DOCSLIB.ORG

Rudabánya, Az Emberré Válás Világhírű Lelőhelye

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Rudabánya, Az Emberré Válás Világhírű Lelőhelye T a n u l m á n y o k Rudabánya, az emberré válás világhír ű lel őhelye ∗∗∗ PROF. DR. KORDOS LÁSZLÓ A Rudabánya melletti vasércben gazdag hegyvonulat völgyeit 10 millió évvel ezel őtt tavi mocsári üledékek borították, amelyek- ben napjainkig megmaradtak az egykor ott élt növények és állatok maradványai, közöttük az emberré válás korai szakaszának világ- szerte ismert és elismert dokumentumai, mint a Rudapithecus hun- garicus és az Anapithecus hernyaki fog-, koponya- és végtagcsont- maradványai. Ősföldrajz és kronológia A Rudabányáról kiinduló és több kilométeren át követhető, át- lagosan 1 km széles érces vonulat a fels ő-miocén id őszakban fél- szigetként nyomult be az Aggteleki-karszt irányából a Borsodi-me- dencébe. Miután a középs ő-miocénben a Kárpát-medence terüle- tén jelent ős süllyedés kezdődött, és a korábbi Középs ő-Paratethys tenger szeparálódott környezetét ől, kialakult a Kárpát-medence nagy részét kitölt ő Pannon-tó . A tórendszer borsodi medencéje már korábban is jól körülhatárolható, az Alföld felé sz űk kapuval nyitott öblözet volt. Az alsó-pannon id őszakban erre a területre a Miskolci kapun keresztül nyomult be a Pannon-tó vize. A Borsodi-medencében az alsó-pannon idejében három, morfo- lógiailag eltér ő környezetet (fáciest) lehetett megkülönböztetni: ∗ Az egykori rudabányai külszíni vasércbányában található világhír ű ős- lénytani lel őhelyr ől dr. Kordos László professzor, kutatásvezet ő kéré- sünkre készítette az itt olvasható összefoglalást. 3 szárazulatok, folyóvízi-mocsaras területeket és vízzel borított tavi felszíneket. A Borsodi-medence zárt szárazföldi ívén belül a pannon id ő- szakot megel őzően szubtrópusi tönkfelszín alakult ki. A karsztos folyamatokkal és normális erózióval egyenetlenné vált tönkfelszí- nek közül északon legjelent ősebb az Aggteleki-karszt csoportja, délebbre a Rudabányai-vonulat és a Szendr ői-hegység. A Borsodi- medencét délr ől a Bükk lapos, részben fedett karsztos tömege hatá- rolta. Keletr ől a medencét a Tokaji-hegység miocén vulkáni sora zárta. A hegységek északi és nyugati peremét, illetve a süllyedék-te- rületeket már korábban is északról délre irányuló folyóvizek üle- déke töltötte fel, míg délen tengeri széntelepes rétegsor képz ődött. Erre a felszínre nyomult be az alsópannonban a beltó vize, amely kitöltötte a süllyedéket, behatolt a peneplének völgyeiben, öblöze- teibe, elfedte az alacsonyabb fekvés ű hegységeket, s szigetekre ta- golódott mocsaras beltavi rendszert hozott létre. A f őeml ősöket is tartalmazó üledékek azonban nem a Rudabá- nyai-vonulatot övez ő fáciesben rakódtak le. A Rudabányai-félszi- get fennsíkján korábban kialakult karsztos völgyrendszer id ősza- kos és változó magasságú vízzel tölt ődött fel, valószín űleg követ- ve a Pannon-tó vízszintingadozását. A bányabeli mélyfúrások ada- taiból szerkesztett ősföldrajzi térkép segítségével rajzolódott ki az elfedett, majd nagyrészt lebányászott völgyek hálózata. Az egyko- ri völgyeket kitölt ő üledékek, a karsztosodott dolomitra települtek. Legalul 2-8 m vastagságban vörös szín ű tarkaagyag, majd erre a változó vízborításnak megfelel ően tavi agyagmárga, mocsári sze- nes agyag vagy lignit, esetenként őstalaj rétegei rakódtak. A völ- gyeket végül folyóvízi homok fedte be. Az ősmaradvány tartalmú tavi-mocsári rétegek korát többféle módszerrel lehetett meghatározni. A gazdag gerinces fauna alap- ján az állattársaság az MN9 jel ű zónába sorolható, ami európai korrelációban a 10 és 10,5 millió évekkel ezel őtti id őszaknak felel meg. A biosztratigráfiai besorolásban dönt ő a Hipparion els ő meg- jelenése, az ősibb típusú rágcsálók hiánya, a gazdag rovarev ő fau- na jelenléte, valamint a kés őbb megjelenő egérfélék hiánya. 4 A Borsodi-medence pannóniai tavi üledéke több helyen riolittu- fára települ, aminek a korát többen, több helyen kálium-argon és argon-argon módszerrel határozták meg. Az eredmények azt mu- tatják, hogy a Rudapithecus lel őhelyek 11,5 millió évesnél id őseb- ben nem lehetnek. Az el őzőekkel egybevágó eredményre vezettek a paleomágneses vizsgálatok is. Mindezek alapján a rudabányai le- lőhelyek kora 10 millió év. Felfedezések, ásatások Az els ő rudabányai f őeml ős csontját, egy alsó állkapocs töre- dékét Hernyák Gábor találta meg 1965-ben a kés őbbi I. sz. lel ő- hely felszínén, majd azt 1967-ben Tasnádi Kubacska Andráson keresztül eljuttatta a Magyar Állami Földtani Intézetbe Kreztoi Miklós professzorhoz. A kihalt gerinces állatok nemzetközi hír ű kutatója a leletben azonnal felismerte az eddig ismeretlen, kihalt emberszabású majmot. A Magyar Nemzet cím ű napilap tudósítá- sában hamarosan nyomtatásban is megjelent a Rudapithecus hun- garicus név. Egy hónappal kés őbb Tasnádi Kubacska András az Élet és Tudomány c. hetilapban napvilágit látott népszer ű cikkében els ő ízben fényképet is közölt a leletr ől. Szintén 1967-ben a hu- mán evolúcióval foglalkozó budapesti szimpóziumon Kretzoi el ő- adásában bemutatta a leletet, amelynek publikációja 1969-ben jelent meg. 1969-ben Hernyák Gábor az els ő példány helyszínén újabb, teljesebb állkapcsot talált, aminek hatására Kretzoi Miklós vezeté- sével szakért ői csoport utazott a helyszínre, s ott kisebb gy űjtése- ket is végeztek. A rendszeres ásatások Kretzoi Miklós vezetésével 1971-ben kez- dődtek meg a Központ Földtani Hivatal megbízásából a Magyar Állami Földtani Intézet és a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem együttm űködésében. Már az els ő ásatási évben három ho- minoida (kihalt emberszabású majom) lelet került el ő az I. sz. lel őhelyr ől. 1972-ben a II. sz. lel őhelyen megtalálták a RUD-7 jel ű leletet, a Bodvapithecus altipalatus, valamit a RUD-9 jel ű alsó áll- kapcsot, a Pliopithecus (Anapithecus) hernyaki holotypusát. Egy évvel kés őbb, 1973-ban az I. sz. lel őhelyet egy tavaszi hóolvadás 5 gyakorlatilag megsemmisítette. A Kretzoi Miklós által vezetett és 1978-ig tartó ásatások alatt a rudabányai külfejtés területén több ősmaradvány lel őhelyet sikerült felfedezni, és azokon gy űjtéseket végezni. Az ásatások els ő hét évében 74 tételb ől álló hominoida anyagot sikerült begy űjteni, megjelentek az els ő publikációk, má- solatok készültek a leletekr ől, s több külföldi szakért ő is megtekin- tette a lel őhelyet. A Kordos László által 1979 és 1984 között vezetett ásatások és gy űjtések során mindössze két f őeml ős-maradvány került el ő. 1985. szeptember 13-án a II. sz. lel őhelyen Hernyák Gábor megtalálta a RUD-77 jel ű n őstény Rudapithecus-koponyát. A további ásatások eredményeként 1988-ban ugyanezen a lel őhelyen több más homi- noida-lelet mellett az Anapithecus koponyatöredéke is el őkerült. A nemzetközi kutatások 1992-ben kezd ődtek el. 1992 és 1994 között Kordos L. és L. L. Bernor vezetésével tafonómiai ásatás és sokrét ű szakért ői vizsgálat történt a II. sz. lel őhelyen, ill. a koráb- ban begy űjtött leleteken. 1997 és 1999 között a Torontói Egyetem (D. R. Begun ) és a Magyar Állami Földtani Intézet (Kordos L. ) kö- zösen szervezett nyári ásatási gyakorlatain ( „Rudabánya Field School” ) újabb jelent ős hominoida leletek kerültek el ő: 1988-ban egy combcsont-pár, 1999. július 13-án pedig az eddigi legteljesebb Rudapithecus koponya (RUD-200, „Gabi”). Rudabányán az ásatások ezt követ ően hat évig (2000-2005) szüneteltek, majd annak a reményében, hogy az 1998-ban megta- lált combcsont-párhoz, valamint az 1999-ben el őkerült „ Gabi ” ko- ponyájához további maradványokat sikerül kiásni, a kutatások folytatódtak. A Torontói Egyetem és a Magyar Állami Földtani In- tézet 2006. évi újabb ásatásakor a koponyától alig négy méterre el őkerült a „Gabi” egyedéhez tartozó alsó állkapocs-pár, valamint a medencecsontok is. Lassan kirajzolódott egy fiatal n őstény Ru- dapithecus csontváza, és a kutatók merész reményekkel vágtak neki a 2007. évi ásatásoknak, amelyen legnagyobb bánatukra egyet- len f őeml ős-maradványát sem sikerült kiásniuk. A 2008. év annál sikeresebbnek mondható! A cél most is „ Gabi ” további csontváz- töredékeinek megtalálása volt. Rudapithecust ugyan nem sikerült találniuk, de négy különálló foglelet mellett el őkerült egy fantasz- tikusan jó állapotban megmaradt hím Anapithecus fels ő állcsontja 6 a csaknem teljes fogazatával. Els ő ízben sikerült együttesen meg- találni a nemre jellemz ő nagy szemfogat, valamint a hozzá csatla- kozó el ő-zápfogakat és nagy őrl őket. Az 1988. évben felfedezett Anapithecus koponyatöredéket – ami ugyan egy n őstény ősma- jomtól származik – most ki lehetett egészíteni az új lelettel, és a kutatók remélik, hogy ezáltal pontosabban tudják majd rekonstru- álni az Anapithecus arckoponyáját. A Rudapithecus A rudabányai hominoida kutatások eddigi több mint harminc éves történetében a leleteket sokan és sokféle szempontból tanul- mányozták, s ennek eredményeként a következtetések is id őről- id őre módosultak. Kretzoi Milkós Rudabányán öt hominoida taxont különböztetett meg: Rudapithecus hungaricus, 1969, Bodvapithe- cus altipalatus, 1975, Pliopithecus (Anapithecus hernyaki), 1975, Rangwapithecus (ataxopithecus) serus, 1984, és Hominoidea indet. Kretzoi többször publikált elgondolása szerint a Rudapithecus egy kistermet ű, törékeny felépítés ű, redukált metsz ő- és szemfog- gal rendelkez ő, megrövidult arcú, az arc síkjából kiálló orrot vise- lő, felegyesedve járó emberszabású majom volt, aki az Indiából leírt Ramapithecus-szal mutat közvetlen rokonságot. Ennek az elgondolásnak a továbbfejlesztett változata szerint az emberré vá- lás nem Afrikában, az Australopithecusokon keresztül, hanem Ázsi- ában a Ramapithecusból közvetlenül kialakuló Pithecanthropuson át következett be. A Ramapithecus-elmélet
Load more

Recommended publications
  • Chapter 1 - Introduction
    EURASIAN MIDDLE AND LATE MIOCENE HOMINOID PALEOBIOGEOGRAPHY AND THE GEOGRAPHIC ORIGINS OF THE HOMININAE by Mariam C. Nargolwalla A thesis submitted in conformity with the requirements for the degree of Doctor of Philosophy Graduate Department of Anthropology University of Toronto © Copyright by M. Nargolwalla (2009) Eurasian Middle and Late Miocene Hominoid Paleobiogeography and the Geographic Origins of the Homininae Mariam C. Nargolwalla Doctor of Philosophy Department of Anthropology University of Toronto 2009 Abstract The origin and diversification of great apes and humans is among the most researched and debated series of events in the evolutionary history of the Primates. A fundamental part of understanding these events involves reconstructing paleoenvironmental and paleogeographic patterns in the Eurasian Miocene; a time period and geographic expanse rich in evidence of lineage origins and dispersals of numerous mammalian lineages, including apes. Traditionally, the geographic origin of the African ape and human lineage is considered to have occurred in Africa, however, an alternative hypothesis favouring a Eurasian origin has been proposed. This hypothesis suggests that that after an initial dispersal from Africa to Eurasia at ~17Ma and subsequent radiation from Spain to China, fossil apes disperse back to Africa at least once and found the African ape and human lineage in the late Miocene. The purpose of this study is to test the Eurasian origin hypothesis through the analysis of spatial and temporal patterns of distribution, in situ evolution, interprovincial and intercontinental dispersals of Eurasian terrestrial mammals in response to environmental factors. Using the NOW and Paleobiology databases, together with data collected through survey and excavation of middle and late Miocene vertebrate localities in Hungary and Romania, taphonomic bias and sampling completeness of Eurasian faunas are assessed.
    [Show full text]
  • The Evolution of Neogene Terrestrial Ecosystems in Europe Edited by Jorge Agusti, Lorenzo Rook and Peter Andrews Index More Information
    Cambridge University Press 0521640970 - The Evolution of Neogene Terrestrial Ecosystems in Europe Edited by Jorge Agusti, Lorenzo Rook and Peter Andrews Index More information Index Abies, 382, 383 Albanensia grimmi, 157, 158 Abruzzi-Apulia palaeobioprovince, 191–3, Albanohyus, 403 197 Albanohyus pygmaeus, 119 Aceraceae, 184 Alcelaphini, 444 Aceratherium, 217, 221, 223 algal symbionts, 282–3, 311, 315 Aceratherium incivisum, 167, 170 Alicornops alfambrense, 119, 173 Aceratherium kiliasi, 212 Alicornops simorrense, 114, 119 Aceritherium incisivum, 119 Alilepus, 145, 198–9 Aceritherium tetradactylum, 119 Allohyaena kadici, 173 Acerorhinus, 253, 261 Allosoricinae, 392, 394 Acteocemas, 96, 98 Allospalax, 152 Adcrocuta, 104, 114, 209, 212 alluvial sediments Adcrocuta eximia, 118, 167, 173, 209, 211, NE Spain, 398–9 214, 215, 218, 220, 222, 230, 449 Sinap, 243–7 Aden, Gulf of, Pliocene tephra correlation, Tuscany, 365–8 24, 31, 31–51 Alpine foredeep, 13, 15 Aegean, rodent faunas, 17 altitudinal position, 89–90 aeolian deposits, Upper Valdarno basin, altitudinal trees, 379, 383 363–5 Altomiramys,96 Aepycerotini, 444 Alveolinella, 291 Afghanistan, Miocene primate taxa, 458 Amblycoptus, 267, 268, 270, 393 Africa American mammal immigration to Europe climate, 62–4 9, 13, 17, 446;, see also Bering climate/vegetation relationship, 64–8, landbridge 290, 292 American shrews, 392, 393, 394–5 correspondence analysis, recent faunas, Ammonia, 291 419–29 Amphechinus, 265 palaeoenvironment reconstruction, 290, amphibians, Italy, 191 292 Amphicyon, 14, 103
    [Show full text]
  • Middle and Late Miocene Terrestrial Vertebrate Localities And
    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Beiträge zur Paläontologie Jahr/Year: 2006 Band/Volume: 30 Autor(en)/Author(s): Nargolwalla Mariam C., Hutchison Matt P., Begun David R. Artikel/Article: Middle and Late Miocene Terrestrial Vertebrate Localities and Paleoenvironments in the Pannonian Basin 347-360 ©Verein zur Förderung der Paläontologie am Institut für Paläontologie, Geozentrum Wien Beitr. Paläont., 30:347-360, Wien 2006 Middle and Late Miocene Terrestrial Vertebrate Localities and Paleoenvironments in the Pannonian Basin by Mariam C. N a r g o l w a l l a *),Matt P. H u t c h is o n & David R. B e g u n Nargolwalla , M.C., H utchison , M.P. & Begun , D.R., 2006. Middle and Late Miocene Terrestrial Vertebrate Localities and Paleoenvironments in the Pannonian Basin. — Beitr. Palaont., 30:347-360, Wien. Abstract Crisis,’ in addition to the paleoenvironmental evidence for the location and timing of potential corridors for The Pannonian Basin, surrounded by the Carpathians, faunal interchange. Alps and Dinarides, has long been known as a sedimen­ tary catchment area rich in information on the environ­ Key words: Miocene, Pannonian Basin, Lake Pannon, fos­ mental and biological evolution of Central Europe in the sil, vertebrate, paleoenvironment, paleogeography Miocene. We present here the results of an integrative study using GIS to synthesize the findings from our last three years of survey and excavation of new terrestrial Kurzfassung vertebrate fossil localities of Miocene age, together with the most recent paleogeographic reconstructions of the Das Pannonische Becken, umgeben von den Karpaten, region and published faunal and environmental data, Alpen und Dinariden, ist schon lange bekannt für seinen with the purpose of presenting a revised, comprehensive Sedimentreichtum und für seine Informationen bezüglich history of the paleogeography and paleobiogeography der Umweltentwicklung und der biologischen Evolution of the Pannonian Basin.
    [Show full text]
  • Leeds Thesis Template
    Middle to Late Miocene terrestrial biota and climate by Matthew James Pound M.Sci., Geology (University of Bristol) Submitted in accordance with the requirements for the degree of Doctor of Philosophy The University of Leeds School of Earth and Environment September 2012 - 2 - Declaration of Authorship The candidate confirms that the work submitted is his/her own, except where work which has formed part of jointly-authored publications has been included. The contribution of the candidate and the other authors to this work has been explicitly indicated below. The candidate confirms that appropriate credit has been given within the thesis where reference has been made to the work of others. Chapter 2 has been published as: Pound, M.J., Riding, J.B., Donders, T.H., Daskova, J. 2012 The palynostratigraphy of the Brassington Formation (Upper Miocene) of the southern Pennines, central England. Palynology 36, 26-37. Chapter 3 has been published as: Pound, M.J., Haywood, A.M., Salzmann, U., Riding, J.B. 2012. Global vegetation dynamics and latitudinal temperature gradients during the mid to Late Miocene (15.97 - 5.33 Ma). Earth Science Reviews 112, 1-22. Chapter 4 has been published as: Pound, M.J., Haywood, A.M., Salzmann, U., Riding, J.B., Lunt, D.J. and Hunter, S.J. 2011. A Tortonian (Late Miocene 11.61-7.25Ma) global vegetation reconstruction. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 300, 29-45. This copy has been supplied on the understanding that it is copyright material and that no quotation from the thesis may be published without proper acknowledgement. © 2012, The University of Leeds, British Geological Survey and Matthew J.
    [Show full text]
  • Palaeontological Highlights of Austria
    © Österreichische Geologische Gesellschaft/Austria; download unter www.geol-ges.at/ und www.biologiezentrum.at Mitt. Österr. Geol. Ges. ISSN 0251-7493 92 (1999) 195-233 Wien, Juli 2000 Palaeontological Highlights of Austria WERNER E. PILLER1, GUDRUN DAXNER-HÖCK2, DARYL P DOMNING3, HOLGER C. FORKE4, MATHIAS HARZHAUSER2, BERNHARD HUBMANN1, HEINZ A. KOLLMANN2, JOHANNA KOVAR-EDER2, LEOPOLD KRYSTYN5, DORIS NAGEL5, PETER PERVESLER5, GERNOT RABEDER5, REINHARD ROETZEL6, DIETHARD SANDERS7, HERBERT SUMMESBERGER2 28 Figures and 1 Table Introduction Besides Zeapora gracilis, distinguished by large rounded cortical filaments, Pseudolitanaia graecensis and Pseu­ The oldest known fossils in Austria date back into the dopalaeoporella lummatonensis occur (Fig. 3). Pseudolitan­ Ordovician. From this time on a broadly continuous fossil aia graecensis is built up of straight thalli containing club- record is preserved up to the Holocene. Since an encyclo­ shaped filaments and Pseudopalaeoporella lummatonensis paedic or monographic presentation is impossible within is characterized by a typically poorly-calcified medullar this volume, nine case studies of different stratigraphic lev­ zone and delicate cortical filaments. els (Fig. 1) were selected to call attention to this remarkably There are two localities known with autochthonous algal good fossil documentation. These case studies include occurrences in the Graz Palaeozoic. One is characterized records on invertebrate fossils from several time slices from by Pseudopalaeoporella lummatonensis with dispersed the Late Palaeozoic to the Miocene, as well as on verte­ thalli of Pseudolitanaia. Contrary to all expectations, these brates from the Miocene and Pleistocene and on plant algae are found in marly lithologies suggesting very bad fossils from the Devonian and Early Miocene. This selection environmental conditions for photoautotrophic organisms.
    [Show full text]
  • A New Genus of Pliopithecoid from the Late Early Miocene of China and Its Implications for Understanding the Paleozoogeography of the Pliopithecoidea
    Journal of Human Evolution 145 (2020) 102838 Contents lists available at ScienceDirect Journal of Human Evolution journal homepage: www.elsevier.com/locate/jhevol A new genus of pliopithecoid from the late Early Miocene of China and its implications for understanding the paleozoogeography of the Pliopithecoidea * Terry Harrison a, Yingqi Zhang b, c, , Guangbiao Wei d, Chengkai Sun e, Yuan Wang b, c, Jinyi Liu b, c, Haowen Tong b, c, Baiting Huang f,FanXuf a Center for the Study of Human Origins, Department of Anthropology, New York University, New York, NY, 10003, USA b Key Laboratory of Vertebrate Evolution and Human Origins, Institute of Vertebrate Paleontology and Paleoanthropology, Chinese Academy of Sciences, Beijing, 100044, People's Republic of China c CAS Center for Excellence in Life and Paleoenvironment, Beijing, 100044, People's Republic of China d Chongqing Institute of Geological Survey, Chongqing, 401122, People's Republic of China e Division of Natural History, Shandong Museum, Jinan, 250014, People's Republic of China f Cultural Heritage Administration of Fanchang County, Wuhu City, Anhui Province, Wuhu, 241200, People's Republic of China article info abstract Article history: A diversity of pliopithecoids is known from Miocene localities in Europe, but until recently, this group Received 20 March 2020 was relatively poorly represented in China. However, new discoveries have shown that Chinese pliopi- Accepted 26 May 2020 thecoids were taxonomically diverse and geographically widespread. The earliest pliopithecoids in China Available online 10 July 2020 (and Eurasia) are Dionysopithecus and Platodontopithecus from the Early Miocene of Sihong, Jiangsu (~19À18 Ma). During the Middle Miocene (~15À12 Ma), several species of pliopithecoids are recorded at Keywords: localities in Gansu Province (Laogou), Inner Mongolia (Damiao), Xinjiang Uygur Autonomous Region Pliopithecid (Tieersihabahe), and Ningxia Hui Autonomous Region (Tongxin).
    [Show full text]
  • Eppelsheim 2000 - New Discoveries at a Classic Locality
    Jens Lorenz Franzen1, Oldrich Fejfar2, Gerhard Storch1 & Volker Wilde1 1 Forschungsinstitut Senckenberg, Frankfurt am Main 2 Charles University, Prague Eppelsheim 2000 - new discoveries at a classic locality Franzen, J. L., Fejfar, O., Storch, G. & Wilde, V., 2003- Eppelsheim 2000 – new discoveries at a classic locality - in: Reumer, J.W.F. & Wessels, W. (eds.) - DISTRIBUTION AND MIGRATION OF TERTIARY MAMMALS IN EURASIA. A VOLUME IN HONOUR OF HANS DE BRUIJN - DEINSEA 10: 217- 234 [ISSN 0923-9308] Published 1 December 2003 First scientific excavations at the classic mammal locality of Eppelsheim carried out by the Senckenberg Research Institute during the years 1996 - 2000 are described (Senckenberg research project no. 150: Franzen & Storch). They resulted in the discovery of the first flora and determi- nable micromammals (Talpa vallesensis, Plesiosorex aff. schaffneri, Crusafontina sp.) as well as a phalange of a large hominoid (cf. Dryopithecus sp.) from that locality. The excavations also deli- vered new aspects for understanding the early formation of the Rhine river system. Erste wissenschaftliche Ausgrabungen an der klassischen Säugetierfundstelle Eppelsheim durch das Forschungsinstitut Senckenberg (Senckenberg-Forschungsprojekt Nr. 150: Franzen & Storch) führten in den Jahren 1996 - 2000 zur Entdeckung der ersten Flora und bestimmbaren Kleinsäuger (Talpa vallesensis, Plesiosorex, Crusafontina sp.) sowie der Phalanx eines großen Hominoiden (cf. Dryopithecus sp.) an dieser Lokalität. Darüber hinaus ergaben die Grabungen neue Aspekte hin- sichtlich der Entstehung des rheinischen Flußsystems. Correspondence: J. L. Franzen, Jakobistr. 10, D-79822 Titisee-Neustadt, Germany, e-mail: jlfran- [email protected]; O. Fejfar, Department of Palaeontology, Charles University, Albertov 6, CZ-128 43 Praha 2, Czech Republic, e-mail: [email protected]; G.
    [Show full text]
  • Stable Isotope and Trace Element Paleoecology of the Rudabánya II Fauna: Paleoenvironmental Implications for the Late Miocene Hominoid, Rudapithecus Hungaricus
    Stable Isotope and Trace Element Paleoecology of the Rudabánya II Fauna: Paleoenvironmental Implications for the Late Miocene Hominoid, Rudapithecus hungaricus by Laura Campbell Eastham A thesis submitted in conformity with the requirements for the degree of Doctor of Philosophy Graduate Department of Anthropology University of Toronto © Copyright by Laura C. Eastham 2017 Stable Isotope and Trace Element Paleoecology of the Rudabánya II Fauna: Paleoenvironmental Implications for the Late Miocene Hominoid, Rudapithecus hungaricus Laura C. Eastham Doctor of Philosophy Graduate Department of Anthropology University of Toronto 2017 Abstract The Late Miocene extinction of great apes in Europe has generally been regarded as the consequence of environmental changes that occurred in correlation with global Late Miocene cooling. However, given the range of dietary and locomotor adaptations observed among the different hominoid genera it is unlikely that the same environmental factors can account for the decline of the entire group. To better understand the factors that influenced the extinction of European Miocene apes it is necessary to evaluate their paleoecology on a regional scale. This research utilizes stable carbon and oxygen isotope (δ13C and δ18O) and strontium/calcium (Sr/Ca) trace element ratios measured in fossil ungulate tooth enamel to reconstruct the paleoecology and paleoclimate of Rudabánya II (R. II), an early Late Miocene (~10 Ma) hominoid locality in northeastern Hungary. The fossiliferous deposits at R. II preserve abundant samples of the extinct great ape Rudapithecus hungaricus. Primary aims of this research include: 1) evaluating the types of habitats present in terms of forest canopy cover, 2) examining trophic niche dynamics among the diverse ungulate community, and 3) estimating key climatic variables including mean annual temperature (MAT), mean annual precipitation (MAP), and degree of seasonality.
    [Show full text]
  • Miocene Primates from Austria Crustaceans (BACHMAYER & TOLLMANN 1953)
    Palaeontological Highlights of Austria 225 common, as well as large shark remains (Fig. 25) and Miocene Primates from Austria crustaceans (BACHMAYER & TOLLMANN 1953). (GUDRUN DAXNER-HÖCK) An exceptional "Fossillagerstätte" occurs at St. Marga- rethen in Burgenland (Fig. 22), where an excellently pre­ Catarrhine primates came from Africa and appeared for served fish fauna occurs (SCHULTZ 1993, CHANET & SCHULTZ the first time in Europe at the end of the Early Miocene. They 1994) in fine-grained, partly laminated, marly limestones. had a wide distribution across Western and Central Europe Besides scorpenids (Fig. 25), the oldest known parrot fish is and Southwest Asia during the Middle and Late Miocene. also recorded from here (BELLWOOD & SCHULTZ 1991). The In Austria their existence has been demonstrated in the depositional environment was recently interpreted as very Molasse Zone in Upper and Lower Austria, as well as from shallow marine, partly representing a flooded intertidal flat the Vienna basin northeast and southeast of Vienna, and in (PILLER et al. 1996). the "Lavanttal" (Carinthia) and Aflenz Basin (Styria), which Miocene Primate localities (J) Göriach (jj) Trimmelkam (3) Götzendorf (4) Klein Hadersdorf (5) St. Stefan Mariathal Neudorf a M Geological map of Austria Cenozoic Sediments 100 km I 1 | Calcareous Alps Metamorphics Schiefeitiülle Bohemian Massif, Zentralgneise Fig. 26 Geographical position of Miocene primate localities from Austria and Slovakia. ha Table 1 Ol Basic data on Miocene Primates from Austria. Miocene Primates from Austria age locality lithology figure collection main references: ANDREWS et al. 1996 Pliopithecidae and ZAPFE 1969 rn Pliopithecinae "tj Pliopithecus platyodon BIEDERMANN 1863 Badenian Goriach, Styria lignite fig.
    [Show full text]
  • Slides/Poster (Pdf)
    A morphometric analysis of pliopithecoid maxillary molar cusp peripheralization Andrew C. Holmes, Jacqueline Garnett, David R. Begun Department of Anthropology, The University of Toronto Introduction Results The Pliopithecoidea is a superfamily of catarrhine primates known from Miocene fossil sites across Eurasia from 18-8 Ma. The most well known and best documented pliopithecoid A B clades are the Pliopithecidae and the Crouzelidae. Despite extensive study, most diagnostic features used to differentiate these groups have remained qualitative.1,2,3,4 This analysis uses geometric measurements to quantify upper molar cusp peripheralization. Our results confirm previous qualitative descriptions and show that crouzeliids have more peripheralized upper molar cusps compared with pliopithecids. We conclude that increased upper molar cusp peripheralization is a derived trait unique to the Crouzeliidae. Materials M1 and M2 were selected because they provide a comprehensive comparative sample of pliopithecoid upper dentition and are known to be phylogenetically informative (M1 n=28, M2 n=30)5 . Pliopithecidae Crouzeliidae Outgroup Pliopithecidae Crouzeliidae Outgroup Figure 3. ROPA measurements for M1 (A) and M2 (B). 2 A B Table 2. M angle Mann-Whitney U results M2 (Angle A) Pliopithecidae Crouzeliidae Crouzeliidae 0.86 Crouzeliidae Outgroup 0.05 0.09 M2 (Angle B) Pliopithecidae Crouzeliidae Crouzeliidae Crouzeliidae 0.42 a b Pliopithecidae Outgroup Outgroup 0.82 0.61 M2 (Angle C) Pliopithecidae Crouzeliidae 2 Figure 1. M a) Pliopithecus platyodon (Göriach 1453) b) Anapithecus hernyaki (SMNS 6089) Pliopithecidae Crouzeliidae 0.04 Our sample represents seven species currently assigned to three pliopithecoid clades: Outgroup Outgroup 0.08 0.004 Crouzeliidae, Pliopithecidae, and Dionysopithecidae (Table 1).
    [Show full text]
  • Primate Diversity in the Pannonian Basin
    ZOBODAT - www.zobodat.at Zoologisch-Botanische Datenbank/Zoological-Botanical Database Digitale Literatur/Digital Literature Zeitschrift/Journal: Beiträge zur Paläontologie Jahr/Year: 2006 Band/Volume: 30 Autor(en)/Author(s): Begun David R., Nargolwalla Mariam C., Hutchison Matt P. Artikel/Article: Primate Diversity in the Pannonian Basin: In situ evolution, 43disperals, or both? 43-56 ©Verein zur Förderung der Paläontologie am Institut für Paläontologie, Geozentrum Wien Beitr. Paläont., 30:43-56, Wien 2006 Primate Diversity in the Pannonian Basin: In situ evolution, disperals, or both? by David R. B egun 5*0, Mariam C. N argolwalla & Matt P. H utchison Begun , D.R., Nargolwalla , M.C. & H utchison , M.P., 2006. Primate Diversity in the Pannonian Basin: In situ evolution, disperals, or both? — Beitr. Palaont., 30:43-56, Wien. Abstract Genera und 11 Arten kennt man aus den Fundstellen des Pannonischen Beckens, deren stratigraphische Reichweite Middle and Late Miocene deposits in the Pannonian Ba­ vom MN 6 bis MN 13 reicht. Diese hohe Diversität einer sin contain the greatest diversity of primate taxa of any Unterordnung der Säugetiere kann sich mit der anderer comparably defined geological region in Europe. Three Großsäuger messen und zeugt vom Erfolg dieses Taxons in catarrhine superfamilies, five families, six genera and der hier besprochenen Region. Weltweit betrachtet, liegen eleven species are known from MN 6 to MN 13 localities einige der reichsten Miozän-Fundstellen für Primaten in the basin. This level of diversity within a mammalian sowohl im Hinblick auf Artenzahl als auch auf Komplett­ infraorder rivals that in most other large mammals from heit der Fundstücke im Pannonischen Becken (Göriach, the basin, and testifies to the success of this taxon in the Devinskä Nova Ves, and Rudabänya).
    [Show full text]
  • Meeting Supplement 2006
    56 AAPA Abstracts Abstracts of AAPA Poster and Podium Presentations Mitochondrial DNA analysis of the to the other South African Plio-Pleistocene volume (GM, WM) in 25 right-handers (14 Jomon and Epi-Jomon individuals in karstic deposits, GD 2 contrasts these F, 11 M, avg. age 28.5) and 23 left- Hokkaido, Japan. other contemporaneous assemblages in its handers (15 F, 8 M, avg. age 36.2). Hand lack of recovered hominin and other pri- knobs were manually traced on contiguous N. Adachi1, K. Shinoda2, K. Umetsu3, Y. mate specimens. Recent comprehensive axial slices (1mm thick), after identifica- Dodo1. 1Department of Anatomy and An- reanalysis of the GD 2 assemblage has tion of landmarks following Yousry et al. thropology, Tohoku University School of considered taphonomic aspects of the en- Volumes of the frontal lobes and precen- Medicine, 2Department of Anthropology, tire sample. Faunal representation, tral gyrus were also determined. National Science Museum, Tokyo, skeletal element abundance and patterns Asymmetry scores indicate that WM 3Department of Experimental and Foren- of pre- and post-depositional modification volume in males and females regardless of sic Pathology, Faculty of Medicine, Yama- to remains in the GD 2 assemblage con- handedness is strongly rightwardly gata University. firm aspects of the original taphonomic asymmetric. In males only (either hand- reconstruction. When combined with edness), GM volume is also larger on the From the morphological point of view, geological data on the original cave sys- right. Preliminary results of the precen- prehistoric populations in Hokkaido are tem, it appears that the GD 2 deposits tral gyrus indicate that that structure is considered to have been least influenced were accumulated over a rapid period of symmetric in right-handers, thus right- by Yayoi immigrants.
    [Show full text]