A Muravidéki Magyarság 1918-1941
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Modernkori Történelem Tanszék Doktori program GÖNCZ LÁSZLÓ A MURAVIDÉKI MAGYARSÁG 1918-1941 Doktori disszertáció (PhD) Konzulens tanár: Dr. Ormos Mária akadémikus, egyetemi tanár Dr. Polányi Imre, egyetemi tanár Lendva - 2000 TARTALOM Előszó Göncz László monográfiájához I. BEVEZETŐ I. 1. A Mura mente 20. századi történelmi kutatásának általános jellege, szempontjai I. 2. A Mura mente a századforduló időszakában (egykori és mai véleményekkel illusztrálva) I. 3. Néhány általános szempont ismertetése a Muravidék elcsatolásának körülményeiről és az esemény értelmezéséről II. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉIG II. 1. 1918 novemberétől a Károlyi-kormány bukásáig - Autonómia-tervezetek a Muravidéken II. 2. A proletárdiktatúra időszaka és a Mura mente elcsatolása II. 3. Élet az új határ mentén III. HATÁRMEGÁLLAPÍTÁS A MURA MENTI TÉRSÉGBEN IV. A MURAVIDÉKI MAGYARSÁG POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT IV. 1. A muravidéki magyarság a politika tükrében IV. 2. A magyarság társadalmi helyzetének jellemzői IV. 3. Muravidék és a muravidéki magyarság gazdasági életének jellemzői a két világháború között IV. 4. A muravidéki magyarság művelődési tevékenysége és a magyar nyelvű sajtó a két világháború között IV. 5. A muravidéki magyarság vallási élete a két világháború között IV. 6. A földreform és a betelepítések (kolonizáció) IV. 7. A muravidéki magyarság kivándorlása a két világháború között IV. 8. Oktatás V. A MURAVIDÉK VISSZACSATOLÁSA MAGYARORSZÁGHOZ (1941) VI. ZÁRÓGONDOLATOK VII. FORRÁS- ÉS IRODALOMJEGYZÉK 1. Felhasznált és vonatkoztatható művek, tanulmányok 2. Folyóiratok, hetilapok 3. Levéltári források 1. NÉVMUTATÓ 2. HELYNÉVMUTATÓ 3. EGYÉB 3.1 Napilapok, hetilapok, újságok 3.2 Műsorok, rendezvények, események 3.3 Pártok, szövetségek, politikai-érdekvédelmi testületek 3.4 Intézmények, egyesületek és egyéb fogalmak PREKMURSKI MADŽARI 1919-1941 LÁSZLÓ GÖNCZ: DAS UNGARTUM IM MURGEBIET 1919-1941 SCHLUßGEDANKEN Előszó Göncz László monográfiájához A szlovéniai Muravidék magyar közössége a Magyarországgal szomszédos hét országban élő magyar kisebbségek közül „a határon túli magyar” világon belül sohasem tartozott az elkényeztetettek közé. A két világháború közt, majd a második világháború után is a délszláv állam arra törekedett, hogy felgyorsítsa az asszimilációs folyamatokat, a határmenti helyzet pedig egészen a legutóbbi időkig elsősorban szintén kizárólag hátrányok forrása volt a magyar közösség számára. Az anyaország figyelme is - érthető okok miatt - sokkal inkább a nagy lélekszámú erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar kisebbségekre irányult. Ilyen és hasonló történeti okok miatt hosszú évtizedeken keresztül peremhelyzetben élő „peremmagyarokként” éltek a muravidékiek. A trianoni határok meghúzásával, nagyhatalmi döntések nyomán kialakult magyar nép- csoportok, így a muravidéki magyarok történetében a két világháború közötti korszak igazi kisebbségi hőskorszaknak számított. A történelmi kényszerhelyzet és a kisebbség lét mindenki számára ismeretlen politikai, gazdasági és kulturális feltételei között egyszerre kellett feldolgozni az állami és nemzeti közösség felbomlásának következményeit, s nekilátni az önszervező munkának, amellyel az összetett délszláv állam keretei közt a Muravidék magyar többségű határmenti sávjában a helyi magyar közösségekből új, immár kisebbségi magyar közösséget lehetett kovácsolni. Meg kellett próbálni megmenteni a korábbi magyar közösségi intézményeket, s újakat kellett létrehozni a kisebbségi helyzet okozta hátrányok kiegyensúlyozására. A kisebbségi népcsoportok közösségi önszerveződésében, a közösség saját csoporttudatának kialakításában pótolhatatlan szerepe van a történelemnek és a történeti tudatformálásnak. Göncz László könyve ebből a szempontból is rendkívül fontos vállalkozás. Hiszen a négy százezer főt meghaladó kisebbségi magyar nemzeti közösség soraiban kezdettől fogva akadtak olyan írástudó értelmiségiek, akik a népcsoport helyzetét, jelenét, múltját folyamatosan feldolgozták, tanulmányok, szakmai és irodalmi munkák írásával megteremtették a kisebbségi magyar szépirodalmat és tudományosságot. A Mura-vidéki magyarság esetében igazi csoda az a teljesítmény, amelyet a maroknyi értelmiségi a 20. század embert próbáló évtizedeiben nyújtott. Az összefoglaló munkákhoz azonban általában rengeteg előtanulmányra, a történeti művek esetében forráskutatásra van szükség. Göncz László lexikonszerűen adatgazdag munkája viszonylag kevés érdemi szakmai előzményre támaszkodhatott. Az 1918-1920 közötti átmeneti időszak politikatörténeti eseményeiről születtek ugyan már rangos kiadványok, de az azt követő huszonegy esztendővel kapcsolatosan két kézen meg lehet számolni a szakszerű monografikus igényű feldolgozásokat. A szerzőnek tehát megyei és egyházi levéltárakban kellett felkutatnia azokat a történeti dokumentumokat, amelyek a Muravidék történetének erről a zaklatott periódusáról a leghitelesebb tanúságot adják. Ugyanakkor a helytörténeti adalékok mozaikkockáit bele kellett illesztenie a két ország nemzetiségpolitikájának, illetve kapcsolatrendszerének a kontextusába. Mindeközben arra kellett törekednie, hogy elfogultságoktól mentesen rekonstruálja a mára a közösségi emlékezetből is kihullott eseményeket, folyamatokat. A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, minden tekintetben alapmunka. Összegzi és rendszerezi mindazt az ismeretet, amely a szlovénok és magyarok által lakott Muravidéknek, s azon belül a magyar többségű határmenti sávnak a délszláv államhoz kerüléséről, a trianoni döntés előzményeiről, alternatíváiról és következményeiről rendelkezésre állt. Ebből a könyvből kaphatunk először rendszerezett képet azokról a folyamatokról, amelyek a magyar- jugoszláv határvonal meghúzása után kialakult politikai helyzetben a többség-kisebbség viszonyt, a határellenőrzési rendszer működését, a magyar-magyar kapcsolatokat meghatároz- ták. A szlovéniai kisebbségi magyar közösség demográfiai, gazdasági, kulturális fejlődésének, a többségi asszimilációs politikának az egyházi életet sem kímélő törekvéseinek, az a földreformmal szorosan összefüggő kolonizációs hullámoknak bőségesen adatolt története szintén ebben a könyvben jelenik meg először. A muravidéki magyar közösség - nem utolsó sorban a Göncz László által vezetett lendvai Magyar Intézet szerteágazó tevékenységének köszönhetően - az elmúlt tíz esztendőben hatalmas munkával, rengeteg leleménnyel igen magas szintre emelte kulturális, művészeti és tudományos tevékenységét. A korábbi idők hagyományosan irodalomközpontú kisebbségi szellemi közélete mára gazdagon rétegzett közösségi kulturális közeggé alakult. Ez a könyv azoknak a néprajzi, irodalom- és helytörténeti monográfiák sorába tartozik, amely - a közösségi önismeret és helyzettudat erősítésén túl - az egyetemes magyar történelem fehér foltjainak felszámolásával az egész nemzet történeti közgondolkodását és az egyre sokszínűbb magyar-szlovén kapcsolatrendszer biztos alapokra állítását, a tudatlanságból táplálkozó előítéletek eloszlatását egyaránt jól szolgálják. Budán, 2001 májusában Szarka László I. BEVEZETŐ I. 1. A Mura mente 20. századi történelmi kutatásának általános jellege, szempontjai Az 1918-19-es politikai és katonai műveletek révén, az 1920-ban megkötött trianoni béke- szerződés értelmében az egykori Szerb-Horvát-Szlovén, illetve a későbbi Jugoszláv Királyság szlovéniai régiójához csatolták a Murától északkeletre eső Vas és Zala megyék délnyugati részeit (az egykori alsólendvai és muraszombati járások jelentős részéről, valamint a szentgotthárdi járás néhány településéről van szó). Ezáltal a becslések szerint kb. 20-22 ezer magyar nemzetiségű polgár jutott kisebbségi sorba, őshonos területén egykori többségből kisebbségi közösséggé vált. A mintegy 910 négyzetkilométernyi területen élő kilencvenezer lakosnak - az 1910-es népszámlálási adatok értelmében - a negyed része volt magyar nemzetiségű. A magyar lakosság túlnyomó többsége összefüggő, mintegy 50 km hosszú és 5-10 km széles sávban élt közvetlenül a határ mentén1 (ezt a láncolatot gyakorlatilag csak egy település, Kobilje-Kebele szakította meg, ahol a szlovén lakosság abszolút többséget alkotott), valamint jelentősebb számban még néhány nagyobb, többségében szlovének által lakott településen (akkor még pl. Muraszombat magyar lakosainak száma az első jugoszláv népszámlálás szerint is meghaladta a város összlakosságának az ötöd részét). Szükséges már most megjegyezni, hogy az említett 25%-os arány nem állja meg a helyét, amennyiben az 1921-es népszámlálási adatokat vesszük alapul, ugyanis aszerint a Muravidék összlakosságának kb. az ötöde volt magyar nemzeti- ségű2. Azonban az említett népszámlálás adatainak megbízhatósága számos vonatkozásban megkérdőjelezhető, s ez az előbb említett 1910-es népesség-összeírásra is érvényes. Azzal nem mennénk sokra, ha elemezgetnénk, melyik népszámlálási adatok torzították erőtel- jesebben a nemzeti hovatartozás adatait, azt azonban szükséges megállapítani, hogy a Mura mentén élő lakosság a századforduló időszakában - tekintet nélkül nemzeti, nyelvi és vallási hovatartozásra - erős kötődést tanúsított akkori hazája, a történelmi Magyarország iránt. A tárgyalt időszakban, valamint az azt követő néhány esztendőben a Muravidéken számos olyan társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális jelenséggel találkozunk, amely vala- mennyire hasonlított a Magyarországtól elcsatolt többi magyarlakta terület eseményeire, ugyanakkor azonban számos tekintetben sajátos megnyilvánulásnak, a Mura mentére jellemző specifikus