másiknak a Vadna nevet. Sebestyén először a hegycsúcs­ ra települt Vad nához siet, amelyet még nem fejeztek be; fivére seregét ott hagyja a síkon, hogy az erődítményekből kirajzó cseheket aka­ dályozza meg az egye sü lés ben. Első roham­ mal a vezé rük kel kint heve résző csehekre támad. Kitör vén a zűrzavar, Val gata egy jó nagy csa patt al beveszi magát Vadnába, hogy a magya rok támadása ellen megvédje, de ami­ kor a bás tyá ról letekintve észreveszi, hogy Sebestyén ak kora hévvel ro hamoz, hogy sem­ miképpen sem tudja azt meg tar tani, rögtön inába száll a bá torság, a túl fe lén leugrik és elszalad Gal gócra…”⁵ A vadnai vár az ostrom során elpusz­ tult, végleg felhagyták. Romjait legköze­ lebb csak a 17. század végén, 1689­ben 2. kép A vadnai vár szintvonalas felmérése a 2009. évi kutatóárkokkal em lítették meg, úgy mint földvárat, mely régen a cseheké volt.⁶ A huszita zsoldo­ A vár régészeti kutatását 2008­ban, PhD disszertá­ sok ellen vívott harcok tör té ne tét részle tesen taglalja cióhoz kapcsolódó prog ram keretében kezdtük meg. Tóth­Szabó Pál, ma már kö zel évszázados, 1917­ben A vizs gá la tokat eleve két ütemre bontottuk. A kis megjelent nagy szabású történeti munkája. A szer ző, alapterületű erősséget első lépcsőben roncsolás men­ Bonfinihez hasonlóan, a vad nai és a hozzá hasonló, tes módszereknek vetettük alá, majd később, a máso­ zsoldosok által használt várakat egyértelműen a cseh dik ütemben feltárásokat folytattunk. brat rik sa ját épí tésének tartja,⁷ melynek oka, hogy egyikőjüknek sem volt tudomása ezen erősségek tör­ téneti előzmé nyeiről. Az objektumot ugyanis a mai, A roncsolásmentes kutatás módszerei vagy még inkább a 20. század eleji geomor foló gi á ja, terepi formája alap ján a jelen kutatás a késő Árpád­ Geodéziai felmérés kori nemesi várak tí pusá ba sorolja, jellegzetes sánc­ A roncsolásmentes módszerek közül elsőként mik­ árokrend szere és köz ponti, kis alap területű belső rodomborzati felmérést készítettünk.⁸ Ennek során magja nyomán. SOKKIA lézeres mérőállomással 431 mért pontot

4 Magyar Országos Levéltár, DL 15278., DL 15279. 7 Tóth­Szabó Pál: A cseh­huszita mozgalmak és uralom története 5 Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Pé­ Magyarországon. Budapest, 1917. 306–307. ter. Budapest 1995. 722., (105–110) (a továbbiakban: Bonfini 1995). 8 2008. november 17­én készítettük el a vár mikrodomborzati fel­ 6 Borsod­Abaúj­Zemplén megyei Levéltár, XV­61. Vö. Magyar Or­ mérését, Nagy Zoltán régésztechnikussal, Luby Viktor és Simon szágos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, E 156 Urbaria et József egyetemi hallgatókkal, Szörényi Gábor András irányítá­ Conscriptiones, fasc. 25. no. 49. sával. Egy huszita vár romjai a Sajó völgyében 253 vettünk fel. Az objektumban összesen 6027 m²­t tér­ Geofizikai kutatás képeztünk fel, ahol a terepi elemekkel rendelkező bel­ 2008 decemberében különböző módszerek felhasz­ ső vármag és az azt övező sánc területén átlagban nálásával elkészíttettük a vár geofizikai felmérését is.¹⁰ 2×2 mé terenként, a külső, a váron kívüli terepen pe­ Ehhez korábban egy 5×5 m­es raszterhálót tűztünk dig ettől ritkásabban mértünk be pontokat (2. kép). ki, így a geofizikusok ezen koordinátás hálóhoz iga­ A belső vármagban elkülöníthető volt egy szinte zíthatták eredményeiket. teljesen lapos, központi terület. Ezen belül kell keres­ A mérések sorában először geoelektromos módszer­ nünk az emberi megtelepedés, illetve erődítések nyo­ rel talajellenállást vizsgáltak; kelet‒nyugati szel vé­ mait, ezt kívülről a hegy – feltehetőleg mestersége­ nyei ket a kitűzött négyzethálóhoz igazodva két és élf sen – meredekre faragott palástja védte. A vármag­ méterenként vették fel. Az eredményeket fél méteres ban mindössze egy régészetileg is értelmezhető te­ ré tegenként: 0,5; 1; 1,5 és 2 m­es mélységi adatok sze­ repjelenséget ismertünk meg, egy 5×5 m­es, sziklába rint közölték. A kiértékelését követően átadott szel­ vájt, erősen feltöltődött ciszterna nyomait. A belső vény térképeket georeferáltuk és a geodéziai kutatás erődítés lapos felszínén semmiféle további mikrodom­ során felmért, régészetileg értelmezhető terepi elemek­ bor zati, terepi elem nem utalt falak, vagy épületek kel közösen ábrázoltuk (3. kép). A 0,5 m­es mélységet nyo mára, ugyanakkor rablóásások mélyedései sem áb rázoló összesített térképen szembetűnő, hogy ma­ szab dalták azt. gas fajlagos ellenállást mértek a központi mag mere­ A központi részt a támadható déli, délkeleti irány­ dek palástján, ahol a legkiugróbb anomáliát a szik la­ ból egy 10 m széles, ma 2­3 m mély, erősen feltöltő­ kibú vások közelében tapasztalhattuk. Hasonló adatok dött árok választja le, amely keleten megszakad, majd lát hatóak a ciszternánál, ahol szintén a szikla kö zel­ az északkeleti oldalon újra jelentkezik. Az igen me­ sége okozza a nagyobb ellenállást. Tőle északra me­ redek nyugati oldalon azonban nincs árok, itt nem g int csak felszín közeli kőzettömbbel kell számol­ is lett volna értelme kiépíteni azt. A két árokszakasz­ nunk. A belső rész déli oldalán jelentkező alacsony szal párhuzamosan, azok külső oldalán erodálódott ellenállású területet ugyanakkor feltöltődött, vélhe­ sánc fut. Ezek terepi elemei közül külön figyelmet tően ré gé szeti ér deklődésre számot tartó területként érdemel a déli sáncban található, annak tengelyére kezel het jük. Ez azonban csak vékony rétegződés le­ merőleges 7×7 m­es mélyedés és kiugrás. A sánctető het, ugyan is már az 1 m­es mélységű mérésnél is itt megtörik és kitüremkedik, ezért nem volt elképzel­ fokozatosan eltűnik. hetetlen, hogy régészeti korú, mesterséges elem te­ Érdekes képet mutat a vármag és a déli sánc közötti repi nyomát jelöli. Ugyanezt feltételezte a várat elő­ árok. Fél méteren nagyobb ellenállású anyaggal van ször felmérő Nováki Gyula és Sándorfi György is, feltöltődve (száraz törmelék, omladék?), de ez a nagy akik szerint a sánc ezen kihasasodása egy „előrenyúló ellenállású anyag mindössze 1 m vastagságú lehet, külső védműként” értelmezhető. ugyanis a 1,5 m­es mélységben már nem jelentkezik. Az északi árokrész merőlegesen átvágja az innen Ezen a szinten már a teljes árok alacsony ellenállású lefutó sziklagerincet, amely így egy háromszög alakú, anyaggal (agyagos talaj, erodált betöltés) van kitöltve, keskeny, fokozatosan meredekké váló hátat alkot. Ez azaz egy, a mai szintjéhez képest legalább 2,5 m mély utóbbit Nováki Gyula és Sándorfi György szintén erősen feltöltődött árokkal számolhatunk. védelmi funkcióval ellátott, előretolt építménynek A déli sánc magjában található nagyobb ellenállá­ tartotta.⁹ sú részek valószínűleg arra utalnak, hogy a sánc tö­ A mért terep­ és értelmezett pontok összessége megét az árok kitermelésével emelték, így az innen alapján szintvonalas térképet generáltunk, melyből kibányászott kőzettörmelék, kő, vagy szikla hatását domborzatmodellt készítettünk, majd a régészetileg láthatjuk benne. értel mezhető terepelemek töréspontjait összekötve, A vár területén talajmágnesesség mérést is végez­ vo na las összesítő térképen ábrázoltuk a vár meglévő tettünk, 2,5 méterenként, kelet‒nyugati szelvények­ felszíni elemeit. A felmérés alapján is egyértelművé ben, 1 méterenkénti méréssel. Ezen módszernek azon­ vált, hogy egy, a 13–14. századra jellemző geomor­ ban komoly zavarótényezője volt a hegytetőn talál­ fológiai jegyekkel rendelkező, valószínűleg nemesi ható fém zászlótartórúd és vaskorlát, melyek kiugró várról van szó. értékeket eredményeztek. Ezen magas értékektől tá­

9 Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Borsod megye vá­ 10 A geofizikai méréseket Bucsi­Szabó László vezetésével a Há­ rai (az őskortól a kuruckorig). Die Burgen des historischen Ko­ romkő Bt. végezte, akik munkáját ezúton is köszönöm. mitats Borsod (von der Urzeit bis zur Kurutzenzeit). Budapest – Miskolc, 1992. 54. 254 Szörényi Gábor András

3. kép Vadna, vár. A geofizikai (talajellenállás) felmérések 0,5 és 1,5 méteres mélységű szelvényei a geodéziai felmérésre vetítve volodva csupán csekély mágneses anomália volt ész­ kították a várat, elpusztítva ezzel az antropogén ré­ lelhető. A nagyobb mágnesesség itt is inkább a szik­ tegeket? la kibúvások és a felszín közeli kőzettömböknél volt tapasztalható. A talajradaros vizsgálati módszerekkel elsősorban Terepbejárás az övező árok attribútumait határozhattuk meg. A ke ­ A felszíni roncsolásmentes vizsgálatokat szisztema­ leti oldalon lévő árkot keresztező radarszonda he­ tikus leletgyűjtéssel egészítettük ki. Bár a hegyet ma tero genitást észlelt annak teljes szélességében, mely ritkás, ligetes erdő borítja, így nem kedvezőek a szem­ 5 m ­es mélységig követhető volt. Ez alapján joggal lézési viszonyok, mégis eredményes terepbejárást tart­ felté telezhetünk itt egy igen mély, mára szinte telje­ hattunk, kis intenzitásban, de sikerült leleteket gyűj­ sen – teraszszerűen – feltöltődött várárkot. teni. Emellett a teljes objektum területén fémdetekto­ A geofizikai mérések tanúságai alapján számítani ros kutatást is végeztünk. Az előkerült kerámiaanyag lehetett arra, hogy a központi vármagban legfeljebb döntő többsége fehéres világosbarna és szürkésbar­ 0,5­1 m vastag rétegződés lehet a természetes szikla­ na, szemcsés homokkal és apró kaviccsal soványított, felszín fölött, amiből várhatóan jelentős vastagságú durva tapintású 13. századi eredetű; továbbá világos­ maga a bolygatatlan tufás, agyagos altalaj is. Eme vé­ barna, homokkal soványított, finomabb kidolgozású, kony rétegződés esetleg magyarázatul szolgál a mik­ a 13–14. század fordulójára keltezhető volt. A késő rodomborzati felmérés során is megfigyelt – szinte középkori használatot reprezentálja egy, a fémkereső­ természetellenes formájú – lapos belső vármagra. Fel­ zés során a déli sánc külső oldalában talált (talán sza­ merült a kérdés: a későbbi korokban erőteljesen átala­ kállas) puska kovácsoltvas golyója. Egy huszita vár romjai a Sajó völgyében 255

Régészeti feltárás a vadnai várban

2009 októberében és novemberében, a Nemzeti Kul­ turális Alap támogatásával, ásatásokat folytattunk za erősségben.¹¹ A tojásdad alakú, északkelet–délnyu­ gati tájolású vármagot teljes hosszában átvágtuk egy kutatóárokkal, majd erre merőlegesen, mindkét olda­ lán egy­egy újabb árkot nyitottunk. Ahol régészetileg értelmezhető objektumra bukkantunk, ott az árkokat szelvényszerűen kibővítettük. A teljes várbelsőt szondázó feltárások tanúsága sze rint a legfelső, 10­20 cm­es erdei humuszréteg alatt egy kicsit keményebb, sötét humuszos földréteg 1 futott végig, domború ívvel, 20­25 cm vastagságban. Mind két humuszos sávban középkori (vegyesen 13., 14. és 15. századi) leletekre leltünk. Az alsóbb humu­ sz os réteg fokozatosan áttűnt az alatta található sár­ gás barna agyagos talajba, mely immár teljesen le let­ men tes, természetes eredetű, bolygatatlan volt. Mind­ egyik réteg domború ívet mutatott a széleken, ezért 2 feltételezhető, hogy a vármag közepe sokkal maga­ sabb lehetett a mai szintjénél, amit egykor elplaníroz­ tak, így vele együtt elpusztulhatott a vármag közepe és a régészeti jelenségek zöme is. Beásott objek tumok 4. kép Vadna, vár. Restaurált 13. századi leletek. 1. világos­ nyomát csak a peremeken tapasztaltunk, mind en ku­ barna, homokkal soványított, bekarcolt csigavonallal díszí­ tatóárok végében sziklába vájt cölöplyukak rendsze­ tett, fenékbélye ges fazék;2. világosbarna szemcséshomok­ rére bukkantunk, melyek követve a hegy szélét, egy kal és apró kavics csal soványított, bekarcolt csigavonallal egysoros palánkfalat jelöltek ki. Az utólagos – vélhe­ díszített csupor. (Nagy S. József rajzai) tően modern kori – terepalakítás/szintsüllyesztés mel lett szólhat, hogy eme cölöplyukak a mai felszín kisebb számban előfordultak 15. századi, finom ho­ nívójához képest is igen sekélyek voltak, csupán a mokkal soványított, vékony falú, hornyolással díszí­ hu musz takarta a sziklába faragott 15­20 cm­es mé­ tett, fehér kerámiák, továbbá szintén finom anyagú lyedéseket. Ahhoz, hogy a palánkfal oszlopai megáll­ rózsaszínes vörös cserepek is. A kerámialeleteken kí­ ja nak, ennél biztosan vastagabb rétegződésbe ágyaz­ vül több, nagy méretű, 15. századra keltezhető szám­ ták bele egykor az építők. A cölöplyuksorral a vármag szeríj nyílhegyet, valamint vaskést, sarkantyút, lópat­ legkülső védelmi vonalát azonosíthattuk. Sajnos azt, kót leltünk. A várostromhoz ezeken kívül köthető hogy ettől bentebb milyen jellegű védművek – eset­ több kőgolyó is, melyeket a 15. század távolraható leg maradandó anyagú falak, épületek – álltak, a nagy­ fegyvereiből, parittyákból, ostromgépekből és ágyúk­ fokú pusztítás miatt ma már nem tudhatjuk meg. ból is előszeretettel lőttek ki (5‒6. képek).¹² Az át ré­ A humuszban talált középkori leletek másod­, har­ tegzett humusz leletanyagának vegyes koreloszlását madlagos helyzetben feküdtek, köszönhetően a terep­ jelzi, hogy a középkori tárgyak mellett számottevő rendezésnek. Azonban a viszonylag sok lelet részletes újkori anyag is napvilágot látott. információt szolgáltat a vár használatának idejéről. A pusztultság miatt elenyésző számú zárt objek­ Elsősorban késő Árpád­kori, 13. századi szemcsés tumot találtunk. Ezekből szintén késő Árpád­kori és ho mokkal és apró kaviccsal soványított, valamint a 14. század eleji kerámiatöredékek kerültek felszínre. 13–14. század fordulójára datálható, homokos anya­ A feltárt ciszterna a mai felszínen nagyobb mélyedés­ gú kerámiára bukkantunk (4. kép). Ezen kívül jóval ként jelentkezett. A teljes mélységében 3,5 m­es víz­

11 Az ásatás a Nemzeti Kulturális Alap, 2731/0140. számú pályá­ Mara, Szlo vákia)­Havranvárban: Pieta, Karol: Liptovská Mara. zatának támogatásával valósult meg. Ein Frühgeschichtliches Zentrum der Nordslowakei. Monu­ 12 František Palacký a huszita harcmodor taglalása során számos menta Archaeologica Slovaciae 5. Bratislava, 1996. 105–106., említést tesz parittyákból és ostromgépekből kilőttőgolyókra, k XIII. tábla; továbbá a sámsonházi Fejérkő várában: Rácz Miklós: melyek a korszakban még gyakran komolyabb károkat okoz­ A sámsonházai Fejérkő régészeti kutatása (2004–2005). In: tak az ostromok során, mint a tűzfegyverek. Erre vonatkozóan „Gon dolják, látják az várnak nagy voltát…” Tanulmányok a 80 lásd: Palacký, František: A huszitizmus története. Budapest, éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk.: Kovács Gyöngyi – Miklós 1984. 241., 249., 251., 347., 436. Hasonló kőgolyók kerültek elő Zsuzsa. Budapest, 2006. 242–243. a brat rik által szintén elfoglalt Liptószentmária (Liptovská 256 Szörényi Gábor András

2 1 2 3 1

4 5

6

3

5. kép Vadna, vár. 15. századi fémleletek. 1. Sarkantyú. La­ posra kalapált, ívelt, fokozatosan kiszélesedő szárai csúcso­ sodó hegyben találkoznak, ahol szögben csatlakozik a rövid 6. kép Vadna, vár. 15. századi fegyverleletek. 1‒3. Közepes nyaktag, melyben egykor csillag alakú taréj forgott. 2. Tra­ és nehéz szám szeríj nyílhegyek (1: 48 gramm, 2: 52 gramm, péz alakú, kis méretű bronz sarkantyú­felerősítő(?) csat. 3: 60 gramm). 4. Kovácsoltvas puskagolyó szakállas pus­ 3. Erő sen kopott, keskeny szárú, lópatkó, hosszúkás szög­ kához. 5. Kőgolyó parittyához. 6‒7. Nagyobb kőgolyók lyukakkal. (Nagy S. József rajzai) ostromgépekhez, ágyúk hoz. (Nagy S. József rajzai)

tározót a sziklába vájták, ahol semmiféle kitapasztást és annak mélyedéséről kiderült, hogy egy újkori pince nem észleltünk. Betöltésének fele erdei humuszos beásása, amelyet éppen a sáncba vájtak. Így tehát ez fel töltés és 20. századi szeméttel kevert föld volt, majd a verem csupán egy profán, újkori funkció eredménye, pedig egy hamus, kormos réteg következett. Ez alatt nem pedig középkori „előrenyúló külső védmű” te­ egy egységes középkori betöltés feküdt, melynek repi nyoma. A pince által kevésbé bolygatott részen anyaga az egykori udvar bemosódásából származha­ azonban megfigyelhető volt az eredeti sánc mára tott, benne sok Árpád­kori és a 14. század elejére kel­ mindössze 50 cm vastag feltöltése, amelyből egy Ár­ tez hető lelettel. Úgy tűnik, hogy ezen réteg tetejé ig pád­kori kerámiatöredék került elő. A beásások miatt kincs keresők kiásták a ciszternát, majd felhagyva az egy további átvágást is nyitottunk, a sánc egy bolyga­ újra betöltődött. Eme kincskeresés/beásás időpontját tatlanabbnak tűnő, de a mai környezetéből alig ki­ a 20. századra, talán a II. világháborúra tehetjük, ami­ emel kedő részén is. Itt is egy mindössze 50 cm vastag kor egy katonai tüzéregység rövidebb ideig a várhe­ „csíkos” szerkezetű sáncfeltöltést figyelhettünk meg. gyen állomásozott.¹³ Erre utalhat a középkori betöl­ Mindkét helyen a sáncot a sötét (fekete), tömör, a ko­ tés tetején lévő hamuban talált, feltehetően katonai ra beli humuszos felszínre, valamint a sárgásbarna zubbonygomb, sapkarózsa és drótdarabok is. agya g os altalajra emelték. (A geoelektromos mé ré sek Két helyen végeztünk sáncátvágást a déli töltésben. pon tosan ezt jelezték, hiszen vékony felső köves réteg Az egyik kutatóárkot a sánc közepén lévő kitüremke­ alatt homogén agyagos altalajt érzékeltek.) A tech no ló­ désnél, a benne található mélyedésre nyitott uk, rész­ giája egyszerű, az árok kitermelése során kiásott kö­ ben ennek szerepének tisztázására, részben pedig ves törmelékes földrétegek egymásra hányt szerke­ mert itt volt a legmagasabb a védvonal. A kiug rásról zete volt, mely természetesen jóval magasabb lehe tett

13 Kovács Imre nyugdíjas református lelkész, valamint több vad­ nai és sajóivánkai lakos szíves szóbeli közlése: egy tüzéregység a várhegyről lőtte a Sajó­völgyben felfelé törő Vörös Hadsereget. Egy huszita vár romjai a Sajó völgyében 257 a most megtalálthoz képest. A feltáráson csak a legal­ só ré te geit foghattuk meg, ennek oka, hogy a mo ernd kor boly gatásai ezt is erőteljesen roncsolták (a sán­ c on szőlő­ és gyümölcsművelés folyt a közelmúltig). Kutatószondát nyitottunk a várbelsőtől ugyancsak árokkal leválasztott, északra található külső három­ szögletű kiszögellésen is, megvizsgálván, hogy volt­e rajta védelmi funkciójú létesítmény. A feltárás alap­ ján kimondhatjuk, hogy itt semmiféle humán tevé­ kenység nyoma nem volt tapasztalható, a vékony hu­ musz alatt egyenetlen sziklafelszín feküdt, minden ­ féle emberi tereprendezés nyoma nélkül. Az északi rész használaton kívüliségének hadászati oka lehetett, hiszen a hegy eme lejtője olyan meredek, hogy onnan támadásra aligha számíthattak. Azonban éppen ez a használatlansága világíthatott rá a várhegy őskori előzményeire. Mivel ezen területen sem a középkor­ ban, sem a 20. században nem rendezték a terepet, így egyik kor sem tüntette el nyom nélkül az őskori lele­ teket. Bár objektumok nem, de az itt lelt szórvány töredékek arra utalnak, hogy a vadnai vár területét, Kr. e. 5200–5000/4900 környékén a neolit Bükki kul­ túra népessége magaslati telepként használhatta.¹⁴ zE az adat nem egyedülálló a Sajó­völgyi középkori vá­ rak esetében, hiszen Vadna mellett Kelemér­Mo hos­ vár területén is újkőkori település nyomaira bukkan­ tak, a sajónémeti várhegyet pedig bronzkori népesség 7. kép A vadnai vár 1920 körül. lakta korábban.¹⁵ (Archív üvegnegatív – HOM Fotónegatív Tár) Az ásatásokat követően kíváncsiak lettünk, hogy milyen lehetett a vár eredeti terepi formája és milyen vadnai vár ma ismert reliefjét. Talán a planírozás ered­ mértékű a modern kori pusztultsága. Ezt szemlélete­ ményét jelzi a geoelektromos mérések során, a déli sen példázza a már említett, Herman Ottó Múzeum­ árok legfelső rétegében azonosított vékony köves sáv. ban őrzött üvegnegatív(7. kép). A torzóként megma­ Az egyébként agyagos talajjal betöltődött árok tete­ radt, mindössze fél méter magas déli sánc teteje a mai jére vélhetően ekkor hordtak törmeléket, ennek hatá­ várbelső nívójához képest csupán 1,5­2,5 m­rel talál­ sát láthatjuk a mért anomáliában. ható mélyebben. Maga a sánc töltése pedig, ma alig Az archív képek alapján kísérletet tettünk a vár ere­ látható módon, mindössze 1­2 m­rel emelkedik csak deti méreteinek meghatározására. A fényképet az azo­ ki tágabb környezetéből. Az archív fényképfelvételen nosítható pontok alapján méretarányossá tettük, majd ehhez képest markáns külső sánc fut a vár előteré­ az oldalnézeti képből megrajzoltuk a belső vármag ben, több méterrel kiemelkedvén a környező legelő hozzávetőleges szintmetszetét. Ezt összevetvén a mai szintjé ből, míg a várbelső szemmel láthatóan, jócskán domborzati felmérés ugyanezen irányú metszetével, a sánc fölé emelkedik. Igazából össze sem hasonlít­ látványos különbséget kaptunk: 1920 körül még akár ható a 90 évvel ezelőtti vár a mai képével. A tető pusz­ 2­3 méterrel magasabb lehetett a belső mag szintje tításának okát a terület hasznosításával magyaráz­ (8. kép). (Ez a módszer kísérleti jellegű modellezési hatjuk. Míg az 1920­as években, valamint korábban, lehetőség, nem tekinthető teljesen pontos adatnak, hi­ a 18–19. szá zadban is rét, legelő borította, addig ma szen a fotó eleve torzíthat, másrészről pedig a kép­ kb. 65­75 éves tölgyerdő fedi.¹⁶ Az 1940­es évek so­ készítés helye alacsonyabban volt a várhoz képest, így rán – a déli előtere kivételével – a teljes környezetét perspektivikus annak ábrázolása. Ennek ellenére tájé­ beerdősítették, melynek előkészítéseként rendezték koztatást nyújthat a pusztulás hozzávetőleges nagy­ a markáns lejtésű, szabdalt felszínt, hátrahagyva a ságrendjé ről.)

14 A leletanyag meghatározását Csengeri Piroskának köszönöm. Abaúj­Zemplén Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóság) 15 Pusztai Tamás és Csengeri Piroska szíves szóbeli közlése. nyújtott tájékoztatást. 16 Az erdő korára vonatkozóan Csomós János igazgató (Borsod­ 258 Szörényi Gábor András

8. kép A vadnai várhegy mai 3D­s domborzatmodellje; mellette a mai, valamint az 1920 körüli vármag szintmetszete

A sajnálatos bolygatások így mindössze arra ad­ és pusztulást követően, a 15. század közepén rövid nak lehetőséget, hogy a viszonylag nagy számú, de időre ismét feléledt a vár, ezt jelzi az 5%­nyi késő kö­ má sod lagos helyzetű leletanyagból következetéseket zépkori tárgyi anyag. Ez utóbbi leletcsoport kis arány­ von junk le a vadnai vár történetéhez. Ehhez megvizs­ száma ugyanakkor csupán egy rövid használatot bi­ gáltuk a leletek statisztikai megoszlását (9. kép). A tár­ zonyít, mellesleg az erre az időszakra keltezhető da­ gyi anyag döntő többsége, 65%­a a késő Árpád­korra rabok egy része a vár utolsó óráihoz, az 1458. áprilisi keltezhető, 13. századi eredetű. 28%­a már a 14. szá­ ostromhoz köthető. Így valószínűleg nem tévedünk, zad elejére mutat. Ez utóbbi korszak leleteinek kisebb ha a huszita/bratri megszállást legfeljebb hetekben, aránya, valamint a századon belüli korai mivolta ar­ vagy néhány hónapban mérjük. ról tanúskodhat, hogy a várat sok társához hasonlóan A feltárások során több helyről vettünk mintát ra­ már az 1300­as évek első évtizedeiben felhagyták és diokarbon vizsgálatok céljából, melynek kalibrált az enyészetnek indult. Bő évszázadnyi szunnyadást ered ményeit az alábbi táblázat mutatja.¹⁷

A mintavétel A mintavétel Kalibrált dátuma Kalibrált dátuma A minta anyaga helye helyének megnevezése 95,4%­os valószínűséggel 68,2%­os valószínűséggel

s17 cölöplyuk faszén 1215–1285 1220–1275 s24 sánc alja faszén 1210–1285 1220–1270 s1 humusz embercsont 1440–1530 1440–1520 s1 humusz embercsont 1420–1520 1435–1480 s7 cölöplyuk faszén Kr.e. 5720–5550 Kr.e. 5670–5615

17 A vizsgálatokat a Poznań Radiokarbon Laboratory végezte 2010 áprilisában, a kalibrálás OxCal szoftverrel történt. Egy huszita vár romjai a Sajó völgyében 259

1

2

9. kép Vadna, vár. 1. A kerámia leletanyag statisztikai megosz lása; 2. A kerámialeletek korszakonkénti megoszlása

A mintavételezéssel igyekeztünk az egysoros pa­ A várásatáson meglepődve tapasztaltuk, mikor lánk készítésének idejét meghatározni, ezért két cö­ em bercsontok, borda és combcsont darabok kerültek löplyukból is gyűjtöttünk anyagot. Ezekben ugyan­ a felszínre. Sajnos mindegyik töredék bolygatott álla­ akkor csak csekély mennyiségű szenült fát találtunk, potban az s1 humuszrétegben feküdt, vegyesen min­ ami nem az oszlop leégésével hozható kapcsolatba, denféle korszak leleteivel. Ennek ellenére kíváncsiak hanem sokkal inkább a bedöngölés során keveredett voltunk, mely időszak áldozatai nyugodhatnak a vad­ be. Az s17 faszene megfelelőnek bizonyult, míg az nai várban, ezért ezen darabok vizsgálatát is elvégez­ s7 mintája vélhetően téves eredményt szolgáltatott tett ük. Bolygatottsága ellenére mindkét csontmintát (bár elviekben van a várnak neolit periódusa, de az a radiokarbon eredmények legvalószínűbben a 15. szá­ s7 kalibrált adata még ehhez, a Bükki kultúra idősza­ zad második felére datálják. A természettudomá nyos kához képest is jóval korábbi időpontot eredménye­ korhatározás adataival összhangban állnak Bonfini zett, így a kiugró adat valószínűleg a minta szennye­ alábbi sorai: „Rozgonyi továbbra is serényen ostro mol ja zett voltának tudható be). Az s17­hez közel hasonló Vadnát, három órán belül beveszi a fellegvárat, az ellenség­ időszakra keltezhető a várat délről védő sánc legal­ ből csak hetet vág le, a többit fogolyként küldi a király hoz.” ²⁰ jából (s24), azaz az építésének kezdetéből származó Talán nem tévedünk abban, hogy az ása tás on fellelt faszénszemcse kora. Mindkét tiszta minta támpont­ embercsontok az 1458­ban Vadnán elesett hét huszita ként szolgál a várépítés idejének meghatározásához. harcos egyikének földi maradványai. Mind a sáncot, mind a palánkkerítést a 13. században emelték, feltehetően 1220 és 1275 között. Ezen időszak­ ban a Miskolc nemzetség tagjai: 1237­ig Domokos bán Összegzés fia Bors, később 1263 körül Tamás fia Szőke Miklós, majd ennek hűtlensége miatt 1268­tól Panyit ispán A kutatások legfőbb eredményének tartjuk, hogy még és fiai birtokolták Vadna falut és környékét.¹⁸ A ne­ e torzó rom csekély maradványai is bebizonyíthatták, vezett nemzetségi tagok közül Panyitnak, amellett, hogy egy, a késő Árpád­korban használt, majd felha­ hogy megvolt az anyagi háttere a várépítéshez, még gyott nemesi várat újra felhasználtak a késő közép­ érdekében is állhatott az erődítés, hiszen 1265­től el­ korban. A 15. század közepi huszita zsoldoscsa patok lenséges viszonyban volt a szomszédos birtokos, Ákos még láthatták a pusztuló vár markáns romjait, me­ nembeli Ernyével, akinek 1254­től bizonyítottan vára lyek stratégiai értékét felismervén rövid időre meg­ állott a dédesi hegyen.¹⁹ Így a természettudományos száll ták és hevenyészett erődítést alakítottak ki ben­ eredmények és a történeti adatok összevetése alapján nük. A bratriknak is védelmet nyújtó sáncot, va la mint talán 1268 környékére keltezhetjük Vadna első erőssé­ a meg talált palánksort azonban nem ők, hanem Ár­ gének létesítését. pád­kori elődeik építették, de nem tudhatjuk, hogy

18 A Miskolc nemzetség genealógiájára és birtoklástörténetére 19 Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király vi­ l.: Karácsony János: A magyar nemzetségek a XIV. század köze­ szálya az 1260­as években. História Könyvtár Monográfiák 24. péig. Budapest, 1900. 820–826. Vö.: Draskóczy István: Miskolc Budapest, 2007. 70. a középkorban. In: Miskolc története. I. A kezdetektől 1526­ig. 20 Bonfini 1995. 722., (110–115). Szerk.: Tóth Péter – Kubinyi András. Miskolc, 1996. 86–98. L. még: Györffy György: Az Árpád­kori Magyarország törté­ neti földrajza. I. Budapest, 1987. 813. 260 Szörényi Gábor András ezen kívül milyen további elemmel erősítették meg ban csakis faszerkezetű létesítmények, illetve épüle­ a várat. Bár felmerülhet, hogy ha volt, akkor a lelet­ tek óvhatták a várvédőket. anyag ban másod­, vagy harmadlagos helyzetben kel­ „Alig félóra alatt puszta sötét falai emelkedtek föl lett volna maradandó anyagú épületre utaló nyomot a vadnai várnak, falréseiből s a szétpattogzott ab la­ (habarcsdarabokat, törmelékes omladékot) találni, kokból láng csa pódott ki, s nyaldosva kanyargott a ilyen azonban nem bukkant felszínre. Ha csak statisz­ torony körül, míg a füst, mint esőterhelt sötét felleg tikai alapon tekintünk erre a tényre, akkor kijelent­ voná palástját a büszke laknak még enyészetében is hető, hogy nagy valószínűséggel nem álltak masszív nagyszerű romjaira.”²¹ anyagú épületek és falak a várban, mindkét korszak­

21 Jósika é.n. 299. 261

Terei György VÁRAlAPRAJZI FElMÉRÉSEK HAGyoMÁNyoS MóDSZEREI A KEZDETEKTől A 20. SZÁZAD VÉGÉIG

Munkámban¹ azt a folyamatot tekintem végig, ho- érdemben vizsgálni, ha pontos helymeghatározás- gyan fejlődött és forrott ki az első váralaprajz okból a sal és felméréssel is rendelkezünk. Nováki Gyula és 20. szá zad végére a Sándorfi György és No váki Gyula Sándorfi György mindkettőben jeleskedtek, nemcsak neve által fémjelzett várfelmérési mód szer, az egy- megtalálták a várakat, rögzítették a helyüket, hanem szerű ké zi műszerrel történő mérés, valamint váráb- pontos felmérést is készítettek róluk. Munkatár saik­ rázolási technika; a földsáncok, illetve árkok ékcsí­ kal² ezzel a módszerrel ábrázoltak sok száz várat, az kokkal (három szö gekkel) történő kiemelése. A No­ Alföld kivételével az egész ország területén.³ Az áb- váki – Sándorfi­féle várfelmérési módszert nemcsak rázolási módot nem egyedül Nováki Gyula használ- mérföldkőnek tartom a magyar várkutatásban és vár­ ja, közvetlen kollégái közül Miklós Zsuzsa is Pest⁴ és ábrázo lás ban, hanem a 20. század utolsó ne gye dé ben Tolna megyében,⁵ valamint Dénes József Észak nyu­ és a 2000­es évek elején meghatározó és a jövő kuta- gat­Magyarországon.⁶ E sorok írója 1993­ban tanulta tást erősen befolyásoló tényezőnek tekintem (1. kép). meg a módszert, azóta számos alkalommal mért együtt Az idáig vezető út egyes állomásairól csak röviden Nováki Gyulával és rajzolta meg több mint 30 erős- szeretnék megemlékezni. Mivel a témához kapcsoló­ ség alaprajzát Fejér megyében.⁷ dóan számtalan példát lehet felsorolni, szűkítenem A korai térképeken és katonai felméréseken még kellett, meg próbáltam a saját ku tatási köröm ből pél- nem a várak iránti érdeklődés miatt ábrázolták az dákat hozni. erős ségeket, és nem törekedtek a pontos felmérésre. Jelen cikkemben nem foglalkozom a középkori, kora Ezek⁸ nemcsak egy megbízható térképsorozatot ered­ újkori várábrázolásokkal. A kőfalak, de még inkább ményeztek, hanem leírást is mellékeltek hozzájuk. az egyéb védelmi rendszerek (földsáncok, árkok) A térképeken a patakok, utak, erdők bemutatása mel­ alaprajzi ábrázolását és annak fejlődését kívánom lett szerepelt a kisebb­nagyobb földsáncok és várak, bemutatni. várromok egy részének ismertetése is. Mindez előse­ A várfelmérés fontossága azért nagy, mert a regio- gíti a lelőhelyek lokalizálását, és – szerencsés eset- nális várkutatás során akkor lehet egy erődítményt ben – megfigyelhetjük az erődítés korabeli állapotát is.

1 A cikk alapjául szolgáló előadás 2008. május 31­én a Castrum lén megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország vá- Bene Egyesület 14. (Várak grafikai ábrázolása) vándorgyűlésén rainak topográfiája 1. Borsod­Abaúj­Zemplén megye régészeti hangzott el. emlékei 5.) Budapest –Miskolc, 2007.; Dénes József: Vasi várak. 2 Többek között Baráz Csaba, Dénes József, Miklós Zsuzsa, No váki Szombathely, 2008. (a to vábbiakban: Dénes 2008); Nováki Gyuláné, Sárközy Sebestyén. Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy 3 Nováki Gyula – Sándorfi György: Nógrád megye középkori vá- Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. (Ma- rai I. Műemlékvédelem, 35. (1991) 258–267.; Nováki Gyula – Sán­ gyarország várainak topográfiája 2. Borsod­Abaúj­Zemplén me­ dorfi György: Nógrád megye középkori várai II.Műemlékvédelem, gye régészeti emlékei 5.) Budapest –Eger, 2009. 36. (1992) 52–58.; Nováki Gyula – Sándorfi György: Nógrád me­ 4 Miklós Zsuzsa: A gödöllői dombvidék várai. Múzeumi Füzetek, gye középkori várai III. Műemlékvédelem, 36. (1992) 147–155.; No­ 21. Aszód, 1982. (a továbbiakban: Miklós 1982). váki Gyula – Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai. 5 Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologica Hunga­ (Az őskortól a kuruc korig) Budapest –Miskolc, 1992.; Nováki rica XXII. Budapest, 2007. (a továbbiakban: Miklós 2007). Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység 6 Dénes 2008. őskori és középkori várai. Fontes Archaeologici Hungariae. Bu- 7 Terei György: XII–XIV. századi várak Fejér megyében. In: „Quasi dapest, 1979. (a továbbiakban: Nováki – Sándorfi – Miklós 1979); liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik szü­ Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Sándorfi György: Abaúj­ le tésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest, 2004. 533–554. Torna megye várai (Az őskortól a kuruc korig) I. Történelmi Köz- (a továbbiakban: Terei 2004). lemények Abaúj­Torna vármegye és Kassa múltjából. Forró, 1. 8 Az első katonai felmérést 1782 és 1787, a másodikat 1806 és 1869, (1997) 12–102.; Ma gyar Kálmán – Nováki Gyula: Somogy me- a harmadikat 1872 és 1884 között végezték el és készítették el gye várai a közép kor tól a kuruc korig. Kaposvár, 2005.; Nováki a térképeket. Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod­Abaúj­Zemp- 262 Terei György

0 100 m

1. kép Nyergesújfalu­Sánchegy. (Nováki Gyula, 2004)

1

0 10 20 30 40 50 m 2

2. kép Somogyacsa­Pogánydomb. (1. Rómer Flóris, 1876; 2. Nováki Gyula, 1994) Váralaprajzi felmérések hagyományos módszerei a kezdetektől a 20. század végéig 263

Szem beötlő, hogy nagyon sok esetben nem sematikus meghatározásában tévedett, az általa templomnak hitt a rajz, hanem valamilyen szinten hasonlít az erődít- falakról később kiderült, hogy azok egy kisebb mé- ményre. Erre láthatunk példát Középbogárd­Bo lond­ retű erő dítés részei voltak.¹¹ vár esetében, ahol a térképen körülárkolt védett terü­ A 19. század végén végezte várfelmérő munkáit let látszik: a helyszínen hasonló képet kaptunk, a kör Könyöki József. Összefoglaló munkája 1905­ben jelent alakú védett területet teljesen körbevette az árok.⁹ Va­ meg,¹² amelynek utolsó fejezetében a mai napig is lamennyi katonai felmérést érdemes megvizsgálni, használható magyarországi várkatasztert olvasha tunk. mivel azok nem egy időben készültek, köztük jelen- A Könyöki­féle gyűjtésnek két nagy hiányossá ga van. tős különbségek mutatkoznak. Egyrészt, hogy az irodalmi forrásokat, amelyekből A földsáncok, árkok felmérésében elsőnek Rómer dolgozott, nem jelöli meg. Másrészt, hogy csak felso­ Flórist említhetjük. Beutazta egész Magyarországot, rolja a várakat vagy faluneveket, de arról, hogy hol lerajzolta azokat a régészeti emlékeket, várakat, kolos­ található az erődítés, semmilyen adatot nem közöl. torokat, templomokat, amelyeket látott. Több mint 900 Az árkok és földsáncok jelzése nála is megjelenik, az várat gyűjtött össze a Kárpát­medence területéről, sé árnyékolás technikájával ábrázolja ezeket a véd mű­ legtöbbjüknél – elsőként a kutatók közül – nemcsak veket. Bár olyan erősségekkel nem nagyon foglal ko zik, az írásos adatokból dolgozott, hanem kint járt a hely­ ahol nincs jelentős kőfal, az általunk vizsgált kér dés­ színen is, beszélt az ott lakókkal, és mindent leírt. Saj­ ben érdemes említeni Bánd­Essegvárat,¹³ ahol a föld ­ nos az országnak nem minden területét vizsgálta sáncot; és lentit,¹⁴ ahol az árkot ábrázolja. ugyan ezzel a részletességgel. Munkájának öt fontos, Wosinsky Mór nevéhez főként a Tolna megyei erő­ és a mai napig elgondolkodtató eleme van. Azt raj- dítmények köthetők. A 19. század végén megjelent zolta és írta le, amit látott, korának és a későbbikorok megyei monográfiájában közel 50 földvárat közöl, néhány kutatójának gyakorlatával ellentétben a kevés amelyek közül Miklós Zsuzsa kutatása alapján 32 bi­ információból nem készített rekonstrukciót. Munkája zonyult erődítménynek. Az alaprajzokat a csíkozásos nincs tele vad, fantáziadús elképzelésekkel, furcsa technikával készítette el. Felméréseit a maiakkal ösz- sziklákba, földhalmokba nem látott bele falakat, szo­ szehasonlítva elmondhatjuk, hogy az akkori módsze­ bákat, mint azt a 19. század kutatói nem egyszer meg­ rek hez képest pontosak voltak. Ha a felmérésekből tették. Mivel nemcsak írott források alapján dolgozott, válo gatunk, a kölesd­csonthegyi¹⁵ váré kissé eltér a je­ hanem a helyszínen tájékozódva addig ismeretlen len legitől; őcsény­oltovány¹⁶ és Murga­Sánc¹⁷ vi- helyeket is felkeresett, hatalmas új anyag született szont helyesen ábrázolja az erődítéseket (3. kép). meg munkája során. Sok olyan régészeti objektumot A kezdeti időkben az erődítmények iránti érdeklő­ keresett fel, lokalizált, melyek mára már megsemmi­ dések inkább a kőfalakra terjedtek ki. A 19. század- sültek, így csak feljegyzéseiből tudunk róluk. Készül­ tól egészen a 20. század közepéig megfigyelhető, hogy tek pontosabb és kevésbé pontos rajzok, kérdés, hogy a várfelmérések során, ha viszonylag jelentős kőfa­ minden felmérést ő rajzolt­e meg. Felméréseit a csí­ lak voltak, kevésbé foglalkoztak a földből készült vé­ kozásos technikával készítette, tulajdonképpen ár nyé ­ delmi rendszerekkel. A Fejér megyei oroszlánkőről kolással próbálta plasztikussá tenni a rajzot. A sok 1897­ben készült rajzon¹⁸ a vár környezetéből semmi példa közül Somogyacsa­Pogánydomb jó felmérés- nem látszik. Akkor még valószínűleg körben megvolt nek mondható (2. kép), a több mint 100 évvel később teljesen a fal. 1996­ban mértük fel a körülötte fekvő készített felmérésen megfigyelhető, hogy Rómer jól teraszt, földsáncot, árkot.¹⁹ határozta meg az egyes várrészeket.¹⁰ Bár sánc vagy Századunk elején kutatta várainkat Soós Elemér, árok nem látható a felmérésen, Rómer Flóris pontos­ aki Czobor Béla és Könyöki József munkásságát foly­ ságát mutatja, hogy ha az albertfalvai udvarház ese- tatva összegyűjtött minden információt, rajzot, fotót. tében az ő rajzát és Gerevich lászló 1942­ben a feltárás Ezek kel és saját felméréseivel számos várnak teljes során készített rajzát egymásra vetítjük, alig találunk történelmi összefoglalását készítette el. Rekonstruk- különbséget. Az már más kérdés, hogy az objektum ciós rajzainak hitelessége azonban kétséges. Halála

9 Terei György: Fejér megye középkori és koraújkori erődítmé- József műemlékfelmérései 1869–1890. Budapest, 2000. 58. (a to­ nyei. Egyetemi szakdolgozat. ElTE, Budapest 1998. vábbiakban: Váliné Pogány 2000). 10 Nováki Gyula: Két Somogy megyei középkori vár új felmérése. 14 Váliné Pogány 2000. 149. Műemlékvédelmi Szemle, 6. (1996) 49. 15 Miklós 2007. 249–250. 11 Terei György: Az albertfalvi udvarház lokalizálása. Budapest 16 Miklós 2007. 282–283. Régiségei, 35. (2002) 652–653. 17 Miklós 2007. 256., 258. 12 Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyar­ 18 Nácz József: A Vértes vidékeinek történelmi műemlékei. Archa eo­ országra. Budapest, 1905. lo giai Közlemények, 1899. 128. 13 Váliné Pogány Jolán: Az örökség hagyományozása – Könyöki 19 Terei 2004. 539. 264 Terei György

és nagy ságuk nem tökéletes. A Nagy- vár formája nem pontos, északra a sánc rövidebb szakaszon kö veti a pla tót. A mély árok Marosi felmérésén nagy­ jából jól lett ábrázolva. Ugyanez mond­ ható el a Kisvárról és a tőle észak ra lévő sáncról is. A legészakibb terü let azon- ban mind méretében, mind for májában teljesen pontatlan. Véleményem sze rint 1 ezért nem hi báztatható Marosi Arnold, hiszen az 1930­as évek várfelmérési módszereivel egy igen nagyméretű, bo­ nyolult szerkezetű várat ne héz lett vol- na pontosabban megrajzolni. A prob­ lémát abban látom, hogy a következő több mint hetven évben nem született pontosabb felmérés (4. kép). Nováki Gyula 1949–1950­ben szak­ dolgozatához gyűjtötte össze Fejér me­ gye őskori földvárait. Az 1952­ben az Archaeologiai Értesítőben megjelent cik­ kében²² a várak alaprajzai az akkor szo­ kásos csíkozásos technikával ké szül tek. Tájolóval, egy 25 méteres mérősza lag­ gal egyedül mérte fel a nem egyszer 2 0 50 m nagy kiterjedésű erődítményeket. Kö­ zülük két középkorral kapcsolatos pél­ 3. kép Murga­Sánc. (1. Wosinsky Mór, 1896; 2. Nováki Gyula, 1994) dát szeretnék bemutatni. 50 év eltelté- vel és a várak újramérése után elmond­ miatt sok vár csak említés szintjén szerepel nála, mun­ hatjuk, hogy nagyon pontos mun kát végzett. Csó ka­ kásságának ez a része csak az országos Széchenyi kő­Sánci­dűlő ről²³ azóta kiderült, hogy középkori, Könyvtár Kézirattárában olvasható.²⁰ Aba­Belsőbáránd²⁴ esetében pedig a kör árok lehet Főként a 20. század első felében kezdték el felfe- középkori (5. kép). Nováki Gyula a 20. század végétől dezni és ábrázolni a nagyméretű, jelentős sánccal és elkezdte ezeket a várakat újra, az új módszerrel fel- árokkal rendelkező őskori földvárakat is. A kormeg- mérni: érdekes, hogy a 60 évvel ezelőtti felmérések határozás sokszor téves volt, de az erődítés jellegének mennyire pontosak voltak, annak ellenére, hogy nem fel ismerése, annak rögzítése és az alaprajz elkészítése szintvonalasok. fontos lépése volt várkutatásunknak. A nagy kiterje- 1969­től Sándorfi Györggyel közösen kutatták a dés miatt a felmérések sokszor nem voltak pontosak, vá rakat. A Nováki Gyula, Sándorfi György, Miklós volt olyan eset, amikor csak az erődítés jellegét sike- Zsuzsa által feldolgozott Börzsöny hegység őskori rült megörökíteni. és középkori várainál²⁵ az 1:10.000­es térkép akkor Ennek a korszaknak a várábrázolására nagyon jó még nem volt megszerezhető, az 1: 25.000­es térkép- példa a Marosi Arnold által megrajzolt pákozdi bronz­ ről rajzolták át a szintvonalakat, és erre helyezték át kori földvár.²¹ Addig, amíg 2002­ben Nováki Gyulá- a földsáncokat, árkokat. Az 1980­es évektől kezdték val fel nem mértük a területet, nem nagyon lehetett el a külföldön már ritkán, de várfelméréseknél hasz- látni a pontatlanságot. Ha összehasonlítjuk a két fel- nált ékcsíkok alkalmazását. Az ábrázolási módról ki­ mérést, megállapíthatjuk, hogy mindhárom várrész csit később. és a sánc ok is megtalálhatók, csak formájuk, irányuk 1975­ben jelent meg Dobosy lászlónak az ózd kör­

20 Soós Elemér: Magyarország várai. országos Széchényi Könyv­ 23 Nováki 1952. 13.; Terei 2004. 537–538. tár, Kézirattár. Fol. Hung. 3105. I–Xl. kötet, é.n. 24 Nováki 1952. 7.; Nováki Gyula – Terei György: Aba, Belső bá­ 21 Marosi Arnold: A pákozdvári őstelep. Archaeologiai Értesítő, 43. ránd­Bolondvár felmérése. Régészeti kutatások Magyarországon (1930) 54. 2001. (2003) 115. 22 Nováki Gyula: Fejér megye őskori földvárai. Archaeologiai Érte­ 25 Nováki – Sándorfi – Miklós 1979. sítő, 79. (1952) 3–17. (a továbbiakban: Nováki 1952). Váralaprajzi felmérések hagyományos módszerei a kezdetektől a 20. század végéig 265

meg kell emlékezni. Tájfutó volt, több vár felfedezése fűződik az ő nevéhez. Szintvonalakkal ábrázolta az erősségeket, a felmérést rajztáblán végezte és irányo­ kat mért. Az árkokat, földsáncokat kiemelte. Több jó minőségű vázlata maradt fenn, ezek közül az egyik a Fejér megyei Aba­Belsőbáránd­Ebvárról készült.²⁷ Később a Magyarország Régészeti Topográfiája (MRT) című sorozat egyik kötetében megjelent felmérésén (Perőcsény­Jan csi hegy) már láthatóak az ékcsíkok.²⁸ Dénes József a Mátra hegység várait²⁹ járta be, több­ nyire Skerletz Ivánnal együtt. Nem volt lehetősége szintvonalas térképet készíteni, ő a földsáncot, árkot 1 és az esetleges kőfalakat jelölte. Az előbbieket három­ szögekkel, míg a falakat vonallal ábrázolta. Vélemé- nyem szerint a célnak megfelelő volt, bár az árkok, földsáncok méretei, főként mélységük, magasságuk nem mérhető. Nováki Gyula az 1990­as években fel- mérte ezeket a várakat, és elkészítette a szintvonalas felméréseket, amelyek alapján az egész földrajzi hely­ zet sokkal jobban értelmezhető. Az MRT sorozat köteteiben az 1960­as évektől lát- hatunk erődítményeket. A felmérések Virágh Dénes nevéhez fűződnek. Mindig szintvonalas a rajz, de az első évtizedekben pillacsíkokkal jelezték az erődített részeket. Ez azonban nem mindig a legjobb megol- dás. Az egyszerűbb váraknál értelmezhető például egy kör alakú sáncárok ábrázolása, de bonyolultabb esetben, mint Jásdon,³⁰ ahol két árok védi a belső te- rületet, nehezen látható, hogy melyik az árok és me- lyik a sánc. Később ő is átvette a kis három szö ge ket.³¹ Miklós Zsuzsa már az 1982­ben megjelent, a Gödöl­ lői­dombság várait feldolgozó munkájában az ékcsí- kokat használta.³² Ma már modernebb műszerekkel végzi a méréseket, de az ábrázolási mód maradt. Nagyon rövid kitekintéssel érdemes megnézni, hogy határainkon túl milyen módszereket alkalmaz­ 0 50 100 m 1:500 2 nak a várábrázolással kapcsolatban. Arra nem tudunk választ adni, hogy a várfelmérést milyen módszerrel 4. kép Pákozd­Pákozdvár. (1. Marosi Arnold, 1930; végzik, csak a publikációkban megjelenő alaprajzok­ 2. Nováki Gyula – Terei György, 2002) ról tudunk szólni. Jelen cikk terjedelme nem ad lehe­ tőséget arra, hogy teljesen átfogó képet kapjunk a kül­ nyéki várakról egy könyve,²⁶ ahol a várakról felmérést földi várábrázolás fejlődéséről, de láthatjuk, hogy hol is készített. A rajzok minden esetben szintvonalasak, állunk a környező országokhoz képest. de az árok vagy földsánc nincs külön kiemelve. Azokban az országokban, ahol magasabb szinten Skerletz Iván munkásságáról, bár nem tartozott áll a várkutatás és az eredmények a saját határaikon a sokak által ismert várkutatókhoz, mindenképpen túljutnak, ott inkább használják a modernebb ábrázo­

26 Dobosy lászló: Várak, várhelyek és őrhelyek ózd környékén. 30 Magyarország Régészeti Topográfiája 4. Veszprém megye ré- Borsodi Kismonográfiák 1. Miskolc, 1975. gészeti topográfiája. Szerk.: Torma István. A pápaiés zirci járás. 27 Kézirat. Írta: Dax Margit, Éri István, Mithay Sándor, Palágyi Szilvia, 28 Magyarország Régészeti Topográfiája 9. Pest megye régészeti Torma István. Budapest, 1972. 123. topográfiája. Szerk.: Torma István. XIII/2. A szobiés a váci járás. 31 Magyarország Régészeti Topográfiája 10. Békés megye régé- Írta: Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, szeti topográfiája. Szerk.: Jankovich B. Dénes. IV/3. Békéscsaba Tettamanti Sarolta, Torma István. Budapest, 1993. 287. és környéke. Írta: Jankovich B. Dénes, Medgyesi Pál, Nikolin 29 Dénes József: A Mátra­hegység Árpád­kori várai. Castrum Bene Edit, Szatmári Imre, Torma István. Budapest, 1998. 613. 1989. Szerk.: Horváth lászló. Gyöngyös, 1990. 42–55. 32 Miklós 1982. 266 Terei György

lási módszereket. Az erdélyi és osztrák várkutatás jó­ val ismertebb, a területet kutatók kapcsolatban vannak a magyarországi kollégákkal, néha a felmérések is kö­ zös projektként működnek. Ez mondható el a mód- szerekről is, a lehetőségekhez mérten ezeknél a vá- raknál is próbálnak modern felméréseket és ábrázo­ lásokat is készíteni. Gyakran megjelenik a szintvonalas ábrázolás, valamint a háromszögeket is előszeretettel használják.³³ Tőlünk északra mind a szlovák, mind a cseh kutatás számos összefoglaló munkával, várgyűjtéssel jeleske­ dik, ezért az ábrázolásmód megítélésében kön nyebb dolgunk van. A szlovák várenciklopédia 2007­ben je­ lent meg, északi szomszédaink a csíkozásos technikát használják.³⁴ Egyszerűbb váraknál értelmezhető, de bonyolult objektumnál nem lehet pontosan látni az egyes elemeket. A pár éve megjelent, csehországi vá ra­ kat összegyűjtő munkában is hasonló ábrá zolási mód figyelhető meg.³⁵ Összefoglalóan elmond hatjuk, hogy Közép­Kelet­Európához képest jól állunk, egy­egy nemzetközi konferencián lehet pontos összehasonlí­ 1 tást kapni. Amíg a külföldi kollégák nagyon sok eset­ ben 19. század végi, 20. század eleji felméréseket mu­ tatnak be, addig a magyar kutatók modern szintvo- nalas felmérésekkel illusztrálják előadásaikat.³⁶ Az 1970­es évek közepén kezdte meg Nováki Gyula és Sándorfi György a történeti Borsod megye várai- nak feltérképezését. A felmérések ebben az esetben már mind terepi mérésből kiszerkesztett szintvona- las alaprajzok. A külföldön már használt háromszö- gekkel tették plasztikusabbá a felmérést. Vizsgáljuk meg közelebbről a mérési módszert,³⁷ amelyet Sándorfi György mérnök fejlesztett ki. Kez- detben hagyományosan, teodolittal történt a mérés a terepen. Ez ugyan pontos eredményt adott, de lassú és körülményes volt, különösen a magasabb hegyek re volt nehézkes a műszereket felvinni, és sűrű erdőben nehezítette a mozgást. Ezért hosszas kísérletezések után kidolgozott egy egyszerű, gyors, de pontos mé­ rési módszert kis, kézi műszerekkel, melyeket rész- ben a tájfutók is használnak. Ahogyan a teodolittal történő felmérésnél, ennél a módszernél is mindig há­ rom méretet kell felvenni: távolság, lejtőszög, észak- 0 50 m 2 hoz mért fok. Szükséges műszerek: mérőszalag, lejtő­ szögmérő, tájoló, kitűző karók. 5. kép Aba­Belsőbáránd­Bolondvár. (1. Nováki Gyula, 1950; A mérési adatok feldolgozására DoS alapú számí- 2. Nováki Gyula – Terei György, 2000) tógépes program is készült Sándorfi sógora, Kele csé­

33 A közös munkára példa a Nováki Gyula és Terei György által 36 Terei György: Motte – Turmhügelburg – Hausberg. Zum euro­ felmért erdélyi Gernyeszeg, Váralmás, vagy az Ausztriában ta­ päischen Forschungsstand eines mittelalterlichen Burgentypus. lálható Fehring­Kuruzzenkogel, melyet ugyancsak Nováki Gyula Tudományos konferencia Holleneggben (Ausztria), 2006. októ­ mért fel. ber 8–11. Castrum, 5. (2007/1) 111–116. 34 Placek, Miroslav – Bóna, Martin: Encyklopédia Slovenskych 37 A mérés részletesen a http://novakigyula.uw.hu/ oldalon olvas­ Hradov. Bratislava, 2007. ható. A leírás innen került át lerövidítve. 35 Durdík, Tomáš: Ilustrovaná encyklopedie českých hradů. Praha, 2000. Váralaprajzi felmérések hagyományos módszerei a kezdetektől a 20. század végéig 267 nyi lajos közreműködésével. E módszer nagy előnye, tervezve, a bemért pontok kiszámítását matematikai hogy nem szükséges a geodéziában való jártasság, képletek segítségével kézi szerkesztéssel is el lehet könnyen elsajátítható és nehéz terepen, áttekinthe- végezni. Ez sokkal lassúbb, de gyakran egy­egy pont­ tetlen sűrű, bokros erdőben is eredményre vezet. nál jó, ha ezt is ismerjük. Végszükség esetén az egész A mérés során hangsúlyosan a védelmi rendszer térképet meg lehet így is szerkeszteni. (föld­, vagy ritkán kősánc, árok, fal) pontjait mérik fel. Nováki Gyula a Sándorfi György és Kelecsényi Tehát az értelmezés már a terepen elkezdődik. A mé­ lajos által kialakított DoS­os programmal végzi a résnek és az ábrázolásnak az a feladata, hogy teljes pontok kiszerkesztését.³⁸ A betáplált adatok alapján mértékben, jól látható módon visszaadja nemcsak a számítógépes programmal tetszőleges méretarány­ a terepi formákat, hanem a védelmi rendszert is. Mi­ ban megrajzolható a térkép. Megjelennek rajta a be- vel a szintvonalak nem mindig adják ki a sáncok, ár- mért fő­ és részpontok, melléjük írva látható a kiin- kok vonulatát, ezért ezeknek a terepalakulatoknak dulási ponthoz viszonyított, illetve a tényleges ma­ a kezdetét és végét is jelezni kell. A hosszú­rövid­ gassági adat. Ezek után két pont között a szintvonalak hosszú vonalkák korábban is jelezték a sáncot, árkot, kiszerkeszthetővé válnak. Nováki Gyula ma már inkább a terasz szélét, azokat Az elkészült rajzon leolvasható a szintvonalak se- a terepi formákat jelöli vele, melyek nem sánchoz, vagy gítségével a domborzat. Az ékcsíkok és a hosszú­rö­ árokhoz tartoznak. vid­hosszú vonalkák segítségével látható és lemérhe­ A mérés úgy történik, hogy a kiindulási főpontból tővé válik minden erődítési elem kiterjedése, mérete. főpontok segítségével végigjárjuk a teljes erősséget, Érzékelhető például, meddig tart a vár középső részén majd visszakötünk a kiindulási pontba. A mérés lehet található plató, az árokkal vagy sánccal védett terü- egykörös, vagy több körös, de ha a földrajzi viszonyok letnek pontosan hol a széle, hol kezdődik és hol végző­ úgy adják, lehet fél köröket is hozzátenni a méréshez. dik a terasz, milyen széles az árok vagy a sánc (6. kép). Ezekből a főpontokból mérjük a részlet pontokat. Elő- A mérési módszer pontosságáról, valamint egy eset­ fordul, hogy nem mindegyik főpontról veszünk fel leges ásatás során használhatóságáról érdemes pár rész pontokat, akkor rögtön a következő főpont ot vesz­ szót szólni. Természetesen, mivel kézi műszerekkel szük sorra. A főpontok kapnak szá mot, a részpontok történik a mérés, ezért pontosságban megközelíti a nem. A pontok általában az erődítés valamelyik rész­ teodolittal történő felmérést. Nováki Gyula mindig letére kerülnek. A legkülönbözőbb jellegűek lehetnek, azt mondja méréseiről, azok tájékoztató jellegű méré­ tetszés szerint, rövidítve jelölhetjük. Néhány példa: sek, noha véleményem szerint annál sokkal pontosab­ sánc tető = st, árokfenék = áf, perem = p, szakadék = sz, bak. Amíg a felmérést A4­A3 méretben tanulmányoz­ sziklafal = szf, gödör széle = gsz, gödör feneke = gf, zuk, addig a mérési pontatlan ságok nem látszanak, sánc vagy rézsű alja a „köröm” = k, a terepen talált azt pedig a terepen is nagyon gyakran nehéz megál- mérési kő = kő stb. Amennyiben a szintvonalak szer- lapítani, hogy hol kezdődnek és végződnek az egyes kesztéséhez szükséges részpontnak sem régészetileg, védelmi elemek. A kőfalak mé rése problematikusabb sem pedig egyéb szempontból nincs jelentősége, ak- kérdés. Azt le kell szö gez ni, hogy ez a módszer nem kor „te rep”= t­vel jelölhetjük. kifejezetten a bonyolult és nagyméretű kőfalak felmé­ Ha a sánctető, terasz, vagy árok nem szélesebb 1­2 résére készült. Érde mes ebben az esetben ezeket kü- méternél, elég a közepét bemérni és a jegyzőkönyv lön, mérőszalaggal is felmérni, és ha van, átvenni egy megjegyzés rovatába írjuk a szélességét, hogy a szer­ korábbi, pontos felmérést, hiszen sok esetben még ma kesztésnél jó helyen indítsuk a szintvonalat. A gödör­ is csak a falak kerül nek felmérésre, a környezetük nem. nek elég 3­4 ponton a szélét és az alját bemérni és a Itt kell meg em lí teni, hogy várakon kívül más terep- megjegyzésbe írjuk a gödör alakját. Szabálytalan ala­ alakzatot is ábrá zol ni lehet ezzel a módszerrel, többek kú gödörnél (pl. kő­, vagy homokbánya) a szélének között sír halmokat is. jellemző pontjait mérjük be. A terepnek a jellemző tö­ Bár munkám elején jeleztem, hogy nem kívánok résvonalait kell felmérni. foglalkozni a 21. századi várfelmérésekkel és ábrázolá­ A régészetileg fontos terület körüli külső terepet is sokkal, de néhány gondolat erejéig érdemes megvizs ­ egy rövid szakaszon hozzámérjük, hogy a közvetlen gálni azt a folyamatot, ami felé haladunk. A 21. szá­ földrajzi helyzetet is ábrázolhassuk. zad első évtizedének végén csak Nováki Gyula mér Bár a szerkesztés számítógépes programhoz van ilyen típusú műszerekkel. Az általa egy évben felmért

38 Sándorfi György 1993­ban meghalt. A felmérés számítógépes monuments]. In: The Future of our Past. International Confe­ programját Harangozó József és Marton Erzsébet dolgozta fel, rence of Informatics. Budapest, 1996. 105–108.). A programot hogy ez a módszer folytatható legyen. (Harangozó József – Mar- Miklós Zsuzsa, Nováki Gyula és Terei György sajátította el és ton Erzsébet – Nováki Gyula: Registration and Protection of használta több vár felmérésénél, az alaprajz megrajzolásánál. For t resses in Hungary [The topometry and the database of these 268 Terei György

tővé a pontos teodolitos, majd később még moder- nebb műszerekkel történő mérés. Sok esetben a geo- déta mellett nem volt régész, és bár a szintvonalak pontosak voltak, de kisebb­nagyobb problémák fel- merültek, pl. nem mindig az erődítés került ábrázo- lásra. Úgy gondolom, hogy egy sáncokból és árkok- ból álló bonyolult objektum értelmezése nem a geo­ déta feladata. Akkor kapunk jó alaprajzot, ha a felmé­ rés értelmezve történik. Ehhez segít a Sándorfi György és Nováki Gyula által kialakított ábrázolási mód is. Az elmúlt években azonban egyre több olyan szint- vonalas felméréssel találkoz hatunk, ahol a készítője nem használja az ékcsíkokat. lehetnek bármennyire pontosak is ezek a rajzok, de első ránézésre nehezen értelmezhetőek. Ter mé sze tesen a szintvonalakból ki lehet kö vet keztetni, hogy hol az árok vagy a sánc, de az már nem látszik, hogy hol a sánc széle, esetleg mi­ lyen széles a sánctető vagy az árok alja. Úgy gondo- lom, hogy nagyon fontos a pontos felmérési rajz, de az ékcsíkok alkalmazásával a várat nem ismerő szá- 0 20 m mára is megelevenedhet az alaprajz. 6. kép A felmérési rajzon látható ékcsíkok értelmezése Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az elmúlt 30­40 Csabdi­Vasztélypuszta­Várdomb alaprajzán. évben a Nováki – Sándorfi módszerrel több mint 500 (Nováki Gyula – Terei György, 1996) új várfelméréssel gazdagodott a magyarországi ős- kori és középkori–kora újkori várkutatás. A mérési várak száma még mindig több a többi kutató által módszert a sorok íróján kívül csak páran vették át, an­ megrajzolt váralaprajzok összességénél. Az ábrázolási nál többen ezt az ábrázolási módot. A magyar várku­ módot Nováki Gyula és a vele egykor és ma együtt- tatás számára nagyon örvendetes lenne, ha ez a folya­ dolgozó kollégák használják. mat továbbra is ilyen lendülettel haladna, valamint A 20. század végétől egyre több esetben vált lehe- az ábrázolásmód véglegessé válna.³⁹

39 Mind a cikk elkészültében, mind az elmúlt több mint 15 év- ben várfelméréseimben nagy segítségemre volt Nováki Gyula. Segítségét, támogatását ezúton is köszönöm. 269

Tolnai Gergely A VáRKuTATáS hELyzETE KoMáRoM-ESzTERgoM MEgyÉBEN

Komárom-Esztergom megye az ország legkisebb te- ismét Komárom-Esztergom megye a régió hivatalos rületű, de a második legsűrűbben lakott megyéje. elnevezése. Egyben az egyik legfiatalabb is: a trianoni békeszer- Többszöri területváltozás után, a környező megyék- ződést követően a volt Komárom és a volt Esztergom ből (főleg Veszprém és Fejér megyékből) ide csatolt megyék Duna-bal parti részeit Csehszlovákiához községekkel együtt a mai Komárom-Esztergom me- csa tolták. Magyarországon a korábbi Komárom vár- gye 2265 négyzetkilométeren terül el, s 7 kistérségben megye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 11 város, 65 falu, összesen 76 település (2009. január 1.) 24 települése maradt. A két megmaradt megyéből alkotja. 1923-ban létrehozták „Komárom és Esztergom köz- Láthatjuk tehát, hogy a mai megye korántsem egy- igazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét,” Esz- séges, homogén képződmény, hanem két történelmi ter gom megyeszék hellyel, 1923-ban összesen 2265 megyénk csonkolt területéből mesterségesen kialakí- (vagy 2271) km² területen. tott képződmény, amelynek területe is sokszor válto- A középkori Komárom vármegye még a 11. szá- zott az elmúlt időszakban, székhelye is a 20. század zadban jött létre, a 20. század elejére 2934 (máshol második felében jött létre. 2803) km² területen feküdt. Ebből a békeszerződés Mivel mindkét megyét átszelte a Duna, a térség ka- után Magyarországnak jutott 1442 km², míg Szlo vá- tonai épületeinek legkorábbi leírását a rómaiaknak kiának 1392 km² Az új szlovák állam része lett 40 te- köszönhetjük. A Ripa Pannonicát leíró Itinerárium An- lepülés (és további 8 települést 1918 után alapítottak), tonini-ben már szerepelnek a táborok, illetve a Tabula Magyar ország része maradt – mint már említettük – Peutingeriana is felsorolja az út menti állomásokat, 44 falu. Ebből 6 elvesztette önállóságát, cserében vi- a nagyobb erődítményeket. A középkor folyamán a szont 4 új település is létrejött a világháború után, követjárások, a török háborúk során a hadmérnökök köztük olyanok, mint Tatabánya és Komárom.¹ és az utazók számos leírást hagytak ránk a Duna men- Esztergom megyét is a korai középkorban alapí- ti erősségekről (még olyan érdekes helyszínekről is, tották, területe az egyik legkisebb volt az országban, mint Nyergesújfalu, amelyet Evlia Cselebi az útinap- 1910-ben mindössze 1076 km² (más források szerint lójában a következőképp említ: „A Duna partján ha­ 1914-ben 985 km²) volt.² Ebből a trianoni békeszerző- lad va Újfalu várához érkeztünk. Az esztergomi alajbég dés után Magyarországon maradt Esztergom városa, ma gyar faluja.”³ A megyék egész területére azonban és a 48 községből 23. Területe 532 km²-re csökkent. nem terjedtek ki a beszámolók. A mai megyét a két középkori megye Duna jobb 1780 és 1784 között zajlott az I., 1806–1869 között partján fekvő részeinek összevonásával alakították i.k folyt a II. katonai felmérés, amelyek során a két megye A második világháború után, 1947-ben, 4 bányászte- teljes területét felmérték. Ezekben a leírásokban a lát- lepülés összevonásával létrehozták Tatabánya telepü- ható falakkal rendelkező várakat feltüntették, de a ki - lést, az új város lett a megye székhelye; amelynek sebb, csak domborzati változásokban mutatkozó erős- nevét pedig Komárom megyére változtatták. 1991-től ségeket már nem.

1 Komárom városa esetében érdekes névváltozás történt: a közép- nevét, a Rév-Komárom (esetleg Észak-Komárom) megkülönböz- kori Komárom városa mindig is a Duna bal partján feküdt, a déli, tető elnevezést kapta, pedig a Rév mindig is a Duna jobb part- jobb oldalon pedig Koppánymonostor, Szőny falvak, illetve a jára volt értendő. „Rév” helyezkedett el. E falvak helyén a 19. század második felé- 2 A történeti Magyarország atlasza és adattára 1914. ben alakult ki Komárom második központja, amikor Új-Szőny 3 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664–1666. területét 1896-ban a városhoz csatolták. 1918 után, ez a déli terü- Közli Karácson Imre. Budapest, 1908. 130. Lehet, hogy az akkor let, mely eredetileg Szőnynek, majd Új-Szőnynek, és csak 1896- még látható római romokra utalt a „vár” szóval a szerző – vagy tól neveztetett Komáromnak, megtartotta e legújabb nevét. Az esetleg állt a faluban egy eddig általunk még nem ismert erő- eredeti város, amely pedig már mintegy 1000 éve viselte büszke dítmény? 270 Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében

A két megye első nyilvános leírását Fényes Elek tott lelőhelyek kerültek bele, hanem minden olyan tette a megyében ismert erősségek számát, amely a valaha volt Esztergom vármegye a várkutatás szem- adta közre 1848–1851-ben.⁴ Ismertetője nagyszámú helyszín, amelynél régészeti, építészeti emlékek bizo- sánc ok közül 14-ről felmérés, illetve légi felvétel is pontjából valamivel jobb helyzetben van. A megyé kővár leírását tartalmazza, és néhány kisebb erőssé- nyítják, illetve földi alakzatok vagy írott források sej- készült.¹⁴ ben Soós Elemér 29 erődített helyet azonosított,¹⁷ get is megemlít. Az első, a teljes megyére kiterjedő, tetni engedik – ám nem bizonyítják egyértelműen – az Egyébként ez a Magyarországon egyedülálló sánc- amelyek számát Dénes József 91-re bővítette ki.¹⁸ módszeres gyűjtést Soós Elemér (1844–1929) folytat- erősség meglétét.⁹ rendszer, amely egyrészt a komáromi erődrendszer Ebből a 91 lelőhelyből összesen 7 esik a mai Szlo- ta, akinek a megyére vonatkozó gyűjteménye kézirat- Ebből a listából jelenleg 39 erődítménynek ismer- védműveit, másrészt az innen délre, a Concó-patak vá kia területére, a többi Magyarországon található. ként az országos Széchenyi Könyvtárban maradt jük különböző hiteles forrásokból a történetét vagy vo nalán, és a rá merőleges völgyekben futó sáncok A kutatás szempontjából a terület igen szerencsés fenn.⁵ Ő 36 várat, erősséget és erődítésnek gondolt az alaprajzát, tehát bizonyítható a léte. rendszerét foglalja magában; újabban felkeltette a ku- nek számít. Egyrészt a bős ‒ nagymarosi vízierőmű- hely színt – beleértve az őskori, római és középkori A terepen történő munkák során a Duna jobb part- tatók érdeklődését, és számos tanulmány jelent meg komplexum tervezett építéséhez kapcsolódóan a Du- erősségeket is, valamint néhány kolostort – sorolt fel ján összesen 24 helyen volt helyszíni kutatás.¹⁰ Ebből ebben a témában.¹⁵ na menti sávot (és hozzá tartozóan még néhány, ma Komárom vármegyében.⁶ Sajnos, a trianoni békeszer- 10 helyen sikerült a várról új, a modern kornak meg- Bár ez az erődítményrendszer, szorosan véve, ki gasabban fekvő területet is) megkutatták, illetve fel- ződés után e várakból mindössze 27 maradt Magyar- felelő felmérést készíteni.¹¹ esik az úgynevezett „régészeti korszakból”, azaz az tárták. Így jónéhány őskori lelőhely mellett gyakor ország területén. A megye területén összesen 11 helyen történt pub- 1711-ig terjedő korból, mégsem mehetünk el mellette latilag a teljes római védőszakaszt is megvizsgálhat A második világháború után, a fellendülő magyar likált ásatás. Ebből 6 római erősség, 5 pedig közép- szó nélkül, hiszen egyedülálló, sok tucat kilométeren ták, és sikerült egy majdnem teljes katasztert összeállí- várkutatásnak köszönhetően a középkori megye te- kori.¹² keresztül futó, összefüggő erődítményrendszerről van tani a római táborokról, hídfőerődökről és őrtornyok- rületén jelenleg (2009. évi adat) 137 erődített helyszínt Régészeti célú légi kutatás viszonylag szerény ütem- szó, amely feltétlenül méltó arra, hogy egy, a megye ról.¹⁹ A kutatás másik szerencsés fordulópontja volt, ismerünk – beleértve az őskortól a 19. század végéig ben folyik a megyében. Visy zsolt jelentős sikerrel erősségeivel foglalkozó monográfia része legyen. hogy az MTA Régészeti Intézetében az esztergomi épített összes önálló védművet.⁷ használta a hadtörténeti Intézetben őrzött, térképé- Jelen pillanatban, tudomásom szerint, három terü- és a dorogi járás területén fekvő lelőhelyeket jelölték A várkutatással párhuzamosan folyt a Magyar or- szeti céllal készített, függőleges tengelyű légi felvéte- leten folyik erődítmények kutatása a valaha volt Ko- ki a Magyarország Régészeti Topográfiája 5. köteté szágon maradt Komárom megye területén a földrajzi leket a római lelőhelyek kutatásához (amelyek felhasz- márom megye területén: Visy zsolt, illetve az ELTE nek anyagaként.²⁰ Így, egy több évig tartó intenzív nevek összegyűjtése, amely több tucat -vár, -vára, nálásával több őrtornyot, Brigetio környékén 18 fa- Régészettudományi Intézet, Ókori Régészeti Tan szé ek levéltári- és adattári gyűjtés után, a két járás teljes te- -sánc, -sánca, Leshegy, Őrhegy stb. helynevet ered mé- föld tábort és a Limes-út hosszú szakaszait azonosí- folytatja a Duna melletti, illetve a Brigetio környéki rületére kiterjedő terepkutatás után 43 várat és egyéb nyezett.⁸ Ennek a névanyagnak a várkatalógusba tör- totta), majd saját maga is készített ferde tengelyű, ré- római őrtornyok, erősségek feltá rását, csökkent mér- erősséget sikerült azonosítani és lokalizálni.²¹ Ezen ténő bedolgozása az idők folyamán megtörtént. gészeti célú légi fotókat az egyes lelőhelyek azo no sí- tékben bár, de folytatódik a Napó leon korabeli sánc- erődítmények közé tartoznak őskori és középkori A megyében jelenleg ismert erődítményekből Ma- tásához.¹³ rendszer kutatása, illetve Nováki gyula folytatja az erősségek, római táborok és őrtornyok, illetve késő gyarország területén 110 található, szlovák területen A megye területén nemrég fejeződött be a Napó le- 1945 után a megyéhez csatolt, volt Veszprém várme római erődített telepek is. 27 helyszín van. Bár Dénes József katalógusa 137 ob- on korabeli sáncok egyik vonalának, a Concó-patak gyei várak kutatását.¹⁶ A topográfiában összegyűjtött erősségek közül 30- jektumot sorol fel, ez nem jelenti azt, hogy ennyi erős- melletti sáncrendszernek a kutatása, amelyről részle- A mai Komárom-Esztergom megye kisebbik fele, nak sikerült megismerni az alaprajzát, részben mo ség valóban létezett a középkori megye területén. tes beszámoló jelent meg a Castrum folyóirat 12. szá- ugyanis ebbe a listába nemcsak az ásatással bizonyí- mában. Ez a kutatás további 35 erődítménnyel bőví- 14 Nováki gyula – Tolnai gergely: Napóleon-kori sáncerődök ács Esztergom város II.-Víziváros; Esztergom város III.-Szentgyörgy- és Nagyigmánd térségében. 12. (2010/2) 71–102. mező; Almásfüzitő-Füzitő-puszta; Kéménd; Kesztölc-pálos ko- 15 A legújabb cikkek: Csikány Tamás: A komáromi erődrendszer lostor; Lábatlan; Leányvár; Csenkővár-Karva; Csenkevár-Nyer- 4 Fényes Elek: A magyar birodalom statisticai, geographiai és 7 L. az 1. képet. Köszönet Dénes Józsefnek, hogy a több évtizede elemei a Duna jobb partján. In: Magyar erődépítészet. Régi erő- gesújfalu; Nyergesújfalu; Nána, Párkánynána; Kakat-Párkány; történeti tekintetben részletes és kimerítő kiadása. I–IV. Első gyűjtött, de egyelőre kiadatlan katalógusának vonatkozó része- dítések rekonstrukciója a térinformatika segítségével. Szerk.: Pilismarót; Sárisáp; Szentkereszt-Pilisszentkereszt; Szölgyén; kötet. Komárom Vármegye. Pest, 1848. it rendelkezésemre bocsátotta. Winkler gusztáv. Budapest, 2003. 79–88.; Dr. Rétvári László: Szölgyén; Tokod-Leányvár. 5 Soós Elemér: Magyarország várai. Kézirat. országos Széchenyi 8 Komárom megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos – Ördög Komárom: geostratégiai erőtérben. In: gyepük, várak, erődít 18 L. a . Könyvtár, Kézirattár. Fol. hung. 3105. I-XL kötet. Ferenc. Budapest, 1985. mények és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-meden 19 E kutatás során lehetett feltárni Tokodon a belső erődöt is. 6 Ezek a következők: ács; Agostag; Baj; Bana; Bánhida (Szeleta- 9 Például a listába bekerült minden olyan földrajzi név, mely a vá- cében (895–1920). Szerk.: Dr. Frisnyák Sándor – Dr. Csihák 20 Magyarország Régészeti Topográfiája. 5. Esztergom és a dorogi barlang); Becsaló-földvár; Békavár (Csép és Nagyigmánd között, rakra utalhat, illetve minden olyan helyszín, melynél korábbi györgy. Nyíregyháza – zürich, 2004. 169–177.; Dr. Suba János: járás. Írta horváth István – h. Kelemen Márta – Torma István. Puszta Szent Mihályon, a csépi malom mellett); Csákány; Ete írott források várat említenek. A komáromi erődrendszer kartográfiai ábrázolásai a hadtör Szerk.: Torma István. Budapest, 1979. (a továbbiakban: MRT 5.). (Kömlőtől Ny 12 km; 183. tszf.); Füzítő ács és Tata között római 10 Vérteskethely; Súr; Réde-Sánchegy; Ete; ács-Eszterházy-kastély; téneti Térképtárban. In: gyepük, várak, erődítmények és egyéb 21 Bajót, r.k. templom; Bajót, Berényvár; Dömös, árpádvár, közép- castrum; gerencsér-Cserépvár; gesztes; gutta; Kéthely-puszta; Szomód-Várhegy; Bakonybánk; Csép-Békavár; Almásfüzitő- honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében (895–1920). kori erősség; Dömös, árpádvár, bronzkori telep; Esztergom, vár; Koltó (Léva mellett, a török világban elpusztított kastély); Komá- halom; Kocs-Teke vár; Vitányvár; Neszmély; gerencsérvár; Ba- Szerk.: Dr. Frisnyák Sándor – Dr. Csihák györgy. Nyíregyháza – Esztergom, Víziváros; Esztergom, királyi város; Esztergom, Szent rom; Kömlőd; Környe, római castrum; Izsa-Leányvár; Madár; konysárkány-Szarkavár; Bana; Tata-Tóváros-Akasztódomb; Baj; zürich, 2004. 179–183.; Juhász Attila: A XIX–XX. századi tá Tamás-hegy; Esztergom, hévíz; Esztergom, Nyáros-sziget; Esz- Majkpuszta-zákolavár; Megyericse (Érsekújvár és Komárom kö- Vértesszőlős; Dunaalmás; oroszlány; Vértesszentkereszt; Tar- bori erődítések a Kárpát-medencében. hadtörténelmi rekonst- tergom, Felső-sziget; Esztergom, árpád-vár; Esztergom, Borz- zött középkori várkastély); Nagy-Somlyóvár; Neszmély: „Akasz- ján-Nagy Somlóvár; Tarján-Tornyópuszta; Tarján-Kis Somló vár. ruk ció térinformatikával. Budapest, 2004. 89–94.; Kőnig Fri gyes: hegy; Esztergom, Sípoló-hegy; Esztergom, Bánomi-dűlő; Esz tó hegyen római őrtorony, a másik Duna melletti „Kalin vár” 11 Vérteskethely; Súr; Kocs-Teke vár; Vitányvár; Neszmély; ge ren- historia picta castellorum. Erődítések és várak a Kárpát-meden- tergom, Béke tér; Esztergom-hideglelőskereszt; Esztergom, Kis- római őrtorony; oroszlány-oroszlánkő vár; Ó-Szőny; gerbéte- csérvár; Tata-Tóváros-Akasztódomb; Dunaalmás; Vértes szent- cében az őskortól a XI. századig. Budapest, 2010. 320–321. strázsa-hegy; Leányvár, Kolostorhegy; Mogyorósbánya, Óhegy; Mihályvár (esetleg Perbéte vagy Ferbéte): gerbeie, Puszta-Mi- kereszt; Tarján-Kis Somlóvár. 16 A római kori erődítmények kutatásának újabban különös len Nagysáp, gedáshegy; Nyergesújfalu, Sánchegy; Nyergesújfalu, hályvár (jelenleg Perbetétől északra 4 kilométerre fekszik); Szent 12 Tata; Várgesztes-vár; Várgesztes-kisvár; oroszlány-gerencsér- dületet adott az az állam által is támogatott célkitűzés, hogy Sánchegy, római erőd (Crumerum); Nyergesújfalu, Pusztama györgy: (Neszmély és /olvashatatlan rész/… között. Tata és Bán- vár; Szőny-Brigetio; ács-Vaspuszta (Ad Status); Komárom-Kop- a Duna menti limest, azaz a Ripa Pannonica-t a Világörökség rót; Nyergesújfalu, Kis-sánchegy; Piliscsév, Margaréta; Pilis hida között, római castrum); Szent-Kereszt (a mai Vértes szent- pánymonostor, őrtorony; Almásfüzitő-Puszta domb, őrtorony; részévé nyilvánítsák. marót, Kishegy; Pilismarót, hosszúhegy oldala; Pilismarót-Ba- kereszt); Tarján; Tata; Tekevár (még Soós Elemér is nagy kérdő- Almásfüzitő (odiavum); Neszmély-Tekeres patak, őrtorony. 17 Soós Elemér: Magyarország várai. Kézirat. országos Széchenyi saharc, Dunapart; Pilismarót, homoki Szőlők; Pilismarót, Eme- jelet írt a helyszín mellé: „Csánki szerint Igmánd és Császár (Ezen kívül 9-es számmal van még jelölve Izsa-Leányvár ása- Könyvtár, Kézirattár. Fol. hung. 3105. I–XL kötet. Az azonosí- renciások; Pilismarót, Szobi rév (I); Pilismarót, Szobi rév II.; vi dékén keresendő”); Várhely, Várhegy-tanya. A Conco jobb part - tási helyszíne.) tott erődítmények: Bajót-Berényi vár; Bajót II. A Szarkás-hegy, Pilismarót, hajóállomás; Sárisáp, Quadriburg; Süttő, Kissánc; ján ács és Tata, illetve, egy másik bejegyzése szerint ács és a 13 Visy zsolt: A Ripa Pannonica Magyarországon. Budapest, 2000. Bajót és Mogyorós között; Bény, a prépostság; Bény, másik erő- Süttő, Nagysánctető; Süttő, Alsóbikolpuszta, Leányvár; Süttő, Duna között keresendő. „Nevéből várra lehet következtetni. (a továbbiakban: Visy 2000), az ábrák nagy része, de pl. 156–163. dítmény – talán a sánc; Őrtorony láncolat Basaharcnál; Csurgó gerecse; Tokod-Sáncok; Tokod, Leshegy; Tokod, Várberek; Mi féle vár, nem tudjuk”; Vaspuszta (ács és Tata között római ábrák, ahol jól láthatóak a kétféle fényképezési mód közötti (? az olvasata bizonytalan); Dömös-Dömösmonostor; Dömös- To kod, Sashegy. castrum); Vitán. különbségek. Pilisszentlélek; Esztergom, vár; Esztergom város I.-királyi város; Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében 271

A két megye első nyilvános leírását Fényes Elek tott lelőhelyek kerültek bele, hanem minden olyan tette a megyében ismert erősségek számát, amely a valaha volt Esztergom vármegye a várkutatás szem- adta közre 1848–1851-ben.⁴ Ismertetője nagyszámú helyszín, amelynél régészeti, építészeti emlékek bizo- sánc ok közül 14-ről felmérés, illetve légi felvétel is pontjából valamivel jobb helyzetben van. A megyé- kővár leírását tartalmazza, és néhány kisebb erőssé nyítják, illetve földi alakzatok vagy írott források sej- készült.¹⁴ ben Soós Elemér 29 erődített helyet azonosított,¹⁷ get is megemlít. Az első, a teljes megyére kiterjedő, tetni engedik – ám nem bizonyítják egyértelműen – az Egyébként ez a Magyarországon egyedülálló sánc- amelyek számát Dénes József 91-re bővítette ki.¹⁸ módszeres gyűjtést Soós Elemér (1844–1929) folytat- erősség meglétét.⁹ rendszer, amely egyrészt a komáromi erődrendszer Ebből a 91 lelőhelyből összesen 7 esik a mai Szlo- ta, akinek a megyére vonatkozó gyűjteménye kézirat- Ebből a listából jelenleg 39 erődítménynek ismer védműveit, másrészt az innen délre, a Concó-patak vá kia területére, a többi Magyarországon található. ként az országos Széchenyi Könyvtárban maradt jük különböző hiteles forrásokból a történetét vagy vonalán, és a rá merőleges völgyekben futó sáncok A kutatás szempontjából a terület igen szerencsés- fenn.⁵ Ő 36 várat, erősséget és erődítésnek gondolt az alaprajzát, tehát bizonyítható a léte. rendszerét foglalja magában; újabban felkeltette a ku- nek számít. Egyrészt a bős ‒ nagymarosi vízierőmű- hely színt – beleértve az őskori, római és középkori A terepen történő munkák során a Duna jobb part- tatók érdeklődését, és számos tanulmány jelent meg komplexum tervezett építéséhez kapcsolódóan a Du- erősségeket is, valamint néhány kolostort – sorolt fel ján összesen 24 helyen volt helyszíni kutatás.¹⁰ Ebből ebben a témában.¹⁵ na menti sávot (és hozzá tartozóan még néhány, ma- Komárom vármegyében.⁶ Sajnos, a trianoni békeszer- 10 helyen sikerült a várról új, a modern kornak meg Bár ez az erődítményrendszer, szorosan véve, ki- gasabban fekvő területet is) megkutatták, illetve fel- ződés után e várakból mindössze 27 maradt Magyar- felelő felmérést készíteni.¹¹ esik az úgynevezett „régészeti korszakból”, azaz az tárták. Így jónéhány őskori lelőhely mellett gyakor- ország területén. A megye területén összesen 11 helyen történt pub- 1711-ig terjedő korból, mégsem mehetünk el mellette latilag a teljes római védőszakaszt is megvizsgálhat- A második világháború után, a fellendülő magyar likált ásatás. Ebből 6 római erősség, 5 pedig közép- szó nélkül, hiszen egyedülálló, sok tucat kilométeren ták, és sikerült egy majdnem teljes katasztert összeállí- várkutatásnak köszönhetően a középkori megye te kori.¹² keresztül futó, összefüggő erődítményrendszerről van tani a római táborokról, hídfőerődökről és őrtornyok- rületén jelenleg (2009. évi adat) 137 erődített helyszínt Régészeti célú légi kutatás viszonylag szerény ütem- szó, amely feltétlenül méltó arra, hogy egy, a megye ról.¹⁹ A kutatás másik szerencsés fordulópontja volt, ismerünk – beleértve az őskortól a 19. század végéig ben folyik a megyében. Visy zsolt jelentős sikerrel erősségeivel foglalkozó monográfia része legyen. hogy az MTA Régészeti Intézetében az esztergomi épített összes önálló védművet.⁷ használta a hadtörténeti Intézetben őrzött, térképé Jelen pillanatban, tudomásom szerint, három terü- és a dorogi járás területén fekvő lelőhelyeket jelölték A várkutatással párhuzamosan folyt a Magyar or- szeti céllal készített, függőleges tengelyű légi felvéte- leten folyik erődítmények kutatása a valaha volt Ko- ki a Magyarország Régészeti Topográfiája 5. köteté- szágon maradt Komárom megye területén a földrajzi leket a római lelőhelyek kutatásához (amelyek felhasz- márom megye területén: Visy zsolt, illetve az ELTE nek anyagaként.²⁰ Így, egy több évig tartó intenzív nevek összegyűjtése, amely több tucat -vár, -vára, nálásával több őrtornyot, Brigetio környékén 18 fa- Régészettudományi Intézet, Ókori Régészeti Tan szé ek levéltári- és adattári gyűjtés után, a két járás teljes te- -sánc, -sánca, Leshegy, Őrhegy stb. helynevet ered mé- föld tábort és a Limes-út hosszú szakaszait azonosí folytatja a Duna melletti, illetve a Brigetio környéki rületére kiterjedő terepkutatás után 43 várat és egyéb nyezett.⁸ Ennek a névanyagnak a várkatalógusba tör- totta), majd saját maga is készített ferde tengelyű, ré- római őrtornyok, erősségek feltá rását, csökkent mér- erősséget sikerült azonosítani és lokalizálni.²¹ Ezen ténő bedolgozása az idők folyamán megtörtént. gészeti célú légi fotókat az egyes lelőhelyek azo no sí- tékben bár, de folytatódik a Napó leon korabeli sánc- erődítmények közé tartoznak őskori és középkori A megyében jelenleg ismert erődítményekből Ma- tásához.¹³ rendszer kutatása, illetve Nováki gyula folytatja az erősségek, római táborok és őrtornyok, illetve késő gyarország területén 110 található, szlovák területen A megye területén nemrég fejeződött be a Napó le- 1945 után a megyéhez csatolt, volt Veszprém várme- római erődített telepek is. 27 helyszín van. Bár Dénes József katalógusa 137 ob on korabeli sáncok egyik vonalának, a Concó-patak gyei várak kutatását.¹⁶ A topográfiában összegyűjtött erősségek közül 30- jektumot sorol fel, ez nem jelenti azt, hogy ennyi erős- melletti sáncrendszernek a kutatása, amelyről részle- A mai Komárom-Esztergom megye kisebbik fele, nak sikerült megismerni az alaprajzát, részben mo- ség valóban létezett a középkori megye területén. tes beszámoló jelent meg a folyóirat 12. szá- ugyanis ebbe a listába nemcsak az ásatással bizonyí- mában. Ez a kutatás további 35 erődítménnyel bőví 14 Nováki gyula – Tolnai gergely: Napóleon-kori sáncerődök ács Esztergom város II.-Víziváros; Esztergom város III.-Szentgyörgy- és Nagyigmánd térségében. Castrum, 12. (2010/2) 71–102. mező; Almásfüzitő-Füzitő-puszta; Kéménd; Kesztölc-pálos ko- 15 A legújabb cikkek: Csikány Tamás: A komáromi erődrendszer lostor; Lábatlan; Leányvár; Csenkővár-Karva; Csenkevár-Nyer- 4 Fényes Elek: A magyar birodalom statisticai, geographiai és 7 L. az . Köszönet Dénes Józsefnek, hogy a több évtizede elemei a Duna jobb partján. In: Magyar erődépítészet. Régi erő- gesújfalu; Nyergesújfalu; Nána, Párkánynána; Kakat-Párkány; történeti tekintetben részletes és kimerítő kiadása. I–IV. Első gyűjtött, de egyelőre kiadatlan katalógusának vonatkozó része dítések rekonstrukciója a térinformatika segítségével. Szerk.: Pilismarót; Sárisáp; Szentkereszt-Pilisszentkereszt; Szölgyén; kötet. Komárom Vármegye. Pest, 1848. it rendelkezésemre bocsátotta. Winkler gusztáv. Budapest, 2003. 79–88.; Dr. Rétvári László: Szölgyén; Tokod-Leányvár. 5 Soós Elemér: Magyarország várai. Kézirat. országos Széchenyi 8 Komárom megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos – Ördög Komárom: geostratégiai erőtérben. In: gyepük, várak, erődít- 18 L. a 2. képet. Könyvtár, Kézirattár. Fol. hung. 3105. I-XL kötet. Ferenc. Budapest, 1985. mények és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-meden- 19 E kutatás során lehetett feltárni Tokodon a belső erődöt is. 6 Ezek a következők: ács; Agostag; Baj; Bana; Bánhida (Szeleta- 9 Például a listába bekerült minden olyan földrajzi név, mely a vá- cében (895–1920). Szerk.: Dr. Frisnyák Sándor – Dr. Csihák 20 Magyarország Régészeti Topográfiája. 5. Esztergom és a dorogi barlang); Becsaló-földvár; Békavár (Csép és Nagyigmánd között, rakra utalhat, illetve minden olyan helyszín, melynél korábbi györgy. Nyíregyháza – zürich, 2004. 169–177.; Dr. Suba János: járás. Írta horváth István – h. Kelemen Márta – Torma István. Puszta Szent Mihályon, a csépi malom mellett); Csákány; Ete írott források várat említenek. A komáromi erődrendszer kartográfiai ábrázolásai a hadtör- Szerk.: Torma István. Budapest, 1979. (a továbbiakban: MRT 5.). (Kömlőtől Ny 12 km; 183. tszf.); Füzítő ács és Tata között római 10 Vérteskethely; Súr; Réde-Sánchegy; Ete; ács-Eszterházy-kastély; téneti Térképtárban. In: gyepük, várak, erődítmények és egyéb 21 Bajót, r.k. templom; Bajót, Berényvár; Dömös, árpádvár, közép- castrum; gerencsér-Cserépvár; gesztes; gutta; Kéthely-puszta; Szomód-Várhegy; Bakonybánk; Csép-Békavár; Almásfüzitő- honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében (895–1920). kori erősség; Dömös, árpádvár, bronzkori telep; Esztergom, vár; Koltó (Léva mellett, a török világban elpusztított kastély); Komá- halom; Kocs-Teke vár; Vitányvár; Neszmély; gerencsérvár; Ba- Szerk.: Dr. Frisnyák Sándor – Dr. Csihák györgy. Nyíregyháza – Esztergom, Víziváros; Esztergom, királyi város; Esztergom, Szent rom; Kömlőd; Környe, római castrum; Izsa-Leányvár; Madár; konysárkány-Szarkavár; Bana; Tata-Tóváros-Akasztódomb; Baj; zürich, 2004. 179–183.; Juhász Attila: A XIX–XX. századi tá- Tamás-hegy; Esztergom, hévíz; Esztergom, Nyáros-sziget; Esz- Majkpuszta-zákolavár; Megyericse (Érsekújvár és Komárom kö- Vértesszőlős; Dunaalmás; oroszlány; Vértesszentkereszt; Tar- bori erődítések a Kárpát-medencében. hadtörténelmi rekonst- tergom, Felső-sziget; Esztergom, árpád-vár; Esztergom, Borz- zött középkori várkastély); Nagy-Somlyóvár; Neszmély: „Akasz ján-Nagy Somlóvár; Tarján-Tornyópuszta; Tarján-Kis Somló vár. ruk ció térinformatikával. Budapest, 2004. 89–94.; Kőnig Fri gyes: hegy; Esztergom, Sípoló-hegy; Esztergom, Bánomi-dűlő; Esz- tó hegyen római őrtorony, a másik Duna melletti „Kalin vár” 11 Vérteskethely; Súr; Kocs-Teke vár; Vitányvár; Neszmély; ge ren- historia picta castellorum. Erődítések és várak a Kárpát-meden- tergom, Béke tér; Esztergom-hideglelőskereszt; Esztergom, Kis- római őrtorony; oroszlány-oroszlánkő vár; Ó-Szőny; gerbéte- csérvár; Tata-Tóváros-Akasztódomb; Dunaalmás; Vértes szent- cében az őskortól a XI. századig. Budapest, 2010. 320–321. strázsa-hegy; Leányvár, Kolostorhegy; Mogyorósbánya, Óhegy; Mihályvár (esetleg Perbéte vagy Ferbéte): gerbeie, Puszta-Mi kereszt; Tarján-Kis Somlóvár. 16 A római kori erődítmények kutatásának újabban különös len- Nagysáp, gedáshegy; Nyergesújfalu, Sánchegy; Nyergesújfalu, hályvár (jelenleg Perbetétől északra 4 kilométerre fekszik); Szent 12 Tata; Várgesztes-vár; Várgesztes-kisvár; oroszlány-geren csér- dületet adott az az állam által is támogatott célkitűzés, hogy Sánchegy, római erőd (Crumerum); Nyergesújfalu, Pusztama- györgy: (Neszmély és /olvashatatlan rész/… között. Tata és Bán- vár; Szőny-Brigetio; ács-Vaspuszta (Ad Status); Komárom-Kop- a Duna menti limest, azaz a Ripa Pannonica-t a Világörökség rót; Nyergesújfalu, Kis-sánchegy; Piliscsév, Margaréta; Pilis- hida között, római castrum); Szent-Kereszt (a mai Vértes szent- pánymonostor, őrtorony; Almásfüzitő-Puszta domb, őrtorony; részévé nyilvánítsák. marót, Kishegy; Pilismarót, hosszúhegy oldala; Pilismarót-Ba- kereszt); Tarján; Tata; Tekevár (még Soós Elemér is nagy kérdő Almásfüzitő (odiavum); Neszmély-Tekeres patak, őrtorony. 17 Soós Elemér: Magyarország várai. Kézirat. országos Széchenyi saharc, Dunapart; Pilismarót, homoki Szőlők; Pilismarót, Eme- jelet írt a helyszín mellé: „Csánki szerint Igmánd és Császár (Ezen kívül 9-es számmal van még jelölve Izsa-Leányvár ása Könyvtár, Kézirattár. Fol. hung. 3105. I–XL kötet. Az azonosí- renciások; Pilismarót, Szobi rév (I); Pilismarót, Szobi rév II.; vi dékén keresendő”); Várhely, Várhegy-tanya. A Conco jobb part - tási helyszíne.) tott erődítmények: Bajót-Berényi vár; Bajót II. A Szarkás-hegy, Pilismarót, hajóállomás; Sárisáp, Quadriburg; Süttő, Kissánc; ján ács és Tata, illetve, egy másik bejegyzése szerint ács és a 13 Visy zsolt: A Ripa Pannonica Magyarországon. Budapest, 2000. Bajót és Mogyorós között; Bény, a prépostság; Bény, másik erő- Süttő, Nagysánctető; Süttő, Alsóbikolpuszta, Leányvár; Süttő, Duna között keresendő. „Nevéből várra lehet következtetni. (a továbbiakban: Visy 2000), az ábrák nagy része, de pl. 156–163. dítmény – talán a sánc; Őrtorony láncolat Basaharcnál; Csurgó gerecse; Tokod-Sáncok; Tokod, Leshegy; Tokod, Várberek; Mi féle vár, nem tudjuk”; Vaspuszta (ács és Tata között római ábrák, ahol jól láthatóak a kétféle fényképezési mód közötti (? az olvasata bizonytalan); Dömös-Dömösmonostor; Dömös- To kod, Sashegy. castrum); Vitán. különbségek. Pilisszentlélek; Esztergom, vár; Esztergom város I.-királyi város; 272 Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében

dern adatfelvételek, részben korabeli ábrázolások/fel- Teljes feltárás csak néhány római őrtoronynál tör- mérések alapján. (A többi lelőhelyen az erődítményt tént, illetve Tokodon, Várberek lelőhelyen, ahol a késő az idők folyamán annyira elpusztították, hogy azok- római gardellaca (a Notitia Dignitatum adatai szerint nak az alaprajza már nem állapítható meg) Cardabiaca) erődje feküdt. Mócsy András feltárásai A topográfiai kutatások ellenére a régészeti feltárá- során tisztázta a falak vonulatát, a tornyok hely zetét, sok tekintetében a két járás területe meglehetősen és néhány belső épület elhelyezkedését.²³ gyen gén áll. Kutatások voltak Esztergomban, a vár, A feltárt objektumok egy részénél gondot okoz, hogy a királyi város és a Víziváros területén, de ezeknek nem jelent meg róluk részletes publikáció. a te le püléseknek az alaprajzát már korábbi források- A dorogi és esztergomi járás (tehát a volt Esz tergom ból is ismertük. A pilismaróti, Castra ad herculem megye) területén valamivel több régészeti célú légi fo- tábor te rületén folyó kutatások részeredményeket tózás volt, mint a volt Komárom megye területén. Egy- hoztak, ám a tábor alaprajzi elrendezését nem sikerült részt Visy zsolt fotózta végig a Duna menti római lelő- pontosan tisztázni. ugyanez érvényes a tokod-les- helyeket, másrészt Czajlik zoltán végzett légi fotózáso- hegyi kutatásokra, amelyek csak szondázó jellegűek kat a megye területén.²⁴ Természetesen, a fen tebb em- voltak, és őskori lelőhely létét bizonyítják.²² lített kutatásokon kívül még számos felvétel készült

22 MRT 5., 329. Intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumá ban végzett 23 MRT 5., 341–344., Visy 2000. 43–44. mun káról.) Régészeti kutatások Magyar or szá gon 2006. Szerk.: 24 Czajlik zoltán: Légi régészeti kutatások Magyarországon 2002- Kisfaludi Júlia. Budapest, 2007. 128–129. A légi fotózott várak: ben. (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi Intézetének Leányvár-Kolostorhegy; Nagysáp-gedáshalom; Mogyorósbá- Térinformatikai Kutatólaboratóriumában végzett mun ká ról.) nya-Óhegy; Sárisáp-Quadriburg (a neve ellenére ez a lelőhely Régészeti kutatások Magyarországon 2002. Szerk.: Kis faludi Júlia. nem római erőd, hanem őskori, a hatvani kultúra idejére da- Budapest, 2004. 167.; Czajlik zoltán – Tankó Károly – Winkler tálható helyi erődített telep); Tokod-Sáncok; Süttő-Kis sánc; Móni: Légi fényképezéses régészeti kutatások Magyarorszá- Süttő-Nagysánctető; Tokod-Leshegy; Esztergom-Vár. gon, 2006-ban. (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi

1. kép Dénes József gyűjtésében szereplő, Komárom megyei erődítmények (jelmagyarázat: r = római kori, ú = újkori, őt = őrtorony, te = templom). 1.₎ ács-k ács-őt I. (r); 2.₎ ács-őt II. (r); 3.₎ ács-őt III. (r); 4.₎ ács-te; 5.₎ ács I. (ú); 6.₎ ács-II. (ú); 7.₎ ács III. (ú); 8.₎ ács IV. (ú); 9.₎ ács V. (ú); 10.₎ ács VI. (ú); 11.₎ ács VII. (ú); 12.₎ ács-Bumbumkút/Ad Mures (r); 13.₎ ács-Várhegy; 14.₎ ács-Vaspuszta/ Ad Statuas (r); 15.₎ Baj-Sánc (ú); 16.₎ Bana-Várdomb; 17.₎ Bánhida-Sánc; 18.₎ Bokod-gerencsér-vár; 19.₎ Bo kod- Szent- györgyvár; 20.₎ Bokod-Vértesszentkereszt-ek; 21.₎ Csallóközaranyos; 22.₎ Csallóközaranyos-Nagylél; 23.₎ Császár-Apos- tag; 24.₎ Csép-Sánc (ú); 25.₎ Csicsó-k; 26.₎ Dunaalmás-Kuruchányás (homokbánya); 27.₎ Dunaalmás-őt I. (r); 28.₎ Duna- almás-őt II. (r); 29.₎ Ete-Sánchegy 30.₎; Felsőgalla-Csákányegyháza; 31.₎ gúta-Békavár; 32.₎ gúta-te; 33.₎ gyermely-Bence- vár; 34.₎ héreg-Újhegy; 35.₎ hetény; 36.₎ hetény-k; 37.₎ Izsa-Leányvár (r); 38.₎ Izsa-őt (r); 39.₎ Keszegfalva-Bálványszakállos; 40.₎ Keszegfalva-k; 41.₎ Keszegfalva-Vízvár; 42.₎ Kisigmánd I. (ú); 43.₎ Kisigmánd II. (ú); 44.₎ Kisigmánd III. (ú); 45.₎ Kocs- Tekevár; 46.₎ Kolozsnéma-k; 47.₎ Komárom; 48.₎ Komárom-Dunai hídfő; 49.₎ Komárom-Vágdunai hídfő; 50.₎ Komá rom- csehi; 51.₎ Komáromszemere-(Szömöre); 52.₎ Komáromszentpéter-Toldvár; 53.₎ Kömlőd; 54.₎ Környe (r); 55.₎ Madar-Vár- hegy; 56.₎ Mocsa VI. (r); 57.₎ Mocsa VII. (r); 58.₎ Mocsa XVII. (r); 59.₎ Mocsa XVIII. (r); 60.₎ Mocsa-Csém; 61.₎ Mocsa-Csém I. (ú); 62.₎ Mocsa-Csém II. (ú); 63.₎ Mocsa-Csém III. (ú); 64.₎ Nagyigmánd I. (ú); 65.₎ Nagyigmánd II. (ú); 66.₎ Nagyigmánd III. (ú); 67.₎ Nagyigmánd IV. (ú); 68.₎ Nagyigmánd V. (ú); 69.₎ Nagyigmánd VI. (ú); 70.₎ Nagyigmánd-Ördögárka-hegy; 71.₎ Nagyigmánd-Várhegy; 72.₎ Nagymegyer-k; 73.₎ Naszály XII. (r); 74.₎ Naszály XIII. (r); 75.₎ Naszály XIV. (r); 76.₎ Na- szály XV. (r); 77.₎ Nemesócsa-halomdomb; 78.₎ Neszmély-Kalin vára (r); 79.₎ Neszmély-Kisvár; 80.₎ Neszmély-Korpáskő; 81.₎ Neszmély-Nagyvár; 82.₎ Neszmély-te; 83.₎ Neszmély-Tekeres-patak (r); 84.₎ oroszlány-Majkpuszta; 85.₎ oroszlány- Várdomb; 86.₎ Perbete-Mihályvár; 87.₎ Szomód (ú); 88.₎ Szomód-halom; 89.₎ Szomód-Várhegy; 90.₎ Szőny I. (r); 91.₎ Szőny II. (r); 92.₎ Szőny III. (r); 93.₎ Szőny IV. (r); 94.₎ Szőny V. (r); 95.₎ Szőny VIII. (r); 96.₎ Szőny IX. (r); 97.₎ Szőny X. (r); 98.₎ Szőny XI. (r); 99.₎ Szőny XVI. (r); 100.₎ Szőny/Brigetio (r); 101.₎ Szőny/Brigetio-Polgárváros (r); 102.₎ Szőny-őt I. (r); 103.₎ Szőny-őt II. (r); 104.₎ Szőny-Almásfüzitő/Azaum (r); 105.₎ Szőny-Almásfüzitő-őt I. (r); 106.₎ Szőny-Almásfüzitő-őt II. (r); 107.₎ Szőny- Almásfüzitő-őt III. (r); 108.₎ Szőny-Almásfüzitő-halom; 109.₎ Szőny-Koppánymonostor-ek; 110.₎ Szőny-Koppány monos- tor-őt I. (r); 111.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt II. (r); 112.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt III. (r); 113.₎ Szőny-Koppány- monostor-őt IV. (r); 114.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt V. (r); 115.₎ Tarján-Somlyó (ő); 116.₎ Tarján-Kis-Somlyó; 117.₎ Tár- kány I. (ú); 118.₎ Tárkány II. (ú); 119.₎ Tárkány III. (ú); 120.₎ Tárkány IV. (ú); 121.₎ Tárkány V. (ú); 122.₎ Tárkány VI. (ú); 123.₎ Tata; 124.₎ Tata-Kálvária; 125.₎ Tata-Tóváros I. (ú); 126.₎ Tata-Tóváros II. (ú); 127.₎ Tóváros III. (ú); 128.₎ Túriszakállas-te; 129.₎ ud- vard-Csikóárok; 130.₎ udvard-Kálvária; 131.₎ udvard-te; 132.₎ Vérteskethely-Várhegy; 133.₎ Vértessomló-gesztes; 134.₎ Vér- Az 1. képhez felhasznált alaptérkép: Komárom vármegye térképe. Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minister úr tessomló-gesztes-Kisvár; 135.₎ Vértessomló-Vitány; 136.₎ Vértesszőllős-Sánc (ú) megbízásából. Budapest, 1912. eredeti méretarány: 1:360 000. Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében 273 dern adatfelvételek, részben korabeli ábrázolások/fel- Teljes feltárás csak néhány római őrtoronynál tör mérések alapján. (A többi lelőhelyen az erődítményt tént, illetve Tokodon, Várberek lelőhelyen, ahol a késő az idők folyamán annyira elpusztították, hogy azok római gardellaca (a Notitia Dignitatum adatai szerint nak az alaprajza már nem állapítható meg) Cardabiaca) erődje feküdt. Mócsy András feltárásai A topográfiai kutatások ellenére a régészeti feltárá- során tisztázta a falak vonulatát, a tornyok hely zetét, sok tekintetében a két járás területe meglehetősen és néhány belső épület elhelyezkedését.²³ gyen gén áll. Kutatások voltak Esztergomban, a vár, A feltárt objektumok egy részénél gondot okoz, hogy a királyi város és a Víziváros területén, de ezeknek nem jelent meg róluk részletes publikáció. a tele püléseknek az alaprajzát már korábbi források- A dorogi és esztergomi járás (tehát a volt Esz tergom ból is ismertük. A pilismaróti, Castra ad herculem megye) területén valamivel több régészeti célú légi fo- tábor te rületén folyó kutatások részeredményeket tózás volt, mint a volt Komárom megye területén. Egy- hoztak, ám a tábor alaprajzi elrendezését nem sikerült részt Visy zsolt fotózta végig a Duna menti római lelő- pontosan tisztázni. ugyanez érvényes a tokod-les- helyeket, másrészt Czajlik zoltán végzett légi fotózáso- hegyi kutatásokra, amelyek csak szondázó jellegűek kat a megye területén.²⁴ Természetesen, a fen tebb em voltak, és őskori lelőhely létét bizonyítják.²² lített kutatásokon kívül még számos felvétel készült

22 MRT 5., 329. Intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumá ban végzett 23 MRT 5., 341–344., Visy 2000. 43–44. mun káról.) Szerk.: 24 Czajlik zoltán: Légi régészeti kutatások Magyarországon 2002- Kisfaludi Júlia. Budapest, 2007. 128–129. A légi fotózott várak: ben. (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi Intézetének Leányvár-Kolostorhegy; Nagysáp-gedáshalom; Mogyorósbá- Térinformatikai Kutatólaboratóriumában végzett mun ká ról.) nya-Óhegy; Sárisáp-Quadriburg (a neve ellenére ez a lelőhely Szerk.: Kis faludi Júlia. nem római erőd, hanem őskori, a hatvani kultúra idejére da Budapest, 2004. 167.; Czajlik zoltán – Tankó Károly – Winkler tálható helyi erődített telep); Tokod-Sáncok; Süttő-Kis sánc; Móni: Légi fényképezéses régészeti kutatások Magyarorszá Süttő-Nagysánctető; Tokod-Leshegy; Esztergom-Vár. gon, 2006-ban. (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi

Dénes József gyűjtésében szereplő, Komárom megyei erődítmények (jelmagyarázat: r = római kori, ú = újkori, őt = őrtorony, te = templom). 1.₎ ács-k ács-őt I. (r); 2.₎ ács-őt II. (r); 3.₎ ács-őt III. (r); 4.₎ ács-te; 5.₎ ács I. (ú); 6.₎ ács-II. (ú); 7.₎ ács III. (ú); 8.₎ ács IV. (ú); 9.₎ ács V. (ú); 10.₎ ács VI. (ú); 11.₎ ács VII. (ú); 12.₎ ács-Bumbumkút/Ad Mures (r); 13.₎ ács-Várhegy; 14.₎ ács-Vaspuszta/ Ad Statuas (r); 15.₎ Baj-Sánc (ú); 16.₎ Bana-Várdomb; 17.₎ Bánhida-Sánc; 18.₎ Bokod-gerencsér-vár; 19.₎ Bo kod- Szent- györgyvár; 20.₎ Bokod-Vértesszentkereszt-ek; 21.₎ Csallóközaranyos; 22.₎ Csallóközaranyos-Nagylél; 23.₎ Császár-Apos- tag; 24.₎ Csép-Sánc (ú); 25.₎ Csicsó-k; 26.₎ Dunaalmás-Kuruchányás (homokbánya); 27.₎ Dunaalmás-őt I. (r); 28.₎ Duna almás-őt II. (r); 29.₎ Ete-Sánchegy 30.₎; Felsőgalla-Csákányegyháza; 31.₎ gúta-Békavár; 32.₎ gúta-te; 33.₎ gyermely-Bence- vár; 34.₎ héreg-Újhegy; 35.₎ hetény; 36.₎ hetény-k; 37.₎ Izsa-Leányvár (r); 38.₎ Izsa-őt (r); 39.₎ Keszegfalva-Bálványszakállos; 40.₎ Keszegfalva-k; 41.₎ Keszegfalva-Vízvár; 42.₎ Kisigmánd I. (ú); 43.₎ Kisigmánd II. (ú); 44.₎ Kisigmánd III. (ú); 45.₎ Tekevár; 46.₎ Kolozsnéma-k; 47.₎ Komárom; 48.₎ Komárom-Dunai hídfő; 49.₎ Komárom-Vágdunai hídfő; 50.₎ csehi; 51.₎ Komáromszemere-(Szömöre); 52.₎ Komáromszentpéter-Toldvár; 53.₎ Kömlőd; 54.₎ Környe (r); 55.₎ Madar-Vár- hegy; 56.₎ Mocsa VI. (r); 57.₎ Mocsa VII. (r); 58.₎ Mocsa XVII. (r); 59.₎ Mocsa XVIII. (r); 60.₎ Mocsa-Csém; 61.₎ Mocsa-Csém I. (ú); 62.₎ Mocsa-Csém II. (ú); 63.₎ Mocsa-Csém III. (ú); 64.₎ Nagyigmánd I. (ú); 65.₎ Nagyigmánd II. (ú); 66.₎ Nagyigmánd III. (ú); 67.₎ Nagyigmánd IV. (ú); 68.₎ Nagyigmánd V. (ú); 69.₎ Nagyigmánd VI. (ú); 70.₎ Nagyigmánd-Ördögárka-hegy; 71.₎ Nagyigmánd-Várhegy; 72.₎ Nagymegyer-k; 73.₎ Naszály XII. (r); 74.₎ Naszály XIII. (r); 75.₎ Naszály XIV. (r); 76.₎ Na szály XV. (r); 77.₎ Nemesócsa-halomdomb; 78.₎ Neszmély-Kalin vára (r); 79.₎ Neszmély-Kisvár; 80.₎ Neszmély-Korpáskő; 81.₎ Neszmély-Nagyvár; 82.₎ Neszmély-te; 83.₎ Neszmély-Tekeres-patak (r); 84.₎ oroszlány-Majkpuszta; 85.₎ oroszlány- Várdomb; 86.₎ Perbete-Mihályvár; 87.₎ Szomód (ú); 88.₎ Szomód-halom; 89.₎ Szomód-Várhegy; 90.₎ Szőny I. (r); 91.₎ Szőny II. (r); 92.₎ Szőny III. (r); 93.₎ Szőny IV. (r); 94.₎ Szőny V. (r); 95.₎ Szőny VIII. (r); 96.₎ Szőny IX. (r); 97.₎ Szőny X. (r); 98.₎ Szőny XI. (r); 99.₎ Szőny XVI. (r); 100.₎ Szőny/Brigetio (r); 101.₎ Szőny/Brigetio-Polgárváros (r); 102.₎ Szőny-őt I. (r); 103.₎ Szőny-őt II. (r); 104.₎ Szőny-Almásfüzitő/Azaum (r); 105.₎ Szőny-Almásfüzitő-őt I. (r); 106.₎ Szőny-Almásfüzitő-őt II. (r); 107.₎ Szőny- Almásfüzitő-őt III. (r); 108.₎ Szőny-Almásfüzitő-halom; 109.₎ Szőny-Koppánymonostor-ek; 110.₎ Szőny-Koppány monos- tor-őt I. (r); 111.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt II. (r); 112.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt III. (r); 113.₎ Szőny-Koppány- monostor-őt IV. (r); 114.₎ Szőny-Koppánymonostor-őt V. (r); 115.₎ Tarján-Somlyó (ő); 116.₎ Tarján-Kis-Somlyó; 117.₎ Tár- kány I. (ú); 118.₎ Tárkány II. (ú); 119.₎ Tárkány III. (ú); 120.₎ Tárkány IV. (ú); 121.₎ Tárkány V. (ú); 122.₎ Tárkány VI. (ú); 123.₎ Tata; 124.₎ Tata-Kálvária; 125.₎ Tata-Tóváros I. (ú); 126.₎ Tata-Tóváros II. (ú); 127.₎ Tóváros III. (ú); 128.₎ Túriszakállas-te; 129.₎ ud- vard-Csikóárok; 130.₎ udvard-Kálvária; 131.₎ udvard-te; 132.₎ Vérteskethely-Várhegy; 133.₎ Vértessomló-gesztes; 134.₎ Vér- Az 1. képhez felhasznált alaptérkép: Komárom vármegye térképe. Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minister úr tessomló-gesztes-Kisvár; 135.₎ Vértessomló-Vitány; 136.₎ Vértesszőllős-Sánc (ú) megbízásából. Budapest, 1912. eredeti méretarány: 1:360 000. 274 Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében

a levegőből, főleg a látványosabb erődítmények ről (pl. Mivel a 20. század második felében mesterségesen Vitány, gesztes, Komárom, Esztergom, Tokod), ame létrehozott megye – a római koros kutatók kivételé lyek főleg idegenforgalmi, de részben a régészeti ku vel – kiesik a Magyarországon légi fotózással foglal tatások céljára is nagyon jól alkalmazhatóak, azonban kozó régészek érdeklődési köréből, egyelőre rejtőznek ezek számbavétele meghaladná e ta nulmány kereteit.²⁵ mindazok az objektumok, amelyeket Fejér, Somogy, E rövid áttekintésből látszik, hogy a várkutatás Tolna és Borsod-Abaúj-zemplén megye területén e szem pontjából nézve e két, történeti vármegyéből módszerrel találtak meg a kutatók.²⁶ egye sített terület nagyon felemás helyzetben van. Így elmondhatjuk, hogy ennek a történelem során A két megye részletes történelmi feldolgozása, egy soha nem létezett, a 20. században létrehozott modern másra ható történetének értékelése még várat magára, megyében (amely egyesíti a kora középkori Komá rom viszont a területükön írott forrásokban említett várak és Esztergom vármegyék Dunától délre levő terü le- katalógusa már elkészült. tét) jelen pillanatban mintegy 229 őskori, római kori, A várak kutatása is felemás helyzetben van. Mind- középkori és kora újkori erődítményt ismerünk, illet két részmegyében van olyan erősség, amelynek ku- ve feltételezünk. A szám elég tekintélyes, azonban, ta tása több éve, évtizede folyik (Tata és Esztergom), amint a tanulmányban bemutatni igyekeztem, a meg- azonban mindkét helyről hiányoznak a részletes, a ku- lehetősen nagyszámú, számos esetben csak feltétele- tatás minden fázisát bemutató publikációk. Vannak zett erősségnek csak kicsiny részén volt érdemi kuta- római táborok, amelyeket részletesen kutattak, azon- tás, mely bizonyította, vagy bizonyíthatná a helyszín ban minden körülményre kiterjedő, összefoglaló pub- valóban erődített jellegét. likáció eddig nem jelent meg róluk (Tokod, Pilisma- Sajnos, a jelen időszakban az elpusztult, illetve, pon- rót, Brigetio). tosabban fogalmazva: a felszínen már nem megfi Ezen kívül mindkét megyéből ismerünk számos gyelhető erődített objektumok kutatásának jelenleg olyan erősséget, amelyeknek mindössze a felszíni for- legfontosabb eszköze, a légi felderítés: a római kori máit ismerjük, azonban területükön nem volt sem emlékek kutatásának kivételével fájóan hiányzik a me- milyen kutatás, így építéstörténetüket egyelőre nem gye erősségei felkutatásának és összegyűjtésének esz- ismerhetjük meg. köztárából. Bár a megye nagyjából harmadáról elké

25 Külön meg kell említenünk a Civertan Stúdió, illetve Szabó Terei györgy (főleg Fejér megye), Czajlik zoltán, Nováki gyula, Tibor e téren végzett munkásságát. Sárközy Sebestyén, Feld István (Borsod-Abaúj-zemplén megye) 26 E témában ki kell emelni Miklós zsuzsa (Tolna és Pest megye), kutatásainak jelentőségét.

Dénes József gyűjtésében szereplő, Esztergom megyei erődítmények (jelmagyarázat: ek= erődített kolostor, r = ró- mai kori, k = kolostor, ő= őskori, őt= őrtorony, te= templom, ú = újkori). 1.₎ Béla (Alsó-)-k; 2.₎ Bajna-halom; 3.₎ Bajót; 4.₎ Bajót-Berényvár; 5.₎ Bajót-Szarkás-hegy; 6.₎ Bátorkeszi; 7.₎ Bény; 8.₎ Csév- Margéta-őt (r); 9.₎ Dág-Várhegy; 10.₎ Dömös-ek; 11.₎ Dömös-árpádvár (ő); 12.₎ Dömös-árpádvár; 13.₎ Dömös-őt. I. (r); 14.₎ Dömös-őt. II. (r); 15.₎ Dömös-őt. III. (r); 16.₎ Esztergom; 17.₎ Esztergom/Solva (r); 18.₎ Esztergom-ákospalota; 19.₎ tergom-árpádvár; 20.₎ Esztergom-Bánomi-dűlő; 21.₎ Esztergom-Borzhegy (Leányvár); 22.₎ Esztergom-Búbánatvölgy-őt (r); 23.₎ Esztergom-Felsősziget; 24.₎ Esztergom-hévíz (Baruthkáne); 25.₎ Esztergom-hideglelőskereszt (r); 26.₎ Királyi város; 27.₎ Esztergom-Kis-Strázsahegy; 28.₎ Esztergom-Nyáros sziget; 29.₎ Esztergom-Sípolóhegy; 30.₎ Szamárd; 31.₎ Esztergom-Szentgyörgymező; 32.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt I.; 33.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt II. (r); 34.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt III. (r); 35.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt IV. (r); 36.₎ Esztergom-Szent- györgymező-őt V. (r); 37.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt VI. (r); 38.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt VII. (r); 39.₎ gom-Szentkirály-őt (r); 40.₎ Esztergom-Szenttamás hegy (Tepedelen);41.₎ Esztergom-Sziget-őt (r); 42.₎ Esztergom-Vár hegy (ő); 43.₎ Esztergom-Víziváros-őt (r) ?; 44.₎ Esztergom-Víziváros; 45.₎ Esztergom-zsidód-őt (r); 46.₎ Kéménd; 47.₎ Kesztölc- Újhegy; 48.₎ Lábatlan-k; 49.₎ Lábatlan-te; 50.₎ Leányvár-Kolostorhegy; 51.₎ Magyarszőgyén; 52.₎ Mogyorósbánya-Óhegy (ő); 53.₎ Muzsla-Csenke-puszta; 54.₎ Nagysáp-gedáshegy; 55.₎ Nyergesújfalu; 56.₎ Nyergesújfalu-Kissánchegy; 57.₎ Nyer- gesúj-falu/Crumerum (r); 58.₎ Nyergesújfalu-őt I. (r); 59.₎ Nyergesújfalu-őt II. (r); 60.₎ Nyergesújfalu-Pusztamarót; 61.₎ Pá- rkány; 62.₎ Pilismarót-Kishegy (ő); 63.₎ Pilismarót-Kishegy/Castra ad herculem (r); 64.₎ Pilismarót-Malompatak (r); 65.₎ Pi- lismarót-őt. I. (r); 66.₎ Pilismarót-őt. II. (r); 67.₎ Pilismarót-őt. III. (r); 68.₎ Pilismarót-őt. IV. (r); 69.₎ Pilismarót-őt. V. (r); 70.₎ Pi- lismarót-őt. VI. (r); 71.₎ Pilismarót-őt. VII. (r); 72.₎ Pilismarót-őt. VIII. (r); 73.₎ Pilismarót-őt. IX. (r); 74.₎ Pilismarót-őt. X. (r); 75.₎ Pilismarót-Sáncok hegye; 76.₎ Pilisszentlélek-ek; 77.₎ Piszke-őt (r); 78.₎ Sárisáp (ő); 79.₎ Sárisáp-zámok; 80.₎ Süttő-ge- recse (ő); 81.₎ Süttő-Kissánc (ő); 82.₎ Süttő-Leányvár; 83.₎ Süttő-Nagy-gerecse (ő); 84.₎ Süttő-Nagysánctető (ő); 85.₎ Süttő- A 2. képhez felhasznált alaptérkép: Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minister úr megbízásából. Budapest, Nagysánc (ő); 86.₎ Tokod-Csurgóvár; 87.₎ Tokod-Leányvár; 88.₎ Tokod-Leshegy (ő); 89.₎ Tokod-Sáncok (ő); 90.₎ Tokod- 1910. eredeti méretarány: 1:225 000 Sas-hegy; 91.₎ Tokod-Várberek (r) Tolnai gergely A várkutatás helyzete Komárom-Esztergom megyében 275

a levegőből, főleg a látványosabb erődítmények ről (pl. Mivel a 20. század második felében mesterségesen Vitány, gesztes, Komárom, Esztergom, Tokod), ame- létrehozott megye – a római koros kutatók kivételé- lyek főleg idegenforgalmi, de részben a régészeti ku- vel – kiesik a Magyarországon légi fotózással foglal- tatások céljára is nagyon jól alkalmazhatóak, azon ban kozó régészek érdeklődési köréből, egyelőre rejtőznek ezek számbavétele meghaladná e ta nulmány kereteit.²⁵ mindazok az objektumok, amelyeket Fejér, Somogy, E rövid áttekintésből látszik, hogy a várkutatás Tolna és Borsod-Abaúj-zemplén megye területén e szem pontjából nézve e két, történeti vármegyéből módszerrel találtak meg a kutatók.²⁶ egye sített terület nagyon felemás helyzetben van. Így elmondhatjuk, hogy ennek a történelem során A két megye részletes történelmi feldolgozása, egy- soha nem létezett, a 20. században létrehozott modern másra ható történetének értékelése még várat magára, megyében (amely egyesíti a kora középkori Komá rom viszont a területükön írott forrásokban említett várak és Esztergom vármegyék Dunától délre levő terü le- katalógusa már elkészült. tét) jelen pillanatban mintegy 229 őskori, római kori, A várak kutatása is felemás helyzetben van. Mind- középkori és kora újkori erődítményt ismerünk, illet- két részmegyében van olyan erősség, amelynek ku- ve feltételezünk. A szám elég tekintélyes, azonban, ta tása több éve, évtizede folyik (Tata és Esztergom), amint a tanulmányban bemutatni igyekeztem, a meg- azonban mindkét helyről hiányoznak a részletes, a ku- lehetősen nagyszámú, számos esetben csak feltétele- tatás minden fázisát bemutató publikációk. Vannak zett erősségnek csak kicsiny részén volt érdemi kuta- római táborok, amelyeket részletesen kutattak, azon- tás, mely bizonyította, vagy bizonyíthatná a helyszín ban minden körülményre kiterjedő, összefoglaló pub- valóban erődített jellegét. likáció eddig nem jelent meg róluk (Tokod, Pilisma- Sajnos, a jelen időszakban az elpusztult, illetve, pon- rót, Brigetio). tosabban fogalmazva: a felszínen már nem megfi- Ezen kívül mindkét megyéből ismerünk számos gyelhető erődített objektumok kutatásának jelenleg olyan erősséget, amelyeknek mindössze a felszíni for- legfontosabb eszköze, a légi felderítés: a római kori máit ismerjük, azonban területükön nem volt sem- emlékek kutatásának kivételével fájóan hiányzik a me- milyen kutatás, így építéstörténetüket egyelőre nem gye erősségei felkutatásának és összegyűjtésének esz- ismerhetjük meg. köztárából. Bár a megye nagyjából harmadáról elké-

25 Külön meg kell említenünk a Civertan Stúdió, illetve Szabó Terei györgy (főleg Fejér megye), Czajlik zoltán, Nováki gyula, Tibor e téren végzett munkásságát. Sárközy Sebestyén, Feld István (Borsod-Abaúj-zemplén megye) 26 E témában ki kell emelni Miklós zsuzsa (Tolna és Pest megye), kutatásainak jelentőségét.

2. kép Dénes József gyűjtésében szereplő, Esztergom megyei erődítmények (jelmagyarázat: ek= erődített kolostor, r = ró- mai kori, k = kolostor, ő= őskori, őt= őrtorony, te= templom, ú = újkori). 1.₎ Béla (Alsó-)-k; 2.₎ Bajna-halom; 3.₎ Bajót; 4.₎ Bajót-Berényvár; 5.₎ Bajót-Szarkás-hegy; 6.₎ Bátorkeszi; 7.₎ Bény; 8.₎ Csév- Margéta-őt (r); 9.₎ Dág-Várhegy; 10.₎ Dömös-ek; 11.₎ Dömös-árpádvár (ő); 12.₎ Dömös-árpádvár; 13.₎ Dömös-őt. I. (r); 14.₎ Dömös-őt. II. (r); 15.₎ Dömös-őt. III. (r); 16.₎ Esztergom; 17.₎ Esztergom/Solva (r); 18.₎ Esztergom-ákospalota; 19.₎ Esz- tergom-árpádvár; 20.₎ Esztergom-Bánomi-dűlő; 21.₎ Esztergom-Borzhegy (Leányvár); 22.₎ Esztergom-Búbánatvölgy-őt (r); 23.₎ Esztergom-Felsősziget; 24.₎ Esztergom-hévíz (Baruthkáne); 25.₎ Esztergom-hideglelőskereszt (r); 26.₎ Esztergom- Királyi város; 27.₎ Esztergom-Kis-Strázsahegy; 28.₎ Esztergom-Nyáros sziget; 29.₎ Esztergom-Sípolóhegy; 30.₎ Esztergom- Szamárd; 31.₎ Esztergom-Szentgyörgymező; 32.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt I.; 33.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt II. (r); 34.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt III. (r); 35.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt IV. (r); 36.₎ Esztergom-Szent- györgymező-őt V. (r); 37.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt VI. (r); 38.₎ Esztergom-Szentgyörgymező-őt VII. (r); 39.₎ Eszter- gom-Szentkirály-őt (r); 40.₎ Esztergom-Szenttamás hegy (Tepedelen);41.₎ Esztergom-Sziget-őt (r); 42.₎ Esztergom-Vár hegy (ő); 43.₎ Esztergom-Víziváros-őt (r) ?; 44.₎ Esztergom-Víziváros; 45.₎ Esztergom-zsidód-őt (r); 46.₎ Kéménd; 47.₎ Kesztölc- Újhegy; 48.₎ Lábatlan-k; 49.₎ Lábatlan-te; 50.₎ Leányvár-Kolostorhegy; 51.₎ Magyarszőgyén; 52.₎ Mogyorósbánya-Óhegy (ő); 53.₎ Muzsla-Csenke-puszta; 54.₎ Nagysáp-gedáshegy; 55.₎ Nyergesújfalu; 56.₎ Nyergesújfalu-Kissánchegy; 57.₎ Nyer- gesúj-falu/Crumerum (r); 58.₎ Nyergesújfalu-őt I. (r); 59.₎ Nyergesújfalu-őt II. (r); 60.₎ Nyergesújfalu-Pusztamarót; 61.₎ Pá- rkány; 62.₎ Pilismarót-Kishegy (ő); 63.₎ Pilismarót-Kishegy/Castra ad herculem (r); 64.₎ Pilismarót-Malompatak (r); 65.₎ Pi- lismarót-őt. I. (r); 66.₎ Pilismarót-őt. II. (r); 67.₎ Pilismarót-őt. III. (r); 68.₎ Pilismarót-őt. IV. (r); 69.₎ Pilismarót-őt. V. (r); 70.₎ Pi- lismarót-őt. VI. (r); 71.₎ Pilismarót-őt. VII. (r); 72.₎ Pilismarót-őt. VIII. (r); 73.₎ Pilismarót-őt. IX. (r); 74.₎ Pilismarót-őt. X. (r); 75.₎ Pilismarót-Sáncok hegye; 76.₎ Pilisszentlélek-ek; 77.₎ Piszke-őt (r); 78.₎ Sárisáp (ő); 79.₎ Sárisáp-zámok; 80.₎ Süttő-ge- recse (ő); 81.₎ Süttő-Kissánc (ő); 82.₎ Süttő-Leányvár; 83.₎ Süttő-Nagy-gerecse (ő); 84.₎ Süttő-Nagysánctető (ő); 85.₎ Süttő- A 2. képhez felhasznált alaptérkép: Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minister úr megbízásából. Budapest, Nagysánc (ő); 86.₎ Tokod-Csurgóvár; 87.₎ Tokod-Leányvár; 88.₎ Tokod-Leshegy (ő); 89.₎ Tokod-Sáncok (ő); 90.₎ Tokod- 1910. eredeti méretarány: 1:225 000 Sas-hegy; 91.₎ Tokod-Várberek (r) 276 Tolnai gergely szült a régészeti topográfia kötete, elkészültének ide- állapotban van. A gyakran felmerülő igényre, misze- jén még nem alkalmazták, nem alkalmazhatták a légi rint el kellene készíteni a terület teljes erősségkatasz- fotózási eljárást. Így feltétezhetjük, különösen az el- terét, még nagyon sokat kell várni. A már megjelent, múlt időszakban megjelent regionális vártopográfiai feldolgozott megyékhez hasonlóan itt is el kellene vé- katalógusok alapján, hogy a megye területének mód- gezni a terület többszöri, szisztematikus légi fotózá- szeres végigfotózása az eddigieknél is nagyobb szá- sát, a megismert objektumok legalább részbeni fel- mú, eddig ismeretlen, számunkra új erősség létét fogja tárását, illetve a már feltárt várak ásatási eredményei- bizonyítja. nek mihamarabbi nyilvánosság elé tárását. Összefoglalva a leírtakat, azt kell megállapítani, Amint ezek a kutatási eredmények elkészülnek, lesz hogy bár Komárom-Esztergom megye az egyik leg- lehetőség arra, hogy a korábbi regionális várkatasz- korábbi olyan helyszín, melyről topográfiai kötet je- terekhez méltó módon megjelenhessen Komárom- lent meg, a megye várkutatása mégis nagyon kezdeti Esztergom megye várainak katalógusa is. 277

Tomka Gábor 16. SZÁZADI KÁLYHACSEMPÉK AZ ónoDI VÁR ÁSATÁSÁBóL III. Erények, hősök, emberevők

Az ónodi várban 1985–1991 között Révész László ve­ vitték fel a zöld ólommázat, mely így szokatlanul fé­ zetésével, majd 2003–2006 között vezetésemmel foly­ nyes. Színe a világos­ és sötétzöld között (RAL 6010, tak régészeti feltárások. Eddig (elsősorban a már res­ 6017, 6018) között változik. A párkánycsempéken nö­ taurált és leltározott 1985–1991 között feltárt lelet­ vényi motívumokat, a többi csempén stilizált archi­ anyagból) négy kályhacsempecsoport feldolgozása tektonikus keretbe foglalt figurákat ábrázoltak. E cso­ készült el.¹ E dolgozatban néhány további, 16. száza­ port elkülönítését egyedi jellegzetességei viszonylag dinak tartható kályhacsempét ismertetek.² A kályha­ problémamentessé teszik. csempék típuscsoportjait folyamatosan számozva, ez Az 1985–1991 közötti feltárásokon előkerült lelet­ alkalommal az V–VI. csoportokat mutatom be. anyagból mindössze 54 db töredék tartozik ide, me­ lyeket öt típusba soroltam. A típusok száma ennél min den bizonnyal magasabb, azonban az az öt db V. „Erények”-csoport apró töredék, melyről csupán a csoporthoz tartozást lehet igazolni, nem adott lehetőséget további típusok Világos vörösre (MSCCH 2,5YR6/6) égetett, mintegy meg határozására. 3­5% apró, főként sötét színű kaviccsal és kevés fe­ Az apró töredékek alapján az egyik közel négyze­ hér színű zárvánnyal soványított anyagú, szemcsés tes előlapú csempén Iustitia (az Igazság) perszonifi­ felületű, keményre égetett agyagból készült csempék. kációját ábrázolták (V/1. típus). A felsőtestén szoros A kályhacsempék előlapjának hátoldalán többnyire ruhát viselő alak attribútumként kétkarú mérleget halvány textillenyomat látható. Az elő­ és oldallap és kardot tart (1. kép. 1–5.; a töredékek összerajzolva: kapcsolódásának szilárdságát a két lap közé tapasz­ 1. kép. 6.). A leltározott leletanyagból mindössze öt tö­ tott, majd gondosan elsimított agyaghurkákkal erő­ redék köthető biztosan e típushoz. sítették meg. Létezik középen (ismeretlen irányban) Egy másik, szintén töredékes csempén oszlop átszúrt példány is. Az egyik párkánycsempetípus ol­ rész le tét, valamint egy sajátos rövidülésben ábrázolt dallapját vízszintes irányban, középen szúrták át. Az oroszlánt láthatunk (V/2. típus). E csempén For titu do előlapot vastag fehér engóbréteggel vonták be. Az en­ (az Erő) megszemélyesítését ábrázolták (1. kép. 7–10.; gób vastagsága nem egyenletes, a domborodó felüle­ a töredékek összerajzolva: 1. kép. 11.). A leltározott le­ teken rendszerint vastagabb. Mivel a minta finomsá­ letanyagból az előző típushoz hasonlóan, mindössze gait ez az engóbréteg adja vissza, ezért a fehér bevo­ 5 töredék származik biztosan e típusból. Mivel az V/1 nat a préseléskor már jelen volt. Az agyagpépet tehát és V/2 típusok keretelése egyformának tűnik, további vagy a negatívba öntötték, majd rápréselték az alap­ 15 db kerettöredékről csak valószínűsíthetjük, hogy testet, vagy bevonták az alaptestet, és együtt pré sel­ a fenti két típus egyikéhez tartoztak. ték a negatívba. A szélek felé elvékonyodó, a kidom­ A téglalap alapú hasáb formájú kályhatest sarkain borodásoknál megvastagodó bevonat inkább az első feles méretű, az erényalakos csempékhez hasonló pro­ feltételezést látszik megerősíteni. Az engóbozott sima, filozású darabok csatlakozhattak a figurális csempék­ finoman modellált, de kevéssé plasztikus felületre hez (V/3. típus, 2. kép. 1.). E típusból mindössze hat

1 Tomka Gábor: 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásai­ 2 A tanulmány előadás formájában elhangzott 2010. ápr. 10­én, Vi­ ból. Archaeologiai Értesítő, 132. (2007) 241–266. (a továbbiakban: segrádon, a Sabján Tibor emlékének szentelt konferencián. Tomka 2007); Tomka Gábor: 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából II. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2009. 359–383. (a továbbiakban: Tomka 2009). 278 Tomka Gábor

1 2 3

6

4 5

7 8

11

10

9 0 5 10

1. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1–6. V/1 típus; 7–11. V/2 típus. Rajz: Andics Bernadett 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 279 töredék található a leltározott leletanyagban, és az zatát követi egy soproni Fides ábrázolás. Az 1560– azo nos keretelés miatt tíz további töredékről nem 1580­ra datált sorozat Iustitiája Ausztriában került dönthető el, hogy az V/1–V/3 típusok közül melyik­ elő,⁸ közeli párhuzamait straubingi műhelyleletek hez is tartozhatott. között találták.⁹ Az Igazságot ábrázoló, 1561­es év szá ­ Az V/1 és V/2 típusok alapján a csempék minta­ mos példány ismeretes Dél­németországból.¹⁰ A kály­ kincsét az Erények ábrázolásának egyik sorozatából hacsempéken megjelenő erényábrázolások tehát nyu­ merítették. Az eddigi leletek alapján azonban nem va­ gati előképek nyomán terjedhettek el hazánkban. lószínű, hogy mind a hét sarkalatos erény szerepelt Az általam ismert előképek közül a legközelebbi volna a csempéken. Hans Sebald Beham 1539­es Iustitiája (3. kép. 3.).¹¹ A fü­ A csempék pontos, vélhetően dúcazonos analógiái zéri és ónodi csempék oldalfordítottak, a kard azon­ ismertek Füzérről.³ E lelőhelyről az ónodról is ismert ban a metszettel megegyezően jobbra mutat. A kom­ két erényalak töredékei láttak napvilágot, feltehetően pozíció e különbségtől eltekintve egyértelműen Be­ itt is a hiányos sorozatból állítottak össze egy kályhát. hamtól eredeztethető. Füzéri töredékeken még a Ius­ A kályha párkányaiból egyelőre csak apróbb rész­ titia előtt álló egyik súly és rúd, valamint kissé eltor­ letek ismertek. A filigránabb, növényi díszes frízzel, zult alakban a mögé helyezett, eredetileg fedeles és tojássorral díszített párkány (V/4. típus,2. kép. 2–4.) füles mérőedény is felfedezhető. Beham metszetét osztópárkányként, vagy elnyújtott profilja miatt koro­ a német területeken is felhasználták kályhacsempék názópárkányként funkcionálhatott. A robusztusabb, grafikai előképeként.¹² levélsorral díszített párkány talán a lábazathoz tartoz­ Fortitudo előképét Hans Sebald Beham metszetso­ hatott (V/5. típus,2. kép. 5–6.). Vélhetően ugyanehhez rozatának másik tagján fedezhetjük fel (3. kép. 4.).¹³ a csempéhez, a csempe alsó részéhez tartozott két to­ Az ábrázolás itt is oldalfordított, a metszeten az orosz­ vábbi töredék is (2. kép. 7–8.). Az V/4 típus dúcazonos lán mellső két lábát az oszlop takarja. A rokonság analógiáját Sárospatakon (?) találták meg.⁴ E példány azon ban ennek ellenére is nyilvánvaló. alapján a sarokalak női akt, előtte madár (kakas) és Az V. csoport kályhacsempe­töredékeinek közel talán stilizált mondatszalagot tartó apró férfialak áll fele a várbelső különböző helyeiről, vagy közelebb­ (3. kép. 1.). A talányos ábrázolást egyelőre nem sikerült ről nem azonosítható lelőhelyről került elő. Révész megfejtenem. Bár meztelen női alakot madárral Léda László ásatásain a közelebbről meghatározható lelő­ és a hattyú ábrázolásokon láthatunk⁵(3. kép. 2.), Hans helyű példányok negyede (26%­a) a vár délnyugati Sebald Beham itt bemutatott metszete csak távolról bástyájának feltöltéséből (5. szelvény) került elő. E fel­ emlékeztet csempénk kompozíciójára, valamint nehe­ töltés korát az ágyúdomb építésének vagy megemelé­ zen volna magyarázható a hattyú felcserélése egy ka­ sének korára (legkésőbb 1640 körül) tehetjük. A nyu­ kassal. nem zárható ki, hogy az ábrázolás az erény­ gati fal belső oldalán nyitott szelvényből 2003­ban alakok sorozatához illeszkedve moralizáló szimbó­ (30. szelvény) gazdag kályhacsempe­leletanyag buk­ lumokat takar. kant elő. Ezt a réteget egyértelműen a nyugati várfal Erényalakok ábrázolása kályhákon különösen a 16. megemelése után (1640 körül) hordták fel az ágyú­ század harmadik negyedében gyakori. Holl Imre a re­ dombra. E leletegyüttesből hiányoztak a várbelső neszánsz kályhákról írt tanulmányában egy Iustitia­ 1688­ ban bekövetkezett pusztulásának lelethorizont­ ábrázolásos egri kályhacsempét is bemutat,⁶ melynek jához tartozó kályhacsempetípusok. Ezek alapján a ré­ kályháját egy 1551­ben Bécsben vásárolt kályhával teg nagy biztonsággal keltezhető a 17. század köze­ azonosítja.⁷ Az egri csempe azonban az ónodiaknál pére. A leletegyüttesből több, az erényalakos kályhá­ jóval magasabb művészi színvonalat képvisel. Peter hoz tartozó töredék látott napvilágot. Révész László Flötner 1540 körül készített erényalakos plakett so ro­ leleteinek másik nagy része (29%) a 7. árokból, annak

3 Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet­Magyar­ 8 Holl 1993. 285–286. országról. Borsodi kismonográfiák, 37. Miskolc, 1992. 47., 35. tí­ 9 Holl 1993. 287. pus.; Simon Zoltán: A füzéri vár a 16–17. században. Borsod­Aba­ 10 Strauss, Konrad: Kacheln und Öfen der Mark Brandenburg. Strass­ új­Zemplén megye régészeti emlékei. 1. Miskolc, 2000. 97–98., burg, 1926. T. XII., Abb. 57.; Strauss, Konrad: Die Kachelkunst 40. ábra, 1–3. (a továbbiakban: Simon 2000). des 15. und 16. Jahrhunderts in Deutschland, Österreich, der 4 Sabján Tibor: nagy kályháskönyv. Budapest, 2003, 321. Schweiz und Skandinavien. II. Basel, 1972. Abb. 127. 5 The Illustrated Bartsch 15 (Ed.: Robert A. Koch), new York, 1978, 11 TIB 15, 84., nr. 132. A grafikai előképre Dőry Lajos hívta fel a fi­ 78., 112 (a továbbiakban TIB 15) http:// www.spaightwood gal le ­ gyelmemet, akinek segítségét ezúton is köszönöm. ries.com/Media/old_Masters/Beham/Beham_Leda_Swan2.jpg. 12 Lutz, Dietrich: ofenkacheln aus Heilbronn und Umgebung. Heil- 6 Holl, Imre: Renaissance­Öfen. Mittelalterliche ofenkacheln in Un­ bronner Museumshefte, 2. Heilbronn, 1973. 50–51; Unger, Inge­ garn – V. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 45. borg: Kölner ofenkacheln, Kölnisches Stadtmuseum. Köln, 1988. (1993) 279., 280. Abb. 49. (a továbbiakban: Holl 1993). 132. (Az utóbbi adatot Dőry Lajosnak köszönöm). 7 Holl 1993. 282., 284. 13 TIB 15, 85., nr. 135. 280 Tomka Gábor

főként nyugati, a várudvarra húzódó részéből került de a vastag, kissé gondatlanul felvitt mázazás jellem ző. elő. Ez a lelőhely sem a kályha, hanem csak a hulla­ A csempék kerete rendszerint mázatlanul maradt. dékba került csempék elhelyezésének helyére utalhat. Az ágyúdomb magasításának az V. csoport bemuta­ A kályha építési korának meghatározásához a Fü­ tásánál már említett feltöltéséből nagyobb számban zér en előkerült töredékeket hívhatjuk segítségül. Az kerültek elő egymás közeléből e csempék töredékei. elsőként feldolgozott két kályhacsempecsoport (I. és Az ehhez a csoporthoz tartozó második leggyako­ II. csoport) párhuzamai szintén Füzérről és Sárospa­ ribb négyzetes előlapú csempe (a leltározott lelet­ takról ismertek. Ezekről korábban kimutattam, hogy anyag ban 22 db töredék) olaszkoszorút ábrázol (VI/1 a 16. század második harmadában (illetve egyes csem­ típus). Egyszerű keretük erőteljesen kiugrik, oldallap­ pék talán még korábban, 1520 előtt) készülhettek.¹⁴ juk rövid. négy altípust különítettem el. A térben kissé távolabbi párhuzamok itt jól voltak Az első (VI/1a, 4. kép. 1.) robusztus kialakítású, elő­ magyarázhatók a közös birtokossal. Ez alapján felvet­ lapjának vastagsága 0,9­1,6 cm. Hátoldala sík, hátol­ hető, hogy a helyi, világosra égő agyagtól eltérő anya­ dali textillenyomat nincs. Rövid oldallapjának, mely gú V. csoport is a közös birtokos révén került Fü zér re az előlap felső síkjától mérve 4,4­4,8 cm, a kiugró ke­ és ónodra. Mivel e várak Perényi Gábor haláláig (1567) rettel együtt: 5,7­6,4 cm mély, vége bunkósan pro fi­ voltak közös kézben, vélhető, hogy a csoport 1567 lált, e profilt azonban néhol utóbb felragasztott agyag­ előttre keltezhető. Mivel az idézett Beham­metszetek hurkával eltüntették. Valamennyi vizsgálható sarok­ 1539­re, illetve az 1540­es évekre keltezettek, az 540­es1 részen átlós irányú, kívülről befelé áthatoló átszúrás éveknél korábbra a csoport nem helyezhető. Perényi figyelhető meg. Mázazása vastag, az egyenetlen felü­ Péter fogságának (1542–1547), és Perényi Gábor kis­ letben megülő helyenként vastagabb máz miatt foltos. korúságának ideje alatt kevéssé va lószínű a Perényi­ A négy szalaggal átkötött koszorú bogyói körte ala­ várakban olyan nagyobb szabású felújítás, mely pár­ kúak, a levelek élesen kiugranak a koszorú körívéből. huzamosan azonos műhelytől rendelt, s talán távo­ A koszorút átkötő szalagok gyöngysora domború. labbról szállított kályhák felállításával járhatott.Ezért, Az óramutató járása szerint a koszorút kívülről kö­ véleményem szerint a kályhákat az 1550­es vagy az vető szalag megelőzi a masnit. A masnik közül kettő­ 1560­as években állíthatták fel. ben biztosan nem, egyben pedig biztosan volt pont belül. 9 töredék sorolható ide a leltározott anyagból. Az altípus dúcazonosnak tűnik egy diósgyőri csem­ VI. csoport pével.¹⁵ A hasonlóan elrendezett szalaggal és masnival, va­ A VI. csoportba sorolt csempetípusok, a korábban lamint szintén domborodó gyöngysorral ékesített át­ bemutatottakkal ellentétben, nem alkotnak egyértel­ kötő szalagokkal jellemezhető VI/1b altípus hátoldala műen zárt csoportot. Az anyag és a kidolgozás eltérő textillenyomatos (4. kép. 2.). A hátoldal nem sík, dom­ jegyei alapján valószínű, hogy nemcsak hogy nem borulatai követik az előlap mintáját. A három töredék egy kályhához tartoztak, de valószínűleg több mű­ messzemenő következtetésekre nem alkalmas, vélhe­ hely ből is származnak. E csoportot közös jellemzőik tően azonban a csempe mérete valamelyest kisebb miatt mégis együtt tárgyalom. A csoportba sorolt kály­ volt a VI/1a altípusnál. hacsempék mindegyikének anyaga világos (elsősor­ A hosszú szárú masnik közül legalább az egyik bel­ ban sárgásfehér), gyakran apró fekete zárványokkal sejében bizonyosan kialakítottak egy domború pon­ (soványítással). A mázatlanul maradt felületek sár­ tot.¹⁶ Az egyik töredék¹⁷ csempéje nem zöld, hanem gásra színeződtek, míg a törésfelületek inkább pisz­ barnássárga mázú volt. Az altípus azonossága egy kosfehér színűek. Jellemző rájuk a vastag, robusztus diósgyőri csempével¹⁸ nem zárható ki, az egyetlen ko­ kialakítás, és sok esetben a halvány hátoldali textille­ szorútöredék¹⁹ egyenes hátú levele alapján azonban nyomat. Az előlap és az oldallap találkozását belül­ nem is valószínű. ről agyaghurkával erősítették, s ennek elsimításakor A négy leltározott töredék által képviselt VI/1c altí­ gyak ran a hátlap egy részén is elsimították a textille­ pus hátoldalán nincs textillenyomat, a hátoldal sík nyomatot. Zöldes mázszínük nem teljesen egyforma, (5. kép. 1.). A csempe a VI/1a­hoz képest filigránabb

14 Tomka 2007. 256–258. 16 Herman ottó Múzeum, Miskolc (a továbbiakban: HoM) 85.33. 15 Boldizsár Péter – Kocsis Edit – Sabján Tibor: A diósgyőri vár 919. és 87.1.1366. 16–17. századi kályhacsempéi. Borsod­Abaúj­Zemplén megye 17 HoM 87.1.1366. régészeti emlékei. 8. Miskolc, 2010. 161., 114. rajz. (a továbbiak­ 18 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 161., 115. rajz. ban: Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010). 19 HoM 92.1.1904.D. 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 281

2

1

3

4

5 6

8

7

2. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. V/3 típus; 2–4. V/4 típus; 5–8. V/5 típus. Rajz: Andics Bernadett 282 Tomka Gábor

2

1

3

5

4 6 3. kép 1. V/4 típus párdarabja Sárospatakról (Sabján 2004 nyomán); 2–5. Hans Sebald Beham rézmetszetei; 2. Léda és a hattyú;3. Iustitia; 4. Fortitudo; 5. díszített maszk;6. könyvdísz a bártfai Gutgesell nyomdából kialakítású, előlapjának vastagsága 0,6­0,9 cm. Az ol­ szorú negyedeiben 3­3 bogyódísz látható. További dallapok sarkai nincsenek átszúrva, az oldallapok töredékek alapján még további változatok is valószí­ külső oldala horonnyal profilált.²⁰ nűsíthetők (5. kép. 3.). A koszorú körül lebegő szalag előtt jár a masni, A töredékek alapján legalább négy hasonló dúcot azaz a minta a VI/1a­b változatok tükörképe. A koszo­ használtak az ónodi vár kályháihoz. A típus analó­ rúban az átkötő szalagok közötti mezőben 3­3 bogyó giája a diósgyőri várból ismert.²³ Az immár pontos helyezkedik el. Ezek alapján az altípus közel áll egy felmérések alapján egy dúc bizonyosan, két további Diósgyőrből közölt típushoz,²¹ a koszorú halványan esetlegesen azonos mindkét várban. Bizonyos azon­ kivehető rácsozása miatt²² a dúcazonosság is felvet­ ban az is, hogy mindkét lelőhelyen találhatók olyan hető, azonban a levelek szélének és erezetének pon­ töredékek, melyek dúcazonos példányai a másik le­ tosabb megformálása miatt nem teljesen bizonyos. lőhelyről nem ismertek. A VI/1d altípus hátoldala textillenyomatos (5. kép. A VI. csoport legnagyobb mennyiségben előkerült 2.). A hátoldal követi az előlap domborulatait. A ko­ (23 db töredék a leltározott leletanyagban) téglalap szorút átfogó szalagok gyöngysorát homorúan ké­ előlapú típusa a VI/2 típus (6. kép. 1.). Anyaga azo­ pezték ki. A koszorút alkotó levelek íves hátúak, a ko­ nos a VI. csoport többi típusáéval, néhány példány

20 HoM 92.1.1152. és HoM 92.1.1984.B. 23 Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár. Budapest, 1988. 102. (a továb­ 21 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 160., 112. rajz. biakban: Czeglédy 1988); Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 22 HoM 85.33.919. 44–45., 160–162. 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 283

1

2

4. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/1a típus; 2. VI/1b típus. Rajz: Andics Bernadett 284 Tomka Gábor

1

3

2

5. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/1c típus; 2. VI/1d típus; 3. VI/1e (?) típus töredéke. Rajz: Andics Bernadett 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 285

1

2

3

6. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/1c típus; 2. VI/1d típus; 3. VI/1e (?) típus töredéke. Rajz: Andics Bernadett 286 Tomka Gábor

1

2

7. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/1c típus; 2. VI/1d típus; 3. VI/1e (?) típus töredéke. Rajz: Andics Bernadett 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 287 cserépanyaga azonban rózsaszínes árnyalatú. A kály­ szonifikációra is gyanakodhatunk: Szaturnusz felfalja hacsempéből minden bizonnyal két, csupán apró gyermekeit.³⁰ Ha volt is efféle előképe az ábrázolás­ rész letekben eltérő változatot használtak. A 18 db­ nak, az ónodi kályhán már csak az eredeti jelentésétől bal képviselt VI/2a ábrázolása volt a nagyobb méretű, megfosztott, csupán díszítő elemként történő alkal­ a szélénél kissé megvastagított oldallapot rendszerint mazását tarthatjuk valószínűnek. a külső oldalról még egy rákent agyagréteggel is meg­ Anyaga alapján e csoporthoz kell kötnünk azt a kvá­ erősítették. A különösen vastag részeken az ége tés dermintás feles méretű csempét (VI/3, 6. kép. 2.),³¹ során a cserépanyag belseje helyenként szürkés ár­ melynek hátoldalán halvány textillenyomat figyel­ nyalatú maradt. Máza főként sötétzöld színű. Hát­ hető meg. Az egyetlen töredék alapján feltehetően oldali textillenyomat csak néhány esetben volt meg­ e csempékből csak néhány darab készülhetett. Talán figyelhető. A VI/2a azonos dúcból készült az egyik valamelyik kályha téglalap alapú hasáb alakú alsó diósgyőri csempével.²⁴ részének sarkain állhattak. Egy további kváder must­ A csupán kis töredékekből ismert VI/2b hátoldalán rás csempetípus (6. kép. 3.) besorolása a VI. csoportba textillenyomat eddig nem fordult elő, az oldallap kül­ nem teljesen egyértelmű, mivel fehér anyagában a jel­ ső megerősítése pedig elmaradt. Az oldallap külső legzetes soványítóanyag nem található meg. E csem­ ol dala horonnyal profilált. Ebből az altípusból söté­ pének oldallapja nem volt. tebb zöld mázas töredék egyelőre nem ismert, bár A reneszánsz kályhák jelentős részén alkalmazhat­ ennek oka lehet az is, hogy az ismert öt töredék való­ tak kvádermustrás csempéket, amint ezt Holl Imre színűleg csak két csempéből származik. A kevés töre­ gyűj tése is bizonyítja. Az általa bemutatott példányok dék miatt a VI/2b megítélése bizonytalanabb, azon­ a 16. század első felére keltezhetők.³² ban egyelőre úgy tűnik, azonos dúcból készült a típus E csoporthoz soroltam egy több darabból rekonst­ másik Diósgyőrött előforduló változatával.²⁵ ru ált, aránylag gyakori (16 db leltározott töredék) A kályhacsempetípus ábrázolásának értelmezése maszk os párkánycsempét is (VI/4, 7. kép. 1.). Anya­ nem egyértelmű. Első feldolgozójának értelmezése ga megegyezik a VI. csoport többi csempéjével, de sze rint gyermekét felfaló nőt kívántak a csempén a ke vés ismert töredék többségének mázazása gyen­ megjeleníteni.²⁶ Újabban a diósgyőri kályhacsempé­ gébb minőségű, szemcsés. A csempe oldallapjának ket részletesebben feldolgozó kutatói munkaközös­ alja egye nesre nyomott, kívülről horonnyal profilált. ség mesebeli emberevő óriást lát a főalakban. Meg­ A pár tás csempetípusnak megfelelően az oldallap győző érveik szerint a térdig érő felsőruha, a vállig csak a csempe alsó kétharmadát kereteli, felette az érő haj inkább férfiembert jellemezhet. A vitathatatla­ előlap kihajlik, majd függőleges pártafokokban vég­ nul azonos előképű diósgyőri plasztikus díszű korsó ződik. A párkányokon megszokott módon az oldal­ figurájának pedig nem hosszú haja, hanem csuklyája lapokat kétoldalt, középen szúrták át. Előlapjának van.²⁷ Mesék, fabulák megjelenítése középkori kály­ alsó részén kötéldíszt imitáló ferde bevágásokkal ta­ hacsempéken gyakori volt.²⁸ Megfontolandónak tar­ golt pálca felett levélmaszkos férfifej, két oldalt visz­ tom, hogy a korábban bemutatott V. típuscsoporthoz, szacsavarodó levelekkel. Felette benyomkodott gúla­ és számos további, a 16. század közepére és második sortagolás felett rácsozott háttér előtt ágra csavarodó felére keltezhető kályhacsempéhez hasonlóan ennek levélornamentika. E szakaszt felülről négyzetekbe az ábrázolásnak is metszetsorozatokban lehetne ke­ helyezett pontsor zárja le. A csempe tetején benyomott resni az előképét. Bár erre a feltételezett előképre egye­ gúlákkal gazdagított pártázat emelkedett, bár volt lőre nem sikerült rábukkannom, két téma is potenciá­ olyan csempe, ahol e pártát még az égetés előtt el tá­ lis előképe lehetett e kompozíciónak. Az erények gyak­ volították.³³ Pontos párhuzama Diósgyőrből,³⁴ mázat­ ran ábrázolt sorozatának egyik Caritas­típusa magá­ lan változata a Magyar nemzeti Múzeum törzsgyűj­ hoz emeli gyermekeit.²⁹ Ha elfogadjuk az emberevő teményéből (sajnos ismeretlen lelőhellyel) idézhető.³⁵ óriás értelmezést, akkor esetleg eredetileg bolygó­per­ A diósgyőri kályhacsempéket feldolgozó szerzők

24 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 44 – 45., 36. kép A és 163., LXXIV. 30 Emberevő Szaturnusz­ábrázolás van például az ún. Mantegna­ t. 118. tarokk 47. lapján (1465. k.) http://www.wopc.co.uk/italy/man­ 25 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 44–45., 36. kép B és 164., LXXV. tegna. html (letöltés ideje: 2011.április 17.). t. 119. 31 HoM 92.1.973+92.1.1195. 26 Bárdos Edit: 16–17. századi figurális kályhacsempék a diósgyőri 32 Holl 1993. 257–262. várból. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 15. (1972) 61. (a továb­ 33 HoM 85.33.985. biakban: Bárdos 1976). 34 Czeglédy 1988. LXVII. t. a; Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 13., 27 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 46. 98., IX. t. 15. A dúcazonosságot annak ellenére is feltételezem, 28 Holl Imre: Kályhacsempék és népművészet a falusi kúriákban. hogy a közölt rajzon az osztó gúlasor négyzetes, míg az ónodi Archaeologiai Értesítő, 135. (2010) 112–117., 122–127. példányokon fekvő téglalap alapú. 29 Például Hans Sebald Beham egy metszetén TIB 15, 84., nr. 131. 35 MnM 57.625.C. 288 Tomka Gábor

1 2 3

8. kép 1. Huszáralakos vegyes mázas kályhacsempe Fülekről (Kalmár 1959 nyomán); 2. Baltasar Caymox: Bocskai István arcképe (1605); 3. Bethlen Gábor lovas képmása (1620 körül) a kályhacsempe díszítőelemeit a késő gótikus stílus sarkát átlósan átszúrták. Egy bal alsó saroktöredéknél körébe utalták, s ezért a 16. század első felére keltez­ a nyílást a kiégetés előtt agyaggal el tömték.⁴⁰ A szo­ ték.³⁶ A maszk feletti leveles ág, a lőréses pártázat katlanul magas keretelésben erősen plasztikus minta ugyan gótikus kályhacsempéken is előfordul, a gyé­ ül, melyet hátulról kézzel nyomkodtak a formába. mántmetszéses és golyósoros fríz, valamint a groteszk A VI/5 típusú kályhacsempék többszörösen kere­ maszk azonban a reneszánsz csempék közé sorolja teltek. A külső keret lemezén belül mélyebben kiala­ ezt a típust. A leveles maszk témájának elterjedt gra­ kított vaskos pálca fordul körbe. A jobbra tartó hátas fikus feldolgozására példaként idézhető Hans Sebald hátulsó része aránytalanul kicsiny. Lábai széles ter­ Beham 1543­as metszete (3. kép. 5.),³⁷ vagy a bártfai peszben érik a földet, ezért az ábrázolás hintalóra Gutgesell­nyomda egyik könyvdísze is (3. kép. 6.).³⁸ emlékeztet. A ló fejét leszegi. Sörénye vonalkázással, Megjegyzendő, hogy ónodon eddig csupán néhány plasztikusan formált. A huszár kissé hátradőlve ül darab gótikus kályhacsempe­töredék került elő, java­ a magas kápájú nyeregben, feje aránytalanul nagy. részt késő középkori rétegekből, melyek vörös anyaga, A kantárt fogó, könyökben behajlított jobb keze alatt kavicsos soványítása, barnás mázszíne a VI/4 típusé­ markolatpánt nélküli szablya. Piciny, a kengyelszíjnál tól gyökeresen eltér. Egyelőre nem ismert olyan ónodi alig vastagabbra formált lábán hangsúlyos, csillagos töredék, mely a Diósgyőrből ismertetett, csupán a kú­ sarkantyú. A ló nyaka fölött ábrázolt bal kezében átló­ szóleveles és pártázatos felső rész önálló használatát san felfelé tartott kopja, csúcsán lobogóval. A huszár igazolná. A típus előfordult a már többször idézett galléros ruhát visel, arcvonásait és bajszát elnagyolva 30. szelvényben, mely a nyugati fal mellé töltött ágyú­ jelezték. Feje tetején a keretelésbe is benyúló, elöl és dombot vizsgálta.³⁹ hátul legyezőszerűen széthajló tollakkal díszített fej­ A VI/5 jelű, durva kivitelű, a többszörös keretelés fedőt visel. miatt másolatnak tekinthető csempe is a végvárak gya­ A lovas motívuma kályhacsempéken térben és kori lovaskatona ábrázolásainak sorába illeszkedik időben is rendkívül elterjedt, szinte valamennyi 16– (7. kép. 2.). A csempetöredékek közül kettő hátoldalán 17. században használt erődítésből ismerünk ilyen látszik textillenyomat, míg nyolc további vizsgálható ábrázolást. A középkori előzmények bemutatásától töredéknél ennek nincs nyoma. oldallapja erőteljes ki­ itt eltekintve, a páncélos vitéz alakjához ragaszkodó alakítású. A kissé bunkósan kiszélesedő és alul lapos­ ábrázolások között említhetjük a dunántúli Bajcsa ra nyomott oldallap­peremen túl további profi lá lás­ várában előkerült évszámos csempéket,⁴¹ vagy a Po­ nak nincs nyoma. Úgy tűnik, a csempék valamen nyi zsonyból,⁴² illetve a murányi várból⁴³ közölt páncé­

36 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 13. 41 Vándor László – Kovács Gyöngyi – Pálffy Géza: A régészeti és 37 TIB 15, 118., nr. 231, kép letöltése: http://images.artnet.com/art­ az írott források összevetésének lehetőségeiről. A bajcsai vár work_ images/423903488/353931t.jpg (letöltés ideje: 2011. ápri­ (1578–1600) kutatásának újabb eredményei. Archaeologiai Érte- lis 19.). sítő, 125. (1998/2000 [2002]) 100., 13. kép 3. 38 http://www.oszk.hu/siteeszkoz/kepek/kiallit/virtualis/nyom­ 42 Holčík, Štefan P.: Stredoveké kachlice na Slovensku. Zborník Slo- dak/gut/gut18.jpg (letöltés ideje: 2011. április 19.). venského Národného Múzea, 70. (1976) 104. (a továbbiakban: Holčík 39 HoM ltsz. n.: 2003.8.14., 30. szelvény, északi rész (2db). 1976). 40 HoM 85.33.1187. 43 Holčík 1976. 106., obr. 22. 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 289 los vitézt ábrázoló példányokat. Vadászjelenet sejt­ ban szúrták át.⁵⁴ A töredékek alapján azonban egy­ hető a Késmárkon előkerült,⁴⁴ valamint a füzéri vár­ előre nem sikerült változatokat elkülöníteni. ban előbukkant ábrázolásokban.⁴⁵ Boldogkő várából E gyöngyös­koszorús, rozettás kályhacsempe elő­ karddal felszerelt könnyűlovas alakját ábrázoló csem­ képe a sok helyről ismert, hagyományosan „Csalo­ pét,⁴⁶ Kisvárdáról várábrázolással gazdagított pél­ gány utcai csoportnak” nevezett kályhacsempekör dányt ismerünk.⁴⁷ Közelebbi párhuzama az ónodi egyik leggyakoribb, legjellemzőbb csempéje.⁵⁵ Az VI/5 típusnak a füleki várból előkerült vegyes mázas ónodon III. csoportként jelzett együttesből két válto­ csempe (8. kép. 1.).⁴⁸ A csempe pontos párhuzama zat is ismert (III/1a és III/1b).⁵⁶ Az itt bemutatott tí­ előkerült Diósgyőrben,⁴⁹ mázatlan variációja pedig pus mérete kisebb, keretelése erőteljesen tagolt, pro­ Rimaszombatból ismert.⁵⁰ A füleki példányok kom­ filja robusztusabb a típuscsoport korai csempéinél. pozíciója és egyes részletformái arra engednek követ­ A hosszan továbbélő motívum azonban még híven keztetni, hogy talán közös előkép nyomán készültek őrzi az eredeti kompozíciót. Pontos párhuzama a di­ az ónodi és diósgyőri kályhacsempékkel. Előbbiek ós győri várban került elő.⁵⁷ azonban arányosabbak, és mázazásuk is magasabb Mindössze két kis töredék ismert a VI/7 típusból színvonalú. Az ónodi/diósgyőri csempék ábrázolása (9. kép. 2.). Míg az egyik töredéket csupán jellegzetes oldalfordított, mert a szablya a lovas jobb oldalánfügg. keretelése miatt lehetett e típushoz kötni, a másikon Mindezek alapján a füleki csempék pontosabban a részben mázatlanul maradt külső keret, a profilált őrizhették meg az ábrázolás előképének részleteit. oldallap mellett a minta rekonstruálását is lehetővé A füleki példánynak a török foglalás miatt vagy tevő részlet maradt meg: egy heraldikailag balra tartó 1554 előtt, vagy 1593 után kellett készülnie.⁵¹ A gyat­ oroszlán kettős farka. A csempe mintája vegyes mázas rább kivitelű ónodi példány a fülekinél minden bi­ kályhacsempecsoportból többek között ónodról is zonnyal későbbi. Az ábrázolások pontos grafikai elő­ ismert.⁵⁸ E töredékek azonban szemcsés, rózsaszínbe képének előkerülésére természetesen nem számítha­ hajló színű cserépanyaguk és vastag, robusztus kiala­ tunk, de jellemző, hogy Bocskai István és Bethlen kításuk miatt nem a III. csoportba, hanem a VI. cso­ Gábor ábrázolásain láthatunk a füleki huszáréhoz ha­ portba sorolandók. Hasonló, alighanem azonos dúc­ sonlatos fejfedőket (8. kép. 2., 3.). Mindezek alapján ból nyomott példány került elő Diósgyőrben is.⁵⁹ a csempe készítését a 16–17. század fordulójára, vagy néhány töredék került elő egy vázából kihajtó nö­ a 17. század elejére valószínűsíthetjük. vényt ábrázoló kályhacsempéből. (VI/8, 9. kép. 3.) Hát­ A VI/6 típus (9. kép. 1.) a csoport legnagyobb tömeg­ oldalán határozott textillenyomat nincs, az oldallap ben fennmaradt csempetípusa (70 töredék a leltáro­ széle a VI/1c és VI/2b változatokhoz hasonlóan ho­ zott leletanyagban). Különböző mélységű (6­7,5 cm) ronnyal profilált. Az eddig leltározott 5 töredék vilá­ oldallapja a töredékek többségén profilálatlan, a sarok gos zöld mázas. A kályhacsempék azonos dúcból szár­ közelében ferde átszúrások tapasztalhatók. néhány maznak a diósgyőri vár egyik csempéjével.⁶⁰ példányon, különösen a hátoldal középrészén, meg­ Egyetlen töredéket ismerek egyelőre a VI/8­höz ha­ figyelhető a textillenyomat.⁵² Úgy tűnik, a textillenyo­ sonló kompozíciójú, ám feles méretű csempéből (VI/9, matot, feltehetően az oldallapokat és az előlapot be­ 9. kép. 4.).⁶¹ A VI/8­tel megegyező profilú és keretdí­ lülről összeerősítő agyaghurka eldolgozásakor általá­ szű töredék azonosítását a felső oldallap felezőjén ban elsimították, s az csak kisebb felületeken maradt elhelyezett átszúrás segítette. A töredék valószí nűleg érzékelhető.⁵³ Két csempetöredék oldallapjának külső diósgyőri analógiájával azonos dúcból készült.⁶² oldalán van hornyolat, s csak ezeken a töredékeken A VI/10 típus hátoldalán nincs textillenyomat. Jól figyeltük meg, hogy az oldallapot pontosan a sarok­ égetett, robusztus csempék, mázuk vastag és egyen­

44 Polla, Belo: Kežmarok. Výsledky historickoarcheologického výs­ történetéből Gömörben és Kishontban. Gömör­kishonti Téka, 6. kumu. Archaeologica Slovaca – Fontes. X. Bratislava, 1971. 113., Rimaszombat, 2001. 18., 61. V. kép. obr. 98. 4.; 229., Tab. XXXVII. 3. 51 Kalmár 1959. 2. 45 Simon 2000. 89., 178., 24. ábra 2. 52 HoM 92.1.1270.A, 92.1.1270.I, 92.1.1885.A. 46 Bárdos 1976. 51. 53 HoM 92.1.1036+92.1.1800. 47 Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsem­ 54 HoM 92.1.1146, 92.1.1203. péi. A Jósa András Múzeum Évkönyve, 39–40. (1997–1998) 282., 55 Holl 1993. 249–252. 284., 25–26. kép. 56 Tomka 2009. 360–361. 48 Kalmár János: A füleki (Fil’akovo) vár XV–XVII. századi emlé­ 57 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 41., 157., LXVIII. t. 108. kei. Régészeti Füzetek, Series II/4. Budapest, 1959. XLV. tábla. 58 III/2 típus: Tomka 2009. 361., 360., 1. kép 3. (a továbbiakban: Kalmár 1959). Régi leltári számuk: 61.1041.C. 59 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 42., 159., LXX. t. 111. és 61.1056.C. 60 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 54–55., 177., LXXXVIII. t. 139. 49 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 57–58., 182., XCIII. t. 145. 61 HoM 92.1.1953. 50 B. Kovács István: Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség 62 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 53–54., 177., LXXXVIII. t. 138. 290 Tomka Gábor

2

1

4

3

9. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/6 típus; 2. VI/7 típus töredéke; 3. VI/8 típus; 4. VI/9 típus töredéke. Rajz: Andics Bernadett 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 291

letes. Legalább két változat különíthető el. A VI/10a sarkaiba helyezett térkitöltő indák távolról emlékez­ egyik töredékén megfigyelhető, hogy a csempe jobb tetnek az architektonikus keretű erényalakos csempék alsó sarkánál az oldallapot átszúrták.⁶³ sarokmotívumaira is, ám azokénál stilizáltabbak. A kétszer vágott csücsköstalpú reneszánsz pajzson A mindössze három töredék által képviselt VI/11 az első pillantásra inkább reteknek tűnő címeralak típus rekonstrukciója (10. kép. 4.) aligha jöhetett volna látható (10. kép. 1.).⁶⁴ A kályhacsempe kiegészítésé­ létre a Diósgyőrből közölt,⁷² vélhetőleg azonos dúc­ hez az azonos dúcból készült diósgyőri példányokat ból nyomott kályhacsempék ismerete nélkül. A csem­ is felhasználtuk.⁶⁵ A pajzs felett e publikáció szerint pének erőteljes, profilálatlan oldallapja volt, hátolda­ az „RZ8” jelek helyezkedtek el. A közölt rajz alapján lán erős textillenyomat figyelhető meg. A csempe jobb az olvasatot „RZB”­re javíthatjuk. felső sarkát átszúrták. A csúcsos sisakot viselő, tárcsa­ Az ónodi várból előkerült egy további, eltérő dúc­ pajzzsal takart, balra tartó huszárt ábrázoló csem pe ból nyomott töredék (VI/10b,10. kép. 2.),⁶⁶ melyen az jobb felső sarkában lefelé forduló holdsarló, alatta csil­ „IRZ” jelek olvashatók. Az első betű azonban feltehe­ lag jelenik meg. Hasonló égitest­ábrázolást találhatunk tően nem „I” volt, mert a karakter közepe táján a törés­ egy talán vadászjelenetet ábrázoló, az ónoditól eltérő felület mellett kiemelkedés érzékelhető. A diósgyőri anyagú és mázatlan sarkadi kályhacsempe bal felső várból közöltek egy hasonló, a VI/10a­nál gyengébb sarkában.⁷³ mi nőségű csempét is,⁶⁷ melyen a felirat kezdete ma­ Anyaga és mázazása alapján a több lelőhelyről is radt meg. A két töredék alapján a VI/10b csempe fel­ ismertetett, építészeti keret alatt ábrázolt sisakos, iratának első betűje H lehetett. Feltehetjük, hogy szakállas félalakot ábrázoló kályhacsempetí pust is ugyan ezzel a betűvel indult a mintaként szolgáló a VI. csoporthoz soroltam. (VI/12, 11. kép. 1.) A hátol­ VI/10a felirata is. dalon rendszerint csak a középrészen fedezhető fel A VI/10b változatból a fent említett töredéken kívül a textillenyomat. oldallapjának széle kívülről horony­ csupán egy küllős kerékre emlékeztető sarokmotívum nyal profilált. Két töredéken a jobb felső sarok átlós ismert.⁶⁸ Különös módon e motívum nem a feliratos irányú átszúrása igazolható. ónodi töredék analógiájaként bemutatott diós győri A páncélos figura alatti felirat és évszám az ónodi tí pushoz, hanem egy további, szintén a VI/10a­nál példányokon elmosódott, olvashatatlan. A gyenge le­ gyen gébb minőségű, répás címeres diósgyőri kály ha­ nyomaton a „IVUDICVM” felirat is „IVIDVM”­má csempe sarokmotívumához áll közel.⁶⁹ Az ónodi csem­ torzult, a figura részletei is elmosódottak. A sarok­ pe azonban nem egyezhetett a diósgyőrivel, mert az ban domború középpel ellátott tondó tölti ki a teret. előbbinek magas kerete volt, míg az utóbbi kerete let­ A csempe alján csak két, perspektivikus hatás nélkül len. Ezért az ónodi VI/10b vagy egy Diósgyőrről nem ábrázolt lépcsőfok látszik. ismert változat volt, vagy esetleg az egyik töredék A Kassáról, Sárosról, töredékeken pedig Regécről, a diósgyőri 196a típushoz tartozott, míg a másik a di­ Boldogkőről, Szerencsről, Füzérről és Egerből is is­ ós győri 196b típus eltérő keretelésű változatához. mert típus⁷⁴ grafikai előképét és az ábrázolás ismert Maga a címerkép megegyezik a német származású, példányait Holl Imre mutatta be részletesen.⁷⁵ Az óno­ de indigenátust szerzett Rueber család beszélő címe­ di példány a lépcsőfokok eltérő ábrázolása miatt nem rével, mely Johannes Rueber 1580­as pecsétjéről készülhetett azonos dúcból a Diósgyőrből közölt tö re­ ismert (10. kép. 3.).⁷⁰ Johannes Rueber von Püchsen­ dékkel.⁷⁶ Elnagyoltabb részletei alapján a sárosi, diós­ dorf vagy Pixendorf korábbi győri lovaskapitánysá­ győri csempék másolatának tűnik. A kassai és egri ga után 1568 és 1584 között volt felső­magyarországi (szintén másolt) példányokhoz képest azonban jobban főkapitány.⁷¹ A H R Z B betűk valószínű feloldása őrzi a sarokdísz, a feliratos tábla melletti oszlopok Hanns Rueber zum Büchsendorf. A kályhacsempe eredeti formáját. A sorozat másik, Diósgyőrből is mert

63 HoM ltsz. nélkül (2003.3.8.26.). Szemle, 1997/2. 272.; Pálffy Géza: A császárváros védelmében. 64 HoM 92.1.732. A győri főkapitányság története 1526–1598. Győr, 1999. 124., 181. 65 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 78., 202. 72 Bárdos 1976. 57–59., 58., 5. kép; Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 66 HoM 92.1.1377. 58–59., 182., XCIII. t. 146. 67 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 207. 73 Szatmári Imre: Késő középkori kályhacsempék a sarkadi várból. 68 HoM 92.1.1053. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Studia Archaeologica, 3. (1997) 69 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 207., CXVIII. tábla 196b. 419., 434., 5. kép 1., 438., 9. kép 1. (V. típus). 70 J. Siebmacher’s grosses und allgemeines Wappenbuch. 4. Band, 74 Feld István: Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet­ 15. Abtheilung. Der Adel von Ungarn sammt den neben län dern Magyarországról. In: Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feu­ der St. Stephans­Krone. (Supplementband.) Bearbeitet von Géza dáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről. Szerk.: v. Csergheö und Josef v. Csoma. PC CD­RoM, Arcanum Kiadó, Havassy Péter. Gyulai katalógusok, 11. Gyula, 2002. 38.; Bol­ Budapest, 2002. Rueber v. Pixendorff u. Grassenwert. dizsár – Kocsis – Sabján 2010. 60. 71 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány­ 75 Holl 1993. 267–272. helyettesek Magyarországon a 16–17. században. Történelmi 76 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 185., XCVI. t. 154. 292 Tomka Gábor

1 2

3

4

10. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/10a típus; 2. VI/10b típus; 3. Johannes Rueber zum Pixendorf címere; 4. VI/11 típus. Rajz: Andics Bernadett 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 293

1

3

2

4

11. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/12 típus; 2. VI/13 típus töredéke; 3–4. VI/14 típus töredékei. Rajz: Andics Bernadett 294 Tomka Gábor

tagját⁷⁷ (melyen vélhetőleg Abia judeai királyt ábrá­ Míg a korábban bemutatott ónodi kályhacsempe­ zolták)⁷⁸ egyelőre ónodból nem ismerjük. Elkép zel­ csoportok esetében a kályhacsempék mintájának stí ­ hető, hogy lelőhelyünkön a bibliai hősöket felvonul­ lusa is megkönnyítette a csoportok lehatárolását, a tató sorozatból csak a Jeftét ábrázoló maradt a kály ha­ VI. cso port csempéinek mintakincsére a heterogenitás csempéken. Az eddig közölt töredékek alapján úgy jellemző. Korábbi kályhacsempecsoportok mintái tűnik, az esküjéhez családi tragédiája árán is hű had ­ (VI/6, VI/7 típus), erőteljesen megformált, eredetinek vezér képe terjedt el a Magyar Királyság keleti részén tűnő minták (VI/1–VI/4), erőteljes plasztikájú, de el­ a legszélesebb körben. rajzolt minták (VI/5), alacsonyabb plasztikájú, de pon­ Lelőhelyünkról még egy, mulatságosan primitív tosan kivitelezett minták (VI/8–VI/11), igazolható má­ fél alak­ábrázolásos kályhacsempe ismert (VI/13, 11. solatok (VI/12), végül egészen primitíven kivitelezett kép. 2.). Bár mintájának stílusa távol áll a VI. csoport minták (VI/13–15) is e csoportba kerültek. A minta­ fent bemutatott különféle mintáitól, anyaga alapján kincs sokféleségét értelmezhetjük úgy is, hogy egy­ feltételesen mégis e csoportba soroltam. oldallap­ mástól térben, időben és kvalitásban is különböző, ám ja pro filálatlan, hátoldalán textillenyomat figyelhető hasonló technológiával dolgozó műhelyek készítmé­ meg. Egyetlen töredéken látható, hogy a felső oldal­ nyei sorakoznak itt fel. Ha a hasonló kvalitású, vagy lapot, szokatlan módon két helyen szúrták át füg gő­ azonos eredetűnek feltételezett minták szerint to­ legesen.⁷⁹ Mérete szokatlanul nagy: a 20 cm széles vábbi alcsoportokat határoznánk meg, akkor egy­egy csempe legalább 22 cm magas volt. alcsoportba csupán néhány típust lehetne besorolni, A sarkok díszei csupán elnagyolt pontok, az építé­ melyek teljes kályhák felépítéséhez aligha lettek volna szeti keret vonalassá torzult, a hosszú orrú alak fején elegendőek. nem zárható ki azonban az sem, hogy valamiféle kalap csücsül. Előképe a VI/12, Jeftét ábrá­ a hasonló cserépanyag, a textillenyomatok, az oldal­ zoló típus, vagy egy hasonló lehetett, a dúc készítője lapok hasonló átszúrása, vagy az oldallapok kialakí­ azonban csak a leegyszerűsített formákkal volt képes tásának módjában megfigyelhető hasonlóságok köze­ megbirkózni. A csempe pontos párhuzama került elő lebbi kapcsolatot jeleznek. A világosra, szinte fehérre Diósgyőrben.⁸⁰ égő agyag és a sötét színű soványítóanyag bizonyára Anyaga, mázazása és horonnyal profilált oldallapja behatárolja e műhelyek működésének körzetét. nem alapján e csoporthoz tartozik még egy egyelőre csu­ tekinthető véletlennek az sem, hogy szinte valameny­ pán keretelésében ismert kályhacsempetípus (VI/14, nyi típus dúcazonos párdarabja előkerült Diósgyőr­ 11. kép. 3., 4.). A rendszerint mázatlanul maradt külső ben is. E kevéssé magas színvonalú csoport esetében keretben ferdén mélyülő, hullámvonaldíszes belső talán már nem a közös birtokost, hanem inkább a föld­ keretet helyeztek el, melyet keskeny pálca választ el rajzi közelséget sejthetjük e jelenség okában. Ha ez így az ismeretlen mintájú tükörtől. A három töredék bi­ van, akkor a csoportot előállító műhelyeket is a közel­ zonyítja, hogy mintája eltért egy hasonló keretelésű ben kell keresnünk. nagyobb anyagvizsgálati soroza­ diósgyőri kályhacsempétől.⁸¹ tok vagy szerencsés műhelylelet előkerüléséig a ké­ E csoporthoz köthető egy lapos domborművű pár­ szítés helyszínét azonban csak találgathatjuk. A dúcok tacsempe is (VI/15. típus, 12. kép. 1.). A csempe hátul­ eredetének és kvalitásának sokfélesége nem jelenti ján halvány textillenyomat látható. Mintájában a masz­ okvetlenül, hogy hasonlóan sok műhelyt tételezzünk kos­kúszóleveles pártacsempe (VI/4) felső részét utá­ fel. nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a dúcok ké­ nozza, a levelek azonban már alig ismerhetőek fel. szítése elszakadjon a kályhacsempe­készítéstől. E je­ Egyszerű kidolgozása a VI/13­as típussal rokonítja. lenség a lenyomatok segítségével készített másolatok A csempe párhuzama Diósgyőrből ismert.⁸² esetében bizonyítható is, de a hosszabb ideig működő A VI/16. típus (12. kép. 2.) előlapja vastag (11 mm), műhelyek esetében a tönkrement dúcok pótlása is a mintája azonban kevéssé plasztikus. A hátoldalon szükségessé tehette más stílusú minták beemelését textillenyomat nem látszik. Az oldallaptöredékek a műhely mintakészletébe. Valószínűtlennek tartom külső oldala kettős tagolással profilált. Az oldallapot azonban azt is, hogy valamennyi VI. csoportba tartozó kívülről agyagréteggel erősítették. Rövidebb oldal­ típust egy műhely készítette volna. A műhelyek/kály­ lapja közepén, feltehetően függőleges irányban átszúr­ hák pontosabb szétválasztása a jövő feladata marad. ták. A primitív minta a VI. csoport gyengébb kvali­ A csoport keltezése az említett heterogén mintakész­ tá sú csempéi közé sorolja. E csempe eltérő dúcból let miatt is nehézkes. nem biztos ugyanis, hogy va­ készült párdarabja is ismert Diósgyőrből.⁸³ lamennyi itt tárgyalt csempét közel azonos időben

77 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 184., XCV. t. 153.a­b. a töredéket balra néző figurának értelmezték. Az ónodi említett 78 Holl 1993. 270., Abb. 35. középső sor, 3. alak. töredéken a haj jelölése ezt az értelmezést kizárja. 79 HoM 92.1.1066+92.1.1148+92.1.1166+92.1.1422+92.1.1438.B+92. 81 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 55–56., 178., LXXXIX. t. 140. 1.1500. 82 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 70., 198., CIX.t. 177. 80 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 67., 195., CVI. t. 171. A szerzők 83 Boldizsár – Kocsis – Sabján 2010. 67., 194., CV.t. 169. 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából III. 295

1

2

12. kép ónod. Kályhacsempék a várból. 1. VI/15 típus; 2. VI/16 típus. Rajz: Andics Bernadett 296 Tomka Gábor

készítettek. A csempecsoport korai rétegét a gótikus készítése. A VI/12 típus előképének 1553­as (1573­as?) elemeket őrző VI/4 típus és a kvádermintás fél csem pe évszáma az ónodi másolatok terminus post quemjét ha­ (VI/3) alkothatja, melyek még a 16. század első fele tározzák meg. Hans Rüber címerének ábrázolása felső­ felé mutatnak. A gyöngykoszorús, körzőjátékkal ki­ ma gyarországi főkapitánysága alatt a legvalószínűbb, alakított rozetta mintája is a 16. század első feléből 1568 előtt szinte kizárható. A VI/5 huszár viseletét ered, azonban használata bizonyosan tovább él, s le­ inkább a 16. század végére tartom jellemzőnek, külö­ lőhelyünkön a III. csoport hasonló mintájú csempéi­ nösen, ha füleki előképét 1594­nél nem tartjuk idő­ nél vélhetően későbbi. A kétfarkú oroszlános csem­ sebbnek. pe mintája ugyanebből a körből ered, azonban egy­ Összességében a VI. csoportot a 16. század második előre a 16. század közepénél régebbi példány nem felére datálhatjuk, bár egyes csempéknél a század kö­ ismert. Ezek alapján a VI. csoportnak a „Csalogány zepét, míg másoknál inkább a század utolsó évtizedeit utcai” körhöz kapcsolható példányai a 16. század tarthatjuk a készítés legvalószínűbb idejének. Az óno­ közepéről, talán a század harmadik negyedéből szár­ di nyugati ágyúdomb magasításakor keletkezett, fen­ mazhatnak. A VI/11­es típus huszárának fegyverze­ tebb többször hivatkozott rétegben (30. szelvény) e te leginkább a 16. század közepére de mindenesetre csoport szinte valamennyi típusa nagyobb szám ban, az 1570­es évek előttre utal. Szintén a 16. század kö­ és jelentősebb töredékekben előfordult. A réteget zepére, még valószínűbben a század második felére 1640 körül hordhatták fel. Ez alapján a VI. csoporthoz tehető az ar chi tektonikus keretű, ám a jobb minőségű tartozó kályhákat (vagy azok egy részét) röviddel az nyugati előképek kvalitásától jelentősen elmaradó átépítés előtt bonthatták el, így építésüket a 16. szá­ VI/2 típus, valamint az e típushoz plasztikussága miatt zad utolsó évtizedeire, esetleg a 16–17. század for­ közel álló stílusú olaszkoszorús csempetípus (VI/1) dulójára valószínűsíthetjük. 297

Végh András A BUDAI KIRÁLyI PALOTA MICHAEL VON SAURAU úTLEíRÁSÁBAN (1567)

Nagy felkészültségű kutatók nagyszabású monográ­ vítette volna ebbéli ismereteinket.² Pedig külföldön fiái a humán tudományok területén néha, feltehetően több olyan forráskiadás is megjelent, amely értékes alkotójuk szándékával is ellentétben, sokszor évtize­ kiegészítéseket tartalmaz, és amely esetenként a ki- dekre is képesek megmerevíteni egy­egy adott téma rályi palotáról alkotott képet alaposan megvál toz­ kutatását azáltal, hogy a bennük felhalmozott hatal­ tathatja.³ Közülük talán a legfontosabb Michael von mas mennyiségű forrás már felülmúlhatatlannak tű ­ Saurau stájer nemes útleírása, aki az oszmán portára nik a következő kutatónemzedékek számára. Éppen küldött császári követség tagjaként 1567–1568­ban a nagy felkészültségű kutatók tudják azonban a leg- járta meg Isztambult, és kereste fel útja során Budát.⁴ jobban, hogy egy kutatást sosem lehet befejezni, csak Az általa ránk örökített részletes beszámoló nemcsak abbahagyni, éppen ezért még a legalaposabban elő- értékes adataival bővíti ki ismereteinket, és segít ér­ készített és legjobban megírt könyveket is idővel tel mezni néhány homályosan érthető részletet, ha nem újra lehet és kell írni, és újra is fogják írni az újabban ezen túl arra is alkalmas, hogy bizonyos kérdések ben fellelt adatok ismeretében vagy a változó szemlélet alapvetően megváltoztassa eddigi nézeteinket.⁵ okán. A történeti kutatásban ugyanis újabb források mindig kerülnek elő, még Magyarországon is, ahol köztudottan a középkor és a kora újkor írásos emlé- A pasa házától a királyi palota udvaráig keinek forrásadottsága a tőlünk nyugatabbra lévő eu rópai ré giókkal összehasonlítva sokkal szegénye- Elsőként lássuk, hogyan jutott el Michael von Saurau sebb. Ba logh Jolánnak Mátyás királyról és a reneszánsz a budai pasa házától a királyi palota második ud­ magyarországi kezdeteiről írott munkája kétségkívül varáig 1567. július 12­én, ebéd után Christoph von az efféle nagy monográfiák közé tartozik.¹ A közép- Teu ffenbach követ kíséretében. A pasa szállása ez dői kori budai királyi palotát megismerni vágyó művé- tájt a Duna partján lévén, innen lépcsőn lépdeltek szettörténész, régész, vagy történész számára ma­ fel a várba, és egy kis ajtón át (Dürl oder Eingang) egy nap ság rögtön adódik a kényelmes lehetőség: levenni széles térre (Platz) jutottak, amelyet csupasz falak a polcról a mű nagy gonddal összeállított adattárát, (Plassen mawer) öveztek. A téren ágyúkat vett számba, és az ott fellelhető forrásokat áttekintve igazat adni balra a bejárat mellett egy tető alatt öt nagy ágyút a monográfia szerzőjének, vagy vitatni nézeteit. Ebben kerekeken, a fal mellett a földön még hét másikat és a témában mintha megállt volna az idő. Alig találni négy falkonettet, a szabad ég alatt pedig további tizen­ egy­két kutatót, aki Balogh Jolán óta valami újjal bő- két falkonettet és hat nagy ágyút. A helyszín, ahová

1 Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I–II. Bu- (ca. 1470–1490). Mitteilungen des Kunsthistorischen Insitutes in Flo­ dapest, 1966. (a továbbiakban: Balogh 1966); Balogh, Jolán: Die renz, 50. (2006) 215–256. (a továbbiakban: Farbaky 2006). Anfänge der Renaissance in Ungarn. Graz, 1975.; Balogh Jolán: 3 Zahn, Johann von: Reisen von Steiermärkern. I. Wolf Andreas’ Mátyás király és a művészet. Budapest, 1985. (a továbbiakban: von Steinach Edelknabenfahrt nach Constantinopel. (1583). Steier­ Balogh 1985). märkische Geschichtsblätter, 2. (1881) 193–208.; Nehring, Karl: 2 Ritoókné Szalay Ágnes: Nympha super ripam Danubii. Irodalom­ Adam Freiherrn zu Herbersteins Gesandschaftsreise nach Cons­ történeti Közlemények, 87. (1983) 67–74.; Mikó Árpád: Magnus tantinopel. Ein Beitrag zum Frieden Zsitvatorok (1606). (Südost­ Gruber: Tractus Danubii (1531). Egy forrás nyomában. In: Détshy europäische Arbeiten, 78.) München, 1983. (a továbbiakban: Mihály nyolcvanadik születsnapjára. Tanulmányok. Szerk.: Bar­ Nehring 1983). doly István és Haris Andrea. Budapest, 2002. 229–255.; Pataky, 4 Orttenliche Beschreybung der Rayß gehen Constantinopel. Ein­ Zita Ágota: „Nympha ad amoenum fontem dormiens” (CIL VI/ geleitet und herausgeben von Konrad Wickert. (Erlangen For­ 5,3*e) Ekphrasis oder Herrscherallegorese? I–II. Stuttgart, 2003; schungen, Reihe A. Gesisteswissenschaften, Band 40.) Erlangen, Farbaky, Péter: Chimenti Camicia, a Florentine woodworker­ 1987. (a továbbiakban: Orttenliche Beschreybung). archi tect, and the early Renassaissance reconstruction of the 5 Orttenliche Beschreybung 52–54. Ro yal Palace in Buda during the reign of Matthias Corvinus 298 Végh András

meg érkeztek, pontosan azonosítható a királyi palota az árok és a kapu mögött elterülő térséget nem ud- északi előudvarával, amelyet például Evlia Cselebi varnak nevezi, hanem szó szerint egy újabb térnek, nagyjából száz évvel később is Ágyúraktár (Topkháne) és nem emlékezik meg az udvar jeles épületeiről sem. tér nek nevezett, leírva az itt található ágyú­ és fegy- Fel kell vetnünk azt a lehetőséget, hogy az első udvar verraktárakat, és megemlékezve a kapuról, amelyet épületei a látogatás idejére már javarészt elpusztultak, szin tén ismert Ágyúraktár kapu néven.⁶ Ezt a keleti bár a szakma által elfogadott közvélekedés szerint oldalon mára teljesen eltűnt, a mai Turul­szobor és a teljes pusztulás az 1578­as lőporrobbanással hoz- Savoyai Jenő szobra közötti várfalszakaszon lévő kis ható összefüggésbe.⁹ Mindenesetre figyelemre méltó, kaput (feltehetően gyalogkaput) ábrázolták a Mar­ hogy von Saurau szövegének hitelét a többi, közel sigli­féle török látképen és térképen, továbbá a de la egykorú leírás szövege is erősíti, bár inkább hallgatá­ Vinge­féle térképen is, és Szilahtár az 1684­es ostrom sukkal, mint pozitív kijelentéseikel. Franz Omichius leírása so rán az ágyúöntő vagy ágyúraktár kis kapu­ 1572­ben, illetve Stephan Gerlach 1573­ban nem írtak jának ne vezte.⁷ erről a területről, és a palota bemutatását rögtön a tu­ Visszatérve Michael von Saurau leírásához, a láto- lajdonképpeni második udvar leírásával kezdték el.¹⁰ gatók a térről egy száraz árkon átvivő hídon haladtak Salomon Schweigger 1577­ben két széles udvaron keresztül a bejárathoz (Eingang), amely újabb térre (Hof) át jutott el a palotáig, és ezután kezdte meg (Platz) vezetett. Különös, de von Saurau itt semmi­ egyébként helyrajzi sorrendet nem tükröző leírását lyen épületet nem írt le, hanem rögtön a második a palota belsejéről.¹¹ Az általa említett két széles ud- árok hoz és annak kapujához ment tovább. Az első vart, úgy tűnik, azonosíthatjuk von Saurau két szé- árok nyilvánvalóan azonos az északi előudvart ma- les terével.¹² gától a királyi palotától elválasztó, ma részben kiásott Von Saurau tehát a téren át elért a palotához (gegen és bemutatott árokkal, a bejárat pedig annak ugyan- dem inneren Gschloss),¹³ és egy rossz árkon és két ka- csak feltárt tornyával és kapujával.⁸ A leírás azonban pun keresztül lépett be annak udvarára(Hof) .¹⁴ Meg­

6 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660– 10 Franciscus Omichius: Beschreibung einer Legation und Reise 1664. Török – magyarkori Történelmi Emlékek. II/3. Kiadta Ka­ von Wien aus Osterreich auff Constantinopel, durch den... rácson Imre. Budapest, 1904. 238–239. (a továbbiakban: Evlia Herren David Ungnad...an den türkischen Keyser anno 72. Cselebi). A Marsigli­hagyatékban fennmaradt török feliratos tér­ verrichtet. Güstrow, 1582. 16–17., 102–105. újabb magyar for- képen a tér neve Topkháne/„Ágyúraktár”. Veress Endre: Gróf dítását l.: Ungnád Dávid Konstantinápolyi utazásai (Magyar Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térké­ ritkaságok). Fordította, a bevezető tanulmányt írta Kovács Jó- pei Budavár 1684‒1686­os ostromairól, visszafoglalásáról és hely­ zsef László. Budapest, 1986. 23–56. (a továbbiakban: Ungnád rajzáról. Budapest Régiségei, 9. (1906) 144., 27. sz. (a továbbiakban: Dávid); Stephan Gerlachs des Aeltern Tage­Buch. Frankfurt Veress 1906). Michael von Saurauval közel egykorú útleírások am Main, 1674. 12. újabb magyar fordítására l. Ungnád Dávid általában megemlékeznek a térről és az itt található ágyúkról. 114–116. 7 „Ágyúraktár kapu”. Evlia Cselebi 238. Szilahtár az 1684­es ost- 11 Salomon Schweigger: Ein newe Reyssbeschreibung auss rom leírása során az „ágyúraktár kis kapujának” nevezi. Fekete Teut schland nach Constantinopel und Jerusalem. Nürnberg, Lajos: Budavár 1684­ik évi ostroma. Hadtörténelmi Közlemények, 1608. 21–22. (a továbbiakban: Schweigger 1986). újabb facsi- 39. (1938) 101. (a továbbiakban: Fekete 1938). A Marsigli­hagya­ mile kiadását l.: Ein newe Reiss Beschreibung auss Teutschland tékban található török feliratos térképen, illetve látképen egy- nach Constantinopel und Jerusalem. Graz, 1964. (az 1639­es aránt „Kis kapu” felirattal szerepel. Veress 1906. 144., 28. sz.; kiadás alapján). Modern kiadását l.: Salomon Schweigger: Zum F. Molnár Mónika: Buda 1684. évi ostromának „ismeretlen” török Hofe des türkischen Sultans. (= S. Schweig ger: Eyn newe Reyß­ ábrázolása a bolognai Marsigli­gyűjteményből. Hadtörténelmi beschreibung auß Teutschland nach Con s tantinopel… Nürn- Közlemények, 119. (2006) 379, 381. berg 1608). Bearbeitet und herausgegeben von Heidi Stein. 8 „a belső vár kapuja”. Evlia Cselebi 239.; Orta kapu/„Középső Leipzig, 1986. Elemzésünkből kizártuk Reinhold Lubenau le- kapu” – Fekete 1938. 223.; Szeráj kapuszi/„Palota kapu” – Veress írását a bu dai palotáról, amelyet Schweiggger szövegének tor- 1906. 143. 2. sz. Feltárt maradványaira l.: Gerevich László: A bu- zításokkal terhelt kompilációjának tartunk. Erre l.: Végh András: dai vár feltárása. Budapest, 1966. 22–32. (a továbbiakban: Ge­ Egy rene szánsz felirat töredékei és a budai királyi palota csil- revich 1966). lagképei. Mű vészettörténeti Értesítő, 59. (2010) 214. (a továbbiak­ 9 Az 1578­as villámgyújtotta lőporrobbanás pontosabb helyszí- ban: Végh 2010). nét egyedül Szamosközy István jelöli meg történeti feljegyzé- 12 Megfigyelésünk szerint tehát von Saurau, Omichius, Gerlach seiben, akinek egyébként személyes tapasztalata az esemény- és Schweigger ugyanúgy szinte üres teret talált az első udvar ről nem lehetett. Szerinte a villám a várban, Zsigmond palotája helyén, mint száz évvel később Evlia Cselebi, aki Báli pasa te ré­ mellett, a címertoronyba csapott bele. Habár manapság szokás nek nevezi a térséget Buda második pasája, Kücsük Báli († 1543) ezt úgy érteni, hogy a Zsigmond építtette nagytermet magában itt álló türbéje után. Evlia Cselebi 238., 240., 253. foglaló palotáról volna itt szó, pusztán a szöveg ennek megál- 13 Szó szerint belső palotának nevezi a szöveg. Ezt ugyanúgy kell lapítására nem elegendő. Egyrészt a „Zsigmond palotája a vár- értenünk, ahogy Evlia Cselebi is belső várról beszél a palota ban” kifejezés általános értelemben az egész királyi palotára is kapcsán. Vagyis a váron belül, a várfalak övezte térség belsejé­ érthető, másrészt, ha konkrét épületet jelölt, ma már nehezen ben álló épületegyüttest értik alatta. mondható meg, hogy melyik Zsigmond építtette palotára gon- 14 A belső (I.) szárazárok és kaputornyának maradványait lásd: dolt. Más beszámolók is inkább általános pusztulásról írnak. Ge revich 1966. 89–93. Balogh 1966. I. 49. A budai királyi palota Michael von Saurau útleírásában (1567) 299

érkeztünk tehát a középkori palota második udvará- mezhetjük. A két egymás feletti szintről viszont, pusz­ ba, mai közkeletű nevén a Díszudvarba,¹⁵ amelynek tán a szöveg alapján, nehéz eldönteni, hogy a termek részletes ismertetése von Saurau szövegének egyik az emeleten, egymás felett voltak­e, tehát kétemele- legnagyobb értéke. tes épülettel számolhatunk, vagy a földszintet és az első emeletet értsük­e alatta. A magam részéről a két­ emeletes elképzelésre hajlanék. A leírás ugyanis a „fel­ A királyi palota második udvara mentünk” szóval kezdődött, tehát kevésbé valószínű, von Saurau leírásában hogy ezután földszinti helyiséget írt volna le a szerző. Továbbhaladva az udvar bal oldalán a folyosóról „Először bal oldalt mentünk fel.” Michael von Saurau (Gang) egy kis festett szobába (lustig Zimmer) léptek útleírásának különös jelentősége abban rejlik, hogy be, amelyben a Birodalom fejedelmeinek (Fürsten des szerzője a látogatás útvonalát követve emlékezett Reichs) címereit ábrázolták. Ezek részben már meg- meg a látnivalókról, ezáltal fontos adatokat hagyott semmisültek, de mintegy tizennégy még látható ma­ ránk az épületegyüttes egykori elrendezéséről. A bal radt közülük. Innen nyílt egy nagy, fűtött helyiség oldal nyilvánvalóan a belépő nézőpontjából értendő, (in ein großn Comyn), amely az itt látható régi polcok tehát az udvar keleti szárnyát jelenti, a „felmentünk” tanúsága szerint korábban könyvtár (Lyberey) lehetett. szó pedig arra utal, hogy emeleti helyiségek bemuta­ Ezt követően egy kamarába (Kammer) mentek, ahon- tása következik. Három mondattal később csakugyan nan a kápolnába (in ein große Capellen) jutottak. A fent szó szerint meg is említi a folyosót (Gang), amelyen leírt helyiségek tehát még mind a kápolna előtt, azaz haladtak. Az első épületrész, amelyet megtekintettek, a helyszín ismeretében, annak északi oldalán helyez- két egymás feletti terem volt aranyozott rózsákkal kedtek el.¹⁹ Ehelyütt von Saurau másoktól nem em- díszítve.¹⁶ Szép termek, írja, aranyozott díszítésekkel lített, egyedi információkat közöl velünk. A könyvtár (verguldten Kunststucken), bár a felső szint nincs telje­ nyilvánvalóan nem azonos a Mátyás építtette könyv- sen befejezve. Salomon Schweigger is elsőként emlé­ tárteremmel, hiszen arról hamarosan olvashatunk kezett meg egy nagyon szép teremről, amely nem volt a kápolna túlsó, vagyis déli oldalán. Oláh Miklós sze­ teljesen kiépítve.¹⁷ Inkább felsorolás jellegű, mint sor­ rint a híres királyi könyvtár mellett még két másik, rendet követő szövegében később még megemlít egy kisebb könyvtár is volt a palotában.²⁰ A kápolna kö- helyiséget is, amelynek mennyezetét fából faragott zelsége folytán gondolhatunk esetleg arra, hogy a ki­ és aranyozott rózsák díszítették.¹⁸ Von Saurau és rályi kápolna papi testületének a könyvtára lehetett Schweigger szövegeit egyeztetve mai művészettörté­ a szóban forgó helyiségben. A könyvtár előtereként neti ismereteinkkel az aranyozott rózsákat leginkább szolgáló kis szoba festett címerdísze azonban akár reneszánsz kazettás mennyezet díszítéseként értel­ más udvari hivatal elhelyezésére is utalhat.²¹ Von

15 Az udvarnak a szakemberek által alkotott és mára általánosan ros Zsolt. Budapest, 2009. 194. (a továbbiakban: Buzás 2009). elfogadott neve, a Díszudvar kissé félrevezető értelmű, hiszen Ezzel szemben érdemes újból felhívnunk a figyelmet Sch we ig­ a külső (II.) szárazároktól délre elhelyezkedő első udvar sem- ger szövegének erősen tagolt, topográfiai sorrendet nem kö- mivel sem lehetett kevésbé díszes, vagy funkciójában kevésbé vető elrendezésére. reprezentatívabb az előbbinél. Ellenben annak pusztulása jó- 18 Schweigger szövegének ezen a részén egymás után sorol fel szé­ val teljesebb volt, és egyelőre sem az ismert írott források, sem pen faragott mennyezeteket, ezért leírásának topográfiai értéke, a csak töredékesen feltárt falrészletek nem teszik lehetővé véleményem szerint, itt sincs. A Schweigger által említett terem részletes elemzését oly mértékben, mint a második udvarét. akár azonosítható is a von Sauruau által említett teremmel, bár 16 A kiadott szövegben Seul, tehát oszlop áll Saal, vagyis terem azt sem lehet feltétlenül kizárni, hogy több helyütt is volt ara- helyett. Feltehetően szövegromlással állunk szemben, mivel nyozott rózsákkal díszítet mennyezet a palotában. oszlopot olvasva a szöveg értelmetlenné válik. 19 Sajnos az ásatási alaprajz az eddig elvégzett feltárások után 17 „ein sehr shönen Saal sahe ich der war noch nit ausgebaut”. a ká polnától északra nagyon töredékes az újkori palota boly- Schweigger 1986. 21. További sorai azonban a mindenütt lévő gatásai miatt. Eddig még az épületeket sem sikerült teljesen szép vörösmárvány faragásokról és a befalazott ablakokról már körülhatárolni. L. Gerevich 1966. 216–223. nem erre az épületre vonatkoznak, hanem általában az egész 20 Nicolaus Olahus: Hungaria – Athila (Bibliotheca Scriptorum palotára. Balogh Jolán és Gerevich László tévesen az első udvar Medii Recentisque Aevorum). Ediderunt Colomanus Eperjessy, épületeire vonatkoztatták ezeket a sorokat. Balogh 1966. I. 49.; Ladislaus Juhász. Budapest, 1938. 8–10. újabb magyar fordí- Gerevich 1966. 116. Őket követve mások is így értették, külö- tása: Oláh Miklós: Hungária – Athila (Milleniumi Magyar Tör­ nösen a keleti oldal befejezetlen palotájára értelmezve a szö- ténelem). Szerk.: Kulcsár Péter. Budapest, 2000. 19–20. veget. Feuerné Tóth Rózsa: A budai királyi palota 1478–1500 21 Lehet, hogy Salomon Schweigger is ezt a könyvtárat írta le (die között épült reneszánsz homlokzatai.Ars Hungarica, 14. (1986) alte Königliche Buchkammer), ahol egy irattartóban leveleket lá- 38. (a továbbiakban: Feuerné Tóth 1986) Schweigger szöve­ tott és egy latinul írott könyvet a szentek életéről. Az minden- gének hibás fordításával!; Farbaky 2006. 28.; Buzás Gergely: esetre elég valószínű, hogy az általa említett királyi könyves A budai királyi palota. In: Reneszánsz látványtár. Virtuális uta­ ka mara nem azonos azzal a könyvtárteremmel, ahol a Cor­ zás a múltba. Magyar Nemzeti Múzeum, 2008. szeptember 26. – vina­könytárat őrizték. Végh 2010. 214. 2009. január 4. Szerk.: Buzás Gergely – Orosz Krisztina – Va sá­ 300 Végh András

Sau rau stájer nemes lévén vélhetően helyesen ismer te kedett el, von Saurau szerint pedig a dunai oldalon. fel a német fejedelmek címereit, azt azonban leírásá- Fontos számunkra az a megfigyelése is, hogy Mátyás ból sajnos nem állapíthatjuk meg, hogy a képek me- építkezése az emeletre szorítkozott, a földszinten a lyik királyunk idejéből származnak. Zsigmond király Zsigmond által emelt régi falak álltak.²⁶ ugyan úgy számításba jöhet, mint Albert és V. László, Azután újra a már említett folyosón voltak, írta még Mátyást sem lehet teljesen kizárni,²² II. Ulászló Michael von Saurau. úgy tűnik tehát, hogy miután és II. Lajos pedig cseh királyként természetes módon a kápolna északi oldalán beléptek a birodalmi címe- festethették fel a birodalmi címereket. rekkel díszített szobába, végig az épületegyüttes bel­ A királyi kápolna leírása már muszlim istentiszte- se jében haladtak az emeleten, a kápolnát is így ke­ leti helynek berendezve mutatja be az épületet. Von resz tezhették talán a karzaton át haladva. Az emeleti Sauraunak ugyan nem lehetett kétsége afelől, hogy folyosó azonban szerinte ugyanaz volt, mint amin amit lát, az eredetileg keresztény kápolna volt, erre már korábban is jártak, amiből arra következtethe- nyilván maga az épület kiképzése utalt. A belső azon­ tünk, hogy az elhaladt a teljes keleti szárny előtt, vagy ban már egy használatban lévő mecset képét mutatta. köz refogta a kápolnát. A folyosón kissé továbbha- A padlót „török módra” szőnyeg borította, a mennye­ ladva lépett be újra egy boltozott helyiségbe(Gewelb) , zetről néhány lámpás függött, amelyekben fények majd innen egy kis konyha mellett(neben einer Kuchel) égtek, és leírt még egy szőnyegekkel borított emel- elhelyezkedő nagy és díszes fűtött helyiségbe(in ein vényt is (Aldan). Ez utóbbi az előimádkozó számára schönen prachtlichen großen Comynen), ahol két nagy készített oszlopok tartotta pódium, az ún.dikka lehe­ ablak között egy asztalosmunkával gondosan elké- tett. Török forrásokból is ismert egyébként, hogy a ki­ szített nehéz széket(Stuhl) látott. A helyiség funkció ja rályi kápolnát a város elfoglalása után állami fenntar­ szerinte Tafelstube volt, tehát a 16. század udvari fo- tású dzsámivá alakították át, amely ebben a formában galmai szerint olyan étkezőhelyiség, ahol az uralko- az egész korszakban működött.²³ dó az udvari rendtartás meghatározta személyekkel A szöveget folytatva von Saurau nem tett utalást együtt végezte étkezéseit, és amelyet gyakran hasz­ a továbbhaladásra, mégis erre következtethetünk az náltak követek fogadására, kihallgatásokra és egyéb itt leírt és más forrásokból is jól ismert helyiségekből. ünnepélyes alkalmakra.²⁷ Von Saurau is erre követ­ A Duna felőli épülettömböt (Stock), mondja, Mátyás keztetett, azt írván, hogy a király itt adta át a hűbért, király Zsigmond királyt követve építtette fel, a régi itt osztott alamizsnát a szegényeknek és itt tartott ki­ épület fölé (an dem alten Gepeu) művészi munkát hallgatást. A Tafelstube kifejezést összetett funkciója (künst lich Werk) emelt, benne a király hálókamarájával miatt nehéz magyarul visszaadni. A királyi ebédlő, (Schlaf ammer) és könyvtárával (Bibliowegg), amelyet vagy a trónterem egyaránt leszűkítik értelmét, ráadá­ csillagkép kör alakú festménye díszített.²⁴ A könyvtár sul az utóbbinak méretei sem igazán felelnek meg. a kápolna déli szomszédságában volt az emeleten, Václav Vratislav z Mitrovic feltehetően ugyanezt a he­ ahogy ez más leírásokból egyértelműen megálla pít­ lyiséget nevezte királyi szobának (králowský Pokoj), ható.²⁵ A hálókamara hozzávetőleges helyét is meg amely szerinte szépen ki volt festve, a falakat kárpit tudjuk határozni: Franz Omichius szerint a könyvtár borította és benne egy szőnyegekkel letakart trónus előtti térségben(vor den Gewelb der Biblioteken) helyez­ volt felállítva.²⁸

22 Mátyás uralkodói reprezentációjában használta a Cseh Király­ II. Thorbecke Verlag, Ostfildern, 2005.; Végh 2010. 215–216., ság és a Habsburg­tartományok címereit. 41. jegyzet. 23 cami­i enderun der kale/„várbeli belső dzsámi”. Hegyi Klára: 28 Přihody Václava Vratislava, svobodného pána z Mitrovic. Ed.: A török hódoltság várai és várkatonasága. II. Budapest, 2007. František Martin Pelcl. Praha, 1777.; Des Freyherrn von Wra tis­ 478. law merkwürdige Gesandschaftsreise von Wien nach Con stan­ 24 A csillagképpel és az ugyanott található felirattal, továbbá a tinopel. Leipzig, 1786. A későbbiek során többször is megjelent könyvtár körüli helyiségek elhelyezkedésével nemrég részle- cseh nyelven, legutóbb l.: Přihody Václava Vratislava z Mitro­ tesen foglalkoztam, ezért most erre nem kívánok kitérni. L. Végh vic. Ed.: Alois Bejblík. Praha, 1977., valamint angolul és németül 2010. 213–217. is. Magyar fordítását l.: Mitrovicei Vratislav Vencel viszontag- 25 Csapodi Csaba: Naldus Naldius hitelességének kérdése. Ma­ ságai. Ford.: Nagy Judit. Budapest – Bratislava, 1982. A német gyar Könyvszemle, 76. (1960) 293–302.; Végh 2010. 44. jegyzete fordítás pontatlanságai félreértésekre adtak alkalmat a cseh a korábbi irodalommal. szöveget nem használó magyar szakma számára. Michael von 26 Második emeletről egyáltalán nem esik szó, ahogy a többi le- Saurauhoz hasonlóan Vacláv Vratislav z Mitrovic is a könyvtár írásban sem. Bonfini szövegére támaszkodva szokták ezt felté­ után volt (Podlé Knihárny) ebben a teremben. A pontatlan né- telezni. Ennek kritikáját lásd a továbbiakban. met fordítás szerint viszont a könyvtár mellett helyezkedett el 27 Stephan Hoppe: Tafelstube. In: Höfe und Residenzen im spät­ a királyi szoba (Neben der Bibliothek stiess das königliche Zimmer). mittelalterlichen Reich. Ein dynastisch­ topographisches Hand­ Ráadásul Balogh Jolán a benne leírt trónszék miatt a trónterem­ buch. Bilder und Begriffe. Hg. von Werner Paravicini, bearb. von nek értelmezte a helyiséget, és más – egyébként az udvar nyu- Jan Hirschbiegel und Jörg Wettlaufer. Residenzenforschung 15. gati szárnyához tartozó – termekre vonatkozó adatokat is ide­ A budai királyi palota Michael von Saurau útleírásában (1567) 301

A helyiségből kilépve újra a folyosón voltak, amely terem bejárata volt a nyugati szárny termei mellett azonban itt már az udvar jobb oldalához, vagyis a (Gerlach), másrészt Omichius a keleti szárnyban lévő nyugat felé emelkedő épülettömbhöz vezetett, tehát könyvtár és hálókamara után írta le, akárcsak von az udvar déli oldalán kellett állnia. Ugyanerre utal Saurau a Tafelstubénak meghatározott termet. Ameny­ az is, hogy a Duna felőli, keleti épületszárnyban le- nyiben gondolatmenetünk helyes, akkor ebből az kö­ írt könyvtár és a hálószoba után még másik három vetkezne, hogy míg az udvar keleti oldalán Mátyás helyiség (Gewelb, Kuchel, Tafelstube) bemutatását kö- király, addig déli oldalán II. Ulászló király építke zett.³³ vethettük végig. Ezek az ismert alaprajzi méretek mi- A folyosón Michael von Saurauval együtt elérkez- att már csak a déli szárnyban (vagyis a Díszudvar és tünk tehát a következő épülettömbhöz a hegyek fe- az ún. Kisudvar közötti szárnyban) képzelhetők el. lőli oldalon, amelyről leírónk külön kiemeli, hogy A hely szűkösségére egyébként már korábban a kuta­ az udvar bejáratától jobbra emelkedett. Két egymás tás is utalt.²⁹ Mielőtt azonban átérnénk az udvar nyu­ feletti, szép folyosó(Gang) volt itt, amelyeket faragott gati oldalára, ejtsünk még néhány szót magáról az itt minták, alakok, a bolygók és a tizenkét (égi) jegy (aus­ leírt folyosóról. Franz Omichius a könyvtár megte- gehautn Stucken, Figurn, die Plonetn und zwelf Zeichen) kintése után kimenvén írta le a folyosót (Im herauss­ díszítettek. Salomon Schweigger ugyanezt kitűnő fo­ gehen auff dem Gang), ahol szerinte egy nagy és szép lyosónak nevezi, amelynek a mennyezetén az ég ti- lépcső (Stiege) volt és egy magas, vörösmárványból zenkét jegyét fából faragták ki nagyon szépen és ara­ faragott ajtó II. Ulászló király építési feliratával 1502­ nyozták.³⁴ Stephan Gerlach is megemlékezett a zodi­ ből.³⁰ Václav Vratislav z Mitrovic szép és széles fo- ákus jegyekkel ékes folyosóról, de leírása szűkszavú lyosóról ment a könyvtár helyiségéhez, majd ezután, és ezért félreérthető. A palota belsejének bemutatását a királyi szoba megtekintését követően ugyancsak rög tön azzal kezdi, hogy belül (ti. a második udvaron) itt ment le lépcsőkön az udvarba.³¹ Stephan Gerlach egy szép vörösmárvány folyosó van magas oszlopok­ a nyugati épület termeinek bemutatása után ismer- kal és azon két nagy és széles terem. Később azonban tet még egy mellettük oldalt lévő(auf der seiten dabey) visszatér a tizenkét égi jegyre. Ulászló építési felirata szép termet, amelynek ajtajára vésték fel Ulászló fent után egy mondat szól arról, hogy a magyar királyok említett épí tési feliratát.³² Bár az ásatásokon erre uta- szobrai szépen vannak kifaragva, csak arcukat zúz- ló nyomot nem sikerült találni, a leírásokra támasz­ ták szét (de hogy hol, arról nem szól). Ezután áll egy kodva megállapítható, hogy az udvar délkeleti sarká­ újabb mondat, hogy a tizenkét égi jegy és egy szép nál széles lépcső vezetett fel a keleti és a déli szárny könyvtár található itt.³⁵ Ez a mondat vezetett arra a reprezentatív tereihez. Továbbá jó eséllyel feltéte lez­ téves következtetésre, hogy a zodiákus jegyekkel dí­ hetjük, hogy az itt leírt, Ulászló építési feliratával el­ szített folyosót a keleti oldalon, a könyvtár mellett kel­ látott ajtó és a valószínűleg a déli szárnyba lokalizál- lene keresni.³⁶ Von Saurau szövege kifejezetten cáfolja ható Tafelstube valamilyen módon kapcsolatban áll- ezt a vélekedést és egyben érthetőbbé is teszi Ger­ hattak egymással. Az ajtó ugyanis egyrészt egy szép lach rövid és ezért helyrajzilag kissé zavaros leírását.

sorolt. Téves eljárása nagy hatást fejtett ki, a trónterem és a 31 L. a 28. jegyzetet. könyv tár a szakma többsége számára ezáltal összekapcsolódott 32 „Auf der Seiten dabey/ist ein anderer schöne Saal/an dessen egymással. Ennek kritikájára l. Végh 2010. 43. jegyzetét. Magyar Thüren geschrieben: Károly sokkal árnyaltabban fogalmazott, és von Saurau leírásá­ WLADISLAVI REGIS HOC EST hoz némileg közel állva egyfajta hivatali szobaként (Amts zim­ MAGNIFICVM OPUS. mer) képzelte el a helyiséget. Magyar, Károly: Residenzen des Dies ist das köstliche Gebäu Königs un der Königin. In: Maria von Ungarn (1505–1558). Eine des Königs Vladislai.” Renaissancefürstin. Hgg.: Martina Fuchs – Orsolya Réthelyi. L. a 10. jegyzetet. A feliratot Salomon Schweigger is közli, de Müster, 2007. 190–191. nem mond közelebbit róla, csak hogy egy másik ajtó felett 29 Balogh Jolán: A budai királyi palota rekonstruálása a történeti volt. L. a 11. jegyzetet. Az évszámok eltérésére l. Végh 2010. 93. források alapján. Művészettörténeti Értesítő,1. (1952) 34.; Magyar jegyzetét. Károly: „Et…introivit ad Hungariam sola germanica ancilla 33 A továbbiakból világosan kiderül, hogy II. Ulászló építkezé- nomen Maria,…” Habsburg Mária és Buda. In: Habsburg Mária, seit nem a második udvar nyugati szárnyán kell keresni. Mohács özvegye. A királyné és udvara 1521–1531. Budapesti 34 „Item einen feinen Gang/darinn stehn oben an der Büne die Történeti Múzeum, 2005. szeptember 30. – 2006. január 9., Slo­ zwölff Zeichen des Himmels in Holz gar schön geschnizet und venská národná galéria, 2006. február 2. – április 30. Szerk.: Rét­ verguldt.” L. a 11. jegyzetet. helyi Orsolya – F. Romhányi Beatrix – Spekner Enikő – Végh 35 „…innen aber ist ein Gang von schönen rothen Marmel/mit András. Budapest, 2005. 99. hohen Säulen/daran 2. grosse weite Sääle/oben mit vergulten 30 „Im heraussgehen auff dem Gang ist ein schöne grosse Stiege/ Bühnen/…Die Ungarische Könige schön ausgehauen/die An­ sampt einer hohen Thür von roten Marmorstein gehawen/da­ gesichter aber zuschlagen: Die zwölff himmlische Zeichen/und rob stehet dieser verss: VVladislai Regis hoc Munificum opus eine schöne Bibliothek findet sich darinne:” L. a 10. jegyzetet. 1502.” (A kiadás eredeti központozását megtartottamitt is és 36 Balogh 1985. 101–102. a további jegyzetekben is.) L. a 10. jegyzetet. 302 Végh András

A ma gas oszlopos kettős folyosó a nyugati szárny ajtót pedig (eltérő, 1479­es évszámmal) ugyancsak előtt emel kedett és a tizenkét zodiákus jeggyel díszí- az udvar jobb oldalán, vagyis a nyugati szárnyon lévő tett mennyezetek is idetartoztak. terem bejárataként írta le Franz Omichius.⁴⁰ Szerinte Von Saurau leírása segítségével a termek elrende- a pasa itt fizette ki a hadinépét, de ami ennél fonto- zésének rekonstrukcióját is pontosíthatjuk né mikép­ sabb, megemlítette a terem márványkandallóját is, pen. A két egymás fölötti folyosóhoz hasonlatosan, amelyet középen Mátyás családi címere (ein Schild írja, két egymás fölötti terem is van ugyanott aranyo­ gehawen in dem ein Raab in seinem Schwabel einem Ring zott mennyezetekkel, amelyek közül különösen a fel- haltet), kétoldalt pedig Csehország és Magyarország ső nagyon hosszú, festett és aranyozott men nyezete címere díszített.⁴¹ Ellentmondást csak Maximillian (Poden) fából faragott, és aranyozott sárkányokkal Brandstetter leírásában találunk, aki az itt tárgyalt (Würmen) díszített. Innen rálátni a szomszédos hegy­ feliratot egy nagy terem vörösmárványból készített re (a mai Nap­hegyre), amelyet a palota fölülmúl kandallója fölé helyezte el, a fentiekből következően, magasságával. Stephan Gerlach szövege is a folyosó­ feltehetően tévesen.⁴² Akárhogyan lehetett is, a felirat ról nyíló két nagy és széles, aranyozott mennyeze­ és az emblémákkal díszített terem kapcsolata min­ tek kel ellátott teremről szól, csak azt mulasztja el kö­ de n esetre biztosnak vehető. zöl ni, hogy a két terem hogyan helyezkedett el egy­ Minthogy Michael von Saurau ezen a ponton be- más hoz képest. Az első terem mennyezetét szerinte fejezte a második udvar látogatását, és ezután már lángon álló üst és könyv díszítette (Mátyás [?] és az a várfalakon futó folyosókat nézte meg, leírását meg­ Aragóniai ház emblémái), vörösmárvány ajtajának szakítva érdemes áttekinteni néhány olyan, a máso- fel iratát Mátyás király készíttette 1484­ben. A másik dik udvar rekonstrukciójával összefüggő kérdést, terem mennyezetét farkukat a szájukban tartó aranyo­ amelyre új forrásunk új válaszokat ad.⁴³ Elsőként zott kígyók (Schlange) borították be (nyilvánvalóan vizsgáljuk meg von Saurau és Antonio Bonfini szö- a magyar királyok Sárkányrendjének jelvényei).³⁷ Von vegeinek viszonyát, különösen az udvart övező fo- Saurautól tudjuk már, hogy ezek díszítették a felső, lyosók kérdésében, amely a művészettörténeti szak- tehát második emeleti nagyobb termet. Azzal a felté­ irodalomban hosszú idő óta az érdeklődés közép- tellel számolva, hogy két nagy terem nem férhetett pontjában áll. A második udvart két oldalról övező el ugyanazon a szinten a nyugati épületszárnyon, arra (sokszor három oldalról is feltételezett) kétemeletes a következtetésre juthatunk, hogy Gerlach és von Sau­ reneszánsz loggia képe ugyanis egyre inkább elfo- rau ugyanarról a két teremről írt. Az emblémákkal gadottá válik a budai palotával foglalkozó szakembe­ díszített terem a feliratos és évszámmal ellátott ajtó- rek írásaiban.⁴⁴ A rekonstrukció alapját máig Bonfini val eszerint a sárkányrendi jelvényekkel díszített te­ idevonatkozó sorai jelentik, amelynek igazolására ré­ rem alatt, az első emeleten lehetett.³⁸ A felső széles gészeti eredményeket (a nyugati oldal pilléralapozá­ teremről, mennyezetén a faragott és aranyozott gyí­ sait) és ide (is) sorolható kőfaragványokat (elsősorban kokkal (Eidexs), Schweigger is megemlékezett.³⁹ Az balusztrádtöredékeket) sorakoztatnak fel bizonyíté­

37 „…innen aber ist ein Gang von schönen rothen Marmel/mit nem Schwabel einem Ring haltet/unnd auff den beiden seiten hohen Säulen/daran 2. grosse weite Sääle/oben mit vergulten der Königreich Behem and Hungern Zeichen gehawen.” L. a Bühnen/des ersten Figuren/sind lauter Kessel auf einer Feuer/ 10. jegyzetet. und ein Buch darbey: ob dieses Saals Thüren von Marmelstein 41 Elképzelhető, hogy akár ehhez a kandallóhoz tartozhatott az (wie dann auch alle Thüren und Fenster der Säälen von Mar­ a vö rösmárvány fríztöredék, amelyen a cseh címer töredékét mel sind) stehet geschrieben: reneszánsz szalagdísz kíséretében láthatjuk, és amelyet az ud- Magnanimum Principem Victoria sequitur. var nyugati szárnyának romjai között találtak. (Ltsz.: BTM­KO Einem grossmächtige Fürsten folgt der Sieg. Anno 1484. 49.206.1­2., lelőhely: Nagyudvar, 569‒954.) Balogh 1966. 123. Des andern Saals Bühnen/hat lauer güldine Schlangen/die 42 „In einem etwo gewesten großen Saal, ober einem von rotten den Schwantz in dem Maul haben.” L. a 10. jegyzetet. Marmel gemachten schönen Camin, stehen diese Wort: Mag na­ 38 Ha a méreteket nem vennénk figyelembe, elképzelhető lehetne nimum Principem victoria sequitur. M.CCCCLXXVIIII.” Neh­ az is, hogy a Gerlach által említett mindkét terem a második ring 1983. 85. emeleten volt és von Saurau az alsó terem esetében egy másik 43 Michael von Saurau szövege olyan nagy mértékben felbolygat­ teremről írt. ja a korábbi szakirodalom által létrehozott rekonstruktív képet, 39 „Ein anders weites Gemach hat oben an der Bühne schön ge­ hogy az alábbi kritikai megjegyzéseim során nem tudok min- schnitzte und verguldte Eidexs.” L. a 11. jegyzetet. Korábban írt den egyes korábbi szakmai véleménnyel külön­külön foglal- tanulmányomban, sajnos tévesen, „Eider”­ként közöltem, és kozni, mert az szétfeszítené a tanulmány kereteit. Az általam tollaknak fordítottam. Végh 2010. 214. fontosnak ítélt témákra igyekszem reflektálni. 40 „Es stehet auch auff der rechten Handt am eingang eines Saals 44 E kérdésben nem sorolhatom fel az összes érintett tanulmányt, ob der Thür dieser Text: Magnanimum Principem victoria csupán a mérvadó kutatók egy­egy fontosabb tanulmányát sequitur Anno 1479. Auff diesem Saal pflegt der Türck sein eme lem ki. Tulajdonképpen a kutatók többsége máig ható ér- Kriegvolck zubezalen/alda ist auch ein Camin von Mar mor stein vénnyel Balogh Jolánt követi. Balogh 1985. 100–102, 139–141.; gebauwet/daran ein Schild gehauwen, in dem ein Raab in sei­ Feuerné Tóth 1986. 21, 24–26. (a szöveg ugyan csak a nyugati A budai királyi palota Michael von Saurau útleírásában (1567) 303 kul. Bonfini szövegének mai értelmezését azonban épületszárny előtt koronázta, vagyis inkább éke sí­ kétségkívül befolyásolja 16. századi magyar for dítá­ tette aporticus t. Bonfini további szövegét is érdemes sa.⁴⁵ Heltai Gáspár krónikájában az idevonatkozó eszerint értelmeznünk, hiszen itt arról hallunk, hogy mondat így hangzik: „Az várnak közepin egy tágas, szép a folyosók közül a felső az új palota elé épült (no voque piac marada, két szép környeskörül való kerengőkkel.” Ez palatio praepositum), erről lehetett elérni a felső ebédlő­ így elég egyértelműen hangzik, bár meglehetősen termeket (summa triclinia), és ezt díszítették a zodiá- pon tatlanra sikerült fordítása Bonfini alábbi félmon- kus tizenkét jegyének képével. Az új palota eszerint datának: „In medio area veteri porticu circumventa, quam egy újonnan (természetesen Mátyás király által) épí- duplicia coronant ambulacra…”. A palotát közelebbről tett szint lehetett az épületben, vagyis a má sodik eme­ nem ismerve akár fordíthatnánk Heltai szellemében let a nyugati szárnyon, amelyben ebédlőtermek vol­ is a szöveget. Von Saurau szövegének birtokában és tak.⁴⁷ A török kori leírók a funkcióról nem, csak a sár­ a többi török kori leírást vele egyeztetve azonban kányrendi díszítésről számoltak be itt. más értelmet kell adnunk neki. Bonfini szerint a régi Mátyás építkezése azonban nem feltétlenül csak árkád, a porticus körülölelte az udvart. A földszinten a második emeletre szorítkozott, hiszen korábban fel­ az ásatások csak a nyugati oldal előtt találtak pillér- tételeztük, hogy az emblémákkal díszített mennye- alapozásokat, a déli és a keleti oldal kutatását az új- zetű termet a király feliratával és évszámmal ellátott kori épületek akadályozzák, a régi térképek pedig ajtóval, valamint a címerét viselő kandallóval az első nem egészen egyértelműek. Egy részük a nyugati és emeleten képzelhetjük el a török kori leírások alapján. a déli oldal előtt jelöl pilléreket, míg egy másik cso- Az épületszárnyat tehát, amely még a Nagy Lajos­fé­ portjuk a keleti oldal előtt is.⁴⁶ úgy gondolom, hogy le építkezésből származott, Mátyás alaposan átépíttet­ Bonfini porticusát mindenféleképpen a földszinti ár- te és az átalakított és kibővített palota elé emeltette kádos folyosóval kell azonosítanunk, hiszen ezt ko- a régi árkádokra a kettős, vörösmárvány oszlopok tar­ ronázta meg a kettős folyosó(ambulacrum) , még akkor totta folyosót, amelyet az oszlopok lábazatain és feje­ is, ha bebizonyosodna, hogy csak az udvar két oldala zetein szintén Mátyás és Beatrix címerei díszítettek.⁴⁸ előtt voltak a földszinten árkádok, és Bonfini kissé A tizenkét állatövi jegy és a bolygók képei von Sau­ túlzott a circumventa kifejezéssel. A körülölelés érze- rau szerint a folyosók mennyezetén voltak kifaragva, tét keltette a coronant ige is, ám itt már érdemesebb pontos helyük azonban szövegéből nem derül ki. Bon­ von Sauraura hallgatnunk. Ha az ő szövegét is figye­ fini viszont kifejezetten azt állítja, hogy a felső, máso­ lembe véve olvassuk Bonfinit, arra juthatunk, hogy dik emeleti folyosót díszítette a zodiákus, és állítását a kettős folyosó (duplicia ambulcra) csak a nyugati igazolhatja, hogy a több mint 50 méter hosszú hom-

oldal rekonstrukciójával foglalkozik, de a 8. képen látható re- Budapest, 1981. 375–376. Bonfini további idevonatkozó sorai konstrukciós rajzon az udvar déli oldalára ráforduló folyosó­ az Averulinus­fordítás előszavában csak általánosságban szól­ szakasz metszete is látható.); Farbaky Péter: A budai középkori nak az udvart övező árkádról (porticus) és fölötte a tizenkét égi királyi palota díszudavara. Ars Hungarica, 16 (1988) 143–171. jeggyel díszített folyosóról(obambulatio) . A két Bonfini­szöveg (a továbbiakban: Farbaky 1988); Horler, Miklós: Les édifices közötti különbségből Horler Miklós vont le – véleményem sze­ de la villa royale de Buda­Nyék. Acta Historiae Artium, 33. rint – túlzott következtetéseket. Horler 1987–1988. 160–162., (1987–1988) 160–162. (a továbbiakban: Horler 1987–1988); Ma­ 33. jegyzet. gyar Károly: A Mátyás­kori rezidenciák. In: Mátyás és a hu- 46 Gerevich 1966. 94., 272., 286. kép., a térképekre l. Farbaky manizmus. Szerk.: Csukovits Enikő. Budapest 2008. 560–561.; 1988. 144–145. Buzás 2009. 191–194. (Buzás az udvart körülölelő kétemeletes 47 Egyet kell tehát értenünk Gerevich Lászlóval, aki Bonfini sorait: loggia feltételezését elfogadja, vitatja viszont annak egységes „Ad occasum vetustum opus nondum instauratum…” nem a reneszánsz stílusát.); Feld, István: Visegrád und Buda – die második udvar nyugati szárnyára, hanem az attól délre eső Königsrezidenzen Ungarns im Spätmittelalter. In: Von der Burg épü letekre értelmezte, felhívva a figyelmet arra, ogyh a szöveg zur Residenz. Hg. Joachim Zeune. (Veröffentlichungen der maga nem, csak a kiadás írásjelei mondanak ennek ellent. Ge­ De utschen Burgenvereinigung e.V. 11.) Braubach, 2009. 92. revich a nyugati szárny átépítését és bővítését Mátyás művének Balogh Jolánnal szemben Gerevich László nem volt meggyő- tartotta. Véleményét von Saurau szövege egyértelműen igazolja. ződve arról, hogy a folyosó két emelet magasan övezte volna Gerevich 1966. 114, 293–294. Másutt mégis arról írt, hogy a má­ az udvart. Csupán az udvar nyugati oldalán állította ezt bizto- sodik emelet belső kiképzését II. Ulászló idején fejezték be, hi­ san, ahogyan az a Seitl Kornél által rajzolt madártávlati rekonst- vatkozva Omichiusra és az általa leírt évszámos ajtóra. Uo. rukciós rajzon is látható. Gerevich 1966. 292–298. és a függelék. 295–297, 301. Feld István a reneszánsz loggia rekonstrukcióját vitatta. Feld 48 A folyosón elhelyezett címerekről Paulus Tafferner számolt be. István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció. Műemlékvé­ Paulus Tafferner: Caesarea Legatio quam suscepit perfectique delmi Szemle, 9. (1999) 30–32. Walterus S.R.S. Comes de Leslie. Viennae, 1672. 174. Egyéb- 45 Antonius de Bonfinis: Rerum Hungaricarum DecadesIV/1. Ed.: ként ez a rövid, kétmondatos leírás is alkalmas volt arra, hogy Fógel, Iosephus – Iványi, Béla – Juhász, Ladislaus. Budapest, Bonfini szövegével együtt az udvart körülelő oszlopos loggia 1941. 136–137.; Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgai­ képét erősítse. ról. Sajtó alá rendezte Kulcsár Margit, bevez. Kulcsár Péter. 304 Végh András lokzat erre alkalmat is nyújthatott.⁴⁹ Bonfinitől tud­ Ebből a szemszögből érdemes nézni a folyosók hat juk azt is, hogy a folyosókat hullámos mintájú mell védjeként felhasználható balusztrádokra és ezzel (ver miculata), mázas (feltehetően tégla­) padló borí- összefüggésben a folyosók stílusának kérdésére is. totta, az ebédlőtermeket pedig vegyes mázas kály- Ha feltételezzük is ezek közül egyeseknek ‒ külö- hák fűtötték.⁵⁰ nösen a márgából készült korlátnak ‒ a kapcsolatát Le kell tehát számolni a továbbiakban azzal a véle­ a má sodik udvar folyosóival, akkor is érdemes lát- ménnyel, hogy Mátyás a második udvar nyugati ol­ nunk, hogy egyrészt a felállítás helyéül többféle dalán nem építkezett. Bonfini idevágó mondata nem helyszín (azaz a folyosó korlátjának többféle szaka- a második udvarra vonatkozott, mint arra néhányan sza) is kínálkozik, másrészt a töredékes kőfarag vány­ már korábban is rámutattak.⁵¹ Sőt, ezzel ellentétben anyagból többféle korlát is rekonstruálható és kap- a második udvar nyugati oldalán álló hatalmas pa- csolatba hozható az udvarral (vörösmárványból ké- lota teljes átépítésében és szintemelésében Mátyás szült is). Ki tudja jelenleg megmondani, hogy melyik egyik jelentős építkezését láthatjuk. Az új all’ antica hova tartozott, és milyen bizonyítékokkal szolgál építészeti részletek fontos szerepet játszhattak az épü­ erre? És egyáltalán, balusztrád övezte­e mindenhol leten – gondolva a folyosók és a termek faragott, ara­ a második udvart? Ez bizony a korszak építészetének nyozott mennyezeteire, a leírásból megismert vörös­ isme retében nem szükségszerű. márvány ajtóra és kandallóra, illetve a látképeken Sokkal inkább kézenfekvő, hogyha az udvar nyu- is megfigyelhető keresztosztós ablakokra a második gati oldalán az oszlopos folyosó kor látjául falazott emelet külső homlokzatán⁵² –, de ismerve a korszak mellvédet feltételezünk, mintha budai (és visegrádi) stíluskeveredését, ez nem jelenti azt, hogy nem hasz­ invencióként próbáljuk beállítani az udvart övező náltak volna fel késő gótikus elemeket is. A vegyes reneszánsz balusztrádos loggiát. A Budán feltárt osz­ má zas kályhák, a mázas padló a gótika jelenlétére loptörzsek között egyedül olyan vörösmárvány töre- utalnak, és erősen kérdéses az udvari folyosó stílusa dékek kerültek elő tömegesen, egyébként kétféle mé- is, amelynek földszinti árkádja régi, tehát gótikus retrendben, amelyekhez gótikus feje zettöredékek tár­ stílusú maradt. síthatóak.⁵³ Az írott források fenti ér telmezése alapján Szakítani szükséges a második udvart egy ségesen rendkívül kézenfekvő lenne feltételezni ezen oszlo- körülölelő reneszánsz loggia rekonstrukciójával is. pok és a nyugati szárny kétemeletes folyosójának Bonfini szövege von Saurau leírásának isme retében kapcsolatát. Megtehetnénk, és körülbelül ugyanany- nem használható többé fel ennek igazolására. Két­ nyi hitelességgel rajzolhatnánk meg egy ilyen késő emeletes, oszlopos folyosó csak a nyugati oldalon gótikus oszlopokkal tagolt homlokzatot, amilyen hi- emelkedett. Igaz viszont, hogy ez a homlokzat hosz- telességgel jelenleg a már szinte mindenki által elfo- szának köszönhetően fenséges lehetett. Az udvar gadott budai reneszánsz loggia képe ren del kezik.⁵⁴ déli és keleti oldalán csak egyemeletes folyosó húzó­ De, amennyiben nem akarunk elveszni a fel té te le zé­ dott, és ennek építészeti kiképzéséről teljesen hall­ sek özönében, meg kell állapítanunk, hogy mai is- gatnak forrásaink. Nem tudni, hogy nyitott volt­e, mereteink nem elégségesek annak eldöntésére, hogy vagy fedett, és azt sem, hogy mennyire volt egysé- a jelenleg rendelkezésünkre álló építészeti töre dé kek ges. Le he tett akár néhol nyitott és néhol fedett is, a mára teljesen lerombolt épületegyüttes mely részé­ ahogy a fedés módja is különbözhetett. A keleti hez tartoztak egykor. Sajnos a budai palota rekonst- szárny közepébe ékelődő kápolna mindenképpen rukciójával foglalkozó szakemberek jelentős része részekre osztotta a folyosót, és korántsem biztos, ogyh nem áll meg ennél a pontnál. A reneszánsz iránt el- a két rész kiépítése egy időben történt. kötelezettek a töredékek általuk kiválasztott cso-

49 Farbaky Péter ez irányú számításaira lásd az általa írt jegyze- Szende Katalin – Végh András. Budapest, 2008. Kat. 9.6.a­b. teket Feuerné Tóth Rózsa tanulmányában. Feuerné Tóth 1986. A Buzás Gergely által hiányolt statisztikai adatok a budai hely­ 20., 25. jegyzet, valamint Farbaky Péter rekonstrukciós rajzait: szín ismeretében nem vezetnek messzire, tekintve, hogy a ki- Farbaky 2009. 14. kép. és 108. jegyzet. rályi palota területe koránt sincs teljesen feltárva (szemben pl. 50 Az ásatásokon feltárt nagyszámú vegyes mázas kályha csem­ a visegrádi palota északkeleti épületével). újabb ásatások akár pe­töredék ismeretében leginkább ezekre vonatkoztathajuk még nagyságrendekkel is bővíthetik ismereteinket. Régi prob- Bon fini szavait: „hypocausta in tricliniis mammatis tegulis lémája a budai palota kutatóinak, hogy a feltételezett reneszánsz obtecta” etc. loggia oszlopaihoz reneszánsz építészeti töredékeket rendel- 51 Gerevich 1966. 293. jenek. Balogh 1966. 110–111., 123–124.; Farbaky 1988. 153. Az 52 A jól ismert Hallart –Wening­féle metszet ezen fontos részle- ez irányú próbálkozások eddig sikertelennek bizonyultak, mi- tére Feuerné Tóth Rózsa és Farbaky Péter hívták fel a figyelmet. vel többnyire egyedi darabokat tudtak csak az elemzésbe vonni, Feuerné Tóth 1986. 22.; Farbaky 1988. 148. amelyekről éppen egyedi voltuk miatt nem bizonyítható, hogy 53 Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi a folyosó oszlopsorába tartoztak volna. udvarban 1458–1490. Budapesti Történeti Múzeum, 2008. már­ 54 A fából faragott, zodiákus jegyekkel díszített mennyezet emlí- cius 19. – június 30. Szerk.: Farbaky Péter – Spekner Enikő – tése önmagában nem dönti el a stílus kérdését. A budai királyi palota Michael von Saurau útleírásában (1567) 305 portját reneszánsz loggiába illesztik, míg a gótikus Michael von Saurau látogatásának befejezése formák iránt nagyobb érzékenységgel rendelkezők ennél is bizarrabb összeállításokkal kísérleteznek.⁵⁵ A második udvar megtekintése után a látogatók a pa- Érdemes elgondolkozni a trónterem körül kiala- lotát kívülről, a várfalak tetején körülölelő folyosókról kult bizonytalan helyzeten is. úgy tűnik, hogy a szak­ nézték meg. Ezek a folyosók hosszukkal és díszes ki­ emberek által nem egészen tisztázott jelentésű szó- képzésükkel a palota különleges látnivalói közé szá­ val állunk itt szemben. Az írott források Budán sehol mítottak, amelyet számos más utazónak is megmu- sem említenek kifejezetten tróntermet, írnak viszont tattak török vendéglátóik.⁵⁸ A konzolokra ültetett fa­ királyi szobáról (z Mitrovic) és Tafelstubéról (von Sa u­ építmények hozzátartoztak a palota jellegzetes képé­ rau), ahol trónus állott. Bonfini pedig ír buleute ri um­ hez, minden korai, hiteles látképen jól megfigyel he­ ról és dietáról, ám mégha tudjuk is ezen antik ki fe je­ tőek.⁵⁹ Ez a folyosó, írja von Saurau, régies módon zések eredeti, pontos jelentését, vagy sikerül felfed- (auf die alt Manier) épült olyan ledobónyílásokkal, nünk a reneszánsz építészek írásaiban alkalmazott ahonnan nagy kövekkel lehetett védekezni. Minden­ értelmüket, akkor is bajban vagyunk, hogy milyen felé ágyúkhoz tartozó kerekek, ládák és más dolgok középkori udvari funkciónak feleltessük meg ezeket hever tek benne nagy összevisszaságban. Innen látta a budai királyi palota leírásában. A második udvar a déli nagy rondellát is (gegen den Perg am Eck ein Run­ keleti szárnyának rekonstrukciójában mégis kitartó- del len) belsejében öt nagy ágyúval. A folyosóból ah- an tartja magát egy trónterem feltételezése a könyv- hoz a börtönhöz mentek, ahol a keresztény rabok tár szomszédságában, ‒ úgy véljük, minden alap nél­ síny lődtek, majd innen újból kiértek az útjuk kezde- kül. Az ennek bizonyítására szolgáló idézetek részben tét jelentő térre, és ennek rossz kapuján át (durch ein a Tafelstubéval azonosítható királyi szobára, rész ben geschlechter Dor) a város felé folytatták útjukat. A bör­ a nyugati szárny termeire, részben pedig bi zonytalan tön lehetett az egyébként eddig nem említett Cson­ elhelyezkedésű termekre vonatkoznak. Ev lia Cselebi ka­torony, de valószínűbb, hogy a külső szárazárok például a király tanácsterméről (divánkháne) ír, amely hídjánál álló torony, amelyet szintén börtönnek hasz­ bizonyosan a palota valamelyik nagyobb terme le- náltak.⁶⁰ Innen tényleg az ekkor Ágyúraktár térnek hetett, de erősen kérdéses, hogy Evlia felismerhet- nevezett északi előudvarra juthattak ki, amelyet a Kol­ te­e egyáltalán a terem eredeti funkcióját.⁵⁶ Le íróink dus kapu kötött össze az Orta hiszár, vagyis a Kö­ trónust csupán a Tafelstubéban, azaz a királyi szobá- zép ső vár utcáival.⁶¹ Michael von Saurau természe- ban láttak, amelynek összetett funkciójáról fentebb tesen tovább folytatta leírását, de mivel írásunk csak már írtunk. Mindez természetesen nem jelenti azt, a palota bemutatására vállalkozott, ezen a ponton hogy a palota más termeiben ne állhattak volna más meg köszönve pontos megfigyelésein alapuló részle­ trónusok – minden bizonnyal álltak⁵⁷ –, ezeket azon- tes leírását képzeletben elbúcsúzunk a Konstantiná­ ban a leírók nem említették meg. polyba tartó stájer nemestől.

55 Igen nagy merészség, ha a gótikus oszlopokhoz valamely re- szinte bizonyos, hogy az első udvar Zsigmond építtette palotá­ neszánsz balusztrádot is hozzákapcsolunk minden formai, jának nagy termében is kellett lennie trónszéknek. vagy készítéstechnikai bizonyíték nélkül. Buzás Gergely: Ba- 58 Balogh 1966. 85–86. lusztrádos loggiák a magyar kora reneszánsz építészetben. Cast­ 59 így a Schedel­féle Világkrónika és Erhard Schön 1541­es lát- rum, 8. (2008) 71–108.; Buzás 2009. 191–194., 1. kép. Kérdés, képein is. A folyosókat hordó várfalak jelentős része még ma hogy a rendelkezésünkre álló kifejezetten sok balusztrádtípus is áll, főleg a nyugati oldalon. közül miért pont ezeket használta fel a rekonstrukcióhoz? 60 Lukinich Imre: Auer János Ferdinánd naplója. Budapest, 1923. 56 Evlia Cselebi 239–242. 147–150. 57 Trónszék felállítását igényelte például az a helyiség, ahol a ki­ 61 „Ágyúraktár tér kapuja”. Evlia Cselebi 239.; „Koldus kapu”. rályi személyes jelenlét bírósága ítélkezett, de trónnak kellett Veress 1906. 144., 26. sz. állnia a királyi tanács üléseinek helyet adó teremben is, ahogy 306 Végh András

FüGGELÉK

ORTTENLICHE BESCHREyBUNG DER RAySS GEHEN CONSTANTINOPEL. Eingeleitet und herausgeben von Konrad Wickert. (Erlangen Forschungen, Reihe A. Geisteswissenschaften, Band 40.) Erlangen, 1987. 52–54.

(23v) Den 12. der Bascha die Herrn Oratores wieder Mathüeß die hinter Kaiser Sigismundt hat pawen für sich gefordert und durch erlich Stund gar freund- lassen. Wurde an dem alten Gepeu ein künstlich Werk lichen Gesprech von vielen Sachen mit ihnen gehal- gesehen, sunderlich in des Künig Mathieaß Schlaf- ten. Nachmalen dem Herrn Christoffen von Teufen- kammer und Bybliowegg, in wellicher ein rund Ge- pach des Gschloß und Stadt durchsehen bewilligt meyl ist, wie die Weltkugel, mit dem Gestirn geziert, worden, (24r) ie vormals gemelt. Von des Bäscha Hau­ welliches zween Engl heben. Und darüber zwen la- sung weliches neben der Danaw liegt, haben einem teinische Vers, auf deutsch also laudent, stehen: Als Steig zu dem Gschloß, des ziemlich hoch auf seinem Künig Mathieaß überkum das Behamerland, des Him­ Perg liegt, daselbst durch ein klein Dürl oder Eingang mel Figur dergleichen stand. Alsdann wieder auf auf einen weiden Platz, mit einer Plassenmawer umb­ den bemelten Gang, in ein Gewelb und neben einer fangen. An der linken Seitn des Eingangs under der Kuchel für in ein Schöen prachtlichen großen Comy- einen Hütten funf große Stuck auf Redern stehen und nen, alda des Künig Dafelstuben gewesen. (25v) Allda sieben grosse Stück neben der Wand. Ungefasster lie- ein große, von Dischelwerk wohlgemachter schwerer gen, vier Valkonettel desgleichen an diesem Platz. -Un Stuhl vorn zwischen zwen großen Fenster steht, da- der freien Himmel zwolf Falkonedl stehen, und sechs rinnen der Künig die Lehen hat verliehen, auch den große Stuck ungefaster beisamen liegen, auch wieder Armen und allda Audientz geben. Von dannen wie- einleitzig Plasser liegt. Alsdann kummen wir gegen der auf den obberührten Gang in die andern Stock den ersten Stock daselbst über ein Prucken, wellicher ge gen den Perg, wellicher Stock des Eingangs des Gram ungevährlich ein Copy hoch, darinnen kein Gschloß an der rechtn Seitn. Allda zwen schöne Gang Wasser. Durch sellichen Eingang wieder ein Platz, aufeinander mit ausgehutn Stucken, Figurn, die Plo­ über denselbigen Platz, gegen dem inneren Gschloß, netn und zwelf Zeichn. Desgleichen zwen schöner wieder ein geschlecter Gram, daselbst durch zwey Dor großer Saal mit vergulden Pöden aufeinander, sunder­ (24v) Tor in ein Hof. Zum ersten Mal sein wir an der lich der ober ein sehr langer Saal von schönen aus- linken Seitn aufgangen. Daselbst zween schöne Seul geschnittn großen vergulden Würmen, mit gemaltn aufeinander mit großen verguelten Rosen. Gleichwohl und übergulden Poden. Aus sellichen kann man ge- der ober nie gar ausgepaut worden, wellicher doch gen den negsten Perg sehen, davon des Gschloß über­ von schönen vergulden Kunststuckn war angefangen. höht ist. Alsdann sein wir auf die Wehren und eußer­ Darnach an der linkn Seitn von der Gang in ein klein sten Gang des Shloß umbfangen ist, geführet wor den. lustig Zimmmer, darinnen der Fürsten des Reichs (26r) Wellicher Gang auf die alt Manier gepaut ist Wappen gewesen, aber die meisten vernicht sein. Un­ mit seinen Lechern, damit man sich mit den großen gefährlichen noch bei fiertzehen über blieben und Steinen daraus hat wehren künnen. Darauf was zu gesehen werden. Von dem bemelten Zimmer an der denen großen Stucken gehört von Redern, Kisten linken Seiten hinein in ein groß Comyn, zuvor ein und anderem gefunden und gesehen haben, welli- Lyberey gewesen, bisher noch mit seinen altn zuge- ches doch alles ein vermischt unordenlich Wesen richten Stellen versehen. Volgents in ein Kammer, von durcheiander ist. Außerhalb dieses Gang gegen den dannen in ein große Capellen, darinnen ein Aldan Perg am Eck ein Rundellen, darinnen fünf große mit großen Dobichen belegt. Auch in der Kirchen Stuck auf Redern stehen. Von diesn bemetn Gang etlich Ampel hengen, in wellichn sie (25r) Lichter pre­ sein wir zu der Gefangnus, darinnen die gefangen nen. Das Pflaster mit schönen großen Decken über- Christen liegen, kummen, nachvolgents wieder auf legt, in wellichen alles nach der dürggiscen Art den eußertn Plaz gegen der Stadt, durch ein gesch­ belegt sein. Selicher Stock gegen der Danaw Künig lechter Dor in die Stadt. 307

Vizi Márta ÚJKORI KÁLyhA DARABJAI AZ OZORAI VÁRKASTéLy RéGéSZETI FELTÁRÁSÁBóL

Tolna megye északi szélén, a Sió völgyében található Az azóta eltelt időszakban Feld István és Gere Ozora. A község középpontjában, a plébániatemplom László 1999 novemberében a palotaépület középkori melletti alacsony dombon áll a várkastély négyzetes, kapujának és kapualjának feltárását végezte el. 2002­ középudvaros épülettömbje. Az épületet négy zet alak­ ben a várkastély északi és keleti külső várfala mentén ban fal veszi körül, a sarkokon kerek tornyok kal meg­ folyt feltárás.³ erősítve. A várkastély hazánk kiemelt műemlékei so­ 2009­ben a templom és a várkastély közötti terüle­ rába tartozik. Szerencse és balszerencse kísérte törté­ ten, valamint a déli oldalon a várat körülvevő árko­ nete során magát a várkastélyt és gazdáit is. Fennma­ kon lévő hidak további tisztázása érdekében történ­ radt, hála az Esterházyak kastély­, majd mag tárépí­ tek kutatások (1. kép). tésének. Az épület – változó funkcióval ugyan – még A feltárások során jelentős mennyiségű, a 15 –20. a 20. század hatvanas éveiben is használatban volt. szá zadból származó kerámia és egyéb leletanyag került elő.⁴ A várkastély különböző építési periódusaihoz tar­ A kutatás tozó kőfaragványt anyag szintén jelentős, feldol go­ zása Koppány Tibor munkája.⁵ Sor került a várkastély régészeti és műemléki kutatá­ A kutatás vezetője törekedett arra, hogy folyamato­ sára, amely igazából napjainkban sem zárult le. Kü­ san tájékoztassa a szakmai és a nagyközönséget a vár­ lönösen igaz ez a kutatások során előkerült tárgyi és kastély kutatásáról. A szekszárdi, akkor Béri Balogh megfigyelési adatok feldolgozására.¹ Ádám Múzeum időszaki kiállításán és tudományos Az 1960­as években az Országos Műemlékvédelmi délutánján már bemutatta az addigi eredményeket.⁶ Felügyelőség előzetes felmérést végzett a helyszínen.² Tolna megye Dunatáj c. folyóiratában a megye közön­ A komplex, régészeti, építészettörténeti kutatás 1981­ ségét tájékoztatták a várkastélyban zajló munká la tok­ ben kezdődött, amelynek vezetője Feld István régész, ról.⁷ A megyei múzeum évkönyvében az 1981–85 kö­ munkatársai Koppány Tibor építészettörténész, Lá­ zött végzett munkákról számoltak be.⁸ szay Judit művészettörténész, Kisfaludi Júlia régész A falkutatással és az ásatásokkal párhuzamosan voltak. A későbbiek folyamán Gerelyes Ibolya, Gere a leletanyag feldolgozása is megkezdődött. Az épí­ László és Vizi Márta is bekapcsolódott a feltárási mun­ tészettörténeti megfigyelések mellett a feltárások a kákba. 1981–1992 között évente több hónapig folyt ré teganyagokon túl számos zárt leletanyagot is fel­ a kutatás a várkastély épületében és az épület körül. színre hoztak. Ezek közül Feld István és Gerelyes

1 A leletanyag feldolgozását napjainkban is folytatják a kutatási Múzeum Évkönyve, 14. (1988) 266–273., 261–337. (a továbbiakban: munkákban résztvevők. Az eredmények ismertetésénél említem Feld – Kisfaludi – Vörös – Koppány – Gerelyes – Miklós 1988). az egyes leletcsoportokkal foglalkozó kutatókat. 5 Kőleltár a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban Rég. Ad. 965‒ 2 Dokumentációja a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Régészeti 2009. Adattárában található. 6 Feld István: Az ozorai várkastély. In: Régészeti kutatások Tolna 3 Feld István – Gerelyes Ibolya – Gere László: Ozora, Várkastély. megyében. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum „Régészeti Régészeti Kutatások Magyarországon 2002. Archaeological Investi ga­ kutatások Tolna megyében” c. időszaki kiállítása 1981. december tions in Hungary 2002. Budapest, 2004. 249. 11­től 1982. január 31­ig. [1980] oldalszámok nélkül. 4 A várkastély építését megelőző időszakból is került elő lelet­ 7 Feld István – Koppány Tibor: Az ozorai várkastély. Dunatáj (Szek­ anyag, sőt bronzkori házat is feltártak. Feld István – Kisfaludi szárd), 1984. május 5–14. Júlia – Vörös István – Koppány Tibor – Gerelyes Ibolya – Miklós 8 Feld – Kisfaludi – Vörös – Koppány – Gerelyes – Miklós 1988. Zsuzsa: Jelentés az ozorai várkastélyban és környékén 1981–85­ 261–337. ben végzett régészeti kutatásokról.A szekszárdi Béri Balogh Ádám 308 Vizi Márta

1. kép Az ozorai várkastély feltárási alaprajza

Ibolya az „A” jelű akna 15. század utolsó évtizedeire Feld István – Koppány Tibor: Az ozorai vár, Nagy és a 16. század első felére keltezhető leletanyagát, fő­ Emese: Az ozo rai ferences kolostor című tanulmá­ ként a kerámiát közölte.⁹ Lőrincz Judit az „A” akná­ nyait tartalmazó kötet is.¹² Gerelyes Ibolya az 1545­ ból előkerült üvegkehely restaurálását ismertette.¹⁰ től 1686­ig török végvárként szolgáló ozorai várkas­ Ez után szintén Gerelyes Ibolya és Feld István a pa­ tély területén előkerült sgraffito díszes török talpas lotaépület udvarán, illetve déli oldalán, 1982­ben ta­ tálakat elemezte, kutatásai a tárgytípus 16. századi lált 16–17. századi zárt gödrök anyagát publikálta.¹¹ keltezését erősítették meg.¹³ Az első öt év feltárási Időközben elkészült a Filippo Scolari életéről szóló eredményeit a ku tatók 1988­ban tették közzé egy forrá sokat közlő, valamint Engel Pál: Ozorai Pipo, előzetes jelen tés ben.¹⁴

9 Feld István – Gerelyes Ibolya: Késő középkori leletegyüttes az 12 Ozorai Pipo emlékezete. Múzeumi Füzetek. Szerk.: Vadas Ferenc. ozorai várkastélyból. Communicationes Archaeologicae Hungariae Szekszárd, 1987. 1985. 163–184. (a továbbiakban: Feld – Gerelyes 1985). 13 Gerelyes Ibolya: Adatok a sgraffito­díszes török kerámia kel­ 10 Lőrincz Judit: Az ozorai üvegkehely restaurálása és a kompro­ tezéséhez és etnikai hátteréhez. Folia Archaeologica, 38. (1987) misszumok. Iparművészet, 1994/5. 56–57. 247–260. 11 Gerelyes Ibolya – Feld István: hódoltság kori leletegyüttes az 14 Feld – Kisfaludi – Vörös – Koppány – Gerelyes – Miklós 1988. ozorai várkastélyból. Communicationes Archaeologicae Hungariae 261–337. 1986. 161–182. Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 309

Sor került a földszinten feltárt másik zárt lelet­ tély kutatásakor készített dokumentációegyüttest együttes anyagának közlésére is. Az árnyékszékakna mu tatta be példaként az ásatási dokumentáció ké szí­ kerámia­, üveg­, és fémleleteket tartalmazott, ame­ tésére és felhasználási lehetőségeire.²⁴ lyek a késő középkori várkastély életének tárgyi Nemcsak az épületkutatási, dokumentálási kísérle­ emlékei.¹⁵ Az ásatás fémleleteit Gere László dolgozta tek kapcsán került sor új módszerek alkalmazására. fel.¹⁶ A várkastély feltárása során a déli fal előtti szel­ A már említett fémleletek feldolgozása során Gere vényekből előkerült grafitos edények közlése is el ké­ László az anyagvizsgálati módszerek és a klasszikus szült.¹⁷ A középkori részek kutatása mellett a későbbi régészeti módszerek együttes alkalmazásával ért el építési korszakok feldolgozása is zajlott. Koppány új eredményeket.²⁵ Tibor az ozorai uradalom 18. századi építéstörténe­ A nagy mennyiségű kerámia feldolgozása kapcsán tét foglalta össze.¹⁸ A kora újkori anyagból előkerült jelen munka szerzője dolgozta ki egy számítógépes ásványvizes palackok történetéről,¹⁹ a mázatlan tányé­ nyilvántartási rendszer szakmai elméleti alapjait.²⁶ rokról és sütőtálakról Vizi Márta írt.²⁰ A várkastély A kutatás vezetője, Feld István a kutatás kezdetei igen reprezen tatív anyagához számíthatjuk a nem óta törekedett arra, hogy az eredményeket (kutatási kis mennyiségben előkerült középkori kályhacsem­ és tárgyi anyag) különböző kiállításokon bemutassák. péket, valamint a szemeskályhákhoz tarto zó darabo­ Az ozorai vár alaprajzát már 1983­ban, a Magyar Nem­ kat. A lovagalakos kályhához sorolható töredékeket zeti Galéria „Mátyás király és a magyarországi rene­ Tamási Judit dolgozta fel.²¹ Az „A” akna leleteit már szánsz 1458–1541” című kiállításán látni lehetett.²⁷ említettük²², a „B” jelű emésztőakna kapcsán szintén 1987. május 29. – november²⁸ között a Budapesti Tamási Judit elemezte az onnan előkerült kály ha­ Történeti Múzeum „Művészet Zsigmond király korá­ szemanyagot.²³ ban 1387–1437” címmel rendezett kiállítást, amely­ Feld István egy, a rekonstrukcióval összefüggő mód­ nek tanulmánykötetében az ozorai várról Feld István szertani probléma elemzése során az ozorai várkas­ és Koppány Tibor készített tanulmányt.²⁹

15 Feld István – Gerelyes Ibolya – Gere László – Gyürky Katalin – 22 Feld – Gerelyes 1985. 163–184. Tamási Judit: Újabb későközépkori leletegyüttes az ozorai 23 Feld – Gerelyes – Gere – Gyürky – Tamási 1989. 177–207., várkastélyból. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1989. 189–200. 177–207. (a továbbiakban: Feld – Gerelyes – Gere – Gyürky – 24 Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció. Műem­ Tamási 1989). lékvédelmi Szemle, 1999/1–2. 27–56., 41–46. 16 Gere László: 15–18. századi fémleletek az ozorai várkastélyból. 25 Gere 2003. Doktori disszertáció, ELTE, 1994.; Gere László: Gótikus csillár 26 Vizi Márta: A kerámia feldolgozásának módszerei. (Kísérlet és asztali gyertyatartók töredékei az ozorai várkastélyból. Mű­ az ozorai várkastély leletanyaga kapcsán.) Adatbázisrendszer emlékvédelmi Szemle, 1998/1. 95–116.; Gere, László – Költő, László: és kerámiaanalízis. Methods of Ceramics Processing Applikation of X­ray emission ana lysis in late medieval and (Esperiment Based on Finds of Ozora Fortified Castle) Data­ early modern age archaeology. Archa e ometrical Research in base System and Analysis of Ceramics. In: Az agyagművesség hungary II. Eds.: Költő, László ‒ Bar to sie wicz, László. Buda­ évezredei a Kárpát­medencében. Szerk.: holló Szilvia Andrea – pest – Kaposvár – Veszprém, 1998. 141–158.; Gere László: Késő Szulovszky János. Budapest – Veszprém, 2006. 73–90.; Vizi középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkas télyból. Márta: A kora újkori kerámia feldolgozásának módszerei. Az Az ozorai vár régészeti monográfiái. I. Opuscula hun garica ozorai várkastély leletanyagának adatbázisáról. (Methods for IV. Budapest, 2003. 1–250. (a továbbiakban: Gere 2003). the Processing of Early Modern Age Ceramics. On the Da ta­ 17 Vizi Márta: Grafitos kerámia Decs­Etéről és Ozoráról. A Wo­ base for Finds from Ozora Castle) In: A középkor és a kora sin sky Mór Múzeum Évkönyve 22. (2000) 177–252., 191–192., újkor régészete Magyarországon. (Archaeology of the Middle 223–224., 231. 1. kép. Ages and the Early Modern Period in hungary). I‒II. Budapest, 18 Koppány Tibor: Filippo Scolari ozorai vára. Műemlékvédelem, 23. 2010. Szerk.: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi. II. 818–838. A szak­ (1979/3) 193–203. (a továbbiakban: Koppány 1979); Koppány mai anyag számítógépes programozását Berta József, Miklós Tibor: Ozora és uradalmának építészete a XVIII. században. Gergely, Miklós Dániel végezte. Az ozorai várkastély lelet­ A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, 17. (1992) 229–256. (a továb­ anyagának feldolgozása kapcsán kidolgozott rend szert, annak biakban: Koppány 1992). továbbfejlesztett változatát alkalmazza a szerző Decs­Ete mező­ 19 Vizi Márta: Ásványvizes palackok Tolna megyéből. A Wosinsky város leletanyagának feldolgozása során. Ezúton is köszönöm Mór Múzeum Évkönyve, 21. (1999) 317–367. Feld Istvánnak, hogy a várkastély feltárása során előkerült ke­ 20 Vizi Márta: Két kerámia tárgytípus az ozorai várkastélyból. Sü­ rámia leletanyag jelentős részének feldolgozását számomra tőtálak és mázatlan tányérok. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, átengedte. 30. (2008) 233–263. 27 Mátyás király és a magyarországi reneszánsz 1458–1541. A Ma­ 21 Tamási, Judit: Stücke des Rittenfigurenofens zu enOf (Buda) aus gyar Nemzeti Galériában 1983. február 24.–június 26. között dem Burgschloss von Ozora – im Kontext der Werk statt be zie­ rendezett kiállítás katalógusa. Budapest, 1983. 22. 6–7– 8. tétel. hungen. In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi And­ 28 Nincs adat a katalógusban a kiállítás pontos zárási dátumára. rás hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Buda­ 29 Feld István – Koppány Tibor: Az ozorai vár. In: Művészet pest, 2004. 519–532. A kályhacsempe­leletanyag további fel­ Zsigmond király korában 1387‒1437. I‒II. Szerk.: Beke László – dolgozását átengedte jelen cikk szerzőjének. A feldolgozás Marosi Ernő – Wehli Tünde. Budapest, 1987. I. 332–346., II. előkészületben. 527–528. 310 Vizi Márta

2. kép Kályhacsempék az ozorai várkastély feltárásából a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításán. (Fotó: Gere László)

A Magyar Nemzeti Galéria „Pannonia Regia. Mű­ A lelőhely vészet a Dunántúlon 1000–1541” című, 1994 októ be ré ­ től 1995 feb ruárjáig tartó kiállításán is bemutatták, sok A bemutatni kívánt kályhacsempék­ és kályhasze­ egyéb mel lett, az ozorai várkastély kutatá sának ad­ mek lelőhelye a várkastély keleti oldalán található, digi eredmé nyeit, kiemel kedő jelentőségű leleteit.³⁰ az 1987 júliusában feltárt XXI/B szelvény északi szé­ A várkastély kutatásával párhuzamosan a helyre­ lén levő „újkori beásás” volt (1. kép).³³ állítás is megkezdődött. A helyre állításról Sedlmayer Az 1987. évi ásatási napló és az 1988­ban készült János és Máté Zsu zsanna számolt be a Műem lék vé­ ásatási jelentés³⁴ szerint a következőket figyeltük meg: delem lapjain.³¹ „A szelvény északnyugati részén található négyszög­ A korántsem teljes áttekintés végén álljon az, hogy letes rész. Az újkori barnás feltöltés ezen a részen a várkastély kutatásá val kapcsolatos eredmények, tár­ mintegy 80 cm volt. A szelvény éNy­i sarkában nagy­ gyak (kályhacsempék, a pincében talált kincs lelet, ma­ méretű téglalap alakú beásás sárgás foltja mutatko­ kett a várról stb.) legújabban a Wosinsky Mór Me gyei zott, amely metszett egy egysé gesnek tűnő félkör ala­ Múzeum 2005­ben megnyi tott állandó kiállításán lát­ kú szürkés betöltésű gödröt. Erről a félkörös szürke hatóak (2. kép).³² betöltésű gödörről a későbbi kutatás során kiderült,

30 Koppány Tibor: Az ozorai vár. In: Pannonia Regia. Művészet a szerző készítette. Vizi Márta: Szemelvények Tolna megye te­ a Dunántúlon 1000–1541. Szerk.: Mikó Árpád – Takács Imre. lepüléseinek 11–17. századi történetéből. In. Örökségünk. Tolna Magyar Nemzeti Galéria, 1994. október–1995. február. Buda­ megye évszázadai. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó pest, 1994. 367–373. VII. 48–50. A katalógus számos tárgyat kiállítása. Szerk.: Gaál Attila – Gaál Zsuzsanna. Szekszárd, 2006. mutat be a várkastélyból, pl.: kályhacsempék – Tamási Judit, 31–62. V­32, V­34, V­39, majolika – Feld István, VIII­40, VIII­41. 33 A dokumentáció a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Régészeti 31 Sedlmayer János – Máté Zsuzsa: Az ozorai vár(kastély) hely­ Adattárában található. Lelt. sz.: 664–2001. reállításáról (1980–2002). Műemlékvédelem, 47. (2003/1) 14–20. 34 Feld István – Gere László – Gerelyes Ibolya – Kisfaludi Júlia – Ugyanebben a számban Feld István összefoglalást készített a Koppány Tibor – Lászay Judit – Vizi Márta: Jelentés az ozorai várkastély történetéről. Feld István: Az ozorai várkastély tör­ várkastély 1981–88. évi régészeti kutatásáról. Kézirat az OMvh, ténete. Uo. 1–13. a Magyar Nemzeti Múzeum és a Wosinsky Mór Me gyei Múze­ 32 A kiállításhoz vezető is készült. A 2. teremhez készült anyagot um Régészeti Adattárában, 269/A­C. Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 311

Ltsz.: Oz.2011.1.1.

Ltsz.: Oz.2011.1.2.

Ltsz.: Oz.2011.1.3.

3. kép Oromcsempék az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) 312 Vizi Márta

Ltsz.: Oz.2011.1.5.

Ltsz.: Oz.2011.1.6.

Ltsz.: Oz.2011.1.7.

4. kép Lapcsempék az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 313

Ltsz.: Oz.2011.2.1.

Ltsz.: Oz.2011.2.2.

Ltsz.: Oz.2011.2.3.

5. kép Tál alakú kályhaszemek az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) 314 Vizi Márta

Ltsz.: Oz.2011.2.5.

Ltsz.: Oz.2011.2.6. Ltsz.: Oz.2011.2.7.

Ltsz.: Oz.2011.2.8.

6. kép Tál alakú kályhaszemek az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 315 hogy itt két egymáshoz igen közel álló hódoltság­ Tál alakú kályhaszemek: 29 darabnak tekinthető tö­ kori gödörről van szó, mindkettő mélyebbre nyúlt redék került elő (Oz.2011.2.1. – Oz.2011.2.29.) a téglalap alakú objektum aljánál.³⁵ Négyzet alakú szájrésszel készültek, korongoltak. A téglalap alakú objektum sárgás betöltésében egy A peremük élhossza 20,2 cm és 22 cm között változik, nagyobb méretű félkör alakú, barna korhadékos be­ a fe nékátmérő kb. 11 cm. Magasságuk (tálmélység) töltésű folt ot figyeltünk meg (szélessége 80 cm, át­ 6,1­7,7 cm, a legtöbb darab 6,5 cm mélységű. A sze­ mé rője 260 cm) az északi tanúfal mellett. Leletanyaga: mek pereme befelé az oldal felső széléhez hajlított, 18. szá zadi tál alakú kály haszem. domború. A tálak belső részén, a fenék közepén egy A téglalap alakú objektum felső sárga rétegeiből is kerek, kb. 1,7 cm átmérőjű kiemelkedés található. kerül tek elő hasonló kályhaszemek, az alatta lévő E körül kb. 5,8 cm átmérőjű korongolt gyűrűborda barnásvörös törmelékes­tégladarabos rétegben új­ látható. kori kerámia és üvegedényeket találtunk.” A kályhaszemek belső oldalán kétféle díszítés van. Az egyik típusnál a vörösesbarna mázatlan felületen fröcs költ mésznyomok mintegy spriccelt felületet A kályhához tartozó leletek képeznek. A mészfoltok a peremen is jelentkeznek. (Oz.2011.2.8., 6. kép.; Oz.2011.2.9.– Oz.2011.2.10., Oz. Az objektumban három csempetípust találtunk. 2011.2.15.) Oromcsempék: négy darabot restauráltak az elő ke­ A másik típuson ugyanezen a spriccelt (fröcskölt) rült töredékekből. (Oz.2011.1.1.–Oz.2011.1.4., 3. kép.) felületen azonban élénkvörös festés található. ér de­ hosszanti oldalukra íves formájúak. hátoldalukon kes, hogy ez a vörös festés gyakran nem húzódik rá ujjbenyomkodások nyomai, amellyel minden bizony­ a peremre. (Például: Oz.2011.2.1.–Oz.2011.2.3., 5. kép.; nyal az agyaglapokat nyomták a formához. A csem­ Oz.2011.2.5.– Oz.2011.2.6., Oz.2011.2.7., 6. kép., Oz.2011. pék széle felül négy ív. Az íveket két­két egymás felé 2.27., 8. kép.) forduló bimbó alkotja. A csempék jobb és bal szélén A hátoldalak kivétel nélkül égettek, feketék, kor­ egy­egy kifelé forduló levélcsúcs. A felső szé lt alkotó mo sak. Az égésnyomok a kályha használata során bimbók lefelé íves szárakban folytatódnak, amelyek keletkeztek. öblében egy­egy szív található. Az alsó szélt széles vízszintes szalag zárja. Az alsó szél és az ívek között egy­egy nagyobb és négy kisebb domború pötty lát­ A kályha ható. A jobb és bal szél 3,5 cm magasságban függőle­ ges. E szerint a csempék ennél a rész nél illeszkedtek A közölt darabok minden bizonnyal egy tál alakú egymáshoz. kályhaszemekből készült kályha alkotórészei. Az elő­ A csempék előoldala élénkvörös festésű. Néhol fe­ került darabok sajnos nem képeznek olyan szeren­ hér meszelés látszik a vörös festés alatt. csés leletegyüttest, mint a 15. századra keltezhető Téglalap alakú lapcsempék: három darabot restaurál­ külső vati lelet,³⁶ ahol a teljes leletanyag mellett a kály­ tak az előkerült töredékekből. (Oz.2011.1.5.–Oz.2011. ha csempék illesztéséhez tartozó tapasztásdarabok 1.7., 4. kép.) is előkerültek. A sík agyaglapból készült csempék előoldalán pré­ A fentiek alapján (leletmennyiség) láthattuk, hogy selt díszítés látható. Téglalap formájúak. Széleik a hát­ nem teljes kályha anyaga került elő, valódi kályhare­ oldal felé ferdén levágottak. Az előlapokon a vízszin­ konstrukciót nem tudok készíteni. A meglévő típu­ tes tengelyre szimmetrikus díszítmény: középen ko­ sok, illetve a szakirodalom alapján vázolni tudom, mi­ szorúszerű kerek, domború rész, alul és felül nagy­ lyen lehetett ez a kályha. Feltételezem ugyan, hogy jából szív formát alkotó levelek – csúcsukkal a koszorú egy kályha szétszedése, vagy javítása kapcsán dobták felé. Körben a szél mentén borda alkot téglalapot – ki az általunk feltárt gödörbe a kályha részeit, de mintegy belső tükröt a csempén. A borda és a csem­ teljes bi zonyossággal még azt sem állíthatom, hogy peszél között félkörívekből álló benyomkodott dísz egy kályha részei voltak az előkerült darabok. fut körbe. A csempék előoldalán többszöri meszelés Az íves lapok, a felső íves záródásukkal (Oz.2011. rétegei figyelhetők meg, emiatt igen nehezen vehető 1.1. – Oz.2011.1.4., 3. kép.) a kályha felső lezárását ké­ ki a minta. pezték, pártázatot alkottak a kályha tetején. Az íves A csempék hátoldala égett, kormos, fekete. alaprajzú oromcsempék egy kerek alaprajzú felső

35 Jelen munkában ezekkel az objektumokkal nem foglalkozom. 36 Ilon Gábor – Sabján Tibor: 15. századi cserépkályhák Külső­ vat ról. Ház és Ember, 5. (1989) 57–110. 316 Vizi Márta

Ltsz.: Oz.2011.2.10.

Ltsz.: Oz.2011.2.9.

Ltsz.: Oz.2011.2.15.

Ltsz.: Oz.2011.2.23.

7. kép Tál alakú kályhaszemek az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 317

Ltsz.: Oz.2011.2.27.

Ltsz.: E.2008.27.2.1. Ltsz.:Ltsz.: OZ. Oz.2011.3.1. 2011.3.1. (65.65.8., 65.65.6.)

Ltsz.: Oz.2011.3.3.

Ltsz.: Oz.2011.3.2. Ltsz.: Oz.2011.3.4.

8. kép Tál alakú kályhaszem és oromcsempe­töredékek az ozorai várkastélyból, 18. század. (Fotó: Gere László, rajz: Vizi Márta, számítógépes grafika: Frankné Sági Apollónia) 318 Vizi Márta

rész tetején lehettek. A tálak egy részéből minden va­ szál lítottak földfestéket.⁴² Tolna megye északi része, lószínűség szerint hengeres felső rész készült. ahol Ozora is található, nem jelentett tehát különö­ A tál alakú szemekből hasáb alakú alsó részt és sebb távolságot egy esetleges festékszállításra. Ez an­ hen geres felső részt szoktak készíteni. A téglalap nál is érdekesebb kérdés, mert a kályhát alkotó da­ alakú, nagyjából a tál alakú szemek szájszélességének rabok származási helyéről még nem esett szó. A vár­ megfelelő magasságú, és fele szélességű csempelap kastély kora újkori, újkori kerámiájának vizsgálata alkalmazásának szükségessége akkor merült fel, ami­ kapcsán tanulmányoztam a dunántúli kerámiakészí­ kor a csempéket kötésbe rakták. Így a sarkokon és tés történetét is. Az ozorai uradalom épületeit össze­ a falhoz való illesztéskor szükség volt egy feles mé­ író anyagból tudjuk, hogy Ozorán 4 fazekas műkö­ retű csempére is.³⁷ Ez nem csak a népi cserépkályhák dött.⁴³ 1747­ből származik Ozora, Dombóvár, Ka pos­ jellemzője volt, hiszen már a késő középkori kályhá­ vár közös, magyar nyelvű céhlevele.⁴⁴ Tolna Megye kon is megfigyelhető ez a jelenség.³⁸ Mindenesetre Önkormányzatának Levéltára is őrzi az ozorai faze­ feltételezhetem, hogy itt is egy kötésbe rakott csem­ kascéh iratát.⁴⁵ Sajnos az iratok ellenére semmiféle pék ből álló alsó rész létezhetett. közvetlen adat nincs arra vonatkozóan, hogy ponto­ Az előkerült tál alakú kályhaszemek peremei visz­ san a falu mely részén dolgoztak a fazekasok, és ami szahajtottak, „peremezettek”. Ez a készítési mód a ennél is lényegesebb, hogy sajnos nem tudjuk, mit 17. századra nyúlik vissza és a 18. század folyamán készítettek a helyi fazekasok. Így nem bizonyítható, válik általánossá olyannyira, hogy az újkori kályha­ hogy a szóban forgó darabokat itt, helyben gyártották. csem pék mindig így készülnek.³⁹ Sabján Tibor Völcsey Azt sem feltételezhetjük tehát, hogy ide is szállítottak Lajos dőri kályhásmester munkáját dokumentálva fi­ festéket például a fent említett csobánci bányából. gyelte meg ezt a peremezési technikát.⁴⁰ A dél­zalai ‒ még álló ‒ cserépkályhák, valamint A tál alakú csempéken a vörös festés több esetben a mú zeumba került csempék tanulmányozását Ke­ nem terjedt ki az oldal felső sávjára és a peremre. re csé nyi Edit végezte el. Vizsgálatai kiderítették, hogy A kályhaszemeket a kályha felrakásakor szorosan a vörös mázatlan csempéket az 1760­as és 1813­as ár­ egymás mellé illesztették, és az illesztést is tapasz­ szabások említik. A feltehetőleg a 19. század elején tott ák.⁴¹ Minden valószínűség sze rint az ozorai dara­ készült mázas kályhák Dél­Zalában igen kedveltek boknál annak nyomát figyelhet jük meg, hogy a javí­ voltak, ezeket a 19. század utolsó harmadában váltot­ tásoknál a tapasztások szélesebbé váltak, és festéskor ták fel takaréktűzhelyekkel.⁴⁶ már a tapasztással borított felületre nem került festék. Sabján Tibor a tüzelőberendezések történetét az Minden bizonnyal ez figyelhető meg az oromcsem­ írott forrásokban is vizsgálta.⁴⁷ A „vörös kályha” em­ pék esetében is: a csempe alsó széle a rátakaró ta pasz­ lítése kapcsán térek ki erre, hiszen a kifejezés a vö­ tás miatt festetlen maradt. (Oz.2011.1.1.– Oz.2011.1.4., rösre festett csempéket is jelentette. A vörös festésre 3. kép.) a 15. század közepétől van adat, és a mázatlan kály­ A festéshez szükséges vörös földfestéket valószí­ hákat a 19. század közepén kezdik felváltani a máza­ nűleg bányászhatták. Csobánc környékén is volt fes­ sak.⁴⁸ Ez a pontosabb keltezésre nem ad lehetőséget. tékbánya, és a 19. század elején még Somogyba is A festésen kívül érdekes jelenség még a spriccelt

37 Sabján Tibor népi cserépkályhák vizsgálata során több kályhát Beitrage zur handwerk zur mittelalterlichen Marktfleckens közöl, amelyen megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Sabján Tibor: Ete. In: The rural house from the migration period the oldest Népi cserépkályhák. Múzsák Közművelődési Kiadó, én. [1991]. standing buildings. Ruralia (sor.) VI. Brepols [Belgium] 2007. (a továbbiakban: Sabján 1991a). Ilyen például: sárközi kályha: 119–134., 125. uo. 34., saroklapok gyűjteménye: uo. 160–165. A kályhafor­ 39 Sabján 1991a. 282. mák ról: Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháin­ 40 Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről. I. (Völcsey Lajos, kon. In: Dél­Dunántúl népi építészete. A Pécsváradon 1991. Dör) Ház és Ember, 3. (1987) 137–154. május 6– 8. között megrendezett konferencia anyaga. Szerk.: 41 Sabján 1991a. 49. L. Imre Mária közreműködésével Cseri Miklós. Szentendre – 42 Sabján Tibor: Népi cserépkályhák. Budapest, 2001. 58., 204.; Pécs, 1991. 271–288. (a továbbiakban: Sabján 1991b). Kere csé nyi Sabján 1991a. 49; Richard Bright tudósítása. Sabján Tibor: Tü­ Edit Dél­Zalában és Dél­Somogyban végezte mintegy 50 falu­ zelőberendezések a történeti forrásokban. I–II. Ethnographia, ban népi műemlékek felmérését. Ennek kapcsán tanulmányoz­ 59. (1998) 7–47., 477–503., 479. (a továbbiakban: Sabján 1998). ta a tüzelőberendezéseket is. Az általa közölt kályhák között 43 Koppány 1992. 236.; Vizi Márta: Néprajzi kerámiakutatás a Du­ is látunk ilyen, kötésben rakott kályhákat. Kerecsényi Edit: nántúlon – régész szemmel. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, A tüzelőberendezések változása Dél­Zalában a 19. században. 24. (2002) 209–273., 210. (a továbbiakban: Vizi 2002). Uo. 225–270. (a továbbiakban: Kerecsényi 1991). 44 Kresz Mária: A magyarországi fazekasság. Kandidátusi érteke­ 38 Itt csak a késő középkori Ete mezőváros kutatása során előke­ zés, 1977. Kézirat a Néprajzi Múzeum könyvtárában; Vizi 2002. rült 16. századi, tapétamintás kályhák kapcsán említem meg ha­ 45 Tolna Megye Önkormányzatának Levéltára, C. 38.936. sonló téglalap alakú csempe létezését. A csempékről készült 46 Kerecsényi 1991. 256–258. monográfia kéziratban van. Korábban közöltünk ilyen feles 47 Sabján 1998. 7–47., 477–503. csempét (ez a csempe negatívja): Miklós, Zsuzsa – Vizi, Márta: 48 Sabján 1991a. 49. Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 319 hatású fehér foltos mésznyom a csempék egy részén. központ hivatalai és tisztviselőinek lakásai létesül­ Ezt a díszítést, bár inkább mázak alatt, Sabján Tibor tek az épületben.⁵² A század közepe után építik meg a Dunántúl nyugati részére és a Balaton északi part­ a déli szárnyat a kaputorony két oldalára emelt egy­ jára tartja jellemzőnek.⁴⁹ érdekes kérdés, hogyan vi­ egy helyiséggel. Ezekhez a periódusokhoz minden szonyul egymáshoz az általunk talált kétféle díszí­ valószínűség szerint mázas csempekályhák töredékei tés. Azaz egy kályhát alkotottak­e a vörös festésű, és tartoztak, amelyek a déli szelvények felső rétegeiből a csak spriccelt díszítésű csempék. Többféle megol­ kerültek elő.⁵³ dás is lehe tett, azaz egy vegyes elhelyezés, az egyik 1772­ben építették meg a mai bejárati szárny alatti rész ilyen, a másik pedig a másik típusból készült. pincét, és a déli, három árkádos épületrészt. Itt he­ A meszelt díszű téglalap alakú csempelap azt sugallja, lyez ték el az uradalmi könyvelőséget és levéltárat.⁵⁴ hogy a kályha alsó, hasáb alakú része meszelt, spric­ 1782­ben azonban már azt jelentették a kismartoni celt díszű, a felső hengeres rész, a pártázattal együtt központba, hogy az épületet nem lehet fűteni, az iro­ pedig vörösre festett lehetett. dákat ki kell költöztetni. Egy 1798­as összeírásból pe­ Néhány szó a kályha pártázatáról. Mint láttuk, az dig kiderült, hogy már csak a porkoláb lakott ott a bör­ egyes csempék felül négy ívvel kerültek kialakításra, tön felett, valamint az uradalmi pénztár volt az épü­ az oldalukon csak kis szakaszon illeszkednek egymás­ letben.⁵⁵ A porkoláb lakása lehetett az a hely, ahol egy hoz. Így az oromcsempék tagolt koronaként zár ták ilyen egyszerű, mázatlan kályha állhatott. A kályha felül a kályhát. A díszítés is egyedülálló: nagyon egy­ elhasználódása után, a porkoláb lakásának megszű­ szerű, vonalas növényi ornamentika öblében lévő nésével, valamikor a 19. század első felében kerülhet­ szív. (Oz.2011.1.1. – Oz.2011.1.4., 3. kép.) A forma a Ba­ tek szemétre, a gödörbe a kályha darabjai. laton­felvidéken korábban szokásos csipkézett, késő Láthattuk a feldolgozás történetét ismertető rész­ reneszánsz pártázatokra emlékeztet.⁵⁰ A párta népi ből, hogy a várkastély története során mindvégig ta­ párhuzamait Nagyvázsony környékéről ismerhetjük, lálkozhatunk a várban fűtésre szolgáló alkalmatossá­ melyek mintakincsét Sabján Tibor a Székesfehérvá­ gokkal, a feltárásokból előkerültek a különféle korú ron előkerült leletek alapján a 15. század második kályhák darabjai. Az előkelő lovagalakos kályháktól feléig vezeti vissza.⁵¹ Az ozorai csempék indái között a 19. század egyszerű népi kályháiig tart a sor. A köz­ pötty helyett szív található. tes időben is különféle kályhákkal találkozhatunk A várkastély közvetlen közelében talált leletanyag a várkastélyban és környékén. A nyugati oldal feltöl­ pontos datálása azonban továbbra sem egyszerű. A tési rétegeiben megtaláltuk a késő középkori kályhák négy szögletes beásás hódoltság kori gödröket vágott. oromcsempéinek töredékeit (metszett díszű orom­ A négyszögletes gödör anyagát nyilván a várkastély csempe töredéke: Oz.2011.3.2.; feltehetőleg metszett átépítésekor távolították el az épületből. (Nem zárhat­ díszű oromcsempe gombdísze: Oz.2011.3.3.; pártá­ juk ki egyébként, hogy máshonnan származik ez a le­ zatos oromcsempe töredéke: Oz.2011.3.1., párhuzama letanyag, de nem valószínű, hogy a várkastély köze­ Decs­Etéről: E 2008.27.2.1.) Találtunk még homorú lébe máshonnan hozták volna.) oldalán félhengeres kályhaszemnek tűnő töredéket, A hódoltság kor után az Esterházy­birtokon a 18. amely azonban minden valószínűség szerint inkább szá zad elején határoztak el nagyobb léptékű átépíté­ egy edény töredékének tekinthető. De ezeken a tár­ seket. 1727­től 1733­ig tarthatott az építkezés, amely­ gyakon kívül is még igen sok darab vár feldolgozás­ nek nyomán uradalmi központ létesült, az uradalmi ra szűkebb és tágabb párhuzamaival együtt.

49 Sabján 1991a. 49. 21‒ 23­án megrendezett konferencia anyaga.) Szerk.: Cseri 50 Sabján 1991b. 275.; Vizi Márta: Kályhák a szigligeti várban. A ke­ Miklós ‒ S. Laczkovics Emőke. Szentendre ‒ Veszprém, 1997. leti középső háromosztatú ház kályhacsempéi. A Veszprém Me­ 125 ‒142. gyei Múzeumok Közleményei, 26. (2010) 81–101. 52 Koppány 1992. 233. 51 Sabján Tibor: Történeti és régészeti adatok a Balaton­felvidéki 53 Feldolgozás alatt. tüzelőberendezések kialakulásához. 1997. 125 ‒128. In: A Ba­ 54 Koppány 1992. 242. laton felvidék népi építészete. (A Balatonfüreden 1997. május 55 Uo. 320 Vizi Márta

KATALóGUS

RÖVIDÍTéSEK M. = magasság, Sz. = szélesség, V. = vastagság, Élh. = élhossz, Mélys. = mélység, Fá. = fenékátmérő

Valamennyi tárgy vörös agyagból (az Oz. 2011.3.4. vörös és szürke agyagból) készült, homokkal, csillám­ mal soványított.

Leltári szám Név Leírás Méretek Kép Oz.2011.1.1. Oromcsempe Öt összeillő töredékből álló oromcsempe. Préselt. Vízszin­ M..: 11,3 cm 3. kép tesen ívelt, felül 4 kis ívvel tagolt, kétoldalt egy­egy levél­ Sz.: 17,8 cm csúcs. A három levélív záródik felül valamiféle bimbóban. V.: 0,8­1 cm A két öbölben egy­egy szív. Alul a párkányt egy szalagszerű sáv alkotja. E között és az ívek között egy­egy nagyobb pont­ dísz. Alattuk négy­négy kisebb. Fröcskölt mészen vörös fes­ tése van. A hátlap egyenetlen, ujjbenyomkodások látszanak. Alsó szél hátrafelé ferdén levágott.

Oz.2011.1.2. Oromcsempe Öt összeillő töredékből álló, részben restaurált oromcsempe. M.: 11,4 cm 3. kép Leírás: lásd Oz.2011.1.1. Sz.: 17,4 cm V.: 0,8­1 cm

Oz.2011.1.3. Oromcsempe Két összeillő töredékből álló, alig hiányos oromcsempe. M.: 11,3 cm 3. kép Leírás: lásd Oz.2011.1.1. Sz.: 17,8 cm V.: 0,8­1 cm

Oz.2011.1.5. Lapcsempe Téglalap alakú csempe, sarka letörött. Préselt. A színoldal M.: 19,2 cm 4. kép inkább barna színű. Előlapján középen kerek, koszorúszerű Sz.: 8,6 cm kiemelkedés, alatta és felette szív formájú levél (?). Körben V.: 0,6­1 cm téglalap alakú keret és a keret és a szél között íves min ta. A szélek a hátlap felé ferdén levágva. Vastag meszelés a kö­ zépső részen. hátlapja kormos, fekete.

Oz.2011.1.6. Lapcsempe Téglalap alakú csempe két összeillő töredéke. hátlapján né­ M.: ­ 4. kép hány fekete folt, halványan textillenyo mat látszik, egyéb­ Sz.: 8,7 cm ként lásd Oz.2011.1.5. V.: 0,6­0,9 cm

Oz.2011.1.7. Lapcsempe Téglalap alakú csempe két összeillő töredéke. M.: ­ 4. kép Leírás: lásd Oz.2011.1.6. Sz.: 8,8 cm V.: 0,6­1 cm

Oz.2011.2.1. Tál alakú Tizenhét összeillő töredék­ perem és oldal. (Kiegészített.) élh.: 20,8 cm 5. kép kályhaszem Korongolt. A peremen belül domború, visszahajtott szél. Mélys.: 6,8 cm A fenéken belül kör alakú borda található. (Átm: 5,8 cm) Fá.: 11 cm Középen egy kerek, 1,7 cm átmérőjű kiemelkedés. A perem belső oldalán meszelés nyomai. A meszelésen, és a tálrészen vörös festés. A perem felső szélén sem meszelés, sem festés nincs.

Oz.2011.2.2. Tál alakú hat összeillő töredék. (Kiegészíthető.) A hátsó oldalán kor­ élh.: 20 cm (kb.) 5. kép kályhaszem mos, fekete égés nyom, egyébként lásd Oz.2011.2.1. Mélys.: 7,7 cm Fá.: 11,5 cm V.: 0,3­0,7 cm Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából 321

Leltári szám Név Leírás Méretek Kép Oz.2011.2.3. Tál alakú hét összeillő töredék­ perem, fenék és oldal. (Kiegészíthető.) élh.: 20,8 cm 5. kép kályhaszem Korongolt. A peremen belül domború, visszahajtott szél. A Mélys.: 6,8 cm fenéken belül kör alakú borda található. (Átm: 6 cm) Közé­ Fá.:11,7 cm pen egy kerek, 1,3 cm átmérőjű kiemelkedés. A perem belső V.: 0,5 cm oldalán meszelés fröcsköléses nyomai. A meszelésen, és a tálrészen vörös festés. A perem felső szélén sem meszelés, sem festés nincs.

Oz.2011.2.5. Tál alakú Kilenc összeillő töredék­ perem, fenék és oldal. (Kiegészít­ élh.: 22 cm 6. kép kályhaszem hető.) Mélys.: 6,1 cm Leírás: lásd 2011.2.1., de a fenék közepén lévő kerek kiemel­ Fá.: 11 cm kedés 1,5 cm átmérőjű. V.: 0,6 cm

Oz.2011.2.6. Tál alakú Két összeillő töredék­ perem és oldal. Korongolt. A pere­ élh.: ­ 6. kép kályhaszem men belül dom ború, visszahajtott szél. A perem belső ol­ Mélys.: ­ dalán meszelés nyomai. A meszelésen, és a tálrészen vörös Fá.:­ festés. A pe rem felső szélén sem meszelés, sem festés nincs. V.: 0,6 cm

Oz.2011.2.7. Tál alakú Négy összeillő töredék. Sarkot alkotó perem és oldalrészek. élh.: 20,6cm 6. kép kályhaszem Leírás: lásd Oz.2011.2.6. Mélys.: ­ Fá.: ­ V.: 0,5 cm

Oz.2011.2.8. Tál alakú Kilenc összeillő töredék – a kályhaszem jelentős része. Ko­ élh.: 20,2 cm 6. kép kályhaszem rongolt. A pe remen belül behajlított domború szél. A fené­ Mélys.: 6,5 cm ken belül kör alakú borda található. (Átm: 6,7 cm) Középen Fá.: 12 cm egy kerek, 1,7 cm átmérőjű kiemelkedés. A tárgy színe bar­ V.: 0,3­0,7 cm na. A belső oldalon mészfröcskölés nyomai. A hátsó oldalon kormos, fekete égésnyom.

Oz.2011.2.9. Tál alakú Kilenc összeillő töredék – a kályhaszem jelentős része. élh.: 21 cm 7. kép kályhaszem Leírás: lásd Oz.2011.2.8. Mélys.: 7,3 cm Fá.: 12 cm V.: 0,3­0,7 cm

Oz.2011.2.10. Tál alakú Két összeillő töredék, mintegy negyede a tárgynak. Ko­ élh.: ­ 7. kép kályhaszem rongolt. A pe remen belül domború, behajlított szél. A fené­ Mélys.: 6,8 cm ken kör alakú borda darabja látható. A oldalon meszelés Fá.: 10,5 cm fröcskölés nyomai. A belső oldal barna színű. A hátsó olda­ V.: 0,3­0,7 cm lon kormos, fekete égésnyom.

Oz.2011.2.15. Tál alakú Öt összeillő töredék – egy teljes peremszakasz, két sarok­ élh.: 20,5 cm 7. kép kályhaszem kal, oldaltöredékek. Korongolt. A peremen belül domború, Mélys.: ­ behajtott szél. A perem belső oldalán és a tálrészen vastag Fá.:­ meszelés nyomai. A hátsó oldalon kormos, fekete égés­ V.: 0,3­0,7 cm nyom.

Oz.2011.2.23. Tál alakú Nyolc összeillő töredék. Korongolt. A peremen belül dom­ élh.: 20,5 cm 7. kép kályhaszem ború szél. A fenéken kör alakú, 6 cm átmérőjű borda talál­ Mélys.: 7,7 cm ható, középen egy 1,7 cm átmérőjű kerek kiemelkedés. A Fá.: 11,5 cm perem belső oldalán meszelés nyomai. A meszelésen, és a V.: 0,3­0,7 cm tálrészen vörös festés. A hátsó oldalon kormos, fekete égésnyom. (4­4,5 cm magasságig a fenéktől mérve.) 322 Vizi Márta

Leltári szám Név Leírás Méretek Kép Oz.2011.2.27. Tál alakú Öt összeillő töredék. Korongolt. A peremen belül domború élh.: 20,6 cm 8. kép kályhaszem szél. A fenéken kör alakú borda található. A perem belső Mélys.: 6,9 cm oldalán meszelés nyomai. A meszelésen, és a tálrészen vö­ Fá.: 11 cm rös festés. A hátsó oldalon kormos, fekete égésnyom. V.: 0,3­0,7 cm

Oz.2011.3.1. Pártázatos Két, összeillő töredék. Préselt. Felül négyszög alakú bevá­ M.: 14 cm 8. kép oromcsempe gásokkal alakított párta. Az íves szakaszon V formában bor­ V.: 1­1,5 cm dák, azok között 3, a szélen 1 pötty. Az alsó egyharmad sáv­ ban egy víz szintes bordára fonódó szalagdísz látszik.

Oz.2011.3.2. Oromcsempe Egyenlő szárú háromszög formájú, tál alakú hátsó résszel. Lap v.: 0,9 cm 8. kép csúcstöredéke Metszett, áttört előlap, bebö ködött dísszel. Felső része hi­ ány zik.

Oz.2011.3.3. Oromcsempe­ Vízszintesen levágott tetejű, hagyma alakú gomb. Függőle­ V.: 0,4 cm 8. kép gomb ges lyukkal. Alsó szélén vízszintes bordák. Korongolt.

Oz.2011.3.4. Fül (?) Két darabból álló tárgy. Négyzet alakú, korongolt, enyhén 8,3 × 8 cm 8. kép ívelt lap, három oldala ép. A külső, domború oldalon két V.: 0,4 cm vízszintes horonyköteg között bekarcolt hullámvonal. 323

Wolf Mária AdAtok Az ispáni várAk szerepéhez Az árpád-kori MAgyArországon

Az ispáni várak ’60-as évek végén, ’70-es évek elején nyíthatóan legalábbis az Árpád­kor egy időszakában meginduló régészeti kutatása elsősorban a várak épí­ lakott volt. 15 földbeásott házat tártak fel a kolozs mo­ tési idejével és módjával, a korszakban betöltött sze- nostori várban. Közülük az egyik a sánc belső oldalá­ repükkel kapcsolatos kérdésekre igyekezett választ nak támaszkodott és azzal együtt leégett. Omladékai adni. A továbbiakban ez utóbbi témakörben eddig is­ között három Salamon király (1063–1074) által vere­ mert adatainkat tekintem át. tett denárt találtak.³ Kőalapú faházat, gerendavázas Az újabb kutatások fényében nem bizonyult időt- és sövényfonatos házakat, kemencét, kutat, raktárt tár­ állónak az az elképzelés, amely szerint az ispáni várak tak fel a soproni ispáni várban. Mindez egyértelműen menedékhelyek voltak, és csak ideiglenesen, hadi ese­ mutatja, hogy a vár az Árpád­korban itt is lakott volt.⁴ mények alkalmából laktak bennük. Az oklevelekből A győri vár sem pusztán menedékhelyül szolgált, elénk tűnő épületek, ispáni lak, börtönök, tárházak hanem lakták.⁵ Kőtűzhelyes, sánchoz támaszkodó stb. pedig a várakon kívül helyezkedtek volna el.¹ épü letet tártak fel a mosoni várban.⁶ Az Árpád­kor­ Az előkerült leletek alapján bizonyos például, hogy ban folyamatosan lakott volt a honti vár is.⁷ Árpád­ a borsodi vár a 11–12. században lakott volt. Az egy­ kori kultúrréteget, kőtűzhelyet, hamusgödröt találtak szerű házak mellett egy habarcsba rakott kőből ké- a szabolcsi várban.⁸ Árpád­kori telepnyomok láttak szült rangosabb épület maradványaira is sikerült rá­ napvilágot a bihari várban is.⁹ Az ásatáson előkerült bukkannunk. Az épület a vár északnyugati oldalán, leletek alapján az abaújvári vár a 11–14. század között a sánc közelében, az „esperesi” templommal átellen­ lakott volt, a település a 11. század közepére már ki- ben állt. Benne az ispáni lakot, esetleg az esperes haj­ alakult, ezt nem utolsó sorban I. András (1046–1061) lékát sejthetjük. A mellette előkerült sziklába vágott ezüstpénze jelzi.¹⁰ A vár lakott voltát egyértelműen verem pedig önkéntelenül is az ispáni várak kapcsán mutatják a 12–13. századra keltezhető, kincslelet­ említett raktárakat juttatja eszünkbe.² ként,¹¹ illetve szórványosan előkerült mezőgazdasági Nem Borsod azonban az egyetlen olyan ispáni vá- eszközök is.¹² Az aradi várban az írásos forrás sze- runk, mely okleveles vagy régészeti anyaggal bizo- rint a 12. században 15 mansio lakott,¹³ az ásatások

1 Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 229. 7 Nováki Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny (a továbbiakban: Györffy 1977); Németh Péter: Civitas et su bur­ hegység őskori és középkori várai. Budapest, 1979. 35. bium. Adatok Sopron korai várostörténetéhez. Soproni Szemle, 8 Németh 1981. 51. 35. (1981) 50–58., 51. (a továbbiakban: Németh 1981). 9 Benkő Elek: Bihar. In: Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: 2 Részletesen: Wolf Mária: Die Erdburg von Borsod. Ein Komitats­ Kristó Gyula. Budapest, 1994. 103. zentrum aus der zeit der ungarischen staatsgründung. Mainz, 10 Gádor Judit: Az abaújvári vár kutatása. Bölcsészdoktori disszer­ 2011. in press. táció. Kézirat, ELTE BTK Régészettudományi Intézet Könyv- 3 Benkő Elek: Kolozsvár. In: Európa közepe 1000 körül. Történel- tára. Budapest, 1988. 154. (a továbbiakban: Gádor 1988). mi, művészeti és régészeti tanulmányok. Szerk.: Wieczorek, Al­ 11 Gádor Judit – Nováki Gyula: Ásatás az abaújvári földvárban. fried – Hinz, Hans­Martin. Stuttgart, 2000. 372.; Lupescu Radu: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 15. (1976) 40–45.; Gádor Ju- Kolozsvár korai történetének buktatói. Erdélyi Múzeum, 67. (2005) dit – Nováki Gyula: Ausgrabung in der Erdburg von Abaújvár. 25–77., 30–31. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 28. (1976) 4 Gömöri János: Az avar kori és Árpád­kori vaskohászat régészeti 431– 434.; Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlő- emlékei Pannoniában. Magyarország iparrégészeti lelőhelyka- dése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig. I–II. tasztere. I. Vasművesség. Sopron, 2000. 120–141. Zalai Gyűjtemény 19. (1982) 25–26. (a továbbiakban: Müller 5 Tomka Péter: Vármegyéink kialakulásának kezdetei a régészeti 1982). A leletegyüttest Müller Róbert a 11–12. századra keltezte. kutatások tükrében. In: Fejezetek Győr, Moson és Sopron várme­ Az ásatók azonban úgy vélik, hogy a tárgyak előkerülési helye, gyék közigazgatásának történetéből. Szerk.: Horváth József. Győr, illet ve a velük azonos rétegben napvilágot látott többi lelet ezt 2000. 9–20. (a továbbiakban: Tomka 2000). a korai keltezést nem teszi lehetővé. 6 Tomka 2000. 16.; Aszt Ágnes: „Markalf hazája…”. Újabb régé- 12 Müller 1982. 26–27. szeti kutatások a mosoni ispánsági központban. Arrabona, 44. 13 Györffy 1977. 229. (2006) 9–40. 324 Wolf Mária

azonban eddig még nem terjedtek ki a vár belsejére.¹⁴ neti keresztet véstek. Feltehető, hogy ez a sírkő alá Valószínűleg nem tévedünk, ha a fenti adatokat az eltemetett személy egyházi mivoltára utal. Az egy- egy kori várnépekre vonatkoztatjuk, akiknek feladata szerűen díszített sírkő a 11–12. század fordulóján a harcos várjobbágyság ellátása volt. készült, ekkorra tehetjük az első újvári esperes mű- Bizonyos azonban, hogy rajtuk kívül más népesség ködésének az idejét is. Önként adódik hát a feltevés is élt a várakban. Erre Abaújváron egészen sajátos a sírkő és az első esperes személyének összekap cso­ lelet utalt az „esperesi” templom melletti temetőben. lására.²¹ Két sírban kerültek elő nyílhegyek. Az egyikben az A visegrádi vár templomának belső falfelületén is el hunyt keresztcsontjába, a másikban a nyakcsigo- leltek freskókat. A falfestés részletei 9 méter hosszan lyájába belefúródva leltek rájuk. A két vitéz belehalt eredeti helyükön maradtak meg. A templom rangját a harcban szerzett sebesülésébe, különben a nyílhe- felszerelésének előkerült darabjai is bizonyítják.²² gyek nem maradtak volna a testükben. Sebesülésüket A már eddig feltárt épületek alapján is valószínű- és halálukat azonban egyelőre nem tudjuk a vár tör- síthető tehát, hogy az ispáni várak nem egyszerűen ténetéből ismert hadieseményekhez kötni. Nem kétsé­ lakottak, hanem a korszak kiemelkedő jelentőségű ges, hogy az elhunytak a vár harcos jobbágyai közé központjai voltak. Abaújvár esetében ezt írásos forrá­ tartoztak. E réteggel hozhatjuk kapcsolatba az előke­ saink is megerősítik. A vár időről időre a magyar rült többi fegyvert is. A legnagyobb számban külön- történelem fő sodrába került. 1046­ban a Péter király­ böző típusú nyílhegyek láttak napvilágot. Ezek mel- lyal elégedetlenkedő magyar urak hazahívták az lett azonban egy kopjacsúcsot és jónéhány sarkantyút Orosz országba száműzött két Árpád­házi herceget, is leltek.¹⁵ A borsodi várjobbágyokra elsősorban a te­ Andrást és Leventét. A hazatérő hercegek Újvárban metőben előkerült leletek, de a vár területén előbuk- találkoztak a lázadó Vatával és társaival, akik itt is- kant két sarkantyú is utalt.¹⁶ merték el királyuknak Andrást. András ez év szep- Nem egy várunkban azonban a fentebb említettek­ temberében itt tartózkodott seregeivel, majd innen nél rangosabb épületek is napvilágot láttak. A bor so­ indult el Székesfehérvár felé, ahol rövidesen király- din kívül feltehetően az ispán szállását találták meg lyá koronázták.²³ Csaknem fél évszázaddal később, a visegrádi várban is. A 11. század első felében épí- 1106­ban egy másik Árpád­házi herceg, Álmos ve- tett 16,5 méter hosszú, 10, illetve 9 méter széles kő- tette meg itt a lábát. Álmos, miután fellázadt bátyja, épületet a belsőben egy válaszfal osztotta ketté. A ke­ Könyves Kálmán ellen, Lengyelországból kapott ka- letre néző helyiség egy kőből rakott kemencével fűt­ tonai segítséggel elfoglalta és megszállva tartotta hető is volt.¹⁷ 11. századi világi kőépületet leltek So­ Újvárt. Kálmán ostrom alá vette a várat. Azonban az mogyváron.¹⁸ 5­6 méter hosszú, cölöpökkel tagolt ostromló seregtől megrettenve Álmos herceg -meg szerkezetű épületmaradványokat tártak fel az aba­ adta magát a királynak.²⁴ Mindkét esemény azt bizo­ újvári várban. Kő­ és téglaépületekre pedig az elvég­ nyítja, hogy Újvár az ország orosz és lengyel terüle- zett geofizikai mérések engednek következtetni.¹⁹ tek felé nyíló kapuja volt, a várat fontos erődítmény- A világi épületek mellett a feltárt templomok is jel­ ként, központként tartották számon. zik az ispáni székhelyek jelentőségét. Az előkerült tö­ Hasonló lehetett a helyzet a többi ispáni vár eseté- redékek azt bizonyítják, hogy nemcsak vakolt és fes­ ben is. Közismert, hogy a magyar „város” kifejezés tett volt az abaújvári templom belseje, hanem falfest­ a „vár” szóból származik. Vár és város tehát a kezdeti mények is helyet kaptak benne.²⁰ A temetőből előke- időszakban minden bizonnyal szoros kapcsolatban rült leletek közül az egyik legérdekesebb egy nagy- állt. Erre utal az is, hogy az eredetileg várnépet je- méretű, koporsó alakú sírkő. Közepére egy körme­ lentő latin civis szó a későbbiekben a városi polgár

14 Rusu, Adrian Andrei: Arad és Temes megye erődítményei. In: 19 Gádor 1988. 148., 154. A középkori Dél­Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged, 20 Gádor 1988. 65. 2000. 563. 21 Gádor Judit: Ausgrabung in der Erdburg von Abaújvár. Eine 15 Gádor 1988. 123–128. Kirche in der Gespanschaftsburg.Acta Archaeologica Academiae 16 Wolf Mária: Nielló díszes bronz csat Edelény­Borsodról. A Her­ Scientiarum Hungaricae, 32. (1980) 443–450. man Ottó Múzeum Évkönyve, 43. (2004) 139–159. (a továbbiakban: 22 Szőke 2000. 364.; Marosi, Ernő: Visegrád. In: Europas Mitte um Wolf 2004). 1000. Katalog. Hsg.: Wieczorek, Alfred – Hinz, Hans­Martin. 17 Szőke Mátyás: Visegrád koraközépkori vára. In: Európa közepe Stuttgart, 2000. 380–381. 1000 körül. Történelmi, művészeti és régészeti tanulmányok. 23 Sriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque Szerk.: Wieczorek, A. – Hinz, H. M. Stuttgart, 2000. 363. (a to­ stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus váb biakban: Szőke 2000). Szentpétery. I–II. Budapestini, 1937–1938. 337. (a továbbiak- 18 Bakay Kornél: Második jelentés a somogyvári bencés apátság ban: SRH I–II.). feltárásáról (1974–75). Somogyi Múzeumok Közleményei, 2. (1975) 24 SRH I. 427. 191. Adatok az ispáni várak szerepéhez az Árpád­kori Magyarországon 325 megnevezésére szolgált Magyarországon.²⁵ Joggal te­ haj karikák éppúgy megtalálhatók, mint egy idéző kinthetjük tehát az ispáni várakat legkorábbi váro­ billog, fegyverek, vagy míves sírkövek.³⁷ Hasonló sainknak.²⁶ Hazai forrásaink a 11. században urbsnak a helyzet a visegrádi várban is, ahol a várnépek egy- és civitasnak, a 12. században pedig civitasnak, illetve szerű sírjai mellett sikerült feltárni néhány rangosabb castrumnak nevezik ezeket a településeket.²⁷ Urbs ként temetkezést (aranygyűrűk, arany S végű hajkarika) is. említi például a 14. századi krónika kompozíció az Feltehető, hogy az első esperes nyugodott abban a sír­ 1068­as események kapcsán a dobokai várat (urbs Do­ ban, amelyben ónkelyhet és patenát leltek az elhunyt buka),²⁸ és civitasként szerepel 1075­ben Abaújvár (ur­ kezében.³⁸ Rangosabb személy, egy lovag fegy verze­ bani Noue Civitatis).²⁹ té hez tartozhatott a Borsodon lelt kardmarkolatgomb Az ispáni várak életében már csak katonai és köz- és tőr is. igazgatási feladatukból adódóan is, jelentős szerepet Írásos forrásainkból az is nyilvánvaló, hogy ezek- játszott a kézművesség és a kereskedelem. Kéz mű­ ben a központokban nemcsak eltérő társadalmi hely­ ves ségre, kiterjedt vasbányászatra, illetve vasfeldol- zetű, hanem különböző etnikumú népesség is élt.³⁹ gozásra utalnak a soproni várban és környékén fel- Erre a borsodi feltárások szolgáltattak régészeti ada­ tárt objektumok.³⁰ Kovácsokra, ötvösökre és bronz­ lé kot, ahol besenyőkhöz köthető tárgyak is elő ke­ művesekre mutatnak az abaújvári várban nagy szám­ rültek.⁴⁰ ban napvilágot látott félkész vastárgyak, öntés köz- Ispáni váraink lehettek tehát azok a településfor- ben eltört harangdarabok.³¹ Az előkerült salakleletek mák, amelyek a 11–12. században a városi funkciókat elem zéséből kitűnt, hogy kovácsműhely állt a bor- ellátták. Korai megyeszékhelyeink városias jellegét sodi várban is. különféleképpen ítéli meg a kutatás. Németh Pé ter Keleti, feltehetőleg Kijevből induló kereskedelem egyértelműen a kor első magyar városainak tekinti révén kerülhettek Abaújvárra hegyikristály és - kar őket.⁴¹ Granasztói György szerint viszont a me gyei neol gyöngyök, és déli kereskedelmi áruk lehetnek székvárak kezdetleges és szerény központi helyek az ezüstszálból tekercselt fémgyöngyök.³² Bizáncból, voltak, melyek csak emlékeztetnek korai városaink esetleg Kijevből származik a Darufalván lelt ezüst­ szerkezetére.⁴² Kubinyi András „preurbánus vá ros­ kincs,³³ valamint a Dobokán előkerült, ezzel rokon nak” tartotta őket, melyek közül csak néhány vált néhány ékszer is.³⁴ Nyugati importból származnak valódi várossá a 13. századtól kezdődően.⁴³ Fügedi a Sopronban lelt mázas bécsi díszedények.³⁵ Erik viszont úgy látta, hogy korai városaink, köztük Korai törvényeinkből, okleveleinkből kitűnik, hogy az ispáni várak, a nomád városok típusába tar toz­ az ispáni székhelyeken a legkülönfélébb rendű és nak.⁴⁴ Hasonlóan vélekedett Kristó Gyula is, aki sze- rangú emberek éltek, a korszak társadalmának szinte rint a 11. század végi Magyarország városai nem valamennyi rétege megtalálható volt bennük.³⁶ Ez Nyugat­Európára emlékeztetnek, hanem keleties ké­ tükröződik az eddigi feltárások leletanyagában is. pet mutatnak, ázsiai típusú városok voltak. Nemcsak Erős társadalmi rétegződésre utalnak az abaújvári külső megjelenésükben, hanem feladatkörükben is vár leletei, melyek között az olcsó anyagú S végű nomád városoknak tekinthetők.⁴⁵ Kubinyi András

25 Kristó Gyula: A tizenegyedik század története. Budapest, 1999. tárjárás után elsorvadt ispánsági központok kérdéséhez. Sic 154. (a továbbiakban: Kristó 1999). itur ad astra, 4. (1990) 122–127., fig. 3. (a továbbiakban: Rom­ 26 Györffy 1977. 229.; Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, ne­ hányi 1990); Németh Péter: A korai magyar megyeszékhelyek mesek. Budapest, 1981. 315–322. (a továbbiakban: Fügedi 1981); régészeti kutatásának vitás kérdései. Archaeologiai Értesítő, 104. Németh Péter: Az I. István­kori ispánsági központok kutatásá­ (1977) 212.; Bóna István: Dáciától Erdőelvéig. In: Erdély törté- nak eredményei és feladatai. In: Középkori régészetünk újabb nete. Főszerk.: Köpeczi Béla. I. Budapest, 1986. 220., 578. eredményei és időszerű feladatai. Szerk.: Fodor István – Sel­ 35 Gömöri 2002. 140. meczi László. Budapest, 1985. 109. (a továbbiakban: Németh 36 Györffy 1977. 229–230.; Kristó 1999. 154. 1985); Kristó 1999. 153–157. 37 Gádor 1988. 85–154. 27 Fügedi 1981. 317. 38 Szőke 2000. 364. 28 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bu- 39 Györffy 1977. 231.; Kristó 1999. 154. dapest, 1988. 485. (a továbbiakban: Kristó 1988). 40 Wolf 2004. 139–159. 29 Györffy György: Az Árpád­kori Magyarország történeti föld- 41 Németh 1985. 109. rajza. I. Budapest, 1963. 58. (a továbbiakban: ÁMTF I.); Kristó 42 Granasztói György: A középkori magyar város. Budapest, 1988. 400. 1980. 55. 30 Gömöri János: Castrum Supron. Sopron vára az Árpád­korban. 43 Kubinyi András: Középkori városkutatásunk legújabb ered- Sopron, 2002. 111–120. (a továbbiakban: Gömöri 2002). ményei. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és idő- 31 Gádor 1988. 136., 140. szerű feladatai. Szerk.: Fodor István – Selmeczi László. Buda- 32 Gádor 1988. 106., 108. pest, 1985. 212–213. 33 Gömöri 2002. 39–42. 44 Fügedi 1981. 321–322. 34 Pascu, Ştefan, Rusu, Mircea şi colaboratori: Cetatea Dăbîca. Acta 45 Kristó 1999. 157. Musei Napocensis, 5. (1968) 153–202.; Romhányi Beatrix: A ta- 326 Wolf Mária kutatásai arra is rávilágítottak, hogy a 11–12. századi nik ki, hogy Abaújvár ebben az időben Északkelet­ a magyarországi városfejlődés rokon vonásokat mu­ Magyarország legerősebb vára volt, az viszont nem, tat a 10–11. századi német városokéval, így ázsiai, hogy ténylegesen meg is ostromolták volna. Rá adá­ vagy nomád városokról nem beszélhetünk hazánk­ sul a sánc tetején álló kőfal építési idejére semmiféle ban.⁴⁶ Úgy vélem, a témában előrelépést az ispáni vá­ datáló értékű lelet nem került elő.⁵² Éppen Györffy rak és környezetük, elsősorban azonban a várbelsők, elméletére alapozva, csak feltételezték, hogy a 13. szá­ valamint a korai városmagok módszeres régészeti zad közepén keletkezhetett. A kőfal építési idejével kutatása hozhat. kapcsolatban azonban sokkal valószínűbb egy 14. szá­ Az ispáni várak elavulásának idejét, szerepük el- zad végi, 15. század elejei időpont is. Aba új várat vesztésének okait elsőként szintén Györffy György ugyanis 1394­ben szerezte meg Perényi Péter,⁵³ majd vizsgálta.⁴⁷ Bár az elmúlt harminc évben sok bírálat 1399­ben várépítési engedélyt nyert ezen a he lyen.⁵⁴ érte Györffy teóriáját, abban azonban mindenki Az engedélyt a király 1405­ben megismételte.⁵⁵ Köny­ egyet értett, hogy az ispáni várak a tatárjáráskor elve­ nyen lehetséges, hogy ekkor keletkezett a kőfal. An­ szítették jelentőségüket, korszerűtlenségüket éppen nál is inkább, mivel az újabb ásatások azt bizonyít- ez bizonyította be. Legutóbb Bóna István egyenesen ják, a Perényi család berendezkedett Abaújváron, és annak a véleményének adott hangot, hogy csak azok megkezdte itt rezidenciája kiépítését is.⁵⁶ a várak élték túl a mongol inváziót, amelyeknek sán­ Kevésbé valószínű tehát, hogy az ispáni várak kor­ cát kőfallal erősítették és magasították meg.⁴⁸ Sze­ szerűsége a sáncokra emelt kőfalaktól függött. Sőt, rinte nem kétséges, hogy Abaújvár vára is ennek kö­ írásos forrásaink egyenesen azt bizonyítják, hogy is- vetkeztében tudott ellenállni a tatárok ostromának. pánsági váraink és hadinépeik a tatárjárás idején Borsod pedig, mivel a sáncok tetejére épített kőfalak­ derekasan helytálltak. Az 1242­ben kelt levél által nak nincs nyoma, biztosan elpusztult.⁴⁹ Csakhogy említett erődítések túlnyomó többsége a régi típusú sem miféle konkrét adatunk nincs, amely azt bizonyí­ ispánsági várak közé tartozik, és csak nagyon kevés taná, hogy a tatárok valóban megostromolták Aba új­ közöttük az új típusú magánvár.⁵⁷ A helyi védelem várat vagy Borsodot. A régészeti ásatások egyik he- centrumai tehát egyben a várszervezet centrumai is lyen sem hoztak felszínre olyan pusztulási réteget, voltak. A várszervezet nemcsak a központjául szol- amelyet a tatárjárással lehetne kapcsolatba hozni. Bor­ gáló várak miatt, hanem társadalmi és főként kato- sodon a sánc nyugati oldalát egy ízben ki kellett ja- nai szervezettsége miatt volt alkalmas a helyi ellen- vítani. A javított részből azonban nem kerültek elő állási gócok kialakítására. Így vélték ezt a kortársak erre az időszakra tehető leletek.⁵⁰ is.⁵⁸ Több írásos forrásunk meg is nevezi a tatárjárás- Abaújvár neve abban az 1242. február 2­án kelt le- kor hadakozó várnépeket, várakat. Így például a bo­ vélben szerepel, amelyet a magyar előkelők a pápá- londóci vár Sőreg (Gömör megye) falubeli várjob- hoz intéztek.⁵¹ Ebben felsorolják azokat a magyaror- bágyai megerősítették birtokukon a Dámoskő nevű szági várakat, amelyek a tatárokkal szembeni ellen- he gyet, és ott sok környékbelit megvédtek a tatárjá- támadás kiinduló pontjai lehetnek. A Dunán innen, rás alatt.⁵⁹ Komárom várát 1241­ben sikerült a tatá- mindössze 7 várat említenek név szerint, ezek között roktól megvédeni.⁶⁰ Egy 1259­ből származó oklevél szerepel Abaújvár is. A levélből tehát valóban az tű- pedig ki fejezetten olyan várjobbágyokról beszél, akik

46 Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori 54 Zsigmond­kori oklevéltár. I. Összeállította: Mályusz Elemér. Alföldön és az Alföld szélén. Dél­Alföldi Évszázadok 14. Sze- Budapest, 1951. 6111. ged, 2000. 120. 55 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak 47 Györffy György: Budapest története az Árpád­korban. In: Bu- korában. I. Budapest, 1890. 197. dapest története I. Főszerkesztő: Gerevich László Budapest 56 2008­ban az abaújvári gótikus műemléktemplom feltárása so- 1973. 243. rán több, eddig ismeretlen, a Perényiekkel összefüggésbe hoz- 48 Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998. 39., 42. ható építési periódusára is fény derült. Napvilágot látott továb­ (a továbbiakban: Bóna 1998). bá Perényi Péter 1423­ból való sírköve is. V.ö.: Markó Ágnes 49 Bóna 1998. 39. Sarolta: Ásatás az abaújvári református templomban. Észak­ 50 Nováki Gyula: A borsodi földvár sánca. A Herman Ottó Múze­ magyarországi kulturális és műemléki hírlevél, 5. (2008) 11–12. um Évkönyve, 30–31. (1993) 142. (www.koh.hu) (a továbbiakban: Markó 2008). 51 Tatárjárás emlékezete. Szerk.: Katona Tamás. Budapest, 1981. 57 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13–14. századi Magyaror- 311–313. szágon. Budapest, 1977. 22. 52 Gádor Judit – Nováki Gyula: Az abaújvári földvár sánca. A Her­ 58 Zsoldos Attila: A királyi várszervezet és a tatárjárás. Hadtörté­ man Ottó Múzeum Évkönyve,19. (1980) 74. nelmi Közlemények, 104. (1991) 60., 60. j. (a továbbiakban: Zsol- 53 Anjou­kori okmánytár. Codex Diplomaticus Hungaricus An­ dos 1991). degavensis. I. Szerk.: Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula. Buda- 59 Zsoldos 1991. 59. További irodalommal. pest, 1878. 3403. (a továbbiakban: AOkm.). 60 Kristó 1988. 337. Adatok az ispáni várak szerepéhez az Árpád­kori Magyarországon 327 a ta tár járás alatt egy­egy vár védelmében tüntették el jelentőségüket.⁶⁷ A tatároknak voltak ostromgépeik ki magukat.⁶¹ A tatárjárás során elszenvedett kato- és nagyon is jól tudtak várat ostromolni, amint ezt nai vereség nem magyarázható a királyi várszerve- a szemtanú, Rogerius ki is hangsúlyozta. Komolyabb zet ka tonai teljesítőképességének feltételezett nagy- ostromot azonban csak Esztergom kellett, hogy kiáll­ arányú csökkenésével. Éppen ellenkezőleg, a helyi jon. Itt is csak a várost sikerült bevenni, a vár ellenállt ellenállás ról szóló híradások a várszervezet intéz- támadásaiknak.⁶⁸ Vagyis a tatárok elől csakis a várak, ményét működőképesnek mutatják. A királyi vár szer­ mégpedig ahogy fentebb láttuk, elsősorban az ispáni vezet⁶² és – tegyük hozzá – az ispáni várak nem sem- várak jelentettek biztos menedéket. Az ispáni várak misültek meg a tatárjárás során. megszűnésében tehát nem annyira hadászati kor­ A témával foglalkozó kutatás egyértelműen meg- sze rűtlenségük, mint inkább az a nagyarányú társa- állapította, a királyi megye katonai szervezetének dalmi­gazdasági változás játszhatott szerepet, amely bom lása a tatárjárásig még nem haladt annyira előre, a 13. század második felében végbement Magyar or­ hogy a megyék által kiállított fegyveres erők túlsú- szágon. Ennek során az István király által létrehozott lyuknál fogva ne játszottak volna szerepet az ország királyi vármegye felbomlott, s átadta a helyét a más egész haderején belül.⁶³ Joggal feltételezhető tehát, alapokon szerveződött nemesi megyének. Borsod hogy a várjobbágyok egy része azért nem vett részt esetében ezt egész pontosan nyomon lehet követni. a muhi csatában, mert a várnagy vezetése alatt hátra­ 1261­ben,⁶⁹ de még 1282­ben⁷⁰ is saját váraként említi hagyták őket az ispáni várak védelmére.⁶⁴ a király. Nem kétséges tehát, hogy ekkor még vár- A várszervezet élő voltát bizonyítják a 13. század ként működött. 1275­ben a borsodi vár katonái még második felének hadtörténeti eseményei is. A királyi a király hadseregében harcoltak.⁷¹ Semmivel sem iga­ várszervezet hadakozóit ott találjuk a korszak számos zolható tehát Bóna azon elképzelése, miszerint a tatá­ hadjáratának résztvevői között. Különösen az 1273. rok által elpusztított várakat nevezte volna a nép „föld­ évi katonai események tanúságosak. Több mint fél várnak”, amit szerinte Borsod története példázna tucat vár jobbágyairól van adatunk, többek között a perdöntően.⁷² Az egykori megyeszékhely 1332­ben borsodiakról is, akik hadakoztak a király sere gében.⁶⁵ már egy magánföldesúr birtoka volt, és a várat 1334­ Adataink messzemenően bizonyítják, hogy a királyi ben valóban, mint „Feldwarnak nevezett sáncot” em­ várszervezet katonái még a 13. század utolsó harma­ lítik.⁷³ Ez azonban csak nem egy évszázaddal a tatár- dában is szerves részét képezték az országos haderő­ járás után történt. nek. Nemcsak a harcokban érintett területek (Nyitra, Abaújvár még Borsodnál is tovább, a 14. század kö­ Vas, Sopron, Veszprém, Pozsony) hanem a távolabbi zepéig megtartotta eredeti szerepét, 1353­ban ugyan­ várak népe is részt vett (Abaúj, Nógrád, Borsod, Gö­ is várnagyát említik forrásaink.⁷⁴ A rozgonyi csata mör) ezekben a hadműveletekben. Hadba vonulásuk után a Drugeth család tagjai, előbb Fülöp, majd Vil­ nem valami rendkívüli esemény kapcsán, hanem a ha­ mos lett Abaúj vármegye ispánja, s az ispáni központ, gyományos rend, a várszervezethez való tartozásuk Abaújvár irányítója is.⁷⁵ Nincs közvetlen adatunk arra, alapján történt. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a Drugethek vezetése alatt álló ispánsági köz- hogy a 13. század végén a királyi várszervezet katonai pontból mikor lett Drugeth Fülöp személyes tulajdo­ szempontból még működőképes intézmény volt.⁶⁶ na. Annyi azonban bizonyos, hogy 1355­ben már öz­ Valószínű tehát, hogy korai megyeszékhelyeink vegyének a birtoka.⁷⁶ A régészeti adatok arra utalnak, nem hadászati korszerűtlenségük miatt veszítették hogy ebben az időben, egészen a 15. század elejéig

61 Zsoldos 1991. 65., 80. Trencsén, Túróc, Nyitra, Komárom. 69 ÁMTF I. 761–762. 62 Zsoldos 1991. 71. 70 Wenzel Gusztáv: Árpád­kori új okmánytár. Codex diploma ti­ 63 Molnár József: A királyi megye katonai szervezete a tatárjárás cus Arpadianus continuatus. Budapest, 1871. 9. kötet, 235. (CD). korában. Hadtörténelmi Közlemények, 6. (1959) 243.; B. Szabó 71 A Nagymihályi és Sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. János: A tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország. Buda- Szerk.: Nagy Gyula. Budapest, 1887. 18–20. pest, 2007. 76., 82. (a továbbiakban: B. Szabó 2007). 72 Bóna 1998. 22. 64 Zsoldos 1991. 65.; B. Szabó 2007. 126. 73 ÁMTF I. 761–762. 65 Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Szerk.: Ipolyi 74 AOkm VI. 25. Arnold – Nagy Imre – Véghely Dezső. VI. Budapest, 1876. 75 1320­ból Drugeth Fülöp szepesi és újvári ispán Abaújváron 205–207., VII. Budapest, 1880. 158–159. kelt leveléről van tudomásunk. V.ö.: AO I. 563. 1330–1334­ben 66 Zsoldos 1991. 70–71. pedig Drugeth Vilmos szepesi és újvári ispán abaújvári várna- 67 Hasonló, fa­föld szerkezetű várak ugyanis még a török korban gyáról és udvarbírájáról szólnak forrásaink. V.ö.: Codex diplo­ is épültek. Szerepük ekkor is jelentős volt. V.ö.: Nováki Gyula: maticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera A magyarországi földvárak az őskortól a középkorig. Építés­ Ge orgii Fejér. Budae, 1829. VI/2. 348. Építészettudomány,7. (1975) 338. 76 AOkm VI. 336. 68 Szende László: Magyarországi várak Rogerius korában. Limes, 45–46 (2001) 109–110.; B. Szabó 2007. 154. 328 Wolf Mária

a várbeli település élete zavartalanul folytatódott. gánkézen tűnik fel, Abaújvár 1355­ben utolsó ispánja, Bi zonyos azonban, hogy a 12. század végén már lé- Drugeth Fülöp családjának birtokaként jelenik meg tezett egy várfalakon kívüli településrész is. Köz vet­ a forrásokban.⁸³ Komáromot miután a tatárjárás során lenül a vár alatt, a keleti oldalon, mai Petőfi utca 60. sikeresen megvédték, a király eladományozta.⁸⁴ Tren­ számú telkén ugyanis 12. századi leletek, többek kö- csént 1302­ben adományozták el.⁸⁵ A hosszú ideig zött két, III. Béla (1172–1196) által veretett rézpénz (11–13. század) határvédő szerepet betöltő semptei (CHN I. 99.) is napvilágot látott.⁷⁷ Nagyon valószínű, várispánságot 1261 körül IV. Béla elajándékozta.⁸⁶ Sza­ hogy a te le pü lésnek ez a része a 12. század vége és bolcs a 13. század második felében került ki a király a 15. század kö zött töretlenül fejlődött, és megépült a tulajdonából.⁸⁷ temploma is.⁷⁸ Az ispáni várak elsorvadása a régi városok hanyat­ A 15. század elején a várbéli település elnéptelene- lásához hasonlítható. Okai között a már említetteken dett. Ekkorra azonban a váron kívüli település szerke­ kívül számba jöhet a piachálózat átalakulása, a keres­ zete, utcahálózata már teljesen kialakult. erre mutat kedelmi utak áthelyeződése is.⁸⁸ egy 1461­ben kelt, zálogügylettel kapcsolatos ok levél.⁷⁹ Ebből világosan kitetszik, hogy a házak az egyre emel­ kedő dombokon, egymással csaknem párhuzamos Összefoglalás három utcában álltak. Az utcákat a földrajzi elhelyez­ kedésüknek megfelelően Felső, Középső és Alsó ut- Cikkemben a 11–13. századi ispánsági várakkal kap­ cának nevezték. Amint azt az első katonai felmérés csolatos két kérdéskörrel foglalkozom. Elsőként azt térképe mutatja, ezt a szerkezetet a falu évszázado­ vizsgáltam, hogy mi volt a szerepe ezeknek a várak- kon keresztül megőrizte, arculatát lényegében még nak az Árpád­korban. Az elmúlt harminc év ásatásai ma is ez határozza meg. egyértelműen bebizonyították, hogy a várak nemcsak Az abaújvári vár és település életében a változás veszély esetén használatos menedékhelyek voltak. fokozatosan következett be. Elsősorban nem meny- Az előkerült objektumok és leletek, valamint írásos nyiségi, hanem minőségi volt, hiszen adataink szerint forrásaink egyaránt arra mutatnak, hogy a 11–13. a 14. században, de még a 15. század elején is Abaúj­ szá zadban ispáni váraink nemcsak lakottak voltak, vár meglehetősen népes település lehetett.⁸⁰ A válto- hanem ezek lehettek azok a központi helyek, amelyek zás tehát nem Abaújvár nagyságát, hanem a jogállá- városias funkciókat láttak el. Másodikként a várak el­ sát érintette. Az Árpád­korban mint megyeszékhely avulásának idejével kapcsolatos vélekedéseket tekin­ a király tulajdonában állt, noha az ispán irányította. tettem át. Az újabb kutatások tükrében nem tartható A 14. század második felére a városias jellegű királyi tovább az a sokat hangoztatott vélemény, mely szerint központból egy nagybirtokos faluja lett. ispáni váraink nagy része a tatárjáráskor elpusztult, Az tehát, hogy a föld­favárak a 13. század végén korszerűtlenségüket éppen ez bizonyította be. Meg­ eltűntek, és az utolsót 1290­ben említik, a fentebb em­ szűnésében inkább az a nagyarányú társadal mi­gaz­ lített tények szintén nem támasztják alá.⁸¹ Egy­egy dasági változás játszhatott szerepet, amely a 13. szá- ispáni vár „földvárrá,” azaz használaton kívülivé vá­ zad második felében végbement Magyarországon. lása feltehetően a magánkézre kerülésével is össz­ Ehhez hozzájárulhatott a piachálózat átalakulása és hang ban lehet.⁸² Láttuk, hogy Borsod 1332­ben ma- a kereskedelmi utak áthelyeződése is.

77 Gádor 1988. 7., 12. jegyzet. 82 Zsoldos Attila úgy véli, hogy a királyi birtokok eladományo- 78 Markó 2008. zása ugyan hatással lehetett a királyi várszervezet sorsának ala­ 79 MOL DL 70910 = NRA 57342. kulására, széthullásának azonban elsősorban nem ez lehetett 80 A 14. század első harmadában keletkezett pápai tizedjegyzék az oka. V.ö.: Zsoldos 2000. 45. szerint Újvár még Abaúj megye első 15 települése között volt. 83 AOkm VI. 336 –342. V.ö.: ÁMTF I. 54–55. 1427­ben Abaújváron 61 portát írtak ösz- 84 Kristó 1988. 337–338. sze, amely ugyancsak arra mutat, hogy a megye nagyobb tele- 85 Kristó 1988. 352. pülései közé tartozott. V.ö.: Thallóczy Lajos: A kamara haszna 86 Kristó 1988. 354–355. (Lucrum camarae). Budapest, 1879. 140., 3. jegyzet. Ez utóbbi 87 Németh Péter: Előzetes jelentés a szabolcsi Árpád­kori me­ adatok azonban nagy valószínűséggel már a váron kívüli tele- gye székhely régészeti kutatásának első három esztendejéről. pülésre vonatkoznak. 1969‒1971). Archaeologiai Értesítő, 100. (1973) 170. 81 Bóna 1998. 22–23. 88 Fügedi 1981. 343.; Romhányi 1990. 125. 329

Szerzők

Baráz Csaba Koppány Tibor Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Budapest Eger

Kovács Gyöngyi B. Benkhard Lilla Magyar Tudományos Akadémia Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Régészeti Intézete Műemléki Kutatási és Dokumentációs Központ Budapest Budapest

Krenn, Martin Dénes József Bundesdenkmalamt Csepreg Abteilung für Bodendenkmale Hunyadi u. 14. Wien

Domokos György Magyar Károly HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budapesti Történeti Múzeum Budapest Budapest

Fülöp András Mentényi Klára Magyar Nemzeti Múzeum Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nemzeti Örökségvédelmi Központ Műemléki Kutatási és Dokumentációs Központ Budapest Budapest

Gál-Mlakár Viktor Mészáros Orsolya Herman Ottó Múzeum Eötvös Loránd Tudományegyetem Miskolc Régészettudományi Intézet Budapest

Héczey-Markó Ágnes Magyar Nemzeti Múzeum Miklós Zsuzsa Nemzeti Örökségvédelmi Központ Magyar Tudományos Akadémia Budapest Régészeti Intézete Budapest

Horváth Richárd Magyar Tudományos Akadémia Mordovin Maxim Történettudományi Intézet Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest Régészettudományi Intézet Budapest

Koppány András Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Budapest 330

Nagy Szabolcs Sófalvi András Eötvös Loránd Tudományegyetem Haáz Rezső Múzeum Régészettudományi Intézet Székelyudvarhely Budapest

Sümegi Pál Nováki Gyula Szegedi Tudományegyetem Budapest, XI. ker. Természettudományi és Informatikai Kar Bartók Béla út 18. Földtani és Őslénytani Tanszék Szeged

Pálffy Géza Magyar Tudományos Akadémia Szörényi Gábor András Történettudományi Intézet Herman Ottó Múzeum Budapest Miskolc

Polgár Balázs Terei György HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budapesti Történeti Múzeum Budapest Budapest

Prajda Katalin Tolnai Gergely New Europe College Magyar Nemzeti Múzeum Bucureşti Vármúzeuma Esztergom

Predovnik, Katarina Universität Ljubljana, Tomka Gábor Philosophische Fakultät, Magyar Nemzeti Múzeum Abteilung für Archäologie Budapest Ljubljana

Végh András Rusu, Adrian Andrei Budapesti Történeti Múzeum Institutul de Arheologie şi Istoria Artei al Budapest Academiei Române Cluj-Napoca Vizi Márta Wosinsky Mór Megyei Múzeum Scholz, Ute Szekszárd Archaeology Service, St. Pölten Wolf Mária Szegedi Tudományegyetem Simon Zoltán Bölcsészettudományi Kar Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Régészeti Tanszék Műemléki Kutatási és Dokumentációs Központ Szeged Budapest