Sisakvirág Diterpén-Alkaloidok Izolálása, Szerkezetmeghatározása És Farmakológiai Aktivitásának Vizsgálata

12. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia

TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT

SISAKVIRÁG DITERPÉN-ALKALOIDOK IZOLÁLÁSA, SZERKEZETMEGHATÁROZÁSA ÉS FARMAKOLÓGIAI AKTIVITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

KISS TIVADAR PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézet

Témavezetők: PROF. DR. HOHMANN JUDIT egyetemi tanár DR. CSUPOR DEZSŐ egyetemi adjunktus

Újvidék 2013.

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés ...... 3

II. Irodalmi áttekintés ...... 4

II. 1. Az Aconitum (sisakvirág) nemzetség előfordulása, botanikai és rendszertani áttekintése ...... 4

II. 2. A sisakvirág nemzetség gyógyászati alkalmazása ...... 6

II. 3. Diterpén-alkaloidok – a nemzetség jellemző vegyületcsoportja ...... 6

II. 4. Diterpén-alkaloidok bioszintézise ...... 7

II. 5. A diterpén-alkaloidok farmakológiai hatása ...... 10

III. Anyag és módszer ...... 12

III. 1. A növényi nyersanyag ...... 12

III. 2. Kivonási módszer kidolgozása ...... 12

III. 3. Az A. napellus subsp. firmum alkaloidjainak kivonása és izolálása ...... 13

III. 4. Az A. napellus subsp. tauricum alkaloidjainak kivonása és izolálása ...... 14

III. 5. A vegyületek szerkezetvizsgálata és azonosítása ...... 15

III. 6. Ioncsatorna (GIRK, hERG) aktivitás vizsgálata ...... 16

IV. Eredmények ...... 17

IV.1. A kivonási módszerek hatékonysága ...... 17

IV. 2. Az izolált alkaloidok szerkezetvizsgálata és azonosítása ...... 17

IV. 3. Kemotaxonómiai megfontolások ...... 19

IV. 4. Diterpén-alkaloidok aktivitása a GIRK és hERG ioncsatornákon ...... 20

V. Összefoglalás ...... 23

Irodalomjegyzék ...... 24

Köszönetnyilvánítás ...... 28

I. BEVEZETÉS

A nyugati és a keleti gyógyászatban számos Ranunculaceae családba tartozó gyógynövényt alkalmaznak. A boglárkafélék családja a bennük található alkaloidok miatt fitokémiai szempontból rendkívül jelentős taxon. Ezek az alkaloidok, amellett hogy kémiai és kemotaxonómiai szempontból érdekesek, a gyógyászat szempontjából a mai napig nélkülözhetetlenek. A boglárkafélék családjába tartozik az Aconitum (sisakvirág) nemzetség is. A tradicionális keleti gyógyászat több sisakvirág fajt különböző készítmények alapanyagaként alkalmaz. A nemzetségre jellemző diterpén-alkaloidok erős biológiai aktivitással rendelkeznek. Ezen alkaloidok többsége toxikus, azonban némelyek meglepő és figyelemreméltó farmakológiai aktivitást mutatnak. Egyes vegyületek antiaritmiás gyógyszerek hatóanyagaként is forgalomban vannak. A hagyományos- és a modern gyógyászatban is alkalmazott Aconitum fajok növénykémiai vizsgálata újabb gyógyászati lehetőségeket rejt magában. A homeopátiás és a keleti, sisakvirág tartalmú készítmények egyre nagyobb térhódítása miatt a nemzetség alapos növénykémiai feldolgozása szükséges. Az egyes sisakvirág taxon alkaloid- tartalomának ismerete hozzájárulhat a 300 fajt számláló nemzetség, ma még vitatott rendszertanának pontosításához is. A növények vegyületeinek farmakológiai vizsgálata gyógyászati szempontból tűnik rendkívül ígéretesnek. Intézetünkben egy 2000-ben indult kutatás keretében Ranunculaceae családba tartozó fajok diterpén-alkaloid összetételét vizsgáljuk. Eddig öt – a Kárpát-medencében őshonos – faj került feldolgozásra. A növényekből 29 diterpén-alkaloidot izoláltunk, amelyből ötöt az munkacsoportunk írt le elsőként. A diterpén-alkaloidokkal végzett farmakológiai vizsgálatok (ioncsatorna aktivitásvizsgálat, gyulladáscsökkentő és GABAA agonista hatás) eredményei indokolttá tették a kutatómunka folytatását. Ennek részeként munkám során az Aconitum napellus subsp. firmum (erőteljes sisakvirág) és az Aconitum napellus subsp. taurcium fajok diterpén-alkaloidjait izoláltam és azonosítottam. Kooperáció keretében diterpén-alkaloidok hERG és GIRK ioncsatorna vizsgálatát is elvégeztük. Fitokémiai eredményeink alapján az Aconitum nemzetséggel kapcsolatos kemotaxonómiai ismeretek bővüléséhez is hozzájárultunk.

II. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

II. 1. Az Aconitum (sisakvirág) nemzetség előfordulása, botanikai és rendszertani áttekintése N A nemzetség a jellegzetes, sisak alakú virágáról kapta a nevét. A virágképlet K2+2+1,C 2C6,

A∞, G2-5. A kocsányos, zigomorf virágban az öt darab, színes csészelevél három körben helyezkedik el. A legkülső csészelevél a legfeltűnőbb, ez képezi a sisakot. A két belső körben elhelyezkedő csészelevelek többnyire kerekdedek, vagy elliptikus alakúak. A sisak alatt találhatjuk a két hosszúnyelű, kunkorodó csúcsú, sarkantyús nektáriumot, amely sziromlevél eredetű, benne 2-10 mézfejtővel. A többi sziromlevél alig észrevehető, sallangszerű, vagy egyszerűen eltűnik. A 3-5 termőlevélből képződik a tüszőcsokor. A virág színe lehet fehér, sárga, rózsaszín, kék és lila. A 1,5-2,5 cm méretű virág alakja a különböző fajoknál nagyban hasonlít, azonban a sisak méretarányai jelentősen különbözhetnek. A virágok fürt vagy buga virágzatba tömörülnek. A termésben lévő tompaszélű mag fekete színű. A tenyeresen összetett – szeldelt vagy hasogatott levéllemezű – levelek leginkább a száron helyezkednek el, de tőlevél is előfordulhat. A levelek széle karéjos, vagy fogazott. Egyes fajok föld feletti részén mirigyszőrök lehetnek. A sisakvirág fajok földalatti része a gumóból és a vékony gyökerekből áll. A gumó alakja fajonként eltérhet. [1-3] A földtörténet során bekövetkező növényföldrajzi változások bőven adtak alkalmat allopatrikus és parapatrikus fajképződésre egyaránt, így az Aconitum nemzetség fajgazdagsága meghaladja a 300 fajt. A nemzetség elterjedése végighúzódik az egész északi féltekén. A legnépesebb csoport Ázsiában található, de Európában és Észak- Amerikában is számos faj él. A 0,5–2 m magas egyedek feltűnő növényei a hegységek növénytársulásainak. A nemzetség rendszertana igen összetett. A különböző, csak morfológiai bélyegeken alapuló csoportosítás helyett és mellett a molekuláris, kariológiai és kemotaxonómiai jellegek figyelembevétele is szükséges a pontosabb taxonómiához. A sisakvirág nemzetség besorolása a következő: Spermatophyta (magvas növények) divisio, Angiospermatophyta (zárvatermők) subdivisio, Eudicotidae (valódi kétszikűek) osztály, Ranunculidae (boglárka alkatúak) alosztály, Ranunculanae főrend, Ranunculales rend, Ranunculaceae (boglárkafélék) család. [4] Az Aconitum nemzetség a Delphinium (sarkantyúfű) nemzetséggel együtt a Delphinianae nemzetségcsoportba (tribus) sorolható (1. ábra). Az Aconitum fajok

TAMURA szerint alapvetően három alnemzetségbe (subgenus) csoportosíthatóak: a 4 monospecifikus – csupán egyetlen fajt tartalmazó – Gymnaconitum (Stapf) mellett a megközelítőleg 50 fajt tartalmazó Lycoctonum (DC.) Peterm. és a körülbelül 250 fajt tartalmazó Aconitum. [5] Az Aconitum nemzetség származását és rendszertanát kutató molekuláris vizsgálatok alapján feltételezhető a nemzetség ázsiai eredete, valamint a subgenusok elválásának az ideje. A Gymnaconitum 30 millió évvel ezelőtt vált el a fő fejlődési vonaltól, míg a Lycoctonum és az Aconitum subgenusok 5,3-7,8 millió évvel ezelőtt váltak szét. [6]

1. ábra Az Aconitum nemzetség taxonómiája a Delphinianae nemzetségcsoporton belül

A nagy fajszámú Aconitum alnemzetség legtöbb faja Ázsiában – 166 faj Délnyugat- Kínában és a Kelet-Himalájában [6] – található. Az észak-amerikai és európai fajok száma kevesebb. Így az európai fajok rendszerezése viszonylag tisztázottabb, az ázsiai fajok klasszifikációja azonban vitatott. WANG [7,8] morfológiai bélyegek alapján 11 sorozatba osztotta az Aconitum alnemzetség fajait, ezt TAMURA [9] öt szekcióra módosított (Sinaconitum, Napellus, Catenata, Austrokoreensia, Aconitum). Az Aconitum szekció továbbra is a nemzetség fajainak legnagyobb részét tartalmazza (220 faj). Molekuláris vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy TAMURA öt szekciós rendszere többnyire jól definiált, valamint a WANG féle morfológiai bélyegek (csészelevelek és nektáriumok morfológiája) használhatóak a rendszerezés során. [10]

Az európai Aconitum alnemzetséghez tartozó fajok rendszertana tisztázottabb. A tetraploid fajok az Aconitum szekciót, míg a diploid fajok a Cammarum szekciót alkotják. [11] Az Aconitum szekcióba sorolható az A. firmum Rchb., A. x nanum (Baumg.) Simonk, A. bucovinense Zapał.[12] A Cammarum szekcióba az A. variegatum L., A. paniculatum Lam. (syn. A. degenii Gáyer), A. lasiocarpum (Rchb.) Gáyer, A. x gayeri Starmühl., A. toxicum Rchb, A. x pawlowskii Mitka et Starmühl. fajok sorolhatók. [13] A Flora Europaea [14] az Aconitum nemzetségbe 7 fajt sorol be, amely közül 5 őshonos a Kárpát-medencében. Magyarországon öt Aconitum faj (kettőnek nem tisztázott a taxon értékű alakja [15]) található meg (A. anthora L., A. cammarum L., A. variegatum L. subsp. gracile (Rchb.) Gáyer, A. vulparia Rchb., A. moldavicum Hacq.) [16]. Az A. anthora, A. vulparia, A. variegatum, A. moldavicum fajok védettek, természetvédelmi értékük 5-50 ezer Ft (13/2001. (V. 9.) KöM rendelet).

II. 2. A sisakvirág nemzetség gyógyászati alkalmazása Az Aconitum nemzetség alkalmazása több mint kétezer éves hagyományra tekint vissza. A kínai-, az ayurveda-, a siddha- és az unani tradicionális gyógyászat mellett a jelenleg hatályos Kínai Gyógyszerkönyvben is találhatunk sisakvirág fajokat. A nyugati kultúrában a gyógyászati szerepük nem jelentős, főleg mérgező hatásukról ismertek. [17-19] A növény erős toxicitása ellenére az ázsiai gyógyászatban igen népszerű. Az ázsiai készítmények a növényt azonban kizárólag feldolgozott formában tartalmazzák. A feldolgozás kihagyhatatlan lépése a hőkezelés, amely során a mérgező kémiai összetevők átalakulnak kevésbé toxikus származékokká. A készítményeket főleg gyulladás- csökkentésre, fájdalomcsillapításra és szívelégtelenség kezelésére alkalmazzák. [17]

II. 3. Diterpén-alkaloidok – a nemzetség jellemző vegyületcsoportja Az Aconitum nemzetség azon kevés taxonhoz tartozik, amelyre jellemző a diterpénalkaloidok előfordulása. Eddig a Ranunculaceae család Aconitum, Delphinium és Consolida nemzetségből, valamint a Garryaceae, Escalloniaceae, Asteraceae és Rosaceae néhány fajából izoláltak diterpén-alkaloidokat. [20-22] Ezért ezen taxonok alkaloidprofilja olyan kemotaxonómiai információ, amely támaszt nyújt a növényrendszertan számára. A sisakvirág nemzetségből számos diterpén-alkaloidot izoláltak. A 18 (bisznor-), 19 (nor-) és 20 (diterpén alkaloidok) szénatomból álló alapvázon oxo-, hidroxi-, metoxi- és különböző észtercsoportokat találhatunk (2. ábra). A vegyületek toxicitása az észtercsoportok számától nagyban függ. A legtoxikusabbak a diészter diterpén-alkaloidok, míg a legkevésbé toxikusak a zsírsavval észterezett lipoalkaloidok. [17] 6

2. ábra A sisakvirág nemzetség alkaloid típusai II. 4. Diterpén-alkaloidok bioszintézise A geranil-geranil-pirofoszfátból (GGPP) különböző bioszintetikus utakon változatos diterpenoid vázak keletkeznek (3. ábra). A diterpén-alkaloidok olyan többgyűrűs pszeudoalkaloidok, amelyek diterpenoid vázakra vezethetők vissza. A pontos bioszintézisük azonban korántsem tisztázott, a szakirodalom több hipotetikus utat is leír.

3. ábra Diterpén-alkaloidok biogenezise

A C20 diterpén-alkaloidok bioszintézise Wenker szerint a pimaradin 8,14 kettős kötésének protonálódásával, majd Wagner-Meerwein átrendeződésével alakul ki a C és D gyűrű (4. ábra). A Wagner-Meerwein átrendeződés nem klasszikus gyűrűs karbokationokon keresztül is történhet. A két út különböző típusú C20 diterpén-alkaloidhoz vezet. Más hipotézis a bioszintézist a geranil-geranil-pirofoszfátból vezeti le (5. ábra).

4. ábra C20 diterpén-alkaloidok bioszintézise

Mivel a C20 diterpén-alkaloidok többségénél N-etil vagy N-metil található feltételezhető, hogy a nitrogén forrása etil-amin vagy metil-amin (4. ábra). A nitrogén beépülésének pontos mechanizmusa nem világos, azonban feltételezhető, hogy a karbokationból kialakuló ent-atiszir-16-én oxidációjával egy dialdehid jön létre. Nitrogéntartalmú forrásból, valamint a reaktív dialdehidből kondenzációs és redukciós lépéssel a nitrogén beépülése levezethető (5. ábra).

A C19 diterpén-alkaloidok bioszintézise, likoktonin-akonitin típusú alapváz az atizinre vezethető vissza. Atizin prekurzor enzimatikus demetilezése és Wagner-Meerwein

átrendeződés után keletkező enolát-ion ciklizációja likoktonin alapváz kialakulásához vezet. (6. ábra)

5. ábra Hetizin-alapváz bioszintézise

6. ábra A C19 diterpén-alkaloidok bioszintézise

A bisznorditerpén-alkaloidok (C18) a norditerpén-alkaloidok (C19) Baeyer-Villiger típusú oxidációja során a C-18 metil csoport eliminálódásával keletkeznek (7. ábra). [23- 25]

7. ábra C18 diterpén-alkaloidok bioszintézise II. 5. A diterpén-alkaloidok farmakológiai hatása A diterpén-alkaloidok az alapváztól és a szubsztitensektől függően jelentős biológiai aktivitással rendelkeznek, a többségük igen mérgező. A vegyületek neuro- és kardiotoxicitását in vitro vizsgálatokból és akonitum mérgezési esettanulmányokból ismerhetők meg. [18] Az akonitum alkaloidok egy része nagy affinitással kötődik a nyitott állapotban lévő feszültségfüggő Na+ csatornákhoz, így aritmiát és hírtelen szívhalált okoznak. Az agonista aktivitású vegyületek mellett más diterpén-alkaloidok antagonistaként antiaritmiás aktivitással rendelkeznek. A lappakonitin az utóbbiak közé tartozik, amely a jelenleg is forgalmazott Allapinin® antiaritmiás gyógyszer hatóanyaga (Ic osztályba tartozó Na+ csatorna blokkoló). [26] Az akonitum alkaloidok egy része a szív késői kálium-ion csatornáin is mutat aktivitást, ide értve a GIRK (G-protein által mediált befelé egyenirányító) és a hERG (human ether-à-go-go-related gene) csatornákat is. Azok az alkaloidok, amelyek a hERG csatornát gátolják, a szív akciós potenciálját megváltoztatják (hosszú QT szindróma) és aritmiát, valamint hirtelen szívhalált okozhatnak. [27,28] A pitvari fibrilláció patogenezisében megfigyelhető elektromos átépülési folyamatban (remodeling) a GIRK csatorna konstitutív aktív formája jelenik meg. [29] A GIRK csatorna szelektív gátlása a pitvari fibrilláció kezelésében hasznos lehet. [30] Ezért azok a diterpén-alkaloidok, amelyek szelektív gátló aktivitást fejtenek ki a GIRK csatornán és nem gátolják a hERG csatornát, ígéretes antiaritmiás szerek. A sisakvirág drog feldolgozása során a hőkezelés hatására hosszú zsírsavláncokkal észtereződnek át. Az így keletkező lipoalkaloidok toxicitása lecsökken. A vegyületcsoport figyelemreméltó farmakológiai aktivitással rendelkezik. A COX-1, COX-2 és 5-LOX enzimet gátolják, így jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. [31]

Újabban a szív-érrendszeri hatások mellett a központi idegrendszeri aktivitások is a kutatások középpontjába kerültek. Egyes diterpén-alkaloidok GABAA agonista hatással rendelkeznek. [32] A jelenleg is intenzív kutatások ellenére máig sem tisztázott teljesen a hagyományos kínai Aconitum drogok hatásának módja, és még az alaposan vizsgált növények alkaloidjainak fitokémiai és farmakológiai elemzése is tartogat feladatokat.

III. ANYAG ÉS MÓDSZER

III. 1. A növényi nyersanyag Az Aconitum napellus subsp. firmum L. fajt 2007 augusztusában Borcsa Botond Lajos, Ványolós Attila (Szegedi Tudományegyetem, Farmakognóziai Intézet) és Ciprian Mihok (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem) gyűjtötték az erdélyi Retyezát hegységben. A növény azonosítását Prof. Csedő Károly (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem) végezte el. Az Aconitum napellus subsp. tauricum (Wulf.) fajt 2009-ben gyűjtötték az erdélyi Keleti-Kárpátokban. A növény azonosítását Jakab Gusztáv (Szent István Egyetem, Környezettudományi Intézet) végezte el. A növények bizonyító példányait a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézet herbáriumába kerültek elhelyezésre (Aconitum napellus subsp. firmum L. - 806. minta, Aconitum napellus subsp. tauricum (Wulf.) – 817. minta).

III. 2. Kivonási módszer kidolgozása Az A. napellus subsp. firmum növénykémiai elemzéséről eddig mindössze két cikk jelent meg, amelyek tíz alkaloid izolálásáról számolnak be (15-acetilszongorin, 3-dezoxiakonitin, akonitin, hipakonitin, mezakonitin, neolin, szenbuzin A, szongorin, tadzakonin és taurenin). [33,34] Az A. napellus subsp. tauricum taxonból kilenc diterpén-alkaloidot (akonitin, 3-dezoxiakonitin, N-dezetilakonitin, hipakonitin, neolin, mezakonitin, szenbuzin C, szenbuzin A, talatizamin, taurenin) izoláltak. [35-38][35,36,38] A rendelkezésünkre álló növényi anyag hatékony alkaloidkivonásához a metanolos, lúgos és savas extrakciós módszerek hatékonyságát teszteltük, az egyes növényi szervek (gyökér, szár, levél, virág, termés) alkaloidtartalmát szűrővizsgálaton hasonlítottuk össze. A metanolos kivonást 1 g szárított, porított drog felhasználásával és 10 ml metanollal (UH fürdőben 10 percig) végeztük, majd ezt követően az alkaloidok feldúsítására fáziscserét végeztünk. A drog szűrése után a szűrlethez 8 ml vizet és 2 ml 10%-os kénsavat adtunk, majd 3x10 ml kloroformmal kiráztuk. A vizes fázis kémhatását 5%-os NaOH oldattal pH 12-re állítottuk be, majd 3x10 ml kloroformmal kiráztuk. A szerves fázist rotációs vákuumbepárlón bepároltuk. A savas kivonást 1 g drog felhasználásával 10 ml 2%-os sósavval (UH fürdőben 10 percig) végeztük. A drog szűrése után a szűrlet kémhatását 5%-os NaOH oldattal pH 12-re állítottuk be, majd 3x10 ml kloroformmal kiráztuk. A szerves fázist rotációs vákuumbepárlón bepároltuk.

A lúgos kivonását 1 g drogból – 2 ml 5%-os NaOH oldattal való megnedvesítés után – 10 ml kloroformmal (UH fürdőben 10 percig) végeztük. A drog szűrése után a szűrletet 3x10 ml 2%-os sósavval kiráztuk. A vizes fázis pH-ját 12-re állítottuk 5%-os NaOH oldattal, majd 3x10 ml kloroformmal kiráztuk. A szerves fázist rotációs vákuumbepárlón bepároltuk. A különböző kivonatok alkaloidtartalmát vékonyréteg-kromatográfiával (Silica gel

60 F254, Merck; futtató elegy: toluol-aceton-etanol-cc.NH3 70:50:16:4,5; előhívás Dragendorff-reagenssel) és a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával vizsgáltuk. A HPLC vizsgálatot automata mintaadagolóból, 2998 fotodióda soros detektorból, on-line gáztalanítóból álló, fordított fázisú Gemini NX C18 (110 A, 100 x 4,6 mm, 5 μm) oszloppal felszerelt Waters 600 HPLC rendszeren végeztük. Eluensként 10 mM ammónium-acetát puffert (pH 8,9) és acetonitril mozgófázist alkalmaztunk. Az elválasztást gradiens elúcióval végeztük (0 perc: puffer-AcNi 70:30; 4 perc: 60:40; 20 perc: 55:45; 30 perc: 20:80; 70 perc: 70:30), az áramlási sebesség 1,1 ml/perc volt. Az alkaloidok detektálása a teljes UV tartományban és 233 nm hullámhosszon történt.

III. 3. Az A. napellus subsp. firmum alkaloidjainak kivonása és izolálása A drog alkaloid tartalmát savas kivonással végeztük (8. ábra). A szárított és porított gyökérből (280 g) 2500 ml 2% sósavval szobahőmérsékleten ultrahangos extrakcióval nyert kivonatot 5% NaOH oldattal meglúgosítottuk (pH 12), majd kloroformmal kiráztuk (4x750 ml). A szerves fázist nagyhatékonyságú rotációs bepárlón 40°C-on bepároltuk. Az így nyert sárga, szirup állagú nyers alkaloid kivonatot (3,1 g) oszlopkromatográfiával (CC, szorbens: aluminium oxide 90 active neutral, Merck 1.01077.1000) tisztítottuk n-hexán- EtOAc-MeOH (50:50:1, 50:50:2, 50:50:4, 50:50:5, 50:50:10 és 0:0:1) gradiens elúcióval. A hasonló alkaloid összetételű frakciókat egyesítettük. Az AF1 komponenst n-hexán-EtOAc-MeOH 50:50:5 elegyével az 58-64 frakcióban tiszta anyagként eluáltuk. A 72-83 frakciót gélkromatográfiával (GFC,

Sephadex LH-20, eluens: CH2Cl2-MeOH 1:1) tisztítottuk. Az alfrakciókat centrifugális planáris kromatográfiával (CPC, CH2Cl2-MeOH; 1:1, 0:1) tovább tisztítottuk, majd preparatív rétegkromatográfiával (PLC, SiO2; toluol-aceton-EtOH-cc. NH3 70:50:16:4,5) a

AF2 komponenst izoláltuk. A 84-94 frakciót CPC-vel (CH2Cl2-MeOH; 18:2 és 0:1) tisztítottuk, majd a 20-28 alfrakciót CPC-vel (CH2Cl2-MeOH; 1:1, 0:1) tovább tisztítottuk.

A AF3 komponenst PLC-vel (SiO2; toluol-aceton-EtOH-cc. NH3 70:50:16:4,5) izoláltuk.

A 29-40 alfrakcióból PLC (SiO2, CH2Cl2-MeOH; 1:1) alkalmazásával a AF4 komponenst

13 nyertük ki. A CC oszlopról eluált 102-104 frakciót CPC-vel és gradiens elúcióval négy lépésben tisztítottuk (c-hexán-EtOAc-EtOH-MeOH 8:2:1:0 8:2:1,5:0, 8:2:2:0, 8:2:3:0,

0:0:0:1; toluol-aceton-EtOH-cc.NH3-MeOH 70:50:16:4,5; 0:0:0:0:1; c-hexán-toluol- EtOAc-MeOH 5:2:4:4, 0:0:0:1), amelynek eredményeként az AF5 és AF6 komponenseket tiszta formában nyertük ki.

8. ábra Alkaloidok izolálása az A. napellus subsp. firmumból

III. 4. Az A. napellus subsp. tauricum alkaloidjainak kivonása és izolálása A drog alkaloid tartalmát savas kivonással végeztük (9. ábra). A fagyasztott nyers gyökeret (2450 g) 3400 ml 2% sósavval turmixszal aprítottam, majd a szobahőmérsékleten két részletben 2x5 liter 2% sósavval, ultrahangos extrakcióval nyert kivonatot 5% NaOH oldattal meglúgosítottuk (pH 12), majd kloroformmal kiráztuk (4x750 ml). A szerves fázist nagyhatékonyságú rotációs bepárlón 40°C-on bepároltuk. Az így nyert sárga, szirup állagú nyers alkaloid kivonatot (2,8 g) oszlopkromatográfiával (CC, szorbens: aluminium oxide 90 active neutral, Merck 1.01077.1000) tisztítottuk n-hexán-EtOAc-MeOH (50:50:1, 50:50:5, 50:50:10, 50:50:12, 50:50:15, 50:50:25, 50:50:50, 0:1:3, 0:1:1, 0:3:7 és 0:0:1) gradiens elúcióval. A hasonló alkaloid-összetételű frakciókat egyesítettük. Az AT1 komponenst az 51-59 frakcióból három lépésben centrifugális planáris kromatográfiával (CPC I, eluens: n-hexán-toluol-MeOH 5:5:1, 3:5:1, 0:8:2, 0:7:3; CPC II, eluens: c-hexán-aceton-éter-MeOH 10:1:1:0, 9:1:1:1, 8:1:1:1, 7:1:1:1, 6:1:1:1, 5:1:1:1, 0:0:0:1; CPC III, euelns: toluol-MeOH 9:1, 8:2, 7:3, 0:1) izoláltuk. A 142-175 frakció is centrifugális planáris kromatográfiával tisztítottuk (CPC IV, eluens: CH2Cl2-MeOH 10:0, 14

9:1, 8:2, 1:1, 0:1). Az AT2 komponenst a 15-19 alfrakciók tisztításával nyertük (CPC V,

CH2Cl2-MeOH; 9:1, 8:2, 0:1). A 21-23 alfrakciót két lépésben tovább tisztítottuk (GFC I, eluens: CH2Cl2-MeOH 1:1; PLC I, SiO2, eluens: CH2Cl2-MeOH 8:2) és az AT3 komponenst izoláltuk. A 23-28 alfrakcióból centrifugális planáris kromatogárfiával (CPC

VII, eluens: n-hexán-EtOAc-MeOH 9:1:1, CH2Cl2-MeOH 9:1, 8:2, 0:1) AT5 komponenst, illetve preparatív rétegkromatográfiával (PLCII, SiO2, eluens: EtOAc-MeOH 8:2) az AT4 komponenst nyertük ki.

9. ábra Alkaloidok izolálása az A. napellus subsp. tauricumból

III. 5. A vegyületek szerkezetvizsgálata és azonosítása Az izolált vegyületek szerkezetét NMR spektroszkópiás módszerekkel (Bruker Avance DRX 500 spektrométer, 500 (1H), illetve 125 MHz (13C); 1H-NMR, JMOD, 1H-1H-COSY, NOESY, HSQC és HMBC spektrumok) végeztük el. A szakirodalomi adatok által közölt A. napellus subsp. firmum alkaloidjainak [33,34] jelenlétét az általunk vizsgált növény metanolos és lúgos kivonatában LC-MS spektroszkópiával vizsgáltuk. A kromatográfiás elválasztást automata mintaadagolóból (SIL-20A), két pumpából (LC-20AD), kontrollerből (CBM-20A), és gáztalanítóból (DGU- 20A3) álló, fordított fázisú Gemini NX C18 (110 A, 100 x 4,6 mm, 5 μm) oszloppal felszerelt Shimadzu HPLC rendszeren végeztük UV-Vis és tömegspektrometriás (API 2000 MS/MS) detektálás mellett. Az elválasztáshoz gradiens elúciót alkalmaztunk metanol és ammónium-acetát puffer (pH = 8,9) elegyével (0 perc: MeOH-puffer 40:60; 35 perc: 95:5; 42 perc: 40:60), az áramlási sebesség 1 ml/perc volt. Az oszlopról távozó

15 komponensek ionizációját atmoszférikus nyomású kémiai ionizációval (APCI) végeztük, az ionforrás hőmérséklete 350°C volt. A diterpén-alkaloidok tömegspektrometriás azonosítását MRM (kiválasztott ionfolyamat-követés) módban végeztük. A megfelelő ionátmenetek kiválasztása szakirodalmi adatok segítségével történt (neolin 438→420 [39], karakolin 378→360, napellin 360→342, izotalatizidin 408→390, szenbuzin A 424→406 [40], szenbuzin C 454→436 [40], akonitin 646→586 [41], mezakonitin 632→572 [41], hipakonitin 616→556 [41], szongorin 358→340 [42], 15-acetilszongorin 400→340, 3- dezoxiakonitin 630→570, tadzakonin 534→474 és taurenin 496→436).

III. 6. Ioncsatorna (GIRK, hERG) aktivitás vizsgálata Az ioncsatorna aktivitás vizsgálatát a Rytmion Kft.-vel (Prof. Dr. Tálosi László, Dr. Orvos Péter) kooperációban végeztük. Az ionáram mérések kivitelezése teljes-sejt konfigurációban (whole-cell) automata planar patch clamp berendezésen (Patchliner, Nanion Technologies GmbH, München, Németország) [43] HEK293-GIRK (Kir3.1/3.4) és HEK293-hERG ioncsatornákon, szakirodalmi módszerekkel [30,44] történt. Az ionáramok regisztrálása EPC-10 Quadro patch-clamp erősítővel (HEKA Elektronik Dr. Schulze GmbH, Lambrecht/Pfalz, Németország) és PatchMaster 2.43 szoftverrel (HEKA Elektronik Dr. Schulze GmbH, Lambrecht/Pfalz, Germany) történt. Az Aconitum napellus subsp. firmum taxonból kinyert vegyületek, valamint előzőleg a Consolida orientalis és Aconitum toxicum fajokból izolált további 9 alkaloid (9- 17 komponens) ioncsatorna aktivitását vizsgáltuk.

IV. EREDMÉNYEK

IV.1. A kivonási módszerek hatékonysága Az egyes alkaloid kivonási módszerek hatékonyságának megállapításához semleges (metanolos), savas és lúgos kivonást alkalmaztunk. A kivonatok alkaloid tartalmát HPLC- DAD módszerrel vizsgáltuk. Annak ellenére, hogy az egyes kivonatok alkaloid profilja hasonló volt (10. ábra), a kinyerhető alkaloidok mennyiségét tekintve a savas kivonást hatékonyabbnak találtuk a metanolos és lúgos kivonásnál, így preparatív célra azt alkalmaztuk.

10. ábra Az Aconitum napellus subsp. firmum kivonatainak HPLC-DAD kromatogramja

IV. 2. Az izolált alkaloidok szerkezetvizsgálata és azonosítása A nyers alkaloid frakcióból többlépéses kromatográfiás tisztítás alkalmazásával hat alkaloidot izoláltunk. Az AF1-AF6 komponens spektrális adatait az irodalmi adatokkal összevetve a vegyületeket neolin (AF1) [45], napellin (AF2) [46,47], izotalatizidin (AF3), karakoline (AF4) [48,49], szenbuzin A (AF5) [50] és szenbuzin C (AF6) [46] diterpén- alkaloidokként azonosítottuk. A napellin (AF2) 2D NMR spektrális adatai (1H,1H-COSY, HSQC, HMBC, NOESY) alapján a szakirodalmi adatokat kiegészítettük. [46] Továbbá a C-2, C-3, C-5, C- 9, C-11, C-13 és C-14 szénatomnál a 13C NMR asszignációkat a HMBC kölcsönhatások alapján korrigáltuk (1. táblázat). Úgyszintén 2D NMR spektrális adatok alapján a

17 szenbuzin C (6) 1H kémiai eltolódásértékét meghatároztuk és az irodalmi adatokat [46] kiegészítettük. napellin (AF2) szenbuzin C (AF6) Atom 1H 13C HMBC (H No.) 1H 13C 1 3,93 dd (8,0, 6,1) 69,8 3a, 3b 3,67 s 72,1 2a 2,00 m 31,7 18, 19b 1,50 m 30,0 2b 1,88 dd (12,9, 5,8) 1,62 dd (4,7; 13,2) 3a 1,64 dt (8,0, 5,4) 36,0 1, 5, 7, 11a, 14a, 1,88 m 29,4 14b 3b 1,36 m 1,60 m 4 - 34,0 2b, 3a, 3b/5, 17, 19b - 38,1 5 1,36 m 48,2 3a, 3b/6b, 7, 9, 18 2,18 d (6,9) 43,6 6a 2,46 m - 4,12 d (6,9) 84,2 6b 1,36 m 23,4 7 2,11 d (5,3) 43,8 5/6b, 14b 2,35 s 46,6 8 - 50,3 6a, 6b, 9, 11a, 14a, - 79,1 14b 9 1,45 dd (12,9, 6,3) 36,2 9, 12 2,15 dd (5,5; 5,9) 48,4 10 - 52,9 1, 5, 7, 9, 11b 1,88 m 44,1 11a 2,00 m 30,8 1, 3a, 3b - 49,4 11b 1,79 m 12a 3,56 dd (9,5, 6,8) 76,2 13, 14a, 14b, 17 1,81 dd (14,0; 4,5) 30,6 12b 2,03 m 13 2,46 m 47,1 11a, 14a, 14b, 17 2,25 dd (5,0, 6,7) 40,6 14a 1,92 d (12,3) 28,5 9 4,11 t (4,6) 75,8 14b 1,06 dd (12,3, 4,3) 15 4,19 s 77,7 13, 14a, 14b, 17 4,41 d (6,6) 79,0 16 - 159,1 12, 13, 14a, 17 3,16 d (6,7) 90,3 17a 5,17 d (1,5) 108,7 13 2,74 s 52,7 17b 5,15 d (1,5) 18a 0,78 s 26,4 3a, 3b, 19b 3,19 d (8,2) 80,1 18b 3,65 d (8,1) 19a 2,46 d (11,4) 58,3 3a, 3b, 18 2,30 d (10,5) 56,7 19b 2,26 d (11,4) 2,71 d (10,6) 20a 3,39 s 66,0 3a, 3b, 18 2,44 dq (13,2, 7,2) 48,5 20b 2,75 m 21a 2,58 dq (14,0, 7,2) 22 1,12 t (7,2) 13,0 21b 2,46 dq (14,0, 7,2) 51,0 22 1,08 t (7,2) 13,2 - 6-OMe 3,35 s 58,0 16-OMe 3,45 s 57,5 18-OMe 3,33 s 59,1

1. táblázat Napellin (AF2) és szenbuzin (AF6) NMR spektrális adatai [500 MHz, CDCl3, δ (ppm) (J = Hz)].

A metanolos és lúgos kivonat LC-MS vizsgálata során az AF1-AF6 komponenst, valamint további két ismert diterpén-alkaloidot az akonitint (AF7) és a taurenint (AF8) azonosítottuk (11. ábra). A szakirodalomban leírt további diterpén-alkaloidok nem voltak azonosíthatóak. 18

11. ábra Az A. napellus subsp. firmum LC-MS kromatogramja

Az A. napellus subsp. tauricum taxonból öt diterpén-alkaloidot izoláltunk. Az AT2 és AT5 komponens spektrális adatait az irodalmi adatokkal és az A. napellus subsp. firmum komponenseinek VRK kromatogramjával összevetve a vegyületeket szenbuzin A (AT2=AF5) [50] és szenbuzin C (AT5=AF6) [46] diterpén-alkaloidokként azonosítottuk. Az AT1, AT3 és AT4 tiszta komponensek azonosítása folyamatban van.

IV. 3. Kemotaxonómiai megfontolások A Flora Europaea által alkalmazott határozóbélyegek (sisak magasságának és szélességének aránya, virág színe, magok alakja és mintázata, mirigyszőrök, murvalevél alakja és levél szegmensek) nem biztosítják az egyes Aconitum taxonok pontos megkülönböztetését. Az A. moldavicum fajt ezen határozóbélyegek alapján a Lycoctonum alnemzetségbe sorolja (A. lycoctonum L. subsp. moldavicum (Hacq.) Jalas). [33] UTELLI és mtsai azonban molekuláris biológiai vizsgálataik alapján úgy találták, hogy a kék virágú A. moldavicum és a sárga virágú A. lycoctonum taxonok genetikailag nem különböztethetők meg. Valószínűsítik, hogy a virág színe az evolúciós változékonysága miatt bizonytalan határozóbélyeg, és a két taxon nem külön faj, hanem ugyanazon faj két változata. [51] A sisakvirág nemzetség pontosabb taxonómiai osztályozásához elengedhetetlenek a növénykémiai eredmények, ezen belül az Aconitum nemzetség kemotaxonómiai markervegyületeinek számító diterpénalkaloid-profilok ismerete. A növényi mintánk tömegspektroszkópiával azonosított diterpénalkaloid-profilját összevetve a szakirodalomban közölt összetétellel, jelentős eltérést tapasztalhatunk (2. táblázat). A nemzetségre jellemző mezakonitin és hipakonitin az általunk vizsgált növényben nincs jelen. Továbbá az 1-8 komponenseket bár más A. napellus fajból leírták [52,53], az A. 19 napellus subsp. firmum taxonból először mutattuk ki a napellin (2), izotalatizidin (3), karakolin (4) és a szenbuzin C (6) diterpén-alkaloidokat. A szakirodalmi és jelen munka eredményei közötti eltérést több megközelítésből is magyarázhatjuk. A növényi szekunder metabolit összetétel jelentősen függ a gyűjtési helytől és időszaktól. Feltételezhetjük, hogy a környezeti tényezők nagy hatással vannak az alkaloidprofil variabilitásra. Továbbá számolni kell a szakirodalmi vizsgálatok nem elég pontos taxonómiai osztályozásával is. Az egyes Aconitum taxonok alkaloidprofiljának feltérképezése lehetővé teszi a sisakvirág nemzetség rendszertanának pontosítását, illetve további módszerként hozzájárulhat egy-egy kérdéses taxonómiai besorolás tisztázásához.

Luzhanki folyó Moravskoslezské Beskydy Retyezát Hegység (Ukrajna) [33] Hegység (Cseh Közt.) [34] (Románia) neolin (1) x x napellin (2) x izotalatizidin (3) x karakolin (4) x szenbuzin A (5) x x szenbuzin C (6) x akonitin (7) x x taurenin (8) x x szongorin (17) x hipakonitin x x mezakonitin x x 3-dezoxiakonitin x x tadzakonin x 15-acetilszongorin x 2. táblázat A különböző területeken gyűjtött Aconitum napellus subsp. firmum alkaloidprofilja

IV. 4. Diterpén-alkaloidok aktivitása a GIRK és hERG ioncsatornákon A különböző alapvázú és szubsztituáltságú vegyületek GIRK és hERG ioncsatornákon kifejtett hatását elemeztük (3. és 4. táblázat). A bisznor- (C18), norditerpén- (C19) és diterpén- (C20) alkaloid alapvázak hidroxil-, metoxi-, keto-, acetil-, veratroil- és benzoil- észtercsoport található szubsztituensként, valamint mindegyik alapváz N-etil szubsztituált. Szignifikáns GIRK gátló aktivitást csak az akonitinnél (7) volt megfigyelhető (45% gátlás 10 μM koncentrációnál), a többi vegyület nem mutatott gátló aktivitást. A akonitint (7) kivéve, a vizsgált alkaloidok (2, 4-6) nem mutattak gátló aktivitást a hERG ioncsatornán.

Az akonitin jól ismert veszélyes szívhatása a feszültségfüggő Na+ csatorna agonista aktivitásával magyarázható. Egyre több kutatás hívja fel azonban a figyelmet arra, hogy az az akonitin különböző kálium-ioncsatornákon (hERG, Kv1.5) is jelentős kifejtett gátló aktivitására. [54,55] Az akonitin GIRK ioncsatorna gátló hatását először nekünk sikerült leírni. Az előző szakirodalmi és jelen munka eredményei alapján az akonitin ez idáig feltételezett több típusú ioncsatornán kifejtett gátló aktivitását tudjuk alátámasztani. A sisakvirág alkaloidok, a szakirodalmi előzményeknek megfelelően, jelentős gátló aktivitást sem a GIRK, sem a hERG ioncsatornán nem mutattak. [55]

GIRK gátlás (%)

Vegyület propafenon 1 μM 10 μM 1 μM

kontroll (n=9) 11 ± 7 23 ± 10 71 ± 10 (n=6) neolin (1) (n=3) 13 ± 7 30 ± 13 62 ± 19 napellin (2) (n=3) 15 ± 4 28 ± 13 66 ± 9 karakolin (4) (n=3) 10 ± 1 16 ± 1 63 ± 5 szenbuzin A (5) (n=3) 17 ± 4 26 ± 6 66 ± 3 szenbuzin C (6) (n=3) 10 ± 12 11 ± 17 60 ± 16 akonitin (7) (n=5) 15 ± 9 45 ± 9 69 ± 4 akonozin (9) (n=3) 14 ± 5 24 ± 6 61 ± 7 akotoxicin (10) (n=4) 13 ± 6 26 ± 8 67 ± 9 delavakonitin (11) (n=3) 16 ± 4 32 ± 9 77 ± 4 dolakonin (12) (n=3) 13 ± 20 18 ± 17 69 ± 6 akotoxinin (13) (n=3) 12 ± 6 35 ± 2 76 ± 7 14-dezacetil-18-dezmetil-pubeszcenin (14) (n=3) 14 ± 6 29 ± 10 64 ± 7 delektinine (15) (n=4) 16 ± 9 30 ± 8 73 ± 5 neolinin (16) (n=3) 13 ± 2 25 ± 4 71 ± 2 szongorin (17) (n=5) 9 ± 8 31 ± 16 72 ± 11 3. táblázat Az alkaloidok aktivitása a GIRK csatornán

hERG gátlás (%)

Vegyület amitriptilin 10 1 μM 10 μM μM

kontroll (n=25) 8 ± 6 17 ± 7 95 ± 6 neolin (1) (n=2) 3 ± 4 19 ± 5 91 ± 2 napellin (2) (n=3) 2 ± 4 12 ± 5 89 ± 8 karakolin (4) (n=3) 3 ± 7 16 ± 10 85 ± 1 szenbuzin A (5) (n=2) 4 ± 1 11 ± 0 95 ± 1 szenbuzin C (6) (n=2) 2 ± 5 7 ± 14 92 ± 11 akonitin (7) 44.9* akonozin (9) 15.3* akotoxicin (10) 17.3* dolakonin (12) 8.3* akotoxinin (13) 6.5* 14-dezacetil-18-dezmetil-pubeszcenin (14) 6.5* delektinin (15) 7.7* neolinin (16) 35.8* szongorin (17) 13.2* 4. táblázat Az alkaloidok aktivitása a hERG csatornán * [55] 21

R1 R2 R3 R4 R5 R6 R7 R8 R9 neolin (1) H H OCH3 OCH3 H OH H H H izotalatizidin (3) H H OCH3 H H H H H OH karakolin (4) H H H H H OH H H H szenbuzin A (5) H H OCH3 OH H OH H H H szenbuzin C (6) H H OCH3 OCH3 H OH H H OH akonitin (7) CH3 OH OCH3 OCH3 H OAc OH Bz OH taurenin (8) H H OCH3 OCH3 H OAc H H OH akotoxinin (13) H H OCH3 OCH3 H OVr H H H 14-dezacetil-18-dezmetil-pubeszcenin H H OH OH OH OCH3 H H H (14) delektinin (15) CH3 H OH OCH3 OH OH H H H neolinin (16) H H OH OCH3 H OH H H H Ac = acetil-; Vr = veratroil-; Bz = benzoil csoport

R1 R2 R3 R4 R5 R6 R7 R8 akonozin (9) CH3 H H H OH H H H akotoxicin (10) CH3 OH H H OH H H H delavakonitin (11) CH3 H H H OH OH Bz H dolakonin (12) CH3 H H H OH H Ac H Ac = acetil csoport

napellin (2) szongorin (17)

12. ábra A farmakológiailag vizsgált diterpén-alkaloidok

V. ÖSSZEFOGLALÁS

Az Aconitum napellus subsp. firmum taxonból a neolin (1), napellin (2), izotalatizidin (3), karakolin (4), szenbuzin A (5), szenbuzin C (6), akonitin (7) és taurenin (8) diterpén- alkaloidokat izoláltuk és azonosítottuk. Ebből a taxonból négy diterpén-alkaloidot (2-4, 6) először mutattunk ki. Az Aconitum napellus subsp. tauricum taxonból öt diterpén- alkaloidot izoláltunk, mely közül a szenbuzin A (5) és a szenbuzin C (6) vegyületet azonosítottuk, három tiszta komponens azonosítása folyamatban van. A szerkezet- meghatározást LC-MS, 1D és 2D NMR (1H-1H COSY, NOESY, HSQC, HMBC) spektroszkópiával végeztük. Az A. napellus subsp. firmumból, valamint előzőekben az A. toxicum és Consolida orientalis fajokból izolált diterpén-alklaoidok ioncsatorna vizsgálatát – kooperáció keretében – HEK-hERG (Kv11.1) és HEK-GIRK1/4 (Kir3.1 és Kir3.4) sejtvonalakon végeztük automata patch clamp módszerrel. A vizsgált alkaloidok közül az akonitin (7) mutatott szignifikáns gátló aktivitást. A hERG csatorna gátló hatása egyik vizsgált alkaloid esetében sem volt megfigyelhető. Az Aconitum napellus subsp. firmum azonosított alkaloidok jelentősen eltérnek az előző szakirodalmi közleményekben megadottaktól, ami a taxon variábilis alkaloid- profiljára enged következtetni. Dolgozatomban összefoglalt eredményeim az Aconitum napellus subsp. firmum és az Aconitum napellus subsp. tauricum jobb kémiai megismeréséhez, hatóanyagainak farmakológiai jellemzéséhez és kemotaxonómiai következtetésekhez szolgáltatnak alapot.

IRODALOMJEGYZÉK

[1] M. Bényeiné Himmer, G. Facsar, I. Rimóczi, M. Tömösközi, L. Udvardy. A kertészeti növénytan növényismereti kompendiuma, Budapest, 2006. [2] J. Godet. Európai virágai, Officina Nova, 1992. [3] I. Csapodi. Védett növényeink, Gondolat, Budapest, 1982. [4] I. Bagi. Zárvatermő növények adattára (Compendium for Angiosperm Families), Juhász Nyomda Kft., Szeged, 2008. [5] M. Tamura. A new classification of the family Ranunculaceae 1. Acta Phytotax. Geobot. 41 (1990) 93-101. [6] F. Jabbour, S.S. Renner. A phylogeny of Delphinieae (Ranunculaceae) shows that Aconitum is nested within Delphinium and that Late Miocene trasitions to long life cycles in the Himalayas and Southwest China coincide with bursts in diversification, Molecular Phylogenetics and Evolution. 62 (2013) 928-942. [7] W.T. Wang. Notulae de Ranunculaceis sinensibus (II), Acta Phytotax. Sin. Addit. 1 (1965) 49-103. [8] W.T. Wang. Aconitum, in: Flora Reipublicae Popularis Sinicae, Science Press, Beijing, 1979, pp. 113-362. [9] M. Tamura, Ranunculaceae. in: P. Hiepko (Ed.), Die natürlichen Pflanzenfamilien., Duncker und Humblot, Berlin, 1995, pp. 274-291. [10] Y. Luo, F. Zhang, Q. Yan, Phylogeny of Aconitum subgenus Aconitum (Ranunculaceae) inferred from ITS sequences, Plant Syst. Evol. 252 (2005) 11-25. [11] J. Mitka, Aconitum in Central Europe: from Linnaean taxonomy to molecular markers, Modern Phytomorphology. 1 (2012) 7-9. [12] T. Ilnicki, J. Mitka, Chromosome numbers in Aconitum sect. Aconitum (Ranunculaceae) from the Carpathians, Caryologia. 62 (2009) 198-203. [13] T. Ilnicki, J. Mitka, Chromosome numbers in Aconitum sect. Cammarum (Ranunculaceae) from the Carpathians, Caryologia. 64 (2011) 446-452. [14] Tutin TG, Akeroyd JR, Chater AO, Aconitum, in: Tutin TG, Burges NA, Chater AO, Edmondson JR, Heywood VH, Moore DM, Valentine DH, Walters SM, Webb DA (Ed.), Flora Europaea, University Press, Cambridge, 2005, pp. 254-257. [15] G. Király (Ed.), Új magyar füvészkönyv, 2009. [16] T. Simon (Ed.), A magyarországi edényes flóra határozója, 5 ed., 2004. [17] J. Singhuber, M. Zhu, S. Prinz, B. Kopp, Aconitum in traditional Chinese medicine: a valuable drug or an unpredictable risk? J Ethnopharmacol. 126 (2009) 18-30. [18] T.Y.K. Chan, Aconite poisoning. Clin. Toxicol. 47 (2009) 279-285. [19] Pharmacopoeia Commission, Pharmacopoeia of the People’s Republic of China, (2005).

[20] X. Hao, Y. Shen, L. Li, H. He, The chemistry and biochemistry of Spiraea japonica complex. Curr. Med. Chem. 10 (2003) 2253-2263. [21] S.W. Pelletier, Studies in the chemistry of natural products: rearrangement reactions of diterpenoid and norditerpenoid alkaloids. J. Nat. Prod. 55 (1992) 1-24. [22] M.E. Wall, M.C. Wani, H. Taylor, Plant antitumor agents, 27. Isolation, structure, and structure activity relationships of alkaloids from Fagara macrophylla. J. Nat. Prod. 50 (1987) 1095-1099. [23] K. Mothes, H.R. Schuette, Editors, Biosynthesis of Alkaloids. (1969) 730. [24] K.M. Peese, D.Y. Gin, Nominine, in: J.J. Li, E. Corey (Eds.), Total Synthesis of Natural Products, Springer, 2012, pp. 1-24. [25] M.N. Sultankhodzhaev, A.A. Nishanov, Proposed biogenesis of diterpenoid alkaloids, Chem Nat Compd. 31 (1995) 283-298. [26] D.F. Sokolov SF, Antiarrhythmic drug allapinin: review of results of clinical investigation, Kardiologija. 42 (2002) 96-102. [27] U. Ravens, E. Cerbai, Role of potassium currents in cardiac arrhythmias, Europace. 10 (2008) 1133-1137. [28] A.M. Brown, Drugs, hERG, and sudden death. Cell Calcium. 35 (2004) 543-547. [29] D. Dobrev, A. Friedrich, N. Voigt, N. Jost, E. Wettwer, T. Christ, M. Knaut, U. Ravens, The G protein-gated potassium current IK,ACh is constitutively active in patients with chronic atrial fibrillation, Circulation. 112 (2005) 3697-3706. [30] N. Hashimoto, T. Yamashita, N. Tsuruzoe, Tertiapin, a selective IKACh blocker, terminates atrial fibrillation with selective atrial effective refractory period prolongation, Pharmacological Research. 54 (2006) 136-141. [31] B. Borcsa, D. Csupor, P. Forgo, U. Widowitz, R. Bauer, J. Hohmann, Aconitum lipo- alkaloids - semisynthetic products of the traditional medicine, Nat Prod Commun. 6 (2011) 527-536. [32] Z. Kőszegi, T. Atlasz, D. Csupor, K. Szabadfi, J. Hohmann, I. Hernádi, Aconitum alkaloid songorine acts as a potent GABA(A) receptor agonist in the rat brain in vivo, Acta Physiol. Hung. 94 (2007) 367-368. [33] Z.M. Vaisov, I.A. Bessonova, V.A. Tel'nov, Alkaloids from Aconitum firmum and A. tokii. Khim. Prir. Soedin. (1993) 86-87. [34] J. Slavik, L. Slavikova, Quaternary isoquinoline alkaloids and some diterpenoid alkaloids in plants of the Czech Republic. Collect. Czech. Chem. Commun. 60 (1995) 1034-1041. [35] Z.M. Vaospv, V.A. Tel'nov, I.A. Bessonova, A.P. Gorelova, Alkaloids from the cultivated species Aconitum tauricum and Delphinium elatum. Khim. Prir. Soedin. (1993) 82. [36] V.A. Tel'nov, Z.M. Vaisov, M.S. Yunusov, A.P. Gorelova, Alkaloids of the cultivated species Aconitum tauricum. Khim. Prir. Soedin. (1992) 108-112. [37] F. Tome, M. Colombo, M. Bravin, Comparative Investigations on Alkaloid Fraction from several A. napellus ssp. tauricum Populations Growing on Southern Alps, Planta Med. 55 (1989) 216.

[38] M. Colombo, M. Bravin, F. Tome, Seasonal Variation of Alkaloid Yield and Composition in a Population of A. napellus ssp. tauricum, Planta Med. 55 (1989) 217. [39] K. Wada, T. Mori, N. Kawahara, Application of liquid chromatography-atmospheric pressure chemical ionization mass spectrometry to the differentiation of stereoisomeric C19-norditerpenoid alkaloids. Chem. Pharm. Bull. 48 (2000) 660-668. [40] C. Konno, M. Shirasaka, H. Hikino, Pharmaceutical studies on Aconitum roots. 9. Structure of senbusine A, B and C, diterpenic alkaloids of Aconitum carmichaeli roots from China. J. Nat. Prod. 45 (1982) 128-133. [41] D. Csupor, E.M. Wenzig, I. Zupko, K. Woelkart, J. Hohmann, R. Bauer, Qualitative and quantitative analysis of aconitine-type and lipo-alkaloids of Aconitum carmichaelii roots. J. Chromatogr. , A. 1216 (2009) 2079-2086. [42] J. Yue, J. Xu, Y. Chen, S. Chen, Diterpenoid alkaloids from Aconitum talassicum. Phytochemistry. 37 (1994) 1467-1470. [43] C. Farre, A. Haythornthwaite, C. Haarmann, S. Stoelzle, M. Kreir, M. George, A. Brueggemann, N. Fertig, Port-a-patch and patchliner: high fidelity electrophysiology for secondary screening and safety pharmacology. Comb. Chem. High Throughput Screening. 12 (2009) 24-37. [44] L. Polonchuk, Toward a new gold standard for early safety: automated temperature- controlled hERG test on the Patchliner. Front. Pharmacol. Ion Channels Channelopathies. 3 (2012) 3. [45] K.S. Khetwal, H.K. Desai, B.S. Joshi, S.W. Pelletier, Norditerpenoid alkaloids from the aerial parts of Aconitum balfourii Stapf. Heterocycles. 38 (1994) 833-842. [46] S.H. Shim, J.S. Kim, S.S. Kang, K.H. Son, K. Bae, Alkaloidal constituents from Aconitum jaluense. Arch. Pharmacal Res. 26 (2003) 709-715. [47] Z. Chen, A. Lao, H. Wang, S. Hong, Structures of flavamine and flavadine from Aconitum flavum. Planta Med. 54 (1988) 318-320. [48] A. Ulubelen, H.K. Desai, S.K. Srivastava, B.P. Hart, J.C. Park, B.S. Joshi, S.W. Pelletier, A.H. Mericli, F. Mericli, R. Ilarslan, Diterpenoid alkaloids from Delphinium davisii. J. Nat. Prod. 59 (1996) 360-366. [49] H. Liu, A. Katz, Norditerpenoid alkaloids from Aconitum napellus ssp. neomontanum. Planta Med. 62 (1996) 190-191. [50] J.B. Hanuman, A. Katz, Diterpenoid alkaloids from Ayurvedic processed and unprocessed Aconitum ferox. Phytochemistry. 36 (1994) 1527-1535. [51] A.B. Utelli, B.A. Roy, M. Baltisberger, Molecular and morphological analyses of European Aconitum species (Ranunculaceae), Plant Syst. Evol. 224 (2000) 195-212. [52] H. Liu, A. Katz, Norditerpenoid alkaloids from Aconitum napellus ssp. neomontanum. Planta Med. 62 (1996) 190-191. [53] C. von Schroff Jr, The aconite alkaloids of hubschmann, napelline and lycoctonine, and their physiological actions. N. Repert. Pharm. xx 641. [54] Y. Li, D. Tu, H. Xiao, Y. Du, A. Zou, Y. Liao, S. Dong, Aconitine blocks HERG and Kv1.5 potassium channels. J. Ethnopharmacol. 131 (2010) 187-195.

[55] P. Forgo, B. Borcsa, D. Csupor, L. Fodor, R. Berkecz, A. Molnar V., J. Hohmann, Diterpene alkaloids from Aconitum anthora and assessment of the hERG-inhibiting ability of Aconitum alkaloids. Planta Med. 77 (2011) 368-373.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Hálás köszönettel tartozom témavezetőimnek Dr. Hohmann Juditnak és Dr. Csupor Dezsőnek, akik munkámat közvetlenül irányították, segítették és mindvégig értékes tanácsokkal láttak el. Köszönettel tartozom Dr. Tálosi Lászlónak és Dr. Orvos Péternek az ioncsatorna vizsgálatokért, Borcsa Botond Lajosnak és Ványolós Attilának a növénygyűjtésért. Köszönetet mondok Dr. Forgó Péternek az NMR vizsgálatokért és Dr. Jedlinszki Nikolettának az LC-MS vizsgálatokért. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.