Opuscula Historica IV
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Opuscula historica IV. Tanulmányok a Történész műhelyből Az EC Történész műhely kiadványai 4. Opuscula historica IV. Tanulmányok a Történész műhelyből Szerkesztette: Kósa-Grimm András Kristóf Muraközy Virág Rácz Balázs Viktor ELTE Eötvös József Collegium Budapest, 2021 Emberi Erőforrások Minisztériuma A kiadvány „A hazai és határon túli magyar nyelvű szakkollégiumok támogatása” című pályázat keretében (NTP-SZKOLL-20-0032) valósult meg. ELTE Eötvös Collegium – Történész műhely kiadványa Budapest, 2021 Felelős kiadó: Dr. Horváth László, az ELTE Eötvös Collegium igazgatója Szerkesztette: Kósa-Grimm András Kristóf, Muraközy Virág, Rácz Balázs Viktor Az absztraktokat lektorálta, illetve angol nyelvre fordította: Kocsik Edina Copyright © Eötvös Collegium 2021 Minden jog fenntartva! A nyomdai munkákat a CC Printing Szolgáltató Kft. végezte 1118 Budapest, Rétköz u. 55. A/fsz. 2. Törvényes képviselő: Szendy Ilona ISBN 978-615-5897-38-2 Tartalomjegyzék Műhelyvezetői köszöntő .............................................................................9 Szűcs Adél Bor, civilizáció, halál – Az athéni Ikariosz és Érigóné mítoszainak értelmezési lehetőségei ............................................................................. 11 Hosszú Kristóf Augustus alakja az Aeneis pajzsleírásában ................................................. 29 Varga Sára Szerb–magyar viszony az Anjou-kor első évtizedeiben és egy történetírói vita ............................................... 43 Süle Dóra Bosznia a 14. században – A Kotromanićok politikájának összehasonlítása ...................................55 Plangár Sándor Az uszkókok és vlachok letelepítése, valamint szerepük a Horvát– Szlavón Katonai Határőrvidék 16. századi működésében ................... 72 Sáfár Anna „Némelly emlékezetes dolgok” – A Solti Református Egyházközség 1755 és 1797 között ....................... 86 Horváth Levente Ki a bűnös? – Bosznia okkupációja a korabeli sajtó szemszögéből ...............................104 Papp Júlia Eszter A bukaresti béke a magyar sajtó tükrében ................................................118 Selmeczi Péter A „békecár” és a „gőzhenger” – Az orosz ellenségkép ábrázolása az első világháború alatt kiadott magyar élclapok karikatúráin ....... 132 Erdélyi Kamilla Egy király árnyéka – A meggyilkolt Karagyorgyevics Sándor alakja Az Est folyóirat tükrében ................. 163 Kirchhof Gréta A jugoszláv politika és az 1956-os forradalom Tito pulai beszédének fényében .................................................................178 Műhelyvezetői köszöntő Az ELTE Eötvös József Collegiuma Történész műhelyének 2015-ben útjára indított könyvsorozata, az Opuscula historica jelen kötettel negyedik részéhez érkezett. A Történész műhely igyekszik keretet teremteni ahhoz, hogy tag- jai a tudományos munka eszköztárát minél biztosabban uralják. Ezt szolgálják a szemináriumok, a meghívott külső előadók által tartott előadások, az évente megrendezett műhelykonferencia, valamint a tudományos diákköri megmé- rettetésen való részvétel támogatása. Az eszközök sorában különleges lehető- ség, hogy a műhelymunka keretében készülő legjobb dolgozatok immár több év óta nyomtatásban is napvilágot láthatnak. Jelen tanulmányok bizonyítják a műhelytagok szakmai felkészültséget, ambícionált kutatásait: sorozatunk célja – a Collegium és a műhely hagyományainak megfelelően – bemutatni hallgatóink kutatási eredményeit, ezzel ösztönözve ifjú szerzőinket a további kutatómunkára, egyszersmind példát állítva a fiatalabb generációk számára. Műhelykiadványunkban tizenegy tudományos igénnyel megírt dolgozat kapott helyet: Erdélyi Kamilla, Kirchhof Gréta, Horváth Levente, Papp Júlia Eszter, Plangár Sándor, Süle Dóra és Varga Sára a Balkán történetével foglalkozó collegiumi kutatószemináriumok keretében dolgozták ki témáikat, Hosszú Kristóf és Szűcs Adél kutatásai az ókorba kalauzolják az olvasót, Selmeczi Péter munkája az első világháborús magyar sajtótörténet egy izgalmas részletével foglalkozik, Sáfár Anna, műhelyünk néprajz mesterszakos hallgatója pedig a solti református egyházközség viszonyait vette górcső alá a 18. század má- sodik felében. Köszönet illeti az Eötvös Collegium vezetését, Horváth László igazgató urat a kötet támogatásáért, valamint a kötet szerkesztőit a nem csekély fáradságot jelentő szerkesztői munka elvégzéséért. Fazekas István Ternovácz Bálint műhelyvezető műhelyvezető-helyettes Szűcs Adél Bor, civilizáció, halál Az athéni Ikariosz és Érigóné mítoszainak értelmezési lehetőségei 1. Bevezetés Tanulmányomban az athéni Ikariosz és Érigóné mítoszainak különböző értelmezési lehetőségeit vizsgálom. A hérosz és lányának tragikus sorsát számos változatban ismerjük, sok interpretáció született már a történet értel- mezéséről, de a mítoszok szereplőinek – Ikariosz, Érigóné és a család kutyája, Maira – funkcióinak további vizsgálata számos új kérdést vethet fel. Dolgozatom fő kérdése: Ikariosz és Érigóné valóban ugyanazon mítoszhoz kapcsolód- nak, rokoni kapcsolatban állnak-e egymással, vagy esetleg lehetséges, hogy a két személy összeillesztése egy későbbi, hellenisztikus változata a mítosz- nak. A mítoszelemzés után Érigóné karakterével fogok bővebben foglalkoz- ni, megvizsgálva a hozzá kapcsolódó legfontosabb kultuszokat/ünnepeket. A különböző ünnepségsorozatok közül kiemelem az Aiórát, ahol kislányokat meghintáztattak, hogy ezzel a termékenységet a következő évre biztosítsák, il- letve az Anthestériát, ahol engesztelő áldozatot mutattak be Érigóné tiszteletére. A vizsgálat során láthatóvá vált, hogy az Érigónéhoz kötődő kultuszokban olyan sémák, motívumok jelennek meg, melyek a termékenységi rítusok sajátjai. A hasonló motívumok vizsgálatában segítségemre volt G. S. Kirk A Mítosz című könyve,1 amely az ókori görögök termékenységi rítusainak motívumai 1 Geoffrey Stephen Kirk: A mítosz. Ford. Steiger Kornél. Bp. 1993.; Kirk művét ismerteti: John William Rogerson: Myth: Its Meaning and Functions in Ancient and Other Cultures by G. S. Kirk. Bulletin of the School of Oriental and African Studies 14. (1971) 2. sz. 387–389.; Kirk művére hivatkozik például: Walter Burkert: Homo Necans. Carolina 1972. 30–31. 12 Szűcs Adél között felsorol bűnbakokat, fenyítéseket, tisztításokat, égetéseket, szexuális aktusokat, illetve valamilyen állattal, vagy növénnyel történő manipulációt.2 Ezen kategóriákból kiindulva alkottam meg mítoszértelmezéseimet és megpró- bálom mítoszanalógiákkal meghatározni a nők lehetséges szerepeit a vegetációs kultuszokban, bemutatva azokat az ünnepeket, melyekhez Érigóné mítoszai tartoznak. Megkísérlek választ adni arra, hogy a héróinához kapcsolódó ün- nepekben, aitológiai mítoszokban hogyan jelenik meg a tél és tavasz közötti állapot, hogy miért éppen lányok vagy nők feláldozása volt szükséges ahhoz, hogy a közösség számára az új esztendőben biztosítva legyen a termékenység és ez általában mit mond el a női szerepek megítéléséről a társadalomban. 2. Ikariosz és Érigóné mítoszának legismertebb változata Ikariosz és Érigóné mítoszát számos változatban ismerjük, kettejük törté- nete a hellenisztikus és római költészet egyik kedvelt témája volt és leírása Apollodórosz Mitológiájában3 maradt fenn.4 Apollodórosz összefoglalása sze- rint, Athén királyának, Erikhthoniosznak halála után Démétér és Dionüszosz istenek érkeztek Attikába. Démétért az eleusziszi király, Keleosz fogadta be, Dionüszosz pedig ekkor tanította meg az embert először a borkészítésre, első- ként Ikarioszt avatta be a szőlőtermesztés fortélyaiba.5 Mikor Ikariosz leszü- retelte az első termést, a finom borból, melyet az isten ajándékának nevezett, szomszédjait is megkínálta, akik hamar lerészegedtek az új italtól, mert víz nélkül itták azt. A szomszédok megijedtek a kábult állapottól, mert azt hitték Ikariosz valamilyen boszorkányságot követ el és meg akarja őket mérgez- ni, ezért megölték a férfit. Ikarioszt nem temették el, testét a falu határában hagyták, lányának a család Maira nevű kutyája mutatta meg az apa holttestét. Érigóné, látva édesapja szörnyű halálát és kitaszítottságát, szégyenében 2 Kirk, G. S.: A mítosz i. m. 40. 3 Apollodórosz: Mitológia. Ford. Horváth Judit. Bp. 1977. III. 14. 7. 4 Érigóné és Ikariosz sorsát ugyanis Eratoszthenész, Kallimakhosz, Hüginusz és Ovidiusz is feldolgozta. Eratoszthenész töredékei, illetve annak különböző hivatkozásai megtalálhatók itt: Die Erigone des Eratosthenes. Eine kommentierte Ausgabe der Fragmenten. Hrsg. Alexandra Rosokoki. Heidelberg 1995. 20–25.; Kallimakhos: Hymns and Epigrams. Trans. Alexander William Mair – Gilbert Robinson Mair. London 1977. 251–291.; Hyginus: Fabulae Sagen der Antike. Ausgew. Franz-Peter Waiblinger. München 1996. 23.; Ovidiusz: Metamporhoses. Ford. Devecseri Gábor. Bp. 1975. 199–203. 5 Apollodórosz: Mitológia i. m. III. 14. 7. Bor, civilizáció, halál 13 felakasztotta magát.6 Dionüszosz büntetésből azt követelte az athéniaktól, hogy lányaik közül évente egyet Érigóné mintájára akasszanak fel. Az athéniak ekkor a delphoi jósda tanácsát kérték, a jóslat pedig azt parancsolta a polisz lakóinak, hogy alapítsanak Érigóné tiszteletére kultuszt. A lány halálára emlékezve az athéniak minden évben megtartották az Aióra ünnepet, melynek keretében a lányokat meghintáztatták, akik így megtisztultak és ezáltal a termékenységet biztosították.7 Érigonéhoz kapcsolható még az Anthestéria ünnepségének utol- só napja, amikor is az ünneplő athéniak ételt ajánlottak a héróina szellemének, szintén az ő halálára emlékezve.8 A római hagyományban a történet hősei egy-egy csillagképként éltek tovább, Érigóné lett a Virgo csillagkép, Ikariosz