Orbán Balázs török tárgyú írásai Utazás Keleten (Részletek), 1861 Egyetmás Keletrõl s különösen a nõkrõl, 1875 Külföldi életembõl, 1881 Törökországról (Feledhetetlen jó anyám emlékezetének szentelve), 1884 TTöörröökkoorrsszzáággrróóll ss kküüllöönnöösseenn aa nnõõkkrrõõll TEREBESS KIADÓ BUDAPEST, 1999 Válogatta STEINERT ÁGOTA A jegyzeteket írta FODOR PÁL A belsõ címlapon Orbán Balázs látható 1865-ben 1884 I. Az ozmánoknak egykor világrettegte hatalma és bi- rodalma gyors hanyatlásnak és bomlásnak indult, miként minden oly uralom vagy birodalom, amely- nek alapja az erõszak, melynek összetartó kapcsát nem a szabadság arany—, hanem a zsarnokság vas- kapcsa képezi, amely épp azért, mert vas, a rozsdá- sodás általi oxidálásnak van alávetve s így könnyen szétpattan. Az ozmánok egykori birodalma roskadoz, az ozmánok egykor félelmes népe tespedésbe süllyedt azért, mert nem tudott és nem tud Európa mûveltsé- gi talajában gyökeret verni, légkörében akklimatizá- lódni; mert részben vallása, de leginkább zárkózott- ságra irányuló társadalmi intézményei elszigetelték és elzárták az európai polgárosodás, mûvelõdés és a szabad eszmék áldásos áramlatai elõl; mert elõ- kelõsége Byzánc elfoglalásakor elsajátítá a görögök romlott erkölcseit, fõleg politikai és kormányzati hibáit és vétkeit. E nép nem követte a korábban beköltözött test- vér magyar nép okulásra intõ bölcs példáját, mely a honfoglaláskor talán még vitézebb, harciasabb, vallása és intézményeinél fogva talán távolabb álló volt Európa népeitõl, mint a török; de amidõn ki- tombolta fiatal hevét, amidõn Európa népéletének vénhedt törzsébe új termõ ágat olta, amidõn ha- talmának súlyát éreztetve tiszteletet és respektust szerzett magának: akkor igyekezett Európa szoká- sai, vallása és polgárosodásához simulni s nemcsak bele találta magát új helyzetébe, hanem az új alak- ba öntött Európa népeivel testvéresülve nélkülöz- hetetlenné tudta magát tenni. Igen, mert a magyar, melynek puszta nevétõl is rettegtek egykoron, nem- sokára a szabadság, polgáriasodás és keresztyénség Törökországról (Feledhetetlen jó anyám emlékezetének szentelve) 5 legerõsebb védõjévé és terjesztõjévé vált. Európa ostora egy rö- vid század alatt a népek e féltett drága kincseinek legbiztosabb õrévé s így európai szükségességgé változott át. Ez biztosítá számára az ezredéves múltat s biztosítandja az ezredéves jövõt. Ellenben a török öt százados ittlét után éppoly idegen ma- radt Európában, mint betörése alkalmával, az sehogy se tudott helyzete követelményeivel kibékülni, az európai talajjal össze- nõni, e földrész népeihez simulni. Pedig a viszonyok reájuk nézve sokkal kedvezõbbek voltak, mert a byzánci uralom által enervált népek közt egy sem bírt az államalkotás és megoltalmazhatás kellékeivel, s így a török a muszka telhetlenséggel szemben, mintegy európai szükséges- séggé vált, az európai egyensúly fenntartásának kellékeként szerepelt. A jóra való vitéz török népben megvoltak s megvannak rész- ben még ma is a regeneració kellékei, csak egy nagy reformá- torra volt szükségük, aki a bár kissé szilaj, de jóra fogékony, értelmes és még mindig õs erejének hatalmával bíró török nemzetet reformálja és az európai szabad és mívelt népek tár- saságába beiktassa. A kor kivánalma megteremté ott is a helyzet emberét a hatalmas szultán Mahmudban, ki szilárd eltökéléssel és erõs kezekkel kezdette meg birodalmának reformálását s az euró- pai viszonyokhoz való asszimilációját. Nehéz és nagy munka volt ez, mert a fanatizmus és százados elõítéletek roppant szikláit kelle eltakarítania az elõhaladás útjáról, hogy arra népét ráléptethesse; nagy és nehéz munka volt ez, mert két nagy akadály, mondhatnám hatalom állta útját: az anarchikus hadsereg, mely államot alkotott az állam- ban s az elfajult militarizmus vérengzõ túlkapásaival fenye- gette a birodalom lételét, és a túl hatalmas hierarchia — mely itt is, mint minden kiskorú népnél, esküdt ellensége volt min- den elõhaladásnak, minden reformnak, a korszellem minden térfoglalásának, mert lételeme a butaságban és sötétségben határozódott meg. A felvilágosodás terjedése az õ háttérbe szo- rítását jelentendette volna s így azt a kapzsiság egész szenvedé- lyével igyekezett kiküszöbölni, térfoglalását megakadályozni. De szultán Mahmud a bátor és merész reformátorok közé tartozott, akit nem rettentettek vissza még a nagy akadályok, sõt még a vértõl sem idegenkedett, ha az a szent ügy diadalá- nak vérkeresztségére szükségesnek mutatkozott. Legelõbb a hadsereggel kezdette, európai hadintézetekben nevelt képzett tisztekkel s odaédesgetett idegen, mûvelt, tisztek segélyével kísértette meg rendes hadcsapatok, fõleg tüzérség alakítását, s ezek segélyével a rakoncátlankodó haderõ reformálását és fe- gyelmezését; de midõn ez sikerre nem vezetett, s midõn látta, 6 hogy a féktelenség trónját s a birodalom lételét is fenyegeti, nem rettent vissza az erõs érvágástól sem, s 30 000 janicser le- mészárlásával vágta ki e fekélyt a birodalom testébõl. Ezután megkezdette a papság túlhatalma megtörésének még nehezebb munkáját. Törökországban a papság nemcsak a val- lásos népre való nagy befolyásánál, hanem fõleg gazdaságánál fogva is, mint a birodalom ingatlanai fele részének (egyenes utód nem léte esetében) örököse (vakuf) roppant pénzerõvel s ezáltal a fanatizmus felélesztésére hatalmas eszközzel ren- delkezett és rendelkezik. El is kezdettek az ulemák Mahmud szultán reformjai ellen prédikálni, a népet lázadásra bujtogat- ni; de a tréfát nem értõ szultán vagy 40 ulemának a fejét leüt- tette, hogy a káromló nyelveiket elnémíthassa s amidõn a rumeliai kazaszkier megjelent a szultán elõtt s a kivégzett papoknak egy fényes türbében (sírtemplom) való eltemetésére szólítá fel, mert azok — mondá — szentek, miután lelkeiket fénytûz képében látta sírjaik felett lebegni, Mahmud ezt is át- adá a hóhérnak mondván: „Üsd le fejét, hogy lelke ama szente- kével egyesülhessen.” Ez a kemény lecke használt, a papok nem mertek többé gyorsan eszközölt reformjainak útjába állani; de ha nyíltan nem mertek is ellentállani, nem szûntek meg alattomos bosz- szút forralni, és a nagy szultán századunk e nagy reformátora, népének e megváltója, Törökország hivatott megmentõje, még mielõtt megkezdett nagy mûvét befejezhette volna, dicstelenül pusztult el a megsértett papok mérge által. Ezáltal Törökország sorsa felett a kocka elvettetett. Kéjsóvár, többnyire a korán tilalma dacára Bacchusnak áldozó gyenge, enervált utódai a reformálás nagy mûvét képtelenek voltak tovább vinni, vagy azt immel-ámmal folytatták, s eljuttatták a birodalmat jelenlegi szomorú állapotára, amidõn nem tudhat- ni, hogy mikor adják meg prédalesõ szomszédjai a kegyelem döfést; csak engedik még tengõdni, mert még nem tudtak meg- egyezni afelett, hogy a legzsírosabb konc kinek jusson. Egy szul- tán Mahmud szabású nagy szellem még talán meg tudná men- teni s a kemény koncot a bírvágyók fejéhez ütni; de elsatnyult utódai csak siettetik a fatum sajnálatos mûvének befejezését. Szegény Törökország! Szegény jóravaló testvérnép! Te ösz- tönszerûleg érezted, hogy érdeked a mi megsegélésünket kö- vetelte 1849-ben a közös ellenség ellen, de álnok diplomatáid gátot vetettek e törekvésed elibe, s nem volt egy szultán Mah- mudod, ki merte volna fegyvered hatalmát a muszka háta me- gé vetni s ezáltal Magyarország kivívott függetlenségét megszi- lárdítani. Pedig a független Magyarország lett volna az egyedüli palládi- umod, mely a muszkát a Duna átlépésében örökre megakadá- 7 lyozta volna s ezáltal nemcsak Törökország fennmaradását és regenerációját, hanem Európát is örökre biztosította volna a barbarizmus inváziója ellen. Se Európa, se Törökország nem tette meg akkor a népjog rászabta kötelességét s most mind- kettõ keservesen bûnhõdik mulasztásáért s még inkább fog bûnhõdni a jövõben, mert az akkor megnõni engedett szarv döfött Sebastopólnál, hol Európa hatalmai 100 000 ember éle- tével s több ezer millió elköltésével fizették meg Magyarország elleni árulásukat; döfött Plevnánál és San Stefanónál s döfhet még Bécsben, Berlinben és Frankfurtban is, dacára azon mil- liárdoknak, melyeket a kötelesség mulasztók az e szarv miatt fenntartott roppant hadseregekre kénytelenek költeni. II. De térjünk vissza szultán Mahmudhoz ezen eddig kevéssé mél- tányolt nagy reformátor emlékéhez. Szultán Mahmud mint korszakalkotó nagy reformátor fi- gyelmét minden térre kiterjesztette, a nagy átalakulások köze- pette országa kisebb horderejû anyagi érdekeivel is foglalko- zott. Ez sajátságos jellemvonása minden nemzetmentõ nagy szellemnek, kiket a népek méltán nézhetnének Isten küldött- jeinek. Így volt ez Washingtonnal Amerikában, így volt a mi Washingtonunkkal, Kossuth Lajossal is, akinek nagy szelleme egyszerre mindent felölelt, ami a nemzet elõmenetelére, boldo- gítására szolgálhat. Így 1848-ban, midõn a 18 oldalról megtá- madott és polgárháború által marcangolt országot kellett oltalmazni, amidõn a semmibõl hadsereget teremtett és szerelt fel, amidõn városról városra járva toborzott a hazának hon- védeket, s azokba átömlesztve a hazaszeretet varázsát, az õsök vitézségét legyõzhetetlen hõsökké tette, kiknek babérjait a marathoni, plateai és thermopylaei szoros hõseiéi mellé helyez- hetjük: akkor még arra is jutott ideje, hogy a Felvidék népének szegénységein azáltal igyekezzék segíteni, hogy ottan Svájc mintája szerint az óragyártás mesterségére a népet betanítsa, s e célból oda ki is küldötte Kienner órást (kinek most a Kristóf téren van Budapesten üzlete.) Ekként szultán Mahmud is orszá- got reformálni akaró nagy munkája közepette figyelmét arra is kiterjeszté, hogy birodalmának gazdag arany