A Nagy Háború Osztrák–Magyar Tábornokai
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
dc_633_12 B ALLA TI B OR A Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok Balla Tibor A Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai. I. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok Balla 1,2,3,.indd 1 09.28.2010 12:00:11 PM dc_633_12 A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM KÖNYVTÁRA Sorozatszerkesztô VESZPRÉMY LÁSZLÓ B Szabó 1,2,3,.indd 2 2/23/09 12:49:42 PM Process Black dc_633_12 B ALLA TI B OR A Nagy Háború osztrák–magyarBalla Tibor tábornokai Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági ésA lovassági Nagy tábornokok, Háború táborszernagyok osztrák–magyar tábornokai. I. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok Balla 1,2,3,.indd 3 09.28.2010 12:00:11 PM dc_633_12 A kötet a Nemzeti Kulturális Alap és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával jelent meg. A borítón: a Mária Terézia Katonai Rend 1917. évi adományozó ünnepségén részt vett tábornokok csoportja (előtérben balra Viktor Dankl vezérezredes, középen Arthur Arz gyalogsági tábornok, jobb oldalt Hermann Kövess tábornagy), lent tábornoki sapka, valamint (alnyomatban) az Osztrák–Magyar Monarchia térképe az 1900-as évek elejéről. Az angol rezümét Tö r ő c s i k Zo l T á n (Archaeoscriptor Bt.), a német rezümét Za c h a r Vi k T o r , az olasz rezümét Pa T r i Z i a Da l Zo tt o fordította. © Balla Tibor, 2010 ISSN 1787-3150 ISBN 978-963-446-585-0 Felelős kiadó Láng József, az Argumentum Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő Hausner Gábor A borítóterv Hodosi Mária munkája Tördelte Láng András Nyomta az Argumentum Kiadó nyomdaüzeme dc_633_12 TArtalom Előszó (Holló József) .................................................................................................. 7 Bevezetés .................................................................................................................... 9 Rövidítésjegyzék ......................................................................................................... 45 LExIKON ................................................................................................................... 55 Rezümék ..................................................................................................................... 331 Austrian and hungarian Generals of the Great War. Review ....................................... 331 Die österreichisch–ungarischen Generäle des Großen Krieges. Resümee .................. 337 I generali austro–ungarici della Grande Guerra. Riassunto ........................................... 343 dc_633_12 dc_633_12 ELőSzó Az emberiség XX. századi története őskatasztrófájának tartott Nagy Háború történetéről a legutóbbi időkig több könyvtárat megtöltő irodalom született, ám a magyar és a nem- zetközi hadtörténetírás mindezidáig adós maradt az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús katonai elitjének vizsgálatával, a birodalom szárazföldi haderejét irányító, összesen mintegy 1200 fős tábornoki kar tagjainak életútjáról és háborús tevékenységéről nem született tudományos igényű, tárgyilagos összefoglalás. Ezt a hiányt részben törlesztendő, most egy több éves kutatómunka eredményeként megszületett összefoglalást vehet kezébe az olvasó, amely Ausztria–Magyarország leg- magasabb rangot elért 178 generálisának tiszti életpályáját mutatja be. A császári és királyi hadsereget, valamint a magyar királyi honvédséget a világégés során behívott kilencmillió katona számához képest csekély létszámú tábornoki testület irányította, akik között sok (a kötetben 25) magyar származású és kötődésű is szolgált. Többen közülük – az „Isonzó oroszlánja” nevet kiérdemelt Boroević, a stratégaként és szakíróként is elismert Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök, a haderő utolsó főpa- rancsnoki tisztét betöltő Kövess, a honvédség háború előtti utolsó főparancsnoki beosz- tását betöltő rohr, a Bosznia–Hercegovina és Dalmácia háborús vezénylő tábornokaként ismert Sarkotić, a világégés ideje alatt több hadsereget is irányító Tersztyánszky, a padovai fegyverszünetet aláíró Weber vagy a bécsi Hadilevéltár igazgatójaként másfél évtizeden át működő, hallatlanul termékeny hadtörténetíró Woinovich – ismerősnek tűnhetnek a mai magyar olvasó számára is, hiszen nevük és fényképük minduntalan felbukkan a hábo- rús jelentésekben és visszaemlékezésekben, a korabeli újságok címlapjain. A magyarok közül a kiváló szervezőkészségéről, kiemelkedő hadtudósi munkásságáról is ismert Ha- zai honvédelmi miniszter, a több isonzói-csatában a Doberdót védő József főherceg, az uzsoki hős Szurmay, a Przemyśl várát védelmező Tamásy tetteire mi is büszkék lehetünk. Mindannyiuknak komoly szerepe volt abban, hogy a dunai birodalom hadserege megállta helyét a frontokon, sőt, időnként jelentős győzelmek kivívására is képes volt. A kötet számos, eddig a szakemberek által sem ismert új információt tartalmaz, emel- lett szinte kézzelfogható közelségbe hozza a mű főszereplőit, a sokak által korábban csak olvasmányaikból vagy fényképekről ismert generálisokat, és úgy vélem, jelentős mérték- ben hozzájárul a Monarchia katonai elitjéről korábban alkotott kép teljesebbé tételéhez. A művet lapozgatva a száraz tények mögött megbúvó emberi tulajdonságokat és katonai kvalitásokat is megismerhetünk, megtudhatjuk a tábornokokról, hogy honnan származ- tak, milyen volt a családi hátterük, milyen iskolákat végeztek, mely nyelveket beszélték, milyen kül- és belföldi kitüntetéseket kaptak békében és haditetteikért, milyen címeket és rangokat birtokoltak, a birodalom által vívott mely hadjáratokban vettek részt 1914 előtt, milyen ütemben léptették őket elő, hol és milyen beosztásokban szolgáltak, a világégés melyik frontjain harcoltak, gazdagították-e a hadtudományi irodalmat írásműveikkel, mi 7 dc_633_12 lett a sorsuk a háború után, végül hol és mikor helyezték őket örök nyugalomra. A szerző bevezetőjében leírtak és a generálisok életrajzi adatainak elemzéséből levonható általános következtetések pedig feltétlenül hozzásegítenek minket a minden korábbinál pusztítóbb Nagy Háború történetének, eseményeinek és összefüggéseinek alaposabb megértéséhez. Dr. Balla Tibor alezredes, kitűnő hadtörténész kollégám könyvét ezekkel a gondo- latokkal tiszta szívből ajánlom a szaktörténészek és az első világháború története iránt érdeklődő olvasók szíves figyelmébe. Dr. habil. Holló József altábornagy, címzetes egyetemi tanár a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója 8 dc_633_12 BEVEzETéS A császári és királyi haderő, valamint a tábornoki kar általános jellemzői a Nagy Háborúban 1867-ben a kiegyezés eredményeként létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. A követ- kező évben sor került a haderő reformjára, amely új véderőtörvényekben öltött testet. A dualizmus korszakában a birodalom legfőbb összetartó erejét a szárazföldi csapatokból és a közös haditengerészetből álló fegyveres erő alkotta. A hadügyek egységes irányítása mellett (melyet a közös hadügy- és a két honvédelmi miniszter, háború esetén a had- sereg főparancsnoka, a vezérkar főnöke, az uralkodó katonai irodájának főnöke látott el), a haderő egységét a közös hadseregben, a császári-királyi Landwehrben, valamint a k. u. k. hadiflottánál honos német vezényleti és szolgálati nyelv, az egyes fegyvernemek egységes fegyverzete, felszerelése, szabályzatai, jelvényei, rendfokozati jelzései együtt biztosították. Ez alól csupán a Magyarországon nemzeti haderőnek tekintett magyar ki- rályi honvédség magyar, illetve horvát szolgálati nyelve, ruházata és esküjének szövege képezett kivételt. 1914 előtt az osztrák–magyar katonák csak néhány kisebb jelentőségű fegyveres akcióban vehettek részt, így a birodalom hadereje az első világháborúban törté- netének legnagyobb kihívásával került szembe. 1914 augusztusában, az általános mozgó- sítás után 3,2 millió fős, hat hadseregbe, valamint 2 csatahajórajt, 1 cirkáló- és 2 torpedó- flottillát magába foglaló, mintegy 34 000 fős haditengerészetbe összevont fegyveres erőt névlegesen az uralkodó (I. Ferenc József, majd 1916 novemberétől I. – magyar király- ként IV. – Károly), mint legfelsőbb hadúr, ténylegesen pedig kiválóan képzett, egyfajta összbiro dalmi szellemet, valamint a Monarchiához és annak uralkodójához fűződő hűsé- get megtestesítő tábornokok (illetőleg tengernagyok) vezették. Soraikban számos ismert és tehetséges magyar származású is szolgált. A három fő részre tagolt szárazföldi haderő (a mintegy 450 000 fős békelétszámú, 1,8 milliós hadiállománnyal rendelkező, a birodalom egész területéről kiegészített csá- szári és királyi [közös] hadsereg, a békében 50 000 katonával, továbbá 200 000 fős hadi- létszámmal bíró, a történelmi Magyarországról sorozott katonákból álló magyar királyi honvédség és annak osztrák megfelelője, az ugyanekkora létszámot felvonultató császári- királyi Landwehr, valamint a kezdetben csak papíron létező, majd a világégés kirobba- násakor életre hívott magyar királyi népfelkelés és a rekrutáit a lajtántúli tartományokból nyerő osztrák Landsturm) tábornoki kara egységes volt, ami azt jelentette, hogy a két honvédségnek és a népfelkelésnek nem voltak külön tábornokai. A vezérőrnagyi rangot1 1 Ausztria–Magyarország szárazföldi haderejében az első világháború idején az alábbi tábornoki rendfoko- zatok léteztek: vezérőrnagy (dandár, azaz 6-8000 fő élén), altábornagy (hadosztály, azaz 15-20 000 fő élén), az ugyanazon rangosztályba tartozó gyalogsági tábornok, lovassági tábornok és táborszernagy – utóbbi tüzérség- 9 dc_633_12 elért tiszteket császári és királyi tábornokká nevezte ki az uralkodó, a közös hadseregbeli beosztásokból kötetlenül helyezték