az I-ső századtól a jelenkorig és a Mar&itszipteii látott bét tekintélyes szerzetes reainet eredete, rendeltetése, főbb szabályai, színezett öltözete s rövid történelme. Négy füzetben, negyven ábrával. Irta : PRI p. pYÖF.GY, tanár. t. és Hü. flöset 20> ábrával. 7 (? Ára egy füzetnek 10 ábrával 50 kr. Itbóu*u^ouiáa ¿a n. jUjiba-s ¡Off* ^rnrihvtbxüR. KASSA, ,)dANNONIA"-KÖNYVNYOMDA ÉS KIADÓ-RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG 1875. ói "ν 22193 MÉLTÓSÁGOS És FŐTISZTELENDŐ PRELÁTUS I RXAK, A JÁSZÓVÁRI PREMONTREI KANONOKREND APÁT-PRÉPOSTJÁNAK, KER. SZT. JÁNOSRÓL CÍMZETT JÁSZÓVÁRI, SZT. KERESZT- RŐL CÍMZETT LELESZI ÉS SZT. ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚRÓL CÍMZETT NAGYVÁRAD-HEGYFOKI SÜVEGES PEÉ POSTNAK, A KASSAI SZT. SZÉK ÜLNÖKÉNEK, A TUDOMÁNYOK, MŰVELTSÉG, NEVELÉS- ÉS TANÜGY BUZGÓ PÁRTFOGÓJÁNAK HÁLA ÉS TISZTELET JELÉÜL AJÁNLJA ^ "ía.ó-oucLíotb, fa,t.ácáonijaoa. 23=áw. 1874. A SZERZŐ. Előszó. Magyarország méltóságteljes főfolyamának, a Dunának szeme, hazánk fővárosának Budapestnek pedig szemefénye mindenesetre Margitsziget. Nagy- szerűsége évről-évre, mondhatni napról-napra tün- döklőbb, s messzeragyogó fénytüzének sugarai ma- holnap a világra lövellődnek szét s a világhírt fog- ják a sziget cégéül kitűzni. Minél varázsabb bájt kínál a jelen, minél biz- tosabb a még nagyobb jövőnek igérkezése, annál inkább helyén van, hogy a múltba is vissza pillant- sunk, megszellőztessük az ódon idők számos adatait, melyek mind nemzeti, mind történelmi tekintetben elég méltók arra, hogy velők közelebbről megismer- kedjünk s meggyőződjünk arról, hogy Margitsziget jelenlegi magas ' tulajdonosának, József cs. kir. fő- herceg ő fenségének hazafias akaratú és irányú figyelmét, kegyeletét, Margitsziget — már csak múltjára nézve is —- nem méltatlanul vonta magára. Ha oly kedvesen bámuljuk a sziget jelenét, — ha oly édesen édelgünk annak kifogyhatlan élvein, ne sajnáljuk a csekély fáradságot és időt, — lapoz- zuk át a következőket, kapcsoljuk egybe a jelennek nagyságát a múltak érdekességeivel, és egészítsük ki ekként a sziget máig terjedő történelmének ismetárát. E mű még 1871-ben készült a következő kút- források, hiteles történészek műveinek felhasználá- 1 JLL sával: £0)-cheologiai közi. 1861. II. és 1868. VIL k.— Sdcta 9$larissarum posoniensiwm, Rupp Jakab után. — Reel Mátyás. Kistoria <UrUs Bnd. — Bonfin História Hungáriáé. — Brock'hauss) Oonvers. Lexicon. 1820. Leipzig. — cű>zinár~SkucksThoffer Monasterologia. — 0üánielik; „A Premontreiek." Scelesia Warner. Rupp Jakab után. — ¿felér Cocl. dipl. — ¿felér Régi Geogr. — 3erra,ris; De ordine dominieanorum in Hung. — Kevenessy. K. I. Korneck. — Korvátl dlilály. • — Káufler Budapest. Jstvánfy Hist. Hung. — Jllyria Vetus. — Jásza,y Pál. Jesuitae Budenses. — Katona István. — Kéza. — Kaprvnay, Hung. dipl. — ifj. Ku- linyi ¿ferenc. $átafalussy Kornél, .,Nagyvárad-hegy- foki prépostság." 0luh JUHós. — 0rdinis Paulinorum - Annales. — Palaczky, Ueber Formenbücher. — Pod- Iraczky. Chron. Bud. — Podlraezky Béla kir. névt. jegyző. — Péterfy, Conc. Hung. — Pray; Sz. Margit élete. — 7iadványi) Margitsziget. Korner dloris; Margit- sziget régiségei. — ftupp Jakab Budapest. — Sclmid, Eppi agrienses. — Schönvizner Mon. veteris Budae. — Schönvizner után: Ammianus Marcellinus, Dio Cassius, Antoninus, Ptolomaeus, Panceroli, Peutinger, Vege- tius, Oodex Natitiarum imperii romani. — Schema- tismus Gleri Strigon. — Selematismus Ord. S. Franc, prov. Marianae. — Szalag Magy. tört. — Szerelmei dliklót Margitsziget. — fhaly Kálmán Árpád sirja. — fimon. — Jheiner; História Hung. sacrae. — Jhurócy. ' — Wagner Mntal Scepus. — I. k. Wietz. Mivel pedig a mű csak ez évben került sajtó alá, és időközben, 1872-ben Margitszigetről Törzs Kálmántól is jelent meg egy érdekes kötet, — hogy itt minél kimerítőbben kezelhessem a tárgyat, a most hivatkozott kötetnek is felhasználtam némely még nem birt és jó szolgálatot tett helyeit. Szerző. Margitsziget történelmét azon legrégibb időtől fogva, melyből ide vonatkozólag részint biztos, ré- szint többékevésbé valószínű, de legalább némileges adataink vannak, 4 korra lehet beosztani. 1-ső kor a „Római kor", az első századtól az Y-ik század elejéig. 2-ik kor a: „Fejlődés, virágzás és enyészet kora", az V-ik század elejétől a 18-ik század utolsó tizedéig, 1790-ig. 3-ik kor: az „Újkor", 1790—1865-ig. 4-ikkor: a „Fénykor", 1865-től a jelen időig s adja Isten, hogy a végetlen jövőig terjedjen. ^ 1* X. Római kor. Ezen korból biztos adatunk, még nagyon kevés is, csak alig hogy van. — Amit e korból elmondhatunk, majdnem csupán vélelmezésekből áll, s hogy e vélelmezések is mintegy megállhassák helyöket, Ó-Budára kell átmennünk, mert csak onnan bírunk időkori lehozásokat vonni Margitszigetre, melynek ez időbeli múltja is oly érdekesnek mutatkozik, hogy azt jelen munkában mellőzni, hibás mulasztásul rovathat- nék fel. ... ' • Virágzási állapotában a római birodalom határai leg- nagyobb részben a Fekete- és Közép tenger külszélei,, — Spanyol- és Franciaországnak az Atlanti tengerre eső part- jai, — Nagy Brittannia,— északról Franciaországnak Germá- niával volt határos szólei és a Duna folyam voltak. Különösen a Duna nemcsak az alsó, más néven Vale- riana Pannoniát, de a felsőt is, tehát Magyarországból az egész dunántúli kerületet, mint szinte a római birodalomhoz tartozott részt, határolta el északról azon tartományoktól, melyek már nem Kómát uralták. " E szerint O-Buda mint dunántúli város, a rómaiak által birlaltatott és Aquincumnak, Acincumnak neveztetett általok. A Duna jobb partja a rómaikhoz tartozott Pannónia körül, de a bal parton, felülről kezdve: Vandalok, Marko- mannok, Quadok, Jazygok, Sármáták, Góthok és Dákok ural- kodtak, s addig, mig a római roppant hatalom védereje ezen barbár szomszédoktól távolabb, inkább a birodalom belseje felé pontosítatott; átkelvén e szomszédok a Dunán, mindun- talan háborgatták a rómaiakat. • Ezen örökös berontások ellen, a római császárok mind- járt kezdetben, mint -Tiberius és Claudius, leginkább s később Vespasian, Traján, Marck Aurél, Septimius Severus, a Duná- nak jobb partján, s a hol csak tehették, bal partján is több helyütt erősített városokat építettek s azokat elegendő fegy- veres őrséggel rakták meg. · így keletkeztek: Salva-Esztergom, — Cirpimansio, Vácz körül, — Bregetium, O-Szőny helyén, — legfőkép pedig Aquincum, Ó-Buda helyén, — melyhez átellenben a balparton, a pesti oldalon is építettek a rómaiak egy erősséget, külvá- rat, mely a többi külvárhoz hasonlóan praetenturának nevez- tetett. ' Pest körül 1848-ban nagyobb sáncolások tétetvén, ezek ásatásakor e praetenturának alapfalai s egyéb romjai meg- találtattak, az ördög-árka torkolatánál, de szétromboltattak. Aquincum a római birodalom északi határainak legfon- tosabb, legnevezetesebb fővárosa volt. ' . •Mindjárt az első században a római Il-ik segódhadtest főtáborozási, tulajdonkép telephelyévé tétetett.. E hadtestet a rómaiak „Legio Il-a adjutrix, pia, fidelis" cimen nevezték.· Felhozzák itt némelyek azt, hogy ezen Legio Il-a adj. Augustus alatt (742. K. e. — 14. K. u.) Dalmathonban feküdt és Augustus után el is töröltetett több légióval együtt, — ez Pancerolinál (Dign. Imp. orient.) olvasható ugyan, és Dio Cassiusnak azon állítása, miszerint Augustus alatt 23 sőt 25 legio volt, később pedig csak 19 állott fenn, egy részben még igazolja is, — de szinte Panceroli mondja azt is, hogy. a Il-a Legia adj. Vespasian által újra felállítatott, és egyenesen Pannoniában, Aquincumban helyeztetett el. Az által, hogy e fő hadtest Aquincumban helyeztetett el, a város mindjárt az első században nagyon ki lett tün- tetve és fölemelve, — mert a rómaiak minden fő hadtestnek, légiónak székhelyén, tehát Aquincumban is tartottak külön- féle kézműves századokat, (Vegetius L. II. de re militari) — ácsokat, építészeket, szekerészeket, kovácsokat, festőket, gé- pészeket stb. Mucianus és Fabiánus római consulok, (201. körül) Cajus Julius Severust nevezvén ki az aquincumi katonai kéz- 7 művesek mesterévé, — Magister Fabrum — a most nevezett consulok tiszteletére C. Julius egy nagyszerű ugró kutat ké- szítetett hálából saját költségén. Schönvizner. 167. 191. ' Szoktak a rómaiak az ily fő hadtesti állomásokon nagy- szerű fürdőket is építeni, melyeknek" egy része scholae nevet viselvén, a katonai osztály fürdő helye volt. Az egész római birodalomban ritkaság gyanánt tekintettek az aquin- cumi fürdők, melyeknek máig is nagyszerű nyomai láttatnak mind Ó-Budán a város alatt, mind az O-budai hajógyárban a föld alatt. A II-ik században Aquincum már municipiummá téte- tett, — ami ismét nagy kitüntetés ós emeltetés volt; — mert municipium alatt a rómaiaknál oly város értetett, mely római hatalom alatt állott ugyan, de saját alkotmányát meg- tartotta, s bár lakói nem római eredetűek, hanem idegenek, — peregrinusok — voltak, mégis a rómaiak társaivá — so- ciusok — lettek, azaz római polgárjogot nyertek, még pedig különösen ezen pannóniai municipiumok, tehát Aquincum is szavazati joggal, mit azon tény is világosan tanúsít, hogy Septimius Severust császárrá leginkább a pannóniai légiók túlnyomó szavazattöbbsége választotta meg a Il-ik században 193-ban. A „Notitia dignitatum"-ban említtetik, hogy Aquincum nagyon népes, igen beépített és látogatott város volt, — többször említtetnek az Aquincumi katonák, mílites acincenses, — említetik a vért, vagyis pajzs-gyár, Scutaria acincensis, itt gyártattak több legio számára a vértek. Aquincumot a rómaiak Acincumnak is nevezték, — mi az ugyanazonosságra nézve legkisebb kételyt sem idézhet elő, mert Ptolomaeus földrajza és a Tabula Peutingeriana Aquin- cumnak, Ammianus Marcellinus ós a Notitia Imperii pedig Acincumnak nevezi,