DOCSLIB.ORG

Dorogi Katalin: Olasz Olvasónapló

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Dorogi Katalin: Olasz Olvasónapló OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ Dorogi Katalin Olasz olvasónapló Filippo Tuena: kat 1942 decemberében tartóztatják le Párizsban. Le variazioni Reinach Léon ekkor már a fiukkal, Bertrand-nal Spanyol- (’Reinach-variációk’), országba próbál átszökni, de néhány kilométerre Rizzoli, 2005 a határtól elfogják. Mindannyian a Párizs külvá- rosában található drancyi gettóba kerülnek, a de- Elôször a könyv borítója ragadta meg a figyelme- portálandó zsidók átmenetei táborába, ahonnan met a hatalmas római könyvesboltban, ahol ne- körülbelül egy év múlva, 1943. november 20-án hezen tûnik ki egy mû választékból. Nos, a kötet elindítják ôket Auschwitzba, ott végzôdik útjuk épp a kifinomultságával emelkedett ki: szépia- Proust Párizsából a haláltáborokban eltûnt – színû régi fotó felhasználásával készült címlap, megsemmisített – idôig. Egyikük sem tért vissza. rajta két alakkal, melybôl az egyik, a kisfiú egye- Filippo Tuena Reinach-variációk címû regényé- nesen a szemünkbe néz. Azonnal felmerül ben- nek egyik idôsíkja a harmadik évezred eleje. nünk: ki lehet? Meg akarjuk tudni. A „variációk- A felütés: az író a Nissim de Camondo Múzeum- ból” sejtettem, hogy zenével is kapcsolatos a tar- ban járkál a tágas termekben, lenyûgözik az egy- talom, bár, bevallom, akkor a Reinach név még kor ott zajló nagyvilági életrôl tanúskodó tárgyak. nem mondott semmit. A hátsó borítón egy vé- Szeme megakad egy testvérpárt ábrázoló fotón, kony, arisztokratikus, elegáns megjelenésû férfi Bertrand és Fanny Reinach, olvassa alatta a ne- fekete-fehér fényképe, fölötte pedig egy idézet: veket, majd korai haláluk évszámát: 1943. A mú- Mindent ki kell próbálni. Azt is, hogy az elsôk között zeumi akusztikát elnyomják a múltból feltörô ele- vagyunk, és azt is, hogy az utolsók között. – Léon Rei- mek: a környezet lassan megtelik szellemekkel, nach. Mint késôbb a történetbôl kiderül, e szavak egy más idôket idézô éteri nôalak szalad fel a lép- a drancyi gettóban hangzottak el. csôn, hangok szólalnak meg. Mintegy varázslatra Léon Reinach zeneszerzô (Párizs, 1983 – Ausch- feléled a ma múzeum, egykor fényes hajlék. witz, 1944) végigjárta ezt az utat, megtapasztalta, Mindez hatalmába keríti a látogatót, késztetést milyen elsônek és utolsónak lenni. Bár a végig- érez, hogy megfejtse, kik ezek a nyugtalan lelkek, járta nem a legpontosabb kifejezés, lezuhant ezen akik visszatértek a sötétbe. Úgy érzi, ezek a kiol- az úton, a szeretteivel együtt, az olimposzi ma- tott életek ôrzik ugyan az ûrjük (a múltjuk) titkát, gaslatokból a haláltáborok pokláig. Nagyon gaz- de ugyanakkor nyilvánosságot kérnek. dag és mûvelt családból származott, Béatrice de A múlt és jelen különös összekapcsolódása vé- Camondót, Moise de Camondo illusztris bankár gigfut a regényen: Tuena adatokat. dokumentu- lányát vette feleségül. Közös életük a luxus, a mokat, tanúvallomásokat, visszaemlékezéseket végtelen nyaralások, a mûvészet, a zene jegyében kutat fel, amelybôl életek mozaikdarabkái kerül- telik, a prousti Párizs elegáns társasági életének nek elô – ezekbe aztán ô lehel lelket a tapasztala- résztvevôi és szervezôi. Léon a párizsi konzerva- tával, hangot ad az érzéseiknek, érzelmeiknek, tóriumban tanul, és saját örömére komponál. pontosabban próbálja beleélni magát, ô mit érez- Két gyermekük születik, Fanny és Bertrand. hetett, gondolt volna a helyükben az adott hely- Amikor a németek megszállják a francia fôvárost zetekben. Kitemeti a múltat. (1940), a Reinach családban nem támad fel a ve- Eddig regénynek neveztem a könyvet, hisz ez szélyérzet, hiába születnek az egyre súlyosabb szerepel a címlapján, de többféle irodalmi mûfaj zsidótörvények és növekedik az antiszemita atro- keveredik benne. A tényfeltárás, nyomozás során citások száma, úgy gondolják, elismertségük és fellelt dokumentáció a szöveg részét képezi, a fo- rangjuk megvédi ôket a jogfosztástól, majd az tóktól, levéltári anyagoktól kezdve a mai fax- illet- életveszélytôl. Képtelenek felfogni a sorsukban ve e-mailváltásokig, mindezt a hatalmas anyagot bekövetkezett változásokat. Béatrice-t és a lányu- pedig könnyed kézzel rakta össze az író. Filippo •94• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ Tuenát talán eredeti foglalkozása is segítette hogy belekezdtem az írásba, Léon Reinach zenéje, amely abban, hogy kiérezze a tárgyakban fennmaradt addig egy amerikai könyvtárban lapult, ahová ki tudja, múltból a valaha vele kapcsolatban álló embert, hogyan került, felszínre emelkedett a múltból, az egyet- és annak sorsát: mûvészettörténész és gyûjtô, va- len kotta, amely túlélte az idô sötét árnyékát – írja lamint régiségboltot örökölt apjától. Az eszkö- Tuena. Hamarosan megérkezik a teljes kotta fo- zökhöz még egy videokamera is csatlakozik: a Va- tómásolata, az író leül, és elpötyögi a hegedûdal- riáció a párizsi éjszakákra címû fejezetben az elbe- lamot a zongorán. Az olvasó számára katartikus szélô rögzíti magának a helyszíneket. – Mit vesz élmény, amikor egy hosszú, aprólékos kutatás, fel vele? Ilyenkor nincs senki – kérdi tôle hajnal- múltba merülés, szellemidézés eredményeként ban egy munkából hazafelé tartó takarítónô, mire Léon Reinach a zenéjén keresztül megszólal a azt feleli, hogy ô nem a személyeket veszi, hanem könyv lapjain – nem, nem képzavar, belül halljuk. a helyeket, mert a személyek már itt vannak – és a homlokára mutat. Elmagyarázza, hogy megpró- Alessandra Farkas: bálja visszaadni az életüket, de a nô ezt úgy ér- Pranzo di famiglia telmezi, hogy fel akarja támasztani a kísérteteket, (’Családi ebéd’), és ijesztônek tartja a dolgot. Mire az író kifejti, Sperling & Kupfer, 2006 hogy ô jobban fél azoktól, akik elfelejtenek min- ket, és ô maga örülne, ha valaki életre keltené ôt E könyv különösen érdekelheti a magyar olvasót. egy történettel. De a nô legyint: – Ugyan, maga Szerzôje, Alessandra Farkas Rómában született, csak szellemeket filmez. – Ez rész jól példázza, de New Yorkban él, és csaknem húsz éve a Corriere milyen süketek párbeszéde folyik azokkal, akik della Sera országos olasz napilap amerikai tudósí- értelmetlennek tartják a múlt felidézését, vagy tója – és Farkas István festômûvész unokája. Itt rövid, egyszerûen csak érzéketlenek iránta. lábjegyzetszerû magyarázat szükségeltetik ahhoz, A könyv minden fejezete egy variáció: Variációk hogy azok számára is értetô legyen, amit írok a két e-mailre, Variációk a semmi zenéjére, Variációk egy mûrôl, akik nem olvasták. tökéletes pillanatra, Variáció az elkobzásra, Variáció Farkas István (1887, Budapest – Auschwitz, Léon Bernard menekülésére, Variációk egy Auschwitzból 1944) a 20. századi magyar és az európai festészet küldött levélre, Variációk Guy Kohen tanúvallomására rendkívül jelentôs alakja, külföldön talán ismer- és így tovább. És nemcsak azért, mert Léon a po- tebb, mint nálunk. Dióhéjban: Mednyánszky koli úton és a pokolban a zenébe kapaszkodik, Lászlónál kezd tanulni, majd Ferenczy Károly mert már csak ez az egy maradt meg neki (vajon felügyelete alatt fest tájképeket Nagybányán, ké- játszott-e a lágerzenekarban?). Hanem azért is, sôbb beiratkozik a Képzômûvészeti Fôiskolára, mert az író minden töredéket fel akar használni, de másfél év múlva, 22 évesen otthagyja, és Mün- minden fellelt dokumentum-témára variációt ké- chenbe, onnan pedig hamarosan Párizsba megy, szít, hogy ebbôl a számtalan variációból (feltéte- ahol a La Palette Akadémián olyan festôkkel dol- lezésbôl) végül összeálljon az a dallam, amelyik gozik és tanul együtt, mint Marc Chagall, Fer- leginkább közelíthet az igazsághoz. nand Léger, Henri Le Fauconnier. Szépen induló Az utolsó elôtti fejezet címe: Variáció egy meg- mûvészkarrierje az elsô világháború kitörésekor hallgatott zenére. Léon Reinachtól nem maradt torpan meg. Ellenséges ország állampolgáraként fenn kotta, így életének egyik lényege, a zenéje is kiutasítják, visszatér Magyarországra, és önkén- néma a mai világ számára. Az író kétségbeesetten tesként bevonul, majd 1918-ban egy évre olasz kutat levéltárakban, kottatárakban, könyvtárak- hadfogságba kerül. 1925-ben ismét Párizsba ban szerte a világon, hogy felleljen egy példányt, megy, és az École de Paris mûvészcsoport elis- levelezik a Reinachok még élô ismerôseivel, távoli mert tagjaként alkot. Amikor apja, a Singer és rokonokkal, zenészekkel. Igen, volt, aki anno hal- Wolfner egyik tulajdonosa meghal, Farkas István lotta játszani, sôt a francia rádióban sugározták hazajön, hogy ô folytassa helyette a kiadói tevé- egyszer az ötvenes években, de nem rögzítették kenységet, miközben festôi munkásságával sem az elôadást. És egyszer csak megtörténik a csoda hagy fel. 1944-ben Auschwitzba hurcolták. Fele- (nemcsak a fikcióban, a valóságban is): egy vá- ségét, Kohner Idát (Kohner Adolf bankár, birto- laszmailbôl kiderül, hogy a Harvard egyetem kos és mûgyûjtô lányát, akit szintén tehetséges könyvtárában ôriznek egy példányt a d-moll he- festôként tartottak számon, az utcán gyilkolták gedû-zongora szonátából, amelyet 1925-ben nyo- meg a nyilasok. Két fiuk Károly és Pál megme- matott ki a komponista néhány példányban. – Így nekült (elôbbi megszökött a munkatáborból, hát azon a november 20-án, amikor már másfél év eltelt, utóbbi Budapesten bújt el), majd 1948-ban Olasz- •95• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ országba emigrált, és ott futott be karriert. Charles idézi ezeket a vonásait is, amelyeket gyerekként szobrászként és ékszerészként dolgozott, Paolo viselt, de a Családi ebéd egészét – hiába a plaszti- pedig hamarosan Itália egyik legismertebb textil- kus ábrázolás, az irónia – mégis áthatja valami rajzolója
Load more

Recommended publications
  • Gli Scrittori
    rs_luglio2010:Layout 1 03/08/2010 16.04 Pagina 1 La rassegna stampa diOblique dal primo al 31 luglio 2010 «Un paese civile si giudica dalle scuole e dalle carceri. Ognuno può valutare il grado di civiltà del nostro» Roberto Santachiara – Silvia Ballestra, «L’industria del libro di massa» Alfabeta2, luglio-agosto 2010 3 – Alessandro Gnocchi, «Risse intellettualoidi» il Giornale, primo luglio 2010 5 – Michele Smargiassi, «Il libro proibito sulla strage» la Repubblica, 2 luglio 2010 7 – Alain Elkann intervista Antonio Pennacchi, «“Ho vinto e ho pensato ai miei morti”» La Stampa, 4 luglio 2010 9 – Lorenzo Mondo, «Pavese, un fiore avvelenato per lo Struzzo» La Stampa, 7 luglio 2010 11 – Alice Di Stefano, «La cricca dei critici ignora i buoni libri» il Giornale, 8 luglio 2010 13 – Simone Baldanzi, «Scrittori in causa» l’Unità, 10 luglio 2010 15 – John Barth, «Ho trovato la mia voce grazie a Boccaccio e Calvino» Corriere della Sera, 10 luglio 2010 16 – Simonetta Fiori, «La battaglia degli sconti» la Repubblica, 12 luglio 2010 18 – Tommy Cappellini, «Chi non è digitale è perduto» il Giornale, 15 luglio 2010 20 – Luigi Mascheroni, «Gli editori odiano i racconti ma Matheson ce li fa amare» il Giornale, 18 luglio 2010 22 rs_luglio2010:Layout 1 03/08/2010 16.04 Pagina 2 – Dario Fertilio, «“Gli scrittori americani oggi? Insignificanti”» Corriere della Sera, 20 luglio 2010 24 – Leonetta Bentivoglio, «Elogio delle piccole librerie» la Repubblica, 20 luglio 2010 26 – Claire Cain Miller, «Il sorpasso dell’ebook» la Repubblica, 21 luglio 2010 28 – Paolo
    [Show full text]
  • Salvatore Scibona La Fine
    scibona_la-fine_mono:rs 28/11/2011 11.11 Pagina 1 Salvatore Scibona La fine Rassegna stampa di Alessia Caputo scibona_la-fine_mono:rs 28/11/2011 11.11 Pagina 2 Salvatore Scibona, La fine Rassegna stampa di Alessia Caputo © Oblique Studio Impaginazione di Isabella Zilahi de Gyurgyokai Font utilizzate: Adobe Garamond Pro, Helvetica e Helvetica Condensed Light scibona_la-fine_mono:rs 28/11/2011 11.11 Pagina 3 Premessa Salvatore Scibona è nato a Cleveland, Ohio nel 1975. e presente, come quella del panettiere Rocco, che dopo Nel giugno del 2010 è stato incluso dal New Yorker quarant’anni si ritrova completamente solo, quella nella lista dei «20 under 40», ovvero l’elenco dei venti della vedova Marini, che pratica aborti o quella del migliori narratori americani sotto i quarant’anni. Il gioielliere che colleziona lettere di soldati e vive con la suo romanzo d’esordio, The End, uscito in America sorella. Tutti personaggi, che nella loro semplicità, si nel 2008, classificatosi tra i finalisti al National Book fanno portatori di pensieri e ricordi complessi, tutti Award, vincitore, l’anno successivo dello Young Lions assieme, tutti nello stesso giorno, quello della festa Fiction Award, del Whiting Writers’ Award e del Nor- dell’Assunta. man Mailer Cape Cod Award for Exceptional Wri- Scibona che ha impiegato dieci anni per scrivere que- ting, è stato pubblicato in Italia col titolo La fine nel sto romanzo, giungendo esauso alla sua fine, ne parla mese di maggio 2011 dalla casa editrice romana con trasporto come di un qualcosa che per quanto 66thand2nd. non racconti la vera storia della sua famiglia, ne è stato Scibona entra a pieno titolo nella lista del New Yorker protagonista legandosi ad essa profondamente.
    [Show full text]
  • El Supremo Mantiene Los Servicios Mínimos Marcados Por El Gobierno
    ម Una discusiónP prolongada es un laberinto en el que la verdad siempre se pierde (Séneca) យ AÑO XIV. NUMERO 4.582EL MUNDO EDICION NACIONAL DEL SIGLO VEINTIUNO PRECIO: 1 EURO JUEVES 20 DE JUNIO DE 2002 TRIBUNALES/LaureanoOubiña,condenadoa6añosy9meses por traficar con 6 toneladas de hachís / 14 El Supremo mantiene los servicios Otro atentado suicida causa mínimos marcados por el Gobierno siete muertos GUIRIGAY AUTONOMICO / El Tribunal Superior de Galicia suspende los servicios en Jerusalén fijados por la Xunta, el de Valencia modifica a la baja algunos de los de la Generalitat e Bush suspende definiti- vamente el anuncio de su y los de Madrid y de Castilla y León ratifican los de sus respectivos gobiernos plan de paz MADRID.– El Tribunal Supremo JAVIER ESPINOSA desestimó ayer la suspensión cau- Enviado especial telar de los servicios mínimos es- JERUSALEN.–«¡Al suelo, al tablecidos por el Gobierno para suelo!». Cuatro policías apun- RTVE, las radios y televisiones taban con sus pistolas y ame- privadas y salvamento marítimo. tralladoras al petrificado pa- Al rechazar la petición de los lestino que se levantaba la ca- sindicatos, ante la huelga general misa para mostrar que no por- de hoy, el Supremo inclinó hacia taba explosivos. Segundos an- el Gobierno la decisión más im- tes le habían obligado a dejar portante, en un día de víspera una cartera sobre el asfalto. marcado por el guirigay de una «¡Al suelo!», repitieron los variada jornada judicial en las Au- agentes cada vez más acalora- tonomías. dos. El asustado personaje se Mientras que en Galicia el Tri- tendió sobre la acera mientras bunal Superior decidía suspender que tres artificieros se abalan- los servicios fijados por la Xunta, zaban sobre él.
    [Show full text]
  • Altri Quattro Volumi Al 5-2-2017: Shakespeare
    SHAKESPEARE, WILL I AM Il genio, le opere, le rappresentazioni ◆ 1° ◆ ◆ Enciclopedia Treccani: Mario Praz, Ekkehart Krippendorff, Rosa Maria Colombo, Flavio Santi, Maria Saitto, Mirella Schìno -1982- Antonio e Cleopatra regista Mario Missiroli: Rossella Forti, Il Mondo -1983- Macbeth, Vittorio Gassman: Filippo Ravizza, Il Mondo -1984- Amleto, Leo de Berardinis, e trilogia con Re Lear e La Tempesta, Il Mondo – Re Lear, Glauco Mauri: Renato Palazzi, C.S. – La dodicesima notte, Royal Shakespeare Co.: Gaia Servadio, La Stampa – Amleto, Gabriele Lavia con Monica Guerritore: Silvana Gaudio, Il Tempo -1985- Come vi piace, regia di Sandro Sequi con Nando Gazzolo Giorgio Prosperi, Il T. – Otello, Enrico Maria Salerno e con Eros Pagni e Maddalena Crippa, regia di Giancarlo Sbragia: R. Palazzi, C.S. – I 400 anni del castello di Elsinore: la leggenda continua: Christopher Follett, La St. – Molto rumore per nulla, con Valeria Moriconi: R. Palazzi, C.S. – “Amleto”, film diretto, prodotto e interpretato da Laurence Olivier: C.S. – Macbeth, dal Collettivo/Teatro Due di Parma: Alessandra Farkas, La St. – Riccardo II e Riccardo III secondo Flavio Bucci in Il mio regno per un cavallo: Ernesto Baldo, La St. – Come vi piace con N. Gazzolo al Teatro Grande di Pompei: Enrico Fiore, Il Mattino – La dodicesima notte diretta da Marco Sciaccaluga, con Glauco Mauri, a Taormina: Osvaldo Guerrieri, La St. – I due Re d’Inghilterra di F. Bucci: Carmelo Strano, Il Sole 24 Ore – A Pompei Shylock, un “diverso” cullato dai ventagli: E. Fiore, Il Matt. – Paola Borboni è Re Lear a Taormina: C. Strano, Il Sole… – Shakespeare secondo Piero Mazzarella: Roberto De Monticelli, C.S.
    [Show full text]
  • James Joyce. Lettera Dalla Posterità
    James Joyce. Lettera dalla posterità, di Giuseppe Brescia James Joyce ( Dublino 1882 – Zurigo 1941 ), creatore del “flusso di Coscienza”, di polidirezionalità dei percorsi, di sperimentazione linguistica che arriva ad abbracciare quaranta lingue; autore – tra l'altro - della raccolta “Gente di Dublino” (“Dubliners”, 1914), della poetica delle “epifanie”, di “Ulisse” (“Ulysses” , 1922 ), nella cui 'giornata' immane l'Universo, e della vertiginosa “Veglia di Finnegan” (“Finnegans Wake”, 1939 ), “sintesi verbale del Creato”; desta il sempre più vivo interesse - ottant'anni dopo – per la molteplice eco del pensiero poetante, la forza archetipale dei rimandi e di implicazioni con tutti gli aspetti filosofici e simbolici della tradizione. La tesi che espongo è quella di trovarci di fronte a “un filosofo travestito da letterato”, così da conquistarsi l'inserzione nei trattati non tanto di storia letteraria ma anche di storia della filosofia, i cui 'autori' italiani in particolare (Dante, Bruno, Vico, Croce)sono meditati dal genio irlandese, ripresi a ogni pie' sospinto e rivissuti ermeneuticamente, cioè con l'efficacia della “interpretazione”. Immagino, ora, un colloquio ideale con lo scrittore, dall'alto della Biblioteca, alla stregua del finale del film “Interstellar”; dialogo in cui si intrecciano narrazioni biografiche, discorsi estetici e filosofici, mappature dei comuni maestri “Patriarchi Rifondatori e Prosecutori”, con ampie e attualizzate distese bibliografico-critiche, rapporti universali (“Unravelling Universals” ) e con momenti di
    [Show full text]
  • La Rassegna Stampa Dioblique Dicembre 2013
    La rassegna stampa diOblique dicembre 2013 In questa rassegna si parla anche di letteratura e sport. Quindi, per gentile concessione della casa editrice 66thand2nd, pubblichiamo un estratto dell‘ultimo titolo della collana Vite inattese: I circuiti celesti di Emanuele Tonon. Uno scrittore deve entrare in punta di piedi nel riva al mare a ferragosto, tutti campioni di ballo mondo del motociclismo. L’epica, qui, si scrive sterminati dalla voglia, dal bisogno di nientifi carsi sull’asfalto, la carta può ricordare qualcosa di quel sulla spiaggia, lontani da qualunque gloria perché grande sogno che ha avuto nel cavallo a vapore la sta dentro l’unica gloria possibile. trasfi gurazione della potenza animale. Provare E allora chi guarda al cielo e prova a commuovere le a raccontare un sogno fatto di meccanica, di stelle diviene un mostro, uno che può far crollare elettronica, fatto del genio dell’uomo e del coraggio il sistema infallibile del ballerino da spiaggia, del dell’uomo, della sfi da dell’uomo, non è impresa da venditore di case ammuffi te. Vincere con facilità è poco. Lo si può fare solo in una sorta di adorazione, lo sport per eccellenza di questo tempo terminale, chiudendo gli occhi davanti a tutto lo schifo di cui uno sport pieno di campionissimi. sono capaci gli umani. Il circo del motociclismo, alla Allora, forse, uno scrittore che guarda in alto può fi ne, non è diverso dal carrozzone dei letterati. cimentarsi col racconto commosso, partecipe di Le vanità sono le stesse, le spinte sono le stesse, i un’epica a cui sente di appartenere, pur inchiodato favoritismi, le cordate, le piccinerie da aperitivo su un divano, sentendo spingere il cuore nel petto sono le stesse.
    [Show full text]
  • Lo Que Galileo No Vio 3 Coyolxauhqui Cumple 31 Años 8 Ciencia
    Lo que Galileo no vio 3 Coyolxauhqui cumple 31 años 8 Ciencia emergente 10 115 páginas para ayudar a los chicos en el colegio 11 Difundirán técnicas y materiales no tóxicos en el arte plástico 15 Una novela sobre la memoria política en Chile gana el Premio Primavera 17 Kiki Smith llena la Fundación Miró de frágiles instantes de vida 18 Hallan en Perú tumba de niño con dos mil 500 años de antigüedad 19 Tras las huellas de los taínos 20 Investigador afirma que se puede usar agua de mar para irrigación 21 Hallan más de 700 restos fósiles en centro de Los Ángeles 23 Bombas sin explotar liberan sustancias cancerígenas 24 Supervivientes a cáncer sufren más desempleo 25 Síntomas pueden confundir Hepatitis C con la gripe 26 El Museo Británico documenta en una exposición el imperio del shah Abbas de Persia 27 «El Pensador» de Rodin reflexiona en las calles de Madrid 29 La escritura de Juan Benet, sin censuras 30 Walid Raad viaja a la estética de la violencia 31 Revive en Madrid la obra de Antonio Machado, a los 70 años de su muerte 33 Alberga el MET una de las más importantes colecciones de arte 35 Los bisturies se reinventan para sanar corazones 37 Günter Grass revela su talento como grabador en la Argentina 39 Con computadoras, analizan la estructura del genoma humano 41 Más problemas de salud en los aviones 43 Herramientas para el artista digital hogareño 44 Un estudiante kosher 46 Roberto de la Torre, el arte como acción 50 Entiende Sealtiel Alatriste su vida únicamente a través del humor 51 Restauran especialistas del INAH milenario arco
    [Show full text]
  • La Rassegna Stampa Dioblique Dal Primo Al 31 Marzo 2009
    rs_marzo09.qxp 02/04/2009 15.37 Pagina 1 La rassegna stampa diOblique dal primo al 31 marzo 2009 Il ‘68 ha distrutto l’estetica, introducendo una finta controcultura politically correct Harold Bloom in base alla quale basta essere un’esquimese lesbica per valere di più come scrittore ] – Franco Cordelli, «Baricco, quelle sintesi che inclinano al populismo» Corriere della Sera, primo marzo 2009 3 – Elisa Comito e Isabella Zani, «Ecco qua la candela! Attendete alla traduzione!» Nazione Indiana, 2 marzo 2009 4 – Stefano Salis, «Google divide l’Italia dei libri» Il Sole 24 Ore, 4 marzo 2009 7 – Irene Greguoli Venini, «Ebook, magari è la volta buona» ItaliaOggi, 5 marzo 2009 9 – Alessandra Farkas, «Il lamento di Bloom. “È un Nobel per idioti“» Corriere della Sera, 5 marzo 2009 10 – Eleonora Barbieri, «“Joyce? L’ho letto tutto“. Ma due su tre mentono» il Giornale, 6 marzo 2009 13 – Carla Benedetti, «Stroncatura epica» L’espresso, 6-12 marzo 2009 14 – Emanuele Trevi, «Variazioni su Denis Johnson» il manifesto, 10 marzo 2009 16 – Marco Dotti, «Monumenti di carta» il manifesto, 12 marzo 2009 20 – Leonetta Bentivoglio, «Salvatore Niffoi: “La mia lingua è solida come un nuraghe“» la Repubblica, 13 marzo 2009 23 – Maurizio Bono, «Editor, i segreti dei tagliatori di romanzi» la Repubblica, 18 marzo 2009 25 rs_marzo09.qxp 02/04/2009 15.37 Pagina 2 – Massimo Rizzante, «La critica all’epoca della fine dell’opera. Omaggio a Roberto Bazlen» Nazione Indiana, 19 marzo 2009 27 – Elena Baroncini, «Ragazzi, via a tutta pagina!» Il Sole 24 Ore, 22 marzo 2009 30 – Paolo Di Stefano, «Nonno Giulio e il grande freddo di casa Einaudi» Corriere della Sera, 24 marzo 2009 32 – Silvia Albertazzi, «Paul Auster, a tu per tu con il caso» il manifesto, 24 marzo 2009 35 – Armando Torno, «Tutti scrittori, ecco i libri fai-da-te» Corriere della Sera, 24 marzo 2009 39 – Enrico Arosio, «Il Malaparte conteso» L’espresso, 27 marzo 2009 42 – Nello Ajello, «Giulio Einaudi, l’uomo che pensava i libri» la Repubblica, 29 marzo 2009 44 – Francesca Giuliani, «40 anni di libri.
    [Show full text]
  • La Rassegna Stampa Dioblique Febbraio 2014
    La rassegna stampa diOblique febbraio 2014 Per gentile concessione della casa editrice 66thand2nd, pubblichiamo l‘incipit del romanzo di Scholastique Mukasonga Nostra Signora del Nilo, nelle librerie dal 20 febbraio Non c’è liceo migliore del Nostra Signora del Nilo. sua potenza, la dinastia espanderà il suo dominio. Non ce ne sono neanche di più alti. 2500 metri, Sanno perfettamente quanto valgono, le ragazze del annunciano fi eri i professori bianchi. 2493, corregge liceo Nostra Signora del Nilo. suor Lydwine, la professoressa di geografi a. «Siamo Il liceo è vicinissimo al Nilo. O meglio, alla sorgente. così vicini al cielo» sussurra la madre superiora Per andarci, si prende un cammino sassoso che segue giungendo le mani. la linea delle creste. Si arriva così a un terrapieno Poiché l’anno scolastico coincide con la stagione dove stazionano le rare Land Rover dei turisti che delle piogge, il liceo si trova spesso tra le nuvole. si avventurano fi n là. Un cartello indica: sorgente Qualche volta, ma assai di rado, c’è una schiarita. del nilo –› 200 m. Un sentiero scosceso conduce Allora, giù in fondo, si intravede il grande lago come a un ammasso di detriti da cui sgorga tra due rocce una pozzanghera di luce livida. un esile ruscelletto. L’acqua della sorgente viene Il liceo è per le femmine. Loro, i maschi, restano giù trattenuta in un bacino cementato, dopodiché nella capitale. È per le ragazze che il liceo l’hanno una minuscola cascata la riversa in un rigagnolo costruito così in alto, così distante, per tenerle indefi nito di cui si perde subito traccia tra le erbe lontane, per proteggerle dal male, dalle tentazioni del versante e sotto le felci arborescenti della valle.
    [Show full text]
  • The United States As Seen Through French and Italian Eyes
    FANTASY AMERICA: THE UNITED STATES AS SEEN THROUGH FRENCH AND ITALIAN EYES by MARK HARRIS M.A., The University of British Columbia, 1992 A THESIS SUBMITTED IN PARTIAL FULFILMENT OF THE REQUIREMENTS FOR THE DEGREE OF DOCTOR OF PHILOSOPHY in THE FACULTY OF GRADUATE STUDIES (Programme in Comparative Literature) We accept this thesis as conforming to the required standard THE UNIVERSITY OF BRITISH COLUMBIA April 1998 © Mark Robert Harris, 1998 In presenting this thesis in partial fulfilment of the requirements for an advanced degree at the University of British Columbia, I agree that the Library shall make it freely available for reference and study. I further agree that permission for extensive copying of this thesis for scholarly purposes may be granted by the head of my department or by his or her representatives. It is understood that copying or publication of this thesis for financial gain shall not be allowed without my written permission. The University of British Columbia Vancouver, Canada DE-6 (2/88) - i i - Abstract For the past two decades, scholars have been reassessing the ways in which Western writers and intellectuals have traditionally misrepresented the non-white world for their own ideological purposes. Orientalism, Edward Said's ground-breaking study of the ways in which Europeans projected their own social problems onto the nations of the Near East in an attempt to take their minds off the same phenomena as they occurred closer to home, was largely responsible for this shift in emphasis. Fantasy America: The United States as Seen Through French and Italian Eyes is an exploration of a parallel occurrence that could easily be dubbed "Occidentalism." More specifically, it is a study of the ways in which French and Italian writers and filmmakers have sought to situate the New World within an Old World context.
    [Show full text]
  • Jonathan Franzen Libertà Franzen 21Giuok.Qxp 21/06/2011 11.36 Pagina 2
    franzen_21giuOk.qxp 21/06/2011 11.36 Pagina 1 Jonathan Franzen Libertà franzen_21giuOk.qxp 21/06/2011 11.36 Pagina 2 Jonathan Franzen, Libertà Rassegna stampa a cura di Eleonora Rossi © Oblique Studio, giugno 2011 Impaginazione con QuarkXPress Font utilizzate: Simoncini, Simoncini Garamond, RotisSemiSans Light franzen_21giuOk.qxp 21/06/2011 11.36 Pagina 3 FRANZEN, UN ROMANZO DEL XIX SECOLO L’attesa nove anni dopo Le correzioni. Sta per uscire la nuova opera. L’America lo paragona a Dickens. E per la prima volta dal 2000 Time mette in copertina uno scrittore vivente Cristina Taglietti, Corriere della Sera, 14 agosto 2010 Gli anni Zero sono stati gli anni delle Correzioni, «raccontare non un microcosmo, ma il cosmo». gli anni Dieci saranno quelli della Libertà. Insomma, siamo più vicini a Dickens e Tolstoj Protagonista sempre lui, Jonathan Franzen. Il suo che al minimalismo. Un libro che arriva nove nuovo romanzo, intitolato appunto Freedom, anni dopo Le correzioni (uscito nella settimana uscirà in America soltanto a fine mese, ma Time dell’11 settembre 2001, ha venduto nel mondo l’ha già incoronato re della letteratura mettendo quasi tre milioni di copie) ma che, in realtà, la sua faccia corrucciata («ti costava troppo sor- Franzen, autore amato e odiato dal pubblico, ridere?» chiede un blogger un po’ irritato per accusato di snobismo per aver rifiutato l’invito quella che sembra una posa troppo studiata) nel salotto culturale-pop di Oprah Winfrey sulla copertina del nuovo numero. È il primo («Ma quello è stato un incidente, e mi sono molto scrittore (vivente) a guadagnarsi la cover del arrabbiato per come le mie dichiarazioni sono prestigioso settimanale a dieci anni da Stephen state estrapolate dal contesto») ha scritto mate- King (2000) e in compagnia di altri grandi nomi rialmente, negli ultimi due anni.
    [Show full text]
  • La Rassegna Stampa Dioblique Novembre 2012
    La rassegna stampa diOblique novembre 2012 Per gentile concessione della casa editrice 66thand2nd, pubblichiamo l’incipit del romanzo di Peter Abrahams The fan © 66thand2nd 2012 – vietata la riproduzione Bobby andò nella stanza di Sean. Era buia, tranne Bobby si sfregò le costole. Nessun dolore, e si sen- il quadro di comando della stazione spaziale, che ri- tiva sciolto, come si era sentito il primo giorno del splendeva nell’angolo. precampionato. Zero punto uno quattro sette. Solo Bobby si accostò al letto, guardò. uno stupido scherzo. Ancora un mese, perfi no due Sean dormiva. Grazie alla luce che proveniva dalla settimane, e nessuno se ne sarebbe ricordato. Non stazione spaziale Bobby riuscì a vedere che non as- doveva fare niente di trascendentale: doveva solo somigliava affatto all’altro Sean, il bimbo calvo, dal andare là e fare ciò che sapeva. viso scavato, in chemio, che aveva visitato in ospe- Ma per l’altro Sean lui era un idolo. «Batti un home dale. Il suo Sean era grande quasi quanto lui, ma run per me», aveva detto, e «sei il mio idolo», e tutte non aveva ancora compiuto sei anni, mentre l’altro quelle stronzate. Era da idoli fare home run su ri- Sean ne doveva avere almeno dieci. Il suo Sean ave- chiesta? Era fortuna, pura e semplice fortuna. E che va folti capelli biondi, il viso largo, la fronte larga, cos’era la fortuna? Il residuo di qualcosa – la prepa- una corporatura ben proporzionata. Il suo Sean non razione? – secondo un vecchio detto del baseball che stava morendo. Stava dormendo tranquillo, ricari- aveva sentito da qualche allenatore.
    [Show full text]