Jerzy Kukuczka

Z l '

A TIZENNÉGY NYOLCEZRES meghódítása * ‘ ' 4

má

1 »

Ü h te - CORBIS Függőleges világom

Jerzy Kukuczka olyan farkasétvágyat érzett a világ legmagasabb hegyei iránt, hogy mindössze nyolc év leforgása alatt sikerült meghódítania a Föld mind a tizen­ négy nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát. Teljesítményét még kiemelke­ dőbbé teszi az a mód, ahogyan ezeket a hegyeket megmászta, valamint azok a ne­ hézségek, melyeket az expedíciók megszervezésének érdekében le kellett küzdenie. Első nyolcezresétől, a Lhocétól eltekintve, az összes többi csúcsra vagy új útvo­ nalon jutott fel, vagy pedig télen - elsőként - hódította meg a hegyet; a Cső Oju esetében mindkettő igaz. Ezért aztán a Lhoce akkor még megmászatlan déli fala lett Kukuczka számára az a kihívás, mely megkérdőjelezhetetlenné tette volna ered­ ményeinek hosszú láncolatát. Először 1985-ben tett kísérletet a csúcs meghódítá­ sára, ezen az új útvonalon. 1989-ben azonban - tíz évvel azután, hogy a normál útvonalon, az Északnyugati-falon megmászta a hegyet - életét vesztette, amikor le­ zuhant a magasból a Déli-falról. Halálával véget ért Lengyelország és a világ egyik legerősebb, leginnovatívabb és legmegnyerőbb hegymászó egyéniségének életút­ ja. De mielőtt a Lhocéra indult volna, jerzy Kukuczka megírta emlékiratait. A Függőleges világom egy csendes sziléziai családos ember története, aki ugyan­ akkor céltudatos tervkovács is volt, és aki tojástáncot járt a lengyelországi, pakisz­ táni és nepáli bürokrácia útvesztőiben, aki gyárkéményeket festett, miközben a Lho- céról álmodozott, és akinek az esetek túlnyomó többségében zsonglőrködnie kel­ lett a szűkös valutakerettel, a szegényes élelmiszerkészlettel és a gyenge minőségű felszereléssel, csak azért, hogy elérje mindössze azt a kiinduló pontot, melyet nyu­ gati hegymászók magától értetődőnek tekinthettek. Kukuczka csak lassan alkalmazkodott a tengerszint feletti nagy magasságokhoz, de akklimatizálódása után félelmetes állóképességgel és energiával rendelkezett. Ahol lehetett, jobban kedvelte az alpesi stílusú hegymászást, csupán egyetlen társ­ sal. Legjelentősebb eredményei közé tartozik a Makalu csúcsának szóló megmászá­ sa, új útvonalon; az első átkelés a Broad Peak északi és középső csúcsán; két, egy­ mástól mintegy 300 kilométer távolságra lévő nyolcezer méteres hegycsúcs meg­ mászása télen, csekély huszonöt nap leforgása alatt; valamint egy új útvonal bejá­ rása a K2 déli falának középső részén, kétfős csapatban. Jerzy Kukuczka elbeszélése betekintést enged az olvasó számára a fényes ered­ ménysor mögötti világba. Megismerhetünk egy túlzottan szerény embert, aki ké­ nyes volt jó hírnevére, akit kijózanított barátainak elvesztése, aki jó humorral volt képes a nemzetközi hegymászó cirkusz komédiázásait szemlélni, és*&ki azért má­ szott hegyet, mert a függőleges világ iránti szenvedélye éppen annyira volt min­ dent elsöprő, mint amennyire fertőző is.

ISBN 963-212-564-9 Corbis Könyvkiadó Kft. 1015 Budapest, Csalogány u. 22-24. Telefon/fax: 201-5015 E-mail: [email protected] 789632 125640 www.corbis.hu A Föld tizennégy nyolcezer méteres hegycsúcsa S/I I II

1 Muunl 1 ven".! N('|),‘il/lil)cl HK',0 mólói ... íA/ / k ; P.tkis/I.'tn/Kln.i HC> 1 1 mólói . V* ✓ • t K(in(|(S('ii

S/i iil>i(j<11 V--“s.. o 200 km t = ± = = i

KINA

* f />

r folotti magassag ^

\ J \ INDIA .•v .a.. v~ * A, ■'J ; .. ) Cy JERZY KUKUCZKA ÉS A TIZENNÉGY NYOLCEZRES

1. Lhoce 1979 október 4. Normál útvonal az Északnyugati-falon; Czok, Heinrich, Skorek

2. Everest 1980 május 19. Új útvonal a Déli-pilléren; Czok

3. Makalu 1981 október 15. Új variáns a Makalu La-nyergen át, és az Északnyugati-gerincen; Szóló

4. Broad Peak 1982 július 30. Normál útvonal a Nyugati-sarkantyún; Kurtyka

1984 július 17. Új útvonal az északi és a középső csúcson átkelve; Kurtyka

5. Gasherbrum II. 1983 július 1. Új útvonal a Délkeleti-sarkantyún; Kurtyka

6 . Gasherbrum I. 1983 július 23. Új útvonal a Délnyugati-falon; Kurtyka

7. Dhaulagiri 1985 január 21. A csúcs első téli megmászása a normál, Északkeleti-sarkantyú útvonalon; Czok

8. Cső Oju 1985 február 15. Új útvonal a Délkeleti-pilléren, télen; Heinrich, Berbeka, Pawlikowski; Első alkalom a Himalájában, hogy egy új útvonalat télen teljesítenek.

9. Nanga Parbat 1985 július 13. Új útvonal a Délkeleti-pilléren; Heinrich, Lobodzinski, Carsolio

10. Kangcsendzönga 1986 január 11. A normál, Délnyugati-fal útvonal első téli megmászása; Wielicki

11. K2 1986 július 8. Új útvonal a Déli-falon; Piotrowski

12. Manaszlu 1986 november 10. Új útvonal az Északkeleti-falon; Hajzer

13. Annapurna 1987 február 3. A normál, Északi-fal útvonal első téli megmászása; Hajzer

14. Sisa Pangma 1987 szeptember 18. Új útvonal a Nyugati-gerincen; Hajzer < S Q¿ -J ÿS m<5 S 'A3 WO N m N r s ' û r o n o PO o ON r o vO ro S - ^ r r o r o '3 - ■^r ^ r r o r o r o VJ ° s e o •OJ < / ) 00 v j rsj U-. w o \ o QJ QJ ai -O _Q LO a s a s . o NO LU psi LO E T— E r N T“- r N o3 r s E OJ eu 00 QJ OO -O +—» -t—» +—*ai jd P l/l M 'O CL 'O P CL CL 3 -4—' a i -ro a» "fD sro -i¿ M M o _ a»M O 1/1 E 00 -ro E 1/1 E v D I s 1J 1 NO vo Os o T— T— r N r o 00 00 ON O' as on o o O o o O' ON O' ON on as o o o o O O t— t— rN rN fN <~M CN > -

z NO o o o r-4 r o fN

> a i <ü on 0J o ^ o L n vO -O . o -O rs >— T— r o e u M E E E "CD O0 oo oo ai ai a» 00 ZD Z> 3 -t—* 2 3 2 3 CL o . "c l -Q -ro* ai ai OJ C - 5 OJ M M M E m E l/l oo o ON fN LO O m r o r o 0 0 T— r-> t''. 00 00 00 o o 0 0 ON o o a s a s o ON ON as QN as a s O s ON a s a s r — T—

< ’ro ro ’ro CU eu ___ a> L— a» - o cu o o O o > . o > - > r M X c à := 0 1 £ OO 1 i < cz -ro a> ro ro a i > c S CL en E —ai i/i CL O “O "O U0 " O

3 a» o» en c o a» c l/l ro c (V l/> .2 -S « J c wn a> * 5 -O = 1 § ro C O) 0 3 ^ S 3 2 g î N JC r o c ■ C CD °O ro 3 3 ■— Ji L i ro Z O) — c o o 5 o w ■o " 5 o > - _ o 5 t j > - r o >• c ? -s <ü r - ai C j = ro ro (u ro E £ ro e t .V: 5 ^ v/\ o . 3 < X < Jerzy Kukuczka Függőleges világom

A TIZENNÉGY NYOLCEZRES MEGHÓDÍTÁSA

CORBIS KÖNYVKIADÓ A fordítás alapjául szolgáló mű: Jerzy Kukuczka: My Vertical World Hodder and Stoughton, 1987

Fordította: Bráder Éva

ISBN 963 212 564 9

Copyright ©Jerzy Kukuczka, 1987 Hungarian translation © Bráder Éva, 2003 Magyar kiadás © Corbis Könyvkiadó, Budapest, 2003 Szerkesztette: Rákóczi László A képeket a Hodder and Stoughton bocsátotta a kiadó rendelkezésére A kiadásért a Corbis Könyvkiadó ügyvezetője felel

Nyomdai előkészítés: Corbis Grafikai Stúdió Nyomdai kivitelezés: Borsodi Nyomda Kft. Felelős vezető: Ducsai György

Printed in Hungary Tartalom

A SZERZŐ ELŐSZAVA 9 1. A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 12 Lhoce, Északnyugati-fal, 1979 2. Az Everest lengyel módra 33 Déli-pillér, 1980 3. A műanyag katicabogár 47 Makalu, Északnyugati-gerinc szóló, 1981 4. Az ellopott hegy 68 BroadPeak, Nyugati-sarkantyú, 1982 5. Hegy hitelbe 83 Gasherbrum II., Délkeleti-sarkantyú; Gasherbrum I., Délnyugati-fal, 1983 6. Az elgázolt kígyó 100 Broad Peak, az északi és a középső csúcson keresztül, 1984 7. 8167 méternyi hó és köd 115 Dhaulagiri, Északkeleti-sarkantyú, 1985 tele 8. Törött létrafokok 133 Cső Oju, Délkeleti-pillér, 1985 tele 9. Nanga sosem bocsájt meg 146 Nanga Parbat, Délkeleti-pillér, 1985 10. Hátizsák a lejtőn 163 Lhoce, Déli-fal kísérlet, 1985 11. Örök nyugodalom 170 Kangcsendzönga, Délnyugati-fal, 1986 tele 12. Tégy a kedved szerint 183 K2, Déli-fal, 1986 13. Ez az! 208 Manaszlu, Északkeleti-fal, 1986 14. Hideg pokol 222 Annapuma, Északi-fal, 1987 tele 15. Tizennégyszer nyolc 231 Sisa Pangma, Nyugati-gerinc, 1987 KRZYSZTOF WIELICKI UTÓSZAVA 244 NÉVMUTATÓ 250 Te nem vagy második. Te hatalmas vagy!

Reinhold Messner Előszó

egelőször 1965 szeptember 4-én, egy szombati nap délután­ ján kerültem közelebbi kapcsolatba a sziklákkal. Ettől a pil­ lanattól kezdve semmi sem számított, még a Beszkidekbe tett utak sem, ahová Szilézia szürke valóságából menekültünk ki egy kis zöldért és szabadságért, még ha csak vasárnaponként is. Egyik barátom elvitt a Podlesik húsz méter magas sziklakiszögellé- seihez, ahol láttam, hogy emberek függőleges falakon is képesek mozogni. Megfogtam a sziklát, karjaimmal felhúztam magamat, és úgy éreztem: nem csak hogy fenn tudok maradni a sziklán, ha­ nem meg is tudom azt hódítani. így fedeztem fel függőleges világomat. Egy évvel később, egy tíz napos tanfolyam után még egy kicsit a Tátrában maradtam, mert úgy éreztem, ez az, amit kerestem. Egy régi, klasszikus utat tettem meg a Zamarla Turnián. A következő évben Piotr Skorupával tértem vissza, hogy megbirkózzunk a Tát­ 10 Függőleges világom

ra legnehezebb útvonalával, a Kazalnica bal pillérével. Négy szik­ laszög beverése után visszafordultunk, mert eltörtem házi készíté­ sű kalapácsomat. A lehető leghamarabb kivettünk még egy hét szabadságot és visszamentünk; a pillér megmászásának gondolata nem hagyott nyugodni bennünket. Megmásztuk másfél nap alatt, így megismételve azt, ami csak a legkiemelkedőbb lengyel hegy­ mászók némelyikének sikerült addig. Meghívást kaptunk egy edzőtáborba, mely a Dolomitok és az Alpok megmászására készített volna fel bennünket. Ám a dolgok másként alakultak. Katonai behívóm óriási katasztrófaként érke­ zett életembe, erőszakkal ragadva el attól, ami addigra életem ér­ telmévé vált - a hegyektől. Miután letelt kétéves katonai szolgálatunk, elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk egy téli mászással a Pulpit közvetlen útvona­ lán, mely addig számos próbálkozás ellenére sem sikerült senki­ nek, és a Tátra legsúlyosabb buktatójaként tartották számon. A mászás második napján, az út felénél társam, Piotr Skorupa, az el­ jegesedett kötél miatt lezuhant, és halálra zúzta magát. Ez volt az első alkalom, amikor a hegyekben tragédiával, és mindjárt egy ba­ rátom halálával szembesültem. Amikor visszatértem Katowicébe, ahol barátom temetése és szüleivel való fájdalmas találkozó várt rám, azt kérdeztem magamtól: érdemes-e folytatni, van-e valami értelme? Nehéz volt a döntés. A hegyek hívtak, de józan eszem azt súgta, hogy adjam fel. Három héttel később visszatértem a Tátrá­ ba, és több hegyet is megmásztam elsőként télen, mely aztán se­ gített eloszlatni kétségeimet. 1971-ben a Tőrre Trieste közvetlen útvonalát gyűrtük le Janusz Skorekkel és Zbyszek Wach-hal, majd egy új útvonalat a Cima dél Balconon.

Egykor azt olvastam a Himalájáról, hogy ezek a hegyek elérhetet­ lenek a hétköznapi emberek számára, és megmászásukról csak ál­ modni lehet. Most azonban vakmerő gondolatok kezdtek foglal­ koztatni. Lehet, hogy egy napon én is feljutok azokra a legmaga­ sabb csúcsokra? Az Alaszkába tartó sziléziai expedíció során már 4500 méternél térdre kényszerített a hegyibetegség, és kizárólag akaraterőmön Előszó 11

múlt, hogy feljutottam a 6000 méter magas Mount McKinley csú­ csára. Lefelé jövet fagyás tünetei jelentkeztek rajtam, így hazatértem után egyenesen a kórházba mentem. Hegymászó karrierem kétsé­ gessé vált. Kikerültem a fő áramlatból, szünidei túrákon és oktató­ expedíciókon vettem részt. Sikerült ugyan két új útvonalat meg­ másznom Wojtek Kurtykával a Petit Dru északi falán és a Grandes Jorasses-en, de a nagy hegyek felé vezető út zárva állt előttem. Vé­ gül 1975-ben a Gliwicei Hegymászó Klubbal expedícióra indultam a Hindukusba, mely egy kőhajításnyira van a Himalájától. Kezdet­ től fogva beteg voltam, így nem tudtam részt venni a Kohe Tez csúcsának megmászására tett próbálkozáson sem. A csúcs elérését követő napon Marék Lukaszewski, Grzegorz Fligel és Janusz Sko- rek megcsúszott, és mindhárman többszáz métert zuhantak. Csú­ nyán megsérültek, de életben maradtak, az expedíció pedig sikeres mentőakcióvá alakult át. A legutolsó pillanatban egyedül mentem fel a 7000 méter magas Kohe Tez csúcsára a normál útvonalon. Katowicéi Hegymászó Klubom 1977-ben expedíciót szervezett az igazi Himalájába, a Nanga Parbat keleti pillérének megmászásá­ ra. Ennek az 5000 méter magas falnak a lábához érkezve inunkba szállt a bátorságunk. Végül inkább a normál Rakhiot-fal útvona­ lon indultunk el, de a 8000 méteres magasságot éppen elhagyva, sziklatorlasz állta el az utunkat. Ragyogó őszi időben, sűrű, vörös és arany színű erdőkön áthaladva vonultunk visszafelé. Igyekez­ tem nem visszanézni oda, ahol a Nap éppen lemenőben volt, a nagy hegy toronymagasságú falaira, melyeket nem sikerült meg­ másznom. A látvány nagyon elszomorított. Olyan kevés kellett volna ahhoz, hogy megvessük lábunkat a csúcson. Azzal a gondolattal vigasztaltam magamat, hogy a Himalája azért a hétköznapi embereknek is való, és egy napon majd vissza­ térek. Vissza kell térnem. És valóban vissza is mentem. Aztán meg­ írtam ezt a könyvet. A könyv nem ad választ arra az örökké feltett kérdésre, hogy mi értelmük van a Himalája hegyóriásaira tett ex­ pedícióknak. Sohasem éreztem szükségét annak, hogy ezt megma­ gyarázzam. Csupán elmentem a hegyekbe és felmásztam rájuk. Ennyi az egész.

Jerzy Kukuczka ELSŐ FEJEZET A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra

Lhoce, Északnyugati-fal, 1979

mire önök ajánlkoznak, arra nagy, speciálisan szakosodott vál­ lalatok is vannak. Például az Acélipari Restauráló Vállalat. A Hallottak már róluk? Az igazgató fő célja szemmel láthatólag az volt, hogy semmit se veszítsen méltóságából. 1978-at írtunk. Az iroda falán a nemze­ ti címer lógott, az íróasztal mellett szúrós páfrány állt, az üveges könyvszekrényben pedig Lenin-kötetek sorakoztak. Az ablakon ki­ nézve egy nagy, régi kémény volt látható. Minden e kémény kö­ rül forgott, ám a szobában bent az egész egy gondosan kidolgozott játszma része volt, melyben egyetlen hibának sem volt helye. így hát felálltunk a székekről, melyekre csak percekkel korábban ül­ tünk le. - Értjük. Nos, ez esetben... Majd talán máskor. Elindultunk az ajtó felé. De a játszma folytatódott, még semmi sem dőlt el. A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 13

- Várjanak csak, várjanak egy percet. Beszélgessünk egy kicsit... Az igazgató tudta, hogy mi tudjuk: az óriás Acélipari Restaurá­ ló Vállalat bármit el tud végezni, akár egy új kemence megépíté­ sét is. Mindenre volt tervük, a tervhez pedig horribilis árkalkulá­ ciójuk. Csakhogy rendszerint sosem volt idejük kéményeket feste­ ni. így hát az igazgató tudta, hogy nem engedhet ki minket az iro­ dájából, még ha méltósága kissé csorbát is szenved. - Szeretném tudni, uraim, hogy mennyi időt venne igénybe a munka? Az ablakon át láttuk a tekintélyt parancsoló, de már erősen rozs­ dás kéményt. Összenéztünk és megnyúlt arccal csóváltuk a fejünket. - Talán két hetet. De az is lehet, hogy egy hét alatt be tudjuk fejezni. - Egy hét!? - Az igazgató körbefordult székével, mulatságosnak találta a dolgot. Ez egy-nullt jelentett a javára. - Tudják, egy hét még arra sem elég, hogy felrakjuk az állványokat. - Mi állványok nélkül festünk. - Hogyan!? - Kötélről. Egy pillanatig mindent eldöntő csend ereszkedett az irodára. Az igazgató fejében különféle gondolatok kavarogtak. Persze jó okkal. Előtte állt két, első pillantásra arcátlan fiatalember, kint pe­ dig az az átkozott kémény. Évek óta ette már a rozsda. Évente egy­ szer, de legalább kétévente renoválni és festeni kellene. Ilyenek az előírások. De ki végzi el a munkát? Nem volt rá jelentkező, és csak a szerencsének köszönhette, hogy eddig még nem járt arra valami bizottság, és nem szemelte ki a kéményt. Ellenkező esetben még néhány évig ott állhatna, majd egyszerűen szétesne. És akkor... Nem, nem! Az igazgató összerázkódott, amikor a lehetséges követ­ kezményekre gondolt. Tekintete még figyelmesebbé vált, majd egy vidámabb témára tért át. - Parancsolnak kávét vagy teát? - Köszönjük, nem kérünk, nem akarunk a terhére lenni. Ekkor, ha egy nagy acélmű fontos igazgatója lett volna, meg­ nyomott volna egy gombot; kevésbé fontos igazgatóként a telefon után nyúlt volna; ha egy nagyon régi gyár vezetője lett volna, ak­ kor felállt volna és kiszólt volna az ajtón: - Hozzon két kávét, ké- 14 Függőleges világom rém! - hozzátéve: - Én már három kávét ittam, és számos értekezle­ ten vettem részt, nézzék el nekem, ha nem iszom önökkel - kezé­ vel a szíve irányába mutatva, arcán komoly és bánkódó kifejezés­ sel. Át kellett volna éreznünk a vállára nehezedő felelősség súlyát, és látnunk kellett volna a számtalan ügyet, melyben mind neki kell döntenie, mintha más ember nem is létezne ebben a nagy gyár­ ban. De mi tudtuk, mi az igazság. Az igazgató kezdett megtörni. Egymillióra volt szükségünk. Ekkora összeg kellett a Himalájá­ ba induló expedícióhoz. A Lhoce megmászásához. A mostani infláció révén már jól megszoktuk, hogy hétszámje­ gyű összegekkel kell számolnunk. De akkoriban ez még nagy pénz volt. 1978-ban egymillió zloty kétszáz havi átlagbérnek felelt meg. Nem babra ment a játék. Volt úgy, hogy egy nyolcvan méteres ké­ ményért, amekkora ez is volt, csak negyedmilliót kaptunk. Más szavakkal: a Lhocéra induló expedíciónkat öt ilyen kéményből tudtuk volna kigazdálkodni. Esetleg egy kicsit többől. Klubtagdí­ jakat kellett fizetnünk, váratlan költségek merültek fel, sok pénzt vittek el az adók és a festék is drága volt; ezt mind meg kellett „szerezni", vagy, ha jobban tetszik, „szervezni". Mondjuk, maxi­ mum hat kémény! De minden ilyen munkára szerződést kellett kötnünk, ezért látogattunk el az igazgatóhoz. - Szóval kötélről? Láttuk, hogy nehéz ezt elhinnie, de még mindig szeme előtt le­ begett a bizottság réme, mely bármelyik pillanatban jöhet hibákat keresni. - Hegymászók vagyunk. Tényleg meg tudjuk csinálni. - Hmmm. Kötélről. Az igazgató még mindig nem tudta ezt elképzelni, de ugyanak­ kor tudta - bár a világ minden kincséért sem ismerte volna be -, hogy az ég küldött minket. Az égből jöttünk, egyenesen ahhoz az átkozott, rozsdás kéményhez. Már csak tekintélye megőrzéséért küzdött. - Tudniuk kell, hogy állami vállalat vagyunk. Egyszerűen lehe­ tetlen, hogy ilyen munkával az első jöttmentet... - ajkába hara­ pott -, ...akarom mondani, magánszemélyeket bízzunk meg. - Ez a pénz a Fiatalok Társadalmi Munka Alapjába megy. Min­ den pontosan le van írva a szabályzatban. Nem ez az első alkalom, A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 15

hogy mi... - Ha kellett, a szabályzat, sőt, akár a megfelelő cikkely pontos számára is tudtunk hivatkozni. Alaposan felkészültünk. -Jó , jó, rendben van. Azért még beszélnem kell a jogi osztály- lyal. Ha jóváhagyják, mikor tudnák kezdeni a munkát a kéményen? Nyertünk. És nyert az igazgató is. De számos hasonló, gyakran ennél rövidebb és eredménytelenebb megbeszélésre kellett elmen­ nünk. Akkoriban nehéz volt egymilliót összeszedni. Na és miért éppen a Lhoce? Ennek is megvan a maga történe­ te. A hetvenes években legtöbbször még mindig a Tátrában mász­ tunk, az Alpokig eljutni hatalmas teljesítmény volt. Aztán felfe­ deztük az olcsó utak lehetőségét az afgán Hindukushoz. Viszony­ lag kis összegért 7000 méter magas csúcsokat mászhattunk meg. A lengyel alpinisták étvágya gyorsan nőtt. Az első lengyel expedíciók a hetvenes évek végén jutottak el a Himalájához - Kurczab expedíciója a K2-re, Wanda Rutkiewicz a Gasherbrumokra és a Wroclaw-i klub a Broad Peak-re. Mindez csak a kezdet volt. 197 7 ésl9 7 9 között megnőtt az expedíciók szá­ ma. A Lengyel Alpinista Szövetség (PZA) végül engedélyt szerzett a Lhoce megmászására, ugyanabban az időben, amikor más csú­ csok megmászására is engedélyt kért. Az engedély megszerzése za­ varba ejtő problémához vezetett, amikor Varsóba eljutott a híre annak, hogy a Lengyel Alpinista Szövetség a Kangcsendzönga kö­ zépső és déli szűz csúcsainak megmászására is kísérletet tehet. A Kangcsendzönga, a tekintélyesebb hegycsúcs, ez vált tehát a fő célkitűzéssé. De mi lesz a Lhocéval? A szövetség úgy döntött, hogy lemond erről a hegyről. Vajon lehetséges az, hogy Lengyelország­ ban valaki más is le tudná, és le is akarná bonyolítani ezt az expe­ díciót? A Gliwice-i klub úgy döntött, hogy vállalja a feladatot, és Adam Bilczewskit bízták meg a merész vállalkozás vezetésével. így kezdődött tehát a történet. Kéményekre másztunk és a Lho- céra gondoltunk. Ami azokat a kéményeket illeti, senki sem lát­ szott meglepettnek, amikor gyakran negyvenéves, több diplomá­ val rendelkező embereket láttak nagy festőecsetekkel és festékes vödrökkel a kezükben kéményekre felmászni a Fiatalok Társadal­ mi Munka Alapjának támogatása céljából. A Himalájáról szőtt ál­ mok szárnyakat adtak nekik, a diplomák és a képesítések elvesztet­ ték jelentőségüket. Erre, a kéményekből szerezhető milliókért foly­ 16 Függőleges világom

tatott harcra, mindig szombat késő délutánonként és vasárnapon­ ként került sor, mivel hétközben mindnyájunknak keményen kel­ lett dolgoznunk. Néhányan többet, mások kevesebbet lógtak a kéményeken. Utóbbiak szervezőmunka végzésével pótolták ezt, például beutaz­ ták Lengyelországot, hogy megfelelő minőségű tollat keressenek a hálózsákokhoz és a kabátokhoz. Mihelyt összekapartuk az egymil­ lió zloty kilencven százalékát, kisebb adományok érkeztek a WKKFiS-től (a Regionális Testkultúra és Sportbizottságtól), és más intézményektől. A dollár kérdése már más lapra tartozott. Akkoriban a WKKFiS segítségével lehetséges volt egy ilyen expedícióhoz engedélyt sze­ rezni fejenként 150 dollár beváltására. Ezek a zöldhasúak a közös készletbe mentek, és az expedíció valuta-kasszáját alkották. De akármennyit is kuporgattunk össze, pénzkészletünkkel nem jutot­ tunk volna messzire. Ezen a ponton érkezett megmentésünkre Ró­ bert Niklas, akivel együtt másztunk hegyet a Tátrában, és aki egyik első oktatóm volt. 1970-ben Nyugat-Németországban telepedett le. Most ő is velünk jött, és részét kemény valutában fizette be. Ne­ ki köszönhetően, pénzkészletünk némileg megerősödött. De hagyjuk most egy kis időre ezeket a pénzügyi kérdéseket. Az 1979-es Lhoce-expedíció különleges jelentőséggel bírt számomra, mivel a nekem szóló meghívás azt jelezte, hogy a nagy magasság­ ban korábban elkövetett hibáimat már nem tartják számon. Adam Bilczewski és Janusz Baranek tudta, hogy milyen gyenge teljesít­ ményt nyújtottam Alaszkában, amikor már 5000 méteren elkapott a hegyibetegség, de ennek ellenére sem feledkeztek meg rólam. Valójában addig még egyikünk sem próbálta ki igazán magát nagy magasságokban, bár én már voltam 7000 méter magasan a Hindukusban, és egyszer 8000 méteren a Nanga Parbaton. Most a Lhoce-expedícióra kiválasztott tizenkilenc fős nagy társaságból egy hat-nyolc főből álló csoport alkotta a hegycsúcs elleni fő ro­ hamot intéző csapatot. Úgy éreztem, hogy engem is ezen elit cso­ port egyik tagjának tekintenek. A Lhoce, mely a maga 8511 méte­ res magasságával a világ negyedik legmagasabb hegycsúcsa, vissza­ adhatja jó híremet, különösen azok körében, akik velem voltak Alaszkában is. A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 17

Repülővel mentünk Bombaybe, ahol a tengeri úton odaszállí­ tott Star és Nysa teherautóink már vártak ránk, tele felszerelések­ kel. Ez volt első indiai látogatásom, és egyben az esős évszak kez­ dete. Ömlött az eső. Elhagytuk a viszonylag elfogadható repülőte­ ret, taxiba ültünk és a város egyik olyan részében találtuk magun­ kat, ahol számunkra megfizethető szállodák voltak. Éjszakánként két dollár a piszkos hálófülkékért, ahol deszkaágyak álltak és a fo­ lyosón patkányok szaladgáltak. Az eső csak ömlött, a levegő iszo­ nyúan párás és forró volt. Az ablakpárkányra hulló vízcseppek do­ bolásától megzavart félálomban feküdtem az ágyon, mely alig volt jobb a mocskos padlónál. Vajon így zajlottak a híres utazók nagy expedíciói is? Lépten-nyomon figyelmeztettek minket, hogy semmit se együnk itt, és ne igyunk vizet sem. Valójában semmi olyan nem volt enge­ délyezett, ami egy európai számára a túléléshez szükséges. Coca-Co- lát és dobozos citromlevet azonban ihattunk volna, mivel ezek biz­ tonságosan voltak lezárva, és nem tartalmaztak amőbákat. De Mal- gosia Kielkowska, expedíciónk pénztárosa, oroszlánként védte pénz­ készletünket a dollárokkal egyetemben. Egyszer, csak egyetlenegy­ szer adott mindannyiunknak egy kis pénzt, hogy vegyünk egy kó­ lát. Emlékezetes nap volt. Ha valamelyikünknek volt egy kis elrej­ tett valutája, azt a tíz-húsz dollárt érinthetetlen kincsként kezelte. Tapogatta, simogatta, de mindig visszatette a zsebébe. Semmi szín alatt sem költötte volna el apróságokra. Ilyen volt az utazás len­ gyel módra, minden ezzel összefüggő élvezettel egyetemben. Az elmélet azonban rövidesen összeütközésbe került az indiai valósággal. Elmélet mindaz, amit az ember olvasott Indiáról, vagy amit tapasztaltabb, világot látott barátaitól hallott. A mítosz elosz­ latásához nem kellett sok idő. Indiát ott és akkor újra fel kellett fe­ dezni. Mondták nekem például, hogy lépten-nyomon határozot­ tan alkudni kell, ami végül oda vezetett, hogy az ember annyira beletanult az utcai vásárlásba, hogy a végén már ott is alkudozott, ahol erre semmi szükség nem volt. Nagyon hamar rájöttem arra, hogy bár teljesen másfajta emberek között vagyok, ők ettől még ugyanúgy emberek, és érdemes emberhez méltóan szólni hozzá­ juk; hogy minden működik, és nem szükségszerűen olyan primi­ tív módon, mint ahogy azt a belém neveltek alapján hittem. 18 Függőleges világom

Ahogy telt az idő, minden bizalmamat elvesztettem a keletről még Európában szerzett tudásomban, és saját józan eszemet használva ítéltem meg a dolgokat. Két nap múlva elvámolták csomagjainkat, és megkezdtük utun­ kat északkelet irányban át Indián. Sohasem felejtem el azt az uta­ zást. Wiesiek Lipinski és Andrzej Popowicz voltak a sofőrök. A nagy pótkocsis Star teherautó, melyet a Nysa követett, a taxik, biciklik és a többi teherautó áradatában tévelygett, próbálva megbirkózni az eltérő közlekedési szabályokkal. Szabályokkal? Sokkal inkább az idegek folytonos harca volt ez, ahol az erősebbik győzött, a gyen­ gébbik pedig elsőbbséget kellett adjon. Kész elmebaj. Mindenütt szinte szenvedtünk az emberek sokaságától. Megáll­ tunk egy üres mezőn, ahol egy lélek sem volt látható, de három percen belül már helyiek tömege vett körül minket, megbámul­ tak, megtapogattak. Valami újdonság voltunk a számukra, valami más. Nem voltak agresszívek, csak állhatatosak. Lerombolták mind­ azt a képet, amit az ember addig a magánéletről alkotott. Ha et­ tünk, odaálltak és bámulták a csajkánkat. Szinte beledugták az uj- jukat és lenyalogatták. Olyan kíváncsiság volt ez, ami gyökerestül kiirtotta az egyéni lét fogalmát. Nem koldultak, nem kértek, csak néztek. Ha adtunk nekik valamit, csendesen elfogadták. Mindez két hétig tartott. Egész idő alatt szakadt az eső. Sem­ mink sem maradt száraz. Ruháink vagy tiszták és nedvesek, vagy piszkosak és nedvesek voltak. Az éjszakákat vagy patkányoktól hem­ zsegő „szállodákban", faágyakon töltöttük, vagy földeken, ahol a hinduk moszkitórajok módjára rögtön körülvettek bennünket. Újra és újra el kellett mondanunk magunknak, hogy nincs ott senki, ne aggódj, csináld a saját dolgodat. Másképp idegösszeroppa­ nást kaptunk volna. Nehéz felmérni, hogy melyik volt a nagyobb erőpróba: egy éjszaka a „szállodában", vagy egy tábor, ahol egész idő alatt száz ránk szegeződő szempár pillantását kellett elviselnünk. Elértük Katmandut, és nagy pompával vonultunk be a Lengyel Nagykövetség területére. A meghatalmazott követ Andrzej Wawrzy- niak volt (akit Lengyelországban az Ázsiai és a Csendes-óceáni Múzeum megalapítójaként ismernek). Barátságos és segítőkész volt, részben talán azért, mert addig nem sok lengyel expedíció ju­ tott el Nepálba. Ahogy teltek az évek, négy vagy öt ilyen expedí­ A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 19 ció érkezett minden szezonban, és a nagykövetség jóindulata és vendégszeretete, egyáltalán nem meglepő módon, fokozatosan megkopott. Andrzej Wawrzyniak házigazdaként viselkedett, és el­ várta, hogy úgy is kezeljék őt, ami azt jelentette, hogy ez a tevé­ kenység az expedíciók szaporodásával elfogadhatatlanul sok ide­ jét vette igénybe. Átpakoltuk poggyászainkat harminc-harmincöt kilós csoma­ gokká, és a nagykövetségen hagytunk mindent, amire nem volt szükségünk, miközben Bilczewski és Kielkowska hivatalról hiva­ talra járt a véget nem érő formaságokat intézve. A hegy megköze­ lítése majdnem tizenkilenc napig tartott; először rizzsel borított hegyoldalakon át haladtunk kifelé a nepáli völgyek közül. Aztán feljebb emelkedtünk. Mint más expedíciók, mi is egy helyi ügynökség szolgálatait vettük igénybe. A Serpa Szövetkezet biztosított egy szirdart* és egy szakácsot, és azt állították, céljuk az, hogy minden expedíció ké­ nyelmes (értsd: drága) legyen. Ezért aztán a lehető legtöbb alkal­ mazottjukat akarták a mi szolgálatunkba állítani. Mi inkább telje­ sen feláldoztuk volna ezt a kényelmet, de hosszas alkudozás után megállapodtunk abban, hogy velünk jön öt „specialistájuk", ne­ vezetesen egy szakács, két segéd, egy szirdar és egy összekötő tiszt, aki az Idegenforgalmi Minisztérium kötelezően kirendelt hivata­ los képviselője, és minden expedíciót elkísér, valamint gondosko­ dik arról, hogy betartsuk a szabályokat. Nem sokáig élvezhettük ezt a sikert. Rögtön induláskor a szir­ dar bejelentette, hogy mindenképpen szüksége van további segé­ dekre, az ügynökség munkatársai pedig egyetértően bólogattak. - Ez természetesen bizonyos többletköltséget jelent az önök számára, uraim, de akkor minden problémát elfeledhetnek a hegy megközelítése során. Egyszerűen csak elsétálnak az alaptáborba, anélkül, hogy a kisujjukat meg kellene mozdítaniuk - bizonygat­ ták meggyőzően. De már a legelső napon meg kellett mozdítanunk a kisujjun- kat. A szirdar hét napi előleget kért a teherhordók kifizetésére.

* Szirdar - a serpa teherhordókat felügyelő és irányító, valamint a hegy meg­ közelítése során felmerülő ügyeket intéző helyibéli parancsnok. (A szerk.) 20 Függőleges világom

Megkapta. Elhatároztuk, hogy a lehető legteljesebb mértékben ki­ élvezzük az alaptábor felé tartó túrát, kihasználjuk azt a szabadsá­ got, melyet azzal nyertünk el, hogy sorsunkat ilyen profik kezébe helyeztük. Figyeltük a teherhordók munkamódszerét, mintha csak a helyi hagyományokba nyertünk volna egyedülálló bepillantási lehető­ séget. Ám néhány dolgot képtelen voltam megérteni, például azt, hogy az egyik teherhordó zsebre dugott kézzel sétál, míg a másik dupla teher súlya alatt görnyed. A zsebre dugott kezű valószínűleg sokkal felsőbbrendű lény volt, aki kiadta munkáját másoknak al­ vállalkozásba. Elbűvölő emberek voltak. De két nap után a menet­ oszlop megállt, mert az elbűvölő emberek kijelentették, hogy egy tapodtat sem mennek tovább, amíg meg nem kapják a pénzüket. Megszűnt a varázs. Odahívtuk a szirdart. - Miért nem kapták meg ezek az emberek a pénzüket? - Mert nincs több pénzem. Mindet kiosztottam - verte a mellét. - Tegnap megkapta az egész heti bérre elegendő pénzt. -Megkaptam - értett egyet megingathatatlan nyugalommal. Papírt és ceruzát fogtunk, és elkezdtünk számolni. - Úgy tűnik, hogy még 10.000 rúpiának kellene lenni magánál. - De nincs. - Hogy érti azt, hogy nincs? - Nem tudom. Minden pénzt kiosztottam. - Kinek? - Kifizettem a segédeimet. Semmi sem tudta a szirdart kihozni a sodrából. - Akkor nekik ki kell fizetniük a teherhordókat - szorongattuk vonakodó beszélgetőtársunkat. - Ki kellene fizetniük, de nincs miből. Láttuk, hogy a beszélgetés nem vezet eredményre. Nem lehe­ tett vele beszélni. Elköltötte a pénzt, és kész. Tízezer rúpia ezer dollárt ér, ami semmiség egy gazdag európai expedíciónak. De nem nekünk. Olyan pontosan számoltuk ki költségeinket, hogy száz rúpia hiánya az egész expedíciót megállásra kényszeríthette volna. Egész egyszerűen nem volt több valutánk. Nem nyugatról érkezett expedíció voltunk, amely ilyen esetben elő tud ásni száz zöldhasút a farzsebekből, és be tudja tenni a közös pénzalapba. A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 21

Visszatértek a kéményeken való lógással töltött órák képei, és a „harisnyába tömött" 150 dollárok, amit Malgosia oly gondosan őrzött. Hány hideg, a jeges dobozon végighabzó kólát vehetnénk 10.000 rúpiából? De tennünk kellett valamit. Első lépésként kirúg­ tuk a szirdart és tolvaj bandáját, majd megírtuk a történteket az ügynökségnek, és vártuk a pénzvisszatérítést. Ettől a perctől fogva minden kellemetlenség ránk zúdult. Az aznapra kijelölt szakácsnak már hajnal előtt fel kellett kelnie, hogy főzzön valamit. Mindenkinek pontosan meghatározott fela­ data volt. Az egyik kifizette azokat a teherhordókat, akik befejez­ ték a munkájukat, majd újakat vett fel. Ha egy málha szétesett, új­ ra össze kellett csomagolni. Ennek során persze mindig akadt né­ hány dolog, ami már nem fért vissza, és azokat másik teherhordó­ nak kellett adni. Aki persze panaszkodott, mivel úgy gondolta, hogy már így is eleget visz. Minden nap minden ugyanúgy zajlott. De a teherhordók leg­ alább haladtak. Az embereknek és a csomagoknak ebben az őrült kavarodásában semmilyen segítséget nem kaptunk összekötő tisz­ tünktől. Lehet, hogy vannak olyanok, akik az expedíció igazi őr­ angyalának bizonyulnak, és valóban segítőkészek. A mi összekötő tisztünk nem ebbe a kategóriába tartozott, csak terhet jelentett számunkra. Semmi sem érdekelte, főleg nem a teherhordók, aki­ ket úgy kezelt, mint a szemetet. Magasabb kaszthoz tartozott, te­ hát még csak nem is beszélt velük. Tizenkilenc ilyen nap egy élet­ re szóló leckét jelentett nekünk a nepáli kapcsolatokból. Arra irányuló kísérletünk, hogy mi magunk osszuk be a teher­ hordók idejét, csúfos kudarcot vallott. Dolgaik intézésére megvolt a saját kialakult szokásuk, amit mi egész egyszerűen nem tudtunk megérteni. Például, egyikük azt mondta: - Holnap pihenőnapot tartunk. - Milyen pihenőnapot? Éreztem, hogy vérnyomásom emelkedni kezd. - Pihenőnapról szó sem lehet. A munkáért fizetünk, nem a pi­ henésért. Mi magunk is cipeljük a málháinkat, sietünk! - Ne aggódjon. - A nepáli csendben kivárta, hogy befejezzem a füstölgést. - Holnap úgyis le kell cserélniük a teherhordókat. Nem mehetünk a következő faluba, különben megvernek bennünket. 22 Függőleges világom

Meg voltunk győződve arról, hogy csak át akar ejteni bennün­ ket, ezért tovább erősködtünk: - Felejtse el, eszünk ágában sincs lecserélni a teherhordókat. Verje ki a fejéből! Ám kiderült, hogy valóban le kell cserélnünk a teherhordóin­ kat, mert a helyi szokások így kívánják. Az egyik faluból való em­ ber nem végezheti el azt a munkát, amely a következő falu előjo­ ga. A helyzet komoly volt, a nagy harc expedíciónk Összeomlásá­ val fenyegetett. Fontos volt, hogy száz és egy hasonló problémát tartsunk szem előtt, de még fontosabb volt hidegvérünk megőrzé­ se. Nem volt könnyű. Amikor majdnem verekedésre került sor a meglehetősen forrófejű Wiesiek és az egyik, majd egy másik és harmadik teherhordó között, mind el akartak futni, és egyikük sem volt hajlandó semmit sem vinni. Mindezek tetejében folyton esett az eső. Megállás nélkül. En­ nek eredményeként sátram, mely normál körülmények között hét kilót nyomott, egy éjszakán át tartó felhőszakadás után pont két­ szer olyan nehéz lett. Teherhordóm jogosan tiltakozott. Ám lehe­ tetlen volt kiteríteni a ponyvát száradni, mert az eső megállás nél­ kül ömlött. Piócák tették teljessé a képet; ez a vég nélküli vizes vi­ lág maga a paradicsom volt számukra. Tudtunkon kívül gyűjtöt­ tük a piócákat össze, miközben átvágtunk az aljnövényzeten, a magasra nőtt füvet súrolva. Fájdalommentesen fúrták be magukat testünkbe, hogy majd csak a táborban fedezzük fel őket, amint testünk legváratlanabb helyeihez tapadva, lustán csüngtek, a saját vérünkkel telve. De egyszer a legnagyobb erőpróbát jelentő utak is véget érnek. Amikor néhány nappal később beszállingóztunk Namcse Bazar- ba, az idő javulni kezdett. 3400 méter magasan voltunk, egy tipikus serpa városban, melyet teljesen másfajta emberek laktak. A Khumbu- vidék a serpák földje. A nehézségeket magunk mögött tudhattuk. Mintha csak Podhalében lettünk volna, a Tátra előhegységei mögött. Itt azonban a málhák cipelésére jakok csatlakoztak felvo­ nulásunkhoz, és ettől a pillanattól kezdve szállítási problémáink lényegében véget értek. Ha az egyik ilyen négylábú „szállítójármű" sziklához súrlódott, és emiatt a málha leesett róla, türelmesen visszacsomagoltuk, és ez olyan esemény volt, melyre számítót- A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 23 tünk, és amely nem idegesített fel minket. Bár meredeken haladt az ösvény, most először volt alkalmunk pihenni is. Szeptember elején végül megérkeztünk az Everest és a Lhoce alatti alaptábor területére. Az alacsonyabb területeken történő át­ utazás minden kellemetlensége után, piócák által kiszívva és össze- harapdálva, végül azon a helyen voltam, amelyről már annyit ol­ vastam és hallottam. Azon a helyen, melyről oly régóta álmodoz­ tam, és ahová oly régóta vágytam. Néhány nappal előttünk érkezett egy nemzetközi Everest-expe- díció, amely ugyanazon a területen vert tábort. Hatékony német szervezés volt, bár az expedíciónak voltak svájci és francia tagjai is, sőt még barátunk, Ray Genet is csatlakozott hozzájuk Alaszká­ ból. Megfelelő terepet találtunk, felvertük sátrainkat és kipakoltuk a felszerelések műanyag tartályait. 5400 méter magasságban három napba telt, mire mindent elrendeztünk magunk körül. Az, hogy erőszakkal kellett magunkat dologra kényszeríteni, még a legki­ sebb munkát is rémálommá változtatta. A fejem zúgott, hányin­ gerem volt, szerettem volna egyszerűen összeesni egy simára ko­ pott sziklatömb alatt, és átadni magamat ennek az elsöprő erejű

Lhoce, Északnyugati-fal, 1979 október 4. 24 Függőleges világom gyengeségnek. Ekkor fedeztem fel, hogy a hegyibetegség legjobb ellenszere a cselekvés, a folytonos testi erőfeszítés. Mélyebb légzés­ re készteti a testet, felgyorsítja a vérkeringést, és arra kényszerít, hogy gyorsabban alkalmazkodjunk az új körülményekhez. Amikor végre mindent kiválogattunk és a megfelelő helyre tet­ tünk, csak akkor tudtuk először komolyan szemügyre venni a kö­ rülöttünk lévő hegyeket. Célunk a Lhoce megmászása volt, de sze­ münk a felettünk tornyosuló északi szomszédja, az Everest felé ka­ landozott. Sok ennél szebb hegy van a világon, de ennek legma­ gasabb csúcsát látva az ember szeretné „kipipálni" azt, és ez az ér­ zés szinte testi szükséglethez hasonló birtoklási vággyal párosul. A legmagasabb csúcs, az Everest „birtokbavétele" azonban egy telje­ sen új expedíció megszervezését jelentené. De ha egyszer már itt vagyunk... És ekkor született egy ötlet. Talán beszélhetnénk a nem­ zetközi csapattal. Lehet, hogy van köztük valaki, aki jobban sze­ retné a Lhocét megmászni az Everest helyett? Akkor, engedélyük­ nek köszönhetően, egyikünk beférhetne közéjük, mintha a hátsó ajtón át mennénk az Everestre. Az erre irányuló óvatos kezdemé­ nyező lépések gyorsan zátonyra futottak. Ők nem siettek. Elhatá­ roztuk, hogy akkor térünk vissza hozzájuk, miután a mi csúcsunkat már megmásztuk, amikor már tudjuk, hogyan alakultak a dolgok. Nehéz megmondani, hogy a két óriás közül melyik a nehezeb­ ben mászható hegy. Technikailag hasonlóak, de az Everest 337 méterrel magasabb, ami rengeteget számít az adott magasságban. 7300 méterig a két csúcsra vezető útvonal együtt halad. De képzeletünkben ott volt az a pillanatot, amikor egyesek az enge­ délyük miatt jobbra fordulnak, mások pedig balra. Feltéve, hogy képesek vagyunk erre a feladatra, ez lenne az első alkalom, amikor lengyelek másszák meg a világ negyedik legmagasabb hegyét, és egyben ez lenne a negyedik expedíciós Lhoce-mászás is. Ám aka­ ratom ellenére is tovább vágyakoztam, ahelyett, hogy ezek a ha­ zafias ambíciók kielégítettek volna. Eszembe sem jutott, hogy ezek a felszegett fejemben járó gon­ dolatok nagyzolóak lehetnek. Itt voltam én, az az ember, aki összeesett a McKinley-n, aki egyszer megmászott egy hétezrest a Hindukus hegységben, de aki 8000 méternél vereséget szenvedett a Nanga Parbaton, és akiről azt híresztelik, hogy nem lehet hasz­ A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 25 nát venni a magas hegyekben - most itt álltam, felszegett fejjel, azon fintorogva, hogy „csak" a Lhocét mászhatom meg. Szerénytelenség volt ez? Nem. Van bennem valami legbelül, ami arra késztet, hogy ne játsszak kis tétekben. Vagy dupla, vagy semmi. Ez éltet engem. Volt még egy dolog, ami nem hagyott nyugodni. Arra gondol­ tam, hogy mi a normál úton, az Északnyugati-fal útvonalán akar­ juk megmászni a Lhocét, tehát semmi újat nem fogunk letenni az asztalra. Janusz Skorekkel és Andrzej Czokkal fontolgattuk annak lehetőségét, hogy egy kicsit tovább megyünk jobbra és egyfajta Direttissimával* megyünk fel a Nyugati-falon. A javaslatot nem fogadta kitörő lelkesedés. Végül az a vélemény győzedelmeske­ dett, hogy egy variáns, bár technikailag jóval nehezebb, mégiscsak egy mesterségesen kreált nehézség. Attól még csak egy variáns ma­ rad, melytől száz méterre balra van egy könnyen megközelíthető, egyenes kuloár**. Az ilyen gondolkodás helyén való lehet a Tátrá­ ban, de a Himalájában nem érdemes ilyesmivel foglalkozni. A világ legmagasabb hegyeinek lábainál e fontolgatások során egy másik terv született: oxigén nélkül kell megpróbálkoznunk a Lhoce megmászásával. Négyen úgy döntöttük, hogy elsőként pró­ báljuk meg így. Andrzej Czok, Zyga Heinrich, Janusz Skorek és én. Zyga hamar feladta az ötletet és kijelentette, hogy egész egyszerű­ en túl nagy a kockázat. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ak­ koriban az emberek még úgy gondolták: az oxigénhiány tartós agykárosodáshoz vezet. Az alaptáborban félig tréfásan azt mond­ ták nekünk: - Majd meglátjátok, hogy elvesztitek szürkeállományotok felét és idióták lesztek. Ez egyfajta lelki határvonalat alakított ki, és senki sem mert ne­ vetni Zyga azon döntésén, hogy visszakozik. A negyedik tábor felállítása egy hónapi munkánkba került. Ott töltött legutolsó éjszakánkig mi hárman oxigén nélkül akartunk

* Direttissima - a hegy adott oldalán (falán) a csúcsra vezető legrövidebb, legegyenesebb, közvetlen útvonal. (A szerk.)

** Kuloár - keskeny, meredek szikla- vagy hófolyosó a hegy oldalán. (A szerk.) 26 Függőleges világom

megpróbálkozni a csúcs megmászásával. Senki sem mondta ki ezt nyíltan. Semmi sem volt még eldöntve. Sőt, mindannyian úgy vi­ selkedtünk, mintha oxigént akarnánk használni. Felvittük a légző­ készülékeket és palackokat, hogy 7800 méter magasan a negyedik táborban akkurátusán elrendezzük őket. A végső próbálkozás előtt lementünk az alaptáborba, de az oxigénpalackok ott voltak fenn a magasban, és vártak ránk. Az alaptáborban elhatároztuk, hogy a csúcs meghódítására elő­ ször Janusz Skorek, Andrzej Czok, Zyga Heinrich és én fogunk kí­ sérletet tenni. Vezetőnk, Adam Bilczewski, igen demokratikusan állt hozzá a kérdéshez, tudván, hogy a csúcsra induló csapat jól lett összeállítva. Ezért aztán, amikor elérkezett az idő, teljesen sza­ bad kezet adott nekünk terveink elkészítéséhez. Elhagytuk az alaptábort, elértük a negyedik tábort, és úgy ter­ veztük, hogy reggel indulunk a csúcsra. Eljött az idő, hogy meg­ hozzuk a döntést. - Mi legyen akkor az oxigénnel? Andrzej Czok, aki már a kezdettől fogva eltökélt volt, egyikün­ ket sem lepett meg válaszával. - Én anélkül megyek. - Nem vállalok kockázatot. Már most kinyitom az enyémet - jelentette ki Skorek. - Én is - mondta Zyga szárazon. Én kompromisszumos megoldást dolgoztam ki. Felvettem a légzőkészüléket és a palackokat, melyek együttesen nagyjából tíz kilót nyomtak, de nem tettem fel a légzőmaszkot. - Magammal viszem - mondtam -, de nem fogom használni. Először megnézem, hogy van-e valami különbség a teljesítmé­ nyünkben. Úgy határoztam, hogy az első órában Andrzejjel megyek együtt. Akkor hamar látni fogom, hogy a másik kettő az oxigénnel gyor­ sabban jut-e előre, vagy sem. Tudtam, hogy kell lennie valamifé­ le teljesítménybeli különbségnek, mert oxigénben gazdagabb le­ vegőt belélegezve mindenki sokkal hatékonyabb cselekedetekre képes. De képes voltam arra, hogy pulzusom időnkénti ellenőrzé­ sével figyeljem szervezetem állapotát a hegyekben. Ezért feljogo­ sítva éreztem magamat e kísérlet elvégzésére. A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 27

Zyga és Janusz elindult. Egy órával később még csak egészen ki­ csivel maradtam el mögöttük; emiatt aligha volt érdemes aggód­ nom. Elérkezett a döntés pillanata. - A fenébe is! - mondtam Andrzejnek. - Megszabadulok ettől a tehertől. Otthagytam a palackot a hóban, és sokkal könnyebben halad­ tam tovább. Három óra múlva a köztünk lévő távolság megnőtt. Egy órával maradtunk le a másik kettő mögött. Most már egy idő óta 8000 méternél magasabban jártunk. Minél magasabbra mentünk, an­ nál nagyobbra nőtt a távolság. De azért lassan ugyan, de halad­ tunk előre. Lassan. Tíz lépés, aztán pihenés, teljes súlyommal a jégcsákányra roskadva, míg tüdőm valamelyest magához tért. Majd újabb tíz lépés... Megkezdődött a magassággal folytatott ritmikus harc. Számol­ tam a tíz lépést, beállítottam belső órámat, és egy perc elteltével újabb tíz lépés megtételére kényszerítettem magamat. A legrosszabb volt megállni és leülni, mert akkor az óra megszűnt működni, a ritmus visszavonhatatlanul elveszett, és hosszú időbe telt újra fel­ húzni az órát. így aztán, saját magunkkal küzdve, végül elértük a csúcsgerincet. Az utolsó szakaszt mély hó borította. Mindkét oldalon sziklator­ nyok álltak, melyek egyfajta szélcsatornát alakítottak ki. A Nyuga- ti-völgykatlan felől általában erős szél fúj ebben a kürtőben, ezért ezt a szakaszt mindig nagy, gomolygó felhőkben kell megmászni, mely szárnyakat ad az embernek és szinte tolja fel a cél felé. A ka­ vargó hófelhők időnként eltakartak minket egymás szeme elől. Amikor Janusz és Zyga már lefelé jött a csúcsról, nekünk még meg kellett tennünk az utolsó néhány lépést. - Nagyszerű! Hát megcsináltátok! - mondtuk levegő után kap­ kodva, miközben megkínzott tüdőnk oxigénért kiáltott. - Nincs már messze, csupán húsz méter, de nem várunk rátok - mondták. Erőtlenül megveregettük egymás vállát, mintegy igazolva gra­ tulációnk őszinteségét. Mentünk tovább, megtettük az utolsó néhány legnehezebb lé­ pést, és ott voltunk a hatalmas párkány alakú csúcson. Nehéz volt 28 Függőleges világom megítélni, hogy mennyivel mehetünk tovább, mert a csúcs egy szakadék fölé nyúlik ki. Elővettem súlyos Exacta gépemet, és le­ fényképeztük magunkat első Cserkész Hegymászó Klubom zászló­ ját fogva, majd pedig Katowice piros-fehér címerét viselő zászlóját tartva a kezünkben. Dél volt. Nem éreztem örömmámort. Csak azt tudtam, hogy hat órányi, a kimerülés szélén álló szervezetem által rámkénysze- rített pihenőkkel megszakított, küzdelmesen megtett tíz lépések sorozata áll mögöttem. Úgy tűnt, hogy az idő rettenetesen lelassult, és rendkívül letargikussá és csőlátásúvá váltunk. Még arra sem em­ lékszem, mit is csináltunk pontosan a csúcson. Az biztos, hogy fényképeket készítettünk, mivel lehetetlen elfelejteni azt, ahogy elővettük a hátizsákból a fényképezőgép névre hallgató jégtöm­ böt. De az a pillanat, amikor a csúcs felé közeledve Zyga és Janusz lefelé ereszkedőben elment mellettünk, és nekünk még mindig meg kellett tennünk azt a pár lépést, sokkal tisztábban vésődött be az agyamba, mint ahogy azt bármilyen fénykép meg tudná örökí­ teni. Magán a csúcson már csak a hatalmas kimerültség és a min­ den mást uraló gondolat létezett: le innen, minél gyorsabban! Először a kürtőn ereszkedtünk le, ahol a szél most viszont meg­ próbált megállítani bennünket utunkon. Elértük a negyedik tá­ bort, majd a harmadik tábort, ahol Bilczewski és Baranek várt ránk. Holnap majd felmennek, hogy oxigént vigyenek a követke­ ző párosoknak. De ma a mi sikeres csúcshódításunknak örültek. Forró teát és valamilyen levest főztek, majd körbeadták. Ültem és figyeltem kis híján tönkrement szervezetem összetett gépezetének megnyugvását. Kezeim közé szorítottam a forró bögrét, melyet jó barátaimtól kaptam, és úgy éreztem, hogy csak most kezdek fel­ melegedni belülről. Remekül éreztem magamat, így hát amikor Andrzej Czok és Janusz Skorek úgy döntött, hogy még a világos­ ban tovább mennek a nagyobb kényelmet nyújtó második tábor felé, csalódottságot éreztem. Azt mondtam a többieknek: - Még egy éjszakát veletek maradok. Holnap reggelig. Rendben? Nem mondtam el, amit igazából éreztem. Az idő kellemes volt, és szégyenteljes dolognak látszott ilyen hirtelen otthagyni a he­ gyet, melynek megmászása oly nagy fáradságomba került. Olyan jól éreztem ott magamat. Bemásztam a hálózsákba és beszélget­ A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 29 tünk. Igazából csak akkor fogtam egészen fel, hogy fáradozásaimat siker koronázta. Megmásztam a Lhocét! Lent az alaptábort az ünneplés és édes lustaság hangulata járta át, nem kellett összeszedni magunkat, az éjszakák során újra az al­ vásé volt a főszerep, és nem azzal telt el, hogy csak a riasztásra vár­ tunk. Szabadság! Volt idő elmerülni az expedíció gyönyörűséges örömeiben. Az ünnepi hangulat azonban hirtelen szomorúsággá változott, amikor a nemzetközi expedíció tragédiával szembesült. Egy nap­ pal azelőtt, hogy elértük a Lhoce csúcsát, ők megmászták az Eve­ restet. A második csoportban volt az expedíció vezetőjének felesé­ ge, Hannelore Schmatz, az első német nő, aki feljutott az Everest csúcsára. Két serpávai és alaszkai barátunkkal, Ray Genettel ment fel. Nagyon későn érték el a csúcsot, és lefelé jövet Ray meghalt a kimerültségtől a kényszerű bivakolásuk során. Hannelore a követ­ kező reggel folytatta a leereszkedést a két serpával. Aztán egyszer csak leült és sohasem kelt fel többé. Ő is meghalt. Az egész tragédia a szemünk előtt játszódott le. Amikor még a negyedik táborhoz másztunk felfelé, láttuk, hogy pár kilométerrel arrébb néhány pont mozog. A mai napig látom őket, azt a három lassan mozgó pontot. Egyikük megállt, erre mind megálltak. Ak­ kor úgy gondoltam, hogy pihennek. Egy perccel később már csak két pont ment tovább lefelé. Az egyikük egy kicsit tovább pihent. Aztán a kettő közül az egyik ismét visszafordult. Csak később tud­ tam meg a rádióból, hogy a pontok mozgását egy ember halála szakította meg.

-Jö n Messner úr! Messner úr expedíciója! Két lihegő serpa érkezett rohanvást. Ha tudtak volna lengyelül, minden bizonnyal azt kiabálták volna: - Félre az útból, heringek! - Azaz: - Menjetek arrébb, ostobák! Lefelé tartó utunk során Namcse Bazar mellett álltunk meg le­ táborozni. Boldogságtól duzzadó keblekkel már felállítottuk sátra­ inkat, és hanyatt fekve elnyúltunk, hogy kinyújtóztassuk hátun­ kat a nehéz hátizsákok cipelése után. Nem sokkal sötétedés előtt járt az idő. Ekkor érkezett a két serpából álló előőrs, hogy bejelent­ se az expedíció közelgő érkezését. 30 Függőleges világom

Felállították Messner sátrát, sokáig bent maradtak és mindent csodálatosan elrendeztek; lámpát akasztottak fel és elkészítették fekvőhelyét. Figyeltük ezt a szokatlan előadást, és úgy tettünk, mintha már sokszor láttunk volna ilyet, de valójában el voltunk bűvölve. Néhány perc múlva megérkezett az expedíció fő csoport­ ja. Messner közeledett. Ekkor láttam először Reinhold Messnert. Teljesen normális em­ beri lény módjára viselkedett. Mire levette a hátizsákját, a mi en­ nivalónk már a tűzön gőzölgött. Meghívtuk teára és egy csésze ti­ pikus „minden egyben" hegyi levesre. Letelepedett közénk. - Merre jártak? -A Lhocén voltunk - válaszoltuk szerényen, és észrevettük, hogy ez csupán udvarias mosolyt váltott ki belőle, mely sem elis­ merést, sem csodálatot nem fejezett ki. - És mik az Ön tervei? - Az Ama Dablam. Ezen egy kicsit meghökkentem, mert az Ama Dablam csak 6856 méter magas. Ahogy egyre jobban belemerültünk a hegymá­ szás témájába, én is - aki még valóban újonc voltam ebben a cso­ portban - elhatároztam, hogy előállók saját kis történetemmel. - Két éve egy új útvonalon kíséreltük meg a Nanga Parbatot. A csúcstól nem messze egy vékony nyeregnél, csaknem 8000 méter magasságban, találtam egy zseblámpát. Amikor ezt mondtam, Reinhold Messner, akit minden oldalról idősebb barátaim vettek körül, elcsendesedett és figyelmesen hall­ gatott. - Egy zseblámpát? - nézett rám fürkészve. - Egy közönséges zseblámpát. Nem értem, hogy kerülhetett oda, hiszen ez egy új útvonal volt. - Kilenc éve értük el azt a nyerget, miután a Déli-falat másztuk meg a testvéremmel, aki később meghalt a lefelé vezető úton. Ez csak Günther zseblámpája lehet. Pontosan ott cserélt benne elemet. Kilenc évvel később találtam meg azt a zseblámpát. Ez végre kapcsolatot teremtett közöttünk. Nem tudtam levenni szememet csodálatos felszereléséről, többek között a pihénél is finomabb öl­ tözetről, melyet a serpák hoztak fel helyette. - Lenne egy kérésem - fordult hozzám Messner. - Könyvet írok a Nanga Parbat megmászásáról. Hálás lennék, ha előkeresné azt a A világ legmagasabb hegycsúcsától kicsit jobbra 31 zseblámpát. Tudja, ez egy emlék a testvéremről. Mindenesetre, ír­ jon néhány szót arról, hogyan találta meg. - Rendben - feleltem. Megadtuk egymásnak címeinket. Utána szerettük volna vele együtt lefényképeztetni magunkat, de már túl sötét volt. Az elké­ szült képen ezért lehetetlen megmondani, hogy ki kicsoda. Reggel ők felmentek, mi pedig le. Egy varsói újság, mely beszámolt arról, hogy egy sziléziai expe­ díció meghódította a Lhoce csúcsát, ezzel a kommentárral egészí­ tette ki a cikket: „Egy csúcs megmászása manapság már nem számít jelentős teljesítménynek, még akkor sem, ha egy nyolcezresről van szó." Eredményeink ilyetén való összefoglalása eléggé bántott engem. Beletelt némi időbe, mire beismertem, hogy igazuk van. Új szelek fújtak a lengyel Himalája-expedíciók történetében: a léc sokkal magasabbra került. December 4-én érkeztem haza. A következő napon telefonál­ tam Andrzej Zawadának Varsóba. - Gratulálok, Jurek - mondta. - Van egy ajánlatom számodra. Nincs kedved velünk jönni az Everest első téli megmászására? Két hét múlva indulunk. Ez a telefonhívás fordulópontot jelentett az életemben. Bebizo­ nyosodott, hogy vannak olyanok, akik biztosan hiszik, hogy meg tudok mászni egy magas hegyet. De az otthoni helyzet bonyolult volt. Feleségem, Celina, terhessége előrehaladott állapotban volt, január elejére vártuk a babát, és a szülés nehéznek ígérkezett. Tar­ tottam a kagylót, miközben Zawada szavai kavarogtak a fejemben. Az Everest télen! Néhány hete jártam ott, de nem érinthettem a lábammal. Lehet, hogy sohasem lesz rá újabb lehetőségem... Kezdtem elgyengülni. Aztán Andrzej szóáradatából sikerült kiha­ lásznom valamit, ami végül is második lehetőségként derengett fel. Hiszen az Everest tavaszi megmászásáról is beszélt. Először egy téli expedíció, de aztán, hogy ne vesszen kárba az a hatalmas szer­ vezési munka, ami egy csapatnak az Everest alaptáborába való el­ juttatásához kell, egy másik rohamot is akart intézni a csúcs ellen. Ezért azt mondtam: - Figyelj csak, nem tudok részt venni a téli expedíción, de a ta­ vaszi próbálkozásnál számíthatsz rám. 32 Függőleges világom

- Hogy őszinte legyek, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a tavaszi kísérlet meg fog valósulni. Még csak tervezem. Ha nem sikerülne a téli csúcshódítás, akkor tavasszal újra teszünk egy pró­ bát. De még abban sem vagyok biztos, hogy meglesznek az anya­ gi eszközeink... Ebből azt a következtetést vontam le, hogy Andrzej, aki nem volt hiányában a képzelőerőnek, a tavaszi mászás ötletét egyfajta biztosítéknak szánja arra az esetre, ha az Everest első téli megmá­ szására tett kísérlet nem járna sikerrel. A téli csúcshódítás sikere esetén azonban a tavaszi próbálkozás elveszítené jelentőségét. Mégsem gondolhattam meg magamat. - Andrzej, ahogy már mondtam, nincs más választásom. Helyére tettem a forró és izzadt tenyeremtől síkos kagylót. De­ cember 15-én az első csoport Nepálba repült. Nélkülem. De végül is vannak a Himalájánál sokkal fontosabb dolgok is, amelyek az élet legfontosabb eseményei. Karácsony estéjén megszületett a fi­ am. Macieknek neveztük el. MÁSODIK FEJEZET Az Everest lengyel módra

Déli-pillér, 1980

ártam a híreket az Everest téli megmászására tett kísérletről, ami beletelt némi időbe, hiszen Leszek Cichy és Krzysiek VWielicki csak február 17-én ért fel a csúcsra. Sikerük fellel­ kesített, ugyanakkor elmélyítette szorongásaimat is. Mi lesz most? Lesz tavaszi expedíció vagy nem lesz? Fülemben csengtek Andrzej Zawada búcsúszavai, és az esélyek csökkenni látszottak. De én hit­ tem Andrzejben. Annak az embernek van képzelőereje. Nem szűk- látókörű, hanem képes jövőbelátó terveket készíteni. Nem is ha­ gyott cserben. Zawada úgy döntött, hogy kihasználja a sikert. Elhatározta, hogy a téli „győzelmet" követően most új útvona­ lon kell megmászni az Everestet. így hát az expedíció két tagját, Zyga Heinrichet és Waldek Olechet hátrahagyta az alaptáborban, hogy vigyázzanak a felszerelésre, a többiek pedig hazajöttek vele. Nem azért jött haza, hogy a dicsőség fényében fürödjön, hanem azért, hogy több pénzt szerezzen - valamilyen módon. A nagy szer­ 34 Függőleges világom vezési akadályverseny akkor szakadt meg, amikor Julián Godlews- ki Svájcból felajánlotta, hogy támogatja az expedíciót. Március elején útra keltem az első csoporttal. Andrzej otthon maradt, hogy még több pénzt szerezzen. Tudomására jutott, hogy akarat­ lanul is, de komoly problémákat okozott a formaságokat illetően. Kiderült, hogy téli expedíciója szabálytalanul, közvetlen hír­ kapcsolatot teremtett Lengyelországgal. Ez tilos Nepálban, és a szabályok rendkívül egyértelműek. Az expedíciókkal kapcsolatos mindennemű hírnek az Idegenforgalmi Minisztériumba kell be­ futnia, és az adja majd tovább az információt a külvilágnak. Az történt ugyanis, hogy a téli expedíció során a csapat egyik tagja unatkozott az alaptáborban, és ezért bárkivel beszédbe elegyedett, akivel az éteren keresztül találkozott, még a lengyel rajongókkal is, rövidhullámon. Nekik mondta el az egyik legfontosabb hírt: „Sikerült első alkalommal télen feljutni az Everest csúcsára. Wielickinek és Cichynek. Kérjük, vegyétek figyelembe, hogy ez az információ 19:00 óráig embargó alatt áll. Vége." A 19:00 óra lényeges volt, mivel ez már az alaptábor és a Nepá­ li Idegenforgalmi Minisztérium közötti rendszeres kapcsolattartás hivatalos ideje után volt. Sajnos éppen szombat volt, amit ott va­ sárnapként kezeltek. Senki sem volt a minisztériumban. Teltek- múltak a percek. Az expedíció megpróbált újra és újra kapcsolatot teremteni, de minden eredmény nélkül. Lengyelországban a rádió­ amatőrök, akiket fellelkesített a siker, türelmesen vártak 19:00 órá­ ig, aztán az egész világgal közölték a hírt. Még az esti televíziós hí­ rekbe is betették, a lelkes hírolvasó pedig egy késői különkiadás­ ban tette meg a bejelentést. A következő napon a kijelölt időpont­ ban az alaptábor kapcsolatot teremtett az Idegenforgalmi Minisz­ tériummal, amely az udvarias üdvözlés helyett azonnali magyará­ zatot követelt. És most, amikor Andrzej Zawada azt hitte, hogy az egész nézet- eltérés el van simítva, a nepáli hatóságok visszatartották a tavaszi expedícióhoz szükséges engedélyt. Mászóengedély és vezető nél­ kül ültünk Katmanduban, és még pénzünk sem volt elég. Milyen ostoba helyzet. Eltelt több mint egy hét. Úgy gondoltuk, hogy ez egyfajta büntetés, amit az Idegenforgalmi Minisztérium mér ránk, amely majd csak akkor adja meg az engedélyt, amikor már túl Az Everest lengyel módra 35 késő lesz bármire is felmászni. Úgy döntöttünk, hogy lengyel mód­ ra kezeljük a helyzetet: nem várjuk tétlenül, hogy Zawada megér­ kezzen a pénzzel. Cselekedni fogunk. Elhatároztuk, hogy egy szokványos gyalogtúrát szervezünk az Everest lábához, amelyhez mindössze néhány dollárért is megsze­ rezhető az engedély. Hivatalosan turistaként érkeztünk meg az alaptáborba. A tábor rendben és akcióra készen állt, Zyga Heinrich és Waldek Olech már ott volt, és türelmesen várt bennünket. Azon­ nal megkezdhettük a csúcs ostromát. És így is tettünk.

Mount Everest, új útvonal a Déli-pilléren, 1980 május 19. 36 Függőleges világom

A miénk mellett két másik expedíciós tábor is volt, az egyik egy katalán, a másik egy baszk; már mindkét csapat tagjai a hegyen tevékenykedtek. Rendelkeztek azonban valamivel, amit a mi hely­ zetünkben nem lehetett figyelmen kívül hagyni: voltak összekötő tisztjeik. Szerencsére egyiküknek sem jutott eszébe, hogy ellenőriz­ ze az engedélyünket. Érkezésünk az alaptáborba, melyet a mászás megkezdése követett, teljesen természetesnek tűnt. Végeredményben engedély, összekötő tiszt és expedíció-vezető nélkül sikerült felállítanunk a második tábort is. Rögzítettük a kö­ teleket a Khumbu-jégletörésen, és már a harmadik tábor kialakítá­ sán dolgoztunk, amikor április közepén megérkezett az alaptábor­ ba Andrzej Zawada, engedéllyel a zsebében és egy összekötő tiszt­ tel az oldalán. Ha úgy vártunk volna rá, hogy közben nem teszünk semmit, az egész expedíció sikerét áldoztuk volna fel. Május 15-e után megkezdődik a monszun-időszak, ami bármely előírásnál jobban védi a hegyet. Ebben az időszakban tízen másztunk: Gienek Chrobak, Krzysz- tof Cielecki, Andrzej Czok, Rysiek Gajewski, Zyga Heinrich, Ja- nusz Kulis, Waldek Olech, Kazik Rusiecki, Wojtek Wróz és én. Lech Korniszewski és Jan Serafin volt a két orvos. A rögzített köteleket a hagyományos módon helyeztük el, de a harmadik tábor már az új útvonalon volt. A Délnyugati-fal és a Délkeleti-gerinc között akartuk megmászni az 1700 méter magas Déli-pillért. Minden egy kicsit tovább tartott a szokásosnál, mivel az időjárás kitolt velünk. Két-három naponként erős havazások voltak, egyre több és több hó gyűlt fel a hegyoldalakon, és min­ den korábbinál nagyobb volt a lavinaveszély. A negyedik tábor kialakítása hatalmas küzdelmet jelentett. Egy hegymászó páros előrement, rögzített száz méternyi kötelet, majd visszajött. Másnap a következő pár elhagyta a tábort, hogy kiássa a kötelet a frissen esett mély hó alól - aztán ők is visszajöttek. A következő napon egy másik páros ismét rögzített újabb száz méter kötelet... Wojtek Wrózzal én voltam az első, aki elért a negyedik tábor területére. Letisztítottunk egy kis részt és azon vertük fel sátrun­ kat. Csak akkor jöttünk rá, hogy az expedíció egy fontos szakasza most már mögöttünk is van. Szinte minden expedíció során van Az Everest lengyel módra 37 egy olyan időszak, amikor mindenki mászik, mindenki kemény munkát végez, de látszólag semmi sem halad előre. Áttörésre van szükség. Néha száz méter kötél rögzítése is elég az áttöréshez, és akkor hirtelen visszatér a lendület, és rohamléptékű lesz a haladás. A tábort egy sziklafal alatt állítottuk fel, mely sziklafal az Everest lengyel útvonalának kulcsa volt. Magas és csaknem függőleges ez a fal, de leglényegesebb tulajdonsága az volt, hogy 8000 méter fe­ lett nyúlt a magasba. Andrzej Czok, Zyga Heinrich és Waldek Olech intézte az első támadást a fal ellen. Negyven méter hosszúságú nehéz szakaszt tet­ tek meg, majd visszajöttek. Utána Rysiek Gajewski és én voltunk a sorosak. Sikerült átküzdenünk magunkat a sziklafal legnehezebb részén. Sokáig azt mondtam, hogy ez volt a legnehezebb mászá­ som a Himalájában. Az 1-től 6-ig terjedő hegymászó nehézségi skálán ez a mászás 5-ös fokozatú lett volna, vagyis Nagyon Kemény. Ebben a magasságban a mászás olyan sokat vett ki belőlem, hogy egy ponton az erőlködéstől egész egyszerűen bepisiltem. Időnként elhomályosodott a látásom. Minden egy nyolc-tíz méteres függő­ leges sziklaszakaszon múlott. Felmásztunk egy teljes kötélhosszú- ságnyit, azaz negyven métert, mely időnként nehezebb volt, időn­ ként könnyebb, de összességében Nagyon Kemény. De az a nyolc­ tíz méter volt a legnagyobb jelentőségű a mászás egészének szem­ pontjából. Ez vitt fel minket a könnyebb terepre, mely fölött már havas emelkedők voltak. Rögzítettünk egy kötelet, és leereszked­ tünk egészen az alaptáborba. Most a következő páros került sorra. Könnyen másztak fel a köteleken, azon a terepen, amelyért olyan keményen megküzdöttünk, aztán sokkal könnyebb emelkedőkön rögzítették a köteleket körülbelül 8300 méterig, az utolsó, vagyis az ötödik tábor javasolt helyszínéig, majd lejöttek. Felkészültünk a csúcstámadásra. Ekkor már május közepe volt. Az idő könyörtelenül repült. Legfőbb ideje volt, hogy befejezzük az expedíciót. Ha a hagyományos szabályok szerint akartunk vol­ na játszani, akkor 8600 méter magasságig rögzítenünk kellett vol­ na a köteleket. Csak így lehetett volna biztonságosan elérni a ge­ rincet, ahonnan megkezdhettük volna a csúcstámadást. Az étkezősátor tömve volt, és minden megjegyzést kézzel fog­ ható feszültség kísért. így szóltam: 38 Függőleges világom

- Nem engedhetjük meg, hogy újabb 300 vagy akár csak 100 méter kötelet is rögzítsünk abban a magasságban. Éppen elég volt felcipelni 7000 méterre. Aztán a kötél rögzítése után megint le kel­ lene jönnünk, és ezzel minden szörnyen elhúzódna. Kifutunk az időből. Szerintem az ötödik táborból egyetlen nagy rohammal kel­ lene felmennünk a csúcsra. Éreztem, hogy a többség egyetért ezzel. Ezt a légkört érzékelve Andrzej Czok továbbfejlesztette az ötletet. - Nyilvánvalóan oxigén nélkül megyünk fel a csúcsra... Nem ez volt a legjobb pillanat e javaslat felvetésére. A mormo- lások igen egyértelmű tiltakozásba folytak össze. Már nem emlék­ szem, ki öntötte szavakba az érzést: - Szó sem lehet róla. Ha oxigén nélkül megyünk, az csökkenti esélyeinket. Most az egész expedíció sikeréről van szó. Andrzej hallgatott. Én sem szóltam semmit; határozottan korai volt felhozni az oxigén nélküli mászás témáját ezen a ponton. Senki sem szólt még azonban a legfontosabb témáról. Ki lesz az, aki felmegy? Elméletileg nyolcunknak, sőt, kilencünknek volt esé­ lye arra, hogy felmenjen a csúcsra. E között a kilenc között voltak a lengyel Himalája-mászás sztárjai. Wojtek Wróz és Gienek Chro- bak mászta meg először a Kangcsendzönga déli csúcsát, és még számos más himalájai siker is nevükhöz fűződött. Ők már bizo­ nyították képességüket. Ott volt Zyga Heinrich, bevallottan kevés csúccsal a háta mögött, de minden expedíción úgy dolgozott, mint egy bivaly, és nemrégiben megmászta a Kangcsendzönga középső csúcsát. Eltartana egy ideig a csoport többi tagjának az ér­ demeit is felsorolni. Andrzej Czok és én viszonylag fiatalok vol­ tunk ebben a gyülekezetben. Már megmásztuk a Lhocét, de nem egyszer hallottuk: - A Lhoce? Könnyű hegy. Egyszer bárkinek le­ het szerencséje. - Ebben az elit csoportban ránk nem úgy gondol­ tak, mint akik bármire is képesek lehetnek. Nem számítottunk. Ki menjen tehát elsőnek? Mindenki elnémult. Nem emlék­ szem, ki törte meg a csendet ezzel: - Szerintem Wojtek Wróz és Chrobak menjen, vagy esetleg Heinrich és Olech. Újabb mormogás, elsuttogott megjegyzések hallatszottak, a hangulat feszültté vált. Az Everest lengyel módra 39

- Szerintem négy ember menjen - szólaltam meg én is. - Én személy szerint a legjobban Andrzej Czokkal szeretnék menni. Kell egy támogató csapat arra az esetre, ha nem járunk sikerrel. Ekkor kezdődött a komoly megbeszélés. Nagyon, nagyon ke­ mény volt, mint az a rövid falszakasz több kilométerrel a fejünk fölött, ahol látásom elhomályosodott. Senki nem mondta ki nyíl­ tan, senki sem viselkedett a másiknál előbbrevalóként, de szá­ munkra, fiatalok számára teljesen világos volt, hogy az uralkodó nézet itt az étkezősátorban a következő: - Nyugi, gyerekek. Miénk az elsőbbség... - Legalábbis mi ilyennek érzékeltük a hangulatot. A szavak áradatából és a felvetett ötletekből végül a Zyga Hein- rich által javasolt ötlet vált általánosan elfogadottá. Zyga nyugodt volt. Észrevételeit nem a mindenki által elfogadott rangidőssége alapján tette meg, hanem logikai érvek alapján. Elismerte és érté­ kelte azt a tényt, hogy Andrzej és én voltunk a legaktívabbak, és mi dolgoztunk a legkeményebben ezen a hegyen. Ismét csend ereszkedett a sátorra. Időnként egy-egy belenyugvó sóhajt lehetett hallani. Andrzej Zawada egész idő alatt csak figyelt. Eljött az ide­ je, hogy ő is mondjon valamit. Minden szem feléje fordult. - Úgy gondolom - halálos csend lett ahogy megszólalt -, úgy gondolom, hogy Kukuczka és Czok menjen elsőnek, mivel fizikai­ lag ők vannak a legjobb formában. Mögöttük pedig Zyga Heinrich és Olech menjen, mert ők megérdemlik. Négyen fogtok menni. Vannak pillanatok, amikor rendkívül fontos, hogy egy személy hozza meg a döntést. Ezt a személyt mindenkinek tisztelnie is kell. Nem azért mondom ezt, mert ez alkalommal engem választottak. Mindenesetre a megbeszélés még nem ért véget. Zyga visszatért ar­ ra a témára, melyről mindannyian azt gondoltuk, hogy már el van döntve. - Gondoljuk végig még egyszer alaposan ezt a dolgot. Térjünk végre észre. Én most is azt javaslom, hogy menjünk fel újra és rög­ zítsük a köteleket a felső részen is, úgy sokkal biztonságosabb lesz. - Erre nincs idő - vetettem ellen. - Vagy most rögtön elindu­ lunk a csúcsra, vagy azzal kell szembenéznünk, hogy pakolhatjuk össze a csomagjainkat és indulhatunk haza üres kézzel. Erkölcsileg feljogosítva éreztem magamat arra, hogy így beszél­ jek, hiszen Andrzej és én fogunk megbirkózni az út utolsó szaka­ 40 Függőleges világom szávai. Mi voltunk azok, akik fenn voltunk ott, nagyon magasan, és elég hosszú ideig ahhoz, hogy egy dolgot biztosan tudjunk: siet­ nünk kell! Zyga nem tett ellenvetést. Megegyeztünk, hogy négyesben me­ gyünk. Andrzej Zawada, Janusz Kulis és Kazik Rusiecki elkísért min­ ket a második táborba. Éppen akkor történt, hogy egy hatalmas la­ vina száguldott le a Lhocéról, és lesodorta magával a katalán expe­ dícióból az egyik serpát, aki 500 métert zuhant lefelé egy kuloár- ban. Bár megtalálták, három nap múlva meghalt. Ez mindenkire nyomasztólag hatott, főleg Zygára. - Nincs esélyünk. Túl veszélyes, amit tenni akarunk - mondta. Senki nem vette rossz néven ezt a kijelentést. Andrzej Czok és én mentünk tovább. Zyga és Olech egy nappal lemaradt mögöt­ tünk, immár csak támogatókként működtek. A harmadik táborhoz érve úgy éreztem, hogy a csaknem hat­ van napi erőfeszítés a magasban csodát művelt. Az a szakasz, amit korábban nyolc óra alatt tettünk meg, most csak két és fél óránk­ ba került. Hallgattam szívem ritmikus dobogását. Minden csodá­ latos volt. Különösebb esemény nélkül értük el az ötödik tábort, újra fel­ másztunk a rögzített köteleken majd - miután felvertük speciális, könnyű sátrunkat - bebújtunk hálózsákjainkba, és újra visszatér­ tünk arra a témára, mely kezdettől fogva izgatott bennünket. Az oxigén kérdésére. Az alaptáborban mindenki arra ösztökélt minket, hogy verjük ki a fejünkből az oxigén nélküli mászás gondolatát. Az egész expe­ díció esélyeit csökkentené. A Lhoce oxigén nélküli megmászása nem számított megfelelő érvnek, mert a Lhoce északnyugati falán nem voltak különösebb technikai nehézségek. Az Everest sokkal magasabb, és még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán képesek le­ szünk-e feljutni. Már sötét volt, mire befejeztük a téma megvitatá­ sát, és arra a döntésre jutottunk, hogy mindegyik érv mellett sok minden szól. Kényelmetlenül mozgolódtam hálózsákomban, és végül azt mondtam Andrzej nek: - Hadd csinálják úgy, ahogy akarják. Andrzej mormogott valamit arról, hogy ez nem szerencsés, mert ha nem járunk sikerrel amiatt, hogy nem használunk oxi­ Az Everest lengyel módra 41 gént, azt soha senki meg nem bocsátja nekünk. Azért mégis csaló­ dottak voltunk. Úgyhogy előkészítettük a korábban felhozott lég­ zőkészülékeket. Feltettük a légzőmaszkot, és abban aludtunk. Al­ vásunk zavartalan volt, tüdőnk megfelelően feltöltődött. Rémál­ mok nem zavartak bennünket. Még plusz nyolcvan méter kötelet is sikerült rögzítenünk, mielőtt nyugovóra tértünk volna. Reggel öt órakor indultunk felfelé a kötél mentén. A friss hó miatt nehéz volt a haladás. Kezdetben nem voltak túl nagy gond­ jaink, de kiszívta erőnket az, hogy abban a mély, fehér porhóban kellett utat ásnunk. A sátrat elhagyván egy és két liter közé állítot­ tam készülékemen a percenkénti oxigénáramlást. Ez nagyon ke­ vés, ennyire alvás közben van szüksége a szervezetnek. Amikor ne­ hezebb szakasszal kellett megbirkóznunk, percenként nyolc literre emeltem az oxigénadagot. A Délkeleti-gerinc mászása közben min­ den eddiginél nagyobb nehézségek vártak ránk a sziklán. Előreha­ ladásunk lassú volt, a tervezettnél sokkal több időt vett igénybe. Már délután két óra volt, mire elértük a Déli-csúcsot. És még min­ dig várt ránk egy hosszú, éles gerinc. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy tüdőm már nem bírja az ira­ mot. Épp amikor ellenőrizni akartam a palackomat, Andrzej kiál­ tását hallottam: - Ó, a fenébe! Üres a palackom! Türelmetlenül vacakoltam saját palackom ellenőrzésével. Maxi­ mumra állítottam, de nem hozott könnyebbséget. - Az enyém is - közöltem lemondóan. Mostanra már sok mindent elértünk. Végül is, elértük a Déli­ csúcsot, és becsatlakoztunk a normál útvonalba. Egy percig meg­ próbáltunk egymás szemébe nézni és olvasni egymás gondolatai­ ban. Utána hangzott csak el a kérdés: - Hát akkor, menjünk tovább? - Természetesen. Most már túl közel van a csúcs ahhoz, hogy visszaforduljunk. Tömör, férfias megbeszélés volt. Rádión közöltük pozíciónkat az alaptáborral, beszámoltunk nehéz helyzetünkről, és elmond­ tuk, hogy a továbbhaladás mellett döntöttünk. Arra a következte­ tésre jutottunk, hogy a dolog innen kezdve már nem tartozik a többiekre. A mi tüdőnkről volt szó, a mi szemünk előtt kavarog­ 42 Függőleges világom

tak a fekete foltok, ez itt a mi lenni vagy nem lenni dilemmánk volt. A többiek lenn nem kényszerítettek minket. így hát eldobtuk az üres palackokat és a légzőkészüléket, és indultunk tovább felfelé. Már csak száz méter magasságot kellett leküzdenünk ezen a gerin­ cen. Rendes körülmények között ez nem tartott volna tovább negy­ venöt percnél, maximum egy óránál. Felküzdöttem magamat a Hil- lary-lépcsőn. Nagyon kitett volt, a gerinc szélei pedig meredekek. Két órán át másztunk. Csak délután négy órakor értünk fel a csúcsra. Rádióztunk a többieknek, akik már aggódtak miattunk, hiszen az utolsó életjelet még a Déli-csúcsról adtuk, és ők már kezdettől ellenezték, hogy oxigén nélkül küzdjünk meg ezzel az óriással. So­ sem fogjuk megtudni, mit éltek át azóta, amióta a Déli-csúcson ki- mondtam azt, hogy „vége"; csak találgatni tudtuk. Most újra kap­ csolatot létesítettünk, ezúttal azért, hogy megmondjuk nekik: elér­ tük a csúcsot. Hangjukban, mely nagyon lentről hallatszott, nem csak gratulációt és örömöt hallottunk, hanem nagy megkönnyebbü­ lést is. Szavaik visszhangja ráébresztett arra, hogy valami nagy do­ log történt, és hogy a világ legmagasabb hegye van a talpam alatt. Azon a legmagasabb ponton sokáig kell állni a jégcsákányra dőlve, mire az ember légzése ismét viszonylag normális lesz. Elő kell venni a rettenetesen nehéz Start fényképezőgépet és az ugyan­ olyan nehéz Praktica gépet a hátizsákból. Fényképeket kell készí­ teni, amely maximális erőfeszítést, maximális elszántságot igényel. Le kell vinni szuvenírként a zászlót, melyet alaptábori szomszé­ dunk, a baszk expedíció hagyott ott. Még csak pár napja múlt, hogy felhozták ide a normál útvonalon, és levitték a maximum­ minimum hőmérőt és a rózsafüzért, melyet a győzedelmes Leszek Cichy és Krzysiek Wielicki hagyott ott a téli csúcshódításuk során. Fennhagytunk egy összegöngyölített lengyel zászlót, és levittünk magunkkal néhány követ is. Rendkívül prózai tehát mindaz, amit valaki a világ legmaga­ sabb csúcsán tesz, ám hatalmas erőfeszítést igényel. És ez alatt az idő alatt végig csak egy gondolat járt a fejemben, amelyből már rég eltűnt az örömmámor: jó, megvan az Everest. De ez is csak egy hegy, ugyanolyan hópárkányokkal, mint más csúcsokon... Elindultunk lefelé. Már délután öt óra volt, és kezdtem maga­ mat rettenetesen kimerültnek érezni. Mintha ködben mozogtam Az Everest lengyel módra 43 volna, egyfolytában úgy éreztem, mintha saját testemen kívül len­ nék. Korábban többször vettem részt atlétikai viadalokon, és egy­ szer az egyik versenyen, amikor már közel jártam a célvonalhoz, fekete karikák jelentek meg a szemeim előtt és hallucinálni kezd­ tem. Most is hasonló történt, csakhogy most az egész idő alatt ez volt a helyzet. Mindennek tetejében éreztem az oxigén hiányát, és köd jelent meg a szemeim előtt mindannyiszor, amikor nem sike­ rült a minden egyes lépéshez gondosan kiszámított hét-nyolc be- légzést megtennem. Szürkületben érkeztünk le a Déli-csúcshoz. Megkerestük saját nyomvonalunkat, hogy megtaláljuk a sátrat. Kis idő múltán ko­ romsötét lett, és már csak tapogatózva másztunk lefelé. A világért sem akartuk elveszíteni a nyomot. Egy hómezőre jutottunk, ahol a friss hó befújta nyomainkat. Most már csak ösztöneinkre ha­ gyatkozhattunk, és csupán egy dologról álmodoztunk, hogy meg­ találjuk a rögzített kötél fölső végét - amelynek valahol ott kellett lennie -, amin aztán visszavonszolhattuk magunkat a sátorhoz. Hogy ez biztosan sikerüljön, elhatároztuk, hogy megvárjuk, amíg a Hold felkel, és csak azután folytattuk utunkat lefelé, botladozva a kimerültségtől. Egy jeges szakaszon kicsúszott alólam a lábam. Tehetetlenül buk­ dácsoltam a mély hóban egy kuloár-szerűségben lefelé vagy egy tucat métert, mielőtt sikerült megállnom. Ahogy megpróbáltam felállni és kikecmeregni ebből a fehér dunyhából, valami a kezem­ be akadt. A kötél volt! Tiszta szerencse, hogy pont ott álltam meg. Az életet jelentő kötél mentén leereszkedtünk a sátrunkhoz. Már elmúlt kilenc óra, és rettenetesen szomjasak voltunk, de mi­ után olvasztottunk egy kis havat és vizet melegítettünk, úrrá lett rajtunk a kimerültség és elaludtunk. Nem is alvás volt ez, hanem inkább szendergés, melyet nyugtalan gondolatok és álmok szakí­ tottak meg. Hirtelen felébredtem, úgy éreztem, hogy valami fojto­ gat. Kinyitottam a szememet, és biztos voltam abban, hogy vala­ miféle súly nehezedik rám egyre nagyobb erővel. Egyszerűen nem volt mit belélegezni. Pánikba estem. Lavina! - futott át az agya­ mon. Andrzej is felébredt, és mindketten elkezdtünk küzdeni. Ré­ mülten, de sikerült magunkat kiásni a sátorból, és kint álltunk a hóban bakancsaink nélkül, melyek valahol bent maradtak. 44 Függőleges világom

Kiderült, hogy a hó fokozatosan csúszott le a lejtőn, rá a sát­ runkra. Szerencsére nem lavina volt, csak egy lassú, de folyamato­ san és ellenállhatatlanul csúszó hótömeg, mely fokozatosan és csöndes kitartással maga alá temetett mindent, ami útjába került. Sokkal rosszabb is lehetett volna. Egy dolog biztos volt. Több pihenés már nem lesz azon az éj­ szakán. Alvás helyett egyikünk beásta magát a sátorba, míg a má­ sik kint maradt, és megállás nélkül söpörte le a sátorról a súlyt. Az­ tán helyet cseréltünk. Mire elérkezett a hajnal, sokkal fáradtabb­ nak éreztem magamat, mint előző este, amikor megérkeztünk és bemásztunk a hálózsákokba, teljesen kábán a csúcs elérésével járó kimerültségtől, úgy érezvén, hogy emberi lény ennél összetörtebb már nem is lehet. Végre elég világos lett ahhoz, hogy megkeressük a bakancsokat. Beléjük bújtunk, de másra már nem maradt ener­ giánk. Aztán elindultunk lefelé. A negyedik táborban Zyga és Waldek Olech várt ránk egy ter­ mosz forró teával. Mohón kezdtem szürcsölni. Harminchat órányi emberfeletti erőfeszítés, és az elcsigázottság után most először volt ital a szánkban. Nyeltük és nyeltük, és a teának lassan sikerült fel­ élesztenie bennünket a kábulatból. Most már tovább tudtunk men­ ni, le az alaptáborba, fogadni a gratulációkat, az öleléseket és az örömöt. Sikerült! Enyhén tántorogva, mint a hős, aki még nem tért teljesen ma­ gához, miután tizenöt menetet töltött a ringben, a körülöttem érezhető hangulatból rájöttem, hogy nincs minden rendben. Andrzejnek is ez volt a benyomása. A gratulációk és mosolyok fel­ színe alatt volt valami, amit még nem tudtunk hajszálpontosan meghatározni. Valami, ami megzavarta az ünnepi hangulatot. Tizenöt perc múlva minden világossá vált. Andrzej Zawada, ami­ kor meghallotta, hogy csak este tíz órakor értünk vissza a sátorhoz a csúcs megmászása után, arra a következtetésre jutott, hogy az egész esemény túlságosan kockázatos volt. Úgy okoskodott, hogy ha egy hegymászó párosnak, melynek tagjai szerinte a legerőseb­ bek voltak a csoportban, ilyen hosszú ideig tartott, akkor egy má­ sik pár, még ha ugyanolyan fizikai erőben is van, esetleg nem lesz képes a csúcs elérésére. Elég volt, mondta tehát. Ez volt az expedí­ ció vége. Mindannyian hazamegyünk. Gyakran megtörténik, hogy Az Everest lengyel módra 45

amikor egy sikeres mászás koronázza a hegy elleni harcot, melyre mindenki rengeteg erőfeszítést fordított, akkor mindenki kész is hazamenni. De a mi esetünkben nem ez volt a helyzet. A csapat minden tagja fel akart jutni a csúcsra, és nem volt kérdéses, hogy jelen esetben a legjobb lengyel alpinisták ezen csoportjában ezek az ambíciók teljesen megalapozottak voltak. Keserű csalódást érzett hát mindenki, és lehet, hogy csak álta­ tom magam, de a keserűség egy töredéke kétségtelenül ellenem és Andrzej ellen irányult. Mert nekünk sikerült. Ezt a témát hango­ san senki sem említette az alaptáborban, de mélyen belül bántott engem, mint egy szálka, mely bármikor fájdalmat tud okozni. Néhány nap múlva az idő határozottan romlott, közeledett a monszun, és annyi havat kezdett ledönteni a lejtőkön, hogy az teljesen kizárta a további tevékenység lehetőségét a hegyen. Le­ het, hogy éppen ez a hó segített eredményesen elfojtani a feléledt becsvágyat. Mindenesetre egyre többször került szóba ez a döntés. Általánossá vált az a vélekedés, hogy Andrzej Zawadának valószí­ nűleg mégis igaza volt. A repülőtéren riporterek vártak ránk. Aranyérmet kaptunk ki­ emelkedő sportteljesítményünkért. Teljesítményünkre felfigyeltek, és valami mindig történt körülöttünk. Életemben most először éreztem meg a hírnév ízét. Tipikus eseménye volt ennek az első nap, amikor ismét munkába álltam. Már a kapu előtt győzedelmes hősként üdvözöltek. Kijött a vezetőség, kijött az összes munkás, plakátot függesztettek ki az alábbi felirattal: „ Üdvözöljük az Everest meghódítóját". Ugyanebben az intézményben alig néhány hónappal ezelőtt még meg kellett húznom magamat, vigyáznom kellett ar­ ra, nehogy bárki előtt is rossz színben tűnjek fel, miközben fizetés nélküli szabadsághoz szükséges engedélyt próbáltam szerezni egy bizonyos igazgatótól, és nem pedig egy másiktól, aki egész egysze­ rűen csak kirúgott volna az irodájából. Most a kapu előtt álltak azok is mind, akik korábban azt mondták: „Nekem csak két hét sza­ badságom van. Ezt az embert sokszor két vagy három hónapon át nem látni itt. Muszáj neki folyton expedíciókon részt vennie?" Jó érzés volt. De ne feledkezzünk meg arról, mikor történt mindez. Pár hó­ nappal korábban Cichy és Wielicki az óriási győzelem fényében 46 Függőleges világom sütkérezve tért vissza. Az Everesten elért történelmi jelentőségű sikerüket szándékosan fújták fel. Nagyon nagy szükség volt rá, égi ajándékként hullott a kormány ölébe. A második siker a Himalá­ jában ilyen rövid időn belül nagyobb szemfülességre késztette a propaganda szakértőket. Miután Andrzej és én egy hónapja füröd­ tünk a dicséretekben, kiszivárogtatott információ-morzsákhoz ju­ tottam egy jó helyen lévő barátomon keresztül. Egy Nagyon Fon­ tos Ember azt mondta: - Ide figyeljen, elég ezekből az alpinistákból. Először az Everest téli megmászása, most pedig még egy siker. Miben sántikálnak ezek? Csendben el kell felejteni őket. Nincs semmi más, amiről ír­ hatnának? És így is lett. Végül is 1980 júliusát írtuk. Utána jött az augusz­ tus, az az augusztus, melyet hamarosan csak a Lengyel Augusztus­ ként emlegettek, amikor Lech Walesa vezette a gdanszki hajógyá­ ri sztrájkot, mely életre hívta a Szolidaritást. HARMADIK FEJEZET A műanyag katicabogár

Makalu, Északnyugati-gerinc szóló, 1981

míg az Everesten küzdöttem, klubom Katowicében expedí­ ciót tervezett Ausztrália és Új-Zéland távoli hegyeibe. Az A utazást nem hagyták jóvá, mert a csapat túl gyenge volt, és „nem tudta garantálni a sportsikert", hogy a hivatalos határozat pontos szavaival éljek. Ezzel a helyzettel szembesülve a vezető megkérte Krzysiek Wielickit és engem, hogy csatlakozzunk a csa­ pathoz, és erősítsük annak összetételét. Úgy gondoltam, hogy a Himalája után jót tenne nekem egy ilyen kitérő az alacsonyabb, de technikailag nehezebb hegyekbe. Krzysiek is osztotta ezt a vé­ leményt, így hát megegyeztünk. Úgy volt, hogy 1980 decemberében indulunk. Novemberben, amikor az előkészületek már a legapróbb részletekig befejeződtek, meglehetősen rejtélyes és megmagyarázhatatlan problémák kezd­ ték felütni fejüket, melynek eredményeként az expedíciót egész egyszerűen kivették a Testkultúra és Sport Főbizottság (GKKFiS) 48 Függőleges világom eseménynaptárából. Ez a szervezet dönt arról, mennyi pénz - zloty és valuta - fordítható egy-egy expedícióra. Kiderült, hogy egy közérdekeket szem előtt tartó honfitársunk, aki nem tudta, hogy akkoriban minden pénzünket gyárkéménye­ ken és falakon végzett nehéz munkával szereztük, panaszt adott be: „Ezek a hegymászók semmi mást nem tesznek, csak utazásokra költik a közpénzeket. A dolog már odáig fajult, hogy még ebben a ne­ héz gazdasági helyzetben is elmennek a világ másik végébe. Végül is, mindenki tudja, hogy semmi értelme sincs elmenni oda, hiszen Új-Zé- landon nincsenek is hegyek." így hát a táskámba kellett pakolnom egy albumra való képet Új-Zélandról, és fel kellett mennem Varsóba a Testkultúra és Sport Főbizottsághoz. Ott szerencsére sikerült elcsípnünk a Legfőbb Ille­ tékest, és amíg ő egyik irodából a másikba szaladgált, sikerült meg­ mutatnunk neki, hogy igenis vannak hegyek Új-Zélandon, és hogy néhány közülük kifejezetten himalájai arányokkal rendelke­ zik, 3000 méter magasságot megközelítő falaival. A nyitott album­ mal a kezemben ügettem mögötte, és folyamatosan beszéltem. A hatás végül megmutatkozott. Szerencsére hosszú folyosók vannak a Főbizottság Litewska utcai irodáiban. Végül is elmentünk, és különféle útvonalakat másztunk meg a Mount Cook Nemzeti Parkban a Mount Dixonon és magán a Mo­ unt Cook-on, átkeltünk a Nyugati-nyeregtől a Mount Hicks-re át­ vezető gerincen, és még néhány új útvonalat is sikerült bejár­ nunk, többek között egyet a Malte Brun nyugati falán. Mi voltunk az első lengyel hegymászó csoport ezekben a hegyekben, és még a rendkívül konzervatív helyi lengyel közösség körében is sikerült megtörnünk a jeget. Ausztrália Kék-hegységét érintve tértünk vissza 1981 áprilisában Lengyelországba, ahol rögtön tervek és előkészületek sűrűjébe csöppentünk bele. Még mielőtt elindultunk volna a „világ másik végébe", hallottam, hogy Wojtek Kurtyka keres valakit, aki elmen­ ne vele egy tavaszi expedícióra a Makalura. Hogy ki az a Wojtek? Kevesen vannak, akik nem ismerik őt. A Tátra, az Alpok és a Hi­ malája hegymászóinak igazi krémjéhez tartozik; első osztályú út­ vonalakat mászott Norvégiában. 1980-ban Ludwig Wilczynskivel, Alex Maclntyre-rel és René Ghilinivel megmászta a Dhaulagirit, A műanyag katicabogár 49

úgy, hogy az eredeti útvonalon egy Keleti-fal variánst hajtottak végre. Nem csak lengyel körökben ismerték őt jól. Én két új útvo­ nalon másztam vele az Alpokban, az egyik a Petit Dru északi fala volt, a másik pedig egy évvel később a Pointe Helénén a Grandes Jorassesen. Most a Makalu csúcsát akarta meghódítani, és azon gondolko­ dott, hogy kit vigyen magával. Már megkörnyékezett néhány em­ bert, többek között Andrzej Czokot is. Jóval korábban velem is megbeszélte az ügyet. Megkérdezte, hogy érdekelne-e a dolog? De nem állt elő konkrét ajánlattal. Lengyelországban Wojtek volt az alpesi stílusú hegymászás úttörője. Nem érdekelték őt az ódivatú nagy expedíciók, ő kis csapatokban akart dolgozni. Közöltem ve­ le, hogy nekem is ez a megközelítés felel meg a legjobban, és ha valaha is valami ilyesmit szervez, rám számíthat. De mivel nem kaptam konkrét felkérést, elmentem Új-Zélandra. És most, amikor újra itthon voltam, levelem érkezett Nepálból. Wojtek küldte.

„Jurek! Gyere át! A Makalu nyugati falán voltunk Alex Mac- Intyre-rel, René Ghilinivel és Ludwig Wilczynskivel. Nem jár­ tunk sikerrel, csak 6700 méterig jutottunk. De biztos vagyok ben­ ne, hogy meg lehet csinálni. Vagy esetleg a Lhoce déli falát? Ma­ radt még egy kis pénzem Krakkóban a klub pénzalapjában, a többit neked kell valahogy összeszedned és elhoznod ide Kat- manduba. Számítok rád! Wojtek. ”

Ekkor már május volt. Az expedíciót gyakorlatilag egyedül kel­ lett megszerveznem. Gyorsan elkezdtem pénz után járni. Túl késő volt már a kéményes munkára gondolni, egy hónap nem lett vol­ na elég arra, hogy munkát találjak és aztán be is fejezzem. Szpon­ zorokat kellett találnom. Talán kölcsönözhetnék a klubtól, vagy a WKKFiS-től, a katowicei regionális bizottságtól. Az utóbbit válasz­ tottam, és a megfelelő ajtón kopogtatva ígéretet kaptam a segít­ ségre. Ehhez jött még Wojtek körülbelül kétszázezer zlotyja a krak­ kói klub pénzalapjából. Ennyinek elégnek kellett lennie. Rysiek Warecki segített nekem a szervezésben, de nem ismertük fel, milyen nagy munka vár ránk. Teljesen új és látszólag leküzd­ 50 Függőleges világom hetetlen akadályfutás állt előttünk - vásárolni 1981-ben, áruktól teljesen üresen kongó üzletekben. Lehetetlennek tűnt. Mindennel probléma volt. Még az egykor mindenütt megtalálható lekvárral is. Két évvel korábban, amikor a Lhoce-expedíciót szerveztük, az üzletekben kapható legjobb árucikkeket választottuk. A nepáli kö­ rülmények között legtovább elálló ételeket vásároltunk, bizonyos típusú konzervhúsokat, és számtalan fajta konzervételt. Most örültünk, ha egyáltalán találtunk valamit. Kezdtük sorra járni a különféle hivatalokat és próbáltunk egy kis kiutalást szerezni. Eközben felfedeztük, hogy az országban nem is volt olyan rossz a helyzet, mint amilyennek látszott - még a leginkább keresett áruk esetében sem. Valahogy sikerült megkapnunk a kiutalást, és ekkor jött a meglepetés. Bár a boltokban nem volt élelmiszer, a raktárak telis-tele voltak! Janowban például, ahol a kiutalt mazsola és szá­ rított gyümölcs adagokat kellett beszereznem a PSS és az MHD áruházakban. Amikor beléptem a hatalmas raktárba, és láttam, hogy a padlótól a plafonig élelmiszeráruval van teletömve, sóbál­ vánnyá meredtem a csodálkozástól. - Mi a csoda ez? - motyogtam. - A boltokban semmi ilyesmit nem lehet kapni. - Ezek állami tartalékok - válaszolta komolyan a boltvezető. Ezt láttam mindenütt, bárhova is mentem a kutatásom során, amikor még több ellátmányt próbáltam beszerezni. A legrosszabb akkor történt, amikor Katowicében a Supersam szupermarket alat­ ti nagy hűtött raktárakban voltam, melyek zsúfolásig voltak min­ den elképzelhető hústermékkel. Azért mentem oda, hogy konzerv- húst szerezzek. Fényes nappal hagytam el a föld alatti raktárhelyi­ ségeket, konzervhússal és sonkával megrakott kézikocsit húzva magam után. A járókelők kezdtek agresszívvá válni. - Eladóak ezek az áruk? - Honnan szerezte? - Adja el nekem, jól megfizetem! Már csak arra tudtam gondolni, hogy minél gyorsabban vissza­ érjek az autómhoz a kocsival, bedobjam a csomagtartóba az egé­ szet, és elhajtsak. De kezdtem úgy érezni, hogy ez talán nem fog menni. A tömeg körém gyűlt, az emberek lökdösődtek, a kérdések és az ajánlatok egyre erőszakosabbak, türelmetlenebbek és ellensé­ A műanyag katicabogár 51 gesebbek lettek. Amikor végre az autóban ültem és elfordítottam a kulcsot, úgy éreztem magamat, mintha a hegyekben lennék és egy közeledő lavina elől próbálnék elmenekülni. Indulás után tö­ vig nyomtam a gázpedált, és a csalódott tömeg morajlása lassan elhalkult mögöttem. De ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Amikor visszaérkeztem a tömbházhoz, ahol laktam, az autóból át kellett szállítanom felhalmozott kincseimet a pincébe, mely az expedíció raktáraként szolgált. Húsok, sonkák, lekvárok, méz; amennyire tud­ tam, próbáltam zacskóba tenni a dolgokat, hogy ne okozzak szo­ morúságot a járókelőknek, de előfordult, hogy nem volt elég időm erre. Ezen tevékenységeimet tehát egész egyszerűen félelem kísérte. Bárki jöhetett volna az éjszaka folyamán, hogy betörjön a pin­ cébe és ellopja az összes élelmiszert. Később eljutott a híre hoz­ zám, hogy a környéken lakó emberek azt beszélik: „Az a Kukuczka ott a kilencedikről valami feketéző. Csoda, hogy a tevékenysége még nem keltette fel a rendőrség érdeklődését." Végül sikerült mindent összepakolnunk, levámoltatnunk és el- küldenünk. És végre Rysiek Wareckivel együtt megmenekültünk az irigy pillantásoktól, és Bombaybe repültünk, melyet vonatozás követett Indián keresztül, ahol málháinkat riksák kompon vitték át a Gangeszen, majd rozoga bérelt teherautóra kerültek. A nepá­ li határon Wojtek várt minket egy maréknyi nyomtatvánnyal, mely a felszerelés és az élelmiszer Nepálba történő behozatalához volt szükséges. Katmanduban csak egy valami rontotta el a hangulatot: a kül­ földi hegymászók nem bukkantak fel. René Ghilinit már nem ér­ dekelte az expedíció, és ezért nem jött el. Nemsokára távirat érke­ zett Angliából. Alex pénzügyi problémákkal küzdött, és valószínű­ nek látszott, hogy nem tud részt venni az utazáson. így hát az ere­ detileg tervezett francia-angol-lengyel expedíció krakkói-katowi- cei expedícióvá alakult. Azon kezdtünk tűnődni, hogy a többiek által biztosított valuta nélkül egyáltalán el tudunk-e indulni a he­ gyekbe. Szerencsére néhány nappal később telexet kaptunk Angli­ ából. Alex szerzett némi pénzt, és végül az eljövetel mellett dön­ tött. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. így Alex révén lesz 2000 dollárunk, plusz még az a 200, ami Wojtek tavaszi expedíciójáról 52 Függőleges világom maradt. Nem túl sok, de a semminél több volt. Abból kellett ki­ jönnünk, amink volt. Minimálisra csökkentettük az alaptáborba felszállítandó élelmiszer és felszerelés mennyiségét, és így csak hu­ szonöt teherhordót kellett bérelnünk. A Makalu hegyóriás megközelítése egyike a leghosszabb felvo­ nulásoknak. Általában tizenkét napig tart, de mi tíz nap alatt tet­ tük meg. Az út nem annyira fizikailag, mint inkább az idegeink számára volt megerőltető. Ez a kirendelt összekötő tisztünknek volt köszönhető. Ez a fiatal fickó még sohasem járt a hegyekben, ennek ellenére nagyon pontos elképzelése volt arról, hogy mi jár egy expedíciós összekötő tisztnek. Tekintve, hogy egy expedíció­ hoz kirendelt tiszt fizetése nagyjából ötszöröse volt azokénak, akik az irodában ülve aktatologatással foglalkoztak, valakinek igen erő­ sen kellett támogatnia az illetőt e vonzó pozíció elnyeréséhez. Ké­ sőbb aztán kiderült, hogy összekötő tisztünk, akit Khatkának hív­ tak, valóban nyugtalanítóan jó támogatóval rendelkezett. De erről majd később beszélek részletesebben. Rögtön a legelején láttuk, hogy problémáink lesznek vele. Egy másik illetővel együtt jött, akit a barátjaként mutatott be nekünk. - Egy amerikai expedíciónál volt összekötő tiszt. Uraim, kérdez­ zék csak meg, hogy mit kapott tőlük. Megpróbáltunk nem venni tudomást erről a nyitányról. Úgy tettünk, mintha nem érdekelne minket. Egyrészt, pontosan tud­ tuk, hogy mi az, amivel el kell látnunk őt, másrészt pedig nem állt szándékunkban bármilyen módon is versenyezni az amerikaiak­ kal. Egész egyszerűen túl szegények voltunk. De Khatka úr nem változtatott stílusán. - Nos, uraim, ha önök nem kérdezik meg, majd megmondom én magam. Az amerikaiak kiváló minőségű ruhadarabokat adtak neki, és még mást is. Kapott egy sztereó rádiómagnót is. Csak azért említem ezt, uraim, hogy tudjanak róla, mert remélem, hogy együttműködésünk hasonlóan gyümölcsöző lesz. - Ha jól tudunk együtt dolgozni, akkor lehetőségeinkhez ké­ pest megpróbáljuk kimutatni hálánkat - válaszoltuk, hang nélkül csikorgatva fogainkat. Az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Khatka úr csalódott bennünk. Amikor a felszerelésének átadására került sor A műanyag katicabogár 53 az előírások szerint, nem nagyon tetszett neki a dolog. Akadékos­ kodni kezdett. - Milyen dzseki ez? Még matrica sincs rajta... Fintorgott akkor is, mikor a két pár nadrágot adtuk át neki, melyből az egyiknek gyapjúnak kellett lennie, de fintorgott a há­ rom pár meleg zokni, a hálózsákok, és tulajdonképpen minden egyéb láttán is. Ami azonban még ennél is rosszabb volt, a teljes felszerelésével elrohant, hogy panaszt adjon be a minisztérium­ nál. Amikor végre aláírt egy elismervényt arról, hogy megkapott minden felszerelést, nagy megkönnyebbüléssel sóhajtottunk fel. Most már semmi sem állt utunkban, hogy megkapjuk a végső uta­ sításokat a minisztériumtól, ami gyakorlatilag áldásukat jelentette az expedíció megkezdésére. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Khatka úr, még katmandui tartózkodásunk során közölte velünk, hogy orvosi előírásra minden nap egy sört kell innia, úgy­ hogy ezt bele kell szorítanunk az expedíció költségvetésébe. Sztoi­ kus nyugalommal fogadtuk ezt az arcátlan kérést. Egyszer-kétszer valóban fizettük a sörét, amíg Katmanduban voltunk, de vérünk most már kezdett felforrni. Szinte a bőrünkből bújtunk ki az igye­ kezettől, hogy a legszükségesebb költségeket leszorítsuk 2200 dol­ lárra, ezért a sörvásárlás az összekötő tiszt számára szóba sem jö­ hetett. Az egyik bulgáriai újságban az alábbi címmel jelent meg egy tudósítás expedíciónkról: „Expedíció vagy veszekedés 2200 dol­ lárért?" Annyira nehéz volt felfogni azt a tényt, hogy ilyen kevés pénzzel indultunk el a Himalájába, hogy mások szemében úgy tűnhetett: biztosan valami botrány van az expedíció körül. Szintén nem terveztük azt sem, hogy bármit is vegyünk a felvo­ nulás alatt. Egyszer-kétszer ugyan vettünk zöldséget, a lehető leg­ olcsóbból, hogy kiegészítsük vele a vacsoránkat és ne fosszuk meg magunkat teljesen a vitaminoktól. De egy teázóban, ahol öt rúpiá­ ért egy adag ételt lehetett kapni, a mi Khatka barátunk harminc rúpiába kerülő sört követelt magának speciális, orvosilag előírt dié­ ta-kiegészítőként. Megmondtuk neki, hogy nem kapja meg, és kész. Úgy tűnt, hogy belenyugszik, mintha felismerte volna, hogy a sör kérdése vesztett ügy, de ezután még több probléma várt ránk. Legközelebb azon kaptuk, hogy zavart akar kelteni a teherhordók között. De nem vette számításba azt a rendkívül fontos tényt, 54 Függőleges világom hogy ő először vett részt expedíción, míg mi többiek már a sokadik alkalommal, és mindent tudtunk a szokásokról és az előírásokról. Amikor meglátta a hegyeket, a szeme szinte kiugrott a fejéből. Bár még mindig dús fűvel borított mezőkön át vitt az utunk, ő máris azt követelte, hogy minden teherhordó kapja meg a magas­ hegyi felszerelést. Mi több - ütötte tovább a vasat a teherhordók­ nak külön pénzt kell kapniuk a magashegyi munkáért. A teherhor­ dók ennek ellenére mentek tovább, és végül elértük alaptáborun­ kat 5400 méter magasságban. Itt kezdődött Khatka úr összeomlá­ sa. A második vagy harmadik napon nem kelt fel a reggelihez. Amikor szóltunk neki, elfeketedve és kábán mászott ki a sátrából. - Mi történt? - kérdeztük aggódva. - Nagyon hideg volt az éjjel - bökte ki, mohón kapkodva friss levegő után. Kiderült, hogy egész éjszaka gyertyákat égetett, me­ lyek mindent korommal borítottak be. Teljesen lezárt sátorban ül­ dögélt, és lényegében félig megfulladva került elő. Most már könnybe lábadt szemmel panaszkodott: - Itt nem lehet élni. Beteg vagyok. Az alaptábort lejjebb kell fel­ állítani. - Ha le akar menni, akkor menjen. Semmi probléma. De hagy­ jon minket békében - válaszoltuk. Adtunk neki egy sátrat és elegendő élelmet a visszaúthoz, majd leküldtük. Erős kísértést éreztem, hogy belerúgjak a hátsó felébe, ahogy lefelé indult, de még idejében sikerült visszanyernem az önuralmamat. Mindenesetre most már szabadon elkezdhettünk akklimatizá- lódni az alaptáborunktól közvetlenül jobbra lévő kis 6000 méteres csúcson. Visszatértünkkor láttuk, hogy már nem vagyunk egye­ dül. Egy osztrák expedíció érkezett, és sátraikat a mieink mellett állították fel. Nem akartunk sietni, mert szerettük volna, hogy szer­ vezetünk fokozatosan szokjon hozzá az egyre nagyobb magassá­ gokban történő munkavégzéshez. Pár nap elteltével a normál út­ vonalon kísérletet tettünk a Makalu megmászására, akklimatizá- ciós céllal. A körülmények nehezek voltak, a hó térdig ért, a terep veszélyes és lavinára hajlamos volt. Néhány napba telt, hogy fel­ jussunk 7800 méterre, aztán visszamentünk az alaptáborba. Leérve láttuk, hogy vendégeink vannak. Reinhold Messner és Doug Scott bejöttek a sátrunkba meglátogatni bennünket. Ők is A műanyag katicabogár 55

éppen akklimatizálódtak a Makalu csúcsán való átkelés ambiciózus tervének végrehajtása előtt. A Délnyugati-gerincen terveztek fel­ menni, majd az Északi-gerincen lejönni. Megkínáltuk őket hegy­ mászó teával, melyet egy kicsit feljavítottunk az egészségügyi do­ bozból vett alkohollal. A sarokban ülve hallgattam a hegyi kalan­ dokról szóló meséket. Wojteket jól ismerték és tisztelték a Hima­ lájában, többször is találkozott és beszélgetett Messnerrel itt a leg­ magasabb hegyek közt. Doug Scott is ismerte őt, mivel Wojtek egy angol csoporttal mászott a Hindukusban. így hát amíg Wojtek és Alex a vendégeink szórakoztatásáról gondoskodott, én a főzéssel foglalatoskodtam. Nem csatlakoztam a társalgáshoz, jobban sze­ rettem hallgatni őket, főleg mivel átkutattam minden holmimat a pincémben Günther Messner zseblámpájáért, amit a Nanga Par- bat csúcsa alatt találtam, de sehol sem leltem nyomára. Ha tud­ tam volna, hogy ez nemcsak egy expedíció során összeszedett ka- cat, hanem egy értékes relikvia a Messner családtól, akkor megbe­ csült helyet biztosítottam volna neki otthonomban. De most már túl késő volt. Megitták teájukat, elköszöntek és elmentek. Rövid pihenő után megkezdtük a felkészülést a Nyugati-fal tá­ madására. Először újra gondosan átnéztük felszerelésünket. A fal­ nak megfelelő köteleket és szögeket kerestünk, és igyekeztünk fel­ készülni minden eshetőségre. Wojtek és Alex ismerték a falat. Ta­ vasszal már voltak itt, ezért ők voltak a fő döntéshozók. Mindent gondosan megmértünk a rugós mérlegen, végül egy főre, illetve inkább egy hátra kb. huszonnégy kiló jutott. Összepakoltunk. Mindezek tetejébe beraktunk még hat napra elegendő élelmet is, mivel úgy számoltunk, hogy a mászás nem tarthat annál tovább. És útnak indultunk a falhoz. Az első tábor a fal lábánál volt. Itt még jó nagy, tartalmas étke­ zésben volt részünk. Hússal. Ezt mosolyogva írom, hiszen Wojtek elfeledni látszott, hogy nemrégiben még harcos módon hirdette, hogy ő vegetáriánus. Most visszatáncolt, és kijelentette, hogy em­ beri lények számára lehetetlenség bármit is elérni a hegyekben hús nélkül. Amikor írt nekem Lengyelországba, első és legfonto­ sabb kérése az volt, hogy hozzak magammal kolbászt és sonkát. Ezt valahogy sikerült is megtennünk, és ennek köszönhetően most jól ehettünk, mint ahogy erre szükségünk is volt. 56 Függőleges világom

Innentől kezdve sátor nélkül mentünk tovább, csupán egy há­ romszemélyes bivakponyvát vittünk magunkkal. Megkezdtük a mászást, mely már kezdettől fogva kemény volt, sőt, nehéz; ráadá­ sul végig ki voltunk téve az időjárás viszontagságainak. A nap leg­ nagyobb részét árnyékban töltöttük, a Nap sugarai csak délután értek el bennünket, úgyhogy rettenetesen hideg volt. Kész tortúra volt reggelenként felkelni a rendkívüli fagyban. Sokkal, de sokkal kellemesebb a napsütésben összepakolni a dolgokat; a napfény egy kis plusz melegséget ad és lelket önt az emberbe, minden egy kicsit vidámabbnak látszik. De a Makalu nyugati falán nem szá­ míthattunk arra, hogy reggelenként ránk mosolyogjon a Nap. Első bivakolásunkra egy gleccserhasadékban került sor, egy jég­ torony alatt, most is abban a nyomasztó árnyékban, melynek azon­ ban megvoltak a maga előnyei is. Nem esett a hó, de még ennél is fontosabb volt, hogy itt nem ért minket a szél, ami egyfolytában északkeleti irányból döngette a hegyet. A normál útvonalon felfe­ lé mászó osztrákok keserűen panaszkodtak a szélre, de mi egyálta­ lán nem is éreztük. Tulajdonképpen igazán jó időnk volt. A gleccser viszonylagos könnyűsége véget ért, és most egy meg­ lehetősen nehéz sziklatorlasszal kellett megküzdenünk. Azután egy­ re meredekebb jeges emelkedőket kellett megmásznunk. Ezt min­ denféle biztosítás nélkül tettük, mert a gyorsabb haladás érdeké­ ben a köteleket a hátizsákban hagytuk. A biztonságról úgy gon­ doskodtunk, hogy a jégcsákányt szilárdan belevágtuk a hóba vagy a jégbe, illetve úgy, hogy meggyőződtünk arról, hogy a hágóvasak erősen belekapaszkodnak-e az időnként üvegkeménységű jégbe. Wojtek egy nagyon nehéz áthajló sziklát küzdött le, mi pedig követtük őt. Azután üvegkeménységű jeges szakaszok következtek. Wojteknek a tavaszi kísérletről szóló beszámolóiból tudtuk, hogy az egész terület üvegszerű jéggel van borítva. Most már voltak olyan nagy területek is, melyek fagyott hóval voltak befedve. A hágóva­ sak fogai mélyen belevágódtak ezekbe a részekbe, és jó előrehala­ dást tettek lehetővé. Üvegen mászni nagyon kimerítő. Mielőtt az ember egy lépést tenne felfelé, bele kell rúgni a hágóvas előreálló fogait a jeges felszínbe, hogy jól megkapaszkodjon, és megtartsa az embert. Mostanra szerencsére már csak néhány ilyen folt maradt. Tavasszal a jég egy átok volt, mely elősegítette az expedíció bukását. A műanyag katicabogár 57

Előrehaladásunk az első két napon pontosan terv szerint ment. A bivakolások is. Végül eljutottunk 7600 méter magasra, majd 7800 méterre, pontosan az út legnehezebb szakasza alá. Fejünk felett egy 500 méteres sziklatorlasz következett, melyből 300 mé­ ter nagyon nehéz, részben áthajtó, sima szikla volt. Wojtek biztos volt benne, hogy a fal kulcsa egy jobbra lévő kémény, és hogy csak ott érhetünk el áttörést. Bár kevésbé voltam erről meggyő­ ződve, mégis egyetértettem. Reggel Alex megkezdte a támadást. A kezdetek kezdetétől mesterséges mászás volt, sziklaszögtől szikla­ szögig lendülve; más lehetőség nem volt. A nap végére harminc méteres falszakaszt küzdöttünk le. Nehéz volt eltitkolni, hogy harci szellemünk kezdett egy kissé alábbhagyni. Még ha másnap újabb harminc métert is mászunk meg, nem sokat haladunk előre a falon, és élelmiszeradagunk, ami eléggé megcsappant, csak újabb két napig tartana ki. Eljött az a sajátos pillanat, amikor nem szóltunk egymáshoz, de mindenki figyelte a másikat, és nézte, ahogy a győzni akarás fo­ kozatosan elhal. Lassult az iram, minden lassabban, és sokkal na­ gyobb ellenállás mellett ment. Arra vártunk, hogy valamelyikünk

Makalu, a Nyugati-fal megmászására tett kísérlet legmagasabb pontja és Kukuczka szólómászása az Északnyugati-gerinc új útvonalán, 1981 október 15-én. 58 Függőleges világom azt mondja: - Elég volt! Lemegyünk. - Ez meg is történt akkor, amikor Alex egy áthajlással küzdött. Wojtek törte meg a csöndet. - Semmi esélyt sem látok a sikerre. Nem tudjuk megcsinálni. Még ha sikerülne is száz métert felmásznunk, a csúcs még mindig messze van. Beszélgettünk a sziklatorlaszról, és arról is, hogy jóval maga­ sabban egy kicsit visszahajlik. Ott már könnyebbnek kell lennie. De az a pont, ahol egy kicsit visszahajlott, még mindig nagyon magasan felettünk volt. Megpróbáltam mondani valamit. Bármit. - A pokolba is, még mindig van elegendő élelmünk egy napi munkához. Ne próbáljunk meg egy másik variációt? Másszunk még tizenöt métert, és majd meglátjuk, hogy ott magasabban könnyebb lesz-e. Láttam, hogy Wojteket nem sikerült meggyőznöm. Nekem mindig nehéz elfogadnom a visszavonulás gondolatát. De előfor­ dulhat, hogy amikor a dolgok egyre lassabban és lassabban men­ nek, akkor Wojtek hirtelen így szól: - Ennyi volt, nem mehetünk tovább. Lemegyünk! - és akkor nincs több vita. Számomra ez sok­ kal nehezebb, nekem minden lehetséges érvet ki kell meríteni, mi­ előtt végül elfogadom a döntést. Egyszer azzal vádoltak meg, hogy szándékosan húzom az időt, hogy később majd azt mondhassam, hogy nem én adtam fel, hanem a társaim, akik nem hagytak ne­ kem más alternatívát. Az ilyenfajta vádak sok fájdalmat okozhat­ nak az embernek. Mindegy, nem számít. Mindenképpen vissza kellett vonulnunk. Amint Alex elindult lefelé, és Wojtek meg én befejeztük a pako­ lást, így szóltam: - Figyelj, elvesztettük a küzdelmet a fal ellen, de nem szükség­ szerűen az egész hegy ellen. Még mindig van esélyünk, hogy fel­ jussunk a csúcsra. Bejelentésemet fagyos csönd fogadta. Ekkor egész egyszerűen mind a hárman lementünk oda, ahol korábban bivakoltunk. Ne­ héz volt hátrálva menni lefelé, lépésről lépésre. A leereszkedés is lehet éppolyan nehéz, mint a felfelé mászás. Az éjszakát a bivako- lás helyén töltöttük. A fal tövéhez menet, ahol ismét bivakoltunk, további nehézségek vártak ránk. Az alaptábort csak a következő napon értük el. A műanyag katicabogár 59

Rossz kedvünk volt. Hasonlóképpen az osztrákoknak is, akiket kimerített a szűnni nem akaró jeges szél a normál útvonalon. A tá­ borunkban Alex motyogott valamit arról, hogy ideje lenne elkez­ deni összecsomagolni. Még egy nap sem telt el, és máris kezdte összepakolni a holmiját. - Valójában máris túl sok időt töltöttem ezzel az úttal. Sok ten­ nivalóm lesz, amikor hazaérek Angliába. Nem halogathatom őket az örökkévalóságig. Nos, őszintén szólva, semmi esélyét nem látom annak, hogy jelen körülmények között feljussunk a csúcsra - mondta. Az osztrákok is úgy döntöttek, hogy feladják a harcot. Össze­ csomagoltak, de még várniuk kellett a teherhordók megérkezésé­ ig. Hírt kaptunk arról, hogy Reinhold és Doug már visszafelé men­ nek Katmanduba. A mi teherhordóinkat csak egy hét múlva vár­ tuk. A szomorúság és a reménytelenség érzése ereszkedett ránk. Hét nap... Felnéztem magasra a hegyekbe, ahol a szél a hegyge­ rincek körül bömbölt. Még mindig nem tudtam elfogadni, hogy minden eredmény nélkül, egyetlen csúcs megmászása nélkül té­ rünk haza. Fel-alá járkáltam, és a végül azt javasoltam Wojteknek, hogy próbáljuk meg újra egy könnyebb útvonalon, melyet már korábban kigondoltam. Ha jó időt fogunk ki, gyorsan fel tudunk menni. De Wojtek ragaszkodott eredeti döntéséhez. Ő az a típusú ember, aki teljes erőbedobással dolgozik, amíg célt lát maga előtt, de aztán teljesen leereszt. Nehéz őt újra munkára bírni, nehéz az álláspontját megváltoztatni. De én nem hagytam neki békét. - Csak még egyszer. Gyorsan. Három napnak, maximum négy­ nek elégnek kell lennie. Lehet, hogy szerencsénk lesz az időjárással. De Wojteknek is megvoltak a maga érvei. - Először is, nincs jó idő. Láthatod, hogy mindenki visszafor­ dul amiatt a pokoli szél miatt. Másodszor, a lábam egy kissé meg­ fagyott. Nekem tényleg nincs semmi esélyem. Ekkor valami olyat mondtam, amit igazából még nem is gon­ doltam alaposan végig: - Ez esetben megpróbálom egyedül. Ez aztán meglepte Wojteket. Gondolkodott egy ideig, mielőtt válaszolt volna. - Hm! Ha ennyire elszántad magad, akkor próbáld meg, ez a te döntésed, de nekem már nincs esélyem a sikerre. Menj. Nem azért 60 Függőleges világom vagyunk itt a hegyekben, hogy szabályokat és korlátozásokat ves­ sünk ki egymásra. Ha meg akarod próbálni, hát rajta. Használha­ tod az én felszerelésemet is, vigyél magaddal bármit, amire csak szükséged van. - Köszönöm. Még ki kell tervelnem az egész dolgot - válaszol­ tam. Nem volt könnyű döntés. Előjött a félelem, az ismeretlentől és az egyedülléttől való félelem, és a felismerés, hogy olyan hely­ zetben leszek, ahol egyes egyedül csak magamra hagyatkozhatok. Tudtam, hogy csak akkor érhetek el sikert, ha minden tökéletesen összejön. Félig már becsomagoltam. Folyton az eget néztem, de nem láttam jelét annak, hogy változna az idő. Úgy döntöttem, hogy a dolgot nem halogatom tovább. - Holnap reggel indulok - jelentettem ki határozottan. De amikor reggel kinyitottam a szememet, nem éreztem telje­ sen jól magam. Csak reggeli után, tíz óra körül kezdtem készülőd­ ni. így hát meglehetősen szokatlan időpontban, úgy dél körül in­ dultam el. Azt gondoltam magamban, hogy megközelítem a falat, ott bivakolok, és majd meglátom, hogyan alakulnak a dolgok másnap. Ha továbbra is rosszul alakul minden, akkor egész egysze­ rűen visszafordulok; ha jobb időre lesz kilátás, akkor tovább me­ gyek. Amikor elértem a fal lábához, még csak három óra volt. Még mindig volt időm bőven. így hát megint megállapodtam magam­ mal: ha már egyszer fel vagyok szerelkezve egy bivakoláshoz, ak­ kor igazán nem sokat számít, hogy itt alszom-e vagy a falon félú­ ton. Ott, a normál útvonaltól jobbra biztos találok egy bivakhe- lyet magamnak. Elindultam tehát felfelé a falon. Estig egy meredek havas gerincen haladtam felfelé. A körülmé­ nyek kitűnőek voltak, a hó kőkeményre fagyott, úgyhogy nem kellett átgázolni rajta. Gyorsan haladtam ezen az új útvonalon, de nem találtam jó helyet a bivakolásra. Fényesen ragyogott a teli­ hold, így hát mentem, amíg tudtam, úgy éjjel tizenegy óráig, ami­ kor egy kis sík területre érkeztem, nagyon közel ahhoz, ahol az én jobboldali útvonalam keresztezi a normál útvonalat. Ezt a helyet gyakran használták táborozásra. Az egyetlen árnyoldal a szél volt, mely egész idő alatt vadul fújt. Nem tudtam kiteríteni a bivak- ponyvámat. Ahányszor csak megpróbáltam elővenni, a szél, mint egy vitorlát, kifújta a kezemből, még mielőtt betehettem volna a A műanyag katicabogár 61

rudat. Miután két órát kínlódtam ezzel az átkozott, szél ráncigálta anyagdarabbal, feladtam a küzdelmet. Ekkor észrevettem, hogy valami kidudorodik a hó alól. Ezt a valamit bámulva közelebb hú­ zódtam. Már az éjszaka közepénél járt az idő, de a Hold fényében megláttam, hogy az a kiálló valami egy teljesen betemetett sátor teteje. Két óra elteltével sikerült kiásnom a felső részét, és az elsza­ kadt bejárat egy részét is. Ez már elég volt ahhoz, hogy bevonszol­ jam magam, és reggelig nem is változtattam a helyzetemen. Leg­ alább biztonságban voltam a mindent átjáró, metsző széltől. Amikor kivilágosodott, kinéztem, majd visszakuporodtam a használt sátorba, amit ki tudja, milyen régen hagytak ott. Azt mond­ tam magamban, hogy ebben az időjárásban nincs sok esélyem, és nem tűnődtem tovább ezen a súlyos problémán, hanem újra alud­ ni tértem. Olyan fáradt voltam, hogy tizenegyig aludtam. Ébredés után sem siettem el a dolgokat. Még mindig rengeteg időm volt arra, hogy szükség esetén lemenjek. Mire készítettem magamnak egy kis teát, és összepakoltam a holmimat a lemenetelhez, már dél is elmúlt. Kimásztam abból az apró sátorból, és úgy éreztem, hogy egy csésze forró tea után az egész világ sokkal kellemesebb. Az ég kék volt, a szél azonban még mindig borzalmasan fújt. De ahogy ala­ posabban megvizsgáltam a horizontot, kis felhőket vettem észre a csúcshoz tapadva, melyeket előző nap még nem láttam. Ez a vál­ tozás szele, mondtam magamnak. Aztán, hogy meg ne kísértsem a sorsot, még hozzátettem: vajon a jó vagy a rossz változás előjele ez? De legalább volt valamilyen változás. Lehet, hogy csak képzel­ tem a dolgokat, de úgy éreztem, hogy a szél lassan veszíteni kezd erejéből. így hát felpakolva, hátizsákkal a hátamon, hágóvasakkal a lábamon és jégcsákánnyal a kezemben, céltalanul sétálgattam egy kis ideig. Fel vagy le? Fel vagy le? Hirtelen kényszert éreztem arra, hogy felfelé induljak el. Elindultam a 7140 méter magasan lévő Makalu La-nyereg felé, ami abba az irányba csalogatott, annál is inkább, mivel akklimati- zációs kísérletünk során hagytunk ott egy sátrat. Egy igazi sátrat. Az elmúlt éjszaka meggyőzött arról, hogy nincs értelme megpró­ bálni továbbmenni ilyen erős szélben, mindössze egy bivakpony- vával felszerelkezve. A Makalu La-nyergett elérve az eredeti útvo­ 62 Függőleges világom nalon tett variánsomon át, megtaláltam a sátrat és felállítottam. Közben a felhők nagyobbak lettek. Nem töltöttem az időt azzal, hogy ezen töprengjek. Végre normális, frissítő éjszakai alvásnak néztem elébe, igazi sátorban és hálózsákban. Amikor reggel feléb­ redtem, láttam, hogy a felhők alattam egységes szinten állnak, már nem emelkedtek feljebb, és a szél is enyhült. Sőt, szinte már nem is fújt. Otthagytam a nyomorúságos sátorpótló ponyvát, gondosan összecsomagoltam a sátrat, felvettem a hátizsákomat és továbbmentem az Északnyugati-gerincen felfelé. Fogalmam sem volt, mi várhat rám. Csak találgatni tudtam. Nyolcezer méter magasságban kiástam egy sík területet, és fel­ állítottam a sátrat. Ekkor úgy éreztem, hogy vissza kell vonnom minden bókot, mellyel reggel az időjárást illettem. Még mindig fújt a szél. Talán nem olyan erősen, mint tegnap, de elég erősen ahhoz, hogy a sátorral való küzdelem teljesen kimerítsen. Csak egyszerű dolgokat csináltam, melyeket csukott szemmel is el tudtam volna végezni, de most senki sem volt ott, aki segített volna legalább egy percig lefogni azt csapkodó ponyvát. Egyedül voltam. Amikor végre véget ért a rémálom, bementem a sátorba és elkezdtem teát főzni, melyre már igen nagy szükségem volt. Ekkor eléggé megmagyarázhatatlan érzés töltött el, úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy két emberre főzök. Olyan erős volt az az érzés, hogy valaki más is jelen van, hogy mindent elsöprő szük­ ségét éreztem annak, hogy szóljak hozzá. De mindenekelőtt olyan rettenetesen kimerült voltam, hogy mire a tea elkészült, már nem is érdekelt, hogy egy vagy két személyre főztem-e, és rögtön el­ aludtam. Másnap elég későn, úgy nyolc óra körül indultam, és csak egy fényképezőgépet, tíz méter kötelet, három sziklaszöget és két jég­ csavart vittem magammal. Nekivágtam. Csak ez az egy lehetősé­ gem volt. Vagy megcsinálom ma, vagy vissza kell mennem. Saj­ nos a körülmények rosszabbodtak, ahogy magasabbra értem; itt mély, omladozó havon kellett átmennem. Elértem a gerinctetőt, és ezt követtem egy sziklalépcsőig. Merről küzdj ek meg vele, balról vagy jobbról? A bal oldalon aztán láttam, hogy innen nem lehet, teljesen függőleges volt. A sziklalépcső maga 4-es vagy 5-ös nehéz­ ségű mászást jelentett. Kötél nélkül féltem ettől. Tettem egy kísér­ A műanyag katicabogár 63 letet, és felmásztam egy jobbra kiálló kis sarokra. Lehet, hogy így menne? De csak tíz méter kötelem volt. Elhatároztam, hogy fix rögzítőpontokhoz biztosítom magam. Egy rögzített sziklaszöghöz erősítettem a kötél egyik végét, másik végéhez pedig magamat kötve addig mentem tovább, amíg rögzíteni tudtam egy másik sziklaszöget, és hozzá tudtam kötni a kötelet. Aztán lemásztam, leoldottam a kötelet a szögről és magamhoz kötöttem, és így men­ tem tovább fölfelé. Szerencsémre a tíz méter kötél pont elég hosszú volt. Ha csak fél méterrel rövidebb lett volna, már nem tudtam volna felmászni azon a falon. így mentem hát tovább, egyre magasabbra, amíg a gerinc könnyebbé nem vált. Kisebb gleccserhasadékok voltak ott, melyeket át kellett lépnem, de egy­ re közelebb jutottam a csúcshoz. Ekkor történt valami, amit nem tudok elfelejteni. Déli egy óra körül Tibet felett a kék égen ragyogó csillagokat láttam! Amikor megláttam őket, leültem, hiszen eddig még nem láttam ilyet éle­ temben. Néhány pillanatra behunytam a szemem, majd újra ki­ nyitottam - a csillagok még mindig ott voltak. Megdörzsöltem a szememet, azt gondolván, hogy biztos hó tapadt a szempillámra. De nem, a csillagok még mindig ott tündököltek a kék égen, és ezt nem a túlzott kimerültség miatt láttam így, sem pedig azért, mert valami nehéz tárggyal fejbe vágtak. Aztán emlékezni kezdtem a Csillagok délben című hegymászó filmre, mely Lionel Terrayről, a nagy francia hegymászóról szólt. O is látta a csillagokat. Kezdett későre járni, de annak tudata, hogy a csúcs elérésének lehetősége immár valósággá és közelivé vált, legyőzte afelett érzett félelmemet, hogy esetleg nem érek vissza a sátorhoz a sötétség be­ állta előtt. Mentem hát tovább. Fél öt körül már csak egy könnyű lépcső várt rám, az utolsó, és felette ott volt a csúcs. Tettem egy rövid pihenőt. Már csak néhány lépés volt hátra. A megérkezés pillanata a legteljesebb és leggyönyörűbb élmény volt. A csúcson találtam két sziklaszöget, melyet egy korábbi ex­ pedíció hagyott ott. Közéjük helyeztem a magamét is. Kivettem a hátizsákomból egy műanyag katicabogarat, melyet kabalaként hoztam el egyéves fiamtól, Maciektől, Katowicéből, és letettem a szögek mellé. Utána lefényképeztem a klubom zászlaját, melyet a jégcsákányra tettem. Aztán elindultam lefelé. 64 Függőleges világom

Rettenetesen szerettem volna még sötétedés előtt lejutni, de a jó idő ellenére a szél abban a magasságban továbbra is megállás nélkül fújt, és a szélfútta hó folyamatosan örvénylett körülöttem. Ennek felhőjében haladtam lefelé. A Holdra ugyan számíthattam, de mivel pár napja volt telihold, most csak tíz órakor kelt fel. El­ jött az éjszaka. Most már minden talpalatnyi helyet keresnem kel­ lett, egyszerre csak az egyik lábamat mozdíthattam meg óvatosan. Elhatároztam, hogy kötélen meredeken leereszkedem a sziklafa­ lon, és nem keresem az eredeti útvonalamat. Túl akartam lenni rajta, feltéve, hogy elég lesz a kötél. Körbetapogatóztam, és talál­ tam egy repedést a sziklán, bevertem az utolsó szögemet, hoz­ záerősítettem a kötelet, és reménykedtem, hogy le fog érni a kis nyeregig. Nem ért le egészen a hóig. A kötél legvégébe kapaszkod­ va a lábam még nem érte el a havat, de sikerült leküzdenem a füg­ gőleges lépcsőt. Pár perccel később feljött a Hold, és jobban láttam a terepet, bár még így is voltak nehézségeim a sátor megtalálásával. Teljes kimerültségem ellenére reggel mégis nagyon boldog voltam. Most már csak a lemászásra kellett koncentrálnom. Délután öt óra kö­ rül összetalálkoztam Wojtekkel, aki már keresett engem. - Nos, mi a helyzet? - kérdezte. - Fent voltam a csúcson. Meglepődött, és csak néhány másodperc múlva válaszolt. - Gratulálok! Hogy őszinte legyek, tényleg nem hittem benne, hogy megcsinálod. Az alaptábor elhagyatottnak tűnt. Alex elment, Reinhold és Doug pedig már jóval előtte. Már csak az osztrákok voltak ott, és a teherhordóikat várták. Ők is el voltak ragadtatva a hírek halla­ tán, az orvosuk pedig vért vett tőlem. Miután megvizsgálta, meg­ rázta a fejét. Nagyon sűrű volt, mert aki lefelé jön a hegyről, az ki­ szárad, mint az aszalt szilva. Most már én is látom ezt a fényképe­ ken, melyek akkor készültek rólam. Az a sovány, szürke ember, az vagyok én. A Makalu megkérte az árát. De erre fel kell készülni ezekben a magas hegyekben. Az osztrákok hívtak, hogy egyek velük, de én csak inni akar­ tam, rengeteg levest, teát és gyümölcslevet. A zsúfolt, zajos étke­ zősátorban időnként válaszoltam egy-egy kérdésre, majd vissza­ A műanyag katicabogár 65 süllyedtem saját gondolataim közé. Kimerültségemen át csak egy dolog jutott el teljesen az agyamig: most már mögöttem van az a nagy hegy, melyet egyedül másztam meg. A következő gondola­ tom az volt, hogy ez volt a harmadik nyolcezresem, és hogy én va­ gyok az első lengyel, aki hármat mászott meg. Kellemes melegség érzése öntött el. Katmanduban Khatka úr várt ránk legújabb vádjával, hogy nem fizettünk neki eleget. Nem hagytuk magunkat molesztálni. - Egy pillanat - mondtuk, mintha egy gyerekhez beszéltünk volna -, öt napra elegendő élelmet kapott, hogy eljusson a legkö­ zelebbi faluig, ugye? Hét napi útiköltséget is kapott, hogy Kat- manduba mehessen, ugye? De összekötő tisztünk nem hallgatott meg bennünket. Csak­ nem ránk vetette magát, alkudozni kezdett velünk, hogy nem írja alá az expedícióról szóló jelentésünket. Nem volt más kiút, ma­ gunknak kellett elmennünk az Idegenforgalmi Minisztériumba, ahol részletesen beszámoltunk Khatka úr viselkedéséről és követe­ léseiről. A tisztviselő figyelmesen meghallgatott minket, majd így szólt: - Ebben a helyzetben, uraim, jogukban áll, hogy még a bérét se fizessék ki neki. Egyetlen centet sem. Az önök helyében én is ezt tenném. Valójában volt pénzünk félretéve a bérére. De ha az Idegenfor­ galmi Minisztérium tisztviselője áll elő ilyen javaslattal, azt érde­ mes megfontolni. Másnap ugyanez a tisztviselő sürgősen látni kí­ vánt bennünket. Aggódó ember benyomását keltette. - Uraim! Azt hiszem, jobb lesz, ha kifizetik ennek a semmire­ kellőnek a pénzét. Nagyon befolyásos családból származik. Még sok kellemetlenséget okozhat nekünk. Ránk az Idegenforgalmi Minisz­ tériumban már most nagy nyomást gyakoroltak az önök expedí­ ciójáról készült beszámolóval kapcsolatban. így hát kifizettük Khatka úrnak a járandóságát, de egy rúpiával sem többet. Elegünk volt az egészből. De Khatka úrnak nyilvánva­ lóan nem. Pár nappal később egy nepáli újságíró látogatott el hoz­ zánk, az út során szerzett benyomásainkról kérdezett minket ké­ szülő cikkéhez. Később ugyanez az újságíró a lakásán vendégelt meg minket. 66 Függőleges világom

- Ismernek önök egy Khatka nevű fickót? - kérdezte. - De még mennyire! Sajnos ő volt az összekötő tisztünk. Miért? - Nos, bejött az irodánkba és megkért minket, hogy adjunk köz­ re egy goromba és becsületsértő cikket. Az állította, hogy a Maka- lu megmászása teljes lehetetlenség volt, és hogy önök biztosan nem is jutottak fel a csúcsra. Vendéglátónk úgy adta elő Khatka állításait, mintha csak tréfa lett volna, de gondosan figyelte reakcióinkat, és hozzátette: - Mi több, jelentéséből hagyott egy példányt az Idegenforgal­ mi Minisztériumban is. Vállat vontunk. A becsületsértő riport végül nem jelent meg az újságban, mert az újságíró többet tudott a himalájai hegymászás­ ról, mint a mi Khatka barátunk. De ez sem változtatott azon a té­ nyen, hogy pletykák kezdtek keringeni az Idegenforgalmi Minisz­ tériumban. Újra és újra ezt kérdezték tőlünk: - Nos, uraim, hogy is volt? Feljutottak a csúcsra vagy nem? Kimerítően részletes beszámolót adtunk be, de a kérdés ott ma­ radt a levegőben. Végül is nem ismerték el hivatalosan, hogy meg­ másztam a Makalut. Ehelyett csak a vállamat veregették. Nem baj, nem baj. Leeresz­ kedő együttérzést éreztem rajtuk, mintha csak azt akarták volna mondani: nem igazán számít, hogy megmásztad-e azt a csúcsot, vagy sem. De a mi életünk jóval egyszerűbb lenne, ha beismernéd, hogy mégsem voltál ott. Elvesztettem hidegvéremet. - Nem azért másztam meg a csúcsot, hogy aztán bizonygat­ nom kelljen önöknek, hogy valóban megtettem. Nem érdekel, mit csinálnak, én már mindent elmondtam, és nincs semmi hoz­ záfűzni valóm, egyetlen szó sem. Ami engem illet, befejezettnek tekintem az ügyet. Kizárólag magukon áll, hogy akarnak-e hinni nekem vagy nem. így végződött az eset. Az expedíciót követő kikérdezés befeje­ ződött, most már hazamehettünk. De Khatka hamis vádaskodá­ sainak köszönhetően a Makalu általam történő megmászása to­ vábbra is gyanú alatt állt. Egy évvel később egy este otthon, amikor már minden csendes volt, a posta után nyúltam. A levelek között volt egy egzotikus bé­ A műanyag katicabogar 67 lyeggel ellátott boríték. Dél-Korea? Ezt nyitottam ki elsőnek, kihaj­ tottam a benne lévő papírdarabot. Rossz angolsággal az alábbi né­ hány mondat volt ráírva:

Tisztelt Kukuczka úr!

Gratulálunk Önnek ahhoz, hogy tavaly (októberben) meg- mászta a Makalut. Boldog vagyok, hogy az Ön beszámolóját személyesen igazolhatom. A koreai 1982-es Makalu-expedíció tagja vagyok. Találtunk a csúcson egy teknősbéka formájú, piros alapon fekete pettyes játékot vagy kabalát; azon a helyen, ahol a karabinereinket hagytuk. Miss Hawley tájékoztatott, hogy az Önök expedíciójának egyik tagja hagyta ott, ezért írok most Ön­ nek. Kérem, írjon az expedíciónk címére.

Őszinte híve, Huh Young Ho. Cím: Huh Young Ho 191 Wha San z dong Te chun city, Chung Bük Szöul, Korea

Nem neheztelek koreai barátunkra azért, amiért a katicaboga­ rat teknősbékává változtatta. Miután újra elolvastam a levelet, fel­ álltam és benéztem Maciek szobájába. Egy éve úgy vittem el a ka­ ticabogarát, hogy nem kértem tőle engedélyt. Aludt. NEGYEDIK FEJEZET Az ellopott hegy

Broad Peak, Nyugati-sarkantyú, 1982

mikor 1981 decemberében statáriumot vezettek be, jó ked­ vünk, ahogy minden lengyelé, semmivé foszlott. Senki sem tudta, mi történik legközelebb. Minden zárva volt, semmi Asem működött, úgy tűnt, mindent újra kell kezdeni az elejétől. De érdemes volt-e bármit is elkezdeni? Csapdában éreztem magamat. A klubok zárva voltak, semmit sem szerveztek, úgy éreztem, mint­ ha kalitkában lennék. Mit lehet tenni? Nem én voltam az egyet­ len, aki feltette ezt a kérdést. Augusztust követően, mint annyi más honfitársam, én is csatlakoztam a Szolidaritáshoz. Ebben a fia­ talos és spontán mozgalomban úgy éreztem, hogy friss szél fúj át az országban lévő fojtogató légkörön. Jelentkeztem, kinyilvánítot­ tam támogatásomat, majd elmentem egy expedícióra. Ilyen ke­ véssel járultam hozzá a mozgalom életben tartásához. A statárium első napjaiban nagyfokú apátiát és bűntudatot érez­ tem. Aztán 1981 decemberében sor került a Wujek-incidensre, Az ellopott hegy 69 amikor is a hatóságok tüzet nyitottak a sztrájkoló bányászokra, és kilencet halálosan megsebesítettek. Mindez csupán egy kőhajítás- nyira történt az otthonomtól. Teljes összeomlás és mindenre ki­ terjedő közönyösség lett úrrá rajtam. Végül felfedeztünk néhány rést a hálón. Észrevettük, hogy a sportolók elmennek az országból, hogy külföldi sporteseménye­ ken vegyenek részt. A GKKFiS-nél minket is sportolóként tartottak nyilván, így hát volt esélyünk. Wojtek és én szemet hunytunk az otthoni helyzet felett, és minden erőnket egy expedíció elindítá­ sára fordítottuk. Ugyanebben az időben Wanda Rutkiewicz egy nagy női expedíciót szervezett a K2-re. Lehet, hogy mehetnénk velük együtt, a K2-re érvényes engedélyükkel? Nem zavarnánk őket sem a szervezéssel, sem pénzügyileg. Túl jó lehetőség volt ez ahhoz, hogy elszalasszuk. Csak egy kötélpárosként akartunk men­ ni, és alpesi stílusban mászni, mint ahogy a Makalun is tettük. A női expedícióknak nem voltak nagy hagyományaik, Wanda úttö­ rőnek számított. Úgy gondolta, hogy hátrányos megkülönbözte­ tést élveznek, amikor vegyes csoportokban, férfiakkal tevékeny­ kednek együtt, és így nem tudják képességeiket demonstrálni, hogy teljesítményüket a férfiakkal összemérhessék. Talán sportoló szemszögből nézte a hegymászást, mivel régebben versenyszerűen röplabdázott. Gondolom ezért akarta a hegymászó eredményeket is kettéosztani női és férfi eredményekre. 1975-ben expedíciót szervezett a Gasherbrum Ill-ra. Ennek az elméletileg lengyel női csapatnak a nemek szerinti tisztaságát egy kicsit beszennyezte az a tény, hogy férfiakból álló csapat segítette őket, akik látszólag azért voltak ott, hogy nagyobb biztonságot nyújtsanak a nőknek a muzulmán országban. A hegy megmászá­ sakor kizárólag női párosok voltak, de vegyes partneri viszonyok is kialakultak. A végeredmény tehát nem olyan lett, mint ahogyan eredetileg tervezték. Kezdetben a férfiaknak teljesen eltérő célkitű­ zéseik voltak, egy másik területen. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy az expedíció nagyon sikeres volt: a Gasherb­ rum III. (7952 méter) első megmászása, valamint egy új útvonal bejárása egy nyolcezresen, a Gasherbrum Il-n. Wanda Rutkiewicz és Alison Chadwick-Onyszkiewicz a Gasherbrum III. megmászásán vett részt. A Gasherbrum Il-re három kötélpáros jutott fel, ebből 70 Függőleges világom az egyik a Halina Krüger-Syrokomska és Anna Okopinska alkotta kettős volt. Ezen expedíció során a férfiak eredményei jóval kisebb hangsúlyt kaptak, hiszen az expedícióra a Nők Nemzetközi Évé­ ben került sor, és Wandát, az expedíció vezetőjét Mrs. Bhutto, a pakisztáni miniszterelnök felesége látta vendégül. Minden az „egyenlő jogokat a nőknek" szellemében történt. Hegymászó körökben mindezt különbözőképpen ítélték meg. Legtöbbször csak elnéző mosollyal. Én is éppen így tekintettem ezekre az eseményekre, sőt, még most is így teszek. Miért írok er­ ről most, amikor éppen egy másik női expedícióhoz akarok csat­ lakozni? Úgy érzem, nagyon fontos, hogy az ember világosan ki­ alakítsa állásfoglalását egy ilyen női csapat fő koncepciójával, cél­ jaival és ambícióival kapcsolatban. Ez volt az egyetlen egy lehető­ ségem, hogy abban az évben expedícióra mehessek. Készült ugyan még egy expedíció a K2-re, Janusz Kurczab vezetésével, de ő már befejezte a csapat összeválogatását, és Wojtekkel az a vágyunk, hogy alpesi stílusban mászhassunk, azt jelentette, hogy nem fértünk be­ le ebbe a csoportba. Janusz úgy érezte, hogy álláspontunk csupán egy könnyebb hétezres megmászásakor lenne helyénvaló. Nem volt hajlandó azonban még fontolóra sem venni egy nyolcezres megmászását ebben a stílusban. Egyszerűen szóba sem jöhetett, hogy egyetértésre jussunk vele abban a kérdésben, hogy csatlakoz­ zunk expedíciójához, de ugyanakkor teljesen önállóan másszunk. Ekkor kezdtünk el tárgyalni Wandával. Akkoriban én még nem ismertem őt személyesen. De Wojtek Kurtyka elég jól kijött vele, mert Wroclawban mindketten ugyannak a klubnak voltak a tag­ jai. Wojtek javasolta neki, hogy az expedícióhoz való csatlakozá­ sunk ellenére mi ketten tőlük teljesen függetlenül, a saját elképze­ léseink szerint tevékenykedjünk. Wanda elfogadta, ami igen csak becsületére vált, és bizonyította, hogy meglehetősen széles látókö­ rű ember. Az egész elrendezésben volt egy egyszerű üzleti elem is. Cserébe vállaltuk, hogy a hegyre való felvonulást fogjuk majd megszervezni. Természetesen mi fizettük utazásunkat az út min­ den egyes szakaszán. Csak egy dologban nem tudtunk segíteni, ez a K2 megmászására szóló engedély kifizetése volt. A pakisztáni ha­ tóságok előtt mi a női expedíció tagjai voltunk, fotósként és ripor­ terként, vagy valami hasonlóként hozzáírva a résztvevők névsorá­ Az ellopott hegy 71 hoz, azzal a szereppel, hogy védelmet biztosítunk a hölgyek szá­ mára egy muzulmán országon történő átutazás során. A statárium ellenére az expedíció megvalósult. Mi több, kide­ rült, hogy azokban a szürke napokban sokkal több expedíció in­ dult Lengyelországból, mint korábban bármikor. Nemigen volt más lehetőség az ország elhagyására. Ezért aztán különféle turistá­ kat tettek rá az expedíciós listákra, hogy legyen valami, ami alap­ ján útlevelet kérhetnek az utazáshoz. A csapatok létszáma meg­ nőtt, néha harminc-negyven ember ment el egy-egy expedícióra. Ezek az emberek a klubban szerzett barátok voltak, akik nagyon élvezték a hegyi túrázást. Végül is a hegymászó klubokban nem­ csak megrögzött hegymászókat találni. Ők is kéményeken dolgoz­ va szereztek pénzt arra, hogy elmehessenek a Himalájába, és fel­ gyalogolhassanak az alaptáborba. A fő csoporttal csak kevés felszerelést küldtünk el, a legtöbbet magunkkal szállítottuk. Mindannyian Iszlamabadban találkoz­ tunk, hogy együtt kezdjük meg utunkat a hegyek felé. Halina Krü- gerrel együtt fuvaroztuk az expedíció felszerelését 500 kilométe­ ren át egy pattanásig megrakott bérelt teherautón. Három napig zötykölődtünk a tikkasztó hőségben a járművek kerekeitől meg­ süllyedt, szeles úton, melyet szépített formában Karakorumi Autó­ pályának hívnak, és amelyet gyakran a hegyoldalból vágtak ki, és olykor nagyon meredek volt. Sokat beszélgettem Halinával azon a rozoga, öreg teherautón, mivel korábban alig volt alkalmunk egy­ más jobb megismerésére. Most ő volt az expedíció egyik fő moz­ gatórugója. Fél évvel azelőtt ugyanis Wanda megcsúszott az Elb- ruszon, több tucat métert zuhant és eltörte a lábát. Bevitték egy orosz kórházba, ahonnan sikerült gyorsan elmenekülnie, majd visszatért Lengyelországba, ahol a lábát megfelelően összerakták. Utána Ausztriába került, ahol komoly kezelésnek vetették alá. Mindez sok időt vett igénybe, és erre az expedícióra gyakorlatilag csak részben gyógyult lábbal jött el. A K2 lábánál három expedíció táborozott, mindegyik Lengyel- országból érkezett. A női expedíció azt tűzte ki célul, hogy az Ab- ruzzi-gerincen, a normál, délkeleti útvonalon mássza meg a K2-t. Ez lett volna a világ második legmagasabb hegyének első, nők ál­ tal történő megmászása. Janusz Kurczab, akinek csoportjában né­ 72 Függőleges világom hány mexikói is volt, egy másik gleccseren, tőlünk egy napi távol­ ságra állította fel alaptáborát. Ő egy új útvonalat szeretett volna megmászni a K2 délnyugati falán. Vele volt Leszek Cichy, Krzysiek Wielicki, Wojtek Wróz és Alek Lwów. Erős csapat volt, valószínűleg a legerősebb, melyet Lengyelország akkor fel tudott sorakoztatni. Ott voltunk aztán mi, Wojtek és én. A mi célunk egy új útvo­ nal volt a K2 keleti falán, vagy a déli falán. Wojtek először a kele­ ti falra vetett szemet. Néhány évvel korábban már járt a K2-n, és látott itt lehetőségeket. Most elérkezettnek érezte az időt e nagy­ szerű fal első megmászására. Én most voltam először a K2-n. A hegy komoly benyomást tett rám, főleg a Concordiáról nézve, arról a pontról, ahol a két nagy gleccser, a Felső Baltoro-gleccser és Godwin-Austen-gleccser talál­ kozik, és egybeolvadva, immár Baltoro-gleccserként foltatja útját nyugat felé. Innen látni lehet az egész Déli-falat, mely olyan, mint egy gyönyörű nagy piramis. A hatás felvillanyozó. A hegy teljesen magával ragadja az embert. A puszta látvány olyan fokú sóvárgás­ sal töltött el, amilyet korábban még sohasem éreztem, és ami az­ tán később sem hagyott el egy pillanatra sem. Vajon mi történik majd? Sikerrel járunk-e vagy sem? A K2 mí­ tosza erős hatással van az emberre. Ha valaki a hegyre néz, akarat­ lanul is a csúcs meghódítására tett eredménytelen kísérletek egész sora jut az eszébe, annak a nehéz és veszélyes hegynek a legendá­ ja, melyet az időjárás gyakori és hirtelen változásai védenek. Mint a többi mítosz, ez is az áthághatatlan akadályokról, és a többi hegy­ hez képest nagyobb gyakoriságú halálos balesetekről szóló mesék­ ből ered. Legalább száz fényképen láttam már a K2-t. Most valósá­ gosan is itt voltam, itt álltam vele szemben. Körbe kellett volna sétálnunk a hegyet ahhoz, hogy lássuk a keleti oldalát is. De egész idő alatt csak a déli oldal lebegett a sze­ mem előtt, ez sokkal jobban vonzott. Olyan elegáns volt. Ez végül is fontos. Éppúgy, mint amikor az ember először találkozik egy lánnyal, akkor annak a lánynak először is vonzónak kell lennie. Később ezeket a benyomásokat aztán elnyomják az újabbak. An­ nak a falnak a szépsége rabul ejtette tekintetemet. Az ilyen ténye­ zők is befolyással lehetnek egy útvonal kiválasztására. De Wojtek számára csak a Keleti-fal létezett. Évek óta ez volt a rögeszméje. Az ellopott he; 73

Az alaptáborban külön sátrakban voltunk, nem messze a nők táborától, de néhány nap múlva közös konyhát hoztunk létre. Meglehetősen buta dolog lett volna külön főzni. Az ő expedíció­ juknak volt ugyan szakácsa, de csak mosogatni és rizst főzni tu­ dott. így hát beraktuk élelmiszereinket a közösbe, és felváltva lát­ tuk el a konyhai feladatokat. Fel kellett azonban adnunk azt a tervünket, hogy a K2 normál útvonalán fogunk akklimatizálódni. Számunkra ez lett volna a leg­ kényelmesebb, de a lányok számára teljesen elfogadhatatlan volt, és ellenkezett volna azon elképzelésükkel, hogy a nők egymaguk- ban másszák meg a hegyet. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak nem akarták, hogy útjukba kerüljünk az Abruzzi-gerincen? Anna Oko- pinska különösen erélyesen lépett fel ez ügyben. - Semmi értelme sincs mindent összezavarni. Végül is ez egy női expedíció, nem? Mivel ha lábunkat az ő útvonalukra tesszük, az „tisztátalanság- hoz" vezetett volna, ezért úgy határoztunk, hogy inkább a Broad Peak-re megyünk fel akklimatizálódni a normál útvonalon. Ez tel­ jesen törvényes volt engedélyünk szerint, mely lehetővé tette a K2 körzetében való mozgást fényképek készítése céljából és az akkli­ matizálódás érdekében. Négy nappal az alaptábor felállítása után 6400 magasra jutot­ tunk a Broad Peak-en. Hagytunk ott egy lerakatot, majd lejöttünk pihenni. Úgy terveztük, hogy legközelebb, mielőtt lejönnénk, fel­ megyünk olyan magasra, amennyire csak lehetséges. Úgy gondol­ tuk, ez már elég lesz az akklimatizálódáshoz, hogy megküzdhes- sünk fő célunkkal, a K2-vel. így hát újra elindultunk felfelé, vissza­ tértünk a lerakathoz, és ott töltöttük az éjszakát. Másnap 7300 méter magasságban vertünk tábort. Reggel azzal a szándékkal in­ dultunk el, hogy olyan magasra megyünk, amennyire csak bírunk - és nem zártuk ki a csúcs megmászásának lehetőségét sem. Éppen mielőtt elértük volna a nyerget, 7800 méteren úgy érez­ tem, hogy fulladozni kezdek. Egyre gyengébb lettem. Most már biztos voltam, hogy még nem akklimatizálódtam teljesen. Wojtek jobban érezte magát, az ő szervezete gyorsabban alkalmazkodott, de ő is látta, hogy mi történik velem, úgyhogy amikor elértem a nyerget, megkérdezte: 74 Függőleges világom

- Na, hogy megy? - Pocsékul érzem magam. A lehető leghamarabb le kell mennem. - A fenébe, milyen kár. Olyan közel vagyunk a csúcshoz. Azt hiszem, én tovább megyek. - Rendben van. Menj... Ott ültem és néztem, ahogy Wojtek fokozatosan egyre távolo­ dik tőlem. Nemsokára elérte a gerincet, és én egy kicsit sajnáltam magamat. Az ördög vigye el! Már csak néhány száz métert kellene menni. Talán le kellene küzdenem ezt a gyengeséget, és feljebb kellene mennem, legalább addig, ameddig bírok. Amikor feláll­ tam, és ismét mozogni kezdtem, már nehéz volt azt mondanom magamnak, hogy álljak meg és menjek vissza. A csúcs csak 8047 méter magas. Most már igazán közel volt. Sőt mi több, az útvonal innentől kezdve technikailag könnyűnek számított. Volt néhány kis lépcső és hasadék, de nagy általánosságban nem volt meredek. Nehéz lett volna feladni. A csúcs mágnesként vonzza az embert. Csalogat. Az ember úgy érzi, hogy el kell oda jutnia! Az ilyen hely­ zetekben mindig nagyon makacs leszek. Folytattam az utat, annak ellenére, hogy rengeteg energiámba került. Az utolsó néhány mé­ ter olyan nehezen ment, mintha egy 9000 méter magas hegyet másztam volna meg. Nem maradt erőm, kifogytam a lélegzetből. Mentem tíz métert, majd megpihentem. Nem mindig ültem le, mert tudtam, hogy a hóból való feltápászkodás még sokkal több energiámat emésztené fel. Legtöbbször csak erősen rátámaszkod­ tam a jégcsákányra. A csúcstól fél órányira találkoztam Wojtekkel, aki ekkor már le­ felé jött. Kezdett későre járni. Talán vissza kellene fordulnom, ta­ nácsolta kedvesen. - Nem, ahhoz túl közel van. Valahogy majd csak feljutok. Menj le és kezdj teát főzni - ziháltam elakadó lélegzettel. Kizárólag akaraterőmnek tulajdonítom, hogy feljutottam a csúcs­ ra. Semmi másnak. Most már tudom, hogy egy tizenkét napos ak- klimatizálódási időszak egész egyszerűen túl rövid számomra. Ne­ kem több idő kell, mint Wojteknek. A csúcson lefényképeztem jég­ csákányomat, és a Holdat a gerinc felett. Ezután panoráma képet készítettem. Ennyi. Felvettem egy szikladarabot szuvenírnek, és meg­ kezdtem a leereszkedést. Illegálisan voltam a Broad Peak csúcsán. Az ellopott hegy 75

Mindig is úgy gondoltam, hogy a hegyek megmászására szóló engedélyek teljesen természetellenesek, sőt, ostobák. Amikor el­ megyek a hegyekbe, legyenek azok akár Pakisztánban, akár Nepál­ ban, úgy érzem, hogy otthon vagyok, egy közös otthonban. Azért megyek fel a hegyekbe, mert ez minden vágyam, mert el akarok oda jutni. És amikor ott vagyok a hegyen, úgy érzem, hogy a hegy hozzám tartozik. Bármilyen szabály vagy előírás, mely kimondja, hogy ebbe az irányba mehetek, de arra már nem, számomra ne­ vetséges. Olyan ez, mintha az ember azt akarná mondani: ez az én levegőm az én kertemben, te nem lélegezheted be. A hegymászás felügyelet alá való vonásának egyetlen egy esetben van értelme: ha el akarják kerülni, hogy egyszerre tíz vagy tizenöt csoport mássza meg ugyanazt a csúcsot. Én némi magányt is keresek a he­ gyekben, négyszemközti kapcsolatot a természettel, még akkor is, ha hegymászó partnereim a közelben vannak. A hegyek arra késztetnek, hogy folyamatos társalgást folytassak saját magammal. Menjek tovább vagy forduljak vissza? Képes va­ gyok-e még rá? Ezek azok az élmények, amiért az ember felmászik egy hegyre. Hogyan is lehetne akkor törvények által szabályozni egy hegyet? Amikor ezeket a sorokat írom, sajnos meg kell jegyez­ nem, hogy a pakisztáni és a nepáli csúcsok esetében az ember so­ hasem érzi igazán szabadnak magát. Néha azonban előállhat olyan helyzet, amikor valaki a saját kedve szerint cselekszik, mivel a sza­ bályok mögött mindig található egy olyan bürokrata, aki még so­ hasem járt a hegyekben, és nem is ismeri azokat. Azért írom le mindezt, hogy jobban megérthessék: semmilyen bűntudatot nem éreztem, amikor lefelé jöttem erről az „ellopott hegyről". Épp ellenkezőleg. A körülmények csak megfűszerezték az eredményt. Ez valóban az én hegyem volt. Megmásztam. Az, hogy senkinek nem beszélhettem róla, csak tovább erősítette az érzést, hogy ez az én hegyem. Higgyék el, sokkal nagyobb megelé­ gedettség tölti így el az embert. Ez a fajta hozzáállás nem itt a Himalájában fejlődött ki bennem. Már fiatalabb koromban is gyakran állítottam magamat különféle próbák elé. Versenyezni elég természetes dolog. Ha az ember száz méteren fut, első akar lenni, nem pedig utolsó. De én szükségét éreztem annak is, hogy a magam számára bebizonyítsam: különb 76 Függőleges világom

dolgokat is el tudok érni. Egyszer hatnapos böjtöt tűztem ki célul magam elé. Semmit nem ettem és nem ittam csak azért, mert lát­ ni akartam, hogy kibírom-e. Senki sem tudott erről. Nemcsak ar­ ról volt szó, hogy nem akartam elmondani senkinek, hanem ar­ ról, hogy nem is tudtam elmondani senkinek. Sikerrel jártam. Ar­ ra az elégedettségre volt szükségem, amit afelett éreztem, hogy tu­ dom: meg tudom csinálni. Egy kicsit olyan ez, mint egy gyönyörű lány. Ha már a miénk, ha már boldogok vagyunk vele, megelége­ dettségünk olyannyira teljes, hogy már nem érezzük szükségét an­ nak, hogy másoknak is beszéljünk róla. Ez csak a mi kettőnk titka. Találkoztam már olyan esettel, hogy valaki azzal hencegett, hogy megmászta ezt meg azt, és ilyenkor időnként azt gondoltam, hogy én ezt korábban jobb stílusban és gyorsabban tettem meg. De nem mondtam semmit. El kell ismernem, hogy ilyenkor azt is gondolom: na, te úgyis sokkal gyengébb vagy nálam. Számomra az a fontos, hogy ismerjem, és időnként próbára tegyem maga­ mat, hogy ilyen helyzetekben csendben maradjak, mert tudom, hogy mire vagyok képes, és ennek a tudata már elég. így történt, hogy bár kimerültén jöttem le a Broad Peak-ről, magamban őszin­ te, mély megelégedést hordoztam. Sötétedés után értem vissza a sátorhoz, annyira kifáradva, hogy Wojtek meg sem említette, hogy én vagyok a soros a főzésben. Eb­ ben a magasságban az embernek innia kell. Enélkül ugyanis rövid idő alatt úgy kiszárad, mint az aszalt szilva. Egész nap nem ittunk semmit. Másnap elindultunk lefelé az alaptáborba. Körülbelül 6400 méternél láttuk, hogy egy három hegymászóból álló csoport jön felfelé. Reinhold Messner volt az, két pakisztáni társával, Nazir Sza- birral és Sher Khannal, akik a normál útvonalon mászták meg a Broad Peak-et. Messner ismerte Wojteket, de engem még most sem ismert fel, így vele kezdte meg a társalgást. - Rossz hírem van az önök számára. Az expedíciójukból az egyik hölgy meghalt a K2-n. Próbáltuk megtudni, hogy ki yolt az, és hogyan történt, de ő csak a vállát vonogatta tanácstalanul. Nem ismerte a részleteket és a neveket. Mivel nem volt rádiónk, csak az alaptáborba történő visszatérésünk után kaphattunk információt. A hír hallatán nyug­ Az ellopott hegy 77 talanná váltunk és egy kissé lesújtva éreztük magunkat. Ilyen ko­ rai halál, ilyen hirtelen, ismeretlen okból. Messner leguggolt mel­ lénk. Megkezdődött a szokásos hegymászó-beszélgetés. - Merre jártak? - Akklimatizációs úton voltunk. Felmentünk a csúcs körzetébe - válaszolta Wojtek kitérőleg. Messner nem elégedett meg ennyivel. Pár másodpercig csende­ sen vizsgált bennünket, majd egyenesen nekünk szegezte a kérdést: - Tehát fenn voltak a csúcson vagy nem? - A körzetében voltunk - hangsúlyozta Wojtek. Messner csak mosolygott. -Jó , jó. Megértettem. - És ha megkérhetjük önt, ne nagyon beszéljen arról, hogy ta­ lálkozott itt velünk. - Persze, rendben van. - Könnyedén fogta fel a helyzetet. Egy órányi pihenés után elváltunk egymástól, ők felfelé indultak, mi pedig lefelé. Éppen úgy, mint akkor, amikor először találkoztam vele a Lhoce megmászása után, és expedícióink keresztezték egy­ más útját, lefelé menet. Az alaptáborban megtudtuk, hogy Halina Krüger halt meg. Jú­ lius 30-án hunyt el hirtelen, néhány másodperc alatt, a második táborban, tüdő- vagy talán agyembóliában. Barátai és Janusz Kur- czab expedíciója már hozták vissza a holttestét. Mi is csatlakoz­ tunk ehhez a himalájai temetési menethez, levittük őt az alaptá­ borba, illetve hogy pontos legyek, az egyetlen olyan helyre, mely­ nek közelében illendő sírt áshattunk számára. Máshol mindenütt gleccser volt vagy szikla. Többek között itt van eltemetve az ame­ rikai Art Gilkey is, aki 1953-ban vesztette életét a K2-n. Augusztus 1-jén, jégcsákányával együtt temettük el Halinát. Kis halmot emeltünk fölé, arra keresztet tettünk és megfelelő bú­ csúszavakat véstünk a felszerelés egyik tárolójának fém fedelébe. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy megfelelő szertartást biztosítsunk e primitív körülmények között, egy máris hiányzó ba­ rátunk számára, aki egyben lengyel és katolikus is volt. Wanda ol­ vasta fel a búcsúbeszédet, valaki más is mondott néhány szót, az­ tán közösen imádkoztunk. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen te­ metésen vettem részt. 78 Függőleges világom

Ez a haláleset nagy súllyal nehezedett mindenkire. Felszínre került az a kérdés, amit az ember nehéz helyzetben állandóan fel­ tesz: mit tegyünk most? A lányok azon töprengtek, hogy összepa­ kolnak és hazamennek. Sokáig vitáztak erről. Végül Wanda úgy döntött, hogy mindenki szavazzon, és a többség az expedíció foly­ tatása mellett foglalt állást. Egyedül Anna Okopinska, aki Halina társa volt, nem tudta elfogadni a tényt, hogy Halina soha többet nem megy már vele a Himalájába, de még a Tátrába se, és azt mondta, hogy inkább hazamegy. Egy emlék mélyen megragadt ben­ nem azokból a szomorú napokból: Anka képe, ahogy kora reggel egyedül üldögél távol a tábortól, és próbálja összeszedni magát. Végül ő is ott maradt. Azért írom ezt, hogy az olvasó könnyeb­ ben megértse, hogy ha tragédiával szembesülnek a hegyekben, a nők is alapvetően úgy viselkednek, ahogy a férfiak. Pár napi pihenő után előzetes terepbejárásra indultunk a K2 keleti falán, de amikor elértünk egy pontot, ahonnan már láthat­ tuk a falat, kijelentettem, hogy jelen körülmények között nem lá­ tok esélyt a feljutásra. A Keleti-falon felvezető út háromnegyedénél van egy jégtorony-torlasz, melynek változik az alakja. Időnként sok jégtorony zúdul le lavinaként, máskor kevesebb. A Wojtek ál­ tal javasolt útvonal ezen a 200 méter magas torlaszon át vezetett egy hósarkantyúra emlékeztető keskeny meredek pilléren át, mely maga is a jégtorony falain függött, és vastagsága változó volt. Néhány éven belül ez a pillér teljesen meg fog semmisülni. Ab­ ban az évben a jégtornyok nagyok és fenyegetőek voltak. Ezen az úton elindulni túlságosan kockázatos lett volna. Azon a ponton, ahol a pillérnek kellett volna lennie, csak egy hatalmas jégtorony fal volt. Nemrégiben nagy lavina lehetett itt. Még ha sikerülne is eljutni e jégszikla aljához, és ott úgy lát­ nánk, hogy a feltételek elég biztonságosak a megmászásához, még akkor is kivételesen nehéz technikai problémákkal kellene szem­ benéznünk ezen az enyhén áthajtó jégfalon. így hát visszamentünk, és elhatároztuk, hogy a Déli-falat mász- szuk meg. A lelkem mélyén boldog voltam. Már mondtam, hogy mennyire tetszett nekem a Déli-fal kinézete, és hogy mennyire vonzott. Az út tervezése során rájöttünk, hogy itt is hasonló prob­ lémával kell szembenéznünk. Félmagasságnál volt egy jégtorony Az ellopott hegy 79

torlasz, melyet biztonságosan kellett megkerülni. Ebből a távol­ ságból két lehetőséget láttunk: egyet balról, egyet jobbról. Úgy döntöttünk, hogy a szélén fogunk menni, a jobboldali vége alá megyünk, ahol a fal a legalacsonyabb. Itt is volt még egy kockáza­ ti tényező, melyben szerepelt „húsz perc rettegés". Ez alatt a sza­ kasz alatt akkor kellett átrohannunk, amikor a jégoszlopok a leg- stabilabbak, tehát nagyon korán reggel, még napkelte előtt. Nem láttuk pontosan, mi a helyzet a jégoszlop-torlasz bal oldalán, mert eltakarta egy sziklakiszögellés, de gyanítottam, hogy a jégoszlop nagyon alacsony lehet azon a ponton. Két napunkba telt, hogy eljussunk egy megfelelő helyre a biva- koláshoz, 6200-6400 méteren. Az út nehéz volt, különféle falakat és gerinceket kellett meg­ másznunk. Találtunk régi kötéldarabokat is az úton, melyek azt je­ lezték, hogy korábban már mások is próbálkoztak ezzel az útvonal­ lal. Valószínűleg egy osztrák expedíció volt az, de nem tudom biz­ tosan. Most már kézzel fogható bizonyítékunk volt arra, hogy má­ sokat is vonzott ez a fal, ami nem meglepő, ha megnézzük, milyen lenyűgözően ágaskodik az ember orra előtt. Nehéz nem észrevenni. A torlasz mellett aludtunk. Másnap, amikor még mindig sötét volt, felkészültünk a veszélyes átkelésre. Sikerült átjutnunk a „húsz perc rettegésen", és biztonságosabb talajra értünk, de ahogy to­ vábbmentünk a könnyebb terepen, új problémák merültek fel. Erősen havazott, és a látási viszonyok gyorsan romlottak. 7200 méter magasságban megálltunk, kiástunk a hó alól egy kis sík te­ rületet, felállítottuk a sátrat, és bebújtunk, miközben azon aggód­ tunk, hogy milyen lesz az idő. Már a sátor felállítása előtt volt egy kis összetűzésünk. Wojtek körülnézett, sokáig nézett abba az irány­ ba, amerről a felhők jöttek. - Nem hiszem, hogy az idő javulni fog - jelentette ki végül. Rögtön tudtam, hogy mire akar kilyukadni, ezért elébe vágtam a továbbiaknak. - Várhatunk egy kicsit. Ha már egyszer itt vagyunk, akkor itt akár bivakolhatunk is. Ha visszafordulunk, akkor is bivakolnunk kell majd valahol. Ezzel sikerült elérnem azt, hogy ott legalább éjszakára marad­ junk, de az idő csak nem javult. Mindent megtettem, hogy vissza­ 80 Függőleges világom tartsam Wojteket, rámutattam, hogy az idő bármikor jobbra for­ dulhat. De ezzel semmit sem értem el. Az előző napi kérdések bu­ merángként tértek vissza. - Nos, akkor mi legyen? Lemegyünk? - Várjunk legalább még egy napot. Nincs vesztenivalónk. Lega­ lább jobban akklimatizálódunk. Ilyen abszurd érvek után nyúltam, tudva tudván, hogy ha nem áll el a havazás, akkor ismét számíthatunk lavinaveszélyre. így hát vártunk és vártunk. Amikor dél lett, Wojtek így döntött: - Ennek semmi értelme. Csak az erőnket pocsékoljuk. Tudtam, hogy nincs esélyünk, és szomorú szívvel egyeztem be­ le abba, hogy lemenjünk, újból átvágjunk a „húsz perc rettegé­ sen", és egész napon át vánszorogjunk a mély hóban, le az alaptá­ bor felé. De nem csak nekünk kellett megállnunk. A nők 6800 mé­ ter magasságban állítottak fel egy másik tábort, de, bár több kísér­ letet is tettek, a továbbhaladásra tett erőfeszítéseik megfeneklettek a mély hó és a rendkívül erős szél miatt. Elhatároztuk, hogy teszünk még egy próbát. Bivakfelszerelé- sünk most 6400 méteren volt, így hát vártuk a jó időt. Egy hét után javult az idő, ekkor visszamentünk oda, ahol felállított sát­ runkat hagytuk. Időnként két méteres friss hóban bukdácsoltunk, aztán megérkezésünkkor nem találtuk a sátrat. Megpróbáltunk visszaemlékezni a pontos helyre, ahol felállítottuk. Ástunk a hó­ ban, vakond módjára utat fúrtunk magunknak benne, de a sátor egész egyszerűen eltűnt. Pedig benne voltak hálózsákjaink és min­ den egyéb, bivakoláshoz szükséges felszerelésünk. Fél napig ástunk. Elkeseredettségünk egyenes arányban nőtt azzal, ahogy a szabadban való alvás lehetősége - úgy, ahogy ép­ pen voltunk - minden órával egyre közelebb került. Végül megta­ láltuk a sátrat egyik alagutunk végében. Másnap ismét elértük korábbi legmagasabb pontunkat, egy ki­ csivel 7000 méter felett. De az idő megint rosszabbra fordult, és le kellett mennünk. A leereszkedés előtt újra szóváltásba keveredtem Wojtekkel. A nagy hópaplanban töltött hosszú órák során állandóan visszatért fejembe egy gondolat, és nem hagyott nyugodni. A bal oldalon lé­ vő variánsra gondoltam, melyet nem láttunk jól az alaptáborból. Az ellopott hegy 81

- Gyere, próbáljuk meg jobban megnézni. Ha eljutunk a sarok mögé, akkor lehet, hogy nehezebb lesz, de mindenképpen bizton­ ságosabb. Nem kell átmennünk a „húsz perc rettegésen". De nem sikerült meggyőznöm Wojteket. - Nincs értelme. Ha az idő javul, vethetünk rá egy gyors pillan­ tást, de szerintem nagyon nehéz lesz ott. És így is történt. Visszamentünk az alaptáborba, ahol két hétig vártunk. Az idő nem enyhült. Minden egyes nap csak igazolta fé­ lelmeinket, hogy nincs sok esélyünk. Kurczab expedíciója 8300 méter magasra jutott, de ők is a visszavonulás mellett döntöttek. Mindannyian hazamentünk. A három lengyel expedíció közül mi voltunk az egyetlenek, akik nem üres kézzel tértek vissza. Meg- másztuk a Broad Peak-et a normál útvonalon, ami a mai szabvá­ nyok szerint aligha minősíthető nagy sportsikernek. Nekem azon­ ban ez volt a negyedik nyolcezresem, mely vezető lengyel hima- lájai hegymászóvá léptetett elő. De a Broad Peak miatt gondjaink támadtak Iszlamabadban. Bi­ zonyos hírek kiszivárogtak. Egy francia újságíróra gyanakodtunk, aki elkísérte az expedíciót. Iszlamabadban, az Idegenforgalmi Minisztériumban Wandát vallatták. - Felment az a két ember a Broad Peak csúcsára vagy nem? - Erről én semmit sem tudok. Csak annyit tudok, hogy voltak a Broad Peak-en, akklimatizálódás céljából, és fényképeket készíteni. Magyarázata hihetőnek tűnt. Fényképészekként szerepeltünk az expedíció névsorában, és a K2 a Broad Peak csúcsára vezető nor­ mál útvonalról látható messzemenőleg a legjobban. Nem hagy­ ták, hogy Wanda kitérjen a nehéz kérdések elől az Idegenforgalmi Minisztériumban zajló kikérdezésen, mely gyakorlatilag az expe­ díció hivatalos befejezését jelenti, és ami még fontosabb, itt adnak engedélyt, hogy elhagyjuk Pakisztánt. De valahogy túlélte. Visszatérésünk után Janusz Kurczab a Lengyel Alpinista Klub Igazgatótanácsának ülésen összefoglaló beszámolót adott elő az év fő sporteredményeiről. A Karakorumban töltött évadot valahogy így foglalta össze: „A női expedíció nagyjából 6800 méter magasságig jutott el, ahol a rossz idő miatt fel kellett adniuk a csúcs meghódítására irányuló terveiket. Mi 8300 méterig jutottunk, ahonnan a szörnyű idő­ 82 Függőleges világom járási körülmények miatt szintén vissza kellett vonulnunk. Volt egy harmadik expedíció is, mely kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, mert egy kétszemélyes expedíciónak nincs esélye egy olyan fal megmászására..." Egyetlen szót sem szólt arról, hogy megmásztuk a Broad Peak-et. Végül is, „ellopott" hegy volt. Nem sokkal ezután megjelent Reinhold Messner könyve Há­ romszor nyolc, vagy valami hasonló címmel, annak kapcsán, hogy egy év alatt három nyolcezrest mászott meg. Ebben a következő­ ket írta: „Amikor felfelé mentünk a Broad Peak-en, valahol úgy 6400 méter magasságban Wojtek Kurtykával és egy másik lengyellel talál­ koztunk, amint éppen lefelé jöttek a csúcsról..." Ezen a mai napig is csodálkozom. Persze az is lehet, hogy egész egyszerűen elfelejtette, mire kértük őt, amikor találkoztunk. ÖTÖDIK FEJEZET Hegy hitelbe

Gasherbrum II., Délkeleti-sarkantyú; Gasherbrum I., Délnyugati-fal, 1983

Nap forrón tűzött le ránk, az izzadtság elvakított minket, kezünk láthatóan remegett. Wojtek és én egymás után nyi­ tottuk ki a tartályokat, mert ez volt az indiai vámtiszt uta­ Asítása. Dühösek voltunk. Nem számítottunk erre. Az indiai-pakisz­ táni határ átlépése korábban sosem hozott elő ilyen problémákat. A határátlépési formaságok Amritszárnál nagyjából így néznek ki: először az ember átmegy az indiai határon, aztán következik 200 méter senki földje, melyen semmilyen gépjármű nem mehet át. Mögötte áll egy sorompó, mely a pakisztáni határt jelöli. Eddig mindössze egyszer sikerült rávennünk őket arra, hogy a teherau­ tónk - amit Indiában béreltünk - elhajthasson a sorompóig, és ott átpakolhassuk holminkat egy pakisztáni járműre. Ezúttal azonban semmit sem sikerült elértünk. Megpróbáltunk beszédbe elegyedni a helyi határőrökkel, de még csak meghallgatni sem voltak hajlan­ dóak minket. 84 Függőleges világom

Ki kellett hát pakolnunk minden felszerelésünket, aztán teher­ hordókat kellett fogadnunk, akiknek speciális engedélyük volt a senki földjén való áthaladásra; és azért, hogy azon a 200 méteren Pakisztánig átvigyék poggyászainkat, csaknem annyit kellett ne­ kik fizetnünk, mint amennyibe a teherautó bérlése került, mellyel fél Indián átutaztunk. Mindennek tetejébe az indiaiak elhatározták, hogy alapos vám- ellenőrzést végeznek. Lepakoltunk hát a teherautóról. Egymás után vettük le a tartályokat, és fektettük le a hőségtől felhólyagzott ta­ lajra, sorban, mint a katonákat. A vámos mondta, hogy nyissuk fel mind az összeset. Miközben folyt a tartályok ellenőrzése, Woj- tek, aki nálam sokkal jobban beszélt angolul, megpróbált egy ki­ csit alkudozni. - Ugyan már, ember, mit keres? Elhagyjuk az országot, nem pe­ dig belépünk. De a vámos válaszként csak odamorogta, hogy ez az utasítása, és hogy folytassuk a tartályok felnyitását. Nem túrt le mindegyik­ nek az aljáig, de ragaszkodott, hogy az összeset nyissuk ki. Végül beismerte vereségét, és visszament felettese irodájába jelentést tenni. - Mi? Ellenőrizte őket? Ilyen gyorsan? - förmedt rá a felettese, akinek egyenruháját megszámlálhatatlan kitüntetés díszítette. - Azonnal menjen vissza. Mindegyiket újra fogjuk ellenőrizni. Ezúttal megfelelően. Együtt! Elölről kezdték hát az ellenőrzést. A felettes mindenbe saját maga mártotta bele a mancsát. Fülest kaptak talán valakitől? Ami­ kor az utolsó három tartály felé közeledett, elfordultam, leültem teherautónk gyér árnyékába, cigarettára gyújtottam, és semmire sem akartam gondolni. A legrosszabbra voltam felkészülve. Aztán hallottam, hogy Wojtek, most már valóban dühösen, kia­ bálni kezd: - Mi az ördögöt keresnek? Mindent látni akarnak? Rendben. Legyenek a vendégeim. Felnéztem, és láttam, hogy megfogja a három utolsó tartály egyikét, egymás után kezdi kihúzgálni a hálózsákokat, meglóbálja és a földre hajítja őket. Ez volt a vég. Azokban az utolsó tartályok­ ban, a hálózsákokba és tolikabátokba betekerve volt a whisky. Sok­ kal több, mint amennyit az előírások megengedtek. Tudtam, hogy Hegy hitelbe 85 v ------

ez Duntetendő, és tudta Wojtek is, de a hegy megközelítésének fi­ nanszírozása pontosan ezen a whiskyn állt vagy bukott. Hirtelen rájöttem, hogy Wojtek nagy blöffje működik. Fékez- hetetlen dühöt mutatva kitépte az első, whiskyt tartalmazó bálát a tiszt kezéből. Nem tudom hogyan sikerült neki, azt sem tudom hogyan történt az, hogy az üvegek nem törtek el, sőt, még gyanús koccanó hangot sem hallattak. A vámosok azonban úgy döntöt­ tek, hogy felhagynak a kutatással. A rendkívül indulatos felettes tiszt stílust váltott. Láthatóan elégedetten indult el kis irodája felé Wojtekkel, aki később egy papírdarabbal a kezében tért vissza, mely kimondta, hogy a vámellenőrzés megtörtént. A fiatal tiszt barátsá­ gosan szalutált, és a teherhordók is felpattantak, hogy átvigyék málháinkat a senki földjén. Most már csak a pakisztáni vámon kellett átjutnunk. - Van önöknél alkohol? - Komoly kérdés. Iszlám országba lép­ tünk be. - Alkohol? Schmalkohol! - válaszoltuk tréfásan. Fontos, hogy a válasz határozott legyen. Egyszer, éppen ennél a határátkelőnél egyik barátunk botor módon beismerte, hogy maradt nála egy do­ boz sör, és kurtán utasították, hogy öntse ki egy lefolyóba. Hideg futott végig a hátunkon arra a gondolatra, hogy esetleg összes „va­ lutánkat" egy lefolyóba kell öntenünk. De szerencsénk volt. Nem­ sokára már Pakisztán területén jártunk, soron következő bérelt te­ herautónkkal. A hosszú, egyhangú utazás során volt idő az elmél­ kedésre. Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember bűnözővé váljék. Azon is gondolkodtam, hogy néhány kilométerrel visszafelé egy étteremben üldögélhetnénk, kényelmesen, sört iszogatva. Itt a nyilvános helyeken történő ivást nyilvános korbácsolással büntet­ ték. Ráadásul most volt a Ramadán ideje, így ha valakit azon kap­ tak volna, hogy napközben nyilvános helyen eszik, akár meg is lincselhették volna. A Gasherbrumok felé tartottunk. Az expedíció valójában még nem kezdődött el, de mi máris úgy éreztük, mintha visszatérőben lennénk egy hosszú távoliét után. A K2- és a Broad Peak-expedíció során Wojteknek és nekem volt négy szabad napunk arra, hogy előzetes terepbejárásra menjünk a Gasherbrumokra. Elbűvöltek ben­ nünket. Legjobban a Hidden Peak (Rejtett Csúcs), azaz a Gasherb- 86 Függőleges világom rum I. délnyugati fala vonzott minket, és mielőtt hazaindultunk volna Iszlámábádból, beadtunk egy kérvényt az Idegenforgalmi Minisztériumba a mászóengedélyért. Biztosak voltunk abban, hogy egymás után két csúcsot is meg tudunk mászni, de akkor nem volt pénzünk arra, hogy kettőért fizessünk. Most ismét Iszlamabadban voltunk, ahol első dolgunk az volt, hogy elmenjünk az Idegenfor­ galmi Minisztériumba a megígért engedélyért. De a tisztviselő, ahelyett hogy bélyegzőjéért vagy dollárjainkért nyúlt volna, meg­ kérdezte: - Hogy is volt az az eset, uraim, tavaly a Broad Peak-en? Felju­ tottak a csúcsra vagy nem? - Milyen csúcsra? - próbáltuk félvállról venni a helyzetet. - Ta­ valy kikérdezték erről expedíciónk vezetőjét, és ő mindent elmon­ dott... - Tudom. De jó lenne, uraim, ha önök is nyilatkoznának erről, írásban. Sarokba szorítottak minket. Azért jöttünk, hogy megmásszuk a Gasherbrumokat, de megmakacsolhatják magukat, és megtagad­ hatják tőlünk az engedélyt. Wojtek izgett-mozgott, mint egy angol­ na, beszélt, magyarázott, és végül világra hozott egy olyan beszá­ molót, mely megfelelt nekik, minket pedig megmentett. A tisztvi­ selő, aki belefáradt a tikkasztó hőségbe és a feje fölött lógó, az asz­ talon lévő papírokat kavargató nagy ventilátor szüntelen zümmö­ gésébe, és már csak a napi böjt végén rá váró finom étel lebegett a szeme előtt, megfelelőnek fogadta el magyarázatunkat. Nemso­ kára zsebünkben volt az engedély, és megkaptuk összekötő tisz­ tünket is. Május vége volt, indulhattunk a hegyekbe. Urdukasznál, a Baltoro-gleccser alsó végénél az évszakra nem jellemző hóeséssel szembesültünk. Május végén és június elején egyáltalán nem kellene esnie. De most valóban téliesre fordult az idő. A teherhordók nem voltak erre felkészülve. Legtöbbjük csak könnyű sportcipőt viselt, így hát leültek, és nem voltak hajlandóak tovább menni, mert a hó a térdükig ért. Állami előírások kimondják, hogy az expedíciók kötelesek a te­ herhordókat élelmiszerrel és lábbelivel ellátni az alaptáborhoz ve­ zető út során. Mi is adtunk teherhordóinknak egy-egy pár sportci­ pőt, melyet sokan közülük azonnal el is adtak. Hogy a csudába hitelbe 87 tudnánk most, a Karakorum közepén harminc pár téli bakanccsal ellátni őket? Már maga az élelmiszer is nagy probléma volt. Csu­ pán a a keményen dolgozó teherhordók élelmezéséhez naponta harminc kiló rizs és liszt kellett. így lesz a végén egy kis expedíci­ óból egy nagy létszámú, mert ha húsz ember cipeli a felszerelést, akkor kell még hat másik is, aki az ennivalójukat viszi. Teherhordóink ledobták a málhákat a hóba, elkezdtek kiabálni és gesztikulálni. Egy dolog világos volt. Bármelyik percben ma­ gunkra maradhattunk ebben a jeges pusztaságban. Ha nem haj­ landóak tovább menni, akkor az az expedíciónk végét is jelenthe­ ti. Még mindig nagyon messze voltunk a hegyünktől. Tétlenség­ gel telt el egy egész nap. - Figyelj, Wojtek - mondtam -, valahogy meg kell győznünk őket. Mi lenne, ha többet fizetnénk nekik, vagy megemelnénk a napi élelmiszeradagjukat? Wojtek is átérezte a helyzet komolyságát, de ő másképp gon­ dolkodott. - Talán jobb lenne, ha hagynánk őket visszamenni, és várnánk egy hetet, amíg ez a télies időszak véget ér, és akkor újra feljöhet­ nének. Végül is biztos nagyon fáznak, meg kell próbálnunk őket megérteni. Wojtek szeret a legváratlanabb pillanatokban jószívűnek mu­ tatkozni, növelve ezzel problémáinkat. Ha várnunk kell egy hetet, akkor előfordulhat, hogy nagy részét megesszük annak az élelmi­ szernek, melyet a mászás idejére tartogattunk. Ha egy hétre leen­ gedjük a teherhordókat, az egyenlő lenne azzal, mintha a hegy megközelítését újra, elölről kellene megszerveznünk. Nem. Min­ dent meg kellett tennünk annak érdekében, hogy rávegyük őket a továbbmenetelre. Wojtek nem tett ellenvetést. Kifizettük és elbocsátottuk a leg­ gyengébb teherhordókat, a többit megpróbáltuk meggyőzni, jobb béreket ajánlva föl nekik. De ez nem vezetett eredményre. Egy egész nap elment a tárgyalásokkal; közeledett a másnap. És ekkor, mint egy égi áldás, egy német expedíció érkezett a Broad Peak-ről lefelé. A csapat egyik résztvevője életét vesztette, ezért elindultak haza. Összekötő tisztjük odajött hozzánk, és kíváncsian szemlélte csatamezőnket. 88 Függőleges világom

- Problémáink vannak - magyaráztuk neki. - Végül is nem kényszeríthet]'ük őket arra, hogy... - Milyen probléma? Hol itt a probléma? - kérdezte a tiszt inge­ rülten. - Önök fizetik őket, tehát azt kell tenniük, amit maguk mondanak nekik. Hol van az összekötő tisztjük? Ez a kérdés teljesen megváltoztatta a beszélgetés irányát. Össze­ kötő tisztünk, aki nem kevesebb, mint igazi katonatiszt volt, két nappal ezelőtt lement, mert gondjai voltak a lábával. Őszintén szólva a mi szempontunkból ez meglehetősen kényelmes volt. Terveink valójában az ő távollététől függtek, de most gondosan ki kellett magyarázni a helyzetet a mi saját, és az ő érdekében is. A tiszt nem vesztegette az idejét, és saját kezébe vette az ügyet. Egy kiáltás, és minden teherhordó talpra ugrott. Beszélni kezdett hozzájuk, és bár mi ebből egy szót sem értettünk, biztos vagyok abban, hogy minden szó vagy ostorcsapás, vagy mézesmadzag volt. Három nap alatt elértük az alaptábort. Egy svájci csapat már ott tartózkodott. Találkoztunk vezetőjük­ kel, Stefan Wernerrel, továbbá Marcel Rüedivel és Erhard Loretan- nal, akiknek neve akkor még nem mondott sokat számomra, de később vezető himalájai hegymászók lettek, és erős versenyzők a tizennégy nyolcezres megmászásának elsőségéért folyatott küzde­ lemben. Most a normál útvonalon másztak a Gasherbrumokra. Felvertük sátrainkat, és első dolgunk az volt, hogy megírjunk egy levelet. Figyelmesebb olvasók, akik gondosan végigkövetik eze­ ket az emlékiratokat, és akik már egy kicsit jobban ismerik Wojte- ket meg engem, kitalálhatják, hogy miért. Két hegycsúcsot akar­ tunk megmászni: a Gasherbrum I-et és Il-t. Mindkettőre kérhettünk volna engedélyt Iszlamabadban; valószínűleg meg is kaptuk vol­ na, de akkor azonnal ki kellett volna fizetnünk az engedély árát, és ez nem ment volna. így hát most eljátszottuk a szórakozott mil­ liomost, aki egyszerűen elfelejtett engedélyt kérni a másik hegy megmászására, és csak most veszi észre, amikor már alatta jár. Mi­ vel teljesen valószínűtlen volt, hogy a minisztérium nem adja meg az engedélyt, a többi formaságot természetesen Iszlamabadba tör­ ténő visszatérésünkkor intéztük volna el. Ilyen stílusban írtuk meg kérvényünket, és a levelet elsősorban összekötő tisztünknek címez­ tük, aki ekkor már Iszlamabadban tartózkodott. Semmi oka nem Hegy hitelbe 89 volt arra, hogy ne adja rá áldását és ne továbbítsa. Biztosak voltunk abban, hogy a levél megfelelő időben eljut az Idegenforgalmi Mi­ nisztérium megfelelő asztalára. Arról is meg voltunk győződve, hogy a kérelmünkre adott pozitív válasz nem ér el hozzánk, mielőtt elin­ dulunk az alaptáborból és megkezdjük a mászást. A postafutár meg­ ragadta a levelet és elrohant vele. Most legalább elkezdhettünk ko­ molyan foglalkozni az előttünk álló igazi hegymászó munkával. Szilárdan ragaszkodva a Gasherbrum II. megmászására irányuló célkitűzésünkhöz, június 24-én megkezdtük az akklimatizálódást, a Gasherbrum-Kelet addig még meghódítatlan csúcsára (7772 mé­ ter) felmenve. Erre a csúcsra sem volt engedélyünk, de a mászást igazolta az a tény, hogy szinte a Gasherbrum Il-re vezető úton fek­ szik. Rövid pihenő után hozzáfogtunk egy sokkal nagyobb feladat­ hoz, melyet a Gasherbrum II-nek az addig érintetlen délkeleti ol­ dalán történő megmászása jelentett. Három nap alatt tettük meg az utat. Első bivakunk a Gasherb­ rum La-hágónál volt, a másik a Gasherbrum-Kelet alatt, a harmadik pedig a Gasherbrum II-ről lefelé vezető úton. Említésre méltó ese­ mények nélkül tértünk vissza az alaptáborba. Most már felkészül­ hettünk a fő célkitűzésünkre. Várt minket a Gasherbrum I., vagyis a Hidden Peak (8068 méter), pontosabban annak délnyugati fala. A svájciak elmentek. Pár nappal korábban meghívtuk őket, hogy kóstoljanak meg egy sertéscsülökből és savanyú káposztából álló lengyel lakomát. Biztos ízlett nekik, mert királyian megfizet­ tek érte. Mérhetetlenül túlbecsülték az expedíciójukhoz szükséges élelmiszer mennyiségét, és ahelyett, hogy a maradékot levitték volna a hegyről és visszaszállították volna Svájcba, itthagytak ne­ künk. Tizenkét tartályt, csaknem 300 kiló első osztályú sonkát, édességeket és sajtokat. Szinte tegnap történt, hogy Wojtekkel még azon gyötrődtünk, mennyi élelmet vigyünk, kínosan ügyel­ ve arra, nehogy egyetlen dollárt is felesleges élelmiszerre költsünk. Vajon elég lesz egy napra 100 gramm cukor, vagy vigyünk 120-at? így viszont dúskálhattunk a sok jóban. Most már csak ketten voltunk az alaptáborban, és ismét elkez­ dett esni a hó. Havazott egész nap, majd a következő napon is. Minden reggel kijöttünk a sátorból, felnéztünk az égre, de semmi egyebet nem láttunk, csak havat. 90 Függőleges világom

E tétlen időszak alatt az étkezések központi szerepet játszottak életünkben. Felváltva főztünk, új ételeket álmodtunk meg, például csapatit és szardíniát gazdag svájci sajtszósszal. Öt napig havazott... Megettük reggeli csapatinkat, és mindenféléről beszélgettünk - politikáról, országunkról, otthonainkról. Jövőbeli expedíciókat ter­ vezgettünk, minden percre kiterjedő részletességgel. Utána elérke­ zett az ebédidő. Még több étel. Olyan nagyon sok volt belőle - szá­ rított húsok, szalonna, csokoládé, édességek. Ám egyre csökkent annak esélye, hogy föl tudunk menni a hegyre. Úgy számoltuk, hogy tizenöt nap alatt könnyen felmász­ hatunk, majd lejövünk és tábort bontunk. Ehelyett havazott. Tíz

Gasherbrum II., új útvonal a Délkeleti-sarkantyún, 1983 július 1. Hegy hitelbe 91 nap telt el. Az étkezések közötti órák voltak a legnehezebbek. Be­ zárkóztunk sátrainkba, és az utolsó betűig elolvastunk minden könyvet és szöveget, ami csak a kezünkbe került. Már kívülről tud­ tuk a sátor felállításának használati utasítását. Wojtek franciául ta­ nult, én angolul. Mennyi idő van még vacsoráig? Két hét telt el így. Már mindent elmondtunk egymásnak, amit csak lehetett, és kezdtünk egymás útjában lenni. Fel kellett ven­ nem a kabátomat, és sétára kellett indulnom. A várakozás és a tét­ lenség teljesen elkedvetlenített. Kezdtem hozzászoktatni maga­ mat a gondolathoz, hogy elszállt minden esélyünk. Egyszer, mikor a Nap áttört a felhők közül, elnéztünk a Hidden Peak délnyugati fala alatti medence irányába. Ahhoz, hogy eljus­ sunk a mi falunkhoz, át kellett vágnunk ezen a medencén, melyet három oldalról jeges emelkedők vettek körül, és amin nap mint nap lavinák hömpölyögtek végig. Milyen sok hó gyűlhetett ott fel! Ki lehet vajon játszani azt a nagy fehér tömeget? Aztán a felhők újra megjelentek, semmit sem lehetett látni, és a hóesés folytatódott. Az éjszakák voltak a legrosszabbak. Időnként hideg verejtékben úszva riadtam fel az alvásból, mert volt egy visszatérő álmom. Azt álmodtam, hogy megyek át ezen a medencén, és akkor hirtelen valami felém repül. Ekkor általában teljesen felébredtem, majd visszafeküdtem aludni. Napközben nem gondoltam a hegyekre, hanem az otthonomról kezdtem gondolkodni. Mi történhet ott­ hon? A honvágy egyre jobban elfogott, vágyódtam a normális mindennapi élet után. Feltettem magamnak a megválaszolhatat­ lan kérdést: miért van az, hogy amikor otthon vagyok, akkor a he­ gyekbe kívánkozom, és amikor itt vagyok, és tétlenségre kénysze­ rülök, akkor az otthoni élet után vágyom? A teherhordók érkezése most már bármelyik napon várható volt, legkésőbb július húszadikára. Ekkor majd összecsomagolunk és le­ megyünk. Elmúlt tizennyolcadika is, és még mindig havazott. Ti­ zenkilencedikén előbújt a Nap. A felhők messzire elvonultak, és megszűnt a havazás, az idő pedig olyan gyönyörű lett, hogy az em­ ber rögtön tudta, ez nem csak egy rövid kitisztulás, hanem hosszabb ideig tartó, kiegyensúlyozott időjárás lesz. Csendben álltunk ott és néztük a napfényben fürdő hegyek cso­ daországát, szemünk minduntalan ugyanarra a helyre tért vissza. 92 Függőleges világom

Ahhoz a medencéhez, melyen át kellett vágnunk a Délnyugati-fal lábánál, amelyik most megduzzadt a hatalmas mennyiségű rend­ kívüli hótól. És miközben néztük, egy lavina indult el a medence legmagasabb pontjától. Egy hófehér pokol, mely már több mint húsz napja gyülemlett azokon a bizonytalan, meredek lejtőkön. Csak több kilométerrel arrébb, a völgy túlsó oldalán állt meg. Kész katasztrófa volt. Hatalmas hótajték-felhők gomolyogtak magasan a levegőben. Földbe gyökerezett lábbal álltunk, de ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is éreztünk. Hiszen az egész ránk is eshe­ tett volna. De már vége volt, és tisztára seperte a medencét. Persze még így is veszélyes maradt. De már nem annyira, mint fél órával ezelőtt. Holnap majd felmegyünk. Volt azonban még egy probléma. Ez volt az a nap, amikor a te­ herhordóknak meg kellett érkezniük az alaptáborba. Hogyan tud­ nánk megmondani nekik, hogy a hegyen vagyunk és hogy várja­ nak meg minket? Lehet, hogy feljönnek és összepakolják az egész alaptábort, mert úgy gondolják, hogy már elmentünk. Vagy ide­ jönnek, látják, hogy nincs itt senki, és akkor visszamennek. Újra összeszedni őket legalább újabb tíz napba telne. Hogyan hagyjunk tehát üzenetet nekik? Még ha tud is valamelyikük olvasni, mi biz­ tosan nem tudunk urdu írást produkálni. Némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy rajzos levelet készítünk. Egy nagy papírda­ rabra alaptábori sátrakat festettünk, és melléjük embereket. E fölé hegyet festettünk, melyre nyilakat rajzoltunk, utalva a felfelé és a lefelé vezető útra. A nyilak mellé öt Holdat rajzoltunk, ezzel azt kí­ vántuk jelezni, hogy öt éjszakát leszünk távol. Meg kell érteniük. Hívogatóan nyitva álló tartályokban elölhagytunk annyi élel­ met, amennyire szükségük lehetett, és a tábortól néhány száz mé­ terre elástuk iratainkat és pénzünket, valamint néhány nyalánksá­ got, ami a hegyről hazafelé menet jól jöhet, többek között ked­ venc sertéscsülök konzervjeim utolsó darabjait is. Mindez azért kicsit kockázatos volt. Lehet, hogy úgy jövünk le a hegyről, hogy már semmit sem találunk itt. Elveszíthetjük sátra­ inkat és mindent, ami bennük van, plusz még a többi felszerelést is. Ám mindez csak anyagi veszteség lett volna, és ezek kockázta­ tása azt jelentette, hogy nem áldozzuk fel a hegy megmászásának esélyét, hiszen, végül is, ezért jöttünk ide. Hegy hitelbe 93

Az az éjszaka, mint minden expedíción, nagyon nehéz volt és többnyire alvás nélkül telt el. Az ember megigazítja ezt, megvarr­ ja azt, századszor is ellenőrzi amazt, hogy aztán csak éjfélkor fe­ küdjön le egy rémálmoktól szaggatott felszínes alvásra, mielőtt még, jócskán hajnal előtt, útnak indul. Hajnali kettőkor indultunk el a Hidden Peak felé, olyan gyorsan mentünk, ahogy csak tudtunk, torkunkban dobogó szívvel, át azon a pokoli veszélyes medencén, még mielőtt a fagy felenged. Amikor elértük a falat, egy percig hatalmas megkönnyebbülést éreztünk. Éltünk, és egy darabban voltunk. A havas emelkedők fokozatosan meredekebbek és egyre jegesebbek lettek. Minél magasabbra men­ tünk, annál keményebb lett a jég. Elértük a sziklatorlasz lábát, ahol a tervek szerint egy viszonylag korai időpontban akartunk bi- vakolni. De hogyan vágjunk itt ki akár csak egy kicsi vízszintes részt is a sátornak? Csákányunk egyszerűen lepattant a kemény jégről. - Talán még ma meg kellene próbálnunk átjutni ezen a torla­ szon - javasoltam Wojteknek, mert minden jobbnak és könnyebb­ nek tűnt a jég csapkodásánál. - Nehéznek látszik, de megpróbálhatjuk.

Gasherbrum I. (Hidden Peak - Rejtett Csúcs), új útvonal a Délnyugati-falon, 1983 július 23. 94 Függőleges világom

Elkezdett mászni, míg én a két j égcsavarhoz rögzített standom­ ból biztosítottam őt. Fokozatosan haladt fölfelé. Hallottam, hogy káromkodik. Nem volt megfelelő hely ahhoz, hogy egy szöget be­ verjen. Néztem, ahogy küzd, megpróbálja egyszer... kétszer..., láb­ ikrái remegtek az erőfeszítéstől, mert egy apró sziklaperemen állt, és hosszú ideig csak hágóvasának a hegye tartotta súlyát. Közeledett a nap vége. Wojtek a helyén hagyta a kötelet és lejött. Már csak négy órányi jégvagdalás volt hátra, és máris bemászhattunk a sát­ runkba, mely még így is kinyúlt a többszáz méteres szakadék fölé. Reggel én voltam a soros. Gyorsan visszamásztam a kötélen Wojtek legmagasabbra bevert szögéig, ahol láttam, hogy csak úgy tudok továbbmenni, ha levakarom az összes havat és jeget a szik­ láról, hogy fogásokat és repedéseket találjak. Elkezdtem ezt a las­ sú munkát, és végül találtam egy mini-repedést, ahová bevertem a legkisebb szögemet. Ez valójában kevés fizikai biztonságot nyúj­ tott számomra, de elég lelki biztonságot adott ahhoz, hogy meg­ birkózzak a mászás következő szakaszával. Néhány kockázatos moz­ dulat könnyebb terepre vitt. Találtam egy megfelelő standhelyet, kikötöttem magamat a sziklához, és lekiabáltam Wojteknek: - Indulhatsz, ha készen vagy! Aznap éjjel bivakunk 7200 méter magasságban volt egy sík ki- szögellésen, ahol néhány perc alatt sikerült felvernünk a sátrat. Egymás után főztem a válogatott italokat, és olyan ínyencségeket szolgáltam fel, mint angol szalonna vagy fekete kenyér. Felmele­ gedtünk, és megtöltöttük a gyomrunkat. Olyan volt, mintha Isten konyhájában lettünk volna. Aztán elaludtunk. Wojtek már jóval hajnal előtt elkezdett teát főzni, hogy a haj­ nal első fényénél kezdhessük meg a mászást. Úgy terveztük, hogy most már alpesi stílusban, felmegyünk egyenesen a csúcsig. De nem sikerült. Az általunk próbált variáns leküzdhetetlenné vált egy sziklatorlasznál, melyet abban a magasságban képtelenek vol­ tunk megmászni. Visszafordultunk, egy újabb kísérletre elszántan. De melyik úton menjünk? Mindkettőnknek megvolt a magunk el­ képzelése. Amikor a köteleken lefelé ereszkedtünk a sátorhoz, Wojtek egyik hágóvasa leesett, és nyom nélkül eltűnt. Egy jégfalon az em­ ber nem játszhat ja azt, hogy ő egy gólya, és csak egyik lábát hasz­ Hegy hitelbe 95 nálja. Amikor végre sikerült lejutnunk a sátorhoz, és elhelyezked­ tünk éjszakára, Wojtek előállt azzal, amire egyébként már számí­ tottam: - Fogytán az élelmünk, és nincs meg az egyik hágóvasam. Elég volt. Holnap rögzítjük a köteleket, és leereszkedünk. Ezt nem tudtam elfogadni. Hogyan is vonulhatnánk vissza az­ után a húsz borzalmas, várakozással töltött nap után most, ami­ kor már olyan közel vagyunk a csúcshoz? - Az élelem nem probléma - mondtam. - Még ha el is fogy, egy napig kibírjuk evés nélkül is. Sokkal rosszabb, hogy elveszett az az átkozott hágóvas. Mi lenne, ha én mennék elöl? Lépcsőket vágok a jégbe, ahol kell, és te, nos te jössz utánam, ahogy tudsz... Tisztában voltam javaslatom nem túl meggyőző voltával. En­ nek ellenére Wojtek egyetértően mormogott, aztán elaludtunk. Még mindig sötét volt, amikor újra elindultunk. Egy másik va­ riánst próbáltunk meg, közelebb a jobb oldalhoz, hogy megkerül­ jük a csúnya sziklatorlaszt, amely teljesen megállított minket elő­ ző nap. Én mentem elöl, Wojtek mögöttem mászott. Gyakorlati­ lag három lábunk volt. Wojtek hágóvas nélküli lába igen nagy ké­ nyelmetlenséget jelentett, és minden egyes lépést nagyon nehéz­ zé tett. Valahogy mégis sikerült 200 métert megtennünk a hajnal első fényéig. Ekkor hirtelen lenéztem a lábam elé. Nem hittem a szememnek. Wojtek hágóvasát láttam! Elképesztő volt. Ehhez képest egy tűt megtalálni a szénakazalban gyerekjáték lett volna. Új útvonalunk véletlenül éppen amellett a hely mellett vitt el, ahol hágóvasa földet ért, miután leesett egy ma­ gasan felettünk lévő másik útvonalról. A hágóvas megtalálása olyan jókedvre hangolt bennünket, hogy minden különösebb esemény nélkül sikerült felmásznunk a hátralévő szakaszon a csúcsig, és ez­ zel valósággá vált az új útvonal ezen a „megmászhatatlan" falon. Ez a csúcs igazán elegáns. Olyan, mint egy klasszikus hópiramis. Főként a gyönyörű időre emlékszem vissza, mely lehetővé tette, hogy majdnem egy órát üljünk ott. Addigra már kellőképpen ak- klimatizálódtunk, így megtehettük, hogy csak üljünk és pihen­ jünk, a gyönyörű panorámát szemlélve, és újra átéljük a sikeres mászást. Sikerült néhány igazán jó képet készítenem. Nagyon jól éreztük magunkat a Hidden Peak csúcsán. 96 Függőleges világom

Találtunk egy jégcsákányt, melyet a mai napig is őrzök. Helyén ott hagytunk egy szöget és egy hevedert. A csúcs alatt tíz méterrel kiástam egy követ, és betettem a hátizsákomba, mint szuvenírt. A leereszkedés az előzményekhez képest viszonylag könnyű volt, és most már csak amiatt aggódtunk, hogy vajon mi történt az alap­ táborban. Odaértek-e a teherhordók vagy sem? A fal lábánál láttuk sátrainkat a távolban, tehát a legrosszabb nem történt meg. Ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy emberek mozognak a sátrak körül. Hál' istennek, a teherhordók ott voltak. Üdvözöltük egymást. Sike­ rült megérteniük a levelünket? Megtudtuk, hogy nem voltak tel­ jesen biztosak abban, mit akar jelenteni, de úgy határoztak, hogy mindenképpen várnak. Az egyik teherhordó azt is elmondta, hogy távcsövön keresztül látott minket a falon, úgyhogy tudták, vissza fogunk jönni. Nagy méltósággal elmagyarázták, hogy hozzá sem nyúltak az ételhez, amit otthagytunk nekik. Viszont nyomtalanul eltűnt titkos nyalánkságkészletünk, melyet arra tartogattunk, hogy jókedvre derítsen minket az alaptáborba való visszatérésünkkor. Hét nap múlva elértük Szkardut, ahonnan busz vitt vissza Isz- lamabadba. Itt találkoztunk összekötő tisztünkkel, és részletesen beszámoltunk neki arról, hogy mit tettünk a hegyekben. Válaszul ő is elmondta, hogy egy kísérőlevéllel együtt elküldte levelünket az Idegenforgalmi Minisztériumba. Formálisan tehát úgy tűnt, hogy minden rendben van. Formálisan. De amikor a kikérdezésre bementünk a minisztériumba, a tisztviselők nem voltak megelé­ gedve dokumentációinkkal és beszámolónkkal. Megkértek, hogy mondjunk el újra mindent részletesen. Elmondtuk. Ekkor jött a rettegett kérdés: - Miért mászták meg engedély nélkül a Gasherbrum Il-t? - De hát megírtuk önöknek. Ugye megkapták a levelünket? Az alaptáborban vártunk a válaszra, de hát csak nem ülhettünk ott tétlenül egy örökkévalóságig! Az időjáráshoz kellett igazodnunk. Biztosak voltunk abban, hogy önök megadják az engedélyt, ezért egyszerűen csak felmentünk! - De uraim! Ilyet nem tehetnek! Miután azonban látták, hogy mégis megtettük, elengedtek ben­ nünket, és megelégedtek összekötő tisztünk vallatásával. Ő rendíthe­ tetlen nyugalommal hárította el minden kérdésüket. Miért ne egye­ Hegy hitelbe 97

zett volna bele? Kérésünk semmivel sem ütközött. Nem volt má­ sik expedíció a térségben, sőt, másik expedíció még csak nem is foglalkozott a térség meglátogatásának gondolatával. Ráadásul ez 2000 dollár többletbevételt is jelent Pakisztánnak, miután vissza­ térünk Lengyelországba, és kifizetjük az összeget. A minisztérium számára nem volt ilyen egyszerű az ügy megol­ dása. Tíz napig várattak minket a kikérdezés lezárásával, ami nél­ kül nem kaphattunk kiutazó vízumot Pakisztánból. A kikérdezés általában egy napot vesz igénybe, a következő nap a vízum beszer­ zésére megy el, aztán kész. Végül elmehettünk, bár értésünkre adták, hogy az ügyet még tisztázni kell szerencsétlen összekötő tisztünkkel. így aztán az egész ügy véget ért valahogy. Legalábbis nekünk úgy tűnt. Minden eshe­ tőségre felkészülve azért megkértük az iszlamabadi Lengyel Nagy- követséget, hogy szóljanak egy jó szót az érdekünkben, és kezes­ kedjenek azért, hogy ki fogjuk fizetni tartozásunkat. Látványos sikerekkel tértünk haza egy egyébként eseménytelen évadban: két új útvonal két nyolcezresen, melyet egy kétfős csa­ pat mászott meg, tiszta alpesi stílusban. Teljesen meggyőző igazo­ lása volt ez az alpesi stílusú hegymászás létjogosultságának, mert egy hagyományos, nagy expedíció valószínűleg nem lett volna elég rugalmas ahhoz, hogy megbirkózzon egy ilyen jellegű má­ szással, és az is nyilvánvaló, hogy ha egy második expedíciót kel­ lett volna összeállítani a másik nyolcezres megmászására, akkor az sokkal többe került volna. Ez volt a lényege a GKKFiS-nek küldött beszámolónknak, mely­ be beleírtuk azon kérésünket is, hogy fizessék ki a Gasherbrum II. engedélyének árát, amivel tartoztunk. És talán minden jól is vég­ ződött volna, ha nem szólal meg egy más nézetet valló hang a Lengyel Alpinista Szövetség Sportbizottságának gyűlésén. - De hát engedély nélkül mászták meg a Gasherbrum Il-t. Ak­ kor most mindenki elkezd majd engedély nélkül hegyet mászni, és elvárja, hogy mi köhögjük ki az árát? Honnan szedjük a pénzt az ilyen extra, be nem tervezett költségekre? Ez az ügy veszélyes precedenst teremtene. Valahogy sikerült megvédenünk magunkat. A végén, azon az alapon, hogy amit tettünk, az valóban különleges volt, a bizottság 98 Függőleges világom azt a döntést hozta, hogy ez esetben állniuk kell a számlát. A mai napig sem tudom biztosan, hogy a döntés megkérdőjelezhetetlen sportteljesítményünk alapján született-e, vagy csak attól féltek, hogy ha az ügy rendezetlen marad, az sok problémát jelenthet Pa­ kisztánban az elkövetkezendő lengyel expedíciók számára. A leg­ fontosabb az volt, hogy állták a számlát. De az ügyet nem hagyták süllyesztőbe merülni. Legközelebb a GKKFiS kötött bele. Ne feledjék, hogy mindez 1983-ban történt, amikor az „engedély" szóra az emberek vigyázzba vágták magu­ kat. Ehhez jött még az a tény is, hogy a Wanda Rutkiewicz-féle epizód sem merült még feledésbe. Wandának problémái voltak az elszámolással a női K2-expedíció után. Ez a tipikus lengyel abszur­ ditás példája volt. Egy bürokrata azt mondta neki, számoljon el azzal, hogy mire költötte a külföldi szponzoroktól kapott többezer dollárt. Erre ő azt válaszolta, hogy ő már két és fél éve elszámolt a szponzorokkal. - De ez a Lengyel Alpinista Szövetség hivatalos expedíciója volt. Úgyhogy tudnunk kell, honnan jött ez a pénz, és azt is tudnunk kell, hogy mi történt vele. Érti? Ennek eredményeképpen Wanda a formaságok szövevényében találta magát. Hogyan számolhat el valaki újra azzal, ami már több mint két éve véget ért? Főleg egy ostoba alaknak, aki mindig mindent jobban tud. Ekkor jöttünk mi Wojtekkel, és ugyanez az ember, aki egyszer életében talán felült a fogaskerekűre a Tátrában, hogy megcsodál­ ja a kilátást, most ránk mordult: - Ezt nem fogjuk elnézni. Önök büntetést kapnak. Tudtuk, hogy ezek a tisztviselők nem ismerik a tréfát. Wandát azzal büntették, hogy két évig nem utazhatott ki az országból, lé­ vén ez az elnyomás legegyszerűbb módja, hadiállapot során. Mi is hasonlóra számíthattunk. Andrzej Zawadának is problémái voltak expedíciójának elszá­ molásával. Minden vezetőnek vannak ilyen gondjai. Egy tipikus helyzet így néz ki: az expedíció visszatérte után kis idővel egy tisztviselő ellátogat a vezetőhöz, és valami ilyesmit mond: - Önök tíz sátrat vittek magukkal, és csak öttel jöttek vissza. Hol van a többi? Hegy hitelbe 99

Akkor a vezető elmagyarázza: - Egyik beleesett egy gleccserhasadékba, kettőt elsodort a lavi­ na, kettő pedig elszakadt. De a fogaskerekűs „hegymászó” nagyon megbotránkozik ezen: - Nem veszíthetik el csak így a sátrak felét. Mit csináltak velük? Meg kellett volna javítani a sátrakat, és visszahozni az országba! A vezető megpróbálja újra elmagyarázni a helyzetet: - Természetesen visszahozhattuk volna az elszakadt sátrat Len­ gyelországba, de az kilónként négy dollárt jelentett volna egy hasz­ nálhatatlan rongydarabért. A könyvelők azonban mindig okosabbak. Néha, csak a béke kedvéért, az expedíciók vezetői előásnak valami öreg, rohadó sá­ toranyagot a klub raktárából, hogy elhallgattassák ezeket az ellen­ őröket. Ez olyan dolog, melyre mindig fel kell készülni mind a ter­ vezési, mind az elszámolási szakasz folyamán. A mi expedíciónk esetében kétezer dollár volt a szóban forgó összeg. Már a következő expedíciónkra készültünk, és most annak felfüggesztésével fenyegettek minket. Van olyan gyanúm, hogy Andrzej Paczkowski, a Lengyel Alpinista Szövetség elnöke volt az, akinek végül sikerült megindokolnia, hogy mit miért kellett tenni, és lecsillapította a GKKFiS-t. Azt javasolta nekik, hogy ne adják oda a Kiemelkedő Sportteljesítményért járó aranyérmünket, és hagy­ ják ennyiben a dolgot. Abban az időben nagyon népszerű volt ez a fajta büntetés. De legalább nem akadályozták meg, hogy a Hi­ malájába menjünk. Akaratlanul is azon tűnődtem, milyen más hegymászókat aka­ dályozhatnak még meg országuk elhagyásában? Vajon a nyugati expedíciók vezetőinek is megvannak a fogaskerekűt megjárt dik­ tátorai, akik előírják nekik, hogy hozzák vissza a régi rongyokat el­ számolásra? Remekül el tudtam képzelni magamban, hogy mi tör­ ténne akkor, ha valamelyikük Reinhold Messnert rendelné oda magához, hogy elszámoltassa. HATODIK FEJEZET Az elgázolt kígyó

Broad Peak, az északi és a középső csúcson keresztül, 1984

ennyibe kerülne, ha csatlakoznánk önökhöz a K2-re tartó út­ jukon?

M Stefan Werner kis gondolkodás után így szólt: - Fejenként körülbelül ezer dollárba. Werner svájci, aki fizetett túrákat szervez a Himalájába. Nyil­ vánvalóan jól ismeri a pénz értékét; valószínűleg árengedményt adott nekünk. Villámgyors fejszámolás következett, dollárok át- számolása svájci frankba, onnan zlotyba, aztán megjelent lelki szemeink előtt egy utazás megszervezésével járó rémes rohangálás képe. Erre csak egyetlen válasz létezhetett: -Jövünk. írjon fel minket is. A svájci feltételek szokatlanul vonzóak voltak. Wojteknek és nekem ezt az összeget az engedély megszerzéséért kellett kifizet­ nünk, amire egyébként a jó ég tudja, mennyi ideig kellett volna várnunk. Már csak néhány dolgot kellett megvennünk, ami itt­ Az elgázolt kígyó 101 hon zlotyért még kapható volt, és aztán Iszlamabadba kellett men­ nünk, hogy találkozzunk Wernerrel. A másik nagy előnye a dolog­ nak az volt, hogy Wernert egyáltalán nem érdekelte, mit fogunk csinálni a hegyekben, mert Wojtek és én szilárdan elhatároztuk, hogy párban dolgozunk tovább. Janusz Majer Katowicéből szintén erre a területre tervezett expedíciót. Négyen a Broad Peak-re men­ tek. így hát úgy döntöttük, hogy az alapvető előkészületeknél egyesítjük erőinket. A közös munka sokkal könnyebb lesz. De Lengyelországban sohasem volt könnyű az expedíciókat előkészíteni, különösen most, amikor mindenből, de legfőképpen húsból, hiány volt. Kitörölhetetlenül az emlékezetembe véste ma­ gát egy beszélgetés, melyre egy Nagyon Fontos Hivatalban került sor, és amelyen a rendkívüli húskészlet beszerzésére szóló enge­ dély múlott. A bejáratnál vívott hosszú harcot követően véletle­ nül Az Igazgató jelenlétében találtam magamat, aki íróasztala mö­ gött lebzselve kurtán így fogadott: - Nos, mi is ez az egész pontosan? így hát én, tiszteletben tartva Az Igazgató - Akitől Minden Függ - rám fordított idejét és a rá nehezedő munka súlyát, rövi­ den vázoltam a helyzetet. - Hamarosan expedícióra megyünk a Himalájába. Húst kell vin­ nünk magunkkal. Az expedíció tagjainak élelmiszerjegyeire nem tudjuk megvenni a szükséges mennyiséget. Ezért arra számítunk, hogy az önök hivatala kedvezően bírálja el kérésünket, ahogy ezt a múltban is tették. Miközben beszéltem, láttam, hogy valami kellemetlen történik a Nagyon Fontos Igazgatóval. Rosszalló arcot vágott, és nem en­ gedte, hogy befejezzem mondandómat. - Nos! Legfőbb ideje, hogy véget vessünk ennek. Ha én el aka­ rok utazni a hegyekbe, egy egész évig spórolok az élemiszerjegye­ immel, és aztán megyek, és megveszem a konzervhús készletemet. Erre idejön maga, és speciális kiutalást kér! Ezzel egész egyszerűen kidobott az irodájából, ami után gyor­ san újra kellett értékelnem a helyzetet, hiszen anélkül a hús nél­ kül nem volt mód arra, hogy Pakisztánba utazzunk. Az igazgatót elfeledve úgy döntöttem, hogy megpróbálok intézni valamit an­ nál a hölgynél, aki a speciális kiutalásokat kiírja. Másnap elmentem 102 Függőleges világom hozzá csokoládéval, virágokkal és a klubunk szuvenír zászlócská­ jával, és arra kértem őt, értse meg, hogy ez nem csak egy egyszerű utazás, nem a nyaralásom, hanem valami igazán fontos dolog. - Bízza csak rám - mondta. - Majd elintézem valahogy. Hogy miként csinálta, nem tudom. Lehet, hogy az engedélyün­ ket egy kövér kérelem-halom közé dugta, mely az igazgató Na­ gyon Fontos Aláírására várt? Valójában nem számított, a fontos az volt, hogy megkaptuk az engedélyt. Felszerelésünk egy Mercedes 506-os teherautón indult útnak. Tulajdonosai, Rysiek Warecki és Tomek Swiatkowski, napi néhány dollárért és azért a lehetőségért, hogy láthatják a Baltoro-gleccsert, elvállalták, hogy elszállítják felszerelésünket olyan messzire, ameny- nyire emberileg lehetséges. Minden úgy ment, mint a karikacsa­ pás. Elrepültünk Iszlamabadba, ahová a következő napon megér­ kezett Rysiek és Tomek is, a Mercijük kormánya mögött ülve. Ste- fan Werner már ott volt. És ekkor jött a kellemetlen meglepetés. Az Idegenforgalmi Minisztérium nem egyezett bele, hogy a mi nevünk is rákerüljön a svájci expedíció névsorára. Lehet, hogy volt ennek valami köze ahhoz, hogy tavaly hitelbe másztuk meg a Gasherbrum Il-t? Gyanítom azonban, hogy a valódi ok sokkal alapvetőbb volt ennél. Egyre nőtt az ellenkezés a nemzetközi ex­ pedíciók iránt, és aziránt is, hogy pót-résztvevőket vegyenek fel az expedíciók listájára. A hegymászó megérkezik az egyik expedíció­ val, aztán átmegy egy másikhoz, és így a végén egy évben két hegycsúcsot mászik meg. Ez ellenkezik Pakisztán érdekeivel. Iszla- mabadban természetesen jobban szerették, ha minden egyes meg­ mászott hegycsúcsra külön expedíciót szerveznek, fizetve érte a külön engedélyt, az összekötőt, a teherhordókat, és így tovább. Ez végül is aligha meglepő. Pakisztán nem gazdag ország. Sem Werner, sem én nem tudtunk tenni semmit annak érde­ kében, hogy bekerülhessünk az ő K2-expedíciójába. De volt en­ gedélyünk a Gasherbrum IV-re, és mintegy engesztelő ajándék­ képpen, Janusz Majer engedélyének keretében engedélyt kaptunk a Broad Peak-re is. így hát végül is csapatot váltottunk. Én azonban nem erre számítottam. A Broad Peak-et már meg­ másztam, bár bevallottan csak a normál útvonalon és szigorúan nem hivatalosan, de akkor is megmásztam. Igaz, most legalább Az elgázolt kígyó 103

törvényesen tehetem ugyanezt, és kipróbálhatok egy új útvonalat, esetleg az összes csúcson átkelve. Mindenestre a Broad Peak-re in­ dulunk majd, és onnan megyünk át a Gasherbrum IV-re. A Gasherbrum IV. „csak" 7925 méter magas, tehát nem egy nyolcezres, és ezért nem fog beleszámítani a tizennégy nyolcezres­ ből álló gyűjteményembe, melynek megszerzését mostanra célul tűztem ki magam elé. De a hegy mágnesként vonz mindenkit a gyönyörű, híres, és mindeddig megmászatlan ragyogó falához, mely a Concordiától nem messze tör az ég felé, és amely mellett minden, a K2-re vagy a Gasherbrumokra tartó expedíció elmegy. Attól a perctől kezdve, ahogy először megláttam, nem hagyott nyugodni többé. Wojtekkel úgy határoztunk, hogy a Broad Peak után meg kell próbálkoznunk vele. De előbb még el kellett jutnunk az alaptáborba, és a tervben az utolsó pillanatban változás állt be, mert Rysiek és Tomek kijelen­ tették, hogy haza kell menniük, de majd az expedíció után vissza­ jönnek a felszerelésünkért, és a megállapodás szerint vissza viszik Lengyelországba. Ez a kijelentés gyenge ponton érintett minket. Iszlámábádból csak Szkarduig 600 kilométer a távolság. így most vagy bérelnünk kellett egy pakisztáni járművet jó sok pénzért, vagy magunknak kellett vezetni a Mercit. Szerencsére egyik tár­ sunknak, egy osztráknak, Edék Westerlundnak volt teherautóra is jogosítványa. Délután négy órakor hagytuk el Iszlámábádot, és egész éjjel utaztunk. Hajnali négyig én vezettem, majd Edék vette át a volánt, amíg én négykézláb átmásztam a csomagokon és alud­ tam néhány órát. Reggel nyolc órakor már megint én vezettem. A helyiek hátborzongató stílusban vezettek, az út lidércnyomásos és fárasztó volt, egyik oldalon a hegy, a másik oldalon pedig egy 200 méter mély szakadék, hegyi patakkal az alján. Az utat Karakorumi Autópályának hívják, de a kormány mögé szorulva nem voltunk fogékonyak az ilyen tréfákra. Véletlenül áthajtottam egy kígyón, mely az úton csúszott át. Fintorogtam és azon gondolkodtam, hogy ez vajon ugyanúgy rossz ómen-e, mint amikor Lengyelországban fekete macska megy át előttünk az úton. Erre a kérdésre Szkardutól 150 kilométerre kaptam választ. Az utat egy lavina zárta el, melynek eltakarítása négy napba is telhe­ 104 Függőleges világom

tett, így hát megfordítottam az autót és elindultunk a negyven mérföldre lévő legközelebbi város, Gilgit felé. A fárasztó hegyi hajtűkanyarokat elhagyva egy teljesen más vi­ déken találtuk magunkat, egy zöldellő völgyben, ahol az út utol­ só néhány kilométere nyílegyenesen vezetett a város felé. Ellazul­ tam, és a keskeny aszfaltcsík közepén vezettem az autót. A jármű egy kissé túlterhelt volt, de a Karakorumi Autópálya hajtűkanyar­ jaitól távol ez nem számított. Időnként a kis patakmedrek felett keskeny hidak vezettek át, melyek óvatosságot igényeltek. Felhaj­ tottam egy ilyenre, és rutinosan kissé jobbra fordítottam a kor­ mányt, hogy az út középén maradjak. Hirtelen minden hajszálam égnek meredt. Az autó nem reagált a kormánymozdulatra! Minden a másodperc törtrésze alatt történt. Az egyik kerék a híd korlátjának ütközött, és az ütközés kiütötte a kezemből a kor­ mánykereket. Egyenesen az árokba hajtottunk. Szerencsére a túl­ só oldalán volt egy meredek töltés, és a jármű éppen ennek ütkö­ zött. Kitámasztottam magam a sofőrülésben ülve, és így sértetle­ nül szálltam ki. Rysiek Pawlowski, aki mellettem szunyókált, az ablakon való kirepülése pillanatában maximálisan ura lett érzékei­ nek; klasszikus dzsúdóesést hajtott végre, és bukfenccel érkezett a talpára. Néhány horzsolást szenvedett, de egyébként egyben ma­ radt. De mi történt a többiekkel? Megjelent előttem annak lidérces képe, mi történhetett, ha a rettenetesen telepakolt hátsó rész áttörte a gyenge fa elválasztófa­ lat, és a felszereléseink alvó társainkra ömlöttek. De a tiltakozással és méltatlankodással teli hangok, miközben egymás után kimász­ tak, megnyugtattak. Az autó már nem volt ilyen jó bőrben. Első látásra úgy nézett ki, mint ami már csak a szemétdombra jó. Gilgitben felmértük a hely­ zetünket. Szerencsére a városban lakott Sher Khan, az első osztá­ lyú pakisztáni hegymászó, aki már több lengyel expedíciót kísért. Édesapja, a légierő nyugalmazott parancsnoka, a helyi tanács tag­ ja volt és messzire elérő befolyással rendelkezett. Idősebb Sher Khan úr volt az, aki darut szerzett a hadsereg helyi bázisáról, és kihúzatta a roncsot az árokból, majd bevontatta a városba. Ő volt az is, aki talált egy „műhelyt", melynek tulajdonosa megígérte, hogy gond­ jaiba veszi a roncsot. így aztán Mercink a „műhelyben" találta ma­ Az elgázolt kígyó 105 gát, azaz egy olaj- és zsírfoltokkal borított udvaron, ahol két férfi állt, az egyik egy kalapáccsal, a másik pedig két villáskulccsal, és tel­ jes meggyőződéssel közölték velünk, hogy autónk megmenthető. - Megcsináljuk - mormolta az egyik nyugodtan. - Csak né­ hány alkatrészre lesz szükségünk. A munkára két hónap állt rendelkezésükre, amíg mi hegyet másztunk. Edék Westerlundnak a tervek szerint rövidesen vissza kellett térnie Ausztriába, és megígérte, hogy onnan elküldi nekünk a szükséges dolgokat. Mi pedig leültünk, hogy megfogalmazzunk egy telexet Rysieknek és Tomeknek, lehetőleg úgy, hogy ne érje őket nagy megrázkódtatás, de ugyanakkor arra is kértük őket, hogy jöjjenek el és segítsenek a javítási munkálatoknál és döntsenek a roncs további sorsáról. Végül is az ő autójuk volt. Tegnap még kö­ zel jártunk ahhoz, hogy ócskavasként adjuk el, de most már kezd­ tünk hinni a műhely tulajdonosának. Hadd próbálja csak megja­ vítani. így a problémát tulajdonképpen nem oldottuk meg, csak elhalasztottuk. Másik autóra volt szükségünk ahhoz, hogy eljussunk a hegyek­ be. Ez pedig pénzbe került. Sok pénzbe. Felszereléseinket is a mi­ nimálisra kellett csökkentenünk. Amíg saját kocsival mentünk, nem sokat törődtünk a terhelési korlátozásokkal; ez azt jelentette, hogy sokat raktunk fel a kocsira. De nem volt mindenre olyan nagy szükségünk, ezért alapos átcsomagolásba és válogatásba kezd­ tünk, hogy mindent minimálisra csökkentsünk - az élelmiszert, a sátrakat, a hálózsákokat, és még a hegymászó felszerelést is. És mi­ vel a másik autó kibéreléséhez, plusz a Mercink újraélesztésén dol­ gozó szerelők kifizetéséhez pénzt kellett szereznünk, eladtunk min­ dent, amire nem volt szükségünk. Hirtelen bazárrá alakultunk, árul­ tunk edényeket és serpenyőket, csajkákat, hálózsákokat, és jófor­ mán mindent. Az egész helyzet kezdett fenyegetőn irányíthatat­ lanná válni. Odajött egy ember és azt mondta: - Hallom, van valamijük, ami eladó. Mutassák meg. így hát megmutattuk neki a dolgainkat, de egyik sem érdekel­ te, mert éppen észrevette a szappanunkat. Megragadta a szappant, és néhány rúpiát nyomott a kezünkbe. Tömegesen érkeztek az em­ berek, és lökdösődtek. A hatalmas tömeg kezdett gyorsan illegális­ sá válni. Itt nem lehet bárhol árulni az utcán. Rettenetesen féltünk 106 Függőleges világom attól, hogy előbb vagy utóbb megjelenik a rendőrség. Végül aztán mindent eladtunk, bezárt a bazár, és elindultunk a hegyekbe. Wojtekkel a Broad Peak déli gerince alatt állítottuk fel alaptá- borunkat. A Broad Peak azok közé a hegyek közé tartozik, melyen akkor csak egyetlen megmászott útvonal volt. Az, amelyet a hegy első meghódítói jártak be. Minket ez nem érdekelt, hiszen ezen már mi is feljutottunk. Tervünk az volt, hogy átkelünk az összes csúcson, az eddig megmászatlan Déli-gerincen elindulva. Ezt a re­ mek útvonalat a Déli-gerinccel kezdeni volt a fő attrakció, ezért gondosan vizsgálgattuk a sátrainkból, és kerestük a legjobb utat, hogy megküzdjünk vele. Ebből a távolságból vonzónak, de megle­ hetősen bizonytalannak látszott. Egy kis mélyedés, egy gerinc, egy fal, egy kis nyereg, és így tovább. Legfőbb ideje volt, hogy megnéz­ zük, közelről hogy néz ki. Az első terepbejárás olyan volt, mint ha hideg vizet zúdítottak volna lelkes fejünkre. Az indulás szó elhangzásától kezdve kötele­ ket kellett rögzítenünk, és kötéllel kellett biztosítanunk magun­ kat. Következő próbálkozásunkkor úgy határoztunk, hogy egy me­ redek jégmezőn bivakolunk. Besötétedett, főztünk valamit, farkas-

Broad Peak: 1. A normál útvonal a Nyugati-sarkantyún keresztül, 1982 július 30. 2. Az északi és a középső csúcson való átkelés, 1984 július 17. Az elgázolt kígyó 107

étvággyal befaltuk, majd mindketten behúzódtunk hálózsákjaink­ ba bújva a sátor egy-egy sarkába. Ekkor valami elkezdett dobolni a sátorfalon, először csak ártat­ lanul, mintha valaki egy marék rizst szórt volna a sátrunkra. Ösztönösen az oldalfalakhoz húzódtunk, hátat fordítva a beto­ lakodónak, mintha csak el akarnánk bújni. Néhány pillanattal ké­ sőbb éreztük, hogy a rizs nagyobb lesz, és egyre több jön belőle. Aztán két tompa puffanás hallatszott. Majd semmi. Csend lett. Ki­ nyitottam a szemem, melyet előzőleg ösztönösen behunytam. Woj- tek is így tett, és ekkor csillagokat láttunk a fejünk felett. A sátrunk felhasadt, és a közepén, ahol pár perccel korábban a vacsorát főz­ ve kuporogtam, most két nagy, emberfej nagyságú szikla feküdt. Szép kis élmény volt. Mit tegyünk most? Hová menekülhetnénk? Éjszaka volt, és mi egy ötvenfokos meredekségű jéglejtő közepén rekedtünk. Amikor még világos volt, úgy döntöttünk, hogy ez a legjobb hely, és három órát töltöttünk a jég feltörésével, hogy egy kis vízszintes helyet készítsünk a sátornak. Nem volt más alterna­ tívánk. Miután egy darabig reménytelenül mászkáltunk a sátrunk maradványai között a sötétben és a fagyban, végül azt mondtam: - Nos, végül is egy bomba ritkán vájja ki kétszer ugyanazt a krátert. Próbáljunk meg kitartani. Wojtek nem válaszolt. Visszaevickéltünk a hálózsákjainkba, és eredeti pozitúránkban ültük végig az éjszakát. Ám akkor éjjel nem csak a sátrunkat vesztettük el, hanem kedvünket is. Vissza kellett mennünk az alaptáborba. Végül is már nem volt tető a fejünk felett. Következő próbálkozásunk során 6200 méter magasra jutottunk, ahol egy nagyon meredek jéglejtő állított meg minket, olyan ke­ mény, hogy még a hágóvassal is nehéz volt fogást találni rajta. A dolgok kezdtek csüggesztővé válni, és Wojtek előadta, milyen le­ hetőségeket lát. Szerinte kissé túl nehéz a Broad Peak csúcsain való átkelést ezen az útvonalon kezdeni. Természetesen, végcélként megmászhatjuk a Déli-gerincet önmagában is, onnan továbbmá­ szhatunk a fő csúcsra, és ott fejezhetjük be. De ha meg akarjuk csi­ nálni az átkelést, akkor a csúcs csak a felezőpont lehet. Amíg beszélt, úgy éreztem, hogy elvesztette lelkesedését erede­ ti tervünk iránt, de különösképpen e gerinc iránt, és amit utána mondott, az is ezt igazolta: 108 Függőleges világom

- Induljunk az Északi-faltól. Az átkelés végül is sokkal fonto­ sabb, mint ez az útvonal. Más véleményen voltam, de inkább nem szóltam. Csendben ereszkedtünk le. Az alaptáborban elkezdtük a dolgokat újra átgon­ dolni az elejétől. Ez sok időbe telt, mert én rettenetesen nehezen akartam elfogadni az eredeti terv bármilyen megváltoztatását. Wojtek érvei nem győztek meg, nem tudtam csak így búcsút mon­ dani a Déli-gerincnek, ami olyan gyönyörű sportkihívás. Két na­ pig beszéltünk erről. Aztán Wojtek egész egyszerűen megmaka­ csolta magát. Minden további érvelés süket fülekre talált. A végén, nagyon kelletlenül, kitört belőlem: - Ha már egymásra vagyunk utalva, akkor legyen úgy, ahogy te akarod! Menjünk az északi oldalról. De valamit tennünk kell. Elindultunk. Az egész összesen öt napunkba került. Az első és legészakibb csúcs nem adta meg egykönnyen magát, helyenként nagyon nehéz volt a mászás. A középső csúcs könnyebb volt, itt további problémák nélkül oldottuk meg a feladatot. Mostanra már teljesen akklimatizálódtunk a Déli-gerinc felderítése alatti si­ kertelen küzdelmünknek köszönhetően. Wojteknek igaza volt, az északi oldalról könnyebb volt az átkelés. De milyen gyönyörű le­ hetett volna, ha délről indulunk. Boldogan és ellazulva kezdtünk leereszkedni a csúcsról a vi­ szonylag egyenes normál útvonalon, melyen egy olasz expedíció valamint Janusz Majer csapatának nyomaira bukkantunk. Miköz­ ben a 6400 méter magasságban lévő második táboruk felett halad­ tunk el, szem elől vesztettem Wojteket. Megálltam és vártam. Tel- tek-múltak a percek, eltelt egy negyedóra is, de neki nyoma veszett. Mi történhetett? Wojtek nem az ember, aki csak úgy elkószál. Amikor már azon a ponton voltam, hogy visszamegyek megke­ resni, végre megjelent. Szeme még most is kimeredt a rémülettől. Amikor megnyugodott, elmesélte, hogy rábukkant egy rögzített kötélre, és belekapaszkodott, hogy jobban megőrizze egyensúlyát. A kötél öreg volt, már régóta egy szögről lógott, és most elszakadt. Wojtek elkezdett lefelé csúszni egy jeges lejtőn, megpróbált meg­ állni, de hágóvasai csak kaparták a kemény jéggel borított felüle­ tet. Végső erejével aztán sikerült belevágnia őket a jégbe, és pon­ tosan egy függőleges szakadék felett sikerült megállnia. Az elgázolt kígyó 109

Isten ujja mindvégig nagy elővigyázatosságra int a hegyekben. Eszembe jutott az úton elgázolt kígyó, a K2-re szóló engedély elu­ tasítása, az autóbaleset, és most Wojtek hajszálon múló megme­ nekülése. A nagy átkelés a Broad Peak-en csak tervünk egyik része volt. Most már várt minket a Gasherbrum IV. is, a híres ragyogó falával. Sok éven át volt ez a hegymászók álma, melyet a „lehetetlen" szó szinonimájának tartottak. Úgy vonzza az ember tekintetét, mint egy gyönyörű lány, de elég egy pillantás annak felismeréséhez, hogy iszonyúan nehéz lehet; hogy abban a jég- és sziklafalban se­ hol nincs egy könnyű rész. Senki sem akarta megjósolni, hogy ki és mikor fogja legyőzni. Amikor először láttam, ösztönös reakcióm az volt, hogy megmászhatatlan. Később, amikor többször elhaladtam alatta, nagyobb magabiz­ tossággal kezdtem vizsgálgatni azt a 3000 méternyi sziklát és je­ get, és azt néztem, hogy van-e esély. Hosszú ideig tartott, hogy egyáltalán fontolgatni kezdjem a megmászását. Wojtek már rég­ óta próbált erre rábeszélni. A Ragyogó-fal végül is egy ragyogó vál­ lalkozás, mely nem hagyja nyugton az embert. Aztán eljött az a nap, amikor azt mondtam, hogy látok lehetőséget a megmászására. Az a kuloár nagyon magasra vezetett, és a jégen át egész könnyen megmászhatónak tűnt, utána egy 200 méteres meredek sziklafal következett, de fölötte a meredekség enyhült. Erősen a fejembe véstem az útvonalat. Hittem a sikerben. Néhány nap pihenő után most készen álltunk, hátizsákunk öt napi hegymászásra volt megpakolva. Nyolc órát mentünk az alap­ táborunktól a fal lábáig. A nap sütött, az idő kellemesnek látszott, de talán nem elég kiegyensúlyozottnak. A néhány napja gyüleke­ ző felhők felvetették a kérdést: elromlik-e az idő? De meddig vár­ hat az ember? Egyik reggel aztán egyszerűen csak az indulás mel­ lett döntöttünk. Ahogy közeledtünk a ragyogó fal felé, úgy tűnt, hogy az egyre nagyobb és nagyobb lesz... Észrevettem, hogy valami megváltozik Wojtekben. Lelassított. Nem mondott semmit, de éreztem, hogy valami történik vele. Aztán leült. - Tudod mit? A pokolba ezzel az egésszel. Nem tetszik nekem ez a fal. És ez az időjárás... Menjünk haza. 110 Függőleges világom

Rettenetesen dühös voltam. Azok után, hogy évekig győzkö­ dött engem, nem neki kellene most meghátrálnia. - Wojtek! Rendben, visszamegyünk - törtem ki. - De igenis úgy érzem, hogy egy kis időt egymástól távol kellene töltenünk. Visszamentünk az alaptáborba. Ezzel véget ért az expedíció. Ja- nusz Majer, Krzysiek Wielicki, Rysiek Pawlowski és Walenty Fiút négyes csoportban, a normál útvonalon mászták meg a Broad Peak- et, és ezzel elérték céljukat. Krzysiek Wielicki másik rekordot is fel­ állított. Mindössze huszonhárom óra alatt mászott fel a Broad Peak- re, egy több mint 8000 méter magas hegyre, és ereszkedett le on­ nan. Ez nem is mászás volt, hanem rohanás. Fenomenális! Felkészültünk a hegyekből való levonulásra. Életemben először nagy szükségét éreztem a magánynak, és elhatároztam, hogy el­ töltők egy kis időt a hegyekben egyedül. Valószínűleg Wojteknek is hasonló gondolatok jártak a fejében. Ő valamerre jobb felé in­ dult el, én pedig egyenesen. Egy ritkán használt útvonalat válasz­ tottam a Masherbrum-gleccser körzetében, azt remélve, hogy elju­ tok a Masherbrum La-hágóhoz, ahonnan egy rövidebb útvonalon, a falvakon keresztül visszamegyek Szkarduba. Nem is hittem volna, hogy magányos sétám alatt ennyi tapasz­ talatra tehetek szert. Először is, képtelen voltam elmenni a Biar- chedi mellett, mely nem túl magas, nagyjából 6700 méter, de egy érintetlen hegycsúcs. Mindössze egy napi kitérő volt az útvonalam­ tól, és így legalább „kiverhettem a fejemből". így is történt. Most, hogy teljesen egyedül voltam, egészen más élményt jelentettek számomra a hegyek. Társaság hiányában magamhoz és a hegyek­ hez beszéltem. Úgy éreztem, hogy e hatalmas világ része vagyok. De a leglényegesebb az volt, hogy azt tettem, amit akartam. Miután még egy hegyet megmásztam, a Masherbrum La felé fordítottam figyelmemet. A környékről készült térképek meglehe­ tősen pontatlanok, a Karakorum egyes részei a mai napig alig is­ mertek. Az ember általában a helyiektől próbál meg minél több információt szerezni. Ezért indulás előtt a szakácsunknál érdek­ lődtem ezen útvonal felől. Ő egyszer már járt ezen a hágón, és mély meggyőződéssel biztosított: - Puszta óvatosságból vihet magával egy kötelet, de legfeljebb tíz métereset. Van ott egy kis lépcső. De semmi komoly. Az elgázolt kígyó 111

Ennek ellenére a gleccserhasadékok és jégtornyok olyan út­ vesztőjében találtam magamat, hogy egy egész áldott napon át bolyongtam köztük, torkomban dobogó szívvel. Nem tudtam le­ jutni, de nem tudtam visszavonulni sem. A gleccserhasadékokon átjutni nem olyan nagy probléma, ha ketten vagyunk. Az egyik tartja a kötelet, a másik átugrik vagy leereszkedik. De most egye­ dül voltam. Ha úgy döntök, hogy ugróm, akkor biztosnak kell len­ nem abban, hogy elérem a másik oldalt. Ha leereszkedem egy gleccserhasadékba, akkor biztosnak kell lennem abban, hogy ki is tudok jönni onnan. Ez a hágó nagyon kimerített. Amikor végre kivonszoltam ma­ gamat a hasadékok és jégtornyok útvesztőjéből, a gleccser alsó vé­ génél találtam magamat. A gleccser gyakorta létrehoz egy kis zá­ ró- vagy mellék-morénát, amely mögött egy kis zöld, fűvel és vi­ rágokkal borított, folt található, még 4000 méter magasságban is. Most éppen egy ilyet láttam. Két hónapot eltöltve a Karakorum- ban, ahol mindenütt csak jég, hó vagy fekete sziklák vannak, ahol az ember elfelejti, hogy a fehéren, a feketén és a szürkén kívül más szín is létezik, ez a zöld színfolt megrendítően hatott rám. De köztem és aközött a zöld paradicsom között egy jégtömb-la- birintus volt, ház nagyságú jégtömbökkel tarkítva. Egy helyen egy nagy tömb az ember feje fölé lógott, máshol ásító szakadék táton­ gott. Ekkor már kezdett sötétedni, és én egyedül voltam, a szívem kalapált, mert nagyon is jól tudtam, hogy e kusza halmaz valame­ lyik eleme bármelyik pillanatban leomolhat. De azért lépésről lé­ pésre közelebb mentem a jégletörés aljához. Aztán egy kicsit távo­ labb ott volt az a gyönyörű zöld terület. Egy tizenöt méteres fal azon­ ban elválasztott tőle, melyen nem tudtam lemászni - teljesen meg kellett állnom. Kerülőutat kezdtem keresni, de egyet sem találtam. De hiszen a szakács azt mondta, hogy tíz méter kötél elég lesz. Esküszöm, ha még egyszer valaha találkozom azzal a szakáccsal, világosan megmondom neki, hogy mit gondolok a helyismereté­ ről. De jelenlegi helyzetemben ez mit sem segített. Úgy döntöt­ tem, hogy beteszek egy jégcsavart. Rögzítettem a kötél egyik végét a jégcsavarhoz, a másik vége pedig öt méterrel az alattam lévő ta­ laj felett himbálózott. Ugorjak? 112 Függőleges világom

Öt méter az legalább egy első emeleti ablak magasságának felel meg. Még ha sikerül is úgy földet érnem, hogy semmimet sem fi- camítom ki vagy töröm el, akkor is marad egy másik ismeretlen té­ nyező - hogy mire ugrok rá. Föntről csak jég, kövek, föld és hó ku­ sza halmazát láttam. Ezek alatt akár gleccserhasadék is lehetett. Először a hátizsákomat dobtam le, mely tompa puffanással ért föl­ det. Ezután minden más nehéz tárgyat is ledobtam, magamra erő­ sítettem az ereszkedő eszközömet, és nagyon lassan leengedtem magam a kötél teljes hosszán. Elérkezett az olcsó akciófilmek oly kedvelt pillanata. Szorosan a jégcsákányomba kapaszkodva elen­ gedtem a kötelet. Zuhantam. Hágóvassal felszerelt bakancsom je­ ges párkányon ért földet, szerencsére nem volt alatta rejtett hasa- dék. Szilárd volt. Beledöftem a jégcsákányomat, és tudtam, hogy ismét minden rendben van. Lassan összeszedtem a holmimat, és felvettem a hátizsákomat. Nem akarok még egyszer egy ilyen ugrást megismételni. Né­ hány pillanat múlva azonban elnyertem jutalmamat: elértem a mezőt. Olyan volt, mintha egyenesen a paradicsomba ugrottam volna. Leheveredtem a zöld gyepre, és elragadtatással hunytam le a szememet; úgy éreztem, mintha az örökös, tündöklő tavasz bi­ rodalmába érkeztem volna egy másik bolygóról. Feküdtem háta­ mon a fűben és tökéletesen jól éreztem magam. Aztán felállítot­ tam a sátrat és bemásztam a hálózsákomba. Az ilyen pillanatok megérik a legnagyobb erőfeszítést, a legnagyobb kockázatot és a legnagyobb nehézségeket. De ezek a csodálatos pillanatok sem tartanak örökké. Reggel összehajtogattam a sátrat, és folytattam utamat lefelé. Egy egész napos séta után értem el az első, pásztorok lakta falvat. A Karako- rum e távoli sarkában a kezdetleges sárkunyhókban élő emberek elégedetten élnek abból, amit munkájuk révén megtermelnek. Hoz­ zászoktak az ezer éve változatlan táj képéhez. És most, fentről a gleccserből egy idegen sétált le a sziklás ösvényen a falujuk köze­ pébe. Piszkos arcú asszonyok és gyerekek vettek körül, először fél­ ve, majd kíváncsian néztek rám. Beszéltem és mosolyogtam, de nem tudtam velük kommunikálni. Kezeimmel olyan mozdulato­ kat tettem, melyek a világon bárhol ételt és italt jelentenek. Végül hoztak nekem egy aludttejjel teli agyagedényt. Az ital minden Az elgázolt kígyó 113

cseppjét megittam. Ültem még néhány percig, adtam a gyerekek­ nek egy kis édességet, aztán folytattam utamat. Néhány óra múlva egy sokkal civilizáltabb faluba jutottam, ahová egy héten egyszer jött egy dzsip. Az iskola mellett elhalad- tomban megállított a tanár. -Jöjjön, aludjon nálam. Végre beszélhettem valakivel. Kedves házigazdám állandóan ugyanazokkal a kérdésekkel ostromolt. - Honnan jön? Miért van egyedül? Hol vannak a barátai? - A Masherbrum La-hágón át jöttem. Egyedül vagyok - vála­ szoltam türelmesen. - De hogyan? Hol vannak a többiek? -Nincsenek többiek. Egyedül jöttem... - De hát az lehetetlen. - A tanár hajthatatlan volt. - Eddig csak egyszer jöttek át emberek azon a hágón, öt évvel ezelőtt, de az egy amerikai hegymászó csoport volt. Rajtuk kívül még senkinek sem sikerült átjutni azon a hágón. Feladtam. Még most sem hitt nekem. De hitetlenkedése mély megelégedéssel töltött el. Véletlenül valami olyat értem el, mely nehézségében valószínűleg a Broad Peak-en való átkeléssel volt egyenértékű. Úgy döntöttem, hogy nem várok egy hetet a dzsip megérkezé­ sére. Elbúcsúztam a vendégszerető, ám az utolsó percig kételkedő tanártól, és elindultam lefelé a zöld völgyeken át. Meleg volt, de az a fajta kellemes meleg, mellyel csak 2000-3000 méteres magas­ ságban találkozik az ember. Az út mentén sárgabarackfák álltak. Teleettem magam barackkal. Nem tudtam elrejteni a puszta léte­ zés felett érzett örömömet, örültem annak, hogy a világ milyen gyönyörű lehet a zöld növényektől és a virágoktól, és örültem an­ nak is, hogy tele lehet a gyomrom. Aztán újra le kellett szállnom a valóság talajára. Szkarduban találkoztam Wojtekkel. Gilgitben láttuk, hogy a te­ herautót helyre pofozták, meghegesztették, és a saját kerekein áll, de még mindig nem működik. Nem érkeztek meg az új alkatrészek, a tulajdonosok nem válaszoltak a telexeinkre. Feltételeztem, hogy Tomek és Rysiek otthon neheztelnek rám, amiért összetörtem a kocsijukat. Mi is nehezteltünk rájuk, amiért nem teljesítették az 114 Függőleges világom eredeti megállapodást. Ám a feszült hangulaton egyáltalán nem segített az a tény, hogy két hónap alatt sem kaptunk semmilyen választ tőlük, még annyit sem, hogy „menjetek a fenébe". Semmit. Végül engedélyt kaptunk a pakisztáni hatóságoktól a roncs el­ adására. Az így nyert pénzhez Wojtekkel hozzátettünk még 700 dollárt, és így valahogy megbocsátottak nekünk a szerencsétlen Merci tulajdonosai, mellyel áthajtottam egy kígyón a Szkardu felé vezető úton. A Broad Peak-en való sikeres átkelés ellenére sem voltam telje­ sen elégedett az évaddal. A gépkocsival kapcsolatos ügyön és a fel­ szerelés elvesztésén túlmenően ott volt még a végre nem hajtott hegymászó program és a barátaimnak tartott társaimmal való né­ zeteltérések árnya is. A nyolcezer méteres csúcs-gyűjtő programom szempontjából is elvesztegetett évad volt. Mindez nyomasztó han­ gulatot teremtett. Szükségét éreztem, hogy mindent elölről kezdjek. - Két téli expedíció indul a Himalájára, amiket innen szervez­ nek. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem Wojtektől. - Nem érdekelnek a téli expedíciók - válaszolta. - így lehetőség nyílik arra, hogy egy téli szezonban két csúcsot másszunk meg. - A Dhaulagiri és a Cső Oju volt ez a két csúcs. - Szamárság! Lehetetlen. Nincs rá elég idő, ez őrültség! - vágott vissza Wojtek. - De az ilyen őrültség jól is elsülhet - mondtam reménykedve. - Ez esetben mindketten a saját utunkat kell járjuk. - Tudod mit? Lehet, hogy egy kis időre valóban el kellene vál­ nunk egymástól. Menj a saját fejed után, én is megyek a magamé után. És így ért véget az 1984-es évad. HETEDIK FEJEZET 8167 méternyi hó és köd

Dhaulagiri, Északkeleti-sarkantyú, 1985 tele

egnyomtam a csengőt a jól ismert bejárati ajtón, és arra gondoltam, mily keveset változott azóta, amióta néhány évvel ezelőtt itt álltam leánykérésre készen, felszerelkez­ veM egy üveg itallal jövendőbeli apósom, virágokkal anyósom és cso­ koládéval jövendőbeli feleségem húga számára. Szívélyesen fogad­ tak. Éppen úgy, mint akkor. De most egészen más ügyben jöttem. - Hogy van Celina? - kérdezték. - Kórházban van. Az orvos azt mondta, minden rendben van. Most már bármelyik nap megindulhat a szülés. Jól érzi magát. Második gyermekünket vártuk, és mivel emiatt terveim bonyo­ lulttá váltak, különleges szívességet kellett kérnem feleségem szü­ leitől, mielőtt Celinával beszéltem volna. Lehetőségem volt arra, hogy újabb expedícióra menjek. De csak szeptemberben érkeztem vissza, a babát októberre vártuk, és novemberben már megint el akartam menni. így nem tudnék segíteni a feleségemnek az anya­ 116 Függőleges világom

ság első és legnehezebb hónapjaiban. Ez lenne az első alkalom, hogy karácsonykor sem lennék itthon. Eddig évente csak egy ex­ pedíción vettem részt, most itt volt a lehetőség kettőre is. Édes­ anyám már megígérte, hogy segít, de feleségem szüleinek egyetér­ tése nélkül az egész ügy kudarcba fulladna. Anyósom és apósom már olyan sokat segített nekünk a gyerek körül, hogy el sem tud­ tam képzelni, hogy támogatásuk nélkül hagyom egyedül Celinát. így tehát kulcsfigurái lettek himalájai terveimnek. Minden azon múlott, hogy mit fognak mondani. És ők ezt mondták: - Ha tényleg olyan fontos ez neked, akkor menj. Majd mi be­ szélünk Celinával... Azóta, ha anyósvicceket hallok, nem veszek részt az általános nevetésben. Október 26-án megszületett második fiam, Wojtek. Élete első percétől kezdve sugárzóan boldog gyerek volt. Amikor fürdettem, vidáman mosolygott rám. Az otthoni légkör olyannyira békés volt, hogy a komoly beszélgetés Celinával puszta formasággá vált. Be­ leegyezett elmenetelembe, tudván, hogy számíthat szüleire. Ami engem illett, az apai kötelességektől való menekülés felett érzett bűntudatom egy csapásra elszállt, amint belevetettem magamat az előkészületek örvényébe. A klubban egészen az utolsó percig nem fedtem fel kártyáimat. Miért is adtam volna fegyvert a szkeptikusok kezébe? Ahogy mond­ ják, egyszerre két lovat próbáltam megülni. Andrzej Zawada, a té­ li Cső Oju-expedíció vezetője gyanította, hogy mesterkedem vala­ miben, de nem fűzött hozzá megjegyzést. Adam Bilczewski, a téli Dhaulagiri-expedíció vezetője nem húzta ki nevemet a csapat tag­ jegyzékéből, de láttam rajta, hogy nem nagyon számít rám. Már javában csomagoltak, november elején készültek elküldeni felsze­ relésüket. Amikor az utolsó pillanatban megérkeztem Gliwicébe két tartály felszereléssel, az volt az érzésem, hogy nem veszik túl komolyan az én részvételemet. Mondani ugyan nem mondták, de vannak helyzetek, amikor nincs szükség szavakra. Igaz, hogy ha­ gyományos értelemben véve nem járultam hozzá ehhez az expe­ dícióhoz, sem a kéményeken végzett munkával, sem a szervezéssel. Egész egyszerűen nem volt rá időm. Klubom azzal járult hozzá az úthoz, hogy állta minden zlotyban felmerülő költségemet, és fi­ 8167 méternyi hó és köd 117

zette repülőjegyemet. Én vállaltam, hogy állok minden valutában felmerülő költséget. Bár ez az elrendezés egy kissé eltért a bevett gyakorlattól, én tisztességesnek találtam. Egy héttel később telefo­ náltam Gliwicébe, és megtudtam, hogy a csomagokat már elvit­ ték, csupán két tartály maradt ott. Az én tartályaim. Azt mondták, hogy nem fért be minden a járműbe, és a legegyszerűbb megol­ dást választották, mondván: - Nos, ő úgysem fog eljönni, nyugod­ tan itthagyhatjuk a holmiját. - És most itt álltam egyedül hagyva két tartályommal, Sziléziában. Ettől csak még makacsabb lettem. Küldtem egy nagyon határozott üzenetet Adam Bilczewskinek: „Kérem, ha már Nepálban lesz, ne húzzon ki engem az expedíció név­ sorából. Csatlakozni fogok önökhöz. Komolyan beszélek." És ettől a perc­ től kezdve belevetettem magamat Andrzej Zawada Cső Ojura in­ duló expedíciójának előkészületeibe. Katmanduban a reggelinél kiterítettem kártyáimat az asztalra. Elmagyaráztam, hogy valójában ezen a télen két 8000 méteres csúcsot akarok megmászni, a Dhaulagirit és a Cső Ojut. De az el­ ső a Dhaulagiri lesz, mert a fiúk már ott vannak a hegy lábánál a táborban. Ha Andrzej Zawada csapatával megyek tovább a Cső Ojura, és csak utána próbálok meg csatlakozni a Dhaulagiri-expe- dícióhoz, akkor szinte bizonyos, hogy elkések. A reggelizőasztal elcsendesedett. Felfedeztem, hogy ez nem sok jót jelent számomra. Utána kitörtek az indulatok, a legtöbb kriti­ kus jelleggel. - Észre kell venned - mondta Zyga Heinrich -, hogy ez komoly csapás lenne a mi expedíciónk számára. Tudod, hogy nagyon ne­ héz útvonal áll előttünk, és te most, mindjárt a legelején nem nyúj­ tasz segítséget a legnehezebb munkában, az útvonal kiépítésében. Nem hízelegni akarok neked, de számítottunk a segítségedre. És akkor te egyszerűen csak később akarsz hozzánk csatlakozni, ami egyébként valószínűleg úgysem fog sikerülni. Szerintem te csak problémákat gerjesztesz, ami expedíciónk hátrányára válik. Az expedícióban részt vevő kanadaiak szintén ellenezték az öt­ letet. Mások csak vállat vontak. Ó, hadd menjen, semmi problé­ ma. Andrzej Zawada, akinek számítottam a beleegyezésére, hallga­ tott, és nemigen szólt bele a társalgásija egészen a másnapi regge­ liig, amikor is azt mondta: 118 Függőleges világom

- Ami Jurek ötletét illeti, döntésre jutottam. Menjen csak el a Dhaulagirire. Majd megvárjuk a Cső Ojunál. Remek ötlet, bár meglehetősen vad. De talán bejön. Hálásan mosolyogtam Andrzejre. Másnap összecsomagoltam a lehető legkevesebb személyes fel­ szerelést, amely még így is nagyjából negyven kilót nyomott, és busszal elmentem Pokharába. Nagyon siettem, ami Nepálban télen nem egyszerű dolog. A Dhaulagiri alaptáborába tervezett utam költ­ séges és kockázatos is volt, ám ha összejön, akkor felére csökken az utazási idő. A kockázatos rész először is egy húszüléses Fokke- ren való repülésre vonatkozott, mely csak tökéletes körülmények között tudott felszállni, másrészt pedig két nagyon magas hágón való átgyaloglásra. A Dhaulagirit általában a Mayangdi-völgy felől szokták megközelíteni, de ez sokkal tovább tartott volna. Megérkeztem Pokharába, megvettem a jegyet és vártam a gép­ re. Egész nap vártam, aztán a járatot törölték. Vártam még egy na­ pot, de a járatot megint törölték. A harmadik napon már benn ül­ tem a gépben, amikor a járatot megint csak törölték. Kezdtem ag­ gódni. December 20-án jöttem el Katmanduból, és most már ka­ rácsony estéje volt, én pedig leragadtam itt, messze a hegyektől. Pokhara Nepál második legnagyobb városa. Csúcsszezonban hemzseg a turistáktól, de télen a kis szállodák üresek, az utcák csendesek, minden pihen a nyári és őszi invázió után. Hogy vala­ mivel eltöltsem az időt, béreltem egy biciklit és egész nap a város közelében lévő festői tó körül tettem felfedező utakat, és gyönyör­ ködtem az Annapurna és a Macsapucsare déli oldalának látványá­ ban. A havas hegycsúcsok oly tisztán rajzolódtak ki, hogy az em­ ber úgy érezte, megérintheti azokat. Az időjárás a lengyelországi szeptemberre emlékeztetett, de az esték hidegek voltak. A szállo­ dák, ahol egy éjszakáért egy dollárt kellett fizetni, agyaggal össze­ tapasztott kövekből készültek, és olyan hálófülkékkel rendelkez­ tek, melyek a régi sziléziai disznóólakra emlékeztettek. A szobák­ ban volt egy deszkaágy és egy asztal, de ezeken kívül semmi más. Ilyen helyen kellett hát töltenem a karácsonyestét, a lengyel családi ünnepek legfontosabbikát. Vettem egy pár egzotikus gyü­ mölcsöt, kibontottam egy doboz szardíniát, és a hagyományos szilvaleves helyett zacskós barszcz-ot főztem. 8167 méternyi hó és köd 119

Hoztam magammal egy Bibliát és szentelt ostyát, melyet mi lengyelek karácsony este, kölcsönösen jó egészséget és boldogsá­ got kívánva, megosztunk egymással a családon belül. De itt Pok- harában senki sem volt, akivel megoszthattam volna az ostyát. Meggyújtottam a gyertyát, és nagyon szomorúnak éreztem maga­ mat az első, otthonomtól távol töltött karácsony estén. A helyi ké­ szítésű pálinkából ivott egy korty sem tudta enyhítette bánato­ mat. Mi tagadás, csaknem elsírtam magam. Másnap reggel öt órakor újra bepakoltam a hátizsákomba és az úgynevezett kézipoggyászomba, melyben benne volt az összes jég­ csákányom, hágóvasam és karabinerem. Még mindig sötét volt, amikor ki vittem mindent újra a repülőtérre. Kezelték a csomago­ mat, és én ismét úgy tettem, mintha kézipoggyászom pillekönnyű lenne, kiállították a jegyet és mosolyogtak. Végül is most már ré­ gi barátok voltunk. Aztán ismét megkezdődött a várakozás. Hal­ lottam, ahogy kapcsolatba lépnek a másik repülőtérrel, és az idő­ járási viszonyok felől érdeklődnek; majd letették a kagylót és is­ mét törölték a járatot. Felszedegettem a holmimat, és visszamen­ tem a szállodába. Ismét várnom kellett egy napot. Karácsony második napján, amikor megint kimentem a reptér­ re a poggyászokkal, már meg voltam győződve arról, hogy semmi sem lesz az egészből. Aztán mégis csoda történt. Felszálltunk! A re­ pülő egy hegyekkel teljesen körülvett hosszú völgy torkába repí­ tett minket, ahol pilótánk néhány rémisztő manővert hajtott vég­ re ellenszélben. Most már értettem a késedelem okát. Miközben a szél vadul dobálta a repülőt, elhatároztam, hogy soha többé nem ülök fel ilyen gépre. Már bántam, hogy nem indultam el inkább gyalog. Az alatt az öt nap alatt, amit Pokharában töltöttem, már elértem volna célállomásomat - és egy darabban érkeztem volna meg. Ezzel szemben itt fent, őszintén kimondva, maga volt a po­ kol. Rajtam kívül volt még a gépen két turista, egy szabadságos amerikai katona, és néhány helybéli, teli kosarakkal valamint li­ bákkal a hónuk alatt. A rémálomszerű repülés alatt a többiek arc­ kifejezése az enyémet tükrözte vissza. Remegő lábbal szálltam ki a gépből, és hatalmas hálát érezve tekintettem a pilótafülke felé. Kedvem lett volna megcsókolni a földet, de úgy döntöttem, hogy ehelyett inkább egy teherhordót keresek. 120 Függőleges világom

Szükségem volt valakire, aki ismeri az utat, nem fél a téli he­ gyektől, és nem kér egy kisebb vagyont szolgálataiért cserébe. Nem nagyon aggódtam a versenytársak miatt, biztos voltam abban, hogy az évnek ebben a szakában én vagyok az egyetlen, aki fel akar menni a hegyekbe, de mégis két órába tellett, hogy odahozzanak egy fiatal fiút, aki azt állította magáról: nemcsak teherhordó, ha­ nem idegenvezető is, és ha kell, még főzni is tud. Mi több, ismer­ te az útvonalat, amelyet javasoltam. Eszményi jelöltnek tűnt. Vita nélkül fogadtam el a fizetési feltételeket is, mely kétszere­ se volt a normál nyári fizetéseknek. Elindultunk. Ő egy 25 kilós hátizsákot vitt a hátán, én egy 15 kilósat. Az első napon minden jól ment, elértük Tukucsénél az utolsó legelőket, és a magas Dambush-hágó valamint a Francia-nyereg felé vettük utunkat. Az első, sátorban töltött éjszakára még a hó­ határ alatt került sor, de már nagyon hideg volt. Odaadtam teher­ hordómnak a főzőt és az élelmiszert, de míg hálózsákomat szét­ hajtogatva a szemem sarkából figyeltem őt, rájöttem arra, hogy ha így folytatjuk, nemigen lesz mit ennünk. Nagy nehézségek árán készített egy kis teát, melyre nagyon büszke volt. De a pokolba is, át kellett vennem a főzést. Végül is azért volt itt, hogy vigye a hol­ mimat és mutassa az utat. Másnap elértük a hóhatárt. A két hágó, melyek felé tartottunk, körülbelül 5350 méteren, más szóval magasan volt. Ekkor azon­ ban aggódva vettem észre, hogy teherhordóm kezd lemaradozni. Megpróbáltam állandó, és nem túl gyors tempót diktálni, de a köz­ tünk lévő távolság egyre nőtt. Megvártam és megkérdeztem, mer­ re megy az útvonal. Egy kicsit összezavarodottnak látszott. Már ré­ gen nem járt erre... Nem maradt más lehetőségem, minthogy előhúzzam a térké­ pet, amelyben egyébként sem bíztam. A helyi turistatérképek, fi­ noman szólva, meglehetősen pontatlanok. A helyzet kezdett ko­ mollyá válni. Arra lettem kárhoztatva, hogy én menjek elől ebben a fehér pusztaságban, magam után vonszolva teherhordómat egy nem túl világosan meghatározott irányba. Egy újabb bivakolás, ezúttal a hóban, teljesen megfosztott min­ den illúziómtól. Amint felállítottam a sátrat, teherhordóm azonnal bemászott a hálózsákjába, és innentől kezdve semmi másra nem 8167 méternyi hó és köd 121 volt képes. Nekem kellett etetnem, és gondoskodnom kellett róla, mint egy gyerekről. Másnap a dolgok még rosszabbra fordultak. Átkeltünk a Dam- bush-hágón és a Francia-nyereg felé tartottunk. Én mentem elöl, a hóeke szerepében, az utat tisztítva. De társam még így is mindig lemaradt mögöttem. Átcsomagoltuk a holmikat, hogy én sokkal többet vigyek nála. Számolva a lépéseket, mintha egy 8000 méter magas hegycsúcsra másznánk, lépésről lépésre haladtunk előre. De vajon a jó irányban-e? A hágó kifejezés meglehetősen zavaró volt. Ebben az esetben nem két hegy között átvezető normál hágóról volt szó, hanem sokkal inkább egy két kilométer széles, havas, kiet­ len területről. De végül mégis elértük a Francia-nyerget, és felju­ tottunk a gleccserre, ahol a Dhaulagiri-expedíció alaptábora volt. A gleccser három, helyenként négy méter széles, melyen hatal­ mas jégkupacok magasodnak, és széles szakadékok szabdalják. Nem volt könnyű feladat ilyen helyen megtalálni a tábort. Bárhová né­ zett az ember, csak fehér halmokat látott mindenfelé. Hagytam, hogy ösztönöm vezéreljen, és azon kezdtem gondolkodni, hol ál­ lítanám fel az alaptábort, ha ebbe a jeges pusztaságba érkeznék. Találtam egy lengyel konzervdobozt. Talán ez azt jelenti, hogy már végeztek a csúcs megmászásával, összepakoltak, és lementek a hegyről? Végtére is már december eleje óta itt tartózkodtak, és jó hegymászók voltak. Mit tegyek most? Egyre kétségbeesettebben bolyongtam a jégkupacok körül, teherhordóm pedig követett. És ekkor, a jeges tömegeg egyik mélyedéséből két emberalak lé­ pett elő a távolban, akikben felismertem Janusz Skoreket és Andr­ zej Czokot. Nem kiáltoztam, nem ugráltam és nem integettem örö­ mömben, hanem csak leültem és vártam. Amikor már csak néhány méter távolságra voltak, felugrottam, és felkiáltottam tátrai szom­ szédunk határőrei által beszélt szlovák nyelven: - Útlevél ellenőrzés! Van engedélyük? Kővé meredve álltak, teljesen földbe gyökerezett lábbal, míg rá nem jöttek, ki vagyok, és ekkor szívélyesen üdvözöltük egymást. - Nagyszerű! Ha itt vagy, nem indulunk fel a hegyre. Menjünk vissza az alaptáborba! Éppen ezt akartam hallani. Még nem mászták meg a Dhaula- girit. Minden aggályom elszállt. Elmondták, hogy még csak a má­ 122 Függőleges világom

sodik tábor felállításáig jutottak el. Még mindig sok munka volt hátra; munkaerőre volt szükségük, ezért nagyon örültek felbukka­ násomnak. Teljesen összetört „idegenvezetőm" még mindig mögöttem von­ szolta magát. Még aznap visszaküldtem őt, javasolva, hogy a nor­ mál útvonalon menjen le, mely bár hosszabb, nem vezet át olyan hágón, amellyel egyedül nem tudna megbirkózni. Adtam neki egy kis baksist, és megkönnyebbüléssel figyeltem, ahogy elszalad, láW hatóan örülve annak, hogy kis túrája véget ért. Az előretolt alaptábor csak húsz méterre volt, de könnyen elme­ hettem volna mellette, mert egy hatalmas szikla tövében helyez­ kedett el. Az alaptábor lejjebb volt az erdőben. Amikor felállították ezt a tábort, felettük egy lavina zúdult le, és az ezzel járó szélroham ledöntötte az összes sátrat. Ezért a teherhordók többsége, akiknek eredetileg folytatniuk kellett volna az utat felfelé, kategorikusan visszautasította, hogy egy tapodtat is tovább menjen. Ezért még most is azzal voltak elfoglalva, hogy a felszereléseket átszállítsák a hatalmas sziklához. Ez elég biztonságos helynek látszott, a glecs- cser széles volt, és távol esett a meredekebb havas lejtőktől. Sikerült egy magasabb tábort is felállítaniuk az Északkeleti-nye- reg felett a normál útvonalon. Senki sem beszélt az eredeti tervről, vagyis az új útvonal megmászásáról. Én nem voltam abban a hely­ zetben, hogy bármit is mondjak, egyszerűen csak belevetettem ma­ gamat a munkába. Nem jutottak túl magasra. A nyereg, amely fö­ lött megkezdődik a mászás, csak 5700 méter magasan volt. Másnap Szilveszter napja volt. Úgy döntöttem, hogy ennek pi­ henőnapnak kell lennie. Az éjszakák hidegek voltak, olyan hide­ gek, hogy a szilveszteri buli is csak pár órát tartott. Felidéztük em­ lékeinket; én meglehetősen szentimentális hangulatba kerültem, amikor visszagondoltam a Szilveszter estékre Istebnában, ahol fel­ nőttem, és ahová hagyományosan mindig visszamentünk újévet köszönteni. Legutóbb Andrzej Czok és Janusz Skorek is ott volt velem. Ezekre a klubeseményekre gyakran elég sokan látogattak el, néha az is előfordult, hogy húsz ember élte világát egy pásztorkunyhó­ ban. Szánkóztunk, tűzijátékot rendeztünk, és mindig a kunyhón kívül köszöntöttük az Új Esztendőt. 8167 méternyi hó és köd 123

Itt feküdve, ahol mindenütt jég volt alattunk, nem éreztük szükségét annak, hogy kimenjünk. Sőt, igazából olyan szomorúak voltunk, és annyira fáztunk, hogy még éjfél sem volt, és máris be­ másztunk a hálózsákokba. Január másodikén Andrzejjel és Janusz-sal elindultunk a hegy megmászására. Egy kicsit aggódtam az akklimatizálódás miatt. Ők már három hete voltak itt, én meg csak egy kis időt töltöttem a hegyekben egy alig 5350 méteres hágón átvágva. De egyelőre jól éreztem magamat, és lépést tartottam velük. Az Everest téli meg­ mászása során tapasztalatokat szerzett barátaim biztosítottak ar­ ról, hogy ott télen szinte nem is esik a hó, a fő problémát a szél ál­ tal tisztára söpört gyémántkeménységű jég jelenti. De a Dhaulagi- rin egészen más problémák voltak. Igen, a szél erős volt, amit még szakadatlan hóesés is kísért. Mindenütt nagy rakás hó volt. Csak éjfélre értük el a második tábort, mert a frissen esett hóban nehe­ zen találtuk meg. Másnap egy kicsit magasabbra akartunk feljut­ ni, de az idő elromlott, esett a hó és dühöngött a szél. Rá kellett jönnünk, hogy ezentúl ez lesz a dolgok normális rendje. Az időjá­ rás nem volt kiegyensúlyozott, a szél viharos erővel fújt, rettene-

Dhaulagiri, az Északkeleti-sarkantyú első téli megmászása, 1985 január 21. 124 Függőleges világom tesen hideg volt és annyi friss hó volt körülöttünk, hogy rendsze­ resen a hónunk aljáig süppedtünk bele. Ezek a körülmények min­ dennapossá váltak. Sokkal nehezebbek voltak, mint azok a körül­ mények, melyekkel valaha is találkoztam korábban, de tovább kel­ lett mennem. Végül is ezért jöttem ezekbe a magas hegyekbe. Mint mindig, most is gondosan figyeltem szervezetem jelzéseit. Amikor először érkeztem meg az első táborba, nem éreztem maga­ mat csúcsformában. Második látogatásom már jobb volt. Onnan tudom ezt, hogy mindig ellenőrzőm a pulzusomat, és abból meg­ lehetősen pontosan meg tudom ítélni az akklimatizálódás fokát. Az út kezdetén pulzusom meglehetősen normális, percenként kö­ rülbelül 70-et ver. De ahogy egyre jobban akklimatizálódom, úgy csökken a pulzusszám. Miután három-négy hetet töltök magashe­ gyi tevékenységgel, az alaptábori nyugalmi pulzusom negyvennyolc körül van. Ezt mindig is furcsának találtam - miért nem emelkedik? Két napig vártunk a második táborban, de az idő nem javult, úgyhogy lementünk. Mások mentek fel helyettünk, majd megint mi következtünk. Végül felállítottuk a harmadik tábort, és onnan aztán komolyan megkezdtük a csúcstámadást. Most már mindig én mentem az élen. 7000 méteren felállítottuk a negyedik tábort, tudván, hogy ez elég alacsonyan van, de biztosak voltunk abban, hogy innen fel tudunk menni a csúcsra. Andrzej Czok, Janusz Skorek és én reggel nagyon korán indultunk, ám délben, amikor körülbelül 8000 méter magasan jártunk, rájöttünk, hogy nincs esélyünk a csúcsra feljutni. Janusz nagyon tömören fejezte ki han­ gulatunkat: - A franc essen ebbe az egészbe! Hazamegyek. Visszamentünk az alaptáborba. Az időjárás nem változott, a felhőtlen időszakok csak fél napig tartottak, aztán megint esett a hó, és metsző, csontig hatoló szél fújt. Az egyetlen ellensúlyozó tényező, amit észrevettem az volt, hogy amikor beborult, akkor a szél nem tűnt olyan erősnek. Bár a helyzet így jobbnak látszott, cserébe viszont ezért vég nélküli kellett ásni a mély hóban, és a lá­ tótávolság ritkán haladta meg a tizenöt métert. Az embernek sok­ szor hegymászó ösztöneire kellett hagyatkoznia, és folyton szűnni nem akaró kétségek gyötörték. Néha egész egyszerűen nem tud­ tuk, hogy balra vagy jobbra menjünk-e, hogy elkerüljünk egy ve­ 8167 méternyi hó és köd 125

szélyesnek látszó kuloárt. Az embernek folyton választania kellett, néha ez bizony azzal is végződött, hogy azt mondtuk: ez veszélye­ sebb, de sokkal gyorsabb. A klasszikus útvonal a Dhaulagirire az Északkeleti-gerincen ke­ resztül nem nehéz. Meglehetősen tipikus felfelé vezető útvonal egy nyolcezresre, talán még az Annapurnánál is könnyebb. Először van egy nagyon hosszú, egyenes gerinc, melyen az útvonal megtalálá­ sa nem ütközik nehézségekbe. De ahol a gerinc sziklás szirtté ala­ kul, az emberben kétség merül fel, hogy maradjon-e a gerincen, vagy menjen-e át inkább a falra. Egyes helyeken a szél régi köte­ lekről söpörte le a havat, melyek segítettek megtalálni az utat. Az alaptáborban nyugodtan elemeztük a helyzetet. Tudtuk, hogy egy újabb tábort kell felállítanunk. A negyedik tábor túl alacsonyan volt. De kezdett későre járni, már január közepe volt. Még egy oka volt annak, hogy aggódva néztem a naptárra: még mindig nem vertem ki a fejemből Cső Ojut. Ezért nagyon örültem, amikor az a döntés született, hogy a csúcstámadás során feljebb helyezzük a negyedik tábort. Arra már végképp nem lett volna idő, hogy felál­ lítsunk még egy tábort. Amikor a párokat terveztük, újabb probléma merült fel. Janusz Skorek szilárd partneri viszonyban mászott együtt Andrzej Czok- kal. Én betolakodtam közéjük, és innentől kezdve hármasban másztunk. Ha megtartjuk ezt az elrendezést, a mögöttünk jövő bármelyik csapat sokkal gyengébb lett volna: a logika szerint két párosnak kellett mennie, és mivel Janusz az utolsó napokban nem volt csúcsformában, ugyanakkor Andrzej és én voltunk fenn a leg­ magasabban, és mi ketten akklimatizálódtunk a legjobban, ezért mi voltunk a kézenfekvő jelöltek a csúcsra induló első pár szere­ pére. Janusz látta, hogy csökkennek esélyei a csúcs megmászására, így volt egy kis súrlódás közöttünk. Végül Adam Bilczewski, az expedíció vezetője vállalta magára a döntést. - Kukuczka Andrzej jel megy, a másik páros Janusz és Machnik lesz. Ők mennek elsőnek, és magasabbra viszik a negyedik tábort. Jurek és Andrzej követi őket. Janusz nem rejtette véka alá, hogy nem tetszik neki a dolog. De végül beleegyezett, és elindult Machnikkal a negyedik tábor felé. 126 Függőleges világom

Az időjárás ijesztő volt, és egyszerűen nem tudtak magasabbra men­ ni, úgyhogy leereszkedtek a második táborba. Mi következtünk. Andrzej és én Mirek Kuras-szal együtt hagy­ tuk el a második tábort, aki támogatóként jött velünk. Mostanra a harmadik tábor már teljesen betemetődött. Az éjszakát a negyedik táborban töltöttük, ahol igazán hideg volt, és egyáltalán nem lehe­ tett csodálkozni azon, hogy Machniknak megfagyott az egyik ujja. Reggel a sátor feljebbvitelének nehéz feladata várt ránk. Pont amikor már felöltöztem, és készültem kimenni, éreztem, hogy le­ nyom valami nagy láthatatlan tömeg. Elvesztettem a fejemet, kia­ báltam és pánikszerűen ugrottam a sátor kijárata felé, de nem tud­ tam kijutni. Egy perc múltán minden lenyugodott egy kicsit, a ha­ talmas erő még mindig rám nehezedett, de láttam, hogy mind­ annyian életben vagyunk. Ekkor fuldokolni kezdtem - Adjatok egy kést! - kiabáltam. Ki akartam vágni a sátrat. Aztán Andrzej nyugodt hangját hallottam: - Nyugi, nyugi, nyugodj meg, kés nélkül is elintézzük. Elkezdtem rángatni azokat az átkozott zsinegeket, eltéptem őket, arrébb ástam a hó egy részét és végül... Friss levegő! Szerencsére nem temetődtünk be olyan rettenetesen. Kimász­ tunk a sátorból, melyet egy függőleges meredély feletti, jégből ki­ vágott kiszögellésen állítottunk fel. Bámultuk a sátrunknak neki­ zúduló lavina által maga mögött hagyott havas csatateret. Andr­ zej nem vette fel a bakancsát, simán csak zokniban ugrott ki. Mi­ rek nem találta a kesztyűjét, és a keze kezdett nagyon fázni. Sike­ rült ellapátolnunk némi havat, és kihúztuk a sátorból, amire szük­ ségünk volt, de Mirek addigra már nem érezte a kezeit. És aztán el­ fogott minket a nehézségek rohamából eredő gyötrő kétség. Mi­ lyen kár. Mindennek vége. A sátor teljesen lapos lett. Lassan kezdtünk rendet tenni körü­ löttünk. De nem tudtuk rávenni magunkat arra, hogy azt mond­ juk: „Nos, ennyi volt". Kiástuk a sátor rúdjait, és felfedeztük, hogy nem törtek el, csak meghajlottak. Szerencsére lengyel duralumíni- umból készültek, mely nem olyan kemény, mint amilyennek len­ nie kellene. - A pokolba - mondtam. - Talán ki tudjuk valahogy egyenesí­ teni ezeket. 8167 méternyi hó és köd 127

Az egész sátor kiásása újabb két órát vett igénybe. Összeraktuk a rudakat, és úgy döntöttünk, hogy még mindig használhatóak. Egyedül Kurasnak kellett feladnia minden reményét, hogy vala­ mit is tehet, mert a kezei most már olyan csúnyán megfagytak, hogy sürgős kezelésre volt szüksége. Elbúcsúztunk egymástól, ő le­ felé ment, mi felfelé. Lépésről lépésre magasabbra jutottunk. Vilá­ gunk néhány méterre zsugorodott össze, csak a jégcsákányomat és a hágóvasam hegyét láttam. Először a csákány, aztán a kalapács, majd egy felhúzódzkodás, egy rúgás a hágóvas hegyével, egy mé­ terrel magasabban vagyok, most újra a csákány... A nap végére 7700 méter magasra jutottunk, és sérült sátrun­ kat egy kis gerincen állítottuk fel, a másnapi mászásra készen. De gondjaink még nem értek véget. Andrzej csak most vallotta be, hogy valami különös dolog történik a lábával. Amikor reggel raj­ tunk ütött a lavina, a lábszárvédőjén eltört a cipzár, és most nem tudta teljesen felhúzni. Nem mondott semmit, de hátat fordított nekem és elszántam masszírozta a lábát. A nemsokára feltörő elé­ gedett morgás azt jelentette, hogy lassan ismét visszatért az élet a lábába. így már jobb volt, de tudtuk, hogy a lába mostantól fogva folyamatosan kockázatnak van kitéve. Andrzej azonban nem is gondolt arra, hogy fel kellene adnia. Úgy terveztük, hogy másnap, amilyen korán csak lehet, pillekönnyűen indulunk a csúcsra. Ez­ zel az elhatározással aludtunk el. A mászás nagyon nehéz volt, a hó végig esett, és alig láttunk valamit. Az ég csak időnként tisztult ki, de ekkor is csak legfeljebb 100 métert láttunk előre. Ösztönünk segítségével találtuk meg az utat a csúcsra vezető gerinchez, ahol fújt a szél, de ez nem fárasztott ki minket. Lehetővé tette, hogy mozgásban maradhassunk. Tech­ nikailag nehéz szakaszhoz érkeztünk, mindkét oldal meredek volt. Hirtelen már nem csak egy havas emelkedőn baktattunk felfelé, hanem valódi hegymászást kellett bemutatnunk, kettes, hármas, he­ lyenként négyes nehézségi fokozatút. Éppen úgy, mint a Tátrában. Egymáshoz kötve haladtunk, és köztes biztosításokat helyeztünk el. A gerinc egyenetlen volt, számos kiszögelléssel, meredéllyel és nyereggel tarkítva. Elöl már láttam a legmagasabb pontot, a csú­ csot. De tizenöt méterrel odébb volt egy még magasabb pont. Rö­ vid pihenő után, mikor már ismét lélegzethez jutottunk, elindul- 128 Függőleges világom tünk az utolsó néhány méteren, de ekkor már nem álltunk meg egy szusszanásra sem. Aztán észrevettük, hogy a pokolba, ott az a pont mégis magasabb. Ismét elindultunk. És így három órakor el­ értük azt a pontot, amely határozottan a legmagasabb volt. Még egy régi bambuszbotot is találtunk ott, melyet valószínűleg mérés­ re használtak. A hegy csúcsán voltunk. Fújt a szél és hideg volt. Andrzej úgy nézett ki, mintha jégbe öntötték volna, szakálla jeges volt, orra alatt jégcsap lógott. Való­ színűleg én is ugyanígy festettem. Andrzej hozzákezdett, hogy elő­ bányássza a rádiót a hátizsákból, de megragadtam a karját. - Hagyd. Menjünk egy kicsit lejjebb, majd később kapcsolatot teremtünk velük. Készítettem néhány fényképet, aztán elindultuk lefelé, ami­ lyen gyorsan csak tudtuk. Amikor már jóval a legfelső gerinc alatt voltunk, Andrzej megállt. - Most már szólnunk kell nekik. A fiúk aggódni fognak. Reggel óta nem hallottak fejelünk. Fő célom az volt, hogy minél hamarabb leérjünk. Kezdett ké­ sőre járni, és a sátorig még mindig elég hosszú utat kellett meg­ tennünk. De Andrzej elszánta magát a kapcsolatteremtésre. Végül sikerült neki. - Fenn voltunk a csúcson, fenn voltunk a csúcson, vége... A recsegések között örömteli kiáltásokat és gratulációkat hal­ lottunk lentről. Ekkor világosodott meg előttem, hogy elnéztem az időt: nem három, hanem négy óra volt. Minden teketória nélkül elvettem a rádiót Andrzej tői. -Jó l van fiúk, jól van, be kell fejeznünk. Sietnünk kell le a sá­ torhoz, vége. Andrzej visszagyömöszölte a rádiót a zsákjába. Lefelé, lefelé, gyorsan... De megnyerhetjük-e ezt az idővel folytatott versenyt? Minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy havas lejtőn találtam magamat, és minden irányban sötét volt. Halvány fogalmunk sem volt arról hogy, merre menjünk tovább. Erre túl meredek volt, ar­ ra túl nehéz; körbe-körbe jártunk. Az útvonal elég könnyű lett volna, egyszerűen csak követnünk kellett volna egy gerincet lefe­ lé, de sötétben még a legegyszerűbb útvonal is teljesen lehetetlen­ 8167 méternyi hó és köd 129 né válhat. Tettem egy lépést, nem tudván, merre megyek. Ez most a gerinc, vagy csak egy kis lépcső? - Andrzej, nem tudunk eljutni a sátorig. Kezdünk eltévedni, és ez csak rosszul végződhet. Azt hiszem, bivakolnunk kellene. - Próbáljunk meg még egy kicsit lejjebb menni. De eszembe jutott, ha lejjebb megyünk, az azt jelenti, hogy me- redekebb sziklákra jutunk, melyek magas szirtekhez vezetnek. így hát ragaszkodtam döntésemhez. Kiástunk egy mélyedést, megpró­ báltunk elbújni benne, de a hó nagyon porhanyós volt, és állan­ dóan beomlott. Egy órát töltöttünk ezzel. Még mindig pokolian hideg volt, de egy kissé tisztábbnak tűnt az idő. Andrzej körülnézett, és azt mondta: - Tudom, hol vagyunk. Még egy kicsit lejjebb kell mennünk. Ott találunk egy régi útjelző kötelet, és az majd elvezet minket a gerinchez. - Menjünk. Elindultunk, még le is ereszkedtünk a kötél egy rövid szaka­ szán, de láttam, hogy a helyzet egyre bonyolultabb lesz. Most már semmiben sem voltunk biztosak. Vajon 100 vagy 200 métert kell-e lemennünk? De lehet, hogy túl messzire megyünk le, és aztán új­ ra felfelé kell másznunk. Andrzej végül egyetértett velem abban, hogy ki kell várnunk, míg világos lesz. Leültünk a hátizsákokra, és szorosan összebújtunk a mínusz negyven fokos fagyban. Persze semmi ennivalónk sem volt, és az ivás sem jöhetett szóba. Egyetlen gondolatunk volt csak: kitartani napkeltéig, kibírni, túlélni. Időnként letargikus időszakok lettek rajtam úrrá, aztán mikor leráztam a letargiát, biztosra véve, hogy közben eltelt egy óra, rájöttem, hogy mindössze néhány perc telt csak el. Végre halovány világosság támadt, és elindultunk lefelé. Most már láttuk, hogy hol vagyunk, és egy fél óra alatt elértük a sátrat. Ekkor teremtettünk ismét kapcsolatot az alaptáborral. A fiúk már aggódtak. Adam Bilczewski később bevallotta, hogy annak az éjszakának az eredményeképpen tizenhét év után ismét elkezdett dohányozni. De most nagyon örült. Minden nagyszerűen ment, amíg valaki kérdezni nem kezdett Andrzej lábairól. Andrzej nyugodtan válaszolt, mintha valaki más­ ról beszélne: 130 Függőleges világom

- Rossz állapotban vannak. Egyáltalán nem érzem a lábaimat. így hát mielőtt beindítottuk volna a főzőt, hogy italt készít­ sünk, felváltva masszírozni kezdtük Andrzej lábát, mely úgy meg­ dagadt, mint egy dinnye. Az egyetlen esély az volt, hogy minél hamarabb lejussunk, de mindketten olyan fáradtak voltunk, hogy állandóan elaludtunk. Amikor felébredtem, megint szomjúságot éreztem. Úgy döntöttem, hogy iszunk még egy italt, aztán elindu­ lunk. Szundikáltunk egyet a gőzölgő edény felett, és aztán készí­ tettünk még egy italt. Végül két órakor hagytuk el a sátrat; hamarabb nem tudtuk. Nyugodtak voltunk, az előttünk álló útvonal egyenes volt. Köny- nyen lejuthattunk a harmadik táborba, talán még annál is lejjebb. És, bár az útvonal igazán egyértelmű volt, nem vettük számításba, hogy milyen kimerült állapotban vagyunk. Felváltva haladtunk az élen, de végül rádöbbentünk, hogy nem leszünk képesek lejutni a második táborba. Reménykedtünk, hogy legalább a harmadik tá­ bort el tudjuk érni. Leültem egy percre. Andrzej tovább ment, és eltűnt a látómezőmből. A kavargó hótajtékban csak tíz, legfeljebb tizenöt méterre láttunk. Felálltam, és követtem lábnyomait, me­ lyek hirtelen eltűntek. Nyugtalanság érzése vett erőt rajtam: a po­ kolba is, Andrzej talán túl alacsonyra ment? Azon a ponton álltam, ahol el kellett kezdenünk a harántolást a harmadik tábor felé. Kiabáltam utána, de nem kaptam választ. Próbáltam meggyőzni magamat, hogy talán már túl van a harán­ toláson, és most egy lord módjára pihen a sátorban. Megkezdtem a harántolást, és akkor láttam, hogy ez nem az a hely, ahol a sát­ runk áll. Visszamentem a gerincre, mivel már kezdett sötétedni. Kiabáltam, de Andrzej nem adott jelt magáról. Elkezdtem ereszkedni. Az utat tapogatva ereszkedtem lefelé, mert most már teljesen sötét volt. Lépésről lépésre haladtam, és már tudtam, hogy nem csaphatom be magamat tovább, másod­ szor is bivakolnom kell. Biztos voltam, hogy képes leszek kitartani, még így is, hogy tel­ jesen össze vagyok törve. De melegre vágytam, inni akartam. Fél­ tem attól, hogy egy, az elmúlt éjszakához hasonló újabb éjszaka, tragédiával végződhet, de semmilyen más megoldás nem maradt. Aztán éreztem, hogy a talaj beomlik alattam. Lehet, hogy csak egy 8167 méternyi hó és köd 131 kis üreg volt, de lehet, hogy egy rejtett gleccserhasadék. De hát itt nem voltak gleccserhasadékok. Hol vagyok tulajdonképpen? Akárhová tapogatóztam a csákánnyal, kemény jeget találtam. Rémület fogott el. Most már csak egy esélyt láttam arra, hogy valahogy megvédjem magamat a rettenetes széltől. Megpróbáltam beásni magamat egy mélyedésbe. Ahogy kinyitottam a hátizsákot, leejtettem az elemlámpámat. Teljes sötétségre voltam kárhoztatva. Leültem a hátizsákra, és újra megkezdődött a nagy harc a túlélésért. A szél időről időre enyhült egy kicsit, eltűnt a kavargó hó, és ilyenkor fényeket láttam a lábam alatt. Fényeket? Igen, nem hal- lucinálás volt ez, hanem valóban volt ott egy falu, 4000 méterrel lejjebb, a Dhaulagiri lábánál. Az képzeltem, hogy ott vagyok ve­ lük. A tűz mellett ülök. Meleg van, teával melengetem magam, melybe tettem egy pohárral a helybéliek almapálinkájából is. Er­ ről a forró szeszről álmodoztam... Nagy letargiámban tovább álmodozva, az éjszaka folyamán mindig igazítottam egy kicsit szétporladó hóból készült fülkémen. Volt egy hálózsákom a hátizsákban, de nem vettem elő. Reggel a zsák legaljára tettem. Ha most ki akartam volna venni, akkor min­ den kis vackot ki kellett volna pakolnom, és ebben a szélben se­ hol sem tudtam volna biztonságosan elhelyezni őket. Féltem at­ tól, hogy elvesztem a kesztyűmet, és minden egyebet is. Azzal a gondolattal vigasztalódtam, hogy a hálózsák úgyis teljesen átned­ vesedett, és csak egy darab haszontalan jégtömb. Ha képes lettem volna ésszerűbb gondolkodásra, akkor rájöhettem volna, hogy már az is sokat segített volna, ha úgy, ahogy vagyok, bebújok a hálózsák nedves belsejébe. De ilyen körülmények között nem könnyű logikusan gondolkodni. Egy nagyon sajátos bódultság fogja el az embert, mely csak a legalapvetőbb gondolatokra csök­ kenti le a gondolkodóképességet: ha ülök, akkor ülve maradok. Miért is változtatnék pozíciómon? Miért feküdjek le? Amikor végre eljött a hajnal, láttam, hogy egy olyan lejtőn ülök, ahonnan elég könnyen lejuthatok. Ha tegnap vettem volna a bátorságot, és az utat kitapogatva mentem volna tovább, akkor le is juthattam volna. Hiába, reggel az ember mindig okosabb. Akkor értem el a második tábort, amikor már éppen kezdtek mozgolódni. Felkiáltottam, és tökéletes boldogság lett úrrá rajtam. 132 Függőleges világom

Végre mindannyian megint együtt voltunk. Kiderült, hogy Andr- zej lement valahová a második tábor környékére, aztán a fiúk ki­ mentek elé, hogy megkeressék, és végül este tízkor ért a táborba. Janusz Baranek és Mirek Kuras is ott volt. Egész idő alatt a má­ sodik táborban vártak ránk, és Mireknek mostanra már majdnem sikerült teljesen meggyógyítania a kezét. Összepakoltuk a második tábort, és lementünk. Lejjebb jó volt az idő, nem fújt a szél és a Nap is sütött. De voltak szélhordta ha­ talmas hókupacok. Leereszkedésünket nehéz lett volna gyaloglás­ nak nevezni, inkább csúszkáltunk a friss hótáblák tetején, illetve közöttük. Nem sikerült elérnünk az első tábort, ismét bivakolnunk kellett. De legalább volt nálunk egy kis meleg zabpehely és az utolsó zacskó leves, amit megettünk. És egész idő alatt ittunk, it­ tunk és ittunk. Másnap délután négy órára értük csak el az alaptábort. Az or­ vos megvizsgálta Andrzej lábát, és csaknem minden lábujján har­ madfokú fagyást diagnosztizált. Sürgős orvosi ellátásra volt szük­ sége, melyet csak lent a völgyekben kaphatott meg. Gyorsan oda kellett érnünk. Élelmünk is csaknem teljesen elfogyott. A csapat többi része zabpelyhen tengődött, mert az utolsó doboz húskon­ zervet nekünk tartogatták. így hát megettük utolsó vacsoránkat, másnap reggel kiürítettük a tábort, és lementünk. De én nemsokára újra felfelé fogok menni... A többiek mögött kemény munka állt, most már pihenhettek. Számomra azonban az a 8167 méternyi hó és köd a Dhaulagirin csak az első szakasz végét jelentette. A végső cél még mindig előt­ tem állt. Lent zöldellt a fű, boldogság és sok meleg rizs várt ránk. Felvettem a hátizsákot, és elindultam. Vissza, fel a hegyekbe. Várt rám a második menet. NYOLCADIK FEJEZET Törött létrafokok

Cső Oju, Délkeleti-pillér, 1985 tele

sak a legszükségesebbeket vittem magammal, sátrat, háló­ zsákot, főzőt, némi ruhaneműt és élelmet. A hátizsák még Cígy is huszonöt kilót nyomott. Ismét úton voltam a Fran­ cia-nyereg, a Cső Ojuhoz vezető út első állomása felé. A Dhaula- giriről lefelé jövet lábaim kissé megfagytak, de ez semmi nem volt Andrzej Czok fagysérüléseihez képest; az orvosi vizsgálat alatt pedig csöndben maradtam, hiszen az orvos figyelme amúgy is szegény Andrzejre irányult. Jól haladtam, és viszonylag könnyen értem el a Francia-nyerget. A hágó másik oldalán azonban mély, hónaljig érő porhavat találtam, és ekkor kezdtem először kételkedni abban, hogy egyáltalán átjuthatok-e errefelé. Talán jobb lenne visszafor­ dulni, és azon a hosszabb, de biztonságosabb útvonalon menni, melyen a többiek Katmanduba mentek? De folyton az időtényező­ re gondoltam. Át kell jutnom! Ekkor már január 25-e volt, és a Cső Ojura szóló engedélyünk február 15-én járt le. 134 Függőleges világom

Egész nap azzal a rettenetes hóval küzdöttem. Időnként nagy­ fokú elkeseredettség kerített hatalmába. Egyszerre egy méternyi át­ járót rúgtam a hóba, és nyomomban hóalagutat hagyva botladoz­ tam tovább. Időnként cikk-cakkban haladtam, mert amikor szik­ lákat láttam magam előtt, akkor arra felé vettem az irányt, mivel azt reméltem, hogy arra kevesebb lesz a hó. A sziklák azonban csak kis szigetecskéknek bizonyultak, és a másik oldalon ismét de­ rékig érő hóban kellett bukdácsolnom. Esztelen, szánalmas harc volt ez; közel álltam ahhoz, hogy a csalódottságtól könnyekben törjek ki. A nap végén még mindig láttam azt a pontot, ahol az előző éjszaka bivakoltam. Másnap tovább folytatódott a harc. Amikor elkezdtem a hágó­ ról lefelé ereszkedni, megkönnyebbülésem csak rövid ideig tartott, mert hamarosan világossá vált, hogy egy hónapi távoliét alatt a hó mennyisége csak növekedett. Sőt mi több, most már túl ért a völgyön is. Reményeimet a távolban látszódó erdő szélére össz­ pontosítottam. Minden bivakolásnál lelkiismeretesen bekötöztem egyre nö­ vekvő hólyagokkal borított lábaimat. Olyasmit tettem, amit nem lett volna szabad: felszúrtam a hólyagokat. Minden gondoskodá­ som ellenére, elfertőződtek. Genny szivárgott belőlük, és kezdtek elmérgesedni./Rendszeresen lemostam lábaimat, de ennél többet nem tehettem értük; reggelenként pedig csak felvettem a bakan­ csot, és mentem tovább. Végül elértem az erdőt. Már nem követ­ tem azt az útvonalat, amelyiken feljöttem, egyszerűen csak csörtet­ tem lefelé. De az erdőben is pokoli nagy hó volt. Kezdtem elvesz­ teni tájékozódási képességemet. A térképet és iránytűt nem he­ lyettesíthette az az egyszerű elgondolás, hogy valahogy emberlak­ ta településre kell jutnom. Leereszkedtem egy függőleges szirthez. Aztán visszavonulót fújtam, és megpróbáltam egy kicsit jobbra menni, majd egy kicsit balra, mígnem végre valamiféle állat láb­ nyomaira bukkantam. Ha négylábú lények le tudtak itt menni, akkor én is le tudok. Szerencsére nem hópárduc nyomai voltak ezek, hanem egy csorda szarvasé. Követtem a nyomokat a kevés­ bé meredek terep felé, elmentem egy kunyhó mellett, melyen lát­ szott, hogy nemrégiben még lakták; majd néhány óra múlva elér­ tem egy Morfa nevű falut. Törött létrafokok 135

Minden szem hitetlenkedve fordult felém, amikor bementem a kis fogadóba, ahol felfelé vezető utam során szálltam meg. A fogadósné nem vonta kétségbe állításomat, hogy éppen most másztam meg a Dhaulagirit, elváltam az expedíció többi tagjától és gyalog átjöttem a Francia-nyergen. Lengyelországban ilyenkor az ember egyszerűen megkopogtatja a halántékát, így fejezi ki vé­ leményét egy ilyen állításról. De a fogadósné udvarias volt, annál is inkább, mert fizető vendég voltam; és hagyta, hadd hallucináljak. Egyszer vetette csak ellen: - Az évnek ebben az időszakában senki sem jutott még át azon az útvonalon. Ez nem zavart engem, remekül éreztem magamat, a kandalló előtt ültem, egy a széléig megrakott tál gőzölgő rizst ettem, mel­ lettem egy üveg Morfa-pálinka állt. Minden pontosan olyan volt, mint ahogy azt a Dhaulagiri csúcsa alatt a jeges hólejtőkön ott ra­ gadva megálmodtam. Lehet-e bárki is boldogabb ennél a világon? Aztán ebbe az üdvözült légkörbe betört a Nepáli Rádió bemon­ dójának hangja: „A lengyel Dhaulagiri-expedíció sikerrel végződött: Andarsy Csokojo és Jery Kukuczak feljutott a csúcsra. Ezt a hegyet most sikerült először megmászni télen..." Talán fel sem figyeltem volna rá, mert olyan rettenetesen eltor­ zították neveinket. A hírre a fogadósné arcán átfutó változás irá­ nyította rá a figyelmemet. Ekkor eszméltem csak, hogy a rádióban rólam beszélnek. Asztalra került a második üveg pálinka is. Másnap reggel a leszállópályához rohantam, ahol felfedeztem, hogy három napig nincs repülőjárat. Nem volt mit tenni, bérel­ nem kellett egy teherhordót és gyalog kellett elindulnom. Lábaimba visszatért a gyötrő fájdalom, de nem engedélyezhettem pihenőt magamnak. Teherhordóm egy fiatal fiú volt, akit egy nagy tiszte­ letben tartott helybéli serpa - akinek almáskertje volt, és már ko­ rábban is tett baráti szívességeket lengyel hegymászóknak - talált számomra. Neki köszönhetően nem kellett túl magas bért fizetnem a teherhordónak, és a fiú hajnaltól szürkületig folyamatosan haladt. Az út általában hét nap gyors menetelés szokott lenni; mi há­ rom nap alatt értünk el Pokharába. Taxival mentem a buszpálya­ udvarra, ahol szerencsémre egy busz éppen akkor indult Katman- duba. Még egy kólára sem volt időm. Felszálltam, a busz elindult, 136 Függőleges világom

és aznap este tíz órakor megérkezett a fővárosba. Elrohantam arra az ügynökségre, amelyik rádió-összeköttetésben állt a Cső Oju-ex- pedíció alaptáborával, és ott álltam mellettük az ajkamat harap- dálva, amíg kapcsolatot próbáltak teremteni: - Lengyel Cső Oju-expedíció, lengyel Cső Oju-expedíció... Ha már nagyon magasan vannak, akkor esetleg azt mondhat­ ják, hogy nincs értelme csatlakoznom hozzájuk. Aztán a recsegések között egy hang jött át az éteren, és én felismertem ezt a hangot. A kanadai volt, Jacek Olech, az egyetlen ember, aki az alaptáborban maradt, és igazán boldognak hangzott, hogy érkezésemről hall. - Szállj fel azonnal egy Luklába induló gépre, várunk rád. Vége. Február 5-e volt. Másnap sikerült jegyet vennem; nem volt egy­ szerű fegyvertény, mert minden Luklába induló járat zsúfolásig volt tömve turistákkal, akik az Everest alaptáborába indultak gya­ logtúrára. Kora reggel összecsomagoltam, taxival kimentem a re­ pülőtérre, ahol kezelték a poggyászomat, aztán törölték a járatot. Visszamentem a szállodába. Egy újabb napig kellett várnom, tel­ jesen magamon kívül voltam. Másnap megint minden ugyanúgy történt. Taxi, reptér, bejelentkezés, a járat törlése. Most már csak egy napom maradt. Ha a járatot a harmadik na­ pon sem indítják, akkor már semmi értelme, hogy elinduljak, mert kell még néhány nap ahhoz is, hogy eljussak Luklából az alaptá­ borba, aztán még néhány nap a hegy megmászásához, és - bár jó kondícióban voltam - a lábaim miatt is aggódtam, melyek érzé­ ketlenek voltak és még mindig gennyesedtek. A harmadik napon felszállt a gép. Luklába való érkezésemet kö­ vetően elkaptam egy teherhordót, és világossá tettem számára, hogy nem érdekel a rövid útszakaszokban történő túrázás. Az első nap három szakaszt tettünk meg. Szerencsém volt, mert az éjsza­ kát az ő otthonában készültünk tölteni, ezért is igyekezett minél hamarabb odaérni. Másnap újabb három szakaszt tettünk meg, mielőtt elkezdtem volna éjszakai menedékhelyet keresni. Nagy szerencsémre összeta­ lálkoztam egy fiatal serpa nővel, aki egy kicsit távolabb egy kis fogadót vezetett. Lejött ide, mert télen nagyon kevés vendége volt. Most azonban visszafordult velünk, ami nagy szerencse, mivel nél­ küle valószínűleg nem találtuk volna meg az utat. így hát még egy Törött létrafokok 137

„luxus" éjszakában volt részünk, a szoba közepén tűz égett, és szé­ nabálákon alhattunk. Teherhordómnak azonban annál inkább inába szállt a bátorsá­ ga, minél messzebbre kerültünk otthonától, és végül ülősztrájkba kezdett. Pontosan ebben a pillanatban, szinte a semmiből, elő­ bukkant egy küldönc, akit az aggódó Andrzej Zawada küldött. Szó nélkül átvette a hátizsákot kimerült honfitársától. És így aztán február 8-án délután két órakor megérkeztem a Cső Oju alaptábo­ rába, ahol Zyga Heinrich fogadott, majd elmondta, hogy a fiúk új útvonalon vannak a Délkeleti-pilléren. A két Maciej: Maciej Ber- beka és Maciej Pawlikowski már a negyedik táborban volt. Azt ter­ vezték, hogy feljebb viszik a tábort, és onnan támadják a csúcsot. Gienek Chrobak és Miroslaw Gardzielewski a harmadik táborban várt, és a csúcsot másodikként megmászó csoportként kívánták követni Maciejéket. Este, amikor rádió-összeköttetést teremtettünk, hallottam, amint Gienek azt mondja, hogy feladja, mert túl sokáig kellene várniuk a többiekre. Elege lett az üldögélésből, és úgy gondolta, hogy a normál útvonalon próbálkozik meg a csúcsra való feljutással. így hát szó sem lehetett pihenésről. Rögtön átpakoltam a háti­ zsákot, és Zygával elindultam az első tábor felé. Másnap elértük a második tábort, ahol meg kellett várnom, hogy a többiek feljussa­ nak a csúcsra, a negyedik táborban aludjanak, majd végül elhagyják azt. Nehéz mászás és majdnem ezer méter magasság leküzdése állt előttünk. Kicsit aggódtam amiatt, hogy képesek leszünk-e egy nap alatt „átugrani" egy tábort felfelé menet, de nem vesztettük el erőnkbe vetett hitünket. Egy napi várakozás után elindultunk Zygával a negyedik tábor irányába, mert a harmadik tábor már nem volt meg. Felfelé menet találkoztunk a két Maciejjel, akik a csúcs sike­ res megmászása után lefelé ereszkedtek. Amikor gratuláltunk ne­ kik, belém nyilallt a féltékenység, hogy nekik már sikerült. Ke­ mény dolog volt. Elmagyarázták, hogyan menjünk, és figyelmez­ tettek arra, hogy a rögzített kötélből több szakaszt le kellett ven­ niük egyes nehéz terepeken, mert feljebb is szükségük volt rájuk. így Zygával rögzített kötél nélkül másztunk meg egyes szaka­ szokat. Olyan volt ez, mintha egy létrán másznánk, ami ugyan jó 138 Függőleges világom helyen van, de egyes fokai töröttek. A legnehezebb szakasz a ne­ gyedik táborhoz vezető utolsó 160 méter volt. Itt megint csak hi­ ányzott a rögzített kötél. Helyette csak jégcsavarokat és szögeket hagytak minden húsz-harminc méteren. A hangulat meglehető­ sen feszültté vált; határozattan későre járt. Még sötétedés előtt meg kellett tennünk ezt a kötél nélküli szakaszt. Utána már való­ színűleg könnyebb lesz. És pont itt, ahol nagyon nehéz volt a má­ szás, teljes sötétség ereszkedett ránk. Elővettem lámpámat és neki­ álltam kicserélni az elemeket; aztán leejtettem a lámpát. Megint sötétben maradtam. A terep azonban meglehetősen egyértelmű volt: egy jégfal, ahol nincs értelme kapaszkodókat keresni, hanem bele kell vágni a csá­ kányt és a kalapácsot a kemény jégbe. Csak néhány méterenként vágtam lépcsőket. Még a koromsötétben is ment valahogy a má­ szás. Lépésről lépésre, lassan, a két jégszerszámon felhúzódzkodva fokozatosan haladtam felfelé. Gondolataim stimulálták erőfeszíté­ seimet, amikor arra gondoltam, hogy odafent sátor, forró tea és meleg hálózsák vár rám. Zyga, aki az elmúlt két órában kötéllel biztosított engem, mos­ tanra már biztosan egészen megdermedt, és nagyon fázott. Igazán kár. Egy meredek falon voltunk, ahol nem lehetett leülni és biva- kolni, tovább kellett mennünk felfelé. Végül elértem egy éles ge­ rincet, ahol a legrosszabb esetben két ember éppen le tudott ülni. A sátor belsejének melegéről szőtt álmaimat most felváltotta a túl­ élés iránti vágy, az, hogy kibírjam reggelig. Beástam magamat a hóba, bekalapáltam a jégcsákányt és hozzákötöztem magamat, ké­ szen arra, hogy biztosítsam Zygát. Lekiáltottam neki, hogy fesze­ sen tartom a kötelet, kezdhet mászni. Vártam. Teljesen sötét volt, a szél fújt és minden más hangot elnyomott maga körül. Nem tudtam kapcsolatot teremteni Zygá- val. Csak a kötél árulta el, hogy mozog-e vagy sem. De a kötél hosszú ideig feszes maradt. Valami történjen már, az ördög vigye el! - Zygaaaa! - ordítottam. Próbáltam meggyőzni magamat, hogy a szél üvöltésén át hal­ lottam egy hangot. De órák teltek el, mire szapora légzést hallot­ tam alulról, és Zyga megjelent. - Mi tartott ilyen soká? Törött létrafokok 139

Olyan fáradt volt, hogy csak a levegőt kapkodta: - Leestem... A harántolásnál... Mászás közben megcsúszott, és három métert esett, majd inga módjára himbálózott a kötél végén. A kötél segítségével vissza tud­ ta magát húzni a harántolás vonaláig, de ez sok időt vett igénybe, és nagyon megerőltető volt. Nem voltam meglepve, amikor kije­ lentette: - Elegem van! - Még néhány méter, és leülhetsz. Kis idő múlva végre együtt voltunk. Mindenhol kétségbeej tő­ én sötét volt, és bömbölt a szél. - Bivakoljunk - mondtam csillapítólag. Becsavartuk magunkat egy könnyű túlélőponyvába, és, hogy melegítsük egymást, szorosan egymás mellé ültünk le a két szék- nyi méretű letaposott platóra. Lábunk a fekete semmi felett ló­ gott, és így dideregtünk ott hajnalig. Reggel kiástam magamat a hóból, feljebb mentem ötven mé­ tert, és akkor megláttam magam előtt a sátrat. Mindössze kb. hat­ van méterrel voltunk alatta. Olyan erős volt a száraz hálózsák és a

A Cső Oju első téli megmászása egy új útvonalon, a Délkeleti-pilléren át, 1985 február 15. 140 Függőleges világom

csésze forró leves iránti vágyunk, hogy úgy döntöttük, tartunk egy rövid pihenőt a sátorban. De annyira kimerültek voltunk, hogy abból a rövid pihenőből egy egész nap és éjszaka lett. Amikor fel­ ébredtünk, február 15-e volt. Ez volt az utolsó napunk. 7400 mé­ ter magasan voltunk. A lehető legkevesebb csomaggal hagytuk el a sátrat. A mászás már rögtön az elején nehéz volt. Kezdtek megmutatkozni a ma­ gasság hatásai. Itt még több volt a hó, szerencsére azonban csak a lábszárunkig ért. Bár elég jól éreztem magam, nagyon fáradt vol­ tam. Úgy tűnt nekem, hogy normál tempóban mászom, de a ha­ ladásunkból aztán rájöttem, hogy nem vagyok olyan friss, mint kellene. Zyga pedig még nem akklimatizálódott teljesen. Egy ko­ rábbi sérülés miatt az alaptáborban kellett várakoznia, és nem volt lehetősége, hogy magasabbra is felmenjen. Délután négy órára a helyzet meglehetősen komollyá vált. - Mit tegyünk most? - kérdeztem. - Ha napnyugta előtt felju­ tunk a csúcsra, az nagyon jó, de akkor a sötétben kell leereszked­ nünk, egy bivakolás fenyegető veszélyével szembenézve... Zyga ekkor meglepett engem. A klubban józan eszű embernek ismerik őt. Negyvennyolc éves volt, és azok közé tartozott, akik ésszerűtlen kockázattal szembesülve egyszerűen feladják. De most nagy nehezen, levegő után kapkodva így válaszolt: - Már túl közel vagyunk a csúcshoz... Menjünk, ameddig csak tudunk. így hát tovább mentünk. Már megtanultam, hogy túl lehet él­ ni egy bivakolást 8000 méter magasban, még télen is. És a csúcs tényleg elég közel volt. Most már csak a nagyon kemény jég utolsó darabjának leküz­ dése volt hátra. Hanem nagyon jó kedvre derített az, hogy Zyga így gondolkodott. Ezúttal nem én voltam az őrült, aki folyton csak nyomul előre. Állandóan biztosítva egymást, végül elértem egy éles gerincet, mely a csúcsra vezetett fel. Nagyon nehéznek lát­ szott és mindkét oldalról meglehetősen védtelen volt. Megkezdő­ dött a kimerültséggel, az oxigénhiánnyal és az idővel vívott harc. A naplemente vörös fényében értem fel a csúcsra. Csodálatos érzést tapasztaltam meg ekkor, mintha egyetlen lépés egy másik világba vitt volna. A meredek falak és a késélességű gerincek eltűn­ Törött létrafokok 141

tek, olyan volt, mintha egy sötét és veszélyes kanyonból egy bí­ borfényben fürdő fennsíkra léptem volna ki. Délután negyed hat volt. Egy perccel később Zyga is előlépett az árnyékból. A Cső Oju nem tipikus hegycsúccsal rendelkezik; ez egy több futballpályányi méretű, nagy lapos terület, mely a látómezőn túlra terjeszkedik. Az idő kiegyensúlyozott volt, közvetlenül a horizont felett ott vö- röslött a lemenő nap gömbje. Találtam két cukorkát, amit valószí­ nűleg a két Maciéj hagyott ott. Több felvételt is készítettem az Andrzej Zawada által adott Super-8-as kamerával. Aztán készítet­ tem néhányat a sajátommal is. (Az Andrzej számára készített fel­ vételek jól sikerültek; az én gépem sajnos megfagyott, és minden, a Dhaulagirin és a Cső Ojun készített felvételem, túlexponált lett.) Zyga is készített néhány képet. Olyan gyönyörű volt minden, hogy szerettünk volna még tovább is maradni, de most már csak egy dolog volt fontos: minél hamarabb lejutni a növekvő homályban. Zyga, hiányos akklimatizálódása miatt, kezdett lemaradozni. Valahányszor leült, mindig rákiáltottam: - Kelj fel! Tovább kell menned. A helyzet az ellenkezőjére fordult, amikor a hóban elvágódtam, és kiáltást hallottam magam fölött: - Kelj fel! Menj tovább! Ha valaki nézett volna minket, azt hihette volna, hogy kínoz­ zuk egymást. De itt nem voltak nézők, és a leereszkedés minden egyes méteréért folytatott harcnak nagyon nagy volt a tétje, talán a legvégső tét volt ez, miközben utolsó erőnkkel lejjebb és lejjebb másztunk, tudva tudván, hogy még egy bivakolás vár ránk. A lehe­ tő legmesszebbre kellett eljutnunk, hogy minél alacsonyabban bi- vakolhassunk. Amikor teljesen eltűnt minden fény, egy hómezőn jártunk, de mentünk tovább a sötétben, egyik kötélhosszat a má­ sik után megtéve, felváltva biztosítva egymást. Éppen én mentem elöl, Zyga csupán elméletileg biztosított, mert a kötél nagyon laza maradt. Hátrafelé lépkedve mentem le­ felé, a két szerszámról lógva. Egyre meredekebb lett. Újra és újra bevágtam a jégcsákányt, de egyszercsak ürességet éreztem a lábam alatt. Kezdtem aggódni. Az nem lehet, hogy egy szakadék van itt. Vagy lehet, hogy csupán egy egyméteres hasadék? Vágtam a jég­ be egy kiszögellést, arra léptem rá először az egyik lábammal, 142 Függőleges világom

majd a másikkal is. Egy kicsit lejjebb ereszkedtem, és ekkor kila­ zult a jégcsákány. Megpróbáltam visszadugni, de a lábam megcsú­ szott. Zuhanni kezdtem... Hát ennyi volt, gondoltam. Aztán a másodperc törtrésze után rázuhantam valamire. Gondosan végigtapogattam magamat; egyes testrészeim fájtak, de örömmel konstatáltam, hogy élek. Körbeta- pogatóztam magam körül. Egy párkányon feküdtem, ami jól alá volt támasztva. Túléltem! Felkiáltottam Zygának: - Állj meg! Van itt egy szakadék! Menj egy kicsit jobbra! Most már láttam a szikla és az ég sziluettjéből, hogy a mind­ össze öt méteres szakadék jobbfelé teljesen megszűnik. Zyga ha- rántolva lejött hozzám. Elhatároztuk, hogy itt megállunk. Alattunk feketéllett a feneketlen mélység. Nem tudtuk a sötétben, hogy merre menjünk tovább. Összekuporodtunk. A túlélő bivakponyva mostanra már annyira megrongálódott, hogy nagyon kevés védel­ met nyújtott a kegyetlen hideg ellen, főleg mínusz negyven fok­ ban. Gondolatban gratuláltam magamnak ahhoz, hogy túléltem kalandomat a falon, majd egy félelmetesen valóságos helyzetre fordítottam a figyelmet: a lábaimra. Az alaptábor elhagyása előtt nem tettem az orvosnak említést a lábaimról, hogy elkerüljem a nem kívánt vizsgálatot. Szerencsé­ re eszébe sem jutott, hogy a talpam megfagyott, mert a saját két lábamon masíroztam be egy másik expedícióról, és boldogan foly­ tattam tovább a munkát. De folyamatosan küzdöttem a lábaim­ mal. Minden, sátorban töltött, éjszakán cseréltem rajta a kötést és masszíroztam, de vigyáztam arra, hogy Zyga ne vegye ezt észre, mert nem akartam, hogy ez befolyásolja döntéshozatalunkat, vagy konfliktust okozzon. Most, ezen a kegyetlenül hideg bivakoláson, semmit sem tehettem a lábaimért. Valahogy túléltük ezt az éjsza­ kát is, és elindultunk lefelé a sátorhoz. Az éjjel mindössze 200 mé­ terre voltunk tőle. Az egész napot a sátorban töltöttük, és bár 7400 méter magasságban aligha beszélhetünk pihenésről, annyira gyen­ gék voltunk, hogy aznap már nem tudtunk lejjebb menni. Maradt még némi élelmünk és italunk, és annyira össze voltunk törve, hogy egész nap és éjszaka felváltva főztünk és szunyókáltunk. Másnap reggel úgy gondoltuk, hogy innentől kezdve már minden elég egy­ Törött létrafokok 143 szerűen megy majd: lemegyünk, és még aznap elérjük az alaptá­ bort. De alkonyaira éppen hogy elértük a második tábort. Normál esetben ez két órát, vagy legfeljebb három órát vett volna igény­ be. De rettenetesen kimerült voltam, Zyga pedig még nálam is rosszabb állapotban volt. így hát a második táborban maradtunk éjszakára, miközben lent az alaptáborban a többiek már kezdtek nyugtalankodni. Tudták, hogy feljutottunk a csúcsra, és most már csak a leereszkedés „egyszerű" folyamata van hátra. Ismét biztosítottam őket a rádión keresztül, hogy aznap még feltétlenül le kell jutnunk az első táborba, sőt, talán az alaptábor- ba is. De nagyon összejöttek a dolgok. Reggel hétkor keltünk fel hajnali öt helyett. Már kilenc óra volt, mire főztünk valamit. Mi­ kor aztán elkészültünk, már átkozottul késő volt. Sikerült lejut­ nunk a gleccserhez, ahol az első tábor volt. Ekkor történt, hogy kis pontokat láttunk mozogni alattunk, melyek egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. A többiek kijöttek elénk, hogy segítsenek. Ismét éjszaka ereszkedtünk le, és február 19-én, éppen éjfél előtt értük el az alaptábort. Minden készen állt arra, hogy az expedíció hazainduljon. Csu­ pán ránk vártak. Reggel nem volt idő a pihenésre. Összecsomagol­ tuk a sátrakat, és elindultunk. Már csak úgy működtem, mint egy gép, de minél lejjebb mentünk, annál több volt az oxigén, és úgy lettem egyre erősebb. Sokat segített az is, hogy ehettem és ihattam. Végre ismét elég folyadék jutott szervezetünkbe. Még lényegesebb volt azonban, hogy az iramot most a teherhordók diktálták, azaz lassabban vonultunk. Az egyszerre megtett útszakaszok már nem tartottak a hajnal első fényétől szürkületig. Egy nap négy, de leg­ feljebb öt órát mentünk. Ki voltam száradva, nagyon sovány voltam, de képes voltam mozogni. Tudtam mozogni és gondolkodni. A Cső Oju után már biztos voltam abban, hogy mostantól úgy tartanak számon, mint aki igazi kihívást jelenthet Reinhold Messner számára. Amikor megmondták ezt nekem, önkéntelenül is grimaszt vágtam. Igen, egy kicsit ugyan megdolgoztathatom őt a pénzéért, de én csak ak­ kor nyerhetném meg a versenyt, ha bebörtönöznék Reinholdot al­ pesi kastélyába, és nekem engedélyt adnának arra, hogy azt csinál­ jak a Himalájában, amit csak akarok. Ez nem azt jelenti, hogy nem 144 Függőleges világom akartam elfogadni a kihívást. Távolról sem. Végül is, a himalájai hegymászás során még sohasem fordult elő, hogy valaki egy téli szezon alatt mászott volna meg két nyolcezrest. Tökéletesen tuda­ tában voltam annak, hogy ez milyen nagy teljesítmény. Ez az úgy­ nevezett verseny Messner és közöttem szinte szándék nélkül ala­ kult ki, hagytam magamat úgy belerángatni, hogy nem gondol­ kodtam el igazán a kimeneteléről; riválisomhoz képest olyan nagy hátrányból indultam. Egyáltalán nem izgatott az az elképzelés, hogy versenyt fussunk mind a tizennégy nyolcezres a normál út­ vonalakon való megmászásáért, csak hogy kipipálhassuk a csúcso­ kat. Sokkal jobban érdekelt a tizennégy új útvonal. Fanatikus vol­ tam a terv kivitelezésében: új útvonal, vagy a csúcs első téli megmá­ szása! Ez a játszma igazán megérte a fáradságot. Nagy volt a tét. A Messnerrel folytatott verseny remek lehetőséget adott arra, hogy kivitelezzem ezt a tervet. így volt min gondolkodnom, amíg keser­ vesen tovább baktattam rossz bánásmódban részesülő lábaimon. Akkor este aztán végül bevallottam, hogy fagyás van a lábai­ mon, és megkértem az orvost, vessen rájuk egy pillantást. Krzysiu Flaczynski elszörnyedve emelte magasba a kezét, és rögtön anti­ biotikum injekciókat adott nekem, infúziót kötött be, kötéseket tett fel, kenőcsöket kent rám, és általában véve, intenzív kezelés­ nek vetett alá. Minden este felállt a helyszíni kórház, általában egy serpa csir­ keól valamelyik sarkában, ahol Krzysiu szép sorjában elővette mű­ szereit, az infúziót és a fecskendőket, és elkezdett a lábaimon mun­ kálkodni: levágta az elhalt húsdarabokat a lábujjaimról, lemosta, és friss kötést tett fel. Eközben általában egy serpa asszony héjában főtt krumplit szolgált fel, melyet a szoba közepén nyílt tűzön egy hatalmas edényben készített. Olyan volt, mintha a legfinomabb ínyencsé­ geket ettem volna. Kiéhezett szervezetem egyre több és több ételt követelt. És csak ittam, ittam és ittam. Reggel tovább kellett mennem a lábaimon. Senki sem tudott a legközelebbi buszmegálló felé irányítani. De a fagyásnak van egy előnye: a kezdeti stádiumban még nem fáj. így hát elég normáli­ san tudtam menni, bár ebben a fájdalomcsillapítók is segítettek, így értünk el Katmanduba. Törött létra fokok 145

Lábaim miatt egyenesen Delhibe repültem, ahonnan a lehető leggyorsabban vissza kellett volna jutnom Lengyelországba. De most már az Aeroflot kényének-kedvének voltam kitéve. Minden nap besántikáltam irodájukba, hogy helyet kérjek a járatukon, és mindennap ugyanazt a választ kaptam: „Nyet, lehetetlen". Semmi sem segített, sem a látogatások az igazgatóhoz, sem a lengyel kon­ zul által az érdekemben az Aeroflotnak írt levél. Sajnos nem repül­ hettem másik légitársasággal. A jegyemre pirossal rábélyegezték, hogy más légitársaságra nem érvényes. Ahelyett, hogy kórházban lettem volna, tíz napot kellett töltenem gennyedző lábammal a borzalmas hőségben egy kis szállodában, a Turistatáborban, kosz- szal, bűzzel és dögevő patkányokkal körülvéve. Szerencsére össze­ futottam egy Cieszyn-i orvossal, aki minden nap átkötözte a lába­ mat. Csodálatos ember volt, de csak turistaként jött Delhibe, így nem volt nála teljes orvosi felszerelése. Márciusban értem vissza Lengyelországba, és lábujjaim megmenekültek. Nagyon boldog voltam, hogy annyira nélkülözött családom körében, feleségem és gyerekeim mellett lehetek, és akkor kerített hatalmába először forró megelégedés amiatt, hogy sikerült véghez- vinnem őrült tervemet. Csak egy dolog kezdte ezt megkeseríteni. Bár senki sem mondta ki nyíltan, éreztem a kritikát. Egyes körökben úgy tartották, hogy a Cső Ojut a mások munkájával felállított, már kész „létrán" másztam meg. Nos lehet, hogy volt ebben némi igaz­ ság. Kétségtelen, hogy nem éreztem azt az elégedettséget, ami ak­ kor tölti el az embert, amikor elejétől csinál végig egy expedíciót. Tény, hogy amikor Zygával elindultunk felfelé a Cső Ojun, az útvonal már csaknem teljesen készen állt. Igen, a létra talán a helyén is volt, bár néhány foka hiányzott. A csúcshoz legközelebb eső fokok. KILENCEDIK FEJEZET Nanga sosem bocsájt meg

Nanga Parbat, Délkeleti-pillér, 1985

Dhaulagirire és a Cső Ojura tett téli expedícióim után ott­ hon ültem, és vártam a „felhívást a keringőre", mert tud­ tam, hogy egy krakkói csapat már egy éve szervez túrát a Nanga Parbatra. De nem akartam érdeklődni felőle. Nem, amióta jól megmondták nekem a magukét, amikor tíz évvel ezelőtt, még 1976-ban, próbáltam meghívatni magamat valaki más útjára. így hát vártam. Hallottam, hogy felmerült a nevem. De eddig még nem kaptam felkérést. Aztán Pawel Mularz, az expedíció vezetője, felhívott telefonon. Bekerültem a csapatba. Sziléziai ismerőseimet mozgósítva sikerült megszereznem az összes ritka élelmiszert az útra, és elindultam Krakkóba, kis autóm a tetejéig megrakva kitűnő szárított húsokkal, kolbászokkal és sonkákkal. Május 3-a volt, mely a legtöbb lengyel számára szívhez szóló dátum, mert Lengyelország 1791 május 3-án fogadta el első demokratikus alkotmányát. Ezen a napon tüntetéseket szerveztek Nanga sosem bocsájt meg 14 7 a statárium ellen, és itt voltam én a Maluch-ommal, mely zsúfolá­ sig volt tömve rendkívül keresett csemegékkel egy olyan napon, mely nagyon „forrónak" ígérkezett Krakkóban. Mindezek tetejébe útközben megálltam egy benzinkútnál, levettem a dzsekimet, és a kocsi tetején felejtettem minden iratommal, többek között az út­ levelemmel együtt. Ezt csak akkor vettem észre, amikor megérkez­ tem Krakkóba. A vámvizsgálat két napomba került. Két héttel később indultam az expedíció üldözésére. Nemzet­ közi csapat volt, de igazi mozgatórugói Pawel Mularz és Piotrek Kalmus volt. Először buszon utaztunk harminc órán át Iszlámá­ bádból Gilgitbe, onnan pedig bérelt dzsippel fel a sziklás országú­ ton. Olyan volt, mintha újrajátszottak volna egy olyan filmet, me­ lyet már láttam. Hiszen éppen itt történt, hogy nyolc éve először tapasztaltam meg a Himalája varázslatos nagyságát, és egyben a csalódottság érzését, valamint a legyőzöttség keserűségét. Az em­ ber meghódítja a Himaláját jellegű könyvekből született mítosszal jöttem ide, mely könyveknek minden oldala emberfeletti nehéz­ ségekkel, félelemmel és halállal volt tele. A Hatalmas Himalájáról úgy tértem vissza, hogy megszabadultam ezektől a mítoszoktól. Önhittség volt ez? Nem. Nagy tisztelettel a lelkemben tértem vissza, ám azzal a felismeréssel, hogy a Himalája a hétköznapi emberek számára is járható. Viszont az egyetlen hegy, melynek lábához rövid dzsipes uta­ zás után, és mindössze két napi gyaloglást követően érhet el az ember; az egyetlen hegy, melynek alaptábora 3300 méteren talál­ ható, ahol mezők vannak, ahol zöld a növényzet, sátrat lehet fel­ állítani és tábortüzet lehet rakni, szinte teljesen úgy, mint egy nor­ mál cserkésztáborban; az egyetlen hegy, amelyen minden évszak­ ban, a nyár közepétől a mínusz negyven fokos téli hidegig mindig másznak; az egyetlen hegy, mely játszadozott velem egy kicsit, en­ gedte, hogy feljussak 8000 méter magasra, majd jól arcul csapott - nos ez a hegy a Nanga Parbat. Ezen a hegyen jöttem rá, hogy a Himalájában az ember először is folyamatos, elképesztő szállítási problémával találja magát szem­ ben, melynek vajmi kevés köze van a hegymászáshoz. Mielőtt bár­ ki is mászásra gondolhatna, először napokat kell kétrét görnyedve töltenie nehéz terhek súlya alatt, mint egy málhás állatnak, mi­ 148 Függőleges világom

közben cipeli felfelé a sátrakat, hálózsákokat, gázpalackokat, élel­ miszert; majd lemegy, és kezdi az egészet elölről. Ekkor támadt az a gondolatom - melynek igazáról a mai napig meg vagyok győ­ ződve -, hogy ha hármas csapatban mentünk volna, akkor is elér­ tük volna ugyanazt, mint teljes nagyságú expedícióként. A Hima­ lájában kis csoportban is hatékony teljesítményre képes az ember. Visszaemlékezem arra az évekkel ezelőtti jelenetre, melyre három barát között került sor egy 7400 méter magasságban töltött éjsza­ kát követően, miután első kísérletünk csaknem 8000 méteren meg­ hiúsult. Tudtuk, hogy a csúcs már nincs messze, de utunkban állt egy sziklatorlasz. Marék Pronobis és Manius Piekutowski volt velem. - Na akkor - tettem fel a kérdést - megpróbáljuk újra? Felme­ gyünk megint? - Én nem leszek képes rá - mondta Marék mély beletörődéssel. - Még mindig nem érzem a lábaimat. - Nem látom értelmét, hogy tovább menjünk - vallotta be Ma­ nius is. - Hagyjuk itt Mareket egy napra. Ápolhatja a lábát, amíg mi te­ szünk egy újabb kísérletet - álltam elő reménytelenül kompro­ misszumos javaslatommal. Már összecsomagoltunk, és csupán egyetlen szóra volt szükség: fel vagy le. Tudtam, hogy nem fog el­ hangozni; a csend gyakran kifejezőbb minden szónál. Majd teljes kétségbeeséssel mondtam: - Lehet, hogy felmegyek egyedül, ti pedig menjetek le... Marék erre ennyit mondott: - Ne légy ostoba, te vagy az egyet­ len közöttünk, aki jó erőben van! Igaza volt. Manius maradandó fagyással küzdött a kezén és lá­ bán, Marék pedig minden jel szerint az összes lábujját elvesztette ezen expedíció következtében. Még mindig emlékszem, ahogy re- zignáltan leültem a hóba, míg a többiek lassan, fáradságosan ha­ ladtak lefelé, enyhén húzva a nyolcvan méteres kötelet, mellyel biztosítottam őket. Felnéztem: kék ég, szélcsend, csend, álomidő­ járás, és ott a csúcs. Sírni szerettem volna. Egy rántás a kötélen. - Nincs több kötél! Gyere le! - kiáltotta Marék lentről. Néhány nappal később összepakoltuk az alaptábort, és vissza­ tértünk a völgybe. Ekkor kezdődött a csodálatos ősz, az arany és a sárga szín teljes pompájában. Felettünk a napfényben ott tündö­ Nanga sosem bocsájt meg 149

költ a hegy. Óriási bánatot éreztem, hogy el kell mennünk, ami­ kor olyan közel voltunk a sikerhez. Ha úgy döntöttem volna, hogy elindulok egyedül, vajon feljutottam volna a csúcsra? Vagy nem? Ez a kérdés a mai napig sem hagy nyugodni. - Egész szép idő van. - A sofőr hangja felébresztett a nyolc év­ vel ezelőtt történtek feletti álmodozásomból. Közeledtünk a hegy­ hez, ahol egyszer már vereséget szenvedtem. Nemsokára másodszor is ott fogok állni alatta, de nem voltak komplexusaim ezzel kapcso­ latban. Ettől a hegytől sem féltem jobban, mint a többitől. Egysze­ rűen csak meg kell másznom ahhoz, hogy megszabaduljak attól a gondolattól, hogy egyszer már megbuktam a Nanga Parbaton. Ennek ellenére egy kicsit féltem ettől az expedíciótól. A terv ambiciózus volt: új útvonal a Délkeleti-pilléren. Ez volt az az út­ vonal, amit már 1977-ben is terveztünk, de aztán az utolsó pilla­ natban alább kellett adnunk. Most, nyolc évvel később, jobb fel­ szereléseink voltak, és sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkez­ tünk. Ott volt velünk Tadeusz Piotrowski is, a nagy eredmények­ kel rendelkező himalájai hegymászó, aki a legtöbbet tudta erről az útvonalról. Ott volt a mindig megbízható Zyga is; a többiek még viszonylag újoncok voltak a Himalájában. Ekkor találkoztam elő­ ször a két mexikóival, Carlos Carsolioval és Elsa Avilával. Vajon mennyit ér ez a két, kaktuszok földjén született fiatal? Majd meg­ látjuk. Feltételeztem, hogy Tadek Piotrowskival és Zyga Heinrich- hel mászom együtt, de már az első előzetes terepbejárás előtt ki­ verték ezt az ötletet a fejemből. - Nem mehettek együtt, mert ti mindannyian sokkal tapasztal­ tabbak vagytok a többieknél. Ha ezt az elrendezést választanánk, a többieknek sokkal kisebb esélyük lenne a csúcs megmászására. Egy pillanatig kővé meredve álltam; ez volt az első alkalom, hogy ilyen logikával szembesültem egy expedíción. Percnyi gon­ dolkodás után aztán már más megvilágításban láttam a kérdést. Megragadott az álláspont tiszta őszintesége, ami bizonyos fokig ésszerű is volt. A nagy, hagyományosan vezetett expedíciók álta­ lában az alábbi két taktika egyikét választják. Vagy egy kicsi, de nagyon erős csapatban intéznek támadást a hegy ellen, ahol ez a csapat teljes gőzzel halad előre, és a többiek csak a támogató sze­ repét töltik be, vagy pedig két-három csapatot alkotnak, melyek 150 Függőleges világom felváltva mennek az élen. Én mindig jobban szerettem azt a válto­ zatot, amikor csak egy csapat megy fel a csúcsra, de most elfogad­ tam az alternatívát. Az embernek mindent ki kell próbálnia. Gyakorlatilag három csapatra oszlottunk: az egyiket Tadek ve­ zette, a másikat Zyga, a harmadikat pedig én. Az egyik csapat min­ dig az élen ment, míg a másik kettő pihent. Az útvonal nehéz volt, és rendkívül veszélyes. Egy meredek, vízmosásokkal és kuloárok- kal barázdált falon haladt felfelé, ahol folyamatosan zúdultak le a lavinák. Szerencsére ezek már kimosták útjuk vonalát, ezért meg lehetett jósolni e dühöngő sárfolyók útját az alacsonyabb lejtőkön és a fenti havon is. Ugyanakkor állandóan kereszteznünk kellett ezeket a vízmosásokat. A központi probléma az átrohanásra való legmegfelelőbb időpont kiválasztása volt. A mai napig is úgy hi­ szem, hogy ez volt az egyik legveszélyesebb expedícióm. Csak Tadek Piotrowski ismerte az utat. Három éve már volt itt ezen az útvonalon Andrzej Bielunnal, egy német expedíció tagja­ ként, melyet Kari Herrligkoffer vezetett. Akkor is folyton az élen haladó csapatban volt, és az egyik németnek emberfeletti erőfeszí­ téssel sikerült elérnie a gerincet, melytől már nem volt olyan messze a csúcs. Tehát szinte majdnem teljesen végigmentek ezen az útvonalon. Már csak az „i"-re kellett feltenni a pontot. így most az útkeresés terhe teljes egészében Tadekre hárult. Egyértelmű volt, hogy egész idő alatt elöl kell majd mennie. Még nehezebbé tette az útvonalat az is, hogy kevés volt a jó tá­ borhely. Az első tábor több mint ezer méterrel volt magasabban, mint az alaptábor. Bármit is akart tenni az ember, először át kel­ lett mennie azokon a lavinaárkokon. A második tábort 5330 mé­ teren állítottuk fel. Rögzített köteleket helyeztünk el, de az egyik csapatnak egész idő alatt a kőomlás által megrongált szakaszok ja­ vításával kellett töltenie az idejét. Aztán felfedeztük, hogy nincs elég kötelünk. Rosszul számoltunk, ezért Gilgitben, a legközelebbi városban, vennünk kellett még kötelet. A legnagyobb nehézséget a kötélnek a második és tervezett harmadik tábor közötti szakaszon való rögzítése jelentette. Ez a szakasz annyira hosszú volt, hogy csupán az három vagy négy órába került, hogy a rögzített kötelek végét elérjük. Mindössze két óra maradt arra, hogy felfedező munkát végezzünk, rögzítsünk to­ Nanga sosem bocsájt meg 151 vábbi egy vagy két kötélhossznyi kötelet, aztán több óra kellett ar­ ra, hogy visszamenjünk a második táborba. De a túl sok hóesés vagy egy megjavítandó sérült kötélszakasz már elég volt ahhoz, hogy annyira feltartson minket, hogy mire elértük a kötelek vé­ gét, már semmi másra nem maradt időnk, mint hagyni a kötele­ ket a legmagasabban lévő sziklaszögről lógni, és lemenni. Egy hé­ ten át csak ezzel vesződtünk, anélkül, hogy komolyabb eredmé­ nyeket tudtunk volna felmutatni. Hogyan tudnánk áttörni? Elhatároztuk, hogy felpakova indu­ lunk el úja fölfelé, más szóval viszünk minden felszerelést, ami a

Nanga Parbat, új útvonal a Délkeleti-pilléren, ¡985 július 13. 152 Függőleges világom harmadik tábor felállításához kell, és ott bivakolunk, ahová csak el bírunk jutunk. Céljaink rendkívül képlékenyek voltak. A rögzí­ tett kötelek vége felett még újabb 200 méter kötelet helyeztünk el egy nagyon nehéz, meredek jégfalon. Éjszaka volt már, amikor el­ értem a standhelyet, a többiek tapogatózva másztak utánam. Ki­ vágtunk egy kétszemélyes sátornak elegendő kis párkányt az éles, havas gerincen, aztán mind a hatan bezsúfolódtunk, és vártuk, hogy elteljen az éjszaka. Ez volt az áttörés. Ennek az előrenyomulásnak köszönhetően már csak 200 méterrel voltunk tervezett harmadik táborunk alatt. Másnap megmásztuk ezt az utolsó 200 métert, és 6200 méter ma­ gasságban, egy tizenkét méter magas jégtorony tövében felállítot­ tuk a tábort. Havazni kezdett. Aggódva néztem az egyre vastagodó hóréte­ get és a hóban eltűnő sátortetőt. Ha felügyelet nélkül hagyjuk, a tábort teljesen befedi a hótakaró. Elhatároztam, hogy fent mara­ dok Slawek Lobodzinskivel, míg a többiek visszaindultak az alap­ táborba. Bementünk a sátorba és főzni kezdtünk. Pár óra elteltével porhó-lavinák kezdtek körülöttünk lezúdulni; pontosan ezért he­ lyeztük a sátrat egy jégtorony alá, mert arra számítottunk, hogy egyfajta védőpajzsként fog működni. Igazunk volt, bár nem láttuk előre, hogy ilyen nagy mennyiségű hó zúdul majd le. A hónyel­ vek egyszerűen körbefolyták a jégtornyot, oldalirányból közele­ dtek a sátorhoz, majd felhalmozódtak az oldalánál. A sátor kiásá­ sa és egy kicsivel jobb helyre történő áthelyezése több órába ke­ rült, holott ezt az időt a nagyon hiányolt pihenésre szerettük vol­ na fordítani. Másnap újra odébb kellett vinnünk a sátrat, a jégto­ ronyhoz még közelebb. Aztán a következő napon végre ránk mo­ solygott a Nap. Az alaptáborba lefelé menet észrevettem, hogy egy hátizsák lóg egy sziklán, nem messze az első tábortól. Hogyan kerülhetett oda? Nyilván valakinek a hátán volt előtte. Kezdett aggasztani a dolog. Aggódásom tovább erősödött, amikor elértük az első tábort, és üresen találtuk a sátrakat. Biztos voltam, hogy történt valami, mi­ vel egy kicsivel korábban még azt láttam, hogy emberek mennek a tábor felé. Lefelé sietve végül megláttam két alakot a gleccseren, és hamarosan mindenre fény derült. Nanga sosem bocsájt meg 153

Éppen mielőtt elérték volna az első tábort, Andrzej Samole- wiczet elragadta egy lavina; nem nagy, de ahhoz elég volt, hogy lesöpörje őt az egyik lavinacsúszdán, mintha egy bobszánkó ver­ seny résztvevője lett volna. Csúnyán összezúzta és lehorzsolta ma­ gát, de legalább életben maradt. Társa, Pawel Mularz, akasztotta fel hátizsákját a sziklára, ami­ kor megmentésére indult. Samolnak rendkívül nagy szerencséje volt, hogy megmenekült. Ez volt az első komoly figyelmeztetés. Pár napi pihenő után elhatároztuk, hogy rögzítjük a köteleket egészen a negyedik táborig, majd újabb 200-300 méteren át addig a pontig, ahol enyhül a meredekség, és csak utána megyünk le a harmadik táborba. Nem akartuk a sorsot megkísérteni azzal, hogy túl gyakran másszuk meg azokat a halálos lavinaárkokat az első és második tábor között. Úgy döntöttünk, hogy a harmadik tábort elő­ retolt alaptáborrá nevezzük ki, és csak odáig megyünk le pihenni. Úgy terveztük, hogy két nap múlva ismét továbbindulunk a csúcs felé, és útközben felállítjuk az ötödik tábort. Ez az inkább al­ pesi stílusú hegymászási koncepció sokkal jobban megfelelt tem­ peramentumomnak. Hatalmas zsákokat pakoltunk meg, és vár­ tuk, hogy mikor kerül ránk a sor ebben a tizenkét-tizenöt napos programban. Némi késlekedést követően Tadeusz és Mikolaj Czyzewski azzal a feladattal indult útnak, hogy rögzíti a kötelet a negyedik tábor­ hoz vezető utolsó szakaszon. A kavargó hóval és kemény jéggel küzdve 200 métert rögzítettek, a többit ránk hagyták. Slawekkel és Carlos-szal az első tábort már nem találtuk a helyén, egy hatalmas lavinával járó szélroham egyszerűen arrábbfújta egy kilométerrel az egészet. Csak néhány hálózsákot és matracot találtunk, semmi egyebet. Másnap cikk-cakkban haladva, számos lavinát sikerült el­ kerülnünk, és elértük a második tábort. Ezen az útvonalon az idő­ járás által diktált kemény feltételekhez kellett alkalmazkodnunk. Reggel kevesebb volt a lavina, csak akkor kezdtek dübörögve le­ gördülni, amikor a Nap fölmelegítette a havas lejtőket. Ebédidőre már folyt a nehézbombázás. Ezért vagy rendkívül korán kellett fel­ keljünk, vagy késő délutánig várnunk, amikor a Nap már elvonult a lejtőkről és a fagy, kemény ujjaival kézbe vette az ügyet. Másnap már hajnali öt óra előtt elhagytuk a második tábort, majd a har­ 154 Függőleges világom

madik tábor fölött folytattuk utunkat, hogy az utolsó szakaszon is rögzítsük a kötelet. Amikor a meredek kuloárokban másztunk, ahol számításaink szerint gyorsan kellett volna végeznünk a munkával, jeget találtunk, melyet laza hótakaró fedett. Az elölmászónak elő­ ször el kellett takarítania a friss havat, mielőtt a jégbe vághatta vol­ na hágóvasa hegyét és a jégcsákányt, és berakhatta volna a jégcsa­ vart. Nehéz, időigényes mászás volt. Végül elértünk egy sziklahá­ tat, és azt követtük újabb száz méteren keresztül. Ennyi elég is volt egy napra. Visszamentünk a harmadik tábor­ ba. Másnap újra felmásztunk a rögzített köteleken, aztán keresz­ tülszántottunk a mély havon, és egy jégtorony-csoport mellett el­ haladva sötétedés után megérkeztünk a 7400 méteren levő negye­ dik táborba. Reggel újabb száz métert mentem felfelé Zygával, majd visszamentünk a harmadik táborba, hogy pihenőnapot tartsunk, mielőtt újra felmegyünk a negyedikbe. Eközben Tadek Piotrowski, Piotrek Kalmus és Mirek Gardzielewski útnak indult az alaptábor­ ból. Most az volt az elmélet, hogy mi négyen nyomulunk a csú­ csig, és ha nem járunk sikerrel, akkor ők majd tesznek egy máso­ dik kísérletet. Július 10-én éjszaka egy heves vihar lelapította Slawek és Car- los sátrát, majd egészen délig folytatta a tombolást. Egész nap ar­ ra vártunk, hogy javuljon az idő. Tadeusz csak meglehetősen ké­ sőn érte el csapatával az első tábort. Másnap éppen délidőben ju­ tottak el az első és a második tábor közötti legveszélyesebb sza­ kaszra, és amikor a megbeszélt időpontban, 1 órakor, bekapcsol­ tam a rádiót, a következőt hallottam: „Piotr Kalmust ll:10-kor le­ sodorta egy lavina." Közvetlenül a második tábor előtt történt, amikor keresztezték az egyik veszélyes kuloárt. A lavina lesodorta a rögzített kötélről. Tadek és Mirek azonnal leadta a vészjelzéseket, ahogy megérkez­ tek a második táborba. De ők maguk is a második tábor csapdájá­ ban voltak a napközben lezúduló lavinák miatt. Csak a lentiek próbálhatták volna megkeresni Piotreket, és megnézni, hogy élet­ ben van-e még. Mi egyáltalán nem tudtunk segíteni, hiszen egy jó kilométerrel magasabban voltunk, így csak a rádión keresztül tud­ tuk figyelemmel kísérni az alattunk történteket. Amint közeledett az este, egyre szomorúbbá váltunk, és felkészültünk a legrosszabb­ Nanga sosem bocsájt meg 155 ra. Négykor aztán láttak egy testet a törmelék között, de mire oda­ értek, már csak azt tudták megállapítani, hogy Piotrek meghalt. Tragédia történt. Elvesztettük egy barátunkat. Aznap este nagy volt a rádióforgalom, mivel az első és a máso­ dik tábor azt beszélte meg, hogyan hozzák le Piotr testét, ami ke­ gyetlenül nehéz munka a viszontagságos terepen. Mi kívül maradtunk ezeknek a sürgős megbeszéléseknek a fő áramán. Most mi legyen? Menjünk-e tovább felfelé, vagy men­ jünk-e le? Csomagoljunk-e mindent össze, és koncentráljunk a test levitelére, majd vegyünk-e részt Piotr temetésén az alaptábor­ ban, avagy elég erősnek érzik-e ők magukat ahhoz, hogy egyedül birkózzanak meg ezzel? Fontosabb döntés volt ez annál, sem hogy egy személy hozhassa meg. Csoportos megbeszélésre volt szükség. Kellemetlen helyzet. Közismert tény volt, hogy én vagyok a fel­ felé való haladás mozgatórugója, engem érdekel legjobban a csúcs elérése. Az várták tőlem, hogy álláspontom a következő lesz: tragé­ dia történt, meghalt egy barátunk. Ha mégis feljutunk a csúcsra, a tragédiát ezzel ugyan nem tudjuk meg nem történtté tenni, de az expedíció eléri célját, ami Piotrek egyik legnagyobb vágya volt. De most megfutamodtam. Túl nehéz lett volna ezt mondanom. Zyga volt a csapat technikai vezetője, és én azt mondtam, hogy el­ fogadom az ő döntését. Zyga mögé rejtőzni ugyanakkor nemcsak gyáva, hanem kockázatos dolog is volt, mert Zyga, annak ellenére hogy a lengyel himalájai és alpesi hegymászás vezető alakja volt, személyesen ritkán vetette meg lábát a hegycsúcsokon. Ő az a faj­ ta expedíciós résztvevő volt, akit kielégített az, hogy terheket ci­ pelt a második és a tarmadik tábor között, tudván, hogy ezzel ő is hozzájárul az expedíció sikeréhez. De hiányzott belőle az az ösz­ tönző ambíció, hogy feljusson egészen a csúcsig. Hiányzott belő­ le az a fajta felszabadultság, mely lehetővé tette, hogy kritikus pil­ lanatokban úgy döntsön: vállalunk egy kis kockázatot a csúcs elérése érdekében. Minden okom megvolt azt feltételezni, hogy azt mondja: csomagoljunk össze és menjünk le. A Cső Ojun egyszer már meglepett. Most megint ezt tette. Ki­ vette a rádiót a kezemből és ezt mondta: - Ez a tragédia nem hiábavalóan történt. Fönt minden készen áll, és ez az egyetlen esélyünk a csúcs megmászására. Ha most le­ 156 Függőleges világom megyünk, az az expedíció végét jelenti. Nem lesz még egy lehető­ ségünk. Tovább kell hát menjünk. Vége. A több kilométerrel alattunk lévő Pawel Mularzzal beszélt, akit leginkább megtört a tragédia. Piotrek régi barátja volt, ezért ő az expedíció befejezése mellett foglalt állás. A rádiós megbeszélés két órán át tartott. Végül az a döntés született, hogy akik a negyedik tábor alatt tartózkodnak, azok lemennek, hogy segítséget nyújtsa­ nak a test leszállításánál és a temetésnél, mi pedig folytatjuk a csúcstámadást. Már csak egy probléma maradt. Nyilvánvaló volt, hogy mind a hatan nem mehetünk fel a csúcsra, ahhoz túl kevés az élelmünk és felszerelésünk. De ki menjen akkor le? Erő és tapasztalat szem­ szögéből nézve a dolgot Zyga tapasztalt vén róka volt, és el tud­ tam képzelni, hogy együtt menjünk. De ki legyen a harmadik? Carlos ambiciózus volt és elszánt, de nagyon tapasztalatlan, Sla- wek Lobodzinski pedig sok hegyet mászott meg Amerikában, de nem a Himalájában. Viszont bizonyos mértékig ez a két ember szponzorálta az expedíciót. Mikolajnak és Samolnak szintén ez volt első himalájai útja. Végül ezt javasoltam: - Zyga, Slawek és én megyünk fel elsőként. Carlos, Mikolaj és Samol vár, és ők lesznek a második csapat. Amikor ezt mondtam, nem voltam meggyőződve arról, hogy képesek lesznek-e egy második próbálkozásra, és ez olyan volt, mintha esélyeiket nullára írtam volna le. Mikolaj is ezt gondolhatta, amikor ezt mondta: - Ebben az esetben úgy érzem, inkább le kellene mennem. Csak Carlos makacsolta meg magát: - Nem fogok enni, kérlek, ne vegyetek engem számításba az élelmiszeradagok elosztásánál, de veletek megyek. Mennem kell, ez az egyetlen esélyem, hogy az első mexikói legyek, aki feljut egy 8000 méteres hegycsúcsra. Mit lehet tenni egy ilyen makacs emberrel? Carlos aztán ezen az úton nőtte ki magát nagy himalájai hegymászóvá. Elkezdtük átszámolni az élelmiszeradagokat, bár tökéletesen tudtuk, hogy a számolás egy morzsával sem növeli az élelmiszer mennyiségét. így végződött az ügy. Mikolaj és Samol lement, mi többiek pe­ dig fel. Négy ember azonban meglehetősen célszerűtlen csoportot Nanga sosem bocsájt meg 157 alkot. Egy kétszemélyes sátor még éppen megfelel három személy­ nek, de nem négynek, így hát több felszerelést kellett vinnünk, és az utolsó napon élelem nélkül kellett mennünk. Rettenetesen hideg volt, amikor 7600 méter magasságban fel­ állítottuk az ötödik tábort. Takarékoskodtunk a gázzal, mert már csak egy kevés maradt. Másnap akartunk a csúcsra feljutni, ami még messze volt a pusztító erejű szélben, mely folyamatosan fújt, amíg a gerinc felé közeledtünk. Az az utolsó 600 méter nem lesz holmi kis séta. Bivakoljunk-e útközben, szembenézve annak bizo­ nyosságával, hogy két napot kell élelem nélkül töltenünk, mert tüzelőanyagunk csak egy éjszakára elegendő? Vagy induljunk-e a csúcsra, vállaljuk a kockázatot, menjünk kevés felszereléssel, mo­ zogjunk gyorsan, és csak sötétedés után jöjjünk le a táborba? A na­ gyobb kockázat mellett döntöttük: csak egy bivakponyvát vittünk. - Vigyük a főzőt és a maradék gázt is - javasolta Zyga. - Hát, ha kevés felszereléssel akarunk menni, akkor csak vigyük - mondtam szárazon. Korán reggel indultunk, és megkezdődött a kemény, lassú mun­ ka a havon, a jégen és a jeges sziklákon. Utunkba került egy üveg­ keménységű jégből álló kuloár. Végig kötéllel kellett biztosítanunk magunkat. Körülbelül két órakor, amikor az utolsó gerincig még mindig hátra volt 200 méter, egy meredek fal emelkedett ki előt­ tünk 8000 méter magasságban. Én vezettem, néhány méterenként sziklaszöget vagy jégcsavart raktam be, hogy legyen mihez erősí­ teni a kötelet. Rettenetesen lassan mozogtam. És hogy a dolgok még rosszabbak legyenek, felhők kezdtek gyülekezni felettünk. Négykor igazi hóvihar tört ki. Egyetlen biztosításom a sziklába beütött szög volt, ami annyira feltöltődött statikus elektromosság­ gal, hogy láttam, amint szikrák pattognak rajta. Ösztönöm azt súgta, hogy maradjak távol ettől a szögtől, de ez volt az egyedüli biztosítási pontom, egyetlen esélyem a túlélésre ebben a villámok és dörgések által tűzdelt fehér pokolban. így ment ez fél órán át. - Nincs esélyünk, hogy még ma feljussunk a csúcsra! - kiáltot­ tam le Zygának. - Keress egy helyet, ahol beáshatjuk magunkat a hóba. Innen ma nem tudunk tovább menni! Mire ismét lejutottam, a többiek már csaknem teljesen kiástak egy hóbarlangot, melybe négyen éppen hogy csak befértünk, és 158 Függőleges világom

ahol védve voltunk a széltől. Ekkor Zyga szó nélkül elővette a há­ tizsákjából a főzőt és a gázpalackot. Pontosan erre volt szükségem, ezért csendesen megdicsértem, hiszen korábban én ragaszkodtam ahhoz, hogy könnyítsünk terhén. Csak annyi gázunk volt, hogy megolvasszunk egy kis havat, de még ez a néhány kortynyi meleg folyadék is nagyon sokat jelent egy ilyen bivakolásnál. Az éjszaka véget nem érő fészkelődéssel telt el, lábunk kinyúj- tóztatásának elkeseredett és megvalósíthatatlan vágyával, akarat­ lanul is könyökkel szájon vágva valamelyik szomszédunkat. Kint körülbelül mínusz 40 fok lehetett, de a barlangban nem fújt a szél, és túlélő ponyváinkba burkolózva valahogy sikerült átvészelnünk az éjszakát. Másnap reggel lassan összeszedtük magunkat, és újra megmász- tuk a rögzített kötél első nyolcvan méterét. Ismét én vezettem, és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy a következő szakasz egy kicsit könnyebb, mint az előző esti. A legszörnyűbb akadály most az az átkozottul kemény jég volt, és persze a magasság. Elfogyott a nyolcvan méter kötél, készítettem egy standot, és felkészültem arra, hogy biztosítsam a többieket. És ekkor elejtettem a kötelet! Ezáltal csak hágóvasam hegye és két jégcsákányom tartott a je­ ges meredélyen. Szerencsére Zyga a kötél másik végéhez volt köt­ ve, így nem vesztettük el egészen a kötelet, csak éppen újra elöl- mászva kellett följönnie vele ezen a szakaszon, míg én ott vártam, testsúlyomat hol az egyik, hol a másik hágóvas hegyére helyezve. További malőrök nélkül végül mindannyian elértük a gerincet, és a mászás szerencsére innen már könnyebb volt, már amennyi­ re ennek a fogalomnak 8000 méter magasságban egyáltalán értel­ me lehet. Az ember mintha folytonos ködben mozogna, ködösen észleli a dolgokat, zavar uralkodik a fejében. Tompának éreztem magamat, ugyanakkor a Nap ragyogóan sütött. Ha levettem volna a szemüvegemet, azonnal megvakultam volna. Szinte az elviselhe- tetlenségig fényes volt ez a világ, ugyanakkor fenyegető is. Olyan volt, mint egy túlexponált fénykép. Hat vagy hét lépést mentünk, majd leültünk pihenni, aztán megint mentünk hat vagy hét lépést. Lehetetlen volt bármit is gyorsabban csinálni, lehetetlen volt hét helyett tíz lépést megten­ nünk anélkül, hogy fekete foltok jelentek volna meg a szemeink Nanga sosem bocsájt meg 159 előtt. Ezeket az utolsó métereket teljes egészében a számolás ural­ ta. Hét lépés, aztán pihenő. Megint hét lépés, megint pihenő. Tudtam, hogy ha tizenkét vagy tizenhárom lépést próbálnék meg­ tenni, elveszteném öntudatomat. Az ember ilyen helyzetekben folyton az állóképessége határán egyensúlyoz, tudva, hogy hét lépés a határ, afelett már jön a teljes sötétség. A vég. Amikor a menet nehezebbé vált, csökkenteni kellett a lépések szá­ mát. De legalább már láttam a csúcsot, a legrosszabb már mind mö­ göttem volt. Most már az egész csak türelem kérdése. Teljes kimerült­ ségem és szellemi eltompultságom ellenére tudatában voltam, hogy közeleg a vége mindannak, amiért olyan kitartóan küzdöttem. A Nanga csúcsára felérve úgy döntöttem, hogy kisebb örömde­ monstrációt tartok. A csúcs elérésének pillanatában felugrottam és azt kiáltottam: Hurrá! Nem tudom, hogyan nézett ki ez az ugrás, és hogyan hangzott ez a kiáltás. Egy dolog biztos: mindez annyi energiámba került, hogy azonnal le kellett ülnöm, és hosszú ideig tartott, mire ismét normál tempóban tudtam lélegezni. Ünnepé­ lyesen megfogadtam, hogy többé sohasem megyek bele ilyen ér­ zelemnyilvánításba . A Nanga Parbat csúcsa olyan, mint egy kupola, széltében csak néhány méter, és nagyon kemény jégből áll, melybe csak az em­ ber hágóvasának a hegye tud behatolni. Amikor Slawek, Zyga és végül Carlos is felérkezett, hirtelen nagyon jó érzés fogott el. Hát­ ba veregettük egymást, mint a kimerült bokszolok, akik a menet végét jelző csengetés ellenére sem képesek elhúzódni egymástól. Carlosra néztem, aki csak huszonhárom éves volt, és az első mexi­ kói, aki megmászott egy több mint 8000 méter magas hegyet. Még ma is nehezen tudom ennek a fiúnak a Himalájában elért nagy si­ kereit a szülőföldjével társítani. Gratuláltunk egymásnak, aztán kapcsolatba léptünk az alaptáborral, és beszéltünk Pawel Mularz- zal és a többiekkel. A kimerültség okozta szellemi eltompultság- ban is felfedeztem az örömöt a hangjukban. A tragédia ellenére, vagy talán éppen a tragédia által elmélyítve, a siker nagyon fon­ tos volt az expedíció számára, és a siker most már tény lett. Mind­ ez persze időbe telt, de megengedhettük magunknak. Még csak jú­ lius 13-a volt, délután egy óra. Amikor elmondtuk az alaptábor­ nak, hogy az ötödik táborba tervezünk leereszkedni, másnap pe­ 160 Függőleges világom dig egészen le, észre sem vettük, hogy mennyivel több lendület volt bennünk, mint tényleges erő. Elindultunk hát, és már az első néhány méteren ráébredtem a régi himalájai igazságra, hogy az ember néha nagyon eltorzítottan méri fel a távolságokat. Minden olyan közelinek tűnt. Csak fel kell vegyük a köteleket, és három órán belül biztosan visszaérünk az ötödik táborba. De nem számoltunk azzal, hogy most még kime- rültebbek voltunk, mint a felfelé való mászás során. Most már csak öt lépést tudtunk megtenni, majd le kellett ülnünk, megint öt lépés, megint leülés, és délután öt órára még csak a hóbarlang bivakig jutottunk. Semmi esélyünk sem volt arra, hogy sötétedés előtt lejussunk az ötödik táborig, így hát újra bivakolnunk kellett, ami nem csupán egy kis szundikálást jelentett a friss levegőn, ha­ nem egy didergéssel és a fagyás elleni vég nélküli lábmasszírozás­ sal eltöltött éjszakát, gáz és bármiféle élelem nélkül. A pihenés hiá­ nyát világosan mutatta az, hogy a következő napunk teljes egészé­ ben azzal telt el, hogy lejussunk az ötödik táborba, amikor normál körülmények között ehhez nem kellett volna több két óránál. E kísértetszerű győztesek leereszkedése során láttam, hogy nem csak én vagyok kimerült. Minduntalan rá kellett kiáltanom Car- losra, nehogy elaludjon, amikor egy csaknem függőleges lejtőn állt jégcsákányára támaszkodva. A baleset lehetősége olyan közeli volt, hogy az embernek folyton résen kellett lennie, Carlos pedig már nem volt képes koncentrálni. Ez a fantasztikusan ambiciózus újonc szinte összeroskadt. Ilyeneket kiabáltam hát neki: - Carlos! Ébredj fel! Menj! Most fogd a jégcsákányt. Most fogd meg a kötelet. Most csússz le lassan. - Ugyanez volt a helyzet Sla- wek Lobodzinskivel is. Mindketten csak kóvályogtak, és vezetni kellett őket, mintha pórázon lettek volna. Zyga ment előre, és mindig várt, hogy fogadhassa a két szédelgőt. így telt el a nap. Aztán köd szállt le, és nem tudtuk merre men­ jünk. Zyga azt mondta, hogy jobbra, én azt, hogy balra. Eljutot­ tunk egy pontig, ahol biztos voltam, hogy rossz irányba megyünk. Láttam, hogy a lejtő lefelé menet meredekebbé válik, és ilyenre én nem emlékeztem. - Zyga, ez az irány nem jó. - De, ez egész biztosan jó - lihegte Zyga türelmetlenül. Közvetlenül a Makalu csúcsa alatt, 1981 októberében. Miután két társa-A lex MacIntyre és Wojtek Kurtyka - feladta a Nyugati-fal megmászára tett kísérletet, ferzy Kukuczka egyedül ment fel a csúcs­ ra egy új útvonalon, a Makalu La-nyergen és az Északnyugati-gerincen át. Fent: Kukuczka és Andrzej Czok (iszik) miután új útvonalon, a Déli-pilléren át mászták meg az Everestet.

Balra: Kukuczka, amint 1980-ban elindul az Everestre.

Lent: kelet találkozik nyugattal a Makalu alaptáborában 1981-ben. Balról jobbra - Alex Maclntyre, Wojtek Kwtyka, Jerzy Kukuczka, Reinhold Messner és Doug Scott. Három óriási kihívás: balra fent a Gasherbnim IV. a Baltoro-gleccser irányából; jobbra fent a Lhoce meredek déli fala. Kukuczka 1985-ben 7800 méter magasságig jutott fel rajta, de négy évvel később, második kísérlete során lezuhant és életét vesztette. Lent, új útvonal a Nanga Parbat Délkeleti-pillé- rén, melyet Kukuczka legnehezebb és legveszélyesebb mászásának tartanak. Harmadik tábor a Nanga Parbaton a halálos lavinaárkok felett. Ez lett az előretolt alaptábor a csúcs­ támadás során. Alaptábori pillanatok: Fent: Kukuczka a hegymászó filmesekkel, Kurt Diembergerrel és Julié Tullis-szal a Broad Peak-en 1984-ben. Balra: a férfiak hasznosítása. Wojtek Kurtyka szívességet tesz Danuta Wachnak, a Wanda Rutkiewicz vezette női K2-expedíció egyik tagjának. Kurtyka és Kukuczka engedély nélkül mászták meg a Broad Peak-et, hogy akklimatizálódjanak a K2 déli falának első megmászási kísérletéhez. Lent: Pankiewicz és Probulski a Kangcsendzönga alaptáborában 1986 telén. Balra fent: Wojtek Kurtyka a K2 déli falán 1982-ben, háttérben a Gasherbrum I. és a Broad Peak. Jobbra fent: Tadeusz Piotrowski a déli falon 1986-ban. Miután egy lenyűgöző új útvonalat mászott meg Kukuczkával, a leereszkedés közben leestek a hágóvasai, lezuhant és életét vesztette. Lent: felfelé jövet az első táborba a K2 déli falán 1986-ban. Balra fent: hegymászók a Sisa Pangmán 1987-ben. Két új útvonalat másztak meg, egyiket a Yebokan- gal-gleccsertől a Nyugati-gerincen át, a másikat az Északi-fal középső kuloárán át. Jobbra fent: a csapat néhány lengyel tagja, balról jobbra: Rysiek Warecki, Kukuczka, Janusz Majer és Artúr Hajzer. Lent: a Sisa Pangma csúcsgerince. Kukuczka 1987 szeptember 18-án meghódította a tizennegyedik nyolcezres csúcsát azáltal, hogy fel­ jutott a Sisa Pangnia tetejére. Egy kivételével mindegyik csúcsot vagy új útvonalon, vagy elsőként má­ szott meg télen. Lent: Artúr Hajzerrel és fanusz Majerrel ünnepel egy tál ünnepi fánk társaságában. Nanga sosem bocsájt meg 161

Leültettem a többieket, amíg újra felmentem, mert úgy érez­ tem, hogy rossz kuloárba ereszkedünk le. Miután nagyjából ötven métert másztam felfelé a lejtőn, szerencsém volt. Tiszta .véletlen- ségből valami pirosat láttam megvillanni a hóban, és felismertem, hogy ez a régi, csúful megrongálódott kesztyűm, melyet korábban a rögzített kötélhez erősítettem. Megtaláltam a helyes útvonalat! Akár akarták, akár nem, a többieknek újra fel kellett jönniük, és lassan követtük a megmentő kötelet lefelé, hogy végül sötétedés után elértjük az ötödik tábort. A táborban mindössze egy palack volt, melyben csupán annyi gáz maradt, hogy négy csésze víznek megfelelő mennyiségű havat olvasszunk. Teljesen eltikkadtunk a kiszáradástól, szinte az elvisel- hetetlenségig szomjasak voltunk, hiszen már két napja nem it­ tunk semmit. Ennivalónk sem volt. Másnap elértük a negyedik tá­ bort, mely szintén üres volt. így aztán még aznap elindultunk a harmadik tábor felé. Ahogy közeledtünk, csak a tábor sátraira tud­ tam gondolni, melyek ott várnak ránk, tele gázzal és élelemmel. Lelki szemeim előtt gőzölgő levessel teli csajkát láttam. Én értem először a táborhelyre, és én fedeztem fel elsőként, hogy a harma­ dik tábor eltűnt. A felettünk lévő jégtorony, mely védőpajzsként funkcionált a lavinák ellen, összeomlott, és teljesen maga alá te­ mette a tábort. Itt-ott látszottak a maradványok a hatalmas jég­ tömbök alatt, melyek mostanra összefagytak. Szerencsére Michal Kochanczyk és Mirek Gardzielewski szemé­ lyében már úton volt a segítség; hoztak nekünk egy kis ennivalót, és sikerült két sátrat kifaragnunk a törmelékből. Előttünk állt még a legkomolyabb szakasz a harmadik és a má­ sodik tábor között, melyen még napkelte előtt kellett lejutnunk. Hajnali kettőkor ébredtünk, és három párban indultunk el, egyik páros a másik után, ami növelte a veszélyt, mert néhány percen­ ként jég- és szikladarabok szabadultak el. Ezért aztán olyan alak­ zatba kellett szervezni már amúgy is összetört önmagunkat, hogy az egyik csapat sohase legyen közvetlenül a másik alatt. Slawek még így is kapott egy találatot fényképezőgépe lencséjére, Zyga a vállára, egy másik szikladarab pedig a hátizsákomat találta el, és leszakított onnan egy jégcsákányt. Olyan volt, mintha csatame­ zőn jártunk volna. 162 Függőleges világom

Közvetlenül a második tábor előtt volt egy nyolcvan méteres harántolás, ahol a hó már eléggé kásás lett. A megereszkedett kö­ télen siklottam át rajta, néha magasabban, néha alacsonyabban. Lábam hirtelen beakadt egy kis gleccserhasadékba. A hátamra es­ tem, hátizsákom meg lefelé húzott a lejtőn, miközben egyik lá­ bam ott maradt a hasadékba szorulva. így aztán beszorult lábam­ nál fogva fejjel lefelé lógtam. Mindkét kezemmel megragadtam a kötelet, és megpróbáltam visszahúzni magamat, de a laza kötél miatt ez nem sikerült. Növekvő fájdalmat éreztem a térdemben, a hátizsák pedig olyan erősen húzott lefelé, hogy elkezdtem fulla­ dozni, mivel a fejem sokkal lejjebb volt, mint csapdába esett lá­ bam. Nem tudtam levenni a hátizsákot, és azonnali segítségre sem számíthattam, mert őrült módjára rohantam előre. Tudtam, hogy hamarosan elveszítem az eszméletemet. Kezdett minden elsöté­ tülni előttem. Egy végső kétségbeesett erőfeszítéssel felhúztam magamat a kö­ télen amennyire csak tudtam, vízszintes pozícióba, és akkor, utol­ só gramm energiámmal lefelé vetettem magamat. Valami meg­ reccsent a lábamban, de kiszabadultam! Hatalmas élő ingává vál­ toztam, de most már fejjel felfelé lógtam, és kisgyerek módjára rugdostam a levegőt kiszabadított lábammal. Ez működött! Lá­ bammal sikerült elértem a falat. Eléggé ostoba helyzet volt, és megmenekülésem igazán csak egy hajszálon múlt. Zyga élete szintén, amikor megcsúszott, mi­ közben egy rögzített kötélhez akarta kapcsolni magát. Sikerült azonban elkapnia a kötelet, így lassítani tudta a zuhanást, és meg­ úszta egy bokaficammal. Mindannyian egy darabban érkeztünk meg az alaptáborba. Mögöttünk volt a Nanga Parbat meghódított délkeleti pillére. Szintén mögöttünk volt egy olyan leereszkedés is, melyet tűrő­ képességünk határán csináltunk végig. Az alaptábortól nem messze pedig volt egy sír. Alatta örökké ott pihen barátunk, Piotr Kalmus. TIZEDIK FEJEZET Hátizsák a lejtőn

Lhoce, Déli-fal kísérlet, 1985

ohasem éreztem még olyan fáradtnak magamat, mint amikor 1985 július végén hazaérkeztem a Nanga Parbat-expedícióról. Hat hónap alatt három hatalmas hegyen voltam, és az expe­ Sdíciók között alig maradt időm pihenésre. Ez most aztán kezdte megkérni a maga árát. Egy darabig nem fogok hegyéhséget érezni. De klubom Katowicében a Lhoce déli falára irányuló expedíció megszervezésének utolsó stádiumában járt. Ez volt akkor az egyik legnagyobb himalájai kihívás, az a megmászatlan fal, mely a leg­ merészebb hegymászókat is legyőzte. Hogyan is húzhatnám ki magamat ez alól? Bár hangosan nem mondtam ki, de nem voltam meggyőződve arról, hogy ez a kísérlet sikerülhet ezen a legendás falon. Ám volt egy rendezetlen adósságom. A Lhoce volt az egyet­ len 8000 méteres hegycsúcs, melyet a normál útvonalon és nem télen másztam meg. A Déli-fal, az nem lenne kis dolog. Csak ne volnék annyira fáradt! Az egész ötlettől elvette kedvemet az a gon­ 164 Függőleges világom dolat, hogy még csak most értem haza, és máris csomagolnom és mennem kellene. Megegyeztünk hát, hogy csak egy hónappal ké­ sőbb indulok a többiek után, de még az alaptáborba is magammal cipeltem a kimerültség szokatlan terhét, és amit ott láttam, az sem tudta megmásítani érzéseimet. Egész egyszerűen nem vonzott a hegy. Korábban csak egyszer éreztem ilyet, amikor Wojtekkel a Gasherbrum IV. ragyogó fala alatt álltunk. A fiúk nem lazsáltak az alaptáborban. Már elég magasan jártak, éppen a negyedik tábor felállításához készültek. Nem veszteget­ tem az időt, már másnap elindultam felfelé a falon. Sok minden történt már addigra, úgy éreztem, hogy több dologról lemarad­ tam, és tudatában voltam a meglehetősen ostoba helyzetnek. Az első pár óramű pontossággal haladt előre, szinte már érezték a csúcs illatát. Már elég régóta mentek, úgyhogy szerették volna a lehető leghamarabb elérni a csúcsot. Nem lett volna helyes, ha ezen a ponton betolakszom közéjük. Ezért a támogató csoporthoz csatlakoztam, és szállítmány-utánpótlásokat vittem fel a magasab­ ban fekvő táborokba. A csúcs megmászására tett első kísérletre egy héttel megérkezé­ sem után került sor. Krzysiek Wielicki, Jasiu Nowak, Artúr Hajzer és Mirek Dasal 8000 méter magasságban állított fel egy tábort, majd felmásztak egy ígéretesnek kinéző gerincre. A Lhoce déli fa­ lával kapcsolatban a legnagyobb problémát a 8000 méter feletti szakasz jelenti, mert ezen a részen koncentrálódnak a nehézségek. Az első kísérlet 8100 méter magasan meghiúsult, és megegyeztek, hogy a következő támadással a fal középső részéhez közelebb pró­ bálkoznak. Most én voltam a soros, hogy előre menjek Rysiek Pawlowskival és Rafal Holdával. Az éjszakát 8000 méter magasan, az ötödik táborban töltöttük. Úgy terveztük, hogy másnap kötele­ ket rögzítünk, amilyen hosszan csak tudunk, 200 méteren, sőt ta­ lán 300 méteren is, ezen a nagyon meredek sziklán, mely valószí­ nűleg az egész mászás legnehezebb szakasza volt. Másnap aztán vagy nyomulunk tovább felfelé, vagy visszavonulunk. Reggel Rysiek nem érezte jól magát, ezért a táborban maradt, mi pedig elindultunk Rafal Holdával, kevés felszereléssel. Kiderült, hogy a sziklafal végig nagyon nehezen mászható, nagyjából 5-ös nehézségi fokozatú, úgyhogy egész nap csak nyolcvan méteren Hátizsák a lejtőn 165 tudtuk magunkat felküzdeni. Délután két órára rögzítettük a ná­ lunk lévő nyolcvan méter kötelet. Bevertem egy szöget, és kötélen leereszkedtem Rafalhoz, majd elkezdtük a leereszkedést a sátor­ hoz. Amikor legközelebb körülnéztem, Rafal eltűnt. Körülbelül ti­ zenöt méterrel volt mögöttem. Nem hallottam semmit, még kiál­ tást sem. Aztán észrevettem, hogy néhány száz méterrel lejjebb egy hátizsák gurul lefelé egy szakadék felé. Nagyon gondosan kör­ benéztem. Hátha Rafal ott áll valahol a háttérbe olvadva, hátha csak egy kis távolságot esett. De nyoma sem volt. A havas katlant kemény, tömör hó borította. Hágóvassal felfelé menve a vas he­ gye úgy megy bele a felszínbe, mint a kenyérbe, de elég egyszer megcsúszni, és mintha csak egy óriás síugró sánc tetejéről tenné, az ember úgy csúszik lefelé egy 300 méteres szinte függőleges me­ redélyen, mely az alaptáborból is tisztán látható volt. Kétségbe­ esetten rádióztam a többieknek, mondtam nekik, hogy nézzenek körül távcsővel is. Csak fokozatosan fogtam fel, hogy tragédia tör­ tént. Rafal valószínűleg meghalt. Ő volt az expedíció egyik legfia­ talabb résztvevője. Az idő ezalatt végig tökéletes volt, kék éggel és napsütéssel. Az ötödik táborban ülve azon gondolkodtam, hogy mi legyen a kö­ vetkező lépés. De kezdtem elveszíteni a hitemet. 8100 méter ma­ gasra jutottam fel, és láttam, hogy a nehézségek egyáltalán nem csökkentek. Másik variánst kell keresnünk, vagy tovább kell folytat­ nunk a harcot a jelenlegi vonalon, melyen naponta legalább né­ hány métert elmatathatunk a sziklán, amíg fel nem tesszük a 300 méter rögzített kötelet, majdnem a csúcsig. Szeptembertől október végéig jutottunk el oda, hogy több mint öt kilométernyi rögzített kötelet helyeztünk el. Nemsokára november lesz. Kezdett későre járni. A napok egyre rövidültek, és egyre hidegebb lett. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor az alacsonyabban lévő táborokkal beszéltem rádión. Végül megkérdeztem: - És most mi legyen? Nem hiszem, hogy sikerül felmennünk ezen az útvonalon. Amint kimondtam ezeket a szavakat, rájöttem, hogy ez volt a legelső alkalom, amikor én javasoltam a visszavonulást. A lentiek felmentek a fal lábához, és mindenütt kutattak, hogy Rafal nyo­ mára bukkanjanak, de teljesen hiába. Levertség fogott el. Elegem 166 Függőleges világom lett ebből a falból. Tudni szerettem volna, mit tegyek most. Ha fel­ hagyok a csúcs megmászására tett kísérlettel, akkor össze kell pa­ kolnom az ötödik tábort, és el kell kezdenem lefelé menni az összes felszereléssel. Ha a többiek fel akarnak jönni, hogy tegye­ nek még egy kísérletet, akkor itthagyok mindent, ahogy van, és le­ megyek pihenni. De tudtam, hogy nem rohanhatom le őket így pont akkor, amikor éppen most szembesültünk egy tragédiával. Végül aztán feltettem a kérdést. Volt még egy fontolóra vehe­ tő lehetőség, mert a Déli-falon volt három fiatal francia fiú is Vin- cent Fai expedíciójából. Nagyon ambiciózusak voltak, de a Hima­ lájában még nem szereztek tapasztalatot, és alpesi stílusban akar­ ták megmászni a falat! Én már kezdettől fogva fenntartással kezel­ tem tervüket, és úgy gondoltam, hogy nincs sok esélyük. De tet­ szettek nekünk, főleg Artúr Hajzernek, aki, figyelve ezeket a cso­ dálatosan felszerelt zöldfülűeket, kezdett hinni abban, hogy a fal megmászható. Mi több, kapcsolatba is lépett velük. - Úgy érzem, Jurek - mondta a rádióba -, hogy még egyszer meg kellene próbálnunk. És a francia fiúk is szeretnének csatla­ kozni a művelethez, hogy még egy utolsó próbát tegyenek a csúcs megmászására. Vége. A táborban hagytam hát minden felszerelést, és lementem pi­ henni. Az alaptáborban levert hangulat uralkodott. Nem találták meg Rafal testét, mely valószínűleg a fal lábánál lévő szegélyhasadékba esett. Az újabb kísérletet tervezve úgy döntöttünk, hogy egy csapat nem lesz elég, legalább kettő kell; ebből az egyik újabb 80-200 mé­ terrel feljebb is rögzíti a köteleket, hogy leküzdjük a sziklatorlaszt, a másik csapat pedig a csúcs megmászására indul, kevés felszere­ léssel. Persze senki sem akart abban a csapatban lenni, amelyik el­ végzi az összes nehéz munkát, majd pontosan a cél előtt visszafor­ dul és lemegy. Elhatároztuk tehát, hogy mindkét csapat addig tol­ ja ki az útvonalat, ameddig tudja. A három franciából mostanra már egyedül csak Vincent Fai akarta valóra váltani a közös tervet. Artúr felment vele az ötödik táborba. Mi egy nappal később indul­ tunk, és a negyedik táborban vártunk. Úgy tűnt, hogy odafönt a dolgok a kelleténél lassabban haladnak. Útban a negyedik tábor­ ból az ötödik felé kapcsolatba léptem Artúrral rádión, és ő el­ Hátizsák a lejtőn 167 mondta, hogy Vincent nincs túl jól, ezért egy éjszakát szeretne pi­ henni, és csak utána kezdeni a munkát. A lehető legerélyesebben adtam hangot ellenkezésemnek. Nyolc­ ezer méter magasban nem lehet pihenni. Az ember azt hiszi, hogy lehet, de egy ilyen magasságban eltöltött éjszaka után csak még fáradtabbnak érzi magát. Most már tehát nem csak erőszakos vol­ tam, hanem hajthatatlan is. - Vagy most elindultok rögzíteni a kötelet, vagy lebontjuk a tá­ bort és összecsomagolunk. Semmi esélyt nem látok arra, hogy a ti párosotoknak sikerülhet a dolog. Vége.

Lhoce, a Déli-fal és az 1985-ös kísérlet legmagasabb pontja 168 Függőleges világom

Hallottam, hogy Artúr Vincentet győzködi. Beszéd közben nagy távolságból láttuk is egymást, ami sokkal valószerűbbé tette a kap­ csolatot. Aztán újra megpróbált meggyőzni, egyezzek bele abba, hogy várjanak és aztán majd megpróbáljanak felmenni. De én to­ vábbra is ragaszkodtam a lemenetelhez. Miért tettem ezt? Mindig én voltam az, aki a legelkeserítőbb helyzetben is azt mondtam, hogy fel kell mennünk. És itt most egyszerre csak már nem voltam olyan biztos ebben. Mirek Dasal, aki mellettem volt, nemigen vett részt ebben a beszélgetésben. Ar­ túr viszont alig tudta elrejteni meglepettségét. Később beismerte, hogy mivel én voltam az, aki azt mondta, hogy nem lát esélyt, egyszerűen elfogadta döntésemet, hogy forduljunk vissza. De so­ hasem értett vele teljesen egyet. így ért véget a Lhoce déli falának megmászásra irányuló expedíció. Másnap már újra az alaptáborban voltunk. Egy expedíció vé­ gén gyakorta van idő arra, hogy nyugodt légkörben pihenjünk, amíg a teherhordók megérkezésére várunk. De ez alkalommal mindenki elég nyomott hangulatban volt Rafal halála miatt, én pedig csak az otthonomra tudtam gondolni. Arra, hogy minél ha­ marabb hazaérjek. A hegyekkel kapcsolatban érzett mindent el­ söprő fáradtságom beszélt belőlem. Tevékenységünk véget ért, és engem már többé semmi más nem érdekelt. Úgy érzem, hogy me­ nekültem a Himalájától. Egy nap alatt tettem meg egy akkora távolságot, ami egy na­ gyobb expedíciónak normál körülmények között egy hetébe telt volna. Luklába érkezve hihetetlen nagy szerencsém volt, mert né­ mi baksis segítségével sikerült feljutnom egy gépre, és visszamen­ ni Katmanduba. Másfél nap alatt 8000 méter magasról 1400 mé­ terre ereszkedtem. Újabb rekordot állítottam fel. A fővárosban találkoztam a téli Kangcsendzönga-expedíció elő­ őrsével, melynek csapatlistáján én is szerepeltem. Krzysiek Wielic- ki is. Ezzel már nem tudtam megbirkózni, minden olyan őrületes tempóban ment. Máris itt volt a következő feladat, de én minden­ nél jobban szerettem volna hazamenni pihenni. Andrzej Mach- nik, az expedíció vezetője nem neheztelt rám, bár ugyanakkor ne­ héz lett volna a helyeslés jeleit felfedezni rajta. Hatalmas munka várt rájuk, mivel a felszereléseikkel megrakott jármű még mindig Hátizsák a lejtőn 169 valahol az óceánon ringatózott egy megváltozott menetrendű ha­ jó fedélzetén. De nekem már elegem volt mindenből, és két nap­ pal később már otthon is voltam Lengyelországban. A mai napig is azon töprengek, miért hagytam ki a lehetőséget, hogy a Lhoce déli falát megmásszam. Talán az a valami volt az, ami egy bizonyos pillanatban visszatartja az embert attól, hogy egy újabb lépést tegyen előre. Nem akarom azt a meglehetősen magasröptű szót használni, hogy végzet, vagy akár ösztön. Kétség­ telen, hogy Rafal halála is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy így alakultak a dolgok. Aztán meg, nem kötődtem eléggé ah­ hoz a falhoz, melynek háromnegyed részét nélkülem mászták meg. Nem voltam ott, amikor felállították a táborokat, és rögzí­ tették a köteleket. Csak a negyedik és az ötödik tábor közötti be­ fejező útvonalon dolgoztam. Mostanra kialakult bennem az az ér­ zés, hogy szégyen volt visszafordulnom, ha már annyi energiát fektettem abba a falba. Lehet, hogy mindenekelőtt a kimerültség okozta ezt? Ez volt a negyedik megerőltető expedícióm ebben az évben. Először két, számomra addig ismeretlen hegycsúcsot mász­ tam meg télen, aztán jött a Nanga Parbat. A telefon nem szólalt meg, és ez a sikertelenség tipikus jele volt, melyen fokozatosan kezdtem túljutni. Mindennek tetejében úgy éreztem, hogy csak az időmet pocsékoltam. De ha követtem volna a belső hang sugallatát, és nem mentem volna el akkor a Hi­ malájába, a végeredmény akkor is ugyanaz lett volna. így hát pi­ hentem, részt vettem a család és a ház tevékenységeiben, vagy át­ mentem Istebna-i házikónkba. Hosszú idő óta először nem kellett egy újabb expedíció megszervezése miatt aggódnom. Ennél is lé­ nyegesebb volt azonban, hogy lelkileg is megpróbáltam regenerá­ lódni. Két kisfiam segített ebben. Időnként azonban visszatér egy látomás, melytől valószínűleg életem végéig sem leszek képes megszabadulni: kemény hóval bo­ rított lejtő csillog a himalájai napfényben, és azon egy hátizsák bukfencezik lefelé... TIZENEGYEDIK FEJEZET Örök nyugodalom

Kangcsendzönga, Délnyugati-fal, 1986 tele

ég a legcsodálatosabb pihenés sem tarthat örökké. De­ cember 12-én Krzysiek Wielickivel együtt elhagytam Lengyelországot, ahonnan Moszkván és Delhin át Kat- mandubaM repültünk. Egy éjszakát utaztunk buszon Nepál keleti részére, és onnan kezdtük meg a gyaloglást a hegyek felé. Két nap múlva utolértük a Kangcsendzönga-expedíció sereghajtóit. Artúr Hajzer - aki Nepálban maradt - kapta a feladatot, hogy hozza ki az expedíció felszerelésének zömét tartalmazó, később érkező te­ herautót Bombay kikötőjéből, és vigye az expedíció előcsapata után, amely már elindult a hegy felé. Krzysiek és én csak saját fel­ szerelésünket vittük, így siettünk el a teherhordók lassan haladó oszlopa mellett. A Kangcsendzönga a tizennégy 8000 méteres hegycsúcs legkeletebbike, és a lábához vezető út sokkal zordabb vidéken vezet keresztül, mint amivel az ember az Everesthez vagy a Lhocéhoz vezető út során találkozik. A hegy megközelítése Örök nyugodalom 171 mindössze 500 méteres tengerszint feletti magasságban kezdődik, pálmafák, érő narancsok és banánok paradicsomában. De nap mint nap újabb változásokat fedeztünk fel a tájon. 4000 méternél magunk mögött hagytuk az utolsó mezőket, vagy inkább legelő­ ket, és négy nappal karácsony estéje előtt a gleccser oldalsó moré- náján elértük a Kangcsendzönga alaptáborát úgy 5200 méteren. Andrzej Czok, Przemek Piasecki és több Zakopanéi hegymászó is ott volt, és mivel az alaptábort már december 10-én felállították, az első tíz nap során két másik tábort is sikerült felépíteniük a hegyen. Fizikailag remekül éreztem magam. Fagyott lábam sem fájt már, amit a Lhocén még éreztem egy kicsit. De a hegyekben az a legfontosabb, hogy az ember belülről érezze jól magát. Úgy ítél­ tem meg, hogy sokkal jobb lelkiállapotban vagyok, mint az előző expedíció kezdetén. Először is, száz százalékig biztos voltam a projekt sikerében. A normál, Délnyugati-falon vezető útvonalat fogjuk követni azzal a céllal, hogy először másszuk meg télen a Kangcsendzöngát. Már csak két hegycsúccsal voltam Reinhold Messner mögött. A Kang­ csendzöngát illetően ez is emelte a tétet. De arra is rájöttem, hogy még ha meg is hódítom ezt a hegyet, akkor is eggyel még mindig Messner mögött leszek, és éppen hazafelé tartok majd, amikor ő a tizennegyedik nyolcezresének leküzdésére készül. Reinhold két csúccsal járt előttem, és teljesen ura volt a helyzetnek. Csak csaló­ dáshoz vezethet az, ha a hegyeket futballgólok módjára számoljuk. Decemberhez és a Himalájában télen uralkodó viszonyokhoz képest gyönyörű volt az idő. Nagyon hideg volt. Még az alaptá­ borban is mínusz 25 fokot mutatott a hőmérő, de a szél nem fújt. Krzysiekkel felpakoltunk magunkra mindent, amire a magasban szükségünk lehetett, és nagyon kényelmes tempóban indultunk az első tábor irányába, onnan pedig a második táborba. Innen az­ tán igyekeztünk a terheket a lehető legmagasabbra felvinni. Nagy­ jából 7000 méter magasságban ledobtuk a málhákat, és ismét le­ mentünk. December 23-a volt, másnap következett a karácsony este, amit szerettünk volna mindannyian együtt tölteni. Hallottuk a rádión, hogy Artúr éppen most érkezett meg az alaptáborba az expedíció sereghajtóival együtt. Az expedíció két csoportra osz­ lott, az első csoport felhozott nagyjából tizenkét napra elegendő 172 Függőleges világom

felszerelést és élelmet, a második csoport azt hozta fel, amit a megváltozott útvonal miatt későn érkező hajó szállított. Az alap­ tábor tevékenyen nyüzsgött. Végül minden felszerelésünk - har­ minc vagy negyven tartály - megérkezett. Ehettünk-ihattunk, és stílusosan ünnepelhettünk. De sajnos, végül mégsem töltöttük mindannyian együtt a kará­ csony estét. Néhányan az előretolt alaptáborban ültünk, a többiek pedig lent voltak alattunk. Mindez könyörtelen számításaink ered­ ménye volt. Még egy nap kellett volna ahhoz, hogy újra lemen­ jünk, aztán még egy nap ahhoz, hogy megint feljöjjünk, és egy teljes napot lent kellett volna töltenünk. Összességében legalább három napot vesztettünk volna. így hát itt álltunk, saját dönté­ sünk miatt a hagyományos karácsony estéhez képest egy kissé ön­ megtartóztatásra kárhoztatva. Nem mintha ez olyan nagyon za­ vart volna bennünket. Krzysiek Pankiewicz-cel készítettük el az ételt. Még egy tiszte­ letre méltó külsejű tortát is sikerült gyártania az egyik felszerelést tároló tartály fedelének segítségével, igazi zselével és konzerv sze­ derrel. ízletesnek nézett ki. Két elegánsan letakart tartályból asz­ talt rögtönöztünk, két másik tartály pedig ülőhelyként szolgált. A hagyományokat követve megvártuk, hogy megjelenjenek az égen az első csillagok. Délután kissé viharos lett az idő, erős szél ránci- gálta az ejtőernyő vásznát, ami a sátrunkat takarta. Az idő kezdett megváltozni. De ezen estén, amikor az első csillagot kerestük az égen, nem aggódtunk a szél miatt. Itt könnyebb volt felfedezni a csillagot, mint a füstös Katowicében. A hegyekben a napszakok sokkal hangsúlyosabbak. Végre megláttuk! Tele érzelemmel leültünk az asztalhoz, és ab­ ban a pillanatban elpárolgott az egész ünnepélyes hangulat. Krzy­ siek ugyanis ráült a tortára. Az biztos, hogy korábban még soha­ sem ettünk ilyen módQn feltálalt tortát, hiszen minden adagot Krzysiek hátsófeléről kellett lekaparni. Megpróbáltuk ezt a karácsony estét egy kicsit az otthoniakhoz hasonlóvá tenni. Először elmondtunk egy imát, elénekeltünk né­ hány karácsonyi éneket, majd eljött a visszaemlékezés ideje. Mind­ össze csak pár csepp alkohol hiányzott, mivelhogy a szeszesitalok csupán az alaptáborig jutottak el. De nem nagyon bánkódtunk Örök nyugodalom 173 emiatt. Ha akartuk volna, akkor most ott ülhettünk volna a nagy karácsonyi asztalnál az alaptáborban, és ihattuk volna a Tátrából származó, alkohollal felerősített Góral-teát, és az összelapított tor­ tánál többet is ehettünk volna. A nagyobb baj az volt, hogy ké­ sőbb kiderült: semmit sem nyertünk önfeláldozásunkkal. A szél egyre erősödött. Karácsony első napján már korán reggel olyan vi­ haros erővel fújt, hogy még a sátorból sem lehetett kimenni, ha­ talmas hótorlaszok jelentek meg a sátrak között. Tétlenül ültünk ott egészen Szilveszterig. Eddig, ha Andrzej Czokkal együtt voltam egy expedíción, ak­ kor mindig vele másztam. De most Andrzej már Przemek Piasec- kivel kezdett mászni, én pedig Krzysztof Wielickivel érkeztem, mindketten hasonlóan akklimatizálódva, tehát eléggé természetes volt, hogy csapattá állunk össze. Nem lett volna értelme átrendez­ ni a párosokat. így amikor a szél Szilveszterkor enyhült egy kicsit,

Kangcsendzönga, a Délnyugati-fal első téli megmászása, 1986 január 11. 174 Függőleges világom négyesben indultunk el: Andrzej és Przemek, Krzysiek és én. Jól tudtunk így együtt dolgozni, és elhatároztuk, hogy az expedíció végéig ebben a csoportosításban folytatjuk a munkát. A Kangcsendzönga a világ harmadik legmagasabb hegye. 8598 méter magas, valójában inkább egy hegytömb, mely négy 8000 méteres hegycsúcsból áll: a Kangcsendzönga-Dél (8476 méter), a Kangcsendzönga-Közép (8496 méter), a Kangcsendzönga fő csú­ csa (8598 méter) és a Yalung Kang, a nyugati csúcs (8420 méter). A normál, Délnyugati-fal útvonal egyáltalán nem nehéz, ha az ember nyári körülmények között mássza meg. Télen azonban más a helyzet. A Kangcsendzönga bizonyos tekintetben lengyel hegy. A déli csúcsra elsőként egy lengyel csapat jutott fel, a középsőre úgyszintén; és a lengyelek új útvonalon mentek fel a Yalung Rang­ ra is. Egy sikeres téli mászás még teljesebbé tenné ezt a kapcsolatot a heggyel. Akkor aztán már igazán nevezhetnénk lengyel hegy­ tömbnek. A Szilveszter estét az első táborban töltöttük. Gyakorta kellett letakarítanunk a havat a sátrakról. Este aztán a szokásos férfitársal­ gás járta: - Itt vagyunk hát uraim, beásva a hóba, míg drága hölgyeink éppen most veszik fel estélyi ruháikat... De még a legérdekesebb visszaemlékezések és a legélénkebb képzelgések sem tartanak örökké. A szemek elnehezültek, és nyolc órára csend ereszkedett a sátrakra. Aludtunk. Másnap elértük a második tábort, és megjavítottuk a szél által megrongált, még használható sátrakat. Friss hó legalább már nem volt, mert a hegynek erről az oldaláról mindet lefújta a szél. Régi, kemény havon taposva, probléma nélkül értük el a harmadik tá­ bor javasolt helyszínét 7200 méteren. Itt aludtunk, majd négyen mentünk tovább, hogy felállítsuk a negyedik tábort. Ebben a ma­ gasságban Krzysiekkel nagyon nehézkesen mozogtunk, annak el­ lenére, hogy az egy hónappal ezelőtti Lhoce-expedíción szerzett akklimatizációnk még tartott. Négy hét lebzselés az alacsonyabb szinteken megtette a maga hatását. Sem Andrzej, sem Przemek nem akklimatizálódott még teljesen. 7800 méter magasságban csu­ pán egy sátrat állítottunk fel, aztán Andrzej és Przemek sarkon for­ dult, és visszament a harmadik táborba. Örök nyugodalom 175

Krzysiek és én azt a titkos reményt dédelgettük, hogy egy 7800 méteren töltött éjszaka után tovább tudunk majd menni a csúcs felé. De másnapra elromlott az idő és havazni kezdett. Otthagytuk a felállított negyedik tábort, és lementünk egészen az alaptáborig. Ezzel egy időben egy másik csapat indult el az alaptáborból, hogy utánpótlást vigyen a felsőbb táborokba. Ez a csapat jól kitaposott és kijelölt útvonalat követhetett, mely után akár a csúcsra is felme­ hettek volna. Egyetlen problémájuk mindössze az lehetett, hogy még nem akklimatizálódtak kellőképpen. A terv tehát az volt, hogy menjenek addig, ameddig csak tudnak. A művelet szűk keresztmetszete a negyedik tábor volt, ahol csu­ pán egyetlen sátor állt, és minden csak két személy részére állt ké­ szen. Amikor megint mi kerültünk sorra a felmenetellel, el kellett döntenünk, hogy négyen támadjuk-e a csúcsot, vagy csak ketten. Úgy döntöttük, hogy négyen indulunk el, és feljebb várunk, amíg a többi csapat le nem jön fentről, noha vihetnénk még egy sátrat a negyedik táborba a már ottlévő mellé, és akkor mindannyian együtt próbálkozhatnánk meg a csúccsal. A második és harmadik tábor között félúton találkoztunk a többiekkel, akik lefelé jöttek, miután a harmadik tábor után visszafordultak. Amikor elértük a harmadik tábort, láttuk, hogy Andrzej Czoknak még mindig nem sikerült teljes mértékben akklimatizálódnia, és nem hasonlított arra az önmagára, aki mindig az élen járt. Most köhögve vonszol­ ta magát mögöttünk. De mindenki köhög ezeken a hegyeken, fő­ leg télen, amikor nagyon száraz a levegő. Másnap nyíltan megvitattam Krzysiekkel azt az ötletet, hogy menjünk fel elsőnek a negyedik táborba, a többiek pedig kövesse­ nek minket a következő napon, és ne hozzanak olyan sok felsze­ relést magukkal. Nem volt szükség színlelésre, nem voltak olyan jó erőben, mint mi. De végül az a döntés született, hogy mind­ annyian együtt megyünk fel, így hát egyenlően osztottuk el a ter­ heket egymás között. Felfelé menet négyesünk csúnyán szétszóródott. Przemek féló­ rával Krzysiek és én utánam ért fel a negyedik táborba, Andrzej pe­ dig még egy órával később, láthatóan nagyon kimerültén. Nem az az Andrzej volt, akit ismertem, aki mindig kiváló kondícióban volt, aki a legjobbnak számított, aki a legmegbízhatóbban, bivalyerővel 176 Függőleges világom dolgozott, ha hegyi munkáról volt szó. Most azonban csak puszta akaratereje vitte előre, és folyamatosan köhögött, annak ellenére, hogy bevette az orvosságokat, melyeket az alaptáborban lévő or­ vosunk rádiókapcsolat útján javasolt. A negyedik táborban először is ki kellett ásnunk hó alá teme­ tett sátrunkat. Amíg Przemek és Andrzej felállította a sajátját, Krzysiek és én már főzőcskéztünk is, és hamarosan készen volt szá­ mukra az ital. Az ilyen pepecselés általában két órát vesz igénybe, mielőtt az ember elhelyezkedhetne hálózsákjában és végre pihen­ hetne. De most nehezen tudtam elaludni. A bennünket elválasz­ tó két vékony sátorfalon át is folyton hallottam Andrzej szűnni nem akaró köhögését. Még egyszer kapcsolatba léptünk az alaptá­ borral. Az orvos azt tanácsolta, hogy Andrzej inhaláljon gőzt egy csajka forrásban lévő tea felett, és aztán vegyen be még a javasolt orvosságokból. - Biztos, ami biztos, vegyél be Furosemidet is - tette hozzá. A Furosemid vízhajtó szer. Nagy magasságban a szervezet néha felesleges mennyiségű vizet tart vissza, és egyes testrészek feldagad­ nak. Az arcon vagy a kézen ez nem jelent nagy problémát, de sok­ kal rosszabb a helyzet, ha a víz a tüdőben vagy az agyban halmo­ zódik fel, és tüdő- vagy agyembóliához vezet. Mindkettő halálos! Az utolsó orvosi utasítás után még beszélgettünk egy kicsit, de aztán nem volt nagy kedvünk tovább csevegni. Úgy tűnt, hogy minden visszakerült a rendes kerékvágásba, visszamentünk sát­ runkba, bebújtunk a hálózsákokba, de nem tudtam kiverni a fe­ jemből Andrzej állapotát. - Mi legyen akkor holnap? - kérdeztem. - Tényleg pocsékul érzem magam. Azt hiszem, lemegyek - mondta Andrzej. - Rendben van - mondta Przemek. - Akkor együtt megyünk le. Krzysiek és én jól éreztük magunkat, így hát azt mondtam: - Oké, akkor mi megpróbálunk felmenni a csúcsra. Csend ereszkedett a táborra, melyet csak Andrzej köhögése tört meg időről időre. Az éjszaka rövid alvással, majd készülődéssel telt el. Először is, ki kellett olvasztanunk a bakancsokat, aztán meg kel­ lett szárítanunk a zoknikat, melegítenünk kellett egy italt, és rá kel­ lett kényszerítenünk magunkat valami kis evésre is. Reggel 5 óra Örök nyugodalom 177

45-kor készen álltunk az indulásra. Január 11-e volt. Elsőnek én mentem ki a sátorból; kint még mindig sötét volt. - Oké, most indulunk! - kiáltottam a másik kettőnek. A másik sátorból hallottuk Przemek hangját: - Mi még heverészünk egy kicsit. Ránk már csak egy leereszke­ dés vár. Elindultunk. Néhány száz méter után már egyáltalán nem érez­ tem a lábamat, és Krzysiek is ugyanezzel a problémával küzdött. De lassan, ritmikusan mentünk tovább. Délelőtt tíz órakor elért bennünket a Nap, felmelegített és jobb kedvre derítette mindket­ tőnket. Krzysiek kivágott egy kis platót, leült, levette bakancsait és dörzsölgetni kezdte a talpát. Aztán újra elindultunk. Hosszú út állt előttünk, 800 méternyi magasságot kellett leküzdenünk. Télen! Télen ez nagyon hosszú út. Vajmi kevés dologra emlékszem vissza. Emlékszem viszont a mindent elsöprő vágyra, hogy legyen már vége ennek az egész­ nek. Emlékszem a kísérteties, szinte érzéketlen vánszorgásra, lé­ pésről lépésre. A normál útvonalon mentünk, így időről időre lát­ tunk egy-egy kötéldarabot kiállni a hóból. Nem biztosítottuk egy­ mást, még csak össze sem voltunk kötve. Saját ütemünkben halad­ tunk előre. Krzysiek megelőzött, képtelen voltam lépést tartani ve­ le, így ő előttem ért fel a hegy csúcsára. Nem várt meg, hanem meg­ fordult, és elindult lefelé. Csendben mentünk el egymás mellett, amikor pár méterrel a csúcs alatt találkoztunk. Aztán én is felér­ tem a csúcsra, és két kis műanyag mackót hagytam ott, melyeket a fiaimtól hoztam el otthonról. Készítettem néhány fényképet is. Mindez furcsának tűnhet. Végül is, ha valaki másokkal együtt megy fel a hegyekbe, akkor az ember szeretné megosztani az örö­ mét velük. Krzysiek később maga hozta fel ezt a kérdést. - Nem is tudom, hogyan történt. Fél órát vártam rád a csúcson. Aztán, amikor láttalak közeledni, felálltam és elindultam lefelé. Mintha nem várhattam volna ki még azt a néhány percet. De az ember agya itt fenn másképpen működik, a gondolkodás határozottan sokkal lassúbb. Például, a csúcson gondoltam arra, hogy van nálam rádió. Ahhoz, hogy az elem jobban működjön, egy meleg zsebbe raktam. De mászás közben útban volt, így hát gondosan átraktam a hátizsák hajtókáján található egyik zsebbe,

A 178 Függőleges világom hogy kevés erőt kelljen arra fordítani, hogy elővegyem és bete- gyem a rádióba a csúcson. Amikor felértem, első dolgom az volt, hogy az elemért nyúljak, és ekkor észrevettem, hogy nincs ott. El­ tűnt. Csendesen káromkodva turkáltam körbe a hajtóka zsebében. Egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mi történhetett az elem­ mel. Végül feladtam. Elvégre is nem az a legfontosabb, hogy az ember az alaptáborral kommunikáljon. De bosszantott a dolog, mert magammal cipeltem ezt a használhatatlan rádiót fel a hegy­ re, és ez plusz egy kiló terhet jelentett. Utolértem Krzysieket, és el­ értük a negyedik tábort. Rettenetesen hideg volt, úgyhogy, mie­ lőtt bármibe is belefogtam volna, belebújtam a hálózsákba felme­ legedni, aztán főztem valamit, és végül felvettem a rádiót, a háti­ zsákomért nyúltam, és felfedeztem, hogy az elem végig ott volt a hajtóka zsebében. Fent a hegyekben az emberek gyakran tesznek fel kérdéseket maguknak, de ritkán sikerül válaszolniuk rájuk. így hát végül összeköttetést tudtunk teremteni az alaptáborral, és jelentettük, hogy feljutottunk a csúcsra. A válaszként érkező gratulációk azonban visszafogottak voltak, és az alaptábor vala­ mint a harmadik tábor között folytatott beszélgetésből megtud­ tuk, hogy Andrzej állapota kezd súlyossá válni. Ezen nagyon meg­ lepődtünk. Lefelé menet az ember mindig visszanyeri elvesztett erejét. De most más volt a helyzet. Andrzej és Przemek elindult le­ felé, de Andrzej csak félútig jutott le a saját lábán. Annyira legyen­ gült, hogy egyszerűen nem tudott tovább menni. Przemek egye­ dül ment tovább a harmadik táborba, ahol találkozott többek kö­ zött Artúr Hajzerrel, Krzysiek Pankiewicz-cel és Ludwik Wilczyns- kivel, akik visszamentek vele, hogy lehozzák Andrzejt. Most már folyamatos kapcsolatban voltak az alaptábori orvossal, aki nagyon nagy adag Furosemidet ajánlott. Andrzej kifejlődőben lévő tüdő­ embóliája miatt aggódott. Egy csapat az orvossal együtt elindult az alaptáborból, hogy oxigént vigyenek Andrzejnek, és úgy tervezték, hogy éjszaka másznak; egy páros a harmadik táborból pedig elindult lefelé elé­ jük, hogy aztán visszarohanjanak az oxigénpalackkal és a lélegez­ tető készülékkel. A helyzet óráról órára rosszabbodott. Egyszerűen rémítő volt. Senki nem volt képes elfogadni azt a tényt, hogy ép­ pen Andrzej omlott így össze, és hogy ilyen súlyosan beteg. Örök nyugodalom 179

Krzysieknek és nekem azt mondták, hogy maradjunk fenn a negyedik táborban, mert a harmadik táborban túl nagy a jövés­ menés. Úgyis mindkettőnket hatalmába kerítette a kimerültség, de sokkal inkább a néhány száz méterrel alattunk játszódó dráma. Megbeszéltük, hogy reggel mi is lemegyünk, és segítünk levinni Andrzejt az alaptáborba. Az éjszaka ismét nagyon hideg volt, felkeltünk és minden saj­ nálkozás nélkül készülődtünk a lemenetelre. Mielőtt elindultunk volna, nyolckor, a megbeszélt időben hívtuk a tábort, és ekkor hallottuk a kérlelhetetlen hírt, hogy Andrzej meghalt az éjszaka. Przemekkel ketten voltak egy sátorban, és ennek köszönhető­ en sokkal kényelmesebb volt neki, mint a másik négynek a szom­ szédos sátorban. Przemek folyamatosan készítette neki az italokat, és etette. Este kilenc órakor Andrzej egy kicsit jobban érezte ma­ gát. Przemek megkönnyebbült, és hozzákezdett egy újabb ital el­ készítéséhez. Amikor tízkor megfordult, hogy odaadja a követke­ ző bögre teát, Andrzej már nem mutatott életjeleket. Ezt a rövidített történetet mondta el nekünk Ludwig Wilczyns- ki a rádión keresztül. Csendben és mozdulatlanul ültünk, majd kapcsolatba léptünk az alaptáborral. Andrzej Machnik, az expedí­ ció vezetője válaszolt: - Az expedíciónak vége. Leállunk minden további tevékeny­ séggel. Hozzatok le mindent, amit tudtok a negyedik és a harma­ dik táborból. Majd beszélünk megint, ha már ott vagytok. Vége. A harmadik táborban Krzysiek Pankiewiczet és Artúr Hajzert ta­ láltuk ott Andrzej holtteste mellett. Przemeket, aki lelkileg és fizi­ kailag is kimerült, és igen rossz állapotban volt, már lesegítették. Az oxigén csak a rögzített kötelek alsó végéig jutott el, de később rájöttünk, hogy úgysem ért volna fel időben. Andrzej egy hálózsákban feküdt, mintha csak aludt volna. El­ kezdtük megvitatni a helyzetet. Vagy levisszük holttestét, vagy itt, 7400 méteren temetjük őt el. Én szerettem volna levinni, de ami­ kor valaki megkérdezte, hogy miként tudnánk ezt véghezvinni, akkor döbbentünk rá csak arra, hogy mennyire erőtlenek va­ gyunk. Krzysiekkel mindketten nagyon fáradtak voltunk a csúcs megmászása után, Artúr pedig segített levinni Andrzejt a harmadik táborba, ami sok energiájába került. De voltak lent még emberek, 180 Függőleges világom akik segíthettek, köztük a tátrai hegyi mentőcsapat három tagja. Most az ő véleményük volt a fontos. - Én Andrzej lehozatala mellett vagyok - mondtam nekik, - de nem ragaszkodom ehhez mindenáron. Ti vagytok a szakértők. Mondjátok meg, ha úgy látjátok, hogy van esélyünk levinni. Tudtam, hogy mondani ezt könnyű, de az út rettenetesen ne­ héz lenne. A holttestet át kellene emelni a gleccserhasadékokon, leengedni a meredélyeken, és hosszú ideig kellene cipelni olyan terepen, ahol gyakran még szabad kézzel is nehéz mozogni. Az volt a kérdés, hogy belefogjunk-e ebbe a nagy szállítási művelet­ be, mely akár egy hétig is eltarthat. Miután sokan hozzászóltak a kérdéshez, az a vélemény alakult ki, hogy elméletileg le lehetne vinni a holttestet, de gyakorlatilag hiányzik belőlünk az ehhez szükséges erő. A levitel nagyon hosszú ideig eltartana. És csak annyit érnénk el vele, hogy Andrzej holt­ teste lekerülne az alaptáborba, ahol csak gleccserek vannak, tehát ott is csak egy gleccserhasadékba tudnánk eltemetni, ahogy itt a harmadik táborban is. Az, hogy még lejjebb vigyük, ahol már föld­ be temethetnék, még egy újabb hétbe telne. Tehát itt kell eltemet­ nünk őt a harmadik táborban, ahol meghalt, követve a legegysze­ rűbb himalájai hagyományt. Miért is kellene a halála után még to­ vább ráncigálnunk? A temetési szertartás négyünkre maradt. Találtunk egy megfele­ lő gleccserhasadékot a sátraktól ötven méterre. Olyan alakja volt, mint egy nagyon mély, fokozatosan keskenyülő éknek. Nem volt még dél, amikor odahúztuk Andrzejt a gleccserhasadék széléhez hálózsákjában és bivakponyvájában. Csodálatosan békésnek tűnt. Csendes volt minden, és sütött a Nap, mintha csak a hegyek, me­ lyeket Andrzej annyira megszeretett, nem akarnák őt most zavarni. - Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Nehéz volt elfogadni, hogy Andrzej soha többé nem száll ki ab­ ból a hálózsákból, hogy újra elinduljon a hegyekbe. Andrzej Czok nem csupán egy volt közülünk, ő volt a sziléziai közösség lelke, ő aztán igazán jelentős személyiség volt. Ő volt az, akivel először in­ dultam útnak a Himalájába. Sok minden kötött össze bennünket, nemcsak a hegyek, hanem a völgyek is. - Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes... Örök nyugodalom 181

Eddig a napig mindig azt tartottam, hogy a hegyekben nincs helyük a nagy érzelmeknek, sem a túláradó örömnek, sem a bá­ natnak; és hogy férfiak nem is képesek ilyen érzésekre. Most már tudtam, hogy nem jól gondoltam ezt. - Adj, Uram, örök nyugodalmat neki... Lehajoltunk, és köteleken gyengéden leengedtük Andrzej tes­ tét, amíg biztosan meg nem állapodott. Rajta feküdt jégcsákánya, melyen ott volt a neve. Ahogy kezdtük betemetni hóval és jéggel, éreztem, hogy mondanom kell valamit. Felegyenesedtem. - Utoljára veszünk most búcsút Andrzejtől - kezdtem, de abban a pillanatban éreztem, hogy nem leszek képes még egy szót szólni, mert valami elszorította a torkomat, és a körülöttünk lévő, nap­ fényben csillogó hegyek elmosódottá váltak, és elkezdtem sírni. A sírt egy bambusz útjelzőkből készített egyszerű kereszttel je­ löltük meg. Egy hónappal később, amikor az expedíció képeit hív­ tam elő, találtam köztük egy olyat, mely Andrzej halála előtti na­ pon készült a második és harmadik tábor között. A képen Krzysiek Wielicki, Przemek Piasecki és Andrzej Czok áll, aki mellett egy bambusz útjelző látható, melyet egy kötéldarab keresztez. Ahhoz hasonló keresztet formáz, melyet két nappal később himalájai sír­ jára tettünk. Ahányszor csak ránézek arra a képre, azon gondolko­ dom: a végzet volt ez, vagy egy jel talán? Másnap az alaptáborban, egy Andrzej Machnikkal folytatott meglehetősen felesleges vitát követően, elindultam lefelé Krzysiek Wielickivel és Artúr Hajzerrel. Sorozatban ez volt a harmadik ex­ pedíció, mely tragédiával végződött. A varsói repülőtéren egy televíziós sportriporter kérdésekkel bombázott bennünket. Elmondtuk neki, hogy mi történt, de sem­ mi többet. A műsor elsősorban szenzációt akart kelteni. Volt aki­ nek ez tetszett, volt akinek nem. A tragédia természetesen kulcs­ szerepet kapott benne. Egyes riporterek kordában tudják tartani vérszomjukat, mások nem. Ebben a tekintetben igenis úgy érzem, hogy a lengyel riporterek viszonylag még mindig elfogadhatóak. Istebnába mentem, ahol feleségem és gyermekeim már vártak rám. Végre otthon voltam. Itt viszont felbukkant egy riporter a Katowicéi Munkások Hírlapjától, aki az expedícióról akart írni. El­ mondtam neki mindent, egy négyrészes cikkre való anyagot bíz­ 182 Függőleges világom

tam rá, mely négy egymást követő szombaton jelent meg. Három héttel később hazaérkezett az expedíció többi tagja, köztük Mach- nik is, aki panaszkodott az újságnál, miért nem vártak arra, hogy az expedíció vezetőjével beszéljenek. így hát megjelent egy ötödik cikk is, melyben Machniknak sikerült némi hibát találnia abban, amit Krzysiek Wielicki és én tettünk. Nem foglalkoztam ezzel, de úgy éreztem, hogy valami kellemetlen íz maradt hátra ez után az expedíció után. Teljesítenem kellett még egy kötelezettségemet, amit senki másra nem akartam áthárítani. El kellett mennem Andrzej felesé­ géhez. Már tudott minden részletről, hiszen sok nap telt el azóta, hogy megtelefonáltam a tragikus hírt Katmanduból Bilczewski- nek, és a történet többször elhangzott a rádióban, a televízióban, és megjelent az újságokban is. De ez semmin sem változtatott. El kellett mennem a családhoz, kiket olyan jól ismertem, bűnösnek érezve magamat azért, hogy én még élek, amikor Andrzej már meghalt. Ott várt rám Andrzej felesége, nagyon fiatal lánya, az édesanyja és a fivére. Csak az egyik fivére, mert másik fivére már szintén életét vesztette. A hegyekben. TIZENKETTEDIK FEJEZET Tégy a kedved szerint

K2, Déli-fal, 1986

zóval ön az a bizonyos Kukuczka? Nem úgy néz ki, mint egy hegy­ S mászó. A svájci hegyi vezető nem nézett a szemembe, inkább lej­ jebb, az övvonal környékére, ahol sportemberhez nem méltó de­ rékbőséget látott, mivel az utóbbi, tétlenséggel töltött hónapok során szert tettem némi súlyfölöslegre. De ez nem volt ok arra, hogy megjegyzéseket tegyen rám ez az ember, aki olyan vékony volt, mint egy versenyagár, és aki egész életében semmi mást nem csinált, csak az Alpokban szaladgált. Voltak még ott hozzá hason­ lóak, németek, osztrákok és svájciak, többnyire hegyi vezetők. Mindannyian Dasszóban találkoztunk, ez az utolsó falu a K2-höz vezető úton, amely járművel még megközelíthető. Nagy zaj és nyüzsgés volt mindenfelé. Az expedíció hamarosan indulni ké­ szült. A svájci vezető személyeskedő megjegyzéseivel való foglal­ kozás helyett sokkal fontosabb dolgokat kellett intéznem, ezért ar­ 184 Függőleges világom

rébb mentem. Majd beszélgetünk mi még 8000 méter magasban, mormoltam magamban. Hogyan kerültem ebbe a nemzetközi csoportba? Megpróbálom röviden elmagyarázni. A Kangcsendzönga-expedíció vezetőjével kapcsolatban szerzett szomorú tapasztalatomat követően elhatá­ roztam, hogy többé nem csatlakozom nagy expedíciókhoz, ha­ nem megteszek mindent annak érdekében, hogy saját erőmből, a lehető legkisebb csapattal, alpesi stílusban menjek a Himalájába. Ennek hatékonyságáról már meggyőztem magamat, és sok más embert is. Most még a hajam is égnek állt arra a gondolatra, hogy egy sokkal nagyobb csoportban kell dolgoznom, annak minden lehetséges konfliktusával együtt. Na jó, akkor most mi legyen? Egyik nap, amikor nyugodtan üldögéltem otthon, Szczecinből kerestek telefonon. - Hello, Jurek! Itt Tadek Piotrowski beszél. Herrligkoffer meghí­ vott engem egy K2-expedícióra. Még valakit vihetek magammal. Érdekel a dolog? Minden alaposan kigondolt megnyilvánulásomat félredobtam abban á pillanatban, amikor azt válaszoltam, hogy persze hogy ér­ dekel. A müncheni Dr. Kari Herrligkoffer híres himalájai expedíció­ szervező volt; ez a K2-expedíció lesz a huszonnegyedik expedíció­ ja, és hetvenedik születésnapját is ott kívánta megünnepelni. Ő maga sohasem volt hegymászó, csak szervező, ami kivételt képez a szokásos szabály alól, mely szerint az emberek először hegymá­ szók, és amikor fizikailag többé már nem alkalmasak hegymászás­ ra, akkor szervezéssel és expedíciók vezetésével foglalkoznak. Kari nem volt már fiatal, tehát a hegymászás tradicionális szabályaihoz tartotta magát. Nála az egész azzal kezdődött, hogy szerződést kel­ lett aláírni arról, hogy a hegyekben készített összes fényképfelvé­ telt neki kell majd átadni, és hogy a harmadik táborba 550 kilót kell felvinni, a negyedik táborba pedig 120 kilót. Nagyon germán gondolkodású volt, és ez a gondosan kiszámított szemléletmód nem mindenkinek tetszett. Nekem sem. Eddig soha nem kénysze- rített még senki arra, hogy bármilyen szerződést is aláírjak, kivéve azt a nyilatkozatot indulás előtt, hogy családom nem fog ragasz­ kodni halálom esetén ahhoz, hogy holttestem hazaszállításának Tégy a kedved szerint 185 költségét a biztosításom fedezze. De ez egy másik történet. Úgy hallottam, hogy Herrligkoffernek nem tetszenek a fiatal hegymá­ szók, főleg azok nem, akik az alpesi stílus hívei, mely stílus ellen­ tétes az óriás-expedíció ideológiájával, és amelyhez ő maga is ra­ gaszkodik. De most a jutalom a K2 déli fala volt. Ilyen nagy tétért az ember hajlandó bármihez alkalmazkodni. Évek óta erről álmo­ doztam. Nagyon boldogtalan lettem volna, ha valaki előttem má­ szik föl ezen az útvonalon. Tadeusz Piotrowski személye volt a másik tényező, amiért igent mondtam Herrligkoffernek. A hatvanas évek végén és a het­ venes évek elején ő volt a Tátra legkiemelkedőbb lengyel hegymá­ szója, a téli mászások igazi specialistája, számtalan csúcs első meg­ hódítása fűződik nevéhez a Tátrában, az Alpokban és Norvégiá­ ban. Andrzej Zawadával együtt először másztak fel télen az afga­ nisztáni Hindukusban lévő 7492 méter magas Noshaq csúcsára, mely nagyon fontos áttörés volt, hiszen mindaddig senki nem mászott meg egyetlen hétezres hegyet sem télen. 1974-ben részt vett azon a Lhoce-expedíción, ahol Stanislaw Latallo meghalt. Ez még az az időszak volt, amikor valakit hibáztatni kellett azért, ha baleset történt, és ez alkalommal ennek nagy részét Tadek szen­ vedte meg; ezért aztán kilépett a klubból és sok évre egyszerűen el­ tűnt a hegymászó körökből. De ez idő alatt is aktívan dolgozott, és több hegymászó könyv elismert szerzője lett.* Nem mászott he­ gyet, de a tollat nem lehetett kivenni a kezéből. Négy év elteltével lecsillapodtak a kedélyek, és Tadek velünk jött egy Tirics Mirre induló expedícióra. Más expedíciókon is részt vett, de nem volt túl sok szerencséje a hegycsúcsok elérésében. So­ hasem jutott még fel egyetlen nyolcezres tetejére sem. A szerencse fontos tényező a hegyekben. Milyen gyakran fordult elő, hogy az időből kifutott expedíció egyik tagja teljesen jól érezte magát, és szeretett volna felmenni a csúcsra, de nem mehetett, mert mások lettek kiválasztva, olyanok, akik közelebb voltak a csúcshoz. így hát Tadek, akit már első hegymászó napjaitól kezdve nagy teher­

* Ebben az időszakban született Piotrowski Viharban, fagyban című nagyszerű könyve (Gondolat kiadó, Világjárók sorozat, 1988), mely a tátrai, alpesi és nor- végiai kalandjait beszéli el, és ami az egyetlen magyarra fordított műve. (A szerk.) 186 Függőleges világom bírású emberi tankként ismertek meg, akinek soha nincs semmi­ lyen problémája, azt a teljesen megalapozatlan hírnevet vívta ki, hogy nincs sikere nagy magasságokban. A Tirics Miren 7700 mé­ ter magasan láttam, mennyire kipihent volt szellemileg és fizikai­ lag is, látszott, hogy még nem érte el teljesítőképességének hatá­ rait. Azt hiszem, hatalmas tartalékai voltak. Ezért most, amikor felhívott, óriási megelégedettséget éreztem. Számos barátja közül bárkit felkérhetett volna, hogy fogadja el Herrligkoffer ajánlatát. Pontosan erről szól az, amikor összeállunk valakivel egy expedícióra. Sehol nincs megírva, hogy ha valaki már nagy eredményeket ért el, akkor hozzá fog rohanni minden­ ki. Nem. Az ember azt választja, akivel együtt szeretne mászni. A szervezéssel kapcsolatban az volt az egyetlen feladatom, hogy ellássam az expedíciót húsz tolldzsekivel és húsz hálózsákkal. Ehhez csak egy millió zlotyt kellett összeszedni, és meg kellett rendelni a tollat. Otthoni hegymászó klubunk és a Lengyel Alpinista Szövet­ ség segített fedezni a repülőjegyek költségét Iszlámábádig. A többi nem volt olyan nagy probléma. Pakisztánban Tadekkel Karacsiba mentünk, hogy összeszedjük az expedíció felszerelését: háromszáz, egyenként harminc kilós ra­ kományt, mely tengeri úton érkezett. Ezeket fel kellett raknunk egy Iszlamabadba induló teherautóra, nekünk magunknak pedig néhány napra hátra kellett maradnunk, hogy kitöltsünk néhány formanyomtatványt a vízummal kapcsolatban, és elvégezzünk egy csomó fárasztó papírmunkát. Ezért csak Dasszóban találkoztunk a többiekkel. Ez volt az első alkalom, amikor nyugati hegymászók által szervezett expedíción vettem részt. A különbségek azonnal észrevehetőek voltak. Tadek­ kel már akkor kezdtünk idegesek lenni, amikor Karacsiban a fel­ szerelést próbáltuk meg elhozni a vámhivatalból. Minden egyes lépésnél extra díjakat kellett fizetnünk, zsebünkbe kellett nyúl­ nunk itt ötven rúpiáért, amott százért, ezért aztán lengyel lelkünk lázadozott is. Annyira feldúltak voltunk, hogy felhívtuk Herrlig- koffert, aki Iszlamabadban várt minket. És ahelyett, hogy bármifé­ le tanácsot vagy bátorítást adott volna, azt mondta: - Nem értem, miről beszélnek. Fizessék ki amit kérnek, fizessék ki akár az ötszörösét is annak, amit kérnek, ne aggódjanak emiatt. Tégy a kedved szerint 187

Hogyan is érthetett volna meg bennünket, akik legelső külföl­ di utunk során megtanultuk, hogy minden „kemény" centet szá­ mon kell tartani, és körültekintően kell gondolkodni minden egyes rúpia elköltése előtt? Néha két napig barangoltam, hogy va­ lamit tíz rúpiával kevesebbért tudjak elintézni. És erre Kari hallha­ tóan felháborodott az eléje tárt probléma triviális jellegén. - Ha ötezret kell fizetniük, fizessenek ötezret. Mi ebben a prob­ léma? Egyszerűen nem tudtam ezt megérteni. Ahányszor csak teher­ autót kellett bérelnem egy lengyel expedíció számára, hosszú és idegölő tárgyalásokba bonyolódtam az árat illetően, és rengeteg időt pocsékoltam el ezzel. Most olyan emberek világában jártam, akik számára száz, kétszáz, ezer vagy akár kétezer dollár sem jelen­ tett túl nagy problémát az expedíció költségvetése szempontjából. Amikor már mindannyian együtt voltunk, egyszerűen elmehet­ tünk az étterembe, és azt rendelhettünk, amit akartunk, nem pe­ dig azt, amire a pénzünkből futotta. Itt nem kellett a legolcsóbb hotelben magamnak főznöm, hogy ne költsék túl sok pénzt. Állami szabályzatok írják elő, hogy a teherhordóknak cipőt és zoknit kell adni. A lengyel expedíciók a lengyelországi boltokban kapható zoknikkal látják el teherhordóikat, és egyszerű, olcsó, gu­ mitalpú vászoncipőkkel. A Herrligkoffer csomagjait szállító teher­ hordók vadonatúj Adidas edzőcipőket kaptak, melyeket rohantak is azonnal eladni, hogy aztán a végén akár havon, akár füvön, a saját gumitalpú, lábuk formájára szabott, hűséges szandáljaikban gyalogoljanak. Herrligkoffer 300 teherhordója kapott egy-egy pár gyönyörűséges svájci gyapjúzoknit is. Régóta álmodtam ilyen zok­ niról, és amikor láttam, hogy a teherhordók átveszik a zoknit, biz­ tosan tudtam, hogy egyikük sem fogja hordani sohasem. Egysze­ rűen nincsenek hozzászokva a zokniviseléshez. Le fognak szaladni a város legközelebbi boltjába, és szinte fillérekért adják majd el a zoknikat. Nem voltam féltékeny. Nem fogom elcsenni egyik teher­ hordó zokniját sem. De nagyon is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy anyagi helyzetem sokkal inkább hasonlítható a teherhordók anyagi helyzetéhez, mint az expedícióban résztvevő társaiméhoz. A nyugati bőség a hegy megközelítése során is végig egyértel­ műen megmutatkozott. Volt egy szirdar, a helyettese, és számos 188 Függőleges világom segéd, akik mindent elrendeztek. Szinte fuldokoltam dühömben, amikor láttam, hogyan vágják meg Herrligkoffert minden lépésnél. Egész egyszerűen kifosztották. Kívülről tudtam minden trükkjü- ket, Kari pedig csak fizetett, és azt mondta: Köszönöm! Eszébe sem jutott, hogy valaki, aki egyenesen a szemébe néz, simán becsap­ hatja. És ez volt a huszonnegyedik himalájai expedíciója! Ezek az apró-cseprő ügyek egyszerűen sohasem érdekelték igazán a pro­ fesszort. De engem mindez annyira felizgatott, hogy azt mondtam Tadeknek: - Nem hiszem, hogy még sokáig el tudom ezt viselni. Nézd meg, hogyan kezelik őt. - Nézz másfelé. Miért kellene izgatnod magadat emiatt? Nyu­ godj meg - tanácsolta sztoikus nyugalommal. Fogamat csikorgatva azt mondtam magamnak, hogy ez tényleg nem tartozik rám. Ennek ellenére megtanultam, hogy az ember szemet hunyhat egy-egy alkalomszerű kisebb svindli felett, de so­ hasem engedhetjük meg, hogy a szirdar elfelejtse, ki a főnök. Kari Herrligkoffer szemmel láthatóan nem volt ura az esemé­ nyeknek. A szirdar az az ember volt, akit számos pakisztáni expe­ díciójáról ismert és megbízott benne, aki mindig udvarias és elbű­ völő volt Kari irányában. Kari első osztályú, non-stop személyes kiszolgálásban részesült. A szakács mindig mellette volt, és leste minden kívánságát, teát készített neki, sátrát mindig felverték, ágyát megvetették, más szóval, összkomfortot élvezett. Miután ilyen tökéletesen kiszolgálták, még ez a sokat tapasztalt vezető sem vette észre, hogy a kivételesen segítőkész szirdar minden lé­ pésnél még egy kicsit tovább pumpolja. Ez volt az első olyan expedíció, melyhez a vezető már előre több helikoptert rendelt. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy valaki teljes lelki nyugalommal pihenjen az alaptáborban abban a bol­ dog tudatban, hogy szükség esetén kiváló kapcsolatot tud terem­ teni a civilizált világgal. Az étellel sem volt semmilyen probléma. Minden főzésre ké­ szen érkezett, csak be kellett dobni egy fazékba, és tíz perc múlva készen állt a sülthús, krumpli és káposzta. És milyen pompás konyhafelszerelésünk volt, el voltunk látva mindennel, ami kelle­ mesebbé tehette az életet az alaptáborban. Rengeteg meleg víz Tégy a kedved szerint 189 volt, és nem volt úgy kiporciózva, mint a lengyel expedíciókon, ahol az ember tudja, hogy a víz melegítéséhez petróleum szüksé­ ges, és azt nem lehet mosakodásra tékozolni. Nem akarom most ezzel kapásból a lengyel expedíciók szerve­ zettségét és ellátottságát kritizálni. Gyakran sokkal jobban ellátot­ tak, mint egy amatőr módon megszervezett kis nyugati expedíció, amely kétségbeesetten akar spórolni mindenen. Itt semmiféle nyomás nem nehezedett rám, nem kellett megtagadnom magam­ tól egy tisztességes mosdást sem. Ha megéheztem, csak átmentem az étkezősátorba, és ettem. Nem kellett arra várnom, hogy elké­ szítsék az ételt. Kari Herrligkoffer expedíciója nagyszabású nem­ zetközi vállalkozás volt, és igazán nagyra értékeltem, hogy teljes szabadságot biztosít, mely lehetővé tette azt, hogy az ember teljes egészében a mászásra összpontosítson. Azonban, miután néhány beszélgetést folytattam a többiekkel a hegy megközelítése során, felfedeztem, hogy ezek a fiatalok híján vannak minden nagy hegymászó ambíciónak. Tadek és én voltunk csak azok, akik új útvonalon akartunk menni, és alpesi stílusban akartunk megpróbálkozni a Déli-fallal. A legjobb fiatal svájci hegyi vezetők között mentem, de szavaimat akár egy üres szobához is intézhettem volna. Teljesen másképp gondolkodtak. Nekik elég volt, ha valahogy feljutnak a csúcsra, hogy aztán minél hamarabb mehessenek haza. Próbáltam megérteni őket, de temperamentu­ munk nem illett össze. Őket hideg számítás vezérelte. Az alpesi idegenvezetőknek megvannak az ügyfeleik, és nekik elég, ha leír­ ják a nevük mellé, hogy megmászták a K2-t. Ez jó benyomást gya­ korol majd az ügyfelekre. Egyikük sem fog túl sokat foglalkozni azzal, hogy melyik útvonalon mászta meg. Mi több, sokan már az­ zal is megelégednek, ha elmondhatják, hogy részt vettek egy K2- expedíción. Az is elképzelhető, hogy nehéz dolguk lesz, de csak addig, ameddig nem fordulnak túl nehézre a dolgok. Lehet, hogy még valamilyen incidensbe is belekeverednek, amiről aztán még évek múlva is beszélhetnek. De az első és legfontosabb szempont, hogy ne kockáztassanak túl sokat. Kaland, az igen, az jöhet. De kockázat, az nem kell. A nyugati és a lengyel hegymászók közötti különbség jobb meg­ értéséhez vessünk egy pillantást egy nyugati autóra. Tökéletes uta­ 190 Függőleges világom kon kiválóan működik. A lengyel autó vacak, nehéz, és sokat fo­ gyaszt, de sokkal jobban elmegy a rossz utakon is, ahol időnként egy tankot is képes helyettesíteni. A nyugati hegymászók is első osztályú teljesítményre képesek tökéletes időjárásban, amikor lát­ ják az útvonalat, amikor kipihentek, és amikor nincs kockázat. Akkor túlteljesítenek másokat. De ehhez az kell, hogy jók legye­ nek a feltételek, remek minőségű autóút kell nekik, kátyúk nélkül. Ha az út nem olyan jó, akkor gyorsan összepakolnak. Mindez elég megdöbbentő volt, tekintetbe véve, hogy Herrlig- koffer pont azért válogatta így össze a csapatot, hogy kiemelkedő sportteljesítményt érjünk el. Számára ez egy presztízs-expedíció volt. Ezt elég nyíltan meg is mondta. Ez lesz az egyik utolsó, talán legutolsó expedíciója a Karakorumba, ezért szerette volna, ha azt emlékezetes siker koronázza. Az expedíció célja önmagáért beszélt. Rajta volt az engedélyünkön: a K2 déli fala, és egy új útvonal a Broad Peak-en. Magasra állította a mércét, és sikert akart elérni. Az általa kiválasztott ászok azonban tőlem eltérő módon gon­ dolkodtak arról, hogy mi is foglaltatik ebben a komoly ügyletben, melyet ennek a hegynek a megmászása jelentett. A svájciak és a né­ metek között, a németek és az osztrákok között, valamint a sváj­ ciak és az osztrákok között is folyton nézeteltérések voltak. Min­ ket kettőnket, lengyeleket, gondosan egyedül hagytak, mint két záptojást, amelyet nem tanácsos megérinteni, mert nem tudni, mi lesz belőle. Nem panaszkodtunk. Társaság szempontjából elég kel­ lemes banda volt, de aggasztott engem egy kérdés. Mennyit érnek majd a hegyekben? És rá lehet-e beszélni őket egy új útvonalra? Köztem és Tadek között nem voltak félreértések. Amíg két hé­ tig Karacsiban vártunk a felszerelést tartalmazó késve érkező kon­ ténerre, már jól átbeszéltük a témát. Mindennap lementünk a ki­ kötőbe, minden este visszamentünk a szállodába, így rengeteg időnk volt arra, hogy gondolkodjunk és beszélgessünk. Tadek elő­ ször némi fenntartással fogadta a tervet. - Ha az új útvonal nem jön be, még mindig felmehetünk a K2- re a normál útvonalon - mondta. A Déli-falról készült képekkel csábítgattam őt, mintha egy gyö­ nyörű lány fényképeit mutogattam volna, és közben figyeltem a ha­ tást. Egyik nap, és nem csak azért, hogy békén hagyjam, azt mondta: Tégy a kedved szerint 191

- Nos, igen. Ezt meg kell próbálnunk. Eltettem a képeket annak tudatában, hogy megtettem a maga­ mét. Sikerült megfognom Tádékét. Most már úgy beszélt, mint aki teljesen meg van győződve arról, hogy a terv kitűnő, és megéri az erőfeszítést. De a legfontosabb beszélgetés még mindig előttünk állt. Na­ gyon érdekelt, milyen álláspontot képvisel majd Kari Herrligkof- fer. Már Dasszóban feltett nekünk néhány tapogatózó kérdést. - Hogyan értékelik esélyeinket a K2 déli falának megmászását illetően? Azt hiszem, ez a variáns érdekesnek tűnik. Olyan lehetőséget javasolt, ami nem igazán vonzott engem. Fennállt annak a lehetősége, hogy esetleg nem fog eltérni ötleté­ től. Úgy döntöttem, hogy nagyon nyíltan beszélek. - Én már voltam azon a falon, és biztos vagyok abban, hogy meg lehet mászni. De felfedeztem egy másik variációt is, mely sze­ rintem lehetővé teszi, hogy megkerüljük ezt a nagyon nehéz és veszélyes jégtornyot. Nem szállt velem vitába. Sőt, azt mondta: - Nagyon nagyra becsülöm mások véleményét. Gondosan emlékezetembe véstem ezeket a szavakat. Bölcs expe­ dícióvezetőre utaltak. Később aztán, a hegy megközelítése során egy másik beszélgetés közben valami olyat mondott, amire igazán nem számítottam. - Maguk ketten lesznek az első hegedűsök. Ön igazán meggyő­ zött a variánsáról, mostantól kezdve mindent az ön javaslatai sze­ rint tervezünk. Megkapnak mindent, amire szükségük van. Üzletet kötöttünk. Fenntartás nélkül teljesen elfogadta ötle­ tünket. Ezután saját magával kellett törődnie, saját egészségügyi problémáival kellett foglalkoznia. Lassabban akklimatizálódott, mint mi. Hátramaradt, és csak jóval később érkezett meg utánunk az alaptáborba. Nem volt még ott, amikor elkezdtük kipakolni a málhákat, és magunkhoz vettük a felszereléseket, melyekre a Déli-falon volt szükségünk. Egy csoport ekkorra már kijelentette, hogy ők a Broad Peak-re mennek a normál útvonalon, és semmi más nem érdekli őket. Ezt hallva Tadek és én csöndben maradtunk. Csak három svájci és egy német - mindannyian hegyi vezetők - látszott elfő- 192 Függőleges világom gadni okfejtésemet és javasolt útvonalamat. Szó sem volt unalom­ ról az alaptáborban; akkora nyüzsgés volt ott, mint egy nemzetkö­ zi szállodában, hiszen több más expedíció is úgy döntött, hogy megpróbálkozik a K2-vel: olaszok, angolok, franciák (Wanda Rut- kiewicz-cel), amerikaiak, Janusz Majer vezetésével újabb lengye­ lek, dél-koreaiak, és egy magányos olasz hegymászó, aki a nagy hegyeket barangolta be. Pár nap múlva hatan indultunk ebből a méhkasból a Déli-falra. Az időjárási feltételek elég rosszak voltak, puha hó borított min­ dent, rettenetes átok, melyben térdig kellett járni. így aztán több nap telt el, mielőtt elérkezett az igazi hegymászó munka megkez­ désének lehetősége. Ahogy mentünk fel az első tábor tervezett hely­ színe felé, észrevettem, hogy a svájciak kezdenek lemaradni. Ahányszor csak körülnéztem, egyre nőtt közöttünk a távolság. Éreztem, hogy egyre rosszabb hangulatba kerülnek, és hogy e sok­ kal ambiciózusabb útvonalba vetett hitük gyorsan semmivé fosz­ lik. Amikor már úgy száz méterrel maradtak le mögöttünk, azt kiál­ tották, hogy visszafordulnak. Amikor újra sikerült rendesen levegőt vennem, miután utat törtem ebben a mély hóban, visszakiáltottam: - Kár. De gyertek fel legalább az első táborig. Van nálatok egy csomó felszerelés, amelyet fel kell vinni oda. Nem igazán pakol­ hatjuk át a hátizsákokat itt a hómező közepén... Gyertek fel, felál­ lítjuk a sátrat és sokkal kényelmesebben beszélgethetünk. Nem hallottam a választ, de egy perccel később újra elindultak, lassan, lépésről lépésre, de felfelé. Elértük a 6000 méter magasan lévő táborhelyet, és megvártuk őket, hogy folytassuk a beszélgetést. A svájciak voltak azok, akik nagyon őszintén beismerték, hogy ez a hely sokkalta veszélyesebb annál, mint amire számítottak, és bár éppenhogy csak elindultak, máris megfogyatkozott az erejük. - Ez csak akklimatizáció kérdése - próbáltam bíztatni őket. - Csupán a magasság „készített ki" benneteket. A normál útvonal is éppilyen veszélyes. Ott sincs autópálya, az is elég nehéz. Egy ki­ csit talán könnyebb ennél, de csak egy kicsit... De Beda és Rolf csak rázta a fejét, hogy holnap ők lemennek. Nem volt már semmi, amit Tadek vagy én elmondhattunk volna. Tégy a kedved szerint 193

Bemásztunk a hálózsákokba. Másnap reggel a két svájci elindult lefelé. Négyen maradtunk. Aznapi célunk az volt, hogy csak egy rövid utat megyünk felfelé, aztán visszajövünk. Egy havas-jeges sziklahátat követtünk. A hó még itt is nagyon fárasztó volt, a te­ rep pedig veszélyes, lavinaveszély állt fenn. Az egyetlen megoldás az volt, hogy a lehető leggyorsabban menjünk, a legveszélyesebb hómező szélén haladva, jó nagy távolságot tartva annak közepé­ től. Körülnéztem és láttam, hogy Diego, megmaradt svájcink, messze lemaradt, és most ül, lógatja a fejét, és nem szól semmit. Nem sokat foglalkoztam ezzel, mert abban a pillanatban más dol­ gokkal kellett törődnöm. A sziklahátnak egy nagyon éles részén álltam, amely erősen párkányos volt. Az egyik ilyen párkány hir­ telen leszakadt alattam, és jelentős méretű lavinát indított el, mely szerencsére a gerinc másik oldalán gördült le. A párkány pont a lábam mellett tört le, de én még mindig szilárd talajon áll­ tam, és Tadekhez voltam kötve egy kötéllel, így, még ha le is es­ tem volna a párkánnyal együtt, akkor is megtartott volna a kötél. De ez már túl sok volt Diegonak. Szó nélkül lepakolt mindent, amit eddig cipelt, otthagyta egy vízszintes havas részen, fényse­ bességgel átcsomagolta a hátizsákját és lerohant. Már csak hárman maradtunk arra, hogy egy kicsivel magasab­ ban is rögzítsük a kötelet, aztán visszamentünk aludni az első tá­ borba, majd le az alaptáborba. Itt adottak voltak a feltételek a nyu­ godt beszélgetéshez. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a hegyekben nem kényszeríthetünk rá senkit sem valaminek a megtételére. Főleg nem a mászásra. Ezért nagyon békülékeny stí­ lusban kezdtem beszélni. - A döntés most is a ti kezetekben van. Ha nem jöttök velünk, az nagy kár. Át kell rendeznünk a felszereléseket aszerint, hogy mi kell a Déli-falhoz, és mi kell nektek a normál útvonalon. Ez min­ denképpen előnyös lesz a mi számunkra is, mert a normál útvo­ nalon fogunk lefelé jönni. Minden rendben lett volna, ha Herrligkoffer meg nem hallja ezt a beszélgetést. - Hogy gondolják ezt? Én vagyok ennek az expedíciónak a ve­ zetője, melynek célja a K2 déli falának megmászása. Semmi más­ ról nem akarok hallani! 194 Függőleges világom

És mintha ez még nem lett volna elég, hozzátette: - Vagy felmennek a lengyelekkel a Déli-falra, vagy csomagolja­ nak és m e n je n e k haza! A német-svájci-osztrák-lengyel expedíción belüli nézetkülönb­ ségekkel kapcsolatos félelmeim beigazolódtak. Nem fordultak el­ lenünk, továbbra is nagyon óvatosan, határozottan barátságosan bántak velünk, de a svájciak, németek és osztrákok mindig vitat­ koztak valamin, és csak tovább tüzelte őket az a tény, hogy az ex­ pedíciót nem úgy tervezték, hogy három különböző fronton ha­ ladjon. Nem lehetett felosztani a felszerelést három külön expedí­ cióhoz. Megpróbáltam a feszültségeket csökkenteni azáltal, hogy bizto­ sítottam Karit, hogy minket nem igazán akadályoz, ha a többiek a normál útvonalon akarnak menni. Sőt, igazából magamban örül­ tem annak, hogy az útvonal nem lesz telezsúfolva egy csomó am­ biciózus emberrel. De Herrligkoffernek ez nem felelt meg. Kifogy­ tam az érvekből. A kényszermunka nem igazán vonzott, és na­ gyon szerettem volna alpesi stílusban megpróbálkozni a fallal. De ez a módszer lerombolta volna a nagy csapat együttműködésének

K2, új útvonal a Déli-falon, 1986 július 8. Tégy a kedved szerint 195

ötletét, és nem tette volna túl boldoggá vezetőnket. Úgyhogy in­ kább hallgattam erről, amit valószínűleg jól tettem, mert Kari rendkívül hajthatatlannak tűnt. - Egész egyszerűen nem egyezem bele semmilyen másik útvo­ nalba - jelentette ki. - Történetesen beszéltem összekötő tisztünk­ kel is, aki szintén nem egyezik bele abba, hogy másik útvonalat másszunk meg. Megismétlem: vagy segítenek a lengyeleknek, vagy hazamennek. Ez bántotta a svájciakat, nekik aztán senki se mondja meg, me­ lyik útvonalon menjenek. De egy új fejlemény elvágta a további vitát. Herrligkoffer még mindig nem érezte magát túl jól, ezért el­ határozta, hogy lemegy. Mielőtt elment volna a helikopterrel, összehívott egy utolsó expedíciós gyűlést, ahol elismételte, hogy Tadek és én vagyunk az élenjáró egység, és aztán, mindenki cso­ dálkozására, a szirdart nevezte ki az expedíció új vezetőjének. Másnap elrepült. Ettől a perctől kezdve a svájciak úgy döntöttek, hogy saját fejük után mennek a normál útvonalon, még ha nincs is rá engedélyük, és az expedíció kis csoportokra bomlott. Következő próbálkozásunknál Tadek, a német Tóni Freudig és én, 6400 méter magasra akartunk feljutni, arra a helyre, ahol Woj- tekkel két évvel ezelőtt bivakoltunk a veszélyes jégtorony alatt. Nagyon feszültnek éreztem magamat, amikor elértem azt a helyet. Itt kell majd kiderülnie, hogy helyes-e a feltételezésem ezzel az egész Déli-fal útvonal-variánssal kapcsolatban, vagy nem. Készí­ tettünk egy kényelmes platót, felállítottuk a sátrat, aludtunk, az­ tán másnap reggel csak Tóni marad lent a sátorban. Mi Tadekkel felmentünk, hogy benézzünk amögé a hajlat mögé, hogy szembe­ sítsük elméletemet a jeges valósággal. A jégtorony felé menet gyorsítottam a tempón. Van átvezető út vagy nincs? Amikor megálltam és megnéztem az addig rejtett helyszínt, lát­ tam, hogy a konfiguráció ideális. Egy kis távolságot itt is a jégto­ rony alatt kellett megtenni, ám sokkal, de sokkal kevesebbet, mint a jobboldali variánson. Aztán egy akadálymentes út egy legömbö­ lyített sziklaháton felfelé, mely megvéd minket a jégtoronyról folyton lehulló kellemetlenségektől. Örömömben kiáltozni szerettem volna, de helyette inkább Ta- dekhez fordultam. 196 Függőleges világom

- Nos, mi a véleményed? - A francba! Rendben van! Most rögtön meg is csinálhatjuk. Ez az egész útvonal igazi kulcsa, olyan, mint egy nyitott kapu a fal­ ban - válaszolta elégedetten. Nyugodtan megvizsgáltunk mindent, aztán visszamentünk a sátorba, ahol Tóni főzött, hogy megbeszéljük felfedezésünket. Úgy terveztük, hogy másnap reggel, nagyon korán indulunk és köteleket rögzítünk arra a biztonságos sziklahátra. Tóni hallgatta meglehetősen izgatott beszélgetésünket, de ő maga nem mutatott túl nagy lelkesedést. Nem volt rendben a gyomra, és úgy tervezte, hogy még egy napot tölt a sátorban. Hajnali négykor Tadek és én elindultunk a sötétben, hogy még napkelte előtt vágjunk át az alatt a jégtorony alatt. Valósággal át­ rohantunk alatta. Még így is nagyjából tizenöt percbe tellett, de biztonságosan átértünk. Elindultunk felfelé a sziklaháton, ami va­ lójában elég nehéz volt. Először is elhatároztuk, hogy felfelé végig rögzítjük a kötelet, hogy legközelebb már könnyebb legyen. Az­ nap mind a 400 métert sikerült rögzítenünk, és felszerelésünk töb­ bi részét otthagytuk az elért legmagasabb ponton, aztán újból le­ mentünk. A táborban Tóni elmondta, hogy még mindig rosszul érzi magát, és másnap visszamegy az alaptáborba. így már csak ketten maradtunk. Másnap összecsomagoltuk a sátrat, és tulajdonképpen minden mást is, majd követtük a rögzített köteleket úgy 7000 méter ma­ gasságig, aztán átmentünk egy hómezőn és 7200 méteren felállí­ tottunk egy másik tábort. Felhők kezdtek gyülekezni, amikor egy kis sík részt vágtunk ki a sátor számára. Az idő változóban volt. Másnap reggel aztán biztosak lehettünk a változásban. Esett a hó. Minél hamarabb le kellett jutnunk. A teljes bivakot ott hagytuk felállítva, és egy szöggel rögzítettük a sziklához. Még aznap vissza­ értünk az alaptáborba, és tudtuk, hogy legközelebb nyugodtan megpróbálhatunk feljutni egészen a csúcsra. Nagyon gondosan készítettük össze a felszerelést, megfelelő mennyiségű élelmet és tüzelőanyagot tettünk be, aztán újra átpakoltunk, és új módszere­ ket dolgoztunk ki a súlytakarékosságra, de hátizsákjaink még így is n e h e z e k voltak. És vártuk, hogy megváltozzon az időjárás. így telt el egy hét, majd tíz nap. Tégy a kedved szerint 197

Június végén végre kisütött a Nap. Még két napig vártunk, hogy a nagy tömegű lehullott hó egy kicsit összetömörödjön, és lezúduljanak a lavinák. Aztán azzal az elhatározással indultunk el, hogy egészen a csúcsig megyünk. Az első napon 6400 méter ma­ gasra jutottunk, másnap 7200 méterre. Eddig minden simán ment, csak követtük az előkészített útvonalat. A harmadik napon szűz területre érkeztünk, és amikor a Hokiütő elnevezésű hócsatorna al­ ját elértük, át kellett küzdjük magunkat egy lépcsőn, majd a hó­ csatorna mélyére jutottunk, ahol kb. 7800 méter magasságban fel­ állítottuk a következő bivakot. Másnap 8200 méter magasságig másztunk. Most már nagyon magasan voltunk. De láttuk, hogy ez a hócsatorna, mely egy bizo­ nyos távolságból pontosan úgy néz ki, mint egy hokiütő, egy szik­ latorlaszhoz vezet, és elvágja utunkat a csúcsra vezető gerinchez. Elkezdtük keresni annak módját, hogy miként kerülhetnénk ki ezt a torlaszt, de nem láttunk rá semmilyen lehetőséget. Ezért át kel­ lett mennünk rajta. Azt az útvonalat választottuk ki, mely érzése­ ink szerint a legtöbb esélyt adta arra, hogy átjussunk ezen a terje­ delmes torlaszon, majd alatta állítottuk fel a bivakot. Másnap otthagytuk a sátrat és a hálózsákokat, és csak a kötél­ lel meg a mászófelszereléssel indultunk a sziklafal felé. Az első né­ hány méteren már láttam, hogy átkozottul nehéz lesz, és hogy nem végzünk vele egy nap alatt. Lehetetlenség. Ma olyan magas­ ra megyünk, amilyen magasra csak tudunk, és túljutunk a torlasz nehezén. Rögzítjük a köteleket, aztán éjszakára visszajövünk a sá­ torba. Csak a következő napon próbálunk meg felmenni a csúcsra. A torlasz nagyjából száz méter magas volt, és csaknem függőle­ ges. Legnehezebb szakasza úgy harminc méter hosszú volt, és 5+ nehézségi fokozatú. Ez volt a fal kulcsa. Centiméterről centiméter­ re másztam feljebb. Nem volt nálunk túl sok felszerelés, összesen három sziklaszög, egy jégcsavar és két harminc méteres kötél, egy vékony és egy vastag. Ezeknek elégnek kellett lenniük a szikla le­ győzéséhez, mely gyilkosán nehéz feladat volt ebben a magasság­ ban. Minden lépésért meg kellett küzdenem. Nem titkolom, ezt volt a legnehezebb szakasz himalájai hegymászásaim során, ilyen magasságban. Lehetetlen ezt most részletesen leírni, mert nehéz el­ magyarázni, milyen az, amikor valaki egy teljes napot egy harminc 198 Függőleges világom méteres sziklafal-szakaszon tölt: a folytonos helyváltoztatás, ami­ kor az ember keresi a megfelelő kapaszkodót; a vég nélküli vizsgál- gatás; á, ott van egy repedés, ez talán jó kapaszkodó lesz, lehet, hogy megtartaja a lábamat. Aztán megpróbálom megvetni rajta a lábam és felnyúlok a repedéshez, és azt mondom, nem, nem jó, keresnem kell egy másikat a közelben. De hol? Igen, ott. Feljebb megyek ... tíz centimétert. Csak egy aprócska lépés. Na most biz­ tosítanom kell magamat, találnom kell egy repedést, abba be kell vernem egy szöget, rá kell csatolnom egy karabinert, és aztán a kö­ telet bele kell fűznöm a karabinerbe. Mire ezzel készen vagyok, megint eltelik egy óra. Még egy lépés. Nem jó. Újra le kell mennem. És így tovább. Végig én vezettem, és Tadek kötélről biztosított. A legrosszabb az volt, hogy bármikor, amikor felnéztem a szik­ láról, láttam, hogy a horizonton hatalmas felhőtömbök gyülekez­ nek. Viharfelhők, az időjárás rosszabbra való fordulásának hírnö­ kei. Lehet, hogy kitart még az idő egy napig, csupán egyetlen na­ pig? Az egyetlen biztonságos út ezen a falon át vezetett. Minden áron ezen az útvonalon kellett elérnünk a csúcsgerincet, majd a normál útvonalon kellett leereszkedjünk. Nem töltöttünk sok időt ennek megtárgyalásával. Elég volt egy pillantás és egy kézmozdulat. Délután elkezdett szállingózni a hó, a pelyhek összegyűltek a sziklafal repedéseiben. Fel kell mennünk a csúcsra! Egyszerűen nem volt más alternatívánk. Éjszakára visszamentünk táborunkhoz, elkezdtünk főzni, de egy rossz mozdulat, és utolsó gázpalackunk leesett - én nem is hallottam -, jó messzire a havas mélységbe. Nem tudtuk befejez­ ni a vacsorafőzést, és ami még rosszabb volt, nem tudtunk italt sem készíteni magunknak, melyre szervezetünknek olyan nagyon nagy szüksége lett volna. Az ember itt fent rettenetesen ki tud szá­ radni. Most már tudtuk, hogy a nagy adag italról szóló álmaink jó ideig nem válnak valóra. Pedig ez pontosan az a hely, ahol az em­ bernek sokat kell innia. Még akkor is, ha már nem érezzük szom­ jasnak magunkat, még akkor is, ha már mindennél jobban szeret­ nénk aludni, amikor azt mondjuk, hogy a pokolba az egésszel, én csak aludni akarok, akkor is kényszeríteni kell magunkat az ivás- ra, hogy szervezetünk megkapja azt a plusz néhány liter vizet. Nos, ezen az éjszakán nem volt elég innivalónk. Tégy a kedved szerint 199

Reggel találtam egy kis gyertyacsonkot, és felette megolvasztot­ tam egy csészére való havat. Ez volt az utolsó reggelink. Ezzel kel­ lett beérnünk. Otthagytuk az összes bivakfelszerelést. Teljesen le­ hetetlen lett volna egy nehéz hátizsákkal a hátunkon megmászni azokat a csaknem függőleges falakat. Aztán elindultunk. Gyorsan felmentünk azon a szakaszon, ahová tegnap már felraktuk a köte­ leket, aztán egy újabb hatvan méteres szakaszon, mely nem volt olyan nehéz, mint az előző, de pont olyan gyötrelmes. Valamikor két és három óra között magunk mögött hagytuk a torlaszt. Felet­ tünk, éppen egy párkány mögött, már láttam a csúcsgerincet. El­ indultam a párkány felé, tettem még néhány lépést, és hosszú idő óta először végre megint könnyebb terepen voltam. Mire Tadeusz utolért, már három óra volt, egy kissé késő ahhoz, hogy a csúcs megmászására gondoljunk, de, habár havazott és minden ködös volt, időnként láttam valamit átsejleni rajta. Láttam, milyen a csúcs, és már nem volt messze. - Visszajövünk ide bivakolni - mondtam Tadeknek. - Most pe­ dig menjünk fel. Ő is egyetértett, és miután leraktuk néhány holminkat, elin­ dultunk felfelé. Az úton viszonylag friss lábnyomokat láttunk. Az elmúlt né­ hány nap gyönyörű időjárásában, amikor megfogott minket az a rettenetesen nehéz sziklatorlasz, ahol centiméterről centiméterre kellett felküzdenünk magunkat, többen is felmásztak a csúcsra a normál útvonalon. Közöttük voltak svájci ismerőseink, Beda Furs- ter és Rolf Zemp, akiknek jobban tetszett ez az útvonal, minthogy a fallal küzdjenek. Most azonban az idő undorító volt, a látási vi­ szonyok rosszak, ezért aztán a lábnyomok látványa jobb kedvre derített minket. Hiszen akaratlanul is segítettek azzal, hogy mu­ tatták az utat ezen az utolsó szakaszon. Sajnos, fél órával később a lábnyomok eltűntek a sűrűsödő hó­ esésben. Minden lépéssel nehezebb lett a tájékozódás. Az olvasott leírások alapján ismertem egy kicsit az útvonal ezen szakaszát. A csúcshoz vezető utolsó néhány méterről maga Wanda mesélt ne­ kem. Néhány hete, június 23-án, feljutott oda. De mindennek most semmi hasznát nem vettem, hiszen szinte semmit sem lehetett lát­ ni. Csak azt tudtam, hogy fel kell mennünk. Már elmúlt hat óra, 200 Függőleges világom kezdett sötétedni. Hét órára teljesen sötét lesz. Elértem egy jégto­ ronyhoz, és néhány üres leveses zacskót találtam alatta. Megré­ mültem... Az általam olvasott leírások két jégtornyot említettek, az egyik kb. 8300 méter magasan volt, ez alatt táborozott Wanda, mielőtt felment volna a csúcsra; a másik pedig közvetlenül a csúcs előtt kellett legyen. Ahogy a kezemben tartottam ezeket a zacskó­ kat, francia levesporok maradványait, rémültem gondoltam, hogy ha ezek Wanda bivakolásának nyomai, akkor ez azt jelenti, hogy hibát követtem el. Lehet, hogy csak az első jégtoronyig jutottunk el? Amint ott álltam a hóban fekvő színes papírokat nézve, megér­ kezett Tadek is. Elmondtam neki aggályaimat, de ő képtelen volt összeszedni a gondolatait. - Isten tudja - válaszolta. - Olyan ködös minden, lehetetlen megmondani. A legrosszabb esetben itt éjszakázunk, és aztán hol­ nap reggel megyünk tovább. - Nem, ha így teszünk, akkor egy lépést sem fogunk tudni fel­ felé megtenni, akkor már csak lemenni leszünk képesek - utasítot­ tam el az ötletet erőteljesen. Tudtam, hogy a bivakolás ebben a helyzetben és ilyen magasságban a katasztrófa legjobb receptje. - Akkor mit fogsz most csinálni? Merre menjünk? - Tadek hang­ jában jól hallható tanácstalanságot fedeztem fel. -Felmegyünk. Valószínűleg sokkal közelebb vagyunk, mint gondolnánk. Fel kell mennünk. Ezért jöttünk ide, és ezért dolgoz­ tunk eddig olyan keményen. Erőm és elszántságom utolsó morzsáit szedtem össze, hogy meg­ győzzem Tádékét arról, melyben még magam sem hittem teljesen. - Nem érdekel, mi történik - tettem hozzá. - Felmegyek megnéz­ ni, hogy mi van a jégtorony után. Lehet, hogy ráismerek valamire. Hatalmas erőfeszítéssel ismét elindultam, és utat törtem ma­ gamnak a jégtorony körül. A jégtorony felett láttam, hogy a me­ redekség feljebb jelentősen enyhül. Éreztem, hogy közel van a csúcs. Megfordultam, és diadalmasan lekiáltottam Tadeknek: - A csúcs itt van, már csak egy egészen kicsivel feljebb! Nem vártam válaszra, hanem mentem tovább, tudván, vagy in­ kább érezvén, hogy már csak néhány lépés kérdése az egész. Egy kis idő múlva ott voltam a csúcson. Az erőfeszítéstől elgyengülve leül­ tem, hogy pihentessem.ü-tüdőmet. a szívemet és az izmaimat. A fény­ Tégy a kedved szerint 201 képezőgépért nyúltam és készítettem néhány felvételt. Aztán eszem­ be villant, hogy Tadeusz még nem érkezett meg. De már jött is fel­ felé, a fáradtságtól levegő után kapkodva. Gratuláltunk egymásnak. - Ez az elsőd... - ziháltam, és gratulációként hátba veregettem. - Neked meg a tizenegyedik - válaszolta, és hangja elcsuklott az örömtől és a teljes kimerültségtől. Tadek eddig még sohasem tette a lábát egyetlen nyolcezres csú­ csára sem. De első nyolcezresének mindjárt a világ második legma­ gasabb hegyét fogta ki, és az eddigi legnehezebb útvonalon mász- ta meg. Még tizenöt percig fényképeket készítettünk, aztán elindul­ tunk lefelé. Mindenképpen bivakolnunk kellett, de azzal tudtunk magunkon a legtöbbet segíteni, ha a lehető legalacsonyabbra ju­ tunk. Elkezdtük tehát a versenyfutást a sűrűsödő sötétséggel. Már éjszaka volt, mire leértünk oda, ahol a többi felszerelést hagytuk. Amikor elemet cseréltem a lámpában, elmerevedett és fáradt ke­ zem nem működött rendesen. Leejtettem az elemet, így teljes sö­ tétségre lettünk kárhoztatva. Olyan erősen esett a hó, hogy szóba sem jöhetett a további ereszkedés, ezért úgy döntöttünk, hogy nyugton maradunk. Kiástunk egy nem túl mély barlangot, abba bújtunk be, a hidegtől és a fáradtságtól vacogva egymáshoz búj­ tunk, és így vártuk a hajnalt. Nem volt szél, hogy eloszlassa a reggeli ködöt és a lehullott ha­ vat. Hogyan találjuk most meg az utat? Megpróbáltam felidézni minden részletet, amit azokról a fényképekről véstem emlékeze­ tembe, aztán elindultunk. De tíz méter után vészesen meredek lett a terep. Másfelé mentem, ott még meredekebb volt. A legijesztőbb pillanat a hegyekben akkor jön el, amikor az ember nem tudja, merre menjen. De nem lehetett csak ott állni. Lassan, inkább ösz­ töneinkre, mint ködtől homályos látásunkra hagyatkozva küzdöt­ tük magunkat lefelé. Aztán találtunk egy öreg kötelet, és vissza­ nyertük önbizalmunkat. De a leereszkedés hosszú időt vett igény­ be, és a terep egyáltalán nem volt könnyű. Voltak nálunk kötelek, és ezeket használtuk a leereszkedéshez. Egyszer túl alacsonyra ereszkedtem, és egy nagyon meredek területen találtam magamat. Aggódtam, hogy esetleg a Déli-falon kezdtünk el ereszkedni. Ezért aztán visszamásztam tíz lépést, ami rettentő és váratlan fizikai erő­ 202 Függőleges világom feszítés volt. De senki más nem tehette ezt meg helyettem. A ju­ talom az volt, hogy visszakerültünk a helyes útvonalra. Egész napunk ráment arra, hogy leereszkedjünk ezen a mere­ dek szakaszon. Amint közeledett a szürkület, egy kicsit elvékonyo­ dott a ködfátyol, és láttam, hogy már csak úgy száz métert kell mennünk, aztán ezek a meredek lejtők véget érnek és a terep sok­ kal könnyebben lesz járható. Állandóan használnunk kellett a kö­ telet. Először én használtam, hogy segítsek Tadeusznak lejutni, az­ tán ő biztosított engem, és én jöttem le, majd így tovább. Éjszaka lett, mire már nem vettek minket körül azok a hatalmas meredé­ lyek, melyek oly sok energiát vettek ki belőlünk. Most ismét havon jártunk, és újra bivakolnunk kellett. Ez volt a negyedik éjszakánk nagyon nagy magasságban. Éreztem és lát­ tam, hogy elértük fizikai teljesítőképességünk hátárát. Már nem éreztünk késztetést, hogy egy megfelelő barlangot ássunk ki, csak egy kis mélyedést készítettünk, ami a legjobb esetben is csak a széltől védett meg, lábunkat pedig bivakponyváink maradványai­ ba csavartuk. így éltünk túl még egy éjszakát. Eljött a hajnal, a felhők eltűntek és elállt a hóesés. Végre láttam, hol vagyunk. Egy vállon lefelé haladva kellett tovább mennünk, amelynek alján az osztrák expedíció táborát kellett kereszteznünk. Az elmúlt éjszaka után hosszú időbe telt, mire összeszedtük ma­ gunkat. A hágóvasak felrakása is egy örökkévalóságig tartott. Láttam, hogy Tadeusz még lassabban halad, így hát, amikor el­ készültem, azt mondtam: - Az útvonal egyértelmű. Lejjebb megyek, hogy lássam, milyen lesz tovább. Egy óra múlva visszajöhet az az átkozott köd, és ismét vak emberek módjára kell majd mennünk. - Menj csak - egyezett bele Tadek. - De ne felejtsd el lehozni a kötelet, amin ülsz. Még szükség le­ het rá. Elindultam lefelé. Kevesebb, mint 300 métert mentem, és min­ den lépéssel egyre nőtt a látótávolság. Aztán lejjebb sátrakat láttam. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Most már biztos voltam abban, hogy a jó útvonalon vagyunk, és abban is, hogy már nem kell messzire mennünk. De Tadek nem sietett. Ültem és vártam. A vá­ rakozás bóbiskolást jelent, mert az ember akarata ellenére is elszen- Tégy a kedved szerint 203 derül. A kimerültség megtette a magáét. Amikor felébredtem szen- dergésemből, láttam, hogy Tadeusz már nagyon közel van hozzám. - Nézz oda le. Sátrak. Már majdnem otthon vagyunk. - Nagyszerű - vidult fel. - Pihenjünk egy pillanatot, aztán men­ jünk tovább. - Vedd elő a kötelet, van ott egy kis lépcső. Utána viszont már könnyű lesz. - A kötélre nem lesz szükség. Egyébként is fent hagytam - vá­ laszolta Tadek. Hát ez volt a helyzet. Elkezdtem lefelé ereszkedni, és észrevet­ tem, hogy a terep egyre meredekebb lesz. De még rosszabb volt, hogy a kemény hó jéggé változott alattam, ami fárasztó leereszke­ dést jelentett arccal a lejtő felé fordulva, a jégcsákányt beverve, a hágóvasat berúgva a jégbe, majd megint a jégcsákány, és aztán a másik láb. Tadeusz mögöttem jött. Félúton felnéztem, és láttam, hogy az én lábnyomaimat követi. Aztán amikor megint felnéztem, éppen azt láttam, hogy az egyik hágóvas leesik Tadek lábáról! Kiáltottam valamit, de nem láthattam előre azt, ami a követke­ ző másodpercben történt. A másik hágóvas is leesett! Tadeusz ott maradt a jégcsákányába kapaszkodva. Azt kiáltottam: - Vigyázz! - De már túl késő volt, semmilyen figyelmeztetés nem segíthetett. Tadeusz küzdött egy másodpercig, hogy megkapaszkodjon, de olyan helyzetben volt, mint aki alól hirtelen kiveszik a létrát. Két­ ségbeesetten próbálta szorosabban fogni a jégcsákányt, ami szilár­ dan állt a jégben, de nem tudta megtartani magát. A jégcsákány a helyén maradt. Tadek zuhanni kezdett. Közvetlenül alatta voltam. Azt kiáltotta: - Jureeeek! Semmit sem tehettem. Először arra gondoltam, hogy elkapom, de aztán rájöttem, hogy engem is csak a hágóvasam hegye tart, mely egy kis jégdudorba volt beleszúrva. Csak arra volt időm, hogy mindkét jégcsákányomat a lehető legkeményebben belever­ jem a jégbe. Egy hatalmas ütést éreztem, majd Tadeusz szó szerint átcsúszott rajtam, és tovább zuhant. Egy vagy két másodperc telt el, mielőtt magamhoz tértem, és észleltem, hogy öntudatomnál vagyok és a saját lábaimon állok. Amikor megfordultam, csak a meredek lejtőn lefelé guruló kis jég­ 204 Függőleges világom darabokat láttam, és a csúszás hosszú nyomát, mely a jeget fedő vékony hótakaróba vésődött bele. Nagyjából száz méter után, ahol a lejtő szakadékba megy át, Tadeknek örökre nyoma veszett. Megpróbáltam kiabálni, de rájöttem, hogy semmi értelme. In­ kább követtem a csúszás nyomait. Nagyjából húsz méterrel lejjebb megtaláltam mindkét hágóvasát. Annyira azért nem voltam elká­ bulva, hogy ne vegyem észre, hogy a csat mindkettőn be volt kap­ csolva. Magammal vittem a vasakat abban a hitben, hogy Tadek­ nek még szüksége lehet rájuk. Mentem tovább lefelé, de nagyon fáradt voltam. Gyakran megálltam, és akkor azonnal elbóbiskol­ tam. Órák teltek el. Egyszer csak, mintha ködön át tört volna rám a felismerés, rájöttem, hogy ezzel a kereséssel nem sok mindent érek el. Feladtam, és a sátrak felé indultam. Az elsőben, mindjárt a bejárat mellett konzerv gyümölcsöket találtam. Találtam egy fő- zőt is, azon felmelegítettem a konzervet. Miután készítettem ma­ gamnak még egy italt, bekuporodtam egy hálózsákba. Aztán kö­ rülnéztem egy rádió után. Amíg egyik kezemmel az osztrák rádió ismeretlen gombjain bab­ ráltam, a másik kezemmel egy újabb italt melegítettem. Annyit kellett innom, amennyit csak tudtam, hiszen majdnem három nap telt már el anélkül, hogy egyetlen csepp folyadék is érintette volna az ajkaimat. Ki voltam száradva, mint egy aszalt szilva. Végül úgy gondoltam, hogy sikerült kapcsolatot teremtenem, és elkezdtem leadni azt az információt, hogy Tadeusz lezuhant, és hogy embereket kell küldeni, hogy keressék meg a hegy lábánál. Közöltem, hogy másnap reggel ismét jelentkezem. A rádiót a fü­ lemhez nyomva úgy tűnt, hogy a távolból hangfoszlányokat hal­ lok, aztán mindez elhalványult, és elaludtam. Amikor felébredtem, első dolgom az volt, hogy megragadjam a rádiót, és ekkor láttam, hogy már délután két óra van. Megállás nélkül, több mint húsz órát aludtam. Átaludtam az előre megbe­ szélt rádió-összeköttetés időpontját. Megpróbáltam megint kap­ csolatot teremteni az alaptáborral, de minden eredmény nélkül. Amikor kimentem a sátorból, láttam, hogy valaki lentről jön fel­ felé. Elbűvölt a mentő hadművelet gyorsasága. Kiderült azonban, hogy a két érkező csupán egy serpa páros a dél-koreai expedícióból, akik csomagokat hoztak fel. Nehezemre Tégy a kedved szerint 205 esett kommunikálnom velük. Rájuk zúdítottam minden angol szót, amit csak ismertem: - Tegnap. Baleset. Segítség. És viharosan gesztikuláltam mellé. De ők csak néztek rám kitar­ tóan, és tört angolsággal ismételgették: - Nem értem. Lassacskán rádöbbentem, hogy senki sem hallotta kétségbee­ sett üzeneteimet, melyeket előző este teljesen kimerültén próbál­ tam leadni. (Csak jóval később fedeztem fel, hogy nem volt elem a rádióban, melyen keresztül olyan elszántan próbáltam informá­ ciókat adni Tádékról.) Szomorúan mentem hát lefelé. Az út könnyű volt, rögzített kö­ telekbe kapaszkodtam. Azon az estén egy dél-koreai kitűnő ellátás­ ban részesített. Elkezdtem neki Tadek balesetéről beszélni, de a ko­ reai csak a fejét rázta. Nem tudott róla semmit sem. Megkértem hát, hogy teremtsen kapcsolatot az alaptáborral, ahol a koreai sá­ tor nem volt túl messze a lengyel expedíció sátrától, és Janusz Ma- jernek elmeséltem a történteket. Másnap szívből jövő köszönetét mondtam a koreaiaknak a vendéglátásért, és elindultam lefelé, majd este elértem az alaptábort. Janusz és csapata legjobb tudása szerint átkutatta a hegy alját, de nem bukkantak rá Tadeusz nyomára. A svájciak is felmentek a fal lábához, sőt egy kicsit tovább is, de semmi nyomot nem talál­ tak. Ebben a helyzetben csak lassan jutott el a tudatomig, hogy az „én", illetve más szóval Herrligkoffer expedíciója melegen üdvözöl és gratulálnak nekem. De ugyanakkor folyton hallottam azokat a rettenetesen drámai kérdéseket. Mi történt? Hogyan történt? Miért estek le a hágóvasak? És én még mindig halálosan fáradt voltam. Akkor még nem tudtam, hogy a K2 történetének ez volt a leg­ tragikusabb évadja. Tadeusz volt az ötödik áldozat. Először két amerikai halt meg, John Smolich és Alán Pennington, akiket egy lavina sodort el. Utána egy francia házaspár, Maurice és Liliane Barrard tűnt el a normál útvonalon lefelé jövet. Most pedig Tadek. Azon a nyáron, 1986 júniusa és augusztusa között tizenhárom ember halt meg a K2-n, köztük két újabb lengyel is, Dobroslawa (Mrufka) Wolf és Wojtek Wróz. Mivel a kezem és a lábujjaim megfagytak, az olasz orvos azt ja­ vasolta, hogy menjek le amilyen gyorsan csak tudok. Hálásan fo­ 206 Függőleges világom

gadtam hát a javaslatot, hogy helikopterrel menjek vissza Szkar- duba. A tíz napos gyaloglás a hegyről, fagyott lábakkal, elég hát- borzongató lett volna. Mielőtt azonban elindultam az alaptábor­ ból, az utolsó néhány percet egy elbűvölő olasz hegymászóval, Re- nato Casarottoval töltöttem, aki egymagában mászott. Éppen most indult harmadszor a hegyre, de megállt sátramnál, és megittunk együtt egy teát. A Dél-Délnyugati-gerinc megmászásával próbálko­ zott, és 8200 méter magasságig már feljutott. Ez lesz az utolsó kí­ sérlete, vallotta be. El akart jönni Lengyelországba is egy előadás- sorozatot tartani. Tehát nemsokára megint találkozni fogunk. So­ káig szorongatta a kezemet, mielőtt útnak indult volna. Amikor már Szkarduban voltam, halottam a rádióban egy be­ számolót egy magányos olaszról, aki 8300 méter magasra jutott fel a K2-n, ott aztán visszafordult, és a lefelé vezető úton, az alap­ tábortól nem messze, beleesett egy rejtett gleccserhasadékba, és olyan súlyosan megsérült, hogy bár kihozták a hasadékból, ké­ sőbb mégis meghalt. Egy héttel hazatérésem után vonatra ültem, hogy Szczecinbe menjek meglátogatni Dankát, Tadek feleségét. Tudtam, hogy ter­ hessége eléggé előrehaladott állapotban van, tizennégy év után most várja második gyermekét. Alig ismertem őt, korábban csak egyszer találkoztunk a Tátra egyik kirándulóhelyén. Most itt áll­ tam az ajtaja előtt, és hosszú ideig vártam, mielőtt megnyomtam volna a csengőt. Nálam volt az összes film, amit Tadeusz az expe­ díció során készített, kivéve persze azokat, melyeket a K2 csúcsán készített, és amelyek nála voltak, amikor lezuhant. Volt nálam né­ hány személyes holmija, és oda akartam adni Dankának azokat a képeket is, amelyeket én készítettem a csúcson. Tadeusz sok képen rajta volt, és bár a képek már szürkületben készültek, ki lehetett venni rajtuk, ahogy a túláradó öröm átragyog a teljesen kimerült megjelenésén. Az egyik képen, ahol éppen fellépni készül a csúcs­ ra, magasra emeli a kezeit, mintha repülni készülne. Álltam az ajtónál, aztán valaki kinyitotta. Danka látta, hogy ideges vagyok. Mondott valamit, mintha csak tréfálna, és így már a küszöbön feloldotta a hangulatot. Rendkívül bátor asszonynak bizonyult, és ennél tragikusabb helyzetet el sem lehetett volna képzelni. Sokat segített nekem. Az egész napot az otthonában töl­ Tégy a kedved szerint 207 töttem. Átjöttek a barátok és a szomszédok is, akiknek semmi kö­ zük nem volt a hegymászáshoz. Tudtam, hogy mindannyian engem néznek, és talán arra gondolnak, hogy a dolgok másképpen is ala­ kulhattak volna. Nem tudtam szabadulni a bűntudattól. De ehelyett őszintén azt mondták: -Jurek, elvesztettük Tadeuszt, de most majd rajtad tartjuk a szemünket. Ezentúl neked szorítunk. Nem tudom, bárki is meg tudja-e érteni, milyen sokat jelentet­ tek nekem ezek a szavak akkor. TIZENHARMADIK FEJEZET Ez az!

Manaszlu, Északkeleti-fal, 1986

ogikusan szemlélve a dolgokat, nem kellene veled mennem. Úgy tűnik, hogy körülötted sorban halnak meg az emberek...

L Artúr Hajzer félig tréfásan mondta ezt, de a szavak mö­ gött ott visszhangzott mindaz, amit sok ember a hátam mögött beszélt rólam. Vállat vontam, és nem szóltam semmit. Utolsó négy expedícióm önmagáért beszélt: négy út, négy halálos baleset. Arra persze senki sem emlékezett, hogy az összes korábbi expedícióm sikert hozott számomra, és partnereim számára is. A K2-re szóló meghívást megelőzően elkezdtem expedíciót szer­ vezni a Manaszlura és az Annapurnára. Artúr Hajzer ugyanolyan háttérrel rendelkezett, mint én, ő is a Tátra Cserkészklubban tette meg az első lépéseket. Vele voltam a Kanguin és a Lhoce déli fa­ lán, és realista, ambiciózus, keményen dolgozó embernek és kivá­ ló szervezőnek ismertem meg. Ezért javasoltam, hogy csatlakoz­ zon a Manaszlura tartó úthoz, és amíg én a K2-n vagyok, addig Ez az! 209 folytassák a szervezést Rysiek Wareckivel, aki filmre akarta venni az expedíciót a Katowice Klub számára. Minden szépen alakult, 5000 dollár kemény valutánk is volt, mely a GKKFiS elnökével tör­ tént telefonos megbeszélést követően került birtokunkba. Amikor július 18-án visszatértem, Artúr Hajzer meglehetősen zavart arckifejezéssel fogadott. - Rossz hírem van. Nincs pénzünk! Minden készen állt az expedícióra, kivéve a zloty összegét, ame­ lyet a Bányászati Minisztérium elnökétől kellett megszerezni. Va­ lahogy ezt a problémát is megoldottuk. Nagy árengedményt kap­ tunk a légi fuvarra, ötven százalék kedvezményt a jegyekre, me­ lyet nagy mértékben elősegített az elnök hivatalának pecsétjével ellátott levél, amit a LOT-nak küldtünk. De igazából az a koránt­ sem triviálisnak mondható kölcsön mentett meg, melyet a Lengyel Alpinista Szövetségtől kaptunk, és amely 1,8 millió zlotyra rúgott. Wojtek Kurtyka Katmanduban várt bennünket. Amikor elindul­ tam a K2-re, ő egy japán expedícióval a nem túl magas (6286 méter), de igen nehéz Trango-tornyokhoz ment. A Baltoro-gleccser felé me­ net összetalálkoztunk. Azt mondta, nem tudja még, mit fog csinál­ ni ősszel, de nagyon szeretne újra a Himalájába menni. Azt mond­ tam neki, hogy jöjjön velem a Manaszlura és az Annapurnára. így hát ott várt minket. Vele volt Carlos Carsolio és Elsa Avila, az a két mexikói, akikkel a együtt másztam a Nanga Parbaton, valamint még egy osztrák is, Edék Westerlund. Edék nagyon hasznos szol­ gálatot tett számunkra, különféle nyugati felszerelésgyártókkal te­ remtett kapcsolatot. Ennek eredményeképpen most először éppen olyan jó minőségű felszerelésünk volt, mint amit annyira irigyel­ tem azoktól a hegymászóktól, akiknek volt kemény valutájuk. Na­ gyon büszkék voltunk rá, különösen Artúr, aki a legfiatalabb volt közöttünk, és aki a legkevésbé volt hozzászokva az ilyen utakhoz. Két engedélyünk volt. Egyik az Annapurnára, a másik pedig a Manaszlura. A Manaszlut technikailag egy kicsit könnyebbnek tart­ ják, ezért úgy döntöttem, hogy először ezzel a heggyel küzdünk meg. Egy nagyon hosszú, de gyönyörű vad völgy vezet az alaptá­ borhoz, az utat vízesések szegélyezik, és kusza ösvények vezetnek át őserdő-országon. A hegy megközelítésének gyönyörűségét még a monszunesők, vagy a minden bokorról ránk támadó piócák sem 210 Függőleges világom tudták elrontani, és még a szirdarral, illetve annak segédjével vá­ ló immár hagyományossá váló összeütközések sem, akik persze megpróbáltak minket becsapni. De sikerült ezt a problémát leküz- denünk a videó-technológiának köszönhetően, továbbá annak, hogy ismertük a számokat nepáli nyelven. Volt nálunk egy kame­ ra, és folyton filmeztünk. A teherhordók bérfizetési szertartásának filmre való vétele megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatott ar­ ra, hogy a segédparancsnok fejenként 40 rúpiát fizetett a teher­ hordóknak, holott nekünk fejenként 45 rúpiáról nyújtotta be a számlát. A hegy megközelítésének utolsó napján minden tettét nyomon követtük a videokamerával. Ennek eredményeképpen el­ bocsátottuk a szirdar segédjét, és térdre kényszerítettük a szirdart. Ez az egész azonban túl sok idegfeszültségbe került nekünk, és a nagy veszekedések tetőfokán Herrligkofferre gondoltam, aki olyan makacsul ismételgette, hogy nem szabad vitákba bonyolódnunk a pénzt illetően, és ki kell fizetnünk, amit kérnek. A stresszmentes- ség igazán sokat ér. Miért is izgatnánk magunkat ilyen kis dolgok miatt ilyen gyönyörű hegyek jelenlétében? Sajnos ez a nézőpont csak azok számára működik, akik ezt anyagilag megengedhetik. A Manaszlu alaptábora meglehetősen alacsonyan van, 4400 mé­ teren. Újabb két órába telik, hogy az ember elérje a gleccsereket és a hóhatárt, de aztán ez az utolsó hely, ami még elég sík ahhoz, hogy fel lehessen verni a sátrakat. Két nap múlva elindultunk a hegyre, előzetes terepbejárásra. Célunk az volt, hogy elsőként másszunk fel a Manaszlu keleti gerincén, mely a gyönyörű, mind­ addig megmászatlan Keleti-csúcsban teljesedik ki, 7895 méteren, és ami csak 260 méterrel van alacsonyabban a fő csúcsnál. Más szavakkal, szép kis nyalánkság ez: először egy nagyon ma­ gas, eddig megmászatlan csúcs, majd egy rövid ereszkedés, és az­ tán nem messze a fő csúcs. Amíg vártuk, hogy véget érjen a monszuneső, egy biztonságos utat kezdtünk keresni a gerinc meghódítására. De eltelt egy hét, és semmi sem változott. Továbbra is esett az eső. Edék Westerlund és felesége, Renata, szabadsága véget ért, és haza kellett menniük. Magukkal vitték filmoperatőrünket, Rysiek Wareckit is, akinek - Renata szerint, aki orvostanhallgató - tüdőgyulladása volt. Heli­ koptert hívtunk, hogy visszavigyék őt Katmanduba. Ez az! 211

Az alaptáborban várakozva félig-meddig számítottam arra, hogy híreket hallok Messnerről. Tudtam, hogy a Makalun van, és azt is, hogy a Lhocéra is van engedélye. Egyikről a másikra átjutni nem jelent különösebb problémát, ezért minden valószínűsége meg­ volt annak, hogy teljessé teszi nyolcezres „gyűjteményét". Általá­ ban a normál útvonalon megy fel a nyolcezresekre, és mivel kitű­ nő alpinista, ezért aztán rendkívül balszerencsésnek kellene len­ nie ahhoz, hogy ne érje el célját. Azt a célt, ami hatalmas presz­ tízst jelent, és nemcsak sportberkekben. Vártam hát, hogy hírt kapjak a Makalun elért sikeréről, és ami­ kor ez a hír megjött, egy kicsit elszomorodtam. Végül is így ő lesz az első. Ugyanakkor egy hajszálnyi megkönnyebbülést is éreztem. Végre elcsitult a „versenyünket" körülvevő izgalom. Most már sok­ kal nyugodtabban foglalkozhattam saját célkitűzéseim megvalósí­ tásával. Még mindig előttem állt a Manaszlu, az Annapurna és a Sisa Pangma. Kimentem az étkezősátorból, hogy egy picit teljesen egye­ dül legyek. Felnéztem az égre, a hó és a köd között egy-egy másod­ percre megpillantottam a Manaszlu keleti falát, és ekkor ezt mond­ tam magamnak: - Ez az! Holnap felmegyünk oda, Kukuczka úr. A gerincre felvezető kuloárban nagy tömegű hó volt, ami he­ lyenként beszakadt a lábunk alatt. Meg nem okolható optimiz­ mussal így szóltam: - Várjatok csak, ha az idő javul és ez a hó összetömörödik, úgy megyünk majd itt fel, mint egy autópályán. De ehelyett egyre csak rosszabb lett. A hó csak halmozódott, és minden lépést úgy kellett megtennünk, hogy a szívünk majdnem kiugrott a helyéről. Egyes szakaszoknál ezeknek a nagy hótöme­ geknek kétségkívül le is kellett gördülniük. A lavinaveszély annyi­ ra megnőtt, hogy úgy tűnt, minden csak egy hajszálon múlik. Az ember kétrét görnyedve mozgott egyik cövektől a másikig, egyik mélyedéstől a másikig, csak hogy távol maradjon a nyílt térségtől. Legbiztonságosabban magán a gerincen lehetett volna felmenni, de gyakorlatilag lehetetlen volt rajta maradni, és egyébként is, vé­ gül egy jégmezőben végződött, ahol a hó felhalmozódott és ott meglapulva lesett ránk. A harmadik próbálkozásnál, amikor átvergődtünk ezen a nagy fehér pehelytömegen, négyen, Carlos, Artur, Wojtek és én, elér­ 212 Függőleges világom

keztünk egy igazán veszélyes szakaszhoz. 6000 méter magasan voltunk, az idő csodálatos volt, de Wojtek hirtelen megállt. - Álljunk meg, uraim! A fenébe is, én nem megyek tovább. Túl veszélyes ez itt. A játszmának vége, visszamegyek. Nem tudtam elrejteni csalódottságomat. Vitatkozni kezdtünk. - Wojtek, onnantól kezdve, hogy elindultunk, vállaltuk a koc­ kázatot. Tudtuk, hogy ilyen lesz. Már csak 200 méter maradt eb­ ből az átkozott hómezőből, és utána megint a biztonságos gerin­ cen leszünk! A végén úgyis le kell győznünk, nem? Tudtam, hogy egy nagyon kemény küzdelemre próbálom rábe­ szélni. De közös döntésre kellett jutnunk. Az expedíció ezen sza­ kaszára szánt idő gyorsan fogyott. Mindössze egy hónapra való élelmünk volt, és azt már nagyon gondosan kiporcióztuk. - Ha lemegyünk az alaptáborba, az élelemmel kapcsolatos hely­ zet már önmagában kizár egy újabb próbálkozást. Ha most vissza­ fordulunk, akkor ennyi volt, az expedíciónak vége. Mindenkinek szavaznia kell: fel vagy le. - Én lemegyek, ennek nincs értelme - mondta Wojtek. - Én vagyok itt a legfiatalabb. Elfogadom ezt a döntést, bár job­ ban szeretnék felmenni - vallotta be Artúr. Most minden Carloson múlott itt a lejtőn, ahol bármelyik pil­ lanatban megindulhatott egy lavina. Egyetlen pillanatig sem szá­ mítottunk arra, hogy ő lesz az, aki megoldja a helyzetet. Szokatla­ nul komoly hangon kezdte. - Mivel Mexikó gazdasági helyzete gyorsan romlik, szilárd meg­ győződésem, hogy ez lesz az utolsó expedícióm a Himalájában. Ezen okból kifolyólag pedig felmegyek, és minden erőmtől telhe­ tőt megteszek annak érdekében, hogy feljussak a csúcsra. Nevetésben törtünk ki e rendkívül szokatlan érvelés hallatán, én pedig nagyon hálás voltam neki, nem csak azért, mert feloldot­ ta a szavazás által teremtett kellemetlen hangulatot, hanem azért is, mert az ő szavazata az igen oldalra billentette a mérleget. Ez­ után eltérő szempontból közelítettük meg a dolgot. Lehet, hogy mégis megengedhetnénk magunknak egy új pró­ bálkozást a csúccsal, ha még egy kicsit lefaragunk az élelemből. Alaposan végig kell gondolnunk ezt. Az új próbálkozás tíz nappal növelné meg a hegyen töltött időnket. Ez az! 213

Leereszkedtünk hát az alaptáborba, és elküldtünk egy futárt a legközelebbi faluba, hogy vegyen krumplit és bármit, amit talál. Győzedelmesen csillogó szemmel tért vissza, és nem csak krump­ lit hozott, hanem néhány tojást is, valamint illegálisan becsempé­ szett kínai vodkát. Most kezdtünk nagyon dühösek lenni arra a tolvajra, aki az út elején ellopta két tartályunkat, melyekben, töb­ bek között harminc kiló liszt és rizs is volt. Most, az utolsó táma­ dásra gyűjtve erőinket, be kellett érnünk a tipikusan nepáli menü­ vel: rizses krumpli, valamint krumplis rizs, melyhez, hatalmas lu­ xusként hozzáadtunk egy fél konzervhúst öt ember számára, és ebből csináltuk a szószt. Ehhez készítettünk még csapatit, pusztán lisztből és vízből. Az expedíció egyhangúsága azonban kezdte kimeríteni Wojte- ket. Az a rengeteg várakozás az eső miatt, majd a keserves botor- kálás a mély hóban azt eredményezte, hogy a távozás mellett dön­ tött. Mi többiek vállaltuk az utolsó kockázatot. Kiderült, hogy Car- losnak van egy kis fagyás a kezén, és visszament az alaptáborba. De nem vesztegette az időt. A Manaszlu másik oldalán egy kolum­ biai és egy jugoszláv expedíció éppen akkor csomagolt össze. Car­ los odament hozzájuk, remélve, hogy vehet tőlük némi maradék élelmiszert. Egy egész zsákra való pudingporral tért vissza, de sem­ mi komolyabbal. Most már minden az időtől függött. De az eső csak szakadt. El­ telt egy hét, majd még egy. Az esőt felváltotta a havazás. Mindent betakart a hó. Egy hónappal ezelőtt itt még zöld mező volt. Négy­ szer indultunk el a csúcsra. A második próbálkozás során eljutot­ tunk 6400 méterre, és ott felállítottuk a második tábort. Mostan­ ra lényegében megmásztuk a hosszú Keleti-gerinc nagy részét, mely itt már a megmászatlan Keleti-csúcsra vezető emelkedőkbe olvad bele. Az útvonal készen állt, helyenként rögzített kötelekkel. Lefelé menet felállítottuk az első tábort, és ettől a perctől kezdve csak az eget figyeltük, hogy mikor állapodik meg az idő annyira, hogy elindulhassunk a csúcs meghódítására. Egyik nap a reggelinél ezt hallottuk a rádióban: „Tegnap Rein- hold Messner, a kiemelkedő hegymászó, feljutott a Lhoce csúcsára. Ez­ zel a tettel ő lett az első ember, aki feljutott a világ tizennégy legmaga­ sabb hegyének tetejére..." 214 Függőleges világom

Csend ereszkedett az étkezősátorra, senki sem figyelte tovább a rádió híreit. Végül Artúr nem bírta tovább a bizonytalanságot. - És akkor mi van? - tört ki végül. - Legalább most már nincs miért sietnünk. Szép nyugodtan hódíthatjuk meg ezt a hegyet! A második tábor fölötti következő előretörésünk során Artúrral 7000 méteren felállítottunk egy bizonytalan bivakhelyet, de rájöt­ tünk, hogy még így, kevés felszereléssel mászva sem leszünk képe­ sek feljutni a csúcsra, és még világosban vissza is érni onnan. Most már több mint ötven napja küzdöttünk a heggyel, és azt javasol­ tam Artúrnak, hogy hagyjuk az új útvonalat, és menjünk inkább a normál úton. Akkor legalább lesz arra esélyünk, hogy elérjük a csúcsot. 7400 méternél értük el a normál útvonalat. Elkeseredett harc következett, ahogy megpróbáltuk felállítani sátrunkat a sötétben és a dühöngő szélben. Artúr időnként szeretett volna lemenni, de meggyőztem arról, hogy nincs más lehetőségünk, mint kitartani, így hát összebújtunk, és nem is annyira a felállított, mint inkább a körénk tekeredett sátorban töltöttük az éjszakát. Reggelre már annyira fáztunk, hogy összeszedtük minden holminkat, és leeresz­ kedtünk, beismerve a vereséget. Carlos, aki nem tudta, hogy min mentünk keresztül ott fent, rohant hozzánk gratulálni, mert azt hitte, hogy fent voltunk a csúcson. Elképzelt sikerünk felett érzett őszinte öröme letört engem. Olyan kevés volt már hátra a csúcsig, és erre most lógó orral kellett visszatérnünk. Addigra a többi expedíció már mind visszaért Kat- manduba, és ott ünnepelték eredményeiket. Semmi sem állt utunk­ ban, hogy mi is összepakoljuk a tábort és csatlakozzunk hozzájuk. És mégis, folyton a hegyet néztem, mely legyőzött minket, és akkor, mint egy megsérült hanglemez, mely mindig ugyanazt a szöveget ismétli, azt mondtam: - Esetleg tehetnénk még egy próbát? Carlos felugrott e szavak hallatán. - Én is jövök! A kezeim már sokkal jobban vannak, igazán. Én is megpróbálom. Artúr nem szólt semmit, de még nem adta fel a reményt. - Próbáljunk meg alpesi stílusban egy másik útvonalat - java­ soltam. - Hagyjuk ki azt az egész hosszú és fárasztó Keleti-gerin­ Ez az! 215

cet. Menjünk fel egyenesen azon a jeges falon - mutattam rá a hegy megmászatlan északkeleti falára. így hát november 5-én, amikor már minden más himalájai ex­ pedíció elhagyta a területet, hármasban elindultunk utolsó pró­ bálkozásunkra. Magunkkal vittük a sátrat és minden felszerelésün­ ket. Első bivakunk elég alacsonyan volt; a másodikat csak sötéte­ déskor értük el - ez egyébként a korábban megpróbált, valamint az új útvonalunk kereszteződésében volt. Harmadik bivakunk so­ rán egy nagyon kényelmetlen éjszakát töltöttünk egy kis kiszögel- lésen, mely a fél sátor számára volt csak elég. Még mindig az új út­ vonalon voltunk. Elvetettük azt az ötletet, hogy feladjuk és a nor­ mál útvonalon menjünk. Teljes erőbedobással küzdöttünk. Ahogy a Keleti-csúcs felé közeledtünk, Carlos lemaradt egy kicsit a kime­ rítő hidegben. Végül is november volt, és mi majdnem 8000 mé­ ter magasban voltunk. A szél csak annyira enyhült, hogy már nem akart állandóan ledönteni bennünket a lábunkról, de behatolt a csontunk velejéig. 7800 méteren bivakoltunk, éppen az alatt a nyereg alatt, ami mindkét hegycsúcsra felvezet. Aztán nyolcvan métert, egy teljes

Manaslu, új út vonat a/ Es/.akkeleti-falon, 1986 november 10. 216 Függőleges világom kötélhossznyit másztam egy nagyon nehéz falon, és több órába tellett, hogy a többieket is fel tudjam hozni. Újabb nyolcvan mé­ ter, és elértem a nyerget. A szél, mely az utolsó néhány órában kedvezett nekünk, most egyre erősebben kezdett gyötörni, és fel­ hők is gyülekeztek. Bevertem egy szöget, hozzáerősítettem a köte­ let, és vártam, hogy a fiúk feljöjjenek. Amikor körülnéztem, lát­ tam, hogy legfeljebb ötven méterre vagyok a szűz Keleti-csúcstól, és fél óra elteltével már mindhárman ott is álltunk rajta. De köz­ ben elkezdett esni a hó. Otthagytunk egy hevedert és egy karabi­ nert a csúcson és elkezdtük a kötélen való leereszkedést a sűrűn hulló hóban, miközben a csúcs eltűnt mögöttünk az áthatolhatat­ lan ködben. Kezdtük elveszíteni irányérzékünket. Carlos, aki olyan bátran mászta meg a Keleti-csúcsot, most egy­ re jobban lelassult. Hosszú küzdelem után sikerült felállítanunk a sátrat a nyergen, mely esélyt adott nekünk a túlélésre, még úgy is, hogy az átázott hálózsákok jégtömbökké váltak, és a sátor sem volt már többé időjárásálló. Mellettem Artúr megpróbálta begyúj­ tani a butánfőzőt, két lába között védelmezve, amíg a láng lassan felolvasztotta a serpenyőben lévő jégdarabokat. Időnként elaludt a bögre fölött imbolyogva, orra pedig belecsöpögött a bögrébe. De engem csak az érdekelt, hogy abban a bögrében legyen valami, amit a lehető leggyorsabban meg lehet inni. Carlos is elaludt a sa­ rokban, és én is az oldalamra feküdtem. Artúr „táplálta a tüzet", majd cseréltünk. Eljött a reggel. Tele voltam pesszimizmussal, és meg voltam győződve arról, hogy meg kell találnunk a normál út­ vonalat és azon kell leereszkednünk. Carlos kezén mostanra már komoly fagyás volt, amit kezelni kellett volna. Odaadtam neki az első tablettát, hogy kitágítsuk a véredényeket. Aztán eljött a rette­ gett pillanat, amikor ki kellett dugnunk orrunkat a sátorból. Kihajoltam, és közvetlenül a jobb oldalunkon megláttam a csú­ csot. Úgy éreztem, hogy ha kinyújtanám a kezemet, meg tudnám érinteni ezt a napsütötte, gyönyörű, közeli csúcsot. Csak itt a nyer­ gen fújt a szél olyan könyörtelenül. - Hagyjatok itt mindent, felmegyünk a csúcsra! A megdöbbent Artúr kidugta a fejét a sátorból, és így szólt: - De hiszen az a csúcs rettenetesen messze van. Rámenne az egész napunk. Ez az! 217

A mai napig is nehezen tudom megérteni, hogy ha két ember ugyanarról a helyről lát egy csúcsot, hogyan lehet ennyire ellen­ tétes véleményük a távolság megítélésében. - Legfeljebb két óránkba kerül - makacskodtam. - Menjünk. Nem vesztegethetjük az időt. Artúr nem vitatkozott: - Rendben van, menjünk. Felvettük a bakancsokat és a hágóvasakat, és felkeltettük Car- lost, aki még mindig a sarokban aludt összekuporodva, de ő csak sajnálkozva rázta a fejét, és azt mondta, hogy inkább megvár min­ ket. Mondtuk neki, hogy várakozás közben pakoljon össze min­ dent, hogy készen álljunk egy gyors leereszkedéshez. Mielőtt kimentünk, Artúr és én felöltöttünk magunkra minél több lehetséges réteget azokból a csodálatos ruhadarabokból, me­ lyeket nyugati szponzoraink bocsátottak rendelkezésünkre. De a megfagyott havon lépésről lépésre átvergődve is éreztük, hogy az a pokoli szél mindenen átfúj, ráadásul végig árnyékban halad­ tunk, ami még inkább növelte hidegérzetünket. Ám minden egyes lépés egyre közelebb vitt bennünket ennek a szederjesen fagyos zónának a széléhez, és amikor kiértünk a napsütésbe, egyszeribe minden megváltozott. Újult erőre kaptunk, melyről egy perce még nem is tudtuk, hogy birtokunkban van. Önbizalmunk visszatért, hirtelen minden lehetségesnek látszott. Kiderült, hogy számítása­ im nem jártak messze a valóságtól: egy óra és negyvenöt perc el­ teltével ott álltunk a csúcson. A világ teljesen másmilyennek tűnt innen, olyan ragyogónak és tisztának, mintha nem is léteznének viharok és kimerültség. Csupán egyetlen képet tudtam készíteni, mielőtt a fényképezőgép befagyott volna, aztán indulnunk kellett vissza a sátorhoz, ahol felrángattuk a még mindig alvó Carlost, összepakoltunk mindent és elkezdtünk leereszkedni a normál útvonalon. Nem nehezteltünk Carlosra, amiért nem sikerült összepakolnia a tábort, ahogy kértük. Nem volt jól. Az orvosság ellenére az ujjai annyira feldagadtak, mint egy fürt banán, és úgy kellett őt erő­ szakkal magunkkal vinnünk. Bár nagyon lassan mentünk, így is mindig lemaradt. De minden egyes lépéssel egyre jobban felmele­ gedtünk. Miután 200 métert mentünk lefelé, úgy éreztük magun­ kat, mintha egy másik világba kerültünk volna. A szél enyhült, és 218 Függőleges világom a napsütésben végül egészen meleg volt. Estére leértünk 7000 mé­ terre. Csak 7000 méterre, vagy már 7000 méterre? Nem számított. A legfontosabb az volt, hogy egy kicsivel több oxigén jutott a tü­ dőnkbe. Felállítottuk a sátrat, és ott töltöttük az éjszakát. Másnap reggel segítettünk Carlosnak összeszednie magát. Ad­ tunk neki még egy tablettát, mielőtt folytattuk volna utunkat le­ felé. Furcsa dolgok történtek Carlos-szal. Nem voltam nagyon meglepve, mert én is hasonlókat tapasztaltam magamon a Mount McKinleyn. A Ronikol, az értágító tabletta, amit adtam neki, egy­ formán hat minden véredényre, az agyban találhatóakra is. így hát Carlos cikk-cakkban kezdett tántorogni és ostobaságokat kez­ dett beszélni. Ahogy csak tudtam, segítettem neki, és közben fel­ fedeztem, hogy rettenetesen nehéz a hátizsákja, úgyhogy elhatá­ roztuk, hogy könnyítünk egy kicsit a terhén. - Carlos, mi a csoda van a hátizsákodban? De csak kábult arckifejezéssel nézett ránk. így hát átkutattuk a hátizsákját, és találtunk néhány hatalmas sziklát, melyet a Keleti­ csúcsról hozott le szuvenírként. Mindenki visz magával köveket trófeaként egy-egy fontos csúcsról. Nekem is van egy csomó ott­ hon, időnként már kezdem is összekeverni, hogy melyik kő me­ lyik nagy hegyről származik. De ezek a sziklatömbök? Olyan dü­ hös voltam, amiért energiájának utolsó maradékával ezeket cipel­ te magával, hogy felkaptam az egyik nagy kőtömböt, és éppen a lehető legmesszebbre akartam elhajítani, amikor Carlos hirtelen kijózanodott. - Állj! Ne! - kiáltotta aggódva. - Le kell vinnem ezeket a köve­ ket. Mexikóban az egyetemen várják ezeket. Nem mehetek vissza nélkülük... Levittük a köveket. Nem tudom, mit csinált velük aztán a me­ xikói egyetem, de akkor nagy hasznunkra voltak abban, hogy egy kicsit legalább magához térítették Carlost. A dolgok innentől már könnyebben mentek. A normál útvonal nem elégíti ki az ember sportambícióit, de megvannak a maga jellegzetességei, melyeket most igen nagyra értékeltünk. Néhány hete egy kolumbiai csapat járt itt. Nem jutot­ tak fel a csúcsig, de odáig igen, ahol éppen voltunk, és bár a friss hó legtöbb nyomukat már eltakarta, azért még mindig látszottak Ez az! 219 az útjelölő cövekek hegyei, ahogy kiálltak a hóból. Ez nagyon nagy mértékben segített minket, hogy megtaláljuk a lefelé vezető utat ezen az ismeretlen, és veszélyes hasadékokkal szabdalt gleccseren. Fent a szél elfújta a friss havat; itt viszont lépésről lépésre egy­ re több volt belőle. Időnként leomlott alattunk, kisebbfajta lavi­ nát előidézve, miközben a jégtornyok fenyegetően lógtak a fejünk felett. Az az utolsó nap egy hosszú, kimerítő mentális rémálom volt, és amikor már azt hittük, hogy mindjárt véget ér a gleccser, egy hasadék állított meg minket. Körülbelül négy méter széles volt, és a másik oldalán láttuk a kolumbiaiak lábnyomait, akik valószínűleg még elég könnyen ju­ tottak át rajta. De azóta volt ideje kiszélesedni. A másik oldal most egyszerűen megközelíthetetlen volt. A lábnyomok csak hozzájá­ rultak a tehetetlenség érzéséhez. Elmentem 200 métert balra, de csak azt láttam, hogy abban az irányban még inkább kiszélesedik a hasadék. A másik irányban jégtornyok szövevénye volt. Mit te­ gyünk most? - Artúr, te vagy a legmagasabb, próbáld meg átugrani. Még egy gyerek is tud négy métert ugrani. De mi tolikabátban voltunk, nehéz bakancsot és hágóvasat viseltünk, ráadásul a kime­ rülés szélén álltunk. Artúr letette a hátizsákot, és minden mást is, ami az ugrásban akadályozhatta volna. Letapostam neki egy kifu­ tót, készítettem egy biztosítást, és hozzákötöttem őt a kötélhez. Ez egy kivételesen ronda hasadék volt, nem olyan, amelyik egyre kes- kenyedik, ahogy mélyül. Egy olyanba az ember a legrosszabb eset­ ben leereszkedhet kötélen, aztán felmászik a másik oldalon. Nem. Ez harang alakú volt, lefelé szélesedett, és rettenetesen nehéz lett volna kijutni belőle. Artúr annyi levegőt lélegzett be, amennyi csak oxigénért kiáltó tüdejével sikerült neki, és nekifutott, de amikor elérte azt a pon­ tot, ahonnan ugrania kellett volna, megtorpant. Megpróbálta még egyszer. Ugyanaz volt az eredmény. Egyszerűen nem tudta rászán­ ni magát a végső ugrásra, annak a jeges szájnak a másik oldalára. Belenyugvóan leült a hóba. Én is megpróbáltam. De ahányszor csak elértem az ugrópont­ hoz, mindig rájöttem, hogy ez az ugrás nem igazán fog menni. Ar­ túr elindult, hogy másik utat keressen, de ő sem ért el nálam több 220 Függőleges világom sikert. A hasadékon túl, mintegy gúnyolódva esendőségünkön, ott volt egy könnyű lejtő, mely a táborhoz, a sátrainkhoz, ételhez és innivalóhoz vezetett. Nem bírtam tovább. - Ez lesz életünk nagy ugrása - jelentettem ki, úgy téve, mint­ ha kicsit tréfára venném a dolgot. Harmadik nekifutásomkor már nem érdekelt semmi. Elrugaszkodtam, és olyan messzire nyúltam ki előre a jégcsákánnyal, amennyire csak tudtam. A gyomromon fogtam talajt, lábam az űrben kalimpált. Felhúztam magam a nagy erővel bevágott jégcsákányon. A másik oldalon voltam. Miután látta, hogy lehetséges, Artúr is ugrott, sőt maximális erőfeszítéssel még Carlosnak is sikerült átjutnia. Másnap elértük az alaptábort. Ez volt az első alkalom, hogy Carlos a jelenlétünkben vette le a bakancsát, és akkor láttuk csak, hogy mi az, amiről nem szólt ne­ künk egészen idáig egy szót sem. Fagyott keze semmi sem volt a lábához képest, ami úgy nézett ki, mint valami tök, és teljesen li­ la volt. Azonnal helikopterért küldtem a futárt, de a helikopter nem tudott eljönni oda, ahol voltunk, úgyhogy még vagy ezer méterrel lejjebb kellett vinnünk Carlost. Három teherhordó vitte, én is vele mentem, és Artúrra hagytuk, hogy pakolja össze az alap­ tábor maradékát. Másnap a teherhordók újra felmentek, hogy le­ hozzanak mindent. Amikor a levonulók a fagyott lábú Carlos-szal leértek Szomába, a legközelebbi faluba, egy kifulladt futár érkezett. Rysiek Warecki- től hozott levelet Katmanduból. Korábban, amíg arra vártunk, hogy elálljon az eső és a havazás, egy kérvényt írtam, hogy az An- napurnára szóló engedélyünk időtartamát hosszabbítsák meg. És most Rysiek azt üzente, hogy lehetőség van az engedély novem­ ber 25-ig való meghosszabbítására. Csak álltam ott, és újra elolvastam a levelet. Hogy őszinte le­ gyek, én már leírtam az Annapurnát. Most viszont felcsillant egy reménysugár. Leültem, és sebtiben írtam egy üzenetet Artúrnak: hagyjon ott mindent, csak a mászófelszerelést hozza, és siessen Katmanduba, mert van esélyünk az Annapurna megmászására is. Én előremegyek, hogy intézkedjek. Felszálltam a helikopterre Carlos-szal, és egyenesen Katmandu­ ba repültünk, ahol a kórháznál szálltunk le. A gyors kórházi keze­ lésnek köszönhetően Carlos minimális veszteségekkel úszta meg a Ez az! 221 fagyást. Egy jugoszláv doktor ápolta őt nagy gondossággal, így el­ kerülhette az amputációt. Közben én elrohantam az Idegenforgal­ mi Minisztériumba, hogy hosszabbítsák meg az Annapurnára szó­ ló engedélyünket. A tisztviselők meglepettnek tűntek. - Ha egyszer már itt van, akkor mit akar meghosszabbítani? - Hogyhogy mit? Az Annapurnára szóló engedélyt. - Az Annapurnára már lejárt az engedély. Sajnálom. Most már én is értettem. Ha a hegy lábánál lettem volna, és on­ nan küldtem volna a kérvényt, hogy szeretnék még néhány na­ pot, az elfogadható lett volna. De így, hogy már visszajöttem Kat- manduba, kérésem többé nem volt reális. Jelenlétem lehetővé tet­ te számukra, hogy nemet mondjanak. Szegény Artúr, amikor megkapta a levelemet, otthagyott csa- pot-papot, és rohant utánam, ahogy csak a lába bírta. Három nap alatt tett meg egy tíznapos utat. Úgy érkezett Katmanduba, mint­ ha a maratoni futást csinálta volna végig, és erre ott azzal kellett szembesülnie, hogy Annapurna-mászást lefújták, én pedig vissza­ repültem Lengyelországba hogy ismét nyélbe üssek egy expedíciót. Egészen összetört. Pár nappal később Katowicében újra találkoztunk. Artúr már nem neheztelt rám. A neheztelés helyét átvette az a boldog tudat, hogy hatalmas sikert ért el. Megmászott egy nyolcezrest, mégpe­ dig új útvonalon. Amikor ránéztem erre az ambiciózus hegymászóra, aki himalá- jai mérték szerint még fiatalnak számított, láttam erősségeit, me­ lyek kiegészítették az én gyengeségeimet. Hogyan egyeztethetném össze javaslatomat azon szándékával, hogy folytatni akarja tanul­ mányait a sziléziai egyetemen? Már így is túl sokáig húzta el. Iga­ zán kár. - Artúr - mondtam. - Hagyd a tanulmányaidat, lesz még ren­ geteg időd, hogy befejezd. Gyere velem az Annapurnára. - Rendben - válaszolta habozás nélkül. TIZENNEGYEDIK FEJEZET Hideg pokol

Annapurna, Északi-fal, 1987 tele

ost az Annapurnára induló expedíció azonnali megszer­ vezésének pokla várt rám. Számíthattam Artúr Hajzerre, Rysiek Wareckire és Krzysiek Wielickire. A varsói csoport­ bólM terveztem magammal vinni az orvost, Michal Tokarzewskit, aki remek fickó. Kit vigyek még? Wanda Rutkiewicz mellett dön­ töttem, mivel ő megbízást kapott, hogy készítsen filmet az osztrák televízió számára, és az erre biztosított pénz hasznunkra lehetett. A többiek nem voltak túlságosan elragadtatva emiatt. Már kifejtet­ tem véleményemet a női hegymászókkal kapcsolatban, de Wanda nagyon kellemes ember, és sikerült meggyőznie minket, azaz, fő­ leg engem. A többiek egyszerűen csak azt mondták, te találtad ki, hogy hozod ezt a nőt, hát hozd. Rengeteg pénzt kellett nagy hirtelenjében összeszednünk. A hely­ zet korántsem volt rózsás. Amint éppen szegényes indulásunkon gondolkodva ültem otthon, megszólalt a telefon. Egy olasz sport­ Hideg pokol 223

újság riportere volt, aki interjút akart velem készíteni, és nagyon jól beszélt lengyelül. Jacek Palkiewicznek hívták. Beszéltem neki a Manaszluról, aztán áttértünk további terveimre. Elmeséltem neki, hogy az Annapurna téli megmászását fontolgatom, és három hét múlva indulnánk, de még nincs elég pénzünk az útra. Feltett még néhány kérdést ezzel kapcsolatban, majd letette a kagylót. Néhány nappal később ismét felhívott: elvinném-e őt 4000 dollárért? Biz­ tosított arról, hogy egyszer gyalog átvágott Borneón és hajózott az Atlanti-óceánon; a hegyekben ugyan még nem szerzett tapasztala­ tokat, de megpróbált meggyőzni, hogy 4000 dollár feljogosítaná őt arra, hogy megpróbálhasson feljutni az Annapurna csúcsára té­ len. Azt mondtam, hogy még meg kell beszélnem a többiekkel. Közben még egy hívásom volt Olaszországból. Ezúttal a felesége hívott, hogy próbáljam meg a férjét lebeszélni erről az útról! Vé­ gül úgy határoztunk, hogy a hegy megközelítése télen úgyis biztos elég korán kikészíti majd, pénzére pedig igenis szükségünk van. így hát Jacek Palkiewicz is velünk jött. Katmanduban újév napján újabb kudarc ért minket. Egy varsói bürokrátikus félreértés következtében expedíciónkat nem jegyezték be hivatalosan, tehát nem is létezett. Ez alkalommal Wanda sietett a segítségünkre. Előkerítette egyik diplomáciai kapcsolatát. Végül megengedték, hogy beadjunk még egy kérelmet, és a végén az en­ gedélyt is megkaptuk. Útra kelhettünk. De melyik úton induljunk? Azt a kérdést kellett eldöntenünk ugyanis, hogy melyik oldal­ ról próbálkozzunk meg a heggyel. Menjünk-e az én eredeti tervem szerint egy ambiciózus, új útvonalon a Déli-falon, vagy közelítsük meg a hegyet északról, és azon az útvonalon menjünk, melyen a franciák mászták meg először a hegyet még 1950-ben? Az ugyan egy sokkal könnyebb útvonal, de télen a hegy északi részén nem számíthatunk még egy órányi napsütésre sem. Ez az útvonal ma­ ga lenne a hideg pokol. A feljegyzésekből tudtam, hogy eddig hat­ szor próbálták meg télen megmászni a hegyet, és ebből csak egy­ szer érték el a csúcsgerincet, de a csúcsra egyszer sem jutottak fel. Visszataszító időben másztak, és valószínűleg eltévedtek. A lefelé vezető úton négy serpa és hegymászó lelte halálát. Már maga az Annapurna északi oldalának elérése is problémát jelent. Az embernek át kell kelnie egy nagyon magas hágón, ahol 224 Függőleges világom könnyen megállásra kényszerülhet. A japánok éppen ennél a nye­ regnél voltak kénytelenek megszakítani téli próbálkozásukat, mert a teherhordók egyszerűen nem voltak hajlandóak tovább menni, és az expedíció már azelőtt véget ért, hogy egyáltalán elérték vol­ na a kiválasztott alaptábort. Dél felől elég könnyű a megközelítés, követni kell a legnépsze­ rűbb túraútvonalat. A kérdés tehát az volt, hogy kezdjük-e egy ne­ héz megközelítő gyaloglással, és aztán folytassuk egy könnyebb mászással, ámbátor hideg, fagyos félhomályban? Vagy válasszuk a könnyebb megközelítést, majd a nehezebb mászást, de napfény­ ben? Tanulmányoztam az előző expedíciók beszámolóit, és felfe­ deztem, hogy a déli oldallal próbálkozó expedíciók mind mély hóról számoltak be. Ez eléggé meglepett. Az évnek ebben a szaká­ ban kevesebb hónak kellene ott lennie. Végül döntésre jutottam. Észak felől, a francia útvonalon közelítjük meg a hegyet. Azt hi­ szem, ez volt a helyes döntés, de igen komoly problémáink voltak a felvonulás során. Elég, ha azt mondom, hogy az eredeti hatvan teherhordóból csak tizenkilenc jutott el az alaptáborba. Jacek Palkiewicz is eljutott odáig, bár minden lépésnél látszott, hogy nem mozog magabiztosan a hegyekben. Szerintem már az is nagyon nagy teljesítmény volt tőle, hogy egyáltalán az alaptáborig eljutott. Itt aztán valami olyat tapasztalt, ami még a vén rókákra is mély benyomást tett. Földrengés volt. Ennek eredményeképpen minden szirtfal és függő gleccser elkezdett leomlani körülöttünk, és ez az egész, fehér felhőként kavarogva elérte magát a tábort is. Ez elég nagy megrázkódtatást jelenthetett számára. Májproblémák­ kal is küszködött, úgyhogy a végén fel kellett adnia az expedíciót. De jó társaság volt, és rendkívül sokat segített nekünk, nem­ csak pénzügyi szempontból, hanem azáltal is, hogy szponzorkap­ csolatokat épített ki számomra néhány céggel, melyeket a mai na­ pig is fenntartok. Az alaptábor elég alacsonyan fekszik, 4200 méteren, egy gyö­ nyörű mezőn. Helyenként kilátszott a fű a hó alól. De ahhoz, hogy odaérjünk, át kellett vágnunk a nyergen, 4400 méter magas­ ságban. Nyáron teheneket legeltetnek itt, de télen a faluból senki nem megy fel ilyen magasra. A szokásos díj ötszörösét kellett fizet­ nünk azért, hogy felvigyenek minket abba az északi szentélybe. Hideg pokol 225

Első csoportunk január 18-án érkezett meg, és úgy döntöttünk, hogy azonnal megkezdjük a mászást, mivel kezdtünk kifutni az időből. Mi hárman tehát 20-ára időzítettük a támadást, még az alaptábor felállítását megelőzően. Sikerült utat találnunk az első táborhoz, ehhez meg kellett kerülnünk egy nagyon fenyegető jég­ letörést. Másnap magasabbra jutottunk, és három nappal később felállítottuk a harmadik tábort. Mindent hátulról csináltunk vissza­ felé. Még nem volt meg az alaptábor, de már megvolt a harmadik tábor 6050 méter magasságban, hála a Manaszlu-expedícióról meg­ maradt akklimatizációnknak. Legtöbb bajunk a hideggel volt. A hegyen örökös árnyékban másztunk. A Napnak volt egy kellemes meglepetése számunkra, sugarai minden egyes napon néhány órán át melegítették alaptá­ borunkat. De ez az áldás nem terjedt ki a hegy északi lejtőire. Csak a hegymászók tudják igazán, milyen az a vég nélküli hideg ár­ nyék, amikor lehetetlen csak egyetlen percre is kiszabadulni abból a keserű, mindent átható fagyból, mely megtöri az ember akaratát és reményeit. Hideg van a sátorban, az ember kilép, és ott is hideg van; amikor pedig menetel, akkor is hideg van. Az alaptáborba való vissztértünk után Rysiek Warecki és Krzysi- ek Wielicki indult el, hogy újabb szállítmányt vigyen fel az 5600 méteren fekvő második táborba, ezzel is folytatva a táborok felál­ lításának fordított sorrendjét. A felszerelés többi része még csak most érkezett meg á hegy lábához. Ezek között voltak a sátrak, a hálózsákok, és nagy a mennyiségű kötél, melyek nélkül nem in­ dulhattunk a magasabb régiók meghódítására. Másnap négyesben indultunk el: Krzysiek és Artúr, Wanda és én. Ekkor jöttem rá, hogy akár tetszik, akár nem, Wanda lett a pá­ rom. Végül is én kértem meg őt, hogy jöjjön velünk. Úgy tervez­ tük, hogy felállítjuk a negyedik tábort, esetleg az ötödiket is, aztán lemegyünk az alaptáborba, hogy erőt gyűjtsünk a következő fel­ menetelhez, ami már a csúcstámadás lenne. Fél-alpesi stílusban mentünk, bár tudálékoskodó egyének nyilván ki tudnának mutat­ ni néhány eltérő stílusjegyet. Vittünk magunkkal sátrakat, és olyan magasra vittük fel a felszerelést, amennyire csak tudtuk, mert az­ zal a feltételezéssel éltünk, hogy csak a leereszkedés alatt állítunk fel táborokat. Továbbra is szenvedtünk a fagytól, sőt, most már a 226 Függőleges világom

jégtől is. Télen a hegy olyan, mintha üvegkabátot öltene magára. Olyan kemény jégen másztunk, hogy még a hágóvasak hegye is alig tudott áthatolni rajta. Minden egyes lépésnél többször is bele kellett rúgni a jégbe, hogy a hágóvas hegye fogást találjon benne. Ez az üveg 6000 méter magasságban kezdődött. Előrehaladásunk nagyon lelassult. A harmadik tábor felett arra kényszerültünk, hogy bivakolás- hoz kiszögellést vágjunk magunknak a jégbe. Erőinkkel spórolan­ dó, csupán egy kiszögellést vágtunk ki egy kétszemélyes sátor ré­ szére, majd mind a négyen bepréselődtünk. Időről időre hallottuk a kis jégtörmelékek dobolását a sátorfalon, néha olyan volt, mint­ ha egy maréknyi száraz borsót dobtak volna a sátorra, néha meg olyan, mintha kaviccsal szórták volna meg. Egyikünk sem tudott megszabadulni attól a gondolattól, hogy a sátrat bármelyik pilla­ natban eltalálhatja valami sokkal nagyobb is. De nem volt más hely, ahol a sátrat felállíthattuk volna. Reggelre a külső sátorlap tele volt kicsi lyukakkal. Úgy nézett ki, mint egy szita, és ettől az­ tán végképp nem lett jobb kedvünk. Egyáltalán nem bántuk, hogy el kellett hagynunk ezt az istenverte kuloárt, és hogy legközelebb majd biztonságosabb terepen bivakolhatunk. Most már 6800 méter magasan voltunk. Egy ott töltött éjszaka után úgy terveztük, hogy otthagyjuk a sátrakat, és lemegyünk pi­ henni az alaptáborba, mielőtt visszajönnénk és a csúcsra indulnánk. Este azonban úgy éreztem, hogy nagyon jó formában vagyok, és gyanítottam, hogy Artúr is hasonlóan akklimatizálódott a Ma- naszlu-expedíciónak köszönhetően. Lehet, hogy megspórolhat­ nánk a lemenetelt? Ahogy a sátorban ültem és Wandával teáztam, hirtelen előálltam a kihívással. - Holnap felmegyek! Ki tart velem? Csend lett, láttam a leplezetlen meglepetést Wanda arcán, és jó néhány másodperc telt el, mire valaki válaszolt a másik sátorból. Artúr volt az. - Én! - mondta. Úgy nézett ki, hogy a dolgok maguktól is igen egyszerűen egye­ nesbe jönnek. Wanda még nem akklimatizálódott megfelelően. Krzysiek Wielicki sem volt még száz százalékig bejáratva. Krzysiek nemrégiben mindenkit elkápráztatott azzal, hogy huszonnégy óra Hideg pokol 227 leforgása alatt mászott fel a Broad Peak-re. Nyilvánvalóan elsőran­ gúan gyors hegymászó, és ha akarta volna, biztosan fel tudott vol­ na jönni a csúcsra annak ellenére is, hogy még nem volt teljesen akklimatizálódva, és ha minden jó gyorsan történik. De egy kicsit még mindig a tragikus Makalu-expedíció hatása alatt állt, ahol a híres svájci hegymászóval, Marcel Rüedivel volt együtt, akinek ne­ véhez már kilenc nyolcezres megmászása fűződött. Hasonlóan vil­ lámsebességgel, akklimatizálódás nélkül mentek fel az alaptábor­ ból. A lefelé vezető úton Rüedi saját kérésére hátramaradt egy sá­ torban. Addig a percig nem látszott rajta, hogy bármi baja lenne, de hirtelen meghalt, valószínűleg tüdőembólia következtében. A tra­ gédia után Krzysieket igazságtalanul azzal vádolták, hogy otthagy­ ta társát a hegyen. A Kangcsendzönga és a K2 után jól ismertem az ilyen szavak hatását, és most csak azért említem mindezt, hogy érzé­ keltessem, mennyire ránehezedhet ez valakire lelkileg. Valószínűleg Krzysiek is szeretett volna velünk jönni a csúcsra, de félt attól, hogy Wanda akkor megpróbálna egyedül lemenni. így hát azt mondta: - Rendben van. Akkor én lemegyek Wandával. Majd legköze­ lebb próbálkozunk meg a csúccsal.

Az Annapuma első téli megmászása az Ésy.uki-/iiloii, l'>H7 február 3-án 228 Függőleges világom

Amikor ismét csend ereszkedett ránk, kezdett bűntudatom len­ ni. Talán cserben hagytam Krzysieket? De azzal vigasztaltam ma­ gamat, hogy még nem akklimatizálódott megfelelően, így aztán reggel elindultam Artúrral. 7500 méter magasra jutottunk, és ész­ revettük, hogy az idő kezd megváltozni. Eddig jó idő volt, más szóval sütött a Nap, bár eléggé fújt a szél. Most viszont elállt a szél, és helyette felhők kezdtek gyülekezni. Ez jobb idő jele is lehetett. Borús időben soha nem olyan csípős a hideg. De a felhők a friss hó hírnökei is, ami megnehezítheti az útkeresést. Felállítottuk a sátrat, és most már kezdtem érezni, hogy ez a ro­ hanás nem tesz jót nekem. Kezdtem úgy mozogni, mint a kátrány­ ba ragadt légy. De optimista voltam. Aludni fogunk. Reggel majd elég erősek leszünk ahhoz, hogy felmásszunk a csúcsra. Éjszaka elkezdett esni a hó. Áthatolhatatlan köd borított be mindent, az idő pedig egyszerűen pocsék volt. Elkezdtem öltözni, de nagyon gyengének éreztem magamat, és láttam, hogy Artúrral is ez a helyzet. Minden logika és ésszerű taktika ellenére azt java­ soltam, hogy tartsunk itt egy pihenőnapot. Artúr csak mormogott valamit, és látható örömmel fészkelte magát vissza hálózsákjába. Ez a pihenő sokat segített nekem. Időnként ki kellett men­ nünk, hogy kiássuk a sátrat a hó alól. így telt el az egész nap. Még egy éjszakán át aludtunk, majd másnap reggel készen álltunk az indulásra. Először fújt a szél és a hó gomolygott körülöttünk, de ez a szél már nem a korábbi szél volt. Az alaptáborból, amikor szeles volt az idő, mindig láttuk a csúcsot, egy nagy hózászlóval a tetején. De most rosszak voltak a látási viszonyok. A csúcs mindig csak egy rövid időre bukkant elő, és azokban a pillanatokban meg­ próbáltam emlékezetembe vésni a terepviszonyokat. Láttuk, hogy még két kuloáron kell átküzdenünk magunkat, ahol szintén na­ gyon kemény volt a jég. A csúcstól mindössze 200 méternyire jelentős technikai problémákba ütköztünk, és itthagytuk az összes kötelet is, hogy segítségünkre legyenek a leereszkedésnél. Délután négy órakor értünk fel a csúcsra, ez évszakhoz képest elég későn, mivel már csak egy óránk maradt a világosból. Ahány­ szor csak elmesélem hegymászásaim történetét, mindig ilyen kér­ désekkel bombáznak: - És aztán? Mit tapasztalt ott fenn? - Ilyen­ kor cserbenhagyom az érdeklődőket. Mit lehet erre mondani? Az Hideg pokol 229 ember gyakran nem is érez semmit. Egyedül a légzésre koncentrál. Ilyenkor tehát azt mondom: - Amikor fent vagyok a csúcson, a puszta tény, hogy meghódí­ tottam a hegyet, elveszti jelentőségét. A legfontosabb az, hogy gyorsan lejussak, és visszamenjek a sátorhoz. Ez az elsődleges cél. Most is pontosan így volt. Kipipálhattuk a csúcsot, már csupán történelem volt. Most maga az élet volt a fontos, és az, hogy még sötétedés előtt leérjünk a sátorhoz. Sötétedésre azonban éppen hogy csak sikerült kijutnunk abból az üvegkemény jéggel borított kuloárból. Most már lámpa fényénél haladtunk lefelé. Semmi hasznát nem vettem annak, hogy emlékezetembe véstem az útvo­ nalat. Kilenc órára koromsötét lett, és mi még mindig a sátrat pró­ báltuk megtalálni. Ott kellett lennie valahol a közelben. Talán egy kicsit lejjebb. Lábunk már rogyadozott a fáradtságtól, de keresé­ sünk eredménytelen volt. Tíz órakor, hóekeként szántva a havat és elveszítve a keresés értelmébe vetett hitünket, hirtelen valami puhára léptem. A sátrunk volt az! Teljesen betemette a hó, és csak a vakszerencsén múlott, hogy megtaláltam. Kiástuk és bebújtunk, szinte repesve az örömtől. Ez alatt a két nap alatt, amikor először engedélyeztünk magunk­ nak pihenőnapot 7500 méter magasban, és aztán megmásztuk a csúcsot, az alsóbb régiókban teljesen elromlott az időjárás. Az alap­ táborban fél méternyi friss hó hullott. Megtöltötte azokat a kuloáro- kat is, amelyeken át le kellett ereszkednünk. Minden néhány lépés után egy nagy hótábla omlott be alattunk, lavinát indítva el. Tor­ kunkban dobogó szívvel ereszkedtünk le. Szerencsére az útvonal bizonyos fokig ki volt jelölve, és a legveszélyesebb szakaszokon rögzített kötél volt, bár kétségkívül, fél méternyi friss hó borította. Amikor visszaértünk az alaptáborba, Wanda és Krzysiek már készen állt arra, hogy ők is próbát tegyenek. Az idő megint jobb­ ra fordult, de az általunk annyira hiányolt napfényben megint lát­ ni lehetett a nagy hózászlót a csúcson. Fent nagyon keményen fújt a szél. Wanda és Krzysiek a negyedik táborig jutott, ahol Wanda be­ vallotta, hogy egyre gyengébbnek érzi magát, így hát úgy döntöt­ tek, hogy lejönnek. Korábban tüszős mandulagyulladása volt, és még nem gyógyult meg teljesen. 230 Függőleges világom

Orvosunk eléjük ment, és segített Wandának lejönni. Ami Krzysieket illeti, ha igazán elszánt lett volna, újra kezdhette volna az egészet, és egyedül is felmehetett volna a csúcsra. Meg tudta volna csinálni. De ehelyett lejött Wandával. így hát február 12-ére az expedíció gyakorlatilag véget ért. A téli expedíciókhoz képest szinte alig vett időt igénybe. Az alaptábor elérése utáni tizenhato­ dik napon Artúr és én már a csúcson voltunk. Az expedíció több szempontból sem volt tipikusnak tekinthe­ tő. Mindent pont fordítva csináltunk, ennek ellenére az expedíció nagyon eredményes volt. A hegyről visszajövet a jól végzett mun­ ka hangulata uralkodott körünkben. Krzysiek nagy érdeme volt, hogy feláldozta saját ambícióit. A nehéz zsák súlya alatt kétrét görnyedve, gyaloglás közben egyszer megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem, ahol nem láttam megbánást, sem neheztelést azért, hogy Artúrral mentem fel a csúcsra, és nem vele. Jacek Palkiewiczre is gondoltam, aki megszerezte első tapaszta­ latait ezekről a hatalmas nagy hegyekről, és veszélyes mivoltukról. Nem hiszem, hogy visszavonulását személyes vereségként élte vol­ na meg. Magunk mögött hagytuk az Annapurnát, mely végül megadta magát az első sikeres téli kísérletnek. Igaz, hogy csak két hegymá­ szónak sikerült. De legalább nem gyarapítottuk újabb nevekkel az áldozatok hosszú névsorát, akik hozzájárultak a hegy tragikus hír­ nevéhez. TIZENÖTÖDIK FEJEZET Tizennégyszer nyolc

Sisa Pangma, Nyugati-gerinc, 1987

éső éjszaka értünk a tibeti Nyalamba a szállodához. Számí­ tottak ránk, hiszen korábban már bejelentkeztünk. Az egész napos utazás után éhesek voltunk. K- Van itt étterem is? - Természetesen... - Csodálatos, szeretnénk enni valamit. - Nem, ez nem lehetséges. Már zárva van. - Nem lehetne mégis tenni valamit? Akármit. Tudja, hosszú út­ ról jövünk. - Értjük. Megpróbáljuk megkeresni a szakácsot. - Rövid időn belül visszajöttek. - Sajnos a szakács moziba ment. Le kell mondaniuk a vacsoráról. Kicsit úgy éreztem magamat, mintha Lengyelországban len­ nénk. Itt azonban még rosszabbá tette helyzetünket az, hogy nem tudtunk kommunikálni senkivel. Éhesek voltunk és mérgesek, 232 Függőleges világom

csomagjainkat pedig olyan gondosan pakoltuk fel a teherautóra, hogy most igazán nem lett volna értelme mindent lepakolni és a szállodai szobában „bivakolni". Elkeseredésünkben bementünk a városba, ahol aztán hajnali egy órakor egy vendéglőként működő kunyhóban felébresztettük az üzletvezetőt, aki felkelt és készített nekünk egy kis zöldséges rizst. Ezután végre az alvásra is gondolhattunk. Amikor szobáink fe­ lé mentünk, megkérdezték, hogy mikor akarunk felkelni. Azt vá­ laszoltuk, hogy szeretnénk egy kicsit lustálkodni, és ezért csak nyolckor kelnénk fel, hogy kilenckor indulhassunk. - Nyolckor? - fintorgott kérdezőnk. Tisztán látszott rajta a meg­ lepődés, de még inkább a bosszúság. Talán túl késői volt számára ez az időpont? Az ördög tudja. Olyan fáradtak voltunk, hogy nem akartunk ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni. Elmentünk aludni. És így ért véget az első, Kínában töltött napunk. Hogyan kerültünk Kínába? 1987 júliusának végén indultunk a Sisa Pangmára, amely a kínai fennhatóság alatt álló Tibetben ta­ lálható. Katowicéi klubom szervezte az utat. Kevés résztvevő volt, és azok is mind jól ismerték egymást: Janusz Majer, Artúr Hajzer, Rysiek Warecki, aki filmet forgatott, Wanda Rutkiewicz és az or­ vosunk, Lech Korniszewski. Aztán ott voltak a mexikóiak, Eisa Avila és Carlos Carsolio; Ramiro Navarrete Ecuadorból; az angol Alán Hinkes; az amerikai Steve Untch; és végül két francia hegy­ mászónő, Christine de Colombel - aki Wandával volt a K2-n -, és Malgosia Fromenty-Bilczewska. Sajnos a Katmanduból Kodariba vezető utat tönkretette az ár­ víz. Az utazás a tibeti határra általában hat-nyolc óra busszal, de mivel az út úgy nagyjából nyolc helyen volt átvágva, neki kellett állnunk a málhák cipelésének a normál expedíciós stílusában. így hát mindjárt a kezdetek kezdetén többletköltségeink merültek fel, és nem várt késedelmet szenvedtünk. De azért sikerült átjutnunk a határon, és átmentünk a gyönyörű Kínai-Nepáli Barátság Hídon. Itt meg kellett válnunk nepáli teherhordóinktól, hiszen kínai össze­ kötő tisztünk már várt ránk, és innentől kezdve ő vállalta a teljes felelősséget tibeti utazásunk és tartózkodásunk megszervezéséért. Egy másik világba léptünk be, nemcsak földrajzi értelemben, ha­ nem a viselkedés és a szokások szempontjából is. Tizennégyszer nyolc 233

Már elmondtam, hogy milyen volt az első találkozásunk ezzel a világgal. Amikor másnap reggel felébredtem és ránéztem az órámra, nyolc órát mutatott. Mindenütt csend honolt. Sehol egy lelket sem lehetett látni. Úgy tűnt, hogy Kínában a pekingi időt használják, ami öt és fél óra eltérést jelent. Vagyis azt jelenti, hogy ha az ember a felkelő Nap által diktált időben ébred fel, akkor az óra már delet mutat. Amikor szóba került az idő, mindig tisztáz­ nunk kellett, hogy pekingi, nepáli vagy európai idő szerint érten­ dő-e az adott időpont. És még így is folyton hibáztunk. A Sisa Pangma alaptábora egyike azon kevés alaptáboroknak, melyet dzsippel közvetlenül meg lehet közelíteni. A tibeti fennsík nem más, mint egy sima .sztyeppe, melyet helyenként fűcsomók borítanak. A járművek úgy tudnak gurulni ezen, mint egy asztal­ lapon, és 2400 méterről 5000 méter magasra képesek felmenni. A más hegyekre való felvonulás hosszú gyalogtúráihoz viszonyítva ez igazi összkomfortot jelentett. De aztán összekötő tisztünk a le­ hető legvalószínűtlenebb helyen határozottan így szólt: - Állj! Itt vagyunk. Ez az alaptábor. A tájékozódásban megzavarva botladoztunk elő a járművek­ ből, de ahogy körülnéztünk, nem telt hosszú időbe, hogy rájöj­ jünk: még mindig nagyon messze vagyunk a hegyektől, melyek épphogy csak megcsillantak a látóhatáron. - Legjobb tudomásom szerint az alaptábor a hegy lábánál van - próbáltam befolyásolni meglehetősen meglepő döntését. - Nem. Nem megyünk tovább kocsival. Itt túl magasra megy az út, kemény és nehéz lesz. Az egészségünkre is gondolnunk kell. Az összekötő tisztet nem lehetett megingatni. - Itt állítjuk fel az alaptábort, és kész. Ezzel elérkeztünk első nézeteltérésünkhöz, melynek során vilá­ gossá tettük számára, hogy hegyet mászni jöttünk ide, nem pedig azért, hogy a sztyeppéken sétáljunk. A hegyek még mindig körül­ belül két és fél napi útra voltak, és teljesen világos volt, hogy a jár­ művek nyugodtan mehetnének tovább. De érveink semmiféle ha­ tással nem bírtak. Nem volt más választásunk, mint hogy ott hagyjuk összekötő tisztünket, a tolmácsot és a szakácsot is, akinek pedig sok pénzt fi­ zettünk azért, hogy levegye vállunkról a főzés terhét. Az összekö­ 234 Függőleges világom

tő tiszt persze sietett közbeavatkozni, és közölte, hogy a szakács az ő rendelkezésére áll. így mi, mint az élcsapat, elindultunk, de problémáink ezzel még egyáltalán nem értek véget. Először is, sokkal több málhánk volt, mint amennyit a megrendelt jakok elbírtak. A másik dolog a petróleum volt. Hogy leegyszerűsítsük az előrejutást, és hogy ne kelljen Nepálból magunkkal cipelnünk, iderendeltünk száz liter petróleumot. Úgy volt, hogy teherautókon hozzák. Meg is érke­ zett rendben, de kiderült, hogy a nepáli főzők a világ minden kin­ cséért sem hajlandóak kínai üzemanyaggal működni. Megpróbál­ tuk egyszer, majd még egyszer. Sziszegtek, füstöt okádtak, de még véletlenül sem égtek. Komoly volt a helyzet. Sötét gondolatok nyugtalanítottak. Üzem­ anyag nélkül nem tudunk főzni, anélkül pedig lehetetlenné válik az expedíció. Küldjünk el egy dzsipet, hogy keressen új főzőket? A legköze­ lebbi város 500 kilométerre volt, de nem láttam más megoldást. - Ezek nem működnek, el kell küldenie a dzsipet néhány főző­ ért - mondtam az összekötő tisztnek. - Nem, ez nincs benne az expedíció költségvetésében. - Természetesen kifizetjük, amit kérnek. Ez alapvető szükséglet. - Nem. Csak azt tehetem, amire utasítást kaptam. - Az összekö­ tő tiszt láthatóan felháborodott. A helyzet reménytelennek tűnt. Reggel aztán még tovább bonyolódtak a dolgok. Pedig tudhat­ tam volna. Mivel ilyen gyorsan jöttünk fel járművekkel, és egy nap alatt emelkedtünk 2000 métert, ez mostanra mindenkit kiü­ tött. Volt akit jobban, volt akit kevésbé. Néhányan halványkék színt öltöttek, és megállás nélkül hánytak. Eközben mindenki a főzők javításával foglalkozott, a hegymászók, a szakács, és a sofő­ rök - és mindenkinek megvolt a maga teóriája. Néhányan azt mondták, hogy túl sok levegőt kap, néhányan azt, hogy keveset; mások szerint túl kicsi nyomás keletkezik a főzőben; megint má­ sok benzint adagoltak a petróleumhoz. A kísérletek változó ered­ ményekkel végződtek. Végül az egyik sofőr találta meg a legjobb megoldást a nepáli főzők és a kínai üzemanyag eme boldogtalan együttélésére. Arra a következtetésre jutott, hogy a benzinnek és a petróleumnak is túl magas a kalóriaértéke, és ezért szabályozni Tizennégyszer nyolc 235 kell a levegőfelvételt. Ezért vékony fémfólia védőlemezeket kezd­ tünk készíteni. Most már végre működtek a főzők, és készíthet­ tünk magunknak meleg ételt. Hangulatunk javult. Megérkeztek a jakok az úgynevezett jakhajtókkal együtt. Mindegyiket teljesen fel kellett szerelnünk tetőtől talpig, ellenkező esetben ezzel egyenér­ tékű összeget kellett volna fizetnünk a szövetségüknek, de ennek a pénznek meggyőződésünk szerint csak töredéke jutott volna el va­ lójában a jakhajtókhoz. Körültekintően kellett kijátszanunk kár­ tyáinkat, hiszen még több jakra volt szükségünk. A tibeti helyi lakosok olyan körülmények között élnek, melyek valószínűleg nem sokat változtak az elmúlt ezer év során. Ők olyan emberek, akik nem szeretnek mosakodni. Vastag koszréteggel bo­ rítva, rongyokba öltözve járnak, mely óriási szegénység benyomá­ sát kelti mindaddig, amíg az ember meg nem látja, hogy a rongya­ ik alól egy nagy halom pénzt húznak elő. Szinte kizárólag a jakok­ ból élnek, de azért tartanak még néhány birkát és kecskét, és két­ ségkívül foglalkoznak egy kis csempészéssel is. Már a második na­ pon elveszett két málhánk, melyben szegény Carlos bakancsai is benne voltak. Attól a perctől kezdve rendkívül gondosan kezdtük őrizni a felszerelést. Végül sikerült megállapodásra jutnunk a többi jakot illetően is, és így elindulhattunk erről az isten háta mögötti helyről, melyet kínai alaptábornak hívtunk. A hegy megközelítése három napig tartott, és nehezen haladt­ unk előre. Először az eső kezdett esni, majd a hó. Az út emelkedő­ kön át vezetett, melyek nagyon süppedősek voltak, és a helyi ja­ kok meglehetősen vadnak bizonyultak, a málhák pedig folyton el­ mozdultak. 5600 méter magasan, pontosan az alaptábor előtt, a hó olyan mély volt, hogy eltakarta az omladékos lejtőket. A jakok nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy kitaposatlan ösvényen halad­ janak. Egyszerűen eliramodtak, nem tudták, hogy melyik irányba kellene menniük. Először tehát ki kellett taposnunk egy jó kis csa- pát számukra, akkor aztán boldogan követtek minket. De amikor az egyik megvágta a lábát egy éles sziklán, a jakhajtók megálljt pa­ rancsoltak, és nem voltak hajlandóak továbbmenni. És így, két órányira tervezett alaptáborunktól, meg kellett vesz­ tegetnünk a jakhajtókat, hogy ők segítsenek felvinni a málháinkat 236 Függőleges világom

a hátukon. Hogy példát mutassunk nekik, mi magunk kezdtünk ci­ pelni néhány málhát. Beleegyeztek, bár ez jó sokba került nekünk. Most már megfelelő alaptábort tudtunk felállítani, és minden a terv szerint haladt, kivéve, hogy Janusz Majer kezdte egyre rosz- szabbul érezni magát. Amikor elértük az alaptábort, lefeküdt, az­ tán nem tudott felkelni. Másnap reggel hallucinálni kezdett. Kipa­ koltuk a csomagokat, elővettük az oxigénpalackot, készítettünk egy hordágyat, és elkezdtük lefelé vinni, hogy félúton találkoz­ zunk az orvossal. Súlyos keringési rendellenességet állapított meg, érgyulladással párosulva, de egy hét múlva sikerült talpra állítania Januszt. Igaz, hogy a mászásban ezután már nem vehetett részt. De mégis nagyon örültünk, hogy ismét velünk üldögélhetett az alaptáborban. Nem voltunk ám ott egyedül. Éppen akkor ért véget egy olasz expedíció, mely nem tudott felmutatni túl sok eredményt. A hó­ ra panaszkodtak. Megérkezésünk napjától kezdve szakadatlanul havazott, a monszun időjárásának minden jellemző tulajdonságá­ val egyetemben. A köd és a rossz látási viszonyok miatt még a hegyet sem láttuk, melyet meg akartunk mászni. Az alaptábor 5600 méteren, más szóval nagyon magasan volt. Innen nézve a 8013 méteres hegy nem tűnt igazán magasnak. Aligha nevezhető tiszteletet parancsoló hegynek a többi nyolcez­ reshez viszonyítva, főleg azért, mert az igazi hegymászás tulajdon­ képpen csak 7000 méter magasságban kezdődik. Ez alatt egy fo­ lyosónak nevezett fennsík van, mely olyan sima, mint az asztal­ lap, és ezt kell követni tizenkét kilométeren át. A mászás ennek a végénél kezdődik. Mivel a Sisa Pangma a könnyebb nyolcezresek közé tartozik, ezért úgy határoztam, hogy a Himalájába most el­ őször magammal viszem síléceimet is. Meg akartam próbálni lesí­ elni erről a viszonylag enyhe meredekségű hegyről. Azt reméltem, hogy két új útvonalat mászhatok meg a Sisa Pangmán. Wanda ab­ ban reménykedett, hogy ő lesz az első hegymászónő, aki feljut a csúcsra. Én még ráadásul két szűz hegycsúcsot is meg akartam mászni a környéken. Augusztus 18-án megkíséreltünk egy akklimatizációs mászást, és azon a ponton bivakoltunk, ahol később az első tábort tervez­ tük felállítani. Itt valami olyat tapasztaltunk, ami arra figyelmez­ Tizennégyszer nyolc 237 tetett, hogy nincs olyan, hogy könnyű hegy. Artúrral voltam egy sátorban. Amikor másnap reggel készülődni kezdtünk, egy ször­ nyen ismerős hangos robaj ütötte meg a fülünket. Megdermed­ tünk. Amikor az erősödő morajlás közeledett, Artúr volt az első, aki kidugta fejét a sátorból. Nem tévedtünk. - Lavinaaa! - ordította. Mindketten a kis kijárat felé ugrottunk, és - csak zoknival a lá­ bunkon - átküzdöttük magunkat a csapdába ejtő anyagon, majd megpróbáltunk minél nagyobb távolságot teremteni köztünk és aközött a hatalmas felhő között, mely végül nagyjából ötven mé­ ternyire a sátrunk előtt megállt. Alán és Steve észre sem vette, hogy valami komoly dolog tör­ ténik. Amikor meghallották a „lavina" kiáltást, még arra sem ma­ radt idejük, hogy kijöjjenek a sátorból. Most kidugták a fejüket, felmérték ezt a havas csatateret, és fejcsóválva gondoltak arra, hogy mi történhetett volna. Ezután rendbe kellett szednünk magunkat, ezért csak a következő napon indultunk el a hegyre. A fennsík nemcsak hosszú volt, hanem nagyjából egy kilomé­ ter széles is. Egyik oldalról a Sisa Pangma határolta, másik oldalról

Sisa Pangma, új útvonal a Nyugati-gerincen át, 1987 szeptember 18. 238 Függőleges világom

egy szűz hegycsúcs, és valóban egy folyosóra emlékeztetett. Speci­ ális bevonattal és kettős rendeltetésű biztonsági kötésekkel ellátott könnyű síléceinkkel elsíeltünk egészen a végéig. A folyosó végén felállítottuk a tábort, és másnap elindultunk, hogy megmásszuk a Yebokangal Ri szűz hegycsúcsát, mely tulaj­ donképpen a Sisa Pangma társa. Ezen a 7200 magas hegycsúcson gyönyörű volt az idő. Tibet úgy nyújtózott el előttünk, mintha a tenyerünkön lett volna. Egyike volt ez azoknak a csodálatos pillanatoknak, amikor az ember ész­ re sem veszi a fáradtságot, a jeges szelet, vagy a fojtogató hóvihart. És most következett síelési kísérletünk. Be kell vallanom, hogy amikor becsatoltam azokat a különleges kötéseket, nem sok maga- biztosságot éreztem. Hogy kevesebb súlyt kelljen cipelnünk, na­ gyon rövid, 160 centiméteres síléceket választottunk. De sikerült lejutnunk. Akkor most jöhet a Sisa Pangma. Artúrral azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a Sisa Pangmát a szűz Nyugati-gerincen, és az addig szintén megmászatlan Nyuga­ ti-csúcson keresztül másszuk meg. Ez a hegy legszembetűnőbb és legnehezebb gerince. Volt egy másik célunk is, az Északi-fal köze­ pén lévő kuloár, de erre Steve és Alán is szemet vetett. Tizenket- ten készültünk a hegy ostromára, és én elmondtam, hogy nem akarom, hogy ezt egy hagyományos értelemben vett expedíció­ nak tartsák, ahol a vezető irányítja a műveleteket az expedíció vé­ géig. Itt mindenki tetszése szerint cselekedhet. Ha valaki a normál útvonalon akar menni, rendben van. Ha mások egy újabb tábort akarnak valahol felállítani, tegyék nyugodtan. Ha valaki a falon lévő kuloárt akarja megmászni, mint Steve és Alán, akkor csak raj­ ta, senki nem fog az útjukba állni. Egyetlen egy dolgot kértem csak, hogy mindenki mondja meg pontosan, hogy hová és kivel megy, egyszerűen azért, hogy ne kerüljünk egymás útjába. - Szabadságon vagyunk - mondtam. - Tegyünk úgy, mintha ez egy hegymászó tábor lenne az Alpokban, ahol mindenki ponto­ san azt teheti, amit akar. így is lett. Mindannyian ugyanazt az első tábort használtuk, mert mindegyikünk útvonala azon a ponton haladt el, és ezért fontos volt, hogy meglehetős gondossággal koordináljuk hadmoz­ dulatainkat, és elkerüljük azt, hogy mindenki egyszerre érjen oda. Tizennégyszer nyolc 239

De ez volt az egyetlen tényező, amit az embereknek számításba kellett venniük terveik kidolgozásakor. Artúr és én a Nyugati-gerinc alpesi stílusú megmászására ké­ szültünk, és nagyban együttműködtünk Rysiek Wareckivel, aki a normál útvonalon akart menni: mi átvisszük a síléceket a folyo­ són, aztán otthagyjuk Rysieknek, aki majd fel tudja használni azo­ kat arra, hogy átsegítsék őt a normál útvonal alacsonyabb szaka­ szain, ahol a hó nagyon mély. Aztán ő otthagyja nekünk a léce­ ket, és mi majd a leereszkedés során felszedjük azokat. Most már csak arra kellett várnunk, hogy elálljon a havazás, de tíz nap telt el, és az időjárás mindent teljesen megbénított. Az ola­ szok szeptember elején mentek el, minden eredmény nélkül. A fo­ lyosóig jutottak el, aztán visszavonultak. Carlosnak hasznára vált ez, mert tudott vásárolni tőlük néhány olyan dolgot, amit tőle még az utazás elején elloptak. Szerencsére, az egyik pár tartalék bakancs, amit magunkkal vittünk, pont illett a lábára, így ő is készen állt a harcra. De amikor már a tizenkettedik nap is várakozással telt el, úgy nézett ki, hogy Carlos legjobb esetben is csak Mexikóba juthat vissza szerencsésen beszerzett új felszerelésében. A napi rutinban az egyetlen változatosságot a konyhai munka jelentette, hiszen hivatalos szakácsunk természetesen lent volt a kínai alaptábor­ ban, és összekötő tisztünkre várt. Ezért minden nap másfajta ételt ettünk: franciát, angolt, mexikóit, amerikait és lengyelt, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a francia konyha a legrosszabb. Mert úgy látszott, hogy egyik francia hölgyünk sem tud megfelel­ ni Brillat-Savarin: Az ízek fiziológiája című művében megfogalma­ zott nemzeti hagyományoknak. Egyszerűbben: nem főztek jól. Tizenkét napi tétlenség után leültem levelet írni, melyben kér­ tem, hogy hosszabbítsák meg engedélyünket. Összekötő tisztünk­ nek címeztem, aki valahol jóval lejjebb a hasát süttetve heveré- szett. Új időpontot jelöltem meg, amikorra a dzsipeknek fel kellene jönniük. Gondosan lezártam a borítékot és átadtam a postafutár­ nak; és ettől a naptól kezdve az időjárás kezdett ránk mosolyogni. A Nyugati-gerincet szinte teljesen a terv szerint másztuk meg. Volt néhány nehéz szakasz, voltak könnyebbek is, de egészében véve nem szembesültünk komoly problémákkal. Egy kicsit olyan volt, mint a Zakopánéra néző Sas-gerincünk, csak ez 7000-8000 240 Függőleges világom méter magasan volt. Eközben egy másik csoport a normál útvona­ lon közeledett a csúcs felé. Ebben a csoportban volt Wanda, Elsa, Carlos, Ramiro és Rysiek Warecki. A környéken volt még négy em­ ber a Stefan Werner szervezte svájci, német és osztrák résztvevők­ ből álló nemzetközi expedícióból is. Bár különböző időpontokban indultunk, mindannyian ugyan- akkorra értünk a mellékcsúcs körzetébe. A Sisa Pangmának két csúcsa van. A mai napig folynak viták arról, hogy melyik a maga­ sabb, bár a topográfusok megállapították, hogy a második csúcs néhány méterrel magasabb. De még most is vannak olyanok, akik azt állítják, hogy az első csúcs nagyobb jelentőségű. Akkor értettem meg, miért mondják ezt, amikor már saját sze­ memmel is láttam a helyzetet. Az első csúccsal egész egyszerűen meg lehet spórolni egy meglehetősen változatos felszínű gerincen való három órányi menetelést. Az osztrákok felértek az első csúcs­ ra, megálltak a tetején, kattogtatták fényképezőgépeiket, és azt mondták, hogy ami őket illeti, ez a legmagasabb pont. Elhatároztuk, hogy mi tovább megyünk az igazi csúcsra, bár tudtuk, hogy 8000 méter fölött semmilyen séta nem lesz könnyű. Addigra már délután négy óra volt. Artúrral nálunk volt teljes bivak-felszerelésünk, mivel alpesi stílusban másztuk meg a hegyet. Úgyhogy nem sokat kellett aggódnunk amiatt, hogy hol fogunk aludni. De Rysiek, Carlos, Elsa, Ramiro és Wanda kevés felszerelés­ sel mászott, táboruk úgy 700 méterrel lejjebb volt. Bár megbeszél­ tük, hogy mindenki a saját dolgát teszi ezen a hegyen, úgy érez­ tem, figyelmeztetnem kell őket, nehogy rájuk esteledjen. Igaz, volt náluk lámpa, és meg voltak győződve arról, hogy boldogulni fognak. Nehéz volt ezt a kérdést feszegetni, mert Rysiek és Carlos mindketten felhoztak nekem egy-egy sílécet eddig a pontig. Az utolsó szakasz már túl meredek volt ahhoz, hogy a síléceket hasz­ nálni tudják. Puszta barátságból hozták fel idáig, és nem befolyá­ solhattam őket. Először Carlos indult el, majd Rysiek és Ramiro, Elsa és Wanda. Artúrral előre engedtük őket. Nem akartunk verse­ nyezni, mert amellett, hogy nehéz hátizsákok voltak rajtunk, még rengeteg időnk is volt. Amikor elértük a két hegycsúcs közötti nyerget, közvetlenül a fő csúcs előtt, ledobtuk terheinket és arról vitáztunk, hogy biva- Tizennégyszer nyolc 241 koljunk-e itt, ahol vagyunk, és csak reggel menjünk-e fel a csúcsra, amikor elég világos van a fényképezéshez. De a csúcs olyan közel volt, hogy nevetségesnek tűnt egy tábor felállításán gondolkodni. - Vágjunk bele! - mondtam. így is tettünk. Úgy határoztam, hogy ezen az utolsó szakaszon síléccel megyek fel. De mire felcsatoltam a léceket, Artúr már elin­ dult fényképezőgépével, és előttem járt. Már fent volt csúcson, mire utolértem, így készülhetett rólam egy elsőosztályú film a hegy csúcsán. Visszatértünkkor egyhangú volt az ítélet: - J ó munkát végeztél azzal a „csúcs-filmmel". Úgy néz ki, mint­ ha tényleg ott jártatok volna! A film egy ősrégi francia Bolie-kamerával készült, mely nagyon egyszerű szerkezet, van egy fogantyú rajta, de még mindig ez a legmegbízhatóbb a nagyon magas hegyekben. A legjobbak azok, melyeket a második világháborúban használtak. Mire feltekertük a filmet, a csúcs elhagyatottá vált, a banda ott járt és elment, és ahogy a Nap a látóhatár mögé süllyedt, utolsó sugarainak fényében a kivételesen széles látóhatár a leglélegzetel­ állítóbb színt öltötte fel. Soha, még legmerészebb álmaimban sem képzeltem, hogy ez ilyen is lehet. És én ott álltam utolsó nyolcez­ resem csúcsán, himalájai rózsafüzérem utolsó gyöngyszemén. Hát sikerült végre. Az egész olyan lassan jutott el tudatomig. Mint az ilyen magas­ ságokban általában, a gondolatoknak utat kell törniük a kimerült­ ségen, az erősen dobogó szíven, és a levegőért való kapkodáson keresztül. Nem is tudtam teljesen kifejezni örömömet ebben a je­ lentőségteljes pillanatban. Egyszerűen csak hatalmába kerített az érzés. Az ember úgy van megalkotva, hogy örömét nem tudja minden egyes elképzelhető helyzetben kifejezni. Csupán egyszer, a Nanga Parbaton éreztem sürgető szükségét annak, hogy ugrálás­ sal és levegőbe dobált karokkal fejezzem ki érzéseimet. És micsoda nyomorúságos ugrás lett belőle. Soha többet nem teszek ilyet. De vajon mi volt az oka annak, hogy nem voltam spontán, egyszerűen és őszintén boldog ebben a pillanatban? Már nem tűnt fontosnak, hogy ez a tizennegyedik nyolcezres csúcsom. Ugyan­ úgy lehetett volna a harmadik vagy akár a hetedik is. 242 Függőleges világom

A gerinc mentén gyalogoltunk vissza, hogy felállítsuk kupola alakú sátrunkat a sötétben. A dolgok nem mentek jól tapintás út­ ján, elvesztettük a sátor egyik tartóvasát, és így olyan kényelmet­ len szedett-vedett éjszakát kellett végigszenvednünk, hogy reggel, amikor felkeltem, ez volt az első gondolatom: Krisztusom, ha most kellene felmennünk a csúcsra, kétlem, hogy akár egyetlen lé­ pést is meg tudnék tenni. Lassan összepakoltuk a holminkat. Még egy kaland várt rám - a síelés. Azt mondhatnám, hogy elég jól síelek. De a legtöbb alkalom­ mal jól kitaposott útvonalakon mentem lefelé. Nagyon kevés ta­ pasztalatom volt az alpesi síelés területén. Szűz, főként nagyon puha hóban síelni teljesen más művészet. Ehhez jött még a hu­ szonhárom kilós hátizsák és a 8000 méteres magasság. Belekezd­ tem egy nagyon hosszú harántolásba az első csúcs körül. A hó mély és puha volt. Nem is láttam a lécek hegyét, és sokszor olyan lassan mozogtam, hogy nem is éreztem ezt haladásnak. Artúr mö­ göttem gyalogolt lefelé, és a közöttünk lévő távolság egyáltalán nem nőtt. Egyszerre nem tudtam tíz méternél többet haladni. Ennyitől úgy kifulladtam, hogy le kellett ülnöm a hóba pihenni, és megvárni, hogy ismét rendesen kapjak levegőt. Most először világosodott meg számomra, hogy a síelés milyen hatalmas energiát emészthet fel. Egy szempillantás alatt semmivé foszlottak elképzeléseim egy erőfeszítést nélkülöző, elegáns és gyors lesiklásról. Álom volt ez csak, melyek filmekből táplálkoztak, ahol a nagyon jól síelők szinte repültek az érintetlen lejtők felett. Hát én egyáltalán nem szálltam madár módjára. Az egész rettenetesen kemény munka volt. Mire elértem a fennsík szélét, ebből az őrült­ ségből összesen csak annyi hasznom származott, hogy egy órával előztem meg Artúrt, aki béketűrően kutyagolt lefelé a saját lábain, ahogy Isten megteremtette őt. Az alaptáborban minden felszerelésünket hátizsákokba töm­ tük, és elindultunk lefelé. Nem volt idő, hogy a nagy hegyre em- lékezgessünk, bár sok minden volt, amire vissza lehetett emlékez­ ni. Wanda mostanra már négy nyolcezrest mászott meg, ő volt az egyetlen nő, aki ilyen lenyűgöző eredményt ért el. Elsa volt az el­ ső latin-amerikai nő, aki megvetette lábát egy magas hegyen, és huszonhárom évesen ő volt a legfiatalabb hegymászónő, aki felju­ Tizennégyszer nyolc 243 tott egy nyolcezres csúcsára. Carlosnak már két nyolcezres állt a háta mögött. Ez nagyon sokat jelentett számára. Alán és Steve egy nagyon elegáns új útvonalat mászott meg az Északi-fal közepén. Rysiek Warecki feljutott a csúcsra, és minden alkalmat megraga­ dott, hogy elmondja: ő volt az első lengyel, aki feljutott a Sisa Pang­ nia csúcsára, mert az utolsó néhány méteren a többiek előtt ment. Artúr és én legyűrtük új útvonalunkat a Nyugati-gerincen, és két nagyon magas, addig szűz hegycsúcsot is a javunkra írhattunk. Mentem lefelé, fejemben, mint egy rosszul megpakolt hátizsák­ ban, kavargott mindaz, ami miatt a többieknek és nekem is okom volt az örömre. Aztán ez a nevek litániájának adta át a helyét, a Himalája tizennégy legmagasabb csúcsának nevét mondogattam magamban, ezek segítettek nekem a lefelé való menetelésben, ezek adták meg a ritmust, pont úgy, mint amikor valaki felfelé megy, és számolnia kell. Tizennégy... Tizennégyszer nyolc... Ezzel most tényleg véget ért valami? Nem. A függőleges világ sosem ér véget. Ott van és vár. Visszajövök. De várjunk csak, mintha egyszer már lettek volna ilyen gondo­ lataim. Mikor is? Hát persze! Legelőször akkor, amikor a Nanga le­ győzött! Az már nagyon régen volt, a teljes tizennégy legmaga­ sabb heggyel ezelőtt. Mi egyébre is gondoltam akkor, az első talál­ kozáskor? Ó igen, arra, hogy a Himalája mégis, hétköznapi embe­ reknek is való. Igazam volt. Krzysztof Wielicki utószava

zerkilencszáznyolcvanhat január tizenkettedike van, fagyos, szeles, de egyébként kellemes nap 7400 méter magasságban. EA Kangcsendzönga hegytömb déli bástyája alatti fennsíkon va­ gyunk. Tegnap Jerzy és én először másztuk meg a csúcsot télen. De ma... Andrzej Czoktól búcsúzunk, aki hosszú időn át volt Jerzy hegy­ mászótársa, egy briliáns lengyel hegymászó, aki tegnap halt meg a harmadik táborban. Letérdelünk a gleccserhasadék szélén, Andr­ zej végső nyughelye mellett, botokból készített keresztet helye­ zünk el a síron, és elmondunk egy imát. Jerzy sokáig áll a sír mellett, míg elmondja személyes búcsúját, majd fennhangon megkérdezi: - Miért kellett az Istennek elvennie egy ilyen jó embert? Most először látok könnyeket a szemében, majd dühöt és csa­ lódottságot, amiért nem tudott segíteni Andrzejen. - Lehet, hogy lett volna esélyünk segíteni? Lehet, hogy hibát követtünk el? Krzysztof Wielicki utószava 245

Most 1987 februárjában járunk, de ez nem olyan kellemes nap, bár meleg van, és alacsonyabban vagyunk. Ez az Annapurna I északi fala tövében lévő alaptábor. Látjuk Jerzyt és Artúrt a moré- nán, amint szerencsésen, épségben jönnek vissza a csúcsról. Elé­ jük megyünk, hogy fogadjuk őket. Jerzy szélesen integet, és torka szakadtából énekel egy dalt, ami akkor nagyon népszerű volt Len­ gyelországban: Szeretlek élet. Bánat és öröm, tragédia és győzelem, mind erősen hozzátarto­ zott életéhez. Ő egy ilyen fajta világban élt, ezt szerette és ezt gaz­ dagította tapasztalataival, gyakran szélsőséges mértékben és érzel­ mekkel tele. Az olvasó a könyvből már megtudta, hogy Jerzy Ku- kuczka a mi időnkben az egyik legkiválóbb himalájai hegymászó volt. Számos kiemelkedő, modern stílusban véghezvitt hegymá­ szás fűződik nevéhez. Hazámban a bátorság és a merészség szim­ bóluma lett, és példakép a fiatalabb hegymászó generációk számá­ ra, akik kalandot kerestek a hegyekben. A nyolcvanas években, a lengyel himalájai hegymászás aranyéveiben, Jerzy Kukuczka volt a legjobb. De ki is volt valójában Jerzy Kukuczka, vagy becenevén, ahogy csoportunkban ismerték őt, „Jurek", vagy „Kukus"? Első ránézés­ re nem volt benne semmi különös, ami megkülönböztette volna a körében lévő többi hegymászótól. Csendes, keveset beszélő, zár­ kózott ember volt. Akkor élénkült csak meg igazán, amikor a tár­ salgás a hegymászásra terelődött. Egyébként ritkán nyílt meg, és ha mégis, akkor sem nyílt meg egészen, még azok előtt sem, akik a legközelebb álltak hozzá mind a jó, mind a rossz időkben. A rej­ télyesség légköre lengte körül, ami egyfajta szellemi fölényt adott neki társai és riválisai felett. Mindig tartalékolt valamit, akár egy váratlan döntést, akár egy darab szalonnát, vagy egy fokhagyma­ gerezdet, a megfelelő pillanatra. Konfliktuskerülő ember volt. Ez alatt azt értem, hogy soha nem kezdett vitát, illetve nem bonyolódott vitába. Ha egyszer eldöntötte, hogy mit akar tenni, akkor rugalmatlanná vált és nem adta be a derekát. Attól a pillanattól kezdve mindent célja elérésének rendelt alá, bár sohasem a többi hegymászó rovására. Kiemelkedő sikereinek legnagyobb részét saját magának köszönhette, és ebben nagyban segítette őt határozottsága, és a szó jó értelmében vett makacssága. 246 Függőleges világom

A többi hegymászó körében nagy népszerűségnek örvendett, nemcsak szerénysége miatt, hanem a hegyek iránt, és a hegymá­ szótársak eredményei iránt tanúsított mély tisztelete miatt is. A legkevésbé sem érdekelte, hogy arculatot teremtsen magának a médiában. Valójában egyáltalán nem is törődött ezzel. Egész éle­ tét hegymászó álmai és ambíciói megvalósításának szentelte, és nem foglalkozott azzal, hogy médiaszemélyiség vagy hős legyen. Mivel a természet kiváló egészséggel, figyelemre méltó tehetséggel és hatalmas pszichés állóképességgel áldotta meg, mindent meg­ szerzett a hegyektől, amit akart. Kétségkívül, nagyon sikeres hegy­ mászó volt, és tulajdonképpen annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy újabb és újabb győzelemmel tér vissza a hegyekből, hogy magától értetődőnek tekintettük sikerét; és nekünk megdöbbentő bizton­ ságérzetet adott, ha az ő expedíciójának részesei lehettünk. 1981-et írunk, és az új-zélandi Alpokban vagyunk. Itt vagyok először összekötve Jurekkel. Ezt megelőzően útjaink időről időre keresztezték egymást, és eddigre már mindketten magunk mögött tudhattuk az Everestet. De most, miután feljutottunk a Mount Hicks nehéz hegycsúcsára és végigcsináltunk egy hosszú traverzá- lást, kötélen kezdünk leereszkedni a 600 méteres falon. Jurek a második kötélereszkedést egy nagy sziklakiszögellésről indítja. Elő­ ször én megyek le, majd Rysiek, és mindketten várjuk Jureket. Egyszer csak egy nagy reccsenést hallunk! Mindkettőnknek eláll a lélegzetünk, amint látjuk Jureket lezuhanni, nyomában egy szik­ lával! Arra gondolunk, hogy itt a vége... Valami csoda folytán Ju­ rek zuhanása véget ér egy párkányon, nagyjából hat méterrel fe­ lettünk. Hátizsákja, melyben az összes hálózsák benne van, tom­ pítja a földetérést. Alattunk egy nagyjából 500 méteres meredély tátong! Kétségtelen, hogy ez alkalommal nagy szerencséje volt (és persze nekünk is). Azt hiszem, rendkívüli szerencsével megáldva született, és ez végigkísérte őt mindenhová, ahol járt, bár ugyan­ akkor azt is gondolom, hogy nagyon keményen meg is kellett dol­ goznia azért, hogy kivívja ezt a szerencsét. A mindennapi életben Jureknek eltérő szokásai voltak, melye­ ket hegymászó társai jól ismertek, és melyeket sohasem próbált meg eltitkolni. Amikor éppen nem mászta a hegyet, hosszú órá­ kon át aludt sátrában, és gyakran maga készítette el saját ételeit, Krzysztof Wielicki utószava 247 melyek mindig jobbak voltak a mieinkénél. Ha megkérdeztük, hogy akar-e valami édességet, mindig azt válaszolta: - Igen, kérek egy heringet! - Kedvenc „zöldsége" a golonka, egy speciális len­ gyel sonka volt. Szeretett jókat enni és inni, és sohasem utasítot­ ta vissza a pohár vodkát vagy egy - ahogy a lengyel hegymászók mondják - alkohollal feljavított teát; és a holmija között mindig lehetett találni egy tartalék üveget! Nem tartott speciális diétát, hanem általában azt ette, amihez kedve volt, és fejvesztve mene­ kült, ha csak egy halvány utalás is történt a legfrissebb étkezési hóbortra, vagy ételdivatra, vagy ha valaki speciális diétát javasolt. 1984 júliusa, alaptábor a Broad Peak gleccserén. Szakad az eső, és mi meglehetősen idegesen várjuk Jurek és Wojtek Kurtyka visz- szatértét, akik a Broad Peak csúcsain akartak átkelni. Végül nyolc nap után sikeresen, és feltételezéseink szerint teljesen kimerültén, érkeznek vissza. De nem. Jurek, aki nagyon éhes, egyenesen a kony­ hába megy, és készít egy hatalmas adag spagettit mindannyiunk­ nak. Aztán este kártyázni kezd velünk, a játék hajnalig is eltart. Fi­ zikailag megtörhetetlen volt. Mindig nagyon rövid idő alatt nyer­ te vissza erejét, és az aszpirinen kívül soha nem szedett gyógyszert. Fagyás ellen mindig nagyon bő, egy számmal nagyobb bakancsot hordott. Én magam is kipróbáltam ezt az ötletet, és kétségkívül működött, bár beletelt némi időbe, mire megszoktam együtt visel­ ni a nagyobb bakancsokat a hágóvasakkal. Nem tudom, hogy babonás volt-e vagy sem. A csúcson mindig ott hagyott egy kis játékot vagy kabalát, és minden személyes fel­ szerelésén kilences számjegy volt. Hogy miért? Mert első expedí­ cióján, Alaszkában, a kilencedik helyre került a csapat fontossági hierarchiában; eléggé a lista aljára! Persze gyorsan egyik vezető alakja lett hegymászó világunknak, de ő mindig hűségesen ragasz­ kodott a kilences számához. A szimbólumok fontosak voltak Jurek számára, autója rendszáma is „8000" volt. Bár mindig a legmagasabb célokat tűzte ki maga elé, sohasem tárta fel terveit az expedíció indulása előtt. Nem volt kialakult fi­ lozófiája vagy teóriája azzal kapcsolatban, hogy mit fog tenni, vagy hogy azt hogyan kellene csinálni. Elfogadta a csúcsra való feljutás minden stílusát és módszerét, és ez volt hegymászásának legfontosabb eleme. Amikor klasszikus stílusban mászott, akkor 248 Függőleges világom

nagy csapattal támadta a hegyet, ha alpesi stílust alkalmazott, ak­ kor egy kis csapattal, vagy teljesen egyedül ment télen és nyáron, nappal és éjszaka. Amikor 1987-ban, egy évvel Messner után, Jurek is feljutott a tizennegyedik nyolcezres csúcsra, és ezzel megszerezte az úgyne­ vezett „Himalája koronáját", sok ember meg volt győződve arról, hogy megelégszik eredményeivel és lejjebb teszi a mércét. De ő hű­ séges maradt ambícióihoz, és nem adta alább célkitűzéseit, sem tö­ rekvéseit. Sőt, éppen ellenkezőleg, most arról álmodott, hogy átkel a Kangcsendzöngán, és ismét megpróbálkozik a Lhoce déli falával. 1989 júniusában Jurek bejelentette a Katowice Klubban, hogy ősszel a Lhoce déli falának megmászására indul. Sajnos Artúr Haj- zer és én nem tudtunk vele menni, mert mi is éppen akkor tértünk vissza a Lhoce déli falának megmászására tett harmadik próbálko­ zásunkról; 1985-ben, 1987-ben és 1989-ben jártunk ott. Mielőtt elhagytuk volna az alaptábort, elhatároztuk, hogy legalább két évig nem jövünk vissza, és meghagyjuk a falat másoknak, bár úgy éreztük, hogy erkölcsi jogunkban áll azt megmászni. Lehet, hogy Jureknek el kellett volna halasztania utazását és egy kicsit tovább kellett volna várnia? Lehet, hogy hiba volt ilyen hamar mennie? De Jurek egy tapodtat sem engedett elhatározásá­ ból. Emellett úgy érezte, hogy elszámolnivalója is van a Lhoce-fal- lal, különösképpen 1985 után. Ezen felül egy Messner vezette nemzetközi expedíció is úgy tért vissza tavasszal, hogy nem sike­ rült feljutniuk a Lhoce déli falán. Jurek ezért még nagyobb kihí­ vást érzett, hogy a lehető leghamarabb vágjon bele ebbe az expe­ dícióba. Ez lett a negyedik lengyel expedíció a Lhocén, amelyik tragédiával végződött. Három alkalommal már nagyon közel vol­ tunk a csúcshoz, egyszer mindössze 200 méter távolságra. De a si­ ker másoknak rendeltetett, nem nekünk. Ilyen az élet! Jurek körül­ belül öt méterre volt attól a kis nyeregtől, ahol Artúr Hajzer és én 1987-ben egy éjszakát töltöttünk egy hóba vájt lyukban. Innen még mindig nagyon nehéz felmászni a csúcsra, de már nagyon közel van. Élete brutális hirtelenséggel ért véget 1989 október 24-én. Klasz- szikus körülmények között halt hegymászóhalált: egy nagyon me­ redek fal, egy elszakadt kötél és egy végzetes zuhanás a semmibe. Krzysztof Wielicki utószava 249

Mindenszentek napján a katowicei katedrálisban gyászmisét tartottak Jurekért, ahol többszáz ember jelent meg a közeli család­ tagoktól a teljesen idegenekig; eljöttek mindazok, akik csodálták életét, tehetségét és eredményeit. A gyászmise mélyen megindító volt, és a trombitások Jurek kis hegyi szülőfalujából, Istebnából, trombitaszóval vettek végső búcsút tőle. Mindannyian nagyon csendesen és nagyon alázatosan vonultunk ki a templomból.

Krzysztof Wielicki, Tychy, 1992 március 20. 250 Függőleges világom

Névmutató

Abruzzi-gerinc, 71, 73 Cielecki, Krzysztof, 36 Alaszka, 10, 16, 23, 29, 247 Cieszyn, 145 Alpok, 10, 15, 48, 49, 183, 185, Concordia, 72, 103 238, 246 Csillagok délben, 63 Ama Dablam, 30 Czok, Andrzej, 25-26, 28, 36-40, Amerika, 52, 77, 113, 119, 156, 49, 121-122, 124-126, 133, 192, 205, 232, 242, 239 171, 173, 175-182, 244 Amritszár, 83 Czyzewski, Mikolaj, 153 Anglia, 51, 59 Annapurna, 118, 125, 208-209, Dambush-hágó, 120-121 211, 220-223, 230, 245 Dasal, Mirek, 164, 168 Ausztrália, 47-48 Dasszó, 183, 186, 191 Ausztria, 71, 105 de Colombel, Christine, 232 Avila, Elsa, 209, 232 Delhi, 145, 170 Dhaulagiri, 48, 114-118, 121, Baltoro-gleccser, 72, 86, 102, 209 123, 125, 131-133, 135, 141, Baranek, Janusz, 16, 28, 132 146 Barrard, Liliane, 205 Barrard, Maurice, 205 Elbrusz, 71 Berbeka, Maciéj, 137 Everest, 23-24, 29, 31-35, 37, 40, Biarchedi, 110 42, 45-47, 123, 136, 170, 246 Bielun, Andrzej, 150 Bilczewski, Adam, 15-16, 19, 26, Fai, Vincent, 166-168 28, 116-117, 125, 129, 182 Fiut, Walenty, 110 Bombay, 17, 51, 170 Flaczynski, Krzysiu, 144 Broad Peak, 15, 68, 73-74, 76, Fligel, Grzegorz, 11 81-82, 85-87, 100-103, 106, Francia-nyereg, 120-121, 133, 135 107, 109-110, 113-114, 190, Freudig, Toni, 195, 196 191, 227, 247 Fromenty-Bilczewska, Malgosia, 2 3 2 Carsolio, Carlos, 149, 153-154, Furster, Beda, 192, 199 156, 159-160, 209, 211-218, 220, 232, 235, 239-240, 243 Gajewski, Rysiek, 36-37 Casarotto, Renato, 206 Gangesz, 51 Chadwick-Onyszkiewicz, Alison, Gardzielewski, Miroslaw, 137, 69 154, 161 Cso Oju, 114, 116-118, 125, Gasherbrum-Kelet, 89 133, 136-137, 141, 143, 145, Gasherbrum I., 83, 8 6 -8 9 146, 155 Gasherbrum II., 69, 83, 89, Chrobak, Gienek, 36, 38, 137 9 6 -9 7 , 102 Cichy, Leszek, 33-34, 42, 45, 72 Gasherbrum III., 69 Névmutató 251

Gasherbrum IV., 1 0 2 -1 0 3 , 109, Janow, 50 164 Gasherbrum La, 89 K2, 15, 6 9 -7 3 , 7 6 -78, 81, 85, 98, Gasherbrumok, 15, 85-86, 88, 103 100, 102-103, 109, 183-185, Gdanszk, 46 189-193, 205-206, 208-209, Genet, Ray, 23, 29 227, 2 3 2 Ghilini, René, 48-49, 51 Kalmus, Piotrek, 147, 154, 162 Gilgit, 104, 113, 147, 150 Kangcsendzönga-Dél, 15, 38, 174 Gilkey, Art, 77 Kangcsendzönga-Közép, 15, 38, Gliwice, 11, 15 174 Godlewski, Julian, 34, 115, 117 Kangcsendzönga, 15, 168, 170, Grandes Jorasses, 11, 49 171, 174, 184, 227, 244, 248 Kangui, 208 Hajzer, Artúr, 164, 166, 168, Karacsi, 186, 190 170-171, 178-179, 181, 181, Karakorum, 81, 87, 110-112, 190 208-209, 211-212, 214, 216, Karakorumi Autópálya, 71, 217, 219-222, 225-226, 228, 1 0 3 -1 0 4 230, 232, 237-243, 245, 248 Katmandu, 18, 34, 49, 51, 53, Hawley, Liz, 67 59, 65, 117-118, 133, 135, Heinrich, Zyga, 25-28, 33, 144, 168, 170, 182, 209, 35-40, 44, 117, 137-138, 210, 214, 220-221, 223, 232 140-143, 149-150, 155-162 Katowice, 10-11, 28, 47, 49, 50, Herrligkoffer, Karl, 150, 51, 63, 101, 163, 172, 181, 184-191, 193-195, 205, 210 209, 221, 232, 248-249 Hidden Peak, Kék-hegység, 48 lásd Gasherbrum I. Khatka, 52-54, 65-66 Himalája, 10-11, 14-15, 25, Khumbu-jégletörés, 36 31-32, 37-38, 46-48, 53, 55, Khumbu-vidék, 22 56, 66, 71, 75, 77-78, 81, 89, Kielkowska, Malgosia, 17, 19, 21 99-101, 114, 116, 143-144, Kína, 213, 232-235, 239 147-149, 155-156, 159-160, Kochanczyk, Michal, 161 163, 166, 168-169, 171, Kodari, 232 180-181, 184, 188, 197, 209, Korniszewski, Lech, 36, 232 212, 215, 221, 236, 241, Krakkó, 49, 51, 146-147 243, 245, 248 Krüger-Syrokomska, Halina, Hindukus, 11, 15-16, 24, 55, 185 70-71, 77-78 Hinkes, Alan, 232, 238, 243 Kukuczka, Celina, 31, 115-116 Holda, Rafal, 164-166, 168-169 Kukuczka, Maciek, 32, 63, 67 Huh Young Ho, 67 Kukuczka, Wojtek, 116 Kulis, Janusz, 36, 40 India, 17-18, 51, 83-84' Kuras, Mirek, 126-127, 132 Iszlámábád, 71, 81, 86, 88, Kurczab, Janusz, 15, 70-71, 77, 81 96-97, 101-103, 147, 186 Kurtyka, Wojtek, 48-49, 51, 55, Istebna, 169, 122, 181, 249 56-59, 64, 69, 70, 72-74, 76, 252 Függőleges világom

77-89, 91, 93-95, 98, 100-103, Moszkva, 170 106-110, 113-114, 164, 195, Mount Cook Nemzeti Park, 48 209, 211-213, 247 Mount Cook, 48 Mount Dixon, 48 Latallo, Stanislaw, 185 M ount Hicks, 48, 246 Lengyelország, 15-16, 18, 34, 48, Mount McKinley, 11, 24, 218 49, 55, 71-72, 97, 99, 101, Mularz, Pawel, 146-147, 153, 103, 118, 135, 145-146, 169, 156, 159 170, 187, 206, 221, 231, 245 München, 184 Lhoce, 12, 14-16, 23-25, 29-31, 38, 40, 49-50, 77, 163-164, Namcse Bazar, 22, 29 168-171, 174, 185, 208, 211, Nanga Parbat, 11, 16, 24, 30, 55, 213, 248 146-147, 149, 159, 162-163, Lipinski, Wiesiek, 18, 22 169, 209, 241, 243 Lobodzinski, Slawek, 1 5 2 -1 5 4 , Navarette, Ramiro, 232, 240 156, 159-161 Nazir Szabir, 76 Loretan, Erhard, 88 Nepál, 18-19, 32, 34, 49, 50-51, Lukaszewski, Marék, 11 65, 75, 117-118, 135, 170, Lukla, 136, 168 210, 213, 232-234 Lwów, Alek, 72 Niklas, Robert, 16 Norvégia, 48, 185 Macsapucsare, 118 Noshaq, 185 Machnik, Andrzej, 125-126, Nowak, Jasiu, 164 168, 179, 181-182 Nyalam, 231 Maclntyre, Alex, 48-49, 51, 55, Nyugat-Németország, 16 5 7 -5 9 , 64 Majer, Janusz, 101-102, 108, Okopinska, Anna, 70, 73, 78 110, 192, 205, 232, 236 Olaszország, 223 Makalu La, 61 Olech, Jacek, 136 Makalu, 47-49, 52, 54-56, 64, Olech, Waldek, 33, 35-40, 44 66-67, 69, 211, 227 Malte Brun, 48 Paczkowski, Andrzej, 99 Manaszlu, 208-211, 213, 223, Pakisztán, 70, 75-76, 81, 83-85, 2 2 5 -2 2 6 97-98, 101-104, 114, 186, 188 Masherbrum-gleccser, 110 Palkiewicz, Jacek, 223-224, 230 Masherbrum La, 110, 113 Pankiewicz, Krzysiek, 172, 178-179 Mayangdi-völgy, 118 Pawlikowski, Maciej, 137 Messner, Günther, 30, 55 Pawlowski, Rysiek, 104, 110, 164 Messner, Reinhold, 29-30, Pennington, Alan, 205 54-55, 59, 64, 76-77, 82, 99, Petit Dru, 11, 49 143-144, 171, 211, 213, 248 Piasecki, Przemek, 171, 173-179, Mexikó, 72, 149, 156, 159, 209, 181 212, 218, 232, 239 Piekutowski, Manius, 148 Morfa, 134, 135 Piotrowski, Danka, 206, Névmutató 253

Piotrowski, Tadeusz, 149-150, Tokarzewski, Michal, 222 153-154, 184-185, 201-207, Trango-tornyok, 209 186, 188-193, 195-196, Tukucse, 120 1 9 8 -2 0 0 Podhale, 22 Új-Zéland, 47-49, 246 Pokhara, 118-119, 135 Untch, Steve, 232 Popowicz, Andrzej, 18 Urdukasz, 86 Pronobis, Marek, 148 Varsó, 15, 31, 48, 181, 222-223 Rüedi, Marcel, 88, 227 Viharban, fagyban, 185 Rusiecki, Kazik, 36, 40 Rutkiewicz, Wanda, 15, 69-71, W ach, Zbyszek, 10 77-78, 81, 98, 192, 199-200 Walesa, Lech, 46 222-223, 225-227, 229-230, Warecki, Rysiek, 49, 51, 232, 236, 240, 242 102-103, 105, 115, 209-210, 220, 222, 225, 232, 239-240, Samolewicz, Andrzej, 153 243, 246 Sas-gerinc, 249 Wawrzyniak, Andrzej, 18-19 Schmatz, Hannelore, 29 Werner, Stefan, 88, 100-102, 240 Scott, Doug, 54-55, 59, 64 Westerlund, Edek, 103, 105, Serafín, Jan, 36 2 0 9 -2 1 0 Sher Khan, 76, 104 Westerlund, Renata, 210 Sisa Pangma, 211, 2 3 1 -2 3 3 , Wielicki, Krzysztof (Krzysiek), 236-238, 240, 243, 33-34, 42, 45, 47, 72, 110, Szilézia, 9-10, 31, 117-118, 146, 164, 168, 170-171, 173-178, 180, 221 181-182, 222, 225-230, 244, Szkardu, 96, 103, 110, 113-114, 249 2 0 6 Wilczynski, Ludwig, 48-49, Skorek, Janusz, 10-11, 25-26, 1 7 8 -1 7 9 28, 121-122, 124-125 Wolf, Dobroslawa (Mrufka), 205 Skorupa, Piotr, 9-10 Wroclaw, 15, 70 Smolich, John, 205 Wróz, Wojtek, 36, 38, 72, 205 Szoma, 220 Svájc, 34, 89 Yalung Kang, 174 Swiatkowski, Tomek, 102-103, Yebokangal Ri, 238 105, 113 Szczecin, 184, 206 Zakopáne, 239 Zawada, Andrzej, 31, 33-36, Tátra, 9-10, 15, 17, 22, 25, 48, 39-40, 44-45, 98, 116-117, 78, 98, 121, 127, 173, 180, 137, 141, 185 185, 206, 208 Zemp, Rolf, 192, 199 Terray, Lionel, 63 Tibet, 63, 231-233, 235, 238 Tirics Mir, 185-186 Megjelent:

REINHOLD MESSNER:

V, A KRISTÁLYHORIZONT EGYEDÜL AZ EVERESTEN

zerkilencszányolcvan augusztus 20- án Reinhold Messner elérte a Mount EEverest csúcsát egyedül és oxigén használata nélkül. Rendkívüli és történelmi jelentőségű teljesítmé­ nyéről írott nagyszerű, színes beszámolója adja könyvének, A Kris- tályhorizont-nak jelentős részét. Messner szenvedéllyel írja le uta­ zását a havas hegycsúcsok, a kopár, szeles fennsíkok, a lerombolt kolostorok és a jakkaravánok rejtélyes és misztikus országán, Tibe- ten keresztül. Azonosítja magát azokkal a legendás hegymászók­ kal, akik előtte már jártak a Föld legmagasabb hegyén. Mallory, Ir- vine és Wilson kelnek életre, ahogy végigkísérhetjük páratlan és emberfeletti küzdelmét a heggyel, hogy elérje a Világ Tetejét. Vakító fényben és oxigénben ritka levegőben, a végkimerült­ séggel, a veszélyekkel, az örömmel és a kétségbeeséssel szembenéz­ ve, Messner megpróbál választ adni arra az újra és újra elhangzó kérdésre, hogy a himalájai hegymászót mi vezeti arra, hogy ekko­ ra kockázatot vállaljon. Nena Holguin naplóbejegyzései további betekintést nyújtanak Messner életébe és motivációiba. A tibeti tú­ ráról és a mászásról készült lélegzetelállító felvételek keltik életre ezt a csodálatos beszámolót. Reinhold Messner - minden idők egyik legkiválóbb hegymá­ szója - az első ember, aki megmászta a Föld mind a tizennégy nyolcezer méter feletti csúcsát. Számos könyv szerzőjeként, Mess­ ner ékes szószólója a természet védelmének is. Megjelent:

THOMAS F. HORNBEIN:

EVEREST: A NYUGATI-GERINC ÁTKELÉS A MOUNT EVEREST CSÚCSÁN

Mount Everest nyugati gerince az egyik legnehezebb útvonal a hegy­ re. Nagyon hosszú, meredek, és a Ajeges szél egyfolytában ostromolja. Az 1963-as amerikai expedíció azzal a céllal érkezett a hegyhez, hogy az első amerikait minden­ képpen feljuttatják a csúcsra, mégha a Déli-nyereg útvonalon ke­ resztül is, ami hegymászó szempontból a legkönnyebbnek számít. Norman Dyhrenfurth, az expedíció vezetője, azonban nem szá­ molt Thomas Hornbeinnel, az aneszteziológussal, aki mint egy megszállott, ragaszkodott ahhoz, hogy egy új útvonalon, a Nyu­ gati-gerincen érje el a világ tetejét. Akár élete árán is! Társával, Willi Unsoelddal, a páratlan egyéniségű filozófia-professzorral Hornbein elindult fölfelé egy olyan útvonalon, amin, tudták na­ gyon jól, hogy nehézsége miatt nem lesznek képesek leereszkedni. Elérték a csúcsot, de már nagyon későn. A sötétségben megpróbál­ tak eljutni a Délkeleti-gerincen lévő legfelső táborig, de nem sike­ rült. Két csapattársukkal összetalálkozva így kénytelenek voltak 8500 méteren, a rettentő hidegben, a szabadban tölteni az éjsza­ kát, ami az esetek nagy részében egyenlő a biztos halállal... Túlélték, és így Hornbein megírhatta nagyszerű, őszinte, oly­ kor humoros beszámolóját erről az egyedülálló kalandról.

Az előkészületben lévő további könyveket lásd a Corbis Könyvkiadó honlapján: www.corbis.hu