Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 353–368 Kaposvár, 2004

Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, V. A Dél–Dunántúl üvegszárnyú lepkefaunája (Microlepidoptera: )

FAZEKAS IMRE Komlói Természettudományi Gyûjtemény, Natural History Collection of Komló H-7300 Komló, Városház tér 1. HUNGARY , e-mail: [email protected]

FAZEKAS I. : Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, N° 5. dai-hegyekben valamint a Duna menti ártéri ligeterdõk- Clearwing moth’s fauna in the South Transdanubian, Region ben végzett fontos biológiai megfigyeléseket. Hungary (Microlepidoptera: Sesiidae) KOVÁCS (1953) faunisztikai alapmunkája mérföldkõ Abstract: No review has been published on the clearwing volt a hazai Sesiidaek földrajzi elterjedésének megis- moth fauna of Hungary so far. The author plans to describe the Sesiidae fauna of great geographical units in Hungary. In this merésében, hiszen a 20. század közepén elõször kap- paper species from the entomological collection of Somogy tunk képet a fajok hiteles lelõhelymintázatáról. Ugyan- County Museum and from the Natural History Collections of akkor Kovács elõbbi munkájában kritikusan megje- Komló are described. Besides the museum data, an overview gyezte: „A Psychidae és az Aegeridae családokba tar- of the special literature is also given for each species. tozó fajok meghatározása sok esetben nehéz feladat Taxonomical, biological, zoogeographical and faunistical és még mai is van több tisztázásra szoruló problémánk. analysis of species are presented. Figures of the genitalia and Ezekbõl a családokból aránylag kevés példány találha- wing pattern of several species which are difficult to determine tó a gyûjteményekben, ami megnehezíti a problémák are given. The insolita polonica Schneider, 1939 and albanensis (Rebel, 1918) species are new to tisztázását”. A Kovács által fél évszázaddal ezelõtt fel- the fauna of South Transdanubia. vázolt anomáliák még napjainkban is aktuálisak. A magyar üvegszárnyú lepkékrõl az elsõ átfogó fel- Keywords : Insecta, , Sesiidae, faunistic, dolgozást – a Fauna Hungariae füzetsorozatban – distribution, S-Hungary ISSEKUTZ (1955b) készítette el. Munkája az óta is az egyetlen magyarnyelvû „határozókönyv”. Nem kisebbít- Bevezetés ve értékeit, azonban kritikusan meg kell állapítanom, hogy feltûnõen kevés habitusképével, s a genitália áb- A magyarországi régiók Sesiidae faunáiról még nem rák teljes mellõzésével csak részben segítette a hazai készültek összefoglaló tanulmányok. Ugyanakkor más Sesiidae kutatásokat. Bizonyára ennek is köszönhetõ, molylepke családok (pl. Zygaenidae, Pterophoridae, hogy faunafüzetének megjelenése után 35 év telt el, Crambidae, Pyralidae stb.) esetében ezek a munkála- amíg az elsõ, kellõ taxonómiai alapokon nyugvó, új mo- ° tok már korábban megkezdõdtek ( FAZEKAS 1980, nográfia megjelenhetett ( LAŠT UVKA 1990). 1988, 1989, 1994, 2000). Jelen munkám elsõ része a Az erdészetileg fontos üvegszárnyú lepkék kutatá- magyarországi régiók Sesiidae faunáját bemutató ta- sában SZONTAGH (1965ab, 1968) munkássága ki- nulmánysorozatomnak, ugyanakkor ötödik fejezete az emelkedõ. Több faj biológiáját elemzte, s dolgozta ki a általam elindított „Microlepidoptera Pannoniae meridio- kártevésük elleni védekezés módszereit. nalis” címû dél-dunántúli faunakutatásnak. A magyar Sesiidae fauna legújabb kori alapjainak le- ° A regionális microlepidoptera kutatások az utóbbi rakása a cseh LAŠT UVKA (1990) nevéhez fûzõdik, aki évtizedekben szerte Európában felgyorsultak (pl. részletes taxonómiai revizó alá vette több múzeum és Ausztria, Németország), s egyre pontosabb képet raj- magángyûjtemény anyagát, melynek következtében a zolnak, a természeti örökség eddig kevésbé ismert ele- magyar üvegszárnyú fauna fajlistája, a taxonok földraj- meirõl, a fajokban igen gazdag molylepkefaunáról. zi elterjedésérõl kialakított korábbi kép lényegesen A különbözõ hazai, és külföldi publikációkban meg- megváltozott. A hazai fauna részben új fajokkal gyara- jelent – sokszor nehezen hozzáférhetõ – faunisztikai podott, másrészt egyes taxonok, fajpárok – a kiterjedt adatok nem alkalmasak arra, hogy egy-egy természet- palearktikus vizsgálatok alapján – más megvilágitásba földrajzi vagy biogeográfiai egység faunáját elemezni, kerültek. értékelni lehessen. Ezért szükség volt a teljes irodalmi ISSEKUTZ (1955b) a 20. század közepén még csak anyag kritikai feldolgozására, valamint a vizsgálatokból 34 fajt közölt az ország területérõl. Az elmúlt évtizedek- kimaradt gyûjtemények (Kaposvár, Komló) revíziójára. ben Sesiidae család fajszáma 47-re emelkedett ° A magyar üvegszárnyú lepkék kutatásának kezdetei (FAZEKAS 2002, FREINA 1997, 1956, LAŠT UVKA & ° ° a 19. század közepéig nyúlnak vissza ( FRIVALDSZKY LAŠT UVKA 1987, LAŠT UVKA 1990). 1865). A 20. század elején Tomala Nándor végzett ala- pos vizsgálatokat, s az õ nevéhez fûzõdik a Cha- Anyag és módszer mesphecia hungarica (TOMALA 1901) taxon felfedezé- se is. Sokat foglalkozott Sesiidaekkel a kaposvári Jelen tanulmányomban összegyûjtöttem, és kritikai- PAZSICZKY (1941ab), illetve Uhryk Tivadar, aki a Bu- lag elemeztem a Dél-Dunántúlra vonatkozó irodalmi közléseket. Feldolgoztam a komlói és kaposvári múze- 354 FAZEKAS IMRE

1. ábra: A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerû hálótérképén. Fig. 1. Situation of the investigated area on the UTM grid map of Hungary. umok Sesiidae gyûjteményét. Minden taxon esetében elvégeztem a hím és a nõstény genitáliák összehason- Tribus Pennisetiini Naumann, 1971 lító vizsgálatát. A taxonok biológiai adatainak (tápnö- Pennisetia Dehne, 1850 vény, repülési idõ, élõhely) leírása fõként a személyes 02. P. hylaeiformis (Laspeyres, 1801) megfigyeléseken, és részben FREINA (1997) valamint Subfamilia Sesiinae Boisduval, 1828 ISSEKUTZ (1955b) munkáin alapulnak. Tribus Sesiini Boisduval, 1828 Sesia Fabricius, 1775 Eredmények 03. S. apiformis (Clerck, 1759) 04. S. melanocephala Dalman, 1816 A Dél-dunántúli üvegszárnyú lepkefajok bemutatása elõtt szükségesnek tartom a magyar Sesiidae fauna Tribus Paranthrenini Niculescu, 1964 rendszertani névjegyzékének bemutatását a legújabb Paranthrene Hübner, 1819 05. P. tabaniformis (Rottemburg, 1775) palearktikus taxonómiai figyelembe vételével. 06. P. insolita polonica Schnaider, 1939

Rendszertan és nevezéktan ( FAZEKAS 2002, FREINA Tribus Synanthedonini Niculescu, 1964 1997): Hübner, 1819 Familia Sesiidae Boisduval, 1828 07. S. mesiaeformis (Herrich–Schäffer, 1846) Subfamilia Tinthiinae Le Cerf, 1917 08. S. spheciformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) Tribus Tinthiini Le Cerf, 1917 09. S. stomoxiformis (Hübner, 1790) Tinthia Walker, [1865] 10. S. culiciformis (Linnaeus, 1758) 01. T. brosiformis (Hübner, [1813]) 11. S. formicaeformis (Esper, 1783) A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 355

12. S. andrenaeformis (Laspeyres, 1801) 13. S. myopaeformis (Borkhausen, 1789) 14. S. melliniformis (Laspeyres, 1801) 15. S. vespiformis (Linnaeus, 1761) 16. S. conopiformis (Esper, 1782) 17. S. tipuliformis (Clerck, 1759) 18. S. spuleri (Fuchs, 1908) 19. S. loranthi (Králicek, 1966) 20. S. cephiformis (Ochsenheimer, 1808)

Bembecia Hübner, 1819 21. B. ichneumoniformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 22. B. albanensis (Rebel, 1918) 23. B. scopigera (Scopoli, 1763) 24. B. megillaeformis (Hübner, [1813]) 25. B. puella (Lašt u°vka, 1989) 26. B. uroceriformis (Treitschke, 1834)

Synansphecia Capu s¸e, 1973 27. S. triannuliformis (Freyer, 1845) 28. S. muscaeformis (Esper, 1783) 29. S. affinis (Staudinger, 1856)

Chamaesphecia Spuler, 1910 2. ábra: A Tinthia brosiformis (Hübner, 1813) (a) és 30. Ch. bibioniformis (Esper, 1800) T. tineiformis (Esper, 1789) (b) potroh rajzolatának 31. Ch. euceraeformis (Ochsenheimer, 1816) differenciális jegyei (dorzális nézet). 32. Ch. palustris (Kautz, 1927) Fig. 2. Adult abdomens in dorsal view: Tinthia brosiformis 33. Ch. leucopsiformis (Esper, 1800) Hübner, 1813 (a) and T tineiformis Esper, 1789 (b) 34. Ch. crassicornis (Bartel, 1912) 35. Ch. empiformis (Esper, 1783) 36. Ch. tenthrediniformis ([Denis & Schiffermüller], 1775) 37. Ch. hungarica (Tomala, 1901) Tápnövény: Betula spp., Fraxinus spp., spp., Salix 38. Ch. astatiformis (Herrich–Schäffer, 1846) spp., Tilia spp., Quercus spp. 39. Ch. annellata (Zeller, 1847) Repülési idõ V–VIII. 40. Ch. dumonti (Le Cerf, 1922) Lelõhelyek: Balatonföldvár, Balatonszemes, Darány, Ka- 41. Ch. anatolica (Schwingenschuss, 1938) posvár, Nagyharsány (Szársomlyó), Pécs (Tettye), Villány, 42. Ch. aerifrons (Zeller, 1847) Vörs, Zamárdi. 43. Ch. nigrifrons (Le Cerf, 1911) Jegyzetek: Magyarország minden régiójában gyûj- 44. Ch. alysoniformis (Herrich–Schäffer, 1846) tötték. A hazai nyárfa-ültetvényeken gyakori, és az 45. Ch. chalciformis (Esper, 1804) egyik legveszélyesebb élettani fakárosító ( SZONTÁGH 46. Ch. colpiformis (Staudinger, 1856) és TÓTH 1988). Polifág holarktikus faunaelem. 47. Ch. masariformis (Ochsenheimer, 1808) 3. Paranthrene tabaniformis (Rottemburg, 1775) Sesiidae Sphinx tabaniformis Rottemburg, 1775, Naturforscher 7: 110. 1. Tinthia brosiformis (Hübner, [1813]) Locus typicus: PL– Gorzów Wielkopolski. Sphinx brosiformis Hübner [1813], Samml. Eur Schmett. 2., Tápnövény: Populus spp., Salix spp. Taf. 25, Fig. 116. Locus typicus: SK–Štúrovo. Repülési idõ: IV–VIII. Tápnövény: Achillea spp., Convolvulus arvensis, Echium Lelõhelyek: Darány, „Balaton” ( LAŠT U°VKA 1990) Kapos- vulgare, Medicago sativa. vár, Kéthely, Pécs, Siófok. Repülési idõ VI–IX. Jegyzetek: Holarktikus faj. A hazai 1–5 éves nyár-ül- Lelõhelyek: Pécs (Tettye). tetvényekben rendszeres kártevõként lép fel Jegyzetek: A gyûjteményi revíziók alapján minden (SZONTÁGH és TÓTH 1988). bizonnyal egy pontomediterrán faj, ugyanis az É-afrikai adatok téves határozásnak bizonyultak. ISSEKUTZ 4. Paranthrene insolita polonica (Schnaider, 1939) (1955b) a brosiformist még a Tinthia tineiformis (Esper, Paranthrene polonica Schnaider [1939], Polks. Piesmo Ent. [1789]) alfajának tekintette. Újabb ismereteink szerint a 16/17: 143. Locus typicus: Lwów (Lemberg). tineiformis és a brosiformis különálló fajok, s a Tápnövény: Quercus spp., Populus canadensis, P. tineiformis nem éri el a Kárpát-medencét. Hazánk hatá- pyramidalis, . raihoz legközelebb csak az adriai tengerparton repül. A Repülési idõ: V–VIII. brosiformis Magyarországon igen lokális és ritka: Me- Lelõhely: Látrány. csek, Kalocsa, Balaton-felvidék, Budai-hegyek. Jegyzetek: Új faj a Dél-Dunántúlon. Elsõ bizonyító példányát Ábrahám Levente gyûjtötte a Balaton men- 2. Sesia apiformis (Clerck, 1759) tén: „Hungary, Látrány, 1999.06.29.” Somogy megye Sphinx apiformis Clerck, 1959, Icon. Ins. rar., pl. 9. fig. 2. fauna katalógusában a Paranthrene tabaniformis Locus typicus: Dél-Anglia. (Rottemburg, 1775) taxon után kell besorolni (vö. FA- 356 FAZEKAS IMRE

ZEKAS 2001: p. 315). LAŠT U° VKA (1990) korábban elõ (Darány) az 1980-as években ( LAŠT U° VKA 1990), még nem tartotta a magyar fauna tagjának. FREINA valamint késõbb Nagyatádról (1993. 5. 26. leg. Ham- (1997) szerint Magyarországon a ssp. polonica él. A borg). Morfológiailag igen változékony taxon. Tipikus magyar populációk földrajzi elterjedése, állománynagy- élõhelyei a patakparti égerligetek. Hazánkban az idõs sága még nem ismert. Az alfaj areája Európában Dél- égerligetek kitermelése miatt erõsen veszélyeztetett, Spanyolországtól, az Appennini-félszigeten és Közép- védelemre érdemes szibériai faunaelem. Európában a Európán át a Balkánig, és Ukrajnáig tart. A Paranthrene mesiaeformis areaperemi helyzetben van, rendkívül insolita polonica morfológiailag igen közel áll a disjunkt, és ritka faj. Ny-Európában csak egy izolátuma Paranthrene tabaniformis (Rottemburg, 1775) és a ismert DK-Franciaországban. Paranthrene diaphana DALLA TORRE és STRAND 1925 fajokhoz. A diaphana Dél-magyarországi felbuk- 8. Synanthedon culiciformis (Linnaeus, 1758) kanása várható. Az insolita egy politipikus, földrajzilag Sphinx culiciformis Linnaeus, 1758, Syst. Nat. 1. (ed. 10): 493. Locus typicus: [Európa]. jól elkülöníthetõ alfajkörre osztható taxon. Az alfajkör Tápnövény: Alnus-, Betula-, Fagus-, Populus-, Prunus-, (vö. FREINA 1997) fõ elterjedési területe: Észak-Irán, Quercus-, Tilia- és Ulmus spp. Palesztina, Kis-Ázsia. Európában fragmentális elõfor- Repülési idõ: IV–VI. dulású ( ssp. insolita ). Hiányzik Skandináviából és a Lelõhelyek: Darány, Kaposvár, Pécs (Tettye). Brit-szigetekrõl. Jegyzetek: Az elülsõ szárny szegélyszínében forma- gazdag, holarktikus faj, amely a csemetekertekben 5. Synanthedon spheciformis ([Denis & Schif- idõnként kártevõként is felléphet. Magyarországon lo- fermüller], 1775) kális elõfordulású. Sphinx spheciformis [Denis & Schiffermüller], 1775, Syst. Verz. Schmett.: 306. Locus typicus: Németország, Frankfurt 9. Synanthedon formicaeformis (Esper, 1783) am Main. Sphinx formicaeformis Esper, 1783, Schmett. Abb. Nat. Tápnövény: Alnus spp., Betula spp., Salix spp. Beschr. 2: 216. Locus typicus: Németország, Frankfurt am Repülési idõ V–VII. Main. Lelõhely: Darány, Kaposvár, Szenta. Tápnövény: Salix spp. Jegyzetek: PAZSICZKY 1941-ben Kaposvárról – Repülési idõ V–VIII. triannulata néven – leírt egy formát, amelyet az óta Lelõhelyek: Darány, Kaposvár, Pécs. más földrajzi területen is megtaláltak: a triannulata ese- Jegyzetek: Eurázsiai elterjedésû faj, amely hiányzik tében a 2. a 4. és a 6. potrohszelvény is sárgán gyûrû- a mediterrán szigetekrõl, s nem éri el É-Afrikát. Ha- zött. Magyarországon csupán a Dunántúlon és az zánkban – a kosárfûz telepeken – idõnként kártevõként Északi-középhegységben ismert néhány lokális popu- is fellép. Rendszerint egy nemzedékes faj, de a Dél- lációja. A Palearktikumban fõként az északi területeken Dunántúlon egyes években – a nyár végén – egy má- elterjedt. sodik generáció is megjelenik. 10. Synanthedon andrenaeformis (Laspeyres, 1801) 6. Synanthedon stomoxiformis (Hübner, 1790) Sesia andrenaeformis Laspeyres, 1801, Ses. Eur.: 20. Locus Sphinx stomoxiformis Hübner, 1790, Beitr. Gesch. Schmett. typicus: Magyarország, Buda (= Ofen). 2: 93. Locus typicus: Németország, Fridberd in Bayern. Tápnövény: Viburnum lantana, V. opulus. Tápnövény: Cornus sanguinea, Euonymus europaea, Repülési idõ: V–VII. Mespilus germanica, Rhamnus catharticus, . ° Repülési idõ: V–VII. Lelõhelyek: ? „Mecsek” ( LAŠT UVKA 1990), Pécs (Tubes, Lelõhelyek: Darány, Õrtilos, Pécs (Tettye). Misina, Tettye), Várad. Jegyzetek: Magyarországon a középhegységekben Jegyzetek: Magyarországról leírt, disjunkt, euro- igen lokális, ritka (pl. Budai-hegyek, Vértes, Bükk), me- kaukázusi faj. Hazánkban igen lokális és ritka. Koráb- legkedvelõ, inkább stenök faj. Németországban ban csak a Budai–hegyekbõl volt ismert. Újabban ° (Baden-Württenberg) erõsen veszélyeztetett, vörös- LAŠT UVKA (1990) kimutatta Keszthelyrõl is. listás faj. Az alföldi területeken csak Darányból és Bá- torligetrõl ismert. Közép-Ázsiától Kis-Ázsián ( ssp. 11. Synanthedon myopaeformis (Borkhausen, amasina Staudinger, 1856) és Közép-Európán át a Pi- 1789) reneusi-félszigetig gyûjtötték. Sphinx myopaeformis Borkhausen, 1789, Nat. Eur. Schmett. 2: 169. Locus typicus: [Kelet–Európa]. Tápnövény: Malus spp., Crataegus spp., Sorbus spp. 7. Synanthedon mesiaeformis (Herrich-Schäffer, Repülési idõ V–VIII. 1846) Lelõhelyek: „Balaton”, Balatonszentgyörgy, Kaposvár, Me- Sesia mesiaeformis Herrich-Schäffer, 1846, Syst. Bearb. csek (Terbes), Õrtilos, Pécs (Tettye), Simontornya, Szulok, Schmett. Eur. 2: 74. Locus typicus: „Oroszország”. Vörs, Zamárdi Tápnövény: Alnus glutinosa. Jegyzetek: Ez idáig csak Európából, Kis-Ázsiából, Repülési idõ: VI–VII. Libanonból és Észak-Egyiptomból mutatták ki. Az al- Lelõhelyek: Darány, Kaposvár, Nagyatád. ma-, birs-, körte- és szilvafákon idõnként krátevõként is Jegyzet: Magyarországon csak Somogyból ismert. felléphet. Magyarországon fõként az almaültetvények- Hazánkban elõször PAZSICZKY (l941) fedezte fel. Az ben elterjedt. imágókat (4 ex.) 1932–34-ben ill. 1938-ban gyûjtötték. Azóta csupán hernyókból kinevelt példányok kerültek A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 357

4. ábra: A Synanthedon vespiformis Linnaeus, 1761 imágója Fig. 4. Adult of Synanthedon vespiformis Linnaeus, 1761

3. ábra: Synanthedon andrenaeformis Laspeyres, 1801 hím genitália: Mecsek, Tettye, gen. prep. Fazekas, N° 3147 Fig. 3. Male genitália of Synanthedon andrenaeformis 14. Synanthedon tipuliformis (Clerck, 1759) Laspeyres, 1801 in posterion view with aedeagus removed: Sphinx tipuliformis Clerck, 1759, Icon. Ins. Rar.: Taf. 9. fig. Hungary, Mecsek Mts., Tettye, gen. prep. Fazekas, N° 3147 1. Locus typicus: [Kelet-Európa]. Tápnövény: Ribes spp . Repülési idõ: V–VIII. Lelõhelyek: „Balaton” ( LAŠT U° VKA 1990), Barcs, Hõgyész, Hosszúhetény (Köves-tetõ), Kaposvár, Komló (Kökönyös), 12. Synanthedon vespiformis (Linnaeus, 1761) Pécs (Makár-hegy, Tettye), Simontornya, Zengõvárkony. Sphinx vespiformis Linnaeus, 1761, Fauna Suec. 2: 289. Jegyzetek: Eurázsai faj, amelyet behurcoltak Észak- Locus typicus: [Dél-Svédország] Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. A ribizli- és Tápnövény: , Amygdalus communis, Betula spp., Castanea sativa, Cerasus spp., Fagus silvaticus, az egres ültetvényekben károkat okozhat. Junglas regia, , Loranthus europeus, 15. Synanthedon spuleri (Fuchs, 1908) Malus spp., Persica vulgaris, Populus spp., Prunus spp., Salix Aegeria spuleri Fuchs, 1908, Int Ent. Z. Guben 2: 33. spp., Tamarix gallica, Quercus spp., Ulmus glabra. Locus typicus: Ausztria, Tirol (Halltal im Kar-wendelgebirge). Repülési idõ: IV–VIII. Tápnövény: Juniperus spp., Corylus spp., Carpinus spp., Lelõhelyek: Darány, Kaposvár, Õrtilos, Pécs (Tubes, Misi- Fagus sylvatica, Ulmus spp., Acer spp. na, Tettye), Simontornya. Repülési idõ: V–VIII. Jegyzetek: Areájának súlypontja Európa és Kis- Lelõhelyek: Darány, Kaposvár, ? Pécs. Ázsia. Hiányzik a Brit-szigetek, és Skandinávia északi Jegyzetek: ISSEKUTZ (1955b) fajt még a Synanthe- területeirõl. Magyarországon fõként a mandulásokban don tipuliformis (Clerck 1759) szinonimájának tartotta. és az õszibarackosokban okozhat kárt. A gyökérgyak Elsõ magyarországi példánya Kaposvárról került elõ károsítását – a Dél-Dunántúlon – fõként a Mecsek déli (LAŠT U° VKA és LAŠT U° VKA 1987). A spuleri önálló faj. A lejtõin figyelték meg ( SZALAY 1969). fajpár jellegzetes morfológiai eltérései az elülsõ szár- nyon (5. ábra) valamint a genitáliákban jól felismerhe- 13. Synanthedon conopiformis (Esper, 1782) tõk. A spuleri magyarországi elterjedése csak a hazai Sphinx conopiformis Esper, 1782, Schmett. Abb. Nat. gyûjtemények Synanthedon tipuliformis anyagának tel- Beschr. 2. Taf. 31., Fig. 1., 2. Locus typicus: A–Bécs. Tápnövény: Quercus spp., Loranthus europaeus, Viscum jes revíziója után rajzolható meg. Ez idáig bizonyítható- album. an csak a középhegységek néhány pontjáról, és a D- Repülési idõ V–VIII. Dunántúlról mutatták ki (vö. LAŠT U° VKA és Lelõhelyek: Darány, Pécs (Tettye). LAŠT U° VKA 1987). Hazánkban igen lokális és ritka faj. Jegyzetek: Európában szinte mindenütt gyûjtötték: a Földrajzi elterjedése sajátos képet mutat ( FREINA magashegységek, a Brit-szigetek és Skandinávia kivé- 1997: Karte 38). Franciaországtól, Itálián és Közép-Eu- telével. Megtalálható még Kis-Ázsiában, és részben rópa déli tájain át egészen Görögországig lehúzódik, Közép-Ázsiában is. Magyarországon lokális és nem majd egy kelet-balkáni hiátussal a Fekete-tenger déli-, gyakori faj: Dunántúl, Gödöllõi-dombvidék, Debrecen. s keleti partszegélyén bukkan fel ismét. 358 FAZEKAS IMRE

5. ábra: A Synanthedon tipuliformis Clerk, 1759 (b) és S. 6. ábra: A Synanthedon loranthi Králí c`´ek, 1966 (a) és a S. spuleri Fuchs, 1908 (a) jobboldali elülsõ szárnyányak rajza. cephiformis Ochsenheimer, 1808 (b) jobboldali szárnyának Fig. 5. Right forewings of Synanthedon tipuliformis Clerk, rajzolata 1759 (b) and S. spuleri Fuchs, 1908 (a) Fig. 6. Right wings of Synanthedon loranthi Králí c`´ek, 1966 (a) and S. cephiformis Ochsenheimer, 1808 (b)

16. Synanthedon loranthi (Králí c`´ek, 1966) irodalmi közlésen alapszik ( BALOGH 1978). Magyaror- Aegeria loranthi Králí c`´ek, 1966, Acta Mus. Mor. Sci. Nat. szági elõfordulása – adventív fajként – nem kizárt. 51: 231. Locus typicus: Csehország, Hodonin. Tápnövény: Viscum spp., Loranthus europaeus . 18. Bembecia ichneumoniformis ([Denis Schiffer- Repülési idõ: IV–VIII. müller], 1775) Lelõhelyek: Darány, Pécs. Sphinx ichneumoniformis ([Denis & Schiffermüller], 1775), Jegyzetek: Identifikációs okok miatt a faj sokáig Syst. Verz. Schmett.: 44. Locus typicus: Szlovákia, Bratislava „rejtve” volt a hazai gyûjteményekben. A példányokat (Neotypus). rendszerint Synanthedon cephiformis (Ochsenheimer, Tápnövény: Anthyllis vulneraria, Dorycnium pentaphyllum, 1808) név alá sorolták be. A fajpár azonosítási problé- Lathyrus pratensis, corniculatus, Medicago sativa, máit ( LAŠT U° VKA és LAŠT U° VKA 1987) tisztázta. A spinosa, Tetragonolobus maritimus. loranthi-cephiformis taxonpár fontosabb differenciális Repülési idõ VI–IX. bélyegeit (szárnyak) a 6. ábrán mutatom be. Lelõhelyek: Balatonvilágos, Darány, Kisvaszar, Nagyhar- sány (Szársomlyó), Pécs, Villány. 17. ? [Synanthedon cephiformis (Ochsenheimer, Jegyzetek: Magyarországi elterjedése csak hiányo- 1808)] san ismert, mivel a kutatók az ichneumoniformis - Sesia cephiformis Ochsenheimer, 1808, Schmett. Eur.. 2: scopigera fajokat rendszeresen felcserélték. Hazánk- 169. Locus typicus: A–Wien. ban fõként a domb- és hegyvidékeken gyûjtötték. A sík- Tápnövény: Abies alba, , Picea excelsa. vidéki lucernásokban idõnként károsítóként lép fel. Az Repülési idõ: V–VIII. ichneumoniformis a Ny-palearktikumban széles körben Lelõhelyek: ? Pécs (Tubes, Misina, Tettye). Jegyzetek: ISSEKUTZ (1995b) szerint a Dunántúlról elterjedt faj, de hiányzik Észak-Afrikából, és Skandiná- mutatható ki. A késõbbi revízió során ezeket a példá- via északi területeirõl. Ázsiai areája ma még hiányosan nyokat LAŠT U° VKA és LAŠT U° VKA (1987) a loranthi faj- ismert. jal azonosította. FREINA (1997) Ny-palearktikus szinté- zisében megállapította: „Die Verbreitung der Art ist noch 19. Bembecia albanensis (Rebel, 1918) Sesia ichneumoniformis albanensis Rebel, 1918, Z. öst.. unzureichend bekannt.” Magyarországot az elterjedési ent. Verz. 3: 86. Locus typicus Albánia, Bilalas. adatok között nem említette meg a szerzõ, ugyanakkor Tápnövény: , O. arvensis. a 8. képtáblán egy Budapestrõl származó példány fotó- Repülési idõ: V–IX. ját közölte ( FREINA 1997: Taf. 8, Fig. 111). A Lelõhely: „Hosszúvíz, 1990. V. 20. leg. Ábrahám, gen. cephiformis ez idáig csak a Balkán, a Kárpátok, az Al- prep. Fazekas N° 3155”. pok és Pireneusok Franciaországi területeirõl került elõ: Jegyzetek: Új faj a Dél-Dunántúlon. A szárnyainak többnyire lokálisan. Veszélyeztetett faj. Mecseki adata habitusa igen közel áll az ichneumoniformis -éhoz. A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 359

Identifikációja többnyire csak a genitáliák vizsgálatával végezhetõ el. Elsõ magyarországi példányait LAŠT U° VKA & LAŠT U° VKA (1987) mutatta ki Szécsénybõl. Hazánkban – a réteken, legelõkön – többnyire ritka és lokális: Budaörs, Magyaróvár, Romhány, Tát, Tihany. Politipikus, expanzív holo- mediterrán faj. Areasúlpontja a Pannon-Balkán térség- re és Kis-Ázsiára esik. Közép- és Nyugat-Európában valamint Észak-Afrikában fragmentális.

20. Bembecia scopigera (Scopoli, 1763) Sphinx scopigera Scopoli, 1763, Ent. Carn.: 188. Locus typicus: Szlovénia, Ljubljana Tápnövény: Onobrychis sativa, O. viciifolia. Repülési idõ VI–IX. Lelõhelyek: Kaposvár, Nagyharsány (Szársomlyó), Pécs. Jegyzetek: A scopigera példányokat – magyarorszá- gi gyûjteményekben – sokáig az ichneumoni formis és a megaliaeformis nevek alá sorolták be (vö. LAŠT U° VKA és LAŠT U° VKA 1987). A scopigera hazánkban lokális és ritka, száraz és napfényes gyepekben, jórészt mészkö- ves alapkõzeten. Fõként a Dél-Dunántúlon gyûjtötték, másutt igen szórványos: Budai-hegyek, Szécsény, Uszód.

21. Bembecia uroceriformis (Treitschke, 1834) Sesia uroceriformis Treitschke, 1834, Schmett. Eur. 10: 7. ábra: A Synansphecia triannuliformis Freyer, 1845 121. Locus typicus: „Magyarország” (még nincs pontosítva). habitusképe Tápnövény: Coronilla emerus, Cytisus procumbens, C. Fig. 7. Dorsal view of Synansphecia triannuliformis Freyer, hirsutus, Dorycnium herbaceum, . 1845 (imago) Repülési idõ: V–VIII. Lelõhelyek: Kisvaszar. Jegyzetek: Magyarországon fõként mészkõ- és do- ismert, minden egyéb földrajzi területrõl származó köz- lomit-sziklagyepekben, sztyeplejtõkön (Budai-hegyek), lés bizonytalan. Magyarországon rendkívül lokális és ritkábban nedves- és kaszálóréteken (pl. Baranyai- ritka: ez idáig csak Budapesten, Isaszegen, Pécsett és Hegyhát: Kisvaszar) fordul elõ, de mindenütt igen loká- Szeged mellett gyûjtötték. Egyetlen Dél-dunántúli ada- lis és ritka. ISSEKUTZ (1955b) jelezte Nyugat-Magya- ta ( VIERTL 1897) Pécsrõl származik, s a régióból – 19. rországról is, azonban az adatok bizonytalanok. Holo- század óta – újabb bizonyító példány nem került elõ. mediterrán faj, amely Észak-Afrika nagy területeirõl hi- Hazánkban közvetlenül veszélyeztetett, védelemre ja- ányzik. Közép-Európában a Kárpát-medencében éri el vasolható faj. legészakibb elterjedését. 24. Synansphecia affinis (Staudinger, 1856) 22. Synansphecia triannuliformis (Freyer, 1845) Sesia affinis Staudinger, 1856, Ent. Z. Stett. 17: 278. Sesia triannuliformis Freyer, 1845, Neue Beitr. 5. 35. Locus typicus: Dél-Tirol, Bozen. Locus typicus: Törökország, Isztambul. Tápnövény: Helianthemum ovatum, H. nummula-rium, Tápnövény: Geranium sanguineum, Rumex spp., Fumana procumbens . Repülési idõ: V–VIII. Repülési idõ: V–VII. Lelõhelyek: Barcs, Darány, Kaposvár, Komló (Hasmány- Lelõhelyek: Nagyharsány (Szársomlyó). tetõ), Mecsek (Makár-hegy), Pécs, Vörs. Jegyzetek: Politipikus, holomediterrán faj, amelyet Jegyzetek: Széles ökológia valenciájú, politipikus, az Észak-Afrikában a ssp. erodiiphaga (DUMONT expanzív pontomediterrán faj. Magyarországon fõként 1922) képvisel. Magyarországon a mészkõ- és dolomit- a domb- és hegyvidékeken elterjedt, de mindenütt loká- sziklagyepekben (Budai-hegyek, Vértes, Villányi-hegy- lis. A házi kertek sóskaültetvényeiben – a gyökérzet ség) valamint a homokpusztai gyepekben (Pótharaszt- megrágásával – idõnként kárt tehet. puszta) lokális és ritka, erõsen veszélyeztetett, véde- lemre javasolható faj. 23. Synansphecia muscaeformis (Esper, 1783) Sphinx muscaeformis Esper, 1783, Eur Schmett. 2: 217. 25. bibionioformis (Esper, 1800) Locus typicus: Németország, Frankfurt am Main. Sphinx bibioniformis Esper, 1800, Schmett. Abb. Nat. Tápnövény: Armeria elongata, ? Limonium sp . Besch. 2 (2): 30. Locus typicus: Magyarország, Buda. Repülési idõ: V–VIII. Tápnövény: Euphorbia pannonica, E. seguireana . Lelõhelyek: ? Pécs (Viertl 1897). Repülési idõ: V–VIII. Jegyzetek: A muscaeformis eddig csak Európából Lelõhelyek: Pécs (Tettye). 360 FAZEKAS IMRE

Jegyzetek: Kirgíziától Kis-Ázsián és a Balkánon át – Jegyzetek: A faj aresúlypontja a ponto-pannon tér- az euromediterrán térségben – egészen D-Spanyolor- ségre esik, elterjedése ettõl Ny-ra, DNy-ra már erõsen szágig elterjedt. Hiányzik a Földközi-tenger szigeteirõl, disjunkttá válik, de eléri Dél-Spanyolországot. Magya- és meglepõen az Appennini-félszigetrõl is. Hazánk do- rországon igen lokális és ritka faj: Tompa, Budapest lomit- és mészkõgyepeiben (Dunántúli-középhegység), környéke, Nógrádszakál. A Dél-Dunántulról csupán két alföldi sztyeprétjein lokális, többnyire ritka faj. irodalmi adata van a Mecsekbõl és a Kis-Balatonról. Mivel a bizonyító példányok hiányoznak, s az újabb 26. Chamaesphecia euceraeformis (Ochsenheimer, gyûjtések a leucopsiformis regionális elõfordulását 1816) még nem erõsítették meg, a fajt a Dél-Dunántúlról el- Sesia euceraeformis Ochsenheimer, 1816, Schmett. Eur. tûntnek kell nyilvánítanunk. 4: 171. Locus typicus: „Európa”: Tápnövény: Euphorbia epithymoides. 28. Chamaesphecia empiphormis (Esper, 1783) Repülési idõ: V–VII. Sphinx empiformis Esper, 1783, Schmett. Abb. Nat. Lelõhelyek: Balatonszentgyörgy, Hajmás, Kaposgyarmat, Beschr. 2: 215. Locus typicus: „Ausztria”. Pécs (Tettye). Tápnövény: Euphorbia cyparissias, E. amygdaloides. Jegyzetek: Rendkívül lokális, disjunkt elterjedésû Repülési idõ: V–IX. faj, amelynek areája csak részben feltárt. Kimutatták D- Lelõhelyek: Csarnóta (Kis-hegy), Darány, Hosszúhetény Szibériában, a Fekete-tenger északi elõterében, a Ka- (Hidasi-völgy), Kaposvár, Pécs (Cserkút, Misina, Tettye, ukázusban, Közép-Európa déli részén, DK-Európában, Tubes), Simontornya, Szenta, Zengõvárkony. az Alpokban, Nyugat-Franciaországban és Dél-Ola- Jegyzetek: Ez idáig csak Európában találták meg, szországban. Régebbi hazai adatait (vö. ISSEKUTZ ahol hiányzik a Brit-szigetekrõl, Skandináviából, a K-, 1955b) a „ stelidiformis ” név alatt (synonyma) kell ke- ÉK-i területek nagy részérõl, és a mediterrán szigetek- resni. Magyarországon fõként a mészköves alapkõzetû rõl. Hazánkban leginkább a domb- és hegyvidéki területeken (Dunántúli-középhegység) gyûjtötték. xerotherm gyepekben gyûjtötték, de elõkerült zárt, hû- vös, párás völgyelésekbõl (mecseki gyertyános tölgyes 27. Chamaesphecia leucopsiformis (Esper, 1800) öv: Hidasi-völgy), és szelídgesztenyésekbõl (pl. Zengõ- Sphinx leucopsiformis Esper, 1800, Schmett. Abb. Nat. várkony) is. Beschr. 2 (2): 25. Locus typicus: Magyarország, Buda. Tápnövény: Euphorbia cyparissias, E. esula. 29. Chamaesphecia tenthrediniformis ([Denis & Repülési idõ: VII–IX. Schiffermüller], 1775) Lelõhelyek: „Kisbalaton környéke” ( ISSEKUTZ 1955b), Sphinx tenthrediniformis [Denis & Schiffermüller], 1775, Pécs ( VIERTL 1897). Syst. Verz.. Schmett.: 44.

8. ábra: A Synansphecia affinis Staudinger, 1856 földrajzi elterjedése Magyarországon Fig. 8. Distribution of Synansphecia affinis Staudinger, 1856 in S-Hungary (Villányi Mts., Szársomlyó) A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 361

9. ábra: A Synansphecia affinis Staudinger, 1856 habitatja a Villányi-hegységben (Szársomlyó) fig. 9. The habitat of Synansphecia affinis Staudinger, 1856 in S-Hungary (Villányi Mts., Szársomlyó)

Tápnövény: Euphorbia esula, E. salicifolia, E. virgata, E. Románia) találták meg, domb- és síkvidéki mocsarak- cyparissias. ban, mocsárréteken. Aktuálisan veszélyeztetett, védett Repülési idõ: IV–VIII. taxon! Eszmei értéke: 2000 Ft. Lelõhelyek: Kaposvár, Kölked, Szenta, Szulok, Jegyzetek: Földrajzi elterjedése hasonlít a Ch. 31. Chamaesphecia astatiformis (Herrich-Schäffer, leucopsiformis (Esper, 1800) fajéhoz, avval különbség- 1846) gel, hogy a tenthrediniformis a kontinentális klímájú K- Sesia astatiformis Herrich–Schäffer, 1846, Syst. Bearb. Európába már nem lép be. Ny-, DNy-, és Közép-Euró- Schmett. Eur. 2: 70. Locus typicus: „Európa”. pában mindkét taxon disjunkt. A hazai kutatók a Tápnövény: Euphorbia esula, E. salicifolia . tenthrediniformist sokáig az alysoniformis-empiformis Repülési idõ: IV–VI. fajokkal azonosították, s nem tekintették a magyar fau- Lelõhelyek: Kaposvár. na tagjának (vö. LAŠT U° VKA & LAŠT U° VKA 1987, Jegyzetek: Chorológiailag csak részben ismert LAŠT U° VKA 1989). Az elõbbi szerzõk reviziója lapján taxon. Nyugat-európai elterjedését egyértelmûen még bebizonyosodott, hogy a tenthrediniformis fõként a Du- nem sikerült igazolni. Feltehetõleg egy ponto-kaszpi fa- nántúlon és részben az Észak-középhegységben re- unaelem, amely a Cseh-medencében éri el legnyuga- pül, száraz gyeptársulásokban. tibb elõfordulását. Magyarországon fõként a Dunántú- lon, az Északi-középhegységben, és szórványosan az 30. Chamaesphecia hungarica (Tomala, 1901) Alföldön (pl. Kalocsa) repül: elsõsorban xerotherm gye- Sesia empiformis var. hungarica Tomala, 1901, Rovartani pekben. Lapok 8: 47. Locus typicus: „Budapest”. Tápnövény: Euphorbia lucida, E. palustris. 32. Chamaesphecia annellata (Zeller, 1847) Repülési idõ: V–VII. Sesia annellata Zeller, 1847, Dt. ent. Z. Isis 40: 415. Locus Lelõhelyek: Bolhás, Gemenci-erdõ, Simontornya, Somogy typicus: Törökország, Tlos. (Pécs), Tolna. Tápnövény: . Jegyzetek: Igen szûk areájú, ponto-pannon Repülési idõ: V–VII. endemizmus. Eddig csak a Duna-medencében (Auszt- Lelõhelyek: Kaposvár, Nagyharsány (Szársomlyó), Pécs ria, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szerbia és (Tettye), Simontornya. 362 FAZEKAS IMRE

Jegyzetek: Expanzív pontomediterrán faunaelem. Magyarországon, a Dunántúlon és az Északi-közép- hegységben elterjedt, az Alföldön lokális és ritka (pl. Pótharasztpuszta). A hazai irodalomban (Issekutz 1955b) említett „ ab. oxybeliformis Hs.” önálló faj (staci- oner pontuszi faunaelem), amely hazánk határait nem éri el. A gyûjteményekben „ ab. oxybeliformis Hs.”-nek határozott példányok Chamaesphecia dumonti Le Cerf, 1922 fajnak bizonyultak (Budai-hegyek). Az expanzív ponto-mediterrán dumonti magyarországi elterjedését még nem ismerjük

33. Chamaesphecia nigrifrons (Le Cerf, 1911) Sesia nigrifrons Le Cerf, 1911, Bull. Soc. ent. Fr. 1911: 244. Locus typicus: Franciaország, Lardy. Tápnövény: Repülési idõ: Lelõhelyek: Gyulaj, Kaposvár, ? Szekszárd. Jegyzetek: Elsõ Dél-dunántúli példányát LIPTAY (1961) közölte „ Chamaesphecia sevenari ab. Schmidti ab. n. néven (Holotypus: „Gyulaj, leg. Dr. A. Schmidt, am 20, Mai 1918”). Taxonómiai vizsgálatok során ké- 10. ábra: Chamaesphecia tenthrediniformis Denis & sõbb bebizonyosodott, hogy a Chamaesphecia Schiffermüller, 1775 hím genitália: Kölked. gen. prep. sevenari Liptay, 1961 a nigrifrons junior szinonimája. Fazekas N° 3158 ISSEKUTZ (1956) – Chamaesphecia aeriforns (Zeller, Fig. 10. Male genitalia of Chamaesphecia tenthrediniformis 1847) néven – Bartelre és Abafi-Aignerre hivatkozva Denis & Schiffermüller, 1775 in posterion view with megemlíti a szekszárdi lelõhelyét is: május-júniusban aedeagus removed: Hungary, Kölked, gen. prep. (a bizonyítópéldány hiányzik). A szerzõ ugyanekkor kö- Fazekas N° 3158 zölte a bakonyi példányát is, amelyrõl késõbb

11. ábra: A Chamaesphecia hungarica Tomala, 1901 földrajzi elterjedése Magyarországon Fig. 11. Distribution of Chamaesphecia hungarica Tomala, 1901 in Hungary A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 363

LAŠT U° VKA (1990) megállapította, hogy a sevenari jelentõs a veszélyeztetett taxonok részesedése LIPTAY 1961 fajjal azonos (újabban= nigrifrons Le (21,2%), ugyanakkor feltûnõen magas a lokális, és rit- Cerf, 1911). A Chamaesphecia aeriforns (Zeller, 1847) ka fajok elõfordulása (vö. 14. ábra). nem éri el Magyarország határait. Legközelebbi elõfor- A Synanthedon mesiaeformis (Herrich-Schäffer, dulása a dalmát tengerparton van. 1846) Magyarországon csak Somogyból ismert: Ka- posvár, Darány. Hazánkban aktuálisan veszélyeztetett, Értékelés regionális védelemre érdemes, areaperemi, szibériai faunaelem. A populációk kipusztulása megelõzése A D-Dunántúlról ez idáig 33 Sesiidae faj került elõ, csak a patakmenti égeresek fennmaradásával biztosít- amely a magyar fauna 70,2%-a. A Paranthrene insolita ható. polonica Schnaider, 1939 és a Bembecia albanensis A regionális üvegszárnyú fauna 39,39%-a mediter- (REBEL 1818) új fajok a régióban. A Synanthedon rán refugiumokból származik, s fõként a ponto- cephiformis (Ochsenheimer, 1808), Synansphecia mediterrán elemek dominálnak. Szubdominánsak a muscaeformis (Esper, 1783) és a Chamaesphecia szibériai faunaelemek (27,27%), de relatíve magas a leucopsiformis (Esper, 1800) eltûnt, feltehetõleg ki- holarktikus fajok részesedése is (18,18%). Az európai pusztult a területrõl. Csupán egyetlen védett faj, a fajok (9,09%) többsége lokális és ritka (13. ábra). Chamaesphecia hungarica (Tomala, 1901) ismert. Igen

12. ábra: A Dél-Dunántúl idealizált geomorfológiai és ökológiai tájtípus szelvénye a Sesiidae fauna jellegzetes fajaival: 1 = ártéri síkság, hidromorf talajú kultúrsztyeppel (pl. Dráva-ártér, Nagyberek), 2 = futóhomokos hordalékkúp-síkság erdõmozaikos kultúrsztyeppel (pl. Kelet-, Belsõ- és Nyugat-Somogy), 3 = eráziós-deráziós völgyekkel tagolt dombság kultúrmezõségekkel, szõlõkkel és kevert erdõk maradványaival (pl. Zselic), 4 = hegylábfelszín szõlõvel, gyümölcsössel ill. cseres-tölgyes maradványokkal (pl. Baranyai-Hegyhát), 5 = jelentõsebb völgyek a dombságokon és hegységeken belül, fûz- ill. égerligetekkel (pl. a Völgységi-patak völgye), 6 = alacsony középhegység déli expozícióban cseres-tölgyessel, mozaikszerû karsztbokorerdõvel és sziklagyeppel (pl. Mecsek, Villányi-hegység). Fig. 12. The geomorphologic and ecological landscape type map of the S-Transdanubian. It provides information on the habitats of characteristic Sesiidae species, the base rock relief and vegetation types configuration of the terrain. 364 FAZEKAS IMRE

I. táblázat: A D-Dunántúl Sesiidae fajainak összesítõ táblázat a földrajzi elterjedés, a védelem, a faunaelem, és a habitaprefrencia alapján

No. Taxon

([DEN. & SCHIFF.], 1775) A DÉL–DUNÁNTÚL ÜVEGSZÁRNYÚ LEPKEFAUNÁJA 365

13. ábra: A D-Dunántúl Sesiidae fajainak %-os megoszlása a faunaelemek alapján: ek = eurokaukázusi, eu = európai, hm = holomediterrán, ho = holarktikus, pk = ponto-kaszpi, po = pontomediterrán, pp = ponto-pannon, sz = szibériai, szm = szubmediterrán.

14. ábra: A Dunántúl Sesiidae fajainak %-os megoszlása a földrajzi elterjedés és természetvédelmi kategóriák alapján. 366 FAZEKAS IMRE

Irodalom

ABAFI-AIGNER L., PÁVEL J., UHRIK N., 1896: Lepidoptera. ISSEKUTZ L. 1956: A magyarországi nagylepke-fauna újdon- In: Fauna Regni Hungariae III. Artropoda. – Buda- ságai. (Neuheuten in der ungarischen Gross- pest, pp. 82 schmetterlingensfauna.) – Folia entomologica FAZEKAS I. 1980: Bausteine zur Kenntnis der hungarica 9: 171–186. Zygaenidaefauna Ungarns I. Die Grünzygaenen des KALLIES, A. 1999: Revision of the south-western Palaearctic SW-Transdanubiens. – A Janus Pannonius Múzeum species of Synansphecia (Sesiidae). – Nota Évkönyve 24: 45–62 lepidopterologica 22 (2): 82–114. FAZEKAS I. 1988: Adatok Magyarország Pteropho-ridae fau- KOVÁCS L. 1953: A magyarországi nagylepkék és elterjedé- nájának ismeretéhez (4.). Dél-Dunántúl Pteropho- sük. (Die Gross-Schmetterlinge Ungarns und ihre ridae fajai és elterjedésük. (Betrge zur Kenntnis der Verbreitung). – Folia entomologica hungarica 6: Pterophoridae-Fauna Ungarns (4). Die Federmotten 77–164. Süd-Transdanubiens und ihre Verbreitung). – Állat- KOVÁCS L. 1956: A magyarországi nagylepkék és elterjedé- tani Közlemények 71: 17–28. sük. II. (Die Gross-Schmetterlinge Ungarns und ihre FAZEKAS I. 1989: A Dél-Dunántúl Crambinae fajai és elterje- Verbreitung, II.). – Folia entomologica hungarica 9: désük. (Die Crambinae-Arten und ihre Verbreitung in 89–140. Süd-Transdanubien, Ungarn.) – Állattani Közlemé- LAŠT U°VKA, Z. és LAŠT U°VKA A. 1987: A contribution tho the nyek 75:43–48. knowledge of clearwing moths (Lepidoptera, FAZEKAS I. 1994: A magyarországi makrorégiók Cochylini fa- Sesiidae) in Hungary. – Folia entomologica unája, I. A Dunántúli-dombság. (The Cochylini hungarica 48: 97–104. (Lepidoptera:Tortricidae) Fauna of the Hungarian LAŠT U°VKA , Z. 1990: Die Glasflügler Ungarns-faunistik und geographical regions I. The Transdanubian Hills). – bionomie. – A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve Állattani Közlemények 80: 33–54. 34: 39–46. FAZEKAS I. 2000: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis I. LIPTAY B. 1961: Eine neue Chamaesphecia -Art A Dél-Dunántúl Zygaeninae fajai és elterjedésük. (Lepiodoptera: Aegeriidae). – Acta zoologica (The Zygaeninae fauna of the South- hungarica 7: 213–218. Abb. 1–7. Transdanubians, SW-Hungary). – Folia comloensis PAZSICZKY S. 1941a: Synanthedon mesiaeformis HS. elõfor- 9: 71–86. dulása Somogy (Pécs)ban. – Folia entomologica FAZEKAS I. 2001: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis II. hungarica 6: 36–37. Somogy megye molylepke faunája (Lepidoptera: PAZSICZKY S. 1941b: Synanthedon spheciphormis ab. Microlepidoptera). [Microlepidoptera fauna of So- triannulata Pazsiczky nov. ab. – Folia entomologica mogy county, SW Hungary]. – Natura somogyiensis hungarica 6: 113-115. 1: 303–327. PILLICH F. 1910: Újabb adatok Simontornya lepkefaunájához. FAZEKAS I. 2002a: Systematisches und synony-misches – Rovartani Lapok 17(2): 22–25. Verzeichnis der Microlepidopteren Ungarns. – Folia PILLICH F. 1914: Aus der Arthropodenwelt Simontornya’s. – historico naturalia Musei matraensis 26: 289–327 Simontornya pp. 4–171. FAZEKAS I. 2002b: Microlepidoptera Pannoniae meridio-nalis SCHNAIDER, J., SCHNAIDER, J. & SCHNAIDER, Z. 1961: IV. Baranya megye Microlepidoptera faunájának ka- Przezierniki – Aegeriidae. In: Klucze do oznaczania talógusa. [Catalogue of Microlepidoptera fauna from owadów Polski Czêœæ xxvii, Motyle – Lepidoptera, Baranya county, South-Hungary.] – Folia comloensis Zeszyt 37. – PWN Warszawa, p. 3–42, Tabl. i–vi. 11: 5–76. SZALAY L. 1969: A Synanthedon vespiformis L. mint kerti kár- FREINA, J. J. de 1997: Die Bombyces und Spinges der tevõ. – Növényvédelem 4: 141–143. Westpalaearktis. Band 4, Sesioidea: Sesiidae. – SZONTAGH P. 1965a: A Paranthrene tabaniformis Rott. hazai EWF Edition Forschung & Wissenschaft Verlag életmódja és károsítása. – Állattani Közlemények GmbH, München, 432 pp. 52: 135–142. FRIVALDSZKY I. 1865: Jellemzõ adatok Magyarország fau- SZONTAGH P. 1965b: Az üvegszárnyú lepkék (Fam.: nájához. – A Magyar Tudományos Akadémia Év- Aegeridae) kártétele nyártelepeken. – Erdészeti Ku- könyve 11: 274. tatások 61: 257–275. ISSEKUTZ L. 1950: Chamesphecia hungarica Tomala bona SZONTAGH P. 1968: Adatok az Aegeri apiformis Cl. species. – Folia entomologica hungarica 3: 49–55. (Ageridae) hazai életmódjához és károsításához. – ISSEKUTZ L. 1955a: Az üvegszárnyú lepkék gyûjtése, neve- Állattani Közlemények 55: 123–127. lése és tápnövényei. (Sammeln, Züchten und SZONTAGH P. & TÓTH J. 1988: Erdõvédelmi útmutató. – Me- Futterflanzen der Glasflüger [Aegeridae–Sesiidae, zõgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 5–286. Lepid.] – Folia entomologica hungarica 8: 57–72 VIERTL A. 1897: Beiträge zur Lepidopteren-Fauna der ISSEKUTZ L. 1955b: 31. család: Aegeridae – Üvegszárnyú österreichisch-ungarischen Monarchie. – Entomolo- lepkék, szitkárok. – Fauna Hungariae 16 (4): 40–53. gische Zeitschrift 11:85-86. 367

Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, N° 5 Clearwing moth Region fauna in the South Transdanubian (Microlepidoptera: Sesiidae)

IMRE FAZEKAS

No complex studies have been published on the Sesiidae I have concluded that the occurrence of 33 Sesiidae species fauna of the Hungarian geographical regions. In the present can be proved in Hungary so far, which is 70.2 % of the study the Sesiidae species of three counties (Baranya, Hungarian fauna. Paranthrene insolita polonica Schnaider, Somogy, and Tolna) were analyzed in the South 1939 and the Bembecia albanensis (Rebel, 1818) are new to Transdanubian region. the region. Synanthedon cephiformis (Ochsenheimer, 1808) In Hungary 47 Sesiidae species were recorded so far ( ABAFI- Synansphecia muscaeformis (Esper, 1800) disappeared, AIGNER et al. 1896; FAZEKAS 2002; FREINA 1997; supposedly died out from the area. Only one protected ISSEKUTZ 1955b; KOVACS 1956; LAŠT U°VKA & LAŠT U°VKA species Chamaesphecia hungarica (Tomala, 1901) is known. 1987; LAŠT U°VKA 1990). The first complex study on the The occurrence of the endangered species is significant Hungarian clearwing moth – in the Fauna Hungariae series – (21.2%) at the same time the number of local and rare species was made by ISSEKUTZ (1955b). In the following years is outstandingly high (Table 1.) Lastuvka carried out a taxonomical revision on the material of Synanthedon mesiaeformis (Herrich-Schäffer, 1846) is only several museums and private collections, providing a known in Somogy County in Hungary (Kaposvár, Darány). significantly different list of the Hungarian Sesiidae species. This Siberian species is endangered in Hungary, it is worth of In this paper, I intend to give an overview and a critical regional protection. analysis of the special literature on South Transdanubia. The 39.39% of the regional clearwing moth fauna is originated Sesiidae collections of the museums of Komló and Kaposvar from the Mediterranean refuges, and the Ponto-mediterranean were studied. A comparative analysis of the genital on all the elements are dominant. The Siberian fauna elements are cases of different taxon was carried out. I also gave a list of subdominant (27.27%) but the number of the Holarctic the foodplant, the flight time of the imago and the name of the species is relatively high as well (18.18%). The majority of the localities. I analyzed the Palearctic and the Hungarian European species (9.09%) is local and rare (Fig. 13) distribution of the taxon and the habitat preferences of the species.