DOCSLIB.ORG

Capítulo 23 (Austria)

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
Capítulo 23 (Austria) “H.L. WIECHERS: UNA VIDA Y UNA FAMILIA EN DOS CONTINENTES” - CAPITULO XXIII © Juan Alberto Díaz Wiechers, 2016 – www.wiecherspedia.com CAPITULO XXIII H.L. WIECHERS Y LA REPATRIACION A VIENA DEL CUERPO DEL EMPERADOR MAXIMILIANO JUNTO CON EL REEMBARQUE DE LOS SOLDADOS AUSTRIACOS 23.1 ¿Cónsul de Austria? Dentro de los antecedentes que por tradiciones orales tenemos es que H.L. Wiechers habría sido Cónsul de Austria en Veracruz. Pero esto no es efectivo. Sabemos que no lo era al momento de la muerte de Maximiliano, puesto que las actas austriacas de 1868 relacionadas con la Orden de la Corona de Hierro de Tercera Clase lo identifican más bien como “Representante de la Casa Watermeyer y Cía. en Veracruz”; de haber sido cónsul en tal momento se hubiera mencionado en la información correspondiente austriaca. El Almanaque Imperial para el Año de 1866 , de México, editado por la Imprenta de J.M. Lara, en 1866, en la Ciudad de México, nos da los siguientes datos de la Legación Diplomática Austriaca ante la corte del Segundo Imperio: Cuerpo Diplomático Extranjero en México Legación de Austria Exmo. Sr. Conde de Thun y Hohenstein, Chambelán actual de S.M.I. y R.A. [Nota: Su Majestad Imperial y Real Apostólica], y Enviado Extraordinario y Ministro Plenipotenciario, calle de la Palma núm. 9. Consejero de la Legación el Barón Eduardo de Lago, Chambelán de S.M.I. y R.A., calle de la Palma núm. 9. El Caballero Ernesto Schmid de Tavera, Agregado. Por su parte, el Almanaque de Gotha de 1867, oficialmente Almanach de Gotha, Annuaire Diplomatique et Statistique pour l’Aneée 1867 , 24ª Edición, publicado en Gotha, Alemania, por Justhus Perhes, consigna: Autriche-: le comte Guido Thun-Hohenstein, E.e. et M.P. (accr. 24 déc. 1864); le baron Ed. de Lago, cons. de lég.; Schmidt, chev. de Tavera, attaché. Ahora bien, los mismos almanaques antes citados, que consignan claramente todos los consulados extranjeros en México, entre ellos los dos en que tenía ingerencia la Casa Watermeyer a través de G.L. Schmidt (Bélgica y Dinamarca), indican que fuera de la legación diplomática austriaca en la Ciudad de México, no existía ningún consulado de Austria ni en Veracruz ni en ninguna otra población de México. Los almanaques austriacos de 1866 y 1867, que nos hubieran podido dar algún dato adicional sobre la legación austriaca, sus miembros o algún eventual consulado, no están –desgraciadamente- disponibles en línea. Pero entendemos que no nos proporcionarían nada distinto a lo antes señalado. Además, sabemos que, tras el fusilamiento de Maximiliano, las relaciones diplomáticas entre Austria y México quedaron interrumpidas por décadas, hasta el año 1901. El Almanaque Imperial austriaco de 1868, que tanta información nos ha dado para este libro, no menciona ya ninguna legación ni ningún consulado austriacos ante la reconstituida República Mexicana. Y así seguirá por décadas. De hecho, los mismos libros, almanaques y directorios que nos confirman plenamente la calidad de H.L. Wiechers como Cónsul de Dinamarca en México, son también esclarecedores, pero en un sentido inverso, respecto a Austria. 1 “H.L. WIECHERS: UNA VIDA Y UNA FAMILIA EN DOS CONTINENTES” - CAPITULO XXIII © Juan Alberto Díaz Wiechers, 2016 – www.wiecherspedia.com Después de 1901 se indica la existencia tan sólo de una legación diplomática austriaca en la Ciudad de México, pero no consulados (al menos durante los primeros años del reestablecimiento de relaciones), y en ningún lugar aparece H.L. Wiechers como Cónsul de Austria. Como se ve, entonces, no hay rastro de esta supuesta gestión consular de H.L. Wiechers para el Imperio Austriaco, no obstante que sí la hay de la mucho más importante condecoración otorgada por el Emperador Francisco José. 1 De cualquier forma, hayan sido oficiales o no, es un hecho que en el año 1867 desempeñó H.L. Wiechers funciones, seguramente de carácter cuasi-consular, que fueron altamente agradecidas por el gobierno austriaco. En otras palabras, con o sin status de cónsul, prestó servicios de primer nivel a la Casa de Austria en el puerto de Veracruz, por lo menos similares a las prestadas a Bélgica en el tema de la repatriación de sus soldados abandonados en México. Veamos a continuación. 23.2 La Muerte del Emperador Maximiliano. El Almanaque Imperial para el Año de 1866 , de México, editado por la Imprenta de J.M. Lara, en 1866, en la Ciudad de México, nos da una semblanza oficial del Emperador Maximiliano y de la Emperatriz Carlota, que creemos conveniente reproducir en estas líneas: Sección II Imperio Mexicano Sus Majestades Imperiales EMPERADOR Fernando Maximiliano José, Archiduque y Príncipe Imperial de Austria, Príncipe Real de Hungría y Bohemia, Conde de Habsburgo, Príncipe de Lorena, nació el 6 de julio de 1832. Acepta el 10 de abril de 1864 la corona que le ofrece la mayoría de la nación, y el 12 de junio del mismo año hace su entrada a la Capital del Imperio: casado en Bruselas el 27 de 1857 con: LA EMPERATRIZ María Carlota, Amalia, Augusta, Victoria, Clementina, Leopoldina, nació el 7 de junio de 1840, hija de Leopoldo I, Rey de los Belgas. Por su parte, el Almanaque de Gotha de 1867, oficialmente Almanach de Gotha, Annuaire Diplomatique et Statistique pour l’Aneée 1867 , 24ª Edición, publicado en Gotha, Alemania, por Justhus Perhes, el “ Who is Who ” de la realeza y nobleza europeas, consigna, sobre esto mismo, lo siguiente: MEXIQUE Ferdinand-Maximilien-Joseph, empereur de Mexique, archiduc et prince impérial d’Autriche, prince royal de Hongrie, comte de Habsbourg, prince de Lorraine, né 6 juill. 1832, accepte le 10 avril 1864 la couronne impériale du Mexique qui lui offerte par suite d’une décision de l’assemblée de notables de Mexico datée du 10 juillet 1863 et par la majorité du peuple mexicain, débarque le 29 mai à Vera-Cruz et faite son entrée dan la capitale du Mexique le 12 juin 1864 ; marié 27 juillet 1857 a l’Impératrice Marie- Charlotte-Amélie-Auguste-Victoria-Clémentine-Léopoldine, née 7 juin 1840, fille de feu Léopold Ier, roi des Belges. 1 Nota: La Guía Massey-Gilbert de 1903 consigna en inglés la siguiente legación diplomática austro-húngara en México: “ Austro-Hungary.- Count Hohenwart de Gerlachstein; secretary Count Antonine Stadnicki; attaché, Count Kielmansegg. Legation, Bucareli 1808; reception hours, 11 a.m. to 1 p.m. ” 2 “H.L. WIECHERS: UNA VIDA Y UNA FAMILIA EN DOS CONTINENTES” - CAPITULO XXIII © Juan Alberto Díaz Wiechers, 2016 – www.wiecherspedia.com Como bien sabemos, el Emperador Maximiliano de Habsburgo fue ejecutado por órdenes de Benito Juárez, junto a sus leales Miramón y Mejía, en el Cerro de las Campanas de Querétaro, el 19 de junio de 1867. El Emperador murió como un valiente: en sus últimos momentos cedió el lugar de honor del fusilamiento, el central, al bravo y leal general Miramón; y sus últimas palabras fueran “Viva México”. Tras esto, el pelotón de fusilamiento disparó casi a quemarropa. Es muy posible que Maximiliano no haya tenido los dotes para ser un gran gobernante, pero de una cosa no cabe duda, y es que supo morir como todo un hombre. Tras esto, el cuerpo de Maximiliano fue ferozmente maltratado por los juaristas, inclusive sujeto a una autopsia y a un embalsamamiento infames. Gracias a la gentileza del Archiduque Carlos Felipe de Austria es que hemos tenido acceso a la hermosa carta final del derrotado Emperador a su vencedor, el presidente liberal Benito Juárez. Copia escaneada del original se adjunta en un anexo al final de esta obra, pero ahora acompañamos una transcripción de la misma: Señor Don Benito Juárez. Querétaro, Junio 19, 1867. Próximo a recibir la muerte a consecuencia de haber querido hacer la prueba de si nuevas instituciones políticas lograban poner término a la sangrienta guerra civil que ha destrozado desde hace años este desgraciado país, perderé con gusto mi vida, si su sacrificio puede contribuir a la paz y prosperidad de mi nueva patria. Íntimamente persuadido de que nada sólido puede fundarse sobre un terreno empapado en sangre y agitado por violentas conmociones, yo conjuro a Usted de la manera más solemne y con la sinceridad propia de los momentos en que me hallo, para que mi sangre sea la última que se derrame y para que la misma perseverancia, que me complacía en reconocer y estimar en medio de la prosperidad, con que ha defendido Usted la causa que acaba de triunfar, lo consagre a la más noble tarea de reconciliar los ánimos y fundar de una manera estable y duradera la paz y tranquilidad de este país infortunado. Maximiliano. Por su parte, el periódico El Monitor Republicano nos proporciona en su edición del 15 de octubre de 1867, una versión castellana de la carta del Emperador Maximiliano al Barón von Lago, en esos momentos encargado de negocios austriaco ante su corte imperial, que, entre otras cosas, incluía unas disposiciones funerarias que a la larga nunca se cumplirían: Querido Barón Lago, Ministro de Austria en México [Nota: En realidad era sólo Encargado de Negocios].- No tengo ya que ver en el mundo, y mis últimos deseos se limitan a mis restos mortales, que pronto quedarán libres de padecimientos, y a favor de los que me sobrevivan. Mi médico, el Dr. Basch, hará transportar mi cuerpo a Veracruz. Dos sirvientes, Gull y Tudos, serán los únicos que lo acompañarán. He dado orden de que se conduzca mi cuerpo a Veracruz sin ninguna pompa, y que a bordo no se haga ninguna ceremonia extraordinaria. He esperado la muerte con calma, y quiero igualmente gozar de calma en el féretro. Procurad, querido Barón, que en uno de los dos buques de guerra, el Dr.
Load more

Recommended publications
  • Hadtörténelmi Közlemények 130. Évf. 4. Sz. (2017.)
    Ára: 1000,– Ft 130. ÉVFOLYAM 2017. DECEMBER 4. SZÁM E számunk tartalmából „Természetesen forradalmi hevület nélkül nincs szabadságharc. Merész tervek és vakmerő végrehajtók nélkül nincs esélye egy ilyen nagyszabású vállalkozásnak. Ta- lán ebben – 1848–49-ben a nemzet egy emberként történő önkéntes összefogásának mindent elsöprő tapasztalatában – kereshető az emigráns katonák és politikusok tényeket sokszor figyelembe nem vevő lelkesültsége. Úgy vélték, a „nagy év” ese- 2017. 4. SZÁM mé nyei, lelkesedése, összefogása még egyszer megismételhető. * Véleményünk szerint nem mutatkozott valós esélye egy hazai felkelés külföldről támogatott kirobbantásának. Egészen egyszerűen azért, mert ennek hiányoztak VF. az anyagi és személyi feltételei, valamint a nemzetközi, ahogy akkor nevezték, É a „nagypolitika” támogatása. A nagyhatalmak érdekei nem álltak összhangban a magyar tervekkel. Csak felhasználták a magyar ügyet saját céljaik eléréséhez. Ez 130. legkésőbb 1859–1860-ban ki is derült. Csak a magyar elképzelésekben került előtérbe * egy szövetséges nagyhatalom katonai beavatkozása Magyarország területén. Ennek K nem volt realitása.” (Solymosi József: A szabadságharc újrakezdésének katonai esélyeiről) „1867, a kiegyezés komoly fordulatot hozott az egész magyar társadalom, s ben- Tanulmányok ne mindazok életében, akik 1848−1849-ben részt vettek a forradalomban és a az 1867. évi osztrák–magyar szabadságharcban. A szabadságharcban való részvételükért elítéltek közül már a kiegyezés legsúlyosabb büntetésre ítéltek is kiszabadultak 1858–1859-ben, de
    [Show full text]
  • 100 Years Coleopterological Review (Koleopterologische Rundschau) – Happy Birthday
    ©Wiener Coleopterologenverein (WCV), download unter www.biologiezentrum.at Koleopterologische Rundschau 82 3–35 Wien, September 2012 100 Years Coleopterological Review (Koleopterologische Rundschau) – Happy Birthday M.A. JÄCH & R. SCHUH Abstract The history of the “Koleopterologische Rundschau” (“Coleopterological Review”, CR), an exclu- sively coleopterological journal is reviewed. It was founded by a Viennese insect dealer towards the end of the “Golden Age of Viennese Coleopterology”. The first fascicle appeared in December 1911, but the first complete volume was actually published in 1912. The “Rundschau” managed to survive both World Wars. After a modest period of prosperity in the 1930s, it lead a rather shadowy existence until 1989. In 1990 the journal was restyled completely. Since then, its contents, layout and quality of printing have improved continuously. All owners, editors, publishers, and editors-in-chief of the CR are listed in chronological order. The relations between the CR, the Vienna Coleopterists Society (WCV) and the Austrian Zoological-Bota- nical Society (ÖZBG) are described. In a tabulated overview all volumes and fascicles printed since 1911, including information on their correct publication date are listed. Information on the numbers of pages, as well as the number of newly described genera and species, itemized according to biogeographic regions and families is also provided. Key words: Koleopterologische Rundschau, Coleopterological Review, Wiener Entomologische Zeitung, history, entomology, Coleoptera,
    [Show full text]
  • Hadtörténelmi Közlemények
    HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK Az alapítás éve 1888 E számunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg 131. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2018. 4. SZÁM A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIRATA E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Balla Tibor, az MTA doktora, alezredes, osztályvezető (Hadtörténeti Intézet); Besenyő János, PhD, egyetemi oktató (Óbudai Egyetem); Czirók Zoltán, történész, ügyintéző (Vas Megyei Kormányhivatal, Szombathelyi Járási Hivatal); Fodor Gábor, PhD, turkológus–történész, igazgató (Isztambuli Magyar Intézet); Gulyás Adrienn, egyetemi hallgató (Károli Gáspár Református Egyetem); Katona Csete, PhD-hallgató (Debreceni Egyetem BTK és Central European University, Medieval Studies); Kincses Katalin Mária, kandidátus, főszerkesztő (Hadtörténeti Intézet, Szerkesztőség); Kocsis Annamária, PhD-hallgató (Károli Gáspár Református Egyetem); Kovács István, kandidátus, történész; Kozák-Kígyóssy Szabolcs László, PhD-hallgató (Eötvös Loránd tudományegyetem, BTK); Nóvé Béla, PhD, szabad foglalkozású író, történész, dokumentumfilmes alkotó; Seres István, PhD, történész; Solymosi József, PhD, főlevéltáros (Hadtörténelmi Levéltár, Bécsi Kirendeltség); Sőregi Zoltán hivatásos tiszt (Belügyminisztérium); Szathmáry István, újságíró; Tóth Ferenc, az MTA doktora, tudományos főmunkatárs (MTA Bölcsészettudományi Intézet); Veszprémy László, az MTA doktora, alezredes, igazgató (Hadtörténeti Intézet) A rezüméket és a tartalomjegyzékeket Kántás Balázs (angol),Márkus Andrea (francia), Nasinszky Dezső (orosz) és Zachar Viktor Kristóf (német) fordította. A Szerkesztőség
    [Show full text]
  • Élet Az Arcvonal Mögött
    ÉLET AZ ARCVONAL MÖGÖTT Tanulmányok Szabó Péter hadtörténész tiszteletére Tanulmányok Szabó Péter hadtörténész tiszteletére Tanulmányok ÉLET AZ ARCVONAL MÖGÖTT: MÖGÖTT: ÉLET AZ ARCVONAL Élet az arcvonal mögött Tanulmányok Szabó Péter hadtörténész tiszteletére Élet az arcvonal mögött Tanulmányok Szabó Péter hadtörténész tiszteletére Szerkesztette Kincses Katalin Mária Illésfalvi Péter HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019 A kiadásért felel Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka Felelős szerkesztő Kincses Katalin Mária A borítót Hamvas Annamária tervezte © Szerzők 2019 © HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019 ISBN 978-963-7097-91-1 A kötetet gondozta Line Design Kft. Tartalom Szabó Péter 60 (Hermann Róbert) 7 Andaházi Szeghy Viktor: Hadműveleti logisztikai együttműködés történelmi távlatból 11 Aradi Gábor: A Tolna megyei nemzetőrség 1918–1919-ben 21 Babucs Zoltán: Egy „cenzúrázott” levél a Don partjáról 46 Balla Tibor: A magyar kiegészítésű csapatok tevékenysége az 1918. júniusi piavei offenzíva során 60 Báthory Csaba: Egek urai. A magyar királyi Honvédelmi Minisztérium 2-es (személyügyi) osztálya, 1868–1914 80 Bene János: A m. kir. 3. gépvontatású könnyű tüzérosztály a keleti fronton 1944 nyarán. Kaszner László tüzér hadapród őrmester naplójából 95 Berekméri Árpád Róbert: A Delatyn–Mikuliczyn-i ütközet a magyar források tükrében 116 Bognár Zalán: Bolgár őrizetű hadifogolytáborok és foglyaik helyzete Magyarországon 131 Gere József: A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj 1942. évi mozgósítása és elvonulása a harctérre 148 Hermann Róbert: Kézcsókom, Felség – egy meg nem történt gesztus 177 Horváth Miklós: Adalékok a karhatalom 1956. november 4. utáni történetéhez 193 Illésfalvi Péter: A m. kir. erdélyi 1. honvéd hegyidandár 1944. évi mozgósítása, felvonulása és első harcai a Kárpátokban 214 Jobst Ágnes: „Hadnaggyá avatták 1934-ben”.
    [Show full text]
  • A.A. 2012/2013
    FACOLTA’ DI SCIENZE POLITICHE DIP.TO DI SCIENZE POLITICHE DOTTORATO DI RICERCA IN STORIA DELL’EUROPA XXVI CICLO LA TRIPLICE ALLEANZA E IL NUOVO MODELLO DELL’ESERCITO ITALIANO COORDINATORE CANDIDATO PROF. SSA GIOVANNA MOTTA DOTT. ROBERTO SCIARRONE TUTOR PROF. ANTONELLO FOLCO BIAGINI PROF. ALESSANDRO VAGNINI A.A. 2012/2013 1 Ai miei genitori 2 Indice Introduzione……………………………………………………………………………5 I. L’esercito italiano e il “modello prussiano”. Dalla presa di Roma alla Triplice Alleanza...........................................................................................................................13 Verso la guerra franco-prussiana…………………..…………………………………...26 La presa di Roma………………………………………………………..……………...48 II. Le relazioni tra l’Italia, la Germania e l’Austria-Ungheria …………………………67 La Conferenza di Berlino e la Convenzione militare del 1888………………………...83 Verso la guerra italo-turca……………………………………………………..….......107 III. La riforma Ricotti e il riordino dell’Esercito italiano……………….……….........126 L’influenza della guerra franco-prussiana sull’ordinamento militare italiano….….…164 L’interesse militare e la rete ferroviaria………………………………...………….....181 La Regia Marina (1885-1887)…………..……………………..………................…...190 IV. Eserciti a confronto. La politica estera di fine secolo e gli apparati militari delle potenze europee…………………………………………………………….…………205 Equipaggiamento e uniformi…………………………….…….………........…..…….242 Evoluzione dell’armamento…………………….……………………………….…….272 Salmerie dei corpi di montagna e degli alpini, 1883-1895 ………………………...…293
    [Show full text]
  • The Whitehead Factory and the Orders of the Austro-Hungarian Navy, Especially the Whitehead Submarines 1904-1914
    I. međunarodna konferencija u povodu 150. obljetnice tvornice torpeda u Rijeci i očuvanja riječke industrijske baštine 135 THE WHITEHEAD FACTORY AND THE ORDERS OF THE AUSTRO-HUNGARIAN NAVY, ESPECIALLY THE WHITEHEAD SUBMARINES 1904-1914 Dr. phil. Mihály Krámli Transport museum, Budapest, Hungary The development of the Austro-Hungarian Navy came to a sudden standstill for about a decade and a half following Wilhelm von Tegetthoff’s death (1871). The slow improvement of the fleet began in the 1890s. The budget of the navy amounted 7 percent of that of the whole armed forces’s at that period. As a result of the energetic development, having commenced afterwards, the rate of the fleet’s budget rose above 10 percent after the turn of the century and reached 25 percent in 1913.1 Altough it was only later that intensive improvement began, the 1890s brought in important changes. While the navy strongly depended on armour and gun imports before, this decade witnessed the growth of its industrial background in Austria, stimulated by an increasing number of domestic orders from the command of the naval forces. All this had a positive effect on the navy: due to the growing number of orders, previously anti-fleet Austrian politicians became adherent of fleet developments. Hungary, having paid a share proportion - the so called quota - of the budget of the common army and thus the navy (31.4-36.4 percent), practically did not get any orders from tha navy before the 1890s, except Whitehead torpedoes. In 1893 Hungarian legislation (delegation) had its first claim on the navy giving Hungary more orders.2 In the same time members of Austrian delegation began to call upon the navy to give more orders to the Austrian industry.
    [Show full text]
  • Europolis – from a Piratical Republic to a Collective Colony
    Chapter 9 Europolis – from a Piratical Republic to a Collective Colony There was almost no dry land here. The reeds and marsh came right up to the river, and then little by little, according to the work to be done, a solid band was formed along the river by ballast discharged from ships, so the soil there is made up of samples from every quar- ter of the globe. Nothing could be more cosmopolitan. HUBERT LYAUTEY, 1931 ∵ 1 Europolis – from Literary to Scholarly Interest A graduate of the Naval College in Galați, Eugeniu P. Botez (1874–1933) served as ‘maritime commissioner’ of Sulina. He was charged, on behalf of the Romanian state, between 1909 and 1913, with the attributions which were not carried out by the Captain of the Sulina Harbour appointed by the European Commission of the Danube. Botez was later promoted to the rank of commander in the Romanian navy.1 In the interwar years, he was one of the country’s leading experts in seamanship, but also enjoyed national fame as a writer: he authored several literary volumes under the pseudonym ‘Jean Bart’, a seventeenth-century French naval commander and privateer. Botez was a pio- neer in Romanian literature through his interest in seafarers and maritime sto- ries. His masterpiece is a novel called Europolis, an account of life in Sulina in the early twentieth century as Botez witnessed during his employment there. To Botez, the place was ‘a small global citadel, a cosmopolitan port-city, which, though almost unique worldwide, is extremely original and very little known’.
    [Show full text]
  • Il Risorgimento E L'europa
    Commissione Italiana Storia Militareilitare SOCIETÀ ITALIANA MINISTEROINISTERO DELLA DIFESAIFESA DI STORIA MI L I TA R E QUADERNO 2010 L'anno di Teano Atti del Convegno Nazionale CISM-SISM su Il Risorgimento e l'Europa Società Italiana di Storia Militare PROPRIETÀ LETTERARIA tutti i diritti riservati: Vietata anche la riproduzione parziale senza autorizzazione A cura di: Contramm. (r) Paolo ALBERINI S. Ten. Elena BIGONGIARI Hanno contribuito alla realizzazione del Convegno Nazionale CISM 2010: Col. Matteo PAESANO Presidente della CISM e Capo Ufficio Storico dello SMD Ten. Col. Cosimo SCHINAIA Capo Sezione Documentazione Storica e Coordinamento dell’Ufficio Storico di SMD Ten. Col. Fabrizio RIZZI Capo Sezione Archivio Storico dell’Ufficio Storico di SMD Cap. Freg. Fabio SERRA. Addetto alla Sezione Documentazione Storica e Coordinamento dell’Ufficio Storico di SMD Primo Mar. Giuseppe TRINCHESE Capo Segreteria dell’Ufficio Storico di SMD Mar. Ord. Francesco D’AURIA Addetto alla Sezione Archivio Storico dell’Ufficio Storico di SMD 3 Presentazione Italia si prepara a ricordare i 150 anni dalla proclamazione dell’Unità e il dibattito sul Risorgimento italiano riemerge, con notevole attualità, dalleL’ pieghe della storia. È certo innegabile come tale processo abbia creato un senso di appartenenza nazionale e popolare vivo fino ad oggi, ma è anche vero che il processo di trasformazione, condotto dalle classi dirigenti politiche post- unitarie, di questo sentimento in elemento fondante di un’identità nazionale, sia rimasto incompiuto e non pienamente in grado di resistere a sistemi politici diversi e alle crisi di carattere economico-sociale. È un problema, dunque, po- litico piuttosto che culturale, tuttavia il Risorgimento fu il primo movimento ad avere successo nell’Italia geopoliticamente frammentata.
    [Show full text]
  • Pred 150 Rokmi Zomrel Wilhelm Von Tegetthoff
    PRED 150 ROKMI ZOMREL WILHELM VON TEGETTHOFF Patrik DERFIŇÁK Rakúske cisárstvo, ani neskoršie Rakúsko- PRIPOMÍNAME SI -Uhorsko nepatrilo medzi námorné mocnosti. Napriek sa postupne i medzi jeho predstaviteľ- mi objavilo v tejto oblasti viacero zaujímavých osobností, ktoré sa zapísali do dejín stredoeu- rópskeho priestoru. Medzi nich patril Wilhelm von Tegetthoff, jeden z najvýraznejších veli- teľov v celej histórii rakúskeho námorníctva a spolu s poľným maršalom Radetzkym aj na bojiskách reálne úspešný vojak. Narodil sa 23. decembra 1827 v Maribore (dnes Slovinsko). Už od trinástich rokov sa začal pripravovať na povolanie námorného dôstojníka. Habsburská monarchia mala pomerne obmedzený prístup k moru. Disponovala však vhodným vzdeláva- Wilhelm von Tegetthoff cím zariadením pre lodných dôstojníkov. Wil- helm von Tegetthoff sa tak stal študentom ško- ly pre námorných kadetov v Benátkach. Úspešne ju ukončil v roku 1845 a následne prechádzal klasickým služobným postupom v rôznych dôstojníckych hodnostiach na viacerých plavidlách. V roku 1854 získal vlastnú loď, keď ho menovali kapitánom na lodi Elisabeth. O tom, že jeho schopnosti využívali nadriadení vo viacerých sme- roch, svedčí napríklad poverenie viesť výskumnú výpravu skúmajúcu niektoré ob- lasti Egypta. Hlavným cieľom tohto podujatia bolo získavanie informácií spojených s budovaním Suezského prieplavu a mapovaní situácie na pobreží Červeného mora. Habsburská monarchia mala záujem na vybudovaní prieplavu a z jej územia pochá- dzali aj viacerí investori, ktorí podporili projekt finančne. Išlo o veľmi exponovaný Prešove – č. 1/2021 priestor, kde sa stretali najmä záujmy Anglicka a Francúzska, preto sa s výpravou vedenou Wilhelmom von Tegetthoffom následne spájalo podozrenie zo špionáže. Celkový význam rakúskeho vojenského námorníctva nebol z pohľadu európ- skych mocností veľký.
    [Show full text]
  • Franz Xaver JOHN, * Am 20
    View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by OTHES DIPLOMARBEIT Franz Freiherr von John „Soldat Diplomat Staatsmann“ HELD Johannes angestrebter akademischer Grad Magister (Mag. phil.) Wien, Mai 2008 Studienkennzahl lt. Studienblatt: A 312/295 Studienrichtung lt. Studienblatt: Geschichte Betreuerin / Betreuer: ao.Univ.-Prof. Dr. Lothar Höbelt Inhaltsverzeichnis Vorwort ………………………………………………………………………… 4 Einleitung ………………………………………………………………………. 5 1. Die Zeit vor 1850 1.1 Das politische Umfeld im Vormärz ………………………………….. 6 1.2 National-u. Dienstbeschreibung k.k. Sappeurcorps, Familie, Burg .…. 6 1.3 Franz John, Geburtsurkunde …………………………………………. 9 1.4 Dokumente, Aufnahmegesuch ……………………………………….. 9 1.5 Bildungswesen der Armee …………………………………………… 11 1.6 Das Berufsheer ……………………………………………………….. 12 1.7 Italien 1847 / 48, FM Radetzky, Desertionen, das Offizierscorps der Wiener Hof, die italischen Truppen ……………………………… 13 1.8 Rückzug aus Mailand, Rückkehr in die Lombardei ………………….. 16 1.9 Die Armee als Instrument des Herrscherhauses ……………………… 18 1.10 Innen-u. außenpolitische Spannungen ………………………………. 19 2. Die Zeit von 1851 – 1859 2.1 National u. Individualbeschreibungen, Franz John 1851 – 1875 ……... 20 2.2 Brief des Schwagers aus Nachinetz …………………………………… 25 2.3 Lebenslauf John, Maria Theresienorden, Volta ………………………. 26 2.4 Feldzug 1849 …………………………………………………………. 30 2.5 Die Zeit nach 1849 …………………………………………………… 30 2.6 Krieg in Italien 1859, das siebente Corps, Benedek´s Beispiel ……… 32 3. Die Zeit von 1860 – 1866 3.1 Instruktionen für den ital. Kriegsschauplatz, Documenta ……………. 35 3.2 Landoperationen ……………………………………………………… 36 3.3 Erzherzog Albrecht, Baron John, Kommandeurkreuz f. John ……….. 38 3.4 Die Lage in Tirol ……………………………………………………... 39 3.5 Die Lage in Oberitalien, Erzherzog Albrecht Oberbefehlshaber, Baron John Stabschef, Truppen aus dem Süden nach dem Norden ….
    [Show full text]
  • Hadtörténelmi Közlemények
    HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK Az alapítás éve 1888 E számunk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg 130. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2017. 4. SZÁM A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIRATA Hk 2017 4 sz.indd 921 2017.10.19. 12:17:09 E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Farkas Katalin, PhD, középiskolai tanár (Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest); Hermann Róbert, az MTA doktora, a parancsnok tudományos helyettese (Hadtörténeti Intézet és Múzeum); Kocsis Annamária, Phd-hallgató (Károli Gáspár Református Egyetem); Krámli Mihály, Phd, kutató (Hadtörténeti Intézet); Pászti László, Phd, osztályvezető (Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár); Pete László, PhD, egyetemi docens (Debreceni Egyetem); Solymosi József, PhD, főlevéltáros (Hadtörténelmi Levéltár) A rezüméket és a tartalomjegyzékeket Bognár Katalin (angol), Márkus Andrea (francia), Nasinszky Dezső (orosz) és Zachar Viktor Kristóf (német) fordította. A Szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza! HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK A Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata Az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága által „A” kategóriába sorolt, referált folyóirat Főszerkesztő: Kincses Katalin Mária Szerkesztő: Fodor Veronika, Kocsis Annamária, Somogyi Gréta Munkatárs: Tóth Andrea Szerkesztőbizottság: B. Szabó János, Balla Tibor, Bona Gábor, Bonhardt Attila, Czigány István, Csikány Tamás, Dombrády Lóránd, Hermann Róbert (a szerkesztőbizottság elnöke), Horváth Miklós, Kedves Gyula, Kiss Gábor, Kovács Vilmos, Lenkefi Ferenc, M. Szabó Miklós, Mészáros Kálmán, Okváth Imre, Pollmann Ferenc, Szabó Péter, Szakály Sándor, Varga J. János, Veszprémy László Tanácsadó testület: Ágoston Gábor, Hajdu Tibor, Markó György, Pálffy Géza, Sallay Gergely Pál, Erwin A. Schmidl, Vladimír Segeš, Tóth Ferenc, Urbán Aladár Kiadja: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum A kiadásért felel: a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2–4.
    [Show full text]
  • Kronika 2017-2-Low.Pdf
    Kronika 2017, letnik 65, številka 2 Odgovorni urednik/ Managing editor: dr. Miha Preinfalk (Ljubljana) Tehnična urednica/ Technical editor: mag. Barbara Šterbenc Svetina (Ljubljana) Uredniški odbor/ Editorial board: mag. Sonja Anžič-Kemper (Pforzheim, Nemčija), dr. Aleš Gabrič (Ljubljana), dr. Stane Granda (Ljubljana), dr. Eva Holz (Ljubljana), dr. Miha Kosi (Ljubljana), dr. Harald Krahwinkler (Celovec), Irena Lačen Benedičič ( Jesenice), dr. Tomaž Lazar (Ljubljana), dr. Hrvoje Petrić (Zagreb), dr. Vlasta Stavbar (Maribor), dr. Imre Szilágy (Budimpešta) in dr. Nadja Terčon (Piran) Za znanstveno korektnost člankov odgovarjajo avtorji. © Kronika Redakcija te številke je bila zaključena: 12. junija 2017 Naslednja številka izide/ Next issue: oktober/ October 2017 Prevodi povzetkov/ Translations of Summaries: Manca Gasperšič - angleščina (English) Lektoriranje/ Language Editor: Rok Janežič UDK/ UDC: Breda Pajsar Uredništvo in uprava/ Address of the editorial board: Zgodovinski inštitut Milka Kosa ZRC SAZU / Milko Kos Historical Institute at ZRC SAZU Novi trg 2, SI–1000 Ljubljana Letna naročnina/ Annual subscription: za posameznike/ Individuals 25,00 EUR za študente in upokojence/ Students and Pensioners 18,00 EUR za ustanove/ Institutions 30,00 EUR Izdajatelj/ Publisher: Zveza zgodovinskih društev Slovenije Aškerčeva cesta 2 SI–1000 Ljubljana Transakcijski račun/ Bank Account: Zveza zgodovinskih društev Slovenije 02010-0012083935 Sofinancirajo/ Financially supported by: Javna agencija za raziskovalno dejavnost Republike Slovenije/ Slovenian Research Agency ZRC SAZU, Zgodovinski inštitut Milka Kosa/ ZRC SAZU, Milko Kos Historical Institute Računalniški prelom/ Typesetting: Medit d.o.o. Tisk/ Printed by: Fotolito Dolenc d.o.o. Naklada/ Print run: 500 izvodov/ copies Revija Kronika je vključena v podatkovno bazo/ Kronika is indexed in: Scopus; Historical Abstracts, ABC-CLIO; MLA International Bibliography; PubMed; ERIH Plus; Bibliography of the History of Art.
    [Show full text]