Demográfia 1986/4
Total Page：16
File Type：pdf, Size：1020Kb
EGY KELET-MAGYARORSZÁGI KIS NÉPESSÉG (SZAMOSANGYALOS) párválasztási rendszerének j e l l e m z ő i A XVIII—XX. SZÁZADBAN DR. CSOKNYAY JUDIT A populációbiológiának és a populációgenetikának két alapvető kér dése van: a) a környezet miként alakítja egy népesség struktúráját és b) a népesség struktúrája milyen effektusokban jut kifejezésre. A megközelítés lehetősége kettős: egyfelől genetikai markerek vizsgálatán át a génfrekven ciából visszakövetkeztetni a struktúrára, másfelől a tényszerű demográfiai, társadalmi folyamatok rekontstrukcióján át követni a népesség fejlődésének, változásainak folyamatát. E tanulmány a szamosangyalosi populáció evolúciója alapjául szolgáló szaporodási közösség rekonstrukciójával foglalkozik az 1777—1970. évek kö zött, amely a párválasztási rendszerek felderítésére épül. Vizsgálatainkat az alábbi hármas megközelítésben végeztük: I. Endogám és exogám párválasztások, a párválasztási körzet időbeli alakulása; II. A párválasztási szokások matematikai analízise; III. Az őshonos (autochton) családok házasságkötéseinél jelentkező endo gám, illetve belházasodási (inbreeding) tendencia időbeli követése. Szamosangyalos a Szamos balpartján települt. Kialakulását a X—XII. századra keltezhetjük. Népességére utaló legkorábbi adatok csak a közép kortól ismeretesek. A népesség életfeltételeit és mozgási irányát egészen az 1906-ban befejezett vízszabályozási munkálatokig döntően a Szamos és az Ecsedi láp közelsége határozta meg. A település népesedéstörténete a XVII. század végétől — ha töredéke sen is — levéltári források alapján, míg 1777-től kielégítő forrásértékű anya könyvi adatokra támaszkodva követhető. A XVIII—XX. század között Sza- mosangyaloson megtelepült mintegy 1268 család, ill. családtöredék rekonst ruálása a Nemeskéri J. (1944), Henry, L. (1967) és A ndorka R. (1975) m ód szere alapján végzett családrekonstrukciós, történeti demográfiai és szocio lógiai kutatások segítségével történt. A családszövevény összefüggések isme retében összeállított 8—10 generációs pedigrék megszerkesztése után vált lehetővé az időlegesen megtelepült 542 vándor (tranzit) család elkülönítése a népesség alapját képező 726 őshonos (autochton) családtól. A vándor csa ládok (a nagybirtokon munkát vállaló gazdasági cselédek) az őshonos né pesség struktúráját nem befolyásolták, mivel azzal biológiai kapcsolatba nem kerültek. A vándor családok átlagos megtelepedési ideje 4—5 év volt, számuk a felszabadulást követő időszakban igen lecsökkent. A pedigrék alapján jól követhető a 726 őshonos család folyamatossága, valamint az ezen családokon belül is elkülönülő 10 nagycsaládi ág (GF) párválasztási rend szerében mutatkozó belházasodási tendencia [Csoknyay J. (1978)]. Szamos angyalos népességszáma az 1784—1787-es első magyarországi népszámlálás idején 557 fő, 1970-ben 706 fő volt. KÖZLEMÉNYEK 437 I. Endogám és exogám párválasztások, az átlagos párválasztási rádiusz időbeli alakulása Mielőtt rátérünk a szamosangyalosi endogámia, ill. exogámia alaku lásának ismertetésére, röviden foglalkozunk ezen fogalmak értelmezésével. Alapvetően területi, társadalmi és biológiai endogámiát szokás megkülön böztetni. Területi endogámián azt a jelenséget értjük, amikor egy adott hely ségen vagy földrajzi egységen belül történik a párválasztás [esetleg ugyan abban a házban, Tam ásy J. (1969)]. Társadalm i endogám ia esetén az azonos társadalmi, gazdasági, etnikai, vallási vagy foglalkozási csoportokhoz tar tozó egyének között történik a házasságkötés. A biológiai endogámia a közös ős(ök)től leszármazó rokonok közötti összeházasodás folytán keletkezik. Po pulációgenetikai szempontból a biológiai endogámia a lényeges. Ugyanakkor a területi és társadalmi endogámia vizsgálata is fontos, hiszen ezek — egy adott településen belül — az összeházasodások következtében biológiai endo gámiává alakulhatnak, azaz a leszármazottak férfi, ill. leányágon rokonságba kerülnek egymással. Exogám párválasztásról akkor beszélünk, amikor a házasságkötő felek más földrajzi területről, más társadalmi csoportból származnak, biológiai szempontból pedig exogám a házasságkötés, amikor a házasságkötő felek közös (közeli) őssel nem rendelkeznek. Az elmondottakból következően — első megközelítésben — a területi endogámia alakulását vizsgáltuk, amikor a Szamosangyaloson házasságra lépő felek születési hely szerinti származása alapján követtük az endo-, ill. exogámia alakulását. A vizsgálatnál Freire-Maia, N.—Freire-Maia, A. (1962) módszere alapján történt az Exogámia Index (Él) számítása. Ennek értéke E l = w H + W h + wh, ahol wH: a feleség (w = wife) idegen, a férj (H = Husband) helybeli szü letésű; W h: a feleség helybeli, a férj idegen születésű; w h: mind a feleség, mind a férj idegen születésű (azon házasságköté seket, amikor a feleség és a férj nem Szamosangyaloson, de egy azon településen születtek és Szamosangyaloson kötöttek házassá got: „wh”, az E l számításából ki kell hagyni). A szigorúan vett endogám házasságkötések arányát, amikor mindkét fél szamosangyalosi születésű: WH, külön feltüntettük (EN) (1. táblázat, I. ábra). Az Exogámia Index értéke a teljes vizsgált időszakra számítva 55,1% volt. Legm agasabb az 1820—1829 (67,6%) és az 1960—1969 közötti évtizedben (69,4%). Az endogám (EN) házasságkötések aránya a teljes időszakra vonat kozóan 43,5%. Az 1840—1879. évek között közel 50,0%, m ajd 1900—1919 kö zött meghaladja az 50,0%-ot, amikor is a legintenzívebb endogámia érvé nyesült a szamosangyalosi párválasztásoknál. Az EN értéke 1970-ben a leg alacsonyabb, de még mindig meghaladja a 30,0%-ot. Eredményeink Örsi Ju lianna (1983) azon megállapítását támasztják alá, mely szerint Magyaror szágon „ ... Az endogámiára való törekvés legerősebb a XIX. század máso dik felében. Napjainkra ismét az exogámiára való visszatérés a jellemző”. [A szamosangyalosi anyakönyvezés megindulásának (1777—-1789) idő szakában az EN értéke kiugróan magas, melynek — korábbi összehasonlító adatok hiányában — magyarázatát nem tudjuk megadni.] Az exogám házasságkötések csoportjába sorolt párválasztásokat, ahol csak az egyik fél angyalosi születésű wH, ill. W h (1. táblázat) tovább ele meztük és úgy találtuk, hogy a szamosangyalosi férfiak idegenből történő párválasztása alacsonyabb értéket mutat (a teljes időszakot tekintve 20,0%), mint a nőké, akik nagyobb arányban (32,1%) választottak idegen település ről párt (vagy inkább választották őket). Ennek a ténynek feltételezett ma gyarázata, egyrészt gazdasági okokban „föld a földdel házasodik”, másrészt abban található, hogy a két nembeli propagatív korú egyének számaránya nem optimálisan alakult, így a nők esélye csökkent, hogy saját korcsoport jából gazdasági és társadalmi (vallási) helyzetének megfelelően válasszon 438 KÖZLEMÉNYEK párt. Ennek illusztrálására néhány adat: az 1000 férfira jutó nők száma 1930-ban 1159, 1941-ben 1205, 1949-ben 1109. 1941-ben és 1949-ben a 20—39 évesek korcsoportjában 42,0% volt a férfiak aránya. 1. A Szamosangyaloson, 1777—1970-ig kötött endogám, illetve exogám típusú házasságok megoszlása Распределение браков эндогамного и экзогамного типов, соответственно, заключенных в Самошандялоше в 1777— 1970 гг. Distribution of endogamous and exogamous marriages at Szamosangyalos between 1777—1970 Annak következtében, hogy a szomszédos települések férfiai Szamos- angyalosról választottak menyasszonyt, bizonyos génveszteséggel számolha tunk. A népesség strukturális változásait tekintve alapvető — az exogámiával összefüggően — annak megállapítása, hogy a párválasztások távolság, irány és települések tekintetében (vonzáskörzet) miként alakultak. Az átlagos párválasztási rádiusz (MMR = Mean Matrimonial Radius) számításánál valamennyi Szamosangyaloson kötött házasságot figyelembe vettünk. Az MMR egy átlagérték, amely nem más, mint a biológiai körzet számszerű kifejezése km-ben. Az idegenből, vagy idegenbe történő párvá lasztások esetében az adott település Szamosangyalostól való távolságának kiszámítása korabeli térképek alapján a mindenkori útviszonyokat követve, görbületmérő alkalmazásával történt. A helyben szülöttek 0 km-rel kerültek értékelésre [Schwidetzky, 1. (1971)] (I. ábra). A z MMR 1777—1940 között 5 km-es körzeten belül húzható meg. Ezen időszak alatt az exogám párválasztások 65,6%-a is 10 km-es távolságon be lül történt. A biológiai körzet kialakításában döntően Csenger, Pátyod, Porcsalma, Szamostatárfalva, Szamosbecs, Csengerújfalu és Sályi települések játszottak szerepet (II. ábra, 2. táblázat). KÖZLEMÉNYEK 439 I. Exogámia Index (El), átlagos párválasztási rádiusz (MMR), és az endogám házasságkötések aránya (EN) Szamosangyaloson, 1777— 1970 között Индекс экзогамии (El), средний радиус выбора партнера (MMR) и доля эндогамных браков (EN) в Самошандялоше в 1777—1970 гг. Exogamy Index (El), Mean Matrimonial Radius (MMR) and rate of endogamous marriages (EN) at Szamosangyalos betw een 1777— 1970 440 KÖZLEMÉNYEK 2. Szamosangyalos, és a biológiai körzet kialakításában döntően szerepet játszó települések népességszámának alakulása a X V III—XX. század között Динамик а численности населения Самошандялоша и на селённых пунктов, играющих определяющую роль в формировании биологического округа в 18—20-ых столетиях The size of population of settlements for formation of biological district * of Szamosangyalos between the 18th—20th centuries 1 Hivatalos népszámlálási adatok. 2 Nagy Lajos: Notitiae Politica—Geographica—Statisticae Inclyti Regni Hungariae Partiumque Eidem. Tomus primus. Budáé, 1328. 3 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I—IV. kötet. Pest, 1851. A felsorolt települések