Somogyi Múzeumok Közleményei 3: 462-501. (1978)

TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURWISSENSCHAFT SCIENCE SCIENCE DE LA NATURE ПРИРОДОЗНАНИЕ

A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA

Ha a halastavak, az egykori berkek madárvilágától a kotrógép és csöveken át a gát és part közötti részt eltekintünk, amivel már foglalkoztam (1974), a Balaton a kotorékkal feltöltik, majd amikor az iszap leülepe­ környékének ez madártani szempontból a legszegé­ dett, gyepesítik, fásítják. A másik változás, hogy meg­ nyebb vidéke. Érdekessége, hogy a kedvezőtlen ökoló­ szüntették a vasútállomás alatti lóitatót, ahová szeke­ giai körülmények folytán mennyire anthropophilizálód- rekkel jártak le, ezt is a fenti módszerrel parkosították. nak a madarak, a kertekbe és parkokba húzódnak be. Ezek után csak olyan m adarak pihenhetnek meg — Ez a vasúton 78 km hosszú szakasz, főleg 1965 óta, természetesen a fürdőidény után — .melyek a hullám- erősen beépült. A parton alig maradt érintetlen sza­ veréses gátvédő kőtömbök között szeretnek keresgélni, kasz, mert ahol nem épültek nyaralók, ott — kivéve a mint a billegető cankó stb. part legdélibb részét — kemping-táborokat létesítettek Az 1960-as években gyakran végigjártam a Balaton­ és befásították a réteket. De még a viszonylag érin­ boglár és Fonyódliget közötti partot, mely szintén föve­ tetlen part is erősen változik, eliszaposodik, majd be- nyes volt, mögötte homokos réttel, de mint említettem, nádasodik. Ez áll nemcsak a tágabb értelemben vett ez is kezd benádasodni. Ma itt a járás lehetetlen, Keszthelyi-öbölre, hanem pl. a Balatonboglár és Fo- annyi — a vízbe is benyúló - kerítést húztak és üdülő­ nyódliget közötti partra. Az Aliga körüli parton a ná­ ket építettek. Fonyódliget felé pedig a fekete fenyő- dasok terjedéséről már KOLOSVARY (1935) is panasz­ ültetvény felnövekedett és a fák közt a kempingtábor. kodott. A vizsgált területet délen a Balatonszentgyörgy vas­ Korábbi tanulmányaimban írtam a szántódi rév és útállomás és a part, a szentgyörgyi öböl, mely ugyan Zamárdi között fekvő fövenyes parton és előtte elte­ közigazgatásilag Balatonberényhez tartozik, és egy rülő vizen folyó m adárvonulásról (1942, 1943, 1947), nagy kiterjedésű homokos rét határolja. Ennek közepe részben a Balatonszemes és Balatonlelle közöttiről is mocsaras volt, de lecsapolták több-kevesebb ered­ (1947), majd a Balaton-part madarairól szóló tanul­ ménnyel. Több igen szépen fejlett, fanagyságú gala­ mányomban (1970) főként a Balatonberény körüli part gonya állt a műút felőli oldalán, de ezeket 1950 kö­ életével foglalkoztam. Mire ez utóbbi dolgozat megje­ rül kivágták. Viszont a vasútállomás tövében alakult ki lent, a helyzet idejét múlta, az elnádasodott parton a egy mocsaras terület az 1960-as években. A part min­ lilék, partfutók stb. többé nem találták meg táplálko­ dig is iszapos volt, csak időnként ütötte fel fejét a fö­ zó és pihenő helyeiket. Pedig a helyi lakosság is Csi­ veny. Ennek ellenére csak 1970 után állott be az elná- csergőnek hívta azt a kavicsos, fövenyes földnyelvet, dasodása. Ez a parti rész csatlakozik közvetlen az ún. mely Balatonberénynél nyúlt a Balatonba, a sok ma­ „Iszaphoz” , amelyről szintén írtam (1976). 1974 után dara miatt. A földnyelv előtt a zátonyképződés is erős erre felé is terjeszkedni kezd a berényi üdülőtelep. volt. Jegyzeteimbe 1951. II. 28-án azt írtam : a magas A vasúti töltésnek a Balatontól ellenkező oldala ré­ vízállás elöntötte a partot piszkos hordalékkal, de a gi időktől fogva mezőgazdasági terület, erősen hullá­ zátony csúcsa kilátszik a vízből. 1957. IX. 22-én jegy­ mos terepen. Aliga és Siófok között javarészüket el is zem meg először, hogy a part eliszaposodik, a nádas kerítik, így itt a mozgás igen korlátozott lehetőségű. terjeszkedik, de még van zátony. 1959. IX. 27-i fel­ jegyzésem: A fövenyből alig maradt néhány méter, a többi benádasodott, a zátonyok beolvadtak a „Csi­ csergőbe" és az egész összefüggő nádtengerré ala­ kult. A folyamat 1962 tavaszára befejeződött. Eközben a part mögötti rétet felparcellázták, rajta rohamos építkezés kezdődött. Ma a község víkendtelepe kőhá­ zas, kertjeik pedig befásítódtak. A Balatonmária felé eső csúcsán ültetett fekete fenyves is szépen kifejlő­ dött. Ez a partszakasz mindig kemény pannon-agyag­ ból állott. De Balatonberénynél történt egyéb változás is. A A Szentgyörgyi-öböl benádasodás előtt. — Die Bucht von strand kiépült a Balatonnál szokásos módszerrel, hogy Balatonszentgyörgy vor der Beschilfung. Balatonszentgyörgy, egy kőgátat húznak beljebb a vízben, ha ez kész, jön 1963.IX.13. (Photo: Dr. Sterbetz István.) 462 KEVE ANDRÁS

A szántókat régebben berkek szakították meg, ahol a sédek a dombok völgyein át a Balatonba igyekez­ nek. Ilyen volt Széplak és Zamárdi között a Töreki-láp, a Balatonszemes és Balatonlelle közötti berek, a Ba- latonboglár és Fonyód közötti berek - a Nagyberek nyúlványa — stb., melyeket halastavakká alakítottak át, amiről részletesen írtam. A berkek közül még megemlíthetem a Siófoktól dél­ keletre egykor elterült mocsarat, melyből eredetileg a Sió eredt, már régen felszámolták. Hasonló sors vár a Zamárdi és Szántód között elterülő széles területre, mely berket még virágzása korában sikerült HOMON- NAY-nak 1936-40 között kutatnia. Ma már csatornáz­ va van és csak magas vízállás idején tér vissza a ber­ ki jelleg, különben kaszálókká, kisebb részben konyha- kertekké alakult át. Tárgyunkhoz tartozik a Nagyberek is, mely Balaton- A főnyedi öreg tölgyes, a szalakóta, csóka stb. fészkelőhelye. boglártó] indult ki, majd a fonyódi hegy alatt össze­ — Alte Eichen-Au bei Főnyed, die Brutstelle der Blauracke, szűkülve igazi területe kiszélesedik Buzsák, Somogy- Dohlen, usw. Főnyed, 1976.VIII. (Photo: Papp Sándor.) szentpál, Kéthely és Balatonkeresztúr községek hatá­ rai között. Lecsapolása már 1890-ben megindult, de még a széles fonyódi és keresztúri csatornák megépí­ Mivel a terület erősen mezőgazdasági jellegű — a tése után sem tudta az ember teljesen meghódítani szántókon kívül pl. a kiterjedt bogiári szőlő- és gyü­ ma sem a természettől. A XIX. században a N agyber­ mölcsgazdaság — ezért van az, hogy ma már a leg­ ket kutatta a legtöbb ornitológus. több madár a nagy forgalom és zavartság ellenére is a szépen fásított üdülőtelkek közé húzódik be, és az A terület érdekes kis tava Balatonszabadi határában ember közelségében fészkel. A dísznövények változa­ a Sós-tó. A Balatontól néhány száz méterre, emelke- tos bogyó- és magtermése a téli vendégmadaraknak dettebb lapályon. A Balaton felőli oldala nyitott, dél­ is gazdag táplálékforrása. Erre már HOMONNAY nyugati partja homokfalba ütközik. Az északkeleti ol­ (1940) is utalt. Tehát a kertek és parkok madárvilága dala nádas, a délkeleti csúcsán elágazó sziget ége­ jellemzi legjobban a Balaton déli partját. ressel, a műút felé mocsárba megy át. A szigeten már 1950 körül házat építettek, majd az egész tavat úttörő­ Kutatásának története elég messzi időkre húzódik tábornak kerítették be. Eredeti jellege megszűnt. vissza. Az 1790-es években már GROSSINGER is szer­ zett tapasztalatokat a vidékről. 1840-ben LANDBECK A terület jellemző elemei a magas löszfalak, melyek keresi fel a Nagyberket, melynek behatóbb kutatásá­ közül az Aliga és Gamásza közötti a vasútépítés foly­ val indul meg a somogyi part vizsgálata. SZIKLA tán elvesztette ezen jellegét, de jól láthatók Földvár 1883— 1889 között járt és gyűjtött a Nagyberekben és és Szárszó, valamint Fonyód és Bélatelep között — Balatonszemesen. Ide hívja meg MADARÄSZ-t és parttól távolabb egyes völgyekben is. A falak alatti REISER-t is (1886). Az 1890-es, ún. „m inta m egfigyelés” fák igen sudár növésre kényszerülnek, főleg akácok, alkalmából HERMAN OTTÖ is Somogyszentpált — az gyér aljnövényzettel (bodza stb.). A löszfalakba szá­ akkori Tótszentpált - választja őrhelyének. 1892-ben mos madár (partifecske, csóka stb.) fúr üregeket, me­ HOMEYER fordul meg a Nagyberekben és Hollódon. lyeket másodlagosan új lakók népesítenek be (vörös A lecsapolás miatt ezután a kutatás súlypontja a Kis- vércse, verebek stb.). Olykor gyurgyalagok is ide tele­ Balatonra tevődik át. pülnek. 1895- ben LOVASSY a Tudományos Akadémia támo­ Az erdők, szemben a veszprémi parttal, csak itt-ott gatásával rövid ideig a Sós-tavat tanulmányozza. ugranak ki a Balatonig. Először Zamárdinál, majd a földvári, a bogiári hegy, és elsősorban a fonyódi ba­ GAAL GASZTON 1895— 1915 között gyűjt és közöl zaltkúp, melyet a Balaton és a Nagyberek teljesen adatokat Balatonboglár körüli berkekben és parton, körül kerít. melynek szomorú jövőt jósol (1903), és meghívja CHERNEL-t és CSÖRGEY-t is. A legnagyobb összefüggő erdőség, főleg tölgyes és akácos csak helyenként bükk-állománnyal, Balatonke- 1896- tól kezdve SZALAY LAJOS ELEMÉR m int köror­ resztúrtól Balatonszentgyörgyig, illetve délnek messze vos — előtte a M adártani Intézet gyakornoka — 1960- le Somogyba elhúzódik. Hollód, Tikos és Főnyed kö­ ban bekövetkezett haláláig küld adatokat és anyagot zött a Kis-Balaton berkei messze benyomulnak az er­ Fonyódról. dők közé, viszont az erdőség tagjának tekinthető a 1917-ben a Nyírségből kerül Enyingre, illetve Ecsi- már síksági jellegű vörsi erdő. A fenti körülmények pusztára BESSENYEY ISTVÁN, aki 1823-ig gyűjti a ma­ azonban arra mutatnak, hogy ezek az erdők inkább a dárvonulási adatokat, melyeken azonban néha érző­ somogyi dombvidékét, mint a Balaton-környéket jel­ dik, hogy előző otthona reminiszcenciáit nem küzdhe- lemzik. ti le. A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÄRVILÄGA 463

KELLER már keveset fordult meg a Balatonnak ezen 4. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): LOVASSY és a partján, de publikált adatokat Balatonszentgyörgy, HOMONNAY szerint a parti nádasokban és a berkek­ Hollód, Tikos és Sávoly határából. ben egyaránt fészkel, az utóbbira példa a szántódi 1936-40 között HOMONNAY az irmapusztai és berek. GAAL legkorábbi tavaszi adata: Balatonlelle, földvári halastavakon kívül főleg Rádpuszta környékét 1896.111.26. A búbos vöcsök őszi eltűnése és tavaszi és a szántódi berket tanulmányozta. megjelenése tapasztalatom szerint a tó befagyásának és felengedésének függvénye. 1947—75 között a Bala­ 1941-43 között sokat já rtu k PÁTKAI-val és VERTSE- ton déli partjának csaknem összes pontján 247 eset­ vel a zamárdi fövenypartot, CLAUD THIBAUT DE MAI- ben találkoztam búbos vöcsökkel vagy kaptam híreket SIÉRES is csatlakozott hozzánk. Ebből az időből sok róla. Az esetek legnagyobb száma (78) IV-ra esik, leg­ adatot kaptunk KADA ISTVÁN, KLASZ IVÁN, MÉHES korábban 1951.III.16-án (1) Balatonberénynél, legké­ GÉZA és SIKÓ SZILÁRD kollégáktól, a Nagyberek kör­ sőbben ugyanott 1961 .XII.12-én (1) láttam. A már több nyékéről, valamint NEMESTÓTHY-SZABÓ GYÖRGY- ízben leírt őszi tömörülését (20-25) dankasirályokkal től Balatonszentgyörgyről. Egy előkerült jegyzetlap mu­ 1961.X.5-én észleltem a fonyódi mólónál. Megjegyez­ tatja, hogy VASVÁRI is járt náluk. hetem továbbá, hogy 1963.VII.6-án 3 példánnyal ta­ BARTHOS GYULA több tanulmányt írt Buzsák, va­ lálkoztam a Sós-tón. lamint Zamárdi környékéről, AGÁRDI a Nagyberekről, 5. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena): A ha­ GRÖSSLER pedig 1961-es útjáról számolt be. lastavakon kívül csak HERMAN említi tavaszi érkezé­ 1946 óta magam a part legtöbb pontján megfor­ sét Somogyszentpálról 1890.III.21-én, valamint BESSE- dultam, rendszeresen azonban a Balatonszentgyörgy NYEY 1922. III.23-án Enyingnél. és Balatonberény közötti partot, valamint Fonyódot lá­ 6. Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus): GROS- togattam, hosszabb időt sikerült eltöítenem Bala'ton- SINGER (1793) írja : ...... in paludibus Balatoni circum- szabadin és Balatonlellén is. fusis . . ." MACHAY közleménye szerint Enying határá­ Igen hálás vagyok azoknak, akik azóta adatokat ad­ ban 1950.X-ben lőttek egy fiatal tojót. tak át nekem: W. BERG, BOGDÁN LÁSZLÓ, FARKAS 7. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo): A faj TIBOR, DR. GYŐRY JENŐ, D. HERMANN, KIRÁLY csak 1947-ben telepedett meg a Kis-Balatonban, nin­ IVÁN, DR. PATKAI IMRE, SCHMIDT EGON, DR. STER- csenek is korábbi közlések előfordulásáról. Azóta BETZ ISTVÁN, DR. SZIJJ JÓZSEF, DR. SZIJJ LÁSZLÓ, azonban a Kis-Balatontól az irmapusztai halastavakig DR. TAMAS JÁNOS, DR. VERTSE ALBERT, W ARGA rendszeres a mozgásuk a Balaton felett, hazatérőben KÁLMÁN, G. WINDIRSCH, WILCSEK JÓZSEF. gyakran átrepülik a fonyódi hegyet is. 1948—73 között Még további kutatást kívánnak a somogyi dombok 134 esetben, főleg IV-ben (34), tehát etetés idején lát­ erdőségei és a változó arculatú Nagyberek, mely tam áthúzó példányokat vagy csapatokat, pl. Balaton­ újabban ismét felkeltette a természetvédelem érdek­ berény előtt 1960.IV.3-án (16, max. 5 egy csapatban), lődését. 1956.IV.23-án (24) stb. Az ugyanitt levő zátonyon 1952. IV.20-án 4 pihen, utána begyalogol a vízbe, s ott úsz­ Megfigyelt madárfajok : kál. Legkorábban is itt láttam őket 1959.III.6. (2), leg­ későbben Balatonfenyvesnél 1964.XI.21. (1). 1. Sarki búvár (Gavia arctica): Marcaliból (1930. XI. 8. Szürke gém (Ardea cinerea): A halastavakat ki­ 22.) és Siófokról (1931.XII.31., 1932.1.1., VASVÁRI) vol­ véve a déli parton legfeljebb a Nagyberekben fész­ tak régebbi adatok. Magam Balatonberény előtt 1950. kel, a többi területet csak táplálékszerző útján érinti. XII.27, (1) és 1952.XI.10. (2 + 1 ), Bélatelep előtti ví­ HERMAN 1890-ben Nagy Drenyavárnál találta telepét zen 1955.X II.13. (2) és a fonyódi m ólónál 1958.XI.21. a Nagyberekben. Számos jelentést találunk tavaszi (1) és 1970.XI.20-án (2 db) láttam . érkezéséről, melyek közül a legkorábbi: Balatonlelle, 2. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis): HERMAN Varjas- 1896.III.9. (GAAL), de vannak IV-i adatok is. A legké­ ké.né] 1890.lV.7-én gyűjtötte; HOMONNAY (1940) sze­ sőbbi elvonulás: Enying, 1921.X.14. (BESSENYEY.) Ma­ rint költ a berkekben. 9 ízben találkoztam kis vöcsök­ gam — eltekintve a halastavaktól — 241 esetben talál­ kel főleg Balatonberénynél és a Szentgyörgyi-öbölben koztam szürke gémmel, legtöbbször IV—V-ben (49, 50), a Balaton vizén, valamint a Balatonszentgyörgy vasút­ illetve IX-ben (47), legkorábban balatonszentgyörgyi- állomás melletti mocsárban. Legkésőbb Berénynél öböl, 1959.III.6. (1), legkésőbben Balatonberény, 1968. 1952.XI.10-én láttam. A fonyódi kikötőben észlelt két XI.17. (1), de még 1961 .XI.14-én is Fonyód felett 32+ példány adata még tavaszi vonulásra utal. (1957.IV. 12-es ékek húztak át. Gamászától Balatonszentgyör- 12.) gyig mindenfelé láttam a Balaton felett, sőt a Sós­ 3. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): LO- tón is (1960.VII.2., 2 db). Kiülnek pihenni a zátonyok­ VASSY 1895-ben a Sós-tó állom ányát 2 párra becsül­ ra (pl. Balatonberény, 1950.XI.9., 1; 1956.IV.22., 1; Ba­ te. HERMAN az első tavaszi érkezőket Somogyszent- latonszentgyörgy, 1951 .VI.5., 4 db stb.), sőt láttam, pálnál 1890.111.27-én látta, GAAL Balatonlellénél 1896. hogy a vízre is leszáll (Fonyód, 1955.VI.27.). Sokat va- 111.26-án. Én a Balaton vízén csak ötször találkoztam dászgat a réteken is. vele, mindig vonulási időben, legkésőbbi megfigyelé­ 9. Vörös gém (Ardea purpurea): A halastavak kivé­ sem: Balatonberény, 1958.XI.24 (3 db). telével a déli partot korántsem látogatja olyan gyak- *64 KCVE ANORAS tan о vörös gém. mindössze 44 csctbon találkoztam berény. 1963 V 7. (1). о legkésőbb« 1959.1X27. (2). vole. A Nagyberekben SZIKLA találta toiopét 18Ä3 Négynél több példányt egy csapatban sohasem lót ban. amikor konolosgémmel vegyesen ozres telepet ol- tóm Még további híreket kaptam, hogy TAMA5 1969 kötött (vigyázzunk SZIKLA eltúlzott számadataira). V ban Bolatonmoriónál. STERBETZ pedig 1961 VII.8- HERMAN 1893-ben szintén megtalálta telepet ahová 9-én Zamárdinál észlelte. IV 3 ón érkezett HOMEYER 1892.V 25-én a Nogyborok 11. Nagy kócsag (Egretta a lb a ): A XIX. századból leggyokonbb gémfojtöjónok tartotta. További telepeire о Nogyberek költő állományáról szóló odotok ellent­ bukkant HOMONNAY 1938 fcdföl a leltei és a won mondóok SCHENK-nek volt egy adata, hogy 1835-ben tódi berkekben, az utóbbiban 1954-bon láttam utolja- 10 pár ко lőtt. SZIKLA 1883-ban állapította meg fész- ro. STERBETZ még 1961-ben is GAAL észlelte legko­ kelevét. sót szennto 1886-ban 100 pár i t volt. ezzel rábbi érkezesét Bolatonbogláron 1898 III 26 ón. a leg* szembon REISER csak 10 párról beszél. 1893-bon a ké későbbi távozását CHERNÉL 1917 X 1 én VASVARI egy st nádégetés ellenére HERMAN 5 pórt tolóit. 189? Fonyódon elejtett pédány gyomróbon (1897.VII1.) be л HOMEYER szerint 11 pár költött Nogybcrki fész­ Cyb'Stcr- és Mydrous-á cákat. Notonccta-t és Nouco- kelőiét megállapították még CHERNÉL 1898 ban és ris-t tolóit, ugyanebben még KOLOSVARY Argonotto LOVASSY 1903 bon. valam int 1914 ben (2 pór) Utána aqualica nevezetű pókot En a déli parton leggyakrab­ a Nagyberket az ornitologusok olhonyogolják. részben ban V-VI ban találkoztam vörös gémmel (15. 14 eset), azért, mert az okkor mór gazdagabb Kis-Boloton kóny- legkorábban Bolotonberényné! 1953.IV. 19-én (2). leg nyebben megközelíthető, másrészt ped'fl. mivel a későbben a s/entgyörgy. öbölben 1951 IX 11 (1 db) Nogyberek nagy része szárazra került a csatornázás A vörös gém «s néha k*űl a zátonyra (Balatonberény, folytán, és bármilyen magas is »dónként a vizállóso 1951.V ili. 15.. 1 db) (1895, 1940). a Somogyszentpóllal határos részeket ki­ 10. üstökös gém (Ardeolo rollokJos): SZIKLA sze­véve a csatornák segítségével hetek alatt lo tudják a rint 1893-bon telepedett meg a Nogybcrokben és vizét szivattyúzni, ommt ezt magom is tapasztalhattam 1886 bon mór több százas telepe alakult ki. 1887-ben 1966.X 5-én Az 1940-es magas vízállás mellett KADA CHERNÉL is látta. HERMAN ped.g 1890 IV 25 én tojá­ szerin; valászinú.'eg ismét fészkelt a nogy kócsag a sokot tololt fészkében. A lelle. berekben GAAL csak N ogyberekben H asonló híreket hozott 1975-ben 1896 bon tololko/ott üstökös gémmel, magom is mlnd- GYORY. de oz о jóvá kutatás« fetodata. A szántód« be­ Ötire 17 esetben Batatonberénynél és Balatonszont- rekben HOMONNAY 1938 IV.27-én 6 darabot figyelt gyórgynél, főleg V bon Legkorábbi odotom Balaton­ meg

Kis kócsag о siófoki strandon - 5eidenre»her am Strand* *on Siófok Siófok. 1901 Vili. (Photo: Di Topfe* Dezső) A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÄRVILÄGA 465

1946-71 között 91 esetben találkoztam nagy kó­ GAAL Balatonlellénél, CHERNÉL a bogiári berekben. csaggal a somogyi partvidéken, főleg Balatonberény BESSENYEY 1922.III.23-án figyelte meg az elsőt és és Balatonszentgyörgy között, illetve kaptam híreket XI.8-án az utolsót. STERBETZ találkozott bölömbikával előfordulásáról, főleg TAMAS-tól Balatonmáriáról Zamárdinál. Két, Balatonmáriánál elejtett példány (1950.111.30., 2; 1954.IV.10., 1; 1969.IV.18., 2 db). Lát­ gyomrában Rutilus rutilus-t talált. TAMÁS ugyanitt tam továbbá Balatonföldvárnál (1953.IV.16., 1), Jankó- 1968.X.27-én látott egyet. Magam csak Balatonberény­ vich-telep és Fonyódliget közötti parton (1961.VIII.30., nél 1951 .IV.30-án hallottam távolról szólani. 2 db). BOGDAN 1966.IX.30-án 14 példányt figyelt meg 16. Fehér gólya (Ciconia ciconia): A fehér gólya ta­ a fonyódi hegy mögötti Nagyberekben. Legkorábban vaszi érkezéséről számos adatot találunk az irodalom­ Balatonberénynél 1951 .II.16-án láttam (2 db), legké­ ban, közülük a legkorábbi Balatonlelle 1896.111.21. sőbben ugyanitt 1958.XI.24-én (2). Legtöbbet a bala­ (GAAL), az adatok java része azonban áprilisi. Az el- tonszentgyörgyi réten figyelhettem meg 1954.VIII.28-án vonulási adatok zöme augusztusi, a legkésőbbi Bala- (40—50), mert különben főleg magányos példányokról tonszemes, 1949.IX. 15. MARIÁN (1968) összevetette az volt szó, melyek a zátonyokra is kiülnek időnként. 1958. és 1963. évi állom ányt, s erős ingadozást, főleg 12. Kis kócsag (Egretta garzetta): SZIKLA szerint számbeli apadást állapított meg. Így Somogyszentpá- 1886.V-ban vegyes telepen fészkelt batlákkal, üstökös lon, ahol már HERMAN 1890-ben jelezte fészkelését, gémekkel, bakcsókkal és szürke gémekkel. 1890-ben 1956-ban 29, 1958-ban 27 fészket jelentettek, 1963-ra HERMAN nem találta fészkét. már csak 4 lakott fészek maradt. Látrányban is 11-ről 1949- 72 között 51 esetben láttam vagy kaptam hírt5-re csökkent öt év alatt a fészkek száma. A Balaton- előfordulásáról. Magam többnyire Balatonberény és vidék „gólyavárosa” Balatonújlak volt, amint ezt már Balatonszentgyörgy között találkoztam kis kócsaggal, HOMONNAY 1935—40 között megállapította. Itt vi­ legkorábban 1967.IV.17. (2), legkésőbben 1958.IX.27. szont 7-ről 18-ra emelkedett a fészkek száma, de köz­ (1). TAMÄS Balatonmáriáról jelezte (1969.IV.; 1972.V. ben 1958-ban 35 fészket is számláltak. Mindez ma már 31., 2 db), PÄTKAI Őszödről (1968.V.20., 6 db). De lát­ a múlté, mivel részben a lakosság viseltetett ellen­ tam Siófokon is 1961 .VI11.14-én egyet a fürdőzők között szenvvel a gólya iránt, és a kéményekre lécekből ösz- m agát nem zavartatva keresgélni, am it TAPFER le is szeállított gúlákat szerelt, hogy a gólya ne foglalhassa fényképezett. el fészkét, amint erről 1967.VI.22-én dr. G. ZINK-kel 13. Bakcsó (Nycticorax nycticorax): SZIKLA szerint meggyőződhettünk. A falut többször bejárva már csak 1886-ban nagy számban fészkelt a Nagyberekben, de 1 lakott fészket találtunk. Másrészt a nagyberki vad­ 1890-ben HERMAN már nem találja fészkét, csak gazdaság irtatta a gólyákat. Ugyan dr. EÖRDÖGH V.1-ben állapította meg érkezését. TIBOR a vadgazdaság vezetője ZINK-nek úgy magya­ 1950- 72 közöt 36 esetben találkoztam bakcsóval, il­rázta ki magát, hogy a vadőröknek megtiltották a gó­ letve kaptam hírt előfordulásáról, főleg V-ból Balaton­ lya lövését, de utasították,,hogy melléje célozva riasz- szentgyörgy és Jankovich-telep közötti partszakaszról. szák őket' 1894— 1925 közötti évekből a következő köz­ Legkorábban TAMAS észlelte Balatonmárián 1969.IV. ségekből származnak az érkezési adatok: Enying, Ga- 8-án (2), legkésőbben Balatonberénynél láttam 1951. másza, Balatonkiliti, Kőröshegy, Balatonszemes, Bala­ IX.11-én, de MÉHES 1941.IX.25-én is találkozott öreg­ tonlelle, Balatonboglár, Lengyeltóti, Marcali, Balaton­ laknál kettővel. VASVÄRI a Balatonföldváron 1930.IV- újlak, Balatonkeresztúr, Balatonberény, Balatonszent­ ban elejtett példány gyomrában 9 ásóbékát, bogár- és györgy, Vörs, Hollád, Sávoly. GULYÁS Vörsről 1922-25 növénymaradványokat talált. közötti időből pontos adatokat szolgáltatott a költés 14. Törpegém (Ixobrychus minutus): LOVASSY és lefolyásáról. HOMONNAY (1941) a Balaton vidék gó­ HOMONNAY szerint a parti nádszegélyben költ. lya-kataszterét állította össze. Közte van már az az ér­ SZIKLA 1886-ban nem találta a Nagyberekben, viszont dekes eset, hogy a rádpusztai romon is fészkelt a REISER Vili.30-án egy olyan példányt lőtt, melynek tar­ gólya. kóján pehelytollak voltak. Az irodalomban Enyingről Az 1948—75 közötti megfigyeléseimet, mint a többi és öreglakról találunk adatokat. VASVARI megtalálta fajnál, a gólya esetében is havonta összeállítottam, a szán tód i berekben, ahol GRÖSSLER még 1961.V- de ezeknél sokkal többet mond, ha az egyes fészkek ában is találkozott törpegémmel. KIRÁLY 1964.IX.11-én sorsáról számolok be: Balatonvilágoson 1949—53 kö­ Gamászánál látta, SZÍJJ Bélatelepnél és Balatonfeny- zött kéményen lakott fészek. A ház átépítése miatt vesnél VII—Vlll-ban, TAMÁS Balatonmária parti náda­ 1954-ben a gólyafészket egy faállványra helyezték át. sában 1968.VII.15. körül gyakorinak vélte. Ezt a gólya elfogadta és 1963-ig költött benne, míg­ 1960 és 1963.VI—Vll-ban négy ízben találkoztam ve­ nem 1964-ben elhagyta, 1969-ben azután le is bon­ le a Sós-tavon. Többi adatom Balatonlelle, Bélatelep, tották az állványt. Siófokon 1952-ben földszintes ház Balatonmária, Balatonberény és Balatonszentgyörgy kéményére építette fészkét a gólya, s eredményesen is partjáról V-IX. hónapokból származik (10), de Bala­ költött, de már a következő évben elhagyta ezt a fész­ tonberénynél 1965.XI.25-én is megfigyeltem egyet. ket. Szántód-major nagy épületének kéményén 1948 15. Bölöm bika (Botaurus stellaris): Somogyszentpál- óta láttam a nyilván már régi fészket, melyben min­ ról 1890.111.7-éről jelzi HERMAN étkezését, illetve meg­ den évben eredményes volt a költés, de 1975-ben nem szólalását. HOMEYER 1892-ben 3—4 párra becsüli az tért vissza a madár. Viszont az épület mögött kiala­ itteni állományt. Észlelték még BESSENYEY Enyingnél, kult kis település kéményein 1972-ben két újabb gólya- 46Ô KÉVE ANDRAS

B*!onotrlopon épült 96!|0'*tie k - Storchnot: on Bc:on- 8«-iooow’opon épült gólyáié 120 V - $torchrv?sî on B^ton- toule. Somogyxtiffo. 1973. (Photo Popp $ôr>do< ) tou1«, lûsko. 1933 (Photo: Popp Soorio? ) A BAI AVON DELI PARtJANAK MAOARVIIAGA 467 fészek épült, oz egyikben biztoson költött 1975-ben is. Bolotonlollén о csatorna menti alacsony transzformá­ torháj lapos tete|én 1952 ben épült a fészek, amely még 1962-ben lakott volt. Balaton bogláron a vasút­ állomással szemben álló emeletes ház kéményére 1950- ben rakott fészket a gálya. 1957-ben a fészek órásén megrongálódott, de a gólyák kijavították és költöttek is. majd 1964 ben a fészket több izbon eltá­ volították. a gálya ismételten megrakta, a közfelhábo­ rodás következtében végül is meghagytok a fészket, melyet csak 1974-ben hagyott el о modór. 1961-ben különös helyen épített Jankovich-tclepcn gyümölcsfák közé. olmofóro. közvetlen ház mellé a gólya fészket, melyben 1962-ben is költött Fonyódon 1957-ben köp lom hírt. hogy Sándor-telepcn von egy lökött fészek, melyet nr*m tudtom ellenőrizni. 1958-ban oz orro vivő betonút mellett, a kápolnával szemben álló fenyőre épített fészket a gólya, ahal még 1969-ben költött. 1970-ben BOGDAN szerint áttelepült a hegyen fekvő községbe, ahol egy alocsony. csonkolt hársra rakto új fészkét, melyben 1973-ban is költött. Balotonkcrcsztú- ron, a két múút elágazásánál magas épület kéményén 1951- 73 között láttorn о lakott fészket. Bolotonberény ben. bemondás szerint, 1948-ban fenyőn állott a fé­ szek. mely 1962-ben pusztult el Balotonszentgyörgyön a vosútóllomóssal szemben álló ház kéményén 1950- 69 között állott fészek. 1970-ben két újabb fészek épült az állomás két oldalán álló okócokon. Egyik még 1975-ben is lakott volt. GólyoUizek' kiszórod! tölgyfán - Storchnest on du»«e* Gólyofészket találtam még Bolotonszcmesen. Orda- Eiche. Főnyid. 1976 HI (Photo Popp Sondor.) csehin. Fekete- és Fehérbézsenyén, Pusztoberénybcn. Ba'atonszófósön. Kéthclyon, Nikién (1 fenyőn. I útszéli akácon. 1 kéményen). - mind kéményen. Üjabbon docsehi melletti réton 1957.1V. 15-én láttam egyet. Magyarországon a gólya gyakran építi fészkét villany-, GYORY szintén egyet Bolotonberény portján 1968.IX fó'og betonoszlopra. Ezen a területon oz első ilyen 15-én. fészket 1967-ben Balatoniadén láttam, azóta okod ha 18 Botfa (Plcgadis fatonellus) CHERNÉL értesülé­ sonló Ba'atonszemeten, Balatonújlakon. Vársón. 5o- se szerint 1878 óta fészkelt a batla a Nagyberekben mogyzsitfón és Táskán is SZIKI A 1886 IV 26-án nagy tömegről beszél HERMAN Mindössze 8 márciusi odotom van tavaszi érkezés 1890 111.8 án észlelte az érkezőket, későbben kisebb te­ rôl. a legkorább. Bolotonszentgyórgy. 1957.111.17. Jú­ lepet «s megtolólto. de 1091-95 között nem költött a liusban rendszerint kirepülnek a hatolok, és megkez­ Nagyberekben GAAl Balaton boglár nöl 1897.IV.28-ón dődik о csapatba állos, p' Balatonszontgyörgy rétsé- és 19Q3.IV23ón figyelte meg о fajt. 1900.VI-ban sok gén 1957.VII. 10-én 12 db. közöttük sok a fehér lóbú. mutatkozott itt. BESSENYEY Enyingról 1923.IV.25-i oda­ De még Vili. elején is nemegyszer a fészken tartóz­ to l közli. kodnak a fiatalok A csoportolás idején szívesen tár­ A halastavakon kívül én csak a herényi parton, sul о gólya más madarakhoz, pl a fenti ponton 1954. 19S0IV.20-án láttam egyol. egy másikat 1968.XI.17 én Vll.23-ón szürkegémokke! és kis kócsagokkal járt egy először о szentgyörgyi öbölben, mojd átrepült a vas­ vagy marhákat kísért (1969.VIII.il.) TAMAS is megfi­ útállomás melletti mocsárhoz gyelte 1968.VIII. 16-24 között о gólyogyüleke/ést Bo­ 19. Kanafasgém (Platóira leucorodia): SZIKLA la 4>n mór iánál. 1883-bon о Nogyberekben vegyes gémtelepen találta A legkésőbbi megfigyelésem: Bolotonszentgyórgy. kóltve. 1886-ban százas telepére bukkant, de VIII.29- 1954.VIII 28 (2) BOGDAN szerint Fonyódon 1972 73 én REISER már csak egy 6-os éket figyelhetett meg léén sikeresen ótteleltettek egy visszomorodt pél­ HERMAN szerint 1890 III 10-én érkezett, későbben te­ dányt. lepét «s megtolólto Bolotonlellén GAAL 1896 IV. 16-án látta az elsőket és IX. 11-én (1) oz utolsót. Enyingról 17. fo k o tc gólya (Ciconia n.gro) Az Irodalombon BESSENYEY vonulós. adatai: 19211X8; 1922.IV.8.; mmdösszo egy adat található - a halastavakon kívül IX.21. Ba'otonföldvór felett 1941 VII.29 én egy 15-16- Siófok. 1896 IV.10. (1) (CAAL). ma,d ODOR figyelte os éket láttunk magoson húzni. TAMAS 1972 III 30-ón meg Bolotonszemesnél 1949 IX 15-én. M agom az Or- Bolotonmáriánól lotto. 468 KEVE ANDRAS

A partra vagy az ordacsehi rétre bekóborló egye- györgy, 1949.11.23. (60-80), a legkésőbbi: 1948.XI.21. dekkel 26 alkalommal találkoztam, főleg V-ban, legko­ ( 12). rábban: Balatonszentgyörgy-part, 1961.IV.16. (1), leg­ 23. Nagy lilik (Anser albiforns): PETENYI-nek vala­ későbben: Balatonberény, 1955.X.2. (4). hol a Balatonnál 1840.X.4-én lőtt „brachyrhynchusa” nagy lilik fiataljának bizonyult (MADARÁSZ). BESSE- 20. Énekes hattyú (Cygnus cygnus): Az énekes haty- NYEY enyingi adatait fenntartással kell fogadnunk, de tyú egyes években a Balaton vidék több pontján is szerinte vetési lúddal együtt 1921/22 telén 20-25 ezer megjelenik. BARTHOS 1920.VII. végén kettőt észlelt a telelt át. SZALAY szíves közlése alapján 1943 őszén Nagyberekben Buzsáknál. KELLER szerint 1921.11.2—21. ötven év óta nem látott nagy lilik és vetési lúd tö­ között Balatonkeresztúrnál 3-at láttak. SZALAY ugyan­ megek jelentek meg Fonyódnál, ahonnan számos ada­ ezen hó végén szintén 3-at észlelt Fonyódnál. SZABÓ tot köszönhetek BOGDÁN-nak: 1966.XI.11. (1000— és KELLER 1921.1.18. (2) és 1922.11.23. (2)-ről Balaton- 2000); 1968.XI.11. (1500); 1970.XI.15-20. (1400); 1971. szentgyörgyről írják meg előfordulását, de kétséges, XII.8. (1000-15Ö0); 1974.1.17-22. (8-9 ezer.) TAMÄS hogy vajon nem a Kis-Balatonra vonatkoznak ezek az Balatonmáriánál 1969.X.8-án észlelte az érkezőket. adatok. SZALAY szerint 1924.XII.21-én Fonyód és Ba- Magamnak 1948—65 között 50 megfigyelésem akadt, latonmária között a Balaton jeges széle felett repült legkorábban Balátonberény, 1951.X.14. (12+A. faba- egy át. FfOCHEKKER közli, hogy 1934.111.9-én 3 pél­ lis), legkésőbbi ugyanitt 1952.111.18. (5), legnagyobb dány közül egyet elejtettek, de a hattyúk már akkor számú szintén itt 1951.XII.28. (2—3 ezer, melyeket a napok óta tartózkodtak Balatonmáriánál, és állítólag 4 nagy köd leszorított), de 1953.XI. 10-én is 80— 100 moz­ öreg és 3 fiatal példányból állott a csapat. MÉSZÁ­ gott. Siófok felett 1953.XII.6-án láttam erős húzást. ROS G. LÁSZLÓ 1947.11. első felében Ozoránál, a Sió Észleltem még nagy liliket gyakran Balatonszent- melletti kiöntésen 5 darabot látott. — Igen kétes az az györgynél, néhányszor Aligánál, Jankovich-telep és Fo­ adat, hogy az 1895-ös nagyberki magas vízállás ide­ nyódliget között, Ordacsehinél és a fonyódi mólónál. jén visszatért volna költeni, ahogyan a Vadász Lap 24. Vetési lúd (Anser fabalis): HERMÁN Somogy- írta. szentpálnál 1890.II.24-én lőtt egyet. SZALAY szerint 21. Bütykös hattyú (Cygnus olor): GROSSINGER- Fonyódon 1896.11.2-án, a kemény fagy utáni enyhülés nél olvashatjuk, hogy a XVIII. század végén az ,,Olo- idején mutatkoztak ismét. CHERNÉL a bogiári berek­ res" költöttek a Balaton körül. Balatonlellénél a Ba­ ben 1917.IX.30-án három csapatot látott, 1921.X.9-én laton felett 1955.1.9-én lőttek egy gyűrűs példányt, 150— 200 darabot. BESSENYEY szerint Enyingnél 1921. amely AUMÜLLER ruszti tenyészetéből 1954 őszén szö­ IX. 22. és 1922.111.15. közt tartózkodtak. KELLER Bala- kött meg. KASZA szerint 1964.11.10-én Siófokon a fel­ tonszentgyörgynél 1920.X.4-én cca 600-at látott, de tört jégen mozgott, a közönség etette is. X. 9-én már csak 100-at. SZALAY szerint Fonyódon 22. N yári lúd (Anser anser): SZIKLA 1883-ban a 1941.IX.25-én erős húzásuk volt, 1943 őszén pedig a Nagyberekben szép számmal ta lá lta fészkelve; 1886. nagy lilikkel együtt 50 év óta nem látott tömegek mo­ IV.20. körül 25 fészket fedezett fel 1—8 tojással, de 4-5 zogtak. PÄTKAI Zamárdinál 1941.IX.25-én észlelte (69), fiókánál több nem kelt ki belőlük. V. végén, VI. elején 1942.IX.23-án is már ott voltak (25). KERTTÖI JANOS vedlettek. FIERMAN 1890.11.7-én észlelte az érkezőket, 1956.IX.24-én jelzi érkezésüket és 1955.III.17-én távo­ az 1895-ös árvíz kedvezett költésüknek. GAAL vonulási zásukat Balatonlellénél. ŐSZE ISTVÁN Balatonboglá- adatai: Balatonlelle, 1896.111.7. (sok), Balatonboglár, ron 1958.IX.16-án látta az elsőket, valamint 1958.11.10- 1903.11.3. BESSENYEY-é Enyingről: 1921.X.8.; 1922.11. én írja, hogy napok óta erős a húzásuk. REICHART 26.; 1923.11.9. BARTHOS Buzsáknál 1920.VI 1.11-én so­ GYULA leírása szerint 1965.XI. második felében Béla- kat észlelt. A zamárdi parton 1942.IX.7—24. között né­ telepen olyan tömegek húztak ki a Nagyberekből a hány mutatkozott. ŐSZE ISTVÁN a bogiári berekben Balatonra és vissza, hogy a lehulló ürülékük az esti 1958.11.10-én látta az érkezőket. Igen jó költési helye órákban lehetetlenné tette az utcai közlekedést. BOGDAN szerint Fonyódon a kaposvári vasútvonal és BOGDÁN főleg a Nagybereknek a fonyódi hegy mö­ a sándortelepi műút közötti berek, pl. 1970-ben 30 götti részét járta és innen sok értékes adatot adott át párból állott állománya. 1974-ben megindult lecsapo- nekem: 1966.11.5— 10. (cca 2000), de II.12-én már csak lása, egy részét már néhány évvel előtte halastavasí- 200; 1966.IX.26. (30), XI.11. (1500-2000), Xl.25-én el­ tották. A fonyódi hegy m ögötti Nagyberekbe 1971. II. tűntek; 1967.X.8.; XII.6. (6000-7000); XII.7-16. (1000- 1-én érkeztek. 1500); 1968.111.9. (60); 1971.11. elején (2000); 1971.IX. Már HOMONNAY is megemlékezik a szántódi be­ 25. (érk.); X I.15— 20. (5600 kukoricásban); 1970/71 te ­ rek nyári lúdjairól, melyék a lecsapolás ellenére so­ lén igen változó számban, az időjárástól függően, de káig kitartottak. 1947.V.26-án még láttam egy csalá­ volt 3000-4000 is; 1971.111.9. (3000), X.25. (20-25); dot, utoljára 1966.VI. 15-én figyeltem meg kettőt. XI. 1. (1000-1500) utána eltűntek; XII.8. (3500-4000); 40 megfigyelésem van, főleg a Balatonszentgyörgy 1972.11.15. visszaérkeztek és a hó végéig kitartottak; előtti partról, de láttam Balatonberénynél is, ahol né­ 1972.XI.15-20. (1600); 1974.1.17-20. (32-40 ezer), de a ha kiültek a zátonyokra is (1953.X.20., 3 db), továbbá felmelegedéssel eltűntek, továbbá Siófok 1962.IX.30. a fonyódi hegy felett elhúzni, Balatonszemes és Bala­ TAMÁS szintén szíves volt adatokat közölni Balaton- tonlelle, Fonyódliget és Jankovich-telep közötti part­ m á riá ró l: 1968.X.7. (elsők), X I.17. (700-800); 1969.X.8. szakaszokon. Legkorábbi észlelésem: Balatonszent- (elsők); 1970.X.12. (elsők). PÁTKAI Zam árdinál 1941. A BAIAÎON ОСИ PARTJÁNAK MADARVILAOA 469

IX 23 ón látott vetési tudókat (25) és THIBAUT va! mi hogy 1942.IX.7-24 között a zomárdi part uralkodó ré- is láttunk 1942 IX.23-ón cofoja a tőkés volt. BOGDÁN a Nogyberekben 1964 Magam 1947-75 körött 57 esetben találkoztam a Xll.IOén ezreket állapított meg. 1965 l-bon szmtán déli parton vetési lóddal - tormászotoson helyesebb 1965X1.15. körül REICHART GYULA szerint hasonló lenne ónnál о fajnál ts összesítve írni a k»s balatoni, vo3( a holyzet. B O G D A N további a d a ta i: 19Ó7.IX.10. a/ israpi ás a halastovi előfordulásokról együtt, mert körül (1200-1300. eredményes tavaszi költés után); így maradnak ki IX-i megfigyeléseim. — A legkorábbi X. 13. (2000-3000); XII 15. (500); 1968X1 11. (4000- ódat Bolotonsxentgyorgy. 1952 X 3 (ó). a legkésőbbi 5000); 1969X10 (5000); XI.15-20. (10 000); 1972 73 Fonyód. 1949 111.24 (15-20). telén le nem szedett kukoricásban 20000. a Balato­ 25. Róvidcső/ij lú d (Anser brachyrhynchus) - EOR* non Jankovich-te'ep és Fonyódliget között 1969 X.10. DOCH lótt egy öreg példányt 1970 X 16-án Balaton- körül 5000-6000; Fonyód és Bolotonmório között 1973 fenyvesnél. XI. 15-20 között több ezer. GYORY is látott a szent- и Hálód (Anser caeruleus): SZIKLA állítólag 1694 gyÖrgyi öbölben 1968 IX.15-én ЗЭОО-et; TAMAS szerint X 2-án látott volna kettőt. 1969.Х1.15-16-0П Bolatonmóriánól 500 1969 Vili 29-én Balatonberénynél lőttek egyet, melyet Ottenbynél 26. Vörötnyakú lúd (Brant a ruficolhs) VASVARI (Oland. Svédország) 1967 XI.25-én gyűrűztök. szor.nt 1934 ősién Balatonszabodm seboztek meg egyet, amely 1943-ig élt az óllotkertbon. Magamnak 1946-72 között 385 megfigyelésem volt. melyek havi megoszlása a következő: 1:7; 11:13; 111:35; 27 fóAásréce (Anas ptatyrhynchos) Ax 1895. évi IV 58. V 29. VI 17; VII 6. Vili 14; IX:69. X 68. XI 56; nagyberki áradásos esitondó igen sok tőkésrécét csőit XII 13 oset Sokszor még lll-bon i| a jégen pihenve ta­ a területre. CHERNÉL szerint 1917.IX második felében láljuk a tókésrécéket. Nagyobb tömegeket észleltem : о boglóri berket lepte el ezernyi tömege. 1918. IX-ben Ba'otonberény. 1949X126. (600-800, sóró csapatban pedig Bolatonbogláron egy hajdmotóblát. GAAL. SZALAY. BESSENYEY. KELLER és GROSSIER zátonyon); XI.30. (800-1000 récének 80 százaléka); sok odatot szolgáltattak az irodalombon, továbbá 1951 XI 20 (800-1000); 1952 X1.10. (600-80»; Balaton, HERMANN és BERG. CYORY. SZIJJ ás STERBETZ to szontgyörgy part. 1961.Vili.30. (több ezer. MANNIN- vóbbi levéibeli adatokat adtak nekem, melyekből ki* GER); Jankovich telep-Fonyödhget. 1961.IX 17 (500- cmoihctó Bolotonfcnyves. 1951.VIII.11. (800-900) ás 600 erős vedlésben); Bolotonszontgyörgy part. 1962

Áthúzó tókésréce-csopot - Durchziehender Stockentenflug (Photo: Szvezsény* Loszlo) 470 KEVE ANDRÁS

IX. 8. (500-600); Nagyberek, 1965.XI.20. (600-700); Ba­ vetésben 1917.IX.29—X.1. közt nagy számban figyelte latonszentgyörgy-part, 1966.XI.15. (500— 600); 1969. meg, THIBAUT-val mi is gyakran találkoztunk nyílfar­ VIII.31. (1500-2000); IX.4. (1000-1500) stb. Aligától Ba- kú récével a zamárdi parton 1942.IX.7—24. között. TA­ latonszentgyörgyig mindenfelé találkoztam tőkésrécé­ MÁS Balatonmáriánál 1968.XI.15-16. (2) és 1972.11.26- vel. án (d?) látta őket, utóbbiakat jégzajlásban. 28. Böjti réce (Anas querquedula) : HERMÁN 1890- Saját megfigyeléseim 1948—68 között: Balatonbe­ ben megállapította fészkelését a Nagyberekben, érke­ rény, 1949.XI.26. (3); 1950.111.9. (4 0 -4 5 ); X.6. (6); 1951. zési dátuma pedig 11.17. GAAL érkezési adatai: Bala- IV.27. ( d ? ) ; 1952.1.15. (1); IX.19. (2); 1953.XI.10. (Ç); tonlelle, 1896.111.26.; BESSENYEY-é: Enying, 1922.111.6., Balatonszentgyörgy-part, 1948.IX.20 (2); IX.29. (25—30); távozása 1921 .X.18. HERMANN és BERG Balatonbe- 1950.X.6. (3); 1958.IV.20. (8 -1 0 ); IX.21. (Ç); 1960.X.16. rénynél látták 1962.VIII. 10-én (10 db); a Zamárdi előt­ ( d ? $ ) ; 1961.X.7. (2); 1962.IV.16. ( d ) ; X.8. (2 -3 , ved­ ti vizen 1942.IX.7— 24. között szintén m utatkozott; TA­ lők); XI.8. (3); 1968.X. 15. (?). MÁS Balatonmáriánál 1973.111.6-án észlelte az első­ 31. Fütyülő réce (Anas penelope): HERMAN érkezési ket (2). adata Somogyszentpálról 1890.111.8. ; BESSENYEY két Magam főként Balatonberény és Balatonszentgyörgy adatot közöl Enyingről: 1922.111.19.; 1923.III.7. Zamár- között láttam, néhány esetben Ordacsehinél, összesen dinál 1942.IX.7—24. közt megtaláltuk. TAMÄS Bala­ 64 esetben, főleg IV-ban (25 eset). Legkorábban; Ba­ tonmáriánál 1969.XI.15— 16-án llátott kettőt. latonberény, 1951.11.28. (d); legkésőbben ugyanitt Saját megfigyeléseim: Balatonberény, 1949.X.20. 1963.X.23 (50-60), de 1950.111.9-én 90— 100-at számlál­ (8— 10, köztük csak egy d ) ; X I.17. (6— 8); 1950.111.16. tam, Balatonszentgyörgy partján, 1959.111.6-án 60—70; ( d í + d ? zátonyon); IV.20. (5); IX.20. (5); X.3. (6 5 - IV.19-én 45—50 db. Általában azonban 10—20 pél­ 70 kendermagos récével); X.12. (35—40); X.14. (30); dánynál többet egy csapatban nem láttam. X. 17. (60-70); X.21. (65-70); X I.14. (1 0 -1 5 ); 1951 .X.14. (8 ) ; XI.20. (9); 1952.X.11. ( d $ ) ; X.15. (1); X.17. ( d ) ; 29. Csörgő réce (Anas crecca): 1890-ben HERMAN XI. 10. (1); 1953.IX.27. ( d tőkésekkel + ? ? ); 1954.X.20. Somogyszentpálnál III.27-én látta az érkezőket, a bog­ (9) ; Balatonszentgyörgy-part, 1948.IX.29. (3); 1950.X.6. iári berekben CHERNÉL 1917.1X.17 -én egy csapatot; (2 0 -2 5 ); 1959.III.6. (5 -6 ); IV. 19. (7); 1960.X.16. (5 -6 ); X. 1-én sokat észlelt. BESSENYEY szerint Enyingre 1922. 1962.IV.16. (2); 1968.X. 17. (1); X I.17 (4); Balatonm ária, Hl. 1. és 1923.11.9-én érkezett és 1921.X.18-án távozott. 1950.111.30. (2). MÉHES 1941 .IX.25-én öreglaknál 4-et figyelt meg; PATKAI Zamárdi előtt ugyanezen a napon 15—20-at; 32. Kendermagos réce (Anas strepera): HERMAN mi THIBAUT-val itt 1942.IX.7— 24. között is m egtaláltuk. Somogyszentpálnál 1890.III.15-én látta az elsőket, HERMANN és BERG Balatonberénynél 1962.VIII.10-én BESSENYEY Enyingnél szintén lll-i érkezéséről beszél: 5-öt figyelt meg; BOGDÄN a Nagyberekben 1966.IX. 1922.111.18.; 1923.111.20. GAAL a bogiári berekben fia ­ 30-án 50-et, GYÖRY pedig a Balatonszentgyörgy előtti talokat látott 1903.Vili.31-én. Zamárdi előtti parton a parton 1968.IX.15-én 30—40-et. A Camargue-ban tele­ IX-i átvonuláson 1941-ben és 1942-ben is észleltük, az lő és gyűrűzött példányok közül kettőt Balatonfenyves- utóbbi évben jóval kevesebbet. nél (1957.IX.25.) és Tabnál (1958.111.30.) kerítettek Én a halastavakat kivéve a déli parton kizárólag kézre. Balatonberény és Balatonszentgyörgy között találkoz­ tam 1948-69 között átvonuló kendermagos récékkel 63 Csörgő récével a somogyi parton 96 esetben talál­ ízben, főleg IX—X-ben (22, illetve 25 esetben). Legko­ koztam, a következő havi megoszlásban: 111:4; IV:8; rábbi adatom viszonyítva a halastavakkal és környe­ VI11:3; IX :32; X :26; XI :21 ; XII :2 eset. Legkorábbi tava­ ző területükkel elég kései: 1962.IV.16. (2 db), a legké­ szi adatom: Balatonszentgyörgy-part, 1959.111.6. (50— sőbbi 1965.XI.25. (1). A tavaszi vonulásáról csupán 4 60), a legkésőbbi tavaszi a d a t: Balatonberény, 1950. április és 1 májusi adatom akadt, van egy adat jú­ IV.29. (2öd5); a legkorábbi őszi adat: Balatonberény, liusból (1950.VII.27., 2 db), de ez az őszi mozgás kez­ 1950.VIII.28. (8-10). Balatonszentgyörgy-part, 1952. detét is jelentheti. Legtöbbet 1950.XI.5-én láttam (80— VIII.28. (3); a legkésőbbi 1961.XII.12. Balatonberény 100). (11) és Balatonszentgyörgy-part (7). Nagyobb tömege­ ket láttam: Jankovich-telep-Fonyódliget, 1961.X.29. 33. Kanalas réce (Anas clypeata): Somogyszentpál- (8 0 -9 0 ); Balatonberény, 1949.XI.26. (200-300); 1950. ra 1890.II 1.10-én érkezett (HERMAN), Enyingre 1922. X. 17. (120-150); Balatonszentgyörgy-part, 1952.X.6. 111.12., 1923.111.29. (BESSENYEY). H O M O N N A Y m egta­ (80-100); 1961.111.19. (300-400); 1963.X.23. (200-300); lálta a szántódi berekben. 1941. és 1942.IX-ben ugyan XI. 13. (400-500); 1969.XI.14. (150-200) stb. mutatkozott Zamárdi előtt, de csak kis számban. A halastavakat kivéve a déli parton — ez esetben 30. Nyílfarkú réce (Anas acuta): HERMAN Somogy­ szoros értelemben véve a partot — 28 esetben talál­ szentpálnál 1890.III.8-án jelzi érkezését, és később a koztam kanalas récével, és ebből csak egy adat vo­ Nagyberekben meg is találta fészkét. GAAL tavaszi natkozik a Jankovlch-’.elep és Fonyódliget közti partsza­ a d a ta i: Balatonlelle, 1896.111.9.; Balatonboglár, 1899. kaszra (1961 .X.29., 2 db) a többi Balatonberény és Ba­ 111.30. ; KELLER a d a ta : Balatonszentgyörgy, 1921.111.22.; latonszentgyörgy közöttire, főleg az utóbbi öbölre. BESSENYEY-é: Enying, 1922.111.2. és 1923.III.4. CHER­ Mindössze 3 adat tavaszi, a legkorábbi 1950.111.29. NÉL Balatonbogláron a berekben, de főleg a hajdina­ (d ). A legkésőbbi őszi adatom 1968.X I.17. (15). 20— 25 A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 471 példánynál többet (1962.X.8., vedlők) a Balaton vizén szentgyörgyi öbölben 1963.IX.13-án 10 db-t észlelt, nem láttam. BÉCSY pedig a vasútállomás melletti mocsárban 1971. 34. Barátréce (Aythya ferina): SZIKLA a Nagyberek­ IV.14-én 9 db-t. ben 1886.VI.12-én egy 6 fiókát vezető tojót figyelt meg. Erről a területről 1951—69 között mindössze 9 meg­ A Ba'aton vizére csak a költési időn kívül vetődik el, figyelésem van, s ebből is egy O rdacsehi, 1969.V.13. és rendszerint a jégtakarótól függően tartózkodik ott, (cf9). a többi Balatonberény és Balatonszentgyörgy így a Zamárdi előtti parton 1941. és 1942.IX-ben is közti partról: IV : 1 ; V:3; VI : 1 ; IX :3 eset, ami vonulá­ láttuk. STERBETZ 1963.IX.13-án észlelte a szentgyörgyi sára nem ad támpontot. Maximálisan б-os csapatát öbölben (3), Bélatelep előtt 1973.II.20-án (30); TAMÄS láttam (Balatonszentgyörgy-part, 1963.IX.3.). 100-as csapatát figyelte meg Balatonmária előtt 1969. 37. Kerceréce (Bucephala clangula): A Balaton jel­ XI.15— 16-án. BÉCSY a balatonszentgyörgyi vasútállo­ legzetes téli récéje, melyet csak a jégtakaró kénysze­ más melletti mocsárban 1971 .IV.14-én látott hármat. rít továbbvon elásra, amikor sem leszállni nem tud a 1948—72 között 51 esetben láttam a halastavakon vízre, sem tápláléka után nem tud a víz alá bukni, és kívül a Balaton szoros értelemben vett déli partján ba­ természetesen nyáron északi hazájába húzódik visz- rátrécét, ebből egy adat Balatonmáriára (1950.1111.30., sza. Somogyszentpálnál HERMAN az utolsókat 1890. 7 db), egy a Jankovich-telep és Fonyódliget közötti 11 1.10-én látta, KELLER a négy elsőt Bdlatonszent- partra vonatkozik (1961.X.29., 15), a tö b b i a Balaton- györgynél 1920.X.4-én. SZÍ J J 1956. IV.9— 10-én A ligánál berény és Balatonszentgyörgy közöttire. Az adatok 2-t, Szárszónál 70-80-at, Bélatelepnél 100— 120-at lá­ többsége (21) X-re esik. Legkorábbi tavaszi megfigye­ tott. PATKAI Balatonlellénél 1954.VII.12—24 között na­ lésem: 1959.III.6. (rf), a legkésőbbi őszi: 1961.XII.12. ponta megfigyelt egy gácsért. (6-8). Legnépesebb csapatait láttam: 1949.IX.20. (80— 1948—75 között 156 alkalommal találkoztam kerceré­ 100); 1950.111.9. (6 0 -8 0 ); 1952.X.29. (100-150); 1958. cével a somogyi parton, főleg Xl-ben (40), illetve III— X.30. (100-150); 1972.X. 19. (5 0 -6 0 ); stb. IV-ban (36, 34 eset). Ezren felüli tömegeket megfigyel­ 35. Kontyos réce (Aythya fuligula): BESSENYEY és tem: Balatonberény, 1953.111.14.; 1959.IV.6.; Bélatelep, KELLER vonulási adatait (III) az újabb vizsgálatok után 1973.XI.23., stb. Legkorábbi adatom: Balatonberény, alig használhatjuk (Enying, Balatonszentgyörgy), el­ 1969.X.12. (3) - ezután akkor tűnik el és akkor jelenik lenben SZALAY Fonyódnál 1896.VI11.15-én lőtt egyet. meg újra, amint a Balaton befagy, illetve jege felen­ Zamárdi előtt 1942.IX. 14-én láttuk az elsőket; 1941.X. ged —, az utolsót észleltem: Balatonberény, 1950.V.30 20-án számuk 600— 700-at is kitett. HERMÁN és BERG (cf). Ugyaninnen további V-i adataim: 1953.V.11. (9); Balatonberénynél messze kinn a vizen 1962.VIII.10-én 1954.V.14. (99); 1962.V.4. (cf, 10 99). 47 darabot számláltak. SZÍJJ 1956.IV.10-én látta őket 38. Jeges réce (Clangula hyemalis): GYŐRY figyelt Bélatelepnél, STERBETZ 1963.IX.13-án 12 db-t a szent- meg kettőt Siófokon 1960.1.15. és 23-án. györgyi öbölben. Fekete réce (Melanitta nigra): SZIKLA szerint Fo­ 1946—75 között Aligától Balatonszentgyörgyig min­ nyódnál 1887.IV-ban lőtték, de MADARÄSZ kimutatta, denfelé láttam kontyos récét a Balatonon a következő hogy ez nem hazai példány (GRESCHIK, 1944), a má­ havi megoszlásban: 1:4 ; 11:1; 111:24 ; IV :48 ; V :5; VI : 1 ; sik pedig füstös récének bizonyult. VII .1 ; VIII-.2; IX :23 ; X:43; Xl:32; XII:5 esetben. A 39. Füstös réce (Melanitta fusca): SZIKLA Fonyód­ rendszeres átvonulás, illetve áttelelés tehát IX— IV kö­ nál 1886.IV.22-én ejtette el —lásd előbbi fajt —, egy zöt zajlik le. 1966 óta azonban a faj déli irányú ter­ másikat SZALAY ugyanitt 1927.XI.23-án. jeszkedése már súrolja északnyugati határunkat, és a 40. Pehelyréce (Somateria mollissima): BOGDÁN szétkóborló gácsérok hamar elérhetik a Balatont. Nyá­ szerint Fonyódnál 1961.X.16-án egy 6—7-es csapatból ri adataimat ezért érdemesnek vélem tételesen felso­ rolni: Balatonberény, 1950.VI.17. (4); VII.27. (80— 100); két fiatalt lőttek ki. Én Balatonberénynél 1953.XI.10-én 1952.VIII.28. (20-30); 1962.VIII. közepe (sok). Ha a ki­ láttam egyet. öntések kiterjedtebbek, azokon is megpihennek, pl. 41. Kis bukó (Mergus albellus): 1948-73 között 17 Balatonszentgyörgy, 1950.11.22. (800-1000) stb. esetben találkoztam kis bukóval a somogyi parton a 36. Cigányréce (Aythya nyroca): A Nagyberekben következő havi megoszlásban: XI : 8 ; XII :3 ; Il :3; Il 1:3 SZIKLA 1886-ban és HERMAN 1890-ben is megtalál­ esetben. A legkorábbi adat: Balatonberény, 1962.XI.6. ták fészkelve, HOMONNAY pedig a Szántódi-berek- (3 99). a legkésőbbi ugyanitt 1952.111.18. (3 cfcf, ben 1938 körül. A berkek madara, ezért a halastavak­ 12 9?); a legnagyobb számban itt 1952.XII.30. (3 cfcf, ról szóló tanulmányomban többet foglalkoztam vele, a 16 99. a befagyott Balaton lékén). A somogyi parton Balatonra viszonylag ritkán repül ki. HERMAN a láttam még a fajt Balatonfenyvesnél és a fonyódi mó­ Nagyberekből 1890.III.11-ről, BESSENYEY Enyingről lónál is. 1922.III.9. és 1923.III.7-ről jelzi érkezését, távozását pe­ 42. Nagy bukó (Mergus merganser): GROSSINER dig 1921.X.25.; 1922.X.2-ről. Balatonberénynél 1942.V. 10-én VERTSE látott egy párt — a Balatonmária felé (1793) ,,Mergi"-je valószínűleg vöcsök. Én a következő eső nagy nádasban fészkelése nincs kizárva. Zamárdi alkalmakkor figyeltem meg: Balatonberény, 1948.XI.13. e'őtt PÄTKAI figyelt meg egyet 1941.IX.25-én és THI- (1); 1960.XII.12. (cf9); 1965.XI.25. (3); Fonyód, móló, BAUTval 1942. X.7— 24 között is láttuk; STERBETZ a 1960.111.31. (cf?); 1960.XI.23. (cf9); 1965.XII.7. (cf). 472 KEVE ANDRAS

43. Örvös bukó (Mergus serrator): Balatonszent- Balatonkilitinél 1921.II.13-án látták. HOMONNAY sze­ györgy, 1948.XI.13 (3); Balatonberény, 1952.IV.20. (?$); rint Balatonszemesnél 1937.XII.27-én és 1938.1.2-án 1 - 1952.X.31. (?); Fonyód, móló, 1958.XI.24. (4?). 2 példány mozgott. TAMAS Balatonújlaknál 1968.X.7- 44. Darázsölyv (Pernis apivorus): PÄTKAI figyelt meg én találkozott gatyás ölyvvel. egyet Balatonlellén 1954.VII.12-24. között. M agam csak Balatonszentgyörgynél 1948.XI.13. (1) és Balatonvilágosnál 1961 .XI.23-án (1) láttam. 45. Barna kánya (M ilvus m igrans): BESSENYEY Enyingnél 1923.IV.14-én figyelte meg, VERTSE Balaton- 51. Kis békászósas (Aquila pomarina): SZALAY Fo­ berénynél 1942.V.5— 12. közt, STERBETZ Zam árdinál nyódról 1929.IX.14-ről említi, KELLER Marcaliból 1933 1960.VII.9-én, GRÖSSLER Szántódon 1961.V.21-én. körül. Láttam Aligánál 1951.VI.2-án, Balatonszabadin 1963. 52. Rétisas (H aliaeetus a lb ic illa ): HERMAN 1890. VII.2., Balatonberénynél 1951 .VI.5. és 1953.V.13-án, III.12-én látta Somogyszentpálnál. mindig magányos példányokat. 1950-ben fészkelt a Vörsi erdőn, de a fakitermelés­ 46. H éja (Accipiter gentilis): Somogyszentpálon sel járó zavarás miatt elhagyta fészkét. Balatonszent­ HERMAN látta 1890.II.24-én; BESSENYEY Ecsipusztá- györgy rétjén és partján a következő alkalmakkor lát­ nál 1917.1-ban lőtte; Zamárdin BARTHOS figyelt meg tam : 1951.IV.9. (1); 1959.111.6. (1); 1961.IV.16. (1 ad.); kettőt 1950.X.15-én ; GRÖSSLER adatai: Balatonföld- Balatonberény partján: 1946.X.6. (1); 1950.111.9. (1); vár, erdő, 1961 .V.28. ; Szántód, 1961.V.29. En csak Ba- 1952.1.15. (ad.); 1953.V.11. (ad.); 1955.1.10. (1 a jé ­ latonkeresztúron láttam 1948.XI.21-én és Balatonbe­ gen); 1958.111.25. (1 a jég felett); Balatonlelle és Bala­ rénynél 1952.X.25. (zátonyon ült), 1953.IV.27. (1). tonszemes között 1950.XI.9-én a zátonyon pihent. 47. Karvaly (Accipiter nisus): HERMAN Somogy­ 53. Kékes rétihéja (Circus cyaneus): HERMAN So­ szentpálon 1890.11.23-án találkozott karvallyal. Fonyó­ mogyszentpálon 1890.II.22-én észlelte. Nagyon kétsé­ don 1911 ,IV.17-én lőttek egyet. BESSENYEY-nek Ecsi- ges SZIKLA állítása, hogy 1886-ban több pár fészkelt pusztán 1916/17 telén több észlelése volt, amint barát­ volna a Nagyberekben. BESSENYEY Enyingről a követ­ cinegét, erdei pintyet, mezei verebet kergetett, őt vi­ kező vonulási adatokat közli: 1921.X.7.; 1922.111.16.; szont vetési varjak. SZÍJJ Balatonbogláron 1951 .Vili. 1923.11.9. TAMÁS Balatonberénynél 1968.XI.17-én egy 25-én látta, TAMAS Balatonmárián 1969,IV.13-án. párt (cf?) látott. Láttam karvalyt Fonyódon 1960.XI.14. és 23-án, Ba- Balatonszentgyörgynél a réten és a parton öt ízben, latonberényben 1949.XI.26., 1950.ХИ.27., 1952.X.27., Balatonberénynél 6 ízben, Ordacsehinél 2 ízben talál­ 1955.1.12., 1958.X.30., 1965.XI.25-én ; Balatonszent- koztam vele, legkorábban: Balatonszentgyörgy, 1960. györgynél 1959.X.18. (a Balaton felett a récéket zavar­ X. 16., legkésőbben: ugyanitt 1961.111.20. ta); 1968.XI.17. (a rét felett vadászott). 54. Fakó rétihéja (Circus macrourus): HERMAN jel­ 48. Egerészölyv (Buteo buteo): SZIKLA 1886.VIII-ban zi Somogyszentpálról 1890.111.10-én. BESSENYEY ada­ Ba'latonszemesen kirepült fiatalokat látott, HERMAN tai valószínűleg a kékes rétihéjára vonatkoznak. Én Somogyszentpálról em líti (1890.11.20.), CHERNÉL a csak Balatonszentgyörgy partján 1949.IX.16-án láttam bogiári berekből (1917.X.1.). BESSENYEY szerint 1916/ egy tojót. 1917 telén Ecsipusztánál 4-6 példány volt gyakran lát­ 55. Hamvas rétihéja (Circus pygargus): BESSE­ ható. 1932.V.11-én Balatonendréden lőttek egyet, me­ NYEY három vonulási adata közül Ecsipusztáról csak lyet Tardon 1929.VIII.8-án gyűrűztek (30 km NE). HO- az 1917.IV.2. fogadható el, a másik kettő korai volta MONNAY 1938.V.29-én Rádpusztánál két fészkét ta­ miatt (III) valószínűleg kékes rétihéja megfigyelés. lálta 2 fiókával, illetve 3 tojással. PÁTKAI a szántódi CHERNÉL 1921,X.9-én találkozott a fajjal a bogiári be­ berekben 1941 ,IX.25-én észlelte, GYÖRY 1958.IX.27-én rekben. SIKÓ Somogyszentpálon 1941.V.10-én lőtt egy a szentgyörgyi parton, GRÖSSLER pedig 1961.V.19— hímet. Balatonberényből van egy adat 1941.Vl-ból és VI.2. között Szántódnál és Balatonföldvárnál, végül KI­ ez idő táján járhatott VASVÁRI Vll-ban Buzsákon, ahol RÁLY IVÁN 1964.IX.5-én a Sós-tónál, IX.14-én pedig több hímet és tojót figyelt meg. BÉCSY 1971.IV.14-én Gamászánál. a szentgyörgyi réten látott egy hímet. 1948—69 között 24 alkalommal találkoztam a déli Hamvas rétihéjával legtöbbször Ordacsehinél talál­ parton egerészölyvvel Aliga, Balatonszemes, Balaton- koztam 1957—71 között 11 alkalommal, IV—VI. hóna­ lelle, Ordacsehi, Somogyszentpál, Balatonberény és pokban, legkorábban 1965,IV.4-én, néha a párok Balatonszentgyörgy határában a következő havi meg­ együtt vadászgattak, tehát fészkelése feltételezhető. oszlásban: 1:2; III :5 ; IV:1 ; VI :1 ; V ili :3; IX:3; X:3; Láttam a szentgyörgyi réten is: 1956.VII.16. ( ( f) ; 1969. XI :5; XI1:1 esetben. V.13. ((f). 49. Pusztai ölyv (Buteo rufinus): LENDL közli, hogy 56. Barna rétihéja (Circus aeruginosus): HERMAN a Balatonszabadi m elletti Szentmihálypusztán 1908. Somogyszentpálon 1890.III.17-én látta érkezésüket, IV- IX.2-án lőttek egyet. ban az egyik gémtelep szomszédságában találta meg 50. Gatyás ölyv (Buteo lagopus): Kiruna-nál a svéd fészkét. CHERNÉL, CSÖRGEY, MÉHES és GRÖSSLER Lappföldön 1911 nyarán gyűrűzött gatyás ölyvet beszélnek előfordulásáról Siófoknál, Balatonboglárnál, Enyingnél 1914.III.5-én lőtték le. Ecsipusztánál BESSE­ ö re g la k o n és Balatonszentgyörgyön. BESSENYEY leg­ NYEY szerint 1916/17 telén 15-20 példány telelt, az korábbi adata Enyingről 1923.11.14., a legkésőbbi 1922. utolsót 1917.111-11-én látta. 1921/22 telén is ott voltak. XI. 8. FARKAS,SCHMIDT és SZIJJ megtalálták Szántód­ A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 473 nál és a szentgyörgyi öbölben. BUTERA a Balaton- le, 1949.VIII. 19-én Balatonfenyvesen, végül FARKAS- boglárnál 1906.VII.20-án lőtt példány gyomrában vízi- sal 1949.VIII.29-én 2—3-at észleltek a szentgyörgyi tyúk-m aradványokat ta lá lt, egy másikban (1911 .IV.25.) öbölben, ahol GYÖRY 1958.IX.27-én látta. mezei nyúl- és gyíkmaradványokat. 1948-69 között kábával 28 alkalommal találkoztam 1946—74 között 68 esetben találkoztam barna réti­ a somogyi parton Balatonvilágos, Balatonföldvár (V), héjával a somogyi parton, főleg Balatonberény és Ba­ Ordacsehi, Balatonberény és Balatonszentgyörgy ha­ latonszentgyörgy között, valamint Ordacsehinél, de tárában, az utóbbi két ponton V. és Vl-ban is, ami láttam Szépiáknál, Szántódnál, Balatonföldvárnál, Ba- költését sejteti. Leggyakrabban mégis IX-ben mutatko­ latonszemes és Balatonlelle között, Fonyód felett és zott (12 eset), legkorábban; Balatonberény, 1961.IV.20. Balatonmáriánál is. A megfigyelések havi megoszlása: (1), legkésőbben Balatonszentgyörgy-part, 1960.X.16. III :7; IV : 15; V :8; VI :7; VII :2; V ili :3 ; IX:16; X :6; XI :4 (1). Innen van még egy ilyen kései adatom , 1967.X.7., eset. A legkorábbi: Ordacsehi, 1966.111.12. (2), a leg­ valamint Ordacsehi határából: 1961.X.5. későbbi: Balatonszentgyörgy-part, 1964.XI.15. (1). A 62. Kis sólyom (Falco colum barius): HERMAN 1890. parti nádasok, a berkek mindenfelé bő alkalmat nyúj­ II.20-án em líti Somogyszentpálról, BESSENYEY Ecsi- tanak fészkeléséhez. pusztánál 1916/17, Enyingnél 1921/22 és 1922/23 telein 57. Kígyászölyv (Circaetus galíicus): Ecsipusztáról mindig megtalálta. BESSENYEY jelentette 1917.IV.2-án. LOVASSY szerint M agam csak Balatonberénynél 1952.X.3. és 1961. Vörs és Főnyed között 1937.Vili.29-én ejtettek el egyet. XII.13-án, Balatonszentgyörgy öblében 1962.XI.8-án és 58. Halászsas (Pandion haliaetus): 1936-ban Rád- Fonyódon BÉCSY-vel és BOGDÁN-nal 1971.IV.14-én pusztánál (valószínűleg a halastavon) lőttek egy göte- találkoztam kis sólyommal. borgi gyűrűs példányt. A Zamárdi előtti parton THI- 63. Kék vércse (Falco vespertinus): Már HERMAN is BAUT-val 1942.IX.7-24. között láttuk, sőt érdekes halá­ megfigyelte Somogyszentpálon érkezésüket 1890.IV.14- szatát figyelhettük meg, amint lábait lelógatva végig­ én, GAAL Balatonle'llén 1896.IV.25-én és 1898,IV.22-én szántott a vizen. Arra gondoltunk, hogy a homokba­ (cca 100 db), BESSENYEY Enyingnél 1923.III.31-én. rázdákban elbújt halakat iparkodott felriasztani. IHA­ GRÖSSLER 1961.V.21-én Szántódon, V.28-án Balaton- ROS Balatonmárián 1956.11. végén egy parti fán lá­ földváron látott egy-egy hímet, STERBETZ 1959.VII.26- tott halászsast pihenni. án Siófokon. Megfigyeltem Balatonberénynél 1949.IX.16-án (ket­ Magam Balatonberénynél 1950.IV.20-án, Balaton­ tő a zátonyon pihent);1950.VII.27. (1 hallal); Balaton­ szentgyörgy öblében T956.Vlil.24., 1960.1X.2., IX.5. (va­ szentgyörgy-part, 1950.X.2. (2); 1960.X.16. (1); Siófok lamennyi tojó) és 1964.V.14. figyeltem meg egy hímet. vasútállomása felett 1954.IX.18-án a magasban körö­ 64. Kis vércse (Falco naumanni): A faj előfordulása zött. a Balaton környékén, főleg a Kis-Balatonban több íz­ 59. Kerecsensólyom (Falco cherrug): Balatonbe­ ben kísértett, de bizonyítani nem sikerült, ellenben rénynél 1961 .XI. 16-án egyik fa alatt friss tollát talál­ HOMONNAY írja, hogy a Természettudományi Mú­ tam. zeum gyűjteményében volt egy 5-ös és egy 4-es fé­ 60. Vándorsólyom (Falco peregrinus): Somogyszent- szekalj, melyet 1894.V.17-én Vörsön PETHÖ LAJOS pálnál HERMAN em líti (1890.III.2.). BESSENYEY Ecsi- gyűjtött (MADARÁSZ határozta meg). pusztánál 1917.11. közepén látta, és szerinte Enyingen 65. Vörös vércse (Falco tinnunculus): HERMAN, 1922/23 telén áttelelt. SZALAY 1931 .X.19-én Fonyódon GAAL és BESSENYEY tö b b érkezési adatát is közlik lőtte, ugyanebben az időben Balatonszentgyörgynél is (II— III), az utóbbi szerint azonban 1916/17 telén Ecsi- elejtettek KELLER szerint egyet, ahol FARKAS és SZÍJJ pusztán áttelelt, és kis madarakra (citromsármány, kék 1949.VI11.27-én a Balaton partján kettőt láttak. cinege) is vadászott. Fészkel a löszfalakban, így Ba­ Én 1946.X.6-án Balatonlelle és Balatonszemes között latonföldvár (1961, 1 pár, GRÖSSLER), Balatonberény figyeltem meg, Balatonberénynél pedig a következő (1942. 2—3 pár, VERTSE) stb. Előfordulási adatait több alkalm akkor: 1949.X.20. (1); X I.17. (1); 1950.X.12. (1 helyről ismertették, mint Zamárdi (GRÖSSLER), Bala- récéket és sirályokat zavar, majd lepihen a zátonyon); tonfenyves (SZÍJJ), Balatonszentgyörgy (SZABÓ), Hol­ X.14. (1 zátonyon); 1952.X.21. (1); 1954.IV.13. (1); 1958. lód (HOMEYER) stb. IV.20. (1); 1958.X.30. (1); 1959.IX.27. (1); Balatonszent- Vörös vércsével egész éven át, Aligától Balaton- györgy öblében : 1951.111.16.; 1959.X.11. (1). szentgyörgyig mindenfelé találkoztam, 204 alkalom­ 61. Kabasólyom (Falco subbuteo): HERMAN So- mal, ezek havi megoszlása: III :8: IV:42; V : 18; VI :38; mogyszentpálon 1890.IV.26-án látta először. GAAL Ba- VII : 10; VIII : 15; IX:46; X:17; XI :9; XII :1 eset. Láttam latonboglárnál 1897.III.15-én, BESSENYEY Enyingnél etetni Balatonberényben (1950.VII.27.), in copula 1922.IV.25. és IX.21. közt észlelte. PÁTKAI Zam árdinál (1956.IV.22.), Fonyódon fészekből kiesett fiókát talál­ 1941 .IX.25-én látta, 1942.IX.7— 24. között is rendszere­ tam (1965.VII.8.) stb. A magas jegenyék elhagyott sen megfigyeltük itt THIBAUT-val. Sokszor lepihent a szarka- és varjúfészkeiben, a löszfalak kitágított üre­ zátonyon. GRÖSSLER 1961 .V.22-én Balatonföldvárnál geiben mindenfelé fészkelésre alkalmas lehetőségeket figyelte meg a kabát, amint partifecske-telep körül va- talál. Nem vonul el rendszeresen, viszont nincs bizo­ dászgatott és egyet sikerült is elkapnia. SZÍ J J 1947.VI I. nyítékunk, hogy északabbról téli vendégek látogatják 1—14. között Balatonbogláron gyakran találkozott ve­ a Balaton környékét. 474 KEVE ANDRAS

66. Fogoly (Perdix perdix): A szigorú teleket és a Saját észleléseim : Balatonszentgyörgy (a rét mocsa­ háborút nagyon megsínylette állománya, amely a vizs­ rában) 1962.IX.10. és 12. (3); a parton 1969.VILI.30. gált vidéken 1947—52 közt szinte katasztrofális képet (1); Balatonberény, 1955.XI.12. (1); 1959.XI.16. (szól); mutatott. Nem is találkoztam ezekben az években fo­ 1962.X.5. (1); Nagyberek, 1965.X.5. (2). gollyal a somogyi parton. Utána azonban szépen fel­ 71. Haris (Crex crex): HERMAN szerint Somogy- javult, hiszen kedvező időjárás esetén korán párba szentpálra 1890.V.1-én érkezett. További adatok: Ba- áll, pl. Siófok, 1926.11.26. (JÓZSA). latonkeresztúr, 1909.V.2.; Marcali, 1909.V.16.; 1910.V. 1953—72 között 24 esetben láttam foglyot Balaton- 15. ; 1912.V.18. ; B alatonkiliti, 1910.V.13. ; Kőröshegy, földvártól Balatonszentgyörgyig sokfelé, így Balaton- 1912.V.7.; Enying, 1921.X.14.; 1922.IV.29.; 1922.VIII.27.; berénynél a nádas szélében, Balatonföldvárnál a ki­ TAMÄS B alatonm árián 1969.IV.30., 1970.V.15., 1972.V. látó-presszó bokros terepén, Balatonmárián kertekben, 4-én hallotta az érkezőket szólni. Balatonkeresztúron szőlőben, de legtöbbször réten. 72. Kis vízicsibe (Porzana parva): Somogyszentpá- Legnépesebb csapataival Balatonszentgyörgy rétségén lon HERMAN 1890.IV.3-án lőtt egy párt (FRI- 1961.X.7-én találkoztam (10+10— 12+8— 10). VALDSZKY). BESSENYEY érkezési és távozási adata 67. Für'\ (Coturnix coturnix): Somogyszentpálról 1922-ből: III.23. és V ili.30. H. WEATHLY a szentgyör- HERMAN 1890.IV.20-ról jelzi érkezését. Az irodalom­ gyi öbölben 1968.VIII.27-én figyelt meg egyet. ban igen sok vonulási adatával találkozunk Balaton- 73. Pettyes vízicsibe (Porzana porzana): Somogy- kilititől Marcaliig és Sávolyig, melyek főleg IV. végére szentpálra 1890-ben III.11-én érkezett HERMAN sze­ vagy V. elejére vonatkoznak. A legkorábbi: Marcali, rint, aki Varjaskérnél IV.7-én lőtt is egyet (FRI- 1909.IV.10. Elvonulást a d a ta : Enying, 1922.IX.27. Enyin- VALDSZKY), majd fészkét is megtalálta. HOMEYER gen 1959 tavaszán kézrekerült gyűrűs fürjet Verceli- szerint 1892.V.25-én ugyanitt kevés. Vonulási adatai: nél (Piemonte) 1958.V.17-én gyűrűzték. 1961 tavaszán Balatonlelle, 1896.111.26. (GAAL); Enying, 1921.X.18.; GRÖSSLER Szántódnál, STERBETZ Zamárdinál hallott 1922.IV.13. (BESSENYEY). TAMAS B alatonm árián 1969. fürjet. TAMÄS Balatonkeresztúrnál, lucernásban 1970 IV.11-én és 1972.V.30-án észlelte. és 1972.IV.20-án észlelte. WILCSEK Balatonberénynél M agam csak 1966.X.5-én a Nagyberekben és 1967. még 1951 .XI.18-án is lőtt kettőt. X. 16-án Balatonberénynél találkoztam pettyes vízicsi­ Balatonszentgyörgyön 1947.V.24-én hallottam hang­ bével. ját. Fonyódon a hegyoldalban 1959.V1I.7. és 9-én é j­ 74. Vízityúk (Gallinula chloropus): Enyingre 1922. jel 2 órakor, ugyanígy 1965.V.24-én és 25-én is éjjel IV.6-án érkezett (BESSENYEY). MÉHES öreglakon pitypalatyolt. Az ordacsehi réten 1967.V.4-én hallottam 1941.IX.25-én 7—8 példányt figyelt meg. Látták továb­ hangját. bá FARKAS és SZÍJJ 1949.VIII.27-én a szentgyörgyi 68. Fácán (Phasianus colchicus): A nádasszélek­ öbölben, TAMAS pedig Balatonmárián 1969.IV.7-én. ben, az erdők mentén, a kertekben (Bélatelep, Bala- Balatonberénynél 1953.X.20. (1), 1969.VIII.31. (4 iuv) tonfenyves, Balatonmária), mezőkön egyaránt gyakori észleltem, Balatonszentgyörgy vasútállomása melletti madár. Ma már csak örvös példányai találhatók. Ali- m ocsárban: 1956.VIII.24. (1); 1957.IX.22. (1); 1960.X. gától Balatonszentgyörgyig sokfelé találkoztam fácán­ 16. (1); 1962.VI1I.31. (2); 1961.X.7. (5 -6 ); az öbölben: nal az év minden szakában, 43 esetben. Balatonke­ 1964.IX.17. (1); Balatonm árián a parton: 1972.V.30. és resztúrnál egyik kakas (1972.V.30.) még a rókától sem 31-én (1). zavartatta magát. 75. Szárcsa (Fulica a tra ): Somogyszentpálra 1890. 69. D aru (Grus grus): SZIKLA szerint 1883-ban köl­ III.10-én érkezett HERMAN megállapítása alapján, aki tött a Nagyberekben és Balatonszemes környékén, később két fészkét találta. HOMEYER 1892.V.25-én ta­ fiait a kukoricásokba és a gabonaföldekre vezette. lálkozott itt szárcsával. Az 1895. évi magas vízállás HERMAN Somogyszentpálnál 1890.III.12-én látta az el­ rengeteg szárcsát csalt a Nagyberékbe, ahol 1935-ben sőket, de fészkét nem találta. 1892-ben SZIKLA és AGÄRDI egy vegyes sirály—csér—szerkő-telepen 3 fész­ GYURICA szerint egy-két pár még fészkelt (CHERNÉL, két találta. VASVARI a szántódi berekben látott szár­ BAER). Ebben az időben kapott a N agvberekből BER­ csát 1940 körül. Vonulási adatok: Balatonlelle, 1896. ZSENYI fiókákat. 1905-ben BOGYAY több ízben talál­ III.3. (GAAL); Balatonszentgyörgy, 1903.11.26. (SZABÓ); kozott daruval a Nagybere'kben. 1941 .IV.15-én SIKÓ Ecsipuszta, 1917.111.7. ; Enying, 1921.X.20.; 1922.111.1. ; Somogyszentpálnál 5 darabot figyelt meg. BOGDÁN 1923.11.7. (BESSENYEY). Balatonm árián TAMÄS 1968. két adattal tisztelt meg: Fonyód, 1966.XI.11. (3); 1971. XI. 17-én 350—400-at látott; az első hatot 1972.II.26-án, V I.1. körül (10). illetve az első négyet 1973.111.6-án. BOGDAN a Bala- 70. C uvât (Rallus aquaticus): A tavaszi érkezőket tonfenyves előtti vízen 1969.X.10-én gyülekező szár­ HERMAN Somogyszentpálnál 1890.IV.5-én észlelte. csák számát 500-ra becsülte. REISER is lőtt itt egyet 1886-ban. BESSENYEY vonulási Magam főleg Balatonberény és Balatonszentgyörgy adatai Enyingről: 1922.111.15.; 1923.111.29. H O M O N - közötti parton, illetve a rét mocsaraiban találkoztam NAY részletesen leírja, hogy 1936/37 szigorú telén a szárcsával, de a somogyi part mentén csaknem min­ hó által sátorszerűen lenyomott nád alá hogyan húzód­ denfele, összesen 153 esetben, melyek havi megoszlá­ tak be a guvatok. KIRÁLY IVAN a Sós-tónál 1964.IX. sa a következő: 11:1; III :8. ; IV:26. ; V:10. ; VII :2; V ili :9. ; 13-án hallotta szólni. IX:33; X:30.; XI:30; XII :7 eset. Legkorábbi adatom: A BALATON DÉLI PARTJÄNAK MADÄRVILÄGA 475

Balatonmaria, 1972.11.16. (200-300); a legkésőbbi: Bé- én ismét találkozott vele. BESSENYEY Enyingen 1922. laielep, 1971.X II.17. (100— 150). A szárcsa érkezése és Vili.29-én figyelte meg. Zam árdinál 1941. és 1942.IX- távozása a jégtakaró függvénye. Legnagyobb tömegét ben szintén láttuk és gyűjtöttük. (2000—3000) Balatonszentgyörgy öblében 1969.Vili.31- 1948— 61 között 40 esetben találkoztam ujjas lilével én láttam, de több százas csapatai az őszi időkben a somogyi parton, de tavasszal csak Balatonberénynél nem ritkák. Megtaláltam a Szárcsát a Sós-tavon is: 1953.V.11-én (1). Ősszel a vegyes partimadár-csapa- 1961.VIII.21. (1 iuv.); 1963.VII.6. (szól). A szántódi be­ tokhoz csatlakozik (főleg havasi és apró partfutó, par­ rekben utoljára 1966.III.12-én láttam (50-60). ti lile stb.). Legkorábban 1950.Vili.28-án (1), legké­ 76. Túzok (Otis tarda): Vörsnél 1890.11. elején 2 ka­ sőbben 1959.XI.16-án (2) láttam, legnagyobb számban kast lőttek. Értesülésünk szerint (1943, 1970) gyakrab­ 1949.IX.20-21-én (11) és XI.5. (12-13). Általában ban megfigyeltek túzokot a Nagyberekben. HOMON- azonban csak magányos példányok mutatkoznak a fö- NAY (1940) is kapott hasonló híreket, de a fészkelés- venyes parton. így összefoglalva a berényi és szent­ ről senkinek sem sikerült meggyőződnie. TAMÄS Bala- györgyi partot 1949-ben IX.20. és XI.5. közt, 1950-ben tonmáriánál 1970.IV.24-én 3 kakasból és 5 tyúkból álló VIII. 28-X.21., 1952-ben IX.21-X.31., 1953-ban IX.27- csapatot látott húzni a Balaton felett Keszthely irá­ X.20. között láttam ujjas lilét huzamosabb ideig. A nyába. Magam Bélatelepnél 1952.V.11-én egy pásztor legtöbb megfigyelés (21) X-re esik. kalapján láttam túzoktollat. 81. A ranylile (Pluvialis apricarius): GAAL Ordacse­ 77. Reznektúzok (Otis tetrax): SZALAY lőtt egyet Fo­ hinél 1903.IX.30-án 40 darabot számlált és lőtt is be­ nyódnál 1934.XII.31-én. lőlük. BESSENYEY a d a ta i: Enying, 1921.IX.26.; 1922. 78. Csigaforgató (Haematopus ostralegus): Bala- IV.2. és IX.8. PÁTKAI a zamárdi parton 1941 .IX.25-én tonlellén 1896.IX. 13-án látott GAAL egyet, KIRÁLY látott egyet. 1925.IX.15-én Balatonberénynél, ahol PÁTKAI is meg­ 82. Parti lile (Charadrius hiaticula): HERMAN So- figyelte 1949.IX.20-án, végül DR. PINTÉR ISTVÁN-nal mogyszentpálról 1890.II 1.10-ről jelzi. GAAL adatai: Ba­ 1959.IX.27-én a szentgyörgyi öbölben észleltünk egyet. latonlelle, 1896.IX.8. ; Balatonboglár, 1903.IX.6. és 15. BESSENYEY Enyingnél 1921.X.14-én látta. 1941.IX.17- 79. Bíbic (Vanellus vanellus): Somogyszentpálra a 23., valam int 1942.IX.7 -24. között Zam árdi partján bíbic 1890.II.26-án érkezett, majd költött is (HERMAN). rendszeresen előfordult. 1942.IX.20-án Balatonszemes SZIKLA a Nagyberekben 1889.IV.26-án fiókáit találta. és Balatonlelle közti fövenyes parton is szép számmal GAAL nagy csapatokat látott átvonulni Balatonlellén láttam , STERBETZ pedig a szentgyörgyi öbölben 1963. 1396.IX.7— 15. között. KELLER ugyancsak 400-as töme­ IX. 13-án találkozott kettővel. géről beszél 1920.IX.24-én Hollád és Tikos közt. 1949— 68 között 54 ízben láttam parti lilét Balaton­ SZALAY a Nagyberekben 1896.II.2-án látta az elsőket, berény és Balatonszentgyörgy közti parton a következő lil.27-én tojásait találta. Számos adatot közöltek ta­ havi megoszlásban: 111:1; IV:3; V:5; Vili :3 ; IX:26; vaszi érkezéséről (Enying, Ecsipuszta, Ba laton ki I iti. Kő­ X:16 esetben. A rét egyik árkában csak egyszer (1956. röshegy, Szántód, Balatonföldvár, Balatonboglár, Ba- VIII.24., 1 iuv.). Legkorábbi tavaszi adatom: 1951.1111. latonlelle, Marcali, Balatonújlak, Balaton keresztúr, 16. (1), legkésőbbi 1961.V.27. (1); ősszel legkorábban Balatonszentgyörgy, Vörs, Sávoly) főleg II. végén és 1950. és 1952.VIII.28-án láttam a parton, legkésőbben III. elején. A legkorábbi: Balatonkiliti, 1912.11.15. FAR­ 1953.X.31. (1). A fent említett vegyes csapatokkal szo­ KAS és SZÍ JJ 1949.VIII.27-én 150-200-ra becsülte szá­ kott járni, legnagyobb számban (18—20) 1952.IX.19-én m ukat Balatonszentgyörgynél. BESSENYEY adata a figyeltem meg. legkésőbbi: Enying, 1921 .X.28., de TAMÁS Balatonbe­ rénynél szántáson még 19ó9.XI-ben is népes csapatait 83. Kis lile (Charadrius dubius): GAAL észlelte és látta. BOGDÁN szerint a Nagyberekben 1966.XI.11-én gyűjtötte is a következő alkalmakkor: Balatonlelle, 1896.111.28.; Balatonboglár, 1903.IX.29. ; Ordacsehi, 10 darab mozgott. 1903.IX.30. (1), ugyanitt CHERNÉL 1917.IX.19-én figyel­ 1946—75 között 190 alkalommal találkoztam bíbiccel te meg (3). BESSENYEY Enyingről 1921 .IX.8-ról említi. Balatonvilágos és Balatonszentgyörgy között, főleg az Zamárdinál 1941 .IX.20-án láttuk. utóbbi ponton és Ordacsehinél, a következő havi megoszlásban: ll:2; 111:30 ; IV:46; V:36; VI : 10 ; 84. Széki lile (Charadrius alexandrinus): GAAL Ba- VII :6; Vili :9; IX:26; X:14; XI :10; XII :1 esetben. Leg­ latonlellénél 1896.111.7. és IV. 27. közt Balatonboglá- korábbi adatom: Balatonszentgyörgy, 1949.11.23. (1): ron, 1903.IX. 1 — 19. között többet begyűjtött, Ordacse­ 1958.11.28. (200-300), a legkésőbbi: Balatonberény, hinél 1903.IX.7-én 7-et látott. SCHENK-nek egy bala- 1961 .XII.12. (3). Nagyobb tömegben Balatonszent- tonszemesi adata is volt. Magam Balatonberénynél györgynél láttam a réten 1950.111.17. (90-100), a par­ 1950.IX.20. és Balatonszentgyörgy partján 1951.IV.9-én ton 1950.X.6. (150-160). Néha seregélyekkel társul, pl. észleltem egyet-egyet. itt 1960.IX.18. A lecsapolt szántódi berekben — ahol 85. Nagy póling (Numenius arquata): SZIKLA 1886- GROSSLER 1961-ben megfigyelte — még 1975.V.14-én ban valószínűnek tartja fészkelését a Nagyberekben. is találkoztam bíbiccel (1). HERMAN 1890.II.20-án látta itt az elsőket. GAAL sze­ 80. U jjas lile (Pluvialis squatarola): GAAL 1893- rint 1896.IX.7. és 15. között a leilei berekben addig 1896 között IX-ben Balatonlelle partján többször több nem látott tömegek és a Nagyberek szigetein is százá­ példányt figyelt és gyűjtött is belőlük, majd 1903.IX. 19- val gyülekeznek. 16 órakor húznak ki a Balatonhoz, 476 KÉVÉ ANDRÁS napkeltekor vissza. Az egyik gyűjtött példány (1903.X. szerint a leilei berekben 1896-ban nagy számmal köl­ 5.) N. a. arquata orientalis-nak bizonyult. Számos vo­ tött, ahová 1896.III.16-án érkezett, Balatonboglárra pe­ nulási adatot is találhatunk az irodalomban (Enying, dig 1898.111.14. és 1903.II.28-án, ahol CHERNÉL 1917. Balatonlelle, Balatonboglár, Balatonszentgyörgy, Hol- IX.30-án is megtalálta. Ecsipusztánál, illetve Enyingnél lád, Tikos). A tavasziak főleg lll-ból, az ősziek X-ből. BESSENYEY a következő vonulási adatokkal rendelke­ A zam árdi parton 1941. és 1942.IX-ben is m utatko­ zett: 1917.111.14.; 1922.111.11.; 1923.111.20.; illetve 1921. zott. SZALAY értesített, hogy 1949-ben Fonyód körül IX. 22.; 1922.X.21. A szentgyörgyi öbölben V ili— IX-ben számuk megfogyatkozott. KIRÁLY 1964.IX.12-én és 14- FARKAS, SZIJJ, GYÖRY és STERBETZ is látták. én Gamászán találkozott nagy pólinggal. További 1949-71 között a somogyi parton 50 esetben talál­ adatokat is kaptam, főleg IX-ből, pl. BOGDÁN szerint koztam piroslábú cankóval a következő havi megosz­ a Nagyberekben 1966.IX.30-án 70—80 darab. lásban: 111 :4; IV: 11 ; V:9; VI :3; VII :2; Vili :5; IX:8; X:8 1948—65 között 47 ízben láttam nagy pólingot a kö­ esetben, legkorábban: Balatonszentgyörgy-rét, 1950. vetkező havi megoszlásban: 1:1; 11:1 ; III :3 ; IV :4 ; 111.17. (5); legkésőbben: Balatonberény, 1952.X.17. (1). VII :1 ; Vili :3; IX:21 ; X : 10; XI :3 esetben. Balatonberény Néha a zátonyra is kirepül. Legnagyobb számban a és Balatonszentgyörgy közti területen kívül láttam: szentgyörgyi réten 1954.IV.13-án láttam (15—20). A vi­ Szárszó, 1949.VII.16. (25— 30); Jankovich-telep és Fo- zenyős réteken sokfelé költ, én is találkoztam vele nyódliget között 1951.IV.25. (2); 1953.1V.14. (1); 1956. még Ordacsehinél, a leilei réten, a Nagyberekben is. IX.27. (5); 1961.IX.17. (6); X.5. (8); X.29. (1); O rdacse­ 91. Tavi cankó (Tringa stagnatilis): HERMÁN So- hi, 1960.IX. 1. (27); 1964.IX.13. (5); 1965.VIII.29. (4); mogyszentpálon 1890.IV.25-én látta. A leilei 1902. évi Nagyberek, 1965.1.15. (5— 6). Ez lenne egyúttal a leg­ költése félreértés (BANNERMAN). BESSENYEY ada­ korábbi megfigyelés is, ha nem áttelelő. Legkésőbbi tai Enyingről (1922.IV.2. ; IX.26. ; XI.6.) szintén csak adatom: Balatonszentgyörgy-rét, 1954.XI.15. (4); a fenntartással fogadhatók el. legnagyobb számú ugyanitt 1953.IX.27. (60—70). A zá­ tonyokra is kiül, pl. Balatonberény, 1951.11.28. (22); 92. Szürke cankó (Tringa nebularia): Somogyszent- 111.16. (20). pálon 1890.III.15-én figyelte meg HERMAN, CHERNÉL 86. Kis pólin g (Numenius phaeopus): SZIKLA azt ál­ Balatonbogláron 1917.IX.17. és 30-án lá to tt néhányat, lítja, hogy 1883-ban nagy számban fordult volna elő X. 1-én 2-t. BESSENYEY Enyingről 1921.X.8., 1922.111.19. a Nagyberekben, és 1886.VII—Vlll-ban is naponta látta és VII.30., 1923.III.20-ról em líti. A zamárdi parton 1941. volna a Balatonnál. SCHENK nyilván az utóbbi adat X. 11. és 12-én 6-t láttunk, 1942.IX-ben is megtaláltuk. alapján említi előfordulási helyeként Balatonszemest. FARKAS és SZIJJ 1949.Vili.27-én 2— 3-t észleltek a szentgyörgyi öbölben. 87. Nagy goda (Limosa limosa): HERMAN Somogy- szentpáion 1890.III.4-én látta az elsőket. Én is csak 9 1949—68 között 43 esetben találkoztam Balatonbe­ esetben figyeltem meg a somogyi parton, Balatonbe­ rény és Balatonszentgyörgy közt szürke cankóval a kö­ rény és Balatonszentgyörgy között, legkorábban 1961. vetkező hav i megoszlásban: N1:1; IV :3 ; V :3 ; VI1:1 ; 111.19. (3), legkésőbben 1952.IX.17. (1), nagyobb szám­ VI11:6; IX : 18; X: 11 esetben. Tavasszal legkorábban ban (32—33) 1968.VIII.11. Az adatok havi megoszlása: 1954.111.20. (1), legkésőbben 1953.V.16. (3); ősszel leg­ 111:1; IV :2; VI1:1 ; Vili :2; IX:3 eset. korábban 1950.VIII.27. (5—6), legkésőbben 1952.X.21. (1). Legnagyobb számban a szentgyörgyi öbölben 88. Kis goda (Limosa lapponica): GAAL Balatonlel- 1968.VI 11.11 -én láttam (10— 15), legtöbbször azonban lén egy 3-as csapatból kettőt lőtt ki 1895.IX.4-én. Ba- magányos példányok mutatkoztak. latonberénynél 1950.IX.18. és 20-án figyeltem meg (1), a szentgyörgyi öbölben 1961 .X.7. és 9-én (1). 93. Erdei cankó (Tringa ochropus): Somogyszentpá- lon 1890.111.16-án gyűjtötte HERMAN (FRIVALDSZKY). 89. Füstös cankó (Tringa erythropus): GAAL Bala- CHERNÉL a bogiári berekben 1917.IX.19. és 30-án lá­ tonlellén 1896. III.28-án figyelte meg, BESSENYEY Enyingnél 1921 .IX.8., 1922.111.23., 1922.IX.9. Zam árdi- tott néhányat. BESSENYEY a d a ta i: Ecsipuszta, 1917. 111.31.; Enying, 1921.X.20., 1922.111.18. A szántódi be­ nál 1941.IX.12-én láttam 12-t és 1942.IX.7—24. között is megfigyeltem. GYÖRY 1968.IX .15-én a szentgyörgyi rekben 1941.X.20-án kettővel találkoztunk. FARKAS és SZIJJ 1949.VIII.27-én egyet láttak a szentgyörgyi öböl­ öbölben (1—2) és Balatonberénynél (4—5) is látta. ben. 1948—68 között 35 esetben figyeltem meg füstös can- kót a somogyi parton, főleg IX-ben (21 eset). Csak két Magam Balatonberénynél 1950.VII.27-én kettőt, Ba- tavaszi észlelésem van: Balatonberény, 1953.IV.23. (3) latonszentgyörgynél a réten 1956.VIII.24-én egyet, a és V. 11. (1). Az őszi vonulás megindulását jelzi az parton 1968.VIII.11. és 12-én 1-2-t észleltem. ugyanitt 1950.VII.27-én megfigyelt 9 darab. Vlll-ban 94. Réti cankó (Tringa glareola): SZIKLA Balaton- 5 alkalommal láttam. Legkésőbbi adatom a 6 X-i kö­ szemesnél 1886.VII. 16-án gyűjtötte. Somogyszentpálon zül: Balatonszentgyörgy-part, 1968.X.15. (1). Janko­ HERMAN 1890.IV.25-én lőtt egyet (FRIVALDSZKY). vich-telep és Fonyódliget közti parton csak egyszer GAAL Balatonlellén 1896.IV.21. és IX.7— 15. közt figyel­ láttam: 1961.IX.17. (2). Legnépesebb csapata (12-14): te meg. CHERNÉL ugyanitt 1917.IX.19. és 30-án (né­ Balatonszentgyörgy-part, 1962. IX.8. hány). BESSENYEY Ecsipusztán 1917.IV.10-én, Enying­ 90. Piroslábú cankó (Tringa totanus): HERMAN So- nél 1922.111.27. és IX.8-án 1923.IV.3-án észlelte. Za- mogyszentpálnál 1890.III.11-én látta az elsőket. GAAL márdinál 1941.IX.11. és 17., valamint 1942.IX-ben talál­ A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 477 koztunk réti cankóval. HERMANN és BERG 1962.VIII. kant. Itt 1936/37 szigorú telén az áttelelő sárszalon­ 10-én láttak 4-t, STERBETZ 3-t 1963.IX.13-án, GYÖRY kák éppenúgy a hó által lenyomott nádereszek védel­ 3—4-t 1968.IX.15-én a szentgyörgyi öbölben. mébe húzódtak, mint a guvatok (HOMONNAY). Ta­ 1950—69 között 18 alkalommal találkoztam réti can­ vaszi érkezési adatai: Balatonlelle, 1896.111.8. (GAAL); kóval Balatonberény és Balatonszentgyörgy térségé­ Enying, 1908.Il 1.9. ; 1921.Ш.9.; 1923.111.23.; illetve 1921. ben: IV: 1 : V:3; VI 11:7; IX:7 alkalommal. Legkorábban X.28. ; 1922.XI.8. (BESSENYEY). CHERNÉL a bogiári be­ 1951 .IV.18-án (5), legkésőbben 1968.IX.8-án (3 db), rekben 1917.IX.19. és X.1. közt néhányat figyelt meg. legnagyobb számban (70—80 db) 1960.V.16-án, de vol­ Zamárdinál 1941.X.20-án 7-et, a szántódi berekben 4-t tak népes csapatok még 1968.VIII.11. (30—40); V ili.12. láttunk, de 1942.IX-ben is mutatkozott a parton. SZÍJJ (40—50); IX.2. (30—40) stb. Balatonberénynél 1968.IX. a Nagyberekben 1951 .Vili.18-án 8-at számlált, GYÖRY 2-án még a zátonyra is kiszállt három. a szentgyörgyi öbölben 1958.IX.27-én 25—30-at. HER­ M AN N és BERG Balatonberénynél 1962.VII 1.10-én né­ 95. Billegető cankó (Tringa hypoleucos): SZIKLA hányat észleltek, TAMÄS Balatonmáriánál 1968.X.8-án szerint 1886-ban a fonyódi parton igen gyakori volt. sokat, 1969.IV.7-én pedig az elsőket. BÉCSY a szent­ GAAL és BESSENYEY is jelzik, hogy Balatonbogláron, györgyi vasútállomás melletti mocsárból 1971.IV.14-én illetve Enyingen előfordult. PÁTKAI Zamárdinál még egyet riasztott fel. 1941.IX.25-én is látta (1). Számos adatot kaptam elő­ 1949—72 között 66 alkalommal találkoztam sársza­ fordulásáról, melyek közül kettőt emelhetek ki: HER­ lonkával a következő havi megoszlásban: 111:1; V I: 1 ; MANN és BERG 1962.VI11.10-én 82 egyedből álló csa­ VI 11:6; IX:22; X:22; X1:13 esetben. Legkorábban Bala­ patát látták Balatonberénynél; KIRÁLY pedig megta­ tonberénynél 1960.III.9., legkésőbben ugyanitt 1960.XI. lálta a Sós-tónál is (1964.IX.4., 1 db). 26. (30—35-ös csapat), ami egyúttal a legnépesebb 1948—69 között Balatonszabaditól Ba'atonszentgyör- csapat is volt. Költési időben csak Ordacsehinél lát­ gyig mindenfelé találkoztam billegető cankóval a Ba­ tam (1962.VI.29.) hármat. laton déli partján, összesen 93 esetben a következő 100. Erdei szalonka (Scolopax rusticola): Tavaszi ér­ havi megoszlásban: 111:1 ; IV :28 ; V:10; VI1:4 ; Vili : 12 ; kezéséről számos adatot találtunk az irodalomban IX :36; X:2 esetben. Legkorábban: Balatonszentgyörgy- (Enying, Balatonkiliti. Szántód, Kőröshegy, Marcali, part, 1951.111.16. (1), legkésőbben Bélatelep, 1966.X.4. Balatonújlak, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Bala­ (este szól). Legnagyobb számban én is Balatonberény­ tonszentgyörgy, Sávoly), főleg lll-ból; a legkorábbi: nél láttam (15-20) 1962.IX.8-án. 5-6-os csapatoknál Balatonszentgyörgy, 1920.III.2. Kőröshegyről fészkelé- nagyobbak azonban ritkán mutatkoznak. A Balaton sét is jelezték (1912). A kadnak téli adatok is, pl. Vörs, örül nem költ a billegető cankó, de IV—IX közt min­ 1923.XII.12.; 1924.XII.27.; 1925.XII.1.; 1926.XII.2. Bala­ dig számíthatunk előfordulására a kikövezett és a fö- tonberény feletti erdőkben WILCSEK 1950.XI.12-én so­ venyes parton egyaránt. Még éjjel is hallani, pl. Bala- kat látott. TAMÄS a vörsi erdőben 1970.XII.23-án ket­ tonszabadi, 1961.VIII.9. A kövek között, akár a herényi tőt riasztott fel. Szántódon 1931.II.15-én a hómentes kemény agyaglapok között keresgélve gyakran a hul­ rét felett húzott kettő. További lll-i adatokat kaptam lámverés el is borítja őket, de kikap valamit az uszo­ HAJEK ANTAL-tól, DR. TAMÄS JANOS-tól, WILCSEK dákból és gyorsan kifut a vízből (VERTSE). JÓZSEF-től és DR. ZSÓÉR KÁLM AN-tól. 96. Terekcankó (Terekia cinerea): Zamárdi, 1941.IX. 101. Kis sárszalonka (Lymnocryptes minumus): So- 11. és 12. (1). mogyszentpálon HERMAN 1890.III.9-én lőtt egyet (FRI- 97. K őforgató (Arenaria interpres): A somogyi part­ VALDSZKY). GAAL Balatonlellén 1896.IU.9-én és IV.9- ról csak CHERNÉL említi, GAAL-ra hivatkozva. Ez én gyűjtötte őket. Balatonszentgyörgyről 1921.III.12-én azonban felcserélése nevének a fenyérfutó régebbi tu­ jelezték. dományos nevével (Calidris arenaria). GYÖRY Bala­ 102. Fenyérfutó (Crocethia alba): A fenyérfutót a tonberénynél 1968.IX.15-én látott egyet. Balatonnál sokáig csak GAAL figyelte meg: Balaton­ M agam Balatonberénynél 1949.IX.20. (5); IX.21. (1); lelle, 1896.IX.7— 15. közt (12— 15 db, melyből 7-t be­ 1950.V.30. (1); IX.16. (2); 1953.V.13. (2) és 16. (1); gyűjtött); Balatonboglár, 1903.IX.7—26. közt (1). Za­ 1955.V.14. (1); 1957.IX.22. (1); 1961.IX.4. (3); 1962.IX. márdi előtt 1941.IX.17-én, valamint 1942.IX-ben figyel­ 8. (2); Balatonszentgyörgy partján 1962.IX.8-án (2) fi­ tük meg. gyeltem meg. 1949-63 között Balatonberény és Balatonszent- 98. Nagy sárszalonka (Gellinago media): Somogy- györgy térségében 21 alkalommal találkoztam fenyér- szentpálnál 1890.III.29-én lőttte HERMAN (FRIVALD- futóval, sokszor a vegyes partimadár-csapatokban. SZKY). GAAL Balatonlelléről 1896.IV.25—27. közti na­ Ezek közül a megfigyelések közül 15 esik IX-re. Leg­ pokról em líti, BESSENYEY Enyingről 1921 ,X.15-ről. korábbi: 1952.V ili.28. (1). X-ben 4 esetben és végül A szentgyörgyi öbölben 1948.XI.13-án láttam egyet. 1951 .XII.28-án is láttam egyet. Rendszerint 1—2 pél­ dányról volt szó, de 1949.IX.16-án 14-t, IX.20-án 9-t, 99. Közép sárszalonka (Gallinago gallinago): So- 1950.IX.18-án 7-t számláltam. mogyszentpálra 1890.III.8-án érkezett (HERMÁN), fész­ két is megtalálta később. GAAL a leilei berekben lel­ 103. Sarki partfutó (Calidris canutus): GAAL Bala­ te meg fészkeit (1894.IV.30.; 1896.IV.27.), ahol HO- tonlellén 1895.IX.14-én kettőt gyűjtött. Zamárdinál MONNAY is 1938.V.5-én két 4 tojásos fészkére buk­ 1942.IX.15. és 17-én láttuk, majd begyűjtöttük. 478 KÉVE ANDRÁS

További észleléseim о somogyi porion: Balotonbe- Sóját megfigyeléseim: Bolotonberény. 19X.1X.20. rény. 19521X 21. és 24 (2). 1X26 (1); 1962.IX.10. (1): (1); 1952.IX.24 (3): XI 26 (12); 1953.IX.27. (1); Bolo- Balotonszentgyörgyport. 1958.lX.21. (1): 19621X8 (2); tonszentgyörgy. 1956.VIII.24. (2); 19Ó3.IX.3. (6). IX. 10. (1). 1C8 Sárjáró (Limico'o falcinellus): CHERNÉL a bog­ 104 A pró p a rtfu tó (Colidris minulo): GAAL Bolo- iári berek iszapos partján 1917.IX.X-ón látott hármat. tonlellén 1896.IX.8 én figyelt© meg. de korábban no- 109. Pajzsosconkó (Phllomochus pugnax): Somogy gyobb csapotokat is látott, majd Ordacsehinél 1903 szentpálra 1890 III.19-én érkezett (HERMAN). Enyingre VIII.31-IX.26. között. BESSENYEY Enyingnél 1921 X.7. 1922.1119. és 1923.111.23 ó n (BESSENYEY) H O M O N - és 1922.IX.8-0n látta. 1942.IX.20-ón Őszödnél figyel­ NAY 1938 Vl-bon lőtt egy fiatalt Lollénél. Zamárdi tem meg. porton 1941-ben nem láttuk, ellenben 1942.IX-ben Bolotonberény és Bolotonszentgyörgy közti parton THIBAUT-tol többször megfigyeltük. főleg az őszi vonuláson 31 ízben találkoztam 1949-61 1949-72 között 42 esetben láttam, fóteg Balatonbe­ között apró partfutóval, a tavaszi vonuláson csak 1956 rény és Bolatonszcntgyörgy között de Ordacsehinél V.24 én (2). Legkorábban 1950.VII.27. ( 1 ), legkésőb­ is. pl. 1961.VIII.30. (3); 1962 V 3. (10-15); 1972.IV 18. ben 1952.X 29 (3). Gyakron jár vegyes csapatokban, (1). Tavasszal legkorábban 1953111.14 (6). legkésőb­ legnogyobb szómban 1950.IX 20 ón mutatkozott (80- ben 19Ó7.V1.22-én (1) láttam . Ősszel legkorábban 100), de mór a 10-20-as csapatok is ritkák (1950.IX, 1955.V1I.27. (2). legkésőbben 1961 X 9. (5). Megfigyelé­ 18.; 1952.IX.24— 26. ; X.15.). seim havi megoszlása: 111:3; IV:7; V:7; V I: 1 ; V II: 1 ; 105. Temminek-partfutó (C olídris tem m incki): BES­ V III:5 ; IX:15; X :3 eset. A Somogy» porton - a halas­ SENYEY említi Enyingről (1921.1X6 ; 1922 VIII.30). tavakat és о szentgyörgyi réthez csatlakozó kis bolo- PATKAI a teltei mólónál 1954.VII. 14-22. közt naponta toni szélt kivéve - igazi tömegeket sohasem láttam, látott egyet. Magom csak a szentgyörgyl öbölben legnépesebb csapata volt: 1968.IX.2. (X-40). Csak 1962.IX.6-0n találkoztam a déli parton eggyel. olykor száll ki a zátonyokra. 106. Havasi partfutó (Coüdris alpino): GAAL szerint 110. Gólyatöcs (Himantopus himantopus): HERMAN 1896 előtt a leilei parton apró és sarlós partfutókkal 1690.III.29-én lőtte Somogyszentpólnól. GAAL szerint vegyes csapatokban já rt 1896 IX.7-15. közt mór csak Balatanlellénél tavasszal évente mcgjolent egy-kettő, kisobb számban mutatkozott, de 1903.IX.6-30. közt állítólag régebben költött is. 1896.IX.7-én. 1896.fV.21- Ordacsehinél ismét 20-as csapatát észlelte. 3 leilei én is látta itt. Balatonboglárnál pedig 1899.IV.3-án. példány a később« vizsgálatok során C a alpino En a halastavakon kívül csak az ©Isxittyósodott schinzi nek bizonyult Enyingnél BESSENYEY figyelte szentgyörgyi öbölben 1969.VIII.30. és 31-én észleltem meg 192MX.8. és X.16 -ón. Zamárdlnál 1941.IX.12-X.. egyet. valamint 1942.IX.7-24. közt rendszeresen előfordult. XXX Gulipán (Rccurvirostra ovosetto): Az irodalom 1942.IX 20-án Balatonszemes és Balatoniadé közti por­ tévesen ve«© át SZIKLA sárszentágotai adotát. ton nagy csapatát figyeltem meg. továbbá Őszödnél 111. Vékonycsóru víztaposó (Phalaropus lobatus): is láttam. SZÍ J J Balatonfenyvosnél 1951.Vili.17-én fi­ BESSENYEY Enyingről említi (19221X8). SlKO So- gyelt meg 9-t GYÔRY pedig 11-t a szentgyörgyi öböl­ mogyszentpáínól észlelto 1934 IX.&án. Magam Bola- ben 1958.IX.27-én. tonberény portján 195? X 1-én lóttom WILCSEK-kcl Balatonberény és Balatonszontgyörgy közti porton egyet. 1946-69 között 72 ízben találkoztam havasi partfutó­ 112. Székicsér (Glareola protincolo): SZIKLA szerint val. gyakran az említett vegyes csapotokban. Megfi­ 1883 ban о Nagyberekben gyakori lett volna. HER­ gyeléseim hovl megoszlása: IV : 1 ; V:1; Vlll:2: IX:29; MAN is találkozott Somogyszentpólnól székicsérrel X 31 ; Xl:7; XII: 1 eset. A tavaszi vonuláson a somogyi 1890.V9-én (FRlVALDSZKY). GAAL szerint Dénespusz- porton csak 1950.V.30. (1) és 1951.IV.6-ón (1) találkoz­ tónól 1903 tavaszán nagy csapa, jelent meg. Bolaton- tam vele. Az őszi vonuláson legkorábban 1950 és 1952. boglóron 1903.IV. 1-én látta az elsőket. Ordacsehinél Vili 28-ón (5. illetve 18 db), legkésőbben 1961.XII 12 1903.IX.11-én észlelte (1). de Xl-ben is ritkán mutatkozik, bár olykor még ezek о csapatai is népesek, pl. 1949X1.5 (50-Ó0); 113. Ugartyúk (Burhinus oediencmus) CHERNÉL 19X.XI.14. (110-120). A csapatokban levő egyedek 1921 X 10-én a boglóri kikötő melletti akkori homoko­ száma még IX-ben is ritkán éri el az 50-et. a legnépe­ son észlelt egyet TAMAS Balotonkeresztúrnál 1968 sebb volt: 1952.IX.24. (1X-160). A havasi partfutó át­ X. 12-én egy 14-es csapótól és Balotoaszentgyórgynél vonulásán nyugalmi ruhás szokott lenni, de 1955.X.2- tarlón 1971 Xl.9-én ugyancsak egy 14-es csopotát fi­ ón két példányt láttam, melyek rőtesek voltak, és a fe- gyelte meg. Én Jonkovich-telcp és Fonyódliget között keto mellpojzs kezdeménye is látszott (maradványa?). 1962IV.3Q-ón a műűtnok a parttól ollenkezó oldalán fokvó okkori homokbuckák közül hallottam szólni. 107. Sarfós p a rtfu tó (Calidrís ferrugineo): GAAL szerint 1896 olótt gyökrobban mutatkozott Bokstonlel- 114. S /é -W o rkú halfarkos (Stercororius pomarinus): lén a vegyes csapatokban. BESSENYEY is látni vélte SZALAY Fonyódnál 19Q3.IX.18-ón lőtt egyet. En о Enyingnél (1921 1X8-21.. 1922 IV23 és X8) STER- szentgyörgyi öbölnél l960.X.16-án láttam. BETZ 195ó.lX.13-ón a szentgyörgyi öbölben látott hór­ 115 tkfarkú halfarkas (Stercororius porositkul): mot. GAAL odoto (Bolotonlellc. 1696 1X 9-15. kört 3-4 db) A BALATON DÉU PARIJÁNAK MADARVIlAGA 479 valószínűleg fiatal ezüstsiróiyokro vonatkozik (?) SZA- példány között akodt ogy. melynek tolloxoto kiszíne­ LAY Fonyódnál 1903.X.19-én lőtt egy fiatalt; KIRÁLY zett de csőre még fekete maradt; a fonyódi mólón Balatonberénynél 1925.IX.20-án látta Zamórdinál is 1960.111.7-én egy oiyon színezetű fiatalt láttam, mely előfordult 1942 IX-ben nagyon em ókeztetett о L. glauco'des-re Balatonberénynél 1951.1X8 ős 17-én, 1952.X.15. és 118. Heringsirály (Larus fuscus): Fonyódnál 1903.IX. 27-én. valamint Ba'atonszenlgyórgy partján 1960.IX. 17-én SZAIAY lőtt egy öreg példányt. Balaton bog'zá­ 6-án figyeltem meg. ron pedig 1903IX 29-én GAAl kettőt figyelt meg. 116. Viharsirály (Larus canus) HERMAN Somogy- GROSSIER Balatonföldvárnál 1961.V.21-én egy olyan szontpálnól 1890.1II.12-én még látta. Balatonmárián sirály« észlelt melyet 3 éves heringsirólynak tartott. 1897.XII.2-án lőttek egyot, me'.y L. c. conus-nak bizo­ Öreg hsríngs rályokat láttam: Baiatonszentgyörgy- nyult. CHERNÉL Balalonboglárról 1918.IX.30-án jelez port. 1964 IX. 14 (1 4 iuv.); B oa to n b crcn y. 1952.1X 26. néhányat. Eny*ngen 1922 III. 1-én figyelte meg BESSE- (1); 1955.VI.10 (1). Bolotonföldvár. 1963.1X.3. (1). NYEY. Zamárdinál 1941. és 1942.IX-ében találkoztunk 119. Sarki sirály (lorus gloucoídes): SZAIAY küldött vihorsirállyol. pl. 1941.1X25. (10 db) és ugyanezen a Bolotonszcmcsról 1934.XII.10-én egy ismoretlen sirályt, napon a szántód« berekben egy. melyet VASVARI ennek a fajnak határozott meg. 1948-73 kó/ótt 47 alkalommal észleltem a somogyi parton a következő havi megoszlásban: 1:2; 11:1; 120. Sxerecsensirőfy (Larus m elanoccphalus): M A ­ III12; IV.15; V 3; VII 1; X 3; Xl:5; XII:5 eset. A leg­ DARÁSZ és SZIKLA Fonyódnál 1886 VI 12-én hármat korábban: Balatonszentgyörgyiét. 1972X 19. (1 iuv.), ejtettek el. GAAL 1903 ászon is lőtt nyugolmi ruhás si- legkésőbben Balotonberény. 1953.V.23. (1 Iuv ). Más rá’yokat, melyeket mint szerecsensirályt közölt le. azon- evőkben azonban IV. végévo! eltűnik. Kivétel: Balo- bon 8ERETZK ellenőrző vizsgálata kimutatto róluk, tonszabadi. 1963.VII.7. (1 iuv.). Legnagyobb számban hogy donkák. Végül KADA szerint 1941-ben a Nagy- láttam Baiatonszentgyörgy p o rtjá n 1964 IV.11. (10-15 berekben egy áltolo nem ismert sirályfaj fészkelt le­ ad. és Iuv.) A Balatont fó!eg a barnás fiatalok kere­ hetséges. hogy szerecsensirály volt? Az első b«ztos sik fel. de oz öregek sem ritkák. oda:, hogy Balatonszobadinál 1949.VIII. 19-én drótnak röpüli egy »zcrecscnsiróly. melyet о Dnyeper torkola­ 117. Ezüstsirály (Larus orgentotus): A régi irodalom tában fekvő Orlow-szigeten 1949.VII.2-án gyűrűztek. alig beszél eiüstsirályról. HERMAN Somogyszentpólról 1890 III. 13-én említ*. GAAL szerint l89ó.lX-ben 30-40 121. Dankasirály (Larus ridibundus): Nem térünk ki is mutotko’ott Balotonlellén. több mint or elázó évek- újro a már ismertetett halastavakra. Ezeken kívül a b?n. Balalonboglóron is megtalálta 1903.IX.1-18. közt. Nogyberek Balaton felőli oldalán l892.V.25-én HO- a lőtt pé dónya L. a. omissus nak bizonyuK. 1941-ben MEYER ta lá lt egy tolcpot. U gyanitt AGÁRDI 1966.V. Zamárdinál azt tapasztaltuk, hogy IX. közepétől 23-án 200-as telepére bukkant. A fészkekben részben számuk megnövekedett, pl. XI 20-án 25-30 ad. tojások, de már fiókák is voltok, de о következő évben és 1-2 somiad, kísértő a holószhojókot. 1942.IX-ben mór nem tértek ide vissza. Hat gyűrűs példány is elő­ ugyanígy. került о téli vendégek között igaz. ezeket valószínűleg 1949-64 közti évekből már sok értékes adatot koptom. jórészt a halastavakon lőtték. Közülük egyet Finnor­ fó!cg Vili —IX. hónapokból. Ezek közül megemlíthetem, szágban. egyet Észtországban, egyet Lengyelország­ hogy GYÔRY 1958.IX 27-én a szentgyörgyi öbölben 40 ban. egyet Prágában télen, egyet a morva tavaknál, ad.-t számlált meg; KIRÁLY a Sós-tó körül 1964.IX 4-én egyet ped g Fülőphózán gyűrűztek. Л Sós-tó melletti egérjárósos esztendőben néhányat figyelt meg. amint földeken KIRÁLY 1964.IX.4-én ezernyi tömegét figyel­ a traktort kísérte. te meg. amint о traktort kísérte, a szántódi mólónál Magam 1946-71 között Al.gótól Bolotonszentgyör- pedig kb. 200-ot számlált IX.l5-én. Ugyanennyit észlelt SZU) 1956.IV.9 én a szántódi borekben. STERBETZ pe­ gyig 359 esetben láttam ezűstsirólyt nemcsak a vizen dig a szentgyörgyi öbölben 1963.IX.13-ón. és a parton, do oz ordocsehi rétre is belátogatott. A megfigyelések havi megoszlása: 1:3; 111:3; IV: 14; V:17; 1Ö4Ó-75 között oz egész somogyi port hosszóbon Vl:24; VII.34; Vlll:34; IX 100; X:85; XI.37; XII :8 eset. mindenfele és egész éven át lóttom dankasirályokat, Öregek és fiatalok egyaránt mutatkoztak, nagyobb néha még a jégen is. sőt népes (400-500) csapatok­ csapatokban: Balotonberény. 1952.1X.20. (5 0 -6 0 ); ban «s. pl. Bolotonsxemes és Balatonlelle között 1952. 1954.IX. 19. (3 5 -3 6 ): 1963.XI.13. (33 ad.. 2 iu v ); Fo* IX.16. ; Balatonszentgyörgy-port. 1952.IX.21.; Fonyódli- nyődügot és Jankovich-telop között 1950.X4. (60-80); ge. és Jankovich-telep között 1962.X.4. stbl Ezek oly­ ugyanezen a napon Balatonlelle és Balatonszomos kor a part és о beljebb fekvő földek között állandó közt 40-59; Baiatonszentgyörgy partján. 1959.IX.30. váltásban mozognak. Ordacsehinél a csatornán dol­ (53. közülük csak 4 - 5 iuv.): 1962 IX 18. (3 0 -4 0 ); 1969. gozó kotrógép köré gyűlt 50-60 db 1971.XI. 11-én. A X.12. (50-60); Bolatonszemos és Bolatonlelle között Baiatonszentgyörgy határában fekvő földeken a trak­ 1961.VIII.30. (60-80) stb. Ezekből a quantitativ adatok­ tort kisérte 100-150 (1962.IX.12 ) stb. Ki nem színezeti ból. volomint az előfordulási esetek gyakoriságából pé'dányok V—Vl-bon is előfordulnak, nyilván ivoréret- csak őzt következtethetjük, hogy az erústsirály mozgá­ len kóborlók, viszont 1964.XII.12-én a fonyódi mólón az sa V ili—X. között a legerősebb. Vedlésére vonatkozó­ 50-60 danka között akodt egy kiszínezett barna fejű lag csak két példa: Balotonberény. 1962.IX.8.. a 12 sirály Is. 480 KfVC ANDRAS

172- Ki$ sirály (Larus minutus): G AAl Balatoniéi!«? zek felett is és az ordocsehi rét felett (1964.IV.26., 26 ne! 1896.IX.9*én gyűjtött egyet. Bolotonboglóron 1903 db) Csak о véletlennek tudható be. hogy a somogyi IX.7-20. költ rendszeresen többet látott, pl. IX. 18-án parton októberi megfigyelésem nem volt. szemben a 15-20 darabot. Ugyancsak 1903.IX.14 én S2ALAY lőtt Bo'oton-vidék más részeivel. egyet Fonyódnál, ahol már 1894-ben is észlelte. BE5- 127. Lőcsét (Hydroprogne cospia): A lócsér csak oz SENYEY l922.IX.11-én figyelte meg Enyingncl. Zamár 1930 as évek óta vonu! át rendszeresen Magyarorszá­ dinál 1942.IX-ben is mutatkozott. IX.18 ón pedig kettőt gon. a Ba'aton környékén (Kis-Balaton) is csak 1948- Siófoknál láttunk. A szántód! révnél KIRÁLY 1964.IX.7- bon s>került először megfigyelni. Azáto csak ozokbon én észlelt többot. Legnagyobb számban (200-300) az években láttuk, amikor szinte napi megfigyelés folyt MOSANS2KY látta Siófoknál 19Ó6.VIII.27-én. GYÖRY a vonulási időben, mert átvonulása nagyon gyorsan о Fonyód előtti vizen 1968 Vlll.8-án 2-3-t számlált, ifj. zojlik le. SÁGI a mólójánál 1972.XI. 13-án 30-t így 1950-68 között Bolotonberény és Balotonszent­ 1949-71 között 13 megfigyelésem volt a somogyi györgy előtti porton 30 esetben találkoztam lócsérrel parton a következő havi megoszlásban: IV 2; V 2; a következő havi megoszlásban: IV:ó; V:3; VI: 1 ; Vili:2; IX: 1 ; X :l; XI:5 eset. Tavasszal legkorábban: Vlll:2; IX:7; X:1 eset. Legkorábbi megfigyelés: Bolo- Bolotonberény. 1952.IV.20. (1 a d ) ; legkésőbben tonborény, 1953.IV.6. (1). tavasszal a legkésőbbi: 1952. ugyanitt 1953 V.13. (2-3 iuv.); legkorábbi ősz* adatom VI.5. (1); о legkorábbi őszi észlelés: Balotonszent- Balotonszentgyörgy part. 1968 VIII.11. (1 iuv ), a leg­ györgy-port. 1952.VIIL28. (7) - ez a csapat állott egy­ később*: Fonyód, móló. 1961 XI.23. (2 ad ). Megfigye úttal о legmogosabb egyedsxámból -, legkésőbben léseim heJyi megoszlása: Bolotonberény 6; Fonyód, ugyanitt. 1962 X 5. (1). móló 4; Siófok 1; Baiatonföldvár 1; Balotonszent­ 128. Kocogó csér (Gelochel-don nifotico): Mór ТЕМ- györgy 1 megfigyelés. MINCK (1820) utal balatoni előfordulására, de hogy 123. C sülló (Risse tridoctylo): MOSANSZKY úgy honnan vette adatát - talán PETENYI-tól - nem tud­ véli. hogy Siófoknál 1966.Vili.27-én о nagy kis sirály juk. LANDBECK szerint 1840-ben költött о balatoni csopolba 3 iuv. csülló is vegyült, de az adat túl korai­ mocsárokban. SZIKLA 1883.VII-bon több fiatol pél­ nak tűnik. dányt gyűjtött, es ebből orra következtet, hogy о ka­ 124. Fottyű szerkő (Chhdonios hybndo) Zamórdinól cagó csér fészkel a Nagyberekben. KADA 1943.IV.23- l942.IX.12 en véltem egy nyugalmi ruhásat látni, ké­ ón lőtt egy kotlófoitos tojót Buzsáknál. Mojd a halas­ sőbben kétségeim merüllek fel megfigyelésem helyes­ tavak szolgáltattok további adatokat ségében. 1958.V.24-én ózonban egy kiszinezettet talál­ 129. Küszvágó csér (Storno hirundo): A küszvágó tam Bo'atonberénynél a zátonyon pihenő küszvágó csér éppen o>yan gyakori a Balatonnál, mint a danka­ csér csapatban. sirály. időnként még gyakoribb is. csakhogy télire el­ 125. Fehérs/órnyú szerkó (C hhdonios loucopterus): vonul. A halastavakon kívül AGARDI találta 1935-ben HERMAN Som ogyszcntpálnál 1890.V. 12-én figyelte a Nagyberekben 80-100 párból állá vegyes telepét. meg. En Balatonberénynét 1930.IV29*én (1) és 1953. Lcirjo. hogy cgy-ogy tózegcsomón 20 fészek is állott. V.4. (2-3) láttam kormos szerkőkkel, volomint Baloton­ MADARÁSZ 1879. évi megfigyelése óta minden szerző szentgyörgy portján 1968 Vili. 11-én (2). beszél róla. és sok IV-i érkezési odotot is közöltek 126. Kormos szerkő (Chhdonios niger): HERMAN (Enying, Szárszó. Bolatonlelle. Bolotonboglár). értékes Somogyszentpálnál 1890.IV.28-án gyűjtötte (FRIVALD egyéb adatokat

HERMAN Somogyszentpálon 1890.111.14-én látta az el­ megapadt volna számuk. Ezek között nagy csapatról sőket, GAAL Balatonlellén 1896.111.9-én. A vonulási je­ csak FARKAS és SZÍJJ beszélnek: Balatonszentgyörgy- lentésekben számos adatot találunk érkezéséről, me­ part, 1949.VIII.27. (150-200). lyek II—IV. között oszlanak meg (Enying, Ecsipuszta, 1947—75 között 386 alkalommal találkoztam gerlével Balaton'kiliti. Kőröshegy, Marcali, Balatonújlak, Bala- a somogyi parton a következő havi megoszlásban: tonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Vörs, Sávoly). A leg­ IV: 12; V:90; VI :124; VII :90; Vili :33; IX:36; X:1 eset­ korábbi: Ecsipuszta, 1917.11.3. (40), sőt BESSENYEY ben. Legkorábbi: Balatonszabadi, 1952.IV.19. (1), és szerint Enyingen 1921/22 télén áttelelt, 1921.XII.15-én ugyanezen a napon Balatonszemes és Balatonlelle 300 db is összegyűlt. KELLER Hollád és Tikos között között 4. Legkésőbbi: Fonyód, 1971.X.5. (1). Nagyobb 1920.IX.27-én 25 db-ot látott. gyülekezések: Őszöd, 1956.V.18. (50-60). 1964.IX.14- En csak magányosan átvonuló példányokat figyel­ 17. közt Balatonszentgyörgy vasútállomása közelében tem meg: Balatonszentgyörgy, 1951.11.28.; 1956.VIII. fekvő napraforgótáblából 10-15-öt riasztottam fel. 24., Balatonvilágos, 1960.VII.5. 134. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto): Az 1930- 132. ö rvö s galam b (Columba palumbus): HO- as évek elején megindult északi irányú terjeszkedése MONNAY szerint a Balatonlelle és Balatonföldvár köz­ 1936-ban érte el a Balatont. A somogyi parton HO­ ti 300—350 kh. nagyságú erdőkben 1938-ban 25—30 MONNAY figyelte meg az elsőt Rádpusztánál 1937- pár fészkelt, míg azelőtt 8—10 pár. Majd 150—200-as ben. 1939-ben Balatonbogláron, 1941-ben Balaton- csapatai is ellepték a szomszédos borsóföldeket. Költ földváron és Fonyódon, 1942-ben Siófokon és Szépiá­ a sétányok, parkok, parti kertek fáin. Különösen ked­ kon jelenik meg, de érdekes, hogy Balatonlellén még veli azokat, ahol sok az erdei fenyő, pl. Balatonszaba- 1948-ban sem sikerült PÁTKAI-nak találkozni vele. di, Balatonfenyves stb., amit magam is megállapítot­ Azóta a balkáni gerle az egész Balaton környékét, tam. A tavaszi érkezéséről még több a publikált adat, a somogyi oldalt is benépesítette és rendkívül elsza­ mint a kék galambéról (Gamásza, Ecsipuszta, Enying, porodott — talán a gerle kárára. A következő helyeken Balatonkiliti, Kőröshegy, Szántód, Marcali, Somogy- figyeltem meg megjelenését: 1948: Balatonszent- szentpál, Balatonújlak, Balatonkeresztúr, Balatonszent- györgy, Balatonberény, Zamárdi; 1950: Vörs; 1951: györgy, Vörs, Hollád, Sávoly), főleg III. elejéről. A leg­ Balatonfenyves; 1952: Balatonmária, Balatonszabadi, korábbi: Balatonszentgyörgy, 1921.1.26. Balatonvilágo- Balatonvilágos; 1960: Sós-tó, Balatonlelle, Jankovich- son 1957.VII.9-én gyűrűzött fióka Szardínia szigetén telep; 1961: Aliga, Szárszó; 1963: Kőröshegy; 1964: 1960.11.15-én került kézre. RÉKÁSI Szárszón 1972.VIII. Gamásza; 1965: Nagyberek— Féketea'kol; 1966: Nagy- elején még költve találta. BOGDAN szerint Fonyódon berek-Rigóházapuszta; 1970: Ordacsehi, rét; 1973: épületek között álló fán 1967.V-ban repültek ki fiókái, Somogyzsitfa ; 1974: Somogysámson. Az ordacsehi adat a fészket azonnal elfoglalta a balkáni gerle. TAMÁS mutatja, hogy a lakott területek felől megindult a föl­ 1968.VIII.24-én Balatonszentgyörgynél árpatarlóra gyü­ dek és rétek felé is. A napraforgótáblák különösen lekezett 100-120-as csapatát észlelte. Mind az iro­ vonzzák, pl. Balatonszentgyörgy, 1964.IX.7-XI.15. közt dalom, mind a levélileg közölt adatok igazolják, hogy rendszeresen, maximálisan 60-80 példány. Ugyanígy a somogyi parton mindenfelé előfordul. a kukoricagórék (pl. Kőröshegy, 1963) és a lábon ál­ Magam a következő helységekben láttam: Aliga, ló kukorica (Fonyód, 1957.IX.17.; Aliga, 1967.X.13. Balatonvilágos, Sós-tó, Balatonszabadi, Siófok, Zamár- stb.) Szívesen pihennek a földek feletti huzalokon. di, szántódi berek, Balatonföldvár, Szárszó, Őszöd, Ba- 135. Gyöngybagoly (Tyto alba): HERMAN Somogy­ latonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Jankovich- szentpálon 1890.III.10-én találkozott vele. telep, Ordacsehi, Fonyódliget, Fonyód, Balatonfeny­ 136. Füles kuvik (Otus scops): BARTHOS Zamárdin ves, Nagyberek, Balatonkeresztúr, Balatonmária, Ba- 1951.VI-ban több napon át hallotta szólni. latonberény, Balatonszentgyörgy (Csillagvár, rét, part). 137. Kuvik (Athene noctua): HOMONNAY szerint Ezeknek a megfigyeléseknek havi megoszlása: lll:4; fészkelt a rádi romon 1938-ban. STERBETZ Zamárdin IV:34; V:24; VI:36; VII:28; Vili:23; IX: 17; X:3 eset. észlelte 1961.VII.16-án. Legkorábbi: Balatonvilágos, 1961.111.17. (1); legkésőb­ Balatonszentgyörgyön 1949.XI.26-án és 1951.IX.8-án bi: Nagyberek, 1967.X.19. (2). Ugyanitt 1966.X.5-én a vasútállomáson figyeltem meg, Balatonmárián pedig 50-es csapatát láttam. Balatonlellén 1964.VI.26-án haj­ 1950.VIII.30-án (2x1). nali 3 órakor szólalt meg. 138. Macskabagoly (Strix aluco): HERMAN Somogy­ 133. G erle (Streptopelia turtur): HOMONNAY az szentpálon 1890.III.2-án észlelte, HOMONNAY pedig imént említett erdőrészben 1938-ban 80— 100 párra be­ Balatonszemesnél 1937.XII.28-án lőtt egyet. csülte annak költő állományát. A nyár végén 300— Fonyódon, 1958.VII.1. és 1965.VI.20-án találkoztam 400-as csapatokba verődtek ezek össze. Az előző két vele. fajéhoz hasonló tavaszi adattömeg IV. végén és V. ele­ jén jelzi érkezését. Őszi távozásáról csak két adat ma­ 139. Erdei fülesbagoly (Asio otus): HOMONNAY radt: Enying, 1922.IX.17. (BESSENYEY); Vörs, 1953.IX. szerint Aligától Balatonvilágosig a parti fenyőkön költ, 12. (WARGA). Az irodalmi és beküldött szíves adat­ ezenkívül Rádpusztánál. HERMAN 1890.II.25-én So- szolgáltatás alapján az egész vizsgált területünkön mogyszentpálnál észlelte, BESSENYEY Ecsipusztónál mindenütt fészkel, bár mintha az utóbbi tíz évben 1917.IV.16-án lőtte, ahol ez év ll-ban 18-20 gyűlt ősz- 482 KÍVE ANDRAS

sze. molyok azonban III. olajén eltűntök. SCHMIDT 1970/71 tóién Balatonendrédról és Bolotonsxabadiból kopta kopotoit. 140. Réti fü/esbogoíy (Asio flam m cus): HERMAN 1890.1126-án ogy hím et g yú jtó it Somogyszentpólnól (FRIVALDSZKY) HOMONNAY (1940) szerint о Bolo- tonlelle körüli kisebb nádas területeken ősszel és tá­ lon előfordul. 141. Lappantyú (Copnmulgus europoeus) Somogy sxentpólon 1890.IV. 18-án állapitotto mog HERMAN érkezését. G AAl Balotonlellén 1896 IV.17-én. TAMAS Balatonmánán 1969.IV 13 es 1970 IV 22 HOMONNAY szerint fészkel a Balatonfóldvár és Rádpuszta közti er- dókbon STERBETZ Zamárdi-felsón 1961.VII.16-án lá­ to tt egyet 142. Sarlósfecsko (Apus opus) SZIKLA Balotonsze mesné; 1886 bon parti fecskével vegyes telepét tolói- ta. LAC2KO DEZSŐ Ságvórnál a lukacsosdomb 40- 50 m-es horhosának 6-7 m magos lószfalában 5-6 párro becsülte a fészkelő állományt (OAAl ISTVÁN. 1932). de ezeket о mezei verebek elzavarták. VASVARI о bolatonföldvári tőszfal olőtt látta VI 7-én (1940 kő rül) repkedni. Érkezéséről viszonylag kovés adat ma­ radt Balatonboglár. 1897.V 13.; 1903.IV.26.; Enying. 1922.IV.30. Az irodalmi és lovélbeli adat megoszlása: V:5; VI I; VII 4 ; W llsl adat. BESSENYEY Enyingnál 1922IX 11 én 80-100-as csapatát látto. VERTSE Balo- tonbcránynel 1942.V 9 én ugyanennyit. STERBETZ Zo- márdinál 1960.VII 16-án 70-80-ot. A hőmérséklet hir. télen lehűlése nagy pusztításokat szokott végezni a Gyurgyalag - Bienenfrcsscr (Photo Szvezsényi László ) sarlósfecskékben is. pl Fonyód. 1940.V.21. (SZALAY) A sorlősfecske a Balatonnál viharok vagy néhány vegyesen költő ó pórt tolóit 188Ó ban is megtalálta napon belül bekövetkezendő rossz időjárás indikátora telepüket továbbá 1885 Vili. elején Balotoncnd födnél Ilyenkor mutotkozik főleg Saját megfigyeléseim havi erdei tisztáson százával látta gyulokezni. HOMON­ megoszlása V:7; VI: 13; VII 8; Vili 5; IX;1 eset. Lót- NAY szerint Balatonvllógosnól költött 1938-bon SZIJJ lom a következő helyeken: Aliga. Bolotonvilógos. Sós 1949. évre á llíto tta össze a m ogyor állom ány ccnsosót tó. Bolatonszabadi. Siófok. Jankovich-telcp. Bolaton- és ehhez о somogyi oldalról a következő odatokot berény, Bolatonszentgyörgy. de leggyakrabban Fonyó­ kopta Szárszó 5-6 pár; Balatonszemcs 5-6 pár. Rád- don Legkorábbi észlelésem : Balotonszentgyörgy vá., puszto 3-4; Szántód 3 pár. WINDIRSCH I960 VII 2. és 1955 V 12 (3); a legkésőbb«: ennek partján. 1964.IX.8. ó-án a balotonszentgyörgyi téglagyárnál látott egy (1) A.tolóban 10-15 ös. vagy ennél kisebb csapotait ctotó pórt. Bemondás szerint a fonyódi hegy délnyu­ láttam, de voltak nogyobbak is. pí. Fonyód. 1962 VI g a ti oldolán fekvő hom okbányában is költött 1958 30. ás VI 1.2. (4 0 -5 0 ). B olo to n w o b o d i. 1961.VIII. 19 (8 0 - bon. Őszödnél 1943.VIII.27-én egy lucernofoldön raj. 100) stb zó apró lepkékre vadászott több száz. fecskékkel 143 Jégm odár (A'cedo atthis): GAAL Bolatonlollé együtt BESSENYEY érkezési adata Enying. 1922.V.23 nél 1896 IX 15 én kettőt látott; Ba'atonföldvárnól 1941. A gyurgyalagok telepe, felkutatásának о nehéz IX 30. egy. Zamárdinál 1942IX ben mutatkozott. soge. hogy szinte évente váltják telepeiket. Ma­ GYŐR Y a szentgyórgyi öbölben l9S6.IX.27-én észlelt gam Szépiáknál 1951. 1953- és 1965 ben lakott tele­ egyet JAKAB a fonyódi csatornán 1955 VIII.23-án ket­ pet láttam A Sós tó m ollctti hom okbányában 1963- tőt; TAMAS szintén kettőt Bo!atonmór»ón 1968 V ili- bon 2-3 lyukból óllá telepet találtam, de Balatonsza bon. badin 1951 Vili 4 (10-12), 1960 VI 24 (2); Zomárdm 1951-73 közt legtöbbször Fonyódon a csatornán lát­ 1955.VI.29.; 1961 V 25 ; Szárszón 1947 V 24 (2 ); 1953 tam. de megfigyeltem magányos példányokat Boloton- VII.26. (5-6); 1955 V.12. (1) is lóttom. Fonyódon 1955 fó dvórnól. Balatonmanán. Balatonberénynél és Bolo- Vl.24. és VII.2. közt. valamint 1965 VI.22-én is mozog­ tonszentgyörgynél a porton, a következő havi megosz­ tak Bolotonkeresztúrnól 1972 V 30-ón a szólók fogott lásbon: IV:2; V:2; Vili 2; IX 6. X 3; XI 1 ; XII 2 eset- láttunk néhányat TAMAS-sal. Balatonberénynél 1948 bon. IX 20-ön (1-2). 144 C yurgyaloQ (Merops opiaster): SZIKLA Bota- 145 S/aJakóZo (Corooas gorrulus) SZIKLA szerint tonszcmesnél 1883-bon a lászfalban porti fecskékkol 1886-bon о somogyi oldat öreg erdeiben gyakori volt A BAI A IO N DF И BAR 11 AN AK MADARVILAGA m

Tovoszi érkezéséről odotokot találunk о következő he 147. Nyaktekercs (Jyn* torquilla): HERMAN So- lyckró! Enying. Ecsipusrta. Bolatonkiliti. Balatonlelle, mogyszentpálon 1890.IV 15-én hallotta először. GAAL Bolotonboglór, Mafcoli, Balotonkeresztúr. Boloton- B alaton'ollén 1896 IV 30. ; Во'-о ton bogi áron 1993 IV ?6 ; szontgyörgy. Vers. Hollód. Sávoly, főleg IV. második 1904.IV. 17-; 1905.IV.22-én. Balatonk. it.ró! 1912.111.15- feléből, о legkorábbi: Vörs, 1909.IV. 13. HERMAN Se ró! is említik. SZÍ JJ Fonyódon 1956.IV.9-én látta. H O ­ mogyszentpálnál 1890 IV 19-én lőtt egy hímet (FRI. MONNAY sxorrnt a somogyi part parkjoinok és sétá­ VALDSZKY). P E ÍH O LAJOS 1894.V 11.é n 5 ö s fészek- nyainak modora, kisebb számban fészkel Balatonfold- díjét qyúji VörSftél Enyíngnől BFSSbNYEY 19?? IX 1?- vóron és Ródpusztori GROSSLER is az előbbi helyen én is lotto. GRESCHIK о HOMONNAY által Rádpusz. to'á to 1961 V 19-VI 2. közt. WINDIRSCH pod

151. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior): HO- VÁRI az általam Balatonszentgyörgy vasútállomásnál MONNAY 1938-ban fészkelve találta Balatonszemes- gyűjtött példányt (1954.XI.16., verekedés közben drót­ nél. GRÖSSLER Balatonföldváron 1962.V.9— 12. közt 12 nak repült) G. cr. cristata tenuirostris-nak határozta m-en nyárfában látta odúját, ahová cseresznyét hor­ meg. STERBETZ Zamárdinál 1957.VII.19-én a Balaton dott, Kőröshegyen 10 m-en hársfában. felett Tihany felől közeledő és a parton leereszkedő Nagy fakopánccsal csak 50 esetben találkoztam példányt látott. (Balatonszabadi, Balatonföldvár, Jankovich-telep, Fo- Én Aligától Balatonszentgyörgyig 1946—74 között nyódliget, Fonyód, Nagyberek, Balatonmária, Balaton­ 148 alkalommal láttam búbos pacsirtát a következő berény, Csillagvár) a következő havi megoszlásban: havi megoszlásban : 1:5; II :5; III :5; IV : 13; V : 12; VI : 11 ; III :6; IV :4; V :2; V l:3 ; VII :7; V ili :1 ; IX :8 ; X :8; XI :6 ; VII :15; Vili :3; IX: 11 ; X:29; XI :24; XII :5 eset. Általá­ XII:5 esetben. Fonyódon 1955.VI.24-én egy család; ban a kultúrterületeken utak vagy vasúti sínek mel­ 1966.XII.7-én négy kergetőzik balkáni fakopánccsal. lett, de láttam a parti köveken is (Balatonföldvár, 1957. 152. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus): 11.6., 2 db). A Sós-tó m ellett is m utatkozott: 1959.VI. Északnyugati irányú terjeszkedésében 1949-ben érte el 24., VII.2. és 3.; 1961.V ili.16. (4x2); X.29. (5 -6 ). Az a Balatont és 1950-ben Vörsön és Balatonszentgyör- egyik Sós-tói példány feltűnően homokszínű volt. gyön is megfigyeltem, először a somogyi oldalon. A 156. Erdei pacsirta (Lullula arborea): HOMONNAY kertek, parkok, átmenti fasorok, gyümölcsösök mada­ Rádpusztánál figyelt meg néhányat 1938,IV.30-án; Fo­ ra. Ennél a fajnál egyesítem saját megfigyeléseimet nyódon 1940.11.2-án lőtt SZALAY kettőt, a Várhegyen GRÖSSLER, GYÖRY, KIRÁLY, STERBETZ, WILL és fészkel is SCHENK szerint. WINDIRSCH adataival, hogy az évszámok sorrendjét 157. Mezei pacsirta (Aluda arvensis): HOMONNAY ne zavarja. 14 adatot kaptam a nevezett kutatóktól, szerint gyakori a somogyi oldalon a szántókon, ősszel míg magam 301 adattal rendelkezem. pedig a tarlókon. Az általa gyűjtött rádi példányok A. A somogyi oldalon 1950.II.22-én Vörsön és Balaton- a. lunata BREHM, 1842, a lfa jn a k bizonyultak, HER­ szentgyörgyön láttam, ezután a megfigyelések időbeli MAN Somogyszentpálon 1890.11.20-án látta az elsőket. sorrendje a következő — természetesen az évszámok Ugyanitt HOMEYER 1892.V.27-én megfigyelte, amint nem okvetlen a megjelenése időpontját, hanem az el­ két pacsirta egy tövisszúrót kergetett. GRÖSSLER 1961- ső megfigyelés évét jelentik 1950: Balatonberény; es tapasztalatai szerint bár gyakori, de korántsem any- 1952: Fonyód; 1957: Balatonvilágos, Szántód; 1959: nyira, mint Németországban. 1907— 1926 közti évekből Siófok; 1960: Balatonszabadi, Zamárdi; 1961: Szán­ 23 érkezési adatunk van II— lll-ból, a legkorábbi: Vörs, tód, Jankovich-telep; 1962: Balatonlelle, Fonyódliget, 1908.11.4. Elvonulását csak BESSENYEY jelentette Balatonszemes; 1964: Bélatelep, Gamásza; 1965: Ba- Enyingről : 1921.X.20.; 1922.X.8. latonfenyves; 1966: Balatonföldvár; 1968: Őszöd. 1947—73 közötti 109 megfigyelésem havi megoszlá­ Saját megfigyeléseim havi megoszlása: 1:4; II :8; 111:15; IV:28; V:15; VI :77; VII :45; Vili :20; IX:25; X:23; sa: 1:1; 111:18; IV:20; V:18; VI :17; Vll :6; Vili :1 ; IX:5; X: 18; XI :4; XI1:1 eset. A legkorábbi: Balatonberény, XI :29; XII : 12 eset. C saládokat láttam Fonyódon 1955. 1953.1.20. (6); a legkésőbbi 1952.XII.30. (1). Á ltalában VI.23. és 28.; 1958.VI.26. és VII.4. ; 1966.VI.18. ; 1962. VI.19-én a fiókák szólnak odújukból; Balatonlelle lll-ban végeztem az első megfigyelést, s pl. feljegyez­ (1964.VI.28.) az odú bálványfában. Dobolását hallot­ tem, hogy 1971.11.13— 19. közt sehol se m utatkozott pa­ csirta, vagy hogy Baíatonberénynél 1958.1 II.25-én a tam: Fonyód, 1958.VI 1.8.; 1965.VI.23.; Jankovich-telep, 1962.111.25. Fonyódon 1966.VI.18-án nemcsak dobol, de Balaton jege felett énekelt. Legnagyobb csapatait Ba- latonszentgyörgynél láttam a Balaton felett (60—80) szárnyait is teregeti. Verekedéseket figyeltem meg: Fonyód, 1959.VII.8. (zöld küllővel); 1965.IV.4. (3); 1966. 1958.X.30-án; a rét felett 100— 120 1964.111.16-án, ami­ kor egyes párok szemmel láthatóan már elfoglalták XII.7. (egy kergetőzik 4 maior-ral); Balatonberény, revirjüket. Baíatonberénynél 1952.X.25-én is láttam a 1967.IV.17. (c T c fî); 1967.XI.12. (cT m aior-ral). Láttam Balaton felett egy 20—25-ös csapatot húzni. Balaton- balkáni fakopáncsot kéményen is ülni (Balatonszent- györgy, 1969.VI.13.). lellén 1964.VI.26-án hajnali 3 órakor kezdett énekelni, VI.27-én holdvilágos éjszakán egész éjjel énekelt. 153. Közép fakopáncs (Dendrocopos médius): HER­ MAN Somogyszentpálon (1890.III.1.), WINDIRSCH a 158. Füsti fecske (Hirundo rustica): A füsti fecske Csillagvárnál (1966.VI.29.) figyelte meg. természetesen a községek lakója, s bár az istállózás 154. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor): Balaton- csökkenése kihatott állományára, urbanizációs jeleket szentgyörgy vasútállomásnál 1950.III.7-én láttam egy is mutat. SEMADAM 1966.VII.5-10. közt megfigyelte tojót. STERBETZ Zamárdinál 1960.VII.9-én egyet, W IN­ Siófokon, hogy a fészke közelében égő neonlámpa DIRSCH a Csillagvárnál 1966.VI.29. és VII.6-án kettőt megfordította életritmusát, azaz a fecskék éjjel va­ figyelt meg, RÉKÁSI Alsó-Bélatelep kertjeiben 1976. dásztak a lámpa körül, öt fiókájukat is éjjel etették, VIII. 12-én egyet. nappal aludtak. Az 1890— 1926 közötti esztendőkből 64 155. Búbos pacsirta (Galerida cristata): Somogy- érkezési adatunk van a somogyi oldalról, kiegészítve, szentpálról HOMEYER említi (1892.V.27.). HOMON- hogy mikor kereste fel először fészkét, ami nagyon vál­ NAY (1940) szerint gyakori fészkelő a kultúrtermete­ tozó. Az adatok III— IV. hónapokból származnak, a leg­ ken, amit GRÖSSLER is aláhúz, megállapítva, hogy a korábbi: Balatonszabadi, 1898.111.12. Ezekből az évek­ somogyi példányok világosabbak a németeknél. SAS­ ből 14 elvonulási adattal is rendelkezünk, a legkésőb- A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 485 bi: Balatonkiliti, 1898.XI.15. - bár megjegyzi, hogy a berény vasútállomásával szemben állott egy nádfede- fő vonulás IX.11-én zajlott le. GAAL szerint Balaton- les csárda — ezt lebontották és modernizálva odébb boglárról 1903.IX.23-án elvonultak a fecskék a kedve­ újat építettek. A régi csárdán 1950-ben kb. 50 fészek ző időjárás ellenére. állott, de VI. elején ezeket leverték és csak 7 maradt; KERTTÖI Balatonlellén 1956.IX.16-án ezrével látott 1951-ben 10-15 épült újra, 1953-ban V.16-ról a 3—4 fecskéket, VII. végén a fészken ülő fiókák között akadt fészekszám V.23-ig 25-re növekedett, 1954-ben 25 la­ kott fészek Vll-ig szintén 40-re szaporodott; 1955-ben egy albino, de elpusztult. 38 fészek a csárdán, de a Balatonra néző oldalán egy 1946— 75 között IV-'tól X-ig a somogyi oldalon min­sem. 1960-ban 10— 15 fészek épül; 1961-ben 18 lakott denfelé láttam füsti fecskét. Legkorábbi adatom: Ba- fészek, de ezután a molnárfecskék áttelepedtek a fa­ latonberény, 1960.IV.3.; a kilenc X-i adat közül a leg­ luba. Fonyód vasútállomáson 1955-ben 21 fészek és későbbi: Balatonszentgyörgy, 1952.X.13. (2); Aliga, ezek száma VII. végéig 40—50-re gyarapodott, bár so­ 1960.X.13. (2), de igazi korai, illetve késői adatokat kat közülük házi verebek foglaltak el. 1956 tavaszán csak TAMAS-tól kaptam Balatonmáriáról: 1968.XI.4. az összes fészket leverték, de 39 újraépüít; 1957-ben (6); 1974.111.30. Erős vonulást tapasztaltam a nádasok ismét leverik és 9 épül csak újra, amiből 3-at verebek felett Balatonberény és Balatonszentgyörgy térségé­ foglalnak el. 1958-ban a fecskék építkezni kezdenek, ben: 1951.1X.27. (100-150): 1952.IX.4. (több ezer); de miután leverik fészkeiket, a vasútállomással szem­ 1953.IV.17. (több száz a hullámos víz fe le tt): 1953.VIII. ben levő házakra telepszenek át. 1962-ben az új áru­ 8. (sok a vasúti töltés drótjain): 1955.X.2. (ugyanígy házra is raktak fészket, ahol 1966-ban 3 volt lakott. 50-60): 1959.IX.27.: 1960.IX.6.; 1962.IX.8.; 1963.IX.8. További telepeiket találtam: Balatonszabadi (1963, (300-500); 1968.IX.20. (100-120) stb. Balatonszabadin parti házon 5—6 fészek); Balatonföldvár (1959, 1968); 1961 .VIII. 16-án nagy esőben több száz mozgott; Vili. Szárszó (vasútállomáson 1964-ben 18 fészek); Balaton- 22-én pedig 80— 100 a sürgönydrótokon stb. Ezekbe a szemes, vasútállomás (1964, 12 fészek); Balatonlelle (a csapatokba gyakran vegyülnek molnár-, főleg parti csatorna menti szivattyúházon 1968, 1 fészek; a ka­ fecskék. A füsti fecskék szívesen kísérik a marhákat posvári műút menti házakon több); Őszöd (1968, 15 vagy a disznókat, pl. Balatonszentgyörgy, 1952.VI.25. fészek az üdülő csárdáján); Fonyód-Sándor-telep (50-60); 1956.VIII.24. (80-100); 1968.IX.6. (50-60+ (1962). ANGYAL ZOLTÁN a földvári hajóállomáson 100-120); Széplak, 1953.VIII.4. (20-30 + 8-10); Szár­ 1970-ben sok fészket talált. RÉKASI részletesen leírja, szó, 1954.V ili.26. (5— 6). Az 1954.IV-i nagy viharokban hogy a Szántód és Tihany közt közlekedő komphajón a somogyi parton sok füsti fecske pusztult el, az 1955. 1972-ben 16 fészket számlált, a fecskék kísérték a ha­ IV.20. körüli havazásban szintén. Szárszón 1953.VI.21- jó t és menet közben etettek. én egy rőtes hasú példányt is láttam. Népesebb csapatait figyeltem meg: Balatonszent- 159. Molnárfecske (Delichon urbica): A molnárfecs­györgy-part, 1956.VIII.24. (80— 100 füstiekkel); vá., 1969. ke éppen olyan gyakori, ha nem gyakoribb a somogyi Vili.31. (40—50); Balatonberény, 1957.Vili.10. (80— oldalon, mint a füsti fecske, pl. GRÖSSLER Balaton- 100-as csapat); A liga, 1965.VI11.29. (100— 150 füstiek­ földváron 100-nál több fészket számlált meg 1961-ben. kel); Fonyód, 1967.IX. 12. (50—60) stb. Szívesen rakta mindig fészkét a vasútállomások épüle­ 160. Parti fecske (Riparia rip a ria ): 1883 és 1886-ban teire, ahonnan ismételten leverték azokat, mert az uta­ SZIKLA Balatonszemesnél sarlósfecskékkel vegyes tele­ sok ruháit szennyezték. Ez fokozott problémát vetett pére bukkant, és a különböző löszfalakban telepeit fel (pl. Balatonföldvár) a neonvilágítás bevezetésével, gyakorinak tartja. HOMONNAY (1940) említi telepeit mivel a neoncsövekre különös előszeretettel építke­ Balatonföldvár mellett a homokbányában és a löszfal­ zik — bár elsősorban a veszprémi oldalon —, s így a ban, ahol GRÖSSLER 1961-ben kb. 1000 lyukat szám­ szennyezőhatás is meg növekedett. Az ez elleni véde­ lált, Somogyszentpálra 1890.III.20-án érkezett HER­ kezésről már másutt írtam. HERMAN Somogyszentpá- MAN szerint, a további négy érkezési adat IV-i; illet­ lon 1890,lV.1-én látta az elsőket. 1896— 1926 közti évek­ ve a távozási IX-i legkésőbbi: Vörs, 1925.X.8. Siófokon ből 24, főleg IV-i érkezési adatunk van, a legkorábbi: 1949.VIII. 14-én találtak egy példányt, melyet Prága kö­ Balatonszentgyörgy, 1922.111.23. Szemben a füsti fecs­ zelében 1949.VI.9-én gyűrűztek. VASVARI kapott egy kével a molnárfecske megérkezésekor gyakran azon­ a lb ín ó t B alatonboglárról (1930.111.16.); JAKAB Fonyó­ nal felkeresi fészkét. Hat elvonulási adattal is rendel­ don egy nagy csapatban 1955.VII.7-én látott egy má­ kezünk, a legkésőbbi: Balatonszentgyörgy, 1920.X.19. sik albínót. (15 db, füsti fecskékkel). 1948—71 között partifecske-telepeket találtam: a 1947— 75 között igazán korai megfigyelésem nem voltföldvári löszfalon (1948, 1951); Zam árdi (1952, 1953, a somogyi oldalról, a legkorábbi: Balatonszentgyörgy, 1954 — 80— 100 lyuk — , 1961, 1965); Fonyódon az öreg vá., 1951.IV.6. (1) — TAMÄS Balatonmárián 1974.111.30- présház csárda felett (1962), valamint az e mögötti án észlelt kettőt — ; IX-ben is csak 12 alkalomból ész­ nagy homokbányában (1965, több százas); Kőröshegy leltem, legkésőbben: Balatonberény, 1952.IX.21. (1). (1963, 60—80 lyuk); Látrány (1963); Baíatonmária Telepeiről a következő kép alakul ki: Balatonszent­ (1965); Balatonszabadi (1970). IV-ben csak három íz­ györgy vasútállomáson 1953-ban egy fészek; 1954-ben ben találkoztam vele, legkorábban: Balatonszent- az új irányítótornyon is épül egy; 1955-ben 2 fészek; györgy-part, 1962.IV.16. (1). IX-i vonulásán 17 ízben, és 1956-ban 10— 15 fészek; 1974-ben 9 fészek. Balaton­ legkésőbben: Balatonberény, 1950.X.9. (1 -2 füstiek­ 486 KEVE ANDRÁS kel). Balatonszabadi és Siófok közt 1952.V.17-én nagy IX.24-én egy 300-as csapatát látta dolmányos varjú, csapat alacsonyan menekül a vihar elől, a siófoki zsi­ csóka és seregély társaságában. VERTSE 1942. évi ka­ lipnél 1953.VII.25-én 60-80 kavarog; Szépiáknál 1954. tasztere szerint a somogyi oldalon Buzsákon 1000, Fo­ V.27-én 60—80; Balatonberénynél 1962.IX.8-án erős nyódon 450 pár alkotott telepet. húzás, de elszórtan; 1964.IX.14-én füsti fecske csapat­ Fészkeiket rendszerint ledobálják, ha a parti üdü­ ban 20— 30. lők parkjainak fáira rakja, így változó az állománya. 161. S árgarigó (Oriolus oriolus); GRÖSSLER a sár­ A következő telepeit találtam: Balatonvilágos, 1949 garigót a somogyi oldal karakter-fajának tartja, és eb­ (30—40 fészek); Balatonboglár, 1954 (10— 15 f., lever­ ben osztom véleményét. HERMAN Somogyszentpálon ték); Balatonlelle, 1957 (10-12 f.), 1958 (5 -6 f.), 1962 1890.IV.26-án látta az elsőt. HOMEYER a holládi er­ (15—20 f.), 1965 (5—6 f.); Balatonmária, 1966 (15-20 dőben találkozott vele 1892-ben. 1896— 1926 közti évek­ f.), 1970 (20—30 f.). Balatonszentgyörgyön a vasútállo­ ből 31 adatunk van tavaszi érkezéséről, nem egy V- más közelében fekvő remizben 1967-ben 6 fészekkel ból, a legkorábbi: Kőröshegy, 1911.IV.5., de főleg IV. alakult új telep, mely 1972-re 100— 150 fészkessé fejlő­ végéről. Elvonulását főleg Vlll-ból jelzik, a legkésőb­ dött, és azóta is növekszik. További telepek: Fonyód­ bi: Enying, 1922.IX.17. A Vörsön 1936.VI.18-án gyűrű­ liget, 1970 (50-60 f.); Siófok, 1972, 1973, 1975 (1 0 - zött fiatal 1936.IX.15-én Zanthe szigetén került kézre. 15 f.). M ár H O M O N N A Y is em lítette, hogy ősszel és télen ezrével lepi el a Balaton környékét. Nagy töme­ 1947-73 között V-VIII hónapokban rendszeresen és get láttam pl. Balatonszentgyörgy vasútállomás felett mindenütt találkoztam sárgarigóval. IV-ból csak 3 ada­ a Balaton felé húzni 1975.XII.12. este (700—800), me­ tom van, a legkorábbi: Balatonberény, 1956.IV.22. lyek azután kavarogni kezdtek, jelezve a bekövetke­ (o’1); IX-ben is csak ötször láttam, legkésőbben: zendő havazást. A szentgyörgyi réten is szoktak éjsza­ ugyanitt, 1954.IX.19. Fonyódon 1957.VIII.7-én 3 órakor kázni, pl. 1968.XI.17. (150-200); 1969.X.12. (500-600); szólalt meg, 1965.VI.27-én ugyanígy, Vl.29-én3.30 óra­ 1974.XII.9. (400-500); 1965.XII.7. (800-1000) stb. De éj­ kor, viszont napközben hallgattak. szakázásra szívesen megy ki a jégre, pl. Balatonvilá­ 162. H olló (Corvus corax): HOMONNAY Balatonlel- gos, 1952.III.1.; 1952.XII.27. stb. B alatonlellén viszont lén 1938/39 telén és 1939 tavaszán szerzett tudomást a magas fákat használja erre a célra, pl. 1951.XII.10. róla. (500-600); 1953.111.16. (450-500); 1971.XII.17. (200- 163. Dolmányos varjú (Corvus cornix): HOMON­ 300); 1975.XI.26. (500—600) stb. Partmenti húzást főleg NAY Rádpuszta körül tölgyes-szilesben 1938-ban 28 Balatonszabadi és Aliga között figyeltem meg, pl. fészkét találta 3-5 tojással IV. végén, V. közepén. Az 1951.11.10.; 1951.11.12.; 1952.11.16.; 1952.XI.6. és 29.; egyidejű fészekaljak fejlettsége igen nagy eltéréseket 1953.IX.26. stb. Ordacsehin 1970.IV.18-án a traktort mutatott. Néha a fészkek egészen közel állottak egy­ kísérte kilenc, Balatonszentgyörgynél 1974.VI.21-én 8 - máshoz. A látrányi berekben fűzfán találta fészkét, 10 a kaszálógépet. Telekinél nyárfásban, megtalálta a fonyódi helyen is, 165. Csóka (Coloeus monedula): SZIKLA szerint de szerinte a somogyi oldalon legtöbb dolmányos 1883-ban a fonyódi löszfalban fészkelt, ahol GROSS- varjú jegenyére rakja fészkét. Kirepülés után a csalá­ LER 1961-ben 15 párra becsülte állományát. HOMON­ dok csapatokba tömörülnek, pl. Balatonfenyves, 1951. NAY is megtalálta itt, valamint a herényi löszfalban V ili.19. (40-45, SZIJJ). STERBETZ egy világosi V-i pél­ 1936-ban (150—200 pár). A földvári löszfalon 1961-ben dány gyomrában húst, fonyódi Vl-éban: 22 Melolon- GRÖSSLER szerint 15 pár költhetett. Rendszertani vizs­ tha melolontha, 6 Zabrus tenebroides-t, pocokcsonto­ gálataim szerint a somogyi állomány a közép-európai kat és kukoricát talált; négy X-iben (Balatonlelle, Fo­ C. m. turrium alfajba tartozik (Balatonlelle, Kéthely), nyód) kisemlős-szőrt, tücsköt és búzát; a hét lll-iban de kap délnyugat felől (C. m. spermologus) téli ven­ búzát és makkot. Legváltozatosabb volt egy IV-i vilá­ dégeket (Kéthely, 1938.11.26. és 111.31.), valam int a gyű­ gosi dolmányos varjú gyomortartalma: kukorica, gyom­ rűzés tanúsága szerint északkeleti vonulókat is a C. m. mag (Echynorchoa), egércsont és csiga (Helicella). soemmeringit. Lengyel gyűrűs, 11 éves csókát Nyim- Megfigyelte Szántódon 1961 .VII.8-án, amint kagylót nél 1935.1.16-án lőttek. bontogatott. 1943—75 között mindenütt és minden hónapban lát­ 1946—75 között mindenfelé és minden évszakban ta­ tam csókát, mely fészkel most is a löszfalakban (Bala- lálkoztam dolmányos varjúval, nagyobb számban: Ba­ tonföldvár, Fonyód), kéményekben (Balatonszabadi, latonberény, 1949.X.27. (3 0 -4 0 + 1 0 -1 5 ); 1952.XI.30. Siófok, Balatonboglár, Fonyód, Marcali stb.), faodú­ (20-25 a jégen); Jankovich-telep és Fonyódliget kö­ ban (Nagyberek, Főnyed stb.). Táplálékát a rétekről zött, 1953.X.17. (100-150 zátonyon) stb. Ősszel vegyes hordja, költési időn kívül a vegyes varjúcsapatokkal csapatokban jár vetési varjakkal, csókákkal és seregé­ azokat já rja , pl. O rdacsehi, 1960.IX.18. (50— 60). lyekkel. A fonyódi mólón 1962.VI.22-én hallal láttam 166. Szarka (Pica pica): A parkokban, magas fá­ csőrében és VII.2-án is halászgatott itt. Behúzódik a kon, remízekben egyaránt fészkel az egész somogyi kukoricaföldekre, pl. Balatonszentgyörgy, 1969.Vili.29. oldalon, és a közeli területeken elért gyűrűzési ered­ (10-15). mények sem mutatnak 12 km-nél nagyobb mozgására. 164. Vetési varjú (Corvus frugilegus): HERMAN So­ STERBETZ lll-i példányok gyomortartalmában egér- mogyszentpálon 1890.lV.2-án egy torzcsőrű hímet lőtt csontokat, tollat, csigákat (Hellicella), kukoricát, búzát (FRIVALDSZKY). KELLER H ollód és Tikos között 1920. és fűféléket talált. A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 487

1946—75 körött egész éven át mindenütt találkoz­ (4) és 17-én is (15— 20), valam int Bélatelepen 1954. tam szarkával; nagyobb csapatával pl. Balatonmária, Vili.6—8. közt naponta (4—5). Én csak Fonyódon lát­ 1951 .XI.21. (25— 30) stb. Szívesen mozog a nádban és tam 1959.XI.12-én (1), Fonyódligeten 1961.X.29-én (1- kiszáll keresgélni a zátonyokra (Balatonberény, 1954. 2), és ami feltűnő PÁTKAI-val Őszödön az üdülőpark­ X.20.; Balatonvilágos, 1961 .X.29.) vagy a jégre (Bala- ban 1968.V.17. és 20-án láttunk egyet. tonszentgyörgy, 1964.11.27., 10-12 db). 171. Barátcinege (Parus palustris): HERMAN So- 167. Szajkó (Garrulus glandarius): Somogyszentpá- m ogyszentpálról em líti (1890.11.24.). H O M O N N A Y lon HERMAN látta 1890.11.24-én. SZALAY szerint Fo­ megtalálta fészkét 1938-ban Rádpusztán; Balatonlel­ nyódon 1939.X.15. és XII.20. között erős mozgásban lén 4 párt állapított meg, melyek akác-csonkokban volt. BARTHOS Zamárdinál 1956.X.20-án megfigyelte, fészkeltek. Balatonszemesen pedig egy fészekaljat amidőn reggel 200—500 példány hosszú kötelékben harkály pusztított el. GRÖSSLER Balatonföldvár vasút­ húzott a part mentén. STERBETZ X— II közti 4 példány állomása közelében több éneklő példányt észlelt 1961- gyomrában kisemlős-szőrt, bogarakat (Zabrus tene- ben. SCHMIDT EGON Fonyódon 1959.X.15-én talál­ brioides, Scarabeidae) és kukoricát talált. kozott vele. Saját megfigyeléseim: Balatonszemes, 1950-72 között 17 esetben találkoztam szajkóval a 1966.11.12. (1); Jankovich-telep, 1962.111.25. (2); Fonyód, következő havi és helyi megoszlásban: IV:3 (Csillag­ 1966.VI.26. (1); Nagyberek, 1966.X.5. (1); Balatonbe­ vár, Balatonszemes); V:4 (Őszöd, Balatonkeresztúr); rény, 1959.IX.27. (1); 1969.VIII.31. (1); Csillagvár, 1960. IX ;3 (Balatonföldvár, Csillagvár és Balatonszent- IV.3. (2 -3 ). györgynél kukoricásban); X:7 (Fonyód, Nagyberek, 172. Őszapó (Aegithalos caudatus): Az irodalom Balatonberény, Csillagvár). említi Ecsipusztáról, Szántódról, Balatonföldvárról, So- 168. Széncinege (Parus maior): Nincs az a terület, mogyszentpálról, Hollódról és Tikosról. Egy Balaton- ahol széncinege ne mozogna a somogyi oldalon. Köl­ márián gyűrűzött fiatal 9 hónap múlva ugyanitt ke­ tési időn kívül rétek bokrain és fáin is vagy a nádas­ rült kézre. ban. HOMONNAY szerint a fürdőtelepeken kifüggesz­ 1948—67 között 51 alkalommal találkoztam őszapó­ tett mesterséges odúk nyújtják a legtöbb fészkelési le­ val a somogyi o ld a lo n : lll:2 ; IV :2 ; VI :8 ; VII :4; V I11:6 ; hetőséget, de Balatonföldváron használaton kívüli víz­ IX:9; X:8; XI1:1 esetben. Családokat láttam a fonyódi levezető csatornában, Balatonszemesen fahasábok hegyen 1955.VI-ban, 1957, 1958 és 1959.VII-ban több közt igen nagy fészkét találta. GRÖSSLER Fonyódon ízben; Balatonszabadin 1961.Vlll-ban. A csapatokban lámpaoszlopban. (max. 10— 15) fehér és csíkos fejűek egyaránt járnak, Legérdekesebb fészkét 1966.VI-ban Fonyódon a leg­ többször vegyesen is, sőt más cinegefajokkal együtt. forgalmasabb ponton, a tanácsház előtt a balatoni, 173. Függő cinege (Remiz pendulinus): Fonyódnál a Sándor-telepi és a faluba vezető műutak kereszte­ 1886-ban SZIKLA a nádszegélyben találta. HOMON­ ződésénél találtam az útjelző vasrúdjában. 1964.VI- NAY Balatonlellén 1937.V.7-én 1 m-rel a sűrű növény­ ban Balatonlellén szintén egy parti vascsőben etetett. zet felett fészkére bukkant 6 tojással, 1938.V-ban a A fonyódi hegyoldalban 1955.VI. végén épületrésből Sió-csatornánál 7 tojással. Zamárdinál PATKAI (1941. hallottam fiókáit szólni. Családokkal már V-ban, de IX.25.), Balatonföldvárnál GRÖSSLER 1961.V.19-én a főleg Vl-ban, kevesebbszer Vll-ban, de még Vlll-ban parti nádasban, illetve a fűzfákon látta, SCHMIDT is találkoztam. Fonyódon 1958.VI.28-án 4 órakor, Ba­ 1961 .VII.14-én a fonyódi mólónál hallotta szólni. latonlellén 1964.VI.26-án 3 órakor szólalt meg hajnal­ Megtaláltam a Sós-tón (1960.VI.24.), Balatonföldvár­ ban. Ősszel a vegyes madárcsapatokhoz csatlakozik, nál pedig múlt évi fészkét (1971). Balatonberény és pl. Balatonszentgyörgynél a mű út jegenyéin 8—10 Balatonszentgyörgy partján tavasszal három ízben mozgott csilpcsapokkal, Balatonberény parti fáin kék­ (1958.IV.20. és V.24.; 1964.IV.11.), ősszel 1953-68 kö­ cinegékkel és őszapókkal stb. Balatonszentgyörgy rét­ zött IX-ben 3, X-ben 5, Xl-ben 1 és Xll-ben 1 esetben jén 1960.X.16-án kaba kergette. A rét kukoricásában találkoztam függő cinegével, továbbá Balatonmárián 1964.X.18-án keresgetett egy. 1972.V.30-án. 169. Kék cinege (Parus caeruleus): Kék cinegével a 174. Barkós cinege (Panurus biarmicus): SZIKLA és somogyi parton is sokszor találkozhatunk a nádasban, HERMÁN 1886, 1889 és 1890-ben elég gyakorinak ta ­ bár bokrosokat és az erdőt is szívesen felkeresi, az lálták a Nagyberekben, és fészkeire is bukkantak (pl. utóbbiakban, valamint a parkokban költ. 1886.IV.24.). Egy ilyen fészek öreg halászhálóban 1948—74 között 91 esetben találkoztam vele; 1:1; épült. KELLER 1920.IX.9-én kettőt látott Hollád és Tikos II ; 4 ; 111 ; 4 ; IV:4; V :1 ; VI :1 ; V ll:3 ; V ili :1 ; IX : 15 ; X:33; között. GRÖSSLER 1961.V-ban többször megfigyelte XI; 18; XII:6 esetben. Legnépesebb csapatát (20—25) Balatonföldvárnál. A Balatonberény és Balatonszent­ Balatonberénynél 1948.IX.20-án láttam, de 5-6 pél­ györgy közti parton 1960-71 között X-ben 4, Xl-ben 6, dánynál több ritkán mozog együtt. Xll-ben 1 észlelésem volt, legnépesebb csapatuk 10- 170. Fenyves cinege (Parus ater): HERMAN So- 12 példányból állott. mogyszentpálon 1890.IV.15-én figyelte meg. Enyingen 175. Csuszka (Sitta europaea): Somogyszentpálon BESSENYEY szerint 1921/22-ben áttelelt. SZÍJJ Bala- 1890.II.24-én találkozott HERMAN csuszkával, GRÖSS­ tonfenyvesen 1951 .VII.22-én egyik fenyőfa csúcsán LER 1961 .V-ban Balatonföldváron és a környező erdők­ éneklő példányt látott, találkozott vele még itt VIII.15. ben. Mindössze 17 alkalommal akadtam vele össze 488 KEVE ANDRAS

1950—73 között, mégpedig Balatonszabadin (1963.VI. korábbi: Balatonberény, 1960.111.9. (8— 10+4—5); leg­ 25.), Balatonföldváron (1973.IV.17.), Fonyódon (1955. későbbi: Balatonszentgyörgy, vá., 1952.X.24. (1). VI. 26. ; 1959.XI.12.; 1960.IX.15. és 18.; 1962.VI.29.; X.4. ; 183. Szőlőrigó (Turdus iliacus): Enying, 1922.111.5.; XI.6. és XI 1.19.). Balatonkeresztúr erdejében (1972.V. 1923.111.20. (BESSENYEY); Rádpuszta, 1937.X.20. (2 30.) és Balatonberényben (1950.VII.27.; továbbá II., gyűjtve, HOMONNAY); Aliga, 1964.XI.21. (H. HOEK- III., IX., XI., XII. hónapokban). Ezekből az adatokból STRA). Én csak a szentgyörgyi rét galagonyabokrán nyilvánvaló, hogy nemcsak a somogyi erdőkben, de a 1949.X.26-án láttam egyet. parti parkokban is helyenként költ. 184. ö rvö s rigó (Turdus torquatus): M arcali, 1911. 176. Hosszúkarmú fakusz (Certhia familiáris): Bala- 111.16. tonberény, 1949.XI.30., 1952.XI.10., 1962.IV.16. 185. Fekete rigó (Turdus merula): A közölt vonulási 177. Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) : Mi­ adatokat mellőzhetjük, ellenben Vörsön GULYÁS, Ba- vel a régi irodalom a két fajt összekeverte és az előb­ latonszemesen és Rádpusztán HOMONNAY pontosan bit tartotta gyakoribbnak, HERMAN adata (Somogy- megfigyelte költése egyes fázisait. Az utóbbi szerző 17 szentpál, 1890.11.24.) is erre a fa jra vonatkozik, aho­ fészket talált, ebből 14-et rőzserakásban, a többit cse­ gyan a HOMONNAY által gyűjtött 3 példány (Bala- metekertben, tölgyesben és akácosban. Én költési idő­ tonlelle, 1938.V.15.) is ennek bizonyult. GRÖSSLER ben (IV. vége — VI.) Balatonvilágoson, Balatonszaba­ már csak ezt a fajt említi (Balatonföldvár, Fonyód, din, Balatonlellén, a fonyódi hegyoldalban, Bélatele­ 1961.V.) és W INDIRSCH is levelében (Csillagvár, 1966. pen, a balatonkeresztúri erdőben, Balatonberény VII. 6.). kertjeiben és a vörsi erdőben találkoztam fekete rigó­ Én Balatonszabadin (1961 .Vili., 1963.VI —V II.), Siófo­ val. Megfigyeléseim havi megoszlása: 1:5; 11:1; lll:6; kon (1964.VII.2.), Balatonlellén (1964.VI.), Balatonbog- IV:6; V :3; VI :10; VII ; 1 ; Vili :1 ; XI 1:3 eset. láron (1962.X.29.), Fonyódligeten (ugyanekkor), Fonyó­ 186. Kövirigó (Monticola saxatilis): Balatonboglár, don (1958.VI.14., mászás közben énekelt; VII.3.; IX.19.; 1903.IV.26. (GAAL). XI.21.; 1959.III.4. ; VII.5., 8. és 13.; X.15, 2x1 + 2 x2 ; XI. 12.; 1965.1.16.), Bélatelepen (1966.X.5) és Balatonbe­ 187. H antm adár (Oenanthe oenanthe): Somogy- rényben IX-ben 2, X-ben 1; Xl-ben 3, Xll-ben 1 eset­ szentpálra 1890.IV.5-én érkezett (HERMAN), Balaton- ben láttam legtöbbször magányos példányt. lellére 1896.111.19.; 1898.IV.6.; Balatonboglárra 1903. 178. Hajnalmadár (Tichodroma muraria): SZALAY IV. 15. (G AAL); Ecsipusztára 1917. IV. 1. ; Enying re 1922. figyelte falusi házakon Fonyódon 1936.11.22., 1952.11.16. IV.9.; 1923.IV.2. (BESSENYEY). Balatonföldváron egy és 1953.1-ban. építkezés anyagai közt GRÖSSLER 1961.V-ban egy párt 3 fiatallal és további két hímet figyelt meg. KI­ 179. ökörszem (Troglodytes troglodytes): HERMAN RÁLY 1964.IX.5-én a Sós-tónál látta. Megfigyeltem Ba­ Somogyszentpálon 1890.111.5-én látta, STERBETZ a latonszabadin (1960.VI.25., ö"; 1963.VII.6., 2+cT); Ba- szentgyörgyi réten 1963.IX.13-án, WINDIRSCH a Csil­ latonberénynél (1950.X.6., 2x1 ; 1953.IV.19., 5) Balaton­ lagvárnál 1966.VI.29-én. szentgyörgy rétjén (1961.IV.16., 1); Bottyán pusztánál a A somogyi oldalon téli időszakban találkoztam műút mellett (1956.V.23., cf). ökörszemmel (Fonyód, Balatonfenyves, Nagyberek, Ba- latonberény, Balatonszentgyörgy) a következő havi 188. Cigánycsuk (Saxicola torquata): Balatonsze- megoszlásban: X :6; XI : 18 ; XII :3 ; 1:2 esetben és két mes, 1886.VI. (kirepült fiatalok, SZIKLA). Somogyszent- ízben tavasszal (Balatonberény, 1960.IV.30.; 1969.IV. pálra 1890.111.27-én érkezett (HERMAN); Balatonlellé- 19.). re 1898.111.16. (G AAL); Balatonszentgyörgyre 1921.11. 22. (KELLER) stb. H O M O N N A Y , GRÖSSLER, SZIJJ, 180. Léprigó (Turdus viscivorus): Somogyszentpál, 1890.111.23. (HERMAN); Balatonberény, 1952.X.10. (1); GYÖRY és STERBETZ sokfelé megtalálták a somogyi X. 25. (5 -6 ); 1961.XII.12. (2x1). oldalon. 181. Fenyőrigó (Turdus pilaris); Somogyszentpál, Észleléseim havi megoszlása: 111:6; IV:9; V:6 (Szán­ 1890.111.13. (HERM AN); Balatonlelle, 1896.111.17-21. tód, Fonyód, Balatonberény, Balatonszentgyörgy); VI :5 (GAAL); Fonyód (borókásban, 1896.11.2., 10 db, SZA­ (Zamárdi, Balatonföldvár, Fonyód); VI 1:2; VI 11:4; IX:8; LAY). Egy Szászországban gyűrűzött fiatal Enyingnél X:2 eset. A Sós-tónál 1960.VI.24. és VII.5-én (fám.), 1952.II.21-én került kézre. Nekem 1950—74 között 22 valamint 1961.Vili.19-én (fám.) láttam. Legkorábbi adatom a somogyi oldalról: Balatonszentgyörgy és megfigyelésem volt (Gamásza, Balatonszabadi, Siófok, Szántód, Őszöd, Ordacsehi, Fonyód, Balatonmária, Battyánpuszta közt, 1972.111.18. (3xö”); a legkésőbbi: Balatonberény, Balatonszentgyörgy): XI :4; XII :5; l:4; Balatonszentgyörgy, rét, 1969.X.15. (1). 11:2 ; Ili :6 ; IV : 1 esetben. Legkorábbi: O rdacsehi, 1974. 189. Rozsdás csuk (Saxicola rubetra): Somogyszent- XI. 5. (200—300); legkésőbbi: Balatonszentgyörgy, rét, pálra 1890.IV.13-án érkezett (HERMÁN), Ecsipusztára 1960.IV.5. (20-25). 1917.IV.7-én ; Enyingre 1922.IV.28; 1923.IV.12-én 182. Énekes rigó (Turdus philomelos): Somogyszent- (BESSENYEY). KELLER H ollód és Tikos között 1920.IX. pálra 1890.111.18-án érkezett (HERMAN); Ecsipusztára 24-én hetet látott. BESSENYEY enyingi távozási ada­ 1917.111.10. (BESSENYEY); Balatonszentgyörgyre 1921. tai: 1921.IX.22.; 1922.IX.10. GYÖRY a szentgyörgyi 111.18. (KELLER) stb. H O M O N N A Y szerint költött Rád- öbölben 1958.IX.27-én is látott kettőt. STERBETZ Za- pusztánál. Nekem csak 12 megfigyelésem volt, a leg­ m árdiból em líti (1961 .VII.8.). A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 489

Az ordacsehi réten többször megfigyeltem költési körül 6—8-at észleltem vagy énekelni hallottam, a ke­ időben (1966, 1970, 1971). Egyetlen tavaszi adatom : resztúri erdőben 1972.V.30-án 5-öt. Gyakran még ősz­ Ordacsehi, 1972.IV.18. (1), a tö b b i őszi, am ikor szíve­ szel is megszólal, s ilyenkor a nádasban is énekel (Ba­ sen tartózkodik a kukoricások szélében, pl. Balaton­ latonberény, 1961.X I.16.; XII.9.; 1969.XI.14.). szentgyörgy 1968 és 1969.V ili. További adataim V ili­ 195. Réti tücsökmadár (Locustella naevia): SZIKLA ből 3, IX-ből 5 eset, a legkésőbbi: Balatonberény, szerint 1886-ban a Nagyberekben gyakori költő faj 1949.IX.21. (1). Lásd halastavak. volt. BESSENYEY szerint Enyingre 1922.IV.30-án érke­ 190. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus): zett. PÁTKAI 1942.VI.21-én Balatonmáriánál hallotta. Somogyszentpál, 1890.111.26. (HERMAN), a többi ér­ GRÖSSLER is hallott egy éneket Balatonföldvárnál kezési adat (8) IV-i, kivéve: Enying, 1922.111.25. HO- Í961.V.19-én, én Ordacsehinél 1965.VI.23-án. MONNAY (1940) Rádpuszta körüli erdőkben, Balaton- 196. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): So­ szemes és Balatonföldvár parkjaiban és sétányain mogyszentpál, 1884.V.16. (SZIKLA). fészkelve találta. PETHÖ LAJOS Sávolyról 1894.V.10-én gyűjtött. WINDIRSCH 1966.VI—Vll-ban Fonyódligeten 197. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides): A és Balatonberényben találkozott vele. Nekem csak ta­ Nagyberekben 1884.lV.1-én SZIKLA, 1890.IV.5-én HER­ vaszi megfigyeléseim vannak: Balatonszentgyörgy, vá., MAN gyűjtötte (FRIVALDSZKY), CSÖRGEY Balaton­ 1951.IV.16. (1); Balatonberény, 1960.IV.3. (c?$); Bala- boglárnál 1911 .IV.25-én. Enyingre 1922.IV.17-én érke­ tonújlak, tem ető, 1960.IV.3. ( ( f) ; Balatonm ária, 1972. zett (BESSENYEY). FARKAS és SZIJJ a szentgyörgyi V.31. (1). öbölben 1949.Vili.27-én néhányat fogtak és gyűrűztek. 191. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): GRÖSSLER Balatonföldvárnál 1961.V.29-én kettőt hal­ SZIKLA Balatonszemesen 1886-ban fészkelve találta. lott. Én 1957—73 között IV—V-ban Balatonberény és Ba­ GRÖSSLER a balatonföldvári állományt 1961-ben 3 latonszentgyörgy partján 11 esetben hallottam, legko­ párra becsülte. WINDIRSCH 1966.VI—Vll-ban a Csil­ rábban 1964.IV.11-én. Ordacsehinél 7, Balatonmárián lagváron találkozott vele. IV-ban láttak Ecsipusztán, 1, Bottyán pusztánál 1 esetben szólt. Enyingen, Balatonszentgyörgyön és Vörsön; Vll-ban 198. Fülemülesitke (Lusciniola m elanopogon): 1887. Zam árdin. V.7-én CHERNÉL és SZIKLA gyűjtötték a Nagyberek­ Adataim havi megoszlása: IV:3; V : 1 ; VI : 1 ; IX: 1 ; ben, a Sós-tónál 1888.IV. 11-én KUNSZT (FRIVALD­ X:2 eset. V—Vl-ban a siófoki víztornyon láttam (1947) SZKY). HERMAN szerint Somogyszentpálra 1890.111.19- és Fonyódon (1962). én érkezett, később fészkét is megtalálta, HOMEYER 192. Fülemüle (Luscinia megarhyncha): 1886-ban pedig 1892,V.25-én. CSÖRGEY Balatonbogláron 1911. SZIKLA szerint költött Fonyódon. HOMEYER kiemeli IV. 22-én lőtte. CHERNÉL a bogiári berekben 1917.IX. nagy számát 1892-ben a holládi erdőben. HOMON- 19-én még két éneket hallott. Enyingen is megfigyelte NAY véleménye alapján is elég gyakori az erdőkben BESSENYEY (1922.IV.14.). Zamárdinál 1941.X.20-án ket­ és parkokban egyaránt. GRÖSSLER sokfelé szép szám­ tő mozgott a parton. A szentgyörgyi öbölben FARKAS ban találta 1961-ben, de főleg tölgyesekben. 25 ér­ és SZIJJ fogták 1949.VIII.27-én. Balatonföldváron 1961. kezési adata közül a legkorábbi: Marcali, 1906.IV.5. V. 19-én egy nádas melletti bokorban hallotta GRÖSS­ 1947—75 között 84 esetben hallottam vagy láttam fü­ LER énekelni. lemülét a következő havi megoszlásban: IV:22; V:42; 1953-71 között 38 esetben találkoztam fülemülesit- VI : 17 ; VII :3 esetben. Legkorábban: Balatonföldvár, kével III—VII hónapokban a Balatonszentgyörgy és Ba­ 1953.IV.16. Bokros erdőszélek és parkok is kedvezők latonberény közti térségben, Ordacsehinél, Balatonlel- számára. lénél, Balatonszemesnél, Balatonföldvárnál és a szán- 193. Kékbegy (Luscinia svecica): SZIKLA és HER­ tódi berekben. Legkorábbi adatom: Balatonszent­ MAN is csak egy-egy fészkét találták 1886-ban, illetve györgy, vá. melletti mocsár, 1961.111.20. (1). 1890-ben a Nagyberekben, utóbbit Drenyavárnál. 199. N á dirigó (Acrocephalus arundinaceus): A ná­ 1890.IV.12-én érkezett ide. SZÍJJ Balatonboglárnál dirigó a Balaton-parti nádasok legjellemzőbb madara, 1947.VII. első felében észlelte. Én főleg Ordacsehinél de költ a Nagyberekben is (1886, SZIKLA; 1890, HER­ láttam (1959, 1962, 1966, 1968), legkorábban 1966.IV. MAN; 1892, HOMEYER). 1890.IV.22-én érkezett ide. 16. (2xc?)■ Találkoztam kékbeggyel a szentgyörgyi 1888-ban SZIKLA Fonyódnál egy albinisztikus példányt öbölben (1964.V.14.), őszi vonuláson láttam Balaton- gyűjtött (FRIVALDSZKY). GRÖSSLER 1961-ben Bala­ berénynél (1952.IX.17., 4—5 db). tonföldvár és Szántód közti parton 14-et számlált meg 194. Vörösbegy (Erithacus rubecula): HERMAN, stb. GAAL és BESSENYEY lll-i adatokat közöltek a fent 1952-75 között 65 ízben találkoztam nádirigóval többször emlegetett pontokról. GRÖSSLER a földvári mindenfelé, ahol a partot nád szegélyezi, de megta­ löszfal alatti tölgyesben kettőt hallott énekelni (1961. láltam a Sós-tavon is (1960, 1961, 1963) és a szántó- V.), WINDIRSCH ugyancsak kettőt 1966.VII.6-án a Csil­ di berekben, ahonnan HOMONNAY is ismertette már lagvár körül, RÉKÁSI is kettőt Szárszón 1972.VII. végén. (1940). A Sós-tónál 1963.VI.28-án különösen erős volt Megfigyeléseim havi megoszlása: III :6 ; IV:5; V:2; a mozgása (8-10), még a fákra is felszálltak, VII.5-én VI :1 ; IX: 1 ; X:9; XI :9; XII :1 eset. 1960.IV.3-án Balaton­ kisebb csapatokba tömörültek ezek. Balatonberénynél berényben 4-et; az újlaki erdőben 3-at, a Csillagvár a legkorábbi megfigyelésem 1967.IV.17. (1), a legké- 490 KIVÉ ANDRAS sóbbl 1961X7 (1). BOGDAN 1967.V.23-ón о hózo NYEY-nek Enyingról. PATKAI-nak Zam órdiböl IX vég* olótti cseresznyefán hallotto énokelni adatai vannak HOMONNAY (1940) gyakorinak talál­ 200. Cserregd nódiposióta (Acrocepholus sorpa- ta a szántödi berekben. GROSSIER 1961 V 19-én Ba cous) : Somogyszentpálnál 1892 V 23-én néhányat fi­ la onfóldvár és Szántód közötti parton 16-ot számlált. gyelt meg HOMEYER. Enyingról BESSENYEY a kővet­ FARKAS és SZIJJ a szontgyörgyi öbölben végzett gyü- kező vonulási adatokat közli: 1921.1X 21 ; 1922.IV.28. rűzésuk folyamán a foltos nódipoizálót tolóltók a leg- VERTSE Bolatonberénynél lötto 1942 V.3-12. közt. FAR­ gyakonbbnok STERBETZ is több ponton megfigyolte KAS es SZIJJ о szentgyórgyi öbölben 1949 Vili.27-én 1930-73 között 31 esetben találkoztam vele, mely (6-8) GROSSIER Bolotonföldvár és Szántód közt főj nem a nádasok, hanem elsősorban о szittyósok és 1961.V.19-én kettőt hallott énekelni (v. ö. nádirigó szá- más v'zporti alacsony növényzet és a gazosok modoro mávol). Sajót megfigyeléseim a somogyi porton: Ba* Megfigyeléseim helyi megoszlása: IV:3. V:5. VI 7; latonberény. 1963 V 7 (1); Bolotonmóno. 1972 V 30- Vili 1; IX 11; X 4 eset. A legkorábbi adatom : Balaton 31. (5 -4 ). berény. 1934,IV.13. (1). a legkésőbb. 1957.X.18. (1). 201. Énekes nódipo%iúta (Acrocephalus palustns) Láttam még о lellol réten, a szántödi berekben. Orda­ HERMAN Somogyszcntpólon l890 V2-án jolz« érkézé csehi vizenyős rétségein és Bolatonmáriónál. sét. GROSSIER Bolatonfóldvárnól 1961 V 29-30-6n 203 Csrftosfejő nádiposzáta (Acrocephalus poludi- kettőt holfott éncko'm - lósd halvány gőzét is. STER co'o): BESSENYEY is közöl adótokat Eny.ngról. de két­ BETZ Zamárd>nól 1962 Vili. 11-én egyet észlelt Balaton- séges. hogy helyes volt-e megfigyelése, ellenben FAR­ berénynél 1959.V30*ón erős éneklésben volt. omibe KAS és SZIJJ a szentgyérgyi ö b ölben 1949.V ili.27-én meze* veréb és tenget* hangját is bcleszótte. 1962.IV. fogtak egy pé'dónyt 21-én is láttam egyel: Balatonkeresztúr fö ld je in 1972. 204 Kerti g e io (Hippolais icter.no) HERMAN sze­ V.31-én 4ж1 példányt rint Somogyszentpálro 1890.IV. 13-én érkezett STER­ 202. Foltos nádiposióto (Acrocephalus schoeno- BETZ Zamárdin 1961 VII 9-én kertben látta. GROSS baenus): Somogyszentpálro 109O.IV.25-én érkezett 1ER 1961.V. m ásodik felében Szántódon 2. Szárszón (HERMAN). 1896 IX.7-én GAAL о lelte« berekben egy 4. Fonyódon 1 példányt észlelt ..ch'.orochlorisztikus" pé'dónyt is lőtt. CHERNÉL sokat Láttam Balatonbcrénybon 1958.V 24-én (4-3 db a figyelt meg о bogiári berekben 1917.X.l én BESSE- strond fáin. nyilván vonulók). Fonyódon о folu porkjá-

Fo'toi nad-poszoto - Schilfrohr*! mj®» (Photo Slveitényi lowlo) A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 491 ban 1962.VI.29., 1965.VI.27. és 1970.V.16. (a fürd ő te le ­ 1922.1V. 11-én. H O M O N N A Y Rádpusztánál, GRÖSS­ pen 2x1); Őszödön 1968.V.16—23. közt több, az utóbbi LER a földvári kertekben figyelte meg, SZIJJ Balaton­ alkalomból 2x1 db. fenyvesen. XXX Halvány geze (Hippolais pallida): Csak GRÖSS- Kis poszátával legkorábban Fonyódon, 1957.IV.12-én LER vélt Balatonföldváron a löszfal alatti akácosban találkoztam, de ezen kívül 1950—75 között még 18-szor egyet hosszasan énekelni hallani — valószínű, hogy láttam IV-ban; legkésőbben: Balatonberény, 1957.IX. énekes nádiposzátával tévesztette össze, ami az iroda­ 22-én. Balatonszabadin 1960.VI. végén két kertet el­ lom tanúsága szerint nemegyszer előfordult. választó elég ritkás, alacsony tujasövényben, cca 1 m 205. Barátkaposzáta (Sylvia atricapilla): HOMEYER magasan épült fészke. Közvetlen mellette gyerekek ál­ a holládi, HOMONNAY a rádi erdőkben találta gya­ landóan lármáztak és a forgalom is élénken zajlott. korinak, GRÖSSLER is Balatonföldvár és Szántód kör­ VII.1-én 2 csupasz fióka volt a fészekben, előtte és nyékén a tölgyesekben, kertekben és parkokban egy­ utána is szorgalmasan etetett. Költési időben (V-VI) aránt. Tavaszi érkezéséről első sorban IV-i adatok van­ megfigyeltem még: Balatonszentgyörgy vá., Balaton­ nak, kiemelhető, hogy KLASZ IVÁN szerint 1941.11. berény, Balatonmária, Balatonfenyves, Fonyód, Sán- 26-án öreglaknál szép számban mutatkozott. dor-telep, Balatonboglár, Őszöd, Zamárdi. 1958.VI.27- Bár 240 alkalomból találkoztam barátkával a somo­ én meleg esőben erősen énekelt. A kis poszáta a so­ gyi oldalon, de se feltűnően korai, se kései észlelé­ mogyi parton kimondottan kerti madár. seim nem voltak. Megfigyeléseim havi megoszlása: 210. Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus): Somogy- 111:2; IV:27; V:73; VI-.90; VII :34; Vili :8; IX:7 eset. A szentpálon HERMAN már 1890.111.29-én észlelte, BES- legkorábbi Balatonmária, 1950.111.30. ((f), a legkésőb­ SENYEY Enyingen 1922.lV.13-án az elsőt. Balatonföld­ bi Balatonberény, 1959.IX.27. (1). Fonyódon 1958.VI.28- váron 1961.V.19-én hallotta GRÖSSLER énekelni, há­ án és Balatonszabadin 1963.VII.4-én 3.30 órakor szó­ rom helyen is. lóit meg hajnalban, Balatonberénynél még 1958.IX.21- Tavaszi átvonuláson észleltem: Balatonberény, 1955. én is énekelt. A parti kertekben az egész somogyi ol­ IV.24. (3x1), 1969.IV.19, (7x1); Balatonszemes, 1966.IV. dalon megtaláltam. 16.; az őszin: Balatonfenyves, 1953.IX.5. (1). 206. Karvalyposzáta (Sylvia nisoria): HOMEYER 211. Csí/pcsa/pfüzike (Phylloscopus collybita): HER­ 1892.V.26-án a holládi erdőnél, H O M O N N A Y 1938.V. MAN csak 1890.IV.16-án hallotta az elsőt Somogyszent- 6-án Rádpusztánál találta meg. GRÖSSLER 1961.V.22- pálon, GAAL 1896.III.17-én. Az 1907—22 közti évekből én a földvári löszfal alatti laza akácosban 10-et figyelt 8 vonulási adatot találunk (Sávoly, Vörs, -Bala­ meg, ebből 7 énekelt, és voltak in copula is. Észlelé­ tonszentgyörgy, Balatonkeresztúr, Marcali, Balatonki- seim: Balatonberény, 1950.VII.27.; Aliga, 1964.V.12.; liti, Enying), közülük a legkorábbi: Balatonkiliti, 1911. Fonyód—halásztelep, 1971.VI.22. ; Balatonkeresztúr, II.23., de főként III. második feléből és IV. elejéről 1972.V.30. és 31. szólnak a jelentések. BARTHOS Zamárdin 1955:111.29- 207. Kerti poszáta (Sylvia borin): HERMAN szerint én egy drótnak repült példányt talált. GRÖSSLER Ba­ Somogyszentpálra 1890.V.5-én érkezett. HOMEYER a latonföldváron nyáras-füzesben és tölgyesben is ész­ holládi erdőben találkozott vele 1892.V.26-án, SZÍJJ lelte. CHERNÉL szerint a bogiári berekben 1917.X.1-én Balatonfenyvesen 1951.Vili.13-án ; GRÖSSLER 1961.V. sok mozgott. 20., illetve 26-án Balatonföldvárnál, illetve Fonyódnál, 1948-73 között 73 alkalommal találkoztam csilp- tölgyesekben, V.22-én Szántódon elvadult kertben. csalppal a somogyi oldalon a következő havi megosz­ WINDIRSCH 1966.VI.29-én a Csillagvárnál. Én Fonyó­ lásban: III :6; IV: 10; V:1 ; VI :4; VII :2; Vili :4; IX:4; don 1958.VI.25. és Vll.6-án; 1970.VI.5-én; Balatonsza­ X:29; XI:3 esetben. Legkorábbi adatom: Balatonbe­ badin 1963.VI.29., V II.1 és 4-én; Balatonkeresztúr erde­ rény, 1960.III.9. (1); a legkésőbbi: 1965.XI.25. (1). Még jénél 1972.V.30-án. későn ősszel is csilpcsalpol, sőt a nádasokból is hall­ 208. Mezei poszáta (Sylvia communis): Somogy­ juk hangját, verekedések is előfordulnak (1967.X.16.). szentpálra 1890.IV.13-án (HERMAN), Ecsipusztára Költési időben (V—VI) a következő pontokon észleltem: 1917.IV.5-én érkezett. Rádpuszta körül a vonuláson Balatonföldvár, kilátópresszó, fonyódi hegyoldal, Ba­ gyakori (HOMONNAY). GRÖSSLER összesen 5 pél­ latonkeresztúr (löszfal alatti erdőben). dányt számlált Balatonföldvár körül (1961). 212. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix): Somogy- A somogyi oldalon 1952-73 között Balatonberény­ szentpálról HERMAN 1890.IV. 15-ről jelzi, HOMON­ nél, a fonyódi hegyen, Balatonszentgyörgy vá. körül, NAY 1938.IV.29-én Rádpusztánál gyűjtötte. GRÖSS­ Balatonszabadinál, a leilei réten, a földvári kilátó­ LER Balatonföldvárnál és Fonyódnál hallotta énekét. presszó körül, Battyánpusztánál, Balaton keresztárnál, WINDIRSCH a Csillagvár körül 1966.VII.6-án nagyon Balatonmáriánál és a főnyedi berekben 35 ízben ta­ gyakorinak találta. SZIJJ Balatonfenyvesen 1951.Vili. lálkoztam mezei poszátával IV—VII. hónapokban, leg­ 9. és 17-én 25— 30-at is számlált. korábban a szentgyörgyi földeken 1961.IV.16. (1) és 1950-72 között 26 alkalomból figyeltem meg, még­ Balatonberénynél 1962. IV. 16-án. pedig: IV:8; V:7; VI :1 ; VII :7; IX:2; X:1 esetben. A leg­ 209. Kis poszáta (Sylvia curruca): HERMAN so- korábbi ad a t: Balatonberény, 1950.IV.20. (1), 1952.IV. mogyszentpáli adata elég kései (1890.1V.26.). BESSE- 20. (1); a legkésőbbi: 1961.X.7. (1). M indig csak kis NYEY Ecsipusztánál 1917.III.25-én látta, Enyingnél számban mozgott (1-2), csak a szentgyörgyi remizben 492 KEVE ANDRÄS

1968.Vili.11-én 4—5 db. V—Vl-ban észleltem Balaton- márdinál 1941.IX.25-én (8-10); X.20-án pedig magán berényben, a fonyódi hegyen, Fonyódligeten, Balaton- a parton egyet, a szántódi berekben 8— 10-et figyeltem márián és Őszödön. meg. 213. Királyka (Regulus regulus): Somogyszentpálon 1948—72 közti megfigyeléseim havi megoszlása: HERMAN 1890.II.25-én látta. BESSENYEY átvonuláson III :4; IV: 14; Vili :1 ; IX:26; X:24; Xl:5; XII :1 eset. Ta­ figyelte meg 1917 tavaszán Ecsipusztán. STERBETZ a vasszal a legkorábbi: Balatonszentgyörgy, rét, 1966. szentgyörgyi rétnél 1963.IX.13-án egyet észlelt. Én leg­ 111.13. (2), a legkésőbbi: Balatonberény, 1955.IV.24. korábban Bélatelepen (1—2) és a Nagyberekben (2x1 — (2x1); a legkorábbi őszi adatom: Balatonszentgyörgy, 2) 1966.X.5-én figyeltem meg, legkésőbben Balatonbe- rét, 1956.VIII.24. (1), a legkésőbbi 1961.XII.12. (1) rénynél 1969.IV.19. (2). Októberi a legtöbb megfigye­ ugyanitt. Legnépesebb csapatát ugyancsak ezen a ré­ lésem, azaz 12-ből 7 eset. Láttam még a szentgyörgyi ten láttam 1961 .III.19-én (30-40), de összevetve a vasútállomásnál, Balatonmárián, Balatonfenyvesen, szomszédos rétekkel, csak igen kis számban tudtam Fonyódon, Fonyódligeten és Jankovich-telepen. észlelni a somogyi oldalon. 221. Parlagi pityer (Anthus campestris): SZIKLA Ba- 214. Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus): HER­ latonszemesnél 1886.VII.28-án, HERMAN Somogy- MAN 1890.II.25-én látta ezt a fajt is Somogyszentpá­ szentpálnál 1890.V.1-én; HOMONNAY Balatonlellé­ lon. BESSENYEY Ecsipusztáról em líti (1917.111.27.). nél 1936.VIII.26-án gyűjtötte. 215. Szürke légykapó (Muscicapa striata): Somogy- Én a szentgyörgyi rét egy bizonyos homokos szaka­ szentpálra 1890.IV.30-án érkezett (HERMAN). BESSE­ szán 1960.IX.2. (1) és 6-án (fám. — egyik madár egy NYEY vonulási adatai: Ecsipuszta, 1917.V.5.; Enying, burgonyatábla felett gyorsan olyan mozgást végzett, 1922.IV.28., illetve IX.20. H O M O N N A Y a sétányok ma­ mintha fiókáit féltené, erre kirepült az egész kis csa­ darának tartja. GROSSIER' 1961-ben Balatonföldvár pat), valamint 1968.IX.2-án (6) figyeltem meg. Balaton- fürdőtelepén 6 párra, a löszfal alatti erdőben 2 párra, berénynél 1953.V.13-án egy; Jankovich-telep és Fo­ Fonyódon 7 párra becsülte'állományát. SZIJJ Balaton- nyódliget közt egy homokbányában 1968.IV.21-én, s boglárról, STERBETZ Siófokról és Zamárdiról említi. végül 1960.VII.2-án a Sós-tónál is véltem egyet látni. 1947—72 között 76 esetben találkoztam szürke légy­ 222. Erdei pityer (Anthus triviális): Balatonszemes kapóval a következő havi megoszlásban: V:8; VI:31 ; akácosaiban HOMONNAY (1940) szerint gyakori. VI1:29; Vili :4; IX:4 eset. Kirepült családokat láttam WINDIRSCH több példánnyal találkozott 1963.VI.29-én Fonyódon 1957.VII.5-17.; 1959,VII.2—6. közt; Balaton- a Csillagvárnál. BESSENYEY szerint Enyingre 1922.IV. szabadin 1963.VI.29—VII.3. közt, ahol fészkét csonkolt 6-án érkezett. Én Balatonberénynél 1951.IV.30. (1); akácfán találtam. További megfigyeléseim voltak: Ba- 1960.IV.3. (ének); a balatonújlaki erdőszélen 1960.IV. latonszentgyörgy, Balatonberény, Balatonmária, Béla- 3-án és a szentgyörgyi réten 1963.IX.8-án (1) láttam. telep, Fonyódliget, Balatonlelle, Őszöd, Siófok. Legko­ XXX Rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus): Csak rábbi megfigyelésem: Fonyód, 1960.V.12. (1); a legké­ BESSENYEY vélte m egfigyelni Enyingnél 1921 .X.14-én. sőbbi: Balatonberény, 1956.IX.23. (5— 6). 223. Havasi pityer (Anthus spinoletta): HERMAN 216. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca): So- Somogyszentpálnál 1890.III.7-én látta. A havasi pityer mogyszentpál, 1890.V.5. (HERM ÁN); Ecsipuszta, 1917. elsősorban a vízparton mozog, legyen az fövenyes, be­ IV. 12. (BESSENYEY); Balatonm ária, 1971.IV.3. (TA­ nőtt, köves (pl. fonyódi móló) vagy jégszéle, egyesé­ MÁS). vel vagy kisebb csapatokban (6—8). 87 megfigyelésem 217. Örvös légykapó (Ficedula albicollis): Somogy- (1949-71) megoszlása: IX:2; X :33; XI :34; X ll :12; 1:1; szentpál, 1890.IV.15. (HERMAN); Ecsipuszta, 1917.IV. III :4 ; IV : 1 eset. Legkorábbi: Balatonberény, 1950.IX. 13.; Enying, 1922.IV.27.; 1923.IV.16. (BESSENYEY). Fo­ 16. (3), legkésőbbi: ugyanitt 1953.IV.17. (1). Legna­ nyódon 1947.V.24-én láttam egy párt és a balatonke- gyobb számban 1961.X.7-én láttam, amikor a berényi resztúri bükkösben 1972.V.30-án hallani véltem. parton 1, a szentgyörgyi öbölben 10— 12 mozgott; Jan­ 218. Kis légykapó (Ficedula parva): Zamárdi-felső, kovich-telep és Fonyódliget közti parton 1961.X.29-én 1960.VII.17. (1, STERBETZ); Balatonföldvár, 1961.V.29. (15+3+2+4x1). (1, piros begy nélküli példány magas fűzfán énekelt, 224. Barázdabillegető (Motacilla alba): HERMAN GRÖSSLER). szerint Somogyszentpálra 1890.11.27-én érkezett. Az 219. Szürkebegy (Prunella moduláris): Ecsipuszta, 1896-1926 között publikált érkezési adatok zöme lll-i, 1917.111.25. (BESSENYEY), Balatonszentgyörgy, 1921.111. de akad ll-i és IV-i is, a legkorábbi: Balatonújlak, 24. (KELLER); Rádpuszta, 1937.X.13-23. (H O M O N ­ 1908.11.15. GRÖSSLER megjegyzi, hogy Fonyódon az NAY). 1960.IV.3-án magányos példányokat láttam Ba- elszórt hegyi házak körül látta. latonújlak felett és a Csillagvár körül; Balatonberény- 1946—75 között a somogyi oldalon 282 ízben min­ nél a nádasban 1962.XI 1.19-én egy; a fonyódi halász­ denfelé találkoztam barázdabillegetővel a következő telep bokrai közt 1970.XI.20-án egy. havi megoszlásban: 11:1; I II :26 ; IV :46 ; V:26; VI :43 ; 220. Réti pityer (Anthus pratensis): Somogyszentpál- VII :19; Vili : 15; IX:54; X:42; XI :8; XII :2 esetben. Leg­ nál HERMAN 1890.III.10-én látta az elsőket; GAAL többször egyesével vagy kisebb csapatokban mutatko­ Balatonlellénél 1896.111.9. (sok); BESSENYEY Enying- zik, volt, hogy fecskecsapatban, de láttam 50—60-as nél 1921.X.18.; 1922.111.1., illetve X.9-én; PÁTKAI Za- csapatát is Szárszó és Balatonföldvár közt 1957.IX.23- A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 493

cin. A számbeli és az előfordulási adatokat egyeztet­ Saját megfigyeléseim: Balatonszentgyörgy, rét, 1950. ve kitűnik, hogy IX-ben a legerősebb a vonulása ősz­ III. 7. (2x1); Balatonberény, 1950.1.6. (1); 1952.X.13. (1); szel, amikor a marhák körül keresgél, de kutatgat a 1954.1.22. (1); Fonyód, 1962.XI.3. (1); Fonyódliget, műúton is (pl. Balatonszentgyörgy, 1955.X.2., 10— 15 1962.111.25. (2); Szántód, 1950.1.6. (1); X.20. (1). db) — Balatonmárián 1955.VI. 13-án egy elütött pél­ 229. Kis őrgébics (Lanius minor): HERMAN 1890.IV. dányt találtam. Nemcsak a parton, a házak tetején is 26-án látta az elsőt Somogyszentpálon, GAAL Bala- szokott futkosni, így nem egyszer a balatonszentgyör­ tonlellén 1896.V.8-án. BESSENYEY legkorábbi adata gyi vasútállomás épületén. Fészkelésére minden fali (Ecsipuszta) 1917.IV.30., a legkésőbbi (Enying) 1921.IX. rés alkalmas. Nehéz megállapítani, mit tekintsünk vo­ 8. HOMONNAY (1940) az akácosok és fasorok mada­ nulásnak és mit áttelelésnek, mert legkésőbben Bala- rának tartja. GRÖSSLER is többet figyelt meg V-ban tonberénynél 1959.XII.22-én (1), legkorábban 1949.11. (Szántód, Balatonszemes, Balatonszentgyörgy). Továb­ 27-én láttam, a fonyódi mólón 1965.XII.7-én (1). Leg­ bi VII—Vlll-i adataink vannak Zamárdiból, Őszödről, többször lll-ban mutatkozik először, sőt Fonyódnál Balatonfenyvesről és Balatonszentgyörgyről (FARKAS, 1964.III.12-én (1) láttam, amikor a Balatont a hó vé­ KEVE, STERBETZ, SZIJJ). géig jég borította. 1950—68 között 47 ízben láttam kis őrgébicset a so­ 225. Hegyi billegető (Motacilla cinerea): A somogyi mogyi oldalon: Aliga, Sós-tó (1960, 1963), Balatonsza- oldalról csak három adatát találjuk az irodalomban: badi, Siófok, Szántód, Szárszó, Bafatonlelle, Balaton- Balatonszentgyörgy, 1908.111.8. ; Fonyód, 1919.11.25.; Za- boglár, Jankovich-telep, Ordacsehi, Fonyódliget, Bala- márdi, 1941.IX.25. M agam is csak négy ízben láttam : tonmária, Balatonberény, Balatonszentgyörgy, Baty- Balatonberény, 1950.X.12. (1); 1959.IX.27. (2x1); a fo ­ tyánpuszta. A megfigyelések havi megoszlása: V : 13; nyódi mólón 1960.111.7. (1); a szentgyörgyi öbölben V:16; VII : 12 ; Vil 1:6 eset. A legkorábbi: Balatonberény, 1961.111.19. (1). 1952.V.3. (2); a legkésőbbi: Ordacsehi, 1961.V ili.30. 226. Sárga billegető (Motacilla flava): Az elsőket (1 iuv.). HERMAN Somogyszentpálon 1890.III.17-én, GAAL Ba- 230. Tövisszúró gébics (Lanius collurio): HERMAN latonlellén 1896.111.13-án látta. A többi érkezési adat Somogyszentpálon 1890.IV.18-án látta az elsőket, (Vörs, Balatonszentgyörgy, Balatonkeresztúr, Enying) GAAL B alatoniellén 1897,V.13-án, BESSENYEY Ecsi- IV-i vagy III. végi. Az őszi: Enying, 1922.IX.16. KIRÁLY pusztán 1917.V. 1-én, Enyingen 1922.IV.28-án. Elvonulá- is 1964.IX.16-án látott kettőt Gamászán. A réteken si adatai Enyingről: 1921.IX.21.; 1922.IX.1. TAMÄS mindenfelé költ. Etetések: Balatonfenyves, 1951 .VIII. adatai Balatonm áriáról : 1969.IV.26. ; 1971.IV.30. ; 1972. 18. (SZÍJJ) ; Balatonföldvár, 1961.V.25. (GRÖSSLER). IV. 29. GYÖRY Balatonszentgyörgynél 1958.IX.27-én lá­ tott még egyet. HOMEYER 1892.V.27-én megfigyelte Sárga billegetővel IV. előtt és IX. után csak kivéte­ Somogyszentpálnál, hogy egy gébicset két mezei pa­ lesen találkoztam, bár 109 ízben láttam a somogyi ol­ csirta kergetett. GRÖSSLER állománybecslései 1961- dalon — a halastavakról nem beszélve — a vizenyős ből: Szántód (nádasszél) 1; Balatonföldvár legalább réteken m indenfelé, még a Sós-tónál is (1960, 1961, 12 pár; Zamárdi 4 pár. WARGA 1951 .VII.8-án a vörsi 1963). A kivételek: Ordacsehi, 1960.111.31. és Balaton­ erdőben 10-12 db-ot számlált stb. szentgyörgy, rét, 1969.X.12. A többi megfigyelésem ha­ vi megoszlása: IV:25; V:20; VI :9; VII :8; Vili :16; IX:29 A tövisszúró gébics igen gyakori faj a somogyi ol­ eset. A tavaszi vonulása IV-ban kulminál, de elhúzód­ dalon mindenütt, ahol bokrot talál fészeképítésre, né­ hat V-ba is. Az őszi vonulása V lll-b a n indul meg, IX- ha még a parkokban is. 1947—74 között a part egész ben a legerősebb, pl. a szentgyörgyi öbölnél 1952. hosszában 142 ízben találkoztam vele a következő havi Vili.28-án 100-150 db a marhák körül. Ebben az idő­ megoszlásban: IV :2 ; V:32; Vl:42; VI1:20 ; VIII-.24; szakban legbiztosabban a legelő jószág körül keres­ IX:21 ; X:1 esetben. Legkorábbi adatom: Balatonbe­ hetjük őket. Néha seregélyekhez is csatlakozik, pl. Ba­ rény, 1951.IV.27. (d ^ c ? ); a legkésőbbi: Fonyód, 1971. latonberény, 1952.IX.29., 10— 12 db. X.5. (1 iuv.). IX. második felében általában magányos fiatalok szoktak mutatkozni. A Sós-tón 1960.VII.3-án 227. C sonttollú (Bombycilla garrulus): Siófokon egy családot a nádasban láttam mozogni. A szent­ 1923.1.24. (80) és II.27-én, valam int 1933.1.23— 24-ről je ­ györgyi vasútállomás közelében 1954.V.15-én a hím lezték (70—80, melyek a zajló Sióból ittak). GRESCHIK énekébe mezei pacsirta és Sitke hangokat szőtt. a gyomortartalmakban Loranthus- és Sophora-termé- seket talált. Balatonszabadin 1949.111. első felében lát­ 231. Seregély (Sturnus vulgaris): A Balaton partján ták. Battyánpusztán bemondás szerint 1959.II.15-én áthúzó seregélytömegekről nem kell külön szólani, bár mutatkozott egy csapat. BOGDÁN Fonyódon 1961.XI. az északi partot a kiterjedtebb szőlők és mellettük fek­ 14. (8— 10) és 1966.1.13-án (50— 60) figyelte meg. vő nádasok miatt jobban kedvelik, de a somogyi par­ ton sem ritkák az ezres csapatok. Az erdőkben, rész­ Én Balatonberényben 1961.XI.16. (szól) és 1964.IV. ben a parkokban is rendszeresen fészkel, a nádasok­ 11-én (2x100— 150 +5 0 — 60), valam int Fonyódon 1968. ban éjszakázik. KIRÁLY a Sós-tó nádasába is látta IV.20-án (1) láttam. 1964.IX.13-án tömeges esti behúzását. BÖRZSÖNYI és 228. Nagy őrgébics (Lanius excubitor): HERMAN SZABÓ szerint Balatonszentgyörgyön 1908/9, 1919/20 Somogyszentpálon 1890.II.21-én figyelte meg. HO- és 1920/21-ben áttelelt. WARGA Vörsnél behavazott MONNAY (1940) szerint Rádpusztán telel. réten látott 20-25 db-ot szedegetni 1951.XII.28-án. Az 494 KEVE ANDRÁS imént mondottaknak megfelelően a rendelkezésünkre maltert; Balatonszentgyörgynél 1964.X.18-án a napra­ álló vonulási adatok is nagy ingadozást mutatnak. Za- forgótáblában, 1968.VIII.11. és X.15-én a kukoricásban márdinál 1942.IX-ben nagy csapatban egy albino pél­ szedegetett. dányt láttam. 235. M eggyvágó (Coccothraustes coccothraustes): 1946-75 között január kivételével minden hónapban HERMÁN 1890.IV.19-én figyelte meg Somogyszentpá- gyakorta találkoztam seregéllyel a somogyi oldalon lon. HOMONNAY szerint 1937.V-ban költött Rádpusz- mindenfelé, ll-ban csak két ízben: Balatonszentgyörgy- ta körül. 1937.XII.27-én a balatonszemesi kertekben part, 1950.11.23. (3 5 -4 0 ); 1951.11.28. (50-60) és X ll-ben látta. STERBETZ Zamárdin 1960.VI 1.10-én kirepült csa­ egyszer: Balatonberény, 1952.XII.30. (50-60). Már VIII- láddal találkozott. ban és egész ősszel nagy csapatok szeretnek zsinatol- Magam csak Balatonberénynél (1954.VII.20., 1 db; ni egész nap folyamán a Balatonberény és Balaton- X.20., 2; 1969.XI.14., 2 -3 db) és Fonyódon (1955.VI.23., szentgyörgy közti műét jegenyéin, még kiriasztani is 1—2) észleltem meggyvágót a somogyi oldalon. alig lehet a sokezres tömegeket. Igazán nagy szám­ 236. Zöldike (Carduelis chloris): HERMAN óta csak­ ban pl. Balatonberénynél 1956.IX.23-án láttam (2000— nem minden kutató tesz említést róla. Én is egész 3000). Ilyenkor behúzódik a kukoricásokba is, pl. Bala- éven át mindenütt láttam, télen vegyes pintycsapatok­ tonszentgyörgy, 1969.VIII.29. (2000-3000) vagy kíséri a kal, olykor nádasban is. Szívesen fészkel kertekben és legelő marhákat és lovakat, lakmározik a bodzabokro­ parkokban, V. közepén a családok kirepülnek. kon. Tavasszal társul a bíbic-, fenyőrigó-, vetésivarjú- 237. Tengelic (Carduelis carduelis): HOMONNAY stb. csapatokhoz. Már Vll-ban is jár a bíbicekkel, ősz­ Rádpusztán alacsony körtefán 5 tojásos fészkét találta szel a vegyes varjúcsapatokkal, néha sárga billegető­ 1938.V.28-án, másnap Balatonlellén tokos fiókáit. vel — az utóbbiakkal inkább a marhák miatt. Kíséri a BARTHOS megfigyelte, amikor a fán ülő és vijjogó hé­ traktort is, pl. Fonyód, 1967.IX. 12. (200—300). TAMÄS jától néhány m-re csicsergett kenderikékkel együtt megfigyelte V-ban Balatonmárián, hogy kertjében ló- (Zam árdi, 1950.X.15.). Számos előfordulási ad a to t ta ­ tetűt húzogatott ki a földből. Főleg tavasszal, de néha lálunk még az irodalomban, melyek közül csak egyet ősszel is gyakran utánozza a sárgarigó füttyét. emelek ki, m égpedig, hogy FARKAS és SZÍ JJ a szent- 232. Pásztormadár (Pastor roseus): Kéthely, 1899.V. györgyi öbölben 1949.Vllî.27-én 80— 100-as csapattal 22., Balatonszemes, 1921.IV.3. (2 db, D U D IC H ); Sió­ találkoztak. A tengelicnek az üdülők fáin (pl. nyárfán fok, 1934.VI.8. (7 -8 pár). út közelében találtam), az utak mentén, erdőszéleken, falvakban stb. mindenütt bőséges alkalma nyílik fész- 233. Házi veréb (Passer domesticus): Mindenfelé kelésre. Legszívesebben gazosokban táplálkozik, de követi az embert, de láttam lakott helytől távol is (Ba- éppenígy a nádszegélyben vagy bárhol másutt is. A latonkeresztúr, 1972.V.30.). Ezt már HOMEYER is meg­ somogyi part egyik leggyakoribb madara egész éven figyelte Somogyszenlpál körül, hogy a jegenyesorban át, és így saját feljegyzéseim száma is egyike a legma­ sűrűn állottak fészkei, távol a falutól. A molnárfecskék gasabbaknak, de ezek alig mondanak többet, mint fészkeit szívesen foglalja el. Télen a vegyes pintycsa­ amit a tengelicről ismerünk. Jelentősebb számú csapa­ patokkal a nádasba is behúzódik, pl. Fonyód, 1961. tokkal is találkoztam , pl. B alatonlelle, 1950.1.6., 80— XII.12. Siófokon a vasútállomás melletti fákon gyüle­ 100; Balatonberény, 1951.XI.20., 40—50 db stb. Leg­ keztek éjszakázásra 1971.X.11-én, ezeket lövésekkel többször azonban csak egészen kis csapatokban lát­ riasztották. Táplálkozására vonatkozólag a következő tam, 20—25-nél alig többel, sőt elsősorban néhány pél­ észrevételeim vannak: Balatonberény, 1954.VII.20.: az dányból álló, elszórt csoportokat láttam, néha vegyes amerikai szövőlepkével fertőzött fákon tevékenykedtek; pintycsapatokban, melyek a nádas szélét, erdőszéle­ Fonyód, 1956.VII.15. : Locusta viridissima-t fogott, le- ket, gazosokat stb. járták. nyeste szárnyait, lábait és csak a testet vitte el; Ba- 238. Csíz (Carduelis spinus): HOMONNAY Rád- latonszentgyörgy, 1964.X.18. : napraforgótáblában; pusztánál 1937.X. közepén gyűjtött egyet. GYÖRY a Siófok, 1973.VI.27. : búzaföldön 60—80 stb. Fonyódon szentgyörgyi öbölben 1958.IX.27-én 60-as csapatát ész­ 1958.V.24-én egy részleges albínót és egy flavisztikus lelte. 1949—72 között 39 ízben láttam csízt a következő példányt is láttam. havi m egoszlásban: X : 17 ; XI : 18 ; XII : 2 ; 1:1; 11:1 eset­ 234. Mezei veréb (Passer montanus): HOMONNAY ben. Legkorábban Nagyberek (égeres), 1966.X.5. ; leg­ 1938-ban a rádi romon 32 fészkét számlálta, ahol későbben: Fonyód, 1966.11.12. (8-10 zöldikékkel és me­ ugyanakkor gólya, kuvik és búbos banka is költött. A zei verebekkel). Legnagyobb számban: Nagyberek, parti és a sarlós fecskék lösz- és homokfalakba fúrt 1965.XI.20. (80— 100). Egyéb megfigyelési pontok: Ba- lyukait gyakran elfoglalja (LACZKÓ, GRÖSSLER stb.), latonszentgyörgy, rét, Buzsák-Tatárvár, Balatonföld- behatol a községekbe is, így GRÖSSLER lámpaoszlop­ vár, presszókilátó. ban látta fészkét. 239. Kenderike (Carduelis cannabina): A kenderi­ 1946-75 között egész éven át és mindenütt megta­ két saját megfigyeléseimen kívül Balatonfenyves láltam a mezei verebet, télen gyakran a vegyes pinty­ (SZIJJ), Somogyszentpál (HERMÁN), Rádpuszta (HO­ csapatokban, még a nádasban is. így a Sós-tó náda­ MONNAY), Balatonföldvár, Kőröshegy, Szántód sában (1961.Vili.19.). Balatonmárián 1950.III.30-án er­ (GRÖSSLER) és Zamárdi (BARTHOS) közelében ész­ dei és fenyőpintyekkel, királykákkal a nyárfabarkákat lelték. Nagyobb csapatait (40-50+8-10) a szentgyör­ csipegette, Fonyódon 1957,VII.6-án a ház faláról a gyi öbölben 1947.VIII.27-én FARKAS és SZIJJ látták. A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 495

1948—71 között aránylag kevés helyen és mindössze 244. Erdei pinty (Fringilla coelebs): HOMONNAY 45 esetben észleltem, melyek havi és helyi megoszlása (1940) véleményével egyetértek, amikor az erdei pin­ a következő: 1:3 (Balatonberény, Balatonszentgyörgy- tyet a Balaton körül az erdők, parkok, kertek és sétá­ part); 11:1 (Balatonberény): 111:4 (Balatonberény, Fo­ nyok gyakori költő madaraként ismerteti. így GRÖSS­ nyód, móló); IV: 11 (Balatonberény, Fonyódnál a hegy LER Balatonföldváron 15, Fonyódon 12 hímet hallott mögötti homokbuckák között); V:3 (Balatonberény); énekelni 1961.V-ban, W ARGA a vörsi erdőben 1951. VM (Fonyód, hegy); IX: 1 (Balatonszentgyörgy-part); VII.8-án 12-15 példányt számlált. BESSENYEY az átte- X:9 (Balatonszentgyörgy-part, Balatonberény, Fonyód- leléséről beszél, HERMAN viszont Somogyszentpálon liget); XI :7 (Balatonberény, Balatonszentgyörgy vasút­ 1890.11.21-én látta az első érkezőket, KELLER Hollód és állomás, rét és -part); XII :5 (Balatonberény, Balaton­ Tikos közt 1920.IX.24-én 12 átvonulót figyelt meg. szentgyörgy, rét). Már januárban is akadt kiszínezett 1947—75 között 317 alkalommal figyeltem meg erdei hím. 20—25-nél egy csapatban többet nem láttam. pintyet a következő havi megoszlásban: 1:4; II :5; 240. Téli kenderike (Carduelis flavirostris): SZALAY III :29; IV:62; V:54; VI :100; VI 1:24; VIII :1 ; IX:2; X:13; 1896.II.2-án találkozott velük a fonyódi szőlőhegyen - XI : 16; XII : 17 esetben. Részlegesen, de rendszeresen én a halastavaknál láttam. áttelel, bár kétségtelen, hogy tavasszal és ősszel csa­ XXX Zsezse (Carduelis flammea): Csak a halastavak patokban vonul át, pl. 1960.IV.3-án Balatonújlak és a körül láttam és a szentgyörgyi öböllel közvetlen hatá­ Csillagvár között sok hím elfoglalta revirjét és énekelt, ros részén az Iszapnak. még akácosban is, de ugyanekkor egy 50—60-as át­ 241. Csicsörke (Serinus serinus): A csicsörke előfor­ húzó csapat. Fonyódról több megemlíthető észlelésem dulásáról hiányoznak a régebbi adatok a somogyi ol­ volt: 1964.XII.12-én is áthúzok (5—6); a móló szigetén, dalról. KELLER Balatonszentgyörgynél 1920.X.4-én lá­ tehát igen kis revirt foglalva el, énekel (1965.VI.18.); tott egyet. BESSENYEY Enyingről 1922 és 1923.1V-ból az ilyen éneklő hím még a telefonvezetékre is kiült említi. PÁTKAI az 1954-es balatonlellei állományt 4—5 (1958.VI.26.); a forgalomhoz annyira alkalmazkodott, p á rra becsülte. 1 9 6 1-b e n SCHMIDT Fonyódon, hogy a vasútállomás sínéi között szedegetett (1973.IV. GRÖSSLER Balatonföldváron, valamint Balatonszent- 17.). Balatonberényben 1961.X.7-én két hím egy zöld györgynél a falun kívül, fótion területen látta. WIN- küllőt kergetett. DIRSCH szerint 1966-ban a déli parton mindenütt előfordult. 245. Fenyőpinty (Fringilla montifringilla): BESSE­ 1948-75 között 207 alkalomból találkoztam csicsör- NYEY csak átvonulóban látta Ecsipusztánál 1917.111.7— ké/el Aligától Balatonszentgyörgyig az üdülők között, 12. közt, Enyingnél 1922.11.9. (2) és 1923.1.17-11.26. falvakban, ősszel a fonyódi csatorna gazosában is közt. HOMONNAY (1940) szerint Balatonszemesnél (1961.XI.14., 3 db). Megfigyeléseim havi megoszlása: százas csapatokban vonul át. Megfigyeltem a szent­ IV:34; V:27; VI :93; VII :43; Vili :6; IX:2; X:1; XI :1 eset. györgyi öbölben 1962.XI.8-án (10-12); Balatonberény­ Legkorábbi: Siófok, 1964.IV. 1.; legkésőbbi a fenti fo­ ben 1954.1.22. (cT); 1961.X II.12. (a nádszegélyben ve­ nyódi adat. Kirepült családokat főleg Fonyódon, VI- gyes pintycsapattal, (?); 1962.XII.19. (1); Balatonmá- ban láttam. ria, 1950.111.30. (5—6 nyárfabarkát csipkedett); Nagy- berek, 1965.XI.20. (szól); Fonyód, 1966,XII.7. (2— 3 ve­ 242. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula): BESSENYEY gyes pintycsapatban); 1971.11.13.; 1973.11.16. Enyingről 1921/22 teléről említi, HOMONNAY Rád- pusztánál 1937.X.13. és XII.30. közt tö b b e t gyűjtött. 246. Citromsármány (Emberiza citrinella): HOMON­ 1952-67 közt csak 10 esetben figyeltem meg a követ­ NAY Rádpusztánál és Balatonszemesen 9 fészkét ta­ kező megoszlásban: XI :5 ; XI1:2 ; 1:1; 111:2 eset (B ala­ lálta 1938.V-ban, volt köztük, melyben V.4-én már tonszentgyörgy-part, Balatonberény, Nagyberek, Fo­ csaknem repülős fiókák ültek, de voltak még tojások is nyód, Fonyódliget). Legkorábban: Balatonszentgyörgy- VI.17-én. Talált bokorra épített fészket is. V.29-én pe­ part, 1956.XI.15., legkésőbben: Fonyódliget, 1962.111.25. dig az egyikben tokos kakukk fióka. HOMEYER a hol- ládi erdőből említi. GRÖSSLER állománybecslése 1961- ( c fc fí? ) . ben: a balatonföldvári erdőben 6, laza akácosban 3 243. Keresztcsőrű (Loxia curvirostra): UDVARDY éneklő hím. WARGA 1951.VII.8-án 25-30-at számlált a 1943.VII.28. és IX.19. közt több ízben látta Balaton­ vörsi erdőben. GYÖRY Balatonberénynél 1958.IX.27-én földváron; PÁTKAI 1956.VI-ban Balatonlellén sokat fi­ 25-30-as csapatát látta. gyelt meg; STERBETZ Siófokon 1959.VII. 19-én 10-12 db-ot és 1966.VII-ban Balatonföldváron 15 db-ot; 1949—72 között 41 ízben figyeltem meg citromsár­ SCHMIDT 1959.X.15-én megfigyelte Fonyódon, amint mányt: 1:1; III :2 ; IV:9; V :6; VI :6; VII :1 ; IX:5; X:5; egy 8-10 darabból álló csapat átvágott a Balatonon. XI :2 ; XII :4 esetben. Balatonberénynél 1955.X.2-án 5 -6 TAMÁS Balatonberényben fenyőfán 2-t látott 1968.X. a parti uszadékban keresgélt; 1961.XII.12-én a nád- 25-én, EÖRDÖGH pedig a Nagyberekben, Rigóházá­ szegélyben vegyes pintycsapatban 2—3; Fonyódon nál lőtt egy hímet 1971 .VII.2-án. A somogyi oldalon 1966.XII.7-én 500-600 ugyancsak vegyes csapatban. végzett megfigyeléseim: Fonyód, 1959.XI. 12-én 15—20 Megfigyeléseim helyei: Főnyed, vörsi erdő, Csillagvár, tuján, köztük sok a hím, majd még 22 db és továbbiak Balatonszentgyörgy, Balatonberény, Balatonújlak, Ba- szólnak; Balatonlellén fenyőcsoportban 1964.VI.29-én latonkeresztúr, Fonyód, Balatonföldvár, kilátópresszó, hallottam szólni. Kőröshegy. 496 KEVE ANDRÄS

247. Sordély (Emberiza calandra): HOMONNAY a.r.en én mozgó madarakat mikor számítsuk a halastó, (1940) jól jellemzi, amikor azt írja, hogy az utak menti és mikor ennek a tanulmánynak tárgyához, de a ha­ huzalokon, főleg lucernások és kaszálók közelében lastó másik oldalán fekvő ordacsehi rét madarairól látható. GRÖSSLER szerint földeken, réteken, erdős ugyanezt elmondhatjuk stb. oldalakon és akácosok szélében is megtalálható. BES- Az átfedés lehet időbeni is, hiszen a halastavak SENYEY szerint Enyingnél áttelelt, viszont HERMAN és 1920 után létesültek, addig helyüket a berkek foglal­ GAAL érkezési adatait közli: Somogyszentpál, 1890.11. ták el. Ezek m adarainak ismertetése a jelen és nem a 20.; Balatonlelle, 1896.III.8. A szentgyörgyi öbölben halastavakról szóló tanulmány feladata. Csakhogy a FARKAS és SZIJJ 1949.VIII.27-én 8 -1 0 -e t számláltak. régi adatokról néhányszor nehéz eldönteni, hogy azok 1947—73 között 74 esetben találkoztam sordéllyal a a berkekről, vagy már a halastavakról szólnak. következőképpen: 111 :3 ; IV :27 ; V:20; VI : 14 ; VI 1:7; A halastavakról írott tanulmányom 181 fajt, a jelen­ IX: 1 ; X : 1 ; XII : 1 esetben, a következő helyeken: Aliga, legi 248 fajt ölel fel. Ezekből az előző munkámban 5 Sós-tó, Zamárdi, Szántód, Szárszó, Balatonlelle, Jan- faj van, mely itt nem szerepel, viszont most 65 olyan kovich-ielep és Fonyódliget közt; Buzsák, Balatonújlak, fajról is beszélek, amelyek a halastavi dolgozatban Balatonmária, Balatonberény, Balatonszentgyörgy, nem fordultak elő — a kéteseket nem is számítva. Battyánpuszta — a fonyódi adatokat a halastavakról írt tanulmányomban mutattam be. Legnépesebb csa­ A 248 madárfajból 16 faj Balaton-parti fészkelésére pata 13 m adárból á llo tt (Balatonszentgyörgy, rét, 1961. lehet számítani és további 110 fajra, melyek a lakott területen, a parkokban, kertekben, mezőgazdasági te­ X II.12.). rületen, az erdőben vagy a berkekben költenek, továb­ 248. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus): A be­ bi 5 fajt sorolhatnánk még ide, mint a Balaton vidé­ gyűjtött példányok különböző alfajokhoz tartoznak: E. kén nem rendszeresen költőt. s. stresemanni: Rádpuszta, 1938.V.4.; VI.11.; 1941.V. 6.; Balatonmária, 1952.1.25.; E. s. schoeniclus: Rád­ A jelen tanulmány tárgyát súlypontosan a már be­ puszta, 1937.X. 18.; Fonyód, 1908.XII.; 1939.XII.1.; Ba- épített part jól kialakult, fás környezete teszi ki, me­ latonfenyves, 1950.1.20. HERMAN 1890.IV-ban ta lá lta lyek egyes szakaszokon (AIigától Balatonszabadiig meg fészkét a Nagyberekben Drenyavárnál. BESSE- vagy Balatonfenyvesen) magas növésű erdei fenyők NYEY Enyingről teleléséről szól, GAAL tavaszi érkezé­ csoportjából állanak. Mivel a déli part „hátországa” séről (Balatonlelle, 1896.111.9.). CHERNÉL szerint a javarészt mezőgazdasági művelésű terület, azért a leg­ bogiári berekben 1917.IX.19-én sokat mozgott. több, főleg énekes madár ide szorul be. Az igazi er­ dők a parttól több km távolságra fekszenek, csak 1949-73 között 131 alkalomból láttam nádi sár­ egyes kiugrásaik vagy pl. az önállóan kiemelkedő fo­ mányt: 1:2; 111:11; IV:10; V:12; VI :6; VII :1 ; VII! :9; nyódi bazaltkúp tölgyese éri el a partot, így voltakép­ IX : 18 ; X:27 ; X l:29; XII :6 eset. A megfigyelések szá­ pen egy más tanulmány tárgykörébe tartoznának, mának ingadozása, valamint a rendszertani vizsgálat mely a somogyi dombvidék erdeit tárgyalná - szem­ arra mutat, hogy az állomány télire, legalábbis rész­ ben a veszprémi parttal. ben, felcserélődik északiakkal. Erre vallanak egyes megfigyelések is, pl. a Nagyberekben 1965.XI.20-án ki- A somogyi part mentén ma már csak a Balatonbe­ sebb-nagyobb csapatokban vagy egyesével összesen rény és Balatonszentgyörgy közti kiterjedt rétség — 150-200-ra becsültem a példányok számát, melyek fő­ részben mocsárral — maradt beépítetlen, bár nem érintetlen. leg a gazosokat keresték fel; Balatonszentgyörgynél kukoricásban, 1966.XI.15-én 20—25-ös csapat; Janko- Ellenben ugyancsak súlypontos terület volt és lenne vich-telep és Fonyódliget között 1962.III.25-én 15— a fövenyes part, ami lehetővé tette, hogy belőle fürdő- 20-as csapat gazosban stb. Ilyenkor szállónak ki a ző- és üdülőhely váljék. Erre a célra sokkal alkalma­ nádból és bokrokon vagy fákon is mozognak. A Bala- sabb az északi partnál, hiszen legtöbb helyen km-re ton-parti nádasokban, a berkekben mindenfelé meg­ is begyalogolhatunk a vízbe, anélkül, hogy 1 m-nél találjuk, a Sós-tón is találkoztam vele (1963). magasabb legyen. Ennek az átalakulásáról és annak hatásáról a madárvilágra kell még néhány szót sróla- nunk. ÖSSZEFOGLALÁS Az 1950-es évek közepe óta az átvonuló parti ma­ darak száma minőségileg és mennyiségileg lényege­ Balaton-kutatásom során már 1941-42-ben, majd sen lecsökkent. GAAL (1930) jóslata a „süppedő sír­ 1946-75 között a somogyi oldalon is sok területet be­ dombokról” valósággá vált, ugyancsak KOLOSVÄRY jártam, és már több tanulmányom is megjelent ezen (1935) figyelmeztetése is. Ennek a változásnak van vizsgálataim eredményeiről (halastavak, Iszap). Ter­ anthropogén és „természetes”, helyesebben másodla­ mészetesen ezek és a jelen dolgozat között akadnak gosan anthropogén oka. A közvetlen anthropogén ok átfedések, hiszen egyes esetekben erőszakolt szétvá­ egyik oldala, hogy a partot kikövezik akár közvetlen lasztásuk, pl. a somogyi földekről a Balatonra szálló annak vonulatán, akár az ismertetett feltöltési mód­ ludak nemcsak ezt, de akár a halastavakat, az Iszap, szerrel. A kérdés másik oldala az üdülőforgalom és a de még a Kis-Balaton légterét is keresztezhetik. Vagy fürdőzés fellendülése, mely hosszan tartó őszökön so­ egy másik példát mutat Fonyód, ahol a csatorna egy káig kihúzódhat. A parti fajok túlnyomó részét — kis része ma már a telepen is keresztül folyik, tehát az számban vannak, melyek a parti kövek közt is szívesen A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 497 keresgélnek élelem után — megfosztják táplálkozó te­ A puszta faunisztikai jegyzék összeállításánál azon­ rületüktől, a fövenyparttól. Ha az egyes strandok ide­ ban úgy érzem, sikerült egy lépéssel tovább halad­ jében kiürülnek, akkor itt még megtalálják az alkal­ nunk, mert mi is volt a célja az egész vizsgálatnak és mas pihenőhelyet, de ez a legritkább eset. A „termé­ ki kezdeményezte? A kezdeményező prof. dr. ifj. ENTZ szetes” ok, mely jórészt az át nem gondolt szabályozás GÉZA volt, a cél pedig, hogy a Balaton életének ösz- következménye, a partok eliszaposodása, melyen még szefüggéseire mutasson rá. 1946-ig már sok vizsgálat lepihenhetnek a madarak, bár nem minden faj ked­ történt akár faunisztikai, akár ökológiai szempontból, veli, de ha az iszapot benövi a szittyó vagy a nád, már azonban nem alakult ki a madárélet szakaszos válto­ nem tudnak hová leszállni, azaz a limikolák szerepét a zásainak képe, mely befolyásolja a tó életének egé­ mocsári fajok veszik át, ahogyan a berkek halastava- szét, pl. bukórécék és a vándorkagyló, Lithoglyphus- sítása új faunaképet hozott létre még a Balaton vidé­ csiga, szárcsák és hínár, csérek és küszök, a pintyek kén is. A parti növényzet az erősen lecsökkent marha­ és az uszadékkal sodort magok stb. viszonya vagy akár, tartás stb. következtében a taposás elmaradása miatt hogy az úszórécék hogyan „fürdik” ki és tartják so­ is bujábban fejlődik, és ez nem kis mértékben já ru l káig nyitva a befagyó vízfelület lékeit, ami a halak hozzá a partok elmocsarasodásához. szempontjából sem közömbös stb. Az ún. „vonulási A községek a környezetükről beszoruló madárfajo­ jelentések”, melyeket alkalmi megfigyelések útján kon kívül új jövevényeket is kaptak. A balkáni gerle nyertek, hiszen egyéb elfoglaltságuk mellett még a 1937 óta, a balkáni fakopáncs 1950 óta terjedt el szorgalmas munkatársaknak sem maradt idejük rend­ annyira a somogyi oldalon. A fürj, a haris, a kender­ szerességre, így a célt nem elégíthették ki. HERMAN magos réce katasztrofális csökkenése egész Európá­ pedig csak egy tavaszon (1890) át végezte munkáját, ban a Balaton vidékére is kihatott. A régi berkek fész­ amit a meteorológiai tényezők erősen befolyásoltak, kelő fajai közül a daru, a gödény már régen eltűntek ahogyan kiderült, hogy 1941-ben mi is véletlenül csíp­ mint költő fajok. A Kis-Balatonban újabban (1947) tünk el egy rendkívül kedvező évet. Ezt a hiányt óhaj­ megtelepült kárókatonák, kis kócsagok viszont gyako­ totta ENTZ pótoltatni, hogy a madáréletet a Balaton ribb látogatói lettek a somogyi oldalnak. A lócsér vo­ élete kellő helyére illeszthessük. nulása eltolódásának következménye, hogy szintén A csaknem 30 éves vizsgálat tanulsága, annak el­ gyakrabban jelenik meg a somogyi parton. Kedvezően lenére, hogy súlypontosan a veszprémi és nem a so­ változott az ezüstsirályok mennyisége is stb. Változat­ mogyi oldalon folyt, mégis sikerült még az utolsó pil­ lan a vízen élő madarak száma, ha olykor lanatban reális képet kapnunk, hogy hogyan zajlott ingadozásokat is mutat. Ez viszont attól függ, va­ le természetes körülmények között a Balaton-parti ma­ jon a bemosott növényvédő szerek, a fürdőzők által dárvonulás. Rámutattam, hogy mely részek kutatása okozott vízszennyeződések és hasonlók nem hatnak-e kielégítő és melyeké kívánatos a jövőben is, de egy­ ki a Balaton csigaállományára, sok bukóréce táplálé­ úttal arra is, hogy a természetátalakítás folytán a kép kára, hiszen a vándorkagyló gradációja már évtizedek egyre gyorsabban változik, tehát a kielégítőnek minő­ óta megszűnt. Az elhinárosodás ellenben több szár­ sülő kutatások sem zárhatók le végleg, annak folya­ csát vonz. matosságára lesz szükség. De ezek még csak az ala­ A somogyi dombok madárvilágának vizsgálatában pok lefektetései, melyek alapján a részletvizsgálatok ez a dolgozat még csak kezdeményező lépés. A Nagy­ megindulhatnak akár coenológiai, akár más szem­ berek kutatását sem zárta le HERMAN OTTÓ, hiszen pontból, és ezek után mutatkozik meg igazában a ma­ azóta annyit és annyiszor változott, tehát sok tenni­ darak indikátor szerepe a Balaton egyre időszerűbb valót követel. környezetvédelme szempontjából. Keve András 498 KEVE ANDRÁS

IRODALOM

Agárdi, E., 1935, Küszvágócsértelep a balatoni Nagyberek­ Fallon-Kund, A., 1937, Daru és túzok Somogybán. ben. (Nim ród Vadászújság, 25, p. 258) (Magyar Vadászújság, 35, p. 429—430) Frivaldszky., J., 1891, Aves Hungáriáé. Agárdi, E., 1968, Dankasirálytelep a balatoni Nagyberek­ (Budapest, pp. 197) ben. Gaal, G., 1896, A madárvonulás Magyarországon . . . (A quila, 75, p. 287; 298-299) (A quila, III, p. 7— 116) Asztalos, D., 1942, Szalonka-vonulás. Gaal, G., 1897, A madárvonulás Magyarországon ... (Nimród, XXX, p. 476) (A quila, IV, p. 44-104) Baer, V., 1907, Die Brutplätze des Kranisch in Deutschland. Gaal. G., 1897, Herbst-Excursion an das südliche Balaton- (O m . Mschr., 32, p. 432-450) See Ufer. Bannerm an, D. A., 1961, The Birds of the British Isles. X. (Orn. Jb„ 8, p. 10-20) (London, pp. 320) Gaal, G., 1898, A madárvonulás Magyarországon . . . Barthos, Gy., 1922, Rövid jegyzetek a Kisbalaton és fonyódi (A quila, V, p. 226-279) berek madárvilágához. Gaal, G., 1900, Adalékok a madárvonulás kutatásához a (Aquila, XXVIII, 1921, p. 183-184; 214) füsti fecske 1898. évi magyarországi nagy tavaszi megfi­ Barthos, Gy., 1954, Héják különös viselkedése. gyelése alapján. (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 238-239; 282) (A quila, V I|, p. 8— 379) Barthos, Gy., 1954, Új adat a füleskuvik fészkeléséhez. Gaal, G., Adatok a Balaton madárfaunájához. (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 242; 286) (A quila, X, p. 215-218) Barthos, Gy., 1959, Szajkók vonulása. Gaal, G., 1903, Süppedő sírdombok. (A quila, LXV, 1958, p. 292; 350) (Bal. Múz. Egy., I. Évk., p. 43— 49) Beretzk, P— Keve, A., 1957, Zum Zuge des Sanderlings (Cro- Gaál, I., 1932, A sarlósfecske újabb előfordulása. cethia alba) in Ungarn. (Term. Tud. Közi., 64, p. 586-588) (Orn. M itteiL, IX, p. 208-210) Greschik, J., 1910, A madárvonulás Magyarországon . . . Beretzk, P.— Keve, A., 1958, Zum Zuge des Knutts (Calidrisca- (Aquila, XVII, p. 1-127) nutus) und Pfuhlschnepfe (Limosa lapponica) in Ungarn. Greschik, J., 1932, A füstös réce, Oidemia fusca fusca (L.). (Orn. M itteiL, X, p. 81— 83) (Kócsag, V, p. 109— 112) Beretzk, P.-Keve, A., 1964, über den Zug einiger seltener Greschik, J., 1933, A csonttollúak táplálékáról . . . Limikolen in Ungarn. (Kócsag, VI, p. 89—93) (Orn. MitteiL, XVI, p. 183-184) Greschik, J., 1938, Adatok a Coracias garrulus táplálékáról. Beretzk P.—Keve, A., 1964, Von Zug des Steinwälzers, Are- (Kócsag, IX—XI, 1936-38, p. 96; 102) naria interpres, in Ungarn. Greschik, J., 1944, A fekete réce, Oidemia nigra nigra (L.). (Beitr. z. Vogelk., IX, p. 391— 396) (Kócsag, XN— XVI, 1939-43, p. 19-25) Beretzk, P.—Keve, A., 1971, Der Berghänfling, Carduelis fla- Grossinger, J. B., 1793, Universa Historica Physica Regni virostris L., 1758, in Ungarn. H u n g á riá é ... II. O rnithologia. (Lounais— Häm een Luonto, No. 42, pp. 19) (Posonii et Comaromii, pp. 472) Beretzk, P.— Keve, A.—Marián, M., 1963, Jahreszeitliche Ver­ Grossier, К., 1963, Ornitbologische Notizen vom Balaton. änderungen im Bestand der Rohrammer—Populationen in (Falke, 10, p. 46— 51) U n g a rn . Győry, J., 1964, Jegesrécék Siófoknál. (Acta Zool., VIII, p. 251-271) (Aquila, LXIX-LXX, 1962-63, p. 257) Berzsenyi, Z., 1918, A daru fészkelése a balatoni berekben. Herman, О., 1891, Egy ősmocsárról. (Term. Tud. Közi., L, p. 124— 125) (Term. Tud. Közi., XXIII, p. 1— 11) Bessenyey, I., 1918, A datok a vörös vércse, egerész ölyv és Herman, О., 1895, A madárvonulás elemei Magyarországon karvaly téli táplálkozásához. 1891-ig. (Aquila, XXIV, 1917, p. 278; 294) (Budapest, pp. 238) Bessenyey, I., 1923, Anser fa b a lis és albifrons. Herman, О., 1895, Die Elemente des Vogelzuges in Ungarn (Aquila, XXIX, 1922, p. 173; 193) bis 1891. Bittera, Gy., 1914, Nappali ragadozó madaraink gyomortar­ (Budapest, pp. 216) talom-vizsgálata. Hochekker, A., 1935, Énekes hattyú a Balatonon. (Aquila, XXI, p. 230-238) (Aquila, XXXVIII—XLI, 1931-34, p. 372; 437) Boér, Gy., 1934, Kócsagok Fonyódon. Homeyer, A., 1893, Nach Ungarn und Siebenbürgen. IV. (Nimród, XXII, p. 334) (Orn. Mschr., XVIII, p. 13-31) Bogdán, L., 1964, Hogyan isznak a vadludak befagyott vi­ zeknél. Homonnay, N„ 1937, A csalogányok. (Aquila, LXIX-LXXII, 1962-63, p. 268) (A Természet, XXXIII, p. 129— 131) Chernél., I., 1918, Jegyzetek az őszi vonulásról a Balaton Homonnay, N„ 1938, A búbos banka, Upupa epos L. fész- vidékéről. kelési viszonyai a Balaton mellékén. (Aquila, XXIV, 1917, p. 24-29) (Kócsag, IX—XI, 1936-38, p. 72-79) Chernél, L, 1918, A tőkés és nyílfarkú récék (Anas boschas Homonnay, N., 1938, Érdekes madártelelőhelyek a Balaton L. et Dafila acuta L.) mezőgazdasági kártékonysága. РР0 J J 0 |(0 ["J а (Aquila, XXIV, 1917, p. 268-269; 282-283) (Kócsag, IX—XI, 1936-38, p. 100; 104-105) Chernél, I., 1922, Jegyzetek a Balaton mellékéről 1921 őszén. Homonnay, N„ 1938, Einige bemerkenswerte Brut-Beobach- (Aquila, XXVIII, 1921, p. 127-130) tuogen in der Umgebung des Balaton-Sees. Csörgey, T., 1905, Monticola saxatilis (L.). (Fragm. Faun. Hung., f, p. 60—62) (Aquila, XII, p. 344) Doming, H., 1929, A sarlósfecskék (Cypselus apus L.) meg­ Homonnay, N., 1938, A balkáni gerle (Streptopelia decaocto telepedése . . . Friv.) előfordulása a Balaton mellett. (Aquila, XXXIV-XXXV, 1927-28, p. 195-202) (Állott. Közi., XXXV, p. 94-95) Dudich, E., 1922, Pastor roseus. Homonnay, N., 1939, A balaton-melléki biotópok kialakulá­ (Aquila, XXVIII, 1921, p. 187; 217) sának jelentősége a vízi madarak megtelepedése szem­ Eördögh, T., 1963, Nagyberki érdekességek. pontjából. (M. Vadász, XVI, nr. 1, p. 5) (Állott. Közi., XXXVI, p. 38-53) A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 499

Homonnay, N., 1939, A Balaton költő madarai . .. Keve, A., 1968, Madártani szempontok a Keszthelyi-öböl el­ (M. Bioi. Kút. Munk., XI, p. 194-232) iszaposodásának kérdéséhez. Homonnay, N., 1939, A sárszalonka. (Vszpr. Múz. Közi., 5, p. 361— 376) (A Természet, XXXV, p. 111-112) Keve, A., 1970, über die Limikolen der Umgebung des Ba­ Homonnay, N., 1939, Életképek a Balaton környékéről. laton-Sees. (Búvár, V, p. 535— 539) (Beitr. z. Vogelk., 16, p. 219-231) Homonnay, N., 1940, A Balaton és környékének madarai. Keve, A., 1972, Die Schwäne und Gänse des Balaton-Ge­ (M. Bioi. Kút. Munk., XII, p. 245-276) bietes. Homonnay, N., 1941, A fehérgólya fészkelési viszonyai és (Beitr. z. Vogelk., 18, p. 249— 264) ökológiai sajátosságai a Balaton vidékén. Keve, A., 1972., A Balaton guvat-féléi. (M. Bioi. Kút. Munk., XIII, p. 74-101) (Állott. Közi., LIX, p. 67-85) Horváth, L.— Keve, A., 1956, The Subspecies of the Dunlin in Keve, A., 1973, Der Kranich und die Trappen in der Bala­ Hungary. ton-Gegend. (Ann. Hist-Nat. Mus. Nat. Hung. ,S. N. VII, p. 469—476) (Falke, 20, p. 10-14) Horváth, L.— Keve, A.— Marián, M., 1964, The Systematic Rele­ Keve, A., A Balaton úszórécéi (Anas sp.). gation and Migratory Condition of the Skylark . . . (Aquila, LXXVI-LXXVII, 1969-70, p. 117-139) (Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung., 56, p. 519—528) Keve, A., 1974, A somogyi Balaton-part halastavainak ma­ Józsa, A., 1926, Siófokról jött hir. dárvilága. (Nimród, XIV, p. 117) (Somogyi Múz. Közi., I, p. 263—275) Kalmár, Z., 1933, Bombycilla garrulus adatok 1922-33 telé­ Keve, A., 1975, A Balaton sirályai. ről. (Aquila, LXXVIII— LXXIX, 1971-72, p. 107-132) (Kócsag, VI, p. 46-51) Keve, A., 1975, A Balaton búvár- és vöcsökfajai, gödénye és Kasza, L., 1968, Vándorló bütykös hattyúk . . . kárókatonája. (Acta Kittenberger Zoo, I, p. 7) (Veszpr. m. Múz. Közi., 12, 1973, p. 563-573) Keller, О., 1922, Énekes hattyúk a Balatonon. Keve, A,, 1975, A csüllő Magyarországon. (Term. Tud. Közi., 54, p. 34— 36) (Aquila, LXXX-LXXXI, 1973-74, p. 139-147) Keller, О., 1923, Őszi madártani megfigyelések... Keve, A — Pátkai, I., 1955, Magyarország és a Kárpát-me­ (A Természet, XIX, p. 8-10; 20-21) dence nagysirályai. Keve (Kleiner), A., 1940, Mauersegler-Katastrophe in Un­ (Aquila, LIX-LXII, 1952-55, p. 311-333) garn. Keve, A.-Pátkai, l.-Udvardy, M.—Vertse, A., 1947, Bericht (Vogelzug, XI, p. 127) der ornithologischen Balaton-Forschung in den Jahren Keve (Kleiner), A., 1942, Rendszertani tanulmányok a Kár­ 1942 und 1943. pátok medencéjének varjú-féléin . . . III. (Arch. Biol. Hung., Ser. Il, Vol. 17, p. 51—60) (Aquila, XLVI-XLIX, 1939-42, p. 146-224) Keve (Kleiner), A.— Pátkai, I.—Vertse, A., 1942, Az 1941. évi Keve, A., 1952, Zwei Jahre Seidenschwanzinvasionen. madártani Balaton kutatás főjelentése. (Larus, IV—V., 1950-51, p. 74-83) (M. Bioi. Kút. Munk., XIV, p. 95— 131) Keve, A., 1954, A szerecsensirály ismét megjelent a Bala­ Keve, A.—Pátkai, I.-Vertse, A., 1943, Hauptmeldung deror- tonnál. nithologischen Balaton-Forschung im Jahre 1941. (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 227; 270-271) (M. Bioi. Kút. Munk., XV, p. 153—211) Keve, A., 1954, Különösebb vendégek a Kisbalaton védterü- Keve, A.—Reichart, G., 1960, Die Rolle der Vögel bei der letén . . . Abwehr des amerikanischen Bärenspinners. (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 228-230; 272-273) (Falke, 7, p. 20-26) Keve, A., 1954, A fekete gólyák költése és vonulása 1949- Keve (Kleiner), A —Vasvári, M., 1942, Egyidejű madártani ben Somogybán. megfigyelések a Dunántúl vizeinél 1941 őszén. (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 236; 280) (M. Bioi. Kút. Munk., XIV, p. 132-146) Keve, A., 1954, A balkáni fakopáncs terjeszkedése a Dunán­ Kolosváry, G., 1935, A magyar tenger és a nádrengetegek. túlon. (A Természet, XXXI, p. 38— 40) (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 246; 289-290) Lambrecht, К., 1911, A madárvonulás Magyarországon... Keve, A., 1954, Fecske-katasztrófa a Balaton mellett 1949- (Aquila, XVIII, p. 9-134) ben. Lambrecht, К., 1912, A madárvonulás Magyarországon... (Aquila, LV-LVIII, 1948-51, p. 254-255; 289-299) (A quila, XIX, p. 43— 150) Keve, A., 1955, Különösebb vendégek a Balaton mellett az Lambrecht, К., 1913, A madárvonulás Magyarországon . . . 1952— 54. esztendőkben. (A quila, XX, p. 16— 145) (Aquila, LIX-LXIII, 1952-55, p. 382-383; 439-440) Landeck, L. K., 1842, Beiträge zur zoologischen Geographie. Keve, A., 1957, Különösebb vendégek a Balaton mellett (Isis V. Oken, 1842, p. 176— 203) 1955. esztendőben. Lendl, A., 1903, Faunisztikai és vonulási adatok. (Aquila, LXIII-LXIV, 1956-57, p. 279-280; 339) (A quila, X, p. 262) Keve, A., 1959, Különösebb vendégek a Balaton mellett az Lovassy, S., 1897, A Balaton faunája. Madarak. 1956-57. esztendőkben. (Bal. Tud. Tanúim. Ered., II. 1., 13., p. 219-250) (A quila, LXV, 1958, p. 282; 344) Lovassy, S., 1897, Vögel (Aves) Keve, A., 1960, Különösebb vendégek a Balaton mellett 1957 (Result. Wiss. Erf. Balaton, II, Bd. I, Teil, XIV. Sect., pp. 23) őszén és 1958 tavaszán. Machay, L., 1955, Gödény Enyingnél. (Aquila, LXVI, 1959, p. 275-276; 310) (Aquila, LIX-LXII, 1922-55, p. 374; 433) Keve, A., 1962, Dr. Beretzk Péter és dr. Vasvári Miklós le­ Marián, M., 1956, Adatok a fehér gólya (Ciconia c. ciconia velezése. L.) fészkelési viszonyaihoz Somogybán 1956-ban. (A quila, LXVI 1—LXVI 11, 1960-61, p. 217-218; 251) (Rippl-Rónai Múz. Közi., pp. 5) Keve, A., 1964, Különösebb madárvendégek a Balaton mel­ Marián, M., 1962, A fehér gólya Magyarországon 1956-1958. lett 1959 őszétől 1962 tavaszáig. években. (Aquila, LXIX-LXX, 1962-63, p. 264-265) (M óra F. Múz. Évk., 1960— 62, p. 231— 269) Keve, A., 1966, Ritkább madárvendégek a Balatonon... Marián, M.—Marián, M. jr., 1968, A gólyaállomány válto­ (Aquila, LXXI-LXXII, 1964-65, p. 229) zása M agyarországon 1958— 1963. Keve, A., 1968, Aythynae és Merginae fajok előfordulása és (M óra F. Múz. Évk., 1968, p. 283-314) vonulásuk évi ciklusa a Balatonon. Menyhért, V., 1900, Fekete batlák a bogiári berekben. (Aquila, LXXV, p. 21-44) (A Természet, III, nr. 21, p. 11) 5C0 К EVI ANDRAS

Mészóros. G. L. 1950. Hottpik Ozoro hotóróbon. Schenk, j., 1922. Az 1920/21 és oz 1921/22. évi téli hattyú- (Aquilo. LI-LIV. 1944-47. p. 159. IM ) invózió. Murfcfy, U 1930. Szolonkók. (Aqu Io. XXVIII. 1921. p. 188-189 ; 218-219) (N im ro d . XVI11. p. 153) Schmidt. F. 1973. A gyöngybagoly (Tyto Alba) és oz erde« Murkly. A . 1931, Erde. szolonkók. fülesbagoly (As о otus) legfontosabb tóplólékóllatol Ma­ (Nimród. XIX. p. 116) gyarországon Pôtfcai, 1. 1934, Csigoforgotà Bolotonberénynél. (Aqu.to. LXXVI-LXXV1I. 1969-70. p. 55-64) (Aquilo. LV-LVMI, 1948-51. p. 228; 271) Scmidt. E.. 1973. Faunisztikai .egyletek. Petényi, ). . (-M odorát!. Gy). 1884. Ober die Entenorten (Aquilo. LXXVULXXVII. 1969-70. p 183-186; 197) Ungarns. Semodom. Oy. 1967. Cjszakoi neonfény hatóio a füsti (ZeiUcKr. 1 Get Orn. I. p. 26-46) fecskére. Polgár, К , 1927, A Balatoni Nogyberek (Aquilo. LXXMl-LXXIV. 1966-67. p. 183; 198) (Nimród. XV. p. 373-375) Sxaloy, L E., 1896. Koroi odotok о Voncllus eristotus l. ta­ Pongur. Gy.. 1904. A füsti fecske őszi vonulása 1898 bon vaszi vonj'ú lábon Mogyorortiágon. (Aquilo. III. p 139-140) (Aquilo. XI. p. 1-249) Szalay, L E. 1926. Holtyú о Bolatonon. Reichart. G . 1957. Amerikai fehér szövőlepkét fogyotxtó ma­ (Aquilo. XXXil-XXXIII. 1925-26. p. 252 ; 281) darak. Szolay, L. E-. 1929, O»demio fusco L. (Aquilo. LXIII-IXIV. 1956-57. p. 323-325; 367-368) (Aquilo. XXXIV-XXXV. 1927-28. p. 384 . 426) Reiter. О . 1 8 8 8 . In Ttchoti et Dollo Tore. Fünfter Jahres­ Szalay, L E.. 1929, Korón érkező kócsagok. bericht (1886) des Comité*» für omithologisehen Bcoboch- (Aquilo, XXXIV-XXXV. 1927-28. p 395-436) tungsstat»onen in Oetterreich-Ungarn. Szolay. L E. 1935. Remek túzok. (Omit. V. Suppl. pp 346) (Aquilo. XXXVilt—XU. 1931-34. p 367 ; 431) Sosvöri-Schäfer. L. 1966. Révision svstémotique des Coche- Szlklo. G . 1886. in Tschusi - Dollo Torre. Zweite Jahres­ vis Huppés Galerido crlstoto du Bastin Carpothique bericht (1883) des Commité’s für omithologi sehe Beoboch- (Alauda. XXXIV. p. 200-209) tungsstotionen in Ocsterrech-Ungorn. Schenk. J., 1899. A modórvonulás Mogyarorszógoo .. (O m is. I. 1885. p. 197-576) (A qu la. VI. p. 168-251) Szikla. G . 1888, «n Tschusi - Dolle Torre. Fünfter Jahres­ Schenk. J., 1901. A modórvonulás Magyarországon... bericht (1886) des Commité's fúr omlthologische Beobach­ (Aquilo. VIII. p 50-122) tung sttohonen in Ocsterreich-Ungorn. Schenk, J., 1905. A modórvonulás Magyarországon ... (Omis. IV. Suppl. pp. 346) (Aquilo. XII. p 83-202) Temminck, C. J., 1820, Manuel d*0mitholog«e ... Schenk, J„ 1906. A modórvonulás Magyarországén ... (Paris, pp 950+CXV) (Aquilo. XIII, p 9-66) Vasvári, M . 1922. Daru nyáron. Schonk, J., 1906. A modórvonulás Magyarországon... (Aquilo. XXVill. 1921. p. 174; 207) (Aquilo. XIII. p. 83-141) Vasvári. M . 1923, Foumsztikar adatok. Schenk. J , 1907, A madárvonulás Magyarországon ... (Aquilo. XXIX. 1922. p 167-169; 190-191) (Aquilo. XIV. p. 1-119) Vosvári. M . 1935. Awfounánk néhány új ét ritka alakjáról. Schenk. J.. 1908. A modórvonulás Magyarországon .. (Aquilo. XXXVIIl-XU. 1931-34, p 289-307) (Aquilo. XV. p. 1-141) Vasvári, M . 1938. Bedeutung do t Mogensteine (Gostrohthe) Schenk. J., 1909. A modarvonulát Magyarországon ... bet den Seetauchern (Colymbus). (Aquilo, XV). p. 1-128) (Proc Vili Int Om. Congr. 0*ford. 1934, p. 730-743) Schenk. J., 1913. A Balatonon nyáron előforduló sirályfojok. Vertse. A., 1939. Újabb adatok a sarlósfecske fészkelőiéhez. (Term. Tud. Kózl. 45. p. 547-548) (Aquilo. XUI-XtV. 1935-38. p 674; 697) Schenk, J., 1916. A modórvonulás Mogyo r or szógon ... Vexéayi. A . 1903. A modárvonulós Mogyororszàgon ... (Aquilo. X. p 104-187) (Aquilo. XXII. 1915. p 5-56) Veiényi. À . 1905. A modorvonulás Magyarországon ... Schenk. J„ 1917, Lappföldi gatyás ólyvek Mogyarortzágon. (Aquilo. XII. p. 1-77) (Aquilo. XXIII. 1916. p. 347-349; 547-549) Worgo. K.. 1923, Modárvonulósi adotok Magyarországból. . Schenk. J., 1917. A«e» In Fauna Regnl Hungarioe. (Aquifo. XXIX. 1922. p. 91-13 } (Budapest, p p 114) Worgo, K . 1924, Modórvonulás« adatok Magyarországból... Schenk, j.. 1918. Modárvonulósi adotok Magyarországból. (Aquilo. XXX-XXXI. 1923-24. p. 179-237) (Aquilo. XXIV. 1917. p. 241-261) Worgo. K.. 192Ó. Modárvonulósi adatok Mogyororszógból... Schenk. J. 1918, A köcsög hajdoni és jelenlegi fésxkeló te­ (Aquilo. XXXil-XXXIII, 1925-26. p. 66-127) lepe« M ogyo r ő t szógon Worgo. K., 1929. Modárvonulósi odotok Magyarországból... (Budapest. pp. 73-f 69) (Aquilo. XXXIV-XXXV. 1977-28. p 257-305) Schenk. J.. 1921. Modárvonulósi odotok Magyarországból Wertr. Fr.. 1973. Streifzüge am ВэЫоп. (Aquilo. XXVII. 1920. p. 39-55) (Gef. Welt. 97. p. 10-14) Schenk. J., 1921, Cygnus muticus Zorkóczy. 1941, Modárvonulósi hírek. (Aquilo. XXVII. 1920. p. 250; 269-270) (Nimród. XXIX. p. 368) A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÄRVILÄGA 501

ÜBER DIE VOGELWELT DER SÜDLICHEN SEITE DES BALATONS AUSSER DER FISCHERTEICHE

Die Südseite des Balatons ist — 78 Km — an Vögeln Jahrhundert von den Ornithologen oft besucht wurde, in der Umgebung des Sees am ärmsten, ausgenom­ aber in 1890 begann da die Trockenlegung, und so men die Fischerteiche, die ich schon behandelt habe wurde er vernachlässigt, obwohl das Wasser und da­ (1973). Der Grund liegt darin dass das ganze Ufer mit auch die Vögel, wie z. B. Silberreiher usw. öfters heute schon mit Sommerfrischehäusern, Camping- zurückkehren. Seine Umstände wurden die leichte Plätzen usw. fasst eingebaut ist. Nur an der südlich­ Abwässerung mit dem wohl ausgebeuteten Kanal­ sten Spitze blieb eine grosse, zwar nicht unberührte system sehr schwankend. Wiese, welche sich eng an die Umgebung des Kis- An der Nordspitze des Ufers liegt ein interessan­ Balatons achliesst. ter kleiner Teich, der Sós-tó (Salzteich), welcher aber Der Hinterland des Ufers ist zum grössten Teil land- heute sehr umgebaut wurde. wirschaftlich bearbeitet. Die Wälder der Hügel rücken Selbst das Ufer blieb in ursprünglichem zustand. Es nur an einigen Stellen bis zum See, oder — wie war flach und sandig, und eben dies lockte den Frem­ der vulkanische Basaltkogel von Fonyód — steht insel­ denverkehr, welcher die Strandvögel verscheuchte, haft in der Ebene, früher ganz von Sümpfen umge­ eine Brut gab es hier nie mehr. An vielen Stellen wur­ ben. So unterscheidet sich die südliche Seite (So­ de das Ufer auch mit Steindamm eingebaut. Wo aber mogy) bedeutend von der nördlichen, und so sind die diese direkte anthropogene Einflüsse fehlen, erscheint meisten Vögel in die Gärten, Parke oder Sommerfri­ dort der Schlamm an mehreren Stellen, besonders an scheanlagen einzurücken gezwungen. Diese bilden der Südspitze, und den Schlamm folgt bald der Schilf, einen der Schwerpunkte dieser Studie. Charaktervögel so z. B. ist die in meiner Limikolen-Studie (1970) be­ der Gärten sind: Pirol, Nachtigall, Mönch- und Zaun­ sprochene Kieselsteinzunge verschwunden, und zu grassmücke, grauer Fliegenschnäpper, Neuntöter, einem geschlossenen Schilfwald geworden, wo die Grünling, Stiglitz, Girlitz usw. An einigen Sektoren des Limikolen keine Raststelle mehr finden. Am längsten Ufers bilden hohe Kiefer den Hauptbestand der Bäu­ blieb der Bucht an der Südspitze des südlichen Ufers me und diese werden von Ringeltauben frequentiert. frei, der immer schlammig war. Heute ist er auch ein­ Die Türkentaube erreichte das Ufer in 1937, der Blut­ gewachsen, und die Stelle der Limikolen übernahmen specht in 1950, heute sind beide Arten weit verbreitet. die Sumpfvögel. Als Ernährungsgebiet der Reiher, z. Saatkrähen versuchen sich öfters anzusiedeln, werden B. Silberreiher änderte er sich nicht, und blieb auch für aber meisst vertrieben. Ansammlungsplatz der Schwimmenten günstig, — nur Der Weiss-Storch nahm sehr ab, aber nur teils we­ die Beobachtung ist erschwert worden, da keine Aus­ gen der örtlichen Einflüsse (Verfolgung, Umbau der sicht auf den See bietet. Die Änderungen beeinfluss­ Dorfhäuser usw.). Der Storch fand aber einen neuen ten die Schwimmvögel des freien Wasserspiegels am Nestplatz an den Betonsäulen der Leitungen. Ebenso wenigsten. Die neuerlich angesiedelte Arten im Kis- die neue Leuchtung mit Neonröhren der Eisenbahn­ Balaton (Kormoran, Seidenreiher) erscheinen nun öf­ stationen zieht mehrere Mehlschwalben zum Nestbau ters wie früher auf Nahrungssuche an der ganzen an. Sogar wurde es in einem Fall festgestellt, dass Südküste, dagegen die Art Sichler durch sein Ver­ die Rauchschwalbe durch Neonbeleuchtung zum schwinden zu einem seltenen Spätherbstgast. Nachtvogel geworden ist. Die Kohlmeisen benützen Die allgemeinen europäischen Änderungen sind senkrechte Eisenröhre zum Nestbau. Der Buchfink, auch am Balaton feststellbar, so die Abnahme der Haubenlerche, Stiglitz usw. suchen selbst zwischen Wachteln, Wachtelkönige, Schnatterenten, gewisse- den Geleisen der Eisenbahnstationen nach Nahrung. massen nahmen auch die Blauracken ab., und von Ich bespreche an dieser Stelle auch die Sümpfe, den Wintergästen wurde der Rauhfussbussard selte­ die zwischen den Hügeln die Bäche entlang standen, ner. Dagegen scheinen die Schwarzspechte zuzuneh­ aber seit 1920 zum grössten Teil zum Fischteiche um- men. Durch die Zugverschiebung der Raubseeschwal­ gestalltet wurden. Zur Vogelwelt der Fischteiche kehre ben wird sie am Balaton öfters beobachtet, nur läuft ich aber nicht wieder zurück. ihr Zug sehr schnell ab., so entgeht sie der Beobach­ Die hohe Löss- (Lehm-) Wände, die stellenweise be­ tung leicht. Die Silbermöwe sucht den See in grösse­ deutend sind, reichen für Uferschwalben, Dohlen, rer Anzahl und für längere Zeit auf. Turmfalken, manchmal für Bienenfresset, Mauersegler 248 Arten konnten bisher am südlichen Ufer fest­ usw. günstige Brutgelegenheiten. gestellt werden, und dazu kommen noch weitere 5 Der bedeutendste Sumpf war der „Grosse Ried” Arten, die nur an den schon behandelten Fischteichen (Nagyberek) von Fonyód, welcher zwischen den Ort­ gesehen wurden. Ausser den Fischteichen sind 131 schaften Balatonboglár, Ordacsehi, Fonyód, Buzsák, Arten auch Brutvögel. Bei einzelnen Arten gebe ich Somogyszentpál (früher Tótszentpál), Kéthely und Ba- an, in welchen Monaten, in wieviel Fällen ich sie sah, latonkeresztúr lag, und welcher Sumpf im XlX-ten und mache auch einige ökologische Notizen. A. Keve