OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ Dorogi Katalin Olasz olvasónapló Filippo Tuena: kat 1942 decemberében tartóztatják le Párizsban. Le variazioni Reinach Léon ekkor már a fiukkal, Bertrand-nal Spanyol- (’Reinach-variációk’), országba próbál átszökni, de néhány kilométerre Rizzoli, 2005 a határtól elfogják. Mindannyian a Párizs külvá- rosában található drancyi gettóba kerülnek, a de- Elôször a könyv borítója ragadta meg a figyelme- portálandó zsidók átmenetei táborába, ahonnan met a hatalmas római könyvesboltban, ahol ne- körülbelül egy év múlva, 1943. november 20-án hezen tûnik ki egy mû választékból. Nos, a kötet elindítják ôket Auschwitzba, ott végzôdik útjuk épp a kifinomultságával emelkedett ki: szépia- Proust Párizsából a haláltáborokban eltûnt – színû régi fotó felhasználásával készült címlap, megsemmisített – idôig. Egyikük sem tért vissza. rajta két alakkal, melybôl az egyik, a kisfiú egye- Filippo Tuena Reinach-variációk címû regényé- nesen a szemünkbe néz. Azonnal felmerül ben- nek egyik idôsíkja a harmadik évezred eleje. nünk: ki lehet? Meg akarjuk tudni. A „variációk- A felütés: az író a Nissim de Camondo Múzeum- ból” sejtettem, hogy zenével is kapcsolatos a tar- ban járkál a tágas termekben, lenyûgözik az egy- talom, bár, bevallom, akkor a Reinach név még kor ott zajló nagyvilági életrôl tanúskodó tárgyak. nem mondott semmit. A hátsó borítón egy vé- Szeme megakad egy testvérpárt ábrázoló fotón, kony, arisztokratikus, elegáns megjelenésû férfi Bertrand és Fanny Reinach, olvassa alatta a ne- fekete-fehér fényképe, fölötte pedig egy idézet: veket, majd korai haláluk évszámát: 1943. A mú- Mindent ki kell próbálni. Azt is, hogy az elsôk között zeumi akusztikát elnyomják a múltból feltörô ele- vagyunk, és azt is, hogy az utolsók között. – Léon Rei- mek: a környezet lassan megtelik szellemekkel, nach. Mint késôbb a történetbôl kiderül, e szavak egy más idôket idézô éteri nôalak szalad fel a lép- a drancyi gettóban hangzottak el. csôn, hangok szólalnak meg. Mintegy varázslatra Léon Reinach zeneszerzô (Párizs, 1983 – Ausch- feléled a ma múzeum, egykor fényes hajlék. witz, 1944) végigjárta ezt az utat, megtapasztalta, Mindez hatalmába keríti a látogatót, késztetést milyen elsônek és utolsónak lenni. Bár a végig- érez, hogy megfejtse, kik ezek a nyugtalan lelkek, járta nem a legpontosabb kifejezés, lezuhant ezen akik visszatértek a sötétbe. Úgy érzi, ezek a kiol- az úton, a szeretteivel együtt, az olimposzi ma- tott életek ôrzik ugyan az ûrjük (a múltjuk) titkát, gaslatokból a haláltáborok pokláig. Nagyon gaz- de ugyanakkor nyilvánosságot kérnek. dag és mûvelt családból származott, Béatrice de A múlt és jelen különös összekapcsolódása vé- Camondót, Moise de Camondo illusztris bankár gigfut a regényen: Tuena adatokat. dokumentu- lányát vette feleségül. Közös életük a luxus, a mokat, tanúvallomásokat, visszaemlékezéseket végtelen nyaralások, a mûvészet, a zene jegyében kutat fel, amelybôl életek mozaikdarabkái kerül- telik, a prousti Párizs elegáns társasági életének nek elô – ezekbe aztán ô lehel lelket a tapasztala- résztvevôi és szervezôi. Léon a párizsi konzerva- tával, hangot ad az érzéseiknek, érzelmeiknek, tóriumban tanul, és saját örömére komponál. pontosabban próbálja beleélni magát, ô mit érez- Két gyermekük születik, Fanny és Bertrand. hetett, gondolt volna a helyükben az adott hely- Amikor a németek megszállják a francia fôvárost zetekben. Kitemeti a múltat. (1940), a Reinach családban nem támad fel a ve- Eddig regénynek neveztem a könyvet, hisz ez szélyérzet, hiába születnek az egyre súlyosabb szerepel a címlapján, de többféle irodalmi mûfaj zsidótörvények és növekedik az antiszemita atro- keveredik benne. A tényfeltárás, nyomozás során citások száma, úgy gondolják, elismertségük és fellelt dokumentáció a szöveg részét képezi, a fo- rangjuk megvédi ôket a jogfosztástól, majd az tóktól, levéltári anyagoktól kezdve a mai fax- illet- életveszélytôl. Képtelenek felfogni a sorsukban ve e-mailváltásokig, mindezt a hatalmas anyagot bekövetkezett változásokat. Béatrice-t és a lányu- pedig könnyed kézzel rakta össze az író. Filippo •94• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ Tuenát talán eredeti foglalkozása is segítette hogy belekezdtem az írásba, Léon Reinach zenéje, amely abban, hogy kiérezze a tárgyakban fennmaradt addig egy amerikai könyvtárban lapult, ahová ki tudja, múltból a valaha vele kapcsolatban álló embert, hogyan került, felszínre emelkedett a múltból, az egyet- és annak sorsát: mûvészettörténész és gyûjtô, va- len kotta, amely túlélte az idô sötét árnyékát – írja lamint régiségboltot örökölt apjától. Az eszkö- Tuena. Hamarosan megérkezik a teljes kotta fo- zökhöz még egy videokamera is csatlakozik: a Va- tómásolata, az író leül, és elpötyögi a hegedûdal- riáció a párizsi éjszakákra címû fejezetben az elbe- lamot a zongorán. Az olvasó számára katartikus szélô rögzíti magának a helyszíneket. – Mit vesz élmény, amikor egy hosszú, aprólékos kutatás, fel vele? Ilyenkor nincs senki – kérdi tôle hajnal- múltba merülés, szellemidézés eredményeként ban egy munkából hazafelé tartó takarítónô, mire Léon Reinach a zenéjén keresztül megszólal a azt feleli, hogy ô nem a személyeket veszi, hanem könyv lapjain – nem, nem képzavar, belül halljuk. a helyeket, mert a személyek már itt vannak – és a homlokára mutat. Elmagyarázza, hogy megpró- Alessandra Farkas: bálja visszaadni az életüket, de a nô ezt úgy ér- Pranzo di famiglia telmezi, hogy fel akarja támasztani a kísérteteket, (’Családi ebéd’), és ijesztônek tartja a dolgot. Mire az író kifejti, Sperling & Kupfer, 2006 hogy ô jobban fél azoktól, akik elfelejtenek min- ket, és ô maga örülne, ha valaki életre keltené ôt E könyv különösen érdekelheti a magyar olvasót. egy történettel. De a nô legyint: – Ugyan, maga Szerzôje, Alessandra Farkas Rómában született, csak szellemeket filmez. – Ez rész jól példázza, de New Yorkban él, és csaknem húsz éve a Corriere milyen süketek párbeszéde folyik azokkal, akik della Sera országos olasz napilap amerikai tudósí- értelmetlennek tartják a múlt felidézését, vagy tója – és Farkas István festômûvész unokája. Itt rövid, egyszerûen csak érzéketlenek iránta. lábjegyzetszerû magyarázat szükségeltetik ahhoz, A könyv minden fejezete egy variáció: Variációk hogy azok számára is értetô legyen, amit írok a két e-mailre, Variációk a semmi zenéjére, Variációk egy mûrôl, akik nem olvasták. tökéletes pillanatra, Variáció az elkobzásra, Variáció Farkas István (1887, Budapest – Auschwitz, Léon Bernard menekülésére, Variációk egy Auschwitzból 1944) a 20. századi magyar és az európai festészet küldött levélre, Variációk Guy Kohen tanúvallomására rendkívül jelentôs alakja, külföldön talán ismer- és így tovább. És nemcsak azért, mert Léon a po- tebb, mint nálunk. Dióhéjban: Mednyánszky koli úton és a pokolban a zenébe kapaszkodik, Lászlónál kezd tanulni, majd Ferenczy Károly mert már csak ez az egy maradt meg neki (vajon felügyelete alatt fest tájképeket Nagybányán, ké- játszott-e a lágerzenekarban?). Hanem azért is, sôbb beiratkozik a Képzômûvészeti Fôiskolára, mert az író minden töredéket fel akar használni, de másfél év múlva, 22 évesen otthagyja, és Mün- minden fellelt dokumentum-témára variációt ké- chenbe, onnan pedig hamarosan Párizsba megy, szít, hogy ebbôl a számtalan variációból (feltéte- ahol a La Palette Akadémián olyan festôkkel dol- lezésbôl) végül összeálljon az a dallam, amelyik gozik és tanul együtt, mint Marc Chagall, Fer- leginkább közelíthet az igazsághoz. nand Léger, Henri Le Fauconnier. Szépen induló Az utolsó elôtti fejezet címe: Variáció egy meg- mûvészkarrierje az elsô világháború kitörésekor hallgatott zenére. Léon Reinachtól nem maradt torpan meg. Ellenséges ország állampolgáraként fenn kotta, így életének egyik lényege, a zenéje is kiutasítják, visszatér Magyarországra, és önkén- néma a mai világ számára. Az író kétségbeesetten tesként bevonul, majd 1918-ban egy évre olasz kutat levéltárakban, kottatárakban, könyvtárak- hadfogságba kerül. 1925-ben ismét Párizsba ban szerte a világon, hogy felleljen egy példányt, megy, és az École de Paris mûvészcsoport elis- levelezik a Reinachok még élô ismerôseivel, távoli mert tagjaként alkot. Amikor apja, a Singer és rokonokkal, zenészekkel. Igen, volt, aki anno hal- Wolfner egyik tulajdonosa meghal, Farkas István lotta játszani, sôt a francia rádióban sugározták hazajön, hogy ô folytassa helyette a kiadói tevé- egyszer az ötvenes években, de nem rögzítették kenységet, miközben festôi munkásságával sem az elôadást. És egyszer csak megtörténik a csoda hagy fel. 1944-ben Auschwitzba hurcolták. Fele- (nemcsak a fikcióban, a valóságban is): egy vá- ségét, Kohner Idát (Kohner Adolf bankár, birto- laszmailbôl kiderül, hogy a Harvard egyetem kos és mûgyûjtô lányát, akit szintén tehetséges könyvtárában ôriznek egy példányt a d-moll he- festôként tartottak számon, az utcán gyilkolták gedû-zongora szonátából, amelyet 1925-ben nyo- meg a nyilasok. Két fiuk Károly és Pál megme- matott ki a komponista néhány példányban. – Így nekült (elôbbi megszökött a munkatáborból, hát azon a november 20-án, amikor már másfél év eltelt, utóbbi Budapesten bújt el), majd 1948-ban Olasz- •95• OLASZ–MAGYAR KULTURÁLIS ÉVAD • Dorogi Katalin • OLASZ OLVASÓNAPLÓ országba emigrált, és ott futott be karriert. Charles idézi ezeket a vonásait is, amelyeket gyerekként szobrászként és ékszerészként dolgozott, Paolo viselt, de a Családi ebéd egészét – hiába a plaszti- pedig hamarosan Itália egyik legismertebb textil- kus ábrázolás, az irónia – mégis áthatja valami rajzolója