Új Adatok a Mátra Déli És Keleti Részének Növényvilágából II
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
id2846171 pdfMachine by Broadgun Software - a great PDF writer! - a great PDF creator! - http://www.pdfmachine.com http://www.broadgun.com 169 KITAIBELIA VII. évf. 2. szám pp.: 169-182. Debrecen 2002 Új adatok a Mátra déli és keleti részének növényvilágából II. MOLNÁR Csaba H-3036 Gyöngyöstarján, István utca 52. E-mail: [email protected] Bevezetés Jelen közlemény a 2001-ben megtett mátrai terepbejárások fontosabb florisztikai eredményeit foglalja össze. A vizsgálatok a Mátra központi, déli és keleti részeit érintik, melynek határai nyugaton a Gyöngyöspatától a megyehatár mentén, északon Bagolyirtás – Galyatetõ – Parádsasvár – Kékestetõ által meghúzható vonalon, majd az Ilona-völgy után Recsk és Sirok belterületén át a Dongó-hegycsoportig húzódnak. Keleten a Kígyós-patakot keletrõl kísérõ dombok mentén Verpelétig nyúlnak, délrõl pedig hozzávetõlegesen a Mátra összefüggõ erdeinek a határát követik. Ez megfelel a Gauss-Krüger féle L-34-4-B-c és d, L-34-5-A-c és d térképlapoknak. Ily módon magában foglalja a hegység déli és keleti felét, a Tarna- völgy Siroktól Verpelétig tartó szakaszát, valamint az ettõl keletebbre lévõ dombvidék kis részét, melyet VRABÉLYI (1867) és SOÓ (1937) még a Mátra részének tekint, de újabb szerzõk szerint sokkal inkább a Bükkalja része (VOJTKÓ 2001). Ez utóbbit támasztja alá a kõzettani, földtani és a florisztikai (Colutea arborescens, Sisymbrium strictissimum, Carex melanostachya) összetétel is. A vizsgált terület irodalmát jól ismerteti HARMOS – SRAMKÓ (2000) és MOLNÁR (2001a), így csak a legfontosabb publikációkat, illetve a fentiekbõl hiányzókat említem meg. A Mátra botanikai kutatása itt is KITAIBEL Pál munkásságával kezdõdik (GOMBOCZ 1945-1946). Az elsõ teljességre törekvõ leírás VRABÉLYI Márton munkája (1867, 1868), aki cikkeiben kísérletet tesz a Mátra növényföldrajzi helyzetének felvázolására, és felsorol minden általa a hegységben talált fajt, egy konkrét elõfordulási adattal. SOÓ Rezsõ szakdolgozója (MOLNÁR Ilona) segítségével 1937-ben állítja össze a Magyar Flóramûvek I. kötetét, amely az ezt megelõzõ irodalmi és revideált herbáriumi adatok gyûjteménye, kiegészítve saját terepbejárásainak eredményeivel. A század közepétõl MÁTHÉ Imre és KOVÁCS Margit botanizál a Mátrában (KOVÁCS 1957, 1968, 1985, MÁTHÉ – KOVÁCS 1957, 1962, KOVÁCS – MÁTHÉ 1964, 1965). GOTTHÁRD Dénes a század második felében sokat gyûjtött a hegységben és az ország egyéb részein is, de eredményeit nem publikálta. Herbáriumát a gyöngyösi Mátra Múzeumnak adományozta, s ezt, kiegészítve a Múzeum saját gyûjteményével, BÁNKUTI Károly dolgozza fel, melynek eredményeként eddig két cikk jelent meg (1998- 1999; 2000b). A kisebb publikációk közül kimaradt a fenti két cikk irodalmi ismertetésébõl HULJÁK (1933) munkája, mely a Magyar Középhegység területérõl, többek között a Mátrából is ír le elõfordulási adatokat, valamint LÁJER közleménye (1998), melyben a Vaccinium oxycoccos és a Drosera rotundifolia siroki (Nyírjes-tó) elõfordulásáról ír valamint MOLNÁR V. – GULYÁS dolgozata (2001), mely az Elatine alsinastrum gyöngyösi (Sár-hegy: Szent Anna-tó) adatának megerõsítését tartalmazza és VÖRÖSVÁRY – HOLLY (2002) írása, mely az Aegilops cylindrica két mátrai elõfordulásáról is tudósít. A Bükkre és a Bükkaljára vonatkozó utalásoknál teljes mértékben VOJTKÓ (2001) mûvére támaszkodtam. A Mátrához keletrõl csatlakozó terület, a Tarna-völgy és a Kígyós-patak völgye a Dongó-hegycsoporttal botanikailag fehér folt. Ugyan VRABÉLYI Márton herbáriumában találunk innen adatokat (SOÓ 1937), de ezzel ki is merült a terület irodalma. VOJTKÓ (2001) a Kígyós-patak völgyét és az attól keletre lévõ dombokat egyértelmûen a Bükkalja részének tekinti, de rendkívül alapos mûvében nem közöl innen adatokat. Csupán a közeli (de nem a vizsgálat tárgyát képezõ) egerbaktai láp és siroki Nyírjes-tó ismert. Földtani és felszínalaktani viszonyok A Mátra kõzettani összetételét döntõen andezit, s mellette riolit és tufák alkotják, melyek a miocén folyamán mûködõ vulkánosság termékei. A hegység a kialakulása szempontjából alapvetõen két részre tagolható, a nyugati fele központi kalderás vulkán roncsa, a keleti rétegvulkáni takaróé, bár a pontos fejlõdésmenet a mai napig nem tisztázott. A hegység fejlõdésmenetében fontos szerepet játszottak és játszanak az utólagos szerkezeti mozgások, melyek következtében a vulkáni mûködés befejezése után egyes szerkezeti elemek különbözõ mértékben emelkedtek és süllyedtek. A legkorábban kiemelt rész az északi, mára erõsen lepusztult (Mátralába). A déli sáv az Alfölddel együtt mélyre süllyedt és vastag üledéksor takarta be. Az üledéket döntõen a patakok hozta hordalék alkotja (hordalékkúp-sor a hegység déli lábánál, melynek legnagyobb tagja a Tatár-mezõ), ami közé és amire eolikus és áttelepített lösz rakódott. A felszíni lösz a 170 KITAIBELIA 7 (2): 169-182. 2002. nyugati hegylábon vastagabb (jó példa erre a Gyöngyöspatai-félmedence), a keleti részeken jóval vékonyabb, amit a domborzati viszonyok magyarázhatnak. A gyors süllyedés eredménye, hogy ma a Sár-hegytõl 5 km-re, Gyöngyöshalásznál 801 m mélyen érték el az andezit alapkõzetet egy 1961-es kutatófúrás során. A kiemelkedett és lepusztult északi és a lesüllyedt, betemetõdött déli részek között mindössze 10-20 km széles sávban maradtak felszínen a miocén vulkánok roncsai, ez alkotja a mai hegységet. A miocén végén és azt követõen a Mátra központi sávja kiemelkedett és dél felé dõlt, így a déli oldalak hosszabbak, lankásabbak, s nagy kiterjedésû xerotherm vegetációt találunk rajtunk (például összefüggõ cseres-tölgyes öv 600 m t. sz. f. magasságig). Az északi lejtõk rövidebbek, meredekebbek, s ez, a mainál nedvesebb éghajlaton különösen kedvezett a gyors tömegmozgásoknak, csuszamlásoknak, aminek számos nyomát lelni, így keletkezett a parádsasvári Fekete-tó, a Bagolykõ-tó, Kõris-mocsár, Kõkunyhó-tó, Barkás-tó medre (DÁVID 1992). A Mátrától keletre a Tarna és a Kígyós-patak (régebben Rozsnak-patak) vetõdéses árokban folyik. A terület döntõen triász mészkõbõl és palából áll, s ezt fedte be sok helyen a miocén riolittufa, ami a vetõdések menti kiemelkedések felszínérõl több helyen lepusztult, s így a felszínen van az alsó triász üledék a Kis- és Nagy-Várhegyen, valamint a Darnó-hegyen (SZÉKELY 1958). Ez is indokolja a terület Mátrától való elválasztását, s a Bükkaljához, vagy egy önálló Tarna-vidékhez való sorolását. A hegység földrajzi viszonyairól jó áttekintést ad LÁNG Sándor (1955) és SZÉKELY András (1997). Eredmények ismertetése A fajok elnevezése és sorszáma SIMON (1992) munkáját követi. Az lelõhelyek és közigazgatási adatok az érvényben lévõ turista és katonai térképek alapján szerepelnek, az ettõl való esetleges eltéréseket külön jelzem. Minden esetben feltüntettem, hogy az adott elõfordulás melyik település közigazgatási területére esik. A könnyebb áttekinthetõség kedvéért külön sorolom fel az õshonos és az adventív, vagy archaeophyton fajokat (UJVÁROSI 1973; GYULAI 2001), illetve ezen belül azt, hogy a Mátra mely „kistáján” fordulnak elõ: Nyugati-Mátra (Ny-M); Magas-Mátra (M-M); Déli-Mátra (D-M); Keleti-Mátra (K-M) és Tarna-vidék a Kígyós-patak völgyével, valamint a kísérõ dombok (T). Az alábbiakban a vizsgált területen talált fontosabb florisztikai adatokat sorolom fel, melyek vagy új elõfordulások, vagy több mint tíz éve meg nem erõsített, régi adatok. Ezek védett növények, florisztikai, növényföldrajzi szempontból fontos adatok, pl. a hegységre új fajok, vagy bizonyos, természetvédelmi szempontból fontos élõhelyek, társulások karakterfajai (pl. Selinum carvifolia, Laser trilobum). Dryopteris fajok esetében citológiai vizsgálatot nem végeztem. Gyakran használt rövidítések: Gypata = Gyöngyöspata; Gytarján = Gyöngyöstarján; Gyoroszi = Gyöngyösoroszi; Gysolymos = Gyöngyössolymos; Mfüred = Mátrafüred; Mháza = Mátraháza; Mszentimre = Mátraszentimre. Pteridophyta 8. Equisetum telmateia Ehrh.: M-M: Parádsasvár: 24. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn: M-M: Imre-forrás. A környékrõl többen jelezték már Gysolymos: Csór-hegy D-i lábánál, a Galyatetõre (BÁNKUTI 1984 és MOLNÁR 2001a). A faj a Mátra vivõ út mellett, árokban. A hegységbõl eddig É-i lejtõinek szivárgóvizes, forrásos, csuszamlásos egyedül BORBÁS jelezte (in SOÓ 1937) helyein, vagy a hasonló adottságú utak mentén Nagygalyáról, így ez a második ismert fordul elõ. elõfordulása. 9. Equisetum sylvaticum L.: M-M: Gysolymos: 34. Asplenium ruta-muraria L.: Ezt a mészhez Nagy-Átal-kõ keleti oldalán, forrásgyepben. A kötõdõ páfrányt, eddig a vulkanikus Mátrából Magas-Mátra szivárgó-vizes, forrásos, lápos csupán a Sár-hegyrõl, a Mátrabércrõl (LENGYEL és helyein fordul elõ szórványosan. MÁTHÉ-BALÁZS in SOÓ 1937) és a kisnánai várból 14. Equisetum hyemale L.: M-M: Gysolymos: (VOJTKÓ 1998) közölték. Ezek mellett él Cseternás-patak. Rendkívül fajgazdag égerligetben Gytarjánban a Dobó utca 10. számú ház találtuk kis állományát FÜLEKI Gáborral, egy kõkerítésének habarcsában is, hozzávetõlegesen 80 égerfa tövében. Irodalmi adata a közeli Nagy-patak töve. A lakók szerint a kerítés valószínüleg az völgyébõl van (SOÓ 1937), valamint a Pisztrángos- 1950-es években készült. Él Markazon (K-M) a tó (BÁNKUTI 1999) és a parádsasvári Fekete-tó Vár nyugati falának egy darabján is, lápjából (HARMOS – SRAMKÓ 2000). FARKAS hozzávetõlegesen 25-30 töve. Érdekes, hogy a (1999) mûve a Mátrából régi, megerõsítendõ folyamatosan omló várfalnak csak a legrégibb adatként írja. felszínû szakaszain található, frissebb omlásokra nem települ be. Megjegyzendõ, hogy itt egyik- másik tõ leveleinek és levél-szárnyacskáinak MOLNÁR CS.: Új adatok a Mátra déli és keleti részének