DOCSLIB.ORG

Az Eupitheciini Tribusz a Kárpát-Medencében a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye Alapján (Lepidoptera: Geometridae: Larentiinae)

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Az Eupitheciini Tribusz a Kárpát-Medencében a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye Alapján (Lepidoptera: Geometridae: Larentiinae) DOI: 10.20331/AllKoz.2019.104.1-2.17 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2019) 104(1–2): 17–237. Az Eupitheciini tribusz a Kárpát-medencében a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteménye alapján (Lepidoptera: Geometridae: Larentiinae) 1* 1 2 1 TÓTH BALÁZS , KATONA GERGELY , SULYÁN PÉTER GÁBOR és BÁLINT ZSOLT 1Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088 Budapest, Baross utca 13. 2Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztály, 1052 Budapest, Apáczai Csere János u. 9. *E-mail: [email protected] Összefoglalás. A Magyar Természettudományi Múzeum Kárpát-medencei Eupitheciini-gyűjteményét újra rendeztük. A régebbi törzsgyűjteményből és a beosztatlan anyagból összesen 81 faj 16571 példá- nya került elő, melyek mindegyikét meghatároztuk vagy határozását ellenőriztük, egyedi katalógus- számmal láttuk el, és adataikat adatbázisban rögzítettük. Külön felsoroljuk a példányok gyűjtőit. A tételes lelőhelyadatokat közöljük, továbbá minden faj lelőhelyeit ponttérképeken is ábrázoljuk. Rövid, határozást segítő diagnózist adunk mindegyik fajhoz, továbbá hivatkozunk a főbb magyar nyelvű ösz- szefoglaló faunisztikai művekben, illetve határozókönyvekben történő említésükre. Áttekintjük a mú- zeum gyűjteményében őrzött típuspéldányokat (13 taxon 54 példánya). Megállapítottuk, hogy a Tephroclystia graphata ab. brunnea ABAFI-AIGNER, 1906 az Eupithecia graphata (TREITSCHKE, 1828) új szinonimja, az Eupithecia inturbata clujensis DRAUDT, 1933 az Eupithecia inturbata (HÜBNER, 1807) új szinonimja, és a Tephroclystia isogrammaria transsylvanaria DANNEHL, 1933 az Eupithecia haworthiata DOUBLEDAY, 1856 új szinonimja. Az E. addictata DIETZE, 1908, E. nanata (HÜBNER, 1813) és E. sinuosaria (EVERSMANN, 1848) hazai elterjedéséhez figyelemre méltó új adato- kat közlünk. Bemutatjuk az E. scopariata (RAMBUR, 1833) vélhetően tévesen cédulázott hazai példá- nyait. Az E. pulchellata STEPHENS, 1831 hazai előfordulását nem tekintjük igazoltnak, ám nem zárjuk ki, hogy ez később bizonyítást nyerhet. A Függelékben megadjuk a legfontosabb magyar nyelvű munkák hivatkozásait az egyes fajokhoz, valamint rendszertani áttekintést adunk a csoportról. 46 áb- rával, 81 térképpel és 1 táblázattal. Kulcsszavak: adatbázis, Chloroclystis, elterjedés, Eupithecia, Gymnoscelis, katalógus, Pasiphila, típuspéldány. Elfogadva: 2019.05.31. Elektronikusan megjelent: 2019.09.30. 17 TÓTH B. et al. Tartalom Bevezetés ................................................................................................. 18 Anyag és módszer .................................................................................... 20 A katalógus felépítése .............................................................................. 23 A Kárpát-medencében gyűjtött példányok katalógusa és a fajok rövid ismertetése ......................................................................................... 24 Azonosítatlan példányok ....................................................................... 193 Típuspéldányok ..................................................................................... 194 Figyelemre méltó fajok és példányok .................................................... 205 A Kárpát-medencéből származó példányok gyűjtői .............................. 207 Irodalomjegyzék .................................................................................... 212 Függelék ................................................................................................ 215 Bevezetés A Kárpát-medencében kimutatott közel 4500 lepkefaj több mint 10%-át teszi ki az ara- szolólepke-félék (Geometridae) családja, ami nagyjából 500 fajt jelent. Ebből a fajszámból jelentős az Eupitheciini tribusz aránya a maga 85 fajával. A tribusz képviselői közé tartozik a kozmopolita Eupithecia génusz, amelyet sokan az egyik legfajgazdagabb lepkecsoportnak tartanak (MIRONOV 2003). A génusz már igen korán felkeltette a lepkészek érdeklődését, amit három, a lepkészet klasszikus periódusában megjelent, történeti szempontból is fontos munka fémjelez: (1) FRANK NELSON PIERCE a Brit-szigeteken előforduló araszolólepkék hím és nőstény ivarszervét úttörő módon ábrázolta, munkája nyomán egyértelművé vált, hogy a szárnyak alakja, rajzolata és színezete alapján rendkívül nehezen elkülöníthető Eupithecia fajok ivarszervi vizsgálatok segítségével könnyebben felismerhetők (PIERCE 1914); (2) KARL DIETZE fóliáns méretben nyomtatott monográfiája mutatott rá a fajok életmódjának sajátosságára, miszerint a hernyók virágok és magtermések fogyasztására specializálódtak (DIETZE 1910, 1913); és (3) LOUIS BEETHOVEN PROUT a „Die Gross- Schmetterlinge der Erde” sorozat munkatársaként a palearktikus régió fajairól adott első- ként áttekintést a teljességre törekedve, ezzel bemutatva a génusz fajgazdagságát. Ennek nyomán vált nyilvánvalóvá a génusz rendkívüli változatossága (PROUT 1914, 1938). A Kárpát-medencét tekintve a tribusz képviselőit elsőként FRIEDRICH TREITSCHKE (1776–1842) dolgozta fel, aki még csupán nyolc fajt jelzett az akkori Magyarországról („Ungarn”), ami a XIX. században még magában foglalta a mai Szlovákiát, Kárpátalját, a partiumi és a bánsági területeket (Nyugat-Románia, Észak-Szerbia). Ezt követően FRIVALDSZKY IMRE (1799–1870) gyűjteményének katalógusában már 39 fajt sorol fel, amiből 13-nak magyarországi jelenlétét jelzi (FRIVALDSZKY 1864). Ebből kettőt hazánk fa- unájára jellemzőnek tart: Eupithecia denticulata („fogacsos Pepecs”) és E. graphata („raj- 18 AZ EUPITHECIINI TRIBUSZ A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN zos Pepecs”) (FRIVALDSZKY 1865). FRIVALDSZKY a tribusz képviselőit magyarul „pepecs”- nek nevezi jelezve, hogy a fajok elkülönítése aprólékos és időigényes vizsgálatokat igényel. FRIVALDSZKY faunamunkáját követően születtek meg az első fajjegyzékek, amelyben a tribusz képviselőit is felsorolják: HORVÁTH & PÁVEL (1875) faunaművében a fajszám 18, ABAFI et al. (1896) viszont már 78 fajt jelez a Magyar Korona országaiból, ami már nem- csak Magyarország, hanem Erdély, Horvátország és Dalmácia (Tengermellék) területét is érintette. A bécsi OTTO BOHATSCH (1843–1912) az első, aki a faunaterületünkön előforduló „pepecseket” monografikusan dolgozza fel, és a Magyar Korona országaiból 39 faj jelen- létét mutatja ki (BOHATSCH 1882, 1883). Az említett munkákra támaszkodva ABAFI- AIGNER (1907) még pontosabb képet adhatott magyarországi faunáról: 67 Eupithecia faj előfordulását jelezte. Bár ABAFI-AIGNER és társainak említett munkáját megelőzően is publikáltak egyes táj- egységekre vonatkozó szórvány előfordulási adatokat (pl. FRIVALDSZKY 1873, HUSZ 1881), ezt követően a közlemények megsokasodnak, és számos faunisztikai közleményben kisebb- nagyobb részletességgel is kitérnek a tribusz képviselőire (pl. DANIEL & KOLB 1929–1930, SZENT-IVÁNY 1945). KOVÁCS szerint, aki különös figyelemmel kísérte a génuszt (vö. KO- VÁCS 1953a), a II. világháborút követően Magyarországon 55 faj képviseli a tribuszt (KO- VÁCS 1953b, 1956). Munkáit követően gyakorlatilag minden éjszakai lepkefaunával foglal- kozó faunisztikai műben megemlítik a tribusz fajait, esetleg kisebb-nagyobb részletességgel tárgyalják is őket. A „pepecsekre” vonatkozó faunisztikai adatokat kritikával kell kezeljük, mivel számos faj meghatározása nehézségekbe ütközik, és olyan specialistát kíván, aki képes elvégezni az ivarszervi vizsgálatokat. Erre már az Állathatározó első kiadása is felhívta a figyelmet: „Apró, 8-13 mm-es lepkék, kb. 60-80 igen nehezen megkülönböztethető fajuk van. A ma- gyarországi fajok elterjedését alig ismerik, ezért ajánlott minden egyes kézrekerülő pél- dányt eltenni és az Orsz. Természettudományi Múzeum Állattárának lepkészeti osztályába (Budapest, VIII, Baross utca 13) alkalomadtán eljuttatni!” (MÓCZÁR 1950: 594). Itt jelenik meg először a „törpearaszoló” elnevezés, ami hangsúlyozza az idesorolt fajok apró terme- tét. Ezt a magyar elnevezést vette át VARGA (1969), majd ez jelent meg a későbbi munkák- ban is és vált általánossá (VARGA 2010). Az 1970-es évektől kezdve két hazai lepkész foglalkozott intenzíven a tribusz fajaival. Az egyikük VOJNITS ANDRÁS (1941– ), aki 1975-től 1995-ig a Magyar Természettudomá- nyi Múzeum lepkegyűjteményének vezetője volt. A tribusz taxonómiájával és rendszerezé- sével világszinten foglalkozott, többszáz fajcsoport-nevet javasolva (SCOBLE 1999). Érdek- lődése és kutatásai hozadékaként az egyik legjelentősebb Eupitheciini referencia gyűjteményt állította fel, amit a Magyar Természettudományi Múzeum több mint ötven szabványméretű tárlófiókban őriz (jelenleg a „11A” jelzetű szekrény). VOJNITS mint faunista is jelentős szerepet játszott, hiszen a Natural History of the National Parks of Hun- gary akadémiai könyvsorozat köteteiben rendszeresen ő volt a lepkés részek egyik szerzője, ő határozta meg az araszolólepke-félék anyagait. Ezekben a könyvfejezetekben számos, a tribuszra vonatkozó adat került publikálásra. A másik, a tribusszal intenzíven foglalkozó magyar lepkész FAZEKAS IMRE (1947– ), aki számos kisebb-nagyobb, elsősorban faunisztikai és taxonómiai munkát közölt, jelenleg pedig az „Eupitheciini atlasz” megírásán fáradozik (BUSCHMANN & PASTORÁLIS 2018: 14). 19 TÓTH B. et al. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a Magyar Természettudományi Múzeumban je- lentős Eupitheciini anyag található. A Kárpát-medencéből származó több mint 16 ezer pél- dányt évtizedekig különféle helyeken tároltuk. Nagy részük a még KOVÁCS LAJOS által fel- állított és VOJNITS ANDRÁS fejlesztette törzsgyűjteményben volt, de jelentős, később beérkezett anyagok vártak beosztásra (pl. GYULAI PÉTER, RÁCZ GÁBOR, SZABÓKY CSABA, SZEMERÉDI ISTVÁN, UHERKOVICH ÁKOS
Load more

Recommended publications
  • The Maria Curie-Skłodowska University Botanical Garden in Lublin As a Refuge of the Moths (Lepidoptera: Heterocera) Within the City
    Acta Biologica 23/2016 | www.wnus.edu.pl/ab | DOI: 10.18276/ab.2016.23-02 | strony 15–34 The Maria Curie-Skłodowska University Botanical Garden in Lublin as a refuge of the moths (Lepidoptera: Heterocera) within the city Łukasz Dawidowicz,1 Halina Kucharczyk2 Department of Zoology, Maria Curie-Skłodowska University, Akademicka 19, 20-033 Lublin, Poland 1 e-mail: [email protected] 2 e-mail: [email protected] Keywords biodiversity, urban fauna, faunistics, city, species composition, rare species, conservation Abstract In 2012 and 2013, 418 species of moths at total were recorded in the Botanical Garden of the Maria Curie-Skłodowska University in Lublin. The list comprises 116 species of Noctuidae (26.4% of the Polish fauna), 116 species of Geometridae (28.4% of the Polish fauna) and 63 species of other Macrolepidoptera representatives (27.9% of the Polish fauna). The remaining 123 species were represented by Microlepidoptera. Nearly 10% of the species were associated with wetland habitats, what constitutes a surprisingly large proportion in such an urbanised area. Comparing the obtained data with previous studies concerning Polish urban fauna of Lepidoptera, the moths assemblages in the Botanical Garden were the most similar to the one from the Natolin Forest Reserve which protects the legacy of Mazovian forests. Several recorded moths appertain to locally and rarely encountered species, as Stegania cararia, Melanthia procellata, Pasiphila chloerata, Eupithecia haworthiata, Horisme corticata, Xylomoia graminea, Polychrysia moneta. In the light of the conducted studies, the Botanical Garden in Lublin stands out as quite high biodiversity and can be regarded as a refuge for moths within the urban limits of Lublin.
    [Show full text]
  • Coleoptera and Lepidoptera (Insecta) Diversity in the Central Part of Sredna Gora Mountains (Bulgaria)
    BULLETIN OF THE ENTOMOLOGICALENTOMOLOGICAL SOCIETY OF MALTAMALTA (2019) Vol. 10 : 75–95 DOI: 10.17387/BULLENTSOCMALTA.2019.09 Coleoptera and Lepidoptera (Insecta) diversity in the central part of Sredna Gora Mountains (Bulgaria) Rumyana KOSTOVA1*, Rostislav BEKCHIEV2 & Stoyan BESHKOV2 ABSTRACT.ABSTRACT. Despite the proximity of Sredna Gora Mountains to Sofia, the insect assemblages of this region are poorly studied. As a result of two studies carried out as a part of an Environmental Impact Assessment in the Natura 2000 Protected Areas: Sredna Gora and Popintsi, a rich diversity of insects was discovered, with 107 saproxylic and epigeobiont Coleoptera species and 355 Lepidoptera species recorded. This research was conducted during a short one-season field study in the surrounding areas of the town of Panagyurishte and Oborishte Village. Special attention was paid to protected species and their conservation status. Of the Coleoptera recorded, 22 species were of conservation significance. Forty-five Lepidoptera species of conservation importance were also recorded. KEY WORDS.WORDS. Saproxylic beetles, epigeobiont beetles, Macrolepidoptera, Natura 2000 INTRODUCTION INTRODUCTION The Sredna Gora Mountains are situated in the central part of Bulgaria, parallel to the Stara Planina Mountains The Sredna chain. Gora TheyMountains are insufficiently are situated instudied the central with partregard of toBulgaria, their invertebrate parallel to theassemblages. Stara Planina Mountains chain. They are insufficiently studied with regard to their invertebrate assemblages. There is lack of information about the beetles from Sredna Gora Mountains in the region of the Panagyurishte There is lack townof information and Oborishte about village. the beetles Most offrom the Srednaprevious Gora data Mountains is old and foundin the inregion catalogues, of the mentioningPanagyurishte the town mountain and Oborishte without distinct village.
    [Show full text]
  • Seasonal Changes in Lipid and Fatty Acid Profiles of Sakarya
    Eurasian Journal of Forest Science ISSN: 2147 - 7493 Copyrights Eurasscience Journals Editor in Chief Hüseyin Barış TECİMEN University of Istanbul, Faculty of Forestry, Soil Science and Ecology Dept. İstanbul, Türkiye Journal Cover Design Mert EKŞİ Istanbul University Faculty of Forestry Department of Landscape Techniques Bahçeköy-Istanbul, Turkey Technical Advisory Osman Yalçın YILMAZ Surveying and Cadastre Department of Forestry Faculty of Istanbul University, 34473, Bahçeköy, Istanbul-Türkiye Cover Page Bolu forests, Turkey 2019 Ufuk COŞGUN Contact H. Barış TECİMEN Istanbul University-Cerrahpasa, Faculty of Forestry, Soil Science and Ecology Dept. İstanbul, Turkey [email protected] Journal Web Page http://dergipark.gov.tr/ejejfs Eurasian Journal of Forest Science Eurasian Journal of Forest Science is published 3 times per year in the electronic media. This journal provides immediate open access to its content on the principle that making research freely available to the public supports a greater global exchange of knowledge. In submitting the manuscript, the authors certify that: They are authorized by their coauthors to enter into these arrangements. The work described has not been published before (except in the form of an abstract or as part of a published lecture, review or thesis), that it is not under consideration for publication elsewhere, that its publication has been approved by all the authors and by the responsible authorities tacitly or explicitly of the institutes where the work has been carried out. They secure the right to reproduce any material that has already been published or copyrighted elsewhere. The names and email addresses entered in this journal site will be used exclusively for the stated purposes of this journal and will not be made available for any other purpose or to any other party.
    [Show full text]
  • Eupithecia Silenicolatamabille, 1867
    oreina n° 16 – décembre 2011 FICHE ESPÈCE 31 Eupithecia silenicolata Mabille, 1867 (Lep. Geometridae) RAPHAËL SPRONCK & RENÉ SPRONCK 26 996) : 8504 22 21 27 CARACTÈRES DISTINCTIFS E. silenicolata se caractérise par une taille plus petite et une teinte plus foncée (pas de trace de couleur blanche sur les ailes). Sur l’aile antérieure, le point cellulaire est sur/ou décalé des lignes ; la ligne basale est non anguleuse. 23 Sur l’aile postérieure, les dessins sont très réduits. Il peut être confondu avec E. schiefereri et E. venosata. RÉPARTITION En Europe, il est cité de France, Italie, Autriche, Slovaquie, Hongrie, Serbie- Monténégro, Bulgarie, Roumanie, Grèce. En France, il est cité des départe- ments suivants : Alpes-de-Haute-Provence, Hautes-Alpes, Alpes-Maritimes, Drôme, Doubs, Haute-Savoie, Vaucluse, Haute-Corse et Corse du Sud. 24 28 HABITAT Il affectionne les lieux arides et chauds comme les éboulis, les prairies sèches bien exposées. Fig. 21. Imago d’E. silenicolata. Freissinières (05), 29-VI-2009. © D. MOREL. Fig. 22. Biotope BIOLOGIE de silenicolata (05). Fig. 23. Plante-hôte, Période d’apparition : une génération de juin à juillet. Une deuxième géné- Silene paradoxa en graine. © RENÉ SPRONCK. ration très partielle est possible en août-septembre. Fig. 24. Chenille, vue latérale. Fig. 25. Chrysalide. Plantes nourricières : les chenilles sont oligophages, elles consomment Fig. 26. Détail du crémaster. Fig. 27. Imago principalement les fleurs et les capsules de Silene paradoxa mais égale- 25 (05). © RAPHAËL SPRONCK. Fig. 28. Carte de ment celles de S. otites, S. italica, S. nutans. distribution (Lépi’Net). Le papillon éclot surtout en soirée (en captivité).
    [Show full text]
  • E-Acta Natzralia Pannonica
    e ● Acta Naturalia Pannonica e–Acta Nat. Pannon. 5: 39–46. (2013) 39 Hungarian Eupitheciini studies (No. 2) Records from Nattán’s collection (Lepidoptera: Geometridae) Imre Fazekas Abstract: Data on 37 species collected in Hungary are given. Additional data on faunistics, taxonomy and zoogeography of cer- tain species are provided by the author, with comments. Figures of the genitalia of some species are included. With 18 figures. Key words: Lepidoptera, Geometridae, Euptheciini, distribution, biology, Hungary. Author’s address: Imre Fazekas, Regiograf Institute, Majális tér 17/A, H-7300 Komló, Hungary. Introduction A detailed account of the Eupitheciini species in 20% KOH solution. Genitalia were cleaned and Hungary has been given in five previous works dehydrated in ethanol and mounted in Euparal (Fazekas 1977ab, 1979ab, 1980, 2012). To date 64 between microscope slides and cover slips. Illus- Hungarian Geometridae, tribus Eupitheciini are trations of adults were produced by a multi-layer known. technique using a Sony DSC HX100V with a 4x Present paper contains faunistical data of the Macro Conversion Lens. The photographs were Eupitheciini specimens in the Nattán collection (in processed by the software Photoshop CS3 version. coll. Janus Pannonius Museum, H-Pécs) that col- The genitalia illustrations were produced in a sim- lected outside of the South Transdanubia. ilar manner with multi-layer technique, using an- Miklós Nattán (1910–1970) was an amateur lep- other digital camera (BMS tCam 3,0 MP) and a idopterist who, over nearly six decades, made one XSP-151-T-LED Microscope with a plan lens 4/0.1 of the most significant private collections of Lepi- and 10/0.25.
    [Show full text]
  • Fauna Lepidopterológica De Albacete
    SABUCOSABUCO REVISTA DE ESTUDIOS ALBACETENSES DIPUTACIÓN DE ALBACETE REVISTA DE ESTUDIOS ALBACETENSES SABUCO 6,01 euros ISSN 1577-2969 0 6 NÚMERO 7 • DICIEMBRE 2009 INSTITUTO DE ESTUDIOS ALBACETENSES “DON JUAN MANUEL” 9 7 7 1 5 7 7 2 9 6 0 0 4 7 DE LA EXCMA. DIPUTACIÓN DE ALBACETE CONSEJO DE REDACCIÓN SABUCO N.º 7 SUMARIO DIRECCIÓN PÁGINAS ANTONIO SELVA INIESTA Director del Instituto de Estudios Albacetenses “Don Juan Manuel” In memoriam Joaquin López Ros (1952-2008) por Julián de Mora Moreno .................. 5-7 SECRETARÍA DE REDACCIÓN ARTÍCULOS DOMINGO BLANCO SIDERA Procesos tectono-sedimentarios y de alteración asociados a la extrusión volcánica de Cancarix (Hellín, provincia de Albacete) CONSEJEROS Matías Reolid Pérez, María Isabel Abad Martínez y Mario Sánchez Gómez .................. 11-69 ALONSO VERDE LÓPEZ JULIÁN DE MORA MORENO Plantas de interés del Noreste de la provincia de Albacete e inmediaciones de la provincia de Valencia. IV PABLO FERRANDIS GOTOR José Gómez Navarro y Jaime Güemes Heras .................................................................. 71-98 JORGE DE LAS HERAS IBÁÑEZ JUAN PICAZO TALAVERA Evaluación del estado de conservación de la especie vegetal en peligro de extinción VICENTE BENLLOCH MARTÍ Coincya rupestris Porta et Rigo ex Rouy subsp. rupestris Gema Navarrete Martínez, Pablo Ferrandis Gotor, José María Herranz Sanz y Fernando Bautista ............................................................................................................................ 99-121 Editor Científico: Thymus × monrealensis nothosubsp. peris-gisbertii, nuevo tomillo híbrido para la Instituto de Estudios Albacetenses “Don Juan Manuel” de la Excma. Diputación de Albacete Península Ibérica José Gómez Navarro, Roberto Roselló Gimeno, Enrique Sanchís Duato y Emilio Laguna Lumbreras ........................................................................................................................ 123-148 Dirección y Administración: Callejón de las Monjas, s/n.
    [Show full text]
  • Recerca I Territori V12 B (002)(1).Pdf
    Butterfly and moths in l’Empordà and their response to global change Recerca i territori Volume 12 NUMBER 12 / SEPTEMBER 2020 Edition Graphic design Càtedra d’Ecosistemes Litorals Mediterranis Mostra Comunicació Parc Natural del Montgrí, les Illes Medes i el Baix Ter Museu de la Mediterrània Printing Gràfiques Agustí Coordinadors of the volume Constantí Stefanescu, Tristan Lafranchis ISSN: 2013-5939 Dipòsit legal: GI 896-2020 “Recerca i Territori” Collection Coordinator Printed on recycled paper Cyclus print Xavier Quintana With the support of: Summary Foreword ......................................................................................................................................................................................................... 7 Xavier Quintana Butterflies of the Montgrí-Baix Ter region ................................................................................................................. 11 Tristan Lafranchis Moths of the Montgrí-Baix Ter region ............................................................................................................................31 Tristan Lafranchis The dispersion of Lepidoptera in the Montgrí-Baix Ter region ...........................................................51 Tristan Lafranchis Three decades of butterfly monitoring at El Cortalet ...................................................................................69 (Aiguamolls de l’Empordà Natural Park) Constantí Stefanescu Effects of abandonment and restoration in Mediterranean meadows .......................................87
    [Show full text]
  • Notes on Eupithecia (Lepidoptera: Geometridae) 33-39 Deutschen Gesellschaft Für Orthopterologie E.V.; Download
    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Articulata - Zeitschrift der Deutschen Gesellschaft für Orthopterologie e.V. DGfO Jahr/Year: 1987 Band/Volume: 3_1987 Autor(en)/Author(s): Vojnits Andras M. Artikel/Article: Notes on Eupithecia (Lepidoptera: Geometridae) 33-39 Deutschen Gesellschaft für Orthopterologie e.V.; download http://www.dgfo-articulata.de/ Articulata, Bd. Ill, Folge 1, September 1987, Würzburg, ISSN 0171-4090 Notes on Eupithecia (Lepidoptera: Geometridae) by A. M. Vojnits Abstract Eupithecia silenicolata zengoeensis Fazekas, 1979 = the nominotypical species. Eupithecia inveterata nom. nov. for £ trita Vojnits, 1977 (secondary homonym, nec E. trita Turati, 1926). The separation as a subspecies of the Central European po­ pulations of Eupithecia sinuosaria Ev., an actively spreading species, is unrealistic. The paleozoographic analysis of most Eupithecia species rest on insufficient fun- dations. 1. Eupithecia silenicolata zengoeensis Fazekas, 1979 syn. nov. Linnaeana Bel- gica, 11: 406-411, figs. 1-4. Eupithecia silenicolata silenicolata Mabille, 1866 Ann. S. Fr., p. 562. Subspecific name. The Author named the new taxon after highest point in the Mec- sek Mountains, the 682 meters high Mount Zengo, mentioning that this place is the typical location of the subspecies. Following this he stated that the subspecies lives at altitudes between 200-350 m. These areas are entirely different from those of Mount Zengo and its environs, if a taxonomical name is given to a taxon, it should not be misleading under any circumstances. Diagnosis. Of the nine specimens which served as the basis for the description, one is in more or less good condition, one is slightly and the other seven are heavily worn.
    [Show full text]
  • Die Blütenspanner Mitteleuropas (Lepidoptera, Geometridae: Eupitheciini) Teil 6: Vorkommen Und Verbreitung 163-222 Dortmunder Beitr
    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Dortmunder Beiträge zur Landeskunde Jahr/Year: 2003 Band/Volume: 36-37 Autor(en)/Author(s): Weigt Hans-Joachim Artikel/Article: Die Blütenspanner Mitteleuropas (Lepidoptera, Geometridae: Eupitheciini) Teil 6: Vorkommen und Verbreitung 163-222 Dortmunder Beitr. Landeskde. naturwiss. Mitt. 36/37 163-222 Dortmund, 2003 Die Blütenspanner Mitteleuropas (Lepidoptera, Geometridae: Eupitheciini) Teil 6: Vorkommen und Verbreitung Hans Joachim WEIGT, Schwerte Einlegung Obwohl die Blütenspanner zweifellos zu den interessanteren Schmetterlingsarten zählen, gibt es leider nicht allzu viele Spezialisten, die ihnen eine besondere Aufmerksamkeit widmen. Attraktive und bunte Schmetterlingsarten sind selbst in den Tropen besser erforscht als die mitteleuropäischen Blütenspanner. Unscheinbare Nachtschmetterlinge hingegen, wurden sicherlich auch früher wegen der Determinationsprobleme nicht von allen Entomologen rich­ tig und vollständig erfasst. Bei den Blütenspannern kommt noch erschwerend hinzu, dass selbst soeben geschlüpfte Ima­ gines oft schwer zu determinieren sind, von stark abgeflogenen ganz zu schweigen. Sie be­ reiten auch erfahrenen Spezialisten so manches Problem. Vielfach hilft dann nur noch die Ge­ nitalanalyse. So werden auch heute noch beim Beobachten von Nachtschmetterlingen die Blüter spanner meist vernachlässigt. In vielen Fundortkarteien und Faunenverzeichnissen feh­ len dann die Arten, die nicht sicher angesprochen wurden. Oder, was viel schlimmer ist, Da­ ten von Fehlbestimmungen wandern in die Kartei und verbleiben dort. Oftmals fehlt der dazu­ gehörige Falter in der Sammlung, weil er für diese nicht schön genug war. Wer will dann später beurteilen können, ob dieser Fund echt war? Bei manchem Beobachter ist es nicht Stand der Arbeitstechnik, Genitaldiagnosen durchzuführen. Auch fehlen häufig Daten von Imagines, weil bestimmte Arten nur selten oder gar nicht am Licht erscheinen, obwohl sie Vorkommen.
    [Show full text]
  • Check-List of Butterflies and Moths of the Notigale
    NAUJOS IR RETOS LIETUVOS VABZDŽI Ų R ŪŠYS. 22 tomas 91 CHECK-LIST OF BUTTERFLIES AND MOTHS OF THE NOTIGAL Ė BOG (NORTHERN LITHUANIA) DALIUS DAPKUS Department of Zoology, Vilnius Pedagogical University, Student ų 39, LT-08106 Vilnius, Lithuania. E-mail: [email protected] Introduction The Notigal ė telmological preserve (1391 ha) is located in Kupiškis administrative district (Northern Lithuania). It is protected since 1974 (State Service for Protected Areas…, 2008). The raised bog occupies approximately 552 ha of the whole territory. The efforts to study the entomofauna of the preserve were rather sporadic. The first faunistic data on Lepidoptera occurring in the Notigal ė bog were published by A. Palionis (1932). He recorded 14 species of butterflies and moths ( Papilio machaon, Plebeius argus , Thalera fimbrialis, Eulithis testata, E. populata, Macrothylacia rubi, Euthrix potatoria, Saturnia pavonia, Orgyia recens, O. antiqua, O. antiquoides, Diacrisia sannio, Amphipoea lucens, and Coenophila subrosea ). Later, some additional studies were carried out by A. Manikas (Kazlauskas, 1984, 2008; Ivinskis et al., 1990), and G. Švitra (unpublished data). More detailed studies on the composition of nocturnal moths occurring in the Notigal ė bog were carried out in 2000. The newly retrieved faunistic data were analysed and compared with the data obtained from the other bogs of Lithuania, showing some environmental similarities (Dapkus, 2003, 2004a, 2004b, 2004c), but the entire list of species is not yet published. The aim of this paper is to provide supplementary data on the species composition of nocturnal and day-active Lepidoptera recorded in the Notigal ė raised bog. Material and Methods The study on the butterflies and moths of the Notigal ė raised bog was carried out mainly in 2000.
    [Show full text]
  • Mise En Page 1
    6 ACTUALITÉ oreina n° 8 - janvier 2010 Eupith ecia we issi Prout, 1938, et ses premiers états / and the early stages (Lep. Geometridae Larentiinae) VLADIMIR MIRONOV & C LAUDE TAUTEL Résumé : La rencontre inopinée d’un spécimen d’ E. weissi , Summary: The unexpected discovery of a specimen of élevé par H. Powell et conservé au musée de Budapest, puis E. weissi , bred by H. Powell and held in the Budapest la collaboration des deux auteurs permettent de découvrir la museum, together with the collaboration of the authors has plante-hôte de cette espèce en France et de révéler ses pre - led to the discovery of the foodplant for this species in France miers états. and revealed the early stages. Mots clés : Eupithecia , weissi , barbaria , africae , pauxillaria , Keywords : Eupithecia, weissi, barbaria, africae, pauxillaria, euphrasiata , premiers états, Bupleurum , rigidum , Ormenis , euphrasiata, early stages, Bupleurum rigidum, Ormenis, Artemisia alba , Alpilles, France, Espagne, Maroc, Algérie, Artemisia alba , Alpilles, France, Spain, Morocco, Algeria, Buplèvre raide. Hare’s-Ears. ►EUPITHECIA WEISSI PROUT, 1938 ►EUPITHECIA WEISSI PROUT, 1938 Il existe encore de nombreux papillons de notre faune dont There remain a number of lepidoptera in our fauna about which nous ne savons à peu près rien. Dans le genre Eupithecia , il we know just about nothing. In the genus Eupithecia , the early reste encore à découvrir les premiers états de plusieurs es - stages of a number of species remain to be discovered. Eupi - pèces. Eupithecia weissi fait partie de ce cortège des « pres- thecia weissi belongs to the group of “almost unknowns”. It que inconnues ». Elle fut confondue avec pauxillaria à Fig.
    [Show full text]
  • Biodiversity Response to Land Use Change Across Scales
    Biodiversity response to land use change across scales Dissertation zur Erlangung des Doktorgrades der Naturwissenschaften (Dr. rer. nat.) der Naturwissenschaftlichen Fakultät I - Biowissenschaften - der Martin-Luther-Universität Halle Wittenberg, vorgelegt von Herr Murilo Dantas de Miranda, M.Sc. geboren am 16.05.1986 in Ribeira do Pombal, Brasilien Namen der Gutacher: (1) Prof. Dr. Henrique Pereira - Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg, Deutschland (2) Prof. Dr. Ulrich Brose - Friedrich Schiller Universität Jena, Deutschland (3) Prof. Dr. Paulo Borges - Universidade dos Açores, Portugal Datum der Verteidigung: 04 Juli 2017 Dedico as minhas mainhas e a meu painho Contents List of Tables 5 List of Figures 7 Summary 9 Chapter 1: Introduction 11 Land use change and biodiversity . 11 Diversity components: alpha, beta and gamma diversity . 12 Species abundance distribution . 14 Chapter overview . 16 Chapter 2: Testing the habitat amount hypothesis 23 Chapter 3: Moth diversity patterns under farmland abandonment 60 Chapter 4: Species traits shape the relationship between local and regional SADs 84 Chapter 5: Synthesis 112 Habitat amount, not patch size and isolation . 112 Moth diversity patterns under farmland abandonment . 114 Species traits shape the relationship between local and regional SADs 115 Appendix 121 Curriculum Vitae . 121 List of publications and conference participations . 123 Authors’ contributions . 125 Eigenständigkeitserklärung . 126 List of Tables 1 Fit output of both classic and countryside species-area relationship (SAR) models. 32 2 Ranking and autocovariate model output following the Information-Theoretic approach of five statistical models explaining species richness for forest (A) and meadow (B) species as a function of forest habitat amount (Hab) at the 160 and 320 m radius scale, respectevily, patch size (Size), distance to nearest patch (Dist), and their interactions with habitat amount (Hab:Size and Hab:Dist), both with (A/B1) and without (A/B2) spatial autocorrelation (AS) .
    [Show full text]