GRAMOFON 2013. NYÁR Klasszikusl K És Jazz XVIII
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
INTERJÚK, BÔSÉGES KONCERT- ÉS FESZTIVÁLKÍNÁLAT, LEMEZKRITIKÁK, ZENEKARI KÖRKÉP Klasszikus és Jazz 2013. NYÁR NYÁR 2013. GRAMOFON • 2013. NYÁR FISCHER IVÁN BENJAMIN BRITTEN 100 BUDAPESTI Egy nagy reformer FESZTIVÁLZENEKAR születésnapjára ALDO CICCOLINI Az ICMA idei életmûdíjasa MARCUS MILLER BÉRLETEK A VeszprémFest vendége lesz MÁR KAPHATÓK VUJICSICS EGYÜTTES XVIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2013-14 JUBILEUMI ÉVAD ISSN 1416-1109 ÁRA: WWW.BFZ.HU 900 Ft Emberi Erőforrások Minisztériuma Az E.ON bemutatja: VeszprémFest Július 16-20. 2013 | 2014 július 16. július 17. július 18. Diana Marcus Paco Krall Miller de Lucía július 19. július 20. The Nigel Craig Kennedy David Quintet CARMEN 2013 BÉRLETVÁLTÁS A Budapesti Filharmóniai 2013 | április 22 – június 30. Társaság Zenekarának – veszpremfest.hu jegymester.hu az Operaház együttesének tagjai Ahol kinyílik a világ A VeszprémFest bankja: www.opera.hu Már kezdetek óta a VeszprémFest kiemelkedő támogatója 102-053-01_carmen-zenekar_gramofon_200x282.indd 1 5/16/13 2:04 PM GRAMOFON 2013. NYÁR Klasszikusl k és Jazz XVIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM DOSSZIÉI Egy sokoldalú muzsikus: Riederauer Richárd 36 Great Britten – Aldeburgh bárójának centenáriumára Zenekari körkép 37 Balázs Miklós esszéje 4 KRITIKA 50 KLASSZIKUSI „… és akkor ott van a zene iránti JAZZI végtelen szenvedély” Aldo Ciccolini, az ICMA 2013. évi „Minden napért hálás vagyok” életmûdíjasa 8 Marcus Miller, a basszusgitár-fenomén 62 Szirányi Gábor: Zongorabillentyûk Feszt szól a zene Veszprémben A Gramofon Könyvek sorozat BRITANNIA ARANYKORA (22–23. oldal) – tizedszer 65 új kötetérôl 11 Ifjú tehetség: Juhász Márton 66 Fesztivákörkép 2013 nyár A Müpa Wagner-fesztiválja, Koncertajánló 67 Zsidó Nyári Fesztivál, Zempléni Fesztivál, Kaposfest 12 A Filharmónia nyári kínálata KRITIKA 68 Budapest, Szombathely, Fertôd, Mosonmagyaróvár 22 VILÁGZENEI „Most elmegyünk a falig” „Ez ma már történeti zene” Beszélgetés Ókovács Szilveszterrel, Negyvenedik születésnapjára készül az Opera fôigazgatójával 24 a Vujicsics Együttes 74 Antalffy-Zsiross Dezsô KRITIKA 77 emlékezete 28 ANTALFFY-ZSIROSS DEZSÔ (28–29. oldal) A népopera miskolci bölcsôje GRAMOFON-HANGI Kesselyák Gergely a megújult Bartók Plusz fesztiválról 30 Az Erkel Színház hangjai – Ujházy László tanulmánya 79 Oedipus Rex és Lajka, az ûrkutya Négy évre elôre tervezik a fesztivál- produkciókat az Armelnél 32 Terjesztési pontok 82 Duna Palota: kulturális központ a város szívében 34 AZ ERKEL SZÍNHÁZ HANGJAI (79–81. oldal) 1996-ban alapította: Iványi Margó, Bôsze Ádám, Retkes Attila és Zipernovszky Kornél Fôszerkesztô: Retkes Attila Fôszerkesztô-helyettes: Bércesi Barbara Fômunkatársak: Albert Mária, Ujházy László, Várkonyi Tamás, Zipernovszky Kornél Lapterv: Práczky István Tervezô szerkesztô: Kondor Anna Címlapon: A Vujicsics Együttes Forrás: a zenekar médiatára A szerkesztôség postacíme: H-1282 Budapest, Pf. 68 Telefon: (06-1) 430-2870 Fax: (06-1) 436-0101 E-mail: [email protected] • Internetes folyóirat: www.gramofon.hu • Kiadja a Retkes Attila Kulturális Értékteremtô Kft. H-1037 Budapest, Fergeteg utca 11. Felelôs kiadó: Retkes Attila • Elôfi zetés, terjesztés, hirdetés: Orbán Erika, 06-20-998-1499 E-mail: [email protected] Nyomás és kötés: Press Time Kft., 1066 Budapest, Lovag utca 15. Felelôs vezetô: Schmidt Dániel Megjelenik évszakonként. Elôfi zethetô a kiadó címén, telefonon, faxon, e-mailben. Az éves elôfi zetés ára 2013-ban: 3000 forint A Gramofon A Gramofon az ICMA megjelenését támogatja: nemzetközi zsûrijének tagja Great Britten Aldeburgh bárójának centenáriumára Fotó: Roland Haupt A 19. század két operaszerzô-óriása, Giuseppe Verdi és Richard Wagner bicentenáriuma mellett még egy jeles komponista kerek évfordulójáról emlékezik meg a világ zenei közös- sége idén: száz éve született Benjamin Britten. S ha már operaszerzôk: vajon Puccini és Richard Strauss halálával csakugyan leáldozó pályára állt volna a „komoly” daljáték mûfaja? Talán nem épp Britten volt az, aki új utakra irányította, friss zenei és irodalmi nyelvre terelve megfi atalította, új életre támasztotta az operát? Balázs Miklós BENJAMIN BRITTEN CENTENÁRIUMA DOSSZIÉ Hallatlanul gazdag és sokszínû életmûvén végigtekintve elmondható: Benjamin Britten egész pályafutását és szak- mai munkásságát végigkísérte a zenés színpadi játék. Holott alig akadt mûfaj ennek a szerfelett termékeny és nyitott szellemû muzsikusnak a repertoárjában, melyben ne alkotott volna. Jóllehet nem írt grandiózus, monolit tömbökbôl faragott szimfóniákat, de a megejtôen szép ifjú- kori kedvenc, a Simple Symphony vagy az egyik leg- népszerûbb zenekari mûve, a Sinfonia da Requiem nem helyettesítik-e kellô meggyôzôerôvel a nagy ívû – mondjuk: waltoni vagy Vaughan Williams-i méretû – szimfonikus Forrás: Gramofon-archív hanghegyeket? Emellett sem versenymûvei, sem kamara- mûvei nem szo rít ha tók a zenetörténet margójára. Három érettkori vonós né gyese megkerülhetetlen remekmû a mûfaj 20. századi recep ciójában, szólócsellóra írott szvitjei Britten a II. világháborút megelôzô években találja szembe egy Bach óta szunnyadó hagyományt ébresztenek fel Csip- magát az angol vokális zeneirodalom erôsen hiányos és kerózsika-álmából. Hegedûre, zongorára (illetôleg két zon- meg tépázott hagyományával; amennyiben az elgari irány- gorára) írott szóló- vagy kettôskoncertjei – bár az életmû vonalat (The Music Makers, The Dream of Gerontius) relatíve korai szakaszának gyümölcsei –, kiegészülve a pálya lényegében folytathatatlannak, meghaladottnak ítéli. Ez az legproduktívabb szakaszában született Cselló-szimfó- elsô komoly elhajlása a szerzônek a megcsontosodott tradí- niával, fontos és feltétlenül fi gyelmet érdemlô koncert- cióktól: miközben idôsebb pálya- és honfi társai, Delius, darabok. Abban azonban egyetérteni látszanak a muzi- Vaughan Williams, Holst, Walton, sôt a fi atal Tippett is koló gusok, hogy Britten mindenek elôtt a vokális muzsika szervesen kapcsolódnak az alapvetôen német talajon kite- terén alkotott maradandót. Olyan egyedülálló oeuvre az nyészett vokális és szimfonikus szokásrendhez, addig övé a dalok, operák, oratóriumok és kórusmûvek évszáza- Britten látványosan szembefordul ezzel, és saját, külön utat dos históriájában, melyhez talán egyet len múlt századi keres. A kulcsszó itt a hagyomány, helyesebben az ahhoz komponista munkássága sem fogható. Britten zeneszerzôi való viszony: míg a kortársak folytathatónak és folytatan- tevékenysége ugyanis szinte összeforrt az angol nyelv zenei dónak ítélték a tradíciót és kapcsolódni próbáltak hozzá, felhasználásának alapvetô megújításával: dalciklusok, addig Britten – mintegy vissza-visszatérô, idôtlen láncolat ének kari kompozíciók és színpadi dal mû vek hosszú sora az részeként – feldolgozni kívánta azt. Nem állt szándékában, ékes bizonyítéka, hogy az angol nyelv, melyet korábban hogy avantgárd „romboló” módjára szembeforduljon a múlt- alkal matlannak tartottak az operához, a neki megfelelô tal, tagadva minden berögzült értékhierarchia és ideológia tonális és ritmikus zenei környezetben, belsô prozódiájától, érvényességét – ellenkezôleg. A cél: visszanyúlni a legmé- eredendô jambikus lejtésétôl meg nem fosztva, rendkívül lyebben gyökerezô, ôsi tradíciókhoz, azokhoz a mûvészi hatásosan alkalmazható az operák és oratóriumok sajátos eszközökhöz és mintázatokhoz, melyeket a közelmúlt eszté- közegében. Ez pedig, mint látni fogjuk, döntô szempont tikája tudatosan vagy akaratlanul elfedett vagy elfelejtett. egy komponista számára. Éppen úgy, ahogyan Bartók vagy Stravinsky tették – de Britten számára a mûvészi közlés, mint esztétikai aktus, Angolul énekelni mást jelent, mint kortársainál. Például lemond minden öncélúságról, és a megzenésített szöveg lényegi mondani- Néhány kivételtôl eltekintve Britten vokális repertoárja valóját helyezi az alkotás gyújtópontjába, ami pedig merô- végig az angol nyelvet használja – méghozzá olyan tuda- ben szokatlan eljárás az „esztéta modernség” korában. tosan, tisztán és sallangmentesen, ahogyan Purcell óta Britten újszerûségének és hatásának egyik elvéthetetlen alighanem senki. Meglehet, hogy a 20. század második kulcsa a régi angol irodalom (és muzsika) beépítése a jelen harmadában már számos külföldi operát angolul ját- zenei kánonjába. Más szóval: mûvészi szemléletének gyö- szottak a brit énekes társulatok, s kétségkívül születtek kerei a régmúlt, s nem a közelmúlt kulturális javaiban hú- angol nyelvû zenés színdarabok Britten színre lépése elôtt zódnak, s annak felszínre emelésében, aktualizálásában, a is – gondoljunk csak a William S. Gilbert szövegeire írt jelen idôre adaptált átesztétizálásában vállalnak szerepet. Arthur Sullivan-operettekre. Ám a modern opera egészen Britten, minthogy nyilvánvalóan nem lehetett sem részese, más elvárásokat támaszt a nyelvvel szemben, mint a mu- sem folytatója a fent citált, posztelgari „birodalmi szim- lattató, de nem túl tartalmas Sullivan-darabok. Talán fonizmus” szalon-soviniszta eszmeiségének, vagy a Light nem véletlen, hogy Benjamin Britten elsô dalmûve is afféle Music, a „könnyû zene” bárgyú modorosságba forduló felszí- operett-kísérlet: az amerikai éveiben született Paul Bunyan, nességének, lényegében önálló paradigmát teremtett. Ez a egy bumfordi favágó balladája még egy ifjú és ambiciózus törekvés szorosan összefügg az élénk, viruló nyelvi séggel, komponista próbálkozása valahol a vígopera és a kor di- az angol énekbeszéd iránti konzekvens elkötelezettséggel. vatját követô ún. kórus-operett találkozásánál. A népdalfeldolgozások, s mellettük az alapanyagukat a 2013. NYÁR GRAMOFON 5 DOSSZIÉ BENJAMIN BRITTEN CENTENÁRIUMA legkülönfélébb forrásvidékrôl kölcsönzô