Állam- És Jogtudomány Lviii
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY LVIII. ÉVFOLYAM • 2017 • 2. SZÁM TARTALOM TANULMÁNY KÖNCZÖL MIKLÓS Az antik rétorika és a jogi szemiotika 3 NÓTÁRI TAMÁS Cicero és Clodius – a politikai és perbeszédek tükrében 16 PÓCZA KÁLMÁN – DOBOS GÁBOR – GYULAI ATTILA Hogyan mérjük az alkotmánybírósági döntések erősségét? Módszertani keretek és egy próbakutatás eredményei 41 TATTAY SZILÁRD Természetes jogok Aquinói Szent Tamásnál? 70 VÁRNAY ERNŐ Az Európai Bíróság és a bírói aktivizmus délibábja 85 RECENZIÓ DOJCSÁK DALMA Sophie Turenne (szerk.): Fair Reflection of Society in Judicial Systems – A Comparative Study 114 FILÓ MIHÁLY Kovács Gábor: Az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendje elleni bűncselekmények, valamint az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése 117 GRAD-GYENGE ANIKÓ Mezei Péter: Jogkimerülés a szerzői jogban 121 KECSKÉS GÁBOR Pánovics Attila: Az Aarhusi egyezmény és az Európai Unió 125 ZŐDI ZSOLT Takács Péter (szerk.): Állambölcseleti töredék. Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből 130 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Balogh Elemér, Erdő Péter, Farkas Ákos, Hamza Gábor, Harmathy Attila, Kecskés László, Kiss György, Korinek László, Lamm Vanda, Lévayné Fazekas Judit, Menyhárd Attila, Sólyom László, Szabó István, Szikora Veronika, Törő Csaba Attila, Vékás Lajos SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő Jakab András Felelős szerkesztő Ganczer Mónika Recenzió-szerkesztő Fekete Balázs Szerkesztőségi tagok Gajduschek György, Hollán Miklós, Pap András László, Sulyok Gábor, Varju Márton Szerkesztőség címe 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4. 1453 Budapest Pf. 25. Telefon: +36 (1) 224-6700 /5100 A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült A folyóiratot a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) indexeli és az MTA Könyvtárának Repozitóriuma (REAL) archiválja Előfizethető és példányonként megvásárolható MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet Állam- és Jogtudomány Szerkesztősége 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4. E-mail: [email protected] Kiadja az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet Olvasószerkesztő: Mészáros Katalin Tördelés és borítóterv: Pintér József Nyomdai munkálatok: Prime Rate Kft. Felelős vezető: Tomcsányi Péter HU ISSN 0002-564X KÖNCZÖL MIKLÓS* AZ ANTIK RÉTORIKA ÉS A JOGI SZEMIOTIKA A dolgozat az antik iskolai rétorika három területét: az ügyállások tanát, a topikát, vala- mint a stilisztikát tekinti át a jogi szemiotika szempontjából. Célja, hogy (1) megvizsgál- ja, az ezekhez tartozó eszközök milyen szerepet játszottak – és játszhatnak ma is – a jogi szövegek elemzésében, valamint hogy (2) összefoglalja, az antik hagyomány milyen föl- ismerésekkel gazdagíthatja a jelenkori jogtudományi kutatást. A jogi szemiotika legfőbb ígérete e területen az antik (jogi) rétorika, valamint a rétorikai hagyomány működésének jobb megértése lehet, míg a rétorikai kutatások a jogi gondolkodás számára fontos sze- miotikai eszköztár árnyaltabb leírásához járulhatnak hozzá, a jogi szövegek értelmezé- sét gazdagítva ezáltal. Amint azt egy nemrégen megjelent, a klasszikus jogi rétorikának szentelt mono- gráfia szerzője megállapítja, az ókori rétorikaelmélet rendszere különösen alkal- mas volt „a jogi diskurzus elemzésére és létrehozására”.1 Arra a kérdésre azon- ban, hogy ez az alkalmasság egész pontosan minek köszönhető, sem az említett könyv, sem a vonatkozó szakirodalom nagy része nem ad választ. A következők- ben ez utóbbi kérdést igyekszem megvizsgálni két különböző – jóllehet élesen alig- ha elválasztható – szempontból. Az első a szorosan vett jogi szemiotika perspek- tívája: innen nézve a kérdés úgy hangzik, hogy mennyiben értelmezhetők a jogi diskurzusok az antik rétorikaelmélet által használt fogalmak segítségével. A másik szempont a jogtudományé, kérdése pedig, hogy a klasszikus rétorikai hagyomány milyen meglátásokkal szolgált (és szolgálhat a továbbiakban) a jog, a jogi szöve- gek kutatói számára. Áttekintésünk egyik szempontból sem lehet kimerítő. Ami a rétorikát illeti, a klasszikus (iskolai) rendszernek csak három területével foglalkozom: az ügyállá- sok elméletével, a topikával, valamint a stilisztika egyes kérdéseivel. A teljességre törekvés itt azt kívánná, hogy a memória és az előadás kérdéseit is érintsem, hiszen ezek is az iskolai rétorika integráns részei voltak. A jogi kutatások terén a vizsgáló- dás még szelektívebbnek bizonyul. E téren az aránytalanságra bizonyos mértékben magyarázatot ad, hogy a vizsgált területek nem egyforma hangsúllyal voltak jelen a rétorika – s a jogi gondolkodás – történetében: egyes kérdések, módszerek „újra- fölfedezése” érezhetően figyelemfölkeltő hatással volt. * PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28–30; tudományos munkatárs, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4. E-mail: [email protected]. 1 Michael H. Frost: Introduction to Classical Legal Rhetoric: A Lost Heritage (Aldershot: Ashgate 2005) VII, 2. ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY • LVIII. ÉVFOLYAM • 2017 • 2. SZÁM • 3– 15 4 KÖNCZÖL MIKLÓS Dolgozatom elsődleges célja, hogy az említett példák segítségével próbáljon választ adni a jogi szemiotika lehetőségeinek kérdéseire: egyfelől arra, hogy mit kínál a jogi szemiotika az antik rétorika kutatójának, másfelől pedig arra, hogy az antik rétorika mennyiben használható a jogi diskurzusok szemiotikai elemzésének fogalmi kereteként. Az nem kétséges, hogy a klasszikus ókorban elemzésre is alkal- mazták a rétorika rendszerét: álláspontom szerint a jelenkori jogi szemiotika egyes meglátásai hozzájárulhatnak az elemzési funkció jobb megértéséhez, s ezáltal ins- pirációval szolgálhatnak a további kutatásokhoz. Ahogyan ma a szemiotika, úgy az antik rétorika is elméleti kereteket biztosított a jog nyelvi aspektusainak módszeres vizsgálatához. Mindezt szem előtt tartva a következőkben a jogi szemiotika és az antik rétorika közös pontjaira koncentrálok, s azokra a területekre igyekszem rámu- tatni, ahol a két kutatási irány termékenyítőleg hathat egymásra.2 1. AZ ÜGYÁLLÁSOK TANA Elsőként röviden körülhatárolom az antik rétorikán belül azokat a területeket, melyekkel a továbbiakban foglalkozom.3 A klasszikus tankönyvek, mint amilyen Quintilianus Institutio oratoriája, a szónoki munka öt szakaszát különböztetik meg, a tárgyalandó ügy elemzésétől kezdve a beszéd előadásáig. Az első (1) az alkal- mazható érvek összegyűjtése (heuresis, inventio), azt követi (2) az érvek elren- dezése (taxis, dispositio), (3) a beszéd megfogalmazása (lexis, elocutio), (4) memorizálása (mnémé, memoria), végül pedig (5) előadása (hypokrisis, actio).4 Az inventio legelső lépése, mely az érvek tulajdonképpeni összegyűjtését is meg- előzi, az eset vizsgálata: ennek célja a vita középpontjának azonosítása.5 Az ügyál- 2 Ez a megközelítés föltételezi egyfajta kulturális folytonosság meglétét a két hagyomány, a rétori- ka és a szemiotika között, valamint – tágabb megközelítésben – a kettő közötti összehasonlítást lehetővé tevő emberi tulajdonságok létezését. Ez a föltevés mindazonáltal nem idegen egyik meg- közelítéstől sem, hiszen mind az antik rétorika, mind a modern szemiotika nagyban épít rá – még akkor is, ha mindkét terület számos példát szolgáltat a naturalizmust megkérdőjelező elméletekre. A Greimas-i jogi szemiotika ezen aspektusairól lásd Bernard Jackson: Semiotics and Legal Theory (London: Routledge and Kegan Paul 1985) 9–12, valamint 271–272. Antik előzményként különö- sen a sztoikus rétorika és dialektika releváns: ezekről lásd Szoboszlai-Kiss Katalin: „A tiszta kép- zetek filozófiája” Műhely 2012/4. 19–22. 3 Az antik rétorika rendszerén azt a bevett iskolai rétorikát értem, mely a hellénisztikus korban ala- kult ki, s apróbb változtatásokkal évszázadokon keresztül az iskolai oktatás stabil eleme volt. Az ezen a hagyományon (illetve annak rekonstrukcióján) belüli vitákról vagy eltérésekről csak akkor teszek említést, ha a mondanivalóm szempontjából elkerülhetetlen. 4 Lásd azonban David Pujante: „The Role of Dispositio in the Construction of Meaning: Quintilian’s Perspective” in Olga Tellegen-Couperus (szerk.): Quintilian and the Law: The Art of Persuasion in Law and Politics (Leuven: Leuven University Press 2003) 170–171, 5. lj. az öt teendő egyidejű jelenlétéről a beszédírás során. 5 Későbbi szerzők olykor megkülönböztetnek egy hatodik szakaszt, az intellectiót (noésis) is, azaz az ügy „megértését”. Ennek kapcsolatáról a stílus egyes kérdéseivel (melyekről alább a 3. pont- ban esik majd szó), szemiotikai nézőpontból lásd Francisco Chico-Rico: „Some (Semiotic) Aspects of elocutio in Quintilian: More about latinitas, perspicuitas, ornatus and decorum” in Tellegen- Couperus (4. lj.) 208–210. ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNY • LVIII. ÉVFOLYAM • 2017 • 2. SZÁM • 3– 15 AZ ANTIK RÉTORIKA ÉS A JOGI SZEMIOTIKA 5 lások, melyeket a rendszeresség igényével elsőként a hellénisztikus kor szerzői tár- gyaltak, éppen ezt a célt voltak hivatottak szolgálni. A Kr. e. 2. században élt elméleti szerző, a témnosi Hermagoras egy – részben talán maga által – kidolgozott ügyállásrendszert írt le, mára sajnos elveszett tan- könyvében.6 A szónoki beszédben tárgyalható kérdéseket két csoportra osztotta: „meghatározatlan” (általános) és „meghatározott” (konkrét) ügyekre (thesis, qua- estio infinita, illetve hypothesis, causa). Utóbbiakat sajátos körülményeik (peris- tasis, circumstantia) határozzák meg.7 Az utóbbi típusba tartozó ügy tárgyalása- kor a szónoknak ezekre a körülményekre kell különös figyelemmel lennie, hiszen az érvek forrásaként (topos, locus) szolgálhatnak.