DOCSLIB.ORG

PROTESTÁNS INTÉZMÉNYI KÖNYVTÁRAK MAGYARORSZÁGON 1530-1750 Jegyzékszerű Források

Total Page：16

File Type：pdf, Size：1020Kb

Download full-text PDF Read full-text
PROTESTÁNS INTÉZMÉNYI KÖNYVTÁRAK MAGYARORSZÁGON 1530-1750 Jegyzékszerű Források PROTESTÁNS INTÉZMÉNYI KÖNYVTÁRAK MAGYARORSZÁGON 1530-1750 Jegyzékszerű források ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR BUDAPEST 2009 0 PROTESTÁNS INTÉZMÉNYI KÖNYVTÁRAK MAGYARORSZÁGON Libraries of the Protestant Institutions in Hungary ADATTÁR X'VI—XVIII. SZÁZADI SZELLEMI MOZGALMAINK TÖRTÉNE 1 ÉHEZ Documentation of Intellectual Movements History in Hungary from the 16th to the 18th Century 19/2 Sorozatszerkesztő / Ed. by BALÁZS MIHÁLY KESERŰ BÁLINT PROTESTÁNS INTÉZMÉNYI KÖNYVTÁRAK MAGYARORSZÁGON 1530-1750 Jegyzékszerű források Sajtó alá rendezte OLÁH RÓBERT ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR BUDAPEST 2009 Készült a Szegedi Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszéke, és az Országos Széchényi Könyvtár együttműködése keretében In memoriam Oláh Imréné (1961-2008) Lektorálta és szerkesztette MONOK ISTVÁN SZÉKELY JÚLIA Egyes jegyzékek közlésénél munkatárs PAVERCSIK ILONA Technikai szerkesztő DETRE ILDIKÓ ISBN 978-963-200-565-2 HU ISSN 0230-8495 Terjesztés Országos Széchényi Könyvtár H-1827 Budapest, Budavári Palota F épület Király Tímea, [email protected] , tel. +36 — 1 - 22 43 878 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ VII VORWORT X RÖVIDÍTÉSEK XIV KÖNYVJEGYZÉKEK 1 Evangélikus könyvtárak 3 Beszterce 3 Besztercebánya 3 Brassó 4 Eperjes 10 Kassza 11 Késmárk 11 Kisszeben 12 Medgyes 14 Missen 15 Nagyszeben 15 Selmecbánya 16 Sopron 17 Trencsén 19 Református könyvtárak 20 Borberek 20 Debrecen 20 Érsekújvár 225 Gyöngyös 225 Kecskemét 232 Kolozsvár 233 Marosvásárhely 237 Nagybánya 240 Nagyenyed 243 Nagykőrös 245 Nagyszombat 248 Sárospatak 252 Szászváros 330 Szatmár 330 Székelyudvarhely 332 Tarcal 337 Torda 337 V Zabola 337 Zilah 338 Unitárius könyvtárak 338 Kolozsvár 338 Torda 343 Függelék (városi könyvtárak, városi tanácsi könyvtárak, városi intézmények könyvei) 344 Besztercebánya 344 Eperjes 345 Kassa 347 Kőszeg 347 Nagyszeben 348 Trencsén 348 SZEMÉLY- ÉS HELYNÉVMUTATÓ 354 VI ELŐSZÓ Az Adattár a XVI—XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez című sorozatnak ez a kötete kettős céllal született: egyrészt közölni akartuk azokat a protestáns intézményi könyvtárak anyagát dokumentáló összeírásokat, amelyek eddig nem jelentek meg, másrészt összegyűjtöttük a már megjelent katalógusok és könyvjegyzékek bibliográfiai leírását, és ezeket az egyes intézmények sorrendjébe rendeztük. Kötetünk tehát szerkezetében hasonló a sorozat 19/1. tagjához, ahhoz, amelyben a katolikus intézményi gyűjteményekről adtunk számot (Katolikus intézményi köiyvtárak Magyarországon 1526-1726. JegYzékszerű források. Sajtó alá rendezte Zvara Edina. Szeged, 2001.) A kötetben szereplő három protestáns felekezet, az . evangélikus, a református és az unitárius története szorosan összefonódott a közös gyökereket jelentő 16. századtól a vizsgált korszak határáig, 1750-ig. Az ország Mohács után elveszítette az addig egyeduralkodó katolikus vallású főpapságának jelentős részét, majd a török hódítása miatt a következő püspöki generációk már nem tudták befolyásukat megőrizni. Többnyire arra sem volt lehetőségük, hogy saját egyházmegyéjüket meglátogassák, hiszen az a török által elföglalt területen feküdt. A katolikus hierarchia szervező erejének a hiánya volt az egyik oka a reformáció gyors terjedésének. Bár kezdetben nem különült el élesen az ágostai és a helvét irányzat, a század végén már jelentős hitviták zajlottak közöttük. Az Erdélyi Fejedelemségben a század második harmadára már mindkét ágazat bevett felekezet (recepta religio) lett. A 17. század már a katolikus egyház újjászervezésének, és erőteljes térhódításának a százada. Ez a térhódítás gyakran a Habsburg család, vagyis a királyi udvar jelentős támogatását élvezte. A már említett protestáns felekezetek kénytelenek voltak belső vitáikat háttérbe szorítva koncentrálni a katolikus féllel való vitára, a felekezeti határok világossá váltak, és rögzültek az egyes egyházkerületek határai, szervezeti formái. A Királyhágón tú li részeken (vagyis Erdélyben) a református fejedelmek, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György szinte államvallássá léptették elő hitüket (különösen az antitrinitáriusokkal szemben). A Fejedelemség törékeny önállósága a Török- és a Német-Római Birodalom között a század második felére jelentős mértékben csökkent, valamint ezzel párhuzamosan felerősödött a Habsburgok támogatását maga mögött tudó rekatolizáció. Ennek csúcspontját minden kétséget kizáróan az 1671 és 1681 közti időszak jelenti, VII amely felségsértési perektől, templomfoglalásoktól, hatalmaskodásoktól vált a protestáns gyülekezetek gyászévtizedévé. A 17. század utolsó évtizedében a katolikus egyház terjeszkedési módszerei már nélkülözték a közvetlen erőszakot, a gyászévtized így is soha ki nem hevert csapást jelentett a magyarországi protestáns felekezetek életében. Erdélyt mindez természetesen kevésbé érintette, mint a felső-magyarországi szabad városok lakóit. A Rákóczi-szabadságharc idején a háborús körülmények okoztak érzékeny veszteségeket az intézményrendszerben. Példának okáért Debrecen lakói is többször kénytelenek voltak elhagyni a várost. A szabadságharc leverése után közel 70 évig a — ahogy a kálvinista szakirodalom említi: „magyar protestantizmus babiloni fogsága" alatt — még számos támadás érte a protestáns felekezeteket.' A kötetünk időhatárát jelentő, mozgalmas két és fél évszázad alatt azonban valamennyi kortárs európai szellemi áramlat képviselője ismert volt Magyarországon. Peregrinus diákok, kereskedők hozták-vitték a hazai és európai értelmiség levelezését, a hazai szellemi e lit vagy az iskolák által megrendelt könyvekkel együtt. Az intézményi könyvtárak szerepe különösen felértékelődött, mikor lelkészek, tanárok, polgárok lehetősége a könyvhöz jutáshoz korlátozottabb volt, mint nyugat-európai társaiké. Hazai nyomdák termékei mellett a kereskedőkkel külföldön nyomtatott protestáns köteteket is lehetett hozatni — néha, az határon való elkobzás terhe me llett. A könyvpiac a 17. század végére beszűkült, az egymást követő cenzúrarendeletek szigorodása miatt szinte csak a külhoni akadémiákra bujdosó diákok útján lehetett intézni a beszerzést 2 Az évente akár tucatnyi diákot is külföldre bocsátó — és hazaváró — kollégiumok könyvtárában viszont széleskörűen tájékozódhatott diák, professzor és lelkész egyaránt. Fontos szerepe volt még az intézményi gyűjteményeknek a megőrzés szempontjából is. Számos alkalommal megtörtént ugyanis, hogy a kollégiumi, lyceumi, városi, egyházközségi könyvtárnak adományozott vagy hagyományozott könyvek listája az egyetlen forrás egykori tulajdonosuk olvasmányairól. Ilyenformán a közösségi használatba került egykori magángyűjtemény a diákok, tanácsosok, esküdtek, lelkészek, tanárok és polgárok tudását gyarapíthatta. Ugyanezen okokból tehát az általunk alább vizsgált csoportok elsőrendű forrásai a kora újkori művelődéstörténeti, Lásd: BUCSAY Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Bp., 1985. 2 PAVERCSIK Ilona: A magyar könyvkereskedelem történetének vázlata 1800-ig. In: V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800. Bp., 1999. 295-341.; KÓKAY György: A könyvkereskedelem Magyarországon. Bp., 1997. VIII valamint könyvtár- és olvasástörténeti kutatásoknak, melyeknek az Adattár sorozat — melynek kötetünk is tagja — a közelmúltban jelentős korpuszává vált. Az egyházi gyűjtemények hátterében a reformáció két ideája áll: a tudományokban járatos, tanítva prédikáló lelkészé és a Bibliát rendszeresen olvasó, művelt hívőé. A könyvtár az egyházközség tulajdona volt, de egyben a lelkipásztor fegyvertára is.' Az intézményi könyvtárak közül talán az iskolai könyvtárak hatottak térben és időben a legmesszebb, gondoljunk csak a Kárpát-medence egész területét átfogó partikula rendszerre, amely ha sokszor hézagosan is, de — lefedte az egész ország protestánsok által lakott vidékeit.4 A világi intézményi könyvtárak között Magyarországon protestáns jelenségként tarthatjuk nyilván a városi (tanácsi) bibliotékák működését. Ezek gyakran a városban korábban megtelepült szerzetesi könyvtárak maradványait beolvasztva jöttek létre, így történt ez Brassó, Besztercebánya, Kassa és Bártfa esetében is.5 Kötetünk végén az „Függelék" fejezetcím alatt helyet kapott néhány, a Kárpát-medencében ritka forrás: kórházi és gyógyszertári könyvespolcok jegyzékei. Köszönetet szeretnénk mondani a kötet összeállításához nyújtott segítségért Simon Melindának; valamint a Debreceni Református Kollégium könyvtárosainak: Fekete Csabának és Katona Ildikónak. Oláh Róbert 3 Madas — Monok 129-130. 4 A partikulákra lásd DANKÓ Imre: A kollégiumi partikula rendszere. In: Barcza 1988. 776- 810.; BARCZA János: A debreceni Kollégium és partikulai. Debrecen, 1905.; DIENES Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak...: református iskolák Felső-Magyarországon 1596-1672. Sárospatak, 2000. (Acta Patakina, 4.); Megkívántatik a rectorban, hogy légyen kevélység nélkül való: a Sárospataki Református Kollégium partikulái 1773-1826. Szerk. DIENES Dénes. Sárospatak, 2001. (Acta Patakina 9.) 5 CSAPODI Csaba — TÓTH András — VÉRTESY Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp., 1987. 94- 98.; Madas — Monok 111-115. 6 Madas — Monok 114. IX VORWORT Dieser Band der Schriftenreihe Materiellsammlung zur Geschichte der geistigen Bewegungen in Ungarn des 16-18. Jahrhunderts entstand mit einem doppelten Ziel: Zum einen wollten wir all die das Material der protestantischen institutionellen Bibliotheken dokumentierenden Niederschreibungen publizieren, die bis jetzt nicht veröffentlich wurden, zum anderen trugen wir die bibliographischen Beschreibungen der bereits veröffentlichten Kataloge and Bücherverzeichnisse
Load more

Recommended publications
  • Metaliteracy & Theatricality in French & Italian Pastoral
    THE SHEPHERD‘S SONG: METALITERACY & THEATRICALITY IN FRENCH & ITALIAN PASTORAL by MELINDA A. CRO (Under the Direction of Francis Assaf) ABSTRACT From its inception, pastoral literature has maintained a theatrical quality and an artificiality that not only resonate the escapist nature of the mode but underscore the metaliterary awareness of the author. A popular mode of writing in antiquity and the middle ages, pastoral reached its apex in the sixteenth and seventeenth centuries with works like Sannazaro‘s Arcadia, Tasso‘s Aminta, and Honoré d‘Urfé‘s Astrée. This study seeks to examine and elucidate the performative qualities of the pastoral imagination in Italian and French literature during its most popular period of expression, from the thirteenth to the seventeenth century. Selecting representative works including the pastourelles of Jehan Erart and Guiraut Riquier, the two vernacular pastoral works of Boccaccio, Sannazaro‘s Arcadia, Tasso‘s Aminta, and D‘Urfé‘s Astrée, I offer a comparative analysis of pastoral vernacular literature in France and Italy from the medieval period through the seventeenth century. Additionally, I examine the relationship between the theatricality of the works and their setting. Arcadia serves as a space of freedom of expression for the author. I posit that the pastoral realm of Arcadia is directly inspired not by the Greek mountainous region but by the Italian peninsula, thus facilitating the transposition of Arcadia into the author‘s own geographical area. A secondary concern is the motif of death and loss in the pastoral as a repeated commonplace within the mode. Each of these factors contributes to an understanding of the implicit contract that the author endeavors to forge with the reader, exhorting the latter to be active in the reading process.
    [Show full text]
  • Jacopo Sannazaro's Piscatory Eclogues and the Question of Genre
    NEW VOICES IN CLASSICAL RECEPTION STUDIES Issue 9 (2014) Jacopo Sannazaro’s Piscatory Eclogues and the Question of Genrei © Erik Fredericksen INTRODUCTION In 1526, Jacopo Sannazaro (1458-1530), the Italian humanist and poet from Naples, published a collection of five Neo-Latin eclogues entitled Eclogae Piscatoriae. He had already authored a hugely influential text in the history of the Western pastoral tradition (the vernacular Arcadia) but, while the Piscatory Eclogues had their admirers and imitators, these poems provoked a debate for many later readers over their authenticity as pastoral poems, due to one essential innovation: Sannazaro exchanged the bucolic countryside and shepherds of classical pastoral for the seashore and its fishermen.ii Through this simple substitution, Sannazaro’s poems question the boundaries of the pastoral genre and— considered along with their critical reception—offer a valuable case study in how a work attains (or does not attain) generic status. In what follows, I argue, against recent criticism, that Sannazaro’s Piscatory Eclogues should be regarded as a pastoral work and suggest that this leads to a better understanding both of the poems themselves and of the dynamics of generic tradition. After examining various features of Sannazaro’s poems, I turn to his models for literature of the sea, both within and outside of pastoral poetry. This is more than a debate over how to label or categorize Sannazaro’s poems; rather, I am arguing that these poems are best understood in relation to the classical tradition of pastoral poetry.iii Thus, after arguing for the collection’s identity as pastoral poems, I will examine the structural relationship of Sannazaro’s eclogue collection to earlier eclogue books (especially Vergil’s), emphasizing how recognition of the poems’ genre helps us appreciate Sannazaro’s sophisticated intertextuality with Vergil and other pastoral predecessors.
    [Show full text]
  • Abbreviations List A
    Oxford Classical Dictionary, 4th Edition Abbreviations List A. General abr. abridged/abridgement adesp. adespota Akkad. Akkadian app. appendix app. crit. apparatus criticus Aeol. Aeolic art. article Att. Attic b. born Bab. Babylonian beg. at/nr. beginning bibliog. bibliography bk. book c. circa cent. century cm. centimetre/s comm. commentary corr. corrected d. died Diss. Dissertation Dor. Doric end at/nr. end ed. editor, edited by ed. maior/minor major/minor edition of critical text edn. edition Einzelschr. Einzelschrift El. Elamite Eng. English esp. especially Etr. Etruscan exhib. cat. exhibition catalogue fem. feminine f., ff. and following fig. figure fl. floruit Fr. French fr. fragment ft. foot/feet g. gram/s Ger. German Gk. Greek ha. hectare/s Hebr. Hebrew HS sesterces hyp. hypothesis i.a. inter alia ibid. ibidem, in the same work IE Indo-European imp. impression Oxford Classical Dictionary – Abbreviations List in. inch/es introd. introduction Ion. Ionic It. Italian kg. kilogram/s km. kilometre/s lb. pound/s l., ll. line, lines lit. literally lt. litre/s L. Linnaeus Lat. Latin m. metre/s masc. masculine mi. mile/s ml. millilitre/s mod. modern MS(S) manuscript(s) Mt. Mount n., nn. note, notes n.d. no date neut. neuter no. number ns new series NT New Testament OE Old English Ol. Olympiad ON Old Norse OP Old Persian orig. original (e.g. Ger./Fr. orig. [edn.]) OT Old Testament oz. ounce/s p.a. per annum PIE Proto-Indo-European pl. plate plur. plural pref. preface Proc. Proceedings prol. prologue ps.- pseudo- Pt. part ref. reference repr.
    [Show full text]
  • Diplomarbeit
    DIPLOMARBEIT Titel der Diplomarbeit „Quae regna potentia vidi, exposui lustranda oculis – Paratexte in Herbersteins Moscovia“ verfasst von Cornelia Permesser angestrebter akademischer Grad Magistra der Philosophie (Mag.phil.) Wien, 2015 Studienkennzahl lt. Studienblatt: A 190 338 362 Studienrichtung lt. Studienblatt: Lehramtsstudium UF >Latein< UF >Russisch< Betreut von: ao.Univ.-Prof. Mag. Dr. Elisabeth Klecker 2 … ego cum a Caesare Maximiliano legatus in Moscoviam missus eram … … Oratores ad se ordine vocat, Leonharde Sigismunde dicens venisti a Magno Domino, ad Magnum Dominum, fecisti magnum iter, vidisti gratiam nostram, et serenos oculos nostros, bibe & ebibe, & bene ede usque ad saturitatem, deinde quiesces, ut tandem ad Dominum tuum redire possis. Sigmund von Herberstein Rerum Moscoviticarum Commentarii 3 4 Inhaltsverzeichnis 1 Danksagung …............................................................................................................... 7 2 Einleitung ….................................................................................................................. 8 3 Das Leben des Sigmund von Herberstein i…................................................................. 9 4 Ausgaben der Rerum Moscoviticarum Commentarii ….............................................. 16 4.1 Die lateinische Erstausgabe …............................................................................... 17 4.2 Die zweite lateinische Ausgabe …......................................................................... 22 4.3 Die dritte lateinische
    [Show full text]
  • The Date of the Bucolic Poet Martius Valerius
    Edinburgh Research Explorer The date of the bucolic poet Martius Valerius Citation for published version: Stover, J 2017, 'The date of the bucolic poet Martius Valerius', Journal of Roman Studies, vol. 107, pp. 301- 335. https://doi.org/10.1017/S0075435817000806 Digital Object Identifier (DOI): 10.1017/S0075435817000806 Link: Link to publication record in Edinburgh Research Explorer Document Version: Peer reviewed version Published In: Journal of Roman Studies Publisher Rights Statement: This article has been published in a revised form in The Journal of Roman Studies, https://doi.org/10.1017/S0075435817000806. This version is free to view and download for private research and study only. Not for re-distribution, re-sale or use in derivative works. © The Author 2017. Published by The Society for the Promotion of Roman Studies. General rights Copyright for the publications made accessible via the Edinburgh Research Explorer is retained by the author(s) and / or other copyright owners and it is a condition of accessing these publications that users recognise and abide by the legal requirements associated with these rights. Take down policy The University of Edinburgh has made every reasonable effort to ensure that Edinburgh Research Explorer content complies with UK legislation. If you believe that the public display of this file breaches copyright please contact [email protected] providing details, and we will remove access to the work immediately and investigate your claim. Download date: 29. Sep. 2021 THE DATE OF THE BUCOLIC POET MARTIUS VALERIUS ergo, parve liber, patres i posce benignos affectumque probent iudiciumque tegant. Martius Valerius, prologus 21-2 I ‘AN AS-YET ENTIRELY UNKNOWN WORK OF ANTIQUITY IN LATIN VERSE’ ? Bucolic poetry is hard to date.
    [Show full text]
  • THE AFRICAN CONTRIBUTION* by Barry Baldwin (University of Calgary)
    ACTA CLASSICA XXXII {1989} 31-51 ISSN 0065-1141 SOME PLEASURES OF LATER ROMAN LITERATURE: THE AFRICAN CONTRIBUTION* by Barry Baldwin (University of Calgary) 'Ex Africa semper aliquid novi', a predictable and congenial conference theme. Now 'aliquid novi' is a phrase that crops up elsewhere in interesting connections, e.g. in the opening sentence of Quintus Cicero's Electioneering Handbook ( Comm. Pet. 1.1) and in the Vulgate version of Acts 17.21 where Paul upbraids Athenian neophilia. But at the risk of spoiling the fun, we should remember that this proverb, both in Pliny (NH 8.42) and in its original formulation by Aristotle (HA 606b 20), refers to wild animals that are particularly lustful! A less familiar observation by Vitruvius (8.3.4), 'Africa parens et nutrix ferarum bestiarum', clarifies the sentiment. Better still (i.e. ~orse), the Greek version1 has a variant reading kakon for kainon, thereby transmogrifying the aphorism into 'always something bad out of Africa'. But I think we will draw a discreet veil over that one! As far as we know, the Romans did not set foot in South Africa. My optimistic qualification derives from recent newspaper reports2 of a Roman ship off the Brazilian coast neast Rio. Certainly, land excavation of the farm at Wadi Lamout3 has shown that the Romans grew cereals over 100 miles into the desert beyond the present southern limits of cultivation. This sort of discovery justifies the attitude of Sallust (Jug. 18) who contrasts the barbarous indigenous peoples of Africa with the civilising influence of immigrants from Europe, a remark some modern politicians would do well to consider.
    [Show full text]
  • Aetna ; Would Have Been Impossible in Catullus, Not Indeed in Isolated Speci- Mens, but in Consecutive Lines
    HENRY FROWDE, M.A. PUBLISHER TO THE UNIVERSITY OF OXFORD LONDON, EDINItUKGII NEW YORK AETNA A CRITICAL RECENSION OF THE TEXT, BASED ON A NEW EXAMINATION OF MSS. WITH PROLEGOMENA, TRANSLATION, TEXTUAL AND EXEGETICAL COMMENTARY, EXCURSUS, AND COMPLETE INDEX OF THE WORDS ROBINSON ELLIS, M.A., LL.D. CORPUS PROFESSOR OF THE LATIN LANGUAGE AND LITERATURE HONORARY FELLOW OF TRINITY COLLEGE OXFORD AT THE CLARENDON PRESS 1901 OXFORD 1 RINTED AT THE CLARENDON PRESS nv HORACE HART, M.A. IRINTP.R TO THE UNIVERSITY TO THE REVEREND THOMAS FOWLER D.D. PRESIDENT OF THE COLLEGE OF CORFL'5 CHRISTI THIS VOLUME IS DEDICATED IN RECOGNITION OI" MANY ACTS OF FRIENDSHIP CONTINIED THROUGH A PERIOD OF MORE THAN FORTY YEARS Digitized by tine Internet Archive in 2008 with funding from IVIicrosoft Corporation C^-v http://www.archive.org/details/aetna OOelliuoft PREFACE This volume does not aspire to do more than adumbrate the present state of criticism on the many problems which the difficult poem Aetna raises. When, in 1867, Munro gave to the world for the first time a complete collation of the one unimpeachable source for constituting the text, the tenth-century Cambridge MS. Kk v. 34, he was really laying the basis of a more exact criticism ; for though the value of C was well known, and its readings had been used by Moriz Haupt in his various papers and dissertations on Aetna, no complete con- spectus of the MS. was before the public till the great Cambridge scholar exhibited it in its entirety. Little was done for the further illustration of the poem till 18S0 when Bahrcns edited the poem as part of the Appendix Vergiliana in the second volume of his Poetae Latini Minores.
    [Show full text]
  • Latin Literature by JW Mackail</H1>
    Latin Literature by J. W. Mackail Latin Literature by J. W. Mackail Produced by Distributed Proofreaders LATIN LITERATURE BY J. W. MACKAIL, Sometime Fellow of Balliol College, Oxford A history of Latin Literature was to have been written for this series of Manuals by the late Professor William Sellar. After his death I was asked, as one of his old pupils, to carry out the work which he had undertaken; and this book is now offered as a last tribute to the memory of my dear friend and master. J. W. M. CONTENTS. I. THE REPUBLIC. page 1 / 332 I. ORIGINS OF LATIN LITERATURE: EARLY EPIC AND TRAGEDY. Andronicus--Naevius--Ennius--Pacuvius--Accius II. COMEDY: PLAUTUS AND TERENCE. III. EARLY PROSE: THE SATURA, OR MIXED MODE. The Early Jurists, Annalists, and Orators--Cato--The Scipionic Circle--Lucilius IV. LUCRETIUS. V. LYRIC POETRY: CATULLUS. Cinna and Calvus--Catullus VI. CICERO. VII. PROSE OF THE CICERONIAN AGE. Julius Caesar--The Continuators of the Commentaries-- Sallust--Nepos--Varro--Publilius Syrus II. THE AUGUSTAN AGE. I. VIRGIL. II. HORACE. III. PROPERTIUS AND THE ELEGISTS. Augustan Tragedy--Gallus--Propertius--Tibullus IV. OVID. Sulpicia--Ovid V. LIVY. VI. THE LESSER AUGUSTANS. Manilius--Phaedrus--Velleius--Paterculus--Celsus-- page 2 / 332 Vitruvius--The Elder Seneca III. THE EMPIRE. I. THE ROME OF NERO. The Younger Seneca--Lucan--Persius--Quintus Curtius --Columella--Calpurnius--Petronius II. THE SILVER AGE. Statius--Valerius Flaccus--Silius Italicus--Martial--The Elder Pliny--Quintilian III. TACITUS. IV. JUVENAL, THE YOUNGER PLINY, SUETONIUS: DECAY OF CLASSICAL LATIN. V. THE ELOCUTIO NOVELLA. Fronto--Apuleius--The Pervigilium Veneris VI.
    [Show full text]
  • Tee Eclogues Ael Cyuegetica Op 2'%Iœsiai:Us, Elitel With
    TEE ECLOGUES AEL CYUEGETICA OP 2'%IŒSIAI:US, ELITEL WITH AN INTRODUCTION AND COJU-IENTARY BY HEATHER JOY WILLIAMS Thesis submitted for the degree of Doctor of Philosophy in the University of London February 1980 Department of Latin, Bedford College, Regent’s Park, London ProQuest Number: 10098396 All rights reserved INFORMATION TO ALL USERS The quality of this reproduction is dependent upon the quality of the copy submitted. In the unlikely event that the author did not send a complete manuscript and there are missing pages, these will be noted. Also, if material had to be removed, a note will indicate the deletion. uest. ProQuest 10098396 Published by ProQuest LLC(2016). Copyright of the Dissertation is held by the Author. All rights reserved. This work is protected against unauthorized copying under Title 17, United States Code. Microform Edition © ProQuest LLC. ProQuest LLC 789 East Eisenhower Parkway P.O. Box 1346 Ann Arbor, Ml 48106-1346 ABSTRACT Although editions of Nemesianus have been surprisingly numerous, very few of them have contributed appreciably to our understanding of this author, and most texts have been based on a very limited number of manuscripts. There has been no commentary of any length since that of Burman and there has never been one in English covering the whole corpus. The present thesis is an attempt to remedy these deficiencies. There is a text of the Eclogues and Cynegetica which is the first to have been based on an examination of all the known manuscripts, and a detailed and accurate apparatus criticus is provided. Readings of interest for which there is no room in the main body of the apparatus criticus have been included in an appendix.
    [Show full text]
  • Calpurnius Siculus and Columella*
    In praise of Meliboeus: Calpurnius Siculus and Columella* RUURD NAUTA ABSTRACT In discussion over the dating of the Bucolics of Calpurnius Siculus, an important role has always been played by attempts to identify the character of Meliboeus, who is to be read as a bucolic allegory of the poet’s patron. By providing a new interpretation of the description of Meliboeus’ literary production, I argue that he must be the agricultural writer Columella. A consideration of other aspects of Meliboeus conrms this identication, as does the analysis of a number of signicant allusions to De cultu hortorum, the poem that makes up the tenth book of Columella’s De re rustica. I then establish the date of Columella and discuss the consequences for dating Calpurnius, placing some parts of his book later in the reign of Nero than has been customary. Keywords: Calpurnius Siculus; Columella; Neronian literature; pastoral; patronage I INTRODUCTION The debate over the dating of Calpurnius Siculus, which ared up in the nal decades of the twentieth century, seems to have died down in the twenty-rst. The Neronian date rst proposed by Sarpe in 1819, and generally accepted since its endorsement by Haupt in 1854, was rejected in 1978 by Champlin, who returned Calpurnius to the third century, though not to his traditional date in the time of Nemesianus.1 A third-century, or at least a post-Neronian date was subsequently also argued for in contributions by Armstrong, Courtney, Baldwin and Horsfall.2 Although these later articles (unlike * A rst version of this article was presented in papers delivered at the universities of Leiden, Leeds, Ghent, Groningen and Rostock.
    [Show full text]
  • Ketan Ramakrishnan's Lit Notes, Expanded
    A LUDICROUSLY COMPREHENSIVE OUTLINE OF LATIN LITERATURE KHR / [email protected] Please ask before circulating. Birthplaces 1) Livius Andronicus – Tarentum 2) Gnaeus Naevius – Campania 3) Titus Maccius Plautus – Sarsina (in Umbria) 4) Caecilius Statius – Insubrian Gaul from Mediolanum/Milan 5) Quintus Ennius – Rudiae 6) Cato the Elder – Tusculum 7) Terence – Carthage 8) Pacuvius – Brundisium 9) Accius – Pisaurum 10) Lucilius – Suessa Aurunca 11) Lucius Pomponius – Bologna 12) Marcus Furius Bibaculus – Cremona 13) Cinna – Brescia (Cisapline Gaul) 14) Licinius Calvus – Rome 15) Catullus – Verona 16) Varro Atacinus – Atax 17) Varro Reatinus – Reate 18) Cornelius Nepos – Ostiglia/Pavia 19) Sallust – Amiternum 20) Vergil – Mantua 21) Horace – Venusia 22) Cornelius Gallus – Forum Iulii 23) Tibullus – Gabii/Pedum 24) Propertius – Assissium 25) Ovid – Sulmo 26) Livy – Padua/Patavium 27) Asinius Pollo – Teate 28) Velleius Paterculus – Aeclanum 29) Columella – Gades 30) Pomponius Mela – Tingentera 31) Verrius Flaccus – Praeneste 32) Seneca the Elder – Cordoba 33) Seneca the Younger – Cordoba 34) Plutarch – Chaeroneia 35) Persius Flaccus – Volaterrae/Volterra 36) Papinius Statius – Naples 37) Pliny the Elder – Comum 38) Pliny the Younger – Comum 39) Martial – Bilbilis 40) Quintilian – Calagurris 41) Tacitus – Terni 42) Fronto – Cirta (in Numidia) 43) Apuleius – Madaura 44) Tertullian – Carthage 45) Minucius Felix – Cirta (in Numidia) 46) Cyprian – Carthage 47) Nemesianus – Carthage A Ludicrously Comprehensive Outline of Latin Literature 1 48) Arnobius
    [Show full text]
  • Loeb Classical Library
    LOEB CLASSICAL LIBRARY 2019 Founded by JAMES LOEB 1911 Edited by JEFFREY HENDERSON LOEB CLASSICAL LIBRARY Founded by JAMES LOEB 1911 Edited by JEFFREY HENDERSON Dear Friend of the Loeb Classical Library, Enclosed please find our complete 2019 catalog, whose latest offerings significantly expand and update the Library’s coverage of oratory, rhetoric, and Roman history in both Greek and Latin. As General Editor Jeffrey Henderson recently wrote on the HUP Blog: Already in Homer’s Iliad, heroism required prowess in public speaking as well as in battle—Achilles’ fiery speech in Iliad Book 9 always ranked high among classic examples—and by the fourth century BC, oratory, along with its formal study, rhetoric, had overcome principled suspicion by the likes of Aristophanes and Plato as being fundamentally dishonest and manipulative and took their place at the heart of law, politics, education, and literature. Our eight newest volumes feature heroic words and deeds aplenty, drawn primarily (though not exclusively) from the tumultuous times of the Roman Republic: • J. C. Yardley’s renovation of the Loeb Livy marches on, now expanding into the third decade (Books 21–30), which narrates the Second Punic War. Highlights from the new Volume V (Books 21–22) include Hannibal’s crossing of the Alps, the battle of Cannae, and contentious debates concerning the strategies of Fabius Maximus Cunctator (“the Delayer”). • The same events are told from a different perspective in Appian’s Roman History, whose first half (Volumes I–III in Brian McGing’s new Loeb edition) uniquely treats Rome’s dealings with other nations one book at a time, in the order the Romans conquered them.
    [Show full text]