Somogyi Múzeumok Közleményei 3: 462-501. (1978) TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURWISSENSCHAFT SCIENCE SCIENCE DE LA NATURE ПРИРОДОЗНАНИЕ A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA Ha a halastavak, az egykori berkek madárvilágától a kotrógép és csöveken át a gát és part közötti részt eltekintünk, amivel már foglalkoztam (1974), a Balaton a kotorékkal feltöltik, majd amikor az iszap leülepe­ környékének ez madártani szempontból a legszegé­ dett, gyepesítik, fásítják. A másik változás, hogy meg­ nyebb vidéke. Érdekessége, hogy a kedvezőtlen ökoló­ szüntették a vasútállomás alatti lóitatót, ahová szeke­ giai körülmények folytán mennyire anthropophilizálód- rekkel jártak le, ezt is a fenti módszerrel parkosították. nak a madarak, a kertekbe és parkokba húzódnak be. Ezek után csak olyan m adarak pihenhetnek meg — Ez a vasúton 78 km hosszú szakasz, főleg 1965 óta, természetesen a fürdőidény után — .melyek a hullám- erősen beépült. A parton alig maradt érintetlen sza­ veréses gátvédő kőtömbök között szeretnek keresgélni, kasz, mert ahol nem épültek nyaralók, ott — kivéve a mint a billegető cankó stb. part legdélibb részét — kemping-táborokat létesítettek Az 1960-as években gyakran végigjártam a Balaton­ és befásították a réteket. De még a viszonylag érin­ boglár és Fonyódliget közötti partot, mely szintén föve­ tetlen part is erősen változik, eliszaposodik, majd be- nyes volt, mögötte homokos réttel, de mint említettem, nádasodik. Ez áll nemcsak a tágabb értelemben vett ez is kezd benádasodni. Ma itt a járás lehetetlen, Keszthelyi-öbölre, hanem pl. a Balatonboglár és Fo- annyi — a vízbe is benyúló - kerítést húztak és üdülő­ nyódliget közötti partra. Az Aliga körüli parton a ná­ ket építettek. Fonyódliget felé pedig a fekete fenyő- dasok terjedéséről már KOLOSVARY (1935) is panasz­ ültetvény felnövekedett és a fák közt a kempingtábor. kodott. A vizsgált területet délen a Balatonszentgyörgy vas­ Korábbi tanulmányaimban írtam a szántódi rév és útállomás és a part, a szentgyörgyi öböl, mely ugyan Zamárdi között fekvő fövenyes parton és előtte elte­ közigazgatásilag Balatonberényhez tartozik, és egy rülő vizen folyó m adárvonulásról (1942, 1943, 1947), nagy kiterjedésű homokos rét határolja. Ennek közepe részben a Balatonszemes és Balatonlelle közöttiről is mocsaras volt, de lecsapolták több-kevesebb ered­ (1947), majd a Balaton-part madarairól szóló tanul­ ménnyel. Több igen szépen fejlett, fanagyságú gala­ mányomban (1970) főként a Balatonberény körüli part gonya állt a műút felőli oldalán, de ezeket 1950 kö­ életével foglalkoztam. Mire ez utóbbi dolgozat megje­ rül kivágták. Viszont a vasútállomás tövében alakult ki lent, a helyzet idejét múlta, az elnádasodott parton a egy mocsaras terület az 1960-as években. A part min­ lilék, partfutók stb. többé nem találták meg táplálko­ dig is iszapos volt, csak időnként ütötte fel fejét a fö­ zó és pihenő helyeiket. Pedig a helyi lakosság is Csi­ veny. Ennek ellenére csak 1970 után állott be az elná- csergőnek hívta azt a kavicsos, fövenyes földnyelvet, dasodása. Ez a parti rész csatlakozik közvetlen az ún. mely Balatonberénynél nyúlt a Balatonba, a sok ma­ „Iszaphoz” , amelyről szintén írtam (1976). 1974 után dara miatt. A földnyelv előtt a zátonyképződés is erős erre felé is terjeszkedni kezd a berényi üdülőtelep. volt. Jegyzeteimbe 1951. II. 28-án azt írtam : a magas A vasúti töltésnek a Balatontól ellenkező oldala ré­ vízállás elöntötte a partot piszkos hordalékkal, de a gi időktől fogva mezőgazdasági terület, erősen hullá­ zátony csúcsa kilátszik a vízből. 1957. IX. 22-én jegy­ mos terepen. Aliga és Siófok között javarészüket el is zem meg először, hogy a part eliszaposodik, a nádas kerítik, így itt a mozgás igen korlátozott lehetőségű. terjeszkedik, de még van zátony. 1959. IX. 27-i fel­ jegyzésem: A fövenyből alig maradt néhány méter, a többi benádasodott, a zátonyok beolvadtak a „Csi­ csergőbe" és az egész összefüggő nádtengerré ala­ kult. A folyamat 1962 tavaszára befejeződött. Eközben a part mögötti rétet felparcellázták, rajta rohamos építkezés kezdődött. Ma a község víkendtelepe kőhá­ zas, kertjeik pedig befásítódtak. A Balatonmária felé eső csúcsán ültetett fekete fenyves is szépen kifejlő­ dött. Ez a partszakasz mindig kemény pannon-agyag­ ból állott. De Balatonberénynél történt egyéb változás is. A A Szentgyörgyi-öböl benádasodás előtt. — Die Bucht von strand kiépült a Balatonnál szokásos módszerrel, hogy Balatonszentgyörgy vor der Beschilfung. Balatonszentgyörgy, egy kőgátat húznak beljebb a vízben, ha ez kész, jön 1963.IX.13. (Photo: Dr. Sterbetz István.) 462 KEVE ANDRÁS A szántókat régebben berkek szakították meg, ahol a sédek a dombok völgyein át a Balatonba igyekez­ nek. Ilyen volt Széplak és Zamárdi között a Töreki-láp, a Balatonszemes és Balatonlelle közötti berek, a Ba- latonboglár és Fonyód közötti berek - a Nagyberek nyúlványa — stb., melyeket halastavakká alakítottak át, amiről részletesen írtam. A berkek közül még megemlíthetem a Siófoktól dél­ keletre egykor elterült mocsarat, melyből eredetileg a Sió eredt, már régen felszámolták. Hasonló sors vár a Zamárdi és Szántód között elterülő széles területre, mely berket még virágzása korában sikerült HOMON- NAY-nak 1936-40 között kutatnia. Ma már csatornáz­ va van és csak magas vízállás idején tér vissza a ber­ ki jelleg, különben kaszálókká, kisebb részben konyha- kertekké alakult át. Tárgyunkhoz tartozik a Nagyberek is, mely Balaton- A főnyedi öreg tölgyes, a szalakóta, csóka stb. fészkelőhelye. boglártó] indult ki, majd a fonyódi hegy alatt össze­ — Alte Eichen-Au bei Főnyed, die Brutstelle der Blauracke, szűkülve igazi területe kiszélesedik Buzsák, Somogy- Dohlen, usw. Főnyed, 1976.VIII. (Photo: Papp Sándor.) szentpál, Kéthely és Balatonkeresztúr községek hatá­ rai között. Lecsapolása már 1890-ben megindult, de még a széles fonyódi és keresztúri csatornák megépí­ Mivel a terület erősen mezőgazdasági jellegű — a tése után sem tudta az ember teljesen meghódítani szántókon kívül pl. a kiterjedt bogiári szőlő- és gyü­ ma sem a természettől. A XIX. században a N agyber­ mölcsgazdaság — ezért van az, hogy ma már a leg­ ket kutatta a legtöbb ornitológus. több madár a nagy forgalom és zavartság ellenére is a szépen fásított üdülőtelkek közé húzódik be, és az A terület érdekes kis tava Balatonszabadi határában ember közelségében fészkel. A dísznövények változa­ a Sós-tó. A Balatontól néhány száz méterre, emelke- tos bogyó- és magtermése a téli vendégmadaraknak dettebb lapályon. A Balaton felőli oldala nyitott, dél­ is gazdag táplálékforrása. Erre már HOMONNAY nyugati partja homokfalba ütközik. Az északkeleti ol­ (1940) is utalt. Tehát a kertek és parkok madárvilága dala nádas, a délkeleti csúcsán elágazó sziget ége­ jellemzi legjobban a Balaton déli partját. ressel, a műút felé mocsárba megy át. A szigeten már 1950 körül házat építettek, majd az egész tavat úttörő­ Kutatásának története elég messzi időkre húzódik tábornak kerítették be. Eredeti jellege megszűnt. vissza. Az 1790-es években már GROSSINGER is szer­ zett tapasztalatokat a vidékről. 1840-ben LANDBECK A terület jellemző elemei a magas löszfalak, melyek keresi fel a Nagyberket, melynek behatóbb kutatásá­ közül az Aliga és Gamásza közötti a vasútépítés foly­ val indul meg a somogyi part vizsgálata. SZIKLA tán elvesztette ezen jellegét, de jól láthatók Földvár 1883— 1889 között járt és gyűjtött a Nagyberekben és és Szárszó, valamint Fonyód és Bélatelep között — Balatonszemesen. Ide hívja meg MADARÄSZ-t és parttól távolabb egyes völgyekben is. A falak alatti REISER-t is (1886). Az 1890-es, ún. „m inta m egfigyelés” fák igen sudár növésre kényszerülnek, főleg akácok, alkalmából HERMAN OTTÖ is Somogyszentpált — az gyér aljnövényzettel (bodza stb.). A löszfalakba szá­ akkori Tótszentpált - választja őrhelyének. 1892-ben mos madár (partifecske, csóka stb.) fúr üregeket, me­ HOMEYER fordul meg a Nagyberekben és Hollódon. lyeket másodlagosan új lakók népesítenek be (vörös A lecsapolás miatt ezután a kutatás súlypontja a Kis- vércse, verebek stb.). Olykor gyurgyalagok is ide tele­ Balatonra tevődik át. pülnek. 1895- ben LOVASSY a Tudományos Akadémia támo­ Az erdők, szemben a veszprémi parttal, csak itt-ott gatásával rövid ideig a Sós-tavat tanulmányozza. ugranak ki a Balatonig. Először Zamárdinál, majd a földvári, a bogiári hegy, és elsősorban a fonyódi ba­ GAAL GASZTON 1895— 1915 között gyűjt és közöl zaltkúp, melyet a Balaton és a Nagyberek teljesen adatokat Balatonboglár körüli berkekben és parton, körül kerít. melynek szomorú jövőt jósol (1903), és meghívja CHERNEL-t és CSÖRGEY-t is. A legnagyobb összefüggő erdőség, főleg tölgyes és akácos csak helyenként bükk-állománnyal, Balatonke- 1896- tól kezdve SZALAY LAJOS ELEMÉR m int köror­ resztúrtól Balatonszentgyörgyig, illetve délnek messze vos — előtte a M adártani Intézet gyakornoka — 1960- le Somogyba elhúzódik. Hollód, Tikos és Főnyed kö­ ban bekövetkezett haláláig küld adatokat és anyagot zött a Kis-Balaton berkei messze benyomulnak az er­ Fonyódról. dők közé, viszont az erdőség tagjának tekinthető a 1917-ben a Nyírségből kerül Enyingre, illetve Ecsi- már síksági jellegű vörsi erdő. A fenti körülmények pusztára BESSENYEY ISTVÁN, aki 1823-ig gyűjti a ma­ azonban arra mutatnak, hogy ezek az erdők inkább a dárvonulási adatokat, melyeken azonban néha érző­ somogyi dombvidékét, mint a Balaton-környéket jel­ dik, hogy előző otthona reminiszcenciáit nem küzdhe- lemzik. ti le. A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÄRVILÄGA 463 KELLER már keveset fordult meg a Balatonnak ezen 4. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): LOVASSY és a partján, de publikált