Napkor Község a XVIII. Században És a XIX. Század Elején
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
LEKLI BELA: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész) Napkor község betelepítése az 1739/40. évi pestis után Napkor község a Rákóczi-szabadságharc, a jobbágy szökések, de még inkább az 1739/40. évi pestis következtében teljesen elnéptelenedett. Csupán a kulturáltabb körülmények között és elszigeteltebben lakó föl desúri Kállay család, azok néhány szolgája, egy-két kereskedő, és egy pár jobbágy család maradt életben. A Kállay család a kitűnő fekvésű, jó termő talajjal rendelkező, régi falvukat nem hagyhatta kiveszni, ezért engedélyt kért a vármegyétől a község kedvezményes betelepítésére. Kállay István így folyamodik Szabolcs vármegyéhez 1744-ben :(1) „Tiszteletes Nemes Vármegyei Mélly alázatossággal installok a T. N. Vrgy-nél tudván a T. N. Vrgye Napkornak romladozását épp voltarul az Ur Istennek sullyos ostora által pusztulásra való jutását, mind az T. N. Vrgy-nek mostani statusában ke vés hasznára letett, mind nekem kevés javamra, hogyazért mostani pusz ta voltárul épségre juthasson vala mint a T. N. Vrgye maga prémiumá ban levő egynéhány helységének szabadságára való nézve született ke gyessége szerint egy aranyra meghosszanitani méltóztatta, úgy ezen nyo morult helységemnek is az egy aranyra szabadságot a T. N. Vrgye meg- merhetettlen gratiajabul engedni méltóztassék mint eddig ugy ez után is alázatos engedelmességgel meghálálni el nem mulasztok, a mintis aláza tosan implorallja ebeli gratiaját. Az T. N. Vrgynek alázatos engedelmes szolgája Kállay István." Kállay István tehát a benépesítés megkönnyítése végett azt kéri a vármegyétől, hogy ún. „aranyos" jobbágyokat telepíthessen le a faluban, vagyis, hogy a betelepített jobbágyok adótartozásaikat az állam részére évi egy arany fizetésével törleszthessék. A vármegye teljesíti Kállay Ist ván kérését :(2) „Nemes és nemzetes Nagykállay Kállay Istvánnak, az elnéptelenedett Napkor faluját betelepíteni kívánó földesúrnak kérésére elhatároztatott és eldöntetett, hogy amíg nevezett falu ezen biztosíték alatt áll, a vár megyétől senki se vessen ki adót, hogy egészen benépesíthesse és a bete lepítetteket évi egy arany fizetésére bocsássák." Az engedély és a betelepítések következtében 20 évvel később, egy 1764. évi vármegyei összeírás(3) szerint a község aranyos jobbágyainak a száma már 19. Az egy aranyat fizető telepesek nevei („nomina colonorum aureos solventium"): Szabó, Mészáros, Hirila, Cseki, Deli, Mursán, Bonas, Kozma, Erdély, Hugyai, Támba, Marisa, Domokos, Csordás, Szilágyi, Bo- nás, Isztrányi. E nevek felét a görög katolikus egyház 1814-ben kezdődő matrikulajában(4) is megtaláljuk. A XVIII. század közepén betelepített aranyos jobbágyoknak mind a neve mind a vallása azt mutatja, hogy kárpátukrajnai vagy erdélyi magyarok, elmagyarosodott rutének vagy oláhok, esetleg rutének és oláhok. A fenti jegyzék tehát tanúsítja, hogy Napkor község új nemzetiségi összetételében először jelentős helyet kaptak a rutén—román elemek, az ún. „oroszok." (Mint ismeretes, ez az elem a XVII. század végén, a XVIII. század első felében is meg volt már, de a pestis a magyar lakos sággal együtt megsemmisítette!) Ez a tény a magyarázata annak, hogy egy igen neves településföldrajzi műben, a Bél Mátyást kiegészítő Sza bolcs megyei helységleírásokat tartalmazó kötetben a következő meg jegyzést találjuk Napkorról 1784-ben: „Napkor vicus Kallayorum Ruthe- nis habitans, alioquin agro amplo, et faecundo."(5) („Napkor a Kállayak falva, amelyet ruthenek laknak, egyébként termékeny szántóföldben bő velkedik.") A megjegyzés 1784-re természetesen már nem áll, hiszen ek kor már a svábok teszik ki a lakosság nagyobb részét, de egy bizonyos időre, az 1740-es évek közepétől a 60-as évek közepéig, igaz magva van az adatnak. (És persze — mint már hangsúlyoztuk — a ruthéneken „oro szokon", a későbbi Kárpátukrajnából betelepített görög katolikus magya rokat, többé-kevésbé elmagyarosodott ruthének és oláhokat értve.) * * * A település azonban az 1760-as évek közepéig — mint láttuk — kis létszámú marad. A Kállayaknak Észak-Erdélyből vagy Kárpátukrajnából nem sikerült elegendő jobbágyot betelepíteni. így kerülhetett sor az 1760-as évek közepén a svábok betelepítésére is. De kik is ezek a svábok? Hogy kerülnek Szabolcs vármegyébe? Az Üj Magyar Lexikon szerint a svábok :(6) „1. Félnémet nyelvjárást beszélő, zömmel Baden és Württemberg te rületén élő németek. Nevük a svévek nevéből ered, akiknek egy része az i. sz. 3. században telepedett le a Rajna, Neckar és Duna közére. 1806 óta Bajorországban, illetve Württembergben (NSZK) élnek. • 2. A XVIII. század folyamán Magyarországra betelepített németek neve. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a török hódoltság idején elnéptelenedett terület több részére a bécsi udvar D.-Németországból ho zott katolikus vallású telepeseket a rebellis magyarok ellensúlyozására. A telepítés első ütemét a XVIII. század elején hajtották végre, majd az 1770—80-as években került újból sor nagyobb méretű, tervszerű akció lebonyolítására. A svábok nagy részét a déli részekre (Bácska, Bánát, To rontál vármegye) telepítették újonnan épített falvakba, kisebb részük a Duna jobb partján, részben vagy egészen elnéptelenedett falvakban vagy városokban (pl. Pécs, Buda, Pest) kapott otthont a régi magyar jobbágyok által bírt jobbágy telkeknél nagyobb földdel s több évi adómentességgel. A több mint 400 helység új lakói között elenyészően kevés volt a Svábor szágból telepítettek száma, többségük Szászországból, Pfalzból szárma zott. Ennek ellenére a telepeseket s utódaikat sváboknak nevezték első sorban a német irodalom alapján, amely a magyarországi németeket du nai vagy bánáti sváboknak nevezte." Szatmár vármegyében Károlyi Sándor, a szatmári béke létrehozója, telepít be a XVIII. század első felében nagy számban svábokat.(7) Sza bolcs vármegyében Rakamaz, Vencsellő szinte teljes egészében, Napkor és Pócs-Petri pedig jelentős részben sváb lakosú lesz a XVIII. század ban.^) Miután ugyanis a Kállayaknak a szórványos betelepítésekkel két évtized alatt sem sikerült Napkort teljesen benépesíteni, sor került a „svábok" betelepítésére. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár Napkorra vonatkozó, 1772-es úrbéri iratai között két 1765-ben keletkezett szerző dés másolata(9) is megtalálható. Az egyiket N. Kállay Ferenc és László, valamint Nyiczky Magdolna köti a Rakamazról betelepített svábokkal, a másikat N. Kállay Ferenc a Fényről, egy Nagykároly melletti német aj kú faluból származó svábokkal. Mint az úrbéri iratok mutatják, a svábok is kedvezményekkel kerültek a faluba, valamennyien megtarthatták a szabad költözködés jogát. A szerződéssel betelepített és a később beszi várgott sváb családok száma — a napkori római katolikus anyakönyvek tanúsága szerint — a XVIII. század végére meghaladta a száz családot is, s így létszámuk — pár évtizedig — a nagy jobbágy vándorlás ellenére is — felülmúlta a lakosság többi elemeit. Csupán az 1772-es úrbéri iratok ban több tucat sváb névvel találkozunk. A napkori svábok származására vonatkozóan korábban is voltak el képzelések. A XIX. század második felében Pesty Frigyes néprajztudós a délerdélyi szászoktól eredezteti őket, az 1805-ös canonica visitatio sze rint Mária Terézia és II. József telepíti be őket. A magyar nép története számára valóságos kincsesbányát képező levéltárak segítségével viszont — mint fentebb láttuk — pontosan is megállapítható a napkori svábok eredete: közvetlenül Rakamaz és Fény helységekből kerültek Napkorra (közvetve Dél-Németországból!) Az egyik szerződés (contractus) így szól: „Alább írtak agyuk tudtára mindeneknek az kiket illik ezen Leve lünknek rendiben, hogy nálunk lévén Rakamazrul ezen Tettes Ns Za- bolcs vrgye Helységebül becsületes N. N. Sváb Emberek akik ezen Nap kor nevű Helységünkben Lakóul ajánlották magokat, ily Contractusra, vagyis földünkön leendő lakásokért, egyezésre lépünk. Először: . ." Ez után következik a szerződési feltételek leírása, majd Nyiczky Magdolna, és N. Kállay Ferenc és László aláírása. A másik, N. Kállay Ferenc által aláírt szerződés is egyértelműen mutatja, hogy honnan történt közvetlenül a betelepítés: „Alább meg irt ezen Contractuális extradatált Levelem mellett, az Napkori Taxas fundusaimra fogadtam be Taxasimnak, nállam lévő Finyi Tettes ris Szatthmar Vrgyében ingremiált Helységbül való becsületes la kos Svabb embereket, olly conditioval, hogy szolgálatot tartozzanak esz tendő által Taxában tenni." A „taxasok" (taksások) azok a jobbágyok voltak, akiknek sikerült a robotot s többnyire a természetbeni járandóságokat is pénzen, taxával megváltani. A legtöbb előnyt az biztosította számukra, hogy nem az egyes jobbágyak szerződtek a földesúrral, hanem az egész község, vagy annak egy része (mint adott esetben is!) együttesen. Ilyenkor ugyanis a népesedésből, a technika fejlődéséből, stb. adódó gyarapodás elsősorban a jobbágyoknak vált a javára mindaddig, amíg a földesúr a taxát meg nem. emelte.(10) Sajnos, nincs adatunk arról, hogy meddig maradhatott a nap kori jobbágyok egy része taxás. Az úrbéri összeírás szerint Kállay Fe renc jobbágyai már nem taksások. Ök bizonyára nagyon gyorsan (1772 előtt) elvesztették kedvezményeiket. Hogy miért éppen Rakamazról és Fényről történt a betelepítés? Ta lán azért, mert ezekben a helységekben voltak legközelebb svábok. Le hetséges, hogy a XVIII. század eleji első betelepítési hullámban nagyobb számban kerültek e helységekbe, mint amennyire ott szükség volt, vagy a majdnem két generációnyi idő alatt túlságosan megszaporodtak. Lehet séges, hogy a Kállayak a — valószínűleg hagyományosan — római kato likusok birtokában álló Szent