EPA03057 Balkon 2016 11 12.Pdf
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
2016_11, 12 k o r t á r s művészeti f o l y ó i r a t Budapest ISSN 1216-8890 1080 Ft |⅞ a borítón tartalom 11, 12 Szemző Tibor Kotta Erdély Miklós Vonatút című 4 filmjének zenéjéhez, 1983. január 2016_ (részlet) BALÁZS KATA: Gondolatfolyam- beszélgetés SZEMZŐ TIBORral 1. rész, 2015 tavasza 13 KELÉNYI BÉLA: GONKAR GYACO és a tibeti önazonosság ⅞inside express 22 Fiatal Képzőművészek KRÉCHY ANNA: Átlátszó helyek A láttatott láthatatlan mint női Stúdiója Egyesület térélmény DROZDIK ORSOLYA konceptuális művészetében studio.c3.hu Tulisz Hajnalka Hermész mérgezett almája, 2014 fotóinstalláció (alma, műtrágya, fotók) 30 NAJMÁNYI LÁSZLÓ: SPIONS Hatvanhetedik rész 35 HORVÁTH MÁRK – LOVÁSZ ÁDÁM: Rothadó szirmok | Sötét esztétika és sötét ökológia BORSOS LŐRINC Virágnyelven című sorozatában HU ISSN 1216-8890 Felelős kiadó: Hermann Péter Kiadja és terjeszti a Poligráf Könyvkiadó Levélcím: Balkon, Kállai Ernő Művészeti Alapítvány 2120 Dunakeszi, Keszthelyi István u. 5/a. 1024 Budapest, Fény u. 2. • [email protected] Telefon / Fax: +36 27 347 825 www.balkon.hu e-mail: [email protected] Főszerkesztő: HAJDU ISTVÁN [email protected] Szerkesztők: SZÁZADOS LÁSZLÓ 40 [email protected] SZIPŐCS KRISZTINA GADÓ FLÓRA: AGRUPACIÓN SEÑOR [email protected] SERRANO: Egy ház Ázsiában | L a p t e r v : A House in Asia ELN FERENC www.elnferenc.net F o t ó : ROSTA JÓZSEF 42 [email protected] A váratlan kiállító | MOLNÁR VERÁval beszélget VÁMOS ÉVA 44 53 KURDY-FEHÉR JÁNOS: Art&ART A tér mint „valóságmérték” és CSERBA JÚLIA: Múzeum a faluvégen „kommunikáció” KORODI JÁNOS Látogatás az újonnan megnyílt festészetében Sars-Poteries-i üvegmúzeumban 48 KOZÁK CSABA: Nemzeti Land Art Baranyai Levente kiállítása 50 Op-come back | MAURER DÓRA beszélget KORODI ZSUZSÁval Terjesztés: Árusításban terjeszti a Lapker Rt. támogatók és alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető Budapesten az ÜLK kerületi ügyfél- szolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap- előfizetési Irodában (HELIR): Budapest VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest Készült a Mester Nyomdában Előfizetési díj: egy évre: 7.080 Ft Arctic Volume White papírra. fél évre: 3.540 Ft • negyed évre: 1.770 Ft Borító: Arctic Volume White 300 gr Árusítási ár: szimpla szám: 880 Ft • dupla szám: 1.080 Ft Belív: Arctic Volume White 150 gr BALÁZS KATA (A performansz-műfajjal való találkozásról) Ehhez egy kicsit messzebbről kell elindulnunk és azt a speciális helyze- tet kell megközelítenünk, amelyben ez a találkozás egyáltalán megszületett. 11, 12 A performansszal való találkozásunkban egyrészt az életkorunk, másrészt maga az adott történelmi kor is szerepet játszott, amit alapvetően meghatározott az * izoláció, a határok zártsága és a kommunikáció nehézkessége. Az információk 2016_ szinte szájhagyomány útján terjedtek, így az, ami a világban történt, nem vagy nagyon elcsúszva került kölcsönhatásba a hazai eseményekkel. Ebben egyéb- ként sok a pozitívum is, mert ilyen körülmények között sokkal szignifikánsabb az önreflexió. Ráadásul az én generációm valójában már nem volt meghurcolva – érezhette annak az erejét, hogy az emberek valamivel szemben definiálják magukat –, és persze élvezhette a zártságból következő akolmeleg előnyeit is. A külföldi recepció tekintetében éppenséggel előnyt jelentett a vasfüggöny, azál- tal, hogy egy elzárt területről jöttünk, Európa nyugati felén váratlanul tágas lehe- tőségek nyíltak meg előttünk. Nagyon érdekesek, egzotikusak voltunk; akkori zenei társulatunk, a 180-as Csoport már 1981-ben feltűnt olyan jelentős ese- ményeken, mint például a Festival d’Automne à Paris. A hetvenes években már meg-megjelentek írások, lehetett tudni például, hogy léteznek performanszok. A hetvenes évek végén Szirtes János – aki szinte gyerekkori barátom volt – is elkezdett „performálni”; természetes volt, hogy megkért, vegyek részt ezeken az eseményeken. Emellett hatással volt rám a 1. rész, 2015 tavasza 2015 rész, 1. magyarországi performansz korábbi két hulláma is; Szirtes indulása valamilyen formában ezekhez illeszkedett. Elkezdődött ez a folyamat Erdély Miklósékkal, Litván Gáborral, aztán megjelent a Hajas-féle performansz. Én ezekről a maguk idejében csak hallomásból tudtam. Abban az időben a Zeneakadémiára jár- tam, komolyzenei tanulmányokat folytattam. Egészen más közeg vett körül: az az időszak nagy fegyelmezettséget követelt tőlem. 1980-1981 körül, Hajas Tibor halálának környékén már tudatos viszonyom volt ehhez a műfajhoz. Ekkor már tudtunk Hermann Nitschről, a bécsi akcionizmusról, és 1980- ban1 a Mozgó Világban – ami nagyon fontos orgánum volt akkor – megjelent egy Beke László-szöveg Hajasról, amelyben leírta néhány hazai és külföldi performanszát. Hozzáteszem, hogy valamennyien – a nyolcvanas években külö- nösen – nagyon sok fontos dolgot külföldön csináltunk meg. Nem mondhatnám, hogy feltétlenül azért, mert nem kapott komoly visszhangot, amit itthon csi- náltunk, de ugyanakkor külföldön az ember maga mögött tudhatott egy külö- nös érdeklődést, ha úgy tetszik, kíváncsiságot, ami a már említett izoláltságból Szemző Tiborral Szemző fakadt. Mára a performansz, ahogy látom – bár távolról sem mainstream műfaj – bizonyos fokig intézményesült. Akkoriban valóban mélyen szubkulturális jel- lege, s ugyanakkor határozott ereje volt: unikálisak és nagyon végiggondoltak voltak ezek az akciók. (A zenészek viszonyáról a performansz-műfajhoz: hetvenes és nyolcvanas évek) Valójában az 1979-ben alakult 180-as Csoportban2 is megvolt az a habitus, ami némi arisztokratizmussal és lenézéssel tekintett a performanszra. Én igyekeztem átjárásokat biztosítani ugyan, és az első nagy Szirtes-performanszban (Múló rosszullét, 1981)3 ennek köszönhetően a 180-as Csoport részt is vett, persze némi fenntartással fogadva a feladatot. A popzene, a beat-korszak külön bekezdést érdemelne, amibe most nem mennék bele. Mindenesetre szerintem ez is vasta- gon benne van a mi generációnk performanszhoz való viszonyában, hiszen ez 1 Beke László: A performance és Hajas Tibor. Mozgó Világ, 1980/10., 98-112. 2 1979-ben alakult és 1990-ig aktív csoport, amely a kortárs repetitív zene terjesztésében és tolmácsolásában vállalt jelentős szerepet. Tagjai: Melis László, Márta István, Szemző Tibor, Faragó Béla, Forgács Péter, Gőz László, Soós András, Tihanyi Gellért, Kovács Ferenc, Kálnay János, Körmendy Ferenc, Posvanecz Éva, Schnierer Klára, Simon Ferenc, Székely Kinga, Tóth Tamás, Vörös D. László voltak. A csoport fennállása alatt közel 400 koncertet adott belföldön és külföldön egyaránt. Ld. még: Majsai Réka: 180/35*n. Balkon 2015/1., 28-31. 3 Szirtes János kiállítása, Kertészeti Egyetem „K” épülete, Budapest, 1981. március 30 – ápri- lis 12., megnyitotta: Beke László, Múló rosszullét – Szirtes János performansza, közremű- ködtek: Szemző Tibor, Vető János és a 180-as Csoport. Gondolatfolyam-beszélgetés * Szemző Tibor (1955) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult. Zeneszerző, médiaművész, előadó. http://szemzo.org/hu/ 4 az a generáció, amelyik belenőtt vagy éppen- séggel beleszületett ebbe a korszakba. Itt nem csupán a popzenéről beszélek, hanem egy nem- zedéki dologról, egy mentalitásról, ami alól az ember nemigen vonhatta ki magát. Erről nálunk a magas kultúra igyekszik megfeledkezni, mintha nem is lett volna ilyesmi. Fotó: Lugosi Lugo László © A fölöttünk járó zenei-alkotó generációnál több hatás érvényesült. Egyfelől ott volt az Új Zenei Stúdió,4 amely az úgynevezett komoly- zene felől érkezett, és akiket némi akadémizmus, arisztokratizmus jellemzett, miközben nagyon nyitott szellemiséget képviseltek, ami komoly Szemző Tibor, 1986, útmutatást jelentett nekünk. A másik mögött az elsősorban Szabados György nevével fémjel- zett modern vagy kortárs jazz, illetve az általa alapított Kortárs Zenei Műhely5 működése állt, amelynek voltak fiatal tagjai, mint például Dresch Mihály vagy Grencsó István, és még jó néhány alkotó, akikkel mi olykor közvetlen kapcsolatban is álltunk. Az Új Zenei Stúdió kom- ponistáiban mindig volt egy fegyelmezettség, távolságtartás, a jazz-zenészek habitusában pedig az volt a mérvadó, hogy ők közvetle- nül, expresszív módon hangokban fejeznek ki érzelmeket. Ez két teljesen különböző maga- tartás, amelyeknek érzékeltük is az ütközését: gyakorlatilag köztük álltunk. Pontosabban én személy szerint a kettő között álltam, és pon- tosan érzékeltem, hogy milyen fokú a műfajok szegregáltsága. Nem tudom, hogy ez ma is így van-e, valószínűleg igen, mert annyira más a hangokhoz való viszony a különböző felfogá- sokban. Még akkor is, ha időközben lezajlott a világzene hulláma és a műfajok bizonyos fokig össze. Valószínűleg leginkább azért, mert túl sok nekem az a mennyiségű és összekeveredtek. Érzékeltem tehát, hogy a kor- összetételű hang, ami ott egyidejűleg megjelenik. társ komolyzene irányából komoly fenntartá- Az indiai klasszikus zene, amikor először hallottam gyerekkoromban, az ismeret- sok vannak a performansszal kapcsolatban, én lenségével együtt is nagyon familiáris volt a számomra, ugyanakkor elvarázsolt. viszont igyekeztem valamelyest nyitott lenni – Természetesen voltak az életemnek időszakai, amikor behatoltam az európai és azóta is annak maradni – a különféle műfa- műzenébe, és azokat a struktúrákat megpróbáltam előadóként értelmezni és jok irányába, hogy átjárást keressek közöttük. összerakni, de erről a csapásról viszonylag hamar letértem. Nem vonzott igazán, hogy az enyémtől gyökeresen idegen világokban elmélyedjek. Viszont sok, nem (Zenéről és performanszról) feltétlenül zenei dolgot