Muravidéktől Trianonig
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
[Erdélyi Magyar Adatbank] Dr. Zsiga Tibor MURAVIDÉKTŐL TRIANONIG Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Lendva 1996 [Erdélyi Magyar Adatbank] Kiadta a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet a magyar honfoglalás 1100. évfordulóján. [Erdélyi Magyar Adatbank] Előszó Minden régió, térség számára gyökeres változást jelent területének külső (tehát tőle független) beavatkozásokkal történő megváltoztatása. A változáso- kat – az adott térben és időben – csakis negatív jelenségnek minősíthetjük, hiszen azok következtében természetes, történelmi és spontán folyamatok szakadnak meg. Az igazságosságát illetően számos elemében megkérdőjelez- hető békediktátum határmódosításai esetében mindenképpen erről van szó! A „trianoni béke” néven közismert végleges nagyhatalmi döntéssel az egykori (történelmi Magyarországhoz tartozó) nyugat-dunántúli régió is több, számos vonatkozásban működésképtelen területre szakadt. Részben Auszt- riához és az újonnan létrejött délszláv államalakulathoz, részben az ún. tri- anoni Magyarországhoz tartozott, tartozik 1920 óta. A döntés meghozatalának körülményeiről, igazságosságáról, jellegéről nem volt divat beszélni. Többek számára talán még manapság is nacionalis- ta, revizionista megnyilvánulásnak, konfliktusszításnak számít az arra vo- natkozó, mindmáig többé-kevésbé tabu témát jelentő véleménynyilvánítás. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a kisebbségi közösségektől (sem a mura- vidéki magyaroktól, sem a rábavidéki szlovénektől) nem vették jó néven ilyen jellegű felszólalásaikat. De hasonló volt a helyzet másutt is, ahol a trianoni határ nemzeti közösségeket, nemzetrészeket szakított el törzseik- től – valójában a mai Magyarország teljes határszakasza mentén. Persze, nem csak a magyarság jutott kedvezőtlen helyzetbe az I. világháború után – habár e nemzetet érte több szempontból is a legnagyobb sorscsapás –, ha- nem nagy német, szlovén és más nemzetrészek is idegen fennhatóság alá kerültek, illetve ott maradtak. A tragédia egyik oka éppen abban rejlett, hogy e kérdéssel, a kimutatha- tóan igazságtalan határ-megállapításokkal mégsem volt szabad foglalkozni. Ennek következményei az adott nemzeti közösségek tudatos asszimilálásá- hoz, folyamatos elsorvadásához vezettek, amit különböző időszakokban el- térő módon serkentett az egyik vagy a másik állam, de több esetben mind- kettő. Adódott olyan helyzet is a magyar-jugoszláv konfliktus során, amikor e határmenti közösségeket „hermetikusan elzárták” anyanemzeteiktől. E folyamatok következményeiről, valamint az egyéni és közösségi „traumák” konkrét formáiról ez alkalommal nem kívánok szólni. E „vitaindító” gondo- latok után kanyarodjunk vissza az eredeti témához: a trianoni határ alakulá- sához a mai magyar-szlovén határ esetében, tehát a Muravidéket érintő terü- 5 [Erdélyi Magyar Adatbank] leteken. Úgy vélem, hogy ma már több szempontból is indokolt – és időszerű – foglalkozni az említett eseménnyel. Egyrészt eloszlottak azok a politikai gátlásnak nevezhető kóros beidegződések, amelyek a nemzetközi politikai berkekben a nyolcvanas évek végéig jelen voltak. Így egy szakmai elemzés, történelmi értékelés létjogosultsága aligha kérdőjelezhető meg. Másrészt, az európai integrációs folyamatok „megkövetelik” valamennyi csatlakozni kívánó országtól, hogy a vitás kérdésekben konszenzusos megoldásra töre- kedjen. Egy valós regionális együttműködésen alapuló politikai légkörben, a demokrácia játékszabályainak betöltését őszintén felvállaló szándék mellett, a jövő Európájában valamennyire érvényét veszíti a határmódosítások felve- tésének ténye. Persze, az ellenkező esetben annak felvetése, követelése ugyan- csak legitim, demokratikus jogot jelent, jelenthet. A fenti gondolatok jegyében örömmel fogadtuk azt a kezdeményezést, hogy a muravidéki magyar-szlovén határszakasz kialakulása, körülményei kérdésében szakmai (történelmi) elemzés, értékelés készül. Annál is inkább, mert e feladatot olyan szakértő vállalta, aki már tapasztalatokkal rendelke- zik az ilyen „kényes” témakörök kutatását illetően. E számunkra fontos fel- adat elvégzésére Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa jelentke- zett, aki néhány évvel ezelőtt sikeresen dolgozta fel a magyar-osztrák határ kialakulásának folyamatát. Dr. Zsiga Tibor rendkívüli pontossággal, kellő szintű szakmai rutinnal látott a feladathoz. Feldolgozott, áttanulmányozott számos eredeti levéltári forrásanyagot, megannyi forrásmunkát a minél sikeresebb, objektív és törté- nelmi szempontból is megfelelő kézirat elkészítése érdekében. Emellett több beszélgetést, helyszín-elemzést végzett el. Az eredmény nem maradt el! A „Hodostól Pincéig” terjedő határsza- kaszra vonatkozóan vitathatatlanul alapos munka született, térképekkel, fotókkal és forrásgyűjteménnyel kiegészítve. A szerző figyelme – a magyar források mellett – nem kerülte el sem a szlovéniai, sem az egykori „népszö- vetségi”, sem az egyéb, más országokban található munkákat, adatokat. A mű földrajzi vonatkozásban valamennyivel bővebb is a mai szlovéniai (muravidéki) területnél, hiszen történelmileg és szakmailag (a szakmaisá- got a mű megírására értem) e folyamat elválaszthatatlanul összefüggött a muraközi területtel (Medimurje). Ugyanis 1918-ig, illetve 1920-ig úgy a mai Muravidék, mint a Muraköz is a történelmi Zala vármegye szerves részét képezte, azért az események szétválasztása számos esetben lehetetlen. Feltétlenül szükség volt e munkára! Történészek, pedagógusok, diákok és a laikus érdeklődők egyaránt megelégedéssel és élvezettel lapozhatnak a könyvben. A „Muravidéktől Trianonig” című kiadvány útbaigazít bennün- 6 [Erdélyi Magyar Adatbank] ket azon kérdésekben, amelyek ezidáig számunkra ismeretlenek voltak, „fe- hér foltnak” számítottak. Objektív tények sokasága íródott meg benne, ami nem irányul senki ellen sem, csupán az igazság, az objektivitás tényét szol- gálja. Bizonyára ennek alapján számos kérdés, vitatott esemény érthetőbbé válik, így a határmenti közösségek magatartásformájának több esetben igaz- ságtalanul történő minősítése is helyrebillentődik általa. A muravidéki magyar és nem magyar lakosság nevében köszönettel tar- tozunk dr. Zsiga Tibor példás munkájáért. Göncz László 7 [Erdélyi Magyar Adatbank] [Vákát oldal] [Erdélyi Magyar Adatbank] Vereség és összeomlás Az 1914-ben kezdődött első világháború menetében az 1917-es esztendő alapvető változásokat hozott. Oroszországban az 1917-es februári demokra- tikus forradalom megdöntötte a cárizmust. Az új rendszer folytatta a hábo- rút, de kisebb erők bevetésével. Az ugyanezen évben hatalomra került bol- sevik (kommunista) párt az azonnali békéről rendelkezett. Ez öltött formát Lenin „Békedekrétumá”-ban. Ezzel lényegesen gyengült az antant hatalmak ereje keleten, a hadszíntér Nyugat-Európára tevődött át. A másik jelentős változás, hogy ugyanebben az évben az antant oldalán háborúba lépett az Amerikai Egyesült Államok, amely addig a hadianyag- szállító szerepét töltötte be ugyancsak az antant oldalán. Az Amerikai Egye- sült Államok hatalmas gazdasági és katonai potenciálja döntő fordulatot hozott az antant javára. Az antant 1918-ban jelentős sikereket ért el. A né- met csapatok júliusban vereséget szenvedtek Franciaországban. Az Oszt- rák-Magyar Monarchia csapatai összeomlás előtt álltak az olasz fronton. Bulgária, a központi hatalmak szövetségese letette a fegyvert. 1917 végétől már nem volt kétséges, hogy a következő év a központi ha- talmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária, Törökország) vereségével fog végződni. Az antant „főhatalmak” ahogy önmagukat nevezték az első világháborút követő békeszerződésben (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) kezdetben csak azt tűzték ki stratégiai célnak, hogy az ellenfelet legyőzzék, térdre kényszerítsék. Nem gondoltak állami szuve- renitásuk és területi egységük megbontására. Ezt fejezték ki Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének 1918. január 8-án közzétett „wilsoni 14 pont- nak nevezett rendezési elvei a háború utáni békeszerződésekben. Az Egye- sült Államok, mint az antant államok meghatározó tagja a leendő békeszer- ződés legfőbb rendezési elvének hirdette meg a népek és nemzetek önálló rendelkezési elvét. Külön pontban foglalkozott az Osztrák-Magyar Monar- chiával. Nézete szerint ennek az államszövetségnek is megfelelő helyet kell biztosítani a rendezés során. Tehát semmiképpen sem gondolt a monarchia feldarabolására, mint ahogy az később bekövetkezett. A „wilsoni 14 pont” nem bizonyult minden részletében időtállónak. A központi hatalmak el akarták kerülni a súlyos vereséget és több formában békekötésre törekedtek az antanttal. A monarchia legfőbb szövetségesénél, Németországnál is a változás jelei mutatkoztak, a vereségek hatására 1918 9 [Erdélyi Magyar Adatbank] október elején lemondott gróf Hertling birodalmi kancellár. Ezzel egyidőben gróf Burián István, a monarchia közös külügyminisztere jegyzékkel fordult az Egyesült Államokhoz. Azonnali fegyverszünetet kért. Javasolta a béke- tárgyalások megkezdését a „wilsoni 14 pont” alapján. A javaslatra a megle- hetősen rövid válasz 1918. október 18-án érkezett meg. Wilson elnök azt válaszolta, hogy a „14 pont”, az abban foglalt külön elképzelés a monarchiára már nem érvényes.1 Ez azt jelentette, hogy alig tíz hónap alatt megváltozott az antanthatalmak elképzelése a békeszerző- dést követő állapotokról. Felvetődik a kérdés, mi okozta ezt a gyors változást? A változásban több tényező játszott szerepet. Az első világháborút megelőző években Oroszor- szág kilépésével a harci események súlypontja a befejezésig Nyugat-Európá- ba tevődött át. A terheket Nagy-Britannia, de főleg Franciaország