Adatok a Balaton-Felvidék Flórájának Ismeretéhez IV. -..:::: Kitaibelia
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
53 KITAIBELIA XV. évf. 1–2. szám pp.: 53–63. Debrecen (2010) 2011 Adatok a Balaton-felvidék flórájának ismeretéhez IV. BAUER Norbert MTM Növénytár, H–1476 Budapest, Pf. 222., [email protected] A Balaton-felvidék flórájának különleges elemei, legfontosabb jellemvonásai, nagy vonalakban már BORBÁS (1900), PILLITZ (1910) monográfiái alapján láthatók. A Borbás-flóraművet tanulmányozva rögtön feltűnik, hogy kitűnő alapmunkákra támaszkodhatott, Kitaibel és a keszthelyi botanikusok (Szenczy, Hutter, Wierzbicki) nevén túl ki kell emelni Simonkai Lajost, akit a Balaton mellékén is számos értékes növényfaj első megfigyelőjeként említhetünk, Füred, Tihany és Badacsony körüli gyűjtései igen jelentősek (SIMONKAI 1874). A terület flórájának kutatása a 20. században is folyamatosnak mondható, Soó Rezső munkásságát (SOÓ 1928, 1930, 1931, 1932) követően változó intenzitással folyt. A később inkább jellemző vegetációkutatások is számtalan értékes adatot szolgáltattak (pl. FELFÖLDY 1950, DEBRECZY 1966, 1967, 1968, KOVÁCS–TAKÁCS 1995, PENKSZA et al. 1996). A flórára, a fajok pontos elterjedésére, a növényföldrajzi kép tisztázására irányuló dolgozatok nagyobb számban csak az 1990-es évektől jellemzőek (ALMÁDI 1998, BAUER et al. 1999, 2000, 2004, BARINA 2004, MÉSZÁROS – SIMON 2009). A Balaton-felvidék flórájának szisztematikus kutatása, a viszonylag jó feltártság ellenére, még napjainkban is számos új eredményt hoz, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy flórájának kutatása, a taxonok elterjedési viszonyainak pontosítása még hosszabb távon munkát ad a területen dolgozó botanikusoknak. E dolgozatba a cikksorozat korábbi részeinek (BAUER et al. 1999, 2000, 2004) megjelenése óta, a területen végzett florisztikai adatgyűjtéseim eredményeiből válogattam ki néhány ritkább, ill. a Balaton-felvidék egyes részterületeire korlátozódó elterjedésű, növényföldrajzi szempontból fontos fajra vonatkozó megfigyeléseimet. Az enumerációban a tájföldrajzi értelemben vett Balaton-felvidékről származó adatokon túl, ezúttal néhány Tapolcai-medencei, ill. a Balaton É-i partjának nádas övéből származó megfigyelés is található. Az új adatok között kiemelést érdemel az Orobanche bartlingii Griseb., Lycopsis arvensis L., Centunculus minimus L., Centaurea scabiosa L. subsp. vertesensis (Boros) Soó, Euphorbia angulata Jacq. és két érdekes, hibrid eredetű taxon előkerülése (Euphorbia × angustifrons Borb., Prunella × intermedia Link). Az elmúlt néhány évben, hosszabb idő után sikerült bizonyítani a Lepidium graminifolium L., Trifolium retusum L., Herniaria incana Lam., Campanula rapunculus L., Crepis praemorsa (L.) Tausch. aktuális előfordulásait. A terület szisztematikus kutatásának köszönhetően lassan letisztul számos növényföldrajzi szempontból fontos taxon elterjedési képe. Úgy tűnik a keleti peremterületekre (~Vilonyai-hegyek) koncentrálódik, pl. a Hypericum elegans Steph., Silene bupleuriodes L., Serratula radiata W. et K., Ornithogalum comosum L. regionális elterjedése, kapcsolódva a Keleti-Bakony érintkező peremrészeihez. Ide tartozó faj az Agropyron pectiniforme R. et Sch. is, annak ellenére, hogy előkerült egy meglepő előfordulása jóval nyugatabbra, a – különféle reliktumokban gazdag – Csobáncon is. Számos növény kelet felől jellemzően Balatonfüred, Aszófő, Tihany környékéig, némelyikük ettől kissé nyugatabbra is jellemző; ilyen az Artemisia alba Turra, Crupina vulgaris Pers. in Cass., Seseli leucospermum W. et K., Viola ambigua W. et K., Taraxacum serotinum (W. et K.) Poir. A tájegység csaknem egészét végigkísérő, de elszórtan előforduló elemnek látszanak, pl. az Inula germanica L., Artemisia pontica L., Alcea biennis Winterl, Echium italicum L., Muscari tenuiflorum Tausch., Trifolium striatum L.. A közölt, ritka fajok közt kiemelés érdemel a Hieracium wiesbaurianum Uechtr. ex Baenitz, mely nagyobb sziklaalakzatokhoz kötődő (dolomiton, bazalton egyaránt megjelenő), ritka reliktumnak tűnik. A Galium austriacum Jacq. ehhez kicsit hasonlóan viselkedik, előfordul több bazalt tanúhegy sziklás lejtőin, de dolomitsziklákon az eddigi adatok szerint a Balaton-felvidéken – a Keszthelyi-hegységgel és a Keleti-Bakonnyal ellentétben – ritka. A Dunántúl Ny-i részével közös taxonok a vizsgált terület kicsiny részterületeire korlátozódnak (pl. Silaum silaus (L.) Schinz. et Thell., Carex fritschii Waisb.) a Balaton-felvidék Ny-i peremvidékén. Érdekes adat a Cyclamen purpurascens Mill. újabb, ezúttal Balatonfüred mellett előkerült kis populációja, mely alapján a faj Balaton- felvidék keleti felén való őshonosságának kérdése (vö. BAUER 2009) is megoldódni látszik. Munkám egyik fontos részcélja a Balaton-felvidéken is egyre jobban pusztuló, fokozatosan beépülő, nyaralóövezetté alakuló szőlőhegyek ritka gyomfajainak dokumentálása, melyek közül néhány (Althaea cannabina L., Erodium ciconium (L.) L’Hérit, Tordylium maximum L.) az enumerációban is szerepel, a gyakoribbakra, kevésbé 54 BAUER N.: Adatok a Balaton-felvidék flórájának ismeretéhez IV. veszélyeztetettekre (pl. Adonis aestivalis L., Calepina irregularis (Asso) Thell.) e dolgozat nem tér ki. Egy- egy, főképp a Balaton-parti nádas övhöz, ill. a Tapolcai-medence térségéhez kötődő, ritkább mocsári-/lápi növény (pl. Peucedanum palustre (L.) Mönch, Urtica kioviensis Rogow., Rumex maritimus L.) újabb adatai is megtalálhatók a válogatásban. E dolgozat néhány kivételtől eltekintve nem foglalkozik a területen csaknem általánosan elterjedt, ill. megfelelő élőhelyein gyakori fajokkal [pl. Anacamptis pyramidalis (L.) Rich., Pulsatilla nigricans Störck, Inula oculus-christii L., Coronilla coronata L., Linum tenuifolium L., Paronychia cephalotes M. Bieb. Polygala major Jacq. stb.], illetve azokkal sem, melyek elterjedési viszonyai már elég pontosan tisztázódtak (pl. Allium moschatum L., Aethionema saxatile (L.) R. Br., Hepatica nobilis Schreb.). Az enumerációba felvett taxonok nomenklatúrája KIRÁLY (ed. 2009) munkáját veszi alapul (néhány kivételtől eltekintve), ellenben a sorszámozás itt is a cikksorozat korábbi részeiben követett Soó-féle rendszert (HORVÁTH et. al. 1995) követi. Az alább közölt adatok igen jelentős része herbáriumi példánnyal dokumentált adat (BP). Az előfordulási adatok földrajzi nevének megadásakor alkalmazott rövidítések a következők: á. – árok; e. – erdő; h. – hegy; d. – domb; p. – patak; v. – völgy. Enumeráció 8020.00 Ophioglossum vulgatum L.: Lesencetomaj: 288.00 Medicago monspeliaca (L.) Trautv.: Tihany: Tóti-tető alatti lápréten; (SZABÓ 1987, BAUER et Szélmarta-sziklák D-i oldalán, Nyereg-h., Csúcs- al. 2000). h. gerincén, felnyíló, száraz gyepekben, 8039.00 Gymnocarpium robertianum (Hoffm.) bazalttufán; (SIMONKAI 1874, BORBÁS 1900, Newm.: Balatonfüred: Koloska-forrás, a kiépített Boros ap. RÉDL 1942: „Pétfürdő”, BAUER 2008). forrás kőfalán él néhány töve; (BORBÁS 1900, 297.00 Medicago rigidula (L.) All.: Balatonfüred: MÉSZÁROS – SIMON 2009). Száka-h., Győr-h., szőlők közti köves 26.00 Anemone sylvestris L.: Litér: Mogyorós-h.; mezsgyéken; Balatonszőlős: Dobogó, murvás Öskü: Péti-h., Peremartoni-e.; Vilonya: Szent úton; Aszófő: Öreg-hegy-alja, murvás út szélén; Mihály-h.; Paloznak: Csákány-h.; Csopak: Öreg- (ALMÁDI 1998, BAUER et al. 1999, 2004, MÉSZÁROS h.; Balatonfüred: Kéki-v.; Aszófő: Giligó; mész- – SIMON 2009). kedvelő-tölgyesekben, erdőszegélyeken szórvá- 311.00 Trifolium retusum L.: Köveskál: Fekete-h., nyosan; (BORBÁS 1900, PILLITZ 1910, BAUER – egykori legelőn, földúton; Tihany: Öreg- MÉSZÁROS 1998, BAUER et al. 1999, 2000). Levendulás (Somlyay Lajossal), Apáti-h., 61.00 Thalictrum aquilegiifolium L.: Balatonalmá- Kiserdő-tető, Szélmarta-sziklák taposott, száraz di–Vörösberény: Hársas-v.; Balatonalmádi: Sátor- gyepjeiben; (először Jávorka és Felföldy h.; Szentkirályszabadja: Kő-hegy-v.; Szentbék- gyűjtötték „Köveskál felett” 1959 BP). kálla: Bocskor-kút-v.; (BAUER – MÉSZÁROS 1998). 317.00 Trifolium diffusum Ehrh.: Kisapáti: Szent 64.02 Thalictrum simplex L. subsp. galioides György-h., a Vércse-szirt alatt szőlők közti (Nestler) Borza: Mencshely: Tó-fő, degradált mezsgyén és csúcs körüli gyepekben; Pécsely: kiszáradó-lápréten; Csengő-h. alja, a hegy Ny-i lábán, löszös sztyeprét 71.00 Nymphaea alba L.: Badacsonytomaj: Kerek- szélén; (SIMONKAI 1874: Tihany, BAUER et al. sziget, Nádas-tó (=Derítő-tó); Alsóörs: Szerda- 2004: Csobánc). helyi-öböl, Balaton; (BORBÁS 1900, KÁRPÁTI – 328.00 Trifolium striatum L.: Balatonalmádi: LANTOS 1978, MÉSZÁROS – SIMON 2009). Halacs, Köcsi-ó körüli tölgyesek szélén; Felsőörs: 93.00 Amelanchier ovalis Medik: Vilonya: Szent Forrás-h., Cinege-d.; Alsóörs: Suhatag-dűlő; Mihály-h., a dolomitpúp csúcsának É-i letörésén; Tótvázsony: Csatár-h.; Veszprémfajsz: Kálvária- (BORBÁS 1900, PILLITZ 1910, FORSTER – BÖLÖNI h.; Balatonfüred: Győr-h.; Tihany: Óvár (töme- 1999, PENKSZA et al. 1996, BAUER et al. 2000). gesen), Diós-tető, Kiserdő-tető, Szélmarta-sziklák, 235.00 Prunus fruticosa Pall.: Öskü: Péti-h.; Nyereg-h., Apáti-h., Öreg-Levendulás, Kerek-h.; Monoszló: Ajma-h.; Köveskál: Harasztos; Aszófő: Gyékényesi-dűlő; Szentbékkálla: Kő-hát, Kővágóörs: Tüskés; (BORBÁS 1900, SEREGÉLYES – Fekete-h.; Köveskál: Sásdi-legelő; Kővágóörs: CSOMÓS 1995, BAUER et al. 2000). Tüskés; minden bizonnyal másutt is. A korábban 243.00 Sedum hispanicum L.: Balatonalmádi– csak a Tihanyi-félszigetről (SOÓ 1930, 1932) Káptalanfüred: Halacs, Köcsi-tavi geológiai ismert növény ma a Balaton-felvidék számos feltárás körüli vöröshomokkő törmeléklejtő- pontján jellemző. gyepekben; (Boros 1918-ban már gyűjtötte itt 365.00 Vicia pisiformis L.: Badacsonytördemic: /BP/, BOROS 1938). A környéken sziklás Badacsony, a Tördemici