A Paksi Atomerőmű Földrengéskockázatával Kapcsolatos Geomorfológiai Vizsgálatok Tapasztalatai1
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
A Paksi Atomerőmű földrengéskockázatával kapcsolatos geomorfológiai vizsgálatok tapasztalatai1 Bevezetés Atektonikus kőzetrések A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonságá- A dunai magaspartok felső-pannóniai és val kapcsolatos geomorfológiai vizsgálatok, negyedidőszaki üledékeiben gyakoriak az térképezések elvégzését a domborzatfejlődés atektonikus mozgások és jelenségek. Az itt időbeni menete, a térség domborzatának mai kétségtelenül előforduló tektonikus kőzet- képe, maga a felszínforma-együttes, valamint réseken kívül kőzetfizikai, ill. mérnökgeo- a belső és a külső erők tér- és időbeni változá- lógiai okokra visszavezethető, csuszamlá- sainak, együttes hatásainak eredménye indo- sos eredetű litoklázisok is előfordulnak. A kolja. A fenti vizsgálatokkal rekonstruálhatók litoklázisok genetikájához és korához fontos a korábbi folyamatok, az őket létrehozó okok minősítési szempont lehet a belőlük helyen- és ezek tendenciáinak ismeretében a prognó- ként leírt, ill. általunk is megfigyelt CaCO3 zisok is felvázolhatók. Különösen a tektonikus kitöltés, limonitos bevonat, ill. molluszka- mozgások és felszíni, felszínközeli megnyilvá- héjtöredékek előfordulása. nulásaik formaképződésben megmutatkozó A kőzetrések atektonikus eredetét több eredményei lehetnek fontosak a földrengés- példa igazolja, s közülük talán a legmeg- biztonság megítélése szempontjából. győzőbb az alsószentiváni löszfeltárás. Itt a A geomorfológiai szakirodalom alapján kü- község belterületén egy löszhát Ny-i orrán lönösen két témakörben indokolt a körülte- lévő, kb. 100–120 m széles löszfal mindkét kintő elemzés és értékelés: egyrészt a tágabb végénél párhuzamos litoklázisok sűrű rend- értelemben vett tömegmozgások, különösen a szere látható. A törésrendszer mindkét he- földcsuszamlások és a tektonikai folyamatok lyen a lejtők irányába, tehát egymáshoz képest hatására, továbbá egyéb okok következtében ellentétesen dől, míg a feltárás közepén, a hát megjelenő kőzetrések eredetének feltárása. gerincvonalában nincsenek litoklázisok. A Másrészt szintén fontos feladat a mindenkori törések a völgyközi hát lejtőjének talajme- víz- és völgyhálózat fejlődésének, az erózió- chanikai szempontból leggyengébb állékony- bázisoknak, továbbá a meder-irányváltozá- ságú részén láthatók, ott, ahol a függőleges sok okainak felderítése. Következésképpen terhelésből adódó aktív feszültség legjobban e tanulmány főként a vizsgálati terület geo- meghaladja a löszhát lábát „támasztó” tömeg morfológiai adottságai és domborzati sajá- passzív nyomását. A K-i töréscsomó még íve- tosságai közül azokkal foglalkozik, amelyek sen is követi a lejtő hajlását (1. kép). a szerkezeti tényezők szerepének megítélése A völgyközi hát uralkodó csapásiránya szempontjából fontosak lehetnek (1. ábra). 140–320°, ill. 165–345° közötti, és pontosan Az atomerőmű környezetére vonatkozó geo- követi a völgyközi hát felszínének, ill. a morfológiai vizsgálatok szempontjából ide szegélyező völgy oldalaknak az irányát. A tartoznak az atektonikus kőzetrések, a víz-, ill. a fentiekből a kőzetrések atektonikus eredete völgyhálózat irányítottsága,az erózióbázisok és a következik – a korábban kialakult völgyek meder-irányváltások. Elsőként az atektonikus irányába lezajlott csuszamlásos-rogyásos kőzetréseket vesszük szemügyre. folyamattal kapcsolatban. Erre utal az is, 1 Forrásmű: Marosi S., Schweitzer F. 1997. Geomorfológiai vizsgálatok Paks környékén. In: Marosi S., Meskó A. szerk.: A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága. Témavezető: Schweitzer F., Akadémiai Kiadó, Budapest, 153–175. 73 74 1. ábra. A Duna jobb partján elhelyezkedő Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetének környezet-geomorfológiai térképe (szerk.: Schweitzer F., Balogh J. 1981) 1. kép. Atektonikus – csuszamlásos – eredetű litoklázisok az alsószentiváni löszfeltárás Ny-i peremén. A kép alján látható, litoklázisokkal áttört fosszilis talajhorizontok (BD-talajkomplexum) a legújabb vizsgálatok alapján az utolsó interglaciálist képviselik (Fotó: Schweitzer F.) hogy a völgyközi hát középső, D-i oldalán, hanem a felül lévő összletben az egyenlőtlen a kápolna alatti löszfalban az említett irá- alátámasztás miatt törések és hasadékok jön- nyú kőzetrések már nem láthatók, mivel a nek létre, továbbá blokkokra töredezés megy hát kiszélesedése és a meredek szegélylejtők végbe, s mindezt a rákövetkező üledékek ki- hiánya miatt itt már nincsenek meg azok a töltik, lefedik és konzerválják. talajmechanikai feltételek (instabilitás stb.), Az alsószentiváni löszfeltárás tehát arra ad amelyek a litoklázisokat és az elmozduláso- biztos példát, hogy a fővölgyekkel párhuzamos kat okozhatták volna. litoklázis-rendszer létezése nemcsak annak le- A lejtőperemeken az üledékösszleten belü- het a következménye, hogy a völgyek helyzetét li deformációk kialakulásában tehát szerepet azok a törések szabják meg, amelyekkel kap- játszott az elsődleges domborzat, a deformáló- csolatban a kőzetrések kialakultak, hanem hogy dott rétegek magas víztartalom miatti képlé- fordított eset is lehetséges, amikor a litoklázisok keny állapota, aminek következtében ezek a a völgyek bevágódása nyomán létrejövő csu- rétegek – nem tudva elviselni a felettük lévő szamlások eredményeképpen keletkeznek, s kőzet súlyából adódó terhelés hatását – a sze- így nem adnak információt a szerkezet alaku- gélyező völgyek felé, oldalirányban kimoz- lására vonatkozóan. Erre a megállapításra tá- dultak, megcsúsztak. Tehát ilyen folyamat maszkodva vizsgáljuk meg a mezőföldi völgy- hatására nem csupán rétegdeformáció lép fel, hálózat irányítottságának a kérdését. 75 A mezőföldi völgyhálózat irányítottsága előtti felső-pannóniai üledékek szárazulattá vált felszínébe vágódott és az erózióbázis- A Mezőföld völgyei egészében véve egy suga- hoz – az ún. levantei tóhoz – lefutó eróziós ras rendszerbe illeszkednek. Míg a Dunántúl völgyeknek, torrenseknek a harántmetsze- Ny-i részén, Zalában az É–D-i, Somogyban teit rekonstruálhatjuk a dunaföldvári Öreg- már egyre inkább ÉÉNy–DDK-i, a Mezőföl- hegy, a dunakömlődi Sánc-hegy előterében dön ÉNy–DK-i, majd a Duna–Tisza közének mélyített vagy az erőmű alatti fúrások alap- É-i részén NyÉNy–KDK-i irányú a jellemző ján, amelyek részben áthalmozott, részben völgyhálózat (amit több helyen keresztez, ill. CaCO3 horizonttal jellemezhető vörösagyag színez a Dunántúli-középhegységgel nagyjá- talajsorozatokkal vannak kitöltve (2., 3. ábra). ból párhuzamos, fő szerkezeti csapásirány). A fúrásokkal megkutatott eróziós völgyek Sajátos adottság a közelítőleg hasonló ural- 50–70 m szélesek és 3–10 m mélyek (2. ábra). kodó szélirány, amely ugyanilyen irányú Ilyen néhány fokos lejtőjű mélyedések, völ- deflációs formakincset hozott létre. Mindez gyek számos helyen előfordulnak, s néhány már önmagában véve is megnehezíti a geo- esetben, mint pl. Dunaföldvár, Dunaújváros morfológiai jellegek megnyilvánulásaiban vagy Dunakömlőd térségében fúrásokkal tükröződő szerkezeti adottságok szerepének, igazolható volt, hogy a Duna–Tisza közi hát- súlyának valós megítélését. ság területén folytatódnak, s a K felé gyengén A szakirodalomban általában (pl. Egyed L. lejtő pannóniai felszínen is követhetők. 1957; Gábris Gy. 1986), de a környező területre Pávai Vajna F. (1941, 1951) – aki a túlzott vonatkozóan különösen (Ádám L. et al. 1959; tektonikai szemlélet híve volt – ezeket a Horváth F. et al. 1990) elterjedt az a nézet, K felé gyengén lejtő völgyeket szinklinális- hogy a vízhálózat és a szerkezeti (tektonikai) ként értelmezte. Dunaföldvárról például két jellegzetességek összefüggenek. Ez gyakran szinklinálist és egy szűk redőt írt le, s szerin- igaz, de önmagában nem elegendő érv. te maga Dunaföldvár is egy ilyen szinkliná- A völgyek irányítottsága tehát még párhuza- lisban helyezkedik el. mos kőzetrések esetén sem feltétlenül tektonikus A földtani-geomorfológiai vizsgálatok eredetű, és az újpleisztocén üledékekbe vá- szerint a Duna a tárgyalt területen a felső- gódott mezőföldi völgyrendszer törésekkel pleisztocén elején jelent meg, mivel ennél való kapcsolata – a határozott irányítottság idősebb dunai származású anyagot eddig ellenére – nem tekinthető bizonyítottnak. nem sikerült kimutatni (Marosi S. 1953; Azonban még ha a vízfolyások nem is kö- Pécsi M. 1959; Erdélyi M. 1960; Rónai A. vetnek tektonikus töréseket, irányítottságuk- 1964). E vidék elkülönülését a löszterülettől ban a szerkezeti mozgásoknak annyi szerepe az a süllyedési folyamat – a Kalocsai-medence azért lehet, hogy az Alföld süllyedő térszíne, (4., 5. ábra) kialakulása – okozta, amely az ill. az Alföld-peremi kisebb süllyedékek mint utolsó interglaciálisban erősödött fel, s amely mélyülő erózióbázisok vonzották magukhoz nemcsak a mezőföldi hordalékkúp-sorozat a dunántúli (mezőföldi) vizeket. peremeit süllyesztette a mélybe, hanem a Duna Ny-i ágait is magához vonzotta, amit a kavicsos-homokos üledékösszlet igazol. Alföld-peremi erózióbázisok és a Duna A Kalocsai-medence felső-pleisztocén korú helyváltoztatásai szerkezeti aktivitása a rétegtani-üledékföld- tani adatok alapján régóta ismeretes. A Duna A tárgyalt vidék a középső-pleisztocén végé- ezt a mélyedést hamarosan feltöltötte, majd ig (80 000–100 000 évvel ezelőttig) szervesen a terület Ny-i részén Dunakömlőd, Paks és kapcsolódott a Paks–Dunaszentgyörgy–Ten- Tengelic között a felső-pannon térszínbe mé- gelic környéki löszterülethez. Ekkor alakult lyen bevágódva, oldalazó erózióval a vörös- ki a Mezőföldről az Alföld felé ÉNy-ról DK- agyagos, idős löszösszletből álló lejtőt elrom- re lefutó völgyek rendszere. A löszképződés bolva széles völgysíkot alakított ki magának. 76 2. ábra. Szárazulattá vált