Bizánc És a Besenyő És Szeldzsuk Támadások a Xi. Század Közepén

120

TŐSÉR MÁRTON

KÉTFRONTOS HARC: BIZÁNC ÉS A BESENYŐ ÉS SZELDZSUK TÁMADÁSOK A XI. SZÁZAD KÖZEPÉN

Fighting on two fronts: Byzantium and the Pecheneg and Seljuk attacks in the mid-11th century

There is a sizeable literature on the decline of the Byzantine Empire which started in the mid- 11th century, but there is hardly anything available in Hungarian on the military history references of the topic. The paper explores the causes of the decline of Byzantium and of the nomadic migration, and analyses the fightings of the mid-11th century. At the time of Basileios IIʼs death in 1025 the power of the empire was still at its peak, it looked as if nothing could shake its position. By Constantine IXʼs death in 1054 the empire had seriously weakened – the fall is generally associated with Manzikert (1071), but in fact the unsuccessful battles in the Balkans against the Pechenegs (1048–1053) was already an ill omen. The great empire, previously thought to have been unshakable, was not able to defeat the nomadic peoples settling in its territory. This fact brought about a loss of prestige as well as a serious financial loss, for both the western and eastern armies of the empire made great sacrifices in the fighting. It was at the same time that the Seljuks appeared at the eastern borders, whose incursions caused serious damages in the region, too. Later on the Seljuks lead raids further to the west and their settling in Anatolia later was possible partly because of the fact that the Byzantine borders were left open earlier. By exploring the fightings in the Balkans and at the eastern borders we can gain an insight into the military organisation of the empire and into the tactics of nomadic peoples, and we can understand why the emperorʼs army was not able to gain vistory over the attackers. Keywords: Byzantium, Seljuk, Pecheneg, migration in the 11th century, Constantine IX, Beg Tughril, Kegen, Tirek, the Balkans, East Anatolia

A bizán ci tör tén elem egyik legvár atlanabb fordulata a XI. száz adban köv etkezett be, II. Basileios (976–1025) halál a után . Uralkodását a birodalom fén ykorán ak tekintik, még is alig telt el fél évszáz ad, és az egykor hatalmas ál lam romokban hevert. Keleti terül eteit, melyeket hár om száz adon át hiáb a tám adtak az arabok, viharos tempób an lerohanták a szeldzsuk-törökök , és a Balkán on is teljes volt a felfordulás . Ennek az ös szeomlás nak belső okai is voltak, de lén yegéb en vév e még is a kül ső, geopolitikai viszonyok gyök eres át alakulásából köv etkezett. Még a X. száz ad végén olyan vál tozás ok tör tén tek az euráz siai sztyeppén , melyek köv etkezmén yei mái g hatóa n át alakít ották a Köz el-Kelet és Kelet-Kö- zép -Európ a tör tén elemét . Az első, a kazár birodalom ös szeomlás a a ruszok és úzok tá- madás ai nyomán 965-ben, ezzel a kelet-európ ai sztyeppét kelet felé elzáró nomád állam megszűn t. Más odszor, a X. száz ad végén a sztyeppe keleti végén megerősödöt t a kitajok nép e, és ez hamarosan új abb nép ván dorlás t indít ott el.1 Végül , a X–X I. száz ad fordulójár a

1 Érdekes, hogy ez egy haditechnikai újítás sal is összefüg göt t: eddig a merevkarú íj volt a nomád ok fő fegy- vere, ekkor azonban kelet felől elterjed a tömör csontvég es íj. A fegyver strapabírób b volt előd jénél és hosszabb időr e is felajzott ál lapotban tarthatták , ez alighanem a kitaj taktika sikerét is előm ozdít otta, lás d U. Kőh almi Katalin: A steppék nomád ja lóhát on, fegyverben. Budapest, 1972. 126–1 31. o.

HK 128. (2015) 1. 120–145. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 121 az iszlám keleti vég eit kéz ben tartó Számán ida emír ség is szét hullott a mai Kelet-Irán ban, ami lehetővé tette azt, hogy a nomád oguzok benyomuljanak a Folyón túl ra és a perzsa terül etekre.2 Ezek az esemén yek együt tesen jelentős en befolyás olták a Köz el-Kelet és Ke- let-Európ a tör tén elmét. A füv es puszták nép einek mozgását kön nyű lenne kelet-nyugati irán yúr a egyszerűsít e- ni, azonban ez ennél bonyolultabb. Az a nép , amely keletről elindult, nem feltét lenül kötöt t ki Kelet-Európáb an vagy a Kár pát -medencéb en (bár ál taláb an nyugat felé haladva érhettek bőv ebb legelők re, a csapadék és a folyóv izek mennyiség e is ebben az irán yban növ ekszik). Dél felé is töb ben elindultak Közép -Áz siából , mint koráb ban a tohár ok vagy a pár thusok, de a tém a szempontjából az oguz-törökök XI. száz adi ván dorlás a is ide tartozik. Két viszonylag ismert forrás is említ i ennek kezdeteit, az egyik a XII. száz adi muszlim szerző, Marvazí: „A törökök höz tartoznak a kunok (q?n). Ők Kitaj országából jöt tek, mert fél tek a kitaj kán tól ... A kunokat a nál uk szám osabb és erős ebb kaj (qay) nevű nép köv ette, és kiűz te ők et legelői kről . Erre ők a sarik (ša ri) terül etér e mentek, és a sarik a tür kmenek föl djér e ván doroltak, akik pedig az úzok ( γuzz) terül etén ek keleti rés zét foglalták el. Az úz törökök a besenyők föl djér e vonultak az Ör mén y tenger partjaihoz.”3 Az ör mén y tör tén etíró, Edessai Máté is röv iden összefoglalta az esemén ysort: „A kíg yók nép e a sár gák terül etér e vonult, szét zúz ta és elkergette őket, mire a sár gák az úz okra és a besenyők re zúd ultak, és mindezek a nép ek egyesül ve őrjön gő düh vel a róm aiakra tör tek.”4 A mai kuta- tás ok szerint a nép mozgás ok hát teréb en az ezredforduló körül i éghajlatvál tozás ál lt, amely a nomád puszták kör nyezeti feltét eleit negatív an befolyás olta. Az itteni időjárás hidegebb és szár azabb lett, ami a nomád ál lattenyés ztés feltét eleire negatív an hatott. Ez vezetett oda,

2 A Folyón túl az Amu-darja és a Szir-darja közöt ti terüle t, az ókori Transoxania. A IX. száz ad más odik felé- ben egy muszlim forrás még úg y emlék ezett meg a keleti határ okról , hogy „a leghatalmasabb vég ek közé a török vég ek tartoznak... A törökök legnagyobb rés ze a khoraszán i vég ek mellett tanyáz ik…” Kmoskó I/1. 168. o. A X. száz adban is hasonlóa n jellemezték : „. .. a Folyón túl ös szes határ ai harcszín teret kép eznek... Az is köz tudomású, hogy az iszlámb an nincs veszedelmesebb harcszín tér a törököknél , már pedig ők kép ezik az iszlám vég várát a törökökkel szemben, visszatartva ők et az iszlám szál lás aitól . Az egés z Folyón túl vég vár ...” Ibn Hauqal a száz ad más odik feléb en már az iszlám terjedéséről is beszám olt a szomszéd os törökök közöt t: „S utkand-ban van egy szós zék ; a vár os a törökök gyüle kezőh elye, akik közül néhán y tör zs át tér t az iszlám ra, a ?uzz?ya és a harluh?ya egyes nemzetség ei is az iszlám ra tér tek át ... B?r?b, Kan?ida és as-Š?š közöt t termék eny szán tóföl dek terül nek el, ezek közöt t mintegy ezer török család él, akik annakelőt te az iszlám ra tér tek át, és most ott laknak sát raikban a maguk mód ja szerint...” Az Aral-tó köz eléb en „a l-Qarya al-Had?ta-ban muszlimok is laknak ugyan, e helység azonban a ?uzz?ya birodalmán ak szék vár osa és tél víz idején a ?uzz?ya királ ya benne tartóz kodik. Köz eléb en fekszik ?and és Huw?ra, mindkettőb en muszlimok laknak ?uzz?ya hatalom alatt.” Kmoskó I/2. 33–5 4. o. (36. o.), 87–88 . o. (Az utolsó előt ti helység az oguz jabgu szék helye, Yangikent köz eléb en volt, talán az ő szolgál atá- ban ál lt a dinasztiaalapító Szeldzsuk vezér is.) Ez már annak jele volt, hogy a szomszéd os török nép ek közöt t is kezdett meggyökeresedni az iszlám , íg y az át járás kön nyebbé vál t a határ vidék en. 3 Marvazí 29–3 0. o. Magyar fordítás a Pálóc zi Horvát h András : Besenyők , kunok, jás zok. Gyomaendrőd , 1989. 34. o. 4 Uo. Az idéz etek magyar fordítását lás d még Györ ffy 209. o., 93. j., 205. o., 66. j.; Edessai Máté 79–8 0. o. Azonban az angol fordítás szerint a „m agyarok” űzték el az úz okat és a besenyők et, rejtél y, hogy miér t keverte ös sze a kunokat (sár gák at vagy fakókat, ör mén yül khartes) a magyarokkal. Habár én is a tradicionál is véle mén yt köv etem, legutób b Kovác s Szilvia megkér dőj elezte azt, hogy a kitajok elindít otta nép mozgás és a Bizán cot ér t tám adás ok közöt t lenne összefüg gés , lás d Ekinči ibn Kočk ar, a q?nok és a polovecek. In: „F ons, skepsis, lex.” Ünnepi tanulmán yok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletér e. Szerk. dr. Almás i Tibor, Révés z aÉv , dr. Szabados Györ gy. Szeged, 2010. 235–2 45. o.

HK 128. (2015) 1. 122 Tősér Márton hogy a Balkán ra beözön löt tek a besenyők , majd az úz ok, az oguz tör zsek pedig Irán tól Anatól iái g vonultak új szál lás terül etet keresve.5 Ennek a nép mozgás nak a XI. száz ad köz e- pén Bizán cra gyakorolt hatás a a témáj a ennek az írás nak.

Az „átkos emlékű” IX. Konstantin – Bizánc helyzete a XI. század közepén

A nyugat felé húzódó oguz csoportok már az 1030-as év ekben megjelentek Nyugat- Irán és Azerbajdzsán föl djén (valós zínűl eg ez a terül et alkalmasabb is volt életmód juk folytatásár a, akár csak későb b Anatól ia és az örmén y felföl d).6 Az itteni muszlim emír ek nyilván jó hasznukat vették a szomszéd os örmén y vagy muszlim rivál isaik elleni portyái k során , majd későb b a bizán ci tám adás ok visszaveréséb en. Bizán c számár a a helyzet any- nyiban új volt, hogy ebből az irán yból már régót a nem fenyegette nagyarán yú tám adás a birodalmat. A terül et stratég iai fontosságáv al azonban tisztáb an voltak Konstantináp olyban, mint Bíb orbanszül etett Konstantin feljegyezte: „Ha ez a hár om vár os, Hlat (Chliat), Arcses (Arzes), és Berkri (Perkri) a csás zár birtokáb an van, perzsa sereg nem tud Romania ellen jön ni, mert ezek Romania és Armén ia köz t vannak, és gát ul és seregek állomás he- lyéül szolgál nak.”7 Azonban úgy tűn ik, hogy az ör mén y határ vidék település ei nem voltak olyan arán yban megerősít ve, ami elvette volna a portyázók kedvét . Normál is körül mén yek közöt t az ör mén y felföl d erős ség ei véd ték volna a birodalmat a szokás os muszlim portyák- tól . A nyugat felé vonuló oguz nép ván dorlás azonban nem a szokás os idén yjellegű nyár i portyák kal volt egyenlő. Továb b nehezít ette a helyzetet az, hogy a birodalom élén ebben az időb en a fér j- vagy örök befogadott csás zár ok sora ál lt, VIII. Konstantin halál a után jobbár a lán ya, Zoé ház as- tár sai ül tek a trón on (1028–1 055). Alkalmatlanabb uralkodók at pedig aligha lehetett volna talál ni a helyük be. Amikor a törökök megjelentek a keleti határ okon, épp IX. Konstantin

5 Ellenblum 2012. 64–7 6. o. A „közép kori meleg periódu s” belső-áz siai hatás a inkáb b negatív an befo- lyás olta a megél hetés i viszonyokat, az észak-atlanti tér ség től eltérőe n, ahol a vikingek ekkoriban hajóz tak el Amerikái g. A török nép mozgás tár gyalását lás d még Hatház i Gáb or: Sír ok, kincsek, rejtél yek. Hír es közép kori régés zeti leletek Kiskunhalas kör nyékén . Kiskunhalas, 2005. 13–1 6. o., az oguzok tör tén etéh ez pedig Pálóc zi Horvát h András: Oguz Kagán unokái . In: Magyarrá lett keleti nép ek. Szerk. Szombathy Viktor és Lás zló Gyula. Péc s, 1988. 130–1 41. o. 6 A tür kmenek első csoportjai azután jelentek meg Nyugat-Irán ban, majd Azerbajdzsán ban, hogy vezérü- ket, Szeldzsuk egyik ﬁát , Arszlán t elfogta Gaznavida Mahmúd (1029), lás d Ibn al-Ath?r 13. o.; Husayni 11. o.; Nishapuri 31–3 3. o. Az ő egyik ﬁa Qutlumush, a későb bi Rum-szeldzsuk dinasztia ős e, aki már korán az azerbajdzsán i és kaukáz usi vidék et kapta ország rés zén ek (Husayni 19 o.; Peacock 2005. 217–2 19. o. Armenia és Azerbajdzsán hegyvidékér e kül dték ). De valós zínű, hogy a bizán ci vég eket koráb ban is ismerhették a törökök, még a horás zán i harcok idején . Peacock 2010. 83. o. Bejhaqí szerint 1039-ben Togril bég azt javasolta, hogy inkáb b hagyják el a tartomán yt és húzód janak nyugat felé a „Rúm kapujái g” (ez még az anatól iai betelepülés előt t íród ott). Egyéb kén t az is ér dekes, hogy az északnyugat-irán i muszlim emír ek helyzetük ből adódóa n rés zt vehettek a török és a róm ai vég eken lefolytatott portyák ban is, íg y a szolgál atukban álló törökök már ismerhet- ték a bizán ciak ör mén y határ vidékét , l. Q?busn?me 88. o., melynek szerzőj e, Kaik?ʼu s Ibn Iskandar (Mahmúd veje) maga is rés zt vett a szent háb orúb an Hindusztán ban és Bizán cban (ez a vidék tehát töb b irán yban is vív hatta a dzsihád ot, a prófét a szava szerint : „H arcoljatok azok ellen a hitetlenek ellen, akik a szomszéd ság otokban vannak.” Korán 9. 123.). 7 Bíb orbanszül etett Konstantin: A birodalom kormán yzás a. A görög szöv egeket fordít otta Moravcsik Gyu- la . Olajos Teréz ia bevezető tanulmán yáv al. Budapest, 2003. 205. o. Egyéb kén t a Safarn?ma 5. o. is megemlék e- zik arról , hogy ez a vidék vál asztja el a keresztén y ör mén y és a muszlim lakosságú vidék eket: Vastanban (Gevaş, Van-tótól dél re) disznóhúst és bárán yhúst egyszerre árultak a bazár ban, Akhl?t (Ahlat) pedig a határ vár os a muszlimok és az örmén yek közöt t, ahol arab, perzsa és ör mén y nyelven beszél nek.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 123 volt soron (1042–1 055), aki egy békés idős zakban talán jól elkormán yozta volna az álla- mot, de a kés zülődő vihar felismeréséh ez és megakadál yozásáh oz minden kép esség hián y- zott belől e. Bizalmasa, Michael Psellos sem tagadta hibái t: haszontalan alakokra köl töt te a kincstár pén zét , a szenát usba minden koráb bi előm eneteli rendet felforgatva alacsony szár mazásúa kat is csapatostul vett be, csás zár kén t a nyugalmat és pihenés t kereste, kerül te az uralkodás sal járó nehéz ség eket, semmi kedve sem volt a hadakozás hoz; uralma idején kezdődöt t a birodalom gyön gülés e, mely súl yos vál ság ba torkollt.8 Skylitzes a köv etkező- képp en jellemezte: „. ..ön hittség e és pazarlás a miatt kezdett elsorvadni a róm ai birodalom, mely onnantól kezdve mindent körül vevő gyengeség be csús zott. Oktalanul a bők ezűsé- get kereste és végül teljesen ték ozlókén t vég ezte.”9 A pazarlás ugyan nem volt ritka egy csás zár esetéb en, de ebben az idős zakban a hadsereg „visszafejlesztését” is kormán yzati szinten műv elték . 1047-ben a Tornikios-láz adás ban az elég edetlen európ ai katonatisztek vitték a vezetős zerepet, majd keleten épp a török tám adás ok kezdetén az iberiai tartomá- nyok katonaságát eresztették szél nek, hogy inkáb b adót ﬁzessenek hadi szolgál at helyett.10 A tár sadalom paraszti rét egét a gyakori rossz időjárás mellett az is súj totta, hogy még III. Romanos eltöröl te a nagybirtokosokat ér intő allelengyont,11 így ezután kön nyebbé vál t a rég i faluközös ség ek föl djeinek megszerzés e szám ukra. A parasztság egyre nagyobb rés ze veszít ette el szabad stát usát , és lett a nagybirtokokon függő helyzetű paroikosszá. Ennek súl yos köv etkezmén ye lett az, hogy a föl dadóból szár mazó bevét elek, az ál lami jöv edelem fontos forrás ai, egyre fogyni kezdtek, holott a száz ad köz epén majd épp en hogy nőn i kezdtek a kiadás ok.12 Röv idesen megindult az aranypén z elér ték telenedés e is – aligha függ etlenül az újabb háb orús idős zaktól –, ami megint csak nagy nehéz ség ek forrás a lett. Bár a tör tén etírás ban ezt az idős zakot a katonai nemesség és a hivatalnoki kaszt közöt ti viszál lyal ír ják le, azér t a XI. száz ad köz epén még elég erős haderő és hozzáértő hadve- zér ek ál ltak rendelkezés re. IX. Konstantin ugyan aligha okozott olyan kár okat, amivel

8 Cronographia 170–1 71., 172–1 73., 179–1 80., 190. o. 9 Skylitzes 444. o. Az általáb an őt köv ető XII. száz adi Zonaras pedig még azt is hozzát eszi, hogy elköl töt te a kincstár pén zét , ezér t ál landóa n pén zszűkéb en volt, amit tiltott mód szerekkel is próbál t orvosolni; a határ vidék átjárói t őr ző terüle tekre, melyek eddig nem fizettek adót , szintén adót vetett ki, az őrség et szél nek eresztette és ezzel megkön nyít ette a barbár ok számár a a róm aiak föl djér e indít ott tám adás okat – aki kép es tár gyilagosan gondolkodni, lát hatja, hogy ő a felelős azér t, hogy a keleti terüle teket meghódít ották a barbár ok. Lás d Militär s und Höfl inge im Ringen um das Kaisertum. Byzantinische Geschichte von 969 bis 1118. Nach der Chronik des Johannes Zonaras. Üb ersetzt, eingeleitet und erklär t von Erich Trapp. Graz–Wie n–Köl n, 1984. 109. o. 10 Uo. állítól ag 50 000 emberről volt szó. Kekaumenos 46–4 7. o. is külön megemlék ezett erről az eset- ről , mint amely az igazság talanság ok veszél yét mutatja, akár a kincstár , akár az adós zedők rés zéről , főle g, ha a vég eken tör tén ik. Monomachos csás zár Iberiáb a és Mesopotamiáb a kül dte Serbliast, hogy adókivetést vé- gezzen ezen a terüle ten, amire koráb ban nem volt pél da, és a helyiek ellenkezés e dacár a el is vég ezte. Ezután az ottaniak család ostul pár toltak át a perzsák hoz, akik aztán rengeteg bajt és szerencsét lenség et zúdít ottak a birodalomra. Attaleiates 79. o. is az iberiai hadsereg szét zül lesztéséről ír . Mint az előző jegyzetnél is lát- hattuk, az iberiai csapatok leépítés e a bizán ci krón ikás ok egyér telmű rosszallását vál totta ki. IX. Konstantin fiskál is gondjairól l. Kaplanis 782–7 84. o. 11 Skylitzes 354. o. Ezt az adóf ajtát még II. Basileios vetette ki a XI. száz ad elején a világ i és egyház i nagy- birtokosokra, a föl djeiket elhagyó parasztok helyett kellett megfizetniük azok adóját. 12 A hosszú idő után első katonacsás zár I. Izsák (1057–1 059) is kén ytelen volt felismerni azt, hogy az ál landó háb orús kodás és a hadsereg fenntartás a túl köl tség es, ezér t a szomszéd os vazallusok csapataira kell tám asz- kodni. Chronographia 233. o. Lás d még Kaplanis 782–7 83. o. a kormán yzati pén zigén y növ ekedés e az adók növ elésév el jár t, de ezzel is óv atosan kellett bán ni a bolgár felkelés miatt (1040–1 041). Tehát nem annyira a pazarló kormán yzat vitte el a pén zt, mint inkáb b a jöv edelmek csökkenéséből és a kiadás ok növ ekedéséből szár mazott a hián y.

HK 128. (2015) 1. 124 Tősér Márton tén ylegesen romba dön töt te volna birodalma véd elmét – a fenti negatív jellemzés ek mind utól ag szül ettek, mikor már érzék elhető volt, hogy ekkor vál tozott meg a birodalom helyzete –, a főt isztek kinevezés e és levál tás a során súl yos hibák at vét ett (Georgios Maniakes és Leon Tornikios eltáv olítás a is láz adás ba torkollt). A szomszéd os államokkal komoly diplomác iai kapcsolatok kiépítésév el igyekezett békés viszonyt fenntartani. Ebben viszont meglehetős en ügyes volt, bár mennyire elmarasztalják a forrás ok, mivel Bíb orbanszül etett Konstantin (945–9 59) óta nem volt még egy csás zár , aki ennyire kiterjedt diplomác iai tevék enység et folytatott. A legfelső szinten a legkomolyabb problémát az okozta, hogy az uralkodók tekintél ye jóc skán elmaradt a Makedón -ház csás zár aiétól . A rég i, legitim dinasztia helyér e még sokái g nem lép ett olyan család , amely hasonló „ös sztár sadalmi” tá- mogatás t élvezett volna.13 Az mindenesetre biztos, hogy a birodalom hamarosan olyan megpróbál tatás ok elé néz ett, amelyek II. Basileios és katonacsás zár előd ei kép esség eit is komolyan próbár a tették volna. Bizán c problémái lén yegéb en a koráb bi száz adok súl yos vál ság aiból szár maztak: Anatól ia jelentős terül etei ritkán lakottak voltak, amelyek azelőt t üt közőzónát kép eztek a muszlim tám adás okkal szemben. A birodalom demográﬁ ai gyengeség e olyasmi volt, amit nem lehetett kön nyen helyrehozni, bár a X. száz adi nyugalmas idős zakban megkez- dődöt t a nép esség regenerálódás a. Még új abb évszáz adokra lett volna szük ség ahhoz, hogy a Bizán c lakosság a a hosszú háb orús idős zak után „rendbe jöj jön”. Azonban a XI. száz adi klím avál tozás Kis-Áz sia nép ességér e és mezőg azdaságár a is kár os hatás t gyakorolt, ez volt a hanyatlás ök ológ iai hát tere. A birodalom demográﬁ ai helyzetén ek törék enység e miatt a X. száz adi szerzemén yek integrálás a nem tör tén hetett saját nép esség ből , ezér t a helyi lakosság együt tműködésér e volt szük ség (a keleten visszahódít ott terül eteket lén yegéb en ör mén y és szír lakosságg al nép esít ették be). Amíg a muszlim oldalon nem emelkedett fel egy új abb nagyhatalom, addig a keleti vég eket viszonylag kis erőf eszítés sel rendben lehetett tartani. A XI. száz ad köz epéi g a tartós bék e illúz iój a határ ozta meg Bizán c stratég iai helyzetét , de akkor a nomád nép ván dorlás vég leg felborít otta a határ vidék i viszonyokat.14 Itt még arra is ér demes kitér ni, hogy a nomád okat súj tó éghajlatvál tozás Bizán cot is milyen kár osan ér intette. Már VIII. Konstantin (1025–1 028) idején folyamatos volt a szá- razság , III. Romanos (1028–1 034) alatt viszont nagyarán yú esőzés tette tön kre a termés t és okozott éhín ség et, majd az Anatól iai-felföl dön éh ezés és jár ván yok miatt töm egek kerestek

13 Aristakes a3.htm Lap 4/5 és a4.htm Lap 2/5 is azon elmél kedett, hogy a bizán ci ál lam ebben az időb en egy vasból és cserép ből ál ló óriásh oz hasonlít ott, ahol a cserép a nem a ﬁúágon trón ra jutott uralkodókra vo- natkozik. 14 Az euráz siai puszták at érintő szár az periódu s már a magyar honfoglalás nak is egyik oka volt. Lás d Veres Pét er: Mér föl dköv ek a magyar őstör tén etben. Budapest, 2009. 127–1 35., 137. o. „A magyaroknak éppen azér t sikerül t nagymér ték ben és viszonylag gyorsan asszimilál ni a Kár pát -medence külön böző etnikumait, és elfoglalni és hatalmuk alá hajtani szinte az egés z föl drajzi tér ség et, mert … lovasnomád életmód ot folyta- tó nagyál lattartók voltak. A pás ztorkodó nagyál lattartók ugyanis gyorsan meg tudják szervezni a leigáz ott és hód oltatott nép ek adós zolgál tatását , amelyre nekik éle tbevágóa n szük ségük is volt, hiszen a lovasnomád ok ál- landóa n hián yt szenvedtek a mezőg azdaság i termék ekben.” és uo. 37. jegyzet: „T ipológ iailag hasonló folyamat zajlott le a mai Törökország anatól iai rés zén … a szeldzsuk, majd az oszmán hódítás idején .” Még egy magyar pár huzam: Zimonyi 19. o. „A zok a nomád ok, amelyek... a föl dműv es civilizác iók terüle tér e vonultak, ál taláb an éle tmód vál tás ra kén yszerül tek, és letelepedve asszimilál ták ők et … Az Irán t megszál ló nomád ok... birodalma- kat alapít ottak, de röv id időn belül ők et is asszimilál ta a perzsa nép esség és kultúr a. A törököknek csak Kis- Áz siáb an sikerül t etnikailag is megmaradni … A steppe nyugati felén élő nép ek közül még a magyarság nak sikerül t etnikailag túlél ni az éle tmód vál tást .”

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 125

új otthont maguknak. IV. Mihál y (1034–1041) uralma kezdetén pedig hár om év ig sás ka- járás súj totta Kis-Áz siát , és Konstantináp olyban is csaknem ínség tör t ki félév i szár azság miatt.15 Az időjárás i körül mén yek nyilván a mezőg azdaság i termelés t súj tották , amikor pedig ez biztosít otta az ál lam és a tár sadalom anyagi alapját , vagyis kül ső tám adás ok nél kül is vál ság helyzetet teremtettek volna. A gazdaság i nehéz ség ek és a pazarlás pedig azzal jár t, hogy az aranypén z fokozatosan veszít eni kezdett értékéből . Valós zínű, hogy IX. Konstantin sokat szidott pazarlás a is csak ennek tük réb en vál t igazán súl yossá, és a csás zár uralkodás a vég e felé már mindenfél e mód on az adók behajtását eről tette. Vagyis az 1040-es évekre már szinte alig volt olyan rés ze az államszervezetnek, ahol minden rendben ment volna.

A birodalom véd elmi rendszerér e is ér demes kitér ni még azelőt t, hogy a harcokra rá- tér nén k. A bizán ciak véd elmi rendszere hagyomán yosan az erődít ett település ek hálójár a és a birodalmi seregre tám aszkodott. A kalifát us IX. száz adi lehanyatlás a miatt egyfajta egyensúl yi helyzet állt be a keleti határ okon: a szomszéd os kisebb államok ál taláb an vala- mifél e szöv etség i viszonyban álltak Konstantináp ollyal, és így ütközőzónát alkottak (Grú- ziától kezdve a Marván idák ig Diyar Bakr-ban vagy az aleppói Mirdás zidák ig).16 Azonban

15 Skylitzes 356., 364., 372., 377–3 78., 386. o. Ellenblum 123–1 25. o. a birodalom hanyatlásán ak kezdetéről . Felix 119–1 20. o. írja, hogy 1054-ben a Fát imida kormán yzat a csás zár tól kér t gabonát az éhín ség miatt, ebből is lát ható, hogy a Mediterrán eum ős i gabonatermelőj e milyen súl yos helyzetben volt, ami jelzi azt is, hogy nem egyszerű lokál is vál ság ról volt szó ebben az idős zakban. 16 A tér ség beduin dinasztiái hoz lás d Heidemann 204–2 05. o. Jellemző Barhebraeus 229. o. leírás a a Marván idák határ vidékén felbukkanó hamis Mahdi fellépésév el kapcsolatban, aki 1047-ben két szer is be- tör t bizán ci terüle tre. IX. Konstantin levél ben ﬁgyelmeztette Naszr ad-Daula emír t, hogy „h a ez a tolvaj a te alattvalód , akkor fék ezd meg, ha nem, ér tesít s, és majd mi magunk cselekszün k.” Az emír erre el is fogatta a bajkeverőt.

HK 128. (2015) 1. 126 Tősér Márton ebben az új rendszerben komoly problém a volt az, hogy ezt a katonai-diplomác iai véd elmi szervezetet II. Basileios nem túl tehetség es utód ai már nehezebben tudták irán yít ani, to- váb bá a stratég iai helyzet megvál tozás a esetén a határ terül etek parancsnokai nagyon nehéz helyzetbe kerül nek, hiszen csak magukra számít hatnak, amíg a csás zár erősítés t nem kül d nekik. Erős kezű uralkodók esetéb en, akik időb en észlelik a veszél yt, és katonai tehetség- gel is bír nak, az ellencsapás aligha marad el, de a XI. száz ad köz epén ilyenek nem voltak. Viszont, ha a tám adók a határ vidék véd elmén át tör nek, a véd telen belső terül eteken szabadon dúl hatnak majd, ami súl yos kár okat okozhat a lakosság nak és presztíz sveszteség et a kormán yzatnak. IX. Konstantin idején pedig úg y tűn t, hogy nincs komoly kül ső fenyege- tés , a továb bi expanzió felesleges és egyéb kén t is túl köl tség es. Így a csás zár uralkodásán ak elején a belső reformok és a haderő csök kentés e volt napirenden – későb bi negatív megíté- lés e ebből fakad, hiszen Bizán c helyzete ekkor kezdett hirtelen rossz irán yba vál tozni.17 A kül ső tám adás ok, melyeket a tür kmenek és a Balkán on a besenyők indít ottak, kezdetben nem tűn hettek veszél yesnek, de igen gyorsan megvál tozott a helyzet, ahogy a nép ván- dorlás teljes súl ya a határ okra nehezedett, ráa dás ul a mozgék ony nomád ok ellen megtorló hadjár atokat se lehetett indít ani. Keleten aztán a szeldzsuk birodalom lét rejöt te alapjáb an forgatta fel a helyzetet. Eddig a szomszéd os kisebb muszlim vagy örmén y ország ok csak helyi szinten jelentettek fenyegetés t, de a szeldzsukok megjelenés e már nagyság rendileg súl yosabb veszél yt jelentett. Az ör mén y határ vidék voltaképp Herakleios (610–641) ót a nem volt főh adszín tér , de a XI. száz ad köz epén egyszerre a legveszél yesebb tám adás ok ér ték innen Bizán cot. A törökök az első portyák után hamar megér tették , hogy a bizán ci terül etek lén yegéb en véd telenek. A korai török tám adás ok az örmén y terül eteken ál taláb an még II. Basileios idején ki- alakít ott tartomán yok közül a köv etkezők et ér intették : legkeletebbre Vaspurakan (1022) feküd t, mögöt te a Fekete-tengerig Chaldia, a grúz határ oknál Iberia (1000), majd 1045-től Ani, dél ebbre az Eufrát esz mellékén pedig Mesopotamia.18 Ezek a tartomán yok külön pa- rancsnokok alá tartoztak, akik szük ség esetén együt tműköd ve lép tek fel a kül ső tám adá- sokkal szemben, vagy indít ottak tám adás okat a szomszéd os cél pontok ellen. A XI. száz ad köz epén azonban két komoly problém a nehezít ette a tartomán yok megvédését . Az egyik az volt, hogy a hadszervezet ekkor már nem az olcsób b, tartomán yokból kiál lít ott katona- ság ra tám aszkodott (a rég i thema-szervezet milíc iájár a), hanem állandó zsoldos katona- ság ra, mely ekkor már jórés zt nem is hazai, hanem kül föl di szár mazású volt. A tartomán yi felkelő csapatok eltűnés e egy rég i folyamat eredmén ye, amely épp erre az idős zakra vál t teljessé. Mivel koráb ban (a VII–I X. száz adban) Bizán c kizáról agosan véd ekező stratég iát köv etett, ezek a nem annyira csaták at vívó, mint inkáb b az ellenség et zaklató csapatok megfeleltek a helyzet kíván almainak (ha kül föl dre indít ottak hadjár atot, abban a themák nem túl magas harcér tékű csapatai mellett inkáb b ál landó jellegű, zsoldos katonaság vett rés zt). A X. száz adban azonban megvál tozott a stratég iai helyzet, keleten szét hullott az arab kalifát us, és a bolgár ok is egyre kevés bé jelentettek veszél yt a Balkán on. A bizán-

17 Attaleiates 35–3 7. o. a csás zár reformjairól. 18 Az idős zak tár gyalásáh oz lás d Haldon 85–93 . o. Gyakran felróják még Bizán cnak azt, hogy az ör mén y terüle tek bekebelezésév el szinte megnyitotta az utat a törökök előt t. Az itteni erőf orrás ok felhasználás a lehet, hogy hibás mód on tör tén t, de az ör mén y királ yság szét tagolódás a már régót a zajló folyamat volt (Bagratida- ágak már koráb ban is lét rehoztak önál ló királ yság okat, mint Kars 962-ben, majd Lori 982-ben), ez pedig azt vetít ette elő, hogy a megosztott terüle t bár honnan jövő terjeszkedés cél pontja lehet.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 127 ci haderő egyre inkáb b hivatás os zsoldosokból ál lt, a hagyomán yos felkelő katonaság a hát tér be szorult, a személ yes katonás kodás helyett annak pén zbeli megvál tás a lett ál- talán os (ráa dás ul a zsoldosok is egyre nagyobb arán yban kül föl diek voltak). A katona- ság lét szám a csök kent (de a zsoldosok alkalmazás a miatt viszonylag köl tség esebb lett), és a tár sadalom lén yegéb en demilitarizálód ott, gyakran még a tartomán yokban is varég vagy frank zsoldosok teljesít ettek szolgál atot, illetve a szomszéd os államokból kér tek segéd- csapatokat hadjár atok esetén. 19 1047-ben a Tornikios-láz adás viszont már intő jel volt: a keleti csapatok ör mén y föl dön voltak leköt ve, íg y a fővár os ellen vonuló trón köv etelő ellen, akit a balkán i haderő tám ogatott, úg y kellett összekaparni a palotaőr ség et, zsoldosokat és elítél teket.20 Eddig a hadsereg, mint egy háló véd te a birodalmat, de a XI. száz ad- ra a határ okra telepít ett egység ei inkáb b falat kép eztek a tám adás okkal szemben. Mivel a nagyobb ellenség es tám adás veszél ye elhanyagolható volt, és inkáb b a csás zár ok vezettek hadjár atokat a határ okon túl ra, ez egyelőr e nem jelentett gondot. Azonban röv idesen világ ossá vál t, hogy ez a zsoldos haderő nem alkalmas arra, hogy a betörő török nomá- dokat zaklassa (mint koráb ban a themák katonái tették az arab tám adók kal). Aligha kell ezér t a csás zár i kormán yzatot hibáz tatnunk, mivel a zsoldosok szerepén ek erősödés e rég i folyamat volt, amit nem lehetett hirtelen visszafordít ani, és a hivatás os katonaság még- is kép zettebb volt a felkelő milíc iánál . A nomád ok megjelenésév el olyan ellenség lép ett a szín re, amely harcos tár sadalom volt, ahol a hadakozás él etforma; tám adás aikat egy konvencionál is haderő aligha tudta visszaverni. A centralizál t irán yítás sem javít ott a helyzeten, hiszen a kapetroni csata előt t is a csá- szár parancsa miatt vár akoztak a bizán ciak, pedig talán egy mozgék onyabb, a rég i mód- szerekhez hasonló véd elmi eljárás hasznosabb lehetett volna. Azonban a korszak csás zár ai nemigen voltak tisztáb an a határ okon kialakult helyzettel, a véd elem vezetésén ek viszont nem volt önál ló hatás kör e. A X. száz adi katonai reformok pedig leginkáb b az „ál lami” seregekkel vív ott nyíl t csaták ra koncentráló taktikát alakít ottak ki, mely a mozgék ony no- mád ok ellen kevés bé volt haték ony.21 Elmél etben a bizán ciak jól tudták , hogyan kellene a nomád ok ellen harcolni, a gyakorlatban azonban a taktikai ismereteket ritkán sikerül t győz elemre vál tani. Bár a zsoldos csapatok is tudtak eredmén yesen tevék enykedni a no- mád ok ellen (mint 1054-ben a chaldiai varég ok), nem voltak elég rugalmasak a török nép- ván dorlás elhárításáh oz. A más ik, nem kevés bé súl yos gond a köz ponti hatalom vég zetes meggyengülés e, sőt szét hullás a volt a köv etkező években. II. Basileios minden győz elme ellenér e voltaképp igen súl yos örök ség et hagyott hát ra. Bár neki magán ak is két polgár háb orút kellett meg- vív nia a trón köv etelők kel szemben, az utód lás a üg yéb en megdöb bentőe n közöm bös en jár t el. Fiúörökös híján öc cse köv ette a trón on, de neki is csak fér jezetlen lán yai voltak, így

19 Skylitzes 372 o. varég ok Thrakesionban, 442. o. frankok és varég ok Iberiáb an és Chaldiáb an. Magdalino, Paul: The Byzantine Army and the Land: From Stratiotikon Ktema to Military Pronoia. In: Byzantium at War (9th – 12th c.). Ed. Kostas Tsiknakis. Athens, 1997. 15–3 6. o. itt 27. o. a zsoldér t szolgáló katonák a forrás okban misthophoroi, míg a szöv etség es uralkodóktól adottak a symmachoi kategór iáb an szerepelnek. 20 Chronographia 210., 214. o.; Skylitzes 413–4 14. o. is beszám ol a csapatok hián yáról , hogy a láz adás miatt kellett befejezni az Abul-Asvar emír elleni hadjár atot. 21 Alighanem a XI. száz ad csás zár ai miatt inthette Kekaumenos 149–1 51. o. az uralkodót arra, hogy ne Konstantináp olyban ücsörög jön , hanem jár ja a birodalmat, hogy tisztáb an legyen a pontos helyzettel. A bizán ci taktikáh oz lás d Kühn 128–1 29. o.

HK 128. (2015) 1. 128 Tősér Márton aztán 1028 után 1055-ig Zoé fér jei jutottak a csás zár i cím hez (Theodora 1056-os halálái g hat uralkodó vál totta egymás t hár om év tized alatt, aligha segít ve a stabilitás t). Végül a dinasztia kihalás a után megindult a versengés a nagy arisztokrata család ok közöt t az új ural- kodóház lét rehozásá ért. A Komnenosok és a Dukasok közül végül az előb biek kerekedtek felül 1081-ben, de addigra már teljes volt a felfordulás . Ennek súl yos köv etkezmén ye lett aztán a birodalom véd elmér e. Amíg az erődök et véd ték , és volt rá remén y, hogy a csás zár serege megjelenik egy megtám adott vidék en, addig a helyi lakosság számár a a megjelenő törökök ellenség nek számít ottak. A Manzikert után eluralkodó káoszban viszont már az vál t fontossá, hogy a nem lét ező kormán yzat parancsai helyett a saját érdekeiket néz zék , és megtalál ják a mód ját annak, hogy valahogy együt t élhessenek a vidék en nomadizáló törö- kök kel. Egy erős uralkodó vezette birodalom talán meg tudta volna oldani a nép ván dorlás lecsendesítését a határ ok erél yes véd elmév el és a törökök egy rés zén ek beengedésév el és letelepítésév el – bár ez a Balkán on is elég nehezen ment ekkoriban a besenyők kel. A gyakorlatban azonban Bizán c tekintél ye és ereje egyszerre foszlott szét a XI. száz ad köz epén , és ennek köv etkezmén yei vég zetesnek bizonyultak számár a. A nomád nép ván dorlás végül túl terhelte a véd elmi rendszert, és a belső zavarokkal együt t ez lett az oka a birodalom vég ső lehanyatlásán ak. A nyugati Róm a után a keleti is a nép mozgás ok miatt kitör t vál ság áldozata lett. Az eddigieket összefoglalva, a birodalom hadereje korántsem volt olyan félelmetes, mint korábban, nomád támadókkal szemben rugalmatlannak bizonyult, és keleten a vé- delem hagyományos „súlypontja” a szíriai határ volt, nem az örmény végvidék. Itt a IX. Konstantin idején meginduló támadások jókora védtelen területeket érhettek, ami aztán gyorsan csábító célponttá tette ezeket a nomádok számára.

Itt vannak a törökök! Az első portyák Bizánc keleti határain és a kapetroni csata

Koráb ban szób a kerül t, hogy Arszlán elfogás a után kezdődöt t meg emberei egy rés zé- nek nyugat felé ván dorlás a. 1029-ben már egy rés zük Tebriznél telepedett meg, az itteni Rawwadida emír Wahsudan ibn Mamlan szolgál atáb an. A tör tén elmi Azerbajdzsán i te- rül etér e köl töző oguzokat későb b újabb csoportok köv ették , egyre nyugatabbra terjesztve portyái kat, majd szál lás terül eteiket (Ör mén y-felföl d, Anatól ia). Az 1030-as év ekben már rendszeresen prédál tak a szomszéd os örmén y terül eteken, de a muszlim szomszéd ság sem volt tőlük biztonság ban, íg y 1040-ben az emír elűz te őket.22 Eddigre azonban már Azerbaj- dzsán és kurd hegyvidék más rés zein is megjelentek, és Szeldzsuk-ház horás zán i hódítás a után új abb csoportok indultak nyugat felé. Togril bég Rayyba tette át szék helyét , Ibrahim Inál pedig Hamadán ba és Dzsibál ba települ t embereivel.23 Az „iraki” törökök behód oltatá- sa fontos feladat volt, és ezzel együt t jár t szál lás aik saját ellenőr zésük alá vonás a. Ez új abb nomád ván dorlás hoz vezetett: a szeldzsukok saját csoportjai is megjelentek a tér ség ben,

22 Ibn al-Ath?r 13., 16–1 9. o.; Peacock 2010. 139. o. is említ i az 1029-es armeniai portyát. 23 Úgy tűn ik, ő volt a nyugati terjeszkedés előörse, lás d Ibn al-Ath?r 19., 46. o. 1041–1 042-ben Rayyba ment, majd 1042–1 043-ban Hamadán ba. Az Inal/Yinal eredetileg cím volt az oguzok közöt t, lás d Ibn Fadlán 35. o. „Uralkodói k és főnökeik közül az első, akivel talál koztunk, a kis Inál volt.” és a 129. jegyzet szerint a királ yuk trónörökös e volt az inál( Onomasticon I. 317–3 18. o.). Bosworth 226., 241. o. szerint a Seljuqiyan és a Yinaliyan törökök külön csoportot jelentettek, ami valós zínű, hiszen Togril bég nek is meggyűl t még a baja Ibrahimmal (lás d aláb b).

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 129 más rés zt a „szabad” törökök próbál tak kikerül ni fennhatóság uk alól , és táv olabb nyugaton kerestek új abb legelők et. A folyamat elkerül hetetlenül érintette a bizán ciak legkeletibb tartomán yait, melyek ráa dás ul különös en vonzóa k voltak a nomád ok számár a is.24 A XI. száz adi ör mén y krón ikás , Aristakes szerint 1044-ben ér te az ör mén y vég eket az első török tám adás , a legkeletibb Vaspurakan tartomán yt, de egés zen Basenig dúl ták a vidék et.25 Ez az első, kimondottan a bizán ci terül eteket érintő vál lalkozás mindamellett lén yegéb en a vél etlen műv e volt. A Felső- Mezopotám iáb an uralkodó beduin Ukajlida-dinasztia szembekerül t a tér ség be nyomuló tür kmén ekkel, de Qirwash ibn Mukallad emír kemén y ellenfél volt, és sikerül t is megvernie őket.26 A vereség után azonban a törökök és zak felé vonultak vissza, a bizán ciak legkeletibb tartomán ya, Vaspurakan felé. Vezé- rük Qutlumush (Skylitzes szerint), engedél yt kér t az át haladás ra, cseréb e azt ígér te, hogy semmilyen kár t sem fognak okozni az emberei. Stephanos Lichudes kormán yzó azonban ös szehív ta csapatait és harcba szál lt velük , de szét verték a seregét , őt magát is elfogták . Qutlumush ezután arról szám olt be a szultán nak, hogy az arabokat kön nyen meg lehetne hódít ani, ha újabb sereggel jön ne ide, Vaspurakanról pedig úg y szám olt be, mint termé- keny vidék ről , melyet asszonyok véd enek.27 Ez tehát Skylitzes verziój a az első oguz tám a-

24 Ibn al-Ath?r 45–4 6., 50–5 1., 58. o. Peacock 2010. 145–1 50. o. tár gyalja az ör mén y fennsík alkalmas legelőt erüle teit. De Woods, John E. The Aqquyunlu. Clan, Confederation, Empire. Salt Lake City, 1999. 29. o. is leír ja, hogy a XV. száz adi Aqqoyunlu tör zsszöv etség számár a Arminiya jelentette a nyár i legelőt erüle tet a Pontuszi-Alpok és a Toros közép ső lán ca közöt t, telente pedig déle bbre, a sík abb felső- mezopotám iai föl dekre vonultak. A Die Seldschuken-Geschichte des Akser?y? von Fikret Işi ltan. Leipzig, 1943. 31–3 2. o. ér dekes adatot közöl a tür kmenek terjeszkedés e és a dinasztikus politika ös szefüg géséről . Togril bég , miután bevonult Bagdadba, Qutalmisht Moszul, Diyar Bakr és a szír iai határ vidékér e kül dte, aki aztán a szultán halál a után ma- gán ak akarta a trón t. A kísér let a saját haláláv al vég ződöt t, Alp Arszlán ezután a ﬁát , Szulejmán t is meg akarta öle tni, de végül rokonaival és hív eivel Diyar Bakr-ba, a nyugati határ vidék re kül di, B?re és Ruh? vidékér e (bár eredetileg nem akart föl det adni nekik, nehogy későb b onnan kiindulva zavarokat okozzanak), egy ideig ott él tek, nagy szük ség ben. Az anatól iai „h onfoglalás” nem témáj a a dolgozatnak, de lén yegéb en ez a magyaráz ata: a „s zabad” oguzok számár a ez a „v adnyugat” jelentette a menedék et a dinasztia hatalma elől , melynek számár a pedig ez a terüle t amolyan kén yszerlakhely volt a vesztes rivál isok számár a. 25 Aristakes a5.htm Lap 1-2/5 „Lovaik gyorsak, mint a sas, patái k szilár dak, mint a szikla... íj aik feszesek, nyilaik hegyesek, láb belijük szíj ai mindig köt ve.” Edessai Máté 74. o. is említ i ezt az esetet, szerinte a törökök hár om vezér e P?ghi, Puki, Anazughli volt, ezek a nevek leginkáb b az Arszlán csoportjáh oz tartozó, 1029-ben nyugatra húzódó oguz hullám vezetői nek neveivel hasonlít ható össze: Buqa, Anasoghli. lás d Ibn al-Ath?r 15. o. (A nevekhez lás d Onomasticon I. 65., 171–1 72. o.) Ebben az esetben pedig a tám adás nem Togril bég csoport- jáh oz köt hető. Az Azerbajdzsán ba települ t oguzok ekkor már más fél év tizede fosztogatták az ör mén y vidék et. Ibn al-Ath?r 23. o. szerint annyi foglyot szedtek, hogy egy szép lán y ár a 5 dínár ra ment le, 25. o. 1037/38-ban a Tiﬂist ostromló grúz ok a köz eledtük hírér e elmenekül tek. Szintén Edessai Máté 44–4 5. o. említ i, hogy a törökök már 1016-ban megjelentek Vaspurakanban, de az ostani csatát ál taláb an még az azerbajdzsán i emír ek és helyi ör mén y fejedelmek közöt ti hagyomán yos ös szecsapás nak tekintik, lás d Seibt, Werner: Die Eingliederung von Vaspurakan in das byzantinische Reich (etwa Anfang 1019 bzw. 1022) Handes Amsorya, 92. (1978) 49–6 6. o. itt: 50–5 1 o. 26 Skylitzes valós zínűle g összekeverte azt a csatát , mely Sin?ar mellett zajlott le 1044. áp r. 24-én az ukajlidák és az oguzok közöt t egy későb bivel, melyben Qutlumush is rés zt vett (Onomasticon II. 513. o. a törökös alak inkáb b Qutulmish) Lás d Ibn al-Ath?r 23–2 4. o.; Felix 162–1 63. o.; Agadshanow 95–9 6. o. Az azerbajdzsán i vidék en is komoly gondokat okoztak ekkoriban az oguzok, mivel a sirván sah 1045 táján tőlük tartva erődít tette meg Yaz?diya (Semaha) vár osát . Minorsky 1958. 33. o. 27 Skylitzes 419–4 20. o.; Attaleiates 77–7 9. o.; Ibn al-Ath?r 24. o. szerint a megvert oguzok Diyar Bakrba húzód tak, amelyet felprédál tak, innen pedig az örmén yek és bizán ciak terüle tét dúl va Azerbajdzsán ba vonultak (ez jól jellemzi a „m uszlim” nomád ok magatartását a letelepül tek irán t: vál ogatás nél kül prédál tak). De mint a 6. jegyzetnél szób a kerül t, ennek az esetnek nem volt köz e a Szeldzsuk-ház hoz, bár az biztos, hogy Qutlumush a Kaukáz us-vidék i portyák gyakori szereplőj e lett és az iraki törökökre tám aszkodott, hiszen ezek apja, Arszlán emberei voltak (a Rúm -Szeldzsukok dinasztiáj a pedig tőle szár mazott). Lás d még Peacock 2005. 217–2 20. o.

HK 128. (2015) 1. 130 Tősér Márton dás okról , azonban a muszlim forrás okból kiderül , hogy ezek még csak ván dorló nomád csoportok önál ló akciói voltak. Ami a törökök direkt akciói t illeti, azok alighanem Bizán c utolsó terjeszkedő vál lalkozásából nőt tek ki, mikor 1045-ben bekebelezték Anit, az ör- mén y királ yság szék helyét . Még II. Basileios grúz háb orúj a végén (1022) kén yszerül t az ör mén y uralkodó arra, hogy halál a után országát a birodalomra hagyja. Ez 1041-ben köv etkezett be, de utód a, II. Gagik nem akart lemondani föl djéről , azonban IX. Konstantin ér vén yesít eni kíván ta jogigén yét . Ez persze nem ment harc nél kül , mert az ör mén yek sem akartak lemondani királ yság uk köz pontjáról (1042-ben Ani falai alatt verték meg a bizán ciakat), végül csellel lehetett csak megszerezni a vár ost (1045). IX. Konstantin a harcok során az ör mén yek keleti szomszéd jától , Abul-Asvar dvini emír től is köz reműködés t igén yelt, amit meg is kapott. Ezután viszont felszólít otta az emír t, hogy adja át a hadjár ata során megszerzett örmén y te- rül eteket, amelyeket koráb ban oklevél ben ígér t neki. A Saddád ida-család ból való muszlim uralkodó persze nem volt erre hajlandó, így a csás zár serege grúz és ör mén y segéd csapatokkal együt t most ellene vonult fel, de súl yos vereség et szenvedtek Dvin alatt (1046).28 A csás zár azonban lecserél te a kudarcot vallott parancsnokokat Katakalon Kekaumenosra iberiai duxra és Nicholaosra, a főp arancsnokra. Ők vár ai mód szeres ostromáv al lassan Dvinbe szorít ották az emír t, és már a köz eli Chelidoniont (Jereván ) éheztették , mikor a Balkán on kitör t a Tornikios-láz adás , és a hadműv eleteket fél beszakít ották (1047). Íg y Abul-Asvart végül ugyan rákén yszerít ették arra, hogy engedjen, de biztosra vehető, hogy ez a konfliktus felkorbác solta a muszlim határ vidék en élő szent háb orús lelkesedés t, és a törökök köv etkező vál lalkozás a ebből köv etkezett.29 Mivel a bizán ci tám adás ok nyomán a szomszéd os muszlim emír ség ek is fenyegetve ér ezték magukat, kapór a jöt tek nekik a tér ség be érkező oguz csoportok. Az 1048-as év esemén yei felfedték a bizán ci véd elem vezetői előt t a keleti határ okon a török nép ván dorlás köv etkeztéb en kialakult új és aggasztó helyzetet. Skylitzes szerint Togril bég egyelőr e óv atos volt, mert a bizán ciak koráb bi csás zár ainak hír e tekintél yt biz- tosít ott a birodalomnak, de végül egy más ik rokonát , Hasant kül dte ki Vaspurakan feldú- lásár a. Hasan seregév el Tebrizbe vonult, majd Tifliszbe, a grúz terül eten fekvő muszlim enklávéb a, onnan nyomult be Vaspurakanba. A tám adó sokaság keresztül -kasul feldúl- ta a tartomán yt, mire a kormán yzó, Aron vestes (egyéb kén t az utolsó bolgár cár , Ivan Vladiszlav fia) segít ség et kér t Ani és Iberia kormán yzójától , Katakalon Kekaumenostól . A segít ség sietve meg is érkezett, majd Kekaumenos tanác sár a kelepcét ál lít ottak a tá- madók nak, a rég i hagyomán yoknak megfelelőe n. Ahelyett, hogy nyíl t csatát kockáz tat- tak volna, a csapatokat a hegyekbe rendelték leshelyekre, míg táb orukat minden felsze- relés sel őr izetlenül hagyták csalét eknek. Hasan hajnalban felkerekedett a Stragna-folyó

28 Jellemző a birodalom korabeli haderejér e, hogy milyen koalíc iót hoztak össze erre a vál lalkozás ra, de egyéb kén t a Dvin alatti vereség be alighanem török íjás zok is besegít ettek, az emír ugyanis nyíl záp orral verte szét a sár ba ragadt bizán ci sereget. Gagiknak is harcolnia kellett már a kelet felől tám adó oguzokkal, akik alighanem Abul-Asvar szolgál atáb an ál ltak, de a dvini határ on, a Hrazdan-folyónál megverték őket. Edessai Máté 68. o. Az emír egyéb kén t nem lehetett túl kellemes szomszéd , mivel keresztén y sóg ora, Dáv id, Lori királ ya ellen is hadakozott, de a muszlim sirván sahok ellen is, lás d Minorsky 1953. 22., 24. o.; Minorsky 1958. 34. o. 29 Skylitzes 409–4 13., 434. o., a Q?busn?me 88. o. dicsérő jellemzés e az emír ről . Minorsky 1953. 53–5 4. o (egyéb kén t uo. 40. o. megemlít i, hogy Abul-Asvar apja, I. Fadl [985–1 031] a Ganja és Tiﬂisközöt t élő sevordikat is legyőz te). A bizán ci terjeszkedés ről lás d még Ter-Ghewondyan 114–1 19., a Saddád idák hoz uo. 119–1 23. o.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 131

(Felső- Záb ) melletti táb orából , és a bizán ciak ellen vonult, hogy összecsapjon velük . Ami- kor aztán ür esen talál ta a táb orukat, úgy gondolta, hogy megfutamodtak, ezér t hozzáf ogott a zsák mán y összegyűj téséh ez. A bizán ciak tür elmesen kivár ták , míg az egés z sereg belefe- ledkezett a fosztogatás ba, majd estefelé előjöt tek leshelyeikről , rár ontottak a törökök re, és a tám adók seregét teljesen szét verték. 30 Skylitzes szerint Togril bég a vereség hírér e elhatár ozta, hogy kikös zörül i a csorbát , és azonnal bosszúh adjár atot indít ott fél testvér e, Ibrahim Inál vezetésév el. Ibn al-Ath?r szerint viszont arról volt szó, hogy keletről oguz sokaság érkezett Ibrahimhoz, aki nem tudta őket ellát ni a saját föl djén (Hamadán vidékén ), ezér t inkáb b portyár a kül dte őket Bizán cba, és velük ment, hogy tám ogassa ők et (ez egyéb kén t jellemző lehet a szeldzsuk terjeszkedés mikén tjéh ez is). A hatalmas sereg elözön löt te az örmén y felföl det, és kímél etlenül prédál t mindenfelé – a bizán ci véd elem irán yítói számár a ez súl yosabb prób atét elnek ígér kezett, mint az előző tám adás , ezér t sietve az erődít mén yekbe rendelték a lakosság ot, a csás zár utasításár a pedig vár tak a harccal addig, míg a grúz Liparit segéd csapatai meg nem ér- keznek.31 Ebből a helyzetből alakult ki a bizán ci és szeldzsuk seregek első nagy csatáj a.

30 Skylitzes 420–4 22. o. Ibn al-Ath?r 68. o. röv iden megemlít egy sikertelen oguz portyát 1048-ban, Felix 164. o. Vaspurakan már régót a török portyák cél pontja volt – Edessai Máté 69–7 0. o. egy epizód ja jól jellemzi az itteni zavaros viszonyokat: Tonrawant feldúl ták a keleti tám adók és megöl ték annak urát és legkisebb fiát . Két nagyobb fia, Hasan és Chnchghuk viszont egy kurd barát juk révén elhír esztelte Herben és Salmastban, hogy a terüle t véd telen, így röv idesen újra jöt tek a portyázók. A két fivér ezután pár bajban vég zett apjuk és testvérük gyilkosáv al, majd szét verték a sereget. 31 Aristakes a5.htm Lap 1-4/5 leírás a szerint azonban a törökök kíméle tlenül pusztít ottak mindenfelé, vagyis a lakosság ot nem sikerül hetett biztonság ba juttatni.

HK 128. (2015) 1. 132 Tősér Márton

A csás zár csapatai megint Katakalon Kekaumenos és Aron vestes vezetés e alatt álltak. Kekaumenos azt javasolta, jobb, ha nem vár nak az erősítés re, hanem a meglevő, előző győz elmükön fellelkesül t katonái kkal a megér kező törökök kel összecsapnak, mielőt t azok kipihenhetnék magukat. Aron azonban inkáb b véd elemben akart maradni, és végül az ő vél emén ye dön töt t, így visszahúzód tak Iberiáb a és vár tak. IX. Konstantin is erre utasít otta őket és Liparit segéd csapatai bevárásár a, íg y aztán Ibrahim keresztül vonult Vaspurakanon, és ellenál lás nél kül jutott el Iberiáb a. Annál inkáb b sietett, mert a tét lenség et a fél elem jelén ek vette, és azt akarta, hogy mielőb b harcra kén yszerít se ellenfeleit. De mivel a bi- zán ciak egy sziklás vidék oltalmáb a húzód tak, nem tudta ők et csatár a bír ni, ehelyett a Theodosiopolis köz eléb en fekvő Artze kereskedővár ost vette ostrom alá. A lakók bíz tak abban, hogy a köz eli erős ség ből segít ség et kapnak, így nem hagyták el falak nél kül i ottho- nukat, és a sűrűn beépít ett település utcái t lezár va, a tetők ről harcoltak a tám adók kal, és hat napon át vissza is verték őket. Kekaumenos ennek hírér e ismét tám adás t javasolt, mivel a törökök az ostromra ﬁgyelnek, kedvező alkalom adód ik csatát kezdeni. Aron azonban megint a csás zár parancsáh oz ragaszkodott és elutasít otta a javaslatot, ezér t Ibrahim végül felgyúj tatta és elpusztít otta a vár ost. Íg y is nagy zsák mán yt szerzett, és ismét a bizán ci sereg ellen kés zül t, amelyhez végül megér kezett Liparit serege is. Ezután Kapetron erőd jé- hez vonultak, ahol talál koztak a törökök kel, akik viszont nem egy töm egben jöt tek, hanem aprán kén t, Kekaumenos ezér t megint jó lehetőség et lát ott a tám adás ra. Ezút tal azonban Liparit fúj ta le a csatát , mivel szeptember 18. szombati nap volt, amit ő balszerencsés nek tartott a harcra. Ettől függ etlenül viszont Ibrahim is észrevette őket, így csatarendben érke- zett a helyre, ezér t a bizán ciak is kén ytelenek voltak hasonlóképp tenni, habár már estefelé volt: Kekaumenos a jobbszár nyat vezette, Aron a balt, Liparit a köz epet. Kemén y, éj szaká- ba nyúló küz delem köv etkezett, melyben végül a bizán ciak szenvedtek vereség et, Liparit maga is fogság ba esett. Aron visszajutott Ibanba, Vaspurakan szék helyér e, Kekaumenos pedig Aniba, a törökök visszatér tek perzsa föl dre.32 A csata rés zleteiről nem sokat tudunk meg (ritka zavaros a forrás okból kirajzolódó kép ), bár azér t egyes jellemzők alapján köv etkeztethetün k az ellenfelek taktikájár a. A bizán ciak talán nem is vél etlenül vár tak annyi ideig a harccal, hiszen Böl cs Leó szerint is a tür kök számár a hát rán yos az éjszakai küz delem. Lehet, hogy éppen ezt akarták a hasznukra for- dít ani a hosszas halogatás sal, de végül a törökök ráj uk kén yszerít ették a koráb bi kezdés t (íg y viszont a sötét ség talán a súl yosabb veszteség ektől kímél te meg a keresztén y sereget). A törökök taktikáj a talán hasonló lehetett, mint a W.l.nd.r-csata a magyar–b esenyő és bi- zán ci csapatok közöt t: a szár nyak felől bontották meg ellenfelük harcrendjét , majd köz el- harcban megverték a rendetlen hadat. Ez egyéb kén t a későb b, Manzikertnél vív ott ütköz et-

32 Skylitzes 422–4 26. o. szerinte Togril bég 100 000 kiváló harcost kül döt t a bizán ciak ellen. Attaleiates 79. o. szerint a harc egy ideig eldön tetlen volt, de végül a „h unok” kerekedtek felül . Ibn al-Ath?r 67–6 8. o. szerint az oguzok egés zen Trapezuntig jutottak el, végül 50 000 bizán ci és grúz ütközöt t meg velük , de vál takozó harc után végül megfutamít ották ők et, sok főt isztjük et elfogták , Ibrahim végül Konstantináp olyt tizenöt napi út ra köz elít ette meg, és 100 000 foglyot ejtett, 10 000 szekér vitte a zsák mán yt, köz te 19 000 pán cél inget. Aristakes a6.htm Lap 2/5. szerint Aron futott meg a csatából , emiatt tudták bekerít eni és elfogni Liparitot a törökök, akik aztán hatalmas zsák mán nyal táv oztak. Edessai Máté 76–7 9. o. szerint Qutlumush is rés zt vett a hadjár aton, melyet azér t indít ottak, mert megtudták , hogy a bizán ciak nagy erők et vontak ki a keleti tartomán yokból . Grúz beszám oló „Barahimilami” csatájáról : Thomson 294–2 95. o. A csatáh oz lás d még Shepard, Jonathan: Scylitzes on Armenia in the 1040s and the role of Catacalon Cecaumenos. Revue des Ét udes Armeniennes, 11. (1975–7 6) 269–3 11. o. itt: 270–2 79. o.; Felix 165–1 67. o.; Agadshanow 101–1 02. o.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 133 tel (1071) is pár huzamba ál lít ható, ahol előb b a szár nyakat szorít ották meg az íjás zok, majd a más odik vonal meghát rálás a után szét verték a csás zár ral együt t magár a maradt köz epet. De Skylitzes bizán ci fél sikert hangsúl yozó verziój a is azon alapulhat, hogy az állítól ag sikeres üldözés t folytató bizán ci szár nyakat a mozgék ony nomád ok elcsalták a csatatér ről , és ezután köv etkezett Liparit seregrés zén ek leverés e.33 A vereség után IX. Konstantin tár gyalás ba kezdett az új ellenségg el Liparit kivál tá- sáról és egy bék eszerződés ről . A szultán tekintél yét megnöv elte a siker, ezután a Diyar Bakrban uralkodó Marván ida emír is elismerte főh atalmát és a csás zár tól már egyenesen adóﬁ zetés t köv etelt. Vár ható volt, hogy hamarosan újabb ös szecsapás ra kerül sor, fől eg, mivel a Kaukáz us-vidék en még jelentős oguz csoportok maradtak, Qutlumush vezetésév el (tehát valós zínűl eg az „iraki” törökök ), és Ganja várát ostromolták . A csás zár hű emberét , Nikephoros raiktort kül dte ide, hogy IV. Bagrat grúz királ lyal (1027–1 072) együt tműköd- ve mentse fel a vár ost. A nomád ok a sereg köz eledtén ek hírér e visszavonultak, a muszlim vár os, Tiﬂis is behód olt a királ ynak, majd Liparitot is szabadon engedte a szultán . Talán azér t sem kerül t sor újabb nagy összecsapás ra, mert Ibrahim Inál felláz adt fél testvér e ellen, aki Hamadán vidék i terül etei át engedését köv etelte től e, végül erőv el kellett kiostromolnia vár aiból . Azonban fegyverszün etet már csak lassabban sikerül t köt ni Togrillal, noha igen ér ték es aján dék okat kül dtek neki. A konstantináp olyi muszlim mecsetben az ő nevét vették be a pén teki imáb a a Fát imida kalifa helyett és az ő felség jelvén yeit, íj at és nyilat helyezték el benne.34 Egyelőr e ilyen kép lék eny helyzet alakult ki a keleti határ okon viszont ekkor már a Balkán on is újabb vál ság bontakozott ki egy más ik nomád nép , a besenyők miatt, íg y Nikephoros hamarosan indulhatott nyugatra.

A besenyő háború a Balkánon

Mint a bevezetőb en szób a kerül t, az euráz siai nomád ván dorlás nem csak az oguzokat érintette, hanem a mai Ukrajna terül etén élő besenyők et is. A kelet-európ ai sztyeppén élő oguz tör zsek (itt úz név en említ ik őket) is nyugat felé ván doroltak a kunok elől , és a bese- nyők et kezdték szorongatni. Nem sokat tudunk a besenyő tör zsszöv etség tör tén etén ek utol-

33 Böl cs Leó aján lását lás d ÁM TBF 21. o. (Taktika 459. o.) A magyar-bizán ci csatát lás d Kmoskó I/2. 183–1 85. o. és B. Szabó 85–8 7. o. Manzikerthez lás d Hillenbrand 247–2 48. o (Nikephoros Bryennios leírás a). A törökök nyilai elég hatás osak voltak lőtáv on belül , mint későb b Dorylaionnál a keresztesek is tapasztalhat- ták , ahol pajzsot és pán cél t is át tudtak lőn i egyszerre. France, John: Victory in the East. A military history of the First Crusade. Cambridge, 1994. 147. o. Lehet, hogy a grúz erők voltak a legjobban pán cél ozottak, hiszen még 1022-ben II. Basileios ellen tám adó Giorgi királ y katonái azér t szenvedtek vereség et, mert túl hajszolták magukat nehéz felszerelésük ben, lás d Aristakes a3.htm Lap 1/5, továb bá Tsurtsumia, Mamuka: The Evolution of Splint Armour in Georgia and Byzantium: Lamellar and Scale Armour in the 10th – 12th Centuries. Byzantine Symmeikta, 21. (2010) 65–9 9. o. itt: 83–8 4. o. 34 Ibn al-Ath?r 73–7 4., 144–1 45. o. szerint a tár gyalás ok sikerre vezettek és deklarál ták a békét , de Skylitzes 426. o. egyér telműe n az ellenkezőjét ál lít ja, íg y inkáb b csak ideiglenes fegyvernyugvás ról beszél hetün k; a ganjai hadjár at alighanem Kapetron után lehetett, 1048 végén , 1049 elején , Minorsky 59–6 4. o., habár Skylitzes 434. o. későb bre teszi, de a Grúz ia krón ikáj a egyér telműe n koráb bra datál ja, Thomson 296 o. Liparit szabadon engedéséről lás d Attaleiates 79–8 1. o., aki megjegyzi, hogy innentől kezdve a csás zár és a szultán köv eteket vál tott egymás sal, és barát i viszonyba kerül tek, azonban a törökök dúlás ai nem szűn tek meg, Togril azzal men- tegetőzöt t, hogy nem tudja kik azok a fosztogatók, akik farkasok mód jár a portyáz nak. A kivál tás nál Naszr al- Daula emír köz vetít ett, lás d Amedroz, H. F.: The Marw?nid Dynasty at Mayyaf?riqin in the Tenth and Eleventh Centuries A. D. Journal of the Royal Asiatic Society, 1903. 123–1 54. o. itt: 141. o. Továb bá még Agadshanow 102. o.; Felix i. m. 169–1 71. o. és Ter-Ghewondyan 123. o.

HK 128. (2015) 1. 134 Tősér Márton só szakaszáról , de a szomszéd os nép ek írott forrás aiban az 1030-as év ektől megfigyelhető élén kebb aktivitás uk nyilván az úzok előr enyomulásán ak volt a köv etkezmén ye. Az itteni határ ok a keletiektől eltérőe n nem voltak véd ve ütköző államokkal, így a portyák köz vetle- nül érintették a birodalom terül eteit. Már koráb ban is hajtottak vég re tám adás okat Bizán c al-dunai határ ain (1025/27, 1032, 1034, 1035, 1036 az utób bin öt strategost is elfogtak), de az 1040-es évek köz epér e helyzetük az úz ok nyomás a miatt lassan tarthatatlanná vál t.35 Ebben az idős zakban egyik tekintél yes hadvezérük , Kegen, ös szekülön bözöt t a legelők e- lőb b vezér rel, Tirekkel. Az előb bi töb b csatát is vív ott az úz okkal, míg az utób bi inkáb b a Duna melletti mocsaras vidék oltalmáb a húzód ott. A besenyők közöt t a hadvezér vitéz ség e sokaknak tetszett, azonban az elők elő szár mazású uralkodó nem tartozott közéjük , mi töb b, egy idő után már szív esen megszabadult volna től e. Ebből fejlődöt t ki az a viszál y, melyből végül Kegen kerül t ki vesztesen és két tör zzsel együt t Bizán ctól kér t oltalmat. A Duna menti határ vidék (Paristrion) kormán yzój a, Michael, IX. Konstantin engedél yév el be is engedte őt és 20 000 emberét (1045). A vezér patrikiosi rangot kapott, hár om erő- döt a Duna mellett és kiterjedt föl dterül etet, valamint megkezdték megtérítésük et is.36 Ez megfelelt a szokás os bizán ci gyakorlatnak, azonban a besenyő problém a még csak ezután kezdett kialakulni. Kegen töb bször is portyáz ott a túl parti besenyők föl djén , foglyokat és zsák mán yt szerezve, amit viszont Tirek sem tűr hetett sokái g. Elős zör a csás zár t figyelmeztette arra, hogy ennek nem lehet jó vég e, de mivel nem kapott érdemi vál aszt, röv idesen maga is tám adás ra kés zül t. Hamarosan kedvező alkalom adód ott, mivel 1047 decembe- réb en kemén y fagyok jöt tek, és a Duna vastagon befagyott, íg y aztán állítól ag 80 000 emberév el át kelhetett a Balkán ra. A bizán ci véd elem helyi irán yítói (Michael és Kegen mellett, aki portyák kal zaklatta ők et, a hadrianopolisi dux, Konstantinos Arianites és a bulgariai katepano, Basileios Monachos) azonban összeszedték erői ket, de előb b kerül- ték az összecsapás t, amíg a hideg és egy jár ván y miatt eléggé le nem gyengül tek besenyők . Tirek a hát rán yos helyzetet felismerve kapitulál t, a bizán ciak pedig szét telepít ették őket a Balkán on (Nis, Szófi a és Eutzapolis – Ovče pol – kör nyékén ). Kegen ugyan jobbnak lát ta volna, ha minden felnőt t fér fit megöl nek, de a bizán ciak szük ség esnek ítél ték a rés zvé- telük et a törökök vagy más ok elleni hadjár atokon (ér dekes, hogy ez az epizód mennyire hasonlít , arra, mikor keleten Mahmúd átengedte az Amu-darján az oguzokat, mire egyik kamarás a figyelmeztette, hogy jobb lenne, ha levág atná a hüv elykujjaikat, vagy vesse a folyób a őket). A gondok innen kezdőd tek csak igazán , mivel IX. Konstantin 15 000 bese- nyőt csakugyan keletre indít ott a törökök ellen (1049), ám alig keltek át Anatól iáb a, már is elment a kedvük attól , hogy a táv oli és ismeretlen Iberiáb a menjenek, ezér t felláz adtak és

35 Skylitzes 351–3 52., 364., 374., 376 o. beszám ol besenyő tám adás okról . Györ ffy i. m. 112. o. említ i, hogy Endre és Levente herceg elmenekülés e után a besenyők közöt t talál kozott egy magyar fogollyal, aki felismerte ők et. Ez annak a jele, hogy a besenyő tám adás ok Magyarország ot is érintették ebben az idős zakban. A besenyők és az úzok kelet-európ ai tör tén etéh ez ebben az idős zakban lás d Kiss Attila: Úz ok a Kép es Krón ikáb an. A nyugati oguz (úz ) tör zsek és a Magyar Királ yság a XI. száz adban. Hadtör tén elmi Köz lemén yek, 120. (2007) 549–5 76. o. itt: 551–5 56. o. Zimonyi 114. o. leírás a a XI. száz ad elején a besenyők közöt ti muszlim térítés ről. 36 Skylitzes 426–4 28. o. Elők erül t vezérük pecsét je is: „I sten segít sd Ioannes Kegen magistrost, Patzinakia archonját .” Krumova, Teodora: Pecheneg Chieftains in the Byzantine Administration in the Theme of Paristrion in the Eleventh Century. Annual of the Medieval Studies at CEU, 11. (2005) 207–2 21. o. (210. o.) a magistros magasabb rang a patrikiosnál , tehát Kegen még fön tebb is jutott a bizán ci hierarchiáb an. Az át település 1045-ös datálását lás d Madgearu 209. o.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 135 visszatér tek Európáb a (átús ztattak a Boszporuszon!). El is ér tek az övéi khez Szóﬁ avidéké- re, mire hamarosan az egés z besenyő nép felláz adt, és a Duna melletti sík ság ra húzód tak, az Osmon folyó vidékér e.37

A besenyők leverés e egyál talán nem ígér kezett kön nyűn ek, ráa dás ul a kormán yzat Kegen embereit is a láz adók hoz hajtotta, mikor vezérük et meggondolatlanul őr izet alá vették . A láz adó nomád ok 1049-ben megverték az adrianopolisi kormán yzót , de ezután visszaverték őket, mikor a vár osra tám adtak, viszont a Balkán -hegység mögöt ti telepeik- ről már nem tudták kipiszkál ni erői ket. Mivel a koráb bi vereség után a balkán i csapatok szét szóród tak, keletről hoztak erősítés t Nikephoros raiktor vezetésév el, frank zsoldosok- kal kiegés zít ve. A csás zár engedél yév el Tirek visszatér t a besenyők höz , hát ha rábír ja ők et a megadás ra, de nem voltak erre hajlandók , mire a tör zsfő is inkáb b velük tartott. Katakalon Kekaumenos, aki szintén a keleti csapatokkal jöt t, megint csak amellett ér velt, hogy még azelőt t tám adják meg a besenyők et, hogy felkés zül nén ek az ös szecsapás ra, de az elbiza- kodott Nikephoros ezt elutasít otta. Arra számít ott, hogy a besenyők et egy töm egben tudja majd kéz re kerít eni, ha már az egés z seregük összegyűl t. A diakenéi csata íg y a más odik

37 Skylitzes 428–4 31. o. a besenyők nagy szám a arra utal, hogy eleve inkáb b át telepedés ről volt szó, nem hadi vál lalkozás ról , de az is, hogy Tirek 140 főe mberrel ment aztán a csás zár hoz. Az, hogy a láz adók mezőg az- daság i eszközökkel fegyverezték fel magukat, mutatja, hogy a besenyők letelepítés e és föl dműv elés re szoktatás a már megindult – bár az is igaz, hogy eleve lehetett letelepül t rét egük , mint ahogy keleten az oguzoknál is voltak vár oslakók. Kmoskó I/2. 87–88 . o. Az oguz pár huzam Ibn al-Ath?r 33. o., Husayni 10. o. Az esemén yekhez lás d Madgearu 210–2 13. o., szerinte a besenyők menedék e, a „S záz hegy” vidék e Preszláv tól és zakra lehetett, ahol jó legelők , elég víz és erdők voltak.

HK 128. (2015) 1. 136 Tősér Márton lett, amelybe a keleti veterán tanác sa ellenér e mentek bele a bizán ciak, és ismét súl yos vereség et szenvedtek, Kekaumenos is csaknem halál os sebeket kapott (1049).38 A bese- nyők ezután szabadon dúl ták a balkán i terül eteket, majd 1050-ben megint Adrianopolisnál csaptak ös sze a nyugati és keleti csapatokból ös szeál lít ott bizán ci sereggel, és újabb győ- zelmet arattak (Konstantinos Arianites is elesett).39 IX. Konstantin új abb csapatokat szedett ös sze, frank és varég zsoldosokat, valamint a szír iai határ okról lovasíjás zokat,40 hogy a portyák nak vég et vessenek (köz ben egy ízben Kegent köv etség be kül dték hozzáj uk, de mindjár t meg is ölték ). A fosztogató besenyő csoportok ezután valób an elszenvedtek néhán y vereség et (Katasyrtai, Goloe, Toplitzos), ezér t inkáb b Makedonia terül etét kezdték pusztít ani. Itt azonban megint csak vereség et mér tek ráj uk Chariupolis (Hayrabolu) mellett, íg y 1051 és 1052 nagyobb összecsapás nél kül telt el. 1053-ban aztán a csás zár megint egy jók ora összbirodalmi sereget kül döt t a besenyő kéz en levő Preszláv ellen Michael akoluthos vezetésév el. Tirek serege egy ár okkal és sán ccal véd ett táb orba húzód ott, amelyet azonban hiáb a ostromoltak a bizán ciak, akik hamarosan kezdtek kifogyni az élelemből . Ezér t úgy dön töt tek, hogy éj jel csendben elvonulnak, de a besenyők ezt észrevették és az ül dözésük re indultak. A Balkán -hegység en át vezető szűk utak hagyomán yosan komoly veszél yforrás t jelentettek a bizán ci seregekre, és most is rossz vég e lett a visszavonulás nak: Adrianopolisba csak a csás zár i sereg súl yosan megté- páz ott maradván yai jutottak el. IX. Konstantin viszont újabb toborzás ba fogott, hogy vég re leszám oljon a besenyők kel, akik ennek hírér e végül békét kér tek a csás zár tól . Harminc évre meg is kötöt ték azt, a nomád ok továb bra is fél ig önál ló stát usban maradtak balkán i szál lás aikon.41 Sejthető volt azonban, hogy ez a megegyezés aligha lesz tartós , és a későb bi esemén yek megmutatták azt, hogy a nomád ok integrác iój a milyen súl yos nehéz ség ekkel

38 Skylitzes 434–4 38. o. Kekaumenos 53. o. ném ileg eltérőe n szám ol be a csatáról (bár Konstantinosnak nevezi a raiktort), szerinte vereség oka a vezér elbizakodottság a volt, mivel annyira meg akart üt köz ni a bese- nyők kel, hogy nem hagyott időt a seregnek a pihenés re, még táb ort sem veretett, íg y a fár adt, szomjúság tól és hőség től gyötör t csapatokat kön nyen megfutamít ották . Egyéb kén t az üt köz et pár huzamba ál lít ható a szeldzsukok nesai csatájáv al (1035), ahol elős zör verték meg a féle lmetes gaznavida sereget, ezután viszont egyre inkáb b felbát orodtak. 39 Skylitzes 438–4 39. o. Nikephorost koráb ban (434. o.) úgy jellemezte, hogy kilép ett papkén t nem hadvezér i tehetség e, hanem megbíz hatóság a miatt kapta kinevezését . Egyéb kén t Edessai Máté 79–8 0. o. is említ i a felfor- dulást , amit a besenyők okoztak, mielőt t kitér ne a bevezetőb en említ ett nép ván dorlás ismertetésér e. 40 Skylitzes 439–4 40. o. Ez annak a jele, hogy tisztáb an voltak a nomád taktika veszél yességév el, ezér t ennek ellenszerét hasonló taktikai kép esség ekkel bíró segéd csapatok bevetésév el próbál ták megtalál ni. Ehhez lás d B. Szabó 78. o. „. .. még egy mozgék ony lovasíjás zokból ál ló csapatra is milyen ór iás i veszél yt jelenthetett egy olyan ellenfél , ami hozzá hasonló mód on volt felszerelve és kikép ezve a nyíl harcra.” Idéz i még ehhez Böl cs Leó Taktikáját (XVIII. 33.): „a z összeüt közés ek, vagyis mér kőzés ek a harcban a nyíl kés zlet bőségéh ez mér ten egyön tetűe n, viszonylagos egymásu tán ban és röv id idő alatt menjenek vég be, nehogy a harcba elegyedés kés lel- tetés e miatt az ellenség nek szün telen nyilazás a köv etkeztéb en a nyilak nagyobb számb an hulljanak harcosokra és lovakra.” In: Pauler -Szilág yi 28. o. (Taktika 449–4 51. o.) A szír iai vég ekről sok íjás zt lehetett toborozni, bár valós zínűle g nem minden nyilván tartott íjás z volt mestere a fegyverén ek, mivel III. Romanos Aleppó elleni hadjár atán (1030) a Fekete-hegység ben élő monoﬁzita szerzeteseket is jegyzék be vetette mint íjás zokat, lás d Aristakes a3.htm Lap 3/5. Az íjás zat fontosságát a X. száz adi értekezés ek hangsúl yozták , ahol II. Nikephoros idején egy ezred 300 íjás za számár a 15 000 nyilat vittek tartalék ul, tehát a gyalogság 12 ezrede összesen 180 0- 00-t, a száz ad végén Nikephoros Uranos már úg y vél te, még jobb, ha 400 000-t is elér i a szám uk. McGeer, Eric: Sowing the Dragonʼs Teeth. Byzantine Warfare in the Tenth Century. Washington, D. C. 1995. 21., 97. o. 41 Skylitzes 439–4 41., 443. o., az akoluthos rang a varég testőr ség parancsnokát jelöl heti (189. j.) Kekaumenos 55. o. is leír ja az utolsó csatát , annak szemlél tetésér e, hogy milyen bajokat okozhat az, ha a sereg fár adtan, nél- külöz ve vár ja a harcot az ellenség gel. A besenyő háb orúh oz lás d még Spinei, Victor: The Great Migrations in the East and South Europe from the Ninth to the Thirteenth Century. Tr. Dana Băd ulescu. Cluj-Napoca,

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 137 jár t Bizán c számár a a Balkán on (1059-ben I. Izsák újabb hadjár atot volt kén ytelen vezetni a Dunán át kelő nomád ok ellen, de a balkán i besenyők 1091-ig problémát okoztak, és teljes leverésük csak 1122-ben tör tén t meg).42 De emellett a keleti határ okon sem oldód ott meg a török problém a, sőt , időv el katasztrofál is helyzetet okozott.

A szeldzsuk fenyegetés állandósulása keleten

Az ör mén y tartomán yokban sem maradt tartós a nyugalom, a tür kmen portyák nem maradtak abba, 1053-ban felég ették Kars vár osát is. Mivel a csás zár ral folytatott koráb bi tár gyalás ok nem hoztak eredmén yt, a kaukáz usi emír ség ek hód oltatás a során a szomszé- dos bizán ci terül etek ismét cél ponttá vál tak. 1054-ben Togril bég személ yesen vezetett hadjár atot a tér ség be. Azerbajdzsán terül etén vonult keresztül a szultán , előb b Tebriz hó- dolt be, majd a szék helyét Ganjáb a át helyező Abul-Asvar is, talán éppen ő biztatta az ör- mén y themák felkeresésér e, vagy annak hír e jutott el hozzá, hogy a keleti csapatokat a be- senyők ellen vitték . Togril nem kísér letezett az anatól iai terül etek elleni hadjár attal, ezér t a tám adók keresztül -kasul feldúl ták az örmén y felföl det: elős zör Manzikertnél táb oroztak le, a portyái kat onnan indít ották el minden irán yba. Északon eljutottak az abház hegyekig és a Parxar-hegyig, nyugaton Chanetiái g, dél en a Sim-hegység ig. A Chaldiáb a betörő csapatokat visszaverték az itteni varég zsoldosok, viszont Gagik örmén y királ y (1029–1 064) vereség et szenvedett Vanandban.43 A szultán észak felé haladt, Basen sík ságár a, azonban nem próbál kozott meg Avnik, Du és Theodosiopolis jól véd ett vár ainak bevét elév el, in- káb b visszatér t Manzikerthez. A vár os ér kezés ekor még felkés zül etlen volt az ostromra, de köz ben betakarít ották a kör nyék ről a termén yeket, és a parancsnok, Basileios Apokapes fellelkesít ette a védők et. Az ostrom egy hón apig tartott, de a törökök hasztalanul próbál- koztak, végül visszavonultak, és a Van-tó melletti Artzke feldúlás a után elhagyták Bizán c terül etét. 44 Bár ez a tám adás is jók ora pusztítás t okozott, a véd elem ezút tal nem ment bele egy új abb vereségg el járó ütköz etbe, és az erődít mén yek is jól kiál lták a próbát . A bizán ciak ezen a hadjár aton jobban oldották meg a feladatot, mint 1048-ban, habár ekkor nyilván kevesebb erőt tudtak szembeál lít ani a tám adók kal a besenyő háb orú veszteség ei miatt. Mi- kor IX. Konstantin a köv etkező évben meghalt, úg y tűn hetett, a vál ság os helyzetből végül majd ki tud láb alni a birodalom. A problém a azonban az volt, hogy igazából egyik hadszín tér en sem rendeződöt t a helyzet, sőt a kríz is időv el csak súl yosbodott. Keleten is hasonló problém a fejlődöt t ki, mint a Balkán on, mivel a nomád oguzok is kedvük szerint intéz tek portyák at a bizán ci terül etek ellen. A kormán yzat hiáb a próbál t megegyezni Togril bégg el, aki 1055-ben bevonult Bag-

2003. 132–1 36. o.; Shepard, Jonathan: John Mauropous, Leo Tornicius and an Alleged Russian Army: The Chronology of the Pecheneg Crisis of 1048–1 049. Jahrbuch der Österrischen Byzantinistik, 24 (1975) 61–8 9. o. Ellenblum 125–1 31. o.: a sok veszteség gel járó háb orú nem csak a tisztek és a legén ység pusztulás a miatt volt súl yos csapás , hanem mert felgyorsít otta a pén zromlás folyamatát. 42 Chronographia 317–3 20. o. az 1059-es hadjár atról . A balkán i besenyők és Bizán c konﬂiktusáról röv iden lás d Rás onyi Lás zló: Hidak a Dunán . A rég i török nép ek a Dunánál . H. n. 2004. 266–2 67. o. (Lás zló Gyula: „A kettős honfoglalás”- sal közös kiadás) 43 Aristakes a6.htm Lap 3-5/5 Ez a szerteszét portyázó haderő alighanem annak a jele, hogy a szeldzsuk haderő külön böző nomád csoportokból ál lt össze, amelyek maguk is önál lóa n tevék enykedtek, ha ép pen nem a szultán hív ta össze ők et hadjár atra. 44 Aristakes a7.htm Lap 1-2/6; Skylitzes 432–4 34. o.; Ibn al-Ath?r 93. o.

HK 128. (2015) 1. 138 Tősér Márton dadba, és ezzel az iszlám világ leghatalmasabb uralkodój a lett. Ez az esemén y magasabb szintre emelte a török fenyegetés t: a szultán ezután az eddig megosztott szunnita világ urán ak számít ott, ráa dás ul Bagdad birtokáb an az ottani gulám ok is a szeldzsuk haderő rés zévé lettek, tehát ezután már nem egy tiszta nomád hordáv al kellett szembenéz ni (pedig ez is elég volt), hanem egy hagyomán yos összbirodalmi muszlim sereggel. Ez az esemén y azonban talán inkáb b a török ván dorlás nak adott új lendül etet, mivel Togril bég ezután erő- sít eni kezdte a hivatás os katonaság szerepét seregéb en, ahogy egyre inkáb b tradicionál is muszlim uralkodókén t lép ett fel, nem nomád vezér kén t. A tür kmen dominancia megszűn t a szeldzsuk haderőb en (bár továb bra is ők adták a csapatok zömét ), és az elég edetlen csoportok jó esél lyel a muszlim vég eken kereshettek maguknak új lehetőség eket.45 Lehetség es, hogy az 1050-es év ek más odik feléb en a bizán ci terül etek ellen megélén külő török tám a- dás oknak ez a fordulat volt az oka. A nép ván dorlás köv etkezmén yei egyre súl yosbodtak, mert a törökök röv id időn belül nem csak az ör mén y tartomán yokban, hanem az anatól iai terül eteken is megjelentek. Hagyomán yos diplomác iai mód szerekkel ez a konﬂiktus kezel- hetetlen volt: ha sikerrel jár tak, jöt tek újra, ha nem, akkor egy más ik csoport vál lalkozott a köv etkezőr e (a szultán maga már nem vezetett új abb hadjár atot Bizán c ellen). Theodora csás zár nő (1055–1 056), a Makedón -dinasztia utolsó tagja trón ra lépés e után szintén a tö- rök tám adás ok megakadál yozásáv al bíz ta meg új főp arancsnokát. 46 Az ő halál a után pedig hamarosan megindult a vetél kedés a trónér t. Az 1050-es év ek köz epén már az ör mén y tar- tomán yokban hát ra maradt egy török főnök , Samuch, aki sok kellemetlenség et okozott, és VI. Mihál y (1056–1 057) is trón ra lépés e után arra ﬁgyelmeztette főe mbereit, hogy ha nem akadál yozzák meg a „p erzsák” dúlását , akkor a jöv edelmük et inkáb b nekik folyósít ja, és így békéb en marad az ország . Hamarosan katonai felkelés fosztotta meg hatalmától , mely az első Komnenos-uralkodót , I. Izsák ot (1057–1 059) ültette a helyéb e.47 Ez a polgár háb orú a keleti csapatok újabb nyugati kivonásáv al jár t, íg y a határ véd elem ismét meggyengül t, ami továb b bát orít hatta a tür kmen portyázók at. Az új „katonai” vezetés azonban nem tu- dott vál toztatni a keleti vég ek fenyegetett helyzetén és valójáb an csak a birodalom hanyat- lásán ak új szakasza vette kezdetét. 48

45 Togril bég és a tür kmenek kapcsolatáb an beál lt vál tozás ról lás d Peacock 2010. 96–9 8. o. A tür kmenek egy rés ze egy láz adó kormán yzót is tám ogatott, mivel szerintük a szultán nem törőd ik velük , és van elég más féle katonáj a, ha beér né azzal, hogy az ő nevét mondják a pén teki imáb an, és azt veretik a pén zekre, és nem nevez ki föléjük horás zán i tisztet, akkor nem mondják fel az engedelmesség et. Togril bég bagdadi tartóz kodásáh oz lás d Ibn al-Ath?r 100–1 02. o. 46 Skylitzes 447. o. 47 Skylitzes 452–4 52. o., Edessai Máté 94–9 6. o. beszám ol az 1059/60-as török tám adás ról , melynek egyik vezér e Samuk volt (Onomasticon II. 627. o.), Aristakes a7.htm Lap 4-5/6 arról , hogy habár a szultán rengeteg aján dék ot kapott azér t, hogy ne tám adja meg az ör mén y terüle teket és azután inkáb b Babilonban hadakozott, még is se téle n, se nyár on nem volt nyugalom, mert a szomszéd os ország okból mindig betör tek a keleti vég ekre, továb bá VI. Mihál y eltáv olításáról is ír . Chronographia 318–3 19. o. jellemzés e is azt hangsúl yozta a besenyők- ről , hogy nehéz velük megküz deni és leverni őket, kön nyen szét szóród nak, majd ugyanolyan kön nyen összeál l- nak újra, ár ulás ra hajlamosak, nem lehet egyezmén yekkel visszafogni ők et. Ezt alighanem a keleti tartomán yokban élők is elmondhatták volna a tür kmenekről . A csás zár i politika hagyomán yosan valamilyen diplomác iai rendezést igyekezett elér ni a konﬂiktusok során , de amikor olyan nomád okkal kellett egyezkedni, akiknek a hadakozás az életmód juk rés ze volt, már nehezen működ tek a rég i egyezmén yes mód szerek. 48 A szét húzás annál inkáb b csábít otta a tür kmeneket, mint Aristakes a8.htm Lap 1-2/5 is feljegyezte Liparit ﬁa Ivani láz adásánál (1057), aki a Komnenos-felkelés alatt, miután nem tudta bevenni Theodosiopolist, töröket hív ott segít ségül , akik sietve meg is ér keztek, olyan sokan, hogy a láz adó vezér is megdöb bent rajta és egy vár ba húzód ott. A törökök viszont köv etelték , hogy juttassa ők et zsák mán yhoz, nehogy ür es kéz zel táv ozzanak, így

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 139

A szeldzsuk uralkodó ugyan nem tör ekedett egy Bizán c elleni háb orúr a, de a tür kmenek nem is az ő szempontjai szerint élték az él etük et. Az ő prioritás aik elég egyszerűe k voltak: legelőt erül etet akartak szerezni, és ehhez, ha kellett, letarolták a szomszéd os föl dmű- velő vidék et, így aztán zsák mán nyal is bővít ették lét alapjukat (a jós zág ok elhajtás a már Horás zán ban is állandó feszül tség forrás volt). Ebben a vonatkozás ban a szeldzsuk szultán továb bra is nomád vezér maradt: nép e jólét e a megfelelő legelőkön múl t, az uralkodó sikere pedig nomád nép e lét szük ség leteinek biztosításán . Grúz forrás szám ol be arról , hogy a no- mád ok a XI. száz ad végén milyen kár okat okoztak, amikor ott is megjelentek: sás kák kén t özön löt ték el a föl det, majd ezután tavaszonkén t jöt tek dúl ni, tél en pedig táv oztak, ezér t sem vetni, sem aratni nem lehetett miattuk. A Mtkvari (Kura) és a Iori folyó mentén Tbili- szitől Bardái g ütöt ték fel sát raikat, ahol tél en is van bőv en fű és víz , sokfél e vad, emellett rengeteg jós zág uk volt, kereskedtek a vár osokban, ha foglyokra és zsák mán yra vág ytak, a grúz terül etre tör tek be. Tavasszal pedig felhúzód tak a hegyekbe, ahol jó legelők et és bőv izű forrás okat talál tak.49 Az örmén y és bizán ci terül eteken az ilyesmi nem volt zavaró a szultán számár a, sőt jobban is jár t azzal, ha a bajkeverő csoportok más okat zaklattak, de nomád harcosai megél hetését is íg y biztosít hatta a legegyszerűb ben.

A török hadszervezet és taktika

A szeldzsuk haderő felépítés e erős en külön bözöt t a bizán ciakétól : „… a tür kmén ek ké- pezték a szeldzsukok katonai sikereinek fő forrását , minthogy az utób biak ellenfelei nem rendelkeztek egy hasonlóa n jelentős katonai elemmel. Kön nyűf egyverzetű, de töm egeket felvonultató, igen erős sereget alkottak, amely azonnal mobilizál ható volt. Nem volt túl köl tség es sem, legaláb bis, amíg a hadjár atok bőség es zsák mán nyal jár tak. A szeldzsukok ezt a főe rőt a hagyomán yos típ usú, rabszolgák ból vagy zsoldosokból álló sereggel egé- szít ették ki, illetve ellensúl yozták ... Jól lehet a tür kmén ek fegyelmezetlenségér e állandóa n panasz volt, még sem tudták őket nél külöz ni.”50 Időn kén t a Szeldzsuk-birodalom homokra épül t ház nak tűn hetett emiatt: Togril bég hiáb a volt sikeres hódító, mikor 1059-ben Ibra- him Inál felláz adt, a tür kmenek, akiknek töb bek közöt t elege lett az iraki hadjár atokból ,

végül vezetőt adott melléjük és ezután feldúl ták Chaldiát , majd nagy zsák mán nyal táv oztak, melyből Ivaninak is jókora aján dék ot adtak. De mivel véd telennek talál ták az örmén y föl det, hamarosan hívás nél kül is visszatér tek. Aristakes a8.htm Lap1/5 is a „görög királ yság” megosztottságáv al, a polgár háb orúv al magyaráz za a „p erzsák” új abb pusztító tám adás ait. 49 Thomson i. m. 310., 323. o. Peacock 2005. 221–2 26. o. a nomád tár sadalom szempontjainak (nyár i és tél i legelők biztosítás a) fontosságát hangsúl yozza ki a szeldzsuk hadjár atok során . Egyéb kén t az Oguz kán 38. o. is leír egy hasonló nomád eljárást : „N yár volt, amikor Oguz megindult Sirvan falai közül , és elér te Arrant és Mugant. Nagyon forró idő volt, és a hőség miatt lehetetlenség volt ott maradniuk. Ezér t úg y határ oztak, hogy felvonulnak a hegyi nyár i szál lás okra, amikor pedig eljön a tél , mondták , új ra leereszkedün k, elfoglaljuk ezeket az ország okat, és kiraboljuk őket. A nyár i hón apok folyamán teljesen elfoglalták ezeknek a vilajeteknek a nyár i szál lás ait és hegyi vidék eit... Oguz kiengedte saját lovait Udzsan tág as és gyön yörű legelői re.” A helynevek az oguz betelepülés ál tal már korán ér intett Azerbajdzsán hoz tartoznak. 50 Cahen i. m. 313. o. (habár annak megítélés e, hogy a törökök betelepülés e milyen számb an zajlott, igencsak kifogna rajtam). The Book of Government or Rules for Kings The Siyar al-Muluk or Siyasat-nama of Nizam al-Mulk. Translated from the Persian by Hubert Darke. London–N ew York, 2002. 102. o. is feljegyezte, hogy a tür kmenek régót a szolgál ják a dinasztiát , de arra intett, hogy jó, ha ﬁaik (valós zínűle g a főe mberekéi ) közül ezret az udvarban tartanak, kép ezik ők et az uralkodó szolgál atár a, íg y időv el hűség es tám ogatók lesznek, és a letelepül t éle tmód ot is kön nyebben fogadják majd, amit egyéb kén t termés zetük ből elleneznek.

HK 128. (2015) 1. 140 Tősér Márton mellé álltak. A szultán Rayyba vonult vissza, ahová Csagri hár om ﬁa, Alp Arszlán , Jakuti és Káv urt hozott neki segít ség et keletről . Ezután gyorsan felül kerekedett, és az elfogott Ibrahimot kivég eztette, de a nemzetség en belül i viszál yok továb bra is megmaradtak: 1063- ban Qutlumush láz adt fel, hogy Togril halál a után megszerezze a hatalmat, de Alp Arszlán leverte. Az ő halál a után pedig Káv urt láz adt fel Mál iksah ellen, aki épp en arab és kurd se- géd csapatainak kös zön hetőe n győzöt t, mert a tür kmenek megint csak más hogy kép zelték az örökösödés t.51 De végül hosszabb táv on a Nagy-szeldzsuk birodalom szét esés e még is a nomád elemek megoldatlan integrác ióján ak volt a köv etkezmén ye. A szeldzsuk terjeszkedés során a nomád haderő lét számáb an egyre növ ekedett,52 majd gyors minőség i fejlődés nek indult: ostromgép ek alkalmazását is elsajátít ották , integrál ták a meghódít ott terül etek csapatait (irán iak, kurdok, arabok stb.) – végül , amikor az Égei- partokat megszerezte Tzachas, ﬂottát is szervezett az ottani lakosság révén. 53 A szultá- nok hadereje ugyan sosem vál t olyan fegyelmezett és gondosan szervezett haderővé, mint Dzsingisz kán mongol hordái , de azér t a sikerek és a zsák mán y kilátás a íg y is együt t tar- totta a nomád csoportokat. Barhebraeus leírás a jól mutatja a szervezés alapjait, de a nomád életmód ból adódó gondokat: csapatai két ezer fős egység ekben hód oltak Togril bég előt t, lovukról leszál lva csók olták meg előt te a föl det, senki sem mert rát ekinteni, vagy meg- szólít ani; viszont ahol összegyűl tek, ott fosztogattak és gyilkoltak, sehol sem lehetett őket egy hét nél továb b tartani, már csak nagy szám uk miatt sem, odéb b kellett állniuk, hogy maguknak és jós zág aiknak élelmet talál janak. A kalifa intésér e is, hogy ne szerezzen meg töb b föl det az araboktól , azt vál aszolta 1044-ben, hogy csapatai nagyszámúa k, ország ai nem elegendők nekik.54 A tár gyalt idős zakban viszont taktikáj uk még tisztán nomád hagyomán yokra épül t, lovas íjás zaik fél elmetes ellenfeleknek bizonyultak, mint a forrás okból – akár ör mén y, akár bizán ci – kiderül . A nomád ok ismert harci erén yei (remek lovasok és íjás zok, kiváló tá- jék ozódó és felderítő kép esség , kiemelkedő mozgék onyság stb.) tették igen veszél yessé az oguzokat és a besenyők et – lát hattuk, hogy még akkor is súl yos csapás okat osztottak, mikor nem is volt élükön kiemelkedő uralkodó. A nomád „k ollektív vezetés” még kariz-

51 Ibn al-Ath?r 124–1 25., 151–1 52., 180–1 81. o.; Husayni 20., 26–2 7. o. 52 A Gaznavida krón ikás Bajhaqí szerint Csagri bég csoportja 700 lovassal kelt át Horás zán ba, de szám uk egyre nőt t az új onnan csatlakozó nomád okkal, 1035-ben már tíz ezren voltak.. Peacock 2010. 85–8 6. o. Ibn al- Ath?r 130. o. Csagri bég halál a előt t (1060) úg y emlék ezett, hogy kezdetben harminc emberük volt hár omszáz ellen, majd hár omszáz an küz döt tek hár omezer ellen, aztán hár omezerrel harmincezer ellen. A nomád biro- dalmak általáb an a sikerek bekös zön tév el hól abdakén t növ ekedtek, mint Örök kőb e vés ve: A rég i török nép ek irodalmán ak kistük re a VII-től a XV. száz adig. Vál ogatta, a beveztést , az ismertető szöv egeket és a jegyzeteket ír ta Kakuk Zsuzsa. Budapest, 1985. 17. o. is megemlék ezett ról a Elteris kagán esetéb en: kezdetben tizenheten voltak, aztán hetvenre, majd hét száz ra nőt t a szám uk. Lás d még ehhez Paul 44–4 6. o. 53 Ibn al-Ath?r 180–1 81. o. A helyi beduinok és a szeldzsukok viszonyáh oz lás d Heidemann 206–2 07. o. A nomád ok elég rugalmasak voltak, ha más okat kellett saját hadszervezetük be tagolni, de gyakran még a por- tyázó csapatok is alkalmi koalíc iókat kötöt tek, mint Samuk, aki Hervé Phrankopulosszal együt t portyáz ott az örmén y tartomán yokban az 1050-es év ek végén . Skylitzes 451–4 52. o. Későb b a keresztesek Antiochia alatt Kerbogától kaptak aján latot: „A ti isteneteket és keresztén ység eteket nem kíván juk... felette csodál kozunk, hogy vezetői tek és vezér eitek... miér t nevezik magukén ak ezt a föl det, amelyet mi elpuhult nép től ragadtunk el... mondját ok el vezér eiteknek, hogy ha teljesen törökké akarnak vál ni, és az Isteneteket... meg akarják tagadni... akkor mi nekik adjuk ezt a föl det és még sokkal töb bet, föl dben, vár osokban, vár akban, sőt mi töb b, senki se marad közüle tek gyalogos, hanem mindnyáj an lovagok lesznek, mint amilyenek most mi vagyunk, és mindig a legnagyobb barát ság ban fogjuk rés zesít eni őket.” Lás d Az első és más odik keresztes háb orú korán ak forrás ai. Vál ogatta, fordít otta, a jegyzeteket és az utós zót ír ta Veszprém y Lás zló . Budapest, 1999. 93–9 4. o. 54 Barhebraeus 202–2 03. o.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 141

matikus vezér híján is ütőkép es haderőt irán yít ott haditanác sok ál tal.55 Ez a mozgék ony nomád haderő, a hivatás os jellegű csapatok számár a szinte megfoghatatlan volt, mint a Gaznavidák , vagy későb b a bizán ciak is tapasztalták . A IX. száz adban a köl tő al-Dzsáh iz is azzal jellemezte a török vég eken túl lakó nomád okat, hogy nehéz ők et üldöz ni és csak kevés zsák mán yt lehet tőlük szerezni. Al-Qazw?n? is szívós ság ukat, kitartás ukat, harcos él etmód jukat emelte ki: „M egél hetésük a portyázás , a futó őz, avagy a repülő madár üldö- zés e. S amikor az ember fár adtság ot tét elezne fel ról uk, lát ja, hogy frissen vág táz nak lovai- kon és hág nak fel a hegyekre... Mesterségük a háb orú, a szúrás , az ütés ...,” mikor Szandzsar szultán ellen 1152-ben felkeltek a tohár isztán i oguzok, azzal mentek a harcba, hogy „Mi ugyan mindnyáj an el fogunk esni, de legaláb b harctér en esün k el, miután mindegyikün k egy ellenség et megöl t.”56 Szívós ság uk, a pusztai körül mén yekhez edződöt t termés zetük olyan tén yező volt, amely a föl dműv elő nép ekből szár mazó katonaság ban nem volt meg.57 Már Horás zán meghódításánál is a nomád él etmód jukból fakadó előn yök re tám aszkod- tak Maszúd ellenéb en, majd a bizán ciak is hasztalan próbál ták köz elharcra szorít ani őket. A belviszál yok kihasználás a is nagy előn yt jelentett még a törökök nek: Horás zán ban Maszúd kormán yzata nép szerűt len volt telhetetlen adós zedői miatt, Irán meghódítását a Bujidák hanyatlás a kön nyít ette meg, majd a Kaukáz us-vidék en és Anatól iáb an is talál- hattak olyan konﬂiktusokat, amelyekbe beavatkozhattak. A mozgék onyság tette a pusztai harcosokat a legnehezebben legyűr hető ellenfelekké, a XI. száz adban pedig ezek nép ván dorlás a is épp en emiatt vál t a tér ség tör tén elmét át ala- kító tén yezőjévé. A keresztes hadjár atok enél kül a ván dorlás nél kül talán sosem indultak volna meg és vég ig a nomád törökök maradtak fő ellenfeleik. Az, hogy nagy töm egben jelentek meg egy adott terül eten, melyet aztán igen hamar kiél tek, lát ható Barhebraeus említ ett leírásából : egy hét nél továb b nem maradhattak meg egy helyen, mert hamarosan nem lehetett ellát ni ők et és Togril is azzal mentegetőzöt t a kalifán ak a fosztogatás ok miatt, hogy nem tud ügyelni minden egyes éh es emberér e.58 Azonban Horás zán megszerzés e után már az iszlám világ egyik rég i katonai centruma kerül t Togrilék birtokáb a, íg y ezután már a hagyomán yosnak mondható, gulám okra építő, „regulár is”s eregrés z is beépül t a szeldzsuk hadszervezetbe. De azér t ér demes megemlít eni, hogy mikor 1038-ban a szeldzsukok elős zör megszerezték az irán i Nisáp urt, a leírás szerint az előörs igencsak lerongyolód ott kül sejű volt, viszont a Togrillal bevonuló csapatok

55 Ibn al-Ath?r 15. o. szerint a bebör tön zöt t Arszlán embereit, miután nyugat felé húzód tak, Tash Farrash, Maszúd kamarás a zaklatta, végül azonban Rayy mellett szét verték a seregét és őt magát is megöl ték (bár ele- fán tjai is voltak). Peacock 2010. 82–8 3. o. arról , hogy a tür kmenek gyűlés eiken (majlis) a vezér ek, nemesek és öregek vettek rés zt, ezeken dön töt tek a köv etendő stratég iáról . Al-Dzsáh iz is megemlék ezett a törökök „k on- szenzusos” hadvezetéséről , l. Walker 672-673. o. Skylitzes 430-431. o. is említ i, hogy az Iberiáb a elindít ott besenyők az áz siai oldalon haditanác sot (komenton) tartottak, ezután fordultak vissza. 56 Walker 674. o. Kmoskó I/3. 81–8 2., (Walker 668–6 69. o. is hasonlóa n jellemezte ők et) 89–9 0. o. Egyéb- kén t furcsa mód on az oguzok, mint a belső-áz siai nomád ok, még hosszú ideig nem patkolták lovaikat. Sinor, Denis: The Inner Asian Warriors. Journal of the American Orental Society, 101. (1981) 133–1 44. o. (138. o.). Figyelemre mél tó, hogy Katakalon Kekaumenos 1048-ban Ibrahim Inal érkezés ekor azzal akarta vezér tár sát rá- venni a mielőb bi tám adás ra, hogy a törökök patkolatlan hát asai kifár adtak a hosszú úttól , lás d Skylitzes 423. o. 57 Walker 668–6 69., 677. o. jellemzés e: beér ik akár lovaik vérév el is, ha nincs más éle lem, lovaik is meg- elég ednek ném i fűv el, a hőség et és a fár adtság ot is jobban bír ják más oknál . Peacock 2010. 79–8 0. o. pél dák at hoz a Maszúd elleni harcokból : kerül ik a nyíl t csatát , mál háv al nem terhelik magukat, pusztalakókén t jól viselik a hőség et és a fagyot, ellenfelük viszont kén ytelen lesz visszavonulni emiatt. 58 Barhebraeus 203. o.

HK 128. (2015) 1. 142 Tősér Márton szinte mind pán cél inget viseltek.59 Hadtör tén eti szempontból ér dekes jelenség nek számít ez az idős zak, mivel azt mutatja be, hogy a nomád lovasíjás zok hagyomán yos taktikáj uk- kal kép esek voltak szét verni a bizán ciak csatarendjét is. A besenyők még ér dekesebbek a szeldzsukoknál , mivel ők vég képp nem rendelkeztek a horás zán i-irán i hivatás os csapatok- hoz hasonló alakulatokkal. Ennek ellenér e a velük vív ott csaták ból még is sorra vesztesen kerül tek ki IX. Konstantin seregei, sikereiket az 1051–1 052-es idős zakban rajtütés ekkel ér ték el, a rég i defenzív mód szerekkel.60 A bizán ciak problémái egyéb kén t ér dekes pár huzamba ál lít hatók a koráb bi nép ván dor- lás ok tapasztalataival. A besenyők letelepítésén ek kudarca és az ebből kirobbanó konﬂik- tus a róm aiak katasztrofál is gót politikájáh oz hasonlít a IV. száz adban (378-ban szintén Hadrianopolisnál csatáz tak, ahogy a besenyők ellen is). A keleti határ okon megjelenő oguz csoportok pusztító hatás a pedig a IX. száz adi vikingekév el alkot pár huzamot, akik szintén egy meggyengül t nagyhatalom terül etér e nyomulva gyorsít ották fel annak szét hul- lását , még ha maguk nem is egy centralizál t ál lam csapataikén t jöt tek. Érdemes végül még egy magyar vonatkozás ra is felhív ni a ﬁgyelmet. Ez az idős zak Szent István halál a után nál unk is elég komoly belviszál yokkal és kül ső tám adás okkal jár t. I. Endre még is épség ben megvéd te az ország ot a ném et tám adás októl és alkalmasint a nál unk is próbál kozó besenyők től is. Györ ffy Györ gy szavaival: „Endre fegyverrel és diplomác iáv al a XI. száz ad két legnagyobb veszedelmét hárít otta el Magyarország felől : a rendkívül i mér etű ném et tám adás t egyrés zről , a besenyő és úz ʼhonfoglalás tʼ más rés zről , amelyek a Kár pát -medencét germán vasasok és ázsiai nomád ok harcterévé vál toztatták volna.”61 Nem kis teljesít mén y ez, ha lát juk, hogy Bizán cban is milyen vál ság ot okozott a korszak. Zárás kén t talán Zrín yi szavai illenek a tör tén et végér e: „N em mondhatni egy ország ot boldogtalannak, aki sok időkön által és sokái g hervadhatatlanul ál lott virág já- ban, s már aláb b kezdett szál lani. Mert ez a vég e az világ i dolgoknak, és nem mondhatjuk boldogtalanság nak azt, hogy ennek ez világ i tör vén ynek aláj a vettetett, holott minden más is úgy vagyon. Hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, aki a maga országán ak leszál lásáb an és esetéb en szül ettetik és nem virág jáb an. Azér t ehhez is szerencse kell.”

59 Skylitzes 425. o. szerint Kapetronnál a török balszár ny vezér e egy bizonyos Chorosantes volt, ez talán a horás zán i csapatok rés zvét elén ek jele. A horás zán i csapatok jellemzés e Walker 641–6 46. o. A pán cél okkal kapcsolatban lásd Bosworth 1963. 255–2 56. o., lehet, hogy ez csak zsák mán yanyag volt, de azt mutatja, hogy Togrilék igyekeztek ezen a tér en is pót olni a hián yt. 60 A bizán ciak és a besenyők és szeldzsukok csatái ról , a lovasíjás z taktika érvén yesüléséről lás d Kaegi, Walter E.: The Contribution of Archery to the Turkish Conquest of Anatolia. Speculum, 39. (1964) 96–1 08. o. és Haldon 215–2 17. o. a bizán ciak nehéz ség eiről a lovasíjás zok ellenéb en. Annak idején Böl cs Leó is figyelmez- tetett arra, hogy az íj nagyon haték ony fegyver azon nép ekkel szemben, akik minden bizalmukat a nyilazás ba vetik, mint az arabok és a kurdok, lás d Pauler – Szilág yi i. m. 23. o. (Taktika 447. o.), lás d még a 46. jegyze- tet. Későb b a manzikerti csata előe stéjén a bizán ci táb ort zaklatták a törökök, és elzár ták a folyóh oz vezető utat, de végül a gyalogság nyilai sokukat megöl ték , erre visszahúzód tak, íg y a víz ellátás gondja megoldód ott. Hillenbrand 232. o (ebben még az is érdekes, hogy a szeldzsukok ekkor már erős gulám csapatokkal rendelkeztek, de még a rég i nomád mód szer – „a szük ség esekben való megszorítás” – szerint próbál ták ellenségük et legyőz ni, mint hár om év tizeddel koráb ban Togrilék Dandanqannál ). Tehát a bizán ciak világ osan felismerték a táv olharcra alkalmas fegyver fontosságát , azonban a XI. száz adi nép ván dorlás során nem időn kén ti portyák formájáb an kellett a nomád okkal megbirkóz ni, hanem a terüle tük re özön lő sokaság ot kellett valahogy pacifi- kál ni. Az ostromokat sem tekintik a nomád ok jellemzőjén ek, de a besenyők győz elmük után elkezdték vív ni Adrianopolist, feltöl töt ték az ár kokat és a falak megrohamozásár a kés zül tek. Skylitzes 439. o. 61 Magyarország tör tén ete. Előz mén yek és magyar tör tén et 1242-ig. I/1. kt. Fős zerk. Szék ely Györ gy. Bu- dapest, 1964. 861. o. Továb bá úgy vél i, hogy Endre irán yít otta a Balkán ra az 1059-es besenyő tám adást , melyet Szófiái g vonulva maga is tám ogatott, hogy ne magyar terüle ten próbál kozzanak.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 143

BIBLIOGRÁFIA

ÁMTBF Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Szerk. Moravcsik Gyula. Budapest, 1984. Aristakes The History of Vardapet Aritakes Lastivertcʼi Regarding the Sufferings Occasioned by Foreign Peoples Living Around Us. http://rbedrosian.com/ a1-10.htm Barhebraeus The Chronography of Gregory Abuʼl Faraj 1225–1286, the Son of Aaron, the Hebrew Physician Commonly Known as Bar Hebraeus. Vol. I. (Eng- lish tr. Ernest. A. W. Budge.) London, 1932. Bosworth Bosworth, Clifford E.: The Ghaznavids: their empire in Afghanistan and Eastern Iran 994–1040. Edinburgh, 1963. Cahen Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az Oszmán Birodalom létrejötté- ig. Ford. Sár köz i Júl ia. Budapest, 1989. Chronographia Fourteen Byzantine Rulers. The Chronographia of Michael Psellus. Tr. with an Introduction by E. R. A. Sewter. New Haven, 1966. Edessai Máté Armenia and the Crusades, Tenth to Twelfth Centuries. The Chronicle of Matthew of Edessa. Tr. from the Original Armenian with a Commentary and Introduction by Ara E. Dostourian. Lanham–New York–London, 1993. Ellenblum Ellenblum, Ronnie: The Collapse of the Eastern Mediterranean. Camb- ridge, 2012. Felix Felix, Wolfgang: Byzanz und die islamische Welt im früheren 11. Jahrhundert. Geschichte der politischen Beziehungen von 1001 bis 1055. Wien, 1981. Györffy Györ ffy Györ gy: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. Haldon Haldon, John: Warfare, State and Society in the Byzantine World, 565– 1204. London–New York, 2003. Heidemann Heidemann, Stefan: Arab Nomads and Seljq Military. In: Irene Schneider (Hg.): Militär und Staatlichkeit. Beiträge des Kolloquiums am 29. und 30. 04. 2002. Halle, 2003. (Orientwissenschaftliche Hefte 12; Mitteilungen des SFB „Differenz und Integration” 5) 201–219. o. www.nomadsed.de/ publications.html (Letöltés: 2014. 03. 02.) Hillenbrand Hillenbrand, Carole: Turkish Myth and Muslim Symbol. The Battle of Manzikert. Edinburgh, 2007. Husayni Bosworth, Clifford E.: The History of the Seljuq State. A translation with commentary of the Akhb?r al-dawla al-salj?qiyya. London–New York, 2011. Ibn al-Ath?r The Annals of the Saljuq Turks. Sections from al-Kamil ﬁʼl-Tar?kh of ʼIzz al-D?n Ibn al-Ath?r translated and annotated by D. S. Richards. Lon- don–New York, 2002. Ibn Fadlán Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Arab ere- detiből fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Simon Rób ert. Budapest, 2007. Kaplanis Kaplanis, Costas: The Debasement of the „Dollar of the Middle Ages.” Journal of Economic History, 63. (2003) 768–801. o.

HK 128. (2015) 1. 144 Tősér Márton

Kekaumenos Vademecum des byzantinische Aristokratia. Das sogenannte Strategikon des Kekaumenos. Übersetzt, eingeleitet und erklärt von Hans-Georg Beck. Graz–Wien–Köln, 1956. Kmoskó Kmoskó Mihály : Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom I/1. Szerk. Zimonyi István . Budapest, 1997. Kühn Küh n, Hans-Joachim: Die byzantinische Armee im 10. Jahrhundert. Studien zur Organisation der Tagmata. Wien, 1991 Madgearu Madgearu, Alexandru: The Pechenegs in the Byzantine Army. In Steppe Lands and the World beyond them, Studies in honor of Victor Spinei on his 70th birthday, editors Florin Curta, Bogdan-Petru Maleon. Iaşi, 2013. 207–218. o. Marvazí Sharaf al-Zam?n T?hir Marvaz? on China, the turks and India. Arabic text (circa A. D. 1120) with an English translation and commentary by Vladimir Minorsky. London, 1942. Minorsky 1953. Minorsky, Vladimir: Studies in Caucasian History I. New Light on the Shaddadids of Ganja. Cambridge, 1953. Minorsky 1958. Minorsky, Vladimir: A History of Sh?rvan and Darband in the 10th–11th centuries. Cambridge, 1958. Nishapuri The History of the Seljuq Turks from the J?miʼ al-Taw?r?kh. An Ilkhanid Adaptation of the Saljuq-n?ma of Zah?r al-D?n N?sh?p?r?. Tr. Kenneth A. Luther. Ed. Clifford E. Bosworth. Richmond, 2001. Oguz kán Oguz kán. Ford. Soproni András . Budapest, 2010. Onomasticon Rás onyi Lás zló – Baski Imre: Onomasticon Turcicum I–II. Turkic Personal Names as collected by Lás zló Rás onyi. Bloomington, Indiana, 2007. Paul Paul, Jür gen: The State and the Military – a Nomadic Perspective. In: Heidemann-nál 25–68. o. (Letöltés: 2014. 03. 02.) Pauler – Szilágyi A magyar honfoglalás kútfői a honfoglalás ezredéves emlékére. Szerk. Pauler Gyula és Szilág yi Sán dor. Budapest, 1900. (reprint 2003.) Peacock 2005. Peacock, Andrew C. S.: Nomadic Society and the Selj?q Campaigns in Caucasia. Iran and the Caucasus, 9. (2005) 205–230. o. Peacock 2010. Peacock, Andrew: Early Seljuq History. A New Interpretation. 2010. Q?busn?me Das Q?busn?me. Ein Denkmal persischer Lebensheit. Übersetzt und erklärt von Seifeddin Najmabadi in Verbindung mit Wolfgang Kuanth. Wiesbaden, 1988. Safarn?ma Naser-e Khusrowʼs Book of Travels (Safarn?ma). Translated from Persian with introduction and annotation by W. M. Thackston, Jr. New York, 1986. Schmitt Schmitt, Oliver: Die Petschenegen auf dem Balkan von 1046 bis 1072. In: Pontos Euxeinos. Beiträge zur Archäologie und Geschichte des antiken Schwarzmeer- und Balkanraumes. Manfred Oppermann zum 65. Ge- burtstag von Kollegen, Freunden und Schülern. Ed. Sven Conrad et alii. Langenweissbach, 2006. 473–489. o. Skylitzes John Skylitzes: A Synopsis of Byzantine History, 811–1057. Introduction, Text and Notes. Translated by John Wortley. Edinburgh, 2010. B. Szabó B. Szabó Ján os: A honfoglalóktól a huszárokig. A középkori magyar köny- nyűlovasságról. Budapest, 2010. Szír írók Kmoskó Mihály : Szír írók a steppe népeiről. Szerkesztette Felföl di Sza- bolcs. Budapest, 2004.

HK 128. (2015) 1. Bizánc és a besenyő és szeldzsuk támadások A XI. század közepén 145

Taktika The Taktika of Leo VI. Text, translation and commentary by George T. Dennis. Washington, D. C. 2010. Ter-Ghewondyan Ter-Ghewondyan, Aram: The ArabEmirates inBagratid Armenia. Eng- lish tr. Nina G. Garsoďan . Lisbon, 1976. Thomson Rewriting Caucasian History. The Medieval Armenian Adaptation of the Georgian Chronicles. The Original Texts and the Armenian Adaptation. Translated with Introduction and Commentary by Robert. W. Thomson. Oxford, 1996. Vásáry Vásár y István: A régi Belső-Ázsia története. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, 2003. Walker Walker, C. T. Harley: Jahiz of Basra to al-Fath ibn Khaqan on the „Exploits of the Turks and the Army of the Khalifate in general.” Journal of the Royal Asiatic Society 1915. 631–697. o. Zimonyi Zimonyi István : Az iszlám és a középkori Kelet-Európa. In: Uő: Középko- ri nomádok – korai magyarok. Budapest, 2012. 105–122. o.

HK 128. (2015) 1.