műút · Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat · új folyam LXV/4 2020076 filozófiai útra terelése kirajzanak / apupilla-verziók a sejtek /abenyomás metazenéje /leküldeszbetétért Vonyítsatok ésugassatok /pingvinállegyjégtáblán SZÉPÍRÁS TARTALOMSZÉPÍRÁS

3 | szépírás Pollágh Péter: Nappali szekrény 4 | szépírás Szolcsányi Ákos: Láz; (túl); (álom) 8 | szépírás Bányai Tibor Márk: Ólomcukor; Arannyal futtatott arany; Adria Syrenaia; Nomen est 10 | szépírás Géczi János: Lassú nézés 14 | szépírás Ozsváth Zsuzsa: Könnyű; Sirató 16 | szépírás Nyerges Gábor Ádám: Mediterrán; mindenáron / minden hiába 19 | szépírás Adrian Duncan: Méz 24 | szépírás Magyar Eszter Csenge: Szeretők a panoptikumban; Hangtorlaszok; Mutatványosok 28 | szépírás Kántor Zsolt: Átlagember tejszínhabbal. És jéggel; Teszt. A látszat testet ölt 30 | szépírás Telléry Márton: Távol-Kelet 36 | képzőművészet Schneller János: Polifonikus színrétegek. Szentgróti Dávid festészetéről 40 | képzőművészet Bedi Kata: Képértések poszthumán röppályáján (Horváth Márk – Lovász Ádám: Az eltűnés intenzitásai — Fényjátékok és szóródások Szűcs Attila festészetében) 44 | kritika Nemes Z. Márió: Polimorf pozíciók —poszthumán szövegöröm a kortárs költészetben 48 | kritika Borbíró Aletta: Poszthumanista korkép (Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: kritika A poszthumanizmus változatai) 50 | kritika Fekete I. Alfonz: A humánimpérium alkonya (Horváth Márk – Losoncz Márk – Lovász Ádám: A valóság visszatérése. Spekulatív realizmusok és újrealizmusok a kortárs filozófiában) 52 | kritika Lovász Ádám: Mediállat: Az élő esete a közvetítéssel (Milyen állat? Az állatok irodalmi 66 | kritika és nyelvelméleti reprezentációjáról) 55 | kritika B. Kiss Mátyás: A határsáv felszabadítása (Molnár Gábor Tamás: Visszacsatolások) 59 | kritika Kolozsi Orsolya: Permanens világvége (Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk) 61 | kritika Fazekas Júlia: Mindörökké elképzelt kirándulások (Szilasi László: Kései házasság) 65 | kritika Szabó Gábor: Minden jó, ha vége jó (Szántó T. Gábor: Európa szimfónia) 68 | kritika Hermann Veronika: Haza nélkül vígan élünk (Kováts Judit: Hazátlanok) 71 | kritika Radnóti Sándor: Géza életregénye (Bereményi Géza: Magyar Copperfield) 73 | kritika Márjánovics Diána: Musicophilia addictiva (Pintér Tibor: A harmónia tébolya) 76 | kritika Thomka Beáta: Knausgård művészi és intellektuális projektje 82 | kritika Vonnák Diána: Ezredszer, most állatokkal (Marcel Beyer: Kalternburg) 85 | képregény Hudra Móni – Oravecz Gergely: Mit látsz a képen? 2020076

2 1 SZÉPÍRÁS

Pollágh Péter

Nappali szekrény

Jay és Claire Pritchettért

Vedd vissza a magázódás jogát, kezdő módjára élj. „Úton lenni boldogság…” (J. K.) És integess: mert szép. Ha megtalálom a verset, visszaviszem a Régiségbe: Szerzőink: B. Kiss Mátyás (1993, Veszprém) az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója · Bányai Tibor Márk (1979, Pécs) költő, még nincsenek irodalom- kritikus · Bedi Kata (1988, Budapest) a PPKE esztétika–kommunikáció szakán végzett · Borbíró Aletta (1995, Gyula), kritikus, szövegíró · Adrian szervező üzletemberek. Duncan (1978, Írország) író, művész · Fazekas Júlia (1993, Budapest) doktori hallgató · Fekete I. Alfonz (1986, Szabadka) doktori hallgató · Géczi János (1954, Monostorpályi) költő, szerkesztő, művelődéstörténész · Hermann Veronika (1986, Zalaegerszeg) Irodalomtörténész, kritikus · Hudra A tegnap jó, bármit gondolhatok róla. Móni (1989, Rüsselsheim) szociológus, hajós, képregényalkotó · Kántor Zsolt (1958, Debrecen) protestáns teológus · Kolozsi Orsolya (1980, Az éjféli lány leszopta róla a fölösleget. Budapest) kritikus, tanár · Lovász Ádám (1991, Ausztrália, Clayton) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia Intézetének doktorandusza · Magyar Eszter Csenge (1992, Budapest) gyártásvezető, rendezőasszisztens · Márjánovics Diána (1988, Győr) kritikus, irodalomtörténész · Elszabadult a mennyország, Nemes Z. Márió (1982) költő, kritikus, esztéta · Nyerges Gábor Ádám (1989, Budapest) író, költő, szerkesztő · Oravecz Gergely (1987, Budapest) mármint, amit értek belőle, képregényalkotó · Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész · Pollágh Péter (1979, Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, tanár, az a kevéske. Tárgyfilozófia: futó, kávé- és parfümkritikus · Rácz Júlia (1993, Budapest) szociológus, fordító · Radnóti Sándor (1946, Budapest) esztéta, kritikus · Schneller erre mentek el az évek, János (1980, Budapest) művészettörténész, tanár és festménybecsüs, a Resident Art Budapest ötletgazdája és vezetője · Szabó Gábor (1964, hittem: szeretni elég lesz, Szeged) a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének oktatója · Szentgróti Dávid (1980, Pécs) festőművész · Szolcsányi Ákos mert annak szárnya van, (1984, Budapest) McDonald’s-kasszás · Telléry Márton (1982, Budapest) tanár, fordító, író · Thomka Beáta (1949, Debeljača) Irodalomkutató, mint öreg szekrénynek, kritikus · Vonnák Diána (1990) antropológus nyikorog, szirma van, szimata és szilszakálla van. Pulzál. Púposkodik. Képanyagunkat Szentgróti Dávid képzőművész munkáiból válogattuk. Mint linóleum reggel, ha rásüt a nap. Mondd úgy: röggel.

Nincs benne rossz. Minek is. Műút · irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat · ISSN 1965-1789 · Megjelenik a Szépmesterségek Alapítvány Jó kacatok, emlékek, kiadásában Miskolcon · Szerkeszti a Szerkesztőbizottság: Főszerkesztő; művészet: Jenei László (jenei@ különböző súlyban, csoportban. muut.hu) · Képanyag és felelős kiadó: Kishonthy Zsolt ([email protected]) · Szépirodalom: Mezei Gábor ([email protected]) · Szerkesztőségi titkár: Simon Gabriella ([email protected]) Fény van benne. Vele. · Képszerkesztés, design: Tellinger András ([email protected]) · Kritika, esszé; olvasószerkesztés és korrektúra: Nappali van a szekrényben, Vásári Melinda ([email protected]) · Szerkesztőség: 3530 Miskolc, Széchenyi I. u. 14. · +36 46 326 906 ezt máshogy is mondhatnánk. · [email protected] · www.muut.hu · www.facebook. com/muutfolyoirat · twitter.com/muut_folyoirat · Layout és logo: Szurcsik János ([email protected]; www. janos.at) · Alapító-főszerkesztő: Zemlényi Attila (zemlenyi@muut. Volt-nincs szekrény. hu) · Előfizethető: Szépmesterségek Alapítvány ([email protected] · 3530 Miskolc, Már megint a régi kedvenc, a Tegnap: Széchenyi István u.14. · Tel.: +36 46 326 906; előfizetési igényét a megadott e-mail címen jelezze!) és az OTP úgy akarok kihalni, hogy túladagoljam. Bank Nyrt. Miskolci Igazgatósága 11734004-20412245 számlaszámára, pontos elérhetőség megjelölésével, közvetlenül vagy postai átutalással · Előfizetési díj egy évre: 4740 Ft. Nyomda és kötészet:Tipo-Top Nyomda, Miskolc · Felelős vezető: Solymosi Róbert · Műút portál: www.muut.hu · ISSN 2635-1789 · Felelős szerkesztő: Jenei László ([email protected]) · Szerkesztőbizottság: Bárány Tibor (Kiskáté), Kishonthy Zsolt, Mezei Gábor, Tellinger András, Vásári Melinda.

3 SZÉPÍRÁS

Szolcsányi Ákos

Láz

(38°) (40°)

Mint egy trolikorlát, ha A jó szülő árvát nevel, nem fogod a karod, reszket. mint nyári slágert dúdolod. Eszedbe jut egy forró zuhany, Tömör kín, átlátható, mint majd az, hogy annak is vége egy lefotózott hangyaboly. lenne, és ott állnál a hidegben, A kéz langyosnak érzi a meztelenül, vizesen. Sehol a homlokot, a combot, a kacsalábak egyértelműsége, farpofák máskor jóleső mérgedben beleiszol egy termoszba. hidege is egyneműen hagyja Csak úgy érzed, hogy fázol, mondja magára a domborulatot. benned az edző, próbálgatod, tudsz-e Negyven, fordul át az első gépelni, katonaanekdoták születnek számjegy, mint aki negyediknek így, a szenvedés számszerűsítésével, veszi elő a puskát, ha kiment dörzsöli kezeit benned a mártír, a tanár, végre mersz félni, amikor elkezdődik a zsibbadás. indulat, engedetlenség, jelek Haljunk meg mind. A két tenyérben nélkül, aki jól ismer, most terjed párhuzamosan, és amitől kezd félteni, aki függ tőled, (túl) tényleg sztorigyanús lesz, könyökben, félni, igyál, mondják, és te ki hinne neked, pattan a szikra, lobban iszol, szemed, arcod, tagjaid a düh, hogy semmire nem vagy képes, íveltek, nyugtalanítóak, mint A felriadásban is az öröm, hogy aludtál. és a mentséged is csak egy fitymálható ismeretlen ideje fövő tojás. Hogy még sötét van, tartható a helyzet. harmincnyolc–null. Hogy izzadtál, a nedves pólót mint kilyuggatott lőlapot teszed félre. Hogy kiűzetett a meleg. Hogy túlaggódtad, nevetséges, örülsz, aki az, biztosan él. Visszagondolsz, hány darabra estél álmodban, voltál Te, a Sejtek, a Vezér és a Fölényes. Most vége. Mint rendesen, te és a világ, a nedves és meleg, izzadj még, önkielégíts gyengén és elszántan, mint a legkisebb a mesében, majd hagyd a becézést, mint a pék, nyiss, álmosan, időben.

4 5 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

(álom)

Koszos, középkori vagy posztapokaliptikus utcán. Pinocchiót felnégyelték. Törzse négy gerezdben, mint egy tojás. A belül is tömör fa megtört síkjaira felírták: Na/hogy te/tszik A H/amlet Köcs/ög Persze pirossal, szégyelljem magam. Miközben tényleg, akár előttük, akik véget vetnek, hatalmat aratnak, is. A perjelek óta ébren. Nem érdekel, kivel vagyunk. Az érdekel, túléljük-e. Visszaalszom (amíg írok, ez még hetvenkedésnek hat: mit nekem a mulasztás vétke, ti kurvák, horkolok én bárhol. Még nagyobb önteltség eggyel beljebb: hogy úgyse tudnék aludni, csak szégyellem bevallani a jót. A feleségem szokta így látni, neki el szoktam hinni. Még beljebb még nagyobb önteltség, az ijedelemben, hogy rajtam múlik minden, és lehetséges, hogy visszaalszom, személyesen én követhetem el az ősbűnt, szépernős, csodás gőg. Még beljebb távírószerűen körbefutó szövegsor: fáradt vagyok-e még egyáltalán, dönthet-e a papír erkölcse, hogy kialvatlan apát–férjet–tanulót kapjanak szerdán, akiknek én jutok. Legbelül, hogy rosszul képzelem az egészet, ezek a rétegek nem hagymalevelek, földtani sávok, az egész rég eldőlt, hazudtam, és tömör vagyok, mint a fa, évgyűrűimet, göcsörtjeimet flex és mulatt hatású festék dolgozták el).

6 7 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Ólomcukor Arannyal futtatott arany

A fényhiány lefolyik, kotrod a nyelvről A hely elhelyez, előre rágja a lepedéket, megállsz a buszmegállóban, magát, ürül az emésztett satuba fogott ujjakból jósolsz, felázik a talaj, környezet, nem tokozódik be, csődörre sárlik a kanca, fehérre fested a tüdőn át jut az agyba, a fehér falat, párhuzamos hegek a csuklótól, takaros fészek eszkábálódik a járomcsont aszimmetrikus patkómágnes, a tekervényekből, csatorna kezed a tolókaron, ráesik a fény a foghíjtelekről, a csatornákban, árt az, ami tevékeny az anyakönyv elveszi a neved, felerősödik a szag, bomlás, szórványos tünet támasztja hiú vagy, az injekciót ne combba, a véső útja alá a lappangást, az élő lobotómia, húgy és szar és sperma, felett az egyszerű mozgás, kiesik a nyirok a memóriából, a fundus egyenes vonalban a merev visszanyírt telek, vízvezetés ólomcsőben, pillanat, a szelvényes test saját ólomedényből dobod a kortyot, megédesített heverés művébe tömörül, a cornea mögött a padlófűtés felett, ében lábszár libben egy lárva tart a látótérbe. ritkuló hányásközökben, a hátsó ajtón viszik ki a korpuszt, az első szabályos test a tetraéder helyén, orvosság a kertben, Bányai Tibor Márk az anyajegy befolyik a keresztcsontra, nedvesen csillog a padlómozaik, lakmározás a friss agyvelőből, tiszta iszaphang, villanyoszlop kátrányszagban, vitorla hipózott lepedőből, Adria Syrenaia Nomen est felszabadul az öntvény a függőleges jégben, hasított oldalú sokszög, neoncső vibrál az óvodaudvaron, behorpad a gyöngyvászonrács, A villamos hangja a hangja a villamosnak, Üveghang az üvegen, törékeny állat nyújtja a homlokát, kikopik a műgyanta, templomszag a szádban, a példabeszéd szorítás az erjedésben, több folt nem lesz, luxuson túli fényűzés, példa és beszéd, függőleges fehér a sírás beszéd, fülelsz gyökérkefével súrolod a zománcozott kádat, és sárga, beszívja a vakolat a freskót, a matracon süketen a sötétben, kéjes viszketés a kirojtosodott idegpályán, átmész a piroson, hetedik parancsolat, nem félsz, mert félsz, koraérett fiúval az alkoholista, pad leülni, rozsda a betonban, fém és cement hányás az akarat peremén, belülről eszi le a festéket a rozsda, ritmikus imában, vágott virág szára, két oroszlán alszik a síkon, a rothadó húsból az édes szag éveket könyvben a lap megáll és ledől, éjfél múlt, rács az ágyon, szív magába, leküldesz betétért, a gyertyaláng körül zacskó az öröm mélységes szégyen, öt csepp a csomagoláson, eső esik savanyúcukor, fehér golyó kiszívja a színeket a balkáni Vietnámban, fához szögezed gellerrel a lyukba, jégkrém az orgazmusból, áll a belet, körülfut a bandázs a törzsön, az ábécéből, ostyába harapsz. a légzés, mondod, hüvelybe száradt hymen, örülsz Eszternek nevezzük, a negatív allergiatesztnek a röntgen előtt, gyújtsunk gyertyát, muta cum liquida, leteszi a fonendoszkópot először a szókincs, az orvos, Rigába olcsó repülni, nincs pollen, aztán a beszéd, a másikról rátapadt feromonra gerjedsz, aztán az aztán, az szopat a Drezdában leizzadt kamionos. vagy, amit mondok.

8 9 SZÉPÍRÁS

Géczi János

11 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Ányecska lehet, hogy négyszer annyi idős, mint én, de három- ne három műszakba osszák be, hanem kizárólag nappalisként ajándékot. Olykor Ányecska elhagyja a rábízott, előre kifizetett työs ruhájában álldogál, azt állítja, hogy a tiszteletünkre vette szor biztosan. Nem lehet jól megítélni a korát. Szüntelen ne- alkalmazzák. A szőnyeggyárba járnak dolgozni a telep asszonyai. cuccokat, majd pedig a szerencsétlensége felett keservesen zokog, fel, pedig ahhoz, hogy átöltözzön, a délutáni sétáját abba kel- vetgél, és olyan telt az arca — amúgy tojásdad formájú, mert Ányecska testvérét és gondozóját ők protezsálták be. és keresi, hová rakta a délelőtt egyre nehezebbé vált csomagját. lett hagynia. Azt mondja, hogy rég otthon a helye, Goncheh az álla valamivel nagyobb a kelleténél —, mint a hároméves Ányecska azonban nem egy-egy pillanatra méltóságos, mi- De mindig megtalálják neki. Olykor a járókelők utánahozzák és aggodalma dühhé alakul át, látja a szemétben, amelyet a járda lánygyermekeké. Az egyetlen, aki sosem hagyja el a kolóniát. vel az egész napja lassú. Az, amikor felébred, és kidugja a pléd elbeszélgetnek vele. Többnyire, mondják, látják, hogy jól van. mellett várakozva figyel. És keresztet vet, amikor kiszállunk az Ha olyan utcára téved, amely az orosz negyed határán húzódik, alól apró lábfejét, megforgatja a bokájánál, hogy megállapítsa, Kérdezni nem kérdezik. Majd sürgetik, menjen haza, közeleg autómentő kabinjából. A nyakamba borul, ezen a napon má- akad valaki, aki rászól, hazaküldi, vagy, ha nem jött el a hazame- milyen hőmérsékletre számítson, ha kicsusszan az ágyból, s an- az ebéd ideje. sodjára is ölelésben részesülök, büdös a ruhája, büdös a szája, net ideje, a belső sikátorok felé irányítja. Miután útjára indítják, nak megfelelően töprengjen, melyik ruháját öltse fel, az, ami- A lassú nézés megtanulható. Magam is eltanulom eltolom magamtól, de nem érzi, hogy mennyire ellenemre van, kicsit hevesebben csapkod a két kezével, az egyikkel a magasban, kor kivánszorog a mosdótálhoz és cica módra megmosdik, az, Ányecskától. Egy napon meglátom, hogyan hasad fel egy báb, hogy hozzám tapad. Jerma meghatódik Ányecskától, de aztán a másikat maga elé nyújtva, és szitkozódik. Azon a nyelven, amit amikor beveti az ágyat, azaz foldott-toldott takarót borít az s miként búvik ki a barna tokból a lepke. A másikon, hogyan elirányítja, induljon haza és adja át Gonchehnek az üdvözletét, csak ő beszél és ő ért. összegyűrt ágyneműjére, az, amikor elkezdi szólítgatni a húgát, hasad le egy kőszilánk az áthevült sziklából. Sorra érkeznek a feltétlenül mondja meg neki, hogy velünk nem volt és nincs — Mit csinálsz, Ányecska? — szólok rá. Gonchehet, aki a konyhában szorgoskodik, mivel nem találja korábban sosem látott jelenségek, meglátom, hogy egy alma el- semmi gond, miért is lenne. — Nézek. a szép szandálját, s nem tudja eldönteni, ezen a napon milyen rágásakor kiperdül a fogmederből az elöregedett fog, a vakme- — És mit nézel? melltartót illő felvenni. S amikor végre fölkészíti magát a napra, rően vigyorgó arc alatt lappangó ijesztő koponyát, meghallom a — Verebet! takaros kinézetűre, és amikor besétál a konyhába, hogy az asz- köszönésben megbúvó gúnyt, s az apámhoz időnként betérő, az — De hiszen hadonászol! Elrepül! talnál elfogyassza a reggelit — joghurtot s mindig egy vékonyka érkezésükhöz képest többnyire elkeseredettebben távozó isme- — Nem, mert lassan nézem! kenyérszeletet, majd pedig gyümölcsöt —, és amikor elbúcsúzik retlenekben a félelem szagát is megérzem. Ányecska a lassú nézés nagymestere. Órákig tart, amíg Gonchehtől. Akkortól a napja lassúbb lesz, miért pörgetné fel Akadnak helyzetek, amelyekben a megfigyelt események, megfigyel valamit, legyen az a házfal tövében kinőtt, kövér le- azzal, hogy felhagy a lassú nézéssel? tárgyak, jelenségek erősebbnek mutatkoznak nálam. Nem lá- velű porcsin, az iromba szőrű macska, amely a reggeli napfény A lépcsőház, a rozsdafoltos korláttal. A postaláda, amely- tom elég lassúan a förgetegben a villámlást, márpedig Bakuban aszfaltra terített sávjában napozik, vagy a sárga narancshalom, nek elveszett a kulcsa. A dróthálós üvegajtó, amelyet csapdos a bizonyos évszakokban sokszor fordulnak elő. Nem látom azt amelyet az üzlete egyetlen lépcsőfokára, a vékony lécekből össze- huzat, és az egykori házmesterlakás lakója, aki ordít, ha csapó- sem, hogy durrdefektet kap a kocsink, amikor pápká a kőkor- szegelt ládában megdöntve helyez ki a zöldséges. Kitartó. Pontos dik a bejárati ajtó. A járdára levezető betonlépcső, amely alatt szaki rajzokhoz visz minket — Jermát és engem —, nem látom munkát végez, ez az egyetlen feladat, amit észben tud tartani. A leláncolt kerékpárokat tárolnak. A csenevész, gömb alakra met- a mellettünk elszáguldó dzsipből minket bámuló emberek vi- pontosságot. Ahogy összeszedem a részleteket, és értelmezhető szett koronájú fák, amelyek tövét kutyaszarral trágyázzák. A rö- gyorgásának az okát, és azt sem, hogy a segítségünkre érkező egésszé rendezem, azt hiszem, azért néz így, mert kedvét leli az vid utca, amelyben a betonból készült sorházak magasodnak, s trailer sofőrje miért áld meg azon nyomban, amikor kiszáll a állandóságban. Meglehet, csak kedvét lelné, s leginkább azt ku- mind négyemeletes. Az utca torkolata, ahonnan elkezdődnek a kocsijából, és megszemléli az oldalán heverő, szétszakadt kerekű tatja, mely dolgok képesek változatlannak maradni. Némelykor régebben épült, polgárinak mondható tömbházak. Amelyeknek autóroncsot. szempillantásnyi idő alatt megváltozik a világ, az árnyék pereme széles a bejáratuk, és oly nagy a lépcsőházuk — némelyik többel Magához ölel, megszemléli az arcomat, áttapogatja minden néhány milliméterrel tovább csúszik, szirmot bont a ligetszépe, rendelkezik —, hogy akár egy házgyári lakás beléjük fér. A kosz- porcikámat, veregeti a hátamat, és mindenféle kérdései vannak, és máris nem az, ami volt akkor, amikor megpillantottuk. A lott házfalak. Némelyik tövében gaz zöldell, zöldebben, mint a amelyeket az első órán tett fel egykor a tanulók számára a taní- macska lustán nyújtózik és odébb áll, kiderül, hogy szőrét vesz- járdaszél füve, mint a fák levelei. Nyitott ablakok. A balkonok tónk, hófehér a fogsora, mentolos a lélegzete, aztán a hónom alá tett a farka. A lassú nézés annak az ígérete, hogy a pillanat eltart korlátján szőnyeg, száradó törülközők. Trafik. Játszótér, gyere- nyúl, megemel, feldob és elenged, s hogy nem nyögök, elégedet- az öröklétig. Vagy hogy a pillanat örök. Ányecskának saját eljá- kek és babakocsis fiatalasszonyok. Jerma. ten visszahelyez a földre, és nekiáll a munkájának, hogy az autója rása alakult ki a jelen és a jövő közti határ elbontására. Jermának mindenkor kerül néhány kedves szava platójára csörlővel felvonszolja a kocsink maradványát. — Mit találtál, Ányecska? Megfázol ebben a hideg szélben! Ányecskához, amelyek elhangzása után arra kéri, hogy adja át Hazafelé menet a hátsó ülésre ültet, Jerma és pápká közé. — szól valaki rá, de Ányecska rögvest átalakítja a szeles napot üdvözletét a húgának. Jerma jó viszonyt ápol Gonchehhel, oly- A mellette lévő anyósülés üres marad. Arról beszél, hogy a kö- langyossá. A köszöntést nem-köszönéssé. A rémítő kiáltást di- kor este, ha Gonchehnek a sok teendője ellenére jut rá ideje, a vetkező hétvégén hazautazik a szülőfalujába, ahol, bármennyire csérő hanggá. házunk előtt találkoznak, s mindig Jerma végzi be a rázgovort. hihetetlen, földműveléssel foglalkoznak a helyiek, nem állatok- — Már itt a nyár! Rám hivatkozva. kal, ahol a talajt nem szennyezte be eddig az olaj, nincs a földben — Akkor se állj olyan hosszan a huzatban, vagy legalább A lassú nézésű vénlány — Jerma magyarázza el, hogy az semmi, nemcsak gáz, de víz sem, azt állítja, éppen ezért élnek gombold be magadon a kabátodat! éltesebb nőt, ha nincs párja, ami bármi okból lehetséges, vén- békességben, a faluban nemhogy nem laknak idegenek, de a — Ányecska, menj haza, itt az ebédidő! — figyelmezteti lánynak nevezzük, majd idővel egyedülálló hölgynek, vagy vén- környékére sem vetődnek, bár van nekik néhány zsidójuk és egy valaki más, valahol s valamikor máshol. Lehet, hogy az akvarista, kisasszonynak, ámbár nem lenne illő ekként szólítani — békés örmény családjuk, ők időtlen idők óta ottaniak, olyanokká vál- akinek a kirakatba helyezett vízmedencéjében tátogó sügéreket teremtmény, s mindennap ugyanazt az utat járja be. Saját az tak, mint az időtlen idők óta ott élő azeriek, úgy mesél, mint aki bámulja, lehet, hogy csak a délelőtti sétáját befejezett, maga is útja. Az egyik vegyeskereskedésben a cekkerébe teszik az üveg tényleg boldog, elégedett, nincs a mondandója mögött semmi ebédre igyekvő, részvéttel telt járókelő. tejet, a másikból kilép a tulajdonos, és maga helyezi a krumplit rejtélyes, jól látom, pedig olyan a fizimiskája, keskenyre húzott Ányecskát a testvére gondozza. a tej mellé, vagy néhány zacskó fűszerkeveréket, amit munkába a szeme, megnyerő a modora, olyan nagy a marka, ahogy pápká — Ányecska, ígérd meg, ma nem leszel annyira méltósá- menet megrendel Goncheh. Olykor padlizsánt, gránátalmát és mondja utólag, otthon, mint egy haramiáé. gos! — kérleli húga, amikor reggel, hogy a tűzhely szélén lefedi egyebet adnak neki, amitől a szokásosnál derültebbé válik, fel- Ányecskát, pedig amikor hazaérünk, este van, a házunk födővel az ebédre Ányecskának kikészített ételt, elindul a szövő- húzza az ínyét, úgy mosolyog. Ilyen esetek után, másnap, mun- előtt találjuk. Tőle szokatlanul a járda peremén guggol, mint egy gyárba, ahol dolgozik. Ahol rá lehetett venni a főnökséget, hogy kába menet a zöldségest is érinti Goncheh, és megköszöni az nagy, pöttyös tollazatú madár. A szandálját piszkálja. A pöt�-

12 13 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Ozsváth Zsuzsa

Könnyű Sirató

Két cserép szobanövényünk alkalmazkodott a körülményekhez. miért mennek tönkre fiúk apáikba A nagylevelű fény felé forgatja szárait, a másik falnak dől. segítséget miért nem fogadnak meg Elmúlt karácsony, és senki nem jött kopogtatni az újév okán. inkább róják az utcákat porzó esőben Bár jól esett volna, ha valaki, akár pénzért, milyen súlyos árnyék ballag mögöttük de helyettem is reménykedik a boldog kezdetben, félnek tőle de nem tanultak sírni boldog folytatásban. egy férfi tűr a kapunál összecsuklik Sötét idők járnak erre, és nehéz puttony a remény. Hát elmúlt karácsony, ajándékok kibontva. szapora léptek visszhangzanak egybenyúló Néha szédülök, nem tudom, mi történik a testemben, szobákon át végtelen bérlakásban bár vehetnétek és ehetnétek, legyen könnyű a föld. Ne féljetek. a keserű kisfiúk nem tudnak játszani Nem fog összedőlni a ház, hiába lakik az ördög a részletekben, a keserű kisfiúk egy felnőttet rejtegetnek a tömítésben tanyázik valami isten. a szomorú férfiak egy kisfiút ringatnak Két cserép szobanövényünk alkalmazkodott a körülményekhez. a szomorú férfiak magukban maradnak A nagylevelű vak reményt dédelget, a másik vakon is szeret. fejjel a beleikben a zsírjukban a májukban a jobb a bal a jobb a bal pitvarban kamrában

a nagyfiúk nem akarnak játszani a nagyfiúk nem hisznek istenben a nagyfiúk nem hisznek apában apa nem akar játszani apa nem hisz istenben apa nem hisz a fiúban

szapora léptek visszhangzanak egybenyúló szobákon át végtelen bérlakásban

14 15 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Nyerges Gábor Ádám

Mediterrán mindenáron / minden hiába

A térség lakói többségükben a meleget szeretik. a bögrét eltörte (véletlenül), És emellett ódzkodnak a csapadék bármely formájától. a neki készített vászontáskát elhagyta. Friss levegő beáramlása esetén kisebb pánikba esnek. mint a viccben a többszörösen amputált A térség lakói nem mediterránok. katona, aki „részletekben dezertál”, úgy De a térség lakói így képzelnek el egy mediterrán embert. hagyja el, darabonként, múltjának összes A térség lakói tehát, ha módjukban áll, bizonyítéka. mintha csak lenne bárminő pállott, légmentesen zárt helyiségekben szeretnek tartózkodni. feloldozás. mintha csak egyszeriben meg nem történtté válna bármi, A hírek szerint a térség egyik lakóját egyszer megharapták de bizonyíték híján is marad a buszon, mert ablakot nyitott. az emlékezés viszkető érzése, A térség lakói többségükben nem harapnak, de többségük akár egy régi arc fájdító kontúrjai nem avatkozik közbe, ha harapásos eset szemtanúja lesz. egy készültekor még boldog fotón. A térség lakói tehát, mondhatni, passzívan harapáspártiak, véletlen igazságszolgáltatás sincs, többségükben. ahogy szerencsés véletlen sem, csak A térség lakóinak többsége többnyire nem hisz a többségi maga a szenvtelen, darabolós gyilkos demokráciában, de bizonyos lényeges kérdésekben, mint véletlen. a dilettáns restaurátor, ahogy rossz például az időjárás, előszeretettel hivatkoznak rá, amennyiben vegyszerrel keni el a festmény színeit. a többséghez tartoznak. ettől még minden épp úgy marad, ahogy volt, minden hiába. a veszteséget, egykori A térség lakói, tehát, többségükben, ne szépítsük, büdös boldogságok mementóinak tünedezését helyeken, izzadva töltik idejüket, hangosan beszélnek, egykedvűen konstatálja hát, kétbalkezes, kipárolgásukba a jó idő dicsérete és a hűvösebb, nyirkosabb gondolja, ennyi, olyan, mint egy menet napok panaszos emlegetése keveredik. közben bohózattá fércelt dráma, még A térség lakói, maguk sem szépítve, többségükben úgy fájni sem tud rendesen. persze találják, hogy többségükben igénytelen, testszagú és rossz botorság is volna direkt még jobban modorú emberek. óvni veszteségei maradványait — A térség lakóinak többsége mindazonáltal, ezt hangoztatva ha már emlék, ha már mindenáron, egyben úgy véli, hogy mindez pont őrájuk, egyénenként, kötelezően maradnia kell valaminek amúgy nem jellemző, de a többségre, sajnos, igaz. valami helyett, így a legpontosabb: darabokban vagy hiányában. A térség lakóinak többsége a többségtől eltérő véleményt ez így egész találó, frappáns, csettint megfogalmazni, mi több, büszkén hangoztatni csak halkan, nyelvével, már-már szerencsés véletlen. diszkréten, kisebb csoportokban szeret. Például affélét, hogy nem szeretik a kisebbségeket. Valamint, immáron eggyel hangosabban, hogy valaki csukja már be azt a kurva ablakot, legyen szíves.

16 17 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Adrian Duncan

18 19 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Minden reggel három dolog ébreszt. Először is annak a felső Amikor épp nincs munkám, próbálok írni. Néha van egy egy órára lakik a várostól — mondja Sebastian, miközben óva- tam a zihálást, lehajolt és megcsókolt, hosszan és puhán, és azt szomszédomnak az ébresztőórája, aki utcaseprőként dolgozik a vagy két hetem, és akkor beülök egy, a lakásomhoz közeli ká- tos pillantásokat vet rám. — Elfelejtettem, hogy holnap reggel mondta, hogy addig nem száll le rólam, amíg rendesen meg nem helyi önkormányzatnál; másodszor az a rengeteg repülő, ami ke- vézóba dolgozni. Nem drága hely, ellenben kellemes és csen- Triesztbe utazik két hónapra, és szükségem lenne a mézre, mert dugom. Nem kellett aggódnia — fiatal voltam —, és perceken let felé húz át a város fölött az égen, egyik a másik után, mintha des; lakkozott lágyacélból és makulátlan felületű fából készült teljesen kifogyott a készletem. Nem kértelek volna meg rá, mert belül már újra keféltünk a fa tövében, ő suttogott és nyögdécselt, óriás körfűrészek szabadultak volna el és szakítanák keresztül az bútorokkal van berendezve, a díszítés minimális — nincsenek látom, hogy dolgozol, de el tudnál menni érte? a válla rázkódott a fűzfa lombkoronája alatt, újra elélveztem, eget újra és újra, egészen addig, amíg — úgy képzelem — az párnák, zene sem szól. A tulajdonos nem enged be gyerekeket, Megnyálazza a cigarettapapírja ragadós szélét. sokszor, százszor: azt hiszem, így lett Horst. égbolt már csak örvénylő kék rombuszok apró darabjaiból áll; babakocsival érkező felnőtteket, apákat lapos mellükhöz szorí- — Ötvenet fizetek érte, csupán két óra vezetésért. Használ- Hat hónappal később átköltöztem abba a városba, ahol Bet- harmadszor pedig Christian, négy gyermekem közül a harma- tott csecsemőkkel, nőket kisgyerekekkel; senkit, aki megzavar- hatod az én lakókocsimat; a tank tele van dízellel, elég masszív tina élt, oda, amit most otthonomnak nevezek, és amitől most dik. A nevét Krisz-tí-annak kell ejteni, legalábbis a feleségem, hatná a csendet. A kávézó tulajdonosa, Sebastian készségesen és autó. pont egy órára vagyok, a fényszóró épp csak hogy megvilágítja a Bettina így rendelkezett, amikor egy barátunk kölcsönkért au- szigorúan magyarázza el minden, gyermekkel érkező embernek, Némán nézek ki az ablakon. hatalmas hópelyheket, ahogy lecsapódnak az előttem lévő útra, tójának hátsó ülésén megszülte őt; útban a kórház felé az autó- hogy miért nem jöhetnek be, azok pedig utálják őt. Mindig el- — Kérlek — folytatja. — Engem várnak a vendégeim… kiismerhetetlenné téve azt. Végül megérkezem egy lapos tetejű, pálya vészleállójában rostokoltunk miután elfolyt a magzatvíz. mondja, hogy neki is három gyereke van, de szükség van egy Kapsz ebédet is, mit szólsz? kis viskóhoz, és mivel az eszembe sem jut, hogy ez lenne a kere- „Krisz-tí-ann!”, üvöltötte, miközben én mentőért telefonáltam, csendes helyre ebben a városban, olyan helyre, ahol lehet számí- A lakóautóban ülök, kifelé tartok a városból. Az autóút sett tanya, lehúzódom, hogy megtudakoljam, merre kell tovább de mielőtt segítségünkre siethettek volna, Christian már megér- tani a csendre, és az ő kávézója ilyen hely. Hagyományos kony- egysávosra szűkült, és a havazás továbbra sem hagyott alább. mennem. Egy középkorú hölgy nyit ajtót, haja sötét, nemrég kezett, és kieresztette vékony hangját, fel, az égbolt felé. hát vezet: krumpli, káposzta, hering, tojás, retek, cékla, hagy- Korábban egy kis, narancssárga hókotró dolgozott előttem, de festette, és amikor megkérdezem, hogy hol van a méhésztanya, Bettina viszont fázott, kimerült, szomjas és nyugtalan volt, ma, kolbász. Minden fogást gondosan és finoman készítenek el, most már a szembejövő sávban közeledik, miután megfordult ahol a Berg család él, elmosolyodik és félrebillenti a fejét. a combja csupa vér, én pedig az önkívület határára kerültem az Sebastian pedig nagyon előzékenyen bánik velem. Amikor ott a megyehatárnál. Az utat fekete-fehér hókupacok szegélyezik, — Te vagy Sebastian embere? aggodalomtól. Miután a mentő ajtaja becsukódott és a kocsi vagyok, a kávézó gyakran órákig üres, én meg ülök, körmölök és elkezdett sötétedni. El vagyok keseredve a kocsi miatt; ne- — Igen — mondom lelkesen. Eltűnik a konyhában és Bettinával és Christiannal útjára indult, hazamentem, forró cso- vagy gépelek, Sebastian hátul főz vagy cigarettát sodor, húsz- hézkes, hátsókerék-meghajtású, és akármikor egy emelkedő- néhány pillanattal később újra megjelenik, négy darab pakkal, koládét készítettem és felhívtam a szomszédot, hogy jelezzem, percenként rágyújt, hogy elűzze az unalmát meg a frusztrációt, höz vagy lejtőhöz érek, az első kerekek összevissza csúszkálnak, mindegyikben tizenkét üveg méz, mindegyik üvegen piros fedél, hamarosan átmegyek a két idősebb gyerekünkért, Horstért és ami abból fakad, hogy ki kell majd dobnia az egész, vagy majd- néha teljesen elveszítem az uralmat az autó felett. Sebastian azt oldalukon halványkék címke, rajta a dísztelen, fehér, nagybetűs Davidért. Utána bekapcsoltam a gázfűtést és lefeküdtem a ka- nem az egész főztjét. És mivel csendes vendége vagyok, gyakran mondta, hogy Mrs. Berg két mérföldre lakik ennek az útnak a felirat: BERG MÉZ. napéra. Ahogy az arcom és a karom lassan átmelegedett, felpat- megjelenik mögöttem, és szó nélkül letesz egy tányérka ételt az 16-os kijáratától, ami egy északi, folyó nélküli városka felé ve- Elindulok, a hátsó ülésre, egy vastag, szőrös takaró alá helye- tantam, kis lakásunk konyhájába rohantam és belehánytam a asztalra, egy kis, pasztellzöld szalvétába csomagolt villával, majd zet, ahonnan Sebastian első felesége, Karin származik. Sebasti- zem a mézet, és bemászom a volán mögé. Ülök a szürkületben mosdóba. Aztán gyomrom rettenetes kavargása közepette arra ahogy elsétál, én halkan utána rebegem: „Köszönöm, Sebastian”. an egyszer elmesélte, hogy Karin családja, a Poteckiek, nemesi és a kis lakásra gondolok, ahol Bettinával és a négy kisfiunkkal gondoltam, máris milyen különleges kapcsolat van Christian és Ma rendkívül békés a kávézó. Odakint sűrűn esik a hó. Az család voltak, legalábbis a negyvenes évekig, amikor a szovjetek élünk. Emlékszem, amikor Sebastian értem jött, hogy igyunk köztem, elvégre én hoztam a világra, vagy legalábbis segítettem ablak keretbe foglalja a hulló pelyheket — amelyek egytől egyig jöttek, feldúlták az országukat és tönkretettek benne mindent, egyet az egy héttel korábbi könyvkritikám örömére, ami egy va- ebben, vagy legalábbis én láttam őt először a maga teljességé- a megszámlálhatatlanul lebegő univerzumokat rejtik magukban. ami nemesi volt. Úgyhogy a Potecki család elment nyugatra, le- lamirevaló, bár kevéssé olvasott londoni folyóiratban jelent meg. ben — még ha elsőre kissé dicstelen alakban is. Akárhogy is, a Egy férfiról írok, aki növekvő figyelemmel hallgatja, ahogy egy telepedtek az új országban, ebben a városban, hogy aztán szőr- Beléptünk a kocsmába — kis, füstös hely négy utcával ar- harmadik dolog, amire felébredek reggel, a kis, szőke Christian, másik ember az aznap reggeli álmát meséli, amiben látja az ágya mék és nemesbútorok hamisítványaival kereskedjenek a helyi rébb, a macskakövet simára mosta a szitáló eső —, leültünk a most már majdnem hatéves, és csöndben mászik fel az én gyö- szélén lógó lábát, de rájön, hogy nem tudja felvenni a zokniját; arisztokrácia köreiben. Amikor Karin hozzáment Sebastianhoz, pulthoz, és Sebastian elmesélte Franknek, a török kocsmárosnak nyörű Bettinámmal közös ágyunkba. nem azért, mert lebénult, hanem mert elhagyta a testét, és el- a család úgy érezte, hogy lefelé házasodott, mivel Sebastian túl az ünneplés okát. Frank hozzácsapott a sörünkhöz két kis pá- A legfiatalabb fiunk, Karl, most kezdte az óvodát, úgyhogy kezdte kívülről figyelni saját halálát. De mivel a férfi boldogan könnyelmű, túl rendes ember volt, tökéletesen egyszerű, vala- linkát, amit egyszerre húztunk le, majd amikor koccintottunk a Bettina visszament dolgozni jogi asszisztensként. Ügyvéd volt, élt, és továbbra is élni kívánt, valamint el akarta kezdeni a napját mint hozzájuk és az ő Karinjukhoz képest ambíciók nélküli, sörrel, Sebastian rám nézett. amikor először találkoztunk, de amikor megszületett az első gye- azzal, hogy felveszi a zokniját, rendkívüli csalódottságot, majd mire állítólag Karin azt mondta, hogy jó, rendben van, nem — Nagyobb lakásra van szükséged. rekünk, Horst, lejjebb csúszott a ranglétrán és részmunkaidőben elviselhetetlen közömbösséget érez a halálával kapcsolatban, ami érdekel, ha többet nem látlak titeket, mert Sebastian jó ember — Tudom — mondtam, kerülve a pillantását. — Tudom. kezdett el dolgozni egy ügyvédi iroda teraszos épületében, csu- majdnem azonnal, és egészen mélyen átalakul a teljes elhagya- és szeretem őt és vele fogom leélni az életem. Megpróbálom el- Kikukucskálok a Berg család világító ablakaira, összedörzsö- pán három macskaköves utcányira a lakásunktól. Nekem alkalmi tottság érzésévé. A férfi aztán rájön, hogy képtelen sírni, és az képzelni ezt a szenvedélyes nőt. De ahogy magam elé idézem a löm a kezemet, beindítom Sebastian kocsiját és rákanyarodok a munkáim vannak. Legutóbb a helyi pékség kenyerét árultam a anyátlanság, a halál hirtelen jött, határtalan tudatának magánya fantomot, a kép átalakul, és már Bettinát látom magam előtt, csúszós útra. A leheletem kavarog, gomolyog előttem, mintha piacon. Órákig álltam a nagydarab, külvárosi emberek között és gyűlni kezd, halmozódni, és olyasfajta érzelmekbe csap át, amik- amikor egy évtizeddel ezelőtt először találkoztam vele egy kocs- egy halom agyvelő lenne párából, aztán lassan eloszlik, ahogy árultam az újságpapírba csomagolt, sokmagos kenyeret. Télen egy- nek a leírására nem talál szavakat, még álmában sem. Ezzel az mában, a szülővárosomban rendezett zenei fesztivál alkalmával. gördülök előre az autóval. re nyomorultabbul éreztem magam, és eldöntöttem, hogy valami érzéssel ébred, majd fokozatosan burkolja be a megkönnyebbü- A kocsma hátsó végében ült, késő volt, az éjszaka meg zajos. Vi- Küszködve haladok, és ahogy ráfordulok a városba visszave- benti munkát keresek. Itt mindig hónapokig havazik, mígnem lés legalább három árnyalata… De képtelen vagyok a jeleneten lágosbarna bubifrizurája volt, hatalmas, kék szeme, szép, enyhén zető főútra, az teljesen kihaltnak tűnik, és egyszerre csak világos- minden végleg leáll. De a város találékonyan küzd az udvarokat kívül is megjeleníteni a férfiakat, vagy elképzelni, milyen lehet izmos, egyenletesen barna karja. Egy pohár sört kortyolgatott, sá válik, mekkora őrültség ez az utazás. befedő vastag hóréteg ellen, valahogy úgy, mint a hosszútávúszók ezt a többrétegű megkönnyebbülést érezni, leírni, és különben és tudtam, hogy csak átutazóban van, és valószínűleg soha többé Lelassítok, majdnem megállok. A hó olyan vastagon hull, a part közelében, ahol a víz tele van zsírral, filccel és nyúlüreggel. is, Sebastian előjön a konyhából, leül az előttem lévő padra és nem fogom látni, úgyhogy elkezdtem beszélgetni vele. Később, hogy alig látom mögötte a határtalan sötétséget, úgyhogy el- Viszont tavasszal az időjárás bámulatos; nyáron mindig túl mele- miközben cigarettát sodor, megkérdezi: ahogy részegen botorkáltunk az utcán, bevezetett egy kertbe, kezdek lehúzódni, de már túl késő. Egy hatalmas teherautó gem van, az emberek a parkban egész nap meztelenül heverésznek — Peter, ne haragudj a zavarásért, de tudsz vezetni? lenyomott egy fa tövébe, lehúzta a nadrágomat, felemelte a far- oldalvást csúszik felém. Olyan türelmesen, csendesen és elke- a magas fűben, gyönyörű végtagjaik az ég felé merednek, mint a — Tudok vezetni — mondom én. — Nem szeretek, de tu- merszoknyáját, leereszkedett az ölembe és azt mondta: rülhetetlenül közeledik, hogy éppen csak összegömbölyödöm, kistestű állatoknak, amikor szinte részegen imbolyognak a száraz dok. — Ne élvezz el, kérlek. és várom, hogy az elefántméretű lökés megérkezzen, és amikor ragyogásban; utána az ősz különböző színekben pompázik, szin- — Egy szívességet szeretnék kérni. El tudnál menni a mé- Elélveztem, özönvízszerűen, mivel három éve nem megérkezik, semmi nem törik vagy csattan, mégis úgy érzem, tén gyönyörű, aztán a tél, et cetera… zért, amit a termelőmtől, Mrs. Bergtől rendeltem? Már öreg, és szexeltem; hosszan és alaposan mentem el. Miután abbahagy- hogy azonnal irányt változtatok, simán és feltartóztathatatlanul,

20 21 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

hátrafelé és jobboldalra, egészen addig, amíg az egész kocsi átfor- dul, és én fejjel lefelé kalimpálok, nagyon lassan haladok valami nagy fehérség felé, és ahogy fokozatosan át- és átfordulok, ígére- tet teszek, hogy veszek egy nagyobb házat a gyerekeimnek, mes�- sze a repülőktől, és messze a második hálószobában lévő négy kis ágytól, messze a felső szomszéd ébresztőórájától, és messze Sebastiantól. Végül a tompa forgás megszűnik, és én fejjel lefelé fekszem, a hátam a kocsi hideg szélvédőjéhez nyomódik, min- den teljesen mozdulatlan, és ahogy várok egy újabb rázkódásra vagy fordulatra, látom, hogy a sok mézesüveg eltörött, és tartal- muk szétfolyik a fölöttem lévő ülések között.

A szöveg eredeti megjelenési helye: Adrian Duncan, Honey, the moth, 2017/31, 29—31.

Fordította: Rácz Júlia

22 23 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Magyar Eszter Csenge

Szeretők a panoptikumban Hangtorlaszok

Számítottam-e arra, Kannádból gőzölgő dzsinntudat hogy egy pillanat múlva — ez az utolsó, legféltettebb darab, melyet kódexszagú, szabályos arcodat felavatja a tér, nálad hagytam önmagamból. kiterjedsz körülöttem, Most visszakövetelem. a belőlünk áradó léptek lassú tartozásukat leróják, Indulnék érte, de te elköltöztél azóta feltápászkodunk, a tércinegék közé, homlokodon fekete viaszlázban madárorgánumokban leltél rá újra eltévedt hangodra. egy szentjánosbogár járni tanul, Egy pisszenésnyit se aggódj, én is ismerem ezt a dörgést, és a csonka szárnyú elmerabló fényében amikor félsz az emberektől, s mégis elfogadod adományaikat, még megpillanthatod, etetőről etetőre fakadsz, ahogy homorú szemeim üregéből mint akit, ha küldetésének teljesítéséből kizökkent kirajzanak a pupilla-verziók? a körülötte tátongó önzetlenség, hirtelen megtorpan, hadd törjön elő torkából a csend. Két ilyen százlábú szobornak, mint mi, nem kellene vánszorognia, Másnap reggel ismét új fészket raksz, olvadó karjaink egyszerre nyújtózkodhatnának az ég és a föld felé, majd eltátogod: kávét, teát te aztán többé sohasem iszol. ám csak összeakadt bokákkal, fehér viaszpáncélba burkolózva Így biztosan nem vetetik elő aranyló készletedet. hemzsegünk a másik félig befagyott, kásás tekintetében. Benne figyelő dzsinnszememet. Most még hideg van, túl sok a libabőr, s mintha bádogembereket kellene megműtenünk, Megérkezem, csengetés nélkül beállok úgy tapogatózunk, hova varrjuk a gombokat egymás mellkasán. az ajtókeretbe, a hajlék ebben a pillanatban nyitott és üres, pitvarod tépett fűzfagallyakból összetákolt, átmeneti közterület, ahol, ha nincs riasztód, életed se lehet. Tagadod, hogy éppen ünneplődet viseled, hogy üres éléskamrádban, várakozás közben remegve öltötted fel csontod frissen mosott, fehér szövetét, de a nyers föld porcelánhúsa nem felejt, még most is rezonál, asztalhoz ülünk, s én úgy teszek, mintha nem venném észre ezt az árulást, holott bőröd vörös szirénájával te is leleplezed elvékonyodott belső ámulatodat, hogy villanypózban lebegő kísértetként lüktetünk egy feketedő zongoraszív billentyűzavaraiban.

24 25 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Mutatványosok

Szeded a sátorfádat. Szögek, vállfa, kispolc — tárolod magad a térben. A napi rutinnal alkudozol. Varangynyelvvel legyekre vadászol, ha a feldagadt bohócorr nem kap szimatot. Hidegvérrel átugrasz az izzó hullakarikán, kioltod a veszélyt, a türelmet. Gólyalábon már túl magasra nyúltál a repüléshez.

Mi lett volna, ha tagadva a szerepeket tovább indulsz, hogy aztán ráérősen vonulj át a homlokodra húzott zebra-ráncokon? Kötélen tekergő mozdulatokból bújsz elő, egy bebábozódott hernyó mohó szabadulása utáni döbbenet a tekintetedben: szaporán visszaüt a szíved, a gondtalanságtól. Ám a lepkeszárny megalkuvás, kitárt karokkal szaladsz előre, utad közben éhes madarakat kavargat fölötted a szél, hunyorgásuk terhét a válladon cipeled, hisz fejtetődön egy vékony, múltba lógó csápon testidegen emlékként csüng egy rovar-preparátum.

26 27 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Kántor Zsolt

Átlagember tejszínhabbal Teszt És jéggel A látszat testet ölt

boldogság aludni egy jót újpesttől Tegnap meghunyászkodtam, ma fellengzősen opponálok. kőbányáig a kék metrón ha épp nem rekonstrukció Jéggé fagyott forrásban az empátia állott. zajlik és át kell szállni egy buszra Az opportunista ego volna a szellem temploma? amely a cigány muzsikusok teréig viszi Nem vagy a képmásom. Lelkedből kilátszol. a befogadót akinek a fejében permanensen pörög egy forgószínpad Fényképezem a szád. Ajkaid mögött jászol. Jézus épp Napóleonnal sakkozik Lehetetlenség embert imádni. A mámor ostoba. a francia hadtest vesztésre áll Az ösztön érzékel és szerkeszt. Máté pénzügyi revizor volt. de a kávéházba betoppan Nagy Sándor Márk pap. Lukács orvos. S dekonstrukció lett az ige. és tanácsokat ad Arisztotelészről beszél és Diogenészről S a kontextus, akár ma. Korifeusok, farizeusok. vigyen magával a csatába okos embereket Mária ember maradt. A mai valláshoz semmi köze. a taktikai érzékről és a felfogóképességről Minek rágni a gittet és szopogatni a követ? s arról hogy gondolkodás nélkül vesse bele magát a harc sűrűjébe A tiszta észt ajánlom. A szellem fenomenológiáját. és keresse Istent — Nietzsche Antikrisztusát. A bizakodás ne legyen ábránd. s utazzon metróval ne automobillal A kompromisszum maga a gordiuszi csomó. Szivárvány. ne aludjon túl sokat hanem írjon naplót boldogság történelmet írni egyetlen éj égisze alatt látja a tudat miként múlik el ami megmarad

28 29 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Telléry Márton

30 31 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

Viola reggel 6.25-kor ébredt a telefon jelzésére. Férje nem volt — Jaj, de kár! Nincs másik? Gondolkodás nélkül felpattant, és rendelt egy pohár sört — Biztosan. Nekem fiam van, ő már nyolcéves. Egyéb- már az ágyban — hallotta krákogását a közelebbi fürdőszobából. — Tudtommal nincs. Tessék jönni, segítek! Csak egy emelet meg egy vodkát. A kiszolgáló csodálkozva nézett rá, de szó nél- ként… ha már így összetalálkoztunk, később szívesen beugranék Vécére ment, majd a konyhába reggelit készíteni, és tízórait pa- az egész. kül kitöltötte — két angyal tartotta az alkarjára tetovált koronás felköszönteni a kislányt. De csak egy percre, ha nem zavarok. kolni a fiának. Hét előtt tíz perccel felkeltette a gyereket, meg- Fölfelé még lassabban haladtak; a néni minden lépésnél címert. Amikor visszaült, a bölcsész–BKV-s megemelte poharát, — Hozzánk? — hebegte zavartan. — Persze, tessék nyu- reggeliztek, majd ellenőrizte, rendesen felöltözött-e, és be van-e fájdalmasan hunyta le a szemét. Úgy tíz lépcsőfokonként meg- és felé bólintott. Miután szóhoz jutott a köhögéstől, felhívta he- godtan! — Riadt ámulattal diktálta le a címet. pakolva a táskája. Férje közben kávézott, és a mobilját böngész- pihentek — eltökélt szuszogással vizslatta, mennyi van még. Az- lyettesét, hogy közölje, délután sem tud bemenni, elhúzódtak Miután befejezte a sört, felhívta személyi edzőjét, és le- te. Eszébe jutott, hogy megnézze a gyerek tornazsákját — jól tán néma bólintással jelezte, indulhatnak tovább. Az emeleten a vizsgálatok. Nincs ma semmi különös, meglesznek nélküle. mondta az órát. Aztán a közeli üzletközponthoz sétált. Betért a tette, mert hétvégén kimosta a sortját, és elfelejtett másikat tenni Viola megkérdezte, leüljenek-e egy kicsit. Nem, felelte, menje- Azért a tehénkéknek ne mondd, hogy nem megyek — búcsúzott. földszinti koktélbárba egy gyors frissítőre, majd egy ajándékko- helyette. A férje vitte aznap iskolába — percekig kereste az Audi nek csak. A lift előtt elkopogva látták, nyílik az ajtaja, emberek — Pénteken határidő, hadd fossanak. sarat vett a delikáteszben. A játékbolt kirakata előtt megtorpant kulcsát, de még időben indultak el. szálltak ki-be. — Viszlát, szép napot! — köszönt el csendes ivótársaitól — amint meglátta, tudta, hogy ő kell. Kicsit aggódott, hogy Kiült a teraszra, kitöltötte a maradék kávét. Pár percig csak — Nahát, meg is javították! Lefelé már tetszik tudni ezzel is, és kilépett az ajtón. Különös érzéssel töltötte el a hirtelen csak dekoráció, de az eladó megerősítette, hogy eladó. Olcsóbb szemlélődött — jó magasan laktak, látszott a Gellérthegy, a Vár, menni. nyert szabadság, rég volt része ilyenben. Lassan bandukolt; volt, mint tippelte — nem gondolta volna, hogy százezer alatt sőt a Duna és a Parlament is a másik oldalon. Egy zöld lomb- A mosdó ajtajában elbúcsúztak. időnként megállt, és hosszan szemlélt egy fóka alakú felhőt, megússza. Kocsin tolták ki a taxihoz, akkora volt, hogy átfogni szöcske koppant az asztalon — zavartan forgolódott egy dara- — Köszönöm, drága, az isten áldja meg! Biztos lett volna egy furcsa falfirkát, vagy egy idős tulajdonosát türelmetlenül sem bírta. Mellette ült hátul — rég tapintott ennyire puhát és big, majd továbbrepült. Bekapcsolta a tabletjét: egy ismeretlen jobb dolga, mint itt vacakolni velem… rángató kutyát. Úgy tervezte, elsétál a Városligetbe, iszik még selymeset. Gizike fiáék a Dob utca külső részén laktak, a körfo- férfitól jött e-mail, a nevét sem hallotta azelőtt. Szia! — írta. — — Nem lett volna. Jó egészséget kívánok még sokáig! egy kávét, majd öt körül eltaxizik az edzőterembe. Sőt, talán lyosóról hátsólépcső vezetett hozzájuk. Bőséges borravalót ka- Amikor ezt olvasod, már valószínűleg nem élek. Másokkal együtt ez Lement a lépcsőn, ki az utcára. Nem hívott taxit — szép egy mozi is belefér közben valahol. Egy Dembinszky utcai sö- pott a taxis, segített felcipelni az ajándékokat. a te hibád is. Talán ha kedvesen, vagy legalább emberségesen visel- idő volt, úgy döntött, sétál egy keveset. Ritkán mászkált irodán röző előtt néhány fémkeretes asztal állt — vonzotta a hely, úgy Apró, szűk konyhába léptek, vigyázni kellett, ne verjenek le kedsz velem, máshogy alakul. Remélem, magadba szállsz, és időről kívül hétköznap délelőtt, főleg nem itt, a Keleti pályaudvar kör- döntött, bekukkant. valamit — nedves volt a csempe, felmoshatták, amikor megtud- időre eszedbe jutok, amíg csak élsz. Üdv: Tibor. Más címzett nem nyékén. Szinte mindenhova autóval jártak, hegyvidéki otthonuk — Egy korsó sört és egy Unicumot legyen szíves — meglep- ták, hogy jön. Heten szorongtak az egyetlen szobában, de máris volt, vagy titkos másolatot kaptak. Rákeresett a Facebookon: pedig mintha nem is ugyanabban a városban vagy országban lett ve hallotta saját hangját; a csapos nő megnyugtató sötét narancs- visszatért a nyolcadik, akit miatta küldtek le egy jobb borért — nem volt találat. A Google egy tizenöt évvel korábbi verspályázat volna. Egy, arccal a járda felé fekvő hajléktalan mellett haladt el. sárgára szoláriumozta magát. Leült egy kinti asztalhoz — vajon dobozos sört kért inkább. Marika menyének nonfiguratív teto- helyezettjei közt említette, de képet itt sem talált róla. Nem fog- — Mikor veszik észre, hogy meghalt? — tűnődött. — Amikor direkt gyengébb minőségű italokat gyártanak az ilyen helyekre, válás a hátán, fiának a karján is. lalkozott vele többet — beleolvasott a gazdasági hírekbe, megit- bomlani kezd? — Aztán lassított léptein, hogy kihallgassa, min vagy máshol kotyvasztják? Mindegy, csodálatos találmány az al- — Nagyon kedves, hogy el tetszett jönni! — vöröslött ko- ta a kávét, taxit hívott, és készülődött az induláshoz. vitatkozik az utcasarkon álló pufi-mellényes társaság. Nem ma- kohol — gondolta, ahogy kortyolgatott, és sokáig nem is jutott pasz feje. — Tényleg nagyon rendes! Egy hetedik kerületi kórház nőgyógyászatán volt időpontja gyarul beszéltek — fogalma sem volt, milyen nyelv lehet. eszébe más. Görgette egy kicsit a Facebookot — ideges lett tőle, — Én köszönöm, hogy itt lehetek! Hogy hívnak, szívem? — ő banki osztályvezetőként, férje egy multicég termékmene- Közel egy órát sétált, amikor megéhezett — mint mindig, elrakta gyorsan. Akkor mit csináljon? Írok egy verset! — villant — fordult a szőke kislányhoz. dzsereként dolgozott, így megengedhette volna magának, hogy a kávé mellé csak egy zsírszegény joghurtot reggelizett. Egy be hirtelen, és lelkesen előszedte noteszát. Soha nem próbálko- — Válaszolj szépen a néni… a… az igazgató asszonynak, magánrendelésre járjon, de elégedett volt orvosával, és kaland- közepesen lerobbant külsejű kínai gyorsétterem ablakát lufik zott ilyesmivel, talán csak régen, iskolai feladatként, és késztetést Tiara! ként fogta fel az állami rendelő látogatását. Harmincnyolc éves díszítették, és egy felirat: 10 évesek lettünk! Minden étel mellé sem érzett rá eddig. Süt a nap, az utcán ülök — írta. — Szépen — Tiara? Szép neved van! Nézd csak: ez… vagyis ő a tiéd. múlt, most jutottak oda, hogy egy második gyerek vállalását 2dl üditö ingyen! Belépett; korán volt még, ő volt az egyetlen repülnek a sünök. Ez milyen ötletes! — mosolygott magában. Ha tetszik, itt lakik majd veled. fontolgatták. A doktornő mindent rendben talált, vérvételre és vendég. Szezámmagos csirkét rendelt tojásos rizzsel; ellenáll- Repülnek a sünök — hogy jut ilyen eszembe! Közben elfogyott a A szoba közepére vonszolták az ember nagyságú pandát — néhány egyéb vizsgálatra utalta be. Elment a mosdóba — a két hatatlanul viccesnek találta a kiszolgálólány akcentusát. Kis- sör, hozott még egyet. Aztán… nem tudta folytatni. Leírt egy- alig lehetett elférni mellette. Sejtelmes fekete-fehéren mosoly- vécéfülke közül csak az egyik üzemelt, a másik ajtaján nagybe- adagot kért, de alig bírt vele, marta a torkát az agresszív páclé. két szót és félmondatot, de kihúzta mind. Nem könnyű móka ez gott a megszeppent gyerekre. tűs felirat hirdette: ROSSZ. Miközben kezet mosott, idős néni Miután az ingyen kólát is megitta, visszavitte a tálcát, és az ajtó a költészet… Hogy tudnak egyesek vaskos köteteket teleirkálni? — Úgy nevezed el, ahogy akarod. Öleld meg nyugodtan, lépett be az ajtón — kilencven, vagy százéves is elmúlt talán. felé indult. Vegyek még egy rövidet esetleg…? finom puha! Viola visszament a fülkékhez, papírlapot vett elő, rágógumijával — Válj! — kiáltott utána a lány. — Szelencsesüti! — Egy — Jó napot kívánok! — hallotta. Tiara mozdulatlanul, tátott szájjal bámulta egy darabig, a működő vécé ajtajára ragasztotta, és ráírta: ROSSZ. ezüstpapírba csomagolt kekszet nyomott a markába. Nagy ked- — Jó napot… majd anyja kezét fogva óvatosan megsimogatta az óriás plüss- — Tessék nézni! Mindkettő zárva van! — mondta, amikor ve lett volna megsimogatni a haját, de nem merte megtenni. — Nem tetszik megismerni? Takarítok bent a cégnél. mancsát. Viola koccintott mindenkivel, evett a házi sütemény- odaért a néni. Ismét kószált egy darabig — a Keletinél lyukadt ki, ahol — De, hogyne ismerném meg! ből, majd kihívta Erzsikét a gangra, és egy húszezrest nyomott — Jaj, istenem! Most mi lesz? egy bűnöző külsejű ember beteg gyerekek megsegítésére gyűj- Gizike talán? Vagy Marika? Az Erzsike is rémlett. Késő a markába. — Tessék jönni, elkísérem a másik mosdóba! tött pénzt —, majd visszafordult egy mellékutcán. Öt perc séta délután látta néha padlót mosni, vagy szemetest üríteni az iro- — Mennem kell, nincs időm búcsúzkodni. Vegyen még — Jaj, de rendes, drága! Nagyon aranyos. után egy presszóra bukkant: úgy döntött, iszik egy kávét. Ketten dában. maguknak is valamit. Lassan haladtak, a néni botja fémesen csattogott a kövön. ültek bent két külön asztalnál: egy kócos, középkorú nő, akinek — Szabadnapon tetszik lenni? — Köszönjük! De hát… miért tetszik…? Jobbjával belé kapaszkodott, ernyedten nehezedett rá a karja, kinyúlt, rózsaszín pólóján piros betűk hirdették, hogy YOUNG, — Igen. Ön… maga is? — Ne köszönje! És a bankban erről senkinek nem beszél! érezte a törékeny csontokat a petyhüdt hús alatt. Ez a kéz érint- WILD & FREE, és egy fülbevalós fiatalember, aki ugyanúgy — Igen. A kisonokámnak van születésnapja. Arra sütöttem Nem akarom visszahallani. hette József Attilát vagy Radnótit — gondolta —, vagy kezet lehetett bölcsészdoktor, mint BKV-ellenőr. Kávézás közben ki- egész délelőtt. Most oda megyek, a fiamékhoz. A félhomályos lépcsőház korlátjánál idős néni húzta magát szoríthatott Horthyval, Szálasi Ferenccel — ki tudja, milyen bontotta a szerencsesütit — egy papírfecnire nyomtatott kínai Miért hord egy felnőtt nő testhez simuló mackónadrágot az felfelé — azt gondolta, talán délelőtti barátnője, aztán meglátta élete volt? Kaparhatta egy Auschwitzba tartó marhavagon falát, üzenetet rejtett. Nem nagyon hitte, hogy ezekkel a krikszkrak- utcán? Haja a tövénél ősz volt, lenőtt a lila festék. befelé forduló szembogarát és a fehér botot a kezében. A pos- integethetett Rákosi Mátyásnak… szokkal működni fog, de megnyitotta mobilján a fordító alkal- — Hány éves lett? taládáknál már tudta, hogy kokaint akar szívni. Még soha nem — Itt fel kell mennünk – mondta a lépcsőhöz érve. — Saj- mazást, és lefényképezte. Ma bölcs sárkány vagy — jelent meg a — Négy. Kislány különben — és nagyon aranyos! És olyan próbálta; hogy szerez az ember ilyesmit? Az utcán telefonált a nos a lift is elromlott. képernyőn. Tűz nem éget, baj nem ér. szépen énekli a izéket… a dalokat, amiket tanulnak az óvodában! bébiszitternek: megkérte, maradjon, amíg hazaér a férje, és csi-

32 33 SZÉPÍRÁS SZÉPÍRÁS

nálja meg a leckét a gyerekkel. Aztán a férjét hívta fel: kolléganő- négyéves lett ma Tiara. Elhatározta, addig játssza, amíg marad Még négy tízessel lett gazdagabb a taxis, amíg hazaértek, je szülinapi bulit tart — mondta —, teljesen elfeledkezett róla. a százasból; színre, sorra és a párosra is tett mellette. Első pör- kettő szállt el a széllel. Viola nem feküdt le; főzött egy kávét, Ne várják meg a lefekvéssel, későn ér haza. getésre kijött: háromszázötvenezret nyert vele, plusz ötvenet a kivitte a teraszra. A korláthoz lépett — próbálgatta, hogy kilenc A ház előtt ősz házaspár tört angolsággal kért útbaigazítást többivel. Háromszázat elrakok — döntötte el. — A maradék hónap múlva, amikor, ha minden jól megy, szépen gömbölyödik — németül küldte el őket a másik irányba. A közeli játszótér mehet a levesbe. már a hasa, mennyivel kell majd hátrébb állnia. Piroslott az ég kerítése mellett marihuána illata csapta meg: két langaléta srác Innentől lassabban, megfontoltan játszott, több kört ki is a parlament mögött; abszurdnak tűnt a gondolat, hogy annyi pusztított egy spanglit. Egy ötezrest nyújtott oda nekik. hagyott, és italát kortyolgatva figyelte az eseményeket. Kigyúrt, év után megint kuporog majd benne egy kis ember. Leült, kor- — Ha egy órán belül szereztek egy gramm kokót, kaptok roma fiatalember szállt be a játékba vastag köteg bankjeggyel az tyolgatta a kávét — eszébe jutott a reggeli e-mail, újra elolvasta. még egyet. Ha félórán belül, egy tízest. Abban a kávézóban ülök ingzsebében és két cingár, japán fiú, akiket tizenhatnak sem né- „Remélem, magadba szállsz!” — nevetett. Ez jó! Mit gondol ez majd. Nem vagyok zsaru — tette hozzá majdnem, ahogy a fil- zett volna. Rezzenéstelen arccal váltottak be újabb ötven- és száz- az ember? Nem tette le a csészét, egy kézzel írta: mekben hallotta. ezreket — egymilliót is vesztettek talán fél óra alatt. Bassza meg, Be sem fejezte az italt, amikor a kevésbé majomszerű fiú in- hogy miért nem a tizenhármast pörgeti! Nem hiszem el ezt a béna Kedves Tibor! Gőzöm sincs, ki lehetsz, de egy nyámnyila kis vesz- tegetett az utcáról. A sarokhoz vezette, és egy kék Opelra muta- faszt! — papagájfejű férfi bosszankodott a másik asztalnál.Miért tesnek tűnsz. Nem hiszem, hogy kár érted — vagyunk így is elegen. tott: szálljon be. Kinyitotta az ajtót, majd szabadkozva majdnem nem arra rakott? — felelte a krupié flegma rosszindulattal. Ilyen be is csukta. lehet a mennyország — mosolygott Viola. — Nagyon tetszik. — Engem keres — mondta a sofőr. Később szívott még egy csík kokót a vécében, száraz Marti- Se kapucni, se napszemüveg — fiatal nő mosolygott rá ele- nit rendelt a bárban, és mielőtt visszatért szerencsés asztalához, gáns szoknyában és barackszínű blúzban. Dolgozhatott volna kipróbálta a gépi rulettet, a huszonegyest és néhány játékgépet bármelyik bankfiók lakossági, vagy akár vállalati osztályán. is. Sokszor vesztett, de többször nyert — mire hajnali három — Első osztályú minőség. Húszezer forintot szeretnék kér- után elindult, majdnem négy lett a maradék kétszázból. ni. — Itt egy tízes előre, de ígérje meg, holnap lecseréli ezt a Átadta a pénzt, megkapta a tasakot és egy telefonszámot a hányadék inget — mondta a csodálkozó taxisnak. Aztán egy jövőre nézve. A téren adott egy tízest a srácoknak, majd leintett ideig a mobiljába mélyedt; ébernek érezte magát, nem aggódott egy taxit, hogy kaszinóba vitesse magát. a közelgő munkanap miatt. — Melyikbe? — kérdezte a túlsúlyos rozmár. — A belvárosi — Na, figyeljen, egyszerű a szabály — szólalt meg a Margit meg a nyolckerületi is közel esik. Én a belvárosba mennék, a híd környékén. — Állításokat fog hallani, ki kell találnia, igazak Corvin negyednél sok a cigány. vagy hamisak. Ha helyes választ ad, kap egy tízest, ha nem, repül — Jó lesz az nekem. És halkítsa le ezt a szart, vagy rögtön a lóvé az ablakon. Érti? kiszállok. — Igen… A bejáratnál elkérték a személyijét, lefényképezték, tagsági — Akkor az első. Kínában egy óriás panda megöléséért ki- kártyát állítottak ki. Az önműködő ajtón át gyengén világított szabható legsúlyosabb büntetés az életfogytiglani börtön. terembe jutott, játékgépek villogtak és csilingeltek körülötte. — Szerintem igaz. Nem szívbajosak arrafelé. Vett egy sört a bárpultnál; lépései zaját puha padlószőnyeg nyel- ­— Hát, ezt bukta, okostojás. Akár halálbüntetést is kaphat. te el. Körbesétált, figyelte a játékosokat: hamar feltűnt, senki Gondoljon bele: több mint hétmilliárd ember él a Földön, és nem nevet, még csak nem is mosolyog — feszülten összponto- alig kétezer panda. Én is sztornóznám, aki kinyír egyet. sítva szuggerálták a gépeket és asztalokat. Ilyen lehet a pokol — Kinyúlt az ablakon, elengedte a tízezrest. Egy légáramlat gondolta. — Nagyon tetszik. felkapta, az autó elé emelte, majd a szélvédőnek csapta — Szent Elment a mosdóba — ragyogó tisztaság, aranyfényben csil- István az üveghez tapadva utazott, amíg továbbfújta. logott a csempe és a fülkék hosszú sorának ajtaja. Bezárkózott az ­— Itt a második esély. A pandabébi izomzata annyira gyen- egyikbe, szórt egy kevés port notesze hátlapjára, gold hitelkár- ge, hogy egyedül még üríteni sem tud. Az anyjának kell meg- tyájával olyan rutinosan rendezte csíkba, mintha évek óta csinál- nyomkodni nyelvével, hogy segítsen neki. ta volna, és felszippantotta. Csípte az orrát, könny szökött a sze- — Ez biztos igaz. Nem hiszem, hogy ilyet kitalálna. mébe; úgy érezte, tűt szúrtak az agyába. Kézmosás után hosszan ­— Látja, megy ez — tette a bankjegyet a műszerfalra. — nézte magát a tükörben. Kövér, szőkített nő nyitott be. Hogy a Nézzük tovább… Jóisten! — motyogta. Hogy a Jóisten! — és bevágta a fülkeajtót maga mögött. Százezer forintért váltott zsetont. Megfigyelte, hogy két rulettasztal körül sokan tömörülnek, a harmadiknál alig lézeng valaki — előfordult, hogy a krupié egyedül álldogált. Itt ötezer volt a minimum tét — leült játszani. Átfutott az agyán a fia, a férje és a saját születésnapja, a házassági évfordulójuk és a megismerkedésük dátuma, de nem volt kérdés: negyedike van,

34 35 KÉPZŐMŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET

Schneller János Polifonikus színrétegek Szentgróti Dávid festészetéről

36 37 KÉPZŐMŰVÉSZET SZÉPÍRÁS

Széles sávokban felkent ecsetvonások, az ecset sörtéi jól kivehe- digitális képszerkesztés layer-szerűsége is visszahat a látásunkra, tő nyomot hagynak a vásznon, mintha pemzlivel kenték volna érzékelésünkre, így nem meglepő, hogy a kortárs festészetre is. A a festéket, de csak úgy felületesen, elhúzva a felületen. Kékek, jelenség leginkább a poszt-digitális művészet fogalmával írható zöldek, sárgák, okkerek, mélyvörösek és bordók kavalkádja fedi le, melynek lényege, hogy a festészet saját eszközeivel reflektál a több rétegben a vásznat, sűrűn egymásra épülő mintázatot ké- látás és a láttatás digitális hatások következtében változó folya- pezve, mégis látni engedve az alatta felvitt rétegek karakterét. mataira, miközben maga is átalakul. A színek áthatják, fedik és átformálják egymást, olyan hatást A festmények láttán elsőre a véletlenszerűség, a gesztusrend- keltve, mintha sűrű vegetációban hatolnánk előre, egy árnyas szerekből való random szerkesztés érzete és az informel hagyo- dzsungel dús leveleit félrehajtva magunk előtt. Mégis újabb és mányosan ösztönösként értelmezett alkotói folyamata olvasható újabb húsos levelekbe ütközünk, melyeken átszüremlik a fény, le, de a látszat ezúttal csal. A vászon felületén egymásra helyezett vagy a következő színes levél mintázata. A különböző irányú festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, és vastagságú színnyalábok találkozásánál a színek keverednek transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyan- egymással, új árnyalatokat létrehozva, vagy kiválva egymásból is a koncepció talán legfontosabb eleme. Így a művek témája tiszta, intenzív színeket felmutatva. Máskor elfedve kitakarják legalább annyira az önreflexió, azaz saját szerkezetük és lénye- egymást, tompítva a belső ragyogás erejét. A gesztusokból épülő gük feltárása és megmutatása, mint a narratíváktól és szimbó- mintázat természeti tektonikus hatását erősíti az erővonalakat lumoktól megtisztított érzéki festőiség primer gyakorlása. E két határoló szürke körvonal, amely néhol tapinthatóan választja minőség, bár látszólag az alkotás két végpontján helyezkedik el, el egymástól a rétegeket, máskor teljesen elmarad és szabadon Szentgrótinál mégis egységet képez; ráció és emóció harmonikus hagyja a gesztus kifutó, elhalványuló határait. A lazúros, lehe- képi szintézisben oldódik fel és egészíti ki egymást. letvékonyan egymásra hordott festékrétegek anyagtalansága és Az elmúlt évtized során születő képek láttán — a rövidebb kitapinthatatlan mélysége a sík monitorok felületét idézik. A zsákutcákat leszámítva —, egymásból organikusan alakuló képernyő-párhuzamot erősíti a mélység erőteljes illúziója, amely, festmények sorozatát, tudatos építkezés állomásait követhet- akárcsak a digitális képek esetében, a belülről sugárzó, rétege- jük szemmel. Ez a fejlődés, amely talán inkább nevezhető át- ken áthatoló fény hatására képződik. A mélység illúzióját erő- alakulásnak, a tárgyak, szimbólumok és a narratívák redukció- síti a kép középpontjában (de nem a közepén) felragyogó fehér ján alapul. Ami marad: az ecsetvonás felnagyított gesztusaiból felület, amely egy távoli fényforrást sejtet. A festmény felülete építkező, fragmentált, mozgalmas, erőteljes színekből építkező így síkszerű, de az egymásra hordott rétegek visszabontásának, kompozíció. A dinamikus ecsetkezelés nyomán keletkező sűrű felfejtésének illúziója a tér mélységének érzetét kelti. A kép egy- felületek olykor még felmutatnak ugyan egy-egy látványvilág- szerre tár fel és rejt el titkokat, megmutat és eltakar, szippant ból megmaradt motívumtöredéket, de az összhatás mindenfajta be a mélységébe, és pattint le a felületéről. Méretéből kifolyólag narratívát vagy tárgyi asszociációt nélkülöz; a látvány a ritmus, a totális élményt nyújt. Olyan kép, amit nem csak szemünkkel, de tónus és a polifónia tiszta zeneiségének képi megformálása felé a teljes testünkkel érzékelünk. halad. Ebben a rendszerben a színrétegek önálló, egyenrangú Az Út a fehér felé című képet talán egy online aukciós ka- szólamokként viselkednek, ugyanakkor az egyes rétegek találko- talógus egyik oldalán pillantottam meg először, és rögtön meg- zásakor — akárcsak a polifonikus zenében — új képi harmóni- éreztem benne a tehetség, a festészeti hagyomány és az időszerű- ák, együttállások, ha tetszik, vizuális összhangzatok születnek. ség ritka együttállását, és valami megmagyarázhatatlan vonzal- Szentgróti festészetében markánsan érezhető a pécsi mű- mat, amitől azonnal a hatása alá kerültem. Visszatértem hozzá, hely hagyományosan kolorista látásmódja és az a nonfiguratív nézegettem, fejtegettem, és bár számos magyarázatot találtam hagyomány, amely Martyn Ferenc, Keserű Ilona és Tolvaly Ernő különböző aspektusaira, mégis velem maradt a festményben rej- festészetén keresztül tovább érezteti hatását. lő megmagyarázhatatlan titok emléke, ami visszatérít és máig Az 1980-as születésű művész Tolvaly Ernő tanítványaként sem hagy nyugodni. a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott, majd Szentgróti Dávid festményei a digitális képalkotás által Somody Péter témavezetésével 2013-ban szerzett DLA fokoza- megváltoztatott percepcióra adott festői válaszokként is értel- tot. Művészi karrierje mellett 2007 óta tanít a Pécsi Művészeti mezhetők, melyek egyik kulcsfogalma a layer, azaz a réteg, illetve Gimnáziumban. Tagja a Közelítés Művészeti Egyesületnek és a a rétegekből építkező képalkotás (képépítés), amely leginkább Pécs Baranya Művészcsoportnak. Legutolsó önálló kiállítására a a Photoshop képszerkesztő program elterjedésével vált általáno- pécsi Nick Galériában került sor 2020 márciusában, melynek san használt elvvé a digitális képszerkesztői gyakorlatban, majd alkalmából az elmúlt öt év festményeit bemutató katalógus is később a köznyelvben is. A képsíkon egymástól függetlenül készült. mozgatható rétegekből való képszerkesztés mára olyan elterjedt eszköz, amelyet magától értetődően használunk, hivatkozunk rá és érteni vélünk. Akárcsak a húszas-harmincas évek magazin- fotóiból épített kollázsok a szürrealizmus látásmódjára, úgy a

38 39 KÉPZŐMŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET

Bedi Kata vizsgálódás körkörös, egyúttal — Heidegger megfogalmazásában az, hogy a kép más aspektusból (fókuszpontból) való vizsgálata — „[e]rre az útra lépni: a gondolkodás ereje, ott maradni pedig: ugyanolyan releváns lenne. Gondoljunk csak például a vörös a gondolkodás ünnepe”.2 Horváth és Lovász is egy ilyen „körön”, színű Red Garden című képre és elemzésére. A szerzők által a ké- a mű- és művészetértés röppályáján halad a könyvük tárgyául vá- pek fejezetre osztása/fejezetekbe sorolása és elrendezése egyfajta lasztott harminchat festmény alapján. Számukra Szűcs minden mozgást ír le, ami a képek formai és színbeli jellegzetességéből Képértések egyes műve felszólítás a telített kommunikációra, a még értel- következett számukra a fent idézett sorok alapján, és amely a mezhetetlen, dekódolásra váró üzenetek feldolgozására. Egyfajta dinamikusságtól halad a melankólia, a kilépés és a „természet- poszthumán talányként közelítenek a képekhez, amelyek megfejtésre várnak. feletti” felé. Lekövetve ezt a vázolt gondolati/képértelmezési Tehát a művek igazságának a kérdését kívánják kibontani, ahhoz irányt, érteni vélem, mire gondolnak (ugyanakkor számomra röppályáján utakat találni. Talán éppen ezért szögezik le szintén az előszóban, például a Kereszteződés fejezetbe sorolt képek válogatási szem- hogy a filozófia a bölcsességre való törekvés folyamatában való pontja nem teljesen meggyőző, hiszen mondhatni az ősidők óta (Horváth Márk – Lovász Ádám: megmaradás. A könyv célja következésképp az ebben az állapot- ismert komponálási módszer a fő elem középpontba — a „ke- Az eltűnés intenzitásai — ban való körkörös mozgás, amelynek epicentrumában Szűcs fes- reszteződésbe” — állítása a képmezőn; vagy éppen a melankólia Fényjátékok és szóródások tészete, pontosabban az ő harminchat képe áll. sötétlilával, feketével való megjelenítése). Szűcs Attila festészetében. Horváth és Lovász Szűcs képeit hat fejezetre osztva (Keresz- Mindemellett nem tudom nem megjegyezni, hogy olykor a Gondolat Kiadó, Budapest, 2020) teződés; Felfüggesztettség; Vörösség; Melankólia; Exit; Áram) teszik kevesebb (magyarázat) több. Szűcs Attila Kepes Intézetben ren- elemzésük tárgyául; „[a]z itt szereplő észrevételek a minőség és dezett tárlatának anyaga katalógus3 formájában 2014-ben jelent A mű igazságának felmutatása. Horváth Márk és Lovász Ádám a mennyiség útkereszteződésében helyezkednek el” — írják, ám meg. Ennek első részében Földényi F. László Szűcs festészetéről nem kerülgetve a „forró kását” (és a nagy szavakat) fogalmaz- hogy pontosan mit értenek ez alatt, valamint a fejezetcímekhez írt esszéje szerepel, ezt a katalógus bővebb képértelmező szöveg- zák meg Az eltűnés intenzitásai — Fényjátékok és szóródások Szűcs adott útmutatókban, az a könyv elolvasása után sem válik egé- része követi, amelyet Hornyik Sándor írt — a képértelmezések Attila festészetében című könyvük előszavában vállalkozásuk, sőt, szen világossá, pedig ahogy az előszóban ígérik, társadalomtu- metakeretezése nélkül, mégis nyilvánvaló, hogy Hornyik meg- ahogy írják, „szent ügyük” célját. Óhatatlanul is Heidegger és az dományi diszkurzusok, művészetelméleti kérdések, misztikus közelítése is művészetfilozófiai. És természetesen több nagyon ő sokat idézett műve, annak sorai jutnak eszembe: „A műben és erotikus értelmezések is helyet kaptak a könyvben. A könyv hasonló kiindulási pont fedezhető fel Hornyik és a Horváth–Lo- nemcsak valami igaz, hanem benne az igazság működik. A kép, olvasásához adott iránykijelölés és a szerzői szándék megfogal- vász szerzőpáros értelmezése között. Éppen ezért talán érdemes amely a parasztcipőt mutatja, a vers, amely a római kútról beszél, mazása ellenére hiányérzet maradhat az olvasóban amiatt is, röviden idemásolni Hornyik hat fő fejezetcímét: A kísérteties nemcsak kinyilvánítja, hogy mi ez az elszigetelt létező mint ilyen, hogy nem derül ki, miért éppen az adott harminchat kép került tekintet, A tudás fénye, Árnyékban, Elmosódó emlékezet, Metafi- ha éppen kinyilvánítják; hanem hagyja, hogy mint olyan a léte- kiválasztásra. Mindez azért is volna érdekes, mert maga a kivá- zikus sugárzás, Aura (amelyeken belül szignifikál egyes témakö- ző egészének vonatkozásában megtörténjék az el-nem-rejtettség. lasztás egyfajta kurátori munka. A képek között a szemlélő pedig röket például: Aura). Hornyik a festményeken láthatót a 20. és Minél egyszerűbben tűnik fel önnön lényegében a cipő, minél óhatatlanul valamilyen kapcsolódást keres, szándékot vél sejteni. 21. század legmeghatározóbb szellemi irányzatainak tükrében dísztelenebbül és tisztábban tárul fel a kút, annál közvetlenebbül Természetesen elfogadható és az értelmezéshez is elég lenne értelmezi, ezeken „szűri át”; Sigmund Freud és Jacques Lacan és meggyőzőbben válik vele minden létező létezőbbé. Ilyenfor- az az előszóban nyilvánvalóvá tett szerzői szándék, hogy a mű- pszichoanalitikus megközelítésétől indulva az ember és a mo- hozzák összefüggésbe a filozófiai gondolatokkal, valamint sok mán az elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a művön. vek igazságára a filozófia fényével kívánnak rávilágítani, azon- dern hatalom viszonyán, a tudomány kozmológiai ismeretein át esetben filmek képi világával és cselekményével. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A szépség annak módja, ban a harminchatos szám enigmatikus jelentéssel való felruhá- Bataille filozófiáján, Pierre Nora és Walter Benjamin közismert Szerényen fogalmazott Horváth és Lovász akkor, amikor ahogy az igazság el-nem-rejtettségként jelen van.”1 Heidegger kor- zása felkelti az olvasó érdeklődését. Feltehetően emiatt maguk gondolatain keresztül vizsgálja a képeket. Hornyik értelmezése- az előszóban a társadalomtudományi diszkurzusok, művészet- szakalkotó filozófiai művéből azért kívánkozik ide ez a pár sor, a szerzők is szükségét érezték annak a kérdésnek a feltevését in keresztül a Szűcs-képek egyfajta „rácsszerkezetnek” tűnnek, elméleti kérdések feltevését ígéri az olvasónak, amelyeken át a mert erős analógia vonható a szerzőpáros és a német filozófus és magyarázatát, hogy mit jelent számukra ez a szám. A har- amelyre az ember/alak „felfeszül”. Mintha az emberi (ön)értel- „misztika és erotika kettős hegycsúcsáig” (9) haladhat. Az eltű- művészetmegközelítésében annak ellenére, hogy Horváth és Lo- minchat kép kiválasztása kapcsán ezt olvashatjuk: „A hatszor mezés hálója jelenne meg a képeken, mely metafizikai és fizikai nés intenzitásai című könyv sokkal többre vállalkozik: gyökere vász nem az egzisztenciális ontológia talaján állnak. A képekről hat száma több, mint a harminchat. A kereszteződés minde- magyarázatot próbál egyszerre adni. Mintha a festményeken a filozófiatörténet/filozófia szerteágazó területeiből táplálkozik, írt hosszabb-rövidebb elemzéseiket olvasva a mű igazsága kifeje- nekelőtt a fényjátékok szaporaságából származtatható minőségi összesűrűsödne mindaz, amit a huszadik–huszonegyedik század ágaival a képek poszthumán értelmezése felé nyújtózik. Horváth zés tekintetében valamiféle el-nem-rejtettség fogalom bontakozik elem, míg az áram mértékegységekbe foglalható. A vérvörös megtudott az emberről — a tudás, megvilágosodás stb. fényé- és Lovász képértelmezése egyfelől támaszkodik a 20–21. század ki az olvasó számára. Horváth és Lovász több helyen tesz erre árnyalattal pedig aligha szorozható fel a melankólia. Ellenben, ben —, de amellyel szemben még mindig és annál inkább ide- meghatározó filozófiai, társadalomtudományi, pszichológiai el- utaló, összegző jellegű kijelentéseket Szűcs művészetére és ma- amint elér egy bizonyos fokú sötétséget, a vörös igenis hajlamos genül áll. Ez az idegenség pedig talán csak a Szűcs-féle képi világ méletekre, másfelől pedig továbblép a poszthumán felé a képek gára a művészetre vonatkozóan is. Például: „A művészet a világ átáramolni a kilépés (exit) melankóliájába. Ami valaha kiszá- megkonstruáltságában válhat megnyugtatóvá. értelmezéséhez. Hiszen ez a közelítésmód az ember világban való rendjét feltárni hivatott gyakorlat, amelynek nem szabad meg- mítható, szabálykövető elem mennyiségnek számított, egyszer Horváth és Lovász azonban nem a képstruktúra szerkesz- elhelyezkedését újfajta szempontrendszerrel próbálja értelmezni. riadnia attól az igazságtól, amit ábrázol. Művészi reprezentációt csak felfüggesztődik…” (9) A vázolt képértelmezési irány fe- tettségének megnyugtató voltát keresi, sokkal inkább a nyugta- E szerint a történelem középpontjába állított ember humanista kíván a kaotikusság, olyan festészetet, amely a rendezetlenséget jezetcímekbe, azaz fókuszpontokba való sorolása a „formai” és lanító vonásokra fókuszál, sok esetben a Hornyik által is idézett ideálképe kritika tárgyává válik, létezésmódja a többi létező vi- teszi rejtetlenné.” (78) Ahogy Heideggert az igazság filozófiai „tartalmi” elemek sajátos összegyúrásaként tűnik fel, miközben szerzők gondolatainak beemelésével (például Lacan, Bataille, szonyában tételeződik. Szűcs képein absztrakt terekben látható megragadása/fogalma/lényege érdekelte elsősorban Van Gogh az átfedések természetes módon adódnak a fejezetekbe sorolt Benjamin). Az egyes elemzések főként a következőképpen épül- az ember, pontosabban az emberszerű alakok, akiket földöntúli Parasztcipői láttán, úgy Horváth és Lovász is ezzel a figyelemmel művek között, amelyek elemzése során sem kap kellő hangsúlyt nek fel: egy-egy jelenség leírása vagy filozófiai gondolat, tézis fény vesz körül, múltjuk és jövőjük homályba veszett, cselekede- közelít tárgyához. Azzal a heideggeri alapvetéssel, amely szerint idézése jelenti a képértelmezés kiindulópontját és hátterét, majd teik, azok oka és célja szinte felfejthetetlen. A táj kietlen, sugár- arra a kérdésre, hogy mi a művészet, a mű maga ad választ; hogy innen jutunk a képekhez, végül vissza a filozófiához (körbe-kör- zó, képzeletünk az atomrobbanás utáni táj képét sejti meg benne 1 Martin Heidegger: A műalkotás eredete, ford.: Bacsó Béla, Európa, Budapest, mi a mű, azt csak a művészet lényegéből tudhatjuk meg. Ez a 1988, 88–89. be). A képeket leírásuk vagy egyes mozzanataik kiemelése révén 2 Uo., 35–36. 3 Szűcs Attila: Still Light katalógus, Deák Erika Galéria, 2014, 22–201. 40 41 KÉPZŐMŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET

leginkább. Minden idegen, pedig az ismerősség egy-egy tárgy- módon hathat. Erre a gondolati mozgásra jó példa a Planking in A legtöbb esetben/írásban Horváth és Lovász képértelme- utaltam a 2014-es Still light katalógusra, melynek elején Fény és ból, vonásból visszaköszön. A fény nem életet ad, köze sincs a the glasshouse című kép kapcsán olvasható szöveg: miután a szer- zései nagyon eleven és izgalmas módon emelnek egy-egy fest- határ — Gondolatok Szűcs Attila festészetéről címmel közöl írást meleg napsugárzáshoz, ridegen sugároz — sokszor ismeretlen, zőpáros megállapította, hogy Szűcs festészetének egyik kulcsmo- ményhez elméleti keretet, legyen az filozófiai, teológiai, vagy ép- Földényi F. László. Természetesen Horváth és Lovász utal erre a semmibe vesző helyekről. A képeken látható figurák pedig csak mentumát alkotja a lehetőség felmutatása, a potenciális mozza- pen a poszthumán tárgykörében népszerű témák, mint például a szövegre a Melankólia névre keresztelt fejezetében (153–159), de ennél a fénynél válnak láthatóvá, jelentőségük csak ebben a natok jelenvalóvá tétele, hosszasan ismerteti Arisztotelész Meta- kiborg „fogalma”, amely kapcsán a Presence című képértelmezés- éppen ezért lett volna izgalmas, ha nem pusztán a melankóliáról fényben megfejthető. Amennyiben és amennyire megfejthető. fizika című lételméleti munkáját, amelyben egy sajátos esetről ír, ben könnyedén kapcsolják össze Manfred E. Clynes és Nathan írt nézeteire, de a Szűcs festészetével kapcsolatos gondolataira is Ami biztos, hogy kérdés tárgyává válik. „amikor a hiányból nem képződnek létezők, mégis van értelme S. Kline, a fogalmat a hatvanas években megalkotó szerzőpáros reflektálna a szerzőpáros. Ehhez hasonló a képválogatásban — „A poszthumanizmus olyan kulturális reprezentációkat, ezekről a még nem aktualizálódott entitásokról beszélni”. (206) gondolatait Nietzsche mítoszokról alkotott elképzelésével (neve- meglehet, csak általam — észlelt „hiány”, amely például az Áram hatalmi kapcsolatokat és diskurzusokat tanulmányoz, amelyek Mindezt pedig Graham Harman kortárs gondolkodó nézeteivel zetesen, hogy új mítoszok kellenek). fejezet Stars in a moorland című képelemzés kapcsán jelentkezik, történetileg az embert a többi életforma fölé, bizonyos közpon- állítja párhuzamba, aki a filozófia és a többi tudományterület A Szűcs-képek elemzése során természetesen megjelennek mégpedig azért, mert a szerzők bőven írnak Tesláról, mégsem ti, irányítói szerepbe helyezték. Mint egy filozófiai, politikai és megkülönböztetése kapcsán fejti ki azt, hogy az „egy olyan nem- olyan (poszthumán) témák is, mint az apokalipszis vagy az öko- választották a Tesla with Ligting Globe (2005) című képet, vagy kulturális megközelítés érdeklődésének terében egyebek mellett tudásra irányuló igényben összegezhető, amely mégsem egészen lógiai válság és az etika viszonya — a Preaparing for darkness a Writing Teslát, de hogy miért, az magyarázat nélkül marad — a technológiailag módosított ember, a hibridizált életformák, negatív”.6 Horváth és Lovász pedig ebben az igényben fedezi fel című festmény kapcsán —, a gazdasággal/fogyasztói társada- hacsak nem amiatt, mert a könyvben frissebb képek szerepelnek az állatok társadalmiságának új felfedezései, valamint az élet új Szűcs festészetének vállalását is: „Médiummá tenni a távollétet, lommal kapcsolatos kérdések — az Illuminated straightjackets Szűcstől. Mindezek mellett természetesen könnyedén el lehet megértése áll.”4 A poszthumanizmus fogalmi lehatárolása alap- kommunikálhatóvá a homályt, ragyogóvá tenni a sötétséget, ez című kép kapcsán, 173 — vagy éppen az emberi történelem- siklani, hiszen a szerzők olyan meglepetésként ható témákat is ján látható, hogy mindez analógiában áll a Szűcs-képek kérdés- a művészi regiszter lételméleti innovációja.” (211) tudat fogalmának értelmezése. Ez utóbbit az Afterglow című beemeltek az értelmezésükbe, mint bizonyos régészeti kutatási feltevésével. Ugyanakkor ezen analógia kapcsán szükségszerű a A könyv harminchat írása között van pár, amelyben hang- kép értelmezésében vetik fel a szerzők Walter Benjamin törté- eredmények (például Horváth Tünde régész kutatását egy Ba- poszthumán közelítés sajátosságainak a figyelembevétele is. Az súlyosabban jelenik meg a kép keltette benyomás, mint maga nelemértelmezésének és a poszthumán érdeklődési körének a den-péceli maszk kapcsán), vagy éppen Albert O. Hirschmann Ember, embertelen és ember utáni: a poszthumanizmus változatai a művészetértelmezés. Ennek pedig olykor az a következmé- keresztmetszetében: „[a] történelem azoké, akik megragadják, politológusnak az USA-ban 1970-ben kiadott Exit, Voice, and című esszéjében Nemes Z. Márió rámutat, hogy a poszthuma- nye, hogy a képi világtól ellép az értelmezés, amely így „onto- ennélfogva nincsen univerzális igazság, mindig annak van igaza, Loyalty című, a vállalatok és fogyasztók kapcsolatát vizsgáló nizmus esetében nem lehet egy határozott és koherens gondo- lógiai” talajának sokkal inkább a kép keltette asszociációt teszi aki kellő plasztikus potenciállal bírva éppen megragadja azt. A műve. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy Horváth és Lovász latrendszerről beszélni, „hiszen olyan beszédmódok heterogén meg, mint magát a képet. Ilyen például az első írás, amely a Red töredezettség körülménye megköveteli tőlünk a kilépést, legyen sok esetben tesz filmekre vonatkozó utalásokat, és többnyire összességéről van szó, ahol közös halmazba kerülnek és elkeve- Garden című Szűcs-képből indul ki. A festményen vörös sugarak szó narrativitásról, jelentésről, emberiségről vagy történelemről. nem széles körben ismert sci-fikre (Extinction). rednek a cyberpunk regények jövővíziói, posztmodern teoreti- metszéspontjában, a kép közepén egy rózsaszín–vörös, kapuc- Szűcs Afterglow című festményét olvashatjuk afféle elektronikus Vajon mennyiben mondható, hogy az előszóban vállalt kusok gondolatmenetei, pszeudo-vallásos dogmák, a legújabb nis kabátba burkolt, bal lábával tétován előre lépő gyermek áll. kísértetképző mechanizmusként, amely neonfénnyel ragyogó célját teljesítette a szerzőpáros, vagyis azt, hogy a mű igazsá- természet- és kultúratudományos kutatások eredményei és a Horváth és Lovász a gyermekben Szent Sebestyénre asszociál „a kiutat mutat számunkra a modernitás nagy elbeszéléseinek csőd- gát felmutatták? Adekvát képértelmezéseket bizonyára adtak. futurológiai spekulációk”.5 láthatatlan felől érkező nyilak átmetszik, keresztül szúrják sebez- jéből.” (203) Könyvüknek ugyanakkor nem csak Szűcs festészetének a vo- Horváth és Lovász elemzéseikben bátran élnek is ezzel a hető testünket. Ilyenkor, a megsebzettség pillanatában kibogoz- A végén színes képjegyzéket tartalmazó könyv, Az eltűnés natkozásában van jelentősége, hanem a szövegekben megjelenő tágassággal, hiszen a filozófiai gondolatok megidézése mellett hatatlanul összeolvad, feloldódik egymásban a szentség és a vér- intenzitásai több szempontból is izgalmas vállalkozás: nem csak szempontrendszerrel, az ember újfajta értelmezésével egy újfajta erotikus víziók, sci-fi jelenetek, régészeti, társadalomtudomá- bőség.” (13) A gyermek mint az ártatlanság szimbóluma vezeti azért, mert az egyik legjelentősebb magyar festő festészetének ér- világértelmezés felé is tettek lépéseket. nyi kutatások eredményei is megjelennek. Megközelítésmódjuk a szerzőket a szent figurájához: „Szent Sebestyén testébe hatoló telmezésére vállalkozik, hanem azért is, mert ezt poszthumanista ugyanakkor a poszthumán létrejöttének kiindulópontjából fa- szeretetteljes nyíl útját követve egy hármasságot fedezünk fel. Ez értelmezési keretben teszi, nem feledve a filozófiatörténet fon- kad: az ember önmagáról való gondolkodását befolyásoló folya- a hármas szerkezet nem egyéb, mint Szent Sebestyén kolosszusra tos gondolkodóit és állomásait. Ritka az a könnyedség, ahogy a matok zajlanak, amire szükségszerű a filozófiai reflexió, az eddigi emlékeztető izomzata, a gyermeki ártatlanság és Mishima Jukio szerzőpáros e széles területen mozog. Írásaiknak sajátos bájt ad emberközpontú értelmezések kritikája. ondócseppjei” (18), utalva arra, hogy a szent haláltusájának ez, hiszen az egyetemista évek lendületét és nyitottságát sejtjük Az eltűnés intenzitásainak a képelemzései tehát a látványa erotikus aktussá válhat — idézve a drámaírót. Végül meg benne. poszthumanista értelmezési keret tágasságát kihasználva közelí- a következőképp összegezik ezt a gondolati sort: „Szent Sebes- Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy két fiatal szerzőről tenek Szűcs képeihez. A szerzőpáros bátran engedi szabadjára tyén vérző húsából kinyerünk egy vörös kertet, amelyben Isten van szó, akik ennek ellenére több kötettel jelentkeztek már, je- asszociációit egy-egy kép értelmezése kapcsán, izgalmas gon- is feláldozza önmagát, méghozzá saját dicsőségének kinyilvání- lenlétük erőteljes a hazai filozófia életben. Első közös könyvük az dolati tereket és új képi világokat is nyitva egy-egy filmrészlet, tásaként. A misztikus ember-lárvák és az orgiasztikus eksztázi- angol nyelvű The Isle of Lazaretto volt2016-ban, amely magyarul vagy nagyon plasztikusan leírt erotikus vízió nyomán. Számos sok ondócseppjei gubóként, önmagukba záródva fogyasztják el a Felbomlás és dromokrácia: társadalmi gyorsulás a modernitásban korszakalkotó filozófus gondolatmenete, tézise jelenik meg a a szent vörös kert anyagiságát. Sebestyén egy mediatizálhatatlan és a posztmodernitásban címmel jelent meg; 2017-ben közös re- képelemzésekben (Cusanus, Kierkegaard, Nietzsche, Heidegger, mediációt valósít meg, egy olyan kommunikációt, ami Isten gényt adtak ki: A megsemmisülés címmel, továbbá megjelent a Gadamer, Lacan, Bataille, Blanchot, Judith Butler stb.). önkinyilatkoztatásának visszatükröződése. A nyilakat Isten lövi Látomások a lefejezésről: Georges Bataille filozófiája című közös A képelemzések során hangsúlyos a filozófia felőli értelme- önmagára: meg kíván sebződni saját léttelenségével, és ez a kí- könyvük is. Ezek mellett mindketten rendszeresen publikálnak zés, amelyből olykor az az érzése is támadhat az olvasónak, hogy vánság az, ami bennünket is átszínez, megfertőz az eltűnés in- önállóan, és könyveik is jelennek meg. a vizuális benyomás elsősorban kiindulópontja és nem célja a tenzitásaival”. (20–21) Ugyanakkor a kötetet lapozva helyenként hiányérzete szövegeknek. Az értelmezés fő iránya nem a képmező részletes is támadhat az olvasónak. Talán éppen azért, mert a szövegek elemzése, sokkal inkább a benyomás filozófiai útra terelése, az olvasása során egyre inkább nyilvánvalóvá válik a szerzőpáros ebben a közegben való értelmezése, amely ugyanakkor a kép 4 Nemes Z. Márió: Ember, embertelen és ember utáni: a poszthumanizmus válto- könnyed otthonossága a filozófiában, széles látómezeje, és így az által megnyitott kérdéskörben marad. A filozófiai mezőben zatai, Helikon, 64. évf. 4. sz. (2018), 379. olyan apróságokra is figyelmes lesz, mint például a Szűcs-képek 5 Uo. megképzett jelentéstartalmak adekvátsága ugyanakkor revelatív 6 Graham Harman: Immaterialism, Object and Social Theory, Cambridge – korábbi értelmezéseinek figyelmen kívül hagyása. Fentebb már Polity Press, Malden, 2016, 31. (Idézi Horváth és Lovász.) 42 43 k ritika kritika

Nemes Z. Márió személyeshez képest. A poszthumán nem törli el a humánt: elmásító eseményében. Egyúttal az eredeti kód, nyelv és identi- vagyis nem egy lineáris és célelvű elmozdulásról van szó. Az át- „elfelejtheti”, de akkor ez a felejtés is a termelés egyik eszkö- tás nyomai se törlődhetnek el teljesen, hiszen épp a felhalmozó- változás jellege/funkciója (teremtés, nevelés, kínzás, kondicio- zévé válik. A poszthumán számomra mindenekelőtt vágy, de dás és a feloldódás konszolidálhatatlan versengése teremti meg nálás) is folyamatosan szétaprózódik, ezzel is megtörve a rendel- a deleuze-i hagyomány alapján a poszthumán nyelv vágygépe a poszthumán hibriditást, vagyis a jelentés azon excentrizmusát, tetés jelentésrögzítését, bár a működés „elrendeltetett” jellegét nem valamiféle hiány felől munkálkodik, hanem a pozitív ter- mely a fúziós gyakorlatok esztétikai tapasztalatát jellemzi.6 A a nyelv masinizálódása (mely az enjambement jelentésképzését Polimorf melés elkötelezettje.3 Ez a termelés a pszeudo-személyes mező pszeudo a Sokaság leplezése és leleplezése az Egyben. Történhet mechanizáló sortörésekben is megnyilvánul) csak megerősíti. bizonyos pontjain túltermelésbe hajszolódik, miközben cso- ez az (ön)megszólítás alakzataival — de fontos felismerni, hogy Ha mégis megpróbálunk valamiféle narratívát képezni a fázisok- pozíciók — mózódások, hurkolódások és (be)gyűrődések jönnek létre. a pszeudo nem csupán azért pszeudo, mert az Egy nem Egy, ból, akkor a folyamat a „lány” balerinává-válásaként jellemezhe- Vagyis a „nyelv újraelosztását” (Roland Barthes) tapasztaljuk, hanem azért, mert a Sok minden és semmi, még az Egy is, ha tő. A fázissorozat ezt az átváltozást ellentétetek mentén (passzív poszthumán mely ökonómia nem tagolható tisztán (ha ez a tagolás valaha arra vágyik. A bejáratott deleuze-i formula szerint monizmus = és aktív, élő és holt, ember és gép) szituálja, ugyanakkor az ellen- is „tiszta”) „tematikai” és „formai” dimenziók mentén. Ezért is pluralizmus.7 Vagyis a történetnek csak egyik része az Egy vál- tétek úgy íródnak egymásba, hogy ezáltal a „lány” és „balerina” szövegöröm mondhatjuk, hogy a szöveg gépi örömének elszaporodását ta- sága, gyásza és traumája. Ezt a modernista monodrámát job- jelentés- és értékviszonya rögzítetlen marad: „az első / fázis célja pasztaljuk, mely masinizációt nem lehet leszűkíteni valamiféle ban értjük, szubjektumtörténetileg erre kondicionált minket hogy kisúrolják / belőle a lányt”.11 De hogyan került „bele” a a kortárs kiborg-tematizációra. A poszthumán vágy termelte gépi öröm a Nagy Elválasztás természet és kultúra között. De jobb lenne lány az első fázis élettelen, személytelen és passzív tárgyi mili- a (dez)antropomorfizációs hullámok, arc-adások és arc-rongá- talán metamorfózisról beszélni, arról, hogy Egy és Sok között őjébe? Mintha a lány nem létezne a fázissorozattól függetlenül, költészetben lások közti jelentésfeszültség kisüléseiből termelődik. Nem a uralhatatlan módon sokasodunk. Tóth Kinga All Machine-jában illetve csak hiányként („kisúrolva”) tudna nyelvi egzisztenciát humanista kultúra, de nem is a humanista kultúra lerombolása „a valódi karakterre szert tenni nem vágyó, háttérbe húzódó és nyerni, melyet aztán fel kell tölteni és a balerina-rend(eltetés) erotikus a poszthumán szövegöröm értelmében, hanem a kettő a mindent átlátó (omnipotens, ám passzív) „gépész-én” hangja segítségével strukturálni. Mindennek van materiális aspektusa A poszthumán költészet lehetőségterét eddigi írásaimban1 az közti szakadás, elmosódás és köztesség. Ez a szubjektumtopo- az én elhagyásának vágya, a teljes elszemélytelenedés imitálá- is, hiszen a hiány-lány csak a balerina-test megkonstruálása által ún. pszeudo-személyes mező határvonala mentén próbáltam lo- gráfiát felülíró harmadik tér: a Sokaság atópiája. Michel Serres sa felé elmozdulva szólal meg.”8 Az „imitáció” helyett én a mi- kezd „megelevenedni”. „A(z első fázis) meghasonlás(a), az aláve- kalizálni. Ez egy alapvetően szubjektumtopográfiai elhatárolás, szerint a sokaság egy fekete doboz, mely zajt termel, illetve maga mikri kifejezést ajánlom, utalva arra a Roger Caillois-től eredő tettség itt nem jelent ontológiai kockázatot, a szexualitás kultú- melyet az antropocentrikus humánideológiát dehumanizáló a zaj, nem a nyelven túl, hanem a nyelv hátterében.4 Ez a háttér felvetésre,9 miszerint a mimikri kilépteti alanyát a hasonlóság rájába való belevetettség, majd az abba való bele nevelődés nem szökésvonalak strukturálnak. Ugyanakkor a topográfiai modell nyílik meg féreglyukként a pszeudo-személyes bensejében, me- rendjéből, miközben deszubjektivizálja saját uralhatatlan nyelvi önálló döntés, hanem a biológiai és kulturális determináltság több szempontból megkérdőjelezhető, hiszen itt csak relatív kü- lyet nem tudunk nem antropomorfizálni, hiszen nincsen tiszta környezetében. Vagyis egy olyan dehumanizáló színrevitel megy természetes hozadéka, s így a létezés természetének legitim terü- lönbségek, távolságok és elhatárolások lehetségesek, egymással Kívül. Ugyanakkor ez az antropomorfizáció csak a pszeudo- végbe, ahol a gépész-én pozíciója a gépnyelvhez képest állandó- lete. Mindehhez pedig hozzátartozik az is, hogy ugyan a balerina folyamatosan keveredő poétika, intenzitások mesterséges kime- személyes pszeudo-személyességét hangsúlyozza ki, vagyis an újra felosztódik, hiszen egyszerre mutatkozik alanynak, tárgy- alakjának a számára láthatatlan hatalommal szembeni alávetett- revítése. Van-e a mezőben valami „abszolút” Emberi — ami- dezantropomorfizál, miközben a Sokaságot az Egyben, az Egy nak, gépésznek és gépnek egy hullámzó technológiai mezőben. sége nyilvánvaló, viszont a szöveg tanulságai szerint konstruk- hez képest elkülönböztethetnék valami „abszolút” Embertelent? Sokká-válásaként szólaltatja meg. Ahogy Sirokai Mátyás írja A Ez nem egyszerűen helytelenség vagy személytelenség, hanem a ciójának alapjait is ettől a hatalomtól kell származtatnunk, sőt Ezeket a pozíciókat egy konkrét költészet — épp az állandó in- káprázatbeliekhez egyik szövegében: „A hátrahagyott tájtól so- (dez)antropomorfizációs hullámok által mozgásban tartott po- a lány kisúrolásának mozzanata lehet, hogy már önmagában is tenzitáskeveredés miatt — nem tudja felvenni, legfeljebb moz- sem szakadunk el teljesen, hiszen még egy idegen bolygón is az limorf pozíció, ahol a mimikri nem képes nyugvópontra jutni. ellehetetleníti a nemi identitásban való további gondolkodást.”12 gásba lendíthetők, gyorsíthatók az ideológiai olvasás erőterei égbe nyúló törzseket keressük, amik áteresztik a fényt, de elrejtik A Balerina című nyitóvers ennek a gépész-énnek a születé- Vagyis itt azzal a nyugtalanító tapasztalattal kell szembesülnünk, felé. A helyzetet nehezíti, hogy mindkét végpont „üres” terri- az arcot, melyben magunkra ismerhetnénk. Az arcot, ami kettő- sét, illetve kreatív szétszerelődését viszi színre: „a tárgy anyaga hogy a sokaság helytelen helyét megjelenítő gyár(tás)ban olyan tórium, végső soron fedik és rögzítik egymást, egyúttal meg is vé lett. S e kettőből lettünk mindannyian. Sokaságunk területet alakja / szabályos fa 10x10 / alsó és felső részét / csuklós fém dehumanizáló színrevitel működik, mely egyben a humanizálás szüntetik a kint és bent topográfiáját, hiszen mi más lenne a foglalt, és a sík vidék térré tágult, amikor derekunkra hurkoltuk pánt köti össze / hengeren fordul el / középen lyuk ide / csava- lehetőségfeltétele is, mert minden megszemélyesülés (lányként- legemberibb, mint az Embertelen, ki más tudna Embertelenné a levegő gyökereit, és a másik tó felé emelkedtünk, hogy tükre rozzák az / éles kellékeket / belső kialakítása / finom vonalveze- vagy áldozatként-való-lét) személytelen intenzitások interferen- válni, mint maga az Ember stb. A nem-Ember nem Embertelen, alatt megpillantsuk a mélységben keringő, fényes medúzákat.”5 tésű”.10 A gépész-én és a négy fázisban készülő „zenedoboz” vi- ciájában adódik. hanem nem-Ember, de még ez a kifejezés is túl sok antropo- Az újrafelosztásban a sokaság nem pusztán egymásmellet- szonya ugyanakkor nem egyértelmű, hiszen nem tudjuk, hogy a A gépész-én, a lány/balerina és a gyártási folyamatok kö- centrikus üledéket hordoz, ami ugyanakkor a nyelvből, annak tiségként, vagyis a műveleti mező kibővítéseként jelenik meg, gépész-én a gyártás rögzítésében, a gyártásban, a termékben vagy zött újra- meg újraosztódó nyelv a poszthumán „poétikai minden Embertelensége ellenére, nehezen száműzhetőnek tű- hanem keveredésként, ütközésként és differenciálódásként. Az a használatban érdekelt, ahogy a szöveg karaktere is folyamato- episztémé”13 más képviselőinél is megtalálható. Kerber Balázs nik. Ha komolyan vesszük Giorgio Agamben figyelmeztetését, egy(ség) nem egyszerűen több egységgé bővül ki, mert határait és san ingadozik a személytelen(ített) leírás, használati utasítás vagy számítógépes stratégiai játékokat poetizáló Conquest című kö- miszerint az ember egy önreferenciáját folyamatosan újraíró (ön)azonosságát tekintve nem maradhat érintetlen a sokká-válás a termékkritika között. Egy használati utasítás a termék/eszköz tetében például a digitális avatárok legyártását lehet párhu- antropomorfizációs tükörrendszer,2 akkor az antropocentrizmus autentikus felhasználásának normatív „rögzítését” tételezi fel a és a posztantropocentrizmus aszimmetrikus ellenpárja is össze- szimbolikus rendszerben. Ugyanakkor ennek a rögzítésnek van 6 Vö. Renate Lachmann: A szinretizmus mint a stílus provokációja, ford.: Nemes omlik, hiszen a középpont, illetve a középpont decentralizálása 1 Kacsacsőrű-emlős-várás Kenguru-szigeten — A kortárs fiatal költészet poszt-antro- egy hangsúlyos performatív mozzanata, miszerint az utasítás ele- Péter, Helikon, 1995/1–2, 266–277. egyaránt ürességként, hiányként és távollétként lepleződik le. pocentrikus viszonyai, Prae, 2017/1, 90–107; „A nyelv egy faj” (Kele Fodor Ákos: ve olyan használatként nyilvánul meg, miáltal a termék megte- 7 Vö. Gilles Deleuze – Félix Guattari: Rizóma, ford.: Gyimesi Tímea, Ex Ennek az eredménye egy olyan entrópikus nyelvi tér, melyet el- Echolália), Műút, 2018/66, 69–74; és „Egy tizenöt centiméteres, hetven grammos remtődik, vagyis lehetőségtérképe megrajzolódik és „betöltődik”. Symposion, 1996/15–16, 1–17. 8 térő vektorral és intenzitással bíró, de egymást folyamatosan ke- nő férje lettem” (Németh Zoltán: Állati férj), Alföld, 2018/3, 95–101. A Balerina végig őrzi a rendeltetés beíródásának kényszer- Balogh Gergő: Poszthumán szerkezetek (Tóth Kinga: All machine), Alföld, 2 Giorgio Agamben: The Open — Man and Animal, ford.: Kevin Attell, 2014/12, 124. resztező (dez)antropomorfizációs hullámok, maradványformák Stanford University Press, California, 204, 27. mozgását, mely rögzíteni próbálja az értelem érzéki megképző- 9 Vö. Roger Caillois: Mimicry and legendary Psychasthenia, ford.: John Shepley, járnak át. 3 Gilles Deleuze – Félix Guattari: Anti-Ödipus — Kapitalismus und dését, miközben a vers-tétje éppen az önmagát eleve adottként October, 1984. tél, 16–32. A topográfiai modell másik ehhez kapcsolódó paradoxona, Schizophrenie, ford.: Bernd Schwitz, Suhkamp Verlag, Frankfurt am Main, bemutató rend mögötti hatalmi elrendelés — mint alapító erő- 10 Tóth Kinga: Balerina = Uő: All machine, Magvető, Budapest, 2014, 5. 11 hogy a poszthumán költészet nem jelent valamiféle statikus 1977, 12–13. szak — feltárása lenne. A négy fázis egy metamorfózis-sorozatot Tóth Kinga, 5. 4 Vö. Michel Serres: Der Parasit, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 2016, 12 Balogh Gergő, 125. kiterjedést, illetve megfellebbezhetetlen „túlnant” a pszeudo- 186–194. tagol, noha nem egyértelmű sem a kiindulópont, sem a végpont, 13 Smid Róbert: Command and Conquer, Pannon Tükör, 2020/1; elérhető: 5 Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez, Libri Kiadó, Budapest, 2015, 13. http://pannontukor.hu/smid-robert-command-and-conquer/. 44 45 k ritika kritika

zamba állítani a lány/balerina kiborgizációjával: „Rakjuk össze az ismeret mintegy megjárta a végtelent, s így egy időben abban támogató „történelem vége”-ideológiát lehetne megnevezni. A ze. „A legelső szövetséget a növényvilággal kötöttük, mert a TURKOT. Robotkezek illesztik egybe / szemgolyóját, elkészítik az emberalkatban jelenik meg legtisztábban, amelyben a tudat poszthumanista „mi”-ben felsejlik az újrapolitizálhatóság le- bolygó tudata a növényekben nyilvánult meg. A későbbi szö- a hiányzó darabokat. / Ahol kell, festik. Agyát nagy teljesítmé- egyáltalán nincs jelen, vagy pedig végtelen, azaz a bábuban vagy hetősége, melynek ökoegalitárius, transzhumanista spirituális, vetségek, mint a vándorló sziklákkal, a háromlelkű lénnyel, a nyű / számítógép rekonstruálja, és kicsiny drónokkal / gyűjti az Istenben.” 24 A lány/balerina/zenedoboz-hibrid tekintetében esetleg paranoid anarchisztikus vagy más egyéb ideológiai hát- pallosszabásúakkal és az űr állataival kötött szövetség, mind a be a megmaradt részeket. Aztán a csont- / szerkezet követke- ennek annyi jelentősége van, hogy a poszthumán más-állapot tere is lehet, ugyanakkor annyi bizonyos, hogy a polimorf pozí- zöld álmok hatására jöttek létre.”28 Ez az átváltozási spirálokkal zik, megkeresik a szétszóródott / forgácsokat. Síkos fémlapon önszínrevitele feltételezi a kinesztetikus revelációt. Az alaknak ció felülírja az antropocentrikus képviseleti költészet humanista tagolt szövetségrendszer túlmutat a „bolygó tudatán”, vagyis az fekszik a készülő / kapitány, sapkája felhőpamacs. Vidám bojt életre kell kelnie, hogy képes legyen esztétikai minőségek közve- „mi”-jét, mely organikus egységként strukturálta „személy” és antropocén diskurzus politikailag és morálisan (is) értelmezett / a tejszínhab tetején. Nem lehet kiszámítani / a kockák vál- títésére (hogy kellemével „elbájoljon”), de ez a mozgó-mozgatott „közösség” reprezentációs viszonyát. planetáris redukciója helyett egy spekulatív poszthumanista29 takozását. Ha félreugrassz, héj / tekeredik rád, vetődő szavak. élet csak az emberi élet mimikrije, mely azonban nem kevesebb, Tóth Kinga Írmag (2020) című új kötete számos olyan perspektíva jön létre, mely a „sejtűrhajókat” az Űr xenoesztétikai Késleltetett folyosó, / elszalasztott vetődés. Repedező sziklada- hanem több élet, hiszen a nem-antropocentrikus életsokaság, az szöveget tartalmaz, ahol a poszthumanista „mi” generálja a megnyitására programozza. Persze itt megint csak hangsúlyoz- rab. / Szektorok között tonnányi tér. Míg evickélsz, / áthatol emberi–állati–természeti–technológiai zoé megjelenítője. Éppen (dez)antropomorfizációs hullámokat: „gyere velünk a titkos nunk kell a hagyományos irányvektorok és a territóriumalapú a sugár. TURK kapitány szeme kinyílik.”14 TURK kapitány ez a több-lét teszi lehetővé a (dez)antropomorfizációs hullámok rétre a legszebb / rétre a tisztáson az erdő mellett az őzek / mel- térképezések relativizálódását, hiszen ahogy a kafkai féreggé „összerakása” egy olyan „játékos–gép–megszólaló perspektíva- interferenciáját, a nem-emberiben megképződő emberi és az lett ezt is csak mások láthatják ha benn / ülsz ebben a tóban az változás sem előre (progresszió) vagy hátra fele (regresszió) való z etbe n költés kortárs a egyesítésben”15 olvasódik, mely a poszthumán polimorf pozíció emberiben megképződő nem-emberi közti hasadások, törések és olajban a réten a földön / ha beér a füst az orrlyukadba habzik menekülés, hanem egy polimorf féregjárat megnyitása, úgy a digitálpoétikai16 változataként azonosítható. A balerina-gyártás vágások bemutatását. a szád is / vissza nem megy az óra csak a plasztik a tóban / fe- sejtűrhajók szökésvonala sem tájolható be a Föld (emberi „jelen- gépnyelvéhez hasonlóan „a tételezés konstatív és performatív, Zárásképpen a poszthumán poétikai episztémé egy eddig hér karikát isznak az őzek a nyulak habzik / a mókus műanyag lét”) és az Űr (embertelen „távollét”) bináris perspektívájában. feltételező és létesítő dimenzióinak elválaszthatatlansága tehát nem említett nyelvi–poétikai lehetőségéről szeretnék beszélni, zacskót rágunk / nyaljuk a port a korallmaradékot”.25 A „titkos „Miközben mindenki más kifelé menekült, azok találták meg azt a fajta operativitást vezeti a kerberi versnyelvbe, amely a gépi mégpedig a többes szám első személyű nyelvi formák — külö- rét” sokaságát színre vivő „mi” az antropocén természetlíra,26 a menekülés első okát, akik befelé indultak el. Ők az osztatlant

övegörö m parancsok sajátja: bármely elem megjelenítése már valamifajta nös tekintettel a többes szám első személyű személyes névmás illetve ökoegalitárius kisebbségi politika kontextusában tűnik kutatva visszatértek saját tengelyükhöz, ami létrehozta a két ol- programvégrehajtás eredménye, és vice versa”.17 A megjelenítés (mi) és igealakok — használatáról. A Sok lehet Egy is, ha arra értelmezhetőnek, ebből a szempontból ideológiai folytonossá- dal egy-egy magját, hogy aztán a magok már külön-külön bur- s z és a programvégrehajtás poétikai hibridizációja a gyártási leírás vágyik, miáltal Egyként és Sokaságként az „önmagával” való azo- got mutat az All Machine kiborgfeminizmusával. jánozzanak tovább a testi lét felé.”30

á n és a használati utasítás közti masinisztikus mimikri mintájára ér- nosságot és nem-azonosságot eseményszerűen tárja fel. Ennek a Sirokai Mátyás beat-trilógiája (A beat tanúinak könyve, A kortárs lírában több helyen felbukkanó űrutazási motí- telmezhető, mely a szubjektumcentrikus „önkifejezéssel” szem- polimorf pozíciónak, a poszthumán több-életnek a heterogén, Libri Kiadó, Budapest, 2013; A káprázatbeliekhez, Libri Kiadó, vumnak31 Sirokainál metapoétikai vetületei vannak: „Űrhajónk ben a transzmediális viszonyaiban provokált nyelvi létesítéshez hozzáadó, bennfoglaló nyelvi ágense a „mi”, melynek a pszeudo- Budapest, 2015; Lomboldal, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020) te- a nyelv, melyből kitekintve a határtalan, örvénylő káosszal né- utalja hozzá az arcadás és arcrongálás lehetőségfeltételét. személyes mező határain való egyre gyakoribb felbukkanása kinthető jelenleg az egyik leginvenciózusabb poszthumán kísérlet- zünk szembe.” Ugyanakkor az űrkáosz és a nyelvűrhajó kölcsö- Tóth Kinga poszthumán nyelvgyárának költészettör- azért is lehet meglepő sok olvasó számára, mert a képviseleti nek a polimorf pozíció nyelvi–poétikai gazdagságának bemutatá- nösen átjárják egymást: „Mi, akik tudjuk, hogy ugyanabból a te- téneti előképeként lehetne megnevezni a Richter Gedeon költészetek ideológiailag (is) problematikus hagyományát idé- sára. A trilógia egy spirituális technológiaként értelmezett, ezote- remtésből valók vagyunk az ürességgel, levetjük az anyagot, ami Gyógyszertárbeli transzfigurációt Oravecz Imre Trakl utoljára zi meg. A pszeudo-személyes mező, illetve a magánmitologikus rikus sci-fi utalásokat mozgató líranyelven próbálja színre vinni a elnyeli a dicsőség sugarait, és csupasz tudattal merülünk bele a Budapesten című versében,18 ahol a dehumanizációs színrevitel a titokköltészetek ezredfordulós létrejöttének egyik költészettör- zoé élet-többletét, miközben a természetkultúra interplanetáris di- vakító örvénybe, ami néhány csepp vér körül forog.”32 Az Űr Balerinához hasonlóan nem csupán a humán mintázatot „állít- téneti okaként vélhetően a társadalmi–politikai „mi” reprezen- menziója felé tolja el a (dez)antropomorfizációs hullámok örvény- ja elő”, hanem ezt a mintázatot egyben művészeti médiumként tációs terhétől való szabadulás vágyát, és ezt a poétikai vágyat lését. Ebben a dinamikus és nyitott természetkultúra-rendszerben 25 Tóth Kinga: Írmag / Offspring, YAMA BOOKS, 2020. — a költő(i) (nyelv) gyártása — is kezeli, miáltal a modernista egyfajta technovitalizmus uralkodik, melyet a „beat”, a pulzálás, 26 Vö. Nemes Z. Márió: Kacsacsőrű-emlős-várás, 102-107; Székely Örs: Mind humánideológia és líraesztétika közti antropocentrikus szövet- a ritmikus oszcilláció tart működésben, a sejtek azon metazenéje, a tied, Felség: kortárs német líra az antropocén korában, Irodalmi Szemle, 2018. ség zálogaként kezelt organikus kódot töri fel.19 A Tóth-szöveg 14 Kerber Balázs: Conquest, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 46. mely a makro- és mikroszinteket egyaránt összefogja. A szövegek augusztus 2.; elérhető: https://irodalmiszemle.sk/2018/08/szekely-ors-mind- 15 kapcsán ugyanis fontos kiemelni, hogy a „szexuális Bildung”20 Smid Robert, I. m. ebbe a beatbe (a „zöld álomba”) avatnak bele, vagyis itt is visszatér a-tied-felseg-kortars-nemet-lira-az-antropocen-koraban/; és Bordás Máté: 16 A poszthumanizmus és a digitális kultúra Conquestbeli összefüggéseihez vö.: Hamar elfelejtjük az apályt és a dagályt, Szépirodalmi Figyelő, 2019/4; elérhető: hatalmi antagonizmusait megjelenítő lány/balerina/zenedoboz- Horváth Márk: Dehumanizált líra és poszthumán játékosság, Műút, 2019071, a poszthumán Bildung, a polimorf (nyelv)gyár(tás) ellentmondá- http://www.szifonline.hu/idegen-horizontok/2388-hamar-elfelejtjuk-az-apalyt- hibrid a művészeti vagy pontosabban művészetté nevelés ellent- 91–93; elérhető: https://www.muut.hu/archivum/33451. sos ideája, hiszen a trilógia mindhárom kötetének poétikai karak- es-a-dagalyt-2020-04-17. mondásait is reflektálja. A lány/balerina ugyanis a negyedik fá- 17 Smid Róbert, I. m. terét meghatározza a megjelenítés és programvégrehajtás kölcsö- 27 Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve, Libri Kiadó, Budapest, 2013, 21. 18 28 íciók — p os z thu m p o z íciók Poli m orf zisban, „a végén tanul meg […] hajolni”,21 mely nem csupán Vö. Nemes Z. Márió: Embertelen antropomorfizáció — Antropológiai dekonst- nös mimikrije. „Aki gyakorlásba kezd, kettőzze meg magát, és ha Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez, 9. rukció Oravecz Imre Trakl-verseiben, Parnasszus, 2009. ősz. 29 „A spekulatív poszthumanizmus a technológiai fejlődés radikalitásánál, vala- az elrendelő hatalomnak való alávetettség beíródása a testbe, 19 Vö. Kulcsár Szabó Ernő: Szétterült ütem hálója — Hang és szöveg poétikája: A az egyike elragadtatásba esik az örömtől, a másika legyen tanítója, mint a valóság általánosságban vett hihetetlen heterogenitásánál fogva egy, az 22 hanem a „zene” és a „tánc”, vagyis az esztétikai tapasztalat lét- későmodern korszakküszöb József Attila költészetében = Uő: Irodalom és hermeneu- aki szelíden visszatereli feladatához. Aki eléri, hogy e kettő mindig embertől teljességgel eltérő nonhumán valóság eljövetelét vizionálja. Roden egy rehozásának (a lány/balerina/zenedoboz-hibrid funkcionális ki- tika, Akadémia Kiadó, Budapest, 169–197. egy legyen, a felejtés megismerése nélkül változtathat szokásain, olyan valódi, mélyen ember utáni, tehát poszt-humanisztikus poszthumaniz- 20 Balogh Gergő, 125. must javasol, ami a spekuláción keresztül radikálisan újfajta poszthumán vagy teljesedésének) materiális feltétele. 21 mert nem temeti el, hanem türelmesen szereti egykori önmagát, Tóth Kinga, 7. 27 nonhumán aktorok, létezők vagy dolgok eljövetelét várja, búcsút intve a mo- Ezen a ponton Heinrich von Kleist A marionettszínházról 22 A Balerina mellett az All machine számos szövege (Orgona, Behangoló, Furulyás mint gyermek a szüleit, akiken túlnőtt.” A „gyakorlatok”, a dern technológia hosszútávú hatásairól való antropocentrikus gondolkodásnak.” című klasszikus szövegéhez visszavezető elmélettörténeti dis- stb.) érinti a zene-géppé-válás kérdését, melynek összetett (Tóth Kinga zajze- „növénylés” és a számtalan egyéb elmásulási program esetében el Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus válto- kurzus23 nyílik meg, mely a tánc kellemének előállítását az em- nei performanszainak elemzését is megkövetelő) feltárására jelen keretek között lehet gondolkodni azon, hogy mennyire „emancipatorikus” ter- zatai – Ember, embertelen és ember utáni, Prae.hu, 2019, 37–38. 30 Nemes Z. Márió: berhez köthető reflexív szubjektivitás, illetve a nem-emberihez nincs mód, de érdemes megemlíteni, hogy ez a probléma — a monomediális vezetekről van szó, ugyanakkor ahogy a Balerina esetében is lát- Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez, 24. költészeti tér hibridizációjával összekapcsolódva — a poszthumán poétikai 31 A motívumnak egyrészt van egy erős hungarofuturista kontextusa, melyhez köthető szubjektum nélküli ágencia szembenállásában tárgyalja: episztémé számos más szövegében is visszatér. Ebbe a sorba tartozik Kele Fodor hattuk, a gyártási folyamat rendeltetésszerűségét, vagyis a rögzített Sirokai költészete is reflektáltan kapcsolódik (Vö. Nemes Z. Márió: Térérzékeny „De mint ahogyan a valamely pontban egymást metsző vona- Ákos Echolália (Prae.hu+Palimpszeszt, 2016) című kötete, de Székely Örs mi- esszencia, (cél)eszme vagy kód felé történő progresszió lehetősé- avantgárd = A filozófus a műteremben – Tanulmányok Radnóti Sándor 70. szü- lak, ha a végtelenen áthaladtak, a pont túloldalán ismét metszik tikus allúziókra építő, a bika című versét is lehetne említeni az Ostinato (Fiatal gét, felülírja a metamorfikus nyelv sokaságöröme. letésnapjára, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016, 263–270), de ettől függet- egymást, vagy a homorú tükör által alkotott kép a végtelenbe tá- Írók Szövetsége, Budapest, 2020) kötetből. A poszthumanista „mi” A káprázatbeliekhez esetében lenül Deres Kornélia Bábhasadás (Jelenkor Kiadó, 2017) vagy Fodor Balázs 23 Vö. Benkő Krisztián: Bábok és automaták, Napkút Kiadó, Budapest, 2011. Kozmológiai állandó (Fiatal Írók szövetsége, 2019) kötetét is meg lehet említeni volítva ismét közelivé válik: ugyanúgy visszatér a grácia ott, ahol 24 Heinrich von Kleist: A marionettszínházról, ford.: Petra-Szabó Gizella = egy nem-antropocentrikus „szövetség” generálásának eszkö- az űr(utazás) poszthumán poetizálása kapcsán. Uő: Esszék, anekdoták, költemények, Jelenkor, Pécs, 2001, 190. 32 Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez, 26. 46 47 k ritika kritika

tehát rendelkezik az anyagtalanító üresség aspektusával, de ez az Borbíró Aletta A poszthumanizmus változatainak vállalt feladata, hogy beve- üresség mint örvényhatás osztja újra a (dez)antropomorfizációs zessen a címben is foglalt inter- és multidiszciplináris irányzatba. hullámzást, vagyis fokozza a nyelvűrhajó gyorsulását, mely a Ez a célkitűzés viszont nem mindig sikerül. A tartalomjegyzék „mi” telítődéséhez és kiüresítéséhez, illetve hibridizálásához ve- hét fejezeten keresztül ígéri a különböző, sokszínű problémakö- zet. Ez a heterogén „mi” ellentmondásos viszonyban áll a közöl- (Horváth rökbe való betekintés lehetőségét, ám mindezt olyan elméletekre hetőséggel, információval és jelentésadással, hiszen Serres már Poszt- Márk – utalva teszi, amelyek kevésbé ismertek itthon, és a gyakran nagy idézett gondolatára visszautalva, a sokaság fekete dobozából — Lovász léptékű vagy sűrű leírások sem segítik az olvasót. Ez a szerkesz- Sirokai esetében az Űrből — kiszűrődő zajt csak antropomor- humanista Ádám – tés többször kíván interaktív, vissza-vissza lapozgató olvasást. A fizálva tudjuk megszólaltatni. Az űrkáosz „mi”-ként való meg- Nemes Z. részösszegzések, átfogó bekezdések is csak bizonyos fejezetekben személyesítése a zaj humanizálása, egyben az antropocentrikus korkép Márió: kapnak helyet. A szempontok és fejezetek nézőpontjainak üt- nyelvhasználat eltérítése a „vakító örvény” által. A „mi” mentén A poszthumanizmus köztetése is a háttérbe szorul, holott egy rendkívül termékeny újracsoportosuló nyelv befogadja a heterogén intenzitásokat, de változatai. diskurzus létrejöttének lehetőségét sugallják. Az olvasást segítik nem központosul, hiszen az „osztatlan” kutatása a magok továb- Prae a lapok szélén keretbe illesztett fogalmak, amelyek csomópon- z etbe n költés kortárs a bi burjánzásához vezet. Ugyanakkor ez a burjánzás tengelyeket, Kiadó, tokként vezetnek a szövegben való könnyebb eligazodásban. oldalakat és központokat sodor magával, vagyis nem jut nyug- 2019) A kötet első két fejezete meghatározza és kontextualizálja a vópontra az indifferenciában vagy az abszolút ürességben sem. poszthumánt — elsősorban a humanizmus és a huszadik század Ez a polimorf elevenség vélhetően a pszeudo-személyes mező irányzataihoz képest —, így kap például hangsúlyt annak antro- egészére hatással lehet, mert annak ellenére, hogy a poszthumán Az angol nyelvű, de magyar kutatók által jegyzett, poszthuma- pológiához való viszonya a második fejezetben. Azt is tisztázzák,

övegörö m episztémét egyfajta határmozgásként értelmeztem, a periféria és nizmussal foglalkozó irodalom már korábban is feltűnt (pél- hogy nem egy homogén, hanem több irányú kritikai rendszerről centrum viszonya ebben a rendszerben nem tud hierarchikus dául a Posthumanism in Fantastic Fiction1, illetve az animal van szó. A bevezetőben a szerzők bemutatják a spekulatív és a s z módon megszilárdulni. studiesra fókuszáló Americana Journal Interspecies Dialogues kritikai poszthumanizmus fogalmát, valamint rövid, vázlatszerű 2 á n In Postmillenial Filmic Fantasies című száma ), az elmúlt idő- történeti áttekintés által ismertetik, milyen kritikai irányzatok ben azonban egyre több, a poszthumanizmust érintő szöveg tekinthetők a poszthumanizmus előzményének. A fejezet egyik jelent meg Magyarországon. Bár kisebb mértékben akadtak ta- legfontosabb, de mégis erőteljes dichotómiára épülő szakasza a nulmányok, mégis a Helikon 2018-as tematikus száma3 jelenti poszthumán humanizmushoz való viszonyáról szól. A fogalmi az egyik első nagyobb merítésű munkát a hazai magyar nyel- és kultúrtörténeti háttér tisztázásával vállnak igazán érthetővé vű megjelenések közt. Ezzel közel egy időben került boltokba az első néhány oldal állításai. Például „a poszthumán diskurzus Horváth Gideon, Süveges Rita és Zilahi Anna szerkesztésében kiindulópontja az ember decentrálása mellett a humanizmusnak az extrodæsia — Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó mint metanarratívának a meggyengülése” (11) esetében, ahol a világhoz (2019) című interdiszciplináris kötete.4 Utóbbi remek humanizmusról írt szakasz után válik láthatóvá, mi mentén tör- kiegészítője lehet a Prae gondozásában 2019-ben megjelent, ténik az említett decentrálás. mégis összeáll a kép, és izgalmas társadalmi–technológiai kérdé- szintén közös munkából született A poszthumanizmus változata- A harmadik fejezet az animal studies és a poszthumanizmus seket feszegető gondolat vetődik fel: „A genetika robbanásszerű inak, amelyet Horváth Márk, Lovász Ádám és Nemes Z. Márió kapcsolatát bontja ki: „Az animal studies célja nem elsősorban az fejlődése maga után vonta az élet információvá redukálhatóságá- jegyez, s mely ennek az írásnak is a tárgya. ember–állat viszonyok feltárása, hanem egyrészt az állati létmó- nak tényleges technológiai megvalósítását […]. Az információ A kötet alcíme, Ember, embertelen és ember utáni már orien- dok megértésére, valamint az antropocentrizmus kritikájára és számára az élet csupán átmeneti hordozó.” (213, 216) tálja az olvasót a kötet tartalmával kapcsolatban, a tartalomjegy- meghaladására irányul.” (99) A kötet egyik legolvasmányosabb Ezt követően a művészet és az esztétika kerül a fókuszba, a zéket felütve pedig meg is bizonyosodhat arról, hogy egy rendkí- és világosabb fejezete, ami elsősorban abból fakad, hogy jól ki- Poszthumán esztétika a vizuális kultúrában főként a képzőművé- vül széles látókörű munkáról van szó. A kötet érdekessége, hogy egyensúlyozott az érvelése. Talán itt ragadható meg igazán, hogy szeten keresztül közelít a poszthumanizmushoz. A poszthumán íciók — p os z thu m p o z íciók Poli m orf a fejezetek előtt nem jelöli a szerzőtrió, hogy ki(k)nek a nevéhez a poszthumanizmus nézőpontcseréjét, az ember decentrálását testfelfogás már korábban is megjelent az írásokban, itt válik fűződik az adott szakasz. Különösen izgalmas ez a gesztus, hi- miként kell érteni. azonban igazán hangsúlyossá. Erős történeti beágyazottsággal szen az antropocentrikus nézőpont kimozdítása — és általában „Mit tanulhatunk a rovaroktól? Nem kevesebbet, mint egy mutat(nak) rá a szerző(k), hogy mi határolja el a poszthumán a horizontváltás — a könyv célja, amellyel összhangban állhat a egész gépi mitológiát.” (187) Ez a két mondat zárja a negyedik testeket és esztétikát a neoavantgárd performanszaitól, művésze- szöveg szellemi tulajdonosának elrejtése. fejezetet, amely az ízeltlábúak prehumán poszthumanizmusára tétől. A vizuális kultúra viszonylag tág területet fog át, amelyből fókuszál. Ezzel kapcsolatban a robotika, biológia, etológia ös�- a képzőművészeten (szobrászaton) kívül a film kerül előtérbe, szefüggése is előkerül, mégis a fejezeten átívelő gondolatkísérlet továbbá egy rövid passzus erejéig a videójáték. A videóklip- 1 Posthumanism in Fantastic Fiction, szerk.: Kérchy Anna, Americana eBooks, — DeLanda nyomán — teszi igazán érdekessé ezt a részt, mely esztétika külön izgalmas és termékeny kérdés ebben a kontextus-

Nemes Z. Márió: Szeged, 2018; elérhető: https://ebooks.americanaejournal.hu/hu/konyvek/ szerint egy MI-k által irányított gépi jövő „robot történésze” ban, viszont a kötet bevezető jellege miatt a mindenre kiterjedő posthumanism/. 2 Interspecies Dialogues In Postmillenial Filmic Fantasies (szerk.: Kérchy Anna), vizsgálja a gépek történetét. példatár elmarad. Americana – E-Journal of American Studies in Hungary, 2017. ősz; elérhető: A következő fejezet a kibernetikába, a humánum entrópi- A kötet végén a Nonhumanitás és a teória posztumusz for- http://americanaejournal.hu/vol13no2. ájának kérdésébe nyújt betekintést. A szöveg gyakran sűrű, és dulata című fejezet a nonhumánnal foglalkozik. Bár egy átfogó 3 Poszthumanizmus (szerk.: Nemes Z. Márió), Helikon, 2018/4; elérhető: nehezen átlátható, hogy hova jut el az érvelés, amit a fejezetbe visszatekintés idekívánkozott volna, mégis — témájából adódó- https://epa.oszk.hu/03500/03580/00012/pdf/. 4 A Műút portálon Zöllner Anna írt a kötetről: Térkép az antropocén tájról, Műút beemelt képlet és magyarázatának hiánya továbberősít. A végére an — jól zárja le a kötetet ez az írás, hiszen egy bűnügyi eseten portál, 2019. augusztus 7.; elérhető: https://www.muut.hu/archivum/32328. 48 49 k ritika kritika

keresztül a halál és a halott test poszthumanista megközelítését Fekete I. Alfonz telt helyet a témának. A Helikon folyóirat keretében Nemes Z. kínálja fel. Az egyik központi állítás szerint a „hulla arra mutat Márió szintén 2018-ban Poszthumanizmus névvel rakott össze rá, hogy nincs az autonóm testnek egy tiszta, pontosan meg- egy számot. 2019-ben megjelent a Typotex kiadó gondozásában ragadható határa” (269), hanem egy liminális állapotot tölt be és Horváth Gideon, Süveges Rita és Zilahi Anna szerkesztésében a szubjektum és az objektum között, és egyúttal előrevetíti az (Horváth az extrodæsia. Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó ember halálát, az élet kihalását. Ez a kérdés összefonódik az A Márk – világhoz címen.2 Itt egyszerre voltak szekunder fogalommagya- antropocén és a sötét ökológia fogalmával is, amelyek az ember Losoncz rázatok és azokat magyar szerzők által írt, mintegy szemléltető és környezet viszonyára reflektálnak. humánim- Márk – primer szövegek is. Ugyanebben az évben a Prae jelentette meg A poszthumanizmus változatainak egészéről elmondható, Lovász a Horváth Márk, Lovász Ádám és Nemes Z. Márió által összeál- p korké a n ista hogy nyelvezete erősen metaforikus, amely ellent mond annak a périum Ádám: lított A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember nézetnek, miszerint a tudományos diskurzusban az egyértelmű- A valóság utáni című könyvet.3 Majd az újvidéki Forumnál Horváth Márk, ségre, a világosságra kell törekedni, emiatt például a költői képek alkonya visszatérése. Lovász Ádám és Losoncz Márk: A valóság visszatérése. Spekulatív háttérbe szorítására. Ezzel szemben az írások sokszor a metafo- Spekulatív realizmusok és újrealizmusok a kortárs filozófiában című kötete rikusságukból nyerik erejüket, sőt az esettanulmányok elemzé- realizmusok látott napvilágot. Írásom tárgya az utóbbi kötet, amely annyiban sében a metaforikus és a metonimikus, esetleg szimbolikus kap- és újrealizmusok vállalt sokat, hogy egy csomagban mutatja be azokat a kortárs csolatok is fontossá válnak. Egy helyütt — a realizmussal kap- a kortárs filozófusokat és áramlatokat, amelyek veleje a „posztmodernnek Pos z thu m csolatban — remek, akár ars poeticai reflexióként is értékelhető filozófiában. vagy posztstrukturalistának mondott filozófiákkal való szem- szakaszt találunk a metaforákról: „A realizmus számára sokszor Forum, benállás”. (263) Ebből emeli ki a Horváth–Lovász–Losoncz trió kifejezetten kapóra jönnek a metaforák és analógiák, mivel ezek 2019) a spekulatív realizmust és az újrealista filozófiákat. Hármójuk az összekötő kifejezések viszonylatokat teremtenek a valóság kü- választásaira és szelekcióira ad választ maga a könyv. lönböző szintjei között.” (177) Azért fontos a humán detronizálásáról beszélni, vagyis el- A kötetből hiányoltam egy fontos reflexiót: bár a populáris A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, távolodni az antropocentrikus megközelítés általi észleléstől, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot kultúra olykor előtérbe kerül, és minden fejezetben találhatók teremteni a különálló események között. mert az Horváth–Lovász olvasatában „szelekció, egyes dolgok- elemzések művészeti alkotásokról (főként irodalom, de a film (H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása) nak a környezetből történő kiemelése”. (20) Noha az észlelést és a képzőművészet is megjelenik), a kánon lehetséges átren- „megelőzően is már adva vannak a létezők a maguk sokfélesé- deződésére az írások nem reflektálnak. Pedig izgalmas kérdése- Nem véletlen a mottóválasztás: Howard Phillips Lovecraft min- gében”. (20) Vagyis a bináris oppozíción alapuló nyugat-euró- orbíró A letta: B orbíró ket vet fel, hogy ebben a rendszerben mit jelent a kánon, mi den ellentmondásossága ellenére,1 a huszadik század első harma- pai értelmezési kereten kívüli dolgok nem függenek a humán kerül előtérbe, és milyen elvek alapján, valamint az is, hogy a dában fellebbentette a fátylat az ember univerzumban betöltött általi meghatározottságtól. Létezik tehát a harmadik, de teljessé- poszthumanista gondolkodás milyen esztétikát von maga után helyének esetlegességével kapcsolatban és egyúttal le is rombol- get továbbra sem garantáló szemszög. A szerzők megállapítják, a kánonban. ta az ezzel kapcsolatos illúziókat. A Cthulhu hívását 1926-ban hogy a rajtuk átszűrt spekulatív realista és újrealista filozófusok a A poszthumanizmus változatainak hiányosságai és olykor publikálta, és ez már rámutat arra, hogy „van értelme az önma- „filozófiai gondolkodást mint olyat is dezantropomorfizálná[k] szűk vizsgálódási területe ellenére is fontos, hiánypótló kötet, gukban való objektumokról beszélni, a filozófiának pedig igenis és átlendítené[k] egy poszthumanisztikus diskurzusba, amely- amelyet — reményeim szerint — több hasonló munka követ van mit mondania az objektumok saját, az emberi hozzáférhe- nek keretén belül a filozófiai megszólalás nem kötődik a szub- ből az első mindig egy áttekintés, míg a többi ötben különböző majd folyamatos, élénk diskurzust hozva létre a poszthuma- tőségen túlmutató valóságtartalmairól. „Több a valóság, mint jektivitáshoz”. (168) Az írótrió olvasatában ezek a szerzők for- szerzőkre fókuszálnak. Előbbiekhez sorolta Horváth Márk és nizmusról a hazai tudományos közegben. Ahogyan a szerzők is puszta interpretáció”. (17) A megfogalmazhatatlan, leírhatatlan dított arányosságot látnak a természettudományi fejlődéssel. Lovász Ádám Graham Harmant, Timothy Mortont, Quentin utalnak rá, a kötet csak egy részét villantja fel azoknak a prob- kiméraszerű Cthulhu szörnyeteggel szemben lehetetlen az ant- Megállapításuk szerint Kant óta történt egy „»ptolemaioszi el- Meillassoux-t, Ray Brassier-t és Iain Hamilton Grantet. lémának, amelyek a poszthumanizmus felől termékenyen meg- ropocentrikus megközelítés, mert bár Lovecraft montázsszerűen lenforradalomnak« nevezett filozófiai paradigmaváltás”, amely Utóbbiakhoz kötötte Losoncz Márk Manuel DeLandát, Jacques közelíthetők, így adott a kérdés: milyen irányaival ismerkedhet összeilleszti ezt a monstruozitást, az eisensteini villódzásokból ellentétben áll „a 17. és 18. századi természettudományos fel- Derridát, Markus Gabrielt, Jocelyn Benois-t és Maurizio meg a hazai olvasó legközelebb? nem állítható össze az egész, az egymásra másolt látvány- és je- fedezésekkel, amelyek az ember ontológiai pozícióját radikáli- Ferrarist. Az írótrió szerint a spekulatív fordulat már 2007-ben lentésrétegek következtében a nyelv összeomlik, és így „az em- san decentrálták, addig a filozófiában — ennek szöges ellenté- elkezdődött, amely az objektumok önálló valóságát állítja kö- beri tudás számára hozzáférhetetlen”. (30) Legalábbis a kortárs teként — abszurd módon felértékelődik az ember helye”. (33) zéppontba. Fókuszomat innentől az egyes részekben tárgyalt posztmodern és posztstrukturalista értelmezési keretben min- A kantiánus filozófia szerint a humánon kívüli dolgokról ma- filozófusokra fordítom. denképpen. A humán piedesztálja ledőlt, noha kísérletek szép gukról nem beszélhetünk, hanem csak a „fenoménekről, ame- Horváth–Lovász értelmezésében a spekulatív realizmus számmal akadnak, amelyek arról győzködik magukat és máso- lyek eleve a tudatunkban és nyelvünkben vannak”. (169) Ezt a olyan realizmus, amelyben vannak össze nem illőségek, fel nem kat, hogy állni látják. jelenségekről való sikertelen visszapattanást írja felül az, hogy a derített területek és alapvetően a valóságnak tágabb interpretáci- Az antropocén, az újrealizmusok és a poszthumanizmus humánt megszabadítjuk központi szerepétől, egyúttal utat tu- kérdésköre néhány éve már lappang a magyar kultúrában. dunk engedni a többi létezőnek, vagyis leromboljuk a felállított 1 A kortárs angolszász fantasztikus irodalom (science fiction, fantasy és horror) Mígnem irodalmi szempontból először a Prae folyóirat 2017. hierarchiát és rendszert, ahol az új értelmezés szerint immár a progresszívebb képviselői számára Lovecraft személye nőgyűlölete, rasszizmusa évi első, tematikus számában bukkant felszínre és adott bete- szubjektum–objektum-differenciát átlépő lapos ontológiában és sovinizmusa miatt első számú közellenséggé vált. kintést az Antropocén tematikába, majd a 2018. évi, szintén első gondolkodhatunk.4 2 A Műút portálon Zöllner Anna írt a kötetről: Térkép az antropocén tájról, Műút számában talált otthonra a Biopoétika blokkja. Az Ex Symposion A könyv két nagy tematikus blokkra osztható: spekulatív portál, 2019. augusztus 7.; elérhető: https://www.muut.hu/archivum/32328. 3 A kötetről a Műút jelen számában olvashatnak recenziót Borbíró Aletta tol- Újrealizmus (2018/99) és Komplexitás (2019/102) címmel szen- realisták és újrealisták. Minden főfejezet hat részre oszlik, amely- lából. 4 Ez alól Maurizio Ferraris a kivétel a könyvben bemutatott filozófusok közül. 50 51 k ritika kritika

óját nyújtja az emberinél. A páros által írtaknak a döntő több- Lovász Ádám tanulmányok az e vizsgálatok által felnyitott horizonttal létesí- ségét Graham Harman elemzése teszi ki. Részben amiatt, mert (Milyen tenek kapcsolatot, hol alkalmazva vagy akár továbbgondolva az a „spekulatív realizmus alapítójának és legnagyobb életművű állat? annak kereteit kijelölő történeti és elméleti belátásokat, hol pe- képviselőjének” (37) tartják. Hosszan tárgyalják Harman két, Az állatok dig kritikailag viszonyulva azokhoz”. (10) Azt a benyomást kelti számukra fontos fogalmát — a dolgok kölcsönös visszahúzódását irodalmi ez a fajta félreérthető keretezés, mintha itt átfogó, szisztemati- Mediállat: és nyelvelméleti n ya alko (withdrawal) és az egymástól elkülönülő, vákuumban lévő dol- kus módon szembesülnénk az animal studies irányzat valami- gok kölcsönös „bizonytalan kauzalitását” (vicarious causation). reprezentációjáról. lyen értelmezésével. Ám ritka utalásoktól eltekintve (ilyeneket Timothy Morton esetében a hipertárgyat elemzik, „amelynek je- Az élő Szerk.: találunk Bengi László és Bednanics Gábor tanulmányaiban), lenléte beárnyékol és elnyom, majd a maga kiterjedt vonzáskör- Balogh alapvetően alig vagy egyáltalán nem érintik a kötetben szereplő zetébe bevon más létezőket”. (38) A páros Morton-olvasatában esete Gergő, tanulmányok az animal studies tematikáját. Lényegében nem érthetőbbé válik az antropocén, valamint arra is fény derül, mi Fodor jutottunk túl azon a diszkurzív kereten, ami jellemezi az 1979- a sötét ökológia, és hogyan sarjadt ki a környezetéért aggódó, a közvetí- Péter, ben megjelent, kísértetiesen hasonló tematikájú, Ugrin Aranka a természetet passzív szubsztrátumként értelmező humánok Pataki és Vargha Kálmán szerkesztette Részeg kutya című antológiát. Az Viktor. á n i mp ériu m gondolkodásából. Quentin Meillassoux a harmadik filozófus, téssel egyetlen összekötő kapocs az itt szereplő tanulmányok között az akit bemutatnak. Meillassoux-nál négy fogalmat is igyekszik Alföld állati szereplők feltűnése az elemzett művekben. Nagyon keve- tisztázni Horváth–Lovász, ezek a korrelativizmus, ancesztralitás, Alapítvány – set tudunk meg az animal studiesról mint tudományterületről. faktialitás és a hiperkáosz. Ray Brassier számára a „racionalizmus- Méliusz Döntőrészt szépirodalmi reprezentációkkal dolgoznak a kötet hu m Juhász

A ban és a kvantifikált természettudományban egy olyan tudás jele- szerzői: a valóságos állatok háttérbe szorulnak a nyelv ketrecébe nik meg, amely az emberi racionalitás határait, a világról alkotott Péter beleerőszakolt állathoz képest. Ez alól Balogh Gergő fejezete az antropomorf illúziókat […] lebontja és megsemmisíti”. (40) Iain Könyvtár, egyik üdvös kivétel, ahol Kosztolányi Dezső hús-vér kutyájával Hamilton Grant az utolsó a Horváth–Lovász által tárgyalt filozó- 2020) találkozunk, vagyis egy valóságos ember és egy valóságos állat fusok közül. A páros értelmezésében Grant „Friedrich Schelling viszonyáról tudunk meg valami érdemlegeset, továbbá kettejük természetfilozófiájára támaszkodva dolgoz ki egy spekulatív, A magyarországi bölcsészettudományokban több éve tapasztal- pozíciója problematizálódik az animal studies nyújtotta elméleti ugyanakkor materialista orientációjú ontológiát”. (41) ható egyfajta nyitás a tágan „poszthumanistának” nevezett te- eszköztár figyelemreméltó hasznosításán keresztül. A kutya da- Manuel DeLanda Losoncz szűrőjén egy deleuze-iánus fi- matikák iránt. Jelzik ezt a különböző művek, amelyek az ember- ganatának látványát, a „hús revelációját” pontosan az teszi hatá- lozófusként jelenik meg, aki számára a társadalom „nem tota- központúság meghaladásával foglalkoznak. Kiemelendő ebben sossá, hogy egy valóságos műtétről és egy valaha ténylegesen élt litás, hanem asszamblázsok egymásba ágyazódásainak sora”. a vonatkozásban Nemes Zoltán Márió Képalkotó elevenség című kutyáról, Hattyúról, van szó. (187) (286) Jacques Derrida nyom fogalmának antropológiai hatá- kötete (L’Harmattan, 2015), Hódosy Annamária Biomozi című Az olvasói elvárás és a tartalom közötti számottevő eltérés lfonz: ekete I . A lfonz: rokon túlra nyúló értelmezését, vagyis annak magába foglaló ökokritikai munkája (Tiszatáj, 2018), valamint a jelen szerző nem az egyes szerzők vétke, hanem az Előszó által sugalmazott F tulajdonságát emeli ki Losoncz a következő fejezetben. Markus közreműködésével megvalósult A poszthumanizmus változatai félrevezető műfaji megjelölésből fakadó szerencsétlen körül- Gabrielnál az értelemmezőknek és a valóság rétegzettségére és (Prae, 2019), egyéb művek mellett (itt és most nincsen mód a mény. Itt döntőrészt nem az ember és állat közötti distinkció Zoltánnal pedig elhajózhatunk a Pingvinek Szigetére, ahol a plurális voltára vonatkozó belátásoknak van esszenciális szerepe. művészeti irányzatok számbavételére, ám megjegyzendő, hogy a tényleges, azaz lételméleti tárgyú megkérdőjelezése forog koc- kereszténységre áttért pingvinekkel diskurálhatunk a teológia Jocelyn Benoist újrealizmusában az „értelem nem azonos a való- különböző művészeti ágakban szintén képviselve van az emberen kán, sokkal inkább ezen különbség szépirodalmi megfigyelései- nagy kérdéseiről. Távolról sem triviális egy mű élvezeti értéke, sággal, de nem is függetleníthető tőle teljesen”. (349) Végezetül túliság gondolata). Jól látható, hogy számos szereplőt megmoz- nek harmadrendű megfigyelése. A közvetlen megfigyelők (szép- tudományos munkák esetében sem. Nézetem szerint ami nem Maurizio Ferraris egyszerre száll szembe a posztmodern kor által gató, tágabb korszellembeli elmozdulás részét képezi a Milyen írók) által előállított reprezentációkról (művek) szóló reprezen- élvezhető, annak értéke kétséges. A tudományos vizsgálódás el- közvetített valóságértéssel, azokat valóságshow-knak nevezi és állat? című kötet. Ugyanakkor a tudományos mezőben való ön- tációkat (irodalomtörténeti vizsgálódások) kapunk, ami egyfelől sődleges mércéje az általa nyújtott öröm mértéke. Csak ezután rámutat a kortárs újrealizmus és a realizmus korábbi változatai pozicionálás maga után von bizonyos elvárásokat is az olvasó természetes dolog az irodalomtudomány esetében, másfelől vi- következhetnek az egyéb szempontok. Azért kívánjuk a világot közötti különbségekre. részéről, amelyekhez képest felmérhetjük a művet. Mielőtt ezek- szont problematikus az Előszóban rögzített teoretikus ambíció megismerni, hogy elnyújthassuk a benne (és belőle) szerzett örö- Lovecraft több tekintetben sem véletlenül szolgáltatta a re a tartalmi tárgyú szempontokra térnék, egy előzetes formai felől olvasva. Kifejezetten zavaró ez az ellentét az olvasó számára, meink összességét. Ezen általános hedonizmus alól az altruista mottót, a fentebbiek mellett egyike volt azon szerzőknek, akik dilemmát kell tisztázni, nevezetesen azt a távolról sem triviális mert hajlamos az Előszó ambiciózus célkitűzéséhez viszonyítani a sem kivétel. Utóbbi élvezetet élvez mások élvezetében, de ő is az tudatosan tudták összekapcsolni az első világháború utáni trau- formai kérdést, hogy egyáltalában milyen kötettel van dolgunk? kötet tartalmát. Amennyiben viszont figyelmen kívül hagyjuk az élvezetre törekszik. A tudomány öncélúsága merő látszat, illúzió. mát és krízist az akkori kortárs filozófiával és öntötték mindezt Smid Róbert tanulmányának egy lábjegyzetében olvasha- Előszót (mint az a konferenciakötetek esetében egyébként taná- Ezen mérce alapján a Milyen állat? kiválóan vizsgázik: szórakoz- fiktív formába. Meggyőződésem, hogy a kortárs populáris kul- tó (248), hogy fejezete az Esterházy Károly Egyetemen 2017- csos), és nem olvassuk összefüggő egészként a Milyen állat? című tató, ugyanakkor informatív, a legváltozatosabb fűszerezést tar- túra, azon belül is a fantasy, science fiction és a horror, vala- ben megrendezett Állat az irodalomban konferencián hang- kötetet, önálló művekként, irodalomtörténeti tanulmányok talmazó zamatos olvasmány, ami felvidítja a borult délutáni órá- mint ezek keveréke a (new) weird fiction fel tud mutatni olyan zott el. Sajnálatos módon semmilyen egyéb jel nem utal arra gyanánt a benne levő szövegek jól funkcionálnak. kat. Lényeges szempont, hogy örömet szerez-e egy tudományos példákat,5 amelyek mind a spekulatív realizmus, mind pedig az a körülményre, hogy jelen esetben egy konferenciakötettel van Sokat megtudunk a késő 19. és korai 20. századi művek ál- munka, vagy sem. Jelen recenzió szerzője nem hisz a tudomány újrealizmus esetében értő olvasatokkal tudják gazdagítani ezt az dolgunk. Az itt közölt szövegek nagy többsége ezen a 2017-es latábrázolásairól. Esztétikai szempontból a kötet kifejezetten él- „komolyságában”. Illetlenség egy szöveget komolyan venni. új elméleti hátteret. Ebben az irányban látom e munka folytat- konferencián került előadásra. Ez önmagában nem lenne szig- vezhető. Hansági Ágnessel közösen méltathatjuk a társai által le- Mindazonáltal a kötetben elemzett példák kapcsán mindig hatóságát. nifikáns, csakhogy a szerkesztői előszó mást ígér, mint amit a nézett, a nyúl-közösség génállományából kizárt, ám a vadászatot felvetődik a különbségek átértékelésének morális–normatív elvá- kötet teljesít. Miután regisztrálták a szerkesztők az ember/állat mégis képtelen módon túlélő nyulat, Paprikást. Urbán Bálinttal rása. Ellentétben az Előszó sugallatával, a human–animal studies különbségtételt problematizáló animal studies és critical animal együtt elkalandozhatunk a brazíliai őserdő mélyére, ahol jaguár- nem tekinthető az animal studies vagy a critical animal studies 5 A kötet ebből a szempontból mindenképpen olvasmányos, mert ha nem is studies irányzatok fontosságát, állításuk szerint „az itt következő emberré alakulva kivetkőzhetünk önmagunkból. Kulcsár-Szabó folytatásának. Míg az első irányzat az ember és állat viszonyával mindig él a hétköznapi példa lehetőségével, érthetőségén és olvashatóságán sokat javít az, hogy be-beillesztenek magyarázó példákat a szerzők. 52 53 k ritika kritika

foglalkozik, addig az utóbbiak inkább ennek a különbségnek a Pataki Viktor tanulmánya Oravecz Imre, már-már humanis- Kifejezetten reduktív formában találjuk az állat antropo- B. Kiss Mátyás felbontását tekintik céljuknak. Amennyiben alkalmaznak is az ta giccsbe hajló „madárpoétikáját” tematizálja, anélkül hogy át- morfizálását Kusper Judit tanulmányában, amely a csirke példá- animal studies vagy critical animal studies szerzői szépirodalmi fogó, destruktív kritikának vetné alá az ilyen típusú álszemélyes, ján keresztül mutatja be a női pszichoszexuális fejlődés fokoza- vagy művészeti példákat, ez rendre a normatív cél mentén tör- erőltetett, mesterséges esztétikai közvetlenséget. Ha egy példát tait. Elfedődni látszik azon körülmény, hogy pontosan a világot ténő instrumentalizációként tételezhető. A példa a normatív– kéne találnunk a humanista poétika álnokságra, akkor Oravecz és annak folyamatait az emberi valóság analógiájára redukáló (Molnár etikai cél függvényében nyer értelmet. Miként Richard Twine költészete nyújtja ezt számunkra. Megerőszakolva a természe- gondolkodásmód az, aminek köszönhetően pusztulóban van A határsáv Gábor rámutat, a critical animal studies a ténylegesen fennálló hatalmi tet, a maszkulin humanista giccs elnémítja a madár csicsergését. földi élővilágunk. Más állatok felfalása aligha jelenthet egyet Tamás: viszonyok bírálata is egyben: az ember mint hatalmi tényező kri- Önálló, saját célokkal rendelkező létező helyett a madár cseleke- a nemi erőszakkal. A kettő között egy lételméleti távolság áll felsza- Visszacsatolások. tikáját képezi.1 Akármit gondolunk a kritikai elméletről, a kri- detei a halott Anya perverz „visszatérésévé” fajulnak. Az anyai fenn, amit a pszichoanalízis sem képes áthidalni. (98) Ettől per- Új tikai elem kétségtelenül fontos pontnak tűnik az animal studies hang madárhanggá történő materializálódása paradigmatikus sze létezhetnek olyan embertársaink, akik a rasszizmus és egyéb badítása Alföld vonatkozásában. Ennyiben az állatok tényleges felszabadítását példája a természetellenes irányultságú antropomorfizálásnak, kulturális technikák folytán kirekesztődnek az „emberi” világ- Könyvek, célzó eredendően normatív önmeghatározottságú irányzatot ám Pataki mintha nem vetné kellőképpen kritika alá ezt a típu- ból. Pontosan erre emlékeztet minket Urbán tanulmánya, ami 2019) képez az animal studies, és szervesen kapcsolódik az állatpárti sú szemléletet. (128) Oravecz maszkulin birtoklási fantáziájának a realista társadalomábrázolásokkal dolgozó brazíliai modernista mozgalmakhoz. Az irodalomtudománynak is megvan a maga problematikussága nem nyer kellően kritikai artikulációt. Noha irodalmi hagyományt dolgozza fel hiánypótló jelleggel, a „jagu- szerepe az ember uralmi rendszerének lebontásában, ám itt egy említésre kerül, hogy a romantikában a természet lírai hanggá árember” figurájára kihegyezve. A tökéletesen identitás nélküli, Molnár Gábor Tamás Visszacsatolások című könyvének fontos lényeges eltérést találunk az irodalomtudomány mint olyan és az válik, hiányzik az a típusú erőteljes dekonstrukciós munka, ami kevert fajú kitaszított regénybeli jaguárvadász hajléktalan az em- tanulsága, hogy a hermeneutika nem egyszerűen a szövegértel- animal studies között: míg az egyik egy harmadrendű megfigye- lehetővé tenné ennek a líraiságnak a kártékony, természetpusz- beri mivoltból is kiszakad, rámutatva arra, hogy az átváltozás az mezést jelenti, hanem az értelmezhetőségére, az interpretáció lésen alapuló módszerrel dolgozik, addig a másik másodrendű, tító, elidegenítő és maszkulin voltának a felismerését. (120) identitást mint olyat is felbontja, elbizonytalanítja. (240) lehetőségeire és előzetes feltételeire irányuló kérdésfeltevéseket is z vetítéssel esete kö a élő sőt, közvetlen megfigyelésen alapuló technikát kíván alkalmaz- Elfedett marad a természet romantikus antropomorfizálásának Röviden és világosan: az a tét, hogy képesek vagyunk-e magában foglalja. A könyv nem az értelmezés módszertani alap- ni. Másképpen kifejezve, az a kérdés, vajon az állat szépirodalmi erkölcsi tétje. Márpedig kevés elidegenítőbb dolog képzelhető visszatérni a közvetlenséghez. Arra engednek következtetni a jait kívánja lefektetni, hanem inkább egy olyan „olvasói etika” reprezentációinak megfigyelése közelebb visz-e bennünket az el annál, mint amikor a természetet a saját önképünk visszatük- Milyen állat? című kötetben szereplő példák, hogy erre igencsak lehetőségét ajánlja fel, amely a „végleges” olvasat dogmája helyett állat tényleges, materiális felszabadításához? Vissza tudunk térni röződésének tekintjük. A poszthumanizmusnak vállalnia kell a korlátozott mértékben alkalmas a mediáció. Még mindig dön- a műalkotás kimeríthetetlenségével és az értelmezői tevékenység a közvetlenséghez a közvetettségen keresztül? Az immediális tör- bálványok rombolását, így a humanista szemléletű giccs dest- tőrészt a közvetettségen alapuló megfigyelések megfigyelésében lezárhatatlanságával számol. A szerző saját műelemzései számára ténés megismerhető a mediális kommunikáció révén? A válasz rukcióját, még az ünnepelt szerzők esetében is. Látnunk kell, mozgunk, és csak ritkán jelenhet meg az irodalomtudományban is irányadónak tartja Derek Attridge tételét, aki szerint a kreatív távolról sem egyértelmű. hogy a madár „lírai hanggá” való lefokozódása az embernek a az autentikus kívüliség. Olykor mégis megtalálhatók ennek nyo- mű számára a „kreatív olvasás” az adekvát befogadásmód. (124) Ennek a problematikának van egy időbeli dimenziója is. természet ellenében viselt rendszerszintű erőszakának megnyil- mai, így Balogh szövegében a kutya jelenléte valósággal átitatja A javasolt kreatív olvasás azonban mindig tudatában kell legyen Noha ez részletkérdésnek tűnhet, számomra zavaró tényező a vánulása. az oldalakat. Túlzás volna azt mondanunk, hogy ezeket a lapokat saját behatároltságának és kontextusfüggőségének, továbbá an-

Mediállat: Az Mediállat: történeti fókusz. Minden egyes példa múltbéli, és hiányoznak Hasonló problematikával nézünk szemben Lőrincz megjelölte volna a kutya, de ezeken keresztül igenis halljuk an- nak, hogy a mű invenciózusságát még a legsokoldalúbb magya- a jövőbeliségre utaló narratívák. A muzeális szemlélet nézetem Csongor fejezete kapcsán is. Ebben Lőrincz a „zoopoétika” nak ugatását. Mediáció ez is, de felfejthető benne valamilyen ele- rázat sem merítheti ki egészen. A könyv nagy erőssége, hogy szerint nem feltétlenül segít a jövő megváltoztatásának normatív fogalmával operálva értelmezi Rainer Maria Rilke állatokról venségnek a jelenléte. Hattyú ugyan már nem simogatható, ám a szövegértelmezés problematikáját úgy tárgyalja, hogy a sok- céljának teljesülésében. A már elpusztult élőlények szenvedé- szóló költeményeit, ám itt, mint Balogh esetében is, nagyobb visszafejthető, kiolvasható és hallható. Kosztolányi Édes Annája oldalúan és reflektáltan bemutatott elméleti kérdésfeltevéseket dám: sén már képtelenség segíteni, ha ezek ugyan valaha is léteztek. fokú önreflexivitást találunk. A zoopoétika tisztában van azzal, Hattyú ugatásával ér véget: „szavuk egészen elveszett a kutyauga- az irodalomoktatás tapasztalataival kapcsolja össze, s e komplex Babits, Karinthy és Kosztolányi kutyái, vagy a Muybridge ál- hogy absztrakt elevenséget képvisel, vagyis a deleuze-i „állattá- tásba”. Recenzióm zárásaként ugatok és vonyítok! Vesszen bele megközelítésmód a gyakorló pedagógusok számára is érdekes tal lefényképezett versenyló valóságos állatok voltak, ám Rilke leendéshez” hasonlatosan, nem kívánja átvenni az állat helyét, emberi szavunk az állati hangba! Erre biztatnám minden olva- belátásokat ígér. Fontos kiemelni a könyvészeti kódolás jelen- absztrakt párducával már nehezebb ügyünk van. Mindazonáltal és végképp nem írja át az állatot. Az állattá-leendés determiná- sómat is, recenzióm elolvasását követően. Vonyítsatok és ugassa- tőségét is: az Új Alföld Könyvek sorozat második darabjaként a magam részéről lényegesnek találom Smid megjegyezését a ra- latlan, ateleologikus keletkezés, nem pedig hasonlósági viszony, tok. VÚ VÚ VÚ VÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ megjelent Visszacsatolások kifejezetten szép könyv. A borítón álló ovász Á ovász

L dikális poszthumanizmusról. Amikor Muybridge fényképezőgé- így mentesül az antropomorfizálás erőszakától. (225) Patakival ÚÚÚÚÚ. feltört dió képe Babits híres versét, a kötetben is szóba kerülő A pe rögzíti azt, ahogyan a ló futás közben felemelkedik a földről, szemben Lőrincznél jóval világosabban jelenik meg a reprezen- lírikus epilógját idézi fel,1 ugyanakkor a kép egy olyan olvasatot meglát a gép valamit, ami máskülönben rejtett maradt volna az táció és reprezentált kibékíthetetlen ellentéte. Balogh esetében is megenged, mely a dió feltörését a rejtély megoldásának újra és emberi tekintet számára. Egy autentikusan poszthumán törté- is világossá válik, hogy a nyelv is behatárolt. Mint figyelmez- újra előálló hermeneutikai feladataként allegorizálja. nés ez, ami rámutat az emberen kívüli jelenlétére még az ember tet minket, „Hattyú nem válik hattyúvá”. (194) A név tehát A szerző saját meghatározása szerint a Visszacsatolások át- által feltalált technikákban is: „a médium experimentális fázisá- nem minden, a nyelven kívüli többletként kell számolnunk menet a monográfia és a tanulmánykötet között. (6) A könyv ban megmutatkozó inhumanitás révén feltárul […] a külsődle- Kosztolányi materiálisan megnyilvánult kutyájával. Pontosan első harmadát egy hosszú, elméleti (és elmélettörténeti) beve- gesség”. (270) A külsődlegesség, a ténylegesen emberen kívüli- azon a ponton válik legvalóságosabbá Hattyú (és ezt Kosztolányi zető tanulmány adja, mely akár önálló kiadványként is meg- nek a megragadása, eredendően technológiai feladatnak tűnik. is jól tudja), amikor a kutya nem fogad szót a gazdájának. Több állná a helyét. Ezt követi az ars poetica műfajelméleti kérdéseit Többről van szó tehát, mint ember és technika, vagy ember és mint haszonállat: a szó szoros értelmében társfaj, egy majdnem áttekintő fejezet, illetve a Wallace Stevens, Térey, Petőfi, Füst állat viszonyának átértelmezéséről. Az önmagában létező nem- átlelkesült, cselekedeteiben szabad lény. A zoopoétika mindad- Milán, Szilágyi István és Garaczi László alkotásait vizsgáló mű- emberinek a közvetlen megragadása, minden rehumanizáción dig legitimálható vállalkozás, amíg tartózkodik az állat ember- értelmezések. Hasonló szerkezetű köteteknél reális veszély a kívül, ez is megvalósításra váró morális feladat, legalábbis a radi- szabású formába történő beleerőszakolásától. belső egyensúly felborulása. Ezt a csapdát sikerül elkerülni: a kális poszthumanizmus számára. A mediációtól el kell jutnunk az immediálishoz, ahhoz a ponthoz, ahol végbemegy a változás. 1 Ebből a szempontból lehet jelentéses, hogy Molnár Gábor Tamás éppen a „vak Evégett meg kéne tudnunk haladni a poétikai–esztétikai fókuszt. 1 Richard Twine: Animals as Biotechnology. Ethics, Sustainability and Critical dióhoz” hasonló, a belső élmény átadására képtelen szubjektumot feltételező el- Animal Studies. Routledge, London–Washington, 2010, 2. képzeléseket vonja bírálat alá bevezető tanulmányának egy pontján. (32) 54 k ritika kritika

Visszacsatolások egységes, alaposan végiggondolt, ökonomikus hogy nincsenek valódi szinonimák, hiszen a nyelvhasználat elté- a tropologikus struktúrák működését, a költői nyelv mozgását érvelésű szövegeket fog össze. A kérdésfeltevés és a módszer- rései egyben a jelentés (bármily jelentéktelennek ható) módosu- a pénzpiacok logikájával hasonlítva össze. A PetőfiFöltámadott tan azonossága (az irodalomértelmezés mibenlétére, illetve az lásával is együtt kell, hogy járjanak”. (27) Első olvasásra azonban a tenger…-éről szóló elemzés szintén nagyon izgalmas, mely a autoreflexív és metapoétikus szövegstratégiákra irányuló fókusz) egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy itt a szerző Peter Szondira vers retoricitását, a térszerkezetek logikájának átfordításait teszi valóban a monográfia irányába nyitja ki a műfaji besorolhatósá- utal, ez csak később válik érthetővé. (vö. 55) Kisebb szépséghi- láthatóvá, további kérdések feltételére, a versszerkezet újragon- got, ugyanakkor a tematikus változatosság inkább a tanulmány- bának tekinthető, hogy Schleiermacher maximáit csak Szondi dolására inspirálva az olvasót.6 A Petőfi-elemzés nagy erőssége abadítása kötethez közelít (ezért is gondolom úgy, hogy utóbbi a ponto- közvetítésében idézi, a kifejtés logikáját azonban ez a legkevésbé a szövegértelmezés életközelisége, mely a gondolatmenetet fe- sabb megjelölés). sem befolyásolja. lejthetetlenné teszi (például a brazil jiu-jitsuból vett hasonlat Az irodalomértelmezés hasznáról és káráról című, több mint Molnár Gábor Tamás gondolatmenete az irodalom nem- révén). százoldalas (címével Nietzsche korszerűtlen elmélkedésére uta- pragmatikus fogalmának megalapozásakor a rendszerelméletre Füst Milán A Cicisbeo című novellájának vizsgálata szintén ló) bevezető az irodalomértelmezés elméleti, történeti és etikai támaszkodik. Érvelése szerint csak az irodalom önálló társadalmi izgalmas módon foglalja össze a szöveg motivikus szerkezetét, a dimenzióival vet számot. A tanulmány pedagógiai szempontból részrendszerének kikülönülése során született meg az irodalom narráció, a cselekményszerkezet és az időkezelés atipikus vonása- következetesen viszi végig az egyszerűtől a bonyolult felé haladó modern, nem célorientált és nem-pragmatikus fogalma. (11) ira is rámutatva. A házasságtörési történet elbeszélője, a megcsalt (majd egy ponton ismét az egyszerűhöz visszatérő), mindvégig Ugyanakkor, amint erre Gumbrecht és Kittler nyomán rámu- férj maga mondja ki, hogy „papucsban és hálókabátban” tölti logikusan építkező kifejtést. A szöveg bevallott célja, hogy az tat, a 19. századi nemzetállami keretben kibontakozó irodalom- napjait, s miközben az elemzés jogosan kapcsolja össze a papucs egyetemi hallgatók és gyakorló tanárok számára is hasznosítha- tudományos és oktatási paradigmák az irodalom intézményes motívumát a hangtalan közlekedéssel, kimarad az értelmezés tó legyen, s a tárgyalás nyelve számukra se legyen „riasztóan” közvetítése során igyekeztek ellenőrzés alatt tartani, bizonyos köréből, hogy az a magyar köznyelvben az akaratgyenge férj jel- 7 határsáv fels z határsáv szaktudományos. (6) Noha az interpretáció fogalmát az utób- ideológiai, világértelmezési, vallási vagy etikai kontextusba zője (ez a mellékjelentés már a 19. században használatos volt).

A bi évtizedekben számos kritika érte (többek között a poszther- ágyazva re-pragmatizálni a műértelmezést. (28; 39) Annak elle- A nyelvhasználat tudattalanja felől a — már a novella elején meneutikai irányzathoz kötött Kittler és Gumbrecht részéről), nére azonban, hogy érvelésének logikája ezt a lehetőséget nyitva feltűnő — papucs így a főszereplő későbbi megcsalattatásának Molnár Gábor Tamás amellett érvel, hogy sem az interpretáció, hagyja, a szerző mégsem mondja ki sehol azt a lehetséges követ- előrevetítőjeként, a főszereplő „szexuál-lélektani” problémáinak sem a parafrázis nem kerülhető meg az oktatás során (még ha keztetést, hogy az irodalom re-pragmatizációs kísérletei leírhatók jelölőjeként is értelmezhető. ez utóbbi a New Criticism számára „eretnekségnek” számított volnának a különböző társadalmi részrendszerek feszültségteli A Kő hull apadó kútba összetett elemzése során Molnár is), hiszen a régies vagy idegen kultúrákból származó szövegek viszonyának keretében. Úgy gondolom, hogy az irodalmi/kul- Gábor Tamás meggyőzően érvel amellett, hogy Szilágyi István esetében elemi szükséglet mutatkozik a mű hozzáférhetővé té- turális részrendszerek működése sosem teljesen független2 más regényének hősnője, Szendy Ilka karaktere boszorkányosan telére. Nem véletlen tehát, hogy Wolfgang Iser is a fordítással részrendszerekétől.3 Arra is akad példa, hogy a politika vagy a manipulatív, már-már gondolatolvasó képességekkel rendelke- iss Mátyás: hozta összefüggésbe az interpretációt, miközben arra is fölhívta gazdaság (például a tömegirodalom és a kommersz műkritika) zik. Emellett egy olyan, több szempontból is elgondolkodtató

. K a figyelmet, hogy a fordítás szükségszerűen megteremti az ér- részrendszere megkísérli — részben vagy egészben — uralma értelmezési utat is felajánl, mely az elbeszélői szólam „fecsegő” 4 B telmezendő és az értelmezett nyelv közötti különbséget, melyet alá hajtani az irodalmi termelés infrastrukturális hátterét, ez- kitekintéseit, a narráció metaszintjén azonosítja a Szendy Ilka Iser „határsávnak” nevezett. Véleménye szerint éppen e határsáv zel zárójelbe téve az autonóm művészet elvét, és a műértelmezés tudatában lejátszódó belső gondolatfolyammal, így Szendy Ilka biztosít teret a kreatív értelmezői műveletek számára, azonban ket az önkényes olvasatokkal szembeni aggályait kifejezve, Culler intézményes gyakorlatait is a maga pragmatikus céljainak szol- a „pszicho-narráció” révén a róla szóló történet potenciális szer- ha az olvasó túlságosan is rávetíti előítéleteit a tárgyra, azzal elképzelése a termékeny túlértelmezésről valóban felszabadító gálatába állítva. „gyarmatosítja” a határsávot, megszüntetve a további értelmezé- erejű. Culler egy olyan értelmezést javasol, mely — az Eco által A műértelmezés politikai kisajátítására a szerző maga is sek lehetőségét. (13; 83) üdvösnek tartott úttal szemben — nem a szerzői intenció felől, hoz példát, mikor rendkívül szellemesen szálazza szét a Donald 2 Ezzel együtt természetesen az irodalmi rendszerek vizsgálata számára — épp- Molnár Gábor Tamás tudományos igénnyel, alaposan vé- hanem annak ellenében mutat rá a szöveg problematizálható Trump által sugallt műértelmezést Oscar Brown Jr. The Snake úgy, mint az ökonómiai vizsgálatokban — nagyon is használhatóak a légüres térben elképzelt modellek, azonban szükséges tekintetbe venni, hogy ezek olyan giggondolt érveléssel ismerteti a hermeneutika, az amerikai új rétegeire (például a szöveg által magától értetődőnek tekintett című daláról, melyet 2015-ös elnökjelölti kampánya során hasz- absztrakciók, melyek azért egyszerűsítik le a tárgyalt folyamatokat, hogy érthető- kritika, a strukturalizmus, a dekonstrukció, és a poszthermene- ideologikus elemek jelenlétére). Sőt Culler azt is bebizonyította, nált fel, a dal címében szereplő kígyót allegorikusan azonosítva vé tegyék azokat (bizonyos tényezőket szükségszerűen kizárva). A modellalkotás utika irányzataihoz kapcsolódó értelmezői attitűdöket (az orosz hogy maga Eco is „bűnös” az efféle túlértelmezésben. (87–90) a már születésüktől fogva gonosznak tételezett bevándorlókkal.5 az extenzív totalitásból intenzív totalitást hoz létre. A „kikülönült” irodalmi rész- formalizmus azonban háttérbe szorul). Természetesen olyan A legnagyobb hangsúly Iser interpretációelméleteire esik, Molnár Gábor Tamás dekonstruktív elemzése arra világít rá, rendszer modellje is ezen az elven működik. 3 Peter Bürger arra mutatott rá, hogy a művészet részrendszerének kikülönü- problémákról is szó esik, mint a Gadamer számára kulcsfontos- aki pályája során többször gondolta újra olvasó, szöveg és kon- hogy ez az értelmezés szükségszerűen gyarmatosítja a határsá- lése (az autonóm művészet megszületése) olyan folyamat volt, melyet eleve a ságú előítélet, alkalmazás, hatástörténet, és persze a hermeneu- textus viszonyrendszerét. Egy elméleti előképzettséggel nem vot, és miközben a politikai kontextusban a szöveg új jelentés- kialakuló polgári társadalom más részrendszereinek összjátéka tett lehetővé. tikai kör, mely fogalmak tisztázása az egyetemi oktatás számára rendelkező olvasó számára itt már nehezen követhetővé válik a be kerül, a dalszöveg erotikus konnotációi háttérbe szorulnak. Peter Bürger: Az avantgárd elmélete, ford.: Seregi Tamás, Universitas Szeged, megkerülhetetlen, de nem is olyan egyszerű feladat – ehhez a szöveg, azonban fontos tekintetbe venni, hogy az ezoterikus és Frappáns értelmezésében arra is rámutat, hogy a dalban elhang- Szeged, 2010. 4 Ehhez szükséges felhívni a figyelmet a kultúra intézményrendszerének könyv értékes segítség. Rendkívül inspiratív az Umberto Eco és exoterikus nyelvhasználati módok közötti közvetítés maga is ér- zó történet egy aesopusi fabula modern átdolgozása, azonban makroökonómiai beágyazottságára. Jonathan Culler nézetkülönbségét tárgyaló rész. A kései (A nyi- telmezhető fordításként (vagyis interpretatív tevékenységként), nem tér ki arra a lehetséges összefüggésre, hogy a magyar „kígyót 5 A dal alapjául szolgáló állatmese szerint az álságos kígyó veszélyt jelent arra, tott mű elméletéhez képest már konzervatívabb nézeteket valló) amely nem mindig oldható meg veszteségmentesen, ezért ilyen melengetett a keblén” szólás szintén kapcsolatban állhat a fenti aki őt befogadja. Eco ugyanis az értelmezés határaira hívta fel a figyelmet, és a esetekben szükséges megóvni a tudományos elmélet komplexi- állatmesével. 6 Az elemzés logikáját újragondolva, és attól kissé el is szakadva fogalmazható meg a kérdés, hogy vajon a Petőfi-vers zárlata mennyiben volna értelmezhető történeti szempontból adekvát elemzés szükségességét képvisel- tását (elkerülve a határsáv gyarmatosítását). Műelemzései során nagy érzékenységgel fordul az angol, Hegel úr–szolga dialektikája kapcsán, mely éppen az úrnak a szolgától való füg- te, míg bírálója, Culler arra mutatott rá, hogy minden valóban A kifejtés világosságának elve azonban csak egyetlen ponton német és olasz nyelvek finom jelentésárnyalatai felé, melyek gőségére (kiszolgáltatottságára) mutat rá. érdekes olvasat, mely a tárgyalt mű nem szándékolt jelentéseit sérül, amikor a szerző Humboldt nyelvfilozófiájának ismertetése sokszor mozdítják ki az értelmezést váratlan, újszerű észrevéte- 7 Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára V., Athenaeum, mutatja meg, szükségképpen „túlértelmezés” (legalábbis Eco szi- kapcsán megállapítja, hogy „[…] a modern magyar irodalomtu- lek felé. Különösen szellemes A Nibelung-lakóparkról szóló ta- Pest, 1870, 59. A papucs szócikk már tartalmazza a mellékjelentést: „Papucs alatt lenni, asszonyi kormánytól függeni.” Ebben az összefüggésben említhető még a gorú követelményei felől). Bár Eco is hoz elgondolkodtató érve- domány egyik legjelentősebb képviselője is azon a nézeten volt, nulmány, melyben rendkívül gondolatgazdag módon tárja föl papucskormány szócikk: „Házi kormányról mondják, midőn a nő parancsol és rendelkezik a háznál.” 56 57 k ritika kritika

ző–elbeszélőjévé lép elő. Molnár Gábor Tamás ugyanakkor arra Kolozsi Orsolya is felhívja a figyelmet, hogy ez az összefüggés a regény későbbi, átdolgozott szövegváltozatában már jóval kevésbé azonosítható. (290–291) Az elemzés szerkezete, érvelése ökonomikus és lezárt, és valószínűleg nem is lett volna tér tágabb értelmezéstörténeti (Selyem vizsgálatra, ugyanakkor némi hiányérzetre ad okot, hogy a már Permanens Zsuzsa: abadítása megjelenésekor „tömegsikernek” (Bretter György megfogalma- Az első zása) számító regény kortársi, erdélyi recepciójáról alig esik szó. világvége világvége, Szimptomatikusnak látom, hogy az erdélyi magyar kritikai élet amit olyan jelentős gondolkodói, mint Bretter György8 vagy K. Jakab együtt Antal — akiknek a Szilágyi-regény kritikai kanonizációjában is töltöttünk. szerepük volt —, a magyarországi irodalmi köztudat számára jó- Jelenkor, formán ismeretlenek maradtak.9 Ez a problémafelvetés azonban 2020) semmit sem von le Molnár Gábor Tamás érvelésének invenci- ózusságából, hiszen a tanulmány tétje nem a recepciótörténet felől való közelítés volt. Selyem Zsuzsa négy év után jelentkezett új kötettel, Moszk- A kötet egyik nagy újdonsága, hogy nemcsak a hermene- vában esik című kisregényét egy tizenhét novellából álló

határsáv fels z határsáv utikai problémák elméletét tárgyalja, hanem ezeket a kognitív elbeszélésgyűjtemény követte idén. Bár a könyv évekkel ezelőtt

A tudományok kísérleti eredményeivel is össze tudja kapcsolni, s született írásokat is tartalmaz, mégis izgalmasan aktuálisnak tű- ezeknek az új belátások nemcsak az olvasás elmélete, hanem a pe- nik. Az első világvége, amit együtt töltöttünk egy olyan kontextus- dagógiai praxis számára is nagy jelentőséggel bírnak. Különösen ba érkezett, mely valószínűleg radikálisan megváltoztatja a kötet fontosak a regény fiktív világában elmerülő, „belemélyedő” ol- szövegeinek értelmezését. A címben megjelenő világvége a jól vasás védelmében megfogalmazott érvek. Molnár Gábor Tamás ismert, közös tapasztalatként megélt járványügyi helyzetre olva- felhívja a figyelmet arra, hogy a huszadik századi irodalomér- sódott, és egy erős, új olvasattal gazdagította a szöveget. telmező iskolák (például a dekonstrukció) alábecsülték a szöve- A Jelenkor Kiadótól most már jó ideje megszokott szín- gek világában elmerülő, illúzióképző olvasás jelentőségét. (293) vonalú, csodaszép borítófotóján egy magányos, társaitól elsza- iss Mátyás: A pedagógiai gyakorlat azonban megmutatta, hogy a szövegek kadt pingvin áll egy jégtáblán. A jeges, hideg táj hangulata, a

. K térbeliesítése és a kognitív modellezés (mely nem veleszületett, domináns színek (szürke, kék), a végtelen tenger és a magas ég

B hanem tanult képesség) nemcsak az oktatás számára bír kiemel- együttese melankóliát sugároznak, a magány, a kiüresedettség kedő jelentőséggel, hanem a kritikai–értelmező mozzanatokat is metaforáiként jelennek meg. A borító komolyságát némileg el- megelőzi. Elmerülő olvasás nélkül tehát a tudományos reflexió lenpontozza a címben rejlő irónia: az első világvége paradoxona. sem lehetséges. A világvége-jóslatok szinte egyidősek az emberiséggel, a végíté- A Visszacsatolások nagy fegyelmezettséggel és ökonomizmus- letre vonatkozó jövendölések azonban megsokasodni látszanak, sal megírt, gondolatgazdag kötet, értékes segítség a felsőoktatás és egyre több közöttük a tudományos elemzésekre támaszkodó és a szűkebben vett tanárképzés számára. Az elméleti bevezető 8 Bretter György műbírálata elsősorban szociológiai–filozófiai szempontok fe- előrejelzés. A folyamatos nukleáris veszély, az éghajlatváltozás, bár a címadás elsősorban efelé orientál, mégsem kizárólag klíma- lől (tehát Molnár Gábor Tamás tanulmányától homlokegyenest eltérő kérdés- kapcsán csak a kritikai elméletekhez való viszonyban érzékeltem feltevéssel és módszertannal) közelít a szöveghez, miközben annak nyelvéről is a fenyegető klímakatasztrófa díszletei között élünk, a végítélet novellák Selyem Zsuzsa írásai. Nem is csak a világvégéről gon- némi ambivalenciát. Úgy gondolom, hogy érdemes számot vetni érdekes megállapításokat fogalmaz meg. Bretter György: Szilágyi István bizo- már nem csak távoli absztrakció, hanem egyre inkább lehetséges dolkodó szövegek, problémafelvetésük ennél sokkal szélesebb: azzal a lehetőséggel, hogy a kritikai elméleteket (melyek elsősor- nyára regényt írt = Uő.: Itt és mást. Válogatott írások, szerk.: Molnár Gusztáv, forgatókönyv. Az egész világ közbeszédét uraló, eddigi beren- arról beszélnek, hogy a pokol tulajdonképpen már itt van, és ban valóban a társadalmi kontextusok és az ideológiák vizsgála- Kriterion, Bukarest, 1979, 465–471. dezkedésünk és rutinjaink felülbírálatára kényszerítő vírus most ehhez képest majdnem lényegtelen (és talán éppen ezért jelenik 9 Érdemes kitérni arra, hogy a Szilágyi-regény, mely már megjelenésekor élénk tára, és nem az irodalmiság vizsgálatára irányulnak) ne pusztán visszhangot váltott ki, elnyerte az 1976-os év Pezsgő-díját. A Pezsgő-díj a ko- még kézzelfoghatóbbá és fenyegetőbbé tette ezeket a pesszimista meg legtöbbször ironikus távolságtartással), hogy lesz-e világvé- a hermeneutikai módszer ellentéteként ragadjuk meg. A kritikai rabeli erdélyi magyar irodalmi nyilvánosság legrangosabb alternatív elismerése jóslatokat. Selyem Zsuzsa elbeszélései is sok helyen érintik eze- ge vagy sem. Mert mintha már most is itt volna, mintha egy filozófia eszköztára képes arra, hogy a különböző társadalmi és volt (egy üveg pezsgő átadásával járt), melyet a korabeli erdélyi irodalmi élet ket a témákat, hol humorral, hol tragikusabb hangfekvésben. permanens világvégében próbálnánk élni valahogyan. intézményes praxisok által uralt, re-pragmatizált és gyarmato- legfontosabb kritikusai azért hoztak létre, hogy ellensúlyozhassák a Kommunista Az ember által leigázott és kizsigerelt föld, a harmadik világban Az elbeszéléstechnikailag és tematikusan is rendkívül külön- Párt által uralt Írószövetség által, pártszempontok szerint kiosztott díjakat. A sított „határsávot” felszabadítsa a rávetített előítéletek uralma díjkiosztókat megelőző viták szövege az Utunk folyóiratban jelent meg, s így nyomorgók képe több elbeszélésben megjelenik: „[…] repülő, böző szövegek között nem könnyű valamiféle átfogó kapcsolatot alól, így szabadítva fel a teret is a hermeneutika számára. Egy a korabeli irodalmi élet számára a díj és a vitaanyag valódi ellenkánonná vált gyermekmunkával készített ékszerek, harmadik világbeli asszo- kialakítani (még akkor sem, ha egyes szereplők és motívumok ilyen elemzés hasonló módszerekkel közelíthet a szöveg–értel- (egészen addig, míg a hatalom be nem tiltotta). Ebben a kontextusban érdekes nyokat kizsákmányoló ruhák, állatokon tesztelt, és ezt letagadó hangsúlyosan kötik össze az egyes írásokat), de talán a menekü- mezés–kontextus viszonyrendszerhez, mint amilyeneket Molnár a regény díjazása, és az is szembetűnő, hogy a műről szóló vitaanyagban már kozmetikumok, Dzshárkhandban gyerekek bányászta csillám- lés vagy a szabadság hiánya lehetnek azok a problémakörök, me- megjelenik az a „túlírtságot”, a narráció „túlcifrázottságát” kritizáló szempont, Gábor Tamás is alkalmazott Donald Trump „verselemzésének” mellyel Molnár Gábor Tamás jelen tanulmányában vitába száll. Az 1976-os pala alapanyagú kozmetikumok, amikről egyszerűen képtelen lyek mind a tizenhét novellában megjelennek, még ha más-más szétszálazásakor. vitában Tamás Gáspár Miklós, K. Jakab Antal, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, vagyok lemondani, és most még ez a nyamvadt plasztik szívószál aspektusból és más stílusban is. Van, aki élhetetlennek gondolt Rácz Győző, Bretter György és Marosi Péter vett részt. Balázs Imre József: A is, mely előbb-utóbb egy árván marad bébifóka nyelőcsövét fog- hazáját próbálja elhagyni a zöldhatáron át (Ugyan hová?), más a Pezsgő-díj és kontextusa = Újraolvasott Pezsgő-díjasok, szerk.: Balázs Imre József, ja kilyukasztani, már ha csak ő meg a kishúga úszkált abban az damaszkuszi háború elől menekül (Mu, a menekülő csillag), de Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2012, 7–16. Rus Fodor Dóra: A nő a térben A tökéletes fotó — a szabadság torzója Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényében = öbölben, mert a többieket levadászták”. ( , 73) És olyan is akad, aki az alkohol segítségével hagyja maga mögött a Uo., 107–118. 58 59 k ritika kritika

valóságot (Az a napverte sáv). A menekülés (mely egyben az első ja lenne: „Történt valami, ami nem történik nap mint nap?” sokszor csak apró fragmentumok formájában („zúg az éji bogár” Fazekas Júlia novellaciklus címe is) legtöbbször céltalan, azt ugyanis minden (52) A fiatal lányok viselkedésének, látszólagos szenvtelenségé- (16), „elrepült a kamerája előtt a nikkelszamovár” (53) stb.), de esetben látni, hogy honnan menekülnek a szereplők, de azt csak nek azonban még egy oka van: távolítják magukat a valóságtól, olyan is van, hogy egy teljes novella épül irodalmi előzményre. ritkán, hogy hová. Azért menekül ebben a kötetben ember és mellyel szemben tehetetlenek. Mintha megkettőznék magukat, Az Az a napverte sáv című írás például Petri György egyik legis- állat, mert az a világ, melyben élnek, elviselhetetlen és élhetet- és egyik énjüket a másikról le tudnák választani, egyfajta megha- mertebb versének (Hogy elérjek a napsütötte sávig) prózai parafrá- len. A háborúk, a szexuális kizsákmányolás, az erőszak minden- sadtságban érzékelik a dolgokat. Akinek nincs hová menekülnie, zisa, mely az eredeti versben szereplő nőalak szemszögéből adja Mindörökké naposak a világ összes szegletében. A szereplők be vannak zárva az önmagán belül képzi meg a menekülés lehetőségét. elő a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb aktusát, vala- (Szilasi egy országba, egy városba, egy háborúba, egy sorsba, a szabadság Ez a megkettőződés szorosan összefügg a képmutatás, a va- mint felépíti, megírja a nő előtörténetét is. A változatos irodalmi elképzelt László: legfeljebb ábránd vagy illúzió. A felhők földi barátai című írás lóságnak való megfelelés kérdéskörével, melyek szintén hangsú- vendégszövegek mellett a popkultúra is nyomot hagy a szövege- Kései rabságban élő elefántja voltaképpen a kötet szereplőinek töké- lyos témái Selyem Zsuzsa kötetének. A tökéletes fotó elbeszélője ken, híres popslágerek sorai, filmekből vett idézetek formájában. kirándulások házasság. letes metaforája. Az állatkertben élő Tania legfeljebb csak álmo- egy fesztiválon, szelfizés közben állapítja meg: „Egy kicsit arról Ez a sokféleség aztán mintha az utolsó novella apokaliptikus Magvető, s világvége a n e s dozhat a szabadságról, de napjai tökéletes bezártságban telnek: szól az élet, hogy elkészüljön a tökéletes fotó.” (78) Világunkban záróképében futna össze. Bár a szereplők közül néhányan több 2020) „Egész nap és egész éjjel ringatózom. Ringatózom, és lököm a a tökéletes fotó fontosabb, mint a tökéletes pillanat, sőt igazá- szövegben is felbukkantak, keresztezték egymás útját, szinte poros szénát a számba, a zizegés elkábít kicsit, legalább addig is ból nincs is szükség tökéletes pillanatra, ha van tökéletes fotó. A mind megjelennek majd a Szinte végtelen lapjain, immár meg- Per m nem hallom, mennyire egyedül vagyok ebben a cellában.” (113) megélt élményeknél fontosabb a látszat, az egész életet vezérel- öregedve, leharcolva. Az utolsó novella rendkívül szimbolikus; Szaggatottan és szigorúan — ilyen módon gondolja végig A bezártságon egy lehetséges társ sem segít, a szabadságuktól heti a másoknak való megfelelés, egy ideálnak való kiszolgálta- a felbukkanó figurák a Paradise Now fesztivál után szedik össze az életét Szilasi László regényének szereplője, Vajda Ilma, az megfosztott lények képtelenek a másikban vigaszt találni, több- tottság. A Villán túl szereplői, a valóságshow-k világába beköl- az ottmaradt szemetet, takarítják el a romokat: „Ott voltak egy árpádharagosi uszodában suhanás közben. Ezek a gondolatda- nyire erőszakkal fordulnak egymás felé: „Csak a rácsok választa- töző lányok is folyamatosan a kamerákat lesik, azt figyelik, mi lapos területen, a talajt használt, sorsukra hagyott tárgyak borí- rabok, melyek három-négyoldalas fejezetekként kerülnek elénk, nak el szegény Hellától, és attól, hogy elkeseredésünkben szét- látszik belőlük, egyikük azzal kísérletezik, vajon mennyi őszinte- tották, a bádogok, plasztikok, alumíniumos csomagolóanyagok nagyjából olyan hosszúak, mint amennyi idő alatt a hetvennégy marcangoljuk egymást. […] Nagyon jól tudja, hogy én is csak séget bír el egy ilyen műanyag látszatvilág. A látszat, az erőszak, alatt széttaposott és kiszáradt fű, a korábbi években otthagyott, éves nő oda-vissza úszik az árpádharagosi medence két vége kö- egy szerencsétlen rab vagyok, és én is tudom, hogy az égvilágon a bezártság, a menekülés — ezek a legrelevánsabb hívószavak, észbontó lassúsággal felbomló szeméttől fragmentálódott a föld, zött. Szigorúan lineárisak abban az értelemben, hogy 1964-től semmiért se hibás, ráadásul napról-napra cserepesebb a bőre, témák, legalábbis az emberek világában. A kötet azonban négy bogarak és csúszómászók zavarodtak meg és dobták fel talpukat, 2019-ig (az első után) minden fejezet egy-egy év metszeteként roggyantabbak a lábai, remegőbb az ormánya, öregebb a szaga, ciklusa közül egyet (Minden nesz) az állatoknak szentel, mind vagy másmilyen formában nem éltek, nem szaporodtak és nem olvasható,1 és szaggatottak, hiszen ebbe a terjedelembe az eltelt mégis, amikor nem volt köztünk a rács, lelkünk teljes tébolyával a négy elbeszélésben állatokat szólaltat meg. Beszél itt szamár, sokasodtak többé.” (148) A kötet zárásában összeterelt szereplők hosszú időből csak egy-egy jellemző vagy érzékletes momentum olozsi O rsolya: olozsi egymásnak estünk, hadd legyen már vége.” (116) kutya, elefánt és nyúl is, de nem a megszokott állatmesék stílu- egy elmúlt nagy buli díszleteit bontják, a szeméthegyek között fér. K A novellák szereplői hasonló léthelyzetben élnek, még ha sában. Itt az állatok nem antropomorfizált lények, emberi maga- mintha egy középkori haláltánc résztvevői lennének, akik egy Ilma és Gerenda (Gavenda Péter) története apró mozzana- az őket körülvevő rácsok nem is láthatók szabad szemmel. A tartásformák képviselői, hanem olyan lények, akik megmarad- szürreális közös dobolással zárják az estét, az életüket, s ki tudja, tok sorozataként tárul föl, a darabok egymás mellé rendezése másik ember, a társ, a szerelem, a barátság nem képes enyhíteni nak állatnak, az emberek világából keveset értenek, képtelenek talán a világét is. A paradicsomi örök mostnak vége, nem maradt adja a regény sajátos struktúráját. Szilasi művében emellett egy- a bezártságot, a sorsközösség tudata és az empátia is kevés. Így a képmutatásra, elsősorban érzékeikre támaszkodnak, s bár saját más, csak hulladék, szemét. Selyem Zsuzsa írásai arra hívják fel a általán nem a történet kibomlása érdekes — a végét egyébként is nem csak bezárva, de magányosan tengeti az életét mindenki. mozaikos történeteiket mesélik, mégiscsak az embereknek tarta- figyelmet, hogy a világvége talán már nem csak a nyomunkban elárulja már maga a cím —, hanem a részletekhez való viszony, Ha pedig ember emberrel találkozik, szinte csak az erőszak ma- nak tükröt. Megmutatják mennyi szenvedés, kiszolgáltatottság jár, hanem itt van, megérkezett. Nem biztos, hogy kívül van, a szétaprózódó múlt keretbe rendezése. Mindez összekapcsoló- rad. Ugyan van humora a szövegeknek, mégis egészen tragikus az emberrel együtt élő állatok sorsa, nem festenek túl vidám ké- sokkal valószínűbb, hogy magunkban hordozzuk. A klímavál- dik az emlékezés és a megőrzés problémájával, a különböző né- mélységeket nyitnak, mintha a földi pokol különböző variációit pet rólunk, emberekről ők sem. ság, a környezetszennyezés csak az okozat, amit hiába tüntetünk zőpontok eldönthetetlenségével, valamint a valóság és illúziók mutatnák meg az olvasónak. Az egyik novella (A jövő zenéje) A fenti témákat sokféleképpen közelítik meg az elbeszélé- el, számolunk fel, mindig újrateremtődik, hiszen az ok mi ma- feloldhatatlan összetartozásával. főhőse egy biciklis balesetet követően el is indul — az aszfalton sek. A kötetben eleinte a realista, könnyen befogadható írások gunk vagyunk. Hogyan lehet megragadni egy élet történetét, még inkább: keresztül — Dante Poklába, egyik bugyrából zuhan a másikba, dominálnak, majd ahogyan haladunk előre, egyre inkább átve- egy több, mint ötven éven át húzódó szerelemét, ráadásul ho- de nem lát olyat, amivel ne találkozott volna már a baleset előtti szik a terepet az abszurd, groteszk, vagy akár szürrealista jegye- gyan lesz ebből izgalmas regény, melynek az alapját (fiatal megis- életében is. Az emberek közötti kapcsolatok vagy a képmuta- ket hordozó szövegek. Közös azonban bennük a háttérül szol- merkedés, időskori házasság, a férfi már nem él, a nő emlékezik) táson vagy az erőszakon alapulnak. A szexuális bántalmazás, a gáló idő, hiszen az írások egytől egyig napjaink, de legfeljebb már az első oldalakon megismerjük? Szilasi László műve egy re- gyerekkori abúzus (a vele járó szégyennel együtt) visszatérő té- a legutóbbi évtizedek történetei. A kötet mottójául választott mekül strukturált és érzékenyen komponált alkotás. A szerke- mák a szövegekben, mintha a hétköznapok történeteinek szer- Ovidius-idézet („Másokat gyönyörködtessenek a régiek, / én zeti szigorúság, a részletgazdagság, és ezzel együtt az a technika, ves részei lennének. Cellatársat erőszakoló elítélt, állami gondo- annak örülök, hogy most születtem…”) is utal erre a jelenbe melyben mozzanatok és elemek kerülnek a szövegbe, miközben zottat molesztáló intézeti nevelő, kiskamasz lányt fényképező ágyazottságra, de nosztalgiaellenessége a kötetet olvasva csakis annyi mindent nem tudunk meg ebből a félévszázados időszak- szomszéd, terhes nőt bántalmazó férfiak történeteinek egy-egy szarkazmusként, iróniaként értelmezhető. Mai témák, társadal- ból, elgondolkodtat és motivál, hogyha nem is a hézagok ki- pillanatát villantják fel a szövegek. A második ciklusban olvas- mi aktualitások, a nevelőotthonokban felnövők, a jachtokon töltésére, de különböző vélemények és értelmezési lehetőségek ható Bibi halállistáján című novella például egy jachton történt lerészegedő, Mercédesz-medálosok, a valóságshow-k plasztiká- felállítására. erőszak előzményeinek és utóéletének elbeszélése. Az idősödő, zott fiataljai mellett a migráció, a fenyegető klímakatasztrófa is Mindenképpen le kell szögezni, hogy a regény Ilma néző- részeg, újgazdag macsók nem is érzik tetteik súlyát, az áldozatul megjelenik. Napjaink világa nem csak témaként, hanem nyelvi pontját követi, melynek hitelességét időnként elbizonytalanít- eső lányok (akik egyébként több novella visszatérő hősei) pedig regiszterként is ott van a kötetben, ellenpontozva egy olyan, fi- ja az elbeszélői pozíció. A regény (az egyes évekből kiragadott nem lázadnak igazán, a kegyetlen éjszaka után reggelig a hajón lozófiai–irodalmi nyelvváltozattal, mely, ha pontosan megérteni pillanatok mellett) olyan szempontból is darabokból áll, hogy maradnak, majd úgy búcsúznak el a férfiaktól, mintha mi sem nem is, árnyalni mindenképpen tudja a tipikus mai szituáció- történt volna, mintha az erőszak az élet természetes velejáró- kat, helyzeteket. A kötet novelláiban rengeteg az irodalmi utalás, 1 Erre a regény borítója is fölhívja a figyelmet, bár ez a megállapítás nem teljesen pontos, a regény hatvan fejezetből áll. 60 61 k ritika kritika

váltakozva szerepelnek benne hagyományosan és dőlttel szedett tetlenségével. Nem fognak megtanulni oroszul és kézen fogva annak kizárása tette indokolttá.2 Talán különösnek tűnik, hogy részletek. A dőlt részekben Ilma egyes szám első személyben űrsétát tenni, nem fogják biciklin körbejárni a világot és nem egy visszaemlékezésnél valaki pontosan emlékezzen ötvenöt év szólal meg — időnként elgondolkodva emlékezik, máskor va- fognak sokáig házasságban élni sem. Ezek a gyakran elképzelt ki- meghatározó eseményeire (főként, mivel ezeket elsősorban idő- lakihez beszél, vagy akár naplószerűen összegez. A különböző rándulások nem pusztán reményt adnak, hogy talán valamikor, jelzőként használja, rájuk röviden reflektál). Ebben van némi beszédhelyzetekből adódóan így ezeken a dőlt részeken belül majd, ha Gerenda felesége(i) már meghaltak, és végre elveheti eltávolítás, az elbeszélő nem minden esetben ad meg pontos, sem egységes az elbeszélői pozíció. A hagyományos szedésű ré- (ha egyáltalán elveszi) őt, ezt mind megvalósíthatják, hanem ez vagy inkább hiteles dátumot — de olvasóként talán nem azon szeknél (melyek többségben vannak a regényben) egyes szám a vágyakozó–várakozó realitás, melyet felépít magának, határoz- gondolkodunk, hogy vajon miért emlékszik rosszul Mindszenty harmadik személyben olvashatunk Ilmáról — ezen részek nar- zák meg és működtetik az egész életét. bíboros amnesztiájának hónapjára (nem tavasszal történt, ha- rátora azonban mégsem nevezhető külsődlegesnek, hiszen erő- A történetbeli Ilma viszonya az illúziókhoz és a valósághoz, nem szeptemberben), inkább azon, hogy hogyan emlékszik teljesen a karakter gondolatait, érzéseit és az (akár csak) általa valamint ezzel együtt az íráshoz mint cselekvéshez, megvilágítja közel ötven dátumra jól. Az emlékezés kérdése, és ahogyan a átélt eseményeket ismerhetjük meg belőle. Ebben a formában az elbeszélő (akit akár szintén nevezhetnénk Ilmának) szövegal- regényben Ilma az íráshoz viszonyul, véleményem szerint szoro- első ránézésre könnyen felfejthetőnek tűnhet ez az elbeszélői kotási stratégiáját, hozzájárul a hitelesség és a fikció kérdésköré- san összefügg. Az emlékezés darabokból áll: de nem kizárólag a struktúra, azonban a határok nem húzhatók meg élesen dőlt és nek felfejtéséhez. Hogyha azt mondjuk Szilasi László művére, saját érzések és gondolatok elbeszéléséből, hanem másokból is, hagyományos részek között. A nem-kurzivált részekben ugyanis hogy szerelmes regény, akkor ugyan nem fogalmazunk pontatla- legyenek azok hírek, vagy más típusú vendégszövegek. szintén előfordul, hogy az elbeszélő első személyre vált, Ilmához nul, mégsem utalunk a történet hátterében futó, lényeges funk- A regénybe épülő textusok egyik rétegét jelölt–jelöletlen köthető igék, megállapítások szűrődnek a narrációba. Emellett ciót betöltő történelmi kontextusra. A könyv alakjai nem meg- irodalmi idézetek képezik. Ahogyan utaltam rá, ezek többnyire a szöveg gyakran tartalmaz konkrét megszólalásokat különböző határozó figurái a világméretű eseményeknek, sőt: a világméretű Gerenda felolvasásához kapcsolódnak. Az egyik Kavafisz-részlet szereplőktől, de a hagyományos részek egyes számra váltása nem események is alig hatnak rájuk. A történet azonban mégis több, (A hajón című versből) nem sokkal a megismerkedés után, az mindig idézetszerű beszédpozícióban fordul elő, hanem akár ha- mint ötven évet ölel fel, a személyes tapasztalatok mellett/mö- 1965-ös fejezetben szerepel. Ez a vers kötetben, magyarul való- sonlóan elemző–összegző, mint a dőlt szakaszok naplószerű gon- gött ott mozognak a különböző események, felfedezések, válto- jában csak három évvel később jelent meg. Mennyire lényegesek dolatai. Ez időnként olyan különös részeket eredményez, mint zások. A regény fejezetei (legtöbbször) nem évszámokkal jelzik ezek az adatok, mennyire várhatunk el hitelességet egy fiktív, például a következő, ahol egy mondatban az elbeszélő egyes szá- az idő múlását, illetve nem számadatokkal igazítanak el abban, Árpádharagoson játszódó regénytől? Talán nem ezek a kérdések mot használ, mégis elválasztja magát Ilmától: „Aztán Gerenda merre járunk a 1964–2019-es intervallumban, hanem szinte fontosak, hiszen a történetben sem az lényeges, melyik konkrét vagy hazament, vagy átjött Ilmához. A mérleg, azt hiszem, feléje minden fejezet tartalmaz valamilyen utalást az év egy-egy tör- évben olvasta föl Gerenda ezt az idézetet, hanem hogy az eltelt billent.” (93) Összességében a szöveg által alkalmazott narráció ténésére. Ezek főként az időbeli tájékozódást segítik, olykor az — akár hosszú és változatlan jelennek tekinthető — időben va- elt kirá n dulások elt elké pz Mi n dörökké azt a pozíciót ragadja meg, melyben valaki önmagáról beszél sa- elbeszélő (és az elbeszélő-Ilma) reflektál rájuk. Érdekes kérdés, lamikor fölolvasta. Ilmát pedig nem érdekelte a pontos cím és ját magának, az elmondottakat külsődlegesen megfogalmazva, hogy egy ennyi időt felölelő történetből mely események tűn- szerző, még az olvasás mellé készült szalvétarajz megőrzése sem, miközben tisztában van ennek lehetetlenségével, hiszen a szemé- nek meghatározónak (vagy legalábbis felidézésre érdemesnek) csak ennek a felidézése: „A szalvétát elhagytam. Az irodalomhoz lyes hang és nézőpont ebben az esetben nem kizárható. egy élettörténet elmesélésénél. A technika a személyes múlt és nem értek. A vers szép volt.” (14) Mit jelent ez az Ilmát kétségtelenül fókuszba állító narrátori a kollektív tudat közötti párhuzamot teremti meg. A történések A Kései házasság szövegébe nem kizárólag irodalmi stratégia a szerelmi történetet vizsgálva, hogyan képes az mégis viszonyítási pontokat képeznek, a szereplők saját története a kö- intertextusok épülnek. Vannak benne tudósítások, hírek, akár hangsúlyosan nem egy ember szempontjaként megjelenni? Hi- zös tapasztalathoz kapcsolódik, ez a történelmi lehorgonyzottság egy-egy mondatokként. Továbbá van több, bekezdésnyi rész, szen egy ilyen felállás esetén, ahol az egyik fél verziója ismert pedig az olvasó saját benyomásait (azt, ahogyan a felidézett ese- ahol különböző forrásokból származó szöveg szerepel minimá-

azekas Júlia: csupán, ez könnyen előfordulhatna, egyszerűen fogalmazva: férfival. Megtudtam, hogy az írás nem kompenzál, és nem szub- ményekhez viszonyul) szintén előhívja. Bár ebben a regény nem lis változtatással. Ilyen a Kádár-sír megrongálásáról szóló részlet

F könnyen Ilmának adhatnánk igazat és ítélhetnénk el Gerendát limál semmit. Hogy az írás pontosan ott van, ahol te nem vagy, szigorú (akad olyan fejezet, mely nem tartalmaz utalást az adott (mely szinte szó szerint fellelhető a Wikipédián), a haragosi kol- pusztán a tetteit és azok hatását ismerve. Természetesen a regény nem voltál, és nem is lehetsz soha. És hogy éppen ezért csakis évre), mégis némileg mesterkélt, túlzottan szerkesztett hatást ér básztöltés (a csabai Kolbászmúzeum leírásából), a lekvárfőzés (a nem zárja ki ezt az olvasatot, de nem is teszi kizárólagossá. Szi- Gerenda tudná megírni az én szerelmes regényemet. Aki már el, hogy majdnem minden rész szinte kötelezően megemlít va- hagyományos szatmár-beregi szilva receptje) vagy Ágotha Mar- lasi művének véleményem szerint az egyik legnagyobb erőssége, eltűnt. Mert én eltüntettem.” (38) lami sokak számára ismerős tényt. Ezzel együtt a regény kiváló- git halála (részlet egy pszichológiai szakcikkből). Egy ponton, hogy képes valódi bonyolultságukban ábrázolni a viszonyokat, Ilma viszonya az íráshoz különösen izgalmas, ugyanis állítá- an érzékelteti, hogy milyen kontraszt fedezhető föl a személyes egy szegedi építészeti leírásnál az elbeszélő idézőjelbe teszi a szö- bemutatni, hogy a szerelem, két ember kapcsolata nem min- sa szerint nem ért az irodalomhoz, Gerenda az, aki gyakran ver- életút és az évek fontos eseményeinek listája között: a háttérben vegrészt, melyhez az elbeszélő-Ilma a következőt fűzi: „Én mind- dig egyforma és egyszerűsíthető logikus következmények vagy seket idéz neki, ezek a férfi emlékéhez kapcsolódva megragadják, ott mozognak a különböző lényeges történések, segítik az idő- ezt persze nem tudom. Nem is értem, amit most ideírtam.” (158) elkövetett hibák rendszerére. A Kései házasság azért tud egyszerre illetve segítenek neki egyes történések megértésében — de nem beli tájékozódást — de ezek az elbeszélt történet szempontjá- Elmondása szerint egy tájékoztató füzetből másolta le az adott Gerenda története is lenni — sőt, megkockáztatom, a szöveg mint alkotások fontosak számára. A történet egy pontján, egy ból majdnem lényegtelenek, olyan kapaszkodónak jók, mint a részt (egyébként ez az idézet sem teljesen szó szerinti, hogyha gyakran inkább vele szemben elfogult, hiszen Ilma egész más- olyan helyzetben, mikor Gerenda hosszabb ideig távol van, fi- felidézett cigánypecsenyék. (Ilma és Gerenda összekapcsoltsága összevetjük a forrással). Mi lehet a funkciója ezeknek a beépített képp ítéli meg a mindörökké szeretett férfit („Gerenda mind- zikailag távol (az athéni olimpián), Ilma tizenkét füzetet ír tele emellett szinte végig változatlan.) részeknek, ráadásul, hogyha már beépülnek, miért nincsenek szó örökké”, 83), mint önmagát —, mert az elbeszélő és az elbeszé- Ennyi Mindent Szeretnék Veled Csinálni cím alatt, melyeket a Az olvasó számára ezek az események éppen a valódisá- szerint? A változtatások többnyire minimálisak, főként szórendi- lő-Ilma róla tud és akar írni. Még akkor is, hogyha valahol ez férfi olvasás után eléget (a regény ennek ellenére tartalmaz egy guk miatt lehetnek ismerősek, miközben a történetben a nem már késő, Gerendához nem jutnak el a szavai, róla pedig csak a rövid részletet, mely feltehetően abból származik). Ilma számára létező Árpádharagoson járunk. A helyszín Szilasi két korábbi 2 Szilasi László több interjúban beszél erről, hogyan ihlette egy valós időskori másik írhatna regényt: „Aztán a próbálkozások közepette lassan, az írás itt az egyetlen kapaszkodó ahhoz, hogy ne őrüljön bele regényében (Szentek hárfája, A harmadik híd) is szerepel mint házasság a regényt, és miért volt szükség arra, hogy a művet átdolgozza az azono- nagyon lassan megértettem néhány dolgot. Megtudtam, hogy a férfi távolságába. Az írás és a képzelődés azok a módszerek, Békéscsaba fiktív megfelelője. A Kései házasságnál a valóságtól sítható tények miatt, hogyan lett itt Békéscsabából Árpádharagos, többek között nem a másikért írunk. Megtudtam, hogy a dolgok, amiket nagy melyekkel elviseli mindazt, amit átél (nem csak ezen a ponton), való eltávolítás nem feltétlenül volt a szerző intenciója a hely- itt: Szincsok György: Szilasi László az új regényéről: Nem szeretem a poénokat, ezért szívesen lelövöm őket, Szeged.hu, 2020. június 13.; elérhető: https://szeged. nehezen mégiscsak megírok, soha nem fognak megkedveltetni a miközben racionálisan tisztában van a vágyott események lehe- szín tekintetében, azt egyes személyekkel fölvethető kapcsolat és hu/hirek/35328/szilasi-laszlo-az-uj-regenyerol-nem-szeretem-a-poenokat-ezert- szivesen-lelovom-oket. 62 63 k ritika kritika

ek vagy stílusbeli javítások egy-egy szónál. A szövegdaraboknak ténő idő nem számít […], ezek a lehetetlen pillanatok számíta- Přiklopil személyében. Itt Ilma előbb belelátja magukat a tör- leírásokat, új rendbe szerkeszteni múltjának részleteit. Végső so- az eredeti forrása egy egyszerű Google-keresés segítségével föllel- nak. Amikor, a magad módján, kimeredsz a társaddal az időből.” ténetbe, majd kizárja ezt. „Ez nem megértés, ez a megértés ki- ron — ha úgy tetszik, „erős költőként” — egy új „én”-t és új hető, így minden bizonnyal (ahogyan az irodalmi idézetek ese- (160) Nem a valóságban létező szövegdarabok számítanak, és kerülése.” (144) Végül a Pénelopé-eszményt is elveti, melynek, valóságot kreálni magának. S mindehhez még egy szerelmi szál tén is) kell, hogy legyen valamilyen funkciója ezek beépítésének. nem is a történelmi tények, mert ezek szerepe a regényben nem bármennyire szeretne, nem tud megfelelni. Ilma és Gerenda is kapcsolódik, egy fiatalon Nyugat-Németországba áttelepülő Az építészeti tájékoztatót kitűnő eligazító pontnak találtam, önmaguk előtérbe helyezése, hanem az, ahogyan Ilma és Geren- kapcsolata ezzel a(z idővel már nyílt titokként kezelt) viszonnyal zenészlánnyal határokon és hosszú éveken átívelő, végül révbe még akkor is, hogyha a regény egyedül itt jelzi, nem „Ilma” saját da életének elbeszéléséhez viszonyulnak. együtt, feleségekkel és illúziókkal, a várakozás folyamatában tud érkező szerelmi kapcsolat formájában. szavairól van szó. Az elbeszélő az emlékezést ettől tartotta hite- A két szereplő kapcsolatára egy pontból tekintünk vissza, működni. Nem ragadható meg párhuzamokban, ugyanakkor Mindezzel együtt a mű mégsem lélektani regény, és nem is lesnek és pontosnak. Egy hírszöveg az emlékezetben nem feltét- így némileg állandó jelenidejűség jellemzi. Ilma a halála után megragadható részletekben, az árpádharagosi medencében, az a történelmi folyamatokban formálódó identitás meglepő ös�- lenül különül el a róla folytatott beszélgetéstől. Továbbá az írás sem köszön el Gerendától, az elbeszélésében ekkor is a most sze- emlékezés közben összerakott mozaikokban. Így a nem-mindig szefüggéseire rávilágító társadalmi tabló. Ahogyan érzékenyen folyamatában, ahogyan az évek története, úgy a szövegdarabok is repel. Ehhez hozzátartozik, hogy viszonya a férfihoz szinte vál- tűpontos, de annál személyesebb valóság válik Szilasi regényé- megrajzolt szerelmi elbeszélés sem. egymás mellé rendeződnek. Sokat töprengtem, Ilma mégis ho- tozatlan a történet során. Vannak benne hullámzások (egyszer nek mozgatóerejévé: „És ha be kellene számolnom majd arról, mi Ilyen ambíciói azonban, azt hiszem, nincsenek is; amit pedig gyan tett szert a kolbásztöltés módszerére a történetben, hogyan azt mondja, kell neki a férfi, pár oldallal később azt, hogy nem), volt életem igazi tartalma, talán nem is a Gerendához fűződő valós vállal — egy olvasmányos, közelmúltunkat illető kollektív tudá- lett ő a fűszerezésért felelős (a Kolbászmúzeum leírását olvasva felmerül a menekülés, kiszakadás gondolata, de sosem távolodik érzést, hanem a vele töltött kitalált utazásokat említeném.” (138) sunk kliséire ügyesen alapozó, kalandos történet elmesélése —, azt pedig azon is, hogy miért a 19. századi módszert alkalmazták); el igazán. Érzékletes, ahogyan sokszor a történések itt is részle- példásan teljesíti is. És e tekintetben a regény érezhetően biztosra vagy azon, Ilma és Gerenda miért a szatmár-beregi eljárásra tá- tekben ragadhatók meg: akár Gerenda testrészeiben, ruhadarab- akar menni, hiszen rengeteg, önmagában is érdekes eseményszálat maszkodnak és annak a hagyományát idézik fel — de végül arra jaiban, vagy abban, hogy milyen eseményhez milyen étel vagy gombolyít egyetlen történetté: kommunista titkosszolgálat, be- jutottam, a szöveget tekintve nem ezek az érdekes kérdések. Azt ital társul. A gasztronómiai megnevezések, ha nem is annyira szervezés, terrorizmus, disszidálás, múltban lappangó titkok, csa- érdemes megvizsgálni, mennyire löknek ki ezek a részek a re- gyakoriak, mint a történelmi események, mégis rendszerint elő- ládi drámák, szenvedélyes, ám elszakított szerelmesek egymásra gényből, melyek terjedelemben eltörpülnek a személyes élettör- kerülnek, mintha az emlékek az érzékeken keresztül csoporto- találása, történelmi trauma és identitásküzdelem kevercse formá- ténet mellett? Külön-külön megnézve őket arra jutottam, hogy sulnának és válnának előhívhatókká. Szabó Gábor lódik elbeszéléssé a könyv lapjain. változó mértékben: vannak darabok, melyek remekül illeszked- Szilasi regényének szövege rendkívül sűrű és kitűnően ját- A regényidő lineárisan halad előre, és afféle jelzőkarókként nek Szilasi regényének sűrítettségéhez, bonyolulttá teszik az em- szik az elbeszélői hang sokrétűségével. Néhol elhallgat, vagy mindvégig pontos dátumok is tagolják az események haladását. lékezéshez és az írásfolyamathoz tartozó viszonyt, nem válnak el inkább nem juttat kifejezésre bizonyos elemeket, máshol pe- 1954-ben ismerjük meg a második elemista Andrást, akinek ap- az elbeszélői nyelvtől, hanem beleépülnek és segítik azt (ahogy dig akár kényelmetlen vagy erőszakos módon beépíti azokat a ját éppen ekkor nevezik ki a kolozsvári pártbizottság helyettes a lekvárfőzés leírása teszi — ez a jelenet egyre inkább átfordul a szövegbe. Az elbeszélő egyszer sem számol be Ilma és Gerenda Minden jó, titkárává, és 1976-ban zárul a történet, amikor nyugat-berlini elt kirá n dulások elt elké pz Mi n dörökké karakterek élményének érzékeltetésébe). Mások azonban kissé intimitásáról (bár a nő abortuszának végig dőlttel szedett, érzék- (Szántó otthonából kilépve látjuk a főhőst, amint épp óvodába viszi elidegenítőek. Nyilvánvalóan hatást ér el az, amikor az olvasó letes és megrázó elmesélését tartalmazza a regény), ellenben rész- ha vége jó T. Gábor: nevelt fiát. Az elbeszélés azonban nem csak a két dátum közt keresni kezdi a szövegbe épült szöveg funkcióját és az intenció letesen leírja Ilma egy (feltehetően Gerenda megismerése után Európa eltelt időszakot öleli fel, ugyanis a meseszövés linearitását egy- mögötti okokat, néhány helyen mégis zavaróan hathat. A kol- az egyetlen) másik férfival folytatott szeretkezését. Ez a fejezet szimfónia. egy olyan fejezet szakítja meg, amely 1945-be, a transznisztriai básztöltésnél, ahol a fejezet közel felét a békéscsabai múzeum inkább tükörként funkcionál, a partner szintén egy (a rész címe Scolar, orosz munkatáborba vezet vissza, mégpedig két perspektívából leírása teszi ki, hiába válik ezután izgalmassá Gerenda viszonya utal rá: a másik) tornatanár — nem Ilma lázadását vagy kitörési 2019) is láttatva az ott történteket. az ajándékként kapott kolbászhoz, a folyamat pontos idézése és kísérletét látjuk itt. Gerenda beszámolóját szintén olvashatjuk E formai szempontból korántsem újszerű regénytechnikai ennek elidegenítő jellege nincsenek kellő egyensúlyban. Ágotha a feleségével folytatott együttlétről, melyben az Ilmának szen- Szántó T. Gábor újabb könyve a történelem sors- és személyiség- megoldás, mikor tehát a visszaemlékezés időhorizontja magya-

azekas Júlia: Margit halála, amely lehetővé teszi ennyi év után a szereplők telt pozíció tekinthető durvának: „tovább röhög, csináld, csináld, formáló folyamatait bemutatva azokat az összefüggéseket vázolja rázó előzményként applikálódik az elbeszélésbe, ezúttal sem

F összeházasodását, egészen másképpen működik: mind a nyelve- csináld, én meg másokra gondolok, az igazgatóhelyettes asszonyra, fel, amelyek a személyes létezés vélt autonómiáját és integritását bolygatja meg a történet kronológiáját, pusztán hátrébb helyezi zet, mind a pszichológiai leírás, továbbá a delirium tremensszel valamelyik takarítónőre, meg rád, drága Ilma, neked teszem a javarészt e történeti eredők szövevényes hálózatába vezetik vis�- annak kezdetét. Mindaz, amit az olvasók többsége alighanem kezelt személybe való átfordulás (szavait a regény idézőjelekkel jót, rád izgulok, attól mindig feláll, vagy akár valamilyen férfi- sza. A regény az életvilágot formáló múltbéli folyamatok utáni már réges-régen sejtett és várt, a főhős számára ekkor, az utolsó közli, érdekes módon itt is egy szórendcserével), egyedi és várat- ra”. (29) Ilma ebben a megközelítésben is egy lehetőség csak nyomozás elbeszélése, amit a II. Világháború utáni Európa meg- utáni pillanatban válik revelatív megvilágosodássá, hogy ennek lan jelenség az elbeszélésben. Van benne valami különös, valami, a többi közül. Hasonló részletek összeszedésével könnyű lenne osztott ideológiai berendezkedésének, társadalmi-személyközi fényében nyerjenek aztán számára új értelmet életének eddigi ami elüt az elbeszélő általános hangjától, felhívja magára a figyel- egy negatív-Gerenda képet felállítani, Ilma azonban sosem teszi mechanizmusainak politika- és kultúrtörténeti mozzanatait fel- homályos eseményei. met azzal, hogy furcsának hat, mégis az adott helyzetben képes ezt, elfogadja a kapcsolatukat, várakozik. „Ilma nagyon szerette használva tesz plasztikussá. Az Európa szimfónia egy kicsit tehát A regény ugyanis már a kezdetektől fogva patikamérlegen áttételessé tenni a szöveget, képes érzékeltetni, hogyan ragadha- volna, ha a férfi elválik. De igazából nem foglalkozott ezzel a detektívtörténet — egyszerre a személyes sors és a történelmi adagolja a család életét körüllengő elhallgatásokat, elfojtott in- tó meg ez a jelenet Ilma számára, és egyben: hogyan emlékszik problémával. Berendezkedett a várakozásra. Gerenda pedig az múlt közös origója utáni nyomozás —, amelynek azért várjuk dulatokat, a mindig robbanásra kész feszültséget, amelyek két- rá vissza. ő számára olyan ősi szarvasember volt, aki a koponyacsontján a végét, hogy megtudjuk, mi történt az elején, egy kicsit pedig ségtelenül egy majdani titok leleplezését készítik elő. Mindezek a Az említett, beépülő textusok nem feltétlenül zavarók min- belül viseli az agancsait.” (96) olyan docufiction, amely hajdani történelmi, politikai és szemé- kiskamasz András számára inkább csak a felnőttek világát amúgy den olvasó számára, valamint azt is le kell szögeznem: nem ezek A várakozás mint létforma, mint a kapcsolatuk egyetlen le- lyes traumák jelenben ható következményeit ábrázolja. E két szál is jellemző érthetetlenségek körébe sorolódnak, ám a gyakorlott a leglényegesebb pontok. Főként tényszerű adatok, vagy pontos hetséges módja kulcsszerepet tölt be a regényben. Ehhez társul egymást értelmezve fonódik össze a főszereplő Andreas (András) olvasónak megannyi megfejtésre váró nyomként, jelként értel- technikai leírások. Mégis izgalmasnak találtam (még ha egy- az egész szövegen végighúzódó Odüsszeusz–Pénelopé párhuzam Pop, a magyar–román származású, kolozsvári hegedűművész meződnek. A regény egészére jellemző egyébként, hogy az olvasó egy ponton nem is tökéletesen működőnek) Szilasi technikáját, (kiegészülve a korábban Nauszikaának elnevezett Ágotha Mar- életében, akinek saját valódi származásával — tulajdonképpen mindig egy lépéssel a főszereplő tudása előtt jár, ennek következ- mert Ilma emlékezéshez való viszonyára, és ennek írásban való gittal), csak ebben a történetben a férfi a hazatérés (házasságkö- szándékától és terveitől függetlenül — szembesülve kell élettör- tében némiképp kívülről, pontosabban felülről tekint az ábrázolt megragadására világított rá. A kontextus még tovább tágítható tés) után szinte azonnal meghal. Egy ponton fölmerül egy másik ténetébe integrálnia az addig elhallgatott múltat, a személyes világra, ismerősként, már tudottként járja végig az események az idő megélésével és feldolgozásával, az elbeszélő szerint: „A tör- párhuzam is Natascha Kampusch és az őt fogva tartó Wolfgang identitását illető hazugságokat, s így újrafogalmazva az öröklött nyomvonalát. A jól ismert formaszerkezet, és a szokott kultu-

64 65 k ritika kritika

rális–történelmi klisék ábrázolása mellett az olvasó efféle pozi- a beszervezéseknek, megfigyeléseknek, bezártságnak stb. bemu- lését és folyamatosságát hirdeti. A befejezés idilljéből töretlen cionálása szintén a regényvilág konvencionális, kockázatmentes tatása sem. optimizmus párolog elő: András sikeresen letelepszik Nyugaton, megformáltságát és olajozott befogadhatóságát támogatja. A Történelem Szántó T. regényében puszta kulissza, amely állást, lakást kap, egymásra talál szerelmével, ráadásul még vala- Miért nehezményezi és próbálja minden áron megakadá- egyszerűen egy jól ismert motívumokból megfestett hátteret biz- miféle etikai megváltástan is körvonalazódik abban, ahogy elha- lyozni az apa, hogy András németül tanuljon, és hegedűórákat tosít a cselekmény zavartalan haladásához. És más értelemben, tározza, nem akar hazudni nevelt fiának apasága tekintetében. A vegyen? Mire vonatkozhatnak az anyához intézett számonkérő de ugyanez a helyzet a zene regénybeli szerepével, szerepelteté- szülők hibáiból tanulva, azokat helyrehozva tehát visszaállítható kérdései, hogy vajon elmondta-e „azt” a gyereknek? Mire céloz sével is. a kultúra folytonossága, és a múlt traumái integrálhatóvá és ural- azzal, hogy Enikő (az anya) csupán ábrándot kerget egy életen A regény jól előkészített és lendületesen megírt nagyjelenete hatóvá válnak egy emberibb jövő világában, sugalmazza a könyv. át? És mire céloz Enikő, amikor férjének szegezi a kérdést, hogy ugyanis a koncert, amelynek vibráló feszültségét valóban hatá- Szántó T. Gábor regénye — elnézést, csak azért parafrazálva beszélt-e Gheorge a belügynek Transznisztriáról? A sokasodó sosan készítik elő az előző fejezetek már említett snittszerűen ismét Adornót, mert a mű ezt a lehetőséget látszólag felkínálja ó, ha vége j ó vége ha j ó, előjelek természetesen a múltba tekintő fejezetekben elnyerik váltakozó képei. Megtudjuk addigra, hogy Kerr tényleg András — „a homlokzatot reprodukálja”. Igaz, ez az ornamentika dí- magyarázatukat, megnyugtató okozati rendbe és értelem-össze- édesapja, hogy Peternek a terrorszervezet megbízásából bombát szes, esztétikai és narratológiai értelemben ügyesen kidolgozott. függésbe tagolva az 1945-től 1976-ig ívelő kronológiát. A re- kellene elhelyeznie a Zeneakadémián a koncert alatt, hogy Kerr Néha túlságosan is: kicsit túlírtnak tűnik, amikor a botránnyal gény világa ilyenformán egy végül is átlátható, logikusan rende- András megszöktetését tervezi, ám a román belügyesek mint- fenyegető koncert előtt az ideges Kerr bombariadóért fohászko- zett létezésről ad hírt, amelyben ugyan történnek szörnyűségek, ha sejtenék, hogy valami készül, az eseményt felügyelő román dik, miközben a RAF épp a bombatámadás végrehajtására szó- Mi n de ám a lét alapvető transzparenciája, megismerhetősége és ez általi konzul pedig egyre aggodalmasabban igyekszik uralni az esemé- lítja fel Petert, de talán még kínosabb, hogy amikor a karnagy uralhatósága mintha kárpótolna ezekért a kellemetlenségekért. nyeket. elmeséli Andrásnak a maga transznisztriai történetét, a bárze- Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük az utolsó fejezet A koncert igazi attrakciója Kerr szerzeménye, az Európa nekar a háttérben a Yesterdayt játssza. Hát igen. All my troubles

ábor: családi idillbe torkolló zárlatát is. (A kötet fülszövegéből tudha- szimfónia előadása, amit a karnagy a transznisztriai élményei seemed so far away. tó, hogy a regény megfilmesítésének jogát már megvásárolták, megörökítésére, valamint Enikő emlékezetére komponált. A regény számos kulturális, társadalmi, emlékezet- és iden- úgyhogy a befejezés talán már az amerikai filmpiacot célozza Kézenfekvőnek tűnik, hogy a zeneművet és az azonos címet vise- titáspolitikai toposzt érint, ám miközben mélységeket sejtet, meg.) lő, sőt témájában is egyező történetet elmesélő regényt mélyebb ezeknek inkább csak a felületét karcolja, mindenesetre elülteti az Az események akkor gyorsulnak fel, és sejtetik a közeledő nyelvi–poétikai összefüggések is összekapcsolják. A regény és a olvasóban azt az érzést, hogy több, mélyebb, rétegzettebb annál, fordulópontot, amikor a Zeneakadémia elvégzése után a sikeres szimfónia közti belső tükörviszony azonban inkább csak az em- mint amennyit nyújtani látszik. Ám talán ez az illúzió is hozzá- S zabó G hegedűművésszé váló Andrást zenekarával együtt közös koncert- lített felszíni azonosságok szintjén érhető tetten, nemigen indít adódik a mű könnyed élvezetéhez. re hívja Wilhelm Kerr, a Nyugat-Berlini Filharmonikusok kar- el újabb mozgásirányokat, újrarendezési lehetőségeket a művön nagya, aki nemrégiben Kolozsváron járt elősegíteni a kezdemé- belül. nyezés megvalósulását. Az erről szóló újsághírben Enikő hosszan Wilhelm Kerr szimfóniája egy trauma feldolgozásának szemléli Kerr fényképét, ami majd akkor válik érdekessé az olva- művészi kísérleteként a zene nyelvén próbálja meg reprezentál- só számára, amikor kiutazása előtt többször is nyomatékosan fi- ni és feldolgozni az emlékeket, túllépni rajtuk és egyszersmind gyelmezteti Andrást, hogy mindenképpen igyekezzen kettesben hírt adni a próbálkozás elkerülhetetlen (művészi) kudarcáról. maradni a karnaggyal, és segítséget kérni tőle a kinti letelepedés- Legalábbis erre lehet következtetni a zenemű leírásából, melynek hez. Andrást ugyanis, mivel egyetemista korában illegális szóró- summázata szerint „az áttűnő harmóniák sem képesek összefor- lapokat terjesztett, kiutazása előtt megzsarolja és beszervezi a tit- rasztani a széttört összhangzatot, csak kiolthatatlanul kísértenek kosszolgálat. Anyja ekkor meséli el neki, hogyan gyilkolta meg A nyugat-berlini turnét felölelő fejezetek az eddigi lineari- a zűrzavar mögött”. (287) S jóllehet Kerr, mint a fiával folytatott apját két orosz katona (ezt a jelenetet a regény elején András táshoz képest inkább töredezettséget, mozaikosságot mutatnak: egyik beszélgetésből kitűnik, ideologikus nyelvezete miatt nem kisfiúként megálmodja, ami talán a regény belső világától ide- a nézőpontok a Romániából először Nyugatra szabadult zené- kedveli Adornót, alkotásának megformáltsága mégis a frankfurti gen poétikai megoldás, mindenesetre a közös történetünk ele- szek élményei, a Securitate emberei által felügyelt feszült pró- filozófus esztétikájára vezethető vissza. Szimfóniájának leírásá- mei közti kikezdhetetlen koherenciát példázza), valamint hogy bafolyamat, András Kerr-rel és a jelentési kötelezettségével kap- ban mintha a kultúrjavakká süllyedő műalkotásokkal szemben hogyan hurcolták őt magát munkatáborba Transznisztriába, csolatos feszültsége, valamint Maia után való vágyakozása, és a az ártatlanságától megfosztott művészi nyelv sebzettségét és in- ahol ápolónőként dolgozott, s ahonnan — tudósít szűkszavúan Kerr család bemutatása közt váltakoznak. Ez utóbbi — említet- kompetenciáját demonstráló, a kultúra csődjét hirdető esztétikai a szöveg — „ősszel hirtelen hazaengedik”. Kicsit később azon- tem már a kulturális kliséket — a háború utáni német társada- imperatívusz sejlene fel. Zenéjében „átszűrődnek Beethoven V. ban egy megjegyzés mégis sejteti e „hirtelen” hazaengedés okát: lomnak azt a társadalmi heterogenitását modellálja, amelynek szimfóniájának motívumai, hogy elvesszenek a káosz zenéjé- „Nem beszél a fogság körülményeiről senkinek, igaz, nem is na- szociológiai, kultúrtörténeti, emlékezetpolitikai stb. elemzéseit ben”, és az „áttűnő harmóniák sem képesek összeforrasztani a gyon kérdezik. Akadnak oroszok által megerőszakolt és teherbe számtalan helyről ismerhetjük: a feleség nem tud megbirkózni széttört összhangzatot”. (287) ejtett asszonyok is a városban, őket se kérdezi senki.” (139) Itt szülei náci múltjával, Kerr maga munkatáborból (!) szabadult, Kerr zeneműve és a regény közt a felszíni egyezéseken túl azért a rutinos olvasóban már feléled a gyanú. Ekkor adja oda — fiuk, Peter pedig rendes újbalosként Marxot, Maót és Marcusét ezek értelmében aligha lelhetünk mélyebb kapcsolódásra. Míg a Kerr számára szolgáló ismertetőjelként — azt az ezüst öngyújtót olvas, a Frankfurti Iskolát tanulmányozza, és nem mellékesen szimfónia alighanem a kultúra megtagadásaként, a negáció on- Andrásnak, amely már eddig is többször előkerült a regényben a RAF tagja. Ez a kultúrszociológiai látkép ugyanakkor nem tológiai paradoxonán át írja vissza magát a kultúrába, addig a különböző szituációkban, úgyhogy csaknem bizonyosak lehe- a regény életvilágának mélyebb analízisét, (mentalitás)történeti regény csupán tematikusan jeleníti meg a törést, a krízist, a kri- tünk abban, hogy ez az a bizonyos csehovi puska, aminek előbb- megértését segíti elő, ahogyan a román (kelet-európai) viszo- tikára szorultságot, poétikai „összhangzattana” viszont a kultúra utóbb el kell sülnie a színpadon. (El fog.) nyok ismert elemeinek, az útlevélért folytatott küzdelmeknek, csődjének önmegsemmisítő művészi állítása helyett annak igen-

66 67 k ritika kritika

Hermann Veronika ha kell ezt bizonygatni. Inkább az a különös, hogy mintha a kategóriájú csoport lesznek, és egykori koncentrációs táborokba világháború előtt, alatt és után jelen lévő gyűlölet ismétlődne költöztetik őket. Hátborzongató annak leírása, hogyan haszno- azóta is, a történelem kereke pedig forog ugyan, de nem úgy sították újra a más emberek szenvedésére és megsemmisítésére tűnik, hogy kiforogja magát. Lilli, az elbeszélő-főhős maga sem létrehozott barakkokat, hogy újabb más emberek szenvedései- érti, hogy miért büntetik meg csupán nemzetisége és származása nek legyenek helyszínei. A Hazátlanok főszereplői a szó szoros, Haza miatt, ahogyan nem értették korábban zsidók milliói sem, és metaforikus és jogi értelmében is hazátlanná válnak, az elbeszélő nem értik most sem azok, akik az éppen aktuális kolonializáló a kitelepített magyarországi svábokat egy szöveghelyen „haza nélkül (Kováts hatalom elnyomása alá kerülnek. Az újrahasznosított koncentrá- nélküli honfitársaknak” (207) nevezi. Ez a legfontosabb reto- Judit: ciós táborok mellett a jelszavakat is felszínre hozza a történelem rikai alakzat, egyben a legfontosabb identitásszervező erő: tud- vígan Hazátlanok. forgó kereke: kifejezetten hátborzongató például a regényben a niillik, hogy az identitás csakis hiányként tud exponálódni, sem Magvető, „Bajorország a bajoroké!” (226) felkiáltást olvasni, és arra gon- helyhez, sem csoporthoz nem kötődik. Ezt a hiányt még akkor élünk 2019) dolni, hogy a fasizmus nem megy ki a divatból. is megőrzi az elbeszélő, amikor az 1950-es évek elejére normali- A Hazátlanok elbeszélője, Lilli Hartmann késmárki német zálódni látszik az élete: „[…] megvan minden, amire barakkla- családból származó fiatal lány, aki ügyvéd édesapjával, háztartás- kóként annyira vágytam, mégis hiányzik valami, folyamatosan Az utóbbi évtizedek társadalomtudományos trendjeiből kiemel- beli édesanyjával, nagymamájával és nála néhány évvel idősebb, valaminek a hiányát élem. Nem tudom, minek a hiányát, ha kedő mikrotörténetírás nemcsak azért vált népszerűvé, mert már férjezett nővérével él egy idillinek lefestett polgárházban. egyszer, csak egyetlenegyszer egyedül lehetnék, egyedül magam- hétköznapi sorsok egyediségéből képes messzebbre mutató ta- A háború előtt (és alatt) a városi közösség megbecsült tagjainak mal, talán rájönnék, s nem kínozna ez az érzés […].” (379–380) nulságokat megfogalmazni, hanem azért is, mert ezzel a mód- számító családnak hirtelen menekülnie kell, hogy aztán — raj- Otthon és haza kettőssége végig meghatározó a regényben, a szertannal fel lehet hívni a figyelmet a homogenizálásra hajlamos, tuk kívül álló nagypolitikai okok miatt — mindent és minden- végső belátás azonban az, hogy hely nélkül nem létezhet önazo- nagyívű történeti narratívák hiányosságaira. Egyszerűbben fogal- kit elveszítsenek. A regény eleje a háború legvége, a történet nosság. Hiába találkozik leendő férjével, a medikus Juliusszal az mazva, az egyéni sorsok elbeszélései nemcsak egyéni történeteket tehát ott kezdődik, ahol a történelemkönyvek vonatkozó feje- internálótáborban, és lesz szerelmes, sőt, időnként boldog lehe- és marginalizált identitásmodelleket tesznek láthatóvá, hanem zetei általában véget érnek. Lillit a többi, felvidéki német fiatal- tetlen körülmények között, az integratív identitás hiánya miatt azt is leleplezik, hogy a történelem nem jók és gonoszok harca. lal együtt az akkor még a Harmadik Birodalom részét képező ez is legfeljebb a túlélés, és nem a megélés lehetősége marad. Kováts Judit Hazátlanok című regénye — a szerző két korábbi Ausztriába küldik evakuáló táborba. Már ennek értelmetlensége, A regény bátran beszél a csehszlovákiai pogromokról, arról, munkájához hasonlóan — egy több szempontból is periférián illetve a „végső győzelemben” Hitler halála után is reménykedő, hogy a háború után a német nemzetiségi csoportoknak fehér lévő női elbeszélő–főszereplő szemszögéből meséli el a megala- megrögzött nácik gyilkos vakhite elborzasztja az olvasót, pedig karszalagot kellett hordaniuk megkülönböztető jelzésként, hogy kuló Csehszlovákiából elüldözött felvidéki németek tragikus Lilli ekkor még tulajdonképpen átlagos kamaszlány, átlagos ka- nem mehettek a járdán, és nem kaptak élelmiszert — és ezek megpróbáltatásait. A szerző előző, Elszakítva című regénye már maszgondokkal. Szerelmes egy fiatal németbe, vérszerződést köt még a jobb esetek, mert gyakran megölték vagy meglincselték érintette ezt a témát, ebben a kvázi-folytatásban ki is bontja: a a barátnőivel, és állandóan az evésről ábrándozik — ez utóbbi őket. Narratívaszervező elemmé teszi továbbá a přerovi mészár- II. világháború után a közép-európai német lakosságot a kollek- végül a regény egyik legfontosabb motívuma lesz, de erről majd lást, amelyről szintén sokáig hallgatott a hivatalos történetírás: tív bűnösség elve alapján internálták, erről azonban sokáig nem később. cseh és szlovák partizánok összesen 266, hazafelé menekülő lehetett hallani. A történelemkönyvek általában a szövetséges Azonban — ahogyan a történelmi viharok kontextusába felvidéki németet és magyart öltek meg és dobtak tömegsírba. csapatok győzelméig jutnak, arról sokáig igen kevés tudományos ágyazott felnövéstörténetekben szokás — Lillinek nagyon gyor- A Hazátlanok így Pierre Nora-i értelemben vett emlékhellyé is vagy művészeti alkotás beszélt, hogy a háború vége után még san sokkal komolyabb gondjai lesznek, mint a hiába várt szerel- válik, hiszen Lilli legjobb barátnője, miután elveszíti a mészár- maturgiai bravúrjaitól. Amellett, hogy igen fontos történetet évekig nyomor és káosz volt Európában, és az újrakezdés évei- mi vallomás. Az egyik pillanatban Erwinről és családi házukról lásban egész családját, később visszamegy, megszerzi és közhírré mond el, sok közhelyes megfogalmazást is találunk, az elbeszélés ben több millió embert öltek meg vagy deportáltak ugyancsak ábrándozik, a másikban viszont már tífuszban meghalt nővére teszi az áldozatok névsorát, amelynek egyes részleteit a regény- egyenetlenségei alkalmanként nehezen hihetővé teszik a főhős– esetleges okok miatt. Závada Pál Idegen testünk című regényéhez névtelen sírja fölött áll. Hiába találja meg ugyanis családját a há- ben is olvashatjuk. Az egyik legmegrázóbb jelenet, amikor a már elbeszélő gondolatait. A regény kevésbé jól sikerült részei a mos- hasonlóan a Hazátlanok is azt a kérdést feszegeti, mi történik az ború végén, nem mehetnek haza Késmárkra. Először bujkálniuk internálótáborban élő Lillit szlovák férfiak megverik, a hajába tanában divatos nyomorpornó kifejezéssel is leírhatók, amikor állítólagos béke eljövetelekor, hogyan cserélődnek ideológiák és kell, utána évekre internálótáborokba viszik őket, az édesapja pedig keresztet borotválnak. A félelemtől bepisilő lány később — hiába a láthatóvá tétel fontos gesztusa — az olvasó inkább hitek egyik napról a másikra, milyen könnyen fordul át a törté- pedig először börtönbe, majd kényszermunkatáborba kerül. ezt a történetet jelöli ki a felejtés origójának: az átélt borzalmak csak szeretne túljutni az újabb tragikus epizódokon. Az érdekes nelem kerekével együtt a közhangulat, s lesznek hősökből árulók, Közben meghal a nagymamája és a nővére is, de előtte még meg- ugyanúgy képtelenné teszik a saját történet és a saját múlt elbe- megoldások szerencsére oldanak ezeken az elbeszéléstechnikai áldozatokból gyilkosok és fordítva. A sors forgandósága a regény szüli Martin nevű kisfiát, akinek édesapja — csak hogy teljes szélésére, ahogyan látjuk azt például Köves Gyurka esetében. A esetlenségeken, ilyenek például a Lilli által (főleg) unokaöc�- egyik visszatérő mondatában retorikai értelemben is megjelenik: legyen a borzalmak tárháza — eltűnt valahol a keleti fronton, nehéz történeti idők tapasztalatstruktúrájának elbeszélésekor ez csének mondott mesebetétek. A Tátra-mesék egyesítik az oral az elbeszélő nagymamája folyton abban bízik, hogy „majd min- és jóval később is csak meghalni tér vissza. Egy adminisztratív jelentős szövegalkotási gyakorlat, az elidegenítő rendszerek túl- history sajátosságait a mitikus népi kultúra közösségszervező den kiforogja magát”, ez azonban végül nem a megérkezés, csak tévedés miatt a gyerek anyjának Lillit nevezik meg: ez nemcsak élésének zálogaként a dehumanizálódás, legalábbis az individua- elemeivel, a varázsmesék vigasztaló feloldásaival, és visszave- a túlélés és a felejtés metaforája lesz. a felnőtté válás leckéje, de az elvesztett identitás hazugságon ala- litás mérséklésének mintázatát kirajzolva. A Sorstalanság elbeszé- zetik az elbeszélőt a gyerekkorába. A mese, a régi otthonról, a Az irodalomnak nemcsak immanens esztétikai, hanem puló traumája is lesz. lője, Köves Gyurka számára ugyanúgy a kívülállás és passzivitás cukrászsüteményekről és a karácsonyi citromos kolbászról való társadalomtörténeti tétje is van, s különösen igaz ez az identi- Felvidéki németként nemcsak a kollektív bűnösség hatálya válik meghatározóvá, mint — újabb kézenfekvő példát hozva ábrándozás és Robert Schumann Träumerei című dala jelentik a táspolitikai kérdéseket feszegető alkotásokra. Most, amikor az alá esnek — németet megölni ekkoriban nem számít köztör- — W. G. Sebald Austerlitz című regényének elbeszélőjénél az folytonosságot a múlttal és a gyerekkorral, azonban hangsúlyo- Amerikai Egyesült Államok egy rasszista indíttatású gyilkosság vényes cselekedetnek —, hanem otthonuk mellett állampolgár- egyenesen „szemlélődés-filozófiának” nevezett attitűd. san el is távolítják azokat, lévén egyik sem az elbeszélt valóság miatt forrong, a kortárs hazai közbeszédben pedig rendre et- ságukat is elveszítik. Amikor végül sikerül a romokban heverő Csakhogy minden erénye ellenére Kováts Judit regénye része. Az álmot már címében is magában hordozó dalt játszot- nikai csoportokat és menekülő embereket démonizálnak, alig- Németországba menekülniük, ott is az utolsó — az ötödik — távol van a Sorstalanság vagy az Austerlitz narratológiai és dra- ta a zongoristának készülő Lilli a késmárki Német Házban, és

68 69 k ritika kritika

ezt idézi fel, amikor hosszas hányódás után, érettségit hazudva fokmérője, és igen árulkodó, hogy több narratív csomópontban Radnóti Sándor Bár lapjait főképp történetek, események, jelenetek töltik magának, tanárképzőbe felvételizik. A dal a német zeneszerző az emberiesség minimális gesztusai is ezen keresztül nyilvánul- ki, Bereményinek van egy érdekes elmélete a valóságos valóság- Kinderszenen, vagyis „gyermekkori jelenetek” ciklusából szárma- nak meg. Ilyen a kényszermunkát végző német foglyoknak egy ról. Ez nagyapjával kapcsolatban kerül szóba, aki sokat lódít, ug- zik, fontos metatextusa tehát az eltűnt időt és helyet megtalálni padon péksüteményt hagyó nő, vagy a Lillit szolgának megvá- rat, hogy megtanítsa unokáját a valóságra. Amelyet a kisfiú meg n k élü képtelen elbeszélő történetének. sároló szlovák házaspár, akik a táborban lévő családtagjainak is is érez egyik történetében: „mind-mind olyan következetlenül A borítón is kiemelik, hogy a szerző eredetileg történész, és küldenek ételt hátizsákjában. Géza viselkedtek, hogy az még egy kisgyereknek is csak igaznak tűnt. ez a módszertani érdeklődés kétségtelenül érződik a szövegen. És ezzel meg is érkezünk a harmadik fontos motívumhoz: az (Bereményi De miért? Mert a valódi, ami igaz, az sosem olyan vékony, mint Ehhez tudnám kapcsolni a regény három fő motívumát is. A édesapa által még Késmárkon vásárolt szürke hátizsák az állandó életregénye Géza: egy légből kapott hazugság. Mert egy egész korszak világa vasta- legfontosabb, egyben a beteljesíthetetlen női sors allegóriája Lilli menekülés szövegbeli jelölője: abban viszik legszükségesebb dol- Magyar gítja meg, kényszerek összevisszasága a benne szereplők követke- nővérének fia, akit sajátjaként nevel, miközben folyamatosan a gaikat Olmützből Késmárkra, onnan a Nováky-i internálótábor- Copperfield. zetlenségeit. És ezért van még a nagyapák történeteinek is olyan hazugságban eltöltött élet lehetetlenségéről beszél. Az álcázott ba, végül a bajorországi Blumenstadtba az egykori koncentrációs Magvető, jellegzetes íze, ha igazat mondanak, hogy az ember megérzi azt. anyasággal mintegy saját identitástalanságát is átadja a fiúnak. táborba, ahol ugyan nincsenek fogságban, de a körülményeik 2020) Talán azért hittem el Sándornak minden szavát. A kapcsolódá- Ha a 20. század második felének egyik legnagyobb problémá- továbbra is kilátástalanok. A hátizsákba végül minden tulajdo- sok miatt. Mert azokat én már az én szűkebb, kezdő életem- ja a traumák elhallgatása, ez a megbicsaklott, már keletkezése nuk befér, hiszen semmijük nem marad. Lilli szabadulásuk után, ben is kitapasztaltam az udvaron, piacon, felvonuláson satöbbi.

élkül víga n n élkül a pillanatában valótlanságra épülő leszármazási sor kiváló meta- müncheni lakásukban is indulásra készen tartja a szürke hátizsá- A cím mindjárt kérdést vet föl. Arról van-e szó, hogy Bereményi Csak kicsit csodálkoztam azon, amit Sándortól hallottam, mégis forája ennek. Az eleve hallgatásra ítélt történeteket már nem kot, tele konzervekkel és meleg ruhával. Sorsa annak tanúsága, Géza ambíciója az angol regény magyar megfelelőjének meg- azonnal ráismertem a valóság jellegzetes szövetére. Nem is felej- oldja fel az igazság vagy a láthatóság, hiszen generációk tanul- hogy a történelem nemcsak forog, hanem forgandó is, és talán írása, vagy pedig arról, hogy annak főhőse és önmaga között lát tettem el a képeket, amiket nekem ő felidézett.” (161–162) H a z ták meg kényszerűen, hogy nem a múltnak, csakis a jelennek senkinek nincs több élete, mint ami egy hátizsákba belefér. hasonlóságokat? Én az utóbbira szavazok, s elképzelem, hogy Lehet, hogy ez a nem-fikcióhoz ragaszkodó ars poetica van létjogosultsága. Éppen emiatt hat talán kimódoltnak, hogy amikor az író kamaszkorában elolvasta Dickens regényét, akkor lenne a magyarázat Bereményi szépírói pályájának különös ala- Lilli vér szerinti gyermekével elvetél, s végül kiderül, hogy Rh- megrögződött benne az a sok párhuzam, amely az ő kalandos kulására? Sugárzóan tehetséges első kötete, A svéd király (1970) összeférhetetlenség miatt nem is szülhet: a szöveg didaktikusan ifjúkorát párosította David Copperfieldével. „…alakmásomként után a következő évtizedben megjelent néhány könyve, majd el- rágja az olvasó szájába a vérségi leszármazás kudarcán keresztül figyeltem fel a kiskamasz főhősére…” (440) Mindenekelőtt ő hallgatott, hogy sugárzó tehetségét más műfajokban próbálja ki.

eronika: az egyéni, azon keresztül pedig a közösségivé tágított identitás is apák és anyák között dobálódik; mostohaapja, aki gyűlöli és Forgatókönyvek, köztük az egyik legjelentősebb magyar filmé, a elbeszélhetetlenségét. kínozza, fölötte hasonlít Dickens Murdstone urára, míg édes- Megáll az időé, kitűnő saját filmek, a Tanítványok és az Eldorádó; A második fontos motívumot az éhezés, az éhség és az étel anyja ugyanolyan akarattalan, férjének alárendelt lény, mint valamint a Hídember, de ez a film most valamiért éppen nem jut szövegbeli megjelenései rajzolják ki. Nemcsak a szó szerint ér- Clara, David anyja. Ő is mindenféle névváltásokon megy ke- az eszembe. Cseh Tamás (és Dés László) számára írt dalszövegei, tett éhségről van szó — amely a háború, a menekülés, a sze- resztül, ő is jár komisz és emberséges iskolába, ő is különböző amelyek nemzedékünk elégikus nosztalgiáját a leghívebben fe- génység képzeteihez kapcsolódik — hanem általában az étvágy társadalmi osztályok között evickél, ő is nagy olvasó, s ő is, mint jezték ki. Negyed évszázad múltán megjelent egy újabb regénye, metaforájáról, amely ugyanúgy hozza létre a bekebelezés, mint Copperfield, író lesz — bár erről mindkét könyv ritkán beszél, a Vadnai Bébi, amely egy nagy figuráról szólt (erről még beszé-

H ermann V a kirekesztés és megsemmisítés textuális gesztusait. Az étkezés sőt inkább szemérmesen hallgat. lek), amely magán viselte a régóta készülődés, a túlérleltség, az minősége és az ahhoz kapcsolódó szokások a társadalmi helyzet Bereményi Géza könyve önéletrajz, s bár sok művében — és ambíció minden jegyét, s egészében sikerületlennek mondható. pontos felméréseként szolgáltak, az éppen aktuális társadalmi nemcsak a prózaiakban, hanem a filmekben, sőt a remek dal- Amikor most emlékiratával újra visszatért a szépprózához, sem- hierarchiában elfoglalt hely biztos jelzője, hogy ki milyen mi- szövegekben is — sűrűn lehetett önéletrajzi ihletést sejteni, ez- milyen nyoma nincs a görcsnek. nőségű és mennyiségű ételhez jutott. „Az éhség a legnagyobb úttal képzeletbeli kitérők nélkül fut az emlékezet pályája. A mű Hogy anyaga valóságos, azt tényszerűen én is megerősít- úr, még az amerikaiaknál is nagyobb. Se ünnep, se vasárnap, fikciója nem is más, mint az emlékezetből való válogatás szinte hetem a szóban forgó tizennyolc év másfél évére vonatkozóan. folyton ennivaló után kajtatunk, éppen csak ennivalót szerezni spontánnak tekintett, az erősorrend alapján kirajzolódó történe- Történetesen ugyanis a Cukor utcai gimnázium első osztályá- egyre nehezebb, és egyre messzebb kell érte menni.” (224) Azt is te, amelynek mindazonáltal egységesnek kell lennie és felölelnie ban, majd egy felet még a másodikban is — amikor is kicsap- mondhatjuk, hogy a regény az ételért folyó küzdelem különböző a születéstől az egyetem előtti katonaságig a szerző teljes életét. tak — együtt jártunk. Gézát csak annak az évnek a végén ta- helyszíneiből áll össze. Ezen kívül az étkezésnek, illetve általában Ám amíg eljut tizenkilencedik évéig, még nem Bereményi, ha- nácsolták el. Nem voltunk közeli barátok, de azért emlékszem a gasztronómiának számtalan kulturális vonatkozása van, ame- nem Vetró, azután Rozner. Anyai nagyapja nevét írói jelentkezé- Roznerék Népszínház utcai lakásában egy kettesben töltött lyek a szövegben is fontos szerepet játszanak. Nemcsak az egyes sekor vette föl. Csak a keresztnév közös: Géza. délelőtti dorbézolásra, ahol — alighanem mindkettőnk Heltai- nemzetek étkezési sajátosságai, hanem a kulturális kisajátítás, a Gazdag anyag áll rendelkezésére, amelyet remekül jelenetez. olvasmánya alapján — zöld chartreuse-t ittunk tepertős pogá- multikulturalizmus vagy az ételeken keresztül konstruálódó sze- Hiszen ott vannak a nagyszülők, Teleki téri piaci árusok, a tér csával. Emlékszem én is Kislaki tanár úrra, osztályfőnökünkre, mélyes és közösségi identitás vetületei is megjelennek. Ahogyan és a közeli lakásuk udvarának alakjaival, ahol első hat évét tölti, valamint „Szabó” tanár úrra, a magyartanárra. Annak nyitjára korábban utaltam rá, a karácsonyi menü vagy a késmárki cuk- és ahova később is rendszeresen visszajár. Ott van anyjának és ugyan nem jöttem rá, hogy az előző miért szerepel valóságos rászda gesztenyés tortája (spanyol széltorta) a múlthoz, tágabban orvos mostohaapjának lassú társadalmi fölemelkedése, amelyet nevén, Kovács Endre pedig miért más néven. Mint ahogy CZ értve a normatív identitáshoz kötődő emlékek fontos építőkoc- a Trabant, majd a bogárhátú Volkswagen jelez. Ott vannak az osztálytársunkat mindannyian így neveztük (egyszer egy ma- kái. Lilli az életük minőségét az ételeik minőségén keresztül osz- első iskolaévek, hamarosan ’56, a családi és a gimnáziumi meg- gánhangzó különbséggel valóságos neve is szerepel). „Szukics tályozza, az étkezési hierarchia tetején pedig az otthon — már- próbáltatások. Megismerkedik vér szerinti apjával, vidéki gim- Magda” viszont, aki nekem is közeli — bár minden erotikától mint Késmárkon — megszokott knédli és sült hús áll, amely fo- náziumba kerül, barátságok, szerelmek tűnnek föl, rendőrsztori mentes — barátom volt, egészen más nevet viselt, s talán azért gások viszont inkább cseh és szlovák, mintsem német eredetűek. a Balatonon, és így tovább. Mindez könnyedén, élvezetesen, ér- lett álneve, mert a Megáll az időben is így szerepelt. (Nemrég Az étel nemcsak a túlélés kulcsa, hanem az emberhez méltó élet dekesen előadva. A könyv könnyen és jól olvastatja magát. megemlékeztem róla, hogy neki köszönhetem életem egyik leg-

70 71 k ritika kritika

fontosabb találkozását, mert ő ismertetett össze apja fogorvosi A könyv befejezése igazi költői teljesítmény. Az ’56-os Márjánovics Diána várótermében Heller Ágnessel és Fehér Ferenccel.) Kossuth téri élményekkel kapcsolatba kerül 1964 szilvesztere, Innen, ebből a személyes élményből tudom fölfejteni a Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca hullámzása, az egy hó- Bereményi könyvére vonatkozó legfontosabb kritikai kérdése- nappal korábban átadott Erzsébet híd ünneplése. A felismerés, (Pintér met. Ez az életregény ugyanis tele van jobbnál jobb és érdeke- hogy ez ugyanaz a nép, ugyanazok az emberek. „Mert 1964 Tibor: sebbnél érdekesebb alakokkal. A kíméletlen üzletember nagyapa szilveszterén mindenki vékonyabbnak tűnt, ahogy ott elszántan Musicophilia A harmónia és a mélyen vallásos nagyanya. A házbeli 74%-os hadirokkant bohóckodtak. ’56-os mivoltukban ők még cammogtak, vastag tébolya, Nagy Zsigmond, aki rossz viszonyban van a nagyapával, de kabátjuk alá is alaposan felöltözve, bámészkodó komolysággal, addictiva KrimiMa barátságába fogadja és mindenféle hazafias tudnivalókra okítja fejüket forgatva bámulták a házfalak belövéseit, keresték az ér- sorozat, a életregéa n ye a kisfiút. Az udvarban élő asszonyok és kislányok galériája. A telmét az odvaikból előbújásuknak. Kárbecslők voltak. Elvégre Prae nívósabb, műveltebb polgári élet vágyában a szüleitől elforduló miattuk lőtték szét a városukat, ezek meg most ’64-ben minden Kiadó, 2019)

G é z édesanya. Későbbi férje, a hisztérikus, idegbeteg orvos. A valódi felelősség nélkül ugrabugrálnak, ricsajozva fürgén, ide-oda kö- apa, a betegesen nagyotmondó kedves szélhámos. És így egy- tekednek, próbálgatják egymást, hátha kiderül, miért lehetnek re-másra, a Cukor utcáig és tovább, tele éles szemű, remekül együtt végre, kinek fognak érdekében állni majd ők, a karcsú karakterizáló és ugyanakkor megint csak szórakoztató, olvasmá- fürgék, mi is lesz ővelük a szándék, ha már előjöhettek ismét A Harmónia tébolya kötetborítója az olvasói reflexeket provo- nyos megfigyelésekkel. Ám ugyanakkor mintha mindig éreznék sokan lenni, lármázni, nem úgy, mint azok a néhai, nyolc év káló munka. Pintér Tibor zeneesztéta első regényének előlapja valamiféle tompítást a kisszerűség irányába. Hogy talán mégsem előtti elnémult nehézkesek, akik ők hajdanában voltak.” (611) egy 18. századi festmény részletét mutatja: magas társadalmi stá- volnának ezek az alakok annyira érdekesek. Hogy banális dol- Aztán egy tébolyult házibuli, ahol a legkülönfélébb emberek tuszról tanúskodó ruhába öltözött alakot jelenít meg, aki ujjai gok történnek velük, és ők maguk is közhelyes válaszokat adnak sodródnak össze — a hős édesanyja, pápai barátja, ötvenhato- közt kottalapokat tart — a kötetborítón épp csak a kép lényegi életük kérdéseire. Távol legyen a méltatlan hasonlítgatás, de e te- sok, félbolondok —, ahogy összesodródik remény és reményte- eleme, az ábrázolt személy arca nem látható. A regényolvasás kintetben Bereményi mintha anti-Copperfieldet írt volna, mert lenség, tanácstalanság és kétségbeesett vidámság is. Az olvasónak folyamán beigazolódik a befogadói sejtés: a szöveg finom össze- abban a régi regényben a szerény önéletíró kivételével mindenki óhatatlanul eszébe jut Nádas Péter Párhuzamos történetekjében függéseket teremt, idővel reflektál a festmény csonkolt alakjára. adnóti S ándor:

R a maga feje fölé nő, élén a nagy-nagynéni, Betsey Trotwood hu- az Áll a bál című fejezet hatalmas 1961-es házimulatsága. De Jacopo Amigoni 1752-es alkotása a Farinelli néven ismertté vált, morosból monumentálissá növekvő alakjával. alig hiszem, hogy Bereményinek eszébe jutott volna. Sem a kasztrált kontratenort, Carlo Broschit ábrázolja, aki a Pintér- Bizonyára az esetek túlnyomó részében Bereményi életanya- szövegelemzés nem igazolja ezt, de tapasztalatom sem, amely kötetben egy rendhagyó nyomozástörténet mellékfigurájaként gában ez is a valóság, nem beszélve a korszellemről, amely gya- — tisztelet a kivételnek — nemigen mutat mai magyar írótól jelenik meg. nakvó minden emberi nagysággal szemben. De nem mindenütt. érdeklődést kor- és honfitársa iránt. Valószínűleg véletlen talál- A Pintér-kötet két idősíkban zajló eseménysorai a törté- Valaha az Eldorádóban a nagyapa — Eperjes Károly megjelení- kozásról van szó, amely azonban mindkét esetben rámutat a hat- nelmi krimi és a művelődéstörténeti regény architextuális ele- tésében, de nyilvánvalóan a rendezői szándék szerint — egészen vanas évek tragikus eufóriájára. meit mozgósítják. A kortárs közegben játszódó cselekmény nagyszabású, eredeti figura volt. „Nagyapámnak — írta akkor Milyen zárómegjegyzést tehetnék beszámolómhoz? A a Koperben élő történész, Marco nyomozását írja le, aki egy Bereményi — tekintélye volt a piacon. Klánvezér volt, nagy csa- Magyar Copperfield irályának ápoltsága — mint idézeteim is „mindenestül önmagába záródó titok”-ként (33) jellemzett láddal, nagy kísérettel, mely békében dísz, háborúban védelem. korszak induló költőinek jellegzetes dilemmája foglalkoztatott mutatják — hagy némi kívánnivalót maga után, de nem vagyok talált tárgy, a finoman megmunkált, színezüst vágóeszköz ren- Az uralmat, a hatalmat, az aranyat és az erőszakot ismerte a leg- akkor, a harcias semmitmondásé, de szerencsére én serdületle- „jó mondat”-fetisiszta, s nem gondolom, hogy a hibátlan stílus deltetését próbálja kideríteni; a 18. századi história pedig egy jobban az életben.” A Megáll az időben „Rajnák” igazgatóhelyet- nebb voltam őnáluk, így hát volt időm később a megtérésre.” teszi az írót. Az életregény jó olvasmány, érdekes korrajz, meg- capodistriai internátus kórusvezetője, a tökéletes hang titkát el- tes — aki itt jelentéktelen, bár rosszindulatú mellékszereplő — (390) Mindez összefügg később a pápai magyartanár fiaskójával, rendítő önelemzés. méleti kutatásokkal és fiziológiai kísérletekkel felfedni igyekvő az emberi gonoszság megtestesítője volt. Kovács tanár úr pedig, aki a Tűztánc antológiával nevezte be növendékeit egy versenyre. Maestro Domenico Formentelli bizarr munkálkodásáról szól. hogy valódi nevén nevezzem — noha itt is vonzó egyéniség, aki A lényeg: a nagyanya és az udvar biztonságot adó szerete- Formentelli, akinek legfőbb célja „a zene isteni mivoltának feltá- még észre is veszi Rozner Gézában a költőt —, sokkal nagyobb, tének elvesztése, az új családi környezetben „Apuka”, a mosto- rása” (182), egy 16–18. században bevett eljárással, a dómkórus- sokkal mélyebb, tragikusabb és humorosabb személyiség volt, haapa tekintetének interiorizálása, elfogadása. A kisfiúnak és a ba felvett, mutálás előtt álló tanítványok kasztráltatásával pró- mint ami Bereményi könyvében látható belőle. kamasznak egyre inkább meggyőződésévé válik, hogy őt senki bálja beteljesíteni küldetését. Maestro Domenico a beavatkozás Annak, amit tompításnak nevezek, nyilván megvan a maga nem szeretheti — ezért nem tudja elfogadni Szukics Magda sze- szükségességét nem a castrati megváltozott fizikai adottságaival oka. Összefügghet az írói törekvéssel, hogy ezúttal nem legen- relmét. S kialakítja mindehhez a tulajdonságok nélküli ember magyarázza (a hangszálak növekedésének, megvastagodásának dáriumot ír, hanem „ragaszkodik” a valósághoz. De még inkább modelljét. „És amikor elvitt a vonat Győrig, majd egy másik akadályozása, a tüdőtérfogat szokatlan megnagyobbodása), ha- arról van szó, hogy a Magyar Copperfield kevésbé nevelődési, Pápa felé, nem érdekelt, mi vár ott engem, csakis az, hogy én nem — a korban is gyanúsnak minősülő — teoretikus érvekkel mint inkább lenevelődési regény. Nem azt kérdezi, mi lett hősé- most eltágulok messzire, távolodva megyek mindentől el, végre indokolja: „A köldökön keresztül vezet az út a testből a lélekbe. ből, hanem azt, hogy mi nem. Persze, mint minden ilyen állítás, veszni hagyok mindent. Két bőröndöt viszek oda, semmi mást, Ahhoz, hogy a lélek szépen tudjon a hangon át megszólalni, ezt módosításra szorul. Hiszen — noha alig esik szó a későbbi íróról és fogadhat bármi, nekem arról nem lesz véleményem, mert még az utat meg kell nyitni. Mert úgy születtünk, hogy ez az út nincs — az első két költői zsengéjéről pontosan és alaposan számot ad. csak saját tulajdonságaim sem lesznek. Senkinek érzem én ma- megnyitva, és aki ezüsthangon akar énekeli, annak ezt az utat (Ma is jól emlékszem a másodikra, amely 1961-ben megjelent gam, az is maradok, egy semmilyen érkezik oda, az ismeretlenbe. szabaddá kell tennie. Sajnos önerőnkből nem tudjuk ezt meg- Tiszta szívvel című diáklapunkban, amelynek tanár-szerkesztője De jó!” (454) Ezt is — mint mindent — árnyal a valóság: hiszen tenni, ezért kénytelenek vagyunk a derék orvostudományhoz Kovács Endre, diák-szerkesztője Gelléri Péter volt.) S íme egy korábban egy tettre mégis csak képes volt, arra, hogy föllázad a fordulni”. (57–58) A regény e megszállott kórusvezető és a ki- remek megállapítás: „Egy-két évvel később jöttem rá, hogy a mostohaapja ellen és szakít vele. vételes zenei tehetséggel megáldott Matteo Borgo mester–tanít-

72 73 k ritika kritika

vány viszonyának bemutatásával szól a kasztrált fiú balvégzetű elő. Elsősorban azért, hogy ne vegyék észre, mennyivel különb — A dicső felmenőimet illetően? — kérdezett vissza Marco nevetve. történetéről. a pátereknél. Padre Grimaldi kenetteljes bornírtságát, Padre — Akár azokat illetően is. Nem tudhatom, hogy nem Galilei leszár- mazottja ül-e mellettem. A Harmónia tébolya a 18. század — szerző által jól ismert — Lucchesi joviális jámborságát és Padre Manfredi érzelmes fi- — No, erről az álmáról is lemondhat. Sem Galilei, sem hercegi rang. zenetörténeti anyagát rendhagyó módon dolgozza fel. A korabe- nomkodását mímelte. Az alakoskodás mögött ő maga tökéle- A nagyapám órás volt. li kultúra iránt érdeklődő befogadó számára delikát, esztétika- tesen elrejtőzködhetett, hogy az öt fiú véletlenül se érezze meg, […] és zenetörténeti utalásokkal dúsított regényben a tényanyagok mi is a zene valódi küldetése a nagy épület falain belül”, 26), s — Jó, akkor maradjunk a Formentelli-titok megfejtője titulusnál. — Remek! Ez már tetszik! Úgy látom, nem hiába utaztunk Mon- mellett áltörténelmi eseményekről olvashatunk. A Harmónia közben sorra kasztráltatja tehetségesnek mutatkozó tanítványa- falconéba, fenséges asszonyom! — nevette el magát újra Marco. tébolya Marco kutatása kapcsán metanyomozásra ösztönzi az ol- it. Matteo a kiváló, tekintélytisztelő diák, kinek vesztét mestere — Tanár úr, elfogadná tőlem az udvari történetíró címet? — kérdezte vasót: számos szöveghely arra indít, hogy utánajárjunk a regény- megszállottsága okozza. A 21. századi szálon: Marco a lelkes tu- Giulia fesztelen vidámsággal. ben feltűnő zeneművek keletkezéstörténetének, a motivikus dós, akit a kutatói hév hajt, s egyetemi nagyelőadásain is csak — Megtisztel vele, fenséges asszonyom! Csak ne valljak szégyent a monfalconei udvarban! elemek többletjelentésének (ilyen például Benedetto Carpaccio az éppen aktuális témája foglalkoztatja („Marco nem tudta — Bizonyos vagyok benne, hogy olyan sikereket fog aratni, mint képe, az Adorazione del nome di Gesu’ e i Santi), vagy ellenőriz- türtőztetni magát, és egyre lelkesebben beszélt szülővárosának Domenico Formentelli Giulio de Monfalcone udvarában! zük a kiemelt helyen említett szereplők biográfiai adatait. Ha 18. századi kulturális életéről. Egyszer csak azon kapta magát, — Fenséges asszonyom, igyekezni fogok helytállni dicső udvari elő- pedig a regényszövegben reáliaként feltűnő adatok hitelességét hogy a dóm zenei életét taglalja, felsorolva a katedrális karna- dömhöz méltó módon, noha személyemben nem tisztelhet oly nagy- szerű muzsikust, mint a páratlan Polifemo szerzőjét, csak egy szerény megpróbáljuk igazolni, számos esetben vakvágányra futunk: ki- gyainak nevét, majd előadásában egyre részletesebben beszél történészt. derül például, hogy Maestro Domenico Formentelli leghíresebb Domenico Formentelli működéséről. Teljesen váratlanul érte — Gratulálok, tanár úr, egészen jól elsajátította a 18. századi udvari hilia addictiva p hilia Musico tanítványai, a gyakran emlegetett, „fenséges hangú” Lorenzetti az elmúlt időszak lázas kutatómunkájának feltörése egy olyan nyelvezetet. (165–166) és Cestarelli (16) fiktív szereplők, üres nyomok, akárcsak maga szituációban, amelyben ennek semmi helye nem volt", 136); Maestro Domenico és Trattato della voce umana című zeneelmé- csatlósa, a buzgó történészhallgató, Guilia Monfalcone rokoni A fenti példák is jelzik: az elbeszéléstechnikai megoldások, a leti munkája, mely „dicséretesen felépített fejezeteiben sorra veszi kapcsolatain keresztül épp azokhoz a forrásanyagokhoz vezeti karakterrajz, a poétikai megformáltság nem erőssége a kötet- az emberi hang fajtáit” (111 — kiemelés az eredetiben). tanárát, melyek a kutatás minden fontosabb kérdését megvála- nek — a szépírói eszköztárat érdemes volna tovább bővíteni. A Pintér az allúziókban bővelkedő szövegben nemcsak szolják. Harmónia tébolya viszont mindezek ellenére is jelentős erények- meghatározó szerzőket, kismestereket és kevéssé ismert A Harmónia tébolya szereplői tehát kiismerhető, véglete- kel rendelkező munka, az imponáló tudásanyagot mozgósító zeneelmélészeket vonultat fel (többek közt Tomaso Albinonit, kig leegyszerűsített karakterek. A kutatást leíró történet pedig zenetörténeti krimi műfajának egyedülálló darabja. Pollarolót, Gasparinit, Giovanni Battista Donit, Giuseppe nagyobb zökkenőktől mentes, célirányos eseménysor, ahol a Tartinit), ma is játszott és kevéssé elterjedt darabokat említ (pél- történészi intuíció biztosan vezeti a nyomozást. Itt nincsenek dául Vivaldi Tito Manlióját, Antonio Caldara Demetrióját, Marc elvarratlan szálak, végül minden fontos kutatói hipotézis igazo- Antonio Ziani Andromedáját)1, hanem fiktív zenei utalásokkal lást nyer. A korántsem formabontó narráció és a szerzői szimbó-

Márjánovics D iána: is operál. Nicola Porpora 1735-ös Polifemo című operája példá- lumhasználat közt zavarba ejtő feszültség mutatkozik, ugyanis ul invenciózus módon ágyazódik a regénybe. A Porpora-darab, a regényt záró, metaleptikus szövegrész mintha épp az elbeszélés melynek Acis-szólama a zenetörténeti források szerint épp a perspektívájából láttatják Maestro Domenico Formentelli, illet- nehézségeit, a történelem kiismerhetetlenségét, a múlt eseménye- borítón szereplő Farinelli előadásában vált ismertté,2 a regény ve a történész Marco 18. és 21. századi történetét. Az idősíkok it felidézni igyekvő szöveg fragmentáltságát állítaná: fordulatot hozó szöveghelyén, egy fiktív előadás keretei közt kiszámítható módon, a legtöbb esetben (az Aria „Voce umana”, hangzik el: „[Maestro Domenico] terve egyszerű és kézenfekvő Aria furiosa, Aria „Alto Giove” és Ricercar ultimo című szövegré- [Marco] megállt a Prétori palotával szemközt. A késői alkonyatban a méltóságteljes épület a téren szétterülő vízben tükröződött. Az eső- volt. Porpora operáját a maga neve alatt fogja felajánlani Giulio szek kivételével) fejezetenként váltakoznak, a szereplők tudat- cseppek kivehetetlen, hullámzó képpé alakították a palota tükörké- herceg kastélyszínháza számára. A sikert szinte biztosnak látta. tartalmairól közvetlenül tudósít a narrátor. A karakterek kevéssé pét. Marco rászegezte tekintetét a víztükörre, és hirtelen arra gondolt, […] Guilio herceg régi vágya fog így megvalósulni: olyan operát bonyolított figurák. A 18. századi szálon: Maestro Domenico hogy ebben a képben magát a történelmet látja. A palotának két alak- adnak elő majd a kastélyban, amely nem szólalt még meg má- „türelmetlen, kíméletlen és könyörtelen” (39) kórusvezető, aki ja van. Az egyik a valóságos, a másik annak torzképe. A vízcseppek által szétszaggatott, hullámzó tükörképet figyelte. Hol kirajzolódott sutt”. (124) A fikció szerint a Monfalconéban tartott premiert hipokrita antihősként az internátusban szövögeti mestertervét a palotából egy-egy részlet, hol elmosódott. Mikor úgy tűnt, hogy követően történelmi krimihez illő (így e helyen nem idézendő) („[a]z elhivatott, kötelességtudó és szerény tanár szerepét adta összeáll egy kép, egyszer csak maga alá temette a másik. A folytonos fordulat következik be — a kötet ezzel szabályszerűen teljesíti a hullámzásban a palota állandóan új és új alakot öltő kaleidoszkóppá műfaj fő kritériumát. vált. (212) A Pintér-mű ugyanakkor a fentiekben vázolt, érdekfeszítő 1 A sorolt darabok cáfolják a szerzői állítást, miszerint „[e]gyetlenegy zenemű valóságos a regényben, Händel kortársának, Nicola Porporának egy operája, de Érdekes narrációs eljárásokat sem sikerül felfedezni a műben, történet ellenére sem problémamentes írás. A Harmónia tébolya a többi mind fiktív zene”, lásd: F. Szabó Kata: Kriminális kasztráltak. Interjú az eseményekről főképp dialogikus szövegbetétek alapján érte- a témában érintett befogadót kellőképp bevonó, szellemi kalan- Pintér Tibor zeneesztéta krimiíróval, Népszava, 2019. 11. 23, elérhető: https:// sülünk, melyek a mindentudó elbeszélő közbeszólásaival mester- dot szavatoló munka, mely a szerzői tudásanyag felmutatására nepszava.hu/3057896_kriminalis-kasztraltak-interju-pinter-tibor-zeneeszteta- kélten hangzanak („replikázott Giulia”, 172, „tódította Marco”, is felettébb alkalmas. Arra viszont nem ad módot, hogy érté- krimiiroval. 2 Lásd: Katherine Bergeron: The castrato as History, Cambridge Opera Journal, 201, „kajánkodott Marco”, 169). A suta párbeszédes részeket kelése kapcsán elhallgassunk bizonyos — karakterformálással, 8. évf., 2. sz. (1996. július), 167–184, 167; „The first opportunity Leeds would példázza Marco és Giulia évődése, mely a kutatás fő állomásához narrációs megoldásokkal és szerkezeti felépítéssel kapcsolatos have had to hear his friend [Farinelli] perform would have been on 1 February tartó autóúton hangzik el: — hiányosságokat. Pintér Tibor regényének fejezetei, melyek (a 1735 in the role of Acis in the première performance of Polifemo (Rolli; Porpora), ’wich was perform’d to one of the greatest Audiences that hath been known szövegrészekkel intertextuális kapcsolatban álló) hangszeres ze- — […] Egy kamaszt ritkán érdeklik a távoli múlt eseményei. this Season.’ Farinelli’s London apotheosis was his first benefint concert on 15 — Maga is ilyen volt? — kérdezte Giulia ártatlan pillantással. nei műfajok és operaáriák neveit viselik, a mindentudó narrátor March.” Thomas McGeary: Farinelli and the Duke of Leeds: „Tanto mio amico e patrone particolare”, Early Music, 30. évf., 2. sz. (2002. május), 202–205, 205. 74 75 k ritika kritika

Thomka Beáta hangzott el, amit Karl Ove barátjával, Geirrel folytatott: „Egy erdő, csak fákat és havat látsz, helyenként vörös foltokkal, és né- hány költő neve van rá felírva fehérrel. Hölderlin, Rilke, Fichte, Kleist. A legjobb műalkotás, ami a háború után készült, talán az egész múlt században. Mit ábrázol a kép? Egy erdőt. Miről is Knausgård van szó? Auschwitzról. Mi a kapcsolat? Nem gondolatokról szól, egészen a kultúra mélyéig hatol, és ezt nem lehet gondolatokkal művészi kifejezni. […] A festmény a Varus3 címet viseli, aki emlékeim szerint római hadvezér volt. Nagy csatát vesztett Germániában.” és intellektuális A regénybeli említés is a festő szemléletalakító szerepére utal, a kép leírása pedig Knausgård írói múltfeldolgozásra irá- projektje nyuló intenciójának jelzése. Különös egybeesést ismerek fel saját megrázó, 1997-es berlini élményem és a Knausgård-é között: „Standing before it, you fall silent.” Én Kiefer a Zweistromland „a vers válasz arra a nyelvre, ami egy egész kultúrát megsemmisített.” (1985–1989) installációja, a bádogkönyvtár előtt álltam némán nem a fenséges, a kinyilatkoztatás és nem a természet talál for- gás az ecsetvonásokból, vagy hogy maga a belső élet sűrítődött-e (Knausgård Celan Engführungjáról) a Hamburger Banhofban, melynek hatása évtizedek múlva is mát magának, mint a romantika idején, hanem „az ember fog- hirtelenül egyetlen motívumba.” A Munch Múzeum raktárában változatlanul erős maradt bennem. A két mű, valamint a vissza- lalt el minden helyet”. „Munchnál az ember alakot ölt, a pszi- nemrégiben felfedezett alkotások sokasága tovább fokozta a Gazdag értelmiségi program és jellegzetes ars poetica rajzolódik ki térő képtárgyak, motívumok, anyagok olyan eszközök, melyeket chéje külső formát kap, megrengeti a világot, és amikor az ajtó gimnazista első oslói Munch-élményét. A válogatáshoz többek előttünk, ha éberen követjük Karl Ove Knausgård Harcom 1–6. Kiefer a német történelemmel való művészi szembenézés szolgá- egyszer feltárult, már csak a világ mint megformálás maradt.” között Anselm Kiefer tanácsát is kikérte, mert a közismert fest- (Min kamp, 2009–2011)1 című regényciklusának az eseménysze- latába állított. A Varusszal rokonítható Schwarze Flocken (2006) Knausgård viszonylag korán észleli, hogy rá azok a 20. század ményeken kívül soha ki nem állított művek sorával találkozott. rű vonulattal párhuzamos rétegét. A norvég író „önéletrajzi pro- képen szürkésfehér, hó borította háttérben, mintha karók, kopár előtti mesterek hatnak, akiknél „mindig megmarad valamennyi Knausgård-nak feltűnt, hogy a 19. század végén mintha felrob- jektjének” a magánéleti síkja sokak előtt elfedi a szellemi Bildung, tőkék, rovásírásos jelek lennének, egyes szavak láthatók a táj- hivatkozás a látható valóságra. Ily módon mindig volt bizonyos bant volna Munch képi világa, s ez szoros kapcsolatban állt a az intellektuális, művészi beérés folyamatát, pedig ennek doku- ban, középen nyitott bádogkönyv. A Rutengänger für Paul Celan objektivitás bennük, vagyis egy bizonyos távolság a valóság és személyiségében bekövetkező változással. Valami váratlan erő és mentálása számomra irodalmi tekintetben meghaladja az előbbi (2005) ugyancsak havas tájat ábrázol szétszórt, száraz ágakkal. A a valóság leképezése között, és alighanem ez volt az a tér, ahol radikalitás uralja el ekkoriban képeit, amivel Munch meghaladja jelentőségét. A ciklus megjelenése óta publikált esszéi a regényben kép anyaga papír, fa, fotóra írott tolljelek, ragasztó. A sellakkal, »megtörtént«, amelyben láthatóvá vált, amit láttam, amikor a vi- a realizmust. A kiállítási kötetben Knausgård kitér a mindaddig érintett, meghatározó fiatalkori élmények kiteljesedései. Sejtéseim hamuval készült Für Paul Celan (2004) képen a kopár, havas lág mintha előlépett volna a világból. Amikor az ember nemcsak kiállításon nem szereplő Festő a házfal előtt című, az életörömöt, szerint fogékonysága és nézetei alakulásában három művésznek tájban, a barázdák között égett könyvmaradványok. látja benne a felfoghatatlant, hanem egészen közel kerül hozzá.” a humort és a melankóliát egyesítő képre is. volt döntő szerepe. Ezek Paul Celan, Anselm Kiefer és Edward Knausgård kitart Kiefer mellett, követője a művész jelenkori 2016 januárjában Knausgård az amszterdami Van Gogh Munch. A Celan-indíttatás tűnik a legerősebbnek, ugyanis ez alkotásait jellemző irányváltásnak is. James Lawrence-szel együtt Múzeumban, később New Yorkban és másutt is adott elő 2. befolyásolta a hatodik kötetbe ékelt terjedelmes esszé, a három- kísérő tanulmányt írt a reprezentatív 2017-i tárlat alkalmával Munchról. 2019-ben Norvégia volt a Frankfurti Könyvvásár száz oldalas Név és szám hangsúlyait, és ez ösztönözte Knausgård kiadott Kiefer-albumhoz. A kiadvány címe pontosan tükrözi a díszvendége, Knausgård pedig a tübingeni Poetik-Dozentur Hölderlin és Rilke készíti elő a Paul Celan-vershez vezető utat elmélyedését a 20. század történelmi és kultúrtörténeti viszony- festő váltását.4 A kötetben szereplő pasztell-képek némelyikét a rendezvénysorozat meghívására előadás-sorozatot tartott. A a Harcom zárókötetében. Az Engführung (Fúga) elmélyült elem- rendszerének vizsgálatába. A Celan- és a Kiefer-hatás egyébként norvég szerző évszak-sorozatának eredeti borítóin is felismer- Munch-tárlatot Düsseldorfban a Kunstsammlung Nordrhein- zése lényegében a Név és szám alapkérdéseinek nyitánya. A is elválaszthatatlan egymástól, hisz a jelenkornak nincs olyan kép- jük (Om høsten, Om vinteren, 2015; Om våren, Om sommeren, Westfalen rendezte ugyanebben az évben, és Knausgård-t kér- Fúgából kiinduló vizsgálódás kísérlet a civilizációs botrány, a zőművésze, aki a német mesterhez hasonló kitartással térne vissza 2016). ték fel kurátornak. Ezért kapta a kiállítás az Edvard Munch — kultúra nagy, kísérteties 20. századi kudarcának értelmiségi, írói folyamatosan költészetéhez. A regény szerint a fiatalkori Knausgård látásmódja számára gesehen von Karl Ove Knausgård (Edward Munch — Karl Ove értelmezésére. A művelődéstörténeti tájékozódás kiterjesztésével áttörést jelentett a Munch-festészet5 megismerése. Képein már Knausgård szemével). A So viel Sehnsucht auf so kleiner Fläche. Knausgård a saját kritikai viszonyulását szeretné megalapozni. A 1. Edvard Munch und seine Bilder című kiadvány erre az alkalomra Fúga hermetikus nyelvének és metaforáinak boncolgatása során jelent meg. Knausgård a festő életrajzán kívül összefoglalja sa- érzékeli, hogy a vers magából kiguruló „kerék” motívumának 1 Felhasznált kiadások: Karl Ove Knausgård: Halál. Harcom 1., ford.: Írásommal egyidőben, 2020 februárjában Knausgård hosszú Petrikovics Edit, Magvető, Budapest, 2016; Szerelem. Harcom 2., ford.: ját Munch-élményének történetét, és az addig ismeretlen gyűj- nincs köze az ismert szimbolikus és allegorikus jelentésekhez. szöveget közölt Kieferről a New York Timesban Into the Black Petrikovics Edit, Magvető, Budapest, 2017; Játék. Harcom 3., ford.: Patat teménnyel való találkozását, amit a düsseldorfi meghívás tett A realisztikus és a jelképes közötti ambivalencia a krízisben levő Forest With the Greatest Living Artist2 címmel: „Amikor tinédzser Bence, Magvető, Budapest, 2018. Élet. Harcom 4., ford.: Patat Bence, Mag- számára lehetővé. A kiadványban olvasható: „Az én egy work in korok jellemzője. Ezékiel könyve is ilyen korszak terméke, s a éveim vége felé érdeklődni kezdtem Kiefer munkái iránt, ő akkor vető, Budapest, 2019; Karl Ove Knausgård: Träumen. Das autobiographische progress, önmagát az emlékek által érti meg, közöttük éli életét, látomásában szereplő kerék ugyancsak kontextus nélküli jel- Projekt 5., ford.: Paul Berf, Luchterhand, München, 2015; Kämpfen. Das már a kortárs művészet legnagyobbjainak egyike volt. A nyolc- autobiographische Projekt 6., ford.: Paul Berf, Ulrich Sonnerberg, Luchterhand, darabokban és megosztva, a jelenben és a múltban, az érzésekben kép, a hiány képe. A metafora alakzatát Emmanuel Lévinas is a vanas években minden művészet ironikus volt, legalábbis az én München, 2018. és a gondolatokban.” Knausgård sem fiatalon, sem később nem „hiányra utalásként” definiálja. „Az a hely tehát, ahol a jelentés köreimben. Minden, a hitelességet is beleértve, konstruktumnak 2 Karl Ove Knausgård: Into the Black Forest With the Greatest Living Artist, The leplezi azt, hogy az erőteljes művészi hatásokat érzéki és érzelmi elhelyezkedik, egy olyan horizont vagy világ fogalma, amelyet tűnt. Megkönnyezni egy könyvet, filmet vagy festményt azt je- New York Times, Magazine 2020. február 22.; elérhető: https://www.nytimes. tapasztalatként éli meg. „Néha lehetetlen elmondani, hogy egy egy kontextus, és végső soron egy nyelv és egy kultúra modellje com/2020/02/12/magazine/anselm-kiefer-art.html. lentette, hogy rá lettünk szedve. Ehelyett inkább nevettünk. Ám 3 A kép 1976-ban keletkezett. műalkotás miért és hogyan fejti ki hatását. Képes vagyok érzé- szerint gondolunk el — az utóbbiakba foglalt történelmi rész- 6 Kiefer sötét, kemény képei előtt, amiket a náci épületekről fes- 4 Anselm Kiefer: Transition from Cool to Warm. Gagosian Gallery, New York, sekkel és gondolatokkal telten állni egy kép előtt, amiket a fest- vétellel, kalanddal és »más megtörténttel« együtt.” Dante Isteni tett, vagy a bádogkönyvtára előtt lehetetlen lett volna nevetni. 2017. mény közvetített számomra, és eleinte lehetetlen nyomon követ- színjátékában a két kerék a két szövetség, illetve az aktív és a 5 Nem, Kiefer képei előtt megnémult az ember.” Az utalás a korai Karl Ove Knausgård: So viel Sehnsucht auf so kleiner Fläche. Edvard Munch ni ezeket az érzéseket és gondolatokat ahhoz, hogy kimondhas- und seine Bilder. Aus dem Norwegischen von Paul Berf, Luchterhand Verlag, élményre a regényből is ismerős, abban a telefonbeszélgetésben München, 2019. Karl Ove Knausgård: So Much Longing in To Little Space: The suk, hogy a szomorúság a színekből következik-e, vagy a sóvár- 6 Emmanuel Lévinas: Jelentés és fogékonyság = Uő: Nyelv és közelség, ford.: Art of Edward Munch, Penguin Books, New York, 2019. Tarnay László, Dianoia, Jelenkor – Tanulmány Kiadó, Pécs, 1997, 45. 76 77 k ritika kritika

kontemplatív élet, vagy az igazságosság és az istenhit jelentéseit vers éppen a jelentés nyitottságát példázza. A megnevezhetetlent Ha időrendben, lépésenként követjük a hivatkozásokat, ak- Korán felfedezi a maga számára Anselm Kiefer festészetét, mint j e hordozza. Danténál konkrétumok, térben, időben zajló folya- érinti, ami a sajátos, a történelmi idő, az alapvető egzisztenciális kor a szövegben előbb azok a festők merülnek fel, akikre az elbe- erre korábban utaltam, továbbá Simon Schama Landscape and matok elevenítik meg a szimbólumokat. Celan versének tája a kategóriák fölé emelkedik, melyek között központi helyen áll a szélő érzékenyen reagál. Rembrandt időskori önarcképe az ön- Memory monográfiáját, Delacroix naplóit. Thomas Bernhard megszűnővel, a halállal áll kapcsolatban. A tájék, a nyom, a fű, a nyelv és a valóság közötti viszony. Az emberi nem katasztrófája megismerés mintájává válik számára. Caravaggio, Blake, Turner, hatása közelebb viszi a saját nyelv kialakításához: „Bernhardnál kő, a kerék, a mező, a csillagok időtlen és kulturálisan meghatá- nélkül, amit a holokauszt jelent, a vers csupán a halál megsem- Vermeer, Ruisdael, Claude Lorrain, Constable képei „az erő és semmiféle tér nem nyílt meg, minden a reflexió apró kis kamrá- rozhatatlan kategóriák. Knausgård interpretációján végigvonul misítő hatalma feletti töprengés lenne. Nem válna elégiává, a a szépség hullámait”, „a kimeríthetetlenség, a szépség, a jelenlét jába volt zárva, és annak ellenére, hogy ő írta az egyik leghátbor- a jelentésadás kockázatának és a kontextus hiányának gondja. A halottakért, az elpusztult „mi”-ért elhangzó rekviemmé. érzését” váltják ki belőle, noha tudja, hogy mindez idegen az zongatóbb és legmegrázóbb regényt, amelyet valaha olvastam, a guruló kerék archaikus és vallási asszociációkat vált ki belőle: a Ha az „Elszórva / a térbe / a / bizonyos / nyomokkal: // Fű. uralkodó normáktól. „A kortárs művészet, vagyis az a művészet, Kioltást, nem ez volt a módja annak, ahogy látni akartam, nem „sehol, semmi, éj, szó” a János evangélium nyitó mondatára em- / Fű, / rongyosra írva.” sorok után ismét a Kiefer-festményre amelynek elvileg érvényesnek kellene lennie rám, nem tekintet- ezen az úton akartam járni.” A saját útkeresésben többször eme- lékezteti. Celantól feltételezhetően távol áll ez a lehetőség, ho- pillantunk, mintha a „Gras, auseinandergeschrieben” hirtelen te értéknek az érzéseket, amelyeket egy műalkotás vált ki. Az li ki Hamsun stílusát és Hemingway nyelvét (Édenkert). Saját lott éppen Jánosnál hangzik el az, hogy „Kezdetben volt az Ige”. felemelkedne, s a fehérrel írott német nevek már nem csupán a érzés alsóbbrendű volt, sőt talán nem kívánt melléktermék […]. korai novelláját elfogultan olyan jónak tartja, mint az Indián Knausgård azzal folytatja a gondolatot, hogy maga az ember és a hóval fedett fűben, hanem a fák magasában az egész erdőt bebo- Még a naturalisztikus ábrázolásmód sem képviselt értéket, ha- tábort, s a kötetcímre utalva jelzi: „Én a mi időnkben írtam, világban létező minden értelem a szóból ered. rítanák. Ezek közül emeli ki Knausgård a nagy költőkét, akiktől nem naiv és rég meghaladott stádiumnak tekintették. Így aztán ezért lett ilyen.” „Azon kell dolgoznom, hogy a belső hangulatokat „Sehol se / kérdeznek utánad — // A helynek, ahol feküd- kiindulva megkockáztatta az Engführung, majd a Todesfuge meg- nem sok értelme maradt. […] Igen, igen, igen, mormoltam. Ott hogyan alakítsam át külsőkké”, írja korai naplójába. „De hogyan? tek, / van neve — nincs / neve. Nem ott feküdtek. Valami / értési kísérletét. van. Oda kell eljutnom. De vajon mit helyeseltem? Hová kellett Könnyebb leírni, hogy mit csinálnak az emberek, de szerintem az közöttük volt. Nem / láttak keresztül. // Nem láttak, nem, / eljutnom?” E korai tapogatózást igazolja a születendő önéletrajzi nem elég. Ugyanakkor Hemingway ezt tette.” szavakról / szóltak. Egy se / ébredt föl, rájuk / szállt / az álom.” 3. fikció kettős kötődése: erős emocionalitás és ennek ellentéteként Knausgård nemzedéki élményei Kerouac Úton, Salinger (Lator László fordítása.) A judaizmusban Isten nevét nem ejtik egy végletekig vitt, részletező tárgyszerűség. Zabhegyező, Bukowski Posta című műve, a posztmodern nor- ki, tetragramaton jelöli, JHVH, Lévinas szerint pedig itt „van Milyen út vezetett a fenti problémafelvetésig Knausgård négy év- Tanulmányainak tárgyai egy időszakban Paracelsus, vég Jan Kjærstad és további svéd, dán, norvég kortárs regények. neve a névnek”. A helynek „van neve, nincs neve”, s mindez a tizedet felölelő önéletrajzi elbeszélő programjában? A mű meg- Baszileiosz, Lucretius, Thomas Browne, Olof Rudbeck, „Ezeket a könyveket olvasva elillant az a hatalmas, nyomasztó meg nem nevezhető személytelenségében hangzik el a Celan- könnyíti a választ, hisz árnyaltan dokumentálja az emberi, értelmi Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Albertus Seba, Werner vágyakozás, amely egyébként mellkasomra nehezedett, de tízsze- versben. Egyszeriben azonban fordulat következik be, és meg- és érzelmi alakulást befolyásoló olvasmányokat és hatásokat. Az Heisenberg, Raymond Russell, a Biblia, Dürer- és Max Ernst- res erővel tért vissza, amint letettem őket. És ez így ment végig szólal egy „én”: „Én vagyok, én / én voltam köztetek, nyílt / vol- intellektuális és művészi formálódás, az önképzés tanúságairól, a monográfiák és más tudományos kézikönyvek. „Ez nem a tu- a gimnáziumi évek alatt. Gyűlöltem minden tekintélyt, ellenáll- tam, hallható, / ketyegtem nektek, lélegzetetek / engedelmeske- személyiségfejlődés szempontjából meghatározó irodalmi, képző- dásról szólt, hanem az auráról, amelyet a tudás áraszt magából. tam az egész nyomorult áramvonalas társadalomnak, amelyben dett, én / vagyok még mindig, / hiszen / ti alusztok.” Knausgård művészeti forrásokról kommentárok, képleírások számolnak be a […] A megértést nem szabad összekeverni a tudással, mert szin- felnőttem, a polgári értékeivel és materialista emberfelfogásával felfigyel a „vagyok, voltam, vagyok” igék jelen–múlt–jelen ide- hatkötetes ciklus legtöbb darabjában. A Név és szám az önértésre te semmit sem tudtam…” Az ízlés, affinitás kibontakozásában együtt. Megvetettem mindent, amit a gimnáziumban tanultam, jére. A halál időtlen, maga a nem-idő, nem állapot és nem tu- törekvés megkerülhetetlen feltételeként veti fel a 20. századi euró- fokozatosan tisztázza az irodalmi attitűdökkel és a nyelvelméleti azt is, ami az irodalomhoz kötődött; az, amit tudnom kellett lajdonság, hanem mindezek hiánya. Sőt még az sem, hisz nem pai történelem drámai kérdéseit: a múlt történéseinek megértése felfogásokkal kapcsolatos álláspontjait is. A magas moderniz- — minden tényleges ismeret, az egyedüli igazán szükséges tu- létező, csupán a világot absztraháló nyelv teszi létezővé. A Fúga nélkül a saját kortapasztalat sem válhat hitelessé. mus művészetén, Adornón, Benjaminon és Blanchot Orpheusz- dás —, az általam olvasott könyvekben és az általam hallgatott kommentárjának további támaszai Nohtrop Frye, Gershom Knausgård kivételes fogékonyságú személyiség, számára a esszéjén töpreng, míg Lacan, Derrida, Kristeva teóriái idegenek zenében rejlett.” Scholem, Aquinói Tamás és a Celan-verset interpretáló Peter vers, a kép, a regény atmoszférája, az Ószövetségi könyvek és a maradnak számára. Elveti Heidegger tételét („a világot a nyelv Milan Kunderát jellemezve írja: „folyton kirángatta a sze- Szondi reflexiói. „Az Engführung első része átviszi a szubjektu- század társadalomtörténete is mind a továbbnyomozás, a kuta- hozza létre”), valamint elutasítja a posztmodernitás nyelv- és replőit a cselekményből, ő maga lépett közbe, és hol erről, hol mot, a szerzőt és olvasót, egy másik tájba, mely egyidejűleg a tás alkalmai. Az elfogadott és az elutasított példák az okulás és szövegfelfogását is, Calvino, Borges, Cortázar prózájának konst- arról kezdett hosszasan elmélkedni, miközben a szereplői csak tellektuális p ro j ekt i n tellektuális és m űvés z i Kn ausgård halál és a szöveg.”7 Knausgård már a Fúga említése előtt jelezte építkezés lépcsőfokai számára. „Művészettörténet szakra jártam, ruáltságát bírálja. várták mozdulatlanul az ablak előtt, vagy ahol éppen voltak, azt, hogy nem elég felkészült a költészet értelmezésére, mégis ezért hozzászoktam a művészet leírásához és elemzéséhez.” Karl Dosztojevszkij Ördögök és A Karamazov testvérek regé- hogy befejezze az eszmefuttatását, és újra megmozdulhassanak. a versnek szánt negyven könyvoldal inkább ennek ellentétéről Ove később a bergeni Íróakadémia hallgatója, e két biografikus nyeinek olvasásakor írja: „Ott találtam meg újra a fényt. De Ilyenkor látszott, hogy a cselekmény csak »cselekmény«, a sze- győz meg bennünket: foglalata annak a két évtizedes intellektu- adaléknál azonban fontosabbak a saját hang, ízlés és ars poetica ez nem a nagy, világos és tiszta fény volt, mint Hölderlinnél; replők pedig csak általa kitalált »szereplők«, tudni lehetett, hogy ális felkészülésnek, amelynek során íróvá vált. kialakításához vezető útnak az irodalom- és művészettörténeti Dosztojevszkijnél nem voltak magasságok, sem hegyek, sem nem léteznek, akkor pedig miért kellene olvasni róluk? Kundera Az árnyalt stíluselemzés vissza-visszatér az Engführung reflexiókban megnyilvánuló tanúságai. Regényt ritkán látnak isteni perspektíva, minden lent volt az emberiben.” „Alázat és szöges ellentétben állt Hamsunnel, senki más nem foglalkozott „Verbracht” kezdőszavához (amelyet a magyar fordításban az el a szerzők irodalomjegyzékkel. A 6. kötet azonban kivonatos önmegtagadás, ezek Dosztojevszkij legfontosabb regényeinek annyit az alakjai jelenlétével a világban, és én ezt kedveltem job- „elszórva”, a norvégban az „innbrakt”, az angolban a „deported”, jegyzéket fűz a ciklushoz, amelyben az írókon, művészeken kí- eszményképei, és a nagysága abban rejlik, hogy ezek sosem a ban, legalábbis egymással szembeállítva a kettőt, például a fizikai a horvátban a „sproveden” szónak feleltetnek meg). Az értelme- vül (Bachmann, Borges, Broch, Canetti, Celan, Genet, Joyce, cselekmény keretein belül valósulnak meg, mert íróként pon- és a realista szemszöget az Éhségben. Nála a világnak súlya volt, homka B eáta:

T zés nehézségei nem azonosíthatók a megértés nehézségeivel, London, Rilke, Da Vinci, Zweig) gondolkodók (Agamben, tosan ez a saját alázatának és önmegtagadásának egyik ered- még a gondolatokat is megragadta, míg Kunderánál a gondo- írja Knausgård. A megszólított „te” lehetne akár az olvasó is, Arendt, Frye, Heidegger, Latour, Lévinas, Scholem, Sloterdijk ménye. A legtöbb nagy íróval ellentétben Dosztojevszkij maga latok a világ fölé kerekedtek, és kényük-kedvük szerint irányí- akinek a sürgetések szólnak: „Ne olvasd — nézd! / Ne nézd és mások) művei, továbbá a Hitler-önéletrajz, a hitlerizmust nem észrevehető a regényeiben.” A Harcom egy ezzel ellentétes tották.” A mesterségen töprengve Márquez életteliségét szeretné már — menj!” A könnyes szem homálya a tehetetlenség képe, és a nacionalizmust feldolgozó, új társadalomtörténeti kutatá- programot fog maga elé állítani. A klasszikusok közül Rimbaud, követni, a történetek bőségét, a pillanatban való jelenlétet, amit a nyelv pusztulásának megfelelője. A nyelv az elpusztítottakkal, sok adatai szerepelnek. A Hitler-téma és a címadás nem vélet- Ibsen, Strindberg, Tolsztoj, Trakl és Rilke művei következnek. Hamsun fikciójában becsül. Noha írásmódja érett íróként sem a megsemmisített „mi”-vel, „wir”-rel együtt szűnt meg. A vers lenül váltotta ki viták sorozatát, ahogyan Knausgård Handke- Knausgård a Biblia új norvég fordításának nyelvi tanácsadója, fog a kolumbiai író poétikájához közelíteni, pontosan észleli az új értelemlétesítés, a veszteség megérzékítésének kísérlete. Ezt kommentárja is. Kibontakozásukat és lezárulásukat követve ami értékes tapasztalatokkal jár számára: később is gyakran tér európai és a dél-amerikai elbeszélésmód egyik alapvető különb- hordozza a háromszor megismételt „hamu”, az „Asche” szó. Az mintha tisztázódtak volna a szerzői intenciók. vissza hozzá, Mózes 3. könyvét, Ezékiel próféta könyvét kom- ségét. A központi történetszálra támaszkodó regényekkel szem- elemző óvatosan veti fel a kérdést, hogy vajon nem redukciót mentálja. Vizuális élményt jelent számára Tarkovszkij Sztalkere, ben a dél-amerikait szinte szétveti a történetbőség, a sok fő- és jelent-e, ha a „hamu” szót a holokausztra vonatkoztatja, mivel a 7 Peter Szondi: Celan-Studien (Durch die Enge geführt), Suhrkamp, Frankfurt David Hockney, Per Maning fotográfus, Warhol azonban nem. mellék-cselekményszál. am Main, 1972, 59. 78 79 k ritika kritika

A bergeni Íróakadémia új impulzusokat ad a 19 éves Karl Madame Bovary, Don Quijote, Miskin herceg a kiindulópont- hétköznapjainkat, ismertté és leplezetlenné válunk a nyilvános- A művek és eszmék egybevetése során többször vis�- j e Ovénak. Barátjának, Tore Renbergnek, akivel itt ismerkednek ja a szabadság, az önazonosság, a feltárulkozás, a kimondható, ság, a közösség előtt. szatér Joyce-hoz, Ulysses, Stephen Hero, illetve Stefan Zweig, meg, majd együtt muzsikálnak, előbb bontakozik ki az írói pá- vállalható, a személyesség, a személytelenség, a reális, a fikció, a A regényben Knausgård szerint a név alakként működik, Jack London, Rilke, Kafka, Max Brod, Thomas Mann, lyája. Knausgård nem leplezi a nehézségeket, hogy nem könnyű névvel jelölhető, a névtelen problémaköre tárgyalásának. amely idővel történetté lesz, majd egész életté, és kivételes ese- Hofmannstahl, George, Freud, Simmel, Marcuse, Ernst Jünger megbirkóznia Blanchot-val, noha érzékeli az Orpheusz pillan- A névvel kapcsolatos reflexióknak külön jelentősége van a tekben egy egész korszakot egyesít magában, sőt egyetemes nevei sorjáznak. Kor- és kultúrtörténeti kutatásokat folytat, a tása jelentőségét. Nyugtalanság keríti hatalmába az olvasottak műben. Többek között azért is, mert a Harcom első kötetének tartalmak jelképévé válhat, mint Madame Bovary, Julien Sorel, fenséges élményének elveszítése foglalkoztatja, a szent és az és a benne feléledt kíváncsiság nyomán. Hiányolja önmagában kézirata a leplezetlen nyíltságú hangvétel miatt, ahogyan apja Hamlet. Ingeborg Bachmann úgy vélekedik, hogy Thomas isteni élményét tárgyaló Rudolf Otto, Mircea Eliade. Broch Naipaul nyugalmát, mert egy erdőt sem tudna leírni, nemhogy a alakját megjeleníti, s ahogyan annak halálát elbeszéli, felháboro- Mann az utolsó varázsló, aki a névadással nemcsak a személy Vergilius halála kezdőmondatát idézi, amihez hasonlót több év- megérkezést, mint ő a The Enigma of Arrivalban. Folyamatos ké- dást vált ki egyes családtagokból. Knausgård védekezik és meg- tulajdonságait és jelentéseit sűrítette, hanem azét a kultúráét százada nem írtak le Európában: „…gyöngyházfénnyel tárult ki telyek gyötrik, s már e korai időszakban kijelenti azt, amit majd kísérel a forma felől eljutni az igazság kérdéséhez. Egyik indítta- is, amelyből származnak: Hans Castorp, Adrian Leverkühn, fölötte az égbolt kagylója…”8 Brindisium kikötőjének tengeri a több mint négyezer oldalas regényciklus zárómondatában is tása Peter Handke Wunschloses Unglück című önéletrajzi művé- Tonio Kröger, Serenus Zeitblom. Mann Prousttal együtt egy napnyugtájáról Claude Lorraine antik kikötő képére asszociál, megismétel, hogy sosem lesz belőle író. Az irodalomról tud írni, ből származik, melyben az osztrák szerző anyja öngyilkosságáról korszak lezárója Knausgård szerint. Ebben az időben írja pró- majd az ennek hatására született Turner-festmény képleírásával irodalmat alkotni azonban nem. Kritikusaitól eltérően nem lá- ír. Ráismer a közös élményforrásra, s éppen ez vezeti a kettejük záját Kafka is Prágában, ám nála megváltozik a névadás ren- folytatja: a Didó Karthagót építi forrása az Aeneis. Valahányszor tok összefüggést Knausgård és Proust prózája között, a ciklus közötti lényegi szemléleti és irodalmi különbség felismeréséhez deltetése. K. vagy Joseph K. anti-név, az egyéni és a lokális képekkel találkozik, Knausgård nem rejti lelkesültségét, míg végén mégis felsejlik egy tudatos vagy véletlenszerű, esetleg tisz- is. Az esztétikai eltérés Knausgård számára a saját célkitűzés és sajátosság megvonása a hőstől. A redukció által ő „valakivé” irodalmi élményeinek felidézésekor ilyet nem tapasztalunk. A telgő párhuzam Az eltűnt idő nyomában zárómondatával. Nem poétika mind pontosabb körvonalazását eredményezi. Az én válik. Távoli rokona Knut Hamsun műve, az Éhség fiatalkori művészet tudás, ebben összegezi a három említett alkotás által kis megnyugvással tapasztaltam jóval véleményem megfogal- azonossága, személyessége, egyedisége vagy elvontsága irodalmi alteregójának, akihez Knausgård többször visszatér. Hamsun kiváltott benyomásait. Olav Duun norvég szerző Juviksfolket mazása után, hogy több beszélgetésben elhangzott kijelentése: problémaként fontos számára. Egyértelművé válik előtte az át- célja egy hitelesebb realizmus elérése, hősének nincs sem neve, (Juviki emberek) regényének indítását egybevetve a nála tíz évvel Proust nagy csodálója, ám magát véletlenül sem sorolná utódai hidalhatatlan nézetbeli differencia is, ami őt a nemzeti szocializ- sem gyermekkora, sem otthona, sem barátja, sem múltja. fiatalabb Brochéval azt írja, hogy mintha a norvég történet a közé. Nagy élménye volt Thomas Mann Varázshegye, a Doktor mus kérdésében Handkétól és Hamsuntől megkülönbözteti. A Mindezek ellenére személyiség, aki idejének, korának nem, civilizáció peremén játszódna. Ha viszont a másik norvég szerző- Faustus, a Halál Velencében. Vitája is akadt emiatt Espen köl- politikai egyet nem értés mélyebb rétegét az én sajátszerűsége és csupán önmagának a képviselője. „Nevek! Eh, mi a név!”, idézi vel olvassa együtt, akkor kiderül, hogy míg Duunnál mintha az tő barátjával, aki akkoriban már Ekelöfot, Celant, Ahmatovát, a mi közösségi, társadalmi valósága közötti viszony értelmezése és hosszan kommentálja Joyce Ulyssesének 9. fejezetét. A re- alakok érzelmei, megtörténései inkább a térség s nem önmaguk Madelstamot olvasta. Thomas Bernhard művei is látóterébe ke- jelenti. A regény egyik központi problémája a társadalmi én és a gényciklus zárókötetébe ékelt esszé akár az „értekezés a névről” kifejeződései lennének, Hamsun hősei viszont már sehova sem rülnek. Rendkívül plasztikus a kép, ahogyan megjeleníti az Irtás magánszemély konfliktusa, s a szöveg vége felé ismételten vis�- címet is kaphatta volna. A gazdag példatárnak fontos forrása tartoznak, származás és múlt nélküli figurák. A lokális szemben és a Kioltás elsődleges élményét, a felvillanyozó megrázkódtatást, szatér annak a tapasztalatnak az összegzésére, amelyhez a regény Ingeborg Bachmann Der Umgang mit Namen című 1960-os az egyetemessel — ez Knausgård visszatérő elméleti kérdése. a rádöbbenést. Minden mély új benyomást testi állapotként rög- megírásával eljutott. Az egyik kérdés, melyet az írás megnyitott frankfurti előadása, amelynek alapján Knausgård Faulkner A Harcom regényciklus kilenc fejezetéből csupán a nyolca- zít, azt a lelkesedést is, amit a Bernhard-próza váratlanul kivált előtte az, hogy mit érünk el a társadalmi normaszegéssel, a tit- Hang és üvöltését is új látószögből tekinti át. dikba illesztett esszé, a Név és szám a címmel ellátott alfejezet. belőle. A halál, az élet kíméletlenségének megtapasztalása oly kolt és rejtett tartalmak leírásával, amit mindenki kerülni szo- Knausgård-t a művészeti indíttatásokon kívül Adorno és Felépítése és tárgya elüt a többi emlékidéző történettől és az elbe- hideg, éles, kegyetlen, felfoghatatlan, Bernhard kitartó nyelvi kott. A világot e normák olyannak mutatják, amilyennek lennie Horkheimer művei indítják el a civilizációs összeomlás kérdés- széléssel egyidejű köznapi eseménybeszámolótól. Az alcím „név” ritmusa által mégis már-már szépséggé válik. Karl Ove úgy érzi, kellene, s mindent, ami ezzel ellentétes, el kell hallgatni. Ilyen az köre felé. Hitler Mein Kampfját az emberi gonoszság szimbó- fogalmának kiemelése kezdettől fogva egyértelműnek tűnt, hisz hogy mindez átárad beléje, s hogy a megindulás által maga is így alkohol áldozatává vált apa története is. A kíméletlenség, a sza- lumának nevezi, amelyet „mintha maga az ördög írt volna”. A művészi problémaként többször felmerült korábban is, majd a tud majd írni. Mire azonban saját mondataihoz érkezik, teljes badság, az igazság az egyes ember oldalán áll, a rejtegetés pedig felhördülést kiváltó címadás, hogy miért tartott ki a Min kamp, kézirat első része által kiváltott ellenérzések és támadások alkalmá- erőtlenségüket és élettelenségüket tapasztalja. Többször meg- a társadalomén. Ha az egyén valóságát és igazságát kívánjuk ki- a Harcom mellett, nem marad indokolatlan a műben. Egy meg- val is. A szerző poétikájának részévé tette a stratégiát, mely szerint tellektuális p ro j ekt i n tellektuális és m űvés z i Kn ausgård ismétli, hogy prózája számára elérhetetlen Bernhard mércéje. fejezni, akkor a társadalomét kell megszegni. Ha még kíméletle- jegyzést betoldva említeném, hogy Jugoszlávia utódállamaiban az önéletrajzi fikcióban csak eredeti nevükön jelenhetnek meg az Jonathan Franzen és Coetzee apropójából felveti a kérdést, vajon nebb lettem volna a bemutatásban, írja, regényem még igazabb ezzel szemben nem voltak elutasító reakciók Svetislav Basara elbeszélő és a szereplők. A „szám” hangsúlyozása ezzel ellentétben van-e összefüggés a kiválóság és az egyediség között, s vajon ez lett volna. Mein Kampf című „antifasiszta börleszkjének” megjelenésekor nem volt eleve egyértelmű. Észlelhető volt ugyan az én és a mi teszi-e a sajátosságot egyedivé. A szerző megosztja keresztnevét elbeszélőjével és központi 2011-ben. Ugyanabban az évben, amikor a Min kamp 6. kötete viszonyának, vagy a mi és az ők szembenállásának vonatkozásá- Helsingøri útja után különös összefüggésben érinti Hamlet alakjával, és a regény többi szereplőjét is saját nevükön szerepel- megjelent Norvégiában. A megvetés és undor a szerb írót kí- ban, amit a primitív közösségek nem ismernek, az Ószövetségben belső vívódását. Az Ószövetség elbeszélésmódjában mindent a fi- teti, ami ellen családjának, barátainak egyes tagjai nem tiltakoz- méletlen antifasiszta szatíra megírására ösztönözte, Knausgård-t azonban már fontos a közöttük levő határvonal. Az egyén és a zikai valósággal szoros összefüggésben álló cselekedetek fejeznek nak, felesége, anyja sem, mások azonban perrel fenyegetik. A pedig arra késztette, hogy elmélyedjen a két világháború közötti közösség viszonyát illetően ugyancsak, ami a Harcom fiatal, fel- ki. A görög eposzokban is a konkrét körülmények és megtörté- Név és szám című fejezet szerint csak a név létezhet változatlanul irodalom- és társadalomtörténetben. A kortárs kutatásokat a ka- növekvő alakjának szempontjából a beilleszkedés, az elfogadás, a nések uralkodnak. Az Újszövetség ezzel szemben valami egészen a valóságban és a regényben, minden más csak utalás valamire, tasztrófához vezető út megértése érdekében jegyzeteli, több száz szocializáció lélektani, emberi és elméleti problémájaként vető- homka B eáta:

T mást képvisel. A Jeruzsálembe érkező Krisztus lelki borúja a a házra, a fatörzsre, nem maga a ház vagy a fatörzs. A név indi- könyvoldalt szentel az első világháború utáni európai közérzet dik fel. Knausgård korábban Mózesnek az áldozatokat részletező választásnélküliség sötétsége, s ez a meghatározója Hamlet álla- viduális, lokális, bensőséges, ez teremt kapcsolatot testünk és a kérdéseinek, a két világháború közötti Bécsnek, Weimarnak, az 3. könyvénél időzött. Az Újszövetség egy hosszú út berekeszté- potának is. Oidipusz király történetében az elkerülhetetlenség a társadalmi élet között. Azonosságot csak a saját név képviselhet. idő és a pszichológia, a művészet és a politika összefüggéseinek. se, amelyben Jézus maga válik áldozattá, egyes emberként áll a sors, noha erről neki nem lehet tudomása, Krisztus és Hamlet S noha a regény kulcsát Knausgård a hiteles nevek szerepelte- Albert Speer emlékiratait, az ifjúkori Hitler barátja, Kubizek, va- sokaság előtt, tagjainak pedig a felebaráti egyenlőséget hirdeti. esetében pedig ez a maguk által választott irány. Oidipusz vak, tésében látja, mert a nevek nélkülözhetetlenek a valóság nyer- lamint Victor Klemperer filológus könyvét, Ian Kershaw Hitler- Mózes 4. könyvénél (Numeri) felfigyel a számszerűségre, a tör- Krisztus és Hamlet azonban tágra nyitott szemmel néz a sö- seségének és önkényességének megjelenítéséhez, az elbeszélő biográfiáját kommentálja. Vissza-visszatér az „én, te, mi, ők, zsek pontos számbavételére. Megragadja a nyelv, az események, tétségbe. Knausgård Shakespeare-, Hölderlin-, Cervantes-, végül kénytelen lemondani apjának néven nevezéséről. Ő lesz az azok” fogalmainak veszélyt hordozó jelképiesüléséhez. A tragé- helyek konkrétsága: „Föld, homok, utak, házak, vér. Utazások, Dosztojevszkij-, Flaubert-stúdiumaiban és -feljegyzéseiben azo- egyetlen névtelen alakja a történetnek. Belátja, hogy kimondot- dia az előtörténet, amire a legtömörebb módon reagál az idézett születések, harcok, menekülés.” Michel Serres kérdését idézi: mi- kat a kérdéseket exponálja, amelyeket megkerülhetetlennek tan veszélyes ismertnek lenni, önmagunkat kitenni a figyelem- Celan-vers: „a vers válasz arra a nyelvre, ami egy egész kultúrát vél saját poétikája és a témává tett regényírás szempontjából is. nek és a tekintetnek. Ha a névadással megnyitjuk a magánéletet, megsemmisített”. 8 Hermann Broch: Vergilius halála, ford.: Győrffy Miklós, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976, 41. 80 81 k ritika kritika

kor megy át az „itt” „ottba”. Számára ennél is fontosabb a kérdés, története van, egy kiábrándulás története, minden kísérleti elem j e Vonnák Diána hogy mikor válik a „mi” „őkké”. A lokális földrajzi fogalom, ám ennek szolgálatában marad. egyben társadalmi is. A lokális tér fogalma az elhatárolással tart- Az eddig megjelent kritikák fontosnak tartják, hogy a ható fenn. Az embereket a tulajdonjog köti a helyhez: szoba, ház, Kaltenburg az emlékezés regénye, hogy töredezett, köröket járó birtok, enyém, tiéd, miénk, övék. narratívái hitelesen mutatják meg az emberi memória műkö- Az esszé vége felé mintegy a stúdiumok összefoglalásaként Ezredszer, dését. Pedig a Kaltenburg nem igazán hiteles emlékezés-regény. ismét felmerül a folyamatos szorongás kérdése, aminek forrása az Beyer motívumok sulykolásával biztosítja túl, hogy az olvasó ész- egyén számára a kényszer, hogy megfeleljen a közösség elvárásai- most (Marcel revegye, az emlékezetről szól a regény. Megbízhatatlan elbeszé- nak. A társadalom hatalma csak akkor mutatkozik meg, amikor Beyer: lője újra és újra nekifut, igyekszik az eseményekig visszanyúlni, előírásait megszegik, megszabadulni azonban nem lehet tőlük. állatokkal Kaltenburg. de magáról az emlékezésről nincs igazán állítása. Feledékenysége Kudarc és vallomás egyben a kijelentés, hogy az én igazsága min- Magvető, tendenciózus, vakfoltjai viszonylag kiszámíthatók. Beyer nem den igyekezet ellenére sem egyeztethető össze a mi igazságával. 2020) elégszik meg azzal, hogy szerkezetében követi az emlékezést, a A társadalom erkölcse felette áll a személy őszinte önfeltárulko- szöveg tárgyává is teszi. Funk felesége, Klara például megszállott zásának, igazának és szabadságának. Erre utal Heidegger „Se” Marcel Beyer Kaltenburg című könyve egy idősödő ornitológus, Proust-rajongó, aki, mikor az ötvenes évek felé kanyarodik a tár- fogalma, az átlag, a kispolgár, a mi diktatúrája. A tömeg, az arc- Hermann Funk monológja. Egy elsőre jelentéktelennek tűnő salgás, saját emlékei helyett kizárólag nem létező Proust-jelene- talan nyilvánosság nem ismeri sem az én, sem a te kategóriáját. epizódból bomlanak ki Funk emlékei: látogatóba érkezik hoz- tekről hajlandó beszélni. A regény kiindulójelenete, amelyben a Jean Genet Rembrandt-esszéje az időskori Rembrandt-önarckép zá egy fiatal tolmácsnő, Katharina Fischer a drezdai madártani kitömött madarak madeleine-ként vezetik vissza az idős Funkot élményét idézi benne: „Én te vagyok.” Celan versében az áldo- intézetbe, aki a környék madárfajait szeretné egy munkája miatt rég elfelejtett gyerekkor színtereire, szintén a prousti paradigmát zatok névtelensége egyesíti az én hangját a többiek hangjával. „E memorizálni. Az intézet, a memóriagyakorlatokhoz használt ki- követi. Körkörös, töredékes szerkezete, a fokozatosan kitisztuló hang az én, a te, a mi, az ők, az azok hangja”, írja Knausgård. tömött állatok és a kettőjük között kibontakozó töredékes be- kulcsjelenetek ugyan érdekesen mutatják meg az emlékező elme Az olvasmányok, a művészeti élmények, az értelmiségi ta- szélgetés egyre messzebb gyűrűző feltáró munkát indítanak el vakfoltjait, stratégiai kihagyásait, de nagyon mechanikusak, és pasztalat keresztmetszete felerősítik a Harcom ciklus központi Funkban, mely munkának központjában nem csak a saját élete, a regény narratív struktúrájának rendelik alá az emlékezés as�- emberi, művészi és morális problémáit. Kezdettől fogva nyilván- hanem Ludwig Kaltenburg etológusprofesszorhoz fűződő viszo- szociációit. való, hogy a regény keletkezését befolyásoló halál- és veszteség- nya áll. A traumaélményekhez hasonló hiányok betöltése furcsán élménynek, valamint az apa–fiú viszonynak különleges szerepe A regény komótosan közelít a gyerek Hermann saját em- hat olyan helyzetekben, amikor traumáról szó sincs. Valószínű, van. Hamlet, Stephen Dedalus, Jézus, Kafka, Proust, valamen�- lékeihez, a botanikus apához és a kortársaitól elzárt, tudós kol- hogy a regény íve miatt fontos, hogy Kaltenburg náci múltja nyien fiak, és nem apák voltak, írja a regény vége felé. Fontos légák közelében töltött évekhez. Először szinte nem is tűnik csak viszonylag későn jelenik meg, először csak sejtésként, végül példák számára, s noha az előtérben a fiú, Karl Ove megren- fel, hogy a második világháború éveiről van szó, csak a drezdai kimondva, de kevéssé hihető, hogy Funk ettől a tudástól annyira dülései állnak, apa-szerepben is követhetjük történetét. A másik bombázásban meghalt szülők, a bombázás előtt a városban tett megrendült volna, hogy ténylegesen elfelejti. Ha viszont nem fe- fontos kérdéskör, a tényszerűség és a fikció nem csupán elméleti látogatás felidézése során áll össze a kép. A szülők alakja — és lejtette el, akkor mesterkélt és furcsa az emlékezés pontosan ada- vonatkozásban, hanem a saját működéssel kiváltott reakciók ál- a legtöbb fontos szereplőé is — sokáig elmosódott, az epizódok golt fokozatossága. Sematikus az is, hogy minden egyes területen tal is elbeszéléstárggyá válnak. Téma tehát a regény megírása, ám az újra- és újra nekifutó emlékezet ostroma nyomán részleteződ- ugyanezt a mintát követi Funk, a homályos emlékképtől jutunk a szovjet hadifogság, a kissé bizonytalan mértékű involválódás a a regény s a regény következményei közötti konfliktus krízise is. nek, de összességében lineárisan halad a történet. Fokozatosan a kidolgozott, részletezett leírásokig, mintha a visszaemlékezés náci párttal, az ambivalens örökség. Nem csak Kaltenburg mö- tellektuális p ro j ekt i n tellektuális és m űvés z i Kn ausgård Jelentős teret kap az egyén és a közösség, a személyes és a nyil- bomlik ki az emlékezet tárgyát képező idő politikai dimenziója során tényleg ennyire magától értetődően bomlana ki a homály- gött áll történeti alak, hanem fontos mellékszereplőket is ha- vános, a társadalmi én és a magánszemély közötti ellentét. „Ha is, utalásokból áll össze a negyvenes-ötvenes évek, majd ’56 és ba veszett esemény. Az is sajátos, hogy a láthatóan pszichológiai sonlóan mintáz Beyer. Martin Spengler alakjában Joseph Beuys etikátlannak ítélik az egyén valóságának legőszintébb leírását, és ’68 jelentősége a drezdai értelmiség számára, akkor már a felnőtt realizmus felől közelítő ábrázolás olyan keveset ugrál az időben, szobrász–előadóművész sejlik fel, Knut Sieverdingében pedig botrányt vált ki, láthatóvá válik a társadalom ereje, s ezáltal az Funk és közvetlen köre szemszögéből. a gyerekkortól halad a közelmúlt felé, asszociációi sem szabadok. Heinz Sielmann természetfotós. egyén szabályozásának és ellenőrzésének módja is.” Az emlékezés irányítottá válik, a tolmácsnővel folytatott, A regényszöveg fikciója szerint akár emlékirat is lehetne, akkor Érdekes kérdés, hogy ha ennyire kevéssé, és akkor is mecha- Rá kell döbbennie arra, hogy minden közül a legvalótla- hónapokon átívelő beszélgetések adják a vázát. Nem világos, érthetőbb lenne a szerkezete és a koherens építkezés is. nikusan lép el Beyer Konrad Lorenztől és a többi szereplőtől, nabb és a legnagyobb fikció maga a valóságosság. A regény fo- hogy lesz ezekből a szórványos találkozásokból egy belső memo- Ha eltekintve ezektől a problémáktól elfogadjuk, hogy a akkor miért nem róla magáról írt regényt. A kihasználatlan írói galma kezeskedik a kitaláltságról, ám Knausgård elégtelennek ár, Funk életén átívelő narratíva. A beszélgetések motorja nem Kaltenburg az emlékezésről szól, esetleg pont a tökéletlen, pon- szabadságon túl sok funkciót nem látok abban, hogy Lorenzből tartja a szerző és az olvasó paktumát, megszegi azt, lerombolja Hermann Funk saját közlésvágya: mind ő, mind Katharina Fi- tatlan emlékezésről, akkor is érthetetlen lenne a regény válla- Kaltenburg lett, a kacsákból meg libák. A regény tere megenged homka B eáta:

T a személyes én és az írói én közötti válaszfalat. Kitart az őszinte scher Kaltenburg professzorhoz próbál közel férkőzni, aki gye- lása. Nem lenne világos, mi a tétje annak, hogy Beyer tétova ugyan meg nem történt találkozásokat, de Kaltenburg–Lorenz és kíméletlen megmutatkozás programja mellett, legyen szó ap- rekkorától meghatározó, de mindvégig távolságot tartó, szinte portrét készítsen egy fiktív tudósról, akiről alig derül ki annál viszonya Spengler–Beuysszal közel sem eléggé kidolgozott ah- járól, saját esendőségéről vagy családjáról. Vállalja a kockázatot, személytelen apafigura Funk életében — és a náci párt korábbi több, hogy karizmatikus, és a tudományos kíváncsiság kissé fa- hoz, hogy ez önmagában érdekes legyen. Beyer szereplői meg- a botrányt, saját hiúságát, az önmegsemmisítést, a nyilvánosság tagja, kórházi emberkísérletek résztvevője. usti helyzetekbe hozza, illetve hogy élete végén birkózik e rossz rekednek félúton a saját jogukon létező fiktív szereplő és a tör- ítéletét, a megbecsülés és az elutasítás végpontjai között mozgó Mivel Hermann Funk nézőpontja marad mindvégig a re- döntések súlyával. A kulcs valószínűleg az, hogy valós személy áll téneti személy között, a valóság közelsége mintha gúzsba kötné, kritikai visszhangot. Törekvése, poétikája, érzékenysége, útjának gényszöveg kiindulópontja, Funk viszonya a körülötte zajló Kaltenburg alakja mögött. vázlatosan hagyná őket, ugyanakkor a fikciós elvárások nem és értelmiségi kiteljesedésének dokumentálása ritka gazdagságú politikai játszmákhoz pedig egy értetlen, kivonuló, de azért Ludwig Kaltenburg alig titkolt mintája Konrad Lorenz: ka- engedik, hogy Beyer a történeti helyzeteket a maguk egyedisé- opust engedett át a harminc nyelvnél is nagyobb nemzetközi ol- szimpatikusan elfogadható döntéseket hozó megfigyelőé marad, csái Lorenz vadludai, a fiktív Félelem ősformái gyaníthatóan Lo- gében közelítse meg. vasótáborának. Az elismerések talán éppen a Knausgård-projekt a címadó Kaltenburg döntéseit is csak távolból, igen kontúr- renz Az agresszióról című könyve, a XX mögött pedig A civilizált A kissé unalmas tanítvány felől nézett, karizmatikus és az kihívásait és kitartó következetességét honorálják. talanul látjuk. Ezzel együtt is konzervatív regény a Kaltenburg: emberiség nyolc halálos bűne rejtőzik. Közös az opportunizmus, ördöggel játszó tudós mester alakja sem elég távol nem marad

82 83 k ritika

ahhoz, hogy izgalmasan problematizálni lehessen, sem kö- vérzivataros években, a kettészakadt Németország első évtize- zel nem kerül annyira, hogy érdemben feltárhatóvá váljanak a dének reménytelenségében igen baljós felhangjai vannak. Nem KÉPREGÉNY döntései mögött rejlő motivációk. A regény megelégszik az el- igazán meglepő, hogy mikor a narratíva fokozatosan ráközelít fogadhatatlan döntések környékén, azok holdudvarában élők Kaltenburg háborús éveire, amelyek egybeesnek Funk poseni perspektívájával, egyfajta hümmögő félig megértéssel, egyéni gyerekkorával, és előbbiről fokozatosan kiderül, hogy náci párt- emlékek töredékeibe fojtott világtörténelemmel. Ez érdekes is tag volt, hogy dolgozott a hadikórházakban folytatott ember- lehetne, ha reflektálna rá a szöveg, hogy a félvakság, a kortárs kísérletekben, a regény állatai szinte teljesen díszletté válnak. eseményekre ránézni képtelen egyéni perspektívák érdeklik, de A poseni éveit aztán letagadja későbbi közös munkájuk során, ennek nyoma sincs a szövegben. Hermann Funk számára azonban csak fokozatosan válik vilá- Nem csak a történeti alakokról mintázott szereplők tűnnek gossá a hallgatás tényleges oka. Végül nem jutunk igazán közel félig kimunkáltnak. Katharina Fischer, a tolmácsnő alakja is za- ahhoz, hogy pontosan mit tett Kaltenburg, sem ahhoz, hogy varba ejtően kidolgozatlan. Szép, intelligens, fiatal és készséges. a Funk által olyan gyakran emlegetett, az emberi viselkedésről Kérdései — mintegy véletlenül — szinte mindig illeszkednek szóló könyvei miért is problémásak. a merengő Funk gondolataihoz, legfeljebb löknek egyet rajta, Az viszont biztos, hogy a madarakon keresztül a huszadik de mindig épp abba az irányba, amerre Funk maga is tartott. századi történelemre akar rálátni Beyer, az állati viselkedésen Közben a könyv kínosan igyekszik elkerülni az idősödő tudós- keresztül az emberire. Az a humanista reflex mozgatja, hogy a sal románcba bonyolódó fiatal nő kliséjét: az első jelenetekben világ az ember szemszögéből érdekes és értelmezhető. Nem tesz Funk reflektál a helyzetre, igyekszik nem visszaélni vele, utána kísérletet még arra sem, hogy az állatokat övező tudományos fi- viszonyuk szinte sterillé válik. Mire felmerülne az olvasói gyanú, gyelmet közelebbről megnézze. Fajnevek repkednek, szelíd csó- ost állatokkal m ost Ez reds z er, hogy Funk hamarosan szerelmes lesz, az emlékek feleségéhez, kák bukkannak fel, de hogy mi a különbség a csóka, a vadliba Klarához kanyarodnak, aki ugyan nincs jelen egyetlen alka- és a tengelic között, az nem derül ki, igazából fel sem merül. A lommal sem, de a házasságuk keserédes idillje mindenképpen madarak alárendelődnek (már megint) a történeti narratívának, megelőlegzi, hogy Fischer és Funk viszonya udvarias marad. halak is lehettek volna, de csillagászok vagy botanikusok is lehet- Nem világos, Katharina Fischert mi vezeti arra, hogy ekko- nének Kaltenburgék, nem biztos, hogy észrevennénk a Különb- ra kitartással érdeklődjön Funk, Kaltenburg és az őket körülve- séget. Nem attól lesz jó egy kortárs, állatokkal dolgozó regény, vők élete iránt. Annyit megtudunk, hogy gyerekként számára is mert poszthumán — illetve úgy is mondhatjuk, hogy attól nem fontosak voltak Kaltenburg nagyközönségnek szóló könyvei, és lesz jó. A kollaboráció és az opportunizmus regényeivel viszont érdeklődni látszik a karrierjét beárnyékoló náci múlt iránt is, de Dunát lehet rekeszteni, így jó lett volna, ha legalább a madarak onnák D iána:

V hogy egyébként kicsoda, merre tart, mi fontos számára, az tel- megmentik az amúgy nem különösebben maradandó regényt. jesen körvonalazatlan marad. Tankönyvszerűen felbukkan Funk A Kaltenburg olyan benyomást kelt, mintha egy jó tanu- egy-egy ötvenoldalas elkalandozása végén, eszünkbe jut, hogy ló diák dolgozata lenne: vannak benne kipróbált receptek (az épp egy vacsoraasztalnál ültek, Katharina türelmesen újabb fa- egyén a diktatúrák döntési helyzeteiben, rossz döntések), átlát- latot vesz a szájába, hogy aztán hatvan oldallal később kedvesen ható gesztusok (emlékezetregény unásig sulykolt Proust-referen- elköszönjön. Újabb száz oldal múlva, ekkor talán épp négy hó- ciákkal), hagyományos narratíva (lineáris, de azért posztmodern napnyi kihagyás után összefut Funkkal a városban, és sétára in- elemekkel), kortárs kellékek (poszthumán). Azonban sem a dulnak. Ha Funk idősödő tudós helyett gyerek lenne, Katharina nyelve, sem a nézőpontja, sem a regényt mozgató kérdések nem Fischer valószínűleg a képzelt barátja lenne. különösebben emlékezetesek. Kár érte, Konrad Lorenz is, a ma- Funk gyerekkora és egész felnőtt élete is az állatvilág, külö- darak is, de még az unásig tematizált huszadik századi diktatúrák nösen a madarak körül zajlik, emberi viszonyai mellett mindig is többet érdemeltek volna. ott fut az állatokhoz fűződő kötelékei, figyelme. Martin Speng- ler és Knut Sieverding is az állatok és a világ megfigyelésének alternatív modelljeit személyesítik meg: egyikük művészként, másikuk a kamera mögött rejtőző filmesként. A Kaltenburg azonban a benne szereplő állatok hangsúlyos szerepe ellenére sem poszthumán regény, kizárólag az emberi, ezen belül és legfő- képpen a társadalmi perspektíva mozgatja, a kutatóintézetek alig többek színtérnél, az állat és ember viszonya az ember–ember viszony párhuzamánál, metaforájánál. Kaltenburggal kapcsolatban mondja ki a szöveg a legegyértelműbben, hogy a madarak és egyéb állatok szinte csak ürügyet adnak számára az emberi viselkedés tanulmányozására. Ennek az érdeklődésnek a második világháború előtti és alatti

84 85 ? képen a KÉPREGÉNY látsz M it Hudra Móni – Oravecz Gergely: Gergely: – Oravecz Móni Hudra

86 87 ? SZÉPÍRÁS képen a látsz M it Hudra Móni – Oravecz Gergely: Gergely: – Oravecz Móni Hudra

88 89 SZÉPÍRÁS 718 900 20076 9 771789 196000 ISSN 1789-1965

890 Ft

90