XiEKLI BÉLA:

Napkor község története a levéltári források tükrében

(I. rész)

Bevezetés

Furcsa nevű község fekszik a Nyírség szívében, Napkornak hívják. A falut az aranyló homokbuckák gyűrűje veszi körül. Sőt. itt emelkedik középső területének legmagasabb dombja is, a Golyóbis (v. Nyár- jas, v. Várdi szőlő) hegy, melynek tetejéről a Nyírség legszebb kilátása nyílik. A dombok tövében nádasokkal borított apró tavak húzódnak ma is, száz évvel a nyír-víz szabályozása után. A szabályozás előtt pedig szinte a falu belsejéig lopakodott a víz az egykori Nagy u. kertjein, a Sáros ut­ cán, a Kenderesen, a Kígyóson keresztül. Évszázadok nyíreseiből és újab­ ban akácosaiból éhes farkasok, még a múlt század végén is, be-betörtek az udvarokba, emberek, jószágok életét egyaránt veszélyeztetve. A magyar nép létét is fenyegető történelmi viharokban (tatár-, tö­ rök-, német-dulás, belviszályok), természeti csapások alatt (pestis, kole­ ra, árvíz), már-már eltűnt a falu, mint ahogyan elsüllyedt mellette — az ördöngös kátyúban — a Tesár nevű község, mint ahogyan eltűnt körülötte több település (Töt, Apayteleke, talán Boznudada) is. Ezt a települést a sors megkímélte, de a falu múltjának — szájhagyományok útján is terje­ dő — emlékét a XVIII. századi pestis (a lakosok nagy részével együtt) majdnem teljesen elvitte. Időszerű tehát a falu történetét az írásos emlé­ kek, földrajzi helynevek, szájhagyományok segítségével feleleveníteni, még mielőtt az újabb változások újabb és újabb részleteket nem törölnek ki a kis település történelmi emlékezetéből. Hogy a település múltja mennyire nem ismert bizonyításul, elöljá­ róban, két igen jellemző példát idézünk. Ezek jelentik egyúttal a község­ nek szentelt két legterjedelmesebb írásos emléket is. Sajnos mindkettő csak a XIX. századból való. Az egyik a Napkori Római Kat. Egyház His­ tória Domus-ának Napkor történetére vonatkozó leírása (1807), a másik Pesty Frigyes helységnévgyűjteményében a község nevére, történetére, lakóira, helyneveire, a falu jegyzője által 1869-ben összeállított adatszol­ gáltatás. A História Domus-ban a következőket olvassuk:

„Mielőtt elkezdem azonban a napokri paróchia történetét leírni, ta­ nácsosnak ítéltem idekapcsolni néhány dolgot magának a falunak a fenn­ állásáról. Napkor igen régi település; ugyanis, ha mélyebben megnézzük magának a kettéválasztott Nap és Kor névnek a magyarázatát (etymon), akkor mi mást jelölhet, mint a nap teljességét? Az elnevezés pedig, joggal tűnik úgy, a régi (ős) magyarok által kapcsolódik ehhez a helyhez, akik a szkíták (szittyák) idején, Szabolcs vezetésével, akitől itt ez a megye is nevét viseli, ezekben a falvakban szerteszét szóródtak. Amikor ugyanis ők Ungvár várát elhagyva e falu felé vették útjukat, déli nap idején, ami a Nap legteltebb, legérettebb állapotában szokott lenni, ide érkezve, ma­ guk, scytha jószágukkal együtt pihenni készülve, déli időben ezen a sík­ ságon letelepedtek, hogy a hosszabb út fáradalmát kipihenjék és kifújják magukat. És innen, mivel a Nap a legteljesebb állapotban volt, az állo­ máshelynek a Napkor nevet adták; s nem mást jelöl, mint a Nap kora, a Nap ideje. Mivel pedig a nyájaikat legeltető pásztorok egynéhány kunyhó­ ja már akkoriban látható volt ezen a síkságon, joggal lehet következtetni, hogy ezen az igen napsütötte vidéken települést létesítenek maguknak. A szomszédos vidékekről kálvinisták, a Scythákhoz sokban hasonló rutének és valachok jönnek itt össze, ennél fogva, három-négy latin ritasu ház ki­ vételével, kezdetben az egész falu, kisszámú ruténnel és valachhal keve­ redve — kálvinista volt; következésképpen az ősi egyház is, amely itt túlságosan kicsiny volt, jog szerint a kálvinistáké volt, akik mivelhogy, miként a rutének és valachok, kis számmal voltak, semmiféle Isten igéjét hirdető helyi szolgának vagy prédikátornak nem örvendettek, ezért való­ színűbb, hogy vagy a kálló-semjéni, vagy az apagyi prédikátor filialistái voltak, miként emberemlékezet óta a rutének a nagy-kállói rutén paroc- hus filialistái, a valachok pedig a kálló-semjéni valach parochus filialis­ tái. Minthogy pedig ez a kis település kezdettől a Kállayak tulajdonát ké­ pezte, akik közül Tekintetes László, István és Ferenc urak itt élték le éle­ tüket, ezeknek az igen kegyes katholikus uraknak a tevékenysége folytán először udvari, majd a Minorita rendből való, majd az egyházi rendből való káplánok (capellani) gondoskodtak a hívő napkori római katholiku- sokról. Következésképpen, miután Fenséges Mária Therézia királynő és az ő fényességes fia, a fenséges Császár és Imperátor II. József, a sváb nemzetiségű lakosságot ide telepítette, a falunak 1762-ben parochust ad­ tak, akit Michael Megyerinek hívtak; hogy a káplánság mely állomásáról, nem tudom, elég az hozzá, hogy ő az első itteni parochus, akihez a püs­ pök a következő fiókegyházakat (filiales) kapcsolta: az apagyit, halászit, kemecseit, sényőit, turait, ezek közül a halászit és a kemecseit a napkori anyaegyházról leválasztották, az előbbit 1804-ben az ibrányi helybéli ká­ polnához csatolták, az utóbbit pedig 1806-ban az újból felépített Kereszt­ úti, másképpen Kótaji, helybeli kápolnához. Hogy ezek az evilági urak a könnyebb fennmaradás érdekében mit segítettek ennek a parochusnak, aki alig számlált tíz saját szertartású katolikus házat Napkoron? Lásd jóindulatú olvasó! Ennek a könyvnek a végén maga ez az első parochus tudatja."

Mi hámozható ki a régies szövegből?

A települést a schita (szittya) eredetű magyarok alapítják a honfogla­ lás idején. A honfoglalás korából származó magyar helységnév (Nap-kor) a Nap és kor szavakból keletkezett. Korábban kisszámú ruténnel és va- lachhal keveredő kálvinista vallásúak voltak (3—4 róm. kat. család kivé­ telével!) A falu a Kállayaké kezdettől fogva, akik gondoskodnak a lakos­ ság róm. kat. vallásáról káplánok segítségével, majd amikor Mária Te­ rézia és II. József sváb nemzetiségűeket telepített ide, plébánost (paro- chust) is adnak hozzájuk. így lesz Napkoron róm. kat. anyaegyház, amelyhez egy időre az apagyi, halászi, kemecsei, sényői, turai fiókegyhá­ zakat is csatolják. A fentiekről is lefejtve más írásbeli forrásainkkal nem igazolható megállapításokat, a következő néhány közismert és általános gondolat marad a falu nemzetiségi jellegére, vallására és földesurára vonatkozóan: Napkor régi magyar település és helységnév lehet. Urai a róm. kat. Kállayak. A kisszámú ruténnel és a valachhal keveredő magyar kálvinis­ tákhoz, M. Terézia idején, róm. kat. svábokat telepítettek be nagy szám­ ban, s így a róm. kat. egyház anyaegyházzá erősödött. Ez bizony nagyon sovány ismeret egy igen régi településről.

Pesty Frigyes helységnévgyűjteményében pedig a következőket ta­ láljuk Napkorról:

„A Kis-várdai járás Főszolgabírói Hivatalához tartozik. A községnek csak a jelenlegi neve ismeretes. A Tek. Kállay Család levéltárában létező adományozási okiratban Nuncupor név alatt van leírva. Napkor község, már az 1210-ik évben kelt okiratnál fogva, András király által Ubul Mihály gr-nak — mint akkori szatmári főispánnak — adományoztatott. Nuncupor és Tuth (a vele szomszédos Téth) a testvére dalmátországbeli haláláért adományoztatott. A községben már 1332-ben paróchia volt. A Rákóczi forradalomkor a község tökéletesen elpusztulván, akkori földesura Kállay György Erdélyországból szászokkal és oláhokkal meg népesítette, — kiknek maradékai a mostani svábok és oroszok, de már annyira elmagyarosodtak, hogy magyar nyelven kívül másként nem tud­ nak beszélni. A község nevének eredetéről semmit sem lehet tudni." A község határának dűlői, főbb részei: Bornyú kút, Bodzás, Rókalyuk, Golyóbis hegy, Ludas tó, úr kert. Pesty Frigyesnél már sok fontos konkrét adatot találunk Napkorról, de az adatok olykor tévesek, gyakran pedig pontatlanok. A fenti két dokumentum példája jól mutatja, hogy mennyire szüksé­ ges eredeti forrásokra támaszkodva rekonstruálni a helység történetét.

Napkor település honfoglalás előtti előzményei

A régészet eredményei szerint a nyírségi táj kb. 6000 évvel ezelőtt — a maihoz hasonló természeti környezet kialakulása után — népesült be.(l) A Napkor község határában előkerült eddigi legkorábbi régészeti leletek a bronzkorból származnak. A Ludastó szőlőben a múlt század végén, a Pi- ripucon századunk 60-as éveiben bukkantak nagyszámú bronzkori tárgy­ ra. A Ludastó szőlőben előkerült Fekete János-féle lelet egy szárnyas balta töredékéből, 3 db fűrésztöredékből, 5 db különböző rendeltetésű bronzlemezből, 4 db nyitott végű kívül vonalakkal díszített karperecből, 3 db kisebb, egymásra hajlított végű karikából és ilyennek töredékéből, kardpenge töredékéből, 10 db bronzrögből, 2 db „vegytiszta ónból öntött" ép sarlóból és egy „ilyen anyagból való öntőcsapból" (unikum) áll.(2) A Piripucon(3) előkerült lelet az előbbit is messze felülmúló gazdagságával tűnik ki. E véletlenül megtalált bronzkori tárgyak egyértelműen bizo­ nyítják, hogy az ember Napkor határát, akárcsak az egész Nyírség válto­ zatos domborzati viszonyait, igen alkalmasnak találta arra, hogy ott meg­ telepedjék. A magasabb dombokon meghúzódhatott, a közvetlenül mel­ lette levő lapos, veszélytelen tavakban könnyen halászhatott, a tavak melletti mezők (füves) az állatok számára gazdag legelőt kínáltak, az er­ dők pedig kitűnő vadászterületet.

Napkor település a honfoglalás után

1950-ben, a Nyíregyháza—Vásárosnamény közti 4 l-es műútvonal építésekor, a falu szélén húzódó egyik domb átvágása alkalmával, néhány sírra bukkantak. Az 1977-es régészeti feltárás alkalmával egy jelentős, kb. 1000 éves, I. István korabeli temető bontakozott ki. A feltárt több mint 20 sír mellett legalább ugyanannyit sejtenek még. A sírokból szablya, kard, néhány gyűrű, fülbevaló, „S" alakú hajkarika került elő. Az éksze­ rek bronzból és ezüstből készültek. Bár a temető további feltárása, vala­ mint a leletek tudományos elemzése még hátra van, az egyik sírbői elő­ került két pénzdarab mégis azt mutatja, hogy ,,a Géza fejedelemtől I. Lászlóig terjedő időszakban temetkeztek ide."(4) Ez a korai temető — mint összekötő láncszem — valószínűvé teszi, hogy Napkor térségében folyamatosan létezett település legalább a bronzkortól kezdve. 1213-tól kezdve ezt írott emlékek bizonyítják. Arra vonatkozóan, hogy a honfog­ lalás előtt kik éltek e területen, csupán a Nyírségre általában érvényes megállapításokat ismételhetjük meg: hunok (szkíták), avarok, elszlávoso- dott bolgár-törökök. A honfoglalás után pedig magyarok, a magyarokkal együtt a kabarok és más jelentős török elemek is.(5) [A „Napkor" hely­ ségnév — egyelőre még egyértelműen nem tisztázott — XIII. századi, legelső írott előfordulási alakjai(6) (Lopekur 1213, Nukupul 1271, Nopkul 1292) mögött is szláv, török vagy magyar elemek, népcsoportok egyaránt sejthetők.] A legvalószínűbb, hogy a honfoglalás kori magyarok szláv települést magyarosítanak el és a XVII. század közepéig tiszta magyar nyelvű faluval van dolgunk.

* * *

Napkor a X., XI. és XII. században minden bizonnyal a fejedelmi családok, majd a királyi vár birtokát képezte. Ezt valószínűsíti az a tény, hogy a legfrissebb történeti kutatások szerint Szabolcs nem egyike a hon­ foglaló vezéreknek vagy a megye első királyi ispánjainak, hanem az Ár­ pádot követő második fejedelem,(7) akinek birtokát képezi a róla elneve­ zett Szabolcs megye nagy része is, s aki talán éppen a megyében Geszte- réden van eltemetve. Közvetlenül Napkor mellett is királyi várbirtokot képező falvak vol­ tak (Tesar-ács, Ekölcs).(8) Tudjuk, hogy a közelben, a Nyírség peremén hú­ zódtak a királyi birtokot képező gyepük, a határőr-falvak, a kelet felől folytatódó népvándorlás további hullámainak eltorlaszolására. A tatárjá­ rás előtt is a király adományozta a birtokot egy Butur nevezetű személy­ nek.

* * *

Napkor község nevét először a Váradi Regesztrum említi 1213-ban, ^,Lopecur" formában. A helységről azonban itt csupán annyit tudunk meg, hogy egy peres ügyben szereplő királyi ember, Márton, innen szár- mazik.(9) (A helységnév első, bizonyára meghibásodott, betűjét a Re- gesztrum 1550-es másolatának készítésekor rosszul olvasták el. A helység neve 1213-ban is „Nopekur" lehetett.) A XIII. századtól a Kállay család levéltára már sok fontos adatot nyújt a helység korai történetére vonatkozóan. Napkornak első birtokosai(lO) még a tatárjárás előtti időből ismertek. Butur és rokonsága (a legkorábbi birtokosok) magtalanul kihalt a tatár­ járás idején. Ök a falu templom felé eső részét bírták. Szabolcs megye legterebélyesebb magyar nemzetsége ősének, a Balog-Semjén beli Ubul- nak, II. András adományozza Napkor másik felét, Egyed nevű testvéré­ nek a Kálmán herceg által vezetett rutén hadjáratban bekövetkezett ha­ láláért. A tatárjárás idején a falu teljesen elnéptelenedett. 1271-ben V. István adományozza a Tuth és „Nukupul" (Napkor) ne­ vű „elnéptelenedett birtokokat" Ubul fia Mihálynak, — a stájerországi hadjáratban szerzett különösen nagy érdemei jutalmazására — Napkor déli részén levő templommal együtt. (Érdemes felfigyelni arra, hogy a templom a birtok déli részén volt, holott ma a község határának a köze­ pére esik. Minden bizonnyal dél felé a birtok rövidebb volt. Folytatását az a mellette említett Tuth nevű kis település képezhette, amely az idők folyamán elpusztult és beolvadt a környező helységekbe. Napkor határá­ ban a Kállósemjén felé eső területen egy Töt nevű dűlő őrzi az egykori település nevét.) Az utolsó Árpádházi királyok alatt, a megfékezhetetlenné vált feudá­ lis anarchia idején, a Kállay ősök is elvesztik birtokaik jó részét. 1292- ben Ubul fia Mihály az esztergomi káptalan előtt panaszt tesz a vele tör­ tént hatalmaskodások miatt. Elmondja, hogy „ellenségei őt és fiait kiűz­ ték birtokaiból, mert híven kitartott a király, néhai IV. László mellett. Fiai közül egyesek kénytelenek voltak Lengyelországba és Ruténországba menekülni, őt magát pedig ifjabb fiával: Mykch-csel együtt egészen Esz­ tergomig űzték a hatalmaskodók. IV. László megölése után pedig az Aba- nembeli Omodé nádor a Szabolcs megyében fekvő Napkor (Nopcul) nevű birtokát elfoglalta, melyet második házasságából született fiainak: Lász­ lónak és Mykch-nek rendelt osztályrészül. Ugyancsak jogtalanul elfoglal­ ta Omodé nádor Semjén és Szentmihály (Scenthmyhal) nevű birtokait is, melyeket viszont idősebb fiaira: Pálra és Istvánra szándékozik örökségül hagyni."(ll) Azonban a panasz hatástalan. Két évtizeden át nincsen erő, amely a Csák Máté kiskirályt támogató Omodékat megfékezné, sőt III. András még oklevéllel is hitelesíti rablásaikat. 1307-ben Ottó király Váradon, a káptalan oklevelének megvizsgálása után, visszaadja Ubul fia: Mihály fiának, Istvánnak és testvéreinek Napkor (Napcol), Szentmihály, Semjén és Tuth nevű szabolcsi, valamint Kér és szatmár megyei birtoko­ kat.(12) Károly Róbertnek is több ízben meg kellett erősíteni a Kállayakat szabolcsi birtokaikban. Kijelenti, hogy mivel ő Napkort (és a többi falut) visszaadta Mihály fiainak ,,. . . ha azokat most bizonyos hatalmasok (po- tentes) elveszik és bitorolják, az nem a király akratából történik."(13) Egy 1312-ből származó oklevél megmutatja azt is, hogy Károly Róbert azért olyan hálás, mert a Kállayak a Csák Máté „elleni harcban vérük on- tásával" szereztek érdemeket.(14) 1317-ben Mihály fia István még mindig pereli az Omodékat. Dózsa, bihari és szabolcsi ispán, a király személyének képviseletében kiküldött bíró, visszaítéli a birtokokat és a váradi kápta­ lan embereivel elvégezteti a beiktatást.(15) Károly Róbert még az évben megerősíti Dózsa szabolcsi ispán ítéletét.(16) 1318-ban az apagyi (de Opog) István mestert tiltotta el a szabolcsi ispán Napkor (Nopcur) birtok hasz­ nálatától.^?)

* * *

Alig sikerült a Balog—Semjén nemzetség tagjainak, a Kállay ősök­ nek a szabolcsi, szatmári birtokaik fölötti tulajdonjogukat megszilárdíta­ ni, a több nemzedéken át megnövekedett Kállay nemzetség tagjai számá­ ra máris felmerült, hogy a belső, egymás közti tulajdonviszonyokat is tisztázzák. 1319-ben a Napkort is birtokló Mihály fiai: István mester és a máso­ dik házasságából származó László és Mihály osztozkodnak meg birto­ kaikon: Szatmárban László és Mihály kapja Kért, István pedig Panyolát, a panyolai erdő közös használatával. Szabolcsban „Semjén, Napkor és Szentmihály birtokán a határok pontos feltűntetésével közösen osztoznak, kikötve, hogy e birtokok egyházai, legelői, erdői közös birtokok marad­ nak továbbra is."(18) 1325-ben már Szabolcs legnagyobb (magyar) nemzetsége, az egész Balog—Semjén nemzetség tagjai közt: a biri-i János fiai Tamás és Fá­ bián, az Egyed fiai: Iván és Simon mesterek (kállai ág), valamint Ubul fia Mihály fiai: László és Mihály és ez utóbbi János és István nevű gyer­ mekei (a kálló-semjéni, de egyúttal napkori ág is!) között folyik az osz­ tozkodás. Az egész nemzetség birtokai félkörívben húzódnak a szatmári Kértől, Panyolától Bihar vármegyéig, onnan pedig a Tiszáig (Lök). „Ubul fia: Mihály fiainak jutott Szatmár vármegyében Keer (Kér), Ponola (Panyola), Szabolcs vármegyében Nagysemjén (Symyen magna), Szentmihály föld, Napkor, Beltuch (ez a másik Beitek = Nyírbéltek), Tyvodorehuchi nevű föld, Igrucy föld, Porvod föld fele."(19) A nádor vezette „osztályos per" tehát megerősíti Mihály fiait, (akik egyúttal Napkor tulajdonosai is) ,birtokaikban. A Napkort is birtokló Kállayak hamarosan tovább aprózzák vagyonu­ kat. Amíg 1319-ben még Mihály három fia osztozkodik, 1329-ben már István nevű fiától származó négy unokája: János, Péter pap, István és Miklós osztották négy részre összes javaikat, így ,,Semjén és Napkor bir­ tokokat, valamint a többiek haszonélvezetét."(20) Biri-i Tamás 1341-ben „birtokosztály megmásítása ügyében"(21) is­ mét perbe hívja valamennyi Kállayt, Egyed és Mihály leszármazottait egyaránt. Pál országbíró 1342-ben helyt ad kívánságának és a Kállay nemzetség biri-i, kallói, váraljai és napkori (ezúttal nem semjéninek ne­ vezi!) ágát egyaránt birtokaik új megosztására utasítja.(22) Ezen újabb osztozkodás eredménye lehetett, hogy a kallói ág, Egyed leszármazottai is szinte Szabolcs valamennyi Kállay-birtokán rendelkeztek birtokrésszel, s így Napkoron is. A leleszi konvent 1345-ben privilegialis oklevelet állít ki, egyrészről Egyed fia Iván fiainak: Lászlónak, Andrásnak és Demeter­ nek, másrészről ugyanazon Egyed fia Simon fiainak: Imrének és Péternek az általuk birtokolt 20—30 birtokrész, köztük a napkori, megosztására. „Napkoron a Szent Király (Szent István) egyház felé eső rész, Péter falu­ bíró házával együtt S. (Simon—L. B.), a Kalló féle eső I. (Iván—L. B.) fiaié."(23) Ekkor Napkoron tehát talán tíz Kállay is osztozkodik. Ettől kezdve használja — joggal — a Napkort birtokló Kállayak egy része a „nagykallói" előnevet. Ez magyarázhatja félig-meddig a XVI. századtól már állandóvá vált Lökös előnév használatát is, hiszen a kállay ág birto­ kában volt Lök is. (A Lökös persze rájuk tapadhatott személynévből is, a XIV. században már több Kállay viselte ezt a nevet. PL: Lengyel Já­ nos egyik fia is Lökös. Ez a nagykállói Kállay ág erősödött meg Napkoron rövid idő alatt, mert a XV. századtól a „nagykállói" — „de Nagykálló" —• előnév már állandó. Még meg sem melegedtek azonban a Kállayak az újabb birtokfelosz­ tás után vagyonúkban, már is megjelent egy panyolai Péter nevű har­ cos személy, perbe, de még inkább párbajra hívja valamennyi Kállayt, azt bizonyítva egy 1264-ből származó oklevéllel, hogy ő is a Kállay ősök egyenesági leszármazottja. A Karászon, 1347-ben összehívott szabolcsi és beregi nemesi megyegyűlésen a Kállay-birtokok nagy részéből ^— köztük Napkorból is —, részt követelt.(24) Az erő meggyőző hatására Budán már két hónappal később megszületett a megegyezés, mely szerint panyolai Péter teljesen maga kapja Panyola birtokot, „nem azért mintha elismer­ nék az egyenesági leszármazást", hanem azért, „nehogy a balszerencse folytán a párbajban Lengyel János fejét veszítse." „A többi birtokokra néz­ ve is megegyeztek."(25) (Köztudott, hogy a középkori, feudális szokásjog a tanúkkal és oklevéllel való bizonyítás mellett a párbajnak is jelentős szerepet juttat.) Napkorból azonban nem kapott semmit. Az örökösödési perek végtelen sorát lehetne szaporítani, — az utolsó előttiek egyike Jó­ sika Miklóst is évtizedekig keserítette — példának azonban talán ezek is elegendők. * * *

Mint a régészeti leletek mutatták, Napkor térségében a bronzkortól kezdve településsel lehet számolni. Az első Árpádházi királyok korában lakott voltára utal az I. István-kori temető. Napkor korai jelentőségét jelzi, hogy már a tatárjárás előtti időben temploma volt. Mivel a templom Szent Istvánról van elnevezve, feltéte­ lezhetjük, hogy még I. László építteti. I. István egyházépítő munkáját ugyanis László új lendülettel folytatja. A napkori templom a XIV. századi oklevelekben (1345, 1400) is, és később is, mind a mai napig, István király nevét viseli, ő a templom védőszentje, ezen a napon van a templom búcsú.

Egy 1335-ből származó perbeli okirat a tanuk leírásánál szintén Nap­ kor korabeli jelentőségére enged következtetni: ,,A megnevezett tanúk: tyukodi (De Tykod) Demeter fia: Dezső (aki a kérdéses időben a Tisza túlsó oldaláról tartott Napkoron át hazafelé), makrai Péter fia: Demeter (aki Kisvárdáról) (de villa Warada) jövet haladt át Napkoron), mindketten Szatmár vármegyéből; biri-i János fia: Fábián (aki Birből ment Napko­ ron át Apagyra) ..." Vagyis a Nyírséget átszelő két főútvonal — Nap­ kor éppen a Nyírség közepén és viszonylag magas domobokon fekszik — Napkoron keresztezte egymást. Az egyik Kisvárdáról Napkoron, Nagykál- lón át Debrecenbe vezetett, a másik a Tisza túlsó oldaláról, Tokaj felől Napkoron át Bátoron, Nagykárolyon, Szatmárnémetin át Erdélybe. Igaz a Tokaj felől Bátor felé vezető út a nyírvíz szeszélyei miatt két ágon is haladt: Kereszturon (Kótajon), Túrán át Napkort érintve és Nyíregyhá­ zán, Nagykállón keresztül, Napkort kikerülve. E rendkívül széles ország­ utak napjainkig fennmaradtak, bár mint földutakat egyre kevesebbet használták. Napkoron Megyeri út (Megyer az egyik közeli helyiség Tokaj irányában!) és Téti út (Tét szomszédos helyiség Kisvárda irányában!) néven ismertek. A Téti út melletti Várdi szőlő hegy is feltételezhetően Várdától vezető útvonalra utal és nem a domb (a nyírségi dombokat egyébként, mivel a közelben magas hegyek nem látszanak, szintén he­ gyeknek nevezik!) tetején vagy valahol a környékén levő földvárra. (Bár honfoglalás-kori, István-kori földvár létét a Várdi szőlő hegyen nem fel­ tétlenül kell kizárni. Erre nem a névből lehet gondolni, hanem abból, hogy a középkorban létező Váralja nevű település mindössze pár kilométerre van tőle, míg a legközelebbi ismert korai földvárak a Nyírségben Ke- reszturon, Vár dán, vagy a Kállósemjén melletti Óváron, sokkal messzebb estek. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ez a domb a Nyírség peremén húzódó dombokat leszámítva a Nyírség legmagasabb dombja.) Ezeket az utakat a tsz-ek, mint fölösleges dűlő utakat, már vagy felszá­ molták vagy hamarosan fel fogják szántani, s ezzel a középkori élet igen jelentős tanúbizonyságai fognak eltűnni végleg szemünk elől. Szerencsére a XVIII—XIX. századi térképek világosan megörökítik ezeket a — kora­ beli gazdasági élet ütőerét képező — jelentős középkori országutakat.(28) Az országutak találkozása is érthetővé teszi, hogy Napkort a Nyír­ ség kiemelkedő helységei (Szabolcs, Nagysemjén, Nagykálló, Várda, Bá­ tor stb.) után — évszázadokon át — tekintélyes hely illette meg.

* *

Ha feltételezzük — s ezt joggal tehetjük, — hogy a települések fel­ sorolásakor nemcsak a földrajzi elhelyezkedést tartották szem előtt a kö­ zépkori oklevelekben, hanem a helységek jelentőségét is, akkor azt lát­ hatjuk, hogy Napkort Semjén után azonnal a második helyen említi a legtöbb forrás. Például egy 1307-ből származó oklevélben a sorrend: „Semjén, Napkor, Szentmihály és Tuth."(27) Ezek a települések összefüg­ gő birtokterületet alkottak. Szentmihály később (Kalló-) Semjénbe, Tuth pedig Napkorba olvadt be. Tuth Semjén és Napkor között terül el és sem­ miképpen sem szabad összekeverni (Nyír-) Téttel, amelyik Napkor és Székely között éppen az ellenkező irányban fekszik, de Tótkálióval sem.(28) Tét nem volt Kállay birtok. Mindig más, a Tisza felé eső földraj­ zi helynevekkel (Gáva, Szabolcs, Székely, stb.) összefüggésben olvassuk és nem a négy előbb említett helységgel együtt fordul elő. Tét különböző alakjaiban (Teth 1357, Theth 1363, Thethe 1369, Teeth 1379, stb.) mindig az „e" magas magánhangzó fordul elő, de sohasem az ,,u". A Tuth alakjaiban (Tud, Thuth) viszont csak az ,,u" magánhangzó szerepel. Nem azonosítható a Tuth településnév Totkallo (Thotkallo, Towtkallow, Towthkallow, Toldkallou, Touthkallou, stb.) tót előtagjával sem. Az ,,o" vagy „ou" magánhangzót tartalmazó szavak a „tót" etnikumra utalnak (Tótkálló). Tuth település a középkorban megszűnt, emlékét Napkor Kállósem- jén felé eső „Töt" nevű földdarabja, dűlőneve őrzi csupán. Egyébként mind a Töt, mind a Tét a „tigit" = herceg török méltóság­ névből származik a Töhötöm és a Tétény személynevek közvetítésével.(29) A Töt név tehát ősi magyar elemre utal ezen a területen. Töt határából valószínűleg csak egy rész kapcsolódott Napkor területéhez, más rész Kállósemjenbe vagy Kiskállóba, vagy mindkettőbe olvadhatott. Teljesen Napkor határába olvad viszont a szláv nevű Tesar birtok, amely az „ács" foglalkozást űző királyi szolgálónép lakóhelyére utalhat. Egy — a Nyírség más településében is ismert — legenda szerint a napko­ ri ördöngös szőlős-domb onnan kapta a nevét, hogy valamikor réges- régen a környékén falu volt, amelyik elsüllyedt, eltűnt lakosaival együtt és lakói mint kísértetek visszajárnak. Az idősebbek még azt a helyet is megmutatták az állatokat legeltető gyerekeknek, ahol délben — a földre fekve és fülelve — hallani vélték az elsüllyedt falu harangjának a hang­ ját. Ez a szájhagyomány jól megőrizte annak a valóságos ténynek az em­ lékét, hogy Napkorhoz egészen közel — mai határán belül — a közép­ korban egy Tesar nevezetű falu volt, amelyik éppen mély fekvése miatt egy, szokottnál esősebb évszak, néhány esősebb év következtében víz alá kerülhetett és lakóinak el kellett hagyni. Tesar neve a XIV. század végé­ nek több oklevelében is szerepel. Sőt egyik alkalommal Napkorral azo­ nosítva („Napkor vagy Tesár nevű birtok".) Őrzi e kiemelt település ne­ vét a „Tézsári" kanális elnevezés is, amelyik e területen (a „planitia Tesar"-on) visz át. A patak- (csatorna-) név és a legenda által sejttetett egykori telepü­ lés valóságos voltát tehát az írott emlékek egyértelműen igazolják.

* * * i Napkor település nyírségi falvak között elfoglalt helyére utal a XIV. század első felében fizetett pápai tized is.(30) A szabolcsi, borsovai, szat­ mári esperességekhez tartozó 79 község között a 17. helyen van. 1332-ben 6, 1333-ban 5, 1334 második felében 3, 1335 I. felében 4 garast fizetett pápai tizedként. Olyan ma is jelentősebb helyek előzik meg, mint Nagy- kálló, Kállósemjén, Szabolcs, , Halász, Nyírbátor, Kisvárda, Tar- pa, Máriapócs stb. De például Nyíregyháza, Vásárosnamény, Nyírmada lé­ nyegesen kevesebb adóval szerepel ugyanezeken a pápai tized jegy zeké­ ken. Még ha e jegyzékek hézagosak is és a közölt adatokat is fenntartá­ sokkal kell kezelnünk, akkor is bizonyos fokig ezeket az adatokat is jel- lemzőeknek kell tartanunk mind Napkorra, mind más településre vonat- kozóan. (Fentebb már láthattuk, hogy Napkor igen régi település és temp­ loma is valószínűleg már I. László korától létezik! A pápai tizedjegyzék szerény adatai is megerősítik ezt). A pápai tizedlajstromban már a Nap­ kor jelentésű „Napkur" alak szerepel. 1414-ben pedig már első ízben a. mai nevén (Napkor) találjuk.(31)

Mint már említettük a Balog—Semjén nemzetség, a honfoglaló- nemzetségek egyike, volt a Kállay-családok őse. E nemzetség XIII. szá­ zad közepén élő tagjának, Ubulnak három fia volt. A Gergelytől szárma­ zó ág (a Biri-i) már a XIV. században kihalt. Az Egyedtől induló (Kallói ág) leszármazottak sora a XVI. század közepéig tart. Napjainkig csupán — a Napkort is mindig birtokló — harmadik ág, Mihály ága maradt fenn. (Bár mint láttuk birtokrészekkel a másik két ág is nem egyszer rendelke­ zett Napkoron). A Mihály-ágnak a XV. században több tagja kitűnik a királyok körü­ li szolgálatokban. A XV., XVI., és XVII. században rokonsági kapcsolatba kerülnek a legjelesebb erdélyi családokkal, a Báthoryakkal, Bánffykkal, Homonnayakkal. A XV. századtól a Kállayakon kívül, akiknek kúriájuk is volt a falu­ ban, más urak is rendelkeznek birtokkal Napkoron. 1446-ban a Sztrittey, 1452-ben az olnodi Czudar család volt a birtokosa. A Sztrittey család Ásvány, Székely, Felmegyer, Tura, Oros, Lök, Eszlár, Nagy-Kálló, Bir, Semjén és Napkor falvakban rendelkezett a Kállay-féle birtokrészekkel,, minden bizonnyal zálog címén.(32) A XVI. század második felében Nagykállói Lökös Ferenc ellen foly­ tatott per jegyzőkönyve pedig azt mutatja, hogy egy Csáthy Gáspár nevű személynek nemcsak birtoka, de kúriája is volt a helységben.(33)

* * *

Mint ismeretes, a Napkortól 8 km-re fekvő Nagykálló lakossága tel­ jes egészében sohasem adózott a töröknek. A kb. 3 évtizedes adózás alatt a XVI. század 70-es éveiben adózott a város lakosságának legtetemesebb része, kb. háromnegyede.(34) Az 1572—73-ra felépített kallói vár pedig megakadályozta, hogy a török hódoltság vonalát jelentősebben keletebb­ re, északabbra tolják, hogy a megyét teljesen török hódoltsági területté változtassák. 1627-ben a törökök és Habsburgok között béke jött létre, éspedig az 1606-os béke feltételeinek megfelelően. Ezért a nádor elrendelte Sza- bölcs vármegye részére, hogy vizsgálja meg és tisztázza, hogy mely fal­ vak, mettől-meddig hódoltak a töröknek. A nádor utasítására 1628-ban a vármegye 60 faluból idézett és hallgatott meg tanúkat a hódoltságról. Az érdekes dokumentum Napkorra vonatkozó részét szó szerint idézzük: „Kalmár Lőrinc, 70 éves, Mester Gáspár 50 éves, megesküdtek és hitük után azt vallják; tudják azt, hogy az előbbeni tatárjárás előtt egy­ szer meghódoltanak vót, és akkor egy esztendő alatt vótanak hódoltság­ ban, de ismét elhagyták, melynek lehet 60 esztendeje. Annak utána is­ mét, Bocskai István fejdelemségében kívánta Ajasz aga, szolnoki, hogy hódoljanak, melyet tudomására adtak vót, akkoron Kállay Miklós uram­ nak őkegyelmének. Őkegyelme tudására adta — Kassán levén akkor — Bocskai fejedelemnek. Őfelsége írt a szolnoki bégnek, hogy miért kíván­ ja hódolásunkat és a bég megírta, hogy meg ne hódoljanak, és azóta soha nem hódoltak és nem is erőltették a hódolásra."(35) A vallomásból kiderül, hogy Kállay Miklós földesúr kérésére és Bocskai fejedelem közvetlen közbenjárására — de még inkább a kallói vár védelme következtében! — Napkor 1628-ig mindössze egy évben fi­ zetett a töröknek adót 1570 táján. Az említett tatárjárás a török biroda­ lomba tartozó krimi tatárok 1594-es betörésére vonatkozik, melyben a megye déli részén levő falvakat végig pusztították. Szabolcs vármegyének egy 1681-ből származó irata(36) azonban azt bizonyítja, hogy a XVII. század második felében viszont Napkor (egyúttal a megye községeinek legalább a harmadrésze: Pap, Gyulaháza, Karász, , Kis Varsány, Kenéz, Aranyos, Apathy, Mogioros, Lövő, Gyüre, Páloca, Boka, , Teth, Napkor, Tas, Dombrad, Patroh, Berencz) rend­ szeresen adózik a töröknek. Lasztóczy István szolgabíró és Czabay István jurátus a vármegye és az esztergomi érsek utasítására összeírják az egyes falvak török hódoltsági kárait. Kivallatták a „ .. . falvakat, kik hódolta- nak meg az pacificatio után az törököknek, és mostanis kik hódolnak me­ lyik véghurhoz... és esztendőként való Adaja egy-egy falunak mennyire extendáltatik." A felsorolt falvak többsége a váradi basának adózik, há­ rom — köztük Napkor is — a szolnoki pasának: „Napkor Szolnokhoz hó­ dol. Az urok muhazin Pasa. Adaja esztendőnkint flo: 120." Bár Napkor­ nak a XVII. században 30—40—50 portája mindig van, a 120 forint évi adót igen komoly összegnek kell tartanunk.

* * *

A 150 éves török uralom és a kuruc kor idején egyébként a Nyírség katonai—stratégiai jelentősége ugrásszerűen megnőtt. A Habsubrgok és •az erdélyi fejedelmek kötélhúzása igen gyakran vezetett hadműveletek- hez és az erőviszonyoktól függően hol német zsoldosok masíroztak a nyír­ ségi átjárón Erdély felé, hol fordítva. E hadjáratok természetesen a törö­ kökéhez hasonló csapást jelentettek minden alkalommal (némelyik évti­ zedben többször is) a megye lakosságára és Napkoréra is. A Nyírség tehát — földrajzi helyzeténél fogva — kapu volt kelet és az erdélyi területek felé. E kapu jelentősége — mint láttuk — nagy volt a honfoglalás utáni első évszázadokban is, amikor még a keleti né­ pekkel (hunok, besenyők stb.) összekötő köldökzsinór nem volt teljesen elvágva. A mohácsi vész után a törökök által elfoglalt jelentős déli terü­ letek miatt az egyetlen átjáró volt Erdély felé. A terület stratégiai jelentőségét a Habsburgok is korán felismerték, hiszen már az 1570-es évek legelején megépíttették a kallói várat (pedig ezen a sík, mocsaras területen sem megfelelő terep, sem a szükséges épí­ tőanyag nem állt rendelkezésre). A várban több ízben ülnek császári zsol­ dos katonák a másfél évszázad alatt, többnyire azonban az erdélyi feje­ delmek tartják a kezükben. A Nyírség a fejedelmek számára jelentős élelmiszerforrás is. Több fejedelemnek van itt birtoka (Báthoryaknak, Bocskainak, Rákócziaknak), több fejedelemnek van a nyírségi főurakkal rokonsági kapcsolata (pl. Apaffynak, Keménynek a Kállayakkal). Napkor sorsa a kallói váréval, Kallóéval többnyire közös. Kálióval a falu Kalló felé eső területe egy ideig közigazgatásilag is közös területet képez. A határ egy részét a kallói várőrség, majd Nagykálló lakói hasz­ nálták. A Kállay família tagjai, amikor Kallóból kiszorulnak, szívesen húzzák meg magukat Napkoron is.(37)

* * *

Igen értékes forrást képeznek Napkor középkori történetére vonatko­ zóan a feudális kori adók egyik fajtájáról, az egyháznak adott tizedről készített jegyzékek, az úgynevezett dézsmajegyzékek is. Az egyházi tized szolgáltatását még I. István rendeli el. A XV. szá­ zadtól szokássá válik a tized bérbeadása. A XVI. század közepétől a kincs­ tár, a királyi kamara béreli védelmi célokra az egész országra, illetve ar­ ra a területre kiterjedően, ahol be tudja hajtani.(38) A török által csak felében-harmadában elfoglalt Szabolcs megyében is egészen a XVIII. szá­ zad elejéig béreli a kamara a dézsmát, amikor is a kincstári tizedbérlet fokozatosan megszűnik. A nagy kallói járás településeinek a kamara által gondosan vezetett dézsma jegyzékei között — az említett másfél-két év-- századból szinte minden évre vonatkozóan — ott találjuk Napkorét is. A jegyzékek elsősorban a tizedköteles lakosságról tartalmaznak ada­ tokat, vagyis a jobbágyokról, zsellérekről (és esetleg a jobbágyföldet mű- velő nemesekről). Adatokat kapunk azonban a dészmával kapcsolatban levő más személyekre (dézsmaszedő, csépeltető, falusi plébánosok, bírók, kamarai tisztviselők) is. A dézsmajegyzékek feltüntetik minden egyes dézsmaadó nevét, a termés és a beszolgáltatott tized mennyiségét, a ter­ mékek fajtáját, a különböző megváltások (kereszténypénz, kaszapénz, stb.) összegét. A dézsmálás a középkori falu nagy eseménye volt. Minden évben a termés learatása után a falu bírójához kiszálltak — gyakran rokonokkal, kutyákkal együtt — a decimátorok. (A dézsmálok ellátása fejében a bíró mentes volt a tizedtől!) A bíró udvarán egyszerre meg kellett jelenni minden dézsmaköteles lakosnak és eskü mellett pontosan bevallani a ter­ mést. Ezután bejárták a mezőt, ellenőrizték a termés mennyiségét és kü­ lön helyre gyűjtötték a tizedet (valamint vele egyszerre a földesúrnak já­ ró kilencedet is!). Majd jött a csépeltető és a tized bizonyos részéért ki- csépeltette a termést, a plébánosnak kiadta az őt megillető (1/8, 1/16) részt, a többit pedig elszállította.(39) Vessünk egy pillantást Napkor néhány különböző időből származó dézsmaj egy zekére! 1620-ban kilenc jobbágy (Kalmár 35, Vargia 2, Faita 2, Cziz 5, Gar- gia 10, Hölgie 4, Kantor 5, Thar 4, Faita 5 kereszt gabonát) szolgáltat ti­ zedet. A bíró Fintor Antal.(40) 1625-ben 29-en adnak tizedet: Olah 9,5, Petri-i Nagi 1, Gargia 19, Thott 6, Cséz 2,5, Csirke 2,5, Faita 4, Pocz 5, Olah 2,5, Perecz 2,5, Bo­ ros 3, Mogioro 2,5, Nagi 3, Osvart 0,5, Fodor 2, Kalmár 7, Fintor 19, Ban­ ga 10, Fintor 2, Taar 9,5, Kantor 3,5, Biro 2,5, Pengő 0,5, Sípos 4, Gargia 7,5, Sipos 4, Nagi 1,5, Acz 2, Hölgie 9,5 kereszt gabonát. Több személy adózik közülük kisebb mennyiségű árpával is. Tehát alig több mint 150 kereszt a jobbágy telkeken termő gabonafélék tizede, a teljes termés en­ nek tízszerese. Több esetben kaszapénzt is feltűntet a jegyzék.(41) Az 1698-as jegyzék kalászos növények egyes fajtáiról (rozs, árpa, zab), külön-külön megadja a termés mennyiségét, összesíti az ebből, va­ lamint a mézből járó tizedet, megnevezi a 11 kereszténypénzt fizetőt (4 Orosz, Horány, Kiss, Kecskés, Vékony, Kurucz, Varga, Fogarasi). 29-en adóztak természetben a különböző gabonafélékkel és méhhel. Többségük rozzsal és árpával, de sokan közülük még zabbal is méhhel is. (2 Mokány, 3 Nagy, 3 Fazekas, Csirke, Mogyorós, Pocs, Kiss, Papp, Szabó, Mester, Horvai, Béres, Szabados, Karoli, Boros, Vékony, Veres, Santa, Tot, Kö- vesdi, Illyés, Timko, Vegh). A termés 650 rozs, 160 árpa, 72 zabkereszt. Egy kereszt 16 kévéből és nem a gépi aratás előtt szokásos 18 kévéből állt. Méhből 5 kaptár volt a tized. A falu bírója Orosz János volt.(42) 1716-ban csak 22 személytől szednek dészmát. öten kereszténypénzt fizetnek (Orosz, Nagy, Bársony, Batha, Thot). Tizenhétnek a termését is dézsmálják és kaszapénzt is fizetnek (Domokos, Cser ke, Pok, Faszikas, Csifra, Szabados, Juhaz, Sőke, Lőrincz, Timko F., Timko A., Kis M., Kis J., Feir, Szánta, Bodnár, Szőke).(43) Csupán az ismertetett jegyzékek összevetéséből is láthatjuk, hogy milyen erősen ingadozik a falu évenkénti termése. 1620-ban talán azért volt olyan kevés dézsmaköteles, mert háborús év volt, 1716-ban bizonyá­ ra azért, mert a Rákóczi-féle szabadságharcban megcsappant a falu la­ kossága. Az 1698-as termés is lényegesen kevesebb, mint az 1625-ös, ho­ lott a csaknem egy egész évszázad alatt a termelés fejlődését lehetett volna várni. Ennek a néhány jegyzéknek az adatai is érzékeltetik tehát, hogy még a XVII. században, a XVIII. század elején is milyen iszonyatosan keveset termel a mezőgazdaság. Kevés a művelés alá vont terület, a több nyomá­ sos rendszerrel annak is csak egy részét művelik, a megművelt részen is alacsony a munka termelékenysége stb. A kb. 1500 kereszt termés ke­ resztenként 20 kg-mal számolva kereken 30 000 kg = 300 q mindössze. Ha a néhány földesúr majorsági földjének és kisnemes földjének termé­ sét is hozzászámoljuk, akkor sem lehet 4—500 q-nál többet számolni, de ezzel is csak a legjobb években. Mint látjuk, ennek fele, sőt negyede is lehetséges. A falut az állattenyésztés kevésbé jellemzi. Bárány, kecske-dézsma olykor előfordul, disznó azonban nem. Nem meglepő, hogy a ma igen elterjedt kukorica, burgonya és a do­ hány nem szerepel, hiszen ezek a XIX., XX. században annyira fontos növények csak a XVIII. században terjednek el és válnak a falu jellegze­ tes kultúrnövényeivé a gabonafélék, a répa és szőlő mellett. Nem meglepő a bordézsma hiánya, hiszen régóta csak a Várdi-szőlő- hegyen termesztenek szőlőt, ez pedig bizonyára dézsmamentes majorsági terület volt.

Vessük össze a nagykállói járás 15 falujának 1698-as dézsmajegyzékét:(44)

Termé- Keresz- Gabona- Méh kap­ A helység neve szetben ténypénzt féle ke- Állat tárban adózók fizetők resztben

1. Nyíregyháza 20 120 3 89 2. Kalló Semj én 11 318 29 139 3. 4 8 szetben Keresz- Gabona- jyj-^ ^ A helység neve adózók ténypénzt féle ke- tárban Állat Termé- fizetők resztben

4, Tura 11 2 59 1 5. Pazony 34 6 82 7 6. Oros 13 322 9 220

7. Rad — n — — — 8. 17 29 65 16 194 9. Mihálydi 9 20 168 3 30 10. Balkány 14 8 281 5 14 11. Halász 20 17 270 17 12. Ibrány 6 20 23 — 13. Napkor 29 11 882 49 14. Űjfehértó 3 65 15. Sényő 12 7 66 4

Mint a statisztika mutatja 1698-ban Napkor dézsmaköteles lakossága messze megelőzi a járás mind a 14 helységét a gabonafélék termelésében és a méhészetben. Néhány helység (Kállósemjén, Oros, Kemecse) állatte­ nyésztésével ellensúlyozza valamelyest. Magyarázata több is lehet: ki­ emelkedően jó a termés, a dézsmaköteles lakosság száma is nagyobb, stb.

Hogyan alakult Napkor népessége az évszázadok során

A XIV. században Napkor népessége kb. 10—20 család lehetett. A XVI. században 30—40—50, sőt 60 család.(45) Vagyis öttagú családdal számolva a lélekszáma: 150—300. Ez a lélekszám igen magas a megye fal­ vainak többségéhez viszonyítva. A XVII. századi dézsmajegyzékek is 30— 40—50 családot jeleznek dézsmafizetőként.(46) A dézsmafizetőkön kívüli családokat (iparosokat, nemeseket, kereszténypénzt sem fizető zselléreket, dézsmát nem fizető pásztorokat stb.) beszámítva legalább 40—60 család­ dal, azaz 200—300-as lélekszámmal is számolhatunk. A XVII. század vé­ gén a dézsmafizetők száma csökken és a csökkenés a XVIII. század elején is folytatódik. Ez a csökkenés azonban — a történeti statisztikai irodalom állítása szerint(47) — egyáltalán nem jelenti a lélekszám ilyen mérvű visszaesését. Helyette a termelés visszaesésével, a dézsmajegyzék készíté­ sében bekövetkezett változással, stb. kell számolni. A kuruc háborúk, a török kiűzésére indított végső harcok, a Rákóczi-szabadságharc természe- tesen hozzájárult a lakosság csökkenéséhez, de biztosan nem olyan mér­ tékben, ahogyan a XVIII. század eleji megyei és országos összeírások jel­ zik. Vessünk egy pillantást a XVIII. századi statisztikára is! A rendelke­ zésre álló források alapján kimutatható családfők száma 1704 és 1785 között :(48) 1704; 1714; 1715; 1720; 1728; 1741; 1758; 1773; 1784/85 29 15 18 13 14 15 46 48 175 A század első felében egyre csökken a lakosság létszáma a XVII. szá­ zadhoz viszonyítva is (29, 15, 18, 13, 14 családfő). Az 1716-os dézsmajegy­ zék 23 családja megkérdőjelezi a csökkenés ilyen mértékét, de a csökke­ nés nyilvánvaló. Érthető tehát, hogy a 60 áldozatot vagyis kb. 15 családot (a lakosság túlnyomó részét!) követelő 1739/40. évi pestisjárvány(49) után 1741-ben a családok száma — a Kállayakon kívül — csak hét(50) (Varga, Kis, Kon­ dor, Károlyi, Mogyorós, Szeretsen, Domokos). E családok többsége a Kál- lay-család szolgálatában állt vagy a pestis után vándorolt be, vagy ke­ reskedőből) A pestisjárvány után — mivel a település teljesen elnéptelenedett, — a Kállay-család nagyarányú betelepítéseket folytatott, minek eredménye­ képpen a település lélekszáma gyorsan gyarapodott, pár évtized alatt meg­ sokszorozódott. A II. József korabeli 1784/85-ös első országos népszámlá­ lás szerint már 178 család, azaz 858 a lakosság létszáma.(52) Az 1779. évi canonica visitatio(53) is 465 róm. kat., 20 ref. vallású személyről beszél. A görög kathólikusok száma 3—400 lehet, bár erre csak utalást találunk. (Ezek a róm. kath.-ok azonban már nagyrészt a betelepített svábok és nem magyarok, a rutének és oláhok (románok) sem a pestis előtti elma­ gyarosodott rutének és oláhok leszármazottai, hanem újonnan betelepítet­ tek és bevándoroltak.)

Milyen volt Napkor népességének nemzetiségi és vallási összetétele a pestis előtt

Ha ebből a szempontból nézzük meg a dézsma jegy zekéket, akkor megállapíthatjuk, hogy Napkor a XVII. század első felében még tiszta ma­ gyar falu. Az 1620-as és 1625-ös jegyzékekben csupa magyar vezetékne­ vek fordulnak elő. Esetleg az Oláh és Tóth név utal román és szlovák ere­ detre. A század végén 1698-ban már 1 Tót és 5 Orosz név szerepel. A bí­ ró is Orosz. Vannak Tóth és Orosz nevek a kevesebb nevet adó 1716-os jegyzékben is. Láthatjuk tehát, hogy a szláv elem a XVII. század második felében jelentkezik először. Ezek az „Oroszok" a jegyzékek szerint csak kereszténypénzt fizetnek, tehát valószínű, hogy kevés földdel rendelkez­ nek, minden bizonnyal, részint pásztorkodással foglalkoznak, részint dézs- mamentességet élveznek. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a magyar neveknek is 3/4—4/5 ré­ sze a XVII. század folyamán kicserélődik, ami a viharos idők borzasztó pusztításait, a sűrűn előforduló járványokat és a lakosság nagy fluktu- álását jelzi, s egyúttal érthetővé teszi azt is, hogy miért húzódhattak le a hegyekből az „oroszok." Kik is ezek az „oroszok"? „Orosz"-nak a kárpátukrajnai „ruszinokat" (ruténeket) nevezték a kortársak. A ruszinok jelentős részét pedig a földművelésre áttérő, el- szlávosodott „vlach" (oláh = román) pásztorelemek alkották.(54) „Míg Erdélyben ... a görögkeleti románoknak egyházi dézsmamentessége is megszűnt, a királyi területen élő ruszinok ettől az újabb tehertől megme­ nekültek, mert a földesurak — maguknak akarva biztosítani ruszin job­ bágyaik kizsákmányolását — állhatatosan ellenszegültek a ruszinok dézs- mára kötelezéseinek, hiába kísérelte ezt meg ismételten a dézsmát állami célra bérbe vevő királyi pénzügyigazgatás."(55) A ruszinok tehát dézsmát vagy nem, vagy alig szolgáltattak. Ezért a napkori lakosság jelentősebb részét is alkothatták és alkották is a XVII—XVIII. század fordulóján, mint amennyi a jegyzékekre felkerült. Vallásuk a görögkeleti, szertartá­ suk óegyházi szláv nyelven folyt (ez is sugallta az „orosz" elnevezést') Éppen a XVII. század második felében csatlakozik a munkácsi görög­ keleti egyházmegye a római katolikusokhoz, elismeri a pápa főhatóságát, egyebekben megtartva azonban vallásuk tartalmát, formáját. A munkácsi püspökség fő erőssége Munkácson kívül a nagykállói esperesség volt. A napkori „görög" egyház pedig a nagykálióinak volt fiókegyháza. A nap­ kori görögkeletiek, majd a görög katolikusok sorsa érzékenyen tükröz­ hette tehát a munkácsi püspökség helyzetét. Napkor XVII. századi és XVIII. század eleji gazdasági jelentősége, valamint a nagykállói anyaegyházhoz tartozása magyarázhatja azt a meg­ lepő és jelentős eseményt, hogy a munkácsi görög katolikus egyházmegye papjai 1715-ben Napkoron gyűlnek össze a görög katolikus egyház vitás kérdéseinek eldöntésére.(56) önállóvá egyébként csak száz évvel később, 1814-ben válik a napkori görög katolikus fiókegyház(57) Jelenlegi temp­ lomuk pedig csak 1866-ra épül fel.(58) (Másik nézet szerint 1800 kö- rül.)(59) Mohács után, a XVI. század második felében a reformáció kálvinista irányzata ugyan Napkort is magával ragadta, hiszen közel volt Debrecen, Sárospatak, Űjhely, Beregszász, az újított vallás korai befogadói. „Sza- bölcs vármegye akkori főurai közül többen: Báthoryak, Homonnai—Dru- gethek, Nyáriak, sőt a hagyomány szerint a Kállayak is, a középnemesi családok pedig általánosságban a reformátiónak a pártjára keltek, annyi­ ra, hogy a XVI. század közepe táján alig maradt e vármegyében két-há­ rom római katolikus paróchia."(60) Néhány évtizedig — véleményünk szerint ennél sokkal hosszabb ideig — a napkori római katolikus templo­ mot is a kezükben tarthatták,(61) azonban — bizonyára a Kállayak római katolikus hitre való visszatérése miatt — a cuius regio eius religio elve alapján — újra római katolikus lesz a falu lakosságának egy része, de a svábok betelepítése előtt túlsúlyba nem tudnak kerülni. Egy kevés refor­ mátus vallású hívő mind a mai napig van a községben, sőt még imaházat is építettek pár évtizede maguknak. A református, majd részben ismét római katolikus vallású magyar la­ kosság aránya azonban — mint feljebb láttuk — a XVII. század végétől egyre romlik, s helyükre főleg görög katolikus rutének (oroszok) szivá­ rognak be. A Rákóczi-féle szabadságharc következtében a lakosság lét­ száma — vallási összetételre tekintet nélkül — igen megcsappan. Majd az 1739/40-es pestis következtében a falu szinte teljesen kihal. Amikor a XVIII. század közepén, második felében a Kállayak új lakossággal tele­ píttetik be a falut, az új lakosságnak valamivel több mint a felét a római katolikus svábok, a harmadát a nagyrészt elmagyarosodott görög kato­ likus rutének és oláhok (az „oroszok"), kis részét pedig református magya­ rok és a zsidók alkották. A betelepítésnél bizonyára szempont volt a ró­ mai katolikusok arányának a növelése és a meglévő templomok fenntar­ tása. (Egészen valószínű, hogy a görög katolikusoknak is jelentős kápol­ nájuk vagy templomuk lehetett már a XVIII. század első felében is a fa­ luban). A görög katolikusok között — mint ahogyan ezt a görög katolikus egyház anyakönyveiből(62) kiolvashatjuk — szép számmal voltak magya­ rok és elmagyarosodott szlovákok és románok is. Ez a tény bizonyára nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a svábok és az „oroszok" a szo­ kottnál gyorsabban elmagyarosodjanak és a XIX. század közepére Napkor már egységes magyar falu legyen.

Irodalom:

1. Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970. 7. 1. 2. Borovszky 378. 1. 3. Kemenczei Tibor: A Napkor—Piripucpusztai bronzlelet. Ny. M. E. 8 —9. (1965—66) 13—21. 1. 4. Kelet-Magyarország 1977. augusztus 14. 2. 1. 5. Győrffy György: István király és műve. Budapest, 1978. 27. 1. 6. Kállay levéltár. Budapest, 1943. I. k. 10. 1.; I. k. 17. 1.; V. R. Annus 1213. Nr. 48. (144.) Budapest, 1903. 7. Győrffy György: U. o. 33—34. lapok. 8. SzSz. m. t. o. 24. 1. 9. V. R. Annus 1213. Nr. 48. (144), 171. Budapest, 1903. 10. Kállay lt. I. 9—10. 1. 11. Kállay lt. I. 17. 1. 12. Kállay lt. I. 20. 1. 13. Kállay lt. I. 22. 1. 14. U. o. I. 22. 1. 15. U. o. I. 25—26. 1. 16. Kállay lt. I. 26. 1. 17. U. o. I. 28. 1. 18. U. o. I. 31. 1. 19. U. o. I. 57. 1. 20. U. o. I. 74. 1. 21. U. o. I. 144. 1. 22. U. o. I. 147. 1. 23. U. o. I. 187. 1. 24. U. o. I. 205. 1. 25. U. o. I. 208. 1. 26. KáUay lt. I. 106. 1. 27. Kállay lt. I. 20. 1. 28. Mező—Németh: U. o. 78. 1. 29. Mező—Németh: U. o. 95. 1. 30. Mező—Németh: U. o. 9—11. 1. 31. Borovszky: U. o. 44. 1. 32. Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza I. 542. 1. 33. SzSzmLt. Prot. 5. f. 46. 1580. 34. A nagykállói járás múltja és jelene. Nagykálló, 1970. 35. Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970. 59. 1. (SzSzmLt. Szabolcs megye iratai. Fasc. 46. o. 13. 1628.) 36. SzSzmLt. Fasc. 99. No. 15. 1681. 37. Balogh István: Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban őrzött kéziratos anyaga a megye településeinek — köztük Napkornak — rövid törté­ netéről. 38. I. Bálint: A dézsma adminisztrációja. L. K. 1940—41. 223—249. 1. 39. I. Bálint: U. o. 40. MOL. E. 159. Regesta decimarum 161. cs. 1620/9. Nagykállói járás,. Napkor. 41. MOL. E. 159. Regesta decimarum. 162. cs. 1625/3. 42. U. o. 171. cs. 1698/7—8. 43. U. o. 171. cs. 1716/3. 44. U. o. 171. cs. 1698/7—8. 45. Veres Miklós: Szabolcs megye adózó népessége a XVI—XVII. szá­ zadban. Tört. Stat. Évkönyv. Budapest, 1960. 46. Dávid Zoltán: Magyarország népessége a XVII—XVIII. század for­ dulóján. Tört. Stat. Évkönyv. 1961—62. 225. 1. 47. Dávid Zoltán: U. o. 230. 1. 48. Veres Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII. század­ ban. Tört. Stat. Évkönyv. 1961—62. Budapest, 163. 1. 49. Veres Miklós: U. o. 169. 1. 50. SzSzmLt. Fasc. 42. No. 372. 1741. 51. SzSzmLt. Fasc. 45. No. 590. 1744. 52. Az első magyarországi népszámlálás (1784—1785). Budapest, 1960. 53. Veres Miklós: U. o. 171. 1. (Vis. canon. 1779.) 54. Magyarország története 1526—1790. Budapest, 1962. 294. 1. 55. U. o. 194. 1. 56. Papp György: Szabolcsi görög kathólikus paróchiák. 8. 1. 57. U. o. 8. 1. 58. Borovszky: U. o. 45. 1. 59. Geuthon István: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, 1961.. 210. 1. 60. Borovszky: U. o. 353. 1. 61. Balogh István kézirata a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban. 62. OL. Filmtár. A 4648. Gr. kath. 56/1. Napkor.