Agrártörténeti Füzetek 28. Földügyek Szarvas

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK

28.

FÖLDÜGYEK SZARVAS VÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN

GYULAVÁRI ANDRÁS

Szarvas 2011

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK

28.

FÖLDÜGYEK SZARVAS VÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN

Gyulavári András a Szarvasi Földhivatal nyugalmazott vezetője

Sorozatszerkesztők: Csengeri Erzsébet főiskolai tanársegéd Dr. Szitó János nyugalmazott vízépítő mérnök

Lektorálta: Dr. Molitorisz Pál, nyugalmazott városi vezető ügyész, helytörténész

Az interjúkat készítette: Ronyec Zoltán a Szarvasi Földhivatal mezőgazdásza

Kiadja: A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kara, Szarvas és a Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas

Felelős kiadó: Dr. Puskás János dékán és dr. Köhler Mihály elnök

A füzetek megjelenését támogatja a Szarvasi Agrár Zrt.

Nyomtatta a , Szarvason Felelős vezető: Tatai László

KIADÓI ELŐSZÓ Az Agrártörténeti Füzeteket dr. Ligetvári Ferenc (egyetemi tanár, az MTA doktora), alapító szerkesztő indította útjára 1998-ban, és gondozta 2002-ig. A sorozat arculata az évek során bizonyos változásokon ment át. A napjainkban már második évtizedében lévő sorozatot 2003–2007 kö- zött dr. Bukovinszky László (főiskolai tanár, CSc) szerkesztette, és vonta meg mérlegét az eltelt időszaknak. A sorozat 1-14. kötete az alapító szer- kesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit. 2008-ban a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Víz- és Környezetgaz- dálkodási Főiskolai Kar (TSF MVK Kar) és a 2007-ben megalakult Tessedik Öreggazdász Egyesület együttműködési megállapodást írt alá. Ebben megfogalmazódott többek között az Agrártörténeti Füzetek közös kiadásának szándéka is.  Az Agrártörténeti Füzetek a 15. számtól kezdődően a TSF MVK Kar (ill. jogutódja) és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában jelennek meg. A munkák minőségének javítása, színvonalának emelése érdekében a köteteket lektoráltatjuk.  A továbbiakban is fontosnak tartjuk a szarvasi agrároktatás intéz- ményeihez kötődő visszaemlékezéseket, ill. az ehhez kapcsolódó egyéb munkákat, hogy múltunk e kevésbé ismert eseményeit szélesebb olvasói kör megismerhesse, és megmentsük azokat a végleges feledéstől. A szarvasi agrároktatásban résztvevő tanárok és az itt végzett öregdiák- ok életútjának bemutatása mellett fokozott figyelmet fordítunk olyan téma- körök megjelentetésére, amelyek a Szarvasi Kistérség és a Körös-vidék arculatát alakítják a földhasználat, a természeti környezethez alkalmazkodó (környezetkímélő, ökológiai) gazdálkodás és a vízgazdálkodás területén. Ehhez szeretnénk megnyerni, írásra felkérni a SZIE Víz- és Környezet- gazdálkodási Kar Intézeteit, valamint a szarvasi, Szarvas környéki civil szerveződéseket is. A sorozat kiadását, illetőleg rendszeres megjelenését külső támogatók anyagilag segítették már eddig is, és erre a segítségre ezután is számítunk. Szeretnénk, ha együtt lehetnénk a hagyományok tisztelői, az értékek felismerői és megőrzői. A témaajánlatokat, vagy a kész munkákat a sorozatszerkesztőkhöz kér- jük eljuttatni. Együttműködésüket köszönjük.

Szarvas, 2011. január A kiadók

TARTALOM

ELŐSZÓ ...... 9 A SZARVASI JÁRÁS TÖRTÉNETE ...... 10 Közigazgatási változások Szarvason és környékén ...... 12 AZ ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK RÖVID TÖRTÉNETE ...... 12 Szarvas város ...... 12 Békésszentandrás...... 15 Csabacsűd ...... 16 Örménykút ...... 17 Kardos ...... 18 Kondoros ...... 19 Gyomaendrőd ...... 20 Hunya ...... 22 A FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁS RÖVID TÖRTÉNETE ...... 23 FÖLDBIRTOK-POLITIKAI ESEMÉNYEK ...... 25 Tulajdon- és birtokviszonyok Szarvason és vonzáskörzetében 1722-től ...... 25 Rövid visszatekintés a régmúltba ...... 25 Az 1945-ös földreform ...... 27 Az állami és szövetkezeti tulajdon térhódítása ...... 28 Tagosítás és földrendezés ...... 29 Szarvasi sajátosságok ...... 30 Kárpótlás és privatizáció ...... 37 A kárpótlási táblák helyszíni előkészítése árveréshez ...... 39 Részarány nevesítés ...... 40 A TELEKKÖNYVTŐL AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSIG...... 43 Az állami földnyilvántartás ...... 47 Az új ingatlan-nyilvántartás szerkesztése (1973-1980) ...... 51 A FÖLDMINŐSÍTÉS TÖRTÉNETE (ARANYKORONA RENDSZER)...... 55 A FÖLDMÉRÉS TÖRTÉNETE ...... 59 SZARVAS VÁROS FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETE ...... 66 Életutak a Szarvasi Földhivatalban ...... 69 A szervezet változásai az aktuális földbirtok-politika tükrében ...... 74 A GYOMAENDRŐDI KIRENDELTSÉG TÖRTÉNETE...... 80 A SZARVASI FÖLDHIVATAL NAPJAINKBAN ...... 88 Korszerűsített ingatlan és földhasználati nyilvántartás ...... 88 A körzeti földhivatalokban működő informatikai rendszer ...... 89 Földhasználati nyilvántartás ...... 90 A TERMŐFÖLDVÉDELEM JELENTŐSÉGE ...... 92 Zártkertek Szarvas városban és környékén ...... 93 Zártkertek napjainkban ...... 96 IRODALOM JEGYZÉK ...... 99 A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI ...... 101

ELŐSZÓ

„A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi fela- datainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.” (Robert Louis Stevenson)

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, de különösen azoknak, akik valamilyen kapcsolatban álltak, vagy állnak a szarvasi földügyi szakigazgatással, és a földbirtok-politikai feladatok végrehajtásának részesei vagy alanyai voltak a múltban és jelenben. Ez a kiadvány megörökíti az utókornak a földügyi szakigazgatás és a földbirtok-politika szarvasi történetét, megjeleníti a feledésre ítélt értékeket és érdemeket, emléket állít az elhunyt földhivatali munkatársaknak, bemu- tatja a nyugdíjba vonult és aktív dolgozókat, valamint a szervezetet, annak tevékenységét és működését, több mint hat évtized távlatában. A múltra emlékezve erősíti a jelent, és utat mutat a jövőbe. A könyv főhajtás és emlékezés a földügyi szakma előtt. A szakterületnek viszonylag szerény a szakirodalma, így a kiadvány egyben szélesíteni kívánja és népszerűsíteni az ide vágó ismereteket. A kiadvány teljességre és történeti hitelességre törekszik, de esetenként hiteles források hiányában, személyes visszaemlékezések alapján idézi a múltat, amelyek természetesen szubjektív elemeket is tartalmaznak. Kívánom, hogy a könyv olvasása szerezzen mindenkinek sok örömteli percet, az idősebb korosztálynak nosztalgikus élményeket, a fiatalabbak találjanak benne új ismereteket, tanulságos eseményeket. Köszönet Gyulavári András nyugalmazott hivatalvezetőnek, aki fárad- hatatlan munkával és tudásával elkészítette ezt a kiadványt.

Szarvas, 2011. május

Lénárt Gáborné a Szarvasi Körzeti Földhivatal vezetője

A SZARVASI JÁRÁS TÖRTÉNETE

A járás a magyar közigazgatás jellegzetes intézménye volt évszázadokon át. Sajátossága abban rejlett, hogy egy regionális önkormányzat – a vármegye – a közigazgatási feladatait általános hatáskörű, területi munkamegosztás- ban működő szervek – a (fő)szolgabírák, később a járási főjegyzők, majd a járási hivatalok – útján látta el. A járás a nemesi vármegyék fennállása idején igazgatási és igazság- szolgáltatási fórum, azonban az 1869. évi IV. tc. alapján a két funkció elkü- lönül, a járás csak igazgatási feladatokat ellátó szerv marad. A fenti törvényi szabályozást követően felállították a járásbíróságokat és a királyi törvényszékeket. A járásbíróságok az igazságszolgáltatási feladatokon túlmenően úgy nevezett kebelbeli telekkönyvi hatósággal vezették a telekkönyveket, ami a polgári tulajdonjog biztosításának legfontosabb eszköze. Békés megyét 1897-ben hét főszolgabírói járásra osztották. A hét járás székhelye: Gyula, Békéscsaba, Békés, Szarvas, Szeghalom, Orosháza és Gyoma volt. A megye egyetlen városa, Gyula nem tartozott a főszolgabírói hatalom alá. Ettől a modelltől csak a Tanácsköztársaság idején, valamint 1950-1971 között volt eltérés, amikor a járásokban választott tanácsok működtek. A járási beosztás meglehetősen változékony volt, nem volt a közigazga- tási beosztás stabil, kiszámítható eleme. A trianoni Magyarország területén 1914 végén 442 járás volt, 1923-1938 között 150 körüli volt a számuk. Az 1950-es járásrendezés, vagyis a tanácsrendszer bevezetése után Békés me- gyében 8 járás létezett: Békési, Gyomai, Gyulai, Orosházi, Mezőkovácshá- zi, Sarkadi, Szarvasi, Szeghalmi. 1966-ban megszűnt a Gyomai és a Sarkadi járás, 1975-ben a Békési is. A járások határai – noha gyakran változhattak – sokszor természeti, gazdasági-földrajzi táji határokat, történeti, néprajzi csoportokat követtek. Sok esetben elnevezésükben is utaltak ilyen összefüggésekre. A járások keretei integráló tényezőként is hathattak a paraszti közösségek életére és műveltségére. 1971-től a megyei tanácsok igazgatási-végrehajtó szerveiként járási hivatalokat szerveztek, ezzel együtt megszűntek testületi szerveik. 1983. december 31-én Magyarországon megszűntek a járások.

1. A szarvasi járás térképi vázlata 1970-ben

Közigazgatási változások Szarvason és környékén 1946-ban megalakult Hunya község (Régi nevén: Endrődszentlászló). 1952-ben megalakult Örménykút község: Szarvas nagyközség VI., VII. és VIII. külkerületéből. 1966. május 9-én megszűnt a Gyomai járás, a Szarvasi járáshoz csatol- ták Endrőd, Gyoma, Hunya településeket. 1966. július 2. Szarvas városi rangot kap. 1967. augusztus 1. Megalakult a Járási Földhivatal Szarvas. 1969. április l-én megalakul Kardos község, Örménykút községből ke- rült leválasztásra. 1975. január 1-én: Járási Földhivatal átalakult: Járási és Városi Földhi- vatal néven. 1982. január 1. Egyesült Gyoma és Endrőd, Gyomaendrőd néven. 1983. december 31-én: megszűnnek a járások, változások történtek a földhivatal illetékességi területében. A földhivatal neve megváltozik Szar- vasi Körzeti Földhivatalra. 1989. március 1. Gyomaendrőd városi rangot kap. 1989. szeptember 1. Megalakul a Szarvasi Körzeti Földhivatal Gyoma- endrődi Kirendeltsége.

AZ ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK RÖVID TÖRTÉNETE

Szarvas város

Szarvas Békés megye legnyuga- tibb városa, a Hármas-Körös Szarvas-békésszentandrási holt- ágának partján, a 44. számú fő- közlekedési út mentén fekszik, Békéscsabától 50 km, Kecske- méttől 76 km távolságban. Szarvas környéke évezredek óta lakott hely, de a település történetét csak a 12. századtól 2. A város jelképe a szarvas szobor követhetjük nyomon. III. Béla király „névtelen” jegyzője, Anonymus, latin nyelvű króniká- jában a következő szöveget rögzítette: Árpád seregei „A Kris vizét a szarva- 12

si halomnál átúsztatták”. Ez az első fennmaradt szöveg, amelyben Szarvas neve előfordul. A feltételezések szerint a halom az itt élő szarvasokról, a település pedig a halomról kapta a nevét. Évszázadokon át egyike volt a terület apró településeinek. A török időkben a folyami átkelőhely miatt vált jelentőssé, palánkvár is épült a védelmére. A vár és a település a hódoltság végére teljesen elpusztult, csak az 1722-ben betelepített, jórészt szlovák anyanyelvű telepesek révén éledt újjá, s indult rohamos fejlődésnek. E fejlődés jórészt a város evangélikus lelkészének, Tessedik Sámuelnek a nevéhez fűződik, aki megalakította Európa első gazdasági iskoláját, kidolgozta a szikesek megjavításának mód- szerét, megtanította a város lakóit az akkor korszerű földművelésre, megho- nosított a környéken addig ismeretlen növényeket, megszervezte a kézmű- ipari tevékenységeket. Jelentősen átformálta a városképet. Fölépíttette a ma is álló evangélikus templomot (ma Ótemplom) és gazdasági iskolájának épületét (ma múzeum). Minden, ami ma Szarvason megtalálható, az ő mun- kásságában gyökerezik. A 19. század második felétől jelentős szerepet töltött be a város életé- ben a gróf Bolza család. Kastélyokat építtettek a Körös partjára. Ők hozták létre az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén: Szarvasi Arborétumot. A település 1848-ban lett először város, de 1872-ben elvesztette ezt a címet. 1966-ban végleg visszakapta a városi rangot. A város bővelkedik látniva- lókban. Legnagyobb nevezetes- sége az Arborétum, valamint a történelmi Magyarország köze- pe, amely egyben a Kárpát- medence mértani középpontját is jelenti. A Körös partján lévő Bolza-kastély lépcsősorain áll a capitoliumi farkas egyetlen, mérethű magyarországi másola- ta. A kastéllyal szemben talál- 3. A Történelmi Magyarország közepe ható a millennium tiszteletére állított Ezredéves Emlék, mely a magyar Szent Korona legendáját jeleníti meg a Holt-Körös partján. Az Anna-ligeti Csáky-Benz-kastélyban székel a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága, a kastély mellett áll a Körösvölgyi Látogatóközpont.

4. Szarvas város térképe az 1800-as évek elejéről 14

Békésszentandrás

Békés megye nyugati kapujaként ismert nagyközség a Körös folyó holtágá- nak partján fekszik, a 44-es főút szeli ketté. A település és környéke már évezredek óta lakott hely. Neve először 1297-ben szerepel oklevélben. A 15. században a Hunyadiak birtokolták, ekkor emelkedett mezővárosi rang- ra. A falut 1596-ban tatár csapatok égették fel, majd 1698-ra a törökök elle- ni felszabadító háborúk, és egy pestisjárvány teljesen kipusztította lakossá- gát. 1719-ben települt újjá. A Békésszentandrás nevet 1895-ben kapta.

5. A Békésszentandrási duzzasztómű Az I. világháború végén az Erdélyből idemenekült Farkas János és fele- sége honosította meg a szőnyegszövést, s az ő hagyományaikból született a világszerte ismert szentandrási perzsaszőnyeg. A Körösök szabályozásakor a község távolabb került az élő folyótól. 1942-ben Horthy Miklós kormány- zó felavatta határában az akkori Magyarország legnagyobb duzzasztóművét, mely páratlan látvánnyal fogadja a turistákat. A környék számos lehetőséget nyújt az aktív turizmus – horgászat, vízi sport, kerékpározás, gyalogtúrázás – kedvelőinek. Békésszentandrásról indul az 1996-ban felavatott, mára már Kondorosig érő Körös-völgyi kerékpárút, amelyen a térség jó része bejárha- tó. 15

Csabacsűd

6. Csabacsűd községháza Békés megye egyik legszebben gondozott községe. Nevének eredetére vo- natkozóan erősen tartja magát az avar eredetű Kaba elnevezés, ami halra, sólyomra utal. Csabacsűd neve 1444-től szerepel az oklevelekben. Egy 1456-os oklevél már Hunyadi János birtokaként említi. Pusztulásáig népes- nek volt mondható. Csabacsűdöt 1596-ban a török-tatár csapatok felégették. A továbbiakban területe a békésszentandrási uradalomhoz tartozott. Önálló történelme 1924-ben kezdődött, amikor belügyminiszteri döntés engedélyezte az új nagyközség megalakulását. A községi elöljáróság 1932- ben költözhetett ki Szarvasról az új községházába. Ekkorra már állt az iskola, az artézi kút és a vasúti megálló is. A II. világháború megakadályozta, hogy teljes mértékben „Magyar Mintafaluvá” fejlesszék. Ma Csabacsűd szemmel láthatóan dinamikusan fejlődő, rendezett település.

Örménykút

7. Az 1870-ben épült Bakulya-sori szélmalom napjainkban Az 1952-ben alakuló község jellegzetesen tanyástelepülés, ez időpontban a lakosság 100%-a tanyasorokban él. A kijelölt belterületen (az ún. tanyaköz- pontban) ezt követően kezdődik el az építkezés. A település neve a 18. századi térképeken „Örmény barma kútja” for- mában olvasható. A környék pusztáit egykoron bérlő, a török elől Magya- rországra menekült örmény kereskedők emlékét őrzi. Környéke és belterü- lete valóságos tárháza a régészeti szenzációknak. Itt áll a Décsi-halom, amely mélyében őrzi a közelmúltban feltárt Árpád-kori templom alapfalait. Alatta húzódott a középkori Décse. A falu belterületén a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Régészeti Intézete vezetett ásatásokat. A település egyik nevezetessége az 1870-ben épült, romos állapotában is hatalmas Bakulya- sori szélmalom. A volt általános iskola udvarán egy 1994-ben felállított harangláb őrzi az egykor tucatnyi, környékbeli tanyai iskola emlékét. A falu melletti Tóniszállás érintetlen állat- és növényvilágával, ősgye- pével, facsoportjaival felejthetetlen élményt kínál a természet szerelmesei- nek.

Kardos

A község Szarvastól keletre 17 kilométerre fekszik a 44-es főközlekedési út mellett, lakosai magyar és szlovák anyanyelvűek. Bár a megye egyik legfia- talabb települése, 1969-ben vált le Örménykút községből. Címere ősi időket idéz: a szálfegyvereket tartó oroszlán utal a település nevére, s arra, hogy Kardos Hunyadi-birtok volt. Egy helyi nyelvi legenda szerint Kardos a török időkben katonai birtok volt, az alakja pedig jatagánra emlékeztetett. Egy 1864-es jegyzőkönyv szerint viszont már akkor is létezett a Kardos családnevet hordozó dűlő. A rendezett és tiszta település 2000-ben elnyerte a „Biztonságos település” címet.

8. Kardos utca részlet

9. Kardos Csabai úti harangláb 18

Kondoros

Kondoros a 44-es főút mentén fekszik, Szarvastól délkeletre. Elnevezéséről megoszlanak a vélemények: van, aki Kondor nevű földesúr nevéből, van, aki a kondorkeselyű madárról származtatja. Maga a falu Szent István király uralkodása idején alakult. 1241-ben a tatár pusztítás elsodorta. 1403-ban már Kondorosegyháza néven szerepel. A 16. század köze- pén jelentős településnek számított, a török össze- írások 70 portát jegyez- tek fel. Annyi bizonyos, hogy 1590-ben a töröktől az egri vár számára szol- gáló faluként váltották vissza. A későbbiekben teljesen elpusztult. Kondorospusztát báró Harruckern János György kapta meg ado- mányként. 1740 körül az akkoriban fontos aradi út mentén felépült a máig nevezetes csárda épülete, vendégfogadó postaál- lomásként. Épületéhez fűződik a puszták betyár- jainak romantikája, Ró- zsa Sándor legendája. A 10. Kondorosi evangélikus templom mai Kondoros megalapí- tása 1875-ben történt. Petőfi István – Petőfi Sándor testvéröccse – kiscsákói gazdatiszt javaslatára fogadták el a község első pecsétjét. Ő volt az önálló község első pénztárnoka. Kondoros híres szülötteinek sorában jegyzik minden idők legnagyobb öttusázóját, Balczó Andrást, a tornász Ónodi Henriet- tet és az Európa-hírű festőművészt, Csernus Tibort. A kondorosi határ ter- mészeti kincsei a védett növények: bókoló zsálya, vetővirág, nyúlánk ma- dártej, pusztai meténg, a törpemandula.

Gyomaendrőd

(A volt gyomai járás települései) A Békés megyei Gyomaendrőd a Hármas-Körös bal partján fekszik. A város külterülete a bal parton részben a Békés-Csanádi löszháthoz tartozik, magassága a tengerszint felett 85 m. A jobb parti térség lényegesen mélyebb fekvésű, 84 méteres magasságával a Körösök menti mélyártér része. A Hármas-Körös végleges, mai arculata az 1879. évi folyammérnöki terv alapján alakult ki. A medrek megkezdett átvágását kibővítették, a töltéseket pedig egymástól hatszáz méter távolságra helyezték át. A tervezett munká- latokat 1894-re fejezték be.

11. Református templom 12. Endrődi katolikus templom Gyomán

A Hármas-Körös gyomaendrődi, különösen annak a Sebes- és Kettős- Köröshöz csatlakozó szakasza a Körös vidék legszebb, legromantikusabb vízpartja. Annak ellenére, hogy mesterséges környezetről van szó, az eredeti Körös parti állat- és növényvilág ide települt át, így híven őrzi az ősi Nagy- vagy Egyesült-Körös hangulatát. Üde színfoltja a városnak a Holt-Körös által körülzárt Erzsébet liget, amelyben az 1958-ban fúrt piactéri kút vizének felhasználásával gyógy- és strandfürdőt létesítettek. Gyomaendrőd azon kevés települések közé tartozik, amely elmondhatja magáról, hogy 16 holtág szeli át.

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozik a 17-20 kilométer hosszan védett Hármas-Körös hullámtere. Az önkormányzat 1996. márciusi döntése szerint a város észak-nyugati, nyugati részén a csejt-pusztai külterület helyileg védett, mert ott található az ősgyepen táplálkozó és költő, szigorúan védett túzok.

13. Városháza Gyomaendrőd Gyomaendrőd fiatal település, 1982-ben jött létre Gyoma és Endrőd nagyközségek egyesülésével, de mindkét településrész a legrégibb idők óta lakott. Magyarország régészeti topográfiája szerint a gyomai részen a Hár- mas-Körös völgyében elsősorban a régi ágak partjain avar és Árpád kori települések nyomait találták meg. A település déli részén – a Maros ősi törmelékkúpjának peremén – igen gazdag késő bronzkori lelőhelyre bukkantak. A Hármas-Körös ásott medrétől északra, a Dévaványára vezető vasútvonal mentén 1961-ben nagy kiterjedésű szarmata kori telepet találtak. Endrőd határában a Körös kultúra jelentős leleteire bukkantak. A város kultúráját számos civil szervezet, alapítvány segíti. A település több nem önkormányzati tulajdonban lévő gyűjteménnyel rendelkezik. (Honti műhely-galéria, Kner Nyomdaipari Múzeum, Endrődi Tájház). A város idegenforgalmát elsősorban a Liget Fürdőnek köszönheti, ahol a vendégek a strandolás mellett a gyógyvízben kúrálhatják magukat. A már fentebb felsorolt kulturális intézmények mellett a műemléki jel- legű épületek, emlékművek is sok érdekes látnivalót ígérnek. 21

Hunya

(A volt gyomai járás települései) Hunya környéke ősidők óta lakott hely volt, területén késő bronzkorból származó leletek kerültek napvilágra. A falu a török időkben elpusztult a környező falvakkal együtt, azonban báró Harruckern György ezt is újratele- pítette, és 1751-ben az Endrődieknek adományozta. A későbbiekben End- rődhöz (Gyomaendrőd) tartozott egészen a II. világháború végéig. 1946-ban községgé alakult Endrődszentlászló néven, de hamarosan a lakosság kez- deményezésére felvette egykori jótevője, Hunya József után a Hunya nevet. Nevezetes épülete a római katolikus templom. A hitközösség Endrőd- höz tartozó kihelyezett káplánság. A 1897-ben templomot építettek. 1912- ben lelkészségi, 1944-ben plébániai rangot kapott. 1999-ben villámcsapás következtében a templom teljesen leégett, s még ebben az évben elkezdték az új templom tervezését. 2000-ben elkészült az új templom, melyet december 23-án szentelnek fel.

14. Az új r. katolikus templom

A FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁS RÖVID TÖRTÉNETE

A földügyi igazgatás a közigazgatás része, így annak története szorosan kapcsolódik az adott térség közigazgatási rendszeréhez. A földügyi szakigazgatás gyűjtőfogalom, mely magában foglalja a kö- vetkező szakirányokat: ingatlan-nyilvántartás, földmérés (kataszter), föld- minősítés, földvédelem, földhasználati nyilvántartás. A felsorolt szakirányokhoz kapcsolódó államigazgatási feladatok, valamint az azokhoz rendelt korábbi szervezetek (földmérési felügyelőségek, földbirok-politikai szervezet, telekkönyv) integrációjával mintegy négy évtizeddel ezelőtt kialakított – és a rendszerváltás időszakában korszerűsí- tett – intézménystruktúra megfelelően idomul a hatályos jogszabályokban meghatározott feladatokhoz és az uniós tagság követelményeihez. A szervezet 2011. január 1-től a megalakuló Kormányhivatalokba in- tegrálódott.

Történeti áttekintés a kataszteri irodáktól a földhivatalig

A földadókataszter létesítése érdekében megindított földmérés igazgatása Bécsben, a császári és királyi pénzügyminisztérium hatásköreibe tartozott. Itt szervezték meg a földmérési igazgatóságot és a háromszögelő hivatalt. A részletes felmérést földmérési felügyelőségek végezték. Ez a szerve- zés fő vonásaiban megmaradt akkor is, amikor 1867-ben az intézmény a magyar pénzügyminisztérium hatáskörébe került. Itt a földmérés ügyeinek intézésére egy külön ügyosztályt szerveztek, amelynek első vezetője a földmérési igazgató volt. Az ügyosztály keretébe tartozott: a háromszögelő hivatal, a felmérési felügyelőségek, a térképnyomda. Ennek a földmérési intézménynek a hivatalos megjelölése 1856-tól 1894-ig „Állandó kataszter” volt. 1894-től egészen 1918-ig az intézmény neve „Országos kataszteri felmérés”. 1918-ban „Állami Földmérés” lett a neve és ezt az elnevezést 1950-ig megtartotta. A 600/1945. ME. sz. rendelet alapján végrehajtott földreform, a tagosí- tások, földrendezések végrehajtására földhivatalok és azokon belül műszaki osztályok alakultak. Az állandó kataszter földmérési és földnyilvántartási szervezete régi formájában 1950-ig működött. Ekkor az Országos Tervhiva- tal felügyelete alatt egy új intézményt hoztak létre, az Országos Földmérés- tani Intézetet (OFI), amely egyesítette a két szervezetet. 23

A tanácsrendszer 1950. aug. 1-én történt bevezetése megszüntette az adóügyi jegyző hatáskörét és ezzel a kataszteri átvezetések is szüneteltek egészen 1951 áprilisáig, amikor a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai mellett földnyilvántartási csoportokat szerveztek. 1952-ben állították fel az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalt (ÁFTH), melynek az 1957-ben a földnyilvántartási szervezettel kiegészített és később lényegesen fejlesztett megyei szervei jelentős geodéziai felügye- leti hatáskört kaptak. 1967. július 1. hatállyal megalakultak a földhivatalok. A földhivatali szervezet létrehozását, s a földdel összefüggő közigazgatási tevékenységek egy intézmény keretébe való összevonását lényegében az új gazdaságirányí- tási rendszerben 1967-ben bekövetkezett változások tették indokolttá. A korábban az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal által ellátott földmérési, földnyilvántartási és földértékelési tevékenység kiegészült a megyei tanácsok és a járási tanácsok által ellátott földbirtok-politikai és földvédelmi feladatokkal. A földhivatali szervezet feladata tovább bővült, amikor 1972. január 1-jével a járásbíróságok által vezetett telekkönyvet a földhivatalok vették át. Az említett szervezési intézkedések eredményeként, az akkor még meglévő járásokban megalakultak a járási földhivatalok (majd a járásnak, mint közigazgatási egységnek a megszűnésével – lényegében azonos illetékességi területtel – a körzeti földhivatalok) és felettes szervként a megyei földhivatalok.

FÖLDBIRTOK-POLITIKAI ESEMÉNYEK

Tulajdon- és birtokviszonyok Szarvason és vonzáskörzetében 1722-től

A mezőgazdaság legősibb, alapvető termelőeszköze a termőföld, amelynek Magyarország sajátos talaj és éghajlati viszonyai között, mindig különös jelentősége volt. A magyar nép története, élete, kultúrája, szorosan össze- függ a földműveléssel, a földtulajdon és birtokviszonyokkal. A fentiekből következik, hogy az aktuális politika és társadalmi berendezkedés közvetlen hatást gyakorolt a tulajdoni és használati viszonyokra. Földbirtok politikán azon elvek és intézkedések összességét értjük, amelyek a föld birtoklásával összefüggő politikai és gazdasági erőviszonyo- kat szabályozzák. Másként fogalmazva az államhatalom beavatkozása a földtulajdonlási, használati és birtokszerkezeti viszonyaiba. Leghatékonyabb eszköze a földrendezés, de ide kell érteni a gazdasági egységek közötti és gazdaságon belüli területrendezést is, valamint az ingatlanforgalom szabályozását is. A bevezető után tekintsük át a jelentősebb földbirtok-politikai fordula- tokat Szarvas városban és környékén. Rövid visszatekintés a régmúltba Miután Szarvas a török uralom alól felszabadult, egy ideig katonai izgatás alatt állott, majd 1695. táján a kincstáré lett, amelyet tehát a király szabadon adományozhatott kedvelt embereinek. Szarvast nagyon sok más birtokkal együtt báró Harruckern János György hadi élelmezési biztos kapta meg, aki a felszabadító, a spanyol örökösödési, majd az 1716-1718-as török háború- ban szerzett magának érdemet a királyi jutalomra, mint hadseregszállító. Harruckern, a már addig is tekintélyes vagyonú élelmezési biztos, tisz- tában lehetett azzal, hogy ez a föld értékes, csak a munkáskéz hiányzik ahhoz, hogy értékét ki is aknázhassa. Harruckern felhívására Csabáról, Nógrádból, majd Gömörből, Abaújból, Zólyomból és Pest vármegyéből megindult a bevándorlás Szarvasra is. Az első bevándorlok tótok és evangé- likusok voltak. A települni óhajtók előadták feltételeiket: többek között a szabad vallásgyakorlást, egy időre való felmentést az úrbéri terhek alól, ezen kívánságaikat az un: letelepedési szerződésben rögzítették 1722. július 23-án.

Az úrbér jobbágytelek használatáért a földesurat megillető jobbágyi szolgáltatások összessége. A jobbágyság az úrbéri föld használatáért 1848- ig tartozott a földesúrnak úrbéri szolgáltatással. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével és megművelésével csak állandó használati jogot szerzett arra. Ezt a jogát utódai is örökölték. A jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott (egy holdon a föld minősége szerint 1 100-1 300 négyszögöl nagy- ságú területet értettek). A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész-, fél- vagy negyedtelkes jobbágyok is. Az örökváltság a jobbágyfelszabadítás egyik módja volt Magyarorszá- gon 1848 előtt. Ennek alapján a jobbágyok a használatukban lévő úrbéres földek tulajdonjogát és az úrbéri terheket meghatározott váltságösszeg lefi- zetésével örökre megválthatták. Az 1839-1840 országgyűlés által elfogadott önkéntes örökváltság esetén a kártalanítás összegében és módjában a job- bágynak földesurával kellett megállapodnia. A kötelező, általános és állami kárpótlás mellett végrehajtandó örökváltságot az 1848. évi utolsó rendi országgyűlés fogadta el. 1845. szeptember 11-én kelt a földesúr és a szarvasi jobbágyság közötti un. hármas szerződés, a legelő szabályozási (elkülönítési), az örökváltsági és az örökbevallási. Az örökváltsági szerződéssel a jobbágyok mintegy „részletfizetésre” megváltották az általuk használt jobbágytelkeket. A megváltási folyamat a határ 55%-át érintette. A birtokbaadás 1847. április 19-én vette kezdetét. A mezőgazdaság a 18. század második felében Európa-szerte döntő változá- sok korszakába érkezett. Az ugart kiiktató ún. váltógazdálkodásra való áttérés a magasabb hozamok elérésén kívül főként a takarmány-, kapás- és az ipari növények nagyobb mérvű termesztését, a vetésforgó kialakítását eredményezték. Mindezek a termelési eljárások a birtokszerkezetet is mó- dosították. Ezek voltak azok a gyakorlati lépések, amelyek Tessedik Sámuel munkássága révén a környék mezőgazdaságának jövőbeli útjait egyenget- ték. A 18. század végén Szarvasnak már 14 000 lakosa van, kevésnek bizo- nyult a termőföld, sok volt az ártér és a legelő. Megindultak a nagy folyam- szabályozások és az ármentesítési munkák, jelentősen megnőtt a szántóterü- let. Az 1920-30-as évekre sajátos kisbirtokos tulajdoni szerkezet alakult ki. A jellemző birtokméret 5-25 katasztrális hold volt. A termelés biztonságát és hatékonyságát növelte a tanyás gazdálkodás. Kialakultak a tanyasorok – 1930-ban Szarvas lakosságának már a fele tanyán élt és gazdálkodott.

Az 1945-ös földreform Az események, az adatok és tények kommentár nélkül kerülnek leírásra, a következtetések levonása és értékelése az olvasóra van bízva. A számadatok az élő vagy megszűnt ingatlan-nyilvántartás közhiteles adatai (kataszter és telekkönyv) követi annak sajátos rendszerét. Idézet a törvényből: „1. § A rendelet célja, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és a meg- adott felhatalmazás alapján, a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jus- sát, a földet. A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország de- mokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját, az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt. A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szük- ségesség. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mező- gazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokokon fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik.” Az 1945-ös földreform során kialakított tulajdon- és birtokviszonyok az 1945. évi VI. tc. alapján. Szarvas város és vonzáskörzetének összes területe 1945-ben 40 673 ha. Nagy jelentőségű történelmi és politikai esemény vég- rehajtását a nevezetes 600/1945. ME. sz. rendelet szabályozta. A földreform által érintett terület főbb adatait az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból megállapítható, hogy kiosztásra kerül összesen 12 751 ha szántó terület 4 000 tulajdonos részére, ami a teljes szántóterület 14%-át érinti. Az átlagos birtoknagyság 3,1 ha (kb. 5,3 kh). A földreformmal nem érintett 73 517 ha területen (86%) 13 366 tulajdonos gazdálkodik, az átlagos birtoknagyság 5,5 ha (9,5 kh), ami az adott időszak jellegzetes középbirtoka a szarvasi járásnak. Meg kell jegyezni, hogy az 1991-es kárpótlási törvény kiindulási adatait túlnyomó részben az 1947-es tulajdonviszonyok képezték.

1. táblázat. A földreform által érintett terület Kiosztásra Tulajdonosok Átlagos bir- Összterület A település került száma toknagyság %-ában neve ha fő ha % Békés- 340 180 1,8 4 szentandrás Csabacsüd 2 774 657 4,2 42 Szarvas 2 260 721 3,1 9 Kondoros 3 884 1 026 3,7 49 Hunya 96 20 4,8 3 Endrőd 1 059 958 1,1 7 Gyoma 2 338 438 5,3 10 Összesen 12 751 4 000 3,1 14

Az állami és szövetkezeti tulajdon térhódítása 1947-ben a termőterületek túlnyomó része magántulajdonban van. Feltétlen említést érdemel, mint állami tulajdon a Mezőgazdasági Tanintézet Bikazu- gi területe, mint tangazdaság 233 ha nagyságban. 1949-től az állami tulajdon gyarapodása a politikai döntések hatására rendkívül felgyorsul. Az állami tulajdon forrásai: a közös legelők (Káka, Tóniszállás), kényszerfel- ajánlások, elhagyott ingatlanok, a kuláklistákon szereplők tulajdonai stb. A sajátos intézkedések eredménye, hogy 1952-ben 7 002 ha állami terü- let alakul ki, megalapozva az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (ÖTKI), vele együtt a Halászati Kutató Állomás első rizsföldi kiegészítő tógazdasága, valamint a Szarvasi Állami Gazdaság törzsterületeit. Kezdetét vette a mezőgazdasági szövetkezetek megalakulása, ezen időszakra már 4 000 ha földterület áll szövetkezeti használatban. A termelőszövetkezetek szervezése 1949-ben kezdődött, gazdálkodásuk fejlődése kisebb zökkenőktől eltekintve 1956-ig folyamatosnak mondható, a használatukban levő földterület 1957-ben lényegesen csökkent. Az 1959- 1962 közötti időszakban az ország csaknem valamennyi településén terme- lőszövetkezet alakult. Hasonlóan történik ez Szarvason és az akkori szarvasi járáshoz tartozó községekben is.

Tagosítás és földrendezés A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása idején a földrendezés legfontosabb feladata az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szétszórtan elhelyezkedő ingatlanainak – gazdálkodó egységek szerinti – táblákba tör- ténő összevonása volt. A földrendezések szükségessége olyan mértékben jelentkezett, ahogyan a meglevő nagyüzemek gazdálkodási területe növeke- dett. A rendezés kezdetben a község területének csak egy részére kiterjedő részleges tagosítás volt. Azokban a községekben, amelyek területének zöme már mezőgazdasági nagyüzemek használatában volt, az egész község hatá- rára kiterjedő általános tagosítással alakították ki a nagyüzemi gazdálkodás céljára szükséges területeket (1959 óta az általános tagosítást földrendezés- nek nevezzük). A részleges tagosítást az indokolta, hogy kezdetben sokszor csak 100- 200 kh nagyságú üzemi területet alakítottak ki, mert még csak 15-20 család lépett be a szövetkezetbe. Ha újabb csoport lépett be, újabb tagosítást lehetett kérni. Amikor a lakosság többsége már tag volt és a község területének 70-80%-a nagyüzemi gazdálkodás rendelkezésére állt, általános tagosításra (földrendezésre) került sor. A tagosítás, ill. a földrendezés során a termelőszövetkezetek és az álla- mi gazdaságok szétszórtan fekvő földjeinek összevonásával olyan táblákat kellett kialakítani, amelyek a nagyüzemi mezőgazdasági termelés legkedve- zőbb lehetőségeit teremtették meg. Ennek megfelelően a gazdaságok össze- vont földjeit gazdasági épületeik körül, lehetőleg a már meglevő táblájuk- hoz csatlakozóan és összefüggő területen jelölték ki. Ügyeltek arra is, hogy a tagosítás minél kevesebb egyénileg gazdálkodó földjét érintse. Ezért a termelőszövetkezetek területét szükség szerint egy vagy több táblában ott alakították ki, ahol a termelőszövetkezetnek, ill. a tagjainak a legtöbb földje volt. Önkéntes földcserével már ebben az időben is lehetett nagyüzemi táblá- kat kialakítani, de ez ritkán járt eredménnyel. Ennek lényege szerint a nagy- üzem valamelyik különálló földjével kicserélhette az olyan egyénileg gaz- dálkodó földjét, akinek a földje a kialakított táblába esett. Az első években az akkor még különböző típusú – tehát a közös gaz- dálkodás más-más fejlettségi fokán álló – mezőgazdasági nagyüzemek használatában levő ingatlanok mellett még sok volt az egyéni tulajdonban maradt mezőgazdasági terület. Ilyen körülmények között végleges terület- rendezésre nem kerülhetett sor; a községenként szervezett tagosító bizottsá-

gok munkálatai főként földnyilvántartási jellegűek voltak. A műszaki munka többnyire egyszerűbb területosztási feladatokra korlátozódott. A tagosítást vagy földrendezést csak a megyei tanács végrehajtó bizott- ságának engedélye alapján lehetett megindítani. Munkálatainak országos irányítása a földművelésügyi miniszter feladata volt; így a műszaki előké- szítés és végrehajtás az ÁFTH (Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal) hatáskörébe tartozott.

Szarvasi sajátosságok 1961. január 31-re a szarvasi járás szántóterületének 99,3%-a szocialista szektorhoz tartozott. A megyei tanács vb. az általános fölrendezéshez az engedélyt megadta.

1 5. Részlet a Járási Tanács VB. határozatából 1961 tavaszán hatalmas fölrendezési feladat került végrehajtásra. Más- fél hónap alatt 12 fölrendezési bizottságban 362 ember befejezte 128 000 kh földrendezési munkáját, sok ezer apró parcellából hatalmas, nagyüzemi

táblákat hoztak létre földnyilvántartók, földmérők, földrendezők bevonásá- val. Ismerkedjünk meg néhány fogalommal a Járási Tanács VB. határozat összefoglalója alapján: Helyszínelés és számbavétel: Helyszíneléssel biztosították, hogy a föld- rendezéssel érintett község nyilvántartási térképe és kicsinyített térképe a földrendezés szempontjából fontos határvonalakat a tényleges állapot szerint tüntesse fel. A földrendezési eljárástól függetlenül vagy annak előkészí- téseként végzett helyszínelést térképhelyesbítésnek, a földrendezés végre- hajtásával kapcsolatos hasonló jellegű munkát pedig helyszínelésnek nevez- zük.

16. Adatgyűjtő lap A számbavétel keretében összeírták a községben gazdálkodó termelő- szövetkezetek és tagjaiknak, továbbá az állami gazdaságnak az adott és a

szomszédos községek határában használt szétszórtan elhelyezkedő mező- gazdasági területeit. Állami gazdaságoknál a tényleges nagyüzemi használtban levő földe- ket, termelőszövetkezetek részére a ténylegesen használt területeket, a tagok és a velük közös háztartásban élő családtagjaik tulajdonában (haszonélve- zetében vagy tényleges használatában) álló valamennyi ingatlant összeírták. Az egyénileg gazdálkodók ingatlanainak számbavételekor minden egyes tulajdonosra vonatkozóan megállapították, hogy a községben levő saját és bérelt földjéből mekkora és milyen művelési ágú területet érint a földrendezés, továbbá, hogy ezeken az ingatlanokon milyen épületek vannak. A szomszédos vagy távolabbi községekben lakó földtulajdonosoknak a községben fekvő földjeikről külön kimutatást készítettek. Szomszédos kö- zségbeli termelőszövetkezetnek a földrendezéssel érintett község határában levő és a korábbi tagosítás során összevont tábláját egy tételben vették fel a kimutatásba. A felsorolt területi csoportokon belül az ingatlanokat általában a tulajdonos, ill. a tényleges használó és a terület feltüntetésével kellett számba venni. A területeket általában helyrajzi szám, minőségi osztály és kataszteri tisztajövedelem nélkül adták meg. Helyrajzi számok szerint kellett azonban számba venni az egyénileg gazdálkodók földjeit, az állami tartalékterülete- ket és a zártkerteket. Az egyes csoportoknak a számbavétel során kimutatott területét összesítve, az eredménynek egyeznie kellett a község adott terüle- tével. Elhelyezkedési tárgyaláson rögzítették a belterület (zártkert) határvona- lát, megállapodtak a nagyüzemi táblák határvonalában, és kijelölték azokat a területeket, amelyeken a megmaradt kisszámú egyénileg gazdálkodó cse- reingatlant kapott. Részletes tervezés és kiosztás: A részletes tervezést az elhelyezkedési tárgyalás alkalmával készült – a gazdaságok nagyüzemi tábláinak és külön- böző rendeltetésű egyéb területeknek a határvonalait feltüntető – vonalas terv, valamint a csereföldekre vonatkozó kimutatások alapján végezték. A nyilvántartási térképen tervezték meg a háztáji gazdálkodásra szolgáló terü- leteket, az egységes kezelésű legelőket, a mezőgazdasági nagyüzemek táb- láit, az erdőgazdaságok és egyéb közületek területeit, valamint az egyénileg gazdálkodók tömbjeit. A területeket tervezési kimutatásban számították. A részletes tervezés után a tömbök és az egyéni csereterületek határ- pontjait kitűzték, és a tömböket, valamint a csereterületeket a helyszínen birtokba adták. A tömbök határpontjait nagyméretű fakaróval jelölték meg.

Az önkéntes földcsere nem hatósági eljárás, mert azt a mezőgazdasági nagyüzem és az egyénileg gazdálkodók közötti közvetlen tárgyalás és meg- egyezés alapján végzik. Ennek végrehajtása is a részleges tagosításhoz ha- sonló. Önkéntes földcserére a már kialakult mezőgazdasági nagyüzemek között is lehetséges. Ilyenkor az üzemek táblát, ill. táblákat cserélnek egy- más között. Elkészített munkarészek:  számbavételi adatlapok  részarány-kimutatások, stb.  cserekimutatások /egyéniek/  tanyakimutatások Termelőszövetkezeti tag a szövetkezet területén álló épületét (tanyáját) a földrendezés után is megtarthatta. Ha lakóháza az egyénileg gazdálkodók részére kialakított területen volt, akkor azt – legfeljebb egy kh háztáji terü- lettel – megtarthatta. Egyénileg gazdálkodótól a termelőszövetkezet terüle- tén álló épületét azonos értékű csereépület vagy pénzbeli kártalanítás elle- nében át lehetett venni. Megegyezés hiányában a tulajdonos lakóépületét (tanyáját) 1 600 négyszögöl (5 755 m2) háztáji területtel visszahagyták. A tanyakimutatások készítésével, azok jelentőségével kiemelten kell foglalkozni mivel Békés megyében 1960-ban a lakosság 34%-a volt külte- rületi lakos, a szarvasi járásban a népesség 47,5%-a élt külterületen. 2. táblázat. A külterületi tanyák számának alakulása Megnevezés 1960. 1969. 2009. Békésszentandrás 615 313 101 Csabacsűd 489 365 87 Endrőd 1 444 959 Gyoma 1 092 483 269 Hunya 355 227 45 Örménykút 1 024 893 166 Kardos 1 618 259 Szarvas 2 050 581 A magyar alföldi tanya, mint a településhálózat egyik mozgékony, vál- tozásra hajlamos tagja, mindig ki volt szolgáltatva azon tényezők változása- inak, amelyek a keletkezését, funkcionálását meghatározták. Így a tanyarendszer története, a folytonos átalakulásnak, pusztulásnak és újraéledésnek a történetét is jelenti. Csak az utóbbi ötven évben a tanyarendszer történetének három szaka- szát írhatjuk le térségünkben. 33

Az első időszakban (1945-1950) a birtokviszonyok és az üzemmód vál- tozása miatt nagyszámú tanya keletkezett, majd a tanyarendszer minden eddiginél nagyobb leépülése vált a meghatározó folyamattá, míg napjainkban a tulajdonviszonyok s az általános urbanizációs folyamat következmé- nyeként ismételten lehetőség nyílik a tanyai települési forma újjáéledésére. A tanya a szórványtelepülések csoportjába tartozik, éppen ezért létrejöt- tének legáltalánosabb feltételeit abban fogalmazhatjuk meg, ami a szórvány települési formát általában lehetővé teszi, ez pedig a föld birtoklásának, használatának és művelésének a rendje. Általánosságban az mondható el, hogy a föld tulajdonlásának rendje úgy befolyásolja a szórvány létrejöttét, hogy a nagybirtok (akár magán, akár kollektív: faluközösség, vagy termelőszövetkezet) kizárja a szórványtelepü- lés keletkezését, ellenben a magántulajdonosi kis- és középbirtok azt lehe- tővé teszi. Ez azonban csak a lehetőséget jelenti, hogy valójában létrejön-e szór- vány ilyen tulajdonforma mellett vagy nem, ahhoz egyéb tényezők meglété- re is szükség van. Ezen okok a magyar tanya története során változtak. 1945 után, a földreform következtében a tanyarendszer fejlődésének egy új kor- szaka kezdődött meg, a tanyák száma növekedésnek indult. Az 1960 után következő (második) időszakban az eddigi fejlődéssel el- lentétes tendencia kezdődött meg. Nevezetesen: az állami és szövetkezeti tulajdon és üzemforma kifejlesz- tésével a földterületek koncentrációja következett be, amely sorvadásra ítélte a magántulajdonon alapuló gazdálkodás települési és üzemformáját, a tanyát. Ezt az időszakot, az 1990-es évek elejéig, a jelenleg is folyó új tulajdonviszonyok kialakításáig számíthatjuk. Ez a négy évtizedes időszak a tanyarendszer tényleges, fizikai pusztulásának, valamint minden oldalú, funkcionális, strukturális és területi differenciálódásának is az időszaka. Az 1990 utáni időszak: A tagosítások és a földrendezések végrehajtása után létrejön egy sajátos földhasználati forma a szövetkezeti földhasználat. A mezőgazdasági szövetkezeteket földhasználati jog illette meg: a tagok saját földjeire, családtagok földjeire, illetve a szövetkezeti tag belépé- sekor bármilyen jogcímen használt összes földjére, amit természetesen beviteli kötelezettség is terhelt. A szövetkezeti mozgalom folyamatos megerősítése érdekében további állami földeket is a szövetkezet részére használatba adtak. A szövetkezeti földhasználat a fentiek alapján egészen 1992-ig tagi földekre, állami földek- re és szövetkezeti tulajdonú földekre terjed ki.

Az 1967. évi IV. tv. az egységes tulajdon és használat érdekében létre- hozta a „kötelező” földmegváltás intézményét. Idézet a törvényből: „A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehetővé teszik, ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodás biztonságához fűződő alapvető politikai, gazdasági érdekek és a gazdaságirányítás reformja megkívánják a nagy- üzemi földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztését. A földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése és fokozatosan a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása a szocialista mezőgazda- ság továbbfejlesztésének, különösen a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága megszilárdításának fontos előfeltétele. Ez alapot nyújt a szemé- lyi földtulajdon és földhasználat, valamint a zártkerti földek, továbbá a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tulajdonának és használatának olyan rendezésére is, amely egységes elvek alapján biztosítja a közérdek és az egyéni érdek összhangját. E célok megvalósítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja. A termelőszövetkezeti földtulajdon: 1. § A mezőgazdasági termelőszövetkezet (a továbbiakban: termelőszö- vetkezet) a tulajdonában levő, a tagjai által, valamint az állam és a szocialista szervezetek által használatba adott földeken, továbbá – kivételesen – a polgári jog szabályai szerint e törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett földeken gazdálkodik. 2. § A termelőszövetkezet a gazdálkodásához és működéséhez szüksé- ges föld tulajdonjogát termelőszövetkezettel tagsági viszonyban nem álló személyek (a továbbiakban: kívülállók) termelőszövetkezeti használatban levő földjeinek megváltásával, állami földeknek termelőszövetkezeti tulaj- donba átengedésével, földfelajánlás elfogadásával, továbbá a polgári jog szabályai szerint szerezheti meg.” Ezen túlmenően természetesen lehetősége volt a szövetkezetnek a PTK szabály szerint is földtulajdont szerezni. 1952-1959-ig kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de folyamatosan növekedett az állami tulajdonok és a szövetkezeti használatú termőterületek nagysága.

17. Fölmegváltási határozat 36

Kárpótlás és privatizáció

A rendszerváltást követő földprivatizáció Magyarország egyik legnagyobb földreformja. Az elmúlt 50 év során elszenvedett sérelmek orvoslásának igénye a rendszerváltással – annak szerves részeként – erősödött fel robba- násszerűen. A megvalósítás lehetséges változatai – reprivatizáció, teljes, vagy részleges kárpótlás stb. – rendkívül éles vitákat és véleménykülönbsé- geket eredményezett a politikai pártok között, de a társadalom szélesebb körében is. Az 1990. évi választásokat követően óriási volt az elvárás nemcsak bel- földön, hanem a külföldi magyarság részéről is, hogy a hatalomra került új kormány-koalíció hogyan oldja meg a sérelmek orvoslását. A reparáció (sérelem orvoslás) földdel kapcsolatos intézkedéseit és azok megvalósítását nevezzük földkárpótlásnak és részarány földtulajdon kiadásának, összefoglaló néven földprivatizációnak. Az alaphelyzetet a földprivatizáció kezdetén a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat. A tulajdoni formák megoszlása 1989-ben Szarvason és vonzás- körzetében Tulajdonformák Terület, ha %-os arány megnevezése Magántulajdon 1 010 3 Állami tulajdon 12 645 31 Szövetkezeti használat 27 018 66 Összesen: 40 673 100 A táblázat kiegészítéséhez még néhány további adat: A 12 645 ha álla- mi föld túlnyomó részben a Szarvasi Állami Tangazdaság, ÖKI, HAKI kezelésében áll. A 27 018 ha szövetkezeti használaton 7 mezőgazdasági szövetkezet és 2 szakszövetkezet osztozik. A fentiekből látható, hogy a termőterület 97%-át 12 nagyüzem birtokolja. A kárpótlási eljárás kiemelt földhivatali feladatot képezett. A földhivatal feladatait a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az ál- lam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk rész- leges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. tv. alábbiakban idézett néhány paragrafusa határozza meg, különös tekintettel a termőföldre vonatkozó speciális szabályozással. Idézet a törvényből: „Az Országgyűlés a tulajdonviszonyok rendezése, a forgalmi viszonyok és a piacgazdaság jegyében szükséges vállalkozások biztonságának megte-

remtése érdekében – a jogállamiság elvétől vezérelve, a társadalom igazság- érzetét és teherbíró képességét egyaránt figyelembe véve – az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslása céljából a következő törvényt alkotja: A törvény hatálya 1. § (1) Részleges kárpótlás (a továbbiakban: kárpótlás) illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét követően alkotott, az 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jog- szabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. (2) E törvény alapján kárpótlás illeti meg azokat a 2. §-ban meghatáro- zott természetes személyeket, akiknek magántulajdona az 1949. június 8-át követően alkotott, a 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalma- zása által sérelmet szenvedett. (3) Az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-áig terjedő időben alkotott, az 1. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazásával okozott károk kárpótlására az e törvényben meghatározott elvek szerint 1991. november 30-áig megalkotandó külön törvény rendelkezései alapján kerül sor. Eljárási szabályok 10. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó ügyekben első fokon a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal, másodfokon az Országos Kárrendezési Hivatal (a továbbiakban együtt: hivatal) jár el. A termőföldre vonatkozó sajátos szabályok 13. § (1) Termőföld esetén a kár mértékét a termőföld kataszteri tiszta jövedelme (a továbbiakban: AK érték) alapján kell megállapítani úgy, hogy egy AK érték ezer forintnak felel meg. Erdők esetében az AK érték négy- szeres szorzatát kell alapul venni.” A törvény szigorú alapfeltételként jelölte meg az aranykorona érték és a volt tulajdonjog hitelt érdemlő igazolását. A földhivatalok országosan óriási mennyiségű iratanyagot tároltak és tárolnak napjainkban is ezen iratanyagok speciális okmányok, tulajdonjogot keletkeztetnek vagy regisztrálnak, így nem selejtezhetők! Irattárolási szempontból a Szarvasi Földhivatalnál is hasonló volt a helyzet, így a kezdetektől fogva, de az 1990-es évek elején is irat- elhelyezési gondokkal küszködött, s híján volt a tárolókapacitásnak. Mindezek ellenére a két nyilvántartás szinte teljes irat- és térképi anya- gát megőrizte, biztosítva azt, hogy a vagyoni kárpótlás dokumentálható legyen. Amennyiben ezeket az iratokat nem tekinti „történelmi dokumen- tumnak” (a két nyilvántartás teljes iratanyagát) és nem őrzi meg a mai napig, a vagyoni kárpótlásnál a jogosultságot nem lehetett volna bizonyítani.

A bizonyítási eljárás alapvető kordokumentumai a megszűnt telekköny- vi betétek, kataszteri birtokívek, földkönyvek, térképek, színes birtokvázla- tok és egyéb okiratok. A fentiek alapján a kárpótlás és a privatizáció sikeres végrehajtásához a földhivatal dolgozóinak szakmaszeretete, lelkiismeretessége döntő módon járult hozzá, akik a kérdéses „megszűnt”dokumentumokat őrizték, óvták és rendszerbe állították. Az eljárás indulásakor több tízezer ügyfélnek kellet rendelkezésére bo- csátani a volt tulajdonjogot igazoló okmányokat, mivel csak ezen iratok birtokában tudtak az Országos Kárrendezési hivatalnál kárpótlási eljárást kezdeményezni, ahol ügyükben érdemi döntést hoztak. <> Az eljárás sok-sok bonyolult jogi fordulata és útvesztői közül egy epizó- dot szeretnék kiemelni: A kései leszármazók a telekkönyvi betétekben sajátos azonosítás alap- ján nyilvántartott egyenes ági felmenőiket gyakran nehezen tudták felismer- ni. A földhivatali kollégák részéről ezen embert próbáló időszakban gyakran hangzik fel a gyakori kérdés az ügyfelek felé „nagymama leánykori neve”? A kérdés egyszerűnek tűnik, azonban a válasz esetenként váratott ma- gára vagy bizonytalan volt és nehezítette ezen időszak feltáró munkáját. <> A felidézett korszak ügyfelet és ügyintézőt próbáló időszak volt, de ösz- szességében eredményes. A jogerős kárpótlási határozatok és kárpótlási jegyek alapján megkezdődtek a földárverések. A földárverések megkezdése előtt azonban a fölhivatalnak további fontos földmérési feladatai voltak.

A kárpótlási táblák helyszíni előkészítése árveréshez

Minden nyilvántartás alapelve a valósághűség, különösen igaz ez az ingatlan-nyilvántartásra. Az árverésre kijelölt fölrészletek nyilvántartott területét művelési ágát, aranykorona értékét a természetbeni állapottal egyeztetni kellett, az egyeztetéssel egyidejűleg a valóságnak megfelelő, korszerű digi- tális térkép készült helyszíni beméréssel. Az így elkészített digitális térkép másolata került továbbításra a Kár- rendezési Hivatalhoz, ahol az árverés eredményét a térképen előzetesen rögzítették.

A földhivatalhoz visszaérkező árverési jegyzőkönyvek és ideiglenes ki- osztási térképek alapján végleges kiosztási vázrajzok készültek és ezt köve- tően kerül sor a kiárverezett területek kitűzésére és birtokbaadására. A birtokbaadás az árverésen szerzett terület tényleges bemutatása a ki- tűzést és a kikarózást jelentette. A számszerűsített aranykorona értékhez a földminőség függvényében most már konkrét terület tartozott, és meghatározásra került az árverezett parcella konkrét helye. A fenti eljárás földmérési szempontból mindennapi szokványos tevé- kenység, azonban az új tulajdonosok számára történelmi fordulópont volt, realizálódott a hosszú kárpótlási procedúra. Itt kell megjegyezni, hogy nem csak a tulajdonosok élték meg ezen idő- szakot történelmi fordulatként, de a földhivatali kollégák is, mert a földhiva- taloknál ezen időszakban jelentek meg az első korszerű digitális távmérő műszerek, amelyek alapjaiban korszerűsítették a terepi földmérés nehéz munkáját. Az eljárás teljes befejezését jelentette a földhivatal tulajdonjog bejegy- zési határozata: Kárpótlási parcellák száma mérete stb. Gyakorlatilag a kárpótlási munkálatok 60%-át a földhivatalok végzik el.

Részarány nevesítés

A részarány-tulajdon fogalma: A részarány arra ad választ, hogy a termelő- szövetkezet által használt közös földekből ki milyen nagyságú földnek a tulajdonosa és annak mennyi az aranykorona értéke. Miután az eredeti földet a részarány-tulajdon váltotta fel, a közösbe vont földek eszmei tulajdonná alakultak, amelyek nem hozhatók kapcsolat- ba a szövetkezeti használatában levő földek egyetlen darabjával sem, topog- ráfiailag nem jelölhetők meg. Ezeknek a részarány tulajdonoknak a „helyhez kötése” (részarány neve- sítése) a földkijelölés menetében történik meg. Lényegében tehát arról van most szó, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti részarányok tulajdonosai részére meg kell határozni, hogy melyek azok a konkrét földek, amelyekre a tulajdonosi jogaikat gyakorolhatják. Részarány nevesítés a privatizáció része. A részarány-tulajdonosoknak az 1993. évi II. törvény alapján lehetősé- gük volt részarány tulajdonukat önálló ingatlanná alakítani, azaz önálló helyrajzi számmal ellátni, amelynek technikája a föld kimérése, így konkrét fölrészlet alakult ki.

A klasszikus változat, amikor egy földrészleten belül egy tulajdonos rendelkezik tulajdonjoggal esetlegesen annak házastársa, vagy közvetlen hozzátartozója. Amennyiben a tulajdonosok nem kérték a földterületük kimérését, úgy a földkiadó bizottság ún. tulajdonközösségeket hozott létre, ahol egy föld- részleten belül több tulajdonos számára adta ki a részarány tulajdont, ilyen földrészletek esetében a tulajdonosok száma, jogszabályi korlát hiányában több száz is lehet. 4. táblázat. Példa egy földrészlet részarány nevesítésére

Tagosítás előtti térképi állapot Tagosítás utáni részarány kimutatás

10101 hrsz Nagy János 5 kh 150 □-öl 123,14 AK 5 kh 150 □-öl Nagy Kiss József 2 kh 230 □-öl 45,25 AK 123,14 AK János  Kovács István 4kh 478 □-öl 90,63 AK Papp Sándor 6 kh 897 □-öl 142,19 AK (Helyrajziszám nélkül) 10102 hrsz 2 kh 230 □-öl Kiss Jó- 45,25 AK zsef 10103 hrsz 4 kh 478 □-öl Kovács 90,63 AK István Tanya és udvar

10105 hrsz 10104 hrsz 6 kh 897 □-öl Papp 142,191 khAK Sándor

A fenti tulajdonközösségek sajátos földprivatizációs képződménynek minősülnek. A gyakorlatban nehezen kezelhető tulajdoni forma, nem élet- szerű, bürokratikus változat. Természetesen a kialakított önálló ingatlanok, azon belül az esetleges kisebb nagyobb tulajdonközösségek földhasználata további sajátos birtokszerkezetet mutat.

A kialakított ingatlanokat lehet saját használatban, családi gazdaságban hasznosítani vagy haszonbérbe adni. A felsorolt variációk tulajdonközösségek esetében is adottak, itt azonban a gyakorlati kivitelezés nehézkes vagy éppenséggel lehetetlen. A részarány nevesítés, mint privatizációs forma általában magába foglalja a tulajdon és a használat szétválását. Szarvas városban és környékén kialakult földhasználati viszonyokkal egy későbbi fejezetben foglalkozunk. A részarány kiadás végrehajtására a törvény a földkiadó bizottságokat, a földművelésügyi és vidékfejlesztési hivatalokat valamint a földhivatalokat hatalmazta fel. A feladat nagyságrendjét tekintve vetekszik a kárpótlási feladatokkal, azonban média visszhangja jóval kisebb volt, így a nagy nyilvánosság előtt e tevékenységgel kapcsolatos történések kevésbé ismertek. A részarány nevesítés hatósági feladatait a földhivatalok és a földműve- lésügyi és vidékfejlesztési hivatalok hajtották végre, az érdemi döntéseket a földkiadó bizottságok hozták meg. A tulajdonosok elhelyezkedési sorrendjét egyezség vagy sorsolás hatá- rozta meg. 5. táblázat. Tulajdonformák összetétele Szarvason és környékén 1997-ben a

földprivatizáció után

ret

ület

don don.

ter j j

agos

lajdon lajdon

u u

Település Kül Magán tula t Állami lajdon Községi t Önkorm. t Szövetke tul.zeti Társasági tula Tulajdono sok száma Átl birt ha ha ha ha ha ha ha fő ha Békés- 7 180 6 434 704 27 13 2 2 790 2,3 szentandrás Csabacsűd 6 533 6 217 209 81 11 15 1 969 3,1 Kardos 4 229 3 694 465 40 18 12 1 340 2,7 Örménykút 5 414 4 347 995 28 33 10 1 1 399 3,1 Szarvas 14 159 12 957 1 068 65 51 18 2 261 5,7 Hunya 3 158 3 117 24 11 5 1 1 833 1,7 Összesen 40 673 36 766 3 441 238 151 28 49 11 592 3,1 %-os meg- 100 90,0 8,0 1,0 0,7 0,0 0,3 oszlás Az 1991. évi XXV. tv. alapján beindított kárpótlási folyamat, továbbá az 1992. évi II. tv., valamint a csatlakozó privatizációs jogszabályok teljes egészében felszámolják a monolitikus állami és szövetkezeti tulajdont. A folyamat 1997 novemberében még nem zárult le, azonban az ingatlan- 42

nyilvántartásba rögzített állapotot jól szemlélteti a táblázat. A táblázat záró sora jól jellemzi a kialakult tulajdonviszonyokat. A termőterület 90%-a magántulajdonban van, 36 766 ha földterület 11 592 tulajdonos tulajdoná- ban van, az átlagos birtoknagyság 3,1 ha. A fenti birtokszerkezeten sajátos használati viszonyok alakultak ki, főleg haszonbérlet formájában. E rövid értekezésben felsorolt számok és tények nyilván nem adnak teljes képet a félévszázados földbirtok-politikai folyamatokról, csupán azok lényegére igyekeznek rávilágítani, bemutatva az agrárágazat alapvető ter- melőeszközének, a termőföldnek tulajdoni és használati viszonyait 60 év tükrében.

A TELEKKÖNYVTŐL AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSIG

Hazánkban a telekkönyvi nyilvántartás bevezetése osztrák mintára történt az 1853-ban kiadott igazságügy miniszteri helyszínelési rendelet alapján. A telekkönyv a bíróság által vezetett olyan községenként elkülönített nyilvá- nos jegyzék volt, amely az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog és más jogok, valamint fontosabb tények és körülmények feltüntetésére szolgált és a bejegyzett jogok (tények, körülmények) fennállását hitelesen tanúsította. A telekkönyvet – amely betétekből, térképekből, különböző mutatókból és irattárból állt – a járásbíróságok, mint telekkönyvi hatóságok vezették 1972. január 1-ig, amikor átkerült a földhivatalokhoz és fokozatosan egyesítették az állami földnyilvántartással. Egy-egy telekkönyvi betétbe (telekjegyzőkönyvbe) azokat a földrészle- teket foglalták össze, amelyeknek a tulajdonosa ugyanaz, ill. tulajdonostár- sak esetén a részarányok mindegyikre azonosak. A telekkönyvi betét (és a telekjegyzőkönyv is) három lapból állt: A lap vagy birtoklap, B lap vagy tulajdoni lap, C lap vagy teherlap. Az A lapon a földrészletek helyrajzi száma, területe, fekvése és művelé- si ága volt feltüntetve. A B lapon a tulajdonos (tulajdonostársak) neve, a tulajdonszerzés jogcíme, valamint a tulajdonjogra vonatkozó feljegyzések, korlátozások voltak találhatók. (pl. kiskorúság, gondnokság, elővételi jog, visszavásárlási jog, elidegenítési és terhelési tilalom stb.) A C lapra jegyez- ték fel az ingatlant terhelő kötelezettségeket, tehertételeket (jelzálogjog, haszonélvezeti jog, építési kölcsön, megváltási ár stb.).

18. „A” Birtoklap

19. „B” Tulajdoni lap

20. „C” Teherlap

Az állami földnyilvántartás

A földadókataszter döntően az adóztatás érdekében készült. A földadó- kataszter nyilvántartás pontos vezetésére azért volt szükség, mert ennek alapján vetették ki egyrészt a földadót, másrészt az adatokat különböző földbirtok-statisztikai kimutatások összeállításánál is felhasználták. Döntő jelentősége volt a kataszteri tisztajövedelemnek, mert az képezte a földadó alapját, de fontos szerepe volt a vagyonátruházási illetékek kiszabásánál, a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél, továbbá számos adópótlék jellegű közszolgáltatásnál is. A földadó alapját képező tisztajövedelmet a korabeli pénzegységben, koronában, később a pénz értékének romlását követően búza- egyenértékben, majd 1924-től aranykoronában fejezték ki.

21. Földadó kataszter egyik alap munkarésze a színes birtokvázlat

22. Földadó kataszter másik alap munkarésze a birtokív A nemzetgazdaság számára mindig is szükség volt egy földleltárra, amely a földekre vonatkozó népgazdasági tervezésnek, statisztikai adatgyűj- tésnek, a földek rendeltetésszerű használata ellenőrzésének, a területrende- zésnek, az üzemi földnyilvántartások vezetésének, továbbá a földekkel kapcsolatos egyes pénzügyi kötelezettségek megállapításának alapját képez- te. Ezt a szerepet töltötte be az 1964. január 1-jén hatályba lépett állami földnyilvántartás, amelynek országos hatáskörű szerve az Állami Földméré- si és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) volt. Az állami földnyilvántartással kapcsolatos feladatokat – illetékességi területén – az ÁFTH megyei (fővárosi) földmérési és földnyilvántartási felügyelősége látta el. Az állami földnyilvántartás tárgya az ország egész területe, annak minden földrészlete tekintet nélkül azok fekvésére, rendeltetésére, vagy haszno- 48

sításának módjára, továbbá arra, hogy tárgyai-e a telekkönyvezésnek, vagy sem. Nem tárgyai az állami földnyilvántartásnak a felépítmények, a föld- alatti képződmények és létesítmények (bányák földalatti része, barlang, pince stb.) Az állami földnyilvántartás munkarészeit alap- és kiegészítő munkaré- szekre osztották. Alap-munkarésznek nevezték azokat, amelyekben egy-egy nyilvántartási egység (belterület, külterület, zártkert) határán belül fekvő valamennyi föld- részlet adatai megtalálhatók, és amelyek hosszabb ideig alkalmasak azok adatainak nyilvántartására. Az alap-munkarészek a következők voltak:  földnyilvántartási térkép,  községi földkönyv,  birtokívek  községi összesítők. Kiegészítő munkarésznek nevezték azokat, amelyek az alap- munkarészek elkészítéséhez és használatához, valamint a változások átveze- téséhez voltak szükségesek. Ezek a következők:  névmutató,  helyrajzi szám-mutató  változási jegyzék, stb. Földnyilvántartási térkép céljára a földmérési alaptérkép egyik, ún. nyilvántartási példányát használták. Amennyiben egy újbóli felmérés vagy térképfelújítás, ill. a nyilvántartási adatrendezés csak a belterületre vagy csak a zártkertre, ill. a külterületre terjedt ki, külön térkép készült az egyes nyilvántartási egységekről (az ún. fekvésekről). A község belterületi, zártkerti és külterületei földrészleteiről külön kö- zségi földkönyv készült, amely a helyrajzi számok sorrendjében tartalmazta a fekvés földrészleteinek földnyilvántartási adatait: terület, művelési ág, kataszteri tisztajövedelem, stb. Az állandó kataszter, a telekkönyv és az állami földnyilvántartás 1970- ig a területeket bécsi öl rendszerben (kh, négyszögöl) négyszögölre kerekít- ve tartotta nyilván. Az állami földnyilvántartásban a méterrendszerű adatok kötelező használatát a 43/1970. (X. 30. ) Korm. rendelet írta elő. Azokban a helységekben, ahol korábban méterrendszerű felmérés történt, a földnyil- vántartás ennek területi adatait átvette. Máshol pedig a földnyilvántartási munkarészek számítógépi úton történő elkészítésével egyidejűleg 1972 végéig megtörtént az öl rendszerű területi adatok átszámítása méterrend- szerbe.

A birtokívek a földrészletek adatait a kezelők, használók, ill. a tulajdonosok szerint elkülönítve tartalmazták. Külön birtokívek készültek ugyana- zon tulajdonos belterületi, zártkerti és külterületi földrészleteiről. A tulajdoni viszonyokra vonatkozó adatokat a birtokív címlapjára je- gyezték fel. A tulajdonos (tulajdonosok) neve mellett az erre a célra szolgá- ló rovatban feltüntették a tulajdoni részarányt, amely azt fejezi ki, hogy a birtokívbe felvett földrészletekre vonatkozóan a tulajdonjog milyen arány- ban oszlik meg a tulajdonostársak között. Magyarországon közel 100 éven keresztül két nyilvántartást vezettek az ingatlanokról; a földadó kataszteri nyilvántartást (később állami földnyil- vántartást) és a telekkönyvi nyilvántartást. Egyik nyilvántartás sem volt teljes. A telekkönyv nem tartalmazta az ál- lami tulajdonban levő közterületeket (pl. utcákat, vasutakat, csatornákat), a földnyilvántartásnak pedig nem voltak tárgyai az egyéb önálló ingatlanok (pl. öröklakások, szövetkezeti lakások stb.). Az állami földnyilvántartás feladata a földrészletek helyrajzi számának, területének, művelési ágának és a talaj minőségének megállapítása és a természetbeni állapottal egyező nyilvántartása. Ezzel szemben a telekkönyvi nyilvántartás feladata az ingatlanokra vonatkozó jogok és jogi korlátozások, valamint kötelezettségek nyilvántartása. Természetesen az állami földnyil- vántartás sem nélkülözhette a tulajdonos, a kezelő vagy használó nyilvántar- tását, a telekkönyv pedig a földrészlet adatainak nyilvántartását. Ebből kö- vetkezik, hogy a kétféle nyilvántartás között párhuzamosság (kettősség) állt fenn. A tulajdonjogot és az egyéb jogokat csak a telekkönyv szavatolta hitelesen, ugyanakkor nem „felelt” a területnagyságért. A térképi ábrázolás (terület, művelési ág, földminőség stb.) tekintetében viszont az állami föld- nyilvántartás volt a mértékadó. A két nyilvántartás helyileg is elkülönült egymástól, a földnyilvántartást a földhivatalok, a telekkönyvet a bíróságok vezették. Az egymást átfedő két nyilvántartás naprakész vezetése többletköltségekkel járt, mivel egyik nyil- vántartás sem volt teljes, valamely ingatlan közhiteles állapotát csak az állami földnyilvántartás és a telekkönyv adatainak egybevetésével lehetett megismerni. Az ingatlanokat érintő különböző intézkedések következtében (pl. a földreform, a tagosítások, az államosítás, a mezőgazdaság ún. szocialista átszervezése, a földtörvény végrehajtása stb.) az ingatlanok adataiban bekö- vetkező tömeges változások követése egyre nagyobb feladat elé állította a földhivatali és a telekkönyvi apparátust. Ilyen körülmények között nehéz volt biztosítani a két nyilvántartás átfedő tartalmának azonosságát. 50

Bár jogszabályok írták elő a két szervezet kölcsönös értesítési kötele- zettségét, az előbbi okok következtében a nyilvántartások – a telekkönyvi betétes községekben is – sok esetben elszakadtak egymástól. Amikor a földnyilvántartási és a telekkönyvi térkép tartalma is eltért egymástól, a kisajátítások, házhelyosztások, megosztások stb. munkarészeit mindkét állapot szerint el kellett készíteni. A telekjegyzőkönyves községekben ez a kettősség mindig is fennállt. Ez a geodéziai feladatok végrehajtóinak több- letmunkát, a megrendelőknek pedig többletköltséget jelentett. A 70-es évekre egyre sürgetőbben jelentkezett a két nyilvántartás he- lyett a rendszerében egységes, tartalmában teljes, egyetlen nyilvántartás megteremtésének szükségessége. A földügyi szakigazgatási feladatok ellá- tására egységes szervezet jött létre. A telekkönyvek vezetése 1972. január 1. dátummal került át a bíróságoktól a földhivatalokhoz. A szervezeti összevonást követően magas-szintű jogszabály rendelte el az ingatlan-nyilvántartás létrehozását és annak vezetését.

Az új ingatlan-nyilvántartás szerkesztése (1973-1980)

A szerkesztés fő célja a kialakult új tulajdoni struktúrához igazodó, az addig külön-külön vezetett állami földnyilvántartás és telekkönyv összevonásával új, egységes, korszerű ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakítása és folyamatos vezetése. A jogi alapokat az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet képezte. A munkát a földhivatal végezte. A 7 éves program a Szarvasi Járás és Város területén előírt határidőn belül, 1980 novemberében fejeződött be. Minden településen elkészültek és forgalomba adásra kerültek az új munka- részek a tulajdoni lapok. Összefoglalva ennyi is lehetne az új ingatlan-nyilvántartás születésének leírása, azonban az alábbiakban részletesebben is megismerheti e történelmi feladat végrehajtását a kedves olvasó Szarvas városban és környékén. A feladat a szarvasi járás valamennyi településén hasonló módon került végre hajtásra, így a részleteket csak Szarvas város vonatkozásában mutatjuk be. Az eljárás megindítását komoly előkészítő munka előzte meg. A földhivatal munkatársai csak Szarvas városban 15 944 ingatlanról ún. „tulajdoni lap tervezetet” készítettek, amelyre az ingatlan adatait a kataszteri birtokívekből, míg a tulajdonjogot és a különféle ingatlant terhelő jogokat a telekkönyvi betétekből másolták rá, az akkori technikai színvonalnak meg- felelően kizárólag kézírással.

A tulajdoni lap tervezetek megírása jelentette az első lépést a két párhu- zamos nyilvántartás, a telekkönyv és a kataszter egyesítéséhez. Az ingatlan-nyilvántartás legfontosabb alapelve: a valósághűség ennek biztosítására a tulajdoni lap tervezetekkel ún. birtokvalósítási eljárás indult. Az eljárás keretében a munkatársak minden önálló ingatlant a helyszí- nen azonosítottak. Ellenőrizték művelési ágát, területét, a térképi és a való- ságos birtokhatárok egyezőségét. Ezen túlmenően egyeztették az ingatlan tulajdoni helyzetét az esetleges terheket, egyidejűleg elvégezték a tulajdonos azonosítását, ekkor került a nyilvántartásba a tulajdonos születési éve és anyja neve, továbbá a pontos lakcíme, valamint az ingatlan címe. A helyszíni eljárás végrehajtását és az adategyeztetést a tulajdonos a tulajdoni lap tervezeten aláírásával igazolta. Meghallgatásra került 25 392 tulajdonos. Amennyiben a természetbeni és a jogi állapot egyező volt, a tulajdoni lap tervezetet véglegesnek lehetett minősíteni. A problémát az eltérések jelentették ezek rendezéséről az 1972. évi 31. sz. tvr. rendelkezett, maga a rendezés földhivatali feladat és hatáskör volt. A jogszabály a jóhiszemű tényleges birtokosnak biztosított prioritást megfele- lő jogi feltételek esetén. Az eljárást ezért gyakran tényleges birtoklási eljá- rásnak is nevezik. Az eltérések okai a teljesség igénye nélkül a következők:  elmaradt hagyatéki ügyek,  telekkönyvön kívüli átruházások írásban, szóban (zsebszerző- dések),  ismeretlen telekkönyvi tulajdonos vagy haszonélvező. A fentiekben megjelölt tényleges birtoklási eljárás során Szarvas város- ban 2 360 elmaradt hagyatéki ügyben kezdeményezett a földhivatal pótha- gyatéki eljárást, ezért nevezték ezen időszakban a telekkönyvi nyilvántartást népiesen „holt lelkek nyilvántartásának”. Amennyiben az érdekelt ügyfelek bejegyzésre alkalmas okiratot tudtak bemutatni, úgy a bejegyzés pótolva lett, a tulajdonjog bejegyzésre került. Gyakran az átruházás csak szóban történt meg, ha ezt a tényt az érde- keltek egybehangzó jegyzőkönyvi nyilatkozattal megerősítették és a tényle- ges birtoklás legalább 3 éve fennállt, a tulajdonjog jegyzőkönyv alapján került bejegyzésre. Ebben az időszakban a jegyzőkönyvkészítés jó esetben hagyományos írógépen, vagy kézírással történt. Egyszerű esetekben többször készül jegy- zőkönyv a helyszínen, természetesen kézzel, árokparton, dűlőúton, miután a birtokvalósításhoz a tulajdonosok mindig a helyszínre voltak idézve. 52

A hatóság helyszíni tevékenységét az érdekeltek nagyon pozitívan fo- gadták minden eszközzel segítették, itt már ekkor megvalósult az „ügyfélba- rát” közigazgatás. A jegyzőkönyv készítés során gyakran egyedi emberi sorsok, tanulsá- gos történetek elevenednek meg, sajnos a jegyzőkönyv csak a száraz ténye- ket rögzíthette. Ide illik néhai Hódsági Ernő, a szarvasi földhivatal első vezetőjének mondása: „Az emberek sorsa nem a csillagokban, hanem a telekkönyvi betétekben van megírva”. A legtöbb gondot és fejtörést az ismeretlen tulajdonosok okozták, itt a tulajdonjog rendezés feltétele a 10 éves tényleges birtoklás volt. A birtoklás tényét és az ismeretlen helyen való tartózkodást az illetékes városi vagy községi tanács (ma polgármesteri hivatal) hatósági osztálya hatósági bizo- nyítvánnyal igazolta, ami a bejegyzés alapját képező jegyzőkönyv mellékle- tét képezte. Az eljárás során egyedi tulajdonjog rendezés történt 655 esetben. Az adatok hitelességét a Szarvasi Járási és Városi Földhivatal 70016/1980 számú zárójelentése bizonyítja. A tulajdonjog és adat rendezést követően valamennyi tulajdoni lap ter- vezetről végleges tulajdoni lap készült, természetesen hagyományos írógé- pen hatalmas munkaráfordítással. A földhivatali munkatársak szakszerű és lelkiismeretes munkáját bizo- nyítja, hogy a több ezer ügy ellenére jogos fellebbezés nagyon kevés volt, bírósági jogorvoslat pedig nem fordult elő. A fenti tevékenység teremtette meg a mai korszerű ingatlan- nyilvántartás alapjait. A tulajdoni lap mai formája és részei Számítógépen kezelt tulajdoni lapon tartja nyilván a földhivatal egy adott ingatlan adatait, az ahhoz kapcsolódó jogokat, és jogilag jelentős tényeket. Az ingatlanok azonosítása helyrajzi számmal történik településenként, azon belül fekvésenként. Minden ingatlan adatait külön tulajdoni lapon tartják nyilván. A tulajdoni lapokat sorszámmal látják el. A tulajdoni lap három részből áll, melyet római számokkal jelölünk (I-II-III. rész). A tulajdoni lap I. része az ingatlan számszerűsíthető adatait tartalmazza: - a település neve, az ingatlan címe, - helyrajzi szám, fekvés megjelölése (belterület, külterület), - az ingatlan területe (m2-ben), - művelési ága (szántó, rét, legelő, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas, erdő, fásított terület, halastó), vagy a művelésből kivett terület megnevezése 53

(pl.: út, árok, beépítetlen terület, az épület fő rendeltetésének megneve- zése: lakóház, gazdasági épület, stb.), - mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló földek minőségi osztálya, területe és az annak megfelelő kataszteri tiszta jövedelem (aranykorona érték), - az ingatlan jogi jellege (pl.: védett terület, bányatelek, műemlék, tár- sasház, stb.), - telki szolgalmi és földhasználati jog.

24. A tulajdoni lap mai formája A tulajdoni lap II. része az ingatlanhoz kapcsolódó tulajdonjogi infor- mációt tartalmazza a következők szerint: - tulajdonjog (a tulajdonos adatai, tulajdoni hányad, a tulajdonoshoz fű- ződő kiskorúság, gondnokoltság ténye), - állami tulajdon esetén az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet neve, - vagyonkezelői jog. A tulajdoni lap III. része tartalmazza az ingatlanhoz fűződő egyéb jogokat és azok jogosultjait:

- földhasználati jog, haszonélvezet és a használat joga, - földmérési jelek és villamos berendezések elhelyezését biztosító hasz- nálati jog, - vízvezetési és bányaszolgalmi jog, vezetékjog, - elő-, visszavásárlási, vételi jog, - tartási és életjáradéki jog, - jelzálogjog, végrehajtási jog. Továbbá a bejegyzett jogokhoz és azok jogosultjához kapcsolódó alábbi tényeket, mint például: - a III. részen bejegyzett jogosult kiskorúsága, vagy gondnokság alá he- lyezésének a ténye, - jogosulttal szemben indított felszámolás vagy végelszámolási eljárás, - bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás, - építési, telekalakítási tilalom, építési korlátozás, - kisajátítási, telekalakítási eljárás megindítása, - bejegyzés iránti kérelem elutasításának ténye, - elidegenítési és terhelési tilalom, - ranghely fenntartás, - ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztésének ténye, - tartós környezetkárosodás, - épület létesítésének vagy lebontásának ténye.

A FÖLDMINŐSÍTÉS TÖRTÉNETE (ARANYKORONA RENDSZER)

Az állami földnyilvántartás, de a ma hatályos ingatlan-nyilvántartás egyik legfontosabb adata a földrészlet kataszteri tisztajövedelme, közismertebb nevén aranykorona-értéke. Most idézetek következnek az 1875. évi VII. tc.-ből a földadó szabá- lyozásról, amely jogszabály formailag nem hatályos, de tartalmilag teljes egészében ma is a fölminősítés alapja. Néhány fontos idézet eredeti szöveggel és stílusban: „A földbirtok arányos megadóztatása céljából a magyar állam terüle- tén fekvő minden földbirtok tisztajövedelme ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik és általános földadó kataszter készíttetik.” „A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földterület amennyiben nem adómentes (föladó alá nem eső területek FANET)” Most jön a törvény legfontosabb paragrafusa: „A föld tisztajövedelmé- nek vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermés értéke, levonván belőle a gazdálkodási rendes költségeket. A tiszta jövede-

lem művelési ágak és minőségi osztályok szerint becslés útján nyomoztatik ki.” A becslés az egész állam területére (történelmi Magyarországra érten- dő) egyidejűleg hajtatik végre. A pénzügyminiszter az országot 12 kerületre osztotta fel. Kerületenként 20-40 becslőjárást alakítottak ki. Ha egy becslőjáráson belül a befolyással bíró viszonyok eltérőek voltak, több osztályozási vidéket alakítottak ki. Művelési áganként max. 8 osztály lehetett. Pl. 12x30x8=2 880 variáció +7 művelési ág. Az osztályok jelzése végett művelési áganként az osztály jellegét kitünte- tő mintaterek jelöltetnek ki. A költség számításánál (1867-1872) 6 év átlag- árát használják. Végrehajtás: Becslőjárásonként becslő biztost a Pénzügy Minisztérium nevezett ki (ő a „földkóstoló”) Megalakították a járási földadó bizottságot (15 tag) A fölrészletekről ún. kataszteri birtokívet fektettek fel, amelyre felve- zették a birtokos nevét, aki nem feltétlen a tulajdonos. A katasztert a föld- használó érdekelte, ugyanis ő az adó alanya.

24. Fokozat táblázat minőségi osztályok szerint

A felvételi lap bal oldala

A felvételi lap jobb oldala

25. Mintatér leírás Dévaványa községben (Részlet) 57

A tervezett tiszta jövedelmi fokozat alapján megnevezik azon községi határokat illetve dűlőket, amelyekben az egyes minőségi osztályok előfor- dulnak és azokon a jelző mintatereket kitűzik, azután községről községre minden határbeli földterületet minőségüknek megfelelő, a mintaterek által képviselt osztályba besorozzák. Az országos földadó bizottság határozata alapján a birtokívekbe és a te- lekkönyvekbe minden egyes földrészlet osztályát bejegyzik és ezt közszem- lével nyilvánosságra hozzák. Az 1945. évben elindított földreform, a tagosítások és a földrendezések, valamint a mezőgazdaság ún. szocialista átszervezésében is a földadóka- tasztert használták fel, mivel tartalmazta az említett feladatok végrehajtásá- hoz szükséges legfontosabb adatokat. Művelési ág, terület, aranykorona (AK) A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a földadókataszter to- vábbi korábbi célja, az adóztatás – háttérbe szorult. Egyéni gazdálkodás a megművelhető földterületnek mintegy 5%-án folyt. A földből származó jövedelem-elvonásnak már nem volt alapvető jelentősége, mert az állam a bevételt más csatornákon keresztül biztosította. Az AK ma is az a mutató, amely megközelítőleg kifejezi a földek minő- ségi különbségét. Ezért alkalmas lehet arra, hogy bizonyos változtatások mellett alapját képezze egy pénzbeli értékelési rendszernek. Ezt támasztja alá többek közt az a tény is, hogy a földminőség kifejezésére az ingatlanforgalom (földvásárlás, földcsere) mellett a jelenlegi földbérleti rendszer szin- tén az aranykoronára épül. (A földbérleti díjak túlnyomó mértékben 1,0 AK-ért fizetett búza kilogrammjával, illetve annak pénzértékével kerülnek meghatározásra.) Az aranykoronára épülő földértékelési rendszer ma már ugyan sok szempontból kifogásolható, mégis – jobb hiányában – ezt használják, hiszen a jövedelemtermelés szempontjából tükrözi a földek közötti minőségi kü- lönbségeket. Ennek ellenére állíthatjuk, hogy az aranykorona érték (többé-kevésbé) magában foglalja a föld természeti (ökológiai) és gazdasági (ökonómiai) értékét. Az 1981-ben bevezetett új „mintateres” genetikus földértékelési rendszer az ingatlan-nyilvántartásban felváltotta az aranykoronát, és bevezette az 1-től 100-ig terjedő termőhelyi értékszámot. A mintateres talajosztályo- zást 1985-ben felváltotta egy korszerűbb, objektív alapokon nyugvó „talaj- térképezés” genetikus földértékelési rendszer. Ennek a talajosztályozási

rendszernek a nagy hibája az volt, hogy az ökonómiai részét, a közgazdasá- gi értékelést nem sikerült ráépíteni. 1991-ben a földprivatizáció végrehajtás érdekében az aranykorona is- mét része lett az ingatlan-nyilvántartásnak. A visszaállítás szükségszerű volt, mivel 1981-ig valamennyi földbirtok- politikai feladat végrehajtásához aranykoronát használtak, így az igazságos- ság érdekében a kárpótláshoz is ugyanazt a mérőszámot kellett használni. A fentiekre figyelemmel a kárpótlási és kártalanítási határozat az erede- tileg nyilvántartott aranykorona értékre született. Jelenleg a földminősítés szakmai szabályait a 105/1999. FVM rendelet állapítja meg. Az ingatlanhoz kapcsolódó adatok nyilvántartását (művelési ág, minőségi osztály, aranykorona érték, földminősítési mintatér megjelölés stb.) az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény, valamint a végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet szabályozza. A törvény és rendelet részletesen taglalja az állampolgárok földminősítéssel kapcsolatos adatok változásával, illetve azok bejelentésével kapcsolatos kötelezettségeit.

A FÖLDMÉRÉS TÖRTÉNETE

Az országos kataszteri térképezés célja az igazságos földadó-kivetés lehető- vé tétele, valamint a hiteles adatszolgáltatás az ingatlanforgalom és hitel felvétel számára. Az ország részletes, kataszteri felmérését 1856-ban kezd- ték meg Északnyugat-Dunántúlon. A kiegyezésig felmérték az egész Du- nántúlt (Fejér, Komárom és Esztergom vármegye kivételével), Kárpátalját, a mai Szlovákia területén három vármegyét, valamint Horvátország egy részét. 1867 után a felmérést a Szepességben folytatták, majd ezután az Alföld és a magyar határőrvidék következett. 1914-re az ország 81%-át felmérték. Az állami földmérésnél 1856–1908 között a felmérés kizárólag rajzi módszerekkel történt. A számszerű eljárást 1908-tól szórványosan, 1928-tól általánosan alkalmazták. A Trianon utáni időszakban az ország területének 22%-áról nem készült korszerű kataszteri térkép, így a telekkönyvi betétszerkesztést sem végez- hették el. Az állami földmérés térképei 1928-ig 1:2 880, a sűrűn beépített területeken 1:1 440 vagy 1:720 méretarányban készültek. A méterrendszerre való átté- rés után az 1:2 000, illetve kivételesen az 1:1 000 vagy az 1:500 méretarányt vették alapul.

Kataszteri térképrészlet: Jellemzője a birtokhatárok és épületek nagy- pontosságú, egyszínű alaprajzi ábrázolása, geodéziai mérések alapján. A II. világháború után az állami földmérésnek az első nagyobb munkafela- datot a hiányzó térképek pótlása, majd a földosztás (földreform) után a kollektív mezőgazdaság (termelőszövetkezetek) kialakításának térképezési és földnyilvántartási munkálatai adták. Ennek földmérési munkarészeit szakszerűen és kellő szakmai pontossággal nem lehetett elkészíteni korszerű geodéziai alaphálózat létrehozása, a régebbi kataszteri térképek felújítása és kisebb (1:10 000) méretarányú topográfiai térképek közreadása nélkül.

26. A ma álló és az egykori, lebontott Bolza kastély a színes birtokvázlaton

27. Szarvasi Arborétum részlet megyehatárral 1906-ban készített színes birtokvázlaton

28. Mérési vázlat 1883-ból (Bolza kastélyok és környéke)

29. Kataszteri térkép részlet 62

1963-tól a megnövekedett számú fotogrammetriai kiértékelő műszer segítségével légi fényképek nagyobb mérvű alkalmazására, valamint szá- mos elektronikus (elektromágneses hullámok elvén működő) távmérő mun- kába állítására nyílt lehetőség, amelyekkel a felmérés és a térképezés terme- lékenységét egyaránt jelentősen növelték. A földmérés és térképészet, ezen belül a térképellátás, egységes szakmai követelményrendszerét a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm. számú rendelet teremtette meg. Bevezette az új Egységes Országos Vetületet (EOV) és meghatározta az új Egységes Országos Térképrendszer (EOTR) készítés főbb szabályait (méretarány, szelvényezés, tartalom, stb.) Megalkotóinak alaposságát és nagyfokú szakmai hozzáértését bizonyít- ja, hogy kisebb módosításokkal közel négy évtizeden át (1996-ig) szolgált szakmánk jogi alapjául. A légi fotogrammetria az 1990-es években is az egyik legkorszerűbb részletfelmérési eljárás, amely a gyorsaság, az élőmunkaigény és az infor- mációgazdagság szempontjából előnyös. Műszerei kezdetben magas szintű finommechanikával működtek, később az elektronikus térképezéshez még jobban automatizált, elektronizált műszereket fejlesztettek ki.

30. Esetenként a hagyományos keretes mérőszalagokra is szükség van A 20. század utolsó két évtizedében a térkép-előállítás technológiája az elektronikus adatrögzítés és megjelenítés irányába tolódott el. A tömeges adatátalakítás (digitalizálás) konkrét forrásai: korábbi térképek, repülőgépes vagy műholdas képfelvételek, egyes pontoké pedig elektronikus mérőállo- mások, GPS-berendezések, lézeres légi, illetve mélységi szondák. A gyűjté- si módok közül a geodéziában a raszteres és a vektoros adatrögzítés terjedt el, de alkalmaznak kombinált eljárásokat is. A felsorolt új eszközök, eljárások és részletekre kiterjedő módszerek tették lehetővé, hogy az állami földmérés meg tudjon felelni a felmerülő társadalmi igényeknek, ezek között elsőként a kataszteri, hivatalos nevén 63

földmérési alaptérképek felújításának. 1972-ben teljesen új ingatlan- nyilvántartás létrehozását határozták el, amelyhez a földmérési alaptérké- pekre mindenképpen szükség volt. A technológiai váltás felgyorsításával 1980-ra megtörtént a kataszteri térképek felújítása és az új ingatlan- nyilvántartás felfektetése.

31. Korszerű mérőeszközök: mérőállomások és GPS helymeghatározók A másik nagy program a városok közműtérképezése volt. Digitálisan végezték az 1992-ben megindult kárpótlási földosztásokat is. A kataszteri térképek (állami földmérési alaptérképek) digitális formában történő megje- lenítésének gondolata – az egész országra kiterjedően – 1992-re tehető. Ekkor merült fel az elképzelés, hogy egy átfogó nemzeti program (Nemzeti Kataszteri Program) keretében történjen a megvalósítás. A Nemzeti Kataszteri Programban keretében sikerül eredményt elérni a 150 évvel ezelőtt lerakott elképzelések egy bizonyos szintjén. Az 1970-ben megalkotott egységes országos vetületi rendszer segítsé- gével a 90-es évek közepétől elkezdődött a földmérési alaptérképek digitális átalakítása.

A Nemzeti Kataszteri Program alapján 2007. december 31-ig megvaló- sult az a célkitűzés, hogy valamennyi ingatlan-nyilvántartási térképünk számítógépen és azonos vetületi rendszerben kezelhetővé vált. Ez a 150 éves állami földmérés történetében az első alkalom, amikor az ország teljes területét – állami földmérési alaptérképeken – azonos vetületi rendszerben kezeljük. Méltó befejezése ez annak a másfél évszázados munkának, amelynek eredményeképpen megteremtődött a lehetősége az egységes ingatlan- nyilvántartás és a térkép adatainak, térinformatikai alapon, egy adatbázisban való kezelésére. Összességében megállapítható, hogy a magyar kataszteri térképezés és térkép legtöbb vonatkozásban állja az összehasonlítást a legjobb nemzetközi gyakorlattal. A magyar kataszteri térkép teljessége, tartalma, aktualitása, pontossága nemzetközi viszonylatban is nagyon jónak minősíthető. Az egységes vetületi rendszer, szabvány alkalmazása és a digitális formátum szintén az élenjáró országok közé sorolja a magyar kataszteri térképezést.

32. A napjainkban legkorszerűbb (DATR típusú) földmérési alaptérkép 65

SZARVAS VÁROS FÖLDÜGYI SZAKIGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETE

(A szervezet és a munkatársak) 1955. Járási Tanács VB. Pénzügyi Osztály Kataszteri Hivatal Munkatársak: Marosi László vezető, Szrnka János, Kékesi Mihály, Gutyan György, Gulyás Mihály 1957. Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Békéscsaba Munkatársak: Várnagy András, Kőfalvi Pálné Az előzőekben megnevezett két szervezet 1957-ben összevonásra került ÁFTH (Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal) Békéscsaba központtal. A szarvasi és orosházi járás területén kerületvezető: Marosi László lett. 1967-ben megalakuló földhivatali dolgozók névsora: Aszódi Jenő, Bíró Gyula, Csonki Attiláné, Gulyás Mihály hiv. helyettes, Gutyan (Tarnai) György, Hajdú Ottó, Deim János, Hajdú József, Hód- sági Ernő hivatalvezető, Kajla János, Kovács Erzsébet, Nagy Antalné, Kő- falvi Pálné, Roósz Mihály, Szpisjak János, Várnagy András 1968. Molnár Márta, Dinya Miklós, Gyulavári András Később jönnek: Koós Károly, Lustyik Pál, Hanzel László, Czifra Tibor, Fazekasné Sznagyik Éva 1972. A Járásbíróságnál működő Telekkönyvi Hatóság beolvadt a Járási Földhivatalba. A földhivatalhoz került Bankó Sándor és Ugor László telek- könyvvezető. Rövid megjegyzés: Szarvason 1872-óta van Járásbíróság (a járásbíróságok megszerve- zése óta). A járásbíróságok keretein belül működtek a telekkönyvi hatóságok ún. kebelbeli hatóságként. Az szarvasi dokumentumok szerint telekkönyvvezetők voltak a következő személyek: 1926. Szántó József 1935. Nuridzsán Mihály kir. telekkönyvvezető és dr. Csont Jenő kir. telekkönyvvezető 1944-1967 Hódsági Ernő

1972. Körmendi István, Kovács Pálné, Molnár István, Roszik György, Szabó Jánosné, Korbely Györgyné, Hámori Pálné, Hajdú Pál, Medvegy Mihályné 1977. Vizsnyai Józsefné, Janurikné Hudák Mária, Kalocsai Miklós A napjainkban működő földhivatal aktív munkatársai: Lénárt Gáborné, hivatalvezető; Ambrus Gyula, földmérő; Dröszler Anett, ingatlan-nyilvántartó; Gózan Aranka, ingatlan-nyilvántartó; Janurikné Hudák Márta, földhasználat; Kovács Éva, osztályvezető; Körmendi István, földmérő; Molnár Mátyásné, ingatlan-nyilvántartó; Radics Ágnes Éva, ingatlan-nyilvántartó; Ronyecz Zoltán, mezőgazdász; Szenczi Sándor, ingatlan-nyilvántartó; Vajgel Györgyi, ingatlan-nyilvántartó.

33. A Szarvasi Körzeti Földhivatal aktív munkatársai

Prémiuméves munkatársak: Éberhard Lászlóné, Janecskó Lászlóné, Kovács Pálné Nyugdíjba vonult munkatársak: Csonki Attiláné (főelőadó), Dinya Miklós (csoportvezető), Gulyás Mi- hály (kirendeltségvezető), Gyulavári András (hivatalvezető), Korbely Györgyné (főelőadó), Kőfalvi Pálné (főelőadó), Molnár Márta (csoportve- zető), Medvegy Mihályné (takarítónő), Nagy Antalné (főelőadó), Vizsnyai Józsefné (főelőadó/Gyomaendrőd) Elhunytak: Bankó Sándor (főelőadó), Bíró Gyula (előadó), Dr. Kiss Mihály (főelő- adó), Hajdú Ottó (előadó), Hámori Pálné (főelőadó), Hódsági Ernő (hivatal- vezető), Kajla János (főelőadó), Kalocsai Miklós (mezőgazdász), Lustyik Pál (mezőgazdász), Szabó Jánosné (ügyviteli alkalmazott), Szrnka János (főelőadó), Tarnai György (főelőadó), Ugor László (telekkönyvezető), Vár- nagy András (főelőadó) Munkatársak voltak még határozott idejű munkaviszonnyal 1967-től napjainkig: Bagi Júlia, Bontovics Csaba, Czifra Tibor, Csík Edit, Gregus Andrásné, Hajdú Mária, Hantos Gusztáv, Hegedűs Magdolna, Kemény Zoltánné, Ki- szely András, Kita Annamária, Kovács Gyula, Kovács Mátyás, Kuruczné Hraskó Magdolna, Marik Mihály, Misurda Lajos, Mitnyan Istvánné, Mrsan Józsefné, Nagy Józsefné, Palov Tünde, Pribelszki Éva, Sebjan Farkas Györgyné, Simkó Margit, Szitó Szabolcs, Tóth Éva, Valentyik Lívia,Varga Szilvia, Zsigmond György.

Életutak a Szarvasi Földhivatalban

A megalakuló Szarvasi Földhivatal hivatalvezetőjének 1967-ben Hódsági Ernőt nevezik ki, aki ezen időpontban már nagy szakmai élettapasztalattal és bölcsességgel rendelkezett. 1944-1967-ig volt a Szarvasi Járásbíróság keretén belül működő Telekkönyvi Hatóság vezetője. Ezen túlmenően Szarvas városban közismert, népszerű ember, aki számos társadalmi tisztsé- get is ellátott. Életútja, emberséges vezetői tevékenysége példaértékű. A Szarvasi Földhivatalban lelkiismeretes munkája eredményeként kiváló szakember gárda alakult ki. Hódsági Ernő életpályája: (Az életrajzi adatokat fia, Hódsági Ferenc szolgáltatta, az adatszolgálta- tást tisztelettel köszönjük) 1911. 03. 26-án született Zombor- ban, tisztviselő családban. A sors ke- gyetlen gyermekkort juttatott részére. 1918-ban (7 éves volt ekkor) a kishúga ápolására a kórházba költözött, édes- anyját a világméretű spanyolnátha vitte el, majd 3 év múlva édesapja szívro- hamban halt meg. A 10 éves kisfiút az általános iskola befejezéséig rokonai vették maguk- hoz. Ezután – már önállóan – a bajai gimnáziumban tanult és érettségizett. (Közben gyermekeket tanított és így tartotta föl magát). Két félévet sikeresen elvégzett a kereskedelmi főiskolán, 34. Hódsági Ernő portréja ezután felsőfokú tanulmányait nem tudta finanszírozni. Édesapja nyomdokait követve tisztviselő pályára indult. Fehérgyarma- ton a telekkönyvi hivatalban kezdett gyakornokként dolgozni. Ezután Szar- vasra helyezték, majd Mosonmagyaróvárra, ahol 1938-ban a telekkönyvi hivatal vezetője lett. 1944-ben visszahelyezték Szarvasra, ahol 1967-ig vezette a telekkönyvi hivatalt.

1967-ben, az akkor megalakított Szarvasi Földhivatal vezetője lett, amely pozíciót 1977-ig, az ekkor (66 éves korában) bekövetezett haláláig látta el. 1940-ben megnősült. Feleségül vette a nagykereskedő családból szár- mazó Miklós Máriát, akivel haláláig harmonikus családban élnek. Öt gyer- mekük született (3 fiúból mérnök, 2 leányukból orvos, ill. mérnök-tanár lett). Munkáját rendkívüli felkészültséggel, mindig lelkiismeretesen végezte. Munkatársai szakmai irányítását tisztelettel, készséggel fogadták. 66 éves koráig (haláláig) fölöttesei kérésére dolgozott. A „nehéz időkben”, elsősorban telekkönyv vezetői időszakában sok ember felé megnyilvánuló önzetlen, segítségnyújtó tanácsaiért igen népsze- rű volt Szarvason. Hódsági Ernő halálát követően a Szarvasi Földhivatal vezetőjének a Békés Megyei Tanács VB Járási Hivatalának elnöke a Megyei Földhivatal Vezetőjének javaslatára a 79-3/1977 sz. határozatával Gyulavári Andrást nevezte ki. (A fennálló kettős irányítási rendszerben a kinevező hatóság nem a földhivatal volt – a szerz.) Gyulavári András életpályája: Az itt következő interjút Ronyec Zoltán, a Szarvasi Földhivatal munkatársa készítette „Negyven év a Földhivatal és az állampolgárok szolgálatában” címmel. Gyulavári András 1947-ben látta meg a napvilágot Nagyszénáson. Kö- zépiskolai tanulmányait Szarvason, a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Tech- nikumban végezte, majd ugyanezen intézményben főiskolásként szerzett diplomát 1967-ben, utána egyéves szakmai gyakorlaton vett részt Örmény- kúton a Béke Termelőszövetkezetben. 1968-tól a Szarvasi Földhivatalnál, mint mezőgazdász kezdett dolgozni. 1972-től földhasználati csoportvezetőnek nevez- ték ki, majd az akkori hivatalvezetőt 35. Gyulavári András portréja Hódsági Ernőt követve 1977-ben lett a Szarvasi Földhivatal első embere. Több mint harminc éven keresztül irányította a földhivatal munkáját. RZ.: Hadd kezdjem egy személyes gondolattal a beszélgetésünket: meg- tiszteltetés számomra, hogy olyan emberrel készíthetem ezt az interjút, 70

aki tanítómesterem volt, aki szorgalmazta a gyomaendrődi kirendelt- ségtől az átirányításom Szarvasra és aki, annyit tett a gazdász szakma elismertségéért. Édesapja korai elvesztése után nagyon fiatalon át kellett vennie a családfői szerepet. Hogyan élte meg ezt az időszakot? Sajnos a pályakezdésem egybe esett édesapám halálával, így a nagybe- tűs élet kezdete igen szomorú eseménnyel indult. A családi körülmények miatt azonnal dolgozni kezdtem, mint gyakornok az Örménykúti Béke Ter- melőszövetkezetben. Minden szempontból embert próbáló időszak volt, de az ember ebben a korban minden akadályt képes legyőzni. RZ.: Mindig jobban vonzotta az íróasztal, mint a termelői munka a gaz- daságban. Sosem vágyott arra, hogy tsz-ben vagy állami gazdaságban kamatoztassa tudását? Földműves családba születtem, iskolai végzettségem szerint felsőfokú végzettségű agrárszakembernek számitok, mezőgazdasághoz való kötödé- sem genetikailag adott, pályafutásom a mezőgazdaságban kezdtem, terme- lőszövetkezetben, mint mezőgazdász gyakornok. Innen áthelyezéssel kerül- tem az 1967-ben alakuló földhivatalhoz. A terület számomra teljesen ismeretlen volt azonban családi okok miatt helyi munkahelyre és keresetre volt szükségem. Később megismertem a földügyi szakigazgatás rejtelmeit és meg is szerettem a szakmát, egyre jobban kötődtem a földügyi szakterület- hez. Ajánlatot több esetben is kaptam mezőgazdasági termelő üzemből, de akkor már nem kívántam irányt változtatni. RZ.: A városi földhivatal vezetőjeként elődjétől Hódsági Ernőtől milyen módszereket vett át illetve milyen újításokat alkalmazott a hivatali rendszerben? Az akkori politikai irányítás mennyiben befolyásolta vezetői munkáját? Ernő bácsi – mindenki így hívta – kiváló szakember és vezető volt, aki- től szakmai elhivatottságot és emberséget lehetet tanulni. Az ügyek mögött mindig az embert látta, ez számomra életre szóló iránymutatás volt. Ezen túlmenően az akkori idős kollégák tanításait és életbölcsességét is igyekeztem magamévá tenni. A köztisztviselői életpálya maga a szolgálat erre utal a „közszolgálati jogviszony” kifejezés is. Vezető esetében ez hatványozottan igaz és fontos a példamutatás is. A vezető nem csak az ügyeket, de a mun- katársait is szolgálja. A politikáról: a politika mindig jelen volt valamilyen formában a vég- rehajtó hatalomban és a jövőben is jelen lesz. Az a végrehajtó hatóság, amely birtokpolitikai feladatokat hajt és hajtat végre az minden esetben akarva nem akarva politizál is. Tehát politikamentes közigazgatás nincs. A végrehajtó hatalom a jogi szabályozáson keresztül mindig politikai akaratot

továbbít az állampolgár felé. A hangsúly az emberközpontú végrehajtáson van. RZ.: Milyen kapcsolata volt az idősebb kollégákkal? Konkrétan arra gondolok nem volt-e szakmai féltékenység részükről? Egy intézmény életében úgy hiszem a fiatalabb és idősebb kollégák aránya mindig meghatározó, a jó értelemben vett „generációs harc” előre viszi a dolgokat. Ideális állapot, ha egy hivatalban minden korosztály meg- található. A vezető és beosztott kapcsolat nem korfüggő. Igyekeztem mindig támaszkodni az idősebbek bölcsességére, de nagyon fontos a fiatalság aktív dinamizmusa és lendülete is. Mint az élet minden területén, a hivatalban is jelen van a (szakmai) féltékenység, de ez, különösebb problémát nem okozott számomra. A szükséges szakmai támogatást a munkatársak többsé- ge mindig megadta, ami alapfeltétele egy hivatal sikeres működésének. RZ.: Az előző gondolatmenethez kapcsolódva, mennyire voltak partne- rek az aktuális politikai helyzetben a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok? Ha jól értesültem, legendásan jó volt a kapcsolata az akkori cégekkel, ezért is járt mindig élen a Szarvasi Földhivatal a kiemelt feladatok teljesítését tekintve… Valóban, igyekeztem mindig jó kapcsolatot kialakítani, és ápolni az un. jogi személyekkel. Az államigazgatás eredeti értelemben államszervezést jelent, szervezési feladatokat pedig kapcsolatok nélkül végrehajtani nagyon nehéz. Az államigazgatási munka sikerének kulcsa véleményem szerint a következetesen kiépített kapcsolatrendszeren alapul és nem a „parancsural- mi” módszereken. Természetesen adott szituációban van helye az esetleges szankcionálásnak is, de ez a módszer egyedül soha nem hozza meg a kívánt eredményt. RZ.: Egy hivatal irányításánál fontos, hogy a három legfontosabb szak- terület, az ingatlan-nyilvántartási, a földmérési és a földhasználati feladatokhoz megfelelő munkatársakat találjon. Úgy vélem, hogy – külö- nösen az utóbbi tizenöt évet figyelembe véve – e tekintetben nagyon sze- rencsés, hiszen kiváló szaktekintélyek dolgoztak illetve dolgoznak a hivatalban… Valóban, nincs okom panaszra. És ez a sikeres hivatali munka alapfelté- tele. A szakgárda kialakítása hosszú folyamat, ami a vezetői munka legfontosabb része, természetesen szerencse is kell hozzá és valamennyi beosztott vezető és dolgozó közös tevékenysége. RZ.: Ha röpke közvélemény kutatást végeznék, az eredmény egyöntetű- en az lenne, hogy az ügyfelekkel való bánásmódja példaértékű. Születni kell arra, hogy az együttműködés vagy annak hajlamát sem mutató ügy- fél is elégedetten távozik az irodájából. 72

Kétségtelen a feladat végrehajtására nem minden személy alkalmas, kell hozzá empátia, türelem és megfelelő alázat, ezen főbb tulajdonságokkal jó ha rendelkezik az ember, de mindez tanulható is, csak sok tapasztalat kell hozzá és emberismeret. RZ.: A hivatalvezetői teendők mellett előadásokat is tartott a mezőgaz- dasági főiskolán. Nyugdíjasként is vállal ilyen szakmai közszereplést? Még az 1980-as évek közepén kezdtem a főiskola felkérésére ingatlan nyilvántartási ismereteket oktatni, amit később már egyéb földhasználati és földvédelmi témakörökkel is kiegészítettem. Az előadások összeállításánál igyekszem a szakmánk gyakorlati kérdéseit körbe járni és a lehetőségeken belül a hallgatóságot gyakorlati ismeretekkel felvértezni. Természetesen előadásokat nyugdíjasként is tartok, ha felkérést kapok rá. RZ.: 2007 óta nyugdíjas. Helyére – az Ön ajánlására is – egy ígérete- sen tehetséges munkatársa, Lénárt Gáborné került. Milyen tanácsokkal látta el a Hivatalvezető Asszonyt? Ahány vezető, annyi vezetési stílus, így általánosságban nagyon nehéz vezetési tanácsokat adni, de bízom abban, ismerve a Vezető Asszony képes- ségeit, hogy sikeresen megoldja mindennapi feladatait. Természetesen, ha bármilyen konkrét ügyben kéri tanácsaimat, úgy készséggel állok rendelke- zésére. RZ.: Végezetül, a szakmán belül többször szóba került, hogy manapság a földhivataloknak nincs elrendelve az egész rendszert megmozgató komoly kampánymunka, mint volt pl. a kárpótlás, a részarány kiadás. Lesz még ilyenben részünk? Egyáltalán bizakodhatunk a jövőben? Véleményem szerint még sok-sok kampánymunka vár az apparátusra, mivel a termőföld alapvető termelőeszköz, így a gazdasági és politikai folyamatok szerves része. Az állandóan változó körülmények állandó kiemelt feladatokat is biztosítanak. A fentiekből következik, hogy a földügyi szak- igazgatásnak nem csak múltja, de jövője is van. Lénárt Gáborné Belicza Györgyi Napjainkban a Szarvasi Körzeti Földhivatal vezetője, aki Csabacsűdön 1974-ben született, 1992-ben érettségizett a Szarvasi Vajda Péter Gimnázi- umban, majd 1992. szeptember 16-tól a Szarvasi Földhivatal Gyomaendrődi Kirendeltségnél előadóként kezdett dolgozni. 1997. január 1-től a Szarvasi Földhivatalhoz került, ahol 2007. április 2. óta a hivatalvezetői teendőket látja el. Munka mellett, 1996-1999 között az ELTE Jogi Továbbképző Inté- zetben (Budapest) ingatlan-nyilvántartási titkárként végzett. 1999-2003 között a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Kör- nyezetgazdálkodási Karán agrármérnök képesítést, majd 2006-2010 között a

Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán igazgatás- szervező képesítést szerzett.

A szervezet változásai az aktuális földbirtok-politika tükrében

Az 1967. július 1-én megalakuló Járási Földhivatal három központi irodája, az Árpád Szálló emeletén kapott helyet, az akkor ott működő Járási Tanács keretén belül.

36. Árpád szálló Szarvas A földhivatali dolgozók ekkor még sajátos munkaszervezetben dolgoztak. A munkatársak egy része ún. munkacsoportokban kampányfeladatot hajtott végre, ezen időszakban éppen az 1967 évi IV. tv-ben meghatározott feladatokat. A csoportok a községi tanácsoknál, esetenként önálló földhivatali iro- dában, terepen, gyakran tanácskozó termekben, vagy egyéb éppen a községi tanács által nem használt irodákban dolgoztak. Az aktuális feladat mindig az adott településhez kötötte őket. Ebben az időszakban a kataszteri birtokívek és a birtokvázlatok községi fennhatóság alatt álltak, de naprakész vezetésüket a földhivatal szavatolta, így a kampányfeladatok mellett, ezen munkarészek tovább vezetését is

biztosítani kellett. Az adatszolgáltatás és ügyfélfogadás elvileg a községi tanács hatáskörébe tartozott, azonban általában ezt a feladatot is a fölhivata- li munkatársak látták el. A megjelölt időszakban a községi tanácsok és a földhivatal között szoros és általában zökkenőmentes munkakapcsolat volt. A központi településen (Szarvason) kívül végzett tevékenység külszolgálat- nak minősült, a dolgozók saját kerékpáron, motorkerékpáron vagy autó- busszal utaztak.

37. Mittrovszky kastély (a régi Városháza épülete) Az adott település általános földügyi feladatainak összehangolására a községfelelős dolgozó volt megbízva. A kampányfeladatok koordinálását a hivatalvezető és a helyettese végezte. Szarvason működött még a régi városháza épületében a nagymúltú „19- es iroda” a régi kataszteri hivatal helyén. Itt kerültek elhelyezésre Szarvas város kataszteri munkarészei. A kataszteri birtokívek és a színes birtokvázlatok, valamint a földköny- vek és a név- és hrsz mutatók, ezen munkarészeknek ma már muzeális érté- kük van. Itt folyt az adatszolgáltatás, ügyfélfogadás, de ezt a szolgálatot a váro- sokban kifejezetten a földhivatal végezte, míg a községekben az adatszol- gáltatás a községi tanács feladata volt.

Az iroda viszonylag tágas volt, öt-hat földhivatali dolgozó kényelmesen elfért benne. Ezért lett gyakran különféle munkacsoportok tevékenységének színhelye. A berendezés, a feketére festett sok fiókos birtokív szekrények, a nagy KALOR vaskályha és az olajozott hajópadló sajátos hangulatot köl- csönzött a helyiségnek. E komor karaktert jól oldotta az itt dolgozó – több- ségében fiatal és lelkes – munkatársak vidám hangulata. Az elhelyezés mellett szenteljünk néhány gondolatot az akkor rendelke- zésre álló irodai technikának is: Egy db Continentál és két db Optima író- gép, valamint egy db Olivetti mechanikus számológép állt rendelkezésünk- re.

38. és 39. Az írógépeink

40. A számológépünk

1972-től a munkafeladatok sajátos változása, a telekkönyv beolvadása a munkaszervezet átalakítását vonta maga után. A hivatalon belül önálló ingatlan-nyilvántartási, földhasználati és földmérési csoport került kialakítás- ra, 1973. január 1-től. Az ingatlan-nyilvántartási csoport vezetője, egyben hivatalvezető- helyettes: Gulyás Mihály (Szakmai életútját a későbbiekben interjúval mutatjuk be.) 76

Földmérési csoportvezető: Molnár Márta 1968. április 15-től a földhivatal földmé- rési csoportjának előadója, 1973-tól földmé- rési csoportvezetője. A rábízott munkafelada- tokat nagy szorgalommal és szakértelemmel végezte, példamutató szerény magatartása miatt vezetői és munkatársai tisztelték és becsülték. Huszonnyolc éves földhivatali, harminc- nyolc éves földmérői pályafutása és csoport- vezetői tevékenysége alatt alakult ki a hivatal mai kiváló földmérő szakgárdája, akikkel együttesen és sikeresen hajtotta végre a föld 41. Molnár Márta privatizáció nagy földmérési feladatait. 1996- ban vonult nyugdíjba. A földhasználati csoportvezető: Dinya Miklós Földhivatali pályafutása 1968. augusztus 15-én kezdődött előadói beosztás- ban. 1970-ben földügyi szakvizsgát, 1973-ban telekkönyvi szakvizsgát tett. 1973. október l. napjától földhasználati csoportvezető, harminc- hat éves földhivatali pályafutása alatt a földügyi szakigazgatás minden szakterületén dolgozott, de legjobban a földvédelmi és földhasználat feladatokat kedvelte, munkáját mindig lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel látta el. 2004. szeptember 30-án nyugdíjba vonult, 2010-ben a földügyi szakigazgatásban végzett tevékenységéért az Életfa emlékplakett bronz 42. Dinya Miklós fokozatát kapta meg. Folytassuk a földhivatal elhelyezésének történetét. A földhivatali központ 1970-ben az Árpád szálló padlásterében kapott öt irodát. A munkatársak egymás között ezen objektumot „bagolyvárnak” nevezték. 1973. január 1-től a földhivatal ismét új helyen kezdte meg tevékenysé- gét, a régi városháza (Mittrovszky kastély) nyugati szárnyában – Deák utcai főbejárattal – mintegy 220 m2 alapterületen. A bővítést a beindult új ingatlan-nyilvántartás szerkesztési munkálatai és a telekkönyvi hatóság földhiva- talba olvadása indokolta. 77

A megyében, de valószínűleg országosan is a Szarvasi Földhivatalban valósul meg elsőnek a telekkönyv és a földhivatal egységes elhelyezése, amely nagyban segíti a hatékony új földügyi igazgatás kialakulását. Az egységes elhelyezést követően, az ünnepélyes avató ünnepség baráti vacso- rával zárult.

43. Baráti vacsora (1973) A képen balról jobbra: Varga Gábor, Matúz Mihály, Matúz Mihályné, Hódsági Ernő elő- térben: Tarnai György Nagy előrelépés volt a technikai felszereltség korszerűsítésében a megyei tulajdonú terepjáró gépkocsi, amely heti egy alkalommal állt a járási földhivatal rendelkezésére. A GAZ 69-es terepjáró parancsnoki változat, amelyben nyáron meleg és por, télen hideg és huzat volt. Ebben az időben jelennek meg az első elektromos írógépek és ezt köve- tően az első számítógép is. A Commodore 64 (C64, CBM 64, néha a vállalat logója után C=64-nek is írják) az 1980-as évek kultikus személyi számítógéptípusa, mely 1982- ben az év számítógépe lett. Amikor piacra került, valóságos csodának szá- mított. E számítógépet akkoriban cseppet sem csak játékgépnek tartották, hanem sok helyen, Magyarországon kiváltképpen, komoly vállalati alkal- mazásokra is használták, így került a földhivatalba is, mint a földhivatali számítógépesítés első darabja. 78

1992-ben korszakváltás kezdődött a földhivatalban: megjelentek az Olivetti számítógépek.

44. GAZ 69-es terepjáró parancsnoki változata Huszonegy esztendő elteltével, 1994 szeptemberében ismét költözött a földhivatal, ekkor került az intézmény a mai helyére, a Deák Ferenc utca 2. szám alá – volt Rendőrség épülete – mely épület a századforduló idején a Szarvasi Hitelbank székhelye volt, de volt „villámtelep” is valameddig. A költözés oka a kárpótlás és privatizáció miatt megnövekedett földhi- vatali feladatok ellátása, ezen túlmenően a korszerűsített számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer technikai kiépítése, valamint korszerű aka- dálymentes ügyfélfogadó kialakítása. További indokot jelentett a nagy- mennyiségű, ugrásszerűen növekvő, nem selejtezhető iratanyag szakszerű és biztonságos elhelyezése.

45. A hivatal épülete ma (2011)

A GYOMAENDRŐDI KIRENDELTSÉG TÖRTÉNETE

A hivatalhoz tartozó községek: Dévaványa, Ecsegfalva, Gyomaendrőd A Gyomaendrődi Kirendeltséget 1989. szeptember 1-én hozták létre, a 12/1989 MÉM sz. rendelet alapján, székhelyéül a Városi Tanács VB. Költ- ségvetési Üzem volt épületét jelölték ki, a Hősök útja 56. sz. alatt. 1995-ben Gulyás Mihály és a város vezetőinek hathatós közreműködésével a volt Győzelem MGTSZ székházába lettek áthelyezve a földhivatali munkatár- sak. Röviden az indulásról: a lapra szerelt irodabútorokat központilag küld- ték le Gyomaendrődre. Az ügyintézéshez szükséges iratokat a Szarvasi Járási Földhivatalból szállították át. A tervezett nyitás e nehézségek miatt majdnem egy hónapot késett.

46. A kirendeltség jelenlegi, Európai Uniós támogatásból felújított épülete. Gyomaendrőd, Kossuth u. 45. A munkamenet, az ügyintézés sem volt egyszerű kezdetben. A tulajdoni lapokat és a részarány lapokat kézzel vagy írógéppel írták. Az iktatás is kézírással történt, az ingatlan-nyilvántartók a határozatokat és a végzéseket 80

géppel szerkesztették. A hivatalban az ügyintézők ingatlan-nyilvántartási és földvédelmi feladatokat láttak el. Műszaki csoport egyáltalán nem volt. A régi térképi munkarészek is csak a kárpótlási feladatok miatt kerültek Gyo- maendrődre. Később az iktatás már számítógéppel történt és a teljes számí- tógépes feltöltésig a hivatali ügyintézés kettős nyilvántartás vezetésével ment végbe: a tulajdoni lapra az adatokat kézzel és számítógéppel is rögzí- tették. 6. táblázat. A Gyomaendrődi Kirendeltséghez tartozó földrészletek fekvé- senként Belterület Külterület Zártkert Összesen Földrészletek 11 729 12 506 5 802 30 037 száma Egyéb önálló 238 1 5 244 épületek száma Egyéb önálló 1 335 4 6 1 345 lakások száma Összes terület 20 460 843 567 528 464 11 500 328 599 489 635 (m2) Legkisebb föld- részlet terület 2 5 22 (m2) Legnagyobb földrészlet terület 138 465 3 758 823 100 652 (m2) Átlagos földrész- 1 744 45 380 1 982 let terület (m2) A gépi feltöltést követően az új székhelyen néhány új munkatárssal és a műszaki részleggel kibővülve minden szakterületen teljes körű munkát lehetett végezni. Manapság a technikai felszerelést a körzeti hivataloknál és így a kiren- deltségeknél is az országos normáknak megfelelő szinten van: korszerűsö- dött az ügyiratok iktatása a tulajdoni lapok kiadása, a térképi állomány digitalizálva lett, az ingatlan-nyilvántartási ügyintézés pedig a számítógépes program felhasználása alapján történik. Az 1989-ben létrehozott Gyomaendrődi Kirendeltség vezetésével a Bé- kés Megyei Földhivatal vezetője Gulyás Mihályt, a Szarvasi Földhivatal hivatalvezető helyettesét bízta meg. Vele készített interjút Ronyec Zoltán, a Szarvasi Földhivatal munkatársa, „Fél évszázad a földhivatalban és a sport- világban” címmel.

Gulyás Mihály 1935. február 15-én született Szarvason. Iskolai tanul- mányait is szülővárosában végezte. 1954-től a Járási Tanács Pénzügyi Osz- tályán, mint kataszteri nyilvántartó kezdett dolgozni. Ezután 1957-től az AFTH-nál tevé- kenykedett majd 1967. szeptember 16-tól a Szarvasi Járási Földhivatal csoportvezetője, 1989. szeptember 1-ig. Ekkor felettesei felké- résére elvállalta a Gyomaendrődi Kirendelt- ség vezetését. Munkája mellett életében meg- határozó szerepet töltött be a sport, de e téren az egész családjára büszke lehet. Felesége, Katalin ugyanis kézilabdázott, fia Zoltán pedig magyar ifjúsági válogatott labdarúgó volt, míg két unokája közül a nagyobbik 47. Gulyás Mihály Merci aerobikban a magyar válogatott tagja- ként Európa-bajnok és Világ-kupa győztes. A tehetséget volt kitől örökölni- ük, hiszen Gulyás Mihály is magas-, és távolugrásban országos versenyt nyert, magyar ifi és utánpótlás válogatott volt, majd az NB-II-ben kézilab- dázott és sokáig edzőként ő irányította az NB-II-es női csapatot. RZ.: Sportnyelven szólva duzzadsz az egészségtől. Nyugdíjasként is ma- radhattál volna a földhivatalban, és hívtak más hatóságokhoz is, te mégsem vállaltad egyiket sem. Talán ez a titka, hogy 75 évesen is ilyen fitt vagy? A hivatali rendszer olyan mérhetetlenül gyors technikai fejlődésen és átalakuláson ment keresztül, hogy már nem volt bennem ambíció a folyta- táshoz. Hatvan évesen akartam elmenni nyugdíjba, ezt mindig így tervez- tem. Persze, ha szakmai tapasztalatomra vagy a segítségemre van szükség, készséggel állok volt munkatársaim rendelkezésére. RZ.: Akkor kezdjük az elején! Politikai vagy szakmai döntés volt 1989- ben a Gyomaendrődi Kirendeltség megnyitása? Egyértelműen politikai döntés volt: Gyomaendrőd, Dévaványa és Ecsegfalva földrajzi távolsága, e települések lakosságának létszáma és az a tény, hogy a szarvasi hivatal illetékességi területe kisebb volt, mint a gyomai térségé, együttesen szükségessé tette a kirendeltség létrehozását. RZ.: Kovács Pálné nélkül gondolom el sem vállaltad volna a kirendelt- ség vezetését? Munkatársaimat én választhattam meg. A szarvasiak közül a jelöltjeim mindannyian első szóra vállalták a megbízatást. Igen, nagy segítségemre volt és elsőként említeném Kovács Pálnét, (szakmai életútja későbbi fejezetben) akinek tudását, munkáját, segíteni akarását és igazáért való kiállását 82

nagyra értékeltem. Természetesen meg kell említenem Gyulavári Andrást, a szarvasi földhivatal vezetőjét is, aki a kirendeltség vezetéséhez maximális segítséget nyújtott. RZ.: Kinevezésed követően, rövid időn belül, az összes közül a gyomai lett az egyik legjobban teljesítő hivatal. Mesélnél a módszereidről? Mi- vel ösztönözted munkatársaid a kiváló szakmai munkára? Köztudott volt, hogy a legtöbb hivatal tekintélyes lemaradással végezte munkáját. Én Gyomán egy olyan csapattal dolgozhattam együtt, akik a beérkezett ügyiratokat naprakészen elintézték. Nagy teljesítmény volt ez abban az időben, amikor a napi ügyiratok mellett a kárpótlási munkák elő- készítése is a földhivatal feladata volt. Ügyfélforgalmunk is többszörösére növekedett. De mindenki elvégezte a rá bízott feladatokat, hangsúlyozom munkaidőben, nem voltak üresjáratok, mindenki csak a munkára koncent- rált. Egyszer járt nálunk egy országgyűlési képviselő, közvetlenül ebéd után, és megjegyezte, hogy bizony legtöbb hivatalban ilyenkor még kávéz- nak, vagy beszélgetnek. Hát nálunk erre csak munkaidő után volt lehetőség. RZ.: …a jutalmazás sem maradt el soha. Gondolom a dolgozóid hálá- sak voltak, hogy mindig kiálltál értük? A módszereim elfogadták, ha távol voltam, akkor is maximálisan meg- bíztam mindenkiben. Az átlagosnál jobb munkavégzést általában sikerült feletteseimmel is elismertetni, s ez a jutalomosztáskor is meglátszott. RZ.: Szerettél Gyomán dolgozni? Gyomai „kiruccanásom” emberileg és szakmailag is remekül sikerült. A városban és a környező falvakban számtalan ismeretségre tettem szert és a kapcsolatok ápolása ma is kiemelt szempont az életemben, melyet vezető- ként is kamatoztathattam. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszön- jem munkatársaimnak azt, hogy vezetői munkakörben töltött éveimet ilyen nagyszerű légkörben tölthettem el. RZ.: A hivatal mellett Szarvas város sportéletében is aktív részt vállaltál és vállalsz manapság is. Edzői pályafutásod tapasztalatait hivatalveze- tői munkád során is kamatoztattad? Az életemben a sport úgyis, mint aktív sportoló és úgyis, mint edző meghatározó szerepet játszott. Atlétaként megtanultam egyedül küzdeni. Edzőként megtapasztaltam, hogy hogyan kell bánni az általános iskolástól, a főiskolai hallgatón keresztül a többgyermekes családanyáig. E tapasztala- taimat a vezetői munkámban is felhasználtam. RZ.: 1995-ben szorgalmaztad az átköltözést a Győzelem Tsz. székházá- ba. Mennyiben volt partner a régi kirendeltség tulajdonosa a Gyoma- endrődi Önkormányzat?

A körülmények úgy alakultak, hogy a kirendeltség épülete szűknek bi- zonyult a létszám gyarapodása és a műszaki részleg megnyitása miatt, ezért új helyet kellett találnunk. Törekvéseimet a gyomai vezetők is támogatták. A legideálisabbnak a volt Győzelem Mgtsz székháza tűnt. A Békés Megyei Földhivatalnak nem állt rendelkezésére a teljes összeg, ezért néhány ismerős képviselő támogatásának megszerzésével az Önkormányzati Testület meg- szavazta a hiányzó összeget. RZ.: Az új, a réginél sokkal modernebb kirendeltség épületében vezető- ként már nem sok időt töltöttél el. Milyen tanácsokkal láttad el utódod, Giricz Lukácsot? Valóban, csak pár hónapot tölthettem az új hivatalban, mert 1995-ben nyugdíjba mentem. Giricz Lukáccsal ez idő alatt közösen végeztük a veze- tői feladatokat, hogy rálátása legyen a kirendeltség irányítására. Beszélgeté- seink során többször felhívtam a figyelmét arra, hogy soha ne tegyen érez- hető különbséget a munkatársai között; legyen tárgyilagos, határozott, tü- relmes. Figyeljen az igazságos munkaelosztásra, és ami szintén nagyon fontos, hogy munkatársai érezzék az odafigyelést, a törődést. Szerettem látni munkatársaimon az elégedettséget. Büszke vagyok arra, hogy az akkori gyomai kiválasztottjaim közül néhányan a Szarvasi Körzeti Földhivatalt erősítik. Sőt számomra a legnagyobb öröm, hogy a jelenlegi hivatalvezető Belicza Györgyi is velem kezdett Gyomán. RZ.: Végezetül mesélj, manapság mivel töltöd mindennapjaid? Az időm nagy részét továbbra is munkával töltöm, kertészkedem, segí- tek a fiam és a menyem egészségügyi vállalkozásában. De szeretek kirán- dulni és sporteseményeket látogatni. Haláláig nagyon jó barátom volt Kalo- csai Miklós, a szarvasi földhivatal mezőgazdásza, akivel együtt jártuk az országot. Miután a sport szeretete a mai napig elkísért, a sportújság átlapo- zása és a sportműsorok rendszeres nézése szinte napi elfoglaltságom. <> Végül álljon itt néhány kedves történet a „régi szép időkből”, a hatva- nas évek elejéből, riportalanyunk tolmácsolásában! Közkinccsé tesszük azt az újságcikket is, melyet gondosan őriz, s mely a kirendeltség életét idézi 1995-ből. Egyszer Örménykútra mentünk földet mérni kerékpárral. Természetesen az útba eső korcsmákba is betévedtünk egy-egy pohár sörre. Valaki minden megálláskor leengedte főnökünk, Szrnka Janó bácsi biciklijének első kere- két, ezért minden korcsmánál távozáskor fújtatta az első kereket. Délben betévedtünk egy tanyára megebédelni. Janó bácsi – míg mi pihentünk – szétszedte az első kereket, s betette egy nagy vályúba, hogy lássa, hol ereszt a gumi. Persze hiába nézte az öreg, nem volt azon egy lyuk sem, mi meg 84

majd megpukkadtunk a nevetéstől. Nézi utána a tanyagazda is és látva, hogy a gumi nem enged, megszólal: na, magával jól kiszúrtak ezek a sihede- rek! Ezután mindenki jót nevetett az egészen és vidáman „dolgoztunk” tovább. Utóirat: ennyit a csínytevésekről. Tiszavasváriba voltunk kirendelve földkimérés végzésére. Kezemben volt egy földterület kiosztási térképe, mely alapján mértem a földet az embe- reknek, mert akkoriban a birtokbaadás így ment. Mérem-mérem a jó kis lucerna földet, mire a végén azt tapasztalom, hogy körülbelül három kataszteri hold terület kimaradt, annak ellenére, hogy papíron mindenki megkapta a neki járó részt. Tűnődöm, hogy mit tegyek most, amikor odajön hozzám a szomszédos föld gazdája és azt mondja, neki itt volt földje és megfizeti, ha neki adom. Rögtön megörültem, mivel úgy gondoltam, én úgyis elmegyek, ráadásul lesz egy kis pénzem mulatozásra és sörözésre, ezért odaadtam neki. Utóirat: ennyit a korrekcióról belecsempészve egy kis enyhe „korrup- ciót”. Akkoriban úgy ment a munkavégzés, hogy felsőbb utasításra az ország különböző helyeire voltunk kirendelve a kollégáimmal. A hivatalban csak nagyritkán találkoztunk Hol az egyik lett értesítve táviraton, hol a másik, persze mindig máshová kellett menni. Nekünk állandóan készenlétben kellett lenni az utazásra, de azt sosem kérdezték meg, hogy tudunk-e menni? Utó- irat: ennyit a munkaszervezésről és a „vendégmunkáról”. <> A kirendeltség vezetője Gulyás Mihály nyugdíjba vonulása után Giricz Lukács lett, aki Gyomaendrődön 1968. január 18-án született. Iskolai ta- nulmányait szülőfalujában kezdte, majd a békéscsabai Vásárhelyi Pál Mű- szaki Szakközépiskolában folytatta és 1986-ban földmérőként végzett. Ezt követően felvételt nyert az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karára, Székesfehérvárra. A földmérői diploma megszerzése után 1989-ben a Békés Megyei Földhivatalnál helyezkedett el és 1994-ig földmérőként tevékenykedett, majd az akkori megyei hivatalve- zető Kiss Sándor felkérte a Gyomaendrődi Kirendeltség irányítására, melyet 1996-tól vezet. Kezdetben a kirendeltségen hatan dolgoztak. Helybeliek: Vizsnyai Józsefné, főelőadó, aki 1986-tól 1989-ig a Szarvasi Járási Földhivatalnál állt alkalmazásban. 1989-ben, mint helybeli lakos, a létreho- zott Gyomai Kirendeltség kulcsembere. Szakterülete az ingatlan- nyilvántartás. 2006. július 15-től lett nyugdíjas. Kele Mónika ingatlan-nyilvántartó, 1989. 09. 1-től dolgozik a hivatal- nál. 85

Gózan Aranka, ingatlan-nyilvántartó 1989. 09. 01-től kezdett ügykeze- lőként. 2007-től a Szarvasi Körzeti Földhivatal munkatársa. Szarvasról kiküldetésben teljesítettek Gyomaendrődön szolgálatot:  Gulyás Mihály, kirendeltség vezető  Kovács Pálné osztályvezető – 1972-től 1989-ig a Szarvasi Já- rási Földhivatalban ingatlan-nyilvántartási szakterületen dolgozik, annak valamennyi munkaterületén. 1989. szeptember 1- től a kirendeltség ingatlan-nyilvántartási főelőadója, itt alakítja ki és megalapozza a kirendeltség ingatlan-nyilvántartási cso- portját, de univerzális szakemberként ellátja a földvédelmi és földhasználati feladatokat is. 1996. január 1-től visszakerült Szarvasra, ahol ingatlan-nyilvántartási osztályvezetői feladatokat, azon túlmenően hivatalvezető helyettesi teendőket lát el 2009. május 1-ig. 2009. május 1-től vesz részt a prémiuméves programban. 2010. március 15-én földhivatali tevékenységéért Miniszteri Elismerő oklevéllel tüntetik ki.  Romhányi Józsefné, ingatlan-nyilvántartó  Molnár Mátyásné, ingatlan-nyilvántartó Később a következő személyekkel bővült a kirendeltség létszáma:  Lakatos Tiborné gyomaendrődiként 1991. május 16-án érke- zett, ingatlan-nyilvántartási szakterületre  Belicza Györgyi ingatlan-nyilvántartó, szarvasiként érkezett. 1992. szeptember 16-tól 1997. január 1-ig volt Gyomaendrőd- ön, ezt követően visszakerült Szarvasra, jelenleg a Szarvasi Körzeti Földhivatal vezetője.  Harmati Lászlóné ingatlan-nyilvántartó gyomaendrődiként 1993. április 13-án érkezett.  Dröszler Anett gyomaendrődiként 1993. július 1-én érkezett  Ronyec Zoltán mezőgazdász gyomaendrődiként 1993. július 1- jén érkezett, 2007. január 1-től a Szarvasi Körzeti Földhivatal- nál földügyi felügyelő  Enyedi Lászlóné: ingatlan-nyilvántartó gyomaendrődiként 1995. október 1-jén érkezett  Vinkovics Attila: földmérő gyomaendrődiként 1996. február 26-tól 2008. augusztus 31-ig tevékenykedett a hivatalban  Vincze Erika: földmérő gyomaendrődiként 1996. szeptember 1-jén érkezett  Wéber Éva gyomaendrődiként 1997. április 1-jén érkezett ingatlan-nyilvántartó (földhasználati ügyintéző) 86

 Czikkely Imre földmérő  Pappné Hornok Irén ügykezelő gyomaendrődiként 1998. szeptember 21-től 2008. február 29-ig alkalmazták  Kiss Sándorné ügykezelő gyomaendrődiként 2000. 09. 01-től 2004. 06. 30-ig dolgozott.  Mikó Tamás földmérő gyomaendrődiként 2001. 12. 11-től 2004. 02. 29-ig volt alkalmazásban A Szarvasi Körzeti Földhivatal Gyomaendrődi Kirendeltségének jelenleg tíz dolgozója van.

48. A kirendeltség munkatársai napjainkban Giricz Lukács, osztályvezető; Csatáriné Kele Mónika, ingatlan-nyilvántartó; Enyedi Lászlóné, ingatlan-nyilvántartó; Gubuczné Vincze Erika, földmérő; Harmati Lászlóné, ingatlan-nyilvántartó; Lakatos Tiborné, ingatlan- nyilvántartó; Ombódi Magdolna, iktató; Papp Anikó, ingatlan-nyilvántartó; Tóth Norbert, földhasználat; Wéber Éva, földhasználat.

A SZARVASI FÖLDHIVATAL NAPJAINKBAN

A hivatalhoz tartozó települések: Békésszentandrás, Csabacsűd, Hunya, Kardos, Örménykút, Szarvas 7. táblázat. A Szarvasi hivatalhoz tartozó földrészletek Belterület Külterület Zártkert Összesen Földrészletek száma 11 154 13 885 5 268 30 307 Egyéb önálló épületek 663 14 26 703 száma Egyéb önálló lakások 4 045 45 7 4 097 száma Összes terület (m2) 18 794 667 406 689 119 10 299 680 435 783 466 Legkisebb földrészlet 17 46 11 terület (m2) Legnagyobb földrészlet 454 417 2 656 734 140 111 terület (m2) Átlagos földrészlet terület 1 685 29 289 1 955 (m2)

Korszerűsített ingatlan és földhasználati nyilvántartás

Az 1990-ben elkezdődött politikai és gazdasági rendszerváltás a társadalmi figyelem középpontjába állította az ingatlanvagyont. Az új tulajdonosi kör (magánszemélyek, jogi személyek) szembesültek a feladattal: hogyan tudják a tulajdonukba került ingatlanvagyont piaci viszonyok között működtetni. A hatékony működtetés legfontosabb feltétele, hogy valósághű, közhiteles, naprakész nyilvántartás álljon rendelkezésre. A fenti feladatot látja el a földhivatalok által vezetett Egységes Ingat- lan-nyilvántartás, amely magába foglalja a magyar nemzetgazdaság épített és mezőgazdasági földingatlanok leltárát. A teljes körű földprivatizációt követően, amely magába foglalja a kár- pótlást, részarány kiadást és az egyéb magánosítási folyamatokat a Szarvasi Földhivatal illetékességi területén (5 község és l város) 34 200 ingatlant tart nyilván. A tulajdonosok száma eléri a 63 000 létszámot. Ezen túlmenően jelzálog, haszonélvezeti és egyéb joggal terhelt ingatlanok száma 16 400. A fenti adathalmaz nyilvántartása és változásvezetése a mai kor köve- telményrendszerének megfelelően csak számítógépes adatbázison történhet. A körzeti földhivatalok adatbázisának számítógépesítése 1987-ben kez- dődött, a robbanásszerű igények miatt a rendszert többször korszerűsítették, ennek ellenére a mai követelményeknek sem teljesítményében, sem minő-

ségében nem felelt meg, ezért szükségessé vált egy új alapjaiban térképre alapozott országos rendszer bevezetése.

A körzeti földhivatalokban működő informatikai rendszer

1992-ben kezdődött meg a körzeti földhivatalokban a decentrális ingatlan- nyilvántartási rendszer (KDIR) kialakítása és bevezetése, amely az első lépés volt a tulajdoni lapok számítógépen történő nyilvántartásához és veze- téséhez. Ezzel közel egy időben született meg az a koncepció, amely a földhiva- tali adatok számítógépen való kezelését, az ehhez szükséges eszközök fej- lesztését alapozta meg. Elkezdődött – PHARE támogatással – a körzeti földhivatalok számítógépesítését célzó program, a Térképi Alapú Kataszter Országos Számítógépesítése, közismert nevén a TAKAROS megvalósítása. Kemény és szerteágazó munka után 2000 júniusában történt meg a körzeti földhivatalokban az információs rendszer telepítése. Ettől az időponttól kezdve az ingatlan-nyilvántartás szöveges adatbázisa feltöltésre került, és a jogszabályoknak megfelelő módon működik az ügyirat-kezelési és az ingatlan-nyilvántartási modul. A rendszer teljes működése – a komplexitásra vonatkozó eredeti célok teljesülése – a térképi adatbázisok feltöltésével válik lehetővé. Ezen túlmenően az új rendszer megadja a lehetőségét a technikai felté- telek függvényében a közvetlen számítógépes csatlakozásra, elsődlegesen önkormányzatok, pénzintézetek ügyvédek és egyéb ingatlan-nyilvántartási adatbázist használók részére is. Visszatekintve az elmúlt 20 esztendőre, összegezve az alábbi főbb föld- birtok-politikai feladatok kerültek végrehajtásra az ide vonatkozó törvények alapján.  Befejeződött a kárpótlás és a részarány kiadás az annak keretében kialakított tulajdonviszonyokat az ingatlan-nyilvántartás ma már teljes egészében tartalmazza.  Az összes földprivatizációs tevékenység a mezőgazdasági területek 90%-át érinti, nyugodtan mondhatjuk, hogy az évszázad legnagyobb földreformja került végrehajtásra. A fentiekben felsorolt kampány feladatok mellett folyamatosan biztosí- tani kellett az általános napi feladatok végrehajtását, ami évente több mint 10 000 db beadvány elintézését és közel ugyanennyi ingatlan-nyilvántartási és térképi adatszolgáltatást jelent. A szarvasi földhivatal dolgozóinak folyamatos, kitartó és áldozatkész munkájának eredményeként az ügyintézési határidő a törvényben előírt 30 89

napos határidőn belül maradt, sőt az utóbbi években átlagosan 8-10 napra szűkült. Feltétlenül meg kell említeni, hogy volumenében nem kevés saját feladatok mellett 1999-ben, igaz nem kevés túlóra ráfordítással, részt vettünk a fővárosi földhivatal több éves ügyhátralékának feldolgozásában is az FVM utasításnak megfelelően. Feldolgozásra kerül több mint 10 000 db fővárosi beadvány. A fent leírtak összegzéseként megállapítható, hogy Szarvas városban és környékén a tulajdonviszonyok ma már rendezettek.

Földhasználati nyilvántartás

A földhivatalok amúgy sem kevés feladata egy újabb nyilvántartás vezeté- sével bővült. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, valamint a részle- tes szabályokat tartalmazó 184/1999. (XII. 31.) Korm. rendelet megjelenése megteremtették a földhasználati nyilvántartás vezetésének jogi alapjait, illetőleg előírták a földhivatal számára annak folyamatos vezetését. A fentiek alapján a földhivatal az illetékességi területén a földhaszná- lókról önálló nyilvántartást vezet, amelynek alapja a közhiteles ingatlan- nyilvántartás. Mint korábban már szó volt arról, hogy a klasszikus kataszteri nyilván- tartás, elsődlegesen adózási okokból a földhasználóját jelölte meg a kataszteri birtokíveken, a mai földhasználati nyilvántartás felfogható a hagyomá- nyos rendszer korszerűsített változatának is, természetesen ma nem adózta- tási célból. A nyilvántartás felállításának több oka is volt:  A termőföldek tulajdoni és használati viszonyai jelentősen eltérnek egymástól.  A termőföldhöz kötődő jogok és kötelezettségek (a pénzügyiek is) alanya legtöbb esetben a földhasználó.  A földhasználat jogszerűségének ellenőrzése – mely egyébként fontos feladat – a földhasználati nyilvántartás nélkül nehezen lenne megvalósítható.  Az EU-támogatások szigorú ellenőrzési rendszert, illetőleg ellenőr- zéseket vonnak maguk után, melyek a földhasználati nyilvántartás nélkül nem lennének végrehajthatók.  A gazdasági és jogi szabályzók megalkotásához, általában az ag- rárpolitikai elképzelések kialakításához a birtokszerkezet ismerete szinte elengedhetetlen.

 A birtokszerkezet sajátosságait az azonos földhasználóhoz rendezett ingatlanok halmaza jól mutatja. A földhasználati nyilvántartás rendszere, tartalma: A földhasználati nyilvántartás két részből áll: A számítógépes adatbá- zisban rögzített, olvasható és kinyomtatható formában is megjeleníthető földhasználati lapból és az okirattárból. A földhasználati nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartástól eltérő rende- zési elvet követ. Amíg az ingatlan-nyilvántartás alapegysége az ingatlan (reálfólium elve), addig a használati nyilvántartásnál a használatokat a föld- használó személy szerint kell csoportosítani. A földhasználati lapok az adott körzeti földhivatal illetékességi területén a földhasználó használatában álló valamennyi termőföldet tartalmazza, meghatározott szempontok szerinti felsorolásban. A földhasználati lap tartalmazza: a földhasználó nevét, (beazonosító adatokat) címét az ingatlan fekvését helyrajzi számát, területét, művelésiágát, aranykorona értékét és a földhasználat jogcímét, annak kez- detét. A földhasználati nyilvántartás az ingatlan nyilvántartással ellentétben nem nyilvános, de más hatóságok és a földhasználó számára földhasználatra vonatkozó adatok földhasználati lap másolat formájában kiadhatók. 8. táblázat. Földhasználati viszonyok Szarvas városban és vonzáskörzetében Földhasználók Belterület (ha) Külterület (ha) Zártkert (ha) Összesen (ha) Magán személyek 78 18 182 233 18 493 Jogi személyek 57 17 926 23 18 006 Összes 135 36 108 256 36 499 Az összes nyilvántartott 36 499 ha mezőgazdasági termőterületen 3 022 fő magánszemély és 104 jogi személy gazdálkodik. Az egy magánszemély által használt átlagos terület nagysága 6 ha. Az egy jogi személy (gazdasági társaságok kft, bt. stb.) által használt át- lagos terület nagyság 173 ha. A földhasználati nyilvántartás jól mutatja a kialakult birtokszerkezetet, annak jellemzőit. A földhasználati nyilvántartás a város és vonzáskörzeté- nek 38 275 ha termőterületéből 36 499 ha-ra vonatkozóan tartalmaz adatokat 95%-os lefedettség mellett, az arányt illetően megjegyzendő, hogy a földhasználati nyilvántartás vezetése bejelentés alapján történik, s a bejelen- tési kötelezettség nem terjed ki az egy hektárnál kisebb területű földhaszná- latokra, továbbá a nyilvántartásnak már nem tárgya az erdő. A földügyi szervezet áldozatos munkájának nevezetesen a hatósági nyilvántartás vezetésének, köszönhetően a földhasználati nyilvántartásból 91

különböző elemzésekhez szükséges statisztikai adatok nyerhetők, továbbá a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett 3 126 földhasználó ebbéli státuszát immáron kétségtelenné teheti harmadik személyekkel szemben is. Egy jövőbeni esetleges általános birtokrendezés végrehajtásához a föld- használati nyilvántartás nélkülözhetetlen lesz.

A TERMŐFÖLDVÉDELEM JELENTŐSÉGE

A föld felszínének mindössze 23 százaléka termékeny, ebből 9 százalék alkalmas mezőgazdasági termelésre. A termőföld a nemzeti vagyon 20 százaléka. A termőföld maga a haza – tartja a mondás. Semmivel nem pó- tolható erőforrás, a magyar mezőgazdaság alapvető termelőeszköze. A magyar termőföld és az itt kialakult éghajlat egyedülálló, így nem túlzás nemzeti kincsnek minősíteni. Magyarország jelenlegi termőterülete: 7,7 millió hektár, az ország össz- területének 78%-a. A folyószabályozások a 18. század végén az ármentesítés eredménye- ként közel félmillió hektárral növelik a termőterület, ugyanakkor 1938 és 2001 között ugyan ennyivel csökken a különféle gazdasági beruházások miatt. A csökkenés Békés megye teljes területének felel meg. A fenti tények alapján könnyen belátható, hogy a termőföld védelemnek a legfontosabb feladatok között van a helye. Földvédelem alatt rendszerint a termőföldvédelmet értjük. Bizonyos esetekben azonban a jelenleg nem termőföldként nyilvántartott, de azzá tehető földek is a tárgyát képezik a földvédelemnek. A termőföldvédelem két részre tagolódik. A mennyiségi és minőségi védelemre. Hazánkban földvédelemről először – a mezőgazdasági nagyüzemek szervezésével összefüggésben – az 1961. évi VI. törvény kihirdetésétől beszélhetünk. Előtte a termőföldek felhasználását, igénybevételét nem kor- látozták. Az elmúlt évtizedekben többszöri jogszabály változás után jelenleg a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. tv tartalmazza a hatályos rendelkezéseket. A mennyiségi földvédelem célja nevéből eredően is az, hogy az ország, mező- és erdőgazdasági termelésre alkalmas területe a legkisebb mértékben csökkenjen. Csökkenés esetén is a leggyengébb minőségű terület kerüljön ki a termelésből. A földvédelmi tevékenység eszköztárához tartoznak az évenkénti határ- szemlék, amelyek keretében az időszerű mezőgazdasági munkák végrehaj- tását ellenőrzi a földhivatal, kiemelt figyelmet fordítva a parlag és vetetlen területekre és a hatékony gyomirtásra,

Az utóbbi időszakban kiemelt szerepet szánt a kormányzat a parlagfű- mentesítésnek, mivel az elszaporodó allergén gyomok komoly egészségká- rosodást okozhatnak. A mezőgazdasági termőterületek szakszerű művelése azok termőképes- ségének folyamatos fenntartása szoros összefüggésben van a mezőgazdasá- gi termelés általános állapotával és az aktuális jövedelmezőségi viszonyokkal. A hatósági felügyelet nem pótolja, csak kiegészítheti a hatékony föld- védelmi tevékenységet.

Zártkertek Szarvas városban és környékén

A hatékony földvédelem része a termőföldek hasznosítása, ezen belül napjaink egyik megoldásra váró problémája a zártkertek hasznosítása.

49. Gondozott zártkerti gyümölcsös és fenyő ültetvény A zártkertek fogalmát a több mint 40 éves 1967. évi IV. törvény (to- vábbiakban: földtörvény) határozza meg. A törvény szerint zártkertnek minősült a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része. A zártkert fogalmát a mezőgazdaság szocialista átszervezésével összefüggő földrendezési jogsza- bályok hozták létre. A földrendezések során zártkertnek minősítették a kö- zségek és városok külterületének azokat a kertszerűen művelt, kisebb par- cellákra tagolt részeit, amelyek egyrészt domborzati és terepviszonyaiknál fogva, másrészt tagoltságuk és a művelési ágak változatossága okán nagy-

üzemi művelésre nem, de háztáji és kisegítő gazdaság céljára alkalmasak voltak. A fentebb megjelölt jogszabályok értelmében a zártkertnek az volt a rendeltetése, hogy az állampolgárok személyi földtulajdona és földhasznála- ta – a belterületen kívül – ott állandósuljon. Ugyancsak a hivatkozott jog- szabály rendelkezett a személyi földtulajdon és földhasználatról. Eszerint az állampolgároknak a község (város) belterületén lévő földjei 1 600 négy- szögölig (5 755 m2-ig) személyi tulajdonban lévőnek minősültek. A zárt- kertben pedig a szőlő és gyümölcsös, valamint a szőlő- és gyümölcsterme- lésre kijelölt zártkerti terület – a művelési ágtól függetlenül – legfeljebb 800 négyszögölig (2 877 m2-ig), az egyéb zártkerti terület pedig legfeljebb 1 600 négyszögölig (5 755 m2-ig) minősült személyi tulajdonnak. Tekintve, hogy a korábbi földrendezések során a kialakított zártkertek tulajdoni és használati viszonyai rendezetlenül maradtak, ez számos prob- lémát okozott. Ezek pedig az alábbiak voltak: a tulajdonban bekövetkezett változásokat nem lehetett nyomon követni; jelentős mértékben megnöve- kedtek a le nem tárgyalt hagyatékok és a hatóságilag jóvá nem hagyott ingatlan átruházási szerződések; s mivel a földhasználók az időközi változá- sokat nem jelentették be, így a zártkerti földnyilvántartási adatok nem voltak pontosak. Mind emellett a termelőszövetkezeti tagok földbevitelét is nagymérték- ben zavarták a tisztázatlan zártkerti állapotok, ezért, illetve ezek következ- ményeként a hivatkozott földtörvény elrendelte, hogy a hatálybalépésekor a meglévő zártkertekben a földtulajdoni és földhasználati viszonyokat – ható- sági engedéllyel – felül kell vizsgálni, és rendezni kell. A rendezés során a zártkert határát úgy kellett kijelölni, hogy azon belül a termelőszövetkezeti tagok személyi tulajdonában lévő földek területe ne csökkenjen. A zártkert-rendezést az eljárás időpontjában fennálló tulajdoni és hasz- nálati viszonyokból kiindulva kellett végrehajtani. A zártkerti földrészleteket előbb 200 négyszögölnél (719 m2-nél), majd 222 négyszögölnél (800 m2-nél) kisebb földrészletekre megosztani nem volt szabad.

Megjegyzés: a zártkert, mint ilyen ma már a jogszabályok szerint megszűnt, azonban az állampolgárok és a hivatalos szervek zöme még ma is ilyenként ismeri, annak tartja, és annak nevezi a volt zártkerteket, amelyek ma már külterületek. A zártkertek jelentőségét az alábbi adatok is alá támasztják: Országosan a zártkertek összterülete: 200 000 ha Békés megyében: 6 740 ha Zártkertes települések: Szarvas, Békésszentandrás, Gyomaendrőd

50. Nyúlzug kataszteri színes birtokvázlaton (1906) 9. táblázat. Szarvas és környéke zártkertek művelési ág szerinti megoszlása Művelési ágak Település Szántó Kert Gyüm Szőlő Legelő Erdő Kivett Összesen ha Szarvas 479 206 87 2 14 16 107 911 Békésszentandrás 73 21 11 2 12 119 Gyomaendrőd 594 243 37 2 16 9 84 985 A Szarvas-békésszentandrási Holtág 29,2 km hosszúságban kanyarog a két település határában számtalan félszigetet un. „zugokat” alkotva. Elsőd- 95

legesen ezeken a területeken alakultak ki az „ősi zártkertek” Szarvas köz- igazgatási területén: Nyúl-zug, Mangol-zug (ma már belterület), Macó-zug, Macó lapos, Szappanos-zug, Szappanosi szőlők, Mótyó-zug. A teljesség kedvéért meg kell említeni a szárazföldi jellegű zártkerti tömböket is: Sirató-Bezina-Káposztás lapos, továbbá Ezüstszőlő, Décsi- Ószőlő, Érparti-szőlő, Őrhalmi szőlők, Cigányér, Simonyi szőlő, Kender- földek és Pótlékok. A tömbök bemutatása után érdemes megismerkedni az itt kialakult tulajdon viszonyokkal: A 911 ha zárkert 4 000 földrészletből (parcellából) áll. A tulajdonosok száma közel 9 000. Ezen túlmenően gyakori a közös tulajdon ahol földrész- leten belül a tulajdonosok száma eléri a 4-50 főt is. Gyakran fordul elő rendezetlen hagyaték és ismeretlen helyen tartózko- dó tulajdonos. Az átlagos birtoknagyság: 1 079 m2 (300 négyszögöl) Legkisebb földrészlet: 35 m2 (Szappanosi vízpart), a parcella szélessége 0,7 m. A zártkertek majdnem teljes egészében természetes személyek tulajdo- nában állnak. Önkormányzati tulajdon 26 ha. Talajminőség átlagban: 33 aranykorona hektáronként, ami jónak mond- ható, meghaladva a külterületi földek átlagát. Talajtípus: öntés és réti agyagtalajok váltakoznak a magasság függvé- nyében, emlékeztetve az ármentesítés előtti állapotokra. Az ingatlanforgalom nagyságrendje minden esetben jól mutatja az álta- lános közgazdasági helyzetet és jellemzi az emberek érdeklődését a zártker- tek iránt. A földmozgás a vízparti területeken átlagos, a szárazföldi területeken minimális.

Zártkertek napjainkban

A zártkertek alapvető funkciója elsődlegesen a tulajdonos. illetve a család zöldség, gyümölcs ellátásának biztosítása volt. A családi ellátás mellett jelentős volt a helyi piaci értékesítés is. A területek kedvező fekvése, jó talajadottsága, az öntözés lehetősége zavartalan kistermelési feltételeket teremtett. Az 1970-es évek közepétől azonban megváltoztak a társadalmi igények, a kistermelést (az un. háztáji gazdálkodást) háttérbe szorította a hobbiker- tészkedés, de még inkább az üdülés igénye.

A fokozott társadalmi nyomás hatására a nagyüzemileg nem hasznosít- ható területeket zártkerté nyilvánítják, különösen igaz ez a holtágakhoz közvetlenül csatlakozó termőterületekre.

51. Holt Körös részlet Gomba módra kezdenek szaporodni az új vízparti zártkerti területek, ezek főfunkciója azonban már az üdülési lehetőségek biztosítása. Üdülő jellegű új zártkertek alakulnak ki. Ilyenek voltak: Szivornya sor, Halászlak, Nagyfok (volt Dózsa Tsz kiosztás). Az új zártkertek kialakításá- nak lehetősége a rendszerváltással megszűnik, mivel az állami és a szövet- kezeti tulajdon privatizálásra kerül. 97

Egyidejűleg megerősödik az ősi zártkertek vízparti területeinek hobbi és üdülő jellege is. Ugyanakkor az un. szárazföldi területeken a mezőgazdasági termelés leépül és fokozatosan sorvad. A folyamat napjainkban is tart, rendkívüli módon megnőtt a parlag területek aránya, ezt gyorsítja a tulajdonosok el- öregedése és még egyéb nemkívánatos gazdasági és társadalmi folyamatok összessége. A kedvezőtlen tendenciákat gyorsítja az esetenként megjelenő belvíz. A parlag területek aránya óvatos becslések szerint is a szárazföldi terü- leteken 70-80%. A leírt folyamatok nem érintik az un. lakott zártkerteket pl. (Szarvas: Ezüstszőlők, Érparti-szőlők, Öregszőlők, Sirató-Bezina stb.) ezeknek a területeknek a „kertvárosi jellege” erősödik meg. A volt Szarvasi járáshoz tartozó (Gyomaendrőd, Békésszentandrás és Szarvas) összes zártkerti területe: 2 015 ha, ebből kb. 1 300-1 400 ha kiváló természeti és közgazdasági adottságú mezőgazdasági területen alig folyik termelés, ezen területek racionális hasznosításának feltételeit kell megte- remteni gazdaság és földbirtok-politikai eszközökkel a jövőben, mivel ez települési és tulajdonosi érdek is. Hasznosítási javaslatok és lehetőségek: Részletesebb kibontás nélkül a kitörési pontok a következők lehetnek:  Közgazdasági feltételek megváltoztatása  Jövedelmezőség, vagyonbiztonság, szervezett piac  Gyümölcsös szőlő területek növelése  Ősi fajták felkutatása  Erdősítés  Területek gyepesítése: ápolt ősgyepek kialakítása  Biogazdálkodás, gyógynövénytermesztés  Hegyközségi társulások létrehozása

IRODALOM JEGYZÉK

Békés megye képes krónikája. Szerk.: Erdmann Gyula és Havassy Péter. Kiadja a Békés Megyei Közgyűlés Milleniumi Emlékbizottsága, Bé- késcsaba, 2001 Tóth Attila - Dr. Becsei József - Labádi Lajos: Békés megye kézikönyve, CEBA Kiadó, Budapest, 1999 Geodézia és Kartográfia (szakfolyóirat) Balázs László: Az Állami Földmérés és a földadó kataszter 1945 utáni átszervezései (következmények és tanulságok), 2005. 3 sz. Fenyő György: Negyvenéves a földhivatali szervezet. 2007. 10-11 sz. Nagy Olga: Földhasználati nyilvántartás, 2008. 11 sz. Bartos Ferenc-Bartos István: Kataszteri felmérések, 2009. külön szám Békés megyei Földhivatal beszámolói Szarvasi Körzeti Földhivatal beszámolói és szakanyagai Palov József: Képek Szarvas múltjából, Szarvas, 1972 Dr. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Nyomtatott Szarvason 1922-ben, Müller Károlyné villanyüzemű gyorssajtóján.

100

A SOROZAT EDDIG MEGJELENT KÖTETEI

1. Cselőtei László: Zöldségtermesztés Rákospalotán az 1930-as években 1999 2. Mőcsényi Mihály: Fordítások, ferdítések 1999 3. Mőcsényi Mihály: Ember és táj 1999 4. Kralovánszky U. Pál: Esettanulmány a hazai fehérje-program előkészí- téséről (Amíg egy országos K+F program elindulhatott) (1962-1970) 2000 5. Cselőtei László: A paradicsomtermelés fejlesztése és fejlődése (1948- 1990) 2000 6. Győrffy Sándor: Szövetkezeti állam 2000 7. Kralovánszky U. Pál – Ligetvári Ferenc: Vízgazdálkodás és mezőgaz- daság (a 150 éve született Kvassay Jenő írásai alapján) 2000 8. Köhler Mihály – Molnár Imre: A szarvasi gazdászélet hagyományai (1927–1949) 2001 9. Vinczeffy Imre: Pásztoroktól tanultam 2001 10. Szabó János: Találkozás önmagammal 2005/2008 11. Molitorisz Pál: A szarvasi középfokú gazdasági tanintézet létesítésé- nek története 2005 12. Molitorisz Pál: A szőrhalmi legeltetési társulat története 2006/2011 13. Reszkető Péter: Főiskola Szarvason (1970–2005) 35 éves a főiskolai szintű agrár-szakképzés Szarvason 2006 14. Molitorisz Pál: Képviselő-portré a szarvasi választókerületből (Borgulya Pál 1872–1960) 2007 15. Molitorisz Pál: Emlékezés Lászlóffy Istvánra (1910–1968) 2008 16. Molnár Imre: Szarvasi gazdászként indultam, Életút 2008 17. Ornyik Sándor: Aratás nyáron és télen,-Az ember és a ló 2008 18. Molitorisz Pál: Történelmi séta a szarvasi kertekben 2009 19. Emlékeim a múltból, Komár János visszaemlékezése Lejegyezte: Pilishegyi József 2009 20. A hajóskuktaságtól a tanszékvezetésig. Élet-képek. Dr. Vincze Ferenc visszaem- lékezése. Szerk.: Molitorisz Pál 2010 21. Tóth László: Szakmai életem. Munkahelyeim, munkaköreim. 2010 22. Dr. Domán Imre és Szarvas. Szerk.: Molitorisz Pál és Szitó János 2010 23. Ötven év a mezőgazdaságban, Komár Pál visszaemlékezése Lejegyezte: Pilishegyi József 2010 24. Virradattól alkonyatig, Gulyás Mihály emlékezései. Szerk.: Molitorisz Pál 2010 25. Szitó Balázs: Életem, munkásságom 2011 26. Válogatott Tudományos Diákköri munkák 2010-ben 2011 27. Molitorisz Pál: A szarvasi tanyavilág 2011

101

A földmérő gondjai a terepen. Hol van a jel?

GPS készülékkel már gyorsabb a munka (Foto: Szitó Szabolcs földmérő, 2010)

A JÁNLÓ Most egy szakmai töltetű, de valamilyen szinten csaknem minden állampol- gárt érintő írást tart kezében a Tisztelt olvasó Gyulavári András jóvoltából, aki évtizedeken át volt a Szarvasi intézmény vezetője. Megtudjuk, hogy mi a földügyi szakigazgatás alapvető feladata, a szervezet jelenlegi formája milyen történelmi változásokon ment át az 1786-ban II. József rendeltével létrehozott Állami Földmérési és Földnyilvántartási szervezet működésbe lépésétől számítva. Megtudhatjuk továbbá, hogy az 1989-es rendszerváltást követő földpri- vatizáció kapcsán a szervezetre háruló feladatok végrehajtása, a földügyi adatok kezelése, a szolgáltatások korszerű megoldása nem valósítható meg információs rendszerek alkalmazása nélkül. Ennek érdekében a földügyben is – épp úgy, mint az egész társadalomban – kiemelkedő szerepet kap az informatikai fejlesztés. A füzet az országos szervezeti és szerkezeti átalakulás folyamatán kívül betekintést ad a földügyek Szarvas és környéke helyi sajátosságaiba is. Megtudhatjuk azt is, hogy kik dolgoztak itt, és kik dolgoznak napjainkban is ebben a hivatalban. Néhány életút ismertetése emberi sorsokat hoz az olva- só közelébe, és amint az előszóban olvashatjuk: „A könyv főhajtás és emlé- kezés a földügyi szakma előtt.” SzJ

A Szarvasi Körzeti Földhivatal épülete ma, a 20. sz. elején Hitelbank, majd villámtelep volt ISSN 1585-3616