Fazekas Ok.Qxd
Total Page:16
File Type:pdf, Size:1020Kb
Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 353–368 Kaposvár, 2004 Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: Sesiidae) FAZEKAS IMRE Komlói Természettudományi Gyûjtemény, Natural History Collection of Komló H-7300 Komló, Városház tér 1. HUNGARY , e-mail: [email protected] FAZEKAS I. : Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, N° 5. dai-hegyekben valamint a Duna menti ártéri ligeterdõk- Clearwing moth’s fauna in the South Transdanubian, Region ben végzett fontos biológiai megfigyeléseket. Hungary (Microlepidoptera: Sesiidae) KOVÁCS (1953) faunisztikai alapmunkája mérföldkõ Abstract: No review has been published on the clearwing volt a hazai Sesiidaek földrajzi elterjedésének megis- moth fauna of Hungary so far. The author plans to describe the Sesiidae fauna of great geographical units in Hungary. In this merésében, hiszen a 20. század közepén elõször kap- paper species from the entomological collection of Somogy tunk képet a fajok hiteles lelõhelymintázatáról. Ugyan- County Museum and from the Natural History Collections of akkor Kovács elõbbi munkájában kritikusan megje- Komló are described. Besides the museum data, an overview gyezte: „A Psychidae és az Aegeridae családokba tar- of the special literature is also given for each species. tozó fajok meghatározása sok esetben nehéz feladat Taxonomical, biological, zoogeographical and faunistical és még mai is van több tisztázásra szoruló problémánk. analysis of species are presented. Figures of the genitalia and Ezekbõl a családokból aránylag kevés példány találha- wing pattern of several species which are difficult to determine tó a gyûjteményekben, ami megnehezíti a problémák are given. The Paranthrene insolita polonica Schneider, 1939 and Bembecia albanensis (Rebel, 1918) species are new to tisztázását”. A Kovács által fél évszázaddal ezelõtt fel- the fauna of South Transdanubia. vázolt anomáliák még napjainkban is aktuálisak. A magyar üvegszárnyú lepkékrõl az elsõ átfogó fel- Keywords : Insecta, Lepidoptera, Sesiidae, faunistic, dolgozást – a Fauna Hungariae füzetsorozatban – distribution, S-Hungary ISSEKUTZ (1955b) készítette el. Munkája az óta is az egyetlen magyarnyelvû „határozókönyv”. Nem kisebbít- Bevezetés ve értékeit, azonban kritikusan meg kell állapítanom, hogy feltûnõen kevés habitusképével, s a genitália áb- A magyarországi régiók Sesiidae faunáiról még nem rák teljes mellõzésével csak részben segítette a hazai készültek összefoglaló tanulmányok. Ugyanakkor más Sesiidae kutatásokat. Bizonyára ennek is köszönhetõ, molylepke családok (pl. Zygaenidae, Pterophoridae, hogy faunafüzetének megjelenése után 35 év telt el, Crambidae, Pyralidae stb.) esetében ezek a munkála- amíg az elsõ, kellõ taxonómiai alapokon nyugvó, új mo- ° tok már korábban megkezdõdtek ( FAZEKAS 1980, nográfia megjelenhetett ( LAŠT UVKA 1990). 1988, 1989, 1994, 2000). Jelen munkám elsõ része a Az erdészetileg fontos üvegszárnyú lepkék kutatá- magyarországi régiók Sesiidae faunáját bemutató ta- sában SZONTAGH (1965ab, 1968) munkássága ki- nulmánysorozatomnak, ugyanakkor ötödik fejezete az emelkedõ. Több faj biológiáját elemzte, s dolgozta ki a általam elindított „Microlepidoptera Pannoniae meridio- kártevésük elleni védekezés módszereit. nalis” címû dél-dunántúli faunakutatásnak. A magyar Sesiidae fauna legújabb kori alapjainak le- ° A regionális microlepidoptera kutatások az utóbbi rakása a cseh LAŠT UVKA (1990) nevéhez fûzõdik, aki évtizedekben szerte Európában felgyorsultak (pl. részletes taxonómiai revizó alá vette több múzeum és Ausztria, Németország), s egyre pontosabb képet raj- magángyûjtemény anyagát, melynek következtében a zolnak, a természeti örökség eddig kevésbé ismert ele- magyar üvegszárnyú fauna fajlistája, a taxonok földraj- meirõl, a fajokban igen gazdag molylepkefaunáról. zi elterjedésérõl kialakított korábbi kép lényegesen A különbözõ hazai, és külföldi publikációkban meg- megváltozott. A hazai fauna részben új fajokkal gyara- jelent – sokszor nehezen hozzáférhetõ – faunisztikai podott, másrészt egyes taxonok, fajpárok – a kiterjedt adatok nem alkalmasak arra, hogy egy-egy természet- palearktikus vizsgálatok alapján – más megvilágitásba földrajzi vagy biogeográfiai egység faunáját elemezni, kerültek. értékelni lehessen. Ezért szükség volt a teljes irodalmi ISSEKUTZ (1955b) a 20. század közepén még csak anyag kritikai feldolgozására, valamint a vizsgálatokból 34 fajt közölt az ország területérõl. Az elmúlt évtizedek- kimaradt gyûjtemények (Kaposvár, Komló) revíziójára. ben Sesiidae család fajszáma 47-re emelkedett ° A magyar üvegszárnyú lepkék kutatásának kezdetei (FAZEKAS 2002, FREINA 1997, 1956, LAŠT UVKA & ° ° a 19. század közepéig nyúlnak vissza ( FRIVALDSZKY LAŠT UVKA 1987, LAŠT UVKA 1990). 1865). A 20. század elején Tomala Nándor végzett ala- pos vizsgálatokat, s az õ nevéhez fûzõdik a Cha- Anyag és módszer mesphecia hungarica (TOMALA 1901) taxon felfedezé- se is. Sokat foglalkozott Sesiidaekkel a kaposvári Jelen tanulmányomban összegyûjtöttem, és kritikai- PAZSICZKY (1941ab), illetve Uhryk Tivadar, aki a Bu- lag elemeztem a Dél-Dunántúlra vonatkozó irodalmi közléseket. Feldolgoztam a komlói és kaposvári múze- 354 FAZEKAS IMRE 1. ábra: A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerû hálótérképén. Fig. 1. Situation of the investigated area on the UTM grid map of Hungary. umok Sesiidae gyûjteményét. Minden taxon esetében elvégeztem a hím és a nõstény genitáliák összehason- Tribus Pennisetiini Naumann, 1971 lító vizsgálatát. A taxonok biológiai adatainak (tápnö- Pennisetia Dehne, 1850 vény, repülési idõ, élõhely) leírása fõként a személyes 02. P. hylaeiformis (Laspeyres, 1801) megfigyeléseken, és részben FREINA (1997) valamint Subfamilia Sesiinae Boisduval, 1828 ISSEKUTZ (1955b) munkáin alapulnak. Tribus Sesiini Boisduval, 1828 Sesia Fabricius, 1775 Eredmények 03. S. apiformis (Clerck, 1759) 04. S. melanocephala Dalman, 1816 A Dél-dunántúli üvegszárnyú lepkefajok bemutatása elõtt szükségesnek tartom a magyar Sesiidae fauna Tribus Paranthrenini Niculescu, 1964 rendszertani névjegyzékének bemutatását a legújabb Paranthrene Hübner, 1819 05. P. tabaniformis (Rottemburg, 1775) palearktikus taxonómiai figyelembe vételével. 06. P. insolita polonica Schnaider, 1939 Rendszertan és nevezéktan ( FAZEKAS 2002, FREINA Tribus Synanthedonini Niculescu, 1964 1997): Synanthedon Hübner, 1819 Familia Sesiidae Boisduval, 1828 07. S. mesiaeformis (Herrich–Schäffer, 1846) Subfamilia Tinthiinae Le Cerf, 1917 08. S. spheciformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) Tribus Tinthiini Le Cerf, 1917 09. S. stomoxiformis (Hübner, 1790) Tinthia Walker, [1865] 10. S. culiciformis (Linnaeus, 1758) 01. T. brosiformis (Hübner, [1813]) 11. S. formicaeformis (Esper, 1783) A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 355 12. S. andrenaeformis (Laspeyres, 1801) 13. S. myopaeformis (Borkhausen, 1789) 14. S. melliniformis (Laspeyres, 1801) 15. S. vespiformis (Linnaeus, 1761) 16. S. conopiformis (Esper, 1782) 17. S. tipuliformis (Clerck, 1759) 18. S. spuleri (Fuchs, 1908) 19. S. loranthi (Králicek, 1966) 20. S. cephiformis (Ochsenheimer, 1808) Bembecia Hübner, 1819 21. B. ichneumoniformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 22. B. albanensis (Rebel, 1918) 23. B. scopigera (Scopoli, 1763) 24. B. megillaeformis (Hübner, [1813]) 25. B. puella (Lašt u°vka, 1989) 26. B. uroceriformis (Treitschke, 1834) Synansphecia Capu s¸e, 1973 27. S. triannuliformis (Freyer, 1845) 28. S. muscaeformis (Esper, 1783) 29. S. affinis (Staudinger, 1856) Chamaesphecia Spuler, 1910 2. ábra: A Tinthia brosiformis (Hübner, 1813) (a) és 30. Ch. bibioniformis (Esper, 1800) T. tineiformis (Esper, 1789) (b) potroh rajzolatának 31. Ch. euceraeformis (Ochsenheimer, 1816) differenciális jegyei (dorzális nézet). 32. Ch. palustris (Kautz, 1927) Fig. 2. Adult abdomens in dorsal view: Tinthia brosiformis 33. Ch. leucopsiformis (Esper, 1800) Hübner, 1813 (a) and T tineiformis Esper, 1789 (b) 34. Ch. crassicornis (Bartel, 1912) 35. Ch. empiformis (Esper, 1783) 36. Ch. tenthrediniformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 37. Ch. hungarica (Tomala, 1901) Tápnövény: Betula spp., Fraxinus spp., Populus spp., Salix 38. Ch. astatiformis (Herrich–Schäffer, 1846) spp., Tilia spp., Quercus spp. 39. Ch. annellata (Zeller, 1847) Repülési idõ V–VIII. 40. Ch. dumonti (Le Cerf, 1922) Lelõhelyek: Balatonföldvár, Balatonszemes, Darány, Ka- 41. Ch. anatolica (Schwingenschuss, 1938) posvár, Nagyharsány (Szársomlyó), Pécs (Tettye), Villány, 42. Ch. aerifrons (Zeller, 1847) Vörs, Zamárdi. 43. Ch. nigrifrons (Le Cerf, 1911) Jegyzetek: Magyarország minden régiójában gyûj- 44. Ch. alysoniformis (Herrich–Schäffer, 1846) tötték. A hazai nyárfa-ültetvényeken gyakori, és az 45. Ch. chalciformis (Esper, 1804) egyik legveszélyesebb élettani fakárosító ( SZONTÁGH 46. Ch. colpiformis (Staudinger, 1856) és TÓTH 1988). Polifág holarktikus faunaelem. 47. Ch. masariformis (Ochsenheimer, 1808) 3. Paranthrene tabaniformis (Rottemburg, 1775) Sesiidae Sphinx tabaniformis Rottemburg, 1775, Naturforscher 7: 110. 1. Tinthia brosiformis (Hübner, [1813]) Locus typicus: PL– Gorzów Wielkopolski. Sphinx brosiformis Hübner [1813], Samml. Eur Schmett. 2., Tápnövény: Populus spp., Salix spp. Taf. 25, Fig. 116. Locus typicus: SK–Štúrovo. Repülési idõ: IV–VIII. Tápnövény: Achillea spp., Convolvulus arvensis, Echium Lelõhelyek: Darány, „Balaton” ( LAŠT U°VKA 1990) Kapos- vulgare, Medicago sativa. vár, Kéthely, Pécs, Siófok. Repülési idõ VI–IX. Jegyzetek: Holarktikus faj. A hazai 1–5 éves nyár-ül- Lelõhelyek: Pécs (Tettye). tetvényekben rendszeres