Download (2MB)
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Crisicum 6. pp. 135-163. Adatok a Vátyoni-erd ő és környéke (Körös-Maros Nemzeti Park – Kis-Sárrét) lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera) Sum Szabolcs Abstract: The Lepidoptera fauna of the Vátyon-forest (Körös-Maros National Park – Kis- Sárrét) - During an eight months research period 306 macrolepidoptera species had been detected in the Vátyon-forest. Among these we found 9 protected species, such as Dioszeghyana schmidtii , Lycaena thersamon, Lycaena dispar, Vanessa atalanta, Polygonia c-album, Nymphalis polychloros, Papilio machaon, Inachis io and Eudia pavonia. We also collected new datas of several other, faunistically interesting species, like Arctornis l-nigrum, Gastropacha populifolia, Laelia coenosa, Celaena leucostigma, Archanara geminipuncta, Cucullia lactucae, Dysgonia algira, Eucarta amethystina, Plusia festucae, Minucia lunaris, Catephia alchymista, Aedia leucomelas, Cosmia affinis, Peridroma saucia, or Lacanobia splendens. 1. Bevezetés A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság m űködési területén 2005 óta folynak intenzív lepkészeti felmérések, melyek részint fajkutatások (mint például a Catopta thrips vizsgálata a Natura 2000 Él őhely- és Fajvédelmi Program keretében), részben pedig él őhely-kutatások. A nemzeti park egyes kiemelt jelent őség ű él őhelyeinek komplex monitorozása 2008-ban kezd ődött el a Biharugra környéki biotópokban, s 2010-ben a Vátyoni-erd ő (Kis-Sárrét) térségének vizsgálatával folytatódott. E kutatási helyszín kiválasztása mellett számos érv szólt, így els ősorban az, hogy egy olyan, többféle él őhely-típust – üde réteket, szikesed ő területeket, valamint számos fafajtából álló erd őséget – magában foglaló területr ől van szó, amelynek bizonyos részei akár évszázados id őtávban is csaknem háborítatlanul tudtak fennmaradni egészen napjainkig. Ennek megfelel ően kiváló min őség ű, id ős faállományok találhatóak itt, melyek a fauna sokfélesége szempontjából igen fontosnak bizonyulnak. Lényeges szempont volt továbbá az is, hogy ezen a kit űnő természeti állapotban lév ő él őhely-együttesen soha korábban nem került még sor lepkészeti felmérésre, így mindezidáig nem rendelkeztünk adatokkal a Vátyoni-erd ő lepkefaunájáról. A terepi vizsgálatok jó eredményeket és számos meglepetést hoztak, hiszen nem csak kifejezetten ritka, jelent ős természeti értéket képvisel ő fajokról tudtunk adatokat szerezni, de olyanokról is, melyeknek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság m űködési területén való el őfordulásáról eddig nem voltak ismereteink. Külön is említést érdemel például e helyütt a fokozottan védett magyar tavaszi fés űsbagoly-lepke ( Dioszeghyana schmidtii ), melynek zsadányi észlelését a vizsgálatok egyik legfontosabb eredményeként értékelem. A 2010. április 15-e és 2010. október 15-e között végzett terepi vizsgálatok adatainak összesítése alapján a Vátyoni-erd ő térségéb ől 306 lepkefaj jelenléte nyert igazolást (ezen belül 45 nappali, és 135 Sum Szabolcs 261 éjjeli lepke), melyek közül kilenc faj védett, egy faj a Vörös Könyvben is szerepel, továbbá kett ő – nevezetesen a nagy t űzlepke ( Lycaena dispar ), valamint a magyar tavaszi fés űsbagoly-lepke (Dioszeghyana schmidtii) - közösségi jelent őség ű állatfaj. Felhívom továbbá a figyelmet azokra a lepkefajokra, melyek alföldi el őfordulása önmagában véve is jelent ős adatnak számít. 2. A kutatással érintett tájegység természeti képe A Kis-Sárrét a Sebes-Körös hordalékkúpjának déli részén elhelyezked ő alacsony-ártéri kistáj, melynek felszíneit 85-95 méter tengerszint feletti magasság jellemzi. Legmagasabb pontja a Sz ő-rét (Biharugra) keleti oldalán (96 mBf), míg egyik legalacsonyabb része a Vátyoni-erd őnél található (88 mBf). A kistáj a Körösi-süllyedéknek nevezett hegylábi térség egyik részmedencéjét alkotja. Az ország- és a megyehatár által tagolt terület társadalmi-gazdasági és természetföldrajzi szempontból is perifériának tekinthet ő, így a csaknem érintetlen természeti értékek, a vizes él őhelyek, védett madarak fészkel ő és átvonuló területei, a szikesek növénytársulásai, valamint a mozaikos tájszerkezetre jellemz ő faji diverzitás természetvédelmi szempontból országos jelent őség űvé emeli. A Vátyoni-erd ő kiváló vízháztartását egykor biztosító Korhány-csatorna a vízszabályozások miatt napjainkra már csak nyomokban hasonlít a régi állapotokra. A vízfolyás korábban Nagyszalonta és Nagyvárad közötti vonulatok vizeit hozta, és az Alföldön kanyargó medreket vájt. A legutóbbi vízrendezésig szállított id őnként vizet, de mára szinte teljesen kiszáradt, mindössze csekély hazai belvizeket fogad. A Vátyoni-erd ő a Korhány kanyargó medrét követve számos védett állat- és növényfajnak ad otthont. Különleges értéket képviselnek az erd ők között beékel ődve található kiterjedt rétek, legel ők. Növénytársulásai ritkuló fajokat őriznek, hiszen az id őszakos vízállású területekt ől a száraz löszgyepekig sokféle él őhely megtalálható itt. Az egyik legfontosabb botanikai értéknek a tízezres tömegben virágzó agárkosbor tekinthet ő, de itt él például a fogatlan oszlopcsiga (Columella edentula) is. Korábban mindamellett nagy számban megtalálható volt a Kis-Sárrét és a Vátyoni-erd ő ökológiai közösségében a vadmacska (Felis silvestris), azonban e faj populációja sajnos mára csaknem teljesen kipusztult. Érdemes még megjegyezni, hogy a magas vízállás miatt a területen egészen 1920-ig csak kisebb foltokban voltak erd ők. Akkor kezd ődött az a hozzáért ő erdészeti tevékenység, amely létrehozta ebben a térségben a természetszer ű erd őségeket, új él őhelyeket alakítva ki az eredetileg fátlan vidéken. A térség dönt ő része hajdan a Tisza család birtoka volt, ahol a két világháború között színvonalas apróvad-gazdálkodás folyt, ennek megfelel ően eredetileg az erd őtelepítések is jórészt vadászati célokat szolgáltak. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság az erd őben és környékén 8 km hosszú tanösvényt hozott létre, amely Geszt és Zsadány községek határában húzódik, s tájékoztató táblák segítségével mutatja be az erd ő, a rétek és legel ők, a mocsár és mocsárrét, a halastavak, valamint a vízfolyások él ővilágát, továbbá a „Nagy-Zsombokos” él őhely-rekonstrukciót. 136 Adatok a Vátyoni-erd ő és környéke lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera) 3. A Vátyoni-erd ő természeti állapota, valamint egyes él őhely-típusainak lepkészeti szempontú értékelése A nappali terepbejárások alkalmával igyekeztem valamennyi mintavételi helyszínt felkeresni annak érdekében, hogy a várható fajösszetételr ől, továbbá a területet esetlegesen zavaró vagy károsító folyamatokról képet kaphassak. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy a Vátyoni-erd őben és környékén jelenleg sehol sem tapasztalható olyan tevékenység vagy hatás, amely az itt található él ővilágot zavarná, illet őleg rombolná. Ennek részbeni oka, hogy a biotópok viszonylag távol helyezkednek el a lakott térségt ől, illetve nehezen közelíthet ők meg, valamint az itt él ő madárpopuláció is kiemelt védelem alatt áll, ezért a területet a természetvédelmi őrszolgálat szakemberei is intenzív megfigyelés alatt tartják. Egyedüli, potenciális veszélyfaktorként talán csak a nyugati-délnyugati részeken jellemz ő mez őgazdasági tevékenységet tudnám kiemelni, ám a kutatás id őszakában nem tapasztaltam a gazdálkodási szabályok megsértésére utaló jeleket. A Vátyoni-erd ő lepkefaunájának összetétele meglehet ősen sokrét ű, ami elsősorban az erd ő változatos növényvilágának, továbbá sajátos mikroklimatikus viszonyainak tudható be. Az egykor bővebb vízhozamú, mára sok helyütt feltölt ődött Korhány-csatorna medre még napjainkban is szállít vizet a területre, minek következtében helyenként kifejezetten láperd őket idéz ő, h űvös és nedves jelleg ű részek alakultak ki, a vágásokban páradús irtásrétekkel. E mintavételi helyszíneken számos figyelemre érdemes fajt észleltem, melyek els ősorban h űvös és nyirkos biotópokban, lápréteken, láperd őkben jellemz őek, mint például a Lacanobia splendens , az Actornis l-nigrum , a Thumata senex , a Diacrisia sannio, a Clostera anastomosis , a Pelosia obtusa , az Atypha pulmonaris , az Eucharta amethystina , az Ipimorpha retusa , a Cosmia pyralina, a Protodeltote pygarga, az Apamea anceps , a Smerinthus ocellata , vagy a Hyles galii. Fentiekhez képest az erd ő más részei jóval szárazabbak és melegebbek, mely él őhelyeken olyan – természetvédelmi szempontból említést érdeml ő – fajokat is megtaláltam, melyek általában a közepesen nedves vagy száraz tölgyesekre jellemz őek, mint például a Catephia alchymista , a Minucia lunaris , a Dioszeghyana schmidtii , a Miltochrista miniata, a Phalera bucephala , a Drymonia querna , a Drymonia dodonea , a Harpyia milhauseri , a Gluphisia crenata , a Moma alpium , a Watsonalla binaria, a Sabra harpagula, a Rivula sericealis , a Cosmia diffinis , a Gastropacha quercifolia , a Malacosoma neustria vagy az Orthosia miniosa , illetve a nappali lepkék közül a Neozephyrus quercus . A tipikusan erdei – szilhez, illetve egyéb fafajokhoz, valamint csalánhoz köt ődő – védett nappali fajok közül kiemelend ő a Polygonia c-album , a Nymphalis polychloros , az Inachis io , illetve a Vanessa atalanta el őfordulása. A rétekr ől, legel őkr ől sikerült kimutatni olyan, az alföldi vidékeken talán lokálisabbnak tekinthet ő nappali lepkéket, mint például a Melitaea phoebe vagy a Melitaea cinxia , el őkerült a Macdunnoughia confusa , a Cucullia lactucae , a Peridea anceps , illetve egyéb „pusztai” faunaelemek, mint a Lasiocampa trifolii. Ugyancsak gazdag a vizsgált terület nyár- és f űzfélékhez köt ődő lepkefaunája, olyan fajokkal, mint például a Gastropacha populifolia , a Phyllodesma