Paul Taffanel Hagyatéka
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola PAUL TAFFANEL HAGYATÉKA VÁMOSI-NAGY ZSUZSA TÉMAVEZETŐ: ITTZÉS GERGELY DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2014 I TARTALOMJEGYZÉK I. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ....................................................................................... III II. BEVEZETÉS ................................................................................................................. IV 1. A FRANCIA FUVOLAISKOLA KIALAKULÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE .................. 1 1.1. Fuvolás zeneszerzők Franciaországban a XVII. századtól napjainkig .................... 1 1.1.1. A francia fuvolaiskola ...................................................................................... 1 1.1.2. A német fuvolaiskola ..................................................................................... 13 1.1.3. Alkotó fuvolások Európa más országaiban .................................................... 16 1.2. A párizsi Conservatoire .......................................................................................... 20 1.3. Böhm újításai és fogadtatásuk. A Böhm-Gordon per ............................................ 28 1.4. A Böhm-fuvolák fogadtatása német és francia földön és adaptálásuk a párizsi Conservatoire-ban .............................................................................................................. 33 2. PAUL TAFFANEL, A MODERN FRANCIA FUVOLAISKOLA MEGALAPOZÓJA . ....................................................................................................................................... 39 2.1. Taffanel életpályájának áttekintése ........................................................................ 39 2.2. A zeneszerző .......................................................................................................... 50 2.3. A párizsi Conservatoire tanára ............................................................................... 58 3. TAFFANEL ÉS ZENESZERZŐ KORTÁRSAI ........................................................... 69 3.1. Paul Taffanel és Camille Saint-Saëns barátsága és szakmai kapcsolata ................ 69 3.2. Csajkovszkij: Concertstück .................................................................................... 76 3.3. Taffanelnek ajánlott vizsgadarabok a párizsi Conservatoire-ban („Morceaux de concours”) .......................................................................................................................... 80 3.4. Charles-Marie Widor: Suite Op. 34 ....................................................................... 88 3.5. Benjamin Godard: Suite de Trois Morceaux Op. 116 ............................................ 91 II 4. TAFFANEL HATÁSA AZ ŐT KÖVETŐ FUVOLÁS GENERÁCIÓKRA ................ 94 4.1. A Taffanel-Gaubert metódus ................................................................................. 95 4.2. Louis Fleury: A fuvolázás művészete .................................................................. 103 4.3. Taffanel tanításának hatása Európában és Észak-Amerikában ............................ 108 4.4. A francia fuvolaiskola hatása Angliában. A személyes vonatkozás: Paul Taffanel – Marcel Moyse – William Bennett .................................................................................... 116 5. ZÁRSZÓ ...................................................................................................................... 123 6. FÜGGELÉK ................................................................................................................ 124 7. BIBLIOGRÁFIA ......................................................................................................... 129 III I. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszönetemet szeretném kifejezni mindenekelőtt konzulensemnek, Ittzés Gergely fuvolaművésznek, aki hasznos tanácsokkal, észrevételekkel, inspiráló ötletekkel kísérte végig munkámat, és fáradhatatlanul, türelmesen segítette a dolgozat létrejöttét. Szívből köszönöm Édesanyámnak, dr. Hraschek Ágnesnek, aki a kézirat többszöri átolvasásával, értékes tanácsaival nagyban hozzájárult a disszertáció végleges formájához, valamint Mohácsy Ritának a számítógépes szerkesztés terén nyújtott segítségét. Köszönöm William Bennett fuvolaművésznek a témaválasztással kapcsolatos inspirációt, valamint Dalos Anna és Edward Blakeman zenetörténészeknek a kezdeti útmutatást. Köszönettel tartozom továbbá Hadady László oboaművésznek és Vicky Pampe-nak, az amerikai National Flute Association munkatársának. Vámosi-Nagy Zsuzsa 2014. október 15. IV II. BEVEZETÉS Paul Taffanel (1844-1908) francia fuvolaművészt gyakran emlegetik úgy, mint „a fuvola Paganinijét” vagy mint „a modern francia fuvolaiskola megalapozóját”. Emellett kevésbé köztudott azonban, hogy Taffanel zeneszerzőként, a párizsi Conservatoire tanáraként és a párizsi Operaház első karmestereként is sikeres pályát futott be. A londoni Királyi Akadémián 2006 és 2008 között folytatott tanulmányaim során szembesültem azzal, milyen erőteljesen hangsúlyozza az angol fuvolaoktatás Paul Taffanel munkásságának jelentőségét. Ezzel ellentétben Magyarországon Taffanelt legtöbbször inkább olyan vonatkozásban emlegetik, mint technikailag nagy kihívást jelentő, de zeneileg nem elsőrangú művek szerzőjét. Taffanel életműve Európa más országaiban – érdekes módon nem elsősorban Franciaországban, inkább Angliában – sokkal ismertebb, mint Magyarországon, ezért már évekkel ezelőtt célomul tűztem ki egy, a művész hagyatékát részletesen tárgyaló értekezés megírását. Dolgozatommal arra szeretném felhívni a magyar fuvolások figyelmét, hogy Taffanel életműve sokkal több, mint néhány, hangszerünkre komponált virtuóz fantázia. A francia művész nemcsak hazája, hanem más országok (elsősorban Anglia és az Amerikai Egyesült Államok) modern fuvolaiskoláját is megalapozta. Az ő hatására változott meg a XIX. században a hangszerünkről elterjedt negatív vélemény, amely szerint a fuvola repertoárja zeneileg és formailag igencsak kifogásolható, virtuóz művekre korlátozódik. Emellett Taffanel nemcsak saját műveivel bővítette a szegényes fuvolarepertoárt, de korának kiváló zeneszerzőit (Faurét, Saint-Saënst, Csajkovszkijt, Widort, Enescot, Chaminade-ot) is arra ösztönözte és ihlette, hogy komponáljanak a hangszerünkre. Taffanelnek és tanárának, Louis Dorus-nek köszönhető továbbá, hogy az 1832-ben Theobald Böhm által megreformált, modern fuvola azonnal elterjedt Franciaországban, míg Böhm saját hazájában, német földön csak mintegy nyolcvan évvel később. Kutatásaim során a művész életútjának és munkásságának részletes ismertetése mellett elsősorban az foglalkoztatott, hogyan folytatta a francia fuvolaművész az V európai – és ezen belül főleg a francia – fuvolás zeneszerzők hagyományait, és életműve miként illeszkedik bele az évszázadok során kialakult fuvolás tradíciókba. A fuvolaművész zeneszerzői és karmesteri tevékenységének ismertetése mellett értekezésemben nagy hangsúlyt fektetek tanítási módszereire, az őt követő fuvolás generációkra gyakorolt hatásának ismertetésére, és részletesen tárgyalom, hogyan jutott el hagyatéka – tanítványai közvetítésével – Angliába és az Amerikai Egyesült Államokba. A Taffanel életét, munkásságát, utóhatását, valamint az általa ihletett műveket tárgyaló dolgozatom – reményeim szerint – hiteles képet rajzol e rendkívüli művészről és példamutató emberről. 1 1. A FRANCIA FUVOLAISKOLA KIALAKULÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE 1.1. Fuvolás zeneszerzők Franciaországban a XVII. századtól napjainkig Paul Taffanel fuvolaművészi, zeneszerzői és pedagógiai munkássága a XIX. század végén és a XX. század elején egy olyan tradíció folytatásának tekinthető, amelynek gyökere a XVII. század végéig nyúlik vissza. Ahhoz, hogy megértsük, milyen nemes hagyományokat folytatott a XIX. században több kritikusa által „a fuvola Paganinijének” nevezett fuvolaművész, először is megfelelő képet kell kapnunk azokról a francia fuvolásokról, akik a XVII. század vége óta Taffanelhez hasonló sokszínű tehetséggel rendelkeztek. Ezt a fajta sokoldalúságot szeretném végigvezetni Hotteterre-től kezdve egészen napjainkig. A dolgozatom első fejezetében szereplő – az említett három évszázad során alkotó – francia fuvolaművészek mindegyike ugyanis fuvolás pályafutása mellett pedagógiai és zeneszerzői tevékenységet is folytatott, Taffanel esetében pedig mindez még sikeres karmesteri tevékenységgel is kiegészült. A felsorolt művészek munkásságának bemutatásával arra szeretnék rámutatni, hogy a francia fuvolás zeneszerzők sora – akik közül majdnem mindegyikük fuvolaiskolát is írt – a XVII. századtól a XX. századig töretlen. 1.1.1. A francia fuvolaiskola Kronológiai sorrendben haladva a felsorolást Jacques-Martin Hotteterre-rel (1674- 1793), az Hotteterre-család1 fuvolás tagjával kell kezdenem, aki az első, fuvoláról szóló értekezést írta 1707-ben. Ebben az időben és részben Hotteterre munkásságának köszönhetően indult rohamos fejlődésnek a harántfuvola. A 1 Az Hotteterre-család fafúvós hangszerkészítőkből, hangszerjátékosokból és zeneszerzőkből állt. A dinasztia alapítója, Loys de Haulteterre (†1628) Normandiában élt, az ő fia Jean (1610-1692) és Nicolas (1615-1693) Hotteterre. A tizenhetedik században Jean – és később családjának más tagjai is – Párizsba költöztek, ahol hangszerkészítőként és hangszerjátékosként nagy hírnévre tettek szert, ők szolgáltatták a zenét a király udvarában is. Kifejlesztették a korai barokk oboa, a fagott, a musette és a fuvola prototípusát. Arra azonban, hogy maga Jaques-Martin is épített-e hangszert, Ardal Powell szerint nincsen egyértelmű