Százarcú Ókor TARTALOM
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Révay József Százarcú ókor TARTALOM I. ISTENEK II HŐSÖK KRÉTA, A BIKAISTEN SZIGETE A KARTHÁGÓI BÉKESZERZŐDÉS Istenek nyomában Partraszállás Afrikában Mínósz, Európé fia és Európa apja A fekete Venus „La Parisienne” - „A Párizsi Hölgy” Ki volt a támadó? Hic habitat Minotaurus Egy ókori béketárgyalás A szárnyas ember legendája Égnek a hajók Új idők dala Hannibál nevet A NAPISTEN NÉPE AZ IGAZI SPARTACUS Asztüagész álma Eunus, a varázsló A nyúl meg a sarló Az árulás Politikai lakoma Spartacus, a gladiátor Királyi nép Győzelmi mámor Toműrisz és a halál A mutinai fordulat A vég kezdete SZKÍTÁK, GÖRÖGÖK, MAGYAROK A történelmi cél A mesés hüperboreoszok A romantika Négyszögarcú vadak CICERO A FORRADALOMBAN A két Szkítia Az ifjú Anakharszisz VÉRZŐ GALLIA Vérszerződés Megelőzték Kutuzovot Gallia, Erisz almája Róma kardja APOLLÓN FEKETE ORSZÁGA A győzhetetlen Ariovistus Apollón szerelme Vercingetorix díszben Barce, a fekete város ŐRÜLT A TRÓNON Arae Philaenorum - A Philaenusok oltára Bereniké hozománya Tiberius gyűrűje Apión végrendelete Lefejezett istenek Marcius Turbo mészárlása Vér és arany Városok és emberek Chaerea tribunus EGYIPTOM TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA NERO KIRÁLYT KORONÁZ Egy ókori Bernadotte Tigranes fészkelődik Popilius Laenas pálcája Vologases visszaüt Rabirius és „a fuvolás” Tigranes hoppon marad Kleopátra, a démon Zenobia: a szerelem Politika és elégia Eriza: a zálog Csodákat lát a Via Egnatia ÖRÖK BÁNATOK Róma mámorban Az ókori Sasfiók Népszámlálás Arszinoéban Thaisz és Íszisz könnyei Theszaisz, a sztár 2 III VÁROSOK AZ ARANYGYAPJÚ Az aranygyapjú RÓMA KIKÖTŐJE: OSTIA Az átkozott arany Aurea A világjáró Odüsszeusz Négyemeletes bérházak Mondák és hajóskönyvek Ostia szíve KOLUMBUS ŐSEI Az Epagathus-cég Az athéni Kriton Ötventonnás óceánjárók Az istenek tüzes szekere AQUINCUM, A VÉGVÁR Három vadnő Castricius Victor közkatona A Nagy Sándor-romantika Pacatus, a műhelytulajdonos Pütheasz, az ókor Kolumbusa Aelia Sabina, a művésznő A BIRODALOM VÉRKERINGÉSE SOPIANAE, A VIRÁGOSKERT Állami posta Suppianus, az ős Fényűző utazások Pannónia virágoskertje Vámosok és rablók Ókori ismerőseink Filozófusok és kereskedők Rómaiság és kereszténység MARE NOSTRUM PANNÓNIA TENGERE Navigare necesse est A kincses Valcum Róma és a tenger Római pince Ceterum censeo Aranyhegy Mare Nostrum DÁCIA ARANYORSZÁG KÍNAI SELYEM RÓMÁBAN Nos, mit hallottál a dákokról? Kalandozás az ókori térképen Dekebal, a dákok hőse A selyem varázsa A sas visszarepül Isidorus Baedekere Aranyország Maes Titianus selyemkereskedő Mennyibe kerül egy rabszolgalány? Kan-Ying követ úr Tacsinban Licinius Mucianus tábornok, Dácia hőse V. HÉTKÖZNAPOK KIRÁLYI VÁR A KÉTEZER ÉVES ÜVEGMADÁR Dácia kapuja Királyi vár A fáraó névjegye A dáciai határsánc Üvegablakok és aranypoharak Dekebal kincsei Nero monoklija Kövek temetője A törhetetlen üveg A feliratok AZ ÓKOR EDISONJA Róma fellegvára Robotemberek IV. TENGEREK A szenteltvíz-automata A taxaméter őse A BAEDEKER KÉTEZER-ÖTSZÁZ ÉVE Az automata színház Görög és kínai útikönyvek A gazai csodaóra Ezüstpoharak Jeruzsálem és Trója Legenda és valóság 3 Az aranyhaj legendája HÍRVERÉS, ÜZLET ÉS POLITIKA A vers varázsa Traianus vásárcsarnoka FLAVIUS JOSEPHUS A ZSIDÓ LIVIUS Mercurius rabszolgái Utcai árusok Jeruzsálem és Róma Áruházak és bankárok A kétarcú ember Lakás, halmártás, kocsmák Vallomások Humor Biblia, történelem, politika Művészet és igazság A VILÁG LEGRÉGIBB NAPILAPJA Josephus és az utókor A római hírlap SZÍNHÁZ ÉS BALETT Az eltűnt Acta Az első riporter Új műfajok Négyszázhatvan évfolyam Egy ókori balett Ókori jazz-band MILLIÓK ÉS MILLIOMOSOK SZÍNPADI CSILLAGOK A megtollasodott rabszolga Pénz és politika Roscius a nagy komédiás Uzsorások és hadiszállítók Pompeji csillaga A szenátori vagyon Róma szépsége A természet varázsa A KÖLTŐ FELTÁMADÁSA Gyógyfürdők Nyaralóhelyek A néma koporsó Villák gyöngysora A vallomás Baiae, a világfürdő Viaskodás az éjszakában Orvosok, színészek, versenykocsisok A csoda Császári vagyonok Quintus Aelius Apollonius Az üvegházi szőlő BÖLCSESSÉG CSILLAGA DIOCLETIANUS ÁRJEGYZÉKE Egy ókori akadémia Halál az árdrágítókra! Tudósok és rajongók Ókori infláció Egyház és tudomány Az ezredes úr fizetése Tonzurás vérebek A birkanyíró és az ügyvéd Halál és megdicsőülés Az uborkától a bíborköpenyig KIS LEXIKON VI. CSILLAGOK Ptolemaioszok AZ ARANYHAJÚ BERENIKÉ Római császárok Két fanyar úr Egy vidéki fiatalember UTÓSZÓ A tündöklő Lesbia 4 I. ISTENEK 5 KRÉTA, A BIKAISTEN SZIGETE A sziget úgy lebeg a tengeren Görögország és Afrika közt, mint valami óriás hajó. S mivel valaha a legnagyobb művész lakta labirintusát, nem volna csodálatos, ha egyszer megindulna, a hitregék ismeretlen ködeibe burkolódzva, végtelen messzeségek felé, mint ama föníciai király leánya, Európé, akit a bika alakjában udvarló Zeusz erre a szigetre mentett, isteni nászra, a tengeren át. Ez a sziget a hitrege sugaraiban fürdik már évezredekkel Homérosz előtt; már az Iliász áhítattal beszél róla; Egyiptom diplomáciai, szellemi kapcsolatban áll vele, Görögország csodálattal tekint rá. Mert Kréta az európai műveltség ősi bölcsője. Talán éppen a hitregék csodálatos elbeszélései jelölték ki a szigetet erre a kiváltságos szerepre, mert hiszen napfényesebb, pálmásabb, kápráztatóbb szigetek bőven úsznak a Földközi-tenger rejtelmes vizén, s közülük nem Kréta a legkülönb, és mégis Kréta a választott sziget. Földrajzi adatai nem mondanak semmi különöset: kiváltságos szerepét sem az nem magyarázza meg, hogy területe mintegy 8380 km2, hosszúsága 260 km, szélessége pedig hol 15, hol 60 km. Ahol 60, ott mint gigászi árbocrudak emelkednek ki belőle a zord hegyfokok. Óriási hegyeinek ködbe burkolódzó csúcsain valaha valóban lakhattak istenek; komor erdők takarója borítja a csúcsokat: mind fölül vannak a 2400 m-en. Az erdős hegyek alatt dús alföldek füllednek a déli napsütésben, olajfák és szőlők termése érik a verőfényben, méhecskék halmozzák a mézet - valóban igazuk volt a régieknek, akik ezt a földet a boldogok szigetének nevezték. De már jó ezer esztendővel időszámításunk előtt városokkal hintette tele az emberi szorgalom a síksá- gokat és hegyoldalakat: hekatompolisz Krété - százvárosú Kréta néven magasztalja Homérosz. Ezek a városok most már több mint háromezer esztendeje élnek és virágoznak, miután végigharcolták a világtörténelmet. Mindez csupa gyönyörűség volna, ha közben olyasmiről nem értesülnénk, hogy egy híres krétai ezt mondta: „A krétaiak mind hazugok” - ami éppenséggel nem túlságos dicséret a sziget népére, de egy ókori közmondás is megbélyegzi a kiváltságos sziget lakosságát, mikor ezt mondja: „Tria kappa kakiszta” - Három kappa a legrosszabb, ami annyit jelent, hogy három, kappával (ez a k betű görög neve) kezdődő nevű város: Kréta, Kappadokia és Karia lakosai a leggyalázatosabb emberek, kalózok, haslagok és hírhedt hazugok. Mégis ez a nép teremtette meg Európa kultúráját - azaz, legyünk óvatosak: ennek a népnek az elődje, mert Kréta mai több mint félmillió lakosának javarészt nem a krétai őslakosok voltak az ősei. Az ősi, ötezer évvel ezelőtti krétai lakosság olyan nyelvcsaládból származott, amely egyik mai nyelvcsaláddal sem rokon. Nem voltak indoeurópaiak; meglehet, hogy az etruszkok rokonai voltak, de ki tudná ezt megmondani? Istenek nyomában A görög hitrege az Égei-tenger napfényes szigeteit sorra istenekkel népesítette be, és így Krétának is jutott isten, nem is egy. Elegendő csak a legfontosabb mondára utalnunk: mikor az ősisten, az öreg Kronosz (a falánk Idő) sorra megette gyermekeit, felesége végül a leg- fiatalabbat, a későbbi hírneves Zeuszt úgy mentette meg, hogy pólyába bugyolált követ nyomott helyette a falánk öreg szájába, a gyermeket pedig Kréta szigetére mentette. Itt a nimfák táplálták vagy egy későbbi változat szerint az Amaltheia nevű kecske. Ez is kiváltságos kecske volt: midőn egyszer letört a szarva, egy erdei nimfa virágokkal aggatta tele, megrakta gyümölccsel, és Zeusznak ajándékozta: ez a bőségszaru máig is jelkép. Mikor e derék kecske elköltözött az árnyékvilágból, hálás nevelt gyermeke, Zeusz megszerkesztette bőréből az égiszt (aigisz), a védőpajzsot, amelynek neve máig is él. S végül megadta neki azt a tisztességet is, 6 hogy odarakta a csillagos égre, csillagképnek. Szinte természetesnek érezzük, hogy a felleg- torlaszoló Zeusz, mikor végre atyját letaszította a trónról, és maga vette át a világ kormány- zását, üres óráiban nemegyszer visszatért Kréta szigetére. Ide hozta - miután előbb bikaalakot öltött (hogy fel ne ismerjék) - Európét, a keleti királyleányt, akit a hízelgő és csinos állat rózsaillatú lehelete igézett meg. Nem kell hozzá óriási tudományosság, s hamarosan megértjük, hogy ez a bika nem más, mint a sziget ősi istenségének mondai változata. Kréta a bikaisten szigete. Zeusz és Európé nászából két gyermek született: egyik Rhadamanthüsz, a későbbi alvilági ítélőbíró, a másik Mínósz, a sziget első nagy királya. Nyilvánvaló tehát, hogy a sziget őslakossága állatisteneket tisztelt: Mínósz volt a bika, felesége, Pasziphaé a tehén. A bika- hagyomány utána is folytatódik: Mínósz és Pasziphaé házasságából már félig ember, félig bika szörnyeteg születik, a Mínótaurosz, és itt a hitrege homályán keresztül felderengenek előttünk a történeti idők körvonalai. Még csak annyit kell megemlítenünk, hogy a gyönyörűséges Európé, miután a csapodár Zeusz elhagyta, bánatában férjhez ment Aszterionhoz, Kréta egyik mondabeli királyához, és halála után Ellopisz néven istennővé lett, akinek fáklyaünnepe nevezetes volt a szigeten. Földrészünk, a vén Európa, mindenesetre tőle kapta nevét. Mínósz, Európé fia és Európa apja Ahogy a félig mondai,