T a n u l m á n y o k Rudabánya, az emberré válás világhír ű lel őhelye ∗∗∗ PROF. DR. KORDOS LÁSZLÓ A Rudabánya melletti vasércben gazdag hegyvonulat völgyeit 10 millió évvel ezel őtt tavi mocsári üledékek borították, amelyek- ben napjainkig megmaradtak az egykor ott élt növények és állatok maradványai, közöttük az emberré válás korai szakaszának világ- szerte ismert és elismert dokumentumai, mint a Rudapithecus hun- garicus és az Anapithecus hernyaki fog-, koponya- és végtagcsont- maradványai. Ősföldrajz és kronológia A Rudabányáról kiinduló és több kilométeren át követhető, át- lagosan 1 km széles érces vonulat a fels ő-miocén id őszakban fél- szigetként nyomult be az Aggteleki-karszt irányából a Borsodi-me- dencébe. Miután a középs ő-miocénben a Kárpát-medence terüle- tén jelent ős süllyedés kezdődött, és a korábbi Középs ő-Paratethys tenger szeparálódott környezetét ől, kialakult a Kárpát-medence nagy részét kitölt ő Pannon-tó . A tórendszer borsodi medencéje már korábban is jól körülhatárolható, az Alföld felé sz űk kapuval nyitott öblözet volt. Az alsó-pannon id őszakban erre a területre a Miskolci kapun keresztül nyomult be a Pannon-tó vize. A Borsodi-medencében az alsó-pannon idejében három, morfo- lógiailag eltér ő környezetet (fáciest) lehetett megkülönböztetni: ∗ Az egykori rudabányai külszíni vasércbányában található világhír ű ős- lénytani lel őhelyr ől dr. Kordos László professzor, kutatásvezet ő kéré- sünkre készítette az itt olvasható összefoglalást. 3 szárazulatok, folyóvízi-mocsaras területeket és vízzel borított tavi felszíneket. A Borsodi-medence zárt szárazföldi ívén belül a pannon id ő- szakot megel őzően szubtrópusi tönkfelszín alakult ki. A karsztos folyamatokkal és normális erózióval egyenetlenné vált tönkfelszí- nek közül északon legjelent ősebb az Aggteleki-karszt csoportja, délebbre a Rudabányai-vonulat és a Szendr ői-hegység. A Borsodi- medencét délr ől a Bükk lapos, részben fedett karsztos tömege hatá- rolta. Keletr ől a medencét a Tokaji-hegység miocén vulkáni sora zárta. A hegységek északi és nyugati peremét, illetve a süllyedék-te- rületeket már korábban is északról délre irányuló folyóvizek üle- déke töltötte fel, míg délen tengeri széntelepes rétegsor képz ődött. Erre a felszínre nyomult be az alsópannonban a beltó vize, amely kitöltötte a süllyedéket, behatolt a peneplének völgyeiben, öblöze- teibe, elfedte az alacsonyabb fekvés ű hegységeket, s szigetekre ta- golódott mocsaras beltavi rendszert hozott létre. A f őeml ősöket is tartalmazó üledékek azonban nem a Rudabá- nyai-vonulatot övez ő fáciesben rakódtak le. A Rudabányai-félszi- get fennsíkján korábban kialakult karsztos völgyrendszer id ősza- kos és változó magasságú vízzel tölt ődött fel, valószín űleg követ- ve a Pannon-tó vízszintingadozását. A bányabeli mélyfúrások ada- taiból szerkesztett ősföldrajzi térkép segítségével rajzolódott ki az elfedett, majd nagyrészt lebányászott völgyek hálózata. Az egyko- ri völgyeket kitölt ő üledékek, a karsztosodott dolomitra települtek. Legalul 2-8 m vastagságban vörös szín ű tarkaagyag, majd erre a változó vízborításnak megfelel ően tavi agyagmárga, mocsári sze- nes agyag vagy lignit, esetenként őstalaj rétegei rakódtak. A völ- gyeket végül folyóvízi homok fedte be. Az ősmaradvány tartalmú tavi-mocsári rétegek korát többféle módszerrel lehetett meghatározni. A gazdag gerinces fauna alap- ján az állattársaság az MN9 jel ű zónába sorolható, ami európai korrelációban a 10 és 10,5 millió évekkel ezel őtti id őszaknak felel meg. A biosztratigráfiai besorolásban dönt ő a Hipparion els ő meg- jelenése, az ősibb típusú rágcsálók hiánya, a gazdag rovarev ő fau- na jelenléte, valamint a kés őbb megjelenő egérfélék hiánya. 4 A Borsodi-medence pannóniai tavi üledéke több helyen riolittu- fára települ, aminek a korát többen, több helyen kálium-argon és argon-argon módszerrel határozták meg. Az eredmények azt mu- tatják, hogy a Rudapithecus lel őhelyek 11,5 millió évesnél id őseb- ben nem lehetnek. Az el őzőekkel egybevágó eredményre vezettek a paleomágneses vizsgálatok is. Mindezek alapján a rudabányai le- lőhelyek kora 10 millió év. Felfedezések, ásatások Az els ő rudabányai f őeml ős csontját, egy alsó állkapocs töre- dékét Hernyák Gábor találta meg 1965-ben a kés őbbi I. sz. lel ő- hely felszínén, majd azt 1967-ben Tasnádi Kubacska Andráson keresztül eljuttatta a Magyar Állami Földtani Intézetbe Kreztoi Miklós professzorhoz. A kihalt gerinces állatok nemzetközi hír ű kutatója a leletben azonnal felismerte az eddig ismeretlen, kihalt emberszabású majmot. A Magyar Nemzet cím ű napilap tudósítá- sában hamarosan nyomtatásban is megjelent a Rudapithecus hun- garicus név. Egy hónappal kés őbb Tasnádi Kubacska András az Élet és Tudomány c. hetilapban napvilágit látott népszer ű cikkében els ő ízben fényképet is közölt a leletr ől. Szintén 1967-ben a hu- mán evolúcióval foglalkozó budapesti szimpóziumon Kretzoi el ő- adásában bemutatta a leletet, amelynek publikációja 1969-ben jelent meg. 1969-ben Hernyák Gábor az els ő példány helyszínén újabb, teljesebb állkapcsot talált, aminek hatására Kretzoi Miklós vezeté- sével szakért ői csoport utazott a helyszínre, s ott kisebb gy űjtése- ket is végeztek. A rendszeres ásatások Kretzoi Miklós vezetésével 1971-ben kez- dődtek meg a Központ Földtani Hivatal megbízásából a Magyar Állami Földtani Intézet és a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem együttm űködésében. Már az els ő ásatási évben három ho- minoida (kihalt emberszabású majom) lelet került el ő az I. sz. lel őhelyr ől. 1972-ben a II. sz. lel őhelyen megtalálták a RUD-7 jel ű leletet, a Bodvapithecus altipalatus, valamit a RUD-9 jel ű alsó áll- kapcsot, a Pliopithecus (Anapithecus) hernyaki holotypusát. Egy évvel kés őbb, 1973-ban az I. sz. lel őhelyet egy tavaszi hóolvadás 5 gyakorlatilag megsemmisítette. A Kretzoi Miklós által vezetett és 1978-ig tartó ásatások alatt a rudabányai külfejtés területén több ősmaradvány lel őhelyet sikerült felfedezni, és azokon gy űjtéseket végezni. Az ásatások els ő hét évében 74 tételb ől álló hominoida anyagot sikerült begy űjteni, megjelentek az els ő publikációk, má- solatok készültek a leletekr ől, s több külföldi szakért ő is megtekin- tette a lel őhelyet. A Kordos László által 1979 és 1984 között vezetett ásatások és gy űjtések során mindössze két f őeml ős-maradvány került el ő. 1985. szeptember 13-án a II. sz. lel őhelyen Hernyák Gábor megtalálta a RUD-77 jel ű n őstény Rudapithecus-koponyát. A további ásatások eredményeként 1988-ban ugyanezen a lel őhelyen több más homi- noida-lelet mellett az Anapithecus koponyatöredéke is el őkerült. A nemzetközi kutatások 1992-ben kezd ődtek el. 1992 és 1994 között Kordos L. és L. L. Bernor vezetésével tafonómiai ásatás és sokrét ű szakért ői vizsgálat történt a II. sz. lel őhelyen, ill. a koráb- ban begy űjtött leleteken. 1997 és 1999 között a Torontói Egyetem (D. R. Begun ) és a Magyar Állami Földtani Intézet (Kordos L. ) kö- zösen szervezett nyári ásatási gyakorlatain ( „Rudabánya Field School” ) újabb jelent ős hominoida leletek kerültek el ő: 1988-ban egy combcsont-pár, 1999. július 13-án pedig az eddigi legteljesebb Rudapithecus koponya (RUD-200, „Gabi”). Rudabányán az ásatások ezt követ ően hat évig (2000-2005) szüneteltek, majd annak a reményében, hogy az 1998-ban megta- lált combcsont-párhoz, valamint az 1999-ben el őkerült „ Gabi ” ko- ponyájához további maradványokat sikerül kiásni, a kutatások folytatódtak. A Torontói Egyetem és a Magyar Állami Földtani In- tézet 2006. évi újabb ásatásakor a koponyától alig négy méterre el őkerült a „Gabi” egyedéhez tartozó alsó állkapocs-pár, valamint a medencecsontok is. Lassan kirajzolódott egy fiatal n őstény Ru- dapithecus csontváza, és a kutatók merész reményekkel vágtak neki a 2007. évi ásatásoknak, amelyen legnagyobb bánatukra egyet- len f őeml ős-maradványát sem sikerült kiásniuk. A 2008. év annál sikeresebbnek mondható! A cél most is „ Gabi ” további csontváz- töredékeinek megtalálása volt. Rudapithecust ugyan nem sikerült találniuk, de négy különálló foglelet mellett el őkerült egy fantasz- tikusan jó állapotban megmaradt hím Anapithecus fels ő állcsontja 6 a csaknem teljes fogazatával. Els ő ízben sikerült együttesen meg- találni a nemre jellemz ő nagy szemfogat, valamint a hozzá csatla- kozó el ő-zápfogakat és nagy őrl őket. Az 1988. évben felfedezett Anapithecus koponyatöredéket – ami ugyan egy n őstény ősma- jomtól származik – most ki lehetett egészíteni az új lelettel, és a kutatók remélik, hogy ezáltal pontosabban tudják majd rekonstru- álni az Anapithecus arckoponyáját. A Rudapithecus A rudabányai hominoida kutatások eddigi több mint harminc éves történetében a leleteket sokan és sokféle szempontból tanul- mányozták, s ennek eredményeként a következtetések is id őről- id őre módosultak. Kretzoi Milkós Rudabányán öt hominoida taxont különböztetett meg: Rudapithecus hungaricus, 1969, Bodvapithe- cus altipalatus, 1975, Pliopithecus (Anapithecus hernyaki), 1975, Rangwapithecus (ataxopithecus) serus, 1984, és Hominoidea indet. Kretzoi többször publikált elgondolása szerint a Rudapithecus egy kistermet ű, törékeny felépítés ű, redukált metsz ő- és szemfog- gal rendelkez ő, megrövidult arcú, az arc síkjából kiálló orrot vise- lő, felegyesedve járó emberszabású majom volt, aki az Indiából leírt Ramapithecus-szal mutat közvetlen rokonságot. Ennek az elgondolásnak a továbbfejlesztett változata szerint az emberré vá- lás nem Afrikában, az Australopithecusokon keresztül, hanem Ázsi- ában a Ramapithecusból közvetlenül kialakuló Pithecanthropuson át következett be. A Ramapithecus-elmélet