Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola Neichl Nóra SZÜKSÉGES TORZÍTÁS AZ ADAP
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola Neichl Nóra SZÜKSÉGES TORZÍTÁS AZ ADAPTÍV FORDÍTÁS ESETEI SZÍNHÁZI SZÖVEGEKBEN (doktori értekezés) Pécs 2019 1 TARTALOM BEVEZETÉS: SZÜKSÉGES TORZÍTÁS…………………………..………………………...4 I. CÉLBA VÉTEL. A FORDÍTÁS FOGALMÁNAK ÉS MÓDSZEREINEK VIZSGÁLATA A CÉLKÖZEG SZEMPONTJÁBÓL………………………………………………………….8 I.1. A fordításról való gondolkodás alapvető modelljei és a fordítás fogalmának konceptualizálása ………………………..……………………………………………..8 I.2. Szemléltetés: vélemények Karinthy Frigyes Micimackó -fordításáról ………..…..14 I.3. A forrásszövegek kiválasztásának lehetséges okai, valamint ezek köre………..…. 18 I.3.1. Magyar művek delegációja……………………………………………..18 I.3.2. A célkultúra igényei és választásai…………………………………..…22 I.3.2.1. A fordítás mint a felzárkózás, a pallérozás és az (ön)képzés eszköze………………………………………...………………………24 I.3.2.2. Politikai érdeklődés és rokonszenv mint a fordítás motivációi.27 I.3.2.3. Vonzások és taszítások………………………………………..29 I.4. A fordítás módszerei és stratégiái ……………………………………………...…31 I.4.1. Az idegenítés……………………………………………………………32 I.4.2. A honosítás……………………………………………………………..39 II. SZÍNHÁZ – FORDÍTÁS – ADAPTÁCIÓ. A MAI MAGYAR SZÍNHÁZKULTÚRÁBAN MINT CÉLKÖZEGBEN ÉRVÉNYESÜLŐ FORDÍTÁSFOGALOM ÉS FORDÍTÓI STRATÉGIÁK MEGHATÁROZÁSA……………………………………………………….45 II.1. A drámafordítás-elmélet helye és jelentősége a modern fordítástudományban …46 II.2. A dráma- és színházfordítás elméleti és gyakorlati aspektusai …………...……..50 II.2.1. A dráma, a színházi szöveg és a performanszszöveg fogalmainak elkülönítése, valamint befogadásuk és fordításuk sajátosságai……………….50 II.2.2. A drámák és a színházi szövegek presztízse a mai magyar kultúrában..57 II.3. A színházi fordítás és az adaptáció fogalmának összekapcsolása ………………59 II.4. A dolgozat esettanulmányaiként kiválasztott színházi szövegek sajátosságai fordításelméleti szempontból ………………………………………………………….61 2 III. MŰFERDÍTÉSEK. PARTI NAGY LAJOS SZÍNHÁZI FORDÍTÁSAI ÉS ÁTIRATAI.63 III.1. A láthatatlan életmű. Parti Nagy színházi szövegei …………………………….63 III.2. Az „átírnokságról” ……………………………………………………………...68 III.3. Schwab -ul (Elnöknők).....……………………………………………………….74 III.4. Áthangolva (A Sárkány)……………………………………………………...…79 III.5. Krúdyzgatás (Krúda)……………………………………………………………87 IV. FABRIKÁTUM ÉS FORDÍTÁS. A LE VERFÜGBAR AUX ENFERS -TŐL A LÁGEROPERET TIG………………………………………………………………………….95 IV:1. Fabrikált kultúra a második világháború lágereiben…………………………...… 96 IV.2. Rekontextualizálás, paródia, átkódolás a Le Verfügbar aux Enfers -ben ……..104 IV.2.1. Színházi hagyományok új környezetben…………………………….104 IV.2.2. Újraírt dalok…………………………………………………………107 IV.2.3. Tudományparódia……………………………………………………107 IV.2.4. Az átkódolás mint a nyelvi ellenállás formája……………………....109 IV.3. A Le Verfügbar aux Enfers fordításának, új kontextusban történő megszólaltatásának nehézségei ……………………………………………………...111 IV.3.1. A kulturális fordítás problémája……………………………………..112 IV.3.2. A traumatikus történelmi események reprezentációjának és a történelmi trauma közvetíthetőségének kérdései………………………………………...…………………………….115 IV.3.3. Kontextusváltás: a barakkból a színpadra…………………………...118 IV.4. Elmozdulások ………………………………………………...………………..121 V. ÁTÜLTETÉSEK. SZÍNPADRA ALKALMAZOTT REGÉNYEK ZÁVADA PÁL MUNKÁSSÁGÁBAN (IDEGEN TESTÜNK – MAGYAR ÜNNEP, EGY PIACI NAP )……123 V.1. „[T]ükröt tartani, hogy lássuk benne magunkat” (Magyar ünnep)…………....124 V.1.1. Nemzetiszínház-koncepciók…………………………………...……..126 V.1.2. A mi ünnepünk, a ti ünnepetek……………………………………….128 V.2. A felejtés és az emlékeztetés színtere (Egy piaci nap)………………...………..134 FELHASZNÁLT IRODALOM……………………………………………………………..148 3 BEVEZETÉS SZÜKSÉGES TORZÍTÁS A 18. századi Európában élt egy feltehetően kameruni származású fekete férfi, Angelo Soliman. Arról, hogy valójában honnan, milyen családból jött, csak nagyon keveset lehetett tudni, holott ez a korban még sarkalatos kérdésnek számított egy ember megítélésekor. Számos nemesi udvarban megfordult, élete végén pedig Bécsben telepedett le, és a korabeli szabadkőműves mozgalom központi alakja, valamint Kazinczy Ferenc atyai jóbarátja lett. Több történet is keringett róla. Állítólag egy afrikai uralkodócsalád sarja volt, és kisgyermek korában rabszolgának adták el egy ellenséges törzs tagjai. Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényében egyik későbbi gazdája, Johann Christian von Lobkowitz herceg már úgy mesélte Angelo eredettörténetét, hogy abban „[…] szerepeltek a királyi család békés hétköznapjai, a jámbor és bölcs atya, a méltóságteljes királyi tevegelések, a kis királyfi szelíd, fehér elefántja, a ki kutyaként kísérte mindenhova, a királyi palota körül legelésző struccok, a palota kertjében legelésző cserfes paradicsommadarak. […] A rajtaütés és az elrablás [pedig] horrorisztikus részletekkel bővült, a gyereke életéért sírva könyörgő anyát megbecstelenítik, és botokkal agyonverik, az ősz, jámbor királyt, miután felesége borzalmas sorsát végig kellett néznie, elevenen megnyúzzák, az udvarhölgyeket, miután őket is megbecstelenítették, a többi életerős és fiatal férfival és nővel együtt rabláncra fűzik és a tengerparti rabszolgapiacra hajtják, ahol vérszomjas és kegyetlen portugálok veszik meg őket.” 1 A herceg narratívájában tehát többféle egykorú európai minta és irodalmi toposz keveredett. Ebben a változatban Angelo gyermekkora és a környezet, ahol felnőtt, nem csupán idilli, de meglehetősen hasonlít egy egykorú európai nemesi udvarra – annyi különbséggel, hogy tevén „lovagolnak”, és a gyermeknek egy elefánt a házikedvence. Az ellenséges törzs támadása a királyi család ellen Shakespeare királydrámáinak kegyetlenségét idézi, hogy aztán a gyermek Angelo hányattatásai kalandregényszerű fordulatot vegyenek: rabszolgának adják el és hajóra rakják – ahogy az például a Candide -ban is bevett fordulat. Péterfy képzeletében a herceg nyilván nem meghamisítani akarta legkedvesebb és legértelmesebb udvaronca történetét. Csupán szerette volna közel hozni a hallgatóságához, le- és átfordítni azt „afrikairól” „európaira” – egzotikusról ismerősre. Célja pedig az lehetett, 1 Péterfy Gergely: Kitömött barbár , Budapest, Kalligram, 2014, 175-176. 4 hogy ezáltal együttérzést váltson ki, hogy azok, akik eddig kissé idegenkedtek Angelótól, megértsék és megbecsüljék őt. Ehhez pedig torzítania volt szükséges: olyan elemekkel kellett módosítania vagy kiegészítenie Angelo történetét, amelyek a felvilágosult és művelt hallgatósága számára ismerősek lehettek. S mindezt tulajdonképpen gond nélkül meg is tehette, mert az egész életében barbárnak, majomszerű lénynek kezelt fekete férfi „jogaiért”, sérelmeiért senki sem emelt volna szót. Korabeli társadalmi státusza miatt fel sem merült, hogy ahogy a teste, úgy esetleg a múltja sem köztulajdon, szabadon megfogható, formálható, használható vagy épp kitömhető entitás. Dolgozatom is a fentiekben felvázolt szükséges torzításokkal foglalkozik: az irodalmi fordítás vagy (sajátos magyar kifejezéssel élve) a műfordítás különös változatával, az adaptív fordítás eseteivel, amikor a fordításszöveg minél inkább a célközeg igényeihez, szokásaihoz, értelmezési modelljeihez igazodik. Ez egyrészt együtt jár a forrásmű újrahasznosításával, vagyis az csupán kiindulási alapot, keretet jelent az új változat megszületéséhez. Másrészt hatással van a szerző és a fordító viszonyára is, mert úgy tűnik, a szerzővel szemben a fordító- átdolgozó rendelkezik nagyobb autoritással. Továbbá meghatározza a fordítói protokollokat is, hiszen a megszülető szövegváltozatnak elsősorban a célközegben kell megtalálnia a helyét, ott kell hatást kiváltania. A vizsgálódás körét egy adott közegre, a kortárs magyar színházi kultúrára szűkítem: milyen fordítási és adaptációs módszerek érvényesülnek, illetve milyen tendenciák figyelhetők meg? A nyelvészeti szempontú, vagy más kifejezéssel élve forrásszöveg-központú fordításelméleti megközelítések felől vizsgálva az adaptív fordítás során létrejövő művek nem is tekinthetők fordításoknak, inkább félrefordításoknak vagy álfordításoknak, átiratoknak, adaptációknak, hamisításoknak vagy a forrásszöveg (önkényes) kisajátításainak. Ebben a megközelítésben leginkább csak a forrásszövegtől való eltérések vehetők számba, az úgynevezett „fordítói vétségek”. Célom azonban nem ezek listázása, hanem a befogadó közeg diskurzusát, rendszerét kívánom vizsgálni. Egyrészt azt, hogy a célközegben általában milyen tényezők motiválják fordítások megszületését, és hogy ezek következtében milyen forrásszövegeket választanak, és hogy milyen fordítói módszerek érvényesülnek a gyakorlatban. Továbbá azt, hogy az adaptív fordítás esetében miként pozícionálható a fordító alakja, hogy hogyan helyeződik át az autoritás súlypontja a forrásszöveg szerzőjéről a célszöveg megalkotójára. A választott fordításértelmezési módszer ezért nem a forrásszöveg-központú felfogás, hanem a célszöveg-központú fordításkritika. Mert ennek a megközelítésmódnak a segítségével mutatható be az, hogy milyen igények hívják életre sok esetben a fordításokat; 5 továbbá feltárható az is, hogy a fordításszövegek hogyan és milyen mértékben képesek a célkultúrába illeszkedni, illetve hogy ott milyen hatást képesek kiváltani. Ebben a felfogásban tehát a fordításszövegek a forrásszövegtől függetlenül, önállóan is megítélhető alkotások. Az értekezés első fejezetét a fentieknek megfelelően tehát a célközeg-központú (target-text oriented ) és leíró ( descriptive ) jellegű fordításelmélet bemutatásának szentelem. A fordítást e kritikai szemlélet jegyében nem puszta nyelvi átkódolásként, hanem kultúrába ágyazott fogalomként