Faunisztikai Vizsgálata
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
A Magyarországon élő kaszáspókok (Arachnida: Opiliones) faunisztikai vizsgálata SZAKDOLGOZAT Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar 2007 Készítette: Témavezető: Lengyel Gábor Dániel Dr. Kontschán Jenő Biológia-környezettan szak MTA-ELTE V. évfolyam Zootaxonómiai Kutatócsoport 1 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .......................................................................................... 4 2. Irodalmi áttekintés............................................................................. 6 2.1. Kaszáspókok rendszertana ..................................................................................6 2.2. Kaszáspókok kutatása Magyarországon ..............................................................8 3. Célkitűzések .................................................................................... 10 4. Anyag és módszer ........................................................................... 11 4.1. A megvizsgált anyag.........................................................................................11 4.2. A kutatott tájegységek.......................................................................................11 4.3. Gyűjtési módszerek...........................................................................................11 4.4. Határozásban használt legfontosabb bélyegek...................................................12 4.5. Vizsgálati módszerek........................................................................................13 4.6. Nevezéktan, határozás.......................................................................................13 4.7. Rajz- és ábrakészítési eljárások:........................................................................14 4.8. Zoogeográfiai adatok feldolgozása....................................................................15 4.9. Taxonómiai vizsgálatok ....................................................................................15 4.10 Rövidítések......................................................................................................15 5. Eredmények..................................................................................... 16 5.1. A hazai fauna részét alkotó fajok ......................................................................16 5.2. Bizonytalan hazai előfordulású taxonok............................................................44 6. Értékelés.......................................................................................... 45 6.1. Faunisztika .......................................................................................................45 6.2. Zoogeográfia ....................................................................................................46 6.3. Taxonómiai értékelés........................................................................................51 6.4. Ökológiai kitekintés..........................................................................................56 7. Gerinctelenek lehetséges alkalmazásai a középfokú biológiaoktatásban – (A tanári képzés integrált szakdolgozata) ................ 57 7.1. Bevezetés..........................................................................................................57 7.2. Tananyagba illeszthetőség.................................................................................59 7.3. Tanórán alkalmazható szemléltető eszközök a gerinctelenek témakörében........61 7.4. Állatkertek látogatása........................................................................................62 2 7.5. Terepgyakorlatok..............................................................................................62 7.6. Óratervezet .......................................................................................................66 7.7. Az erdő apróságai c. projekt témáinak kifejtése:................................................67 7.8. Mintamunkalapok a projekt témákhoz...............................................................70 7.9. Irodalomjegyzék a tanári képzés integrált szakdolgozatához: ............................75 9. Köszönetnyilvánítás ........................................................................ 76 10. Összefoglalás................................................................................... 77 11. Summary ......................................................................................... 78 12. Függelék.......................................................................................... 79 13. Irodalomjegyzék.............................................................................. 81 3 1. Bevezetés A kaszáspókok a pókszabásúak (Arachnida) harmadik legnagyobb rendje (ordo: Opiliones) (KURY et al. 2002). Az arktikus és antarktikus tájakat leszámítva minden földrészen élnek kaszáspókok (SZALAY 1968). Napjainkig mintegy 5000 fajt írtak le, három alrendjükből (GIRIBET et al. 1999). A fajok többsége a főként tropikus elterjedésű Laniatores alrendbe tartozik. A Palpatores alrendbe tartozó fajok számaránya sokkal kisebb, de elterjedésük szélesebb, nagyrészt mérsékeltövi területeken élnek. A legkisebb alrend a Cyphohpthalmi, fajairól nagyon keveset tudunk. Mindössze 133 faja ismert Új-Zélandtól Európáig világszerte (GIRIBET 2000). A magyar fauna 35 fajából 34 a Palpatores, egy pedig a Laniatores alrendbe tartozik. Más ízeltlábú rendekhez képest, alacsony fajszámuk ellenére családjaik igen formagazdagok, sokszor annak eldöntése sem egyszerű, hogy mit is tartunk kaszáspóknak. MARTENS (1978) definíciója alapján a következőképp határozhatjuk meg a kaszáspókokat: olyan pókszabásúak, amelyek utóteste (opisthosoma) az előtesttel (prosoma) teljes szélességében összeforrt. Az utótest szelvényezettsége általában jól látható, az előtest azonban egyik fajnál sem szelvényezett (1/1. ábra). Op Pr Tu oc b Pa Tg St Ch Tr Cx 1/1.ábra: Gyas titanus habitusa oldalnézetben (Pr- előtest; Op-utótest; Tu oc- szemdomb; b- bűzmirigy nyílása; Pa-tapogatóláb; Ch- csáprágó; Cx- csípő; Tr- tompor; Tg-háti lemezek; St- hasi lemezek) 4 Első végtagszármazékuk a három ízből felépülő, ollós csáprágó, a második tapogatólábbá vagy fogószervvé alakult, továbbá négy pár, karomban végződő járólábuk van. A tapogatóláb és az első járóláb csípőjén bazálisan egy-egy lebeny található. Egy pár légzőrésük (stigma) van, amelyek az utótest második szelvényén nyílnak, testüket trachea- rendszer futja be. Párzószervük kitinkettőzetből felépülő, a testbe rejtett valódi párzószerv. Az állatok méretei igen eltérőek lehetnek, pl. Cyphophthalmus duricorius (Joseph, 1868) a testhossza lábak nélkül 1,6 mm, míg a Gyas titanus Simon, 1879 fajé 11,8 mm. A Sironidae család tagjainak lábhossza kb. 2 mm, míg a Phalangiidae, Sclerosomatidae család fajainál meghaladhatják a 70 mm-t. Változatos szárazföldi élőhelyeket népesítenek be. Egyedeiket éppúgy megtalálhatjuk bolygatott élőhelyeken, mint erdőkben, kövek alatt, barlangokban, fatörzseken, az avarban, a talajfelszínén vagy földalatti járatokban, esetleg mélyen a talajban. A fajok többsége a magas (80-100%) páratartalmú élőhelyeket kedveli. Egyes fajoknál (Gyas spp. Paranemastoma spp.) a magas páratartalom iránti igény olyan nagy, hogy csak közvetlenül a fakadó vizek közelében élnek. A kisebb méretű fajok szárazabb időszakokban a talajba húzódnak, akár egy méter mélyre is. A legtöbb faj éjjel aktív, nappal elbújnak fatörzsek repedéseibe, kövek alá egyéb nedves helyre (MARTENS 1978). Több mint 90 fajuk kizárólag barlanglakó (GIRIBET et al. 1999). A kaszáspókfajok többsége ragadozó. A talajlakó fajok (Nemastomatidae, Ischyropsalididae, Trogulidae) atkákkal, ugróvillásokkal, ászkákkal, különböző lárvákkal, csigákkal és alkalomszerűen, elhullott állatokkal is táplálkoznak. A cserjeszintben, sziklafalakon vagy fatörzseken élő fajok (Phalangiinae, Leiobuninae, Gyinae) többnyire kétszárnyúakat zsákmányolnak. Meghosszabbodott, tapogatószerű második járólábukkal, akár repülés közben is képesek elfogni azokat (MARTENS 1978). KOLOSVÁRY (1929) által vizsgált kaszáspókok elfogadtak növényi táplálékot is. Megfigyelései szerint az éhezést nem jól bírták, kb. 24-26 óránként szükségük volt új táplálékra. Kevés specialista fajuk van, Magyarországon ilyen például a csigaevő kaszáspók (Ischyropsalis hellwigi hellwigi (Panzer, 1794)), amely a kisebb csigák házát fel is tudja törni erős csáprágóival. 5 2. Irodalmi áttekintés 2.1. Kaszáspókok rendszertana A pókszabásúak rendszerén belül sokáig a kaszáspókok rendszertani helyzete jelentette az egyik a legnagyobb kihívást, amelyről napjainkig számos tanulmány készült (SAVORY 1971; GRASSHOFF 1978; MARTENS et al. 1981; VAN DER HAMMEN 1985, 1986, GIRIBET et al. 2002). Felmerült például, hogy a Cyphophthalmi alrend a pókszabásúak önálló rendje és belőlük evolválódtak a kaszáspókok és a sapkáspókok, illetve az atkákkal való szorosabb rokonságot is feltételezték egyes kutatók. GIRIBET et al. (2002) által elemzett adatok alapján a kaszáspókok legközelebbi rokonai a csáprágósok közül a rovarpókok (Solifugae), az álskorpiók (Pseudoscorpiones), és a skorpiók (Scorpiones) (2/1.ábra). Acari Palpigradi Ricinulei Araneae Amblypygi Uropygi Schizomida Xyphosura Scorpiones Pseudoscorpiones Solifugae Opiliones 2/1. ábra: Csáprágósok felosztása GIRIBET (2002) alapján Napjainkig három fő nézet alakult ki a kaszáspók alrendek egymáshoz való viszonyáról. MARTENS et al. (1981) 14 kaszáspók család fajainak tojócső morfológiája alapján arra a megállapításra jutott, hogy a kaszáspókok két főbb csoportra oszthatók: szelvényezett tojócsövűekre és nem-szelvényezett tojócsövűekre. Kutatásuk