Florisztikai Adatok Paks Környékéről -..:::: Kitaibelia
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
35 KITAIBELIA XVIII. évf. 1-2. szám pp.: 35–72. Debrecen 2013 Florisztikai adatok Paks környékér ől Menyhárth László emlékének ajánlva 1 2 VOIGT Wilfried – S OMAY László (1) H-7030 Paks, Fenyves u. 1., [email protected] (2) MTA ÖBKI, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4., [email protected] Bevezetés Jelen dolgozat Paks környéke flórájának pontosabb megismeréséhez kíván hozzájárulni. A terület tájföldrajzilag a Közép- és Dél-Mez őföld kistájakat érinti. A vizsgált terület (1. ábra) magába foglalja Paks körül a következ ő települések területét: Dunaszentgyörgy, Tengelic (érintett résztelepülések: Alsó-, Közép- és Fels ő-Tengelic), Bikács (érintett résztelepülés: Kistápé), Vajta (Fejér m.), Cece (Fejér m.) Németkér felé eső része, Németkér (incl. Hard belterületi részközség), Alsószentiván (Fejér m.) Németkér felé es ő része, Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa. Itt következik Dunaköml őd, amelyet bár 1980-ban közigazgatásilag Pakshoz csatoltak, célszer űségb ől (történelmi összevethet őség) külön lel őhelyként szerepel. Minden saját dunaköml ődi adat tehát egyben paksi adatnak számít. Közigazgatásilag Pakshoz tartozó, további érintett részterületek: Csámpa, Hegyes-puszta, Cseresznyés, Gyapa. Nem könnyíti a lel őhelyek pontos behatárolását- megadását az a körülmény sem, hogy a két legkülönlegesebb domborzati alakzat, a Puputeve és a Puputeve- hát löszpiramisok esetében a Németkér-Dunaföldvár községhatár pont a hátukon húzódik, ráadásul e terület egy részét 1932-ben Pakstól Németkérhez csatolták (N ÉMETH 1976; lásd 2. ábra). Magyarország domborzati térképére 1. ábra. A vizsgált terület települései és határaik nézve a vizsgált térség viszonylag érdektelennek t űnik, de álláspontunk szerint florisztikai szempontból ez az egyik legizgalmasabb hely az egész Pannonicum -ban. Itt négy geomorfo- lógiai résztáj találkozik. Nagyjából a Paks–Németkér–Cece országút vonal- vezetése választja el az általános, ÉNy- DK-i vet ődésirányban elterül ő, és a lösz- karsztosodás formagazdagságának teljes spektrumát felmutató Paks-dunaköml ődi táblarögöt (Közép-Mez őföld) a szintén pleisztocénkori Ős-Sárvíz törmelékkúp mozaikszer űen buckás-lápos, meszes és gyengén szikes homokvilágától (Dél- Mez őföldi-homokvidék*). Délnyugaton, Hegyes-pusztánál épphogy benyúlik a Györkönyi-hát löszvonulata a tárgyalt területbe, melyet keleten aztán a mere- dek szakadóparttal határolt Madocsai- terasz-ellipszis alluviális síkja, dél felé pedig a Duna ligeterd ős ártere határolja. Itt okvetlenül rá kell térni a helytelen, és gyakran emlegetett „Tengelici-homok- vidék” fogalomra. Ilyen homokvidék ugyanis nincs. Ez a fogalom vagy helyis- merettel nem rendelkez ő átutazótól származik, vagy valami félreértelmezett közlésen. 36 KITAIBELIA 18 (1-2): 35–72. ; 2013. Pedig már B OROS (1959) is megállapította: „Vajtától, Németkért ől (a régi irodalomban: Keér), Bikácstól Paksig jelentékeny kiterjedés ű homokpuszta húzódik, mely leginkább a megyehatár mentén, Kistápé (régi irodalmi neve: Tápé és Tápéi-puszta), Akalacs és Biritó-pusztákon sok helyütt még eléggé eredeti állapotban őrizte meg a homoki vegetációt. (…) Kisebb foltokban a homok Tengelic körül is felbukkan és egészen Tolnáig nyomozható, ezen a területen azonban eredeti növénytakaróját a kultúra csupán apró útszéli kis szegélyekre, sarkokra szorította vissza.” 2. ábra. A vizsgált terület löszvölgyei, településhatárokkal VOIGT W. – S OMAY L.: Florisztikai adatok Paks környékér ől 37 KITAIBEL Pál 1799 szeptemberében, baranyai útjáról visszatértében, csak futólag érintette a területet a Paks-dunaköml ődi löszvidéki szakaszon. C SEREMISZKY Miklós, fiatal jogász 1820-ban felfedezte a „Retzés Sáfrány” ( Crocus reticulatus S TEVEN ) „tengelici” (inkább Paks-hegyespusztai és dunaszentgyörgyi) el őfordulását, mely aztán sokáig feledésbe merült. Franz H ILLEBRAND , bécsi tudós császári kertész, pionírmunkát végzett a homokflóra kutatása terén (1857). Nevét az általa Németkér körül felfedezett homoki varjúháj alfaji szinten, máig őrzi. Területünk legjelent ősebb korabeli flórakutatója viszont M ENYHÁRTH László, akinek munkája, „Kalocsa Vidékének Növénytenyészete” (M ENYHÁRTH 1877), pótolhatatlan alapm ű. Az igen fiatalon, bels ő indíttatásból Jézus Társaságába belépett, majd Innsbruckban teológiát végzett M ENYHÁRTH angliai tanulmányútját követ ően 1875 kés ő nyarán érkezett Kalocsára, els ő tanári állásába, a jezsuita gimnáziumba. Szenvedélyes florista lévén, a 26 éves fiatalember elhatározta, hogy ottani, m űkedvel ő botanikusként, valamint a kultúra, a m űvészetek és a tudomány nagylelk ű mecénásaként is nagyhír ű pártfogója, H AYNALD Lajos kalocsai érsek tiszteletére fenti flóram űvét megalkotja, „miszerint el őttem a vidék növényzetér ől mindez ideig senki sem írt” (M ENYHÁRTH 1877). A korabeli közlekedési viszonyok mellett igen tekintélyes, Akasztó – Kecel – Nemesnádudvar – Tolna – Bikács-Kistápé – Dunaföldvár határolta terület florisztikai kutatására egyetlen – kutatási szempontból igen nehéz – év, 1876 állt a rendelkezésére. A körülményekről így ír: „… azon egyetlen tavaszszal, melyet Kalocsa vizsgálására fordíthattam, a Duna kiáradt hullámai egy hónál hosszabb ideig mindent elborítottak s még azután is nagyobb térségek hozzáférhetlenek valának s így nagyrészt vizsgálatlanul maradtak.(…) Akasztó felé még július hóban is kocsiderékig ér ő vizeken kelle áthatolni ”. Munkája, amelyhez gyakori tereptársa, Johann W IESBAUR S. J. kalksburgi természetrajztanár is hozzájárult, 1059 numerált taxont tartalmaz, és több olyanról is szolgáltat adatokat, amelyeket ma már hiába keresnénk. Jelen dolgozatban az olyan taxonoknál, amelyekr ől M ENYHÁRTH Lászlónak is van el őfordulási adata (ilyen az adatok zöme), mellékeltük a vonatkozó szövegidézet-részletet, eredeti numerációval [1] és h ű átiratban. A 20. század els ő felében mindenekel őtt B OROS Ádám kutatótevékenysége jelent ős a területen, de mellette J ÁVORKA Sándor és Z ÓLYOMI Bálint neve is feltétlenül említend ő. Aztán teljes generációs szünet következett. Az 1980-as évekt ől újrainduló florisztikai feltárások már recens kutatókhoz köt ődnek: H ORVÁTH András, K ALOTÁS Zsolt, K EVEY Balázs, K ONKOLY Lajos, L ENDVAI Gábor, S TREIT Béla és V OIGT Wilfried. Hozzájuk az 1990-es évek közepét ől F ARKAS Sándor és S OMAY László csatlakozott. Az új évezredben a szerz ők terepi munkájához gyakran a lelkes, élesszem ű és fáradhatatlan természetrajongó S ZALAI -DOBOSNÉ Márta Mária társult. A környékbeli löszvölgy-rendszerekben való – nem könny ű – eligazodás érdekében S OMAY L. által szer- kesztett térképet mellékeltük (2. ábra). Az ott szerepl ő (és az id ők során gyakran változó, feledésbe merül ő vagy többszörösen és több lokalitáson szerepl ő, megtéveszt ő) földrajzi nevek különböz ő térképb ől lettek kigy űjtve és összeegyeztetve, kezdve az els ő katonai felmérés térképanyagától, és összhangban MAROSI (1959) munkájával. A szerz ők által 1981-től (V OIGT W.), illetve 1996-tól (S OMAY L.) külön-külön, vagy együtt összegy űjtött, nagy mennyiség ű, florisztikai el őfordulási adatból a közlésre szántak kiválasztásánál több szempont vezérelt. Védett, vöröslistás, vagy ritkább flóraelemek szerepeltetése mellett olyan, országosan vagy alföldi viszonylatban gyakori vagy szórványosnak mondott, de sokszor adatdeficites taxonokat is közlünk, melyeknek a terület valamelyik részegységén meghatározó, tömeges állományai vannak, vagy ott éppenséggel ritkák. Szerepel több, kultúrtörténetileg fontos, ma egyre inkább visszaszoruló archeofiton, továbbá néhány özönnövény. Végezetül arra törekedtünk, hogy minél több új el őfordulást adjunk közre, rég(ebb)ieket pedig meger ősítsünk. A kell ő pontossággal közölt lel őhely(ek)hez megadjuk az adott taxon megfigyelt termőhelyét és gyakoriságát. Egyes esetekben, ahol az érintett taxon florisztikailag kevésbé jelent ősnek t űnik, a hozzá kapcsolódó faunisztikai adalékokkal is szolgálunk. Adataink dokumentálása els ősorban fotókkal, esetenként saját herbáriumi példánnyal történt, rögzítése túlnyomórészt terepnaplóban és fotóregiszterben. Az egyes taxonoknál szerepl ő „új”, „újra-” min ősítések nem a publikálási, hanem az ott szerepl ő, évszám szerinti felfedezési id őpontra vonatkoznak. A taxonok megnevezése messzemenően K IRÁLY (2009) munkáját követi. A kosborféléknél MOLNÁR (2011) m űvét vettük alapul. Alkalmazott rövidítések: idézeteknél ML – MENYHÁRTH László, saját adatainknál SL – S OMAY László, VW – V OIGT Wilfried. Közös adataiknál csak évszám(ok) szerepel(nek). Florisztikai kutatómunkánkat Paks környékén teljes mértékben önköltségen valósítottuk meg. A legutóbbi évekbeli, közös terepbejárásaink tervezése, szervezése és logisztikai lebonyolítása S OMAY László érdeme, miközben V OIGT jelen összeállítás megfogalmazását, megírását vállalta. 38 KITAIBELIA 18 (1-2): 35–72. ; 2013. Florisztikai adatok Abutilon theophrasti MEDIK . Achillea setacea WALDST . et K IT . Paks : Fehér-tó, nyárra kiszáradó mederrészén kis Dunaföldvár : Kanacs-völgy, ritka (V OIGT 1999). – populáció (VW 2000); Magyaripuszta, dunai ML 447.: „A Bölcskei Gy űrűs völgyben”. ligeterd ő, holtág peremén kis csoport (VW 2004); Adonis aestivalis L. Gyapa, fels ő Vörösmalom-völgy, a szabályozott Bölcske : Ürge-völgy, suvadásos löszlejt őn és Vörösmalmi-patak egykori árterén, degradált völgytalpi szántó peremén, több száz t ő (1994, (Solidago gigantea, Aster lanceolatus, Phragmites 1998, 2008). Dunaszentgyörgy: Csámpa-csatorna australis ) magaskórósban szórványos (2011). mellett, búzatábla szélén elszórtan (VW 2004). Paksra új! – M ENYHÁRTH 193.: „Kiszáradó iszapos Paks : Kis-hegy, búzatábla peremén több