Földtani Közlöny
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA БЮЛЛЕТЕНЬ ВЕНГЕРСКОГО ГЕОЛОГИЧЕСКОГО ОБЩЕСТВА BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGARIAN GEOLOGICAL SOCIETY XCV. KÖTET 4. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY XCV. kötet, 4. füzet, 96 oldal Budapest, 1965. október—december TARTALOM - СОДЕРЖАНИЕ - CONTENU Értekezések — Научные статьи — Mémoires Juhász Árpád: Adatok a Duna-Tisza köze metamorf és magmás medencealjzatának ismeretéhez a soltvadkerti és miskei fúrások alapján — Beitrag zur Kenntnis des meta morphen und magmatischen Untergrundes des Donau Theiss-Zwischenstromlandes anhand der Bohrungen bei Soltvadkert und Miske 375 — 38s Ballá Zoltán: A Kóvágószöllősi antiklinális fejlődéstörténete — История формирования кёвагосёллёшской антиклинали 382—400 Oravecz János: Szilur kőzetkavicsok földtörténeti szerepe törmelékes összleteinkben — Über die erdgeschichtliche Rolle silurischer Gesteinschotter in den klastischen Schicht komplexen Ungarns 401 — 405 Majzon I, á s z 1 ó : A Foraminiferák korrelációs értéke — On the value of Foraminifera in stratigrafic correlation 406 — 411 Széles Margit: Ostracodák a bakonyi Nosztori-völgy felsőkarni rétegeiből — Ostracoden aus oberkarnischen Schichten im Nosztori-Tal 412 — 41? Radvanski A. — Szulczewski M.: Stromatolitok a Villányi hegység jura rétegei ben — Preliminary note on the Jurassic Stromatolites of the Villány Mountains 418 — 422 Báldi Tamás: A felsőoligocén pektunkuluszos és cyrénás rétegek települési és ősföldrajzi viszonyai a Dunazúg-hegységben — The stratigrafic and paleogeographic relations of tie Upper Oligocène Pectunculus- and Cyrena-beds in the Dunazug-Mountains 423—436 Rövid közlemények Várszegi Károly: Karbonátos rézásvány-előfordulás a mecseki Éger-völgy alsótriász rétegeiben — Karbonathaltiges Kupfermineral-Vorkommen in den untertriadischen Schichten im Eger-Tal des Mecsekgebirges 437—438 Frenyó Vilmos: Növények szilicium-halmozása, mint lehetséges diagnosztikai mutató — Anhäufung von Silizium in Pflanzen, als ein mögliches diagnostisches Merkmal 439 — 441 Wéber Béla: Zöldagyag-betelepülés nyugat-mecseki felsőanizusi dolomitösszletből — Grünton-I^agen im oberanisischen Dolomitkomplex des W-Mecsekgebirges 442—444 Nagy István Zoltán: Egy S z a b ó József kézirat a Társulat „hőskorából" 445—447 Viczián István: A baranyai bazalt — Basalt aus dem Komitat Baranya 448 — 452 Báldi Tamás: Rákmaradványok a Heves-borsodi felsőoligocén molluszkás agyagból — Decapod rests from the Upper Oligocène Molluscan Clay of Heves-Borsod (NE-Hungary) 453 — 454 Hajós Márta: Riolittufa gömbkonkréciók vékonycsiszolati vizsgálata — Untersuchungen an Dünnschliffen von kugeligen Rhyolithtuffkonkretionen 455 — 456 Hírek, ismertetések — Сообщения, рецензии — Notice, revue bibliographique . 457—464 Társulati ügyek — Дела Общества— Affaires de la Société 464—468 ÉRTEKEZÉSEK ADATOK A DUNA—TISZA KÖZE METAMORF ÉS MAGMÁS MEDENCEALJZATÁNAK ISMERETÉHEZ A SOLTVADKERTT ÉS MISKEI FÚRÁSOK ALAPJÁN JUHÁSZ ÁRPÁD* (3 ábrával, 3 táblázattal) ÖMKfoclalás! Kalocsától D-re, Misbe községnél, valamint Kiskőröstől DDK-re, Soltvadkert közelében a gravitációs mérések maximumot jeleztek. Az utóbbi maximumot szeizmikus mérésekkel is igazolták. A két gravitációs maximum a Mecsek-hegységtől Nagykőrös—Kecskemét felé tartó DNY-F.K irányú szerkezeti vonalba esik, amelytől K-re a „kiskun" gravitációs minimum terül el. Kiskőrös mélyföldtani felépítésében mecseki típusú jura rétegek vesznek részt, ezek alapján Soltvadkertnél is mezozoikum jelenlétére lehetett számítani. A lemélyitett fúrások közül azonban csak a 3. sz. ért el nem szálban álló titon és apti—albai képződményeket, míg az 1. sz. fúrás plagioklász-tartalmú mikroklingrá- nitot, Miskén pedig a gránitmasszívum peremi fácieseként granodioritot, nem típusos durbachit-telérkőzetet és enyhén alkáli gránitot, valamint a gránit metamorf köpenyéhez tartozó amfibolitot találtak. A magmatitok ásványos és kémiai összetétele a mecseki és a nagykörös—kecskeméti gránitterületek közötti kapcsolatra utal. A kiskőrösi mezozóos rétegsornak a tőle csupán 9 km-re levő soltvadkerti gránithoz való viszonya a mecseki mezozoikum és a gránit horizontális térszíni elkülönülésének felszínalatti analógiája. A Soltvadkert—Miske vonulattól D-re levő régebbi fúrásokból (Jánoshalma, Érsekcsanád, Sükösd) a gránit kristályos palaköpenyének távolabbi tagjait is ismerjük (gneisz, kvarcit, csillámpala). Kalocsától D-re, Miske községnél, valamint Kiskőröstől DDK-re, Soltvadkert közelében a gravitációs mérések maximumot jeleztek. Az utóbbi maximumot szeizmikus mérésekkel is igazolták. A két gravitációs maximum a Mecsek-hegységtől a Nagykőrös— Kecskemét felé tartó, DNy—ÉK irányú szerkezeti vonalba esik, amelytől K-re a Kiskun gravitációs minimum terül el. Kiskőrös mélyföldtani felépítésében mecseki típusú jura rétegek vesznek részt, ezek alapján Soltvadkertnél is a mezozoikum jelenlétére lehetett számítani. A lemélyitett fúrások közül azonban csak a S0I-3. sz. ért el nem szálban álló titon és apti—albai képződményeket, míg a Sol-i. sz. fúrásban plagioklászos mikroklin- gránit, Miskén pedig biotitgranodiorit, ill. durbachitos telérkőzettől alkáUgránitig ter jedő, helyenként zúzott, kataklasztos mélységi magmás kőzettípusok, valamint a gránit metamorf köpenyéhez tartozó amfibolit, váltak ismertté. Soltvadkerten az 1. sz. fúrás 1148,0 — 1150,5 m-ben a felső-és alsópannóniafréteg- összlet alatt vett gránitrnintája, rózsaszínű földpátból, szürke zsírfényű kvarcból, bom lott színes elegyrészekből álló zúzott, kataklasztos kőzet. Mikroszkópos vizsgálat szerint az elegyrészek között a nagy és üde rnikroklin uralkodó, a plagioklász szericitesedett, bontott, kevés az ortoklász, a kvarc pedig zúzott. Biotit csak itt-ott ismerhető fel. Pirit, illetve annak bomlásából keletkezett limonit gyakori. * Készült az OKGT Földtani Agyagföldolgozó Osztályán. Előadta: a Magyarhoni Földtani Tár sulat 1965. január 20.-Í szakülésén. Kézirat lezárva 1965. V. 31. í Földtani Közlöny 376 Földtani Közlöny, XCV. kötet, 4. füzet Ugyanennek a fúrásnak 1186,0— 1189,о m-ből vett mintája zúzott, kataklasztos, porfiros gránit, amelynek húsvörös földpátjai több cm-es nagyságot is elérnek. Mikroszkópos vizsgálat szerint az elegyrészek között uralkodó a nagy méretű porfiros mikroklin, amelyik mindig üde és sok zárványt (plagioklászt, biotitot, apatitot) tartalmaz. A kvarc allotriomorf, helyenként zúzott, a plagioklász albit—oligoklász összetételű, általában szericitesedett. A kvarc és a földpát néhol mirmekitesen összenő. Jánoshalma I. ábra. Soltvadkert—Kiskőrös—Miske—Jánoshalma környékének gravitációs izoanomália térképe. Magyarázat: Folyamatos vonal: gravitációs izoanomália vonal, szaggatott vonal: reflexiós szeiz mikus szintvonal Abb. I. Karte der Gravitations-Isoanomalien des Gebietes von Soltvadkert—Kiskőrös—Miske— Jánoshalma. Erklärungen: Kontinuierliche I,inie: Gravitations-Isoanomalie, gestrichelte Linie: reflexionsseismische Isolinie Kevés ortoklász is jelentkezik, részleges szericitesq^éssel. A színes elegyrészeket a rend szerint fakózöld, még pleokróos, de jórészt muszkovittá alakult biotit képviseli, belsejében piritkiválásokkal. Kevés elsődleges muszkovit is található. Egyetlen, bizonytalan, bom lott, amfibolra utaló kristályt is megfigyeltem. Az első gránitminta valószínűleg a gránittérszint borító durva törmelékből szár mazik, amelyet nehéz elhatárolni a fúrásban szálban álló gránittól. A második minta alapján a soltvadkerti gránit plagioklász-tartalmú, biotitos, kevés muszkovitot is tar talmazó porfiros, zúzott mikroklingránitként definiálható. ] uh ász: Adatok a Duna—Tisza köze medencealjzatának ismeretéhez 377 A kémiai összetétel a mikroszkópos adatokkal összevág, a K —Na arány a föld- pátok arányát jól adja és a kevés CaO is mutatja, hogy a plagioklász igen savanyú (I. táblázat, I. és 2. sz. elemzés). A két gránitmintából 6 db spektrogramm készült (II. táb lázat). Elemző: P e t h ő A. Az ásványos és a kémiai összetétel egyaránt a mecseki és kecskeméti gránitterületekkel való rokonságra utal. Miskén 3 fúrás mélyült. A gravitációs maximumra telepített 1. sz. fúrás, igen magas helyzetben, 600 m-ben már elérte a medencealjzatot felsőpannóniai rétegek és vákony szarmata terresztrikum alatt. A terresztrikum törmelékanyagában biotit —szericitfillit, biotit—muszkovit—kloritfillit és mikroklinos mikrogránit található, a homokfrakcióban pedig metamorf és gránitkvarc, valamint sok muszkovit figyelhető meg. A terresztrikum alatt 601,0—606,0 m-ig vett magmintában zöldes árnyalatú sötétszürke, nem palás szö vetű, helyenként fehér vagy világosvörös kalciterekkel kaotikusan átjárt amfibolit és abban néhánydm vastag biotitgranodiorit összetételű telérkőzet található, majda6i4,o — 617,0 m-ig vett újabb magminta az előbbi amfibohttal megegyező kőzetet szolgáltatott. Az amfibolit szigetszerűen csoportosult, apró, zömök oszlopos zöldamfibol egye dekből és kétféle földpátból áll. A földpát egyik típusa labradorit összetételű bázisos föld- pát, amelyik mindig nagy roncsolt kristályokként jelenik meg, nyilvánvalóan reliktum. A másik földpát üde, kisebb méretű albit, metamorf keletkezésű. A két földpát mennyi sége kb. egyenlő. Mikroszkóposán csak bizonytalanul mutatkozik, de a röntgendiffrakciós vizsgálatok szerint, amelyeket Nagyné Melles M. végzett, kevés epidot is kimu tatható. Klorit kevés, bontott állapotú. Az ércek között ilmenit, magnetit és bizonytalanul hematit figyelhető meg (I. táblázat 3. elemzés). Az amfibolit kiindulási anyaga valószínű leg diabáz