Irodalom • Művészet Társadalomtudomány
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
IRODALOM • MŰVÉSZET TÁRSADALOMTUDOMÁNY IN MEMÓRIÁM STEVAN DORONJSKI STEVAN DORONJSKI EMLÉKEZÉSEI TITÓVAL VALÓ UTOLSÓ TALÁLKOZÁSAIRA BÉLA DURÁNCINAK A FORRADALMI EMLÉKMŰVEKRŐL SZÓLÓ TANULMÁNYÁNAK BEFEJEZŐ RÉSZE TIN UJEVIĆ VERSEIBŐL INTERJÚ SZELI ISTVÁNNAL NÉMETH ISTVÁN ÉS TARI ISTVÁN PRÓZÁJA VARGA ZOLTÁN: EMBERÉLET ÉS EMBERI ÉLET (ESSZÉ) AZ IRODALMI KRITIKÁRÓL — VÜK KRNJEVIĆ, SLAVKO GORDIĆ ÉS SRBA IGNJATOVIĆ ÍRÁSA KÖNYV- KRITIKA 1981 Szeptember HÍD IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT Alapítási év: 1934 XLV. évfolyam SZERKESZTŐI TANÁCS Ács Károly, Andruskó Károly, Bányai János, Blahó József, Bordás Győző, dr. Bori Imre, dr. Burány Béla, Burány Nándor, Deák Ferenc, [Gál László,| Lackó Antal, Németh István, dr. Pap József, Pándi Oszkár, Petkovics Kálmán, Sinkovits Péter, Srőder János, Szabó Ida, Szekeres László, dr. Szeli István és Vicsek Károly A Szerkesztő Tanács elnöke: dr. Pap József Fő- és felelős szerkesztő: Bányai János Szerkesztő: Bordás Győző Műszaki szerkesztő: Kapitány László TARTALOM Jovan Veselinov Žarko: Életét a forradalomnak szentelte 957 Stevan Doronjski: Utolsó találkozásaim Titóval 960 Béla Duránci: A kegyelet és a büszkeség emlékművei II. (tanul mány) 982 Tin Újévié verseiből 1005 Burányi Nándor: Tudomány és közélet (interjú) 1011 Brasnyó István: Pilinszky János emlékére (vers) 1022 Böndör Pál: Vígeposz (részlet) 1023 Veszteg Ferenc: Várom udvarias levelét Thomas Mann (vers) 1030 Németh István: Sérelem (novella) 1039 Tari István prózái 1045 Fülöp Gábor: (Effektus: bomba le-föl) (rádiójáték) 1053 Varga Zoltán: Emberélet és emberi élet (esszé) 1064 XLV. évfolyam, 9. szám 1981. HÍD szeptember ÉLETÉT A FORRADALOMNAK SZENTELTE JOVAN VESELINOV 2ARKO Amikor a nálunknál fiatalabb harcostársaink nélkül maradunk, akikkel forradalmi harcunk utóbbi néhány évtizedének minden nehézségét és szép napjait együtt éltük át, akikkel együtt arattuk győzelmeinket és együtt éreztük a vereség keserűségét, akkor va lamennyiünknek úgy tűnik, hogy velük magunkat is temetjük kis sé, s ez jobban fáj, mintsem elképzelhető. Stevan Doronjski halála súlyosan érintett. Elment a mi Stevónk, a Fruška gora-i lankák halk szavú embere, szülőföldje dolgozóinak és föld nélküli parasztjainaik közkedvelt elvtársa, aki önzetlenül segédkezett a jogfosztottaknak, hogy megszervezzék igazságos har cukat, eltávozott a lázadó egyetemista, felkelő, s fasiszta meg szállók elleni harc szervezője, a partizán politikai biztos és az ifjú- kommunista tribün, aki maga köré tudta gyűjteni az ifjúságot, aki élükre állt és felelős kommunista forradalmárként életét és jövőjét a forradalmi eszmék célkitűzései megvalósításának szentelte mind végig. Negyven évvel ezelőtt találkoztam vele a fegyveres felkelés tü- zében, amikor a szerémségi síkságon szerveztük az első partizán osztagokat és a fasiszta megszállók elleni harcot. Azóta, életének utolsó pillanatáig, sohasem váltunk el. Habár nagyon fiatal volt, Stevo a felkelés és forradalom sorsdöntő napjaiban tapasztalt har cosként cselekedett. Akkor is, amikor a fegyveres akciót szervez tük, vagy cikket kellett írni, s kinyomtatni, terjeszteni a partizán újságot, s akkor is, amikor egybe kellett gyűjteni a népet, s meg magyarázni annak a harcnak a lényegét, amelyet a kommunisták Titóval az élükön terveztek és vezettek. Köztudott volt, hogyha Stevo elvállalt egy feladatot, akkor azt sikeresen és idejében el is végezte. A harcosok mindig igyekeztek egy alakulatba kerülni 958 HÍD vele, az akciókban mindenütt szívesen látták, szívesen várták, s bárhol is jelent meg a szerémségi falvak szállásain, vagy illegális harcosként Tito felszabadító egységeinek üzenetét hozván, min denki szerette és tisztelte. Ilyennek maradt meg a forradalom győzelme után is. Sohasem volt saját magával elfoglalva. Életének értelmét a munka és az ember felszabadításáért folytatott harcban látta. „A forradalom — mondta Doronjski — életem legjobb részét képezi. S ha nem lett volna az, aíkkor is boldog lennék, ha fenntartás nélkül el mondhatnám, hogy a forradalom az én életem, a hitem, mindaz, amit adtam, s amit a forradalom többszörösen visszaadott. Ezt mondhatom, ha társadalmi fejlődésünk utóbbi négy évtizedére te kintek vissza, amennyi idő elmúlt azóta, hogy bekapcsolódtam a forradalomba napjainkig.” Stevóra a párt és a társadalmunk a legfelelősségteljesebb felada tokat bízta, s ezeket ő ifjúkommunista lelkesedéssel vállalta és vit te véghez. Munkás, harcos és jó ember lévén mindenütt tárt ka rokkal fogadták, s mindenki magáénak tekintette Vajdaságban is, Belgrád'ban is, Szerbiában is, s egész Jugoszláviában is. Valameny- nyi feladatát és megbízatását egyforma felelősséggel és odaadással teljesítette. Ilyen volt mint az ifjúkommunisták titkára, s mint a párt és az állam magas rangú funkcionáriusa. Ezzel magyarázható a tekintély, amelyre szert tett, s a töretlen fejlődés, amelyet tár sadalmunkban megvalósított mint Tito elvtárs közeli és nagyra becsült munkatársa. Társadalmi és politikai angazsáltsága szerteágazó és sokoldalú volt. Számára a munka és a dolgozó volt minden értékelésnek az alapvető mércéje. A munkásosztály döntő szerepének megvalósí tásáért folytatott harcban társadalmi életünk és munkásságunk minden területén azért szállt síkra, hogy érvényt szerezzen ezen értékelés módszereinek és az eszmei-politikai harc élgárdájának, a Kommunista Szövetség eszméje megvalósításának, mert ebben lát ta kitűzött célunk valóra váltásának zálogát. Forradalmunk ne hézségei alkalmával, a dilemmák és megpróbáltatások óráiban — 1941-ben, 1945-ben, 1948-ban, az 1970-es években és sok más al kalomkor is — Stevan Doronjski nem tétovázott, mindig szilár dan és következetesen megmaradt szocialista önigazgatásunk titói útján. Határozottan szembeszegült minden nyomással, amelynek fejlődésünk során ki voltunk téve mindazokkal, amelyek „jobb ról”, mind pedig azokkal, amelyek „balról” jöttek. Szembeszegült ÉLETÉT A FORRADALOMNAK SZENTELTE 959 a bürokrata önkény szűklátókörűségével csakúgy, mint a kispol gári lazasággal, ösztönszerűséggel és felelőtlenséggel. Állandóan em lékeztette harcostársait, különösképpen a fiatalabbakat, hogy a forradalom nem folyik nyugodt mederben, hanem, hogy állandó heves harcot jelent az új társadalmi viszonyokért, s e harc vala mennyi szakasza áldozatokat is követel. A dolgozók élgárdájának tekintélyét és hatását sohasem választotta el az élgárda minden tagjának, minden egyénéneik tekintélyétől és erkölcsi magatartásá tól. Nem tűrte az opportunizmust, az ingadozást és következet lenséget, aminek veszélyére különösen az utóbbi évek során figyel meztetett valamennyiünket, mondván, hogy ebben fejlődésünk je lentős kerékkötője rejlik. Síkraszállt nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságának kö vetkezetes megvalósításáért, mint forradalmunk egyik legnagyobb vívmányáért. Elsőrendű feladatának tekintette, hogy a több nem zetiségű Vajdaságnak kommunistái csakúgy, mint egész országunk valamennyi kommunistája, ezt tekintse legfontosabb feladatának. Állandóan hangsúlyozta, hogy ez az állam a szabad és egyenran gú emberek országa, s lakóit nem aszerint értékeljük, hogy mi lyen nemzethez vagy nemzetiséghez tartoznak, hanem, hogy mi lyen a viszonyuk az ember szabadságáért, a szocializmusért és az önigazgatásért vívott harchoz. Stevo közkedvelt volt valamennyi környezetben, ahol dolgo zott és politikailag tevékenykedett. Rangos funkciói nem válasz tották el az „átlagemberektől” , mint ahogy azt sem engedte meg, hogy magával ragadja a vezető posztokkal járó elidegenülés ve szélye. Szívesen találkozott az emberekkel a gyárakban, falvak ban, az ifjúsági akciók alkalmával vagy vadászatokon. E találko zások a közös öröm pillanatai voltak, a véleménycsere, a megbe szélés óráit képezték, s ha kellett, akkor vitát is folytatott. Becsü letével, egyszerűségével és nyíltságával, amely olykor a jó és tisz tességes emberek naivitásával volt határos, mindenkit elragadott. Mindezért Stevan Doronjski emlékét tartósan meg fogjuk őrizni, s forradalmi tevékenysége értékes örökségként megmarad vala mennyi nemzedék számára, mindazok számára, akik a forradalom ugyanazon eszméiért szállnak síkra. UTOLSÓ TALÁLKOZÁSAIM TITÓVAL STEVAN DORONJSKI EMLÉKEZÉSEI Más elvtársakhoz hasonlóan Stevan Doronjski, a JSZSZK és a JKSZ Elnökségének tagja is arra hivatkozott nyilatkozatának kez detén, hogy felidézve a Titóval való utolsó találkozásokat sok más, korábbi eseményről is szólnia kell: „Tudom, kötelességem a Tito elnökkel való utolsó találkozá saimról beszélni. Ám ha ezekre gondolok, önkéntelenül is emléke zetembe tolulnak más, régebbi emlékek is... Az utolsó találko zások többnyire Karadordevón játszódtak le. Egyébként számta lanszor találkoztunk ezen a helyen, számtalanszor beszélgettünk a legkülönfélébb dolgokról. Ilyen esetben Tito elvtárs kifejtette gon dolatait, elképzeléseit, s gondolatainak gazdagsága engem is, má sokat is új föladatok vállalására serkentett. Nem tehetem meg, hogy ezek közül legalább egyet ne említsek m eg.. Nem véletlenszerű, hogy Stevan Doronjski régebbi dolgokról is kívánt beszélni. Akkor lépett a kommunisták soraiba, amikor Tito a JK P élére került: Tito harcosainak sorában állt 1941-ben, a háború kezdetén; a háború befejezése után — mint maga mondja — mint „fiatal káder”, az ifjúsági szervezetben vállalt különböző megbízatásokat, majd évekig különféle állami és párttisztségeket töltött be Vajdaságban. Később köztársasági, majd szövetségi szin ten kapott megbízatásokat. így hát gyakran volt Tito közelében, gyakran volt vendéglátója, s ott volt, valahányszor elnökünk Ka- radordevóra érkezett.