LEKLI BELA: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész) Napkor község betelepítése az 1739/40. évi pestis után Napkor község a Rákóczi-szabadságharc, a jobbágy szökések, de még inkább az 1739/40. évi pestis következtében teljesen elnéptelenedett. Csupán a kulturáltabb körülmények között és elszigeteltebben lakó föl­ desúri Kállay család, azok néhány szolgája, egy-két kereskedő, és egy pár jobbágy család maradt életben. A Kállay család a kitűnő fekvésű, jó termő talajjal rendelkező, régi falvukat nem hagyhatta kiveszni, ezért engedélyt kért a vármegyétől a község kedvezményes betelepítésére. Kállay István így folyamodik Szabolcs vármegyéhez 1744-ben :(1) „Tiszteletes Nemes Vármegyei Mélly alázatossággal installok a T. N. Vrgy-nél tudván a T. N. Vrgye Napkornak romladozását épp voltarul az Ur Istennek sullyos ostora által pusztulásra való jutását, mind az T. N. Vrgy-nek mostani statusában ke­ vés hasznára letett, mind nekem kevés javamra, hogyazért mostani pusz­ ta voltárul épségre juthasson vala mint a T. N. Vrgye maga prémiumá­ ban levő egynéhány helységének szabadságára való nézve született ke­ gyessége szerint egy aranyra meghosszanitani méltóztatta, úgy ezen nyo­ morult helységemnek is az egy aranyra szabadságot a T. N. Vrgye meg- merhetettlen gratiajabul engedni méltóztassék mint eddig ugy ez után is alázatos engedelmességgel meghálálni el nem mulasztok, a mintis aláza­ tosan implorallja ebeli gratiaját. Az T. N. Vrgynek alázatos engedelmes szolgája Kállay István." Kállay István tehát a benépesítés megkönnyítése végett azt kéri a vármegyétől, hogy ún. „aranyos" jobbágyokat telepíthessen le a faluban, vagyis, hogy a betelepített jobbágyok adótartozásaikat az állam részére évi egy arany fizetésével törleszthessék. A vármegye teljesíti Kállay Ist­ ván kérését :(2) „Nemes és nemzetes Nagykállay Kállay Istvánnak, az elnéptelenedett Napkor faluját betelepíteni kívánó földesúrnak kérésére elhatároztatott és eldöntetett, hogy amíg nevezett falu ezen biztosíték alatt áll, a vár­ megyétől senki se vessen ki adót, hogy egészen benépesíthesse és a bete­ lepítetteket évi egy arany fizetésére bocsássák." Az engedély és a betelepítések következtében 20 évvel később, egy 1764. évi vármegyei összeírás(3) szerint a község aranyos jobbágyainak a száma már 19. Az egy aranyat fizető telepesek nevei („nomina colonorum aureos solventium"): Szabó, Mészáros, Hirila, Cseki, Deli, Mursán, Bonas, Kozma, Erdély, Hugyai, Támba, Marisa, Domokos, Csordás, Szilágyi, Bo- nás, Isztrányi. E nevek felét a görög katolikus egyház 1814-ben kezdődő matrikulajában(4) is megtaláljuk. A XVIII. század közepén betelepített aranyos jobbágyoknak mind a neve mind a vallása azt mutatja, hogy kárpátukrajnai vagy erdélyi magyarok, elmagyarosodott rutének vagy oláhok, esetleg rutének és oláhok. A fenti jegyzék tehát tanúsítja, hogy Napkor község új nemzetiségi összetételében először jelentős helyet kaptak a rutén—román elemek, az ún. „oroszok." (Mint ismeretes, ez az elem a XVII. század végén, a XVIII. század első felében is meg volt már, de a pestis a magyar lakos­ sággal együtt megsemmisítette!) Ez a tény a magyarázata annak, hogy egy igen neves településföldrajzi műben, a Bél Mátyást kiegészítő Sza­ bolcs megyei helységleírásokat tartalmazó kötetben a következő meg­ jegyzést találjuk Napkorról 1784-ben: „Napkor vicus Kallayorum Ruthe- nis habitans, alioquin agro amplo, et faecundo."(5) („Napkor a Kállayak falva, amelyet ruthenek laknak, egyébként termékeny szántóföldben bő­ velkedik.") A megjegyzés 1784-re természetesen már nem áll, hiszen ek­ kor már a svábok teszik ki a lakosság nagyobb részét, de egy bizonyos időre, az 1740-es évek közepétől a 60-as évek közepéig, igaz magva van az adatnak. (És persze — mint már hangsúlyoztuk — a ruthéneken „oro­ szokon", a későbbi Kárpátukrajnából betelepített görög katolikus magya­ rokat, többé-kevésbé elmagyarosodott ruthének és oláhokat értve.) * * * A település azonban az 1760-as évek közepéig — mint láttuk — kis létszámú marad. A Kállayaknak Észak-Erdélyből vagy Kárpátukrajnából nem sikerült elegendő jobbágyot betelepíteni. így kerülhetett sor az 1760-as évek közepén a svábok betelepítésére is. De kik is ezek a svábok? Hogy kerülnek Szabolcs vármegyébe? Az Üj Magyar Lexikon szerint a svábok :(6) „1. Félnémet nyelvjárást beszélő, zömmel Baden és Württemberg te­ rületén élő németek. Nevük a svévek nevéből ered, akiknek egy része az i. sz. 3. században telepedett le a Rajna, Neckar és Duna közére. 1806 óta Bajorországban, illetve Württembergben (NSZK) élnek. • 2. A XVIII. század folyamán Magyarországra betelepített németek neve. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a török hódoltság idején elnéptelenedett terület több részére a bécsi udvar D.-Németországból ho­ zott katolikus vallású telepeseket a rebellis magyarok ellensúlyozására. A telepítés első ütemét a XVIII. század elején hajtották végre, majd az 1770—80-as években került újból sor nagyobb méretű, tervszerű akció lebonyolítására. A svábok nagy részét a déli részekre (Bácska, Bánát, To­ rontál vármegye) telepítették újonnan épített falvakba, kisebb részük a Duna jobb partján, részben vagy egészen elnéptelenedett falvakban vagy városokban (pl. Pécs, Buda, Pest) kapott otthont a régi magyar jobbágyok által bírt jobbágy telkeknél nagyobb földdel s több évi adómentességgel. A több mint 400 helység új lakói között elenyészően kevés volt a Svábor­ szágból telepítettek száma, többségük Szászországból, Pfalzból szárma­ zott. Ennek ellenére a telepeseket s utódaikat sváboknak nevezték első­ sorban a német irodalom alapján, amely a magyarországi németeket du­ nai vagy bánáti sváboknak nevezte." Szatmár vármegyében Károlyi Sándor, a szatmári béke létrehozója, telepít be a XVIII. század első felében nagy számban svábokat.(7) Sza­ bolcs vármegyében Rakamaz, Vencsellő szinte teljes egészében, Napkor és Pócs-Petri pedig jelentős részben sváb lakosú lesz a XVIII. század­ ban.^) Miután ugyanis a Kállayaknak a szórványos betelepítésekkel két évtized alatt sem sikerült Napkort teljesen benépesíteni, sor került a „svábok" betelepítésére. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár Napkorra vonatkozó, 1772-es úrbéri iratai között két 1765-ben keletkezett szerző­ dés másolata(9) is megtalálható. Az egyiket N. Kállay Ferenc és László, valamint Nyiczky Magdolna köti a Rakamazról betelepített svábokkal, a másikat N. Kállay Ferenc a Fényről, egy Nagykároly melletti német aj­ kú faluból származó svábokkal. Mint az úrbéri iratok mutatják, a svábok is kedvezményekkel kerültek a faluba, valamennyien megtarthatták a szabad költözködés jogát. A szerződéssel betelepített és a később beszi­ várgott sváb családok száma — a napkori római katolikus anyakönyvek tanúsága szerint — a XVIII. század végére meghaladta a száz családot is, s így létszámuk — pár évtizedig — a nagy jobbágy vándorlás ellenére is — felülmúlta a lakosság többi elemeit. Csupán az 1772-es úrbéri iratok­ ban több tucat sváb névvel találkozunk. A napkori svábok származására vonatkozóan korábban is voltak el­ képzelések. A XIX. század második felében Pesty Frigyes néprajztudós a délerdélyi szászoktól eredezteti őket, az 1805-ös canonica visitatio sze­ rint Mária Terézia és II. József telepíti be őket. A magyar nép története számára valóságos kincsesbányát képező levéltárak segítségével viszont — mint fentebb láttuk — pontosan is megállapítható a napkori svábok eredete: közvetlenül Rakamaz és Fény helységekből kerültek Napkorra (közvetve Dél-Németországból!) Az egyik szerződés (contractus) így szól: „Alább írtak agyuk tudtára mindeneknek az kiket illik ezen Leve­ lünknek rendiben, hogy nálunk lévén Rakamazrul ezen Tettes Ns Za- bolcs vrgye Helységebül becsületes N. N. Sváb Emberek akik ezen Nap­ kor nevű Helységünkben Lakóul ajánlották magokat, ily Contractusra, vagyis földünkön leendő lakásokért, egyezésre lépünk. Először: . ." Ez­ után következik a szerződési feltételek leírása, majd Nyiczky Magdolna, és N. Kállay Ferenc és László aláírása. A másik, N. Kállay Ferenc által aláírt szerződés is egyértelműen mutatja, hogy honnan történt közvetlenül a betelepítés: „Alább meg irt ezen Contractuális extradatált Levelem mellett, az Napkori Taxas fundusaimra fogadtam be Taxasimnak, nállam lévő Finyi Tettes ris Szatthmar Vrgyében ingremiált Helységbül való becsületes la­ kos Svabb embereket, olly conditioval, hogy szolgálatot tartozzanak esz­ tendő által Taxában tenni." A „taxasok" (taksások) azok a jobbágyok voltak, akiknek sikerült a robotot s többnyire a természetbeni járandóságokat is pénzen, taxával megváltani. A legtöbb előnyt az biztosította számukra, hogy nem az egyes jobbágyak szerződtek a földesúrral, hanem az egész község, vagy annak egy része (mint adott esetben is!) együttesen. Ilyenkor ugyanis a népesedésből, a technika fejlődéséből, stb. adódó gyarapodás elsősorban a jobbágyoknak vált a javára mindaddig, amíg a földesúr a taxát meg nem. emelte.(10) Sajnos, nincs adatunk arról, hogy meddig maradhatott a nap­ kori jobbágyok egy része taxás. Az úrbéri összeírás szerint Kállay Fe­ renc jobbágyai már nem taksások. Ök bizonyára nagyon gyorsan (1772 előtt) elvesztették kedvezményeiket. Hogy miért éppen Rakamazról és Fényről történt a betelepítés? Ta­ lán azért, mert ezekben a helységekben voltak legközelebb svábok. Le­ hetséges, hogy a XVIII. század eleji első betelepítési hullámban nagyobb számban kerültek e helységekbe, mint amennyire ott szükség volt, vagy a majdnem két generációnyi idő alatt túlságosan megszaporodtak. Lehet­ séges, hogy a Kállayak a — valószínűleg hagyományosan — római kato­ likusok birtokában álló Szent