XC 75294 AZ Ó AZ BELVEDERE JEGYZETEK 3. JEGYZETEK BELVEDERE T. Horváth Ágnes Horváth T. KORI HELLAS KORI összeállította t
I
L X f-TAj
AZ ÓKORI HELLAS
összeállította * T. Horváth Agnes
Bel ve d er e Je g y z e t e k 3. Szeged, 2005 A kötet megjelenését támogatták IV. Béla Kör „Ages Quod Agis” Kht Főiskolások a Szegedi Universitasban Alapítvány SZTE Polgáraiért Alapítvány
J000388248
x 5 5 4 8
ISBN 963 9573 10 8
© T. Horváth Ágnes, 2005
© Belvedere Méridionale, 2005 BEVEZETES
Az ókortörténeti szigorlat kötelező anyagához készült kézikönyv ókori Hellasszal foglalkozó harmadik kötetét tartja a kezében az Olvasó. A görög-római történelem ez idáig megjelent szakirodalma és kézikönyvei jelentős mértékben megkönnyítik ugyan a hallgatók munkáját a felkészülésben, de tekintettel arra, hogy a legjobb kézikönyvek nem magyar nyelvűek (pl. Paulys Real-Encyclopadie dér classischen Altertumwissenschaft. Rév. Ed. Wissowa, G.-Kroll, W. Stuttgart, 1894-1978.), illetve a mindmáig legteljesebb magyar nyelvű antik lexikon (Pecz V. (Szerk.), Ókori lexikon I—II. Bp. 1902-1904.) századfordulós magyarsága nehézkes, az ógörögül nem tanult hallgatók számára a görög betűs szövegek a keresést nehézzé, néha lehetetlenné teszik, a szigorlatra való felkészülést megkönnyítendő hasz- nosnak tűnt a görög kötet megjelentetése is. Fejezeteinek felépítésében hasonlít az előzőekéhez. Az illusztráció több, illetve méretét tekintve terjedelmesebb, mint az előző kötetnél. Ennek nem is titkolt célja az, hogy vizuálisan láttassam a görög kultúra legfontosabb alkotásainak egy minimális csoportját, amelyek ismerete részben közelebb hozza a kort a hallgatókhoz, részben legalább ennyinek ismerete elengedhetetlen az alapműveltséghez. Bízom benne, hogy ezek alapján a hallgató kedvet kap a színes albumok lapozgatásához is.
I. Fogalomtár: A fejezet rendező elve továbbra is az ábécé sorrend. Tartalmaz minden olyan fogalmat, kifejezést, aminek a feloldása problémát jelenthet. Az ókori Hellasra vonatkozó irodalom teljes fogalom-anyagát azonban természetesen nem tartalmazza. Tekintettel a görög történelem több könyvtárnyi szakirodaimára és a kiadott forrásanyagokra, csak azokat az alapfogalmakat gyűjtöttem csokorba, amelyek a tankönyvek és kötelező szöveggyűjtemények anyagához kapcsolódnak. Az igényesebb hallgatók idegen nyelvű könyvekben való búvárkodását hivatottak segíteni a fogalmak zárójelben megjelenő ógörög megfelelői. II. Kronológia: A megtanulandó ismeretek kiemelten szerepelnek benne. A király- és archónlisták közlésében nem a teljességre törekedtem, kiemeltem azokat a neveket, amelyek történeti szerepük miatt feltétlenül fontosak. III. Névtár: Az előző kötetekkel ellentétben csak az antik személyek szerepelnek benne. Terjedelmi okokból nem kerülhetett bele az ókori görögség kutatóinak névanyaga, így ezen a téren a hallgató más forrásbázisban lesz kénytelen búvárkodni. A görög kultúra kiemelkedő személyeinek, így az íróknak, filozófusoknak életrajza csak vázlatos, nem törekedtem az életmű értékelésére, csak az illető személy korhoz és működési területhez kötésére. IV. Helvnévtár: Tartalmaz minden olyan Hellashoz köthető helységnevet, amely valamely kultúra vagy esemény kapcsán említésre kerül. V. Térképek: Történelmi területenként „kinagyítva” tartalmazza a görög világ történetének legfontosabb helyeit. VI. Bibliográfia: Kizárólag a magyar nyelven elérhető, legfontosabb kötelező és ajánlott szakirodalom könyvészeti adatai szerepelnek benne.
A kötet helyesírása — a hallgatók „meg nem zavarása” érdekében is — nem az akadémiai helyesírási szabályzatot, hanem általában a tankönyvek és szöveggyűjtemények által
3 is követett tudományos átírást követi. Ezért a korábbi kötettől eltérhet a görögös (hely)nevek átírása. Ugyancsak következetlennek tűnhet a bibliográfia, ahol kénytelen voltam hol az egyik, hol a másik helyesírási elvnek megfelelően szerepeltetni a névanyagot, attól függően, hogy az eredeti címben hogyan szerepelt. Fogadják olyan szeretettel és lelkesedéssel ezt a kötetet, amilyen szeretettel én írtam, rajzoltam, fotóztam, keresgéltem.
4 ~ FOGALOMTAR
ab Űrbe condita: a.m. ‘a Város alapítása óta’. Titus Livius történeti munkájának kezdő sora. A római időszámítás egyik kiindulópontjának jelölésére is használták, aminek a történeti köztu- datban hagyományosan elfogadott dátuma a Varro-féle Kr. e. 753. esztendő. Rövidítése: a. u. c. abakus (dpcucos, abacus, abakusz): 1. szavazatszámláló tábla. 2. oszlop- és pillérfő fejlemeze. Szerkezetileg a gerendák felfekvését és az átmenetet biztosítja a függőle- ges támasz és az áthidaló gerenda között. Alakja a dór és az ión oszlop- rendben négyzetes, a korinthoszi oszloprendben ívnégyszöges. Oldala a dór oszloprendben tagolatlan, síkdíszítménye lehet a meander. Az ión és a korinthoszi abakus tagolt. A korinthoszi plasztikus díszítménye az oldalfe- lezőben az akantuszvirág, ritkán figurális díszítőelem, abecedaria: olyan feliratok, amelyek kizárólag a görög vagy latin ábécé jeleit tartalmazzák. Az ábécé lehet teljes, vagy részleges. Valószínűleg az írástanulás megkönnyítésére készültek, achai szövetség: a Peloponnésos északi részén lévő tizenkét város (Strabón szerint Aigera, Ai- gai, Aigion, Bura, Dymé, Heliké, Ólenos, Patrai, Pelléné, Pharai, Rhypes, Tritaia) ősi szövet- sége, melynek központja a helikéi Poseidón szentély volt. Városaik közös pénz- és mérték- rendszert használtak, de nagy önállóságot élveztek a szövetségen belül. Jelentős szerepet ját- szott a görög gyarmatosításban. Fontos gyarmatai voltak: Sybaris, Krotón, Poseidónia. A chairóneiai csatában (Kr. e. 338) a makedónok ellen harcoltak, részt vettek a Spárta vezette lázadásban (Kr. e. 331/330), ezért Nagy Sándor Kr. e. 324-ben feloszlatta a szövetséget. Kr. e. 281/80-ban újjáalakult és fontos szerepet játszott a térség életében. Annak ellenére, hogy Rómát támogatták, városait Kr. e. 146-ban kifosztották és Kr. e. 27-ben provinciává tették, achai: 1. a hellének egyik törzse, Achaia lakói. Eredetileg a thessaliai Phthiotisban laktak, innen vándoroltak a Peloponnésosra. Az egyik monda Achaiostól, Xuthos és Kreusa Fiától, Hellén unokájától származtatja őket. 2. szükebb értelemben a Pontos Euxinos északkeleti részén la- kó törzs elnevezése. 3. az elnevezést Homéros minden görögre alkalmazta, agela (dyekr]): ’nyáj, raj, csapat, sereg’. A fiúk csapatának elnevezése Spártában és más dór vá- rosokban, valamint Krétán. Tagjai 27 éves korukig maradtak a csapat tagjai, s testgyakorlás- sal és harci művészetekkel töltötték idejüket, agelaos (ayekmos): ’a tömeghez tartozó’. Az agela tagjai, agelatés (ayekarrp): ’rajvezető’. Az agela vezetője. agogé: a spartiaták társas életmódja. Az ifjak csoportos, katonai fegyelmü nevelése, agón (dyőv): ünnepi verseny. Három formája volt, testgyakorlati, lovas és múzsái, agora (dyopcc): 1. a görög városok központi tere, erede- tileg a piac és a szentélyek körzete, később a népgyü- lés helye. Kezdetben alaktalan tér, ahová a város főút- jai torkolltak be, később négyzet vagy téglalap, rit- kábban trapéz alakú, oszlopsorokkal és köz- és szen- télyépületekkel díszített szabályos városi tér. Oltár, szónoki emelvény, kút, homok- és vízóra, szobrok és
5 emlékművek díszítették, néha fákat is ültettek rá. 2. átvitt értelemben a népgyülés megje- lölésére használták. agrianok: thrák törzs, a Strymón mellett, Rodope és Haimos hegység között éltek. Híres nyila- sok voltak, a makedónok katonaállításra kötelezték őket. aisymnétés (aíovnvrjxrp): ’fejedelem, fejedelmi ifjú’. 1. Homérosnál a versenyjátékok rendező- it, illetve bíróit jelentette. 2. döntőbíró, politikai zavargások idején felkért vagy kijelölt, rend- kívüli hatalommal felruházott tisztségviselő, törvényhozó a Kr. e. VI. században. Megbízatá- sa eredetileg meghatározott időre szólt. 3. egyes államokban (Megara, Theos, Kymai, Naxos) a vezető állami tisztség elnevezése. aitol liga: Kr. e. 367/66 előtt alakult, az északnyugati aitolok szövetségi rendszere volt. Spárta elleni küzdelmében Thébait támogatta. A 340-es években egyike volt Hellas vezető katonai nagyhatalmainak, jelentős befolyása volt Közép-Hellasban. A szövetséges háborúban V. Phi- lippos legyőzte. A szövetséget s vele együtt Aitólia hatalmát végleg Kr. e. 189-ben M. Fulvi- us Nobilior törte meg. A kynoskephalai csatában (Kr. e. 197.) Rómát támogatta. Hatalma fo- kozatosan zsugorodott, végül Achaia provincia részévé vált. aix (out,): vadkecske, kecske. Akadémia (’Aicaôrijueia): Akadémos hérós Athéntől nem messze, északnyugatra fekvő ligete díszes épületekkel, szentélyekkel. Eredetileg az ifjak edzésére használt gyakorlótér volt, amit Hipparchos fallal vett körül, majd Kimón platán- és olajfaültetvényekkel tett kellemesebbé. Sókratés és Platón filozófiai iskolájának volt a helyszíne, akantuszlevél (cticavôos, Acanthus volubilis, medvetalpfü, medvetalpú tö- vis): virágos, különleges formájú, nagy levelei miatt kedvelt vadon termő növény, amit az ókori kertekben gyakran alkalmaztak dísznövényként. Levelének stilizált alakja a görög építészetben gyakran használt plasz- tikus díszítőelem, a korinthoszi oszlopfő, valamint egyéb indamotívumok jellegzetes levélomamentikája. akeramikus: ‘kerámia nélküli’. A régészeti szakirodalomban olyan lelő- helyet jelent, ahol nem használatos cserépedény, akléroi: földjüket, klérosukat elvesztett parasztok, akmé (oKprj): ’valaminek a hegye, tetőpont, csúcspont, virágzás’. 1. egy állam virágkora. 2, va- lamely politikus vagy művész pályafutásának legjelentősebb időszaka. A görög kronológia egyik fontos eleme annak nyilvántartása, hogy egyazon időszakon belül kiknek esett egybe az akméjuk. aknasír: sírtípus. Keskeny, mély kútszerü üregben lévő sírkamra. Hellásban a korai bronzkor- ban volt használatos. Mykénében kör alakban helyezkedtek el. akropolis (áicpcmoXis): ’felsőváros, fel- legvár, erősség’. Magaslaton található, falakkal erődített uralkodói székhely a prehellén és görög népeknél. Később a vallási kultusz és politikai élet színterei voltak. Legismertebb az athéni Akropo- lis, amely Peisistratos és Periklés idején nyerte el végső pompáját.
6 akrotérion (dicporrp): ’széle, legmagasabb pontja valaminek’. 1. tágabb értelemben valamely tárgy szembeötlő részét jelentette 2. szükebb értelem- ben az építészetben használt fogalom, amely az épü- letek tetején vagy peremén elhelyezett, terrakottából vagy márványból készült plasztikus díszt jelent. Vo- luta- és palmetta motívumokból komponálták, legdíszesebb változatai ember-, állat- vagy szfinx-alakosak, alfa (alpha): a görög ábécé első betűje: A, a. Hangértéke: a, á. alluviális síkság: a földtörténeti jelenkorban kialakult áradmányos vagy hordalékos síkság, almahordozók: a tízezer fős perzsa testőrség ezer főnyi elit különítménye, nevüket a dárdáikat díszítő gömbről kapták. amnesztia (dpvrjTÍa): ’feledékenység, bünbocsánat’. 1. közkegyelem 2. megbocsátás, megkegyelmezés. Mindkettő a bűnvádi eljárás kizárá- sában, a jogerős büntetés elengedésében nyilvánult meg. amphora (á/u^Kpopevs, amfora): 1. öblös, rendszerint lefelé vékonyodó testű, szűk nyakú, kétfülű edény. Bor, olaj és egyéb folyékony anyagok szállítására és tárolására használták. Általában hosszúkás, keskeny tal- pú, de jól kezelhető, az állatok hátára felköthető tartály. 2. mértékegy- ség: a görögöknél a metrétésnek nevezett ürmérték, 39,39 liter. Az amphorák szerint határoz- ták meg, mint most tonnaszámra, a hajók nagyságát, amphyktión (’ Ap 7 kóstolást tartottak nyilvános lakoma keretében, amelyen a rabszolgák is részt vehettek. Az ünneplők a kora tavasz friss virágaiból font koszorút viseltek a homlokukon, amiket a lako- ma végeztével elvittek Dionysos Lénaion nevű templomába; Anthestérión 13. napja Hermés és az elköltözött lelkek tiszteletére bemutatott ’termésáldozat’) Anthestérión (’Avöcorripicuv): A 12 hónapból álló athéni naptár február-márciusra eső nyolca- dik hónapja. 11-18. napján tartották az Anthestéria (avÖEorrjpia) háromnapos tavaszi virág- ünnepét. 19-21. napján volt a Kis-Eleusinia, 23. napján a Diasia. Ebben a hónapban tartották a Délia ünnepet is. antidosis (dvxiőoois): ’csere, vagyoncsere’. Solónnak tulajdonított athéni intézmény, amely azt jelentette, hogy ha egy gazdag polgár nem akarta teljesíteni a leiturgiát, megnevezhetett egy másik polgárt, aki szerinte gazdagabb volt. Az újonnan megnevezett vagy teljesítette a leitur- giát, vagy el kellett cserélniük a vagyonukat. antropológia: embertan. Az ember szervezeti felépítésével és származásával foglalkozó tudo- mány. aoidos (ctoióós): költő, dalnok, jós. A homérosi kor énekese, aki négyhúrú lantján kísérte ma- gát. Igen nagy megtiszteltetésnek örvendett, mert a görög felfogás szerint éneke közvetlenül isteni sugallatból eredt. Apaturia (’A rator)pia): a fiatal fiúk és lányok, valamint a polgárok listájára ünnepélyesen be- jegyzett újszülötteknek a phratriák által rendezett ünnepe Pyanopsión hónapban az ión te- rületeken és Attikában. apdoektés (djióoEKtrp): ’pénzbeszedő’. Tíztagú pénzügyi testület Attikában, apetairos: a gortyni törvényekben szereplő társadalmi kategória. Nem városi polgár, olyan sza- bad ember, aki nem tagja a hetaireiának. Valószínűleg közéjük tartoztak a városba érkező idegenek. Nagyjából az attikai metoikoséval megegyező jogállású személyek voltak. Aphrodisia (’Aijipoöioia): az attikai Hekatombaión hónapban tánccal és atlétaversennyel ünne- pelt pánhellén játékok Aphrodité Pandemos (Uránia) tiszteletére, apodektés (catoÓEicTTjs): ’pénzbeszedő, végrehajtó’. Pénzügyi tisztviselő Athénben. Phylénként egyet sorsoltak. Ők hajtották be az adóbérleteket, az elárverezett javak vételárát, a földbérle- tek és bányabérletek bérleti díját. apoikia (cbtoncía): ’kivándorlás, gyarmatosítás, gyarmat’. Gyarmatváros. Önálló állam, amely bár megtartotta anyavárosa isteneit, szokásait, ünnepeit, polgárai a gyarmatváros és nem az anyaváros polgárjogával rendelkeztek, apoikistés (ajionciarrp) : a gyarmatváros alapításában részt vevő polgár. apoikoi (cúioucos): ’kivándorolt, gyarmatos’. Egy gyarmatvárost alapító gyarmatosok közössé- ge- apoklétoi (cbtóicXrjTOi): ’választottak’. A stratégos irányítása alatt álló, 30 fős vezető testület az aitól szövetségben. apophthegmata (cbió 8 archagetas (apyT]yetrp): 1. a gyarmatvárosok alapító vezetője. 2. ’előidéző, okozó’. Több isten mellékneve: 3. vezér, király. archaikus (apxaíos): 1. ősi, ókori, régi, elavult. 2. általános használatban valamely történelmi vagy művészettörténeti korszak kezdeti szakasza. 3, szőkébb értelemben a művészetben a Kr. e. V. század közepéig terjedő időszak görög alkotásainak kora. archaikus stílus: a vázafestészetben a Kr. e. 70CMI80 között jelent meg. A keleti hatás már teljesen asszimilálódott. A szobrászat erő- sen törekedett a fény-árnyék hatásának érzékeltetésére. A vázákon mitologikus, történelmi és a mindennapi életből vett jelenetek je- lentek meg. Két nagy irányzata: a fekete alakos és a vörös alakos vázafestés. arché (áp^ij): 1. csapattest, parancsnokság 2. birodalom 3. uralom, hatalom. archeológia (arkhé: ’kezdet’, logos: ’tudomány’ szavakból): ’régészet’. A múlt emlékeinek fel- kutatására, feltárására, rendszerezésére és értékelésére irányuló tudomány. A reneszánsz ko- rában született meg mint műemléktudomány. archidamosi háború: a peloponnésosi háború Kr. e. 431^421-ig tartó első szakasza. Nevét az Attikába betörő spártai királyról, II. Archidamosról kapta. archetípus: a fennmaradt kéziratos hagyomány gyakran csak rekonstruált közös eredetije. architektúra: építészet architráv: gerenda, vagy gerendasor, az oszlopos-gerendázatos rend- szer áthidaló eleme, az alsó kőgerenda. A dór architráv felülete ta- golatlan, az ión külső felülete lépcsősen vagy fűrészfogszerűén ta- golt, két-, vagy háromrétegű. archón (dpy/ov): 1. vezér, király. 2. választott főtisztviselő Athénban. Számuk eleinte három, később kilenc, majd tíz. A választott archó- nok listája Kr. e. 683/682-ben kezdődik. Kr. e. 487-től az ötszáz- mérősök és a lovagok közül sorsolták őket. Kr. e. 457/6-tól már zeugités is lehetett archón. Előzetes vizsgálat után kerültek hiva- talba és hivatali idejük leteltével elszámolási kötelességük volt. 3. római consul, vagy prae- fectus. archón basileus (apxouv Paoileűs): athéni főtisztviselő, rituális funkciója a királyok főpapi előjogainak őrzése. Ő rendezte a mysteriumokat, a Lenaiákat és a fáklyásversenyeket. Ő ve- zetett minden vallásos vonatkozású peres eljárást, többek közt a vérvádakét, gyilkossági ügyekét is. Két paredrosa volt. Hivatali helyisége, a stoa basileios a piactéren állt. archón epónymos (opycuv éná)vvfios): ’valamiről elnevezett, a maga nevét valaminek adó.’ Athéni főtisztviselő, az év névadója. Vagyoni és családjogi ügyekben intézkedett. A vallásos szertartások közül ő rendezte a nagyobb Dionysos-ünnepeket, megválasztotta ezek karveze- tőit (xoprjyós). Két, saját maga kinevezte paredrosa volt. Hivatalos helyisége a prytaneion. Bírói jogköre a vagyoncsere-perekre terjedt ki. archón polemarchos (apywv jrotajuapxos): 1. fővezér, hadvezér. 2. athéni főtisztviselő. Elein- te a hadsereg fővezére, később, az V. századtól rituális feladatokat és a metoikosok ügyeit in- 9 3 tézte. Két paredrosa volt, hivatali helyisége az ú. n. ’Eju Xoiceiov volt. 3. Thébában a hadü- gyekért felelős legfőbb tisztviselő. archón thesmothetés (ctpxwv fteapoöéTTp): athéni főtisztviselő. Hat főből álló törvényhozói és bírói testület, az archónok közé tartoztak. Hivatali helyiségük a thesmotheteion volt. archónlista: az archón epónymosok hivatali listája, ld. archón epónymos Areiospagos (’Apeios rtdyos): 1. Arés dombja Athénban. 2. az Árés dombon ülésező tanács, vagy bíróság. A tanács eredetileg a volt archónok testü- leté volt. Az arisztokrácia korszakában ez a tanács intézte az államügyeket és törvényszékként is működött. Hatás- körét előbb Solón, majd Kleisthenés reformjai korlátozták, végül Kr. e. 462-ben Ephialtés teljesen megfosztotta hatalmától. areopagita (vAp£OJtaYÍTT]s): az Árés-dombi tanács, illetve bíróság tagja. argyraspidés: ‘ezüstpajzsú’. Nagy Sándor elit gyalogságának, a testőrségnek egyik alakulata, amelyik az indiai hadjárat alatt viselt ezüstözött pajzsot, arisztokrácia (dpicrroKpaxía): ’nemesek uralma’. Egyike az Aristotelés által meghatározott államformáknak. A születési előjogokat birtokló kisebbség, a legjobbak, a legelőkelőbbek u- ralma. arisztokrata: 1. az arisztokrácia tagja, vagy híve. 2. egy társadalmi csoport kiváltságokat élvező legfelsőbb rétege. Általában a legvagyonosabb réteghez tartozó, születési előjogokkal is rendelkezőket jelölő fogalom, akiknek meghatározó szerepe volt az állam irányításában, arkadiai szövetség: a Kr. e. V. században alakul a peloponnésosi szövetségtől való függetlene- dés igényével. Arkadia Thébai segítségével önállósult Kr. e. 371 után. Kr. e. 250-től az achai szövetség tagja lett. Arrephoria: Athéné ünnepe, amit a Kosárvivők Ünnepeként is emlegettek. Az ünnep mitikus alapja Aphroditéhez, Erőshöz és az újszülöttekhez kapcsolódott. A fogantatás szexualitását ünnepelték. artabé (aprá(3r]): űrmérték. Perzsiában és Egyiptomban használták. Az egyiptomi artabé nagy- sága 24^-2 choinix között mozgott. Nagysága egyenlő volt 1 1/16 medimnosszal = 55,8 liter. Artemis Agrotera: a vadászó Artemis ünnepe, amit az attikai Boédromión hónapban rendeztek meg. Artemisia (’Aprepioia): az attikai Hekatombaión hónapban rendezett Artemis-ünnep. artynés (dór: artynas, dprüvccs): rendező. Vezető tisztviselő volt Argosban és Epidaurosban. asaminthos (aodpvöos): fürdőkád askos (daKÓs): ’lenyúzott állatbőr, börtömlő’. Bőrtömlőt utánzó edénytí- pus. A korai helladikus kultúra jellegzetes kerámiája, astragolos (asztragolosz): fél- és háromnegyed kör keresztmetszetű pál- catagozat, amelynek plasztikus díszítése a gyöngysor, asty (doro): ’város’ 1. egy polis városias központja, amit a chóra vett kö- rül. 2. a kleisthenési reformok alapján territoriális alapon kialakított három trittys egyike. 10 astynomos (áWuvőfios): ’városvédő, városi életet szabályozó’. 1. eredetileg Zeus, Apollón és a héroszok mellékneve volt 2. városi rendfenntartó hivatalnok Athénben, majd kikötő-felü- gyelő a római korban. asylia (dcrűXía, azília): ’sérthetetlenség, biztonság, védelem’. Személyi vagy állami jog, amely védelmet nyújt a megtorlástól, büntethetőségtől, kifosztástól, asylium (azílium): 1. menedék, menedékjog 2. menhely. asylos (dcrüXos, azílosz): ’biztonság, sérthetetlenség’. Sérthetetlen, mentes valamitől. A terület, ami asyliával rendelkezik. Általában szakrális hely, ami biztonságot nyújtott az üldözéssel szemben. ataraxia: rendíthetetlenség, lelki nyugalom. Démokritos és a sztoikus filozófia szerint a legfőbb jó, és mint ilyen, a legfőbb cél az ember életében, athéni naptár: az év 12 hónapból állt és általában júliusban kezdődött. Az egyes hónapok a kö- vetkezők: Hekatombaión (ÉKarofi^aojv, július/augusztus), Metageitnión (Mexayeixvojv, au- gusztus/szeptember), Boédromión (Bot]őoo|uia)v, szeptember/október), Pyanopsión (ITuavoTpioóv, október/november), Maimaktérión (MaijUKxrjptcóv, november/december), Po- sideón (nootóecóv, december/január), Gamélión (raprjXicóv, január/február), Anthestérión (dv&eoxrjpicóv, február/március), Elaphébolión (’EXatfwjPoXituv, március/április), Munichión (Momo>xid)v, április/május), Thargélión (©apyrjXitúv, május/június), Skirophorión (ZKipo(j)opid)v, június/július). Az egyes hónapok 29 vagy 30 naposak voltak, ezért bizonyos években egy 30 napos szökőhónapot kellett beilleszteni a naptárba, atimoi: ld. Atimos. atimos (ctxípos, tsz: atimoi): ‘valamire méltatlannak ítélt, a timétől megfosztott, becstelen, szé- gyentelen’. A polgárjogától megfosztott személy megjelölése, attikai tengeri szövetség: ezen a néven két szövetséget tart számon a szakirodalom. Az első a perzsák ellen Kr. e. 478/477-ben létrehozott symmachia (ld. délosi szövetség), a második a 378/77-ben létrejött, 75 tagból álló Spárta-ellenes szövetség volt. A másodikban a szövetsé- ges tagállamoknak önállóságot ígértek. Ezen szövetség Spárta hatalmának csökkenésével fokozatosan veszített jelentőségéből, tagállamai közül sokan kiléptek, majd a Kr. e. 357-355 között lezajlott szövetséges háború után csak 337-ig állt fenn. attribútum: 1. valamely tárgy, személy vagy jelenség létezéséhez szükséges, attól elválasztha- tatlan tulajdonsága. 2. olyan jellemző tárgy, jelkép, amellyel együtt egy személyt vagy isten- séget ábrázolnak, hogy az azonosítható legyen, aulos (aúXds, aulosz): V alakban szétágazó testű, görög fúvós hangszer. Fordítása általában: fuvola, bár fúvástechnikája alapján inkább az oboához hasonlít. Éles és átható hangszíne volt, leginkább a Diony- sos-kultusz orgiasztikus zenéjében használták, autochtón (aűxóxöoav): ’akik maguktól sarjadtak ki a földből’. 1. őslakó, bennszülött, eredeti. A görögöknél fontos elkülönítő jelzője a bevándorolttól. 2. belső keletkezésű, keletkezési helyén maradt, őshonos, autonómia (aúxovopía): ’öntörvényüség, önállóság’. 1. önkormányzat. 2. politikai független- ség, önállóság. 11 axón (á'ijov): ’tengely’. Háromszögletű hasáb alakú fából készült törvény tábla. Fakeretbe il- lesztve egy tengely körül elforgatható volt. Egyes feltételezések szerint világi törvényeket tartalmaztak. Ld. még: kyrbis. ázsiai termelési mód: sok vitát kiváltott társadalmi formációelmélet. Azokra a társadalmakra jellemző fogalom, amelyekben fennáll a termelés és tulajdon eredeti közösségi egysége. Ezen társadalmakban a földbirtoklás törzsi eredetű, közös tulajdonviszonya létezik, s az egyén (család) csak a közösségbe tartozás útján birtokolhatja azt. Ehhez járul a pénzgazdálkodás hiánya, következésképpen az „ázsiai termelési mód”-ban társadalmi (rokonsági, hatalmi, szokásjogi) tényezők határozzák meg a gazdaság működését. Az államszervezetet piramisszerű állami hivatalnoki rendszer jellemzi, amelynek fő funkciója a közmunkák megszervezése, valamint az adó begyűjtése, majd redisztribúciója. banausos (|3ávaDoos): 1. kézműves (2. közönséges, rossz ízlésű). basileia (PáoIXeía, |3aaiA.T]ÍT]): ’királyi hatalom, király, királyság, ország’. Államforma, mely- ben az államhatalom egyetlen uralkodó kezében van. basileus ((3aoiXeiJs): 1. eredetileg faluközösségi vezető vagy munkafelügyelő (ld. qasireu), aki a mykénéi kori királyok bukása után, a sötét kortól kezdődően a királyi méltóságnak megfelelő hatalommal rendelkezett. 2. Athénben az egyik archón neve (ld. archón basileus). 3. egyes görög polisokban szakrális és bírói funkciót betöltő főhivatalnok. 4. Drakón törvényeiben egyfajta vizsgálóbírói tisztet betöltő hivatalnok. 5. király, uralkodó, fejedelem 6. a perzsa ki- rályok címe 7. a római császárok címe. basis (páois): oszlopláb. A dór oszlopnál nincs meg, az ión oszlopláb három részre tagolódik: plinthos, trochilos, toros. Bendideia (Bevőiőeiov): eredetileg egy thrák holdistennő ünnepe volt, akit később Artemis Bandeiával azonosítottak. Fáklyás felvonulással és futóversennyel ünnepelték, béta: a görög ábécé második betűje: B, (3. Hangértéke: b. bikakultusz: széles körben elterjedt archaikus vallásos szokás. A termékenységkultuszok egyik megjelenési formája. Számos továbbélő vonása mutatható ki a görög mitológiában (Minótaurus monda, Zeus szent állata stb.) bikaugrás: a krétaiak bikakultuszának sajátos megjelenési formája. Elölről vagy oldalról kellett a vágtató bikát átugrani. Számos ábrázolása maradt fenn. bilinguis: kétnyelvű. bimetallizmus: kettős fémrendszer. Két fémen, rendszerint ezüstön és aranyon alapuló pénzverés, amelyben az aranypénz értéke az ezüstének meghatározott arányú többszöröse. Boédrómia (Borjópójuia): Apollón Boédrómos, a harcosokat segítő Apollón ünnepe, amit az at- tikai Boédromión hónapban rendeztek meg áldozatbemutatással és felvonulással. Boédromión (Borjőoopicüv): a 12 hónapból álló athéni naptár szeptember-októberre eső har- madik hónapja. A 3. napján tartották az Eleutheriát, az 5. napján a Nemesiát v. Nekysiát, 6. napján a Marathóniát, 12. napján a Charisteriát, 13. napján a Proérosiát és a 16-25. napja kö- zött a Nagy Eleusiniát. Ebben a hónapban rendezték meg a Boédrómia játékokat is. boiót szövetség: pénzleletek alapján valószínűsíthetően kb. Kr. e. 600-550 körül alakult szövet- ség. Tizenegy körzetre oszlott, valamennyi élére egy-egy boiótarchost választottak. Először Kr. e. 479-ben oszlatták fel, mert Thébai a görögök ellen harcolt a perzsa háborúkban. Ké- 12 sőbb újjászervezték. A szövetség Kr. e. 386-ig állt fenn, amikor az Antalkidas-féle béke ér- telmében feloszlatták, boiót: Boiótia lakója. boiótarchos (fioimap^rp): a boiót szövetséget vezető főtisztviselő. Évente 7-11 boiótarchost választottak a szövetséges és háborús ügyek intézésére. Thébai, mint a szövetség vezető álla- ma két boiótarchost delegált, bolinthos (pdXivöos, thrák): ’vadbika, bölény’, bonasos (thrák): ’vadbika, bika, ökör’, brabeus ((Jpafkús): 1. versenybíró, döntőbíró. 2. fejedelem. Brabroneia: Artemis ünnepe. Tíz sárga ruhába öltözött fiatal lány fehér kecskét áldozott az istennőnek, majd körmenetben körülhordozták annak szent jelvényeit. Az ünnep tánccal ért véget, amelyben az ifjú- ságot ünnepelték. Braurónia: Artemis női ünnepe. Minden olympiai ciklus negyedik évé- ben megrendezett ünnepség, amelynek helyszíne eleinte Braurón, később az athéni Akropolis volt. Artemis Braurónia a vegetáció, a gyümölcsök, a vadászat és a szabadban eltöltött élet istennője volt. Ugyanakkor a nők védője is, különösen a szülés nehéz ideje alatt, brenthys: kenőolaj. Bukolion (Bo u k o Xeio v ): a basileus székhelye Athénben. Jelenleg még nem azonosították a he- lyét. A Kr. e. V. századtól a basileus székhelye a stoa basileia lett. búié (|3o u Xt]): ’akarat, tanács, vélemény’. Tanács a görög államokban. Létszáma Athénban a ha- gyományok szerint Solón idején 400, Kleisthenés reformjai után 500, Kr. e. 307/306-től 600 fő. buleutérion (jkmleuTTÍpiov): ’tanácsháza, törvényszék’. A búié ülésterme a görög államokban. A korai időkben egyszerű egy-, vagy kéthajós csarnok, amibe a későbbi korokban lépcsőzetes üléssorokat építettek, bustophédon (’ökörszántás’, vagy ökömyom írás): ar- chaikus kori görög feliratok jellegzetes írásmódja, ami- kor a sorok váltakozva előbb jobbról balra, majd balról jobbra haladnak. Egyes esetekben a betűk is tükörszerűen megfordulnak a jobbról balra futó sorokban. Az elnevezés abból ered, hogy az olvasási irány úgy fordul a sorok végén, mint az ökörrel történt szántás iránya. A görög mellett a hettita írásra is jellemző írás- mód. caput: fejezet, alfejezet a görög-latin írók müveiben. chalkeus (xctLcevs): kovács, fémmüves, aranyműves. chalkidikéi szövetség: az athéni államtól Kr. e. 404-ben elszakadt chalkidikéi városok szö- vetsége. chalkos (xcdiceós): réz, bronz, érc. cheiromacha (xEipopctxcO: kézművesek pártja Milétosban. 13 chiliarchos (yJXíap/ai): ezer ember parancsnoka. 1. katonai tisztség, amely a perzsa és a make- dón hadseregben található meg. Perzsiában a testörség főparancsnoka volt. A tisztséget Nagy Sándor és a diadochosok is átvették. 2. Rómában tribunus militum. choinix (xoívil;): 1. ürmérték, a gabona mérésére használták. Solón korában kb. 1,08, később 1,094, majd 1,228 liter. 48 choinix = 1 medimnos. 2. napi gabonafejadag, chóra (xtópa, yútpr])-. ’vidék, terület’. A polisokban a városias astyt körülvevő vidék, a polis mezőgazdaságilag megművelt területe. A város polgárainak tulajdonában lévő föld. chorégia (yopr]yía): 1. a leiturgiák egy típusa, a drámai kórus betanításának költsége. Vö.: lei- turgia. 2. a chorégos tisztsége. chorégos (yoprjyck): ’karvezető’. Az a személy, aki a drámai kar betanításának költségeit vállalta, (ld. chorégia) chremónidési háború: Kr. e. 267—261-ig tartó háború, amit Athén és szövetségesei indítottak a makedón uralom lerázására. A háború makedón győzelemmel ért véget, Athén kénytelen volt behódolni. Nevét Zénón barátjáról, Chremónidésről kapta, chrésmologoi: ld. Chrésmologos. chrésmologos (xprjo^ioXóycK, tsz: chrésmologoi): jós, jóslat-ma- gyarázó, jóslatfejtő. chrestomathia (xpr]TO/j,dcűeia): ’hasznos ismeretek összefoglalását tartalmazó könyv’. Főleg prózai szövegeket tartalmazó szöveg- gyűjtemény, irodalmi olvasókönyv, chryselephantin szobor: szobortípus. Vázuk fából készült, az alakok teste vékony elefántcsont borítást kapott, a ruhák aranyból készül- tek. chus (xotk): ’kanna’. Ürmérték = 12 kotylai. Az attikai chus kb. 3,281 liter, ciprusi szótagírás: írástípus. A legkorábbi emléke alapján a Kr. e. XI. vagy X. századtól is- mert, de a VII—III. században az alfabetikus görög írás mellett is használt, 60 jelet használó írástípus, amely a lineáris A és B ideogrammák nélküli, leegyszerűsített változata. Való- színűleg a bronzkori írásokból fejlődött ki, de viszonya a lineáris A-val és B-vel vitatott. 1876-78 között George Smith fejtette meg bilinguis szövegek alapján, rítta dolente: ’szomorú város’ (olasz). Dante így nevezi a Poklot, collegium: 1. egyesület, testület. 2. együttes hivatalnokoskodás. columna: 1. oszlop, pillér. 2. hasáb. Egy felirat, papirusz, kódex szövegének egy hasábja, crux: kereszt. Filológiai jelként azt a helyet jelöli, ahol a szövegkiadó számára nem teljesen vi- lágos a szöveg értelme. A szöveg értelmezése a szövegromlás miatt lehet problematikus, a- melyet a kézirat állapota vagy a másolási hibák okozhatnak, damiorgos (tsz: damiurgoi): ld. démiurgos. damios (óapios): ’népi, közös, a népből választott’. A nép, vagy egyes községek, kerületek képviselője Drérosban. damoklos (óapoicXos): feltehetőleg a damos élén álló magasabb rangú funkcionárius megneve- zése a pylosi táblákon, damos: ‘nép, közösség’ (dór), ld. démos. 14 danuna ( D-y-n-y w-n, Danaoi): a tengeri népek egyik csoportja, melynek neve több változatban az A marna-levelekböl és XII. századból szár mazó medinet habui iratokból is is mert, s a mely a szöveg szerint a „tenger közepén lakott”. da p hné (dacpvr]): babérfa, babérág. ( Daphné: Apollón babérfává változott szerel mese.) d a r ei k os (óapencós): Dareios által veretett aranypénz. Egyik oldalán a nagyki- r ál y k é p e l át hat ó. S úl ya: 8, 4 g v olt. P er zs a v ált ó p é n z e s z eri nt 2 0 e z üst si g- l os n a k f el elt me g. E g y e nl ő v olt 2 4 atti kai dr a c h m á v al, d ei g m a (őeíy|u.a): kirakodó vásár, bazár. de karc hia (őe m pyia, lat.: dece mviratus): ’tízek ural ma’. Az a rendszer, a mi szerint Spárta a peloponnésosi háború megnyerése után az attikai szövetség álla mait áts z er v e zt e és ell e n őri zt e. d e k el ei ai h á b o r ú: a peloponnésosi háború Kr. e. 413 —404-ig terjedő szakaszának elnevezése. N e v ét a b oi óti ai út m e nt é n f e k v ő kis atti k ai h el ys é gr ől ka pt a. D éli a ( Arj Xia): a dél osi A p oll ó n- ü n n e p az at hé ni A nt h est éri ó n h a v á b a n v olt az ol y m pi ai ci kl us har madik, később második évében. Kr. e. 426/5-től ünnepelték ebben a for mában. Az ünne- pet Théseus szerencsés hazatérésének e mlékére rendezték, minden évben díszes hajót küld- t e k D él osr a. A k ül d ötts é g viss z at ért éi g til os v olt a h al ál os ít él et e k et v é gr e h ajt a ni, délos-atti kai tengeri szövetség: Kr. e 4 7 8-. ba n l étr ej ött p er zs a ell e n es szövetség. iono m D el p hi ni a ( Aet aj n vi a): s z ű z l á n y o k ü n n e p e a d el p oi j ós h el y et al a pít ó A p ol- l ó n D el p hi ni os ( a d elfi n al a kj á b a n m e gj el e n ő) tis zt el et ér e, a mi h e z T h é- seus krétai hazatértének ünnepe is társult, d elt a: a g ör ö g á bé c é n e g y e di k bet űj e: A, ő. H a n g ért é k e: d de magóg (őrjvayoeyós): 1. népvezér. 2. népszerűséget hajhászó népszónok, dé marchos (őrjiuapxos): vezető tisztség. 1. Attikában az egyes dé mosok el ölj ár ói. El ei nt e v ál as zt ott, k és ő b b s ors olt tis ztsé g. V e z ett e a birt o k öss z eír ás o k at, b e h ajt ott a az a d ót, d e n e m v olt bír ói j o g k ör e. 2. e g y es p olis o k b a n ( pl. N e a p olis) a l e gf ő b b v e z et ő. 3. e g y es p olis o k b a n ( pl. C hi os) a v ár ost v e z et ő tis zt vis el ő k t est ül et é n e k t a gj a. 4. E g yi pt o m b a n, Szíriában kerületi kor mányzó. 5. Ró mában néptribún. D é m ét ri a ( Atipí] Tpia): Dé méter archaikus ünnepe. Lehet, hogy azonos az Eleusiával vagy a Thes mophoriával. dé mioergos: a mykénéi korban a da mosok földjének meg müvelői. Ld. még: dé miurgos dé miurgos (őrjp.io'upyós): ’népért dolgozó’, kéz műves, iparos. 1. Ho méros eposzaiban jós, or- v os, hír n ö k és f öl d m ű v es. 2. Attikában felszabadult hekté morosokból és thésekből álló társa- d al mi cs o p ort, a mel y a h a g y o m á n y s z eri nt Kr. e. 5 8 0- b a n k ét k é p vis el őj ét k ül dt e a z ar c h ó ni t est ül et b e. 2. a Théseusnak tulajdonított társadal mi felosztásban a föld művesektől elválasz- t ott k é z m ű v es e k et j el ölt e. 3. a d ór áll a m o k b a n ( pl. M a nti n ei a, Élis) f őtis zt vis el ő. 4. az a c h ai s z ö v ets é g v e z et ő tis zt vis el őj e. de mográfia: népesedéstudo mány. A népesedés szá mszerű alakulásával foglalkozó tudo mány, de mokrácia (őrjjuo Kpc ma): ’népuralo m’. A politikai rendszer azon for mája, a mikor a hatalo m a nép kezében van. Egyike az Aristotelés meghatározta álla mfor máknak. 1 5 démos (órjpos): 1. lakosság, nép, köznép; 2. népgyülés; 3. Attikában a falvak vagy kisvárosok közössége. Athénben egy vagy több démos alkotott egy tryttist. A polgárokat démosukban tartották nyilván. démotés (órjpŐTrp): ’közember’. Démos-társ, egy nemzetből való. dendrokronológia: a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapuló kormeghatározási módszer. Kr. e. 7000-ig használható. A. E. Douglass amerikai csillagász által kidolgozott rendszer, amely a napkitörések megfigyelésén alapul. despotés (öcorcoTTp): ’úr, korlátlan úr’. 1. egyeduralkodó, akinek királyi hatalma az istenekével vetekszik. 2. Rómában a császárok címe. despotia: önkényuralom, zsarnokság, despotikus: önkényes, zsarnoki. diadochos (ótctőo^os): ’valakit felváltó, utód, követő, helyettes’. Az I. Alexandrost követő ural- kodók elnevezése, akik megosztoztak annak államán, diaitétés (ó ic ut t jt t p): döntőbíró. diakria (Aiaxpía): hegyvidék. Attika északkeleti része, amely a Pentelikontól az északi határig terjedt. diakrioi (Aiaicpioi): hegyvidékiek. Attikában az északkeleti, sziklás vidék szegény lakói, akik radikális nézeteket vallottak. Az 560-as években politikai érdekcsoportot alkottak és Peisis- tratos állt az élükön. diallaktés (őiaXAcdcnp): ’közbenjáró, közvetítő, kibékítő’. A görög polisokban válsághelyzet- ben választott teljhatalmú vezető, akinek törvényhozói és döntőbírói felhatalmazása is volt. Diasia (Aiaoia): Zeus Melikhios (Medíxtos) khtonikus aspektusait megünneplő fesztivál An- thestérión hónapban. Thukydidés szerint az athéniek legnagyobb Zeus-ünnepe volt. Állatál- dozatokkal, családi lakomákkal és kisgyermekek megajándékozásával ünnepelték, dictator (diktátor): 1. Róma legfőbb rendkívüli magistraturája. 2. korlátlan hatalommal rendel- kező államfő. 3. parancsuralmat gyakorló személy, didrachmon (öiópaxpov): kétdrachmás ezüstből készült pénzérme, digráf: ’ kétírásos’. Olyan felirat, amely azonos nyelven írt szöveget két különböző írásrendszerrel jegyez le (pl. betűírás + ciprusi szótagírás). diké (öiicr)): ’ szokás, per, ítélet’. Magánvád. Dimini-kultúra: Thessalia kései neolitikus kultúrája. Jellegzetes, új típusú polikróm kerámiája x meanderekkel díszített. , dióbelia : két obolosnyi napidíj. J1 dioikétés (ótotKíjTijs): ’intéző, gondnok, kezelő, háznagy’. Pénzügyi főtisztviselő volt a hellenisztikus Egyiptomban, diolkos: Periandros épít- tette hajócsúszda Korinthosban. Szilárd kőburkolattal borí- tották, amin könnyebben átvontathatták a hajókat az Isth- moson. A mai modern Korinthosi-csatoma a diolkos nyomvonala mellett halad. Dionysia (Aiovűoia): Dionysoshoz kapcsolódó, eredetileg az ión phratriák közös ünnepén rendezett ünnepi játékok. 16 Ezen a néven kettőt különböztettek meg: a nagyobbik (a drámai bemutatókkal) Elaphébolión 10-14. napján volt, s a tavaszi ünnepekhez tartozott; a kisebbik Dionysia Gamélión 12. nap- ján volt, a téli ünnepkörhöz kapcsolódó hálaünnepek voltak, dipteros: görög templomtípus, ahol a cellát kettős oszlopsorral vették körül. Dipylon: ’kettős kapu’. Athén nyugati városfalánál az Eleusis, Thébai és Mega- ra felé vivő utat, illetve a belső Kerameikost az agorával összekötő kettős át- járó. Az erről a kapuról elnevezett kerámiafestési stílus a IX. században jött létre, s a geometrikus stílus egyik lokális változata volt. A kapun kívül, az út két oldalán volt az athéniek régi temetője. Dipylon-felirat (IG I2 919): a Dipylon kapu felirata, amely egyike a Kr. e. VIII. századból származó, legrégibb, görög betűírásos feliratoknak, distylos: kétoszlopos főhomlokzatú épület vagy templom. Ilyen volt pl. a delphoi Athéné kincsesháza. Dodekapolis: ’tizenkét város’. Az ókorban 12 város szövetsé- ge, mint pl. az iónoké és az aioloké Kis-Ázsiában vagy az etruszkoké Itáliában, doelos: rabszolga, ld. dulos. dokimasia (őoKipccoía): ’vizsgálat, próba, alkalmassági vizsga’. Ennek során Attikában azt vizsgálták, hogy a jelöltek szabad születésüek-e, mindkét részről attikai származásúak-e, részt vesznek-e a nemzetségi- és állami kultuszban, valamint leszolgálták-e katonaidejüket. Ilyen vizsgálatot folytattak pl. a polgárlistára való felvétel előtt, amikor a tizennyolcadik évüket betöltött ifjakat vizsgálták; illetve az egyes hivatalokra történő jelentkezéskor, dolops: aitóliai törzs, Akamaniában, Dél-Thessaliában és Phtiában éltek. Fővárosuk Ktimeni volt. dór oszloprend: a görög építészet legel vontabb, legszigorúbb szerkezeti- és formarendszere, a- melyben a kötött arányok minden részlet helyét pontosan meghatározzák. Oszlopa lábazat nélküli, és általában 11 modulus magas. Törzse erősen sugarasodik és él- ben csatlakozó kannelurák tagolják. A fe- jezet oszlopnyakkal kapcsolódik a törzs- höz, fent profil nélküli négyzetes abakus zárja le. Párkánya háromrészes, az archit- ráv síkja tagolatlan. A képszéket trigli- phosok és metopék váltakozó sora tagolja. A metopé mezőket dombormű díszíti. A legrégibb dór templomok a Paestumban található Poseidón-templom, illetve az athéni Théseion. dór vándorlás: az ókori szerzők által tényként kezelt, a modern régészeti adatok alapján meg- kérdőjelezett népmozgás, mely során a dórok elfoglalták a Peloponnésost. dór: görög törzs, eredetileg az Olympos hegység környékén, Dórisban éltek, a II. évezredben vándoroltak be a Peloponnésos területére, ld. dór vándorlás. 17 drachma (őpaxp,rj): pénzegység, súlya koronként és területenként változott. 1 drachma = 6 obolos. Az attikai súlya Kr. e. 450 körül 4,29 g, a II. században 4,32 /£f gramm. A mina századrésze, ezüstből i készült. ' dromos (őpojuos): a tholos bejáratát a sírkamrával összekötő, általában föld alatti folyosó, drvops (ópuocp): a lelexekkel szomszédos nép, eredetileg a Sper- chius és Parnassos táján, később a Peloponnésos területén élt görög törzs. Saját törzsterületüket Dryopisnak nevezték. A dórok nyomására elhagyták földjüket és gyarmatokat alapítottak Euboia, Karystos, Styra, Kypros, Kythnos, Argolis (Asine, Nemea), Messinia, és Épeiros területén. Fővárosuk Drys volt. duleia (őou^eia): szolgaság, rabszolgaság, alávetettség, szolgálat, dulos (öo vaos ): szolga, alávetett, rabszolga. dynastés (ónvaorp): ’hatalmon lévő, uralkodó’. A perzsa uralkodó által egyes polisok élére ki- nevezett görög egyeduralkodó, akinek fegyveresen kellett támogatni a nagykirályt, echinos (eyívos): a dór oszlopfő tál alakú része. Ezen nyugszik az abakus. édon: thrák nép, amely a Strymón és a Nestos folyó között élt. II. Philippos Makedóniához csa- tolta őket. eisangelia: súlyosabb államellenes tevékenységről szóló feljelentések. Eiseteria: az attikai Hekatombaión hónap első napján Zeus Boulaios és Athena Boulaia tisztele- tére rendezett ünnep. eisphora (eiocpopd): ’hozzájárulás, adó, rendkívüli adó’. 1. rendkívüli vagyonadó, Kr. e. 428/27-ben vetették ki először Athénban. 2. a Kr. e. IV. századtól a symmoriák által fizetett évi adó. Kr. e. 378/377-től a mindenkire kiterjedő vagyonbecslés alapján egységesítették, ekhinos: ’pámatag’. konvex vonalú forgástest, a görög-római oszlopfőkön a törzstől vagy az oszlopnyaktól az abakushoz átvezető, pámaszerüen kidomborodó alakzat, ekklésia (é»ocXrjotct): ’népgyülés, az összegyűltek, a gyűlés helye’. Elaphébolia (éXacj)T](3óXia): a vadászistennő Artemis Elaphebolos (eXa^TjPókós, ’szarvasölő’) archaikus ünnepe. Elaphébolión (’EXa 18 inak számítanak. Ilyen emporion volt pl. Egyiptomban Naukratis. Közülük néhány később polisszá fejlődött, mint pl. Emporion Hispániában, emporos (ejujtópos)- ’utastárs, tengeri utazó’. Kereskedő. endoxos duleia: dicsőséges szolgaság (ti. az uralkodás), II. Antigonos Gonatas híres mondása az uralkodásról. enómatarchés: ld. enómatarchos. enómatarchos (epwfia'tápxos): egy enómotia parancsnoka. enómotia (É|u.co|U.ot icx): ’esküszövetség, szakasz’. A spártai hadsereg legkisebb egysége. Létszá- ma a Kr. e. V-IV. században 32-26 felesküdött fő, az V. században egy lochos 16 enómotia, a IV. században egy mora állt ugyanennyiből. Enyalios (evüáXios): ’mészárló’. Arés hadisten mellékneve. epeunaklés (v.ö.: ’lefektet’, ejteuvaxtoi): helóta apától és spártai anyától születettek, ephébos (’Ecpr]j3os): serdülő ifjú. A 18-20 éves spártai ifjak, akiknek katonai nevelését Kr. e. 338-ban vezették be. ephetés (’Eiperou): Drakón törvénye szerint a gyilkossági ügyekben illetékes attikai bíróság tagja. Az ephetések jogköre a későbbiekben jórészt az Areiospagosra szállt, az ephetések csak a nem szándékos és a vértelen emberölésben ítélkezhettek, ephóros (’Eipopoi): vezető tisztviselő elnevezése több görög polisban. 1. Spártában évente öt ephórost választottak. Róluk nevezték el a spártai éveket. Hatalmuknak a királyok is alá voltak rendelve. Az egyik hagyomány szerint a hivatalt Lykurgos hozta létre. Az ephóros-listák kezdetének - illetve az intézmény kialakításának hagyományos dátuma: Kr. e. 754. 2. hasonló néven nevezték vezető tisztviselőiket Thérában, Messenében, Heracleában, Cyrenében is. 3. a 404. évi béke után az athéni oligarchák által szervezett öttagú bizottság tagjainak elnevezése. Spártára támaszkodva igyekeztek a demokráciát megdönteni. epibatés (ejupárrp): ’tengerész’. 1. tengerészgyalogos a spártai hadseregben. 2. harckocsin har- coló katona. epichorikus ábécé (ernyői pios): ’helyi ábécé’. A görög nyelvet számos helyi dialektusban be- szélték, s több helyi ábécével is rendelkezett. Ezek közül a két legfontosabb csoport a chalcidikéi és az ión volt. A klasszikus görög ábécé az iónból alakult ki, a chalcidikéi Dél- Itáliában számos írástípusban, mint pl. az umbriai, oscus és az etruszk maradt fenn. epigonok (émyovoi): ’az utódok’. 1. a Thébai ellen támadó és ott elesett hét hős fiai. 2. Nagy Sándor birodalmának örökösei. epigraphia: ’felirattan’. A történelem feliratokkal foglalkozó segédtudománya, epikheirotonia (EJuyeipOTOvía): kézfelemeléssel való szavazás, választás, hivatalban való megerősítés. epikléros (éjtÍKXrjpos): örökösnő, akinek nem volt fiútestvére, így reá szállt apja vagyona, vagy özvegy, aki megörökölte férje vagyonát, epikureus: Epikuros filozófiájának követői. Epilykeion (’Emtanceiov): az athéni polemarchos hivatali épülete. epimelétés (é^ipeXrjtrjs): hivatali tisztség. 1. Athénban ’felügyelő, intéző’. 2. a hellenisztikus korban (katonai) kormányzó. 19 epipaleolitikum: a késő paleolitikum és a mezolitikum közötti időszak, kb. Kr. e. 12000-8000- ig tartott Epiphanés (em 20 eunomia (eóvopícc): törvényesség, törvényes rend, törvénytisztelet, igazságosság, méltányos- sag. eunuch (e{jvoí>xos): heréit. eupatrida (GÚjiatpíóai): ’jó atyával rendelkezők’. 1. nemesi származású. 2. az arisztokrata ge- nosok vezetői, az ősi földbirtokos nemesség rendje. Kleisthenés reformjáig privilegizált réte- get alkottak Attikában. euthyné (eŰ&t jvt )): 1. számadás 2. hivatalos működés tárgyában emelt vád. exogámia: egy adott csoporton vagy nemzetségen kívüli házasodás kötelezettsége. ezüstsiglos: a dareikos váltópénze. Súlya 5,6 g. 20 ezüstsiglos = 1 dareikos. fayance (fajansz): az olasz Faenza városkáról elnevezett fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és nem átlátszó, lyukacsos szerkezetű agyagáru. Az egyszer már kiégetett tárgyakra ónos máz került. A díszítést készíthették mázazás előtt és után is. fekete alakos váza: az archaikus stílus egyik irányzata. A Kr. e. VII. században kialakult vázastílus, melynek technikája az, hogy az alakokat fekete festék- anyaggal a váza világos agyagfelületére fes- tették, majd erre karcolták az anatómiai rész- leteket és a drapériát. feminista: a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalom híve, azt támogató, ferde ék (ferde hadrend): már Pagondas boiótarchos által használt, Epameinondasnak először a leuktrai csatában alkalmazott hadászati újítása, amely a balszámyat megerősítette a támadásra, miközben a gyengébbik jobb szárny védekezésben maradt. A bal szárnyon áttört az ellenség vonalain és bekerítő mozdulattal szétzilálta a hagyományos hadrendet. Ezt a taktikát II. Philippos és Nagy Sándor fejlesztették tovább. fibula: a latinban eredetileg minden, ami megerősít, rögzít. Szükebb értelemben a ruha rögzítésére szolgáló, többnyire díszes tű. fivérek háborúja: II. Seleukos (Kallinikos) és Antiochos Hierax közötti '¡ívvif.n-i-i------J 240/239-236-ig tartó háború elnevezése. Következtében Seleukida birodalom meggyengült, Pergamon elszakadt és önálló hatalommá vált. formációelmélet: alapvetően marxi kategória, amely szerint az emberiség története egymást követő, alapvetően kizsákmányolásra épülő gazdasági és társadalmi formációk egymásutánját járta be, melynek végső formája a kommunista társadalom. fríz (eidophoros): ld. képszék. függőlemez: a görög-római épületek főpárkányának hang- súlyos tagozata. Nagyméretű konzolos lemez, alsó pe- remén az esővizet a homlokzattól távol tartó vízorral. Galaxia (FaXá^ia): Rhea Galaxia tejjel és mézzel meg- ünnepelt napja Athénben Elaphébolión hónapban. 21 Gamélia: Zeus Teleios és Héra Teleia ünnepe, amihez Poseidón és Déméter Kurotrophos tiszte- lete társult. Gamélión (rapr]/.i(óv): a 12 hónapból álló athéni naptár január-februárra eső hetedik hónapja. 19-22. napján rendezték a Lenaiát. Ebben a hónapban tartották a Gamélia ünnepet is. gamma: a görög ábécé harmadik betűje: T, y. Hangértéke: g. geison (yeíoov): ’főpárkány’, a párkány felső, a fríz fölött kiülő, koronázó része. Leghangsúlyo- sabb eleme a konzolosan előrenyúló függőlemez, amely eső ellen védte a gerendázatot. Genesia: ld. Nekysia. gennétai (yewrjTai): az egy nemzetséget alkotó 30 családfő Athénban. genos (yevos): ’születés, eredet, származás’. 1. Athénban az egy-egy nemzetséget alkotó polgá- rok összessége. A fiktív vérségi leszármazási rendszerben a család és a phratria között he- lyezkedik el. 2. Hérodotosnál a dór törzseket jelenti, geometrikus stílus: ismétlődő geometrikus (szerkesztett jellegű) motívumokat alkalmazó stílus. Ez volt a legkorábbi tisztán görög karakterű művészeti irányzat. A Kr. e. VIII. században élte virágkorát. Főként agyagedényeken jelent meg, de megtalálható a falfestészetben és a textildíszítésben is. A korszak díszítésében megjelennek a homérosi motívumok is. geómoros (yecopópos): 1. Athénban földművelők, gazdálkodók rendje a théseusi felosztás szerint. Gyakran a geórgos szinonimája. 2. Samoson és a dór államokban a földbirtokos arisztokraták elne- vezése. geónomos: a földosztó bizottság tagja. geórgos (yeoopyós): földműves, gazdálkodó a Théseus nevéhez fűződő állítólagos foglalkozásrendi beosztásban, gephyra (yé^njpa): 1. töltés, gát. 2. híd. gerusia (ycpotjoíct): 1. öregek/vének tanácsa, pl. Spártában. 2. követség. 3. senatus. gliptika: szobrászat, kőfaragás, drágakővésés. gordiusi csomó: Gordios, Frygia mondái királya szekerének rűdját tartó csomó, amihez a jóslat az Ázsia feletti uralmat kötötte. Senki sem tudta feloldani, míg végül Nagy Sándor kardjával átvágta, hogy így szerezze meg a perzsák feletti uralmat, gödörsír: az egyéni temetkezés egyik formája. A halottat földbe ásott gödörbe temetik. graffiti (graffito-ból): bekarcolt felirat vagy rajz kisebb tárgyakon, illetve falakon. grammateus (ypa^ifiazexk): ’írnok, jegyző, levéltáros’. A búié jegyzője Athénben. Az állami határozatokat foglalta írásba, őrizte az állami irattárat. Személye prytaneiánként változott. graphé (ypcnjrrj)' 1. írás. 2. irat. 3. írásba foglalt törvények. 4. vádirat államellenes bűntényben, graphé paranomón (ypa 22 hajókatalógus: Homéros Iliásának seregszemléje, amelyben számba veszi a trójai háborúba in- duló görögöket. Halóa: Déméter Halóa, Dionysos és Poseidón Phytalmios ünnepe Posideón hónapban. Felvonu- lása Athénben kezdődött és Eleusisban ért véget. Az ünnep meglehetősen sok szexuális tarta- lommal és profanitással volt tarkítva. hannebu: az egyiptomi Középbirodalom korának feljegyzéseiben a. krétaiak megnevezése, hármas tagozat (tripartition): az ión párkány függőlemezét aláfogó tagozatrendszer, két kima közé fogott fogsor, harminc zsarnok: ld. harmincak. harmincak, harminc zsarnok: athéni oligarcha testület Kr. e. 404/3-ban Kritias és Chariklés vezetésével. harmostés (áppoorijs): 1. spártai felügyelő a perioikosok városaiban. 2. spártai helytartó az ál- taluk megszállt államokban. hégemón (ijye|u.cóv): ’vezető, kalauz, parancsnok’. 1. döntő hatalmi fölényben lévő, egyszemélyi vezető (pl. a pánhellén szövetségé) vagy csoport. 2. Rómában a császár, hegemónia: vezető szerep, hatalmi fölény, felsőség. Egy társadalmi csoport vagy állam vezető szerepe a többi társadalmi csoporttal, illetve egy adott térség államaival szemben. Hekatombaia: Apollón Hekatombaios és Zeus Hekatombaios tiszteletére hekatombával (száz ökör feláldozásával) ünnepelték az attikai Hekatombaión hónapban. Hekatombaión: A 12 hónapból álló athéni naptár július-augusztusra eső hónapja. 1. napja Ze- us, 7. napja Apollón ünnepe volt. 12. napján ünnepelték a Croniát, 16. napján a Sunoikiát. 24-29-ig tartott a Nagy Panathenaia, 27-28-ig a Kis Panathenaia. Ebben a hónapban rendez- ték a Gymnopaedia, Nemea játékokat is. hektémoros (éicTrjjuópoi): hatodos, idénymunkás, részesbérlő, vagy más elképzelések szerint a helótákhoz hasonló helyzetű attikai népréteg Solón előtt. Egyes értelmezések szerint a termés egyhatodáért dolgoztak, mások szerint ennyit szolgáltattak be adóba, hekteus (ek t eu s): a medimnos egyhatod része (8,64 1). helepolis (ékejtoXts): ’várost elfoglaló/elpusztító’. „Városbevevő”, Démét- rios Poliorkétés kilenc emeletes ostromgépének a neve. A maga nemé- ben az ókor legnagyobb ostromgépének számított, héliaia (rj^ícua): sorsolt esküdtbíróság Athénben. Az, hogy hatezer tagja volt, nem tekinthető bizonyosnak. A héliaia tagjai közül sorsolták ki az egyes ügyek bírói testületéit. E testületek létszáma általában ötszázegy, közügyekkel kapcsolatban pedig ezer vagy ezerötszáz volt. Tagjai Periklés korától napidíjat kaptak, hellanodikai ( EM.avoőúcat): hadbíróság. Spártában a szövetséges csapatok által elkövetett bű- nökben ítélkező bíróság. hellanodikas (vö.: EAXctvoöíiccu): bíró a Spárta vezette peloponnésosi szövetség hadseregében, hellasi kultúra (helladikus): a görög szárazföld korai bronzkori kul- túrája. Jellegzetes edényei csiszolt felületüek és ősfirnisszel festettek. Kisplasztikájuk legkarak- terisztikusabb motívuma az állatalakok ábrázolá- sa. A kultúra jellegzetessége a pecsételők 23 elterjedt használata. Ebben a kultúrában jelentek meg a későbbi hatalmi központokká fejlődő, nagy területű, központi épületek, hellén (EAAt}v ): különböző ókori görög népcsoportok együttes megnevezése, hellén liga: Kr. e. 224-ben, Korinthos elfoglalása után III. Antigonos által létrehozott pánhellén koalíció, melynek tagjai: az achaiok, Epeiros, Akarnania, Boiótia, Phokis. A ligához 222-ben Spárta is csatlakozott, hellenismos: ld. hellenizmus. hellenistés ('EM.rpncrnjs): a görög nyelv vagy szokások utánzója. hellenisztikus kor: 1. főképp a Kr. e. IV-III. századra eső történelmi korszak, amikor a görög civilizáció társadalmi, gazdasági, kulturális és nyelvi hagyományai elterjedtek a Közel- és Közép-Keleten. 2. átvitt értelemben minden olyan történelmi korszak, amikor a görög kultúra és nyelv elterjedt valamely más kultúra területén, pl. a Római Birodalomban a keleti területek meghódítása után. hellenisztikus: a hellenizmussal kapcsolatos, hellenizáció: a görög kultúra elterjedése. hellenizein (hellenizálódni, v.ö.: rjAArjviaör)): görögül beszélni, görögök módjára viselkedni. Ebből a szóból származik a hellenizmus szó és fogalom. Keresztény nézőpont szerint: „po- gány felfogásúnak lenni”. hellenizmus: a civilizáció, a történeti és szellemi élet minden területére kiható történelmi jelen- ség. A görög civilizáció társadalmi, gazdasági, kulturális és nyelvi hagyományainak átvétele és elterjedése a Közel- és Közép-Keleten. hellénotamias (tsz: EAArjvoxapíai): a délosi szövetség tíz athéni pénztámoka. A háború céljára befizetett összegek megállapítói és beszedői. Kr. e. 411-ben létszámukat húszra emelték, helóta (eíXcótrp): Lakónia jogfosztott lakói, akik művelik a spartiaták klarosait. Héphaistia (’Hcpaicnxia): Héphaistos ünnepe, Képhisophón archóni évétől (Kr. e. 329/8.) kezdve az olympiai ciklus 4. évében Pyanopsión vége felé a Kerameikosban tartott fáklyás- versennyel ünnepelték. Heracleia Kynosargous: a törvénytelen gyermekeknek az attikai Metageitnión hónapban meg- rendezett ünnepe. Hérakleia (’HpayLeiu): 1. Héraklés Triesperos ünnepe Posideón hónapban. 2. Héraklés ünne- pe. Marathónban ülték meg az olympiai ciklus 3. évének Hekatombaión havában. Hérakleidák: Héraklés utódai, a dórok ősei. Otthonukból elűzték őket. Az athéni Théseus segí- tette a Peloponnésos megszerzéséért folytatott harcukat, amely azonban csak több nemzedék- kel később vezetett eredményre. A mítosz szerint Héraklés ükunokái, Temenos, Kresphontés és Aristodémos foglalták el és osztották föl egymás közt a Peloponnésost. Lakónia Aristodé- mos fiainak, Eurysthenésnek és Proklésnek jutott. Az ő fiaik alapították meg Spárta két ural- kodóházát, az Eurypontida és az Agiada királyi családot, herma (’Eppaí): egyszerű talapzaton álló mellszobor, a Hermés-áb- rázolások jellegzetes típusa, mely általában magas kőtömb alakú, csupán a fejet és a meredő phalloszt mintázták meg. Utak mentén, útkereszteződésekben, tereken állították fel. herméneus (épfXTjveús): magyarázó, tolmács. hérós (fjpojs): vitéz, harcos, hős, a görög mitológia félistenei. Elöfor- 24 dúlt, hogy egyes helyi hérósok alakjában egy praehellén istenség kultusza élt tovább, hestiasis (écníaois): a leiturgia egyik formája: az ünnepeken a phylébeliek megvendégelése. hetaira (excupa): ’társnő, barátnő’. Művelt és különlegesen drága prostituált. A közönséges ö- römlányok neve poné volt. hetaireia (etaipeía): politikai baráti társaság, klikk, különösen Athénben. hetairiké hippos (éxcupKrj lantos): a nemesi származású makedón hetairosokból álló nehézfegyverzetü lovasság, hetairizmus: a férfiak és nők korlátozás nélküli promiskuitása. hetairos (étaipos): ’társ, kísérő’. 1. a makedón udvarban az uralkodó barátai, adományokban részesülő és a kormányzásban részt vevő kísérői. 2. lovas testőr. A makedón hadseregben a lovasság tagjai, akik a gyalogos pezetairosokkal együtt alkották a sereggyűlést. hierarchia: rangsor. Egymás fölé rendelt, rangok, hivatalok szigorú rendje, hieromnémón (iepopvrjpojv): 1. teljhatalommal fölruházott küldött az amphiktyóniában, aki ál- lamát képviselte a közös gyűlésen. 2. Keóson vallási ügyekben illetékes eponym hivatalnok, vagyis az éveket az éppen hivatalban lévő hieromnémónokról nevezik el. himation (ípaxiov): felsőruha, köpeny. hippagretés (nTJiaypexcu): a spártai királyok háromszáz fős lovas testőrségének három veze- tője. Az ephórosok nevezték ki őket. hipparchia (íjtjtapxia): Alexandros által szervezett, különféle nemzetiségű lovasokat tömörítő nagyobb lovas egység, lovas ezred. hipparchos (íjntapxos): lovas parancsnok, évente kettőt választottak Athénben, hippeus (íjtutens): ’lovas, harci kocsin álló harcos’. Lovag, az athéni timokrácia második va- gyoni kategóriája, háromszáz mérős. Eredetileg a háborúban a lovasságot adták, hippobotés: lótenyésztő. hiragana (hirakana, firakanna vagy firoganna): a japánok egyszerű szótagírása, histór (tcrrmp): valamit tudó, ismerő. história (íotopía): tudakozódás, kutatás, az ismeretek leírása. Hérodotos szóhasználata szerint: a történetírás. história continua: ’folyamatos történetírás’. A Hérodotos, Thukydidés, Xenophón hármasa ál- tal alkotott történeti munkák elnevezése, holia: népgyűlés Korinthoszban és Korkyrában. holkas (óLcós): vontatott teherhajó, hajóslegénység, homoioi: a homoios többes száma. homoios (ópoLOK): ’egyenlően’. Teljes jogú spártai polgár, homotaphoi: homotaphos többes száma. Ld. ott. homotaphos ( ópóta^os): ’ugyanabba a sírba temetett’. Temetkezőtárs. hoplita (öatÁíxrp): phalanxban harcoló nehéz fegyverzetű gyalogos, aki maga vásárolta meg fegyverzetét. Vagyonbecsléssel állapították meg, hogy valakinek elegendő vagyona van-e a hoplita-besoroláshoz. 25 hoplitacenzus: A hoplita-besoroláshoz szükséges vagyon mértéke. Ez Solón idején 200 mérő volt Athénben. A Kr. e. 411-ben létrejött oligarchia a hoplita- censussal kiválasztott 5000 férfi kezébe akarta adni az Athén fölötti hatalmat. horos (opos): határ, feliratos határkő telkek, illetve szentélykör- zetek határának jelzésére, hosszú falak: Athént a kikötőivel (Phaléron, Peiraieus) összekötő védmüvek, amelyek lehetővé tették, hogy bármilyen szárazföldi ostrom esetén a tenger felől ellátást és utánpótlást kapjon. Hyakinthia: az amyklai Apollón-szentélyben megrendezett ünnep. A dórok Hyakinthos havában, május végén - június elején tartották meg. Lénye- gében a vegetációs ünnepek közé sorolható, hyakinthos (i3ctiav&os): 1. jácint 2. szarkaláb. (Apollón szerelmese, akit Zephyros féltékenysége miatt egy véletlen balesetben megölt.) hybris (űj3pis): gőg, dölyf, kevélység, elbizakodottság. A korai görög törté- neti gondolkodásban a vétek, amelynek elkövetése a vétkes bukásával jár. hydria (rtópict): 1. vödör, vízhordó edény. 2. szavazóuma. 3. halotti urna. hvpaspistés (vTtaomcnrp): pajzshordozók, fegyverhordozók. A makedón gyalogság elit alakulata, amely a király körüli testőri feladatokat ellátta. Tagjai, a hetairiké hipposhoz ha- sonlóan, a nemesség soraiból kerültek ki. hvpomeión (i3jtop£ia)v): 'alábbvaló, alsóbbrendű, alacsonyabb rangú’. Lesüllyedt, korlátozott jogú spártai polgár, idol: ’bálvány, kép, alak, tünemény’. A kykladikus kultúra jellegzetes kisplasztikája, de megta- lálható a későbbi korok (mykénéi, geometrikus korszak stb.) képzőművészeti alkotásai között is. ilé (íkr}): 1* újak osztaga Spártában. 2. háromszáz lovasból álló törzsi lovas egység a makedón hadseregben. indoeurópai nyelvcsalád: valamikor indogermánnak nevezett, közel 150 nyelvből álló nyelvcsalád. Elterjedése (Európától Indiáig) adja meg a nyelv- család mai nevét. Európa nyelvei a baszk, az észt, a finn és a magyar kivételével ehhez a nyelvcsaládhoz tartoznak. Nyugati ágához a kelta, germán, italicus, görög, anatóliai, tokhár; keleti ágához a balti-szláv, albán, örmény, indoiráni, perzsa nyelvcsoportok tartoznak. ión ábécé: a keleti betüformák legfontosabb görög változata. A görögök a föníciai változataként először Kis-Ázsiában, így Kr. e. 403 körül már Milétosban használták, innen vették át az athéniek, majd a IV. század közepén elterjedt egész Hellásban. Ez az ábécé tartalmazza a klasszikus görög ábécé 24 írásjelét. ión felkelés: a kisázsiai ión városok Kr. e. 499-494 közötti, Milétos vezette felkelése a Perzsa Birodalom ellen. A felkelést támogatta Athén és Eretria, ezért a leverése után ez casus belli- ként szolgált a perzsa nagykirály számára. A görög-perzsa háborúk ennek az eseménynek a következményei. 26 ión oszloprend: az ókori Kis-Ázsiában kia- lakult, innen Attikába került oszloprend. A két terület stílusa azonban mindvégig különbözött. A kis-ázsiai lábazat tagozot- tabb. A plinthos fölött kettős félpálcák közé fogott két trochilosból s az erre ülte- tett torosból áll. Ezt félpálca, lemez és a- pophysis vezeti át a törzshöz. Az attikai- nál a plinthos fölött toros, trokhilos kettős ismétlődése található. Törzse mindig kan- nelúrázott. Párkánya hármas osztású. A gerenda homloksíkja 3-4 lépcsőzetesen előreugró síkra bomlik, s felülről kima zárja le. A fríz többnyire díszített, gyak- ran domborműves. A geison függőleme- zét két kima közé helyezett hármastago- zat (fogsor) fogja alá, s felülről meredek ívű sima koronázza. Az oszlopfő legjel- legzetesebb eleme a homlokoldalán csigavonalban tekeredő, oldalnézetben pámatagként megjelenő páros voluta, s az ennek tárcsái közül előredomborodó, tojássorral (kymation) díszített ekhinos. Fölül négy- szögű, kimaszerü profillal tagozott abakus zárja le. A kis-ázsiai fejezet egyszerűbb, az at- tikait az ekhinos alatt még egy palmettás díszű oszlopnyakkal is megtoldották. ión vándorlás: az első görög gyarmatosítás korában az ión törzsek vándorlása a kis-ázsiai part- vidékre. ión: az attikaihoz közel álló görög nyelvjárás. Iónia Kis-Ázsia nyugati partján volt, de Solón At- tikát nevezi legősibb ión földnek. Az ión városokat Athén szabadította föl a perzsa uralom a- lól, de a délosi szövetségben alávetett helyzetbe juttatta őket. ióta: a görög ábécé kilencedik betűje: I, i. Hangértéke: i, í. isogoria (looyopta): szabad véleménynyilvánítás. A teljes jogú polgárok polgárjogának alkotó- eleme. isonomia (loovofiia): törvény előtti egyenlőség. A teljes jogú polgárok polgárjogának alkotóe- leme. isopoliteia (íoojioXÍTEÍa): a polgári jogok egyenlősége az egymással szerződő államok között. A kifejezés a Kr. e. IV. században terjedt el, előtte ugyanis az államok polgárjogot adomá- nyoztak. Egy polis adhat egy polgárnak, vagy egy másik polis valamennyi polgárának isopo- liteiát, de két közösség kölcsönösen is megadhatja egymás polgárainak úgy, hogy közben megőrzi függetlenségét (pl. Temnos és Pergamon, Messéné és Phigalia). isoteieia (íooTeXeia): ’egyenlő adózás’. Az isotelés joga. isotelés (looxeXrp): ’egyenlően adózó’. A metoikosok egyik csoportja. Olyan idegen egy polis- ban, akinek a polgárokkal csak a kötelességei (pl. leiturgiák, katonai szolgálat) azonosak, ak- tív polgárjoga (pl. választójog, választhatóság, népgyülési részvétel) azonban nincs. 27 isotimia (íaoTipía): az egyforma hivatalviselés joga. A teljes jogú polgárok polgárjogának alko- tóeleme. isthmos (íoöpós): szűk átjáró, földszoros, ahol a szárazföld két öböl között elkeskenyedik, pl. a Korinthosi-földszoros. isthmosi játékok: a Korinthos melletti Isthmiában Kr. e. 582/581 körűitől az olympiasok máso- dik és negyedik évében Poseidón tiszteletére megrendezett, az olympiaihoz hasonló verseny- játékok. A koszorús játékok közé tartozott, a verseny díja zellerkoszorú (Korinthos pusztulá- sa után fenyőkoszorú) volt. isthmosi szövetség: a hellének perzsaellenes szövetségi rendszere Kr. e. 482/481-től Spárta ve- zetésével. Nevét a Korinthosi-földszorosról kapta. A délosi szövetség megalakulásával megszűnt. ixalos: kőszáli kecske. Kadmeia: Thébai ősi fellegvára, amit a mítosz szerint Kadmos épített. Kallias-féle béke: a görög-perzsa háborúkat végleg lezáró béke. Kallinikos (k o AAÍv ik o s ): ’szép győzelmü, szép győzelmet arató’. Hellenisztikus uralkodók mellékneve. Kallynteria: attikai ünnep, Athéné templomának kitisztítását és megtisztulását ünnepelték ek- kor. kama: mykénéi kori földbirtoktípus, beszolgáltatási kötelezettséggel járó, az államtól használat- ra kapott föld. kamaeus: a mykénéi korban olyan személy, aki kama földdel rendelkezett, és beszolgáltatási kötelezettsége volt. Kamares-edény: Kréta egyik legszebb edénytípusa. Az első paloták ko- rából (Kr. e. 1900-1700) származik. Nevét a szentélyként is használt lelőhelyéről kapta. A korábbi sötét alapon fehér díszítéseket al- kalmazó stílussal szemben itt megjelenik a vörös és a sárga is. Kiváló minősége, sti- lizált vonalas mintákból és növényi ornamentikából összeállított élénk és dekoratív kompozíciói egyedülállóvá teszik. kamrasír: sziklába vájt sírtípus. Nagyobb csoportok, egyes családok temetkezési helye. kandidátus: jelölt. kannelura (gör. rhabdósis): az oszloptörzs alkotói mentén függőlegesen futó, homorú vájat. Számuk az oszloptörzs kerületén 16-24 között változik, de mindig páros. Alakjuk oszlopren- denként változik. kapélos (KcbtrjXos): kiskereskedő, szatócs. kappa: a görög ábécé tizedik betűje: K, k . Hangértéke: k. karanos (icápavos): ’parancsoló, úr, helytartó’. Az ifjabb Kyros címe. kardax: egy perzsa katonai egység neve. A perzsa „karda”, vitéz, bátor jelentésű szóból szár- mazik. Karneia: Apollón Kameios ünnepe. A dórok által megtartott ünnep, amelyet augusztusban ren- 28 deztek. Az ünnephez fegyvernyugvás tartozott, amit Spártában mindig figyelembe vettek a hadjáratok megindításánál. karyatida: oszlop vagy pillér helyén támaszként szabadon álló nőalak, amely egy előcsarnok vagy oszlopcsarnok tetőgerendázatát tartja. Általában az ión oszlop helyett alkalmazták. Ne- vét a káriai Artemis templom táncosnőiről kapta, kassiteros (KccooÍTEpos): ón, cin. katakana: japán szótagírás, katapulta: követ és nyilat vető hajítógép. katoikia (icaTOiiaa): ’lakóhely, tanya, gyarmat’. Különálló kato- nai település (gyarmat) a hellenisztikus korban, katonai demokrácia: engelsi meghatározás az államok szü- letésének korai korszakára, amikor a születési arisztokrácia intézi a közügyeket, de mellette megjelenik a népgyülés, kialakul a polis. keftiu: a krétaiak egyiptomi neve a minósi korban, kekemena (ko-to-na ke-ke-me-na): ’elhagyott, a felosztásból kimaradt’ föld. A damos, vagyis a ktoinoochosok által közösen birtokolt föld, amelyet bérbeadással hasznosítottak, képszék: fríz, vagy eidophoros. A háromrészes párkány középső, a geison és az architráv között húzódó vízszintes sávja. Gyakran növényi ornamentikából kialakított, geometrikus- vagy alakos dombormű, illetve festés díszíti. Kerameikos (fj áyopá f] év Kepapencö)): az ókori Athén központja volt. Díszes középületek vették körül, így a stoa basiliké, a buleutérion, a métroón, a Stoa Poikilé, a tizenkét isten ol- tára és a prytaneion. A teret nevezetes athéniek szobraival díszítették, keramos (k epapos): agyag, agyagedény, hordó. keraunos (KEpcarvós): ’villám’. Többek között I. Ptolemaios elsőszülött, de kisemmizett fiának ragadványneve. kéryx (icr)pfu|): követ, hírnök, kikiáltó, késő hellasi kor: ld. mykénéi kor. késő minósi kor: Knóssos virágkora, Kr. e. 1750-1400 közé eső i- dőszak, amely az egyiptomi XVIII. dinasztia uralkodásával esik egybe. Átépítették a romba dőlt palotákat, díszesebbé, nagyobbá és kényelmesebbé téve őket. A falakat díszítő festmények né- hány egyiptomi hagyománnyal azonos hatásúak: nincs árnyék, perspektíva, a férfiak bőre barna, a nőké egészen világos. Egy knóssosi falfestményen egy fiatal nő portréján a művész a sze- met elölnézetből festette meg, akárcsak az egyiptomiak. Khalkeia: Héphaistos és Athena Ergani ünnepe Pyanopsión hónap- ban. khi: A görög ábécé huszonkettedik betűje: X, y. Hangértéke: kh. kima (’hullám’): konvex és konkáv ívekből szerkesztett hullámtagozatok egyik csoportjának gyűjtőneve. Általában választótagozatként, vagy valamely nagyobb tagozat alátámasztására használják. kiokranon (icióicpctvov): oszlopfő. 29 királybéke: a görög államok által Kr. e. 386-ban megkötött béke. A Kr. e. 395 óta tartó ellensé- geskedéseket lezáró, perzsák által garantált szerződés, melynek értelmében a kis-ázsiai görög városállamok visszakerültek a perzsák fennhatósága alá, Spárta és ellenfelei deklarálták a görög államok autonómiáját. királyok csatája: a diadochosok háborúinak utolsó nagy csatája, amelyben Antigonos elesett, Démétrios pedig vesztesen hagyta el a csatamezőt. Ebben a csatában dőlt el végérvényesen, hogy Nagy Sándor birodalmát nem lehet egyetlen államban fenntartani. Kis Asklépia: Asklépios Apollón és Hygeia ünnepe Posideón hónapban. Kis Dionysia: másként falusi Dionysiának is nevezett kétnapos ünnep Posideón hónapban, amit Attika falvaiban a szőlő betakarítása után rendeztek meg. A nép szüreti vidámsága különbö- ző játékokban is kifejezésre jutott. Ilyen volt az askolia, amely során az ifjak fél lábbal az olajjal bekent borostömlőkön táncoltak és bukdácsoltak a tömeg hangos mulatságára. Ekkor rendezték a jókedvű fa phalloszhordozók és kosárvivők zenével és tánccal kísért azon vidám felvonulását is, amely hozzájárult az athéni dráma — főleg a vígjáték — kialakításához, kithara (icrílápa): héthúrú görög pengetős hangszer, lant. Többnyire virtuózok és zenei versenyeken föllépő művészek használták. A köl- tők kitharával kísérték előadott verseiket, klaros (icXápos): parcella. A kléros dór alakja, klarótas: krétai leigázott népesség, jogi helyzete a spártai helótákéhoz hasonlított, klasszikus stílus: a görög vázafestészet csúcspontja. Először jelenik meg a fehér háttér, a vékony és finom vonalazású alakokkal először értek el háromdimenziós hatást. A vázafestészet az V. századig virágzott, majd az arany és ezüst edények divatja kiszorította. kléros (icXíjpos): 1, sorshúzás, kisorsolt rész. 2. parcella, sorsolás útján használatra kapott közösségi földdarab. kléruchia (icA.r]pcruxia): 1. sorsolás útján történő földosztás. 2, a népesség- fölösleg kihelyezésének különleges, athéni módszere, gyarmatalapítás, kléruchos (icXrjpoüxos): parcellatulajdonos, a kléruchiára küldött athéni ka- tonai telepes. A kléruchosok száma Kr. e. 430 körül elérte a tízezret, koilon (cavea): félkör alakban, lejtősen elhelyezett, kőből készült üléssorok. Az ókori színházak nézőközönsége foglalt rajtuk helyet. koiné (Kotvrj): ’közös, közös elhatározással’. 1. a my- kénéi kor közös stílusú kerámiaipara. ld. mykénéi koiné. 2. a hellenisztikus korban a görög nyelv- járások eltűnése után kialakuló, az attikain alapuló, egységes görög nyelv. koiné eiréné: ’közös béke’. II. Philippos hirdette meg Kr. e. 338-ban a korinthosi pánhellén kongresszuson. Ennek jegyében megtiltották az államok alkotmányának erőszakos megvál- toztatását. 30 kólakretai (KootazicpeTai): ’áldozati hús osztók’. Pénzügyi tisztviselő Attikában, kolossos (k o Xo o o o s ): óriási szobor. A leghíresebb a világ hét csodája között számon tartott, 36 méter magas rhodosi világítótorony volt, amely a hagyomány szerint Démétrios Poliorkétés hadigépezeteinek fémszerkezetéből épült Kr. e. 302-ben. Hélios napistent ábrázolta, egy földrengésben Kr. e. 224-ben a város utcáira zuhant, s egy jóslat miatt egészen az arab hódításig el sem mozdították onnan, kómái: a kőmé többes száma. Ld. ott. kómarchés (Kut/Ááp^rp): a hellenisztikus Egyiptomban egy falu (komé) . királynak felelős elöljárója, bírója, komé (koj|ut ], kóma): falu, község, városnegyed, konzervatív: a régi rend fenntartásának híve. konzol: falba befogott (részben befalazott), arra merőleges tartóelem, kopt: az ókori egyiptomi nyelv legkésőbbi, beszélt változata, korai hellasi kultúra: A görög szárazföld bronzkori kultúrája. Kb. Kr. e. 3000-2000-ig tartó időszak. A késői kőkor kultúráiból származik. Három korszakát szok- ták megkülönböztetni, a korai hellasi I. (3000-2500), amelynek leg- fontosabb lelőhelye Lefkadi; a korai hellasi II. (2500-2200), amelynek egyik lelőhelye Lithares és Korakou; valamint a korai hellasi III. (2200-2000), amelynek egyik legfontosabb lelőhelye Argos. Egyik jellegzetes edénye a depas amphikypellon, a kétfülű kupa. Valamennyi edénytípusára jellemző a korai helladikus ősfirnisz megjelenése. Épí- tészetében megjelenik az erődítés. korai minósi kor: Kr. e. 2700-2000 közé eső időszak. Ekkor a krétaiak kapcsolatban álltak a Közel-Kelettel, átvették a kőedények, a pecsétek és az aranytárgyak ké- szítésének technikáját. A művészek a körvonalak hű megrajzolására jobban törekedtek, mint a hasonlóságra. A minósiak nem a monumen- tális szobrok, hanem inkább a kisebb tárgyak készítésében jeleskedtek. A legrégebbi minósi ékszerek (Kr. e. 2300 körül) Mokhloszból szár- maznak és finoman megmunkált aranylevelek, koré: az archaikus kor végéig használt nőábrázolás: álló, stilizált ruhás nők, arcukon az ún. archaikus mosollyal, körete: helyi elöljáró a mykénéi korban. korhatár: korhatárhoz kötött minden népnél a polgári jogok gyakorlása. A nagykorúság elérését a nemi éréskor, illetve 18-20 éves kor elérésekor számították. A tisztségek betöltésénél gyakori előírás volt, hogy milyen életkort kellett betöltenie a pályázónak. ■ •'* Spártában a gerusia tagságához 60, Chiosban a tisztségekhez 50, Athénben Kr. e. 411-ben a chorégosoknál, epimelétéseknél, probulosoknál és syngrapheusoknál 40, más tisztségeknél 30 év volt az alsó korhatár, korinthosi háború: Kr. e. 395-387 között Spárta háborúja Korinthos és szövetségesei ellen, korinthosi szövetség: II. Philippos által Korinthosban életre hívott pánhellén szövetség, amelynek hegemónja a makedón uralkodó volt. Démétrios Poliorkétés újította meg. 31 korinthosi oszloprend: a három görög oszloprend közül a legkésőbbi. Egyesíti magában az ión és a dór rend kedvező elemeit: a dórból az oszlopfő körkörös formá- lását, s ebből adódóan az oszlop elhelyezésének nagyobb szabadságát, az iónból a könnyed arányokat és a dekoratív megjelenést. Oszlopa a feje- zettől eltekintve ión jellegű, de karcsúbb, általában 20 modulos magas. Törzse kannelúrázott és attikai, vagy ahhoz hasonló lábazaton áll. Párkánya is ión rendszerű, de díszesebb. Jellemző eleme a függőlemezt alátámasztó konzolsor. Az oszlopfő alapformája a kehely alakú for- gástest, melyet két egymás fölötti sorban akantuszlevelek koszorúja övez és a törzstől félpálcából és lemezből álló astragolos választ el. A levelek közül volutaszerüen felcsavarodó indák nőnek ki, s támasztják alá a fej lemez túlnyúló sarkait. korinthosi stílus: a Kr. e. VII. századra kifejlesztett vázafestészeti stílus. Fekete alakos vázáin mitologikus jeleneteket ábrázoltak. A későbbi korszakokban a vázák archi- tektonikus felépítését sötét festéssel emelték ki. ko-ru-to: ld.: korythos. korythos (ko-ru-to, icópuöos): sisak. kosmos (tcoopos): ’rend, fegyelem, világrend’. Politikai, katonai és bírói hatalommal is rendelkező vezető tisztviselő görög államokban, pl. Drérosban vagy Spártában. Funkciója az archónénak felel meg. ko-to-na: ld.: ktoina. kotylé (k o t Ú^t)): ’kis csésze, pohár'. Űrmérték, eleinte kb. 41, majd 27 cl. kőládasír: sírtípus. A földbe mélyített sírt kőlapokkal falazták és fedték le. középső hellasi kor: a görög szárazföld bronzkori kultúrája, kb. 2000-1550-ig tartó időszak. A megaron-típusú házak megjelenésének korszaka. A korai hellasi kor városias jellegével szemben falusiasabb megjelenésű. Kerámiájára a minyas és az egyszerűbb ornamentikájú matt festésű kerámia a jellemző, középső minósi kultúra (Kr. e. 2000-1750): a cserekereskedelem a Közel-Kelettel tovább erő- södött, Kréta virágzásnak indult. Knóssosban, Mailiában, Phaistosban megépítették az első bonyolult alaprajzú palotákat, kratér: talpas, széles hasú, kétfülű, nagyméretű edény, amelyben a lakomákon a bort és a vizet vegyítették. krépidóma (KprjjttŐojpa): három, vagy többlépcsős pódium, a görög templomok jellegzetes alépítménye, krétai hieroglif: mindmáig megfejteden, mintegy 300 emlékről ismert, 581 jelcsoportot és 1555 egyszerű képjelet használó írástípus. Az első olyan jelrendszer, amely a palota élelmiszerkészletének leltárát volt hivatott feljegyezni. Rendszere nem egyezik meg az egyiptomi hieroglifák rendszerével. 32 Kronia: az attikai Hekatombaión hónapban az aratás befejezésekor, Kronos és Rhea tiszteletére rendezett ünnepség. A hónap neve az archaikus korban ennek az ünnepnek a nevéről Kro- nion volt. krypteia (Kp^Jima): ’rejtőzködés’, ’titkos szolgálat’. A spártai ifjak katonai gyakorlata. Rejtekhelyükről előtörve meggyilkolták a megbízhatatlannak tartott, fegyvertelen helótákat, hogy ezzel is szokjanak a vérhez, kszi: a görög ábécé tizennegyedik betűje: E, Hangértéke: ksz. ktéma eis aei: Thukydidés l,22,4.:’örök időre szóló érték’. Thukydidés szerzői öntudatának megnyilvánulása, amikor művét örök időkre szóló értéknek minősíti, ktimena (ko-to-na ki-ti-me-na): a birtokosok (ktoinoochosok) által egyénileg birtokolt föld a mykénéi korban. Részben egyéni, részben bérbe adott művelésüek voltak, ktistés (KTÍcrcrp): ’alapító, teremtő’. Gyarmatváros alapítója, ktoina: földdarab. ktoinoochos: egyéni birtokkal rendelkező birtokos a mykénéi korban. kupolasír: méhkashoz, vagy kupolához hasonlító, kőből készült építmény. Nagy bejárati ajtón és egy hozzá vezető úton (ld. drómos) keresztül volt megközelíthető. A bronzkor gazdag arisztokráciájának temetkező helye. Ld. még: tholos kurgán (türk: ’építés, megerősítés’): a Kr. e. III—II évezredből származó fejedelmi halomsírok, kuros: ld. kyros. kyamos (KÚajuos): ’bab’. A tisztviselők kisorsolására is használták, kybernan (icujtepváü)): kormányozni. kyklasi kultúra: az Égei-tenger szigeteinek korai bronzkori kultú- rája. A korai kyklasi kultúrának a meghatározó temetkezési helyek szerint két szakasza van, a Grotta-Pelos (korai kyklasi I. Kr. e. 32007-2700), amelyre a spirális ornamentika és a jellegzetes serpenyők a jellemzőek; és a Keros-Syros (korai kyklasi II. Kr. e. kb. 2700-2400/2300), amely sötét alapon világos festésű mintákkal díszített kerá- miákat készített. A kultúrához tartozók közvetítő kereskedelemből éltek, jó hajósok voltak. Kerek, nyeregtetős házakban laktak, temetkezési szokásukra a tholosok voltak jellemzők. A kultúrát a szigeteken talált több száz kőidol tette híressé, melyek többségükben nőket, elvétve zenészeket ábrázoltak, kyklasi serpenyők: a korai kyklasi kultúra jellegzetes, spirális ornamen- tikával díszített edénytípusa. kyklopikus: hatalmas méretű, elnagyolt kőtömbökből, kötőanyag nélkül összerakott, vastag fal. Az Egeikumban és Kis-Ázsiában a Kr. e. II. évezredben a várak épültek ezzel a technikával. Nevét a görög mitológia óriásairól kapta. kylix (kÚXií^): pezsgőspohárra emlékeztető talpas ivócsésze, laposabb, mint a skyphos. kylóni vérbűn: Kr. e. 632-ben a tyrannisra törő Kylónt és társait a templomi oltalom ellenére megölték. 33 kynikosok: filozófiai irányzat. Megvetették és kigúnyolták a világi értékeket, durva ruhákban jártak és szegénységben éltek, kyparissos (icujtápiaoos): ciprusfa. kyrbis (icúpPis): háromszögű hasáb alakú törvénytáblák, amelyek keretbe voltak olk foglalva. Egyes feltételezések szerint a keretbe foglalt axónok összefoglaló neve, mások szerint rituális törvényeket tartalmazó törvénytáblák voltak. Ld. még: axón. kyrenaikai pentapolis: öt egyesített város Kyrenaikában: Apollónia, Ptolemais, Tauchira (Arsinoé), Hesperis (Berenice), Kyréné. kyros: 1. ifjú. 2. az archaikus kor végéig használt férfiábrázolás: ruhátlan ifjú, tömbszerü, egyiptomi mintára készült tartásban, arcukon az ún. archaikus mo- sollyal. A Kr. e. VII-V. század között virágzott készítése. Isteneket, atlétákat, halott ifjakat ábrázolt, de lehetett az isteneknek felajánlott fogadalmi ajándék is. labrys (káriai és lydiai szó: Xct(3pous): kettős bárd, a hettita viharisten attribútu- ma volt. Nevéből származik a labyrinthos szó. labyrinthos (taí(3úpiv9os): útvesztő, bonyolult folyosórendszerrel ellátott épület, amiből nehéz kijáratot találni. 1 “ lambda: a görög ábécé tizenegyedik betűje: A, X. Hangértéke: 1. lamiai háború: Kr. e. 323/322-ben Athén vezetésével megindult makedón ellenes háború. A kezdeti athéni sikerek hatására sok görög polis csatlakozott. 323/322 telét Antipatros a blokád alatt lévő Lamiában töltötte. 322 nyarán Antipatros és Krateros közösen verték le a felkelést. Az összgörög szövetség megszűnt, a görög városok többségét makedón helyőrség szállta meg. laoi: a laos többes száma. Ld. ott. laos (Xdós): ’nép, hadinép'. A mykénéi korban feltehetőleg a katonáskodó népesség megjelölé- sére használták. lawagetas: a hadvezér, a vezír, a wanax utáni második ember a mykénéi korban, a lawos (had- rakelt nép) vezetője, lawos: nép a mykénéi korban, vö. laos. leiturgia (XeiTOupryía): ’közszolgálat teljesítése saját költségen’. A legvagyonosabbaknak a kö- zösség számára teljesített rendkívüli anyagi szolgáltatása. Formái: chorégia, gymnasiarchia, hestiasis, proeisphora, triérarchia. Aki egy évben egy bizonyos leiturgiát teljesített, a követ- kező évben föl volt mentve alóla. Ha valaki nem érezte magát elég gazdagnak, társulhatott más polgárokkal (symmoria), vagy vagyoncserét javasolhatott. A vagyoncsere során megnevezett egy másik polgárt, aki szerinte alkalmasabb a leiturgiára, s ha az mégsem vállalkozott rá, el kellett cserélni vagyonukat, lékythos (A.rjicuóos): Attikában használt, kis méretű olajtartó edény, korsó, vagy il- latszeres üveg, amelyet a halottkultuszban használtak, lelex: pregörög nép. Közép- és Dél-Görögország lakói voltak a görög hagyomány szerint. Hérodotos a károkkal azonosítja őket, Strabón szerint csak együtt éltek velük. Lénaia: a szó maga ’borprés’-t jelent. A kisebbik Dionysia ünnep neve. Ld. ott. 34 lineáris A: a görög bronzkor írásai közül a korábbi. Mintegy 1450 emlékről ismert. A Kr. e. 1750-1450 közötti időkben használták. Minden valószínűség szerint a krétai hieroglif írás vonalakká történt egyszerűsödéséből alakult ki. Továbbfejlesztett változata a lineáris B. Az emlékek korlátozott száma és bilinguis feliratok hiánya miatt még nem fejtették meg. lineáris B: a görög bronzkor írásai közül a későbbi. Kr. e. 1600 körül alakult ki, a mykénéi kori H I ® I í * T la ¥ E fii f palotaközpontokban használták. Szótagjelek- adajakamanapaqara satawaza ből, ideogrammákból és szám- és mértékjelek A*XIKTTfr©Tf + 26 e de je ke me ne pe qe re se te we ze csoportjaiból áll, a görög nyelv egy korai for- máját örökíti meg. 1952-ben M. Ventris és J. Yi di? VFY/fiTf/híiWki mi ni pi qi ri si ti wi ö r T V 1 + Chadwick fejtette meg. o do jo kt> ma no po qo ro so to vmo z o r Iliti ^ y lineáris írások: a görög bronzkor korai írástí- u du ju ku mu nu pu ru su tu pusai. Két változatát ismerjük. Ld. lineáris A és lineáris B. lochagos (Aoyayós): csapatparancsnok, egy lochos vezetője. lochos (kóy(K): a spártai hadsereg alegysége, a Kr. e. 4. században a mora fele, Xenophón sze- rint egynegyed része. Ez utóbbi állítása valószínűtlen, mert más forrásokból tudjuk, hogy összesen tizenkét lochos volt Spártában, vagyis moránként kettő. Feltehetőleg korábban a morákat is lochosnak nevezték. logographos (Xoyoypct 35 második attikai tengeri szövetség: Kr. e. 377-ben jött létre. Tagjai voltak a perzsa fennhatóság alatt álló kis-ázsiai területek kivételével az első tengeri szövetség tagállamai, második szent háború: Kr. e. 448-ban a Delphoit megszállva tartó Phókis ellen indított, de va- lójában Athén és Spárta hatalmi háborúja. matriarchátus: anyajogú társadalom. A társadalom fejlődésének az a szakasza, amikor a leszármazási rendet anyai ágon tartották számon, meander: 1. kígyószerü díszítmény, kígyóvonal. 2. ismétlődő, derékszögben tört vonalvezetésű szalagfonat. Kései bronzkori eredetű, az ókori görög művészet egyik leggyakrabban használt díszítőeleme. Nagyon valószínű, hogy a termé- kenységnek, a természet újjászületésének a szimbóluma volt. Nevét a kis-ázsiai, szeszélyesen kanyargó Maiandros folyóról kapta, médek: a perzsákkal rokon iráni nép. A görög történetírásban a perzsákat jelenti, és a két perzsa háborút (Kr. e. 490, 480) méd háborúknak nevezik, medimnos (juéótpvos): ürmérték, kb. 51, 1 liter. (Solón alatt 51,84, később 58,941 liter), médismos (pr]őiopós): ’ a médek pártjához való csatlakozás’. Perzsabarátság, mediterrán polikultúra: a búza-, olaj-, szőlőtermelés hármasán nyugvó gazdálkodási forma, amelyet változatos zöldség-, fűszer-, és gyógy növénytermesztés egészített ki. mediterrán: földközi-tengeri, földközi-tenger melléki. Mediterraneum: a Földközi-tenger partvidéke, megaron: 1. ’nagy terem’. Előcsamokos, egyetlen belső terű, hosszúkás háztípus az Egeikum bronzkorában. 2. a mykénéi kori paloták központi egysége. Az osz- lopos előtér a fő helyiségbe vezetett, ahol gyakran tűzhely volt. A megaronok viszonylag tiszta formáját őrizték meg a templomkerületek ún. kincsesházai, mesogaia (p.eaóyata): ’belföld, a szárazföld belseje’. Belső terület, a kleisthenési trittys egyike. Metageitnia: az attikai Metageitnión hónapban megrendezett Apollón ünnep. Metageitnión: a 12 hónapból álló athéni naptár augusztus-szeptemberre eső második hónapja. 7—15-ig tartott a Kameia. Ebben a hónapban rendezték a Metagitnia és Pythia játékokat, metallon (péxoÁÁov): 1. akna, tárna, bánya 2. ostromakna. metallurgikus sokk: a kései neolitikumban észlelhető jelenség, amit a keleti kultúrák fémedé- nyeinek elterjedése és a kerámiával való versenye okoz a görög területeken, metoikon: a metoikosok által fizetett adó. metoikos (péxoncos): 1. ’áttelepülő, letelepült’. Athénben lakó, teljes jogú polgár pártfogása alatt álló, korlátozott jogokkal rendelkező szabad idegen. A többnyire kereskedelemmel fog- lalkozó metoikosok egy része igen gazdag volt. 2. ’valakivel együtt lakó’, metopé: építészeti fogalom. 1. az ókori görög szóhasználatban a különböző építészeti elemek elválasztásmódjának jelölésére használt kifejezés. Jelenthetett ajtót vagy ablakot kettéosztó pillért, a párkányzat ritmikusan ismétlődő tagozatai közötti hézagot, vagy osztó mélyedése- ket is. 2. szükebb értelemben a dór oszloprend párkányzatának frízében a trigliphosok között fennmaradó, legtöbbször négyzetes betétlap, amit festéssel vagy domborművel díszítettek, metrétés: ld. amphora. 36 métropolis (prprpOTtoXis): 1. anyaváros, amely gyarmatvárost alapított. 2. anyaország. 3. későbbi jelentése: főváros, világváros. mina: súly- és pénzegység, 436,6 gramm. Ha pénzegységként használták, a megfelelő súlyú ezüst értékére gondoltak. minósi kultúra: Krétán és Hellas déli részén a Kr. e. II. évezredben virágzó magaskultúra. Mi- nósi érában számolva három, palotakorszakok szerint öt periódusra osztják. A korai minósi Kr. e 3500-2300 közé datálható, s aminek három korszaka a korai minósi I, vagy paloták előtti korszak (Kr. e. 3500-2200), amire kézzel készített, de már ége- tett és gondosan díszített edények a jellemzők; korai minósi II. (Kr. e. 2900), amikor megjelennek a vörös, narancs és fekete díszítésű Vasiliki-edények; korai mi- nósi III vagy első paloták kora (Kr. e. 2300-1700). Ennek a korszaknak a sötét alapon világos spirálisokkal díszített, illetve a Kamares-edények a legjellegzetesebb termékei. Megjelenik a bronz és a kereskedelmi kapcsolatok szélesednek. A Kr. e. 1900 körül kezdődő középső minósi, aminek IB/IIA szakasza a régi paloták korával esik egybe. A bronz és aranymüvesség első virágkora. Extenzív külkapcsolatok jellemzik, az egyiptomi ska- rabeuszok megjelennek Krétán. A középső minósi IIB (Kr. e. 1750) korban jelennek meg a pecséthengerek, amelyeken megtalálható az első hieroglifikus írás. A középső minósi IIIB (Kr. e. 1600) korra tehető a thérai katasztrófa (Kr. e. 1628). A Kr. 1550-ben kezdődő késő minósi kor IA szakaszában kezdő- dik Kréta egyre növekvő mértékű befolyása a görög szárazföldre. A késő minósi IB (Kr. e. 1500), más néven harmadik palotakorszakban (Kr. e. 1500-1200) Knóssos elpusztul, majd újraépül és több generáción keresz- tül virágzik. Tovább erősödik a mykénéi befolyás. A Kr. e. 1450-ben kezdődő késő minósi II vagy paloták utáni korszakban romba dőlnek és már nem épülnek fel a korábbi központok. Megjelenik a lineáris B írás. Mykéné hatalma alá veti Krétát. A Kr. e. 1050 körül kezdődő subminósi periódus (Kr. e. 1100-1000) egybeesik a korai vaskorral, amikor a kerámia- stílusban a geometrikus dominál, Mykéné és Kréta elveszíti a térség feletti uralmát, megjelennek a dórok és kiépül a polis, mint politikai szervezet. minósi vázastílus: a görög vázafestészet legkorábbi, bronzkori korsza- ka. Tengeri motívumok jellemzik, legtöbbször mélytengeri állatokat ábrázolnak. Színei vízszínek és földtónusúak. A korai minósi stílus legjellegzetesebb alkotásai az ún. polipstílusú vázák. minthé (pívöij): menta. minyas: a középső hellasi korszak fémedényekre visszamenő formákat mutató igen jellegzetes kerámiája. Az elnevezés Schliemanntól ered, aki Minyas mitikus királyról nevezte el. misztérium: ld. mystérion. 37 mnoitas (tsz. mnoitai): Kréta alávetett lakossága. Az elnevezés valószínűleg összefügg Minós nevével. monarchia: egyeduralom. Az állam kormányzásának az a formája, amikor az állam élén egyet- len, hatalmát rendszerint korlátlanul érvényesítő személy áll. monokróm: egyszínű. mora (¿topa): gyalogsági osztag, a spártai hadsereg legnagyobb egysége. A hat lovas mora egyenként nagyjából száz-száz lovasból, a hat gyalogos mora egyenként pedig 5-600 nehéz- fegyverzetű gyalogosból állt. A mora vezetője a polemarchos volt. mothax: spártai apától és helóta anyától származó gyermek. Munichia: Artemis Munikhia és Munykhos hérós ünnepe. Kecskeáldozattal és fiatal, fáklyahor- dozó, meztelen lányok táncával ünnepelték. Munichión: a 12 hónapból álló athéni naptár április-májusra eső tizedik hónapja. 6. v. 7. napján tartották a Delphiniát. 16. napján a Munichiát, 19. napján az Olympiát rendezték meg. Ebben a hónapban tartották az Adonia és a Kubemhsia ünnepeket is. mű: a görög ábécé tizenkettedik betűje: M, p. Hangértéke: m. mykénéi koiné: a késő hellasi IIIB korszak (XIII. század) egységes kerá- miastílusa. mykénéi kor: a görög szárazföld bronzkori kultúrája. Kr. e. 1550-1050 közé eső időszak. Más néven késő hellasi kor. Négy nagyobb szakaszát szokták megkülönböztetni, a késő hellasi I-II. (1550-1380), késő hellasi IIIA (1380- 1340), késő hellasi IIIB (1340-1190) és a késő hellasi IIIC és a submykénéi (1190-1050). mykénéi nagykirályság: történetírói teória, mely szerint a mykénéi kor görögsége egy többé kevésbé laza szerkezetű, de egyetlen királyságban egyesült, mystérion (pucrrijpiov): 1. titkos vallási szertartás, melyben csak a beavatottak vehettek részt. Leghíresebbek, pl. Eleusisban, ahol Démé- térnek és lányának, Korének (vagyis Persephonének) a kultuszát ápol- ták. 2. ’titok’, általában hit-titok, rejtély. Nagy Dionysia: más néven Városi Dionysia. Dionysos tiszteletére rendezett hatnapos fesztivál, ami ökör- és disznóáldozattal kezdődött. Körmenetben hordozták Dionysos ősi szobrát. Álta- lános vigasság, zene jellemezte az ünnepet. nagy görög gyarmatosítás: a Kr. e. VIII. században lejátszódó folyamat, melynek oka részben a relatív túlnépesedés, részben a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése, naptárrendszerek: az időszámítás nyilvántartásának rendszerei. Történetileg koronként és terü- letenként eltérnek egymástól, általában a Nap vagy a Hold mozgásán alapulnak és erősen kö- tődnek az adott térség vallási rendszereihez. A modem naptárrendszerek a Iulianus-naptárral kezdődnek, amelyet Iulius Caesar vezetett be Kr. e. 46-ban, s amit a keresztény világ nagy részén a Gergely-naptár (Gregoriánus-naptár) váltott fel 1582-ben. narkissos (vdptcioaos): nárcisz. nauarchos (vavap^cn): ’hajóparancsnok, tengernagy’. A spártai flotta Kr. e. 430-től évente vá- lasztott parancsnoka. Más polisok flottaparancsnokait is így nevezték, pl. Syrakusaiét, illetve Athénét Kr. e. 100 körül. 38 naukléros (vcrúicXrjpos): hajótulajdonos, hajóskapitány, kormányos. naukraria (vavKpapia): hajóépítő körzet. Attika legősibb közigazgatási felosztásának alapegy- sége. Vezetői a naukrarosok vagy a naukrariák prytanisai. Az, hogy a négy ősi, ión phylében egyenként tizenkét naukraria volt, nem bizonyítható, kései hagyomány. A naukrariák helyé- be Kleisthenés állította a démosokat, a naukrarosok helyére pedig a démarchosokat. naukraros (vernie papos): az attikai 48 közösség egyikének vezetője. Ezek mindegyike egy-egy hajót tartozott kiállítani. négyszázak tanácsa: az athéni állam végrehajtó testületé. A hagyományok szerint az athéni búié Solón korától 400 főből állt. Nekysia: a halottak és Gaia istennő ünnepe, amit az attikai Boédromión hónapban rendeztek meg. néma kereskedelem: a kereskedelem korai formája, amelynek szabályai szerint a kereskedő fe- lek személyesen nem érintkeznek, csak saját árujukat a megszokott helyen lerakják, majd a kereskedők által odahelyezett csereárut felpakolva eltávoznak. A kereskedelmi ügyletek e fajtájának leírása megtalálható Hérodotos müvében is. neodamódés (veoőapcáórjs): ’újpolgár’. Felszabadított spártai helóta, akit besoroztak a hopliták közé. Nikatór (viKccTtup): ’győző, hódító’. Több hellenisztikus uralkodó mellékneve, nomarchés (vopápyrp): a hellenisztikus Egyiptom egy tartományának (nomos) kormányzója, nomos (vopós, többes sz. nomoi): 1. törvény. 2, a hellenisztikus Egyiptomban közigazgatási ke- rület, tartomány, kormányzóság. nomothetés (vopoöétrp): 1. törvényhozó. 2. a törvényeket felülvizsgáló bizottság tagja, nű: a görög ábécé tizenharmadik betűje: N, v. Hangértéke: n. obolos (d|3oXós): 1. athéni ezüst váltópénz, a drachma egyhatoda. Ezt tették a halottak szájába, hogy az alvilági révész átszállítsa őket a Styx folyón. 2. athéni súlymérték, 0,57 g. obszidián: riolitos összetételű, általában fekete, de más (sötétbarna, vörös, zöld, kék) színekben is előforduló, vulkáni üveg. Igen kemény, tulajdonságai miatt már a kő- korban használták. Legjelentősebb görög előfordulási helye Mélos. óda: 1. az ókori görögöknél zenei kísérettel előadott lírai költemény vagy karének. 2. a lírai mű- nemhez tartozó műfaj. Magasztos eszméket és gondolatokat emelkedett stílusban kifejező költemény. ódeion (cpőeíov, odeon): ’ énekház, hangversenyterem’. Oszlopsorokkal alátámasztott, fedett színházhoz hasonló terem zenei vagy színi előadások céljára. Elnevezését az athéni Ódeionról kapta, oikistés (oÍKicrrrp): ’gyarmatosító, gyarmatos’. Gyarmatvárost ala- pító vezető. oikonomos (oűcovopos, többes sz. oikonomoi): ’háztartást vezető, vagyonkezelő, intéző’. A királyi birtokok kormányzója a helle- nisztikus Egyiptomban. oikos (o ík o s ): ház, háztartás, gazdaság, vagyon, család, háznép, nemzetség, oikumené (oiKOvpévr]): ’lakott és megművelt föld’, a görög föld, Hellas. oiné (oivr]): szőlővenyige. 39 oinochoé (oivo/orj): boroskancsó. oinos (oívos): bor. o-ka: egyesek által archénak (’csapat’), mások által holkasnak (’hajó, hajóslegénység’) értelme- zett szó a pylosi An táblákon. oligarcha: 1. a vezető réteg tagja egy oligarchiában. 2. hatalmaskodó, a nép fölött kevesedma- gával uralkodó főnemes. oligarchia (óXiyapxía): Aristotelés szerint azon kevesek politikai és gazdasági uralma, akik nem kiválóságuk, hanem vagyonuk miatt kerültek vezető hatalomba, oligarchikus (<5A.iyapxiKŐs): 1. az oligarchiával kapcsolatos, arra jellemző. 2. kényúri. olympiai év: az olympiai játékok megrendezésének éve. Kr. e. 776-ban jegyezték fel az első olympiát. olympiai időszámítás: Kr. e. 776-tól feljegyzett olympiai győztesek névsora alapján datált, gö- rög időszámítási rendszer, amely négyéves ciklusokban számolt. Először Timaios alkalmazta a Kr. e. IV-II1. században. olympiai játékok: a legtekintélyesebb görög sportjáték, amelyet az élisi Olympiában Zeusz tiszteletére rendeztek meg négyévenként. A játék győzteseinek névsorát Kr. e. 776-tól jegyzik fel. Ez a görög időszámítás kezdete. A játékokat a delphoi jósda jóslatára Iphitos király alapította, ő ültette a babérfát, amiről a győztesek koszorúját fonták, olympiász: két olympiai verseny közötti négyéves időszak, olynthos (öXuvöos): kései, vagy éretlen füge. ómega: £2, to. Az ó hangot jelölő betű a görög ábécében. A görög ábécé utolsó betűje, omikron: 0,0. A görög ábécé tizenötödik betűje. Hangértéke: o. orgeón (opyetov): 1. pap. 2. közös kultuszt ápoló csoport tagja, orientális: keleti. orientalizálás: korai archaikus görög képzőművészeti irányzat (kb. Kr. e. 725-650), amely fő- leg közel-keleti díszítő- és állatmotívumokat használt, orientalizáló vázafestészet: a közel-keleti hatás érvényesülése a vázafesté- szetben. A görög gyarmatosítás idején, kb. Kr. 725-650 között virágzott. Keleti jellegű növényi- (palmetta, rozet- ta) és állati (griff, szfinx) motívumok jelentek meg az ábrázolásban, s ugyancsak orientális mintára elterjed az egyszínű háttér alkalmazása. A vázákon az ábrák már nem csupán díszítőelemek, hanem ekkor kezdenek el történeteket mesélni, a figurák pedig utánozni igyeksze- nek a háromdimenziós valóságot. A stílus a keleti ke- reskedelmet ellenőrző Korinthosból terjedt el. orkhéstra (opyTjorpa): 1. az ókori színházban a színpad és a nézőtér között elhelyezkedő tér, amelyen a kórus és a táncosok foglaltak helyet. 2. az athéni agora egy része, orokorete: egy mykénéi kori település választott vagy kinevezett vezetője. Vö. körete, orphika: különböző korokból származó, jobbára misztikus tartalmú görög epikus költemények (verses jóslatok, ráolvasások) gyűjteménye, melyeket az irodalmi hagyomány Orpheus nevé- vel hoz kapcsolatba. 87 himnuszon kívül két nagyobb terjedelmű hexameteres költemény is található a gyűjteményben, a Kr. u. II—IV. század között keletkezett Argonautika, és az V. 40 század körül a drágakövek bűvös erejéről írott tanköltemény, a Lithika. A gyűjtemény legér- dekesebb részei a filozófusok írásaiban fennmaradt eschatologikus, theogonikus és asztrolo- gikus töredékek, melyek külön titkos tanítások gyűjteményévé váltak. orphikus: titkos, főleg a túlvilági életet érintő tanokkal kapcsolatos, ezekre vonatkozó. Oskhophoria: Dionysos és Ariadné tiszteletére rendezett szüreti fesztivál és atlétikai verseny Pyanopsión hónapban. ostrakismos (őaxpaKiopós): cserépszavazás. Az attikai demokrácia egyik alapvető intézménye. A hagyomány szerint Kleisthenés vezette be, de az elsőt csak Kr. e. 487-ben tartották, felte- hetőleg Themistoklés kezdeményezésére. Kilenc cserépszavazásról tudunk biztosan: Kr. e. 487: Hipparchos; 486: Megaklés; 485: id. Alkibiadés; 484: Xanthippos; 482: Aristeidés; 471: Themistoklés; 461: Kimón; 443: Thukydidés, Melésias fia; ?Damón; 417: Hyperbolos ellen. Az ostrakismos eredményét már korán manipulálták, előkerült pl. 210 db ’előre gyártott’ cserép Themistoklés nevével, amelyet mindössze tizennégy írnok állított elő. Kr. e. 417-ben a cserépszavazás két jelöltje, Alkibiadés és Nikias összefogott a jelentéktelen Hyperbolos el- len, így váratlanul őt száműzték. Az intézmény ezt a botrányt nem élte túl. ostrakizálás: cserépszavazással történő száműzetés. Az ostrakizáltnak tíz évre el kellett hagynia Attikát, de vagyonát megtarthatta. ostrakon (őoxpaicov): szavazócserép. A cserépszavazáshoz törött és kidobott agyagedények töredékeit használták, s e cserépdarabokra éles tárggyal kar- colták föl a jelölt nevét. ostrakophoria (őoxpaico 41 paidonomos (jiaiőovópos): 1. a nevelési felügyelő tisztsége, illetve többes számban használva a nevelési felügyelők testületé főként az arisztokratikus államokban. 2. gyermekfelügyelő Spártában. paionok: lovas katonák állítására kötelezett, makedón uralom alatt álló thrák törzs, palaistra (nalaíor pa): 1. birkózásra kijelölt hely, küzdőtér. 2. testedzésre használt, oszlopcsar- nokkal körülvett szabad térség. pálcatagozat: negyed-, fél- vagy háromnegyedkor keresztmetszetű, konvex építészeti tagozat. Osztó, kötő, vagy alátámasztó szerepet tölt be. paleset (peleset): az ún. tengeri népek közé tartozó nép, egyes történészek a filiszteusokkal azonosítják őket. Ld. tengeri népek, palmetta: görög eredetű díszítőelem, felfordított szív alakú, sematikusan ábrázolt fiatal pálmalevél. palotagazdaság: az ókori keleti államokra és korai görög időkre egyaránt jellemző forma. A gazdasági élet központjai ekkor az uralkodó palotái voltak. Minden jövedelmet a központi igazgatás gyűjtött be, ez rendelkezett vele és osztotta szét. Ld. még: redisztributivitás palotastflus: a késői minósi II. kultúra reprezentatív, de stilizált termé- szeti formáinak vázafestészeti stílusa, amelyben a dekoráció az edény architektonikus felépítését emeli ki. Panathénaia (t cc Ltavaörívaia): Athén városvédő istennőjének szü- letésnapját ünnepelték az attikai Hekatombaión hónapban. Két ünnep volt, a nagyobb és kisebb Panathénaia. A kisebbet minden évben megrendezték, és egynapos volt, a nagyobbat minden negyedik évben Hekatombaión hónapban ünnepelték meg, és 12 napig tartott. Ez az athéniek legnagyobb ün- nepe volt, amit felvonulással és versenyjátékokkal tettek emlékezetessé. Pandia: Zeus Pandios és Pandias ünnepe, amit a Pandionios nemzetség alapítója, Pandión athé- ni király hozott létre. pánhellén szövetség: Kr. e. 337-ben, a khairóneiai csata után II. Philippos által Korinthosban létrehozott szövetség, melynek hegemónja a makedón király volt. pánhellén: összgörög. panopeus: kezdetleges körülmények között élő phokisi nép. pantheon: 1. valamely nép isteneinek összessége. 2. valamennyi istennek szentelt templom, papirusz: 1. a Nílus mentén tenyésző, sásfajta vízinövény. 2, a papirusznád felszeletelt s lapok- ká összepréselt beléből készült, írásra használt tekercs, paradigmatikus: mintaszerű. paralia (napolta): 1. partvidék, tengerpart. 2. körzet Attika nyugati partján, paralioi (nápalioi): tengerpartiak. Attikában a tengeri kereskedelem és a kézműipar fejleszté- sében érdekelt társadalmi réteg elnevezése a Kr. e. 560-as években. A csoportosulás vezetője a hagyomány szerint az Alkmeónida Megaklés volt. paraskénion (napaoKrjviov): a színpad kőépületének oldalsó szárnya, pa-ra-wa-jo: ld.: paréion. paredros (nápeöpcn): ’asztaltárs’. Az archónok által választott tisztviselő Attikában, az archón helyettese. 42 paréion (jictptjiov, pa-ra-wa-jo): ’arc, pofa’, a lószerszámon pofadísz. párnatag: ld. ekhinos. parodos (jiccpoöos): 1. a színházban a kar bevonulása. 2. az első kardal, amit bevonuláskor éne- keltek. 3. a színészek és a kórus által használt bejárat az ókori színházban, parosi márvány krónika (Chronicon vagy Marmor Parium, Marmora Arundeliana és Oxonien- sia): a XVII. század elején megtalált márványtábla, amely a görög politikai és irodalmi élet fontos eseményeit és személyneveit tartalmazza a mitikus bronzkortól Kr. e. 354-ig. Külön- féle történeti müvek és irodalomtörténeti adattárak felhasználásával készült kivonat. Az e- gyes eseményeket nem az olympiai időszámítás szerint, hanem az athéni királyok és archó- nok nevével jelölve számítja és Diognétos archónságához viszonyítva (Kr. e. 264/263) közli. A szerző erősen elfogult Athén javára. Az ókor történetének és kronológiájának egyik elsőd- leges forrása. Ma az Oxfordi Egyetem tulajdonában van. Partheniai: ’szüzektől születettek’. Az 1. messénai háború alatt születettek, valószínűleg helóta apától. Tárás (Tarentum) alapítói. Parthenón: Iktinos és Kallikratés vezetése alatt épült athéni templom az Akropolison. Kr. e. 438-ban fejezték be. A Pheidias készítette Athéna chryselephantin szobra állt benne, parthénos (Jiapöevos): 1. szűz lány. 2. (Ilap&Evos) ’a szűz istennő’. Egyes istennők, különösen Athéné, Artemisz jelzője. patriarchális: 1. apajogú. 2. a patriarchatus idejéből származó. patriarchátus: apajogúság. A társadalom fejlődésének az a kora, mikor a leszármazási rendet az apa jogán tartották számon. A férfiak, az apák vezető szerepe jellemzi, pa-we-a (pharwea): a knóssosi Le táblákon gyapjúból készült szövetet jelent, ld.: pharos. pediakoi (jteőiaicós): síkvidékiek. 1. Attika mezőgazdasági művelésre alkalmas területén, a pe- dionon lakók elnevezése. 2. a hatalomért folytatott küzdelemben az arisztokratikus attikai „párt”. A részben nemesi származásúak csoportosulását Lykurgos vezette, pedion (jteóíov): 1. síkság, alföld. 2. Attika mezőgazdaságilag megművelhető területei. Pelargikon: a mykénéi Akropolis erődje. Maradványai ma is láthatók a Niké-templommal szemben. pelasg: Hellas és a környező szigetvilág görögök előtti őslakói. pelatés (jt£A.áTrp): 1. ’szomszéd’ 2. ’odatelepedő, védelmet kérő’. Függő helyzetben lévő, sze- gény szabad. Bizonytalan társadalmi kategória, van, aki cliensként, van, aki bérmunkásként értelmezi. peloponnésosi háború: Kr. e. 431 -404 között, a délos-attikai és a peloponnésosi szövetség kö- zötti hatalmi háború, amely Spárta győzelmével ért véget, peloponnésosi szövetség: a Kr. e. 550 körül, Messénia és Argos legyőzése után, Spárta hege- móniája alatt létrejött, legrégibb görög symmachia. Tagjai Spártán kívül Akhaia és Argos ki- vételével a peloponnésosi államok, Megara és Aigina. A szövetségesek autonómiát élveztek, de erősen függtek Spártától. peltastés (jieXxaorrp): 1. könnyű pajzzsal felszerelt, könnyűfegyverzetű katona. 2. a Kr. e. IV. században, az athéni Iphikratés katonai reformjával megteremtett könnyűfegyverzetű gyalo- gosokból álló fegyvernem, amely a thrákoktól átvett bőrpajzsot, a peltét, a hosszú kardot, a hajítódárdát és a hosszú dárdát használta fegyverként. 43 penestés (jtevéorrp): 1. szolgáltatásra kötelezett személy. 2. Thessalia leigázott földművelő né- pessége. Jogi helyzetük hasonló volt a spártai helótákéhoz. 3. szolga, bérmunkás, pentapolis (jtevrcbioXis): öt városból álló szövetség, vagy öt egyesített város alkotta állam. pl. kyrenaikai pentapolis. pentathlon (pente = ’öt’ + átlón = 'küzdelem, versengés’): öttusa a görög olympiákon. Számai: futás (drómos), ugrás (halma), diszkoszvetés (diskos), gerelyhajítás (akontion) és birkózás (pálé). pentékontaeteia (v.ö.: jievrrjKovroircs): ötven év, a perzsa háborúk vége és a peloponnésosi há- ború kirobbanása között eltelt évtizedek. pentékontér (jtevirjKOvrijp): a szó eredetileg egy ötvenfős egység vezetőjét jelentette. A lykurgosi hadszervezetben a mora egynyolcadát kitevő szakasz parancsnoka. Ezért van egy morában nyolc pentékontér, de ebből nem következik, hogy egy mora 400 főből állt. pentékosiomedimnos (jievrccicoaiOjUEŐípvoi): ötszázmérős, a solóni timokratikus beosztás első osztálya. pentérés (jievTrjprp): ötevezősoros (ötven-evezőpados) hajó. peplos (nÉnXos, peplum): 1. köntös, Athénben Athéné szobrának kön- töse. 2. a nők könnyű szövetből készült, vállon rögzített felsőruhája, periégésis (jtepirjyrjois): körüljárás, idegenvezetés, földrajzi leírás. Az ókori útikönyv műfaját jelölték így. perioikos (jtepfoucos): körben lakó, környékbeli, körüllakó. A Spárta kö- rüli leigázott, korlátozott önkormányzattal rendelkező városok lakói. Ők adták a spártai hadsereg zömét, ők végezték az ipari termelést, peripolarchos (mpinoXáp/rp): határőrparancsnok. A peripolosok parancsnoka. peripolos (mpínoXai): határőr- és járőrszolgálatra kötelezett ifjak. perípteros: ’körüloszlopos’. A templomcellát egy oszlopsoros folyosóval övező görög templomstílus. peristylion (vö.: JtepiOTÖXos): ’oszlopcsarnokkal körülvett’. 1. oszlopokkal körülvett szabad tér, udvar. 2. a templomot körülvevő oszlopsor, peristylos: udvar vagy terem belső oldalain körülfutó oszlopsor, pessos (jieoaós): 1. dáma- vagy ostáblajáték figura. 2, játékterem, pezetairos (jtE^éxaipos): gyalogos társ, a makedón hadsereg gyalogosa. Anyagi és társadalmi helyzete a hetairosokénál alacsonyabb volt. phalanx (<í>c&ay^): csatarend. A nehézfegyverzetű gyalogság hadoszlopa. A Kr. e. 4. századig a pha- lanx csak annyit jelentett, hogy a gyalogság arcvonala rövidebb volt mélységénél. Későbbi jelentését, a meghatározott zárt harci alakzatot a thébai Epameinóndas újítása határozta meg. pharos ((papos, pa-we-a, pharwea): Homérosnál gyapjúból készült nagy darab szövet, palást, köpeny. phi (fi): A görög ábécé huszonegyedik betűje: 44 Philippeioi: Philippieios többes száma. Philippieios (OdiJiJteios): ’Philipposra vonatkozó, philipposi’. A II. Philippos által veretett a- rany statér elnevezése. philokratési béke: az ún. szövetséges háborút lezáró béke (Kr. e. 346), amely kiszolgáltatta Phókist II. Philipposnak. Philométór (({uXoprÍTtap): ’anyját szerető’. Hellenisztikus uralkodók mellékneve. Philopatór ((jnAojtátcop): ’atyját szerető’. Hellenisztikus uralkodók mellékneve. philos (<|)íA.os, t. sz.: philoi): ’barát, társ, kedvenc’. A makedón uralkodó eredetileg hellén politi- kusokból álló, makedón polgárjogot kapott tanácsadói, katonai parancsnokai, barátai. phoinikiai betűk (phinikéa grammata): így nevezték a görögök saját, a föníciaiaktól átvett betű- írásukat, illetve később az ezzel az írással rögzített legkorábbi feliratokat. phoros ( 45 Physkón : 'potrohos, beles’. VII. Ptolemaios ragadványneve. pi: A görög ábécé tizenhatodik betűje: FI, ut. Hangértéke: p. piktografíkus írás: az írás azon fajtája, amelyben egész fogalmakat kifejező jeleket használnak. pilos (jiiI o s ): ’nemez, filc’. Nemezsapka. Viselése Spártában csak a szaba- dok számára volt engedélyezett. pintadera: pecsételő. pithos (jttöos): széles szájú, nagyméretű, nyakatlan agyag tárolóedény, hordó, tartály, amelyben gabonát vagy olajat tartottak. plataiai eskü: egy Kr. e. IV. századi feliraton fennmaradt, hitelességében erősen vitatott szöveg, amely a Xerxés elleni háború folytatásáról szól, és a görögök összefo- gását tükrözi. Plerosia: Zeus ünnepe Posideón hónapban. plethron (TtXéöpov): 1. hosszmérték, 100 láb, a stadion hatodrésze. Hossza koronként és vidé- kenként változott, de mindig 25-35 m közé esett. Az attikai plethron 29,6 m volt. 2. terület- mérték, tízezer négyzetláb, ami Attikában 8,7616 ár (876 m2 = 0,087 hektár) volt. 3. a latin iugerum fordításaként kb. 25 ár. plinthos (jtXívöos): ’tégla’. 1. a dór oszlopfő négyzet alakú, echinoson nyugvó része. 2. az ión rendszerű oszlop- és pillérlábazatok alsó, négyzetes alakú, kis magasságú eleme, plutis (v.ö.: j i^out ec u): ’gazdag, vagyonos’. Milétos egyik politikai pártja, a hajótulajdonosok. Plynteria: Athéné szobrának megtisztító ünnepe, ami Zeus Moiragetos, Gaia és a Moirák e- gyüttes ünnepe is volt. polemarchos (j ioXepapxos): ’fővezér, hadvezér’. 1. hadvezér, Spártában egy mora parancs- noka. 2. ld.: archón polemarchos 3. Thébaiban a katonai ügyeket intéző főtisztviselő, pólétés (ruoXifrrp): ’eladó’. Tíz, phylénként sorsolt pénzügyi hivatalnok Athénben, akinek fela- data volt az állami ingatlanok haszonbérletbe adása és az elkobzott javak elárverezése. Veze- tőjüket prytanisnak hívták, polikróm: többszínű. Poliorkétés (jroA.iopxtl'nís): ’városokat ostromló’, Démétrios ragadványneve. poliorkétika: a várostromlás tudománya. polis (jtóXis): ’fellegvár, vár, város’. Városállam. polisállam: ld. polis. politeia (jioXireía): ’polgárjog, állampolgárság, államrend, alkotmány, politika’. Az állam he- lyes kormányzásának tudománya, politeizmus: többistenhit. polygonális: sokszögű. A polygonális falazat egymáshoz csiszolt sokszögű, nem szabályos kő- tömbökből állt. Pompaia: Zeus Meilikhios ünnepe Maimaktérión hónapban. Ponnykhis: Attikai ünnep. Tánccal és a szüzek fáklyás futóversenyével ünnepelték Hekatomba- ión hónapban. Posidea: a nedvesség és a vegetáció ünnepe Posideón hónapban. Posideón: a 12 hónapban álló athéni naptár december-januárra eső hatodik hónapja. Ebben a hónapban volt a Haloa és a Kis Dionysia. potamikus kultúra: öntözéses mezőgazdaságon alapuló kultúrák. 46 pregörög: görögség előtti, prehellén: görögség előtti, prekeramikus: a keramikus korszak előtti, presbeutés (jipeoPeutTÍs): ’követ, megbízott’. Pre-Sesklo: észak-thessaliai kultúra, a Proto-Sesklo műveltséget váltotta fel a korai neoliti- kumban. Kerámiája monokróm, kardium-kagylóval karcolt, becsípett vagy bütykös plasz- tikus díszítésű. probulos (jipófiovkoi): ’a búié fölé rendelt tanácsadó testület’. 1. oligarcha tanácsadó testület (pl. Korinthoszban 8 tagú testület, amely a tanács számára előkészíti az ügyeket). 2. az ión városok képviselői a városszövetség tanácskozásán. 3. a görög városok képviselői a pánhel- lén kongresszusokon (Kr. e. 481 Korinthos, Kr. e. 479 Plataiai). prodikos (jtpoóucos): ’védelmező, bosszúálló, ügyvéd’. 1. Spártában a kiskorú király gyámja. 2. korinthoszi és korkyrai főtisztviselők. proedros (jtpoeópos): ’elöljáró, elnök’. 1. vezető tisztségviselő, a synedriákban az elnökség tagja. 2. Athénban a tanács vagy a népgyülés vezetésére kisorsolt személy, proeisphora (npoetoÿopa): a leiturgia egyik formája: a démos adójának előlegezése az állam részére. Proerosiea: Démétér és Persephoné tiszteletére rendezett vetésünnep Pyanopsión hónapban, promanteia (jtpopavtEÍa): a soron kívüli jóslatkérés előjoga egy jóshelyen, pl. Delphoiban. Prométhia: Prométheusnak, a tűz hérósának fáklyafutással és kórussal emlékezetessé tett ünne- pe, amit Pyanopsión vége felé tartottak. Vö. naptár, promiszkuitás: korlátozás és tartós jelleg nélküli nemi érintkezés, propyloia: az épületek előterében elhelyezkedő, csarnokszerüen kiképzett díszkapu, proskynésis (jtpooKÚvrjois): ’imádás, lebomlás’. Az uralkodó iránti tisztelet megadásának ori- entális eredetű megnyilvánulása. prostagma (jtpóoTayjia, t. sz. prostagmata): utasítás, parancs, rendelkezés, királyi rendelet, prostagmata: a prostagma többes száma. Ld. ott. prostates (jtpootátrp): ’vezető, elöljáró’. 1. Athénben a polgárjoggal nem rendelkező metoiko- sok képviselője. 2. ha nem hivatalos címként használják: a nép vezetője, prostylos: görög homlokzattípus, előoszlopos templom, amelynél a főhomlokzat teljes szélességében oszlopsor áll. (pl. Kr. e. 575 tájától Paestum) protocivilizáció: őscivilizáció. protogeometrikus: a mykénéi civilizációt követő ún. sötét kor submyké- néi kerámiastílusából kialakuló, egyszerű, har- monikusan tagolt díszítésű stílusa, a geometrikus stílus korai szakasza (Kr. e. 1050-900). A kor- szakban az alkalmazott grafika motívumai már rendszert alkotnak. A körzőszerüen használt e- csettel az edény felépítéséhez igazodó, de nagy felületeket díszítetlenül hagyó irányzat. Proto-Sesklo: a prekeramikus korszakot felváltó észak-thessaliai kultúra (Kr. e. 6500-5800), kerámiáját egyszerű, monokróm geometrikus díszítések jellemzik. 47 provincia: meghódított, helytartók által kormányzott tartomány. proxénia: vendégbarátság. Egy állam egy másik állam polgárát proxenosává, vagyis hivatalos vendégbarátjává teheti, hogy hazájában képviselje a proxeniát nyújtó állam polgárainak érdekeit. Erre azért volt szükség, mert az ókorban nem léteztek a maihoz hasonló nagykövetségek és konzulátusok, proxenos (t. sz. proxenoi): vendégbarát, vö. proxénia. prytaneia (Ttputaveia): 1. Athénben az év egytized része (35, illetve 36 nap), amikor egy öt- venfős prytaniscsoport látta el a végrehajtói hatalmat. 2. a prytanisi méltóság. 3. Milétosban állami főhivatal viselése. 4. fölváltva viselt tisztség, prytaneion (jtpirtctveiov): 1. a prytanisok hivatali épülete 2. az archón epónymos hivatali szék- helye Attikában. prytanis (jtpóxavis): ’uralkodó, úr’. 1. egyes phylék 50-50 fős képviselőtestülete. 2. más görög városokban a polis vezető tisztségviselője, psaphisma: vö. pséphisma. pséphisma (xjrrjtf)iajLta): a népgyülés többsége által megszavazott népgyűlési határozat, döntés törvény. pséphos ( 48 Apolló tiszteletére rendezték, a sport mellett a művészetek is versenyeztek. A győzteseket babérkoszorúval jutalmazták. pyxis (7ru|ts): 1. puszpángfából készült doboz 2. doboz, szelence. A ko- rai kyklasi kultúra jellegzetes edénytípusa, qasireu: vő. basileus. rabszolga: jogokkal nem rendelkező, szemé- lyében és gazdaságilag kötött személy, radiokarbonos kormeghatározás: szerves eredetű anyagok korának meghatározása a bennük fennmaradt szén (C14) izotóp arányának mérésével. Adatait a dendrokronológiai méréseivel szokták kalibrálni, pontosítani. reciprocitás: 1. kölcsönösség, viszonosság. 2. a pénzgazdálkodás előtti csereformák egyike, amelyre a presztízsjavak kölcsönös „ajándékozása” volt a jellemző. A görög világban a sötét korra (Kr. e. XI-IX. század) volt elsősorban jellemző, recto: agyagtábla, papirusz vagy kódexlap előoldala. redisztributivitás: pénzgazdálkodás előtti központi újraelosztásos gazdasági rendszer, pl. a my- kénéi palotagazdaságokban. régens: az uralkodó helyett az országot ideiglenesen kormányzó személy, rhapsódos (pc«j>a)óós): énekmondó, az eposzok előadásával foglalkozó vándor énekes, rhapsódos: hivatásos énekmondó. rhétra (prjxpa): ’egyezség, szóbeli megegyezés’. Rendelet, törvény Spártában és más görög ál- lamokban (pl. Chioson). így nevezték Spárta legősibb törvényeit, a lykurgosi alkotmányt is. rhó: a görög ábécé tizenhetedik betűje: P, p. Hangértéke: r rhyton (pírcőv): ’ivókürt’. Többnyire állatfej vagy tölcsér alakú ivóedény. Az állatfej szájánál vagy a tölcsér csúcsánál általában ujjal elzárható kiöntőnyí- lás volt. Az ivóedény kiöntőnyílása az italáldozatok célját szolgálta. A kiön- tőnyílás nélküli edényeket ivásra használták, romanizáció: a római kormányzati módszerek, a műveltség és a latin nyelv el- terjedése a római uralom alá került területeken, rosette-i kő: Napóleon egyiptomi hadjárata alatt Rosette városkában az erődítési munkák során egy árok ásásakor Bouchard mérnök által talált fekete bazalttábla, amelyen hieroglif, démotikus és görög nyelven volt felírva ugyanaz a szöveg. Ez a tábla adta meg a kulcsát a hieroglifák és az egyiptomi írás megfejtésének. Ma a Bri- tish Museumban őrzik, sagéné (oayifvT]): kerítőháló. sakák: a szkíthákkal rokon iráni nép. sakenisinák: a mai Örményország területén élő nép. sardana: a tengeri népek egyik csoportja. Ld. ott. sarisa (occpíoa, sarissa): a makedón hadsereg thrákoktól átvett 4-5 m hosszú nehéz lándzsája. 49 3 sarisopohoros (sarissophoros, oapiocxpópos): a makedón sereg kö- zepes fegyverzetű lovassága, nevét jellegzetes fegyveréről, a sá- ri sáról kapta, satrapa: ld. satrapés. satrapeia: tartomány a Perzsa Birodalomban, satrapés: perzsa helytartó, satrapia: vö. satrapeia. scholion (oyoAiov): értelmezés, magyarázat, kommentár, magyarázó jegyzet. A görög filológu- sok a Kr. e. V. századtól kezdve eleinte Homéros, később pedig a többi szerző munkájához, a sorok közé vagy a lap szélére írt szövegmagyarázata. Néha önálló kötetben is kiadták eze- ket. seisachteia (oeiodyöeia): ’terhektől való megszabadulás, teherlerázás, adósságot eltörlő tör- vény’. Solón intézkedése, amellyel megszüntette a földzálogot, sekeles: a tengeri népek egyik csoportja. Ld. ott. senatus: az antik Róma államtanácsa. Sesklo-kultúra: a középső neolitikum kultúrája. A neolitikus gazdaság és társadalom virágkora. Sűrű településhálózat jött létre, fallal erődített, városias jellegű településekkel. Anyagi kultúrájában először jelenik meg a réz, a geometrikus mintával díszített pecsételők. Kisplasztikáját naturalisztikus nőalakok, vörös és fehér díszítésű kerámiáját pedig rendkívüli változatosság jellemzi, siglos (oiy^os): sékel. 1. ókori keleti súlymérték és pénzegység. 2. perzsa ezüstpénz, súlya 5,6 gramm, silphion (aíXcJnov): főleg Kyréné legfontosabb növénye, amelyet gyógy- szerként, fűszerként és élelmiszerként használtak. Mára kipusztult, nem azonosítható. s i m a (szima, oipa): vízcsatorna. A gerendázat része, könnyű, álló hullámtagozat. Általában a párkány koronázó tagozataként, a függőlemez fölött alkalmazzák, s k é n é ( o i c t j v t Í ) : az ókori színház színpadát hátulról lezáró építmény, a szín- pad kőépülete. skiagraphia: ’ámyékrajz’. Először a samosi Saurias által alkalmazott raj- zolási módszer, ami a korai feketealakos vázákon figyelhető meg. Siky- ón és Korinthos edényein a hosszúra nyújtott, sziluettszerü ember- és állatalakok formáiban jelentkezik. Skirophoria: főként a nők által megült ünnep, amelyet Athénének, Démétemek, Persephonének és Poseidón Phytelmiosnak szenteltek. Skirophorión (Zicípo(popuüv): a 12 hónapból álló athéni naptár június-júliusra eső, Athénének szentelt tizenkettedik hónapja. 12. napján a Skirophoria, 13. napján a Arrephoria, 14. napján a Dipolia és Buphonia ünnepeket tartották. Ebben a hónapban rendezték meg az Olympia, a Héraklea és a Hyakinthia játékokat. , skyphos (oicú 50 skytalismos: a szó a skytalé (oKvxált] ’fütykös’) szóból származik, és arra az eseményre utal, amikor Kr. e. 370-ben az argosi felkelők fütykösökkel agyonvertek mintegy ezer olygarchát. skytha: a Fekete-tenger, a Duna, Don, Dnyeper vidékén élt törzsek összefoglaló neve. Lovas nomád nép volt, akik később a Dnyeper alsó folyásánál alapítottak földművelő államot, sophistika: a Kr. e. V-IV. században létrejött filozófiai irányzat. Társadalmi, ismertelméleti és etikai problémákkal foglalkoztak. Müveik jórészt elvesztek, a velük ellenséges Platón mun- káiból ismertek. Legjelentősebb képviselőik: Prótagoras, Gorgias, Hippias és Prodikos. soros (ooapos): ’halom, rakás’. Közös sír. Sótér (oomjp): ’megmentő, megszabadító, védő megváltó’. Sótéria: 1. megmenekülés. A kelták elleni 279-es győzelem emlékére Delphoiban évente meg- rendezett ünnep. 2. Zeus Sótéros ünnepe. sötét kor: a mykénéi kor bukása utáni időszak, amikor a gazdasági életből eltűntek a luxus jel- legű iparágak, rövid időre az állattenyésztés került előtérbe. A mezőgazdaság stagnálásával párhuzamosan csökkentek a kereskedelmi kapcsolatok is. Kialakult a társadalom háromszin- tű, phylé-phratria-genos tagozódása, spartiata: teljes jogú spártai, homoios. stadion (oxáőiov): 1. hosszmérték, a plethron hatszorosa, 600 láb. Koronként és területenként változott. Az attikai 177,6 m, az olympiai 192,28 m, a delphoi 177,55 m volt. 2. futóverseny, amelynek hossza egy stadion. statér (oxaxrjp): 1. két mina, súlyegységként Kr. e. 500 k. 756-795 g, később kb. 860 g, a Kr. e. V. század végén és a IV. században 900-920 g. 2. pénzegységként 1 statér = 2 drachma. status quo: a megelőző, a korábbi helyzetnek megfelelő állapot. steatopygia: zsírosfarúság. A korai női idolok jellegzetes formája. PO A Y kA ^T A stélé: kőtábla, amelyre néphatározatokat, törvényeket vagy sírfeli- é ¡rrokPATEio*. ratokat véstek. AEA^cYrYPA Stenia: a férjezett nők ünnepe Pyanopsión hónapban. stephanéphoros (ox£(f)avT](f>ópos): ’koszorúviselő, koszorús’. 1. eponym tisztviselő különösen a kis-ázsiai görög államokban, pl. Milétosban. A milétosi ste- phanéphorosok listája Kr. e. 525-től 259-ig, majd hiányosan Kr. u. 32-ig ismert. 2. verseny, amelynek koszorú a díja. A legrangosabb versenyjátékok: az Olympia, a Pythia, a Nemea és az Isthmia. stichos (vö.: o t ix í^ü), ’sorokba rendez’): egymás mögött álló harcosok egy sora a lakedaimóni hadrendben. Stoa Poikilé (oxoá jioiic íXt]): ’festett (tarka) csarnok’. A sztoikusok gyülekezőhelye Athénben. stratégia: hadászat. A hadjáratok és háborúk vezetésének tudománya. stratégos (oxpaxrjyós): főparancsnok, hadvezér a görög államokban. Athénben az évente vá- lasztott tízfős hadvezért kollégium tagja. stratégos autokratór (oxpaxrjyós aútOKpáxojp): különleges jogkörrel felruházott hadvezér, teljhatalmú stratégos Athénben. stylos (oxöXos): oszloptörzs. 51 stylobatés (cm)Xo(3ca:rp): alapszint, az ókori görög templomnál a krépidoma felső felülete, amin az oszlop áll. submykénéi: ’Mykéné utáni’. A Kr. e. XI. század kora. Sze- gényes díszítésű keramikájában a my kénéi kői né felbomlá- sa utáni mélypontot tükrözi. súsai menyegző: Kr. e. 324 elején Alexandros által rendezett tömeges esküvő, mely során kelet és nyugat jelképes kibékítése céljából katonáit perzsa nőkkel házasította össze. Ő maga elvette III. Dareios Stateira nevű, és III. Artaxerxés Parysatis nevű leányát, sykon (crüicov): füge. sykophanta: ld. sykophantés. sykophantés (ottKO^avrrp): 1. ’füge-bejelentő’, vagyis a fügeexport tilalmának áthágóit felje- lentő személy 2. később hivatásos besúgó. sylé (oi3Xr|): 1. zsákmány, sarc. 2. megtorlás. 3. idegen hajórakomány lefoglalásának joga. symmachia (ouppaxicc): fegyveres szövetség, tagjai a symmachosok (együtt harcolók). Több- nyire egy szövetségi tanács (synedrion) vezetése alatt állt. symmoria (ouppopia): 1. különböző anyagi helyzetű polgárokból szervezett adózó egység Athénben a Kr. e. 4. századtól. Vö. eisphora. 2. az athéni flotta hadosztálya, sympoliteia (o'up.JtoXÍTEia): ’államok szövetsége’. Két vagy több autonóm polis vagy ethnos összeolvadása egyetlen államba. Előfordult, hogy egy kis állam beleolvadt egy nagyobbá (pl. Myus Milétosba), de az is, hogy egyenrangú felek csatlakoztak egymáshoz, esetleg önálló- ságuk részleges megtartásával, mint pl. az aitól és az achai szövetségben, synedrion (ovveöpiov): tanács, gyűlés, szövetségi tanács, synedros (cruvéőpos): a szövetségi tanács tagja, akit egy-egy polis delegált, synodos (crvvoöos): ’népgyűlés, gyűlés, összejövetel’. Szövetségi gyűlés, pl. a boiót szövet- ségben. Synoikia: az attikai Hekatombaión hónapban megrendezett ünnep, amellyel Théseus városala- pítását, illetve Athéné Poliorkhost ünnepelték. synoikism os (onvouaajnós): ’egyesítés, együttélés, összetelepítés’. A legnevezetesebb az athéni hagyomány által Théseus nevéhez fűzött synoikismos, amelynek során Attika községeinek lakóit egyetlen városba telepítette össze. Történeti synoikismos volt Rhodos (Kr. e. 408/407) és Megalopolis (Kr. e. 368/367) városának megalapítása, s y s s i t i a ( o d o o í t i o v ) : a férfiak közös étkezése a dór államokban, s y s s i t o i ( o Ú o o Í t o s ) : együtt étkezők, asztaltársak, étkezőtársak. szent csapat: 300 főből álló, mindenre elszánt csapat, amelyet Pelopidas szervezett meg. szent háború: Delphoi hegemóniájáért vívott háborúk, melyek közül a legismertebb Kr. e. 355- 346-ig tartó háború a boiótiai szövetség és Phókis között, szigetstratégia: Periklés haditerve a peloponnésosi háború első szakaszában. Attika lakosságát Athén falai közé telepítette. szigma: a görög ábécé tizennyolcadik betűje: 2, o, (szó végén: s). Hangértéke: sz. szíriai háborúk: a Ptolemaiosok és a Selekuidák közötti háborúk Syria birtoklásáért. 52 szofisták: görög filozófiai irányzat, akik a Kr. e. V. századtól a Kr. u. I. századig a bölcsesség hivatásos tanítói voltak. A természeti jelenségeket racionális módon magyarázták, etikájuk- ban és esztétikájukban a relativizmust hirdették, szövetséges háború: Kr. e.355-ben Athén veresége szövetségeseitől. sztoa (oxocx, stoa): csarnok, oszlopcsarnok, amely különféle polgári és kereskedelmi célokat szolgált. sztoikus: a sztoicizmus híve. sztoikusok: a kitioni Zénón által létrehozott filozófiai irányzat, neve a Stoa Poikilére utal, ahol képviselői tanítottak. Filozófiai rendszerük középpontjában az etika állt. A legfontosabb el- mélete az apatheia, a szenvedélymentes élet. Az ember legfontosabb feladata a lélek nyugal- mának megteremtése. Természetfilozófiájuk alapja a természeti események sors által irányí- tott örök körforgása. szubsztrátum: 1. alaptényező. 2, az az ősréteg, amire a következő ráépül, tagos (xayós): ’parancsnok, uralkodó, főnök’. A thessaliai szövetség választott vezetője, aki fel- ügyeli a thessaliai szövetség négy kerületének élén álló tetrarchákat. tagozat: épülethomlokzat tagoló, illetve összetevő eleme. A homlokzat egyes elemeinek kelet- kezését, illetve szervülési rendjét hivatottak kifejezni. Formájuk szerint lehetnek: lemezro- vátka-, pálca-, horony- és hullámtagozat. taktika: harcászat. 1. a katonai erők legmegfelelőbb felhasználásának tudománya és gyakorlati megvalósítása. 2. egy adott cél elérése érdekében használt módszerek összessége, talanton (xcdavxov): súly- és pénzegység. 1 talanton = 60 mina = 36000 obolos = 288000 chal- chos. Mértéke területenként változó. 1 aiginai talanton = 37000 kg, 1 ősi attikai talanton = 35934 kg, 1 Solón-féle attikai (euboiai) talanton = 26196 kg, 1 Solón-féle attikai kereskedel- mi talanton = 39290 kg, 1 régibb attikai talanton = 25920 kg, 1 újabb attikai talanton = 20460 kg. talentum: Id. talanton. tamias (xapias): tiszttartó, gondnok, kincstárnok. Athénben phylénként egy tamiast sorsoltak az ötszázmérősök közül a templomok javainak kezelésére. A tamiasok nem kaptak napidíjat. A Kr. e. 4. századtól kezdve voltak világi kincstárak is, pl. Kr. e. 344-től a hadipénztár, tapuros: a Kaszpi-tengertől délre élő nép. tau: a görög ábécé tizenkilencedik betűje: T, x. Hangértéke: t. taxiarchos (xa^KXpXTp): a űz athéni phylé gyalogoscsapatainak tíz parancsnoka, taxilochos (xa^iloxps): egy spártai lochos parancsnoka, telesias: thrák eredetű harci tánc. telestai: telestas többes száma, telestas: földbirtokos a mykénéi korban, telestérion: beavatási csarnok. temenos (xejuevos): 1. kihasított föld. A mykénéi korban csak a wanax, a lawagetas és a szenté- lyek rendelkeztek temenosszal. 2. elkerített szentélykörzet, az istenhez tartozó terület, ame- lyet különleges szabályok alapján igazgattak. tengeri népek: a Földközi tenger medencéjében élő indo-európai népek G. Masperótól szárma- zó gyűjtőneve, akiknek keleti vándorlása Kr. e. 1200 körül jelentős mértékben megváltoztatta a Közel-Kelet erőviszonyait. III. Ramszesz sikerrel szállt szembe velük 53 Egyiptom védelmében. A népcsoporthoz tartozó népnevek több felsorolása is létezik, ezek szerint az akhaiwasák (A-qi-ya-wa-sa/ A-qi-wa-sa, achájok), turusák (Tw-rw-s'/ Tw-ry-s', etruszkok, esetleg tarsosiak), sekelesek (Sa-k(a)-ru-su /s'-r'-rw-s', szicíliaiak), lukák (luqqa, liikiaiak) és sardanák (Sa-ra-d-n/ Sa-ar-di-na /S'-r'd-n, szárdok), Rw-ku (Rw-kw), Pe-ra-sa- ta/ Peleset (Pw-r-s-ty, filiszteusok), Tjikar (T-k-k[-rj, tjekker). Danutia (D-y-n-yw-n, danaos) danaoi, Wasasa (W-s-s, weshesh) alkották őket. A ma ismert népcsoportokkal való beazonosításuk nem teljesen biztos, teremnón (tepepvoav): szoba, lakás, ház. terrakotta: máz nélkül kiégetett agyag, illetve a belőle készített tárgy elnevezése, territoriális monarchia: a területiség elve alapján létrehozott állam. Eszerint az adott állam te- rületén lakók az illető állam jogrendszerének és hatóságainak vannak alárendelve függetlenül attól, hogy az adott állam alattvalói vagy sem. territoriális: területi, meghatározott földterületre vonatkozó, tetradrachma (t é t pccö priypos): négy drachmát érő érme. 1 tetra- drachma = 2 didracma = 4 drachma = 6 tetrobolos = 8 triobolos = 12 diobolos = 24 obolos. tetrastylos (TExpaoTuXos): négy oszlopos főhomlokzatú épület vagy templom, tezaurál: felhalmoz. thalamos (öccXctpos): hálószoba, a ház úrnőjének a lakószobája, kamra, raktárszoba, ház. thalassa (űóXaooa): 1. tenger. 2, sósvizü forrás az athéni Erechteionban. r ..ü thalassokrácia: ld. thalattokratia. thalatta: ld. thalassa. thalattokratia (thalassokrácia): tengeri uralom, a tenger feletti uralom. Thargclia: aratási ünnep Apollón és Artemis születésnapjának tiszteletére. Thargélión 6-7. nap- ján rendezték meg, az ünnep az év első kenyerének megsütésével kezdődött. Thargélión (©apryrjXioúv): a 12 hónapból álló athéni naptár május-júniusra eső tizenegyedik hónapja. 6-7. napján a Thargélia és Chloea, 7. napján a Daphnephoria, 19. napján a Bendi- dea, 19. napján a Callynteria, 25. napján a Plynteria ünnepeket tartották. Ebben a hónapban rendezték a Déliát is. thelymnon: alapzat. theoi adelphoi (űeoi áóeA. 54 Thésea: Théseus tiszteletére rendezett ünnep, amelyen a szegényeket megajándékozták, a kis- gyermekek felvonultak, és az ünnep végén katonai játékokat tartottak. Pyanopsión hónapban rendezték meg. Théseion: Théseus szentélye az athéni városközpontban, feltehetőleg a római agorától délre. Nem azonos a ma Théseionnak nevezett Héphaistos- templommal. (Ez utóbbi látható a képen.) Thesmophoria: a nők ünnepe Déméter és Persephoné tiszteletére. Pyanopsión hónapban, a mezei munkák befejezésekor rendezték meg. A nők hálaáldozatot mutattak be, majd az ünnep negyedik napján körmenetben tértek vissza, fejükön egy kosárkában Démétér törvényeit hozták vissza a városba, thesmothetés 0£O|uo&etrp): 6 főből álló athéni törvényhozói és bírói testület, amely a három, magasabb rangú archónnal együtt a kilencfős archóni testületet alkotta. Létrejöttét a Kr. e. VII. század utolsó negyedére datálják. thessal szövetség: a hagyomány szerint Pyrrhos Aleuas által létrehozott politikai egység. Elén, mint központi törvényhozó szerv, a koinon (a polisok küldötteiből álló szövetségi gyűlés) és a tagos állt. théta: a görög ábécé nyolcadik betűje: 0 , í). Hangértéke: th. thettalos: thessaliai. thiasos (öíaoos): kultikus egyesület, társaság, amelynek tagjai valamely isten tiszteletére áldozatokat mutattak be és ünnepi lakomákon gyűltek össze, thiasótai (öiaaoíwp): a thiasos tagjai, kultusztársak, tholos: kör alakú épület. Athénben az Agorán állt. tholos-sír: kör alaprajzú, sziklába vájt vagy álboltozatos kupolasír, amelyet többnyire egy bejárati folyosón, ún. dromoson keresztül lehetett megközelíteni. Ld. még: kupolasír. thórakes (to-ra-ke): mellvért. timé (típrj): tekintély, vagyoni helyzet, rang, tisztség, timéma (t fpírjjlicx): ’érték, ár’. 1. vagyon alapján fizetendő hozzájárulás, büntetés. 2. timokrácia. timokrácia (TipoKpatía): 1. állam, amelyben a megbecsülés a hatalom alapja. 2. állam, amely- ben a vagyon a hatalom alapja, timokratikus: vagyoni censuson alapuló. tizenegyek: végrehajtó hatáskörrel rendelkező athéni törvényszolgák. Ők őrizték a börtönben a foglyokat, és ők hajtották végre a halálos ítéleteket is. toparchés (zonáfr/rp): egy körzet (topos) királynak felelős kormányzója a hellenisztikus Egyiptomban. topoi: a topos többes száma. topos (t ot cos): ’hely, kerület, vidék’. A község és a tartomány között álló körzet, kisebb terület a hellenisztikus Egyiptomban. toposz: 1. az irodalomban közismert, jellemző kép, fordulat. 2. valamely nép állítólagos vagy valóságos, elismert jellemző sajátossága, to-ra-ke: ld.: thórakes. tornos (lópvos): körző, esztergapad. 55 toros (topos): az attikai ión lábazat, s az ennek a mintáját követő lábazatok íves metszetű (ho- morú korong), az antikvitásban és a reneszánszban konvex alakú tagozata, tralesek: thrák zsoldosok. transzhumáció: kétlegelös gazdálkodás. Az állatok nyaranta az esős hegyvidéken, telente a vé- dettebb síkságokon legeltek. trapéza (xpcbie^a): asztal, a pénzváltók háromlábú asztala, trapezités (xpcace^íxrp): pénzváltó, bankár. triérarchia (x pír) pafj/j]fia): egy háromevezősoros hadihajó felszerelése leiturgia keretében. Az athéni flotta a peloponnésosi háború kezdetén 300 triérésből, vagyis háromevezősoros hadi- hajóból állt. Vö. leiturgia. triérarchos (xpirjpapxos): 1. a triérés parancs- noka. 2. aki saját költségén felszerel egy triérést Athénban. triérés (xpiíjprp): háromevezősoros hadihajó, trigliphos (triglifos, xpiyÁu 56 raítélt maga viszi követként az elítélését tartalmazó üzenetet. Vö. Bellerophontés és Hamlet sorsával. urnamezős kultúrák: késő bronzkori, egymással rokonságban lévő kultúrák összefoglaló neve Európában. 1300 évesre becsült kultúra, amelyben megjelent a hamvasztás. A hamvakat ke- rámiaumákba helyezték és urnamezőkben rakták le. Ez a szokás Közép-Európa keleti részén kezdődött és innen terjedt el Olaszország és Spanyolország, Németország és az orosz sztyep- pevidék területére. Jellemzi még a rézbányászat és a bronzlemezeket készítő fémművesség. üpsilon (ypsilon): a görög ábécé 20. betűje: u, Y. Hangértéke: ü, ü. vacat: ’üresen áll’. Feliratokon és papiruszokon azon betűhelyek, illetve sorok jelzésére szolgál, ahová nem írtak semmit, pl. egy sort kihagyott a vésnök vagy az írnok. Ha csak egy betűhely üres, a v rövidítést, ha kettő, a vv rövidítést használjuk. vagyoncsere: vö. leiturgia; antidosis. vazallusfejedelem: alárendelt, függő helyzetben lévő fejedelem. vázastílus: a görög képzőművészetben a festészet jellegzetes megnyilvánulási formája a vázafestés. Ennek klasszikus formái után állapították meg a festészet korszakait. A görög vázafestészetet öt nagy stíluskorszakra szokták osztani: minosi, geometrikus, orientalizáló, archaikus és klasszikus. verso: agyagtábla, papirusz vagy kódexlap hátoldala. vízorr: negyed, vagy félkör keresztmetszetű cseppfogó vájat. Megakadályozza a csapadékvíz- nek a homlokzat felé történő szivárgását. Párkányok, fedkövek, ablakvízvetők fontos szerkezeti eleme. voikeus (tsz. voikea): kisebb termelőeszközök birtokában a földeken többé-kevésbé önállóan dolgozó rabszolgák csoportjának megnevezése a gortyni törvényekben. Helyzetük a spártai helótákéhoz hasonlított, egy-egy földdarabhoz tartoztak. voluta: az ión oszlopfő fej lemeze és pámatagja közötti elem. Csigavonalban csavarodó, kis korongban záródó, felül víz- szintesen egymásba kapcsolódó kettős tárcsa. vörös alakos váza: a Kr. e.530-as időszakra kialakult vázafes- tési technika, amelynek első mesterei An- dokidés műhelyéből kerültek ki. Eszerint a technika szerint már a váza hátterét festették feketére, s az alakok ebből emel- kedtek ki. Ezzel a technikával jobban tud- ták érzékeltetni a térbeliséget is. wa-na-ka: ld.: wanax wanakteroi: a királytól személyes füg- gésben álló, hozzá valamilyen formában szorosan kötődő személyek a mykénéi korban. wanax (anax): 1. a homéroszi korban a basileusok fölött álló fejedelem, ki- rály 2. a mykénéi korban király. Wappenmünze: címeres érmék, a legkorábbi athéni éremveretek, amelyek egyes arisztokrata nemzetségek jellegzetes, címerszerü motívumairól kapták nevüket. Datálásuk vitatott, valószínűleg a Kr. e. VI. sz. negyvenes-harmincas éveiből származnak. 57 weses: a tengeri népek egyike, amelyet Oassos káriai vagy Oaxos krétai város lakóival azonosí- tanak. xenélasia: az idegenek kiűzése Spártából, amit általában az idegengyűlölet és az idegen hatások elleni védekezés, olykor azonban az élelmiszerhiány (a philokratési béke után, Kr. e. 346- ban) indokolt. xénia: vendégbarátság két különböző polisban élő család vagy nemzetség között. xenos: idegen, vendégbarát. Yortan-kultúra: az Égeikum bronzkorának Kr. e. 2700-2500 közé datált kultúrája Kis-Azsiában. Trója mel- lett ez volt a legfontosabb kul- túrkör az adott térségben, zakoros (^ccKopos): templomszol- ga, segédpap. zéta (dzéta): a görög ábécé hatodik betűje: Z, Hangértéke: dz. zeugités (^EuyiTrp): ’szomszéd a csatarendben’. A solóni timokratikus beosztás harmadik osztá- lya, vagyonuk 200 mérő, vagyis a hoplita censust teljesítő polgárok. Korábbi téves értelmezése: ökörfogatos. zóphoros (^u> 58 KRONOLÓGIA -300000 a petralonai Homo erectus -9000-ig az épeirosi és élisi felső-paleolit lelőhelyek fennmaradása 10. évezred Franchthi-barlang 9-7. évezred a neolit korai szakasza Elő-Azsiában 8-6. évezred a Franchthi-barlang mezolit lakossága 7-6. évezred korai neolitikum (általában a görög területeken) -6000-5300 korai neolitikum Thessaliában 6000 előtt-5700 akeramikus neolitikum Krétán 6. évezred Nea Nikomédia korai neolit lelőhelye 5700-4000 korai neolitikum Krétán -5300 középső neolitikum v. „Sesklo kultúra” Thessaliában 5. évezred középső neolitikum (általában a görög területeken) 4500-3700 késői neolitikum (általában a görög területeken) 4300-3800 Tsangli-Arapi időszak: kései neolitikum korai szakasza Thessaliában 4300-3700 Saliagos kultúra a Kyklasokon 4300-3300 kései neolitikum Thessaliában 4000-3700 korai neolitikum II. Krétán 4. évezred az eke feltalálása Mezopotámiában 3800-3300 Otzaki-Dimini korszak: kései neolitikum késői szakasza Thessaliában 3700-3600 középső neolitikum Krétán 3700-2900 végső neolitikum (általában a görög területeken) 3600-2800 kései neolitikum Krétán 3300-3200 Képhala kultúra a Kyklasokon 3300-2500 végső neolitikum v. Rachmani korszak Thessaliában 3100/3000-2700/2650 korai minósi I. kultúra Krétán 3100/3000-2650 Eutresis kultúra1 3100/3000-2650 Grotta-Pelos kultúra v. korai kyklasi I. kultúra 3100/3000-1925/1900 elő-palotakorszak2 Krétán 3000-2000 korai bronzkor görög földön 3000-2000 az eke használatának kezdete görög földön 3000/2900-2600/2550 Trója 1.3 kultúra 3. évezred, vége krétai civilizáció 3. évezred, közepe a korai bronzkor virágzása 2700/2650-2150 korai minósi II. kultúra Krétán 2650-2450/2400 Keros-Syros kultúra v. korai kyklasi IIA kultúra 2650-2200/2150 Korakou kultúra (korai hellasi IIA) 2600/2550-2250 Trója II. (nyugat-anatóliai korai bronzkor 2) kultúra 2450/2400-2200/2150 „Kastri csoport” v. „Lefkandi I. ” v. korai kyklasi IIB v. IIIA kultúra 2450/2400-2200/2150 „Lefkandi I. ” kultúra (korai hellasi IIB periódus) 2250-2100/2050 Trója III. (nyugat-anatóliai korai bronzkor 3 [korai szakasz]) kultúra 2200/2150-2050/2000 korai kyklasi III. kultúra 2200/2150-2050/2000 Tiryns kultúra4 -2200 a korai hellasi II. kultúra vége, görög bevándorlás 2150-2050/2000 korai minósi III. kultúra 2100/2050-2000/1950 Trója IV5 kultúra 2050/2000-2000/1950 középső minósi IA kultúra Krétán 1 korai hellasi I 2 korai minósi l-középső minósi IA 3 nyugat-anatóliai korai bronzkor I 4 korai hellasi III periódus 5 nyugat-anatóliai korai bronzkor 3 (középső szakasz) 59 2050/2000-1900/1850 Phylakopi I. kultúra6 2050/2000-1900 középső hellasi 1.7 kultúra 2050/2000-1550 középső hellasi kultúra 20-18. sz. Kamares-vázák Krétán 2000-1700 régebbi palotakor Krétán 2000-1580 középső bronzkor 2000-1580 Krétán középső minósi kor 2000-1580 a szárazföldön középső hellasi kor 2000/1950-1900/1850 Trója V8 kultúra 2000/1950-1900/1850 középső minósi 1B [paloták] kultúra Krétán 1925/1900-1750/1720 régi paloták kora9 kultúra Krétán 1900-1700 középső hellasi II. 10 kultúra 1900/1850-1750/1720 középső minósi IIA-B kultúra Krétán 1750/1720-1700/1675 középső minósi IIIA-B kultúra Krétán 1750/1720-1490/1470 újpaloták kora11 kultúra Krétán 1750/1720-1490/1470 minósi újpaloták korának terjeszkedése az Égeikum déli területein1' 1750/1720 késő minósi IB [palota nélküli] kultúra Krétán 17-16. sz. korai mykénéi kultúra 1700-1575/1550 középső hellasi III. 13 kultúra 1700-1250 Trója VI. kultúra -1700-től újabb palotakor Krétán 17. sz. vége a legkorábbi aknasírok Mykénében 17. sz. sötét alapon fehér vázafestészet Krétán 1675/1650-1600/1550 késő hellasi I. kultúra 1675/1650-1490/1470 késő hellasi I-IIA kultúra -1675-1600 késő minósi IA14 kultúra Krétán -1625? a thérai vulkánkitörés 16-15 sz. világos alapon sötét vázafestés Krétán 1600-1500 késő minósi IB15 kultúra Krétán 1600/1550-1490/1470 késő hellasi IIA 1580-1100 késői bronzkor (általában a görög területeken) 1556-1506 Kekrops athéni király 16 1550-1500 késő minósi IA17 kultúra Krétán 1506-1497 Kranaos athéni király 1500-1450 késő minósi IB18 kultúra Krétán 1500-1450 késő minósi II. 19 kultúra Krétán -1500 Vaphio sírok -1500 thérai (santorini) vulkánkitörés20 21 1497-1487 Amphiktyón athéni király 1490-1200 késő hellasi IIIA-B kultúra 1490/1470-1385/1375? mykénéiek Knóssosban"1 6 középső kyklasi I vagy korai kyklasi II1B 7 a Dickinson-féle meghatározás szerint: „korai minyas" 8 nyugat-anatóliai korai bronzkor 3 (kései szakasz] 9 középső minósi IB- középső minósi IIB Krétán 10 a Dickinson-féle meghatározás szerint: „díszített minyas" és „érett minyas" 11 középső minósi IIIA-késő minósi IB Krétán 12 középső minósi Ill-késő minósi IB 13 a Dickinson-féle meghatározás szerint: ..késői minyas szakasz" 14 újabb datálás. aminek alapja a Santorini vulkán kitörésének 1625 körüli datálása 15 újabb datálás. aminek alapja a Santorini vulkán kitörésének 1625 körüli datálása 16 a korai királyok datálása az irodalmi hagyományra (mitologikus elbeszélésekI megy vissza, régészetiig alá nem támasztott, csupán viszonyítást alapul szolgál 17 korábbi datálás 18 korábbi datálás 19 újabb datálás. aminek alapja a Santorini vulkán kitörésének 1625 körüli datálása 20 korábbi datálás 21 késő minósi ll-IIIA2-korai (újabb datálás) 60 1490/1470-1075/1050 paloták utáni korszak késő minósi IIIA-C Krétán 1490/1470-1435/1405 késő hellasi IIB kultúra 1490/1470-1390/1370 késő hellasi IIB-IIIA1 kultúra -1490/1470? késő minósi IB: a rombolás szintje Krétán -1490 kései bronzkor: a nagy földrengést megelőző késő minósi IB v. késő hellasi IIB 1487-1437 Erichthonius athéni király 1450-1415 késő minósi II.22 kultúra Krétán 1450-1375 Knóssos késői kora 1450-1340 késő minósi IIIA23 kultúra Krétán 1450-1100 a késői bronzkor második szakasza 1450-1100 a mykénéi kultúra fénykora, terjeszkedése -1450 mykénéi hódítás kezdete Krétán -1450 a lineáris B írás kezdete 1450-1100 a mykénéi kultúra hanyatlása 1437-1397 I. Pandión athéni király 1435/1405-1390/1370 késő hellasi IIIA 1 kultúra 1415— 134024 késő minósi IIIA kultúra Krétán 1397-1347 Erechtheus athéni király 1390/1370-1190 késő hellasi IIIA2-B kultúra 1390/1370-1320/1300 késő hellasi IIIA2 kultúra -1385/1375 Knóssos pusztulása25 -1385/1375 a mykénéi királyság Krétán Knóssos pusztulása után -1375 a knóssosi palota végső pusztulása26 1360-1340 égeikumi kapcsolatok Egyiptommal az Amama-korban 1347-1307 II. Kekrops athéni király 1340-1190 késő minósi IIIB kultúra Krétán 1320/1300-1190 késő hellasi IIIB kultúra 1307-1282 II. Pandión athéni király 13. sz. késő hellasi IIIB, a mykénéi virágkor 1282-1234 Aigaios athéni király 1275-1240 Trója VIIA kultúra 1234-1204(1213) Théseus athéni király 1224-1214 Merneptah uralkodása 12-11. sz. a görög törzsek belső vándorlásai 1204-1181 Menestheus athéni király (v. 1213-1191) 1200-800 „sötét kor” -1200 a szárazföldi mykénéi központok pusztulása -1200 a mykénéi királyság bukása Lakedaimónban. A dór invázió kezdete (?) -1200 újabb mykénéi bevándorlók Krétán, Kyproson -1200 a hettita birodalom bukása -12. sz. a makedón törzsek vándorlásának kezdete a Pindos-hegységből a tenger felé 1190-1125/1100 késő minósi IIIC kultúra 1190-1050 késő hellasi IIIC kultúra 11-9. sz. a hamvasztás általánossá válása 1185 a trójai háború hagyományos dátuma 1184-1153 III. Ramszesz uralkodása 1181-1147 Démophón athéni király 22 korábbi datálás 23 újabb datálás. aminek alapja a Santorini vulkán kitörésének 1625 körüli datálása 24 korábbi datálás 25 újabb datálás 26 korábbi datálás 61 -1175 a tengeri népek elérik Egyiptomot 1147-1135 Oxyntés athéni király 1135-1134 Apheidas athéni király 1134-1126 Thymoités athéni király 1130 a vashasználat általánossá válása 1126-1089 Melanthos athéni király 1115 (?) a dórok gyarmatosítják Mélost és a krétai Gortynt 1100 a görögök elkezdik gyarmatosítani az ión partvidéket, 1100-850 aiol, dór gyarmatvárosok Aiolisban és Dórisban 11. sz. második fele a protogeometrikus kerámia megjelenése 11. sz. első fele submykénéi kerámia 11. sz. a dórok megjelenése Krétán 1089-1068 Kodros athéni király 1068-1048 Medón, athéni király 1050-950 ión vándorlás, Kis-Azsia gyarmatosítása 1050-700 korai vaskor 1048-1012 Akastos athéni király 1012-993 Archippos athéni király 994-953 Thersippos athéni király 953-922 Phorbas athéni király 930-900? I. Agis spártai király (Agiada-dinasztia) 922-892 Megaklés athéni király 900-870? Echestratos spártai király (Agiada-dinasztia) 9. sz. vége-8. sz. Karanos mitikus makedón király 895-865? Eurypón spártai király (Eurypontida-dinasztia) 892-864 Diognétos athéni király 870-840? Leobotas spártai király (Agiada-dinasztia) 865-835? Prytanis spártai király (Eurypontida-dinasztia) 864-845 Phereklés athéni király 850-750 protogeometrikus kerámia Lakomában 850-730 Athén megalapítja Al-Minát 845-825 Ariphrón athéni király 840-815? Doryssos spártai király (Agiada-dinasztia) 835-805? Polydektés spártai király (Eurypontida-dinasztia) 824-798 Thespieus athéni király 815-785? I. Agésilaos spártai király (Agiada-dinasztia) 805-775? Eunomos spártai király (Eurypontida-dinasztia) sz. vége-7. sz. eleje Tyrimmas mitikus makedón király 8. sz. második fele első messénéi háború -8. sz. közepe Koinos mitikus makedón király 8. sz. eleje a polis kialakulása 8. sz. nagy görög gyarmatosítás 798-778 Agaméstór athéni király 785-760 Archelaos spártai király (Agiada-dinasztia) 778-755 Aischylos athéni király 776 az olympia kezdete 776 1. olympia: stadionfutás az első győztes: Koroibos Élisből 775-750 Charillos spártai király (Eurypontida-dinasztia) -760-740 Téleklos spártai király (Agiada-dinasztia) 757 ephoros-listák feljegyzésének kezdete -756 Trapézunt alapítása 755-753 Alkmeón athéni király 754/3 Elatos spártai ephoros. Az ephoros listák kezdetének hagyományos dátuma 753-556 között Asteropos spártai ephoros 752 7. olympia: stadionfutás: Daiklés Messénéből. Először kap olajfa- koszorút a győztes 750-720 Nikandros spártai király (Eurypontida-dinasztia) 750-700 a görög ábécé bevezetése és elterjedése 750-650 geometrikus kerámia Lakomában 750-594 az arisztokrácia kora -750 a kőépítkezés kezdete -750 Hésiodos -750 az emberábrázolás uralkodóvá válása a vázafestészetben -750 Amyklai elfoglalása 750 görög kolóniák Itáliában 750 Kymai megalapítása 750 keleti hatás érvényesülése a művészetben 747 a királyság végének hagyományos dátuma Korinthosban -740-700 Alakamenés spártai király (Agiada-dinasztia) 740-720 első messénai háború -735 Naxos alapítása 734-680 lélantosi háború -734 Korkyra és Syrakusai alapítása -728 Megara Hyblaia alapítása 724 14. olympia: stadionfutás: kettős stadionfutás bevezetése. Első győztese: Hyperios Pisából - 720-675 Theopompos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 720 15. olympia: Hosszútávfutás bevezetése. Első győztese: Akanthos Spártából (elsőnek ér meztelenül célba a stadionfutás győztese: Orsippos) 708 18. olympia: Pentathlon bevezetése. Első győztese: Lampis Spártából Birkózás bevezetése. Első győztese: Eurybatos Spártából 708 Tarentum alapítása 711 a görögök (iamani) első feltűnése az asszír forrásokban 704 a korinthosi Ameioklés megépíti az első triérést 700-650 a hoplita taktika megjelenése -700-665 Polydóros spártai király (Agiada-dinasztia) 700 Homéros és Hésiodos 7. sz. vége Theagenés Megara tyrannosa 7. sz. második fele Kypselos Korinthos tyrannosa 7. sz. második fele Thrasybulos Milétos tyrannosa 7. sz. első feIe-6. sz. Perdikkas, Argaios, I. Philippos, I. Aeropolos és Alketas uralma közepe Makedóniában 7. sz. első fele-6. sz. Pieria és Bottiaia meghódítása közepe -690 Gela alapítása 688 23. olympia: ökölvívás bevezetése. Első győztese: Onomastos Smy mából 683 Az archónokat az Areiospagos választja egy évre 680-679 Tlisias athéni archón epónymos 680 25. olympia: négyes fogathajtás lovakkal bevezetése. Első győztese: Pagondas Thébaiból 676 A Karneia-reform Spártában. A Nagy Rhétra. -675-660 Anaxandridas spártai király (Eurypontida-dinasztia) 675-655 Pheidón uralkodása Argosban 671-670 Leostratos athéni archón epónymos -670-652 I. Perdikkas makedón király 669-668 Peisistratos athéni archón epónymos 669 Argos megveri Spártát Hysiainál 63 668-667 Autosthenés athéni archón epónymos 668 az első Gymnopaidai játékok megrendezése Spártában -665-640 Eurykrátés spártai király (Agiada-dinasztia) 664-663 Miltiadés athéni archón epónymos -660-645 I. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) -660-640 második messénéi háború 660 Korkyra és Korinthos tengeri csatája 659-658 Miltiadés athéni archón epónymos 659 Spárta elfoglalja Phigaleiát 657(?) Spárta elfoglalja Hirát az űn. „Tyrtaiosi háború”-ban -657 Tomoi alapítása -652-621 I. Argaios makedón király -650 Himera alapítása 650 a nagyméretű szabadon álló szobrok megjelenése 648 33. olympia: pankration bevezetése. Első győztese: Lygdamis Syrakusaiból. Lóverseny bevezetése. Első győztese: Krauxidas Krannónból -647 Olbia alapítása 645-644 Dropidés athéni archón epónymos -645-625 Anaxilas spártai király (Eurypontida-dinasztia) -640-615 Anaxandros spártai király (Agiada-dinasztia) 640 Kylón győz az olympián 639-638 Damasias athéni archón epónymos 634-633 Epainetos athéni archón epónymos 632-631 Megaklés athéni archón epónymos 632 37. olympia: ifjak futóversenyének bevezetése. Első győztese: Polyneikés Élisből 632 Kylón tyranniskísérletének hagyományos dátuma 632 Theagenés Tyrannos Megarában -630-570 Alkaios -630 Kyréné alapítása 628 Selinus alapítása 628 Poteidaia alapítása 628 38. olympia: stadionfutás: ifjak pentathlon versenye: Eutelidas Spártából (az egyetlen ilyen győztes, mert amint bevezetik, el is törlik) -625-600 I. Leotychidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) -621-588 I. Philippos makedón király 621-620 Drakón athéni archón epónymos 621 Drakón törvényhozásának hagyományos dátuma 617/610-560 Alyattés 616 41. olymffia: ifjak ökölvívásának bevezetése. Első győztese: Philytas Sybarisból -615-590 Eurykratidas spártai király (Agiada-dinasztia) 609-594 II. Necho fáraó 609 Panaitios tyrannos Leontinoiban 607-606 Harcok Sigeionért 600-599 Kritias athéni archón epónymos -600 Sappho -600 Spárta meghódítja Pylost és Mothonét -600 a triérés elterjedése -600-575 Hippokratidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) -600-570 Kleisthenés Sikyón tyrannosa -600-550 Periandros tyrannisa -600 Massilia alapítása 600 fekete alakos vázafestészet 6. sz. vége Athén és Spárta szövetsége 597-596 Kypselos athéni archón epónymos 595 a legkorábbi vert pénz megjelenése Aiginában 594/593 v. 593/592 Solón archóni éve (athéni archón epónymos) -590-560 León spártai király (Agiada-dinasztia) 590- Akragas alapítása 590 Kyrrha eleste. Az első szent háború vége 589-588 Phormión athéni archón epónymos 588-587 Philippos athéni archón epónymos -588-568 I. Aéropos makedón király 586 az isthmosi játékok első megrendezése 585. május 28. Alyattés lyd király és Kyaxarés méd király csatája a Halysnál 584 49. olympia: a rendezői tisztet a királyok helyett először veszik át a hellanodikek. 582-581 Damasias athéni archón epónymos 582 a pythói játékok első megrendezése Delphoiban 582 a korinthosi tyrannis bukásának hagyományos dátuma 581-580 Damasiast athéni archón epónymos 581-580 Damasias száműzték második archónsága alatt 580 a Lipari-szigetek gyarmatosítása 577-576 Archestratidas athéni archón epónymos -575-550 Agasiklés spártai király (Eurypontida-dinasztia) 573 a nemeai játékok megalapítása 572 az olympia megrendezésének joga végleg Élis kezébe kerül 570-es évek Solón törvényhozásának kikövetkeztetett időpontja 570-569 Aristomenés athéni archón epónymos -570 Pythagoras születése -570-555 Aischinés Sikyón tyrannosa 570 Kyrénéi győzelem írásánál. Phalaris tyrannisa. -568-540 Alketas makedón király 568-526 Amasis uralkodása Egyiptomban 566-565 Hippokleidés athéni archón epónymos 566/565 a Panathenaia és a dionysiák első megrendezése 560-550 Spárta háborúja Tegeával 560-546 Kroisos uralkodása Lydiában 560 a kis-ázsiai ión városok elismerik a lyd hegemóniát -560-527 Peisistratos tyrannisa Athénban -560-520 I. Anaxandridas spártai király (Agiada-dinasztia) 559-558 Hegesias athéni archón epónymos 559-530 Kyros uralkodása Perzsiában 558 Solón halálának hagyományos éve 556-555 Hegesias athéni archón epónymos 556-555 Peisistratost száműzték 556 Chilón spártai ephoros -550-515 Aristón spártai király (Eurypontida-dinasztia) -550 Peisistratost száműzték -550 peloponnésosi szövetség 550 a dór építészeti stílus kialakulása 548-547 Erxikleidés athéni archón epónymos 548-547 Peisistratos ismét tyrannos 547-546 Thespios athéni archón epónymos 547 Kyros a Halys folyónál győz és elfoglalja Lydiát 546-545 Phormion athéni archón epónymos -545-524 Lygdamis Naxos tyrannosa 546 thyreai csata 65 546 Sardeis bevétele 545 lyd felkelés -540-522 Polykratés Samos tyrannosa 540-495 I. Amyntas makedón király 540-470 az ephesosi Hérakleitos filozófus 534 Thespis megalapítja a drámai játékokat 529-522 Kambysés uralkodása Perzsiában 527-510 Hippias tyrannisa Athénban 526-525 Hippias athéni archón epónymos 525/524 Kleisthenés athéni archón epónymos -525 a spártai művészet hanyatlásnak indul 525 Kambysés meghódítja Egyiptomot és Kyprost 525^*56 Aischylos eleusisi drámaíró 524-523 Miltiadés athéni archón epónymos 524 spártai-korinthosi expedíció Polykratés ellen 524 Aristodémos kymai tyrannos visszaveri az etruszkok támadását 522-521 Peisistratos athéni archón epónymos 522-486 I. Dareios uralkodása Perzsiában 522 Yauna, a perzsák „ión tartománya" Kis-Azsiában -520-490 I. Kleomenés spártai király (Agiada-dinasztia) 518-517 Habron athéni archón epónymos 518-438 Pindaros -515-491 Démaratos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 514 Harmodios és Aristogeitón megölik Hipparchost 513 Dareios skvtha-hadjárata 512 67. olympia: az első triastés győztes: Phanas Pellénéből 510 után Nyugat-Mygdonia, Anthemus, Eordaia és Almópia megszerzése -510 Amphaxitis elfoglalása, Makedónia behódol a perzsáknak 510 Hippias bukása 510 Sybaris elpusztítása 510-500 a salamisi kléruchosokról szóló, legkorábbi athéni néphatározat 509-508 Lysagoras athéni archón epónymos 508/507 Isagoras elűzése, Kleisthenés reformja 507-506 Alkmeón athéni archón epónymos 504 Hippias visszatérési kísérlete 502-501 A tíz stratégos testületé Athénben 500/499 naxosi expedíció -500 I. Alexandros Olympiában igazolja családja hellén eredetét 500 70. olympia: kettős fogatok versenye öszvérekkel: Thersias Thessaliából 499^193 az ión felkelés 496^95 Hipparchos athéni archón epónymos 496—405 Sophoklés görög drámaíró 496 71. olympia: ügetőlovak versenyének bevezetése. Első győztese: Pataikos Dyméből -495-452 I. Alexandros uralma, Makedónia hellenizálásának kezdetei 495 Iádéi csata -494 Sepeiai csata 493^192 Themistoklés athéni archón epónymos 493^192 Themistoklés építeni kezdi az athéni flottát 493 a Hellespontost és Propontist visszafoglaljak a perzsák 493 Themistoklés archón 492-491 Diognetos athéni archón epónymos 492—449/448 görög-perzsa háborúk 492 az első perzsa támadás kudarca Athosnál 491^76 II. Leotychidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) 491 Dareios követei Hellásban 491—478 I. Gelón Syrakusai tyrannosa 490-489 Phainippos athéni archón epónymos 490-480 I. Leónidas spártai király (Agiada-dinasztia) 490 Stesileos, Kallimachos és Miltiadés stratégosok 490. (szeptember 2.) marathóni csata 490 Themistoklés stratégos 490 Kleomenés halála 489^188 Aristeidés athéni archón epónymos 489 Miltiadés bukása 487 az archónokat a hippeis és pentékosiomedimnoi közül sorsolják 486^184 egyiptomi felkelés 486-480 északi irányú hódítás a mai Makedónja Köztársaság területére 486-480 az orestai, elimiótai, tymphaioi, lynkéstai és több, később felső- makedóniainak nevezett nép I. Alexandros uralma alá kerül 486-465 Xerxés uralkodása Perzsiában 485-484 Philokratés athéni archón epónymos 485-425 Hérodotos történetíró 483-376 Gorgias filozófus 482/481 perzsa követek a görög polisokban 481 az isthmosi gyűlés elhatározza a görögség közös harcát a perzsák ellen 480-458 Pleistarchos spártai király (Agiada-dinasztia) 480 Aristeidés és Themistoklés stratégosok 480 thermopylai csata 480 artemisioni csata 480 salamisi csata 480 Gelón syrakusai tyrannos himerai győzelme a karthágóiak fölött 480-406 Eurypidés 480-445 Myrón 479—178 Xanthippos athéni archón epónymos 479/478 az athéni városfalak felépítése 479 után Kelet-Mygdonia, Krestonia és Bisaltia elfoglalása 479 Aristeidés stratégos 479 plataiai csata 479 mykaléi csata 479 Thébai ostroma 479 a szövetséges flotta helléspontosi hadjárata 478-145 Athén felemelkedése 478^166 I. Hierón Syrakusai tyrannosa 478/477 Leotychidas Thessaliában 478 Byzantion elfoglalása 478 délosi szövetség megalapítása, a perzsaellenes háború kezdete -477 Dorkis visszatér Spártába 476-469? II. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) uralkodása 476 Leotychidast megvesztegetik Thessaliában 476 Kimón kiűzi Pausaniast Byzantionból 474 I. Hierón syrakusai tyrannos kyméi győzelme az etruszkok fölött 472 Aischylos: Perzsák -471 Themistoklés ostrakizálása -471 Élis synoikismosa 470-es évek vége Naxos elszakadási kísérlete 471-398 Thukydidés 469-399 Sókratés 469-427 II. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 67 -469 Kimón eurymedóni győzelme 468 Sophoklés négy színészt alkalmaz 467^66 Lysistratos athéni archón epónymos 467 Aiskhylos: Heten Thébai ellen 466-465 Thrasybulos Syrakusai tyrannos 465^05 demokratikus uralom Syrakusaiban 465 Thasos elszakadási kísérlete 465 az első ellentétek Dél-Thrákia miatt Athén és Makedónia között 465/464 Xerxés meggyilkolása, Artaxerxés uralkodásának kezdete 465/464 az athéniak drabéskosi veresége 464-463 Archedimidés athéni archón epónymos 464 földrengés Spártában 464-454 helótafelkelés Spártában 463^62 Tlepolemos athéni archón epónymos 463-462 Kimón stratégos 463 Thasos kapitulál 462-161 Konón athéni archón epónymos 462-161 Ephialtés reformjai 462 athéni sereg veresége Ithómé ostrománál 462 Ephialtés reformjai -462/461 Kimón ostrakizálása 461 Ephialtés meggyilkolása 461-160 Euthippos athéni archón epónymos 461^160 a szicíliai polgárháború vége. 460-370 Démokritos 460-420 Pheidias 460—445 az első peloponnésosi háború -460 Athén és Argos oinoéi győzelme Spárta fölött 459-458 Phrynikos, Dikaiogenés és Hippodamas stratégosok 459 athéni expedíció Egyiptomban 458-457 Habrón athéni archón epónymos 458-108 Pleistoanax spártai király (Agiada-dinasztia) 458 Aischylos: Oresteia 457/456 Aigina elfoglalása 457 tanagrai és oinoéi csata 457 zeugitésekből is lehet archón 456-455 Kallias athéni archón epónymos 456 befejeződik az olympiai Zeus-templom építése 456 perzsa támadás a fellázadt Egyiptom ellen 456-455 Tolmidés felégeti Gytheiónt 455—105 Polykleitos 455 Tolmidés peloponnésosi hadjárata 454-153 Aristón athéni archón epónymos 454 a délosi szövetség egyiptomi veresége Prosopitisnél 454 a szövetségi kincstárt Délosról Athénba szállítják 453—452 Lysikratés athéni archón epónymos 453 harminc községi bíró Attikában -452-413 II. Perdikkas makedón király 452 ötéves fegyverszünet Athén és Spárta között 451-150 Anaxikratés és Kimón stratégosok 451/450 athéni polgárjogi törvény 451 athéni győzelem a kvprosi Salamisnál -450 Gortyni törvények 449 Kypros felszabadul a perzsa uralom alól 449/448 Kallias-féle béke a délosi szövetség és Perzsia közt 448-447 Periklés, Tolmidés és Epitelés stratégosok 448/447 pánhellén kongresszus összehívásának kísérlete 448 spártai beavatkozás Delphoiban, második szent háború 447 koróneiai csata, Boiótia elvesztése 447^32 a Parthenon építése 446—445 Kallimachos athéni archón epónymos 446/445 harmincéves béke Athén és Spárta között 446-388 Aristophanés 446 Pindaros 446 euboiai városok lázadása Athén ellen 446 spártai támadás Attika ellen -446 a himerai csata -445-427 Pausanias spártai király (Agiada-dinasztia) uralkodása 445 kísérlet Sybaris újjáépítésére 444-443 Praxitelés athéni archón epónymos 444 84. olympia: öszvérfogatok és ügetőlovak versenyének eltörlése -444/443 Thurioi alapítása 443-442 Perikies stratégos 443 Thukydidés, Melésias fiának ostrakismosa 442^41 Periklés stratégos 441-440 Periklés és Glaukón stratégosok 441 Sophoklés: Antigoné 440-439 Periklés stratégos 440-439 samosi felkelés 439-438 Periklés stratégos 438-437 Theodóros athéni archón epónymos 438-437 Periklés stratégos 438/437 byzantioni felkelés 437^136 Periklés stratégos 437 Amphipolis alapítása 436-338 Isokratés 436 Pheidias Athéné Parthénos szobra 436-435 Lysimachos athéni archón epónymos 436-435 Periklés stratégos 436-435 epidamnosi belviszályok 436-338 Isokratés élete 435-434 Periklés stratégos 435 leukimméi tengeri csata, Kerkyra győzelme 434-133 Periklés stratégos 434 Kallias pénzügyi dekrétuma 434-354 Xenophón 433-4-32 Periklés, Lakedaimonios, Diotimos, és Proteas stratégosok 433/432 Athén megújítja szövetséget Rhégionnal és Leontinoijal 433 tengeri csata a Sybóta-szigeteknél 433 Periklés felszólítja a poteidaiaiakat, hogy utasítsák ki az ott tar- tózkodó korinthosiakat 432-431 Pythodoros athéni archón epónymos 432 Anaxagoras pere Athénben 432-431 Periklés és Kallias stratégosok 432^130 Pheidias elkészíti Zeus-szobrát 432/431 Ainesias spártai ephoros 432 a megarai pséphisma 432 Poteidaia athéni blokádja 431—430 Periklés stratégos 431-404 a második peloponnésosi háború 69 431/430 Brasidas spártai ephoros 431 Thébai megtámadja Plataiait 431 Archidamos támadása Attika ellen 431-421 A peloponnésosi háború első szakasza: archidamosi v. tízéves háború 430-429 Apollodóros athéni archón epónymos 430-429 Xenophón, Hestiodoros, Kalliadés, Melesandros, és Phanomachos stratégosok 430/429 Isanor spártai ephoros 430 Spártai támadás Attika ellen 430 a járvány, Periklés leváltása 429^28 Epameinondas Phormión stratégos 429/428 Sostratidas spártai ephoros 429 Poteidaia kapitulál 429 spartólosi vereség 429 Phormión sikerei a korinthosi öbölben 429 Periklés halála 429 a Sitalkés vezette thrákok betörnek Makedóniába 428-427 Diotimos, Démosthenés, Asopios, Paches, Kleidippes, és Lysikles stratégosok 428/427 Exarchos spártai ephoros 428 Spártai támadás Attika ellen 428 Lesbos elszakad 427—426 Eukles, Molonos, Nikias, Kharoiadés és Proklés stratégosok 427-399 II. Agis spártai király (Eurypontida-dinasztia) 427/426 Hagesistratos spártai ephoros 427-347 Platón 427 Sophoklés Oidipus király 427 spártai támadás Attika ellen 427 Mytiléné elfoglalása 427 belharcok Korkyrán 427 Plataiai kapitulál 427 az első szicíliai expedíció 426-425 Euthynos Lachés és Hippokratés stratégosok 426/425 Angenidas spártai ephoros 426 Herakleia Trachis alapítása 425—424 Stratoklés Nikias, Eurymedón, Pythodoros, és Sophoklés stratégosok 425/424 Onomakles spártai ephoros -425-350 Xenophón élete 425 spártai támadás Attika ellen 425 Pylos és Sphaktéria elfoglalása 425 Kleón felemeli a szövetségesek adóját 424-423 Isarchos, Démosthenés, Kleón, Thukydidés és Hippokratés stratégosok 424/423 Zeuxippos spártai ephoros 424 Thukydidés száműzetése Athénből 424 Aristophanés: Lovagok 424 az athéniak délioni veresége 424 Nikias elfoglalja Kythérát, Brasidas Amphipolist 424 a gelai kongresszus eltanácsolja az athénieket Szicíliából 423—422 Ameinias, Kleón stratégos 423/422 Pityas spártai ephoros 423 Aristophanés: Felhők 423 Lachés fegyverszünete 423 Epilykos felújítja a perzsákkal a Kallias-féle békét 422-421 Alkaios, Kleón stratégos 422/421 Pleistolas spártai ephoros (talán eponymos) 422 Kleón és Brasidas elesik Amphipolisnál 422 Aristophanés: Darazsak 421-420 Aristión athéni archón epónymos 421/420 Kleinomachos spártai ephoros Kleobulos spártai ephoros Xenares spártai ephoros 421 Aristophanés: Béke 421 Nikias-féle béke 421 Athén és Spárta szövetsége 421-415 A peloponnésosi háború második szakasza 420-419 Astyphilos, Alkibiadés stratégosok 420/419 Barchos spártai ephoros 420 Argos, Mantineia és Elis szövetsége Athénnal 419-418 Archias athéni archón epónymos 419/418 León spártai ephoros 418-417 Antiphón, Lachés és Nikostratos stratégosok 418/417 Charilas spártai ephoros 418 mantineiai csata, Spárta legyőzi Argos, Mantineia és Élis szövet- ségét 417—416 Euphémos athéni archón epónymos 417/416 Patesiadas spártai ephoros 417 Hyperbolos ostrakismosa 416-415 Arimnistos, Nikias, Alkibiadés és Lamachos stratégosok 416/415 Kleosthenés spártai ephoros 416 91. olympia: Alkibiadés győzelme a négyes lófogatok versenyében 416 Mélos lerohanása 416 segestai követség Athénban 415-414 Kharias, Alkibiadés stratégos 415/414 Lukarios spártai ephoros 415-413 A peloponnésosi háború harmadik szakasza: a szicíliai expedíció 415 a hermák megcsonkítása 415 Nikias, Lamachos és Alkibiadés flottája Szicíliában 415 harcok Syrakusai körül 414-413 Teisandros, Lamachos stratégos 414/413 Eperatos spártai ephoros 414 Aristophanés: Madarak 414 Syrakusai ostroma 413—112 Kleokritos Eurymedón, Démosthenés, és Nikias stratégosok 413-404 A peloponnésosi háború negyedik szakasza: a dekeleiai háború 413/412 Onomantios spártai ephoros Endios spártai ephoros -413-400/399 I. Archelaos makedón király uralma 413 Dekeleia elfoglalása 413 a szicíliai vereség 412—411 Kallias, Skambonidés stratégosok 412/411 Alexippidas spártai ephoros 412 spártai-perzsa szerződés 412 Chios, Lesbos és Milétos elszakad Athéntól 411-410 Mnesilochos (meghalt); Theopompos Simichos és Aristarchos stra- tégosok 411/410 Misgolaidas spártai ephoros 411 spártai-perzsa szerződés 411 a négyszázak, majd ötezrek uralma Athénban 411 kynossémai és abydosi csata 410-409 Glaukippos athéni archón epónymos 71 410/409 Isias spártai ephoros 410 Alkibiadés győzelme Abydosnál 410 az ötezrek uralmának vége Athénban 409-408 Dioklés, Anytos stratégos 409/408 Arakos spártai ephoros 409 athéni fegyverszünet Pharnabazosszal 409 a karthágóiak lerombolják Selinust és Himerát 408-395 Pausanias spártai király (Agiada-dinasztia) 408/407 Eucharippos spártai ephoros 408 Alkibiadés Athénban 407-406 Antigenés, Alkibiadés, Adeimantos és Aristokratés stratégosok 407/406 Pantakles spártai ephoros 407 notioni csata, Alkibiadés bukása 407 oligarchikus szervezkedés Syrakusaiban 406-405 Kallias, Angelidés, Archestratos, Thrasyllos, Periklés, Lysias stra- tégosok 406-405 Diomedón, Aristokratés, Erasinidés, Protomachos és Aristogenés stra- tégosok 406/405 Pityas spártai ephoros 406 93. olympia: a kettős fogatok versenyének bevezetése lovakkal. Négyes lófogatok versenyének győztese: Archelaos makedón király 406 arginusai csata és a győztes hadvezérek elítélése 406 athéni-karthágói kapcsolatfelvétel 406 új, Karthágó-ellenes stratégostestület Syrakusaiban 405-367 I. Dionysios Syrakusai tyrannosa 405^404 Alexias Adeimantos, Eukratés, Philoklés, Menandros, Tydeus és Ce- phundodotos stratégosok 405/404 Archytas, Skiraphidas, Phlogidas spártai ephorosok 405 Aristophanés: Békák 405 I. Dionysios stratégos autokratór 405 Aigospotamoi 405 béke Syrakusai és Karthágó között 404-403 Pythodorost nem választják meg archónnak 404-371 Spárta hegemóniája 404/403 Eudios spártai ephoros Naukleidas spártai ephoros 404-323 Diogenés 404 Athén eleste, Samos elfoglalása 404 a harminc zsarnok uralma 404 Thrasybulos Phylében 404 Egyiptom elszakad a perzsáktól 403—402 között Thuionidas, Aristogenidas, Archistas, Sologas, Phelidas spártai ephoros 403—402 Eukleidés athéni archón epónymos 403-358 II. Artaxerxés Mnémón uralkodása 403 tavasz I. Dionysios leveri a kelet-szicíliai városokat 403 a harmincak bukása 403 amnesztia Athénban 403 Lysandros bukása 403 a demokrácia restaurálása Athénban 401—400 a „tízezrek” expedíciója 401 Sophoklés: Oidipus Kolónosban 401 Epitadeus ephoros törvényének reformja Spártában 401 Kyros Kunaxánál elesik 400-399 Lachés athéni archón epónymos 400/399-398/397 Orestés uralma Makedóniában, a régens Aeropos 400/399 Thuionidas, Aristogenidas, Archistas, Sologas, Phelidas spártai ephoros -400 a Pnyx kibővítése 400 Thibrón spártai vezér Kis-Ázsiába érkezik 399-398 Aristokratés athéni archón epónymos 399-397 Orestés makedón király 399-360 II. Agésilaos spártai király (Eurypontida-dinasztia) -399 Kínádon összeesküvése Spártában 399 Sókratés pere és halála 398/397 Orestés meggyilkolása 398/397-395/394 II. Aeropos makedón király 398-392 Dyonysios első hadjárata a karthagóiak ellen 397.tavasz Agésilaos vezetésével spártai sereg érkezik Kis-Ázsiába 396-395 Phormión athéni archón epónymos 396 96. olympia: a trombitások és kikiáltók versenyének bevezetése. A spártai Kyniska királylány első győzelme négyes fogatok versenyében lovakkal. 395-387 korinthosi háború 395-380 I. Agesipolis spártai király (Agiada-dinasztia) 395/394 Diphridas spártai ephoros [de nem epónymos] 394-393 Eubulidés athéni archón epónymos 394. nyár Konón Knidosnál tönkreveri a spártai flottat 394 a nemeai és a kóróneiai csata 393-392 Démostratos Adeimantos stratégos 393-361 Lakratidas spártai ephoros 394/393 II. Amyntas makedón király, majd meggyilkolása 393 Pausanias makedón király 393 Teleutias spártai hadvezér Rhodosnál megsemmisít egy athéni hajóhadat 393-385 III. Amyntas makedón király első uralkodása 391 Spárta elfoglalja Lechaiónt 390-389 Démostratos, Thrasybulos és Ergoklés stratégosok 390 Iphikratés a peltastésekkel legyőz egy spártai csapatot Korinthosnál 390/389 Thrasybulos stratégos 389-388 Antipatros Agyrrhios és Pamphilos stratégosok 388-387 Pyrgion, Thrasybulos és Dionysios stratégosok 388 98. olympia: elsőként derül ki az ellenfél megvesztegetésének vétke 388 Antalkidas nauarchos 387-386 Theodotos athéni archón epónymos 387 Antalkidas-féle (király)béke 385-383 II. Argaios makedón király 385 Spárta széttelepíti Mantineia lakóit 385 Platón megkezdi tanítását Athénben 383- 370 III. Amyntas makedón király második uralkodása 384- 322 Démosthenés 384-322 Aristotelés 384 99. olympia: először rendezik meg a négyes fogatok versenyét csikókkal 384 Athén és Chios szövetsége 383-377 Dionysios második hadjárata Karthágóval 382-381 Euandros athéni archón epónymos 382 a spártaiak beveszik a thébai Kadmeiát 382 Isménias és társai Athénba menekülnek 382 Phoibidas seregével Boiótián keresztül Olynthos fele vonul 73 381-380 Démophilos athéni archón epónymos 380-370 Jasón uralma Pheraiban 380-371 I. Kleombrotos spártai király (Agiada-dinasztia) 380 Isokratés: Béke-beszéd 380 Isokratés: Panegyrikos 379. december thébai felkelés, a spártaiak elhagyják a fellegvárat 379 vége Thébai kiűzi a spártai helyőrséget és szövetkezik Athénnal 378.tavasz Thébai szövetségesek nélkül marad, Sphodrias harmostés meg- támadja Peiraieust 377-353 Mausólos uralma 377 a második attikai tengeri szövetség 376 néhány athéni bank tönkremegy 376 Athén Naxosnál megveri a spártai flottát 375 Alyziai csata 375 a második királybéke 373-372 Asteios, Iphikratés, Kallistratos, Chabrias és Timotheos stratégosok 372-371 Alkisthenés athéni archón epónymos 371-370 II. Agésipolis spártai király (Agiada-dinasztia) 371-362 Thébai hegemóniája 371. tél Agésilaos betör Mantineia területére 371 néhány athéni bank csődje 371 Spárta elismeri a második attikai tengeri szövetséget 371 leuktrai csata 371 a boiót szövetség szerződést köt Argosszal, Élisszel és az árkádjai szövetséggel 370-369 Epameinondas peloponnésosi hadjáratai 370-368 II. Alexandros makedón király 370-309 II. Kleomenés spártai király (Agiada-dinasztia) 370/369 Antalkidas spártai ephoros [de nem epónymos] 369-368 Lysistratos athéni archón epónymos 369 Árkádia, Argos és Élis követeket küld Thébaiba 369 Epameinondást perbe fogják, majd felmentik 369 belháború Thessaliában 369 Pelopidas thessaliai hadjárata 369 Pelopidas és a makedón Alexandros szövetséget köt 368-367 Dionysios harmadik hadjárata Karthágóval 368-365 Ptolemaios Alorités makedón király 368-359 III. Perdikkas uralma 368-358- a kis-ázsiai perzsa helytartók felkelései 368 Ptolemaios kerül trónra Makedóniában 368 I. Dionysios Athén díszpolgára 367 görög követségek a perzsa udvarban 367 I. Dionysios halála 367-357 II. Dionysios uralma Syrakusaiban 366-365 Kephisodoros, Chabrias stratégos 366-359 a nagy satrapa-felkelés 366 kléruchiák Samoson és Poteidaiában 366 Thébaiban felolvassák a II. Artaxerxés által javasolt békeszer- ződés szövegét 366 Epameinondas megtámadja az achai szövetség városait 365-364 Chion, Iphikratés stratégos 365-359 III. Perdikkas makedón király 365 athéni Timotheos Séstos ellen vonul, elfoglalja Krithotét 365 Timotheos beveszi Samost 365 Korinthos békét köt Thébaijal 74 -365-330 Praxitelés 364-363 Timokratés athéni archón epónymos 364 elkészül a boiót flotta 364 Pelopidas Kynoskephalainál elesik 364 élisi-árkádiai harcok 363-362 Charikleidés, Ergophilos és Kallisthenés stratégosok 362-361 Mólón, Leósthenés és Autoklés stratégosok 362/361 közös béke 362 mantineiai csata, Epameinóndas halála 362 Élis és Árkádia békét köt 361-360 Nikophémos, Timomachos stratégos 361 Agésilaos és Chabrias Tachós egyiptomi uralkodó szolgálatába állnak 361 Kallistratos bukása Athénben 360-35, Kallimedés, Menőn, Timotheos és Kephisodotos stratégosok 360 Timótheosnak nem sikerül Amphipolis elfoglalása 360-338 III. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 359-358 Eucharistos athéni archón epónymos 359-336 II. Philippos makedón király uralkodása 359 Charés zsoldosvezér Artabazos helytartót támogatja 358-357 Kephisodotos athéni archón epónymos 358-338 III. Artaxerxés Óchos uralkodása 358 makedón győzelem a dardánok fölött 358 Philippos elfoglalja Amphipolist, házasságkötés Olympiasszal 357-356 Agathoklés, Chabrias stratégos 357-355 a szövetséges háború 357-354 Dión Syrakusai ura 356-355 Elpinés, Iphikratés, Timotheos és Menestheós stratégosok 356-346 a harmadik szent háború Phókis ellen 356 Pydna és Poteidaia lerombolása 356 szent háború Phokis ellen 356 Krénides (Philippoi) elfoglalása 356 Nagy Sándor születése 355-354 Kallistratos athéni archón epónymos 355 (?) az attikai tengeri szövetség formálissá válik 355 Xenophón: Bevételek 354-353 Kallippos Syrakusai ura 354-350 Eubulos athéni theórikon-kincstárnok 353 a Mausóleion felépítése 353-351 Hipparinos Syrakusai tyrannosa 351- 347 Nyséos Syrakusai tyrannosa 352- 351 Aristodémos athéni archón epónymos 352 Krókos-mezei győzelem Onomarchos ellen 352 II. Philippost Thessalia archónjává választják 351 Démosthenés első philippikája 350-349 Apollodóros athéni archón epónymos 350- athéni törvény a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos perekről 349-348 Kallimachos Hégésileós stratégos 349 II. Philippos Olynthos ellen vonul 349 Démosthenés: Olynthosi beszédek 348 108. olympia: II. Philippos nyer a kettős lófogatok versenyében 348 Olynthos elesik 347-346 Themistoklés Proxenos stratégos 347-344 II. Dionysios másodszori uralma Syrakusaiban 346-345 Archias athéni archón epónymos 75 346 Isokratés: Philippos 346 philokratési béke, Philippos bevonul Phókisba 345-344 Ebulos athéni archón epónymos 344-337 Timoleón Syrakusai tyrannosa 343 Aristotelés Alexandros nevelője lesz 343 Démosthenés: A hűtlen követségről 343 Perzsia visszafoglalja Egyiptomot 342-341 Sósigenes athéni archón epónymos 341-340 Nikomachos athéni archón epónymos 341 Démosthenés követséget javasol Sósába 340-339 Theophrastos, Phókión stratégos 3 4 0 - Praxitelés: Hermés a kis Dionysosszal 340 II. Philippos kiűzése Perinthosból 339-338 Lysimachidés Phókión stratégos 339 II. Philippos megtámadja Byzantiont 339 II. Philippos meghódítja Thrakiát, és háborút indít Lokris ellen 339 a krimisosi csata 338-337 Chairóndas, Lysikles stratégos 338-337 korinthosi kongresszus 338-337 a korinthosi szövetség megalapítása 338-331 III. Agis spártai király (Eurypontida-dinasztia) 338/337 Antiochos spártai ephoros [de nem epónymos] 338 a chairóneiai csata 338 Arsés perzsa király trónra lépése 337 a korinthosi szövetség meghirdeti a Perzsia elleni hadjáratot 336. nyár II. Philippos halála Aigaiban 336. nyár Nagy Sándor (III. Alexandros) trónra lépése 336-323 III. Alexandros (Nagy Sándor) makedón király 336-330 III. Dareios Kodomanos 335 Nagy Sándor dunai hadjárata, a lázadó Thébai lerombolása 334 a Perzsia elleni hadjárat kezdete 334 a granikosi ütközet 334-333 tele Gordion 333 az issosi csata 332 Tyros elfoglalása, Egyiptom meghódítása 331 Alexandria alapítása. Nagy Sándor Siwában 331 Antipatros győzelme Megalopolisnál 331-305 Eudamidas I. spártai király (Eurypontida-dinasztia) 331/330 Eteoklés spártai ephoros (v. 330/329) 331 gaugamélai csata 331 Babilon és Susa elfoglalása 330 III. Dareios halála 330 Béssos üldözése 330 Philótas és Parménion kivégzése 330 Hyrkania elfoglalása 330 a mai üzbég és tadzsik területek egy részének meghódítása 328-280 Zipoités bithyniai király 327 Nagy Sándor és Rhóxané házassága 326 csata a Hydaspés folyónál Indiában 326 a sereg megtagadja a továbbvonulást 325 Nagy Sándor visszavonulása Gedrósián keresztül 324 súsai menyegző 323-317-309 IV. Alexandros Aigeos makedón király 323/322 lamiai háború 76 323 Lysimachos Thrákia satrapája 323 Nagy Sándor halála 323 a kettős királyság intézményének kialakítása, Perdikkas, Krateros és Antipatros kezébe kerül a tényleges hatalom 323 Nagy Sándor fiának születése 323-317 III. Philippos Arrhidaios makedón király 323 Ptolemaios Egyiptom satrapája 322 Krannóni csata. Démosthenés öngyilkossága 321 Antigonos Monophtalmos Ázsia stratégosa 321 Seleukos Babilon satrapája 321/320 Perdikkas meggyilkolása 321/320 Krateros halála, diadochosok megegyezése Triparadeisosban 321/320 Antipatrost kinevezik birodalmi kormányzónak, és Antigonost a hadak fővezérének 320-318 Ptolemaios elfoglalja Koilé-Syriát 319 Antipatros halála 319 Polyperchónt nevezik ki birodalmi kormányzóvá 319-318 Agathoklés stratégos autokratór 317 Olympias megöleti III. Philippos Arrhidaiost és feleségét 317-289 Agathoklés Syrakusai királya 316 Kassandros, Antipatros fia kivégezteti Olympiast 316 Antigonos megöleti Eumenést, Nagy Sándor egykori titkárát 316 Seleukos Ptolemaioshoz menekül Babilonból 315-311 Ptolemaios, Kassandros és Lysimachos háborúja Antigonos ellen 312 a Seleukida-éra kezdete, Seleukos visszafoglalja Babylónt 311-306 Agathoklés háborúja Karthágóval 311-305 I. Seleukos Nikatór szíriai satrapa 311 Kassandros meggyilkoltatja Rhóxanét és Nagy Sándor fiát 310 Agathoklés győz Afrikában 310-304 Eumélos uralma Bosporosban 309-301 Lysimachos makedón király 309-301 Seleukos Sótér makedón király 309-301 Ptolemaios Lagos makedón király 309-265 I. Areus spártai király (Agiada-dinasztia) 308 Ptolemaios visszafoglalja Kyrénét 307 Démétrios elfoglalja Athént 307 Démétrios Phalereus elhagyja Athént 306-301 I. Antigonos Monophtalmos makedón király 306 Démétrios Kyprosnál legyőzi Ptolemaios hajóhadát 306 Agathoklés békét köt Karthágóval 305/304 Ptolemaios felveszi a királyi címet, vele a Ptolemaiosok dinasz- tiáját hatalomra Egyiptomban 305 Lysimachos Thrákia királya 305-283 I. Ptolemaios Sótér egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 305-297 Kassandros (Kassandros-dinasztia) makedón király 305-281 I. Seleukos Nikatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 305-275 IV. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 305/304 Démétrios Rhodost ostromolja 304-284 III. Spartokos uralma Bosporosban 303 Démétrios újjáalapítja a korinthosi szövetséget 302 Seleukos keleti hadjárata végén elismeri Csandraguptát az Indus-völgy urának 302 Lysimachos Kis-Ázsiában 302-266 I. Mithridatés pontosi király 301-297 Kassandros makedón király (Antipatrida-dinasztia) 77 301-294 Ptolemaios elfoglalja Koilé-Syriát, Föníciát, Kyrénét és Kyprost 301-281 I. Seleukos Nikatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 301 az ipsosi „királyok csatája" 301 Antigonos halála 297 IV. Philippos makedón király (Kassandros-dinasztia) 297-294 V. Alexandros makedón király (Kassandros-dinasztia) 297-294 I. Antipatros makedón király (Kassandros-dinasztia) 295 Démétrios Európába megy 295 Ptolemaios elhódítja Kyprost Démétriostól 295 Seleukos elhódítja Kilikiát Démétriostól 295 Lysimachos elhódítja Ióniát Démétriostól 294-287 I. Démétrios Poliorkétés (Antigonida-dinasztia) uralma Makedóniában 294 az Antigonida-dinasztia hatalomra kerülése 291- I. Antiochos Sótér szíriai társuralkodó (Seleukida-dinasztia) 287-285 Pyrrhos és Lysimachos makedón társkirályok (Antigonida-dinasztia) 287 Démétrios átkel Ázsiába 287-286 Ptolemaios elhódítja az égéi szigeteket és Athént Démétriostól 286-285 Démétrios menekül Agathoklés elől; Seleukos fogságába kerül 285-281 Lysimachos (Antigonida-dinasztia) makedón király 282- 246 II. Ptolemaios Philadelphos egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 283 Démétrios halála. 283 Lysimachost kivégezteti Agathoklés 283- 263 Philetairos Pergamon ura 281-279 Ptolemaios Keraunos makedón király 281-261 I. Antiochos Sótér szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 281 a kurupedioni csata 281/280 az achai szövetség újjászerveződése 280/279 szíriai örökösödési háború 280-267 Seleukos I. Antiochos szíriai király társuralkodója 280-250 I. Nikomedés bithyniai király 280-274 Pyrrhos háborúja Itáliában 279 Meleagros makedón király 279 II. Antipatros Etesias makedón király 279-277 Sósthenés makedón stratégos 279 az aitólok győzelme Delphoinál a kelták fölött 279 Antiochos és Antigonos Gonatas háborúskodása megegyezéssel ér véget 278 a kelták egy része átkel Kis-Ázsiába 277-239 II. Antigonos Gonatas makedón király (Antigonida-dinasztia) 275-272 az első szíriai háború 275-274 az „elefántcsata”. A galaták megtelepedése Anatólia belsejében 275-244 II. Eudamidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) 273 Ptolemaios szerződése Rómával 272 Tarentumot meghódítja Róma 270-215 II. Hierón Syrakusai királya 267-261 chremónidési háború 266-256 Ariobarzanés pontosi király 265-260 Akrotatos spártai király (Agiada-dinasztia) 264/263 a parosi márványkrónika 263-241 I. Eumenés pergamoni király 262 Ptolemaios flottáját megverik Kosnál 261 Ptolemaios békét köt Antigonosszal 261-246 II. Antiochos Theos szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 260-253 a második szíriai háború 260-251 II. Areus spártai király (Agiada-dinasztia) 258-256 az egyiptomi flottát Antigonos és Rhodos szövetsége megveri Adrosnál és Ephesosnál -255 Kappadokia függetlenné válik 256-220 II. Mithridatés pontosi király 255 Antigonos különbékét kötve kilép a második szíriai háborúból 252 Ptolemaios a lányát Antiochoshoz adja feleségül 251-218 Aratos az achai szövetség élén -251-236 II. Leónidas spártai király (Agiada-dinasztia) 246-226 II. Seleukos Kallinikos szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 246-222 III. Ptolemaios I. Euergetés egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 246-241 a harmadik szíriai háború 244-241 IV. Agis spártai király (Eurypontida-dinasztia) -243-241 II. Leónidas spártai király (Agiada-dinasztia) száműzetésben -243-241 II. Kleombrotos spártai király (Agiada-dinasztia) 241-228 III. Eudamidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) 241-197 I. Attalos Sótér pergamoni király 239-229 II. Démétrios makedón király (Antigonida-dinasztia) 239-238 Parthiát elfoglalja Arsakés 239-238 Baktria elszakad Diodótos uralma alatt 236-219 III. Kleomenés spártai király (Agiada-dinasztia) 229-227 III. Antigonos Dóson makedón kormányzó 227-221 III. Antigonos Dóson makedón király (Antigonida-dinasztia) 229-228 Róma legyőzi a Teuta királynő vezette illyr kalózállamot 229-223 Athén átmenetileg megszabadul makedón őrségétől -228-227 V. Archidamos spártai király (Eurypontida-dinasztia) 227-222 III. Eukleidas spártai király (Eurypontida-dinasztia) 226/225-223 III. Seleukos Sótér Keraunos szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 223-187 III. Antiochos Megás szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 222-219 III. Kleomenés spártai király (Agiada-dinasztia) száműzetésben 222-204 IV. Ptolemaios Philopatór egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 222 a sellasiai csata 221-179 V. Philippos makedón király (Antigonida-dinasztia) 220-185 III. Mithridatés pontosi király 220-217 Makedónja és görög szövetségeseinek háborúja az aitóliai szö- vetség ellen 219-217 a negyedik szíriai háború 217 a naupaktosi béke 217 a rapheiai csata 219-215 III. Agésipolis spártai király (Agiada-dinasztia) 219-210 Lykurgos spártai király (Eurypontida-dinasztia)c. 215-205 Róma első makedón háborúja 215-214 Hieronymos Syrakusai királya 213-212 Syrakusai római ostroma és bevétele 210-207 Pelops spártai király (Eurypontida-dinasztia) gyámság alatt 210-193 III. Antiochos, Antiochos Megás szíriai király társuralkodója -210-206 Pelops spártai király (Eurypontida-dinasztia) uralkodása -207-192 Nabis (Nampés) spártai király (Eurypontida-dinasztia) -206 Pelops spártai király (Eurypontida-dinasztia) önálló uralkodása 204-180 V. Ptolemaios Epiphanés egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 203/202 V. Philippos és III. Antiochos titkos megegyezése Egyiptomnak a Nílus völgyén kívül fekvő birtokai felosztására 202-195 az ötödik szíriai háború 200-197 Róma második makedón háborúja - 200-120 Polybios 79 197-159 II. Eumenés pergamoni király 197 kynoskephalai csata 196 Róma kinyilvánítja a görög városállamok szabadságát 192-188 Róma és III. Antiochos háborúja 192-??? Lakónikos Spárta utolsó ismert királya 190 római győzelem Magnésiánál 188 az apameiai békében a Seleukida-birodalom elveszti nagyhatalmi pozícióját 187-175 IV. Seleukos Philopatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 185-159 I. Phamakés pontosi király 180-164 VI. Ptolemaios Philométór egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) első uralkodása 179-168 Perseus makedón király (Antigonida-dinasztia) 175-164 IV. Antiochos Epiphanés szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 171-167 a harmadik makedón háború 170-167 a hatodik szíriai háború 168 Róma meghódítja Makedóniát 166 Makkabeus-lázadás 164-162 V. Antiochos Eupatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 163-145 VI. Ptolemaios Philométór egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) második uralkodása 162-150 I. Démétrios Sótér szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 159-138 II. Attalos Philadelphos pergamoni király 159-150 IV. Mithridatés Philopatór Philadelphos pontosi király 150-145 I. Alexandros Balas Theopatór Euergetés szíriai uralkodó (Seleukida- dinasztia) 150-120 V. Mithridatés Euergetés pontosi király 148 Makedónia római provinciává válik 146 az achai szövetség bukása 145-140? VI. Antiochos Epiphanés Dionysos szíriai uralkodó (Seleukida-di- nasztia) 145-139 II. Démétrios Nikatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) első u- ralkodása 145 VII. Ptolemaios Neos Philopatros egyiptomi társuralkodó (Ptolemaida- dinasztia) 145-116 VIII. Ptolemaios II. Euergetés Physcón egyiptomi uralkodó (Ptole- maida-dinasztia) 142-138 Diodótos Tryphón szíriai trónbitorló 138-133 III. Attalos Philométór Euergetés pergamoni király -136-129 VII. Antiochos Euergetés Sidetés szíriai uralkodó (Seleukida-dinasz- tia) 133 III. Attalos Rómára hagyja a birodalmát 132-124 II. Kleopátra Philométóra Soteira ellenkirály egyiptomi uralkodó (Pto- lemaida-dinasztia) 129-125 II. Démétrios Nikatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) második uralkodása 128-122 II. Alexandros Zabinas szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 125-120 Kleopátra Thea szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 126/125 V. Seleukos Philométór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 125-96 VIII. Antiochos Philométór Grypos szíriai uralkodó (Seleukida-di- nasztia) 120-63 VI. Mithridatés Eupatór pontosi király 116-107 IX. Ptolemaios Philométór II. Sótér Lathyros egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) első uralkodása 113-95 IX. Antiochos Philopatór Kyzikénos szíriai uralkodó (Seleukida-di- 80 nasztia) 107-88 X. Ptolemaios I. Alexandros egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-di- nasztia) 96-95 VI. Seleukos Epiphanés Nikatór szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 95-88 III. Démétrios Philopatór Sótér Eukairos szíriai uralkodó (Seleukida- dinasztia) 95-83 X. Antiochos Eusebés Philopatór szíriai uralkodó (Seleukida-di- nasztia) 95 XI. Antiochos Epiphanés Philadelphos szíriai uralkodó (Seleukida- dinasztia) 95-84/83 I. Philippos Philadelphos szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 88-80 IX. Ptolemaios Philométór II. Sótér Lathyros egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) második uralkodása 87-84 XII. Antiochos Dionysos szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 83-69 I. Tigranés (Arméniai király) szíriai uralkodó 81-80 III. Berenice Philopatór egyiptomi társuralkodó X. Ptolemaios I. Alexandrosszal (Ptolemaida-dinasztia) 80-58 XII. Ptolemaios Neos Dionysos Aulétés egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 80 XI. Ptolemaios II. Alexandros egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-di- nasztia) 70-60? VII. Seleukos Kybiosaktés Philométór szíriai uralkodó (Seleukida- dinasztia) 69-64 XIII. Antiochos Philadelphos Asiatikos szíriai uralkodó (Seleukida- dinasztia) 65-63 II. Philippos Philoromaios szíriai uralkodó (Seleukida-dinasztia) 64 XIII. Antiochost Pompeius megfosztja trónjától 64 Syria római tartomány 63 Pontos római uralom alá kerül 63-47 II. Phamakés Bosporus királya 58-57 V. Cleopatra Tryphaena társuralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 58-55 IV. Berenice Epiphaneia társuralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 55-51 XII. Ptolemaios Neos Dionysos Aulétés egyiptomi uralkodó (Pto- lemaida-dinasztia) második uralkodása 51-47 XIII. Ptolemaios Philopatór társuralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 51-30 VII. Cleopatra Thea Neotera egyiptomi uralkodó (Ptolemaida-di- nasztia) 48-47 IV. Arsinoé egyiptomi ellenkirály (Ptolemaida-dinasztia) 4 7 ^ 4 XIV. Ptolemaios Philopatór egyiptomi társuralkodó (Ptolemaida- dinasztia) 36-30 XV. Ptolemaios Caesar, Philopatór Philométór Kaisarion egyiptomi társuralkodó (Ptolemaida-dinasztia) 30 VII. Kleopátra halála, az önálló Egyiptom bukása Kr. u. 1952 Ventris megfejti a lineáris B írást Kr. u. 1959 a patralonai lelet 81 NÉVTÁR Achaimenés: mitikus király, az Achaimenida dinasztia legendás ősatyja. Aehaimenida: perzsa dinasztia. Családját Achaimenésre vezette vissza. II. Kyros után meghó- dították egész Mezopotámiát, Egyiptomot és Kis-Ázsiát. Achaios: 1. Xuthosnak és Kreusának, Erekhtheus lányának a fia. Hellén unokája, az akháj törzs ősatyja. 2. a Seleukida-dinasztia egy oldalági rokona. Kr. e. 223-ban III. Seleukos halála után a hadsereg kikiáltotta királynak, de ő lemondott II. Seleukos kisebbik fia, III. Antiochos Me- gás javára. Achillas: XII. Ptolemaios Dionysos hadvezére. Egyike azoknak, akik az Egyiptomba menekülő Pompeiust Kr. e. 48-ban megölték. Alexandriában őt állították azoknak a csapatoknak élére, melyek először Kleopátra, majd Caesar ellen harcoltak, míg Arsinoé, Kleopátra húga meg nem gyilkoltatta. Adrastos: Argosban és Sikyónban tisztelt dór hérós, Argos mitikus királya. Bias unokája, Tala- os és Lysimaché fia. Az Argosban uralkodó három királyi család (Biantidák, Melampodidák és Proetidák) közt kitört viszálykodásban elűzték, ekkor anyai nagyapjához, Polyboshoz menekült Sikyónba. Később visszatért Argosba. Egy jóslat miatt két menekülthöz, Polynei- késhez és Tydeushoz adta feleségül lányait, s megígérte, hogy visszasegíti őket hazájukba. Előbb Polyneikés számára gyűjtött sereget, s megindította a hét hős híres támadását Thébai ellen (ld. Aischylos: Heten Thébai ellen). Ebben a harcban argosiak mind elestek. Tíz évvel később Adrastos az elesett hét vezér fiaival, az epigonosokkal indult Thébai ellen. Ezek elfoglalták a várost. Adrastos visszavonulás közben meghalt Megarában. Aeimnéstos: a plataiai csata egyik spártai hőse a Kr. e. 464-es helótafelkelés alatt a stenyklarosi ütközetben halt meg. Aeneas (Aineias): Ankhisés és Aphrodité fia, Kreusa férje. Mikor Trója elesett, új hazát keresni nyugatra indult. Déloson azt a jóslatot kapta, hogy keresse meg ősei földjét. Utazása során érintette Karthágót, ahol Didó királynővel egymásba sze- rettek, de az istenek figyelmeztetésére folytatnia kel- lett útját. A kymai Sibylla vezetésével leszállt az Alvilágba, ahol apja, Ankhisés megmutatta utódainak - a rómaiaknak - dicsőséges jövőjét. A Tiberis torkolatánál telepedett meg, legyőzte Turnust, és feleségül vette Latinus király lányát, La- viniát. A rómaiak (Aeneidák) és a fiáról, Iulusról elnevezett Iulius-nemzetség ősatyjának tekintették. Aeropos I. (Kr. e. VI. sz. közepe): makedón király, I. Philippos fia, Alketas apja. Aeropos II. (Kr. e. 398/397-395/394): makedón király. Perdikkas fia, Pausanias makedón ki- rály apja. Agamemnón: Mykéné mitikus királya, Atreus és Aeropé fia, Pelops unokája, Menelaos bátyja. Amikor Aigisthos Atreust megölve trónját elfoglalta, bátyjával Spártába menekültek és feleségül vették Tyndareus király lányait: Klytaimnéstrát és Helenét. Azután megbosszulták 82 apjuk halálát, elűzték a trónbitorlókat. Később a Trója elleni háború fő- parancsnoka lett. A flotta indulása előtt feláldozta lányát, Iphigeneiát. Mikor a trójai háborúban rabszolganőjét vissza kellett adni, elvette Achilleus kedvenc rabnőjét, s ezzel felkeltette annak haragját. Trója eleste után felesége, vagy annak szeretője, Aigisthos, meggyilkolta. Később fia, Orestés állt bosszút érte. Agariste (Kr. e. 590 körül): Kleisthenés sikyóni tyrannis lánya, az Alkmeónida Megaklés fele- sége, az attikai Kleisthenés anyja. Agathoklés: 1. (Kr. e. 360-289) görög zsoldosvezér volt, Kr. e. 317-től Syrakusai tyrannosa. A karthágóiak ellen folytatott harcok során Kr. e. 303-ban megalapította a szicíliai városok szövetségét. Kr. e. 311/310-ben Afrikában és Karthágó- ban küzdött a karthágóiak ellen, majd váltakozó sikerű harcok után Kr. e. 304-ben meghódította Szicília görögök lakta területeit. Hatalmát dinasz- tikus házasságokkal erősítette: felesége I. Ptolemaios lánya volt, leányát pedig Pyrrhoshoz adta feleségül. Fia nem született, ezért végrendeleté- ben halála után visszaállította Syrakusaiban a demokráciát. 2. baktriai uralkodó, a gréko-baktriai királyságot létrehozó Démétrios fia. Agésilaos: több spártai király neve. Legismertebb II. Agésilaos (Kr. e. 399-360), aki Spárta he- gemén helyzetének megőrzése érdekében Kr. e. 397-ben megtámadta Perzsiát és biztosította a kis-ázsiai ión városok autonómiáját. A korinthosi háborúban Kr. e. 395-ben Koróneiánál legyőzte, majd feloszlatta a perzsák támogatta Spárta-ellenes szövetséget. Hosszas harcokat folytatott a felemelkedő Thébai ellen. Xenophón az uralkodók mintaképeként ábrázolja. Agida-dinasztia: Spárta egyik királyi családja. A mitikusan Hérakléstől származtatott spártai királyság első történeti dinasztiája. Agis I. (Kr. e. 930-900?): spártai király, Eurysthenés király fia. Az Agida-dinasztia első ural- kodója. Agis II. (Kr. e. 427-399): spártai király, II. Archidamos király fia. Kr. e. 413-ban ő vezette Athén ellen a peloponnésosi hadakat. Agis III. (Kr. e. 338-331): spártai király, III. Archidamos fia. Felkelést szervezett Nagy Sándor ellen. 333-ban a legtöbb peloponnésosi államot rábírta a Makedóniától való elszakadásra. Kr. e. 331-ben Antipatros Megalopolisnál legyőzte. Agis IV. (Kr. e. 244-241): spártai király, II. Eudamidas fia. Nagy társadalmi-gazdasági reformokat hajtott végre. A reformok végrehajtását azonban II. Leónidas megakadályozta. Aiskhinés (Kr. e. 389-315 körül): görög szónok és politikus. Eubulos bizalmasaként a II. Philippost támogató makedón pártot képviselte Athénben Démosthenésszel szemben. Kr. e. 339-ben az athéniek küldötteként tárgyalt Delphoiban és közvetetten a makedónok beavatkozási jogának elismertetését szorgalmazta. Ez ellen a követség ellen írta Démosthenés „A hűtlen követség ellen” c. beszédét. Démosthenésszel szembeni fellépése végül eredménytelen volt, az sikeresen védekezett vádjai ellen, végül Aiskhinésnek kellett elhagynia Athént. Az ókor a legjobb tíz szónok között tartotta számon szenvedélyes 83 és kitűnő okfejtést tartalmazó beszédei miatt. Müvei közül három maradt ránk, valamint 12, nem hiteles levele. Aiskhylos (Kr. e. 525/524-456/455): a görög drámai triász legidősebb alkotója. Nagybirtokos családból származott, ott volt a marathóni, salamisi és plataiai csatában. Hosszabb időt töltött I. Hierón syrakusai udvarában. A tragédiaversenyeken tizenháromszor győzött. 90 tragédiájából 79 címét ismerjük, egy részükből töredékeket ismerünk. Teljesen hét müve maradt fenn. Ezek közül az Oresteia és a Leláncolt Prométheus a legnépszerűbb, s talán a Perzsák humanitása áll legközelebb az egy- szerű emberekhez. A kultikus kötöttségek felbontásával ő alapította meg a klasszikus attikai színházat. Sok színpadtechnikai újítás mellett dramaturgiai változásokat vezetett be, így az események kerültek a dráma középpontjába, a kardalokatB az események kommentálására használta. A karvezető mellett kiemelt még egy színészt, így lehetővé vált az igazi drámai párbeszéd. Később Sophoklés mintájára megjelent nála is a harmadik szereplő. Drámáiban írt kora társadalmi és erkölcsi problémáiról, miközben Homérosszal ellentétben komolyan véve az isteneket, mélységesen meg volt győződve az olymposi világrend igazságosságáról. Akhilleus: görög hérós, Péleus király és a Néreida Thetis gyermeke, a trójai háború hőse. A thessaliai myrmidonok királya. Akusilaos (Kr. e. V. sz.): argosi származású logographos. Geneológiát írt. Aleuadák: thessaliai uralkodócsalád, amely eredetét Héraklésig vezette vissza. Székhelyük La- rissa volt. A görög perzsa háborúban segítséget nyújtottak Xerxésnek. A háború után az őket megbüntetni küldött Leotychidast megvesztegették. Alexandros (’férfiakat védő’): 1. (Paris) trójai királyfi, Priamos és Aphrodité fia, Heléné elcsá- bítója. 2. az épeirosi molossusok királya. Alexandros Balas (’Úr’) (Kr. e. 150-145): Seleukida uralkodó. Smymában született alacsony rangú családban, de megtette magát IV. Antiochos fiának és elörökölte tőle a trónt. Trónigényét elismerte a római senatus, a Ptolemaidák és mások is. Sikertelen támadások után Kr. e. 150-ben legyőzte I. Démétrios szír királyt. Ennek fia, akihez Alexandros apósa, Ptolemaios Philométór is csatlakozott, háborút indított a trón megszerzéséért, s Antiochia mellett egy elkeseredett ütközetben legyőzte. Alexandros egy nabateus herceghez menekült, aki megölte és fejét elküldte a csatában halálosan megsebesült Ptolemaios Philométómak. Alexandros I. (Kr. e. -495-452): makedón király. I. Amyntas fia. Hérodotos szerint ellenségesen viselkedett a perzsákkal szemben, megölette azokat a követeket, akik előtt apja meghódolt. Később azonban a jóviszony fenntartása érdekében feleségül adta testvérét a perzsa satrapához. Kr. e. 481-ban katonákkal támogatta Xerxés hadjáratát, de ugyanakkor figyelmeztette a görögöket a közelgő veszedelemre, akik feladták a Tempé-völgy védelmét. Az athéniek vendégbarátjaként szintén értesítést küldött a plataiai csata előtt a görögöknek Mardonios szándékairól. 84 Alexandros II. (Kr. e. 370-368): makedón király. III. Amyntas és Eurydiké fia. Háborúzott a pherai Alexandrosszal. Távolléte alatt anyja szeretője, Ptolemaios Alorités trónkövetelőként lépett fel ellene. A trónviszályba beavatkoztak a thébaiak, akik a béke zálogául harminc túszt vittek magukkal, többek között a későbbi II. Philippost is. II. Alexandrost Kr. e. 368-ben ambiciózus sógora, Ptolemaios gyilkolta meg. Alexandros III. (MÉTÁI AAEHANAPOI, Nagy Sándor) (Kr. e. 336-323): makedón király. II. Philippos és Olympias fia. A „Világhódító”-ként is emlegetett uralko- dó egyike volt az antik világ legsikeresebb hadvezéreinek. A hagyo- mány szerint Kr. e. 356. július 21-én született Pellában, azon az éjsza- kán, melyiken Hérostratos az ephesosi Artemis templomot felgyújtotta. Tizenhárom éves korától Aristotelés nevelte. Korán, már tizenhat évesen hadvezért dicsőséget szerzett a chairóneiai csatában. Viszonya apjával nem volt felhőtlen, a történeti pletyka ezért hozta kapcsolatba annak halálával. 336-ban trónra kerülvén hozzálátott világbirodalma megalapításához. Meghódította a Perzsa Birodalmat, három kontinensre kiterjedő országa határait Makedóniától Nyugat-Indiáig terjesztette ki. Alexandros IV. Aigeos (Kr. e. 323-309): makedón király. III. Alexander és Roxáné utószülött fia. Arrhidaiosszal együtt királlyá kiáltották ki. Gyámjául először Perdikkast, majd Antipat- rost nevezték ki. A Kr. e. 321-ben történt triparadeisosi megállapodás után anyjával Makedó- niába vitték. Antipatros halála után Polyperkhón védelme alatt állt, majd nagyanyja, aki Kas- sandros elől menekült, Kr. e. 317-ben magával vitte Pydnába, ahol a város bevétele után Kassandros fogságába esett, aki anyjával együtt Kr. e. 311-ben titokban kivégeztette. Alexandros: Pherai tyrannosa. Nagybátyja, Polyphrón meggyilkolása után került hatalomra Kr. e. 369-ben. Alattvalói az Aleuadák és II. Alexandros makedón király segítségét kérték elle- ne. Alexandros azonban inkább meghódította volna a várost, ezért annak lakói Thébaihoz fordultak. Pelopidas Alexandrost beszorította a városba és a Pheraihoz csatolt városokat fel- szabadította. Alexandrosnak nem sokkal később sikerült a Makedóniába tartó Pelopidast és Ismeniast elfognia, s Kr. e. 368-ban Epameinóndas szabadította ki őket. Pelopidas Kr. e. 364-ben Kynoskephalainál legyőzte, s ezután Alexandros szövetséget kötött Thébaijal. Kr. e. 358-ban a felesége által szőtt összeesküvés áldozata lett. Alkaios (Kr. e. -630-570): lesbosi arisztokrata családból származott, az aiol költészet jO . - C T « képviselője, az érzelmeket kifejező igazi lírai költészet megteremtője. ' v Pittakos barátja, majd elhidegült tőle, több versében támadta. Kb. 400 f mm mL — töredéke maradt fenn. Ezek tematikailag három nagy csoportot alkot- : himnuszok, politikai versek és bordalok. Himnuszai a vallásos ra- és a természetszeretet emelkedett hangú költeményei. Közéleti szokatlan indulatossággal szólalnak meg. Politikai ellenfeleit kíméletlen gúnnyal támadta. Bordalainak világa a szomorkás böl- cselkedő hangulatoktól a bort lelkesen dicsérő életigenlésig terjed. Lágy hangzású aiol nyel- véhez illő gazdag és csiszolt ritmusú versformákat használt. Irodalmi jelentősége az Alkaios- követők, így Horatius művészetében rejlik. Alketas: 1. (Kr. e. -568-540) makedón király. Aeropos fia, 1. Amyntas apja. 2. Orontés fia, Perdikkas testvére, Nagy Sándor egyik hadvezére. Kr. e. 321-ben Perdikkas megöletése után 85 Eumenéshez csatlakozott, és mert a királyi család hü maradt, kénytelen volt elmenekülni. Antigonost küldték ellene, aki 320-ban szövetségeseivel együtt megverte. Ekkor Thermessos várába menekült, de elárulták, ezért, hogy élve ne kerüljön Antigonos kezébe, öngyilkos lett. Alkibiadés (Kr. e. 450-404): görög politikus, hadvezér. Sókratés tanítványa, Periklés unoka- öccse. Plutarchosnál a gátlástalan és hatalomvágyó ember példája. Kr. e. 422-ben a radikális demokraták vezéreként Spárta elszigetelésére tö- rekedett. Kr. e. 416-ban meghódította Mélost. Kr. e. 415-ben kierőszakolta az ún. szicíliai hadjáratot. A hermák megcsonkítása miatt vád alá helyezték, ekkor Spártába menekült és tanácsaival segítette az Athén elleni háborút. Hazájában halálra ítélték. Kr. e. 412-ben szövetséget közvetített Spárta és Tissaphernés között, s számos ázsiai várost elszakadásra sarkallt a délos-attikai tengeri szövetségtől. A Kr. e. 411. évi athéni államcsíny után az athéni flotta meghívta parancsnokának. Győzelmet aratott Kyzikosnál (410) és elfoglalta Byzantiont. Athénben előbb hégémónná választották, majd a 407-es notioni vereség után megfosztották hatalmától. Visszavonult thrákiai birtokaira, ahonnan Kr. e. 404-ben a spártaiak elől Phamabazoshoz menekült, aki Lysandros kívánságára megölette. Alkidamas (Kr. e. IV. sz. első fele): eleai származású görög szofista és szónok, Gorgias tanítvá- nya, Isokratés politikai ellenfele. Szónoklattani munkái, melyekből a hagyomány szerint ma- ga Démosthenés is tanult, elvesztek. Igazán művészi teljesítménynek a rögtönzést tartotta. Alkmaiónida (Alkmeónida): egyik legősibb attikai arisztokrata nemzetség, amely vezető szere- pet játszott Athén politikai életében. A nemzetséghez tartozott Megaklés, Kleisthenés, és anyai ágon Periklés is. A Kr. e. V. század első kétharmadának valamennyi vezető attikai po- litikusa rokoni kapcsolatban állt velük. Amasis (Kr. e. 568-526): II. Jahmes fáraó. A művészetet és a kereskedelmet erősen támogató egyiptomi uralkodó, aki a görög kereskedőknek bizonyos fajta kereskedelmi monopóliumot biztosított Naukratisban. Polykratés samosi tyrannos és Kroisos lyd király szövetségese volt. Ameinias: görög hadvezér. Egyike a hellenisztikus kor „államilag elismert” kalózainak. Antigo- nos Gonatas makedón király Kr. e. 271-ben Syrakusai ellen küldte. Amphikratés: 1. athéni szónok 2. (Kr. e. 670 körül) samosi király. Az ő nevéhez fűzik a flotta és a sziget tengeri hatalmának kiépítését. Amphitrité (’A Földet Körülzúgó Tengervíz’): Néreus és Dóris leánya, a „Kékszemü” istennő, Poseidón felesége, aki rendelkezik a tenger hullámaival, s mint jó háziasszony felügyel a ten- geri szörnyekre. Amyntas I. (kb. Kr. e. 540-495): makedón király. Alketas király fia, I. Alexandros apja. I. Da- reios adófizető vazallusa volt. Ő az első olyan makedón király, aki kapcsolatokat létesített a szomszédos országokkal, így az athéni Peisistratidákkal is. Amikor Hippiast az athéniek el- űzték, felajánlotta neki a Therméi-öböl melletti Anthemus vidékét. Amyntas II. (Kr. e. 394/393): makedón király. Menelaos makedón arisztokrata fia. Amyntas III. (Kr. e. 393-385; 383-370): makedón király. Arrhidaios makedón herceg fia, I. Alexandros ükunokája. Az uralmat Pausanias királytól ragadta el. A művészetek és az irodalom bőkezű patrónusa volt. 385-ban az illyrek elűzték országából, de később thessaliai segítséggel visszatért. Szövetséget kötött Spártával és kitartóan szorgalmazta a 86 jóbarátságot az athéniekkel is. Három fia volt, Alexander, Perdikkas és Philippos. Anakreón (Kr. e. -572-487): ión költő. A perzsák előrenyomulásakor elhagyta hazáját, Teóst, és Abdérába ment, majd Polykratés samosi és Hipparkhos athéni udva- rában élt. A kifinomult életélvezetek költője. Könnyed játékossággal megírt költeményeiben az élet apró örömeit dicséri. Teljesen politikamentes költészete tökéletes költői formákban szólalt meg. Kü- lönböző versmértékeket használt (pl. a hét szótagos, jambikus lejtésű sort, az ún. anakreóni hetest). Közvetlen hatása Catullus és Horatius költészetében ismerhető fel. A római korban sokan utánozták, a Carmina Anacreontea címen ismert dalok azonban az eredetinek két metrumot variáló, halvány, népies utánzatai csupán. A költészetben a későbbi korok során is gyakran feltűntek témáinak és formáinak utánzói. Anaxagoras (Kr. e. 500^128) Klazomenai egyik előkelő családjából származó természetböl- cselő, Periklés barátja. Tanításai naiv formában a Kant-Laplace-féle kozmogónia elméletet és az anyag megmaradásáról szóló törvényt előlegezik meg. Periklés politikai ellenfelei istentelenség vádjával bíróság elé állították és Athénból való menekülésre kényszerítették. Anaximenes (Kr. e. 585-525 körül): görög fdozófus, Thalés és Anaximandros követője. Az őselvet a levegőben látta. Andokidés (Kr. e. -440-391 után): athéni szónok és politikus. Gazdag családból származott, családjának ellenségei többször keverték politikai perbe. így a Hermés-szobrok megcsonkítása miatt is száműzték. 402-ben sikerült csak visszatérnie. A spártaiakkal történő békekötésről mondott beszéde miatt ismét száműzték. A tíz legnagyobb attikai szónok között tartották számon. Beszédeit természetesség és egyszerű stílus jellemezte. Androklés: athéni népvezér a peloponnésosi háború második felében. Alkibiadés bukása után a néppárt vezetője lett, de amikor ellenezte és megakadályozni igyekezett Alkibiadés visszahí- vását, megölték. Szónoklatainak stílusát a vígjátékírók sokszor kifigurázták. Androsthenés: Nagy Sándor megbízásából, mint triérarchos vett részt Kr. e. 324—323-ban Nearchos arab tengerpart menti expedíciójában. Néhány töredék fennmaradt útleírásából. Androtión: athéni szónok és korának egyik vezető politikusa. Isokratés tanítványa. Diodóros megbízásából Démosthenés első nyilvános fellépése (Kr. e. 355) alkalmával ellene emelt vádat a korábbi adóhátralékok túlságosan szigorú behajtása miatt. Megarába ment száműze- tésbe, ahol megírta töredékekben fennmaradt könyvét Attika történelméről. Antalkidas: spártai hadvezér, aki Athén minden tiltakozása ellenére Kr. e. 387/86-ban megkö- tötte Perzsiával az ún. királybékét, amelynek értelmében a kis-ázsiai ión városok és Kypros a perzsák kezére került. A többi görög állam számára pedig a korábbi szövetségi rendszerek megszüntetésével biztosította az autonómiát és függetlenséget. Antigonos I. Monophtalmos (’félszemű’) (Kr. e. 306-301): az elymeiai Philippos fia. Démétri- os Poliorkétés apja. Nagy Sándor hadvezére, a diadochosok egyike. Phry- gia, Lykia és Pamphylia helytartója, aki fiával, Démétrios Poliorkétésszel kísérletet tett egy kis-ázsiai birodalom kialakítására. Kr. e. 306-ban felvette a királyi címet. Ipsosnál Kr. e. 301-ben Lysimachos és Seleukos legyőzte, aminek következménye Nagy Sándor birodalmának végleges felosztása lett. 87 Antigonos II. Gonatas (Kr. e. 277-239): makedón király. Kr. e. 315 (esetleg 319) körül született, Démétrios Poliorkétés fia, I. Antigonos unokája. Az Észak- és Közép-Görögország feletti hegemóniáért az épeirosi Pyrrhos- szal és II. Ptolemaiosszal kellett megküzdenie. Udvarában tudósok és filo- zófusok éltek, barátja volt Zénónnak, a sztoicizmus atyjának. Antigonos III. Dósón (’Eladományozó’) (Kr. e. 229-221): makedón király. Démétrios fia, II. ¡¿- y *,., Antigonos unokaöccse. Kr. e. 263 körül született, Kr. e. 227-től Makedónia kor- mányzója, 227-221 között királya. Kr. e. 224-ben elfoglalta a Peloponnésost. Az akháj szövetség fővezéreként Kr. e. 222-ben Sellasiánál legyőzte Kleome- nés spártai királyt. Antigonos: Nagy Sándor egyik hadvezére, aki Kr. e. 301-ben, az ipsosi csatában esett el. Antiochos Hierax (’Karvaly’): II. Antiochos Theos második fia, hosszasan háborúzott a trónért fivérével, Seleukos Kallinikosszal. Antiochos I. Sótér (’Megmentő’) (Kr. e. 281-261): szír király, Kr. e. 323- ban született. I. Seleukos Nikatór és a baktriai Apama fia. A lovasság vezéreként harcolt az I. Antigonos ellen vívott ipsosi (Kr. e. 301) csatában. Apja társuralkodója, majd Kr. e. 281-től király. A kis-ázsiai problémák miatt békét kötött atyja gyilkosával, Ptolemaios Keraunosszal. Háborút viselt Antigonos Gonatas és a pergamoni I. Eumenés ellen. Kr. e. 275-ben megállította a kelták kis-ázsiai előrenyomulását, s bár nem tudta teljesen legyőzni, csak Galatiába szorítani őket, megkapta a Sótér megtisztelő címet. Halála előtt I. Eumenés Sardeisnél megverte. Antiochos II. Theos (’Isten’) (Kr. e. 261-246): I. Antiochos és a syriai Stratoniké fia. Ragad- ványnevét a milétosiaktól kapta, akik hálából nevezték el így, hogy zsarnokukat, Timarchost elűzte. Harcolt Egyiptom kis-ázsiai terjeszkedése ellen. A háborút csak úgy tudta lezárni, hogy első feleségét elűzte és Ptolemaios leányát, Berenikét vette el Kr. e. 248. körül. Első felesége bosszújának esett áldozatul. Antiochos III. Megás (’Nagy’) (Kr. e. 223-187): II. Seleukos Kallinikos és II. Laodiké szír ki- rálynő fia, I. Antiochos dédunokája. Az Egyiptom elleni háború folytatásával igyekezett hatalmát kelet és nyugat irányában egyaránt kiterjeszteni. Keleten Médián és Baktrián keresztül Indiáig jutott, nyugaton a rómaiak Kr. e. 191- ben Thermopylainál, 190-ben Magnésiánál megsemmisítő vereséget mértek rá. Az apameai békében Antiochosnak le kellett mondania a Taurus hegy- ségen túli igényeiről, s nagy hadisarcot kellett fizetnie. Antiochos IV. Epiphanés (’Kitűnő’) (Kr. e. 175-164): III. Antiochos és Laodiké pontosi hercegnő fia. A magnésiai csata után tizennégy évet töltött túszként Rómában. Hazatérése után az országában élő zsidókat erőszakkal hellenizálta, amiért azok fellázadtak és megindították függetlenségi harcukat. 88 Antiochos V. Eupatór (Kr. e. 164-162): IV. Antiochos Epiphanés és Laodiké szír királynő fia. Mindössze kilenc éves volt, amikor királlyá koronázták. Antiochos VI. Epiphanés Dionysos (Kr. e. 145-140?): Seleukida király. Alexander Balas fia. Kr. e. 145-ben Démétrios Nikatór ellen ellenkirályként léptették fel, és Diodótos Tryphón támogatásával majdnem az egész birodalmat megszerezte. Tryphón ezután veszélyesnek ítélte meg hatalmát és megölte. Antiochos VII. Euergetés (’Jótevő’) Sidetes (’Sídéi’) (Kr. e. 136-129): Seleu- kida király. A pamphyliai Sídében nevelkedett, innen származik ragadványneve. I. Démétri- os és a makedóniai Laodiké fiatalabb fia, testvérének, II. Démétriosnak par- thus fogságba kerülése után elvette annak feleségét, Kleopátra Theát, és át- vette a hatalmat. Kr. e. 138-ban elűzte Tryphont, 134-ben Johannes Hyrca- nus zsidó papfejedelmet meghódolásra kényszerítette. A parthusok elleni háborúban halt meg Kr. e. 129-ben. Szíria ekkor veszítette el Iránt és Mezopotámia nagy részét. Antiochos VIII. Philométór Kallinikos Grypus (’Kampóorrú vagy Karvalyorrú’) (Kr. e. 125— 96): Seleukida király. II. Démétrios Nikatór és Kleopátra Thea második fia. Gyermekként koronázták meg, azután, hogy anyja idősebb testvérét, V. Sele- ukost megölette. Miután Antiochos az egyiptomiak segítségével vereséget mért a trónbitorló, II. Alexandros Zabinasra Kr. e. 123-ban, anyja megkísérel- te borral megmérgezni, de a gyanakvó király vele itatta meg a mérget. Kr. e. 116-ban féltestvére, VII. Antiochos hazatért száműzetéséből és a kettejük között kitört pol- gárháború után felosztották egymás között Szíriát. Ez a megegyezés nem volt tartós, mert Kr. e. 96-ban VIII. Antiochost egyik minisztere, Hérakleon meggyilkolta. Antiochos IX Philopatór Kyzikénos (Kr. e. 113-95): Seleukida király. Antiochos Sidetes fia, melléknevét onnan kapta, hogy apja halála után Kyzicos városában tartózkodott. Kr. e. 96-ban Seleukos Epiphanésszel vívott csatában halt meg. Antiochos X Eusebés (’kegyes’) Philopatór (Kr. e. 95-83): Seleukida király. Legyőzte Seleukos Epiphanést; leverte azt a lázadást is, melyet ennek testvérei Antiochos Philadelphos és Philippos, szítottak ellene. Mindkettőjüket megverte az Orontés mellett, azonban maga a part- husok elleni harcban elesett. Utódja heves belviszályok után Philippos lett. Antiochos XI Epiphanés Philadelphos (Kr. e. 95): Seleukida ellenkirály. Vili. Antiochos fia, VI. Seleukos testvére. Belefulladt az Orontésbe, amikor a X. Antiochosszal vívott csatában lóháton akart rajta átkelni. Antiochos XII Dionysos Epiphanés Philopatór Kallinikos (Kr. e. 87-84): Seleukida király. VIII. Antiochos ötödik fia. Háborúzott a Ptolemaidákkal, a nabateusokkal és a Damascust elfoglaló arabokkal. A nabateusok elleni harcban halt meg. Antiochos XIII. Philadelphos ('Testvérszerető’) Asiaticus (Kr. e. 69-64): X. Antiochos és Kleopátra Selené fia, az utolsó Seleukida uralkodó. Kr. e. 69- ben Lucullus római hadvezér erősítette meg hatalmában, miután legyőzte az arméniai Tigranést. Amikor Pompeius Szíriát provinciává tette, megfosztotta trónjától. 89 Antipatros (Kr. e. 400-319): Iollas fia, II. Philippos és Nagy Sándor egyik legtehetségesebb hadvezére. Nagy Sándor idején Makedónia helytartójaként gondoskodott a hadsereg utánpót- lásáról. Kr. e. 330-ban leverte a Spárta vezette makedón-ellenes felkelést. Nagy Sándor halála után Kr. e. 323-ban a lamiai háborúban megtörte a görögök ellenállását és továbbra is biztosította a makedón fennhatóságot Hellásban. Kr. e. 312-ben a birodalom kormányzója lett. A triparadeisosi egyezményben újra felosztották a birodalmat. Antiphilos (Kr. e. IV. sz.): görög festő. Egyiptomban született. Apellés kortársa és riválisa volt. Élete nagy részét valószínűleg I. Ptolemaios udvarában élte le. Változatos témájú, könnyed eleganciával megfestett müveiről emlékeznek meg. Antiphón (Kr. e. 480-411): attikai szónok, Gorgias tanítványa. Kr. e. 411-ben vezető szerepet játszott az athéni oligarchikus puccskísérletben, melynek meghiúsulása után kivégezték. Ti- zenöt beszédét ismerjük, ebből három valószínűleg hiteles. Tiszta stílusú, jól felépített be- szédeit jellegzetes szofista fordulatokkal fűszerezte. Nem azonos a hasonló nevű filozófus- sal. Antisthenés (Kr. e. 444-365): görög filozófus. Egy thrák rabszolganő gyermekeként született, így törvénytelennek számított. Eleinte Gorgias híve, majd Sókratés barátja, a cynikos filozófiai iskola alapítója. Elsősorban etikai beállítottságú filozófiája a gazdagság és a hatalom értékét kérdőjelezte meg. A tökéletesen igénytelen életmódot az állam és a politika iránti közömbösséggel párosította. Erősen materialista és nominalista felfogása miatt ellenzője volt Platón ideatanának. Anytos (Kr. e. V. sz. vége-IV. sz. eleje): Anthemión fia, gazdag bőrcserző-mühely tulajdonos, hadvezér. Kr. e. 409-ben Pylost nem tudta felmenteni a vihar miatt, de a kudarcért végül nem ítélték el. A harminc zsarnok uralma idején először Théramenéshez csatlakozott, aztán a demokraták egyik vezetője lett. Kr. e. 399-ben Sókratés fővádlója volt. Száműzetésben halt meg, Hérakleia Pontikében megkövezték. Apellés (Kr. e. IV. sz.): kolophóni származású görög festő, akit az ókor legnagyobb festőjeként tart számon a hagyomány. Ephesosban és Sikyónban tanult, majd Nagy Sándor udvari fes- tője lett. Utazásai során járt Alexandriában, Rhodoson és Kós szigetén. Négy müvét emelik ki különösen (A tengerből felmerülő Aphrodité, Nagy Sándor a villámmal. Megabyzos ephesosi főpap körmenete, a Rágalom allegóriája), melyekben az árnyékolás és a perspektíva alkalmazá- m sával a legmagasabb fokra fejlesztette a négy színnel való festés technikáját. Legtöbbet alakjainak báját dicsérik. Egyetlen müve sem maradt ránk. Aphrodité (Venus): Thessaliai eredetű istennő, innen került Kis- Ázsiába, majd vissza a hellén vidékre. Modem magyarázatok szerint neve a föníciai „Astoret” hellenizált alakja. Mitológiai szerepe lassan alakult és többször is változott. Maguk a görögök is idegennek tartották. Hésiodos szerint Urános lánya, Ciprus szigeténél született a tenger habjaiból, Homérosz szerint azonban Zeus és Dióné titanis gyermeke. Az előbbi az elterjedtebb a népi névmagyarázat miatt. Mint aki a habokból született (Pontia) 90 parancsolt a tengernek, s mint a hajózókra áldást hozó istennőt tisztelték (Euploia: ’Kedvező utat adó ). De uralkodott minden élőlény felett, mint a korlátozást nem ismerő szerelmi szenvedély istene. A szerelem minden formáját képviseli, leggyakoribb melléknevei: Uránia Égi , Pandemos az érzéki , és a rómaiaknál Venus Vulgivaga ‘a tömeg Venusa’, a kéjvágy istennője. Az örök tavasz, a szépség, az élet szimbóluma. Mint Venus Genetrix: a termékenységet hozó Venus. Apión (Kr. u. I. sz. első fele): alexandriai görög grammatikus és Homéros kommentátor. Siwa oázisban született, Alexandriában tanult, majd tanított, és itt kapott polgárjogot. Kr. u. 38- ban egy alexandriai delegáció élén Caligulához utazott, hogy bevádolja a zsidókat. Ellene ír- ta Josephus Flavius a „Contra Apionem" című munkáját. Bizonytalan, hogy meddig, valószí- nűsíthetően Claudius uralkodásáig Rómában élt. Rendkívül hiú ember volt. Számos történel- mi, természetrajzi és grammatikai témájú munkát írt, de egy sem maradt fenn. Androklos és az oroszlán neki tulajdonított történetét Gellius munkája őrizte meg. Apollodóros (Kr. e.~180~120-l 10): Alexandriában, Pergamonban és Athénban alkotó görög tudós. Irodalomtörténeti és filológiai, valamint történeti munkákat írt. Legjelentősebb töredé- kei a Homéros hajókatalógusáról írott filológiai munka, a görög vallás összefoglalása és a görög történelem összefoglalása, ami Trója bevételétől Kr. e. 119-ig tárgyalja a görög történelmet. Apollón (Phoibos, Apollo): Zeusz és Létó gyermeke, a fény, a világosság istene, de eredetileg nem napisten. Kultusza prehellén eredetű, talán a kisázsiai Szminthe- usz egéristen görög megfelelője. Születésének története azt meséli el, hogyan lépett erőszakosan prehellén elődje helyére. Eredetileg pásztor volt, de alakja több isten összeolvadásából keletkezett. Mint a nyájak oltalmazójának, neki szentelték Spártában a Kameia-ünnepeket (’Bakkecske-ünnep’). Napisten mivoltára elsősorban állandó jelzői utalnak: Phoibos (’Ragyogó’), Lykios (’Fénylő’) stb. A sarjadó vetés is a nap sugarainak köszönhette növekedését, ezért szentelték neki az aratási ünnepeket: Délosban a Déliákat, Athénban Thargeliákat, Spár- tában a Hyakinthiákat. A „Messzenyilazó Apollón” íjának szimbolizmusa a távolság feletti uralmat jelenti. Hatásköre fokozatosan kiterjedt az égre, a földre és a tengerre egyaránt. A hajósok a tengeri utak és kikötők védőjeként is tisztelték (Apollón Delphinios). A görög gyarmatosítás során szerepe megnőtt, a mitológia szerint ő kísérte el az új gyarmatosokat. Apollón mint a szellem világosságának istene, megtanította az embereket a művészetekre, és rendelkezett a látnoki erő képességével. Leghíresebb jósdái a klárosi, didyméi, kolophóni, cumaei, délosi és delphoi. Ez utóbbi rendkívüli politikai súllyal bírt, kétértelmű jóslatai révén befolyásolhatta az egész görög politikát. Apsephión: archón epónymos volt Athénben Kr. e. 469-ben. Aratos (Kr. e. 271-213): az akháj szövetség jelentős sikyóni származású államférfija és hadve- zére. Kr. e. 224-ben Spárta ellen szövetséget kötött III. Antigonos Dósónnal. Kr. e. 222-ben Sellasiánál legyőzték a spártaiakat és véget vetettek a lakedaimóni hegemóniának. Archelaos I. (Kr. e. 413-399): makedón király, II. Perdikkas törvénytelen fia. Hatalmát politikai gyilkosságok árán szerezte meg. A kereskedelem és a közlekedés fejleszté- sével, városiasodást elősegítő politikájával és a perzsa pénzrendszer beveze- 91 tésével fellendítette a makedón gazdaságot, hadseregreformjával megerősítette, és kulturális kapcsolatokat kötött Görögországgal. Támogatta Athént és elfoglalta Pydnát. Kr. e. 400 körül thessaliai szövetségeseivel megszállta Larissát. Pellát tette Makedónia fővárosává. Összeesküvők gyilkolták meg. Archidamos II. (Kr. e. 476^469): spártai király, II. Agis és II. Agesilaos apja. A peloponnésosi háború róla elnevezett (Kr. e. 431^421) első szakaszában hadvezérként többször betört Atti- kába. Archilokhos (Kr. e. 700 után): görög költő, aki előkelő polgár és egy rabszolganő fiaként szü- letett Pároson. Hadvezérként szolgált és a hagyomány szerint a Thasos őslakói elleni hábo- rúban halt meg. Az iambus-költészet mestere. Nyelvezete és verstechnikája még a homérosi hagyományt követi, de tartalmilag már a hőskorszak emberideálja ellen fordult, a felemelkedő démos szószólója. Több versmértéket is kitalált. írt állatmeséket és epódosokat. Az utókorra igen nagy befolyást gyakorolt, a római irodalomban különösen Lucilius, Catullus és Horatius versein mutatható ki hatása. Archimédés (Kr. e. -280-212): görög matematikus és fizikus. Valószínűleg Alexandriában ta- nult, szoros kapcsolatban állt az alexandriai iskola tudósaival. A második pun háborúban hadigépeivel komoly segítséget nyújtott városának a római ostromlók elleni védelemben. A város ostromakor halt meg. Számos matematikai és fizikai tétel fűződik a nevéhez. Többféleképpen is kiszámította a parabolaszelet területét. Jó megközelítésben meghatározta a kör kerületének és átmérőjének arányát. A fizikában bizonyította az emelőtörvényt és a hidrosztatikus felhajtóerő törvényét. Müvei a XVI-XVII. századi matematikai analízis kialakulására hatottak döntően. Árés (Mars): a háború istene, a harcok vezetője. A klasszikus mitológia szerint Zeusz fia. Eredetileg a harcias thrákok földalatti, természeti istensége volt, aki a vad természeti erők istenéből fokozatosan vált a harc ősi, vad, öldöklő mivoltát megtestesítő istenné. Állandó jelzői: „vértől szennyes”, „vérrel soha jól nem lakó”, „sok könnyet okozó”, „emberpusztító”. Jóvágású ifjúként ábrázolták, de indulatossága, kegyetlensége miatt nem nagyon szerették az Olümposzon. Argaios (Kr. e. VI. sz. közepe): makedón király, Perdikkas fia, I. Philippos makedón király apja. Ariaos: perzsa arisztokrata, aki az ifjabb Kyros szövetségeseként fellázadt II. Artaxerxés perzsa király ellen. Kr. e. 401-ben a kunaxai csatában a balszámy parancsnoka volt. Kyros halála után a görögökkel tartott. Ariarathés Eusebés Philo (Kr. e. 88-86): VI. Mithridatés Eupatór pontosi király fia. Kr. e. 88- tól Kappadokia királya. A rómaiak elleni küzdelemben halt meg. ^ Ariobarzanés: 1. Daskyleion perzsa helytartója. Phamabazos helyettese, majd Mfh, utóda Phrygiában. Kr. e. 362-361-ben fellázadt II. Artaxerxés ellen. Saját fia, Mithridatés elárulta, elfogták és Kr. e. 362-ben keresztre feszítették. 2. Kappadokia Róma-barát királya a Kr. e. I. században. Ariphrón: Xanthippos apja, Periklés nagyapja. 92 Aristagoras: Histiaios milétosi tyrannos veje, aki később maga is a város tyrannosa. Az ión felkelés kezdeményezője, aki a felkelés bukása után Thrákiába menekült. Itt halt meg egy helyi törzs elleni harcban. Aristeidés (megh. kb. Kr. e. 468/67): athéni politikus. Kezdetben részt vett Kleisthenés reformjá- ban. A marathóni csata egyik stratégosa. Kr. e. 489/88-ban archón. Fellépett Themistoklés flottabővítési tervével szemben. Kr. e. 482-ben ostrakizálták, majd az általános amnesztia után részt vett a salamisi csatában. 479-ben Plataiainál az athéniek stratégosa volt. A délosi tengeri szövetség egyik kezdeményezője, majd megszervezője. 477 után visszavonult a politikai élettől. A Plutarchoson alapuló történeti hagyomány az igazságosság és a megvesztegethetetlenség példaképének tekinti. Aristión: Peisistratos egyik támogatója. Aristippos (Kr. e. 435-355) görög filozófus, a kyrénéi iskola megalapítója. Sókratés tanítványa volt. Ő alkotta meg a kyrénéi hedonisztikus-eudaimo- nisztikus etika, valamit a szenzualista-agnosztikus ismeretelmélet alapelveit. Aristobulos (III. sz. eleje): görög történetíró. Személyesen vett részt Nagy Sándor hódító hadjáratában, aminek történeti megörökítését 300 után kezdte el. Megírta Nagy Sándor életrajzát is. Kritikai szemléletmódja miatt fontos müvei Strabón és Arrianos müveinek forrásai. Aristodémos: 1. spártai király, Aristomachos fia, Héraklés fiának, Hyllosnak a dédunokája, Eu- rysthenés és Proklés spártai királyok apja. Hérodotos szerint meghódította a Peloponnésost és Lakónia fölött uralkodott. Plataiainál harcolt. 2. Sókratés apró termetű vitapartnere, majd követője. Aristogeitón: előkelő athéni, aki Harmodiosszal a Kr. e. 514-ben tartott Panathenaián meggyilkolta Hipparchost, Peisistratos fiát. Aristogeitónt elfogták és megkínozták, majd kivégezték. A Kr. e. V. századtól mint zsarnokölőket és szabadságharcosokat tisztelték őket. Aristomenés: Messana legendás hőse. Abban a szabadságharcban játszott szerepet, amelyben Spárta legyőzte és rabszolgasorba süllyesztette Messanát. Aristonikos: 1. Démosthenés idején élt athéni szónok és államférfi. Kr. e. 322-ben Démosthe- nésszel együtt halálra ítélték és kivégezték 2. II. Eumenés pergamoni király törvénytelen gyermeke, III. Attalos pergamoni király féltestvére. Fivére halála után (Kr. e. 133) III. Eume- nés király néven megpróbálta érvényesíteni trónigényét. Kr. e. 130-ban megverte P. Licinius Crassus proconsult, aki elesett a csatában, de M. Perpenna consul még ugyanebben az évben elfogta és Kr. e. 129-ben Rómában kivégezték. Aristophanés (Kr. e. 445 körül-386 körül): komédiaíró, az ókomédia legjelesebb képviselője. A konzervatív parasztság egyik szószólója volt a demokrácia visszásságaival szemben. Kr. e. 428-ban a Dionysián díjat nyert Babilóniaiak című munkájával. Szembekerült Kleónnal és mindvégig folyt köztük a harc. A peloponnésosi háború alatt fellépett a béke érdekében. írói hozzáállása az állandó támadás mindenki és minden ellen. Művészi eszköztára a drasztikum, a malackodás, a paródia és a személyeskedés. Negyven ismert darabjából tizenegy maradt fenn. Aristophón: görög festő a Kr. e. V. században. 93 Aristotelés (Kr. e. 384-322): görög filozófus. A makedón királyi udvar orvosainak leszármazottja. Húsz éven keresztül tanult, kutatott és tanított a platóni Akadémián. Platón Kr. e. 347-ben bekövetkezett halála után politikai okokból távozott Athénből. Nagy Sándor nevelője lett. Kr. e. 355-ben a Lykeion Gymnasionban létrehozott egy iskolát, amelyet az ottani sétaösvényekről peripatetikusnak neveztek. Nagy Sándor halála után mint makedón-barátnak, mennie kellett Athénből. Arrhidaios: ld. Philippos Arrhidaios Arrianos (Lucius Flavius Arrianus Kr. u. 95-175): nikomédiai származású római consul, majd 131—137-ig legátus Augusti pro praetore Cappadociában. Hivatali éve letelte után Athénbe költözött. Itt archon epónymos 147-ben. Epiktétos tanítványa, görögül író római történetíró, Hadrianus kegyeltje. Történetírói munkásságára Xenophón volt nagy hatással. Több müvet is írt, ezek közül az athéni tartózkodása alatt, megbízható forrásbázisra támaszkodó, India tör- ténelméről és Nagy Sándor indiai hadjáratáról írt munkái a kor legfontosabb elbeszélő forrásai. Arsakés I. (Kr. e. 247—211): parthus uralkodó, 238-ban legyőzte II. Seleukost és elszakadt a Seleukida Birodalomtól. Arsakés II. (Kr. e. 211—191): parthus uralkodó, I. Arsakés fia. III. Antiochosszal szemben megvédte állama függetlenségét. Arsinoé I. (Kr. e. 305/295-2747): Lysimachos thrák király lánya, Kr. e. 284-281 között II. Pto- lemaios Philadelphos első felesége. Három gyermeket szült neki, III. Ptolemaiost, Lysimac- host és Bereniké Phemophorust, II. Antiochos későbbi feleségét. Bűnösnek találták egy férje ellen irányuló összeesküvésben és Koptosban kivégezték, valószínűleg Kr. e. 274/73-ban. Arsinoé II. Philadelphos (Kr. e. 316 körül-270): I. Ptolemaios Sótér lánya, Lysimachos thrák király felesége, akitől három gyermeke született. Férje halála után feleségül ment unokatestvéréhez, Ptolemaios Keraunos makedón királyhoz, majd harmadik férje tulajdon testvére, II. Ptolemaios egyiptomi uralkodó lett. Egy ideig a makedón és az egyiptomi udvarban ö uralkodott. A dinasztikus kultuszban II. Ptolemaiosszal mint ’testvér istenek’-et (theoi adelphoi) tisztelték. Arsinoé III. (Kr. e. 246/5-204): III. Ptolemaios és II. Bereniké lánya, IV. Ptolemaios testvére és felesége, V. Ptolemaios anyja. Kr. e. 220-tól Egyiptom királynője. Tizenhat évi közös uralkodás után röviddel férje halála előtt egy palotából kiinduló összeesküvés áldozata lett. Artabazos: Kr. e. 480-ben Xerxés hadvezére. Mardoniosszal ő vezette vissza Kis-Ázsiába a Plataiainál vereséget szenvedett perzsa sereget. Artaphernés: 1. Dareios fivére, sardeisi satrapa, döntő szerepe volt az ión felkelés leverésében. 2. Artaphernés fia, Dareios unokaöccse, a milétosi csata perzsa hadvezére. Artaxerxés I. Makrokheir (‘Hosszúkezü’) (465-424): perzsa nagykirály, I. Xerxész fia. A trónra kerülése utáni lázadások leverésekor valamennyi testvérét kivégeztette. Az Athén támogatta egyiptomi lázadást leverte, szembeállította Athént Spártával, de Kimón kiegyezett vele és 449-ben megkötötték a Kallias-féle békét, amely Hellas és Perzsia határát a Halysben állapította meg, s a perzsák lemondtak a délos-attikai szövetséghez tartozó ión városokról. 94 Artaxerxés II. Mnémón (‘Emlékező’) (Kr. e. 405—359): perzsa nagykirály. II. Dareios fia. Trónralépésekor fivére, Kyros majdnem leszúrta, majd a görögök segítségével le akarta taszítani a trónról, de meghalt győztes csatájában. Uralkodása alatt Egyiptom elszakadt. Spárta és Athén Perzsia ellen készült, de Athént megvesztegették, a spártai hadvezért visszahívták és 387-ben megszületett az Antalkidas-féle ún. „királybéke”. Ennek értelmében az ión városok ismét perzsa fennhatóság alá kerültek. 362-ben fellázadtak ellene a satrapák és a birodalom széthullott. Artaxerxés III. Orkhos (Kr. e. 359-338): perzsa nagykirály. Felszámolta a satrapák lázadását és helyreállította a birodalom egységét. Visszahódította Egyiptomot. Ugyanabban az évben mérgezték meg, amikor Philippos legyőzte Athént és szövetségeseit. Artaxerxés IV. vagy Arsés (Kr. e. 338-336): perzsa király, III. Artaxerxés fia. Görög zsoldo- sok segítségével meghódította Egyiptomot és Föníciát. Bagóas egyiptomi eunuch ölte meg. Artemis (’Mészárló’, Diana): Homéros az „Állatok Úrnőjének” nevezi, már a mykénéi korban is tisztelt istennő volt. Erede- tileg holdistennő. A mykénéi korban minden bizonnyal a növekedés biztosítója. Jelzője, a Kurothropos (’fiúnevelő’) jelzi, hogy nemcsak a növények és állatok, hanem az emberiség jólétéért és szaporodásáért is felelős istennő volt. A mítoszok átértelmezésében vált csak szűzi vadászistennővé. Mitikus fejlődése elején határozottabban érvényesült természeti jellege, kimondottan az elemi erők hatalmát tes- tesítette meg. Míg Apollón eredetileg pásztor volt, a meg- szelídített állatok őre, addig Artemisz az érintetlen növény- és álltavilág védelmezője, a vadászat istennője. Artemis Orthia: Artemis Spártában tisztelt alakja, az ifjúság és az asszonyok védelmezője. Artemisia: 1. Halikarnassos királynője, öt hajóval részt vett Xerxés hadjáratában. Xerxés ki is tüntette. 2. Mausólos király húga és felesége, majd utóda. Ő építtette fel férje síremlékét, a Mausóleiont. Asklépios: az orvostudomány, a gyógyítás istene. Apollón és Koronis fia, Iaso, Panakeia és Hygeia apja. Aspasia: Periklés milétosi származású második felesége. Híres volt szépségéről, műveltségéről és éles eszéről. Kr. e. 432-ben istentelenség és erkölcstelen élet- mód vádjával bíróság elé állították, maga Periklés könyörgött felmentéséért. A vád ellene az volt, hogy heteiraként kezdte pályafutását. Xenophón a \____^ gazdálkodás szakértőjeként írt róla. Athéné (Athéna, Pallas): Zeus lánya, eredetileg talán a villám, később a bölcsesség istennője, a ház, a vár, a város és az uralkodók védőistene. Zeus megtestesült gondolata, képviselt mindent, amit az értelem teremtett: a mes- terségeket és a háború művészetét. Athéné Chalkioikos: ‘Bronzhátú Athéné’. Athéné egyik megjelenési formája, Spártában tisztelték ebben az alakjában. Szentélyében éheztették halálra Pausaniast. Athéné Polias: Pallas Athéné megjelenési formája: ’városvédő Athéné’. Athéné Poliukhos: Pallas Athéné megjelenési formája: ’városvédő Athéné’. Athénodóros: görög sztoikus filozófus, a pergamoni könyvtár igazgatója. Tarsosból származott, Kr. e. 70-ben a barátja, Cato Rómába hívta. Attalos I. Sótér (Kr. e. 241-197): pergamoni király. Kr. e. 241-ben sardeisi győzelmével megvédte államát a galaták támadásától. Az első és második makedón háborúban Róma szövetségese volt. A tudomány és a művészetek tá- mogatójaként ő rakta le a híres pergamoni könyvtár alapjait. O kezdte é- píttetni az ún. Pergamoni oltárt. Attalos II. Philadelphos (Kr. e. 159-138): pergamoni király. Fiatal korában Rómában képviselte állama érdekeit. Trónra kerülése után háborúzott a bythiniaiakkal. A tudományok és művészetek nagy pártfogója volt. Attalos III. Philométór (Kr. e. 138-133): a pergamoni uralkodócsalád utolsó sarja. A hagyomány szerint erősen depressziós volt, csak a kertészetben és a szobrászatban lelte örömét. Végrendeletében Rómára hagyta a királyságát. Attalos: 1. makedón hadvezér. Kr. e. 336-ban Philippos megbízásából Ázsiába ment, de a király halála miatt nem kezdett háborút a perzsák ellen. Nagy Sándor bizalmatlan volt vele, ezért Hekataiost nevezte ki helyette, őt pedig megölette. 2. Nagy Sándor hadvezére, Kr. e. 330-ban a Philótas-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsították, de tisztázta magát. Nagy Sándor halála után Perdikkashoz pártolt, de annak halálakor menekülnie kellett. Többször is vereséget szenvedett ellenségeitől, végül Kr. e. 317-ben halt meg. Augustus, Octavianus (Kr. e. 63-Kr. u.14.): Octavius és Atia fia, Caesar u- nokaöccse és fogadott fia. Caesar meggyilkolása után örököse. A második triumvirátus tagja. Kr. e. 31-től a birodalom egyedüli ura. A principatus rendszerének megteremtője. Bagóas: 1. (t336) eunuch volt Artaxerxés Ochos udvarában. Az egyiptomi hadjáratán a testőrség fejévé lett. 337-ben megölette Artaxerxést és idősebb fiait, hogy az általa trónra emelt Arsés (IV. Artaxerxés) helyett ő uralkodhasson. Nem sokkal később őt is eltetette láb alól, és egy oldalági herceget, Kodomannost tette királlyá, akinek első dolga volt veszedelmes patrónusát megmérgeztetni. 2. Nagy Sándor kegyence. Bakkhiadák: Korinthos ősi uralkodóházának tagjai. A hagyomány szerint az utolsó királyt, Te- lestést a nemzetség tagjai megölték, és utána családi oligarchia formájában vezették Ko- rinthost. Anyai ágon ebből a családból származott Kypselos is, aki megdöntötte hatalmukat. Bardylis: illyr főnök (király), aki Kr. e. 385-ben legyőzte Amyntas makedón uralkodót. Barsiné: Memnón perzsa szolgálatban álló görög zsoldosvezér özvegye, aki Nagy Sándornak egy Héraklés nevű fiút szült. Bereniké I. (Kr. e. 340-268?): valószínűleg Magas és Antigoné lánya, egy makedón előkelő, Philippos első felesége, akitől Magas, Kyréné későbbi királya, Antigoné és valószínűleg Theoxéna született. Férje halála után szolgálattevő udvarhölgyként került unokatestvérével, Eurydikével, I. Ptolemaios menyasszonyával Egyiptomba. Itt akadt meg rajta a király szeme. Kr. e. 317 körül lett az uralkodó szeretője vagy felesége. Három gyermeket szült neki, II. 96 Ptolemaiost, II. Arsinoét és Philothérát. II. Ptolemaios Philadelphost a király örökösévé tette és előnyben részesítette az Eurydikétől született gyermekeivel szemben. Ptolemaios róla ne- vezte el a Vörös-tenger partján építtetett új kikötőt, Berenikét. Bereniké II.( Kr. e. 267/6-221?): a kyrénéi Magas és Arsinoé vagy Apama lánya. Első férje vagy jegyese Démétrios, Démétrios Poliorkétés fia volt. Második férje III. Ptolemaios, akinek öt vagy hat gyermeket, IV. Ptolemaiost, Megast, III. Ar- sinoét, Alexandert, Berenikét és talán Lysimachost szülte. Kr. e. 221-ben halt meg, állítólag megmérgezték. Hajfürtjéről, melyet férjének a háborúból való szerencsés hazatértéért áldozott, udvari csillagásza egy csillagképet ne- vezett el. Az eseményt Kallimachos nyomán Catullus is megénekelte. Bereniké III Kleopátra Philopatór (Kr. e. 115 vége-114 eleje—80): IX. Ptolemaios és valószí- nűleg Kleopátra Selené lánya. Kr. e. 101-ben hozzáment nagybátyjához, X. Ptolemaioshoz feleségül, akitől egy lánya született, akit V. Kleopátrával azonosítanak. Második férje XI. Ptolemaios volt. Bereniké IV Kleopátra Epiphaneia (Kr. e. 79-75-55): XII. Ptolemaios és valószínűleg V. Kleopátra lánya, VI. és VII. Kleopátra testvére. Első férje Seleukos Kybiosaktés, akit VII. Seleukos Philométórral azonosítanak. Férje röviddel az esküvő után meghalt. Második férje Archelaos főpap volt. Egyik házasságából sem született gyermek. Kr. e. 56-ban megfosztotta apját trónjától és egy éven keresztül együtt uralkodott az anyjával. Ekkor apja hazatért a száműzetésből és megölette. Béssos: Baktria Achaimenida származású satrapája. A gaugamélai csata lovassági parancsnoka. A Nagy Sándor elől menekülő III. Dareiost megölette és IV. Artaxerxésként nagykirállyá ki- áltotta ki magát. A makedónok elől Sogdianéba húzódott, de a helyi ne- messég kiszolgáltatta és Ekbatánában kivégezték. Bias (Kr. e. -590-530): a hét görög bölcs egyike. Éles eszű, igazságszerető bíró volt. Az irodalmi hagyomány szerint találkozott a lyd királyokkal, Alyattésszel és Kroisosszal. Neki tulajdonítják az „előbb gondolkodj, aztán cselekedj” szállóigét. Bogés: Éión perzsa parancsnoka. A frissen megalakult délosi szövetség első nagyobb hadművelete a város ellen irányult. Bogés a végsőkig védte, amikor azonban teljesen kiéheztették, családját lemészárolva, kincseit a Stymónba dobva felgyújtott palotája lángjai között veszett el. Brasidas: híres spártai hadvezér a peloponnésosi háborúban. Kr. e. 424-ben támadást indított az Égei-tenger északi vidékére és elfoglalta Amphipolist és a Pangaion-hegység aranybányáit. 422-ben Amphipolisnál esett Kleón athéni hadvezérrel együtt. Haláluk lehetővé tette a békekötést. Bukephalos: Nagy Sándor kedvenc paripája. Kr. e. 326-ban a Poros elleni csata után pusztult el. Emlékére alapította itt Nagy Sándor Bukephala (Jalalapur) városát. Bupalos: 1. Ephesos tyrannosa. 2. chiosi szobrász. Athenis nevű társával Nevetségessé tették szobrukkal Hippa- naxot, a költőt, aki choriambusaival addig üldözte őket, míg szégyenükben fel nem akasztották magukat. 97 Caius Iulius Caesar (Kr. e. 100. — Kr. e. 44.): Kiváló politikus, hadvezér, szónok és író. 59-ben consullá választották. Egyre emelkedett a ranglétrán: tribunus, quaestor, aedilis, pontifex ma- ximus, praetor, propraetor, consul (59., 48., 46-44.) Megkötötte Crassusszal és Pompeiusszal az I. triumvirátust. Gallia proconsulaként meghódította csaknem egész Galliát és expedíciót vezetett Britanniába. A triumvirátus Crassus halálával felbomlott és újból kitört a polgárháború Caesar és Pompeius között. Caesar His- pániában megverte Pompeius csapatait. Pompeiusszal Pharsalosnál ütközött meg. Pompeius alig tudott kimenekülni Caesar gyűrűjéből, de sikerült Afrikába menekülnie, ahol Dionysios kivégeztette. Caesar bosszút állt gyilkosán, hazatért és legyőzte Pompeius fiait. 45-ben örökös dictatomak nevezték ki. Az ellene szőtt köztársaságpárti me- rényletben halt meg. Caesarion: ld. XV. Ptolemaios Kaisarion Chabrias: athéni hadvezér. 388-ban Aiginánál legyőzte a spártaiakat, majd a ciprusi Euagoras királlyal a perzsák ellen fellázadt Egyiptomot megsegítő flotta vezére volt. 378-ban a thébai- ak szövetségeseként II. Agesilaost győzte le Thébai mellett. Kr. e. 376-ban aratott naxosi tengeri győzelmét az új athéni tengeri uralmat megalapozó győzelemnek tekintik. 368-ban Korinthost védte meg a thébaiakkal szemben. A mantineiai ütközet után az egyiptomi flottát vezette a perzsák ellen. Kr. e. 357-ben a szövetséges háborúban Chiosnál halt meg. Diodoros Siculus úgy örökíti meg, mint a süllyedő hajót el nem hagyó parancsnok személyét. Chairóndas: a Kr. e. 339-338-as év athéni archónja. Charés: athéni hadvezér. A szövetséges háború fővezére. A perzsa király ellen fellázadt Artaba- zos satrapa szolgálatába állt, de innen az athéniek, félve a király haragjától, visszahívták. A khairóneiai csatában esett el Kr. e. 338-ban. Charmidés: Sókratés barátja, Glaukón fia, Platón nagybátyja és egyik dialógusának címsze- replője. Kritias gyámsága alatt állt. A harmincak uralma alatt Kr. e. 404-ben esett el a Képhi- sos folyó melletti ütközetben. Charóndas (Kr. e. VI. sz. második fele): Katané törvényhozója. Híres törvényeit számos más város használta fel saját jogrendszerének kialakításakor. Cheirisophos: spártai vezér, Xenophónnal annak a spártai csapatnak a vezérei közé tartoznak, akik Kyrost segítették II. Artaxerxés elleni háborújában. Chilón: 1. spártai ephóros, a hagyomány szerint a hét görög bölcs egyike, a pe- loponnésosi szövetség egyik megszervezője. 2. spártai trónkövetelő, aki III. Kleomenés halála után földosztás ígéretével nyerte meg a polgárság nagy részét. Rövid uralkodás után azonban kénytelen volt Spártából elmenekülni. Coesyra: Megaklés lánya, Peisistratos felesége. A hagyomány szerint azért bomlott fel Megaklés és Peisistratos politikai szövetsége, mert Peisistratos nem akart az Alk- meónida nőtől gyermeket. Curtius Rufus, Quintus (Kr. u. I. sz.): Claudius császár alatt élt római történetíró. Tíz, Liviust utánzó stílusban megírt könyvben, melyből nyolc fenn is maradt, megírta Nagy Sándor életét. Színpadias stílusban megírt, a történeti pontosságra nem igen törekvő müve különösen haditechnikai szempontból fontos jelentőségű forrás. 98 Csandragupta Maurja (Kr. e. 317-293): a Maurja Birodalom alapítója. Fiatal korában Taxiidban tanult. Az utolsó makedón helytartó, Eudamos távozása után Döntetlen csatát ví- vott Seleukos Nikatórral (Kr. e. 305/304 körül), s a békekötés után 500 harci elefánt fejében az Indus menti satrapeiákat birodalmához csatolta. Damasias: athéni archón epónymos Kr. e. 582-581, majd 581-580-ban. Miután nem akarta le- tenni hivatali hatalmát, elűzték, és utána tízre emelték az archónok számát. Dareios I. (522-486): perzsa nagykirály volt, Kambysés utóda. Megszervezte a perzsa állam közigazgatását, központosította az államhatalmat. Kialakította a satrapiákat, az adórendszert, megszervezte a hadsereget, megépíttette az ún. „nagykirályi utat”. Sikertelen hadjáratot vezetett a szkíták ellen. Ő indította az ión felkelést megtorlandó az első hadjáratokat Hellász ellen. A tőle származó behisztuni feliratok alapján fejtette meg Rawlinson az ékírást. Dareios II. Nothus (‘Fattyú’) (425-405): perzsa nagykirály. I. Artaxerxés egyik törvénytelen fia. Uralmát intrikák és megvesztegetések jellemzik. Szorgalmazta a peloponnésosi háború folytatását, újból meghódoltatta a kisázsiai városokat. Dareios III. Kodomannos (336-330): III. Artaxerxés és fia, Arsés halála után királlyá választott oldalági rokon, II. Artaxerxés egyik unokája, az utolsó per- zsa nagykirály. Nagy Sándor hadjáratában többször is legyőzte, majd 331- ban Gaugamélánál döntő vereséget mért rá, menekülés közben egyik satra- pája megölette. Halálával megszűnt az Achaimenida Perzsia, birodalmát egy időre a makedónok uralták. Datis: I. Dareios méd származású, Mardonios helyére állított hadvezére. Marathónnál döntő ve- reséget szenvedett a görögöktől. Daurisés: perzsa hadvezér az ión felkelés idején, I. Dareios veje. Kr. e. 497-ben más perzsa pa- rancsnokokkal együtt ő üldözte a Sardeist ostromló iónokat, a győzelem után részt vett a lá- zadó városok lerombolásában. Amikor Pédasos város ellen vonult, tőrbecsalták és megölték. Démaratos: 1. (Kr. e. ~511—491) Aristón spártai király fia, aki I. Kleomenésszel szemben a tar- tózkodóbb külpolitika híve volt. Állítólagos törvénytelen származása miatt száműzték és Xerxés katonai tanácsadója lett a Kr. e. 480-as hadjárat idején, de javaslatait a király nem vette figyelembe. Jutalmul többek között Pergamont kapta. 2. a rhodosi hajóhad parancsno- ka, aki Kr. e. 321-ben Attalos pergamoni király felett aratott győzelmet. 3. korinthosi állam- férfi, II. Philippos makedón király barátja. Démétér (Ceres): az istenasszonnyá lett anyaföld, a föld termékeny- ségének és a földművelésnek a megszemélyesítője. Ő tanította meg szántani és vetni az embereket. Neve eredetileg „Földanyáf ’ jelent, de voltaképpen gabonaistennő, s a nevével jelölt funkciót átengedte Gaiának. Egyiptomban Isis, Rómában Ceres néven tisztelték. Démétrios I. Poliorkétés (’városostromló’) (Kr. e. 294-287): makedón uralkodó. Antigonos Monophtalmos fia. Miután apja jelentős területeket vesztett Seleukos- szal szemben, Hellas felé fordult. Kr. e. 307-ben elfoglalta Athént, 306-ben Salamisnál legyőzte Ptolemaiost. 305-304-ben megostromolta Rhodost. Kr. e. 303-ban a korinthosi szövetség protektora lett, hogy Kassandros ellen felhasználhassa. Az ipsosi csata után (Kr. e. 301) Görögországba menekült. Kr. e. 294-ben 99 makedón király lett, 287-ben Pyrrhos és Lysimachos elűzte. Kr. e. 283-ban vereséget szenvedett Kilikiában egy ellene szervezett koalíciótól és meghalt. Démétrios I. Sótér (Kr. e. 162-150): Seleukida király. IV. Seleukos fia. Fiatal korában Rómá- ban élt. Apja halálakor — talán a senatus hallgatólagos vagy tettleges támoga- tásával — titokban megszökött, hogy érvényesíthesse jogait testvére Antioc- hos ellen. Iszákossága és kegyetlenkedései miatt nem volt népszerű uralkodó. Alexander Balas elleni háborújában halt meg. Démétrios II. (Kr. e. 239-229): makedón uralkodó, Antigonos Gonatas fia. Államát meg kellett védenie az achai és az aitól liga vezette támadásoktól. Minden erőfeszítése ellenére sem tudta megakadályozni a Peloponnésoson az achai koalíció térnyerését. 229-ben az illyrek és dardanok ellen harcolva halt meg. Démétrios II. Nikatór (Kr. e. 145-139; 129-125): Seleukida király, I. Démétrios fia. Fiatalko- rában túszként élt Rómában, apja halála után hazatért és Alexander Balas el- űzése után Ptolemaios Philométór segítségével trónra lépett. Uralmát a foly- tonos lázadások miatt csak idegen zsoldosok segítségével tarthatta meg. A parthusok elleni háborúban I. Mithridatés fogságába került, s csak a testvére, VII. Antiochos háborúja alatt szabadult ki onnan. Távolléte alatt a trónt VI. Antiochos, Diodótos Tryphón és VII. Antiochos bitorolta. VII. Antiochos halála után ismét átvette a hatalmat. Egy lázadás alkalmával ölték meg. Démétrios III Philopatór Sótér Eukairos (’jó idejű’) (Kr. e. 95-88): Seleukida király. VIII. Antiochos fia. Felkelt apja ellen, Damascusba tette udvarát és megpróbálta ki- terjeszteni a birodalmat. Délen legyőzte Alexander Jannaios makkabeus királyt, de a zsidók visszavonulásra kényszerítették. Amikor megpróbálta fivérét, I. Philippos Philadelphost megfosztani a trónjától, legyőzték az arabok és a parthusok. Mithridatés börtönében halt meg. Démétrios Phaléros (Kr. e. 350 körül-283 után): phaléroni születésű athéni államférfi, filozó- fus, író. Theophrastos tanítványa és a vígjátékíró Menandros barátja, 10 éven át (Kr. e. 317— 307) volt Athén Kassandros makedón király által kinevezett helytartója. Miután Démétrios Poliorkétés meghódította a várost, el kellett menekülnie. Alexandriába ment Ptolemaios Sótérhoz, akinek tanácsadója lett. Ptolemaios Philadelphos azonban száműzte, Kr. e. 283-ban egy kígyó marásába halt bele. Számos művet írt, ezek azonban elvesztek. Démokritos (Kr. e. 460-371): abdérai születésű görög filozófus, az atomelmélet legfontosabb képviselője, Leukippos tanítványa. Szerinte a világ az örökösen mozgásban lévő, oszthatatlan anyagi részecskékből, az atomokból, és a reálisan létező űrből áll. Etikája szerint a boldogság biztosítéka a kiegyensúlyozottság és a félelemtől való megszabadulás. A közéletben a demokraták oldalán vett részt. Enciklopédikus műveltségű tudós volt, aki hatalmas mennyiségű, bár töredékekben fennmaradt müvet hagyott az utókorra. Démosthenés: 1. Alkisthenés fia, a peloponnésosi háborúk idején élt attikai hadvezér. Kr. e. 426-ban sikertelen kísérletet tett Boiótia megtámadására. Ezt a kudarcát a spártai Eurylokhos és az ambrakiai sereg legyőzésével feledtette. Egy évvel később hosszas ostrom után Kleónnal elfoglalta a Sphaktéria szigetét és elfogta az itt rekedt spártai hoplita sereget. Később elfoglalta Nisaiát. 413 tavaszán Nikias támogatására Szicíliába küldték. Hazatértekor 100 az ellenség megadásra kényszerítette, majd az assinarosi csata után kivégezték. 2. (Kr. e. 384-322) szónok, politikus. Egy gazdag athéni fegyvergyáros fia. Dadogását és gátlásait legyőzve lett szónok. Ügyvédi tevékenysége vezette el a politikához. A makedón-ellenes attikai csoport vezetője lett. II. Philippost tartotta a görög szabadság legveszélyesebb ellenfelének. Szenvedélyességgel és nagy meggyőző erővel megírt Philippikáiban hevesen támadta a makedón uralkodót. Politikai befolyását a chairóneiai csata után is megtartotta, de Kr. e. 324-ben egy vesztegetési botrányba keveredett és el kellett menekülnie. Nagy Sándor halála után visszahívták, de Athén makedón megszállása alatt halálra ítélték. Öngyilkosságot követett el, hogy ne kerüljön ellenségei kezébe. 61, a neve alatt ránk maradt beszédének fele minden kétséget kizáróan tőle származik. Szónoki művészetére a retorikai eszközök gondos és hatásos kiválasztása, szenvedélyesség és magával ragadó lendület jellemző. Démotelés : (Kr. e. 600 körül) a hagyomány szerint Samos első tyrannosa. Diodóros Sikeliótés (Diodorus Siculus, Kr. e. I. sz. eleje-Kr. e. 30 után): hellenisztikus görög történetíró. Történeti könyvtár című, negyven, csak töredékesen fennmaradt könyvben számtalan forrásmunkát felhasználva dolgozta fel az addigi világtörténelmet a Kr. e. 60. évig. Történetkezelése se kronológiailag, se ok-okozati szempontból nem pontos és következetes. Legfőbb értéke Szicília történetének megírása, valamint számos szerző mára már elveszett müvének megőrzése. Diodótos: 1. erythrai történetíró, aki a későbbi történetírók által előszeretettel használt Nagy Sándor történetet írta meg. 2. görög zsoldosvezér, aki Baktriát elszakította a Seleukida Birodalomtól és királyává koronáztatta magát. Később hatalmát kiterjesztette Sogdianéra, Areiára és Margianéra is. Diogenés: 1. (Kr. e. 499/98^128/27) Anaximenést követő görög filozófus. Elmélete szerint a levegő a mindent átható ősanyag. Orvosként komoly tekintélyre tett szert, de hivatalosan mint istentagadót a hatóságok üldözték. 2. (Kr. e. -412-323) sinópéi kynikos bölcselő, An- thistenés tanítványa. Mestere tanítását, a lemondást, a kultúra megvetését a végletekig víve gyakorolta. Inkább életmódjával, mint tanításával hatott követőre. Dionysios Halicarnasseus (Kr. e. I. sz.~Kr. e. 8.): halikarnassosi görög történetíró. Kr. e. 30 körül ment Rómába és az arisztokrata körökben vált ismertté. Húsz könyvben görög nyelven írta meg Róma történetét a pun háborúk koráig. A mű, akárcsak szónoki beszédei az atticizmus stílusirányát követi. Dionysos (Bacchus): Zeus és Semelé fia, a szőlő, de általában a növények védőistene, valamint a boré és a mámoré. Tisztelete Thrákiából eredt és elterjedt mindenfelé, ahol bort termeltek. Mellékneve: Lyaios (’Feloldó’)- Ő jelentette a józan világosságot jelképező Apollón ellenpontját az Olymposon. Őt is felruházták a jóslás képességével, az Apollón kultuszhelyek mellett neki is voltak jósdái. Mint „Bakkhos” (’zengő, kiabálás’) a felszabadult, ösztönös erők 101 képviselője volt. Női tisztelői, a mainasok orgiasztikus ünnepléssel tisztelték. A hivatalos kultuszban ez a vonás erősen háttérbe szorult. Tiszteletére rendezték a Dionysiákat, Lénaiákat és Anthestériákat. Ünnepeiből nőtt ki a görög dráma. Dioskuridés: Kr. e. IV. században élt görög történetíró. Dioskurosok: Kastór és Polydeikés. Léda ikerfiai. Kastór halandó, Tyndareós spártai király fia, Polydeikés halhatatlan, Zeus fia. Később Zeus jóvoltából mindketten halhatatlanok lettek, az év felét az Alvilágban, másik felét az Olymposon tölthették. Drakón (’Sárkánykígyó’): Athén elsőként számon tartott törvényhozója. Kr. e. 621-ben írásba foglalt törvényei szigorúságukról voltak híresek. Egyetlen fennmaradt törvénye, a vérbosszút megtiltó, azonban igen mérsékelt. Védte a magántulajdont. Echekartidés: görög filozófus, Aristotelés tanítványa. Epameinóndas (Kr. e. 418-362): előkelő, de elszegényedett családból származó thébai állam- férfi, hadvezér. Kr. e. 383 után a Thébaiban maradt demokraták vezére lett. Kr. e. 371-ben Pelopidasszal a boiót szövetségi állam megalapítója. A thébai állam átszervezésével, a hadsereg átalakításával megalapozták a thébai nagyhatalom kialakulását. Mint boiótarchos a leuktrai csata had- vezére. Itt alkalmazta először a phalanx bal szárnyát ékszerüen megerősítő ún. „ferde hadrendet”. A mantineiai csatában halt meg. . ' • Ephialtés: 1. Sophonides fia az athéni demokrácia Kr. e. V. századi vezéregyénisége. Periklést támogatta az Areiospagos hatalmának korlátozásáról hozott törvényeiben (Kr. e. 462-^461). Solón törvénytábláit az ő javaslatára szállították a prytaneumba. Kr. e. 461-ben halt meg. 2. attikai makedón-ellenes szónok, Démosthenés kortársa. Thébai elfoglalása után Nagy Sándor elől Perzsiába menekült, Halikamassosban halt meg Kr. e. 334-ben. 3. a spártaiak thrákisi árulója Thermopylainál, ki Hydamés perzsa vezért és csapatát Kallidromoson át egy rejtett ösvényen a görögök háta mögé vezette. Ezért Kr. e. 469-ben Anticyrában agyonverték. Epikuros (Kr. e. 342/41-271/70): görög filozófus. Tanításaiban folytatta a Leukippos és Dé- mokritos által megalapozott atomelméletet. Etikájának középpontjában az ■ P — • akaratszabadság természetfilozófiái megalapozása áll. Az emberi élet cél- K K r d J jának a lelki nyugalom megteremtése, a távoltartott halálfélelem, testi szen- B * ^ védések elkerülése és a kényszer elkerülése által létrejött gyönyört B t tekintette. Ebből következik a rejtőzködő, a politikától elforduló élet hirde- tése. Athéni iskolájában előadásain nők és rabszolgák is részt vehettek. Ta- j nításai főleg a római költészetre, így Lucretiusra és Horatiusra hatottak. Epilykos: polemarchos. Történetileg nem azonosítható, valószínűleg kitalált személy. Epitadeus: spártai ephóros, az ő nevéhez fűzik a szabad végrendelkezés jogának törvénybe iktatását. Ennek a törvénynek lett a következménye a spartiaták egyenlőségének felbomlása. 102 Erasinidés: athéni hadvezér, Alkibiadés támogatója. Az arginusai csatát követő (Kr. e. 406) politikai per egyik áldozata. Archedémos sikkasztással vádolta, elítélték és ki is végezték. 2. az athéniek által ostromolt Syrakusainak Kr. e. 414-ben segítséget vivő korinthosi hadvezér Erathostenés: 1. az athéni 30 zsarnok egyike. Trasybulos elől Eleusisba ' / £ & ’ 'x - menekülő társaival ellentétben Athénben maradt és a Théramenésszel . \ hatalomra került mérsékelt oligarcháknak, az űn. tízeknek lett a tagja. 2. y}. Kyrénéből származó görög földrajztudós, író, polihisztor. Kr. e. 235 táján i*3V' h u átvette Kallimachostól az alexandriai könyvtár igazgatását. Ő rendszerezte először tudományos alapossággal korának földrajzi ismereteit. Erekhtheus: Athén első, mitikus királya. Eubulos (f330): Anaphlystos attikai démosból származó athéni szónok, Démosthenés kortársa és politikai ellenfele. Nevéhez fűződik a theórikon-törvény. Kr. e. 330-ban az általa vezetett - és talán Philippos által megvesztegetett - követség kötötte meg a görögökre kedvezőtlen békét. Ugyanebben az évben halt meg. Eudamias: spártai hadvezér, Phoibidas testvére. Kr. e. 384-ben kevés eredménnyel ostromolta Olynthost. Testvére ahelyett, hogy megsegítette volna, Thébait foglalta el. Démosthenés sze- rint Olynthos alatt esett el. Eudémos (Kr. e. IV. sz.): rhodosi peripatetikus bölcselő, orvos, Aristotelés tanítványa. Jelentős eredményeket ért el a hipotetikus és diszjunktív logikai ítéletek kutatásában. Munkái későbbi szerzők munkáiban megőrzött töredékekben maradtak fenn. Eukleidés: 1. athéni államférfi. Kr. e. 403-ban az ő arkhónsága idején vezették be hivatalosan Athénben az ión ábécét. 2. (Kr. e. 365-300) alexandriai matematikus. Elemek c. munkája a geometriai ismeretek megdönthetetlen alapját jelentette a Bólyai-Gauss elmélet kidolgozásáig. Eumenés I. (Kr. e. 263-241): Philetairos unokaöccse, Pergamon királya. Legyőzte I. Antiochost Sardeisnél és Szíria rovására kiterjesztette birodalmát. Nagy művészetpártfogó volt. Eumenés II. Sótér (Kr. e. 197-159): I. Attalos fia, I. Eumenés unokatestvére. Pergamon Róma- barát királya. Segítette Rómát a Róma-ellenes spártai Nabis megbuktatásában, illetve az Antiochos Megás elleni háborúban. Birodalmát a Taurosig terjesztette ki. A hellenizmus központjaként ismert pergamoni könyvtár alapítója, nagy művészetpártfogó. Eumenés: kardiai születésű előkelő, II. Philippos titkára, Nagy Sándor udvartartásának tagja. A király halála után főként az ő közbenjárására egyeztek ki a Philippos Arrhidaiost, illetve a IV. Alexandrost a trónra emelni kívánók kettejük közös uralkodásában. Mindvégig megma- radt az Alexandros leszármazottak érdekeinek védelme, a birodalom egységes fenntartása mellett. Kr. e. 316-ban Antigonos fogságában halt meg. Eumolpos: mitikus király, Poseidón fia, az eleusisi misztériumok megalapítója. Utódai az Eumolpidák voltak Eleusisban Démétér papjai. Euripidés (Kr. e. 485/484^106): a görög klasszikus triász legfiatalabb tagja. 22 tetralógiáját mutatták be, de csak négyszer győzött a drámai versenyeken. 17 tragédiája és egy szatírjátéka maradt fenn. Drámái, bár követik a hagyományokat, régi mítoszok átfogalmazásából születtek, a végzet vezérli hőseit, mégis tökéletesen tükrözik saját 103 korának szellemi és társadalmi problémáit. Ő az, aki a legtudatosabban használja fel a drámai eszköztárat, a kardalok hatásos betétekké válnak. Europtolemos: Periklés nagybátyja. Eurybiadés: Euryklides fia, a görög hajóhad spártai hadvezére Salamisnál. Eurymedón: athéni hadvezér. Kr. e. 427-ben és 425-ben Korkyrába ment a demokraták támo- gatására, Kr. e. 426-ban legyőzte Tanagrát. Többször járt Szicíliában, Kr. e. 413-ban Syra- kusainál esett el. Eurypontida-dinasztia: Spárta egyik királyi családja. Gaia (Ge, Gea, Tellus, Terra mater): a tápláló föld jelképe. Uranos felesége, a megtermékenyítő meleg eső befogadója, a természet őserőinek anyja. Gauanés: a Témenida-uralkodóház egyik megalapítója Makedóniában. Gelón I. (Kr. e. 491-478): Deinomenés fia, Hippokratés tyrannos lovas vezére, aki Kr. e. 491-ben lovassági parancsnokból lett Gela tyrannosa. Kr. e. 485-ben a Syrakusaiból elűzött arisztokraták segítségül hívták és a város meghódítása után Gelát öccsének adva át, megalapította a syrakusai tyrannist. Kr. e. 480-ban Himeránál legyőzte a szigetre betörő a karthágóiakat. Uralmát apránként egész Szicíliára kiterjesztette. Halála után hérósként tisztelték. Glaukippos: görög szónok. Apja, Hypereidés, Platón tanítványa volt. Gorgias: a szicíliai Leontinoiból származó híres szónok és szofista filozófus. Kr. e. 427-ben ér- kezett Athénba és itt Sókratés vitapartnere volt. A természet megismerhetetlenségét vallotta híres enantiologiájában: valóság, létező nincs; föltéve, hogy van, meg nem található; föltéve, hogy megtalálható, nem közölhető. A retorikában őt tekintik a hatásvadászó, költőiséget sem nélkülöző, periodikus, metaforákkal, szójátékokkal díszített rímes próza kidolgozójának. Gygés (Kr. e. 680-644): lyd király, a Mermnada-dinasztia első királya. Gylippos: spártai hadvezér, Kleandridas fia, anyja valószínűleg helóta volt. Kr. e. 446-ban el- űzték Spártából, mert az athéniek megvesztegették. Thurioiba menekült. Amikor Alkibiadés rávette a spártaiakat, hogy küldjenek egy vezért az athéni expedíció ellen harcoló Syrakusaiba, őt rendelték oda. Megérkezése fordulópontot jelentett a háborúban. Hádés (’Láthatatlan’) (Plútón = gazdagító): Kronos és Rheia fia, az Alvilág ura volt. Nem csak a holtak királya és alvilági bíró, hanem felügyelete alatt állt minden, ami a föld alatt található. így a földben levő vetés is, s ezért imád- koztak hozzá a földet verve a földművesek, s innen kapta Plútón melléknevét. Hagnón: 1. athéni politikus és hadvezér. Théramés apja, Periklés barátja. Később a négyszázak egyike, részt vett Amphipolis alapításában. 2. Nagy Sándor udvari embere. Hagnótidés: oligarchapárti athéni szónok, Phókión politikai ellenfele. Harmodios: Aristogeitón fiú-szeretője. A zsamokölők egyike, kedvesével együtt Peisistratos fiának, Hipparchosnak a gyilkosa. Bár a tyrannosok 104 testőrsége már a helyszínen megölte, a nép a szabadság első mártírjaiként tisztelte őket és az Akropolis bejáratánál szobrot állítottak nekik. Hégésileós: athéni hadvezér. Kr. e. 362-ben hatezer hoplita élén segítséget nyújtott az árkádiai- aknak. Ebben a hadjáratban esett el Gryllos, Xenophón fia. Hegesipyle: Olaros thrák király lánya, Miltiadés felesége, Kimón anyja. Hekataios (Kr. e. -560/550-472): az első ismert logographos. Két könyvnyi útleírásából mintegy 350 töredéke maradt fenn. Ő korrigálta Anaximandros világtérképét. Geneologiai c. müve Hésiodos Theogóniájának folytatása. Héliodóros: 1. (Kr. u. III. sz. második fele) föníciai származású szofista, regényíró, aki a ma- gyarul Sorsüldözött szerelmesek címen ismertté vált (Aethiopika) re- gényt írta. Elbeszélő technikája, stílusa, humanista és lenyűgözően színes jellemábrázolása századokon keresztül népszerűvé tette. A későbbi regényirodalom egyik mintájául szolgált. 2. a II. században élt athéni író, aki az Akropolisról és a fogadalmi emlékekről írt munkát. 3. IV. Seleukos Philopatór, kincstárnoka, aki Apollónios felbujtására KJKZrz' Jeruzsálembe ment, hogy a templomban levő kincset elrabolja. Ebben a Biblia szerint egy angyal akadályozta meg. Később meggyilkolta urát és elfoglalta a trónt, de néhány hónap uralkodás után megbukott. Hellanikos (Kr. e. 491-406): görög logográfus. Töredékekben fennmaradt müveiben a görög mítoszok összegyűjtésével-rendezésével foglalkozott. Müvének célja a jelennek a múltból történő magyarázata. Már kortársai is elmarasztalták mitologikus szemléletmódja miatt. Hellanikos: mytilénéi történetíró, megírta a trójai háború, a perzsák, a lesbosiak és elsőként Athén történetét Kr. e. 407-ig. Héphaistión: Amyntas fia, Nagy Sándor barátja és hadvezére. Héphaistos (Vulcanus): Egyes mítoszok szerint nem Zeusz fia, hanem Athénéhez hasonló módon született, egyedül Héra gyermeke. Kis-ázsiai eredetű istenség. A tűz, a kovácsmesterség, a munka fizikai oldalának megtestesítője. Művészi fokon űzte mesterségét, a keze alól kikerülő munka egyszerre volt műalkotás és varázserejű remek. Az ő műhelyében készültek többek között Arés fegyverei, Hélios nap-kocsija és Zeusz jogara is. A kézművességre sokat adó görögök számos látványos ünnepséggel adóztak neki, ilyenek voltak az eleinte évente, majd négyévenként megrendezett Héphaisteia és Khalkeia ünnepek. Fő kultuszhelye Lémnos szigetén található. Jelképei a kalapács és az üllő. Héra (Iuno): a föld istennője. A mykénéi korban még önálló istenség, nevének jelentése: az Úrnő. A klasszikus kortól Zeus hitvese, akit mintha lejáratni akarna a Homérosszal kezdődő korszak, házsártos és indokoltan féltékeny. Állandó jelzője: boópisz (’tehénszemű’) utal ko- rai termékenység-istennő mivoltára. Argosi eredetű, itt mindvégig tehén alakban tisztelték, és Argosban, valamint Samosban még Zeusszal szemben is mindvégig megőrizte vezető szerepét. Nem csupán a házasság istene, hanem az egyetemes termékenység jelképe is. Szépségét számos költő megénekelte. 105 Hérakleidés Lembos (Kr. e. II. sz.): görög történetíró, 44 államéletrajz rövid és pontatlan kivonatát hagyományozta az utókorra. Hérakleidés Pontikos (Kr. e. 388-310): filozófus, csillagász és irodalomkutató. Platón és Aris- totelés tanítványa. Platónt pythagoreisztikus szellemben fejlesztette tovább. Legfontosabb csillagászati tanítása a naprendszerről alkotott elmélete, valamint az volt, hogy a Föld naponta megfordul tengelye körül. Korában igen népszerű zenei írásaiból egy sem maradt fenn. Hérakleitos (Kr. e. 550-475): ephesosi papi családból származó filozófus. A dialektika megala- pozója. Legfontosabb megállapítása az eleaiak mozdulatlanság tanával szemben felállított: „pantha rei” ('minden változik’). 132 töredékének legismertebb megállapításai: „A lét és nem lét ugyanaz.” „A világ szünetlen folyás és átalakulás.” „Ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetsz.” „Ugyanabba a folyóba lépünk be és nem lépünk be, benne vagyunk és nem vagyunk (benne).” A világ őselvének (tűz) első keresőjeként kapcsolódik az ión filozófiai iskolához. Héraklés: Nagy Sándor és Barsiné fia. Hérippidas: lakedaimóni követ Tissaphernésnél, ő veszi át Xenophóntól Kyros volt zsoldosai- nak vezetését. Hermés (Mercurius): Zeusz fia, a találékonyság, a furfang, a leleményes ügyesség megtestesítője. Hatáskörébe tartozott minden, ami szerencse dolga. Eredetileg a hellének szél és levegőistene volt, akinek indoeurópai eredetére az ind Sarameyasszal való rokon- ságából következtethetünk. Ezután a nomád pásztorok védőistene lett. Psychopompos (’Lélekvezető’) mellékneve arra utalt, hogy ő volt az élet és halál útjain a vezető, s mint ilyen, a klasszikus mitológiában a hérósok pártfogója. Hermogenés: a dúsgazdag Kallias elszegényedett öccse, Sókratés hű- séges követője. Hermokratés: Hermon fia, a syrakusai mérsékelt arisztokráciát képviselő államférfi és hadve- zér. Kr. e. 424-ben a gelai békekötéssel meghiúsította Athén szicíliai beavatkozását. A szicíliai expedíció idején is sikerrel harcolt Athén ellen. Kr. e. 410-ben Alkibiadés megverte Kyzikosnál, ezért száműzték. Tovább harcolt a Szicíliában támadó karthágóiak ellen, majd megpróbált visszatérni Syrakusaiba. Ekkor halt meg. Hermolaos: makedón férfi, Nagy Sándor indiai hadjárata előtt Kr. e. 329-ben leplezték le összeesküvését. Hérodotos (Kr. e. -484-425): a „történetírás atyja”-ként tisztelt halikamassosi származású ión történetíró. Lygdamis tyrannisának megbuktatási kísérlete miatt e- lőbb Samosra menekült, majd távoli utazásokat tett. 444/443-ban részt vett Thurioi alapításában. A későbbi filológusok által kilenc könyvre osztott müve a logographusok iskoláját követte, a törté- nelmi igazságot keresve igyekezett a történelmi eseményeket összefüggéseikben ábrázolni, még akkor is, ha gyakran szőtt elbeszélésébe csodás elemeket, mesés elbeszéléseket. Az emberi 106 történetet úgy írja le, mintha mítosz volna. Az Odysseia szerkezetét utánozva tárgyalta Európa és Ázsia küzdelmét, először vizsgálva a görög-perzsa ellentétek okait is. Eleven stílusú előadásmóddal, gyermeki hiszékenységgel és mesélőkedvvel modem mítoszalkotóként hagyományozta az utókorra a történelem nagy szereplőinek apró történeteit. Hésiodos (Kr. e. 700 körül): boiótiai pásztor és földműves volt, de összeveszett öccsével, Persésszel és elhagyta otthonát. Gyilkosság áldozata lett. Két müvét tartja hitelesnek a hagyomány, ezek a Munkák és napok, melynek második része a gazdák mezei naptára, valamint a Theogónia, a görög mitológia legelső, nyelvezetében Homérost követő kozmogóniája. Hestia (Vesta): a házi tűzhely, a város és állam tüzének visszavonultan élő védelmezője, a házi béke istennője. A legcsöndesebb, legkevésbé jelentős olymposi istennő. Kultuszának a mindennapi életben megtalálható színhelye volt: a konyhai tűzhely. Általában mindenből áldoztak neki, aminek elkészítésénél a tűz égett. Kultusza indoeurópai eredetű, neve a szanszkrit ’égni, fényleni’ szóból származik. Hierón (Kr. e. 540/525-466): a szicíliai Gela helytartója. Kr. e. 478-tól Syrakusai tyrannosa. Uralma alatt a város a nyugati görögség fővárosává vált. A punokkal szemben a rómaiakat támogatta. Pártolta a sportversenyeket és a művészeteket. Udvarába híres költők (Simónidés, Aiskhylos, Pindaros stb.) látogattak el. Hieronymos: 1. Kr. e. 215-ben Syrakusai tyrannosa. A második pún háborúban a karthágóiakat segítette a rómaiak ellen. 2. kardiai származású történetíró és hadvezér. Nagy Sándor ifjabb kortársa, akinek halála után Eumenés párthíve lett. Eumenés legyőzése után Antigonos fog- lya, akinek kegyét annyira megnyerte, hogy a holt-tengeri halászat felügyelőjévé tette. Démétrios alatt Boiótia kormányzója, Pyrrhos barátja, Antigonos Gonatas kegyeltje. 104 évet élt. Nagy Sándor halálával kezdődő, Pyrrhos itáliai hadjáratával végződő, gondos adat- gyűjtésen alapuló történeti munkája a diadokhoszok korának egyik elsőrendű forrása. Hiketas: 1. Leontinoi tyrannosa. Kr. e. 344-ben Timoleón elűzte, majd kivégeztette. 2. Kr. e. 288-tól Syrakusai tyrannosa. 280-ban Phintias, Agrigentum tyrannosa legyőzte, majd egy évre rá megbuktatta. Hipparchos: Peisistratos egyik fia. Hippiasszal apját követte Athén élén. Testvére a kultúra gondozásának feladatát bízta rá. Harmodios és Aristogeitón Kr. e. 514-ben a Panathenaián megölte. 2. Charmos fia, Hippias sógora. Kr. e. 487-ben ö volt az ostrakismos első áldozata. Hippias: 1. Kr. e. 400 körül élt élisi szofista, Sókratés kortársa. Természettudományokkal, különösen matematikával és filológiával is foglalkozott. Ő állította össze az olympiai győztesek listáját. 2. (Kr. e. 528-510) Peisistratos fia. Apját követte Athén élén, igyekezett adómérsékléssel tovább fejleszteni a kereskedelmet. Harmodios és Aristogeitón merénylete után keményebben vezette az államot. Az Alkmeónidák kérésére a spártaiak elűzték, ekkor a perzsákhoz menekült. Visszatérését előkészítendő a marathóni csatában a perzsák tanácsa- dója volt. Hippokratés: 1. Peisistratos apjának a neve. 2. Megaklés fia, Kleisthenés testvére, Periklés anyai nagybátyja. 3. (Kr. e. -460-370): az ókor legnagyobb orvosa, tudományos orvoslás megalapítója. Kós szigetén működött. Fontosnak tartotta a betegek megfigyelését, terápiá- 107 jában az étrendi és természetgyógyászati előírások betartását. Számtalan müvet hagyott hátra, amely egy része nem tőle származik. A hippokrá- tési szövegek között hagyományozódott orvosi eskü szövege a mai napig az orvosi hivatás etikai alapja. 4. Ariphrón fia, Periklés uno- kaöccse, athéni hadvezér. Kr. e. 424-ben halt meg a délioni csatában. 5. syrakusai hadvezér. Kr. e. 212-ben a város ostromakor esett el. Hipponikos: Hermogenés és Kallias apja. Gazdag athéni polgár, aki vagyonát apjától, Kallias- tól örökölte és bányarabszolgák kölcsönzésével tovább növelte. Hirón (Kr. e. 485-) Syrakusai tyrannosa. A művészetek és az irodalom nagy pártfogója. Histiaios: Milétosi tyrannos, Dareiost elkísérte az európai skythák ellen indított hadjáratába. O akadályozta meg, hogy Miltiadés javaslatára ne rombolják le a dunai hidat a görögök. Szol- gálata jutalmául Myrkinos várost kapta meg, ahol virágzó gyarmatot alapított. Erősödő hatal- mától tartva Dareios magához hívatta udvarába, a milétosi tyrannist veje, Aristagoras vezette tovább. A nagykirály háta mögött tevőlegesen részt vett az ión felkelés megszervezésében, s amikor Dareios Ióniába küldte, kénytelen volt annak satrapái elől menekülni. Elfoglalta By- zantiont és tengeri kalózkodást űzött. Harpagos fogta el és Artaphemés parancsára Kr. e. 494 tavaszán kivégeztette. Homéros (Kr. e. VIII. sz.) költő. Az Iliás és az Odysseia feltételezett szerzője. Életéről szinte semmit sem tudunk, az ókorban „hét város vitatá”, hogy hol is született. Mindkét eposzt nem írhatta, az Odysseia mintegy száz (esetleg több) évvel később keletkezett az Iliásnál. Neki tulajdonítanak továbbá 34 himnuszt és 16 kisebb epigrammát is. Hyakinthos: eredetileg ősi termékenységisten, akinek kultusza be- leolvadt Apollónéba. 2. Virág-hérós, korán elhunyt királyfi, Amyklas fia, Pausaniasnál Lakedaimón unokája. Apollón beleszeretett, s amikor diszkoszvetésre tanította, a féltékeny Zephyros által eltérített diszkoszával halálra sebezte. A haldoklót virággá változtatta. Ünnepe a Hyakinthia. Hygeia: ’az egészség’. A görög mitológiában Asklépios lánya. Hyperbatas: az arkadiai szövetség vezére volt Kr. e. 226-225-ben. Kleomenéstől vereséget szenvedett. Hyperbolos: eredeti foglalkozását tekintve mécsesgyártó athéni demagóg a Kr. e. 420-as évek- ben. A komédiaírók egyik céltáblája. Kleón híve volt, annak halála után az előkelőket ül- dözte. Kr. e. 417-ben ostrakizálták. Kr. e. 411-ben Samosban az oligarchák ölették meg. Hypereidés (Kr. e.390/389-330/329): Glaukippos apja, a tíz attikai szónok e- gyike, Platón és Isokratés tanítványa. Démosthenés után a legjelentősebb szónoknak tartották. Befolyásos makedón-ellenes politikus volt. Antipatros kivégeztette. Az ókorban 77 beszédét ismerték, de ezekből csak nagyon rövid töredékek maradtak fenn. Iaso: ’gyógyítás’. A görög mitológiában Asklépios gyermeke. Iasón: 1. mitikus hős, az Argonauták vezére, Médeia férje. 2. Pherai tyrannosának, Alexandrosnak az apósa és elődje. Ibykos (Kr. e. 590-570): előkelő rhegiumi családból származó görög iambikus költő. Dél- Itáliában és egy időben Polykratés samosi udvarában élt. Mitikus tárgyú dór kardalokat és az 108 érzelmek hevességét, a szenvedély hatalmát megéneklő szerelmi dalokat írt. Állítólag gyilkosság áldozata lett, gyilkosait pedig darvak leplezték le. Idomeneus: lampsakosi származású epikureus filozófus a Kr. e. III. században. Iphikratés: athéni hadvezér. Egy bőrcserző fiaként emelkedett fel már a korinthosi háború idején. Katonáit (peltastés) a hopliták és a könnyüfegyverzetüek közti felszereléssel, hosszú karddal és lándzsával látta el, és nagy súlyt fektetett a stratégiára és a taktikára. Újításai eredményeként a spártai hoplitákat is legyőzte, akiknek jelentősége ettől kezdve fokozatosan csökkent. Iphitos: mitikus hős. A hagyomány szerint ő alapította az olympiai játékokat. Isagoras: Tisandros fia, athéni arisztokrata pártvezér. Kr. e. 508-ban archón epónymos, de szembekerült Kleisthenésszel és a spártai támogatás dacára sem sikerült hatalmon maradnia, kénytelen volt Athént átadni ellenfelének. Ismenias: thébai demokrata államférfi és hadvezér. Vagyonával támogatta Thrasybulost az athéni harminc zsarnok ellen. Jelentékeny szerepet játszott a korinthosi háború megindításá- ban. Kr. e. 368-ban állítólagos perzsabarátsága miatt kivégezték. 2. Ismenias fia, aki a spártai uralom alatt a többi demokratával Athénbe menekült. Pelopidas barátja volt, vele együtt esett a pherai Alexandros fogságába, s Kr. e. 367-ben elkísérte a perzsa nagykirályhoz küldött követségében is. Isokratés (Kr. e. 436-338): híres szónok és államférfi, Theodóros gazdag athéni fuvolagyáros fia. Prótagoras, Prodikos és Gorgias tanítványa. Logographusként kezdte, később retorikát tanított. Iskoláját tartják az általános képzés első megvalósulásának. Kora problémáinak megoldását a Görögország egyesítésében látta athéni vezetéssel. Később a makedónokban látta azt az erőt, amely képes az egyesített görögöket a perzsák ellen vezetni. A chairóneiai csata után öngyilkosságot követett el. Beszédeit félszegsége és gyenge hangja miatt nem mondta el, megtanulásra szánta őket. 60 beszédéből 21 maradt ránk antik és középkori kéz- iratokban, legújabban felfedezett három beszéde 1988-ban Dakhleh egyiptomi oázis ásatásai során került elő. Ő teremtette meg a tartalmilag és formailag gondosan tagolt, ritmikusan kialakított, az antitézis alkalmazásával nagy formátumúvá tett retorikai periódust, a körmondatot. Kaisarion: ld. Ptolemaios XV. Kaisarion Kallias: 1. (id. Kallias) Kimón veje, Athén egyik leggazdagabb polgára a Kr. e. V. században. Hipponikos apja. Ő vezette a béketárgyal ásókat Susában I. Artaxerxésszel. Nevéhez fűződik a perzsa háborúkat lezáró Kr. e. 449-es béke. 2. Hipponikos fia, id. Kallias unokája. Athéni hadvezér a korinthosi háborúban. Platón Prótagoras c. dialógusa nála játszódik. Kallikratés: 1. görög építész, Kr. e. 445-425-ig Athén állami építkezéseinek vezetője. A Par- thenón és a Niké-templom egyik építőmestere. Részt vett a „hosszú falak” építésében is. 2. athéni demagóg, aki megígérte a Kleophón által bevezetett két obolos juttatás felemelését, de ígéretét nem tudta betartani. Kallikratidas: spártai hadvezér a peloponnésosi háború második szakaszában. Kallimachos: 1. görög szobrász, a futófúró felfedezője. 2. (Kr. e. 310-240) hellenisztikus költő, tudós. II. Ptolemaios megbízásából ő állította össze az alexandriai könyvtár katalógusát. 109 Költészete az alexandriai iskola csúcsát jelenti. Különös vonzalommal kutatott mindent, ami régi, különösen a vallási hagyomány érdekelte. Választékos, leginkább tudós társai által érthető nyelvi és formai megoldásai számos követőre találtak. Hat himnusza és néhány epigrammája maradt fenn. Kallisthenés (Kr. e. 370-327): görög történetíró, Aristotelés unokaöccse. Nagy Sándort elkí- sérte ázsiai hadjáratába, de szókimondó természetével, a proskynésis megtagadásával magára haragította a királyt, összeesküvés gyanújával börtönbe került és meghalt. Történeti munkái a későbbi Nagy Sándor történetek szerzőinek forrásai. A szintén a nevéhez fűzött, számtalan feldolgozást megélt, igen népszerű, legendaszerü Nagy Sándor regény valószínűleg később, a III. századi Alexandriában született. Kassandros (Kr. e. 305-297): Antipatros idősebb fia, Makedónia királya. Kr. e. 317-ben kiűzte Polyperkhónt Makedóniából, 316-ban Olympiast, 310-ben Roxanét és fiát végeztette ki. Megalapította a feleségéről Thessalonikének nevezett várost. Kekrops: Athén várának mitikus építője, a város első királya. Attika földből született ősapja, akit kígyóban végződő testtel ábrázoltak. Egy mítoszváltozat szerint ő volt a döntőbíró Athéné és Poseidón Athén feletti vetélkedésében. Szent kerülete az Akropolison a Kekropia volt, ahol állítólagos sírját őrizték. Khairephón: Sókratés barátja. A harminc zsarnok száműzte Athénből. Platón Sókratés védőbe- széde c. müve alapján ő volt az, aki Delphoiből jóslatot kért, hogy van-e bölcsebb ember Sókratésnál. A Pythia válasza szerint Sókratés mindenkinél bölcsebb volt. Khariklés: 1. athéni flottaparancsnok, Apollodóros fia. Kr. e. 404 után a harminc zsarnok egyik legbefolyásosabb tagja. 2. Phókión veje, akit Harpalos makedón főkincstáros megvesztege- tett, s amikor emiatt halálra ítélték, a végrehajtás elől megszökött. Khrysippos (Kr. e. -280-204): görög sztoikus filozófus. Ő rendszerezte Zé- nón és Klenathés tanításait. Etikája, természetfilozófiája és logikája egyaránt kiemelkedő alkotások. Müveinek csak töredékei maradtak fenn. Kimón: 1. Stésagoras fia, Miltiadés atyja. Peisistratos száműzte Athénből. 2. (Kr. e. 510-450) athéni politikus, stratégos. Miltiadés és Hegesipylé fia. Themistoklés politikájának híve, de Aristeidésszel is jó viszonyban volt. Ő győzte le a dolopsokat, s vitte Athénba Théseus csontjait. Az Eurymedón torkolatánál vívott csata győztes hadvezére. Themistoklés száműzése és Aristeidés halála után egy darabig Athén legbefolyásosabb politikusa, Ephialtés és Periklés politikai ellenlábasa volt. 461-ben ostrakizálták, 457-ben hazahívták. 449-ben halt meg Kition ostromakor. Kinadón: spártai férfi, aki Kr. e. 397-ben a helótákkal és a perioikosokkal összeesküvést szőtt a spartiaták ellen. Leleplezték és kivégezték. Klearkhos: Rhampias fia, spártai zsoldos és hadvezér, a spártai hajóhad parancsnoka a ©peloponnésosi háborúban. Kr. e. 403-ban Byzantium megsegítése közben elfoglalta a várost, de a spártaiak kiűzték onnan. Ekkor Kyroshoz menekült és részt vett a kunaxai csatában. Visszavonuláskor Tissaphemés tőrbecsalta és megölte. Kleisthenés 1. (Kr. e. 596-565) az Orthagoridák nemzetségéből származik, Sykión tyrannosa. Lánya, Agariste az athéni Megaklés felesége. 2. athéni államférfi, Megaklés fia, a sykióni 110 Kleisthenés unokája, az athéni demokrácia alkotmányának megteremtője. Athént territoriális alapon négy phylére osztotta, az állam vezetését az ötszázak tanácsára bízta. Kleitarchos: II. Philippos alatt Eretria tyrannosa. Az athéniek Phókión vezetésével elűzték. Kleitos: 1. „Fekete Kleitos” Nagy Sándor dajkájának testvére, lovassági parancsnoka és barátja. Granikosnál megmentette ura életét, ezért a királyi gárda parancsnoka lett. Philótas halála u- tán az egyik hipparchos. Később Baktria helytartója. Kr. e. 328-ban, amikor egy lakomán Nagy Sándor szemére vetetette annak keleties szokásait, a király leszúrta. 2. „Fehér Kleitos” a lamiai háború nauarchosa. Kr. e. 322-ben Abydosnál és Amorgosnál legyőzte az athéni hajóhadat. Kr. e. 321-ben Lydia satrapája. Antigonos megfosztotta tartományától, ezért Poly- perkhón szolgálatába állt, Kr. e. 318-ban Byzantionnál legyőzte Nikanor és Antigonos hajóhadát, de másnap vereséget szenvedett és menekülés közben meghalt. Kleombrotos (Kr. e. 380-371): spártai király, Pausanias király fia, a Kadmeiát felszabadító thébaiak elleni hadjárat vezetője. Kr. e. 371-ben a leuktrai csatában halt meg. Kleomenés I. (Kr. e. -520-490) spártai király, Anaxandridas fia. A Peloponnésos meghódítására és a többi görög állam egyesülésének megakadályozására törekedett. Ő segítette Athént a Peisistratidák elűzésében, majd beavatkozott Isagoras érdekében. 494-ben legyőzte Argost. Elutasította az ión felkelésben való részvételt. Kleomenés III. (Kr. e. 236-219): spártai király, II. Leónidas fia. Legyőzte az akhai szövetséget. IV. Agis újításait folytató reformjaival háttérbe szorította az ephórosokat és korlátozta a gerusiát. Hadsereg- és nevelési reformot hajtott végre. Aratos és Antigonos Dósón szövetkezett ellene és Kr. e. 222-ben Sellasiánál legyőzte. Egyiptomba menekült, itt halt meg. Reformjait Nabis folytatta. Kleón (f 422): bőrcserző műhely tulajdonos, radikális athéni politikus és stratégos, Periklés demagóg ellenfele, majd utóda. A radikális demokraták vezére. Kr. e. 429-422-ig állt Athén élén. Kr. e. 425-ben elfoglalta Sphaktériát. A szövetség adóját felemelte. Az amphipolisi csatában esett el. Kleopátra II. Philométóra Soteira (132-124) egyiptomi ellenkirály. V. Ptolemaios és I. Kleopátra lánya. Anyja halála után feleségül ment fivéréhez, VI. Ptolemaioshoz. Férje halála után, fia, VII. Ptolemaios mellett régens. Később fellázadt és ellenkirályként Egyiptom királynőjévé kiáltatta ki magát. Kleopátra Thea Euergetés (Kr. e. 125-120): Seleukida királynő. VI. Ptole- maios lánya, Alexandros Balas felesége. Második férje II. Démétrios Ni- katór, akinek három gyermeket szült, V. Seleukost, VIII. Antiochost és egy lányt. Harmadik férje fivére, VII. Antiochos volt. Kr. e. 125-től Szíria királynője, s hogy hatalmát legitimizálja, megosztotta a trónt VIII. Anti- ochosszal. Kleopátra VII. (Kr. e. 69-30): Kr. e. 50-től férjével és öccsével, XIII. Ptolemaiosszal együtt u- ralkodott. Caesar segítségével visszaszerezte elvesztett trónját, de húga, Arsinoé vezetésével felkelés tört ki Alexandriában, amely során leégett a híres alexandriai könyvtár. Kr. e. 47-ben fiút szült Caesarnak. 46^14-ig Rómában élt. Caesar meggyilkolása és XIV. Ptolemaios halála után visszatért Egyiptomba és fia, XV. Ptolemaios névleges társuralkodásával építette ki hatalmát. Kr. e. 41-től Antonius támogatását élvezte, akitől 111 értékes területeket kapott Koilé-Syriában, Krétán és Kilikiában. Octavianus és Antonius polgárháborújában Antoniust támogatta, annak actiumi veresége után, mikor világossá vált, hogy nem tudja a trónt se maga, sem gyermekei számára biztosítani, öngyilkosságot követett el. Kleophón: lantkészítő mester, athéni demagóg politikus a peloponnésosi háború idején. Kr. e. 410-től két obolosnyi juttatásával a szegényeket kívánta támogatni. Makacsan ellenezte a békét. Aigospotamoi után hadi kötelezettségei nem teljesítésével vádolták és megölették. Konón (t 392): Timotheos fia, athéni flottaparancsnok. 407-ben csatát vesztett Mytilénénél, de Kr. e. 405-ben az aigospotamoi csatában egyedül ő mentette meg 8 hajóból álló hajóhadát, s elmenekült Kyprosra. A spártaiak ellen perzsa segítséget kért, hajóhadat szervezett, de mintegy három éven keresztül volt spártai blokád alatt. 394-ben azonban Knidosnál megverte a spártai flottát, aminek következtében a kis-ázsiai városok átálltak Athén oldalára, majd perzsa pénzen újjáépíttette Athén falait. Előkészítette az attikai tengeri szövetség újjászervezését. Amikor Ióniát kívánta felszabadítani, Tiribazos helytartó elfogatta. Kotys: Kr. e. 380 körül élt thrák király, Iphikratés apósa. Kr. e. 361 körül háborút viselt Athénnel. 380-ban meggyilkolták. Közmondásos volt kegyetlensége. Krateros: Nagy Sándor egyik hadvezére. Kr. e. 328-ban meghódította Baktriát. Az Indiából való hazatéréskor a szárazföldi hadak vezére. Kr. e. 324-ben a sereg veteránjait visszavezette Makedóniába. Nagy Sándor halála után Makedónia stratégosa. A diadochos-háborúk során az Eumenésszel vívott harcban esett el. Fia összegyűjtötte és kiadta az athéni népgyülések határozatait. Kritias (Kr. e. 460-403): athéni szofista bölcselő, drámaíró, szélsőséges nézeteiről ismert arisztokrata államférfi. Platón nagybátyja. Kr. e. 411^4-03 között részt vett a kormány megbuktatásában. A harminc zsarnok testületének vezetője. Eltávolította mérsékeltebb párthívét, Théramenést, hogy önkényuralmat hozhasson létre. A demokrácia helyreállításakor esett el a Thrasybulos elleni csatában. Szónoklatokat és elégiákat írt. Kroisos (Kr. e. kb. 560-546): Lydia Mermnada nemzetségből származó, legendás gazdagságú utolsó királya. Sardeis ostromakor a hagyomány szerint máglyára vetette magát. Egy más ha- gyomány szerint viszont előkelő fogolyként élt tovább a perzsa udvarban. Kronos (Satumus): a második istennemzedék ura, Urános és Gaia fia. Az érlelő, vagy a teremtő Idő jelképe. Ktésiphón: anaphlystosi Leósthenés fia, athéni államférfi. A khairóneiai csata után ő indítványozta, hogy Démosthenést koszorúval tüntessék ki. Kyaxarés (653-584): Astyagés fia, méd király. Kylón: előkelő athéni férfi, Theagenés megarai tyrannos veje. Kr. e. 640-ben győzött Olympiá- ban, majd Kr. e. 632-ben megkísérelte megszerezni az Athén feletti hatalmat. Ebben Megak- lés megakadályozta, s az Erynnisek oltárainál meggyilkolta. Ez az ún. kylóni vérbün, amire hivatkozásul gyakran eltávolították az Alkmeónidákat az attikai politikából. Kypselos (kb. 657~): Korinthos tyrannosa, a „szelíd zsarnok”. Hatalma megszerzése után a vá- ros kulturális és gazdasági felvirágoztatásán munkálkodott. Kyros I. (640-600): perzsa nagykirály, Parsumas királya. 112 Kyros II. (559-529): perzsa nagykirály, Kambysés fia, a méd Astyagés unokája, a birodalom alapítója. Megfosztotta hatalmától Astyagést, legyőzte a lydiai Kroisost és Babilon urát, Nabu-Na’idot. Xenophón őt tekintette az ideális uralkodónak. Kyros: II. Dareios fia, II. Artaxerxés tehetséges öccse, perzsa trónkövetelő. Kr. e. 408-tól Ly- dia, Phrygia, Kappadokia satrapája. Zsoldosokat toborozva megkísérelte elvenni testvérétől a hatalmat. A kunaxai csatában (Kr. e. 401) esett el. Xenophón személyesen ismerte, erről az eseményről írta az Anabasist. Lacharés: befolyásos athéni demagóg, aki Kr. e. 297-296 között Athén ura volt. Démétrios Po- liorkétés elől Boiótiába menekült. A hagyomány szerint ő fosztotta meg az Akropolis szobrait arany ékítményeitől, s ezekért a kincsekért gyilkolták meg. Lachés: athéni flottaparancsnok. Kleón ellenfele, konzervatív politikus. Kr. e. 427-ben a Syra- kusai ellen küzdő Leontinoiba küldték. Hazatérte után sikkasztással vádolták és lefokozták. A mérsékeltebb politikai irányzat megerősödésekor ismét előtérbe került, Kr. e. 424-ben ő eszközölte ki a fegyverszünetet a spártaiakkal, majd részt vett a 421-es béke megkötésében is. Kr. e. 418-ban a mantineiai csatában esett el. Lagida-dinasztia: a Ptolemaida-dinasztia másik elnevezése, ami I. Ptolemaios apjáról kapta a nevét. Lagos: I. Ptolemaios valószínűleg alacsony származású apja, az Egyiptomban uralkodó Lagida- vagy Ptolemaida-dinasztia megalapítója. Lamachos: Xenophanés fia, athéni hadvezér. Nikias és Alkibiadés mellett a szicíliai hadjárat egyik vezére. Kr. e. 414 nyarán esett el Syrakusai ostrománál. Laomedón (‘a népen uralkodó’): mitikus trójai király volt. Hésioné, Priamos, Tithónos apja. Városának falait a monda szerint Apollón és Poseidón építette. Amikor jutalmukat nem kapták meg, Apollón pestist, Poseidón egy tengeri szörnyet szabadított a városra, aminek feláldozták Hésionét. Leónidas: 1 .1. Leónidas (Kr. e. 490-480) spártai király, aki Kr. e. 480-ban feláldozta életét a thermopylai szoros védelmében. 2. (-251-236) II. Leónidas spártai király. IV. Agis királytársa volt, akit az ephórosok segítségével reformtervei miatt kivégeztetett. 3. Nagy Sándor nevelője. Leonnatos (Kr. e. 356-322): Lynkestis királyi családjából származó make- dón tiszt, II. Philippos és Nagy Sándor bizalmasa, hét személyi testőrének, majd a diadochosok egyike. Nagy Sándor halála után Perdikkas megtette Phrygia satrapájának. Kr. e. 322-ben a lamiai háborúban esett el. Leontiadés: 1. thébai polemarchos, Thermopylainál Leónidas halála után megadta magát. 2. a thébai oligarcha párt vezetője, ő játszotta a Kadmeiát Phoibidas spártai vezér kezére. Kr. e. 379-ben Thébai felszabadításakor Pelopidas megölte. Leosthenés: a szövetséges görög hadak vezére a lamiai háborúban. Leotychidas: 1. II. Leotychidas (Kr. e. 491^476): I. Kleomenés juttatta trónra. Kr. e. 479-ben Xanthipposszal együtt a Mykalénál győztes hajóhad parancsnoka. Kr. e. 476-ban Thessaliába küldték, de megvesztegették, és így nem hódította meg a területet. A vesztegetés még a táborban kiderült, hazahívták, elítélték és Tegeába menekülve halt meg. 2. spártai király, 113 Agis király fia, akit kizártak az örökösödésből, mert valószínűleg Alkibiadés természetes fia volt. Lygdamis: Naxos tyrannosa. Támogatta Peisistratost, szövetségese volt Polykratésnek. Kr. e. 525-ben vagy 517-ben a spártaiak buktatták meg. Lykomédés: mantineiai arisztokrata, aki a leuktrai csata után függetlenítette Árkádiát Spártától és Thébaitól, létrehozta az arkadiai szövetséget. Kr. e. 366-ban halt meg, amikor az athéniekkel történt szövetségkötés után meggyilkolták. Lykophrón: 1. Pherai tyrannosa, Kr. e. 404-ben legyőzte Larissát. 2. Pherai Alexandros sógora és egyik gyilkosa, aki Kr. e. 358—353-ig Pherai tyrannosa volt. Hatalmától II. Philippos fosztotta meg. Lykurgos: 1. Lakedaimón mitikus törvényalkotója. A hagyomány szerint a spártai alkotmányt Kr. e. 800 körül alkotta meg. Spártában kultikus tiszteletben részesült. 2, Peisistratos és Megaklés politikai ellenfele, a pediakoi vezetője Attikában. 3. (Kr. e. 390-324) arisztokrata politikus, szónok Attikában. Platón és Isokratés tanítványa, Démosthenés követője. Athénben kőből építtetett Dionysos-színházat. Lyppeios (Kr. e. 359-335): paión király. II. Philippos meghódította országát. Lysandros ( t 395): Kr. e. 408. őszétől spártai flottaparancsnok, perzsa segítséggel hajóhadat szerelt fel, lezárta a Helléspontost, majd győzött Nótionnál és Aigospotamoinál. Az oligarchák segítségével megdöntötte az athéni demokráciát. A meghódított városokban tízes bizottságokra bízta a vezetést. Pausanias vele ellentétes politikája hatalma csökkentését célozta. A korinthosi háború során Kr. e. 395-ben Haliartosnál esett el. Lysimachos (Kr. e. 360-281): Nagy Sándor thessaliai származású hadvezére, a diadochosok e- gyike. Nagy Sándor halála után Thrákia és a szomszédos tartományok helytar- tója, 305-től Thrákia királya. Kr. e. 315-ben Antigonos ellen szövetkezett Pto- lemaiosszal és Seleukosszal. Kr. e. 301-ben megnyerte az ipsosi csatát és ezzel meghódította Makedóniát, a Balkán északi részét és Nyugat-Kis-Ázsiát. Az Al- Duna mentén élő géták fogságából kiszabadulva Démétrios Poliorkétés ellen hozott létre egy hármas szövetséget, aminek eredménye Démétrios kiűzése lett. Fiát Aga- thoklést kivégeztette, ezért leghübb emberei is elfordultak tőle. A Seleukos ellen vívott ku- rupedioni csatában esett el. Lysistratos: athéni hadvezér, Kr. e. 364/363-ban segítséget nyújtott az árkádiaiaknak. Maiandrios (Kr. e. 522-): samosi tyrannos, Polykratés írnoka, majd utóda. Uralmát perzsa fennhatóság alatt gyakorolta. Amikor azonban néhány év múlva Polykratés testvére, Sylosón perzsa támogatással visszatért Samosra, Spártába menekült, de Kleomenés nem fogadta be. Mandané: Astyagés méd király lánya, Kambysés felesége, Kyros anyja. Mardonios: I. Dareios sógorának, Gobryasnak fia, Dareios és Xerxés fővezére. 492-ben az a- thosi katasztrófa idején győzedelmeskedett a thrákiai népek felett, de nagy veszteségei miatt kénytelen volt visszavonulni. A 480-as hadjárat fővezéreinek egyike, aki a salamisi csata után Attikában maradt és Kr. e. 479 júliusában Plataiainál döntő vereséget szenvedett és ő maga is elesett. Mausólos (Kr. e. 375-352): Kária királya. Agésilaos vendégbarátja. Özvegye, Artemisia (352— 349) által emelt síremléke az ókori világ hét csodájának egyike, a mai mauzóleumok őse. 114 Megaklés: több, az Alkmeónidák athéni nemzetségéből származó viselte ezt a nevet. 1. Alkme- ón fia, Kr. e. 632-ben archón epónymos, Kylón tyrannis-kísérletének megakadályozója, a „kylóni vérbün elkövetője”. 2. Alkmeón fiának unokája, Kleisthenés Sykióni tyrannos veje. A mérsékeltebb irányzatot képviselő „tengerpartiak” vezére. Periklés atyai nagybátyja. Peisistratosszal kötött politikai házassági szövetsége nem sikerült. 3. Alkibiadés anyai nagybátyja, a píthiai győztes hadvezér. Ostrakizálták. Memnón: perzsa szolgálatban álló rhodosi görög zsoldos vezér, aki részt vett sógora, Artabasos felkelésében. Testvére, Mentor hathatós közbenjárására azonban ismét hadvezér, Nagy Sándor egyik legveszélyesebb ellenfele. Kr. e. 333-ban Mytiléné ostrománál halt meg. Özvegye, Barsine Nagy Sándor felesége lett és egy Héraklés nevű fiút szült neki. Menandros: 1. athéni hadvezér a peloponnésosi háborúban. Részt vett a szi- cíliai hadjáratban, majd Alkibiadés mellett háborúzott a Helléspontoson. Egyike volt az aigospotamoi csata vezéreinek. 2. (Kr. e. 342-293) az attikai új komédia egyik képviselője. Állítólag száznál több vígjátékot írt és nyolcszor győzött a drámai versenyen. Egyetlen teljes egészben meg- maradt darabját és négy nagy töredékét ismerjük. Műveiben jellemek, típusok szerepelnek. Plautus és Terentius gyakran dolgozták át darabjait. Menekleidas: thébai férfi, Epameinóndas és Pelopidas politikai ellenfele. Egy általa kezdeményezett felkelésben halt meg. Miltiadés: 1. Kypselos fia, kezdetben Peisistratos politikai ellenfele, majd hízelkedéssel megnyeri támogatóul. Kr. e. 560-ban olympiai győztes, Kr. e. 559-ben Chersonésoson Peisistratos támogatásával athéni gyarmatot alapított. Uralmát unokaöccsei, Stésagoras és Miltiadés örökölték. 2. (-550-489) Kimón fia. Kr. e. 524-ben archón, majd 514 körül a dolonchusok ty- rannosa. Felesége Hegésiphylé, Olaros thrák király lánya. Kénytelen elkísérni Dareiost a szkitha hadjáratra, itt le akarja romboltatni a dunai hidat, de Histiaios megakadályozza benne. Kr. e. 512 körül meghódította Lémnost. Kr. e. 493-ban a perzsák elől Athénbe menekült, itt Themistoklésszel szemben foglalt állást. 490-ben stratégos, a marathóni csata győztese. A csata után Páros megbüntetésére indított sikertelen hadjárata után bíróság elé állították és ötven talentum bírságra ítélték. Az adósok börtönében a Pároson szerzett lábsérülésébe halt bele. A rá kiszabott bírságot a fia, Kimón fizette ki. Minős: Kréta mitikus királya, Zeus és Európé fia, a bikafejü Minótauros apja. Szörnyszülöttje elrejtésére építtette Daidalosszal a Labirintust. A róla szóló mítosz Kréta erős tengeri hatalmát tükrözi. Róla nevezték el Kréta korai kultúráit. Mithridatés: 1. Ariobarzanés daskyleioni satrapa fia, aki Kr. e. 362-ben elárulta apját. 2. (337- 302) I.~ pontosi király, Ariobarzanés fia. Meghódolt Nagy Sándornak. Antigonos ölte meg. 2. (302-266) II.- pontosi király, megvédte államát a diadochosokkal szemben, Kr. e. 183- ban meghódította Sinopét. 3. (156-121) V. Mithridatés Euergetés pontosi király, aki a 3. pun háborúban és Andronikos ellen Rómát támogatta, amiért Phrygiát kapta jutalmul. 4. VI. Mithridatés Eupatór (v. Dionysos), (121-63). Meghódította a Fekete-tenger északi partvidékét és kiterjesztette hatalmát Kis-Ázsiában. Három háborút vívott Róma ellen: 88- 84; 83-82; 74-64-ben. Az első háborúban lerohanta Asiát és kifosztotta Athént, 86-ban 1 15 vereséget szenvedett Sulidtól Khairóneiánál. A másodikban sikerült biztosítani hódításait, míg a harmadikban végleg legyőzték. Fiához, Pharnakéshez menekült, de az is ellene fordult, így egy rabszolgával megölette magát. Myrón (Kr. e. V. sz.): görög szobrász, a klasszikus stílust mege- lőző, ún. szigorú stílus legnagyobb mestere. Athénban alkotott, emellett Olympia és Delphoi számára készített szobrokat. Legismertebb szobrai a Diszkoszvető és az Athéné és Marsyas-csoport. Munkáit szobortöredékek és érmék alapján rekonstruálták. Nearchos (-360-314 után): Amphipolisban nevelkedett, krétai származású férfi, Nagy Sándor fiatal kori barátja. Kr. e. 326- ben az Indusra küldött hajóhad tengernagya. 325-324-ben felfedező utat tett az Indus és az Euphratés torkolata közötti területen. A diadokhoszok háborújában nem játszott fontos szerepet. Expedícióiról írt könyvét részben Arrianos müve őrizte meg, részben Strabón egyik forrásául szolgált. Neoklés: 1. Themistoklés apja. 2. Epikuros apja, aki Samosban megtelepedve iskolát alapított. Nikanór: 1. Parmenión fia, Nagy Sándor hadvezére. Részt vett a granikosi, issosi és gaugamélai ütközetben. Kr. e. 330-ban halt meg. 2. Aristotelés veje. Nagy Sándor egyik flottaparancsnoka. Kr. e. 324-ben ő hirdette ki Alexandros dekrétumát a görög számüzöttek visszahívásáról. Kr. e. 319-ben Kassandros mynichiai helyőrségének parancsnoka. Kr. e. 318-ban legyőzte Kleitos flottáját, majd két évvel később Kassandros parancsára kivégezték. Nikératos: dúsgazdag athéni polgár, Nikias, a hadvezér fia. A harminc zsarnok végeztette ki. Nikias (Kr. e. 469 előtt—413): Nikératos fia, gazdag politikus és hadvezér, a laureioni bányák bérlője. Bányarabszolgák kölcsönzéséből hatalmas vagyonra tett szert. Periklés halála utána konzervatív demokraták vezére, Alkibiadés ellenfele. Kr. e. 428-tól stratégos, a tisztességes béke megkötésének híve, az ún. Nikias-féle béke tető alá hozója (Kr. e. 421). Bár ellenezte, flottaparancsnoka lett a szicíliai expedíciónak, s mert tétlenségével maga is okozója volt Sy- rakusai sikertelen ostromának, Athén szicíliai veresége után elfogták és Kr. e. 423-ban kivégezték. Nikolaos: damaskusi származású történetíró. Historiké című munkája a Kr. e. I. század történeti kompilációi közül a jelentősebbekhez tartozik. Olympias (Kr. e. 375-316): Neoptolemos épeirosi király lánya, II. Philippos felesége, Nagy Sándor anyja. Viszonya férjével annak új házasságával megromlott. Fia halála után Polyperchón segítségével megszerezte a hatalmat, amit bosszúvágya kielégítésére használt fel. Kassandros megostromolta, elfogatta, elítéltette és megölette. Orestés: 1. Agamemnón és Klytaimnéstra fia. Apja megölése miatt meggyilkolta anyját és annak szeretőjét, ezért az Erynnisek őrületbe kergették, de Apollón megtisztította a vérbüntől. 2. (Kr. e. 399-396) makedón király. Orthagoras (kb. 665) szakácsból lett katona, hadvezér, Sykión tyrannosa. Bölcs és mérsékelt uralkodó volt, akinek utódai egy évszázadon keresztül voltak Sykión urai. 116 Otanes: perzsa előkelő, egyike a hét nemes ifjúnak, akik Kr. e. 522-ben megölték a trónbitorló Gaumatát. Pachés: athéni hadvezér, Kr. e. 427-ben meghódoltatta az elpártolt Mytilénét. Pammenés: thébai hadvezér. Epameinóndas kortársa, a szent sereg egyik megszervezője, harcolt a leuktrai és mantineiai csatában. Panakeia: 'mindent gyógyító szer’. A görög mitológiában Asklépios lánya, a gyógyszerek istennője. Parisatis: II. Artaxerxés anyja. Parmenidés (Kr. e. -540-480): a görög eleai iskolához tartozó filozófus. 19 töredékben fennmaradt hexameterben írott tankölteménye azt fejti ki, hogy a valódi létet csak a gondolkodás foghatja föl és értheti meg igazán, az érzékek a valóságnak csak látszatát adják. Az igazság az, hogy sokaság és változás nem létezik igazán, a létező egy és változatlan, a gondolkodás és lét egy, ami nem létezik, nem is gondolkodhat. Munkájában jelent meg először az érvelés, mint filozófiai módszer. Parmenión: Philótas apja, II. Philippos makedón király bizalmas híve és hadvezére. Nagy Sándor ázsiai hadjáratában a gyalogság fővezére. A granikosi, issosi és gaugamélai csatában a balszámy vezére. Ez utóbbiban Nagy Sándor elégedetlen volt teljesítményével, ezért nem vitte magával, hanem Ekbatánában hagyta helytartóul, majd az ellene szőtt összeesküvés le- leplezése után Kr. e. 330-ban meggyilkoltatta. Pausanias: 1. (Kr. e.480-467?) a kiskorú spártai király gyámja, a plataiai csata egyik győztese. Kr. e. 478-ban elfoglalta Byzantiont és tyrannos- ként uralkodott, amivel kivívta a görögök rosszallását és a perzsaellenes háború vezetésére Spárta helyett Athént választották. Kimón kiűzte By- zantionból. Perzsabarátság miatt perbe fogták. Spártában Athéné Chal- kioikos templomába menekült, befalazták, és éhen halt. 2. II. Philippos testőre. Kr. e. 336 őszén a lánya menyegzőjén ő szúrta le királyt. 3. (Kr. u. 115-180) kis-ázsiai író, aki tíz könyvből álló útleírást készített. Választékos és élvezetes stílusú műve egyes tévedései ellenére, különösen szempontból egyike a legfontosabb forrásoknak. Peisandros: gyávának kikiáltott athéni demagóg, aki Kr. e. 413-ban harcos demokratából lett az athéni oligarchák egyik vezető embere. Kr. e. 410-ben átszökött a spártaiakhoz. Peisistratos (Kr. e. 600-528/527): Athén tyrannosa Kr. e. 561/560-tól. Arisztokrata, a Megara elleni háborúban tűnt fel először a politikai porondon. Solón reformjai után a diakrioi élén állt. Először csellel (561-559), másodszor politikai kompromisszum útján (557-555), harmadszor pénzen vett zsoldos sereggel (546/545-528/527) vette be Athént. Történeti ábrázolása megfelel az első generációs tyrannosok pozitív megítélésének. Ellenfeleit korlátozva elsősorban a kisparaszti rétegekre támaszkodott, fejlesztette a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet egyaránt. Athén nagy építkezései vele kezdődtek. Városa Korinthos háttérbe szorításával ekkor vált a korabeli görög világ legfontosabb szellemi és gazdasági központjává. Péleus: mitikus thessaliai király, Aiakos aiginai király fia, Akhilleus apja. 117 Pelopidas: boiótarchón, thébai hadvezér, Epameinóndasszal a Kr. e. IV. századi thébai hegemó- nia egyik meglapozója. A leuktrai csata hőse, Kr. e. 370-ben hadjáratot vezetett a Peloponné- sosra. Az Alexandros pherai tyrannos elleni kynoskephalai csatában esett el. Perdikkas I. (Kr. e. -670-652): Legelső történeti személynek tekinthető makedón király, az or- szág megalapítója. Perdikkas II. (Kr. e. -452-413): makedón király, aki a peloponnésosi háborút kihasználva naggyá tette Makedóniát. 431-ben segítette Athént a Potaideia elleni háborúban. Kr. e. 429- ben Sitalkés thrák király támadását verte vissza sikerrel. 424-ben Brasidast segítette Amphi- polis elfoglalásában. Perdikkas III. (Kr. e. 368-359): makedón király, III. Amyntas és Eurydiké fia, II. Alexandros testvére. A hatalmat a II. Alexandrost megölő és régensként uralkodó Ptolemaios Aloros meggyilkolása után szerezte meg. Perdikkas: II. Philippos makedón király egyik rokona és testőre. Később Nagy Sándor egyik leghűségesebb bizalmi embere. Nagy Sándor halála után a birodalom egysége mellett foglalt állást. Periandros (kb. Kr. e. 600-560): Kypselos fia, Kr. e. 627-tól Korinthos tyrannosa. A hét bölcs egyikének tartják. Ábrázolásában pozitív és negatív tyrannos-toposzok keverednek. Gazdaságilag és kulturálisan felvirágoztatta a várost, erős flottát épített, támogatta a parasztokat, munkaalkalmat teremtett, korlátozta a luxust és megtiltotta a rabszolgák vásárlását. Ő alapította az isthmosi játékokat. Periklés: 1. (Kr. e. 495^129) Xanthippos fia, Athén aranykorának legnagyobb politikusa, stratégos autokratór. Alkibiadés gyámja volt. Kr. e. 462-ben támogatta Ephialtés reformját. Kimón 461-es ost- rakizálása után Athén vezetője lett. A közép-görög hegemóniáért vívott küzdelemben 457-ben megszerezte Athén számára a győzel- met. A várost díszesen kiépíttette a szövetségesek adójából. 445-ben harminc évre békét kötött Spártával. A peloponnésosi háborúban a tengeren kívánta elérni a győzelmet. Stratégiája (szigetstratégia) azonban nem vált be. Az Athénben kitört járvány áldozata lett. 2. (ifj.) Periklés és Aspasia fia, Kr. e. 407-ben és 406-ban stratégos. Az arginusai csata után (Kr. e. 406) koholt vádak alapján kivégezték. Persephoné (Proserpina): Démétér lánya, a gabonamag jelképe, Hádés fele- sége. Perseus (Kr. e. 179-168): Makedónia utolsó királya, III. Philippos fia. A pydnai csatában a rómaiak fogságába esett, s ott is halt meg. Phainippos: a Kr. e. 490-489. év athéni archón epónymosa. Pharnabazos: Kis-Ázsia északnyugati részének (Bithynia, Phrygia) perzsa helytartója a Kr. e. V-IV. század fordulóján. A peloponnésosi háború elején a spártaiakat támogatta, majd Alki- biadést pártolta, aki azonban csúnyán rászedte. A kegyvesztett Alkibiadést ő ölette meg. Kr. e. 395-ben a perzsa hajóhad főparancsnoka lett, amelynek élére Konónt állította. Pheidias (Kr. e. 500-430): szobrász, a klasszikus korszak egyik legjelentősebb alkotója. Periklés barátja. Athén, Delphoi és Olympia számára készítette szobrait. Legfontosabb 118 müvei: Athéné Promakhos, Athéné Parthénos, Olympiai Zeus, Athéné Lémnia, Ephesosi amazon-szobrok. Pheidón (Kr. e. VIII—VII. sz.): argosi király vagy tyrannos, aki egy időre meghódította a Temenida dinasztia területeit. O vezette be a Peloponnésoson azt az egységes mértékrendszert, amit Athén és Aigina is átvett. Spárta Elis segítségével buktatta meg. Pherekydés: athéni származású logographos. A történeti családok geneológiáját a hérósokhoz igyekezett kötni. Philetairos (Kr. e. 263-262): pontosi származású, Lysimachos rábízta Per- gamont, amit elfoglalt és a kurupedioni csata után királysággá fejlesztett. Országát fivérére, Eumenésre hagyta. Philippidés: athéni hírnök, akit a marathóni csata elöl Spártába küldtek se- gítségül, s aki a 225 km utat két nap alatt tette meg. Philippos Arrhidaios: Nagy Sándor gyengeelméjű mostohatestvére, aki III. Philippos néven rövid ideig Makedónia királya volt. Philippos I Epiphanés Philadelphos (Kr. e. 95- 84/83): Seleukida király. VIII. Antiochos har- madik fia. Kr. e. 95-ben ikertestvérével, XI. Antiochosszal együtt lett ki- rály. Philippos bevette magát Antiochiába és átvészelte ifjabb testvére, III. Démétrios Euergetés támadását. Uralkodásának Tigranés, Arménia királya vetett véget. Philippos I. (-621-588): makedón király. Philippos II Philorhomaeus (’Rómát szerető’) Barypos (’nagylábú’) (Kr. e. 66-63): Seleukida király. I. Philippos Philadelphos fia, Pompeius alatt Róma cliens-királya. Gabinius helytartó ölte meg. Philippos II. (Kr. e. 359-336): makedón király, Nagy Sándor apja. Kr. e. 359-től régens, 355- től király. Thébai mintára újjászervezte a hadsereget, központosította az álla- y j '—J'/ S "L mot, rendbe tette annak pénzügyeit. Kr. e. 338-ban legyőzte a görög városálla- mok Athén vezette koalícióját. Megteremtette a Közép-Görögország feletti hegemóniát. A 337-ben tartott korinthosi összgörög kongresszuson ráruházták a Perzsia elleni bosszúhadjárat vezetését. Terveiben halála akadályozta meg. Philippos V. (Kr. e. 225-179): makedón király, Hannibál szövetségese. Kr. e. 197-ben T. Q. Fla- miniustól vereséget szenvedett Kynoskephalainál, s elveszítette a Hellas feletti hegemóniát. Philokratés: athéni szónok, Démosthenés egyik vádlója Chairóneia után. Philón: 1. larissai származású görög filozófus. Kr. e. 88-ban menekültként érkezett Rómába. Nem azonos a később élt alexandriai Philón zsidó bölcselővel. 2. (Kr. e. 25- Kr. u. 50): alexandriai zsidó származású hellenisztikus filozófus. A zsidó vallás elméleti megalapozására felhasználta a platonizmust, sztoikus filozófiát és az újpythagoreizmust is. Tanítása szerint az emberek számára az isten elérhetetlen, közte és a halandók között az isten elsőszülött fia, a logos közvetít. Philótas: Parmenión fia, Nagy Sándor egyik hadvezére. A makedón lovasság vezére. Erősen ellenezte a király keleties szokásait. A király elleni összeesküvéssel vádolták és Kr. e. 330- ban kivégezték. 2. Nagy Sándor taxiarchosa, aki a király halála után Kilikia satrapája lett. Kr. e. 323-ban Perdikkas leváltotta. 119 Phoibidas: spártai hadvezér, Agésilaosszal együtt harcolt a boiótok ellen. Kr. e. 384-ben Olynthus ellen vonulva parancs nélkül elfoglalta a thébai Kadmeiát. Otthon pénzbírsággal büntették. Boiótiában esett el. Phókión (Kr. e. 402-318): egyszerű polgári családból származó athéni hadvezér, akit negyvenötször választottak stratégosszá. Platón tanítványa, Xenokratés közeli barátja volt. Démosthenés politikai ellenfele, makedón- barát. A khairóneiai és amorgosi vereség (Kr. e. 322) után ő vezette a tárgyalásokat a makedónokkal. A makedón uralom idején az athéni kormányzat élén állt. Mint szónok rövid és találó beszédeket mondott. Phrynichos: 1. (Kr. e. VI. sz. első fele-476 után) görög tragédiaíró. Az Aiskhylos előtti korszak egyetlen komoly szerzője, aki a mitologikus témák mellett kora nagy problémáját, a perzsa háborúkat is színre vitte. Milétos elfoglalása c. müvével annyira meghatotta a nézőket, hogy a darabot betiltották. Csak töredékei maradtak ránk. 2. athéni hadvezér, Stratonidés fia, Alkibiadés ellenfele. Mindent megtett Alkibiadés visszatérésének megakadályozására. Kr. e. 412-ben meggyilkolták. Phyé: athéni nő, aki mint Athéné vezeti vissza a Megaklésszel politikai kompromisszumot kötött Peisistratost Athénbe. A hagyomány szerint mindenkinél magasabb, szép arcú nő volt. Pindaros (Kr. e. 518—438): az ókorban a leginkább tisztelt költő, ’mega- laphónotatos’ (’a legnagyobb hangú’). Thébai arisztokrata családból származott. Győzelmi ódáiban számos görög bajnokot örökített meg. A kardal minden műfaját művelte, ezeket a műfaj klasszikusainak tekintették, de töredékeken kívül nem maradt fenn teljes munkája ebben a műfajban. Különös, szokatlan, szaggatott előadásmódú müvei, formaművészete saját korától egészen az expresszionista költészetig gyakorolt erős hatást a költészetre. Pittakos (Kr. e. 648-570?): Mytilénéi törvényhozó, a hét görög bölcs egyike. Megszabadította szülővárosát Melanchros zsarnokságától, s aisymnétésszé választották. 580 táján önként tette le az uralmát. Platón (Kr. e. 427-347): görög filozófus. A kodrosi Aristón fia, anyja Periktioné, Solón közeli rokona. Sókratés tanítványa volt. Az idealista iskola megteremtője. Arisztokrata családból származott, politikusnak szánták, de ő a kor viszonyai között a filozófia felé fordult. Utazásai során felkereste a kor valamennyi filozófiai iskoláját, majd I. Dionysios syrakusai tyrannos udvarában megvalósította államelméleti tanításait. Kísérlete nem volt működőképes. Kr. e. 387-ben Athénben magalapította iskoláját, az Aka- démiát. Harminchét műve maradt ránk, melyek közül a legismertebbek a Dialógusok, melynek csaknem mindegyik főszereplője Sókratés. Filozófiai nézetei az addigi görög gondolkodás szintézisét jelentik. Ő az első tudatos rendszer-alkotó a filozófia történetében. Pleistónax (Kr. e. 458—408): spártai király. Kr. e. 445-ben betört Attikába, de Periklés rávette a visszavonulásra. Ekkor atimiával sújtották és 19 évre elhagyta Spártát. Kr. e. 421-ben tért vissza és megkötötte Nikiasszal a békét. Plutarchos: (Kr. u. -46-120) görög történetíró és bölcselő. Tudós ember, a római arisztokrata körökben és a császári udvarban egyaránt kedvelt író volt. Traianus alatt consularis, Hadrianus alatt pedig procurator Graeciae 120 volt. Fennmaradt müvei közül a legjelentősebbek a Párhuzamos életrajzok. A 23 görög-ró- mai párt bemutató munka nem történetírói mü, a jellem és a cselekvés összefüggéseit vizsgálja, gyakran torzít, de mégis elsőrendű és megbízható forrása az általa vizsgált személyeknek. írt még etikai, filozófiai és vallástörténeti értekezést is. Polybios (Kr. e. 200-120): hellenisztikus görög államférfi és történetíró. Az acháj szövetség be- folyásos stratégosának, Lykortasnak a fia. Túszként hosszú éveket élt Rómában, ifj. Scipio barátja. Karthágó, Numantia és Korinthos elpusztítása után fellépett a legyőzöttek érdekében. Rómában írta meg negyven könyvnyi történeti munkáját, amely Kr. e. 264-144-ig ismerteti az eseményeket, vizsgálja azok egyetemes összefüggéseit. Többnyire megbízható tudósításo- kat tartalmaz a római, és kitérőiben a görög történelemről is. Thukydidés munkáját folytatta. Polygnótos (Kr. e. 500-430): nagy görög festő. Munkái érdemeként athéni polgárjogot kapott. Mitológiai témájú munkáin először jelenik meg a jellemábrázolás, az arckifejezések játéka, az alakok újszerű elrendezése és a vetett árnyékok. Munkái nem maradtak fenn. Polykleitos: görög szobrász. Kr. e. 460-420 között Argos, Athén, Ephesos és Olympia számára készítette műveit. Biztosan neki tulajdonítható a „Lándzsavivő”. Először nála jelenik meg a dór szobrászat dinamikus kontraposztója. Szobrain kívül szobrászatelméleti munkát is alkotott. Polykratés: (kb. Kr. e. 540-522): Kr. e. 538-tól Samos tyrannosa. A történeti irodalomban fennmaradt ábrázolása a másodgenerációs tyrannosok toposa. Gazdasági intézkedései biztosították Samos tartós virágzását. Nagy művészetpártoló, udvarában élt többek között Anakreón, Ibykos és Pythagoras is. Egyiptom szövetségese volt, amikor azonban Kambysés meghódította, ez a szövetség felbomlott, Polykratést pedig Oroités satrapa parancsára tőrbecsalták és megölték. Polyperchón (Polysperchón) (Kr. e.385-303): Nagy Sándor egyik hadvezére. Kr. e. 319-ben Antipatros kormányzóvá kívánta tenni, de Antigonos szövetkezett ellene Kassandrosszal és Lysimachosszal és Kr. e. 317-ban kiszorították Makedóniából. Poseidón (Neptunus): a klasszikus mitológiában a tenger korlátlan ura, a hajósoknak vagy segítője, vagy elpusztítója volt. Személyében a félelmetes, féktelen természeti erőket, a vihart, a földrengést tisztelték. Hatalmi jelképe a küklopszok által készített háromágú szigony (tridens) volt. Ősalakjában ló (Poseidón Hippias) vagy bika képében megjelenő termékenységisten volt. Ez az alakja mindvégig fennmaradt Árkádiában, ahol ló képében imádták. Kultusza különösen a iónok körében volt igen népszerű, bár legfőbb szentélye 121 a Kolonna- (Sunion) fokon épült fel. Az ő tiszteletére tartották az isthmosi-játékokat, amely a görögség egyik közös ünnepe volt. Poseidónios (Kr. e. -135-51): hellenisztikus történész, geográfus, csil- lagász és filozófus. A középső sztoicizmus legjelentősebb képviselője. Cicero és Pompeius tanára volt Rhodoson. Töredékesen fennmaradt 52 könyvben megírt történelmi müve, amely Polybios munkájának folytatásaként a világtörténelmet Kr. e. 144—86-ig tárgyalta. Geográfusként foglalkozott a földtörténettel és felismerte az árapály és a holdfázisok összefüggését. Történeti és néprajzi müvei nagy hatást gyakoroltak Diodórosra, Sallustiusra, Strabónra, filozófiája pedig Cicero és Seneca gondolkodására. Priamos: Trója mitikus királya, Laomedón fia. Számos gyermeke volt, többek között Paris, Hektór és Kassandra. Amikor a görögök elfoglalták városát, Zeus oltárához menekült, ott ölte meg Neoptolemos. Proklés: Pityreus fia, argosi gyarmatosítókat vezetett Epidauriába. Protagoras (Kr. e. 480-410 körül): abdérai filozófus, a szofisztika megalapítója. Periklés megbízásából ő alkotta meg Abdéra törvényeit. Athénban Kallias házában élt. Platón róla nevezte el egyik dialógusát. „Minden dolog mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek”. Pseudo-Xenophón: ismeretlen történetíró, akinek feltehetőleg Kr. e. 424 előtt írott munkája Xenophón müvei között maradt fenn. A mü alapkérdése a demokrácia megdönthetősége. Az Athénnal szemben ellenséges érzelmeket tápláló szerző a rendszert hatékonynak és megdönthetetlennek tartja. Ptolemaios (’harcos’) Alorités (Kr. e.368-365): makedón király. II. Amyntas veje. II. Alexandrost meggyilkoltatva került trónra, maga III. Perdikkas ál- dozatául esett. Ptolemaios I. Sótér (Kr. e. 305-283): egyiptomi uralkodó. Lagos fia, I. Bereniké félje, II. Ptolemaios és II. Arsinoé apja. Nagy Sándor hadvezére, testőre, részt vett az issosi csatában, majd Bessost üldözve meghódította Sogdianét. A birodalom felosztásakor Egyiptomot kapta. Szigorúan szervezett, Alexandriából irányított központi hatalmat épített ki. Ő alapította az alexandriai könyvtárat. Nagy Sándorról írt történeti munkái töredékesen Arrianos Anabasisában maradtak fenn. Ptolemaios II. Philadelphos (’nővérét szerető’) (Kr. e. 282-246): egyiptomi uralkodó. I. Ptolemaios és I. Bereniké fia. Első felesége I. Bereniké, akitől elválva tulajdon nővérét, II. Arsinoét vette feleségül. Fivérével vívott háborújában elveszítette Kyrénét, de megerősítette Egyiptom helyzetét a diadokhos államok között. O lépett először kapcsolatba Rómával. Nagy művészet-pártfogó, vele kezdődik egy sajátos, görög-egyiptomi elemeket ötvöző keverékkultúra kibontakozása. Ptolemaios III. Euergetés (’Jótevő’) (Kr. e. 246-222): egyiptomi uralkodó. II. Ptolemaios és I. **’“"'¿¿.'7 Arsinoé fia, II. Bereniké férje, III. Arsinoé és IV. Ptolemaios apja. A ^ hellenisztikus Egyiptom uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését, lett a ■-f legerősebb állam. Erőteljesen fejlesztette a kereskedelmet és a közlekedést. 122 Nagy flottát és hatalmas hadsereget tartott. Pártolta a tudományokat, különösen a földrajzi és természettudományi kutatásokat és a művészeteket. • íf T tlU Ptolemaios IV. Philopatór (’atyját szerető’) Tryphón (’kéjelgö’) (Kr. e. 222-204): egyiptomi uralkodó. III. Ptolemaios és II. Bereniké fia, III. Arsinoé fivére és férje, V. Ptolemaios apja. Befejezte a szíriai háborúkat, de belpolitikájában a bomlás jeleként erősödött a nemzeties mozgalom, megjelentek a szociális problémák és sorozatos trónharcok gyengítették az államot. Ptolemaios V. Epiphanés (Kr. e. 204-180): egyiptomi uralkodó. IV. Ptolemaios és III. Arsinoé fia, I. Kleopátra félje, VI. és VIII. Ptolemaios, valamint II. Kleopátra apja. Trónra kerülésekor gyermek, helyette kegyencek, Sósibios, majd Aristome- nés, őt követve pedig Polykratés és Aristonikos vezették az államot. Kr. e. 199-ben elveszítette Föníciát és Szíriát. Ezután Róma közbeavatkozott és megvédte Egyiptomot. Ptolemaios VI. Philométór (Kr. e. 180-164-146): egyiptomi uralkodó. V. Ptolemaios és I. Kleopátra fia, VIII. Ptolemaios testvére, II. Kleopátra fivére és férje, II. Kleopátra apja. Hatévesen került trónra, helyette anyja kormányzott. Visszahódították Koilé-Syriát, Júdeát és Föníciát. Anyja halála után öccsét társuralkodójává tették, aki elől kénytelen volt Rómába menekülni. A római senatus visszahelyezte trónjára, megbocsátott öccsének. A Szíria elleni háborúban halt meg. Ptolemaios VII. (Neos Philopatór) (7-145): egyiptomi uralkodó. VI. Ptolema- ios és II. Kleopátra fia. Nagy öldöklést rendezett hatalomra kerülve, ezért az alexandriaiak elűzték. Ptolemaios VIII. (II. Euergetés - Physkón ’potrohos’ - Kakergetés ’gonosztevő’) (Kr. e. 170-163; 145-116): egyiptomi uralkodó. V. Ptolemaios és I. Kleopátra fia, VI. Ptolemaios fivére, II. Kleopátra testvére és férje. Második felesége III. Kleopátra, akitől született gyermekei: IX. és X. Ptolemaios. Ptolemaios IX. Philometor Sótér II (Lathyros) (Kr. e. 116-107; 88-81): egyiptomi uralkodó. VIII. Ptolemaios és II. Kleopátra fia. Két nővérét, IV. Kleopátrát és Kleoptra Selenét is elvette feleségül. Megtagadta, hogy átadja Rómának az egyiptomi hajóhadat a mithridatési háborúban. Ptolemaios X. Alexander I (Kr. e. 107-88-80): egyiptomi uralkodó. VIII. Ptolemaios és III. Kleopátra fia. Nővérétől, Kleopátra Selenétől született fia XI. Ptolemaios. Felesége volt III. Bereniké is. Az utolsó valóban Ptolemaios házból való uralkodó. Ptolemaios XI. Alexander II (Kr. e.80): egyiptomi uralko- dó. X. Ptolemaios és Kleopátra Selené fia. III. Bereniké férje és társuralkodója. Ptolemaios XII. (Neos Dionysos Aulétés) Neos Dionysos (Aulétés) (Kr. e. * 80-58; 55-51): egyiptomi uralkodó. IX. Ptolemaios és IV. Kleopátra fia, V. Kleopátra férje. 123 Ptolemaios XIII. (Philopatór): egyiptomi uralkodó. XII. Ptolemaios fia, XIV Ptolemaios, VI. és VII Kleopátra, valamint IV. Bereniké testvére. Ptolemaios XIV. (Kr. e. 47—44): egyiptomi uralkodó. XII. Ptolemaios fia, XIII. Ptolemaios, VI. és VII Kleopátra, valamint IV. Bereniké testvére. Ptolemaios Kaisarion XV. (Kr. e. 44-30): egyiptomi uralkodó. VII. Kle- opátra és Caius Iulius Caesar fia. Anyjával Kr. e. 45-ben Rómába ment és apja meggyilkolásáig ott élt. Antonius Kyprost, Kilikia és Syria egy részét adományozta neki. Kr. e. 30-ban Octavianus megölette. Ptolemaios Keraunos (’villám’) (Kr. e. 281-279): makedón király. I. Ptolemaios Sótér és Eurydiké fia. Apjával szembekerülve Lysimachoshoz menekült Thrákiába. Itt meggyilkoltatta a Makedóniába vonuló Seleukost és megszerezte Makedóniát. Ptolemaios Philadelphos: Antonius és Kleopátra fia, akinek Antonius Syriát és Elő-Ázsiát adta. Octavianus Antonius bukása után nem üldözte. Ptolemaios: 1. II. Philippos fia, részt vett a granikosi csatában, meghódította Káriát. 2. Seleukos fia, az issosi csatában esett el. 3. Antigonos unokaöccse, aki eleinte nagybátyját támogatta, majd szövetkezett Kassandrosszal és a későbbi 1. Ptolemaiosszal, aki Kr. e. 309-ben megmérgeztette. 4. Lysimachos fia, aki Ptolemaios Keraunos makedón királlyal küzdött Thrákia és Makedónia uralmáért. Pyrrhos (Kr. e. 319-272): Kr. e. 306-tól a molossosok királya. Megpróbálta Épeirost nagyhatalommá tenni. Első lépésként átszervezte a hadseregét. 289/88-ban megszállta Makedóniát, 287-ben Thessaliát, majd beavatkozott Róma és a görög városállamok háborújába. Hérakleiánál és Ausculumnál győzött, de hatalmas veszteségei miatt nem folytatta a háborút. Kr. e. 278-ban kísérletet tett a sziget karthágói erődéinek meghódítására. A 275-ös beneventumi csatát követően anyagi tartalékai elfogyván kénytelen volt távozni. A következő évben visszaszerezte Makedóniát, majd bevonult a Peloponnésosra. Argosban esett el. Pythagoras (Kr. e. VI. sz.): görög filozófus. Samos szigetén született, tanítványai Dél-Itáliában közösségekbe tömörültek. Minden dolog lényegét a számban látta, számelmélete a szám és a dimenziók azonosításából ered. Rheomithrés: perzsa satrapa. A Kr. e. 362/361-ben fellázadt nyugati satrapiák egyik vezetője. Segítséget kért az egyiptomi uralkodótól, cserébe feleségét és gyermekeit túszként hagyta nála. A túszokat cserben hagyva a pénzt és a hajókat kiszolgáltatta II. Artaxerxésnek, akitől nagy jutalomban részesült. Roxané (Rhoxané): Nagy Sándor felesége és posztumusz fiának anyja. Kassandros Kr. e. 311-ben meggyilkoltatta. Sandrakottos: Nagy Sándor kortársa, az Indus és Ganges vidéki nagy birodalom ura. Sappho (Kr. e. 619-568): Lesbos legendás költőnője, az örök érzések ki- fejezője. A monda szerint egy Phaon nevű ifjú iránti reménytelen 124 szerelme miatt a Leukas-fokról a tengerbe vetette magát. Müveiből két hosszabb és számos apró töredék maradt fenn. Seleukos I. Nikatór (’győztes’) (uralkodott: Kr. e. 305-281): Nagy Sándor egyik hadvezére, az ipsosi csata győztese. A Seleukida dinasztia megalapítója. Kr. e. 323-ban sat- rapa, 321-ben Babilon helytartója. Kr. e. 305-től király. 301-ben Ipsosnál legyőzte Antigonost és megszerezte Szíriát. Kr. e. 281-ben győzött Lysimac- hos felett és keleten csaknem Nagy Sándor birodalmi határáig terjesztette ki hatalmát. Közigazgatási rendszere sajátos keveréke a perzsa és a görög közigazgatásnak. Igen keményen adóztatta a birodalmához tartozó területeket. Seleukos II. Kallinikos (’szép győzelmet arató’) (Kr. e. 246-226): Seleukida uralkodó. II. Anti- ochos fia. Folyamatos háborút vívott Ptolemaios Euergetésszel, aki elhódítot- ta Föníciát, Palestinát és Koilé-Syriát. Csak hosszas küzdelem által sikerült legyőznie öccsét, Antiochos Hieraxot, aki királlyá kiáltotta ki magát Kis- Ázsiában. Keleti tartományait Theodotos és Arsakés hódították meg. Seleukos III Keraunos (’villám’) (Kr. e. 226/25-223 ): Seleukida uralkodó. Az Attalos ellen indított hadjáratban halt meg. Seleukos IV. Philopatór (Kr. e. 187-175): Seleukida uralkodó. A rómaiak adófizetőjeként uralkodott. Seleukos V (Kr. e. 126/125): Seleukida uralkodó. Démétrios Nikatór fia, Kr. e. 125-ben anyja, Kleopátra gyilkoltatta meg. Seleukos VI Epiphanés Nikatór (Kr. e. 96 /95 ): Seleukida uralkodó. VIII. Antiochos fia. A trónt nagybátyjától ragadta el és fivéreivel kellett megküzdenie érte. Simónidés (Kr. e. 566 körül^I68 körül): keósi származású görög költő. A perzsa háborúk alatt előbb Athénban, majd Hierón syrakusai tyrannos udvarában tartózkodott. Győzelmi dalokat, gyászénekeket és epigrammákat írt. Az antik források gyakran a hét bölcs közé sorolják. A thermopylai hősök emlékére írt, neki tulajdonított epigramma szerzősége vitatott Sókratés: athéni filozófus. Sophroniskos szobrász és Phainarete bába fia. Platón, Kritias, Xe- | , • ■* | nophón és Alkibiadés mestere. Az arginusai perben (Kr. e. 406) alapta- lanul bevádolt athéni hadvezérek mellett foglalt állást. A harminc zsar- nok egyik vezére, Kritias ellene fordult és megtiltotta, hogy tanítson (Kr. e. 404). Kr. e. 399-ben kivégezték. Filozófiai nézeteinek középpontja az etika volt. Szerinte az erény a helyes cselekvés tudásán alapszik, az er- kölcsök tehát tudás által javíthatók. Ebből pedig az következik, hogy annál jobbak lehetünk, minél biztosabb a tudásunk. Platón szerint elsőként az ő vizsgálati módszere volt az indukció, mely az egyes jelenségek vizsgálatától halad a fogalom meghatározásáig, és ő alkotta meg a definíciót, mely a fogalom változatlan, állandó tartalmának megállapítása. Solón (Kr. e. -640-559): athéni törvényhozó, költő, a hét görög bölcs egyike. Előkelő származású, anyai ágon a Peisistratidák rokona. Elszegényedvén Wf**- akik kereskedelemből szerzett vagyont. Törvényhozóként az ő nevéhez fűződik a seisachteia, az athéni timokratikus államrend megteremtése. Politikai V 125 jelszava volt: „Az egyenlőség nem okoz háborút”. A társadalmi osztályok politikai kiegyensúlyozásával próbálta az „eunómiát” megteremteni. Sophoklés (Kr. e. 496-406): athéni drámaíró, a klasszikus triász tagja. Gazdag családból származott, Kr. e. 480-ban ephébos, Kr. e. 443-ban hellénotamias, 441-439- ben stratégos. Művészi egyénisége a hellén harmónia tökéletes megtestesítője. A virágzó Athén polgárközösségének legnagyobb szószólója. Hőseit a fel nem ismert isteni igazság végzete vezérli, legnagyobb drámai tragédiájuk a közösségből való kiszakadás. Dramaturgiai újítása, hogy a színészek számát kettőről háromra emelte, a kórus tagjaiét pedig 12-ről 15-re. 123 müvéből hét tragédiáját és egy szatírjátékét ismerjük. Sósibios: Ptolemaios Philadelphos udvarában élt lakedaimóni történetíró, a király tanácsadója. Spitamenés: sogdianéi vagy baktriai előkelő, aki Kr. e.329-328-ban irányította a közép-ázsiai népek felkelését Nagy Sándor ellen. Stateira (Barsine) (tKr. e. 322): III. Dareios lánya. Kr. e. 324-ben Nagy Sándor feleségül vette, közös gyermekük Héraklés. Strabón (Kr. e.~65-Kr. u.19.): görög földrajztudós és történész. Arisztokrata származású, munkái több nagy utazásán alapulnak. Személyesen járta be Kis-Ázsiát, Egyiptomot és Hellast. Geógraphika c. munkája utazásai mellett komoly írásos forrásanyagra (Eratosthenés, Artemidóros, Polybios, Poseidónios) is hivatkozik. A geográfiát a filozófia részének tekintette és mint sztoikus, mintájául Homérost vette. Munkája nem csak földrajzi, de történeti és kultúrtörténeti szempontból is igen becses forrás. Történeti emlékezések címen írt munkája csak igen csekély töredékekben maradt fenn. Sylosón: Polykratés samosi tyrannos öccse, kezdetben társuralkodója. Amikor bátyja elűzte, Egyiptomba menekült. Bátyja halála után Dareios visszahelyezte Samos élére. A hagyomány szerint véres kegyetlenséggel uralkodott. Taurión: peloponnésosi helytartó, Antigonos Dósón és V. Philippos párthíve. Taxilés: indiai fejedelem a Kr. e. IV. században. Teisandros: athéni archón epónymos Kr. e. 414-ben. Témenos: Aristomachos fia, Argos mitikus alapítója. A makedónok is származtatták tőle királyságukat. Terpandros: lesbosi származású, Spártában alkotó zenész és költő, a héthúrú lant feltalálója. Kr. e. 676-ban győzelmet aratott a Kameia dalnokversenyén. Thalés (Kr. e. -624-546): görög filozófus, matematikus, csillagász. A világ őselemének a vizet tekintette. Nevéhez több matematikai tétel is kapcsolódik, ezek közül a legismertebb, mely szerint a kör átmérőjére emelt háromszög mindig derékszögű. Művei nem maradtak fenn. Theagenés: 1. Megara tyrannosa a VII. században. Lánya az athéni Kylón felesége. Támogatta vejét annak sikertelen tyrannis-kísérlete idején. 2. a thébaiak vezére, a chairóneiai ütközetben esett el. Themistoklés (Kr. e. 527-459 körül): athéni politikus és hadvezér. Neoklés fia, a Lykomidák nemzetségéből származik. Az ő kezdeményezésére vált Athén tengeri nagyhatalommá. Politikai ellenfelei, az erős szárazföldi hadsereg mellett érvelő Miltiadés és Aristeidés ellenében erős flottát 126 építtetett. Ez a flotta győzte le 480-ban Salamisnál a perzsákat. Meghatározó szerepe volt a délos-attikai tengeri szövetség létrehozásában. Kr. e. 470-ben alulmaradt Kimónnal szemben, száműzetésbe kényszerült. Perzsa alattvalóként halt meg. Theophrastos (Kr. e. 372-288): lesbosi származású görög filozófus Aristotelés tanítványa volt, mestere halála után iskolájának vezetője. Foglalkozott retorikával, poéti- kával, természettudománnyal, zenével, kultúrtörténettel és vallástörténet- tel. Legfontosabb müvei a a természetfilozófusok müveit tárgyaló munkái, illetve a XVI. századig tankönyvként kezelt növénytana és növényfiziológiája. Ő vezette be a filozófiában és természettudo- mányokban egyaránt fontos „oikeiósis”, a környezethez való alkalmazkodás fogalmát. Az antikvitásban nagy hatású Jellemrajzok c. munkája 30 típus rövid és találó leírása. Theopompos: 1. (Kr. e. ~ 720-675) spártai király, az első messénai háború és az ephórosok el- sőként történt kinevezése fűződik a nevéhez. 2. (Kr. e. -378/377-320 után) történetíró, Da- masistratos fia, Isokratés tanítványa. Thukydidés müvének folytatásaként megírt 12 könyvből álló Hellénika c. munkája a Kr. e. 410—394-ig terjedő időszakot rajzolja meg. A Philippika II. Philippos uralkodásról szóló 58 könyv. Mindkét mü csak töredékeiben maradt fenn. Történetírói módszere a retorikai pszichologizáló történetírás volt, leginkább a jellem- és korrajz hűségére törekedett. Szenvedélyes stílusa tette híressé. Théramenés: athéni államférfi, Hagnón fia, Sókratés és Prodikos tanítványa a Kr. e. V. században. Leginkább a mérsékelt arisztokrácia híve volt, de köpönyegforgató viselkedése miatt már kortársai is a Kothomos (’mindkét lábra illő színpadi saru’) gúnynévvel illették. A négyszázak tagja, de az eretriai vereség után elfordult tőlük. Az arginusai csata triérarchosa, egyik értelmi szerzője a hadvezérek perbe fogásának. Az ötezrek vezetője, de amikor a polgárjogot háromezerre korlátozzák, szembefordult Kritias terrorisztikus módszereivel, de alulmaradt és a megfélemlített harminc zsarnok kivégeztette. Théseus: athéni hérós, a város és a demokrácia alapítójának tartották. Ő volt a Minótauros legyőzője. Részt vett az Argonauták vállalkozásában, a kentaurok elleni háborúban és a kalydóni vadászaton, öregkorában elűzték Athénből. Állítólagos csontjait Kr. e. 475 körül Kimón vitette Athénbe. ^¡, Thessaloniké: II. Philippos lánya. Kr. e. 317-ben Pydna ostromakor Kassandros elfogta és elvette feleségül. Három fiúk született: Philippos, aki Kassandros utóda lett, Antipatros és Alexandros. Antipatros és Alexandros testvérháborújában halt meg, Antipatros ölette meg, mert állítólag Alexandrost pártfogolta. Thrasybulos: 1. Lykos fia, athéni államférfi és hadvezér, a demokrácia helyreállítója. Egyaránt szembeszállt 404-ben a négyszázakkal, majd a harminc zsarnokkal, ezért el kellett menekülnie Athénből. Kr. e. 403-ban visszatért, ellenfeleit Mynikhiánál legyőzte, majd helyreállította a demokráciát. Kr. e. 388-ban egy pénzszerző akció során Kis-Ázsiában gyilkolták meg. 2. Milétosi prytanis, aztán tyrannos, Periandros korinthosi tyrannos barátja. Biztosította városa függetlenségét a lydökkel szemben. 127 Thrasyllos: közkatonából lett Athén egyik legnevesebb hadvezérévé. A kynossémai csata győztese. Kr. e. 411-ben fellépett az oligarchapuccsal szemben. Az arginusai perben bíróság elé állították és halálra ítélték. Thukydidés: 1. athéni államférfi, Melésias fia, Kimén veje, Periklés politikai ellenfele, az oligarchák vezére. Kr. e. 443-ban főként Periklés pénzügyi politikájának bírálata miatt száműzték. 2. (Kr. e. -460-400) görög történetíró. Arisztokrata származású, Miltiadés rokona. Részt vett a peloponnésosi háborúban. Stratégos a 424-es amphipolisi ütközetben. A kudarc miatt mintegy húsz évig száműzetésben élt thrákiai birtokain. Itt írta meg történeti munkáját. A Xenophón munkáját folytató mű a Kr. e. 410-es esztendőig követi nyomon a görög történelmet. A történelmi események okait a valóságban kereső szerző kora eseményeinek alakulásában legfontosabbnak a mindenkori politikusok jellemét tekintette. Ennyiben a pszichologizáló történetíráshoz kapcsolódik. Oknyomozó magatartása a tudományos történetírás alapját, a történelmi kritikát teremti meg, melynek alapja az alaposság, a részletekig menő pontosság. Hérodotos ellentéte, mese helyett az igazság érdekelte. Tömör, néha nehezen értelmezhető stílusa ellenére már az ókorban történetírói példakép, akinek hatása egészen addig megingathatatlan volt, amíg a görög- római kultúra az általános műveltség elvitathatatlan alapját képezte. Tigranés I. (Kr. e. 95-55): arméniai király. Kr. e. 83-69 között a Seleukida- birodalom uralkodója. Timoleón: korinthosi demokrata, a szicíliaiak a sziget megmentőjeként tisztelték. Annak a seregnek volt hadvezére, amelyik Kr. e. 344-ben a syrakusai számüzöttek kérésére elűzte II. Dionysiost, majd 341-ben a karthágóiakat a szigetről. A 339-es békében Karthágó elismerte a szicíliai görög városok függetlenségét, amelyeket Kr. e. 337-ben szövetséggé szervezett. Timotheos (t Kr. e. 354): athéni nauarchos a peloponnésosi háború idején. A második attikai szövetség egyik létrehozója, A szövetséges háború után száműzték. Tissaphernés: Kária, majd Iónia és Phrygia satrapája Kr. e. 413-tól. Alkibiadés közvetítésével a spártaiakat támogatta. Kr. e. 401-ben Artaxerxés főve- zéreként az ifjú Kyros ellen harcolt. Kr. e. 395-ben az ión városok szabad- ságát védelmező Agesilaostól vereséget szenvedett, ekkor megfosztották hatalmától, és utódja, Tithraustés megölette. Tithraustés: perzsa helytartó, ő az, aki leváltja, majd lefejezteti Tissaphemést. Fegyverszünetet kötött Agésilaosszal, majd különböző mesterkedésekkel megpróbálta visszahívatni Görögországba. Tléptolemos: makedón előkelő, Kr. e. 325-ben satrapa, s birtokát mind a 323-as, mind a tripara- deisosi osztozkodásnál megtartotta. Tolmidés (t446): athéni hadvezér. Többször győzött a spártaiak felett. Boiótiában az athéni be- folyás helyreállítására törekedett, elfoglalta Khairóneiát. Kr. e. 447-ben halt meg Lebadeiá- nál. 128 Tyrtaios (Kr. e. 630 körül): spártai költő. A II. mésséniai háborúban írt politikai elégiáiban a spártai életideált és nevelést dicsőítette. Versei a bátorság dalai. A neki tulajdonított müvek egy részének szerzősége vitatott, három költeményét tartják eredetinek. Urános (Coelus): az ég megtestesítője, a megtermékenyítő erő jelképe, az első istennemzedék királya. Xanthippé (’fakó ló’): Sókratés házsártos felesége. Xanthippos: előkelő athéni férfi, Periklés apja. A parosi expedícióból hazatérő Miltiadés fő vádlója. Themistoklés bukása után az attikai flotta vezére. Kr. e. 484-ben ostrakizálták. Xanthos: lyd logographos. Saját hazája történetét mutatja be Kr. e. 547-ig. Xenophón (Kr. e. 430-355 után): történetíró és hadvezér. Sókratés tanítványa. Az ifjú Kyros megsegítésére küldött sereg egyik vezére. Kunaxa után ő vezeti vissza a 10 000 görögöt Thrákiába. Athénből száműzték, ezért Spártában, a leuktrai csata után Korinthosban telepedett le. Munkái közül történeti szempontból legfontosabbak az Anabasis c. munkája a perzsa hadjárat általa is átélt eseményeit írja le, valamint Hellénikája, ami Kr. e. 411-től a mantineai csatáig tárgyalja a görög történelmet, így Thukydidés közvetlen folytatása. Stílusa elegáns, történetírói módszere kissé felületes, filozófiai elemzései felszínesek. Spárta-barát magatartása miatt néhány fontos, Athént érintő történelmi eseményről hallgat. Ezeken kívül írt életrajzi (Kyros nevelkedése, Agésilaos), filozófiai (Emlékeim Sókratésről, Sókratés védőbeszéde, Lakoma), gazdasági (A gazdálkodásról), katonai (A lovasparancsnok feladatai) és államelméleti (A jövedelmekről) müveket. Zaleukos (Kr. e. 663-662 körül): a hagyomány szerint a legrégibb görög törvényhozó. Az itáliai Lokroi Epizephyroiban élt. Kevés biztosat tudunk róla, a történeti hagyományban mint minden korai törvényhozó, ő is szigorúságáról híres. Védte a magántulajdon, tiltotta a fényűzést. Zénón (Kr. e. -335-262): a sztoikus filozófiai iskola megteremtője. 300 körül kezdett tanítani. Logikai, természetfilozófiái és etikai problémákkal foglalkozott. Zeus (Iuppiter): a harmadik görög istennemzedék királya, az olymposi istenek ura. Eredetileg indoeurópai égisten és termékenységisten. A görög mitológiában Kronos és Rhea legifjabb fia. eredetileg az égi jelenségek istene volt, majd a törvények védője, a polisztársadalom pártfogója lett. Működése kiterjedt az egész természetre és az emberi élet minden területére. 129 H ELYNÉVTÁR Abdára (Avdera, Avdira, Abdera Thraciae, Bouloustra): thrákiai város a Nestos folyó torkolatá- tól keletre. A mítosz szerint Héraklés alapította nyolcadik munkája során a Diomédés lovai által széttépett Abdéros emlékére. Alapítása Kr. e. 655 körül történt és a klazomenai Timési- os nevéhez fűzik. A thrákok lerombolták a várost, majd a iónok Kr. e. 543 körül újból felépí- tették. 478—411 között az attikai tengeri szövetség tagja, 352-ben II. Philippos foglalta el. A római hódítás korában folyamatosan hanyatlott, majd a Kr. u. VI. században mint bizánci vá- ros épült újjá. Démokritos és Prótagoras filozófusok hazája volt. Ásatásai 1950-ben kezdőd- tek D. Azarides vezetésével és 1966-ig folyamatosan végeztek itt feltárásokat. Abydos: milétosi gyarmat Tróásban a Helléspontos mellett Sestosszal szemközt. A várostól nem messze építette fel Xerxés hajóhídját a tengerszoroson való átkeléshez. Kr. e. 411-ben itt győzték le az athénieket a spártaiak. 334-ben Nagy Sándor ázsiai hadjárata alatt fontos hídfőállás volt. III. Antiochos egyik fővárosa. A mitológiában Héró és Leandros mondájából ismert. Acharnai: a legnépesebb attikai démos Oineis phylében Athéntől északra, a Pamés hegy délke- leti lábánál. A Parnés aljában fekvő erdeiben harcias, szénégetéssel foglalkozó emberek lak- tak. A peloponnésosi háborúban 3000 hoplitával vett részt. Aristophanés egyik vígjátékában ők alkották a kórust (Az Acharnai beliek). Acherdous: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Actium (Aktion, Akri): város az Ambrakiai-öböl bejáratánál Akamaniában. Híres volt Apollón temploma, ahol minden év július 13-án nagy ünnepségeket rendeztek Apollón Aktios tiszte- letére. Kr. e. 31-ben itt győzte le Octavianus hadvezére, Agrippa Marcus Antonius és Kleo- pátra hajóhadát. Ezután Octavianus Actiummal szemben várost alapított, Nikopolist, és az is- tenség, valamint saját győzelme emlékére négyévente megrendezett versenyjátékokat (ludi Apollinares) alapított. Adramyttion (Adramiti, Edremid): tengerparti város Mysiában. Lydök és az athéniek gyarma- tosították. A Pergamoni Királyság idejétől virágzó kikötőváros. Adriai-tenger (Adrias, Superum maré): tenger a Balkán-félsziget és az Appennini-félsziget kö- zött. Az Ión-tengerrel az Otrantói-szoros köti össze. A kevés friss édesvíz utánpótlás és a magas párolgás miatt vize meglehetősen sós. Kezdetben a mai Adriai-tenger legbelső zugát, a Kr. e. IV. századtól a mai területét, a római korban pedig az Ión-tengert is jelölte a foga- lom. Súrú viharai, a jó kikötők hiánya és az illyr kalózok tették hírhedtté és veszélyessé. Aeolis: Id. Aiolis Ahhiyawa: királyság volt a hettita birodalom mellett Nyugat-Anatóliában. Fennállását Kr. e. 1380 körűire, de 1200-nál nem későbbre teszik. A hettiták által nagykirálynak nevezett ural- kodójuk alatt éltek és kitűnő hajósok voltak. Számtalan elmélet született arról, hogy kik vol- tak a lakói. Az egyik szerint a tengeri népek csoportjához tartoztak. Egy másik elmélet sze- rint a korai mykénéi görögök voltak. 130 Aiantis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés re- formja után. A phylé névadója Aiax volt. Aigai (Édhessa, Vodena Aegae, Aegea Macedóniáé): 1. Makedónia ősi fővárosa Émathia vidé- kén, a Bermios-hegység lábánál. A hagyomány szerint Karanos királyt a kecskék vezették erre a helyre, akikről a város később a nevét kapta. Kultikus hely, a makedón királyok temet- kezőhelye. I. Archelaos uralkodásának második szakaszáig főváros, azután a székhely átke- rült Pellába. Itt ölték meg II. Philippos makedón királyt a lánya esküvőjén Kr. e. 336-ban. A római Via Egnatia egyik megállóhelye volt. Ld. Edessa 2. város Akhaiában. Aigaleós (Aegaleos, Aigáleos Óros): 1. hegység a Peloponnésoson, Messénia nyugati, part men- ti részén, ami egész a Coryphasium fokig nyúlik, s amely elválasztotta Pylos két tartomá- nyát. 2. hegység Attikában. Ennek a lábánál nézte végig Xerxés a salamisi csatát. Aigeira (Aegira, Paleokastro): tengerparti város Akhaiában Aigion és Sikyón között. Régészeti lelőhelye egy római színháznak. Ma az ősi földrengéseket kutató expedíciók egyik régészeti vizsgálati telepe. Aigeis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés re- formja után. Aigilia: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Fügéjéről volt ne- vezetes. Aigina (Aegina, Oinopia, Aíyina, ‘Kecskesziget’): sziget az Égei-tengerben a Saróni-öbölben Attika és Argolis között. A monda szerint nevét a phliasiai folyóistennek, Asóposnak a lányáról kapta, akinek Zeusz sasként gyermeket nemzett, s ide hozott, hogy megszülje gyermekét, Aia- kost. A sziget a dórok előtti időkben komoly városállammal és ten- geri hatalommal bírt. A dórok bevándorlása után jelentős epidaurusi kapcsolatokkal ren- delkezett, Phidon tyrannos idején itt vertek először pénzt Görögországban. A teknősbékával jelzett pénz és az aiginai mértékrendszer az egész görög világban elterjedt. A dórokat az a- théniek űzték el Kr. e. 456-ban, majd kléruchiákat alapítottak a területén 431-ben. Az elűzött lakosokat Spárta fogadta be, s 405, az Aigospotamoi melletti csata után kapták vissza vá- rosukat. Tagja volt az akháj-, majd az aitóliai szövetségnek, később Pergamon, végül Róma fennhatósága alá tartozott. Aigion (Aiyion, Egio): ősi település Akhaiában, már Homéros is említette, mint Agamemnón birodalmának részét. A klasszikus korban egyike Akhaia tizenkét városának. Kr. e. 373-tól Zeus Homagyrios temploma az akháj szövetségi gyűlés színhelye volt. Jelentőségét Augus- tus kora után veszítette el. Aigospotamoi (Aegos fiúmén, ‘Kecske-folyók’, Karakova dere): folyó és város a thrákiai Cher- sonésoson a Helléspontosnál, Lampsakosszal szemben. A peloponnésosi háború során Kr. e. 405-ben a spártai Lysandros itt verte meg az attikaiakat, s ért véget a háború. Ainos: város Thrákiában a Hebros torkolatánál. Aiolis (Aeolis): terület Északnyugat-Kis-Ázsiában a Hermos-folyótól északra. A XI. század kezdetén foglalták el a görögök. Az aiolok sűrűn benépesítették. Híres volt termékenysége és kereskedelme. Tizenkét városa közül tizenegyen (Kymai, Larissa, Neonteikhos, Témnos, Cilla, Notion, Pitané, Aigai, Myrina, Aigiroessa) közös államot, egy dodekarchiát alkottak, melynek a Kene hegyfokon, az ún. Panaioliumban tartották szövetségi gyűléseiket. Kr. e. 131 546-ban Perzsia annektálta a területet, a görög-perzsa háborúk után a délos-attikai szövetség részese, végül Kr. e. 404-ben ismét perzsa fennhatóság alá került. A perzsáktól Nagy Sándor hódította el, birodalmának szétesése után a Seleukidák, végül Róma uralma alá tartozott. Aiolos (Lipari, Eolie): vulkanikus szigetek Szicíliától északkeletre a Thyrrhén-tengerben. A ne- olitikum óta lakott. A Kr. e. VI. században knidosi és rhodosi telepesek gyarmatosították. Kr. e. 289-től Karthágóhoz, az első pun háborútól pedig Rómához tartozott. Aithaiai: város Messéniában az Ithómé hegy mellett. Spárta perioikosai lakták, akik csatlakoz- tak a Kr. e. 464-ben kitört helótalázadáshoz. Aithalidai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Aitólia (Aetolia): a közép-görög hegyvidéken terült el, egyike volt a legnagyobb kiterjedésű gö- rög területnek. Őslakói a mondák szerint a kuresek, lelexek és hiantok voltak, akiket az élisi aitolok igáztak le. Lakói vadászattal, szarvasmarha- és lótenyésztéssel foglalkoztak. Politi- kailag a hellenizmusban tűnik fel, Kr. e. 370-től az aitóliai szövetség tagja, ahol Makedónia politikai ellensúlyának szerepét töltötte be. Kr. e. 146-ban lett római provincia. Constantinus korától Epirus nova része lett. Aixone (romjai a mai Trachonesnél): démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési refor- mok idején. Hírhedt volt lakóinak gyalázkodó és veszekedő természetéről. Akadémos-liget: nevezetes hely északnyugatra Athéntől a Képhissos folyónál. Szép kertjeit Ki- món kezdeményezésére telepítették. Akamantis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthe- nés reformja után. Névadója Akamas, Théseus fia. Akanthos (Hierisos): 1. város a Chalkidiké-félszigeten az aktéi földnyelven, a Strymón-öböl mellett. Xerxés itt ásatott csatornát, hogy flottájának ne kelljen megkerülnie a szerencsétlen emlékezetű Athos-fokot. 2. város a Chersonésos félszigeten. Másik neve Dulopolis (Datscha) 3. sziget a Spórások csoportjában. Akarmania: helység Attikában. Akarnania (Acamania): az Ambrakiai-öböl, az Ión-tenger, az Isthmos és Aitólia határolta terü- let Közép-Görögországban. Lakói gabonát és szőlőt termeltek. Nyílt tengerpartja miatt stra- tégiai fontosságú volt, ezért állandó hódítási szándékok kereszttüzében élt. Korai gyarmato- sítói a korinthosiak voltak. Városai szövetséget alkottak, melynek vallási központja az actiu- mi csúcson lévő Apollón-templom volt. Kr. e. 432-ben Athén szövetségese volt Spártával szemben. Később a makedónok pártján állt. Az aitóliai szövetség a területet felosztotta Épei- ros és Aitólia között. Kr. e. 230-ban függetlenedett, de 197-ben római fennhatóság alá került. Akhaia (Achaea, Achaia, Akhad’a): 1. (Phthiótis) ország Thessalia déli részén. 2, terület a Pelo- ponnésosi-félsziget északi részén, a Korinthosi-öböl déli partján Épeiros és Aitólia között. Az ún. dodekapolist (tizenkét város szövetsége) foglalja magába. Lakói az akhájok voltak. A rómaiak erről a területről nevezték el Görögországot. Macedónia provincia része volt Korin- thos fővárossal. Kr. u. 67-ben ideiglenesen visszakapta szabadságát. 395 után a Keletrómai Birodalomhoz tartozott. 3. az egyik phylé neve Thurioiban. Akontion: hegy Chairóneia közelében a boiótiai síkságon. Akragas (Agrigentum, Girgenti): nagyváros Szicília déli partján 4 km-re a tengertől. Gelai dór gyarmatosítók alapították Kr. e. 582-ben (vagy 590 körül). A Kr. e. VI-V. században tyran- nosok uralták (Phalaris, Therón, Empedoklés). Az Afrikával folytatott kereskedelme (bor, 132 gabona, kén) révén felvirágzott. A peloponnésosi háború alatt semleges volt, de a karthágói- ak 405-ben feldúlták a várost. A syrakusai Timoleón alatt újjáépült, de régi fényét már nem nyerte vissza. Az első pun háborúban a punok pártján állt, ezért a rómaiak 262-ben elfoglal- ták. Kr. e. 210-ben került végleg Róma kezére. Lakói híresek voltak gazdagságukról és szel- lemességükről. Rezet exportált. Akrothoón: város Athos hegyfokán. Ld. Athos Akté: több görög terület neve. 1. Attika régi elnevezése. 2. Attika tengerparti részének, a Parali- ának egyik elnevezése. 3. földnyelv Athén Kantharos nevű kikötőjénél. 4. a Peloponnésosi félsziget Troizén és Epidauros között húzódó partvonalának neve. 5. a magnésiai partvidék elnevezése Thessaliában. 6. a Chalkidiké félsziget északkeleti földnyelve, amelyiken Athos-hegyfoka található. 7. Actium rövidített elnevezése. Alalia (Aléria): korzikai város. Ión, majd római gyarmatosok lakták. A görög időkben híres volt kerámiája. Alasia (Enkomi): város Cipruson. A legkorábbra datálható feltárt része Kr. e. 200-ből való. Kr. e. 1600-1050 között a sziget feltételezett fővárosa volt. A XII. században elpusztult, de újra felépült. Alexandria: 1. (Rakote, Alexandria Ad Aegyptum, El Iskandarfya) város a Földközi-tenger és a Mariut tó közötti keskeny földsávon. Az eredeti települést, Rhakotis he- I lyén, Pharos szigetével szemben Kr. e. 331-ben Deinokrátés, a görög JL építész építette Nagy Sándor számára. A hellenisztikus várostervezés nagy- szerű példája. A Ptolemaiosok idején az ország fővárosa volt, jellegzetesen görög, rendkívül vegyes lakossággal. A hellenisztikus világ legfontosabb JjJOD'F'lL városa kulturális és kereskedelmi értelemben egyaránt. Itt létesítették azt a világhírű könyvtárat, mely az alexandriai háború idején leégett, s amiben mintegy 90000 könyvtekercset őriztek. Világítótornyát a világ hét csodája között tartották számon. Kr. e. 48-ban Caesar foglalta el. Augustus Nikopolis külvárosát is hozzácsatolta, így lakosainak száma elérte a félmilliót. 2. Alexandria Areion (Hérát) város Arianában (ma Afganisztánban van), az Indiába vezető karavánutak mentén. 3. Alexandria Eschata (’a legtávolabb eső Alexandria’ Alexandreschata, Alexandria-ad-Tanais, Leninabad): az Iaxartés folyónál, a modern Khujand (Tádzsikisztán) mellett Kr. e. 329-ben alapított város. A városfalak építését maga Nagy Sándor felügyelte. Görög kereskedők és makedón harcosok telepítették be. I. Antiochos idején a város újjáépült. 4. Alexandria ad Issum (Alexandrette) tengeri kikötő Eszak-Szíriában. Aleppo fontos kereskedelmi partnere volt. Kr. e. 333-ban Nagy Sándor alapította az issosi győzelem emlékére. AI-Mina: észak-szíriai város. Itt alakították ki — illetve az írás történetének kutatói szerint: egyetlen ember alakította ki a föníciai írás átalakításával a görög írást. Görög emporion volt. Almópia (Péllis, Nomós): tartomány Makedóniában Lynkéstistől északkeletre. Lakói az almó- pés törzs. Alópeké (Alópekai): démos az attikai Antiochis phylében Athéntől keletre. Itt voltak az Alkme- ónida-birtokok és Aristeidés családi birtokai is. Aristeidés és Sókratés szülőföldje volt. Alsó- és Felső-Agryle: démosok az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. 133 Alsó- és Felső-Ankyle: démosok az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Alsó- és Felső-Lamptrai: démosok az attikai Erechtheis phylében Attika nyugati szélén a Zo- ester és Astypalaia hegyfok közt. A két részből álló községnek egyik része a tengerparton állt, a másik, egy elpusztult, Lambrika nevű modem falu közelében. Alsó- és Felső-Paiania (Liopesi): démosok az attikai Pandionis phylében a kleisthenési refor- mok idején. Démosthenés szülőföldje. Alsó- és Felső-Pergase: démosok az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Alsó- és Felső-Potamos: démos az Attika délkeleti partvidékén Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Felső és alsó részre osztották. Polgárai könnyen adományoztak polgárjogot. Altis: Zeus szent berke. Fallal körülzárt szent kerület Olympiá- ban. Itt helyezkedtek el az istenek szentélyei, oltárai és kin- csesházai. ’ iiiiif Alyzia (Kandila mellett): Herkules templomáról híres tengerparti i:'( t *; ,:’J ■% * város Észak-Akamaniában. Ambrakia (Ambrakia, Ambracia, Ambrakos, Phidhokastro): 1. terület az Ión-tenger és a Pindos hegység között. 2. (Arta) város Dél-Épeirosban Arachthos- folyó mellett az Ambrakiai-öböltől északra. Kr. e. 650 körül korinthosi telepesek alapították. A peloponnésosi háborúban Spárta szövetségese volt, a makedónokkal szemben azonban Athénnel kötött szövetséget. Pyrrhos épeirosi király székhelyévé tette. Kr. e. 189-ben a ró- maiak elfoglalták és kifosztották. Nikopolis alapítása után hanyatlásnak indult. Róma bukása után új város épült a területén, ami a Bizánci Birodalom fontos erődítményévé vált. Ammón oázis: ld. Siwa Amnissos: Knóssos kikötője volt, a mai Irakliontól mintegy 7 km-re keletre feküdt. Amorgos (Amurgo): a Kyklasok keleti szigete az Égei-tengerben. Híres volt a Simónidés házá- ban készített, majdnem teljesen átlátszó amorgosi gyolcsról. A római császárkorban az elő- kelő rómaiakat ide száműzték. Ampé: perzsiai város a Perzsa-öböl partján a Tigris torkolatánál. Dareios ide deportáltatta a mi- létosiakat a város eleste után. Amphaxitis: tartomány az Axios folyónál, ahol az a Therméi-öbölbe ömlik. I. Amyntas Kr. e. 510 körül hódította meg. Amphiktyónis: az egyik phylé neve Thurioiban. Amphipolis (Ennea hodoi ‘kilenc út’, Neokhorion, Amfípolis): város Kelet-Makedóniában a Strymón két ága között az Égei-tenger partján a pangaioni bányák közelében. A terület maga korábban is lakott volt, Myrkinos néven Histiaios milétoszi tyrannos alapított gyarmatot itt, ami a perzsák miatt elnéptelenedett. Amphipolist Nikias alapította Kr. e. 436-ban athéni ka- tonai támaszpontként. Kr. e. 424-ben Brasidas elfoglalta, akkor átállt a spártaiakhoz, s Athén nem tudta többé visszaszerezni. Kr. e. 422-ben itt zajlott a peloponnésosi háború első szaka- szát lezáró csata. II. Philippos Kr. e. 359-ben szabad várossá nyilvánította, majd 358-ban el- foglalta. A római hódítás után az egyik makedóniai kerület fővárosa lett. Amphissa (Salona): egy termékeny síkságon elhelyezkedő város Ozolis Lokrisban, a Pamassos lábánál a phokisi határon. Delphoitől északnyugatra. Kr. e. 339-ben a negyedik szent hábo- rúban feldúlták, mert lakói elfoglalták Krisa átokkal sújtott földjét. Amphitrope: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. 134 Ampurias: ld. Emporion Amyklai (Amyklae): a Tiasa és Phellias patakok között egy dombon épült város Lakóniában, 4 km-re délkeletre Spártától. A monda szerint Amyklas, Hyakinthos atyja alapította. A korai bronzkorban a település csak a dombra korlátozódott, később terjeszkedett. Virágkorát a Kr. e. VII-VI. században élte. Ebben a városban faragta meg Apollón híres trónját a magnésiai Bathyklés. A mondák szerint a Dioskurosok, Klytaimnéstra és Heléné szülőhelye. Anagyros: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Anakaia: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Anaktorion: hegyfok Akarnaniában az Ambrakiai-öböl bejáratánál. Kikötővárosát Kr. e. 630- ban Periandros tyrannisa alatt alapították a korinthosiak. Az akarnaiak Kr. e. 425-ben elfog- lalták a hegyfokon álló Apollón-szentélyt és megtették a szövetségük központjának. A hegy- fok mellett található Aktion, ahol Kr. e. 31-ben Antonius és Octavianus vívtak tengeri csatát. Anaphlystos: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Anatólia (‘csillagok feljövetele’ szóból, ‘Napkelet’, Anadoli): történelmi terület Kis-Ázsia nyu- gati részén. A Közel-Kelet elnevezése a görög történetíróknál és a Bibliában. Ancona (Ankona): már a Proto-Villanova korban lakott hely. Közép-Itália egyetlen görög váro- saként Kr. e. 390 körül a syrakusai dórok alapították Picenumban az Adriai-tenger partján. Az illyr háborúk után (Kr. e. 178) római flottabázis, kereskedőváros. Traianus építtette ki, et- től kezdve jelentősége kereskedelme és ipara (bíborfestés) fokozatosan fejlődött. Andros (Andro): 1. a Kyklasok szigetcsoportjának legészakibb szigete. Euboia természetes dél- keleti folytatása, melytől csak egy csatorna választja el. Káriai kalózok, pelasgok, majd ió- nok lakták. Tengeri hatalom volt, korán alapított gyarmatvárosokat a thrák tengerparton, így pl. Akanthost Kr. e. 650 körül. A perzsa háborúk után a délosi szövetséghez tartozott, majd Attalos Pergamonjához, végül a rómaiak hódították meg. Vastermeléséről volt nevezetes. 2. (Andros) város Andros szigetén. A nyugati parton állt, híres volt Dionysos templomáról, ún. Zeusz forrástól és más templomairól is. Angele: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Ankyra (Ancyra, Ankara): a paleolitikum óta lakott település Phrygiában. Magát a várost a le- genda szerint Midas király alapította. Phrygia jelentős városa volt, a római időkben Galatia fővárosa. Augustus és Róma templomából került elő az ún. Monumenta Ancyranum, Augus- tus császár önéletírása. Anopaia: hegy és rajta átvezető titkos ösvény Thermopylainál, amin a szoros megkerülhető. Ezt a maiisi Ephialtés mutatta meg a perzsáknak, akik ezután hátba támadták Leónidast. Anthemus: tartomány, völgy, folyó és makedóniai város Chalkidikén, nem messze a Therméi- öböltől. Philippos átengedte az olynthosiaknak. Antigonis: attikai phylé. A kleisthenési felosztásban még nem szerepelt, Kr. e. 306/307-ben hozták létre. Antiochis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Innen származott Aristeidés. Antiokheia (Antiochia, Antiochia Epidaphnes, Antiochia Syriae, Antakya): Kr. e. 300-ban Se- leukos Nikatór alapította az Orontés mellett atyja, Antiochos tiszteletére. A gyorsan fejlődő város az ázsiai görögség fővárosa volt. Itt alakult meg az első Palesztinán kívüli keresztény közösség, a korai keresztény időkben Kr. u. 47-55-ig Szt. Pál székvárosa volt. Patriarchatusa 135 híres a III—IV. századi zsinatjairól. Számos neves személyiségnek, így Ammianus Marcelli- nusnak, Aranyszájú Szt. Jánosnak, Libaniusnak és Euagriusnak volt a szülővárosa. 540-ben a perzsák lerombolták, Iustinianus császár pedig Theupolis névén építtette újjá. Aornos (Kholm): egy magaslaton található város Baktriában, amit Nagy Sándor foglalt el. Apamea 1. (Apameia, Apamea Cibotus, Dinár) Phrygia legjelentősebb városa, kereskedelmi csomópont volt a Maiandros és a Marsyas folyó összefo- lyásánál, a perzsa „Nagy Királyi Út” mentén. III. Anti- ochos Sótér alapította, és anyjáról, Apamáról nevezte el. A rómaiak III. Antiochos felett Magnésiánál aratott győzel- mük után itt kötötték meg a békét Kr. e. 188-ban. A Kr. e. II. századtól római uralom alatt állt. A Kr. u. III. századtól hanyatlott. A török hódítás után egy földrengés pusztította el. 2. (Pharnake, Pella) város az Orontés mellett Antiochiától délre. Nevét Seleukos Nikatór feleségétől, Apáméról kapta. Egykor a Seleukida Birodalom központja. Erős fellegvárában védekezett eredményesen Cae- cilius Bassus a pharsalosi csata után. Poseidónios sztoikus filozófus szülővárosa. Aphidnai: démos az attikai Aiantis phylében a kleisthenési reformok idején. Démosthenés szü- lőföldje. Apollónia 1. (Apollónia Illyrica, Polina) Kr. e. 588-ban alapították a korinthosiak és kerkyraiak közös gyarmataként az Aous-folyó torkolatánál. A római időkben filozófiai iskolájáról híres. 2. (Sizebolu) a milétosiak gyarmatvárosa Thrákiában a Fekete-tenger partján. Két kikötője is volt. Apollón-templomának nevezetes isten-szobrát M. Lucullus vitte Rómába. 3. város a Földközi-tenger partján Palesztinában Caesarea és Joppe között. 4. város Észak-Afrikában. Eratosthenés görög földrajztudós szülőhelye. Arábia: az Arab-félsziget. Az ókorban két területét különböztették meg, Arabia Felixet (‘bol- dog Arábia’), amely a termékeny tengerparti vidékeket jelentette; és Arabia Desertát (‘siva- tagos Arábia’). Harmadikként Arabia Petreia vagy Petrae különíthető el, a nabateus király- ság, Petra fővárossal. Először valószínűleg a karyndiai Skylax hajózta körül Kr. e. 519-516 között. Nagy Sándor alatt több expedíciót is vezettek a területére. Arachosia (Pachtun, Harauvatis, Arakuttu, Alexandria Arachoton, Qandahar): a Perzsa Biroda- lom délkeleti tartománya, illetve annak városa. Lakosai híres lovasok voltak. A város Nagy Sándor útjának egyik állomása volt, Asóka birodalmához is tartozott. Araphen (Raphina): démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Arbela (Arba-ilu ‘Négy isten városa’, Erbíl): város aLykos és a Kis-Záb folyók között kb. 60 km-re Gaugamelától. Arderikka (Urdalika): település Susa közelében. Ide deportáltatta büntetésből Dareios az ión felkelést megsegítő, fogságba esett eretriaiakat. Areia (Ária, Haraéva, Haraiva ’vízben bővelkedő’): termékeny magas hegyvidék Baktrianától délre. Fővárosa a Nagy Sándor alapította Alexandria Areion (Hérát). Arginusai (Arginusae, Ayanos): három kis szigetből álló szigetcsoport az Égei-tengerben Myti- léné előtt. A peloponnésosi háború alatt Kr. e. 406-ban itt zajlott a peloponnésosi háború leg- nagyobb tengeri csatája, amelyben az athéniek legyőzték Kallikratidés spártai hajóhadát, s melynek győztes athéni hadvezéreit halálra ítélték. 136 Argissa (Argyra): város a thessaliai síkság északkeleti részén. A görög akeramikus neolitikum egyik fontos lelőhelye. Szarvasmarhát tenyésztettek és növénytermesztésre utaló leletek, töb- bek között olíva, pisztácia stb. is előkerültek. Argolis (Argolídhos): dórok által lakott termékeny terület a Peloponnésosi-félsziget keleti ré- szén. Fővárosa: Argos. Fontos városai: Argos, Tiryns, Mykéné, Hermioné, Troizén, Epidau- ros Argolidhos. Argos: Argolis fővárosa. Talán a pelasgok alapították a II. év- ezredben. Mondái alapítójának Inachost tartják. Kr. e. 1300-tól a Mykénéi civilizáció fontos városa volt, a VII. század előtt meghódították a dórok. Kr. e. 146 után az Ac- háj szövetség vezetője. Az antik szerzők szerint lakói ügyes szónokok, de szeretik az italt, ezért pörlekedőek és tolvaj- lásra készek. Ásatásai felszínre hozták többek között a mintegy 6000 nézőt befogadó színhá- zát, a Héraion szentélyt, valamint Artemis Orthia templomát. Arkadia (Arkadhía): hegyes, fejlődésben elmaradt terület a Peloponnésosi-félsziget északi ré- szén. Lakói pásztorkodással foglalkoztak. A költészetben az egyszerű életörömök és a békés megelégedettség hazájaként jelent meg. Első görög lakói az aiolok voltak. Legfontosabb vá- rosai: Mantineia, Tegea. A dór vándorlás során megőrizték függetlenségüket, de a második messénai háborúban Spárta fennhatósága alá kerültek. Kr. e. 370-ben Epameinóndas itt ala- pította Megalopolist. Kr. e. 146-tól római gyarmat. Arkalochori: Hérakliontól 33 kilométerre található lelőhely-együttes Krétán, ahol feltártak egy antik várost és palotát (Galatiani Kefala), valamint egy Kr. e. 2500-1450 között szakrális helyként funkcionáló barlangot (Profitis Uias), ahonnan a Kr. e. 1500 körűire datálható mini- atűr labrysök között egy olyan fogadalmi ajándékként felajánlott bronz kettősbalta került elő, amelynek felirata az egyik krétai, hieroglifjelekből álló írásmóddal íródott. A város neve az arkalos (’borz’) szóból ered, ahonnan a palota elnevezése is: ’A borzok palotája’. Arkas: az egyik phylé neve Thurioiban. Arné: 1. város Thessalia délnyugati részén. A boiótoktól a thessaliaiak foglalták el és a Cierium nevet adták neki. Ma romterület. 2. város Boiótiában. Homéros „Borban gazdag”-nak említi. Későbbi neve Chairóneia. ld. ott. 3. forrás Árkádiában. Árta: ld. Ambrakia. Artemision: hegyfok Euboia északi részén. Kr. e. 480-ban itt vívták a görögök a Xerxés elleni első tengeri csatát a spártai flottaparancsnok, Eurybiadés vezetésével. Asea: város Árkádiában. Az arkadiai szövetség tagja. Asópos (Vurienis): 1. folyó Dél-Boiótiában. Határfolyó Plataiai és Thébai vidéke között. 2. (Hagios Georgios) város és folyó Lakóniában. Asopus: folyó, Attikában és Boiótiában folyik. Aspendos: kikötőváros Pamphyliában az Eurymedón mellett. Itt ölték meg Thrasybulos athéni stratégost. Színháza Antoninus Pius idején épült. Assinaros: folyó Szicíliában Syrakusaitól délre. Kr. e. 414-ben itt szenvedett vereséget Nikias. Astakos: ld. Olbia. Astypalaia: Sziget a Kyklasok csoportjában. 137 Atarneus (Kaleh-Agili): város Kis-Ázsiában. II. Philippos ennek a városnak a tyrannosával, Hermiasszal kötött szövetséget a perzsa hadjárat előkészítéseként. Atene: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Athén (Athenai, Athenae, Athínai): Attika fővárosa a Képhissos-folyó menti síkság közepén. Már a III. évezred előtt lakott hely. A neolitikus idők- ben újranépesül. Fellegvárát, az Akropolist Kr. e. 1200 körül kezdték megerősíteni. A város az Akropolis körül feküdt és themistoklési városfalak határolták. Az antik Görögország egyik legfontosabb városállama, gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt. Athénais: az egyik phylé neve Thurioiban. Athmonon: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Athos (Pangaíon Óros, Áthos): 1935 méter magas márvány hegy- fok a Chalkidiké félsziget Akté nevű nyúlványán. A hegyfokon épült várost, Akrothoónt a pelasgok alapították. A hegyfok a Kr. e. 492-es perzsa hajótörésről híres. Atintania: helység Épeirosban. Attalis: attikai phylé. Kr. u. 200-ban alakult, amikor két másik phylét, az Antigonist és Démétriast megszüntették. Attika (Attiki): 22090 km: kiterjedésű közép-görögországi félsziget, melyet Boiótia, az Egei- tenger és a Sáróni-öböl határol. Fővárosa: Athén. Települései: Peiraieus, Eleusis, Thorikos, Rhamnos. Auridai: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Axiós (Vardar): folyó Makedóniában, a Therméi-öbölbe ömlik. Azenia: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Azovi-tenger (Palus Maeotis): valójában nem tenger, hanem a Fekete-tenger északi öble a Krím és a Taman-félsziget között. Babylón (‘Istenek kapuja’, Báb-ilí, Babilon): ókori város a mai Irakban Bagdadtól délre, az Eu- phrátes partján. Babylónban állt az ókor hét csodája közül: a függőkertek és a városfalak. Marduk kultuszának központja. Az Euphratés fontos kereskedelmi központja volt már a III. évezredben. A XVIII. században Hammurapi óbabilóni birodalmának fővárosa volt. 690-ben elfoglalták az asszírok. Az újbabilóni korban II. Nabü-kudurri-usur alatt újra felvirágzott. Kr. e. 538-ban II. Kyros, 331-ben Nagy Sándor foglalta el. A Kr. e. III. században fokozatosan hanyatlott, lakói áttelepültek az újonnan alapított fővárosba. Seleuciába. Ma ásatási terület. Baktra (‘az aranyos lovú’, Zariaspa, ’aranysárga ló’, Balkh): Baktria fővárosa. A baktrios nép székhelye. Plinius szerint azonos Zariaspával. Itt telelt Nagy Sándor Kr. e. 328-7-ben és itt büntette meg Dareios gyilkosát, Béssos baktriai satrapát. Baktria (Bactriana, Bákhtris, Afghanestan): lótenyésztő terület, a Perzsa Birodalom és Nagy Sándor államának része. Az Óxos középső folyásánál található termékeny völgy, Sogdiané, Paropanisos, Ária és Margiana határolják. Városainak nagy részét görögök alapították: Ale- xandria. Oxiané, Démétrias, Euktatidea, Euthydémia. Kr. e. 256-ban elszakadt a Seleukida 138 Birodalomtól és önálló állam, az ún. gréko-baktriai királyság jött létre területén. Ezt az ál- lamot a parthusok pusztították el Kr. e. 165 körül. Balkán-hegység (Haemos): az eurázsiai hegységrendszer része a róla elnevezett félszigeten. Szerbia határától ív alakban mintegy 600 km hosszan húzódik a Fekete-tenger partjáig. Klí- maválasztó hegység. Barké (Barka, Barce, Medinet el-Merds): város Kyrenaikában, Kyréné gyarmatvárosaként ala- pították Kr. e. 550 körül. A környék lótenyésztéséről volt híres. A város Kyréné versenytársa volt egészen a perzsa hódítás koráig. Bate: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Beludzsisztán: ld. Gedrosia. Bermion (Bermius, Turla, Doxa): a Ludias és Haliakmón folyók között északnyugat-délkeleti irányban húzódó hegység Makedóniában. Beroia: 1. (Beroea, Verria, Véroia) Makedónia Émathia tartományának egyik legrégibb városa a Bermion hegység keleti lábánál. A Pydna melletti Kr. e. 168-ban történt ütközet után ez hódolt meg először a rómaiaknak, s Edessával és Pellával a „régió Macedoniae”-t képezte. Kr. e. 49/48 telén itt volt Pompeius gyalogságának főhadiszállása. Szent Pál itt tanított Kr. u. 49-65 között, korán lett püspöki székhely. Diocletianus alatt egyike volt Makedónia két fő- városának. Ásatásai 1960-ban kezdődtek meg. 2. Syriai, város Id. Aleppo. Besa: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Bisaltia: termékeny tartomány Makedóniában Chalkidikétől északra, Mygdoniától és a Strymón torkolatától keletre. Gazdag nemesfémbányái voltak. A görög-perzsa háborúk idején egy thrákiai uralkodója volt, aki a makedónoktól eltérően nem a perzsákat, hanem a görögöket támogatta. Bithynia (Mygdonia): ősi királyság Nyugat-Kis-Ázsiában a Fekete-tenger partján. A II. évezred végén thrák törzsek népesítették be. Előbb a lydök, majd a perzsák foglalták el. Nagy Sándor idejétől kezdve fokozatosan függetlenedett. Kr. e. 74-től praetori provincia. Kr. u. 98-117-ig Pontosszal együtt alkotott provinciát. Augustus idején a senatus kezelése alatt állt, Hadria- nustól procuratori provincia. II. Theodosius kettéosztotta, a nyugati rész továbbra is Bithynia néven, a keleti pedig Honorius provinciaként szerepelt. Legjelentősebb városai: Nikomédia, Chalkédón, Hérakleia Pontiké, Nikaia. Boiai: perioikosok városa Lakóniában. Kr. e. 455-ben Tolmidés athéni hadvezér pusztította el. Boiótia (Boeotia, Voíótía): 1. Közép-Görögország történelmileg legfontosabb területe, melyet az Opusi Lokris, az Euboiai-öböl, Phókis, Megara, a Korinthosi-öböl és Attika határol. Váro- sai (Akraiphium, Chairóneia, Mykalessos, Plataiai, Tanagra, Thébai) politikai szövetségben egyesültek, melynek vezetője Thébai volt. A perzsa háborúban Plataiai kivételével a per- zsákhoz húztak. A peloponnésosi háborúban Spártát támogatták. A Kr. e. IV. században Epameinóndas és Pelopidas vezetésével megszerezték a többi tartomány feletti főhatalmat. A boiót szövetség a római időkben is fennmaradt. 2. az egyik phylé neve Thurioiban. Bormiskos: város Amphipolis alatt a Chalkidiké-félsziget északkeleti partján. Bosporos (Bosphorus, ‘keskeny tengerszoros, melyet egy szarvasmarha át tud úszni', 'ökör gázló’): 1. szoros, amely a Fekete-tengerből a Márvány-tengerbe vezet. Neve az Io legendá- val hozható kapcsolatba. Partjain sok várost alapítottak. A szoros legkeskenyebb pontján, az Akinti- és Seitan-fok között veretett hidat Dareios. 2. város, ld. Pantikapaion. 139 Bottiaia: tartomány a Therméi-öböl nyugati partvidékén, Pieriától északra az Axios folyó jobb partján. Egyes városainak neve (pl. Gortynia) krétai gyarmatosítókra enged következtetni. Nevezetesebb városai voltak: Ichnae és Pella. Boutadai: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Braurón (Vraona): helység az attikai Mesogaiában. A legenda szerint a taurosok földjéről haza- térő Iphigeneia itt kötött ki először, s hozta magával Artemis szobrát. Innen eredeztetik a Braurónaiát, Artemis évenkénti ünnepét. Britannia (Britannia Romana, England, Anglia): az antikvi- tásban Anglia és Skócia megjelölésére szolgáló földrajzi fo- galom. Legkorábbi adatokat Pytheas görög hajós szolgáltatta a szigetről. A rómaiak a Kr. u. I. században hódították meg. Bukephala: 1. (Darapur környéke) város Indiában, a Hydaspés partján, azon a helyen, ahol Nagy Sándor győzelmet aratott Poros király fölött, s ahol legendás lova, Bukephalos kimúlt. 2. hegy fok Troizénban. Bura: város Akhaiában. Kr. e. 373-ban Heliké várossal együtt egy hatalmas földrengés követ- keztében a tengerbe süllyedt és elpusztult. Később újra felépítették, Kr. e. 275-ben csatlako- zott az akháj szövetséghez. A közelében volt Héraklés jóshelye. Ásatásait 1881-ben kezdték meg színházának feltárásával. Bvblos: (Büblosz, Gubla, Gebal, Jubayl): Fönícia ősi városa Berytos és Tripolis között a Föld- közi-tenger keleti partvidékén. Feltételezik, hogy itt volt a világ egyik legősibb mezőgazda- sági települése, ami már Kr. e. VIII—IV. évezredben lakott volt. Később Adónis kultuszának központja. A II. évezredben Egyiptom legfontosabb külkereskedelmi partnere, Egyiptomból papiruszt exportált. Az antik Fönícia vezető városa az egyiptomi Újbirodalom bukása után. Adófizetője a perzsáknak, majd előbb a Ptolemaidáknak, később a Seleukidáknak is. Byzantion (Byzantium, Constantinopolis, Mikligard, Istanbul, Konstantinápoly): a korai időktől fogva lakott hely, maga a város Megara gyarmata volt a Bosporos bejáratánál Chalkédónnal szemben. A legenda szerint Kr. e. 658-ban Byzas alapította. Az ión felkelés után a perzsák lerombolták a már virágzó és jelentős várost. Kr. e. 477-ben a spártai Pausanias szerezte vissza, s építtette újjá a várost, amely hamarosan Athén szövetségének a részese lett. Kr. e. 339-ben Philippos kiszorította innen az athéni flottát. A Római Köztársaság alatt szabadnak nyilvánították, majd Kr. u. 330-tól I. Constantinus birodalmának fővárosa lett. Constantinus jelentősen kibővítette és átépítette a várost, ami a Nyugatrómai Birodalom bukása után a Keletrómai Birodalom (Bizánci Birodalom) fővárosa maradt. Capua (Volturnum, Santa Maria Capua Vetere): Campania ősi városa Nápolytól északra 40 km-re. Egyike a Villanova-kultúra telepeinek. Ausoniaiak és a VII. századtól etruszkok lak- ták. Az V. században a samnisok foglalták el és Kr. e. 343-ban Róma fennhatósága alá ke- rült. Itália második legnagyobb városa volt, lakosainak számát 300 000-re becsülik. Híres volt gladiátor iskoláiról, amphitheatruma a rómaival vetekedett. Cannae után beengedte Han- nibált. Kr. e. 211-től újra Rómáé, de gyorsan hanyatlott. Kr. e. 58-ban Caesar 20000 veteránt telepített le a városban. Kr. u. 456-ban a vandálok pusztították. Chairóneia (Kaprena, Chaeronea): város Boiótia nyugati részén a phókisi határon Képhissos mellett. Már a neolitikumban lakott település volt. A mitológia szerint nevét Apollón fiától. 140 Chiróntól nyerte. Kezdetben Orchomenostól függött, majd önállóvá vált. A város melletti síkság több nevezetes csata színhelye volt. Kr. e. 338. augusztus 2-án II. Philippos itt győzte le a görögöket. Kr. e. 86-ban L. Cornelius Sulla itt aratott győzelmet Mithridatés pontosi ki- rály seregei felett. A thébaiak sírja fölé emelt hatalmas márványoroszlánokat 1902-ben kiás- ták, és újra felállították. A város arról is híres, hogy itt született Plutarchos. Chalkédón (Calchedon, Kadiköy): Kr. e. 675-ben Megara gyarmata Bithyniában a Bosporos bejáratánál Byzantionnal szemben. Kr. e. 140-ig jelentős kereskedelmi központ volt, ekkor lakosságának egy részét áttelepítették Nikomédeiába, ezért a város elveszítette korábbi jelen- tőségét. A római korban Justinianea néven Bithynia (Pontica príma) székhelye volt. Chalkidiké (Khalkidhíki): jellegzetes alakú, fában, fémben, ásványokban gazdag, termékeny félsziget a Thrák-tengerben a Therméi- és Strymón-öböl között. Előbb a thrákok, a Kr. e. VIII. században Chalkis és Eretria, a VI. században Andros gyarmatosította. Nevét első gyar- matosítóiról a chalkisiakról kapta. Három földnyelve: Palléné, Sithónia, Akté. Aktén találha- tó Athos hegyfoka, ahol a perzsa flotta Kr. e. 492-ben egy viharban hajótörést szenvedett. A félsziget fontosabb városai: Olynthos, Potaidaia és Arisztotelész szülőhelye: Stagira. Chalkis (Khalkís): 1. város Euboia szigetén. Nevét a mítoszok Chalkistól, Asopus folyóisten lá- nyának nevéből eredeztetik. A város jelentős szerepet játszott a VIII. századi görög gyarma- tosításban. Többek között Chalkidiké, Leontinoi és Kymai, Rhégion, Zanklé anyavárosa volt. Athén szövetségese volt, majd II. Philippos helyőrséget állomásoztatott itt. Amikor az akha- iai szövetséggel Róma ellen szervezkedett, a rómaiak Kr. e. 146-ban részben lerombolták. 2. terület Erythraiban. Chersonésos (Khersónisos): több félsziget és város neve. 1. Chersonésos Elléspontós (Darda- nellák), a Thrák-tenger és a Helléspontos közötti hosszan elnyúló félsziget Thrákiában. A Kr. e. VII. században az athéniek több gyarmatot is alapítottak a területén 2. Chersonésos Ta- uriké (Krím-félsziget) félsziget a Fekete-tengerben. Itt alapították a Chersonésos (Szevasz- topol) nevű várost, ami Hérakleia Pontiké gyarmatvárosa volt. Chios (Pityoussa, Chíos, Nísos): termékeny sziget az Égei-tengerben Kis-Ázsia nyugati partjai- nál. Elsősorban szőlőt és fügét termeltek itt. Nevezetes volt agyagmü- vessége, legmagasabb hegyében pedig márványt bányásztak. Első lakói valószínűleg a pelasgok voltak, majd lydök, káriai és euboiai emigrán- sok telepedtek meg rajta. Egyesek szerint itt élt Homérosz. 334-ben Nagy Sándor foglalta el, majd Kr. e. 25-ben Augustus a Római Biroda- lom részévé tette. Choireatai: ’malactörzs’. A sykióni Kleisthenés a három hagyományos dór phylét állítólag megfosztotta kiváltságaitól, állatokról nevezte el őket. Cholargos: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Cholleidai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Chrysópolis (Szkutari, Üszkudar): megerősített hely Bithyniában a Boszporuszon Byzantionnal szemben. Ázsia és Európa közötti átkelőhely. Consentia (Cosenza): város Calabriában a Crathis és Buzento folyó összefolyása mellett, a bruttiusok alapították a Kr. e. IV. században, Bruttium ősi fővárosa volt. Fontos szerepet ját- szott a második pun háborúban. Gyakran pusztították földrengések, de mindig újraépült. Itt halt meg, és itt temették el Alarich gót királyt. 141 Crvena Stijena: barlang a hasonló nevű hegységben a mai Montenegróban. Capsien típusú le- letanyagáról nevezetes régészeti lelőhely. Leletei a görögországiakhoz hasonló formát mutat- nak. Cypros (Kypros, Ciprus): sziget a Földközi-tenger keleti részében 75 km-re a kilikiai, 93 km-re a szíriai partoktól. Híres volt termékenységéről, iparáról és ásványkincseiről. Első gyarmato- sítói Kr. e. 1500 körül föníciaiak voltak, akiket 1000 körül a görögök szorítottak ki. A VII. században az asszír, majd később tyrosi uralom alatt állt. Kr. e. 538—526 között Amasis fáraó birtoka, akitől a perzsák hódították el. 478/79-ben a görögökhöz csatlakozott. 410-374-ig önálló királyságot hozott rajta létre Euagoras, majd Nagy Sándor és a Ptolemaidák uralták. Kr. e. 58-ban Cato foglalta el és praetori provinciává alakították. Caesar visszaadta Egyip- tomnak, de már Augustus alatt ismét a Római Birodalom része. Réztermeléséről volt híres. Daidalidai: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Damaszkusz (Damascus, Timaski, Dimashq, Alkham-al-Kebireh): Az Antilibanon-hegység ke- leti lábánál a Paradicsom Kertjének nevezett Gutah-síkságon fekvő város egyike a világ leg- régibb városainak. A III. évezredtől lakott, 1600-1500 között már jelentős kereskedelmi köz- pont volt. Fontos szerepet játszott az egyiptomi és a hettita birodalom életében, majd önálló arameus királyság 1000-732-ig. Dávid meghódította, de Salamon alatt már ismét függetlene- dett. Ezután Babilóniához, majd Asszíriához tartozott. A perzsa királyságban a syriai satrapia fővárosa. Az issosi csata után Nagy Sándor birodalmának része lett, majd a Seleukidák birto- kolták. Kr. e. 64-ben Pompeius meghódította ugyan, de megtarthatta önálló királyait. Kr. e. 85-ben egy nabateus királyság fővárosa lett. A kereszténységet Szt. Pál terjesztette a vá- rosban és püspöki székhellyé lett. Ma Szíria fővárosa. Dardanellák: ld. Helléspontos Dardania: 1. (Mai Tepe) város Kis-Ázsiában a róla elnevezett szorostól délre. A monda szerint Dardanos király alapította. 2. kis tartomány Tróas felett. A monda szerint Aeneas birodalma. Daskyleion (Panormos, Bandirma): város a Márvány-tenger déli, kis-ázsiai partján. Megarai gyarmatváros, majd perzsák phrygiai tartományának székhelye volt. A Granikos melletti csa- ta után Nagy Sándor parancsára Parmenión szállta meg. Deiradiotai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Dekeleia (Tatói): démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Az at- tikai Diakria területen, az attikai síkság északkeleti részén található kb. 22 km-re Athéntől a Parnés és a Pentelikon hegység között. A község mellett vezetett az út Attikából Boiótiába. A peloponnésosi háború idején a spártaiak Alkibiadés tanácsára Kr. e. 413-ban a helység fe- letti hegycsúcsot erősítették és szállták meg. 410-ben a kyzikosi vereség után felajánlották kiürítését, amire azonban csak a háború befejezése után, 404-ben került sor. Délión (Diliszi): város Boiótiában Tanagra vidékén az Euripos mellett. Eredetileg Thébai birto- ka volt, a peloponnésosi háború előtt a tanagraiak hódították meg. A városka Apollón szenté- lyéről volt híres. A peloponnésosi háború alatt Kr. e. 424-ben ezt a szent helyet használták az athéniek erődítményként, de vereséget szenvedtek. Délos (’Látható’, Dhílos): sziget az Égei-tengerben, a Kyklasok szi- getcsoportjának legkisebb tagja. Nevét a mítoszok azzal hozzák kapcsolatba, hogy Poseidón szigonyával hozta elő a tengerből, hogy rajta megszülethessen Apollón és Artemis. A sziget vízben 142 s z e gény és ter méketlen, de ennek ellenére kedvező fekvése miatt korán betelepült. Első lakói i ó n o k v olt a k, a ki k 5 0 6- b a n v á n d or olt a k be K o dr os fi ai n a k v e zet és é v el. A s zi g et e n állt A p oll ó n s z e nt él y e, a h ol mi n d e n öt ö di k é v b e n ü n n e pi j át é k o k at t art ott a k. At h é n a VI. s z á z a d b a n si k ert el e n kís érl et et t ett m e gs z er z és ér e. Kr. e. 4 7 8/ 7 7- b e n itt j ött l étr e a p er zs a háborúk után a perzsaellenes délos-attikai szövetség. Kedvező fekvése miatt fontos k er es k e d el mi k ö z p o nt v olt, a mit k e z d et b e n r é zt er m el és e t ett is m ertt é. A Kr. e. II. s z á z a d b a n s z a b a d ki k öt ő, a r a bs z ol g a- k er es k e d el e m k ö z p o ntj a k é nt vir á g z ott. Kr. e. 8 8- b a n VI. Mit hri d at és kir a b olt a, e z utá n ne m is é p ült újj á. Ás at ás ait 1 8 7 3- ba n a fr a n ci á k ( L e b é g u e, H o- m ell e, H oll ei u x) k e z dt é k me g. D el p h oi ( D el p hi, D helf oi): vár os, m el y b e n A p oll ó n n a k s z e nt elt j ós d a t al ál h at ó P h ó kis b a n a Par- ■ ■ nassos-hegy délnyugati lejtőjén. A VII. században már a gö- rögök közös kegyhelye. Kr. e. 590-ben az első szent háború- b a n f ü g g etl e n e d ett Kris át ól. E n n e k e ml é k ér e al a pít ott á k az Apollón tiszteletére négyévente megrendezett Pythia-játéko- kat, a mi a négy legtekintélyesebb összgörög verseny, az ún. koszorús játékok egyike volt. A perzsa háborúban az Apol- lón szentély Hérodotos szerint az isten sze mélyes közbelépésével űzte el a perzsákat. A pydnai csata után Ró ma fennhatósága alá került. Többször kirabolták (Sulla, Nero), s pogány kultuszokat betiltó Theodosius császár után az V. századra teljesen eltűnt. A szentély maradványait 1892-1901 között a franciák tárták fel T h. H o y n ell e v e zet ésé vel. D é mét ri as: 1. atti k ai p h yl é. Kr. e. 3 0 6- b a n h o zt á k l étr e az A nti g o nis p h yl é v el e g y ütt. 2. v ár os T h ess ali á b a n. D é métri os P oli or k ét és al a pít ott a Kr. e. 2 9 0 k ör ül. Kr. e. 2 0 0 és 1 5 0 k ö z ött virágzó kikötőváros volt. A ró maiak gyakran székhelyükként használták. Derveni: város Észak- Görögországban. Itt találták meg a görög írásos e mlékanyag egyik, 1982-ben közzétett, ( V . M - * " » p I ° Q ••• <> P M. Y M i: h X Ü ¿ .t aa »'»hmT-*£3LL £ ! í **' iá » sr « « ^ wtfi d e m ár 1 9 6 2- be n m e gt al ált l el et ét, a zt a z els z e n es e- y m xriet K T’tyfft O d ett p a pir us z o n t alál h at ó, 18 s or b ól áll ó or p hi k us k öl- K. t e m é n yt és k o m me nt árjait, a mel y e g y Kr. e. I V. s z á- z a di sír m ell é kl et e v olt. Di a k ri a ( E p acri a): Atti k a és z a k k el eti vi d é k e. A P ar n és- hegységtől Braurón helységig terjedő jórészt sziklás, hegyes, ter méketlen terület volt. Di d y m a ( Didy moi, Didy maion): jóshely Milétostól 15 k m-re délre. A szentélye és jóshelye Apollónak volt szentelve. A te mplo mot Xerxész 494-ben elpusztíttatta. A jóshelyet és te mplo mot Nagy S á n d or Kr. e. 3 0 0- b a n m e g k e z dt e újj á é pít e ni, d e a z új t e m pl o m, b ár C ali g ul a h al ál ái g d ol g o zt a k r ajt a, ne m készült el teljesen. Ásatásait 1872-73-ban m & m Rayet és Tho mas, 1895-96-ben Haussoullier és Pontre moli, majdl905-től a berlini múzeu mok megbízásából Wiegand folytatta. Di k ai a ( Dicaea Thraciae): város Thrákiában az Égei-tenger partján. Ásatásai 1977-ben kez- d ő dt e k el. 1 4 3 Dikté (Dictaeon, Psykhro, Diktynna, Lasíthi): mintegy 4000 méter magas hegység Krétán. A monda szerint ennek a hegynek egyik barlangjában nevelkedett Zeus. A régészeti lelőhelyen a középső Minosi kortól az archaikus görög időkig terjedő időszak szentélyének leletei ke- rültek elő. Diktynna: ld. Dikté. Dimini (Vólos mellett): késő neolitikus lelőhely. A róla elnevezett kultúra központi lelőhelye. Kultúráját valószínűleg egy közép-európai térségből bevándorló népcsoport hozta létre. Diomeia: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Dión (Colonia Júlia Diensis): város Dél-Makedóniában a Tempé-völgyéből a Pieriába vezető út mentén. Egyike az I. Alexandros által alapított és teljesen hellén módon megépített városok- nak. Híres volt az olymposi Zeusnak szentelt temploma és játékai. Kr. e. 219-ben kifosztot- ták. Augustus alatt rómaiak építették újjá és telepítették be. Dioskurias (Suchumi): a Kr. e. VI. században alapított milétosi gyarmat a Fekete-tenger keleti partvidékén, Kolchis fővárosa, a kaukázusi kereskedelem egyik fontos állomáshelye. Kr. e. 66-ban itt volt Mithridatés főhadiszállása. A római és bizánci időkben élte virágkorát. Híres volt kertjeiről és a bizánci erődjéről. Dipaia: város Árkádiában. Dódóna (Dódóné): Görögország egyik legrégibb jóshelye Épeirosban a Tomaros hegység lábá- nál. Tekintélyben Delphoi után a második helyen állt. A Zeus- nak szentelt hely központjában Zeusz szent fája állt, melynek lábánál egy patak fakadt. A jósok a lombok susogásából és a patak csobogásából olvasták ki jóslataikat. Galambok röptéből is jósoltak. Zeus mellett egy női istenséget, Diónét is tisztelték Dódónában, kinek papnői a peleiadok voltak. Athénnek Dódóna ajánlotta a szicíliai ex- pedíciót, amiért a szentély tekintélye erősen megkérdőjeleződött. A mithridatési háborúban erősen pusztult, majd újjáépült, s a Kr. u. IV. század végéig működött. Maradványait Mineyko lengyel mérnök fedezte fel 1875-ben, feltárását a következő évben Karapanos görög régész kezdte meg. Dóris: 1. (Dryopis) dórok lakta terület Közép-Görögországban a Képhissos forrásvidékén. A Boiótiai-hágó négy városból álló dór tetrapolisa (Pindos, Erineos, Kytinion, Boion) található itt, kezdetben Spárta pártfogását élvezte, majd Spárta bukása után az aitóliai szövetség része volt. Őslakosai a dryopsok voltak, ezért nevezték a területet Dryopisnak is. 2. az egyik phylé neve Thurioiban. 2. terület Kis-Ázsiában. A káriai part és szigetek görög városai (Kos, Kni- dos, Halikamassos,) tartoztak hozzá, amik Lindosszal, Ialysosszal és Kamirosszal együtt a dór hexapolis politikai- és vallási szövetségét alkották. Halikamassos kizárása után pentapo- lis lett. A perzsa háborúban Xerxés pártjára állt, a peloponnésosi háborúban Athén szövetsé- gese volt. Dóriskos: megerősített hely a Hebros folyó torkolatánál a thrákiai síkság keleti részén. Xerxés itt tartott seregszemlét csapatai felett. Doxa: ld. Bermion. Drabéskos (Drama): édónok lakta terület Makedóniában Philippoitól északra. Kr. e. 465-ben egy, az aranybányák megszerzését célzó, sikertelen gyarmatalapítási kísérlet során itt verték meg az athéni seregeket. 144 Drangiané (Drangiana, Zranka, Afganisztánban): az Achaimenida Perzsia egyik satrapiája Ari- anában. A perzsák után Nagy Sándor hódította meg, majd a szakák szállták meg. Dréros: város Krétán. Innen származik az egyik, történeti szempontból igen jelentős görög feli- rat, az ún. „drérosi alkotmány”. Dryopis: ld. Dóris 1. Dymanes: A három dór phylé egyike. A névadó hős Dyman, aki Aigimiusnak, Dóros fiának a gyermeke. A Hérakleidák szövetségese volt, aki a peloponnésosiakkal vívott harcban esett el fivérével együtt. Dymé (Karavosztaszi, Colonia Iulia Augusta Dumaeorum, Káto Akhaía): város Akhaia nyugati részén a patrai öböl déli partján. Kr. e. 750 után alakult nyolc kisebb város lakóinak összeköltözése során. Az akhai szövetség részese. A római időkben Pompeius kilikiai kaló- zokat telepített le a városban, Augustus coloniává tette. Dyrrhachion: ld. Epidamnos. Edessa (Osroe, Antiochia Callirhoé, Ourhod’, Er Roha, Urfa): 1. Északnyugat-Mezopotámiában fekvő város. Oshroene királyság fővárosa volt. Eredeti neve Oshroe, Seleukos Nikatór 303- ban újjáépítette, ekkor nevezték el Edessának megemlékezésül Makedónia hasonló nevű ősi fővárosára. 2. ld. Aigai. Édónia: terület Makedóniában a Strymón és Nestos-folyó között. Az édon nevű thrák törzs szállásterülete volt. Éetióneia: félsziget Peiraieus kikötője előtt. Kr. e. 411-ben a négyszázak erődöt építettek rajta, hogy befogadják a spártai csapatokat. Ebben Théramenés és emberei akadályozták meg őket. Égei-tenger (Archipelagus, Maré Aegeum, Aigaion pelagos): a Földközi-tenger Görögország és Kis-Ázsia között fekvő része. A kis-ázsiai partjai kikötőben gazdagok, valamint számtalan sziget található benne. Egesta: ld. Segesta. Eileithyia: barlang Hérakleióntól délre. A monda szerint itt született az istennő. Éión (Contessa): Amphipolis kikötővárosa Thrákiában a Strymón-folyó torkolatánál. Eiresidai: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Eitea: 1. démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. 2. démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Ekbatana (Bit Daiukki, Hágmatána, Agbatana, Hamadan): A VIII. században alapították az El- vend hegység lábánál. Média fővárosa volt. Kr. e. 550-ben II. Kyros perzsa uralkodó, 330- ban Nagy Sándor foglalta el. A parthus királyok nyári rezidenciája volt. Kr. u. 641/2-től az araboké, majd a mongolok lerombolták 1220 körül. Egyike volt a perzsa birodalom főváro- sainak is. Elaius: 1. démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. helység Argolisban Elám (Elymais, Khuzestan, Susiana): királyság a Tigristől keletre. Fővárosa Susa. A Kr. e. VI. évezredben telepedtek meg rajta első lakói. Elataiá (Elateia, Elefta): 1. Phókis egyik legjelentősebb városa a Képhissos völgyében. Ásatá- sait francia régészek kezdték meg. 2. thessaliai város a Peneus-folyó mellett a Tempé völgy közelében. 145 Éleia (Elea, Velia, Iliá, Castellamro della Brucca mellett): 1. nagyváros Lucaniában a Hales fo- lyótól keletre. A korai helladikus korban települt be. A dór invázió után Élis katonai köz- pontja volt. A város szülötte volt Parmenidés és Zénón, itt volt az ún. eleai filozófiai iskola székhelye. A késő római korban indult hanyatlásnak. Ásatásai 1910-ben kezdődtek meg. 2. az egyik phylé neve Thurioiban. Eleusis (Eleuszisz, Elevsís): 1. síkság a nyugat attikai Pe- dion területen, az Eleusisi-öböl partján. 2. démos az at- tikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Egyike Attika legősibb településeinek. A VII. századig önálló volt, utána egyesült Attikával. Leg- nevezetesebb épülete Démétér temploma, ahol az Eleusinákat, vagy más néven az eleusisi misztériumokat ünnepelték. A templomot többször átépítették, bővítették, egyike volt a legtekintélyesebb görög szent helyeknek. Athénnel egy templomokban és síremlékekben gazdag szent út kötötte össze. A harminc zsarnok bukása után önálló oligarcha államot hoztak létre a területén, ami 401-ig állt fenn. A templomot Kr. u. 365-ben Alaric lerombolta. Ásatásai a görög archeológiái társaság vezetésével 1882-ben kezdődtek meg. Elinrea (Elírnia, Elimiotis): tartomány Délnyugat-Makedóniában a Haliakmón (Visztrica) folyó partján. Legjelentősebb városa: Elyma. Elimeia: fejedelemség Felső-Makedóniában. II. Perdikkas és testvére trónviszályában Philip- post támogatta. Élis (Élisz): 1. terület a Peloponnésosi-félsziget északnyugati részén. Itt található Olympia lige- te, ahol négyévente megrendezték a Zeusznak szentelt összgörög játékokat. 2. (Ilia) romvá- ros a mai Paliopolis, Bouchioti és Kalyvia falu szomszédságában. A korai helladikus telepü- lés egy Akropolis védelmében növekedett. A dór invázió után Élis központja. A késő római időszakban hanyatlott, de túlélte a Bizánci Birodalmat. Ásatásai 1910-ben kezdődtek meg. Elymais: ld. Elám. Emporion (Emporiai, Ampurias): Massilia Kr. e. VI. században alapított gyarmata az Ibériai- félszigeten a későbbi Hispánia Tarraconensisben. A területen álló római várost Caesar alapította a Kr. e. I. században. Ennea hodoi: ld. Amphipolis. Eordaia: tartomány Dél-Makedóniában a Bermion-hegységtől nyugatra Émathia, Orestis és Lynkéstis között. I. Amyntas csatolta Makedóniához. A római korban rajta keresztül vezetett a via Egnatia. Épeiros (‘szárazföld’, Epirus, ípiros): terület Észak-Görögországban az Ión-tenger, Thessalia, Illyria és az Ambrakiai-öböl között. Zord, kietlen vidék, a legnyugatibb görög tartomány, amit maguk a görögök csak félig-meddig számították Görögországhoz. Őslakosai valószínű- leg a pelasgok voltak, akik az illyrekkel tartottak fenn jó kapcsolatokat. Legfontosabb váro- sai: Buthrotum, Ephyra, Nikopolis, Pandosia, Passaron. Legnevezetesebb helye: Dódóna. Legismertebb királyuk Pyrrhos (Kr. e. 307-272) volt, akinek halála után Épeiros szövetségi állammá alakult, amely szövetség gyűléseit Phoinikében tartotta. A római korban Kr. e.168- ban Aemilius Paullus feldúlta, de provinciává csak Vespasianus alatt szervezték. Ephesos (Ephesus, Ayaszuluk): város a kis-ázsiai tengerparton, a Koressos és Pion hegyek lábánál a Kaystros-folyó torkolatánál. Egyike volt a kis-ázsiai „tizenkét város”-nak. A 146 monda szerint az amazonok, de valószínűleg föníciai tele- pesek alapították. 560 körül Kroisos foglalta el, 545-ben perzsa uralom alá került. Hatalma csúcsára 494, Milétos eleste után emelkedett. Artemis templomát a világ hét csodája között tartották számon. A granikosi csata után Nagy Sándor szabaddá nyilvánította. Halála után hol szíriai, hol egyiptomi uralom alá került. Kr. e. 133-tól római uralom alatt állt. A római császárkorban Asia provincia fővárosa, Kis-Ázsia legnépesebb városa volt. A korai kereszténység egyik fontos városa volt, Kr. u. 55-58 között Szent Pál prédikált itt. A gazdag város számtalan híresség szülőhelye volt, így többek között Hérakleitosnak, a dialektika megteremtőjének és Apellésnek, a legendás festőnek is. Artemisz-temploma, amit Kr. e. 590 körül kezdtek el építeni, egyike volt az antik világ „hét csodájáénak. Ásatásait J. T. Wood 1871-ben kezdte meg. Epidamnos (Dyrrhachium, Durrés): jelentős kereskedőváros Illyriában az Adriai-tenger partján. A kerkyraiak és Korinthos gyarmatvárosaként alapították Kr. e. 627-ben. Kerkyra és Epi- damnos belviszálya volt a peloponnésosi háború kirobbantó oka. 312-ben elfoglalták az illy- rek. A rómaiak Kr. e. 229-ben szállták meg és megváltoztatták a város nevét. Dyrrhachium volt a via Egnatia kiinduló állomása. A IV. században Epirus Nova fővárosa. Püspöki székét 449-ben alapították. 481-ben megostromolták a keleti gótok. Epidauria: terület Argosban. Legfontosabb települése: Epidauros. Epidauros (Epidaurosz, Palaia Epidaurus): város Argosban a Sáróni-öbölnél a modem Palaia Epidaurustól nem messze. Már a történelem előtti időkben lakott volt. A város mellett feküdt egy völgyben az ókor egyik leghíresebb Ask- lépios-szentélye. A város a VI. században pusztult el. Szentélyét, ki- tűnő állapotban megmaradt hatalmas színházát és stadionját az 1880- as években tárták fel. Epieikidai: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem is- mert a pontos elhelyezkedése. Epikephisia: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Epipolai (Epipolae): fennsík közvetlenül Syrakusai fölött. Kr. e. 414-ben az attikaiak el- foglalták és megerősítették. Epizephyrioi (Lokroi Epizephyrioi, Locri Epizefiri): a lokrisiak által lakott település Itália dél- nyugati partján az Ión-tenger mellett. Az első olyan görög kolónia volt, amelynek a Kr. e. 660 körüli időkből származó, írásba foglalt törvényei voltak. Virágzó központ volt, amely számos más kolóniát is alapított. Sikerrel verte vissza Krotón támadását a VI. században. A rómaiak Kr. e. 205-ben foglalták el. A Kr. u. X. században pusztult el. Erchia: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Innen származott a történetíró Xenophón apja. Erechtheis: egyike a mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylék- nek Kleisthenés reformja után. Legendás névadója Erechteus, Héphaistos és Attis gyermeke, aki Athén királyaként meghonosította Athéné kultuszát. Eretria (Erétria): iónok alapította város Euboia délnyugati tengerpartján. A görög gyarmatosítás során számos várost alapított. Hosszas, eredménytelen háborút folytatott Chalkisszal a sziget 147 legtermékenyebb síkságáért, a lélantosi síkságért. Athénnel együtt szerepet játszott az ión felkelésben, ezért a perzsák Kr. e. 490-ben feldúlták. A délosi szövetség tagállama lett. Kr. e. 466-tól athéni kléruchosok lakták. 411-ben elszakadt Athéntól. Kr. e. 198-ban a rómaiak le- rombolták, s bár újjáépült, a réginél jóval kisebb volt a jelentősége. Menedénos itt alapította meg az eretriai filozófiai iskolát, amely az élisi iskola folytatása volt. A város ásatásai a XIX. században kezdődtek el. Ergadeis: egyike az attikai hérósokról elnevezett ión phyléknek. A thrákiai síkságon az Antiochis phylében lakó földművelők területe volt. Erikeia: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Eroiadai: 1. démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Erythrai: 1. város Boiótiában Plataiai mellett. 2. (Ritri) a boiótiai Erythrai alapította város Kis- Ázsiában Chiosszal szemben. Egyike a 12 ión városnak. Az erythrai Sibylla születési helye. Etna (Aetna, Mongibello): Európa legmagasabb, 3279 m magas vulkanikus hegye Szicília szi- getének keleti partján. Több mitológiai történetben is szerepel, egyik szerint Zeusz dobta az ellene lázadó titánokra, másik szerint Héphaistos műhelye volt. Az irodalom több kitörését is megörökítette. Az első hiteles adat kitöréséről Kr. e. 396-ból való. Etolia (Aetolia): ld. Aitólia. Euboia (Évvoia): Kréta után a második legnagyobb sziget az Égei-tengerben, melyet a szá- razföldtől az Euripos-szoros választ el. Főként iónok lakták. Hét, egymástól független városa közül kiemelkedik Chalkis és Eretria. Kr. e. VI. században számottevő volt kereskedelmi forgalma. Jelentős rézérc kitermelés folyt a területén. Fontos szerepet játszott a görög gyar- matosításban, kolóniákat hozott létre Makedóniában, Szicíliában, Itáliában és a Chalkjdiké- félszigeten. 700-650 között két városa háborút folytatott a lélantosi síkságért (az első általános görög koalíciós háború). 506-ban Athén elfoglalta Chalkist és a sziget ettől kezdve athéni érdekterület volt. A Kr. e. 446-os sikertelen kísérlet után 41 l-ben Spárta segítségével vívták ki függetlenségüket. Chairóneia után makedón fennhatóság alá kerültek, majd Kr. e. 194-től római provinciává lett. Először Macedónia-, majd Achaia provinciához tartozott. Eubois: az egyik phylé neve Thurioiban. Euonymon: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Eupyridai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Euripos (Egripo): keskeny, alacsony vízállású tengerszoros, amely Közép-Görögországot vá- lasztja el Euboia szigetétől. Kr. e. 410-től híd vezetett át rajta. Szikláira vésette fel Themis- toklés a Xerxés mellett harcoló iónokat elpártolásra szólító feliratait a salamisi csata előtt. Eurótas (Evrótas): folyó Lakónikében a Peloponnésosi-félszigeten. A folyó völgye jó gabona- termő terület. Eurymedón (Köprüimagi): folyó Pamphyliában. Kr. e. 466-ban Kimón itt aratott diadalt. Fekete-tenger (Pontos Euxeinos): Európa és Ázsia között fekvő beltenger, melyet a Földközi- tengerrel a Dardanellák, a Márvány-tenger és a Bosporos köt össze. Fergana: völgy Közép-Ázsiában a Pamír hegységtől északra, a Tiensantól nyugatra. A gazdag, termékeny terület a Selyemút mentén található Kína és a nyugati világ határán. Számos csata színhelye volt. 148 Földközi-tenger (Maré internum, Maré mediterranneum): Európa legnagyobb beltengere, amely elválasztja Európát és Afrikát. Természetes szorosok kötik össze az Atlanti-óceánnal és a Fekete-tengerrel, mesterséges csatorna a Vörös-tengerrel. Fönícia (Phoenicia): terület Ázsiában a Földközi-tenger partján a keskeny tengerparton a Liba- non lábánál. Az ókori Szíria fontos városállamainak sora helyezkedett el itt. A magukat ka- naánitáknak nevező föníciaiak sémita eredetűek és tengeri kereskedelmükről híresek. Leghíresebb városai Árvád, Byblos, Berytos, Sidón, Tyros. Franchti: barlanglelőhely Argolis délkeleti partján Koilada falucska mellett. A korai, 20000 körüli le- letek mellett főként a X-VI. évezred közöttiek a je- lentősek, amikor egy gyűjtögető- vadászó közösség lakott itt. 1967-1976 között tárták fel. Frígia: ld. Phrygia. Gabiene: hely a Propontis mellett. Kr. e. 317-ben csata zajlott itt. Galatia (Gallograecia): eredetileg önálló állam volt Kis-Ázsiában. Gall törzsek telepítették be, innen kapta a nevét. Kr. e. 25-ben római provincia lett Ancyra központtal. Szt. Pál látogatá- sának emlékét őrzi a Galatabeliekhez írt levél. Ganges (Gangá): folyó, amely Indiát Elő- és Hátsó-Indiára osztja. A Himalája gleccsereinek lá- bánál ered és a Bengáli-öbölben ömlik az Indiai-óceánba. A hinduk szent folyója. Hindi és szanszkrit nevének, ’Ma Gangá’, jelentése: Gangesz Anya. Termékeny folyóvölgye a nagy indiai civilizáció egyik bölcsője. Gargaphia: forrás a plataiai síkságon a Plataiait Thébaijal összekötő út mentén. Gargettos: démos az attikai Aigeis phylében a Pentelikos egyik legdélibb halmán. Egyike volt az iónok legrégibb telepének Attikában, Epikuros szülőhelye. Gaugamela (’teveház vagy tevelegelő’, Arbela, A1 Mawsil): település a mai Irakban. Valószí- nűleg a sumer időkben telepedtek be első lakói. Egyike Asszíria vezető városainak, admi- nisztratív központ, az Istar-kultusz központja. A városnál győzte le 331. október 1-jén Nagy Sándor III. Dareioszt. Gáza (Azzá, Kazutu, Ghazzah, Gaza): pontos földrajzi elhelyezkedése mai is vitatott. Egyipto- mi katonai központ volt, majd a filiszteusok városa. Nagy Sándor Kr. e. 332-ben és Alexan- der Jannaios Kr. e. 96-ban csak hosszas ostrom után tudta elfoglalni. A római korban a zsi- dók elpusztították a várost. A ma modern Gaza elődjét a Kr. e. I. században alapította Nagy Heródes. Ez a város volt a hellenisztikus műveltség egyik fővárosa. Gedrosia (Gadrosia, Cedrosia, Beludzsisztán): az iráni medence nyugati részén az Arab-tenger, India, Afganisztán és Perzsia között. A Perzsa Birodalom Ariana tartományának délkeleti ré- sze, a mai Beludzsisztán Iránban. Száraz, hegyes vidék, a bronzkorban települt be. Kyros alatt a fővárosa Púra (‘város’) volt, a mai Bampur. A tengerpart mentén, az itteni sivatagon keresztül vezette komoly áldozatokat követelő útján az Indiából hazatérő Nagy Sándor had- seregét Babilonba. Néhány tudós a görög Gedrosia nevet a perzsa Makával azonosítja, amelyiknek a modern neve Makran, és Pakisztán része. Gela (Terranuova mellett): kb. Kr. e. 690-ben alapított gyarmat Szicília déli részén. Alapítói rhodosiak és krétaiak voltak. Maga a város szintén alapított apoikiát, s a maga alapította gyarmat, Akragas hamarosan felülmúlta anyavárosát. Kr. e. 424-ben az itt tartott kong- 149 resszuson tanácsolták el az athénieket Szicíliából. A karthágóiak lerombolták, Timoleón 340-ben újjáépíttette, de csakhamar, Kr. e. 282-ben ismét lerombolták. A mai modern város- sal határos maradványait 1921-ben fedezték fel. Geleontés: attikai phylé a Kleisthenési reformok után. Geraneia (‘Darushegy’, Gerania, Makriplagi): hegy Megarisban Megara és Korinthos között. Gordion (Gordium): a bronzkor óta lakott település. 1000-800 között a phryg királyok székvá- rosa volt a Sangarios és a Tembris folyók összefolyása mellett. Mondabeli alapítója Gordios, Midas király apja volt. Az ő uralkodásuk alatt fényűző székvárossá fejlődött. Gordios kocsi- ját, amin a jármot rögzítő, a világuralmat jósló csomó volt, egy templomban őrizték. Ezt a csomót oldotta meg Nagy Sándor egyesek szerint kardjával, mások szerint az igapálca kihú- zásával. Ásatásai, melynek során hettita, phryg, perzsa és gréko-román emlékek kerültek napvilágra, 1950-ben kezdődtek meg. Gortyn (Gortyna, Gortys, Ágii Deka): város Krétán a Hieropotamos síkságon az Ida-hegy déli lejtőjén. Ez a síkság volt a legjobb termőterület Krétán, s a város egyike a legjelentősebbek- nek. A dórok gyarmatosították először. A késő minósi kor egyik legfontosabb központja volt. A város neve szerepel az Iliásban. A geometrikus korszak egyik fontos lelőhelye. Athéné temploma és akropolisa a Kr. e. VII. század előtt épült. A római korban a sziget fővárosa volt. Innen származik az egyik, 1881-ben felfedezett, történeti szempontból igen jelentős görög felirat, az ún. gortyni törvények. Kr. u. 824-ben a szaracének rombolták le. Graganus (Monté Gargano): hegység az Aufidus és a Frento folyók között Itáliában. Granikos: folyó a Helléspontos partján Mysiában. Az Ida-hegységben ered és a Márvány-ten- gerbe folyik. Kr. e. 334 májusának végén Nagy Sándor a folyón átkelve vívta első csatáját a perzsákkal. Kr. e. 73 tavaszán ugyancsak a Granikos mellett aratott győzelmet Lucullus Mithridatés felett. Gurnia: mára teljesen feltárt város Krétán, amelynek halászfalva jelentős kykladikus befolyást mutat. Gytheión (Gythion, Marathonisi, Yíthion): Spárta flottabázisa a Lakóniai-öbölben Malea és Taenarum között. A monda szerint kikötőjét és flottáját Héraklés és Apollón alapította. A spártai flotta állomásozott itt a perzsa háborúk alatt; itt győzte le az athéni Tolmidés a spártai flottát 455-ben a peloponnésosi háború idején. A rómaiak Kr. e. 195-ben foglalták el. Hadria (Atria, Hatria, Adria): I. Dionysios syrakusai tyrannos alapította város a Pó torkolata közelében. A római időkben virágzó tengeri kikötő. Hadrianis: attikai phylé. Hadrianus császár uralkodása idején tizenharmadikként jött létre. Hagia Triada (’szentháromság’ Aghia Triadha, Ayia Triada): régészeti lelőhely Krétán kb. 6 km-re a tengertől, ahol kisebb, talán helytartói székhelyül szolgáló, a kréta-mykénéi civilizá- ció korszakához tartozó palota romjait tárták fel. Kr. e. 1450 körül pusztult el. Hagnous: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Haimos (Balkán): hegység Épeirosban és Thrákiában. A Skopios hegységtől a Fekete-tengerig húzódik. Ld. még: Balkán-hegység. Halai Araphenides: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Halai: 1. démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. város Boióti- ában. 150 Haliakmón (Bisztrica). Makedónia legnagyobb folyója. A Tymphe hegységben ered és a Ther- méi-öbölbe ömlik. Haliartos: város Boiótiában a Kópais-tó déli partján. Már Homéros említette. Számtalanszor feldúlták. Itt esett el Kr. e. 395-ben a korinthosiak ellen vívott ütközetben a spártai Lysand- ros. Halikarnassos (Bodrum): város Délnyugat-Káriában a Gökova Körfezin szemben Kos szigeté- vel. Troizéni dórok és argosiak alapították a sinus Ceramicus partján. Erede- tileg a dór hexapolishoz tartozott, de kizárták. A perzsa háborúk alatt Artemi- sia királynő uralma alatt állt. Kr. e. 450 körül Athén fennhatósága alá került. A várost Nagy Sándor pusztította el. Legnevezetesebb épülete az ókori világ egyik csodájának tartott Mausoleum, amit Mausoleos tyrannos (Kr. e. 351) •miiuiuiuijt épített. Az épület túlélte a makedón pusztítást, 1522-ben a johannita lovagok rombolták le. Szülötte volt két jeles történetíró is, Hérodotos és Dionysios. Széleskörű ásatásokat folytatott a területen C. T. Newton 1856-1857 között, valamint A. Biliotti 1865-ben. A Mausoleum ma a British Museumban található. Halikyai (Halicyae): város Szicílián Lilybaion és Entella között. Halimous: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Halys (Kizil írnak): Kis-Ázsia legjelentősebb folyója, az Antitoros-hegységben ered és a Feke- te-tengerbe ömlik. Kör alakú kanyarulatának közepén alapították a hettita fővárost, Hattu- sast. A médek és lydök határfolyója volt. Hamaxanteia: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Harmozeia: város a Perzsa-öböltől nem messze. Itt egyesült Kr. e. 325 decemberében az Indi- ából hazatérő Nagy Sándor Nearchos hadával. Hebros (Ebros, Évros, Meri?, Hebrus, Marica): folyó Thrákiában. Északkeleti irányban keresz- tül folyik a mai Bulgárián, Edirnénél délre fordul, átfolyik a török-görög határon és az Égei- tengerbe ömlik. Hekale: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Helikon: hegy Boiótia déli részén. Kedvező természeti adottságai miatt a közhiedelem a Múzsák lakhelyének, Apollón kedvelt tartózkodási helyének tartotta. Hellas: Homéros szerint Thessalia déli területe, Achilleus tartománya volt. Deukalion fiáról, Hellénről nevezték el. II. Philippos alatt az Adriai- és az Égei-tenger között fekvő államok elnevezése volt. Tisztázatlan, hogy hogyan lett az egész Görögország, tehát a hellének lakta föld elnevezésévé. A minosi (égéi) és mykénéi kultúrák bölcsője. A XII. században elfoglal- ták a dórok, majd aiolok, iónok telepedtek meg rajta. Helléspontos (‘Hellé tengere’, Dardanellák): a thrákiai Chersonésost Ázsiától elválasztó tenger- szoros. Nevét az aranygyapjas kosról lezuhanó és vízbefúló Helléről, Athamas és Inó, vagy Nephelé felhőistennő lányáról kapta. Hérakleia Minoa (Macara): a selinusiaiak által Kr. e. 628 után Macara helyén alapított görög gyarmatváros a Capo Biancónál a Halycos folyó torkolatánál Szicíliában. Kr. e. 500 körül Spárta elfoglalta, 400 körül a karthágóiak lerombolták, majd újjáépítették, mert a második pun háborúban haditámaszpontul használták. Kr. e. 133-tól római gyarmat. 151 Hérakleia Pontiké (Eregli): Kr. e. 559-ben alapított megarai gyarmat Bithyniában a Fekete- tenger partján. Egészen a mithridatési háborúiig virágzó kikötőváros volt, számos gyarmatot alapított. A rómaiak a mithridatési háború során lerombolták. A mítosz szerint a város mel- lett található Hádés birodalmának lejárata. Itt született Hérakleidés, a filozófus és szónok. Hérakleia Trachis: város Dél-Thessaliában Thermopylai közelében. A peloponnésosi háború i- dején Kr. e. 426-ban a spártaiak tízezer emberből álló gyarmatot hoztak itt létre a régi Tra- chis mellett Heraclea Phthiotidis vagy Hérakleia Trachis néven. Híres volt fellegvára és Ar- temis temploma Kr. e. 371-ben a thessaliaiak hódították meg. A rómaiak M. Acilius consul vezetésével kifosztották, ekkor elveszítette régi jelentőségét. Hérakleion: 1. város Dél-Makedóniában a Tempé-völgyéböl a Pieriába vezető út mentén. Egyike az I. Alexandros által alapított és teljesen hellén módon megépített városoknak. 2. ld. Herculanaeum. Hérát: ld. Alexandria 2. Herculaneum (Resina (a mai modem város), Ercolano (a romok), Hérakleion (görög): város Campaniában Nápolytól délkeletre a Vezúv lábánál. Osc, etruszk és görög telepesek lakták. A görög hagyomány szerint Héraklés alapította. Kr. e. 79. aug. 24-én a Vezúv kitörése Pom- peijel együtt elpusztította. A romokat 1709-ben fedezték fel, legelső feltárása 1738-ban tör- tént. A rátelepült későbbi település miatt ásatásai nehézségekbe ütköznek. Legnevezetesebb leletei az ún. „Papiruszok házá”-ban talált papirusztekercsek, amelyeken többek között Epi- kuros és Philodémos bölcseleti munkái találhatók. Hermos: 1. (Hermus, Gediz-csáj) folyó Anatóliában. Phrygiában ered és Lydián keresztülfolyva a Smymai-öbölben ömlik a tengerbe. 2. démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Hestiaeotis: ld. Histiaiótis. Hestiaia (Histiaia, Histiaea): démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Himera (Imera): Kr. e. 650 táján alapított chalkisi gyarmatváros Szicília északi partján. 480 kö- rül Agrigentum és Syrakusai segítségével sikeresen ellenállt a karthágói hódításnak. Syraku- sai szövetségeseként virágzó várossá vált. Kr. e. 480-ban legyőzték a karthágóiakat, amiért 409-ben Hannibál Giscon fia földig rombolta a várost, s tőle nyugatra megalapították Ther- mae nevű gyarmatukat, ahová az ostromot túlélő himeraiak nagy része is átköltözött. A ró- mai időkben több kiváltságot élvezett. Hindukus (’Hindu ölő’, Paropamisos, Caucasus Indicus, Pamír 'a világ teteje’): Afganisztánt Nyugat-Pakisztántól elválasztó hegység Közép-Ázsiában. Hipponion (Hipponium, Bivona): város Bruttiumban. Innen került elő az a feliratos aranyle- mez, amelyet az orphikus szertartásokhoz használtak. Görögök ala- pította város, amelyet a rómaiak később Vibo Valentiának neveztek. Hippothoóntis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elne- vezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Nevét Hippothoónról. Poseidón és Alopé gyermekéről kapta. Hippotomadai: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Histiaia: kis város a Budoros jobb partján Észak-Euboiában. Borát már Homéros megénekelte. Kr. e. 446-ban az athéniek elfoglalták, lakói ekkor Makedóniába vándoroltak. 152 Histiaiótis (Hestiaiótis): a négy ősi thessaliai kerület egyikének elnevezése. Ez volt a legnyuga- tabbra fekvő terület Épeiros és Makedónia között. Hormuzi-szoros: a Perzsa-öbölből kivezető szoros. Hyatai: ’sertéstörzs’. Kleisthenés a három hagyományos dór phylét állítólag megfosztotta ki- váltságaitól, állatokról nevezte el őket. Hybadai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Hydaspés (Vitasztá, ‘a gyors’, Dzselám): az Indus baloldali mellékfolyója Pandzsábban. Nagy Sándor a partján alapította híres lova kimúlásának emlékére Bukephala, és Poros legyőzésé- nek emlékére Nikea városokat. Hylleis: Héraklés fiáról, Hyllosról elnevezett dór phylé Spártában. Hyméttos (Trelovuni): ezüstbányáiról nevezetes mészkőhegy Attikában Athéntól délkeletre. Ma kopár hely, valamikor mézéről és kékesszürke márványáról volt híres. Hyphasis (Vjászá ‘féktelen’, Satledzs): folyó Pandzsabban, az Indus egyik mellékfolyója. Ettől a folyótól fordult vissza Nagy Sándor Kr. e. 326 augusztusában. Hypsas: folyó Szicíliában. Hyrkania (Varkána, ‘farkasok országa’): a Perzsa Birodalom része, az Elbrusz-hegység és a Kaszpi-tenger délkeleti partja között terül el. Trópusi éghajlata volt és igen termékeny. Mint satrapiának Zadrakarta (Sári) volt a fővárosa. Nagy Sándor elfoglalta. Hysiai: város Argolisban Orchomenos közelében. Itt győzték le a spártaiak az argosiakat. Kr. e. 417-ben elpusztították, majd újra felépült. 2. város Boiótiában. Ias: az egyik phylé neve Thurioiban. Iaxartés (Szír-darja): folyó, amely a Tiensan hegységben ered és az Arai-tóba ömlik. Sogdianát választotta el a nomád szkitha területektől. Gyakran összetévesztették más folyókkal, így leggyakrabban a Tanaisszal (Don). Ibéria: 1. vidék a Kaukázusban a mai Grúzia területén. Lakói az ibérek voltak, akik földműve- léssel foglalkoztak. Először a perzsák, majd Nagy Sándor hódította meg. A diadochosok alatt függetlenedett. A Római Birodalom számára Traianus hódította meg. Iulianus alatt ismét a perzsák fennhatósága alá került. Virágkorát a Kr. u. V-VII. században élte. 2. Hispánia Ichnai: város Makedóniában. Ida (Idé): 1. 1750 m magas hegy Trója környékén. A mito- lógia szerint Paris itt döntötte el Aphrodité, Héra és Athéné versengését. 2, hegység Kréta szigetén. Legma- gasabb csúcsa a legtöbbször hóval borított, 2460 m ma- gas Psiloritis. A mitológia szerint egyik barlangjában nevelték Zeust az idai nimfák. Ikarion: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Ilion: ld. Trója. Ilissos (Ilisso): kicsi, vízszegény folyócska Attikában. A Hyméttos északi lábánál ered, majd az Athéntől délre elterülő síkságon kiszárad. Illíria (Illyria, lllyricum): a Balkán-hegység északnyugati hegyvidékeit, a mai Boszniát ás Albá- niát magába foglaló ország. Az illyrek alapították. A rómaiak a Kr. e. I. században, hosszú háború után foglalták el. Kevéssé lakályos, de bányái miatt fontos hely volt. Nevezetesebb városai: Salona, Skodra. 153 Imbros (Imbro): kopár sziget a Thrák-tengerben Samothraké és Lémnos között a Helléspontos közelében. Nagy hegyek és termékeny völgyek borítják. Hermés-kultuszáról volt híres. Mil- tiadés hódította el a thrák Chersonésostól és hosszú időn keresztül, még az antalkidasi béke után is Athén birtokában volt. Indiai-óceán: Afrika, Ázsia, a Szunda-szigetek és Ausztrália határolta világóceán. A történelem során először a föníciaiak jutottak el ide, majd Dareios, Skylax és Néarkhos járt arra. A Kr. u. I. században az egyiptomi Hippalas vitorlázott az óceánon. Indos: ld. Indus. Indus (Szindhu, Szindhava ‘a folyó’, Indos): folyó India nyugati határán. Hosszúságát tekintve India legnagyobb folyója, vízhozama azonban a Gangesnél kisebb. A Himalája mögött ered és az Arab-tengerbe ömlik. Iólkos (Vólos): egy magaslaton fekvő város Magnésiában. A szomszédos Sesklo és Dimini kul- túrákkal azonos időben betelepült város. A mykénéi-kor egyik fontos államának központja volt. Általános ismertségét annak köszönhette, hogy itt született Iasón, és az Argonauták in- nen indultak legendás útjukra. Számtalan földrengés pusztította, lakossága az idők során fo- kozatosan áttelepedett a szomszédos Démétriasba, s Iólkos neve ettől fogva azt a tengeröblöt jelölte, ahol valamikor feküdt. Ásatásai 1956-ban kezdődtek meg. Iónia: kis-ázsiai terület, amely a kis-ázsiai tengerpart hosszában terült el. A dór vándorlás kiszo- rította iónok Kr. e. 1500 körül megindult újabb vándorlása során népesítette be ezt a terüle- tet. A vándorlás a legenda szerint Kodros fiainak, Néleusnak és Androklosnak a vezetésével folyt. Városai közül tizenketten (Phokea, Erythrea, Klazomenai, Teós, Lebedos, Kolophón, Ephesos, Priéné, Myos, Milétos, Samos, Chios) városszövetséget alkottak. A szövetség közös ügyeit a Mykalé-hegyfok lejtőjén, Priéné közelében található Panioniónban intézték. Iónia Kroisos idején lyd, Kr. e. 546-ban perzsa uralom alá került. Az ión-felkelés után foly- tatott görög-perzsa háborúk után a délos-attikai szövetséghez tartozott. Az Antalkidas-féle béke (Kr. e. 387) után ismét perzsa uralom alá került. Ezután előbb a makedónok, majd Ró- ma fennhatósága alatt állt. Iónia számos művész és tudós szülőhelye volt, így Homéros, Anakreón, Thalés, Anaximandros, Anaximenés, Xenophanés, Anaxagoras, Apellés stb. született itt. Ionidai: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Iónika: három, az iónok által alapított hely Bruttiumban. 1. Gioiosa Ionica (Reggio di Calabria) ld. Rhégion. 2. Marina di Gioiosa Ionica. 3. Roccella Ionica. Iphistiadai: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Ipsos: kis település Közép-Phrygiában Synnadától keletre. A hely arról nevezetes, hogy itt halt meg Antigonos Kr. e. 301-ben a Lysimachosszal és Seleukosszal vívott ütközetben. A győ- zelem után osztották fel véglegesen Nagy Sándor birodalmát. Ischia: (Aenaria, Pithecusai, Ainaria, Inarime): sziget a campaniai partok mellett a Nápolyi ö- bölben. Először Chalkis és Eretria lakosai gyarmatosították, kik innen alapították Kymait. A sziget hasonnevű fővárosa a mai Forio közelében feküdt. Egyike a legrégibb görög gyarmatoknak. Innen került elő az egyik legkorábbi (Kr. e. Vili. század) görög betüírásos felirat egy vázán. 154 3 Issos (Issus, Histria): város Kilikiában a mai j Konstanzától északra. A milétosiak alapították egy j öbölben. A szkíthák a Kr. e. VI. század folyamán 1 gyakran kirabolták. Nagy Sándor idejében még vi- I rágzó helység, de a szomszédságában alapított \ Alexandria fokozatosan háttérbe szorította. Arról 1 nevezetes, hogy Kr. e. 333-ban Nagy Sándor itt verte meg III. Dareiost. Ásatásai számos hellenisztikus és római kori épületet tártak fel. Isthmos: ’földszoros’. 1. (Korinthosi-szoros) amely a Peloponnésos- félszigetet köti össze Közép-Görögországgal. Legfontosabb váro- sai: Korinthos, Megara, Sikyón. Itt állt Poseidón temploma, s az istennek szentelt szent fenyőligetben tartották négyévente az ún. Isthmosi játékokat. Többször is kísérletet tettek a szoros átvágásá- ra, de a kemény talaj miatt ez mindannyiszor meghiúsult. Xerxés ellen épített erődítményét a Keletrómai Birodalom idején is használták. 2. a thrákiai Chersonésost a szárazfölddel összekötő szoros. Istros: 1. milétosi gyarmat a Fekete-tenger nyugati partvidékén. 2. (Duna) eredetileg az egész folyó, később csak a Pannónia és Moesia közötti Al-Duna elnevezése. Ithaka (Ithake, Thiáki): hegyekkel borított sziget az Ión-tengerben Akarnaniától Nyugatra Ke- phalléniától Keletre. A görög hagyomány Odysseus hazájának tartja. Egyes kutatók (pl. Dörpfeld) azonban Homéros Ithakáját Leukas szigetén vélik megtalálni. A Kr. e. VIII. szá- zadban korinthosi telepesek népesítették be. Ithómé (Messíni, Mavromati): 802 m magas hegy fokon egy korábbi citadella helyén Kr. e. 396 körül épített Akropolis Észak-Messéniában. Itt állt Zeus Ithómatas szentélye. A megerődített hegyfok volt Korinthos mellett az egész Peloponnésos legerősebb helye. Az első messénai háborúban Aristodémos védelmezte, de a spártaiaknak mégis sikerült bevenniük. Később megerősítették és az Epameinóndas által Kr. e. 369-ben alapított Messéné fellegváraként funkcionált. Kades (Qades Quadesh, Teli Nebi-mend): Város és erőd az Orontés folyó partján, a szíriai Homsz mellett. Stratégiailag kiemelkedően fontos hely volt. Leghíresebb csatáját Muwattalis hettita király és II. Ramszesz vívták máig eldöntetlen eredménnyel. Kadmeia: Thébai fellegvárának a neve, amit a mítosz szerint Kadmos épített. Kalabaka: Északnyugat-Thessaliában a karneol természetes lelőhelye. Kalauria (Kalaureia, Poros): sziget és hasonnevű város a Saróni-öbölben Troizénnel szemben. A város híres volt Neptunus templomáról, melynek szentélye asylum volt, s mint ilyen, köz- pontja hét tengeri város kereskedelmi szövetségének. Kr. e. 322. okt. 12-én ide menekült Dé- mosthenés, s itt mérgezte meg magát. Kalchédón: ld. Chalkédón. Kaliatis (Mangalia): Megara gyarmata a Fekete-tenger partvidékén. Egy korábbi település he- lyén a Kr. e. VII. század elején alapították, olyan termékeny vidéken, ahol gabonát termesz- tettek. Komoly erődítménnyel rendelkezett. Nagy sírdombjából gazdag leletek kerültek elő. 155 Kalydón: város Aitóliában. Kalymna: kis sziget a Spórások csoportjában Kis-Ázsia partjai mentén. Kamares (Kamáres): barlang Krétán Irakliontól 57 km-re. Egyike a legfon- tosabb régészeti lelőhelyeknek. A falu a Psiloritis délkeleti lejtőin feküdt. A barlang szentélyként is funkcionált és az első paloták korszakának (Kr. e. 1900-1700) legnagyszerűbb polikróm kerámiái innen kerültek elő. Kamarina (Camarana): város Szicília délnyugati részén, Gela alatt. Kr. e. 600-ban a syracusaiak gyarmatosították, de engedetlensége miatt le is rombolták. Hippokratés, Gela tyrannosa 492-ben fölépítette. Syracusai, Gela, Karthágó és Róma egyaránt vetélkedett birtoklásáért. A peloponnésosi háborúban lakói nagy része Leontinoiba vándorolt ki. Utoljára Timoleón építette föl, de a rómaiak 258-ban végleg lerombolták. Kaphallénia: középső paleolitikus kovafeldolgozó helyet feltáró lelőhely a krétai Dikté- hegységben. Kapnistra: hegy Mantineia közelében. Kappadokia (Katpatuka): ősi királyság és változó területű kis-ázsiai tartomány. Meghódították a hettiták és az asszírok is. A perzsák két satrapiára osztották, északira a Pontos mellett és a délire. A diadochosok idejében önálló birodalomként ez a déli rész tartotta meg a Kappado- kia nevet, s a római időkben is ezt a részt nevezték Kappadokiának. Kr. u. 17-ben Tiberius tette római provinciává, de különböző időkben különböző tartományok tartoztak még hozzá. Lakói indogermán eredetűek voltak. Kardia: Milétos és Klazomenai közös gyarmata a thrákiai Chersonésos északnyugati részén a Melas-öböl mellett. Később az id. Miltiadés újratelepítette. Itt született Eumenés, Nagy Sán- dor titkára, a később híres hadvezér, és Hieronymos, a történetíró. Kária: egyike Kis-Ázsia tizenkét tartományának, Lydia és Lykia között a délnyugatra. Lakói az indoeurópai károk, akiket minden vitézségük ellenére a görögök megbízhatatlanságuk miatt nem nagyon becsültek. Természetes kikötőkben gazdag partvidékét az iónok és a dórok gyarmatosították. Leghíresebb városai Milétos, Halikamassos és Knidos. Kr. e. VI. század közepétől lyd, 545-től perzsa fennhatóság alatt állt. Itt volt a központja az ión felkelésnek 449-ben. Kr. e. 377-353 között perzsa satrapia. 334-ben Nagy Sándor hódította meg. Kr. e. 129-től Asia provincia részeként római gyarmat. Karmania: iráni hegyvidék Kelet-Perzsiában. Keletről Gedrosia, nyugatról Persis határolja. Nagy Sándor birodalmának része. Karthágó (Karchédón, Karthágó, Carthago, Carthage): a Tuniszi-öböl híres városa, amely meg- hódította a Kr. e. VI. században Szardíniát. Máltát, a Baleari szigeteket. A hagyomány sze- rint Tyros gyarmatvárosaként Kr. e. 814-ben alapították. Rómával három háborút vívott a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti uralomért. Kr. e. 146-ban a rómaiak végleg lerom- bolták, de már a római időkben újjáépült, majd a vandálok építették tovább, majd az arabok Kr. u. 698-ban végleg lerombolták. Karystos (Káristos, Karüsztosz): város Euboia délnyugati részén. Kr. e. 490-ben elfoglalták a perzsák. Kr. e. 467-ben meghódították az attikaiak, s fontos kereskedelmi központtá fejlesz- tették. Fontos terméke volt a márvány és az azbeszt. 156 Kasmír: ókori állam és terület az indiai szubkontinens északnyugati részén. Kassandreia: ld. Poteidaia. Kastri: már a chalkolitikumban lakott település Kythéra szigetén. A telepet krétaiak alapították. Kaszpi-tenger (Hyrcanum maré, Caspium maré): nagy tó Skythia, Hyrkania, Atropaténé kö- zött. Nevét az itt lakó népekről, a caspii-ről kapta. Perzsia keleti határa. Katané (Catania): Naxosból áttelepült chalkisiak gyarmata Szicílián az Etna déli lejtőjén. Kr. e. 729-ben alapították. Egyike volt a sziget legnépesebb és leggazdagabb városainak. A Sy- rakusai elleni háborúban Kr. e. 432-ben az athéniek bázisa volt. Előbb Syracusai, majd az első pun háborúban (Kr. e. 263) a rómaiak uralma alá került. Gyakran pusztították földrengé- sek és vulkáni kitörések. Kaystros (Kücsük Mendere): folyó Anatóliában. A Tmolos-hegységben ered és Ephesosnál ömlik a tengerbe. Kea (Keós, Hydrussa): sziget, a Kyklasok legészaknyugatibb tagja, Euboiától délre helyezkedik el. Vastermeléséről volt nevezetes. A legenda szerint nimfák lakták. Az iónok, majd Árkádi- ából, Naupaktosból és Athénból érkezett telepesek telepítették be. Nevét a telepesek vezéré- ről, a mitikus Keósról, Apollón fiáról kapta. Több neves személyiség szülőföldje, így Simó- nidésé, Aristióné és Prodikosé. Kedoi: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Keiriadai: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Kekropis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Kekryphaleia: kis sziget Aigina mellett a Megarai-öbölben. Kelainai (Apamea Cibotus, Diner): város Délnyugat-Phrygiában. Jelentős kereskedelmi köz- pont volt, Xerxés erődítette meg. Kr. e. 334-ben Nagy Sándor hadjárata idején Antigonos Monophtalmos szállta meg. Antiochos Sótér tovább bővítette a várost, ami a római uralom alatt Phrygia legjelentősebb városa volt. Ld. Apamea. Keós: ld. Kea. Kephale: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Kephallénia: az Ión-tenger legnagyobb szigete Görögország nyugati partjánál. Egy tengerszo- ros választotta el Ithakától. A homérosi korban Odysseus birtokának tartották. Névadója Strabón szerint Kephalos athéni hérós volt. Négy városa volt (Samé, Paleis, Kranaia, Prón- noi), ezek egymástól független városállamokként éltek. Az Ithakával szemközti parton volt Panormos, amely valószínűleg Samé kikötője volt. Kephisia: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Képhissos: 1. (Kephisso) folyó Attika középső területén. Attika legnagyobb vízfolyása, a Bri- lettos délnyugati lábánál ered és Phaléron környékén ömlik a tengerbe. Nyáron kevés a vize, ekkor nem éri el a tengert. 2. (Sarantapotamo) patak az eleusisi síkságon. 3. folyó Argolis- ban. 3. folyó Boiótiában. 4. folyó Oróposban. Kerameikos (’fazekasnegyed’): Athén városfalakon kívül eső, északnyugati negyede, amelyet eredetileg a legszegényebbek laktak, de Kr. e. 491 után itt volt a város temetője is. Ebben a temetőben temették el közös sírokban - a marathóni hősöket kivéve - az egy- azon csatában elesetteket, valamint a legjelesebb államfér- 157 fiakat. A hősök emlékének évente áldozatokat mutattak be. Egyike a legbecsesebb régészeti lelőhelyeknek. Kerameis: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Kerkvra (Korkyra, Corcyra, Korfu): sziget az Ión-tengerben Görögország nyugati partjainál. Előbb az eretriaiak, majd Kr. e. 734-től a korinthosiak gyarmata volt. Kevés gabonát termelt, de jó bortermő vidék, ezért korán kezdett kereskedelemmel foglalkozni. Anyavárosától sike- resen függetlenedett, egyike volt a legnagyobb flottával bíró területeknek. Belviszálya egyik kirobbantó oka volt a peloponnésosi háborúnak. Hanyatlása a makedón uralom alatt kez- dődött meg. Kr. e. 229-ben meghódították a rómaiak. Keryneia: hegy és város Akhaiában. Kettős: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Kikynna: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Kilikia (Cilicia): Terület Kis-Ázsiában a Taurus-hegység és a Földközi-tenger között. A II. év- ezredben itt volt a Kizzuwadna-fejedelemség, az I. évezredben az asszírok Quenek nevezték. Kyros óta a perzsákhoz tartozott, majd a rómaiak, végül az arabok foglalták el. Híres volt ló- tenyésztéséről. Kithairón: Attikát Boiotiától elválasztó, 1410 m magas hegylánc Közép-Görögországban. A mítoszokban gyakran szerepel. Nevét a Teisiphoné szerelmét elutasító Kithairónról nyerte. A hegységben garázdálkodó oroszlánt Héraklés ölte meg, itt halt meg az Artemist meztelenül megpillantó Aktaión. A szemközti Helikonnal ellentétben az Erynnisek lakhelye volt. Kition (Lamaca): város Ciprus déli részén. Több neves személyiség neve is ehhez a városhoz kapcsolható, így a sztoikus Zénón és az orvos Apollónios szülő-, valamint Kimón halálozási helye volt Klazomenai (Kilizman): egyike az iónok tizenkét városának Kis-Ázsiá- ban. A Smyrnai-öböl déli partján és egy szigeten fekszik. Anaxagoras szülőhelye volt. Kleónai: város és erőd Argolisban. Knidos: spártai gyarmat volt Káriában egy keskeny félszigeten. A dór he- xapolishoz tartozott. Kultuszához tartozott Aphrodité Euploia kultusza, akinek híres szobrát Praxitelés készítette. Itt verte meg Kr. e. 394-ben Konón Pisandert. Knóssos: város Krétán az Ida hegység keleti lejtőjén. Kréta legnagyobb (mintegy 20000 m2) palotaközpontja. A kutatók önálló városállamnak tekintik. Első palotája Kr. e. 2000 körül épült és 1700 körül pusztult el egy földrengés következtében. A második, jóval nagyobb palota köz- vetlenül ezután épült. Ez 1600 körül megrongálódott egy földrengésben, de ettől kezdődően többször is újjáépítették. Koile: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 158 Koilé-Syria (Coelesyria): termékeny völgy a Libanon és Antilibanon hegység között. Mint tör- ténelmi terület Syria, Samaria és Fönícia között helyezkedett el, a tulajdonképpeni Syria déli területe volt. Kolchis: a Fekete-tenger délkeleti sarkában fekvő mocsaras, de termékeny vidék. Nevét az Ar- gonauták története tette ismertté. Mithridatés birodalmához tartozott, majd római gyarmat. Kolónai: 1. Tróas belföldi területe. A Byzantiont feladó Pausanias ide vonult vissza Kimón elöl. 2. démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. 3. démos az attikai An- tiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Kolonos: démos a dél-attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Kolophón (‘csúcs’, Deirmendere mellett): jelentős város Lydiában. Flíres volt a lovassága. A VII. sz. első felében Gygés lyd király, majd a perzsák hódították meg. Lysimachos áttelepí- tette lakosait Ephesosba. A római korban adómentességet élvezett. Termékei közül a gyanta volt a legnevezetesebb. Kollytos: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Konthyle: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Kópais: tó Boiótiában. A környező hegyek forrásai táplálták. Kophé (Kabul): város. A Kr. e. IV. századtól lakott. Nagy Sándor elfoglalta. Kopros: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Korfu: ld. Kerkyra. Korinthos (Ephyra, Korinthosz): az Isthmos kereskedelmi és ipari nagyvárosa, Görögország e- gyik legnagyobb, mintegy 300000 lakost számláló álla- ma. Két kikötője közül egyik keletre, a másik nyugatra nézett. Részt vett a görög gyarmatosításban, kedvező fek- vése miatt egyike a legnagyobb kereskedő polisoknak. Akropolisában folyt a Peiréné forrás, ami ostrom esetén lehetetlenné tette, hogy ivóvízforrásától elvágják. A mon- da szerint itt fékezte meg Bellerophón Pégasost. Kikötővárosa közelében állt Poseidón szentélye, ahol négyévente az isthmosi játékokat rendezték meg. A várost Kr. e. 950 körül a Bacchiadák di- nasztiája kerítette hatalmába, s bírta mintegy 300 éven keresztül. Az oligarcha uralom után Kypselos, Periandros és Psammethicos tyrannosa következett, amit a demokrácia váltott fel. A város hanyatlása tengeri hatalmát elveszítve a peloponnésosi háború idején kezdődött meg. A makedónokat támogatta, majd tagja lett az akhai szövetségnek, ezért Kr. e. 146-ban C. Mummius elpusztította, s csak mintegy 100 év elteltével C. I. Caesar építtette újjá Akhaia provincia központjaként Colonia Laus lulia Corinthus néven. Korkyra: ld. Kerkyra. Koróneia: város Nyugat-Boiótiában a Kópais síkság délnyugati részén. A város melletti Athéné Itónia temploma közelében tartották a boiótiaiak Panboiothia nevű ünnepüket. A városhoz közeli ütközetben 447-ben legyőzték az athénieket és Boiótia megszabadult Athén fennha- tóságától. Egy másik csatában Kr. e. 394-ben Agésilaos spártai király itt verte meg a boiótia- iakat. Korydallos: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 159 Koryphasion (Paleo Avarino): sziklás hegyfok és város Messénia partjainál a Pylosi-öbölben. Kr. e. 425 tavaszán Démosthenés athéni hadvezér elfoglalta. Kos: 1. termékeny sziget a Spórások szigetcsoportjában a Keramosi-öböl bejáratával szemben. Főként boráról, az itt készített áttetsző ruháiról, amphoráiról és kenőcseiről volt híres. Dórok lakták. 2. Kós szigetének fővárosa. Asklépios szentélyéről volt nevezetes. A templomhoz tar- tozó orvosi iskolában tanult Hippokratés. Kothokidai: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Krannón (Szarlike): jelentős város a thessaliai Pelasgiótis területén. Itt harcolt Kr. e. 322-ben a lamiai háborúban Krateros és Antipatros az athéniek és az aitóliaiak szövetsége ellen. Krénides: város Amphipolistól 40 mérföldre keletre. Kr. e. 356-ban II. Philippos elfoglalta és Philippoinak nevezte el. A környéken gazdag aranybányák voltak. Itt kezdte el veretni az arany statérokat. Kréstónia: tartomány Makedóniában az Axios és Strymón folyók között. I. Alexandros a perzsák 479-es veresége után foglalta el. Kréta (Candia, Kriti): a legnagyobb görög sziget a Földközi-tengerben. Jelentőségét az is nö- velte, hogy három világrész közelségében fekszik. Kreusis: Thespiai kikötővárosa Boiótiában. Krimisos: kis folyó Nyugat-Szicíliában. A Hypsas mellékfolyója. Itt verte meg Timoleón Kr. e. 339-ben a karthágóiakat. Krioa: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Krisa: nagyváros Phókisban az amphissai síkságon. Lakói megadóztatták a delphoi jósdába igyekvőket. Ezért tört ki az ún. első szent háború, amelyben a várost teljesen lerombolták. A város határát Apollónnak szentelték, lakói elköltöztek Amphissába. Krithote: város két mérföldre nyugatra a modem Gelibolutól a Propontisnál. Krókion (Krókos-mező): termékeny síkság Thessaliában a Kuarios folyó mellett a Pegasai-öböl közelében. Itt aratott a szent háború során Kr. e. 352-ben győzelmet II. Philippos a phókisiak felett. Kropidai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Krotón (Cotrone): Akhaia Kr. e. 710-ben alapított gyarmata a dél-itáliai Bruttiumban. Lakói Kr. e. 510-ben lerombolták a szomszédos Sybarist, majd vereséget szenvedtek a lokrisiaktól, s folyamatos hanyatlásnak indult. A második pun háborúban római kézre került. A várost a sokszoros olympiai győztes Milón és Pythagoras tette híressé. Kunaxa (Kynaxa, Feludsa mellett): város az Euphratést és a Tigrist összekötő csatorna mellett Seleucia közelében, Babilontól mintegy 100 km-re északra. Itt esett el a fivére elleni csatá- ban Kr. e. 401 szeptember 3-án az ifjabb Kyros. Hadseregének 13000 görög vitéze emléke- zetes visszavonulását Xenophón örökítette meg. Kurupedion (Corus, Corupedion): helység Sardeis mellett Lydiában. Egészen pontos helyét nem ismerjük. I. Seleukos Nikatór itt halt meg Kr. e. 281-ben. Kydantidai: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Kydathenaion: démos az attikai Pandiónis phylében a kleisthenési reformok idején. Kyinda (Kundu): város Kilikiában. Suidas alapján valószínűleg azonos a későbbi Anazarbussal (Ain Zarba, Navarza), ami a római időkben Caesareaként volt Cilicia secunda székhelye. 160 Kyklasok (Dodekanisia, ‘gyűrűs szigetek’): az Égei-tengerben nyugat-keleti irányban húzódó vulkanikus szigetlánc. Legfontosabbak közülük: Délos, Naxos, Páros, Andros, Ténos, Mélos, Mykonos, Ios, Siphnos, Théra, Astypalaia. A korai bronzkor egyik legjelentősebb kultúrá- jának területe. Lakói iónok és dórok voltak. Jelentős volt a mezőgazdaság, kereskedelem és márványbányászat. A szigeteken általános volt Athén befolyása. Kymai (Kymae, Kymé, Cymae, Cumae): chalkisi gyarmatváros a Nápolyi-öbölben. Kymé: város Aiolisban. Kr. e. 547-ben elfoglalta Kyros. Kynoskephalai (‘kutyafejek’): két kopár, meredek dombhát Thessaliai Skotussában. Nevét jel- legzetes alakjuk adta. Nevezetes csaták zajlottak itt, így Kr. e. 364-ben itt halt meg Pelopidas a pherai Alexandros zsoldosaival szembeni csatában, Kr. e. 197-ben pedig T. Quinctius Fla- minius verte meg ugyanitt V. Philippos makedón királyt. Kynosséma (Kynos-Séma ‘kutya sír’): hegyfok a thrákiai Chersonésoson. Nevét a kutyává vál- toztatott és itt eltemetett Hekubáról kapta. Itt aratott győzelmet Kr. e. 411 végén Thrasybulos az athéni flotta élén. Kynosura: egyike annak az öt községnek, amelyek egyesüléséből Spárta kialakult. Kynuria (Thyreatis): terület Argosban. Spárta hódította meg, hogy a tenger felől is biztosítsa ál- lama védelmét. Kypros: ld. Cypros. Kyrénaiké (Cyrenaica): tartomány Észak-Afrikában. Termékeny és vízben gazdag terület. A thérai görögök virágzó államot teremtettek itt, amit a Perzsa Birodalom foglalt el, majd 308- tól Egyiptomtól került laza függésbe. Kr. e. 67-től római gyarmat. Kyréné (Küréné, Cyrene, Shahhat): Kr. e. 630 körül thérai gyarmatosítók alapította város Észak-Afrikában. Kyrénaiké fővárosa, egyike a kyrénaikéi pentapolisnak. A III. században egy barbár támadás és földrengés következtében elpusztult. Nagyszerű orvosai és pompás templomai tették híressé. Itt született a költő Kallimakhos és a földrajztudós Eratosthenés. Kyrrhestiké: kerület Felső-Syriában. Kyrteidai: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Kythéra: sziklás sziget a Lakóniai-öböl bejáratánál a Peloponnésostól délre. A mítosz szerint itt született a tenger habjaiból Aphrodité. Legrégibb lakói talán a föníciaiak, majd az argosiak voltak, míg Spárta fennhatósága alá nem került. Előbb Kr. e. 455-ben, majd a peloponnésosi háború alatt 424-ben elfoglalták az athéniek. A Nikias-féle béke visszaadta Spártának. Fővárosa Aphrodité Urániának volt szentelve. Legnevezetesebb terméke a bíborkagyló volt. Kythéros: démos az attikai Pandiónis phylében a kleisthenési reformok idején. Kythnos: a Kyklas-szigetcsoporthoz tartozó sziget Keós és Seriphos között. Vastermeléséről, gabonájáról, boráról és sajtjáról volt nevezetes. Kyzikos: milétosi gyarmat a Fekete-tenger partvidékén. A peloponnésosi háború során 410-ben itt verte meg Alkibiadés a spártaiakat. Kr. e. 350 körül a perzsák megerősítették. Virágzását a római uralom idején érte el. Ladé: kis sziget Kária partjainál Milétosszal szemben. Itt verték meg a perzsák Kr. e. 492-ben a kis-ázsiai görögök csapatait. Lakedaimón: ld. Spárta. Lakedaimónia (Lakóniké, Lakónia, Lakedaimón): Délkelet-Peloponnésos vezető állama. Fővá- rosa: Spárta. 161 Lakiadat: démos Athéntól északnyugatra az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Innen származott Kimón. Lakónia: Id. Lakedaimónia. Lakoniké: termékeny medence a Peloponnésos-félszigeten, az Eurótas folyó völgyében. Leg- fontosabb városa: Spárta. Lamia: megerősített város Thessaliában. Arról a háborúról (Kr. e. 323-322) nevezetes, amelyet az athéniek Antipatros ellen viseltek. Lampsakos (Lapszaki): a phókisiak Kr. e. 620 körül alapított gyarmata a Fekete-tenger partvi- dékén Mysiában. A mítosz szerint itt szülte Aphrodité Priapost. Larissa: város Thessaliában a Péneios mellett. Az Aleuada nemzetség székhelye. Laureion (Laurion, Lávrion): a Hyméttos hegytől délre húzódó alacsonyabb hegycsoport Atti- kában. Ezüstbányászatáról híres hely. A bányák jövedelméből építtette Themistoklés azt a flottát, amely fontos szerepet játszott a salamisi ütközetben. Lebedos: város Ióniában. Lakosait Lysimachos Ephesosba költöztette. Lechaión: község a Korinthosi-öböl mellett. Korinthossal falak kötötték össze, mesterséges ki- kötőjében a hadiflottát állomásoztatták, amit Kr. e. 391-ben elfoglaltak a spártaiak. Leipsydrion. erődített község Attikában a boiót határon. Kr. e. 513-ban itt szenvedtek vereséget az Athénbe visszatérni szándékozó Alkmeónidák. Lélantos: termékeny síkság Euboián. Főként szőlő-, füge- és olajültetvények voltak rajta. A sík- ságért Chalkis és Eretria folytatott elkeseredett küzdelmet. Lémnos (Aethalia, Hypsipylea, Limnos): vulkánikus sziget az Égei-tenger északi részén. He- gyes-dombos, de termékeny, híres volt gabonájáról, olajáról és mézéről. A sziget Héphaistos védnöksége alatt állt, aki az Olymposról levettetvén ide esett és itt rendezte be műhelyét. Fö- níciaiak is megtelepedtek rajta. Kr. e. 510-től a perzsákhoz tartozott. Miltiadés meghódította Athén számára. A római uralom alatt Akhaia provincia része volt. Leontinoi. naxosi gyarmat Szicílián Syrakusaitól északnyugatra. Mindvégig Syrakusai árnyéká- ban élt. A pun háborúk alatt a rómaiak hatalmába került. Itt született a szofista bölcselő, Gor- gias. Leontion: kis helység Akhaiában. Leóntis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Lepreon: 1. város Árkádiában. 2. város Élisben. Lerna: 1. mocsaras tó Argostól délnyugatra a Peloponnésos északkeleti részén. A mítosz szerint itt ejtette el Héraklés a lemai hydrát. 2. város a hasonnevű mocsaras tó mellett. Lesbos (Issa, Pelasgia, Metonis, Macaria): az Égei-tenger legnagyobb szigete Mysia partjainál. Fővárosa Mytiléné. Legrégebbi lakó a pelasgok, majd az iónok és aiolok. Kyros meghódítot- ta, majd a görög-perzsa háborúk után az athéni szövetséghez tartozott. Számos híresség szár- mazott innen, vagy élt a szigeten, így pl. Pittakos, Theophrastos filozófusok, a történetíró Theophanés, valamint Árion, Sappho költők. A délosi szövetség tagja, nem fizetett adót. hanem hajókat állított a szövetséges flottába. Leukas: eredetileg félsziget az Ión-tengerben Akamania partjai mentén. Kr. e. 640-ben a korin- thosiak gyarmatosították Periandros tyrannisa idején, és csatornával vágták el a szárazföld- 162 tői. Leukatas nevű hegyfokán állt Apollón híres temploma. A hagyomány szerint innen ve- tette magát a tengerbe Sappho és Artemisia királynő. Leukimmé (Lefkímo): hegyfok Kerkyra keleti részén. Leukonion: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Leukopyra: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Leuktra (Parapungia): kis helység Boiótiában. Kr. e. 371-ben itt aratott győzelmet Epameinón- das Kleombrotos spártai király túlerőben lévő seregei felett. Libanon (’fehér hegy’, Libanos, Libanus, Dzsel Libnan): hegység Syriában, Fönícia és Koilé- Syria között. A tengerparttal párhuzamosan halad, északon 3063 m magasságig emelkedik. Nevét nem mészkő szikláiról, hanem havas csúcsairól kapta. Líbia: ld.: Lybia. Lilaia: város Phókisban. Már Homéros említette, félreeső helyen feküdt, így elkerülte a perzsá- kat. A szent háború alatt azonban feldúlták a makedónok. Lilybaion (Lilybaeum): karthágói gyarmat Nyugat-Szicílián a hasonnevű hegyfokon. Igen erős védmüvekkel és haderővel védték, így a rómaiak Kr. e. 250-ben nem is tudták bevenni. Limnai: egyike annak az öt községnek, amelyek egyesüléséből Spárta kialakult. Lindos: város Rhodoson, a dór hexapolis (Lindos, Ialysos, Kamiros, Kos, Knidos, Halikamas- sos) tagja. Lipari: ld. Aiolos. Lokris Opuntia: ld. Opusi Lokris. Lokris Ozolis (‘déli Lokris’): Aitólia, Dóris, Phókis és a Korinthosi-öböl határolta terület Kö- zép-Görögországban. Lokris: arkadiai vidék. Déli részén az ozolisi, délkeleti részén az opusi lokrisiak laktak. Kr. e. 338-tól az aitóliai szövetség tagja. Lokroi Epizephyroi: az ozolisi lokrisiak gyarmata Dél-Itáliában a Zephyrion-hegy alatt. Lousia: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Ludias: folyó Makedóniában a Bermion-hegység vidékén. Lybia: Afrika északi része. Gyakran jelölte egész Afrikát. Lydia (Maeonia): ország Kis-Ázsia nyugati partvidékének közepén Mysia, Phrygia, Kária és az Egei-tenger között. Fontos keletre menő karavánutak vezettek rajta keresztül. Fővárosa: Sar- deis. 547-ben Kyros hódította meg. Lakói a maeonok voltak, akiket később lydusoknak ne- veztek. Rokonságban álltak a káriaiakkal és phrygiakkal. Híres lovasok voltak. A Héraklei- dák alatt (kb. 1190 óta) ión görögök telepedtek le a nyugati tengerparton, ezért Ióniának ne- vezték. A Mermnadák (Kr. e. 686-446) az egész Nyugat-Kis-Ázsiát a Halysig meghódítot- ták. Kroisos után perzsa, syriai, pergamoni és végül római uralom alá került. Legnevezete- sebb városai Thyatira, Apollónia, Magnésia, Sardeis és Philadelphia. Lykaia: község Árkádiában Megalopolis környékén. Lykia: hegyes, de folyóvölgyekben gazdag tartomány Kis-Ázsia déli részén. Lakói Krétáról vándoroltak be, társadalmuk anyajogú volt. Nyelvük indoeurópai, ami hettitához állt közel. A tartomány őslakói a milyák és a solymusok voltak, akiket az indogermán bevándorlók a hegyekbe szorítottak. 545-ben Kyros hódította meg őket. A Perzsa Birodalmon belül függet- len, városokból álló szövetséget alkottak, mely előbb a syriai, majd a rhodosi uralom alatt is 163 (Kr. e. 190-168) megmaradt, és a rómaiak a harmadik makedón háború után szabadnak nyilvánították. Kr. u. 43-ban Claudius Pamphyliával együtt római provinciává tette. Lynkéstis (Hérakleia Lynkéstis): város Felső-Makedóniában. A Kr. e. IV. század közepén ala- pította II. Philippos. Fontos stratégiai pont volt, amíg a rómaiak le nem rombolták a Kr. e. II. század közepén. Lvsimakheia (Ekszamili): város a thrák Chersonésoson. Lysimachos alapította Kr. e. 309-ben. A thrákok elpusztította várost később Kr. e. 196-ban Antiochos újra felépíttette. Magna Graecia (’Nagy Görögország’, Megale Hellas): ezen a néven először Polybios nevezte Itáliának a Silaros és Frento folyóktól délre elterülő vidékét a görög gyarmatvárosok és azok területének megjelölésére. Strabón az itáliai és szicíliai görögöket nevezte így. Az elnevezés főként a VIII—VII. században Itáliában alapított görög gyarmatvárosokat jelölte. Ezek közül a legfontosabbak: Tarentum, Sybaris, Krotón, Hérakleia, Kymai, Éleia és Neapolis voltak. Magnésia: 1. (Manissa) város Lydiában a Maiandros-folyó jobb partján. Itt, ebben a neki ado- mányozott városban halt meg perzsa alattvalóként az Athénból száműzött Themistoklés. Kr. e. 190-ben L. Scipio itt verte meg III. Antiochost. 2. thessaliai város és terület a Pélion-hegy tövében. Maiandros: folyó Lydia határánál. Mainalos: hegy és város Árkádiában, Mantineia közelében. Makednia: a Középső-Haliakmón völgy vidékének elnevezése az ott élő népek nyelvén. Ez az elnevezés válik később Makedónia néven ismertté. Makedónja: ország Thessaliától északra. Az elnevezés Hérodotosnál fordul elő először. Népe a görögökkel rokon, de a görögök nagyon sokáig barbároknak tartották őket. Makedonis: a későbbi Makedónia magva. Hérodotos szerint Perdikkas Illyriából a makedónok földjére érkezve foglalta el a területet. Maketa: a Haliakmón-folyó felső folyásának vidékének elnevezése az ott élő népek nyelvén. Malisi-öböl: tengeröböl Thessaliában, amelyet északon a thessaliai Malis, délről Malis és Lok- ris Epiknemidia tartományok határolnak. Mallia (Malia): város Krétán. A minósi korszak harmadik legnagyobb palotájának volt a központja. A kutatók önálló városállamnak tekintik. Igen korán lakott hely volt. Első palotája Kr. e. 1900 körül épült fel, majd 1700-ban elpusztult. Az új palotákat ugyanazon terv alapján, ugyanazon a helyen építették fel. Mantineia: város Arkadia keleti részén. A perzsa háborúk után lett város az eredetileg öt, egyesült községből álló közösség. Több csatát is vívtak itt, így Kr. e. 418-ban a spártaiak verték meg az argosiak és mantineiaiak szövetségét, illetve 362-ben itt győzte le az Epameinóndas vezette thébai sereg a spártaiakat. Maga Epameinón- das elesett a csatában. Marakanda (Szamarkand): Sogdiané fővárosa. Marathón (’ánizsmező’): démos az északkelet-attikai A- iantis phylében a kleisthenési reformok idején. A ha- sonnevű várost mintegy 10 km hosszú, északi részén mocsaras síkság választotta el a tengerparttól. Leghíre- fflPjf 164 sebb csatája a Kr. e. 490. aug. 10-i, amikor a görögök fényes győzelmet arattak I. Dareios hadai ellen. Ásatásait Schliemann kezdte meg 1884-ben, az elesett görögök tömegsírját az 1890/91-es ásatások során azonosították. Mareia: 1. (Birket v. Bekeret Mariut) nagy tó Alexandriánál. 2. város Egyiptomban a Mareia-tó déli partján. Az ókorban pálmáiról, erős boráról és papiruszáról volt híres. Maróneia: 1. város Thrákia déli partján. Eredetileg chiosi gyarmat volt. Szőlőtermeléséről volt híres, jó boráról már Homéros is megemlékezett. 2. ezüstbányájáról nevezetes hely Attiká- ban Laureion és Thorikos közelében. Nevét az előző városról kapta. Hérodotos szerint a Salamisnál harcoló flotta felét a maróneiai ezüstből építették fel. Marsiliana d’Albergna: város Toscaniában. Itt találták azt a Kr. e. 700/650-ből származó elefántcsont írótáblát, amelynek felső peremére rávésték a görög ábécét. Massilia (Marseille): Kr. e. 600 körül phókisiak alapította gyarmat Dél-Fran- ciaországban a Rhône torkolatánál. A megerődített város fellegvárában állt Apollón, Artemis és Pallas Athéné temploma. Gallia déli partján és a hispániai parton maga is több gyarmatot (Agatné, Antipolis, Nikaia, Rhodé, Emporion) alapított. Caesar 49-ben elfoglalta, ekkor kiszolgáltatta flottáját és elveszítette politikai szerepét. Medeón: 1. város Akarnania északkeleti részében az Ambrakiai-öböltől délre, a Limnaea és Stratos közötti úton. 2. város Boiótiában a Kópais tó közelében délkeleti irányban. 3. város Phókisban, a Korinthosi-öbölben, a Krisai-öböltől és Antikyra városától északra. A szent háborúban lerombolták s többé nem is épült föl. Média: Északnyugat-Irán fennsíkja, amit a médek foglaltak el. Kr. e. 626-ig az Asszír Biroda- lom része volt. Kyaxarés alatt független birodalom, majd miután Kyros Kr. e. 550-ben meg- hódította, a Perzsa Birodalom satrapiája. Nagy Sándor elfoglalta és két részre osztotta. Média a görög forrásokban gyakran jelenti Perzsiát, a médek pedig a perzsákat. Medinet-Habu: Thébai lelőhely a nyugati völgyben. Többek között a XVIII. dinasztia idejében épült Amon templom, III. Ramszesz és III. Amenhotep Memnón-kolosszusokkal díszített ha- lotti temploma teszi híressé. Megalé Hellas: ld. Magna Graecia. Megalopolis: az Árkádiái szövetség központja a Helisson folyó mellett. Epameinóndas alapí- totta Kr. e. 370-ben. Megara Hyblaia: Kr. e. 728-ban megaraiak alapította gyarmat Szicílián Syrakusaitól északra. Híres volt mézéről. Megara: Az Isthmos kereskedelmi és ipari nagyvárosa, Megaris fővárosa. Korinthos és Athén között, félúton feküdt. Dórok lakták, de Solón idejétől önálló állam virágzó iparral és keres- kedelemmel. Állandó vetélkedésben állt Athénnel és Korinthosszal. Kr. e. 461-ben tízéves szövetséget kötött Athénnel. Jelentőségét a peloponnésosi háború során teljesen elvesztette. Megaris: Görögország egyik legkisebb tartománya. Boiótia, a Korinthosi-öböl, Attika, a Sáró- ni-öböl között. Fővárosa Megara. Melite: 1. démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. (Málta) sziget Szicília partjai mellett. Főként kalózok lakták. Mélos: a Spórások szigetcsoportjának tagja. Krétától északra fekszik. Legrégibb lakói byblosi- ak, utánuk a Krétáról áttelepült dórok lakták. A peloponnésosi háború idején az athéniek Kr. 165 e. 416-ban feldúlták, lakóit legyilkolták vagy rabszolgának adták el, helyükbe attikai telepe- seket küldtek. Obszidiánjáról és kéntermeléséről, valamint meleg fürdőiről híres. Mesambria (Nessebar): Hérakleia Pontiké gyarmatvárosa a Pontos nyugati partján. Mesogeios (Mesogaia): a Kleisthenés által territoriális elven kialakított három földrajzi egység egyike: Attika középső része. Messana: ld. Zanklé. Messara: termékeny síkság Kréta középső részén. Régészeti lelőhely, egyike a legrégibb, nem- zetségi temetkezési helyeknek. Messéné (Zanklé): Messénia fővárosa a Peloponnésosi-félsziget délnyugati részén. Kr. e. 369- ben Epameinóndas alapította az Ithómé délnyugati lejtőjén. Messénia: termékeny síkságon elterülő tartomány a Peloponnésoson Élis, Arkadia, Lakónia kö- zött. Oslakóinak a lelexeket tekintették, utánuk aiolok, majd a dórok foglalták el. Spártával vívott háborúiban alulmaradván lakói Spárta szolgái lettek. Függetlenségüket a leuktrai csata után nyerték vissza. Legfontosabb városai Messéné és Pylos. Messos: egyike annak az öt községnek, amelyek egyesüléséből Spárta kialakult. Metapontion: Akhaia gyarmata Dél-Itáliában Lucania keleti partján. Methóné: 1. város Délnyugat-Messéniában. Jó kikötője volt. 2. Eretria gyarmatvárosa volt Pyd- nától északra. Athén szövetségese volt. II. Philippos 354 nyarán a várost elfoglaló ostroma alatt veszítette el jobb szemét. Méthymna: város Lesboson Lesbos várostól északra. Kitűnő kikötője volt és itt termelték a hí- res lesbosi bort. Kr. e. 406-ban a spártaiak kifosztották. A költő Árion és a történetíró Hella- nikos szülőhazája. Miamu (Miamou): barlang Dél-Krétán, neolitikus lelőhely. A Kr. u. I—II. századból származó Asklépios szentélye tette híressé. Milétos (Palatia): a legjelentősebb görög város Kis-Ázsiában. Számtalan gyarmatot alapított. 495-ben elfoglalták és kifosztották a perzsák, Kr. e. 334-ben Nagy Sándor foglalta el. Híres fiai közé tartozott többek között Thalés, Anaximandros és Anaximenés. Mimas: hegyfok Iónia nyugati partjainál. A Tholos-hegység egyik nyúlványa Smyma és Kolo- phón között. Minóa: 1. kis sziget Megara kikötője előtt. 2. város és hegyfok Argolisban. Mochlos: kis szigeten fekvő település Krétán Hagios Nikolaoshoz közel. Halászfalva jelentős kykladikus befolyást mutat. Korai Minósi temetője a legnagyobb és legjelentősebb Kelet- Krétán. Richard Seager ásta ki 1908-ban. Molossis (Molossos): tartomány Épeirosban Dódóna környékén. Lakói a molossosok, akik bár hellén származásúak, a görögök szemében barbárnak számítottak. Fővárosuk Passaron volt, míg a peloponnésosi háború után Ambrakia elfoglalásával azt nem tették székhelyükké. Ho- ratius megénekelte híres vadászebeiket. Motyé: karthágói gyarmat Nyugat-Szicílián. Munychia (Munichia, Phanari): domb az attikai Peiraieus keleti részén. Keleti részén volt Athén hasonnevű hadikikötője. A domb déli lejtőjén állt Artemis temploma, a nyugati lejtőn pedig egy Dionysos templom és színház. Kr. e. 403 elején a Thrasybulos vezette demokraták itt győzték le a harmincak seregét. Mygdónia: ld. Bithynia. 166 Mykalé: Samosszal szemben fekvő félsziget Anatólia nyugati partjainál. Hegyfoka a Messogis hegység meredek nyúlványa. Itt volt az ióniaiak szövetségének Poseidón Helikónikosnak szentelt közös szentélye. Kr. e. 479-ben itt győzte le Leotychidas és Xanthippos a perzsák hajóhadát. Mykéné (Mykénai, Mükéné): város Argolisban a síkság északi részén. A ~ L mítosz szerint Perseus alapította. A róla elnevezett mykénéi-kor egyik fontos államának központja. Mylai (Milazzo): chalkisi gyarmatváros Szicílián. Kr. e. 260-ban itt vívott tengeri csatát C. Duilius, s ugyancsak itt győzte le Sextus Pompeiust Agrippa Kr. e. 36-ban. Mynchia: az athéni kikötőváros, Peiraieus erődje. Myrhinus: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Myrkinos: város Thrákiában a Trymón mellett. Histaiaos adománybirtokként kapta meg Da- reiostól. Myrrhinoutta: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Mysia: tartomány Kis-Ázsia északnyugati részén. Mytiléné: Lesbos legjelentősebb városa. Kyros óta a Perzsa Birodalomhoz tartozott. 479-ben csatlakozott a délos-attikai szövetséghez. A peloponnésosi háború idején erős vára és két ki- kötője volt. Ekkor Spártát támogatták, ezért Pachés Kr. e. 427-ben elfoglalta, falait lerom- bolta, flottáját megsemmisítette, a város földjeit pedig attikai kléruchosok között osztotta fel. Myus: iónok alapította város Káriában. Az ión szövetséghez tartozott. Azok közé a városok közé tartozott, amit Artaxerxés Themistoklésnek ajándékozott. Naukratis (Kawm Ju'ayf): El-Gijeif, el-Nibeira és el-Nikrás falvak mellett található romterület. Eredetileg görög kereskedelmi állomás volt. A milétosiak első egyiptomi kereskedelmi lera- kataként alapították I. Psammetik idején. A városnak Amasis alatt monopóliuma volt a gö- rögországi kereskedelem lebonyolítására. Alexandria 332-es megalapításáig virágzott. A vá- rosban számos görög istennek szentelt templom található. Archeológiái feltárását W. M. Flinders Petrie kezdte meg 1884-ben. Naupaktos: az ozolisi lokrisiak kikötővárosa a Korinthosi-öböl északnyugati részén. Az athéni- ek ide telepítették a harmadik messénai háborúban megmenekülteket. Az aigospotamoi ütkö- zet után a lokrisiak bírták a területet, tőlük Epameinóndas hódította el. Kr. e. 217-ben itt kö- tötték meg a szövetséges háborút lezáró békét. Naxos: 1. sziget az Égei-tengerben, a Kyklasok legnagyobb szigete. A legenda szerint Théseus ezen a szigeten hagyta Ariadnét, aki itt találkozott Dionysosszal. A sziget Lygdamis tyranni- sa idején élte virágkorát. A megszerzéséért indított sikertelen perzsa-milétosi akció volt a ki- robbantó oka az ión felkelésnek. 2. chalkisi gyarmatváros Szicílián, 735-ben alapították. Athén támogatása miatt Syrakusai tyrannosa, Dionysios Kr. e. 358-ban lerombolta Nea Nikomédeia: település Dél-Makedóniában. A Proto-Sesklo kultúra egyik je- lentős kora neolitikus telepe. Ásatásai 1961-1964 között folytak. Neapolis (Parthenopé, Napoli, Nápoly): eredetileg chalkisi gyarmatváros volt Par- thenopé néven, majd cymaei kivándorlók felépítették az ősi város helyén azt, amely Campania legfontosabb városa lett. 167 Nemea: völgy Argolisban. Korinthos és Mykéné között. Szá- mos mítosz fűződik hozzá: itt őrködött ló fölött Argos, itt ölte meg Héraklés a nemeai oroszlánt. Itt található Zeus szent lige- te, ahol az ún. nemeai játékokat rendezték a főisten tiszteletére. Nésiótis: az egyik phylé neve Thurioiban. Nikaia (Nicea, Iznik): város Bithyniában. Egy Antigonos alapította városkát építettek ki és Lysimachos feleségéről nevezték el. Királyi székhely és virágzó kereskedelmi központ volt. Kr. u. 325-ben és 787-ben egyetemes zsinatot tartottak itt. Nikea (Nicea): város a Hydaspés partján, azon a helyen, ahol Nagy Sándor legyőzte Porost. Nikomédia: 1. Város a Fekete-tenger partvidékén. 2. ld. Olbia. Nisaia: Megara egyik megerősített kikötője a város alatt. Nyolc stadion hosszú, az athéniek által épített kettős kőfal kötötte össze a várossal. Amikor a peloponnésosi háborúban a megaraiak szakítottak Athénnel, ezeket a falakat lerombolták. Notion: város Ióniában a hasonnevű hegyfokon. Kolophón kikötője volt, a várossal védőfalak kötötték össze. Nymphaion: 1. hegy Illyricumban Apollónia mellett. 2. (St. Juan de Medua Albánia) hegyfok Illyricumban. 3. hegyfok a Chalkidiké-félszigeten. Nyssa (Sultanhisar): város Káriában. Oa: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Oassos: város Káriában. Oaxos: a Kr. e. VIII-VI. században virágzó város Krétán. Az Apollónnak vagy Athénének emelt templomot ebben az időben Akropolisszá erődítették. Óchos: folyó Belső-Ázsiában. Odéssos (Várna): milétosi gyarmat a Fekete-tenger nyugati partvidékén. Odomantos: az odomantos thrák törzs lakhelye. Odrys: Ainos mellett itt tárták fel a Balkán legrégibb neolitikus kultúráját. Oe: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Oeroé: folyócska Boiótiában. Oineis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Oiniadai: az Acheloós folyó alluviális deltájában fekvő város egykor kikötőként működött. Az V. században erődítmény volt. A peloponnésosi háborúban Spárta szövetségéhez tartozott, de Kr. e. 424-ben Athén szövetségéhez csatlakozott. Oinoé: 1. démos az attikai Aiantis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 3. helység Argolisban. 4. forrás Árká- diában. Oinophyta (Oenophyta): város Boiótiában az Asópos folyótól délre, az attikai határon. Itt verte meg Kr. e. 457 őszén Myronidés athéni hadvezér a boiótokat. Oion Dekeleikon: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. Oion Kerameikon: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. 168 Olbia (Astakos, Nikomédia): Kr. e. 647-ben a milétosziak által alapított gyarmat a Fekete-ten- ger északi partvidékén a Búg folyó torkolatánál Bithyniában Nikomédiával szemben. Később athéniek foglalták el, és ekkor kapta az Olbia nevet. A várost Lysimachos elpusztította, lakói ekkor Nikomédiába költöztek. Oloros: hegyi erődítmény Akhaia északkeleti részén a Sythas völgye felett. Olympé: város az albániai Mavrovo dombján. Olympia: az olympiai játékok szent területe Élisben. Az antik görögség egyik legfontosabb szent helye. Négyévente rendezett, Zeusnak szentelt ünnepi játékainak feljegyzései a görög időszámítás egyik alapját jelentik. Olympos: 1. Thessaliát Makedóniától elválasztó hegy Észak-Gö- rögországban. A görög hitvilág szerint itt lakott az istenek utolsó nemzedéke. 2. Hegy Mysiában. Olynthos: jelentős görög gyarmatváros a Torónéi-öbölben Potei- daia mellett. Legnagyobb jelentőségre a peloponnésosi háború idején jutott, amikor több el- pusztított város lakói ide települtek, s sikeresen védekezett az athéniek, a spártaiak és a ma- kedónok ellen. Kr. e. 379-ben belekényszerítették a spártai symmachiába, 348-ban II. Philip- pos pusztította el. Oneatai: ’szamártörzs’. Kleisthenés a három hagyományos dór phylét állítólag megfosztotta ki- váltságaitól, állatokról nevezte el őket. Ópis: város a Tigris-folyó mellett. Opus: a róla elnevezett opusi lokrisiak fővárosa az Opusi-öböl mellett. Opusi Lokris (Locris Opuntia): tartomány Phókis és Boiótia között az Opusi-öböl partján. Orchomenos: 1. régészeti lelőhely Árkádiában Mantineától északra, Mykéné-kori palotaromo- kat tártak fel. Már Homéros is említi, lakói részt vettek a thermopylai és plataiai csatában. Előbb az aitóliai, majd az acháj szövetséghez csatlakozott. 2. város Boiótiában. Orestis: tartomány, a legrégibb makedón szállásterület a Felső-Haliakmón völgyében Felső- Makedóniában. Orontés: Szíria főfolyója, Héliopolis közelében ered és a Föníciai-tengerbe ömlik. Orópos: kikötőváros az Euripos folyón Boiótia és Attika határán. Kr. e. 506-tól Attikához tartozott. Ossa: hegy Észak-Görögországban, Thessaliában. Othrys: hegy Dél-Thessaliában. Otryne: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Óxos (Amu-Darja): folyó Baktriában. Oxyrhynchos (el-Bahnasza): város Egyiptomban. Innen került elő a leg- nagyobb számú papirusz-lelet. Pagai: Megara kikötője. Pagasai: Magnésia és Thessalia határolta öböl Közép-Görögországban. 169 Paiónia: tartomány Északkelet-Makedóniában. A Kr. e. IV. század közepétől Makedónia része. Lakói a paiónes. Paionidai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Palikastór (Palaiokastro): régészeti lelőhely Krétán. Egyike a legrégibb, nemzetségi temetkezé- si helyeknek. Pallantion: város Árkádiában. Az Árkádiái szövetség tagja. Az innen Itáliába kivándorlók az egyik, Tiberis melletti dombot is városukról Pallantionnak nevezték el. Ez lett később a Pala- tium. Palléné: 1. démos a közép-attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Peisistra- tos itt mért döntő vereséget ellenfeleire, hogy biztosítsa tyrannisát Athénban. 2. város Thrá- kiában. Palmyra (Tudmur, Tadmor, Palmüra): város az ókori Szíriában. Korán, körülbelül 3500-tól la- kott helység, ami az arámiak egyik legfonto- sabb kereskedelmi központja volt. A bibliai hagyomány szerint Salamon építtette fel a várost, de a mítosz valószínűleg összetévesz- ti a palesztinai Tamar városával. Legjelentő- sebb korszakát a Római Birodalomtól füg- getlenedő Zenobia királynő (267-272) alatt élte. 273-ban lerombolták. Pambotadai: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Pamisos: folyó Messéniában. Pamphylia: terület Kis-Ázsia déli részén. Lakói a pamhyloi. Pampyloi 'mindenféle phyléből valók’: spártai phylék elnevezése. Pandionis: mesterségesen létrehozott és attikai héroszokról elnevezett attikai phylé Kleisthenés reformja után. Pandosia: 1. város az itáliai Bruttiumban az Acheron folyó mellett, itt halt meg épeirosi Alexander. 2. város Épeirosban. Pangaion: helység Makedóniában. Bányaműveléséről volt nevezetes. Panormos: 1. karthágói gyarmat Nyugat-Szicílián Eryx várossal átellenben az Orethus folyócs- ka torkolatánál. A rómaiak Kr. e. 254-ben vették el a punoktól. 2. kikötőváros Akhaiában. 3. kikötőváros Ióniában. Pantikapaion (Bosporos, Keres): milétosi gyarmat a Fekete-tenger északi partvidékén a taurisi Chersonésos keleti csúcsán, szemben Phanagoreiával. Fontos kikötőváros volt élénk gabona- és halkereskedelemmel. Később a Bosporosi Királyság központja. Pantikapaion: gyarmat a Fekete-tenger partján. Paos: falu Árkádiában. Paphlagónia: tartomány Bithynia keleti részében. A partvidéken számos görög gyarmatot alapí- tottak. Fővárosa Gangra, a későbbi Germanocopolis. Előbb a Lyd-, majd a Perzsa Birodalom hódította meg. Kr. e. 64-ben a partvidék, majd Kr. e. 7-ben az ország belseje is római uralom alá került és Galatia vagy Bithynia provinciához tartozott. 170 Paprémis: város a Nílus Deltánál, Kr. e. 459-ben a lázadó egyiptomiak itt arattak döntő győzel- met a perzsák felett. Paralia: ‘tengermellék'. A Kleisthenés által territoriális elven kialakított három földrajzi egység egyike: Attika tengerparti kerülete, amely keskeny területen húzódott Halai Aixonidéstől Prasiai városáig. Parapomisadai: satrapia a Hindukustól délre. Ennek a satrapiának az élére nevezi ki helytar- tónak Nagy Sándor Oxyartést, Roxané apját. Parion: milétosi gyarmat Hellésporítoson Mysiában, északkeletre Lampsakostól. Augustus óta római gyarmat. Parnassos: a görög mitológiából is jól ismert, Apollón- nak, Dionysosnak és a Múzsáknak szentelt, 2460 m magas hegy Közép-Görögországban. Délnyugati lejtő- jén található Delphoi. Parnés (Ozea, Nozea): erdőkkel borított, 1410 m magas hegység az észak-attikai Diakrián a boiót határon. A hegy csúcsán állt Zeus Parnethios szobra és Zeus Semaleos oltára, melynél az időjósok az időjárást szokták megjósolni. Parnón: 2000 m magas hegység a Peloponnésoson, Lakónia és Argolis határán. Déli részén ta- lálható a Maleia hegyfok. Paropamisos: ld. Hindukus. Páros: sziget az Égei-tengerben, Kyklasok egyik legjelentősebb szigete. Görögország legjobb minőségű márványbányái itt találhatók. A délosi szövetség tagjaként Kr. e. 425 után évi 30 talentum adót fizetett. Az új attikai tengeri szövetségtől Kr. e. 357-ben elszakadtak. A sziget névadó hőse csak a mitológiából ismert. Itt született a költő Archilochos. Legnevezetesebb régészeti lelete az ún. parosi márványkrónika. Parthia (Parthuva, Parsua): terület és ország a későbbi Khorasan vidékén. Pasargadai: Perzsia Kyros építtette fővárosa. Pasitigris (’kis Tigris’): a Tigris és Euphratés egyesülése utáni folyószakasznak a mai Baszra városától lefelé eső szakasza. Patala: sziget és hasonnevű város. Nagy Sándor erősítette meg és tette virágzó kereskedelmi központtá. Patrai (Patrae): egyike a tizenkét akháj városnak Akhaia északnyugati partján, a Korinthusi-ö- böl bejárata előtt. Spártai támaszpont volt az Aitólia elleni támadásokkor. Augustus idején a neve Colonia Augusta Aroé Patrensis, és fontos támaszpont volt. Augustus az actiumi ütkö- zet után még a vidék lakóit is Patraiba telepítette, a város uralmát pedig még a tengerpart túl- só felén Lokrisra is kiterjesztette. Pedias vagy Pedion: a legnagyobb kiterjedésű síkság Attika nyugati részén, amely a legelőke- lőbb nemzetségek tulajdonában volt. Pégai: város Árkádiában Megalopolisnál. Peiraieus (Piraeus, Mynchia, Piraiéus): Athén kikötője. Görögország legnagyobb kikötője. Már a VII. században az athéniek kikötőhelye volt. Themistoklés erősítette meg Kr. e. 490-ben, majd felépíttették az Athénnal összekötő, ún. „hosszú fal”-at. 2. démos az attikai Hippothon- tis phylében a kleisthenési reformok idején. 171 Pelagónia (Monasztir vagy Bitolia): Makedónia nyugati hegyvidéki törzsterülete. Pelasgiótis: a négy ősi thessaliai kerület egyikének elnevezése, a thessaliai síkság északkeleti része, az Olympostól délre, a Pagasai-öböl északi csúcsáig terjedt. Fővárosa Larissa volt. Pelekés: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Pella: makedóniai város Émathiában. Itt született II. Philippos és a várost Kr. e. 278-ban Make- dónia fővárosává tette. Pelléné: a legkeletibb a tizenkét akhaiai város közül, Sikyóntól és a Korinthosi-öböltől nem messze, egy megerősített magaslaton feküdt. Már Homéros említi a várost az Iliásban. A pe- loponnésosi háborúban a peloponnésosiak oldalán harcolt. Az akhaiai-aitóliai háborúk ide- jén a város nagyon sokat szenvedett. Peloponnésos (Morea): hatalmas félsziget Dél-Görögországban, amelyet a korinthosi Isthmos köt össze Attikával. Hat nagy terület alkotja: Argolis, Akhaia, Élis, Arkadia, Lakónia és Messénia. Péneios: folyó Észak-Görögországban a Tempé-völgyében. Pentelikon: márványbányáiról nevezetes hegy Attikában. Perachora: félsziget Korinthos mellett. Héra Akraia temploma egyike a legrégebbieknek Görögországban. Pergamon (Pergamum, Pargamus, Pergama): vá- ros Mysiában a Teuthrania nevű vidéken egy termékeny völgyben. Philatairos Kr. e. 281-ben alapított itt független királyságot. Ez Kr. e. 133-ig állt fenn, akkor III. Eumenés végrendeletileg Rómára hagyta. Perinthos (Hereclea, Eregli): Samos virágzó gyarmata Thrákiában a Fekete-tenger partvidékén a hasonló nevű hegy lejtőjén. Kr. e. 340-ben makacsul védekezett II. Philippos ellen. A Kr. u. IV. századtól fogva Heracleának is nevezték. Perithoidai: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Perrhaibia: terület Thessaliában. Persepolis (’a perzsák városa,’ Istakhr): Kr. e. 515 körül I. Dareios alapította fővárosként. A vá- ros feletti tágas, hármas fallal védett teraszon építették fel I. Dareios, Xerxés és utódjaik pa- lotáit, amelyeket Nagy Sándor 330-ban felégetett. A palotaromok közelében hét sziklába vá- gott királysír található. Persis: az iráni felföld délnyugati része, a perzsa birodalom legfontosabb tartománya, ahol a perzsák éltek. Perzsia: az ókorban a Földközi-tengertől az Indusig, a Fekete- és Kaszpi-tengertől az Indiai- óceánig terjedő birodalom. Nagyhatalommá II. Kyros uralkodása alatt vált, amikor elfoglalta Médiát, Lydiát, Kis-Ázsiát és Babilóniát. Petralona: paleolitikus lelőhely, innen került elő 1959-ben egy Ho- mo sapiens Neanderthalensisnek azonosított, újabban azonban a Homo erectusok közé sorolt női koponyatető, amely a legkorábbi görögországi lelet. 172 Phaistos: város Dél-Krétán, Gortyntól délnyugatra. Már Homéros említette. A minósi Kréta második legnagyobb palotája állt itt. Az első Kr. e. 1900 körül épült és 1700 körül pusztult el. Az új palota közvetlenül ezután épült fel és a többi minósi palotához hasonlóan 1450 körül pusztult el. A ku- tatók önálló városállamnak tekintik. Phaléron: Athén régi kikötője. Nehezen védhető volta miatt építették ki Peiraieust. Démos az attikai Aiantis phylében a kleisthenési reformok idején. Phanagoreia: valószínűleg teósiak alapította gyarmat a Fekete-tenger partvidékén a Kercsi-szo- ros mellett. Pharai: város Akhaiában Patrai és az Erymanthos hegység között a Pieros folyócska bal part- ján. Egyike az achaiai szövetség legrégibb városainak. Híres volt régi Hermés oraculumáról. Pharsalos (Fersala): város Thessaliában Thessaliótis tartomány délkeleti részén az Apidanos- folyó felső folyásánál. Komolyan megerősített Akropolisa volt. Több híres ütközet színtere, így Kr. e. 197-ben a makedón háborúk alatt itt győzte le T. Quinctius Flaminius V. Philip- post. Legnevezetesebb csatája azonban a Kr. e. 48. június 6-án Caesar és Pompeius által ví- vott ütközet. Lucanus erről a polgárháborúról írta híres eposzát, a Pharsaliát. Phasélis (Tekirova): rhodosi gyarmatváros Lykia keleti partvidékén a pamphyliai öbölnél. A hagyomány szerint itt készítették a phaseli nevű, könnyű hajókat, melyek más források sze- rint bab (phasélos) alakjuktól kapták nevüket. Három kikötőjéről volt ismert. Korán a kaló- zok támaszpontja lett, ezért P. Servilius Isauricus Kr. e. 78-ban lerombolta a várost. Phasis (Poti): milétosi gyarmat a Fekete-tenger keleti partvidékén a mai Grúzia területén. A ró- maiak Kr. e. 65-ben, a mithridatési háború alatt jutottak idáig. A város nevét egyes kutatók szerint a fácán latin neve (aves Phasianae ’phasisi madár’) őrzi. Phegaia: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Phegous: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Pherai (Velesztino): város Thessaliában a Kynoskephalai és Pálion hegység között. Iasón itt alapította meg birodalmát. Utódai Thessalia nagy részét meghódították. Phila (Philae, Falek): sziget a Nílusban az első kataraktánál, Egyiptom déli határán. A szigeten állt a hasonnevű, Isis istennőnek szentelt város, amely híres volt Osiris sírjáról. Philaidai: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Philippi: ld. Philippoi. Philippoi (Krénides, Philippi): város Amphipolistól 40 mérföldre. Kr. e. 356-ban II. Philippos nevezte el így az általa elfoglalt Krénidest. Kr. e. 38. október 23-án a három héttel korábbi csata után itt arattak döntő győzelmet a triumvirek Brutus seregei felett. Philus: síkság Argolisban. Phlya: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Phoinikia: ld. Fönícia. Phókaia: Kr. e. VIII. században az athéniek alapította kereskedőváros Észak-Ióniában. Nevét valószínűleg a kikötője előtt fekvő fóka alakú szigetről kapta. Pénzérméire is fókát veretett. Ez a város alapította Massiliát. 173 Phókis: terület Közép-Görögországban Boiótia, Dóris és Lokris között. Itt található a Parnassos hegység és Görögország egyik legtekintélyesebb jóshelye, Delphoi. Főként kora archaikus kori szintnek megfelelő életmódot folytató pásztortörzsek (pl. panopeusok) lakták. Az or- szágnak (Delphoitói eltekintve) 22 kisebb városa szövetséget alkotott. Előbb királyság, majd arisztokrácia. Phrearrhioi: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Phrygia: ország Kis-Ázsiában Lydiától keletre. Kr. e. 275-ben meghódították a galaták és a bi- thyniaiak. A déli országrészt Kr. e. 190-ben a pergamoni királyok visszahódították. Phthiótis: a négy ősi thessaliai kerület egyikének elnevezése. Phylé: a kleisthenési reformok idején démos az észak-attikai Oineis phylében a Pamés lábánál. Kr. e. 404-403-ban az emigráns athéni demokraták erődítménye volt. Phyrrhinesioi: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Pieria (Pieris): tartomány és hegy Makedóniában a Haliakmón folyó és Thessalia között. A ma- kedónok a Kr. e. VII-VI. században foglalták el. Pinaros: folyó és hegy Kilikiában. Pindos (Pindus): Észak-Görögország legnagyobb hegysége, a Thessaliát Épeirostól elválasztó hegygerinc. Legmagasabb csúcsai 2700 méteresek. A Kr. e. XII. század körül. A Nyugat- Pindos hegység volt a makedónok szállásterülete. Pireneus: félsziget, ld. Hispánia. Pisidia: tartomány Kis Ázsiában, a Kr. e. II. század óta Pamphylia része. Keleten Lykaóniaval, Isauriával, Kilikiával, északon Phrygiával, nyugaton Lykiával, délen Pamphyliával határos. Pitané: egyike annak az öt községnek, amelyek egyesüléséből Spárta kialakult. Pithékusai: ld.: Ischia. Pithos: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Plataiai (Platae, Plataeae): város Dél-Boiótiában. Peisistratos korától Athénhez csatlakozott és mindvégig kitartott mellette. Kr. e. 479-ben itt verték meg a görögök a Mardonios vezette perzsa sereget. Plémmyrion: félsziget és hegyfok a Syrakusai öböltől délre, a várossal átellenben. Kr. e. 414- ben Nikias erre a jól védhető helyre helyezte táborát. Plotheia: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Pnyx-domb: a népgyülés színhelye Athénban az Agorán. Pó (Padus): folyó Itáliában. Pogon: Troizén kikötője. Ld. Troizén. Pontos Euxeinos (Csemoje More, Kara Dengiz, Fekete-tenger): a Földközi-tenger tengeröble, ami Európa délkeleti és Ázsia legnyugatibb része közt fekszik, s amellyel a Dardanellák, a Márvány-tenger és a Bosporos kötik össze. Poros: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Poseidónia (Paestum): város Campaniában Nápolytól 80 km-re délre. Potamioi-Deiradiotai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Poteidaia (Potidaia, Kassandreia): gyarmatváros a Palléné félszigeten, amit Periandros tyranni- sa idején alapítottak a korinthosiak. A vidék egyetlen dór gyarmata volt. A perzsáknak sike- resen ellenállt, de a peloponnésosi háború alatt Athén meghódította. Lakói ekkor jórészt 174 Olynthosba menekültek. 356-ban II. Philippos elpusztította, de Kassandros kedvező fekvése miatt Kassandreia néven Kr. e. 316-ban újjáépíttette és hatalmas várossá tette. A hun pusztí- tás után Iustinianus újjáépíttette, de jelentősége fokozatosan elveszett. Prasiai: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Priéné: ión város Káriában a Mykalé hegység meredek lejtőjén. Tagja volt az ión szövetségnek. Itt született Bias, a filozófus. Nagy Sándor Athéné Poliasnak építtetett ión stílusú templomot a városban. Probalinthos: démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Propontis (’előtenger’, Márvány-tenger): az a tengeröböl, amely nyugaton a Helléspontosszal, keleten a thrák Bosporosszal összeköti a Fekete-tengert az Égei-tengerrel. Partján fontos kikötővárosok álltak (Byzantion, Kyzikos, Chalkédón, Nikomédia, Hérakleia stb). Prosópitis: sziget a Nílus torkolatánál Egyiptomban. Külön nomost alkotott. Városai: Prosopis és Atarbechis (vagy Aphroditopolis) Prospalta: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Ptelea: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Pteria (Bogazköy): település Észak-Kappadokiában. Itt vívtak eldöntetlen csatát a perzsák a lyd királlyal, Kroisosszal. Ptolemais: attikai phylé. A kleisthenési felosztásban még nem szerepelt. Púra: Gedrosia fővárosa. Pydna: görög város Makedóniában az Olokros völgyében Methónétól délre. A makedónok ko- rán meghódították. II. Philippos megerősítette és fejlesztette. Itt győzte le L. Aemilius Paul- lus Kr. e. 168-ban Perseus makedón királyt, s tette Makedóniát római provinciává. Pylos (Palaea Navarino): város Messénia déli részén a Koryphasion hegyfokon Sphaktéria szigettől északra. A mykénéi-kor egyik fontos államának központja p Peloponnésos nyugati partján. Az athéniek Kr. e. 425^109-ig megszállásuk alatt tartották. A pylosi birodalomhoz 16 nagyobb település tartozott, ebből 9 az Aigaleón hegyvonulaton innen, 7 pedig azon túl helyezkedett el. Rachmani: késő neolitikus lelőhely Thessaliában. Raphia: város Palesztina déli határán, Délnyugatra Gazától. Itt győzte le Kr. u. 217-ben a negyedik szír háborúban IV. Ptolemaios III. Antiochost. Ras el Bassit: észak-szíriai város. Görög emporion volt. Rhône: folyó a mai Franciaország területén. Rhamnos: attikai démos az Euripos partján, 60 stádiumnyira Marathóntól. Rhamnous: démos az attikai Aiantis phylében a kleisthenési reformok idején. Rhégion (Reggio di Calabria): chalkisi gyarmatváros dél-itáliai Bruttiumban. Kedvező fekvése és kereskedelme miatt igen virágzó város volt. Rhodos: jelentős sziget az Égei-tengerben Kis-Ázsia partjainál. Legnevezetesebb termékei a márvány, a kréta, hajóépítésre alkalmas fa, bor, füge és hal. A szigetet Héliosnak szentelték. Róma: itáliai város, a Római Birodalom központja. Salamis: 1. patkó alakú sziget Attika partjainál. Az athéniek és megaraiak hosszú időn keresztül vetélkedtek birtoklásáért. Kr. e. 480-ban a szigetet a szárazföldtől elválasztó szorosban ara- 175 tott győzelmet Themistoklés a perzsák felett. 2. (Constantia) város Cipruson. Fekvése miatt a legkönnyebben védhető. Az athéniek 449-ben itt arattak tengeri győzelmet a perzsák felett. Kr. e. 306-ban a város közelében győzte le Démétrios Antigonost. Nagy Constantinus ural- kodása alatt a város egy földrengés során összedőlt; de Constantinus újból felépítette és Constantia néven a sziget fővárosává tette. Hatalmas kikötőjében egy egész hajóhad is eltért. Saliagos: a ma ismert legkorábbi neolit telep a Kyklasokon, Antiparos szigetén. Élelemellátásában a tengeri halászat kiemelkedő szerepet játszott. Samos: sziget az Égei-tengerben Kis-Ázsia partjainál. Az ión szigetvilág második legnagyobb szigete. Fénykorát Polykratés tyrannos uralma alatt élte. Udvarában alkotott Anakreón és Ibykos. A délosi szövetség egyik jelentős tagállama volt, amely hajókat állított a közös flotta számára. A Kr. e. 440-ben lezajlott lázadása után elveszítette kiváltságolt helyzetét. Kr. e. 365—322 között attikai tisztviselők irányította athéni birtok volt. Pythagoras szülőhazája. Samothraké: sziget Thrákia partjainál az Égei-tengerben. A Kr. e. VIII. századtól samosi gyar- mat. Santorin: vulkán Théra szigetén. Kitörése hatással volt a krétai civilizáció pusztulására. Sardeis: a lyd királyság fővárosa volt. Kr. e. 546-ban elfoglalták a perzsák, ettől kezdve satra- pía, Tiberius császár alatt közigazgatási székhely. A történelem során számtalan csata szín- helye, többször is leégett, de mindig újjáépítették. Sarón: öböl Attika nyugati partjánál az Égei-tengerben. Nevét egyes források szerint egy Sarón nevű királytól kapta, aki egy szarvas-vadászat alkalmával itt veszett a tengerbe, mások azon- ban a ’sarónis’ (tölgyfa) szóból eredeztetik. Segesta (Egesta, Dicaeopolis): város Észak-Szicíliában Drepanum és Panormos között. Thu- kydidés szerint a trójaiak, a rómaiak szerint egyenesen Aeneas alapította. Története során állandóak a konfliktusok a szomszédos Selinusszal. Ez a szembenállás lesz a peloponnésosi háború egyik szerencsétlen kimenetelű athéni vállalkozásának oka. Kr. e. 306-ban Agathoklés elfoglalta, ekkor rövid ideig a Dicaeopolis nevet viselte. A vandálok rombolták le. Seidi: 1942-ben felfedezett felső paleolitikus barlanglelőhely Boiótiában. Seleukeia: több város neve. 1. város a Tigris mellett a Naarmalcha csatorna mentén. Jelentősen megerősített nagyváros, melynek Titus korában 600000 lakosa volt. Kr. u. 164-ben Avidius Cassius bevette és felégette. A Tigris folyó másik oldalán fekvő külvárosa, Ktésiphón fenn- maradt és Seleukeia helyett a parthus királyok téli székvárosaként funkcionált. 201-ben Sep- timius Severus császár Ktésiphónt is elpusztította. 2. (Seleukeia Pieria) város Syriában az Orontés torkolatától 7 kilométernyire északra. 3. város Syriában, a Belus folyó mellett, Apa- meiától nyugatra, a tengerparti Laodiceától keletre. Selinus (’zellerváros’): Kr. e. 630 körül alapított megarai gyarmat Szicílián. Négy kikötővel is rendelkezett, így a sziget kereskedelmének egyik fontos központja volt. Történelme során ál- landó ellentétben állt Segestával. Kr. e. 409-ben a Segesta ellen behívott karthágóiak Hanni- bál Giscon vezetésével elfoglalták és lerombolták. A syracusai Hermokratés újjáépíttette, de régi jelentőségét már nem érte el. Kr. e. 249-ben a karthágóiak végleg elpusztították. 176 Sellasia: megerősített város Lakónia északkeleti részén az Argosból és Tegeából vezető utak találkozási pontján. Itt győzte le Antigonos Dósón Kr. e. 2221-ben a spártai Kleomenést. Sélymbria (Eudoxiopolis, Silivri am Marmara): Megara gyarmatvárosa a Fekete-tenger partján Byzantiontól nyugatra. Egyes nézetek szerint nevét alapítójáról Selysről és a thrákiai ’bria’ ’város’ szóból nyerte. Semachidai: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Sépeia: hely Tiryns közelében. Seriphos: réz- és vastermeléséről híres sziget a Kyklasok szigetcsoportjában. A monda szerint itt halászta ki a tengerből Diktys Danaét és fiát, Perseust. Őslakói thrákiai eredetűek voltak, később attikai ión gyarmatosok lakták. A római császárok idejében előszeretettel küldtek er- re a kietlen és sziklás, minden kényelmet nélkülöző szigetre száműzetésbe nemkívánatos személyeket. Aristotelés természettudományos érdekességként a sziget néma békáit említi. Sesklo: város Thessaliában. Séstos: a lesbosiak gyarmata a Helléspontos partvidékén a mysiai Abydos városával szemben. Ez a hely volt a mitológiai történetekből ismert, több költő által megénekelt, Héró és Lean- der szerelmi történetének színhelye. Közelében verette Xerxés a Chersonésoson átívelő hajó- hídját. Az athéniek gyarmatosították. Sidón: (Sydón, Szidón, Sad’da): jelentős föníciai kikötő a libanoni parton, Tyrostól 40 km-re északra. A Kr. e. III. évezredben alapították, a II. században Fönícia vezető városa. Az Asszíriával történt sorozatos összeütközései után Kr. e. 677-ben Assur-ah-iddina feldúlta. Sigeión: hegyfok és város Kis-Ázsiában, Tróasban a Helléspontos bejáratánál. Ez a város volt az oka a Mytiléné és Athén között kirobbant háborúnak. Később az Athénből elűzött Peisis- tratidák menedékhelye volt. Sikyón: város a korinthosi Isthmoson. Silaris: folyó Itáliában Paestum közelében. Simoeis: tiszta vizű folyó Tróásban, az Ida-hegyen ered. Sinopé: milétosi gyarmat a Fekete-tenger déli partvidékén. A legjelentősebb város volt Paphla- goniában, két kikötővel is rendelkezett. Kr. e. 183 óta a pontosi királyok székhelye. VI. Mithridatés szülővárosa. Lucullus Kr. e. 70-ben elfoglalta és kifosztotta. A kynikos filozófus Diogenés szülőhazája. Siphnos (Sifenos, Sifanto): sziget a Kyklasok csoportjában. Aranyat és ezüstöt termeltek rajta, ezért lakóit leggazdagabbnak tartották az összes szigetlakó görögök között. A délos-attikai szövetség tagjaként évi 3, majd 9 talanton adót fizetett. Hasonnevű városa a keleti part egyik meredek partján feküdt. Egyéb városai: Minóa és Apollónia. Sipylos: a Tmólos hegységhez tartozó hegyfok Anatólia nyugati partjainál Lydiában. Siris: Akhaia gyarmata Dél-Itáliában. Siwa oázis (Sekhet-am): oázis kb. 500 km-re Memphistől. Az oázis Amon szentélyéről volt hí- res. Az antik irodalmi hagyomány szerint Nagy Sándor meglátogatta a szentélyt és Amon fiának ismerték el. Skamandros: folyó Tróásban. Skambónidai: démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. Skyros: 1. középső paleolitikus kova-feldogozó helyet feltáró lelőhely Lakónia északi határán. Később lakóit félig szövetséges, félig alávetett helyzetűnek tekintették a spártaiak. A hadse- 177 reg könnyűfegyverzetű előőrseit adták a spártaiak hadserege számára. 2. sziget az Égei-ten- ger északnyugati részén, Euboiától keletre. Dolopsok lakták. Kr. e. 476-ban Kimón elfoglalta és kiásatta, majd Athénbe szállította a hagyomány szerint itt eltemetett Théseus maradványa- it. Athénhoz tartozott Kr. e. 342-ig, amikor II. Philippos makedón király elhódította, s csak Kr. e. 196-ban kapták vissza a rómaiak kegyéből, akik V. Philippos makedón királyt arra kényszerítették, hogy a szigetet visszaadja korábbi birtokosainak. Smyrna (Izmir): kymai aiolok alapította város Lydiában. Kezdettől fogva az aiol szövetséghez tartozott, de Kr. e. 700-ban az iónok megszállták. Alyattés lyd király Kr. e. 600 körül szét- dúlta, Antigonos újjáépíttette, Lysimachos továbbfejlesztette, s így vált Kis-Ázsia egyik leg- híresebb és legvirágzóbb városává. Homéros szülővárosának tartotta magát. Sóchoi: város ötnapi járásra Kilikiától. Sogdiané: az Óxos és Iaxartés folyók között elterülő perzsa satrapia. Soloi: kikötőváros Tarsostól nyugatra. Nagy Sándor Kr. e. 333-ban elfoglalta. Souphli: korai keramikus kultúra lelőhelye Thessaliában a Peneus folyó jobb partján Larissától északkeletre. Spárta (Lakedaimón): Lakoniké fővárosa a Peloponnéso- si-félszigeten. Jelentős a vasérc termelése. Öt egymás- hoz közel eső helységből (Limnai, Pitané, Kynosura, Messos, Sparté) alakult ki. A dórok hódították meg. Sparté: egyike annak az öt községnek, amelyek egyesülé- séből Spárta kialakult. Spartolós: város Makedóniában Poteidaia mellett, Olynthostól északra. Sphaktéria (Szfajia): sziget a Peloponnésosi félsziget mellett Pylosszal szemben. Kr. e. 425- ben a spártaiak elfoglalták, majd az athéni flotta blokád alá vette. Sphettos: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. Spina: etruszk város a Pó torkolatánál. Széles görög kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett. Spórások: „elszórt szigetek”. Az Égei-tengerben észak-déli irányban húzódó szigetlánc. Sratonikeia: 1. Stageira kikötővárosa, Aristotelés szülőhelye. Ld. Stageira. 2. város Mysiában. Stageira (Stagirus, Stagira, Stageiro): város Chalkidikén. Maga a város androsi gyarmat volt, a szárazföld felé, jelentős ezüstbányák közelében feküdt. A tenger mellett két kikötője volt, a déli Sratonikeia. Aristotelés szülőhazája volt. Kr. e. 348-ban foglalta el II. Philippos. Steiria (Prassa): démos az attikai Pandionis phylében a kleisthenési reformok idején. Thérame- nés és Thrasybulos szülővárosa. Stenyklaros: város és síkság Messéniában. A város a dór királyok székhelye volt. A Kr. e. 464- ben kitört helótalázadás egyik nyílt ütközete itt zajlott. Ebben a csatában a helóták megverték a spártai csapatokat. A város ekkor elpusztult. Stiris: város Phókisban Ambrossostól nem messze. A második phókisi háborúban lerombolták, de újra felépült. Stratokleia: város a Taman-félszigeten. Strymón (Sztruma, Kara szu ’fekete víz’): folyó Makedóniában. Amphipolistól délre ömlik a róla elnevezett öbölnél az Égei-tengerbe. 178 Stymphalos: tó és város Árkádia északkeleti részén. A mítosz szerint a tó mocsarában élő érclábú, érccsőrü madarait Héraklés pusztította el. Hadrianus császár a tóból vezette el a vizet Korinthosba. A gát romjai a mai napig láthatók. Sunion: 1. démos az attikai Leóntis phylében a kleisthenési reformok idején. 2. hegy.fok Attikában. Susa: Susiana régi fővárosa. A perzsa királyok téli fővárosa. Kr. e. 324-ben Nagy Sándor itt tartotta a Kelet és Nyugat egyesülését szimbolizáló ún. susai menyegzőt. Ásatásai 1849 óta folynak. Susiané (Elam, Khuzisztán): ország a Közép-Keleten. Assur- bán-apli véget vetett önállóságának. A perzsák elfoglalták és satrapiává szervezték. Nagy Sándor kemény harcok árán beveszi, halála után a Seleukida Birodalom része lett. Fővárosa Susa. Sybaris (Thurioi, Copiae): Akhaia gyarmata Lucaniában. Virágzó kereskedelmi központ, 25 vá- ros felett gyakorolt hatalmat. Kr. e. 510-ben Krotón teljesen elpusztította. Hetven évvel ké- sőbb az elmenekültek utódai a régi város mellett megalapították Thurioit. Kr. e. 204-ben, a II. pun háborúban Hannibál pusztította el a várost. Tíz évvel később ugyanezen a helyen a rómaiak alapítottak gyarmatot Copiae néven. Sybóta-szigetek: szigetcsoport az Adriai-tengerben. A szigetek mellett Kr. e. 433-ban a kerky- rai és athéni hajók alulmaradtak Korinthos flottájával szemben. Ez a csata volt a peloponné- sosi háború nyitánya. Sygeion: ld. Sigeion. Sypalettos: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Syrakusai (Syracusae): Kr. e. 734-ben alapított korinthosi gyarmat Szicílián. Cicero szerint az egész antik világ legszebb és legnépesebb városa. Syria (Aram): terület a Közel-Keleten. Tágabb értelemben Észak-Mezopotámiát, Föníciát és Palesztinát foglalta magában. Városállamai időleges szövetségeket hoztak létre. Kr. e. 732- ben az asszírok, 605-ben a babilóniaiak, 538-ban a perzsák, 332-ben a makedónok hódították meg. Kr. e. 63-tól római provincia. Syros: kis sziget a Kyklasok csoportjában. Vastermeléséről volt nevezetes. A délos-attikai ten- geri szövetség tagállama volt. Szicília (Sicilia): nagy sziget a Földközi-tengerben. Az athéniek Kr. e. 415-től sikertelen hadjá- ratot folytattak elfoglalásáért. Ez a kudarc volt az egyik oka a négyszázak hatalomátvételé- nek. Taman (Hypanis): 1. félsziget a Bosporos ázsiai oldalán. Tanagra: város Délkelet-Boiótiában. Terrakotta szobrocskáiról volt nevezetes. Kr. e. 457-ben az athéniek itt szenvedtek vereséget a spártai-boiót hadseregtől. Tanais: 1. (Don) folyó. 2. gyarmat a Don déli torkolatánál. Taras (Tarentum): Spárta Kr. e. 700 körül alapított gyarmata Dél-Itáliában. Kr. e. 272-től római gyarmat. Tarentum: ld. Taras. 179 Tarsos: város Cilicia Pediasban. Kr. e. 700-ban Sín-ahhé-eriba meghódította. Nagy Sándor 333 szeptemberében szállta meg. A Seleukidák és a rómaiak alatt is virágzó város volt. Pál apos- tol és Athénodóros sztoikus filozófus szülőhelye. Taukheira (Tokra): város Libyában. Tauros: ld. Taurus. Taurus: hegység Kis-Ázsiában. Taxila: fejedelmi főváros az Indus és a Hydaspés között. Tavgetos: Lakoniké és Messénia között húzódó hegygerinc a Peloponnésosi-félszigeten. Tegea: jelentős városállam Délkelet-Árkádiában. Hosszasan viszálykodott Spártával és Manti- neiával. A peloponnésosi háborúban mégis Spárta oldalán harcolt az Argos elleni had- járatban. A leuktrai csata után Thébaihoz csatlakoztak. Teithras: démos az attikai Aigeis phylében a kleisthenési reformok idején. Teli Sukas: észak-szíriai város. Görög emporion volt. Tempé: az Olympos és Ossa hegy között, a Péneios-folyó folyása mentén húzódó völgy Észak- Görögországban. Tenedos: kis sziget az Égei-tengerben Trója közelében. Az ión felkelés idején megszállták a perzsák. A peloponnésosi háború alatt Athén mellett állt. Lucullus sziget közelében vívott tengeri csatát a mithridatési háború alatt. Tenos: a Kyklasok szigetcsoportjának tagja, Andros és Mykonos között helyezkedik el. Hason- nevű fővárosában állt Poseidón híres temploma. Tagja volt a délos-attikai szövetségnek. Teós: város a hasonnevű szigeten Észak-lóniában. Lakosai Kr. e. 545-ben a perzsa uralom elől Abdérába költöztek. A sziget mellett vívott csatát a római-rhodosi hajóhad Antiochosszal. Teós volt a költő Anakreón szülőhazája. Thapsakos: város Syriában az Euphratés mellett, a folyó átkelő helyénél. Kr. e. 401-ben lázadó seregével az ifjú Kyros, Kr. e. 331 augusztusában pedig Nagy Sándor itt kelt át a folyón. Thasos: sziget az Égei-tengerben a thrák partoktól 6 km-re. Államát a parosiak alapították, ara- nyat bányásztak. Hegyeiben jó minőségű fehér márványt és hajóépítésre is alkalmas fát ter- meltek. A délosi szövetség tagállamai közül az első volt, amely el akart szakadni. Kr. e. 462- ben az athéniek leverték a lázadást. A rómaiak a kynoskephalai győzelem után függetlenek- nek nyilvánították. A peloponnésosi háborúban Spárta szövetségese. Thébai: Boiótia fővárosa. A mitológia szerint Kadmos alapította. A perzsa háborúk alatt a per- zsákkal tartott. A háború után rövid ideig spártai fennhatóság alatt állt. Pelopidas és Epamei- nóndas rövid időre nagyhatalommá tette. Kr. e. 335-ben lázadásáért Nagy Sándor földig romboltatja. Csak Pindaros szülőháza és az istenek templomai maradtak épen. Kassandros athéni segítséggel újjáépíttette. Themakos: démos az attikai Erechtheis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem ismert a pontos elhelyezkedése. Theodosia: milétosi gyarmat a Fekete-tenger északi partvidékén. Gabonakereskedelemből élt. Théra (Santorin): a Kyklád szigetcsoport tagja. A minósi kultúra egyik sajátos és önálló formá- ja alakult itt ki. Jelentős központja volt a hajózásnak és a kereskedelemnek. Leginkább bort termelt. Tliermé: Makedónia egyik legfontosabb városa. Ld. Thessaloniké. Therméi-öböl (Thermaicus sinus. Thessaloniki-öböl): Thessaloniké tengeröble Makedóniában. 180 Thermon: kisváros Etoliában. A Kr. e. III. században az aitol liga tagja volt. Apollón temploma a legősibb görög templomleletek egyike, az ún. „megaron B” típusú építmények egyik leg- korábbi lelete. Thermopylai (’forró kapuk’): szoros Thessalia déli részén. Ez volt az egyetlen út Thessaliából Lokrisba, ezért katonai szempontból stratégiai fontossággal bírt. Az itt lezajlott csaták közül a legnevezetesebb a Kr. e. 480. augusztusi, mikor Leónidas spártai király védte a perzsákkal szemben. Kr. e. 278-ban szintén itt akarták megállítani a görögök a keltákat, és Acilius Glabrio és M. Porcius Cato Kr. e. 191- ben itt győzte le Antiochost. Thespiai: város Boiótiában. Thessalia: termékeny síkság Észak-Görögországban, hegyekkel körülvéve, ión, aiol, dór, majd a X. századtól jó lovas thessalosok lakták. Kr. e. 375-ig politikailag egységes hatalom nem alakult ki a területén. Az Aleuada nemzetség alatt négy, egymástól független államszövetsé- get alkotó kerületből állt (Phthiótis, Thessaliótis, Pelasgiótis és Hestiaeótis), amihez később még Magnésia is csatlakozott. A perzsák többször indítottak támadást ellene, majd támasz- pontnak használták. Általában Athén-barát politikát folytatott. Kr. e. 369-368 között a pherai Alexandras egyesítette, majd 352-től Makedóniával perszonálunióban egyesült. Kr. e. 197- ben, a kynoskephalai ütközet után a rómaiak szabadnak nyilvánították. Évenként változó stratégosok vezette önálló államszövetségként létezett Kr. e. 146-ig, mikor is Macedonia provincia részévé vált. Thessaliótis: a négy ősi thessaliai kerület egyikének elnevezése. Thessaloniké (Thermé, Thessaloniki, Saloniki): Makedónia egyik legfontosabb városa. Kr. e. 316-ban Kassandros Thermé helyén építtette fel, és a feleségéről nevezte el. A római korban praetori székhely. A Via Egnatia mentén feküdt és hatalmas kikötője volt, amelyet folyama- tosan bővítettek és az antik kereskedelem egyik legfontosabb központjává vált. Thorai: démos az attikai Antiochis phylében a kleisthenési reformok idején. Az Athénbe vezető országút mentén feküdt. Thorikos: démos az attikai Akamantis phylében a kleisthenési reformok idején. A keleti parton fekszik mintegy 10 kilométerre Suniontól. Már a korai időkben fontos központ volt. Egyike annak a 12 községnek, melyet Théseus egyesített. Ásatásai a XIX. században kezdődtek meg. Thrákia: ország a mai Bulgária és Észak-Görögország területén. Az indoeurópai nyelvet be- szélő thrákok lakták. Thria: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Az eleusisi Képhissos partján állt. Thuria: város Messéniában a déli síkságon. Spárta periokosai lakták, akik csatlakoztak a Kr. e. 464-ben kitört helótalázadáshoz. Thurioi: ld. Sybaris. Thurion: hegy Chairóneia közelében a boiótiai síkságon. Thymaitadai: démos az attikai Hippothontis phylében a kleisthenési reformok idején. 181 Thyrea: város a Peloponnésos északkeleti részén. Kr. e. 546-ban Spárta itt verte meg az argosi- akat. Thyreatis: Id. Kynuria. Tigranokerta: Arménia fővárosa. Kr. e. 80 körül alapította Tigranés. Lucullus Kr. e. 69-ben itt verte meg Tigranést. Tigris: Elő-Ázsia egyik főfolyója. A folyó völgyében alakultak ki az első civilizációk. Tiryns: a mykénéi-kor egyik fontos államának központja Argolisban. Tomoi (Tomis, Tomi, Constantiana, Kostanca, Küsztendse): Kr. e. 657 körül alapított milétosi gyarmat a Fekete-tenger nyugati partvidékén. Kr. u. 9-ben ide száműzte Augustus császár Ovidiust. Toróné: város a Chalkidiké-félsziget Stiphónia nevű nyúlványán a róla elnevezett öböl (Toro- naeus sinus) partján. Kr. e. 422-ben ezt a várost foglalta vissza Kleón a peloponnésosi sere- gektől. Trachis: ld. Hérakleia Trachis. Tralles: város Káriában. Trapezus (Trapezunt): Sinopé 756-ban alapított gyarmata a Fekete-tenger partvidékén. Itt érték el a tengert az Anabasisban is megörökített balsikerü vállalkozásuk után a Xenophón vezette görögök. Trikorynthos: démos az attikai Aiantis phylében a kleisthenési reformok idején. Trinemeia: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Triparadeisos: kisváros Észak-Szíriában. Kr. e. 320 júliusában itt osztották fel a birodalmat Nagy Sándor utódai. Triphylia: Arkadia és Messénia határolta tartomány Élisben. Vitás terület Arkadia és Élis között. Tritaia: 1. az akháj szövetség tizenkét városának egyike. A római korban Patraehoz tartozott. 2. város Ozolis Lokris keleti határán, nem messze Delphoitől. Kutyái tették híressé. Tróas: terület Kis-Ázsia északnyugati részén. Eredetileg csak Trója vidékét jelentette, később Mysia egy része. A hellenisztikus korban Pergamonhoz tartozott. Troizén (Damala): helység a Peloponnésoson a Saróni-öböl déli partján. Pogon nevű kikötőjé- nek közelében született Théseus. A perzsák közeledtekor ide evakuálták Kr. e. 480-ban az athéni lakosság egy részét. Trója (Ilion, Ilium, Hisszarlik): város Északnyugat-Kis-Ázsiában a Helléspontostól nem messze egy síkságon. A III—II évezred virágzó kulturális központja volt. A monda szerint a görögök tíz éven át ostromolták Heléna elrablása miatt. 1100 körül el- néptelenedett, de az elpusztult város többször is újra- települt. Nagy Sándor ígéretét a város naggyá tételé- ről hadvezére, Lysimachos váltotta valóra. A római időkben szakrális szerepe tovább növekedett. Ásatá- sait H. Schliemann kezdte meg. Kilenc rétegét tárták fel. Turla: ld. Bermion. 182 Tyras: 1. (Danaster, Dnyeszter) jól hajózható folyó Skythiában. A Kárpátokban ered és a Feke- te-tengerbe ömlik. 2. milétosi gyarmat a Fekete-tenger északi partvidékén. Tyrmeidai: démos az attikai Oineis phylében a kleisthenési reformok idején. Jelenleg nem is- mert a pontos elhelyezkedése. Tyros (Sour, Sór, Tyrus): fontos föníciai városállam a libanoni parton. A XV. században alapí- tották. Stratégiai helyzete növelte politikai jelentőségét. Fontos szerepe volt az Égei-tenger, illetve a Földközi-tenger nyugati medencéje felé irányuló kereskedelmi forgalom lebonyolí- tásában. Komoly flottával rendelkezett. A város a Biblia által is említett Hiram király alatt élte fénykorát. A XI. századtól Kr. e. 573-ig a föníciai városállamok között hegemón szerepet játszott. Kr. e. 876-ban sarcot fizetett a Földközi-tenger felé előretörő asszíroknak, de csak Nagy Sándor vezetett ellene komoly ostromot és foglalta el Kr. e. 332-ben. Később a Seleukidák, majd a rómaiak fennhatósága alá tartozott. Tyrrhén-tenger (Maré Tirreno, Maré Tyrrhenum, Tuscum vagy inferum): a Földközi-tenger része. A Szardíniái- és Gall-tenger, valamint Toscana, Latium, Campania határolja. Az Ión- tengertől Calabria választja el. Két medencéből áll, egy Korzikától keletre fekvő, sekélyebb északiból, és egy mélyebb déliből. Az Elbától északra eső részét Ligur-tengemek is nevezik. Ugarit (‘Édeskömény-domb’ Rász Számra, Ra's Shamrah): ősi város Szíriában, első telepesei 8000 körül vándoroltak erre a vidékre. A III. századtól egészen a város pusztulásáig a rézke- reskedelem fontos állomása volt, de kereskedett fával, gabonával és sóval is. Önálló iparral is rendelkezett, a fémművesség mellett bíborfestéket is gyártott. Kr. e. 1450-1195-ig mint önálló városállam virágzott. Egyiptomi és hettita források egyaránt említik. Névlegesen Egyiptom vazallusa, Kr. e. 1350-1200-ig a hettiták fennhatósága alatt állt. 1200-ban egy földrengés és a tengeri népek pusztították el. Ásatásait C. F. A. Schaeffer vezette expedíció végezte 1928-ban. A kikötő melletti raktárak mindenféle áruval voltak tele, előkerült pl. 1000 flaska illatosított ciprusi olaj is. Legfontosabb lelete azonban az ékírásos táblákból álló levéltára. Számos nyelven, többek között a helyi ékírásos ábécével írt szövegeket tartalmaz- tak, amelyek fontos információkat szolgáltatnak a vallásról és a mítoszokról. Itt találták azt a Kr. e. XIV. századból származó ékírásos abecedáriát is, amelyen már a görög ábécé mai sor- rendjében találhatók a görög betűk. Vapheio: régészeti lelőhely Spárta közelében az Eurótas folyó partján. Krétai készítésű finomművű aranypoharak kerültek elő 1889-ben egy Minósi sírból, amelyet Kr. e. 1500 körűire datálnak. Vasiliki: kis domb az Ierapetrai-szorosban Krétán. Halászfalva, amely korai Minósi település volt, jelentős kykladikus befolyást mutat. A Kr. e. III. évezredben leégett, újratelepült, Kr. e. 1800 körül elpusztult egy földrengés következtében, majd újratelepült. Egyik fontos falva volt az újpaloták korá- nak. Jelentős lelőhelye a korai Minósi stílusú kerámiának. Első ásatását 1903-1906 között R. B. Seager vezette, majd A. Zod kezdte meg az új feltárását 1970-ben. Vergina: város a Haliakmón folyó és Palatitsa város között. Ma ásatási terület. A korai bronz- kor óta folyamatosan lakott település, ami a korai vaskorban (Kr. e. XI—VIII. század) virág- zott. A Makedón királyság egyik fővárosa volt. Ásatásai az 1850-es években kezdődtek meg, amikor többek között II. Philippos sírját tárták fel. 183 Vezúv (Vesuvius, Vesevus, Vesvius): vulkánikus hegy Campaniában a Nápolyi-öböl keleti partján. Kitörései többször pusztítottak el lakott települést. Leghíresebb kitörése Kr. u. 79- ben volt, amikor három város, Pompeii, Herculaneum és Stabiae pusztult el. Volturnum: ld. Capua. Xypete: démos az attikai Kekropis phylében a kleisthenési reformok idején. Zaimis: felső paleolitikus barlanglelőhely Megarában. Zakro (Zakros): város Krétán. A minósi korszak negyedik legna- gyobb palotája található itt. Legkorábbi palotája 1900 körül, a legújabb Kr. e. 1600 körül épült. Kr. e. 1450 körül pusztult el. A kutatók önálló városállamnak tekintik. A Kelettel folytatott keres- kedelem egyik fontos központja volt. Zakynthos (Zante, Zacynthus): a sziget keleti partján álló város. A hagyomány szerint az arkadiai Dardanos és Batieia fia, Zakynthos alapította. Középső paleolitikus kova-feldolgozó helyet feltáró lelőhely. Betelepedését a bronzkort megelőző időszakra teszik. Zanklé (Messana, Messina): chalkisiak Kr. e. 729-ben alapította gyarmatvárosa Szicílián. Milé- tos pusztulása után milétosiak és samosiak telepedtek meg a városban. 396-ban a karthágóiak elpusztították, de újjáépült. Kr. e. 282-ben a mamertinusok kezébe került és ettől fogva Róma fennhatósága alatt állt. 184 TERKEPEK 1. számú térkép: Hellas tartományai 185 V { k >—a Paiónia x, _ v ■: V eh i » ! 1 -v 1 rK l Odomanios V ) MuSralift # Ainiopia EonUia \ ^ N Axió, i / kT Ljsimakheia ( ' Thasos j N___ .. Bermián Makedónia 7 ^ , „ o Krithote B i m 5. / P « ™ BkaltU ■¿2 i / \ Épeiros v—— _rJr \—_ 'l ,__X ,. \ .Knii»yv , Ferrhiiba > UmiafAV) xí [? í Árgimisai V T t f \ h é Méthymna I Lesbo* r \ <7 V ) Kép ZakvníHos C vaIk \ D i / X 7 \ i \ .J - { '. X. ‘X t M essénia ,---> " L Ö r/rÍ<\~ 5 ^ V v-\ . % Miéi sü.-^3 ^ ’<£) O*. e ? 2. számú térkép: A görög világ I. 186 ff Lindos Rhodos J fc A. I"--A J \ K réta 3. számú térkép: A görög világ II. 187 Thasos Samothrahe Lé mitos Méthymna Magnesia Mytiléné Arte mis ion Lesbos Histiaia Skyros Challas Ere tria Pedias Karystos Andrés Peloponnésos Kekryphaleia \s Lindos Rhodos S\ Kréta 4. számú térkép: A görög világ III. 5. számú térkép: Illyria és Épeiros 6. számú térkép: Akarnania, Aitólia és Lokris Ozolis k MES SEMA Y, - J . . Ithome K ynuna s - r Aithaiai jgtenyklaros Pamón Messen« Sellas ia Tkuria Pamisos Xaygetós^ 1. AKH1AIMONIA 1 Pylos Sphaktéiia ------Vapheio Koryphasioii Eurótas 1 Methóné \, S Gythei Asópos ü v r s ? I i ) f r\ Kythóra v Cr 7. számú térkép: Messénia és Lakedaimónia Panomios Patrai Aigion Tritaia^. Keryneia Aigai Dyme „ . x ^ Bura Aigeira Pharai AKHAIA eTV f 0 ^ Leontion / Pelléné } Fii« Paos —r Stymp halos Péne ios / ÁRKÁD IA f — - ELIS V / \ t. Orcho menos Olvnipia Helisson . M aúlalos V I M antúieia \ _ Pallandon Tegea Hvsiai P e p i _ Lepreon Me galopo lis v \ 4-.— . \ N- 8. számú térkép: Élis, Akhaia és Arkadia 190 9. számú térkép: Argolis 10. számú térkép: Phókis, Lokris és Boiótia 191 • Kolóiiai C lio U if o s Heunos ^ukoiiion / - î'Sfei» Plflfa “ ¡'■f*' • • • K*n« I f LaUad.n.'^'^i . ß o iB a d a i j , F f b ^ A ll k a lf K oil yd a a -.(Dos a u u a K f r a m d s - m m „ Ä Fflso-Patania jlirjdLu« KeMadai*^ a > 'si • m x>Pf,f. ^ - L ^ !S 3 ç w ÿ 3 Ilrtta . Paiailia Konti ule Kikyiui.i * 7 ÊL Pliilaidai < B Splietlos I K jH iir» * .Allerlei Felső Lainptrai HaiJom , ■ • MmIuIHIX ¿7 P i ospülta ^ l 'f u -.««bor.h K rp h :ilr " ^ * X------>r.«j P o ro s -P o ra in « : Dnnosok Athénben r* körverirn kornyékéit BoiM xdai FrW -Ari^ UlsoAoMe Also-Ankylr A lópeké 11. számú térkép: Attikai démosok Délión. _^ Taitagra , Olt)pos Asopus Pam assos Aphidnai Plataia RhajtmosV Kithairon . Deke le ia Marathóit Képhúsos . , . Pente likas Acharnai igaleós r _ ./ Akadémqs , ‘ Mynchia * ATHÉN j , Peiraierús' Phaleron uron ^ ' Éetióneja Hyméttos Laitqptrai S aró ni-öböl Laureion T horikos phlystos j~) 0 V 12. számú térkép: Attika 13. számú térkép: Thessalia L A Strymon Édónia Almopia r i Kiéttónia Philippoi Lvukestis Ludias .. Pangaion , S Vergina Amp hipo Lis / MAKEDÓN! Aigai v - f c » EiÓl» y- y “ N. K ^ Thasos Amp A V R_ ■,NeaNila>mé4eiáO Staglira Verguía Me^,^ Akanthos ~r 1 v _r ,Haliakmón ; te— 1 >Y .. '• — •* ;yOlympof, 14. számú térkép: Makedónia i t l Sanios Nr'Vi y * 3 Teños J /I, SipUwé ( 0 A") v / {/ CP O ' ^ ' W . v ' í v 9 °- ^ Asuélala t i • Sajitorinrr\ Thérara L— 15. számú térkép: A Kyklasok 194 195 f r Zaki-o Palikastúr O Kap hallania Kap Mochlos ; . Vasilüd . réros Gurniá^' J __ D *?' , Maffia 'x /vT“ ~ ^ Apollónia ®^**011 Eileithya^kp Oaxos Oaxos KnoisosAnudffok^ ess ara ara ess / J t t Miamii ^ M Idah^. Arkalochori Kamares Kamares ) 16. 16. számú térkép: Kréta l \/J ~ i _A/ Im bros Sigción Trója TROAS / Tenedos / 1 L ém nos ' Skaitiandros Ida / Kolonai Simoeis / 2 / 18. számú térkép: Tróas 19. számú térkép: A Fekete-tenger partvidékének görög városai 196 Méthymna Káikos tt LESBOS N \ ^ V j Mytiléné ^ Lesbos \ V ¿ P / - r . 3 \ .MIOUSl foyritta 20. számú térkép: Aiolis és lénia 21. számú térkép: Aiolis, Mysia és Lydia 22. számú térkép: Phrygia, Pisidia és Pamphylia 23. számú térkép: Lykaónia, Kilikia és Kypros 24. számú térkép: Kyrénaiké <3 C Aiolos O Mylai Z u kU SZICÍLIA Etna N” "S Kai.tani Leontinoi Megara Hyblaia N \ Gela \ Syrákusai Assmáxp^ Pkmmvrion V Kamarina c 25. számú térkép: Szicília 26. számú térkép: Magna Graecia 27. számú térkép: A Mediterraneum 2 0 1 28. számú térkép: A keleti területek 2 0 2 10* 20° 30* 40° 50* 60“ 70* «0° BIBLIOGRAFIA KÖTELEZŐ TANKÖNYV, JEGYZET, SEGÉDKÖNYV: SZÁDECZKY-KARDOSS S.: Az ókortörténete. III. Görög történelem. Tankönyvkiadó, Bp. 1965. HEGYI D.-KERTÉSZ I.-NÉMETH GY.- SARKADY J.: Görög történelem. A kezdetektől Kr. e. 30-ig. Osiris, Bp. 1995. T. HORVÁTH Á.: Az ókori Mediterraneum térségének vallásai és mítoszai. JGYTF, Szeged, 1995. KÖTELEZŐ FORRÁSOK: Görög történeti chrestomathia. szerk.: Borzsák I., Tankönyvkiadó, Bp. 1960. Görög történelem szöveggyűjtemény, szerk.: Németh Gy. Osiris, Bp. 1996. Ércnél maradóbb... A görög és római történelem forrásai, szerk.: Németh Gy. Corvina, Bp. 1998. HEGYI D.: Görög vallástörténeti chrestomathia. Osiris, Bp. 2003. KÖTELEZŐ FELDOLGOZÁSOK: KERTÉSZ I.: Hellenisztikus történelem. História, Bp. 2000. 7-97. p. LING, R.: A klasszikus görög világ. Helikon, Bp. 1986. 69-84; 90-113. NÉMETH GY.: A polisok világa. Bevezetés az archaikus és koraklasszikus kori görög társadalom- történetbe. Korona, Bp. 1999. WARREN, P.: Az égéi civilizációk. Helikon, Bp. 1989. 7-25; 31-61; 67-85; 93-115; 123-143. HAHN I.; Istenek és népek. Minerva, Bp. 1980. AJÁNLOTT FORRÁSOK: A demokrácia bölcsője. Szerk.: Sarkady J. Gondolat, Bp. 1960. AISKHYLOS: A perzsák. Ford. Jánossy I. (bármely kiadás) Államéletrajzok. Ford.: Ritoók Zs. és Németh Gy., Osiris - Századvég Könyvtár, Bp. 1994. ARISTOPHANÉS, Béke. ford.: Arany J. (bármely kiadás) ARISTOPHANÉS, Lovagok, ford.: Arany J. (bármely kiadás) ARISTOPHANÉS: Felhők. Ford.: Arany J. (bármely kiadás) ARISTOTELÉS, Az athéni állam, ford.: Ritoók Zs. Akadémiai, Bp. 1954. ARISZTOTELÉSZ: Az athéni állam. Ford.: Ritoók Zs. Németh Gy. In: Államéletrajzok. Osiris- Századvég, Bp. 1994. 5-59. Gazdasági élet az ókori Görögországban, szerk.: Sarkady J. Bp. 1970. Görög komédiák, ford.: Devecseri G. Európa-Helikon, Bp. 1982. Görög költők antológiája, Szerk.: Szepessy T. "Világirodalom Klasszikusai”, Európa, Bp. 1982. Görög tragédiák, ford.: Devecseri G. Magyar Helikon, Bp. 1980. HÉRODOTOSZ: Görög-perzsa háború. Osiris. Bp. 1998. HOMÉROS: Ilias (bármely kiadás) HOMÉROS: Odysseia (bármely kiadás) PAUSZANIASZ: Görögország leírása. Pallas Stúdió/Attraktor Kft. Bp. 2000. PLATÓN: Az állam. Gondolat, Bp. 1970. PLUTARCHOSZ: Párhuzamos életrajzok. Helikon. Bp. 1978. I—II. 2 0 4 PSEUDO-XENOPHÓN, Az athéni állam, ford.: Ritoók Zs. In: Államéletrajzok. Osiris-Századvég, Bp. 1994.74-85. Régi görög hétköznapok, szerk.: Ritoók Zs. Gondolat, Bp. 1969. SÁRKÁDY J.: A korai Attika történetének forrásai I. (A királyok uralma és az archóni kormányzat kialakulása.) Szöveggyűjtemény. KLTE, Debrecen, 1985. SARKADY J.: A korai Attika történetének forrásai II/l. (Az archaikus kor története 1.: Drakón törvényhozása. Solón reformjai.) Szöveggyűjtemény. KLTE, Debrecen, 1986. SARKADY J.: A korai Attika történetének forrásai II/2. (Az archaikus kor története 2.: Peisistratos és a Peisistratidák tyrannisa. Kleisthenés reformjai.) Szöveggyűjtemény. KLTE, Debrecen, 1988. SARKADY J.: A korai Attika történetének forrásai III. (Plutarchos: Théseus. A forráshivatkozások és párhuzamos helyek feltüntetésével.) Szöveggyűjtemény. KLTE, Debrecen, 1985. THUKÜDIDÉSZ: A peloponnészoszi háború. Európa, Bp. 1985. XENOPHÓN: Kürosz nevelkedése, Anabázis. Európa, Bp. 1979. XENOPHÓN: Filozófiai és egyéb írásai. Osiris, Bp. 2003. AJÁNLOTT FELDOLGOZÁSOK: A háborúk világtörténete, szerk. R. Holmes. Corvina, Bp. 1992. 6-30. Az emberiség krónikája, szerk.: B. Harenberg. Officina Nova, Bp. 1992. 9-234. BOSWORTH, A. B.: Nagy Sándor. A hódító és birodalma. Osiris, Bp. 2002. CASTIGLIONE L.: Az ókor nagyjai. Akadémiai, Bp. 1971. 154-157. CASTIGLIONE L.: Görög művészet. Corvina, Bp. 1968. CHADWICK, J.: A lineáris B megfejtése. Gondolat, Bp. 1980. COLL, P.: Már az ókorban is tudták... Gondolat, Bp. 1966. ELIADE, M.: Vallási hiedelmek és eszmék története I—III. Osiris, Bp. 19941, 19952, 19963. FALUS R.: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Bp. 1980. 95-98. FERRAR, C.: Az ókori görög államelmélet — Válasz a demokráciára. In: A demokrácia. Befejezetlen utazás Kr. e. 508-479. (Szerk.: Dunn, J.) Akadémiai, Bp. 1995. 37-72. pp. FINLEY, M. I., Odüsszeusz világa. Európa, Bp. 1985. GHIRSHMAN, R.: Az ókori Irán. Gondolat, Bp. 1985. 122-124; 128-133; 168-173. Görög vallás, görög istenek, szerk.: Sarkady J.: Gondolat, Bp. 1974. GR A VÉS, R.: A görög mítoszok. Európa, Bp. 1981. HAHN I - MÁTHÉ Gy.: Karthágó. Corvina, Bp. 1972. HAHN I.: A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi, 1963. 29-41. HAHN I.: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellasban. Századok 116(1982) 460-583. HAHN I.: Naptári rendszerek és időszámítás. Filum, Bp. 1998. HAHN I.: Themistocles problémák. A troizéni felirat hitelességének kérdéséhez. AT 12(1965)13-26. HAHN I.: Tulajdon és birtoklás az archaikus Hellasban. MTA II. Oszt. Közi. 29(1980). 59-76. HARMATTA 1: Társadalmi terminológia és szövegtörténet. Hérodotos szöveghagyományozásához. AT 27(1980) 1-7. HAVAS L. - TEGYEY 1. (Szerk.): Bevezetés az ókortudományba. I, III. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996, 1998. HEGYI D.: Az iónok Kisázsiában. Apolló ktár. 12. Akadémiai, Bp. 1981. 95-115; 137-155. 205 HEGYI D.: Médiszmosz. Perzsabarát irányzat Görögországban i.e. 508-479. Akadémiai, Bp. 1974. 7-29, 66-81. HORNBLOWER, S.: A demokratikus intézmények létrehozása és fejlődése az ókori Görögországban. In: A demokrácia. Befejezetlen utazás Kr. e. 508^179. (Szerk.: Dunn, J.) Akadémiai, Bp. 1995. 13-36. p. IRMSCHER, J. (szerk.), Antik Lexikon. Corvina, Bp. 1993. JOHNSTON, A.: Az archaikus Görögország. Helikon, Bp.1984. JONES, A. H. M., Az athéni demokrácia gazdasági alapja. In: Ókori egyetemes történet. Bp. 1958. pp. 24-41. KERÉNYI K.: Görög mitológia. Gondolat, Bp. 1977. KERTÉSZ I.: Hellenisztikus történelem. História, Bp. 2000. 120-151. p. KERTÉSZ I.: Ókori hősök, ókori csaták. Korona, Bp. 1999. LEVI, P.: A görög világ atlasza. Helikon, 1994. 129-140. LING, R.: A klasszikus görög világ. Helikon, Bp. 1986. LLOYD, G. E. R.: Demokrácia, filozófia és tudomány az ókori Görögországban. In: A demokrácia. Befejezetlen utazás Kr. e. 508-Kr.u. 1993. (Szerk. J. Dunn) Bp. 1995. pp. 73-96. NÉMETH GY.: A peloponnészoszi háború. Bp. 1990. (Miskolci Bölcsész Egyesület Parthenon- tanulmányok 3.) NÉMETH GY.: A polisok világa. Korona, Bp. 1999. 11-27. NÉMETH GY.: A zsarnokok utópiája. Antik tanulmányok. Atlantisz, Bp. 1996. PAIS J.: A görög filozófia. Gondolat, Bp. 1982. 250-284. PECZ V. (Szerk.), Ókori lexikon I—II. Bp. 1902-1904. (Könyvért, Bp.1985.; Arcanum Adatbázis, 2001. CD-ROM) POLÁNYI K.: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat, Bp. 1976. 426-464. RITOÓK ZS. - SARKADY J. - SZILÁGYI J. Gy.: A görög kultúra aranykora. Gondolat, Bp. 1984. RITOÓK ZS.: (összeáll.): Régi görög hétköznapok. Gondolat, Bp. 1960. SARKADY J.: A görög föld ős- és koratörténete. MBE Miskolc, 1991. SARKADY J.: (összeáll.): Görög vallás - görög istenek. Gondolat, Bp. 1974. SARKADY J.: A görög társadalom fejlődése a 12-8. században. In: Népi kultúra-népi társadalom, VIII. Bp. 1975. 67-101. SARKADY J.:, Athén és Attika a XII-VIII. században. In: Az antik társadalomtörténet problémái. KLTE Könyvt. soksz., Debrecen, 1982. 49-84. SWIEDERKOWNA, A.: A hellenizmus kultúrája. Gondolat, Bp. 1981. SZABÓ Á. - Kádár Z.: Antik természettudomány. Gondolat, Bp. 1984. SZABÓ Á.: Periklés kora. Magvető, Bp. 1977. T. HORVÁTH Á.: Technikatörténeti összehasonlító kronológia, JGYTF Kiadó, Szeged, 1992. THOMSON, G.: Aischylos és Athén. Gondolat, Bp. 1958. 193-223. THOMSON, G.: Az első filozófusok. Kossuth, Bp. 1975. 219- 238. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL I.: Mitológia. Gondolat, Bp. 1963. WARREN, P.: Az égéi civilizációk. Helikon, Bp. 1989. WARRY, J., A klasszikus világ hadművészete. Gemini, Bp. 1995. WINKLER G.: Az európai kultúrkör hadművészete a kezdetektől a magyar honfoglalásig. Sygnatura. 1993. TARTALO M BE VEZETÉS 3 FOGALO MTÁR 5 KRONOL ÓGI A 5 9 NÉ VT ÁR 8 2 HELYNÉVTÁR 1 3 0 TÉR KÉPE K 1 8 5 BI B LI O G R Á FI A 2 0 4 X 5 5 4 8 Kia dta a Bel ve dere Meri di o nale Sze ge d, Hatt yas s or 10. 62/544-759 w w w. bel ve dere. meri di o naIe. h u szer k @ bel ve dere. meri di o nale. h u belvedere @jgytf.u-szeged.hu Nyo mta a Bába Nyo mda, Szegeden