A Mar&Itszipteii Látott Bét Tekintélyes Szerzetes Reainet Eredete

az I-ső századtól a jelenkorig

és a Mar&itszipteii látott bét tekintélyes szerzetes reainet eredete,

rendeltetése, főbb szabályai, színezett öltözete s rövid történelme.

Négy füzetben, negyven ábrával.

Irta :

PRI p. pYÖF.GY,

tanár.

t. és Hü. flöset 20> ábrával. 7 (?

Ára egy füzetnek 10 ábrával 50 kr.

Itbóu*u^ouiáa ¿a n. jUjiba-s ¡Off* ^rnrihvtbxüR.

KASSA,

,)dANNONIA"-KÖNYVNYOMDA ÉS KIADÓ-RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG

1875. ói "ν 22193 MÉLTÓSÁGOS És FŐTISZTELENDŐ

PRELÁTUS I RXAK,

A JÁSZÓVÁRI PREMONTREI KANONOKREND APÁT-PRÉPOSTJÁNAK,

KER. SZT. JÁNOSRÓL CÍMZETT JÁSZÓVÁRI, SZT. KERESZT- RŐL CÍMZETT LELESZI ÉS SZT. ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚRÓL CÍMZETT NAGYVÁRAD-HEGYFOKI SÜVEGES

PEÉ POSTNAK,

A KASSAI SZT. SZÉK ÜLNÖKÉNEK, A TUDOMÁNYOK, MŰVELTSÉG,

NEVELÉS- ÉS TANÜGY BUZGÓ PÁRTFOGÓJÁNAK

HÁLA ÉS TISZTELET JELÉÜL

AJÁNLJA

^ "ía.ó-oucLíotb, fa,t.ácáonijaoa. 23=áw. 1874.

A SZERZŐ.

Előszó.

Magyarország méltóságteljes főfolyamának, a Dunának szeme, hazánk fővárosának Budapestnek pedig szemefénye mindenesetre Margitsziget. Nagy- szerűsége évről-évre, mondhatni napról-napra tün- döklőbb, s messzeragyogó fénytüzének sugarai ma- holnap a világra lövellődnek szét s a világhírt fog- ják a sziget cégéül kitűzni. Minél varázsabb bájt kínál a jelen, minél biztosabb a még nagyobb jövőnek igérkezése, annál inkább helyén van, hogy a múltba is vissza pillant- sunk, megszellőztessük az ódon idők számos adatait, melyek mind nemzeti, mind történelmi tekintetben elég méltók arra, hogy velők közelebbről megismer- kedjünk s meggyőződjünk arról, hogy Margitsziget jelenlegi magas ' tulajdonosának, József cs. kir. fő- herceg ő fenségének hazafias akaratú és irányú figyelmét, kegyeletét, Margitsziget — már csak múltjára nézve is —- nem méltatlanul vonta magára. Ha oly kedvesen bámuljuk a sziget jelenét, — ha oly édesen édelgünk annak kifogyhatlan élvein, ne sajnáljuk a csekély fáradságot és időt, — lapoz- zuk át a következőket, kapcsoljuk egybe a jelennek nagyságát a múltak érdekességeivel, és egészítsük ki ekként a sziget máig terjedő történelmének ismetárát. . E mű még 1871-ben készült a következő kút- források, hiteles történészek műveinek felhasználá- 1 JLL

sával: £0)-cheologiai közi. 1861. II. és 1868. VIL k.— Sdcta 9$larissarum posoniensiwm, Rupp Jakab után. — Reel Mátyás. Kistoria zinár~SkucksThoffer Monasterologia. —

0üánielik; „A Premontreiek." Scelesia Warner. Rupp Jakab után. — ¿felér Cocl. dipl. — ¿felér Régi Geogr. — 3erra,ris; De ordine dominieanorum in Hung. — Kevenessy. K. I. Korneck. — Korvátl dlilály. • — Káufler Budapest. Jstvánfy Hist. Hung. — Jllyria Vetus. — Jásza,y Pál. Jesuitae Budenses. — Katona István. — Kéza. — Kaprvnay, Hung. dipl. — ifj. Ku- linyi ¿ferenc. $átafalussy Kornél, .,Nagyvárad-hegyfoki prépostság." 0luh JUHós. — 0rdinis Paulinorum - Annales. — Palaczky, Ueber Formenbücher. — Pod- Iraczky. Chron. Bud. — Podlraezky Béla kir. névt. jegyző. — Péterfy, Conc. Hung. — Pray; Sz. Margit élete. — 7iadványi) Margitsziget. Korner dloris; Margit- sziget régiségei. — ftupp Jakab Budapest. — Sclmid, Eppi agrienses. — Schönvizner Mon. veteris Budae. — Schönvizner után: Ammianus Marcellinus, Dio Cassius, Antoninus, Ptolomaeus, Panceroli, Peutinger, Vege- tius, Oodex Natitiarum imperii romani. — Schema- tismus Gleri Strigon. — Selematismus Ord. S. Franc, prov. Marianae. — Szalag Magy. tört. — Szerelmei dliklót Margitsziget. — fhaly Kálmán Árpád sirja. — fimon. — Jheiner; História Hung. sacrae. — Jhurócy. ' — Wagner Mntal Scepus. — I. k. Wietz. Mivel pedig a mű csak ez évben került sajtó alá, és időközben, 1872-ben Margitszigetről Törzs Kálmántól is jelent meg egy érdekes kötet, — hogy itt minél kimerítőbben kezelhessem a tárgyat, a most hivatkozott kötetnek is felhasználtam némely még nem birt és jó szolgálatot tett helyeit.

Szerző. Margitsziget történelmét azon legrégibb időtől fogva, melyből ide vonatkozólag részint biztos, ré- szint többékevésbé valószínű, de legalább némileges adataink vannak, 4 korra lehet beosztani. 1-ső kor a „Római kor", az első századtól az Y-ik század elejéig. 2-ik kor a: „Fejlődés, virágzás és enyészet kora", az V-ik század elejétől a 18-ik század utolsó tizedéig, 1790-ig. 3-ik kor: az „Újkor", 1790—1865-ig. 4-ikkor: a „Fénykor", 1865-től a jelen időig s adja Isten, hogy a végetlen jövőig terjedjen. ^

X. Római kor.

Ezen korból biztos adatunk, még nagyon kevés is, csak alig hogy van. — Amit e korból elmondhatunk, majdnem csupán vélelmezésekből áll, s hogy e vélelmezések is mintegy megállhassák helyöket, Ó-Budára kell átmennünk, mert csak onnan bírunk időkori lehozásokat vonni Margitszigetre, melynek ez időbeli múltja is oly érdekesnek mutatkozik, hogy azt jelen munkában mellőzni, hibás mulasztásul rovathat- nék fel. ... . ' • Virágzási állapotában a római birodalom határai legnagyobb részben a Fekete- és Közép tenger külszélei,, — Spanyol- és Franciaországnak az Atlanti tengerre eső partjai, — Nagy Brittannia,— északról Franciaországnak Germá- niával volt határos szólei és a Duna folyam voltak. Különösen a Duna nemcsak az alsó, más néven Vale- riana Pannoniát, de a felsőt is, tehát Magyarországból az egész dunántúli kerületet, mint szinte a római birodalomhoz tartozott részt, határolta el északról azon tartományoktól, melyek már nem Kómát uralták. " E szerint O-Buda mint dunántúli város, a rómaiak által birlaltatott és Aquincumnak, Acincumnak neveztetett általok. A Duna jobb partja a rómaikhoz tartozott Pannónia körül, de a bal parton, felülről kezdve: Vandalok, Marko- mannok, Quadok, Jazygok, Sármáták, Góthok és Dákok ural- kodtak, s addig, mig a római roppant hatalom védereje ezen barbár szomszédoktól távolabb, inkább a birodalom belseje felé pontosítatott; átkelvén e szomszédok a Dunán, mindun- talan háborgatták a rómaiakat. • Ezen örökös berontások ellen, a római császárok mind- járt kezdetben, mint -Tiberius és Claudius, leginkább s később Vespasian, Traján, Marck Aurél, Septimius Severus, a Duná- nak jobb partján, s a hol csak tehették, bal partján is több helyütt erősített városokat építettek s azokat elegendő fegyveres őrséggel rakták meg. · így keletkeztek: Salva-Esztergom, — Cirpimansio, Vácz körül, — Bregetium, O-Szőny helyén, — legfőkép pedig Aquincum, Ó-Buda helyén, — melyhez átellenben a balparton, a pesti oldalon is építettek a rómaiak egy erősséget, külvá- rat, mely a többi külvárhoz hasonlóan praetenturának neveztetett. ' Pest körül 1848-ban nagyobb sáncolások tétetvén, ezek ásatásakor e praetenturának alapfalai s egyéb romjai meg- találtattak, az ördög-árka torkolatánál, de szétromboltattak. Aquincum a római birodalom északi határainak legfon- tosabb, legnevezetesebb fővárosa volt. ' . •Mindjárt az első században a római Il-ik segódhadtest főtáborozási, tulajdonkép telephelyévé tétetett.. E hadtestet a rómaiak „Legio Il-a adjutrix, pia, fidelis" cimen nevezték.· Felhozzák itt némelyek azt, hogy ezen Legio Il-a adj. Augustus alatt (742. K. e. — 14. K. u.) Dalmathonban feküdt és Augustus után el is töröltetett több légióval együtt, — ez Pancerolinál (Dign. Imp. orient.) olvasható ugyan, és Dio Cassiusnak azon állítása, miszerint Augustus alatt 23 sőt 25 legio volt, később pedig csak 19 állott fenn, egy részben még igazolja is, — de szinte Panceroli mondja azt is, hogy. a Il-a Legia adj. Vespasian által újra felállítatott, és egyenesen Pannoniában, Aquincumban helyeztetett el. Az által, hogy e fő hadtest Aquincumban helyeztetett el, a város mindjárt az első században nagyon ki lett tün- tetve és fölemelve, — mert a rómaiak minden fő hadtestnek, légiónak székhelyén, tehát Aquincumban is tartottak külön- féle kézműves századokat, (Vegetius L. II. de re militari) — ácsokat, építészeket, szekerészeket, kovácsokat, festőket, gé- pészeket stb. Mucianus és Fabiánus római consulok, (201. körül) Cajus Julius Severust nevezvén ki az aquincumi katonai kéz- 7

művesek mesterévé, — Magister Fabrum — a most nevezett consulok tiszteletére C. Julius egy nagyszerű ugró kutat ké- szítetett hálából saját költségén. Schönvizner. 167. 191. ' Szoktak a rómaiak az ily fő hadtesti állomásokon nagy- szerű fürdőket is építeni, melyeknek" egy része scholae nevet viselvén, a katonai osztály fürdő helye volt. Az egész római birodalomban ritkaság gyanánt tekintettek az aquincumi fürdők, melyeknek máig is nagyszerű nyomai láttatnak mind Ó-Budán a város alatt, mind az O-budai hajógyárban a föld alatt. A II-ik században Aquincum már municipiummá téte- tett, — ami ismét nagy kitüntetés ós emeltetés volt; — mert municipium alatt a rómaiaknál oly város értetett, mely római hatalom alatt állott ugyan, de saját alkotmányát meg- tartotta, s bár lakói nem római eredetűek, hanem idegenek, — peregrinusok — voltak, mégis a rómaiak társaivá — so- ciusok — lettek, azaz római polgárjogot nyertek, még pedig különösen ezen pannóniai municipiumok, tehát Aquincum is szavazati joggal, mit azon tény is világosan tanúsít, hogy Septimius Severust császárrá leginkább a pannóniai légiók túlnyomó szavazattöbbsége választotta meg a Il-ik században 193-ban. A „Notitia dignitatum"-ban említtetik, hogy Aquincum nagyon népes, igen beépített és látogatott város volt, — többször említtetnek az Aquincumi katonák, mílites acincenses, — említetik a vért, vagyis pajzs-gyár, Scutaria acincensis, itt gyártattak több legio számára a vértek. Aquincumot a rómaiak Acincumnak is nevezték, — mi az ugyanazonosságra nézve legkisebb kételyt sem idézhet elő, mert Ptolomaeus földrajza és a Tabula Peutingeriana Aquin- cumnak, Ammianus Marcellinus ós a Notitia Imperii pedig Acincumnak nevezi, — az O-Budán kiásott emlékkövek a Legio. 11-a Adjutrixet Aquincumba helyezik, — a Notitia Imperii pedig ugyanezen legiot Acincumba a Duna partjára teszi, ami ugyanazon egy helyiség, — de Antoninus Itinerariuma is hol Aquincumnak, hol Acincumnak mondja. Némelyek szerint az Aquincum nevet azért adták volna 8 que — találtak itt, és a „cum quinque aquis" kifejezést rövidítve, Aquincumnak mondták. Az A*eineum nevet szinte saját latin uyelvökből vehet- ték ; — acinus, bogyót, szemet, szőlőszemet jelent Finalis szótár 13. I. — itt pedig nemcsak jelenleg, de már akkor is nevezetes szőlő- és bortermő hegyek voltak, .tehát Acin- cumnak nevezhették; van még egy harmadik vélemény is, t. i. találván itt a rómaiak nevezetes gyógyvizeket — aquas cálidas, — és jeles bort — vinum — a cum kötszócskával — aquae cum vino — Aquincummá rövidítették az elnevezést. A szőlő mivelést Domitian császár (81—96) betiltotta, beszün- tette ugyan, de Probus (276—282) ismét megengedte Magyar-, Francia- és Spanyolországoknak. (Miliőt, 3. köt. 311. 1.) A ITI-ik században valóságos colouiává tétetett Aquin- cum, s e volt a legmagasabb polc, melyre a rómaiak alatt emelkedhetett. Colonia a rómaiaknál oly várost, gyarmatosí- tott helyet jelentett, melybe magából a fő vagyis anyaváros- ból Kómából s ennek közel-vidékóből, eredetileg római nem- zetiségű, hírneves, érdemült, részben előkelő családok küldettek és költöztek állandó lakosokul, vagyis az ily módon népessé- gében szaporodott város, többé nem mint meghódított tarto- mány, hanem mint a római birodalomnak kiegészítő része, bekeblezett s minden polgári joggal egyenlően felruházott birodalom-résznek tekintetett, — és ilyen volt Aquincum. Aquincum a római birodalomnak legnevezetesebb északi coloniája volt — Schönvizner 231. 1. — Az itt talált em- lékkövekből (Dio Cassius) kitűnik, hogy Hadrianus (117—134) — Antonius Pius (138—161) ·— Aurelius (161—180) — Septimius Severus (193—211) — Alexander Severus (222—235) — ni-ik Gordianus (238—244) Philippus Junior (244—249) — de a Codex Notitiarum Imperii romani szerint még Ho- norius és Arkadius is (395—400—421) itt állomásoztak volna, — az utóbbi kettő valószínűleg csak ideiglenesen, a megnyert csaták után a bekövetkezett kiszorítatásig. , Schönvizner ugy vélekedik, hogy Aquincumban még pénzverde is lett volna a rómaiak alatt, mert állítása szerint azon római pénzeken, melyek Diocletian császár utódai által olvashatók: SMAQ — vagy ezétXTMAQ — és e betűk ily* jelentéssel bírnának: Signata Moneta AQuinci, Percussa Mo- neta AQuinci, magyarosítva : Ezen pénz Aquincumban veretett. Némelyek azt állítják ugyan, hogy ezen pénzek nem Aquincumban, hanem Aquilejában verettek, — ezen vélemény azonban semmi hitelt sem érdemel; — mert hamár nem Eomában, a kormány fő és anyavárosában, hanem egy — provinciális vidéki városban Aquilejában verettek volna, akkor csakis az a való, hogy Aquincumban készültek, — mivel Pannoniában voltak forgalomban, Pannoniában találtattak és ásattak ki ezen pénzek. — Aquileja a rómaiak Italiájában, az Adriai tenger mellett feküdt, hol később Aglár nevü halász íalucska, utóbb ismét Aquileja nevü város emelkedett. Schönvizner a „Notitia Dignitatum Imperii occidentis, edita ab erudito Panceroli" cimű műből a 232. lapon így szól: „Siquidem lego praefectum legionis Il-ae adjutrieis in supe-' riore Acinci parte, cohorti tertiae praefuisse, ibidemque auxilia vigilum, atque equitesdalmatasexeubasse," — magyarosítva: — „Olvasom ugyanis, hogy a Il-ik segéd-hadtest parancsnoka, a harmadik hadosztálya· vezére volt Acincum felső részében, hol az őrök segédcsapatai és a dalmát lovasság is feküdtek" — természetesen a most érintett harmadik osztályon kivül. Azaz: Aquincum lel volt osztva alsóra és felsőre, és egyik-egyik rész hogy mily nagy lehetett s hogy ezen felosztás mily nagy jelentékenységü volt, kitűnik az iménti idézetből eléggé. Ezen csak röviden és futólag felhozott néhány adatból is világosan kiderül, hogy Aquincum a római birodalomnak egyik legfőbb s legnagyobb horderejű pontja, mondhatjuk: támpontja volt északon. — Az alsó és felső részre lett nagy mérvű felosztása tanúsítja nagy kiterjedését, s mint már em- lítetett is, nagy népességét, — ide mint ily fő tekintélyű coloniába, a római nemzetnek nevesebb, érdemteljesebb, mű- velt, gazdag családjai nagy számmal küldettek és költöztek, — az itt állomásozott Il-ik segéd-hadtestnek számos főbb tisztjei itt laktak s mind vagyonosabb férfiak lehettek, — a város tekintélyes két részének bel-kprmányzatában alkalmazott hi- vatalnokok szinte csak/.tghWőseb'fe- férfiak voltak, — az itt 10 giuma számtalan jeles tagot számlálhatott,— a hajó-hadnak itt állomásozott lényeges főrészében is sok kitűnő egyéniség tartóz- kodott e helyen, — de láttuk fennebb, hogy mintegy 9 uralkodó is, összesen igen számos éveken át, állomásozottAquineumhan. Már most számba véve azt, hogy a római nép a mű- veltségnek mily magas fokán állt, — menuyi regényeséggel, költői szellemmel bírt, — a szépnek, nagynak, kellemesnek, művészeteknek mily lelkes barátja volt, — mennyire keres- ték a regényes ligeteket, — kertjeiket ligetekké varázsolták, azokban szebbnél szebb villákat, szobrokat állítottak, sőt hol- tuk- után is kertjeikben kívánván pihenni, azok árnyaiban emeltek mausoleumokat, temetkezési helyeket, sírboltokat és sír- emlékeket, — ezeket ugyanis tekintetbe véve, lehetien föltennünk Aquincum lakosairól, hogy vagyonosbjainak szemei meg ne akadtak volna, a szüntelen előttük díszelgett, lombos ligetes tenyószdús és elszigetelt magányával kínálkozott Margitszigeten. Okvetlenül felhasználták ezt kényelmükre minden tekintetben azok, kiknek birtokába akár egészben, akár egy-egy , részletben juthatott. De nem csupán az ódelgés, gyönyörködés, egyéb ok is vonzotta és szegzette ide a rómaiakat. — Itteni szórakozásuk csak vélemezhető, a másik ok azonban tagadhatlanul foglal- kodtatta e szigeten a rómaiakat. — És ez azon adat, mely- ből indulva, biztosan állithatjuk, hogy Margitsziget a rómaiak idejében is, még pedig jelentékenyen szerepelt. Ugyanis: minden ide vonatkozó történész egyetértve állítja azt, hogy Margitsziget északi csúcsán, egy római praetentura állott, melynek igenis erős alapfalaiból még most js lehetne némi maradványokat találni. — Ezen praetentura, kül- véd-vár, az aquincumi nagy és fő erősségnek egyik kie- gészítő része volt és leginkább a balpartról átáttörő barbárok ellen volt felállítva. Vannak oly véleményen is, hogy aDunakét partján itt Aquin- cumnál állott várakat egy állandó kőhíd, vagy legalább kőlá- bakon nyugodott fahid kötötte volna össze, s ezen hídnak egyik oszlopa a 'margitszigeti imént említett praetentura lett volna. Hogy ezen állandó híd létezhetett, nagyon látszik iga- ördög-árki praetenturát többen csakugyan ezen kérdéses ál- landó híd balparti fejének, szóval hídfőnek nevezik, — a a másik sokkal erősebb érv az, hogy ez előtt 2 ével, az 1873-ki nyáron, midőn a Duna medrét a Margitsziget és Újpest kö- zött, a gőzgépü merőhajókkal tisztogatták, szabályozták, — a Margitsziget északi csúcsától, hol a praetentura állott, a Dunán át egyenes irányban Újpestnek, több helyen szaggat- tak föl a Duna fenekén még jelenleg is fekvő kő alap-épüle- tekből darabokat, faragott köveket, melyek feliratokkal is el voltak látva. — A feliratok olvashatlanok voltak már, de hogy római műből valók voltak, elvitázhatlan ; -— mert bár miként kutassunk is az ódon idők történelmében, — e helyen más nemzet nem épitett a Duna áramában, kivált közepén a folyamnak soha, tán képes sem lett volna erre. — Hogy pedig a rómaiak értették a viz alatti építést, ép Aquincumban is bemutatták, s ily műveiknek maradványai, máig is fennálló tanukként bizonyítanak mellettök. — Sorban szemlélhetjük az Ó-Budáról — Aquincumból — Békás-Megyerre vezető fő út mellett a régi aquincumi vízvezetéknek — aqüaeductus- nak — majdnem szétzuzhatlan kőlábait, melyek déli ós északi oldalaikon most is mutatják, a rajtok nyugodott ívezetek tö- veit, — és a melyekről bizonyos, hogy vizben, az Aquin- cumtól Bókás-Megyerig terjedt nagy tónak hosszában s közepén állottak végig. — Hogy e helyen Békás-Megyerig tó volt, Megyernek ezen ,Békás' előneve is nyíltan mutatja, — de tüzetesen bizonyítja Marsiglius, midőn az aquincumi erőssé- gekről (oper. Danub. T. II. Tab. II.) igy ir: — „A Duna túlpartján nem messze Uj-Budától, Ó-Buda két római erős- ségről, egy vízvezetékről nevezetes. — Az erősségek egyike az északi, kisebb és a tó mellett fekszik. — A víz- vezeték pedig a hegyek lábától kezdve és a t ó n á t- menve,' nem messze az ároktól végződik," • Az állandó híd ellen többen hozzák föl, szerintök egészen döntőleg azt, hogy Ammianus Marcellinus szerint, Valentinianus 375-ben a Quadok ellen harcolván, Aquincumnál gyorsan hidat ütött át a Dunán hadi hajóiból és úgy vezette át seregét a Quadok' ellen; miért lett volna ekkor szükség a hajóhidra, ha állandó hid kötötte volna össze a két parti erősségeket? E kérdés mint okozat, nagyon természetes, de az ok nem egészen cáfolja meg az állandó volt hídnak létezését; mert az állandó hidat a Duna zajlásai, jógtorlaszai, s egyéb elemi viszontagságok, vagy egyik oszlopának közbenjöhetett sülyedóse, vagy éppen a Quadoknak támadásai, rombolásai is használhatlanná tehették és a hajóhíd kerülhetlenül szüksé- gessé válhatott, annyival is inkább, mivel a római birodalomnak e részeni határai, 375. körül már többrendü ostromok által ziláltatván, tépetvén, a rómaiaknak egyátalán nem ma- rádhatott sem idejök, sem kedvök arra, hogy e romladozott állandó hidat igenis nagy és hosszadalmas munkával járó javítások által ismét s mihamarább haszonvehetővé tehették volna. ' Egyébiránt az, hogy volt-e itt állandó híd, vagy nem ? -Margitszigetnek ez időbeli múltját csak annyiból érdekelhetné, hogy ha csakugyan létezett az állandó híd, ugy Margitsziget mind a két parttál s azok lakosaival folytonos összeköttetés- ben, közlekedésben lévén, annyival is fontosabb állást foglalt el, annyival is tekintélyesebb és hadászatilag is nyomatéko- sabb erősség volt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy északi csúcsán je- lentékeny római külvára volt, melyet erős őrség védett és a mely magát Aquincumot is védte. Hogy az Aquincumban állomásozott hadi hajó-osztály is legnagyobb részben itt a szigeti vár körül volt elhelyezve, nagyon valószínű. És igy kétségen kivül áll, hogy Margitszigetnek a római korban is számos és nevezetes lakossága volt. . · Ezen lakosság halandó lévén, halottjai időről-időre voltak. A hullákat, még ha létezett is az állandó hid, inkább csak e szigeten temették el, mint innen távolra az óbudai, aquincumi temetőbe szállították volna. . A Duna e közép részének bal partja mellékén lakott quádok és jázygok-, miként már mondatott, többször, különö- sen a Duna befagyásakor áttörtek a római határokon, s mivel az e sziget északi csúcsán állott praetentura, védvár volt ellenök, e körül bizonyosan történhettek kisebb-nagyobb csa- tározások, mélyek alkalmával mindkét rész hagyhatott a csatatéren holtakat, és az ily elesetteket is miért hordták volna tovább, miután a sziget száraza kéznél volt s könyeb- ben eltemethették itt azokat. · A Margitsziget ha nem is egészben, de a praetenturá- hoz esett felső, északi része okvetlenül állami közbirtok volt, melyre az itt állomásozott őrségnek sok tekintetben volt szüksége; a hadi hajó-osztálynak is egy része valószínűleg a sziget partjai s a praetentura körül lévén elhelyezve, római szokás szerint ennek is kellett egy száraz terület — fundus classicus. — Az aquincumi classicus földön az aquincumi nagy temető volt·, ehhez hasonlólag a szigeten is. itt lehetett a temető. ' Az ily ligetes, berkes köztelkeket — lucus — isteneik- nek szokták a rómaiak szentelni, és fő, kisebb vagy féliste- neik, mint: Yenus, Neptun, Latona, az erdei istenek: Pán, Silvanus, Silenus, — ugy Ferania, Flóra, Pomona tiszteletére, de hőseik dicsőítésére is szobrokat, templomokat s ezek közelé- ben nagy férfiaik emlékére mausoleumokat, síremlékeket szoktak építeni,— az ilyes helyeken szokták az istenek ünnepein vallásos vagy egyéb szertartásos játékaikat tartani s e célra is szükségeltettek némi építkezések. - Effélékre látszanak világosan mutatni és utalni azon római sírkövek, melyeket 1838-ban, az ismert nagy árvíz után találtak e szigeten, midőn az árviz által eltorzított sziget szabályozása alkalmával Mária templomának falaira akadtak. Az „Archeológiai közlemények" Il-ik kötetében ifjú Kubinyi Ferenc az egyik sírkőről mondja, hogy valószínűleg Mária templomának építésekor szándékosan töretett ketté, és feliratát befelé, lefelé fordítva, mint építési anyag rakatott Mária egyházának falaiba. Midőn rátaláltak, a ketté tört sírkőnek darabjai össze- állítattak s ezen középen hiányos felíratott tüntették : • D . . . M •TVTOR . . . GEM ELLJAN . . VON DAM . O.FABR LEGIIA . . ETTORJ AEGE . . NEVMA TRJEJV . . AURÉL SEREN . . ONJET TORJA . MELLJNA FJLHERE . VJUJFEC - ERöF-AN. · Nagysága e kőnek: 4 láb magas, 3 láb széles.

A másik kő kisebb és ily felirata van: OITI MBEXPED SURIAT. REV RSUS. V.S.L.A.

Radványi „Margitsziget" cimü munkájában a 93. lapon egy harmadik még kisebb sirkövet hoz fel következő felirattal :

. I. O.M. AB EXPED: ASSV RIAE REVER SVS FIL: V. S. L.

E feliratot Paur Iván ekkép fejtette meg : * „Jovi Optimo Maximo. Ab expeditione Assyriae Reversus filius Votum Solvit Lubens."

Kubinyi Ferenc s mások szerént is szokásuk volt az ó keresztényeknek oda építeni templomaikat, hol a pogányok szokták előbbi időkben tartani vallásos szertartásaikat, és az azon helyeken talált bárminemű tárgyakat, mint a sírköveket, emlékköveket, ha építési anyagul használtathattak, egyházaik falaiba rakták s ha felirattal vagy bármi más jelvónynyel voltak ellátva, ezen feliratok s jelvények befelé és lefelé forditattak, jeléül annak, hogy a pogány valláson győzelmes- kedett a keresztény hit. E három sirkő nyomán az e. szigetről irt történészeink nagyobb része megegyezik abban, hogy itt római temetőnek kellett létezni. Mások pedig ennek cáfolására felhozzák, hogy e szigetre minden építkezési anyagot másunnan kellett hordani, s Iegközelébb találták fel azt az ó-budai ?)unapartokon, hol a római nagyszerű épületek maradványaiból nagy halmokban hevertek a római kövek, s azok közé ezen három sirkő is bekeveredve, átszállítatott, és Mária templomának falaiba rakatott, — római temető azonban Margitszigeten nem létez- hetett, mert az aquincumi temető az ó-budai classicus földön volt. Ezen cáfolatnak ellenében felhozhatók a következők: Aquincum, miként már említetett, oly nagy kiterjedéssel birt, hogy jelentékeny két nagy részre, alsó és felső Aquin- cumra osztatott, — tehát nemcsak az ó-budai classicus föl- dön lehetett temetője, hol valószínűleg csak felső Aquincum temetkezett, de kellett alsó Aquincum számára is nagyobb temet- kezési hely. — Azok, kik állítják, hogy Margitszigetnek e kérdéses helyén római temető létezett, maguk sem ugy értik, mintha egész Aquincum itt temetkezett volna, hanem csak ugy vélik értelmezendőnek, hogy csupán az e szigeti praeten- turának őrsége, tán egy vagy több itt birt elülkelő római család és környezete, szóval a sziget lakossága temetkezett itt. És, ha e sírkövek az aquincumi nagy temetőből valók, mikép keveredtek a Duna partjára ? — de ha a Duna part- jára keveredhettek is, mikép heverhettek ott felhasználatlanéi több század múlva is, 1245. s 1250-ig, midőn t. i. Mária egyháza épült e szigeten ? Tudjuk jól, hogy szent István király O-Budán szent Pé- ter és Pál apostolok tiszteletére nagyszerű templomot építe- tett, — épült itt egy tekintélyes káptalan, melynek laka egész egy jól megerősített vár leve, — de épült itt egy más vár is, — épült Ó-Budán több rendű szerzetes és apáca kolostor, mindannyi fényes egyházzal ellátva, — épültek alsó és felső hév-vízi fürdők, parochialis templomok, — a zárdákban több helyütt hiteles helyek, — Árpád sírjánál a Fehér egyház s e mellett szerzetesek lakásai, — tudjuk, hogy Uj-Buda, a mostani Buda is legnagyobb részben Aquin- cum maradványaiból épült, — s tudjuk, hogy IV-ik Béla visszajővén futásából, 1242. után rögtőn a budai vár építé- séhez s megerősítéséhez fogott, a hegyet védfalakkal kö- rül vette s a vár alatt, de fenn is a János vitézeknek kolostort és kórodat épített, — Margitszigeten is a premontreiek nagy monostora és egyháza még Il-ik Béla alatt épült, — ugyan Margitszigeten IV-ik Bélának és az esztergomi ér- seknek vára több évvel épült előbb, mint ugyanitt Mária temploma. E tömérdek építkezés mind egészen Ó-Buda körül ós mel- . lett, részben Ó-Budán és mind 1245. előtt történvén, az aquincumi romok maradványait, a mennyi csak volt, igénybe vette. Kérdés tehát, pedig nagy, hogy ennyi s ily nagy épít- kezések után is, a három sirkő mikép heverhetett volna nagy római kőhalmok között felhasználatlanul a Duna partján annyi századon keresztül ? — és kérdés, hogy a római romok adhattak volna-e annyi ujabb épületre elég anyagot, holott tudjuk, hogy azoknak tetemes része máig is a föld alatt fekszik, mint például az ó-budai utcák alatt és az ó-budai hajógyár alatt is a római fürdők maradványai ? Ha megnézzük az 1131—1141 körül, tehát a Mária templománál mintegy 100 évvel előbb épült premontrei mo-' nostor egyházának fennálló romjait a Margitszigeten, — falaiban római sirkövet, vagy egyéb római emlékkövet nem találunk, — anyaga mind egyszerűen a kővágókból szállított közönséges épület kőből, itt-ott téglából, vagy egyenesen ezen egyház stylje szerint faragott saját kövekből áll, — pedig, ha a Duna partján hevertek volna halmokban a ró- mai kövek, bizonyosan előbb hordták volna azokat ezen egy- ház falaiba, mint 100 évvel később a mária templomáéba. Legvalószínűbb tehát, hogy a három sirkő itt a Mar- ' gitszigeten és azon helyen találtatott, hol Mária egyháza épült, és hogy e helyen nem ugyan egész Aquincum, hanem a sziget lakosainak számára római temető létezett, hol te- metkezni kívántak azon vagyonosabb családok is, melyek e 17

szigeten nyaralgattak villáikban, — s itt temettettek e! mind azon római vezérek, főbb hadi tisztek is, kik részint az e szigeti külvárban állomásoztak, részint Aquincumból siettek segítségre-: s az ezen vár körüli csatákban eleshettek, s em- _ lékökre e ' temetkezési belyökön sírkövek is emeltettek. Ugyan ezt látszik igazolni az is, hogy az „Archeológiai közi." II. köt. 20. lapja szerint, midőn a Mária templom körül 1838-ban a szabályozási ásatások történtek, a templom

kövezete' alatt V/2 lábnyira több százra menő csontvázat találták; ezek nem külön sírokban, hanem koporsó nélkül szo- rosan egymás mellé valának fektetve s több csontváznak tagjai megcsonkítva, koponyája pedig összevagdalva volt. A leírás folytán tagadha'tlanná válik az, hogy e csont- vázak a' csatákban elesettek hulláiból maradtak. E csontvázak Mária templomának építése után nem

kerülhettek ide, mert miután a templom alapzatánál V/2 • lábbal mélyebben találtattak, ha az építés után kerültek volna ide; annyi száz hullának egymás melletti elhelyez- hetése miatt, az egész egyházat föl kellett volna alapjá- ban forgatni. — 1250-után semmiféle oly eseményt sem mutat történelmünk,· mely szerint valamely csatában itt Margitszi- geten több száz harcos vérzett volna el, és a hullák e templom alá temettettek volna, máshonnan pedig ,csak nem hordták ide a királyok és urak szigetére — Insula Domino- rum — a bullákat. De 1250-től vagyis Mária templomának építésétől egész a rómaiakig mehetünk vissza, és nem találunk a tör- ténelemben biztos adatot, mely megjelölhetné a kort, a csatát, melyből ezen több száz elesett csatár akár itt a helyszínén, akár a partokon vérzett volna el és hozatott volna ide elta- karítatás végett. . Csupán a rómaiaknak azon már emiitett csatározásai, melyeket az áttörő Quadokkal és Jazygokkal voltak kényte- lenek a margitszigeti praetentura körül akár hajókon, akár a Duna jegén, többszörösen megvívni, szolgáltathatták ezen ' csontvázaknak leporhadt hulláit ide, "hol, midőn Mária temploma épült, tán rájok sem akadtak, mivel a csontvázak 1838-ban a templom- alapzatánál még lábnyival mélyeb- 2 10 ben találtattak, vagy elég találólag, pogányok csontjainak tartották azokat, és diadalul a keresztény templomot fölibök építették. Az, hogy 1838-ban az érintett ásatások alkalmával e helyen keresztény sirok és csontvázak is találtattak, a fennebbi vélelmezést nem cáfolja, mert tudjuk és a sziget virág- zási korában látni fogjuk, hogy Mária temploma alatt nemcsak apáca sírbolt, de a királynéknak is volt temetkezési helyök, és volt a templom körül is temető, — de mindezek más részen, mint a hol a több 100 csontváz megtaláltatott. Elmondhatjuk ezek után bátran, hogy Margitsziget a rómaiak alatt sem volt néma magány, elhagyatott berek, hanem volt római kül erőditéke, praetenturája, voltak hadi- gyakorlat-térei, volt római temetője, tán kisebbszerü mauso- Ieumja, tán pogány templomai s fényesnél fényesebb villái is. Elmondhatjuk, hogy megvolt Margitszigetnek planetarius élete a rómaiak alatt is a szerint, hogy a római birodalom rendszerében Róma volt a nap, Aquincum a Neptun s ezen Neptunnak első mellék-bolygója, holdja a Margitsziget vala. Letűnvén a rómaiak napfénye, Margitsziget is mint járulmány, egy időre elhomályosodott. Ezzel bezárhatjuk a római kort. II. A fejlődés, virágzás és enyészet kora.

Midőn a hunnok, őseink Kr. u. 373-ban első izben jöttek Pannoniába s K. u. 401-ben Pannoniát már békével bírhatták. Attilát királynak választották, Attila királyi székét Sicam-' briába — mostani O-Buda — tette, s innen ment további világgyőző hadjárataira, melyekből Kr. u. 439-ben visszajővén, Sieambriában öt évig pihent s innen ment utolsó hadjáratára is, melyből ismét visszajővén, ismét csak Sicambriába tért. Királyi székhelye tehát itt Margitsziget mellett volt. (Bonfin 1744. 40. és 577—578. 1. Oláh Miklós esztg. érsek de Attila Bécs 1763. 106. lap. Haugen János Chroniconában I-ső könyv 1—3-ik fejezet.) Midőn a magyarok harmadízben is bejöttek Almos vezérlete alatt 888-ban Pannoniába és Árpád fővezér alatt 899-ben, Jászay szerint 903-ban október elején Csepel szige- téből kijöttek s Békás-Megyer körül a Dunán átkeltek, Ó-Budán, Etele városában mulattak 20 napon át, — nagyon megtetszett nekik a hely, s midőn a felsőbb részekeni hódítá- saikat is végezték, ismét Etele városába tértek vissza, hol a vezérné több hölgygyei — azon · időközben — mulatott. Ár- pád 907-ben meghalálozván, Etele városa mellett temettetett el; valószínűleg itt is halt meg s itt is lakott. (Szalay magy. tört. I. könyv. 17. lap. Jászay m. nemz. napjai 211. 213. 215. 217. 1. Podráczky József, Béla kir. névt. jegyz. értel- mezése 329 és 332. 1. Katona József I. köt. 53. 1. Horváth Mihály 1860 I. köt. 44. lap). Szt. István kir. 1022-ben, midőn az országot szemlélni indult, nejével Gizelával és Imre fiával, egész családjával Ó-Budára, Etele városába jött egy időre lakni, midőn t. i. a 20 legyőzött Keán bolgár vezér javaiból O-Budán a sz. Péter és Pálról címzett egyházat és monostort építetni kezdte, itt tartotta királyi székhelyét, mely utóbb is egy ideig szék- helyül szolgált régibb királyainknak, de csak ideiglenesen oly alkalmakkor, midőn valami nagy aggságaik voltak elin- tézendők. (Jászai 269. lap. Kat. lstv. III. köt. 284 és követ- kező lapok. Podhrátzky Józs. Ohronicon budense 1838. 68. 1.) Könnyű ezekből lehozni, hogy miután Sicambriában, másként a rómaiak után Aquincumban, nagyszerű paloták, nagyobb s erősebb vár,„több, némelyek szerint öt, de Schön- vizner szerint bizonyosan két váracs, fürdők és számos nagy köz- és magán épületek voltak, s miután mindezek tekinte- téből Attila, Árpád s ezek példáját kegyeletből követve sz. István is családostul laktak itt, — szinte kegyeletből, de a hely kedvező fekvésénél fogva is, utódjaik, régiebb királyaink is többszörösén időzhettek itt. És részint udvaraiknak gyorsabb, néha rögtönzött elláthatására, de némelykor kisebb vadásza- taikra is a tőszomszédságban fekvő — mai nevezettel Mar- gitszigetet vadaskertjöknek használták. — Ezen célnak nagyon is megfelelő helyiség volt; mert körüliévén a Duna által fogva, belőle a tenyésztett vadak nem tévelyeghettek szét, kivéve, ha befagyott a Duna; de ilyenkor is, bővelkedvén akkori időkben a sziget ligetekkel, s mivel gondosan és bőven eláttattak benne a vadak élelmezéssel s valószínűleg téli födött helyekre is húzhatták magukat benne, örömest meg- maradtak a sziget területén. · Mint Podhráczky József Ohronicon budense (203. 1. 2.) mondja: „Antiquioribus temporibus a regum vivariis (vadaskert) Insula leporum apellabatur", magyarosítva: „Haj- dani időkben a királyoknak — (tehát nem egy, — hanem több királynak ezen szigetben tartott) vadaskertjéről neveztetett Nyulak Szigetének. Mikor kezdetett Nyulak Szigetének neveztetni, alig· lehetne : bármely régiebb adatból is meghatározni. Nyoma sehol sem mutatkozik. — Annyi bizonyos, hogy — bár itt ott a hivatalos okmányokban Insula Budensis — Budai Szi- getnek is neveztetik, valóságos neve 1254-ig — meghatároz- hatlan időtől fogva mindig Nyulak Szigete volt. 21

Árpád, midőn Etelvárából seregével 899. év körül elin- dulva, a sóskúti és pannonhalmi táborozásai, a Rába és Rábcza körüli foglalásai, egész a Karantán — morva határszélekig tett győzelmes száguldozásai után visszatért a Duna mellett egy erdőhöz, ott — az akkor még sokkal messzebb terjedő Vértes erdőnek egy részében, — a seregeket haza boesátván, — nemeseivel együtt tíz napig vadászott, — a vadászat végez- tével Etele városába jött vissza, hol a vezérné mulatott több hölgyekkel. (Jászay m. nemz. napjai 215. lap.) • Ekkor Árpád nagy munkából, megtörő útból, csaták- ból, — tehát mindenesetre kifáradva tért vissza, ·— még pedig övéihez, •— szeretett nejéhez, ki iránt — mint tettei- ből kitűnik, nagy figyelemmel viseltetett és ki e tájban fiat szült — Zoltánt. — tehát várandó volt. . És még is, mindezen hazasiettető nyomós körülményeknek is dacára, ahelye.tt, .hogy egyenesen haza ügyokvett volna, haza bocsátván sergeit, útközben is az emiitett erdőkben tiz napig vadászott nemeseinek társaságában. Ebből .— ismerve Árpádnak igenis szilárd jellemét, férfias lovagias szellemét, nagy s nemes lelkét, koránsem sem szabad következtetnünk azt, mintha ő tán könnyebben vette volna magas családját, hanem csak azt, hogy szen- vedélyes vadász volt, s ez ellenállhatlan szenvedé- lyének kedves gyümölcsével, az elejtett vadakkal törekedett· az aggodalmakban hagyott s hosszasabb ideig nem látott nőt, családja iránti nagyonis gyöngéd vonzalmaiból meglepni.. . 0 az emiitett év október havában hagyta el Csepel szi- getét s ugyanazon hóban vonult be győzelmesen Etele váro- sába, (Katona István I. köt. 53. 1. és Jászay Pál magy. nemz. napj. 211. 1.) — honnan csak a következett tavaszszal indult ki a pannonhalmi hadjáratra (Kat. Istv. ugyanott). Tehát az egész telet Etele városában töltötte. S ebben történészeink egyet látszanak érteni. Bár rögtönözött is Árpád, Csepel szi- getében erődöt s palotát, de azon néhány hó alatt alig hihető, hogy a szigetet kellőleg megerősíthette volna. S miután Etelo várában már a rómaiaktól roppant erődítési épületek maradtak s azokat Attila kijavítatta, erősbitette, Jászay Pál igen talá- lólag látszik állitani a 215-ik lapon azt, hogy visszajővén 22

Árpád a pannonhalmi hadjáratból: Etele városába tért, hol a vezérné, vagy is neje — több bölgygyel mulatott. Etele városa oly közel van Csepel Szigetéhez, hogy Árpád, nejét egy egész télen át alig hagyta volna magától Csepelben távol. Bevonulván Árpád valamennyi katonáival, tehát összes hadseregével Etele városába, ott a nagy örömből, hogy az ős bunn királynak Attilának várát, palotáját, vagyis székhelyét visszafoglalhatta, 20 napon át nagyszerű örömünnepet ült „Etele" Attila palotájában. „Szívélyes énekek, citera és síp tette mulat- ságossá a vendégséget s a trufások negédeskedései. Minden ételek és italok aranyedényekben hordattak a vezér s neme- sei eleibe, a felszolgáló parasztoknak pedig ezüstben, mert isten az ő kezökbe adta mások vagyonát, — fényesen és dúsan éltek a hozzájuk jövő vendégekkel együtt. — Árpád Etele városában 20 napig maradt; vitézei lóháton, vérttel, paizszsal ellátva, nagy fegyverjátékot tartottak; az ifjak pedig pogányosan nyillövésben gyakorolták magukat; miért Árpád igen felvidult, s különböző ajándékokat osztott részint arany- ban, részint ezüstben, részint fekvő jószágokban." Jászay 213—214. Ha bár,— mint némely történészünk állítja, — Cse- pelben hagyták is nejeiket ekkor eleink, de — hogy egy ily nagyszerű nemzeti ünnepélyre, legalább a vezérné s a főbb hölgyek meg ne hivattak s utánuk ne jöttek volna, szinte hihetetlen; — annyival is inkább, mivel a távolság Buda és Csepel közt nagyon csekély, s mivel — mint Horváth Mi- hály 1-ső köt. 44. lapon mondja: „Számos nemes jövevé- nyek is jelentek meg Árpád előtt, kiket győzelmeinek s ven- dégszeretetének hire hozott a dicső fejedelemhez. Ezek mind- nyájan szintén nagy birtokokkal ajándékoztattak meg s tag- jaivá esküdtek fel a magyar nemzetnek. Nagyon valószínű tehát, hogy a vezérné s vele a Já- szainál emiitett több hölgy, ba nem is együtt a hadsereggel, de megjöttek utánuk az· ünnepélyre s abban, annak örömei- ben részt vettek. , A húsz napig tartott örömünnep utáni napon kiindul- ván Árpád összes seregével O-Budáról, először is Százhalom- nál a Duna mellett állanodott mee· s ütött tábort, hol az 23

egész sereg három részre osztatott. Egyik rósz Ede és Vojta vezérlete alatt Baranyavár felé, a másik pedig Öcsök, Sza- bolcs atyja és Őse alatt Veszprém felé küldetett. (Horváth M. I. k. 44. lap). Ez még mind az emiitett október hóban történt. ' · Az elküldetett két rész, időközbeni hódításaik tüntetésére sok kincset, ajándékot és kezeseket küldött Árpádnak Budára, (Ó-Budára) .hol ő az egész telet békében töltötte. (Kat. Istv. II. köt. 44. lap). Tavaszszal pedig maga is Árpád, a körülte tartott harmadik seregrészszel megindult Ó-Budáról a pannonhalmi s egyéb foglalásaira a Vértesek mentében és első táborát Sóskutnál ütötte fel. (Kat. Istv. II. k. 44. 1.) Ezek szerint Csepelből az összes fegyveres hadsereg eltávozott, s annak egyharmad részével Árpád október hótól a következett tavaszig Sicambriában, Ó-Budán, békében, biz- tosítva fegyveres hadteste által töltötte a telet, neje pedig, a vezérné a többi főbb hölgygyei s legfölebb gyenge udvari személyzetével Csepelben maradt volna, hol a tél folyama alatt a Duna is befagyandhatván, a meghódított ugyan, de könnyen fellázandhatott boszús nép dühének, megtámadásai- nak és boszújának lett volna kitéve, nemcsak, de még a dunai áradalmak veszélyei is fenyegethették volna, ha csakugyan Csepelben hagyattak volna a nők. Ez Árpádtól a nemzet hölgyei és ifjabb sarjadéka iránt nemcsak könnyelmű hidegség, de föl sem tehető figyelmet- lenség lett volna. Annyival is inkább, mivel Sicambria, Etele városa oly nagyszerű volt, hogy midőn Árpád bevonult, bá- mulva szemlélgették a nagy kőépületeket, az akkor még épségben megmaradt királyi palotáknak csodás alkotását, minden napon vendégeskedtek (t. i. a 20 napi örömünnepen) Etele palotájában (királyi palotájában) egymás mellett ülvén. (B. kir. nóvt. jegyz. 46. fej. — Jászay Pál m. nemz. napj. 213. lap. — Horváth M. I. k. 44. 1.) Mikép történhetett volna meg, hogy Árpád az ő világ- hírű 'ősének Attilának királyi palotájában töltötte volna a telet kényelmes békében; nejét pedig a várandót, Csepelben s az ott hevenyészett épületekben hagyta volna — magától env mértföldnyi távolságban egész télen át védtelenül?! 24

Legvalószínűbb tehát, hogy a vezérnével együtt telelt, vagyis lakott féléven túl Etele városában, s innen tavaszkor Pannónia felé indulván, .bizonyosabb, hogy nejét Attilának roppant hirü s fény ti, erődökkel védett biztosított királyi vá- rában hagyta Árpád, semhogy Csepelbe küldte volna vissza ; és legbiztosabban fogadhatjuk el Jászay Pálnak már hivatkozott azon tételét, mely szerint visszajővén Árpád a pannonhalmi hadjáratból, „Etele" városába tért nejéhez, ki a többi hölgygyei ott mulatott. (M. nemz napj. 215. 1.) Vagyis : Árpád és családja, miután Etele városát, hol világhírű őse Attila királyi székhelyét tartotta, — visszafoglalhatta, — Csepelszigetét, mely már csak azon okból sem lehetett előtte nagyfontosságú és felettébb kedves, mivel Sepel lovászmesteréről engedte azt elneveztetni,.— könnyedén odahagyta, s miután Etele városa mellett temettetett el, nagyon hihető, hogy ott is halt meg, és ott is tartotta fejedelmi szókhelyét. Ha nem ő maga engedte is meg, s nem is életében neveztetett a sziget „Csepel"-nek, hanem annak nevezte azt az egyidejű — vagy utókor, — mégis, miután történészeink átalánosan állítják, hogy „Csepelsziget" Árpád lovászmeste- réről Sepelről neveztetett Csepelnek, s miután biztosan tudjuk, hogy mind régibb, mind későbbi elődeink, különösen a helységeket, földeket, vidékeket a bennök lakó vagy lakozott főbb' egyéniségekről szokták elnevezni, több a valószínűség- nél, hogy Csepelszigetét Árpád odahagyta ós fejedelmi szék- helyét Etele varosába tette át; Csepel szigetében pedig a kun főlovászmester Sepel maradt lakni, mint a fejedelem ott legeltetett lovainak főgondnoka, „kinek ott mulatásától, vagyis ottani lakásától a sziget Csepelszigetének neveztetett." (Jászay Pál m. nemz. napj. 211.) S ekként Árpád — a mondottak szerint szenvedélyes vadász, igen könnyen jöhetett ama gondolatra, hogy az Etele városának keze-igéjében fekvő — mai néven Margitszigetben, mint fejedelmi székhelyének tőszomszédságában vadaskertet állítasson, s igy könnyen megtörténhetett, hogy a „Nyulak szigete" nevezet, ha. nem az ugyanitt székelt Attila idejéből, vagy még élőbbről, úgy Árpád korából származhatott. 25

Árpád példáját követték a vezérfejedelmek s az egyideig ugyanitt székelt szt. István példáját a hozzá közelébb élt királyok, kik. sürgősebb és fontosabb dolgaik elintézéseire ideiglenes lakásukat — sédem diversoriam — itt szokták tartani. —Katona Istv. III. k. 284. és,következő lapok. .. S igy a sziget folytonosan , királyi vadaskert maradván, mint Podbráczky Chron. bud. 203. lapon mondja: „A hajdani időkben a királyoknak, vadaskertje lévén, „Nyulak szi- getéinek neveztetett. — Beél Mátyás „Notitia Hung. novae III. 12—15. 1, mondja: „Nyulak szigete" nevét a vadas- kerttől vette; melyet; itt az őskirályok .állítottak a nyulak tenyésztésére." . . ',' , Minthogy ezen sziget vadaskert volt, benne természe- tesen vadak tenyésztettek és tartattak. Ez okból kerülhetle- nül szükséges volt, hogy a.vadakra felügyelők ós számukra gondviselők is legyenek a szigeten folytonosan. Ezen gondvi- selők számára lakások kellettek s igy kezdett a sziget ujolag épülni.. · · . Mivel királyaink ide mint vadas kertjökbe — ha csak idejök engedé — tán gyakrabban is átrándultak vadászgatni s.a hely kedvessége,.elzárt magánya miatt múlatgatni, nya- ralgatni is, természetes, hogy saját kényelmökre is emeltek a szigetben vadászlakokat, nyaralókat is; és itt töltvén néha- néha tán huzamosb .időket, mivel ·— mint történelmünkből tudjuk — régiebb királyaink a püspökök és érsekek társasá- gában s ezeknek tanácsával szoktak élni, különösen az esztergomi érsekek szoktak oldalaik mellett hivataloskodni, mintegy önkényt folyt azon következet, hogy a szigeti királyi vadászlak vagy nyaraló környékén, magában a szigetben az esztergomi, érsekek is építettek maguknak nyári palotát, mely királyi és érseki, nyaralók biztosítás végett váracsokká ala- kitattak utóbb át. Ezen királyi és érseki nyaralók és váracsok történelmünknek alább felhozandó kétségtelen okmányaiból tűnnek ki, ós későbbi időkben fényes, nagyszerű palotákká nőtték ki magukat. . Lássuk. elsőbben a királyi lakot, váracsot. 26

IV. Béla király 1252-ben leányát Margitot a veszprémi domonkos-apácák zárdájából a Nyulak-szigetére hozta azon uj és nagyszerű hírneves zárdába, melyet ezen király saját költségén ritka ós meglepő alakban állítatott. (Ferraris 228—230 1.) . E zárdáról IV. Béla királynak 1255-ben kiadott oklevele igy szól: „insedit non sine instinctu, ut credimus, divino regio cordi nostro, ut prope Castrum ipsum in Insula Danubii (Insula Leporum) religioni satis congrua, Monasterium ad honorem gloriosae Genitri- cis Dei et Virginis Mariae, inquo deo devotae Vir- gines Regi Regum Virginis íilio famularentur, construi fecerimus —- filiam nostram Dominam Margaretam — iii ipso coenobio posuimus, Deo quoad vivet et gloriosae Vir- gini servituram." (Mon. vet. Bud. 15 cs. 1 sz. és P o s. 38. cs. 2. sz. 1411. évi hit. átiratok nyomán Rupp Jakab, Budapest tört. 63. lap.) . Magyarosítva: „Szivünkön feküdt — ugy hisszük isteni sugalatból, — hogy maga — vagyis éppen a vár (t. i. királyi , vár) mellett a Duna szigetjében (Nyűlak szigetjóben) — a szerzetes életre igen alkalmas helyen, a dicsőséges Szűz, isten anyjának tiszteletére zárdát építettünk, melyben az áhítatos szüzek a királyok' királyának, a Szűz fiának szolgálnának s a melybe leányunkat Margit asszonyt is elhelyeztük, hogy ott mig ól, istennek és a dicsőséges Szűznek szolgáljon." Itt azon kifejezésben, hogy : „maga a vár mellett zárdát építettünk" világosan kiderül, hogy nem a vár épült a zárda mellé, hanem a zárda a vár mellé, azaz, hogy előbb épült és állott a Nyulak szigetében a királyi vár, mint a domonkos apácák zárdája. Ugyszinte kiderül az is, hogy a királyi épület a Nyulak szigetén ekkor már nem vadászlak, vagy csupán nyaraló, nem is váracs, hanem, habár talán nem is valami iszonyú erősség, de rendes vár volt. A most emiitett apáca-zárdának máig is meglevő ma- radványai, a sziget közepe körül állanak, s mivel a zárda a vár mollAf.f. Ániilf. föl a kirá.lvi vár is a S'/iofftf. lrö'/An« tálán 27 feküdt. A vadászlakokat is a vadaskertek közepére szokták építeni, mi a fennebbi vélelmezést teszi csak valószínűbbé. Megépülvén 1252—1254-ig ezen apácai zárda, valóban királyi fényben és díszben, a mellette, értve a közelében állott királyi várat is fényesebbé s tündöklőbbé ékesítette, palotává alakította át IY. Béla, már csak azon okból is, hogy ő maga és királyi családja is ez időn túl még gyakrabban és huza- mosabban időzgetett benne. „Habebat autem Insula Leporum non modo Eeligiosorum oenodia, verum etiam palatia, in quíbus reges diversari solebant." Cod. dipl. Tom. vol. II. pag. 436—438. Magyarosítva: „Voltak pedig a Nyulak szi- getén nemcsak szerzetesek zárdái, hanem paloták is, melyekben a királyok szoktak szállásolni." Azonkívül, hogy e helyen IY. Béla több királyi okmányt bocsátott ki, számos és országos rendelkezéseket, intézkedé- seket tett, ezen szigeti királyi várnak történelmi nevezetességei közé számitandók a következő érdekes adatok : Sokat hadakozván IY. Béla II. Ottokár (Premisl) cseh király- és osztrák főherceggel, elvégre 1261-ben kibékültek a viszálykodott fejedelmek, sőt IY. Béla királynak fia Béla herceg, Brandenburgi Ottónak leányát eljegyezvén, sógorságba is keveredtek. Ekkor II. Ottokár a cseh király, nagy aján- dékokkal jött IY. Béla látogatására, s annak leányát a kegyes életéről elhirhedett Margitot is látni akarván, a margitszigeti királyi várba jött, hol Kunigundot, IV Bélának Anna leányá- tól és Eatiszlav hercegtől született unokáját eljegyezte ma- gának s vele a nászt még ugyanazon év őszén meg is ülte s Prágában mind magát, mind nejét, meg is koronáztatta. Ezen Kunigundnak fia volt II. Vencel cseh király, ki 13Gl-ben a magyar trónra ünnepélyesen meghivatott. Ill-ik Endre ugyanis 1301-ben január 14. a budai vár- ban meghalálozván, benne Árpád fivére kihalt s az Árpádok fivérének utolsó fiivadéka felett a budai sírbolt becsukatott. A főhatalom kireszállásának kérdésében kétfelé ágaztak a nézetek. Az egyik a szabadon választó nemzettől várta kije- lölését annak, ki mint fejedelem a közügyek elére álljon. A másik ugy vélekedett, hogy miután I. István a római széktől kérte és nverte királyi cimét. ielenlea· — meslmlálozván a 28 szt. király végfiutóda — Rómának van joga a koronáról intézkedni. De mindkét felekezet mintegy öntudatlanul, saját elvén kívül még egy közös elv által- vezéreltetett, mely — miután a nemzet a főhatalom tovább szállításának egyik té- nyezőjét századok óta az örökösödésben, azaz csak egy szabott nemzetség kebeléből történhető választásban látta — érezteté a felekezetekkel az irányt, a mindkét águ örökösödés megál- lapítását. Szalay II. 124. . 1301-ben juliusban követség, küldetett Vencelhez a cseh- királyhoz, ki a Morva partján fekvő Gődingig jött a magyar főurak elébe s nagy fénynyel fogadta őket. A küldöttek előadták a nemzet nagyobb, részének kívánságát, s a cseh- király dazdag ajándékokkal válaszolt, —.de nem tartozván azok közé, kiket ,a nagyravágyás mindig magasabbra buzdit, s betegeskedése miatt is mentvén magát, a föl kínált magyar koronát nem fogadta el, hanem fiát a tizenkét éves Vencelt, ki különben is Ill-ik Endre magy. király árvájának a 6. éves Erzsébetnek jegyese .volt, ajánlotta a magyaroknak fejedelmül. — Ajánlása visszhangra, talált, s a követek a cseh királynak fiát cseh sereg kíséretében Magyarországba hozták. A cseh királyfi elsőben Esztergomba, onnan Székes-Eehérvárra ment, hol.János kalocsai érsek .által 1301..·aug. 27-én ,Sz. István koronájával megkoronáztatott. — A Vencel névről, mely a magyaroknak Agy látszók, nem volt ínyére, lemondott, s a nemzetnek kedves néven, Lászlónak kivánt hivatni, s Lászlónak irta magát. (Szalay I. kötet 119. — II. kötet 123 —125. .1. . S igy lett a Nyulak, — ekkor már Mária szigeti ki- rályi vár, színhelye azon királyi házasság megkötésének, mely- ből a leányági örökösödés utján az első király nyerte fejére a magyar koronát. IV Béla király 35 évig tartott uralkodása alatt kegyes és békét óhajtott élete (Turóci krónikája Horváth M. I. köt. 428 1.) .mellett is sokat szenvedvén, mindjárt uralkodása kez- detén atyja hibáit helyre hozni, s a nemzet újjászületését fiatal buzgalommal eszközölni törekedett. — Az aranybulla rendeleteit nagy szigorral hajtá végre s ez által az urak nagyobb részét ellenségévé tette. Csakhamar a tatár világ- 29 birodalom kezdetével; betörtek hazánkba a pusztító tatárok; — IV Béla hazáját s nemzetét kénytelen volt elhagyni, s biro- dalmának szélére, a dal'mátiai pártokra menekülni. Onnan visszajött, a hazát feldúlva, elpusztulva találta. — Fárad- hatlan törekvéseivel, türelmével mint egy ujjá teremtette a hont és á magyart, mind a mellett is, hogy úgyszólván foly- tonosán Karcolt majd kül- majd bel- ellenséggel. Saját koro- nás fia támadt többszörös lázongásaival ellene. 1269. végén kedves fia Béla herceg Horváth- és Dálmátországok vezére meghalt. · . , Mindezek az aggastyán királyt annyira megtörték és elkeserítették, hogy különösen Béla fiának halála feletti búja miatt, margitszigeti királyi várában súlyos betegségbe esett. . „Végnapjaiban leginkább Anna leánya, Ratiszláv orosz hercegnek s macsói bánnak özvegye, forgolódott mellette, s olyakra vette a királyt, mik okaivá lettek a nemsokára kitört háborúknak. — A haldokló Béla, családi kincseit Anna leá- nyának adta, s ót és többi biveit, kik az V-ik Istvánnal lefolyt viszályokban mellette állhatatosak maradtak, — Ottokár cseh királynak védelmébe ajánlotta; — mert úgy látszik, már Béla végnapjaiban el volt határozva az utóbb István ellen elkövetett árulás terve." (Horváth M. 1. 439—440.) V. István királynak, IV. Béla király fiának „Test- vérnénje Anna, a macsói bán özvegye a köz kincstárból nagy- becsű ékszereket — adományokat, — mint mondá, a haldokló atya kezéből, —· tehát a margitszigeti királyi várból, — vitt magával Prágába vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz; s az ország főbb nagyjai, kik az atyát — IV. Bélát, a- fiú — V. István — ellen bujtogatták, Ottokárnál kerestek mene- déket, s hogy kegyesen fogadtassanak, előbb rablókézzel szintén az ország pénztárába nyúltak. — István a cseh ki- rálytól visszakövetelte a ragadmányt, s midőn e kivánság teljesítésére Ottokár nem mutatkozott hajlandónak, kész volt a háború (Szalay II. köt. 81. 82.) „Hogy Anna az emiitett kincsekét nem elcsente, hanem atyjától, annak végnapjaiban kicsalta, több, mint valószínű, ha a haldokló Béla királynak Ottokárhoz e levelét olvassuk: „Nostram consortem carissimam reginam Ungariae, et filiam 30 nostram dulcissimam, matrem vestram dilectissimam, ac omnes nostros barones, qui fuerunt perseverantes in fidelitate, cum ad vos refugium habuerint, amplexji paterno recipiatis, consilium et auxilium opportuno tempore eisdem impendentes, cum ad vestra confinia, post nostrum decessum contigerit eosdem devenire." Palacky: über Formelbücher a 268. és köv. lapokon. Magyarosítva: „A mi legkedvesebb nőnket Magyarország királynéját s édes lyányunkat szeretett anyátokat (anyóstokat) ugy minden nagyjainkat, kik a hűségben állha- tatosak voltak, ha hozzátok menekiilendenek, atyai karokkal fogadjátok, tanácscsal és segélylyel kellő időben védjétek, ha halálunk után hozzátok fognának jönni." — Béla király, István fiában halálos ágyán is lázadót látott s az ország nagyjait felhatalmazta a bekövetkezett árulásra." Szalay ugyanott. Látszik ezekből, hogy a kegyes király végpercei is kese- rűek, nyugtalanok és aggodalommal valának telve. Margit- szigetben irta utolsó levelét. Megvallá itt törődött szívvel, hogy elhunyt fiára Bélára halmozott kedvezései tán a kellő mértéket is meghaladták, s okot adtak az első szülöttjével lefolyt viszá- lyokra. Ugyanitt, margitszigeti várában, Mária királyné, Anna leánya és számos püspök, országnagyok jelen létében 1270. május 3-án szombati napon 64 éves korában meghalt. A királyi hulla felöltöztetvén, fejét arany korona dí- szité s az egész testet skárlát veres öltöny boritá, kirakva s varva aranynyal és gyöngyökkel; lábaira szintén aranynyal és gyöngyökkel ékített aranysarkantyús drága saruk húzat- tak ; felette a szokásos halotti imák elmondattak s a vér- szerinti rokonok, országnagyok, főpapok, szerzetesek és fegy- veresek ünnepélyes kíséretében, zsolozsmák és szent énekek zengzete mellett átvitetett a bold. Szűz egyházába, hol fedet- lenül több napon át lett közszemlének kitéve. A szakadatlan sokaság egész napokon át látogatta, s nem volt, kinek szivét a mély gyász és keserűség ne fogta volna el. A szerzetes atyák és apácák felváltva imáztak s énekeltek a koporsó mellett éjjel s nappal; mig végre letelvén a közszemlének napjaj, fényes, de az általános szomorúság által jellegzett szertartások közt, teste Margitszigetéről Esztergomba vitetett s ott temettetett el a szt. Ferenczi minoriták zárdájának t» 1 templomában, melyet ő építetvén, épen 1270-beu végzett be. Ezen templomban kívánván eltemettetni, még mint egész- séges rendelkezett ott temetkezése iránt. A nagy oltár mellett vörös márványból állítatott sirt, melybe Béla fiát temet- tette, s rövid idő múlva maga, utána szintén kevéssel neje

Mária királyné is oda temettettek. :— Podrácky J. Chron. Bud. 203. lap. 4) alatti jegyzet szerint, Mária királyné előbb halt volna meg, mint Béla. Valamint életében nem volt, úgy halála után sem lett nyugta. Fülöp esztergomi érsek azon határtalan hálaérzetből, melylyel Béla irányában viseltetett, őt azon sírkőből, melyet Béla maga tétetett saját számára, kiemeltette, és az esztergomi érseki főegyházba vitette át. — A szt. Ferencziek pedig nagyon elszomorodván azon, hogy a kegyes királynak, igenis nagy jótevőjüknek porait,, reájuk nézve megbecsül- hetlen kincset, az érsek tőlük elvette, — panaszszal'folyamodtak X. Gergely pápához, kinek parancsára a királyi hamvak első helyökre visszatétettek. . V. István király is, IV. Bélának fia, szintén itt a margitszigeti várban halt meg 1272. auguszt.* 1-én. Mit világosan tanúsítanak a következő sorok: ~ „E nyáron (1272) István (V-ik) a hűbéres Szerbországba ment egy sereggel, hogy véget vessen a háborúnak, mely Uroz vagy Uros szerb fejedelem és fia (Dragutin) — mint veje közt támadt. (Dragu- tin V-ik Istvánnak leányát Katalint bírta nőül). Míg ő ott időze, hiröl vevé, hogy ifjabb fiát Endrét Pektáry Joaehim horvátországi bán, titkon a német földre vitte, hihetőleg, hogy a kis herceg eljegyzését eszközölje Eudolf leányával.— A gyermekrablás annyira íelinditá Istvánt, hogy táborát nyomban odahagyván, lóhalálában sietett haza, gyermekének visszahozatásáról intézkedendő. A felhevülés azonban a nyári nagy. forróságban s az atyai aggodalom már útközben oly beteggé tette, hogy midőn Budára érkezett, minden erejét kimerülve érzé. A városból a Nyulak szigetére vitette ma- gát (Margitszigetbe)j hol. saját, leánya Erzsébet apáca volt.— De ennek ápolása sem fordíthatott többé baján ;• rövid napok múlva, auguszt. 1-éu megszűnt élni, — László és Endre fiakat hagyván maga után." Horváth Mih. 1860. 1. 445. Oá

Itt azon kitétel, hogy apáca leányának ápolása sem segíthetett rajta, — azt épen nem jelentheti, hogy Tstván király a Nyulak szigetén tán az apácazárdába s' nem a margitszigeti királyi várba vitette volna magát, — mert az apácák szigorú rendszabályai a legnagyobb szükség esetében is csak rendkívüli feloldás kivételeként engedhették volna meg azt, hogy a haldokló király zárdájokba vitesse be ma- gát ; jelen esetnél pedig nemcsak legnagyobb, de legkisebb szükség sem fordulhatott elő a kérdés alatt volt tekintetben, mert hisz a beteg király kívánságára, a sokkal, sőt hasoii- líthatlanul nagyobb kényelmet nyújtott margitszigeti királyi vár és palota, közel az apácák zárdájához, mindenkor nyitva és készen állott befogadására, ' és oda a perjelnőnek csupán egyszerű engedélye mellett'is, szívesen kibocsátatott Erzsébet néne, saját királyi atyjának, a zárda kifogyhatlan jótevőjének, nagylelkű s legmagasabb pártfogójának halálos ágyábatii ápolására. Fontosabb kérdés merül itt fel arra nézve, vájjon V-ik István csakugyan a Margitszigeten halt-e meg, vagy másutt? „Turóczi, V-ik Istvánt a Nyulak szigetén hagyja meghalni, mi Engel fejtegetésével ellenkezik". (Szalay II. köt. 87. 1. 13. alatti jegyzet: Engel, hist. dipl. Aufklärungen über Stefan d. V. Tod. Schedius Zeitschrift von. und für Ungarn cimü folyóirat II. köt. 161. és köv. lapokon). Nem azért, mintha a margitszigeti királyi vár történelmi érdekességét csökkenthetnék, mellőzhetjük el Engelnek most hivatkozott fejtegetéseit, hanem mivel Horváth Mihály jeles történészünk állítja, hogy V. István a Margitszigeten halt meg, az ő szorgos kutatásaiból merített s biztos alapokra fektetett állítása aggálytalan hitelt érdemel. Turóczi szinte jeles történész, és szerinte is mint fennebb Szalaiból idéztetett, Margitszigetén halt meg V. István. Akik ellenkezőt. állítanak, valószínűleg Bonfin szavainak hibás magyarázata után tévednek. Ugyanis így szól Bonfin 1744-iki kiadásának 237-ik lapján :; „in 1 magna insula diem obiisse ferunt, et in insula budensi, ac in aede divinae Vir- 10 ginis sepelierunt." Szórói-szóra magyarosítva: „mondják, hogy a nagy szigetben halt meg, és a budai szigetben s ott is a szt. Szűz épületében temették el. Igaz, hogy ezen kifejezés : „Magna insula" a régiebb okmányokban többnyire Csepel szigetét jelenti, de csak nagy kezdőbetűvel írva, igy „Magna Insula" „Nagy sziget." De ha'kis kezdőbetűvel vau irva, mint Bonfinnak idézett lapján: „magna insula," akkor a szó „magna" csak mint melléknév és nem mint tulajdonnév áll a mondatban, és nem is jelenti Csepel szigetét. Tudjuk jól, .hogy a régi magyarok latinul írva, igen gyakran a mellékneveket, még gyakrabban a jelen- tékenyebb főneveket is, a helyesírás szabályait vagy nem ismerve, vagy mellőzve, minden figyelem nélkül nagy kezdő- betűkkel írták, annál inkább a tulajdonneveket. De arra is találunk a régi okmányokban több helyen esetet, hogy a Nyulakszigetét nevezték nagyszigetnek, megkülömböztetésül arra, hogy nem a mai nap is a Margitszigetnek tőszomszéd- ságában fekvő kis sziget értetik, hanem a nagy, vagyis a Nyulakszigete. Mert ezen kisebb sziget, miként a Rupp Jakabnak Budapest és környékéről 1868-ban irt helyrajzi történetéhez csatolt II. helyrajzi térkép a XIII. századot 1200—1300-ig ábrázolva bizonyítja, már az érintett időben is 1272-ben ugyanazon helyen feküdt. Következéskép Bonfin- nak idézett szavai akként magyarázandók, hogy ő V. István halálának helyét csak tüzetesebben szándékozott kitenni akkor, midőn háromszorosan is kijelölte a helyet. Mintha jobb s tisztább, legalább világosabb latinsággal igy irt volna: in magna insula diem obiisse ferunt, nempe non in ininori, sed in magna seu communiter sic dicta Insula budensi, in qua nempe aedes divae virginis sunt, in quibus etiam sepelierunt." Vagy rövidebben : in magna insula diem obiisse ferunt, et in eadem insula budensi ac in ipsa aede divae virginis sepelierunt. Magyarosítva: Mondják, hogy a nagy, nem a kis szigeten balt meg, és ugyan a budai szigeteD vagyis a Nyulakszigetón (mi névre mindegy) és ott is a szt. Szűz épületében temettetett el. De mi is lehetett volna az oka, hogy épen Csepel szi- getébe ment volna meghalni, midőn ő útról — Szerbország- 3 10

ból jött haza betegen, úgy hogy mire hazaérkezett, minden erejéből kimerült, — és még ekkor tett volna, a helyett, hogy haza siessen, útközben holmi szórakozó kitérést, kirándulást Csepel szigetére, hová királyaink már ez időben nem is szoktak járni. Ezen útközbeni kitérése már az által is teljesen meg- cáfoltatik, lehetetlenné tanusítatik, hogy V. István a tábor- ból, — mint Horváth M. és Szalay is írják — ott hagyva a tábort, lóhalálával sietett haza, hogy elrablott gyermeké- nek visszahozatását eszközölhesse. De István eltemettetni holt testét maga is a Nyulak- szigetén rendelte, tehát halni is, ha csak lehetett, ott akart, annyival is inkább: mert atyja is a szigeti várban halt meg és ott is kivánt meghalni, — erant et palatia, in horum quodam Bela mortem oppetiit. (Chron. bud. 1838. 203. 2) jegyzet.) A kik Turóezi ellen felhozzák, hogy azon állítása, miszerint V. István a Nyulak- vagyis Margitszigetén halt meg, ellenkezik Engel fejtegetésével, nem akarják észre venni, hogy Turóezi is épp azon szavakkal jelöli meg István halá- lának helyét, melyekkel némely ellenkező állitásuak. Katona Tstv. 1782. budai kiadásának TI. kötetében a 614. lapon ezen szavak idéztetnek Turóczitól: Eius (Stephani Y.) Obi- ' tum Turoczius ita proponit: Regnavit autem duobus annis, et mortuus est in anno tertie regni sui, in insula magna (kis kezdő betűkkel) et sepultus est in ecclesia beatae virginis insulae budensis in loeo reginarum. Magyarosítva: Uralko- dott pedig két évig, és meghalt uralkodásának harmadik évé- ben a nagy szigeten (kis kezdő betűkkel) és eltemettetett a szt. Szűz budai szigeti egyházában a királynék helyén. Az ellenfél azt állítja Turócziról, hogy ő Y. István halálát a Nyulakszigetére teszi, holott épp Turóezi szavai szerint is Y. István a nag'yszigeten halt meg, — miből világos, hogy az ellenfél azon szavakat: insula magna — nagy sziget — hibásan magyarázza Csepel szigetre; mert - Turóezi, valamint Bonfin is azon szavak alatt csakis a budai nagyobb, azaz a Margitszigetet, nem a mellette fekvő kis szigetet értették. ' 35

IV. László király, V. Istvánnak fia és a trónon utódja, 13 éves. korában, 1275-ben igen súlyosan betegedvén meg, szintén a margitszigeti királyi várban feküdt betegen. Mely eseménynek érdekes leírását, szt. Margit életének magyar irója után Ferrarius a 304. 305. lapon, a régi ma- gyarból latinra fordítva, — Kat. Ist. pedig 1782. VI. köt. 688—-691. lapokon az eredeti régi magyar szövegben követ- kezőleg adja elő: „Mykoron zent Margyt azzonnak halála után, es Bela kiral halála után megholt volna Bela kiral fya István kiral es orszaglana István kiral fya iffyu Laszlo kyral, ez nevel nevezet másod (harmadik vagyis IV-ik László) zent' Laszlo kiral után, Mykoron ez iffyu Laszlo kyral volna tyzenharom eztendeus, esek nagy nehez korsagokban sok napokban, es ez utan esek oly nagy feu faydalomba, hog leun (lön) en- nen maganak, es okossaganak kyveüle ugy hog negy jeles orvos doetorok, kyk ez kyralyal bannak vala, keetsegben ese- nek ez kyralnak eletyreul. Ot alnak vala Mager orzagnak feu jobbagy es nemesy, es nemely jámbor zerzeteus fratereuk, ot vala Anna ázzon Nemeth hereheknek felesege (Ratiskv orosz hercegnek neje) mely Anna ázzon vala iffyu Lazlo kyral atyanak István kyralnak huga, ot vala Eursebet ázzon Moyses Nádor ispán felesege (Sabina IV. Béla leánya) es Matyus ban, ky vala erdely hercheg, es vala Lazlo kyralnak mesteré es euryzeuje; ot van az eu daykaya es Margyt ázzon Pedikay Medus urnák leanya. Ezek mynd syratyak vala nagy kesereu syralmal ez iffyu Lazlo kyralt, es nemy- koron ragagyak vezyk vala Lazlo kyralnak uyat, es meg zorehgyak vala, hog ha erzeneye, de semmyt nem erez vala benne. Tehát latvan, hog ez kyral keuzelehtene halaira, kezdenek kennyergeny ez felyul meg mondot urak es azzonyok zent Margit azzonnak, hog ne hadnaya meg halni az eu atyafyanak íyat, Magery kyralt, es elkeuldenek Ersebet azzonhoz, István kyral Leányához az clastromban, hol .fekzik zent Margyt azzonnak teste, hog eu nekyk keuldeneye zent Margyt azzonnak velomot feketyet, kit viáelt ez zent zuz elteben, es kynek alata ky es bochatta az eu boldog lelket. Ez iffyu Lazlo kyral fegzyk vala az ideuben ez clastromnak

• Q* 36 mól lette — (vagyis a margitszigeti királyi várban.) Ezeket hal van Ersebet ázzon István kyralnak leánya, Lazlo kyralnak nenye, es gondolván ez iffyu kyralnak es Mager orzagnak vezedelmet, az sororokkal, az eu rokonságyval (a hozzá vérszerint rokon apácanénékkel) es baratyval (dömés fráterok, testvérekkel) es menden egyéb sororokkal, (a nem vérszerinti rokon apáca nénékkel) azzonyonk Maria elastromaban lako- zokal beuseges kenhullatásokkal engeztelik vala az Minden- ható istent az kyralnak eletyert, hog ez orzag ne jutna nagyobb vezedelmekre, mykeppen akoron. Tehát az zent Margyt ázzon velomat feketyet nagy hamarsaggal elkeulde Erzebet ázzon nemely ket fraterekteul predicator zerzetbe- liekteul. Azért veve ez herchekre ázzon Anna, ázzon Lazlo kyralnak nenye az velomot, es betakara, fede vala Lazlo •kyralnak feyet. Egyebek kedeg tellyes byttel és nagy ayta- tosságal hyak vala zent Margyt azzonnak segedelmet. Tebat ime ez beteg kyral kezde eleuzer eu feyeben, az után. mynd eu tellyes testeben verehtezny egesseges verehtekkel. Az eu testenek erzekensegy es az keurnyeul alloknak esme- raty meg epeultetveen, kyket annak eleutte elvezteut vala, mert eleb semmyt nem erez vala, senkyt nem esmer vala. Teukelletes egesseget veun, es az eu neuyenek zent Margyt azzonnak velomat feketyet., kyvel az eu íejet betakartak valav í'eyen meglelven úr Istennek es eu dyeheuseges zuleenek zuz Marianak hala adasokat ada. Azt es meg erte iffyu Lazlo kyral sokaknak mondasabol, hog az keurnyul1 alloknak ayta- tos kenyergesere vygazot volna eu meg, kyket teuttenek ur Istennek es zent Margyt azzonnak kynek erdeme myat meg gyógyulván megereuseudek, es el mene alazatosan iffyu Lazlo kyral mykeppen zarandok zent Margyt azzonnak koporsoyat meglatogatny, jarvan gyalog eunen labayn. Az eu meg gyógyulásáról nagy hala adasokat teun zent Margyt azzonnak, az eu zerelmes nenyenek, es elmene nagy eurem- mel mynd eu tellyes udvaraval". Lászlónak ezen felgyógyulása adhatott okot arra, hogy néhai nagynénjének szűz Margit apácának a szentek sorába leendő igtattatását, melyet atyja már kérelmezett, Y. Incze pá- pánál siirgölje. 37

Az idézett ódon magyar szövegben tüzetesen kitétetik, hogy IV. László ekkot a Mária nevü apácazárda mellett, vagyis a margitszigeti királyi várban feküdt. .

Vegyük vizsgálat alá a Margitszigetben állott érseki nyaralót, kéjlakot, mely végül szintén palotává, várdá'vá lett. Erről Fehér György cod. dipl. Tom. V. v. 2. 436. lapon felhozza IV. László királynak 1278-ban kelt adománylevelét, melyben László király az egész Nyulakszigetét, kivéve a zárdákat és a szt. ferenczi s a domokos szerzetes testvérek bekerített telkeit, a szt. János vitézeinek és az esztergomi érseknek várát, tornyát és házait a védfalakkal, földekkel és haszonvételekkel együtt, — a nyulakszigetebbli bold. Szűz- • ről nevezett apácáknak adományozza. ' Ebből látható, hogy az esztergomi érsekeknek a szige- tem váruk, palotájok 1278-ban már megvolt nemcsak, de nagyszerű is volt, niert nemcsak puszta nyaraló, vagy ké- nyelmesebb kójlak, hanem már tornyokkal, védfalakkal meg- erősített rendes vár volt, s hozzá haszonvételek, földek és több ház tartozott. Mi tagadhatlan jele annak, hogy 1278 előtt az esztergomi érsekek is, szintén mint IV. Béla király és közelebbi utódai is, huzamosabb ideig tartózkodtak itt, — azért kellettek némely házi és majori szükségletekre a földek és a számosabb cselédség, udvari személyzetek végett az érseki várhoz tartozott házak. A-zért helyesen jegyzi meg Rupp Jakab 86—87 lapokon, azt, hogy téved Schmitth Miklós az: Ersekek és Püspökök történ. I. 183. lapon, hol Lodomér esztergomi érseket tartja ezen margitszigeti érseki vár alapítójának. Schmitth Miklós igy szól az idézett helyen Rupp Jakab szerint: „Fülöp, fermói püspök, pápai követ, Kun-László udvaránál 1285-ben Ladomér érseknél, annak pompás és nyugalmas mulatójában, melyet a bold. sz. Mária szigetén, Ó-Buda mellett építetett, Tamás váci püspök, András esztergomi nagy prépost s több másokkal, kik a budai zsinatra i'AffnU töVih nonnf tnlfntt " 38

Ezt mondhatta Schmitth, Péterffinok conc. P. I. p. 104. szavai után, melyeket Katona István 1782. VI. k. 924. lapon a fennebbi magyar szöveggel szórói-szóra megegyezöleg az eredeti latin szövegből igy. idéz : „ Aecedit, quod idem Philippus desinente vere (1285.) apud Lodomerium in geniali (mulató) domo, quam iste in insula B. Virginis, iuxta veterem Budám, magnificam aeque ae quieti servituram excitaverat, dies plures consedisse legatur." Mind Péterfti, mind utána Schmitth hibáznak, mert mint Rupp Jakab is ugyanott megjegyzi, s az esztergomi érsekmegyei egyházi névtár (schematismus archi dioeceseos strigoniensis) az esztergomi érsekeknek hivatalos és hiteles névsorában mutatja, Lodomerius csak 1279-ben lett esztergomi érsekké, következéskép a már 1278-ban igenis nagyszerű állapotban fennállott margitszigeti érseki várat, várdát nem építhette, annál kevésbé alapíthatta. Tévedésök szóvali hagyomány után valószínűleg onnan eredhetett, hogy miután Budára 1279-re nagy zsinat tüzetett ki, melyre Lodomér érsek számos vendéget távolabb helyek- ről is várt, részint azért, hogy a sok vendég elfogadhatására több helyiséggel rendelkezhessék, részint az újított fény meglepőbb hatása-végett meg is nagyíthatta, de ki is újít- tathatta s nagyobb fénynyel fel is diszítethette. s ez 'okból tá- madhatott az időkoriak szóvali előadásának hibás, — eltérő — inkább elferdítő, vagy nagyító magyarázatából azon véle- mény, mintha Lodomér alapította volna a várat. ' Az időt, melyben épülhetett s az alapitót meghatározni legalább az eddig fölfedezett adatokból bajos volna. Annyi a mondottakból bizonyos, hogy 1278-ban állott, sőt mivel ez időben már nemcsak fényes, de védfalakkal is erősített vár volt, hozzá több ház, mellék-, kül- és belépiilet tartozott, nagyon valószínű, hogy ezen év előtt, már jóval lett meg- kezdve építetése, mi annyival is inkább hihető, mivel a fő- papok többnyire koronkint szokták az ily nagyobb s nyilvános épületeiket készíteni s egyiknek más ízlése, más kívánsága és céljai lévén, mint a másiknak, változtatások, nagyobbitások szoktak időről-időre bekövetkezni. ci — —c : 1 1 OTQ L„„ 39

és oly jelentékeny volt e vár, mint említetett, az építés kezdetét messze vissza lehet vinni. Radványi „Margitsziget története" 128-ik lapon a *) alatt így vélekedik: „Igen való- színű, hogy miután eleink O-Budán még a római telep és város Acincum (Aquincum) nyomait, a vízvezetékek és mind a két parton erődített hídfők romjait találták, ezen erődítésnek a Margitsziget felső csúcsa is egyik önálló részét képezte. S valamint már eleink a rómaiak nyomában az Árpád tetemei által is nevezetes Ó-Budát felépiték s mege- rősiték ; úgy valószínű, hogy ezzel összefüggésben a Margit- sziget felső csúcsán is már akkor erődöt állítottak, mely később aztán az esztergomi érsek birtokába jutott." Hogy érdekes és fontos jelenetek fordulhattak e, várban elő, kétséget sem szenvedhet, s hogy kedves közlemény leen- dene, ha azokat csak nagyjából is elő lehetne sorolni, ki sem tagadja. Miután azonban nagy és szétágazó s költséges búvárkodás volna e célra kerülhetlenül szükséges, s miután az ismertebb művekben semmi nyom sem villanván fel, könnyen megtörténhetnék, hogy a legfárasztóbb munka sem nyújtana sikert, meg kell elégednünk azon csekélységgel, mit e vár történelmi érdekességéhez kiböngésznünk sikerült. . Lodomér esztergomi érsek e várat tornyával együtt Tamás váci püspöknek adja bérbe 1285-ben 8 évre, — a torony, latinul Turris, annyit is jelentett azon időben, mint palota és vár. — (Cod. dipl. V. k. v. 3. 287. lap.) 1285. IV-ik László király helybenhagyja, hogy Ladomér érsek a fallal kerített érseki házat és tornyot Tamás váci püspöknek bérbe adta, mely okmány szerint: „Tisztelendő Tamás atya, váci püspök elismerte, hogy nevezett tisztelendő Ladomér, esztergomi érsek úrtól az ottani érsekségnek a szűz Mária szigete felső részén vagyis végén, O-Buda mellett, a Duna közepén álló, körülfalazott házát és kőtornyát más épületekkel egyetemben, ott lakás és tartózkodás végett, 8 évre bizonyos megállapodások és föltételek mellett átvette ós bírja." (Rupp Jakab, Fejér György után Cod. dipl. V. köt. 3. 294. 1. Ered. a primási levéltárból.) l'V. László alatt: „a közbiztonság annyira elveszett, hogy Tamás váci püspök a kunok közelében tovább nem 40 maradhatott s az esztergomi érseknek a szt. Margit szigetén lévő várdáját, több évre bérbe vette, hogy ott biztosságban megvonulhasson s megvédhesse magát és javait e háborús időkben — a tatárok, kunok és egymással hadakozott magyar urak ellen. — Hasztalan törekvés; a jámbor főpap s ki- rályi cancellár 1289-ben, András esztergomi préposttal utaztában egy magyar úrtól megöletett." (Horváth Mihály I. k. 466.) A fennebbi Rupp Jakab-féle idézetből ezen várnak a szigetben volt fekvési helye is kitűnik. Feküdt e szerint e vár a Margitsziget felső részén vagyis végén, — a sziget éjszaki csúcsán, hol — mint Rupp Jakab mondja, még most is nagy' falak nyomaiba ütközik a-vándor,—a vár és torony a folyam partján, a többi épületek pedig beljebb feküdtek. (R. J. Budapest tört. 87. 1.) Felséges és megható lehetett e várnak emelkedése s méltóságos alakja a Duna tükre felett a sziget éjszaki csú- csánál. Tornya a habokkal és hullámokkal játszott. Keletre és nyugatra hasogatta a büszke Dunának hatalmas tömegét, inig a tova terjedő s változékos gyönyörű kilátás, az abla- kokhoz ragadá s szegzé a szemlélőt. Nem csoda, ha a váci püspök Tamás úr mindent elkö- vetett, csakhogy bérbe is megnyerhesse lakásul. Letelvén Tamás püspöknek bérleti szerződése 1293-ban, a következett évben már a tengurdi nemesek léptek csere- szerződésre az esztergomi érsekkel szinte Ladomérral ez — a sziget végén Buda mellett fekvő — vár felett. Ezen nemeseknek biztosítatásuk végett nagy szükségök volt ezen érseki várra és toronyra, s érette cserébe az érseknek közel Esztergomhoz a Dunán túl Bulehu nevű birtokukat adták. A csereszerződést III-ík András király 1294-ben megerősítette. (Cod. dipl. V, k. 2. 296. 1.) Radványi Imre „Margitsziget története" című művében 1. lapon, Beél Mátyás idézett he- lyének nyomán állítja: hogy fejedelmeink követvén az európai uralkodók példáját, udvaraikban számos környezetet honosí- tottak meg s kirándulásaikat fényes kíséretben tevék. Minek következtében a Margit szigetén hajdan a királynak, érseknek, 41 országnagyoknak és főnemességnek voltak saját palotáik, s mivel a királyok itt gyakran tartózkodtak udvari embereikkel, közönségesen (Jrakszigetének neveztetett.

• C) Azon épületek között, melyek a Margitszigetet, hajdanta Nyulak szigetét, Urak szigetét, népesítették, di&ítették, a keletkezés sorát tekintve, harmadik helyen minden esetre a prémontrei rend monostora állott. — Fekvésére nézve azon helyet lehet biztosan meghatározni a sziget nyugati partjához közel, hol jelenleg ama régi kastély van, melyet néhai és boldogemlókű József nádor, főherceg építetett. —Mint mond- ják, ez épület a premontreiek lepusztult templomának marad- ványaira, a homlokzat és torony omladékaira rakatott. Prépostság volt e monostor ; és Szt. Mihály főaDgyalról volt címezve. Nehéz meghatározni az időt, melyben épült és a kegyes alapitót, kinek létre jöttét köszönhette. · . Megközelítőleg a következő adatok szolgálhatnak : A prémontrei kiváltságos kanonoki rendet alapította Szt. Norbert.— „Szt. Norbert — mintDánielik Jánosa „Pre- montreiek" cimü munkájában 27. lapon mondja — született Xanten, az egykori 0 1 e ve, most Poroszország westphaliai birtokaihoz tartozó hercegség városában 1085. körül. — Atyja geneppei gróf He r ibér t, anyja Hedvig, a lotha- ringiai házból. — Aldiakonná Fridrik kölni érsek által fölszenteltetvén, szülővárosának egyházában kanonoki állomást nyert. Születésének fény.e, jeles tulajdonai s tudománya okoz- ták, "hogy Fridrik őt udvarába magához vette, s később a xantenin felül még a kölni kanonoki állomással is meg- ajándékozta. — Az érseki udvari szolgálatból V. Henrik császár udvarába hivatott meg, hol a császár kedvét csakhamar megnyervén, császári alamizsnássá és palotakáp- lánná neveztetett ki." . . . Norbert a világgal véglegesen szakítani kívánván, megyés íőpásztorát Fridriket esedezve kérte meg, hogy aldiakonból diakonná és áldozárrá szentelné föl, de ugyanegy napon, (az aldiakoni, diakoni és pregbyteri föl- 42

szenteltetés rendszerint három egymást követő napon szokott raegtétetni) — Fridrik tűzött is ki napot, melyen Nor- bert — D a n i e 1 i k u. o. 29. 1. — „udvarnokaitól kisérve, legfényesebb, gyémánt s egyéb drága kövektől, arany- és ezüst- től ragyogó, de a reá vetett köpeny által eltakart világi ru- hában jelent meg a templomban, — világias drága

ruháját az#oltár zsámolyához teszi le, s báránybőrbe öltöz- ködvén, s azt kötélszijjal derekán testéhez övezvén, veszi magára a szokásos templomi öltözéket, hogy az úr oltára előtt leborulva, zokogás és könyhullatás közt esdje ki az en- .gedélyt, a pappá felavatás szent cselekményéhez bocsáttatni." Norbert fólszenteltetett. — Utóbb arra kérte érsekét F r i d- r i k e t, hogy miután ő más tájakra kívánkozik, ezennel le- mondván a kölni és xanteni kanonoki javadalmazásról, fogadja el az érsek e lemondást és kegyeskedjék őt az érsekmegyei kötelékektői feloldani. — Teljesítetvén e kérelmei, atyai örök- ségét s minden egyéb vagyonát a szegényekre és egyházi alapítványokra osztotta szét. — Bucsut vett számos cseléd- ségétől, barátai- és udvari embereitől. — Belgium és Frank- hon felé indult, a báránybőrből készült, derekához kötélszijjal szorított durva öltönyben, mezítláb, az uralkodó rideg télnek minden viszontagságai- és veszélyeivel dacolva." „így jött egészen magára maradva, Valenciennesben Bur- kárdhoz cambrayi püspökhöz, kit ő a császári udvari szolgálat- ból mint hivataltársat személyesen ismert, s ki épen az ő le- mondása folytán nyerte meg a cambrayi püspöki széket." — Burkárd által igen szívélyesen fogadtatott, s midőn Hugó udvari pap — „az idegen iránt mutatott barátság és tisztelet okát tudakolná a püspöktől, Burkárd ekként válaszolt: „Ezen rongyba takart ember, a császár egykori kegyence, az udvar-öröme, a társas élet gyönyörűsége volt, magas ősi nemzetségből származott, temérdek vagyon- és gazdagsággal birt, minden körben szerettetett, a neki megajánlott cambrayi püspökségről lemondott s most mindezen világi előnyöktől bucsut véve, ennyi szegénység, önsanyargatás és szenvedések közt indult a világba, az embereket az isteni ige hirdetése, és önpéldája által vezeklésre, bűnbánatra térítendő." A jele- net a jeles, romlatlan lelkű és szivü Hugóra oly mély benyo- 43 mást tett, hogy Norberthez már ez alkalommal társul csat- lakozott, s annak idején ő lett utána az alapitandott premontrei rend első főnökévé." Norbert és Hugó együtt utazva, a hóval borított ut- szélén kissé pihentek, midőn Bertalan a laoni püspök, Fran- ciaországnak egyik volt legjelesebb püspöke, az 1119. okt. 21-re egybe hívott rheimsi zsinatra sietett. — Megpillantva a két remete alakot, megállapodást parancsolt, s megtudva kilétöket, szándékukat, magával vitte őket a zsinatra, a zsinat végeztével pedig Leonba, hol II. Calixt pápa is megje- lenvén, mind a pápa, mind a püspök helybenhagyták Nor- bert azon szándékát és törekvését, miszerint egy uj rendet alapítson. „Bertalan és Norbert együtt indultak meg kiszemelésére azon helyiségnek, hol az alapítandó rendnek első házát, böl- csejét építessék. — Norbert a világi érintkezésektől távolabb eső magányos, puszta vidéket keresett. — Több hely meg- tekintése után, a concyi erdőségben, Laonhoz nyugatra három mérföldnyire, az egykori Piccandiában fekvő vadregényes völgybe, érkeztek. Itt egy, ker. szt. János tiszteletére emelt, de már roskadozó félben levő kis kápolna állott." .— Dani- elik u. o. 31—39. 1. , E hely a champagnei kerületben a voisi pusztában feküdt. — A kis kápolnát a laoni Szt. Vincéről nevezett szerzetesek hagyták oda. — Amint e helyet Norbert meglátta, igy kiáltott fel: „Ez az a hely, melyet az Ur nekem kimu- tatott" — (pré montré, — pratum monstratura) J. K. Wietz, Abbildungen sämtlichen geistlichen Orden, Prag. 1821. 115. lap. Innen neveztetett a hely Premontrének, és az ott alapított rend, Prémontrei Rendnek. Bertalan püspök a helyet három szomszéd völgygyei és a kápolnával együtt azonnal átadta Norbertnek és leendő társainak. Ezen ajándékozást a király Vastag, Vl-ik Lajos megerősítette. Bertalan püspök 1120-ban Norbertnek s tár- sainak vezeklő ruháit megszüntetvén, fölcserélte azokat egészen fehér öltönnyel, — 1122-ben már tizenhárom, -Danielik szerint a „Prem." — 38. 1. negyvenkét tanítványa volt Nor- L A„ O-t Á „„.LAlrrnU ni rrnlxL "MAn.Tr 44

év múlva Rómába ment Norbert s kérelmére a rendet II. Honorius pápa 1226-ban megerősítette és szentesitette. — Később több pápa, mint: III. és lY-ik Hororius, II. és IV-ik Adrián s mások, valamint a világi kormányzók is, számos kiváltsággal ruházták fel a rendet. . A rend kiváltságai közül jelesebbek a következők: — V-ik Sáüdoi· 1409-ben pápai okiratot adott ki, melyben a prémontrei rendnek monostorait, egyházait, 'birtokait, a patri- arehák, érsekek és megyés püspökök 'felsőbbsége, hatósága alól kivette és csupán az apostoli széknek rendelte alá, — innen neveztetik Ordo exem p t u s-nak. — De a lelkészi hivataloskodásban, mint a pléb'áhusok, esperesek stb. az illető megyés püspökök hatósága alatt hagyattak. — Megjegyzendő itt, hogy a prémontrei rend tagjai nem az úgynevezett elvont életű zárdai barátok, hanem társas ós monos'tori életök mellett az úgynevezett papok — sacerdotes — közé tartoznak a rend alapítási elvénél fogva, oly értelemben, hogy a prémon- trei kaüonok, minden pápai feloldás, engedély nélkül bár hol is bemutattathatik a plébania elfoglalására, érsekségre, püs- pökségre, csupán prépostjának beegy ezése kívántatik hozzá, — válaüaint a plébániába lett beigtattatása után is fennmarad a prelatusnak azon joga, melylyel őt a monostorba bár mikor visszahívhatja. — Ellenben a zárdai barát, ha plébániára hivat'ik, vagy akar lépni, előbb, a zárdai fogadalmaktól kell a pápá által feloldoztatnia, mi ha megtörtént, elfoglalhatja a plébániát, dé egyúttal szákitott is szerzetével, secularisáltatott, vagyis megszűnt lénni barát·, és szerzetének főnöke többé vele neln rendelkezhetik, — mi csakis minél ritkább eset szokott JennL Miután a prémontrei rend kanonok rendnek, — ordo eáúoöicorum regularium — neveztetik, önként merül fel a kérdés : vájjon minő jelentősége van e kifejezésnek: ,szerzetes kaüonok reúd' vagy csak : ,kanonok rend1 ? Chrodogang metzi püspök a VIII-ik század második felében azon okból, hogy á 'canonok, egyházi szabályok szerinti szigorúbb életmodort hozza be megyés papjai között, azon papokat, kiket hivataloskodásaik mellett körébe vonha- 45

együtt laktak, étkeztek, sőt kezdetben egy teremben is hál- tak, — elláttatásuk az összes püspöki jövedelmekből a püs- pök által eszközöltetett. Ezek, mivel szigorún véve a c a n o- n o k szerint éltek, canonikusok, kanonokok, címét nyerték. — Ezek semminemű fogadalmat nem tettek, és azért történhetett, hogy később a közössé vált káptalani birtokok jövedelmeit maguk között aránylag felosztva, az egy fedél, alól szétváltak s a cathedrajis, püspöki székesegyház körül, külön épületekben laktak és ekkor vették fpl a világi -r- secularis — kanonokok címét. — Mig ellenben az — Ordo eanonicorum regularium — szerzetes kanonok, Chro- dogang metzi püspök intézményének mintájára és Szt. Nor- bert alapító szervezésének folytán nemcsak, hogy egy fedél alatt laknak, együtt étkeznek, társházakban, — conventekben — vannak, de egyszersmind a három szerzetes fogadalmat (sze- génység, szűziesség és engedelmesség) is ünnepélyes eskü utján leteszik és ugyanezen esküben fogadják azt is, hogy a társas együtti életet, — kivéve a hivatalos küldetéseket, — soha el nem hagyják, — a secularis világi kanonok szabad tetszése szerint .bár mikor lemodhat kanonoki állásáról. Ezen kanonoki rendben a szegénység fogadalma akként ér- tendő, miszerint csak az egyesek nem tarthatnak külön birtokot és gazdaságot, de a testületnek kerülhetlenül is szük- sége van a javadalmakra, hogy ázokb,ó.l az együttes ejláttqtás eszközöltethessék. IV. Adrián pápa 1154. kelt okmánya által fölhatalmaz- tattak a prémont'rei rend prélátusai arra, hogy a templomi ruhákat, edényeket,' harangokat s egyéb egyházi eszközöket megáldhassák, fölszentelhessék. — IV. Ince 1245-ben azon kiváltságot adá ezen rend apátjainak és prépostjainak, hogy ha teljes díszben mondják ünnepélyes szt. miséiket, a fő- oltárnak evangéliumi szárnyánál, vagyis ezen oldalán két lépcsőjü emelvényen karszéket használhassanak és valamint a püspökök, úgy ők is három keresztjellel adhassanak áldást. Kezdetben a rend szegénységgel küzdött és csupán nö- vényekkel táplálkozott, 1245 körül kezdett tej- és tojásféléket is használni, 1288-ban engedtetett meg az utasoknak a hús? étel, mig végre 1460-ban, a számtalan és gyakran legyőz- 46 « t hetlen akadályok miatt általában, — kivéve a böjtöket — behozatott a húsételek használhatása. Ugyan 146Q-ban adatott a prémontrei apátoknak a süveg — infula — és a püspöki pálca is — pastorale, — minden ezekkel járó pontificalis vagyis püspöki jelvényekkel együtt. Wietz Abb. u. o. A püspöki jelvények : infula, kereszt, gyűrű, pásztori bot, keztyű, cipő. Megjegyzendő itt, hogy a prémontrei rend főpapjai, főnökei rendesen apátoknak címeztettek kivált kezdetben, — prépostoknak csak oly rendfőnökök neveztettek, kik apáti helyettesek voltak, — később és manap is, a káptalanok •főnökeihez hasonlóan, átalában a préposti cini használtatik, mely mellett azonban az apáti cim is megszokott maradni. Magasztos feladata s a feladat sikerteljes megoldása miatt a prémontrei rendet a pápák, püspökök, a ker. világ összes fejedelmei s a népek annyi hévvel és szeretettel karolták fel, hogy a 12-ik század vége felé a rend már körülbelól 1000 apátságot, 300 prépostságot, 500 apácamonostort, 7 érsek- séget, 9 püspökséget és több ezerre menő plébániát számlált. (Dánielik u. o. 49. lap.) A prémontrei rendnek Magyarországba lett mikori ós miképi származását igen szépen és körülményesen adja elő Nátafalusy Kornél prémontrei kanonok és rozsnyói főgyran. igazgató, „A Szt. István első vértanu"-ról címzett nagyvárad- hegyfoki prépostság vázlatos történetében — a jászóvári prémontrei 1872-ki névkönyv 1. lapján. ¿Nagyváradot, Biharmegye ősrégi székvárosát, észak-kelet felől félkör alakjában szelíd emelkedésű hegysor veszi körül, végső kiágazása a Ponor-nagyváradi hegycsoportnak, mely a Mónia-Kodruval az alföld mérhetetlen síkjairól, Bihar magas hegytömegére átmenetet képez. A szőlőkoszoruzta hegysor leg- délibb részein egy kies. hegyfok — promontorium — a szép vidék egyik legmeglepőbb pontja tör elő merészen, melynek repkénynyel s haraszszal benőtt ormáról festői részletekben gazdag tájkép tárul a néző elé. Messze keletnek, a bájoló vidékekben oly változatos Erdély felé, a keleti-Kárpátok kéklő bérceinek összefüggő hosszú sora szegi be a láthatárt. Dél- nyugotnak meddig csak szem lát, a végtelenbe nyúló alföld áldott rónasága terül. Alant a hegy tövében a nagyvárad- kolozsvári vaspálya gőzösei robognak tova, fennen hirdetve századunk gyors haladását. Valamivel odább a révnél szük sziklavölgyéből rég kilépett Sebes-Kőrös önti csak lassan szé- lesülő tekervényes medrében szeszélyes habjait, középen ketté hasitva a kedvező fekvésű várost, napjainkban szintúgy, mint a középszázadokban mozgalmas életnek jelentős színhelyét. Csaknem átellenben az alacsony halmok által keresztül szelt síktérre leereszkedő tölgyerdő árnyában fekszik Pece-szt- Márton, még egy század előtt puszta, ma igénytelen kis falu, de melynek csinos szentegyháza s a tulajdonos premontrei rend renaissanc stylben épült kastélya a szemlélőt önként a hegyfok hajdan virágzó múltjára utalja, midőn még kimagasló ormán emelkedett, diszesen s mű- vészileg alkotva a prémontreiek szt. István első vértanúról cimzett egyháza s monostora, melyben egykor annyi áhítatos szív rebegó föl Istenének imáját." Ezen nagyvárad-hegyfoki prépostság, a magyarországi premontreiek törzsháza, alapitóját Könyves Kálmán királyunk fiában és utódában, II. Istvánban tiszteli. Eredetét a kora sírba szállott fejedelem országlásának végelőtti évére, 1130-ra teszik a rend évkönyvei, s utánok, ha az egyetlen Fejér Györgyöt kíveszük, többi sokérdemü történészeink. „István — úgymond Szalay 1. 246. — régóta gyengélkedett, a kór most — 1130 — mindinkább erőt vett rajta, s az ifjú férfi, hátat fordítván a pezsgő élet örömeinek, áhítatából fel-felkereste a szent falakat, honnan II. (vak) Bélát az élet s ország nevében előszólitá vala, A prémontreiek monostorát Nagyvárad mellett is ekkor (magának a rend alapitójának szt. Norbertnek, már ínagdeburgi érseknek életében) alapitá, az első monostort, melyet a Franciaországban tiz évvel azelőtt keletkezett rend magyar földön birt." A nagyvárad-hegyfoki monostort — miként Nátafalusy Kornél a 8-ik lapon, II. Ulászlónak 1494-ben kelt oklevele nyomán, mondja — még szt. István király építette a benede- kiek számára, kik belőle, a bekövetkezett sokféle zivatarokban kipusztulván, helyeikbe II. István az egyháznak ez uj harco- sait helyezte. rkO

Az uj ültetvénynek, rendnek reménydús fejlődését nem sokáig szemlélhette II. István, mert betegsége egyre súlyos- bodván s végóráját közeledni érezvén, saját magát is a premontrei rendbe kérte felavattatni s a rend ruháját fel is vev.én, mint prémontrei halt meg. Kívánsága szerint Nagy- váradon temettetett el. (U. o. Nátafalusy 10. lapon.) A margitszigeti prémontrei prépostság első lakosai — mint Czinár Már „Fuchshoffer Monaster" II. 34. lapján állítja, Schier Xt.us pedig „Biblia Sacra" 76. lapon bizonyos- nak mondja, Morvaországból a zabrdoviczi zárdából hivattak és jöttek, majdnem biztosan mondhatni a XII-ik század kö- zepe táján. - . IY. Béla király 1245. és 1249-ben kelt adományleve- leiben mondja: „hogy a Nyulakszigetét, a progenitoribus nostris donatam ab antiquo a premonstratcnsibus possessam" visszaadjuk a nyulakszigeti prémontrei prépostságnak. Itt nyíltan kimondja IY. Béla király, hogy a Nyulak- szigetét még az ő törzsökszülői — progenitores — ajándé- kozták a szigetben székelt, prémontrei prépostságnak, s hogy e prépostság a szigetet hajdani időktől — ab antiquo — fogva, bírta. A progenitor — törzsökapa nevezet alatt, legalább is a dédapát, a nagyapa apját kell értenünk, — IY. Bélának atyja volt II. András, ennek atyja III. Béla, · ennek atyja, vagyis IV. Bélának dédapja II. Geyza volt, ez pedig uralkodott 1141-től 1161-ig. Vannak, kik a progenitor alatt nagyapát értenek s ezen nynlakszigeti prépostság keletkezését a XII. század végére teszik. Ezek szerint IV. Bélának nagyatyja III. Béla .építette volna 1173—1196-ig a premontreiek ezen monostorát a Nyu- lakszigetén. De sokkal gyorsabban terjedt ezen kedvelt és szép rend hazánkban, semhogy itteni keletkezésétől 1130-tól, 50— 60 év inúlva keletkezett. volna a nagy-váradi legelső zárdának is, a Margitszigetén, hajdani királyaink kedves tartózkodási helyén is, csak egy filialis háza, — s hogy e prépostság a nagy-váradi szt. Istvánról nevezett prépostságnak leánya — filiája — volt, nyiltan állítja Czinar II. 34. lapon. 49

Ez a szó filia — nem annyit jelent, mintha a nagy- váradi prépostság adta volna okvetlenül ide a filiába a kano- nokokat, hanem csak annyit, hogy valamint a plébániák a hozzájok tartozó kisebb egyházakat, úgy a n.-váradi prépost- ság is a nyuiakszigetebeli kisebbet, kezdetben kezelte, ad- ministrálta. Ámbár akár Zabrdoviczból Morvából, akár a n.-váradi prépostságból jöttek is a Nyulakszigetére az első prémontreiek, — mindegy, a nyuiakszigetebeli prémontrei prépostságnak keletkezési ideje mégis mindegyik · esetben inkább tehető а XII. század közepe tájára, mint végére. Mert ha Zabrdoviczból jöttek az elsők, jele, hogy még ekkor honunkból sehonnan sem küldhettek, oly kevesen voltak, mi csakis a rendnek behozatala utáni első évtizedekben lehetett, mivel a rend gyorsan terjedt. Ha pedig a n.-váradi prépostságból jöttek ide, miután a n.-váradi volt a hazában az első, és az is még csak filiát, nem pedig teljes prépost- ságot adhatott, jele, hogy még ott is csak kevesen voltak, kevés volt a növendék, a mi szintén csak a rend behozatala utáni első évtizedekre mutat és utal. Es így majdnem legvalószínűbb Radványinak azon vé- leménye, miszerint e monostort II. (vak) Béla alapította volna 1130-— 1141-ig. Véleményének támogatására felhozza azt, hogy az 1132-ki aradi országgyűlésen, vak Béla nejének Honának a szerb uralkodó leányának igenis heves beszédje idézte elő a vérszomjas boszút, melynél fogva az udvar em- berei azonnal 68 főnemest koncoltak össze, mindazokat, kik „Béla megvakitásának részeseiül gyanusítattak. — II. Béla, nejével együtt megbánván e tettet, többfólekép vezeklettek s több kolostort építettek a véráldozat engesztelésére, — ezek közé számítja Radványi a margitszigeti prémontrei monostort is. II. Bélát a trónra II. István hívta meg, s neki a koronát' át is engedvén, mint prémontrei halt meg, — II. István mind azt, hogy Bélát tüzé ki utódául, mind pedig, hogy a prémontrei rendet hazánkban megalapítá s magát is szerze- tesnek avattatá végnapjaiban, a címzett rend érdemein kivül azért tette leginkább, hogy atyjának Kálmán királynak azon irtózatos cselekedetét, miszerint fivérének Álmos hercegnek és fiának az egészen ártatlan kisded Bélának szemeit ki- ' - 4 50

szúratta — némikép jóvátegye. II. Béla szintén ilyes okok- ból indulva ki azért, hogy II. Istvánnak azon megkezdett bűnbánati üdvös cselekedetét, melylyel atyjának kegyetlen- kedését Isten és ember előtt jóvá tenni törekedett s a premontrei rendet alapította, már csak bálából is folytathassa s bár ő volt az egyik szerencsétlen áldozat, mégis, mint valódi keresztény, hogy nagybátyja iránt az örök itélőszéket kiengesztelhesse, ő is ugyan a premontrei rend számára ala- pította a margitszigeti monostort és prépostságot. Radványi úgy adja elő, hogy ezen monostornak hom- lokzata déltől· északnak feküdt, vagyis a mostani nagy fűrdő-ház felé nézett, hossza 35 ölet tehetett, — a templom főbejárása pedig a Dunára állt Buda felé, valamint a torony is. A főbejárás előbb a torony alá és innen vezetett a tem- plomba. A romok fnaig is félreismerhetlenül mutatják, hogy nagyszerű lehetett ezen egyház és góth stylben építetett. . A prépostság vagyoni állapotára nézve II. András fia Béla, mint ifjú király, ezen Dyulakszigetebeli szt. Mihály főangyalról címzett prépostságnak 1220-ban egy malmot ajándékozott a pazanduki pusztán O-Buda mellett. (Szt. Zsig- mondi prépostság iratjegyzékének 2 pontja. Rupp J. 59. 1.) • II. András király 1225-ben Szélgagyőrben és Jenőben két várjobbágyi szállást, — duas mansiones —• ajándékozott. (Ood. dipl. III. k. 2. 11. lap.) · Gysen budai, ó-budai kanonok nyulakszigeti szt. mí- hályi premontrei prépostnak és kanonoktársainak — et fra- tribus-— egy szőlőt, melyet Semennek nejétől szerzett,1— ajándékozott Tapsán, az ó-budai káptalan területének egy részén 1246-ban (Czinár Már II. k. 34. lap.) - IV. Béla király 1249-ben 24-ik novemberben kelt oklevelében mondja : „hogy a Nyulakszigetét az ő törzsök- szülői — progenitores nostri — adományozták a szt. Mi- hályról címzett prémontrei prépostságnak, de utóbb ismét a királyok jogaiba — iterum régum juribus fűit vindicata — birtokába vétetett vissza, ő azonban néhai édes anyja lelké- nek üdvösségeért ismét az említett monostornak adja vissza, és ezen felül még újabb adományozásokkal is bővíti ajándé- kát. — így szólván a cod. dipl. IV. k. 2. 43. lapján: 51

„ Ugyan&fcon egyháznak adtuk a Pazanduki pusztán a kán- torfoki patakon levő és a királyi felséghez tartozó malmot, valamint a Pardeő nevü földet (földbirtokot) két eke alá valót, negyven kaszás réttel, melyek a régi határokkal és árkokkal vannak bekerítve, úgy végre a jenői pusztában két várjobbágyi szállást azon szabadsággal, melylyel a szolga- győri várhoz tartoztak. Birt e -prépostság ezeken kivül még a Rákospatakon is két malmot és a borosjenői közbirtokos- ságban is több részt. (Cod. dipl. IY. k. 2. 43.) IY. Bélának ezen 1249-iki adománylevelét, Bernát a hévizi szt. Háromságról címzett convent perjele, a nyulakszigetebeli szent mihályi prémontrei egyházjavára átirja. (Cod. dipl. Y. k. 2. 474.) A leleszi prémontrei prépost is II. Balázs a rend kiváltságait 1335-ben ezen convent által íratta át. (Czinár I. h. II. 135. láp.) Ezen convent a hiteles hely — Locus eredibilis — jogaival bírt, mely kiváltságát L Károly királytól nyerte, I. Zsigmond alatt pedig prépost- ságra emeltetett. 1253-ban György Bálintnak fia, tolvajlás bűne miatt kötél által kivégeztetvén : uj-jenői birtokai, egy beltelek, 47 hold szántóföld, egy kaszás rét és 15 hold erdő a nyulakszigetebeli szt. mihályi premontreiek egyházának adatnak, TV. Béla király által. (Cod. dipl. IY. 2. 174.) Bírt a margitszigeti prémontrei prépostság Pestmegyé- ben a gödöllői határban Bessenyőn egy nagyobb szőlőt, mely jelenleg valószínűleg a kapucinus atyák birtokában van, ha pedig nem a kapucinus atyák zárdájának jelenlegi nagy ki- terjedésű szőleje a kérdéses szőlő, úgy bizonyosan a legkö- zelebb fekvésüek lehettek azok. Tartozhatott ezen szőlőhez egy szomszédos és terjedelmesebb erdőbirtok is, talán mind az, a mit most Mária Terézia alapítványa, vagy inkább Grasalkovics herceg adományozása folytán a kapucinusok bírnak. , 1344-ben a nyulakszigetebeli premontreiek monostora óvást tesz az iránt, hogy pereiben a biróság nem szolgáltat részére igazságot. (Cod. dipl. IX. k. I. 246.) Atalában több rendű panaszló perei voltak e prépost- ságnak és több rendű perekkel zaklattatott. E tekintetben 52

Rupp Jakabnak „Budapest tört." 1868. 59. GO. ós 61. lapjai- ról idézzük az alábbiakat, mik bizonyságot tesznek a kény- szeritett perlekedésekről : 1227. Béla ifjabbik király megtiltja a budai grófoknak (eomites=ispánok, mai főispánok) a szt. mihályi premontreieket a pázánduki malom birtokában háborgatni. (Cod. dipl. III. 2. 117.) . 1253. IV. Béla királynak a szt. Mihály egyház javára kiadott ítélete azon perben, melyet Aba, Opour nemzetségből, halálos büntetéssel sújtott György Bálint fiának, vugyei (uj- jenői) falubeli udvarháza, szántóföldjei, erdei és kaszálói miatt támasztott. (Ecel. Cam. 46. cs. 2. a. és 5. sz.) 1399. Megítélő végzése Bubek Nádornak azon perben, melyet a szt. mihályi prépostság a II. András és IV. Béla által adományozott jenői 3 telek és ottani Mindenszentek egyházának visszanyert része végett indított. (U. o. 46. es. 28. sz. Ered.) 1417. A budai káptalannak jelentése a szt. léleki János- vitézek által birlalt Pazanduk puszta visszavétele és a pré- postságnak leendő átadása felett, kiadva a prépost számára. (U. o. 46. cs. 6 sz.) 1438. A nádor bizonyság-levele, hogy a pesti biró és városi közönség a szt. Mihály egyháznak a Rákos mellett nyugatra fekvő rétjeit és szántóföldjeit elfoglalták. (Clariss. posonien. 60. cs. 19. sz.) · 1449. A budai káptalan jelenlése a szt. mihályi prépost-. ságnak a pazanduki puszta· és az ezen jószág előtt levő hévízi malom birtokába lett visszahelyezéséről, a szt. léleki János- vitézek rektorának tiltakozása mellett. (Eccl. Cam. 46. cs. 7. sz. Ered.) 1453. Az ország birájának ítélete a szt. léleki kór- és egyház ellen ugyanazon ügyben, és á szt. mihályi prépostnak tiltakozása László király adománylevele ellen, melyet nevezett egyháznak a prépostságot illető, Békásmegyer szomszédságá- ban fekvő malmára nézve kiadott. (U. o. 11. 12. sz. Hit.) 1464-ben Pius bullája által a nyulakszigeti prémon- treiek kivétettek az esztergomi érsekmegyei hatóság alól, hanem közvetlenül magának az esztergomi érseknek jogható- 53

sága alá helyeztettek. (Péterffi „Sacra concilia" 1741. után Radványi Imre „Margitsziget tört." 6. lapon.) 1468. A prépost tiltakozása a pazanduki és benntiltása a kántorfoki pataknál levő malomra nézve, melyet a szt. lóleki János-vitézek bitorolták. (U. o. 14. és 15. sz.) 1483. és 1488. Mátyás király ítélete a budavárosi biró és esküdtek mint makacsok ellen, a szt-mihályi prépostnak ügyében, a szt. léleki kórháznak a pazanduki malomra nézve lett ellenmondása tárgyában. Nemkülönben kegyelem levele, hogy a prépostság jogai az elévülésre való tekintet nélkül visszafoglaltatván, azokba ismét beigtattassék. (U. o. 16. 20. sz. Hit.) . 1491. A sághi convent bizonyítványa a szt. mihályi prépost benntiltásáról a szt. léleki kórház és bárki más ellen a kántorfoki malom elfoglalása tárgyában. (U. o. 21. sz. Ered.) 1525—1528-ig. A budai káptalannak végrehajtói oklevele, némely borosjenei részbirtokokra nézve, Fegyverneki Ferenc, a sághi convent' prépostjának, mint a prémontreiek vicariusa és a szt. mihályi prépostság védnökének, Podmaniczky Ádám elleni perében hozott marasztaló ítélet folytán. Továbbá Lajos királynak védlevele a prépostság javaira nézve ; a budai káptalannak visszaigtatási levele a prépostság részére némely borosjenei telkekbe és több más okmány ezen értelemben, (ü. o. 22—27 sz. Act. Prep. S. Sigismundi Eleuchi. 10—13. p.) IV. Béla király a már idézett 1249. 24-ik novemberben kelt adománylevelében mondja: „Fráter prior ordinis Pre- monstratensium (de insula leporum) venit, et querebatur, quod non modicum patiantur temporalium defectum." magya- rosítva : „A nyulakszigetebeli prémontreiek perjele hozzánk jött és panaszkodott, hogy nagy szükséget szenvednek a mu- landó javakra nézve;" (az önfenntartásra nézve, hogy nem élhetnek meg) és ez okból ajándékozza vissza nekik a Nyulak- szigetét s azonfelül még több, de csak apró és kivált azon időben nagyon is keveset jövedelmezhetett birtokrószeket. Ezekből indulva ki, vagy a .fennebb mondatott majdnem folytonos és kényszeritett perlekedés, vagy pedig az emiitett anyagi szükség, szegénység lehetett oka annak, hogy e pré- 54 postságot a premontreiek 1474.. és 1483. év közt önként elhagyták. Hogy elhagyták, következtetni lehet, mert 1483. Péter kalocsai érsek a király főkorlátnoka, Mátyás parancsára a nyulakszigeti szt. mihályi prépostságot a prémontrei rendnek visszaadja, de tiz év múlva a pálosoknak adatott, amint ez a pázmáni zsinat jegyzeteiben előadatik: „Petrus colocensis Archiepiscopus, summus regis eancellarius e mandato Mathiae, preposituram de Insula leporum S. Michaelis ordinis pre- monstratensium, restituit ordini, sed post decennium data est Paulinis, uti est in sinodo pazmaniana. (Timon Epitome chro- nolog. rerum hung. 1736. pag. 86. levél.) Bár mi oknak kellett fennforogni arra, hogy a prémon- trei rend a Nyulakszigetét elhagyá, nemcsak 1483. előtt, mint imént idéztetett, de 1483-tól számitva, vagyis 1493—1494 körül ismét eltávozott e szigetről a rend. Mert Timonnak fennebbi idézéséből nyilván kitűnik, hogy e prépostság 1294-ben a pálosoknak adatott, továbbá: Gzinár Már I. h. II. 34. 1.: Layruelius nyomán állítja, hogy ezen prépostság 1294-ben Zabrdovicba lett át- téve, végre Rupp Jakab Bud. tört. 62. lapon mondja, hogy ezen prépostság ha nem előbb, tehát ' kevéssel a mohácsi vészes csata után, pusztulhatott el. — Hogy a mohácsi vész előtt csakugyan megpusztult, bizonyítja az is, hogy IV-dik Béla 1247-ben a budai várfoki szerzeteseknek — tán templáriu- soknak — ajándékozott egy malmot, de azon föltétellel, hogy annak jövedelmeiből a' nyulakszigeti feldulatott prómontre, monostort helyreállítassák ós lakhatóvá tegyék. Cod. dipl. T. 3. v. 3. 117. De bizonyítja továbbá az is, hogy Rupp Jakab ugyanezen 62. lapon, hol az ezen prépostságbeli prépostokat következési sorban előszámlálja, az utolsót Imrét 1483-tól 1494-ig uralkodtatja és ez után egyet sem mutat többet fel. Czinár Már fennebb 1294. évet említ. Ez vagy toll- vagy sajtóhiba is lehet 1494 helyett s akkor ezen óv is a a fennebbi állítás bizonyítéka, hogy t. i. ezen prépostság 1483. után tiz év múlva csakugyan elhagyatott a prémontreiek által. Ha pedig sem toll- sem sajtóhiba, hanem áll az évszám 55

1294, úgy bizonyítékul szolgálhatna arra, hogy ezen prépost- ságot a premontreiek 1483 előtt is odahagyták. Mely leho- zásra, következtetésre az is világot látszik vetni, hogy mint itt is elősoroltatott, a királyi adományozások a prépostság részére mind 1294 előtt történtek s később már egy adományozás sem fordul elő. A Rupp Jakab után tett hivatkozások mind peres ügyek, bajok, melyek a már előbb adományoztatott javakbani háborgattatásokra vonatkoznak, úgy, hogy azon birtokokat részint egyháziak, nevezetesen a sztléleki János- vitézek, részint testületek és nyilvános hivatalbéliek, mint á pesti biró és városi közönség, vagy pedig egyes magánosok, mint Aba és Podmaniczky Ádám által elfoglaltattak. Mi talán aligha történhetett volna ily nagy mértékben s ennyi tartóz- kodás nélkül, ha a prépostság rendes conyent által lett volna betöltve. Prépostok ugyan soroltatnak elő egész 1491-ig töb- ben, de ez még nem cáfolja meg az állítást, hogy a prépost- ság nem birt conventtel, mert mai napon is a jászéi premontrei prépost, egyúttal leleszi és n.-váradi prépostnak, a csornai premontrei, prépost pedig egyszersmind türjei, hor- pácsi és jánoshidi prépostnak is címeztetik, holott a n.-váradi, horpácsi és jánoshidi prépostságoknak mai napon már nin- csenek rendes conventjeik. • . De ezt látszik bizonyítani azon körülmény is, miszerint Fegyverneki Ferencz, — amint fennebb mondatott, — a · sághi convent prépostja s a prémontreiek vicariusa egyúttal a nyulak-szigetebeli premontrei prépostság védnöke is volt 1525-1528-ig. A mohácsi vészes csata után 1525-ben a · Nyulakszige- téről minden rendű szerzetes, testület kivonult, épületeik el- pusztítattak. Tehát ezen prémontrei prépostság is, — hanem előbb, — mint Rupp Jakab mondja, — de ekkor bizonyosan elpusztult s a nevezett sághi prépost mégis még 1528-ig is védnöke volt. Ebből az világlik ki, hogy védnök csakis akkor kellett, midőn a prépostság a helyszínén üresedésben volt, és ilyen védnökök lehettek azon prépostok is, kik az első szünetelés alatt számláltatnak elő — mint e prépostság főpapjai. / r» _ 1 1 -* J O O > « 1 »TI· TT^'I 1 4 56

86. lap. tett idézésben világosan az áll, hogy Péter kalocsai érsek Mátyás király parancsára a prémontrei rendnek magát a nyulakszigetebeli própostságot adja vissza. Mi egyenesen azt mutatja, hogy a rend e prépostságot egyideig nem birta másként, mint címben. 1262-ről van még nyoma annak, hogy lett volna itt prépost, bizonyos Jakab nevű, ki — mint Cziriár mondja: I. h. II. 34. lapon, — a budai káptalan iratai szerint egy ó-budai, vagy budai kőfaragóval a leleszi prépostsági egyház építetése tárgyában szerződést kötött, — de kérdés, hogy ezen Jakab is nem volt-e valóságos leleszi prépost s a nyulak szigeti szt. mihályi própostságnak csak védnöke ? Rupp Jakab a nyulakszigetebeli szt. mihályi premontrei prépostokat 62. lap Budapest tört. következőkép sorolja elő : 1245. — Isou (Isaias'?) (Eccl. cam. 46. cs. 6. sz.) — 1272. Jakab prépost (cod. dipl. V. 2. 56.) — 1278. Márton apát. (Eccl. cam 46. cs. 3. sz.) — 1294. Péter prépost, (claxiss. poson. 49. cs. 3. sz.) — 1344. János prépost. (Eccl. cam. 46. cs. 4. sz.) — 1362. 1363. Jakab prépost, (mon. V. Bud. 18. cs. 20. 12.) — '1399. Albert prépost. (Eccl. cam. 46. cs. 28. sz.) — 1410. Márton prépost. (U. o. 5. sz.) — 1417—1426. László prépost. (U. o. 6. sz.) — 1449—1468. Tamás prépost. (U. o. 7—14. sz.) — 1468—1474. Benedek prépost. — (U. •o. 15. — clar. Poson 60. cs. 30. sz.) — 1483—1491. Imre r y ' prépost. (Eccl. cam 46. cs. 16—21. sz.) Későbbi időkben, midőn e prépostság a rend által csakugyan és végkép elhagyatott, a hozzá tartozott javak a budai szt. Kláráról címzett apácák zárdájának adományoztattak, s midőn 1787-ben ezen apácák eltöröltettek, a javak a királyi patronatusi joghoz csatoltattak. . ' De a nyulakszigetebeli prémontrei prépostság cimben, mint más sok ily főbb egyházi méltóság, megmaradt' annyira, hogy annak cime ma is adományoztatik, s a legközelebbi időkben e címet néhai Főtiszt. Farkas Péter 1871. évben elhalt jászberényi plebánus viselte is. A XH-ik századtól kezdve, a későbbi századokig — 0 i n á r M. II. 2. — 68. lapig — birt a prémontrei rend hazánkban nrP.rinsf.Rű.cmlrat. a VIQITTQL'QT» · 57

Ábrahámon, Biharmegyében a Berettyó mellett. Adony- ban, Biharmegyében N.-Váradtól 6, mfdre. Ahirloson, Vesz- prémmegyében. Aicskán, másként Ochka, váradi püspöki megyében. Albén, Csongrádmegyében. Almuzán, a Duna és Sárvíz folyók között, — nem messze lehetett Székes-Fehérvártól. Beénben, Esztergommegyében Párkányhoz 2 mid. a Garam mellett. Bozokon, Hontmegyében az Ipoly mellett. Brigitta szigeten, Baranyámegyében Pécs mellett. Osemben, az egri érseki megyében tán Borsodmegyóben. Csőpefőn, Veszprém- megyében. Csornán, Sopronmegyében. Chuchnán, másként Csukás, — Pestmegy. a szt·. endrei szigeten. Csudányban, az egri érseki megyében. Csúton, Nógrádmegyóben vagy a Szepes- ségben. Darnón, az egri érseki megyében. Drózon, az egri érseki megyében — apáca monostor volt. Gájdelben, Bács- megyében. Grábán, Nógrádmegyében az Ipoly mellett. Hat- vanban, Hevesmegyében a Zagyva mellett, váci püspökség. Horpácson, Sopronmegye győri püspökség. Ingeden, a sághi prépostsághoz közel. — (melyik sághihoz ?) lvániában3 a zág- rábi érseki megyében, — apáca monostor volt. Jánoshidán, Pestmegyóben. Jászóvárott, Abaujmegyében.. Kapusfőn, Bod- rogmegyében. Lándekon, a Szepességben. Lázárszigeten, a szigetvári vár helyén állott. Leleszen, Zemplénmegyében, Bodrogközben. Magdolinban, kalocsai érsekségben. Majkon, Esztergommegyében, Tatától 2 mfd. Mizslén, Abaujmegyében (Fényes Elek. 3. k. 22.) Monostor-Pályiban, Biharban, Deb- recenhez 2 mfd. Mórichidán, Győrmegyében a Rába mellett. Nagy-Várad-hegyfokon, Biharban legelső a hazában 1130—1131. Nyulak-Szigetében, Pestmegyében Margitszigeten. Okrán, más- ként Ocsa, Pestmegyében • — vagy egri érsekségben. Oszt- machon, másként Aszód, Pestmegyében, váci püspökség. Raj- kon, Zalam. Rátóton, Veszprémm. Rockeniten, másként tán Rohonc, Vasm. Sághon, Hontmegyében az Ipoly mellett. Ság- hán, Nógrádmegyében vagy Szepességben. Sámbókon, Pest- megyében, Budához 3 mfd. Sámbókon, veszprémi püspöki megyében. Schidán, másként Scheidung, Sajdun, tán a Szepes- ségben. Schlangenmundon, az egri érseki megyében. Somlyó- Vásárhelyen, Veszprémmegyében apáca monostor volt. Stein- 58 ségben. Topisszán, az egri érsekségben. Turócon, Znió-Váral- ján. Tiirón, másként Tür.ő, Tűrne, Barsmegyében, a Garam mellett. Türjén, Zalamegyében. Zemlénben, a kalocsai érsek- ségben. '

Farmoson, Biharban de csak valószínűleg, — Fényes Elek 4. 77. Hantán, „Tamás hántai prépost." Cod. dipl. v. II. pag. 111. 1319. Herpályon, Biharban Fényes Elek 4. k. 106. — ma puszta Újfalu mellett, — 1333-ban még virágzott. ° Monostoron, Bán Monostor Bács-Bodrogmogyében, ké- sőbb az ágostoniaké, végre a cisterekké lett. Fényes Elek 2. k. 64. Saágon, Sopronmegyében — a sárvári országúton, — a vidék szóbeli előadása szerint, — de tanúsítja a még fenn- álló csinos egyház is. . · Csallóközben, Dánielik „A prémontreiek" 71. lapon. Ezen prépostságok közöl, a melyek jelenleg íenn nem állanak, részint a mohácsi vész után mindjárt, vagy később a törökök által, részint a belháboruk erőszakoskodásai ós móltatlankodásai által pusztítattak el. . A főbb családokból is időről időre számosan léptek a prémontrei rendbe s közőlük többen a préposti méltóságra is emeltettek. — Leleszen az első prépost is Joannes de E s t o r a s volt az Eszterházy családból — 1350—1370. — szinte leleszi prépost volt Palóey Domonkos, — II. Miklós az Osl — vagy Osth, Osthffy családból, — Il-ik Benedek Kornis, — II. János Péchy, — a jászéi prépostok között voltak. V-ik János More, Mátyás király tárnokmestere, — somlyói vagy Szaniszlóífy Báthory Domokos, — Sirokay László — II. Miklós Szá- lán c y, — III. Miklós Bocskay a Bota családból stb. A mohácsi vész után Magyarországban megszűnt a prémontrei rend. — I. Leopold állitott vissza némely apát- ságot és prépostságot, de ezek kezdetben az osztrák p e r- neczi, később pedig a Morva 1 uk ai apátságtól függtek. 59

pénzen vissza vásárolta a rend azon családoktól, melyek a zavaros időkben azon javakat elfoglalták, más részben pedig a családok önként adták a kezükön volt prémontrei birtokokat vissza a rendnek. · És igy ismét virágzásnak indultak a premontreiek hazánk- ban, s a törökök ellen I. Leopold idejében viselt háborúk költségeire, nevezetesen az emiitett perneczi prépostság töb- bet mint 230,000 frtot adott, Budavárának visszafoglal- hatására. 1745-ben Sauberer György a lukai káptalan által meg- választatván jászóvári prépostnak, eszességét, erélyessógét arra használta fel, hogy nem nyugodott, migcsak a magyar pré- 1 postságot, a lukaiak s egyéb idegen felsőbbség uralma alól ki nem váltotta és függetlenné, önállóvá nem tette. — A mi két százados szünetelés után 1770. nov. 19-én ünnepélyes felavattatás által Jászóvárott, a Sauberer által építetett uj, h^Mta^s fényben ós teljes díszében fennálló, valóban remek ^^^^^pületben meg is történt. 1 1786—1787-ben a pálos, bencés, cister renddel együtt MPprémontrei rendet is, tüzetesen a jászóvári prépostságot «787. márc. 26-án II. József eltörölte, s a rend 1802. inárc. (12-ig ismét szünetelt hazánkban. Ekkor azonban· I. Ferenc apostoli király a prémontrei, bencés és cister rendeket vissza- L állította azon föltót alatt, hogy tanítsanak. | A premontreieket két prépostságban állította vissza, a «ászóváriban és csornaiban. Az elsőhöz csatolta a leleszi és •nagyvárad-hegyfoki, a csornaihoz pedig a türjei, horpácsi és jánoshidi prépostságokat a hozzájok kapcsolt birtokokkal együtt. A jászóvári prépostság a kassai, nagyváradi és rozsnyói főgymnasiumokban, a csornai pedig a szombathelyi fő- s a keszthelyi algymnasiumokban tanítanak, és nemcsak tanári személyzettel, de a szükséges épületekkel s minden egyéb szükséglettel saját költségén látja el a rénd ezen évről évre számos iíjuságot képző tanintézetekej. A rend jelenlegi főpapja Jászóvárott: méltóságos és főtisztelendő Kaczvinszky Viktor Vincze úr, a fehér ós kiváltságos prémontrei kanonokrend prelatusa, a ker. szt. Jánosról cimzett jászóvári, Szt. Keresztről leleszi, 60

és Szt. István első vértanúról c. Nagy-Várad-hegyfoki egy- házak süveges prépostja és Apátja, a kassai püspöki sztszék ülnöke, az országos, törvényhozó testület főrendi táblájának tagja, a jászóvári országos levéltár elnöke stb. — lakik állan- dóan Jászóvárott Abaujmegyében. Csornán pedig nagyságos ós főtisztelendő Simon Vince úr, a csornai préinontrei kanonokrend prelatusa, a szt. Mihály főangyalról címzett csornai, — szt. Péter és Pál apos- tolokról horpácsi, — Gyümölcs oltó Boldogasszonyról c. tür- jei, és ker. szt. Jánosról Jánoshidi süveges prépost, — lakik állandóan Csornán, Sopronmegyóben. A pémontrei rend jászóvári és a kapcsolt leleszi nagyvárad-hegyfoki prépostjának azon kiváltsága és j hogy Magyarország főrendi táblájának, felső házának törv' á és hivatalos tagja, ott szavazati joggal egybekötött /se van, következéskép egyik törvényes cime a ,m é 1 t ó s ággo s' cim, 1715-ben III. Károly alatt tartott országgyűlés r7°~'' cikkében gyökeredzik, de lássuk a t. cikket eredetileg : „Ex quo sacer ordo canonicorum regularium prem stratensium, olim in regno hocce apostolico gloriosissimi! et victricibus caes. reg. armis e faucibus turcarum erepto florentissimus postliminii jure novellás plantationes in exi- mium regni et sui ordin. incrementum denuo radicare coe- pisset. Hinc venerabili Vineentio Valner moderno abbati lucensi et' praeposito S. Stephani (Protomartyris de Promontorio Magnó Varadiensi.) perpetuo sui ord. vicario generáli, eiusque legitimis in officio successo- ribusinterD. D. Praelatos, Baroneset Mag- nates sessio cum voto indulta et admissa est." — Magyarosítva: — „Minthogy az ezen apostoli és a török járom alól kiszabadított országban egykor legdicsőbb s legvirágzóbb prémontrei kanonokok rendje újból emelkedni kezd, főtisztelendő Valner Vince lukai apátnak, a szt. István (első vértanúról S/ a nagyvárad-hegy- fokról címzett premontrei) prépostnak, a rend örökös fő atya-apátjának, és minden törvényes utódainak, a n agy v á r a d-h e gy f o k i P r é p o s t o k n a k m e g ad a> t ik a jog, hogy afőpa- 61

p o k, a z ország nagyjai és bárói közt üljön és szavazzo n." Kitűnik e t. cikkből, hogy a jászóvári premontrei pré- post, nem mint jászóvári, hanem mint' szt. István első vérta- núról címzett nagyvárad-hegyfoki prépost, tagja a főrendi háznak. ' Ezen nagy kitüntetésnek, a jeles kiváltság megadásána egyik oka, a lakai apátnak mint időkori nagyvárad-hegyfok prépostnak, a legszűkebb időkben, (hosszú tartós háború alatt) a legsürgősebb követelések közt (a török járom szétro bolására) igenis erős tettekben nyilvánult hazafias érzelm (230,000 frt.) voltak. D) A keletkezés idejét tekintve, negyedik 'helyen a szt. János-vitézeinek várát lehet sorolni. lA Hogy ezen rendnek a Nyulakszigetén volt háza és lakása, más nyoma alig található, legalább a számos kutfor- rások s okmányok között, hoszasabb kutatások után sem merült fel egyéb, mint IV. László királynak adománylevele 1278-ról·, melyben IV. Béla adományozását megerősítvén, a Nyulakszigetét a bold. Szűzről címzett domokos apácáknak adományozza, kivévén a szigeten a ferenciek és premontreiek társházait, valamint a kórodaházi keresztesek, — ac castro cruciferorum domus hospitalis — azaz János-vitézek várát stb. (Cod. dipl. V. k. 2. 436. 1.) Rupp Jakab emlit ,még egy adatot Budapest tört. 88. lapon: „i291-ben pedig IV-ik Miklós pápa megerősíti a sziget (Nyulakszigetének) adományozását falui, házai, földjei, utcája, mely a János-vitézek várától kolostortok felé (t. i. a szigeti apácák kolostora felé) vezet, jelen és leendő lakhe-

lyei és lakosaival. 0 (Act. Clar. Posoniens. 68. cs. 7. sz. Hit.) E két idézet kétségen kívül helyezi azt, hogy a János- vitézek is bírtak a Nyulakszigetén házat sőt várat. E kife- jezés „várat birtak" mintegy önként kérdezi azt, hogy mi okból birtak szerzetesek várat, mi célból éppen a Nyulak- szigetén s miféle feladata, hivatása lehetett e rendnek?, . Mind a most emiitett kérdésekre, mind pedig arra« 62 hogy mikor és kiáltal telepítethettek be a Nyulakszigetére szt. János keresztes vitézei — tán könnyebben megtalálhatjuk "a feleleteket, ha közelebbről megismerve a rendet, tudjuk annak hazánkbani némely körülményeit, minthogy másunnan különben is nehéz volna csak némi világot is deríteni a nyulakszigetebeli keletkezésűk idejére és alapitójokra nézve. Brochaus 1820. Lexiconjának V. k. 286. lapja' szerint: z ama nevezetes világi egyszersmind egyházi lovagrend, ely a keresztes háborúk és a szt. földre tett nagy bucsu- ratok alkalmávál a szt. földön (Palestinában) alapítatott a I. század közepén 1048-ba.n. Brockhaus ugyanott állítja: gy amalsii kereskedők alapították volna Jeruzsálemben. De t valószínűleg toll- vagy sajtóhiba van, amalsii van téve a ma Ili i helyett. Mind Amalsi, mind Amalfi nápolyi országba tétetik Fehér György mostani és régi geographiai Lexiconában, 1816 I. db. 130 I. de azon külömbséggel, hogy Amalfi Nápoly- országban a tengerparton harmadfél mérföldnyire Salernótól, most ugyan nagyon lecsökkent város, de hajdanta nagyszerű világkereskedelmi város volt és messzeterjedő kereskedést, ha- józást űzött a tengeren, a mig Amalsiról ezeket éppen nem mondhatnók el. - Tehát az amalfii dúsgazdag világkereskedők, kik nagyobb utaikban a tengeri kalózok, de szárazon is egyéb rablók által többszörösen megtámadtattak s megkárositattak, Jeruzsálem- ben egy templomot építettek, melléje egy nagyszerű zárdát s ker. szt. Jánosról címezték el. A zárdabeli szerzetesek Jo- hannitáknak, János-vitézeknek, vagy hospitalis testvéreknek, — Hospitalbrüder — fratres Johannitae vei hospitales, Orucigeri de domo hospitalis, kórodaházi kereszteseknek neveztettek. Kezdetben az volt teendőjük, hogy a betegeket és sze- gényeket ápolják, a bucsujárókat' pedig a saracenusok ellen védelmezzék. <, Később a XII. század elején, midőn már nagyon elter- jedt és tágas birtokokat szerzett a rend, Raymund du Puy nagymester alatt lényeges átalakulást szenvedett. A mellett, hogy a három szerzetesi fogadalmat: sze- génységet, szűziességet és engedelmességet megtartani köte- leztettek, egyszersmind világi renddé is vált. Osztályoztatott 263

három rendű tagokra. Az elsőrendüek neveztettek tulajdonkép lovagoknak, — ezek fegyvert viseltek és harcoltak — a má- sodrendűek voltak a káplánok, — káplánoknak neveztettek és ezek vitték a valódi lelkészi, szerzetesi hivatalokat, — a harmad- rendüek fegyverhordozóknak neveztettek — Serventi el' armi —"ezek a betegeket és szegényeket ápolták, a zárandoklókat kisérték és védelmezték. Ez időtől fogva a szegényeket és betegeket ápolták s átalában az egyház védelmében s zolgáltak. A XlV-ik század elején Rhodus szigetét foglalta el a rend, és e szigettől neveztettek Rhodusi-vitézekiiek is, fratrós Rhodorum, Rhodisehe Ritter. 1530-ban V. Károly Máltaszigetót adta nekik örök bir- tokul, azon föltét alatt, hogy a hitetlenek és a tengeri kalózok ellen folytonos háborút viseljenek. Ezen szigettől neveztettek máltai-vitézeknek. Malthesér Ritter. •Később mindinkább terjedt a rend, nagy birtokokat szerzett és nagy hatalomra emelkedett egész Európában. Nagymestere — „A jeruzsálemi szt Jáuosról címzett kóroda Nagymesterének, Jézus hadserege Quardianjának címeztetett, — Groszmeister des heiligen Hospitals zu S. Johann von Jeru- salem und Quardian der Armee Jesu Xti." — Maltha szige- tén La-Valetteben lakott, hercegi rangot viselt és a külha- talmaktól „Altezza eminentissima" címet nyert. A Rend kamrájából évenkint 600 scudit húzott és húzta Maltha, Gozzó és Oominó szigeteknek összes jövedelmét, annyira, hogy évenkinti jövedelme rá ment egy millióra. A világi hatalom- nak· nagy része kezeiben volt. Csak az egyháziakban függött a pápától, a világiakban saját souverainitással bírt. Békében a rend nagy fekete köpenyt, balról a mellen egy nyolcszögü fehér keresztet, s ennek közepén egy arany keresztecskót viselt, csatában vörös övet és ezüst keresztet hordoztak. A rend tengeri hadserege 1770-ben több Geleerenből, 3 Galcottából, 4 hadihajóból 60 és két fregattból 36 ágyú- val s több kisebb bajóból állott. A tagok három ezeren felül voltak. A XlX-ik századra sok viszontagság után, csak a cime maradt fenn a Rendnek. Eupp Jakab Budapest tört. 38. 1. szerint: „E rend nevét keresztelő szt. Jánostól vette, kinek védnöksége alatt 1012-ben Jeruzsálemben, közel a szt. sir templomához, oda- hívott benezések által imaház és szálloda épült, melynek lakosai az utasoknak lakást adni, a betegeket ápolni, és a halottakat eltemetni köteleztettek. 1099-ben a francia születésű Gellért alatt katonai szerzet lett belőle, három fokozatban: voltak ugyanis lovagok, kik a zarándokok biztossága — és védelmeért harcoltak, — világi fráterek a betegek ápolására és káplá- nok, kik az isteni szolgálatot végezték, — szt. Ágoston sza- bályait követték. Itt tévedés van, mert ha szt. Ágost szabályait követték, úgy nem eredhetett a rend bencésekből, ha pedig bencések kezdték a rendet, ugy nem követhették szt. Ágost szabályait. A benezések szt. Benedek szabályait követték. — Több szerzetalapitó nem irt rendjének saját szabályokat, hanem rendje szt. Ágost szabályait fogadá el,. valamint a pálosok is, — de szt. Benedek előkelő római család vagyonos ivadéka, tudományos férfiú, a cassinói hegyen alapítván rendjét, maga irt szabályokat, melyek minden egyéb szerzetes szabályok felett legtöbb elismerésben részesültek. Magyarországba II! Geiza alatt jöttek és a vránai perjel alatt állottak. (Ozinár Már Fuehs. Monast. II. k. 134. 1.) Hazánkban II. Geiza építetett legelső ezen rend szá- ' mára házakat, elsőben Fehérvárott, utóbb Esztergomban is. (Ozinár II. 137. 148. 1.) 1252-ben IV. Ince pápának Ranábaldhoz (Rembold) a rend magyarországi preceptorához (preceptornak neveztettek a tartományi főnökök) írt levelében fölmenti a rendet az örökös hallgatás alól (néma barátok) azon esetben, ha ven- dégeik vannak, kivált asztal körül — (Katona Istv. IV. E. 164. lap.) 1242-ben Béla (IV.) a tatárok kivonultáról kémei által értesülvén a (tengerparti) jánosvitézek s a vegliai Frangepán Fridrik és Bertalan testvérek (grófok, comites) hadaitól ki- sértetve azonnal visszatért az országba. (Horváth M. Magy. tört. I. k. 412. lap.) Béla (IV.) maga megemlékezvén, mily jó szolgálatot 65

tettek neki e rend vitézei, mind a tatárok betörésekor, mind pedig a tatárok elvonulása után a fennebbiek szerint, és az osztrák herceg ellen is, —hogy őket szorosabban az ország érdekeihez kapcsolja, — Rembold nagy mesterekkel oly szer- ződést kötött, mely szerint átadja a szerzetnek az egész Szörényi bánságot s a moldvai kunság nagy részét minden havasaival, az Olt vizéig, — oly módon, hogy a szerzet azokat, mennél inkább, de ne Magyarországból, — honnan a tatárok által kü- lönben is kipusztítátott a lakosság, — hanem a külföldről meg- népesítse, ott várakat és városokat építsen, a tartomány jövedelmének felét a királynak szolgáltassa, s azon esetben, ha az országot ellenség támadná meg, a föld fegyveres né- pének egy részével a királyi zászlók alá tartozzék sietni. Hogy pedig a szerzet magát a tengeren ós a Dunán minden szükségletekkel könnyebben elláthassa, neki adományozta Dalmátországban Scardova városát, mely elébb Kálmán ve- zér birtokaihoz tartozott, és Vojla földét Krassómegyében a Duna mellett. Mindezen adományokért a nagymester viszont kötelezte magát, hogy a szerzetből az ország védelmére a bolgárok s más eretnek népek ellen száz, — a 'tatárok ellen hatvan, — Pozsony, Mosony, Soprony s más délsz'akibb vá- rak védelmére ötven jól fegyverzett lovagot ad a király rendelkezése alá; — a szerzetnek a magyar birodalom szá- mára kinevezendő mesterét, midőn hivatalába igtattatik, köte- lezni fogja, hogy az ország ós királya iránt hűségesküt mond- jon stb. (Horváth M. ugyanott 420. lap.) Czinár Már Fuxhoff. Monast. II. 146. 1. a templá- riusokról szólván, azt mondja, hogy IV. Béla, midőn a tatá- rok s más ellenség betöréseitől újra tartva, az uj-pesti, most budai várat, minden telhető módon erősíteni törekedett, való- színűleg akkor emelt volna házat az igen erős templarius rend harcias lovagjainak számára Ó-Budán 1247-ben. E véleményezés még inkább állhat arra, hogy IV. Béla a János vitézeknek is, —kik őt 1242-ben fegyveres védelem alatt kisérték vissza Magyarországba, kik neki nagy szolgá- latokat tettek, s kik iránt nagy elismeréssel volt, — ekkor emelhette 1247. körül Budán, tehát közelebb az uj-pesti hegyhez s még alkalmasabban, célszerűbben a hegyi vár 66 védelmére a házakat. — mert Budán két házok és kórodájok is volt. Láttuk a mondottakból, hogy mind a királyok, mind az esztergomi érsekek tartottak Nyulakszigetén várakat, gyakrabban időztek itt, — láttuk, hogy volt e szigeten már jóval IV. Béla előtt a premontreieknek is prépostságuk, s igy nagyon szükségessé vált, hogy legyen a szigeten kéroda és rendes fegyveres védelem is, — annyival is inkább, mivel a sziget a Duna által körülvétetve lévén, több esetben sem az orvosi segély és ápolás, sem egyéb veszély alkalmá- val a rögtöni nagyobb fegyveres védelem elő nem állítat- hatott. S mivel épen a király udvara s a főbb egyházi méltó- ságok eshettek veszedelembe, mintegy önként folyt, hogy vagy maga IV. Béla hívta fel a rendet, miszerint Nyulak- szigetére is adjanak kórodai személyzetet és fegyveres védel- met, vagy a rend azon nagyobbszerii · adományozásokért és azon kegyeletért, mellyel IV. Béla már a hálából is viseltetett iránta s melyet fennebb láttunk, önként ajánlkozott a királynak és a szigetbeni egyháziaknak is védelmére s ápo- lására házat tartani Nyulakszigetén. Majdnem inkább hihető az, hogy a rend önként vál- lalkozott s ajánlkozott e ház tartására, mert semmi nyoma annak, hogy a Jánosvitézek nyulakszigetebeli házának, várá- nak valami birtok adományoztatott volna, — vagyis mint nagytekintélyű ós vagyonos rend, nagylelkű hálából hozta az áldozatot, s azon királyt, kit az elpusztult országba fegyveres védelme alatt visszakísért s ki által a szenvedések után annyi .javakkal — mint láttuk — elláttatott, további adományozá- sok nélkül kivánta mulatóhelyén is őrizni és védelmezni. Hogy mely évben alapíttatott a Jánosvitézeknek vára e szigeten, biztosan meghatározni nem lehet. Csak annyi bizonyos, hogy 1278 előtt épült, mert IV. Lászlónak adomány- levele, mely már idéztetett, világosan említi a kivételek kö- zött a Jánosvitézek várát, — eastrum erucigerorura de domo hospitali. Az is megtörténhetetett, hogy 1247 körül, de tán kevés- sel 1249 után épült, mert IV. Bélának már szintén idézett s ezen évben kelt adománylevelében Nyulakszigetét adja a pre- m montrei sz.-mihályi prépostságnak kivétel nélkül, vagyis a még akkor tán nem volt jánosvitézi várat nem veszi ki az adományból. Tehát ha nem előbb, legvalószínűbb, hogy 1252—1255-ig épülhetett, midőn már IV. Béla is majdnem folytonosan e szigeten lakott, és Margit leánya s két onokája is a domokos-apáeák zárdájában itt laktak, és az orvos, gyógyszertár, fegyveres védelem, mi a Jánosvitézeknél mind megvolt, még '-"••ülhetlenebbül szükségessé váltak. • . * sz. János vitézeinek vára Margitsziget déli csúcsán nleg az alsó vendéglő áll. Midőn ezen vendéglő •nyomára akadtak ezen várnak ; megtalálták '"mfalait s több alapzatot, melyekből bizto- hogy ott erődített vár volt, mely csakis v mivel Margitszigeten· a királyi és vhil csak e keresztes vitézeknek

A történelem ezen Jánosvitézeknek itteni váráról — a mondottakon kiviil — mólyen hallgat. Megszűntéről s el- pusztulásáról sem mondhatni egyéb bizonyosabbat, mint hogy, ha nem előbb, ez is a mohácsi gyászos csata után vesztette lételét. . · •

Minthogy a lovagrendeket, különösen az ily szerzete- sieket nem mindenki ismeri, s maguk a rendek mér nagy- részt meg is szűntek, helyén lesz . itt a már előadottakhoz még a következőket is felhozni. . A lovagrendek) mint Wdetz ?>. k. 15. 1. mondja, nagyon különbözők. Némelyeknek előnyei- csupán1 a megtiszteltetésben állottak, míg mások ezen felül bizonyos-jövedelmekkel is el- látták a tagokat. Némelyekben a tagok száma meg volt ha- tárózva, a tagok valláskülönbséggel vétettek,.föl, a· nőtlenség köteleztetett, csak férfiak számára állottak, megkívántatott bizonyos számú leszármazási fok a nagy s nemes ősöktől,— mig másokban a tagok száma, határozatlan volt., vallás- és nemi különbség s a nőtlenség kikötése nélkül vétettók föl. ősök hiányában nagy érdemült,ség'mellett is alkalmaatathattak. 68

Minden lovagrendnek megvolt a maga szabálya, pénz- tára és tisztviselő testülete, valamint sajátszerű jelvényei is, melyeket bizonyos ünnepélyek, tisztelgések alkalmával köte- lességszerüleg viselni tartoztak a tagok. Ha valamely lovag bűnperileg megbüntettetett vagy ily büntetésre magát viselete által érdemessé tette, miután a rend részéről felolvastatott előtte az indoktílás, a rend jelvé- nyei róla letépettek, címere és fegyvere széttöretvén, lábaihoz dobattak és a rend termeiből, kebeléből kitaszíttatott. : Sz. János lovagjainak rendje 8 székhelyiségre osztatott;. 1-ső volt a toulousei, '2-ik az auvergnei, 3-ik a párisi, 4-ik az olaszországi, 5-ik az arragoniai, 6-ik a német, — melyhez tartoztak a magyarországiak is, — 7-ik a castiliai és .8-ik az angolországi. , · . •. A rend nagymestere mint önálló souverain Málta szi- getén lakott, pénzt veretett, az elítélteknek megkegyelmezhe- tett, nagyperjeleket, commendátorokat és lovagokat nevezett ki, eminentia cimmel is élt, az udvaroknál követeket tartott. — Öltözete állott egy alsó fekete-posztó kabátból, vörös öv- ből, melyen az alamizsnaosztogatás jelvényeül egy .kis tarisz- nya függött, — felül egy fekete bársony felső öltöny, melynek baloldalán a főjelvény a fehér finom vászonból készült 8 csúcsú kereszt volt ; ilyen keresztet viselt az alsó kabáton is. . ;A nagy keresztes lovagok, ha tanács-ülésbe mentek, sem kardot, sem a rend szalagját nem viselték. — A rend szalagján Krisztus kínszenvedésének 8 titka volt kivarrva, és a 8 csúcsú fehér kereszt is ezen titkokat jelezte. Csatákban az alsó kabát felett egy dalmatika-alaku vörös felöltönyt viseltek, melynek elején és hátán egy nagy széles fehér kereszt volt, mint a rendnek eredeti ős címere. A 8 csúcsú keresztet csak azon lovagok viselhették, kik a nagymester megválasztásában. szavazattal bírtak ; és ezek neveztettek nagykereszteseknek. A tagok háromfélekép vétettek föl, ugy mint nagykorúak, vagy kiskorúak, vagy pedig csak mint a nagymester apród- jai. (Pagen.) A nagykorúnak legalább is 16 évesnek kellett lenni, 17-ik évében avattatott az újoncok (novitiusok) közé, és 69

18 éves korában tette le a fogadalmakat, de előbb atyai és anyai részről ki kellett a nemes ősöknek negyedik, a néme- teknél 16-ik ivadékát mutatnia, mi a mely napon megtörtónt. azon naptól fogva számíttatott lovagi méltósága, és ekkor 250 koronás aranyat tartozott a rend kincstárába fizetni. A kiskorú lovag, felvétetése alkalmával a nemes ősök kimutatásán kívül 4000 frankot fizetett, 25-ik évében avattatott az újoncok közé és 26 éves korában tette le a foga- dalmi esküt. ' ' Az apródok szintén tartoztak negyedik ízig igazolni a nemes ősöktőli leszármazást, — mindössze s egyidejűleg csak tizenhatan lehettek, — fölvétettek 12—16 évesek, — 17-ik évökben kezdték meg az ujonei évét' és 18-ik évokben es- kettek föl. 1 Csák e három nemes rendűek voltak a valódi és teljes jogú lovagok, ezek lehettek nagyperjelékké, nagymesterekké, — a többiek csak kegyelemlovagoknak neveztettek, s fölvé- tettek közéjök nemtelenek is, ha vagy hős tetteik, vagy a rend iránti fontos szolgálataik által tüntették ki magukat. Voltak a rendben tiszteletbeli lovagok és ' donátusok (adományozottak) vagyis félkeresztesek is; ez utóbbiak csak hat csúcsú keresztet viselhettek, világiak voltak ezek mind és csak azon egy fogadalmat tették le, miszerint a rend iránt hűséggel és engedelmességgel fognak viseltetni. Mindezen lovagok a rend első osztályába tartoztak, s a fehér vászonkeresztet ugy az alsó, mint felső öltönyükön viselni tartoztak. - ' A második osztályban voltak a káplánok, a papok, kik conventualistáknak is neveztettek; ezek 10—15 éves kórban vétettek föl: nem kívántatott, hogy nemes szülőktől szár- maztak, elég volt, a tisztes, művelt, becsületes és nem épen a legalsóbb osztályú szülőktől eredtek. A fölvételkor 100 koronás aranyat fizettek, de az idősebbek, kik a 15. évet túlhaladták, 1250 frankon alul nem vétettek föl, kivéve, ha netán tehetséges és érdemdús tudorök voltak. ' A káplánok öltönye övetlen fekete falár volt, balfelül a rend keresztjével, — egyházi ünnepélyek alkalmával a kar-ing (rochetpm) felett fekete selyem kar-gallért (mucetum) fehér 70 kereszttel és papsüveget (biretuiu) viseltek; a perjelek viola- szinü selyem kar-gallért és süveget (biretumj hordtak. Harmadik osztályba tartoztak a szolgai testvérek. Ezek- nek egy része a lovagok fegyverhordozója volt. más része a bórodában foglalkozott, harmadik része pedig a templomban szolgált. Ezek is fizettek fölvételi díjul 100 koronás aranyat, mind a három szerzetesi fogadalmat letették, — lovagokká szintén mint a káplánok soha sem lehettek. A lovagok felavatása nagy ünnepélyességgel történt, miről azonban legyen elég e rövid vázlat: Miután az újonc á próbaévet betöltötte, felavatását kérelmezte, — a kitűzött na- poD, mise alkalmával az oltár elé térdelt, — számára az áldozó pap megszentelé a lovagi kardot, s mielőtt az evangelioin olvastatott volna, egy öreg lovag íigyelmezteté a felavatan- dót, hogy e rendnek nagyok és nehezek feladatai, a lovagnak sem fáradságtól, sem veszedelemtől visszariadni nem szabad, a hit s annak szabadsága mellett, a szegényekért, özvegyekért és árvákért bármikor is harcolni, ezeket védelmezni, rajtok segíteni tartozik a becsületes lovag , s miután mindezeket teljesíteni ígérte a felavatandó, kardját átadta az öregnek, ez pedig egy övet, mint a tiszta élet jelvényét, kötött oldalára, és a kard lapjával jobb vállát háromszor gyengén megütötte, és innen származott a régi kifejezés: „lovaggá üttetett." Ezután olvastatott az evangeliom és végeztetett a mise, mely után a felavatandott. bal kezében égő viaszgyertyát tartva, jobb kezét az evangcliomra téve, letette a lovagi, esküt. Eskü után a nagymester kezét megcsókolta, a jelen volt lovagokat mind megölelte, s mindnyájan a nagymester lakására mentek, hol az uj lovag kenyérrel, sóval és vizzel meg\ eudégel- tetvén, a fényes ebéd következett. A keresztes barátoknak — Cinár lí. R. 134—156. 1. — hazánkban a következő társházai voltak : Sz.-Fehérvárott: Csatáron , Zalamegyében ; Csurgón, So- mogyvárott. Somogybap; Ükürben, Közép-Szol u ok ban ; Szent- kereszteu, Esztergommegyében— Péli föld; Keiemföldén, Pest- megye ; Ker. sz. Jánosi társház, váradi dioecesis; ujudvari társház, Csáktornya mellett; Szentháromságról cimz. társház Budán ; Szentlélekről c. trh. Budán ; tahnácsi trh.; soproni 71 trh,; esztergomi trh. 1.; esztergomi trh. 2., sz. Erzsébetről cim. ; pesti trh., sz. Miklósról c.: gorai trh., Sopron körül; győri trh.; kárászéi trh., Biharban; tolcli trh., Nógrádban; siráki trh., Hontban ; abonyi trh., Kecskemét körül, — Pozsonyban, Heves- ben is lehetett; taáti trh., Esztergom megyében ; sidói trh., tán Pestinegyében; vejti trh., Baranyamegyében a Dráva mellett; szokolyi trh., Tolna- v. Sárosmegyében. A keresztes barátoknak mindezen társházai elpusztultak vagy beszüutettettek már a korábbi századokban. E) Következik a jelen miiveeskére, mint a Margitsziget történelmi leírására, a legjelentékenyebb épület a „nyulakszigetebeli domokos-apácáknak zárdája." 1241 martius hóban 'a tatároknak 500,OOO-ből állott ellenséges hadserege elöntvén és harácsolván hazánkat egész Budáig, IV. Béla először a Forgácsoknak Znio nevü várába, onnan Haimburgba, messzebb Spalatoba Travv mellett Bua szigetére menekült, egész királyi családjával s némely hű nagyokkal, főpapokkal együtt. A tatárok egyik vezére Kajdán egész Trawig üldözte. · Ekkor a tatárok, mint tudjuk, úgyszólván semmivé tet- ték a magyar hazát, és nemzetet. , IV. Bélának két kiskorú leánya, Katalin és Margit, e siralmas menekülések tartama alatt a klissiai várban meghal- tak, neje azonban Mária, Theodorius Lascaris a keleti vagyis görög császárnak leánya, várandóban lévén, a királyig szülők gyászba borulva, e szorongatott keserű helyzetben , annyi és oly iszonyú csapás közepett fogadalmat tettek, hogy csak távolítsa el Isten a magyar hazától és nemzettől e borzasztó nyomort és ínséget, adja vissza nekik a hazát, engedje a magyart újjászületni, — ők, ha Mária királyné leányt szü- lend, a domokos-apácák egyik zárdájában Istennek ajánlják és áldozzák föl a magzatot. • Kajdán Khán a travi hü polgárokkal LV. Béla király- nak kiadatása iránt egyezkedni kívánván, dc semmire sem mehetvén, — hajói sem voltak, hogy a tengeri ostromhoz fogha- tott volna, ·— Bosnián keresztül felső Dalmátiáiiak ment, Gattaro 72

és Drivast városokat leégette, — Albániát, Szerbországot átba- rangolván, Bolgárországba vonult·, — hol seregei Batu Khánéi- val egyesültek, és annak hallatára, hogy Ügetaj a mongolok nagy Khánja meghalt és vérengző lázadás ütött ki hazájok- ban, visszatértek mind Ázsiába. Béla a tatárok távoztáról, mit alig hihetett, meg- győződvén , nejét István fiával s a királyné udvarával egyideig a kliszziai várban hagyta s maga hű kíséretével az emiitett fegyveres védelem alatt 1242-ben visszatért Ma- gyarországba. Mária királyné a kliszziai várban 1242. év vége felé csakugyan leányt szült, kit részint a nem sokkal előbb , ugyanott a kliszziai várban elhalt kiskorú Margit leányuknak emlékére, részint pedig azért, mivel IV. Bélának atyja II. Endre, szt. földi hadjáratából a többi szt. ereklyék közt szt. Margit szűznek és vértanúnak fejét hozta el Pa- lestinából, — Margitnak kereszteltették a királyi szülők. Béla. mihelyt az országos pusztulás elkeserítő első sza- kán túlesett, a -közügyek némileges rendezését végezhette, s királyi családjának körét is nyugodtabbá tette, nejét övéivel együtt haza hívta. , A kisded Margit csecsemő korától kezdve nemcsak kirá- lyi gond alatt, de az áhítat kitűnő kegyeletében neveltetett, s neveltetésének minden iránya oda intéztetett, hogy a szülők által tett fogadalom benne, a szó szigorú értelmében töltet- hessék be. • Három éves korában, gróf Bodomér Tamásnak özvegye Olympias grófnő bízatott meg további nevelésével, ki is — szerencsének tartván a nagy kitüntetést, az elvállalt nevelőnői tisztet legszívélyesebb buzgalommal vitte. Hat hó múlva pedig Mária királyné maga, ugyan Olym- pias grófnő kíséretében, a kis negyedfóléves királyi herceg- nőt Veszprémbe vitte s ott a szt. Katalinról címzett domokos apácák zárdájában Istennek s a bold. Szűznek ajánlván s szentelvén föl, ott hagyta a zárdában. A királyné kértére a veszprémi zárdában is Margit her- cegnő mellett mint dajka és nevelőnő maradt Olympias grófnő, gőt negyednapra q szerzet ruháját is fölvette. 73

A kis hercegnő , a szerzetes nénéktől naponkint hallva, csakhamar megtanulta a zsoltárokat s a zárdában örömét lelte. Amint Fráter Ferrarius Zsigmond, a domokos rend magyarországi biztosa, Margit életleirásának latin fordítója: — „De rebus Hungaricae prov. ord. praedicatorum" 1637. 222—269. lapokon terjedelmesen előadja : Margit a rend öltözetét — habitum ordinis — már négy éves korában fölvette s életét a rend szabályaihoz alkal- mazgatta. Öt s bét éves korában már a ciliciumot (kecske- szőrből s más testet rnaró anyagból készült öv, mely a régi szerzetesek által ruháik alatt magán a testen viseltetett) kö- vetelte. A legsilányabb öltönyöket kereste, a szebbeket el sem fogadta. Ha királyi leánynak neveztetett, gúnynak vette és könyezve panaszkodott, hogy miért illetik őt azon címmel. Megértvén mindezeket a királyi szülők, arról győződtek .meg, hogy Margit leányuk lelkületében is évről-évre, minél inkább fejlődik testben és elmében, annál komolyabb lesz az el- határozás: magát a zárdai életnek szentelni.—Mint kegyes és gyermekeikhez melegen ragaszkodó szülők, fájdalmasan érezték oly szigorú elszigeteltetésöket a kiskorú leánykától, kiről szinte azt tételezhették föl, miszerint neki is tán kedvesebbé teendik sorsát, ha magukhoz közelebbre bozandják. Azért tehát, hogy szent fogadalmoknak is minél nagyobb mértékben tehessenek eleget, Nyulakszigetében, mint az ábitatosságra nagyon alkalmas helyen, saját királyi vá- ruk közelében (prope castrum ipsum in insula Danubii, Re- ligioni satis congrua. Mon. vet. Bud. 15. cs. 1. sz. és Pos. 38. cs. 2. sz. 1411. évi Hit. átirat) építettek a bold. Szűz tiszteletére egy ritkaszóp, sok költséggel, pazar fénynyel díszített, a bold. Szűzről címzett templomot, molléje a domokos-apácáknak nagyszerű és a királyi méltósághoz illő zárdát. 1252-ben, midőn már a kis Margit apáca 10 éves volt, a veszprémi zárdából több kegyes életű apácával együtt, ezen a Nyulakszigetén épült uj zárdába hozatott át. A zárda átadatott nekik, s valamint maga az uj zárda hold. szűz Mária zárdájának, ugy az eddig Nyulakszigetének 74

nevezett sziget is ezen zárdáról és templomáról ez időtől fogva Máriaszigetónek neveztetett. Azon apácák közül, kik Veszprémből Nyulakszigetére hozattak Margittal, néhányan meg is neveztetnek, mint: Katalin, ki a veszprémi zárdában már előbb oO évet töltött és Margitot a latin nyelvben tanította; Eliana, ki szintén annyi évet töltött a veszprémi zárdában; Agatha, veszprémi születésű; Alexandra, Benedicta, Cecília, Helena és Erzsébet, ki Olympiasnak, Margit első nevelőnőjének szintén veszprémi apácának, mint gróf Budamér Tamás özvegyének leánya s Margitnak a zárdában Judith nevü nénikével együtt társal- kodónője volt. Ezen Erzsébet és Judith szintén gyenge ko- rukban adattak a zárdába. Többen is jöhettek át a vesz- prémi zárdából, de neveik nem tudatnak. Mások is szá- mosan léptek ezen domokos - apácák sorába Máriaszigetén, mert az itteni apácák száma csakhamar 70-re emelkedett. A zárda kormányzata, felügyelete, gondnokolása átalában a domokos rendre, de jelesül fráter Marcellre bizatott, ki a domokosok magyar testületének főnöke, s mint példás életű, tudományos férfiú, Margitnak a lelkiekben mestere, veze- tője volt. · 1254-ben betöltvén Margit korának 12-ik évét, az úgy- nevezett egyszerű szerzetesi fogadalmat — votum simplex — Umbert atyának, az összes domokos rend kormányzójának — generális vicarius — kezeibe letette. Umbert atya a domokos rendnek Budán 1254-ben tartott káptalani gyűlésén válasz- tatott meg a francia domokosok tartományi főnökségéből az összes rend főkormányzójává, s mint ilyet az ünnepély fé- nyesebbé tétele végett hívták meg a szülők ezen eskü elfo- gadására. Ez alkalommal I V. Béla nagyértékű kincseket ajándé- kozott ezen egyháznak és zárdának. Két nagy gyertyatartót 'áspisból, kelyhet tányérkával, nagyot és széleset. drága gyöngyökkel és aranynyal gazdagon díszítve; drága misemondó ruhákat, melyek a gyöngyöktől és aranytól csillogtak, rajtok volt a feszület kisebb és nagyobb igaz gyöngyökkel kirakva s a t. Margit ezentúl még nagyobb szigorúságban élt. A rendnek szabályait betii szerint vett értelemben kímélet, 75 tekintet és kivétel nélkül törekedett megtartani. Példányképe volt mindnyájának. A szokásos legközönségesebb zárdai elede- lekkei élt, és sohasem magánosan, külön, —mindig a közterem- ben és nyilvánosan, kivéve, ha anyja a királyné vagy nővérei a királyi hercegnők meglátogatták, de ilyenkor is a perjelnő parancsára. Ha finomabb ételekkel vagy borokkal kináltatott, meg, nem fogadta el. Rendkívül sokat böjtölt. Húst soha sem evett, csak súlyosabb s nyilvánossá lett betegségekben. Betegségéi., a inig lehetett, eltitkolta, nehogy húst enni kénytelenít.tessék, s azért történt, hogy többször szenvedett hosszadalmasabb vérvesztósekben. · Agya a többiekéhez volt hasonló: a szoba padlójára terített vastag bőr s a fej alá kövek. . Testén vászonruhát nem viselt. Felső öltönyöket is mindig silányabbakat választott és fogadott el, iniut mások. Ezentúl két ujjnyi szóles vasövet hordozott testén , s lábain oly sarukat —• calceos — viselt, melyekbe szegek voltak verve, úgy, hogy mihelyt állott vagy járt, talpait azonnal és folyvást sértették, megvéreztók. Testét — gyöngeségének dacára — különféle eszközök- kel kínozta. Ruhái többször elrongyolódtak rajta s könyörgött a perjelnőnek, hogy engedje őt rongyokban járni. A perjelnő íigyelmezteté, hogy ha atyja a király meglátja őt foszlányai- ban , azt fogja gondolni, hogy gondját sem viselik szeretett leányának a királyi hercegnőnek azon zárdában, melyet oly határtalan bőkezűséggel javadalmazott. Margit könyörgései még sem szűntek. . S egyszer csakugyan megtörtént, hogy atyja Béla ki- rály váratlanul lepvén meg látogatásával Margitot, alig maradt idejök az apácáknak, hogy reá valamivel jobb öltönyt adhattak. Más alkalommal már mellőzhetlenül ujakkal kellett s/akadt ruháit fölcserélni, —azért könyörgött, hogy legalább ne egészen uj ruhát adjanak neki, hanem két elviseltből fol- tozzanak össze számára egy jót. .Önmagának megalázása, alázatosság» határt nem ismert. A zárdában a legaljasabb munkákat örömmel végezte. Nem- 76 csak az apácáknak, de még a cselédeknek, szolgálóknak is szolgált. A konyhában főzött, az edényeket mosogatta, az ima-kart — chorus — és másoknak szobáit is kiseperte. Az asztalnál az ételeket hordta, s midőn az apácák már megétkeztek, ő a cselédnőkkel evett. Nagycsütörtökön rendesen évenkint megmosta minden apácának lábát ós megcsókolta. Ha valaki megsértette, még ő kért tőle bocsánatot. Ha bármi békétlenséget vett mások közt észre, addig nem nyugodott, mig azt ki nem egyenlítette úgy, hogy műve nyilvá- nossá ne tétessék. Ha atyja a király, vagy fivére István ezüstöt, bíbor- kelméket — purpura — újévi vagy más ünnepi ajándékokat — strenas — küldöttek neki, a perjelnő engedélyével mind a szegényeknek osztotta szét. Ha szegényeket pillantott meg ablakairól, azonnal kö- nyörögni ment a perjelnőhez, hogy nyújtson nekik segélyt. Nagy pártfogónéja volt a pesti sz. Antal-egyháznak, melyben sz. Miklós püspök emlékére oltárt is állíttatott és az ihhoz szükséges szertartási ruhákat mind maga varrta. (R,',dv. 50. lap.) A beteg apácákat a legnagyobb gonddal ápolta ós tisz- to; atta, szobáikat befűtötte, ágyaikat megvetette, mellettök virasztott s a gyógyszereket nekik rendesen beadta. Fölösleges mondani, hogy ima, zsoltározás és egyéb templomi végzendők legkedvesebb foglalkozásai voltak.

IV. Béla 1260. junius és julius havában II. Ottokár cseh király és osztrák herceg ellen hadakozván Styria miatt, végre juliusban békeszerződésre lépett. —1261 martius végén mind a két király Bécsben találkozott a békeszerződés köl- csönös aláírása végett. Mi megtörténvén, II. Ottokár nővéré- nek a brandenburgi határgróftól Ottótól született leánya, Kunigund, Béla hercegnek, IV. Béla király másodszülött fiá- nak jegyeztetett el. II. Ottokár a békét szorosabb kötelék által is töreked- vén biztosítani, 1261 tavaszán Budára jött nagy ajándékokkal IV. Bélának, most már sógorának látogatására. 77

Ez alkalommal a többi ritkaságok között a máriaszi- getebeli domokos-apácák zárdáját is szerencséltette a cseh király látogatásával. Es megpillantván ott s a bemutatás után meg is ismervén az akkor már 20-ik évében volt Margit apácanénét, Béla király leányát, — annyira megkedvelte, hogy minden áron nejének óhajtotta, s mind a királyi szülőknél, mind a pápánál elkövetett mindent, hogy Margit és a szülők beleegyezzenek, — a pápa pedig Ottokárt is házassági esküje alól. neje magtalansága miatt, és Margit nénót is a zárdai, bár egyszerű fogadalom alól, föloldozza. fv, Béla és neje Mária beleegyeztek volna a cseh király kívánságába, és a pápa is IV. Sándor feloldozta mind Ottokárt a házassági eskü alól, mind Margitot a zárdai fogadalomtól. De Margit sem a szülők bármi okoskodásokon alapult kérelmüknek, intéseiknek, sem a rend tartományi főnöke fr. Marcell· által előadott okoknak és komoly figyelmezteté- seknek, — bár még a bizalmát legnagyobb mértékben birt nevelőnője Olympias is könyörgött neki — nem engedett, sőt még testének, önkéntes elrútításával, torzításával, megcsonkítá- sával is fenyegetődzött, ha e zaklatásokkal fel nem hagynak. Ekkor vette nőül II. Ottokár Kunigundot, IV; Bélának Anna leányától s Ratiszláv macsói bántól született onokáját. Megvetve Margit a királyi fényt, bíbort, koronát, trónt, boldognak magát csupán a zárda magányában érezte, s a már többször ismételtetett efféle háborgatások ezúttal oly aggodalomba ejtették, hogy nem nyugodott, mig ugyanezen 1261. évben pünkösd harmadnapján, a zárdai sz. fátyol fel- adása által, a rendbe ünnepélyes eskü letételével is véglege- sen be nem avattatott. E felavattatás Máriaszigetén nagy ünnepélylyel ment véghez. Jelen voltak a magas szülők király és királyné , az egész udvar, II. Benedek főkorlátnok esztergomi érsek, Fülöp váczi, Vineze nyitrai püspökök, Dienes nádor, Moyses gróf somogyi főispán és a kunok bírája s több más országnagyok s az ország fő úrhölgyeiből is számosan. Mint fr. Ferrarius mondja: ekkor nemcsak maga Margit, hanem még három szintén azon királyi vérből származott her- cegnő, Margitnak vérszerinti rokonai, fátyoloztattak le és avat- 78 tattak tol a domokos-apácák rendjébe, a sz. Erzsébet oltára előtt, mely ezen a máriaszigetebeli domokosnők egyházában sz. Er- zsébetnek, IV. Béla kMly nővérének tiszteletére s emlékére emeltetett. Ezen Erzsébetről, IV. Béla nővéréről, ki mint Margit- nak, e mű főszemélyének nagynénje, a zárdai életben pél- dányképe, vele e tekintetből is szoros összefüggésben állott, érdekes tudni, hogy ő II. Endre királynak volt első nejétől Gertrudtól leánya; született Sárospatakon L207-ben, négy- éves korában eljegyeztetett Hermán thüringeni tartománygróf fiának Lajosnak, és 1212-ben Pozsonyba küldetett, hogy Her- mán követei átvegyék és Eisenachba szállítsák. Nagy ünnepély- lyel adatott át a követeknek. Roppant mennyiségű ékszerek, arany ós ezüst edények, drága ruhák, bútorok, köztök ezüst bölcső, melyben Erzsébet arany és ezüst kelmékbe burkolva feküdt, ezüst, fürdőkád s a t. küldettek vele (Szalay I. k. 283—284. 1.) 1221-ben 15 éves korában tartatott meg a menyegző Wartburgban. • Erzsébet már kisded korától kezdve nagyon kegyes volt, és inkább az áhitatnak, felebaráti szeretetnek, könyörületesség- nek jelképét, mint házastársat lehetett benne feltalálni. Ke- gyes lelkületű férjét is annyira· birta jámborságával, hogy nemcsak megengedte neki, hogy a szegényeket segíthesse, mindent nekik oszthasson, de 1227-ben hozzájárulván Kon- rádnak hildensemensi püspöknek is tanácsa, fölvette a keresztes harc jegyét és elment harcolni a szent földre. — Otrant helységben erős lázt kapott, mely miatt ugyanaz évi september hóban, miután a jeruzsálemi patriarehától a halottak vég- szentségét felvette volna, meg is halt. Férje halála után Erzsébet tékozlónak,' az országra ká- rosnak kiáltatván ki, elüzeték. A legnagyobb inség és nyomor között zarándokolt, inig végre egy ferencrendii apácazárdába érkezett, hol a zárda főnöknője kitűnő szívességgel fogadta, sőt elvezette Eckberthez, a bábenbergi püspökhöz, ki Erzsé- betnek nagybátyja s anyjának Gertrúdnak fivéré volt. Eckbert atyafiságos érzettel fogadta s magánál tartotta, hogy uira férjhez adja. De Erzsébet a második házasságot 79 minden áron kikerülni akarván, a sz. ferenci apácák rendjébe lépett, hol —mint Bonfin 1744. Poson. 223. lapján leírja — egészen úgy élt, a hogy Margitról fenebb elmondatott, s hogy Margitnak valóságos példányképp lehetett. Atyja II. Endre, miután megtudta ezen leányának szo- morú viszontagságait s a zárdai sanyarú helyzetét, egy or- szágnagyot küldött ki hozzá, hogy hiyja és hozza vissza az atyai kebelre, de nem bírhatta reá Erzsébetet. A marburgi zárdában számos oly tetteket halmozott egymásra, melyek mindenkit bámulatra ragadtak a magas születésű nő iránt, — különösen kitűnt, a betegek ápolásában. Meghalt 24 éves korában 1231-ben, — és IX: Gergely pápa által 1234-ben a szentek sorába igtattatott.

Térjünk vissza Margithoz. · 1262-ben IV. Béla atyakirály és V-ik István ifjú király közt éles villongások keletkezvén, a dolog atya és fin közt fegyverre került. — Voltak iszonyú visszaélések, dúlások. — Kezdetben a fiu lett vesztes, de utóbb István nagy sereget, gyűjtött,, s egyik vezére Osáky Péter, Béla király hadait Dé- vánát megverte. — A vezényletet István maga vévén át, atyjá- nak fővezérét Kemény Lőrincet el is fogta, — a Tisza mellett, pedig Ernyei bánnak, szinte Béla vezérének seregeit, telte úgyszólván semmivé, és a Duna felé húzódott győzelmes harcosival. — Ennyi veszteség után Béla király is élére ál- lott táborának, és szemben már egymással, várta á két ellen- fél a magyar vérnek kölcsönös ontását, a természetellenes vérengzést, mit azonban a püspökök elhárítottak. · ' Ez eseményeket rajzolja körülményesen a'Legendának, sz. Margit életének azon érdekes és ide vágó része, melyet, Törzs Kálmán „Margitsziget" című munkájának 31. lapján, Töldy Ferenc szerint imígy közöl: ' „Támada háborúság szent Margit asszonynak szülei kőzett es ő atyjafia kőzett, István király kőzett es oly igen veszedelmes háborúság támadt közettek, hogy minden igaz- ságnak szertartássá neköl, es hátra vetvén az isteni féléimet., mind érsekökhen es pispekekben, es mind jobbágyokban nagy — sok ezer ártatlan emberek itiletnek egyenessége neköl elve- 80 szének. Mely nagy háborúságok kőzett ez szentséges szűznek ő siralmi valának őneki éji és napi kenyeri ; mert meggondolja vala ez szentséges szűz, hogy az ilyenféle háborúság semmiképen nem lehet nagy—sok lelkeknek veszedelme neköl. Azt — es meggondolja vala ez szent sziiz, hogy ezféle hábo- rúság nem lehet az ő szüleinek, atyjának, anyjának, lelkének veszedelme neköl, kik immár megvénhedtenek vala; es mind szüleinek, mind atyjafiainak utálatos fáradsága neköl nem lphetne. Eznek felette ez szent szűz félti vala az ő egy méhbe feködt atyafiának István királnak halálát, kinek halálára igye- köznek vala, es igen keményen öldezik vala. Mind ezeknek felötte hallja vala es érti vala anyaszentegyházat nem .csak Magyerországnak kölemb-kölemb részébe, de bizonnyal még ennek felette sok egyeb keresztyén országoknak részében es, kemény fejedelmeknek, pogánoknak miatta elnyomadtatni es szagattatni, klastromokat es szerzetösségnek heleit megpusz- téhtják annera,, hogy az úristennek kik szolgálnak vala, az ő helyek klastromok, benne lakozó neköl marad vala, szegé- nyeket es ártatlanokat annera nyomoréhtnak vala meg, hogy az ő kiáltássok mind mennyországiglan felhallik vala ; anne nagy háborúság, veszedelm vala, hogy senkinek nem kedvez- nek vala, sem véneknek, sem ¡fiaknak, sem férfiaknak, sem asszonyállatoknak, sem szüzeknek: hanem mindenek álnokól megnyomoréhttatnak minden okosság neköl. Mind ezeket hallván ez szent szűz, sír vala nagy bőséggel, es az ő testét ösztövéréhti vala bőhtökkel, es felöltözék ciliciomban, (kínzó öv a csupasz testen) olyha siratván mindeneknek az ő álnoksá- gokat, kiket az időben az úristennek tesznek vala, es siratja vala az raegnyomorultaknak az ő nagy háborúságokat; teljes- séggel ő magát ez szent szűz siralmakra kioldozá, es gya- korlván siralmaknak bőséges siramit, áradásit, kéri vala ez szent szűz mind az fráteröket, mind az sororokat, (szoror, apáca-néne) es minden egyeb szerzetössöket, es kéretteti vala egyebekkel-es, hogy könyergenének az úristennek alázatos könyörgéssel, hogy az ur mendenható isten az ő szent jogjá- nak hatalmával megszoréha es megenyhítse az kegyetleneknek hatalmokat, és megoltalmazja az ártatlanokat, es ezeknek felötte anyaszentegyházat, kit az ő drágalátos szent vérével 81

öszvegyühtett, mi uronk Jézus Krisztus pogánoknak, eretne- köknek, hittől szakadtaknak miatta es kemény fejedelmeknek miatta, kik csak névvel keresztyének, kiknek ő sokasságok azkoron gonoszéi bulcsuztatott, eléggé uralkodik vala, az az hogy az időbeli gonosz keresztyén uraknak nagy—sok gonosz hatalmak adattanak vala ez ilyen gonosz dolgoknak tételére, hogy ez ilyen gonosz népeknek miatta ne hadnaja uronk Jézus Krisztus őmagát káromlatni : ezeket kéri es kéretteti vala úristentől ez szent szűz. Mikoron az ő nagy keserű- ségét látnajak az sórorok, olyba őrajta könyörülvén, ugy mondnak vala őneki: „Mi teneköd benne, mit gondolsz te vele, mire hogy minden1 történetért te tenen magadat gyötred ?" Tehát ez szentséges szűz szent margit asszon az ő szüvének mélységéből vonván nagy fászkodást, ezen- képen felele : . „Anyaszentegyház, minden' hív keresztyének anyja, az ő drágalátos tagiban metéltetik, es ő igen keményen gyötre- tik : es ti azt mondjátok enneköm : ,Mi teneköd benne ?' (mi közöd hozzá) Nemdenem ő szült-e keresztvíznek miatta újon- nan engemet tiveletök — összve ? (összve=együtt) Nemde-e az ő leányi közzül való vagyok-e en ? Bizonnyal az vagyok." Ezenképpen ez szent szűz az őneki szólódnak bosszantásit meggyőzvén, őket es mind ereje szerént ugyanezen féle kö- nyörületre hozza vala. Tehát látá ez szent szűz az bőneknek árradásiban az feljül megmondott nyomorúságoknak ő gonosz- ságit megneveködni, azaz hogy a bőnek, az kegyetlenségek- naponként neveködnek vala, bóvőlnek vala, ugy hogy az tatá- roknak kegyetlen járásoktól megválva, száz es több eszten- dőtől fogva sem láttatott, sem hallatott anne nagy—sok ke- gyetlenség keresztyén népeken, miképpen ez időben." IV. Béla és V. .István a Feldunánál ellenséges tá- boraikkal szemközt állván, a főpapok közbenjárása folytán, kibékültek, — István nem akarván atyja ellen fegyvert emelni, magát kegyelmére bízta. (Horváth Mih. 1 k.. 432. lap.) Nyelvünk fejlődését tekintve, ha e két nyelvemléket, az elsőt, I V. László betegségére vonatkozot, e munkának 35-ik lapján, és ezt itt, sz. Margit busongását, egybehasonlitjuk, 82 azonnal kitűnik, hogy ez utóbbi sokkal későbbi szülemény, a XV—XVI. századok hagyománya lehet.

Margit a nem szűnő figyelmeztetések, tanácsok, kérel- mek dacára is szakadatlanul gyötörte és kínozta magát. Testének naponkinti önkéntes sanyargatása annyira el- gyengité, hogy végnapjait elérkezetteknek látta. Midőn (Ér. Ferrar. 1744. 267. 1.) egy a nénék közül halotti ágyán feküdt s volt társnéi virasztottak fölötte, igy szólott hozzájuk Margit: „Ezen elhalt nénét a halálban én fogom követni." Más alkalommal 1270. jani 8-án megmondta, hogy tiz nap múlva meg fog halni, s igy szólott a nénékhez : „Kérlek benneteket, a karban — choruson — a szt. kereszt oltára alá temessetek el. Ha pedig ott (mivel az apácák ezen oltárnál szok- ták zsoltározásaikat végezni.) borzadnátok tetemeimtől, temessetek el saját imolámban (in oratorio meo). Szülői a király s királyné épitették számára e helyet, hol magán imáit szokta végezni. ' . Harmadnapon nagy lázak rohanták meg, s napról-napra nagyobb mérvben.· S miután betegsége már felette súlyosnak mutatkozott, a nénék minden helybeli zárdát tudósítottak felőle. Átjött fr. Marcell a rendnek volt tartományi főnöke és Mihály is az akkori főnök. A végsőkre elkészítették. Kulcsát • a szekrénynek, melyben Margit a legdrágább kincseit tartá, Erzsébetnek a zárda perjelnőjónek adta és épületes szavakban búcsúzván el a nénéktől, legnyugodtabb határozottsággal szenderült át a jobb életre 1271. jan 18-án vasárnapi napon hajnalban, 29-ik évében, miután a rendben apácának öltözve összesen 25, a margitszigeti zárdában pedig 18 évet töltött volna. A nénéket néma fájdalom és mély szomorúság fogta el. A szekrényt felnyitotta mindnyájuk előtt a perjelnő, s mit — miféle királyi kincseket, drága ékszereket találtak benne ?!.. Két kinzó övet, egyet már a viselésben elszaggattottat- és egyet két ujnyi széleset vasból, egy harmadikat bőrből tövisekkel kirakva, korbácsokat, és igenszép királyi sarukat ugyan, de a melyek belül hegyes vasszögekkel voltak ellátva. 83

Miután hült teteme (Ferrarius 273. 4—5.) a rend szo_ kása szerint megmosatott, egyszerű apáca felöltönybe öltöz. tetett volna s a szokásos halotti imák, zsolozsmák felette elmondattak volna, a délutáni isteni szolgálat után, az egész zárdai személyzet ünnepélyes menetben, a nénék vállain le- vitetett az egyház kara alá — infra chorum — az ünnepélyes halotti ágyra. Roppant néptömegek jelentek meg nézésére, s négy napon át feküdt a test földön felül. Fülöp esztergomi érsek, mihelyt a gyászeseményt meg- hallotta, azonnal Máriaszigetén termett s vigasztalta az elszo- morodottakat. ' . A temetésen Fülöp érseken kivül megjelentek: Fülöp váci püspök, számos püspökkel együtt, Barnabás ó-budai prépost több főpappal, jelen volt a királyné, hercegek és hatóságok, a domokos és ferencrendfl atyák különféle szerzetesi rendek képviselőivel, tömérdek sokaság, a nemesekből, a szegényekből és átalán a köznépből. A test egy keményfából készült és vaspántokkal erősí- tett koporsóba tétetett, s a bold. Szűz főoltárához vitetett, hol a gyászmisét az esztergomi érsek a legfényesebb szertar- tások közt végezte. · A gyászmise után következett a temetés, s miként éle- tében Margit kívánta, teste csakugyan saját imolájában, — mely az egyházon kivül épült — azon . sirba, mely az oltár előtt ásatott, tétetett le. Be nem temettetett, hanem 14 napon át csak fátyollal volt leterítve s ezen idő alatt a zárdai nénék folyvást körü- lötte imáztak, s csakis a zsoltározásokra, étkezésre ós éji nyugalomra hagyták oda. , A 14 nap leteltével Albert és Péter nevű lombárdiai kőfaragók, fedték be a sírt egy kicsiszolatlan kőlemezzel, de három hó múlva elkészítvén ugyan ezen kőfaragók, vörös márványból egy finom sírt, az előbbi kőtábla fölvétetett s a fényes márványlemezek közé és alá helyeztetett a koporsó. Mivel azonban e hely az áradások által többszörösen szenvedett, Bakács Tamás 1497—1521. esztergomi érsek-bibornok megengedte, hogy biztosabb helyre tétessenek Margit ...... -i..' : tS, : i/j j.ii ri , 84

bádogozott s megvasalt fa-, és egy vörösmárványból készült koporsóba a nagy oltár alá ! (Pray, Szt. Margit élete 356— 376. 1.) Margitról még életében is több, de halála után számtalan csodát sorol elő a legenda. Ezen csodák hallatára, de még inkább V. István erélyes sürgölésére (Ferrarius 311—317. lap.) X. Gergely pápa 1272 körűi meghagyta Fülöp esztergomi érseknek, hogy Fülöp váci püspökkel és a bakonyi cisterek apátjával azon célból, miszerint Margit a szentek sorába ig- tattassék, vizsgálja meg azon csodás adatokat, melyekről Margit iránt a pápa tudósítatott. Fülöp érsek a meghagyásnak eleget kívánván tenni, működését megkezdte, de X. Gergely pápával együtt előbb elhaltak, semmint e mű befejeztethetett volna. . V. István királynak régebbi sürgöléseit fölelevenítette őa, IV. László 1276-ban (Kat. Istv. 1782. VI. k. 690—691. lap.) A következett pápa V. Ince figyelembe is vette ezen ujabbi sürgölést. Umbert és Bianco veronai kanonokoknak hagyta meg, hogy az elkezdett vizsgálati' művet folytassák, ezek ugyan 1276-ban küldetésöknek eleget tettek, az eljárást befejezték. Kihallgattak a helyszínén vagy 40 domokos apácát s más világiakat is. A vizsgálat eredményét egy példányban a margitszigeti domokosnők zárdájának adták át, másik pél- dányban pedig elküldték a pápának. (Ood. dipi. V. k. 2. 349. 353. 354. lapok.) Ferrarius 318—325. lapig következő apácákat sorol elő, kik a vizsgálaton kihallgattattak : Katalin a zárda perjelnője 70 éves ; Eliana 60 éves ; Ilona 40 éves ; Margit IV. Bélának Anna leányától onokája, 28 éves ; Erzsébet, V. István király leánya 21 éves ; Margit, Guillelm Vilmos makóni." raakonyai vezér leánya 36 éves; Benedicta, Toboly úr leánya 30 éves ; Erzsébeth, Badoboray István úrnak leánya 48 éves ; Erzsébeth, gróf Serennay László leánya 34 éves ; Szabina Fel-héy-vizi Donát úrnak leánya 36 éves ; Ilona, gróf Serennay Illés leánya 20 éves apáca, korát nem tudta határozottan megmondani ; Erzsébet, gróf Bodo- meray Tamásnak leánya (leánya szinte Olynipiásnak is, ki 85

lépett a zárdai életbe) 35 éves ; Stephana, Pousa grófnak léánya 31 éves ; Olympias gróf Bodomery Tamásnak özvegye 55 éves ; Prosina, Nyitray -Jakab leánya 20 év 'óta apáca, de korát meghatározni nem tudta; Ágnes, Margitnak szolgá- lója; korát ez sem tudta meghatározni, hanem 12 év óta szolgált már a zárdában ; Ágnes, Berky Pál leánya, 50 éves ; Judith, Hyppolt, ipolymegyei főispán leánya, korát nem tudta meghatározni, csak annyit tudott, hogy félévvel előbb lépett a zárdába, mint Margit; Cecilia, a veszprémi zárdából jött Margittal, Moyses nádornak leánya, 50 é ves ; Lucia, Veszprémi Ottónak leánya, 27 éves ; Katalin, esztergomi Sennye urnák leánya, 25 év óta apáca, de korát nem tudta meghatározni; Alexandra, szintén Veszprémből jött, Rády Sándor leánya, 49 éves; Ágnes, Somogyi György leánya, 37 éves ; Benedicta, Kanak István leánya, korát nem tudta , de 20 évet töltött a nyulakszigeti zárdában ; Margit, Mátyás erdélyi hercegnek anyja. 51 éves; Judith, Moyses nádornak leánya, 44 éves; Anna, Nyitray Mélán úr leánya, 20 éven túl apáca; Katalin, felügyelőnő, Várady András leánya, 20 év óta apáca ; Margit, Bosányi leánya, 44 éves; Candida, Gauray Taurin leánya, 28 éves: Erzsébet, Salony Geminian megyei ispánnak leánya, 27 éves; Erzsébet, Adrian grófnak leánya, 20 óv óta apáca; Katalin, Somogyi Márk leánya, 25 éves; Kunigund, Chinga Bagoldy grófnak vagy megyei ispánnak a leánya, 30 éves; Agatha, Aglent, Veszprémi Andrásnak leánya, .50 éves ; Alinka, Ajkay Péter leánya, 30 éves; Mária, Mihály úr leánya; Agatha, Aglent, Szerenay László leánya; Petronilla, Tongai Péter leánya. ' ' Ezen vizsgálat után ' ismét oly hosszadalmas és számos akadályozó körülmények jöttek közbe, hogy bármi véglegesen volt is az ügy befejezve, sein V. Ince pápa , sem utódai a végzést, miszerint Margit a szentek vagy boldogok sorába igtaitathatott volna, ki nem mondhatták. 1306-ban Ottó magyar király, IV. Béla királynak ono- kája, egy András nevű magyar papot, ki később antiliari érsek lett, küldött V. Kelemen pápához, hogy a beigtató végzést és ítéletet Margit iránt mondja ki. Ekkor is elma- 86

1463-ban Hollós Mátyás magyar király, 11. Pius pápá- hoz és egyúttal a bibornokok karához is irt sürgetve kérő leveleket ez ügyben, de Pius pápa, midőn a törökök elleni haddal foglalatoskodott volna, Anconában 1464 szeptember hóban meghalt, és az itélet ismét elmaradt. . Míg végre III. Ferdinánd király alatt 1641-ben a pá- pához Sartorius Antal által küldettek el ujolag a vizsgálati iratok, s ekkor Margit a szentek sorába igtatiatott. (Rupp Jakab, 76. lap.) Bár Katona István VI. k. 695-. lapon azt mondja, hogy ez ügyet később mind Corvin Mátyás, mind III. Ferdinánd hasztalanul sürgették. Leginkább felvilágosít- tatik ezen ügy Radványi, Margitsziget tört. 68. lapján a következők által: „A pozsonyi Klára-apácák eltöröltetésök előtt nyertek Salvati János apostoli nuntius és bibornoktól egy 1409. évről szóló sajátkezűleg irt pápai levelet, mely szerint XII. Gergelytől adott fölhatalmazásnál fogva 40 napi bűnbocsánat engedményeztetik mindazoknak, kik dicsőült (beatificata) Margit sírjához Margit szigetére zarándokolnak." Annyi törekvés után végre a felidézett levélből köztu- domásra jött, hogy királyaink közbenjárásaira Margit (ha nem is a szentek, legalább beatilicatio utján a dicsőültek, beati vei beatae) sorába igtattatott. Ezen pápai levelet pedig azért kapták a pozsonyi Klára- apácák kezeikhez, mert mint elő fogjuk adni. a szigeti domokos-apácák, a törökök elől menekülendők, végre a pozsonyi Klára-apácákhoz kerültek, javaik ezeknek adattak, Margit ereklyéi s a levéltár ezeknél maradtak, és Buda visszafogla- lása után 1714-ben III. Károly király oklevelében, megpa- rancsoltatott, hogy Pozsonyból 7—8 Klára-apáca Budára jöj- jön és ott a margitszigeti apácák teendőit teljesítsék. Meg is jöttek, de Budára, — a sziget azonban az ő sajátjuk volt az eltöröltetésig, vagyis 1782-ig. Azon apácanénéken kivül, kiket fennebb szent Margit életirója után Ferrarius feljegyzett 1276. évről, még némely nevezetesebbeket történelmi lapjaink is említenek, részint előbbi, részint későbbi időkből. Ugyanis 1270-ben Pál grófnak Ede fiának hátrahagyott 87

Dominica lépett ezen margitszigeti domokos-apácák rendjébe és zárdájába. (Cod. dipl. Y. k. 1. 84. lap.) III. Endre király első nejétől Zemonisl eujaviai herceg leányától született egyetlen gyermekét, a hároméves Erzsébetet, 1298..évi február 12-én eljegyezte II. Vencel cseh király hason- ' nevii 9-éves fiának, s az eljegyzési ünnepély Bécsben III. Endre és II. Vencel királyok, az osztrák, szász és oppelni hercegek, a brandenburgi határgróf s többek jelenlétében meg is tartatott. Ezen kiskorú Vencel — Erzsébetnek jegyese — 12 éves ° korában Sz.-Fehérvárott 1301 augustus 27-én magyar király- ija koronáztatott. De közbejött viszályok folytán atyja a cseh király 1304-ben junius • hóban a kiskorú magyar királyt a magyar koronával és clenodiumokkal együtt visszavitte Cseh- országba. Csakhamar ujabb háborúba keveredett a cseh ki- király Róbert Károlylyal, Rudolf osztrák herceggel ós Albert római királylyal. E háborúban Ottó bajor herceg által segít- tetvén, hálából a magyar koronát Brünnben átadta ezen • bajor Ottónak, s lemondott jogáról Magyarországra és III. Endre magyar király leányának Erzsébetnek kezéről. (Szalay, II. köt., 113—125—129—130, lapok.) Ennek következtében Erzsébet ekkor, 1305. őszén, vagy tán később, de bizonyos, hogy szintén a nyulakszigetebeli domokos-apácák sorába lépett, hol 1336. évben 41 éves ko- rában meghalt és ott is temettetett el. (Ferrarius, 384., 385., 386. és 545. lapok.) Csák Mór — Csák Demeter bánnak fia — több törté- . nész szerint királyi vérből származott, — már gyengébb ko- rától kezdve, mindig a szerzetes-életre vágyott, de rokonai erővel házasságra léptették Omode országnádor leányával, kivel három évig együtt is élt. De ezen három év alatt folytonos rábeszélések által nejét is végkép elidegenítette a vi- lági és házas élettől, s vele is annyira megkedveltette a zár- dát, hogy házastársi jogairól lemondott, és 1396-ban Nyulak- szigetén mindketten a domokosok rendjébe léptek, a férj a domokos-atyáli zárdájába, a nő pedig a domokos-apácák közé. (Ferrarius 145. 1. — Cod. dipl. VIII. köt. 1—363.) 88

A már elősorolt 40 apáca közöl kiemelendök : Egy Margit, mint IV. Béla királynak onokája, az orosz herceg Ratiszlav machoi bánnak és Anna hercegnőnek, IV. Béla király leányának, leánya. — Született 1248-ban és 4 éves korában 1252-ben , midőn ezen nyulakszigeti apáca- zárda IV. Béla által alapíttatott és sz. Margit a veszprémi zárdából ide áttétetett, — adatott be szintén ezen zárdába. Nagynénjénél sz. Margitnál csak tí éóvel volt fiatalabb, • 1276-ban még élt, s ekkor 28 éves volt. Hogy mikor halt el, nem tudatik. Annyi bizonyos, hogy itt temettetett el ezen zárda egyházában, vágy ott, hol sz. Margit, a saját imolájá- ban. Ez annyival is valószínűbb, mivel, mint Ferrarius 319. lapon mondja, nagynénjével Margittal — mig ez is élt — szüntelen együtt volt, — fűit eius comes et socia laborum, — minden munkát, különösen a betegek ápolásában vele meg- osztott s vele együtt végezte — s valószínűleg temetkezési helyét is melléje óhajtotta. Szintén kiemelendő IV. Bélának egy másik onokája is, V. István királynak, IV. Béla fiának leánya Erzsébet. Szüle- tett 1255-ben, és ez is szintén 4 éves korában 1259-ben adatott be, még atyja V. István itjabb király által ezen nyulakszigeti apácák zárdájába. — Halálának idejét nem említi Ferrarius, csak annyit mond, hogy atyját, ki 1272-ben halt meg, jóval túlélte.— 1276-ban az említett kihallgatáson még élt, s akkor mint 21 éves tanú fordul elő. De élt még ké- sőbb is, mert IV. László király, ezen Erzsébetnek fivére, ugyan 1276-ban, itt a margitszigeti királyi várban, miként már elmondatott, majdnem halálosan bertegeskedvén, ezen nővére Erzsébet küldte neki át. sz. Margit fátyolát. Felgyó- gyulván e betegségéből IV. László, később leginkább csak Erzsébet nénjének kérelmére, stirgölte V. Ince pápát, hogy nagynénjöket Margitot a szentek sorába igtassa, — vagyis ' ezen Erzsébet az 1276-ik évet is jóval túlélhette. Ezen zárdában halt meg és itt is temettetett el a káptalani házban a feszület előtt. (Podhraczky Chron. Bud. 206. 1.) Pray. i. k. 359. 1. Bold. Margit magyar szövegű őlofirAiQ iivtr l.'4-í »•»·»«.«.. r l__J . XT T · ' * · »' 89

az Capitulum hazban az fezeulét elcut, mykeppen ot es meg irtak." Rupp Jakab is B. Margit temetkezési helyéről ily mó- don emlékezik meg a 76. lapon, e szavaiban: „Hamvai (B. Margité) ugy látszik, az egyházon kívül (talán á káptalani házban) takaríttattak el." . Ezen kifejezés „káptalani házban" — vagy mint a fennebbi pontban eredetileg mondatik, „az Capitulum házban" — okvetlenül azon helyről értendő, mely régi és folytonos, mai napig is fennálló szokás szerint a zárdákban, kivált- ' előkelőbb szerzetek zárdáiban latinul Capitulumnak, »magya- rosítva káptalannak neveztetik. Oly hely, mely nem ugyan a zárda templomában, de vagy tőszomszédságában ós kápolna- ként beléje nyílva, mint a sekrestyék, vagy legalább a templomhoz közel a zárdának egy 'bel- vagy külrészében áll, valóságos bázi kápolna jelleget visel, vannak benne ülő- és térdeplő-padok, egy vagy néha több oltár is, melyek közöl egy a főoltár, ós szokott bennök egyik oldalfalhoz illesztve nagyobb feszület is lenni. Célja az ily zárdai imoláknak az, hogy bennök a szerzetesek korán reggel külön misét hall- gatnak és az egész napi zsoltározást bennök végezik. Ilyen lehetett B. Margitnak saját imolyája is, melyben eltemettetni kívánt azon esetre , ha néne-társnői nem akar- nák őt a kórus alá temetni. Es csakugyan e káptalani ház- ban, mely az egyházon kivül feküdt, vagyis saját imolyájá- ban, lett eltemetve. . Meglehet, hogy ezen imolya, B. Margit saját Capitu- lúinja, általános Capitulum, káptalan lett, miután Margit oda temettetett, s meglehet, hogy több rendű zsoltározást ott vé- geztek utóbb a nénék, annyival is inkább, mivel az ezen apácazárdát alapított és oly sök adományozással gazdagított királyi családnak ennyi sarjadóka temetkezett oda, és oda temetkezett maga B. Margit is, kinek érdekében épít- tetett és alapíttatott tulajdonkép az egész zárda. S miután a nénék később tán végkép oda jártak zsoltározni, akkor kaphatta ezen hely az „Imolya — Margit imolyája" 90

Ezen zárdának és általában az egész Margitszigetnek nevezetességét főleg emeli az is, hogy V. István király, IV. Bélának fia is itt Nyulakszigetón a királyi várban halt meg, mint már mondatott. 1272 aug. 1-én. Amint elhunyt, épen úgy, miként atyjának IV. Bélának halálánál előadatott , hul- lája királyi módra felöltöztetett s ugyanazon ott megemlített szertartások között átvitetett a domokos apácák zárdájának sz. Máriához címzett egyházába közszemlére. Az egyház részint fehér, részint fekete, mindkét 'gyász- szinnel volt nagyrészben bevonva, a nagyszerű ravatal körül számtalan gyertya égett. Tömegekben járult a népsokaság a királyi halott szemléletére. Az elhunytnak fegyverei s jelvényei külön emelvényre rakattak ki. Az egyház főbejárásánál, kivül, belül, valamint benn a ravatal körül is, ünnepélyesen öltözött hadfiak állottak őrt. Letelvén a közszemlének napjai, következett a nagy- szerű, királyi fényíi temetés. Altalános harangszó adott jelt a szomorú egyházi mű- tét kezdetére. Csörley Fülöp esztergomi érsek, számos püspök s nagy- számú egyházi személyzet fényes segédkezésében, végezte az engesztelő miseáldozatot. Jelen volt a királyi család, az egész udvar, némely külföldi rokon hercegek ós uralkodók képviselői, az ország- nagyok és főpapok legnagyobb része, a szerzetes-rendek tes- tületileg képviselve, Pestnek, 0- és Üj-Budának. polgárai, hatóságai testületileg, a megyék s városok képviselői, bandé- riumai, többrendü hadicsapat s roppant néptömeg. Az elhunyt királynak fegyvereit, címereit, a korona tartozékainak s egyéb hivataloknak lobogóit és a nagy gyász- lobogókat fényes öltözetű főurak tartották fényesen ékített méneken. Pestnek, a két Budának s Margitszigetnek nagyszámú s összes harangjai zúgtak, s miután a végzett egyházi szer- tartások befejeztettek, a test beszentelés után eltemettetett 91 magas veres márványravatal — mausoleum, fényes síremlék alá helyezett kőkoporsóban. Podhraczky Chron. bud. 204. lapon így említi meg: „sepultus est in Ecclesia B. Virg. in insula budensi loco Beginarum." — „Eltemettetett (V. Istv.) a budai szigetben a bold. Szűz egyházában a Beginák helyén." Beginák alatt apácákat ért, — ugyanott 206. lap Begu- ina cimü apácák Budán (Uj-Budán) léteztek (Rupp Jakab, 112. lap), de ezeknek rendje a domokos apácák rendjétől egészen különböző. Hacsak az életpálya hasonlatossága miatt néha-néha a domokos-apácák is — kissé ferdítve a nevet — Begináknak nem neveztettek. Bár még ez esetben sem állhat a nevezett hely, mert a közönséges apácák az egyház alatt volt közös sírboltba temettettek. Katona István VI. köt. 614. lapon a fennebbi latin idézetet szóról szóra sorolja elő azon különbséggel, hogy az „in loco Beginarum" helyett „in loco reginarum" kifejezést teszi, — mi annyit tesz, hogy a királynék vagyis a királyi vérből származott apácák helyén temettetett el. De ez is csak részben állhat, mert ezen királyi herceg- nők sz. Margit saját imolyájában, a káptalani házban temettettek el. Abban, hogy V. István Nyulakszigetén a domokosnők zárda-egyházában temettetett el, minden történész összhang- zólag megegyez. Magát a királyi sir helyét, legtüzetesebben B. Margit magyar szövegű eredeti életirója határozza meg, midőn igy szól: „Eu maga István király halála utan yt temettete magat az nagy Oltár mellett az evangeliom feleul az magas marvan keo koporsó alatt. — (Folytatva) Leanyaya kedeg Eursebet ázzon — (V. Istvánnak fennebb, emiitett e zárdábani apáca leánya) temetteteek az Oapitulum hazban az l'ezeulet eleut, mykeppen ot es megírtak." (Pray, 1. h. 359. 1. — Podhraczky Chron. bud. 206. 1. Kat,: Istv : 614. 1. — Ferraris. 384. 1. és 545. 1. Keza. 103. lap.) Ezen Erzsébethez vissza térve megemlítendő, hogy Sza- lav. Afacv · tört : IT. köt • 88. lénián i

apáca, onnan Milutin szerb fejedelem által kiragadtatván s uőiil vétetvén, rövid idő múlva elvált tőle, és egy Tavis nevű cseh naggyal, imént még Ottokár özvegyének férjével, lépett házasságra." Ezen előadás szerint végkép megcáfoltatnék az, hogy V. Istvánnak apáca leánya, Erzsébet, itt halt volna meg és itt temettetett volna el. Azonban, ha a következők kellő figyelembe és vizsgá- lat alá vétetnek, az aggodalmak és kételyek is megszűnnek. Szalay ezen előadásának s állításának kútforrására nem hivatkozik, azt nem idézi. — Bármi volt is a kútfő, az nem cáfol, s nem dönt. Valószínűleg azon kútforrás után indult Szalay,· melyet Kat·. István a 615. lapon említ, hol elősorolván V. Istvánnak leányait, folytatólag igy szóll : „Hozzá adatik (a megnevezett 4 leányhoz) még Erzsébeth, ki Istvánnak Serbia királyáuak adatott nőül, (tehát ezen leány is nem elraboltatott, hanem rendes úton adatott nőül) kinek nevét azonban Du Fresne talán hibásan irja, mivel V. Istvánnak már egy másik leánya (a nyulakszigeti domokos apáca) volt ezen (Erzsébet) néven." (Illyr. vet. -et Nova. p. 56.) . Az emiitett négy leányát V. Istvánnak — Katona ugyan ott igy sorolja elő: „Maria — siciliai királyné, Károlynak neje, — Anna, Andronicusnak, Palaeolog Mihály császár fiá- nak, ifjabb keleti császárnak neje. — Erzsébeth a Nyulak szigetén domokos apáca, a Bold. szűz Máriáról címzett zárdá- ban, és Gitketh vagyis Judith szt. Ágnes zárdájában (hol ? nem említtetik) apáca, ki a pápa feloldása folytán Rórai Za- vishoz ment férjhez." — (Horneck P. I. cap. OOIV.) Szalay a II. kötet toldalékában a királyi IV. szárma- zási táblán V. István leányait igy adja elő: — „Katalin Dragutin szerb fejedelem neje —, Mária, II. Károly siciliai király neje, — Erzsébet, a csillag alatti jegyzékben Anna, Andronicus keleti császár hitvese." Valószínű, hogy ezen Katalinnak neve cseréltetett föl Githket vagyis Judith névvel, vagy megfordítva a -Judith név- Katalinnal. Igy igaza lehet Szalav kutforrásának , üogv ezen 93

tott nőül, kitől — inint Szalay mondja — rövid idő raulva elvált. Elválása után mehetett sz. Ágnes zárdájába, s ott V. Istvánnak ezen leánya is apáca lett, azért is adhatott okot arra, hogy összezavartassék Erzsébettel, a nyulakszigeti domokos apácával. A sz'. Ágnes zárdájából pápai feloldás mellett kilépvén, lett Borai Zavis — talán cseh nagynak — neje, mi annyival is inkább hihetőbb, mert Katona szerint Zavis, Szalay szerint Tavis ugyanegy személynek látszik. Csupán toll- vagy sajtó- hiba cserélhette föl a betűket. De abban, hogy V. Istvánnak Erzsébet nevű domokos- apáca leánya itt a margitszigeti zárdában halt meg és temettetett el, minden e tárgyhoz szólott régibb és ujabb te- • kintélyes, hiteles történészeink egyetértenek, mint (sz. Margit életirója, Pray i. h. 359., Ferrarius 384. és 545. 1., Podhr. Chron. bud. 206., Rupp Jakab Budapest tört. 77. 1.) De mikép is lehetett volna Erzsébetet ezen domokos- zárdából Nyulakszigetéről kiragadni?! — A zárda, mint minden e szigeten volt épület, már csak az áradások ellen is erős védfalakkal volt körülvéve, magát a szigetet a Duna folyja körül, s ezeken kiviil a lakosok, kivált az egyháziak védel- mére — mint már mondatott — a Jánosvitézeknek harcias lovagjai is várral birtak itt. De mikép lehetett volna Erzsébetnek is kedve kiragad- tatni és házasságra lépni? — 0 fejedelemnő volt e zárdában s Ferrarius 383. lapja szerint egész örökségét e zárdának kérte atyja a király által kiadattatni, s hiteles okmányokkal megerősítve örökét ki is kapta zárdájának részére. — Szű- ziességét (Ferrarius ugyanott) haláláig megőrizte, áhítatos kegyes életével kitűnt, — mindenben sz. Margitot nagy- nénjét követte, egész heteken át szolgált a konyhaban, főzött, edényeket tisztogatott, a zárdát seperte s a legaljasabb munkákat nagynénjével együtt legnagyobb készség- gel végezte. . Botrányos kiragadtatásáról sem a domokos rend törté- netében »Ferrarius, sem hazai történelműnk másutt, mint az idézett helyen Szalaynál, — nem emlékezik, s ha akár V. 94

Erzsébetnek sem atyja V. István, sem fivére IV. László el nem tűrte volna. Tagadhatlan tehát, hogy Erzsébeth összezavartatik Ju- dittal vagy Katalinnal, ki előbb tán a szerb fejedelem neje lehetett, attól elvált és apáca lett, de nem a Margitszigetén, hanem másutt szt. Ágnes zárdájában — onnan pápai enge- dély mellett kilépett és Zavis vagy Tavis neje lett. — 0 maga pedig Erzsébeth, haláláig domokos apáca maradt a margitszigeti zárdában, hol el is temettetett. S e szerint, valamint az előbb elősoroltak nyomán bá- rom király feküdt Nyúlakszigetén súlyos halálos betegség- ségben: IV. Béla, V. István és IV. László. — Kettő el is halt IV. Béla és V. István s egy itt el is temettetett közii- lök : V. István. Négy királyi hercegnő halt meg és temettetett el itt az apáca zárdában : B. Margit IV. Bélának leánya, egy más Margit, IV. Bélának onokája. — Erzsébeth V. István király leánya, és egy más Erzsébeth — III. Endre király leánya. A többi apácák közül, mint nevezetesebbek szinte itt temettettek el; Moyses nádornak — somogyi ispánnak és a kunok birájának, IV. Béla vejének, két leánya Cecilia és Ju- . dith, IV. Béla onokái. — Radványi Marg. szig. tört. 35. lapon azt állítja, hogy Moyses nádornak halála után özvegye, Sabína — IV. Bélának leánya, ugyanezen zárdába vonult vissza, itt élt két apáca leányainak körében s özvegyi birtokait — Kozsokat, Ecbót és Gverencét, végrendeletileg a zár- dának is hagyta s itt is temettetett el. — Végrendeletét Kun László király 1281-ben erősítette meg. (Cod. dipl. 5. 3. 78.1.) — Radványi 105. 1. Itt temettetett el továbbá : az öreg Margit, az erdélyi hercegnek Mátyásnak anyja — Olympias, gróf Bodaméry Tamás özvegye és ugyan ennek Erzsébeth nevű ' leánya, — valamint számos gróffi és nemesi családok leányai. Ugyan itt temettettek el némely magán előkelő birtokosok is, kik ezen zárdának tetemes birtokokat ajándékozván, végrendeleteikben hagyták meg, hogy itt temettessenek el; — ilyenek voltak : Parisnak fia — Sándor, ki 1266-ban nejével együtt itt temettetett el, és gróf Mórian, ki 1281-ben temet- 95

Egyéb történelmi nevezetességéhez tartozik Margit- szigetnek, jelesül az itt állott domokos apácák zárdájának az is. hogy IV. László király elragadtatván a kun-hölgyek : Edua, Oupcheth és Mandula szépsége által (Chron. Bud. 208. 1.) ezek körül sokat tartózkodott, s hogy köztük tartott múlatásait szabadabban űzhesse, nejét Izabellát, az Anjoui Károly siciliai király leányát, ki ezen kicsapongásaiban többször akadá- lyozhatá, útból félretenni törekedett, s mihelyt apósa a siciliai király 1285 körül elhalálozott, Izabellát azonnal bebörtönöz- tette ezen margitszigeti apácazárdába. (Szalay, II. köt. 102. lap.) Miről Izabella királyné saját levelében- igy panaszkodik : „Midőn nem saját érdemeink'miatt (vétkeink), hanem vetély- társainknak gonosz sugallatára a felséges fejedelem, urunk és királyunk László , legkedvesebb hitestársunk által a budai (Nyulakszigetében) szigetben a Bold. Szűz Máriáról címzett egyháznál az apácák zárdájában, méltatlanul börtönbe zárat- tunk s nem is csekély ideig ott fogva tartattunk volna" — „Dum non nostris meritis, sed iniqua ex suggestione aemulorum nostrorum apud Ecclesiam B. Mariae V. de insula budensi, per illustrem Principem Dominum Regem Ladislaum, consortem nostrum carissimum, in ergastulum carceris conclusae fuissemus indigne et per spatium non modici temporis de- tentae." (Ood. dipl. T. V. 3. p. 462 et p. 493—494.) Lászlónak elmerülósei miatt a hazát tátongó örvény fenyegette. — Az ország nagyjainak józanabb része, a pá- pák, III. Honorius és ennek halála után IV. Miklós, — Lodomér esztergomi érsek is mindeDt elkövettek, hogy a király magába szálljon, — intették őt, — s az intések nem használván, a végsőkkel fenyegették. — Látván László a dolognak igen is veszélyes komolyságát, — megtért, — ki- csapongásai abbanhagyta, s nejét is Izabellát a margitszigeti zárdai fogságból kibocsátotta 1288-ban. Itt őriztetett Jézus öltönyének egy része is, a bal ujja, mely előbb a Rajna mellett Kölnben tartatott és a melyet Franberger Tamás, Miksa főherceg káplánja, ennek és Fri- gyes császárnak jelenlétében még 1474-ben. itt látott. (Rupp, Budp. 76.) 96

Következnek a majdnem végetlen adományozások , melyek részint az alapító királyi család, részint más magán fő- urak, hölgyek és birtokosok által hahnoztattak ezen domokos apácazárdának anyagi szükségeire. 1252. — Mindenek előtt IV. Béla mint leánya kedveért alapító, az alapítványt első adományozásaival ő kezdte meg 1252-ben, midőn Margit leánya

VIII. Istvánnak, 1'298-ban megválasztott esztergomi érsek- nek, Bonifác pápa levelet írt, hogy vizsgálja meg az apácák ügyét azok ellen, kik részökre a vásárpénzt vagy révvámot megfizetni vonakodnak. (0. d. 4. 2. 156.) I. Károly, — Róbert Károly király ezen vásárpénz jogát a domokosnőknek itéli 1320-ban még a sz.-fehérvári szabadalmazott polgárok ellené- ben is. (0. d. VIII. 2. 244.) Ugyanezen király 1326-ban újra. megerősíti ezen jogukat az uj-pesti vár ellenében, sőt meg- erősíti kegyúri jogaikat is a domokosnőknek. (0. d. VIII. 2. 97.) Utóbb azonban 1355-ben ezen kegyúri jog a városnak engedtetett át. (Rupp J. 72.) I. Lajos király 1351. ezen piaci vám fizetése alól, még azokat sem menti föl, kiket különben ő maga mentesített egyéb terhektől. — (0. d. IX. 2. 7.) Ugyszinte a budai révtől is, még a szabadalmazottak által is megfizettetni parancsolja a révvámot a domokosnőknek 1381-i kiadványában. (0. d. IX. 2. 487.) Tamás esztergomi érsek 1313-ban akként magyarázta, értelmézte a domokosnőknek, IV. Béla által adományoztatott ezen vásárpénzi jogukat, hogy nemcsak az uj-pesti várban, de még a váralji és az ó-pesti — mostani pesti — piacokon is őket illeti ezen pénzszede- tések joga, — még pedig a budai, ó-pesti s váralji polgá- roktól is. (0. d. VIII. 2. 507. I. 508. IX. 3. .506.) — Az esztergomi főkáptalan 1375-ben azon egyességet mutatja fel, mely szerint a nyulakszigeti domokosnők és az ó-budai pré- post ezen piaci vámra nézve kiegyezkedtek. (0. d. VIII. 1. 57.) 1255. előtt bírtak már — nem említetik — miféle ado- mányozás folytán, — ezen domokosnők bizonyos Mecse nevű ingatlanságot, mert IV. Béla 1255-ben ezen Mecse birtokért cserében Solmak — Solmár és Kezekuty — Hidegkút birtokokat adja Pest — akkoriban Pilis megyében. (0. d. 4. 2. 360.) 1261. IV. Béla — Tönye földjót adományozza Csalló- közben a domokosnőknek. (C. d. 4. 3. 56.) Ezen adományo- zást V. István 1271-ben megerősíti. (C. d. 5. 1. 172.) 1263. Csörley Fülöp esztergomi érsek Oholnok hegy- aljában egy szőlőt ajándékozott ezen domokosnőknek, V. István király is ugyanezen évben ugyanazon hegyen adományozott nekik egy szőlőt, valamint az esztergomi szigeti apácák is adtak át a nyulakszigeti apácáknak Csolnokon egy szőlőt. 98

(C. d. 4. 3. 152.) — (Mon. V. Bud. 2. cs. 1. sz.) 1269. Csolnokon még egy bizonyos birtok rész is adatott nekik ajándékba (C. d. 4. 3. 544.) valószínűleg IY. Béla által, mert V. István 1270-ben atyjának Csolnok iránt kiadatott szabadalmait megerősíti. (C. d. 5. 1. 58.) Lodomér esztergomi érsek és az esztergomi káptalan bizonyságlevelet ad- nak ki 1288-ban ezen apácáknak Csolnokon Csév felé birt kaszállójukról. (C. d. V. 3. 448.) 1266. IY. Béla helybenhagyja és megerősíti gróf Na- neynek, Pouse fiának s Naney nejének Moyses nádor leányá- nak hagyományozását, melynél íogva javait mint magtalan, a nyulakszigeti apácák egyházának adja. (C. d. 4. 3. 315.) A végrendelet, igy hangzik : „A nemes férfiú a gyermektelen gróf Nána, Pousa grófnak fia, Kalan nemzetségéből, s neje Moyses nádor leánya, 1266-ban a nyulakszigeti apácáknak hagyományozza Solomár tanyát Buda mellett, None nevű szolgával, s ennek 4 fiával együtt, egy ekére való ökrökkel, szőlőkkel, erdőségekkel, kaszállóval ós mindennel együtt —- aztáp a Cseley tanyát Baranyában, a Kaplan, másként Kapsan pusztát Cselei mellett. — Samel — Suraur pusztákat s egy Pamud nevű birtokot 15 tanyával, — Pest megyében Evandra, Misla és Tortái földrészeket, r— Csongrád megyében Thul tanyát, a kalangurusi erdőséget, és a Suat, Csákány, Buker, Legen, Elhey, Olup földrészeket, — a Tisza mellett Olpárt a szőlőkkel, gyümölcsösökkel, mocsárosok- és rétekkel, Buchurt az Aron Morvajo möcsárost, — Turbát, Egenphát, a Yartakói mocsárost, — a Tiszán túl a Kena nevű pusztát, Ferin, Jurga, Soud' —r Dama — Visarahely — Gurullug és Püspöki gazdasá- gokat, a Gorgu ós Beregdu mocsárosokat, valamint a Durha folyót is a mocsárokkal és halászattal együtt, — továbbá a Helvy tanya túlsó; erdeit a Morus folyóval. — Úgyszinte a Homokon a Lati bar földet és egy birtok részt Ethinben, egy részét Leal, Forku, Vospn, Musa, Sáros birtokoknak, és végre mindazon birtokoknak egyötöd részét, melyekben az ő vér rokonai bírnak. (C. d. 4. 3. 315. ós VII. 2, 32.) Ezen hagyo- mányozást Y. István ifjabb király is helybenhagyja 1266-ban. (C. d. 4. 3. 347.) 1267-ben IY. Béla leányának, Margit apácának kórel- 99 mére a kolostor mellett bizonyos ctélreeső telket, melyen Miklósnak, Mária egyház tisztjének házai és egyéb épületei állottak, ezen zárda egyházának adományozta. (Rupp. B. P. 64.) 1268-ban IV. Béla a Nyulak-szigetéhez Ó-pest felül átellenben s Jenő mellett fekvő Uj-bées birtokba a domokos- nőket bevezettetni parancsolja. (C. d. 4. 3. 487.) Ezen bir- tokban háborgattatván a pesti polgárok által az apácák, Pé- ter tárnokmester ezen polgárok ellen hozott ítéletet az apácák részére 1281-ben. Később pedig ugyanezen évben Péter e pert barátságos úton egyenlítette ki. ' 1269. IV. Béla megerősíti a nemes fórfiúnak Párisnak,' Sándor fiának végrendeletét, melyben miután gyermekei nem voltak — Valkó vmegyében fekvő minden javait ezen apá- cáknak hagyta s nejével együtt ezen zárdában is kivánt eltemettetni. (C. d. IV. 3. 505.) Farkas sz.-fehérvári prépost bizo- nyítványt ad ki arról, hogy Páris ezen javait a sz.-fehérvári káptalan előtt az apácák részére be is vallotta. — (C. d. IV. 3. 375. — 1266-ban. 1270. V. István a nyulakszigeti apácák zárdájának, hol leánya Erzsébeth 1259. óta apáeáskodván ekkor már perjelnő volt, ujabb birtokokat ajándékozott, — a szolga- győri vezérségbeu — ducatus — tán kerületben Toxum — (Taksony) Zoik és Raad (Ráda) földrészeket Ilbuo szigettel' együtt Pest megyében. —> Ossián birtokot — Sz.-Fehórmegyó- ben — 3 kis szigettel együtt, melyek Ossián birtok és a nagy sziget — Csepelsziget közt feküdtek. — Mindezen birtokok Lorándé, Márk fiáé voltak, de hűtlen lóvén, az or- szágból megszökött és javai elkoboztattak. (C. d. V. 1. 49.) IV. László 1275-ben ezen adományozásokat nővérének, ezen apácazárda főnöknőjónek — Erzsébethnek — kórelmére meg- erősíti. — (C. d. V. 2. 250.) — Ilbuo, Ubu v. Ilbe szigeté- nek adományozását III. Endre 1300-ban megerősíti. (C. d. VI. 2. 296.) , 1270. Szt. Kereszt felmagasztalása utáni csötörtökön O-Budán megerősíti V. István azon adománylevelet, melynél fogva Péter és Pál a Kő várban jobbágyok, vaiszlói földbir- tokaikat Baranyában IV. Béla alatt 1267. ezen apácáknak ajándékozták. (C. d. 5. 1. 56.) — 1292-ben. III. Endre azon 100 földbirtokot, mely Vaiszló vár területén az elődök által a nyulakszigeti apácáknak ajándékoztatott , — birtokukban meghagyja. (0. d. VI. 1. 200.) — 1295-bea Márton ország- bíró ezen vaiszlói birtokot oda itéli az apácáknak. (0. d. VI. 1. 399.) — 1293-ban az ó-budai káptalan átirja a vaszlói birtok adományleveiét, mely szerint a birtok a nyulakszigeti apácákat illeti. (C. d. VI. I. 279.) — 1354-ben I. Lajos ki- | rály heti és országos vásárjogot adományoz Vaiszlóban az apácáknak. (C. d. IX. 2. 318.) ! 1270-ben erősíti meg V. István azon saját adományozó levelét, melynél fogva Péter- és Ferencznek, Uza fiainak és Kabas Tamásnak jószágait a nyulakszigeti apácáknak aján- dékozta még 1264-ben;— Péter és Ferencz, Úzának fiai, úgy Kabas Tamás is tömérdek károkat okoztak az apácák birto- kaiban és sok móltatlanságokkal illették az apácákat. Tör- vény elé idéztettek, de a hatodszori idézésre sem jelentek meg, azért is mint nyilvános gonosztévők, jószágaik vesztésé- ben marasztaltattak el, — és jenői, hetheni (hetényi) birtok- részeik királyi kezekre kerülvén, azokat V. István ifjabb király ezen apácáknak ajándékozta. (C. d. 5. 1. 61.) 1270. V. István Somogyban a Theluki — Telki birtokot adományozza ezen apácáknak alamizsna cím alatt. (0. d. 5. 1. 64.) 1275. IV. László ezen adományt megerősíti. (C. d. V. 2. 250.) sőt 1277-ben a telki kegyúri jogot is nekik adja. (C. d. V. 2. 406.) S igy a nyulakszigeti apácák gyakorolták a kegyúri jogot a telki apátság felett is. Ugyanott, László ezen Telki birtokot 1280-ban újra adományozza az apácáknak, és nekik ajándékozza Timó nevű udvarszolgáját három fiával, valamint Yeythest is két fivérével együtt. ((J. d. V. 3. 75.) 1270. Megerősíti V. István IV. Bélának adományleve- lét Patas birtok felett. (C. d. 5. 1. 97.) 1270. Erzsébeth királyné — V. Istvánnak neje megerő- síti azon adománylevelet, mely szerint Kozuk, Vidék, Bakasi, Bölchk, Fornos és Ohap nevű birtokok Tolnamegyében ezen apácáknak adattak. (C. d. 5. 1. 98.) 1270. Az ó-budai káptalan bizonyítja, hogy Pernabezt Demeternek azon végrendelkezése, mely szerint Sóskút bir- 101 toka — azon esetre, ha gyermek nélkül halna el, a nyulakszigeti apácákra szálljon — csakugyan megtörtént. (C. d. V. I. 83.) Ezen végrendeleti hagyományozást megelőzte az, hogy Sóskútot tulajdonképen és már előbb, bizonyos nemes származású úrhölgy — nobilis matróna — Pane Mesternek — Magistri Pane — özvegye hagyományozta az apácáknak. — Erre Demeter büki-pusztai Pernabezt Bezternek fia pert indított Sóskút iránt az apácák ellen, — hanem Miklós frá- terrel domokos atyával, az apácák gondnokával kiegyezett úgy, hogy ha fiörökös nélkül történnék elhalálozása, Sóskút az apácáké maradjon, ha pedig fiút hagyna maga után örö- köst, ez Sóskútot örökárának lefizetésével visszaválthassa az apácáktól. (C. d. V. 1. 83.) És ezen egyezkedés folytán tette a fentebbi végrendelkezést, melyet az ó-budai káptalan bi- zonyít. 1270. Ugyan az ó-budai káptalan bizonyítja Onnus Do- minicanak, gróf Turul özvegyének végrendeletét, melyben, — miután ő ezen nyulakszigeti domokos apácák zárdájába és rendjébe lépett — Sói nevű birtokát a Tisza mellett, e zár- dának hagyományozta. (C. d. V. 1. 84.) 1270. Péter — a Zonuk nemzetségből származott Zo- nuknak fia, Baranyában fekvő Zederkin helységet, ós Zamaria nevű földbirtokát a Dráva mellett, a felső Hagmás tanyában Valkovmegyóben ezen zárdának adományozván, erről az ó-budai káptalan 1272-ben bizonyságot tesz. (0. d. V. 1. 188.) — IV. László, Zederkin helység adományozását 1281-ben meg- erősíti. (C. d. V. 3. 89.) 1271. Péter — Úzának fia elbalálozván, minden akár öröklött, akár szerzett birtokrészeit (tán Nógrádmegy ében) Jenőben, Ságon, Szécbenben, Gadalon, Körtelen és Kervőczén, ezeD apácáknak hagyja, és adományozását V. István ugyanez évben megerősíti. (C. d. V. 1. 129. 171.) — 1272-ben az ó-budai káptalan bizonyítványt ád ki ezen Jenő ós Szehed — tán Szechen birtokokról. (0. d. V. 1. 96.) 1271. Gróf Móses, ország nádora s a kunok bírája, domokos- apáca leányainak a Nyulakszigetén, Cecíliának és Judith- nak, valamint az itteni összes apácáknak adományozza Cbaba, Kosuk, Beles, Belesz, Rákus, Azlár, Oszlár, Burhud, Igal és 102 két Poson, Poton nevű tanyabirtokait. (C. d. V. I. 253.) Ezen hagyományozást Y. István 1272-ben átalánosan helybenhagyja. (C. d. V. 1. 254.) — IV. László, anyjának Erzsébet idősb királynénak jóváhagyása mellett engedélyt ád 1273. Móses grófnak, nádornak, sógorának arra, hogy öröklött javait Igalt. Beszt. stb. az apácáknak hagyományozhassa. (Kat. Ist. VI. 643. C. d. V. 2. 84.) — Ugyan 1273-ban megerősíti Móses- nek — Csaba — Kosuk — Beles stb. birtokok felett tett s IV. Béla által már helybenhagyott adománylevelót. — (Ugyan- ott. 87. 1.) — Ugyan IV. László 1274-ben megparancsolja, hogy a Móyses gróf és tárnokmester által adományozott Csaba stb. birtokok határai körüljárassanak és körülirassanak. — (Ugyanott. 157. 1.) — Az ó-budai káptalan bizonyítja 1274., hogy Móyses tárnokmester Csaba nevű tanyabirtokát s a benne lakó Tenküs nevű szolgáját s ennek fiait ezen apácák- nak adományozta. (Ugyanott. 158. 1.) — IV. László 1275. ezen igali, a két posoni-potoni, berhudi, rákusi, — úgy So- mogymegyóben a belchi és Tolnamegyóben a kozuki tanya birtokok· határjárását és határleirását helybenhagyja. (C. d. V. 2. 315.) — 1281-ben pedig Móses tárnokmesternek vég- rendeletét, minden az apácáknak tett ajándékozása felett helybenhagyja és megerősíti. (C. d. V. 3. 78.) — Az ifjabb Erzsébeth királyné, másként Isabella, IV. László hitvese, Beleh, Rákus és Dada tanyabirtokokat, melyek Somogy ós Tolnamegyékben fekszenek s melyeket a nyulakszigeti apá- cáktól elvett, királynéi birtokokká tett, 1290-ben az apácák- nak visszaadjad (C. d. V. 3. 493.) 1272. Martonvásári Gergely Tordacs vagy Pordacs bir- tokát Pestmegyében ezen domokosnőknek adományozza s ado- raánylevele az óbudai káptalan által átiratván, azt V. István megerősíti. — Az átíratásról pedig az óbudai káptalan bi- zonyságot tesz ugyan 1272-ben. (0. d. V. 1. 178. és 179.) 1272. V. István Zalában Pacha nevű helységet, Veszprém- ben Somlyó-Vásárhelyen, Csőszön és Iszkázon a jobbágy földeket — Terras conditionales — e zárdának ajándékozza, Vada v. Dada birtokba pedig törvényesen bevezettetni rendeli az apácákat. (C. d. V. 1. 260—261.) — Ezen Dada birtok felett 1300-ban az óbudai káptalan előtt István és Víd testvérek, mint néhai 103

Pál bánnak fiai között egy részről, más részről pedig mint néhai István bánnak özvegye, ekkor már a nyulakszigetén apáca, — közt, — egyezség köttetett, Miklósnak az egyez- kedő testvérek fivérének terhére oly feltétellel, hogy a Sza- bolcsmegyében fekvő Yada, — mások szerint Dada — birtokot, az egyezkedő apáca, mint néhai István bánnak özvegye, az őt illető 70. márka hitbér és nőibozományának fejében tovább is bírhassa. (0. d. VI. 2. 297.) — IV. László az apácákat a fenti pachai birtokokban 1272. és 1274-ben meg- erősíti. (C. d. V. 2. 61 és 163.) 1272-ben helybenhagyja és megerősíti IY. László •— IV. Bélanak adománylevelét, mélyben Kuldu birtok Pest- megyében az apácáknak adatik. (C. d. V. 1. 208.) 1274 Isabella királyné, IV. László hitvese Esztergorn- m egyében a Chech földet, melyhez három házhely is járt, adományozza. (C. d. V. 2. 221.) . ' 1274. IV. László Chev v. Chív — Csév és Csaba bir- tokrészeket • ajándékozván, ezen ajándékozás az esztergomi káptalannak bejelentetik bevallás végett. (0. d. V. 2. 232.) 1275. Isabella királyné IV. László hitvese — Somogy- ban — Sümegh és Somodor helységeket ajándékozza. (C. d. V. 2. 286. — Ugyan 1275-ben a sümeghi és somodori szőlődézsmásokat is az apácáknak adományozza. (C. d. V, 2. 288.) — 1277-ben IY. László ezen adományozásokat valamint az előbbieket is, melyeket Isabella 1274-ben tett, megerősíti. (C. d. Y. 2. 408.) — I. Károly királynak neje Erzsébeth a lengyel király — Ulászlónak leánya, 1325-ben szinte megerő- síti Isabella királynénak adományozásait. (C. d. IX. 2.) 1277-ben IV. László a hévvizeknól lakozó Tamás, Péter és Cocoron nevű jobbágyokat, továbbá Thydur nevű szőlő- dézsmást, János nevű fiával együtt, minden örököseikkel, föl- deikkel, birtokaikkal s birtokaik tartozmányaival együtt ezen zárdának adományozza. (C. d. Y. 2. 408.) — ós ezenadomá- nyozást neje Erzsébeth királyné is megerősíti, valószínűleg azért kellett megerősítenie, mert ezén jobbágyok ós dózsmá- sok tán a királynéi birtok tartozmányai voltak. 1278. IV. László az egész Nyulakszigetét, kivéve a többi zárdákat, a ferenciek és premontreiek bekerített birtokait, a 104 keresztes vagy is jánosvitézek várát, kórodáját, az esztergomi érsek várát, tornyát és házait, — a falakkal, földekkel és ha- szonvételekkel együtt a domokoscőknek adja — (tán visszaadja?) (C. d. V. 2. 436.) 1278. IV. László azon földbirtokok közöl, melyek mag- szakadás címe alatt királyi kezekre jutottak, s melyeket né- mely országnagyok — barones regni — igazságtalanéi elfog- laltak ,, Pilismegyében Pomáz helységet — Erzsébethnek, nővérének — a Nyulakszigetén apácának — adományozza — (C. d. V. 2; 445.) — 1281-ben a budai káptalan bizonyságot tesz, bizonyos és ezen apácáknak eladatott földről, mely po- mázi volt. (C. d. V. 2. 604,) — 1293. Az óbudai káptalan bizonyítja, hogy Pomázon egy szőlő adatott el az apácáknak. (C. d. VI. 1. 279. — 1299-ben. — III. Endre király megerősíti IV. Lászlónak adományozásait ezen pomázi birtokok- és jo- gokra nézve. (C. d. VI. 2. 257.) 1280. Gróf Mórián, másként Merian, gyermektelen, IV. Lászlótól engedélyt nyer, hogy javait, Jenő és Nanei birtokait Baranyában szabadon eladományozhassa. — Ugyan 1280. csakugyan mag nélkül halván el Mórián gróf, nevezett birtokait a nyulakszigeti domokosnőknek hagyományozta és az óbudai káptalan 1280-ban Mórián végrendeletének értelmében· Nanei és Jenő birtokokat. — IV. Lászlónak azon okmánya folytán, melyben Móriánnak szabad adományozási jogot adott — át is irta. — De IV. László az adományozás megerősíté- sét mindaddig, mig Móriánnak vérrokonaival, kik a hagyomá- nyozás ellen valószínűleg óvást tettek, a törvényes időhatáron az ügy törvényesen le nem tárgyaltatik, — megtagadta. A vérrokonok azonban igazaikat bevalósítani nem bírván, IV. László az adományozást' az apácák javára 1281-ben megerő- sítette és a pécs-váradi káptalan a végrendelet tartalmának bekeblezéséről jelentést is tesz IV. László királyhoz 1281-beD Erzlsébéth ifjabb királyné pedig 1330-ban az apácákat ezen birtokba törvényesen bevezettetni parancsolta. (C. d. V. 3. 26. 57. 84. 85. IX. 2. 180.) 1280. Erzsébeth idősebb királyné megparancsolja, hogy V. IstvanDak adománylevelei 1270-ről, saját adományozásai 1272-ről, 1276-ról és Ince pápának azon levele, melyben az 105 apácák részére tett minden adományozás általa megerősíttetik, az ó-budai káptalan által átirattassanak. (C. d. V. 3. 64.) 1280. IV. László király Tukul (Tököl) nevű földet a CsepelszigeteD, Jenő és Náne földbirtokokat pedig Baranyá- ban ajándékozza nővérének Erzsébethnek, a zárda főnöknő- jének s a többi apácának. (C. d. V. 3. 17 és 26. lap. — Kat. Istv. VI. k. 833.) — Az ó-budai káptalan bizonyítja ezen Jenő és Nanei birtokoknak határleirását. 1280-ban (C. d. V. 3. 74.) — 1283-ban az ó-budai és pécs-váradi káptalanok tesznek bizonyságot arról, hogy miután gróf Ok vagy Och, — Sámson grófnak fia, ezen baranyamegyei Jenő és Nánei föl- deket, sajátjainak állítván, végettök pert indított,— a nyulakszigeti apácák, — bár nem is volt Ok grófnak igaza, mégis a békesség kedveért Scemei — Szemel nevű baranyamegyfei birtokukat adták a Nánei és Jenő földekért, egyesség utján Oknak cserébe. — (0. d. V. 3. 204. 205. 175 lap.) A fen említett Tököl nevű földbirtokon kívül Osepelszigetében még Kövóny és sz. Miklós falukat is bírták ezen apácák. (Rupp Jakab. 67.) 1283. Pestmegyében Sáp nevű helység adományoztatik az apácáknak (ki által ?) (0. d. V. 3. 209.) 1289. IV. László ezen domokosnőket mindazon birto- kokba visszahelyezi, melyek tőlök bármikor s bárki által el- idegenítettek. (0. d. V. 3. 456.) 1290. körül ajándékozta IV. László Tárnok, Penyér és Kondolus földbirtokokat, és III. Endre az adományozást meg- erősíti 1291-beü. (C. d. VI. I. 189.) 1291. Eenenna királyné, III. Endrének neje, Zemomisl cujáviai herceg leánya, Sumchud—Dömös — birtokot Sz.-Fehér- megyében adományozza az apácáknak, és III. Endre ugyan 1291-ben megerősíti az adományt. (C. d. VI. L 142—144.) 1291. Fenenna királyné megerősíti az Erzsóbetb ki- rályné., által tett ez apácák részérei adományozásokat 1282. évről. •— (C. d. VI. 1. 162. — Ugyan ezen adományozásokat I. Károly király is megerősíti — 1326-ban. (C. d. VIII. 2. 117.) 1291. III. Endre megerősíti ezen domokosnők minden birtokainak adományozását. (C. d. VI. 1. 132.) 106

1294. A pozsonyi káptalan ád ki bizonyítványt arról, hogy Pozsonymegyében Zorus nevű helység a nyulakszigeti apácáknak adomáDyoztatott. (C. d. VI. 1. 340—341.) 1291-ben IV. Miklós pápa levelet ád ki s megerősíti általa azon adományozásokat, melyek szerint a szigetnek falai, házai, földjei, utcája, — mely a keresztes barátok várától az apáca zárda felé vezetett, — jelenlegi és jövendőbeli lakói, — jogai- és tartozékaival együtt ezen apácáknak adattak. — (Rupp B. P. 64.) 1296. Az esztergomi keresztes vagy is Jánosvitézek conventje tesz bizonyságot arról, hogy az ezen apácáknak Csolnok körül fekvő Sorogh nevű birtokukra nézve a határ- járás és annak leírása megtörtónt. (C. d. VI. 2. 58.) 1297. Az ó-budai káptalan bizonyítványt ad ki arról, hogy bizonyos szöllő-birtok, udvar, palota s Bukenföld nevű földbirtok Sinkota—Czinkota,—mellett, —hat ekére való, az apácáknak ajándékoztatott. (Kiáltal ?) (C. d. VI, 2. 121.) 1299-ben János domokos atyának kérelmére megerősíti III. Endre, Kun-Lászlónak a domokosnők részére tett adomá- nyozásait. (C. d. VI. 2. 207.) 1306. Csák Mór, Csák Demeter bánnak fia, nejével együtt — mint már említtetett, — beléptek a nyulakszigeti domokosok rendjébe, a férj a domokos atyák zárdájaba, a nő pedig az apácákéba. Amint ezt apósa megtudta, felette fájlalta s nagy haragra lobbant. Magas, hatalmas hivatalánál, tekinté- lyénél fogva, annyira birta Verner László budai bírót, hogy Csák Mórt, már domokos frátert, a szerzetes ruhából kivet- keztetni s házassági kötelékeibe visszaerőszakolni törekedett, s mivel fráter Mór ezekben nem engedelmeskedett, a bíró megkötöztette s mély börtönbe vettette. Mivel azonban a nem szűnő kérelmek és erős fenyegetések ott sem használtak, szabadon bocsátotta. A domokos atyák pedig, nehogy ily kellemetlen háborgatások jövőre és ismételve érhessék, a Nyulakszigetéről bononiai zárdájokba tették át, s csak három év múlva hívták vissza Olaszországból Magyarországba, hol a győri domokosok zárdájában, kitűnő kegyes életet tanúsítva 30 évet töltött. (Eerrarius 143. lap.) — 1309-ben nejének a •a Nyulakszigetén domokos apácának kedveért, Pápócz nevű 107 helységet (tán Vasmegyében) ezen apácza zárdának adomá- nyozta. (C. d. VIII. 1. 363. 444.) 1323-ban I. Károly király ezen adomány bevalló okmányát megerősíti. (C. d. VIII. 2. 244. — 1319. Tamás érsek dézsmáikat állapítja meg. (C. d. IX. 2. 277. — 1319. Pest városának bírája gróf Simon, meg- osztozik a város nevében ezen apácákkal Pandy—Pasdeu- nevű földbirtok felett, tán Pestmegyében s ép a város határa körül. (C. d. 8. 1. 117.) — 1335-ben az ó-budai káptalan az öröklevelet — fassionales — is kiadja ezen osztály felett. (C. d. VIII. 1. 508.) 1337. Pál gróf, országbirája megparancsolja, hogy az apácák többi birtokai között Lankok nevű földbirtok határai is megjárassanak és megkülönböztessenek. (C. d. X. 2. 355.) 1341-ről Miklós országnádornak, az apácák és a pécsi káptalan közt fennforgott perben kiadott határ- és megítélő leveleiből látszik, hogy az apácák Haraszti és Vermes nevü helységeket is bírtak. (Rupp B. P. 67. 1346. Erzsébet anya-királyné megtiltja, hogy a nyulakszigeti apácáknak Cséley nevü birtoka a követek beszálláso- lása! által terheltessenek. (C. d. IX. 1. 365.) 1505-ben Ulászló személynöke megparancsolja a somogyi egyház conventjének, hogy az apácákat a Beicz családbirtok- részébe Belczen Somogyban, törvényesen bevezesse, beigtassa; mert ezen birtok csere utján őket illeti. (Rupp. B. P. 67.)

A nyulakszigeti domokosnőknek, számos igen szétszórt, zárdájuktól némely igen is távol esett birtokaik, s többrendü kiváltságos jogaik lóvén, ezek körül .több kisebb-nagyobb panaszaik s pereik is támadtak. így 1285-ben háborgattattak a dunai rév- és vámsze- désben s az esztergomi érsek, Lodomór, itéletileg mondta ki, hogy ezen rév-vámjog egyharmadrészben az ó-budai prépostot, kétharmadban pedig az apácákat illető jénöi birtokhoz tartozik. Később a kolostor-főnöknő tiltakozott, hogy a parton levő apácai birtok és Jenő közti Dunát, hol az apácák rég- óta révet bírtak. Budaváros elfoglalta és az átkelést malmok kikötése és czölöpök leverése által akadályozza. (Rupp B. P. 72. act. clariss.) 108

1291-ben aziránt panaszkodtak, hogy Lodomer esztergomi érsek bizonyos jövedelemre, adóztatásra nézve méltatlan követelésekkel terheli és háborgatja őket. (0. d. VI. 131. — És IV. Miklós pápa Bécshői a scoti bencések apátját küldte ki az ügy elintézésére. (C. d. VI. 1. 131. 1299-ben a veszprémi püspök ellen emeltek panaszt Bonifác (VIII.) pápánál, tizedeik — dészmáik— végett, és a pápa ezen panasznak elintézését a pilisi cister-rendü apátra bizta ugyanazon évben. (C. d. VI. 2. 222.) 1335-ben a pesti polgárok ellen nyújtottak be panaszt I. Károly királyhoz azért, hogy az apácák halait kibalászszák. S Károly király szigorúan eltiltatja a pesti biró által a pol- gárokat. (C. d. VIII, 2. 76. Szinte Károly király tiltja le a pesti halászokat is az apácáknak az uj-bécsi halastaváról. (0. d. VIII. 2, 605. 1346. Erzsébet anyakirálynéhoz adtak be panaszt, a miatt, hogy jenői és cselei birtokaik jogtalan beszállásolások- kal terheltetnek s a királyné a kért tilalmat kiadja. (C. d. IX. 1. 365.) 1352-ben VI. Kelemen pápához folyamodtak panaszaik- kal az iránt, hogy több javaik foglaltattak el jogtalanul. A pápa a zágrábi püspöknek hagyta meg, hogy azon javaknak visszafoglaltatását a törvényes uton· eszközölje. (C. d. IX.· 2. 174. 175.) " 1374-ben Imre országnádorhoz folyamodtak a pesti pol- gárok ellen azért, mivel Jenő és Uj-Bécs nevü birtokaikat bitorolták és a nádor a Szt. Erzsébeten tartott közgyűlésben bizonyítja, hogy a nevezett polgárokat bitorlásaikról törvénye- sen letiltotta. (C. d. X. 2. 640.) 1330-ban János mosoni gróf s óvári várkapitány, az új- pesti hegyi várnak kormányzója bizonyítja, hogy a jenői rév jogtalan elfoglalói, a nyulakszigeti apácák ügynöke által letil- tattak. (C. d. VIII. 1. 147.) . 1316-ban a szt. széknél panaszkodtak Hermann ó-budai plebánus ellen azért, hogy ellenök sokféle igazságtalanságot követ el, és XXII. János pápának küldöttje s a veszprémi püspök által Hermann a törvény korlátai közé utasittatik. (C. d. VIII. 7. 116.) 109

1331-ben Rezső váczi püspök szigorúan megtiltja a bu- daiaknak, hogy a szigeti domokosnőknek jenői halastavában továbbra is halásszanak (C. d. VIII. 3. 544.) — 1425-ben Zsigmond király előtt tettek panaszt az ^iránt, hogy a dunai révészek az apácák hajósait, révészeit a Jenőfalva melletti felhévizekkel szemközt fekvő és az apácáknak visszaadott ki- kötőben háborgatják, és Zsigmond ezt rendeletileg megtiltja a háborgató révészeknek. (R. 72.) 1462-ben tiltakoztak az apácák az ellen, hogy a budai polgárok a Dunát a Felhévi- zek és az apácák birtoka Jenő közt elfoglalták, a révet és vámot lerontották (Rupp. B. P. 72). 1334-ben Telegdy Csanády esztergomi érsek, mivel neki az iránt panaszkodtak az apácák, hogy jószágaikon a pécsi püspökök s a pannonhalmi apátok ismételve kezdenek tizedeket szedni, szigorúan letiltja mind a pécsi püspököt, mind a pannonhalmi főapátot, hogy jövőre azon birtokon ti- zedet ne szedjenek. (C. d. VIII. 3. 741.) — 1518-ban II. Lajos adja ezen apácáknak Pestmegyében a Vany és Sikony- pusztákat. .

A nyulakszigetebeli domokos apácák számtalan nagy és némely rendkívüli szabadalmakkal, mentességekkel is bírtak. 1257. IV. Sándor pápa ezen kolostort végkép kiveszi nemcsak a váezi mint megyés püspöknek, de az esztergomi érseknek joghatósága alól is és közvetlenül a pápa hatósága alá helyezi. (Rupp. 73.) Mit bizonyít az is, hogy II. Piusnak 1461-ki bullája szerint lett csak megengedve, hogy szükség esetében a főnöknő engedelmével a perjeleknek s más világi tisztviselőknek szabad volt a kolostorba lépni — s bizonyítja az is, hogy 1472-ben a pápai követ (Mark bibornok, aquileji patriarcha) megengedte Szilágyi Erzsébetnek, Hunyadi János özvegyének, hogy Bak Mihály özvegyével s más cselédekkel, bizonyos időkben, s bizonyos módon anélkül is bemehessen a kolostorba, hogy a főnöknőnek előleges jelentést tegyen. (Timon. 83. 1. — Rupp. B. P. 75.) • 1266-ban IV. Béla felmenti őket minden, bármi cim alatt szedetni szokott fizetések, adóztatások alól —ab omnibus collectis (C. d. IV. 3. 315.) — Sőt 1261-ben a nyulakszigeti 110 dornokos apácazárdának minden népeit, — omnes populos—t. i. szolgáit, alattvalóit, jobbágyait is megajándékozta ezen men- tességgel. (C. d. 4. 3. 295.) 1265-ben V. István mind az atyja, mind önmaga által a zárda népeinek számára kiadott mentességeket az emiitett fizetések alól — megerősíti. (C. d. V. 1. 94.) — 1278-ban IV. László is megerősíti ezen mentességeket. (C. d. V. 2. 443.) 1292-ben megtiltja IIL Endre, hogy ezen apácák népei felett más, mint saját birájok hozhasson Ítéletet. (CJ. d. VI. 1. 254.) 1291-ben IV. Miklós adja ezen domokosnőknek a men- tességet, melynél fogva ők még a szt.-széknek vagy követeinek számára sem tartoznak a gyűjtetni szokott adózásokat fizetni. (C. d. VI. 1. 215). 1276. V. Ince pápa különféle kiváltságokkal ruházza föl az apácákat, — adott nekik menedékjogot, különös szabályo- kat, melyek szerint nálok az általános egyházi tilalom idején, mily renddel végeztethetik az isteni tisztelet. Hogy tőbbrendü egyházi tárgyaknak megszenteltetése és megáldatása végett egyenesen a megyés püspököt kérhetik fel,—dézsmákat vált- hatnak be a világiaktól szabadon stb. (C. d. V. 2. 357. 360). 1278-ban László király kegyelmi levelében az apácákat a nádor és főispánok bíráskodása alól kiveszi. (Rupp. 73). 1299-ben megerősiti III. Endre mindazon szabadalma- kat, melyekkel IV. László a domokosnőket megajándékozta. (C. d. VI. 2. 207). 1324-ben I. Károly király is megerősiti IV. Lászlónak azon szabadalmazó leveleit, melyekben a domokosnők job- bágyait, birtokaiknak lakosait — colonos — az említet fizeté- sek alól mentesítette. (C. d. VIII. 2. 505. 1). 1342-ben I. Károly megparancsolja Szathmári Miklós- nak, a budai és esztergomi királyi kamarák grófjának, hogy a szigeti apácáktól ós jobbágyaiktól a kamarai nyereséget — lucrum camerae — ne szedje. (Rupp. 73). 1343-ban I. Lajos király is megtiltja, hogy ezen apá- cáktól, vagy jobbágyaiktól a kamarai nyereségek — lucrum camerae — szedessenek. (C. d. IX. 1. 197.) és 1365-ben le- 111. veleit ujabb kiváltságoló okmánynyal is megerősíti. (0. d. IX. 2. 493.) és Mátyás király is hasonló rendeletet ád ki 1462. 1304-ben IX. Benedek pápa nagyon terjedt mentessége- ket, kiváltságokat ad minden rendű adózás alól a nyulakszigeti domokosnőknek. (C. d. IX. 1. 163.) 1331-ben Rezső váczí püspök ezen apácáknak minden birtokait menteseknek nyilvánítja a tizedek szolgáltatása alól. (C. d. X. 2. 544.) 1393-ban Zsigmond király kegyelem levele szerint ezen apácák minden egyéb bíróságok hatósága alól kivétettek és csupán a királyi személynöknek voltak alárendelve polgári ügyekben. Egy 1404-ben kelt rendelet szerint a kolostortól bármikor elidegenített birtokot, vagy birtokjogot, minden az elévülésre — praescriptio — való tekintet nélkül visszavehet- ték. (Rupp. B. P. 73. 74.) • 1458-ban II. Pius pápa kiveszi ezen zárdát a domokos atyák joghatósága, uralma s hatalma, felügyeleti látogatásai és fegyelme alól — a visitatione dominicanorum, — és ezen atyáktól még az apácák birtokainak kezelési jogát is elveszi. Timon 68. lap. Sőt 1460-ban megparancsolja az esztergomi érseknek, (Széchi Dienesnek) hogy az apácáknak, a domoko- siak által elfoglalt és elprédált jószágaik s egyéb bántalmaik miatt gondnokot nevezzen. (Rupp. 75.) ,1469-ben Mátyás királytól kapták ama kiváltságukat, melynél fogva akár egyházi, akár világi pereikben ítéltetett részükre az eskületétel, azt sohasem személyesen, hanem csak meghatalmazott tisztjeik, ügyvédeik által tehették le. (Ropp. B. P. 74.) 1505-ben Újvári Bandel Vince, a domokos rend géné- ralisa, mint római küldött, levelet bocsát ki, melyben megtiltja, hogy ezen zárdát bár ki is a szt. székhez nyújtott megkeresvény nélkül megvizsgálja, abba gyóntató atyát nevezzen ki, vagy a kinevezettet elmozdítsa. (Rupp. 75.) 1528-ban Ferdinánd király nyílt levelénél fogva — pátens— holmijokat szabadon minden vámfizetés nélkül szállíthatták a hazában akármerre. (Rupp. 74.) 1538-ban János király minden katonai beszállásolás alól fölmentette ezen apácák birtokait. (Rupp. 74.) 112.

A nyulakszigetebeli domokos apácák bírtak többrendű ingatlanságokat s némi kiváltságos jogokat Félhéviz mezővá- rosában is, vagy is a budai Félhévizek alsórészén. A Félhé- vizeknek két tája volt. A felső táj· vagy felsőrész ott volt, hol jelenleg a lőporgyár van, és az alsótáj vagy alsórész ott, hol most a császárfürdő van. Ezen Felhévizek nevezetök által különböztettek meg az Alhévizektől t. i. a Rudas és Sáros fürdőktől. Az említett Felhévíz nevű mváros feküdt a Felhévizek alsó részén tehát Oláh Hung. 1763. 22. lapja szerint: „Paulló longius Budám versus est aliud oppidum Sanctae Trinitatis, quod hungorice Felhéviz vocatur, collegiata Ecclesia, et ther- mis, eleganti domo conclusis, pariter inelitum." — Magyaro- sítva : Nem messze (t. i. Ó-Budától) fekszik Buda (Új-Buda) felé (vagy is nem egészen Új-Budán, hanem ó és Új-Buda közt) egy másik mezőváros, mely magyarul Felhéviznek neveztetik, társas egyházáról és igen szép épület alá vett me- legforrásáról nevezetes, híres". Ezen Felhéviz mezőváros magában foglalta a mostani Császárfürdőket és az úgynevezett mostani Országút nagyobb részét, a Császárfürdőtől — Uj-budavár azon faláig terjedt, mely a vizivárost körülvette, s melyből jelesül az úgyneve- zett szegények háza felé még mai. napon is nagyobb terje- delmű vonal látható. Rupp Jakab 68—70 lapokon: „1277-ről tanúsítja egy egységlevél, hogy a nyulakszigeti apácák ezen Felhéviz mező- városában a budai vár felé IV. László király adományából bírtak 8 curialis, nemes telket és-bordézsmai jogot." 1294-ben adták el és vallották be az ó-bndai káptalan előtt Domokos és Vince, a felbévizi Pentuknak fiai egy pa- lotájokat vagy is házokat, valamint Fekete Miklós gróf is a félhévizi telkeit a nyulakszigeti apácáknak. 1332-ben Erzsébet királyné ajándékozott örök joggal Katalinnak az apácák főnöknöjének Felhévizen az apácák háza mellett egy telket, melyet ezen Katalin 1337-ben az apácáknak, vagyis a nyulakszigeti zárdának vallott be az ó- budai káptalan előtt. 113.

1355-ben egy a veszprémi püspök előtt indított es egyesség által befejezett per folytán a felhévizeknél egy fürdő lett az apácáknak átadva, úgy, hogy az apácák a budavári Máriaegyházi plébánusnak évenkint 5 márkát fizessenek. — E fizetést akként szüntették meg az apácák, hogy ezen évi 5 márka fejében lemondtak a kegyúri jogról, s az ezen joggal járni ;szokott azon' adományokról és szolgáltatásokról, melyekkel ezen plébánia az apácáknak a 17. Bélától nyert kegyúri jog cimén tartozott. 1418-ban Mátyás polgártól ós nejétől mint bérlőktől, makacssági itélet folytán vétetik el az apácáknak azon kőháza, mely Pelbóvizen a város fala mellett állott. 1432-ben a váci káptalan megvizsgálja azon peres ügyet, melyet ez apácák azért indítottak ; mivel ajohannita convent kormányzója erőszakosan elfoglalta, sőt kicsikarta az apácák jobbágyaitól a nagyobb ünnepeken adni szokott (tán tartozott) ajándékokat. . 1438-ban Albert király visszaadatni rendeli az apácák- nak azon bárom malmot, melyeket ők a felhévizeknól korábbi adományozás szerint bírtak, de Országh Mihály kir. tárnok- mester elfoglalt.

Voltak Budavárában, az új-budai várban is fekvősógeik s némű jogaik. 1255-ben IV. Béla ezen apácákat ruházta föl — mint többszörösen mondatott — a budavári Máriaegyházra vonat- kozó kegyúri joggal s az ezen joghoz kötött javadalmak jo- gával. — Melyekről azonban 1255-ben az apácák egyesség utján — mint láttuk — lemondtak. 1342-ben tiltakoztak a nyulakszigeti apácák a felbévizi városi tanács ellen, (Félhéviz a XIV. és XV. században buda- vári külvárosnak neveztetett, de attól független volt, saját tanácscsal, és II. Ulászlótól nyert különös jogokkal birt Rupp 51.) hogy a várfal, melynek még most is látszanak nyomai, — és a Dunára nyíló kapu mellett, fekvő telkök el- pusztitatik ós épületfájok elbordatik. (Rupp 193. 1.) 1346-ban egy perbeli egyesség köttetett ezen apácák és Miklós a budavári Máriaegyház plebánusa közt. — Az apá- 114. cáknak ugyanis ezen Máriaegyház temetője mellett, a plebániaház közvetlen szomszédságában hűbéres házaik voltak, s azokat aplebánus elfoglalván, saját házához, (a plebá- niaházhoz) csatolta, de megvonta a kegyes adományokból az apácák részére esendett egy harmadrészt is. — Megegyeztek akként, hogy a házakat visszakapják s a plebánus évenkint 20 márkát fizet nekik budai dénárokban, különbeni kettőz- tetett fizetés büntetése alatt. 1505-ben Ilona, razinai Bochkay János özvegye és Czo- bor János leánya, budavári házáj, mely keletről János Jakab orvos, nyugatról Olasz Jakab szomszédságaikban feküdt, szöl- lőjével együtt eladta az apácáknak, s az ó-budai káptalan előtt be is vallotta. Egy a kassai domokos atyák levéltárában lévő régi okmány szerint, következőkép soroltatnak elő a margitszigeti domokosnők ingatlanai: Conscriptio bonorum monialium Do- minicanarum monasterii de Insula Leporum. Fascie: N. v. M. No. 19. M. 19. Extractus diversorum bonorum ad moniales de Insula Leporum pertinentium prouti de praesenti per infrascriptos specificatos possidentur. 1. In comitatu Sümeghi- ensi: Boa: Oszlár, D. Nikolaus Sámkó. Gögy, Petrus Jankovics. Igal, Berhud v. Berhid, Domus Botyaiana. Kosuk, Bekes, Pari, Alexander Tallián. Osaba, Joannes Lengyel. Bakussi v. Bakos, Pahi v. Tehi, Joseph. Eszterházy. Utraque Posny, alias Pozsany, Eppus Veszpremiensis. Ecss, alias Ecsey, Adamus Tallian. Pusztakér, Gyögh magy., Arch. Eppus Co- locensis. 2. In comitatü Albensi: Laday, Sigismund. Komáromy. Szt.-Miklós, Darociani haeredes. 3·. in cottu Pestiensi: Békás Magyar, (tán Békás-Megyer) C. Petrus Zichy. Taxon, moniales clarissae. Insula Tukoly, euius nomen moderna comitissa mutavit in Hartechin, Hartechin Leo Laffertius. Zoies et Kád, A. Eppus colocensis. Sinkota, (Cinkota) Ladislaus Beniczky, Isaszegh, olim Verlein, modo E. 0. Grasalkovics. Szt.-Mihály. Nyér, D. Vatay. Harsány et Rátóth, Capitul. Vacíense. 4. in cottu Pilisiensi: Pomáz, Kalár,. Salomar, D. Vatay. Orem, Haeredes Rajaziani. Tynnys, Kis- és Nagy-Kérva, Joannes Miskey. Somodor, Gábriel Pázmándy. Saaff, Sall, Haeredes Sretinani. 5. in cottu Tolnensi: Uzd, Andreas Dallos. 6. in 115. cottu Bacsiensi: Opidum Zend, cum insula Gajczal, Folgyház, Kizend, Csoraafalva, Egyedfalu, Doroszlo, Aeppus coloeens. 7. in cottu Szatmariensi : Math Szalka, Joannes Geressy, Mart. Nagy, Joannes Laky, Georg. et Stephan. Ujlaky. 8. in cottu Beregbiensi: Tlsza-Szalka, Família Lónyai. Utraque Adorján v. Adrianus, Joanes Gutlii. Attya, Jász, Gutlii, Co- mitissa Leffelholziana, Sigism. Guthi. 9. in cottu Borsodiensi: Borsod et Molendinum ibidem, Joan. et Emericus Szt. Péteri. Edelen Saaff, Pranciscus Lullyer. Szt. Jakab cum telonio, Haeredes Keglevicsiani. 10. in cottu Szabolcsiensi: Devecser, Georg. Romachaházy, Prancisc. Botoky Steph. Jósa Vr. Pat- roba, Martinus Ifrucsay, Eosovics. Tass, Emericus Peza, Steph. Jósa. Dögs, Krucsay, Kosovits. Gyüre, Sámuel Lövey, Lad. Ibrányi. Mada, Família Pay, et Lad. Ternóczy suc. Be- rekes, Juditha Osato, Georg. Baranyay. Thétb, Sigismundus Bonis. Bona per budenses moniales actu possessa jure condicianato et temporali : In medio Danubií duas insulas intra Budám et Pest positas. Actu apparent rudera antiquae Eclesiae Domi- nicanarum, inqua est capella in sanctuario S. Margarethae. Monasterii pars exstat, actu moniales clarissae pro granario unam partém, alteram pro allodio servant, ibidemque vaccae, et alia animalia tenentur, talis enim inconvenientia fit sacro loco, ubi piorum regum corpora quiescunt, et si dicam sancto- rum fors, non errabo. — Magyarosítva: „A Duna kö- zepén, Buda és Pest között bírtak (a budai, vagyis clarissa apácák a margitszigeti domokos apácák után föltételesen és ideiglenesen) két szigetet. Jelenleg is láthatók a régi domo- kosnők egyházának romjai, melyek közt a szentélyben áll szt. Margit kápolnája. A zárdának egy része is áll, melyet a clarissa apácák részint magtárnak használnak, részint major- sági épületnek, melyben teheneket és egyéb állatokat tartanak, — azon szent helyeken, hol az elhunyt kegyes királyoknak, mondhatnám s nem hibáznék, szenteknek porai nyugszanak." Továbbá: In comitatu Pestiensi: Taxon, ingens possessio cum insula, moniales clarissae. 2. in cottu Strigoniensi : Kérva, Csaba, Csolnok, Leányvár, Magyaros, moniales clarissae. 3. in cottu Bihariensi: Szt.-Ivány et Praedia duo, ingentes silvas, moniales clarissae. Pariter moni. clarissae circa Quinque Pu- 116.

letias possident aliquot pagos et praedia, item oppidum ingens Czegléd in cottu pestiensi, duodecim millia imporfans annuatim. Ezen összeírás azon évekből való lebet, melyekbon Nagyszombatból, a pozsonyi clarissákboz átszállásolt kevés- számú margitszigeti domokos apáca, ugy tétetett át Posonba, hogy az ő nyulakszigetebeli birtokaik, melyek bárhol feküdtek, a clarissáké legyenek, de ha a szigeti domokosnők rendje vissza lép az életbe, ismét ezekre szálljanak vissza: tehát miután az utolsó szigeti domokosnő 1637-ben halt meg, II. Mátyásnak 1615-ben kelt adományleveJe folytán a szigeti domokosnők birtokai 1637-ben szállottak a clarissákra, de mivel a török birta mindazon birtokot 1686-ig, csak akkor, midőn a törököktől Buda visszafoglaltatott, lett tényleg a clarissáké, és azoké volt 1782-ig, midőn t. i. a clarissák eltöröl- tettek. Vagyis ez összeírás 1686-tól 1782-ig történhetett, és e jegyzék szerint a domokosnők zárdája a törökök által nem pusztítatott el, mert még utánok is használták azt a clarissák, de nem szent célra.