Századok a Magyar Történelmi Társulat Folyóirata Szerkesztõség: H-1014 Budapest, I
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
SZÁZADOK www.szazadok.hu A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FOLYÓIRATA SZERKESZTÕSÉG: H-1014 BUDAPEST, I. ÚRI U. 53. TELEFON/FAX: (36–1) 355–77–72 150. ÉVFOLYAM 2016. 2. SZÁM A SZÁZADOK ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE 1867 SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: ROBERT JOHN WESTON EVANS, VOITECH DANGL, FODOR PÁL, FÖL- DES GYÖRGY, FRANK TIBOR (fõszerkesztõ), GECSÉNYI LAJOS, GYARMA- TI GYÖRGY, HERMANN RÓBERT, HORN ILDIKÓ, IZSÁK LAJOS, KÖVÉR GYÖRGY, OROSZ ISTVÁN, PÁL JUDIT, PÁLFFY GÉZA, RAINER M. JÁNOS, ROMSICS IGNÁC, SZAKÁLY SÁNDOR, VARGA ZSUZSANNA, VESZPRÉMY LÁSZLÓ, VONYÓ JÓZSEF, ZAKAR PÉTER, ZSOLDOS ATTILA E-mail: [email protected] Szerkesztõk: CSUKOVITS ENIKÕ, EILER FERENC, FAZEKASNÉ TOMA KATALIN, KENYERES ISTVÁN, PÁL LAJOS (felelõs szerkesztõ), VÖLGYESI ORSOLYA Tartalomjegyzék TANULMÁNYOK Hoffmann István–Tóth Valéria: A nyelvi és az etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében ·······················257 Mikó Gábor: A „szent királyok törvényei”. A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története ··························319 KÖZLEMÉNYEK Gyöngyössy Márton: Fõúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon·······341 Nemes Gábor: Pápai követek a Mohács elõtti Magyarországon ··············369 Pósán László: A magyarországi Jagellók és a Német Lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511–1525)···············387 Novák Veronika: Megszentelt útvonalak – megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15–16. századi Párizsban···········407 MÛHELY Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok ·············431 Péterfi Bence: A Lajtán innen, az Innen túl. Kanizsai János pályafutása a Magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15–16. század fordulóján ··························443 Kertész Balázs: A 14. századi magyarországi krónika-szerkesztmények utóéleteakésõközépkorban···························473 TÖRTÉNETI IRODALOM Die Archäologie der Frühen Ungarn. Chronologie, Technologie und Methodik (Ism.: Mesterházy Károly). ··························501 Barabás Gábor: A Pápaság és Magyarország a 13. század elsõ felében. Pápai hatás – együttmûködés – érdekellentét (Ism.: Thoroczkay Gábor)·············505 A Kijevi Rusz elsõ krónikája (Ism.: Veszprémy László) ··················508 Bagi Dániel: Az Anjouk Krakkóban. Nagy Lajos lengyelországi uralmának belpolitikai kérdései (Ism.: Csákó Judit)····················510 Godfrey of Viterbo and His Readers. Imperial Tradition and Universal History in Late Medieval Europe (Ism.: Veszprémy László) ················515 Monumenta Ecclesiae Vesprimiensis 1437–1464 (Ism.: Horváth Richárd) ·········517 C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században. I. Rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás (Ism.: Fedeles Tamás)···········519 Keresztesekbõl lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról (Ism.: Szaszkó Elek)·····522 KRÓNIKA † Berlász Jenõ (1911–2015) (ifj. Barta János) ·····················527 Búcsú Koppány Tibortól (Simon Zoltán) ·······················532 E számunk megjelenését támogatta a Szerencsejáték Zrt a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Tudományos Akadémia TANULMÁNYOK Hoffmann István–Tóth Valéria A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI A 11. SZÁZADI KÁRPÁT-MEDENCÉBEN* 1. Bevezetés Az ezredforduló évében a Századok hasábjain Kristó Gyula fontos és alapos tanulmányt tett közzé Magyarország népeirõl Szent István ko- rában.1 Írása közvetlenül kapcsolódik Kniezsa Istvánnak a több mint hatvan évvel korábban megjelent, hasonló céllal készült nagy hatású munkájához.2 Kristó bírálat alá vette Kniezsa módszereit és eredménye- it, és hozzá hasonló módon név- és nyelvtörténeti eszközökkel kívánta elérni a maga elé tûzött célt: véleményt formálni a Kárpát-medence né- peinek nyelvi-etnikai összetételérõl az elsõ ezredforduló utáni évtizedek- re vonatkozóan. A Kristó írásának megjelenését követõ másfél évtizedben sajnos nem került sor arra, hogy a magyar kutatók nyelv- és névtörténeti szem- pontból tüzetesen megvizsgálják a szerzõ fontos problémákat érintõ fel- vetéseit. A reflektálatlanul hagyott gondolatok bizonytalanságot okoz- nak a nyelvész-névkutatók és a történettudósok körében is, és megnehe- zítik a két tudományterület e kérdésekben különösen fontos együttmû- ködését. Mindez arra késztetett bennünket, hogy Kristó Gyula fent em- lített munkájának átfogó nyelv- és névtörténeti szempontú értékelését elvégezzük. Mivel azonban a tudományos kutatás végsõ feladata nem az, hogy egy-egy, akár mégoly jelentõs kutató nézeteit elemezze, mi sem ma- radhattunk meg csupán ennél a teendõnél: dolgozatunkban magát a Kristó által érintett problémakört kívánjuk középpontba állítani és az elemzés fõ tárgyává tenni. A továbbiakban azt a kérdést kívánjuk tehát * A tanulmány az MTA–DE Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoport programja kereté- ben készült. 1 Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában. Századok 134. (2000) 3–44. 2 Kniezsa István: Magyarország népei a XI.-ik században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. Bp. 1938. II, 365–472. 258 HOFFMANN ISTVÁN–TÓTH VALÉRIA körüljárni, hogy milyen nyelvészeti-névtani eszközök használhatók fel a Kárpát-medence nyelvi és ezen keresztül az etnikai képének a megrajzo- lásában a magyarság itteni megtelepedésének elsõ évszázadaira vonat- kozóan. Mielõtt azonban a részletes elemzésbe belevágnánk, szükségesnek ítéljük nagy vonalakban felvázolni a problémakör tudománytörténeti hátterét. Az Árpád-kor magyar helynevei már azóta a helynevekkel foglalkozó szakemberek figyelmének középpontjában állnak, amióta nálunk a nevek iránti tudományos érdeklõdés egyáltalán megjelent.3 Akezdetektõlszámí- tott bõ másfél évszázad alatt kutatók százai foglalkoztak ezzel a kérdés- körrel, és e témába vágó könyvek tucatjait, tanulmányok ezreit bocsátották közre. Ezt a megkülönböztetett figyelmet több körülmény is magyarázza, ezek közül itt csak a legfontosabbakat említjük meg. Az Árpád-kor a magyarországi írásbeliség megszületésének az idõ- szaka, s e korszak legjellegzetesebb mûfajaiban, a latin nyelvû okleve- lekben és történeti munkákban a magyar nyelv elemei közül éppen a helynevek jelennek meg legnagyobb számban. Ezek az ún. korai szór- ványemlékek a magyar nyelvtörténetírásnak általában is a legbecsesebb emlékei közé tartoznak, de emellett a történettudomány több területe számára is nélkülözhetetlen információkkal szolgálnak. Ha pedig a ma- gyar helynévkincs egészének történetét vagy akár a rendszerét kívánjuk felvázolni, akkor ennek az idõszaknak a helyneveire csakis mint a Kár- pát-medence helynévállományának talpkövére tekinthetünk. Összessé- gében tehát azt mondhatjuk, hogy az Árpád-kor helynevei iránt megmu- tatkozó intenzív tudományos érdeklõdést az magyarázza, hogy ezek több tudomány számára is nélkülözhetetlen forrásként szolgálnak. E névkincs átfogó igényû bemutatására és tudományos felhasználá- sára elsõként két kiváló magyar nyelvtörténész vállalkozott: Melich Já- nos a honfoglalás korának helyneveit kívánta megvizsgálni,4 az õ nyom- dokain haladva Kniezsa István pedig a 11. századi Magyarország helyne- veit jellemezte.5 Nem csupán egyes neveket kívántak egymás mellé he- lyezve elemezni, hanem olyan elveket, módszereket is kidolgoztak, ame- lyek az adott kor tudományos megítélése szerint a nyelvészeti vizsgála- tokat biztos alapokra helyezték, és egyúttal szélesebb anyag bevonását is lehetõvé tették a kutatásba. E módszerek a nyelvtörténeti vizsgálatok különbözõ területeit érintették: elsõsorban a hang- és helyesírás-törté- 3 Az elsõ fontosabb munka ebben a témakörben Jerney János nevéhez fûzõdik, aki gyûjtemé- nyét a 19. század közepén bocsátotta közre: Jerney János: Magyar nyelvkincsek Árpádék korából I–II. Pest 1854. 4 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925–1929. 5 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI… 259 netet, a morfématörténetet és az etimológiát, de emellett kiterjedtek a tulajdonnevek kutatásának specifikus jegyeire is. Ez utóbbi törekvés leginkább az ún. történeti helynév-tipológia kidolgozása révén valósult meg. Melich és Kniezsa nyelvészeti eszközöket használt fel tehát vizsgá- lataiban, ám mindezt történettudományi célok elérésére alkalmazták: munkáikban az adott korszakbeli Kárpát-medence nyelvi-etnikai képét kívánták felvázolni. E két nagy tekintélyû tudós módszereit és eredményeit a magyar nyelvésztársadalom meghatározó körei elfogadták, magukévá tették, sõt az általuk felvázolt keretekbe saját kutatómunkájuk révén újabb és újabb elemeket illesztettek bele. Ellenzõje e nézeteknek alig akadt, s az ellenvélemények is csupán néhány részkérdést érintõen fogalmazódtak meg. Ilyen körülmények között nem meglepõ, hogy a magyar nyelvtörté- nészektõl szinte egységesen vallott véleményt a történettudósok jó része is felhasználta bizonyító érvként saját munkájában. Ez a kiegyensúlyozott, meglehetõs véleményegységet mutató hely- zet a 20. század második harmadának kezdetétõl évtizedekig fennállt. E tudományos építménynek a szilárdnak hitt falain az elsõ rést az 1970-es években Kristó Gyula és munkatársai ütötték néhány kronológiai tétel megkérdõjelezésével.6 Az ezt követõ évtizedekben a nyelvész-névkuta- tók részérõl is fõképpen az idõrend kérdéskörében került sor az ismere- tek finomítására. Az ezredfordulón aztán Kristó Gyula elérkezettnek látta az idõt arra, hogy — közvetlenül Kniezsa tételeinek kritikáját adva — átfogó bírálat alá vegye a fenti nyelvészeti elméletet, sõt arra is vállal- kozott, hogy az általa kiiktatandónak vélt eljárások, módszerek helyébe újabb vizsgálati szempontokat,