DOCSLIB.ORG

Karsten 1881

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Karsten 1881 Mikológiai Közlemények, Clusiana 50(2): 173–182. (2011) TUDOMÁNYOS DOLGOZATOK RESEARCH ARTICLES ADATOK A XYLOBOLUS NEMZETSÉG MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSÁRÓL PAPP Viktor Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert, 1118 Budapest, Ménesi út 44; [email protected] Adatok a Xylobolus nemzetség magyarországi előfordulásáról. – A Xylobolus nemzetség- nek eddig két faját sikerült kimutatni Magyarországon: a X. frustulatus-t és a X. subpileatus-t. Mind a két, hazánkban megtalálható faj Európa-szerte ritka. A Xylobolus frustulatus-nak mindösszesen néhány magyarországi előfordulási adatát ismerjük. A jelen munkában közölt adatok a Visegrádi-hegységre, valamint a Vértesre nézve újnak bizonyultak. A Xylobolus sub- pileatus előfordulásáról csak egy közel 70 évvel ezelőtti, korhadó lécről dokumentált bizony- talan adat áll rendelkezésünkre, 2010-ben azonban első természetes előfordulását a Vértes hegységben található Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumban tapasztaltam. A cikkben ismertetem mindkét faj elterjedését és ökológiai jellemzőit is, valamint a nemzetközi vörös listák figye- lembevételével javaslatot fogalmazok meg a magyarországi vörös listára való felvételükre és veszélyeztetettségük mértékére. Data on the Hungarian occurrences of the genus Xylobolus. – Only two Xylobolus species are known from Hungary, i.e. X. frustulatus and X. subpileatus. Both are rare all over Europe. Xylobolus frustulatus were reported in Hungary from a few localities until now. It was found in the Visegrád and the Vértes Mts for the first time. In case of X. subpileatus, only a single record was published ca 70 years ago from rotten wood (without voucher specimen). Its first natural occurrence was discovered in the Vértes Mts (Juhdöglő-völgy Forest Reserve) in 2010. Distribution and ecological requirements of both species are discussed. Suggestions on their conservational and red listed status in Hungary are given. Kulcsszavak: Magyarország, új adatok, Xylobolus frustulatus, X. subpileatus Key words: first records, Hungary, Xylobolus frustulatus, X. subpileatus BEVEZETÉS A Xylobolus P. Karst. (KARSTEN 1881) nemzetség a réteggombák (Stereaceae) családjába tartozó monofiletikus csoport (WU és mtsai 2001), a bazídiumos gombák (Basidiomycota) russuloid kládján (Russulales rendjén) belül (BINDER és HIBBETT 2002, LARSSON 2007). Az ide tartozó fajok döntő többsége szubtrópusi vagy trópusi területeken fordul elő (JAHN 1971), így Európából mindösszesen négy fajuk ismert, a X. apricans, X. frustulatus, X. illudens és a X. subpileatus. Ezek közül a X. illudens makroszkóposan a Stereum fajokhoz hasonlít, de jól megkülönböztethető ibolyás szí- nű termőrétege (himenofor) alapján. Jellemzően Eucalyptus fajokon terem (BERNIC- CHIA és GORJÓN 2010), ezért ez a faj Európában vélhetően idegenhonosnak tekint- hető. A X. apricans ritka nyugat-európai faj, franciaországi, nagy-britanniai, valamint spanyolországi adatai ismertek. A többi fajtól elkülöníthető a termőtest kisméretű, egybefolyó foltjai, valamint nagyméretű, elliptikus spórái alapján (BERNICCHIA és Mikológiai Közlemények, Clusiana 50(2), 2011 Magyar Mikológiai Társaság, Budapest 174 PAPP V. GORJÓN 2010). A nemzetségnek Magyarországon mindösszesen két faját találták meg eddig: a X. frustulatus-t és a X. subpileatus-t. A Xylobolus fajok megjelenésükben a Stereum-okhoz hasonlóak. Fehérkorhasz- tók, de azoktól eltérően nem diffúz korhadást okoznak, hanem jellegzetes pórusokat képeznek a fában. A termőtestek egyévesek vagy jellegzetesen évelők, az aljzathoz simulók, vagy attól elállók, szívósak, parafaszerűek. A szubhiménium bolyhos, gyak- ran koncentrikusan zónázott. A himenofor sima vagy dudoros, halvány színű, gyakran repedezett. A hifarendszer monomitikus, de egyes fajoknál látszólag dimitikus. A ge- neratív hifák szeptáltak, hialin vagy halvány sárgásbarna színűek. A szubsztrátummal párhuzamos hifaréteg a kalapot képező fajoknál fordul elő. A csatok a termőtestek- ben és a micéliumkultúrában ritkák, örvösen állók. A himéniumban jól fejlett, tüskés cisztídiumok (acanthocystidia) találhatóak. A Stereum-októl eltérően a pleurocisztí- diumok (vagy olajtartó hifák) szürkésfeketék lesznek szulfovanillin hatására. Spóráik simák, amiloidok, elliptikusak és rövidebbek a Stereum fajok spóráinál (BERNICCHIA és GORJÓN 2010, HJORTSTAM és mtsai 1988, JAHN 1971). ANYAG ÉS MÓDSZER A hazai Xylobolus fajok újabb előfordulási adatai két helyszínről, a Vértesben található Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumból, valamint a Visegrádi-hegység legma- gasabb pontjáról, Dobogókő településrész határából származnak. A fajok dokumen- tálása céljából herbáriumi anyagot gyűjtöttem, valamint digitális fényképeket készí- tettem. A minták a szerző gyűjteményében (PV) találhatók, és a Budapesti Cor- vinus Egyetem Növénytani Tanszékén tekinthetők meg. A fajok meghatározásához szükséges mikromorfológiai vizsgálatokhoz Zeiss Axio Imager.A2 típusú fénymikroszkópot használtam. A Xylobolus frustulatus meg- határozását JAHN (1971), HJORTSTAM és mtsai (1988), valamint BERNICCHIA és GORJÓN (2010) munkái alapján végeztem. A Xylobolus subpileatus határozása csak JAHN (1971), valamint BERNICCHIA és GORJÓN (2010) munkáiból volt lehetséges, mivel ez a faj az észak-európai országokban nem fordul elő. Mindkét faj esetében javaslatot fogalmaztam meg a vörös listára való felvételük, valamint az általam megfelelőnek tartott veszélyeztetettségi kategóriákra, az IUCN (2011) besorolását követve. Nevezéktanilag BERNICCHIA és GORJÓN (2010) munká- ját követtem, a rendszertani besorolást és szinonim neveket pedig a CABI (2011) és a MycoBank (ROBERT és mtsai 2011) internetes adatbázisok alapján adtam meg. A MAGYARORSZÁGI FAJOK ISMERTETÉSE A Xylobolus frustulatus termőtesteit először 2010. április elején találtam Dobo- gókőn, egy kifordult tölgyfatuskón. 2010 őszén, valamint 2011. kora tavasszal a Vértesben található Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumban is tapasztaltam jelenlétüket kocsánytalan (Quercus petraea) és molyhos tölgy (Q. pubescens) rönkjeiről. A X. subpileatus termőtesteit szintén a Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumban, 2010 októbe- rében, egy 76 cm átmérőjű, lábon álló, elhalt csertölgyön (Q. cerris) nagyjából három méteres magasságban találtam meg. A fiatal termőtestek a kéreg repedései között Mikol. Közlem., Clusiana 50(2), 2011 Adatok a Xylobolus nemzetség magyarországi előfordulásáról 175 nőttek. 2011 tavaszán pedig egy földön fekvő tölgyrönkről (Quercus sp.) is sikerült kimutatni. Xylobolus frustulatus (Pers.) Boidin, Revue Mycol., Paris 23: 341, 1958. (1–2. ábrák) Thelephora frustulata Pers. 1801 – Auricularia frustulata (Pers.) Mérat 1821 – Stereum frustulatum (Pers.) Fr. 1838 Stereum frustulosum Fr. 1838 – Xylobolus frustulosus (Fr.) P. Karst. 1881 – Xerocarpus frustulo- sus (Fr.) P. Karst. 1882 Morfológiai és anatómiai jellemzők: A termőtest évelő, fás állagú, reszupinátus, vagy csak nagyon kissé emelkedik el az aljzattól. Táblásan felrepedező, többnyire 1–2 mm vastagságú, de esetenként ennél jelentősen vastagabb is lehet. A himenofor gumós, rétegzett, színe szürkéstől barnásig terjedhet, a szubhiménium sötétbarna vagy fekete, zónázott. A hifarendszer monomitikus (pszeudodimitikus), függőleges ren- dezettségű. A hifák nem csatosak, színük hialintól sárgásbarnáig változhat. A csú- csukon tüskékben végződő cisztídiumok (acanthocystidia) 25–30 µm hosszúak és 4–5 µm szélesek. Ritkán pszeudocisztídiumokat is találhatunk. A spórák elliptikusak, vékony falúak, simák 4,5–5(–6) × 2,5–3,5 µm, amiloidok (BERNICCHIA és GORJÓN 2010, HJORTSTAM és mtsai 1988, JAHN 1971). Ökológia: Leginkább idős, öreg tölgyek (Quercus) ágain vagy tuskóin, valamint törzsén vagy vágásfelszínén terem, ha a faanyag már több évig elfeküdt a talajon, kérgét vesztette és korhadásnak indult (KRIEGLSTEINER 2000, STASIŃSKA 2008). Elsősorban szaprotróf gomba, amely holt faanyagon nő, és csak egyes esetekben ké- pes élő fákat megtámadni (STASIŃSKA 2008). KOTLABA (1986) szerint ritkán az élő fát is megtámadó, később az elhalt faanyagot lebontó szaproparazitaként is viselked- het, amit megerősít, hogy SCHMIDT és mtsai (2008) Németország Brandenburg tar- tományában öreg tölgyfák parazitájaként is említik. Szubsztrátumpreferenciájának vizsgálatánál megállapítható, hogy egyes kivételektől eltekintve különböző tölgyfa- jokhoz (Quercus spp.) kötődik. Európában leginkább a Q. cerris, Q. frainetto, Q. pet- raea, Q. pubescens és Q. robur, Iránban a Q. castaneifolia, Kelet-Ázsiában pedig a Q. crispula és Q. mongolica fajokon fordul elő (KOTLABA 1986). Emellett vannak adatai (a pontos határozást feltételezve) gyertyánról (Carpinus), kőrisről (Fraxinus) és szelídgesztenyéről (Castanea) (KOTLABA 1986), valamint nyírről (Betula) és tuli- pánfáról (Liriodendron tulipifera) is (STASIŃSKA 2008). A nyitvatermők közül is- mert himalájai cédrusról (Cedrus deodara) (KOTLABA 1986), simafenyőről (Pinus strobus) és duglászfenyőről (Pseudotsuga menziesii) (STASIŃSKA 2008). Közép-euró- pai viszonylatban mértékadó KOTLABA (1986) munkája, aki Csehország és Szlová- kia területén 123 lelőhelyről származó adat alapján megállapította, hogy az esetek 61,9%-ában kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) fordult elő. A faanyag bontását tekintve fehérkorhasztó faj (BERNICCHIA és GORJÓN 2010, HJORTSTAM és mtsai 1988, JAHN 1971), tehát a sejtfalban lévő cellulózt és lignint is képes lebontani, de mint szukcesszív korhasztó kezdetben a lignint gyorsabban bontja, mint a cellulózt (SZABÓ 2003). A korhasztás során a szubsztrátum makromorfoló- giai mintázatának egyedisége megkülönbözteti a többi
Load more

Recommended publications
  • Xylobolus Frustulatus (Stereaceae): Developmental Observations, Morphology, and Ecology Bob O’Kennon, Denis Benjamin, and Harold W
    Xylobolus frustulatus (Stereaceae): Developmental Observations, Morphology, and Ecology Bob O’Kennon, Denis Benjamin, and Harold W. Keller Botanical Research Institute of Texas, 1700 University Drive, Fort Worth, Texas 76107-3400 Corresponding author: Harold W. Keller, Email: [email protected] Abstract—Xylobolus frustulatus, Introduction 1900’s (see www. MyCoPortal.org). At a wood-rotting fungus known as Xylobolus frustulatus is a well that time, many classified it in the genus the ceramic or parchment fungus described crust fungus, widely known Stereum, another crust basidiomycete in the Stereaceae, was observed as the ceramic or parchment fungus fungus (Boidin, 1958). It currently is continually over a twelve-month because of its striking appearance classified in the family Stereaceae with period in the Fort Worth Nature when mature (Persoon, 1801; Boidin, other corticioid, perennial, effused, Center and Refuge near the city of 1958; Kuo, 2008). The crust breaks into wood-rotting fungi such as Stereum. Fort Worth, Texas. The distribution, irregular ivory colored plates “frustules” Review of Guttation Droplets habitat, and morphology of this separated by a dark sepia “grout.” Its Liquid droplets (guttation) form on fungus is described. The moist preferred host is mature, dead, decaying, the young, developing fruiting bodies of young stages in early development of decorticate, oak trees of a variety of taxa. Xylobolus frustulatus. The mechanism of this fungus produce clear to amber- Most of the records are in the eastern guttation in fungi is poorly understood, colored liquid droplets (guttation) USA as well as in Europe and Asia, although it is widespread in some and look morphologically different perhaps because of its host association, wood-rotting genera, especially in the from the fruiting bodies when fully although there is one record from Polyporaceae.
    [Show full text]
  • Phylogeny, Morphology, and Ecology Resurrect Previously Synonymized Species of North American Stereum Sarah G
    bioRxiv preprint doi: https://doi.org/10.1101/2020.10.16.342840; this version posted October 16, 2020. The copyright holder for this preprint (which was not certified by peer review) is the author/funder, who has granted bioRxiv a license to display the preprint in perpetuity. It is made available under aCC-BY-NC-ND 4.0 International license. Phylogeny, morphology, and ecology resurrect previously synonymized species of North American Stereum Sarah G. Delong-Duhon and Robin K. Bagley Department of Biology, University of Iowa, Iowa City, IA 52242 [email protected] Abstract Stereum is a globally widespread genus of basidiomycete fungi with conspicuous shelf-like fruiting bodies. Several species have been extensively studied due to their economic importance, but broader Stereum taxonomy has been stymied by pervasive morphological crypsis in the genus. Here, we provide a preliminary investigation into species boundaries among some North American Stereum. The nominal species Stereum ostrea has been referenced in field guides, textbooks, and scientific papers as a common fungus with a wide geographic range and even wider morphological variability. We use ITS sequence data of specimens from midwestern and eastern North America, alongside morphological and ecological characters, to show that Stereum ostrea is a complex of at least three reproductively isolated species. Preliminary morphological analyses show that these three species correspond to three historical taxa that were previously synonymized with S. ostrea: Stereum fasciatum, Stereum lobatum, and Stereum subtomentosum. Stereum hirsutum ITS sequences taken from GenBank suggest that other Stereum species may actually be species complexes. Future work should apply a multilocus approach and global sampling strategy to better resolve the taxonomy and evolutionary history of this important fungal genus.
    [Show full text]
  • Macrofungi on Fallen Oak Trunks in the Białowieża Virgin Forest – Ecological Role of Trunk Parameters and Surrounding Vegetation
    CZECH MYCOLOGY 71(1): 65–89, JUNE 18, 2019 (ONLINE VERSION, ISSN 1805-1421) Macrofungi on fallen oak trunks in the Białowieża Virgin Forest – ecological role of trunk parameters and surrounding vegetation 1 2 3 1 1 JAN HOLEC ,JAN BĚŤÁK ,DANIEL DVOŘÁK ,MARTIN KŘÍŽ ,MIRIAM KUCHAŘÍKOVÁ , 4 5 RENATA KRZYŚCIAK-KOSIŃSKA ,TOMÁŠ KUČERA 1 National Museum, Mycological Department, Cirkusová 1740, CZ-193 00 Praha 9, Czech Republic; [email protected] 2 The Silva Tarouca Research Institute for Landscape and Ornamental Gardening, Lidická 25/27, CZ-602 00 Brno, Czech Republic; [email protected] 3 Masaryk University, Department of Botany and Zoology, Kotlářská 2, CZ-611 37 Brno, Czech Republic; [email protected] 4 Polish Academy of Sciences, Institute of Nature Conservation, al. A. Mickiewicza 33, PL-31-120 Kraków, Poland; [email protected] 5 University of South Bohemia, Faculty of Science, Branišovská 1645/31a, CZ-370 05 České Budějovice, Czech Republic; [email protected] Holec J., Běťák J., Dvořák D., Kříž M., Kuchaříková M., Krzyściak-Kosińska R., Kučera T. (2019): Macrofungi on fallen oak trunks in the Białowieża Virgin Forest – ecological role of trunk parameters and surrounding vegetation. – Czech Mycol. 71(1): 65–89. All groups of macrofungi were recorded on 32 large fallen trunks of pedunculate oak (Quercus robur) in various decay stages in the strictly protected zone of Białowieża National Park, Poland. The total number of species was 187 with 4–38 species per trunk. The mycobiota of individual trunks was unique, consisting of a variable set of several frequent species, a high number of infrequent to rare ones, and a considerable proportion of mycorrhizal fungi and species preferring conifer wood.
    [Show full text]
  • New Data on the Occurence of an Element Both
    Analele UniversităĠii din Oradea, Fascicula Biologie Tom. XVI / 2, 2009, pp. 53-59 CONTRIBUTIONS TO THE KNOWLEDGE DIVERSITY OF LIGNICOLOUS MACROMYCETES (BASIDIOMYCETES) FROM CĂ3ĂğÂNII MOUNTAINS Ioana CIORTAN* *,,Alexandru. Buia” Botanical Garden, Craiova, Romania Corresponding author: Ioana Ciortan, ,,Alexandru Buia” Botanical Garden, 26 Constantin Lecca Str., zip code: 200217,Craiova, Romania, tel.: 0040251413820, e-mail: [email protected] Abstract. This paper presents partial results of research conducted between 2005 and 2009 in different forests (beech forests, mixed forests of beech with spruce, pure spruce) in CăSăĠânii Mountains (Romania). 123 species of wood inhabiting Basidiomycetes are reported from the CăSăĠânii Mountains, both saprotrophs and parasites, as identified by various species of trees. Keywords: diversity, macromycetes, Basidiomycetes, ecology, substrate, saprotroph, parasite, lignicolous INTRODUCTION MATERIALS AND METHODS The data presented are part of an extensive study, The research was conducted using transects and which will complete the PhD thesis. The CăSăĠânii setting fixed locations in some vegetable formations, Mountains are a mountain group of the ùureanu- which were visited several times a year beginning with Parâng-Lotru Mountains, belonging to the mountain the months April-May until October-November. chain of the Southern Carpathians. They are situated in Fungi were identified on the basis of both the SE parth of the Parâng Mountain, between OlteĠ morphological and anatomical properties of fruiting River in the west, Olt River in the east, Lotru and bodies and according to specific chemical reactions LaroriĠa Rivers in the north. Our area is 900 Km2 large using the bibliography [1-8, 10-13]. Special (Fig. 1). The vegetation presents typical levers: major presentation was made in phylogenetic order, the associations characteristic of each lever are present in system of classification used was that adopted by Kirk this massif.
    [Show full text]
  • Outgrowths Acanthophyses Acanthohyphidia, Finger-Like
    PERSOONIA Published by the Rijksherbarium, Leiden Volume Part 311-324 10, 3, pp. (1979) Stereums with acanthophyses, their position and affinities J. Boidin E. Parmasto G.S. Dhingra & P. Lanquentin Stereum peculiare spec. nov. and S. reflexulum Reid are described. Two new subgenera are distinguishedin the genus Stereum: subg. Aculeatostereum and subg. Acanthostereum. The authors compare them with other genera having acan- thophyses. The Stereum S. F. emend. Boid. genus Gray 1958 is restricted to species having smooth, it amyloid, and binucleatespores, dimiticbasidiocarps without clamps and with pseudocystidia; is also characterized by a holocenocytic nuclear behaviour with sparse, opposite or verticillate clamps on the bigger hyphae of mono- and polysporous cultures. In — this genus, Bourdot & Galzin (1921) distinguished two sections section Luteola which contains the type species and section Cruentatafor the species which redden upon injury. The distinction between the species is based on external appearance, while microscopic characteris- tics are rarely used because they display little variation. Asfar back as 1960 Boidin(p. 67, note 6) proposed the term 'pseudoacanthophyses' for those sterile,aculeolateelements which replace the basidioles, have thé same size but bear a few short outgrowths at their apex. True acanthophyses or acanthohyphidia, called 'bottle-brush Burt with paraphyses' by (1920), are more differentiated, many apparently massive, cylindrical, the finger-like elements, covering top and, more or less, the sides. These elements can be observed in Aleurodiscus many species of subg. Aleurodiscus and subg. Acanthophysium Pilat 1926 and with of a more regular shape, in all members Aleurodiscus subg. Aleurobolus Boid. & al.(1968), as well as in the genus Xylobolus and, as we will see, in various species ofStereum sensu stricto such as Stereumpeculiare, and S.
    [Show full text]
  • Fungi of the Baldwin Woods Forest Preserve - Rice Tract Based on Surveys Conducted in 2020 by Sherry Kay and Ben Sikes
    Fungi of the Baldwin Woods Forest Preserve - Rice Tract Based on surveys conducted in 2020 by Sherry Kay and Ben Sikes Scientific name Common name Comments Agaricus silvicola Wood Mushroom Allodus podophylli Mayapple Rust Amanita flavoconia group Yellow Patches Amanita vaginata group 4 different taxa Arcyria cinerea Myxomycete (Slime mold) Arcyria sp. Myxomycete (Slime mold) Arcyria denudata Myxomycete (Slime mold) Armillaria mellea group Honey Mushroom Auricularia americana Cloud Ear Biscogniauxia atropunctata Bisporella citrina Yellow Fairy Cups Bjerkandera adusta Smoky Bracket Camarops petersii Dog's Nose Fungus Cantharellus "cibarius" Chanterelle Ceratiomyxa fruticulosa Honeycomb Coral Slime Mold Myxomycete (Slime mold) Cerioporus squamosus Dryad's Saddle Cheimonophyllum candidissimum Class Agaricomycetes Coprinellus radians Orange-mat Coprinus Coprinopsis variegata Scaly Ink Cap Cortinarius alboviolaceus Cortinarius coloratus Crepidotus herbarum Crepidotus mollis Peeling Oysterling Crucibulum laeve Common Bird's Nest Dacryopinax spathularia Fan-shaped Jelly-fungus Daedaleopsis confragosa Thin-walled Maze Polypore Diatrype stigma Common Tarcrust Ductifera pululahuana Jelly Fungus Exidia glandulosa Black Jelly Roll Fuligo septica Dog Vomit Myxomycete (Slime mold) Fuscoporia gilva Mustard Yellow Polypore Galiella rufa Peanut Butter Cup Gymnopus dryophilus Oak-loving Gymnopus Gymnopus spongiosus Gyromitra brunnea Carolina False Morel; Big Red Hapalopilus nidulans Tender Nesting Polypore Hydnochaete olivacea Brown-toothed Crust Hymenochaete
    [Show full text]
  • (Basidiomycetes) in Taiwan
    The Corticiaceae (Basidiomycetes) in Taiwan Dissertation zur Erlangung des Grades eines Doktors der Naturwissenschaften (Dr. rer. nat.) im Fachbereich 18 Naturwissenschaften am Institut für Biologie der Universität Kassel vorgelegt von I-Shu Lee aus Taiwan 2010 Tag der Mündlichen Prüfung: Kassel, am 26. Mai 2010 1. Berichterstatter: Prof. Dr. Ewald Langer 2. Berichterstatter: PD Dr. Roland Kirschner 3. Berichterstatter: Prof. Dr. Kurt Weising 4. Berichterstatter: Prof. Dr. Friedrich Schmidt Acknowledgement i Acknowledgement It was Prof. Dr. Chee-Jen Chen who introduced me to fungal field, and sent me to Germany for learning further knowledge. I am greatly indebted to Prof. Dr. Ewald Langer, the leader of Ecology department in Biology institute, Kassel University. He taught me the principles and fundamentals of mycology, and has concentrated my attention towards the Corticiaceae in Taiwan. I own them both much thankfulness for their support and teaching during all these years. I also want to express my sincere thanks to Dr. Clovis Douanla-Meli, who has willing to guide me on fungi determination. Moreover, thanks to Torsten Bernauer, who with Dr. C. Douanla-Meli together helped me correct this thesis. We have discussed several collections and text descriptions. My special thanks go to all members of Ecology department. Carola Weißkopf, Inge Aufenanger, and Ulrike Frieling taught me the skills of fungal cultures and related molecular technology. I am also grateful to be the partner with them in this department. Collections came available for study thanks to the kind help of Prof. Dr. C. J. Chen, Prof. Dr. E. Langer, and Dr. Gitta Langer. I render my thanks to Dr.
    [Show full text]
  • Ramaria Lacteobrunnescens) Funnen För Första Gången I Nordeuropa I En Uppländsk Kalkbarrskog
    Svensk Mykologisk Tidskrift Volym 29 · nummer 3 · 2008 Svensk Mykologisk Tidskrift inkluderar tidigare: www.svampar.se Svensk Mykologisk Tidskrift Sveriges Mykologiska Förening Tidskriften publicerar originalartiklar med svamp- Föreningen verkar för anknytning och med svenskt och nordeuropeiskt - en bättre kännedom om Sveriges svampar och intresse. Tidskriften utkommer med fyra nummer svampars roll i naturen per år och ägs av Sveriges Mykologiska Förening. - skydd av naturen och att svampplockning och annat Instruktioner till författare finns på SMF:s hemsida uppträdande i skog och mark sker under iakttagande www.svampar.se Tidskrift erhålls genom medlem- av gällande lagar skap i SMF. - att kontakter mellan lokala svampföreningar och Detta nummer av Svensk Mykologisk Tidskrift svampintresserade i landet underlättas framställs med bidrag från Tore Nathorst-Windahls - att kontakt upprätthålls med mykologiska föreningar minnesfond, Skogsstyrelsen och Naturvårdsverket. i grannländer - en samverkan med mykologisk forskning och veten- Redaktion skap. Redaktör och ansvarig utgivare Mikael Jeppson Medlemskap erhålles genom insättning av medlems- Lilla Håjumsgatan 4, avgiften på föreningens bankgiro 461 35 TROLLHÄTTAN 5388-7733 eller plusgiro 443 92 02-5. 0520-82910 [email protected] Medlemsavgiften för 2009 är: • 250:- för medlemmar bosatta i Sverige Hjalmar Croneborg • 300:- för medlemmar bosatta utanför Sverige Mattsarve Gammelgarn • 125:- (halv avgift) för studerande medlemmar 620 16 LJUGARN bosatta i Sverige (maximalt under 5 år) 018-672557 • 50:- för familjemedlemmar (erhåller ej SMT) [email protected] Subscriptions from abroad are welcome. Payments Jan Nilsson for 2009 (SEK 300.-) can be made to our bank ac- Smeberg 2 count: 450 84 BULLAREN Swedbank AB (publ) 0525-20972 Berga Företag [email protected] Box 22181 SE 250 23 Helsingborg, Sweden Äldre nummer av Svensk Mykologisk Tidskrift (inkl.
    [Show full text]
  • Decaying Fungi Affecting Sustainable Production of Wooden Biomass As Renewable Source of Energy
    1. Milenko MIRIĆ, 2. Snežana IVKOVIĆ, 3. Snežana RAJKOVIĆ, 4. Miroslava MARKOVIĆ DECAYING FUNGI AFFECTING SUSTAINABLE PRODUCTION OF WOODEN BIOMASS AS RENEWABLE SOURCE OF ENERGY 1‐2. UNIVERSITY OF BELGRADE, FACULTY OF FORESTRY, KNEZA VIŠESLAVA 1, BELGRADE, SERBIA 3‐4. INSTITUTE FOR FORESTRY, KNEZA VIŠESLAVA 3, BELGRADE, SERBIA ABSTRACT: The wood is important renewable resource of raw material and energy. Its` rational management and utilization lead to the sustainable production of wooden biomass. A numerous of factors affect normal production, quantity and quality of biomass as like wood decaying fungi, xylophages insects etc. Decaying fungi destroy the wooden mass due to their nutritional requirements. As consequence it appears significant loss of wooden mass as potential raw material or energy resource, although the wood is renewable resource of energy. In this article it has been estimated mass loss of two Oak wood species due to impact of four decaying fungi. KEYWORDS: decay, fungi, mass loss, Basidiomycetes, wood, biomass INTRODUCTION The basic built materials of wood ‐ cell walls are cellulose (40 ‐ 50%), hemicelluloses (15 ‐ 35%) and lignin (20 ‐ 35%), which create together some 97 ‐ 99% of wood substance [1]. Wood decaying fungi, depending to their enzymatic activity, can utilize for nutrition each of this constituents, but in amount which in quantitative and qualitative sense define them as causers of brown ‐, soft ‐ or white rot [2]. Among this group of fungi extremely important are those species with the both parasitic and saprophytic characteristics. Their destructive activity can start in stems and continue (or start) in felled timber. The effects of their activity are previously visible through the changes on elements of anatomical structure of wood.
    [Show full text]
  • Investigations on Diversity of Wood Inhabiting Fungi in Sarkaghat Region of District Mandi, Himachal Pradesh, North-Western Himalaya
    J. Biol. Chem. Chron. 2017, 3(1), 41-54 ISSN (Print): 2454 – 7468 ISSN (Online): 2454 - 7476 www.eresearchco/jbcc/ Investigations on Diversity of Wood Inhabiting Fungi in Sarkaghat Region of District Mandi, Himachal Pradesh, North-Western Himalaya Hem Chander*, Shivani Thakur and Shipra Sharma Department of Bio-Sciences, Division Botany, School of Basic and Applied Sciences Career Point University, Hamirpur (H.P.), INDIA. * Correspondance: E-mail: [email protected] (Received 24 May, 2017; Accepted 25 June, 2017; Published 30 June, 2017) ABSTRACT: Wood inhabiting fungi are obligate-parasites of living or dead woody substrates and produce macro- scopic fruiting bodies for reproduction. These fungi produce a variety of hydrolytic/lingocellulolytic enzymes and obtain nutrition for their growth via hydrolysis of wood components (cellulose and lignin). The dead wood inhabit- ing fungi that decompose wood are called wood rot fungi. Owing to the ecological and economic importance and in contrast to the insufficient data available on the geographical distribution, floristic and diversity of wood rot fungi in Sarkaghat region of District Mandi of Himachal Pradesh, the floristic investigations were initiated to describe and preserve the wood inhabiting fungi of this region. During the present investigation, eleven species of wood rot fungi viz. Auricularia auricula-judae (L.:Fr.) Schroet., Fomitopsis dochmia (Berk & Broome) Ryv., Ganoderma lucidum (Leyss.-Curt.:Fr.) Karst., Hexagonia sulcata Berk., Phellinus fastulosus (Lev.) Ryv., Polyporus grammocephalus Berk., P. hirsutus Wulf. ex Fr., Schizophyllum commune Fr.:Fr., Trametes gibbosa (Pers.:Fr.) Fr., T. versicolor (L.:Fr.) Pilat and Xylobolus frustulatus (Pers.) Boidin, belonging to nine genera viz. Auricularia Bull., Fomitopsis Karst., Ganoderma Karst., Phellinus Quél., Hexagonia Fr., Polyporus (Pers.) Gray, Trametes Fr., Schizophyllum Fr.
    [Show full text]
  • Fungi Associated with Decay in Treated Douglas-Fir Transmission Poles in the Northeastern United States
    Fungi Associated With Decay In Treated Douglas-fir Transmission Poles In the Northeastern United States Robert A. Zabel Frances F. Lombard Allen M. Kenderes the preservatives used for protection. It also may Abstract provide useful clues on the inoculum sources and the Decay was detected by cultural methods in 190 of 952 timing and sites of decay inception, important in control (approximately 20%) treated Douglas-fir transmission poles programs. For these purposes lists of the major fungi installed for up to 10 years in the northeastern United States . Preservative systems and treatments for the poles sampled associated with decay in various wood products, were penta in petroleum oil, penta in liquefied petroleum gas , including wood poles, in service in the United States chromated copper arsenate, and ammoniacal copper arsenate. have been assembled by Cowling (1) and Duncan and Isolations were made from various radial positions on several Lombard (4). Information on the principal fungi in increment cores selected from the groundline zone and deep North America associated with decay development in check vicinity for each pole. The decay was in early stages, utility poles, classified by timber species and regions, often localized, and in many cases, detectable only by cultural has been assembled by Eslyn (5). His report stated a mea ns. The decay fungi, representing 19 identified species, need for additional studies to determine the fungi were isolated primarily from untreated inner pole sections and associated with decay development in utility poles in at the groundline. Poria carbonica, a decay fungus known service in the Northeast. primarily from the western United States, and Poria placenta, were the two species isolated most frequently.
    [Show full text]
  • Suomen Helttasienten Ja Tattien Ekologia, Levinneisyys Ja Uhanalaisuus
    Suomen ympäristö 769 LUONTO JA LUONNONVARAT Pertti Salo, Tuomo Niemelä, Ulla Nummela-Salo ja Esteri Ohenoja (toim.) Suomen helttasienten ja tattien ekologia, levinneisyys ja uhanalaisuus .......................... SUOMEN YMPÄRISTÖKESKUS Suomen ympäristö 769 Pertti Salo, Tuomo Niemelä, Ulla Nummela-Salo ja Esteri Ohenoja (toim.) Suomen helttasienten ja tattien ekologia, levinneisyys ja uhanalaisuus SUOMEN YMPÄRISTÖKESKUS Viittausohje Viitatessa tämän raportin lukuihin, käytetään lukujen otsikoita ja lukujen kirjoittajien nimiä: Esim. luku 5.2: Kytövuori, I., Nummela-Salo, U., Ohenoja, E., Salo, P. & Vauras, J. 2005: Helttasienten ja tattien levinneisyystaulukko. Julk.: Salo, P., Niemelä, T., Nummela-Salo, U. & Ohenoja, E. (toim.). Suomen helttasienten ja tattien ekologia, levin- neisyys ja uhanalaisuus. Suomen ympäristökeskus, Helsinki. Suomen ympäristö 769. Ss. 109-224. Recommended citation E.g. chapter 5.2: Kytövuori, I., Nummela-Salo, U., Ohenoja, E., Salo, P. & Vauras, J. 2005: Helttasienten ja tattien levinneisyystaulukko. Distribution table of agarics and boletes in Finland. Publ.: Salo, P., Niemelä, T., Nummela- Salo, U. & Ohenoja, E. (eds.). Suomen helttasienten ja tattien ekologia, levinneisyys ja uhanalaisuus. Suomen ympäristökeskus, Helsinki. Suomen ympäristö 769. Pp. 109-224. Julkaisu on saatavana myös Internetistä: www.ymparisto.fi/julkaisut ISBN 952-11-1996-9 (nid.) ISBN 952-11-1997-7 (PDF) ISSN 1238-7312 Kannen kuvat / Cover pictures Vasen ylä / Top left: Paljakkaa. Utsjoki. Treeless alpine tundra zone. Utsjoki. Kuva / Photo: Esteri Ohenoja Vasen ala / Down left: Jalopuulehtoa. Parainen, Lenholm. Quercus robur forest. Parainen, Lenholm. Kuva / Photo: Tuomo Niemelä Oikea ylä / Top right: Lehtolohisieni (Laccaria amethystina). Amethyst Deceiver (Laccaria amethystina). Kuva / Photo: Pertti Salo Oikea ala / Down right: Vanhaa metsää. Sodankylä, Luosto. Old virgin forest. Sodankylä, Luosto. Kuva / Photo: Tuomo Niemelä Takakansi / Back cover: Ukonsieni (Macrolepiota procera).
    [Show full text]