Holl Imre és H. Gyürky Katalin könyvtárából m a g y a r m ű e m l é k e k

‘

'

■

... 1

• ' Bltn s önée XX s. lő felében első sz. XIX. a környéke és Balaton A

JLVXX ENTZ GÉZA — GERŐ LÁSZLÓ

A BALATON KÖRNYÉK MŰEMLÉKEI

KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATA BUDAPEST 1958 A címlapot Szűcs Pál tervezte Fotók : Bakonyi Béla, Borsos Imre, Czeizing Lajos, Dollinger Erhardt, Galambos Ferenc, Gerő László, Gink Károly, Horváth Zoltán, Karáth József, ifj. dr. Kotsls Iván, Krasznai István, Mező Sándor, dr. Mosonyi Tibor, Petrás István, Schmidt Nándor, Susits László, Vadas Ernő, dr. Vajkai Aurél A Balaton környék műemléki térképét id. dr. Gerő László rajzolta »

A Balaton és környéke önálló, sajátosan vonzó tájegység. Az északi partot a legváltozatosabb hegyalakulatok szegélyezik, melyek hol összefüggő láncolatban haladnak, hol egymástól elszigetelten sorakoznak. Széles hátukon erdők, mezők, szőlők váltogatják egymást, vonulásukat messze felnyúló völgyek szakítják meg. Nyugat felé egyszerre fellazulnak a gerincek: meg­ kezdődik a festői vulkáni kúpok sorozata, melyeknek jellegzetes formái egyre újabb meglepetéssel szolgálnak. Azután ismét kényelmesen elterpesz­ kedő, lankás vonulat zárja le a képet. A déli part szelíd, alig hullámzó domb­ vidék. Belőle egy-egy ponton kicsi, meredek hegycsoportok nőnek ki, mintha körültekintenének a világban, majd vonaluk ismét bele vész a lágyan tova­ terjedő környezetbe. Mindkét part felületét sok-sok épület borítja, melyek egyszer falvakká, telepekké, városokká tömörülnek, másszor gyöngyszemek módjára szétszóródnak, fák, fasorok, erdők, rétek, szőlők között, sziklák alatt és felett bukkannak elő vidáman integető hófehér testükkel, piros tetejükkel. A csodaszép természetben szinte mindenütt, de egyszersmind a legyáltozatosabban jelenlevő emberi kultúra valami egészen különleges varázsú hangulatot áraszt. Ezt éppúgy, mint a partokat, egységbe foglalja a tó opálosan csillogó, napsugaras, eget és földet szelíden visszaverő tükre. A beszédes habokat fehér hajók szelik, a víz tükrében magas árbocú vitorlások nézegetik magukat. Fenn a kék égen pedig felhők dagadoznak, szélükön sziporkázva törik meg a napsugár. A Balaton vidéke minden mástól különbözik, a közvetlen környéktől határozottan él válik. A somogyi és zalai domb világ, a vadregényes Bakony, a dúsan termő Fejér megyei síkság külsőleg szinte alig észrevehetően megy át a balatoni tájba, s mégis, ha ide megérkeztünk, új világ tárul fel előttünk és bennünk, derűs nyugalom fon körül mindent. De nemcsak a táj, annak története is egységes. Sajátos színt jelent a Dunántúlnak, sőt az országnak múltjában. E víztől és égtől átjárt hegyek, halmok, völgyek nemcsak a mai ember életének sűrű nyomát viselik magukon. Bennük és rajtuk hajdani évezredek emlékei őrződnek, melyek hírt adnak arról, hogy e vidéket az őskőkortól kezdve lakják. A régész ásója az egymásra rakódott rétegekből fejti ki a régmúlt életét, melynek e leletek egyedüli biztos forrásai. A római kortól kezdve a régész mellé a történész és művészettörténész is szegődhetik, hiszen írott adatok már egyre bővebben állnak rendelkezésre és a művészet ugyancsak határozottan bontakozik ki. A honfoglalás óta pedig egészen közelről érint minket a táj történeti fejlődése, hiszen saját népünk fog új élethez itt, letűnt népek és embercsoportok hajdani telephelyein. Ása­ tások, régi írások és művészi alkotások tesznek tanúságot e korról. Tudósításuk

5 nyomán rajzolható meg leghitelesebben az a történeti fejlődés, mely kezdetben rendkívül hézagosan, utóbb mind teljesebb képpé formálódva a homályos múltból a mához vezet. A magyarok honfoglalása előtti sok-sok évezred tör