OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ

Dorogi Katalin Olasz olvasónapló

Filippo Tuena: kat 1942 decemberében tartóztatják le Párizsban. Le variazioni Reinach Léon ekkor már a fiukkal, Bertrand-nal Spanyol- (’Reinach-variációk’), országba próbál átszökni, de néhány kilométerre Rizzoli, 2005 a határtól elfogják. Mindannyian a Párizs külvá- rosában található drancyi gettóba kerülnek, a de- Elôször a könyv borítója ragadta meg a figyelme- portálandó zsidók átmenetei táborába, ahonnan met a hatalmas római könyvesboltban, ahol ne- körülbelül egy év múlva, 1943. november 20-án hezen tûnik ki egy mû választékból. Nos, a kötet elindítják ôket Auschwitzba, ott végzôdik útjuk épp a kifinomultságával emelkedett ki: szépia- Proust Párizsából a haláltáborokban eltûnt – színû régi fotó felhasználásával készült címlap, megsemmisített – idôig. Egyikük sem tért vissza. rajta két alakkal, melybôl az egyik, a kisfiú egye- Filippo Tuena Reinach-variációk címû regényé- nesen a szemünkbe néz. Azonnal felmerül ben- nek egyik idôsíkja a harmadik évezred eleje. nünk: ki lehet? Meg akarjuk tudni. A „variációk- A felütés: az író a Nissim de Camondo Múzeum- ból” sejtettem, hogy zenével is kapcsolatos a tar- ban járkál a tágas termekben, lenyûgözik az egy- talom, bár, bevallom, akkor a Reinach név még kor ott zajló nagyvilági életrôl tanúskodó tárgyak. nem mondott semmit. A hátsó borítón egy vé- Szeme megakad egy testvérpárt ábrázoló fotón, kony, arisztokratikus, elegáns megjelenésû férfi Bertrand és Fanny Reinach, olvassa alatta a ne- fekete-fehér fényképe, fölötte pedig egy idézet: veket, majd korai haláluk évszámát: 1943. A mú- Mindent ki kell próbálni. Azt is, hogy az elsôk között zeumi akusztikát elnyomják a múltból feltörô ele- vagyunk, és azt is, hogy az utolsók között. – Léon Rei- mek: a környezet lassan megtelik szellemekkel, nach. Mint késôbb a történetbôl kiderül, e szavak egy más idôket idézô éteri nôalak szalad fel a lép- a drancyi gettóban hangzottak el. csôn, hangok szólalnak meg. Mintegy varázslatra Léon Reinach zeneszerzô (Párizs, 1983 – Ausch- feléled a ma múzeum, egykor fényes hajlék. witz, 1944) végigjárta ezt az utat, megtapasztalta, Mindez hatalmába keríti a látogatót, késztetést milyen elsônek és utolsónak lenni. Bár a végig- érez, hogy megfejtse, kik ezek a nyugtalan lelkek, járta nem a legpontosabb kifejezés, lezuhant ezen akik visszatértek a sötétbe. Úgy érzi, ezek a kiol- az úton, a szeretteivel együtt, az olimposzi ma- tott életek ôrzik ugyan az ûrjük (a múltjuk) titkát, gaslatokból a haláltáborok pokláig. Nagyon gaz- de ugyanakkor nyilvánosságot kérnek. dag és mûvelt családból származott, Béatrice de A múlt és jelen különös összekapcsolódása vé- Camondót, Moise de Camondo illusztris bankár gigfut a regényen: Tuena adatokat. dokumentu- lányát vette feleségül. Közös életük a luxus, a mokat, tanúvallomásokat, visszaemlékezéseket végtelen nyaralások, a mûvészet, a zene jegyében kutat fel, amelybôl életek mozaikdarabkái kerül- telik, a prousti Párizs elegáns társasági életének nek elô – ezekbe aztán ô lehel lelket a tapasztala- résztvevôi és szervezôi. Léon a párizsi konzerva- tával, hangot ad az érzéseiknek, érzelmeiknek, tóriumban tanul, és saját örömére komponál. pontosabban próbálja beleélni magát, ô mit érez- Két gyermekük születik, Fanny és Bertrand. hetett, gondolt volna a helyükben az adott hely- Amikor a németek megszállják a francia fôvárost zetekben. Kitemeti a múltat. (1940), a Reinach családban nem támad fel a ve- Eddig regénynek neveztem a könyvet, hisz ez szélyérzet, hiába születnek az egyre súlyosabb szerepel a címlapján, de többféle irodalmi mûfaj zsidótörvények és növekedik az antiszemita atro- keveredik benne. A tényfeltárás, nyomozás során citások száma, úgy gondolják, elismertségük és fellelt dokumentáció a szöveg részét képezi, a fo- rangjuk megvédi ôket a jogfosztástól, majd az tóktól, levéltári anyagoktól kezdve a mai fax- illet- életveszélytôl. Képtelenek felfogni a sorsukban ve e-mailváltásokig, mindezt a hatalmas anyagot bekövetkezett változásokat. Béatrice-t és a lányu- pedig könnyed kézzel rakta össze az író. Filippo

•94• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ

Tuenát talán eredeti foglalkozása is segítette hogy belekezdtem az írásba, Léon Reinach zenéje, amely abban, hogy kiérezze a tárgyakban fennmaradt addig egy amerikai könyvtárban lapult, ahová ki tudja, múltból a valaha vele kapcsolatban álló embert, hogyan került, felszínre emelkedett a múltból, az egyet- és annak sorsát: mûvészettörténész és gyûjtô, va- len kotta, amely túlélte az idô sötét árnyékát – írja lamint régiségboltot örökölt apjától. Az eszkö- Tuena. Hamarosan megérkezik a teljes kotta fo- zökhöz még egy videokamera is csatlakozik: a Va- tómásolata, az író leül, és elpötyögi a hegedûdal- riáció a párizsi éjszakákra címû fejezetben az elbe- lamot a zongorán. Az olvasó számára katartikus szélô rögzíti magának a helyszíneket. – Mit vesz élmény, amikor egy hosszú, aprólékos kutatás, fel vele? Ilyenkor nincs senki – kérdi tôle hajnal- múltba merülés, szellemidézés eredményeként ban egy munkából hazafelé tartó takarítónô, mire Léon Reinach a zenéjén keresztül megszólal a azt feleli, hogy ô nem a személyeket veszi, hanem könyv lapjain – nem, nem képzavar, belül halljuk. a helyeket, mert a személyek már itt vannak – és a homlokára mutat. Elmagyarázza, hogy megpró- Alessandra Farkas: bálja visszaadni az életüket, de a nô ezt úgy ér- Pranzo di famiglia telmezi, hogy fel akarja támasztani a kísérteteket, (’Családi ebéd’), és ijesztônek tartja a dolgot. Mire az író kifejti, Sperling & Kupfer, 2006 hogy ô jobban fél azoktól, akik elfelejtenek min- ket, és ô maga örülne, ha valaki életre keltené ôt E könyv különösen érdekelheti a magyar olvasót. egy történettel. De a nô legyint: – Ugyan, maga Szerzôje, Alessandra Farkas Rómában született, csak szellemeket filmez. – Ez rész jól példázza, de New Yorkban él, és csaknem húsz éve a Corriere milyen süketek párbeszéde folyik azokkal, akik della Sera országos olasz napilap amerikai tudósí- értelmetlennek tartják a múlt felidézését, vagy tója – és Farkas István festômûvész unokája. Itt rövid, egyszerûen csak érzéketlenek iránta. lábjegyzetszerû magyarázat szükségeltetik ahhoz, A könyv minden fejezete egy variáció: Variációk hogy azok számára is értetô legyen, amit írok a két e-mailre, Variációk a semmi zenéjére, Variációk egy mûrôl, akik nem olvasták. tökéletes pillanatra, Variáció az elkobzásra, Variáció Farkas István (1887, – Auschwitz, Léon Bernard menekülésére, Variációk egy Auschwitzból 1944) a 20. századi magyar és az európai festészet küldött levélre, Variációk Guy Kohen tanúvallomására rendkívül jelentôs alakja, külföldön talán ismer- és így tovább. És nemcsak azért, mert Léon a po- tebb, mint nálunk. Dióhéjban: Mednyánszky koli úton és a pokolban a zenébe kapaszkodik, Lászlónál kezd tanulni, majd Ferenczy Károly mert már csak ez az egy maradt meg neki (vajon felügyelete alatt fest tájképeket Nagybányán, ké- játszott-e a lágerzenekarban?). Hanem azért is, sôbb beiratkozik a Képzômûvészeti Fôiskolára, mert az író minden töredéket fel akar használni, de másfél év múlva, 22 évesen otthagyja, és Mün- minden fellelt dokumentum-témára variációt ké- chenbe, onnan pedig hamarosan Párizsba megy, szít, hogy ebbôl a számtalan variációból (feltéte- ahol a La Palette Akadémián olyan festôkkel dol- lezésbôl) végül összeálljon az a dallam, amelyik gozik és tanul együtt, mint Marc Chagall, Fer- leginkább közelíthet az igazsághoz. nand Léger, Henri Le Fauconnier. Szépen induló Az utolsó elôtti fejezet címe: Variáció egy meg- mûvészkarrierje az elsô világháború kitörésekor hallgatott zenére. Léon Reinachtól nem maradt torpan meg. Ellenséges ország állampolgáraként fenn kotta, így életének egyik lényege, a zenéje is kiutasítják, visszatér Magyarországra, és önkén- néma a mai világ számára. Az író kétségbeesetten tesként bevonul, majd 1918-ban egy évre olasz kutat levéltárakban, kottatárakban, könyvtárak- hadfogságba kerül. 1925-ben ismét Párizsba ban szerte a világon, hogy felleljen egy példányt, megy, és az École de mûvészcsoport elis- levelezik a Reinachok még élô ismerôseivel, távoli mert tagjaként alkot. Amikor apja, a Singer és rokonokkal, zenészekkel. Igen, volt, aki anno hal- Wolfner egyik tulajdonosa meghal, Farkas István lotta játszani, sôt a francia rádióban sugározták hazajön, hogy ô folytassa helyette a kiadói tevé- egyszer az ötvenes években, de nem rögzítették kenységet, miközben festôi munkásságával sem az elôadást. És egyszer csak megtörténik a csoda hagy fel. 1944-ben Auschwitzba hurcolták. Fele- (nemcsak a fikcióban, a valóságban is): egy vá- ségét, Kohner Idát (Kohner Adolf bankár, birto- laszmailbôl kiderül, hogy a Harvard egyetem kos és mûgyûjtô lányát, akit szintén tehetséges könyvtárában ôriznek egy példányt a d-moll he- festôként tartottak számon, az utcán gyilkolták gedû-zongora szonátából, amelyet 1925-ben nyo- meg a nyilasok. Két fiuk Károly és Pál megme- matott ki a komponista néhány példányban. – Így nekült (elôbbi megszökött a munkatáborból, hát azon a november 20-án, amikor már másfél év eltelt, utóbbi Budapesten bújt el), majd 1948-ban Olasz-

•95• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ országba emigrált, és ott futott be karriert. Charles idézi ezeket a vonásait is, amelyeket gyerekként szobrászként és ékszerészként dolgozott, Paolo viselt, de a Családi ebéd egészét – hiába a plaszti- pedig hamarosan Itália egyik legismertebb textil- kus ábrázolás, az irónia – mégis áthatja valami rajzolója lett. túlzott rajongás. Úgy éreztem olvasás közben, Paolo Farkas nem szívesen beszélt arról, ami a hogy lényegében a szerzô gyászmunkáját olva- családjával történt a nácik által megszállt Buda- som, ami azért született, hogy feldolgozza magá- pesten – talán azért fojtotta el az erre vonatkozó ban szeretett szülôjének a halálát, és a feldolgozás emlékeit, mert túl fájdalmasnak érezte ôket. közben mintha bizony egy kissé megszépítené az Mindvégig gyötörte a bûntudat, hogy nem tudott életében bizonyára nehéz karaktert. segíteni az anyján, aki szintén Budapesten buj- Lehet persze, hogy azért éreztem így, mert ami- kált. Amikor sikerült eljutnia hozzá, már késô kor értesültem, hogy hamarosan megjelenik Far- volt, nem találta ott. Egy kupac lisztet látott meg kas István unokájának a könyve a „családról”, én a konyhaasztalon, benne egy tojás. „Azt hiszem, rögvest abban reménykedtem, hogy a festôrôl és a mama nekem gyúrt valamit (…) mindent fel- a szintén festô feleségérôl, Kohner Idáról tudha- forgattak: a fiókok kihúzva, a szekrények tárva tok meg többet. Tény, hogy a Családi ebédbe bele- nyitva, a lámpák és a tányérok összetörve. Egyér- szôtte a szerzô a Paolo Farkassal készült önélet- telmû volt, hogy nemrég mentek el. Másra nem rajzi interjút – legalábbis hol egyenesen idéz be- emlékszem, mert abban a pillanatban sûrû köd lôle mondatokat, hol összefoglalja a tartalmát –, ereszkedett rám. Egy hónap kellett hozzá, hogy de nekem az nem sok újat mondott. Addigra én kiemelkedjek belôle” – emlékezik vissza az apa, már felvettem egy hosszú beszélgetést (ötször aki sokáig nem beszélt lányának, Alessandrának vagy hatszor másfél-két órát) Farkas István a család zsidó eredetérôl, akinek ez a felfedezés másik fiával, a Rómában élô Charles Farkassal, megváltoztatta az életét. Addig is tudta, már csak aki a „történelmi” részt, azaz a harmincas-negy- a nevébôl is, hogy más, mint a környezetében élô venes és ötvenes éveket illetôen jóval több és pon- gyerekek, de amikor rájött, hogy a mássága mö- tosabb információval szolgált – és amelyet érde- gött egy véres és üldöztetésekkel teli múlt áll, mes lenne megjelentetni. A család késôbbi, és már azóta létezését – túlélôk leszármazottjaként – vé- – Olaszországban, Franciaországban, Ameriká- letlen csodának tekinti. Mint nyilatkozta: sebez- ban – férjekkel, feleségekkel és leszármazottakkal hetônek érezte magát, halálfélelme is erre az idô- bôvült krónikája a maga belsô villongásaival nem szakra nyúlik vissza. Apja élete utolsó szakaszá- képezte az interjúm tárgyát, annál több szerepel ban grafikák formájában is ráhagyta ezt a belôle a regényben, de ez természetes, mert ha történelmi örökséget: szögesdrótoktól körülvett, személyes hangon idézik fel egy „pátriárka” éle - csonttá fogyott, riadt tekintetû lelkeket rajzolt ál- tét, abba ezek a nagyon intim vagy akár kicsinyes landóan. dolgok is beletartozhatnak. Alessandra Farkas régóta készült megírni a csa- Noha nem azt vártam, amiért megvettem a ládja történetét, benne a két festô nagyszülôt is. könyvet, úgy tettem le, hogy érdemes volt elol- 1995-ben készített egy hosszú interjút az apjával, vasni. Valami foglalkoztatott még. Alessandra ez volt az elsô részletes dokumentációja az apai Farkas két gyermekének ajánlotta a Családi ágnak. Amikor Paolo Farkas 2001-ben rákban ebédet: Giorgiának és Simonnak, hogy tudják, hogy megbetegedett, meglátogatta ôt a dél-franciaor- honnan jöttek. Ô, aki csak tizenegy évesen tudta szági villájában, és megígérte, hogy megörökíti az meg, honnan jött, hogyan viszonyul most a zsi- alakját. Az apa már nem tudott válaszolni neki, dósághoz? Késôbb egy vele készült interjúban azt csak a tekintetébôl olvasta ki a beleegyezést. olvastam, hogy nem vallásos szülôk gyermek- És minden újságírói tehetségét bevetette, hogy eként egész élete az elveszett zsidó gyökerek ke- betartsa az ígéretét. resésével telt, de ô sem lett vallásos, noha Ameri- Így a családtörténetnek induló vállalkozás igen kában tagja egy hitközségnek. Szereti azokat a sokszor átvált emléket állító, szubjektív portré- szertartásokat, amelyeken a szülei – félelembôl ábrázolásba, amely még a gyermeki szeretet vagy szégyenbôl – sosem vettek részt. Szereti a ecsetjével sem egyszerû feladat: Paolo Farkas magyar és a római zsidó konyha specialitásait, (akárcsak az apja, Farkas István) zseniális mûvész, talán ez a zsidó kultúra egyetlen eleme, amelyet ámde nem hûséges férj, parancsolgató és távollé- továbbadott neki a családja. vô apa, akinek mindenkinél fontosabb a munkája, És ez az utolsó mondat – étel és hagyomány – és nem könnyû természet. Alessandra Farkas fel- már átvezet a következô könyvhöz.

•96• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ

Antonella Ottai: Il croccante e i pinoli. magát Olaszországban, az abruzzói anyát, akit Sei racconti cucinati in famiglia csak a halál szabadít meg az állandó depresszió- (’Grillázs és fenyômag. jától, a keveredô magyar és közép-olasz hagyo- Hat, családban fôzött elbeszélés’), mányokat, a szegényes és egyhangú abruzzói éte- Sellerio, 2009 leket, az uborkát és a joghurtot, amellyel a Kons- tantinápolyból származó nagymama táplálkozott Meglepôdtem, amikor megtudtam, hogy Anto- a számûzetésben… Gyûlnek a receptek, és köz- nellának ilyen címmel jelent meg könyve, persze ben összeáll az emlékezet konyhája, amely külön- rögtön sejtettem, hogy nem egyszerûen csak re- féle származásokról, örökségekrôl mesél, köztük cepteket tartalmaz, bár nívósabb olasz gasztro- Magyarországról és a zsidó hagyományról is. nómiai lapokban és szájtokon is írtak róla. Annak Lehetne szakácskönyv is, mit több, lehet, hiszen idején több közös rendezvényt szerveztünk Ró- a fejezetek elé illesztett hat recept mind megva- mában, ô, mint a La Sapienza Egyetem színház- lósítható, sôt, multikulturális csokruk ízletesnek történet- és multimédiatanára, számtalan tanul- ígérkezik, bár a többségét leginkább mediterrán mány szerzôje, Eduardo de Filippo életmûvének ízlésûeknek ajánlanám. De a recept csak ürügy a gondozója sokat segített tanácsaival, kapcsolata- múltidézésre, ahogy Proustnál a teába mártott ival vagy elôadóként. Mondta, hogy édesapja madeleine sütemény. A magyar zsidó szál a Tokány Magyarországról származott, de többet nem, va- címû fejezetben bukkan fel elôször, nem mintha lószínûleg abban az idôszakban kereste-kutatta a családi recept lenne a magyar származású apa ré- gyökereit, vagy talán jobb szóval élve: pontosí- szérôl, az elbeszélô a turistaútjai alatt ismerkedett totta. Így értettem, miért viseltetik különös ér- meg vele. (Jelzem, az elkészítés nehézségi fokát deklôdéssel az ország iránt, miért ír könyvet a a következôképp jelezte: nehézsége a megemésztésé- magyar és olasz színjátszás kapcsolatáról a két vi- ben rejlik. Mire felmerül az olvasóban a kérdés: lágháború között, miért szervez vetítéssorozatot vajon csak a tokányt nehéz megemészteni, vagy a magyar jelenlétrôl az olasz filmiparban ugyan- netán a múltat is?) Itt hallunk Aladár nagypapá- ebben az idôszakban. (Megérné nálunk is bemu- ról (mert hogyan másképp hívhatnának egy tatni, hány magyar szerzô dolgozott ekkor az Monarchia-beli asszimiláns magyar zsidót), de olasz színházakban, és mekkora szerepe volt a nemcsak az olvasó számára új figura ô: a szerzô magyar filmeseknek az úgynevezett „fehér tele- felidézi az alkalmat, amikor az apja elôször emlí- fonos” vígjátékok megalkotásában, azt az idôsza- tette a nagypapát, még csak nem is célirányosan, kot, amikor – Antonellát idézve – a Cinecittà ma- hanem egy odamondogatás melléktermékeként. gyarul beszélt, de ez egy másik történet.) Az olasz Amikor tudomására jutott, hogy a lánya és annak recenzensek hozzátették még, hogy a szerzô kifi- férje Jugoszláviába és Magyarországra készül nomult szakács. Nos, bár többször vendégesked- vakációzni, dühösen közölte: – Majd te is török tem nála, és elismerem, hogy kitûnô háziasszony, brigantikba botlasz, édes lányom, olyanokba, aki remek fogásokat tálalt fel a társaságnak, be- mint Aladár nagyapád a dohányszállító útjain… vallom, elsôsorban az intellektusára és nem a (Aladár Szófiában igazgatott egy dohányfeldol- konyhai teljesítményére gondolok vissza. Igaz, gozó manufaktúrát, de egyéb dolgok iránt is ér- élettársa (az igen rokonszenves visszavonult deklôdött, például ô hozta létre a bolgár fôváros egyetemi irodalomprofesszor) csakugyan kifino- elsô filmszínházait.) Tehát ez az elsô alkalom, mult szicíliai éttermet nyitott Rómában a Traste- hogy Antonella apja a saját, személyes történel- verén, talán innen is jöhetett a késztetés, hogy az mérôl említ egy morzsányit a lányának. A kitaszí- ételeken át közelítsen a saját családi életéhez. tottságot, a nem beilleszkedést, az otthonra nem De ez csak afféle „háttérsugárzás” lehetett, hiszen találást a kulinárián keresztül éreztette a család- a Grillázs és fenyômagban szereplô fogások az egy- dal – elutasította a hagyományos helyi olasz ételt, szerû, mindennapi, házias konyhához tartoznak, a tésztát a sugóval (szósszal). És még egy, utólag nem a haute cousine-hez. már beszédes adalék: bár kitûnô fényképész hí- A könyv mintegy véletlenül születik. Alaphely- rében állt, nem szívesen készített portrét, fôleg ha zete: az elbeszélô lánya elköltözik otthonról, hogy ismerte és szerette a lefotózandót, helyette felfe- saját családot alapítson, és útravalóként szeretne dezte a természet geometriáját, és szinte minden- néhány régi receptet. Ez a kérés el- és felszaba- bôl absztrakt képet csinált, így kiküszöbölt min- dítja az anyai emlékezetet: a régi ételek feleleve- den felismerhetôt, azonosíthatót. Mi több, saját nítése alkalmat nyújt arra, hogy végiggondolja a lánya esküvôjén az összes fotót elszúrta – ismét saját múltját, és elgondolkodjék a gyökerein. tanúsítva, hogy igen nehezen viszonyul az emlé- Felidézi a magyar apát, aki sosem érezte otthon kezés formáihoz.

•97• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ

Már az Ajókás endíviasaláta echte olasz receptet nella Ottai konklúziója: nem biztos, hogy ismeri követô szövegnél tartunk az olvasásban, amikor ôket, hogy sikerült mindent megtudnia róluk, de meglepô, és egyáltalán nem fiction felfedezésrôl ôbenne megfér minden öröklött kultúra, köztük számol be a kulináris írás álarcába bújt visszaem- az elôtte korábban eltitkolt eredetek is. lékezés. Az apa halála után az elbeszélô a hátra- Az Il croccante e i pinoli mívesre csiszolt stílusban hagyott holmit rendezi. Az egyik bôröndbôl megírt, ugyanakkor szórakoztató és elgondolkod- iratok kerülnek elô. Próbálja ezek tartalmát ösz- tató kiadvány, filozofikus gondolatokkal az élet szevetni azzal, amit tud a családjáról, és így össze- és az étel kapcsolatáról, és az sem elhanyagolható, állítani a számos kérdôjellel megspékelt hiteles hogy a kulinária szerelmesei is élvezettel olvas- történetet. Egy 1939-es, nem sokkal a faji törvé- hatják. nyek után kiállított dokumentum szerint Aladár nagypapa zsidó volt. Az akkor már Olaszország- Alessandro Piperno: ban élô apának a házasságkötéshez igazolnia kel- Con le peggiori impressioni lett árja eredetét, amit így bizonyára nem tudott. (’A legrosszabb szándékok’), Csakhogy az elbeszélô tudomása szerint a szülei Mondadori, 2005. katolikus templomban esküdtek, igaz, errôl sem- miféle írásos nyom maradt fenn… Mi több, a pol- Alessandro Piperno elsô regénye szenzációként gári házasságukat igazoló anyakönyvi kivonat és „ügy”-ként robbant be 2005-ben a kortárs Mussolini bukása után keletkezett, amikor már a olasz irodalomba, és végletes reakciókat váltott gyerekek – köztük az elbeszélô is – megszülettek. ki. A legrosszabb szándékok rögvest a pápa, Gabriel Egy másik irat szerint a zsidó Aladár nagypapa García Márquez és Dan Brown után landolt a csak úgy vehette el templomban a nagymamát, könyves sikerlistán, ami mai szerzô – ráadásul hogy kitért katolikusnak. Ennek ellenére a nácik egy 1972-es születésû fiatalember – részérôl szép szemszögébôl nem tiszta pedigrét örökített a teljesítmény. Két hét alatt nyolcvanezer példány fiára, aki diákként Hitler hatalomra jutásakor el- kelt el belôle, ritka rekord még a körülbelül öt- menekült Berlinbôl. És ez a pedigré Olaszország- vennyolc millió lakost számláló Olaszországban ban is gátja volt az olyan hivatalos aktusoknak, is – mindeközben halálra gyilkolták a neten. mint a házasságkötés vagy az állampolgárság, vi- A nemzetközi kritika (számos nyelvre lefordítot- szonylagos védettséghez csupán a felvett vallás ták) az új Proustnak és az olasz Philip Rothnak révén jutott, talán ezért is gyakorolta szorgalma- titulálta, egyes bloggerek viszont szimpla irodal- san. A bôröndben rejtôzô a családi fotók között mi maszturbációnak, blöffnek nevezték a mûvet, nem tûnik fel Aladáré, nem ismerheti meg a fizi- amely csak egy jól irányzott „metairodalmi” had- miskáját az elbeszélô unoka, aki a rokonok sze- járatnak, azaz a hatásos kiadói reklámnak és a jó rint hasonlít rá. És kezdi megérteni az apja ma- sajtókapcsolatoknak köszönhette hihetetlen sikerét. gatartását is. Hogy amikor az iskolai feladatot tel- Piperno azzal is megmutatta, hogy nem átlagos jesítendô („kérdezzétek a nagyszülôket és a egyéniség, hogy a rajongó dicséretekre és a nega- szülôket, mert a múlt megismerése nélkülözhetet- tív véleményekre egyaránt szokatlanul reagált, len a jelen és a jövô számára”) a felmenôirôl fag- amivel tovább dühítette ellenlábasait. Olyan pá- gatta, legnagyobb megdöbbenésére elzavarta, nikrohamot kapott a sikertôl, hogy valószínûleg hogy ne okvetetlenkedjék. Az elbeszélô beüti a képtelen többé írni – nyilatkozta. (Azóta termé- gugliba a családnevét: a keresôprogram a sok szetesen írt, csak regénybôl kettôt, a legutóbbi névrokon mellett ad ki valódi rokonokat is. 2012-ben elnyerte az egyik a legfontosabb olasz Egy soá-áldozatokkal foglalkozó weboldalon irodalmi díjat, a Premio Stregát.) A támadásokkal megtalálja egyikük visszaemlékezését, amelybôl kapcsolatban pedig kifejtette, hogy mindig is hi- kiderül, hogy Aladár nagypapa megmenekült, de perérzékeny volt a világ gonoszságával szemben, a testvéreit, az összes Oesterreichert (hiába ma- de amióta a világ is foglalkozik vele, még rosszab- gyarosítottak Ottaira) meggyilkolták a második bul érinti a dolog. (Késôbb közölte: felhagyott világháború alatt. azzal, hogy azért szörfözzék a neten, hogy lássa, Könnyû fogás (Ajókás endíviasaláta) receptje ne- milyen rosszakat írnak róla.) Aki eddig is szerette hezen emésztetô múltidézéssel tálalva. Ezután a könyvét, az most a szerzô sajátságos karakterét utolsó fejezetként a Grépfrútszuflé következtik, is megkedvelte hozzá, aki meg nem, az most még amely már az elbeszélô és a lánya közötti bonyo- jobban kifakadt: Nem elég, hogy dandysen öltöz- lult kapcsolat kialakulásának az okait kutatja. ködik, kasmírnyakkendôt hord, még affektál is! Ami az ôsöket, a családfát illeti, a szerzô, Anto- De mit is lehet várni attól, aki a kutyájára vetíti

•98• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ ki a hipochondriáját… Az író ugyanis elmesélte annak a lánynak a rendezvényén, akit néhány egy riporternek, hogy állandóan állatorvoshoz órával azelôtt halálosan megfenyegetett, ott tajt vitte az ebet, mert úgy látta, rosszul van. Végül a részegre issza magát, majd a buli kellôs közepén doki elunta, és sikeresen beszélt a fejével, a gaz- kihajítja az ünnepelt nagyapja, miközben azzal dáéval, természetesen. Aki akkor már túl volt vádolja nyílt színen, hogy bement az unokája lak- ötévnyi heti négyalkalmas freudiánus pszicho - részébe, és a levetett bugyiját és a harisnyanad- analízisen. rágját szagolgatta. Íme a jelenet, amelyre minden- De itt az ideje, hogy rátérjek a regényre. A leg- ki emlékezni fog. Íme a jelenet, amelyet mindenki rosszabb szándékok új témának számított az olasz sokáig emleget majd, és hatalmas élvezettel mesél narratívában: egy gazdag római polgárcsalád tovább mindenkinek.” három nemzedéke elsôsorban három férfi figu- Gondoljunk bele. A regény úgy kezdôdik, hogy rán, a nagyapán, az apán és az elbeszélô fiún, Da- a nagyapával, Bepy Sonninóval közli az orvos a niel Sonninón keresztül láttatva az ötvenes évek- diagnózist: veserák, amit mûteni kell. A hírhedt tôl a nyolcvanas évekig, számtalan önéletrajzi ele- Don Giovannit a kockázatok közül csak az ér- memmel. A könyv két részbôl áll, az elsô a dekli, lehet-e még együtt nôvel. Ehhez képest az Sonninók „sagája”, családi legendákkal, történe- unoka harisnyanadrágot oroz. Sokan azzal vádol- tekkel, extravagáns figurákkal megtûzdelve, egy ták Alessandro Pipernót, hogy azért tûzdelte tele felemelkedés, majd az aranykor idôszaka a nagy- „szaftos” elemekkel a regényét, mert szexszel el- apa anyagi összeomlásáig és haláláig. A második, adhatóbb egy irodalmi mû. A szerzô ezt tagadta, ha leegyszerûsítve nézzük, Daniel reménytelen állítván, A legrosszabb szándékokban azt is szerette szerelmének története. (Piperno egyik ellenséges volna ábrázolni, hogyan azonosul a család három kommentelôje azon értetlenkedett, miért csak a nemzedéke a férfi szerephez. A nagyapa idejében második rész vége felé tudhatja meg az olvasó, egy kivillanó boka vágyakat szított fel, Bepy Son- miként is néz ki az a lány, aki iránt érzett remény- nino pedig a legváltozatosabb utakat találta meg telen szerelmének szentelte az egész második a vágyainak. Az apa, Luca fiatalsága a szexuális részt az elbeszélô. Gondolom, ilyen olvasótípusok felszabadítás korszakára esett, az 1972-ben szü- miatt riadnak fel a szerzôk éjszakánként hideg letett unoka, Daniel, az elbeszélô szexuálisan verejtékben fürödve.) És mégsem az: Daniel frusztrált. Sonnino fejlôdésregénye lenne az elsô részben Apropó, az 1972-ben született elbeszélô – az író megismert családi örökséggel a háta mögött, ha is ugyanekkor született. És ô is francia irodalmat Daniel Sonnino eljutna érzelmileg, lelkileg, ka- tanít az egyemen, ahogy a hôse. Még számos rakterében, felismeréseiben, döntéseiben valaho- egyezés található, így hát jogosan merül fel a kér- vá. De nem jut el. Stagnál. (Még csak nem is ne- dés: mennyire önéletrajzi a regény? A (sejthetô) gatív fejlôdésregény.) Ez a vékony, szemüveges, választ maga Piperno adta meg egy interjú során: szorongó, tétova, döntésképtelen, súlyos lelki Az elbeszélônek van köze a szerzôhöz természe- problémákkal küzdô, irigységgel és sikertelenség- tesen, de mégis önálló entitás. Amiben viszont gel átitatott fiú az imádott (amúgy jelentéktelen sosem tagadta az azonosságot: a zsidósághoz való és felületes) lánynak csak a fehérnemûjéig jut el. viszony, amely a részérôl egyrészt vállalt kötôdés És ahhoz sem úgy, ahogy a kortársainál szokás. (hisz regényeinek is ez a tárgya), másrészt vi- Kamaszkorának zárójelenete: miközben nagy ün- szont – családi helyzetébôl következôen – konf- nepség zajlik a „kedves” házában, ô illuminált ál- liktusos. Akárcsak fôhôse, Daniel Sonnino, ô is lapotban, elkeseredetten kószál helyiségrôl helyi- zsidó apa és olasz anya gyermekeként jött a ségre, mígnem a fürdôszobában rálel a levetett világra, ezért haláhikusan nem számít zsidónak, (vagyis használt) darabokra. És innen hatáso- ám a nem zsidók, és különösen az antiszemiták sabb, ha szó szerint idézek a könyvbôl: „Ettôl zsidónak tartják – ezt a felemás és gyakran tragi- fogva mindenkiben úgy marad meg a Gaia Citta- komikus helyzetet remekül példázza az a lefordí- dini tizennyolcadik születésnapjára rendezett ösz- tott részlet, amelyet e szám 103 oldalán talál meg szejövetel, mint háttér luxuskivitelben egy mókás a kedves olvasó. Hogy a regény a nagyapa halá- eseményhez: az osztály okostónija – akinek olyan lával kezdôdik, az szimbolikus. Egy korszak a képe, mint Danny Kaye-é, romantikusan öm- vége, alkalom a számvetésre, mi folytatható az leng, nyilvánosan rejszol, az a mániája, hogy min- örökségbôl, egyáltalán: milyen is ez az örökség. den ok nélkül megszakítja a barátságait, képtelen Egy asszimiláns római zsidó, aki szerencsésen el- kontrollálni magát, hajlamos paranoid módon át- kerülte a deportálást, és homokba dugja a fejét, alakítani és kifordítani a valóságot – megjelenik amikor az elpusztult rokonait említik, mintha

•99• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ azzal, hogy nem beszél róla, meg nem történtté lásosságtól és elkötelezettségtôl átitatva ki nem tehetné a múltat. Aki nem vallásos, ám szigorú vándorol. Akinek az unokája nem mondhatja el elvárásokkal viseltetik az általa nem gyakorolt, a temetésén a kaddist, mert anyai ágon nem mi több állandóan megszegett vallás képviselôivel zsidó. Miközben a másik nagyapa szemében ez szemben. A regény egyik legironikusabb része, az unoka a „bûn fia”, aki ráadásul arcvonásaiban amikor Bepy Sonnino felháborodottan meséli a is hasonlít arra az ágra, amelyhez kénytelen-kel- feleségének, hogy látta a rabbit, amint éppen pa- letlen végül is a lányát adta. Ezzel a „gubancos” nettonét1 vásárol a boltban. Miért is ne vehetne, örökséggel indul A legrosszabb szándékok, ezt pró- így az asszony, mire a nagyapa közli: egy rabbi- bálja az elbeszélô a regény folyamán feldolgozni. nak példát kell mutatnia a közösség számára, és ebbe a karácsonyi kuglóf nem fér bele. Aki nem vesz tudomást Izrael állam létezésérôl, az ott 1 A panettone tipikus olasz karácsonyi kuglóf, elmaradha- folyó háborúról – mígnem az egyik fia mély val- tatlan része az ünnepnek.

anyagként késôbb, elég csak az Egy asszony meg a Néhány éve, amikor Rómában jártam, kíváncsian lányára gondolni. Zsidóságról viszont nem írtak. vártam, hogy interjút készíthessek ALESSANDRO – Csakugyan, bizonyos szempontból különös, PIPERNÓval, érdekelt, milyen lehet „élôben” a mai hogy ez a két író, noha családilag ilyen hagyo- olasz irodalom fenegyereke. Egy elegáns, nagyon mányt örökölt, mégsem foglalkozott vele. Minde- visszafogott, mondhatnám, kissé gátlásos fiatal- nesetre híres római zsidónak számítanak. Proust ember várt a kávéházban, aki nagyon komolyan állítólag azt mondta, nehéz Rómában nagy írókat vett minden kérdést, allûrök nélkül válaszolt, találni. Én ezt csak „másodkézbôl” hallottam, egy minek eredményeként nagyon jól elbeszélget- olasz író írta le, hogy elhangzott közte és Proust tünk. Innen pedig következzék az interjú (rövi- között egy párbeszédben… a magyarázatra, hogy dített) szövege. miért vélte így, már nem emlékszem. – Ön azelôtt hallotta ezt a Proust-mondatot, mielôtt belevágott volna a regénybe. – A római hitközség több mint kétezer éves, Európa leg- – Igen. Meg is sértôdtem. régibb diaszpórája, ennek ellenére az Ön regényének – És megbosszulta a sértést egy regénnyel? A leg- nincs elôzménye az olasz irodalomban, nem beszélhet- rosszabb szándékok azért született, hogy analitiku- tünk római zsidó irodalomról. san visszatekintsen a múltjára, vagy azért, hogy egy – A római zsidó hitközség csakugyan igen pat- olyan világot ábrázoljon, amilyen még nem szerepelt az inás, de az irodalomban nem jeleskedett. Egyes olasz irodalomban? római zsidó írók kiemelkedô szerepet játszottak – Sem ezért, sem azért. Abból az igénybôl jött az olasz irodalomban, így például Alberto Mora- létre, hogy alkossak egy nyelvi hatásokból és in- via, aki gazdag középosztálybeli zsidó apától és venciókból épülô regényt, amely a számomra anconai eredetû katolikus anyától származott. akkor emblematikusnak tûnô egzisztenciális kér- Ô Rómát is megörökítette, igaz, nem mondhat- déseket is bemutatja. Valójában különös dolog juk, hogy amit írt, az zsidó irodalom. Vagy ve- történt. Egészen más sztorit írtam eredetileg, de gyük Moravia szintén vegyes házasságból szár- amikor megjelent az elbeszélô, a történet kicsú- mazó feleségét, Elsa Morantét, aki szintén a szott a kezem közül. Eltûnt, majd pszichoanaliti- római hagyományból építkezik – bár, ha belegon- kus módon bukkant fel. Mint amikor másról me- dolok, nála sem szerepel a zsidóság mint téma. sélsz az orvosnál, ám hirtelen kitör belôled az a – Érdekes viszont, hogy mind Moraviát, mind Moran- történet, amely valójában foglalkoztat. Ekkor e tét megihlette az a vidék, ahol együtt bujkáltak a máso- szerint strukturáltam újra a regényt, hogy kohe- dik világháború alatt, a Lazio-beli Ciociara tartomány- rens legyen, de eközben tudatosult bennem, hogy ban megismert világ mindkettôjüknél elôkerül élmény- olyan dolgok születnek a tollamból, amelyek új-

• 100 • OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ donságnak számítanak az olasz irodalomban: az – Meglehetôsen rosszul. Meghívtak a zsidó is- általam ábrázolt társadalmi osztály, az a típusú kolába egy beszélgetésre, ahol az egyik diák ki- zsidóság és az a fajta kapcsolat, amely a szerep- kelt ellenem, ilyenek mondott például: hogyan lôimet fûzi a saját zsidóságukhoz egészen más, engedheti meg magának ön, hogy pénzt csináljon mint a többi olasz írónál, mint Natalia Ginsburg- a zsidók vérébôl… Szerintem a többség olvasat- nál például. Az én könyvem mintegy ellentéte a lanul elutasította, mert a sajtó idônként úgy be- Lessico famigliarénak (’Családi szókincs’).2 szélt róla, mint potenciálisan antiszemita, veszé- – Említette, hogy ami a humorát illeti, az ötvenes- lyes szövegrôl, ami persze a legnagyobb ostoba- hatvanas évek olasz filmvígjátékaiból is jócskán merí- ság. Mivel nem különösebben mûveltek, nem állt tett. Ám emellett én egy másfajta, az olaszoknál igen érdekükben elolvasni, egyszerûbb volt számukra ritka humort is felfedeztem a stílusában, azt, amelyet elutasítani. De tudom, hogy a római zsidó ne- hagyományosan közép-európai zsidó humornak szoktak gyedben található Menorah könyvesboltban két nevezni. évig vezette a sikerlistát, úgyhogy bizonyára azért – Bizonyára azért, mert kamasz koromban be- „titokban” vették. Külföldön nem részesültem letemetkeztem a közép-európai irodalomba: ilyen negatív fogadtatásban, a holland, francia Arthur Schnitzler, Joseph Roth, Robert Musil, vagy amerikai hitközségekben örömmel láttak a Hugo von Hofmannstahl, talán ôk ihlettek meg könyvemmel együtt. elôször. Tökéletesen azonosulni tudtam azokkal – Antiszemitának nevezni A legrosszabb szándé- az egyéniségekkel, akik úgy érezték, súlyosan ne- kokat olyan, mintha antiszemitának titulálnánk hezedik rájuk ez a komplex és áthatolhatatlan Woody Allent. Lehet, a római hitközség a legrégebbi a világ. Ezekre az olvasmányélményekre rakódott diaszpórában, de az önirónia és az önkritika eleddig nem késôbb az amerikai hatás: az Arthur Miller-szín- sajátja. darabok, a -regények (amelye- – Tény, nem egy önironikus hitközség. Ráadá- ket imádtam) és fôleg könyvei. sul bizonyos szempontból túlzottan vallásossá – Humor szempontjából azonban hatalmas a különb- vált, ismétlem, túlzottan, és ez a hangsúlyos. ség a kelet-európai és az amerikai zsidó szerzôk között. A magas kultúra iránti csökkent igény és a túlzott – Isaac Bashevis Singernek, aki Kelet-Európá- vallásosság találkozásából nem szép dolgok szü- ban született, más a humora, mint - letnek… nek vagy Philip Rothnak. Egy amerikanista ba- – Holott – legalábbis Kelet-Közép-Európában – rátom szerint az a különbség az amerikai és az a zsidó viccek az öniróniából fakadnak, talán ezért is európai írók között, hogy az elôbbiek építeni sze- leltem fel az Ön írásában ezt a szellemet. retnek, az utóbbiak rombolni. Úgy tûnik, ez csak- – Az Ön által észlelt jelenség létezik, de nem ugyan igaz. Az amerikai szerzôk szeme elôtt az olasz tradícióként. Gondolja csak végig az íróin- amerikai epikához, a nagy építkezésekhez, a fel- kat a témában, Alberto Moravia, Carlo Levi, hôkarcolókhoz hasonlatos darabok lebegnek. Primo Levi, Giorgio Bassani… sehol nem találjuk Az európaiak dekonstruktívak, nihilisták és pesz- az önirónia hagyományát. Talán az egyetlen és (a szimistábbak. Az elsô generációs amerikai zsidó legnagyobb) olasz zsidó író, Italo Svevo kivétel írókat egy számomra rendkívül vonzó, hatalmas ez alól, a Zeno tudata címû könyvében mintha elô- energia hajtja. Saul Bellow The Adventures of Augie vetítené Woody Allent és pszichoanalízist. March (’Augie March kalandjai’) címû regénye e – Hány évig írta A legrosszabb szándékokat? szavakkal kezdôdik: én amerikai vagyok… – Négy évig. Ám kevés kelet-európai zsidó író mondaná pél- – Sok, kevés vagy épp annyi, amennyi kell? dául azt, hogy magyar vagyok. Az amerikai asszi- – Épp annyi, amennyi kellett. miláció valóságos kulturális csoda. (Itt nem száll- – A családja mit szólt a mûhöz? Kitört a botrány? tam vitába Alessandro Pipernóval, részint, mert – Végül is nem. A távolabbi rokonok bedöhöd- sürgetett az idô, részint, mert látszott, bármennyi- tek, mert olyan családot ábrázoltam, amely túlsá- re mûvelt egyetemi professzor, a magyar zsidó gosan hasonlít az enyémhez. Anyám máig nem irodalmat és kultúrát nem ismeri. – D. K.) hajlandó belenézni a regénybe, apám viszont – Hogyan fogadta a római hitközség a debütáló regé- örömmel olvasta, mi több, tetszett neki. A legér- nyét? dekesebb tapasztalat a fogadtatással kapcsolat- ban az Egyesült Államokban ért. Egyhónapos be- mutató körutat tartottam, Chicago, San Francis- 2 Natalia Ginsburg 1963-as regényében gyermek- és ifjúko- co és így tovább. Sokan eljöttek a találkozókra, rának emlékeit, családja torinói életének eseményeit dolgoz- olyanok is, akik már olvasták a regényt, és vegyes za fel. etnikumú családból származnak, akárcsak én.

• 101 • OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ

Egy Kanadában élô koreai lány, aki imádta a get, amelyet a származásomból kifolyólag a bô- könyvemet, azt mondta, azért tett rá nagy hatást römön éreztem. A családom két ága egy-egy, tör- A legrosszabb szándékok, mert ô is gyakran átélt a ténelmileg egymásra épülô, jelentôs vallás képvi- családjában hasonló pszichés helyzetet, amely a selôibôl állt: a zsidóból és a katolikusból, ráadásul kettôs gyökereibôl származott. Azt hiszem, a mai mindez Rómában, a kereszténység központjában multikulturális világban sokan szembesülnek történt (mondhatnám, a Vatikán árnyékában), ezzel a problémával – pontosabban van, aki gaz- amely arra a Krisztus-ideára épül, aki egyszerre dagságnak tartja, van, aki problémának és van, volt zsidó és keresztény, és akit a rómaiak feszí- aki mindkettônek. Én mindenesetre az irodalmi tettek keresztre. Szeretek eljátszani ezekkel a mo- munkásságomban hasznosítottam azt a kettôssé- tívumokkal.

KIADÓNK ÚJ KÖTETE

„Saul Friedländer két kötetes mesteri mûvének e rövidített kiadása a holokauszt kivételesen mély elbeszélése. Gazdagon dokumentálva és sodró olvasmá nyossággal vonja meg benne a Soah mérlegét.” Randolph L. Braham

A szakemberek nemzetközi közössége ezt a könyvet tartja az évszázad (az embe- ri történelem) botránya legátfogóbb elbe- szélésének.

A holokauszt megértése körüli viták már a második világháború lezárása pillanatá- ban elkezdôdtek. Ennek az volt a máig nyugvópontra nem jutott kérdése, hogy az európai zsidóság genocídiuma Hitler tuda- tos tervei megvalósításának a következmé- nye-e, avagy egy lépésrôl lépésre önmagát generáló folyamaté, amelynek során a vak bürokrácia, az alsóbbrendû vezetôk és vég- rehajtók egyéni iniciatívái (és felelôssége), valamint az azok fölötti szemet hunyás volt a folyamatos apokalipszis mûködte- tôje. E vita fontos állomása az 1980-as évek közepének „történészvitája” (Historikerstre- it), amelyben a német történészszakma és értelmiség megpróbált szembenézni a né- metség rettenetes közelmúltjával. Friedländer kétkötetes mûve ezekre a vi- tákra volt – az állásponto kat integráló, azo- kat összegzô – válasz (Nazi Germany and the Jews: The Years of Persecution, 1933–1939, 1997, The Years of Extermination: Nazi Ger- many and the Jews, 1939–1945, 2007). Kötetünk e két hatalmas munka össze- vont kiadása. 5200 Ft

www.multesjovo.hu

• 102 •