EGY KELET-MAGYARORSZÁGI KIS NÉPESSÉG (SZAMOSANGYALOS) párválasztási rendszerének j e l l e m z ő i A XVIII—XX. SZÁZADBAN DR. CSOKNYAY JUDIT

A populációbiológiának és a populációgenetikának két alapvető kér­ dése van: a) a környezet miként alakítja egy népesség struktúráját és b) a népesség struktúrája milyen effektusokban jut kifejezésre. A megközelítés lehetősége kettős: egyfelől genetikai markerek vizsgálatán át a génfrekven­ ciából visszakövetkeztetni a struktúrára, másfelől a tényszerű demográfiai, társadalmi folyamatok rekontstrukcióján át követni a népesség fejlődésének, változásainak folyamatát. E tanulmány a szamosangyalosi populáció evolúciója alapjául szolgáló szaporodási közösség rekonstrukciójával foglalkozik az 1777—1970. évek kö­ zött, amely a párválasztási rendszerek felderítésére épül.

Vizsgálatainkat az alábbi hármas megközelítésben végeztük: I. Endogám és exogám párválasztások, a párválasztási körzet időbeli alakulása; II. A párválasztási szokások matematikai analízise; III. Az őshonos (autochton) családok házasságkötéseinél jelentkező endo­ gám, illetve belházasodási (inbreeding) tendencia időbeli követése.

Szamosangyalos a Szamos balpartján települt. Kialakulását a X—XII. századra keltezhetjük. Népességére utaló legkorábbi adatok csak a közép­ kortól ismeretesek. A népesség életfeltételeit és mozgási irányát egészen az 1906-ban befejezett vízszabályozási munkálatokig döntően a Szamos és az Ecsedi láp közelsége határozta meg. A település népesedéstörténete a XVII. század végétől — ha töredéke­ sen is — levéltári források alapján, míg 1777-től kielégítő forrásértékű anya­ könyvi adatokra támaszkodva követhető. A XVIII—XX. század között Sza- mosangyaloson megtelepült mintegy 1268 család, ill. családtöredék rekonst­ ruálása a Nemeskéri J. (1944), Henry, L. (1967) és A ndorka R. (1975) m ód­ szere alapján végzett családrekonstrukciós, történeti demográfiai és szocio­ lógiai kutatások segítségével történt. A családszövevény összefüggések isme­ retében összeállított 8—10 generációs pedigrék megszerkesztése után vált lehetővé az időlegesen megtelepült 542 vándor (tranzit) család elkülönítése a népesség alapját képező 726 őshonos (autochton) családtól. A vándor csa­ ládok (a nagybirtokon munkát vállaló gazdasági cselédek) az őshonos né­ pesség struktúráját nem befolyásolták, mivel azzal biológiai kapcsolatba nem kerültek. A vándor családok átlagos megtelepedési ideje 4—5 év volt, számuk a felszabadulást követő időszakban igen lecsökkent. A pedigrék alapján jól követhető a 726 őshonos család folyamatossága, valamint az ezen családokon belül is elkülönülő 10 nagycsaládi ág (GF) párválasztási rend­ szerében mutatkozó belházasodási tendencia [Csoknyay J. (1978)]. Szamos­ angyalos népességszáma az 1784—1787-es első magyarországi népszámlálás idején 557 fő, 1970-ben 706 fő volt. KÖZLEMÉNYEK 437

I. Endogám és exogám párválasztások, az átlagos párválasztási rádiusz időbeli alakulása Mielőtt rátérünk a szamosangyalosi endogámia, ill. exogámia alaku­ lásának ismertetésére, röviden foglalkozunk ezen fogalmak értelmezésével. Alapvetően területi, társadalmi és biológiai endogámiát szokás megkülön­ böztetni. Területi endogámián azt a jelenséget értjük, amikor egy adott hely­ ségen vagy földrajzi egységen belül történik a párválasztás [esetleg ugyan­ abban a házban, Tam ásy J. (1969)]. Társadalm i endogám ia esetén az azonos társadalmi, gazdasági, etnikai, vallási vagy foglalkozási csoportokhoz tar­ tozó egyének között történik a házasságkötés. A biológiai endogámia a közös ős(ök)től leszármazó rokonok közötti összeházasodás folytán keletkezik. Po­ pulációgenetikai szempontból a biológiai endogámia a lényeges. Ugyanakkor a területi és társadalmi endogámia vizsgálata is fontos, hiszen ezek — egy adott településen belül — az összeházasodások következtében biológiai endo­ gámiává alakulhatnak, azaz a leszármazottak férfi, ill. leányágon rokonságba kerülnek egymással. Exogám párválasztásról akkor beszélünk, amikor a házasságkötő felek más földrajzi területről, más társadalmi csoportból származnak, biológiai szempontból pedig exogám a házasságkötés, amikor a házasságkötő felek közös (közeli) őssel nem rendelkeznek. Az elmondottakból következően — első megközelítésben — a területi endogámia alakulását vizsgáltuk, amikor a Szamosangyaloson házasságra lépő felek születési hely szerinti származása alapján követtük az endo-, ill. exogámia alakulását. A vizsgálatnál Freire-Maia, N.—Freire-Maia, A. (1962) módszere alapján történt az Exogámia Index (Él) számítása. Ennek értéke E l = w H + W h + wh, ahol wH: a feleség (w = wife) idegen, a férj (H = Husband) helybeli szü­ letésű; W h: a feleség helybeli, a férj idegen születésű; w h: mind a feleség, mind a férj idegen születésű (azon házasságköté­ seket, amikor a feleség és a férj nem Szamosangyaloson, de egy­ azon településen születtek és Szamosangyaloson kötöttek házassá­ got: „wh”, az E l számításából ki kell hagyni). A szigorúan vett endogám házasságkötések arányát, amikor mindkét fél szamosangyalosi születésű: WH, külön feltüntettük (EN) (1. táblázat, I. ábra). Az Exogámia Index értéke a teljes vizsgált időszakra számítva 55,1% volt. Legm agasabb az 1820—1829 (67,6%) és az 1960—1969 közötti évtizedben (69,4%). Az endogám (EN) házasságkötések aránya a teljes időszakra vonat­ kozóan 43,5%. Az 1840—1879. évek között közel 50,0%, m ajd 1900—1919 kö­ zött meghaladja az 50,0%-ot, amikor is a legintenzívebb endogámia érvé­ nyesült a szamosangyalosi párválasztásoknál. Az EN értéke 1970-ben a leg­ alacsonyabb, de még mindig meghaladja a 30,0%-ot. Eredményeink Örsi Ju ­ lianna (1983) azon megállapítását támasztják alá, mely szerint Magyaror­ szágon „ ... Az endogámiára való törekvés legerősebb a XIX. század máso­ dik felében. Napjainkra ismét az exogámiára való visszatérés a jellemző”. [A szamosangyalosi anyakönyvezés megindulásának (1777—-1789) idő­ szakában az EN értéke kiugróan magas, melynek — korábbi összehasonlító adatok hiányában — magyarázatát nem tudjuk megadni.] Az exogám házasságkötések csoportjába sorolt párválasztásokat, ahol csak az egyik fél angyalosi születésű wH, ill. W h (1. táblázat) tovább ele­ meztük és úgy találtuk, hogy a szamosangyalosi férfiak idegenből történő párválasztása alacsonyabb értéket mutat (a teljes időszakot tekintve 20,0%), mint a nőké, akik nagyobb arányban (32,1%) választottak idegen település­ ről párt (vagy inkább választották őket). Ennek a ténynek feltételezett ma­ gyarázata, egyrészt gazdasági okokban „föld a földdel házasodik”, másrészt abban található, hogy a két nembeli propagatív korú egyének számaránya nem optimálisan alakult, így a nők esélye csökkent, hogy saját korcsoport­ jából gazdasági és társadalmi (vallási) helyzetének megfelelően válasszon 438 KÖZLEMÉNYEK párt. Ennek illusztrálására néhány adat: az 1000 férfira jutó nők száma 1930-ban 1159, 1941-ben 1205, 1949-ben 1109. 1941-ben és 1949-ben a 20—39 évesek korcsoportjában 42,0% volt a férfiak aránya.

1. A Szamosangyaloson, 1777—1970-ig kötött endogám, illetve exogám típusú házasságok megoszlása

Распределение браков эндогамного и экзогамного типов, соответственно, заключенных в Самошандялоше в 1777— 1970 гг.

Distribution of endogamous and exogamous marriages at Szamosangyalos between 1777—1970

Annak következtében, hogy a szomszédos települések férfiai Szamos- angyalosról választottak menyasszonyt, bizonyos génveszteséggel számolha­ tunk. A népesség strukturális változásait tekintve alapvető — az exogámiával összefüggően — annak megállapítása, hogy a párválasztások távolság, irány és települések tekintetében (vonzáskörzet) miként alakultak. Az átlagos párválasztási rádiusz (MMR = Mean Matrimonial Radius) számításánál valamennyi Szamosangyaloson kötött házasságot figyelembe vettünk. Az MMR egy átlagérték, amely nem más, mint a biológiai körzet számszerű kifejezése km-ben. Az idegenből, vagy idegenbe történő párvá­ lasztások esetében az adott település Szamosangyalostól való távolságának kiszámítása korabeli térképek alapján a mindenkori útviszonyokat követve, görbületmérő alkalmazásával történt. A helyben szülöttek 0 km-rel kerültek értékelésre [Schwidetzky, 1. (1971)] (I. ábra). A z MMR 1777—1940 között 5 km-es körzeten belül húzható meg. Ezen időszak alatt az exogám párválasztások 65,6%-a is 10 km-es távolságon be­ lül történt. A biológiai körzet kialakításában döntően Csenger, Pátyod, Porcsalma, Szamostatárfalva, Szamosbecs, Csengerújfalu és Sályi települések játszottak szerepet (II. ábra, 2. táblázat). KÖZLEMÉNYEK 439

I. Exogámia Index (El), átlagos párválasztási rádiusz (MMR), és az endogám házasságkötések aránya (EN) Szamosangyaloson, 1777— 1970 között

Индекс экзогамии (El), средний радиус выбора партнера (MMR) и доля эндогамных браков (EN) в Самошандялоше в 1777—1970 гг.

Exogamy Index (El), Mean Matrimonial Radius (MMR) and rate of endogamous marriages (EN) at Szamosangyalos betw een 1777— 1970 440 KÖZLEMÉNYEK

2. Szamosangyalos, és a biológiai körzet kialakításában döntően szerepet játszó települések népességszámának alakulása a X V III—XX. század között Динамик а численности населения Самошандялоша и на селённых пунктов, играющих определяющую роль в формировании биологического округа в 18—20-ых столетиях

The size of population of settlements for formation of biological district * of Szamosangyalos between the 18th—20th centuries

1 Hivatalos népszámlálási adatok. 2 Nagy Lajos: Notitiae Politica—Geographica—Statisticae Inclyti Regni Hungariae Partiumque Eidem. Tomus primus. Budáé, 1328. 3 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I—IV. kötet. Pest, 1851.

A felsorolt települések a párválasztások következtében olyan szoros kap­ csolatot alakítottak ki Szamosangyalos népességével, hogy az Ecsedi-láp le- csapolása (1906) utáni időszakban a földrajzi akadály megszűnése után sem történt az Angyalostól délnyugatra fekvő területekről párválasztás és a MMR értéke is változatlan maradt. A második világháborút követő idő­ szakban a társadalmi és gazdasági kötöttségek felbomlását tükrözi az a tény, hogy az MMR háromszorosára növekedett (16,6 km).

II. A párválasztási szokások matematikai analízise

Humán populációk struktúrájának feltárásánál alapvetően fontos azon települések számbavétele, ahonnan vagy ahová párválasztások útján gén­ áramlás történhet. Egy település vonzáskörzetét a gazdasági, földrajzi, etnikai és vallási viszonyok mellett a párválasztások szempontjából a potenciálisan számításba vehető települések távolsága, nagysága és sűrűsége szabja meg. E tényezők egzakt értékelésére Boyce és munkatársai (1967) egy analitikai formulával (hatványfüggvénnyel) kifejezhető összefüggést írtak le a válasz­ tott településre beházasodók relatív száma és a földrajzi távolság között. Swedlund, A. C. (1972) a hatványfüggvény illesztésén kívül exponenciális függvény illesztést is végzett. Boyce és mtsai (1968) az MMR és az El kö­ zötti összefüggést is kimutatták. Nemeskéri, J. (1974) Cigándra vonatkozó vizsgálatai rávilágítottak arra, hogy egy adott népesség endogám párválasz­ tásának intenzív időszaka és az illesztett hatványfüggvény leptokurtikus lefutása között korreláció van. A Szamosangyalosra vonatkozóan két időszakra elvégzett hatvány — illetve exponenciális — függvény illesztések (Ill/a —b. ábra) eredményei alap­ ján megállapítható, hogy az 1820—1829-es évtizedben, amikor az illesztett görbe csúccsal nem rendelkezik, az Exogamia Indexe kiugróan magas, El: 67,6%. Az 1910—1919-es évtizedben azonban a szamosangyalosi endogámia kiteljesedésének időszakában (EN: 52,1%) az illesztett hatványfüggvény lep­ tokurtikus lefutású. Boyce és mtsai (1967) az angliai Charlton-on-Otmoorra KÖZLEMÉNYEK 441

IL Szamosangyalos biológiai körzete Биологический округ Самошандялоша Biological district of Szamosangyalos

az 1860—1869-es évtizedre, valam int Nemeskéri, J. (1974) Cigándra a 19. század második felére vonatkozó vizsgálatai hasonló összefüggést találtak a népesség endogámiája és az illesztett hatványfüggvény leptokurtikus le­ futása között. 442 KÖZLEMÉNYEK

távolság (km)

Ш/а—b Házasságkötési távolságok megfigyelt és várt eloszlása. (Mindegyik pont egy települést jelent, ahonnan a párválasztás történt.) a) param éterek 1820—1829 y = aebx; a = 3,64; b — —0,03; r 2 = 0,301; y = a xb; a = 4.06; b = — 0,20; r 2 = 0,073 b) param éterek 1910—1919 y = aebx; a = 1,59; b = —0,03; r2 = 0,575; y = ax'J; a — 8,27 ; b = —0,85; r2 = 0,478 Наблюденное и ожидаемое распределения расстояний браков. (Каждый пункт означает поселок, откуда партнер был выбран.) Observed and expected distribution of mating distances. (Each point denotes a settlement from where mating has taken place.) KÖZLEMÉNYEK 443

III. Az őshonos családok párválasztásánál jelentkező endogám, illetve belházasodási tendencia időbeli követése

A családrekonstrukció alapján összeállított 8, ill. 10 generációs pedigrés alapján történt a 18. és 20. század között Szamosangyaloson megtelepült mintegy 726 őshonos (autochton) család követése, valamint az őshonos csa­ ládokon belül szubpopulációt alkotó 10 nagy családi ág (G F = Great Families) — nevezetesen az Adorján, Apáti, Bereczki, Bódi, Farkas, Hadady, Móré, Oláh, Orgován és Pótor nagycsaládok — folyamatosságának és kiterebélyese- désének követése. A szamosangyalosi őshonos családokat a 10 nagycsaládra (GF) és ezen családokhoz nem kapcsolható egyéb családokra (OF = Other Families) bontva (ÍV. ábra) látható a nagycsaládok számbeli növekedése az egyéb családok számának egyidejű csökkenése mellett. Ez a folyamat jól példázza, hogy kis népességek esetén, az azonos településről történő párvá­ lasztások következtében a területi endogámia biológiai endogámiává alakul. Külön feltüntettük azon házasságkötéseket, amikor a vőlegény és a

ÍV. A szamosangyalosi őshonos családok párválasztási típusainak megoszlása 1177— 1970 között

(GF = 10 nagy családhoz tartozó OF = egyéb családhoz tartozó) Распределение типов выбора партнеров автохтонных семей Самошандялоша в 1777—1970 гг. (GF = относящиеся к 10 большим семьям, OF = относящиеся к прочим семьям) Distribution of the mating types of autochtonous families in Szamosangyalos between 1777—1970 (GF = belonging to 10 great families OF = belonging to other families) 444 KÖZLEMÉNYEK

Látható, hogy az ilyen típusú párválasztás 1777-ben az összes házasságkötés mindössze 2,4% -át alkotta. 1870—1879-ben 20,0%-át, 1910—1919-ben 29,2%-át és 1940—1949 között m ár 38,3%-át. A kibontakozó endogámia kis népességek esetében belházasodáshoz vezet. Szamosangyaloson a vizsgált két évszázad alatt a megállapíthatóan vérrokon házasságkötések száma (amely magában foglal szoros és távoli vérrokon házasságkötéseket) fokozatosan növekedett. A 10 nagycsaládon be­ lül 10 generáción keresztül 11 esetben (2,64%) fordul elő szoros és 21 eset­ ben (5,04%) távoli, ill. igen távoli vérrokon házasságkötés. Szamosangyalos népessége népesedési folyamán kialakult részleges en­ dogámia hatásának vizsgálatára elemeztük a női népesség differenciális ter­ mékenységét és a mortalitást, ezen belül a perinatális és csecsemőhalan­ dóságot, valamint a gyermekhalandóságot. Elemeztük továbbá a családok folyamatosságát biztosító házasságkötési kort megért gyermekek számát és az átlagos családnagyság alakulását. E jelenségek vizsgálata már elvezet a népesség evolúciójával kapcso­ latos kérdésekig, amelyek további tanulmányok tárgyát képezik.

IRODALOMJEGYZÉK 1. Andorka Rudolf: Az ormánsági születéskorlátozás története. Valóság. IS. 1975. 45—61. 2. Boyce, A. J.—Küchemann, C. F.—Harrison, G. A.: Neighbourhood knowledge and the distribution of marriage distances. Ann. Hum. Genet. 30. 1967. 335—338. 3. Boyce, A. J .—Küchemann, C. F.—Harrison, G. A.: The reconstruction of historical movement patterns. In: Acheson, E. D.: Record linkage in medicine. (Livings­ tone Ltd.) Edinburgh and London. 1968. 303—319. 4. Csoknyay Judit: Szamosangyalos népességének biodemográfiai és családrekonstruk­ ciós vizsgálata. Doktori disszertáció. Debrecen. 1978. 5. Freire-Maia, N.—Freire-Maia, A.: Migration and inbreeding in Brazilian populations. In: Sutter, J.: Human displacements. Ed. ’’Sciences humaines” Diff. Hachette. M onaco. 1962. 97—122. 6. H enry, L.; Manuel de démographie historique. Libr. Droz. Genève—Paris, 1967. 7. Nemeskéri János: Ivád község — Ivády család. Századok, 78. 1944. 192—218. 8. Nemeskéri, János: Investigations concerning the genetic structure of populations through a historical pattern of movement. In: Bevölkerungsbiologie. Fischer Veri. Stuttgart. 1974. 9. Örsi Julianna: Exogámia és endogámia Magyarországon, a XVIII—XX. században. D em ográfia. 26. 1983. 572—597. 10. Schwidetzky, I.: Hauptprobleme der Antropologie. Rombach Veri. Freiburg. 1971. 9—24. 11. Sw endlund, A . C. : Observations on the concept of neighbourhood knowledge and the distribution of marriage distances. Ann. Hum. Genet. 35. 1972. 327—330. 12. Tamásy József: A lokális endogámia alakulása Magyarországon. Demográfia. 12. 1969. 79—86. Tárgyszavak :

Házasság Történeti statisztika

ХАРАКТЕРИСТИКИ СИСТЕМЫ ВЫБОРА ПАРТНЕРОВ МАЛЕНЬКОГО НАСЕЛЕНИЯ ВОСТОЧНОЙ ВЕНГРИИ (СЕЛА САМОШАНДЯЛОША) В 18—20-ЫХ СТОЛЕТИЯХ Резюме Статья занимается реконструкцией коллектива размножения, служащего основой для эволюции маленького населения Самошандялоша, в 1S—20-ых столетиях в целях выявления систем выбора партнеров. Она анализирует временные изменения выборов эндогамных и экзогамных партнеров. Значе­ ние индекса экзогамии (EI) составило 55,1% для всего обследованного периода. Оно показалось самым высоким в десятилетиях 1820—1829 гг. (67,6%) и i960— 1969 гг. (69,4%). Доля эндогамных браков (EN) равняется 43,5% за весь период. Между 1900 и 1919 гг. она выше 50,0%, когда можно было наблюдать самую интенсивную эндогамию при выборах партнеров в Самошандялоше. В период 1777—1940 гг. средний радиус выборов партнеров (MMR) можно рисовать KÖZLEMÉNYEK 445

в пределах пяти километров в окружности, к настоящему времени это расс­ тояние утроилось (16,6 км). На основе точного математического анализа типов выборов партнеров можно доказать корреляцию между периодом интенсивных выборов эндогам­ ных партнеров данного населения (1910—1919 гг.) и лептокуртическим сбегом степенной функтии, описываемой аналитической формулой. При помощи генеалогических таблиц, составленных на основе исследо­ ваний по реконструкции семей, можно наблюдать в 8—10 поколениях тен­ денцию заключения эндогамных браков и браков внутри семьи или племени, соответственно (инпухт), появляющуюся у автохтонных семей, и в пределах этих семей у 10 линий больших семей. В рамках 10 больших семей в 10 поколениях в 11 случаях (2,64%) браки были заключены между тесными и в 21 случае (5,04%) между дальними и очень дальними кровными родствен­ никами.

THE CHARACTERISTICS OF THE SYSTEM OF CHOICE OF PARTNERS OF A SMALL POPULATION IN EASTERN HUNGARY (IN SZAMOSANGYALOS) IN THE 18—20TH CENTURIES Sum m ary

The article deals with the reconstruction of a reproduction community serving as a basis for the evolution of the small population of Szamosangyalos in the 18th—20th centuries to reveal the system of choice of partners. It analyses the periodical change in the choices of endogamous and exogamous partners. The value of the Exogamy Index (El) was 55.1 per cent for the whole period investigated. It was the highest in the 1820—1829 (07.0 per cent) and in the 1960—1969 decades (69.4 per cent). The ratio of the endogamous marriages was equal to 43.5 per cent for the whole period. Between 1900 and 1919 it surpassed 50.0 per cent when the most intensive endogamy could be observed at the choices of partners in Szamosangyalos. The average radius of the choices of partners (MMR) can be drawn within a district of 5 km in the 1777—1940 period, by our days it trebled (16.6 km). On basis of the exact mathematical analysis of the types of the choices of partners a correlation can be stated between the period of intensive choice of endogamous partners (1910—1919) and the leptocurtic run of the power function describable by means of the analytic formula. By the help of the geneanalogical tables compiled on basis of the studies of family reconstruction the tendency of endogamy and inbreeding, respect­ ively, developed among the autochtonous families and within them in 10 lines of large families (GF) can be followed through 8—10 generations. Within the 10 large families in 10 generations 11 marriages (2.64 per cent) were concluded between close and 21 marriages (5.04 per cent) between distant and very distant relatives, respectively.